Prohászka utolsó szentbeszédei. Pápa, 1927. március
PPEK szám: 516
1927 Nagyböjtjében a Prohászka-életmû
méltó befejezéshez érkezett. A
hozzá legközelebb álló Norberta
nôvér feljegyzéseibôl tudjuk, hogy orvosi
figyelmeztetés ellenére nem vonult vissza, de
még a kímélô életmódot sem
vállalta. Épp ellenkezôleg, egyik
lelkigyakorlatot vezette a másik után. A
nôvérek aggódtak érte, mert
érezték, hogy Isten kerubját magával
ragadja a Szentlélek lángja és elég.
Lelkigyakorlatokat tartott Veszprémben, Pápán,
Pécsett, majd a budapesti Egyetemi Templomban, ahol a
nagyhét elôtti csütörtökön a
szószéken összeesett, és másnap
agyvérzéssel meghalt.
Ennek az életszimfóniának
fináléjából nyújt át e
könyv hét akkordot, mely Pápán az
apácák elôtt hangzott el 1927. március
14-17. között. A szentéletû püspök
tudta, hogy életének utolsó szakaszához
érkezett. Ezért olyan megrendítô az itt
közölt egyik szentbeszéd utolsó mondata:
,,Igen, Uram, megyek. Köszönöm, hogy mehetek.
Szeretlek, és sietek Hozzád a halálon át.
Amen.''
Ezen lelkigyakorlatos szentbeszédek
gyorsírással leírt szövegére
nemrég bukkant a könyv szerkesztôje, Barlay Ö.
Szabolcs. Az olvasó úgy vegye kezébe ezt a
drágakincset, mint Isten kerubjának utolsó
üzenetét. Olyan, mint az óceánból
merített egyetlen vízcsepp: belôle
kielemezhetô az egész óceán.
A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban szintén
megtalálható a fent említett veszprémi (1927. március 9-12.)
(lásd az 576-ik tétel) és a pécsi lelkigyakorlat
(1927. március 21-24.) (lásd az 575-ik tétel) szövege.
Kattintson letöltésre a "PDF" vagy "DOC" szavakra vagy a fájl nevére!
