Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Dr. Vecsey Ludovicus Bulla Orationum et Pulsatio Meridiana Az imádságok bullája és a déli harangszó Editio bilinguis -- Latina et hungarica __________ III. Kallixtus Imádságok bullája (Bulla Orationum) ,,Hungaria: antemurale christianitatis!'' (Nicolaus V, Callixtus III, Pius II) ,,Magyarország: a kereszténység védôpajzsa.'' (V. Miklós, III. Kallixtus, II. Pius) Pro Anno Jubilaeo Quingentesimo Pulsationis Meridianae 1456--1956 A Déli Harangszó 500 éves jubileumára Imprimatur Ad. S. Gallum, die 26. Junii 1955. Weder, vic. gen. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Latin-magyar kétnyelvű Introductio -- Bevezetés Bulla Orationum (Callixti III) -- Az imádságok bullája (III. Kallixtustól) Notitiae -- Jegyzetek Lingua Latina Introductio Bulla Orationum (Callixti III) Notitiae Magyar nyelvű Bevezetés Az imádságok bullája (III. Kallixtustól) Jegyzetek ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1955-ben jelent meg, a nándorfehérvári diadal 500 éves évfordulójára. Az elektronikus változat tartalmazza az eredeti kétnyelvű szöveget, azután pedig külön-külön a latin és magyar nyelvűt. A kétnyelvű rész jegyzetei szintén két oszlopban, két nyelvben láthatók. ======================================================================== Introductio Bevezetés I. Memoria victoriae celeberrimae I. Emlékezzünk Hunyadi de Hunyadi et ,,Bullae orationum'' világraszóló gyôzelmére és III. Callixti III. Kallixtus ,,Imádságok bullá''-jára Ratione habita Anni Jubilaei Az 1956-os jubileumi évre való 1956 p. Chr. n. per totum orbem tekintettel, melyet az egész christianum, imprimis per Hungaros kereszténység, de elsôsorban mi christifideles celebrandi, in magyarok fogunk ünnepelni, annak a memoriam maximae celeberrimaeque nagyszerű és dicsôséges victoriae, virtute Hungarica, gyôzelemnek az emlékére, melyet inclyto et gloriosissimo milite 1456. júl. 21. és 22-én Joanne Hunyadi, ,,athleta Nándorfejérvár mellett a világhírű Christi'', et Sancto Joanne de hadvezér, Hunyadi János, Krisztus Capistrano ducibus, de Turcis toti atlétája vezérlete alatt és occidenti christiano barbarissimam Kapisztrán Szent János invasionem imminentibus, apud közreműködésével csodálatosan Castrum Nandoralbense (Belgrad) vívtak ki a magyar vitézek az die 21. et 22. Julii anno 1456 egész nyugati kereszténységet mirabiliter reportatae, atque megsemmisüléssel fenyegetô törökök ,,Bullae Orationum'' per Callixtum ellen; továbbá emlékére az III Summum Pontificem eodem anno ,,Imádságok bullájának'', melyet ad promovendam eandem victoriam III. Kallixtus pápa ugyanazon editae, quae praecipiebat ubique évben adott ki a gyôzelem terrarum auctoritae Sanctae Sedis elômozdítása céljából, melynek subiectarum campanas singulis révén elrendelte az egész diebus hora meridiei pulsari keresztény világban a déli debere, iuvat nos, occasione harangozást, örömmel hívjuk fel anniversarii quingentesimi ezen dicsô tetteknek 500 éves factorum gloriosissimorum mentes évfordulója alkalmából a christianas excitare simulque keresztény hívek figyelmét s historiam pulsationis meridianae egyúttal bizonyítását adjuk a déli investigatione breviore harangszó történetének a problémák problematum prosequi atque rövid vizsgálatával és illustrare. megvilágításával. Nostrum est ante omnia Mindenek elôtt arra szeretnénk demonstrare, quomodo Bulla ista rámutatni, hogy milyen összefüggés praedicta cum consuetudine van az említett bulla és a déli hodierna singulis diebus hora harangozás szokása között; meridiei campanas pulsandi továbbá, hogyan és milyen módon cohaereat; porro, quomodo et kell értékelnünk és értelmeznünk a qualiter illa victoria nándorfejérvári gyôzelmet e Nandoralbensis in relatione ad kérdéssel kapcsolatban. Ha az elsô hanc rem sit aestimanda ac kérdésre a választ megadtuk, a intelligenda. Demonstrata prima következtetés magától adódik a parte problematis, conclusio per másodikra. se patet et valet ad secundam. II. Vestigia vetustissima II. A déli harangszó legrégibb pulsationis meridianae nyomai Primum vestigium certum campanas A déli idôben való harangozás hora meridiei pulsandi invenitur elsô biztos nyomát az 1386-ban in decretis synodi Pragensis anno tartott prágai zsinat 1386 habitae. Quae praescribunt, rendelkezéseiben találjuk, melyek quod singulis feriis sextis elôírták, hogy minden pénteken a tempore Nonae in omnibus ecclesiis ,,Nona'' idején egy nagyobb campana notabilis pulsetur in haranggal minden templomban memoriam amarae passionis harangozzanak a mi Megváltónk Salvatoris nostri; omnis labor, keserves kínszenvedésének etiam esus interrumpi debeat et emlékére. Ezalatt minden munkát, flexis genibus 5 Pater noster in még az étkezést is abba kellett honorem s. vulnerum pro avertenda hagyni és térdelve 5 Miatyánkot pestilentia, gentilitate ac imádkozni az 5 szent seb adipiscenda in regno pace tiszteletére, hogy a járványos dicantur.[1] Tam orantibus quam betegséget és a pogány campanam pulsantibus indulgentiae gondolkodást távoltartsák és az 40 dierum elargiebantur.[2] országban békét szerezzenek.[1] Mind az imádkozok, mind a harangozók 40 napi búcsút nyerhettek.[2] In oppido Wischau (in districtu Az olmützi kerület Olmütz, Bohemia) synodus anno 1413 (Csehországban) Wischau nevű habita in cap. 4. praescribit helységében az 1413-iki egyházi pulsationem campanae maioris hora gyülekezeten elrendelték a 4. fej.- meridiei singulis feriis sextis in ben egy nagyobb haranggal való memoriam passionis Jesu Christi. harangozást minden pénteken délben Dicenda erant 3 Pater noster et Jézus Krisztus szenvedésének totidem Ave Maria flexis genibus emlékére. 3 Miatyánkot és in honorem passionis Domini.[3] ugyanannyi Üdvözlégyet kellett térdenállva imádkozni az Úr szenvedése tiszteletére.[3] In provincia ecclesiastica A salzburgi egyháztartományi Salzburg introducta erat anno 1418 zsinat 1418-ban vezette be azt a consuetudo, secundum quam singulis gyakorlatot, melynek értelmében feriis sextis hora nona per minden pénteken 9 órakor a campanam signum dari deberet in haranggal jelt kellett adni Jézus memoriam mortis Jesu amarae ad keserves kínszenvedésének excitandum christifideles emlékére, hogy a híveket imádságra gratiarumque actiones agendas. és hálaadásra figyelmeztesse. Az Oratio praescripta: Psalmus: Deus, elôírt imádság volt: a Deus, Deus Deus meus vel 5 Pater noster ac meus kezdetű zsoltár vagy 5 Ave Maria. Orationes dicentibus Miatyánk és Üdvözlégy. Az indulgentiae 40 dierum imádságot elvégzôk 40 napi búcsút elargiebantur.[4] nyertek.[4] Similia decreta legi possunt in Hasonló rendelkezéseket találni actis synodorum provincialium a mainz-i és köln-i eccl. Moguntiae (Mainz) et egyháztartományi zsinatok aktáiban Coloniae (Köln) anno 1423 is az 1423-ik évbôl. A mainz-i pl. habitarum. In synodo provinc. elôírta, hogy ,,minden pénteken Moguntiae e. g. praescribitur, délben vagy dél körül a mi Urunk quod ,,omnibus feriis sextis hora Jézus Krisztus szenvedésének, meridiei vel circa, in memoriam halálának s megváltásunknak passionis ac mortis Domini nostri emlékére mindenegyes templomnak Jesu Christi nostraeque nagy harangját meg kell húzni a redemptionis pulsetur solemniter hívek figyelmeztetésére...''[5] magna cuiuslibet earundem ecclesiarum campana ad excitandum Christifideles ...''[5] Consuetudo campanas pulsandi A Jézus szenvedésének emlékére hora meridiei in memoriam való déli harangozás szokását passionis Jesu Christi in Belgium egyik kolostorában (,,Val- monasterio ,,Val-des-Čcoliers'' in des-Écoliers á Mons en Hainaut) Belgio (ŕ Mons en Hainaut) anno 1451-ben már úgy találni, hogy 1451 iam pro omnibus hebdomadae minden napra be van vezetve.[6] diebue introducta esse dicitur.[6] III. Consuetudo vetus non est III. A régi gyakorlat nem a déli, praecursor pulsationis meridianae, hanem a péntek délutáni harangozás sed pulsationis feriis sextis hora elôdjének tekintendô tertia post meridiem habendus Quaeritur nunc, quid nobis de Az a kérdés most, hogy mit kell his pulsationibus devotionibusque tartanunk ezekrôl a iisdem coniunctis tenendum sit? harangozásokról és a velük Potest-ne consuetudo campanas kapcsolatos ájtatosságokról? pulsandi in memoriam passionis Tartható-e a Jézus szenvedése divini Salvatoris in supradictis emlékére harangozás gyakorlata, locis pro singulis feriis sextis mely a fentemlített helyeken et postea in monasterio quodam pénteken, és késôbb egy belga Belgico pro omni die introducta kolostorban minden napra be van praecursor pulsationis meridianae vezetve, a mai déli harangozás modernae haberi, ut quidam elôdjének, mint egyes auktorok auctores opinantur? állítják? Ad quaestionem bene A probléma megértéséhez és intelligendam atque explicandam megvilágításához meg kell notandum, hic de initiis solummodo jegyeznünk, hogy itt bizonyos agi cuiusdam usus particularis részleges egyházi szokás ecclesiastici, qui ineunte quidem kezdeteivel van dolgunk, amely saeculo XV. magis magisque ugyan a 15. század elejétôl kezdve divulgatus ac circa annum 1450 iam mindig jobban terjed és 1450 körül pluribus in locis notus, sed már több helyen ismert, de certam formam nondum adeptus est határozott formát még nem öltött atque cum consuetudine moderna és a mai déli harangozás hora meridiei singulis diebus szokásához nem sok köze van. campanas pulsandi haud aliquid commune habuit. Differt usus ille a hodierno Eltér az a gyakorlat a maitól ante omnia fine devotionis, quae elsôsorban az ájtatosság célját memoriam passionis et mortis Jesu tekintve, mely Jézus szenvedésének in christifidelibus fovendi ac és halálának emlékét volt hívatva compassionem excitandi causa a hívek lelkében ápolni s iránta a ordinata est. Pulsationis dies -- részvét érzését felkelteni. A uno casu excepto -- certa id est harangozás napja -- egy eset pro feriis sextis praescripta, sed kivételével -- meghatározott, azaz hora adhuc incerta videtur. Textus a péntekekre vonatkozott, de az etiam orationum praescriptarum órája még ingadozni látszik. Az earet charactere constanti. imádságok szövege sem mutat még állandó jelleget. Verum quidem est, vestigium Bár tagadhatatlan, hogy a mai quoddam pulsationis meridianae in déli harangozás szokásának némi usu supradicto cognosci posse -- halvány nyoma már az említett agitur enim certis in locis de gyakorlatban is fellelhetô -- pulsatione hora meridiei feriis bizonyos helyeken ugyanis déli sextis --, sed ratione habita harangozásról van szó pénteki finis devotionis in memoriam napokon --, de tekintetbe véve a passionis Salvatoris nostri mi Üdvözítônk szenvedésének introductae non potius dicere emlékére meghonosított gyakorlat debemus, istam praecursorem célját, nem azt kell-e inkább pulsationis pomeridianae hora mondanunk, hogy ez a ma is tertia feriis sextis praescriptae érvényben lévô, pénteki három et hodie quoque existentis órára elôírt harangozás habendam esse? elôfutárjának tekintendô? Re uberius considerata duae Bôvebb megfontolás után kettô, ideae in usu praedicto latitantes a fenti szokásban rejlô gondolatot distingui possunt: pia passionis különböztethetünk meg: az egyik mortisque Jesu memoria -- ratio Jézus szenvedésére és halálára prima essentialis -- et tempus id való kegyeletes megemlékezés -- est dies horaque pulsationis -- mint vezéreszme; a másik -- ratio secundaria accidentalis, mellékes szempont -- a harangozás quae posterior adhuc imperfecta, ideje vagyis napja és órája, mely in statu evolutionis exstitit. utóbbi még ingadozó, nem Antequam hac in re ad perfectionem megállapodott. Mielôtt azonban e perventum esset, mutatio maxima tekintetben a fejlôdés facta est: Callixtus III Summus befejezéshez jutott volna, Pontifex suam ,,Bullam Orationum'' megtörtént a nagy változás, III. publicari campanasque tempore Kallixtus imára felszólító meridiano singulis diebus pulsari bullájának (Bulla orationum) fecit ordinavitque. Per decretum megjelenése és intézkedése a déli autem Papae consuetudo pristina harangszóra vonatkozóan. A pápa non abrogatur, sed in sua forma intézkedése a fennálló szokást nem essentiali sine mutatione ulterius szünteti meg, hanem az a maga, quoque observatur,[7] donec lényeges formájában változás mutatis mutandis Benedictus XIV nélkül továbbra is megmarad,[7] per suum Breve die 13. Dec. anno míg a szükséges változtatásokat 1740 editum pulsationem in megtéve XIV. Benedek 1740. dec. 13- memoriam passionis et mortis án kiadott Brévéjével az isteni divini Salvatoris singulis feriis Üdvözítô szenvedésének és sextis hora tertia post meridiem halálának emlékére a péntek in omnibus cathedralibus et délutáni három órai harangozást az ecclesiis parochialibus összes székesegyházak és celebrandam praescripsit; plébániatemplomok számára elôírta; orationes flexis genibus dicentes azok, akik térdelve az elôírt imát -- 5 Pater noster et 5 Ave Maria - -- 5 Miatyánkot és 5 Üdvözlégyet - - suppositis supponendis - elmondták, a szokásos feltételek indulgentias 100 dierum lucrari mellett 100 napi búcsút potuerunt. Congregatio nyerhettek. A búcsúk kongregációja indulgentiarum die 15. Maii anno 1886. máj. 15-én kijelentette, 1886 declaravit, horam pulsationis hogy a harangozás idôpontja a nullum influxum exercere ad búcsúnyerést nem befolyásolja.[8] lucrandas indulgentias.[8] Post haec sine dubio possumus Ezek után nyugodtan eloqui, quod usus supradictus in kijelenthetjük, hogy fenti tantum cum pulsatione meridiana gyakorlatnak a mai déli moderna concordat, in quantum harangozáshoz csupán annyi köze feriis sextis in pluribus locis van, amennyiben péntekeken több hora meridiei pulsabatur. Unicus helyen délben harangoztak. A casus Belgicus singulis diebus mindennapi harangozás belga pulsandi non potest ac debet aliud példájának egyetlen esetét nem quam exceptio singularis spectari. szabad és nem kell másnak tekintenünk, mint egyedülálló kivételnek. IV. Callixtus III ordinat IV. III. Kallixtus elrendeli a pulsationem meridianam: Bulla mindennapi déli harangozást: az Orationum ,,Imádságok bullá''-ja Consuetudo laudabilis singulis A mindennapi déli harangozás diebus hebdomadae campanas hora dicséretes szokásának bevezetése meridiei pulsandi introducta erat III. Kallixtus nevéhez fűzôdik. Ez a Callixto III. Iste Pontifex die a pápa 1456. június 29-én az egész 29. Junii anno 1456 Bullam katolikus Egyház számára elôírt Orationum (,,Cum his superioribus ,,imádságok bulláját'' (,,Cum his annis'') pro tota Ecelesia superioribus annis'') -- abból a catholica praescripsit ac eo fine célból adta ki, hogy az egész edidit, ut contra Turcos toti nyugati kereszténységet occidenti christiano periculum végveszéllyel fenyegetô törökök supremum imminentes cruciatam ellen lelki keresztes hadjáratot spiritualem orationis pararet. szervezzen. ,,A törökök zsarnoka ,,Tyrannus Turcorum -- inquit idem (II. Mohamed) ... felülve a gôg S. Pontifex -- ... superbiae szekerére az egész keresztény currum ascendens vastitatem totius világnak és nyugatnak populi christiani et occidentis elpusztítását vette tervbe a minap nuperrime mente concepit ad idque és hogy oda behatolhasson, napról- invadendum violencius se in dies napra hevesebben készülôdik, az parat gestiens sanctum Christi lévén legfôbb vágya, hogy Krisztus nomen de terra perdere et impii szent Nevét a földrôl kiirtsa és canis Mahometi damnatam et az istentelen kutyának, Mohamednek orrendam blasfemiam inducere.''[9] átkozott és borzalmas istentelenségét bevezesse.''[9] Totum orbem christianum tanti Hogy az egész keresztény világ periculi admonere mentesque figyelmét a nagy veszedelemre hominum ad orandum excitare volens irányítsa és az embereket imára Callixtus III confugit ad medium sarkalja, III. Kallixtus a déli pulsationis meridianae, uti signum harangszó eszközéhez folyamodik, periculi non secus ac orationis. mely vészjel és imádságra szólító Ad zelum fidelium augendum jel egyben. A hívek buzgóságának orationibus ad pulsationem dictis növelésére a harangszóra végzett indulgentias coniunxit, sicut in imákat búcsúkkal kötötte össze, Bulla legimus: ,,Et ut omnis ahogy a Bullában olvassuk: ,,És populus cuiuscunque sexus et hogy minden nép fajra és nemre generis oracionum et való különbség nélkül ezeknek az indulgenciarum huiusmodi particeps imáknak és búcsúknak részese esse possit, precipimus et lehessen, megparancsoljuk és mandamus, ut in singulis ecclesiis elrendeljük, hogy az összes quarumcunque civitatum terrarum et városok, területek és helyek locorum inter nonas et vesperas, mindenegyes templomában a Nona és videlicet ante pulsationem Vesperás között, tudniillik a vesperarum, sed ei propinque Vesperásra harangozás elôtt, de saltem per intervallum medie hore azt legalább egy félórával singulis diebus tribus vicibus una megelôzô idôpontban minden nap, campana vel plures sonorosae, ut egy vagy több messzehangzó bene audiantur, pulsentur, haranggal, hogy jól hallhatók quemadmodum pro angelica legyenek, háromszor harangozzanak, salutatione de sero pulsari ahogy esténként az angyali consuevit, et tunc quilibet üdvözletre harangozni szokás, és dominicam oracionem videlicet akkor ki-ki az Úr imádságát vagyis Pater noster et angelicam a Miatyánkot, és az angyali salutationem videlicet Ave Maria üdvözletet vagyis az Üdvözlégy gracia plena etc. tribus vicibus Mária, malaszttal teljes-t dicere debeat, quibus semel háromszor köteles elmondani; quadraginta, tribus autem vicibus azoknak, akik csak egyszer, 40 dicentibus genibus flexis Centum napi, akik pedig háromszor dies indulgenciarum misericorditer elmondják térdenállva, kegyesen az in Domino elargimur.''[10] Úrban 100 napi búcsút engedélyezünk.''[10] V. Cruciata orationis pro victoria V. Imakeresztes hadjárat a crucesignatorum keresztesek gyôzelméért Summum Pontificem revera sanctam A Bulla egyéb rendelkezései azt cruciatam per publicationem Bullae bizonyítják, hogy a pápa tényleg Orationum parare voluisse lelki keresztes hadjáratra gondolt demonstrant etiam ordinationes a Bulla Orationum nyilvánosságra aliae in Bulla contentae. Iuxta hozásával. Eszerint a papoknak, quas sacerdotes missam celebrantes akik celebráltak, a szentmisében a orationem contra paganos pogányok ellen elôírt könyörgést praescriptam dicere debebant; huic kellett venniök. Ennek az imának orationi S. Pontifex indulgentias elvégzését a pápa 100 napi 100 dierum coniunxit. Praeterea búcsúval kötötte össze. Azonkívül per totum orbem christianum in az egész keresztény világban singulis civitatibus, terris, minden város, falu vagy vár, vagy castris et villis sive locis kolostor templomában minden hónap omnibus primis diebus dominicis elsô vasárnapján engesztelô és singulorum mensium processiones könyörgô körmeneteket kellett generales fieri fecit, ad quas tartani, melyeken az egész omnis populus, clerici tam szerzetes és világi papság, saeculares quam regulares, mindkét nembeli szerzetesek és a religiosi et religiosae convenire nép tartozott megjelenni. A debuerunt. In ipsa solemnitate körmenetek alkalmával valamelyik proeessionis per praedicatorem jelenlévô szónoknak szentbeszédet quempiam sermo ad populum kellett mondania a nép számára; a habendus, cuius erat szónok feladata volt a hívôket christifideles paenitentiae, bűnbánatra, a megpróbáltatások pressuraeque patienter sufferendae türelmes elviselésére, erkölcsi ac morum corrigendorum et megjavulásra és a török veszély magnitudinis periculi Turcici nagyságára figyelmeztetni s imára admonere atque ad orationem buzdítani. excitare. Christifidelibus omnibus Minden hívô számára, aki a lelki cruciatae spiritualis participes keresztes hadjáratban résztvenni fieri volentibus aperiuntur óhajt, megnyitja a pápa az Egyház thesauri gratiarum Ecclesiae: kegyelmi kincstárát: ,,... az ,,... vere penitentibus et igazán bűnbánóknak és a confessis, qui ad predictas szentgyónás kegyelmében processiones convenerint, septem részesülôknek -- mondja a Bulla -- annos et totidem quadragenas de , akik az említett körmeneteken vera indulgencia impartimur. Illis megjelentek, 7 évi és ugyanannyi vero, qui pia emiserint vota eaque 40 napi búcsút engedélyezünk. conpleverint aut oracionum aut Azoknak pedig, akik jámbor peregrinacionum aut elargicionis fogadást tettek, akár imádság elemosinorum, ut omnipotens Deus gyakorlására, akár zarándoklatra, ad auxilium christianorum akár alamizsna osztására és azt respicere pro sua pietate beváltották, hogy a mindenható dignetur, duos annos et totidem Isten a keresztények megsegítésére quadragenas de vera penitencia irgalmassága szerint letekinteni indulgemus.''[11] méltóztassék, 2 évi és ugyanannyi 40 napi búcsút engedélyezünk.''[11] Denique non omittit Vicarius Az imahadjárat sikerébe vetett Christi spem suam in victoriam per reményét a pápa végül e szavakkal cruciatam reportandam huiusmodi juttatja kifejezésre: ,,És bízunk verbis exprimere: ,,Et de celo, benne, hogy az ég gyôzelmet ad uti confidimus, victoria dabitur nekünk az említett hitszegô török contra dietum perfidum Turcum et és Mohamed átkozott szektájának a alios damnate secte Mahometice in keleti részeken lévô más követôi partibus orientalibus ellen.''[12] sectatores.''[12] VI. Publicatio Bullae Romae, in VI. A Bulla kihirdetése Rómában, Italia -- Prima vice pulsantur Itáliában -- elsô déli harangszó campanae meridie in Urbe aeterna az örök városban Bulla Orationem Romae, sieut Az imádságok bulláját, mint supra iam diximus, die 29 Junii fentebb említettük, Rómában 1456. anno 1456 inter missarum solemnia június 29-én ünnepélyes publicata fuit. Ipse Summus istentisztelet keretében hirdették Pontifex celebravit missam in ki. A pápa maga mondotta a basilica principis apostolorum szentmisét az apostolok bullamque per Petrum tit. S. Marci fejedelmének templomában, presb. Cardinalem Venetum ugyanakkor Velencei Péter, a Szent publicari fecit. Hac die itaque Márk templom áldozárbíbornoka prima vice campanae in Urbe által a bullát a nyilvánosság aeterna hora meridiei vel paulo elôtt felolvastatta. E napon tehát post meridiem pulsabantur ac mox elôször kondultak meg pápai etiam in aliis urbibus et oppidis rendeletre délben vagy kevéssel a villisque auctoritati déli órák után a harangok az örök ecclesiasticae subiectis. Prima városban s utána hamarosan a pápai dominica Julii processiones állam többi városaiban, generales habitae, ,,et eodem helységeiben és falvaiban is. mense -- inquit Callixtus III -- Július elsô vasárnapján ünnepélyes ante festum B. Jacobi körmeneteket tartottak s ,,még gloriosissima victoria secuta est, ugyanazon hónapban -- mondja III. quae nec minor censenda est illis, Kallixtus -- Szent Jakab ünnepe quas Deus populo suo concessit elôtt bekövetkezett a világraszóló tempore Moysis, Machabeorum, gyôzelem, mely nem becsülendô Caroli Magni... populares kisebbnek azoknál, melyeket Isten crucesignati cum uno solo milite Mózes, a Makkabeusok és Nagy ac Dei athleta comite Joanne Károly idejében engedett népének. Vayvoda victoriam de Egyszerű keresztesek egyetlen innumerabilibus hostibus katonával, Isten atlétájával, gróf reportarunt.''[13] Hunyadi János vajdával az élükön a számtalan ellenség fölött gyôzelmet arattak.''[13] VII. Sors Bullae in aliis Europae VII. A Bulla sorsa Európa többi regnis országaiban Non solum Romae Summo Pontifice A pápa rendeletére nemcsak praecipiente ac in terris Sedis Rómában és az apostoli széknek Apostolicae et orationes diebus ac alárendelt területeken tartották horis statutis, et cetera omnia in meg az elôírt napokon és órában a Bulla contenta celebrabantur, sed körmeneteket, imádságokat és egyéb bullae per universum orbem a bullában tartalmazott christianum exequendae et elôírásokat, hanem az egész publicandae missae stunt.[14] In keresztény világban szétküldték a suo 'Breve' duci Burgtindiae misso bullát végrehajtás és kihirdetés enarrat Summus Pontifex Callixtus végett.[14] Burgundia fejedelmének III, quod Bulla Orationum ,,per küldött brévéjében azt is jelzi totam Italiam, Alemanniam, III. Kallixtus, hogy az imádságok Hungariam et Hispaniam, et uti bulláját már ,,egész Itáliában, credimus, Franciam publicata Németországban, Magyarországon és existit et observatur.''[15] Spanyolországban, s amint hisszük, Franciaországban kihirdették és megtartják.''[15] Publicatio Bullae extra limites A Bulla kihirdetése Itália Italiae propter magnam distantiam határain kívül tekintettel a nagy geographicam et difficultates földrajzi távolságokra és itineris tunc temporis in variis közlekedési nehézségekre a locis variis temporibus facta est különbözô helyeken különbözô ac evolutio historica suspicari idôben történt s a történeti sinit, consuetudinem meridie fejlôdés azt gyaníttatja, hogy a pulsandi postea multis in locis déli harangozás szokása késôbb sok oblivioni traditam esse, etiam in helyütt feledésbe ment, magában ipsa Urbe Roma. Rómában is. Sine dubio constat, pulsationem Annyi bizonyos, hogy Bolognában meridianam Bononiae (Bologna) die a déli harangozást 1456. aug. 26- 26 Augnsti anno 1456 introductam án bevezették.[16] esse.[16] Synodus Brixin. proponente A brixeni zsinat Cusai Miklós hortanteque Nicolao Cusano javaslatára és buzdítására a déli pulsationem meridianam anno 1457 harangszót 1457-ben az in diocesi praescripsit et in. egyházmegyében bevezette és cancellis populo intimandam elrendelte, hogy azt a szószékrôl ordinavit.[17] a népnek tudomására hozzák.''[17] In Gallia anno 1460 fundatio Franciaországban 1460-ban facta est in civitate Le Puy, ut alapítványt tettek Le Puy városban mane, meridie et vesperi campana reggeli, esti és déli harangozás pulsaretur.[18] De fundatione céljából.[18] Ugyanabban az évben altera eodem anno facta legere egy másik alapítványról possumus in ,,Gallia christiana'': olvashatunk a ,,Gallia ,,Sub eodem praesule (Joanne V. christiana''-ban: ,,Ugyanazon episcopo Aniciensi) anno 1460 fôpásztor (V. János, Annecy-i Agnes de Montilio vidua Johannis püspök) alatt 1460-ban Ágnes de Jourda civis Aniciensis, praedium Montilio, Jourda János annecy-i donavit maiori ecclesiae, ut ter polgár özvegye, birtokot in die pulsaretur maior campana, adományozott a nagyobbik ad cuius sonitum salutatio templomnak, hogy naponta háromszor angelica recitaretur, quae harangozzanak a nagyobbik consuetudo nondum forte alibi erat haranggal, amelynek hangjára az recepta (sic)''.[19] Rex Galliae, angyali üdvözletet imádkozzak el, Ludovicus XI., pro suo regno amely szokás másutt még aligha praescripsit pulsationem volt bevezetve.''[19] meridianam -- sine dubio ratione Franciaország királya, XI. Lajos, habita ordinationis Bullae birodalma számára 1472-ben írta Orationum -- anno 1472 elô a déli harangozást -- ,,obtinendae pacis publicae kétségkívül a Bulla Orationum gratia.''[20] ,,Tertia compilatio rendelkezésére tekintettel --, statutorum Ord. Cartusiensis'' de hogy országa számára a békét anno 1509 expressis verbis biztosítsa.[20] ,,A kartauzi rend adscribit pulsationem meridianam szabályainak harmadik kiadványa'' in domibus ordinis introductam az 1509-ik évbôl a rend házaiban ordinationi papali: ,,In omnibus bevezetett déli harangozást domibus Ordinis -- legitur in kifejezetten pápai rendeletre statutis --, quae sunt sub ditione alapozza: ,,A rend összes házaiban domini regis Pranciae, singulis -- olvashatni a statutumokban --, diebus hora meridiei ex amelyek a francia király fôsége ordinatione apostolica (scil. alá tartoznak, apostoli Sixti P. IV.) pulsetur campana pro rendelkezés (ti. IV. Sixtusé) Ave Maria pro pace dicti regni alapján mindennap délben conservanda, eo modo, quo pulsatur harangoznak Ave Máriára a hora completorii et singulae birodalom békéjének megóvásáért, personae earundem domorum dicant hasonló módon, mint kompletóriumra tribus vicibus Ave Maria. Pro harangoznak és ugyanazon házak quibus vice qualibet 300 dies de összes tagjai három Ave Maria-t indulgentia ex indulto apostolico imádkoznak. Ezért minden (scil. Sixti P. IV.) consequuntur alkalommal 300 napi búcsúban vere paenitentes et részesülnek apostoli engedmény confessi.''[21] Etsi finis (ti. IV. Sixtus pápáé) alapján pulsationis meridianae hic ab eo azok, akik bűnbánó szívvel a Callixti III alienus designetur, szentségekhez járultak.[21] tamen idea pulsationis Bullae Jóllehet a déli harangozás célja Orationum desumpta est. Robertus itt a III. Kallixtustól jelzettôl Saguin notat in opere suo, quod eltér, a harangozás gondolata a ,,mos (scil. meridie puls.) Bulla Orationum-ból van véve. hactenus diligenter a plerisque Saguin Róbert művében megjegyzi, servatur.''[22] hogy (a déli harangozás) szokását eddig a legtöbben szorgalmasan megtartják.''[22] Anno 1456 ordinatione episcopali 1456-ben az augsburgi püspök (Augsburg, Germania) signum rendeletére (Németországban) a campanae dari debuit omni die hora haranggal minden nap délután 2 secunda post meridiem pro órakor jelt kellett adni, hogy a avertendo periculo Turcico ad török veszély elhárításáért orationem excitandam.[23] imádságra szólítson.[23] VIII. Alexander VI instaurat VIII. VI. Sándor megújítja III. ordinationem Callixti III -- Kallixtus rendeletét -- a déli pulsatio meridiana divulgatur harangszó mindenütt elterjed ubique locorum Consuetudinem meridie pulsandi a A déli harangozásnak III. Callixto III pro universa ecclesia Kallixtustól az egész egyház introductam et partim iam számára elôírt és részben már oblivioni traditam renovat feledésnek indult gyakorlatát 1500- Alexander VI Summus Pontifex anno ban VI. Sándor pápa újítja meg, 1500, uti Joannes Burchardus ahogy Burchardus János ,,Diarium''- scribit in suo Diario: ,,Dominica, ában feljegyzi: ,,Augusztus 9-én, 9. Augusti in meridie pro prima vasárnap délben elsô ízben vice pulsatum est in omnibus harangoztak a Város minden ecclesiis parochialibus Urbis plébánia-templomában, Miatyánkot Pater noster et Ave Maria dicendum és Üdvözlégyet mondandó a török contra Turcas, prout tempore fel. ellen, aszerint, ahogy boldog rec. Callixti P. III fuit emlékezetű III. Kallixtus idejében institutum ex parte SS. D. N., ut el volt rendelve; a mi Urunk, a intellexi, mandatum pulsari pápa parancsára ezt a déli huiusmodi in meridie singulis anni harangozást az év minden napján a diebus perpetuis futuris diebus jövôben örök idôkre meg kell (sic) debere observari.''[24] tartani.''[24] Usus pulsationis meridianae A Kallixtustól egykor az egész condam a Callixto pro universa egyház számára elrendelt és most Ecclesia praescriptus et nunc per VI. Sándortól megújított déli Alexandrum VI renovatus saeciilo harangozás szokása a XVI. XVI celeriter divulgabatur. században gyorsan elterjedt. In Italia in civitate Imola Olaszországban Imola városában proponente duce Joanne III III. János Sassatello herceg Sassatello anno 1506 denuo javaslatára 1506-ban újra introducitur pulsatio bevezetik a déli harangozást.[25] meridiana.[25] S. Carolus Borromei Szent Károly egyik, 1573- Borromäus in synodo quadam anno ban tartott zsinaton elôírja, 1573 habita praescribit: ,,Ut cum ,,hogy amikor este, reggel és datur et vesperi et mane et délben az angyali üdvözletre jelt meridie signum salutationis adnak, térdenállva imádkozzék ki- angelicae, genibus flexis ubiubi ki, ahol éppen van, amint a sit oret, ut sanctissimi instituti legszentebb intézkedés est.''[26] parancsolja.''[26] In Hispania ad analogiam Spanyolországban Loyolai Szent consuetudinis Romae vigentis Ignác honosította meg Azpeitia introduxit S. Ignatius de Loyola városban a déli harangozást a in civitate Azpeitia pulsationem Rómában meglevô szokás meridianam, sicut in analógiájára, miként autobiographia eiusdem legitur: önéletrajzában olvasható: ,,Arról ,,Curavit etiam et effecit, ut ter is gondoskodott és keresztül interdiu, sicut Romae fit, ad vitte, hogy azonközben háromszor, salutationem angelicam signum miként Rómában történik, az campanae pulsu daretur, populusque angyali üdvözletre a harangszóval oraret, mane nimirum, meridie et jelt adjanak, és a nép imádkozzék, vesperi.''[27] különösen reggel, délben és este.''[27] IX. Doctrina Catechismi IX. A Kölni Katekizmus tanítása Coloniensis In terra Germaniae fideles Németországban a pápai ordinationis papalis memores fecit rendelkezésre a híveket a bécsi episcopus Viennensis, Friedericus püspök, Nausea Frigyes Nausea in suo Catechismo dicens: figyelmeztette Katekizmusában, azt Cum periculum Turcicum gradum mondván, hogy mikor a török supremum attingeret, confugitum veszedelem tetôfokát elérte, az esse sub praesidium Mariae uti emberek Mária oltalma alá advocatae apud filium divinum menekültek, mint szószólójukhoz eiusque tutelae comparandae causa isteni Fiánál, és hogy oltalmát pro toto orbe christiano ordinatum megnyerjék, az egész keresztény esse, ut illa ad minimum duabus világ számára parancs ment ki, vicibus (scil. extra pulsationem hogy ôt legalább kétszer (ti. az de sero etiam meridie!) ab omnibus esti harangozás mellett délben christifidelibus ut mediatrix et is!) minden keresztény hívô mint patrona apud filium Jesum per közbenjáróját és pátrónáját isteni salutationem Archangeli Gabrielis Fiánál, Jézusnál, Gábor arkangyal, advocaretur et in perpetuam üdvözlô szavaival segítségül híja institutionis huiusmodi memoriam és ennek az intézkedésnek örök campanae pulsarentur; et hostem emlékezetére harangozzanak; végül demum devictum esse.[28] az ellenségen gyôzedelmeskedtek.[28] In Bohemia ad propositionem Csehországban Kanizius Szent hortationemque S. Petri Canisii Péter javaslatára és archidux Ferdinandus, filius buzgólkodására Ferdinánd fôherceg, imperatoris et regis Ferdinandi I, I. Ferdinánd császár és király anno 1556 iussit per decretum ad fia, 1556-ban egy, a papsághoz clerum directum populo intimari, intézett rendelkezés formájában ut usus meridie campanam pulsandi tudtára adatta a népnek azon in memoriam passionis Jesu (sic) óhaját hogy a mindennapi déli renovaretur et oratio pro auxilio harangozás szokását Jézus contra Turcos fieret; et ad pulsum szenvedésének emlékére megújítsák campanae omnes genibus flexis és a török elleni segítség orare deberent; si hoc non kieszközléséért imádkozzanak; a facerent, punirentur.[29] harangszóra mindenkinek térdenállva kellett imádkoznia; aki ezt elmulasztaná, büntessék meg.[29] In Tyrolia introduxit idem Tirolban ugyanaz a fôherceg, archidux, cum princeps huius amikor ennek a területnek territorii factus esset, usum fejedelme lett, vezette be újból eundem denuo; ordinavit enim ugyanezt a szokást. Elrendelte postulavitque, ut meridie campana ugyanis, hogy délben harangozzanak pulsaretur omnesque flexis genibus és mindenki térdenállva és kitárt et manibus extensis imprimis karokkal imádkozzék, elsôsorban a contra Turcos orarent. Decretum török ellen. A rendeletet a néppel omni mense una vice intimandum minden hónapban egyszer közölni erat populo.[30] kellett.[30] Exeunte ergo saeculo XV et in A XV. század végén és a XVI. limine saeculi XVI mos meridie század küszöbén a VI. Sándor által pulsandi per Alexandrum VI megújított déli harangozás szokása instauratus mox adeo in multis csakhamar sok helyen és országban locis et regnis divulgatus annyira elterjedt, hogy ezt mint a invenitur, ut iste qua generalis katolikus egyház általános ecclesiae catholicae usus spectari gyakorlatát tekinthetjük.[31] possit.[31] X. Duo momenta in evolutione X. Két mozzanat a déli harangozás pulsationis meridianae fejlôdésében In evolutione huius Ennek a szokásnak fejlôdésében consuetudinis a tempore Callixti III. Kallixtustól a XVI. század III usque ad finem saeculi XVI duo végéig két mozzanatot vehetünk momenta animadvertere et observare észre és figyelhetünk meg; az possumus; primum: idea originalis elsô: III. Kallixtus eredeti Callixti III idest oratio elgondolását, azaz a déli praescripta contra Turcos ad harangszóra a törökök ellen elôírt pulsationem meridianam servatur et imádságot azokban az országokban applicatur in regnis, quae a tartják meg és alkalmazzák, Turcis periclitabantur, sic in amelyek a töröktôl territoriis Dinastiae Habsburgensi veszélyeztetettek, így elsôsorban subiectis: in. Germania, Austria, a Habsburg-dinasztiának alárendelt Bohemia, Tyrolia et sine dubio in területeken: Németországban, Hungaria, a Turcis maxime Ausztriában, Csehországban, periclitata. E contra apud populos Tirolban s kétségkívül Romanos, uti Gallos, Hispanos, Magyarországon, mint a töröktôl praevalet idea salutationis elsôsorban veszélyeztetett angelicae ad analogiam pulsationis területen. Ezzel szemben a román mane et vespere vigentis. népeknél, mint a franciáknál, Secundum: periculo Turcico spanyoloknál elôtérbe jut a cessante mutatur finis devotionis reggeli és esti harangozás meridianae et ubique adaptatur et analógiájára az angyali üdvözlet assimilatur usui mane et vesperi gondolata. A második: a török iam noto et in tota ecclesia veszély elmúltával megváltozik a divulgato. Evolutio haec eo déli harangszóra imádkozás célja facilius fieri potuit, quia haec és mindenütt alkalmazkodik és forma devotionis omnino non ignota asszimilálódik a már ismert és az exstitit. Catechismus enim egész egyházban meghonosodott esti Coloniensis duas ideas -- és reggeli gyakorlathoz. Ez a orationem contra Turcos et cultum fejlôdés annál könnyebben Mariae -- coniungit anno 1543 végbemehetett, minthogy az expressis verbis dicens, in ájtatosságnak ez a formája periculo Turcico confugere debere egyáltalán nem volt ismeretlen. A ad B.M.V. tamquam advocatam apud Kölni Katekizmus ugyanis a két filium divinum Jesum. gondolatot -- a török elleni imádságot és a Mária-tiszteletet 1543-ban kifejezetten összekapcsolja, mikor azt mondja, hogy a török veszély idején a Boldogságos Szűz Máriához kell menekülnünk, mint szószólónkhoz isteni Fiánál, Jézusnál. XI. Congressus generales Germanici XI. A német birodalmi gyűlések urgent pulsationem meridianam sürgetik a déli harangozást Ad ea, quae supra diximus, Azok kiegészítésére, amiket possunt afferri etiam ordinationes mondottunk, felhozhatók még Ferdinandi regis anno 1529, necnon Ferdinánd király rendeletei 1529- decreta congressuum universalium bôl, továbbá a német birodalmi Imperii Germanici anno 1542. 1544 gyűlések rendelkezései 1542- és (in civ. Speyer) et 1566 (in civ. 1544-bôl (Speyerben), 1566-ból Augsburg) atque anno 1594 ac 1598 (Augsburgban), 1594- és 1598-ban (in civ. Regensburg) habitorum, (Régensburgban), melyeken mind a quibus tam prineipes et barones birodalmi fejedelmek és rendek, regni quam praelati interfuerunt. mind az egyházfôk résztvettek. Anno 1529 rex Ferdinandus in 1529-ben Ferdinánd király litteris adhortabatur körlevélben buzdította a christfideles in periculo Turcico keresztény hívôket a török ad orationem dicendam, cui Summus veszélyben imádságra, melyet a Pontifex indulgentias Szentatya búcsúkkal kötött coniunxit.[32] össze.[32] Anno 1542 congressus in civitate 1542-ben a speyeri birodalmi Speyer habitus in art. 42 gyűlés a 42-ik articulus-ban ordinavit et postulavit, ut in elrendelte és megparancsolta, hogy imperio toto populus christianus az egész birodalom területén a per praedicatores admoneretur keresztény népet az egyházi orationis contra crudelem hostem szónokok figyelmeztessék a Turcum dicendae ac in omnibus kegyetlen török ellenség ellen ecclesiis parochialibus singulis végzendô imádságra és minden diebus meridie campana pulsaretur plébánia-templomban naponként populusque pro avertenda ira délben harangozzanak, és a nép a Altissimi et pro gratia eius Magasságbeli haragjának imploranda oraret.[33] elhárításáért és kegyelmének kieszközléséért imádkozzék.[33] Similia decreta legi possunt Hasonló rendelkezéseket etiam in articulis aliorum olvashatunk a többi birodalmi congressuum anno 1544, 1556, 1594 gyűlések articulusaiban is 1544-, et 1598 habitorum, quae omnia 1566-, 1594- és 1598-ból, melyek urgent orationem ad pulsum mind sürgetik a déli harangszóra campanae dicendam, ut populus ad mondandó imát, hogy a nép Istenhez Deum revertatur, mores corrigantur térjen, erkölcseiben megjavuljon et sic ira Dei avertatur hosteque és így az Isten haragját devicto patria liberetur.[34] elhárítsák s az ellenséget legyôzvén, a haza felszabaduljon.[34] XII. Summa argumentationis XII. Érveink összefoglalása: a nostrae: pulsatio meridiana déli harangszó III. Kallixtustól derivatur a Callixto III. ered His praemissis thesis nostrae Ezek elôrebocsátásával summam in sequentibus exponimus: gondolatmenetünket a következôkben foglaljuk össze: Pulsationem meridianam modernam Hogy a mai déli harangozás a effectum ordinationis Bullae ,,Bulla Orationum'' Orationum esse, fundatur in rendelkezésének következménye, argumentis, quae sequuntur: kitűnik az alábbi érvekbôl: 1. Usque ad tempus Callixti III 1. Egészen III. Kallixtus pápa Summi Pontificis exstitit tantum idejéig a déli harangozás csak usus particularis pulsationis helyenként volt gyakorlatban meridianae feriis sextis, cuius péntekeken, ennek idôpontja is hora non semper certa, partim ante ingadozó, részben délelôtt, meridiem, partim post meridiem, részben délután vagy a déli órában vel hora meridiei designata fuit. volt. 2. Prima generalis praescriptio 2. Az elsô általános elôírást a singulis diebus meridie pulsandi mindennapi déli harangszóra a continetur in Bulla Orationum. ,,Bulla Orationum'' tartalmazza. 3. Summus Pontifex non facit 3. A pápa nem tesz említést egy mentionem consuetudinis antea megelôzôen dívó szokásról, tehát vigentis, ergo ordinatio eius non az ô rendelkezését nem mondhatjuk potest et debet continuatio és tekinthetjük egy korábbi prioris usus dici atque haberi. gyakorlat folytatásának. 4. Consuetudo particularis 4. A Jézus szenvedése és halála pulsationis in memoriam passionis emlékére való harangozás et mortis Jesu feriis sextis non helyenkénti szokását III. abrogatur per decretum Callixti Kallixtus rendelkezése nem III, sed tamquam ab usu novo szünteti meg, hanem mint az új distincta ulterius quoque gyakorlattól különbözôt továbbra observatur, donec tempus is érvényben hagyja, mígnem XIV. pulsationis eiusdem decursu Benedek a harangozásnak a századok saeculorum variis in locis vario folyamán a különbözô helyeken modo introductum ac applicatum különbözô módon meghonosodott és Benedictus XIV anno 1740 pro alkalmazott idôpontját pénteken universa ecclesia exacte délután 3 órában állapította meg praescripsit idque feriis sextis megtartás végett: ez a szokás a hora tertia post meridiem mai napig dicséretre méltó servandum determinavit, quae gyakorlatnak örvend és a hívek consuetudo usque hodie nagy tetszésével találkozik. laudabiliter exercetur magnoque fidelium favore gaudet. 5. Analogiam suae 5. Elôírásának analógiáját praescriptionis designare volens megjelölni akarván, a pápa az esti memorat summus Pontifex harangozásra hivatkozik: ,,... a pulsationem serotinam: ,,... inter nona és vesperás között ... nonas et vesperas ... singulis mindennap egy vagy több haranggal diebus tribus vicibus una campana háromszor harangozzanak, ahogy vel plures ... pulsentur, esténként az angyali üdvözletre quemadmodum pro angelica harangozni szokás''. salutatione de sero pulsari consuevit.'' 6. Alexander VI pulsationem 6. VI. Sándor a déli meridianam a Callixto III derivat harangozást III. Kallixtustól et in hoc sensu instaurat usum in származtatja és ebben az meridie pulsandi mandansque eum értelemben újítja meg a déli ,,singulis anni diebus perpetuis harangozás szokását, midôn futuris diebus observari.'' megparancsolja, hogy azt ,,a jövôben az év minden napján örök idôkre meg kell tartani.'' 7. Traditio Hungarica et 7. A magyar és nyugati occidentalis adscribit hagyomány a déli harangozás praescriptionem pulsationis elrendelését III. Kallixtusnak meridianae Callixto III pro anno tulajdonítja 1456-ból.[35] 1456.[35] 8. Nulla praeter ordinationem 8. III. Kallixtus pápa Callixti III Papae alia explieatio rendeletén kívül semmiféle más sufficiens pro pulsatione elégséges magyarázatot nem meridiana in historia találunk az egyháztörténelemben a ecclesiastica inveniri potest. mindennapi déli harangozásra vonatkozóan. XIII. Duae difficultates -- earum XIII. Két ellenvetés -- azok solutiones cáfolata Difficultates duae afferri Kétféle ellenvetés hozható föl possunt: Quomodo fit ex pulsatione fentiekre nézve: hogyan lesz a post meridiem ,,inter nonas et ,,nona és vesperás közötti'' vesperas'' pulsatio meridiana? et délutáni harangszóból déli quomodo efficitur ex pulsatione harangozás? és hogyan alakul ki a contra Turcos pulsatio angelicae török harangozásból az angyali salutationis? üdvözletre harangozás? Ad primam quaestionem Az elsô kérdésre válaszolva a respondendo respectu exemplorum felhozott példák alapján allatorum eloqui possumus, istum kijelenthetjük, hogy ez a usum solummodo in primis annis gyakorlat csak a III. Kallixtus post ordinationem Callixti III rendeletét követô elsô években occurrere. Incipiendo ab anno 1460 fordul elô. 1460-tól kezdve mindig semper legimus horam meridianam déli idôt vagy déli harangozást vel pulsationem meridianam. Ipse olvasunk. Maga VI. Sándor pápa Alexander VI Summus Pontifex anno 1500-ban Burchard feljegyzése 1500 iuxta Burchardi scriptum szerint a ,,déli harangozást'' mandat ,,pulsari ... in meridie''. írja elô. Ennek a kétféle Ratio huius duplicis designationis megjelölésnek az oka valószínű fundatur verisimiliter in eo, quod azon alapszik, hogy a papi horae officii divini zsolozsma hóráit anticipálták és a anticipabantur et tempus ,,inter ,,nona és vesperás'' közti idô ily nonas et vesperas'' tali modo módon összeesett a déli coincidit cum hora meridiana.[36] órával.[36] (Anticipálni annyit tesz, mint elôbbre hozni az ima idejét.) Solutio secundi problematis ex A második kérdés megoldása a supra dictis elucet: cessante enim fentebb mondottak alapján világos: fine idest officio orandi contra mikor megszűnt a török elleni Turcos assimilabatur devotio usui imádság célja, azaz kötelessége, serotino, ad cuius analogiam az ájtatosság hasonult az Callixtus III pulsationem estelihez, melynek analógiájára meridianam ordinavit. III. Kallixtus a déli harangozást Argumentationem nostram factis elrendelte. Érvelésünknek a respondere historicis probatur ex tényeken alapuló helyességét Catechismo Coloniensi, in quo anno igazolja a Kölni Katekizmus, 1543 oratio contra Turcos et melyben a törökök elleni ima és a cultus Mariae coniunguntur.[37] Mária-tisztelet egy gondolattá kapcsolódik össze.[37] XIV. Analogia historiae Hungariae XIV. Magyar analógia Analogiam videmus mentione Jellemzô analógiát hozhatunk dignam etiam in historia Hungariae föl Magyarország történelmébôl, plus quam trecentos annos per melyet a törökök betöréseikkel invasionem Turcorum periclitatae több mint 300 éven keresztül et partim devastatae, partim veszélyeztettek és részben occupatae. In Regno Mariano elpusztítottak, részben megszállva Hungariae traditio facta et adeo tartottak. Magyarországon, mint in intimo animo populi fundata est Mária országában hagyománnyá vált veneratio Beatae Mariae Virginis, és annyira a lelkek mélyén ut Hungari christifideles saeculo gyökerezett a Boldogságos Szűz XVI et XVII atque XVIII omne malum Mária tisztelete, hogy a magyar regno illatum defectui a cultu keresztény hívek a 16., 17. és 18. Mariae attribuerent. Tempore hoc században minden az országot ért proverbium factum est dicere: omne veszedelmet a Mária tisztelettôl decus et bonum regni a Maria esse. való elfordulásnak Liberationem ab occupatione tulajdonítottak. Mikor az ország a Turcorum necnon restaurationem török rabságból felszabadult és a pristini status per Mariam apud területi integritás helyreállt, filium divinum patronam esse minden magyar szent meggyôzôdéssel imploratam omnes Hungari sancta vallotta, hogy ez Mária cum persuasione credebant. Non közbenjárására történt isteni Fia sine ratione asserimus ergo, által. Nem ok nélkül állítjuk cultum Mariae mediatricis et tehát, hogy Máriának mint orationem dicendam contra Turcos közvetítônek tisztelete és a török in evolutione historica decursu ellen végzendô ima a történelmi temporis ideam communem fejlôdésben az idôk folyamán egy constituisse. Cessante demum közös gondolattá olvadt össze. Turcico periculo pulsatio Mikor végül a török veszedelem meridiana venerationi soli Mariae megszűnt, a déli harangozás inserviebat, sicut forma orationis egyedül Szűz Mária tiszteletére ,,Angelus Domini'' tempore S. Pii szolgált, miként az ,,Úr angyala'' V Summi Pontificis (+1572) iam imádság formulája, mely V. Szt. perfecta et tribus vicibus per Pius pápa (+1572) idejében már diem recitata ostendit.[38] teljes és naponta háromszor recitálták, igazolja.[38] XV. Pulsatio meridiana et victoria XV. A déli harangszó és a Nandoralbensis nándorfejérvári gyôzelem Ad finem argumentationis nostrae Eszmefuttatásunk végére érvén, pervenientes liceat nobis nunc legyen szabad most az Imádságok cohaerentiam Bullae Orationum ac bullája és egyidejűleg a déli perinde pulsationis meridianae cum harangszó összefüggésének a victoria de Turcis anno 1456 apud nándorfejérvári csatával, melyet Castrum Nandoralbense Joanne 1456-ban Hunyadi János vezérlete Hunyadi duce et S. Joanne de alatt és Kapisztrán Szent János Capistrano cooperante reportata közreműködésével vívtak ki, néhány brevi expositione demonstrare ac mondatban bizonyítását adnunk. probare. Bulla Orationum, sieut iam Az ,,Imádságok bulláját'', mint diximus, die 29 Junii anno 1456 már említettük, 1456. június 29-én publicata est Romae in basilica hirdették ki Rómában az principis Apostolorum missaque ad apostolfejedelem bazilikájában és omnes gentes christianas eo fine, az összes keresztény népekhez ut pro victoria christianorum megküldték azon céllal, hogy a totus orbis christianus oraret. keresztény világ a keresztesek Mense proximo, die 21 et 22 Julii gyôzelméért imádkozzék. A victoria gloriosissima secuta est következô hónapban, július 21. és apud Castrum Nandoralbense, quod 22-én bekövetkezett a világraszóló clavis Hungariae meridionalis gyôzelem Nándorfejérvárnál, mely fuit. Ipse Summus Pontifex Dél-Magyarország kulcsa volt. Maga adscribebat victoriam hanc a pápa ezt a gyôzelmet a Bullában orationibus per Bullam elôírt és a déli harangszóra praescriptis et ad pulsationem végzett imáknak tulajdonította: recitatis: ,,quibus orationibus ,,Nem kételkedünk abban, hogy a non dubitemus omnipotentem Deum mindenható Isten ezen imákra inclinatum hanc inopinatam hajolva engedte nekünk ezt a nem victoriam concessisse.''[39] várt gyôzelmet. ''[39] Quia vero orationes illae, quae Mivel pedig azokat az milites Joannis Hunyadi ducis imádságokat, melyek Hunyadi vincere adiuvabant, ad pulsationem katonáit gyôzelemre segítették, a meridianam nuperrime introductam minap bevezetett déli harangszóra recitatae erant, ipsa consuetudo imádkozták, maga a déli harangozás pulsationis meridianae eiusdemque szokása és annak bevezetése III. praescriptio per Callixtum III Kallixtus által összefügg a török cohaeret cum victoria de Turcis fölött aratott gyôzelemmel, mely reportata, qua totus orbis az egész keresztény világot christianus ab invasione hostis megszabadította a kegyetlen crudelis liberatus est, sicut ellenség betörésétôl, mint a traditio historica Hungarica in magyar történeti hagyomány, mely a saeculorum doctrina fundata semper századok tanításában gyökerezik, tenebat.[40] mindig vallotta.[40] XVI. Hungaria: ,,antemurale XVI. Magyarország: ,,a christianitatis'' kereszténység védôpajzsa'' Cum orbis christianus hodie in Minthogy a mai keresztény világ simili ac ante 500 annos hasonló veszedelemben forog, mint discrimine versetur et pari modo a 500 év elôtt, és a pogányság potestate gentilitatis hatalma ugyanoly módon periclitetur, oportet elpusztítására tör, nem szabad, christifideles orbis terrarum hogy a földkerekség keresztény tantae per Hungariam qua tábora megfeledkezzék errôl a ,,antemurale christianitatis''[41] magyarság, mint a ,,kereszténység reportatae non obliviscantur védôpajzsa''[41] által kivívott victoriae, quam campanarum sonitus nagy gyôzelemrôl, melyet a déli hora meridiei singulis anni diebus harangszó naponként hirdet minden omnibus gentibus et populis népnek és nemzetnek. Ezeknek a annuntiant. Memoria et recordatio nagy történelmi tényeknek tantorum factorum pro re fidei et felidézése és elôtérbe állítása, pro libertate populorum contra melyeket a hit ügyéért és a népek tyrannidem infidelitatis szabadságáért vittek végbe, patratorum necessaria est non nemcsak azért szükséges, hogy az solum aestimandi heroes elmúlt századok keresztény hôseit christianitatis saeculorum megbecsüljük, hanem abból a célból praeteritorum, sed etiam discendi is, hogy a jövô feladatait ac docendi faciendique causa felismerjük, másokkal officia futurorum. megismertessük és megvalósítsuk. ======================================================================== Bulla Orationum Az imádságok bullája Callixti III, die 29. Junii 1456 III. Kallixtustól, 1456. jún. 29. Reg. Vat. 457. Reg. Vat. 457. Calistus etc. Venerabilibus Kallixtus stb. Tisztelendô Filiis Patriarchis, Fiainknak, a Pátriárkáknak, Archiepiscopis, Episcopis Electis Érsekeknek, Választott necnon dilectis Filiis eorum in Püspököknek, nemkülönben szeretett spiritualibus Vicariis ae fiainknak és a lelkiekben azok Abbatibus ceterisque helyetteseinek és az Apátoknak és eeclesiasticis personis ubilibet a többi egyházi személyeknek, per orbem christianum constitutis bárhol lévén a keresztény világban salutem, etc. alkalmazva, üdvözletünket, stb. Cum his superioribus annis Mivel ezekben az utóbbi években impius nominis christiani a keresztény név istentelen persecutor Turcorum tyrannus post üldözôje, a törökök zsarnoka, oppressam Constantinopolim Konstantinápoly elfoglalása után, Civitatem, in qua omne genus amelyben a kegyetlenségnek minden crudelitatis exercuit, seviens non faját elkövette, dühének szabad solum in homines, sed, ex quo in folyást engedve nemcsak az Deum nostrum non poterat, in suos emberek, hanem, minthogy a mi sanctorumque reliquias impii Istenünk ellen nem tehette, az desiderii conatum totis viribus övéi és a szentek ereklyéi ellen, sit prosecutus fideles populos, ad istentelen vágyának vállalkozását quos voluit aspirare, assiduis teljes erôvel folytatta, a cladibus affligendo, ita, ut nove keresztény népeket, amelyekhez plage, nove in dies calamitates hozzá akart férkôzni, folytonos nuncientur. Cumque eciam, quod csapásokkal sújtva, úgyhogy napról- indignius est, his non contentus, napra új pusztításokról, új sed magis superbie currum károkról érkezik hír; és minthogy ascendens vastitatem totius populi -- ami még méltánytalanabb -- meg christiani et occidentis nuperrime sem elégedve ezekkel, felülvén a mente concepit ad idque invadendum gôg szekerére az egész keresztény violencius se in dies parat világnak és nyugatnak gestiens sanetum Christi nomen de elpusztítását vette tervbe és hogy terra perdere et impii canis oda behatolhasson, napról-napra Mahometi damnatam et orrendam hevesebben készülôdik, az lévén blasfemiam inducere. legfôbb vágya, hogy Krisztus szent Nevét a földrôl kiirtsa és az istentelen kutyának, Mohamednek átkozott és borzalmas istentelenségét bevezesse. Hinc est, quod nos pridem in tam Innen van az, hogy miután a dura temporum et rerum condicione közelmúltban az idôknek és ad Primi Apostolatus apicem dolgoknak ily zordon állapotában - meritis licet insufficientibus - jóllehet elégtelen érdemeink evecti comparentesque dominico ellenére -- az elsô apostoli szék gregi sic passim sub infideli élére állíttattunk, és melléje gladio cadenti, quem Dominus állván az Úr ily módon lassanként Salvator noster custodiendum et idegen fegyver hatalma alá kerülô pascendum nobis comisit, conati nyájának, melyet a mi Urunk, sumus usqne in hanc diem, quantum Üdvözítônk megôrzés és legeltetés divina gracia largiri dignata est, végett reánk bízott, megkíséreltük his tam perniciosis conatibus egészen a mai napig, amennyiben az nostras et Romane Ecclesie vires isteni kegyelem megengedni pro posse opponere, ad hoc ipsum méltóztatott, hogy ezekkel a mente et animo sedulo incunbentes. vészthozó kísérletekkel a mienket Jam si quidem decimas per orbem és a Római Egyház erôit lehetôség christianum toti clero induximus, szerint szembeállítsuk, erre a fideles populos ad communem fidei dologra fordítván szorgalmasan causam per has nostras excivimus, elménk és lelkünk igyekezetét. Már nuncios misimus, qui ad sanctam ugyanis tizedet róttunk ki a Domini crucem tuendam quisque pro kereszténység területén az egész posse se accingeret praedicarent, papságra, a keresztény népek christianorumque adiumenta figyelmét a hit közös ügyére colligerent. Legatos insuper felhívtuk, nunciusokat küldöttünk nostros partim ad pacanda Regna, ki, hogy prédikálják: ki-ki az Úr partim ad excitandos Reges et szent keresztje védelmére Principes, partim quoque ad lehetôség szerint magát felövezze, congregandos ducendosque contra és a keresztények segélyeit huiusmodi alterum Mahometum összegyűjtsék. Ezenfelül veteris vestigia imitantem követeinket elküldtük, részben az exercitus. Nuperrime autem országok megbékéltetésére, részben dilectum filium Ludovicum t.t. a királyok és fejedelmek Sancti Laurencii in Damaso fellelkesítésére, részben a presbyterum Cardinalem Camerarium réginek nyomát követô, eme második nostrum cum classe maritima ire Mohamed ellen hadsereg autore Domino iussimus. Denique szervezésére és vezetésére. A nihil omisimus, quantum Dominus minap pedig szeretett fiúnkat, iuvare dignatus est, quod ad hanc Lajost, a Damasuson lévô Szent salutarem expedicionem terra et Lôrinc templomról nevezett áldozár mari proficere potuerit. bíbornokot, kamarásunkat, tengeri flottával az Úr vezérlete alatt útnak indítottuk, s végül semmit sem mulasztottunk el, amennyiben az Úr segíteni kegyeskedett, ami ennek az üdvös vállalkozásnak szárazon és tengeren hasznára lehetett. Verum, quia ut ait apostolus, Valóban, mivel -- miként az nostrum est tantum laborare, apostol mondja -- a mi feladatunk solius autem Dei incrementum csak a munkálkodás, Istené pedig accionibus dare, videmus nil actum egyedül cselekedeteink számára a esse tantorum operum studio, nisi gyarapodás biztosítása, úgy in ieiunio, fletu et planctu et látjuk, hogy e nagy műveletek oracionibus revertamur ad Dominum, iránt való buzgólkodással semmit ut Ipse revertatur ad nos, qui sem tettünk, hacsak böjtöléssel, peccatis exigentibus flagellis sírással és kesergéssel és huiusmodi conterit populum imádságok által az Úrhoz vissza christianum velut secundum nem térünk, hogy ô felénk scientem voluntatem Dei sui et non forduljon, aki -- mivel a bűnök facientem. Ac propterea ostorozást követelnek -- ilyen, az necessarium duximus et maxime Úr akaratát ismerô, de szerinte opportunum, ut misericordiam eius nem cselekvô keresztény népet cum gemitu et lacrimis implorantes megfenyíti. És ezért szükségesnek animas nostras in oracione és nagyon helyénvalónak tartottuk, humiliemus, non in humanis tantum hogy irgalmasságát sóhajtással és viribus nostris confidentes, que könnyekkel megkérlelve lelkünket fragiles sunt et caduce, sed in az imádságban megalázzuk, nemcsak Domino exercituum, qui vere turris saját emberi erônkben bizakodva, est fortitudinis et qui olim Abrae mely törékeny és esendô, hanem a cum paucis vernaculis in Domino seregek Urában, aki valóban az confidenti de potentibus Regibus erôsség tornya és aki hajdan a victoriam dedit. Ab ipso enim kevés házanépével az Úrban bízó victoria belli, non enim salvatur Ábrahámnak a hatalmas királyok Rex per multam virtutem et gigas fölött gyôzelmet adott. Tôle van non salvabitur in multitudine ugyanis a háborús gyôzelem. Mert virtutis sue. Ecce inquit nem nagy vitézség által menekül psalmista: Oculi Domini super meg a király, és az óriás nem metuentes eum et in eis, qui menekül meg vitézsége nagysága sperant super misericordia eius, által, íme, a zsoltáros mondja: Az ut eruat a morte animas eorum et Úr szemei az ôt félôkön és azokon, alat eos in fame. Nonne akik irgalmasságában remélnek, oracionibus magis quam armis hogy kiszabadítsa a halálból az ô Amalechitas Israeliticus populus lelküket és táplálja ôket az superavit divina Scriptura éhínségben. Nemde inkább testante. Cumque levaret Moyses imádsággal, mint fegyverekkel manus, vincebat Israel. Cum autem gyôzte le Izrael népe az paululum remisisset, fugabat amalekitákat a Szentírás tanúsága Amalech; et pugnaturi contra szerint? Mikor Mózes felemelte Philisteos pariter Samueli kezét, gyôzött Izrael. Mikor pedig dixerunt: Ne cesses clamare pro kevéssé leengedte, gyôzött Amalek. nobis ad Dominum Deum nostram, ut És a filiszteusok ellen harcolni salvet nos de manu Philistinorum. szándékozók hasonlóképpen Cumque ille clamaret mondották Sámuelnek: Ne szűnj meg sacrificaretque pro illis, kiáltani értünk az Úrhoz, a mi introivit Dominus fragore magno in Istenünkhöz, hogy szabadítson meg die illa super Philisteum et bennünket a filiszteusok kezébôl. exterruit eos cessique sunt a És mikor ô kiáltott és áldozatot filiis Israel. Nonne superbiam mutatott be értük, nagy dörgéssel Senacherib Regis Assiriorum in lépett közbe az Úr a filiszteus multitudine curruum et equitum ellen és megrémítette ôket és gloriantis humili Ezechie Regis Izrael fiaitól eltávoztak. Nemde atque devota oracione az asszir királynak, Octuagintaquinque milibus Szennakeribnek kevélységét, aki interemptis angelo percuciente una kocsijai és lovasai sokaságában nocte contrivit. büszkélkedett, Ezechiás király alázatos és ájtatos imájára megtörte, egy éjjel elveszejtvén az öldöklô angyal által 85 ezer emberét? Quem eciam non moneat in Kinek nem szólna a huiusmodi tribulacionibus et figyelmeztetés az ily pressuris, quasi ad immotissimam megpróbáltatások és elnyomatások arcem sit ad oracionem confugere. közepette, hogy az imádsághoz mint Regis Josaphat plus admiranda quam bevehetetlen várhoz folyamodjék? magna victoria, qui circumdatus ab Jozafát király inkább csodálatra omnibus finitimis nacionibus méltó, mint nagy gyôzelme, aki az gencium timore perterritus ad összes szomszédos népektôl Dominum totum se contulit körülvéve, a pogányoktól való praedicavitque jejunium in félelemtôl megrémítve, teljesen az universo Juda, et toto populo Úrhoz folyamodott és böjtöt congregato devotissima hirdetett egész Judeában s egész obsecracione Dominum invocavit, népét összegyűjtve az Urat a qui emisso Spiritu suo super legáhítatosabb megkérleléssel Ihaziel Zacharie filium ita illi hívta segítségül, aki Lelkét respondit: Attendite omnis Juda et kiöntve Ihazielre, Zakariás fiára, qui habitatis in Jerusalem; et tu így felelt neki: Figyelmezzetek, Josaphat, hec dicit Dominus nobis: egész Juda, és akik Jeruzsálemben nolite timere, ne paveatis hanc laktok; és te, Jozafát, ezeket multitudinem, non est enim nostra mondja nekünk az Úr: ne féljetek, pugna, sed Dei, non enim eritis ne ijedjetek meg ettôl a vos, qui dimicabitis, sed sokaságtól, mert nem a mi harcunk tantummodo state confidentes et ez, hanem az Úré, nem ti lesztek, videbitis auxilium Domini super akik harcolni fogtok, hanem csak vos. At ille vehemencius legyetek bizalommal és látni oracionibus laudibusque divinis fogjátok az Úr segítségét magatok insistens cantores instituit, qui fölött; ô pedig hevesebben laudantes Dominum in singulis szorgalmazva az imádságokat és az turmis exercitus veluti firmissima istendicséreteket, énekeseket et inexpugnabilia presidia rendelt, akik az Urat dicsérve antecederent et voce consona seregeinek egyes szakaszaiban, dicerent: Confitemini Domino, mint igen erôs és bevehetetlen quoniam in eternum miserieordia erôsségek haladtak elôl és eius. Cumque illi laudes cantare együttes szóval mondották: cepissent, comittit Dominus dicsérjétek az Urat, mert insidias hostium in seipsos, ita, mindörökké tartó az ô irgalma. És ut invicem sevientes mutuis amikor ôk dicsôítô éneklésbe concidere vulneribus. His quoque kezdtek, az Úr az ellenségek artibus praeclara feminarum Judith cselvetését saját önmaguk ellen Holofernem necavit et tumorem fordította, úgy hogy egymásnak maximi Regis Nabucodonosor esve kölcsönösen okozott sebekben superbiamque fragilis femina estek el. Ugyanily módon az oracione, lacrimis sufulta asszonyok között kiváló Judith is contrivit. Non -- inquit -- in megölte Holofernest és a gyenge nô multitudine est virtus tua, a leghatalmasabb királynak, Domine, nec in equorum viribus Nabukodozornak dölyfét és gôgjét voluntas tua, nec superbi ab az ima és könnyek erejével inicio placuerunt tibi, sed megtörte, ,,Nem a sokaságban -- humilium et mansuetorum semper mondotta -- van a Te hatalmad, tibi placuit deprecacio. Uram, sem a lovak erejében a Te akaratod, sem a kevélyek nem tetszettek neked kezdettôl fogva, hanem az alázatosaknak és békességeseknek könyörgése tetszett neked mindig.'' Quid dicemus de fortissimo viro Mit mondjunk a legbátrabb cunctisque periculis glorioso férfiúról és minden veszélyben Macabeo, qui quociens oracione dicsôséges Makkabeusról? aki sufultus bello congressus est, valahányszor imádságban bizakodva victor evasit? At vero cum ütközött meg a háborúban, oracione negleta (sic) Deoque non gyôzelmesen került ki belôle. invocato cum Antiocho Rege Mikor pedig az imádságot congreditur, profligatus effugit; elhanyagolta és Isten quibus quoque omissis presidiis segítségülhívását elmulasztva bello contra Bachidem victus et bocsátkozott csatába Antiochus tandem occissus (sic) et Dei királlyal, megverve elmenekült; populus contritus est. Dicamus ezeket a segédeszközöket a igitur: iustus es, Domine, et Bachides elleni háborúban is rectum iudicium tuum, merito omnia elmulasztva, legyôzetett és végül patimur, quia pecavimus tibi et megöletett és Isten népe mandatis tuis non obedivimus. Non eltiportatott. Mondjuk tehát: enim solet divina clemencia tam Igazságos vagy, Uram, és igaz a te severo iudicio corripere populum ítéleted, méltán szenvedünk peccatorem, nisi cum illum videt a mindeneket, mivel vétkeztünk suis preceptis pertinaciter ellened és parancsaidnak nem oberrantem. Achior Amonites licet engedelmeskedtünk. Nem szokta az gentilis Oloferni consilium dedit isteni irgalom oly szigora dicens: perquire, Domine, si est ítélettel meginteni a bűnös népet, aliqua iniquitas ipsorum in csakis akkor, amidôn azt az ô conspectu Dei ipsorum. Ascendamus parancsaitól makacsul eltávolodni ad illos, quoniam tradens tradet látja. Az ammonita Achior pogány illos Dominus eorum tibi et létére Olofernesnek a következô subiecti erunt sub iugo potencie tanácsot adja, mondván: Kutasd ki, tue. Si autem non est offensio Uram, vajon találtatik-e gonoszság populi huius coram Deo, non bennük az ô Uruk színe elôtt. poterimus resistere illis, quoniam Menjünk fel hozzájuk, mert átadván Dominus Deus eorum defendet eos et átadja ôket az ô Uruk neked és a erimus in opprobrium universe te hatalmad igájának alá lesznek terre. vetve; ha pedig nem vétkes ez a nép Istene elôtt, nem fogunk tudni nekik ellenállni, mivel az ô Uruk, Istenük megvédi ôket és az egész földnek gyalázatára leszünk. Hinc timendum est et vehementer Ezért kell félnünk és nagyon formidandum, quod nunquam contra rettegnünk, mert a hívô nép ellen fidelem populum infidelium furor sohasem vehetett volna annyira tantum praevalere potuisset, nisi erôt a hitetlenek dühe, ha in ipsis fidelibus Salvator magukban a hívôkben az Üdvözítô aliquid reperisset, quod oculos nem talált volna valamit, ami sue magestatis (sic) vehementer fölségének tekintetét súlyosan offenderet, qui nonnunquam solet sértette, aki néha az emberek corruptos hominum mores bellis romlott erkölcseit háborúk által conterere atque emendare, et se de szokta megszelídíteni és inimicis cum inimicis vindicare. megjavítani s magát ellenségein az Ad penitenciam igitur et oracionem ellenség által megbosszulni. A maturandum nobis est, ne dum de bűnbánathoz és az imádsághoz kell die in diem diferendo emendacionem tehát sietve folyamodnunk, nehogy et ad Dominum Deum nostrum napról-napra halogatva a javulást renunciantibus nobis graviora és lemondva a mi Urunkról, contingant. Certi quidem, quia si Istenünkrôl, súlyosabb dolgok revertemur ad Dominum, ipse történjenek velünk. Bizonyosak revertetur ad nos. Videns enim lehetünk ugyanis, hogy ha affliccionem filiorum Israel in visszatérünk az Úrhoz, ô visszatér Egipto audiensque clamorem eorum hozzánk. Látva ugyanis Izrael gloriosissimum illis de Egipciis fiainak sanyargatását Egyiptomban triumphtim dedit et liberos eos és hallva kiáltásukat, az cum gaudio tum per mare tum per egyiptomiak fölött a legfényesebb vastam illam deserti solitudinem diadalt biztosította számukra és ad terram promissionis transvexit. örömükre szabadságban vezette ôket Cumque illi veteribus malis nova át mind a tengeren, mind a coniungerent et pro suis peccatis sivatagnak ama kietlen pusztaságán ab omnibus finitimis nacionibus keresztül az ígéret földjére. És variis temporibus essent oppressi, Ezechiel imádságára életidejét és quociens connisi (,,connsi''') halála óráját meghosszabbította; Domini prestolabantur auxilium, és Sziria mellett a pusztulás divina miseracione liberavit. Ipsi szélén álló ninivebelieket, midôn David penitenti et cum fletu esdve és könyörögve fordultak dicenti: Peeavi, Domine, -- hozzá, irgalmasságában peccatum extemplo dimisit. Et meghallgatta. Ezechie oranti vite periodum mortisque terminum porogavit (sic). Et perituros iusta (sic pro iuxta) Siriam Ninivitas cum flentes orantesque ad eum fuere conversi, in misericordia exaudivit. Et nunc quidem non est abreviata És most sem rövidült meg az Úr manus Domini, benignus et keze, kegyes és irgalmas, türelmes misericors est et paciens et multe és nagyirgalmasságú s fölötte áll misericordie et prestabilis super népe gonoszságának. A Szentírás maliciam populi sui. His itaque ezen bizonyságaitól és példáitól s Sanctarum Scripturarum testimoniis más egyebektôl indíttatva, a mi et exemplis aliisque conplurimis Urunk, Jézus Krisztus irgalmas permoti hortamur vos, Fratres et szívére buzdítunk titeket, Filii, per viscera misericordie testvéreink és fiaink, hogy a Domini nostri Jesu Christi, ut rátok bízott lelkipásztori iuxta crediti vobis officii tisztség alapján az alattvalóul pastoralis racionem reformacioni rendelt népek erkölcseinek morum subditorum populorum javításán a szentatyák kánonai és vestrorum secundum sanctorum határozatai értelmében patrum canones et decreta szorgalmasabban fáradozzatok, diligencius insistatis quia ut mivel -- mint Szent Gergely, a mi beatus Gregorius predecessor elôdünk mondja -- az Úr nyáját a noster ait: dominicum gregem lupus farkas már nem éjjel rejtekben, non iam in nocte latenter, sed in hanem fényes nappal tépi szét; aperta luce dilaniat. Vigilemus ôrködjünk tehát, hogy valami el ne ergo, ne quid pereat, et si captum veszelôdjék; és ha netán valami forte quid fuit, vocibus divinorum veszendôbe került volna, az isteni eloquiorum ad gregem dominicum igehirdetés szavaival vezessük reducamus, nec nos labor terreat, vissza az Úr nyájához. Ne riasszon quia nomen pastoris non ad el a fáradozás, mivel a pásztor quietem, sed ad laborem nevet nem nyugalom, hanem suscepimus. Cum increpare munkálkodás céljából vettük. Ha a delinquentes noluerit, eos pásztor a vétkeseket megróni nem proculdubio pastor occidit. Nobis akarja, kétségkívül megöli ôket. autem nil tam cordi est tamque Nekünk pedig semmi sem fekszik desideramus, quam omnium annyira a szívünkön és semmit sem christianorum prout secundum Deum kívánunk annyira, mint hogy az debemus et obligamur vitam összes keresztények életét és moresque reformare. Idemque Deo erkölcseit Isten akarata szerint adiutore debitis incrementis tartozunk és kötelesek vagyunk prosequi intendimus. megjobbítani. És ugyanezt Isten segítségével megfelelô gyarapítással szándékozunk kísérni. Verum quia nos in presenciarum Valóban, mivel a jelenben az ista turcorum inimicorum urget ellenséges törököknek ez a vihara tempestas, ad occurrendum illi sürget bennünket, annak toto studio omnibusque viribus megelôzésén minden igyekezetünkkel insudamus, et sicut a és minden erônkkel fáradozunk; és christifidelibus tam clericis quam miként a keresztényektôl, mind a laicis per bullam nostram papoktól, mind a világiaktól, ez superinde confectam corporalia ügyben készített bullánk által auxilia requisivimus, ne nobis anyagi segítséget kértünk, nehogy ipsis deficere videremur, ita et önmagunk elôtt mulasztóknak nunc spiritualia, que maiora sunt, tűnjünk föl, ugyanígy most a instancius prestolamur. Vos igitur lelkieket is, melyek nagyobb et vestrum singulos monemus, értékkel bírnak, annál sürgôsebben hortamur in Domino atque de Dei elvárjuk. Titeket tehát és omnipotentis et beatorum Petri et közületek mindenegyest intünk, Pauli apostolorum eius autoritate buzdítunk az Úrban és a mindenható confisi mandamus et precipimus, ut Istennek és apostolainak, Szent omnes et singuli sacerdotes, eciam Péternek és Pálnak tekintélyében si cardinalatus aut alia quacumque bízva, parancsoljuk és ecclesiastica dignitate elrendeljük, hogy a papok összesen prefulgeant, secularium et és egyenként, mégha bíborosi vagy regularium ordinum quorumcumque bármely más egyházi rangban exemptorum et non exemptorum, tündököljenek is, a világi és quatenus cum eos celebrare szerzetes rendek bármelyikéhez, contigat (sic), comemoracionem kivételezettekhez és nem faciant et oracionem dicant contra kivételezettekhez tartozzanak, paganos institutam, videlicet: mely szerint -- ha miséznek -- Omnipotens sempiterne Deus, in megemlékezést vegyenek és a cuius manu sunt omnium potestates pogányok ellen elôirt könyörgést ac omnium iura Regnorum respice in mondják, tudniillik: Mindenható auxilium christianorum, ut gentes örök Isten, kinek kezében vannak paganorum, que de sua feritate mindenek hatalmasságai és az confidunt, dextere tue potencia összes országok jogai, tekints a conterantur. Quibus quidem keresztények megsegítésére, hogy a celebrantibus et huiusmodi pogányok népei, akik saját oracionem dicentibus de spirituali erejükben bíznak, jobbod thesauro Ecclesie centum dies de hatalmától megtöressenek. Azoknak iniunctis eis penitenciis pedig, akik miséznek és ezt a misericorditer in Domino könyörgést mondják, az Egyház relaxamus. Et ut omnis populus lelki kincstárából a rájuk háramló cuiuscumque sexus et generis büntetésbôl 100 napot az Úrban oracionum et indulgenciarum kegyesen elengedünk. És hogy huiusmodi particeps esse possit, minden nép, fajra és nemre való precipimus et mandamus, ut in különbség nélkül, ezeknek az singulis ecclesiis quarumcumque imáknak és búcsúknak részese civitatum terrarum et locorum lehessen, megparancsoljuk és inter nonas et vesperas, videlicet elrendeljük, hogy az összes ante pulsacionem vesperarum, sed városok, területek és helyek ei propinque saltem per mindenegyes templomában a Nona és intervallum medie hore singulis Vesperás között, tudniillik a diebus tribus vicibus una campana Vesperásra harangozás elôtt, de vel plures sonorose, ut bene azt legalább egy félórával audiantur, pulsentur, quemadmodum megelôzô idôpontban, egy vagy több pro angelica salutacione de sero messzehangzó haranggal, hogy jól pulsari consuevit, et tunc hallhatók legyenek, mindenegyes quilibet dominicam oraeionem nap háromszor harangozzanak, ahogy videlicet Pater noster et este az angyali üdvözletre angelicam salutacionem videlicet harangozni szokás, és akkor ki-ki Ave Maria gracia plena etc. tribus az Úr imádságát, azaz a Miatyánkot vicibus dicere debeat, quibus és az angyali üdvözletet, vagyis semel quadraginta, tribus autem az Üdvözlégy Mária, malaszttal vicibus dicentibus genibus flexis teljes-t háromszor köteles Centum dies indulgenciarum elmondani; azoknak akik csak misericorditer in Domino egyszer, 40 napi, akik pedig elargimur. háromszor elmondják térdenállva, kegyesen az Úrban 100 napi búcsút engedélyezünk. Mandamus insuper atque Ezenfelül megparancsoljuk és precipimus, quatenus in singulis elrendeljük, miszerint a mi eivitatibus, terris, castris et egyházmegyéink vagy villis sive locis nostrarum adminisztraturáink vagy diocesium aut administracionum joghatóságunk alá tartozó összes sive iurisdiccionum omnibus primis városokban, helyeken, várakban és diebus dominicis singulorum falvakban vagy területeken az mensium processiones generales egyes hónapok minden elsô fieri faciatis, ad quas omnis vasárnapján általános körmeneteket populus conveniat et clerici sive tartsatok, amelyre az egész nép seculares sive regulares sive összejöjjön és a papság, akár mendicantes et non mendicantes, világiak, akár szabályok szerint exempti et non exempti, qui extra élôk, koldulok és nem koldulok, aut intra menia civitatum, kivételezettek és nem terrarum, castrorum atque villarum kivételezettek, akár a városok, sive locorum existant aut in helyek, várak és falvak vagy suburbiis. Religiosi vero, qui in területek falain kívül vagy belül solitudine degunt quique ad élnek és a külvárosokban. A huiusmodi processiones, quando in szerzetesek pedig, akik a civitatibus, terris, castris et magányban élnek, és akik az ilyen villis sive locis fieri solent, körmenetekre, amikor a városokban, convenire non consueverunt, non helyeken, várakban és falvakban compellantur, sed eisdem diebus vagy területeken megtartatnak, ipsi aut intra clausuram összejönni nem szoktak, ne monasteriorum suorum aut in kényszeríttessenek; hanem circuitu eorum aut ad aliquam ugyanazokon a napokon vagy proximam basilicam se conferentes, kolostoraik zárt területén belül prout eis maior devocio fuerit, vagy azokon kívül esô útvonalon, processiones faciant. Moniales vagy valamelyik közelesô bazilikát autem intra menia urbium sive felkeresve, aszerint, amint ez extra habitantes predictas nekik nagyobb lelki hasznukra processiones intra clausuram válik, tartsák a körmeneteket. A faciant: Septem psalmos szerzetesnôk, akár a városok penitenciales cum letaniis falain belül vagy kívül laknak, az decantantes. elôírt körmeneteket a klauzúrán belül rendezzék; a hét bűnbánati zsoltárt énekeljék a litániával együtt. Si preterea inpredictis Ha ezenkívül az elôbb említett dominicis diebus aliquod legitimum vasárnapokon valami jogos akadály impedimentum supervenerit, merülne föl, úgyhogy ezek az quominus huiusmodi generales általános körmenetek ájtatosan és processiones devote atque pacifice békésen nem mehetnének végbe, nem fieri non possent, nolumus, quod akarjuk, hogy bármelyik plébánia una queque parrochia sive vagy kolostor vagy bármely más monasterium aut quevis alia egyházi közösség a templomok vagy ecclesia intra ambitum ecclesiarum kolostorok keretén belül tartsák aut claustrorum eas faciat, aut azokat, vagy hogy miként quomodo vos et quilibet vestrum bíráljátok el ti és ki-ki devocioni et tranquillitati populi közületek azoknak jobban a nép melius conducere iudicabitis, lelki gyarapodására és nyugalmára super quo vestras consciencias fordíthatását: erre nézve a ti oneramus. Oraciones autem sive lelkiismereteteket terheljük meg. cantus cetereque cerimonie in Az imádságok pedig vagy az énekek processionibus predictis ita és a többi szertartások az elôbb fiant, sicut in quibuslibet említett körmenetek alatt úgy civitatibus, terris, castris et történjenek, miként bármely villis sive locis consuetum est, városban, területen, várban, aut sicut vos ipsi pro re tam pia faluban vagy helyen szokásban tamque necessaria devocius volt, avagy miként magatok ordinandum putaveritis, ita tamen, feltételeznétek ebben az annyira quod missa solemnis dicenda in kegyes és annyira szükséges predictis processionibus sit ea, dologban a jámborabbul való que in ecclesia contra paganos per tennivalókat, mégis oly módon, Ecclesiam ordinata est. hogy az említett körmenetek alatt mondandó ünnepélyes mise az legyen, amelyik a templomban az Egyház által a pogányok ellen rendelve van. Verum quia et fides et opera Valóban, mivel mind a hit, mind fidei ex auditu sunt, ut ait a hit cselekedetei hallásból apostolus, nec quis audire potest vannak és senkisem hallhat, ha sine predicante, volumus atque nincs szónok, akarjuk és mandamus, quod in civitatibus, parancsoljuk, hogy a városokban, castris et villis sive locis, in várakban és falvakon vagy quibus predicator quispiam verbi helyeken, ahol az Isten igéjének Dei haberi possit, in ipsa bármely hirdetôje kéznél van, a solemnitate processionis per illum körmenet ünnepélyessége alatt sermo fiat ad populum, in quo tartson az illetô beszédet a primum studebit fidem confirmare néphez, amelyben elsôsorban a eosque pacientes in huiusmodi hitet törekedjék megerôsíteni és tribulacionibus reddere doceatque, ôket e megpróbáltatásokban quomodo probacio fidei pacienciam türelmessé tenni, és fejtse ki: operatur et paciencia opus hogyan munkálja a hit próbája a perfectum habet; et ut beatus türelmet és hogyan van a Augustinus ait: quocienscumque türelemben tökéletes cselekedet. pressure seu tribulacionis aliquid És mint Szent Ágoston mondja: patimur, admoniciones sunt et valahányszor valami correcciones nostre, nam et ipse szorongattatást vagy Sancte littere non nobis mepróbáltatást szenvedünk, promittunt pacem, securitatem et figyelmeztetésünkre és quietem, sed tribulaciones, javításunkra vannak, mert maguk a pressuras et scandala demonstrant. szent iratok sem Ígérnek nekünk Quid tale modo genus humanum békét, biztonságot és nyugalmat, patitur insolitum, quod non patres hanem megpróbáltatásokról és nostri passi sunt? Est quidem botrányokról tesznek bizonyságot. ecclesia, ut ait beatus Ambrosius, Mi olyas szokatlant szenved most navis in solo nrnndi huius az emberi nem, amit a mi atyáink constituta crebris ventorum el nem szenvedtek volna? Az Egyház flatibus et aquarum fluctibus ugyanis, mint Szent Ambrus mondja, idest temptacionum verberibus ennek a világnak talajába ültetve, fatigata, quam turbidi fluctus a gyakori szélviharoktól és a idest huius seculi potestates vizek hullámverésétôl, azaz a conantur ad saxa producere, que et kísértések csapásaitól szenved, si undarum fluctibus aut procellis melyet a zavaros hullámok, azaz sepe vexatur, nunquam tamen potest ennek a világnak hatalmasságai sustinere naufragium, quia in megkísérlenek zátonyra juttatni, arbore eius idest in cruce amely, habár a hullámverések és Christus erigitur, in pupe Pater viharok gyakran zaklatják, sohasem residet gubernator, proram szenvedhet hajótörést, mert az paraclitus servat Spiritus. Hanc árbocán, azaz keresztjén Krisztus per angusti huius mundi freta emelkedik, hátul a kormánynál az duodecim remiges ducunt idest Atya ül és elôl vezérli a Apostoli duodecim et similis Szentlélek. Ezt ennek a kicsinyes numerus prophetarum. Hec namque világnak szorosain át 12 evezôs est navis, que et si cotidie irányítja, azaz 12 apostol és a seculum istud tamquam aliquod próféták hasonló száma. Ez a hajó pelagus sortitur infestum, numquam ugyanis az, mely jóllehet naponta eliditur ad saxum nec mergitur ad ebbe a világba, mint az ellenséges profundum, sed illi rebus érzület tengerébe van állítva, prosperis consolacio, ut adversis sohasem ütôdik a sziklához és nem non frangatur et rebus adversis merül a mélybe, hanem számára az exercitatio, ut non corrumpatur isteni bölcsesség gondoskodása prosperis, per divinam prudenciam révén a kedvezô dolgok procuratur. Atque ita unum vigasztalásul szolgálnak, hogy a temperatur ex altero. Hortetur kedvezôtlenek tönkre ne tegyék, és insuper populum ad penitenciam, ex a kedvezôtlen dolgok megedzik, ea enim magis veritatis suusque hogy a kedvezô körülmények közt precursor Joannes officium meg ne romoljon. És így az egyik predicacionis exorsi sunt mérsékli a másikat. Azonfelül dicentes: Penitenciam agite, buzdítsa a népet bűnbánatra, apropinquabit in vos Regnum melybôl kiindulva kezdték meg celorum; utque eterni judicii diem igehirdetô hivatalukat az solicita mente conspiciant et igazságnak hírnöke és annak terrorem illius penitendo elôhírnöke János, mondván: preveniant, delictorum omnium Tartsatok bűnbánatot, elközelget maculas lavent fletibus, ut pius hozzátok a mennyek országa; és conditor noster cum ad judicium hogy az örök ítélet napjára félô venit, tanto eos maiore gracia lelkülettel tekintsenek és annak consoletur, quanto nunc conspicit, rémét bűnbánattal megelôzzék, az quod ab eis sua delicta puniuntur; összes bűnöknek foltját sírással ac denique feritate turchorum lemossák: hogy midôn a mi kegyes illis exposita et quanta Teremtônk ítéletre jön, azokat christianis intulerint inferreque annál nagyobb kegyelemmel conentur mala, omnium oraciones ac vigasztalja, amennyivel most pia erigant ad Deum vota contra szemléli, hogy ôk saját illos. gonoszságaikat megbüntetik; és végül szemük elé tárva a törökök vadságát és hogy mekkora bajokat zúdítottak és próbálnak a keresztényekre zúdítani: mindnyájuk imádságai és jámbor fogadkozásai szálljanak az Istenhez ô ellenük. Nos vero, qui de Dei Mi pedig, akik a mindenható omnipotentis misericordia confisi Isten irgalmában bízva bôséges largam indulgenciam opem búcsút engedélyeztünk az anyagi corporalem ferentibus concessimus, segítséget hozóknak, azoknak is indulgenciam eciam concedimus eis, búcsút engedélyezünk, akik a qui opem tulerunt spiritualem keresztény világnak lelki orbis, itaque vere penitentibus et segítséget nyújtottak. Ennélfogva confessis, qui ad predictas az igazán bűnbánóknak és a processiones convenerint, septem szentségek kegyelmében annos et totidem quadragenas de részesülteknek, akik az említett vera indulgencia impartimur. Illis körmeneteken megjelentek, 7 évi és vero, qui pia emiserint vota eaque ugyanannyi 40 napi búcsút conpleverint aut oracionum aut engedélyezünk. Azoknak pedig, akik peregrinacionum aut elargicionis jámbor fogadást tettek akár elemosinarum, ut omnipotens Deus imádság gyakorlására, akár ad auxilium christianorum zarándoklatra, akár alamizsna respicere pro sua pietate osztására, és azt beváltották, dignetur, duos annos et totidem hogy a mindenható Isten a quadragenas de vera penitencia keresztények megsegítésére indulgemus; contentas in nostris irgalmassága szerint letekinteni presentibus litteris apostolicis méltóztassék, 2 évi és ugyanannyi seu bullis duraturas, quamdiu 40 napi búcsút engedélyezünk, sancta cruciata nostra durabit. Et melyek jelen apostoli levelünkben, de celo, uti confidimus, victoria vagyis bullánkban tartalmaztatnak, dabitur contra dictum perfidum mindaddig érvényben maradván, Turcuru et alios damnate secte ameddig a mi szent keresztes Mahometice in partibus hadjáratunk tartani fog. És bízunk orientalibus sectatores. Nulli benne, hogy az ég gyôzelmet ad ergo omnino hominum liceat hane nekünk az említett hitszegô török paginam nostre monicionis, és Mohamed átkozott szektájának a hortacionis, mandati, keleti részeken lévô más követôi relaxacionis, elargicionis et ellen. Ennélfogva egyáltalán concessionis infringere vel ei senkinek se legyen szabad az ausu temerario contraire. Si quis emberek közül hatályon kívül autem hoc attemptare presumpserit, helyezni a mi intelmünknek, indignacionem omnipotentis Dei et buzdításunknak, parancsunknak, beatorum Petri et Pauli elengedésünknek, apostolorum eius se noverit engedélyezésünknek és incursurum. Datum Rome apud engedményünknek ezt a lapját vagy Sanctum Petrum. Anno etc. vele vakmerô módon millesimo quadringentesimo szembehelyezkedni. Ha pedig valaki quinquagesimo sexto. Tercio ezt megkísérelni merészelné, vegye Calendas Julii. Pontificatus tudomásul, hogy a mindenható nostri Anno Secundo. Istennek és az ô apostolainak, Szent Péternek és Pálnak neheztelését vonja magára. Kelt Rómában, Szent Péternél, az 1456- ik évben, június 29-én. Pápaságunk második évében. ======================================================================== Notitiae -- Jegyzetek [1] Fr. Thomas Esser O. Pr.: Das Ave- Fr. Thomas Esser O. Pr.: Das Ave- Maria-Läuten und der ,,Engel des Maria-Läuten und der ,,Engel des Herrn'' in ihrer geschichtlichen Herrn'' in ihrer geschichtlichen Entwicklung. Hist. Jahrb. 23. Entwicklung. Hist. Jahrb. 23. (1902), pag. 258. -- Cf. ibid.: (1902), 258. -- Vö. uo. Abhandlungen der böhmisehen Ges. Abhandlungen der böhmischen Ges. der Wissenschaften. V. Folge. der Wissenschaften. V. Folge. XII. (Praga), pag. 22. -- The XII. (Praga), 22. -- The Catholie Encyclopedia. Vol. I. Catholic Encyclopedia. Vol. I. Vatican Edition. New York, 1907. Vatican Edition. New York, 1907. Pag. 487. 487. [2] O. Troyon: L',,Ave Maria'', in O. Troyon: L',,Ave Maria'', Ephem. ,,Rome'', 1912. p. 366-7. ,,Rome'' c. folyóiratban, 1912. 366-7. l. [3] Hartzheim, Conc. German. V. 41., Hartzheim, Conc. German. V. 41., apud Esser, p. 259. Essernél, 259. [4] Sinnacher: Beyträge zur Sinnacher: Bevträge zur Geschichte der bischöflichen Gesehichte der bischöfl. Kirche Kirche Säben und Brixen in Saben u. Brixen in Tyrol, VI. Tyrol, VI. (Brixen, 1828), p. (Brixen, 1828), 78. l., 78., apud Esser, p. 259. Essernél, 259. l. [5] Hartzheim, Conc. German. V. 209. Hartzheim, Con. German. V. 209 et 221. -- In synodo prov. eccl. és 221. --- A mainz-i egyháztart- Moguntiae hic articulus zsin.-on ez a fej. a köv. cím sequentem titulum habet: alatt fordul elô: ,,Instituuntur ,,Instituuntur pulsationes pro pulsationes pro memoria memoria passionis Christi ad passionis Christi ad feriam feriam sextam in meridie, et sextam in meridie, et compassionis B. V. quolibet compassionis B. V. quolibet mane''. Esser, p. 259. mane.'' Esser, 259. [6] Dictionnaire de Theologie Dictionnaire de Theologie Catholique, Paris. 1910. p. Catholique, Paris, 1910, 1280: 1280.: ,,En 1451 nous voyons cet ,,En 1451 nous voyons cet usage usage adopté pour tous les jours adopté pour tous les jours au au monastere du Val-des- monastčre du Val-des-Čcoliers, Čcoliers, ŕ Mons en Hainaut ŕ, Mons en Hainaut (Belgique).'' (Belgique)''. [7] Sanctus Carolus Borromeus simili Borromei Szent Károly a mainz-i modo ac syn. prov. eccl. és kölni tartományi zsinatok Maguntiao et Coloniae mintájára szintén elrendelte az pulsationem in memoriam Úr szenvedésének emlékére a passionis Domini ordinavit, sed harangozást; a harangozás de hora pulsationis dicitur: idôpontjára nézve ez áll: ,,paulo ante horam nonam''. ,,paulo ante horam nonam'' -- Esser, p. 259. In Synodo kevéssel 9 óra elôtt. Esser, Basileae (Basel) anno 1503 259. l. -- A bázeli zsinat 1503- habita instituebantur ban vezette be az Úr pulsationes in memoriam szenvedésének emlékére a passionis Domini. Cf. Esser, p. harangozást. Vö. Esser, 260. l. 260. [8] Esser, p. 260. Esser, 260. l. [9] Cf. p. 38. Szövegét l. bôvebben 39. l. [10] Cf. p. 46-48. Szövegét l. bôvebben 49. l. [11] Vide text. p. 52. Szövegét l. bôvebben 53-55. l. [12] Vide text. p. 54. Szövegét l. bôvebben 55. l. [13] Raymundus: Annal. Eccl., ad Raymundus: Annal. Eccl., ad annum 1456. -- Victoria de annum 1456. -- A Hunyadi Turcia apud Castrum vezérlete alatt a török fölött Nandoralbense gloriosissime aratott gyôzelem reportata est Joanne Hunyadi Nándorfejérvárnál 1456. júl. 21. duce die 21. et 22. Julii anno és 22-én történt. 1456. [14] Theiner: Mon. Vat. Hung. II. 281- Theiner: Mon. Hung. Vat. II. 281- 282. 282. [15] Esser, op. cit. p. 262. Esser, i. h. 262. [16] Chronica de Bologna apud Chronica di Bologna Muratorinál, Muratori Script. XVIII. 721., Script, XVIII. 721, Essernél, apud Esser, p. 263. 263. l. [17] Biekell, Synodi Brixin. saec. Bickell, Synodi Brixin. saec. XV. Oenip. 1880. p. 54.: XV. Oenip. 1880. 54.: ,,dicentur ,,dicentur singulis diebus circa singulis diebus circa pulsum pulsum post meridiem tres post meridiem tres dominicae dominicae orationes cum totidem orationes cum totidem angelicis angelicis salutationibus: hocque salutationibus: hocque populo populo sibi subiecto in sibi subiecto in cancellis cancellis intimare''. -- Esser, intimare.'' Esser, 263. p. 263. [18] Dr. Otto Etl: Zur Geschichte des Dr. Otto Etl: Zur Geschiehte des ,,Angelus Domini''. Theol. ,,Angelus Domini''. Theol. Prakt. Quart. 1949, 203-220. Prakt. Quartalschr. 1949. 203- 220. [19] Gallia christiana 2 (Paris Gallia Christiana 2 (Paris 1720), p. 734., apud Kneller, 1720), 734, Knellernél, 403. l. 403. [20] Esser, p. 256. Esser, i. h. 256. [21] Ibid. Uo. [22] Conpendium de Gallorum gestis, Conpendium de Gallorum gestis, lib. X. Paris, 1507. fol. lib. X. Paris, 1507, fol. CCLXIX. Vel sub titulo: Rer. CCLXIX. Vagy ezen cím alatt: Gall. Annal. cum Hub. Vellei Rer. Gall. Annal. cum Hub. suppl. lib. X. c. 12. 1577. p. Vellei suppl. lib. X. c. 12. 261. 1577. 261. [23] Cf. Hoeyek, Gesch. der Vö. Hoeyek, Gesch. der kirchlichen Liturgie, 181., apud kirchlichen Liturgie, 181., Esser, p. 263. Esser, 263. l. [24] Burchardus, Diarium Curiae Rom. Burchardus, Diarium Curiae Rom. sub Alexandro VI. Ed. Thuasne sub Alexandro VI. Ed. Thuasne (Paris 1885) p. 72. -- Sententia (Paris 1885) 72. l. -- Az utolsó ultima sequentem formam habet mondat így alakul Eccehardnál, apud Eccehard, Corpus hist. med. Corpus hist. med. aevi, Lips. aevi, Lips. 1723, II. 2123: ,,Et 1723. II. 2123: ,,Et sic sic observari debet in futurum observari debet in futurum de de mandato Papae singulis mandato Papae singulis diebus.'' diebus.'' -- Cf. Raynaldus, -- Vö. Raynaldus, Annal. Eccl. Annal. Eccl. ad annum 1500. n. ad annum 1500. n. 4. Esser, 263. 4., Esser, 263. [25] Esser, p. 264. Esser, 264. [26] Actorum Mediolanensis eccl. pars Aetorum Mediolanensis eccl. pars IV. Mediolani, 1599, p. 488., IV. Mediolani, 1599. 488., Kneller, p. 403. Kneller, 403. [27] Kneller S. J.: Die Geschichte Kneller S. J.: Die Geschichte des Gebetläutens. Zeitschr. für des Gebetläutens. Zeitschrift kath. Theologie. 28. Jahrb. für kath. Theologie. 28. Jahrb. 1904. p. 403. 1904, 403. l. [28] Catholicus Catechismus, Catholicus Catechismus, Coloniae, 1543. lib. V. e. Coloniae, 1543. lib. V. c. XVIII. fol. 181. Esser, p. 264. XVIII. fol. 181. Esser, 264. [29] Braunsberger, B. Petri Canisii Braunsberger, B. Petri Canisii Epist. et acta. I. (Frib. 1895), Epist. et acta, I. (Frib. 1895), 771. f. -- Cf. Schmidt, Hist. 771 f. -- Cf. Schmidt, Hist. Soc. Jes. Prov. Bohem. Pars I Soc. Jes. Prov. Bohem. Pars I (Pragae 1747), lib. II. p. 109. (Pragae 1747), lib. II. 109. -- -- Esser, p. 265. Esser, 265. [30] Hirn, Erzherzog Ferd. II von Hirn, Erzherzog Ferdinánd II von Tirol. I (Innsbruck 1885), p. Tirol. I (Innsbruck 1885), 173. 173. -- Esser, p. 265. -- Esser, 265. [31] Puls. merid. introducta A fentebb felsoroltakon kivül a invenitur in loc. sequ.: Dioc. következô helyeken volt délben Avraneh (Prov. Rouen) 1550, harangozás: Avraneh egyházm. Herzogenbuseh (1571), Orihuela (rouen-i érseks.) 1550, (Hispania) 1600, Eichstädt Herzogenbusch (1571), Orihuela (1622), Syn. Brixin. 1603 (mane, (Spanyolorsz.) 1600, Eichstädt merid. vesp.), Augsburg (mane- (1622), Brixeni zs. 1603 (regg., mer.-vesp.) 1610, Konstanz (man.- déli-esti), Augsburg (regg. déli- mer.-vesp.) 1609, Synod. de esti) 1610, Konstanz (regg. déli- Ermland (man.-mer.-vesp.) 1610, esti) 1609, Ermlandi zs. (regg. Sitten 1626, Syn. Colon. (man.- déli-esti) 1610, Herzogenbusch mer.-vesp.) 1627, Trier (man.- 1612 (regg. déli-esti), Genti mer.-vesp.) 1628, Syn. de Namur zs. (regg. déli-esti) 1613, (man.-mer.-vesp.) 1639, Sitten 1626, Kölni zs. (regg. Antwerpen (man.-mer.-vesp.) déli-esti) 1627, Trier 1628 1643, Syn. de Nurmond (man.-mer.- (regg. déli-esti) Namur-i zs. vesp.) 1652. Esser, op. cit. 1639 (regg. déli-esti Ave Mariára), Antwerpen 1643 (regg. déli-esti), Nurmondi zs. 1652 (regg. déli-esti). Esser, i. m. [32] Kneller S. J.: p. 401. -- Johann Kneller S. J.: 401. -- Johann Christ. Lünig, Des Teuschen Christ. Lüneg, Des Teuschen Reichs-Archivs Partis generalis Reichs-Archivs Partis generalis Continuatio, Leipzig, 1713, p. Continuatio, Leipzig, 1713. 495. 495. [33] Ibid. Uo. [34] Ibid. Uo. [35] Cf. Katolikus Lexikon (lingua A magyar felfogást fejezi ki: Hung.) sub titulo: ,,Déli Hóman-Szekfü: Magy. Tört. 6. harangszó.'' --- Mentem kiad. 1939, II. 456.: ,,A Hungaricam exprimit Hóman- keresztes hadjárat iránti Szekfü: Magyar Történet buzgalom felkeltésére Callixtus (Historia Hungarica). Ed. 6. pápa új déli imát rendelt el, Budapest, 1939. II. p. 456.: melyet a keresztény fegyverek ,,Ad zelum erga cruciatam gyôzelméért kellett az egész excitandum Callixtus Papa kereszténységben minden délben praescripsit orationem elmondani, s melynek elvégzésére meridianam novam, quam totus a híveket minden délben orbis christianus pro victoria harangszó figyelmeztette. Ez armorum christianorum omni imákon s keresztprédikálásokon meridie dicere debebat, cuiusque kelt általános lelkesedés és orationis christifideles omni buzgalom vitte harcba Kapisztrán meridie pulsus campanae kereszteseit, s ezek vívták ki admonebat. Quibus orationibus ac aztán -- Hunyadi János hadvezéri crucis praedicationibus accensi tehetsége és magyarjainak animatique crucesignati Joannis vitézsége mellett -- a de Capistrano bellum gerebant nándorfejérvári gyôzelmet, mely victoriamque mox apud Castrum így minden idôkre összefügg a Nandoralbense -- Joanne Hunyadi déli harangszó hangzásával.'' -- celeberrimo duce suisque A nyugat felfogását tükrözi: militibus fortiter pugnantibus - Lexikon für Theologie und - de Turcis reportarunt, quae Kirche, Freiburg i. B. 1930. I. victoria tali modo per 435: ,,Angelusläuten ... mittags sempiterna saecula cum ... 1456 von Callixtus III in pulsatione meridiana cohaeret.'' der Türkennot an allen Tagen -- Mentem occidentis eingeführt.'' -- Der Grosse repraesentant --: Lexikon für Herder, Freiburg, 1931. I. 604.: Theologie und Kirche, Freiburg ,,... das (Angelusläuten) am i. B. 1930. I. 435: Mittag im 15. Jahrh. hinzu (erst ,,Angelusläuten ... mittags ... nur am Freitag als 1456 von Callixtus III in der >>Angstläuten<<), 1456 durch Türkennot an allen Tagen Callixtus III als Aufforderung eingeführt''. Der Grosse Herder. zum Beten gegen die Türkennot Freiburg i. B. 1931. I. 604.: für alle Tage angeordnet.'' -- (,,Das Angelusläuten) am Mittag Dictionnaire de Theologie im 15. Jahrh. hinzu (erst nur am Catholique. Paris, 1909. I. 1279- Freitag als >>Angstläuten<<), 80: (,,Angelus'') ... ,,Le pape 1456 durch Callixtus III als Calixte III généralisa cet usage Aufforderung zum Beten gegen die en 1456 en ordonnant la sonnerie Türkennot für alle Tage quotidienne de midi et en angeordnet.'' -- Dictionnaire de prescrivant la recitation de Theologie Catholique. Paris, trois Ave, afin d'obtenir le 1909. I. 1279-80: ,,(Angelus) Le secours divin dans la guerre pape Calixte III généralisa cet contra les Turcs.'' usage en 1456 en ordonnant la sonnerie quotidienne de midi et en prescrivant la recitation de trois Ave, afin d'obtenir le secours divin dans la guerre contra les Turcs.'' [36] Cf. Dictionnaire d'Archéologie Vö. Dictionnaire d'Archéologie chrétienne et de Liturgie. chrétienne et de Liturgie. Paris, 1905. IV. 2074 ff. Paris, 1905. IV. 2074. sk. [37] Cf. Dr. Etl, op. cit. p. 209- Vö. Dr. Etl, i. m. 209-210. 210. [38] Cf. Troyon, loco cit. p. 367. Troyon, i. m. 367. l. írja: ,,Ce (Angelus) n'est qu'á la fin du XVIe sičcle qu'on rencontre l'ussage de ces versets, et c'est probablement de Rome que nous viennent ces versets, car on les trouve pour la premičre fois dans un petit office imprimé ŕ Rome sous saint Pie V (1572), qui nous donne la formule actuelle complčte, á peu prčs telle que nous la récitons depuis.'' [39] Theiner: Mon. Hung. Vat. II. 280- Theiner: Mon. Hung. Vat. II. 280- 281. 281. [40] Cf. Hóman-Szekfü: op. cit. II. Cf. Hóman-Szekfü: i. m. II. 456. 456. [41] Titulo hoc gentem Hungaricam Ezzel a címmel a magyar nemzetet Summi Pontifices: Nicolaus V a következô pápák tüntették ki: (anno 1449), Callixtus III (a. V. Miklós (1449-ben), III. 1455) et Pius II (a. 1459) Kallixtus (1455-ben) és II. Pius decoraverunt. Cf. Fraknói (1459-ben). Vö. Fraknói Vilmos: Vilmos: Magyarország egyházi és Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a politikai összeköttetései a római szentszékkel. Budapest, római szentszékkel. Budapest, 1902. Tom. II. pag. 73-74 et 1902. 2. k. 73-74. és 115. l. -- 115. -- Raynald: Annal. Eccl. Raynald: Annal. Eccl. Tom. XVII. Tom. XVII. pag. 365. -- Theiner: 365. -- Theiner: Mon. Hung. Vat. Mon. Hung. Vat. II. 277. -- II. 277. -- Mansi: Pii II Mansi: Pii II orationes (Lucca, orationes (Lucca, 1757), II. 1757), II. 213. 213. ======================================================================== Introductio Latin I. Memoria victoriae celeberrimae de Hunyadi et ,,Bullae orationum'' Callixti III. Ratione habita Anni Jubilaei 1956 p. Chr. n. per totum orbem christianum, imprimis per Hungaros christifideles celebrandi, in memoriam maximae celeberrimaeque victoriae, virtute Hungarica, inclyto et gloriosissimo milite Joanne Hunyadi, ,,athleta Christi'', et Sancto Joanne de Capistrano ducibus, de Turcis toti occidenti christiano barbarissimam invasionem imminentibus, apud Castrum Nandoralbense (Belgrad) die 21. et 22. Julii anno 1456 mirabiliter reportatae, atque ,,Bullae Orationum'' per Callixtum III Summum Pontificem eodem anno ad promovendam eandem victoriam editae, quae praecipiebat ubique terrarum auctoritae Sanctae Sedis subiectarum campanas singulis diebus hora meridiei pulsari debere, iuvat nos, occasione anniversarii quingentesimi factorum gloriosissimorum mentes christianas excitare simulque historiam pulsationis meridianae investigatione breviore problematum prosequi atque illustrare. Nostrum est ante omnia demonstrare, quomodo Bulla ista praedicta cum consuetudine hodierna singulis diebus hora meridiei campanas pulsandi cohaereat; porro, quomodo et qualiter illa victoria Nandoralbensis in relatione ad hanc rem sit aestimanda ac intelligenda. Demonstrata prima parte problematis, conclusio per se patet et valet ad secundam. II. Vestigia vetustissima pulsationis meridianae Primum vestigium certum campanas hora meridiei pulsandi invenitur in decretis synodi Pragensis anno 1386 habitae. Quae praescribunt, quod singulis feriis sextis tempore Nonae in omnibus ecclesiis campana notabilis pulsetur in memoriam amarae passionis Salvatoris nostri; omnis labor, etiam esus interrumpi debeat et flexis genibus 5 Pater noster in honorem s. vulnerum pro avertenda pestilentia, gentilitate ac adipiscenda in regno pace dicantur.[1] Tam orantibus quam campanam pulsantibus indulgentiae 40 dierum elargiebantur.[2] In oppido Wischau (in districtu Olmütz, Bohemia) synodus anno 1413 habita in cap. 4. praescribit pulsationem campanae maioris hora meridiei singulis feriis sextis in memoriam passionis Jesu Christi. Dicenda erant 3 Pater noster et totidem Ave Maria flexis genibus in honorem passionis Domini.[3] In provincia ecclesiastica Salzburg introducta erat anno 1418 consuetudo, secundum quam singulis feriis sextis hora nona per campanam signum dari deberet in memoriam mortis Jesu amarae ad excitandum christifideles gratiarumque actiones agendas. Oratio praescripta: Psalmus: Deus, Deus meus vel 5 Pater noster ac Ave Maria. Orationes dicentibus indulgentiae 40 dierum elargiebantur.[4] Similia decreta legi possunt in actis synodorum provincialium eccl. Moguntiae (Mainz) et Coloniae (Köln) anno 1423 habitarum. In synodo provinc. Moguntiae e. g. praescribitur, quod ,,omnibus feriis sextis hora meridiei vel circa, in memoriam passionis ac mortis Domini nostri Jesu Christi nostraeque redemptionis pulsetur solemniter magna cuiuslibet earundem ecclesiarum campana ad excitandum Christifideles ...''[5] Consuetudo campanas pulsandi hora meridiei in memoriam passionis Jesu Christi in monasterio ,,Val-des-Čcoliers'' in Belgio (ŕ Mons en Hainaut) anno 1451 iam pro omnibus hebdomadae diebue introducta esse dicitur.[6] III. Consuetudo vetus non est praecursor pulsationis meridianae, sed pulsationis feriis sextis hora tertia post meridiem habendus Quaeritur nunc, quid nobis de his pulsationibus devotionibusque iisdem coniunctis tenendum sit? Potest-ne consuetudo campanas pulsandi in memoriam passionis divini Salvatoris in supradictis locis pro singulis feriis sextis et postea in monasterio quodam Belgico pro omni die introducta praecursor pulsationis meridianae modernae haberi, ut quidam auctores opinantur? Ad quaestionem bene intelligendam atque explicandam notandum, hic de initiis solummodo agi cuiusdam usus particularis ecclesiastici, qui ineunte quidem saeculo XV. magis magisque divulgatus ac circa annum 1450 iam pluribus in locis notus, sed certam formam nondum adeptus est atque cum consuetudine moderna hora meridiei singulis diebus campanas pulsandi haud aliquid commune habuit. Differt usus ille a hodierno ante omnia fine devotionis, quae memoriam passionis et mortis Jesu in christifidelibus fovendi ac compassionem excitandi causa ordinata est. Pulsationis dies -- uno casu excepto -- certa id est pro feriis sextis praescripta, sed hora adhuc incerta videtur. Textus etiam orationum praescriptarum earet charactere constanti. Verum quidem est, vestigium quoddam pulsationis meridianae in usu supradicto cognosci posse -- agitur enim certis in locis de pulsatione hora meridiei feriis sextis --, sed ratione habita finis devotionis in memoriam passionis Salvatoris nostri introductae non potius dicere debemus, istam praecursorem pulsationis pomeridianae hora tertia feriis sextis praescriptae et hodie quoque existentis habendam esse? Re uberius considerata duae ideae in usu praedicto latitantes distingui possunt: pia passionis mortisque Jesu memoria -- ratio prima essentialis -- et tempus id est dies horaque pulsationis -- ratio secundaria accidentalis, quae posterior adhuc imperfecta, in statu evolutionis exstitit. Antequam hac in re ad perfectionem perventum esset, mutatio maxima facta est: Callixtus III Summus Pontifex suam ,,Bullam Orationum'' publicari campanasque tempore meridiano singulis diebus pulsari fecit ordinavitque. Per decretum autem Papae consuetudo pristina non abrogatur, sed in sua forma essentiali sine mutatione ulterius quoque observatur,[7] donec mutatis mutandis Benedictus XIV per suum Breve die 13. Dec. anno 1740 editum pulsationem in memoriam passionis et mortis divini Salvatoris singulis feriis sextis hora tertia post meridiem in omnibus cathedralibus et ecclesiis parochialibus celebrandam praescripsit; orationes flexis genibus dicentes -- 5 Pater noster et 5 Ave Maria -- suppositis supponendis indulgentias 100 dierum lucrari potuerunt. Congregatio indulgentiarum die 15. Maii anno 1886 declaravit, horam pulsationis nullum influxum exercere ad lucrandas indulgentias.[8] Post haec sine dubio possumus eloqui, quod usus supradictus in tantum cum pulsatione meridiana moderna concordat, in quantum feriis sextis in pluribus locis hora meridiei pulsabatur. Unicus casus Belgicus singulis diebus pulsandi non potest ac debet aliud quam exceptio singularis spectari. IV. Callixtus III ordinat pulsationem meridianam: Bulla Orationum Consuetudo laudabilis singulis diebus hebdomadae campanas hora meridiei pulsandi introducta erat a Callixto III. Iste Pontifex die 29. Junii anno 1456 Bullam Orationum (,,Cum his superioribus annis'') pro tota Ecelesia catholica praescripsit ac eo fine edidit, ut contra Turcos toti occidenti christiano periculum supremum imminentes cruciatam spiritualem orationis pararet. ,,Tyrannus Turcorum -- inquit idem S. Pontifex -- ... superbiae currum ascendens vastitatem totius populi christiani et occidentis nuperrime mente concepit ad idque invadendum violencius se in dies parat gestiens sanctum Christi nomen de terra perdere et impii canis Mahometi damnatam et orrendam blasfemiam inducere.''[9] Totum orbem christianum tanti periculi admonere mentesque hominum ad orandum excitare volens Callixtus III confugit ad medium pulsationis meridianae, uti signum periculi non secus ac orationis. Ad zelum fidelium augendum orationibus ad pulsationem dictis indulgentias coniunxit, sicut in Bulla legimus: ,,Et ut omnis populus cuiuscunque sexus et generis oracionum et indulgenciarum huiusmodi particeps esse possit, precipimus et mandamus, ut in singulis ecclesiis quarumcunque civitatum terrarum et locorum inter nonas et vesperas, videlicet ante pulsationem vesperarum, sed ei propinque saltem per intervallum medie hore singulis diebus tribus vicibus una campana vel plures sonorosae, ut bene audiantur, pulsentur, quemadmodum pro angelica salutatione de sero pulsari consuevit, et tunc quilibet dominicam oracionem videlicet Pater noster et angelicam salutationem videlicet Ave Maria gracia plena etc. tribus vicibus dicere debeat, quibus semel quadraginta, tribus autem vicibus dicentibus genibus flexis Centum dies indulgenciarum misericorditer in Domino elargimur.''[10] V. Cruciata orationis pro victoria crucesignatorum Summum Pontificem revera sanctam cruciatam per publicationem Bullae Orationum parare voluisse demonstrant etiam ordinationes aliae in Bulla contentae. Iuxta quas sacerdotes missam celebrantes orationem contra paganos praescriptam dicere debebant; huic orationi S. Pontifex indulgentias 100 dierum coniunxit. Praeterea per totum orbem christianum in singulis civitatibus, terris, castris et villis sive locis omnibus primis diebus dominicis singulorum mensium processiones generales fieri fecit, ad quas omnis populus, clerici tam saeculares quam regulares, religiosi et religiosae convenire debuerunt. In ipsa solemnitate proeessionis per praedicatorem quempiam sermo ad populum habendus, cuius erat christifideles paenitentiae, pressuraeque patienter sufferendae ac morum corrigendorum et magnitudinis periculi Turcici admonere atque ad orationem excitare. Christifidelibus omnibus cruciatae spiritualis participes fieri volentibus aperiuntur thesauri gratiarum Ecclesiae: ,,... vere penitentibus et confessis, qui ad predictas processiones convenerint, septem annos et totidem quadragenas de vera indulgencia impartimur. Illis vero, qui pia emiserint vota eaque conpleverint aut oracionum aut peregrinacionum aut elargicionis elemosinorum, ut omnipotens Deus ad auxilium christianorum respicere pro sua pietate dignetur, duos annos et totidem quadragenas de vera penitencia indulgemus.''[11] Denique non omittit Vicarius Christi spem suam in victoriam per cruciatam reportandam huiusmodi verbis exprimere: ,,Et de celo, uti confidimus, victoria dabitur contra dietum perfidum Turcum et alios damnate secte Mahometice in partibus orientalibus sectatores.''[12] VI. Publicatio Bullae Romae, in Italia -- Prima vice pulsantur campanae meridie in Urbe aeterna Bulla Orationem Romae, sieut supra iam diximus, die 29 Junii anno 1456 inter missarum solemnia publicata fuit. Ipse Summus Pontifex celebravit missam in basilica principis apostolorum bullamque per Petrum tit. S. Marci presb. Cardinalem Venetum publicari fecit. Hac die itaque prima vice campanae in Urbe aeterna hora meridiei vel paulo post meridiem pulsabantur ac mox etiam in aliis urbibus et oppidis villisque auctoritati ecclesiasticae subiectis. Prima dominica Julii processiones generales habitae, ,,et eodem mense -- inquit Callixtus III -- ante festum B. Jacobi gloriosissima victoria secuta est, quae nec minor censenda est illis, quas Deus populo suo concessit tempore Moysis, Machabeorum, Caroli Magni... populares crucesignati cum uno solo milite ac Dei athleta comite Joanne Vayvoda victoriam de innumerabilibus hostibus reportarunt.''[13] VII. Sors Bullae in aliis Europae regnis Non solum Romae Summo Pontifice praecipiente ac in terris Sedis Apostolicae et orationes diebus ac horis statutis, et cetera omnia in Bulla contenta celebrabantur, sed bullae per universum orbem christianum exequendae et publicandae missae stunt.[14] In suo 'Breve' duci Burgtindiae misso enarrat Summus Pontifex Callixtus III, quod Bulla Orationum ,,per totam Italiam, Alemanniam, Hungariam et Hispaniam, et uti credimus, Franciam publicata existit et observatur.''[15] Publicatio Bullae extra limites Italiae propter magnam distantiam geographicam et difficultates itineris tunc temporis in variis locis variis temporibus facta est ac evolutio historica suspicari sinit, consuetudinem meridie pulsandi postea multis in locis oblivioni traditam esse, etiam in ipsa Urbe Roma. Sine dubio constat, pulsationem meridianam Bononiae (Bologna) die 26 Augnsti anno 1456 introductam esse.[16] Synodus Brixin. proponente hortanteque Nicolao Cusano pulsationem meridianam anno 1457 in diocesi praescripsit et in. cancellis populo intimandam ordinavit.[17] In Gallia anno 1460 fundatio facta est in civitate Le Puy, ut mane, meridie et vesperi campana pulsaretur.[18] De fundatione altera eodem anno facta legere possumus in ,,Gallia christiana'': ,,Sub eodem praesule (Joanne V. episcopo Aniciensi) anno 1460 Agnes de Montilio vidua Johannis Jourda civis Aniciensis, praedium donavit maiori ecclesiae, ut ter in die pulsaretur maior campana, ad cuius sonitum salutatio angelica recitaretur, quae consuetudo nondum forte alibi erat recepta (sic)''.[19] Rex Galliae, Ludovicus XI., pro suo regno praescripsit pulsationem meridianam -- sine dubio ratione habita ordinationis Bullae Orationum -- anno 1472 ,,obtinendae pacis publicae gratia.''[20] ,,Tertia compilatio statutorum Ord. Cartusiensis'' de anno 1509 expressis verbis adscribit pulsationem meridianam in domibus ordinis introductam ordinationi papali: ,,In omnibus domibus Ordinis -- legitur in statutis --, quae sunt sub ditione domini regis Pranciae, singulis diebus hora meridiei ex ordinatione apostolica (scil. Sixti P. IV.) pulsetur campana pro Ave Maria pro pace dicti regni conservanda, eo modo, quo pulsatur hora completorii et singulae personae earundem domorum dicant tribus vicibus Ave Maria. Pro quibus vice qualibet 300 dies de indulgentia ex indulto apostolico (scil. Sixti P. IV.) consequuntur vere paenitentes et confessi.''[21] Etsi finis pulsationis meridianae hic ab eo Callixti III alienus designetur, tamen idea pulsationis Bullae Orationum desumpta est. Robertus Saguin notat in opere suo, quod ,,mos (scil. meridie puls.) hactenus diligenter a plerisque servatur.''[22] Anno 1456 ordinatione episcopali (Augsburg, Germania) signum campanae dari debuit omni die hora secunda post meridiem pro avertendo periculo Turcico ad orationem excitandam.[23] VIII. Alexander VI instaurat ordinationem Callixti III -- pulsatio meridiana divulgatur ubique locorum Consuetudinem meridie pulsandi a Callixto III pro universa ecclesia introductam et partim iam oblivioni traditam renovat Alexander VI Summus Pontifex anno 1500, uti Joannes Burchardus scribit in suo Diario: ,,Dominica, 9. Augusti in meridie pro prima vice pulsatum est in omnibus ecclesiis parochialibus Urbis Pater noster et Ave Maria dicendum contra Turcas, prout tempore fel. rec. Callixti P. III fuit institutum ex parte SS. D. N., ut intellexi, mandatum pulsari huiusmodi in meridie singulis anni diebus perpetuis futuris diebus (sic) debere observari.''[24] Usus pulsationis meridianae condam a Callixto pro universa Ecclesia praescriptus et nunc per Alexandrum VI renovatus saeciilo XVI celeriter divulgabatur. In Italia in civitate Imola proponente duce Joanne III Sassatello anno 1506 denuo introducitur pulsatio meridiana.[25] S. Carolus Borromäus in synodo quadam anno 1573 habita praescribit: ,,Ut cum datur et vesperi et mane et meridie signum salutationis angelicae, genibus flexis ubiubi sit oret, ut sanctissimi instituti est.''[26] In Hispania ad analogiam consuetudinis Romae vigentis introduxit S. Ignatius de Loyola in civitate Azpeitia pulsationem meridianam, sicut in autobiographia eiusdem legitur: ,,Curavit etiam et effecit, ut ter interdiu, sicut Romae fit, ad salutationem angelicam signum campanae pulsu daretur, populusque oraret, mane nimirum, meridie et vesperi.''[27] IX. Doctrina Catechismi Coloniensis In terra Germaniae fideles ordinationis papalis memores fecit episcopus Viennensis, Friedericus Nausea in suo Catechismo dicens: Cum periculum Turcicum gradum supremum attingeret, confugitum esse sub praesidium Mariae uti advocatae apud filium divinum eiusque tutelae comparandae causa pro toto orbe christiano ordinatum esse, ut illa ad minimum duabus vicibus (scil. extra pulsationem de sero etiam meridie!) ab omnibus christifidelibus ut mediatrix et patrona apud filium Jesum per salutationem Archangeli Gabrielis advocaretur et in perpetuam institutionis huiusmodi memoriam campanae pulsarentur; et hostem demum devictum esse.[28] In Bohemia ad propositionem hortationemque S. Petri Canisii archidux Ferdinandus, filius imperatoris et regis Ferdinandi I, anno 1556 iussit per decretum ad clerum directum populo intimari, ut usus meridie campanam pulsandi in memoriam passionis Jesu (sic) renovaretur et oratio pro auxilio contra Turcos fieret; et ad pulsum campanae omnes genibus flexis orare deberent; si hoc non facerent, punirentur.[29] In Tyrolia introduxit idem archidux, cum princeps huius territorii factus esset, usum eundem denuo; ordinavit enim postulavitque, ut meridie campana pulsaretur omnesque flexis genibus et manibus extensis imprimis contra Turcos orarent. Decretum omni mense una vice intimandum erat populo.[30] Exeunte ergo saeculo XV et in limine saeculi XVI mos meridie pulsandi per Alexandrum VI instauratus mox adeo in multis locis et regnis divulgatus invenitur, ut iste qua generalis ecclesiae catholicae usus spectari possit.[31] X. Duo momenta in evolutione pulsationis meridianae In evolutione huius consuetudinis a tempore Callixti III usque ad finem saeculi XVI duo momenta animadvertere et observare possumus; primum: idea originalis Callixti III idest oratio praescripta contra Turcos ad pulsationem meridianam servatur et applicatur in regnis, quae a Turcis periclitabantur, sic in territoriis Dinastiae Habsburgensi subiectis: in. Germania, Austria, Bohemia, Tyrolia et sine dubio in Hungaria, a Turcis maxime periclitata. E contra apud populos Romanos, uti Gallos, Hispanos, praevalet idea salutationis angelicae ad analogiam pulsationis mane et vespere vigentis. Secundum: periculo Turcico cessante mutatur finis devotionis meridianae et ubique adaptatur et assimilatur usui mane et vesperi iam noto et in tota ecclesia divulgato. Evolutio haec eo facilius fieri potuit, quia haec forma devotionis omnino non ignota exstitit. Catechismus enim Coloniensis duas ideas -- orationem contra Turcos et cultum Mariae -- coniungit anno 1543 expressis verbis dicens, in periculo Turcico confugere debere ad B.M.V. tamquam advocatam apud filium divinum Jesum. XI. Congressus generales Germanici urgent pulsationem meridianam Ad ea, quae supra diximus, possunt afferri etiam ordinationes Ferdinandi regis anno 1529, necnon decreta congressuum universalium Imperii Germanici anno 1542. 1544 (in civ. Speyer) et 1566 (in civ. Augsburg) atque anno 1594 ac 1598 (in civ. Regensburg) habitorum, quibus tam prineipes et barones regni quam praelati interfuerunt. Anno 1529 rex Ferdinandus in litteris adhortabatur christfideles in periculo Turcico ad orationem dicendam, cui Summus Pontifex indulgentias coniunxit.[32] Anno 1542 congressus in civitate Speyer habitus in art. 42 ordinavit et postulavit, ut in imperio toto populus christianus per praedicatores admoneretur orationis contra crudelem hostem Turcum dicendae ac in omnibus ecclesiis parochialibus singulis diebus meridie campana pulsaretur populusque pro avertenda ira Altissimi et pro gratia eius imploranda oraret.[33] Similia decreta legi possunt etiam in articulis aliorum congressuum anno 1544, 1556, 1594 et 1598 habitorum, quae omnia urgent orationem ad pulsum campanae dicendam, ut populus ad Deum revertatur, mores corrigantur et sic ira Dei avertatur hosteque devicto patria liberetur.[34] XII. Summa argumentationis nostrae: pulsatio meridiana derivatur a Callixto III. His praemissis thesis nostrae summam in sequentibus exponimus: Pulsationem meridianam modernam effectum ordinationis Bullae Orationum esse, fundatur in argumentis, quae sequuntur: 1. Usque ad tempus Callixti III Summi Pontificis exstitit tantum usus particularis pulsationis meridianae feriis sextis, cuius hora non semper certa, partim ante meridiem, partim post meridiem, vel hora meridiei designata fuit. 2. Prima generalis praescriptio singulis diebus meridie pulsandi continetur in Bulla Orationum. 3. Summus Pontifex non facit mentionem consuetudinis antea vigentis, ergo ordinatio eius non potest et debet continuatio prioris usus dici atque haberi. 4. Consuetudo particularis pulsationis in memoriam passionis et mortis Jesu feriis sextis non abrogatur per decretum Callixti III, sed tamquam ab usu novo distincta ulterius quoque observatur, donec tempus pulsationis eiusdem decursu saeculorum variis in locis vario modo introductum ac applicatum Benedictus XIV anno 1740 pro universa ecclesia exacte praescripsit idque feriis sextis hora tertia post meridiem servandum determinavit, quae consuetudo usque hodie laudabiliter exercetur magnoque fidelium favore gaudet. 5. Analogiam suae praescriptionis designare volens memorat summus Pontifex pulsationem serotinam: ,,... inter nonas et vesperas ... singulis diebus tribus vicibus una campana vel plures ... pulsentur, quemadmodum pro angelica salutatione de sero pulsari consuevit.'' 6. Alexander VI pulsationem meridianam a Callixto III derivat et in hoc sensu instaurat usum in meridie pulsandi mandansque eum ,,singulis anni diebus perpetuis futuris diebus observari.'' 7. Traditio Hungarica et occidentalis adscribit praescriptionem pulsationis meridianae Callixto III pro anno 1456.[35] 8. Nulla praeter ordinationem Callixti III Papae alia explieatio sufficiens pro pulsatione meridiana in historia ecclesiastica inveniri potest. XIII. Duae difficultates -- earum solutiones Difficultates duae afferri possunt: Quomodo fit ex pulsatione post meridiem ,,inter nonas et vesperas'' pulsatio meridiana? et quomodo efficitur ex pulsatione contra Turcos pulsatio angelicae salutationis? Ad primam quaestionem respondendo respectu exemplorum allatorum eloqui possumus, istum usum solummodo in primis annis post ordinationem Callixti III occurrere. Incipiendo ab anno 1460 semper legimus horam meridianam vel pulsationem meridianam. Ipse Alexander VI Summus Pontifex anno 1500 iuxta Burchardi scriptum mandat ,,pulsari ... in meridie''. Ratio huius duplicis designationis fundatur verisimiliter in eo, quod horae officii divini anticipabantur et tempus ,,inter nonas et vesperas'' tali modo coincidit cum hora meridiana.[36] Solutio secundi problematis ex supra dictis elucet: cessante enim fine idest officio orandi contra Turcos assimilabatur devotio usui serotino, ad cuius analogiam Callixtus III pulsationem meridianam ordinavit. Argumentationem nostram factis respondere historicis probatur ex Catechismo Coloniensi, in quo anno 1543 oratio contra Turcos et cultus Mariae coniunguntur.[37] XIV. Analogia historiae Hungariae Analogiam videmus mentione dignam etiam in historia Hungariae plus quam trecentos annos per invasionem Turcorum periclitatae et partim devastatae, partim occupatae. In Regno Mariano Hungariae traditio facta et adeo in intimo animo populi fundata est veneratio Beatae Mariae Virginis, ut Hungari christifideles saeculo XVI et XVII atque XVIII omne malum regno illatum defectui a cultu Mariae attribuerent. Tempore hoc proverbium factum est dicere: omne decus et bonum regni a Maria esse. Liberationem ab occupatione Turcorum necnon restaurationem pristini status per Mariam apud filium divinum patronam esse imploratam omnes Hungari sancta cum persuasione credebant. Non sine ratione asserimus ergo, cultum Mariae mediatricis et orationem dicendam contra Turcos in evolutione historica decursu temporis ideam communem constituisse. Cessante demum Turcico periculo pulsatio meridiana venerationi soli Mariae inserviebat, sicut forma orationis ,,Angelus Domini'' tempore S. Pii V Summi Pontificis (+1572) iam perfecta et tribus vicibus per diem recitata ostendit.[38] XV. Pulsatio meridiana et victoria Nandoralbensis Ad finem argumentationis nostrae pervenientes liceat nobis nunc cohaerentiam Bullae Orationum ac perinde pulsationis meridianae cum victoria de Turcis anno 1456 apud Castrum Nandoralbense Joanne Hunyadi duce et S. Joanne de Capistrano cooperante reportata brevi expositione demonstrare ac probare. Bulla Orationum, sieut iam diximus, die 29 Junii anno 1456 publicata est Romae in basilica principis Apostolorum missaque ad omnes gentes christianas eo fine, ut pro victoria christianorum totus orbis christianus oraret. Mense proximo, die 21 et 22 Julii victoria gloriosissima secuta est apud Castrum Nandoralbense, quod clavis Hungariae meridionalis fuit. Ipse Summus Pontifex adscribebat victoriam hanc orationibus per Bullam praescriptis et ad pulsationem recitatis: ,,quibus orationibus non dubitemus omnipotentem Deum inclinatum hanc inopinatam victoriam concessisse.''[39] Quia vero orationes illae, quae milites Joannis Hunyadi ducis vincere adiuvabant, ad pulsationem meridianam nuperrime introductam recitatae erant, ipsa consuetudo pulsationis meridianae eiusdemque praescriptio per Callixtum III cohaeret cum victoria de Turcis reportata, qua totus orbis christianus ab invasione hostis crudelis liberatus est, sicut traditio historica Hungarica in saeculorum doctrina fundata semper tenebat.[40] XVI. Hungaria: ,,antemurale christianitatis'' Cum orbis christianus hodie in simili ac ante 500 annos discrimine versetur et pari modo a potestate gentilitatis periclitetur, oportet christifideles orbis terrarum tantae per Hungariam qua ,,antemurale christianitatis''[41] reportatae non obliviscantur victoriae, quam campanarum sonitus hora meridiei singulis anni diebus omnibus gentibus et populis annuntiant. Memoria et recordatio tantorum factorum pro re fidei et pro libertate populorum contra tyrannidem infidelitatis patratorum necessaria est non solum aestimandi heroes christianitatis saeculorum praeteritorum, sed etiam discendi ac docendi faciendique causa officia futurorum. ======================================================================== Bulla Orationum Latin Callixti III, die 29. Junii 1456 Reg. Vat. 457. Calistus etc. Venerabilibus Filiis Patriarchis, Archiepiscopis, Episcopis Electis necnon dilectis Filiis eorum in spiritualibus Vicariis ae Abbatibus ceterisque eeclesiasticis personis ubilibet per orbem christianum constitutis salutem, etc. Cnm his superioribus annis impius nominis christiani persecutor Turcorum tyrannus post oppressam Constantinopolim Civitatem, in qua omne genus crudelitatis exercuit, seviens non solum in homines, sed, ex quo in Deum nostrum non poterat, in suos sanctorumque reliquias impii desiderii conatum totis viribus sit prosecutus fideles populos, ad quos voluit aspirare, assiduis cladibus affligendo, ita, ut nove plage, nove in dies calamitates nuncientur. Cumque eciam, quod indignius est, his non contentus, sed magis superbie currum ascendens vastitatem totius populi christiani et occidentis nuperrime mente concepit ad idque invadendum violencius se in dies parat gestiens sanetum Christi nomen de terra perdere et impii canis Mahometi damnatam et orrendam blasfemiam inducere. Hinc est, quod nos pridem in tam dura temporum et rerum condicione ad Primi Apostolatus apicem meritis licet insufficientibus evecti comparentesque dominico gregi sic passim sub infideli gladio cadenti, quem Dominus Salvator noster custodiendum et pascendum nobis comisit, conati sumus usqne in hanc diem, quantum divina gracia largiri dignata est, his tam perniciosis conatibus nostras et Romane Ecclesie vires pro posse opponere, ad hoc ipsum mente et animo sedulo incunbentes. Jam si quidem decimas per orbem christianum toti clero induximus, fideles populos ad communem fidei causam per has nostras excivimus, nuncios misimus, qui ad sanctam Domini crucem tuendam quisque pro posse se accingeret praedicarent, christianorumque adiumenta colligerent. Legatos insuper nostros partim ad pacanda Regna, partim ad excitandos Reges et Principes, partim quoque ad congregandos ducendosque contra huiusmodi alterum Mahometum veteris vestigia imitantem exercitus. Nuperrime autem dilectum filium Ludovicum t.t. Sancti Laurencii in Damaso presbyterum Cardinalem Camerarium nostrum cum classe maritima ire autore Domino iussimus. Denique nihil omisimus, quantum Dominus iuvare dignatus est, quod ad hanc salutarem expedicionem terra et mari proficere potuerit. Verum, quia ut ait apostolus, nostrum est tantum laborare, solius autem Dei incrementum accionibus dare, videmus nil actum esse tantorum operum studio, nisi in ieiunio, fletu et planctu et oracionibus revertamur ad Dominum, ut Ipse revertatur ad nos, qui peccatis exigentibus flagellis huiusmodi conterit populum christianum velut secundum scientem voluntatem Dei sui et non facientem. Ac propterea necessarium duximus et maxime opportunum, ut misericordiam eius cum gemitu et lacrimis implorantes animas nostras in oracione humiliemus, non in humanis tantum viribus nostris confidentes, que fragiles sunt et caduce, sed in Domino exercituum, qui vere turris est fortitudinis et qui olim Abrae cum paucis vernaculis in Domino confidenti de potentibus Regibus victoriam dedit. Ab ipso enim victoria belli, non enim salvatur Rex per multam virtutem et gigas non salvabitur in multitudine virtutis sue. Ecce inquit psalmista: Oculi Domini super metuentes eum et in eis, qui sperant super misericordia eius, ut eruat a morte animas eorum et alat eos in fame. Nonne oracionibus magis quam armis Amalechitas Israeliticus populus superavit divina Scriptura testante. Cumque levaret Moyses manus, vincebat Israel. Cum autem paululum remisisset, fugabat Amalech; et pugnaturi contra Philisteos pariter Samueli dixerunt: Ne cesses clamare pro nobis ad Dominum Deum nostram, ut salvet nos de manu Philistinorum. Cumque ille clamaret sacrificaretque pro illis, introivit Dominus fragore magno in die illa super Philisteum et exterruit eos cessique sunt a filiis Israel. Nonne superbiam Senacherib Regis Assiriorum in multitudine curruum et equitum gloriantis humili Ezechie Regis atque devota oracione Octuagintaquinque milibus interemptis angelo percuciente una nocte contrivit. Quem eciam non moneat in huiusmodi tribulacionibus et pressuris, quasi ad immotissimam arcem sit ad oracionem confugere. Regis Josaphat plus admiranda quam magna victoria, qui circumdatus ab omnibus finitimis nacionibus gencium timore perterritus ad Dominum totum se contulit praedicavitque jejunium in universo Juda, et toto populo congregato devotissima obsecracione Dominum invocavit, qui emisso Spiritu suo super Ihaziel Zacharie filium ita illi respondit: Attendite omnis Juda et qui habitatis in Jerusalem; et tu Josaphat, hec dicit Dominus nobis: nolite timere, ne paveatis hanc multitudinem, non est enim nostra pugna, sed Dei, non enim eritis vos, qui dimicabitis, sed tantummodo state confidentes et videbitis auxilium Domini super vos. At ille vehemencius oracionibus laudibusque divinis insistens cantores instituit, qui laudantes Dominum in singulis turmis exercitus veluti firmissima et inexpugnabilia presidia antecederent et voce consona dicerent: Confitemini Domino, quoniam in eternum miserieordia eius. Cumque illi laudes cantare cepissent, comittit Dominus insidias hostium in seipsos, ita, ut invicem sevientes mutuis concidere vulneribus. His quoque artibus praeclara feminarum Judith Holofernem necavit et tumorem maximi Regis Nabucodonosor superbiamque fragilis femina oracione, lacrimis sufulta contrivit. Non -- inquit -- in multitudine est virtus tua, Domine, nec in equorum viribus voluntas tua, nec superbi ab inicio placuerunt tibi, sed humilium et mansuetorum semper tibi placuit deprecacio. Quid dicemus de fortissimo viro cunctisque periculis glorioso Macabeo, qui quociens oracione sufultus bello congressus est, victor evasit? At vero cum oracione negleta (sic) Deoque non invocato cum Antiocho Rege congreditur, profligatus effugit; quibus quoque omissis presidiis bello contra Bachidem victus et tandem occissus (sic) et Dei populus contritus est. Dicamus igitur: iustus es, Domine, et rectum iudicium tuum, merito omnia patimur, quia pecavimus tibi et mandatis tuis non obedivimus. Non enim solet divina clemencia tam severo iudicio corripere populum peccatorem, nisi cum illum videt a suis preceptis pertinaciter oberrantem. Achior Amonites licet gentilis Oloferni consilium dedit dicens: perquire, Domine, si est aliqua iniquitas ipsorum in conspectu Dei ipsorum. Ascendamus ad illos, quoniam tradens tradet illos Dominus eorum tibi et subiecti erunt sub iugo potencie tue. Si autem non est offensio populi huius coram Deo, non poterimus resistere illis, quoniam Dominus Deus eorum defendet eos et erimus in opprobrium universe terre. Hinc timendum est et vehementer formidandum, quod nunquam contra fidelem populum infidelium furor tantum praevalere potuisset, nisi in ipsis fidelibus Salvator aliquid reperisset, quod oculos sue magestatis (sic) vehementer offenderet, qui nonnunquam solet corruptos hominum mores bellis conterere atque emendare, et se de inimicis cum inimicis vindicare. Ad penitenciam igitur et oracionem maturandum nobis est, ne dum de die in diem diferendo emendacionem et ad Dominum Deum nostrum renunciantibus nobis graviora contingant. Certi quidem, quia si revertemur ad Dominum, ipse revertetur ad nos. Videns enim affliccionem filiorum Israel in Egipto audiensque clamorem eorum gloriosissimum illis de Egipciis triumphtim dedit et liberos eos cum gaudio tum per mare tum per vastam illam deserti solitudinem ad terram promissionis transvexit. Cumque illi veteribus malis nova coniungerent et pro suis peccatis ab omnibus finitimis nacionibus variis temporibus essent oppressi, quociens connisi (,,connsi''') Domini prestolabantur auxilium, divina miseracione liberavit. Ipsi David penitenti et cum fletu dicenti: Peeavi, Domine, -- peccatum extemplo dimisit. Et Ezechie oranti vite periodum mortisque terminum porogavit (sic). Et perituros iusta (sic pro iuxta) Siriam Ninivitas cum flentes orantesque ad eum fuere conversi, in misericordia exaudivit. Et nunc quidem non est abreviata manus Domini, benignus et misericors est et paciens et multe misericordie et prestabilis super maliciam populi sui. His itaque Sanctarum Scripturarum testimoniis et exemplis aliisque conplurimis permoti hortamur vos, Fratres et Filii, per viscera misericordie Domini nostri Jesu Christi, ut iuxta crediti vobis officii pastoralis racionem reformacioni morum subditorum populorum vestrorum secundum sanctorum patrum canones et decreta diligencius insistatis quia ut beatus Gregorius predecessor noster ait: dominicum gregem lupus non iam in nocte latenter, sed in aperta luce dilaniat. Vigilemus ergo, ne quid pereat, et si captum forte quid fuit, vocibus divinorum eloquiorum ad gregem dominicum reducamus, nec nos labor terreat, quia nomen pastoris non ad quietem, sed ad laborem suscepimus. Cum increpare delinquentes noluerit, eos proculdubio pastor occidit. Nobis autem nil tam cordi est tamque desideramus, quam omnium christianorum prout secundum Deum debemus et obligamur vitam moresque reformare. Idemque Deo adiutore debitis incrementis prosequi intendimus. Verum quia nos in presenciarum ista turcorum inimicorum urget tempestas, ad occurrendum illi toto studio omnibusque viribus insudamus, et sicut a christifidelibus tam clericis quam laicis per bullam nostram superinde confectam corporalia auxilia requisivimus, ne nobis ipsis deficere videremur, ita et nunc spiritualia, que maiora sunt, instancius prestolamur. Vos igitur et vestrum singulos monemus, hortamur in Domino atque de Dei omnipotentis et beatorum Petri et Pauli apostolorum eius autoritate confisi mandamus et precipimus, ut omnes et singuli sacerdotes, eciam si cardinalatus aut alia quacumque ecclesiastica dignitate prefulgeant, secularium et regularium ordinum quorumcumque exemptorum et non exemptorum, quatenus cum eos celebrare contigat (sic), comemoracionem faciant et oracionem dicant contra paganos institutam, videlicet: Omnipotens sempiterne Deus, in cuius manu sunt omnium potestates ac omnium iura Regnorum respice in auxilium christianorum, ut gentes paganorum, que de sua feritate confidunt, dextere tue potencia conterantur. Quibus quidem celebrantibus et huiusmodi oracionem dicentibus de spirituali thesauro Ecclesie centum dies de iniunctis eis penitenciis misericorditer in Domino relaxamus. Et ut omnis populus cuiuscumque sexus et generis oracionum et indulgenciarum huiusmodi particeps esse possit, precipimus et mandamus, ut in singulis ecclesiis quarumcumque civitatum terrarum et locorum inter nonas et vesperas, videlicet ante pulsacionem vesperarum, sed ei propinque saltem per intervallum medie hore singulis diebus tribus vicibus una campana vel plures sonorose, ut bene audiantur, pulsentur, quemadmodum pro angelica salutacione de sero pulsari consuevit, et tunc quilibet dominicam oraeionem videlicet Pater noster et angelicam salutacionem videlicet Ave Maria gracia plena etc. tribus vicibus dicere debeat, quibus semel quadraginta, tribus autem vicibus dicentibus genibus flexis Centum dies indulgenciarum misericorditer in Domino elargimur. Mandamus insuper atque precipimus, quatenus in singulis eivitatibus, terris, castris et villis sive locis nostrarum diocesium aut administracionum sive iurisdiccionum omnibus primis diebus dominicis singulorum mensium processiones generales fieri faciatis, ad quas omnis populus conveniat et clerici sive seculares sive regulares sive mendicantes et non mendicantes, exempti et non exempti, qui extra aut intra menia civitatum, terrarum, castrorum atque villarum sive locorum existant aut in suburbiis. Religiosi vero, qui in solitudine degunt quique ad huiusmodi processiones, quando in civitatibus, terris, castris et villis sive locis fieri solent, convenire non consueverunt, non compellantur, sed eisdem diebus ipsi aut intra clausuram monasteriorum suorum aut in circuitu eorum aut ad aliquam proximam basilicam se conferentes, prout eis maior devocio fuerit, processiones faciant. Moniales autem intra menia urbium sive extra habitantes predictas processiones intra clausuram faciant: Septem psalmos penitenciales cum letaniis decantantes. Si preterea inpredictis dominicis diebus aliquod legitimum impedimentum supervenerit, quominus huiusmodi generales processiones devote atque pacifice fieri non possent, nolumus, quod una queque parrochia sive monasterium aut quevis alia ecclesia intra ambitum ecclesiarum aut claustrorum eas faciat, aut quomodo vos et quilibet vestrum devocioni et tranquillitati populi melius conducere iudicabitis, super quo vestras consciencias oneramus. Oraciones autem sive cantus cetereque cerimonie in processionibus predictis ita fiant, sicut in quibuslibet civitatibus, terris, castris et villis sive locis consuetum est, aut sicut vos ipsi pro re tam pia tamque necessaria devocius ordinandum putaveritis, ita tamen, quod missa solemnis dicenda in predictis processionibus sit ea, que in ecclesia contra paganos per Ecclesiam ordinata est. Verum quia et fides et opera fidei ex auditu sunt, ut ait apostolus, nec quis audire potest sine predicante, volumus atque mandamus, quod in civitatibus, castris et villis sive locis, in quibus predicator quispiam verbi Dei haberi possit, in ipsa solemnitate processionis per illum sermo fiat ad populum, in quo primum studebit fidem confirmare eosque pacientes in huiusmodi tribulacionibus reddere doceatque, quomodo probacio fidei pacienciam operatur et paciencia opus perfectum habet; et ut beatus Augustinus ait: quocienscumque pressure seu tribulacionis aliquid patimur, admoniciones sunt et correcciones nostre, nam et ipse Sancte littere non nobis promittunt pacem, securitatem et quietem, sed tribulaciones, pressuras et scandala demonstrant. Quid tale modo genus humanum patitur insolitum, quod non patres nostri passi sunt? Est quidem ecclesia, ut ait beatus Ambrosius, navis in solo nrnndi huius constituta crebris ventorum flatibus et aquarum fluctibus idest temptacionum verberibus fatigata, quam turbidi fluctus idest huius seculi potestates conantur ad saxa producere, que et si undarum fluctibus aut procellis sepe vexatur, nunquam tamen potest sustinere naufragium, quia in arbore eius idest in cruce Christus erigitur, in pupe Pater residet gubernator, proram paraclitus servat Spiritus. Hanc per angusti huius mundi freta duodecim remiges ducunt idest Apostoli duodecim et similis numerus prophetarum. Hec namque est navis, que et si cotidie seculum istud tamquam aliquod pelagus sortitur infestum, numquam eliditur ad saxum nec mergitur ad profundum, sed illi rebus prosperis consolacio, ut adversis non frangatur et rebus adversis exercitatio, ut non corrumpatur prosperis, per divinam prudenciam procuratur. Atque ita unum temperatur ex altero. Hortetur insuper populum ad penitenciam, ex ea enim magis veritatis suusque precursor Joannes officium predicacionis exorsi sunt dicentes: Penitenciam agite, apropinquabit in vos Regnum celorum; utque eterni judicii diem solicita mente conspiciant et terrorem illius penitendo preveniant, delictorum omnium maculas lavent fletibus, ut pius conditor noster cum ad judicium venit, tanto eos maiore gracia consoletur, quanto nunc conspicit, quod ab eis sua delicta puniuntur; ac denique feritate turchorum illis exposita et quanta christianis intulerint inferreque conentur mala, omnium oraciones ac pia erigant ad Deum vota contra illos. Nos vero, qui de Dei omnipotentis misericordia confisi largam indulgenciam opem corporalem ferentibus concessimus, indulgenciam eciam concedimus eis, qui opem tulerunt spiritualem orbis, itaque vere penitentibus et confessis, qui ad predictas processiones convenerint, septem annos et totidem quadragenas de vera indulgencia impartimur. Illis vero, qui pia emiserint vota eaque conpleverint aut oracionum aut peregrinacionum aut elargicionis elemosinarum, ut omnipotens Deus ad auxilium christianorum respicere pro sua pietate dignetur, duos annos et totidem quadragenas de vera penitencia indulgemus; contentas in nostris presentibus litteris apostolicis seu bullis duraturas, quamdiu sancta cruciata nostra durabit. Et de celo, uti confidimus, victoria dabitur contra dictum perfidum Turcuru et alios damnate secte Mahometice in partibus orientalibus sectatores. Nulli ergo omnino hominum liceat hane paginam nostre monicionis, hortacionis, mandati, relaxacionis, elargicionis et concessionis infringere vel ei ausu temerario contraire. Si quis autem hoc attemptare presumpserit, indignacionem omnipotentis Dei et beatorum Petri et Pauli apostolorum eius se noverit incursurum. Datum Rome apud Sanctum Petrum. Anno etc. millesimo quadringentesimo quinquagesimo sexto. Tercio Calendas Julii. Pontificatus nostri Anno Secundo. ======================================================================== Notitiae Latin [1] Fr. Thomas Esser O. Pr.: Das Ave-Maria-Läuten und der ,,Engel des Herrn'' in ihrer geschichtlichen Entwicklung. Hist. Jahrb. 23. (1902), pag. 258. -- Cf. ibid.: Abhandlungen der böhmisehen Ges. der Wissenschaften. V. Folge. XII. (Praga), pag. 22. -- The Catholie Encyclopedia. Vol. I. Vatican Edition. New York, 1907. Pag. 487. [2] O. Troyon: L',,Ave Maria'', in Ephem. ,,Rome'', 1912. p. 366-7. [3] Hartzheim, Conc. German. V. 41., apud Esser, p. 259. [4] Sinnacher: Beyträge zur Geschichte der bischöflichen Kirche Säben und Brixen in Tyrol, VI. (Brixen, 1828), p. 78., apud Esser, p. 259. [5] Hartzheim, Conc. German. V. 209. et 221. -- In synodo prov. eccl. Moguntiae hic articulus sequentem titulum habet: ,,Instituuntur pulsationes pro memoria passionis Christi ad feriam sextam in meridie, et compassionis B. V. quolibet mane''. Esser, p. 259. [6] Dictionnaire de Theologie Catholique, Paris. 1910. p. 1280.: ,,En 1451 nous voyons cet usage adopté pour tous les jours au monastere du Val-des-Čcoliers, ŕ Mons en Hainaut (Belgique)''. [7] Sanctus Carolus Borromeus simili modo ac syn. prov. eccl. Maguntiao et Coloniae pulsationem in memoriam passionis Domini ordinavit, sed de hora pulsationis dicitur: ,,paulo ante horam nonam''. Esser, p. 259. In Synodo Basileae (Basel) anno 1503 habita instituebantur pulsationes in memoriam passionis Domini. Cf. Esser, p. 260. [8] Esser, p. 260. [9] Cf. p. 38. [10] Cf. p. 46-48. [11] Vide text. p. 52. [12] Vide text. p. 54. [13] Raymundus: Annal. Eccl., ad annum 1456. -- Victoria de Turcia apud Castrum Nandoralbense gloriosissime reportata est Joanne Hunyadi duce die 21. et 22. Julii anno 1456. [14] Theiner: Mon. Vat. Hung. II. 281-282. [15] Esser, op. cit. p. 262. [16] Chronica de Bologna apud Muratori Script. XVIII. 721., apud Esser, p. 263. [17] Biekell, Synodi Brixin. saec. XV. Oenip. 1880. p. 54.: ,,dicentur singulis diebus circa pulsum post meridiem tres dominicae orationes cum totidem angelicis salutationibus: hocque populo sibi subiecto in cancellis intimare''. -- Esser, p. 263. [18] Dr. Otto Etl: Zur Geschichte des ,,Angelus Domini''. Theol. Prakt. Quart. 1949, 203-220. [19] Gallia christiana 2 (Paris 1720), p. 734., apud Kneller, 403. [20] Esser, p. 256. [21] Ibid. [22] Conpendium de Gallorum gestis, lib. X. Paris, 1507. fol. CCLXIX. Vel sub titulo: Rer. Gall. Annal. cum Hub. Vellei suppl. lib. X. c. 12. 1577. p. 261. [23] Cf. Hoeyek, Gesch. der kirchlichen Liturgie, 181., apud Esser, p. 263. [24] Burchardus, Diarium Curiae Rom. sub Alexandro VI. Ed. Thuasne (Paris 1885) p. 72. -- Sententia ultima sequentem formam habet apud Eccehard, Corpus hist. med. aevi, Lips. 1723, II. 2123: ,,Et sic observari debet in futurum de mandato Papae singulis diebus.'' -- Cf. Raynaldus, Annal. Eccl. ad annum 1500. n. 4., Esser, 263. [25] Esser, p. 264. [26] Actorum Mediolanensis eccl. pars IV. Mediolani, 1599, p. 488., Kneller, p. 403. [27] Kneller S. J.: Die Geschichte des Gebetläutens. Zeitschr. für kath. Theologie. 28. Jahrb. 1904. p. 403. [28] Catholicus Catechismus, Coloniae, 1543. lib. V. e. XVIII. fol. 181. Esser, p. 264. [29] Braunsberger, B. Petri Canisii Epist. et acta. I. (Frib. 1895), 771. f. -- Cf. Schmidt, Hist. Soc. Jes. Prov. Bohem. Pars I (Pragae 1747), lib. II. p. 109. -- Esser, p. 265. [30] Hirn, Erzherzog Ferd. II von Tirol. I (Innsbruck 1885), p. 173. -- Esser, p. 265. [31] Puls. merid. introducta invenitur in loc. sequ.: Dioc. Avraneh (Prov. Rouen) 1550, Herzogenbuseh (1571), Orihuela (Hispania) 1600, Eichstädt (1622), Syn. Brixin. 1603 (mane, merid. vesp.), Augsburg (mane-mer.-vesp.) 1610, Konstanz (man.-mer.- vesp.) 1609, Synod. de Ermland (man.-mer.-vesp.) 1610, Sitten 1626, Syn. Colon. (man.-mer.-vesp.) 1627, Trier (man.-mer.-vesp.) 1628, Syn. de Namur (man.-mer.-vesp.) 1639, Antwerpen (man.-mer.- vesp.) 1643, Syn. de Nurmond (man.-mer.-vesp.) 1652. Esser, op. cit. [32] Kneller S. J.: p. 401. -- Johann Christ. Lünig, Des Teuschen Reichs-Archivs Partis generalis Continuatio, Leipzig, 1713, p. 495. [33] Ibid. [34] Ibid. [35] Cf. Katolikus Lexikon (lingua Hung.) sub titulo: ,,Déli harangszó.'' --- Mentem Hungaricam exprimit Hóman-Szekfü: Magyar Történet (Historia Hungarica). Ed. 6. Budapest, 1939. II. p. 456.: ,,Ad zelum erga cruciatam excitandum Callixtus Papa praescripsit orationem meridianam novam, quam totus orbis christianus pro victoria armorum christianorum omni meridie dicere debebat, cuiusque orationis christifideles omni meridie pulsus campanae admonebat. Quibus orationibus ac crucis praedicationibus accensi animatique crucesignati Joannis de Capistrano bellum gerebant victoriamque mox apud Castrum Nandoralbense -- Joanne Hunyadi celeberrimo duce suisque militibus fortiter pugnantibus -- de Turcis reportarunt, quae victoria tali modo per sempiterna saecula cum pulsatione meridiana cohaeret.'' -- Mentem occidentis repraesentant --: Lexikon für Theologie und Kirche, Freiburg i. B. 1930. I. 435: ,,Angelusläuten ... mittags ... 1456 von Callixtus III in der Türkennot an allen Tagen eingeführt''. Der Grosse Herder. Freiburg i. B. 1931. I. 604.: (,,Das Angelusläuten) am Mittag im 15. Jahrh. hinzu (erst nur am Freitag als >>Angstläuten<<), 1456 durch Callixtus III als Aufforderung zum Beten gegen die Türkennot für alle Tage angeordnet.'' -- Dictionnaire de Theologie Catholique. Paris, 1909. I. 1279-80: ,,(Angelus) Le pape Calixte III généralisa cet usage en 1456 en ordonnant la sonnerie quotidienne de midi et en prescrivant la recitation de trois Ave, afin d'obtenir le secours divin dans la guerre contra les Turcs.'' [36] Cf. Dictionnaire d'Archéologie chrétienne et de Liturgie. Paris, 1905. IV. 2074 ff. [37] Cf. Dr. Etl, op. cit. p. 209-210. [38] Cf. Troyon, loco cit. p. 367. [39] Theiner: Mon. Hung. Vat. II. 280-281. [40] Cf. Hóman-Szekfü: op. cit. II. 456. [41] Titulo hoc gentem Hungaricam Summi Pontifices: Nicolaus V (anno 1449), Callixtus III (a. 1455) et Pius II (a. 1459) decoraverunt. Cf. Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. Budapest, 1902. Tom. II. pag. 73-74 et 115. -- Raynald: Annal. Eccl. Tom. XVII. pag. 365. -- Theiner: Mon. Hung. Vat. II. 277. -- Mansi: Pii II orationes (Lucca, 1757), II. 213. ======================================================================== Bevezetés Magyar I. Emlékezzünk Hunyadi világraszóló gyôzelmére és III. Kallixtus ,,Imádságok bullá''-jára Az 1956-os jubileumi évre való tekintettel, melyet az egész kereszténység, de elsôsorban mi magyarok fogunk ünnepelni, annak a nagyszerű és dicsôséges gyôzelemnek az emlékére, melyet 1456. júl. 21. és 22-én Nándorfejérvár mellett a világhírű hadvezér, Hunyadi János, Krisztus atlétája vezérlete alatt és Kapisztrán Szent János közreműködésével csodálatosan vívtak ki a magyar vitézek az egész nyugati kereszténységet megsemmisüléssel fenyegetô törökök ellen; továbbá emlékére az ,,Imádságok bullájának'', melyet III. Kallixtus pápa ugyanazon évben adott ki a gyôzelem elômozdítása céljából, melynek révén elrendelte az egész keresztény világban a déli harangozást, örömmel hívjuk fel ezen dicsô tetteknek 500 éves évfordulója alkalmából a keresztény hívek figyelmét s egyúttal bizonyítását adjuk a déli harangszó történetének a problémák rövid vizsgálatával és megvilágításával. Mindenek elôtt arra szeretnénk rámutatni, hogy milyen összefüggés van az említett bulla és a déli harangozás szokása között; továbbá, hogyan és milyen módon kell értékelnünk és értelmeznünk a nándorfejérvári gyôzelmet e kérdéssel kapcsolatban. Ha az elsô kérdésre a választ megadtuk, a következtetés magától adódik a másodikra. II. A déli harangszó legrégibb nyomai A déli idôben való harangozás elsô biztos nyomát az 1386-ban tartott prágai zsinat rendelkezéseiben találjuk, melyek elôírták, hogy minden pénteken a ,,Nona'' idején egy nagyobb haranggal minden templomban harangozzanak a mi Megváltónk keserves kínszenvedésének emlékére. Ezalatt minden munkát, még az étkezést is abba kellett hagyni és térdelve 5 Miatyánkot imádkozni az 5 szent seb tiszteletére, hogy a járványos betegséget és a pogány gondolkodást távoltartsák és az országban békét szerezzenek.[1] Mind az imádkozok, mind a harangozók 40 napi búcsút nyerhettek.[2] Az olmützi kerület (Csehországban) Wischau nevű helységében az 1413- iki egyházi gyülekezeten elrendelték a 4. fej.-ben egy nagyobb haranggal való harangozást minden pénteken délben Jézus Krisztus szenvedésének emlékére. 3 Miatyánkot és ugyanannyi Üdvözlégyet kellett térdenállva imádkozni az Úr szenvedése tiszteletére.[3] A salzburgi egyháztartományi zsinat 1418-ban vezette be azt a gyakorlatot, melynek értelmében minden pénteken 9 órakor a haranggal jelt kellett adni Jézus keserves kínszenvedésének emlékére, hogy a híveket imádságra és hálaadásra figyelmeztesse. Az elôírt imádság volt: a Deus, Deus meus kezdetű zsoltár vagy 5 Miatyánk és Üdvözlégy. Az imádságot elvégzôk 40 napi búcsút nyertek.[4] Hasonló rendelkezéseket találni a mainz-i és köln-i egyháztartományi zsinatok aktáiban is az 1423-ik évbôl. A mainz-i pl. elôírta, hogy ,,minden pénteken délben vagy dél körül a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének, halálának s megváltásunknak emlékére mindenegyes templomnak nagy harangját meg kell húzni a hívek figyelmeztetésére... ''[5] A Jézus szenvedésének emlékére való déli harangozás szokását Belgium egyik kolostorában (,,Val-des-Écoliers á Mons en Hainaut) 1451-ben már úgy találni, hogy minden napra be van vezetve.[6] III. A régi gyakorlat nem a déli, hanem a péntek délutáni harangozás elôdjének tekintendô Az a kérdés most, hogy mit kell tartanunk ezekrôl a harangozásokról és a velük kapcsolatos ájtatosságokról? Tartható-e a Jézus szenvedése emlékére harangozás gyakorlata, mely a fentemlített helyeken pénteken, és késôbb egy belga kolostorban minden napra be van vezetve, a mai déli harangozás elôdjének, mint egyes auktorok állítják? A probléma megértéséhez és megvilágításához meg kell jegyeznünk, hogy itt bizonyos részleges egyházi szokás kezdeteivel van dolgunk, amely ugyan a 15. század elejétôl kezdve mindig jobban terjed és 1450 körül már több helyen ismert, de határozott formát még nem öltött és a mai déli harangozás szokásához nem sok köze van. Eltér az a gyakorlat a maitól elsôsorban az ájtatosság célját tekintve, mely Jézus szenvedésének és halálának emlékét volt hívatva a hívek lelkében ápolni s iránta a részvét érzését felkelteni. A harangozás napja -- egy eset kivételével -- meghatározott, azaz a péntekekre vonatkozott, de az órája még ingadozni látszik. Az imádságok szövege sem mutat még állandó jelleget. Bár tagadhatatlan, hogy a mai déli harangozás szokásának némi halvány nyoma már az említett gyakorlatban is fellelhetô -- bizonyos helyeken ugyanis déli harangozásról van szó pénteki napokon --, de tekintetbe véve a mi Üdvözítônk szenvedésének emlékére meghonosított gyakorlat célját, nem azt kell-e inkább mondanunk, hogy ez a ma is érvényben lévô, pénteki három órára elôírt harangozás elôfutárjának tekintendô? Bôvebb megfontolás után kettô, a fenti szokásban rejlô gondolatot különböztethetünk meg: az egyik Jézus szenvedésére és halálára való kegyeletes megemlékezés -- mint vezéreszme; a másik -- mellékes szempont -- a harangozás ideje vagyis napja és órája, mely utóbbi még ingadozó, nem megállapodott. Mielôtt azonban e tekintetben a fejlôdés befejezéshez jutott volna, megtörtént a nagy változás, III. Kallixtus imára felszólító bullájának (Bulla orationum) megjelenése és intézkedése a déli harangszóra vonatkozóan. A pápa intézkedése a fennálló szokást nem szünteti meg, hanem az a maga, lényeges formájában változás nélkül továbbra is megmarad,[7] míg a szükséges változtatásokat megtéve XIV. Benedek 1740. dec. 13-án kiadott Brévéjével az isteni Üdvözítô szenvedésének és halálának emlékére a péntek délutáni három órai harangozást az összes székesegyházak és plébániatemplomok számára elôírta; azok, akik térdelve az elôírt imát - - 5 Miatyánkot és 5 Üdvözlégyet -- elmondták, a szokásos feltételek mellett 100 napi búcsút nyerhettek. A búcsúk kongregációja 1886. máj. 15-én kijelentette, hogy a harangozás idôpontja a búcsúnyerést nem befolyásolja.[8] Ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy fenti gyakorlatnak a mai déli harangozáshoz csupán annyi köze van, amennyiben péntekeken több helyen délben harangoztak. A mindennapi harangozás belga példájának egyetlen esetét nem szabad és nem kell másnak tekintenünk, mint egyedülálló kivételnek. IV. III. Kallixtus elrendeli a mindennapi déli harangozást: az ,,Imádságok bullá''-ja A mindennapi déli harangozás dicséretes szokásának bevezetése III. Kallixtus nevéhez fűzôdik. Ez a pápa 1456. június 29-én az egész katolikus Egyház számára elôírt ,,imádságok bulláját'' (,,Cum his superioribus annis'') -- abból a célból adta ki, hogy az egész nyugati kereszténységet végveszéllyel fenyegetô törökök ellen lelki keresztes hadjáratot szervezzen. ,,A törökök zsarnoka (II. Mohamed) ... felülve a gôg szekerére az egész keresztény világnak és nyugatnak elpusztítását vette tervbe a minap és hogy oda behatolhasson, napról-napra hevesebben készülôdik, az lévén legfôbb vágya, hogy Krisztus szent Nevét a földrôl kiirtsa és az istentelen kutyának, Mohamednek átkozott és borzalmas istentelenségét bevezesse.''[9] Hogy az egész keresztény világ figyelmét a nagy veszedelemre irányítsa és az embereket imára sarkalja, III. Kallixtus a déli harangszó eszközéhez folyamodik, mely vészjel és imádságra szólító jel egyben. A hívek buzgóságának növelésére a harangszóra végzett imákat búcsúkkal kötötte össze, ahogy a Bullában olvassuk: ,,És hogy minden nép fajra és nemre való különbség nélkül ezeknek az imáknak és búcsúknak részese lehessen, megparancsoljuk és elrendeljük, hogy az összes városok, területek és helyek mindenegyes templomában a Nona és Vesperás között, tudniillik a Vesperásra harangozás elôtt, de azt legalább egy félórával megelôzô idôpontban minden nap, egy vagy több messzehangzó haranggal, hogy jól hallhatók legyenek, háromszor harangozzanak, ahogy esténként az angyali üdvözletre harangozni szokás, és akkor ki-ki az Úr imádságát vagyis a Miatyánkot, és az angyali üdvözletet vagyis az Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes-t háromszor köteles elmondani; azoknak, akik csak egyszer, 40 napi, akik pedig háromszor elmondják térdenállva, kegyesen az Úrban 100 napi búcsút engedélyezünk.''[10] V. Imakeresztes hadjárat a keresztesek gyôzelméért A Bulla egyéb rendelkezései azt bizonyítják, hogy a pápa tényleg lelki keresztes hadjáratra gondolt a Bulla Orationum nyilvánosságra hozásával. Eszerint a papoknak, akik celebráltak, a szentmisében a pogányok ellen elôírt könyörgést kellett venniök. Ennek az imának elvégzését a pápa 100 napi búcsúval kötötte össze. Azonkívül az egész keresztény világban minden város, falu vagy vár, vagy kolostor templomában minden hónap elsô vasárnapján engesztelô és könyörgô körmeneteket kellett tartani, melyeken az egész szerzetes és világi papság, mindkét nembeli szerzetesek és a nép tartozott megjelenni. A körmenetek alkalmával valamelyik jelenlévô szónoknak szentbeszédet kellett mondania a nép számára; a szónok feladata volt a hívôket bűnbánatra, a megpróbáltatások türelmes elviselésére, erkölcsi megjavulásra és a török veszély nagyságára figyelmeztetni s imára buzdítani. Minden hívô számára, aki a lelki keresztes hadjáratban résztvenni óhajt, megnyitja a pápa az Egyház kegyelmi kincstárát: ,,... az igazán bűnbánóknak és a szentgyónás kegyelmében részesülôknek -- mondja a Bulla --, akik az említett körmeneteken megjelentek, 7 évi és ugyanannyi 40 napi búcsút engedélyezünk. Azoknak pedig, akik jámbor fogadást tettek, akár imádság gyakorlására, akár zarándoklatra, akár alamizsna osztására és azt beváltották, hogy a mindenható Isten a keresztények megsegítésére irgalmassága szerint letekinteni méltóztassék, 2 évi és ugyanannyi 40 napi búcsút engedélyezünk.''[11] Az imahadjárat sikerébe vetett reményét a pápa végül e szavakkal juttatja kifejezésre: ,,És bízunk benne, hogy az ég gyôzelmet ad nekünk az említett hitszegô török és Mohamed átkozott szektájának a keleti részeken lévô más követôi ellen.''[12] VI. A Bulla kihirdetése Rómában, Itáliában -- elsô déli harangszó az örök városban Az imádságok bulláját, mint fentebb említettük, Rómában 1456. június 29-én ünnepélyes istentisztelet keretében hirdették ki. A pápa maga mondotta a szentmisét az apostolok fejedelmének templomában, ugyanakkor Velencei Péter, a Szent Márk templom áldozárbíbornoka által a bullát a nyilvánosság elôtt felolvastatta. E napon tehát elôször kondultak meg pápai rendeletre délben vagy kevéssel a déli órák után a harangok az örök városban s utána hamarosan a pápai állam többi városaiban, helységeiben és falvaiban is. Július elsô vasárnapján ünnepélyes körmeneteket tartottak s ,,még ugyanazon hónapban -- mondja III. Kallixtus -- Szent Jakab ünnepe elôtt bekövetkezett a világraszóló gyôzelem, mely nem becsülendô kisebbnek azoknál, melyeket Isten Mózes, a Makkabeusok és Nagy Károly idejében engedett népének. Egyszerű keresztesek egyetlen katonával, Isten atlétájával, gróf Hunyadi János vajdával az élükön a számtalan ellenség fölött gyôzelmet arattak.''[13] VII. A Bulla sorsa Európa többi országaiban A pápa rendeletére nemcsak Rómában és az apostoli széknek alárendelt területeken tartották meg az elôírt napokon és órában a körmeneteket, imádságokat és egyéb a bullában tartalmazott elôírásokat, hanem az egész keresztény világban szétküldték a bullát végrehajtás és kihirdetés végett.[14] Burgundia fejedelmének küldött brévéjében azt is jelzi III. Kallixtus, hogy az imádságok bulláját már ,,egész Itáliában, Németországban, Magyarországon és Spanyolországban, s amint hisszük, Franciaországban kihirdették és megtartják.''[15] A Bulla kihirdetése Itália határain kívül tekintettel a nagy földrajzi távolságokra és közlekedési nehézségekre a különbözô helyeken különbözô idôben történt s a történeti fejlôdés azt gyaníttatja, hogy a déli harangozás szokása késôbb sok helyütt feledésbe ment, magában Rómában is. Annyi bizonyos, hogy Bolognában a déli harangozást 1456. aug. 26-án bevezették.[16] A brixeni zsinat Cusai Miklós javaslatára és buzdítására a déli harangszót 1457-ben az egyházmegyében bevezette és elrendelte, hogy azt a szószékrôl a népnek tudomására hozzák.''[17] Franciaországban 1460-ban alapítványt tettek Le Puy városban reggeli, esti és déli harangozás céljából.[18] Ugyanabban az évben egy másik alapítványról olvashatunk a ,,Gallia christiana''-ban: ,,Ugyanazon fôpásztor (V. János, Annecy-i püspök) alatt 1460-ban Ágnes de Montilio, Jourda János annecy-i polgár özvegye, birtokot adományozott a nagyobbik templomnak, hogy naponta háromszor harangozzanak a nagyobbik haranggal, amelynek hangjára az angyali üdvözletet imádkozzak el, amely szokás másutt még aligha volt bevezetve.''[19] Franciaország királya, XI. Lajos, birodalma számára 1472-ben írta elô a déli harangozást -- kétségkívül a Bulla Orationum rendelkezésére tekintettel --, hogy országa számára a békét biztosítsa.[20] ,,A kartauzi rend szabályainak harmadik kiadványa'' az 1509-ik évbôl a rend házaiban bevezetett déli harangozást kifejezetten pápai rendeletre alapozza: ,,A rend összes házaiban -- olvashatni a statutumokban --, amelyek a francia király fôsége alá tartoznak, apostoli rendelkezés (ti. IV. Sixtusé) alapján mindennap délben harangoznak Ave Máriára a birodalom békéjének megóvásáért, hasonló módon, mint kompletóriumra harangoznak és ugyanazon házak összes tagjai három Ave Maria-t imádkoznak. Ezért minden alkalommal 300 napi búcsúban részesülnek apostoli engedmény (ti. IV. Sixtus pápáé) alapján azok, akik bűnbánó szívvel a szentségekhez járultak.[21] Jóllehet a déli harangozás célja itt a III. Kallixtustól jelzettôl eltér, a harangozás gondolata a Bulla Orationum-ból van véve. Saguin Róbert művében megjegyzi, hogy (a déli harangozás) szokását eddig a legtöbben szorgalmasan megtartják.''[22] 1456-ben az augsburgi püspök rendeletére (Németországban) a haranggal minden nap délután 2 órakor jelt kellett adni, hogy a török veszély elhárításáért imádságra szólítson.[23] VIII. VI. Sándor megújítja III. Kallixtus rendeletét -- a déli harangszó mindenütt elterjed A déli harangozásnak III. Kallixtustól az egész egyház számára elôírt és részben már feledésnek indult gyakorlatát 1500-ban VI. Sándor pápa újítja meg, ahogy Burchardus János ,,Diarium''-ában feljegyzi: ,,Augusztus 9-én, vasárnap délben elsô ízben harangoztak a Város minden plébánia-templomában, Miatyánkot és Üdvözlégyet mondandó a török ellen, aszerint, ahogy boldog emlékezetű III. Kallixtus idejében el volt rendelve; a mi Urunk, a pápa parancsára ezt a déli harangozást az év minden napján a jövôben örök idôkre meg kell tartani.''[24] A Kallixtustól egykor az egész egyház számára elrendelt és most VI. Sándortól megújított déli harangozás szokása a XVI. században gyorsan elterjedt. Olaszországban Imola városában III. János Sassatello herceg javaslatára 1506-ban újra bevezetik a déli harangozást.[25] Borromei Szent Károly egyik, 1573-ban tartott zsinaton elôírja, ,,hogy amikor este, reggel és délben az angyali üdvözletre jelt adnak, térdenállva imádkozzék ki-ki, ahol éppen van, amint a legszentebb intézkedés parancsolja.''[26] Spanyolországban Loyolai Szent Ignác honosította meg Azpeitia városban a déli harangozást a Rómában meglevô szokás analógiájára, miként önéletrajzában olvasható: ,,Arról is gondoskodott és keresztül vitte, hogy azonközben háromszor, miként Rómában történik, az angyali üdvözletre a harangszóval jelt adjanak, és a nép imádkozzék, különösen reggel, délben és este.''[27] IX. A Kölni Katekizmus tanítása Németországban a pápai rendelkezésre a híveket a bécsi püspök, Nausea Frigyes figyelmeztette Katekizmusában, azt mondván, hogy mikor a török veszedelem tetôfokát elérte, az emberek Mária oltalma alá menekültek, mint szószólójukhoz isteni Fiánál, és hogy oltalmát megnyerjék, az egész keresztény világ számára parancs ment ki, hogy ôt legalább kétszer (ti. az esti harangozás mellett délben is!) minden keresztény hívô mint közbenjáróját és pátrónáját isteni Fiánál, Jézusnál, Gábor arkangyal, üdvözlô szavaival segítségül híja és ennek az intézkedésnek örök emlékezetére harangozzanak; végül az ellenségen gyôzedelmeskedtek.[28] Csehországban Kanizius Szent Péter javaslatára és buzgólkodására Ferdinánd fôherceg, I. Ferdinánd császár és király fia, 1556-ban egy, a papsághoz intézett rendelkezés formájában tudtára adatta a népnek azon óhaját hogy a mindennapi déli harangozás szokását Jézus szenvedésének emlékére megújítsák és a török elleni segítség kieszközléséért imádkozzanak; a harangszóra mindenkinek térdenállva kellett imádkoznia; aki ezt elmulasztaná, büntessék meg.[29] Tirolban ugyanaz a fôherceg, amikor ennek a területnek fejedelme lett, vezette be újból ugyanezt a szokást. Elrendelte ugyanis, hogy délben harangozzanak és mindenki térdenállva és kitárt karokkal imádkozzék, elsôsorban a török ellen. A rendeletet a néppel minden hónapban egyszer közölni kellett.[30] A XV. század végén és a XVI. század küszöbén a VI. Sándor által megújított déli harangozás szokása csakhamar sok helyen és országban annyira elterjedt, hogy ezt mint a katolikus egyház általános gyakorlatát tekinthetjük.[31] X. Két mozzanat a déli harangozás fejlôdésében Ennek a szokásnak fejlôdésében III. Kallixtustól a XVI. század végéig két mozzanatot vehetünk észre és figyelhetünk meg; az elsô: III. Kallixtus eredeti elgondolását, azaz a déli harangszóra a törökök ellen elôírt imádságot azokban az országokban tartják meg és alkalmazzák, amelyek a töröktôl veszélyeztetettek, így elsôsorban a Habsburg- dinasztiának alárendelt területeken: Németországban, Ausztriában, Csehországban, Tirolban s kétségkívül Magyarországon, mint a töröktôl elsôsorban veszélyeztetett területen. Ezzel szemben a román népeknél, mint a franciáknál, spanyoloknál elôtérbe jut a reggeli és esti harangozás analógiájára az angyali üdvözlet gondolata. A második: a török veszély elmúltával megváltozik a déli harangszóra imádkozás célja és mindenütt alkalmazkodik és asszimilálódik a már ismert és az egész egyházban meghonosodott esti és reggeli gyakorlathoz. Ez a fejlôdés annál könnyebben végbemehetett, minthogy az ájtatosságnak ez a formája egyáltalán nem volt ismeretlen. A Kölni Katekizmus ugyanis a két gondolatot -- a török elleni imádságot és a Mária-tiszteletet 1543-ban kifejezetten összekapcsolja, mikor azt mondja, hogy a török veszély idején a Boldogságos Szűz Máriához kell menekülnünk, mint szószólónkhoz isteni Fiánál, Jézusnál. XI. A német birodalmi gyűlések sürgetik a déli harangozást Azok kiegészítésére, amiket mondottunk, felhozhatók még Ferdinánd király rendeletei 1529-bôl, továbbá a német birodalmi gyűlések rendelkezései 1542- és 1544-bôl (Speyerben), 1566-ból (Augsburgban), 1594- és 1598-ban (Régensburgban), melyeken mind a birodalmi fejedelmek és rendek, mind az egyházfôk résztvettek. 1529-ben Ferdinánd király körlevélben buzdította a keresztény hívôket a török veszélyben imádságra, melyet a Szentatya búcsúkkal kötött össze.[32] 1542-ben a speyeri birodalmi gyűlés a 42-ik articulus-ban elrendelte is megparancsolta, hogy az egész birodalom területén a keresztény népet az egyházi szónokok figyelmeztessék a kegyetlen török ellenség ellen végzendô imádságra és minden plébánia-templomban naponként délben harangozzanak, és a nép a Magasságbeli haragjának elhárításáért és kegyelmének kieszközléséért imádkozzék.[33] Hasonló rendelkezéseket olvashatunk a többi birodalmi gyűlések articulusaiban is 1544-, 1566-, 1594- és 1598-ból, melyek mind sürgetik a déli harangszóra mondandó imát, hogy a nép Istenhez térjen, erkölcseiben megjavuljon és így az Isten haragját elhárítsák s az ellenséget legyôzvén, a haza felszabaduljon.[34] XII. Érveink összefoglalása: a déli harangszó III. Kallixtustól ered Ezek elôrebocsátásával gondolatmenetünket a következôkben foglaljuk össze: Hogy a mai déli harangozás a ,,Bulla Orationum'' rendelkezésének következménye, kitűnik az alábbi érvekbôl: 1. Egészen III. Kallixtus pápa idejéig a déli harangozás csak helyenként volt gyakorlatban péntekeken, ennek idôpontja is ingadozó, részben délelôtt, részben délután vagy a déli órában volt. 2. Az elsô általános elôírást a mindennapi déli harangszóra a ,,Bulla Orationum'' tartalmazza. 3. A pápa nem tesz említést egy megelôzôen dívó szokásról, tehát az ô rendelkezését nem mondhatjuk és tekinthetjük egy korábbi gyakorlat folytatásának. 4. A Jézus szenvedése és halála emlékére való harangozás helyenkénti szokását III. Kallixtus rendelkezése nem szünteti meg, hanem mint az új gyakorlattól különbözôt továbbra is érvényben hagyja, mígnem XIV. Benedek a harangozásnak a századok folyamán a különbözô helyeken különbözô módon meghonosodott és alkalmazott idôpontját pénteken délután 3 órában állapította meg megtartás végett: ez a szokás a mai napig dicséretre méltó gyakorlatnak örvend és a hívek nagy tetszésével találkozik. 5. Elôírásának analógiáját megjelölni akarván, a pápa az esti harangozásra hivatkozik: ,,... a nona és vesperás között ... mindennap egy vagy több haranggal háromszor harangozzanak, ahogy esténként az angyali üdvözletre harangozni szokás''. 6. VI. Sándor a déli harangozást III. Kallixtustól származtatja és ebben az értelemben újítja meg a déli harangozás szokását, midôn megparancsolja, hogy azt ,,a jövôben az év minden napján örök idôkre meg kell tartani.'' 7. A magyar és nyugati hagyomány a déli harangozás elrendelését III. Kallixtusnak tulajdonítja 1456-ból.[35] 8. III. Kallixtus pápa rendeletén kívül semmiféle más elégséges magyarázatot nem találunk az egyháztörténelemben a mindennapi déli harangozásra vonatkozóan. XIII. Két ellenvetés -- azok cáfolata Kétféle ellenvetés hozható föl fentiekre nézve: hogyan lesz a ,,nona és vesperás közötti'' délutáni harangszóból déli harangozás? és hogyan alakul ki a török harangozásból az angyali üdvözletre harangozás? Az elsô kérdésre válaszolva a felhozott példák alapján kijelenthetjük, hogy ez a gyakorlat csak a III. Kallixtus rendeletét követô elsô években fordul elô. 1460-tól kezdve mindig déli idôt vagy déli harangozást olvasunk. Maga VI. Sándor pápa 1500-ban Burchard feljegyzése szerint a ,,déli harangozást'' írja elô. Ennek a kétféle megjelölésnek az oka valószínű azon alapszik, hogy a papi zsolozsma hóráit anticipálták és a ,,nona és vesperás'' közti idô ily módon összeesett a déli órával.[36] (Anticipálni annyit tesz, mint elôbbre hozni az ima idejét.) A második kérdés megoldása a fentebb mondottak alapján világos: mikor megszűnt a török elleni imádság célja, azaz kötelessége, az ájtatosság hasonult az estelihez, melynek analógiájára III. Kallixtus a déli harangozást elrendelte. Érvelésünknek a tényeken alapuló helyességét igazolja a Kölni Katekizmus, melyben a törökök elleni ima és a Mária- tisztelet egy gondolattá kapcsolódik össze.[37] XIV. Magyar analógia Jellemzô analógiát hozhatunk föl Magyarország történelmébôl, melyet a törökök betöréseikkel több mint 300 éven keresztül veszélyeztettek és részben elpusztítottak, részben megszállva tartottak. Magyarországon, mint Mária országában hagyománnyá vált és annyira a lelkek mélyén gyökerezett a Boldogságos Szűz Mária tisztelete, hogy a magyar keresztény hívek a 16., 17. és 18. században minden az országot ért veszedelmet a Mária tisztelettôl való elfordulásnak tulajdonítottak. Mikor az ország a török rabságból felszabadult és a területi integritás helyreállt, minden magyar szent meggyôzôdéssel vallotta, hogy ez Mária közbenjárására történt isteni Fia által. Nem ok nélkül állítjuk tehát, hogy Máriának mint közvetítônek tisztelete és a török ellen végzendô ima a történelmi fejlôdésben az idôk folyamán egy közös gondolattá olvadt össze. Mikor végül a török veszedelem megszűnt, a déli harangozás egyedül Szűz Mária tiszteletére szolgált, miként az ,,Úr angyala'' imádság formulája, mely V. Szt. Pius pápa (+1572) idejében már teljes és naponta háromszor recitálták, igazolja.[38] XV. A déli harangszó és a nándorfejérvári gyôzelem Eszmefuttatásunk végére érvén, legyen szabad most az Imádságok bullája és egyidejűleg a déli harangszó összefüggésének a nándorfejérvári csatával, melyet 1456-ban Hunyadi János vezérlete alatt és Kapisztrán Szent János közreműködésével vívtak ki, néhány mondatban bizonyítását adnunk. Az ,,Imádságok bulláját'', mint már említettük, 1456. június 29-én hirdették ki Rómában az apostolfejedelem bazilikájában és az összes keresztény népekhez megküldték azon céllal, hogy a keresztény világ a keresztesek gyôzelméért imádkozzék. A következô hónapban, július 21. és 22-én bekövetkezett a világraszóló gyôzelem Nándorfejérvárnál, mely Dél- Magyarország kulcsa volt. Maga a pápa ezt a gyôzelmet a Bullában elôírt és a déli harangszóra végzett imáknak tulajdonította: ,,Nem kételkedünk abban, hogy a mindenható Isten ezen imákra hajolva engedte nekünk ezt a nem várt gyôzelmet. ''[39] Mivel pedig azokat az imádságokat, melyek Hunyadi katonáit gyôzelemre segítették, a minap bevezetett déli harangszóra imádkozták, maga a déli harangozás szokása és annak bevezetése III. Kallixtus által összefügg a török fölött aratott gyôzelemmel, mely az egész keresztény világot megszabadította a kegyetlen ellenség betörésétôl, mint a magyar történeti hagyomány, mely a századok tanításában gyökerezik, mindig vallotta.[40] XVI. Magyarország: ,,a kereszténység védôpajzsa'' Minthogy a mai keresztény világ hasonló veszedelemben forog, mint 500 év elôtt, és a pogányság hatalma ugyanoly módon elpusztítására tör, nem szabad, hogy a földkerekség keresztény tábora megfeledkezzék errôl a magyarság, mint a ,,kereszténység védôpajzsa''[41] által kivívott nagy gyôzelemrôl, melyet a déli harangszó naponként hirdet minden népnek és nemzetnek. Ezeknek a nagy történelmi tényeknek felidézése és elôtérbe állítása, melyeket a hit ügyéért és a népek szabadságáért vittek végbe, nemcsak azért szükséges, hogy az elmúlt századok keresztény hôseit megbecsüljük, hanem abból a célból is, hogy a jövô feladatait felismerjük, másokkal megismertessük és megvalósítsuk. ======================================================================== Bulla Orationum (Az imádságok bullája) Magyar III. Kallixtustól, 1456. jún. 29. Reg. Vat. 457. Kallixtus stb. Tisztelendô Fiainknak, a Pátriárkáknak, Érsekeknek, Választott Püspököknek, nemkülönben szeretett fiainknak és a lelkiekben azok helyetteseinek és az Apátoknak és a többi egyházi személyeknek, bárhol lévén a keresztény világban alkalmazva, üdvözletünket, stb. Mivel ezekben az utóbbi években a keresztény név istentelen üldözôje, a törökök zsarnoka, Konstantinápoly elfoglalása után, amelyben a kegyetlenségnek minden faját elkövette, dühének szabad folyást engedve nemcsak az emberek, hanem, minthogy a mi Istenünk ellen nem tehette, az övéi és a szentek ereklyéi ellen, istentelen vágyának vállalkozását teljes erôvel folytatta, a keresztény népeket, amelyekhez hozzá akart férkôzni, folytonos csapásokkal sújtva, úgyhogy napról-napra új pusztításokról, új károkról érkezik hír; és minthogy -- ami még méltánytalanabb -- meg sem elégedve ezekkel, felülvén a gôg szekerére az egész keresztény világnak és nyugatnak elpusztítását vette tervbe és hogy oda behatolhasson, napról-napra hevesebben készülôdik, az lévén legfôbb vágya, hogy Krisztus szent Nevét a földrôl kiirtsa és az istentelen kutyának, Mohamednek átkozott és borzalmas istentelenségét bevezesse. Innen van az, hogy miután a közelmúltban az idôknek és dolgoknak ily zordon állapotában -- jóllehet elégtelen érdemeink ellenére -- az elsô apostoli szék élére állíttattunk, és melléje állván az Úr ily módon lassanként idegen fegyver hatalma alá kerülô nyájának, melyet a mi Urunk, Üdvözítônk megôrzés és legeltetés végett reánk bízott, megkíséreltük egészen a mai napig, amennyiben az isteni kegyelem megengedni méltóztatott, hogy ezekkel a vészthozó kísérletekkel a mienket és a Római Egyház erôit lehetôség szerint szembeállítsuk, erre a dologra fordítván szorgalmasan elménk és lelkünk igyekezetét. Már ugyanis tizedet róttunk ki a kereszténység területén az egész papságra, a keresztény népek figyelmét a hit közös ügyére felhívtuk, nunciusokat küldöttünk ki, hogy prédikálják: ki-ki az Úr szent keresztje védelmére lehetôség szerint magát felövezze, és a keresztények segélyeit összegyűjtsék. Ezenfelül követeinket elküldtük, részben az országok megbékéltetésére, részben a királyok és fejedelmek fellelkesítésére, részben a réginek nyomát követô, eme második Mohamed ellen hadsereg szervezésére és vezetésére. A minap pedig szeretett fiúnkat, Lajost, a Damasuson lévô Szent Lôrinc templomról nevezett áldozár bíbornokot, kamarásunkat, tengeri flottával az Úr vezérlete alatt útnak indítottuk, s végül semmit sem mulasztottunk el, amennyiben az Úr segíteni kegyeskedett, ami ennek az üdvös vállalkozásnak szárazon és tengeren hasznára lehetett. Valóban, mivel -- miként az apostol mondja -- a mi feladatunk csak a munkálkodás, Istené pedig egyedül cselekedeteink számára a gyarapodás biztosítása, úgy látjuk, hogy e nagy műveletek iránt való buzgólkodással semmit sem tettünk, hacsak böjtöléssel, sírással és kesergéssel és imádságok által az Úrhoz vissza nem térünk, hogy ô felénk forduljon, aki -- mivel a bűnök ostorozást követelnek -- ilyen, az Úr akaratát ismerô, de szerinte nem cselekvô keresztény népet megfenyíti. És ezért szükségesnek és nagyon helyénvalónak tartottuk, hogy irgalmasságát sóhajtással és könnyekkel megkérlelve lelkünket az imádságban megalázzuk, nemcsak saját emberi erônkben bizakodva, mely törékeny és esendô, hanem a seregek Urában, aki valóban az erôsség tornya és aki hajdan a kevés házanépével az Úrban bízó Ábrahámnak a hatalmas királyok fölött gyôzelmet adott. Tôle van ugyanis a háborús gyôzelem. Mert nem nagy vitézség által menekül meg a király, és az óriás nem menekül meg vitézsége nagysága által, íme, a zsoltáros mondja: Az Úr szemei az ôt félôkön és azokon, akik irgalmasságában remélnek, hogy kiszabadítsa a halálból az ô lelküket és táplálja ôket az éhínségben. Nemde inkább imádsággal, mint fegyverekkel gyôzte le Izrael népe az amalekitákat a Szentírás tanúsága szerint? Mikor Mózes felemelte kezét, gyôzött Izrael. Mikor pedig kevéssé leengedte, gyôzött Amalek. És a filiszteusok ellen harcolni szándékozók hasonlóképpen mondották Sámuelnek: Ne szűnj meg kiáltani értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezébôl. És mikor ô kiáltott és áldozatot mutatott be értük, nagy dörgéssel lépett közbe az Úr a filiszteus ellen és megrémítette ôket és Izrael fiaitól eltávoztak. Nemde az asszir királynak, Szennakeribnek kevélységét, aki kocsijai és lovasai sokaságában büszkélkedett, Ezechiás király alázatos és ájtatos imájára megtörte, egy éjjel elveszejtvén az öldöklô angyal által 85 ezer emberét? Kinek nem szólna a figyelmeztetés az ily megpróbáltatások és elnyomatások közepette, hogy az imádsághoz mint bevehetetlen várhoz folyamodjék? Jozafát király inkább csodálatra méltó, mint nagy gyôzelme, aki az összes szomszédos népektôl körülvéve, a pogányoktól való félelemtôl megrémítve, teljesen az Úrhoz folyamodott és böjtöt hirdetett egész Judeában s egész népét összegyűjtve az Urat a legáhítatosabb megkérleléssel hívta segítségül, aki Lelkét kiöntve Ihazielre, Zakariás fiára, így felelt neki: Figyelmezzetek, egész Juda, és akik Jeruzsálemben laktok; és te, Jozafát, ezeket mondja nekünk az Úr: ne féljetek, ne ijedjetek meg ettôl a sokaságtól, mert nem a mi harcunk ez, hanem az Úré, nem ti lesztek, akik harcolni fogtok, hanem csak legyetek bizalommal és látni fogjátok az Úr segítségét magatok fölött; ô pedig hevesebben szorgalmazva az imádságokat és az istendicséreteket, énekeseket rendelt, akik az Urat dicsérve seregeinek egyes szakaszaiban, mint igen erôs és bevehetetlen erôsségek haladtak elôl és együttes szóval mondották: dicsérjétek az Urat, mert mindörökké tartó az ô irgalma. És amikor ôk dicsôítô éneklésbe kezdtek, az Úr az ellenségek cselvetését saját önmaguk ellen fordította, úgy hogy egymásnak esve kölcsönösen okozott sebekben estek el. Ugyanily módon az asszonyok között kiváló Judith is megölte Holofernest és a gyenge nô a leghatalmasabb királynak, Nabukodozornak dölyfét és gôgjét az ima és könnyek erejével megtörte, ,,Nem a sokaságban -- mondotta -- van a Te hatalmad, Uram, sem a lovak erejében a Te akaratod, sem a kevélyek nem tetszettek neked kezdettôl fogva, hanem az alázatosaknak és békességeseknek könyörgése tetszett neked mindig.'' Mit mondjunk a legbátrabb férfiúról és minden veszélyben dicsôséges Makkabeusról? aki valahányszor imádságban bizakodva ütközött meg a háborúban, gyôzelmesen került ki belôle. Mikor pedig az imádságot elhanyagolta és Isten segítségülhívását elmulasztva bocsátkozott csatába Antiochus királlyal, megverve elmenekült; ezeket a segédeszközöket a Bachides elleni háborúban is elmulasztva, legyôzetett és végül megöletett és Isten népe eltiportatott. Mondjuk tehát: Igazságos vagy, Uram, és igaz a te ítéleted, méltán szenvedünk mindeneket, mivel vétkeztünk ellened és parancsaidnak nem engedelmeskedtünk. Nem szokta az isteni irgalom oly szigora ítélettel meginteni a bűnös népet, csakis akkor, amidôn azt az ô parancsaitól makacsul eltávolodni látja. Az ammonita Achior pogány létére Olofernesnek a következô tanácsot adja, mondván: Kutasd ki, Uram, vajon találtatik-e gonoszság bennük az ô Uruk színe elôtt. Menjünk fel hozzájuk, mert átadván átadja ôket az ô Uruk neked és a te hatalmad igájának alá lesznek vetve; ha pedig nem vétkes ez a nép Istene elôtt, nem fogunk tudni nekik ellenállni, mivel az ô Uruk, Istenük megvédi ôket és az egész földnek gyalázatára leszünk. Ezért kell félnünk és nagyon rettegnünk, mert a hívô nép ellen sohasem vehetett volna annyira erôt a hitetlenek dühe, ha magukban a hívôkben az Üdvözítô nem talált volna valamit, ami fölségének tekintetét súlyosan sértette, aki néha az emberek romlott erkölcseit háborúk által szokta megszelídíteni és megjavítani s magát ellenségein az ellenség által megbosszulni. A bűnbánathoz és az imádsághoz kell tehát sietve folyamodnunk, nehogy napról-napra halogatva a javulást és lemondva a mi Urunkról, Istenünkrôl, súlyosabb dolgok történjenek velünk. Bizonyosak lehetünk ugyanis, hogy ha visszatérünk az Úrhoz, ô visszatér hozzánk. Látva ugyanis Izrael fiainak sanyargatását Egyiptomban és hallva kiáltásukat, az egyiptomiak fölött a legfényesebb diadalt biztosította számukra és örömükre szabadságban vezette ôket át mind a tengeren, mind a sivatagnak ama kietlen pusztaságán keresztül az ígéret földjére. És Ezechiel imádságára életidejét és halála óráját meghosszabbította; és Sziria mellett a pusztulás szélén álló ninivebelieket, midôn esdve és könyörögve fordultak hozzá, irgalmasságában meghallgatta. És most sem rövidült meg az Úr keze, kegyes és irgalmas, türelmes és nagyirgalmasságú s fölötte áll népe gonoszságának. A Szentírás ezen bizonyságaitól és példáitól s más egyebektôl indíttatva, a mi Urunk, Jézus Krisztus irgalmas szívére buzdítunk titeket, testvéreink és fiaink, hogy a rátok bízott lelkipásztori tisztség alapján az alattvalóul rendelt népek erkölcseinek javításán a szentatyák kánonai és határozatai értelmében szorgalmasabban fáradozzatok, mivel -- mint Szent Gergely, a mi elôdünk mondja -- az Úr nyáját a farkas már nem éjjel rejtekben, hanem fényes nappal tépi szét; ôrködjünk tehát, hogy valami el ne veszelôdjék; és ha netán valami veszendôbe került volna, az isteni igehirdetés szavaival vezessük vissza az Úr nyájához. Ne riasszon el a fáradozás, mivel a pásztor nevet nem nyugalom, hanem munkálkodás céljából vettük. Ha a pásztor a vétkeseket megróni nem akarja, kétségkívül megöli ôket. Nekünk pedig semmi sem fekszik annyira a szívünkön és semmit sem kívánunk annyira, mint hogy az összes keresztények életét és erkölcseit Isten akarata szerint tartozunk és kötelesek vagyunk megjobbítani. És ugyanezt Isten segítségével megfelelô gyarapítással szándékozunk kísérni. Valóban, mivel a jelenben az ellenséges törököknek ez a vihara sürget bennünket, annak megelôzésén minden igyekezetünkkel és minden erônkkel fáradozunk; és miként a keresztényektôl, mind a papoktól, mind a világiaktól, ez ügyben készített bullánk által anyagi segítséget kértünk, nehogy önmagunk elôtt mulasztóknak tűnjünk föl, ugyanígy most a lelkieket is, melyek nagyobb értékkel bírnak, annál sürgôsebben elvárjuk. Titeket tehát és közületek mindenegyest intünk, buzdítunk az Úrban és a mindenható Istennek és apostolainak, Szent Péternek és Pálnak tekintélyében bízva, parancsoljuk és elrendeljük, hogy a papok vsszesen és egyenként, mégha bíborosi vagy bármely más egyházi rangban tündököljenek is, a világi és szerzetes rendek bármelyikéhez, kivételezettekhez és nem kivételezettekhez tartozzanak, mely szerint -- ha miséznek -- megemlékezést vegyenek és a pogányok ellen elôirt könyörgést mondják, tudniillik: Mindenható örök Isten, kinek kezében vannak mindenek hatalmasságai és az összes országok jogai, tekints a keresztények megsegítésére, hogy a pogányok népei, akik saját erejükben bíznak, jobbod hatalmától megtöressenek. Azoknak pedig, akik miséznek és ezt a könyörgést mondják, az Egyház lelki kincstárából a rájuk háramló büntetésbôl 100 napot az Úrban kegyesen elengedünk. És hogy minden nép, fajra és nemre való különbség nélkül, ezeknek az imáknak és búcsúknak részese lehessen, megparancsoljuk és elrendeljük, hogy az összes városok, területek és helyek mindenegyes templomában a Nona és Vesperás között, tudniillik a Vesperásra harangozás elôtt, de azt legalább egy félórával megelôzô idôpontban, egy vagy több messzehangzó haranggal, hogy jól hallhatók legyenek, mindenegyes nap háromszor harangozzanak, ahogy este az angyali üdvözletre harangozni szokás, és akkor ki-ki az Úr imádságát, azaz a Miatyánkot és az angyali üdvözletet, vagyis az Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes-t háromszor köteles elmondani; azoknak akik csak egyszer, 40 napi, akik pedig háromszor elmondják térdenállva, kegyesen az Úrban 100 napi búcsút engedélyezünk. Ezenfelül megparancsoljuk és elrendeljük, miszerint a mi egyházmegyéink vagy adminisztraturáink vagy joghatóságunk alá tartozó összes városokban, helyeken, várakban és falvakban vagy területeken az egyes hónapok minden elsô vasárnapján általános körmeneteket tartsatok, amelyre az egész nép összejöjjön és a papság, akár világiak, akár szabályok szerint élôk, koldulok és nem koldulok, kivételezettek és nem kivételezettek, akár a városok, helyek, várak és falvak vagy területek falain kívül vagy belül élnek és a külvárosokban. A szerzetesek pedig, akik a magányban élnek, és akik az ilyen körmenetekre, amikor a városokban, helyeken, várakban és falvakban vagy területeken megtartatnak, összejönni nem szoktak, ne kényszeríttessenek; hanem ugyanazokon a napokon vagy kolostoraik zárt területén belül vagy azokon kívül esô útvonalon, vagy valamelyik közelesô bazilikát felkeresve, aszerint, amint ez nekik nagyobb lelki hasznukra válik, tartsák a körmeneteket. A szerzetesnôk, akár a városok falain belül vagy kívül laknak, az elôírt körmeneteket a klauzúrán belül rendezzék; a hét bűnbánati zsoltárt énekeljék a litániával együtt. Ha ezenkívül az elôbb említett vasárnapokon valami jogos akadály merülne föl, úgyhogy ezek az általános körmenetek ájtatosan és békésen nem mehetnének végbe, nem akarjuk, hogy bármelyik plébánia vagy kolostor vagy bármely más egyházi közösség a templomok vagy kolostorok keretén belül tartsák azokat, vagy hogy miként bíráljátok el ti és ki- ki közületek azoknak jobban a nép lelki gyarapodására és nyugalmára fordíthatását: erre nézve a ti lelkiismereteteket terheljük meg. Az imádságok pedig vagy az énekek és a többi szertartások az elôbb említett körmenetek alatt úgy történjenek, miként bármely városban, területen, várban, faluban vagy helyen szokásban volt, avagy miként magatok feltételeznétek ebben az annyira kegyes és annyira szükséges dologban a jámborabbul való tennivalókat, mégis oly módon, hogy az említett körmenetek alatt mondandó ünnepélyes mise az legyen, amelyik a templomban az Egyház által a pogányok ellen rendelve van. Valóban, mivel mind a hit, mind a hit cselekedetei hallásból vannak is senkisem hallhat, ha nincs szónok, akarjuk és parancsoljuk, hogy a városokban, várakban és falvakon vagy helyeken, ahol az Isten igéjének bármely hirdetôje kéznél van, a körmenet ünnepélyessége alatt tartson az illetô beszédet a néphez, amelyben elsôsorban a hitet törekedjék megerôsíteni és ôket e megpróbáltatásokban türelmessé tenni, és fejtse ki: hogyan munkálja a hit próbája a türelmet és hogyan van a türelemben tökéletes cselekedet. És mint Szent Ágoston mondja: valahányszor valami szorongattatást vagy mepróbáltatást szenvedünk, figyelmeztetésünkre és javításunkra vannak, mert maguk a szent iratok sem Ígérnek nekünk békét, biztonságot és nyugalmat, hanem megpróbáltatásokról és botrányokról tesznek bizonyságot. Mi olyas szokatlant szenved most az emberi nem, amit a mi atyáink el nem szenvedtek volna? Az Egyház ugyanis, mint Szent Ambrus mondja, ennek a világnak talajába ültetve, a gyakori szélviharoktól és a vizek hullámverésétôl, azaz a kísértések csapásaitól szenved, melyet a zavaros hullámok, azaz ennek a világnak hatalmasságai megkísérlenek zátonyra juttatni, amely, habár a hullámverések és viharok gyakran zaklatják, sohasem szenvedhet hajótörést, mert az árbocán, azaz keresztjén Krisztus emelkedik, hátul a kormánynál az Atya ül és elôl vezérli a Szentlélek. Ezt ennek a kicsinyes világnak szorosain át 12 evezôs irányítja, azaz 12 apostol és a próféták hasonló száma. Ez a hajó ugyanis az, mely jóllehet naponta ebbe a világba, mint az ellenséges érzület tengerébe van állítva, sohasem ütôdik a sziklához és nem merül a mélybe, hanem számára az isteni bölcsesség gondoskodása révén a kedvezô dolgok vigasztalásul szolgálnak, hogy a kedvezôtlenek tönkre ne tegyék, és a kedvezôtlen dolgok megedzik, hogy a kedvezô körülmények közt meg ne romoljon. És így az egyik mérsékli a másikat. Azonfelül buzdítsa a népet bűnbánatra, melybôl kiindulva kezdték meg igehirdetô hivatalukat az igazságnak hírnöke és annak elôhírnöke János, mondván: Tartsatok bűnbánatot, elközelget hozzátok a mennyek országa; és hogy az örök ítélet napjára félô lelkülettel tekintsenek és annak rémét bűnbánattal megelôzzék, az összes bűnöknek foltját sírással lemossák: hogy midôn a mi kegyes Teremtônk ítéletre jön, azokat annál nagyobb kegyelemmel vigasztalja, amennyivel most szemléli, hogy ôk saját gonoszságaikat megbüntetik; és végül szemük elé tárva a törökök vadságát és hogy mekkora bajokat zúdítottak és próbálnak a keresztényekre zúdítani: mindnyájuk imádságai és jámbor fogadkozásai szálljanak az Istenhez ô ellenük. Mi pedig, akik a mindenható Isten irgalmában bízva bôséges búcsút engedélyeztünk az anyagi segítséget hozóknak, azoknak is búcsút engedélyezünk, akik a keresztény világnak lelki segítséget nyújtottak. Ennélfogva az igazán bűnbánóknak és a szentségek kegyelmében részesülteknek, akik az említett körmeneteken megjelentek, 7 évi és ugyanannyi 40 napi búcsút engedélyezünk. Azoknak pedig, akik jámbor fogadást tettek akár imádság gyakorlására, akár zarándoklatra, akár alamizsna osztására, és azt beváltották, hogy a mindenható Isten a keresztények megsegítésére irgalmassága szerint letekinteni méltóztassék, 2 évi és ugyanannyi 40 napi búcsút engedélyezünk, melyek jelen apostoli levelünkben, vagyis bullánkban tartalmaztatnak, mindaddig érvényben maradván, ameddig a mi szent keresztes hadjáratunk tartani fog. És bízunk benne, hogy az ég gyôzelmet ad nekünk az említett hitszegô török és Mohamed átkozott szektájának a keleti részeken lévô más követôi ellen. Ennélfogva egyáltalán senkinek se legyen szabad az emberek közül hatályon kívül helyezni a mi intelmünknek, buzdításunknak, parancsunknak, elengedésünknek, engedélyezésünknek és engedményünknek ezt a lapját vagy vele vakmerô módon szembehelyezkedni. Ha pedig valaki ezt megkísérelni merészelné, vegye tudomásul, hogy a mindenható Istennek és az ô apostolainak, Szent Péternek és Pálnak neheztelését vonja magára. Kelt Rómában, Szent Péternél, az 1456-ik évben, június 29-én. Pápaságunk második évében. ======================================================================== Jegyzetek Magyar [1] Fr. Thomas Esser O. Pr.: Das Ave-Maria-Läuten und der ,,Engel des Herrn'' in ihrer geschichtlichen Entwicklung. Hist. Jahrb. 23. (1902), 258. -- Vö. uo. Abhandlungen der böhmischen Ges. der Wissenschaften. V. Folge. XII. (Praga), 22. -- The Catholic Encyclopedia. Vol. I. Vatican Edition. New York, 1907. 487. [2] O. Troyon: L',,Ave Maria'', ,,Rome'' c. folyóiratban, 1912. 366-7. l. [3] Hartzheim, Conc. German. V. 41., Essernél, 259. [4] Sinnacher: Bevträge zur Gesehichte der bischöfl. Kirche Saben u. Brixen in Tyrol, VI. (Brixen, 1828), 78. l., Essernél, 259. l. [5] Hartzheim, Con. German. V. 209 és 221. --- A mainz-i egyháztart-zsin.-on ez a fej. a köv. cím alatt fordul elô: ,,Instituuntur pulsationes pro memoria passionis Christi ad feriam sextam in meridie, et compassionis B. V. quolibet mane.'' Esser, 259. [6] Dictionnaire de Theologie Catholique, Paris, 1910, 1280: ,,En 1451 nous voyons cet usage adopté pour tous les jours au monastčre du Val-des-Čcoliers, ŕ, Mons en Hainaut (Belgique).'' [7] Borromei Szent Károly a mainz-i és kölni tartományi zsinatok mintájára szintén elrendelte az Úr szenvedésének emlékére a harangozást; a harangozás idôpontjára nézve ez áll: ,,paulo ante horam nonam'' -- kevéssel 9 óra elôtt. Esser, 259. l. -- A bázeli zsinat 1503-ban vezette be az Úr szenvedésének emlékére a harangozást. Vö. Esser, 260. l. [8] Esser, 260. l. [9] Szövegét l. bôvebben 39. l. [10] Szövegét l. bôvebben 49. l. [11] Szövegét l. bôvebben 53-55. l. [12] Szövegét l. bôvebben 55. l. [13] Raymundus: Annal. Eccl., ad annum 1456. -- A Hunyadi vezérlete alatt a török fölött aratott gyôzelem Nándorfejérvárnál 1456. júl. 21. és 22-én történt. [14] Theiner: Mon. Hung. Vat. II. 281-282. [15] Esser, i. h. 262. [16] Chronica di Bologna Muratorinál, Script, XVIII. 721, Essernél, 263. l. [17] Bickell, Synodi Brixin. saec. XV. Oenip. 1880. 54.: ,,dicentur singulis diebus circa pulsum post meridiem tres dominicae orationes cum totidem angelicis salutationibus: hocque populo sibi subiecto in cancellis intimare.'' Esser, 263. [18] Dr. Otto Etl: Zur Geschiehte des ,,Angelus Domini''. Theol. Prakt. Quartalschr. 1949. 203-220. [19] Gallia Christiana 2 (Paris 1720), 734, Knellernél, 403. l. [20] Esser, i. h. 256. [21] Uo. [22] Conpendium de Gallorum gestis, lib. X. Paris, 1507, fol. CCLXIX. Vagy ezen cím alatt: Rer. Gall. Annal. cum Hub. Vellei suppl. lib. X. c. 12. 1577. 261. [23] Vö. Hoeyek, Gesch. der kirchlichen Liturgie, 181., Esser, 263. l. [24] Burchardus, Diarium Curiae Rom. sub Alexandro VI. Ed. Thuasne (Paris 1885) 72. l. -- Az utolsó mondat így alakul Eccehardnál, Corpus hist. med. aevi, Lips. 1723. II. 2123: ,,Et sic observari debet in futurum de mandato Papae singulis diebus.'' -- Vö. Raynaldus, Annal. Eccl. ad annum 1500. n. 4. Esser, 263. [25] Esser, 264. [26] Aetorum Mediolanensis eccl. pars IV. Mediolani, 1599. 488., Kneller, 403. [27] Kneller S. J.: Die Geschichte des Gebetläutens. Zeitschrift für kath. Theologie. 28. Jahrb. 1904, 403. l. [28] Catholicus Catechismus, Coloniae, 1543. lib. V. c. XVIII. fol. 181. Esser, 264. [29] Braunsberger, B. Petri Canisii Epist. et acta, I. (Frib. 1895), 771 f. -- Cf. Schmidt, Hist. Soc. Jes. Prov. Bohem. Pars I (Pragae 1747), lib. II. 109. -- Esser, 265. [30] Hirn, Erzherzog Ferdinánd II von Tirol. I (Innsbruck 1885), 173. -- Esser, 265. [31] A fentebb felsoroltakon kivül a következô helyeken volt délben harangozás: Avraneh egyházm. (rouen-i érseks.) 1550, Herzogenbusch (1571), Orihuela (Spanyolorsz.) 1600, Eichstädt (1622), Brixeni zs. 1603 (regg., déli-esti), Augsburg (regg. déli- esti) 1610, Konstanz (regg. déli-esti) 1609, Ermlandi zs. (regg. déli-esti) 1610, Herzogenbusch 1612 (regg. déli-esti), Genti zs. (regg. déli-esti) 1613, Sitten 1626, Kölni zs. (regg. déli-esti) 1627, Trier 1628 (regg. déli-esti) Namur-i zs. 1639 (regg. déli- esti Ave Mariára), Antwerpen 1643 (regg. déli-esti), Nurmondi zs. 1652 (regg. déli-esti). Esser, i. m. [32] Kneller S. J.: 401. -- Johann Christ. Lüneg, Des Teuschen Reichs-Archivs Partis generalis Continuatio, Leipzig, 1713. 495. [33] Uo. [34] Uo. [35] A magyar felfogást fejezi ki: Hóman-Szekfü: Magy. Tört. 6. kiad. 1939, II. 456.: ,,A keresztes hadjárat iránti buzgalom felkeltésére Callixtus pápa új déli imát rendelt el, melyet a keresztény fegyverek gyôzelméért kellett az egész kereszténységben minden délben elmondani, s melynek elvégzésére a híveket minden délben harangszó figyelmeztette. Ez imákon s keresztprédikálásokon kelt általános lelkesedés és buzgalom vitte harcba Kapisztrán kereszteseit, s ezek vívták ki aztán -- Hunyadi János hadvezéri tehetsége és magyarjainak vitézsége mellett -- a nándorfejérvári gyôzelmet, mely így minden idôkre összefügg a déli harangszó hangzásával.'' -- A nyugat felfogását tükrözi: Lexikon für Theologie und Kirche, Freiburg i. B. 1930. I. 435: ,,Angelusläuten ... mittags ... 1456 von Callixtus III in der Türkennot an allen Tagen eingeführt.'' -- Der Grosse Herder, Freiburg, 1931. I. 604.: ,,... das (Angelusläuten) am Mittag im 15. Jahrh. hinzu (erst nur am Freitag als >>Angstläuten<<), 1456 durch Callixtus III als Aufforderung zum Beten gegen die Türkennot für alle Tage angeordnet.'' -- Dictionnaire de Theologie Catholique. Paris, 1909. I. 1279-80: (,,Angelus'') ... ,,Le pape Calixte III généralisa cet usage en 1456 en ordonnant la sonnerie quotidienne de midi et en prescrivant la recitation de trois Ave, afin d'obtenir le secours divin dans la guerre contra les Turcs.'' [36] Vö. Dictionnaire d'Archéologie chrétienne et de Liturgie. Paris, 1905. IV. 2074. sk. [37] Vö. Dr. Etl, i. m. 209-210. [38] Troyon, i. m. 367. l. írja: ,,Ce (Angelus) n'est qu'á la fin du XVIe sičcle qu'on rencontre l'ussage de ces versets, et c'est probablement de Rome que nous viennent ces versets, car on les trouve pour la premičre fois dans un petit office imprimé ŕ Rome sous saint Pie V (1572), qui nous donne la formule actuelle complčte, á peu prčs telle que nous la récitons depuis.'' [39] Theiner: Mon. Hung. Vat. II. 280-281. [40] Cf. Hóman-Szekfü: i. m. II. 456. [41] Ezzel a címmel a magyar nemzetet a következô pápák tüntették ki: V. Miklós (1449-ben), III. Kallixtus (1455-ben) és II. Pius (1459-ben). Vö. Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. Budapest, 1902. 2. k. 73-74. és 115. l. -- Raynald: Annal. Eccl. Tom. XVII. 365. -- Theiner: Mon. Hung. Vat. II. 277. -- Mansi: Pii II orationes (Lucca, 1757), II. 213.