Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Varga László A rohanástól a lélek nyugalmáig Ima és imádkozók Cassianus Eckhart mester Lisieux-i Szent Teréz Teréz Anya Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Ajánlás Bevezetô 1. Hogyan imádkozott Jézus? 2. A nyolc bűnforrástól a lélek nyugalmáig (Johannes Cassianus) 3. Az ima és a munka egysége. ,,A lelki jó érzéstôl a lelki érettségig'' (Eckhart mester) 4. A kis út, út mindenkinek (Lisieux-i Szent Teréz) 5. Calcutta a szívünkben van (Teréz Anya) ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv szöveghű elektronikus változata. A könyv 2002-ben jelent meg a ,,Szent Imre Öröksége'' Ifjúsági és Szociális Alapítvány gondozásában az ISBN 963 204 996 9 azonosítóval, a Szent Imre Öröksége Kiskönyvtár második köteteként. Az elektronikus változat a könyv szerôje, Varga László engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog az szerzô tulajdonában van. A könyvben szereplô képeket (kivéve a címoldalt) 256 vagy annál több színű képernyôbeállítás mellett lehet csak torzításmentesen megjeleníteni. Ha ennél kevesebb szín van definiálva, állítsa át a képernyôt legalább 256 színre és indítsa újra a programot. A könyv képei: Krisztus és János (1310 körüli színes faszobor), Walafried Schönle OSB testvér a beuroni Szent Márton-apátságból, Hager Ritta Munkácsy-díjas textilművész Szimbólumok Szent Margithoz című vegyes felvetésű gobelinje, Lisieux-i Kis Szent Teréz, Teréz Anya. A nyomtatott könyv beszerezhetô és a ,,Szent Imre Öröksége'' Ifjúsági és Szociális Alapítvánnyal kapcsolatos levelezési cím a következô: Szent Imre Öröksége Ifjúsági és Szociális Alapítvány 7400 Kaposvár Dr. Kovács S. Gy. u. 2. Tel/Fax: 06-82-512-394 E-mail: szimalapűaxelero.hu ======================================================================== Ajánlás Varga László atyának, kedves barátomnak A fôparancs című lelkigyakorlatos könyve folytatását olvasva elemi erôvel mozog bennem a tíz szűzrôl szóló minap olvasott evangéliumi rész. A balgák egyet tehettek volna. Nem mennek sehova, hanem vállalják mulasztásukat a vôlegény, Jézus elôtt. Talán nem volt ez korábban sem másképp, de a ma Egyházának különösen fontos kérdése -- amikor úgy tűnik, lámpásaink kialvóban vannak --, menjünk-e mindenféle árusokhoz, fényt és meleget adó olaj után keresgélni, vagy maradjunk ott Krisztus mellett -- vállalva, hogy kiderül szegénységünk, balgaságunk. Hiszen ez az egyetlen lehetôségünk, hogy magától a vôlegénytôl kapjunk olajat, attól, aki szeret minket, aki betakarja sebeinket, s aki azt akarja, hogy mindnyájan együtt világítsunk azon az úton, amelyen Ô közeledik az emberiség felé. László atya válasza erre a kérdésre egyértelmű. Azért olyan felszabadító ôt hallgatni, és olvasni írásait, mert nem mozdul el Krisztus mellôl, aki az igazi vôlegény. Szegényen és balgán, üres mécsessel áll Krisztus mellett. Nem akar másnak látszani, mint ami. Így lesz az a fény, melyet ránk áraszt, Krisztus olajának fénye. Akik élôszóban hallgathatták László atya elmélkedéseit, bizonyára nagy örömmel veszik kezükbe ezt a könyvet, de számunkra is, akik olvasói vagyunk sorainak, nagy élmény az élôszó frissessége, mely könyvének minden lapjáról átsugárzik. Ez a frissesség nemcsak a beszélt nyelv elevenségébôl, hanem a megélt hit erejébôl is fakad. Egyszer egy beszélgetés részese lehettem, ahol egy bencés apát -- a korai szerzetesség avatott kutatója -- azt vetette fel: milyen érdekes, hogy az Egyház története során mindig egymás mellett élt az igaz hit spekulatív keresése és megfogalmazása, valamint az imádkozó ember hitének tisztasága. S bár az imádság emberei gyakran nem olvastak dogmatikus teológiát, mégis ugyanaz a hit él és adódik tovább általuk is. Ezek a biztos hitérzékkel megáldott imádkozók jutottak eszembe László atya könyvét olvasva. Újra átéltem, milyen pontosan fordítja le régi és modern szentek meggyôzôdését mai hallgatójának nyelvére, biztosan választva meg minden keresztezôdésben -- ahol eltévedhetne -- a helyes irányt. Az a mód, ahogyan Cassianus vagy éppen Kis Szent Teréz nyomán haladva egy sebész precizitásával tárja fel legbensôbb életünk törékenységét, fájdalmas titkait, miközben egyetlen pillanatra sem marad kívülálló szemlélôje annak, amit lát, újra és újra arra késztet bennünket, hogy nézzünk szembe életünk igazi valóságával, azzal a szeretettel és reménnyel, melyet maga Isten helyezett el bennünk. László atya lelkigyakorlatos könyve a leglényegesebbre irányítja figyelmünket, arra, amibôl ô is mindennap táplálkozik -- az imádságra. Bátorságot önt belénk, hogy üres kézzel merjünk odaállni Jézus elé. Megtanít arra, hogy mindent várjunk Jézustól, mindent, azaz végtelenül többet, mint amit el tudunk képzelni. Mert Isten Jézusban önmagát adja nekünk végtelen szeretettel, s ez a belénk költözött isteni szeretet árad környezetünkre. Elég csak egy pillantást vetnünk Eckhart mesterre vagy Teréz Anyára, de akár László atya életére is, hogy lássuk, az imádkozó ember élete nagyon is tevékeny élet. Tevékeny, de nem rohanó élet, mert a szeretetet, mely másokra árad, nem önmagából meríti, hanem Istentôl kapja, s ezért sokszor nem is tud róla, mi minden történik általa. Köszönjük László atyának, hogy könyvében és életével nekünk adja azt az öt kenyeret és két halat -- ami ráadásul még csak nem is az övé --, s engedi, hogy Jézus megáldja és végtelenül megsokszorozza ôket. Szeretettel ajánlom mindenkinek László atya könyvét, aki nagy mesterek nyomán az imádság ,,kis útját'' akarja járni Jézussal. 2002. november 11-én, Szent Márton ünnepén. Nádai Fidél bencés ======================================================================== Bevezetô 1983 óta tart lelkigyakorlatokat Michael Marsch domonkos atya Magyarországon. Az évenként visszatérô találkozások átalakították szemléletmódomat, lelkiségemet, önmagammal és Egyházammal való kapcsolatomat. Szerettem volna közkinccsé tenni az ott kapott ajándékokat. A tôle hallottakból jegyzetek, vázlatok és lelkigyakorlatok születtek. Ez a könyv a kaposvári Szent Imre- templomban 2000. augusztus 3--4--5-én elhangzott lelkigyakorlat elmélkedéseinek írásba öntött változata. Köszönet Michael Marsch atyának, aki mindehhez hozzájárult, valamint azoknak, akik munkájukkal, szaktudásukkal és adományaikkal lehetôvé tették a Szent Imre Öröksége kiskönyvtár második kötetének megjelentetését. 2002. november 5-én, Szent Imre Ünnepén. A szerzô ======================================================================== 1. Hogyan imádkozott Jézus? {kép} ,,Te bennem, én benned.'' Áldalak téged, Atyám, hogy elküldted a Szentlelket, áldalak téged, Atyám, ezért a lelkigyakorlatért, áldalak minden ajándékért, amit kiosztasz közöttünk. Jöjj, Szentlélek, töltsd el szívünket az Igazsággal, Jézus Krisztussal! Ámen. * * * Nagyon sok szomorú, szétesett, zátonyra futott keresztény élet van. Ennek egyik oka, hogy nem imádkozunk. Állandóan kifogást keresünk az ima ellen. Olyan korban élünk, amikor mindent a hasznosság oldaláról közelítünk meg. Nincs idônk másra, csak azzal foglalkozunk, ami hasznos. Nagyon gyorsan tudjuk bizonyítani önmagunknak, hogy az ima tulajdonképpen nem is hasznos. Elvesztegetett idônek tartjuk. Az elsô, amit abbahagyunk, az nem a szeretet, nem az erények gyakorlása. Azokat még próbálgatjuk, mert tudjuk pontosan, hogy mennyire fontosak. Az elsô, amit abbahagyunk vagy megrövidítünk, az az ima. Mindezek mélyén kicsinyhitűségünk rejtôzik. Fölmentést keresünk. Ezek között az elsô: ,,Annyi feladatom van, hogy nekem erre nincs idôm.'' A következô kifogás: ,,Bár akarok imádkozni, idôt is szánok rá, de mindig közbejön valami.'' Amikor nekiállok imádkozni, mindjárt eszembe jut, hogy mit kellett volna megcsinálnom, mi az, amit (például otthon) el kellett volna végeznem. ,,Abba kell hagynom az imát, mert ezt sürgôsen meg kell csinálnom.'' Mindig közbejön valami: az ötleteink, a félelmeink, a programjaink. Ilyenkor az elsô, amit megrövidítünk vagy átteszünk máskorra, az az imaidô. A másik kifogás: nem tudjuk, hogy mit imádkozzunk. Gyerekkori imáink, amelyeket tanultunk, már nem igazán illenek hozzánk. Az imakönyveink stílusa is gyakran idegen. Például azok az imák, amelyeket hercegek, püspökök, érsekek fogalmaztak meg a 15., a 16. vagy a 17. században. ,,Hogyan imádkozzam én ezt el?'' ,,Miért mondjam el azokat az imákat, amelyeket a szentek írtak le?'' Problémázunk, hogy elôre megfogalmazott imát mondjunk vagy szívbôl jövôt. Van, aki ellenzi a spontán imát, mert felszínesnek tartja, más a kötött, az elôre leírt imát veti el. Az eredmény mindig ugyanaz: nem imádkozunk, vagy csak nagyon keveset, mert nem tudjuk eldönteni, melyiket részesítsük elônyben. Újabb kifogás: ,,Nincs erôm imádkozni.'' Vagy egyszerűen azt mondom: ,,Én nem tudok.'' Nagyon gyakran mentjük fel magunkat azzal is, hogy ,,a többiek sokkal jobban tudnak imádkozni, mint én''. Azért nem imádkozunk a közösségben, mert összehasonlítjuk magunkat a másikkal. Azt mondjuk, hogy ,,ô csodálatos imádkozó. Én nem tudok megszólalni, gombóc van a torkomban.'' Ezért aztán nem is imádkozunk. Abbahagyjuk az imát akkor is, amikor úgy tűnik, hogy ,,Isten nagyon távol van a hétköznapjainktól. Vasárnap, a misén még úgy-ahogy találkozhatunk vele -- bár nem mindig van megtapasztalásunk --, de Isten a hétköznapjainktól nagyon távol van.'' Azokhoz szinte semmi köze. ,,Nincs köze a pénztárcámhoz, az üzleti kapcsolataimhoz, a munkámhoz, a vállalkozásomhoz, nincs köze a mosógépemhez. Isten távol van. Akkor hogyan imádkozzak?'' ,,Nem vagyok szerzetes, nem tettem fogadalmat arra, hogy naponta három órát imádkozzak. Inkább nem is imádkozom, vagy csak nagyon keveset.'' Az eredmény: szép lassan leszoktunk arról, hogy imádkozzunk. Fáradozunk, dolgozunk, és senki nem köszöni meg. Reggeltôl estig minden egyhangú. Belefásulunk abba, amit teszünk. Úgy tűnik, az Isten sem hálás, pedig szorgalmas, rendes, jó keresztények akarunk lenni. Ezer gond, csalódások, sikertelenségek, félreértések, a megértés hiánya, a barátságtalan idô, a fáradtság, a betegség... Mind-mind kibúvó, hogy miért nem kell nekünk imádkozni, vagy miért kell csak nagyon keveset, röpimákat, fohászokat mondanunk. Annyira el vagyunk foglalva, hogy értelmetlennek tűnik választ keresni még arra is, hogy ,,egyáltalán miért imádkozzunk?'' Hiszen ennek nincs látszata. Ha elmosogattam, ha kitakarítottam a szobámat, vagy válaszoltam a hivatalos levelekre, annak mindjárt van látszata. De annak, hogy imádkoztam 5 percet, 10 percet, fél órát, annak semmi látszata nincsen. Vagyis nincs értelme imádkozni. Annak, hogy nem imádkozunk, nagyon sokszor az Istennel szembeni csalódottságunk az oka. Azt képzeljük, hogy Istennek meg kell valósítania mindazt, amit mi fontosnak tartunk, amit kérünk tôle. Ha nem, akkor vitatkozunk, panaszkodunk, és abbahagyjuk az imát, mert nem tetszik az Isten stílusa. Az imáról néhány fontos szempontot mindenkinek tudnia kell. Az elsô: az imában mindenki kezdô, a szentek is. Hiába imádkozik már 10-20-30 éve. Aki igazán imádkozik, az tudja, mennyire kezdô, hogy mennyire nem tud jól imádkozni. A második: senki sem tud a másiknál jobban imádkozni. Isten nem állított fel imamércét: ,,Vannak a jól imádkozók, meg a gyengébbek.'' Ezért nem kell besorolnod magadat, hogy te melyik vagy. Senki sem tud a másiknál jobban imádkozni! Isten elôtt minden ima kedves. Ô nem úgy mér, mint mi. A harmadik: Isten mindenkinek a szívébe helyezte az ima utáni vágyat. Mindegyikünk egyedi és különös imádkozó. Ô mindannyiunkat meghívott arra, hogy válaszoljunk a szeretetére. Az imánk ezért válasz az Isten szeretetére, Isten hívására, Isten szavára, Isten igéjére. Kibúvóinkat, érveinket, önigazolásunkat Isten átlépte azzal, hogy a szívünkbe helyezte a Szentlelket. A Szentlélek pedig mindegyikünk szívében vágyat ébreszt az ima után. Mindegyikünkben ô imádkozik. Ô vezet minket akkor is, ha nem tudunk imádkozni, ha értelmetlennek tűnik az ima, vagy azt gondoljuk: ,,Na, most már tudok imádkozni.'' Mindig a Szentlélek vezet bennünket. Ezért a negyedik szempont, hogy az ima soha nem a mi teljesítményünk, nem emberi bravúr. Szent Pál ôszinte, és bevallja ezt a tehetetlenséget, pedig nagyon jól tudott imádkozni. Kívülrôl tudta a zsoltárokat, ismerte a Szentírás imádságait, és a saját szavaival is tudott imádkozni. Betöltötte a Szentlélek, mégis azt írja: ,,Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mit kíván a Lélek, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.'' (Róm 8,26--27) Az ima tehát a Szentlélek munkája bennünk. Engedjük meg, hogy Isten megérintsen a Szentlélek által minket, mert a Szentlélek ismeri a mennyei Atya tervét életünkre vonatkozóan. Az ötödik megjegyzés: Isten a hétköznapi élet eseményei és szükségletei által tanít minket imádkozni, azon keresztül, ami történik velünk. A hatodik szempont, amit jó tudni: az ima annyira hozzánk tartozik, mint a lélegzetvétel vagy a szívdobogás. Ezeket se mi végezzük, hanem történnek velünk. A Szentlélek akkor is imádkozik, amikor én nem sóhajtozom, nem fogalmazom meg az imámat. Ott van bennem a Lélek, és imádkozik. Fontos, hogy bekapcsolódjak, fontos, hogy megengedjem, hogy általam is imádkozzon, de akkor is végzi, akkor is működik, amikor ez nem tudatosul bennem. Úgy, mint a lélegzetvétel, mint a szívdobogás. A hetedik szempont: az imát csak az imádkozás által lehet megtanulni. Senki nem fogja megtanulni, ha nem kezdi el. Ahogy a gyermek járni tanul, lépésrôl lépésre. Nem kell állandóan emlékeztetni az Atyát, ô tudja, hogy mi jó nekünk. ,,Még mielôtt kérnétek, a mennyei Atya tudja, hogy mire van szükségetek.'' (Mt 6,8) Ennek ellenére azt mondja Jézus, hogy ,,kérjetek!'', mert ezzel kifejezitek a legfontosabbat: a bizalmat. Amikor kérek, ,,bízok Istenben, tôle várok segítséget, tôle várok ajándékot''. Ugyanakkor a Szentlélek arra is indít minket, hogy bekapcsolódjunk Isten tervébe. Ne csak a saját ötleteinket mondogassuk: ,,Legyen úgy, ahogy én akarom, a te dicsôségedre, Istenem!'', hanem próbáljuk meg megérteni Isten ránk vonatkozó tervét. A Szentlélek ebben is hatékonyan segít. Tanít napról napra, hogy megértsük az ô jelenlétét, hogy befogadjuk, és örüljünk neki. Jézus megígérte, hogy velünk marad a Szentlélek által. Ô itt és most bennünk és velünk imádkozik az Atyához. Néhány szentírási helyen keresztül szeretném megvilágítani, hogyan imádkozott Jézus. Amikor a tanítványai odamentek hozzá, hogy tanítsa ôket imádkozni, akkor elmondta nekik a Miatyánkot. Ez az egyik leggyönyörűbb, leghatékonyabb ima. De hogyan imádkozott ô? Hogyan imádkozott Jézus az Atyához? Milyen kapcsolat volt Jézus és az Atya között? Jézus a Szentlélek által benned él, és általa az Atyával kell párbeszédet folytatnod. Ô nem váltott stílust, nem akar másfajta imát kitalálni. Ahogyan Ô imádkozott annak idején az Atyához, ugyanúgy akar benned is imádkozni itt és most. Jézus imáinak a lényege: GYERMEKI BIZALOM AZ ATYA FELÉ. TELJES ÖNÁTADÁS AZ ATYÁNAK. TELJES MEGDICSÔÍTÉSE AZ ATYÁNAK. Jézus életében mindig az Atya a fontos. Akiket a Szentlélek meghív imádkozni, akik meghallják ezt a hívást az imára, akik megtanulnak Jézustól imádkozni, azok eljutnak az Atyáig. A Miatyánk is így kezdôdik. Elôször az Atyát szólítja meg. Jézus Máriától tanult imádkozni, akinek az imádsága beleágyazódott a zsinagógai, a zsidó liturgikus gyakorlatba. Jézus leggyakoribb imái a zsoltárok voltak. Nem csak azok, amelyeket a Szentírásunkban találunk. Ezeken kívül is sok zsoltár volt a zsidó hagyományban, amelyek a századok, évezredek alatt csiszolódtak ennek a népnek a hitében, amelyeket Jézus is imádkozott. De most azokat a részeket vesszük, ahol Jézus elkezd imádkozni. Az elsô ilyen szentírási hely Máté, illetve Lukács evangéliumában olvasható. Jézus elküldi a 72 tanítványt, és azt mondja nekik: ,,Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket.'' (Mt 10,8) A tanítványok elmennek, és nagy lelkesen jönnek vissza. Elmondják, hogy ,,a te nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk''. (Lk 10,18a) Ekkor Jézus azt mondja nekik: ,,Láttam a Sátánt: mint villám bukott le az égbôl... Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben.'' (Lk 10,18b. 20) Utána ezt a történetet Lukács így folytatja: ,,Abban az órában Jézus fölujjongott a Szentlélekben és így szólt: >>Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elôl, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.<<'' (Lk 10,21--22) Ebben az imában a Szentlélek az Atya szeretetének a megnyilvánulása. Ôbenne ujjong fel Jézus, az ô erejével űzik ki a tanítványok az ördögöket, és támasztják fel a halottakat, és az Atya ôáltala nyilatkoztatja ki Jézust azoknak a kicsinyeknek, akik rászorulnak szeretetére. Az Atya Isten országának titkát, magát Jézust nyilatkoztatja ki a kicsinyeknek. ,,Az Atya mindent átadott nekem'' -- mondja Jézus az imájában. A Szentlélek az, aki által az Atya és Jézus kölcsönös szeretetüket kinyilvánítják. Az Atya mindent átadott a Fiúnak, a Fiú mindent visszaadott az Atyának, és ez gyermeki bizalomban történt a Szentlélek által. Ez az elsô ima, amit az evangéliumok följegyeznek Jézusról. A mindent odaadás imája, a GYERMEKI BIZALOM IMÁJA. Jézus teljesen ráhagyatkozik az Atyára. Ez a bizalom egészen a haláláig megvan. A kereszten is ezt imádkozza: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' (Lk 23,46) Mi is a kicsinyek közé tartozunk. Azok közé, akiknek az Atya kinyilatkoztatta országának titkát: Jézust. Ezt nem érdemeltük ki, ezt ingyen kaptuk a hit és a keresztség által. A Szentlélek által mi is ugyanolyan bensôséges kapcsolatban lehetünk az Atyával, amilyen bensôséges kapcsolatban van Jézus az Atyával: fölujjong a Szentlélekben, az Atyát szólítja meg gyermeki bizalommal, és az Atyát nyilatkoztatja ki. Amikor elkezdünk imádkozni, akkor a Szentlélek minket is ebbe a gyermeki bizalomba visz. A másik ima hasonló ehhez. Jézus odaér Lázár sírjához. ,,Égre emelte tekintetét, és így imádkozott: >>Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldöttél engem.<<'' (Jn 11,41--42) Jézus köszönetet mond azért, ami majd történni fog. Nem késôbb köszöni meg, hogy Lázár föltámadt, hanem már elôre hálát ad azért, hogy föl fog támadni. A Szentlélek jelenléte abból ismerhetô fel, ahogyan Jézus a sírhoz közelít. Könnyekre fakad. A körülötte állók kommentálják, hogy miért sír. ,,Nézzétek, mennyire szerette ôt!'' -- olvassuk a Szentírásban. (Jn 11,36) A bibliakutatók azonban azt állítják, hogy itt nemcsak a fájdalom könnyei hullanak, hanem az öröm könnyei is. A Lázár feltámasztása fölötti öröm könnyei. Öröm afölött, hogy az Atya megdicsôíti a nevét, öröm afölött, hogy hinni fognak az Atyának. Még mielôtt föltámadt volna Lázár, Jézus a Szentlélek által már elôre megköszöni az Atyának mindazt, ami történni fog, hogy higgyék: az Atya küldte ôt. Ezáltal az Atya fog megdicsôülni. Ez a TELJES ÖNÁTADÁS IMÁJA. Még nem támadt fel Lázár, de Jézus már átadja mindenét az Atyának, és tudja, hogy az Atya meg fogja hallgatni, tudja, hogy az Atya föl fogja támasztani Lázárt. Ez a teljes önátadás megszünteti a halál hatalmát Lázár fölött. Mindez Jézus föltámadásának is az elôképe. Jézus föl akarja támasztani a körülötte állókban a hitet, hogy az Atya az élet Ura, hogy az Atyának minden fölött van hatalma. A harmadik hely, ahol Jézus imáját megismerhetjük, a fôpapi ima (Jn 17. fejezet). Hogyan imádkozik itt Jézus? A fôpapi ima az eukharisztia, az oltáriszentség alapítása után következik. Az egész üdvtörténet teljességét tartalmazza a teremtéstôl egészen a megváltásig. Ezzel kezdi: ,,Atyám, elérkezett az óra.'' (Jn 17,1) Elérkezett a megtestesülés gyümölcse, az idôk teljessége, az új teremtés, elérkezett az örök élet. Mi ez az örök élet? ,,Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.'' (Jn 17,3) Ezért imádkozik. Itt is az Atya a középpont, akit meg akar ismertetni. Megismerni ôt nemcsak azt jelenti, hogy hitben igaznak tartjuk és elfogadjuk ôt, hanem azt is, hogy átadjuk magunkat az Atyának. ,,Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya.'' (Mt 11,27) Itt az ismerni vagy megismerni azt jelenti, hogy senki más nem adta így át magát az Atyának, mint a Fiú, és fordítva is. Akiben a Fiú benne van a Szentlélek által, az ugyanezt az önátadást és gyermeki bizalmat élheti az imájában és a hétköznapjaiban. Jézus imádsága a kereszten folytatódik. Ezek az utolsó imái, amelyek az evangélium teljes összefoglalását jelentik, az ô mély kötôdését az Atyához, és annak az örömhírnek a kinyilvánítását, hogy az emberek hihetnek az Atya szeretetében. Ez a szeretet határtalan, s Jézus ezt éppen a kereszten mutatja meg. Halála ennek a végtelen szeretetnek a jele. Az Atya kereszten való megdicsôítésében megmutatkozik Jézus alázata és az az újdonság, amit az ellenségszeretet és a megbocsátás jelent. A kereszten Jézus az ellenségeiért imádkozik: ,,Atyám, bocsáss meg nekik.'' (Lk 23,34) A megbocsátást is kimondja imában: ,,Még ma velem leszel a paradicsomban.'' (Lk 23,43) A latornak, a terroristának megbocsát, és megígéri neki, hogy üdvözül, hogy ott lesz vele az ô országában. Haláltusájában a 22. zsoltárt imádkozza: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem.'' Nagyon sokan ezt úgy értelmezik, hogy Jézust még az Atya is elhagyta. Ez teljesen lehetetlen. Tudjuk, hogy amikor a Szentírás egy zsoltárverset idéz, mindig az egész zsoltárt idézi, csak nem írja le végig, mert a hallgatók pontosan ismerték azokat. Jézus a kereszten a halála elôtt elimádkozta az esti dicséret zsoltárát. Ezt imádkozták pénteken délután 3 órakor a zsidók. Ez volt az ô vesperásuk. Jézus mielôtt meghal, a 22. zsoltárt végigimádkozza. Így kezdôdik: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem.'' Ha elimádkozod ezt a zsoltárt, akkor látni fogod, hogy ez egy gyôzelmi ének. Ezt imádkozza Jézus a kereszten. Idézek ebbôl a zsoltárból: ,,Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek ôt, Jákob minden utóda, magasztaljátok ôt! Félje ôt Izrael minden utóda, mert ô nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tôle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok elôtt, akik félik ôt. Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd ôt: >>Éledjen fel szívük mindörökre!<< Észbe kap és megtér az Úrhoz és leborul színe elôtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a királyi hatalom, és ô uralkodik a nemzeteken.''(Zsolt 22,24--28) Milyen ereje van mindennek, amikor a kereszten hangzik el! Ez az ima, AZ ATYA MEGDICSÔÍTÉSE, az önmagát teljesen átadó Fiúban. Ez a kiindulópontja annak a dicsôségnek, aminek soha nem lesz vége. A kereszten imádkozza el Jézus a 30. zsoltárt is. ,,Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!''(Lk 23,46. vö.: Zsolt 31,6) Ez is örömének. Itt is átadja magát az Atyának. Ebben a kiáltásban, hogy ,,Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!'', benne van az emberiség minden fájdalma. Azoké, akiket a bűn és a halál rabszolgává tett. Benne van minden ima. Az Atya minden reménységet meghaladóan válaszol ezekre a feltámadás és az örök élet által, itt és most. Ez a válasza Istennek az imáinkra. ,,Kérjetek és adnak nektek..., mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tôle.'' (Lk 11,9.13) Mindent odaadott a Fiúban. Még mielôtt kérnél bármit, ô mindent odaadott neked. A feltámadást és az örök életet, az üdvösséget itt és most. Az örök élet, az üdvösség itt nemcsak a halál utáni élet, hanem elsôsorban az, amit Jézus a fôpapi imában mond: ,,Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Isten, és akit küldtél, Jézus Krisztust.'' (Jn 17,3) Ez az üdvösség, ez az örök élet. Így válaszol Isten a mi kéréseinkre, a mi imádságainkra. Jézus imádságát meghatározta a zsidó nép liturgiája, imádsága. Ez a leggyönyörűbben és legmélyebben a zsoltárokban fejezôdik ki. Hogyan imádkozta Jézus, és hogyan imádkozhatjuk vele együtt mi is a zsoltárokat? Ô nem cserélte le Dávid zsoltárait, nem írt újakat. Pedig Dávid csak elôkép, Dávid csak király, Jézus pedig az Isten Fia. Mégis Dávid zsoltárait imádkozza. Ezek az imádságok több ezer éven át csiszolódtak. Az Istennel való mély kapcsolatnak a megnyilvánulásai. Talán ezért is hatékonyak ennyire mind a mai napig. Akik hittel és alázattal imádkozzák, új istentapasztalatot szerezhetnek a zsoltárokból. Nem egy szerzônek a művei, hanem egy népnek, egy népcsoportnak, törzseknek a közös énekei. A keresztények számára nehézség, hogy Jézus, aki az ellenségszeretetet hirdette, hogyan imádkozhatta az átokzsoltárokat. (Mert a zsoltárokban nagyon sok helyen átok van.) Néhány gondolatban megpróbálok válaszolni erre a kérdésre. Ma is nagyon sokszor prédikálnak az Egyházban az ószövetségi ítélô, büntetô Istenrôl. Ez az istenkép emberekre vezethetô vissza. Az egyházatyák azt tanítják, hogy az ellenség nagyon sokszor nem kívül van, hanem a szívünkben. Az ítélô, bosszúálló Isten a mi problémáink kivetítése. A vérszomjas Isten a bensônkben van, és nem sok köze van Izrael Istenéhez. Az átokzsoltárok pedig pont azt akarják, hogy megszabaduljunk ettôl a vérszomjas istenképtôl. Azt akarják, hogy ne ássuk bele magunkat ezekbe a gyilkos gondolatokba, amelyeket az ellenségünk iránt érzünk, hanem a zsoltárokat imádkozva mondjuk ki magunkból ezeket. A zsoltárok nem érzelgôsségbôl, nem kifinomult érzékenységbôl fakadnak, hanem abból az alapmeggyôzôdésbôl, hogy Istennek mindent ki lehet és ki kell mondani. Ezért mondják ki az átkot is. De nem átkozódnak, hanem csak rosszat kívánnak ellenségeiknek az imában, és pontosan ez által gyógyulnak attól a vérszomjas istenképtôl, amit a szívükben hordoznak. A zsoltárokban akkor is az Isten melletti szenvedélyes kitartásról imádkoznak, amikor körülöttük minden Isten ellen szól. A zsoltárokban nagyon mély szenvedély izzik Isten iránt. Az ellenség pedig sokszor nem kívül van, hanem bennünk. Az erôszakban való személyes részvételünk miatt. Ezek a zsoltárok arra tanítanak, hogy nem kell magunkra venni a bűntudatot, hanem át kell adni mindent Istennek. Gyógyító hatásuk van. Nem ellenségeskedésre tanítanak, hanem arra szólítanak fel, hogy gyôzzük le mindezt, és a szeretetet éljük. Az átokzsoltárok megóvják az áldozatokat attól, hogy az erôszakkal szemben megbénultan álljanak. Ôszintén fölfedik, hogy az emberi kapcsolatokban ott van az erôszak. A keresztény ember szívében is ott van a gyűlölet, a harag és az erôszak, amit nem elfojtani kell, hanem imában elmondani Istennek. Annak, akinek mindent ki lehet mondani. Nem a zsoltárok a borzasztóak, hanem az emberek közötti erôszak és gyűlölet. Ezt ki kell tudni mondani Istennek. A zsoltárok jelen voltak a mindennapokban. A zsoltárok imádkozása válasz volt Isten megtapasztalására bárhol: csatában, betegágyon, a mezôn, a városban, a sátorban, a templomban, a bíróságon, szántás közben. Végig arról szólnak, hogy találkoztam az Istennel. Ezt imádkozzák ki. A zsidó ember számára Isten az, aki felfedi, ajándékozza magát, és ô az, aki rejtôzik is, aki visszahúzódik. Ez Jézusra és a tanítványaira is vonatkozik. Ôk is a zsoltárokat imádkozták. A zsoltárokat az Egyházban kétféle módon vonatkoztathatjuk Jézusra. Egyrészt hozzá való imádságok, másrészt vele együtt való imádságok az Atyához. Mindaz, aki a zsoltárok dicsôítô énekét imádkozza, szemben áll azokkal a csoportokkal, személyekkel, akik magukat tekintik bálványnak. Függetlenül attól, hogy ezek a csoportok üdvösséghozó szerepben vagy a démon szerepében járnak. Amikor a zsoltárokat imádkozzuk, akkor nagyon egyértelműen szemben állunk az ezoterikával, a sátánkultusszal, a médiumokkal és a szektákkal is. Amikor a zsoltárokat imádkozzuk, akkor hozzájárulunk a népek egységéhez. Általuk megtaláljuk a szót az egyetlen Istennel, aki soha nem bosszúálló, mert egyszülött Fiát adta értünk. A zsoltárokat imádkozva közelebb jutunk a keresztények egységéhez is, mert ezeket minden keresztény közösség imádkozza. Imádkozni csak azáltal lehet megtanulni, ha imádkozunk. Nincs recept, nincs tankönyv, ami megtanít minket pontosan imádkozni. Bármikor, bárhol elkezdheted, csak nyitott szívvel tedd. Az elmélkedés után most egy óra szentségimádás következik. A szentségimádás a lehetô legegyszerűbb találkozás Jézus Krisztussal és az Atyával. Nem kell semmit csinálnod. Nem kell pótolnod az egész évi imalemaradásodat, nem kell szégyenkezned, hogy ,,jaj, elaludtam!''. Ha így lesz, nagyon jó pihenést kívánok Jézus Krisztus nevében. Ha a gondolataid ezerfelé szétmennek, akkor ne birkózz velük, hanem várd meg, amíg visszajönnek! Legyen annyi humorod, hogy nevess magadon! Ne vedd annyira komolyan magadat, hogy idegeskedj azon, hogy lehetsz ilyen keresztény! Az Atya teljesen ismeri a szívedet. Nem kell elôtte jólfésültnek, nagyon fegyelmezett, nagyon jó kereszténynek látszanod. Pontosan ismeri a szívedet, a gondolataidat. Mivel hozzá tartozol, a gondolataid is hozzá tartoznak. Amikor visszatértél elkalandozásaidból, köszönd meg: ,,De jó, újra jelen vagyok, újra tudok figyelni!'', és örülj neki. Aztán, ha újra elkalandoztak a gondolataid, ne ess kétségbe, majd újra vsszeszedetté válsz. Jézus a szentségimádásban kiteszi magát teljesen mezítelenül, szegényen, egyszerűen, áttetszôen eléd, s azt kéri, hogy te is tedd ki magadat eléje teljesen csendben. Ne teljesíts semmit, csak legyél jelen. Egyszerűen csak legyél jelen, mert ô az, Aki van, ô a Jelenlét. Nem probléma, ha egy óra szentségimádásból csak negyedórát tudsz figyelni. Ez Istennek egyáltalán nem zavaró. Ne feledd, Isten elôtt szabad kimondanod a dühödet, a haragodat is! Azt, aki vagy. Engedd, hogy Isten rád nézzen, és nézd ôt! Legyél jelen! Nem kell semmi technika, módszer, meditációs gyakorlat ehhez. Ô itt van, te itt vagy, minden rendben. ======================================================================== 2. A nyolc bűnforrástól a lélek nyugalmáig (Johannes Cassianus) {kép} Magány, csend, belsô béke. Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert kinyilatkoztattad szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban, a Szentlélek által mindannyiunknak. Áldalak téged, Atyám, hogy tovább vezetsz minket az úton, aki maga Jézus Krisztus. Ámen. * * * Amikor Jézus az utolsó vacsorán értünk imádkozik, ezt mondja: ,,Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ôk is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.'' (Jn 17,21) A keresztény ima forrása: ,,Te bennem, én benned.'' Ez a mély egység, ami az Atya és a Fiú között van, Jézus imájának is a forrása, eredete és kiteljesedése. Ebbôl az egységbôl fakad a gyermeki bizalom, ráhagyatkozás és teljes odaadottság, amirôl már beszéltem. ,,Te bennem, én benned.'' Lehetséges-e ez számunkra? Amióta Jézus Krisztus valóságosan ember lett, magára vette a mi emberi természetünket, szívünkbe árasztotta a Szentlelket, azóta ez a mély egység számunkra is valóság lett. Ebbôl fakad a bizalom, a ráhagyatkozás imája. Isten nem távoli, aki valahol nagyon messze van, és úgy tűnik, nem is hallja a kéréseinket, nem is törôdik velünk, vagy csak nagyon ritkán, ünnepi alkalmakkor figyel ránk. A távolságot, amirôl az ember úgy gondolja, hogy létezik, Isten megszüntette. A Szentlélek által jelen van bennünk, és létünket az ô létével egyesítette. Ennek megtapasztalásához nem kell semmiféle misztikus élmény, semmiféle mély megrendültség, ehhez egyszerűen hit kell. Hinnünk kell mindazt, amit a kinyilatkoztatásban már megismertünk. Isten szívünkbe árasztotta szeretetének a Szentlelkét, elpecsételt minket. Ôáltala olyan mély közösség van köztünk és a mennyei Atya között, ami a világ számára teljesen ismeretlen. Ezt az egységet Isten hozta létre. Ha ebbôl ered az imádságod, akkor forradalmian megváltozik minden. Ha nem a tapasztalatból, a körülményekbôl indulsz ki (jól érzem-e magam vagy rosszul, milyen idô van, milyen az Egyház, milyen a világ, az emberek), hanem a hi-tedbôl és abból az ajándékból, amit kaptál, akkor meg fog változni az imaéleted. Át fog alakulni az imádságod. Mondhatnám azt is, hogy imaéletünk titka az önazonosságunk újrafelfedezése. Korunk az emberi élet értelmét abban határozza meg, amit elért, amit fel tud mutatni, amit termelt, a sikereiben, az eredményeiben, abban, amit birtokol. Ezzel mélységesen megalázza, megfosztja méltóságától az embert, mert ha máskor nem, az öregségében mindegyikünk megtapasztalja a kudarcot, az eredménytelenséget, a terméketlenséget. Akkor úgy tűnik, hogy vége mindennek, értelmetlen az életünk. Számunkra az önazonosság viszont nem az, amit elértünk, nem az, amit birtoklunk, nem a diplománk, nem a sikereink, nem az anyagi biztonságunk, nem a kapcsolataink, hanem az, amit ajándékba kaptunk. A Szentírás szerint: az Atya gyermeke, Isten képmása, a Szentlélek szentélye, megváltott és Jézus Testének a tagja vagyok. Akkor is, ha egészséges vagyok, akkor is ha beteg. Akkor is, ha viruló ifjúságban vagy pedig betegségben, öregségben kell élnem. A Szentlélek szentélye, az Atya gyermeke, Krisztus Testének vagyok a tagja. Ez az önazonosságom. Ezt nem érdemelte ki senki, ez Isten ingyenes ajándéka számunkra. Mindannyian a Szentháromság templomai vagyunk. Ott él a szívünkben. Elszakíthatatlan, megszüntethetetlen mély egység van Isten és köztünk. Ha ebbôl indulsz ki, amikor imádkozni akarsz, akkor másképp fogod megszólítani az Istent, másképpen fogod ünnepleni a jelenlétét, és megváltozik az önmagadról alkotott képed is. Visszanyerheted azt a gyönyörű méltóságot, amit Isten a teremtésben adott neked, azt a szépséget, ami utolérhetetlen, mert Isten képmása vagy. Visszakaphatod az igazi embervoltodat. Csak ezután következik mindaz, amit elértél, amit termelsz, a kapcsolataid, mindaz, amit biztonságként éltél meg. Ha nem ebben éled meg az önazonosságodat, mindig elszorítja szívedet a félelem, a szorongás. Ennek következtében túlpörgeted magadat, hogy bizonyítsd, te tényleg vagy valaki, és szétesnek a kapcsolataid. Közben egyre inkább úgy fogod érezni, hogy magányos vagy és elveszett. A másik lehetôség, hogy teljes passzivitásba menekülsz, mert minden értelmetlennek tűnik. Nem érdemes élni, hiszen úgysem sikerül semmi. Az imádságnak a titka: a hit, ami eleven kapcsolat a benned élô Szentháromsággal. Ezt nem kell létrehoznod, ezt megkaptad ajándékba. Semmit nem kell tenned érte, csak elfogadni. Olyan ajándék, amit a halál sem vesz el tôled. Te akkor is Isten gyermeke maradsz, akkor is Krisztus Testének a tagja maradsz, ha meghaltál. Ez az egész életre és örök életre szóló ajándék. Ha ebbôl indulsz ki, akkor megérted az ima titkát. Jézus ezt így fogalmazta meg fôpapi imájában: ,,Te bennem, én benned.'' Ugyanezt te is elmondhatod önmagadról, mert a Szentlélek által a Szentháromság állandóan jelen van a szívedben. ,,Te bennem, én benned.'' Próbáld meg így az imát. Fogalmazd meg saját szavaiddal mindazt, amit mondani akarsz Jézusnak vagy az Atyának! Próbáld meg így elmondani a zsoltárokat! Minden megváltozik. A gonosz elhitette az emberrel, hogy ez az egység nem létezik, hogy ezt ki kell érdemelni, ezért meg kell dolgoznod, jónak kell lenned. Mert csak a jók kapják meg. Annak ellenére, hogy Jézus Krisztus megtestesült, magára vette a mi emberi természetünket, meghalt és feltámadt, a Szentlélek által a szívünkben van, el tudta hitetni velünk, hogy Isten távol van, szeretete nem ajándék, hanem ki kell érdemelni. Ebbôl fakad sok-sok lázadásunk és a lélek nyugtalansága. Mert nem benne éljük meg önmagunkat, hanem az eredményeinkben. Ebben az elmélkedésben a lélek nyugtalanságáról, az ebbôl fakadó hajszoltságról lesz szó. Arról, hogy Johannes Cassianus tanítása alapján hogyan lehet eljutni a belsô békéig. Johannes Cassianus a 4. században élt. Soha nem avatták szentté, bár a középkorban szentként tisztelték. 360 körül született a mai Franciaország területén. Sok idôt töltött Betlehemben és az egyiptomi remeték között. Azok között, akik elhagyták a világot, és kimentek a pusztába, a sivatagba, hogy ott éljék meg az Istennel való mély kapcsolatukat. Tanítómestere Evagrius Ponticus volt. Amikor visszajött Európába, nem jegyzeteket írt arról, hogy miket hallott, hanem negyven év távlatából megfogalmazta az atyák tanítását, mindazt, amit tôlük tanult. Érdekes, hogy amit a sivatagi atyák tudtak, azt a mai modern tudomány, a pszichológia újra felfedezi. Ôk az Istennel való mély egységben tudtak ezekrôl, és tanították is mindezt. Johannes Cassianus egyesíti a Keletet és a Nyugatot. Azt a bölcsességet és tudást, ami az atyák lelki életébôl benne megfogalmazódott, egységbe foglalta és továbbadta. Tanítása korunkban is aktuális. Simon Árkád bencés atya a hetvenes években, amikor még tilos volt ilyeneket kiadni, lefordította Cassianus műveit, azzal a hittel, hogy egyszer majd közkincs lesz. A Bencés Kiadó jóvoltából két műve is kapható a könyvesboltokban. Az egyik: A kolostori élet berendezkedése. Ugyanis amikor Cassianus visszajött, akkor Marseille mellett alapított két kolostort, egy férfi- és egy nôi kolostort. A másik: Az egyiptomi szerzetesek tanítása. Akinek van ideje, aki szeretne igazán olyan tanítást megismerni, ami hitbôl fakad, vagyis az Istennel, a Szentháromsággal való mély személyes kapcsolatból, annak gazdag lelki olvasmány lehet. Nemcsak szerzeteseknek szól, hanem nekünk is, akik a világban élünk. Nagy hatással volt kortársaira: Szent Ágostonra, késôbb Szent Benedekre, a bencés regulára, Szent Domonkosra, Loyolai Szent Ignácra, és a késôbbi századok Krisztus-követôire is. Az egyiptomi szerzetesek tanítása című művében beszél a nyolc fôbűnrôl és az ellenük való gyógyszerrôl. Megdöbbentôen józan, amit ezekrôl a fôbűnökrôl, bűnforrásokról, terhekrôl vagy mai szóval kényszerekrôl ír Johannes Cassianus. Mi ez a nyolc teher? Mi ez a nyolc bűnforrás az életünkben? 1) Az evés és az ivás kényszere. 2) A szexkényszer és a test zabolátlansága. 3) A pénzsóvárság, az anyagi bírvágy. 4) A düh. 5) A rezignáció, a borúlátás, a depresszió. 6) Az akédia, a csömör, a közöny, a kedvetlenség, a lanyhaság. 7) Az érvényesülési vágy, a dicsvágy. 8) A gôg, a nagyképűség. Ezeknek a kényszereknek Johannes Cassianus szerint az a célja, hogy az embert teljesen tönkretegyék. A zabolátlanság és a mértéktelenség által az Istenben való biztonságát teljesen az esetlegességbe, a bizonytalanba taszítsák. Szerinte ezek ellenszere, ha az ima és erények gyakorlása által a szeretet teljességére jutunk. Mindezt az egyházatyák, a sivatagi atyák, a szent írók, a szentek írásai Jézus példájára alapozzák. Jézusnál a munka és az ima, a tevékenység és az Atyával való mély kapcsolat egységben volt. Az Atyával való bensôséges kapcsolatából származott minden cselekedete. ,,Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki küldött engem, és hogy elvégezzem a művét.'' (Jn 4,34) -- mondja a tanítványainak. Mindent átbeszél a csendben, az Atyával kettesben töltött idôben. Mit kell tennie, hogyan kell tennie, hogyan kell cselekednie. Ezt az egységet, az ima és az erények, az ima és a jó cselekedetek, az ima és a munka egységét viszi tovább az Egyház hagyománya mind a mai napig. Ennek a megbontásából fakadnak azok a bűnök, terhek, kényszerek, amelyeket fölsoroltam. Ezek közül a legfontosabb a hatodik. Johannes Cassianus akédiának, csömörnek, lanyhaságnak, közönynek, kedvetlenségnek nevezte. Szerinte ez hatással van az összes többi kényszerre, sôt valahol ebbôl forrásozik a többi, és kölcsönhatásban vannak egymással. Ezt írja: ,,Ha az akédia démona egyszer a boldogtalan lélekben szállást nyer, akkor ellenérzése lesz a hely iránt, ami az ô szokásos élettere. Arra indítja, hogy a hozzá közel álló, vagy a távol élô embereket megvesse. Társaságukban úgy érzi, hogy képtelen lelki gyümölcsöket teremni. Szerinte terméketlen az a hely, ahol most él. A távollévôket dicséri, ezek itt lélektelenek, elviselhetetlenek, azok pedig igazi lelki kapcsolatban élnek. Sôt úgy érzi, hogy kockáztatja az üdvösségét, ha itt marad, vagy nem változtatja meg az élethelyzetét. Így, mint a köd a földre, úgy az ô lelkére is zavarodottság telepszik. Lelkileg nyugtalan lesz és kedvetlen. Nincs más gyógyszer, mint valakit gyorsan meglátogatni, minél messzebbre menni, vagy alvásba menekülni.'' Az atyák szerint ez a délnek a démona. Kiemelnék néhány szót ebbôl az idézetbôl: az ellenérzés, a megvetés, az összehasonlítás, hogy ezek itt és azok ott, a lelki nyugtalanság és a kedvetlenség. Mennyi válásnak, milyen sok család fölbomlásának ez az oka. Mennyi Egyházból való kilépésnél munkálkodik az akédia démona. Hányan menekülnek új közösségbe azzal a kényszerrel, hogy azok a jók, mert ôk távol vannak. Ez a szó, hogy új, szinte démoni erôvel varázsolja el korunk gyermekeit. Amire ezt ráragasztják, ott dolgozni kezd az akédia. Eléri, hogy úgy érezze az ember: ez már idejétmúlt, ez a kocsi már rossz, ez a tv már kevés, nekem nagyobb kell, több kell, több kell, több kell... Állandó kényszer, ami rabságba visz. A csömör, az akédia egyszerűen atónia, feszültségvesztés, ami által a lélek elveszíti önvédelmi képességét az ôt megtámadó gondolatokkal szemben. Ebbôl adódik a csömör minden változata, az ürességérzés, az unalom, a szétszórtság, az utálat, az elégedetlenség, a szívtelenség és a szív félelme. Összefoglalva: az akédia ellenérzés mindennel szemben, ami van, és menekülés mindabba, ami nincs. Szörnyű kényszer. Félelem önmagunktól és félelem a csendtôl. Állandóan történni kell valaminek. Nem ez az oka annak, hogy nem merünk csendben imádkozni? Félünk, hogy szembesülünk azzal, mennyire üresek vagyunk, mennyi bennünk a szétszórtság, az utálat, a düh, a megvetés, az ellenérzés vagy a félelem. Azt mondja Cassianus, hogy a szétszórtság és a nyugtalanság az akédiának, a csömörnek a leányai. Ha ezt el tudja érni a gonosz, akkor az ember a legfontosabbat veszíti el, az Isten jelenléte fölötti örömöt. Elveszíti annak az örömét és biztonságát, hogy Isten bennem él, és én Istenben élek. Nem mer az ô jelenlétében maradni, hanem mindig valami újat, valami mást, valami változtatást fog keresni. Az Isten szeretete fölötti öröm helyett vágyakozni fog az után, ami nincs. Eltompul a lelkiek iránt, szűkkeblű lesz, kisstílű. Folyton felhúzott állapotban él, elégedetlenkedik, és eljut a tudatos gonoszságig. Mit ajánl gyógyszernek Cassianus? Kitartással és harccal kell kihordani a konfliktusokat. Nem szabad megszökni belôlük. Nem kell elhagyni az Egyházat, ha nem váltja valóra amit vártál tôle. Nem kell kétségbeesni, ha nem valósult meg az, amit önmagadról álmodtál, hogy te milyen jó keresztény apa, anya, szülô, munkaerô vagy egyháztag leszel. Nem szabad elmenekülni ebbôl a helyzetbôl, hanem ,,ki kell tartani az imában, a munkában, és türelemmel kell hordozni Jézus édes igáját!'' Ha megtűrjük magunkban az akédiát, akkor elveszítjük az Isten jelenléte fölötti örömöt. Ha a gonosz szét tudja rombolni a ,,te bennem, én benned'' egységét, és rávesz arra, hogy csak a tényeket lássuk, azt, amit tapasztalunk, akkor elveszítjük az örömöt. Ez az elsô gyümölcs, amikor az akédia démona elkezd működni bennünk. Hogyan kell küzdeni? Mi az elsô lépés ahhoz, hogy ki tudjunk tartani? Fel kell ismerni a hibás beállítódásunkat. Amikor azt gondoljuk, hogy a többiek felelôsek rossz sorsunkért vagy azért, hogy sokan elhagyják az Egyházat. Ez a közösség, amiben élünk, nem jó, ezért el kell menni egy olyanba, ahol történik valami. Az a tévedésünk, hogy mindig mások a hibásak. Képtelenek vagyunk szembesülni önmagunkkal, megtérni és megváltozni. Az akédia, a lelki csömör annyira elterjedt közöttünk, hogy ezt tartjuk a lélek normális állapotának. Föl se merül bennünk, hogy ez megváltozhat. Teljesen megszoktuk, hogy panaszkodunk, sóhajtozunk, kesergünk az Isten léte és az ô szeretete fölötti öröm helyett. Természetesnek gondoljuk az állandó önsajnálatot, önbíráskodást, panaszkodást. Az öröm hiánya, a hitre való képtelenség miatt pedig reménytelennek látjuk a jövôt. Folyamatosan kritizáljuk a másikat. Nem tudunk lecsendesedni Isten elôtt sem és az emberek elôtt sem. Mindig nagyon fontosnak akarunk látszani önmagunk, Isten és mások szemében is. Mit ajánl Cassianus az akédia legyôzésére? Az egyik eszköz a céltudatos élet. A másik az éberség a gondok taposómalmában. Harcolni kell! Az a nap, amelyik szellemi harc nélkül múlt el, az lelki növekedésed szempontjából elvesztegetett nap volt. Az éberség állandó harcot, küzdelmet jelent. Idézem Cassianust: ,,Lelkünknek le kell szoknia arról, hogy tévelyegjen, mert csak ekkor tud felemelkedni Isten szemlélésére. Minden, ami az ima elôtt ért minket, elbukkan az ima alatt. Ezért azt a lelkiállapotot, amit ima alatt el akarunk érni, már az ima elôtt elô kell készíteni. A belsô összeszedettség meghatározza az imánkat. Amikor letérdelünk imádkozni, minden, amit korábban tettünk, beszéltünk, a legerôsebben jelentkezni fog bennünk. Az imát megelôzô lelkiállapotunk miatt dühösek, idegesek, nyugtalanok leszünk, önzô érdekeinkkel és vágyainkkal fogunk hadakozni. Vagyis a gonosz elérte azt, hogy még az ima alatt se tudjunk csendben lenni, még akkor se tudjunk örülni Isten jelenlétének, amikor pedig nyugodtan megtehetnénk.'' A mai nap tegnap este kezdôdött. Ha ma reggel imádkozni akartál, ahhoz tegnap este kellett elôkészülni. Ha tegnap este éjfélig néztél egy filmet, és ma reggel imával kezded a napot, biztos lehetsz abban, hogy újra látni fogod. Minden a felszínre tör, nemcsak a képek, hanem azok hordaléka, hozadéka is. ,,A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne engedjetek az ördögnek.'' (Ef 4,26--27) Elô kell készíteni a mai reggelt azzal, ahogyan este lefekszel. Mindazt, amivel nem szeretnéd, hogy ima közben terhelt legyél, már elôtte ki kell űznöd a szívedbôl. Nehéz megszelídíteni a gondolatvadászatot, egyedül nem megy. Ha átadod ôket az Úrnak, segíteni fog. Miközben rendet teszel imaéletedben, rendet fog tenni egész életedben. Ha meghagy valamit, azt azért teszi, mert alázatra akar tanítani. Említettem a nyolc bűnforrást, bűnkényszert. Ezek közül Cassianus az akédiát emelte ki. Szerinte ez a legfontosabb. Ez ellen kell elôször küzdeni. Harcolni az új bűvölete ellen ôvele, akiben benne élsz, és aki tebenned él. Nézzük a többi hét bűnforrást! Hogyan működnek, és hogyan kell küzdeni ellenük? Az elsô a mértéktelenség a fogyasztásban, az evés és az ivás kényszere. A sivatagi atyák szerint (mennyire ismerték a lelkeket!) a problémáinkat tömjük be étellel és itallal. A lélek szétszórtságának és a kíváncsiságnak következményei a zsíros ételek. Nagyon egyszerű ellenszert javasolnak: tartsuk be az étkezési idôket. Ne tömjük meg a gyomrunkat, és ne legyünk ínyencek. Ilyen egyszerű és józan ajánlatuk van arra, miként lehet leküzdeni az evés vagy az ivás kényszerét. A második ilyen bűnforrás vagy teher: a szexkényszer, zabolátlanság a testiségben. A keresztény ember élete állandó szellemi harc a tisztaságért, az önmegtartóztatásért, a lustaság, tétlenség, kényszeres unalom elkerüléséért. Küzdelem azok ellen a démonok, gonosz erôk, kényszerek és szokások ellen, amelyek ezt az egységet (,,Te bennem, én benned'') megtámadják, és szét akarják rombolni. A szexkényszer, a zabolátlanság kényszere ellen azt ajánlják, gyakoroljuk magunkat naponta az elmélkedésben, hogy növekedjen az erônk. De ezt a háborút csak Istennel lehetséges megnyerni. Természetesen ha elbukom, akkor nem tehetem ôt felelôssé mindenért. A sivatagi atyák nyomán Cassianus ezt mondja: ,,A nyugodt és visszahúzódó élet segít. Gyógyítani kell a szívet, hogy ne érje állandóan új benyomás.'' Ha nem engeded meg, hogy állandóan újabb és újabb impulzusok érjenek (például a filmeken keresztül), akkor eljuthatsz a lélek nyugalmáig, a belsô biztonságig. A szemlélôdésben tiszta látást kap a lélek, és nem fullad bele a vágyaiba. Amikor Jézus azt mondja, hogy ,,aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele'' (Mt 5,28), akkor nem a csúfo-lódó szemet ítéli el, hanem a már beteg szívet. Ilyenkor azt kell kérned Istentôl, hogy ,,gyógyítsd és óvd meg a szívemet!'' A harmadik nagy kényszer a birtoklási vágy, a pénz utáni sóvárgás. Ez a démon is kívülrôl tör ránk. A szív rendetlensége beengedi, és ha bensôvé válik, akkor mindennél veszélyesebb lesz. Cassianus szerint: ,,Kipusztíthatatlan gyújtóanyag a lélekben. Minél több a pénz, annál több a gond, és annál nagyobb a pénz utáni sóvárgás. Ahol az arany fontos, ott burjánzik a hazugság, az esküszegés és a hűtlenség.'' Ellenszernek azt ajánlja, hogy gyökerében gyôzzük le a bajt. Nemcsak az eredményét, hanem a hajlamot is, a gondviselésbe vetett bizalom és hit által. Senkin sem segít, ha nincs pénze, és ezzel esetleg még büszkélkedik is, közben pedig nagyon szeretné, hogy legyen. Ez még nem az a gyógyulás, ami után vágyakozunk. A negyedik nagy kényszer a düh. Hatására a lélek minden érzékelôképessége megszűnik, mivel másokat teszünk felelôssé mindenért. Ennek sötétsége megvakít akkor is, ha közben mosolygunk. Cassianus szerint egyetlen igazságos düh van a keresztény emberben, ez pedig a saját bűneink fölött érzett harag. Ellenszere: ne tegyük függôvé lelki haladásunkat a többiektôl. Nem az ô tökéletességüktôl függ a mi erényünk, hanem a kitartásunktól, küzdelmünktôl. A harag kimondható -- említettem már az átokzsoltárokat --, de ne a másik fejére olvasd, hanem Istennel oszd meg! Egyedül az ô tökéletes szeretetének tüze égeti el a benned lévô dühöt. Mindenki más megsebzôdik tôle, egyedül Isten szeretete bírja ki. Nem fordítja ellened, hanem szeretetté formálja át önmagában és benned is. Mondd ki neki nyugodtan! Az ötödik kényszer a rezignáció, a borúlátás, a depresszió. Ami érvényes a haragra, az érvényes a morgásra is. Amikor nem az történik, amit szerettünk volna, akkor a szomorúság beborítja egész életünket. Az atyák szerint kétféle szomorúság van: az egyik gyógyító, a másik pedig beteggé tesz. Amikor saját bűneink miatt vagyunk azok, és bűnbánatot tartunk, az gyógyító. Ilyenkor csak meg kell vallani: ,,Istenem, bocsáss meg! Köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy bennem élsz.'' A bűnöd miatti szomorúság, ami bűnbánatra indít, nagyon gyógyító. Amikor bűnt követtél el, akkor Isten, a Szentháromság Istene nem ment ki a szívedbôl. Ha tudtad volna, hogy ott van, és kapcsolatban maradtál volna vele, nem követted volna el. A gyógyító bűntudat által, ami bűnbánatot eredményez, az ember megérti, hogy egyáltalán nem különb a másiknál, megbocsátó, irgalmas és alázatos lesz. A hamis bűntudat viszont beteggé tesz, mert nem Istenhez visz, hanem önsajnálatba és önbíráskodásba. Követelôzô, zsarnoki depresszió kíséri, ami aláássa az imaéletet is. Ennek következtében az ember kedvetlen, türelmetlen, kegyetlen, terméketlen és kétségbeesett lesz. A hatodik bűnforrás az akédia, amirôl részletesen volt szó. A hetedik a dicsôségvágy, az emberek tetszésének keresése. Általában nem tudatosul bennünk, hogy milyen hiúak vagyunk, és mennyire dolgozik bennünk a dicsôségvágy. Egyetlen tettünk sem lehet olyan önzetlen, hogy föl ne ébreszthetné a hiúságunkat. Nem tudunk olyan önzetlenül viselkedni, hogy abból ne lehetne dicsvágy. Cassianus szerint nagyon nyakas kényszer. Amikor legyôzzük, mindig keményebbé válik. A gonosz gyakran a saját fegyverével gyôzi le a Krisztus-követôt, aki nagyon törekszik az erényekre, és amikor sikerül neki, elbízza magát. Ez nem azt jelenti, hogy ne harcolj, hanem azt, hogy egyedül Istené a dicsôség. Egyedül ô az, akiben gyôzhetsz. Azért tudsz harcolni, mert a Szentháromság benned él, és az ô ereje, az ô Szentlelke van benned. Nagyon egyszerű gyógyszert ajánl Cassianus. Ne az emberek tekintetétôl függjünk! Mindent kerüljünk, ami érdekessé tesz bennünket mások szemében, és akkor nem kap teret a hiúság. Az Isten megbecstelenítése, amikor valamit, amit Isten miatt kell megtennünk (lásd erények), azért tesszük, hogy az embereknek tetsszünk vele. Az utolsó kényszer a gôg, amikor másoknál többre tartjuk vagy leértékeljük magunkat. A sivatagi atyák szerint a legveszélyesebb, a legkegyetlenebb vadállat, ami újra és újra támad. Ez eredményezi a Krisztus-követôben a legnagyobb bukást. Semmilyen testi szenvedés, szívbéli megrázkódtatás nem hoz igazi gyôzelmet a gôggel szemben. Vele szemben Isten nélkül tehetetlenek vagyunk. Ellenszere az alázat, amikor olyannak fogadjuk el és szeretjük magunkat, amilyenek vagyunk. Ez Isten felé hálában nyilvánul meg, az emberek felé pedig egyszerű szolgálatokban. Imában az alázatot, a bűnbánatot a hála által lehet megélni. ,,Istenem, bocsáss meg nekem!'' és ,,Köszönöm, hogy itt vagy, köszönöm, hogy szeretsz.'' A valóság az, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, irgalomra szorulunk, és ezért gyakorolnunk kell a bűnbánatot és a hálát. Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál nagyobb lesz bennünk a világosság. Minél nagyobb lesz a világosság, annál inkább betölti a hála a szívünket, és ôszinte bűnbánatot tudunk tartani. Ezek az öröm forrásai számunkra. De nem elég az ima, meg kell nyilvánulnia tettekben is az alázatnak. Nem nagyszerű, rendkívüli cselekedetekben, hanem a hétköznapi felebaráti szolgálatban. A testvéreid iránti egyszerű, örömteli szolgálatodban. Hogyan maradhatunk Istennel mély, személyes szeretetkapcsolatban? Az ima és a munka egysége által, ami megment bennünket a nyüzsgéstôl, a hajszoltságtól, és meghozza a lélek nyugalmát. Az önként vállalt szolgálatok és az ima gyakorlása által. Most szentségimádás következik. Az elmélkedés elején ezt énekeltük: ,,Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.'' Adjuk át magunkat ennek a szeretetnek itt és most! ======================================================================== 3. Az ima és a munka egysége. ,,A lelki jó érzéstôl a lelki érettségig'' (Eckhart mester) {kép} Áldalak, Istenem, hogy Szentlelked megmutatja az ima-munka helyes arányát, és fölfedezteti velünk mindezek forrását. Vezess minket tovább a titokba, aki maga az Úr Jézus Krisztus. Ámen. * * * Johannes Cassianus tanítása alapján láthattuk, kell változtatni hozzáállásunkon, hogy ne legyünk se agyonhajszoltak, se lusták, Istenre hárítva minden felelôsséget, és a kegyelemre minden feladatot. Jézus imáinak és cselekedeteinek titka az, amit a fôpapi imában így fogalmaz meg: ,,Te bennem, én benned.'' Krisztus követésében pedig bármelyikünk örömmel és hittel fogadhatja be ugyanezt az igét: ,,Te bennem, én benned.'' Amikor ebbôl ered az imádságunk, a cselekedetünk, soha nem leszünk frusztráltak, szétesettek. Fontos az ima és munka egysége. Ha csak az imára ügyelsz, növeled jámborsági gyakorlataidat, a lelkigyakorlatok számát, a zarándoklatokat, az elmélkedést, akkor a Gonosz könnyen becsaphat. Ha pedig azt mondod, hogy ,,mindez nem olyan lényeges, az a fontos, hogy szolgáljak, dolgozzam, tevékenykedjek'', akkor is be tud csapni. Ellenben ha imád és munkád a ,,te bennem, én benned'' mély egységébôl fakad, akkor nem leszel sem szuperaktív, sem lusta, és nem tud hatalmába keríteni az öncélú, hamis misztika sem. Elég Teréz Anyára gondolni, aki állandóan tevékenykedett, mégse esett szét lelkileg, nem vált pszichiátriai esetté, ami ekkora felelôsségnél simán megtörténhetett volna. Teréz Anya a ,,te bennem, én benned'' mély egységét élte imáiban, tetteiben, ezért imája termékeny, munkája pedig hatékony volt. Sok szolgálatot, feladatot bízott rá a Jóisten. Elfáradt, de nem lett agyonhajszolt. Mindannak, amit a sivatagi atyák nyomán Cassianusnál hallottunk, egyik leghatékonyabb hirdetôje Eckhart mester volt. A 14. században élt, rengeteget dolgozott, de az ima és a munka csodálatos egységben maradt nála. Magyarul is olvasható Walter Nigg könyve a három rajnai misztikus, Eckhart mester, Suso és Tauler életérôl és tanításáról A misztika három csillaga címmel. Eckhart tizenöt évesen lép be a domonkos rendbe, s fiatalon priornak nevezik ki. Kölnben, Párizsban egyetemi tanulmányokat folytat, harmincnégy évesen már egyetemi tanár, majd magiszter lesz és provinciális. Csak azon a területen, amit provinciálisként bíztak rá, 47 kolostor volt. Ezeket kellett rendszeresen látogatnia, ellenôriznie, bátorítania, jó irányba vezetnie. Aztán újra Párizsba kerül tanítani, majd Strassburgban lesz prior. Hét nôi kolostorban lát el spirituálisi feladatokat. Késôbb Kölnbe nevezik ki professzornak. Az inkvizíció, ahol saját rendtársai ültek, följelenti és elítéli. 1327-ben a pápa elé idézik Avignonba. Nem engedik vissza, itt hal meg. Rendületlenül hisz abban, hogy a pápa elôtt bebizonyosodik, tanítása nem tartalmaz eretnekséget. Halála után 59 tézisét elítélték, és többé nem lehetett tanítani Eckhart mestert. Csak 1992-ben rehabilitálta a domonkos rend és II. János Pál pápa. Tanításában gyönyörű egységben van az ima és a munka. Prédikációira jellemzô, hogy Isten nagysága az ember számára felfoghatatlan, elérhetetlen, mégis a Szentháromság itt van bennünk. Tiszteli a kimondhatatlant, és óvakodik adományokat kérni tôle. Ezt mondja a domonkos nôvéreknek Strassburgban: ,,Istent nem szabad összetéveszteni egy tehénnel, ami azért van, hogy megfejjük, és dicsérjük a vajért, a sajtért, amit ad.'' Ez a szemlélet nemcsak a 14. századi domonkos nôvérek lelkiségére volt jellemzô. Korunk mozgalmaira és egyéni vallásos életünkre is gyakran ráillik, hogy Istent összekeverjük egy tehénnel. Vagyis amikor tejel, azt teszi, amit mi kérünk, akkor jó, biztos, hogy nagyon szeret. Ha pedig nem azt teszi, amit kérünk, akkor váltunk Istent is, vallást is. A piac bôségesen telítve van istenekkel, különféle vallásokkal, és azt gondoljuk, biztos, hogy létezik tökéletes vallás, biztos van olyan tökéletes isten, aki mindig azt teszi, amit mi kérünk. Erwin W. Lutzertôl, egy amerikai szerzôtôl olvastam erre jó hasonlatot a Krisztus és a többi isten című könyvben. Korunk jellemzésére a következô képet használta: ,,Egy ember autóval elhaladt egy farmépület elôtt, amikor olyasmit vett észre, amely felkeltette az érdeklôdését. A farmer pajtájának egyik oldalán számos céltábla volt látható, és mindegyik közepében -- éppen a feketében -- egy nyíl volt. Meglepôdött, hogy hogyan is lehet valaki ilyen kitűnô íjász. Megállította kocsiját, hogy gratuláljon a farmernek az íjászatban mutatott ügyessége miatt. A farmer faarccal jelentette ki: >>Ez nem az én művem, hanem a falu bolondjáé. Idejön, nyilakat lôdöz a pajtámba, aztán köréjük festi a céltáblát!<<'' Körülbelül így néz ki a mi istenkeresésünk is, amikor olyan istent keresünk, aki azt csinálja, amit mi szeretnénk. Van bôségesen vallás, közösség, mozgalom és isten itt a Kárpát-medencében is. Telitalálat mindegyik. Csak oda kell menni, és Isten azt csinálja, amit mi kérünk. Igazán idôszerű Eckhart mester, amikor arról tanít, hogy a vallás nem azért van, hogy Isten nekünk ,,tejeljen'', és megtegye kéréseinket. Istenkapcsolatunkban az az igazi fordulat, amikor mi tesszük meg mindazt, amit Isten kért tôlünk. Amikor fölfedezzük, hogy ô már mindent megtett, már mindent odaadott értünk, nekünk, és most rajtunk a sor. Eckhart mesternél az élet és a lelki élet egységben van. Azok a tettek (rengeteg feladata volt, mint az életrajzából kiderül), amiket ô végbevitt, csak az állandó ima által voltak lehetségesek. Folyamatosan Isten jelenlétében élt: ,,Te bennem, én benned.'' Párbeszédben volt ôvele, miközben sok feladatot, ellenôrzést, koordinálást, munkát elvégzett. Nála az ima a cselekedetekbôl fakadt, és a tettekben teljesedett be. Leghíresebb prédikációja errôl a két nôvér, Márta és Mária találkozása Jézussal. ,,Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony házába fogadta ôt. Ennek nôvére, Mária leült az Úr lábához és hallgatta szavait. Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: >>Uram, méltatlankodott, nem törôdöl vele, hogy nôvérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen.<< Az Úr azonban így felelt: >>Márta, Márta! Sok mindennel törôdöl, sok minden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.<<'' (Lk 10,38--42) A fenti szentírási rész magyarázatánál hozzászoktunk ahhoz, hogy Mária a pozitív példa, aki a jobbik részt választotta, mert Jézus lábainál ül és figyel, Márta pedig a negatív, mert csak sürög-forog, tevékenykedik. Ebbôl a magyarázatból fakad, hogy a kontemplatív életet magasabb rendűnek tekintjük, mint az aktív életet. Sôt, a kettôt gyakran szembeállítjuk egymással. Ez a gondolkodás hatással volt arra a szemléletmódra is, amely szerint a szerzetesi élet magasabb rendű, mint a családi, a kolostori, a fogadalmakkal elkötelezett élet magasabb rendű, mint a világi. A két életállapot, a papság és szerzetesség, valamint a házasság és család az Egyházban nem fölé vagy alá van rendelve a másiknak, hanem egymás mellé. Mindegyik sajátos karizmájával egészíti ki a másikat, és mindegyik rászorul a másikra az Egyház titokzatos testében. Tudni kell azt is, hogy a Mártáról és Máriáról szóló szentírási rész ilyen értelmezése kb. 200 évvel ezelôttre megy vissza. Ezt megelôzôen majdnem ezeréves az a hagyomány, ami másképp magyarázta mindezt. Ez visszavezethetô egészen Johannes Cassianusig és Szent Ágostonig. Ez a hagyomány azt mondja: igaz, hogy Mária a jobbik részt választotta, de Márta az, aki magasabb lelki érettségre jutott. Szolgálta Jézust, és ez a szolgálat Jézus tanításából fakadt. Márta elôször meghallgatta Jézust, aztán szolgálta ôt. Mária pedig még nem érte el azt a lelki szintet, amit Márta már elért. A cselekvô és kontemplatív élet egységét, a munka és az ima egységét. Van olyan spirituális értelmezése is a történetnek, hogy Márta és Mária az emberi lélek két kifejezôdése. Nemcsak két különbözô személy a két nôvér, hanem az ember lelki fejlôdésének két szakasza. Mária lelkét Isten jósága átkarolta. Eltöltötte egy kimondhatatlan vágy, de nem tudta, hogy mire vágyik. Élvezte azt a vigaszt és azt a gyönyört, amit Jézus szavaiból merített. De mindez csak kezdete a lelki életnek. Isten szavának megfoganása az emberi lélekben. Eckhart mesternél a következô lépés, hogy testet is öltsön benne az Ige, mint Szűz Máriában, hogy az Ige tetté váljon. Az ige megszületése, vagyis a tettek Mária életébôl még hiányoztak. Eckhart mester szerint Márta szolgálatát három dolog határozza meg: érett kora, Istennel való eltöltöttsége, ami a külsô tetteket a legnagyobbra, a szeretet parancsának megtételére irányítja, és a harmadik a kedves vendégnek a méltósága. Mindhárom Jézusra irányul. Eckhart mester bibliamagyarázatában a lelki élet növekedésének állomásait is bemutatja. Óvja Máriát, hogy vigaszt, vallási gyönyört keressen az érzékek kielégülése által. Ez ma is idôszerű, mert a keresztények között gyakran elôfordul, hogy a lelki életben egyetlen a fontos: az, ami nekem hasznos, ami jólesik, ami jó érzéssel tölt el. Ha úgy érezzük, hogy szeret az Isten, akkor hiszünk benne, ha úgy érezzük, hogy nem szeret, akkor kételkedünk, gyanakszunk. Amikor a vallási jó érzést keressük, Eckhart mester hasonlatával Istent tehénnek tekintjük, aki a vajért, a sajtért nagyon fontos, de ôt önmagáért nem akarjuk szeretni. Ôt önmagáért nem akarjuk szolgálni és dicsôíteni. Lelki életünket a hasznossági és érzelmi szempont határozza meg. A tapasztalatból indulunk ki és nem a hitbôl. Ha érzem, ha tapasztalom, akkor minden rendben, ha nem érzem, nem tapasztalom, akkor pedig rossz. A legfontosabb szempont: érzem vagy nem érzem? Ha úgy dicsôítenek, hogy az egész város hallja, akkor biztosan ott a Szentlélek. Ha a templomban csöndben vannak, ott valószínűleg nincs a Szentlélek, mert nem hallani, nem érezni. Ilyenkor én vagyok a középpont, és személyes kielégülésemet keresem Istennél is. Minden azért van, a kegyelem, a mise, az Ige, a szentségek, hogy lelkileg megelégedett legyek. Ez az a kezdeti állapot, ami Eckhart mester szerint Mária lelkületét jellemzi. Megérintette Krisztus, de még nem lett felnôtt. A lelki jó érzéstôl még nem jutott el a lelki érettségig. Vagyis a Krisztussal való egységébôl nem fakad semmi a csodálaton túl. Nem következik belôle a tevékeny szolgálat, amire a fôparancs indít bennünket. Amikor megragadunk ezen a szinten, akkor gyakran nem értjük Istent sem és embertársainkat sem, mivel nem azt teszik, amit mi jónak látunk. Istentôl azt várjuk, hogy minket kiszolgáljon, másokkal szemben pedig Istent játszunk. Foglyai leszünk saját vágyainknak, csalódásainknak, és mindannak, ami ebbôl a konzumból, fogyasztói vallásosságból fakad, és amiért nagy árat fizet minden keresztény. Eckhart mester szerint Márta azáltal vált mindettôl szabaddá, hogy szolgálta Jézust. Amikor kér, akkor jóakaratból szól Jézusnak, mert fel akarja ébreszteni Máriát a lelki szendergésbôl. Szeretné kimozdítani a lelki jó érzés állapotából, mert igazi imádságunk, Isten-dicséretünk az erények gyakorlása, ami cselekedetekbôl, szolgálatokból áll. Ez az írásmagyarázat, ami Eckhartnál, Cassianusnál, Ágostonnál és az atyáknál található, visszamegy egészen a zsidó-keresztény hagyományig. Amikor Mózes lejön a hegyrôl a szövetség tábláival, ezt olvassuk: ,,Aztán fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép hallatára. Erre ôk azt mondták: >>Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott, és engedelmesek leszünk!<<'' (Kiv 24,7) Elôször megteszik azt, ami a törvényben áll, és azután megértik, hogy mit jelent a törvény. Eckhart mester szerint Jézus nem szemrehányást tesz Mártának azzal, hogy Mária a jobbik részt választotta, hanem megnyugtatja, hogy Mária eljut majd erre a lelki érettségre. Páratlanul gyönyörűen működik itt a Szentháromság. Az Atya elküldi a Szentlelket Mártának, hogy Márta Jézussal egységben tudjon szolgálni. Ott van a Fiú, ott van a Szentlélek Mártában, és általa az Atya is, aki ôt kiárasztotta. A Szentlélek közreműködése miatt Mártának nem kell fontossá tennie magát. Jézus miért szólítja Mártát kétszer a nevén? -- teszi fel a kérdést Eckhart mester. Elôször, mert a neve be van jegyezve az élet könyvébe. Másodszor pedig, hogy megmutassa, Márta minden földi értéket birtokol, mivel megteszi a szeretetparancsot, és ebben nem zavarja Isten közelsége sem. Márta -- mondja Eckhart mester -- gondoskodó, és ez jó. Nem gondterhelt, ami nem lenne jó. A legfontosabb az Istennel való egység a tetteinkben. Ez ima és hit nélkül lehetetlen. Márta gondja Mária lelkületére irányul. Márta attól fél, hogy nôvére beleragad a lelki jó érzésbe, és nem tud tovább növekedni. Ahhoz, hogy gyakorolhassuk az erényeket, nekünk is fel kell adni a saját érzéseink, vágyaink, ötleteink, terveink és akaratunk körüli forgást. Enélkül nem megy. A kérdés nem az, hogy mit kell tennünk, hanem mit akarsz, Uram, hogy tegyek? Ekkor születik meg, ekkor ölt testet bennünk az Ige. De Mária ezt még nem érte el. Még nem jutott túl az ige megfoganásán. Még nem kelt föl, még nem állt föl. Még nem hozott gyümölcsöt, mert gyümölcshozó azáltal lesz az ember, ha megteszi Isten akaratát. (Lásd: Jn 15,8.14--16) A cselekedet az ima igazi gyümölcse. Ekkor jut egységbe a kontempláció és az akció. Mária, aki most ülve figyel, meg fogja tanulni azt, amit Márta már tud. Akkor, amikor Jézus fölment a mennybe és elküldte a Szentlelket. Mária is megkapta ezt az ajándékot, és elkezdett szolgálni. Ez a prédikáció Eckhart mester alaptanítása. Nála a kontemplatív és aktív élet, a munka és ima nem szemben állnak, hanem egységben vannak. Kölcsönösen támogatják egymást. Mária és Márta a lélek fejlôdésének a szakaszai. Mária akkor lesz igazán önmaga, ha elérte Márta érettségét, ha a cselekedeteiben szeretettel továbbadja azt, amit imában kapott. Errôl szól a szentségimádás is. Lelki pótcselekvéssé válik, ha nem fakadnak belôle a szeretet cselekedetei. Lelki életünk is azzá értéktelenedik, ha nem születnek belôle tettek. Ha nem leszünk a szeretet emberei, ha nem ölt bennünk testet és tettet az Ige, akkor mindezt csak a lelki jó érzésünk miatt végezzük. Azért, hogy megnyugodjunk, és egy kicsit elviselhetôbb legyen az élet. Az istenkapcsolat viszont, amit ajándékba kaptunk, ennél sokkal többet jelent. Azt mondja Eckhart mester: Isten látásában, a szemlélôdésben, az imában magadat szolgálod. A munkában, a tettekben, az erények gyakorlásában a közösséget, a másik embert szolgálod. Hogyan élhetjük meg helyesen az ima és a munka egységét? Rá kell hagyatkozni Istenre a szenvedésben is, és az örömben is. Ôrá, aki bennünk él, velünk zarándokol, velünk járja az utat, aki mindig jelen van. Az ô szeretetébe kell átengedni önmagunkat, akaratunkat, vágyainkat, terveinket. Mi a helyes Istenre hagyatkozás gyümölcse? Kitartunk az élet iskolájában. Valódi tapasztalatunk lesz a türelemrôl, az önmegtagadásról, az engedelmességrôl, az engedékenységrôl, az elviselhetôvé válásról. Átéljük mit jelent az önuralom vágyaink és szenvedélyeink fölött. Megtanulunk figyelni Isten akaratára. Részt vettem egy papi lelkigyakorlaton Medjugorjéban, ahol Elvira nôvér (aki már 34 házat alapított drogos férfiak és nôk számára) volt az egyik elôadó. Arról beszélt, hogy az ô házai az élet iskolái. Megkérdezték tôle, mit jelent ez. Kiállított egy szerb fiatalembert, Boriszt, aki 8 évig kokaint szedett, és 5 vagy 6 éve él a közösségben. Ô így beszélt nekünk az élet iskolájáról: ,,A közösségünk állandóan Istenre hagyatkozik. Nincs orvos, nincs gyógyszer, nincs olyan üzlet, amivel fönntartanánk magunkat, hanem munka, Istenre hagyatkozás és ima van. A gondviselés erejébôl él mind a 34 házunk. Közben keményen dolgozunk, és rendszeresen imádkozunk. Naponta háromszor végezzük a rózsafüzért, éjszaka pedig lehet a kápolnában adorálni. Az élet, a szeretet iskolája számunkra az, hogy megtanuljuk a türelmet, az önmegtagadást, az engedelmességet, az engedékenységet, az egymás elviselését, az önuralmat, és Isten akaratára figyelve a szolgálatot, tevékeny szeretetet.'' Megkérdeztük az egyik fiatalembert, hogy nem nehéz-e a kemény fizikai munka (kôfejtés) mellett éjszaka még szentségimádásra is fölkelni. Azt felelte: ,,Ha ébren tudtam maradni a kábítószerért éjszakákon át, amikor a halált szolgáltam, akkor igazán nem gond, hogy fönnmaradjak az élet Uráért egy-két órát.'' A másik rajnai misztikus, Tauler a következôt írja: Az Isten bármit ,,adjon neked vagy vegyen el tôled, kedélyed maradjon mindig ugyanabban az állapotban. Úgy válsz higgadt emberré, ha mindent ugyanúgy fogadsz Istentôl; szeretetet és szenvedést, savanyút és édeset, igaz és tökéletes békében.'' ,,Békét keresni a békétlenségben -- így születik meg az igazi béke, mely maradandó és tartós.'' Ez is harc. Nem megszökni a nehézségekbôl, a problémákból, a békétlen helyzetekbôl, hanem ott fölfedezni a béke forrását, a benned élô Szentháromságot. Ez a béke hosszan tartó, mert az ô jelenlétébôl fakad. Belül találod meg a világ nyugtalansága közepette. Aki békétlen, az elveszíti Istent és az ô kegyelmét. Ennek a békének forrása, hogy Isten élet- és sorsközösséget vállalt velünk, ott van bennünk. Élj békében önmagaddal és a felebarátoddal! Mikor éljük meg rosszul az ima és munka egységét? Amikor az ima kerül túlsúlyba a munka kárára, vagy pedig fordítva a munka válik mindenné, mondván, hogy én ezzel is Istent dicsérem, tehát nem kell imádkoznom. Tauler a következôt mondja: ,,Sok ember mindenkit tanítani akar, de nem tudja, hogy ô maga kicsoda. Tudjátok meg, hogy magas, erôs falakat húztok magatok és Isten közé. Bármennyire is kedves nektek az Isten, a lelketek, az örök életetek, senkit nem ítélhettek meg!'' ,,Semmit se ítéljünk el a halálos bűnön kívül! Inkább a nyelvembe harapok -- írja -- mintsem egy embert elítéljek. Mert ez mindig gôgbôl, öntetszelgésbôl születik. Ez rejtett vetômag, ami az ellenségtôl jön. A Szentlélek az ítélkezô emberben nem lakozik. Ahol azonban a Szentlélek egy ember által ítélkezik, ha erre szükség van, az várja meg az alkalmas idôt és órát. Nehogy, miközben egy sebet meg akar gyógyítani, még többet ejtsen. Nehogy gonosz szavak, mozdulatok, távolságtartás által kisebbé tegyen, megsemmisítsen másokat a szívében. Szeretetben és szelídségben ítélj, és maradj alázatban! Ezt az alázatot vidd magaddal, bárhová mégy! Figyelj önmagadra egyszerűségben, és hagyj békében mindent, amihez nincs közöd, amit nem bíztak rád!'' Amikor rosszul éljük meg az ima és a munka egységét, megjelenik szívünkben az ítélkezés is, mások és önmagunk elítélése. Szívesen összehasonlítgatjuk magunkat másokkal. Úgy véljük, hogy mások jámborabbak, alázatosabbak, alkalmazkodóbbak, mint mi vagyunk. Az összehasonlításból pedig ítélet fakad. Nem a bűnt ítéljük el, hanem embertársainkat és önmagunkat, Isten drága, szeretett gyermekeit, és a gonosz csapdájába kerülünk. Az összehasonlítgatás gyökere bennünk: nem ismerjük föl, hogy Isten ajándékai vagyunk, nem hisszük el, hogy életünk teljes azáltal, hogy a Szentháromság bennünk él, hogy Krisztus Testének a tagjai vagyunk, és már mindent megkaptunk Istentôl. Az ítélkezés fala vastag és áthatolhatatlan. Helytelen, ha úgy teszünk, mintha ez a mi szívünkben nem létezne. Állhatatos, életünk végéig tartó harc kell, hogy elhagyjuk és leszokjunk róla. Isten meghallgat minden ôszinte imát, amivel feltárjuk neki rossz szokásainkat. Elénk siet irgalmával és szeretetével. Ünnepet ül velünk, miként a tékozló fiúval, aki nem merte elhinni azt, amit az idôsebb testvérnek mond az Atya: ,,Te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.'' (Lk 15,31) Ez történt velünk is a Szentlélek befogadásakor. Ôáltala a Szentháromság velünk van mindig, és már mindene a miénk. Eckhart mestert idézem befejezésül: ,,Isten a jelenlét Istene.'' ,,Amikor bűnbánatot tartunk, Isten mindent elragad, ami a vele való kapcsolatunkat hátráltatja. Elfordul a bűneinktôl, és nem tartja ôket számon. Isten úgy szeret, ahogy most vagyunk, anélkül, hogy szemünkre vetne valamit.'' Egy másik idézet: ,,Tudnod kell, hogy soha nem volt még ember, aki olyan sokat engedett volna el életében, hogy ne tudta volna, mennyit kell még elhagynia, de Isten olyan sokat tölt be önmagával benned, amilyen sokat elengedsz.'' Itt és most kezd el, és tegyél meg mindent, amit tudsz! Itt és most találsz valódi békére, sehol máshol. ======================================================================== 4. A kis út, út mindenkinek (Lisieux-i Szent Teréz) {kép} ,,Az egyszerű lelkekhez nem szükségesek komplikált eszközök!'' Köszönöm, Jézus, hogy te vagy az út, az élet, az igazság. Köszönöm, hogy napról napra örömre gyújtod szívünket jelenléteddel. Köszönöm testvéreinket, a szenteket, akik teljesen átadták magukat szeretetednek, s akik gyôzelmesen futották végig ezt a pályát. Köszönöm, hogy szentté teszel minket. Ámen. * * * Elmélkedésünk témája Kis Szent Teréz élete és tanítása. A Gyermek Jézusról és Szent Arcról nevezett Terézben is csodálatosan termékennyé vált a ,,te bennem, én benned!'' megvalósulása. A kis út, amit ô járt, az út mindenkinek életállapottól függetlenül. A gyermeki bizalmat és a szentháromságos egy Isten jelenlétébe vetett hitet bárhol, bármelyik pillanatban, bárki megélheti, függetlenül egészségétôl és életkorától. Amikor valaki nem számításból, érdekbôl akar Istennel kapcsolatban maradni, hanem hiszi a szeretetét, és éli a jelenlétét, akkor olyan távlatokba juthat, mint Teréz. 24 évesen halt meg, de élete folytatódik a mennyországban, ahol nem unatkozik, hanem sokkal több jót tesz, mint amit itt a földön tudott tenni. Állandóan segíti a miszsziókat, az Egyházat. Ha példáját követjük, akkor ugyanígy termékennyé tudja tenni Isten az életünket, és az ô életét mibennünk. Teréznél, miként Eckhart mesternél is, mély egységben volt az ima és szolgálat, az ima és munka. Több mint ezer év választja el Szent Benedektôl vagy Cassianustól, majdnem kétezer év az ôsegyháztól, de ez nem számít, mert ,,Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké''. (Zsid 13,8) Teréz bizonyítja, hogy most is megvalósulhat ez az egység, ez a jelenlét a szentháromságos egy Istennel. Akár öröm van bennünk, akár szenvedünk, mindig ebben az egységben élhetünk, és ez létünk teljessége. Az Egyház azért állítja elénk a szenteket, hogy bátorságot kapjunk az életszentségre. Minden szentnél fontosak az életrajzi adatok, segítenek, nehogy hamis képet alakítsunk ki róluk. Gyakran életidegen, élettôl távoli, amit a szentekrôl leírtak, és csak csodálni, tisztelni tudjuk ôket, de követni nem. Volt idô, amikor kihagyták azokat a sebzett pontokat az életükbôl, amelyek túlságosan rámutattak az emberségükre. Hangsúlyozták a kegyelemmel való együttműködésüket, de közben kimerevítették ôket. Az életszentség látható gyümölcseire figyeltek, azok elôtörténetére nem. Felmutatták az erényeiket, és elfelejtették a mögötte lévô küzdelmet, harcot, önmegtagadást, áldozatot. De a lényeget tévesztjük szem elôl akkor is, amikor utánozni szeretnénk a módszereiket, közben pedig nem éljük a Krisztussal való egységüket. Például: olvassuk, hogy mennyi haldoklót szedett össze Teréz Anya. Elhatározzuk, hogy mi is ezt tesszük, ám ha hiányzik az a mély egység Krisztussal, ami Teréz Anyában megvolt, akkor föladjuk, és botrányt botrányra halmozunk. Szégyen leszünk. Az 1. Péter-levélben olvassuk: ,,Szentek legyetek, mert én szent vagyok.'' (1,16) Ha nem mondunk igent egész lényünkkel erre, akkor érvényes lesz ránk az az ige, amit Szent Pál ír: ,,Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok.'' (Róm 2,24) Lisieux-i Teréz 1873. január 2-án született Franciaországban. 4 éves korában meghal az édesanyja mellrákban. Terézt egész gyerekkorában gyötri emiatt a bűntudat. Az anya halála után nála 12 évvel idôsebb nôvérét, Paulinát választja pótmamának. Aztán ôt is elveszíti, mert Paulina bevonul a Kármelbe. Majd egy másik nôvérét választja anyának, de Mária is karmelita lesz, és Teréz harmadszor is egyedül marad. Szüleinek kilencedik gyermeke. Négy élô testvérét négy halva született testvére követte. Édesanyja egész terhessége alatt attól retteg, hogy ez a gyermeke is holtan jön a világra. Levelei tele vannak szorongással, amikor Terézt várja. Tudja, hogy mellrákja van, hogy meg fog halni. Ez Teréz egész lényére rányomja a bélyegét. Kilencedik gyermekként születik, és egész gyerekkora beteges. A mama halála után átköltöznek Lisieux-be. Apja ekkor már súlyosan depressziós. Egy tetôtéri szobában remeteként akar élni, függetlenül a családjától. Teréz, mert nagyon szereti az apját, utánozza, és szintén remete akar lenni. Persze mindezt nem egyedül, hanem Paulinával, a pótmamával. Amikor Paulina bevonul a Kármelbe, Terézt beadják a helyi bencés nôvérek iskolájába, de annyira gyenge fizikumú és idegzetű, hogy csak fél napokat bír ki, és délutánonként hazaküldik. Egy idô után már ezt sem engedik meg neki, csak magántanulóként folytathatja. A rokonok semmirekellônek, teljesen értéktelennek tartják. Késôbb a nôvérek, akikkel egy kolostorban van, lustának és olyannak tekintik, aki még a legalapvetôbb erénygyakorlatokat sem végzi. Egyháztanító lett ebbôl az értéktelen senkibôl. Amikor Mária is szerzetes lesz, apja már szellemileg teljesen elborult. Terézt a királykisasszonyának tekinti, aki ettôl nagyon boldog, és eléri a papánál, hogy abban az évben karácsonykor másodszor is jöjjön a Mikulás. Ám 1886 karácsonya váratlan megtérést hoz. Az infantilis és neurotikus lány ezen az éjszakán egészen hirtelenül felnôtté válik. Idézem Terézt: ,,Egy pillanat alatt véghezvitte Jézus azt, ami tízéves törekvésem alatt nem sikerült. Jézusnak elég volt az én jóakaratom. Az apostollal együtt mondtam: Egész éjszaka halásztam, és semmit sem fogtam. És Jézus emberhalásszá tett engem. Hatalmas vágyat éreztem, hogy a bűnösök megtéréséért dolgozzam. Gyengeségemben Isten nekem adta az ô erejét, sötétségemben az ô fényét. Éreztem, hogyan áramlik belém az ô szeretete, és szükségét éreztem annak, hogy magamat elfelejtsem, és másokért éljek. Betöltött az öröm. Jézus azt mondta nekem: adj innom. Ezek a szavak nagy bátorsággal töltöttek el. Gyôzelemrôl gyôzelemre haladok, karddal a kezemben fogok meghalni.'' Ekkor választja példaképéül Szent Johannát, akit az inkvizíció máglyán égetett el. Van Terézrôl egy fénykép a kolostorban, amikor papírcsákóval meg papírkarddal beöltözött Szent Johannának, és harcolt. 1887 pünkösdjén, megtérése után fél évvel azt kéri apjától, hogy azonnal beléphessen a Kármelbe. Így ír errôl: ,,Elhatároztam, hogy lélekben a kereszt alá telepszem le. A keresztre tekintve megéltem a hivatást arra, hogy imában és áldozatban apostolkodjam.'' 15 éves! Hogyan akar imában és áldozatban apostolkodni? A La Croix újságban olvassa Pranzininek, egy kéjgyilkosnak a perét, akit halálra ítéltek, mert megölt egy híres prostituáltat, annak háziasszonyát és egy gyereket. Amikor Teréz ezt elolvassa, nem elítéli Pranzinit, hanem elkezd imádkozni a megtéréséért. ,,Mondtam Istennek: tudom, hogy Pranzininek meg fog bocsátani. Ebben még akkor is hinnék, ha Pranzini nem gyónna meg, és semmi jelét nem adná a bűnbánatának. Annyira bíztam Jézus irgalmában. Mégis kértem, hogy az én vigasztalásomra adjon valami jelet. És meghallgatta, amit kértem.'' A jel az volt, hogy mielôtt kivégezték, Pranzini háromszor megcsókolta a keresztet. Hogyan imádkozik Teréz? ,,Az imám nagyon egyszerű. Egy pillantás az ég felé. Mindent elmondok Jézusnak frázisok nélkül, és ô mindig megért.'' Ebben a mély jelenlétben és egységben semmi köntörfalazás, semmi körítés, semmi szépítés nem kell. Egyszerűen, frázisok nélkül elmondja, megbeszéli Jézussal azt, ami van. És ô mindig megérti. Mi az ereje Teréz imájának? ,,A kis áldozatok, amelyek az ima erejét jelentik, azok a fegyverek, amiket Jézus nekem adott.'' Mivel Jézus mindent odaadott, Teréz cserébe az életét ajánlja föl. Az egész élete és imádsága odaadás, ráhagyatkozás, kiszolgáltatottság Istennek, mert teljesen Jézusé akar lenni. Az ô akaratát akarja tenni. ,,Egyetlen békém, boldogságom, szerelmem, hogy te vagy az én Uram.'' Ez nem egy bakfis szerelmes levele. Halála napján ezt mondja: ,,Nem bánom meg soha, hogy teljesen átadtam magam az Isten szeretetének.'' Tüdôbajban, kegyetlen szenvedé-sek közt halt meg. Már fiatalon megállapítja: ,,Egyedül Jézus képes betölteni határtalan kívánságaimat.'' Hogyan jutott el ide? 1887-ben, amikor apjának azt mondja, hogy azonnal be akar lépni a Kármelbe, elmegy a helyi püspökhöz, és tôle is ugyanezt kéri. Mivel tizenöt éves, a püspök elutasítja. Ekkor Teréz meghallja, hogy lesz egy zarándoklat Rómába. Rábeszéli apját, menjenek el a pápához. Ott külön kihallgatást eszközöl ki. Elmondja, hogy ô azonnal karmelita akar lenni. XIII. Leó pápa azt mondja neki: ,,Ha Isten akarja, akkor be fog lépni.'' Aztán kiviteti a svájci gárdistákkal. Ugyanabban az évben a püspök megengedi, hogy tizenöt évesen belépjen a Kármelbe. Mindez 1888 márciusában történik; 1889 januárjában beöltözik, és 1890- ben fogadalmat tesz. A fogadalomtétel után hét évvel, 1897. szeptember 30-án meghal tüdôbajban. 1925-ben avatták szentté, és II. János Pál pápa 1999-ben egyházdoktorrá emelte. Miben áll ennek a 24 éves lánynak a nagysága? Amint említettem, a rokonok szerint semmirekellô. A rendi testvérei szerint semmi különös nincsen ebben a lányban, aki még a jámborsági gyakorlatokat sem végzi. Teréz a következôt írja errôl: ,,Olyannak kell lenni, mint mindenki más. Nem szabad kilógni, vagy azt akarni, hogy beszéljenek rólam. Úgy kell tenni, mint akinek mindene megvan, mintha én semmi lennék.'' Aztán ô maga javítja ki: ,,Nem úgy kell tenni, mintha semmi lennék, hanem tudni kell, hogy semmi vagyok. Mindaz, amit az ember érez, tesz, szóra sem érdemes. Isten a minden.'' Fizikai gyengesége csak segíti abban, hogy Istentôl várjon mindent. ,,Ha te semmi vagy, ne feledd, hogy Jézus a minden. Kicsinységedet el kell veszíteni az ô mindenségében.'' Ezen a gyermeki bizalmon nyugszik Teréz életműve. De ez nem infantilitás, nem gyerekesség, hanem az istengyermeki mivolt megélése: ,,Az Atya gyermeke vagyok.'' Ez jellemzi az életét, ez jellemzi az imáját. A gyermeki létmód ezen a ráhagyatkozáson nyugszik. Teréz nem a saját gondjai, gyengeségei körül forog. Ô tudatosan bele akar nôni a Jézussal való együtt szenvedésbe a világ megváltásáért. Teljes neve a Gyermek Jézusról és Szent Arcról nevezett Teréz. A Szent Arc a kereszten szenvedô Jézusnak az arca. Ez a két név kiegészíti és feltételezi egymást. Teréz élete kezdettôl a szenvedés jegyében zajlik. Nemcsak a testi gyengeség, betegség a kehely, amit ki kell ürítenie, hanem a rendtársai megvetése is, maga a közösség. Sôt a kolostori tíz évet még a lélek sötét éjszakája is kíséri, amikor Isten minden érzékekkel felfogható vigasztalást megvon tôle. Teréz nem érez semmit Istenbôl, amikor már a Kármelben élhet. Végre eléri, amit hivatásának tart, és közben semmit nem érez Isten jelenlétébôl, Isten vigasztalásából. Számára ez idô alatt csak a puszta hit marad. ,,Milyen kegyelem, hogy van hitem. Ha nem hinnék, akkor habozás nélkül öngyilkos lennék.'' Mindez a 19. század végén hangzik el. Ez olyan borzalmas mondat, hogy rendtársai kihúzták az életrajzából. Ilyet egy karmelita nôvér nem mondhat. Csak az ötvenes években támasztotta fel sminkjébôl Hans Urs von Balthasar Szent Terézt. Mivel nincsen semmi más számára, semmi érzés, semmi tapasztalása annak, hogy Isten nagyon szereti, elhatározza, hogy imádkozik a hitetlenekért. Ebben az állapotban sem maga körül forog, akörül, hogy ôtôle mit vont meg Isten. Ebben is feladatot lát. Ha nincs más, csak a hit, akkor azokért fog imádkozni, akiknek hitük sincs. Korábban nem tudta elképzelni, hogy léteznek olyan emberek, akik istentelenek, de a lélek sötét éjszakájában rájön erre, és csodálkozik, hogy az ateisták között nincs több öngyilkos. Ettôl kezdve a hitetlenekért kész magára venni minden szenvedést, hogy megmentse, és hitre vezesse ôket. ,,El sem tudtam képzelni, hogy vannak olyanok, akiknek nincs hitük. De Jézus megengedte, hogy felismerjem, megengedte, hogy a lehetô legsűrűbb sötétség hatoljon a lelkembe. Az égre gondolni harc és kínlódás volt számomra.'' Csak aki átment rajta, tudja, milyen sötét ez az alagút. Kész az ateistákért a pokolig elmenni, hogy legyen ott is valaki, aki szereti Jézust. ,,Olyan nagy a vágyam a menny után, hogy kell, hogy legyen'' -- írja a Kármelben. Semmit nem érez belôle, de hiszi és vágyakozik rá. Ha meg akarjuk érteni Teréz kis útját, akkor ismerni kell a sötét éjszakát is, a lélek Jézussal való együtt szenvedését. Ezt általában kihagyjuk az életszentségre való törekvésünkbôl. Hajlandók vagyunk elfogadni, hogy bennünk él a Szentháromság, egyek vagyunk Jézussal, de hogy ez szenvedést is jelent, azt már nem szívesen vesszük. Tudat alatt mindannyian abban reménykedünk, mély egységet élünk Jézussal, megússzuk a keresztet. Megment tôle, és megszabadulunk a szenvedéstôl. Teréz nem önmagáért követte Jézust, hanem másokért. Már mindene megvolt, hiszen Jézus a minden, ezért teljes életével, szabadságával másokért élt, dolgozott, imádkozott, másokért szenvedett. Miben áll a kis út a hétköznapokban, ami ennyire megváltoztatta Teréz lelkiségét? Amit gyerekkorában kapott, az pusztán jámborsági gyakorlatokból és teljesítményvallásosságból állt. Az elsôáldozási felkészítés tíz hete alatt a kis Teréz majdnem 1850 jó cselekedetet és 2000 apró röpimát számolt össze magának. Így készült az elsôáldozásra. Késôbb ezt írja: ,,Ha szeretek, egyedül Jézus cselekszik bennem. Jézus azt tanítja, hogy ne a jó cselekedeteimet számoljam, hanem mindent szeretetbôl tegyek. A szeretet egyetlen cselekedete, megismerni Jézust.'' Teréz kis útja minden rendkívüli eszközt nélkülöz. Egyszerű eszközökre épít. Ô a hétköznapok szentje. Isten rejtett szeretetének tanítómestere. Ezt írja: ,,Semmi kedvem Lourdes-ba utazni, hogy ott eksztázisokat éljek át. Inkább elônyben részesítem a kicsi áldozatok egyhangúságát.'' Teljesen távol áll tôle a ,,majd én megmutatom'' vallásosság. Idegen tôle a teljesítmény és a konzum, a fogyasztói vallásosság, azaz ha teljesítettem valamit, akkor Isten kénytelen jót tenni velem. Miben áll Isten rejtett szeretetének felismerése Teréz életében? Mi a következménye ennek? Egészen jelentéktelen akart lenni. Jézus a mi irgalmasságunktól teszi függôvé önmagát. Semmit sem vesz el, amit nem adunk oda neki önként. Ez az ô szeretete. Jézust ott kell keresni, ahol elrejtôzik: a gyerekekben, az ostyában, a szívünkben. Innét lát el bennünket kegyelmi ajándékaival. De mindig csak egy napra valót ad. Teréz így imádkozik: ,,A mai napra való kegyelmet add meg nekem, Uram!'' Nem lehet tartalékolni, mint ahogy a mannát sem lehetett eltenni a pusztai vándorlás alatt. A jelentéktelenség nála nem a semmittevésbe való beleegyezés. Mindennapos kemény küzdelmet él meg. ,,Nem akarok félig szent lenni. Nem félek érted szenvedni, de hogy veled gyôzzek, ahhoz harcolni kell'' -- írja. Mi ez a harc Isten szeretetében? A zsolozsma és a szentségimádás alatt a nôvéreknek meghatározott helyük volt a kórusban. Szomszédjának állandóan csikorogtak és összekoccantak a fogai zsolozsma közben. Mit tett Teréz? Nem írt levelet a püspöknek, nem kérte, hogy ültessék máshova, nem kért kihallgatást az elöljárójától, hanem azt kérte Jézustól, hogy képes legyen szeretni ezt a nôvért a fogcsikorgatásával együtt. És ô megadta neki ezt a kegyelmet. Egy másik pedig teljesen az idegeire ment, mert ki nem állhatta, és üldözte ôt. Teréz nem kerülte ki, hanem nagyon kedves volt hozzá. Késôbb ez a nôvér azt írta: senkit nem kedvelt annyira, mint ôt. A kis út, a lelki gyermekség útja, a bizalom, a teljes odaadottság útja. Teréz lifttel akart menni a mennyországba. (Akkortájt találták fel a liftet.) ,,Az a lift, ami az égbe emel, a te karod, Jézus. Ezért nem kell nekem nagynak lennem, hanem kicsinek, egyre kisebbnek.'' Éppen emiatt a feltétlen odaadottság miatt oldódnak fel a látszólagos ellentétek Teréz életében. Az elsô ellentmondás: hogyan lehet az öröm és szenvedés együtt. Már 9 évesen, elsôáldozása után állandó vágya volt a szenvedésre. Ez nem beteges önkínzásból fakadt. Amikor kitört rajta a betegség, a lelki sötétség mellé borzalmas fizikai szenvedések is járultak. Tuberkulózisban halt meg. A tüdôbajt nem illett egy apácának elkapnia, mert ez a peremre szorultak, az aszociálisok, a prolik között terjedt. Mivel az orvos tudta, hogy ezt a nôvérek nem fogadják el, szándékosan hamis diagnózist állított fel. Nem írta le, hogy tébécés, pedig akkor már volt rá gyógyszer. Amikor Teréz haldoklik, az orvos szabadságra megy, hogy ne kelljen jelen lennie. Beküldi az unokaöccsét, aki szintén orvos, de csak egy éve. Ô azonnal megállapítja, hogy Teréz tébécés, a nôvérek viszont tiltakoznak, és nem engedik, hogy az legyen. Mással kezelik. 500 izzó tűt nyomtak a hátába, hogy gyógyítsák. Ezek borzalmas fizikai szenvedések voltak a lélek sötét éjszakája mellett. Azt mondja: ,,Nem tudok már szenvedni. Minden szenvedés édessé vált számomra.'' Még a betegségében is közösséget vállalt teljesen azokkal, akikért felajánlotta életét, az ateistákkal, a peremre szorultakkal, a bűnözôkkel, a szegényekkel. Ezt mondja a nôvéreknek, akik próbálják vigasztalni ôt a halálos agyán: ,,Csak a szeretet vonz. Nincs más vágyam, csak ôrülten szeretni.'' Szenvedését ez az ôrült, szenvedélyes szeretet oldja fel. A másik ellentmondás: hogyan lehet egy karmelita apáca, aki bezárkózik a kolostorba, ugyanakkor misszionárius? Halála után ugyanis ô lett a missziók védôszentje. 1980-ban II. János Pál pápa ezt mondta róla: ,,A szenvedô Jézussal való egységbôl merít Teréz erôt a világméretű misszióhoz. Az evangélium megéléséhez szükséges kegyelmet Isten szabadító erejébôl kapja. A gyermek kicsinysége feltárta az isteni erô nagyságát.'' A mennyben azzal tölti az idejét most már több mint száz éve, hogy állandóan jót tesz, és segíti a missziókat. A harmadik ellentmondás: hogyan lehet egyszerre a Gyermek Jézusról nevezett Teréz a Szenvedô Arcról nevezett Teréz is? Idézem: ,,Fölfogtam, hogy ha az Egyház különbözô tagokból áll, akkor a legnemesebb testrész nem hiányozhat belôle. Fölfogtam, hogy az Egyháznak kell szív, ami szeretettôl izzik. Fölfogtam, hogy a szeretet az, ami mozgásba hozza a többi tagot. Ha ez a szeretet kialszik, akkor az apostolok már nem hirdetik többé az evangéliumot. A vértanúk már nem adják oda az életüket. Fölfogtam, hogy az Egyház minden hivatást magában foglal. Minden mindenben. Egyszóval az Egyház örök. Akkor így kiáltottam: Jézus, megtaláltam a hivatásomat, a hivatásom a szeretet. Megtaláltam a helyemet az Egyházban; az Egyház szívében én leszek a szeretet. Így leszek minden, így lesz életem álma valósággá.'' Csodálatos megfigyelni Teréz kapcsolatát az evangéliumokkal, Jézus szavával. Ez az egyetlen gyógyszer lelki sebeire. A körülötte tapasztalható jámbor, túlvilág utáni lelkesedés, a saját erôbôl fakadó teljesítményvallásosság nem akadályozza meg ôt abban, hogy teljes biztonsággal hagyatkozzék Isten irgalmára. Az egyre rövidebbé váló út, ami a ráhagyatkozás által megszünteti az önzést, elvezet az Isten szeretetébe. Teréz kipróbálta a kis utat minden szenvedésben, imában és tettben, ezért tanítja: ,,Az én utam a teljes bizalom, a teljes szeretet.'' Ami ôt megszabadította az önmaga körül, lelki sebei körül, saját szenvedései, nyomorúsága körül való forgástól, egyszerűen az, hogy felismerte: ô Isten elôtt kicsiny és lélekben szegény. Vagyis mindent tôle várt. Az evangélium szavai világosságot hoztak lelkébe. Jézus maga volt az élô ige, éjjel és nappal a hétköznapokban, az elbizonytalanodásban vagy az örömben, és soha nem csalatkozott Benne. Szívében a bizalom növekedett, mert a Lélek határtalan bizalmat akar Isten szavában. Jézusban Teréz barátot talált, akiben mindig feltétel nélkül megbízhatott. Idézem: ,,Jézus szavát megôrizni, Jézus szavát megtartani, ez az egyetlen feltétele, hogy megôrizzük boldogságunkat, örömünket, és bizonyítsuk az iránta való szeretetünket.'' Jézussal Teréznek teljesen normális kapcsolata volt. Számára nem történelmi esemény, hanem a föltámadott és ôbenne is jelen lévô Isten Fia. A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz a hétköznapok gyermeke. Hans Urs von Balthazar, aki 1950-ben lebontotta a sminket Teréz életrajzáról, és beleírta azokat is, amiket a nôvérek kihúzogattak, mivel nem illett egy szent képéhez, ezt írja: ,,A kis út rövid út, amennyiben lemond a mérhetô távolságokról. Ha követjük, akkor mindig a célhoz, Jézushoz visz. Kicsinnyé kell lenni, mert ez az út mellôzi a különleges eszközöket, megóv a rendkívüliségtôl. Mindenki felé irányul az élet megszokott dolgai között. Ez az út a léleknek olyan állapota, amelyben a legfogékonyabb az Isten szeretete iránt. Ez az út a gyermeki lét képével és az Isten elôtti kicsinységgel ábrázolható. Ez az út harc, mert szenvedésekkel teli. Ebben a harcban Teréznek minden erejére szüksége volt, hogy Jézus elôtt semmivé váljon, mert ô a minden a hétköznapokban is.'' Annyira mélyen élte át Jézus állandó jelenlétét, hogy ezt írja egy helyen: ,,Akkor is csendben csukom be az ajtót, ha senki nincs jelen, hogy a szerelmemet ne zavarjam.'' Megtapasztalja, hogy Istenhez hűségesnek lenni csak az ô erejében lehet, önerôbôl nem. A hűség és Isten ereje által elfogadhatjuk önmagunkat a gyengeségeinkben is. Ekkor már minden felebarátban Jézussal tudunk találkozni, és elfogadjuk mások gyengeségét is. Mindennap fáradozott, dolgozott, sokszor kellemetlen munkát végzett. Folyamatosan elviselte a kolostori élet egyhangúságát, mivel Jézus, akire az egész életét építette, nem jelent meg neki. A vele való együttélés mindennap új harcot követelt. Sokszor kellett szidást, megaláztatást elviselnie, mert lassúnak, haszontalannak, semmirekellônek tartották a rendtársai. Teréz nem veszett el a hétköznapok kicsinységeiben. Bátran haladt elôre teljes bizalommal az egyetlen valóság felé: Istent minden pillanatban szeretni. Már tizenöt évesen, amikor belép a Kármelbe, ezt írja: ,,Nehéz elkezdeni a napi munkát. Amikor még éreztem Jézust, szívesen megtettem volna mindent érte, de úgy tűnik, mintha ezer mérföldre lenne. Egyedül milyen unalmas. Nem látja aggódásainkat, terheinket? Hol van ô? Miért nem jön, amikor nekünk ô az egyetlen barátunk? Ó, ô nincs távol. Egészen közel van, és ránk néz. Ô az, aki koldulja tôlünk ezt a félelmet és szomorúságot. Neki szüksége van ezekre a mi javunkra. Olyan nagy tervei vannak velünk. Ma reggel azt olvastam az evangéliumban: >>Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot.<< Nem marad más hátra, mint küzdeni, harcolni. És ha nekünk nincs erônk ehhez, akkor Jézus harcol értünk.'' Ezt olvassa az evangéliumban: ,,A fejsze már a fák gyökeréhez ért!'' Így ír róla: ,,Helyezzük együtt a fejszét a fa gyökerére. Milyen kegyelem, amikor reggel nem érzünk erôt, bátorságot az erények gyakorlásához. De a szeretet mindenre képes. A leglehetetlenebb dolgokra is. Jézus nem a cselekedetek nagyságát nézi, hanem a szeretetet, amivel végrehajtjuk ôket.'' ======================================================================== 5. Calcutta a szívünkben van (Teréz Anya) {kép} ,,Hivatásod szeretni, szenvedni és megmenteni a lelkeket.'' Köszönöm, Istenem, hogy szeretsz bennünket, és tettekre válthatjuk szeretetedet. Köszönjük Calcuttai Teréz Anya példáját és közbenjárását mindehhez. Ámen. * * * Történt valami az életemben, ami nagy szerepet játszott abban, hogy egyházközségünkben mindennek a forrása az egyéni és közös szentségimádás. Amikor elôször kaptam útlevelet, és elmehettem Nyugat-Európába, olyan közösségeket kerestem fel, amelyekrôl azt hallottam, hogy hatékonyan bontakoznak, növekszenek. Én addig csak kis közösségeket, bázisközösségeket, mozgalmakat ismertem. Láttam közösségek születését és fölbomlását, láttam az egységet és a megosztottságot is. Nagyon érdekelt, hogyan lehet 20-30 éven át együtt élni szegényekkel, kitaszítottakkal, betegekkel vagy más vallásúakkal, közben pedig kitartani és növekedni. Hallottam franciaországi közösségekrôl és szerettem volna találkozni velük. Az elsô utam Arsba vezetett Vianney Szent Jánoshoz. Amikor megérkeztem, attól a pillanattól kezdve egyértelmű volt számomra, hogy a titok valahol a szentségimádás. Tudtam róla, hogy mennyi órát töltött csendben, kettesben Jézussal és hogy ez milyen gyümölcsöket termett ebben a kis faluban. Lourdes, Taizé után a Bárka közösség következett, ahol értelmi fogyatékos, mozgássérült és egészséges emberek laknak együtt. Csodálkoztam az örömükön, és azon, hogy mekkora békesség és türelem van bennük. Hogyan képesek erre? Olyanokat kérdezgettünk, akik már 10-15 éve ott éltek a közösségben. Egy lány elvezetett bennünket a Bárka ,,szívébe''. Ez valamikor egy istálló volt, ahol akkor állandó szentségimádás folyt reggel 5 órától este 11-ig, váltásokkal. Azt mondta, hogy ez a titka mindennek. Itt vagyunk a többiekért. Azokért, akik a házakban, az otthonokban, a műhelyekben együtt élnek testvéreinkkel. Akkor hallottam ezt a megdöbbentô mondatot, amit aztán Teréz Anya és a vele való találkozás is megerôsített. ,,Az Oltáriszentségben megtört Krisztus és a megtört ember ugyanaz.'' Eddig arról volt szó, hogy az imádságunk és szolgálatunk forrása a bennünk jelen lévô, a velünk mély egységben élô Szentháromság. Ma olyan valakirôl fogok beszélni, aki nemcsak önmagában élte meg ezt, hanem másokban is fölismerte, és másokban is meg tudta élni a Szentháromság jelenlétét. Calcuttai Teréz Anya és az ô életműve elmélkedésünk témája. A Szeretet Misszionáriusainak férfi közössége Párizs külvárosában, egy plébánián kapott helyet. Ide fogadhatták be a metróból, a hidak alól, az utcáról a legnyomorúságosabb körülmények között élô embereket. Annyi helyük volt, hogy naponta 60-70 embert tudtak megmosdatni, megetetni és segíteni. Amikor ott jártunk, vezetôjüket kérdeztük: hogyan lehet kibírni mindezt évtizedeken át, anélkül hogy elkeserednének, hogy belefásulnának ebbe az értelmetlennek látszó szolgálatba? A hajléktalanokat megetetik, megmosdatják, utcára kerülnek, majd visszajönnek, és kezdôdik elölrôl minden anélkül, hogy meg tudnák oldani a helyzetüket. Ekkor fölkísért bennünket az emeletre. Ott egy üres szoba közepén, emelvényen a tabernákulum Oltáriszentséggel. A hét szerzetesbôl egy testvér mindig ott térdelt a többiért. Ezen az úton érintett meg az, amit késôbb gyakorlattá tettem saját életemben, káplánként, majd a somogysámsoni plébánián, végül itt, a Szent Imre-templomban is. Megértettem, hogy a keresztény élet és a papi szolgálat titka ez a mély egység Istennel. A többi megy magától, és ô mindenhol meg fogja mutatni, hogy hogyan kell evangelizálni. Amikor Somogysámsonba kerültem, fogalmam sem volt, miként kell hét falu papjaként körülbelül 1000 romának és 2500 magyarnak az örömhírt hirdetni, és egységet teremteni köztük. Minden addigi pasztorációs ötletem értelmetlennek tűnt. De azt mondtam Jézusnak: ,,Ez a te néped. Te teremtetted ôket, te haltál meg értük, te váltottad meg ôket. Te pontosan tudod, hogy mit kell tennem velük.'' Naponta egy órát voltam az Úr elôtt, és hallgattam ôt. Amit megértettem, megtettem. Amikor Jóskát, aki teljesen béna volt, és 34 éve feküdt mozdulatlanul, befogadtam a plébániára, megtörtént az a csoda, amit soha nem tudtam volna megvalósítani. Ô a puszta létével egységet hozott a megosztottságba. Jóskát mindenki tudta szeretni, akármilyen volt a bôre színe, akármilyen társadalmi fokozatban élt, mert kiszolgáltatottságában szeretetre méltó volt, és el is tudta fogadni a szeretetet. Ezt én teológiai tanulmányaim, közösségi tapasztalataim alapján soha nem találtam volna ki. Egészen más ötleteim voltak arra, hogyan kell Somogysámsonban és környékén az evangéliumot közvetíteni. Isten viszont tele van ötletekkel. Pontosan tud mindent, azt is, hogy a családodban vagy a közösségedben, egyházközségedben hogyan kell megélni az Igét. Sokszor azért nem hatékony a munkánk, az evangelizációnk, mert saját ötleteinkkel, mint bizsuval, odaállunk Isten elé, és mutogatjuk neki, hogy ,,szépen ragyog, ugye, tetszik?'' Aztán egy idô után eldobjuk, mert nem ér semmit. Nincs türelmünk kivárni, hogy ô indítson minket. Nem engedjük neki, hogy oda vigyen, ahova akar, és ahogyan akar. Teréz Anyával elôször Rómában találkozhattam egy konferencián. Sokat beszélt a szentségimádásról. Megerôsítette bennem is azt, amire a nôvéreit és fivéreit tanította. Addig kell szeretettel szemlélni az Oltáriszentségben lévô Krisztust, amíg felismerik a jelenlétét, és megszeretik, hogy aztán elmenvén felismerjék és megszeressék az úton fekvôben is jelen lévô Krisztust. Ezt élték a Bárkában is: ,,A megtört ember és a megtört ostya ugyanaz.'' Mennyi családi tragédiát elôzhetnénk meg, ha így néznénk a társunkat, a családunk tagjait. Mindannyiunknak megtört az élete, de a megtört Krisztus ott van bennünk. Ha hinnénk ebben, egészen másképpen közelítenénk egymáshoz. Nem megoldani akarnánk a megoldhatatlant, hanem csak befogadni Istent, és szeretni ôt. Teréz Anya világméretű tanúja annak, hogy a Szentháromság mindenkiben ott él. Akármilyen néphez, akármilyen valláshoz tartozik is, az Isten ott van benne, ezért mindig szerethetô, elfogadható, szolgálható és megengedhetô, hogy a másik is szolgáljon minket. Teréz Anya 1910-ben született Albániában. Lisieux-i Kis Szent Teréz iránti csodálatából vette fel a Teréz nevet, amikor 18 évesen belépett az angolkisasszonyokhoz. Darjeelingben tanult, majd 20 évnél tovább tanított történelmet és földrajzot Calcuttában, mint a rend tanára. Nagyon képzett és művelt asszony volt, aki jó körülmények közt élt, de a nyomornegyed, ami az iskola falainál kezdôdött, nem hagyta nyugodni. 1948-ban egy éjszakai utazás közben hallotta meg a hívást, hogy a szegények legszegényebbjeit szolgálja. Példaképe volt a Szűzanya. ,,Isten egy egészen kicsi testbe költözött, és mégis olyan nehéz kicsivé válni. Jézus azt mondja: >>Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába.<< Mária ezt tudta, és ezért mondta az angyalnak, hogy íme az Úr szolgálóleánya.'' 38 évesen elhagyja a rendjét, és kilép a teljes bizonytalanságba. Amerikai missziós orvosoktól kap alapképzést, és ezek után betegápoló és bába lesz. Calcutta legszegényebb részén egy nyolcgyerekes családhoz költözik be. A gyerekeket tanítja írni, olvasni és mosakodni. Aki jól tanul, az a legnagyobb ajándékot kapja, egy kis szappant. Emellett az éhségtôl haldoklóknak koldul házról házra járva Calcutta utcáin. Akármennyire szeretné, nem kap helyet a letelepedésre, mély depresszióba esik, de nem adja föl. A szegények szegénységét akarja a legkeményebben megélni. ,,Fájt mindenem, karjaim, lábaim. Közben arra gondoltam, mennyi fájdalmat kell elszenvednie a szegényeknek, amikor szállás és élelem után kutatnak.'' Elsô követôi, elsô tanítványai az angolkisaszszonyoktól jöttek. Elôkelô, gazdag családok leányai, akik hajlandók voltak utána menni a teljes bizonytalanságba. Egy éven belül 26 jómódú és képzett fiatal lány követte. 1950-ben, két évvel az utcára kerülése után megalapítja a Szeretet Misszionáriusainak rendjét. Az engedelmesség, a tisztaság és a szegénység mellett fogadalmat tesznek arra is, hogy a legszegényebbeket szolgálják minden fizetség nélkül. A nôvéreknek képzettséget is kell szerezni. Orvosok, jogászok, speciális betegápolók vannak közöttük. Ez azért fontos, mert a kívülállók nagyon sokszor szegény és primitív nôknek tartják ôket. Pedig jól képzettek, és többen elôkelô családok tagjai. A Szeretet Misszionáriusainak szabályzatát, akárcsak Szent Ferenc reguláját, Róma nagyon radikálisnak tartotta, nem akarta elfogadni, és csak többszöri változtatás után hagyta jóvá. ,,A mi egészen különös feladatunk, hogy a legszegényebbek megszentelôdését, üdvösségét szolgáljuk. Amennyiben Isten szeretetét imában, evangéliumi szegénységben és alázatban éljük, akkor Jézus jelenlétét szeretjük a kenyér alakjában, és Jézust szolgáljuk az anyagi és szellemi szegénységben élôk álruhájában.'' A nôvérek számára Jézus a szentostyában és a szegényben ugyanaz. Milyen csodálatos ez a folyamat a sivatagi atyáktól kezdve Teréz Anyáig! Az ima és a munka teljes egységben van nála is, és ettôl igazán hatékony. Nem véletlen, hogy Teréz Anya példaképe Lisieux-i Teréz, vagy fordítva, Lisieux-i Teréz választotta ki Teréz Anyát arra, hogy megvalósítsa tervét, amit már idéztem: ,,Azzal fogom tölteni idômet a mennyben, hogy jót teszek a földön.'' És lám, általa világméretekben tudja mindezt tenni. A két Teréz között óriási a hasonlóság. Sokak számára úgy tűnik, hogy a lisieux-i Kármel kiteljesedése a Szeretet Misszionáriusainak rendje. Ahogyan Kis Szent Teréznél, úgy Teréz Anyánál is láthatjuk a gyermekség kis útjának (a teljes ráhagyatkozás, a radikális bizalom Jézus jelenlétében, szeretetében) és a szenvedésnek az egységét. Szeretni az Eukharisztiában és a szegényben jelen lévô Jézust. Teréz Anyánál ez nem romantika, nem álmodozás. Kukából kihúzott csecsemôknek, férgektôl félig megevett haldoklóknak mondja: ,,Te Jézus vagy számomra.'' Amit magáról elhisz, hogy ott él benne Jézus, azt elhiszi a legelesettebbekrôl, a legszegényebbekrôl is. ,,Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.'' (Mt 25,40) Kezdetben Teréz Anya óvodákat, iskolákat és betegellátó állomásokat hoz létre. Igazán ismertté a haldoklók házainak megnyitásával válik. Ezekbe kiéhezett, koszos, férgektôl bűzlô, megvetett és másoktól elkerült embereket szed össze, azért, hogy méltósággal haljanak meg. Semmi másért. Az elsô ilyen házat egy hindu zarándokhelyen tudja megnyitni, ami Kálinak, a hindu halálistennek temploma. Ebben a templomban csavargók laktak, akik megfenyegették Teréz Anyát: ha odacipeli a haldoklókat, akkor megölik. A hindu papok pedig az országból akarták kiutasíttatni, mert szerintük titkos szektát szervez Indiában. Az újságírók és a nyugati egyházi vezetôk azt üzenték neki: ,,Inkább az élôk számára kellene valamit csinálni, a haldoklókat hagyja nyugodtan meghalni.'' Teréz Anya azonban mindenkiben, zsidóban, keresztényben, hinduban és muzulmánban ugyanazt az egy Istent látja. Nincs számára csak keresztény Isten. Csak egy Isten van: a Szentháromság. Ez ott van a hinduban, a muzulmánban, a zsidóban és a keresztényben is. Kritikusainak ezt mondja: ,,Ezek az emberek úgy élnek, mint az állatok. Azt szeretném, hogy úgy haljanak meg, mint az emberek.'' A nyugatiak szemléletmódját mindig zavarta Teréz Anya. ,,Nem az a feladatom, hogy a struktúrákat megváltoztassam szervezetek létrehozásával, hanem hogy szolgáljam az egyes embert. A legkisebbek iránti szolgáló szeretet által nô Isten országa itt a földön.'' Amikor egy amerikai újságíró meglátogatta a haldoklók közt, ezt nyilatkozta: ,,Teréz Anya házaiból hiányzik a keserűség és a kétségbeesés. Az a tény, hogy ebben a házban eltűnt a félelmem, talán a hit elsô jele számomra.'' Teréz Anya szerint a legrosszabb, ha az ember úgy hal meg, hogy nem engesztelôdött ki Istennel és az emberrel. Egyszer a nôvérek egy haldokló nôt szedtek össze az utcáról, és elvitték hozzá. ,,Nem azért sírok, mert meg kell halnom, hanem mert a fiam kidobott.'' Teréz Anya napokon keresztül beszélgetett vele, és megbékélve halt meg Istennel és a fiával. Ami a legszegényebbekhez, a kitaszítottakhoz vezette, a Jézus iránti szeretet, ugyanaz indítja a leprásokhoz, akik élve vannak eltemetve. Nekik egész falvakat hoz létre. ,,Ha ezek sebeit kezelitek, sohase felejtsétek: ezek Jézus sebei.'' Ahogyan Sziénai Szent Katalin a pestisesek genynyes sebeit kiszívta, mert Jézus sebeinek tartotta ôket, és segíteni akart, ugyanúgy Teréz Anya nôvérei is boldogok, ha minden védô intézkedés ellenére megkapják a leprát. ,,Jézus szenvedéseit nem turistaként szemléljük. Ha azt akarjuk, hogy a szegények elfogadjanak, úgy kell élnünk, mint ôk. A szegénység nem rajtunk van, hanem úgy döntöttünk, hogy hordozzuk.'' Naponta hajnali 4.30-kor kelnek, egy óra szentségimádás után szentmise és Laudes következik. A házaikban minden feszületen ott a felirat: ,,Szomjazom''. ,,A nôvérek arra hivatottak, hogy az ember Isten utáni végtelen szomjúságát csillapítsák'' -- mondja Teréz Anya. Szó szerint Lisieux-i Szent Teréz: ,,Add oda életedet egészen, Jézusnak szüksége van rá. Jézus a nem szeretett szeretet.'' A kereszt lábánál pedig ez áll: ,,Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket!'' ,,Ha elcsendesedünk, akkor tudunk imádkozni, ha imádkozunk, akkor tudunk hinni. Ha hiszünk, akkor tudunk szolgálni, és akkor tud a szolgálatunk eleven, Jézus iránti szolgálattá válni.'' Csend, ima, hit, szolgálat Jézus és az emberek iránt. ,,Hit és szeretet nélkül nem tudnánk végezni ezt a munkát'' -- vallja Teréz Anya. Azt mondta neki egyszer egy újságíró: ,,Még egymillió dollárért sem tenném meg azt, amit ön tesz.'' ,,Én sem'' -- válaszolta Teréz Anya. ,,A szentáldozásban Jézust a kenyér és a bor színe alatt vesszük. A szegényekben a hús és vérben találkozunk vele. A kettô ugyanaz a Jézus. Ha nem tudnám, hogy ô Jézus, akkor a világ semmilyen hatalma nem tudna rávenni arra, hogy egy férgektôl félig megevett testet megfogjak. De így ez egészen egyszerű.'' ,,Ha Jézust a kenyér színe alatt látjuk, akkor miért ne látnánk meg ôt a szegények megtört testében. Minden vágyunk az örök boldogság, de rajtunk múlik, hogy itt és most megtapasztaljuke. Hogy itt és most boldogok legyünk azáltal, hogy Jézussal a legszegényebbekben találkozunk.'' Ez a magasan képzett asszony, aki kiváló szervezô volt és nagyon talpraesett, mindig gyermeki maradt. A gyermekség kis útja mellett halálig (87 éves koráig) kitartott. Azt mondja: ,,Az igazi szeretetnek fájnia kell.'' Jézusnak nagyon fájt, hogy szeretett minket. Istennek mindent oda kellett adnia. A saját Fiát adta. A mi művünk az ô műve. A Béke Nobel-díj átvételekor két tucat orvos jelenlétében ezt nyilatkozta: ,,Mi megtesszük azt a keveset, ami ránk van bízva, és megyünk tovább. Olyanok vagyunk, mint egy kicsi ceruzacsonk Jézus kezében. Azt ír vele Jézus, amit akar.'' Ilyen méretű szerénysége ellenére hisz a munkájának fontosságában. ,,Amit teszünk, az talán alig egy csepp a tengerben, de ha nem tennénk, a mi vízcseppünk hiányozna e tengerbôl.'' Milyen méretű csepp ez? A Szeretet Misszionáriusainak rendje 50 éves fennállásakor 5000 nôvérrel 107, országban 5 kontinensen van jelen. Csak Indiában 200 iskolát működtet, a haldoklók házai, a hajléktalanok otthonai, a szegénykonyhák, a leprafalvak és a hozzá tartozó klinikák mellett. Világszerte 50-nél több betegállomásuk van. AIDS-klinikák, haldoklók otthonai, leprások falvai. New Yorkban olyan öregeket gondoznak, akik nem mernek kimenni az utcára az erôszak miatt. Los Angelesben pedig az utcai bandák között szolgálnak. Máshol alkoholistákkal, drogosokkal, idegbetegekkel dolgoznak. Évente 100 millió dollárnyi adományt kapnak. ,,Nem akarom hallani, hogy csodákat tesztek, és közben nem vagytok boldogok. Kövessetek el hibákat, de legyetek boldogok.'' Teréz Anya nem olyan szenteket akar, akik extázisban vannak. ,,Az igazi szentség: Isten akaratát mosolyogva tenni. Az öröm a szeretet spontán következménye. Az teszi boldoggá az embert, hogy segíthet. A mosoly a szeretetbôl forrásozik.'' 1968-ban fedezi fel a gazdag országok szegénységét. Amikor VI. Pál pápa két jegyet és tízezer dollárt küld azért, hogy Róma elôvárosában alapítson házat, akkor ebbôl óvodát, rendelôt hoznak létre, és mozgókonyhát öregeknek. Amikor nyugaton azt kérdezték tôle, mikor mehetnek hozzá Calcuttába, akkor azt válaszolta: ,,Vegyétek észre a szegényeket a saját családotokban, vegyétek észre, szeressétek és szolgáljátok ôket.'' 1985-ben nyitja meg az elsô házat AIDSbetegeknek New Yorkban. ,,Idôt szánunk arra, hogy családias légkör legyen. Eszünk, iszunk és játszunk velük. Isten mondani akar nekünk valamit az AIDS-szel. Lehetôséget ad, hogy még jobban szeressük az embereket.'' Milyen távol van a haragvó Isten gondolatától? Hány és hány prédikációban hangzott már el, hogy Isten legnagyobb büntetése, csapása az AIDS? ,,Jól megverte ezt az erkölcstelen emberiséget!'' Lehet így is nézni. Amikor pedofil vagy homoszexuális papokról, püspökökrôl szóló hírektôl hangos a sajtó, lehet botránkozni, kilépni az Egyházból. Az, aki egészen mély egységet él a Szentháromsággal, másképpen látja. Úgy gondolja, hogy Isten üzenetet küldött, lehetôséget arra, hogy még jobban szeressük az embereket, papjainkat, az Egyházat. Mennyire más minden, ha hiszünk abban, hogy Isten a szeretet! Amikor Teréz Anya Romániában utcagyerekeknek nyitott házat, az egyik gyerek megharapta a karját. Utána Budapestre jött, és itt tudta meg, hogy ez a gyerek AIDS-es volt. Csak annyit mondott, amikor elkezdtek pánikba esni körülötte: ,,Sajnálom, hogy nem kaptam meg.'' Újra és újra a szolgáló szeretetrôl van szó, ami nem hatékony a gyermeki kis út és a szenvedés nélkül. A kettô együtt. ,,A mi kincses kamránk azok a világi munkatársak, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és betegségüket, szenvedésüket másokért ajánlják föl.'' A Szeretet Misszionáriusai mögött hatalmas tábor szolgál és imádkozik, ágyhoz kötött, gyógyíthatatlan betegek sokasága. Fölajánlják imáikat és szenvedéseiket azokért, akik tevôlegesen tudnak szolgálni. Teréz Anyának is volt egy ilyen ôrangyala. ,,Amikor nagyon nehéz döntés elôtt vagyok, ô áll elôttem, és erôt ad.'' 1997. november 5-én halt meg. Halálakor II. János Pál pápa ezt mondta: ,,Az imádság tanúságát hagyta ránk. Az imádságét, ami szeretetté vált. A szeretetét, ami szemlélôdéssé vált. Tettei magukért beszélnek. Föltárják az élet mély jelentését korunkban, amit nagyon gyakran elveszítünk.'' Imádság, ami szeretetté válik, szeretet, ami imádsággá válik. Ilyen egyszerű boldognak lenni. Ilyen egyszerű örömben élni. ,,Szegényeknek szolgálni ugyanaz, mint az életet szolgálni. Az ima gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse pedig a béke.'' Újra Lisieux-i Szent Teréz: ,,A szétroncsolt testekben is, a koszos ruhák mögött is a legszebb gyermek, maga Jézus rejtôzik. Nem az a lényeg, hogy mennyit teszünk, hanem hogy mennyi szeretettel tesszük azt.'' Teréz Anya mondja: ,,Mindent, amit teszünk, Jézusért tesszük. Életünknek nincs más értelme és nincs más mozgatórugója. Ezt sokan nem értik. Én 24 órában szolgálom Jézust, mindent megteszek érte, az erôt pedig ô adja.'' Nekem Vianney Szent János jut eszembe: ,,Én hordozom ôt, ô hordoz engem.'' Ilyen egyszerű. Ismét Teréz Anya: ,,Én ôt szeretem a szegényekben, és a szegényt ôbenne. De az Úr mindig az elsô helyen áll. A vendéget elôször mindig a kápolnába viszem. Köszöntsük elôször a ház Urát! Jézus itt van, érte dolgozunk, neki ajándékozzuk magunkat, és ô adja az erôt, hogy mindezt örömmel végezzük.'' Sokan nem tudják megérteni, hogyan lehet teljesen odaadott életet élni, a legszegényebbekben teljesen Jézusnak szolgálni. Teréz Anya nem háborog az értetlenségükön, nem ítéli el ôket. Azokat sem, akik ôt és nôvéreit brutálisan fenyegetik, gyilkossággal, és erôszakkal akadályozzák a munkájukat. Bennük is a szenvedô Jézust látja. A ,,szeressétek ellenségeiteket'' (Mt 5,44) parancsa neki valóság. ,,Jézusnak minden ember testvér volt. Ha mi az ô szeretetét követjük, megszűnik a háború. Ha mindenki ott, ahol él, komolyan veszi Jézust, akkor béke lesz. A mi hivatásunk, hogy ott, ahol élünk, Jézusban szeressük a felebarátot.'' Isten hív és kiált, hogy válaszolj a szeretetére. Benned szeretné Jézus élni a szeretetét. A te lábaddal akar járni, a te szíveddel akar szeretni, elôhívja belôled a jót. Ez a szép ôbenne. Isten le tud ereszkedni, és megengedi, hogy érezzük, függ tôlünk. Viszont senkire sem erôlteti rá magát. Ha megnézzük a két Teréz (Lisieux-i Teréz és Teréz Anya) egészen különbözô életét (az egyik a Kármelben élt és halt meg nagyon rövid idô alatt, 24 évesen, a másik pedig a világban, 87 évesen), akkor felfedezzük mindazt, ami közös bennük. Áthatotta tetteiket Isten mindenhatóságának a valósága, szelídsége. Engedték, hogy Isten eszközként használja ôket. Engedték oda vezetni magukat, ahol szükség volt rájuk. Engedték, hogy Isten keze alakítsa életüket, továbbadták Isten erejét és emberek iránti éhségét. Gyengeségükkel, gondjaikkal, depressziójukkal mindketten egészen kicsivé váltak Isten kezében. Az Úr imájukat, szolgálatukat naggyá és termékennyé tette. Mi úgy véljük, nekünk lehetetlen így élni. Azt gondoljuk, senki sem várhatja tôlünk, hogy így szeressünk. Inkább feladatainkba, gondjainkba temetkezünk, csak ne halljuk a hívást. Illúzió azt gondolnunk, hogy Jézus békén hagy bennünket. Teréz Anya szavai homokot szórnak önzésünkbe és gondjaink körül való forgásunkba. Ezt mondja: ,,Ne engedjétek, hogy annyira tele legyetek gonddal, hogy a Jézus föltámadása fölötti örömöt elfelejtsétek. Az életszentség kezdete a másik elé menni szeretetben. Ha ezt megtanuljátok, akkor hasonlók lesztek Jézushoz, mert ô mindig barátságos volt, és a másik felé fordult. Szép lesz az életetek, ha a többiekért aggódtok. Jézus segíteni akar, amikor osztozik életünkben, fájdalmunkban, halálunkban. Mi is megtehetjük ezt másokkal.'' Calcutta ott van, ahol élsz. Calcutta ott van a szívedben. Lehet, hogy nagyon merész, amit most mondok, de úgy gondolom, az a tény, hogy a kaposvári Szent Imre-templomban egész napos szentségimádás van évek óta, Isten tervében azt jelenti, hogy tovább kell lépnünk. A növekedés iránya, hogy az itt imádkozók felismerjék a megtört emberekben Jézust, közel engedjék magukhoz ôket, közösséget vállalva velük. Jézus pedig közben megmutatja, hogyan kell szeretni, hogyan kell az ilyen emberekben találkozni ôvele. Meggyôzôdésem, hogy a szentségimádás forrása lehet egy egészen új szeretetnek városunkban. Olyannak, ami fölülmúlja eddigi keresztény reflexeinket, szokásainkat, azt, ahogyan eddig viszonyultunk a megvetett, szegény, kitaszított emberekhez. Isten most alapozza a művét. Biztos, hogy elôkészítette már azokat a testvéreket, akik erre igent mernek mondani, és vállalják a közösséget Jézussal nemcsak a templomban, hanem az otthonaikban is. Nemcsak itt, hanem a kiszolgáltatott emberek között is. Nem tudom, hogy kik lesznek ezek, nem tudom, hogy mikor történik mindez, de meggyôzôdésem, hogy a feladatunk nem az áhítatgyakorlatok, a misék számának vagy a közösség létszámának a maximálisra növelése. Az az igazi növekedés, hogy szeretetté válunk, és fölismerjük Jézust az utcán, a városban, azok között, akiktôl félünk, akiket kerülünk, akiket megvetünk. Nem tudom a formát, ez nem az én dolgom. Jézus pontosan tudja, és meg fogja mutatni, hogy kik azok, akik ezt elkezdik, akik ezt meg merik élni ôbenne vagy ôvele. Calcutta itt is itt van, ebben a városban is. Ott van a családodban is. Ha Jézussal mély egységben maradsz, akkor fel fogod ismerni ôt a másikban. Fel fogod ismerni nemcsak magadban, nemcsak az Oltáriszentségben, hanem azokban is, akiktôl eddig menekültél, bezártad a szívedet, bezártad az ajtódat, és bezártál elôlük mindent. Még nem tudunk szeretni, még nem ismerjük szeretetünk erejét és a határait. Sokszor úgy szeretünk, mintha határtalanok, idôtlenek, testetlenek, korlát nélküliek volnánk, és ezért újra és újra kudarcot vallunk. Jézus pedig megtanít okosan szeretni. Megdöbbentô volt látni a Szeretet Misszionáriusainál Párizsban, hogy elküldik a szegényt házukból, amikor az nem tartja be a szeretet szabályait. Ezzel elismerik szeretetük határait, korlátait, és nem tesznek úgy, mintha mindent meg tudnának oldani, mivel ôk Istenben élnek. Ezt nagyon fontos volt megtapasztalnom náluk. Jézus megtanít bennünket nemcsak imádkozni, hanem szolgálni és szeretni is. Ha megengedjük neki, és a közelében maradunk a templomban, és megengedjük, hogy megközelítsen bennünket az utcán a szegényekben, akkor forradalmian át tudja alakítani lehetôségeinket és életünket. Közösségünk Isten országának elérkeztét jelzi örömben és szeretetben. Teréz Anya mondja: ,,Ha imádkozunk, Isten szeretetének sugarává válunk ott, ahol élünk, a világ számára.'' Ha nem magunkért jövünk csak ide a szentségimádás óráira, ha nemcsak imádkozni, közbenjárni vagyunk hajlandók másokért, hanem a szívünket összeszorító félelem ellenére eljutunk a szolgáló szeretetig, akkor Isten békével, örömmel ajándékoz meg, és megtanít okosan, bölcsen szeretni. Teréz Anya példája, élete arra hív, hogy mustármagnyi hitünket is adjuk át Jézusnak. Ô majd átalakít bennünket a szeretet eszközeivé, úgy, ahogyan ô jónak látja. Milyen nagy Jézus szeretete az Eukharisztiában. Ô maga válik az Élet kenyerévé, hogy a mi szeretet utáni éhségünket csillapítsa, és ô maga az éhezô, akinek a szeretet utáni éhségét szeretetünkkel csillapítjuk.