Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Gábriel Asztrik: Virágos Pannónia. A magyar szentek élete Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Bevezetô Szent István -- ,,király úr'' és apostoli pásztor Szent Imre -- a fegyvertelen hôs Szent Gellért -- a magyarság mártírja és tanító mestere Bátor László király Szent Erzsébet -- a magyar erényeknek idegenben is magyar képviselôje Magyarországi Szent Margit ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv szöveghű elektronikus változata. A könyv 1954-ban jelent meg az amerikai Katolikus Magyarok Vasárnapja Újság és Kiadó gondozásában. Az elektronikus változat a Kiadó engedélyével készült. A Bevezetôben említett hatvanadik évfordulója a ,,Vasárnap''-nak (ti. a Katolikus Magyarok Vasárnapjának) 1954-ben volt, mivel az alapítása 1894-ben történt. ======================================================================== Bevezetô Az ünnepi, hatvanadik évfordulóra tekintettel legméltóbbnak az látszott, hogy a Vasárnap jubiláris naptárának históriás részében a magyar szentek, az Úristen e kiváló szolgáinak élettörténetét foglaljuk össze. A magyar szentek nemcsak a magyar államélet ezredévének, hanem a nyugati világ történelmének is dicsôséges tényezôi, a kettôt egységbe ôk kötik. Krisztus Urunknak ezek az áldozatra és szenvedésre kész katonái és szolgálóleányai évszázadok távolságából ma, a nyugati világ szorongattatásában mindinkább szenvedô életünk közelébe, földi, gyarló látásunk és hallásunk körébe jönnek, mert a harc ma nem idôleges politikai csoportokért, külpolitikai, hatalmi bázisokért folyik, hanem a jó gyôzelméért, az ember istenadta méltóságáért és a szeretet megtartásáért. És az ilyen küzdelemben csak az ilyen, isteni kegyelemmel rendelkezô, nagy elôdök példája irányíthatja úgy a magyarságot, mint a krisztusi jóért szövetkezô egész világot. Lássuk tehát minél élesebben Szent István, Szent Imre, Szent Gellért, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit példáját és hallgassuk minél lelkesebb figyelemmel visszazengô tanításaikat. * * * A kérdés ez volt: Ki írhat méltó készséggel és kellô tudással a magyar történelemnek ezekrôl a lelki vezetôirôl. Az emigráció mindig a korlátozott lehetôségek világa. Ritkán kínál olyan kielégítô megoldást, mint amikor még otthon, a szabad országban, a magyar kultúra szabadon gyarapodó, ezerszínű értékei között lehetett válogatni. Azonban ebben a kérdésben a ,,Vasárnap'' szerencsés volt. A magyar szentek élet- történetének megírására a magyar kultúra olyan szakértô kitűnôségét kérhettük fel, akinél jobbat odahaza sem lehetett volna kiválasztani. Jubiláris kalendáriumunk históriás részét Dr. Gábriel Asztrik premontrei kanonok, a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem tanára, a magyar szentek életének, életrajzirodalmának, történelmi jelentôségének nemzetközi viszonylatban is elismert szakértôje írta. * * * Fôtisztelendô Gábriel Asztrik dr. az emigrációban talán a legszebb tudományos pályafutásról számolhat be. A nyugati világ tudományos köreinek elismerése mellett ma nyilvános, rendes professzora a Notre Dame Universitynek és igazgatója a Mediaeval Institute-nak. Már párizsi tanulmányai során méltó elismerésben részesül a fiatal paptudós. Beutazza egész Európát és a keresztény alkotások és életek legjobb kutatójává válik. Megismeri és behatóan tanulmányozza a British Museum, a Louvain, a brüsszeli, bécsi, müncheni, lipcsei, párizsi (Mazarine, Arsenal, Ste. Genevieve Arch., Nat., Bibl. Nat.), a római (vatikáni) múzeumok anyagát. Az európai kultúrközpontok szellemi fejlôdését, múltját és jelen munkáját kitűnôen ismeri. Számos könyvében és tanulmányaiban nyilatkozik meg a kutató és rendszerezô történelemíró géniusza. Különös kedvvel és eredeti szempontok feltárása révén sokat foglalkozott a francia fôváros, Párizs egyetemi életének történelmével. Sok párizsi elôadása mellett meg kell említeni római és lillei elôadásait is, amelyeket a párizsi és római rádióműsorok megismételtek. A háború után Etienne Gilson-nak, a francia akadémia tagjának ajánlása következtében a torontói Pontifical Institute of Mediaeval Studies meghívja Kanadába és két szemeszteren keresztül ad elô ott. De elôad a montreali egyetemen is és késôbb Amerika sok kollégiumában és egyetemén. Majd Rev. Gerald B. Phelan, az amerikai Notre Dame egyetem középkori intézetének igazgatója meghívja és a Notre Dame egyetem tanára lesz. Tagja az Institute for Advanced Study-nak Princetonban (N. J.). Azután meghívják a Notre Dame University Mediaeval Institute igazgatójának. Széleskörű, tudományos irodalmi működés kíséri tudományos pályafutását, amelyre minden magyar ember büszke lehet. Amerikai, kanadai, francia, német, olasz és belga lapokban, folyóiratokban jelennek meg tanulmányai, cikkei. Szerényen és mégis büszkén szabad megjegyezni, hogy a Vasárnap olvasói is jól ismerik írásait. És nincs a szabad magyarság életének olyan mozzanata, ahol elôadásaival, írásaival ne sietne a hontalan magyar kultúra ápolására. Elôadásai, fáradhatatlan, szinte éjt-nappá tevô munkakészsége, Quebectôl Buenos Airesig vonuló útjai érthetôvé teszik, hogy a szabad magyarok, -- akiknek olyan kevés alkalmuk van arra, hogy megelégedéssel tekintsenek politikusaik működésére -- a magyar kultúra nagykövetének szokták nevezni Gábriel Asztrik atyát. Gábriel Asztrik munkásságának útmutatása alapján éppen a hontalan magyar kultúra kibontakozásában mutatkozik meg az út, amelyen ki lehet jutni a magyar emigráció politikai holtpontjáról. * * * Örömmel jelentjük tehát, hogy a jubiláris naptár történelmi részének szerzôje Gábriel Asztrik. A materialista, istentelen filozófia ,,szalámi taktiká''-val darabolja fel kulturális életünket is, így akarván egymás után elpusztítani a megtámadott magyar nép hitét, erkölcsi tisztaságát, nemzeti szellemét. Igyekszik elpusztítani mindent és mindenkit, akire emlékezni lehet. A jellemtelen jelentéktelenek támadása ez és végsô gyôzelmük a kisebbségérzetűek kisebbségi uralma lenne. A mi dolgunk, a szabad magyarok feladata viszont mindannak a megmentése, amit el akarnak tüntetni. Ezért ôrizzük tisztelettel, ragaszkodással és szeretettel szentjeink életének történetét, hagyományainkat, mártírjaink tanításait, Íróinkat, művészeinket, alkotóinkat, alkotásaikat, életek példáját és alkotásait, amire emlékezni lehet és emlékeznünk kell. És akikre nemcsak mi magyarok, hanem sokszor az egész művelt világ emlékezik. * * * Ezzel a hívô és ôrzô szeretettel fogadjuk Gábriel Asztrik művét: a ,,Virágos Pannóniát'', a ,,Magyar szentek életét.'' Eszterhás István ======================================================================== Szent István -- ,,király úr'' és apostoli pásztor 1. Szent István apostoli királyunk, szentünk és hôsünk Géza fejedelem és a csodaszép Sarolta, Gyula vezér leányának volt a fia. Pogány nevét, Vajkot, Thiltmar merseburgi püspök, német krónikás ôrizte meg régi írásmóddal WAIC-nak betűzve. Születési évét nem tudjuk biztosan. 997-ben még ifjú. Valószínűleg serdülô korában, apja udvarában Szent Wolfgang keresztelte meg. Nevelôje, a hagyomány szerint Deodatus sanseverinoi gróf volt, kinek vezetése alatt nemcsak a grammatika elemeit sajátította el, de megismerkedett az isteni tudományok titkával is. 995 körül, vagy talán már elôbb, találkozott Szent Adalbert prágai püspökkel. Az ô hatására üzent hadat a politikai megalkuvás, szemet hunyó kereszténység, pogány szokást eltűrô kényelemnek. Szent Adalbert lesz az ifjú tanítója, hitre nevelô mestere, Anasztáz, Asztrik, Radla társaival együtt ô a legbuzgóbb magvetô. A magyarság, amely kirobbanó szenvedélye mélyén is mindig hálás marad, vértanúsága után, legszebb székesegyházát, legpatinásabb templomát szentelte fel tiszteletére, Szent Adalbert lett az esztergomi bazilika védôszentje. Szent István még apja életében nôsült, Henrik német császár nôvérét, a szentéletű Késla-t (Gizellát) vette el, kinek fôgondja volt, hogy a sarjadó hitet a nyugati pompa díszével ékesítse. 997-ben lép apja örökébe. Uralomra jutása után azonnal látta, hogy Isten országába, a Civitas Dei-be való beilleszkedését a ,,pokolbeli sátán'' birodalma elleni harccal kell megvívni. A fellázadt, szinte trónkövetelô Kopasz Szerénd fia Koppány herceg ellen a bajor Vecellin ,,hadnagy'' segítségével, Szent Márton püspök, a pannóniai katona segedelmével gyôzelmet arat. 1000 év ôszén Rómába küldi Asztrikot, pécsváradi apátot, a késôbbi kalocsai érseket, kérvén a pápát, hogy ,,az újonnan való keresztényeknek Magyarországon küldene pápai áldomást'' és királyi koronát, hogy ,,szentöltetnék fel az királyságra.'' II. Szilveszter, a középkori tudományos élet e kiváló matematikusa éles szemével hamar észrevette Szent István birodalmának egyensúlyi értékét. Az ,,Úr pápa, nagy örömben lôn rajta és mindent megengede nagy atyai szeretettel és az angyali koronát'' Asztrik érseknek adta, ,,annak felette egy arany keresztet, hogy a szent király elôtt hordoznák.'' Idehaza a pápától kapott koronával Istvánt, Rátold corbei apát szertartása szerint királlyá koronázták. Szent István Rómát választotta, Nyugat mellett döntött, függetlenítette magát a sorvadó Byzánc és a fenyegetô Imperium árnyékától. Államférfiúi bölcsességét dicséri, hogy a ,,Sacerdotium'' és ,,Regnum'', Pápaság és Császárság között viaskodó ellentétet népe érdekében legeredményesebben használta ki. Szent kenettel felkenve, bátran hozzáfoghatott államszervezô munkájának megszilárdításához. Megalapítja a Bakonybéli monostort, hol Szent Gellért férkôzik közel a rengetegben megbújt pogányság bizalmatlan szívéhez és talál egyúttal csendet, hol ihlete szárnyra kel. Visszaállította Szent Adorján tiszteletére épített zalavári monostort a bájos Mecsek lejtôjén. A pécsváradi monostor Asztrik apáttal az élén, Szent Ipoly apátság Zoborhegyen mindmegannyi fészkei lettek a kegyelemnek. Tíz püspökség fôpapja vigyázott a meggyújtott láng izzó erejére. Esztergom, Kalocsa érseke, Veszprém, Gyôr, Pécs, Nyitra, Eger, Bihar, Marosvár, Erdély fôpapja állt István mellett, püspökök, ,,kik el nem rekkentették Krisztusnak részét'', ,,ki sem házsártra, sem torkosságra, sem drága ruházatokra nem vesztegették a szent alamizsnát.'' Ezért kötötte oly nagy fontossággal a papok szeretetét és megbecsülését népe szívére törvényeiben: Tudjátok meg testvéreim mindnyájan, hogy mindannyiatok felett munkálkodik a pap. Mert ki-ki közületek viseli maga terhét, ô pedig a magáét és az egyes emberekét. És ezért, miként ô értetek mindannyiatokért, akként ti is mindannyian ô érte teljes erôvel munkálkodni tartoztok, úgyannyira, hogy ha a szükség megkívánná, a telketeket is feltegyétek értük.'' (Bartoniek E. ford.) A szent király a maga jogkörét sohasem tekintette papi hatalomnak, sohasem szólt bele abba, ami az Egyházé. Függetlenítve magát a salzburgi és passaui püspöktôl, Esztergomban, királysága székhelyén szervezi meg az elsô püspökséget. Pannonhalmát a római Szent Márton, pannon katona tiszteletére emeli. Nem feledkezik meg a nyugati szálakról sem. Pécsi püspökké Bonipertet teszi meg Franciahonból. Országában alapított egyházakat nemcsak szervezetükben, de lelkiségüknek külsô keretet adó liturgiában is függetlenítette közvetlen szomszédaitól. A ránk maradt legrégibb szerkönyvek, a Szelepcsényi, Hahóti-kódex, Hartvik pontifikáléja, az Esztergomi Benedikcionale (ez utóbbi három a zágrábi érsekség könyvtárában) mind eredeti francia mintákra, Arras, Liege vidékére mutat. Fáradságos munkáját, Imre fia körül szövögetett tervek édesítették meg. Gellértre bízta gondos nevelését, de jómaga is utánanézett udvari nevelésének. Az ,,Intelmekben'', fiához intézett tanácsokban, a hadviselés fáradalmát, támadások árnyékát helyezi kilátásba. Hiszen István élete is kardforgatásban tellett. Koppány után, erôs ütközetben legyôzte az erdélyi Gyulát, anyai unokabátyját, Csanád segítségével diadalmaskodott Ajtonyon, de a régiek szerint: ,,ennél sokkal több hadakozásai voltanak bódog Szent Királynak ez szegény országnak ótalma mellett, kiket ha mind megírnak, idô sem szenvedné.'' Élete utolsó éveit, szerelmes fia halála felett érzett fájdalom és a trónutódlás kérdése keserítette el. Lelke mélyén élô bizalom tudta csak felemelni csüggedésébôl. A félpogány Vászolyra, az egyetlen férfitagra nem számíthatott, a szent király bizalmatlanságát Vászoly által szôtt összeesküvés igazolta. Nôvére fiára, Orseolo Péterre gondolt, ki 1026 óta élt a királyi udvarban. Halálát közelegni érezvén összehívta a fôpapokat és paraszti urakat és mint egy pátriárka utolsó intést adott nekik, éljenek békességben, legyenek állhatatosak a szeretetben és kiváltképpen, ahogy az Érdy-kódex írója igaz magyar szívvel írja, kérte az urakat, hogy ,,ezt a szegény keresztény országot ellenségtôl oltalmazzák.'' Utolsó pillanatában országát a Boldogasszonynak ajánlotta, evvel bennünket Regnum Marianum-má avatott. Imája a magyar lelkiség bôségének kicsorduló zokogása: ,,Ó Mennyeknek királyné Asszonya, Istennek Szent Anyja és eme világnak megépítô nemes Asszonya, dicsôséges Szűz Mária, te szentséges kezeidbe és oltalmadba adom és ajánlom Anyaszentegyházadat, mind benne való fejedelmekkel és lelki népekkel egyetemben és ez szegény országot mind benne való urakkal és szegényekkel, bodoggal egyetemben, hogy íme Te legyél Asszonyuk és oltalmuk.'' Végül magát is szent kegyeibe kommendálva körülbelül hatvan éves korában, 1038-ban, népét árvaságra hagyta. ,,Minden öröm, vigasság nagy keserűségre változék és minden rendbeliek, nemesek, nemtelenek, szegények, gazdagok hegedülést, sípolást, dobolást, táncot, három esztendeig megtiltották lenni, de mindenek gyászolák nagy sírással az szent királynak halálát.'' 2. Arcán anyjának, Saroltának, kemény vonásai ütköztek ki. Mélyen ülô szeme, hajlott orra, dús, szirtig érô rövidre nyírt haja, szakálla 1031- ben készült miseruha hímzése alapján törökös külsôt árul el. A magyar faji sajátság jellegzetes arcával uralkodott népén. Tekintetébôl komolyság áradt egész alakjára. Ajka alig mozdult nevetésre, igazságossága az utolsó ítélet könyörtelen tárgyilagosságából táplálta magát. Legendája szerint: Fiatalságában felvett komoly szokásait élte fogytáig megtartotta, ajkai sohasem nyíltak nevetésre; az Írásra gondolt: ,,a nevetés összekeveredik a fájdalommal és a szertelen öröm helyét elfoglalja a gyász.'' Mindenkor úgy viselkedett, mintha Krisztus bírói széke elôtt állna; belsô szemeivel jelenlétének fenséges ábrázatát látta s azt bizonyította, hogy Krisztust viseli ajkán, Krisztust szívében, Krisztust minden cselekedetében. Szívével mindenkor az utolsó napot nézte s elméjének minden óhajtása arra vágyott, hogy már a mennyei haza lakosai között, mintegy az angyalokkal való társalkodás állapotában lakozzék. Istennek tetszô erények minden fajtájával fel vala ékesítve és eltökélte, hogy élte minden napján a szentséghez illô jósággal fog viselkedni; úgy látszott, mintha benne már a jövendô megdicsôülés bizonyos neme ragyogna.'' (Varjú Elemér ford.) Katonai hagyományokból sarjadó fegyelem szeretetét Isten törvényeinek megtartására állította át. Szentségi ideálját nem kolostori csendben, világtól elvonulva, háborítatlan magányban valósította meg, hanem, ahogy fiának írt Intelmekben jómaga is bevallja, ,,hadba indulásban, fáradalmakban, különb különb nemzetek támadásaiban'' töltötte. Már legelsô életrajzírója is ,,választott'' királynak tekinti: Stephanus coronatus. Valóságos családapaként áll elôttünk, királyi hatalma a patriarkális jogkört súrolja. A nép benne látta az igazságot osztogató atyai tekintélyt. Népszerűségének titkát az Érdy-kódex írója, ez a névtelen karthauzi barát tárta fel legvelôsebben: ,,Irgalmas és igazságos lélek! Irgalmasságában bízó, drága kincsükkel menedéket keresô besenyôket szívesen fogadja, de az ôket kifosztó és összekaszaboló magyarokat útszéli fákra aggatja.'' Országa a törvényre hallgatókat szeretettel ölelte magához, de a ,,törvények rontóit'' szigorú pallossal sújtotta. A még gyenge magyar egyházat, az új hitet szorgosan ápolta, jó pásztor módjára féltette juhait. Az épülô templomoknak maga nézett utána, nem restellte meglátogatni a világi és szerzetes papságot: ,,vizitálta, egzaminálta, ha jól él, avagy gonoszul, ha Anyaszentegyházhoz lát, ha vigyáz a szegény népen, ha pásztorságát szerével viseli, akár papok voltanak, avagy kalastromban lakó barátok.'' (Érdy-kódex.) Gondja volt a szegény népre; alattvalóinak a velük való jó bánásmódot erôsen szívükre kötötte. Aranyos erszénye ,,teljes'' volt arany forinttal és pénzzel. Még az éjszaka sötétsége alól is felfedte a nyomort, nem átallotta a kapzsi szegények erôszakát, kik még királyi ôsz szakállát is kiszaggatták. Leborul a Szent Szűz szobra elôtt és magyaros öntudattal és ôszinteséggel bevallja, ha ilyen gyalázatot ,,ellenségem tette volna rajtam, hát Te szent segedelmeddel meg állanám bosszúmat'', de szegénytôl alázatossággal eltűri, ,,megvigasztaltaték Asszonyunk Máriától.'' 3. A kemény király gyermeki tisztelettel viseltetett Isten Anyja iránt, kinek tisztelete és dicsôsége oly híres a magyaroknál, hogy eme Szűz mennybemenetelének ünnepét az ô tulajdon nevének hozzáadása nélkül nyelvükön Asszony napjának hiddogálják. Iránta viseltetett ájtatosságával az árváknak Anyát, szegény Országának pedig Patronát adott és szerzett. Legendája szerint, hogy védelmének kegyelmét annál nagyobb mértékben elnyerhesse, királyi székhelyének városában, melyet Fehérnek neveznek, azon örök szűz tiszteletére és nevére híres és nagy bazilikát kezdett építeni, csodás művészettel, a szentély falain rekeszes mennyezetekkel, márványlapokkal kirakott padozattal. Aki ezt látta, szavaink igazságáról tanúságot tehet. Számlálhatatlan itt a palástoknak, ruháknak és más ékességeknek minden fajtája, az oltárok körül legtisztább aranyból készült, a legdrágább kövek sorozatait magukba foglaló táblák vannak, Krisztus asztala felett bámulatos mívű mennyezet emelkedik. A kincstár bôségesen telve van mindenféle kristály, óniksz, arany és ezüst edényekkel. Már akkor eltökélte Istennek ez a fia, hogy mindenét, amije van és amit szerezhet, Krisztusnak, kitôl azokat adományban nyerte, felajánlja, hogy az, aki ôt a jelen világ dicsôségére és tisztességére felmagasztalta, méltassa ôt a mennyei haza lakosai közé való kegyes felvételre is.'' Minden harca elôtt leborul a Boldogasszony elôtt és hadi terveit is vele beszéli meg. Országát fenyegetô Konrád császár támadása elôtt így imádkozik a hazáért aggódó király: ,,ha kedvedre lenne én Királyné Asszonyom, hogy a te örökségednek mivecskéjét az ellenségek elpusztítsák és a kereszténységnek új palántáját kiirtsák, ne tulajdoníttassék ez az én henyélésemnek, hanem inkább a te akaratod rendelésének. Ha a pásztoré a bűn, lakoljon ô maga, miképpen érdemli a juhoknak közepette, de könyörgök, kíméljed a juhokat.'' Micsoda imája ez az önzetlen magyar léleknek, minô szívbôl jövô sóhaja a hívô kereszténynek. Bárcsak ajkukra vennék ez imákat azok, kik magukat a szegény nép vezérének hitegetik. A mennyei segítséget nem egyéni bajok, személyi nyomorúság enyhítésére kéri, hanem hogy ,,az ellenség ne légyen ragadozó a te néped között.'' 4. Élete három legendában maradt ránk: Nagyobb, kisebb és az ún. Hartvik püspök életrajzában. Az elsô a Legenda Major Szent István szenttéavatásakor készült, még az ôsgeszta szerkesztése elôtt. A kisebb Legenda Minor Szent László halála után. Hartvik a kettôt egybeolvasztotta, a nagyobbat szinte szóról szóra átírja, de jómaga is apró részleteket illeszt be. A nagyobb legendában elmeséli Géza álmát: ,,szent látományok arról gyôzték meg, hogy lovagjainak összes kapitányait az igaz Isten tiszteletére kell áttérítenie,'' a Gesta szájíze szerint Hartvik püspök már Saroltának tulajdonítja, mintha csak a turul hagyomány Emeséje elevedne fel. Hartvik munkája 1112--1116 között készült. A nagyobb és kisebb legenda a XVIII. századig ismeretlen volt. A legrégibb kéziratok a Hartvik legendát másolták és adták kézrôl-kézre. Ez jelent meg elsônek nyomtatásban a Historia Lombardica-ban a magyar szentek életét tartalmazó 1468-as ôsnyomtatványban. Középkori forrásaink Szent László korabeli gesztából merítik Szent Istvánra vonatkozó értesülésüket. Akárcsak Szent László esetében, a krónikák mindig kegyes királyról beszélnek, ki kényszerbôl fog kardot, szükségbôl hadakozik, zsákmányból semmit sem kér. Szerintük a lázadó Koppány leverésében vér nem tapad a király kezéhez. Még Vászoly megvakíttatását is Gizella királynôre hárítják: ,,Késla királyné asszony hallotta volna királynak akarattyát ... tanácsot tarta Budával miképpen Vasult elveszthetnék és az királyságot az királyné asszony rokonságának szerezhetnék.'' Pedig a kisebb legenda megmondja az igazi okot. Vászoly a király életére tört, orgyilkos bérelt fel, ki leleplezve, felfedte a készülôdô sötét tervet. Ezért kellett Vászolynak bűnhôdnie. A Gesta Szent Istvánt élete végén gyengének, törékenynek, aggastyánnak mutatja be, csakhogy Vazul-Vászolyt, Szent László nagyapját mentse. Hamis képet dobott a Gesta krónikásaink elé, kik az aggastyán Szent István alakját mintázták. Tény, hogy Szent István mindvégig igazságos király volt. Vászollyal való leszámolása az ország jövôje és békéje szempontjához volt szükséges. Kereszténység kitermelte kegyessége nyilatkozott meg abban, hogy egyébként kora által elismert szokást nem vezette be, és nem irtatta ki az ellene törônek egész családját. Szokás, ami még Zách Felicián feje fölött is lebegett. István az ellene törô családját számkivetésbe küldötte. Érdy-kódex szívvel lélekkel lelkes magyar írója kihangsúlyozza, hogy Gyulát, legyôzetése után ,,úgy tartá, mint jó atyját és holta után Fehérvárott nagy tisztességgel temettette el.'' Szent István halála után negyvenöt évig pihent a székesfehérvári bazilika faragott sírköve alatt. Szent László korában 1083-ban ,,emelik fel'' testét. ,,Mikoron az koporsónál az márván követ felemelték volna, oly nagy, mondhatatlan szép illat származék ki a koporsóból, nemcsak azokra, kik ott jelen valának, de mind az egész városra, uccánként alojtván, mintha paradicsomban volnának.'' Felemeltetésének ünnepe augusztus 20., translációja október 11. Külön megünnepeltek Szent Jobb feltalálását május 30-án. ,,Úr Isten az ô jogját (így!) kiváltképpen felmagasztalni akará ez világon.'' 5. Az egész egyházra kiterjedô tiszteletét XI. Ince pápa írta elô szeptember 2-án Budavára visszafoglalásának emlékére. Dicsôséges Jobbját is ájtatos tisztelet veszi körül. Méltó keretet a tiszteletére alapított Szent Jobb apátság ad neki. Késôbb Fehérvárra viszik. A mohácsi csata után Budára kerül. Török elhurcolja Boszniába, hol keresztény kereskedôk vásárolják vissza. Így jutott Raguzába. Nyilvános tiszteletét a Szent Jobbnak Raguzából való hazahozatala lendítette 1771- ben; ettôl kezdve a budavári körmenetek mind átfogóbb és bensôségesebb nemzeti ünnep jellegét öltötték. A második világháborúban Nyugatra viszik, az amerikai hadsereg négy ôrmestere hozta vissza 1945-ben az egész magyarság sírása és ujjongása közben. Századok óta sok magyar templom védszentje lett István magyar király. Községek pártfogója, szent fogalma a nép képzeletében az ô nevéhez tapadt legjobban, ahogy baranyamegyei Szabadszentkirály neve fényesen mutatja. A bambergi híres lovasszobor állítólag Istvánt ábrázolja. Tény való, hogy István zsolozsmáját megtaláltam a bambergi szerkönyvek lapjain. Népe szívében élô tiszteletének legbeszédesebb bizonyítéka a róla szóló énekek, magasztos zsolozsma ritmusa. ,,És amint ô dicsérettel és zengedezéssel állott az Úr mellett az egekben, úgy magasztalta fel ôt az egyház dicséretekben és himnuszokban méltó és emlékezetes módon itt a földön. Mert szentsége, miként egy új csillag fényessége, úgy ragyogta be az összes köröskörül fekvô tájakat s mint az illatos kenôcs kellemetessége megtöltötte a jelenlevôk szíveit, özönlöttek a különféle kórságokban szenvedô emberek és jóságának orvosszerétôl puszta érintésre meggyógyultak, a kik pedig majdnem elpusztultak a sorvadás nyavalyájában, erôre kapva tértek vissza.'' (Varjú E. ford.) A magyar szerkönyvekben felelhetô ritmusos officiumát magyar ember írta. A Confessor Christi Stephani, Hitvalló István kezdetű latin himnusz szinte elôreveti az ,,Ah, hol vagy magyarok tündöklô csillaga'' zokogását. A zsolozsma Szent Istvántól várja a sötétség tévelygésébe bukott magyar nép vigasztalását. Lelkesen ünneplik az apostoli királyt, elsô térítôt, Attila kegyetlenségének Pannon földön való kiengesztelôjét, ki a crudelitas-t a credulitas-szal cserélte fel. Akárcsak Szent Lászlóban, benne is a katonát ünneplik elôször: miles erat strenuus, aki az erôt bölcsességgel birtokolta. Hic est miles rex et rector, ô a király és vezérlô, öröm és büszkeség szülte legismertebb himnuszának versét ,,örülj Boldog Magyarország'', ,,Gaude Mater Hungaria'' a XIV. században. Szinte ujjongásig fokozódik dicsérete a ,,Corde, voce, mente pura'', ,,Szívvel, hanggal, tiszta ésszel'' kezdetű énekben-sequenciában. Temesvári Pelbárt három beszédben emlékezett meg róla, Igazság doktorának hívja az Írás szavával. A XVIII. század eleji magyarság szíve bánatát pedig Szent István királyról szóló énekben öntötte ki, ami azóta is, tépett nyomorunkban terhelt szívünk könnyítô vigasztalójává vált. Ah, hol vagy magyarok tündöklô csillaga? Ki voltál valaha, országunk istápja. Hol vagy István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben te elôtted sírván. Rólad emlékezvén, csordulnak könnyei, Búval harmatoznak szomorú mezei. Lankadnak szüntelen vitézlô karjai, Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei. A képzôművészet legtöbbször öreg királyként állítja elénk, így festették oltárra, pergamentre, nemesi címerre. Ikonográfiai jele jogar, országalma és korona, a minden jog és alkotmány forrása. 6. Szent István törvényeinek legrégibb kézirata az ún. Admonti kódexben maradt ránk. A kódexet az ausztriai admonti kolostorban ôrizték 1934- ig, mikor is a magyar kormány a Magyar Nemzeti Múzeum részére megvette. Hasonmás kiadását és fordítását Bartoniek Emma készítette sajtó alá. Elôszóban hangsúlyozza Szent István a világi törvények szükségességét, hogy a nép ,,miként gazdagabbá lôn az isteni törvényekkel, hasonlóképpen világi törvényeknek is alá legyen vetve.'' A két fejezetbôl álló dekrétum szól: az egyházi javak állapotáról, püspökök hatalmáról, a papok munkájáról a vasárnap megtartásáról (II. 9). ,,A papok és ispánok pedig hagyják meg minden falusi bírónak, hogy parancsukra vasárnaponként minden ember jöjjön össze a templomban, nagyok és kicsinyek, férfiak és nôk, kivéve, akik a tüzet ôrzik. Ha pedig valaki nem véve ezt figyelembe, elmarad azok hanyagságából, verjék meg azokat és hajukat nyírják le.'' Megemlékezik a böjtök megtartásáról, azokról, kik gyónás nélkül halnak meg (I. 12): ,,Ha valaki oly megkeményedett szívű, ami távol legyen minden kereszténytôl, hogy a pap tanácsára nem akarja meggyónni bűneit, az minden istentisztelet és alamizsna nélkül feküdjék sírjában, mint hitetlen. Ha pedig rokonsága és környezete mulasztaná el, hogy papot hívjon s így hal meg gyónás nélkül, gazdagítsák imákkal, s vigasztalják alamizsnákkal; de rokonai váltsák meg hanyagságukat böjttel, a papok ítélete szerint. Akik pedig hirtelen halál veszedelmébe esnek, temettessenek el teljes egyházi tisztelet- adással, mert Isten ítéletei titkosak s elôttünk ismeretlenek.'' Szól tovább a kardrántásról, esküszegôkrôl, szolgákról, az özvegyekrôl és árvákról, gyújtogatásról, a fondorkodókról, vagy hamis tanúságot szólókról stb. Törvényeivel rendet teremtett Szent István, amit mindig hódolattal csodált az utókor. Egy XVI. századi kartauzi szerzetes, az Érdy-kódexben lelhetô Szent István legenda szerzôje ezt az országépítô Istvánt tiszteli és összehasonlítja ôt a XVI. század eleji urakkal és állapotokkal: Szent István kívül-belül szépségekkel fényes templomokat rakatott, ,,kiket az mostani jobbágyurak és nemesek felégetnek, elpusztítanak és maguknak foglalnak, kiknek bosszúállója az Teremtô Isten.'' 7. Politikai végrendeletét fiához írt Intelmek (De Institutione Morum) foglalják magába. Ez a XI. századi magyarság szellemi keresztlevele, lelki patense. A pár fejezetbôl álló írás a középkorban elterjedt Királytükrökhöz tartozott. Hasonlót találunk Nagy Károlynak fiához intézett beszédében (812). Az Intelmeket 1013-1015 között írhatták. Ránk maradt kéziratának XV-XVI. századi változatát a Magyar Nemzeti Múzeum ôrzi. Szerzôje külföldrôl, Gallia vagy Rajna mellôl Magyarországra került egyházi ember lehetett. Tíz fejezetben, mintegy tízparancsolatban foglalja össze a királyi erények csokrát: a katolikus hit megôrzésének szükségességét, fôpapok tiszteletét, fôurak és vitézek megbecsülését. Semmi sem magasztosít fel, csak az alázatosság, semmi sem taszít úgy le, mint a büszkeség és irigység. Türelem és józanság a királyi korona legszebb éke. Az Intelmekben fektette le az egy nyelvű és egy erkölcsű ország gyenge és törékeny elvét, amit ezer éven keresztül a magyar államkormányzás magáénak tekintett. Eme üdvös tanácsoknak fia szívébe való plántálásával akart búcsúzni Szent István népétôl. Országgyarapítást kötötte leginkább fia, Imre lelkére: ,,országodat naponként növeljed, hogy a Te koronádat mindenek felségesnek tartsák. ,,Tuum quotidie auge regnum, ut tua corona ab hominibus habeatur augusta'' (VI). Országnövelés abc-jének eme tízparancsolatát vajha azok is olvasnák, kik szolgalelkűségükben Szent István birodalmának felelôtlen martalócai lettek. Az imádságot ajánlotta legjobb fegyvernek, evvel felvértezve az ország ,,nyugodalmas és az ellenségnek minden támadásától'' mentes. Szerinte a király, rex a helyes cselekvés tüköre, recte agit megtestesítôje, a rex és recte agit jámbor szómagyarázata szerint. Az Intelmekben lefektetett gondolatok ma is frissek, a szentistváni erényekben megújuló fiatalságnak örök irányelve. ======================================================================== Szent Imre -- a fegyvertelen hôs 1. Szent Imre a fiatal magyar kereszténységet tápláló bô kegyelem fényétôl övezve jelenik meg a történelem színpadán és magasztosul a hitben gyenge, szívében törékeny fiatalság pátrónájává. 1000 körül született Székesfehérvárott. Anyai nagybátyjáról II. Henrikrôl Imrének keresztelték. Több férfitestvére közül ô maradt egyedül élve. Zsenge fiatalságában, kemény tölgyként állt mellette országszervezô apja. A magyar éberség vigyázott rá, nehogy anyjának, német Gizellának elkényeztetett rokonaira üssön, és udvari nebántsvirág herceggé fejlôdjön. ,,Puha párnák'' helyett apjának, Szent Istvánnak parancsai vették körül, apai ,,Intelmek'' formájában. Keretet az ôsi magyar életfelfogás adott, az aszketikus finomságokat Gellért, a bencés tudós, és késôbbi csanádi püspök művelte ki egyéniségén. Alkuin iskolájának párbeszédes módszerével, amelynek részletei már a legrégibb magyar nyelvemlék, a Pray-kódex, lapján fellelhetôk, csiszolhatta Gellért mester Imre elméjét. Gellért a magyar föld, a magyar muzsika szerelmese. Nehéz, göröngyös, falusi utakon döcögô szekerén olvasgatott és mikor fáradtan megpihent, édesen hallgatta a dolgos, munkás magyar asszonynak a malomból behangzó éneket. Éjszaka csendjében javítgatta munkáit. Irányítása alatt, a hét szabad művészet korlátain belül, Szent Imre szellemi frissessége mindent elsajátított, amit kora művelt ifjainak tudnia kellett. Grammatika, szónoklattan, dialektika mellett a számtan, mértan, zene, csillagászat képezte az elsajátítandó anyag lényegét. A szellemi képzés mellett Gellért az aszketikus nevelést is biztosította számára, míg a politikai élet tanulságának vezérfonalát apja, Szent István írta meg számára, az Institutio Morum, a híres Intelmek gondolatain keresztül. Az Intelmek, az Apa-Fiú közötti testamentum e bizalmas alakja a frank udvarban lábra kapott, nyugati szokás volt és talán IX. Lajos francia királynak fiához intézett Tanításaiban, Enseignements-ban ütötte meg az utolsó akkordot. Az Intelmeken keresztül apja Imre szívébe véste a katolikus hit megtartását, az Egyház megbecsülését, a fôpapoknak, fôembereknek kijáró tisztesség megadását, és a törvény tiszteletét. Intette a vendégek és jövevények megbecsülésére, a jótanács meghallgatására ,,a szenttel szent lészesz, és az ártatlan emberrel ártatlan lészesz, és a választottal választott lesz és az elfordulttal elfordult.'' Gondos atyai szeretettel a hit pajzsát adja kezébe, kéri ôt, ezzel védje meg Krisztus testét, az Egyházat, de ne felejtse el: imádság edzi meg a lelket és teszi gyôzedelmessé ellenségei fölött. Kéri Imrét apja, hallgasson a vénekre, a fôpapok tanácsa ellen ne tusakodjék, az ispánok, vitézek hívségére ügyeljen, mindenben alázatosság vezesse és nyakát ne emelje ispánok és fôjobbágyok feje fölé. A gondos apa az utódnak szánt királyi koronát a türelem, igazságos ítélkezés, béketűrés erényének drágakövével akarta ékessé tenni, óvta a balgák szelességétôl, de kérte az öregek tanácsának megszívlelésére anélkül, hogy a fiatalokat teljességgel elűzné magától. Az ország üdvét a hazai hagyományok megtartásában lattá, mértékletesség, alázatosság, szemérmetesség, ,,minek nélküle senki sem uralkodhat itt, sem pedig az vrökkévaló birodalomba meg nem térhet.'' 2. Szent István gondos szemét nem vette le fiáról, Imrérôl. Magával viszi országjáró útjára, így Pannonhalmára, a híres bencés kolostorba, Szent Márton, pannóniai katona tiszteletére emelt egyházba. A konvent tornácába érve csodálkozva látta, hogy Szent Imre a szerzetesek közül kit egyszer, kit kétszer, kit háromszor, kit pedig ötször csókolt meg, Maurus frátert pedig, a késôbbi pécsi püspököt, hétszer ,,apolgatta'' meg. A szíveket és veséket vizsgáló Isten kegyelme világosította meg Imre elméjét, és mindenkinek úgy adta meg az üdvözlô csókot, amint azt megérdemelték tisztaságos életükkel. Szent István, II. Konrád császár fenyegetô támadásai ellen a lengyel királlyal kötendô szövetségben látta országa biztonságát, és hogy ezt a szövetséget megpecsételje, fiát, Imrét a lengyel királyi hercegnôvel, Ilonával jegyezte el. Imre azonban a szerelem lángolását, az önmegtagadás és az önként vállalt szüzesség áldozatával fojtotta el. XII. században keletkezett legendája ujjongó szavakkal ecseteli a múlandó anyag felett gyôzedelmes elhatározás szentjét: ,,Ó csodálatos megtartoztatása az ifjúnak, amely a könnyek forrásából hűsítette, öntözte a szerelem tüzeit, és lángot hordva ölében, nem perzselôdött meg annak tüzétôl. Mert nagy dolog és csaknem túlhaladja az emberi természetet, elfojtani a testi kéjvágyat és a sóvárgás tárgyát, melyet az ifjúság fáklyái gyújtottak meg, a lélek erényével kioltani és lelki törekvéssel a kettôs élvezet erejét kizárni, élni az emberi nem szokása ellen, megvetni a házasok vigasztalásait, semmibe venni a gyermekek édességét és bárminô kellemességei lehetnek a jelen életnek, ezeket a jövô boldogság reményeiért semminek tekinteni. Nagy dolgok ezek, mint mondtam, s csodálni való erény és nagyon méltán roppant jutalomra van szánva a nagy fáradság miatt. Mert nagy ugyan a szerelmetesség küzdelme, de nagyobb a jutalma; ideiglenes az ôrködés s örök a fizetése.'' -- (Erdélyi László ford.) Szent Imre tisztaságos élete nem jelentett világtól való elzárkózást, bágyadtságot, erôtlenségbe nyúló félénkséget, mert a herceg minden vallási gyakorlata mellett hű maradt ôsei katonás szelleméhez. Nem riad vissza nagy vadászatoktól, még a szomszédos Lengyelországba is átmegy, hogy csodaszarvast kergetô ôsei példájaként, űzze a sűrű erdôk vadját. 3. Keresztény tökéletesedésre való felkészülése kolostori színezetű, még egyházi emberek elôtt is követendô példa: ,,az érzékenységet az okosságnak alája és a gyarló testet a léleknek engedelmére hajtja.'' Az éjszakákat szigorú virrasztásban ,,vigyázással'' tölti, szövétnek lángja mellett olvassa a Zsoltár könyvét. A pannóniai védszentek katonás erényei fölött szívesen elmélkedik, gyakran idôzik, Szent György mártír kápolnájában, Veszprémben. Itt emelkedik a szentség magas fokára, itt esik ,,révületbe'', extázisba, itt önti el lelkét a kegyelem forró zuhataga, és hallja a szózatot: ,,Testi és lelki szüzességet várok Tôled, ezt adjad Te énnekem, és ebben maradj meg.'' Szent Imre felelete alázatos válasz: ,,Tökélyed meg a Te szent akaratodat énbennem és a testnek veszedelmes indulatját, amelyek a lélek ellen viaskodnak, a Te áldott irgalmasságodnak harmatjával oltsad el.'' Halála után már nemsokára az ártatlanság, tiszta szüzesség koronájával ékesítve jelenik meg a legendák lapján. 4. Elsô legendáját 1109-1112 között Írhatták, amelynek forrása Hartvik Szent István legendája lehetett. Legrégibb, XIII. századi változatát a stájeri reuni cisztercita kolostor ôrzi. XV. századi szövegét a gyulafehérvári Batthyány könyvtár, a párizsi Mazarin és a bécsi Nationalbibliothek, a lembergi Ossolinski könyvtár tartotta fenn. Legendájában találjuk a Konrád nevű, bűnbánó, ,,penitencia-tartó'' férfi történetét. A pápától rászabott penitencia értelmében, addig kellett Konrádnak vándorolni, míg kezét láncoló bilincsek leszakadnak és vétkét tartalmazó írás kezében elhalványodik. Hiába bolyongott szerte-széjjel a világban, sehol sem talált vigasztalást, sehol sem akadt enyhítô csodára. Végre Szent István magyar király csodatévô hírére Magyarországba jön, és Szent Imre sírjánál, csodák csodája, leszakad a bilincs, elhalványodnak a betűk, Konrád lelke gyógyulását visszanyerte Szent Imre kegye által. ,,Azon óráiban tehát fölkelt (Konrád) az álmából, az ugyanazon egyházban fekvô Boldog Imre sírjához sietett és mikor ott leborulva imádkozott, egyszerre a páncél összetörött, láncokkal igen sok részre szakadva a földre esett. Az egyházban sokan megcsodálták, hogy honnan adott hangot a vasnak akkora csörömpölése. Összejött a papság és a nép s Fábián kancellár, azon egyház rectora megmagyarázta a dolgot, s a pápa pecsétje, amelyet az az ember sokáig hordott, összetört, a hártya belseje kibomlott, de írásnak nyoma sem látszott rajta. Akkor pedig mindazok, kik jelen voltak, Isten és Boldog Imre dicsôítésében törtek ki s hogy ekkora jótéteménynek emléke legyen. László királyt, aki azon idôben Pannónia élén állott, s az ország összes püspökeit és fôembereit értesítették azokról, amiket láttak és hallottak ezen dologban.'' -- (Erdélyi László ford.) Temesvári Pelbárt, a XV. század legkedveltebb szónoka, a magyar ferences, három beszédet is szentelt Szent Imre alakjának. Az elsôben elmondja legendáját, a másodikban a lilium sajátságából kiindulva Imre férfias szüzességét fejtegeti, érdemének kisebbítése nélkül azonban megemlíti, hogy a nôknél nagyobb érdem a szüzesség, mert sokkal gyengébb akaratuk és erejük. Harmadik beszédében Isten szolgájának imádságos lelkületérôl szól. 5. A magyar egyház zsolozsmájában költôi színességgel és melegséggel ülte meg emlékét. Hosszú ritmikus zsolozsmán kívül két himnusz, két sequencia hirdeti a királyi sarj népszerűségét. Fehér liliumnak szólítják, Candens lilium, és örömmel kezdik imádságát, akárcsak Erzsébetét, Laetare Pannonia, Örülj Pannónia éneklésével, és Szent István fiában az új egyiptomi Józsefet, a test hevétôl nem érintett ifjút, Fehérvár boldog lakóját ünneplik, kinek szűzi termete nem ködbe veszô ellágyulás, hanem az ,,erôs hercegnek'' a ritmus szárnyán kibontakozó alakja: Mente Deo militat Dux vocatur fortis. XIV. századi himnusza Plaude Parens Pannonia kezdettel a magyar szülôföld büszke éneke az ég felé, és nem felejtik, hogy kormányzó dinasztiának, az Árpádoknak sarja egyúttal Krisztus csodálatos katonája. Egy mohácsi vész elôtt írt zsolozsma pattogó ritmusa adja vissza legjobban népünk örömét Szent Imre ünnepén: Pannónia keljen fel Teremtôjét áldja, oszoljon el ôsrégi tévelygés homálya! Egybeforrott ujjongás szívbôl kél a szájra, hangnak ércét áhítat szép szavakra váltja. Örülj, Imre érdemén, hitvallóhad váltig, szeplôtelen seregét követi sok más is. Permetez rád ég felôl harmatoknak méze tündökléssel úgy elönt Új világnak fénye. Pannónia Jézusért ôt méltán dicséri. (Poly János ford.) Tiszteletét a hazai magyarság külföldre is elvitte, nemcsak most, de századokkal ezelôtt. A külföldet járó magyar diákok, az Angol Nemzetség párizsi kalendáriumába is beírták Szent Imre nevét. Kijavították a francia naptárt és magyar naptárrá alakították át, immár 600 évvel ezelôtt, ünnepét a horvátországi egyházak is megülték, hisz a zágrábi szerkönyvek Szlavónia hercegének nevezik. Sírbatételét szeptember 2-án ünnepelték meg, tulajdonképpeni ünnepe november 5. Alakjában a magyar dinasztia, az Árpádház szentségi ideálok felé törô ereje találta meg a féktelen indulatokat szelídség erényébe kényszerítô hôsét. Halála férfias tusában érte, 1031-ben, vadkanvadászat alkalmával halt meg. Szent életével a sarcoló és portyázó pogány ôsök, rokonok hibáit engesztelte ki. Legenda szerint halála pillanatában, Szent Eusebius ,,palesztinai Cesarea érseke'' papságával és népével éppen körmenetben járva a magasságban angyali édességű hangot hallott és látta Szent István pannóniai király fiának lelkét átvinni. Testét Szent László király emeltette fel 1083-ban és ettôl kezdve századokon keresztül megmaradt ,,szeplôtelen és minden jóságos művelkedet patikájának.'' ======================================================================== Szent Gellért -- a magyarság mártírja és tanító mestere 1. Szent Gellért ,,eredet szerint támada Velencének királyi városából.'' Szülei fogadalomból klastromba adták, ahol ,,gyarapszik vala minden lelki jóságban nagy sokaknak felette'', ahogy az Érdy-kódex névtelen kartauzija írja. Magasabb szellemi irányítását Bolognában kapta, ahol már nyiladozott a késôbbi egyetemet jellemzô szellemi érdeklôdés. Gellért harminckétéves, amidôn a velencei San Giorgio kolostorba visszatér. Szerzetestársai mihamar apáttá választják. Gellért azonban a tudományszomj és kormányzás nyugtató távlatainál is többet akart, apostoli tevékenység vágya fűtötte szívét, hittérítô szeretett volna lenni, Jeruzsálembe akart menni. El is indult. Útközben nagy vihar lepte meg, amely a dalmát partokra sodorta hajóját, ahol Szent András monostorában talált menedéket. Itt találkozik hajdani szerzetestársával, Raziná-val. Ô hívja Magyarországba, kéri, ösztökéli, hogy szánja el magát a magyarság térítô munkájára. Gellért engedve a baráti kérésnek, elindul Magyarország felé. Átkel a Dráván és 1015. május 3-án a déli kereszténység fellegvárába, Pécsre érkezik. ,,Jôve Péccsé Maurus pispekhez.'' Mór mellett találja Asztrik pécsváradi apátot, kiknek társaságában megy Szent István király elé. Éppen Nagyboldogasszony napján ér Fehérvárra, ahol bemutatják a királynak. Szent István hamar észrevette a tüzes tekintetű, meggyôzô erejű férfi természetfölötti adottságát. Meghívta tehát a hívôk szívének vigasztalására, hitetlenek megtérítésére, az ékesség szavának elvetésére. Rögtöniben, ,,Fehérvárott oly nagy jeles, szép és bölcs prédikációt tesz, hogy mindnyájan csodálkoznak vala rajta.'' Rövid tartózkodás után a király Szent Imre nevelôjévé teszi. Annak, aki a bethlehemi magányba akart vonulni, annak a legszebb feladat, a lélek ötvözés nemes mestersége jutott osztályul. A magány azonban mindig hívta, mindig kísértette. A szív csendességében fogant gondolatok adtak erôt nevelôi és térítôi munkájához. 1023-ban a bakonybéli monostorba vonul, itt fejezi be nagy munkáit. A lélek hangját szólaltató apostoli lelkülete, erdôk vadjait magához édesgetô szelídsége ,,Bél pusztájában'', a rengeteg mélyén tudta igazán magához láncolni a bizalmatlan magyarság szívét. Csanád vezér által Ajtony felett aratott oroszlánosi gyôzelem után indult el a marosmenti egyház megszervezésére. Vele ment Váradról István és Anzelm, Zalavárból Konrád és Albert, Bakonybélbôl Krátó és Tászló, Szent Márton pannonhalmi monostorból pedig Fülöp, Henrik, Leonhard és Konciusz. Felszenteli az oroszlánosi templomot, majd Csanád vár mentén Szent János templomba vonul. Szent István nagy örömét lelte az új csanádi püspökben. Halálakor is ott van Gellért a király ágya mellett és közös fohásszal ajánlják fel az országot a Szűz Anya kegyébe. Péter király uralkodása alatt nem közeledett a királyi udvarhoz, pedig jómaga is velencei volt. Szíve ekkor a megtérített ôszinte magyarokhoz vonzott. Igazi aszketikus szigora azonban csak Aba Sámuel uralkodása alatt tárul elénk. Alattvalóval vérengzô Aba Sámuelnek megtagadta a koronázást és a csanádi szószékrôl nem átallotta a király szemébe vágni ennek kegyetlenségeit, nem nézhette, hogy a ,,szent angyali koronával'' ékesített király visszaél hatalmával. Nem fél, bátran megfedi Aba Sámuelt: ,,Én jóllehet kész vagyok a halálra Krisztusért, de íme teneked jövendôt hirdetek, mert harmad esztendôre bosszúálló fegyver támad te ellened és az ország birodalma elvétetik tetôled, kit hamisan kerestél.'' A vadság és nyers kegyetlenség tobzódásával szembeszállva, szeretet és békesség kegyelmét hirdeti a szenvedélytôl megittasodott fôuraknak. Félti a kereszténység gyenge hajtását, retteg a keresztény névért, amelynek méltó képviselôje igen megfogyatkozott az országban. A csanádi fôpap minden igyekezete oda irányult, hogy az ,,idegen'' és ,,keresztény'' fogalmát ne vegyék egynek, ne tartsák azonosnak. Megfeddi a fôurakat, kik megalkuvó félelmükben nem merik a királyt a veszélyrôl felvilágosítani: ,,Hogyan is beszélhetnénk a király tetszése ellenére? Megharagszik, indulatba jön s mi mégis beszéljünk? Inkább színlelik a jókedvet s vele együtt akár kacagnak, mintsem, hogy ki mernék mondani Isten hathatós igéjét. Ezt pedig azért teszik, hogy se rokonaik el ne veszítsék a nekik adott hivatalokat, se ô tôlük el ne vegyék a polyvát. Mikor pedig valaki emberi tekintetek, avagy földi dolgokhoz való ragaszkodás miatt fél a halandó embertôl és ilynemű okok miatt kíván tetszeni annak, ki ma van, másnap reggel pedig már nyoma sincs a földön, akkor, úgy látszik, semmiben sem különbözik azoktól, akik a babyloni király bálványszobrát imádták.'' -- (Deliberatio, Hajdú Tibor ford.) De sajnos az idôvel ô sem tudott versenyt futni. A pogány hagyomány, a régi szokás imádatának lappangó zsarátnoka perzselô erôvel lobbant ki. Felzúdult a nép és el akart pusztítani mindent, ami új. Vatha népe ujjongva szaladt a Lengyelországból hazajövô hercegek felé. Maga Gellért is elindult Buda felé. A pogány hagyomány ekkor már perzselô tűzzel lobogott. Három társával Diósd községben pihent meg Gellért, mikor jövôbelátó elôérzete megsúgta neki a közelgô vértanúi halált. -- Szerelmes atyámfiai, tudjátok a hónapi napon az mennyei báránynak vacsorájára hívattatunk. Azért siessünk, készüljünk el és háljunk meg az áldott Krisztusért. A pesti révnél, a mai Ferenc József hídnál találkozott a szembe özönlô pogány árral. Kôzáporral fogadták, ahogy legendája mondja, hajigálni kezdték kôvel, de egyik sem találta. Ennek utána megragadták szekerestül, testét kordéra kötötték és a magas szikláról a mélybe taszították ,,egy nagy hegyrôl, kinek Kelenföld'' volt a neve. Így nyerte el a vértanúság koronáját 1046. szeptember 24-én. Midôn leesett, gerelyekkel átalverték ôt és egy nagy kôn a Duna szélén eltörték fejét. Legendája mondja, hogy amely ,,kövön pedig kiontották vala agyvelejét, hét esztendeig semmi árvíz el nem moshatta vérét.'' Kiömlött vére engesztelés volt az idegen urak rossz példájáért. Mártír lett, régi magyar szólással ,,vitéz'', így nevezte a magyarság régi kifejezéssel az egyház mártírjait. Testét elôször a pesti Boldog Asszony Egyházában, a mai Belvárosi templomban temették el. Késôbb szállították Csanádra. ,,Isten emberének halála után egy hitvány ember lakománál ülve tarsolyából szôrszálakat húzott ki s a Boldog embert csúfolva azt mondta a vendégeknek: Ezek a szôrszálai annak a borotvált szakállnak, aki azt hitte, hogy bennünket kiforgathat atyai hagyományainkból. Az ördög azonban egyszerre megragadta ôt és saját fogaival marva testét kilehelte lelkét. -- (Erdélyi László ford.) 2. Szent Gellért vértanú hite és példája lett a magyar kereszténység termékenyítô magva és csírája. Egész élete erre a vitézi halálra való elôkészületben tellett. Nem volt meghunyászkodó. Szókimondását sokszor hevességig tetézte: ,,jobb háborkodni, mintsem az igazságot hallgatás alá rejtve eltapodni.'' Felkorbácsolt szent haragja azonban mindig hamar visszatért a keresztény türelem medrébe. Józan lelkisége tele volt derűvel, az élet természetes örömének megbecsülésével, örül a szolgalány énekének még akkor is, ha fáradt út után, munkájában zavarja. Kedvesen szólt oda kísérô társának, Walternek: ,,Hallod-e a magyarok énekét?'' És elmélázva a magyar földön született ének báján, megkérdezte társát, a tudós Waltert, hogy ki hajtja a malmot? Mikor megtudta, hogy egy asszony forgatja a követ minden ,,mesterség'' és minden segély nélkül, dicsérte az asszonyt: ,,Szerencsés az asszony, ki másnak hatalma alá helyezve ily édesen végzi vidáman, zúgolódás nélkül a köteles szolgálatot.'' Nem tudjuk, hogy magyar volt-e az asszony, nem tudjuk, hogy magyar szövegű dal csengett-e ajkán, tény, hogy Gellért másnap reggel gazdagon megjutalmazta nem csekély értékű pénzzel. Nemzeti ügyünknek lelkes képviselôje külföldön. A király küldetésében eljár Franciaországban, Itáliában. Ravennában ô szenteli fel István zarándokházát. Mindenütt magyarokkal veszi magát körül. A tolmácsok számát igyekszik szaporítani. Iskolájában a belépett klerikusokat kanonokká teszi, mivel ,,nem idegen nemzetbôl, hanem emez országbeliek'', -- ahogy a latin legenda kifejezte -- patrióták voltak. Legfôbb gondja volt iskolájának megszervezése. Még Dunántúlról is tódult hozzá a fiatalság, hogy grammatikában és énekben jártasságot szerezzenek. Szinte már nem bírták erôvel a tanítást, azért Fehérvárról a német Henrik mestert kérték, hogy jönne el és segítene az oktatásban. Nemsokára Csanád a nemzetközi tudományos élet egy kis szigete lesz, mert a legenda szerint ,,németek, csehek, lengyelek, franciák és mások'' is ott tanultak. A magyarság megkedvelte Gellértben a hozzájuk hasonló hirtelen haragvó, de hamar megbékélô lelket. Ravasz furfanggal ki is használták könnyen megbékélô természetét. Egyszer egyik kocsisa mulasztást követett el és Gellért megparancsolta, hogy az engedetlen szolgát büntessék meg, verjek bilincsbe. Környezete, nem felejtve Gellért atyai szívét, verés helyett csak tyúkvérrel kenték be a szolga hátát és így kötötték ki egy útszéli cölöphöz. Mikor Gellért arra menve, meglátta a megkötözött embert, kinek hátáról csörgött a ,,csirkevér'', odaszaladt hozzá és nagy sírás között kérte bocsánatát a szolgának. 3. Halála után csakhamar felvirágzott sírján a legenda. A kisebb, Legenda minor, a XII. század elején keletkezett, a csanádi egyházmegye egyik papja, talán Walter írta. Kéziratát a párizsi Mazarine Könyvtár és a velencei Szent Márk könyvtár ôrzi. A nagyobbik, Legenda major, a XIII. században keletkezett és a XIV. században még egy fejezettel toldották meg az óbudai klarisszák klastromában. A bécsi és müncheni Nemzeti Könyvtár ôrzi. Szerzôje színes képzelettel vázolta az olvasó elé Gellért alakját. Még a humor sem hiányzik a legendából. Huncut mosollyal nézi írója Csanád ispán törvényei ellen vétô és az ôrök kezébôl kiszabaduló magyar nagy szaladását, hogy Gellért házában a monostor küszöbét átlépve, menedékjog erejénél fogva megszabaduljon az ispán igazságszolgáltatása alól: -- ,,Jól jártál rókácska, megmenekültél ugyan a veszedelem tôrétôl, de bôröddel együtt, amit majd lehúznak, verembe estél.'' A ravasz magyar lett azután élete végéig a templom harangozója. A nagy legenda szerzôje magyar, a pogány ôsök keresztény fia, ki megborzong a ritus patrum nostrorum, a mi atyáinknak szokásától. Szerkönyveink sajnos nem ôrizték meg verses zsolozsmáját. A XIII. századi breviáriumokban csak hat leckéjét olvashatjuk; a XIV. századiakban megjelenik antifonája. Hálaadás hangzik ki belôle, ima az Úrhoz, hogy de ultimis finibus terrae zarándoknak és jövevénynek hozta ide közénk Gellértet: ut in terra nostra peregrinus esset et advena. Szent István hagyományainak felfrissítése érzik a pár soros imában, tisztelet az új szellemet és lelkiséget behozó zarándok és jövevény felé. 4. Csodái hithirdetô voltával vannak kapcsolatban. Hogyne lett volna bizalommal iránta a hitetlen pogány, midôn a sötét erdôk félénk ôze is Gellért kalibájába menekült; még a ragadozó farkas is ajtaja elé fekszik, tüsketépte talpát szelíden Gellért felé nyújtja. Mint Szent Ferenc elôfutárja, szeretettel öleli keblére a természetet. Békét áraszt maga körül. A gímszarvas, meg a farkas nála maradnak, vele lakoznak, nap-nap után együtt mennek ki a mezôre és egyik sem bántja a másikat. Nyomorultak százai nyernek gyógyulást közbenjárására. Egy görcsös kisded a pesti rév elôtt a szent vértanú testének megcsókolásával visszanyerte egészségét; egy német szűz pedig szeme világát kapta vissza; egy másik magyar lány, kinek arca szépségét szeme csipája csúfította el, Szent Gellért sírjához vezetve szeme tisztáságát nyerte el újból; Szent György kanonokját a gutaütéstôl gyógyította meg; gazdag vázában ôrzött vére érintésétôl sokan meggyógyultak. Égi jelek mind ébren tartották a magyar nép szeretetét vértanúi emléke iránt. Szenttéavatása Szent László uralkodása alatt valósult meg. Holttestének felemelésénél maga a király is jelen volt és a hercegekkel együtt vitte a magyarság vértanújának koporsóját. A régi magyarság február 24-én ülte meg testének átvitelét (translációját), szeptember 24-én pedig szenvedése emlékét (deposicio). 5. Az Egyházkormányzat és térítés munkájával járó fáradtságot a lelki magánybavonulás csendjében tollal kezében pihente ki. A hűs magyar erdôk mélyén születtek meg munkái, a magyar éghajlat mérsékelt napsugara érleltette meg ihletét alkotássá. ,,Méne Bél-nek pusztájába és ott régi remete módra cellát szerze magának, a vadon erdôben és ott szolgál vala éjjel nappal az Úr Istennek és Asszonyunk Máriának.'' Ha pedig a lelkek üdve az elmélkedés és tudós munka mellôl a zajos város felé szólította, magával vitte könyveit és kocogó magyar szekéren olvasgatta, javítgatta kódexeit. Ó, áldott magyar szekérke, ahogy a latin író hívta, modico utebatur vehiculo, amely a göröngyös bakonyi utakon is kényelmet adott a tudósnak és szentnek. Legismertebb munkája a ,,Deliberatio'', a Nabuchadonosor által kemencébe vettetett három ifjú éneke felett való elmélkedés. Tárgyát Dániel próféta könyvének harmadik fejezetében említett három ifjú énekének misztikus magyarázata adja. Az allegorikusan értelmezett szövegbôl a misztikus elmélkedés útjára megy Gellért és az ész érveit a szív érzésével cseréli fel. ,,Nem követtük -- írja a Deliberatio 7. fejezetében -- a szónokok zajongásait és áradozásait, akik csak a szavak szépségét hajhásszák, nem pedig a hittitkoknak erejét.'' A magyar misztikus iskolának vetette meg alapját, amely szembeszáll a grammatikusok fecsegésével és léha okoskodásával. Szinte úgy beszél, mint késôbb a nagy angol tudós, Salisbury János, vagy akár Szent István kisebb legendájának szerzôje, ki nem utánozza a nyelvészek tudós mesterkedését, a bölcselôk szofisztikus szófogásait, mert ,,balgaság a mély vízre menni, ha nem lehet kikötôhöz jutni.'' A magyar józanságot erôsítette tehát Gellért szívbôl jövô elmélkedésének megírásával. Örömest gondolkodik Krisztus misztikus Testének, az Egyháznak életérôl. A napnál, holdnál ragyogóbb Egyházat néha elhomályosítja a külsô ellenség, a bűnös világ. De az Egyház ,,fekete, mikor üldözik, szépséges, mikor megbecsülik, fekete földi sorsa miatt szépséges a kegyelem erejétôl. Fekete eme világban, dicsôséges a jövô életben. Fekete, midôn megvetik, szépséges, midôn megkoronázzák.'' Munkája, mint feljebb olvastuk, még személyes élményeknek sincs híjával. Aba Sámuel elôtt meghunyászkodó országnagyokat bátran megdorgálja és a zilált állapotokért a királyt magát teszi felelôssé. Személye lesz a hozzánk áramló nyugati műveltség csatornája. Franciaországi követsége alkalmával ismerkedik meg a veduni St. Vannes kolostor apátjával és neki küldi el az Isteni Örökségrôl, De Divino Patrimonio című másik munkáját. Szent Gellért azok közé tartozott, ki a patrisztika már-már széthulló gyöngyszemeit összehordta és utókorra hagyva felfrissítette. Jelentôsége a mai tudomány fényénél csak nô. Ahogy Ivánka Endre megállapította, nálunk jutott érintkezésbe egy nyugati ember a görög műveltséggel; innen továbbította Szent Gellért a nyugat felé a görög miszticizmus virágait. Ha vitás kérdés marad is, vajon összekötô kapocs volt-e a tizenegyedik században Kelet és Nyugat között, egy a bizonyos, hogy a pelyhezô magyar teológiai műveltségnek bátorító ösztökélést adott. Műve alapgondolatát, amit a magyarság azóta minden bűne ellenére oly keresztényien követett, saját életével igazolta. Csak az a boldog és szerencsés, ki semmi mást nem tisztel, mint az igazságot és a világ üldözésétôl nem fél. A legenda szerint árvíz sem tudta lemosni vérét a kelenföldi kôrôl, amíg a magyarság szép egyházat nem rakatott emlékére. Azóta is a világban szétszórt magyarok szívükbe vésték tanítását és a századok balsorsa között hagyományként ápolták. Mint Szent Genovéva vigyázó szelleme Párizs felett, úgy állott szobra az ôsi Buda ormán. Lelke ôrködött ott a történelmi Budán a Duna tükrében mindig mosolygó Pest felett. ======================================================================== Bátor László király 1. A magyar nép szíve minden idôk folyamán a legnagyobb büszkeséggel Szent László nevének hallatára dobbant meg. A pannóniai jámborság benne látta vitézi arculatának leghívebb megtestesítôjét. Szent László lett a veszélyeket legyôzô szent, a vitézeket bátorító pátronus. Férfias emléke a magyar aratás idejével, az érett kalász képzetével társult, miért is ünnepe június 27., midôn a perzselô magyar nap nyári delelôjén van. Mikor is: ,,De felült László a béresek nyakára.'' László király, Géza és Lambert testvérével, Bajnok Béla herceg fia volt. Apjától a pomeránverô hôstôl örökölte vitézségét. Béla, ki egyik párviadalával Lengyelország becsületét mentette meg legyôzvén a pomeráni óriást, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy fiát Lengyelország még jobban szeretetébe zárja. A nagy pogánylázadás üszkösödô hamva terjengett még a levegôben, midôn az országba hívott Béla és ennek testvére Endre az országban megmaradt három fôpappal szemtôl szemben találkoztak. A püspökök között volt Leodvin, ki késôbb Béla feleségében, Richezában, Szent Ezro lotharingiai palatinus unokájában hasznos segítôre talált. Richeza gyermekkorát Lotharingiában töltötte, itt szívta be a cluny-i lelkiséget, amely a tespedô nyugatot rázta fel aléltságából. Béla Leodvin püspök apostoli területét, a bihari negyedet választja hercegségül, mert itt volt legerôsebb a nyugati orientáció fészke, itt érezte magát Richeza otthon. Anyjához való ragaszkodásnak szentelt tehát László emléket akkor, midôn a váradi egyházat ifjúkora regényes vidékén Istennek emelte. Szent István halálát követô esztendôket már a magyar széthúzás és testvérháború homályosította be. Szent Lászlót is körülvette az Árpádok átka, a trónörökösödés kérdése keserű megoldása. Apjának menekülni kellett Endre elôl, végre is hatalommal szerezte meg a koronát. Béla uralkodását Salamon pártfogójával, IV. Henrikkel való viaskodás töltötte be. Ezt a keserű feladatot idôsebb fia, a tisztaszívű Géza is örökölte tôle. László készségesen támogatja testvéreit. A mogyoródi csatában Géza oldala mellett már mint félelmetes ellenfél jelenik meg, kinek láttára félelemmel hátrál Salamon. A csata elôtt megvigasztalja Gézát, hogy látomásban látta, amint angyal teszi fejére a koronát. Testvéri szeretete még hadvezéri terveiben is megnyilvánul. A bihari csapatok élén átveszi Géza zászlóját, hogy Salamon haragját önmagára irányítsa. Félelem nem volt szívében, hisz a csata elôtt a Pannon katona, Szent Márton segítségét hívta, kire Magyarország mint földijére emlékezett. Kemény páncéljában a mogyoródi domb tetején ô az élô magyar fenyegetés, harcra kész lándzsája nyelén mégis játszi szemekkel fut keblére egy kicsiny, hófehér menyét. 2. Szent László legszebb férfikorában, negyvenéves fejjel lépett a trónra, 1077-ben. Életébôl (1040-1095) harminchét év jutott a hercegnek és tizennyolc a királynak. Anyja kapcsolatai révén ügyesen felhasználta a császár ellen jelentkezô lotharingiai ellenzéket. Szent László Adria felé akart kijutni, ehhez is szövetséges kellett. Így kerülhetett rokonának, Raymund Toulouse-i grófnak neve elôtérbe, kinek felesége Roger normann király egyik leánya volt. A normann támogatás pedig az adriai tenger egyik partjának baráti semlegességét jelentette. Elhatározta, hogy Somogy országban, a Horvátország felé vezetô út mesgyéjén, kolostort építtet és ide Raymund gróf birtokáról hozat francia szerzeteseket. Így jöttek el Somogyvárra a St. Gilles-i barátok. Folytatta az elsô magyar király országgyarapítását. 1090-ben Szlavónia meghódítását a zágrábi püspökség megalapításával fejezte be. 1091-ben, ahogy a pécsi székesegyház gyönyörű freskója mutatja, megszerzi Horvátországot. A szlovén földön keresztül közelebb jut Rómához, Monte Cassinóhoz, és így eme hadjáratával a nyugat felé járható, békét biztosító ösvényt taposta ki. Örömmel ír most már Oderisiusnak, a montecassinói apátnak: ,,Hiszem, hogy barbár népeken nem egyszer csekély erôvel kiküzdött gyôzelmeimet szent férfiak imádságának köszönhetem; e levelemmel is Benedek konventjének ajánlom magam Orbán pápához küldött követeim útján ... Mivel Szlavóniát már majdnem egészen megszereztem, mintegy szomszéddal közlekedhetsz velünk. Ezen irattal Horvátország, Szlavónia és Magyarország területén a Montecassino rendjének ajánlott mindazon javakat megerôsítjük, amelyeket alattvalóink adományoztak vagy jövôben adományozni fognak.'' Vitézi hírnevét növelte a kunokon aratott gyôzelme. Lengyel rokonai vitájába is beleszól, ügyes fortéllyal beveszi Krakkót. Földet hordatott halomba a vár alá, liszttel szórta tele, amibôl a krakkóiak arra következtettek, hogy László hosszú ostromra szánja el magát és nincs szándéka a vár alól elvonulni. A mai ,,hideg-háború'' minden fogását ismerte. Salamon kiéheztetett embereit minden jóval ellátta és így küldte ôket vissza az ellentáborba. Bosszúállás sohasem közelítette meg. ,,Ne öljük meg, csak fogjuk el ezeket az embereket, ha megtérnek, éljenek.'' 3. Benne egyesült a vitézi keménység a harcos bátorsággal, az ellágyuló jóság az emberi szelídséggel. Ha gyôztes, nincs benne bosszú. A gyôzelmet szükséges rossznak tartja, hogy drága hazáját a biztonság érzetével boldogítsa. A mogyoródi csata után a testvérharc áldozatai felett keserű szomorúsággal tépi meg köntösét, megsiratja az elesett vitézeket, meghasogatja arcát, megtépi fürtjeit ,,mint az anya fia temetésén.'' Meghasadt szívvel járt a halottak között; midôn Ernyei Ispán tetemét meglátta, ki mindig fáradozott a békén a hercegek és Salamon között, leugrott a lováról, átölelte a holtat és sírva szólítgatta életre: ,,Ernyei gróf, béke szerelmese, sírok feletted, mint testvérem felett, mivel szíved és tanácsod mindig békével volt itatva.'' Még ellensége, az ármányos Vid holtteste elôtt is szánakozás tölti el: ,,Gyászolom halálodat, noha mindig ellenségem voltál. Bár élnél és oldalamra állhatnál, hogy a békét megerôsíthetnéd.'' László igazi gyôzelme abban állott, hogy meggyôzte a még mindig gyanakvó magyar népét, hogy az idegen ármánykodás salamoni szövetség, nyugati csalafintaság köntöse nem egyenlô a kereszténység nemes fogalmával. Népének apostoli küldetését is ébren tartotta. A hastingsi csatából (1060) menekülô angol-szász harcosok lelki gondozását sem felejti el. Midôn ezek a Fekete-tenger partján, amelyet New England-nak neveztek el, letelepedve Szent Lászlótól kértek papokat, hogy hitüket számkivetettségükben is megtarthassák, szívesen küld egyházi embereket oda Pannónia földjérôl. Vitézi tettei közül egy sem ragadta meg népe képzeletét úgy, mint lovagi bátorsága, a magyar leány kiszabadítása a rabló besenyô karjából. A bécsi egyetem magyar diákjai Anyakönyvük elsô lapjára festették ezt a jelenetet, amidôn a szent király legyôzi a leányrabló keleti bitangot. Megszabadítása után, igaz magyar bókkal Szép Húgomnak, a krónikás szavával Soror Speciosa-nak szólítja a leányzót, kinek ölében pihenteti meg vérzô homlokát. A magyarság mindig trubadúri magaslatokban élô nôtisztelete Lászlóban találta meg harcos eszményét. Erôs ember ô, akárcsak Roland, a francia epika hôse, de azért László mégis sírva fakad, mint Isteni Mestere, midôn a váradi monostor kemény köveit kivágják. Küzdött a XI. század legnagyobb rákfenéje, a kapzsiság ellen. A csaták gyôzelmében elmámorosodott vitézeit nem engedte a csillogó arany varázsába esni. ,,Bitang osztáskor'', ahogy a prédát akkor kifejezô magyar szóval nevezték, a zsákmányból egyházat rakatott. Udvarában keletkezett a nemzeti krónika elsô összefoglalása, a Gesta Ungarorum. Környezetét a múlt tisztelete, dicsô ôsök megbecsülése jellemzi. 1083-ban ,,felemelteti'' Szent István és Imre testét, kanonizálják Gellértet, Boldog Andrást és Benedeket és evvel a magyarság lelkiéletének a nép szívéhez közelálló érzelmi forrásból friss italt adott. Politikai okossága a nemzeti szentek tiszteletének sugallatából táplálkozott. Az a tény, hogy a zágrábi püspökség alapításával 1084-ben e területet IV. Henrik hívének, az aquilejai pátriárka befolyása alól kivette, védszentül Szent Istvánt tette, mutatja, hogy a nemzeti érdekeket egy pillanatra sem hagyta ellanyhulni. Az a tény pedig, hogy az új zágrábi püspököt a kalocsai érsek alá rendelte, csak szorosabbra fűzte a kapcsolatot a meghódított ország és a magyar föld között. Híre, neve és Istenben való jósága hamar elterjedt a keresztény fejedelmek között. Éppen húsvétot ünnepelte bodrogi magyarjai között, midôn ,,Franciából, Hispániából, Angliából és Brittaniából követek jövének hozzája, ... hogy Szent Jeruzsálemnek városát szabadejtanák meg.'' Neki jut a dicsôség, hogy megkérdezik vállalja-e a keresztes háborúk vezérségét és lenne ,,fejedelmük és elôttük járó'' (rector et gubernator). A somogyvári település tehát meghozta gyümölcsét. A követek között volt Raymond toulousei gróf testvére, Vilmos, aki 1093-ban zarándolt a Szentföldre. 4. Szent László csodálatos harmóniája a világi vitézségnek és lelki finomságnak, szerencsés letéteményese a Szentlélek adományának és a lovagi erényeknek. Élete csupa harc, hol a betörô kun besenyôkkel, kik mint kövér faggyú a tűzben, úgy olvadnak el ereje elôtt, hol az álnok Salamonnal, kivel egymaga akar megvívni a pozsonyi vár alatt. Küzd tatárral, pogány besenyôvel, de bátran szembeszáll a pokolbéli ördög hatalmával is: hostes spirituales spiritualiter expugnando, a lélek ellensége ellen lélekben küzdve. Hatalmas testét böjtökkel sanyargatta, hogy makacs és konok népének bűneit leesdje és ,,szíve oltárán magát Istennek élô áldozatként'' ajánlja föl. Nem keresi a puha ágyat, hanem mint egyszerű katona ki a harc rögtönzéseihez szokott, egyháza csarnokaiban pihen meg. Így lesz a szószék dicséretében miles probissimus et audacissimus, legbátrabb és legvitézebb katona. Tagodban ékes, termetedben díszes, Válladtul fogva mindeneknél magasb; Csak szépséged császárságra méltó, Hogy szent Korona Téged méltán illet. Vitézsége természetfölötti erôk jegyében csillogott népe elôtt, amely a sárkányt ölô népmesék hôsét az ördöggel küzdô daliás királlyal azonosította. Külseje olyan volt, amilyent a magyarság harccal kelô, csatával nyugvó hánytorgatott élete megkívánt. Tekintete kedves, arca piros, beszéde ékes, Karja erôs, termete díszes, vállánál Fogva mindenkinél magasb. Testében tiszta, lelkében fényes. Nemzete dicséretét, hozzá szóló bizalmát, katonái elôtti tiszteletét minden vésszel dacoló bártorsága váltotta ki. Corde audax more leoni, Szívében bátor, miként vad oroszlán, kedvenc hasonlat, a középkori Physiologusok sárgult lapjáról vándorolt a szónokok érve közé, és innen szállt le a nép ajkára. Anyja városának, Biharnak ékes oltalmazóját, Magyarország védôkarját, pogányoknak elűzôjét, eretnekség gyomlálóját, ezért nevezte a nép Bátor Lászlónak. Testedben tiszta, lelkedben fényes, Szívedben bátor, miként vad oroszlán, Azért neveztek bátor Lászlónak, Mikoron méglen ifjudad volnál. Benedek váradi püspök aristotelesi ismereteit örömmel fitogtatja, Szent Lászlóra az oroszlán tulajdonságait alkalmazza, ô a tökéletes ember, kiben a kegyelem teljessége, tökéletes testben vetett fészket és így testi külseje is méltónak mutatta ôt, hogy harcos nép felett király legyen. Nevének díszítô jelzôit a krónikák kitáruló lelkesedésben fokozzák és hosszú mondatokban hullámoztatják. Ô az, aki erényekben teljes, hitben katolikus, jámborságban kiváló, bôkezűségben készséges, szeretetben kimagasló. Fénylik mint hajnali csillag a felhô közepén, ô a teli hold, fénylô nap, öntve sugarát népére. Ragaszkodó XIV. századbeli krónikások Dávidhoz hasonlították, Sirák fiának könyvébôl vették idézetüket: ,,Mert mint hájt elválasztja a hústól,'' úgy volt ô kiválóbb a nép minden fiánál. (Eccli 47,2) ,,Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal és medvékkel úgy bánt, mint juhok bárányaival''. Ráillett Dávid dicsérete, hisz ,,Ifjúkorában nemde megölte az óriást (Eccli 47,3) és ,,elvette népérôl a gyalázatot.'' Tudálékos jámborsággal etimologizálják deákos nevét: ,,Mert ha nevének eredeti értelmére célzunk, Ladislaus mintha azt mondaná, hogy a népeknek Istentôl adott dicséret. Mert a ,,laos'' népet jelent, a ,,dosis'' pedig adó vagy adott, vagy adás.'' ,,A laus-t ugyan a népeknek adták, mert valóban boldog nép és dicséretes a nemzet, amelyben ilyen fejedelem támadt, dicsôséges lett istenileg ekkora rector adásával meglátogattatni.'' Bôséges volt szeretetben, nagylelkű türelemben, komoly király kegyességgel, kegyelem ajándékával teljes, igazságosság ápolója, szemérmetesség védôje, lesújtottak vigasztalója, elnyomottaknak felemelôje, árváknak gyámola, kisdedeknek jámbor atyja. Legendaíró dicsérete szinte a litániák hangszerelését veszi át és édes érzéssel ajkán dicséri Magyarország királyát. Szent Lélek kegyelmétôl díszítve, a rá vigyorgó világnak múlandó dicsôséget visszalökte. A föld minden csalogató virága elhervadt szívében, Isten Fiának reményében pedig kívánságait keresztre feszítette. 5. László nemcsak jámbor, de igazságos király is. Rex justus et timoratus a középkori uralkodók ideálja. Mindig Isten félelmét tartotta szeme elôtt, minden Ítéletében, különösen pedig a büntetô ügyekben. Szent László törvényei Bonipert pécsi püspök barátjának, Fulbert, chartres-i püspöknek axiómáját verik vissza: ,,A király az igazságosság csúcsa.'' Benedek váradi püspök Szent Lászlóról szóló beszédében a királyt négy erénnyel ékesíti: az igazság, gondviselés, emberiesség és bátorság gyöngyszemével. Igazságának dicsérete a legendák lapjain az ujjongás hangját üti meg. A legendaírók szerint nem annyira Ítélettôl, mint megítéltetéstôl félt ... Az ítélet keménységét az irgalmasság szelídségével enyhítetve úgy viselkedett alattvalóival szemben, hogy ezek inkább szerették, mint rettegtek tôle. Elméjében mindig az örök jót fontolgatta, ezt forró vággyal óhajtotta, jócselekedetek szűnni nem tudó sorozatával kereste. Megôrizte a királyok méltóságát, ,,megadta mindenkinek a magáét, szerette Istent önmagáért s a világ megvetni valóit Istenért.'' Odaadó volt Teremtôje és jóindulatú saját népe iránt, nagylelkű az idegenekhez, bôkezű alattvalóihoz, irgalmas a legyôzötteknek. Mint király nem csak elsô volt rangban, hanem a teher viselésben is. Ahogy latin legendája ügyes szójátékkal kifejezte, nemcsak elöljárni, praeesse, de szolgálni, prodesse is tudott, 6. Halálát épp oly bátran várta, mint megannyi harcának kezdetét. ,,Testi egészsége kezdte ôt mindenképpen elhagyni s összehíva az ország jóembereit jelezte nekik, hogy közeledik testének föloszlása. Ennek hallatára a legjámborabb király halálán siránkozók sokaságának jaja egészen az égig emelkedett. De a király magához véve az eukarisztiát, amelyben hűségesen hitt, amelyet teljes szívvel szeretett s egész erejével keresett, szerencsésen elköltözött az Úrhoz, összeesett hát az egyedül Szent László királyban levô egész várakozása az ô Krisztus szentségeire fölesküdött lovagjainak ... Szentséggel és kegyelemmel telve az mennybéli angyalok seregébe lépett uralkodásának tizenkilencedik évében az Úr 1095. esztendejében,'' július 29-én, amikor valószínűleg tüdôgyulladásban adta ki lelkét. Holttestét elôször Somogyvárott helyezték el, de ahogy a legenda mondja: ,,mikor pedig a hívek véleménye Váradra viendô teste dolgában, ahol tudniillik parancsa szerint el kellett temetni ingadozott a kánikulai napok hôsége és az út hosszúsága miatt s jónak látszott a fehérvári egyházba betérni, amely közelebb volt, akkor ismét elérkeztek egy elágazáshoz, ahol a fáradtságtól és szomorúságtól elaludtak. Amidôn álmukból felébredtek, látták, hogy minden emberi segedelem nélkül Várad felé megyen az szent test mend szekerestül. A boldog hitvalló teste azon helyre, ahol maga választott magának sírt, istenileg vitetett oda.'' A történeti igazság az, hogy valószínűleg II. István alatt vitték Váradra, ahonnét mint kis fiú elindult. Így visszatért tehát megpihenni apja hercegségébe, édesanyja hű latinjai közé. Somogyvár és Várad, Dunántúl és Erdély kapuján át taposott ösvény végül is az édesanya emlékénél végzôdött. Sírt elôtte a magyarok egyeteme a klérus és a nép, együtt a gazdag és a szegény, ifjak és szüzek: ,,Halála után három esztendeig ez országban szép öltözet, táncjárás és fény, vigasságtétel sem láttatik sem hallatik.'' Váradi sírja nagyhamar magyar Compostella méltóságára emelkedett. Csoda csodát követett itt és a szent hely mihamar a magyar igazságszolgáltatás legfôbb fóruma lett. Az 1205-1231-ig lefolyt peres eljárások, istenítéletek jegyzôkönyveit tartalmazza a mai napig is meglévô Váradi Regestrum, amelyet Martinuzzi Frater György talált meg és 1550-ben Heltai Gáspárral nyomatott ki. Szent László sírja lett a vitadöntô eskük szentélye, a jogrend ôre, a bizalom forrása. Régi magyarok szenttéavatását (elevatio) június 27-én dicsôséges halála évfordulóját (depositio) július 29-én ülték meg. Hazai hagyományainkhoz mindig ragaszkodó középkori párizsi diákjaink Szent László nevét az angol-német nemzetség hivatalos könyvének naptárába is beírták. Tisztelete a szomszédos országokba is eljutott. A prágai kereszteseknek ma a Debreceni Kollégium könyvtárában ôrzött misekönyvébe is bejegyezték nevét. 7. Szent László vallásos kultusza teljes egészében 1192-ben szenttéavatása után bontakozott ki. Legendájához talán Hartvik, másképpen Arduin normann származású gyôri püspök szolgáltatta az elsô adatokat. A ma ismert Szent László legendákon kívül még egy részletesebbnek is kellett közkézen forogni a XIV. század derekán. Erre mutat a Vatikáni Képes Legendárium, amelynek egyik része a New York-i Pierpont Morgan könyvtárban van. Ez a legendárium oly részletet is tartalmaz, mint az ördöggel való viaskodás, amelyet írott szövegekben egyébként hiába keresünk. Legrégibb legendája több csodát sorol fel: A templomon kívül maradt komornyik dicsôült testben látja Lászlót felemelkedni; éhezô seregét a vadállatok seregével táplálja; szentségi hírében kétkedô magyarnak álla hátracsavarodott és fordulni nem bírt, míg be nem vallotta: ,,Vétkeztem Isten szentje ellen és odaborulva Szent László sírjához és irgalmasságát esdette, hogy meggyógyuljon.'' Egy vitéz katona ajándékba kapott ezüst tálját a kapzsi ispán el akarta orozni; István király a pert Walter váradi püspökre bízta, ki istenítélethez folyamodott és elrendelte, hogy az ezüsttálcát tegyék Szent László sírjára és az Úr majd igazolni fogja, ki a jogos birtokos, ,,az Úr Isten ott jelentené meg kié vóna törvény szerint''; az orozó ispán alig hogy hozzányúlt a tálhoz, rögtön összeesett és megrettenve sem a tálat nem tudta felvenni, sem a földrôl nem volt képes felkelni. Népe testi egészségének is védôjévé válik. Pestisjárvány idején csodálatos úton, ijjával kilôtt nyila nyomán megtalálja azt a (gentiana) füvet, mi a szörnyű betegséget meggyógyítja. Azóta hívják a keresztesfüvet Szent László füvének, németül Ladislaikrautnak. Költôi feldolgozása Arany János elbeszélésében csúcsosodik ki. A Vatikáni Legendárium a magyar szentek közül legszívesebben Szent Lászlóval foglalkozik, kit huszonnégy miniatúrában jelenít meg. Latin breviáriumok leckéi legszívesebben csapatainak csodás táplálását mondják el: ,,nagy sereg szarvas és gimôk eleibe jövének és számtalan bivalyok, kik mind levetvén az ô keménységüket nagy szeligyen az táborra menének.'' Tiszteletét szeretettel ápolják az egyházi személyek: püspökök, papok, klerikusok egyaránt. Már 1291-96 években Benedek váradi püspök ,,Beata terra cujus rex nobilis est, Boldog az ország, kinek királya nemes'' témával úgy klerikusok, mint világiak elôtt beszédet mondott róla. A fiatalok elôtt, kik közül ,,sokan látogaták Pécset, hol a tudománynak Lajos gyújta mécset'', Szent László már mint a magyar férfieszmény jelenik meg az egyetemi szentbeszédek témájában. A pécsi egyetemen elhangzott középkori szentbeszéd témájának központjában az igazságos király áll, ki népe ,,legigazságosabb kormányzója, ellenségének leghatalmasabb legyôzôje és jócselekedeteknek legkitartóbb művelôje volt.'' A XIV. században már készen van ,,Fons aeternae pietatis, Örök boldogság forrása'' kezdetű verses zsolozsmája, hogy lelkesedésre gyújtsa a katedrálisok népét, a monostorok szerzeteseit a zarándokok széles tömegét. Ebben cseng fel a ,,Salve benigne Rex Ladislae, Üdvözlégy kegyelmes Szent László király'' pattogó, csengô ritmusa. Úgy száll elénk, mint a haza bajnoka, a magyarság üdve, Pannónia öröme, a keresztény seregek oszlopa. A sequenciája (ritmikus prózában írt imádság) bókol Váradnak, ki testének szerencsés ôrzôje lehetett. Ô a lépcsô, rajta keresztül jut nemzete a mennyei trónus közelébe, hozzá fohászkodva félelem nem fog erôt a népen s nem retten meg semminemű ellenség kardjától. Az egész zsolozsma alapgondolata: László a királyok dísze, igazságosság és kegyesség tüköré, ki népérôl dicsôsége teljében sem feledkezik meg. Latin himnuszának magyar fordítása teljes egészében a Peer-kódexben maradt ránk, töredékei pedig a Gyöngyösi és Érdy-kódexben. A XVI. századi nemzeti veszedelem küszöbén ájtatosságunk kedves alakjává válik ismét, ô lesz ,,nagy csodaképpen'' adott mennybéli király. ,,Salve benigne Rex Ladislae, Üdvözlégy Szent László király.'' Magyar nyelvű versben itt jelenik meg elôször a magyar és Magyarország szó. A latin zsolozsma átütötte a templomok falát, László magyar himnusza a nemzeti lelkesedés dala lett. Nagy magyar írók és költôk hajoltak meg elôtte a századok folyamán. Janus Pannoninus epigrammával hódolt fegyveres szobra elôtt: At tu qui rutilis eques sub armis Dextra belligeram levas securim Cuius splendidis marmorum columnis Sudarunt liquidum sepulcra nectar. A ragyogó szavú franciskánus, Temesvári Pelbárt, már Lászlót Istentôl adott Dicséretnek nevezi, Laus Data Deo. Az igazságos László képe ihlette szólásra a franciskánus magyar prédikátor ajkát. Beszédének tárgya Szent László, a lelki nemesség megtestesítôje: boldog a föld, amelynek királya nemes. A derék ferences nem állhatta meg, hogy a múlt nagy szentjének dicséretével ajkán ki ne keljen kora elfajzott nagyurai iránt. ,,De hej, a mai hercegek, nemesek, bárók és kormányzók kegyetlen szívűek, ajándékot és adót csikarnak a népbôl és csak mindig harácsolni szeretnek.'' Bezzeg nem ilyen volt László, ki ,,oneris potius quam honoris,'' inkább tehernek, mint dicsôségnek tekintette állását. Pelbártot követve a magyar prédikátorok Szent Lászlót mindig az igazságosság, gondviselés, emberiesség és bátorság gyöngyszemével ékesítették fel. A regôsök és énekesek a délceg és daliás királyról szólnak, ki a sok nyomorúságban harccal kelô, csatával nyugvó nemzetének mindig pártfogója. A XIII. századtól kezdve az egyházi művészet legihletôbb alakja. Nemcsak himnusza, zsolozsmája, legendája bájolta el tartalmával, ritmusával az egyházi férfiakat, az ôt ábrázoló falfestmények megragadó csatajelenetei állandóan ébren tartották a nép elôtt vitézi arculatát. Szepességtôl le a Székelyföldig, kelettôl a nyugati határig daliás Szent László alakja bátorította a csaták keservében elpilledt, fáradt magyarokat. A magyar nép képzelete kettôs hegyben végzôdô szakállal, jobbjában alabárddal, baljában országalmával, vállán palásttal ábrázolta. Gyalogszobra, Demeter püspök megrendelésére ott állt a váradi székesegyház északnyugati sarkán. Lovasszobrát szintén a Kolozsvári testvérek készítették el Czudar János püspök megbízására 1390-ben. A székelyföldi képekben inkább a lovagi életstílussal átszôtt élete lép elénk. Hisz itt úgy tudják, hogy a bihari püspök kérésére szalad a kun után és szabadítja ki a leányzót. Legszívhezszólóbb tett, amit egy lovag végrehajthat. Az ország többi részében azonban épp oly szeretettel ôrizték emlékét. Leginkább Dunántúl ragaszkodtak hozzá, hisz a somogyvári alapítás révén ôket kötötte legjobban szívéhez. A veleméri templomban Aquila János festô jeleníti meg életének csodás pillanatait. Erdélyben az udvarhelymegyei Füle, Homoródszentmárton, háromszéki Gelence, a cserhalmi vagy cserlési ütközetet mutatják. Népszerűsége a legegyszerűbb plébániák levegôjét is betöltötte. 9. Királyaink elôtt minden idôben dicsô példa gyanánt lebegett alakja. Nagy Lajosnak ô a lovagi ideálja, ki nemcsak fegyverrel hódít, hanem kereszttel térít is. Ami a Nyugatnak Szent Mihály és Szent György, az lesz nemzeti viszonylatban Szent László. Nagy Lajos aranyforintja hátlapjára a lovag Szent László képét vereti. Szegény és gazdag, nemes és jobbágy bizalommal fordul hozzá, ahogy az Érdy-kódex magyar legendája írja róla a XV. század fordulóján: ,,mint az nemes paradicsombeli gyümölcsöskert teljes volna minden lelki-testi jó illatú jóságoknak virágával és fényük vala minden mennyei szeretettel, bölcsességgel és szent Léleknek malasztjával, mint az égôn való fényes hajnalcsillag, kit ez szegény Magyarország ugyan akaratja ellen választa királlyá.'' * * * Szent László csodálatos harmóniája volt a világi vitézségnek és lelki finomságnak, szerencsés letéteményese a Szentlélek adományának és birtokosa a lovagi erényeknek. Szenttéavatásakor egy jámbor legenda szerint ,,fényes csillag láttatik az égen.'' Harcba menetelô lovasságunknak az éjszaka mélyében, páncélon csillanó fénysugár. Bátorságot öntött a benne hívôk lelkébe. Nevét és emlékét nem lehet kitörölni népünk szívébôl. Bátor László szelleme él Püspökszentlászló méla dombjai közt, a váradi székesegyház falában és a mogyoródi országúton bandukoló magyarok lelkében. Szent László ünnepe a magyar bátorság ünnepe, az elnyomatásban is el nem lankadó vitézi szellem virradása: Most világok dôlnek Nemzedékek romolnak Ezeréves bástyák Repedezve omolnak, Csüggedésre válasz Szent Király Te állasz Égre nézô oromnak. ======================================================================== Szent Erzsébet -- a magyar erényeknek idegenben is magyar képviselôje 1. Az Árpád-házi magyar szentek sorát Szent István király nyitja meg, ki jámborságával példát adott Szent Imrének, igazságos államideáljával Szent Lászlónak és bôkezű adakozásával Szent Erzsébetnek. A jámbor ôsök közül nem mindegyik ragadta meg egyenlô erôvel a magyar nép képzeletét. Az igazságos, kegyes, békeszeretô király szentágostoni eszménye távoli magasságokban lebegett a köznép lelki odaadásától. Ez benne látta ugyan a magyarság egységét jelképezô erôt, de a mindennapi élet apró hôsiességéhez szükséges példát, nyomort enyhítô patrónust nem benne keresett. A magyar keresztény állam megalapítójának ez a nép képzeletében eléggé ki nem színezett jámborsága, irgalmassága csak késô ivadékában, Szent Erzsébet tetteiben ölt szivárványszerű ragyogást. Kivirágoztatta mindazokat a lelki adottságokat, erényes hajlamokat, amelyeket eddigelé a magyar szentek legendáinak olvasói inkább csak csodáltak, mint követtek. Pedig Szent István nagyobb legendája már átérzi a Szent Istvánban jelentkezô nagy szociális szentet, a betegeknek kenyérdarabot, almát, herba teát küldô ember irgalmasságát. Szent Erzsébet továbbfejleszti ezt a lelkiséget és a szegényt a Corpus Christi mysticum földi közösségének minden szeretetre, megértésre igényt tartó méltóságára emeli. Erzsébet lelke elôtt tehát ott lebeghetett ôseinek dicséretes példája. Nemcsak arra volt büszke, hogy Szent István nemzetségébôl származik, hanem amint testvérérôl, IV. Béláról mondja a szent királyok és vezérek vallásos dinasztiájának lelki közösségéhez tartozott. Szent István palástjának a jelképe megteremtette az övéiért harcba szálló szent uralkodó vonásait. Ez a tevékeny szeretet gyôzelmes felfogása újul ki Szent Erzsébet zsolozsmájában (Reimoffizien), amikor ôt, a népét aggódva féltô királyleány alakjában jellemzik. Egész egyéniséget a szellem tápláló tüze hevítette, a lélek jogait megôrizni a testben, az erô és gyôzelem galamb szelídségével párosult összhang képezi életszentségét, dicsôíti himnuszok alaphangját. A magyarság nemcsak a saját, hanem a német eredetű himnuszokban is örömmel lelte fel Erzsébet erényes életének visszhangját. Elsô hódolata az egyszerű öröm keresetlen szavairól kel szárnyra. Szívesen ismételték Szent István himnuszának, ,,örvendj anyánk Magyarország''-nak gondolatát és ebben az érzésben iktatták a hazai egyházak Letare Germania strófáit. Mintha a himnusz írója a csillagokat vizsgáló Klingsor, Wartburgba hívott mesés varázsló jóslatára gondolt volna, fény támad nemes Magyarország felôl, mely ragyogását Germania földjén éri el. (Nova robis lux illuxit, Nova stella quam roduxit Nobilis Hungaria.) 2. Szent Erzsébet 1207-ben született a pozsonyi, mások szerint a sárospataki királyi várban. Anyjának, Gertrudnak tényleg voltak birtokai ez utóbbi vidéken. Anyja merániai Gertrud családja is dicsekedett szentekkel. Nôvére Szent Hedvig sziléziai hercegnô a magyar imakönyveknek is kedvelt szentje; egy másik rokona pedig, boldog Mechtild edelsstetteni apátnô a kolostori élet magányában tündökölt szerzetesi erényekkel, amíg Caesarius von Heisterbach a német lovagrend kérésére megírt életrajzban (1237) Gertrudot mártírnak nevezi. A német szerkönyvek, pl. az Erfurth- i breviárium, Gertrudot bánkódó, magát vétkesnek érzô lelkülettel jelentetik meg, aki életében elkövetett hibáiért Erzsébet engesztelô imáit kéri. Szent Erzsébet testvérei Mária, Béla, Kálmán, Endre között azonban nem sokáig élvezhette a szülôi ház megértô melegségét. 1211-ben megérkeztek Hermann thüringiai tartománygróf követei és Erzsébetet megkérték a gróf fia, Lajos számára. A gróf zilált pénzügyi helyzetét a gazdag magyar lány eljegyzésével akarta helyrehozni. II. Endre ragyogóan ellátta leányát, méltó akart lenni könnyelműen adakozó hírnevéhez, összeszedte mindazt, amit Kelet művészete és gazdagsága Magyarországba hordott; ezüst fürdôedényt, ezüst bölcsôt, aranyedényeket, drága kövekkel kirakott ékszereket, gazdagon hímzett ruhákat. De a wartburgi vár komor sziklái, szürke kövei elszomorították a tágas mezô, szabad kilátás, hömpölygô folyam nézéséhez szokott gyermeket. 1211-tôl kezdve a wartburgi várban eltöltött gyermekévekrôl értesülünk. Gyerekkori pajtása, késôbbi udvarhölgye, Guda mondja el Erzsébet szellemi harcát teljességében visszaadó apró történeteket, kedves mozzanatokat, csodás jeleneteket. 1221-ben esküdött hűséget Lajos tartománygrófnak. Házasságából három gyermek született. 1222-ben a legidôsebb Hermann, 1224-ben Sofie, a hesseni hercegi ház ôsanyja, II. Henrik brabanti herceg felesége, és 1227-ben Gertrud, ki késôbb az altenbergi premontrei kanonisszák apátnôje, vagy ahogy ebben az idôben mondták, magistrá-ja lett. Férje gyakran volt távol. 1226-ban elkísérte II. Frigyest Olaszországba, s így egyedül maradt az adakozó szent. Az 1225-ös nagy német éhínség leleményességének tág teret nyitott. A wartburgi vár aljában kórházszerű menhelyet rendezett be, naponta kétszer meglátogatta a betegeket, és nem riadt vissza még a legszörnyűbb sebektôl sem. 1227-ben az arab filozófia nagy barátja, II. Frigyes császár végre rászánta magát a régóta halogatott kereszteshadjáratra. Lajos is felvette a keresztet, és Erzsébet megadással bocsátotta urát útnak. -- Ha Isten úgy akarja, nem tartalak vissza, -- mondotta, s midôn ura elindult két napi járóföldre kísérte, mintha érezte volna, hogy többé nem látja viszont. Lajos nem jutott el a Szentföldre, 1227. szeptember 11-én Brindisiben halálos láz kioltotta életét. Erzsébet válasza szívettépô sikoly volt a halálhírre. Húsz éves korában három gyermekével özvegyen maradt. A fejedelmi család barátságtalan környezete nem volt marasztaló Erzsébet számára. Eisenachba menekült, hol egy vendéglôs rozzant óljában húzta meg magát. Erzsébet késôbb Marburgban a franciskánusok kápolnája mellett kórházat alapított, ahol maga is meghúzódott Guda és Isentrud szolgálóival együtt és mint Szent Ferenc harmadik rendjének tagja szürke köpönyeget viselt. Megadással tűrte a hivatásával járó szenvedést. Három évre rá elnehezedett a lelke, és 1231. november 19-én éjszaka meghalt. Szent Erzsébet halála után varázsszóra elhallgatott minden rágalom, megszűnt minden gyűlölet, az ,,ôrült'' asszonyból a szeretet hôsnôje lett, pazarlása pedig a társadalmi bajokat megelôzô asszonynak cselekedete. A szenttéavatás 1235. május 27-én pünkösd vasárnapján Perugiában folyt le a dominikánusok templomában. 1235. július 1-én Gloriosus in majestate kezdetű bulla adta hírül a püspöknek, hogy megkezdôdik a nyilvános tisztelet. 1236. május 1-én II. Frigyes császár, számos herceg és hatalmas tömeg elôtt történt meg a szent diadalmas felemelése. A translatio-kor a császár arany koszorút helyezett sírjára. A szentek kegyelmi élete a Szentlélek adománya. A természetfölötti élet gazdagításában azonban számos külsô körülmény is közrejátszik. Szent Erzsébet életében döntô befolyást foglalnak el Szent Ferenc fiai, elsôsorban Rüdiger lelkivezetô személyén keresztül. Egyes történészek szerint még csak pap sem volt, hanem csak laikus testvér, Erzsébetnek lelkiekben tanító mestere. Úgy látszik a szegénység szeretetét sem ô oltotta bele, a hazai hagyomány lelki beállítottságával benne élt már régen. A veleszületett szegénységi hajlam erejében találkozik Szent Ferenccel, tehát jótékonysága nem eltanult sajátság, hanem veleszületett tulajdonság. Gyermekkori jámborsága tanújának, Gudának tudósításai inkább Erzsébet heroikus tetteire, mint csodáira terjednek. Még alig gügyögött, máris zsoltárkönyvet tett maga elé, mímelte az olvasást. Aszketikus fogékonyságú lelke szívesen alkalmazott oly gyakorlatokat, amelyek a magyar szentek legendakincsében, mint követésreméltó példát régóta idéztek. A középkori hôsies lelkiség megnyilvánulását érezte a nyitrai Zeeard remete éjszakai virrasztásaiban. Erzsébet is éjnek idején keltette fel magát szolgálóival és virrasztott imáiban. Erzsébet könyörületessége a XII. század testi-lelki vigasztól megvetett párái, a leprások felé fordult. Ez a keletrôl származó betegség, falvak és városok lakosságát veszélyeztette, a keresztény társadalom tehetetlenül állott velük szemben. Szent Erzsébet csodálatig menô áldozatkészsége rádöbbentette a kort azokra a kötelességekre, melyekkel a szegény, számkivetettek iránt tartozott. 3. Szent Erzsébet kora az asszonyi befolyás növekedésének ideje volt. A XIII. század apátnôinek műveltsége, misztikus elmélyedése vetekedik a férfi apátok tudományos képzettségével. Hercegnôk vonulnak magányba, hogy minden külsô zavaró hatástól mentesen alakítsák ki magukban a krisztusi ideált. Szent Erzsébet szakított ezzel a felfogással, s újítóként a világban maradt. Ezáltal a kolduló rendek frissen ható pasztorációs gondolatát népszerűsítette. Alakja az amor-karitas ölelkezésének harmonikus hátterébôl bontakozik ki. Önmegtartóztatásának egyszerű titka: a szeretet növekedése a kívánságok senyvedését hozza magával. Alázatosságában vetekedett a lovagvilág hôsének, Bouillon Godefroid-nak szerénységével, kinek mondását öntudatlan ismétli, midôn koronáját ünnepi mise alatt a templom padozatára helyezte. El nem évülô szociális tanítása: az egyenlôséget nem az alsó osztályok felemelésével kell kezdeni, hanem az uralmon levôknek megértô, gyors és közvetlen segítséget vivô leereszkedésével. Szent Erzsébet bôkezűsége, kórházat alapító nagylelkűsége közel sincs ellentétben a gazdasági élet és takarékosság fogalmával. Jól ismerte a pénz értékét, használatának módját. Nem hatotta meg minden, ami jámbor külsô mázzal volt bevonva. Egy alkalommal szép kivitelű, drága szentképet ajánlottak neki megvételre. A thüringiai ,,tékozló'' asszony kereken visszautasította a kegyes képet. ,,Erre a képre nincs szükségem, mert a szívemben hordom.'' Kitudakolta a szegénység okát, bátorságra, munkára bíztatta az ernyedteket, Szent Pál szavait idézte a petyhüdteknek: Ki nem dolgozik, ne is egyék. A modern menhelyek gondolata is Szent Erzsébet lelkében fogamzott meg és talált kezdetleges kivitelre. Az éhezôk ellátásában, szegények táplálásában a tervszerű gazdálkodás nyomait vehetjük észre. Élete eleven cáfolat volt kora eretnekei ellen. Példaadó alázatával, hangtalan szegénységével, a waldensesek ajkán elnémította a követelô érdeket. Kimondhatatlan szolgálatot tett evvel a középkori társadalmi rendnek, amelynek alapját akarták kikezdeni a szegénység álarcával dicsekvô waldensesek. Szent Erzsébet szentképeken látható jele a korona. Egyes, kettôs, néha hármas. Hol fején viseli mindhármat, vagy kezében tartja azokat szelíd alázattal. Ez korántsem származásával való kérkedést jelent, hanem megrögzítését annak a szellemnek, amely késôbb egy új iránynak, új fajta önfeláldozásnak medrét kezdte vájni, -- a lelki nemesség gondolatának. 4. Gazdag hozománya mellett magával vitte a magyar nép mindig segíteni akaró, lovagias jellemét, nyílt jóságát és szíve melegét. Evvel a gondolattal rokonszenvezô kölni breviárium Magyarországon kezdeti meg vele jócselekedeteinek gyakorlását. A kölni katedrális fényes ünnepséggel, színes zsolozsmával ülte meg ünnepét és a szent által végbevitt jócselekedeteket a spanyol és flamand szerkönyvekkel egybehangzóan, a magyar király udvarából, a sárospataki vár ódon környezetébôl indítja útnak. Köln magyar rokonszenve tovább megy, s a hazai kódexek elbeszéléseivel megegyezôen a rózsacsoda színhelyét is magyar földre helyezi. Mintha egy régi magyar nyelvemlék, az Érdy-kódex története elevenednék meg a kölni breviárium lapjain, ,,mindazt, amit a konyhából elvihetett, a szegényeknek osztotta, úgyhogy ezért királyi atyjának panaszt emeltek''. Hazai földtôl messze, nem feledkezett meg kedves magyarjairól sem. A krónikások több kedves részletet említenek, amelyek mind a magyar név csengésétôl hangosak. Sokszor felcsillan elôtte a hazai világ csalogató képe, de az evangéliumi parancsok szellemében legyôzte a kényelmes élet, a dédelgetô nyugalom kísértô hangulatát. Apja, rokonai, magyar népe féltô gonddal figyelte Szent Erzsébet életét. Midôn II. Endre tudomást szerzett lánya nyomorult sorsáról, Bánffy (Pavia, Pannia) grófot küldte nagy kísérettel Marburgba, kérve, hogy vezesse haza leányát. A magyar gróf Erzsébetet éppen rokkája elôtt találta. De hiába volt minden kérés, könyörgô fellépés, a szent hajthatatlan, és nem mozdult dédelgetett szegényei mellôl. A wartburgi várban sűrűn megfordultak magyarok, erre enged következtetni az az egy-két legenda, amelynek tárgya magyar vonatkozású, továbbá Erzsébet testvérének, IV. Bélának hálás megemlékezése mindazok iránt, kik nôvérét a wartburgi vár lelki magányába kísérték. 1230-ban megerôsíti Bertholdnak II. Endre által tett adományát, mert feleségével egy évig tartózkodott Erzsébet mellett, fontos ügyeket intézve, elôkelô társaságban országunknak becsületet szerezve. Dávid és Farkas nevű magyarok azért kaptak Bélától birtokot, mert a magyar királylányt eljegyzésétôl fogva haláláig szolgálták. A magyarság igyekezett a gyakorlatias kereszténység szellemében tiszteletét megörökíteni. IV. Béla megengedte, hogy Dávid és Farkas, Szent Erzsébet említett kísérôi tiszteletére templomot építhessenek Esztergomban. II. Endre II. neje, Ágnes 55 ezüstmárka alapítványt tett a marburgi Erzsébet kórház részére. Boldog Ágnes unokatestvérének szellemében istápolta Prága szegényeit. 5. A világegyház hálás örömmel köszönte meg Magyarországnak az emberi nyomor éjszakájában támadt ,,új fényt, új csillagot'', Erzsébetet. Német vidékeken kizárólag özvegynek, viduának nevezik. Ezzel szemben a magyar imádságos könyvek inkább királyi származását hangsúlyozzák. Orléáns-ban ducissa, duchesse-ként tisztelik, akárcsak a sárospataki franciskánusok. 1341-bôl való De sancta Elisabeth dulcissa zsolozsmájuk az égen felragyogott új csillagot látja benne, amely elűzi a tévedést, és meg-megújuló fénnyel csillogva a nép ajkára friss dalokat csal. Nemcsak a hivatalos egyház személyei, a bambergi katedrális, esztergomi egyházi énekei dicsôítették emlékét, koronát fontak köréje a világi és egyházi írók is. Hódolatos versekben emlékezik meg róla a XIII. század szegény francia költôje, Rutebeuf. Megkönnyebbült lélekkel nézett fel a nyomorból arra az asszonyra, ki zsonglôr életének ezernyi baját megenyhítette. Szent Lajos anyja, a szigorú Blanka, boldog volt, midôn a francia udvarban küldetésben tartózkodó Hermannt, Szent Erzsébet fiát homlokon csókolhatta. A szegények egyetlen szerencséje, szokták mondogatni, hogy vannak még szegények. Ennek a mondásnak költôi kifejezését nem egy himnuszban találhatjuk meg. Hidat épített Magyarország és Nyugat között, Magyarország örömét Nyugat ujjongásáig fokozta, mert Szent Erzsébet a béke és lelkesedés egybekapcsoló zálogát teremtette meg. Sírjára Németek Dicsôségé-t vésték, mi azonban mindig büszkeséggel énekeltük, Gaude mater Hungaria, örülj, anya Magyarország, krónikások nem sajnálják tôle a legféltettebb jelzôket, kiáradó hangon lelkesednek a bájos hercegnôért, ki a magyar szív adakozó kedvét, nagylelkű jóságát tárta ki az eléggé sohasem hálás Nyugatnak. ======================================================================== Magyarországi Szent Margit 1. Ájtatos magyarok, jámbor hitű fôpapok, állhatatos magyar királyok óhaja teljesült 1943. november hó 19-én, amidôn XII. Pius pápa az Árpád- ház sarját, IV. Béla és a görög Laszkarisz Mária leányát a szentek közé iktatta. A szeretettel adakozó Szent Erzsébet napján kelt az a pápai bulla, amely a magyar szentek fáját újabb gallyal lombosította. A boldogként tisztelt Szent Margit ezzel testvérei, Kunigunda és Jolán mellôl szent ôseinek, István, Imre, László, Erzsébetnek dicsô örökébe lépett. Szent Margitnak a szenttéavatás azon megoldási módja jutott osztályrészül, amelyet 1937-ben az akkori államtitkár, a jelenlegi XII. Pius pápa ôszentsége ajánlott József fôhercegnek, mint egyedüli lehetséges, gyorsított menetű szenttéavatási módot. A ,,via ordinaria'' mellôzésével ,,rendkívüli eljárással'' a régi egyházi gyakorlat kiváltságát alkalmazták, hisz ôt, amint az 1944. január 16-i püspökkari körlevél mondja: ,,a magyar nemzet gyönyörű szép élete és csodái miatt szent halála napjától fogva mostanáig megszakítás nélkül szentnek nevezte és szentnek is tisztelte.'' Szenttéavatása ügyében a legelsô kérelmezô Margit testvére, V. István magyar király, kinek közbenjárására X. Gergely pápa 1272-ben Csöllyi Fülöp esztergomi érseket és még három magyar fôpapot a kánoni eljárások megindításával bízza meg. Az egyházi törvénykönyv értelmében esztergomi Fülöp érsek ugyancsak ,,kérdezkedik, tudakozik''; a szükséges csodák is jelentkeztek, mert a legenda szerint Margit ,,fénylenék csodatételekkel''. A vizsgálat azonban lassan haladt, ,,szentséges életének bizonyságvétele végtelen elmaradt az idôben''. X. Gergely utóda, a domonkosrendi V. Ince alatt friss fordulatot vesz a szenttéavatási per. V. István utóda IV. László -- Habsburg Rudolffal egyetértôleg -- a per sürgetését kérô követeket küldött Rómába. Az újrafelvételt két veronai káplánra, Ubertus Blancus és De la Corré-ra bízták. Tarsolyukban a pápai bulla mellett kérdôpontokkal megtűzdelt levelet is hoztak, mely minden ,,hévságos látást'' és hamis képzelôdést hívatva volt a tanúvallomásokból kiküszöbölni. Az ország minden részébôl tódultak eléjük a tanúk, ki gyalog, ki lóháton, egyesek oly messzirôl jöttek, mint ,,mennyi földet egy lovon való ember, ki igetne hat napon'', bejárhat. Nemes urak, ispánok, hercegnôk, bánok, prépostok ájtatossággal tettek tanúságot tisztelete mellett. Vallomásaikat Bertholdus de Bosant közjegyzô foglalta írásba és a pápának küldte meg. Egy másolatot a szigeti apácáknak is hagytak, ezt a szent ereklyéit tartalmazó láda felbontásakor a XVII. században lelték meg. Harmincéves csend után Róbert Károly, András atyával sürgeti V. Kelemen francia pápa elôtt Avignonban a pert. Ennek támogatására írhatta Garin de Gil l'Évéque száraz adatokra támaszkodó legendáját, úgy látszik ebben a korban a fraticellik eretnek mozgalma gyanús színbe keverte Margitot, mert elülnek a vizsgálatok, elnémulnak a tanúk és csak Mátyás király éleszti fel újra a Margit sírján pislákoló mécsest. Megható levélben kéri II. Piust a per felvételére, úgy látszik, ez szülhette a király kedves humanista tudósa, Petrus Ranzanusnak dagályos Szent Margit életrajzát. Mohács után a nagy dominikánus, Ferrarius hódolt csókjával a megmentett ereklyéknek. Ismét beszélnek a szenttéavatásról, a XVII., XVIII. században is felbukkant érdekében egy- egy hang, megengedik miséjét, zsolozsmáját. Az elôzô századok állhatatos fohászainak az 1923-i Katolikus Nagygyűlés hivatalos szenttéavatási kérelme adott új reményt, amelyet az 1943. november 19-i pápai bulla valósított meg. Szent Margit bizalmasa, a királyi család barátja, az olaszul tudó, latinul szépen író dömés szerzetes, Marcellus, a második tanúvallomás (1276) elôtt írta meg legendáját. Ez eddig csak német és magyar változata alapján volt ismeretes, nemrégen azonban P. Bôle Kornél, Szent Margit ügyének lelkes magyar pártfogója az egyik bolognai kódexben rábukkant. A legenda szerzôje csak gyóntatója, Marcellus lehetett, mert a szent életét inkább látomásból, mint hallomásból mondja el. Ezt kaphatta meg a Franciaországból hozzánk látogató Johannes Vercellensis és szôtt bele közvetlen értesülésébôl származó adatokat. Marcellus szövegét bizonyos változtatásokkal németre is lefordították (1456-1468). A magyar hercegnôknek lelki nyugalmat adó tössi kolostorban is feljegyezték életét III. Endre lányának, Erzsébetnek szomorú története mellé. A francia szellemű Garinus latin legendájának párizsi és nápolyi változatában a szerzô szabadjára engedi fantáziáját és misztikus irányzat tükrében mutatja be Margitot. Ez a halkan sikló, hosszú imákkal ékesített legenda lesz a XV. századi lelkiség kedvenc olvasmánya. A fentiekbôl sarjadt ki a Ráskai Lea másolatában ránkmaradt magyar legenda. 2. Szent Margit 1242-ben született a dalmáciai Klissza várában, ahol a tatárok elôl menekülô királyi család biztonságot talált. Szorongatottságukban fogadalmat tettek, ha a veszélytôl megmenekülnek, születendô gyermeküket Istennek ajánlják fel. IV. Béla gyóntatója révén lelki kapcsolatban volt a domonkosokkal, könnyen adta tehát oda Veszprémbe, a dömés apácák klastromába a négyéves Margitot. Ekkor már kezdett felocsúdni az ország az 1241-ben rázúdult tatár veszedelembôl, de azért még szinte a levegôben szállingott a felégett váraknak az újjáépítés munkájában megbolygatott pernyéje, még megremegtette a félelem a hamar feledôket, így az alapító oklevelet kiállító király szaván is érezni az elmúlt veszély örömében fakadt sóhajt. IV. Béla eleget téve fogadalmának a Nyulak-szigetén monostort épít, amelyet 1252- ben fejeztek be. Így akarta megvalósítani, hogy leánya ,,szűzi hangon dicsérje a Szüzet és az irgalmasság Anyjától irgalmasságot esdjen''. A Margit-sziget a kihaló Árpádháznak szinte hagyományos menedékhelye lett. Innen árad a remény és bizalom, ez a sziget lesz az ország hitének ôre, az erkölcs vára, védtelenek menedéke, de egyúttal a hit ellen fordulók szemében a szálka. Ebben a klastromban élt és halt meg Margit önmegtagadó élet után, 1270-ben Szent Priszka napján. Tisztelete nem váratott sokáig magára. Már életében a szentség illata vette körül, a magyarság széles sorokban zarándokolt a dunai réven át Boldogasszony-szigetére. Nemes urak és özvegyek, fejedelmek feleségei ,,nagy szeretettel szeretik vala és az országnak különb-különb részébôl jönnek vala egyetemben ô hozzá, ôtet látnia''. Magyarsága mindig ragaszkodó bizalommal töltötte el véreit; külföldi fogságban, a honvágy tetézte fájdalom óráiban, a nép jámbor fiai, a búcsújáróhelyek és zarándokutak népe ,,ne félj semmit'' szavakkal vigasztalták urukat. ,,Mert vagyon Magyarországban új szent, szent asszony, Béla királynak lánya, ki teszen nagy sok csodákat: csonkákat és sántákat meggyógyít, vakoknak szemet ad, és mind teljes Magyarország hozzája fut; én is ott voltam''. Halála után már misét kér a nép, nem a minden szentre ráhúzható közösbôl, hanem a csak egyedül róla szólóról: de Sancta Virgine Margareta. Személye felidézi a magyar királyok élet-halálharcban nemzetével együttérzô közösségét. ,,Ó minémű öröme vala az idôben István királynak, hogy láttya vala az ô húgának érdeme miatt különb-különb kórságbelieket meggyógyulni az Úristennek kegyessége miatt. Sôt nemcsak István király örül vala, de mind teljességgel Magyarországbéli urak örülnek vala szent Margit asszony érdemeinek.'' A hozzá könyörgôkben mégegyszer fellángolt a nemzeti szentek tiszteletének öntudata, amely a Gaude felix Hungaria, ,,Örülj boldog Magyarország'' sorokat zokogta Szent István sírján, és kész volt Szent Erzsébet magyarságáért síkraszállani, amidôn a Laetare Germania himnusz mellett felharsannak az örülj Magyarország pattogó ritmusai. Külellenségtôl Margit éppúgy félti hazáját, mint Vásárhelyi András Cantilénája. Országa sorsáért mondott imája a magyarság aggodalmát a kereszténység egyetemes ügyévé nagyítja: ,,kérem az Istent a keresztények érdekében, hogy a tatárok ne jöjjenek''. Legendájában történelmünk nagy eseményei (titkon táplált szövetségek) szolgálnak élete hátterréül. A legendaírók alázatosságát Ottokár cseh király és Anjou Károly kezének visszautasításával domborítják ki, békeszeretetét pedig az atyja és bátyja közötti civódás megszüntetésével; remeg a tatárok közeledtének hallatára, de maga csak népét félti; ami ôt illeti, szinte várja, hogy Krisztusért vértanúságot szenvedhessen. Vigasztalja anyját, harcba szállt apjának megjósolja a jövendôt, az osztrák herceg elleni csatából gyôzelmesen fog hazatérni a király. Betegek, nyomorultak, megaszottak, nyavalyások tôle várták segítségüket. Munkásemberek: a dáni pintér, a zsugorodott kis Pinka, a vak Neste, a dagadt arcú német Ölse, a váci szabó, az ördöngös somogyvári Márton, a balgatag bíró felesége, az aranyfonó Méza; nemesek: a köszvényes kátai Petri, a német fogságban torony mélyén szenvedô Alexander úr, a szemfájós nyitrai ispán; asszonyok: a szerelemben megôrült Erzsébet, berekedt hangú kantrixok, a megyeri asszony, kit ura ölében vitt Margit sírjához; pogányok: vaksi lovával szomorúan ügetô kun, ki megígéri, hogy keresztény hitre tér, ha a lova visszanyeri félszemét. 3. Szent Margit lelkivezetését gyóntatója, Marcellus, ,,prelatus et confessor suus'' vette kezébe, francia műveltségű tárházából friss gondolatok és eszmék világa mellett az új devóció felé fordította lelki lánya tekintetét. Szent Ágoston elvei szerint építi fel tanítását: Dei amor, Dei timor, Isten szerelme, Isten félelme, két mágnes, amely a zárdái bolyongásban a kegyelem útját irányította. Ha nem volt is oly nagy mestere a misztikának, mint a utolsó Árpádházi király III. Endre lányának, Erzsébetnek (1292-1338) lelkivezetôje, Suso Henrik, a XIV. század nagy domonkosa (meghalt 1366-ban), mégis meg tudta játszani mindazokat a húrokat, amelyek Margit lelkébôl a mennyei édesség mosolyát csalták ki. Szent Margit lelkiségét a XIII. században szervezkedô liturgia szenteket nevelô álláspontjából kell néznünk. A dominikánus rend a szabályozott kanonokok életideáljával rokonszenvezett, amely szerint a zsoltári dicséret vecsernyék, veternyék, az életszentségre vezetô út lépcsôit alkotják. A kórusima gyakorlása Szent Margit vallásos gyakorlatának tengelye: ,,Áll vala karban siralmakkal, nagy imádságokban, némikoron imádkozik a szent Kereszt oltára elôtt a karban, némikoron az ô titkos imádkozóhelyén a karban''. Önmegtagadási gyakorlatai liturgikus színezetűek: a zsolozsmamondás közben hol állnak, hol ülnek a szerzetesek, ô ezt a szokást még magánájtatosságába is bevitte: ,,Krisztusnak kínját hallgatja vala nagy ájtatossággal és siralommal lábon állva''. Legendájában sűrűn elôforduló veternye, vecsernye, completa, zsolozsma, kar stb. oly fogalmak, amelyek a sokszor egymásután ismételt imák vésôjén keresztül marták be magukat Szent Margit lelkébe. Dominikánus lelkiség a liturgikus imából kél szárnyra. Szent Margithoz a szentágostoni ideál áll legközelebb, a premontrei kanonokokhoz lelki kapcsolat fűzi; halála után a Nyulakszigeti ôslakók, a ,,prépostok szerzetbeli szórorok'' sietve tesznek tanúságot jámborsága mellett, önsanyargató szigorát, önmegtagadását a dominikánus kegyelemtan irányítja. Gyóntatója sokat beszélhetett a kegyelem átalakító erejérôl, hisz a ,,gratia'' a túlságos magabízást volt hívatva kiölni; ehhez volt szükség a szünet nélkül való imára. Ájtatossága az apostolkodásban élt tovább, így az Isten megismerése nem elvont lépcsôkön, hanem a jámborság gyakorlati művelése által jutott elôbbre, miközben bôkezűen osztogatta, amit átélt, ,,mind megépültenek vala az ô nagy tisztes erkölcsében''. A neki nyújtott tanítás, az Isten édes megismerésére törekvô tökéletesség lényege a legôsibb latin legendából világlik elô. Nincs benne semmi a XIV. századi spekulatív miszticizmusból; Humbert de Romans, Hugues de St. Cher, Thomas de Cantimpré tanainak visszhangja alkották Szent Margit lelkivezetésének alapelveit. Imái nem megfogalmazott szövegek, hanem érzések szárnyalása a Végtelen felé. Nem is tudta ezeket másnak elmondani, hiába kérdezte ôt Ipoly gróf lánya, Judith asszony: ,,mit imádkozol?'' csak elmosolyodott és továbbment. A középkori misztika nagy élményét valósította meg: egyesüljünk már a földi életben Krisztussal. Ájtatosságait térdhajtással, veniával, leborulással fokozza, hű tanítványa Szent Domonkosnak, ki az imát kísérô külsô cselekedeteknek nagy fontosságot tulajdonított, akárcsak Ulrich von Strassburg, ki szerint a ,,cselekvô ima'' megérinti a lelket és növeli a bizalmat. Lelkiatyjának álmában aranybetűkkel írt könyv jelenik meg, amely a domonkos tökéletesség lényegét zárta magába: ,,Istent szeretni, önmagát megutálni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni''. Meglepô hasonlóságot mutat ez a mondás Laurent d'Orléansnak, Szent Lajos fia részére írt Somme le Roy könyvének elsô sorával: Minden bűn az önszeretetbôl születik és minden erény az önfeláldozásból sarjad. A királyi gyóntatóknak a középkorban megvoltak a maguk kézikönyvei, amelyek a szükséges utasításokat megadták. A francia devóció befolyása csak erôsödött Johannes Vercellensis párizsi lektor, olasz domonkos generális magyarországi látogatása alkalmával, kinek Szűz Máriáról szóló, kéziratban ma is meglévô beszédeibôl egyet-kettôt esetleg nálunk is elmondott, igy Marcellus révén Margit lelkét is megérintette az új Mária-kultusz szelleme. Ne felejtsük el, magyar domonkosaink jól ismerték a külföldi apácák életét és nyugatias devócióját. A stigmatizált Stommelni Krisztinát, Szent Margit életében Párizsba menet, Magyarországi Salamon is meglátogatta, elbeszélgetett vele, sôt furfangos módon a mindenki elôl féltve rejtett sebhelyeket is sikerült megnéznie. Szent Margitnak Istennel való egyesülési élménye oly fokot öltött, hogy a lelkében lejátszódó eseményt már nem is tudta elmondani. Imáiban való elmélyülése önkívületig fokozódott, se lát, se hall, derűs mosollyal csak azt fájlalja, hogy kevés ideig volt ebben az állapotban: ,,Gerjedez vala e nemes szent szűz szerelemnek tüzével és meggyulladozván imádkozik vala szüntelen''. Imádsága keserű nyögéssé, csuklássá, siralmas szózatokká válik, amely néha önkívületi állapot fokát éri el, teljes erôvel átéli az üdvtörténet skáláját. Egyesülését misztikus jelek kísérik, kitalálja a titokban fogant gondolatokat: Budafelhévizi Donát úr lánya szívében fészket vert indulatokat szemére olvassa, Ajkai Péter úr lányának, a szegény szívbajos Alinkának is ,,megmondá valamit gondolt vala e szóror'', a titkon szép ruhákon ábrándozó Petronilla szórornak hiú gondolatait szétoszlatja. Édességes érzés ömlik el ajkán, teste fénylik, mint mennyben megdicsôülteké; mikor megkorbácsolta magát, ragyogott a szoba körülötte. Halála után is olyan fénylô volt arca, hogy ezt Fülöp érsek a föltámadás zálogának vette. Halálát a csodákon kívül az üdvözült lelkek mennybemenetelét hirdetô jelenségek kísérik: Péter gyôri lektor álmában ,,meghalt a bárány'' szózatot hallja; nemcsak teste fénylik, de sírja is csodálatos illattal illatozik. 4. Szent Margit erénye és állhatatosságának érdemét növeli, hogy földi szépségét legyôzve, elôkelô külseje tudatában semmisült meg Isten elôtt. A magyar legenda apácás szűkszavúsággal, a fellibbenô fátyol mögött csak annyit vesz észre hogy ,,igen szép szűz testtel'', ki királyokat igéz meg, ,,annyira ragadtaték el a cseh király Szent Margit asszonynak szépségében''. A latin legendák nem annyira tartózkodók, mint a szemérmes kéz írta magyar életrajz. A latin próza megengedte csinos fordulatokkal szórják tele életrajzát: piros rózsa színe borította arcát, szépségével minden emberi tekintetnek bájos és kedves látványt nyújtott annyira, hogy fényességes szépségét mindenki csodálta. Szent Margit tisztelete nemcsak a zsolozsmák ritmusában és szent énekek melódiájában tört utat magának a külföldi lelkiségnek (vox ecclesiae) Magyarország felé forduló érdeklôdésében, az ábrázoló művészet is bôkezűen rótta le tiszteletét a magyar szent elôtt. A szentképeken látható jele a fekete kapás, dömés fehér ruha. Derűsen illatossá teszi ezt a Szent Margit kezében levô liliom, bearanyozza a fején csillogó királyi korona, amely az egyszerű klastromok mélyén az idegen szerzetesek elôtt is hangosan hirdette: Szent Margit a tatárokat megállító IV. Béla királynak hithű lánya volt. Külföldön sok szép ábrázolása fordul elô. Az Anjou-liliom nápolyi árnyékába került Mária királykisasszony, V. István magyar király lánya, a Donna Regina-templom falaira festtette törékeny alakját. Olaszország mindig megértô rokonszenvvel hirdette magyar származását, Assisiben Szent Lajos toulousei püspök mellé festik, a firenzei Chiesa e Convento di S. Maria Novellában XIV. századi ábrázolás hirdeti magyar származását. A trevisói Chiesa di S. Niccolo képe királyi származásának ilénk tudatáról tesz tanúságot, midôn a kép mellé mestere odaírja: Beata Margareta Regina Ungariae Ordinis Fratrum Predicatorum. Ragusa szószékén Szent Margitot ábrázoló fafaragás a magyar gondolatnak dalmát tengerpartot végigsimító áldásáról beszél. A londoni British Museum 1473-ból való fametszete rendkívül hasonlít a magyar példányhoz, itt is kettôs apostoli kereszt árnyékában találjuk a magyar királylányt. Személye Beato Angelico ecsetjét éppúgy megragadta, mint Bartolomeo di Pietró-jét, ki a perugai templom hatalmas üvegfestményén örökítette meg alakját. Róma is ôrzi emlékét, a Santa Maria sopra Minerva egyik pillére felett két putto közül mosolyog koronás arca. Svájcba is eljutott tisztelete, alakja szelíden húzódik meg a csendes templomok magyar szentet ölelô homályában. A berni dominikánus ún. ,,francia templom'' gótikus ívei alatt, Szent Domonkos-rend szentjei között is megtaláljuk képét, amelyet 1495-ben készített egy ,,szekfűs mester''. A magyar címer mezejében büszkén emelkedik az apostoli kettôs kereszt, hármas halom zöldjébôl kiszökve, fölötte a magyar királyság arany koronája. A weeseni apáca klastrom XVIII. századi oltárképén ugyancsak megtalálhatjuk IV. Béla magyar király lányát. Tisztelete tehát nemcsak a himnuszok szárnyán kelt túl a Kárpátok- övezte magyar provincián, szeretettel csókolták színekbe a Nyugat védelméért önmegtagadást és engesztelést sugárzó arcát francia, olasz és német mesterek; alakja alá szeretettel fűzték oda a magyar címer hármas halmából kiemelkedô apostoli kettôs keresztet. 5. Nénjének, Szent Erzsébetnek irgalmasságából is sokat örökölt Margit. Kedves önfeláldozással a betegségben ,,nyögdicsélô szóroroknak bort hevít vala, némelyiknek ruhát melegít vala''. A szegénység gyakorlását tekintette az Istenhez való közeledés eszközének. Mindenben a Szegénység szeretôje: kapája, ruhája ó és szakadozott, foltoktól borított, palástja hitvány, véluma avult, saruja elnyűtt. Szegényes külseje, szép arca, misztikus érzésektôl fűtött teste mögött azonban ott van az ember, a magyar leányzó, ki aggódik, ,,félti vala az ô egy méhben feküdt vala atyafiának, István királynak halálát, kinek halálára igyekeznek vala és igen keményen üldözik vala.'' Nem volt benne ciliciumos ridegség, nem egyszer ,,szemérmesen elmosolyodik vala''. Fájdalmában a gótikus lélek idegizgalmai nem öltenek jajveszékelô sopánkodást, hisz ô Krisztus szenvedésének minél tökéletesebb átélésére törekszik. Életének középpontja a kereszt, jámborságát új erôvel megtöltô változhatatlan változatossága. A szenvedés ereklyéinek valóságos Sainte Chapelle-jévé magasztosítja klastromát: a nagypénteki keresztimádás szertartását mindennapos gyakorlattá avatja. A Szent Kereszt oltára elôtt imádkozik legszívesebben, utolsó óhaja, hogy itt is temessék el. Szent Margit korában felkent királyok mentek mezítláb Krisztus koronájának egy-egy tövise elé, kereszttiszteletével ô is a nyugati nagy Passió-gondolat magyar képviselôje lett. * * * A magyarság csodálta benne az önfeláldozó szentet, szerette a királylányt, tisztelte a sancti reges, progeniti nostri, szent király elôdök sarját. Lelkendezve örült a magyar királykisasszony dicsôségére szerzett énekeknek és legendáknak, amelyekre ma már nemcsak a szűk haza, hanem a világegyház hódolata zengi rá az áment.