Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Bocsa József Sch. P. Szellemek megkülönböztetése Szerkesztette, a szövegeket válogatta, a bevezetô és magyarázó részeket összeállította Bocsa József Sch. P. 1996. E szöveggyűjtemény kézirat, kidolgozatlansága miatt nem került publikálásra. Mivel azonban sok olyan szöveget tartalmaz, amelyek korunk zavaros szellemi világában eligazításul szolgálhatnak, ezek mindenkinek rendelkezésére állnak személyes, közösségi vagy tudományos használatra. Mivel nem publikáció, a benne lévô szövegek közzétételére nincsenek meg a szerzôk engedélye. ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata I. A szerkesztô elôszava II. Bevezetô gondolatok a szellemek megkülönböztetéséhez A megkülönböztetés képessége az élôlények jellemzôje A szellemvilág valóságos világ A szellemek megkülönböztetése -- tudomány Etimológia A szellemek megkülönböztetése ítélet Néhány megkülönböztetési szempont A szent nyomozás A megkülönböztetés és a világ felé fordulás Milyen területeken használjuk a szellemek megkülönböztetését A Szentlélek adománya A Szentírás útmutatása A megkülönböztetés segítôi A megkülönböztetés korlátai III. Válaszok a feltett kérdésekre IV. Szöveggyűjtemény 1. Szentírási szövegek a szellemek megkülönböztetésérôl Az ember megtapasztalja a bűn romboló hatását és a rosszat Isten országa csak küzdelem árán valósul meg Vizsgáljatok felül mindent Isten magadja a megkülönböztetés képességét annak, aki kéri Istent ismerve tudunk csak az Ô útján haladni Isten különleges segítséget ad, hogy felismerjük akaratát Külön ajándékot kaptunk Istentôl, amely a közösség megtisztítását szolgálja Hamis próféták és tévtanítók vannak jelen a világban Hamis tanítások, amelyektôl óvakodnunk kell A megkülönböztetés célja A megkülönböztetés jegyei A szántóföldrôl és a konkolyról szóló példabeszéd 2. Szemelvények az ókeresztény egyház irodalmából A kísértés hármas forrásaként szerepel náluk a test, a világ és a Sátán. Gyakorlati eszközök, amelyek segítségével ellenállhatunk a gonosznak Didakhé (azaz: A tizenkét apostol tanítása) Hermász (II. sz.) Az igazságosság és a gonoszság angyala A rosszra irányuló vágy az ördög leánya Az ördögtôl való félelem A hamis próféták Órigenész (185--257) A szívünkbôl eredô gondolatok Szent Atanáz (296--373) Túlzott önmegtagadás A jók és rosszak jelenlétének ismertetôjegyei Pszeudo-Makariosz(300--390) Kísérô jelek A szellemek megkülönböztetésének fontossága Euagriosz Pontikosz (+399) A gondolatok forrásai Aranyszájú Szent János (347--407) A gonosz lélek hatása az emberre Az isteni kegyelem és az emberi akarat A kísértések jelentkezése intenzívebben hajtja akaratunkat Isten felé Szent Ágoston (354--430) Az adomány segítségével a világosság angyalának mutatkozó gonosz is leleplezhetô Az Isten iránti engedelmesség és a szabad akarat Cassianus(360--435) A lelki szárazság okai Barszanuphiosz és Jóannész (VI. sz.) Alázatosság, nyugalom -- zavar, nyugtalanság Isten akaratának követése megadja a szellemek megkülönböztetését Jóannész Klimakosz (525--600) A megkülönböztetés az isteni akarat biztos megragadása Amikor ôrangyalunk imádkozik velünk Az engedelmesség a lelkiéletben Éjszakai démon A testvér tanácsában Isten szól A lelki vezetô fontossága Nagy Szent Gergely (540--604) A megtartóztatással a test rossz hajlamait kell lerombolni Élvezetek, látszaterények A kísértések pozitív hatása a lélekre A Jézus életében megvalósult a tevékeny és szemlélôdô élet egysége 3. Szentek, misztikusok írásai és a tapasztalataikat feldolgozó művek Szent Bernát (1090--1153) Miért van szükség szabad akaratra Aquinói Szent Tamás (1225--74) A Szentlélek ajándékai és gyümölcsei Sziénai Szent Katalin (1347--80) A tevékeny és a szemlélôdô életrôl Kempis Tamás (1379--1471) A kegyelem és a természet különbözô megmozdulásai Loyolai Szent Ignác (1491--1556) Szabályok a szellemek megkülönböztetésére Jacobus de Vio Caietanus (1469--1534) A szemlélôdô életet elôzze meg a tevékeny élet Avilai Szent Teréz (1515--82) Az igazi bensô ima Csalóka magasztos vágyak A lelki vezetôrôl Az örömök Keresztes Szent János (1542--91) A lelki szárazság, az éjszaka szerepe a lelkiéletben Az erényes és a bűnös cselekedet hatásai A misztikus kegyelmek és az alázat Az érzéki vágyak káros hatása Az emlékezetbôl származó károk A természetfeletti dolgok ismereteinek káros hatásai a lélekre nézve, ha foglalkozik velük. Az emlékezet képzeleti benyomásai révén az ördög által gyakorolt káros hatások a lélekre Az érzéki javak okozta öröm káros hatásai Természetfölötti módon, a külsô érzékek útján szerzett ismeretek megkülönböztetése A képzeleti látomások megkülönböztetése Miért kell visszautasítanunk a képzeleti látomásokat Még az Istentôl jövô kinyilatkoztatások is bizonytalanok Miért kell a természetfölötti úton kapottakat a lelki vezetônek elmondani Értelmi látomások megkülönböztetése A ténylegesen hallott szavak megkülönböztetése Szalézi Szent Ferenc (1567--1622) A sugallat A kegyelem és az ember együttműködése A szomorúság Kárhozatos vigasztalás Joannes Eusebius Nieremberg (1596--1658) A Szentlélek hét ajándéka a fôbűnök leküzdésében Johannes B. Scaramelli SJ (1687--1725) Az Isteni és a gonosz lélek ismertetôjegyei értelmünk mozdulásai és aktusai szempontjából Az isteni lélek és az ördögi lélek ismertetôjegyei az akarat mozdulásai és aktusai szempontjából Néhány kétséges ösztönzés magyarázata Bona bíboros (1609--1647) Az isteni lélekrôl. Szabályok, hogy az ördögitôl megkülönböztessük. Ligouri Szent Alfonz (1696--1787) A lelki szárazság szerepe Pietrelcinai Pio atya Önvádak Kérkedés Tanquerey (1854--1932) A szellemek megkülönböztetése Szabályok a magánkinyilatkoztatások megkülönböztetésére Szabad-a az embernek jeleket kérni a kinyilatkoztatások megerôsítésére A hamis elemek magánkinyilatkoztatásokba keveredése Rendkívüli lelki, de egyben testi jelenségek Különbségek rendkívüli misztikus jelenségek és a beteges tünetek között (összefoglalás) Az ördögi jelenségek Müller Lajos Az Egyház rendelkezik a szellemek megkülönböztetésének ajándékával Tévedések az igazi vagy ilyennek tartott látomások és kinyilatkoztatások körül A szellemek megkülönböztetésének szerepe a misztikában (az igazi és a hamis misztika elkülönítése). Az ördögi ostrom és megszállottság 4. Jelenkori írások Korunk jellemzôi A) Katolikus szerzôk A Máriás Papi Mozgalom ,,kék könyvébôl'' A nagy vörös sárkány A párduchoz hasonló vadállat A koshoz hasonló vadállat Josef Kieninger Általános fejlôdés az utóbbi évszázadokban A kegyelemhordozó személy jellemzôi A megítélendô szöveggel szemben alkalmazandó kritériumok A kegyelmi adomány ok hatásai Praktikus alapszabályok a kegyelemhordozók számára Jörg Müller A megkülönböztetés bizonytalansága Megkülönböztetési szabályok Georg Popp Megkülönböztetési szabályok Watchmann Fellowship A Sátán taktikájának jellemzôi Gabriele Amorth Gál Péter A Sátán létezése szentírási alapokon tárgyalva: Kritériumok, hogy valami nem az Úrtól jön: A szellemi működés három területe: Andrew M. Greeley A démonok diktálta és az angyalok által sugallt lelki beállítottság, magatartás ismertetôjegyei 15 ellentétpár a diszkréció alapvetésére Ôrsy László Számos teológiai probléma tartozik tárgyunkhoz Négy alapkérdés Egy közösség hogyan keresheti és találhatja meg Isten akaratát I. Melyek a közösségi megkülönböztetés alapjai II. Milyen jogos várakozásokat támaszthat egy közösség a megkülönböztetéssel szemben III. Óvás bizonyos túlzó várakozásokkal szemben IV. Néhány, a kifejtett teológiai megfontolásokból folyó gyakorlati irányelv Linda Schubert Hogyan hallhatom meg Istent Joan Wester Anderson Mit tesznek az angyalok Hogyan tapasztaljuk meg az angyalokat Hol fordulnak elô angyalok Angyalok ôriznek Az angyalok Isten teremtményei Az angyalok szolgáló szellemek Az ôrangyal Angyalok a közösségek élén Bocsa József: A szellemek megkülönböztetését segítô három anyag 1. Szellemi ellenfelek, szellemi szövetségesek Szellemi ellenfelek Hogyan szokott az ördög támadni Szellemi szövetségesek 2. A megkülönböztetést segítô aszkétikus tanácsok 3. Az ember útja a megtérés után (A lelkiéletbuktatói) B) Protestáns szerzôk Martin I. Bubeck A démoni jelenlét megkülönböztetését segítô szempontok Démoni hatások megtagadása saját életünkben (példa szabadító imára, amit saját magunkért mondhatunk) Nevelôszülôk, örökbefogadók imája a rájuk bízott gyermekért Tanácsok azoknak, akik úgy érzik, hogy az ellenség különleges támadásának vannak kitéve Fogjunk össze (Együttes harcunk) Noel és Phyl Gibson A fogantatással milyen démoni befolyások örökölhetôk Bizonyos gyökérproblémák milyen okokra vezethetôk vissza Bizonyos dolgokat átélt, és az átélteknek megfelelôen viselkedô gyermekeknél miért kell imádkozni (Azok a démoni elnyomások, amelyekbôl a gyermekeknek és a tinédzsereknek meg kell szabadulniuk) C. Peter Wagner Zimbabwe a démonok nyílt uralma alatt Más geopolitikai egységek hogyan vannak a démonok uralma alatt A pokoli csapat fôhadiszállásai Hogyan harcolhatnak a keresztények a (területi) szellemek ellen Hogyan tudsz hozzájárulni a városodért vagy nemzetedért vívott csata gyôzelméhez Erwin W. Lutzer: Az Antikrisztus jellemzôi Az Antikrisztus tanai V. Irodalomjegyzék Jegyzetek ======================================================================== A szerkesztô elôszava E könyv II. fejezetének eredeti változata a Katolikus Karizmatikus Megújulás budapesti regionális találkozóján hangzott el 1996. februárjában. Ennek egy átdolgozott változata a jelenlegi szöveg. Az elôadáson feltett kérdésekre adott válaszok is ebben a könyvben (III. fejezet) jelennek meg. A könyv célja az, hogy e napjainkban oly fontos témában minél szélesebb olvasóközönségnek segítséget nyújtson. Ezt a célt azzal kívánja elérni, hogy a témát nemcsak napjaink szemüvegén át nézi - - nemcsak karizmatikus szemszögbôl, nemcsak a Mária-jelenésekre, nemcsak a különféle magánkinyilatkoztatásokra odafigyelve, nemcsak az exorcizmus szempontjából nézve, nemcsak a New Age, a természetgyógyászat, és a sátánizmus stb. problematikájára rávilágítva -- hanem a Szentírás és a két évezred keresztény hagyományának a tükrében. A kötetben a szemelvényeken van a nagyobb hangsúly. A szerkesztô bevezetôi, magyarázatai sem a téma tudományos kifejtését nyújtják, hanem inkább ezeknek az idézett szövegeknek a megértését segítik. De ezeknek a szövegeknek az összegyűjtése és közlése, amely gyűjtemény korántsem nevezhetô teljesnek, lehetôséget teremt a téma szisztematikus feldolgozására is. A jegyzetapparátus egyrészt azt a célt szolgálja, hogy tudományos érdeklôdésbôl is utána lehessen nézni szövegeknek, esetleg azon a nyelven, amelyen íródtak és az eredeti szövegkörnyezetben; másrészt, hogy az, aki személyes érdeklôdésbôl, lelki olvasmány céljából vagy egyéb praktikus okokból veszi kézbe a könyvet, ugyancsak utánanézhessen az eredetinek is. Az itt közölt hosszabb-rövidebb szemelvény alapján inkább csak ízelítôt lehet adni a szellemek megkülönböztetésének témájából. Az olvasó számára más szempontból is eligazítás, figyelemfelhívás lehet a forrásmű, amelybôl a szemelvény való, és amelybôl itt témánk szemszögébôl idéztünk. Köszönetet mondok mindazoknak, akik e kötet megszületését -- az elôadásra való felkéréssel, tanácsaikkal, a fordítások és különféle szövegváltozatok átnézésével, imáikkal vagy bármi módon -- segítették. Névszerint megköszönöm a segítséget Endre Csaba tanítványomnak, aki az anyagok kijegyzetelésében, a szövegek géprevitelében, a munka minden fázisában segítségemre volt, és Holczer József rendtársamnak, aki helyesírási és stilisztikai szempontból átnézte a kéziratot. Ha e szöveggyűjtemény anyagát valaki publikációban használja fel, akkor kérem az alábbi hivatkozást: A szellemek megkülönböztetése, szerkesztette, a szövegeket válogatta, a bevezetô és magyarázó részeket összeállította Bocsa József Sch. P., 1996., kézirat. Bocsa József Sch. P. ======================================================================== Bevezetô gondolatok a szellemek megkülönböztetéséhez A megkülönböztetés képessége az élôlények jellemzôje Elôször is a szóhasználatról: lelkek vagy szellemek megkülönböztetése? A magyar nyelvű katolikus irodalomban elôfordul a ,,lelkek megkülönböztetése'' megnevezés is, de elterjedtebb a ,,szellemek megkülönböztetése''. A ,,gonosz szellem'' mellett gyakori a ,,gonosz lélek'' szóhasználat is. A nemkatolikus irodalom is -- amellett, hogy a Szentlelket is Szent Szellemnek mondja -- a ,,szellemek megkülönböztetése'' kifejezést használja. Más nyelvek is ezt a szóhasználatot erôsítik. A latin ,,discretio spirituum''-ról és nem ,,discretio animarum''-ról, a német ,,Unterscheidung der Geister''-rôl, nem pedig ,,Unterscheidung der Seelen''-rôl beszél. Az általánosan elterjedt szóhasználatot követve maradunk mi is a ,,szellemek megkülönböztetése'' kifejezés mellett.[1] E bevezetô sorok legfôbb célja a megkülönböztetés fontosságára való rámutatás. Korunk szellemi nyugtalansága és zűrzavara szempontjából nézve semmi sem fontosabb, mint a szellemek megkülönböztetésének tudománya. Mégsem kapta meg eddig a teológiában a neki megfelelô helyet. Olyan könyvet, ami ezt az ôt megilletô részletességgel és alapossággal tárgyalja, nem ismerek. A keresztény évszázadok aszketikus irodalmában elszórtan találkozik az ember néhány alapelvvel, beszédrészlettel, és a figyelmet is felhívják a megkülönböztetés fontosságára. Remete Szent Antal egyik levelében azt írja, hogy ,,a megkülönböztetés az a képesség, aminél nagyobb nincs a keresztény hitben''. A keresztény ókor másik nagy alakja, Cassianus szerint ,,a discretio minden erény szülôanyja, ôrzôje és irányítója''. Aquinói Szent Tamás pedig azt tanítja, hogy a lelkiéletben a legdöntôbb szerepe az okosságnak van, amely tulajdonképpen nem más, mint ítéletmondás, a végletek vagy több lehetôség közül a megfelelônek a kiválasztása. Avilai Szent Teréz a ,,Belsô várkastély'' című művében az Istennel való egyesülésnek hét fokozatát, hét ,,lakását'' különbözteti meg. Azt mondja, hogy a gonosz lelkeknek az ember külsô lakásaiba bejárásuk van, csak a legbelsôbb lakásba nem hatolhatnak be. De ahhoz, hogy az ember már ebben a legbelsôbb lakásban legyen, az ô leírása, az ô rendszerében érvényes megkülönböztetési szabályok szerint, az életszentségnek egy igen magas fokán kell lennie. Ha tehát még az életszentségre nagyon komolyan törekvôk is ki vannak téve a gonosz lelkek zaklatásainak, mennyire fontos mindannyiunk számára a szellemek megkülönböztetésének alapos ismerete. (Teréznek, amikor a misztikus életet kísérô rendkívüli jelenségek elôször mutatkoztak életében, még jóakarói, lelki vezetôi is annyi kellemetlenséget okoztak értetlenségükkel, hogy egészen elbizonytalanodott és saját magát jelentette fel az inkvizíciónál, hogy ha valóban ördögi kísértések áldozata, végezzenek vele, de éppen az inkvizítor nyugtatta meg, hogy Isten Lelke működik benne.) A megkülönböztetés olyan, mint a navigáció. Ha ezt nem jól végezzük, vagy egyáltalán nem törôdünk vele, letérünk az útról, célt tévesztünk vagy hajótörést szenvedünk. A megkülönböztetés az ember veleszületett képessége, amely növekedésével, testi-lelki-szellemi fejlôdésével együtt bontakozik ki. Születése után elég hamar képes az ember megkülönböztetni elôször anyját, majd többi családtagját az idegenektôl, lassanként a hideget a melegtôl, az ehetôt az ehetetlentôl, a kellemes állapotot a számára elviselhetetlentôl. Ösztönös képessége ez nemcsak az embernek, hanem az állatnak is. Az élôlények közös jellemzôje, hogy meg tudják különböztetni a számukra kedvezô hatásokat a kedvezôtlenektôl, és rájuk megfelelôképpen reagálnak. A növekedéssel és a tanulással fejlôdik ez a megkülönböztetô képesség is. Az indoeurópai nyelvek egyik legôsibb szótöve a ,,sap'' tô. Ebbôl származik a latin sapientia, amely bölcsességet jelent. Sok ezer évvel ezelôtt, amikor az indoeurópai népek egy közös ôshazában még együtt éltek, az számított bölcsnek, aki ízleléssel meg tudta különböztetni az ehetôt az ehetetlentôl és a mérgezôtôl. Ez az ösztönös megkülönböztetô képesség az egyed és a közösség önvédelmét szolgálja. Ennek segítségével tud kitérni az ôt fenyegetô veszedelmek elôl, képes védekezni a káros hatások ellen, képes elhárítani a fenyegetô támadásokat. Védekezni az ember csak azok ellen a káros hatások ellen képes, amelyeket felismer. Az élettapasztalatok növekedésével egyre több veszedelmet, károsodási lehetôséget ismer fel. A megkülönböztetô képesség fejlôdése azonban nemcsak az életkor függvénye, hanem a hité, a tudásé és a világnézeté is; befolyásolja a család, a nevelés, az iskola, a környezet és a kultúra. A szellemvilág valóságos világ Hogy ki miben hisz, mit tart helyesnek; mit tekint tudománynak; mi az, ami számára kedvezô, jó és igaz, azt világnézete határozza meg. Az eltérô világnézetek abban különböznek egymástól, hogy a világnak milyen szereplôit, ezeknek a szereplôknek milyen jellemzôit ismerik el, tartják valóságosnak és közöttük milyen kapcsolatokat ismernek fel. A vallásos világnézet a világ legfontosabb szereplôjének Istent tekinti. A vallásos világnézeteken belül a keresztény világnézet pedig az Istentôl Krisztusban adott kinyilatkoztatásra épül. A keresztény világnézet a világban érvényesülô erôk, ható okok között Isten és az ember mellett számol az angyalokkal is, az Istenhez hűségesnek maradt szent angyalok és az Isten ellen fellázadt bukott angyalok létével és a világban való tevékenységével is. Az embert és a világot tehát nemcsak anyagi valónak tekinti, hanem anyagi és szellemi valónak; az anyaggal szemben a szellem, a lélek elsôbbségét hirdeti. Azt állítja, hogy a szellemi létezô, vagyis Isten teremtette, tartja fenn és formálja ma is az anyagot. A saját képére és hasonlatosságára alkotott teremtményeit, az angyalokat és az embert is bevonja ebbe a munkába. Mindebbôl következik, hogy a keresztény ember az elônyös és a káros hatások elkülönítésénél mindenekelôtt a szellemi hatásokra figyel, Istenre, a Szentlélekre és a hozzá hűségesnek maradt angyalokra, valamint a bukott angyalokra, köznapi nyelven az ördögökre, a démonokra. Tudja, hogy a számára, az emberiség és az egész világ számára kedvezô hatások végeredményben Istentôl jönnek, a káros, romboló, pusztító hatások pedig valójában a gonosztól. De mindjárt itt az elején jó leszögezni, hogy a kettô, Isten és a gonosz egymással nem egyenrangú princípium, hanem a gonosz -- ahogy az egyik protestáns szerzô fogalmazza -- olyan, mint egy börtönbôl megszökött bűnözô, aki most ugyan szerte a földön garázdálkodik, de akit elôbb-utóbb újra elfognak és börtönbe zárnak.[2] A szellemek megkülönböztetése -- tudomány Az ember és a Föld, de minden bizonnyal az egész világmindenség az Istentôl és a gonosztól jövô hatások erôterében áll. A szellemek megkülönböztetésének tudománya tehát azért létfontosságú, mert az Istentôl és a gonosztól származó hatások elkülönítésén munkálkodik. A szellemek megkülönböztetése gyökerénél akarja megragadni a bennünk megszületô gondolatokat, érzelmeket, a minket érô hatásokat: honnan valók, milyen forrásból fakadnak? Ezt annak alapján teszi, hogy a kinyilatkoztatás segítségével összegyűjti, rendszerbe foglalja Isten és az angyalok -- a szent angyalok és a bukott angyalok -- jellemzôit, és azt, hogy hogyan hatnak az emberre. A szellemek megkülönböztetésének tudománya tehát szorosan az istentanhoz és az angyaltanhoz, az angelológiához illetve a démonológiához kapcsolódik, de az antropológiához is, mert azt is vizsgálnia kell, hogy milyen az ember. Ez a még sajnos nem létezô, de megteremtendô tudomány a kinyilatkoztatás Istenre és az angyalokra vonatkozó kijelentéseit kell, hogy vizsgálja abból a szempontból, hogy miben különböznek Isten, a hozzá hűségesnek maradt angyalok és a bukott angyalok tulajdonságai és tevékenysége a világ, mindenekelôtt a világban élô ember szempontjából. Etimológia Célszerű az érdemi munkát néhány kifejezés és az elôzmények elemzésével kezdeni. A szentírási alapokra is odafigyelô irodalom a krinó, kriszisz, diakriszisz, kritérion, krima görög szavakat[3] említi, amelyek jelentése: elkülönít, elválaszt, (meg)ítél, bírál, megkülönböztet, döntést hoz; ítélet, bírálat, megkülönböztetés, különbségtétel, vélemény, vita, döntô ismertetôjel, próbakô.[4] Ezekbôl a görög szavakból származik a mi kritika (bírálat, műbírálat), kritikus (bíráló, műbíráló, döntô, fenyegetô), kritizál (bírál, kifogásol), kritérium (ismérv, megkülönböztetô jegy, próbakô), krízis (döntés, ítélet, fordulópont, döntô fordulat, válságos állapot) szavunk, és ugyanez került bele a latin közvetítésével számos európai nyelvbe is.[5] A latin a szellemek megkülönböztetésére a discretio spirituum kifejezést használja. A discretio szó a discerno (megkülönböztet, elválaszt) igébôl származtatható. A discerno igébôl származik a diszkrét szavunk, amelynek eredeti jelentése a megbízható -- azért, mert tud különböztetni. A discerno azonos jelentésű a distinquo igével. Mindkettô megkülönböztetést jelent. A distinquo igének fônévi formája a distinctio. A distinctio, a megkülönböztetés az alapja minden tudománynak. Régen közismert volt a mondás: Qui bene distinquit, bene docet. Vagyis aki jól különböztet, az jól tud tanítani -- de nemcsak tanítani, hanem tanulni is, igazi, használható tudásra szert tenni is. Aki jól különböztet, az tud eredményes, sikeres lenni, nemcsak evilági szempontból, hanem életünk végsô sikere, az üdvösség szempontjából is. Különböztetnünk, ítélnünk kell szüntelen, de nemcsak az igaz- hamis logikai szűrôjével, hanem az erkölcsileg megengedett -- meg nem engedett, jó-rossz szűrôvel is. A szellemek megkülönböztetése ítélet Ítélni kötelessége az embernek, mert ha nem teszi, letér a helyes útról és éppen ezáltal Isten ítéletét vonja magára. Ez az ítélethozatal azonban nem elítélést, nem embereknek az elítélését jelenti, hanem annak megítélését, hogy valami igaz-e vagy hamis, hogy bizonyos cselekedetek, kijelentések vagy folyamatok milyen forrásból -- isteni, emberi vagy démoni forrásból -- származnak. Ha ezt nem teszi az ember, nem gyakorolja állandóan, elôbb-utóbb letér a helyes útról, végletekbe esik, a hazugság atyjának áldozata lesz. Jézus nemcsak hogy nem tiltja az ilyen ítéletet, hanem egyenesen felszólít gyakorlására, mikor azt mondja: ,,Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igaz ítélettel ítéljetek'' (Jn 7,24). Jézusnak ezt a szavát ritkábban szokták idézni. Helyette inkább azt szokás, hogy ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek el. De ez utóbbi az elôbbi fényében érthetô igazán. Amikor Jézus arra szólít fel, hogy ne ítéljünk, azt akarja vele mondani, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan, megalapozatlanul és olyan dolgokban, amik nem ránk tartoznak. Jakab apostol hasonlók miatt korholja címzettjeit, akik hátrányosan megkülönböztetik a közösségbe belépô gazdagot a szegénytôl: ,,Hát nem megkülönböztetés ez: Nem ítélkeztek-e szívetekben helytelenül gondolkodva, részlehajlón?'' (Jak 2,3sk.). De ítélni, vagyis véleményt mondani, állást foglalni kénytelenek vagyunk, újra meg újra, napjában többször is, mert életünk döntések sorozata, döntéseinket pedig elôzetes ítéletek alapján hozzuk meg. Nem tehetjük meg, hogy nem ítélünk. Az erkölcsi ítélôképesség az alapja erkölcsi döntéseinknek, ennek alapján lesznek jók vagy rosszak, Istentôl elítélendôk vagy jutalmazandók cselekedeteink. Formailag nézve a szellemek megkülönböztetése is ítélet, igaz ítélettel való ítélés. Bűneink között nagyon jelentôs helyet foglalnak el a mulasztás bűnei, amikor elmulasztjuk pl. az ítéletet, holott az kötelességünk lenne. Mikor kell ítélnünk? Mikor jogos, nem bűn, sôt kötelesség az mtélet, a bírálat, a megkülönböztetés? Akkor, amikor a magam viselkedése szempontjából ítélem meg, különböztetem meg egy másik ember viselkedését, mert pl. az illetô viselkedése hatással lehet az enyémre; és akkor, amikor más embereknek akarunk segíteni, úgy, hogy az ô viselkedésüket vagy rajtuk kívül állóknak a viselkedését ítéljük meg. Ha pl. valamilyen segítséget, mondjuk pénzt kér tôlünk valaki, akkor meg kell ítélnünk, hogy adjunk-e neki, mennyit, milyen feltételekkel. Illetve ha a másik ember megkér valamire, akkor meg kell ítélnünk, hogy teljesíthetô-e a kérése és milyen feltételek között. Az is elôfordulhat, hogy tanácsot kér tôlünk valaki. Vezetônek, papnak, tanárnak, bírónak, egyenesen kötelessége az ítélet. Hogyan ítélhetünk ilyen helyzetekben vagy ilyen foglalkozásokban ,,igaz ítélettel''? Ez nagyon összetett probléma és sok esetben rendkívül nehéz, sôt lehetetlen a helyes ítélet és csak valószínűségi ítéleteket hozhatunk. Csak néhány támpont az ilyen helyzetben való ítélethozatalhoz: Lehetôleg bele kell helyezkednem a megítélendô helyzetébe, mert igazán csak akkor bírálhatom meg, ha látok mindent, amit ô látott; ha tudok mindent, amit ô tudott; ha hiszek mindent, amit ô hitt; ha átéltem mindent, amit ô átélt. Egy nagyobb tudású, magasabb képzettségű, kulturáltabb, sokat átélt és tapasztalt ember könnyebben bele tud helyezkedni egy alacsonyabb képzettségű és kultúrájú helyzetébe, fordítva azonban nem. Viszont egy alacsonyabb képzettségűnek veszélyes egy magasabb képzettségűt követnie, mert nehezebb számára az ellenôrzés, ezért könnyen rosszat is átvehet. De kérdés, hogy valóban nem tudja-e az ellenôrzést elvégezni. Igenis el tudja, de nem úgy kell tennie, hogy a másik helyzetébe helyezkedik, hanem a kritikus viselkedést képzeletben magának kell elsajátítania és magára kell figyelnie, nem az illetôre, miközben végigmegy a megkülönböztetés szempontjain: most nekem kellene ezt tennem, jó-e, helyes-e? Néhány megkülönböztetési szempont Hogy milyen megkülönböztetési szempontokat használhatunk, errôl még lesz bôvebben is szó az idézett szövegekben. De álljon itt is kiindulásnak néhány: mire szolgál az a szóban forgó viselkedés, indítás, sugallat; mi van benne; mit okoz, mit eredményez? Épülésre szolgál-e? Más(ok)nak hasznára van-e? A hitben, reményben, szeretetben való megerôsödést, növekedést szolgálja-e? Bátorít vagy lever? Bátorít vagy elkeserít? Világosság vagy sötétség van-e benne? Kit dicsôít, kinek a dicsôségét szolgálja? Van-e benne szeretet? Van-e benne alázat? Benne van-e annak elfogadása, hogy lehet ennél jobb is? Nincs-e benne más fölé emelkedés? Nincs-e benne megtiszteltetés utáni vágy? Nincs-e benne kapzsiság, hatalomvágy? Nincs-e benne kétszínűség? Nincs-e benne viszálykodás, irigység? Nincs-e benne másnak az elítélése? Kinek jó ez? Benne vannak-e a Szentlélek gyümölcsei? Egységet vagy megosztást, szakadást eredményez-e olyanok között, akik Istent követik? Segít-e másokat megtérésre, kiengesztelôdésre? Van-e benne béke? Van-e benne csendesség, hála, öröm, biztonság, harmónia? Van-e benne figyelmeztetés, vigasztalás? Közelebb visz-e az üdvösséghez? Krisztushoz és az Egyházhoz vezet-e vagy tôlük el? Benne van-e a szolgálat alapmagatartása? Nem okoz-e nyomottságot? Nem okoz-e félelmet? Nem okoz-e levertséget? Nem okoz-e görcsösséget? Nem okoz-e zavart? Nem okoz-e érdektelenséget? Nem okoz-e keménységet (kôszívűséget), érzéketlenséget? Nem okoz-e nyugtalanságot? Nem okoz-e bénultságot? Nem távolít-e el a többiektôl? A szent nyomozás Az anglikán házaspár, Dennis és Rita Bennett arra hívja fel a figyelmet, hogy a szellemek megkülönböztetésének az adománya ,,nyomozó'' adomány, hogy segítségével a gonoszt megakadályozzuk a munkájában. Ennek használata nem szívtelenség, hanem kötelesség! Szükségünk van rá a hamis tanítások ellen (vö. Mt 24; Jel 13,11-- 14.) és a gonosz kiűzésére (vö. Iz 61,1).[6] Ezzel eljutottunk az inkvizícióhoz. Anélkül, hogy az egész problémakörbe belebonyolódni akarnánk, szabadjon tenni néhány megjegyzést. Az inkvizíció nyomozóhivatalt jelent. Felállítása abból az igénybôl született meg, hogy egyháziak, megfelelô tudású és életszentségre törekvô emberek állapítsák meg, nyomozzák ki, hogy ki eretnek és ki nem, ne pedig kereszténynek is alig mondható világiak, köztük uralkodók, akik saját politikai ellenfeleiket üldözték oly módon, hogy az akkor legfôbb értéknek tekintett katolikus hit és az Egyház ellenségének kiáltották ki ôket. (Vö.: A parancsuralmi rendszerekben, ha valakit el akartak tenni az útból, egyszerűen a párt ellenségének kellett kikiáltani!) Az inkvizíciónak az Egyház életében ugyanaz volt és ma is az a feladata (hiszen Hittani Kongregáció néven ma is működik), mint a megkülönböztetésnek az egyén és a közösségek életében: a védelem. Védte a középkorban az egyéneket a politikai hatalmasoktól, és védte a közösséget (nemcsak az egyházi közösséget, hanem az egész társadalmat, hiszen a kettô szorosan egybefonódott) a közveszélyes felforgatóktól, azoktól, akik másoknak kárt okoztak agresszív fellépésükkel vagy különféle mágikus praktikáikkal. Kevesen tudják, hogy a Szentszék többször tiltakozott a spanyol inkvizíció hírhedtté vált túlkapásai ellen. (Ez az intézmény egyébként nem is egyházi, hanem világi nyomozóhivatal volt.) Egy másik protestáns szerzô is hasonló következtetésekre jut a szellemek megkülönböztetésének az elemzésével. Azt mondja, hogy ennek célja az Egyház védelme. Véd azoktól a lelkektôl, melyek meg akarják akadályozni az evangélium hirdetését, sértik és bomlasztják a közösséget, hamis tanításokat akarnak becsempészni.[7] Az utóbbi néhány évszázadban az emberiség egyre jobban oda kezdett figyelni az emberi jogokra. Napjainkra a legtöbb állam alkotmánya és törvényei tartalmazzák az alapvetô és részletezett emberi jogokat. De ugyancsak napjainkban vagyunk tanúi annak a jelenségnek is, hogy egyes terroristák, bűnözôk és bűnszövetkezetek fenyegetés alatt tartják a tisztességes polgárok millióit, sôt néha már úgy tűnik, hogy nagyobb törvény általi védettséget élveznek, mint a becsületes polgárok. A törvények mintha jobban védenék a bűnözôket a tisztességes emberek kárára. Ha valaki a becsületes emberek védelmét sürgeti a bűnözôkkel szemben, akkor ez utóbbiak ,,toleranciát'' kiáltanak, azt szavalják kórusban, hogy senkit sem szabad a másik kárára hátrányosan megkülönböztetni. Ez a kor, amelyben a közfelfogást is nemzetközi bűnszövetkezetek befolyásolják, nem kedvez a szellemek megkülönböztetésének. Az ördög ma társadalmi méretekben mutatja magát a világosság angyalának, felhasználja erre az emberi törvényeket is, az államok jogalkotását. Az értékrend válsága, összezavarodottsága is jellemzô korunkra. Ez sem kedvez a megkülönböztetésnek. Az Egyházba is beszivárgott ez a szellem. Az ökumenizmus és a hitetlenekkel, máshitűekkel, nem keresztény vallásokkal való párbeszéd túlhangsúlyozása, a szinkretizmus, a megkülönböztetô jegyek összemosása jellemzô sok mai teológusra. A II. vatikáni zsinat nyitást jelentett a világ felé, ezzel együtt a máshitűek felé is. Az ökumenizmusról szóló határozat szellemében elô kell mozdítanunk az egységet az összes keresztény között. De arra is rámutat ez a dokumentum, hogy az egység és a béke érdekében nem torzíthatjuk el a katolikus hitigazságokat. Ez hamis béketörekvés lenne. A vallási türelem a máshitűeket is felebarátnak tekinti, de nem mossa össze a nézeteket. A megkülönböztetés és a világ felé fordulás A zsinat által szorgalmazott világ felé való megnyílás nem jelenti a sok évszázados keresztény hagyományokkal való szembefordulást és nem jelenti a szellemek megkülönböztetésének a feladását. Egyházunk a II. vatikáni zsinaton, fôleg ,,Az Egyház a mai világban'' lelkipásztori konstitúció által fejezte ki világhoz való fordulását. Ezt a ,,fordulatot'' nemegyszer úgy állítják be, hogy végleg elfordultunk a ,,sötét középkor'' világkerülésétôl. Egyesek üdvözlik, mások aggódva nézik ezt a száznyolcvan fokos fordulatot. Pedig a zsinat nem tagadta meg, csak helyesen értelmezte azt a gondolatot, amit világkerülésnek nevezünk, sôt zjabb szempontokat nyitott felé. A ,,világ'' nagyon tág körű fogalom; a Szentírásban, az egyházi irodalomban és a közhasználatban igen sokfélét jelent. A világ jelenti a teremtett dolgok összességét: Isten által teremtett világot. Jelentheti az emberen kívüli teremtményeket. Máskor a világ az ember lakóhelye vagy az a színtér, ahol az emberiség története és a megváltás drámája lefolyik. Átvitt értelemben jelenti az emberek összességét, akik a világban vannak. A világ egy másik jelentéscsoportja világkorszakot jelent. A görögnek és a latinnak külön szava van erre (aión; saeculum). Ebben a világban, még a gonosz uralkodik szemben az új, a közeledô messiási korszakkal, amelyben Isten az Úr. Azt a világot jelenti itt a ,,világ'', amelybôl Isten kiragadott minket, hogy behelyezzen az Ô Fiának országába. Átvitt értelemben ez a világ jelenti azokat az embereket is, akik hozzá tartoznak: akik nem fogadták be a világosságot, nem fogadták el Isten hívását, és így nem léphetnek be az Isten országába, hanem a világ fiai maradtak. Az Újszövetség világ-fogalmában a térbeli és idôbeli szempont elhomályosul, és az erkölcsi szempont lép elôtérbe. Így a világ sokszor azokat jelenti, akik nem fogadták be a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. Ezért a világ már sokszor a gonosz világkorszak fiait, azok szellemét, gondolkodásmódját és magatartását jelenti. A kereszténynek ettôl óvakodnia kell. A világ modern felfogása a mindent egységbe foglaló görög kozmoszt veszi alapul, de nem statikusan, hanem dinamikusan szemléli, kiegészíti a fejlôdés és a történetiség jellegével. A történetiség bevezetése révén az újkori ,,világ''-felfogásban az ember a központ, hiszen csak neki van igazi történetisége. A modern világ annyi, mint az ember és az általa alakított mindenség. A világot tehát úgy tekinti a mai felfogás, mint az ember cselekedetei által folytonosan változó valóságot. A világ nemcsak az értelmes és szabad személy lakóhelye, működési területe, munkájának anyaga és eszköze, hanem (legalább részben) munkájának gyümölcse is. Ez a világ az ember munkája folytán fejlôdik, tökéletesedik, az emberiség történetének változásaival együtt változik, és egyre inkább az ember hatalma alá kerül és kezenyomát viseli magán. Ez a világ az emberiség múltját tükrözi és a jövôjére is befolyással van. Másrészt az ember is alakítja az ô világának jövôjét. Ez a bonyolult világfogalom több ellentmondást tartalmaz, pl. egyszer az ember is a világ része, sôt meghatározó része, máskor meg szemben áll a világgal, amelyben él, és alakítja azt. A ,,világ''-nak ezt a modern fogalmát vette át a ,,Gaudium et spes'' is, bár sokszor használja a szót a régi biblikus jelentések egyike másika szerint is; máskor pedig teljesen eltérô értelemben vett ,,világ''-gal találkozunk. Ezért mindig az összefüggésbôl kell megállapítanunk, milyen értelemben veszi a zsinat a szót. VI. Pál pápa a világfogalom kettôsségére hívja fel a figyelmet. ,,A világnak két arca van: az egyik jelenti mindazok összeesküvését, akik a fényt és a kegyelmet elutasítják, a másik az óriási emberi családot, amelyért az Atya elküldte Fiát és a Fiú feláldozta magát. Ez a mai világ, amely oly hatalmas és oly gyenge, oly ellenséges és oly nyitott -- ez vár benneteket és várja munkátokat'' (VI. Pál pápa 1966. nov. 16-i beszédébôl). A világ felé fordulás a keresztény ember részérôl nem a világhoz való hasonulást jelent, nem saját értékeinek a feladását, nem a kegyelem elutasítását, hanem azt a magatartást, amivel Isten fordul a világhoz. ,,Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta ...'' (Jn 3,16). A Fiú pedig úgy szerette a világot, hogy önmagát adta érte Istennek tetszô áldozatul. Azért fordulunk a világhoz, hogy Krisztussal a világ felemelésén, megváltásán munkálkodjunk. Ez a szeretet, ez a világhoz való fordulás az Egyház örök tanítása. Ebben igazán nem történt ,,száznyolcvan fokos fordulat''! Az Egyház a szeretetet állandóan mint fôparancsot hirdette. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlata mindig a kereszténység legjellegzetesebb magatartása volt. Sohasem merült feledésbe, hogy Krisztus az utolsó ítéleten a szeretet gyakorlati megvalósítása szerint fogja megítélni az embereket. Csak az tud Krisztus megváltói szeretetével a világ felé fordulni, aki távolságot is tud tartani a világtól, aki meg tudja különböztetni, hogy mi az, ami benne isteni érték, és mi az, ami Istentôl való elfordulás, Isten hiánya vagy egyenesen Isten elleni lázadás. Meg kell ôrizni szabadságunkat a világgal szemben. Csak az az igazán szabad, akit semmi sem köt ehhez a világhoz, aki nem bízik a világ ígéreteiben és nem fél hazug fenyegetéseitôl, aki nemet tud mondani a bűnös világnak. A világhoz való fordulásunk természetfeletti jellegű. Amit mi leginkább adni akarunk a világnak, az olyan valami, ami nem kikísérletezhetô, bölcselettel ki nem következtethetô, amit mi is csak úgy kaptunk bensônkbe, szívünkbe az önmagát Jézus Krisztusban kinyilatkoztató Istenünktôl: Isten Lelkét. A Lélek pedig az, aki mindent megítél és akit az ,,érzéki'' (a pusztán evilági) ember nem ítélhet meg (vö. 1Kor 2,10--16). Ezért alapfeltétele a világhoz való fordulásunknak a belsô megújulás, a Krisztus felé való nyitottság, hogy ugyanaz a lelkület legyen bennünk, mint amely Jézus Krisztusban volt (vö. Fil 2,5--6). Ezzel a lelkülettel már nyugodtan fordulhatunk a világ felé, és megkezdôdhet a dialógus, mert ez a lelkület már ,,üzenet''-et közvetít a világ felé, tud adni a világnak. Ez a lelkület szót ért a világgal, megérti annak segélykiáltását, igazi nyomorát, megérti a folytonosan változó és kavargó világ dolgainak és ügyeinek ,,jelentés''-ét, és ki tudja olvasni a világból az üzenetet, az idôk jeleiben megtalálja Isten akaratát. Világszeretetünk a napi élet ezernyi szituációjában valósul meg. Ezekben a helyzetekben kell felismernünk, ,,mi Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki és mi a tökéletes''. Erre nem lehet eleve szabályokat adni: a döntés a mindenkori szituációkban működô szellemek megkülönböztetésétôl függ. Minden szituáció Isten hívása, de a sátán is beleszólhat. Ezért minden szituáció egyúttal kísértés is lehet, amelyben a gonosz csábít, Isten pedig próbára tesz. Akinek jó füle van, az meg tudja különböztetni a hívást a kísértéstôl; akinek jó kapcsolata van Istennel, az ki tudja szűrni Isten hangját. Aki naponkint megújul, aki naponként Krisztust ölti magára, az rátalál a helyes magatartásra. Az így magunkévá tett lelkület tesz igazán úrrá ezen a világon. Aki felette áll a világnak, az elég erôssé válik arra, amit a Zsinat sürget: megragadni a dolgokat, megtisztítani (vagyis megrostálni, megkülönböztetni) és tökéletessé tenni Krisztusban. Akkor nem sodorja el a világ felé fordult embert a világ pompája. Minden szituációban az a kétarcú világ tekint ránk, amelyrôl VI. Pál pápát idéztük. Ez a világ egyszer azt az arcát mutatja felénk, amelyért Krisztus meghalt, máskor pedig azt, amelyet Krisztus elítélt és legyôzött, s amelynek fejedelmét kivetette. Szeretettel kell közelednünk feléje, amikor a mi megváltó Istenünk és teremtô Urunk tekintetét fedezzük fel benne. Határozottabban el kell fordulnunk tôle, ha a világban az evilág fejedelmének csábító tekintetével találkozunk.[8] Milyen területeken használjuk a szellemek megkülönböztetését A szellemek megkülönböztetése, láttuk, jelentôs mértékben védelmi, önvédelmi célokat szolgál. Akkor használjuk jól, ha szüntelenül azon fáradozunk, hogy elkülönítsük az ehetôt az ehetetlentôl szellemi-lelki tekintetben is. Ha ezt nem tesszük, úgy járunk, mint szülôfalumbeli bádogos, aki egymás mellett hasonló üvegben tárolta a pálinkát és a sósavat. Óvatlanságból egyszer az utóbbi üveget húzta meg. Nem lehetett rajta segíteni, borzalmas kínok között fejezte be. Ha lelki-szellemi területen nem különítjük el egymástól a táplálót és a mérgezôt, hasonlóképpen járhatunk. A szellemek megkülönböztetésének ez az egyik legalapvetôbb területe. Lelkünk, szellemünk igazságokkal táplálkozik. Meg kell válogatni, hogy mit adunk neki táplálékul, vagyis tudásunkat, ismereteinket milyen forrásokból merítjük, mit fogadunk el, mit tartunk igaznak, hol keressük az igazságokat. A szellemek megkülönböztetésének más, nagyon fontos alkalmazási területei az egyéni lelkiélet, a lelki vezetés, a magánkinyilatkoztatások megítélése, szentté avatás, a közösségek életében lezajló események, folyamatok, megnyilatkozások megkülönböztetése, karizmatikus közösségekben ezen felül a prófécia, üzenetek, általában az ajándékok megítélése. És ha már nem sikerült a szellemek megkülönböztetése az egyéni lelkiéletben vagy a közösségben, és károsodások következtek be, akkor használni kell a megkülönböztetést a gyógyításban, gyógyító- és szabadító szolgálatban is. Ez utóbbi esetekben meg kell állapítani, hogy az ember helyes, egészséges működését szabályozó milyen törvények áthágása okozta a bajt, illetve a gonosz milyen mértékben húzódik meg közvetlenül a szóban forgó betegség, hibás viselkedés mögött, ill. mennyiben van szó az orvostudomány vagy pszichológia által jól ismert és kezelhetô betegségekrôl. Ismerni kell az egyes idegi alapú és pszichés betegségeket, illetve azoknak legalább a tüneteit. Megfelelô diagnózist kell felállítani, mielôtt gyógyításba kezdenénk. Fontos, hogy ezeket a területeket ne keverjük össze. A bajt azzal orvosoljuk, amivel kell. Például a szabadító imának is fontos szerepe lehet a gyógyításban, de ne tegyük a tanítás helyébe. Tévedéseket, hamis tanításokat, helytelen beidegzôdéseket ne szabadító imával akarjunk megszüntetni és ha gyógyszer által is meggyógyul a beteg, gyógyszer helyett ne alkalmazzunk szabadító imát. Láttuk, hogy a szellemek szüntelen megkülönböztetése az élet egyik legfontosabb feladata. Mindenkinek végeznie kell ezt nemcsak egyéni lelkiéletében, közösségében, hanem világi szakmájában, munkahelyén és a közéletben is. Aki ezt teszi, az félig már jó ,,exorcista'' is. Nekem -- a történelem meg a latin mellett -- szakmám a teológia is. Engem a mai teológiában lévô sokféle nem tiszta irányzat, a karizmatikus megújulás körüli sokféle zavar és a tisztánlátás igénye késztetett rá, hogy a szentek felé forduljak, hogy az ô életükbôl és írásaikból gyűjtsem ki, szedjem össze a magam és a rám bízottak számára azt, ami stabil, idôtálló. Az életszentségnek, a hiteles keresztény életnek igen fontos szerepe van a megkülönböztetés sikerében és elôsegítésében. Avilai Szent Teréztôl származik a következô intelem: ,,Ne higgyetek ti senki másnak, csak akinek élete az Úr Jézus életét tükrözi vissza!'' Ezt az idézetet választottam a ,,Szentektôl tanulni'' című könyvecske mottójául, nem utolsósorban az általa kifejezett világos különböztetés miatt is. Hogy a mai teológiában és egyházi életben mi az, ami helytálló, hitelesen krisztusi, erre támpontokat kaphatunk a valódi Mária- jelenésekbôl. A Máriás Papi Mozgalom ,,kék könyvébôl'' is szép megkülönböztetési szabályok állíthatók fel ebben a tekintetben. Mikor ennek a témának a kidolgozására a felkérés érkezett, éppen ebbôl a könyvbôl az Egyházon kívüli és az Egyházon belüli szabadkôművességre vonatkozó részeket olvastam.[9] A Szentlélek adománya A szellemek megkülönböztetését vannak, akik az erények közé sorolják, mások azt mondják, hogy a Szentlélek adománya.[10] De ne gondoljuk, hogy a szellemek megkülönböztetése mint adomány lényegesen különbözne a szellemek megkülönböztetésének a feladatától! Ha jól emlékszem, Paul Toaspern írja valahol, hogy a szellemek megkülönböztetése Gabe és Aufgabe: adomány és feladat egyszerre. Isten adta minden embernek azt az általános megkülönböztetô képességet, amirôl az elején szóltunk. Minden képességünket Istentôl kaptuk, ezek azok a példabeszédbeli talentumok, amelyekkel gazdálkodnunk kell, amelyeket fejlesztenünk, kamatoztatnunk kell. Ezeket a talentumokat Isten különbözô mértékben, saját tetszése szerint adja kinek-kinek. Van, akinek kevesebbet, van akinek többet ad belôlük. Hol a határ, meddig Aufgabe és honnantól Gabe? Azt hiszem, ennek a kérdésnek a vizsgálata nem visz elôbbre. ,,Az egyház megújulása a Szentlélek által'' című, a német püspöki kar számára készült ajánló dokumentum[11] azt mondja, hogy ez az ajándék kegyelmi adomány, szellemi érzék arra, ami a Lélektôl származik (1Kor 2,14). Isten Lelke ezzel a szellemi megismeréssel, ítélôképességgel megerôsíti és fölemeli a mindenkinek adott ítélôképességet. Emellett gyakran olyan irányba indít, amely már nem az emberi okosság és az emberi megismerés meghosszabbítása. Egyesek különleges módon megkapják a megkülönböztetés adományát és gyakran éppen az egyszerű emberek azok, aki engedik, ,,hogy Isten Lelke vezesse ôket'' (Róm 8,14). A szellemek megkülönböztetését tanulnunk kell, el kell benne mélyednünk, de látnunk kell a nehézségét is. A természetes és a természetfeletti egymásra épülésérôl, együttműködésérôl és szétválasztásáról, megkülönböztetésérôl van itt szó, ez pedig igen nehéz. Mert Isten a természetre épít, és erre törekszik a gonosz is. Isten felhasználja azokat a természetes adottságokat, amikkel születtünk, és amiket a nevelés alakított ki bennünk. De a gonosz is felhasználja azokat a rombolásokat, helytelen állapotokat és működéseket, melyeket a bűn által már sikerült kialakítania életünkben. A klasszikus lelki írók a gonosz ellenségen egyaránt értik a bűn által megrontott emberi természetet és az ördögöt. De a kettô nem ugyanaz. És a Szentlélek is különbözik a megváltás által felemelt emberi természettôl és a jó angyaloktól, akik ránk hatnak. És nem zárható ki az üdvözült lelkek ránkhatása sem. Az angyalokkal és az üdvözült lelkekkel való kapcsolataink mibenléte még eléggé feltáratlan területei a teológiának. De, amint látni fogjuk a szellemek megkülönböztetésének szabályai közt, már Loyolai Szent Ignác is elkülöníti azt, amikor Isten közvetlenül hat az emberi lélekre attól, amikor egy jó angyal közvetítésével hat ránk. Ma, amikor annyira tapasztaljuk magunk körül a gonosz hatalmát, lehetetlenség, hogy Isten magunkra hagyjon minket. Kell, hogy a hozzá hűségesnek maradt angyaloknak is nagyobb hatalmat és belenyúlást engedjen abba a küzdelembe, ami ma a Földön zajlik. A Máriás Papi Mozgalom ,,kék könyvében'' arra vonatkozóan is vannak felszólítások, hogy forduljunk komolyabban a szent angyalok felé. A szent angyalok életünkben való működésével kapcsolatos két magyarul nemrég megjelent könyvbôl is közlünk részleteket elsôsorban figyelemfelhívás céljából, hogy vegyük komolyan azt a segítséget, amit Isten napjainkban rajtuk keresztül akar nyújtani számunkra. Mindkettô ,,ôrangyaltörténetek''-et mesél el, olyan eseteket, amikor emberek ôrangyaluk segítségét tapasztalták meg életükben. Az ,,Angyalok ôriznek'' című könyv egy angyalteológiát is hoz. A Szentírás útmutatása A megkülönböztetés, amennyiben feladat és kötelesség, tanulható, elsajátítható kell, hogy legyen. Az pedig csak szabályok, törvények felállításával lehetséges. Azokban a szövegekben, amelyeket idézni fogunk, ilyen szabályok szerepelnek. De hogy ezek a szabályok helyes szabályok-e, azoknak megállapítása alaposabb elemzést igényel. A szellemek megkülönböztetésének szabályait is megkülönböztetésnek kell alávetni, mert különben ezek mögé is elbújhat az ördög, és éppen a hamis szabályokon keresztül végezheti romboló munkáját. Ezekbôl a szabályokból, törvényekbôl jó pár kifejezetten adva van már a Szentírásban.[12] A szellemek megkülönböztetésének a szabályait mindenekelôtt a Szentírásban adott megkülönböztetési szabályoknak kell alávetni. A Szöveggyűjtemény részében bôven hozunk a megkülönböztetésre vonatkozó bibliai szemelvényeket. E szabályok közül kettôvel itt, ezen a helyen is foglalkozunk. Magától az Úrtól származik, hogy gyümölcseikrôl ismeritek fel ôket.[13] Ez nagyon fontos szabály, de van egy hátránya: meg kell várni a gyümölcsöket. Sokszor a baj már nagy, ha a gyümölcsök jelentkeznek. És sokszor azt is nehéz megkülönböztetni, hogy mi a jó és mi a rossz gyümölcs. Jézus azt is mondja, hogy ,,nem békét jöttem hozni, hanem kardot'' (Mt 10,34). Tehát az elválasztás, emberek egymással való szembekerülése nem mindig rossz gyümölcs. Egy magánkinyilatkoztatás esetében jó lenne, ha már a kinyilatkoztatást kapó életében döntene az Egyház, legalábbis alapvetôen, így ugyanis sok bajt el lehetne hárítani. Egy pozitív példa erre: Szent Bernadett nôvér még élt, amikor Lourdes már püspökileg elismert volt. Hogy melyek konkrétan a Lélek gyümölcsei, errôl különbözô listák vannak a Szentírásban. Ilyenek például a következôk: öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás, szeretet.[14] A Lélek gyümölcseivel szembeállítva szerepelnek a test cselekedetei például a Gal 5,19-21-ben: ,,kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ehhez hasonlók''. A lelkiélet mesteri szerint -- amint errôl már szó volt -- nem lehet egész pontosan megállapítani mindenrôl, hogy mi származik az áteredô bűn által megrontott természetünkbôl és mi közvetlenül az ördögtôl. Ôk ezért egyszerűen a gonosz ellenségrôl beszélnek. Ezen értik egyrészt az ördögöt, másrészt mindazt, ami a rendezetlen, az eredeti bűn által megrontott emberi természetbôl származik. Tovább nem különböztetnek, mert ez a megkülönböztetés önmagában nehéz, másrészt mert a gyakorlati magatartás szempontjából hasonló módon kell ezek ellen küzdeni.[15] Gyümölcsökön Aquinói Szent Tamás azokat a tetteket érti, amelyek inkább származnak Isten erejébôl, mint emberi erôfeszítésbôl. Így lehetnek a Lélek ismertetôjegyei.[16] Ezek a tettek belsô lelkiállapotban gyökereznek, abból származnak. A Szentlélek gyümölcsei és a test cselekedetei (ez utóbbiakat nevezhetnénk az ördög gyümölcseinek is, romlott gyümölcsöknek) állandósult lelkiállapotok, amelyek az akarat jóra vagy rosszra való ismételt irányulásából érnek meg. A Szentlélek gyümölcsei valójában az erények, állandósult jó készségek és belôlük fakadó jócselekedetek. Az állandósult rossz készségekre és a belôlük fakadó masszív rossz cselekedetekre a magyarnak nincs külön szava. A német a Laster kifejezést alkalmazza rájuk. A megkülönböztetés másik fontos szabályát Pál apostol adja: ,,Aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondhatja: ťÁtkozott legyen JézusŤ. De azt sem mondhatja senki: ťJézus az ÚrŤ, csak a Szentlélek által'' (1Kor 12,3). Ez a szabály már sok szellemet megkülönböztetett. Szent Pál szabályát kibôvíthetjük Krisztus testének a tagjaira is. Senki se átkozódik a Boldogságos Szűz ellen, a pápaság, püspökség, szentek ellen a Szentlélektôl indíttatva. Így már sokkal szélesebb körben alkalmazható szabályt kapunk. Például Szárovi Szent Szeráfim, bár orthodox környezetben élt, nem szidta a pápaságot; ha ezt tették körülötte, visszavonult vagy igyekezett csitítani. Ebbôl egy fontos magatartási norma is származtatható. Fontos, hogy hogyan beszélünk az igazságról. Szent Ignác szól arról, hogy az Egyházzal hogyan érezhetünk együtt. Ha az egyházi feljebbvalók viselkedése nem példás, akkor ne támadjuk az ô tekintélyüket nyilvánosan, mert ezzel csak a maradék egyházi tekintélyt romboljuk, és nem hozunk jó gyümölcsöket. De bizalmasan, az egyházi lehetôségeknek a kihasználásával, mindent el kell követni, hogy jó püspökök legyenek és jó szerzetesek és jó elöljárók. Ez a gonosz szellemnek egy harapófogószerű támadása. Egyrészt félrevezeti a papokat, szerzeteseket, hogy ördögi dolgokat cselekedjenek, másrészt pedig ujjal mutogat, hogy lám ilyenek ôk. Ennek a szabálynak még szélesebb kiterjesztése, hogy az ember nem átkozódik saját keresztény testvérei ellen sem, vagyis nem mond róluk rosszat, nem hibáikkal foglalkozik, legfeljebb azok kijavításával. A megkülönböztetés segítôi A megkülönböztetést, az ördög felismerését segíti az ôsi krampusz-ábrázolás. A szarv a támadást, fenyegetést, agressziót jelenti. A hosszú nyelv a hosszú ,,szövegelést'', ,,szószt'', ,,rizsázást''. A szôrös test az állatias, félelmetes körülményeket fejezi ki, ami a gonosz fellépését gyakran kíséri. A farok a rossz gyümölcsöket, következményeket fejezi ki, azokat, ,,amik utána következnek''. A lóláb, ami mindig kilóg, azt jelenti, hogy a gonosz szellemek és az általuk inspirált közösségek általában nem tudnak a tízparancsolat, a jog és igazságosság keretei között megmaradni. Nem is kell nagyon odafigyelni, hogy kilógjon ez a lóláb. A mikulásjátékban, ahol a krampuszok például szerepelni szoktak, meglátszik az is, hogy a krampusz végül veszít, nincs is akkora hatalma, mint ahogy lefesti. A Szent koppant egyet a botjával, és a krampusz kénytelen fülét, farkát behúzni és elkotródni. A principium parsimoniae teológiai alapelve szerint, ha egy teremtmény el tud végezni valamit maga, akkor normális körülmények között Isten nem avatkozik be, hanem elvárja, hogy a teremtmény maga cselekedjék. Az üdvösségökonómiában ez a takarékosság elve. Azt jelenti, hogy ha Isten megteremtette az angyalokat, ezeket az óriási értelemmel, szabad akarattal, és nagy cselekvôképességgel rendelkezô szellemi lényeket, akkor utána nem rendeli ôket passzivitásba, hanem elvárja tôlük, hogy tényleg közre is működjenek vele tervei megvalósításában. Ebbôl az is következik, hogy az Istentôl, a Szentlélektôl jövô hatások nagy része nem közvetlenül Istentôl jön, hanem angyalok közvetítésével jut el hozzánk. A Katolikus Egyház Katekizmusa azt mondja, hogy az angyalok szellemi teremtmények, akik Istent szüntelenül megdicsôítik, és szolgálják a többi teremtményre irányuló üdvtervét, és idézi Aquinói Szent Tamást: Minden jócselekedetünknél együttműködnek az angyalok (350. pont). A sátán, amiben tudja, majmolja Istent. Így abban is, hogy lehetôleg nem avatkozik be közvetlenül, hanem felhasználja az ember testét, pszichéjét, ezek természetes igényeit vagy hiányait és a külsô-belsô érzékeket. Jellembeli egyoldalúságokat, gyengeségeket, lelki megbetegedéseket idéz elô. Épít arra, amit a személyes bűnök, a szülôk, ôsök bűnei, a világban lévô bűn és az áteredô bűn az ember természetén már megrontottak. Szétrombolja az Istennel, önmagunkkal és a másik emberrel való kapcsolatokat. Duhaj, kicsapongó, szertelen életre, bálványimádásra, ellenségeskedésre, féltékenységre ösztönöz; viszálykodásokat, haragot, veszekedést, szakadást, pártoskodást, irigykedést szít és támaszt.[17] Hat ránk a jó túlzásba vitelével. Az örömbôl öncélt, puszta élvezetet csinál. A megtérés elôtt Istent olyannak állítja be, mint aki túlzott követelményeket állít elénk. Általában igyekszik Istenrôl hamis képet festeni. És hat ránk azzal az alapvetô kísértéssel, hogy rosszra használjuk szabadságunkat, ne bízzunk Istenben. Amikor közvetlenül hat, akkor is felhasználja és felfokozza az ember meglévô gyengeségeit és betegségeit. Így nem könnyű a megkülönböztetés. Betegségek ellen a legjobb védekezés a megelôzés, a megfelelô erônlét biztosítása, az immunrendszer felerôsítése. A gonosz legnagyobb kártétele, hogy az áteredô bűnnel és a személyes bűnökkel megrontotta és megrontja az ember természetét. Nekünk ezzel ellentétesen, a természet felemelésén és tökéletesítésén kell munkálkodnunk. Ezt egyrészt a bűnöktôl való megszabadítással érhetjük el (ennek leghatásosabb formája a gyónás)[18], másrészt Isten ún. transzcendentális tulajdonságainak és a már említett principium parsimoniae tanának a megfontolásával és érvényesítésével. Isten transzcendentális tulajdonságai az egység, az igazság, a jóság és a szépség (vannak, akik ez utóbbit nem sorolják ide). Azok a kijelentések, hogy igaz, jó, szép, egy(séges), teljes értelemben csak Istenrôl állíthatók: Isten a lét, az igazság, a jóság és a szépség. Ezek a tulajdonságok azért transzcendensek (transcendens = átlépô), mert érvényesek minden valóságos létezôre. De teljes értelemben csak Istenrôl állíthatók, minden más létezôrôl csak analóg (átvitt) értelemben. Mindaz, ami a teremtésben létezik, az analóg értelemben létezik; mindaz, ami jó, analóg értelemben jó; mindaz, ami igaz, analóg értelemben igaz. Istenben a létezés és a tulajdonságok azonosak. Isten abszolút lény: Ô az abszolút jóság, az abszolút igazság és az abszolút létezés. Az igaz, a jó, a szép tehát már önmagában is átlépés (transzcendencia) Isten világába, közelítés a Vele való egységhez. A megtestesülés által ez még inkább így van, még inkább biztosított számunkra az Istennel való egység, ha megnyílunk a megtestesült Ige felé. Mindaz, amit Jézus tett és tanított, értelmünk számára az igazság normája, viselkedésünk számára pedig cselekvési norma. A vele való egységünk egyben az önmagunkkal való egységünk biztosítéka is. A Jézus személyérôl, cselekedeteirôl, tanításáról való elmélkedés, annak hit és remény útján való magunkévá tétele és a szeretet révén való megvalósítása a legbiztosabb védelem a gonosz cselvetései és támadásai ellen. A hit, remény, szeretet legfontosabb kifejezôdése az imádság. Jézus jelenlétének legintenzívebb formája az Oltáriszentségben való jelenlét. Az Oltáriszentségben Jézus jelen van teljes istensége és embersége által. Az Oltáriszentség a kenyér színe alatt az abszolútumot is magával hozza, ezért a viselkedésünk az Oltáriszentséggel szemben igazságunk, jóságunk, egységünk, szépségünk, egész személyiségünk fejlôdése, állapota szempontjából is lényeges. Isten már akkor szeretett minket, amikor még nem is léteztünk. Istennel való alapvetô kapcsolatunk a keresztségben és ennek megtérés által való magunkévá tétele révén alakult ki. Ezt erôsíti tovább a többi szentség. Minden szentség, de fôleg a szentáldozás révén, az Oltáriszentség elôtti szentségimádás révén mindig újabb kapcsolatok jönnek létre Istennel. A szentségekhez való járulás egyre inkább eggyé tesz minket Istennel és önmagunkkal is, az unum (az egység) vonalán fejleszt. De az igazság vonalán is (vagyis a tanulás révén is) kialakulnak Istennel kapcsolatok, és kialakulnak és erôsödnek a szépség segítségével is. Mindezek egymást kölcsönösen erôsítik. Az egység vonalán fejlesztenek a szentségek, a jóság vonalán az erkölcsileg helyes viselkedés, az igaz vonalán a helyes ismeretek, a szép vonalán a jót, igazat, egységet bemutató művészetek. Fontos, hogy mindegyik vonalon fejlôdjünk, erôsödjünk, mert ezáltal egyre kevesebb behatolási lehetôsége lesz a gonosznak. Törekednünk kell rá, hogy ha az igazság vonalán közelebb jutunk Istenhez, akkor a jó (az erkölcsi jó, a morálisan helyes viselkedés) vonalán, az egy (a szentségekhez járulás) és a szép vonalán is közelebb jussunk, nehogy törés jöjjön létre, nehogy rés támadjon, ahol a gonosz beférkôzhet. Nagyon fontos hogy ezek a területek átjárják, szüntelenül erôsítsék egymást. Mindegyik területen fontos, pl. a tudás: fontos hogy tudjuk, ismerjük az erkölcstant, a szentségek tanát. Fontos például, hogy az Oltáriszentség tanát és lényegét helyesen ismerjük és erkölcsileg a legnagyobb tökéletességgel éljük is, ezen kívül olyan szépséggel is körülvegyük, amilyennel csak lehet. Innen a jogosultsága a szép miseruhának, a szép oltárnak, a tiszta kehelykendônek, a friss virágnak, a szép gyertyának stb. De fontosak az esztétikum területén való helyes ismereteink is. És fontos az is, hogy ezek az ismeretek ne maradjanak meg pusztán az igazság szintjén, az ismeret szintjén, hanem meg is éljük ôket, eggyé is váljunk velük. Fontos, hogy az Istennel imában és a szentségekben való egységünk ne szakadjon el a helyes erkölcsi viselkedéstôl és a helyes tudástól és a szép iránti érzékünktôl, hanem ezeket segítse. A szép iránti érzék pedig a művészetekben ne éljen önálló életet, hanem ezek is az Istennel, az önmagunkkal és az embertársainkkal való egységet, a jót és az igazat szolgálják. Isten azért adja elénk e négy területen való elôrehaladás, fejlôdés lehetôségét, hogy erôinket megfeszítve egyre tökéletesedjünk, elérjük végsô célunkat. Az Úr elvárja tôlünk, hogy amire képesek vagyunk, azt tegyük is, hogy éljünk azzal a hatalommal, amit kezünkbe adott. A principium parsimoniae elve nemcsak az angyalokra, hanem az emberre is érvényes. Isten nemcsak az angyalokat tekinti tervei végrehajtásában munkatársainak, hanem az embert is. Aminek megtételét Isten ránk bízta, azt álszerénységbôl vagy egyféle hamis kvietizmusból ne adjuk neki vissza (csak annyiban, hogy megtisztítsa motívumainkat), ne tôle várjuk azt, amit Ô vár el mitôlünk. Ô elvárja, hogy szüntelenül munkálkodjunk jellembeli egyoldalúságaink korrigálásán; hogy megtanuljuk, hogyan kell helyesen működtetni értelmünket, akaratunkat és képzeletünket; hogy megfigyeljük és tudatosítsuk indítékainkat és szüntelenül a jó indítékok erôsítésén munkálkodjunk. Vagy egy másik példa: ha az Úr a kezünkbe adta a gonosz lelkek kiűzésének a hatalmát, akkor nem adhatjuk azt neki vissza, hogy Ô gyakorolja helyettünk. Nem az Ô akarata szerint járunk el, ha a szabadító imának csak a deprekatív formáját gyakoroljuk (deprecor: kér, könyörög), vagyis ha csak ôt kérjük, hogy szabadítson meg a gonosztól, mikor Ô az imperatív (parancsoló) formáját várja el tôlünk, hiszen azt parancsolta, hogy ,,... a gonosz lelkeket űzzétek ki.'' (Mt 10,8). Természetesen ez csak akkor sikerülhet, ha megfelelô módon, az Ô nevében, a vele való egységben, az Ô erejével tesszük, de nekünk kell tennünk. Ha nem tesszük, joggal mondhatja nekünk, hogy minek adtam nektek ezt a hatalmat? Azért, hogy elegánsan visszaadjátok és ne kelljen nektek a harcot végigharcolni? Az Úr annyira szereti és valóban komolyan veszi teremtményeit, hogy ha Ô megadott a teremtményeinek valami hatalmat, akkor elvárja, hogy éljenek ezzel a hatalommal és gyakorolják is. Nem úgy, mint a haszontalan szolga, aki elásta a talentumokat. Túl sokat ne gondoljunk persze magunkról, szerszámok vagyunk csupán Isten kezében. De valahogy úgy, ahogy a rómaiak gondolták: eszes, beszélô szerszámok, akik kaptak bizonyos hatalmat, tevékenységi területet és felelôsek mindazért, ami az ô felségterületükön történik. Isten a kegyelme által, vagyis a Szentlélek bennünk lakása által működik bennünk. Kegyelem pl. az, hogy megértjük a parancsokat, hogy szeretjük és megtesszük, amit jónak ismertünk. A kegyelem által tudunk cselekedni és könnyebben cselekedni. A kegyelem az üdvösség szempontjából számunkra értékes cselekedeteket megelôzi, velük együttműködik, és beteljesíti azokat.[19] A keresztény élet tehát teljesen Isten műve, de teljesen az emberé is. Nem félig Istené és félig az emberé. Az más kérdés, hogy Istené a fôszerep, hogy részünkrôl sokszor egész kevéssel is megelégszik. Az öt árpakenyérrel és a két hallal óriási tömeget lakatott jól. De ez a kevés az adott helyzetben lehet, hogy éppen a maximum, amit megtehetünk. És más kérdés az is, hogy ha megszoktuk, hogy mi mindig megtegyük ezt a tôlünk telhetôt és többre már nem vagyunk képesek, Ô csodákkal is segítségünkre siet. A megkülönböztetés korlátai Láttuk a szellemek megkülönböztetésének különféle alkalmazási területeit. A szellemek megkülönböztetésének feladata is része a fôparancsnak. Akkor tudjuk csak helyesen szeretni Istent, felebarátunkat és önmagunkat, ha jól végezzük a megkülönböztetést. Ahogyan a helyes istenszeretet és helyes felebaráti szeretet kulcsa önmagunk helyes szeretése (Jézus ezt feltételezi a fôparancs második felében: ,,Szeresd embertársadat, mint saját magadat'' -- Mt 22,39), ugyanígy a szellemek megkülönböztetésének is kulcsa a tudatos állandó önmegfigyelés, indítékaink derűs, de szüntelen figyelemmel kísérése. Ha egy nem jó szellemtôl származó helytelen gondolat, kép, indítás merül fel bennem, az elején még könnyen elintézhetem, de ha késôn csapok oda, késlekedésemért drágán fizethetek. Ha vitorlázok vagy csónakban evezek és nem avatkozom be rögtön, a szél elvihet és csak nagy fáradsággal térhetek vissza az eredeti irányba. Hogyan figyelhetünk állandóan indítékainkra? Hogyan tudjuk a jó indítékokat erôsíteni, gyakorivá tenni, a rossz indítékokat, célunktól eltéríteni szándékozó hatásokat pedig hogyan tudjuk leküzdeni? Ez a minket érô hatásokkal való gazdálkodás, ezeknek a hatásoknak az irányítása a lelkiélet, az aszketika lényege. Az aszketikában javasolt tanácsok közül különösen fontos, hogy szüntelenül kérjük a Szentlelket, hogy állandóan növelje bennünk a helyes önismeretet, hogy gyengéden, de újra és újra leplezze le az önismeretet torzító védekezô mechanizmusainkat. Azok a hatások, amelyek nem közvetlenül Istentôl származnak vagy amelyek nem egy szent angyal útján jutnak el hozzánk, azok vagy saját magunkból származnak, vagy a gonosz lelkektôl való hatások. A saját magunkból származók vagy a bűn által megromlott vagy a kegyelem által fölemelt emberi természetünkbôl valók és szabad akaratú döntéseink következményei. A legtöbbször felelôsek vagyunk értük. A fáradtság, a kialvatlanság, a ,,másnaposság'', a fájdalom, az éhség befolyásolják hangulatunkat, önfegyelmünket, az Istennel és a többi emberrel való kapcsolatunkat. Az idegek túlfeszítése ingerlékennyé, szeretetlenné tesz, csökkenti az ingerküszöböt. Az éhség és a fájdalom csillapításának igénye önzôvé tehet, magunk felé fordíthat, de fel is ébreszthet a kábulatból, meg is állíthat egy úton, kiemelhet az önzésbôl, és a többiek felé is fordíthat. A gonosz arra is törekszik, hogy önmagára irányítsa a figyelmet és így Jézusról és az Ô hatalmáról, amellyel legyôzte a gonoszt, elterelje. Éppen ezért fontos, hogy ne vigyük túlzásba a megkülönböztetést se. Nagyon vigyázni kell, nehogy minden egyes másodpercben arra figyeljünk, hogy melyik gondolat honnan van. Ez a magatartás neurózishoz vezethet. Józan egyensúlyra van szükség abban is, ahogyan a sugallatokat, belsô ösztönzéseket elbíráljuk. Például állapotbeli kötelességek végzése helyett a belsô sugallatok, ösztönzések világába elmerülve azt kutatni, hogy azok honnan erednek, ez ördögi kísértés a hasznosabbra fordítható idônk elpocsékolására. A megkülönböztetés olyan, mint egy laboratóriumi elemzés. Elôször a legfontosabb dolgokról kell megtudnunk, hogy mikbôl állnak, honnan származnak. Csip-csup dolgokat, ötletecskéket, hangulatocskákat nem elemzéssel, hanem kisöpréssel vagy továbblépéssel kell elintézni. A megkülönböztetés nélkülözhetetlenül fontos eszköz, de vigyázzunk arra is, nehogy az eszközbôl célt csináljunk! Mi a célja a megkülönböztetésnek? Az, hogy ne essünk bele az ördög csapdájába, és hogy Istenhez minél közelebb kerüljünk, hogy az üdvösség útjáról, amire rátaláltunk, le ne térjünk, rajta minél biztosabban haladjunk. A lelki életben kezdôk számára az egyensúly megtalálása nem könnyű. A megtéréskor az történik, mint amikor a vad alanyt nemes ággal oltják be. Ehhez le kell vágni a vad ágakat, le kell nyesni a vadhajtásokat. Ez komoly sebet okoz. Amíg ki nem fejlôdik, meg nem erôsödik az új növény, addig veszélyeknek van kitéve. A régi ágakat levágták, azok már nincsenek, az új még nem fejlôdött ki. Amikor a megtéréskor valaki belátja, hogy mennyi minden rossz volt addigi életében, igyekszik azoktól megszabadulni. Megtöténhet pl., hogy elfojt magában olyan tulajdonságokat is, amelyek korábbi személyiségének meghatározó összetevôi voltak. Külsô szemlélônek az lehet a benyomása, hogy hátrányára változott meg. Vagy különféle túlzásokba eshet azért, hogy a korábbi viszonylagos biztonságát valami módon visszaszerezze. Ilyen okok miatt pl. szerzetesrendekben elöljáró nem lehet friss fogadalmas vagy újonnan felszentelt. El kell egy idônek telnie, hogy mások vezetését rábízzák. A kiegyensúlyozottságra törekedni kell, de ennek kifejlôdéséhez idô is kell. A lelki életben kezdôktôl nem várható el annak teljes megléte. Meg kell különböztetni azt is, hogy mikor szenteljünk a megkülönböztetésnek nagyobb figyelmet és mikor hanyagolhatjuk el. Több idôt kell fordítanunk a megkülönböztetésre, ha egész életünkre kiható döntésekrôl van szó. Amikor viszont nincs nagy különbség egyik vagy másik választási lehetôség között, butaság rá sok idôt vesztegetni és túlzottan óvatosnak lenni. Szalézi Szent Ferenc tanácsát kell követnünk: ,,Természetes, hogy az aranyrudakat gondosan megmérjük, az aprópénzt azonban elég, ha ránézésre megbecsüljük''.[20] A megkülönböztetés képességével, feladatával, adományával, és a Szentlélek többi adományával, az Istentôl kapott talentumainkkal kapcsolatban fontos hangsúlyozni ezek bizonytalanságát is. Egyrészt Isten minden ajándékával visszaélhetünk, másrészt Isten sohasem cselekszik teljesen közvetlenül velünk és általunk. Nem mondhatjuk, hogy aki engem lát vagy hall, az magát Istent látja és hallja. Senki sem tudhatja minden kétséget kizáró teljes bizonyossággal, hogy csakugyan a Szentlélek működik-e benne. Jézus ezt elmondhatta magáról, hiszen benne nem volt semmi bűn, bennünk viszont van. Egyik pillanatban a Szentlélek indít valamire, és rá hallgatunk, másik alkalommal meg az ördög és ôrá hallgatunk, azért, mert nem vesszük komolyan a megkülönböztetést, vagy egyéb gyarlóságunk miatt. Az idézett szövegekbôl majd látni fogjuk, hogy egy jó gondolat, kezdeményezés származhat Istentôl, de mi a végén teljesen el is ronthatjuk. A szellemek megkülönböztetése szorosan érinti az isteni kegyelem és a vele együttműködô emberi szabadság teológiai problémáját. A dominikánusok és a jezsuiták évszázadokon keresztül vitatkoztak az Isten kegyelme és az emberi szabadság kapcsolatáról, míg végre tisztázódott, hogy itt hittitokkal állunk szemben, amelyet teljesen nem lehet kibogozni. Néhány tétel azért, a már fentebb hozottakkal és késôbb szereplôkkel együtt, egyértelműen állítható: 1. Isten kegyelme az ember szabad együttműködését kívánja. 2. Az ember a kegyelemmel együttműködve nem lehet teljesen passzív. 3. A kegyelem nem szünteti meg az ember szabadságát, az ember képes ellenállni a kegyelemnek. 4. Isten ajándékozza magát az embernek és ha az ember együttműködik kegyelmével, Isten nagy dolgokat tehet vele és általa, de mindenhatóságát nem ajándékozza neki.[21]. 5. Az ember valami módon megistenül, de nem válik egyenlôvé Istennel, nem lesz teljesen Istenné.[22] Aquinói Szent Tamásban megvolt a tanítás és a szellemek megkülönböztetésének képessége mellett a tanításnak és a szellemek megkülönböztetésének az adománya is. Mégis szüntelenül bírálta, kritizálta saját magát is, igyekezett minden lehetô módon ellenôrizni, hogy amit leírt, vajon valóban helyes, az igazságnak megfelelô-e. Valahányszor egy, a tisztítótűzbôl az ô imájára kiszabadult lélek visszajött hozzá, hogy megköszönje közbenjárását, ilyen, saját írásait tisztázó, kérdéseket tett fel neki, hiszen az üdvözült lelkek már színrôl színre látják az igazságot. Közismert életébôl az a jelenet, amikor élete vége felé egyszer mise közben látomása volt és attól kezdve nem írt többé. Amikor tanítványa és gyóntatója, Reginald megkérdezte tôle, hogy miért nem akarja befejezni az Isten dicsôségére megkezdett művét (a mindmáig legismertebb és legfontosabb teológiai összefoglaló munkát, a Summa Theologiae-t), azt válaszolta, hogy mindaz, amit eddig tanított, ahhoz képest, amit abban a látomásban látott, csak olyan, mint a pelyva. Halálakor pedig egyik rendtársának volt egy látomása. Azt látta, hogy amikor Tamás éppen a templomban magyarázta Szent Pál egyik levelét, az apostol sok üdvözült lélek kíséretében belépett a templomba. Tamás akkor megkérdezte tôle, hogy jól értette-e meg és jól magyarázta-e írását. Az apostol azt válaszolta, hogy ,,igen, de most jöjj velem, odaviszlek, ahol minden más fényben ragyog''. Nekünk ezen a földön a tükör homályos fénye adatott. Vagy másként fogalmazva: egy jogász mondta nekem még a kommunizmus idején, hogy Magyarországon jogszolgáltatás van, nem igazságszolgáltatás. Azt hiszem, ez nemcsak az akkori Magyarországra értendô, hanem a maira is, sôt az összes földi bíróságra, ahol ítéleteket hoznak. Ezenfelül vonatkozik ez minden logikai és erkölcsi ítéletre is. Az igazság teljes megismerése és a tökéletes igazságszolgáltatás csak odaát lesz, ahol minden más fényben ragyog. Isten minden megismerhetôsége ellenére is megismerhetetlen, titok számunkra. A IV. lateráni zsinat tanítása szerint ,,a Teremtôrôl és a teremtményrôl semmiféle hasonlóságot nem állíthatunk anélkül, hogy ez ne foglalná magába kettejük jóval nagyobb különbözôségét is''. Vagy ugyanennek az igazságnak egy másik megfogalmazása az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai alapján: ,,A Teremtô és a teremtmény között nagyobb a különbözôség, mint a hasonlóság.''[23] Ezek a tények azonban nem szabad, hogy elkeserítsenek minket, hanem inkább alázatra kell, hogy neveljenek, mert -- amint majd több szövegben is látni fogjuk -- a szellemek megkülönböztetésének egyik legfontosabb szabálya, hogy ti. a szóban forgó viselkedés, megnyilatkozás a Szentlélektôl van-e, éppen az alázat. Alázatra és türelemre kell, hogy késztessen minket az Isten országáról -- a búzáról és a konkolyról; a halakról és a hálóról - - szóló példabeszéd is (Mt 13,24--52). A jó és a rossz teljes szétválasztása csak az ítélet napján következik be. Törekednünk kell a kettô szétválasztására, de tudatában kell lennünk annak is, hogy Isten megengedi, hogy a kettô egymás mellett éljen. A búza közt lévô konkolyról szóló példabeszédbôl kitűnik, hogy a szent angyalok, akik Szent Mihály vezetésével kérlelhetetlenül harcolnak a gonosz ellen, szeretnék kitépni az Isten vetésében fejét felütô konkolyt, de Isten türelemre inti ôket. Mi, emberek is szeretnénk talán idô elôtt kitépni azt, ami ,,botrányos és törvényszegô'', de ezzel a magatartásunkkal könnyen a szeretet ellen vétenénk, a konkollyal a búzát is kitépnénk. Önvédelmi céllal alkalmaznunk kell a megkülönböztetést, de ahogyan az önvédelmi háború könnyen átcsaphat támadó, igazságtalan háborúba, ugyanígy a gonoszt gyomláló, irtogató tevékenységünk is könnyen igazságtalanságba, szeretetlenségbe csaphat át. Isten adja ki a végsô parancsot a jó és a rossz szétválasztására. Ô szabja meg, hogy az arató angyalok és az ô munkájukat megelôzô különféle haragcsészéket kezükben tartó angyalok[24] mikor kezdjék el végsô megkülönböztetô, szétválasztó tevékenységüket. ======================================================================== Válaszok a feltett kérdésekre Az egyik kérdés a fegyverek megáldására vonatkozott. Nem volt a kérdés részletezve, de a kérdést feltevô nyilvánvalóan rosszallja, helyteleníti a fegyverek megáldását. Mit jelent az áldás? Az áldás jókívánság: a megáldottat kivonjuk a gonosz szellemek hatása alól, és Isten, a szent angyalok és szent emberek hatása alá helyezzük, akik mindenkinek csak jót akarnak. Egy tárgynak a megáldása például nem azt jelenti, hogy az illetô tárgy bárminemű rossz használatát jóváhagyjuk és támogatjuk, ellenkezôleg, az áldás révén azt akarjuk, hogy rossz használat ne legyen. Az áldás, a megszentelés nem szentesítés, nem a helytelen használat szentesítése. Fegyvert mindenbôl lehet készíteni, még konyhai eszközökbôl, fakanálból, sodrófából, gyógyításra szolgáló eszközökbôl is. Például orvosi szikével nemcsak operálni, hanem ölni is lehet. Ha fegyvert nem lehetne, akkor nagyon sok mindent sem lehetne megáldani. Sok áldás exorcizmussal van összekapcsolva. Pontosan a kétélű esetekben van nagyobb szükség az exorcizmusra és az áldásra (vagyis arra, hogy kivonjunk bizonyos tárgyakat a gonosz szellemek behatása alól és a szent erôk behatása alá tegyük), mint más, egyéb esetekben. Az áldásnak van egy olyan értelme is (nagyon sokan az áldásnak ezt a jelentését ismerik), hogy azt áldom meg, amit én jóvá hagyok, aminek én örülök, hogy az szaporodjon, gyarapodjon, érvényesüljön. A fegyverek megáldásának nem ez az értelme. De lehetséges az átcsúszás ilyen értelmezésbe is. Például az elsô világháborúban a tisztek, a katonák, a tábori papok azt hitték, hogy ôk igazságos háborúba mennek, azaz hogy ezt a háborút a politikai vezetés jól átgondolta, és hogy ez számukra erkölcsi kötelesség. Lehetséges, de nincsenek rá bizonyítékok, hogy volt olyan szerencsétlen pap és püspök, aki úgy értelmezte az áldást, hogy az a fegyver minél jobban hordjon és minél jobban találjon. Elôfordulhatott, hogy egy helytelen politikának, egy igazságtalan háborúnak a jóváhagyásaként értették sokan az áldást. Ilyesmi lehetséges volt, ezt nem lehet kizárni. És létezett és létezik is vak papi és vallásos nacionalizmus is. Sôt azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy volt szerencsétlen pápai diplomácia is ezen a területen. De ennek ellenére a pápai politika háborúk idején a legtöbb esetben békéltetô volt. Sokszor, ha más eszköze nem volt, csak kérni tudta a háborúzó feleket, vagy könyörgött Istenhez a békéért. Ezt ellenségei nem szokták emlegetni. A II. vatikáni zsinat úgy fogalmaz, hogy ,,amíg a háború veszélye fennáll s nincs illetékes és megfelelô hatalommal ellátott nemzetközi tekintély, addig nem lehet megtagadni a kormányoktól az igazságos védekezés jogát, feltéve, hogy már kimerítették a békés megegyezés minden lehetôségét. Az államok vezetôi és mindazok, akik osztoznak velük a közügyekért vállalt felelôsségben, kötelesek tehát megvédeni a rájuk bízott népek létérdekeit ...''[25] Ez az igazságos háború jogosságának az elismerését jelenti. Napjainkban az igazságos háború fogalma egyre szűkebb körre szorul. Például nem tekinthetô igazságosnak a megtorló vagy megelôzô háború. És az önvédelmi, igazságos háború is lehet erkölcstelen, ha következtében szörnyű bajok szakadnak a nemzetre vagy az emberiségre (például atombomba bevetése vagy tovább pusztítani a hadi cél elérése után is). De az igazságos háború esetén sem jelentheti a fegyverek megáldása a gyilkolás szentesítését, hanem éppen azt, hogy azokat a fegyvereket csak védekezésre használják és ne lehessenek a gonosz erôk szolgálatában. A világban harc folyik, nemcsak az anyagi javakat és az emberi életeket pusztító fegyverekkel. Ez a harc annak a harcnak a része, amit a bukott angyalok folytatnak a lelkek kárhozatba döntése, a teremtés megrontása és tönkretétele érdekében. Nekünk, keresztényeknek a lelkek üdvéért folytatott harcon kívül fontos feladatunk az is, hogy, amennyire lehet, az anyagi világot is kiszabadítsuk a sátán hatalmából és rendbe hozzuk. ,,Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását'' (Róm 8,19). Ha például a gonosz a kapzsiság és a nyerészkedés által azon munkálkodik, hogy tönkretegyük a környezetünket, akkor nekünk a tisztasággal, ragaszkodásaink feladásával kell harcolnunk ellene. A természetgyógyászattal kapcsolatban két, egymáshoz nagyon hasonló kérdés volt: 1. Miért bűn a természetgyógyászat? 2. Bűn-e a természetgyógyászat, ha a Lélek segítségét kérjük, hogy a páciens meggyógyuljon? A természetgyógyászat megnevezés mögött rengeteg minden meghúzódik. Olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy ehetô-e minden gomba. Isten a természetbe, fűbe, fába, növényekbe, állatokba, ásványokba sokféle gyógyító erôt helyezett, nyilvánvalóan azért, hogy az ember ezeket felismerje és felhasználásukkal keresse a gyógyulást. Ezeknek az Isten által a természetbe rejtett gyógyító erôknek a felhasználása tehát semmiképpen sem elvetendô. Ugyancsak elfogadható a masszírozással való gyógyítás is. Továbbá, akinek megvannak a megfelelô anatómiai ismeretei és gyakorlata, az képes lehet beszorult idegszálakat, kificamodott tagokat is helyére tenni. Tehát ez ellen sem emelhetô kifogás. A felsoroltakon kívül lehetnek még más területei is a természetgyógyászatnak, amikor az Isten által a természetbe helyezett gyógyító lehetôségek felhasználásával az Isten által különleges képességekkel és adottságokkal felruházott emberek gyógyítanak. Léteznek hit általi, a Szentlélek segítségül hívásával az imádság hatására bekövetkezô gyógyulások is. És ez utóbbi összekapcsolható az eddig tárgyalt természetgyógyászattal és a hagyományos orvoslással is. Mindezek kölcsönösen kiegészíthetik és segíthetik egymást. A (természet)gyógyászatnak, mely formáit kell elvetni? A babonás, mágikus formáit. Miért bűn, miért veszélyes a babona és annak speciális formája, a mágia? Azért, mert a mágiában alkalmazott szavak és cselekmények a maguk erejébôl nem képesek azokat a titkos vagy csodás dolgokat eredményezni, beleértve a gyógyulást is, amit az alkalmazó tôlük vár. Ha ezek a hatások nem az Istenhez forduló imából és nem az Isten által a természetbe helyezett erôktôl származnak, akkor csak természetfeletti erôktôl származhatnak. Ezek pedig csak kétfélék lehetnek, vagy Istentôl származnak vagy a gonosz lelkektôl. Nagyon fontos elkülöníteni az imádságtól, a szentségektôl és a szentelményektôl a mágiát. Mindegyik által történhet gyógyulás. Közös elem mindegyikben egy külsô jel, szimbólum alkalmazása (az imánál nem feltétlenül szükséges a szimbólum, a külsô kifejezés), aminek segítségével valamilyen hatást, jelen esetben gyógyulást akarnak az alkalmazók elérni. Milyen erô biztosítja a kívánt hatást? A szentségeknél Isten ereje. Itt Isten közvetlenül működik, ô keresztel, gyógyít, ô bocsátja meg a bűnöket, ô változtatja át a kenyeret és a bort Jézus testévé és vérévé. A szentelményeknél, áldásoknál az Egyház közbenjárásának, imájának tulajdonítható a hatás. A személyes imában Jézus ígéreteinek megragadása által a hitnek, ill. az Isten által adományozott karizmának tulajdonítható a gyógyító hatás. A mágiában viszont a gonosz szellemek működésének tulajdoníthatók a hatások, a gyógyulások is. Ahogyan Jézus gyógyításainál a végsô cél az ember Isten felé fordítása, üdvössége volt, úgy a gonosz lelkek által a mágia eszközeivel végbevitt gyógyításoknál az ember megszerzése, kárhozatba döntése a cél. A gonosz lelkek, amikor a mágia útján gyógyulásokat eszközölnek, ezek által az embereket a maguk területére akarják csalogatni, Istentôl, Jézustól és az Egyháztól akarják elfordítani. Hogy elkülöníthessük egymástól a megengedhetô és a meg nem engedhetô természetgyógyászatot, fontos ismerni a vallásos és mágikus mentalitás különbségét. A vallásos ember szolgálni akar Istennek, a mágikus kényszeríteni akarja Istent, és a szellemvilágot, hogy azt tegyék, amit ô szeretne. A mágikus ember azt akarja, hogy minden körülmények között és minden esetben szerencséje legyen. Ezt akarja elérni kabalatárgyak használata révén, szerencsét hozó személyekben vagy cselekményekben való hit révén (kéményseprô, lekopogás), és az által, hogy óvakodik bizonyos személyekkel való találkozástól, számoktól, eseményektôl (pl. pap, kéményseprô, fekete macska, 13-as szám, tükörtörés stb.). Szerencsétlenség számára a kereszt, a péntek, mert Jézus halálának a napja és szimbóluma, továbbá a szenvedés, a betegség és mindaz, ami értékes a kereszténységben. A betegség a bűn következménye, szabad keresni belôle a gyógyulást, de nem akármilyen áron, és nem akármilyen eszközökkel. Szent Johanna (Jeanne d'Arc) a harcban egyszer megsérült és egy jóakarója egy talizmán viselését ajánlotta neki, viselje és akkor meggyógyul. Ô azt válaszolta, hogy inkább meghal, mint hogy ennek a talizmánnak a viselése árán maradjon életben. Tehát inkább meghalni, mint a gonosz segítségével, ilyen mágikus dolgok alkalmazásával segítséget kapni. A test betegsége sok esetben a lélek gyógyulását eredményezi oly módon, hogy éppen a betegágyon fedezi fel az ember, hogy eddig nem Istent szolgálta, és talán az a vallásosság is, amit eddig valamilyen formában gyakorolt, lehet, hogy csak mágikus vallásosság volt, mert nem ô akart szolgálni Istennek, hanem Istent akarta saját szolgálatára megnyerni. Lehet, hogy a betegségben kezd el az ember gondolkodni, és tisztul ki vallásossága, áll helyre az Istennel való kapcsolata. Istennek már nem marad más eszköze megtérítésére, csak a betegség, csak a fájdalom. Isten országának titkaiba nem az asztrológia, mágia, okkultizmus és spiritizmus által lehet behatolni. Isten világába a betekintést csak a hit és az alázat adhatja meg, és az, ami erre épül. A babona, varázslás, mágia a gonosz területe. Aki ezeket gyakorolja, aki erre a területre téved és ott megmarad, vétkezik az elsô parancs ellen, és nagyon könnyen a gonosz fogságába is kerülhet, ahonnan nehéz a szabadulás. A gonosz szellemek sok embert éppen a gyógyulás kecsegtetésével csalogatnak erre a területre, hogy behálózzák ôket és letérítsék az Istenhez vezetô útról. Nagyon fontos szerepe van részükrôl itt is az álcázásnak. Ezt az álcázó tevékenységet elkezdik már azzal, hogy zavart keltenek maguk körül a megnevezések körül is. Mást értenek pl. fehér és fekete mágián a témát tárgyaló jóhiszemű vallásos szakkönyvekben (gyakran katolikus szakkönyvekben is) és mást az okkultizmus beavatottjai. Fehér mágia Jóhiszemű vallásos Fekete mágia szakkönyvekben a) Csodálatos dolgokat megtenni a) Csodás dolgokat végbevinni ügyességgel (bűvészkedés), démonok segítségével, b) Mágikus eszközöket b) Mágikus eszközöket rossz (szertartások, titkos varázsigék, célra használni (a károkozás varázsszerek, érmek, amulettek) jó különbözô formái: célra használni (pl. gyógyítás, megbabonázás, rontás, szemmel kincskeresés stb.). verés). Fehér mágia Okkultizmusban Fekete mágia A démonok burkolt, kódolt A démonok kifejezett segítségül hívása ,,kozmikus erô'', segítségül hívása. Lehetséges ,,energia'', ,,magasabb a gonosz lelkekkel való intelligencia'', ,,ôsfény'' stb. -- szövetkezés is rendkívüli ezeken a gonosz szellemeket értik. dolgok megtételére (Faust, boszorkányok). Maga az okkultizmus kifejezés is utal erre az álcázó törekvésre. Okkult annyit jelent, mint sötét, titkolt, rejtett. Az okkultizmus olyan tudományok, ismeretek, gyakorlatok, elméletek összessége, amelyet csak a beavatottak ismernek igazán. Ha a gonosz nyíltan támad, akkor a legtöbb tisztességes ember ellenáll, szembefordul vele. E táblázatból látható, hogy a beavatottak hogyan próbálják szalonképessé tenni tevékenységüket, a mágiát, amivel okkult tudásukat valóra váltják, és hogyan toboroznak jó szándékú, vallásos emberek, sôt papok körében is híveket, ügynököket, akik valójában nincsenek tisztában azzal, hogy miben is ügyködnek, milyen ügyet is szolgálnak, sok esetben jóhiszeműen, szándékaik ellenére. Ki kell mondani, hogy nincs lényegi különbség fehér és fekete mágia között. ... A fehér mágia pontosan olyan fekete, mint a fekete mágia, csupán rövid idôre fehér báránybôrt húzott magára''.[26] Azért veszélyes tehát a természetgyógyászatnak ma legtöbb ága, mert mágiával szennyezett, mert az okkultizmus beavatottjai arra szemelték ki, hogy segítségével az embereket elfordítsák az igaz Isten imádásától, és saját területükre csalogatva behálózzák és fogságba ejtsék ôket. Miért választották ki éppen a természetgyógyászatot erre? Hadd álljon itt néhány ok ennek magyarázataképpen. 1. Sok embert nem elégít ki a ,,hagyományos gyógyászat'', nem nyer betegségére azon a területen gyógyulást. És mivel nem vallásos vagy nem igazán vallásos, nem látja be a betegség értelmét, nem képes keresztjét viselni, minden áron szabadulni akar fájdalmából és betegségébôl, ezért mindenütt keresi a gyógyulást, ahol felkínálják. Az emberek többsége nagyon hiszékeny, sokfélét elhisznek, minden különösebb vizsgálat nélkül, azoknak, akik segítenek rajtuk. Ez a tény kiváló terepet biztosít az olyan tanok elterjesztéséhez, amelyek által ki lehet elégíteni az emberek napjainkban megnövekedett természetfeletti iránti vágyát és egyúttal Istentôl is el lehet fordítani ôket. Napjainkban a gnózis reneszánszát éljük. A hazugság atyja ugyanaz maradt. Hasonló hazugságokkal vezeti félre az embereket, mint már jónéhányszor az egyháztörténelem folyamán. 2. Azok közül a ,,tudományok'' közül, amelyek manapság a természetgyógyászat címszó alatt szerepelnek, tudományos leírás szempontjából, sokan még nagyon gyermekcipôben járnak. Tehát sok okkult és ostoba dolgot lehet becsempészni ide a tudományosság látszatával. 3. Mindezekhez hozzájárul még az egyik talán legalapvetôbb ok: sok természetgyógyászati ág maga is okkult, illetve a keleti, számunkra, nyugati emberek számárakevésbé ismert és ellenôrizhetô gondolatvilágon indult és terjedt el nyugaton is. 4. Maguk közül a természetgyógyászok közül is sokan, eredményeiktôl megrészegülve, nem maradnak meg a gyógyítás területén. Maguknak tulajdonítják az eredményeket, sôt sok esetben, a gyógyítás határain messze túlmenve, önmagukban keresik a megváltást, a megváltói képességet. A gonosz ezzel eléri célját, elfordítja az embereket Istentôl, Jézus Krisztustól, az egyedüli megváltótól. De nem szabad a csapdába olyan formában sem belesétálni, hogy amit a gonosz lelkek így összemocskolnak, azokat mindenestôl elvessük. ,,Ne öntsük ki a fürdôvízzel együtt a gyereket!'' A gonosz igyekszik a legszentebb dolgokba is beférkôzni, Isten műveit a világban, az Egyházban és az emberi lélekben lerontani. Nem úgy kell védekeznünk ellene, hogy az önmagukban jó, Istentôl jövô indításokat, képességeket és adottságokat elhanyagoljuk, hanem úgy, hogy motívumainkat megtisztítjuk és nem a gyógyulást keressük minden áron, hanem Krisztus keresztjéhez megyünk és segítségével gyôzzük le gonoszt, és Ônála keressük a gyógyulást, nem pedig a sok esetben mindenfélével beszennyezett gyógyítóknál. És hogy igazságtalanul ne vessük el sem mindenestôl a természetgyógyászatot, sem a jó szándékú, önzetlenül a mások javán, és nem a saját meggazdagodásukon és dicsôségükön munkálkodó természetgyógyászokat, ebben segíthetnek a szellemek megkülönböztetésének a szabályai. Kérdés: Mennyire ismeri a gonosz a mi gondolatainkat, vagy csak cselekedeteink alapján tud tájékozódni rólunk? Például arra gondoltam, hogy el kellene mennem valahová. Nem mondtam el senkinek, hogy hova megyek (kocsmába vagy templomba), ezért csak én tudom és Isten. A sátán már ekkor tudja szándékomat? Tud-e itt befolyásolni? Csak Isten elôtt nyitott könyv az életünk vagy a sátán elôtt is? Clive Staple Lewisnak irodalmi formában írt, magyarra is lefordított könyve (Szolgálati utasítás egy alördögnek) úgy mutatja be a gonosz lelkeket, mint akik ismerik ,,védencük'' útjait, mindazokat, amik vele történtek, azt, hogy hol tart éppen lelkileg, és ezek függvényében folytatják és tervezik meg félrevezetô manôvereiket. Az emberrel történteket tehát számon tartják, és ismerik. A szöveggyűjteményben idézett Bona bíboros azt írja, hogy ,,A szív belsejének és titkainak az ismeretét és feltárását csak Isten tudja megadni'' (8. szabály). Az angyalok, beleértve a bukott angyalok, megismerésmódjára vonatkozóan nincs ezidáig biztos, egyértelmű tanítása az Egyháznak. Elôd István Katolikus Dogmatikája a következôket írja errôl. ,,A Szentírás több helyen beszél éleslátásukról és emberit fölülmúló tudásukról (pl. 2Sám 14,17.20; 19,28; Mk 13,32). Erre utalnak azok a képek is, hogy néha több irányba nézô arcuk van vagy, hogy szemekkel vannak borítva. Istent azonban nem képesek átfogó ismerettel megragadni, hiszen végesek. Erre csak Isten Lelke képes (1Kor 2,11). Valószínű, hogy rejtett gondolatainkat is csak akkor látják, hogyha Isten feltárja azokat elôttük.''[27] Ha az emberi gondolatokra vonatkozóan korlátozott még a szent angyalok megismerése is, sokkal inkább így kell, hogy legyen a bukott angyalok esetében. Müller Lajos ,,Misztika'' című könyvében azt írja, hogy az angyal ha velünk emberekkel akar érintkezni, minthogy lelkünk szentélyéhez közvetlenül nem férhet, abba Istennek különös közreműködése nélkül még csak bepillantást sem nyerhet, más módja nincs, mint az, hogy külsô vagy belsô érzékeink elé, fantáziánk vásznára varázsol képeket. A gonosz angyalnak ez az egyetlen módja, hogy bennünket kísértsen.[28] Aquinói Szent Tamás szerint ,,az ördögök az igazság megismeréséhez három módon jutnak el. Elôször természetükbôl adódó éleslátásuk által, bár lelkük sötét, mert nem részesül a kegyelem fényében, ugyanakkor világosak szellemi természetű fényétôl áthatva. Másodszor a szent angyalok kinyilatkoztatása által, mert habár nem állnak harmóniában velük, akaratuk ellentétessége miatt mégis közös bennük intellektuális természetük, és ennek segítségével tudják fölfogni, amit azok kifejeznek. Harmadszor a hosszú idô alatt szerzett tapasztalat által, melyet nem érzékek nélkül szereznek, hanem amikor az egyedi dolgokban megvalósul a faj adománya, melynek természetesen ôk is birtokosai, a jelen dolgaiként ismerik meg azokat, amikrôl korábban nem tudták, hogy a jövôben is léteznek''.[29] A magyarázataiban fôleg Avilai Szent Teréz műveire támaszkodó Grialou atya szerint angyali természetének hatalma folytán Isten megengedi a sátánnak, hogy befolyása legyen az ember érzékeire, képzelôerejére, emlékezetére, a lelkierôk tevékenységére; azok érzéki megnyilatkozásain keresztül. A sátán ezeket értelmezi, felismeri a gondolatokat, kívánságokat, rendkívüli kegyelmi adományokat. Képes felismerni pl. egy személy természetfeletti felé való fordulását, a kapott kegyelmeket, képes kitalálni ennek a személynek jelenbeli és még inkább jövôbeli kegyelmi kisugárzását. A sátán igyekszik megtámadni ezt az embert, mielôtt az még természetfeletti erôi teljes birtokába kerül. A lélek legbelsô részét azonban nem tudja megközelíteni; a természetfeletti világ törvényeit nem tudja áthágni, a tisztán szellemi közléseket nem tudja utánozni.[30] Kérdés: Hogyan értelmezi katolikus hitünk fényében a szellem, a lélek és a test mint alapvetô princípiumok különbségét? (pneuma, spiritus, pszüché, anima stb.) Ez alapvetôen nem teológiai, hanem filozófiai, tudományos kérdés. Kinyilatkoztatott hitünket nem befolyásolják a tudomány eredményei, viszont elmélyíthetik azt. Hogy az embert milyen részekre osztjuk fel a megismerés módjának szempontjából, nem befolyásolja katolikus hitünket. Az emberre vonatkozó filozófiai vagy tudományos eredmények elfogadása vagy tagadása nem jelent semmit sem katolikus hitünk szempontjából, csak akkor, ha a filozófia, illetve a természettudományok túllépik saját határaikat és beleszólnak a teológia kérdéseibe. Az ember ilyen jellegű felosztása nem a hit kérdése, hanem a tudományé, nevezetesen a filozófiáé. Az ember ,,felosztása'' a filozófiában csak bizonyos aspektusokból történik, mintegy modellszerűen, ugyanis az általános emberi tapasztalásunk azt mutatja, hogy (a valóság és így) az ember (is) eredendôen egységes lény. A szellem, lélek, test megkülönböztetés alapvetôen a görög, platóni és arisztotelészi filozófia eredményeire nyúlik vissza. Ezt a felosztást és megkülönböztetést használja egyébként Pál apostol, az egyházatyák jó része, valamint egyes skolasztikus irányzatok is, garantáltan katolikus emberek. Ez a felosztás jól jellemzi az embert egy bizonyos szempontból, sôt szellemi részének alapvetô tulajdonságairól, viszonyairól, irányultságairól meglehetôsen jó képet ad. A lelki élet teológiájában is használható. Természetesen itt is lehet túlzásokba esni, a részek különválasztásával, és ellentétbe állításával, kijelentve azt, hogy ezek a részek valóságosan különböznek. Amikor úgy látszott, hogy a filozófia átlépi a saját határait és teológiai kérdésekben nyilatkozik, az egyházi tanítóhivatal közbelépett. A trichotomizmus hamis elméletét, amely a nyugati szellemtörténet folyamán mindig újból felbukkant, hogy ti. az ember szubsztanciális lényegét tekintve három valóságból, testbôl, lélekbôl és szellembôl áll és ezek valóságosan különböznek egymástól, az egyházi tanítóhivatal többszörösen is elutasította. Mind a bibliai, mind a tomista antropológia az egész ember szubsztanciális egységét hangsúlyozza. Az ember testre és lélekre való felosztása a görög filozófiából származik. A görög felfogásra a szélsôségesebb (platóni) vagy mérsékeltebb (arisztotelészi) dualizmus jellemzô. Az Ószövetség nem tesz ilyen különbséget az emberben. Mikor a ,,hús'' és a ,,lélek, életlehelet'' szavakat használja, ezekkel az egész embert jelöli. Az Ószövetség nem ismeri a ,,test'' fogalmát. János apostol az Ige testté válására a ,,szarx: hús'' szót alkalmazza. Pál apostol amikor a test kifejezést használja, akkor azt nem a ,,szarx'', hanem a ,,szóma'' fônévvel jelöli. Ez számára mind a földi, mind a mennyei testet jelenti. A földi test most alá van vetve a bűnnek és a halálnak, de arra rendeltetett, hogy a pneuma felmagasztalja és átváltoztassa. A lélek héberül ,,ruach'', görögül ,,pneuma''. A ,,pneuma'' a Szentírásban a lelken kívül jelent szellemet, leheletet is, és egyaránt vonatkozhat az ember lelkére, Isten lelkére és a gonosz lélekre. Ha az ember lelkét jelöli, akkor az ember belsô életelvét jelenti, amit Isten ajándékozott neki. A keresztény filozófia és teológia próbálta a bibliai és a platonista antropológia egységét megteremteni (az Egyház elsô teológiája a platonizmus jegyében született), de ez mindmáig nem sikerült igazán. Protestáns teológusok, igehirdetôk használják a test, lélek, szellem megkülönböztetést és építenek is rá, de bizonytalan alapokra csak könnyen összedűlô épület építhetô.[31] A Katolikus Egyház Katekizmusa az emberrôl mint test és lélek egységérôl beszél, a szellemet a lélek jellemzôjének tartja (,,szellemi lélek'', ,,a lélek a szellemi alapot jelenti az emberben''). Továbbá arról ír, hogy ,,néha a szellem s lélek között különbséget tesznek. Így Szent Pál apostol is, aki azért imádkozik, hogy a mi egész létünket, a ,,szellemet, a lelket és a testet'' (Isten) ôrizze meg ,,feddhetetlenül Urunk eljöveteléig'' (1Tessz 5,23). Az Egyház azt tanítja, hogy ez a különböztetés nem jelent kettôsséget a lelket illetôen. A ,,szellem'' azt jelzi, hogy az ember teremtésétôl fogva a természetfölötti cél elérésére rendeltetett, és lelkének megvan a képessége, hogy Isten ingyenesen fölemelje a vele való közösségre. Az Egyház lelki íróinak hagyománya a szív kifejezést is ilyen értelemben használja, bibliai jelentése: ,,a lét mélysége'' (Jer 31,33), ahol az ember vagy elkötelezi magát, vagy nem az Isten iránt.[32] ======================================================================== Szentírási szövegek a szellemek megkülönböztetésérôl Az emberi szerzôktôl származó idézetek elôtt álljanak itt a Szentírás szövegei. A Szentírás, amelyet Egyház ad kezünkbe, hitünk alapja. A megkülönböztetés különféle szabályait is elsôsorban a Szentíráshoz kell mérni. Egyes részeknél érdemes a szövegkörnyezetet is megnézni. A szövegek nem kánoni sorrendben, hanem e kötet koncepciójának megfelelô tematikus elrendezésben szerepelnek. Az ember megtapasztalja a bűn romboló hatását és a rosszat De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz. (Ter 2, 17) Isten országa csak küzdelem árán valósul meg A mennyek országa Keresztelô Szent János idejétôl mindmáig erôszakot szenved, az erôszakosok szerzik meg. (Mt 11,12) Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. (Mt 10,34) Vizsgáljatok felül mindent Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok. (1Tessz 5,21-22) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentôl származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. (1Jn 4,1) Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek. (Jn 7,24) A próféták közül is kettô vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg. (1Kor 14,29) Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntôbíró lehetne? (1Kor 6,5) Isten magadja a megkülönböztetés képességét annak, aki kéri Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak éjszaka, álmában. Így szólt Isten: ,,Bármit kérsz, megadom neked!'' Salamon ezt mondta: ,,... Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat.'' Ezért Isten ezt mondta neki: ,,Mivel épp ezzel a kérdéssel fordultál hozzám, és nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy igazságot szolgáltathass, íme, megadom neked, amit kértél.'' (1Kir 3,5.9-12) Istent ismerve tudunk csak az Ô útján haladni Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallottam, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött. (Jn 5,30) Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velô gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. (Zsid 4,12) A tökéletesnek viszont, aki, gyakorlattal megfelelô érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való. (Zsid 5,14) Azok, akik az Istentôl születtek, nem követnek el bűnt, mert az ô magja bennük marad, és nem vétkezhettek, mert az Istentôl születtek. Így ismerhetôk fel az Isten gyermekei és a sátán fiai. (1Jn 3,9-10) A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkébôl ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. A lelki ember azonban mindent megítél, maga azonban senki ítéletét nem vonja magára. (1Kor 2,14-15) Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsôség Urát. (1Kor 2,8) Isten különleges segítséget ad, hogy felismerjük akaratát Nézd, elôtted küldöm angyalomat, hogy ôrizzen utaidon és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Tiszteld ôt, hallgass szavára és ne lázadozz ellene. Engedetlenségedet nem bocsátaná meg, mivel az én nevem van benne. De ha hallgatsz szavára és megteszel mindent, amit parancsol, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak. (Kiv 23,20-22) Nemde ôk (az angyalok) mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget. (Zsid 1,14) Külön ajándékokat kaptunk Istentôl, amely a közösség megtisztítását szolgálja Van, aki csodatevô hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. (1Kor 12,10) Hamis próféták és tévtanítók vannak jelen a világban Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybôrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. (Mt 7,15) Tudom, hogyha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat. Ezért legyetek éberek és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek közt figyelmeztettem mindegyiketeket. (ApCsel 20,29 sk.) Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól. (Fil 3,2) Hamis tanítások, amelyektôl óvakodnunk kell Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. (Kol 2,8) Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. (Mt 24,24) De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is fellépnek majd hamis tanítók, akik veszélyes tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd ôket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igazi vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgô szavakkal becsapjanak titeket. (2Pt 2,1 sk.) Szeretteim, ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Arra törekszem, hogy bennük emlékeztesselek benneteket, és így ébren tartsam bennetek a tiszta lelkületet, hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták elôre megmondtak, továbbá Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közöltek veletek. Elôször is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek, és azt mondják: ,,No, hol van (Krisztus) megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetén volt.'' (2Pt 3,1 sk.) A Lélek világosan állítja, hogy a végsô idôkben, némelyek elpártolnak a hittôl, megtévesztô szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak. (1Tim 4,1) A megkülönböztetés célja Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet. (1Kor 11,31) A megkülönböztetés jegyei Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: ,,Átkozott legyen Jézus.'' De azt sem mondhatja senki: ,,Jézus az Úr'', csak a Szentlélek által. (1Kor 12,3) Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. A jó ember szívének jó kincsébôl jót hoz elô, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bôségébôl szól. (Lk 6,43.45) Az Istentôl származó lelket errôl ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentôl van. (1Jn 4,2) A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már elôbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény (Gal 5,19-23.26) Ha hűségesen hallgatsz az Úr, a te Istened szavára és lelkiismeretesen szem elôtt tartod minden parancsát, amelyet ma adok neked, az Úr, a te Istened a föld népei fölé emel majd. Ha nem hallgatsz az Úr, a te Istened szavára lelkiismeretesen szem elôtt tartva parancsait és törvényeit, amelyeket ma adok neked, akkor utolérnek s teljesednek rajtad mindezek az átkok. (MTörv 28,1.15) Az Úr szólt Káinhoz: ,,Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed?''. (Ter 4,7) A szántóföldrôl és a konkolyról szóló példabeszéd Más példabeszédet is mondott: ,,A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellenség és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél a földbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem -- válaszolta --, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek. Hagyjátok, hadd nôjön mind a kettô aratásig. Aratáskor majd szólok az aratóknak: Elôbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe.'' Akkor elbocsátotta a népet s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: ,,Magyarázd meg nekünk a szántóföldrôl és a konkolyról szóló példabeszédet!'' Így magyarázta meg nekik: ,,Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. Az ellenség, aki vet, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegôt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!'' (Mt 13,24-30, 36-43). ======================================================================== Szemelvények az ókeresztény egyház irodalmából E kor tanítását a szellemek megkülönböztetésérôl a következôkben foglalhatjuk össze. A szellemek megkülönböztetése arra való, hogy különbséget tegyünk az Isten akarata és az ördögi akarat között. Ez utóbbival összeesküvésre léphet a mi megromlott természetünk. Jó és rossz szellemek működnek ugyanis lelkünkben vigaszok és vigasztalanságok által. Hogy melyik lélek működik bennünk, az megállapítható bizonyos jelek és hatások segítségével, mint pl. a bizalom vagy a szomorúság. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a rossz szellemek homályt és zavart támasztanak, a jók pedig békességet, bizalmat és örömöt hoznak. Idônként a bukott angyal a világosság angyalává változik, hogy rosszra vezessen. A szellemek megkülönböztetése nehéz, és az egyik legmagasabb rendű tudás különböztetni erény és bűn között. Éppen ezért vezetôre van szükségünk, aki meggyógyítja lelkünk betegségeit. Ez a vezetô legyen bölcsességgel és a Szentlélek ajándékaival megáldott, mert nem szabad egy lélek vezetésének a gondját tudás és tapasztalatnélkül elvállalni. A lelkiatyának fel kell tárnunk lelkünket, engedelmeskednünk kell neki.[33] A kísértés hármas forrásaként szerepel náluk a test, a világ és a sátán. Test: A földi ember a földiekre, érzékeink a bűnökre hajlanak. Ezért figyelembe kell vennünk, hogy az emberi természet ingatag; nincs olyan tökéletesség a földön, amely ne lenne alávetve a változandóságnak. Állandó küzdelem folyik a test és a lélek között. A rossz és a kegyelem egyszerre is jelen lehetnek a lélekben. Nyolc fôbűn van: kevélység, hamis dicsôség, torkosság, restség, irigység, szomorkodás, fösvénység, bujaság. Mások hétrôl beszélnek. A bűnöket egyszerűbb akkor kitépni, amikor még gyengék. A bűn a bajok forrása.[34] Világ: A világon Isajas apát (+ 488) a következôket érti; ,,Világ a léleknek a bűnre való vonzódás. A világ az, amikor a természethez igazodókat követjük. A világ az, amikor a test élvezeteit elégítjük ki. A világ az, amikor azt gondoljuk, hogy sokáig maradunk itt ezen a Földön. A világ az, amikor nagyobb gondunk van testünkre, mint lelkünkre. A világ az, amikor a mulandókkal dicsekszünk.''[35] A világ rossz vágyakat ébreszt bennünk. Játékai és élvezetei nem illenek a keresztényhez. Kerülni kell a rosszak társaságát. Krisztus nem található a fórumon.[36] A világnál jobb a börtön. Inkább engedjük, az apostollal együtt, hogy keresztre feszítsenek minket a világnak. A csendet kell szeretni. A szentek kerülik a világot. Dicsérettel szóltak a remetékrôl és a világ megvetésérôl.[37] sátán: Sok démon létezik, Isten rendelésébôl láthatatlanok és az ember lelkének tôrt vetnek. Még a szemlélôdôk is ki vannak téve a démonok támadásainak. Szuggesztióikat kerülni kell. A kísértéseknek három oka lehet: a mi hanyagságunk, a gonosz támadása vagy Isten próbatétele. Általában javunkra válnak, tanulhatunk belôlük, megóvnak a gôgtôl, megszentelôdésünkre szolgálnak. Kinek-kinek állapota szerint van bennük része. Az imádság idején is jelentkezhetnek. A gonosztól, még ha a jó látszatával támad is, nem szabad félni, sem pedig kísértéseitôl. Senki sem eshet a kísértésnek áldozatául, csak ha maga is akarja. Az Isten szeretetében buzgó léleknek nem árthatnak a kísértések. A gonosz kísértésének határait Isten szabja meg. Ô nem engedi, hogy erônk felett érjenek kísértések. Harcoljunk hát kitartóan. A gonosz bármit sugallhat, de nem hatolhat lelkünk belsejébe. Ami ott van, azt csak külsô jelekbôl ismeri. A lélek leggyengébb részén igyekszik behatolni. A kísértés lehetôsége mindegyikünkben megvan, fel is kell készülnünk a kivédésükre. Harcolnunk kell ellenük bátran az ima segítségével, Krisztus segítségül hívásával, hálaadással és úgy, hogy kezdettôl ellenállunk. Akkor növekedhet meg a gonosz hatalma felettünk, ha nem ügyelünk Isten parancsaira. A gonosznak ellene mondtunk a keresztségben. A gonosz és a kegyelem nem lakoznak egyszerre a lélekben.[38] Gyakorlati eszközök, amelyek segítségével ellenállhatunk a gonosznak a) Szentségek, mindenekelôtt a gyakori, akár napi szentáldozás. b) Gondolataink ôrzése, éberség, amellyel megtagadjuk a gyönyöröket és elvágjuk magunkban a világias vágyakat. Napi lelkiismeret-vizsgálat, különösen a részleges lelkiismeret- vizsgálat (examen particulare), amelynek segítségével a gyarlóságoktól igyekszünk megszabadulni. c) A szenvedélyek megfékezése, a lélek uralmának biztosítása, mértékletesség. d) Odafigyelés kis dolgokra is. e) Érzékeink és testünk megtagadása mértékletesség és böjt által. f) Imádság. g) A teremtett dolgok megfelelô használata. Ezek önmagukban vagy jók, vagy rosszak, vagy közömbösek. Minden az ember javára teremtetett, de nem az élvezetére, mindennek az ember üdvösségét kell szolgálnia. A dolgok használata és élvezete abban különbözik egymástól, hogy azért használunk valamit, mert szükségünk van rá; az élvezet ezzel szemben magáért a gyönyörért van. Aki helyesen használja a dolgokat, az tökéletes. Mi magunk aszerint válunk jóvá vagy rosszá, hogy jól vagy rosszul használjuk a teremtett dolgokat. Semmi sem zavarhat meg minket, ha azt akarjuk, amit Isten akar. Az ideiglenes javak elvesztése nem árthat nekünk, mert a keresztény élet önmegtagadó élet. Minden földi dolog mulandó. h) Önmegtagadás vagy lemondás. Ez háromféle lehet. 1. Testileg is megvetünk minden teremtményt, más szóval: lemondunk a külsô dolgokról. Az gazdag igazán, aki megvet mindent. Nem minden szegénység jó, csak az Úrért vállalt szegénység. 2. Megvetjük korábbi szokásainkat, hibáinkat, érzéseinket. Ez önmagunk tisztaság és engedelmesség általi megtagadása. Ez a belsô önmegtagadás nehezebb, mint a külsô, azonban nem számít jócselekedetnek a szív tisztasága nélkül. A tisztaság Istentôl való. A tisztaság megôrzéséhez szerénységre, fegyelmezettségre (modestia) van szükség. A keresztény ember nem a testét gyűlöli, hanem testének romlásait, zavarait. Az igazi engedelmesség, amely semmit nem tesz engedelmesség nélkül, nehéz, de nagyobb érdemekkel jár. A tökéletes önmegtagadás hasonló a halálhoz. 3. Értelmünket elfordítjuk minden jelenbeli látható dologtól, csak az eljövendôket szemléljük, csak a láthatatlanra vágyakozunk. Az Istentôl származó örömöket minden élvezet elé kell helyezni. Az ilyen lemondást nem elég egyszer meghozni; naponta ismételni kell. Az V--VII. századról összefoglalólag Naszályi Emil a következôket jegyzi meg. ,,Az ekkor élt szerzôk ťinkább a külsô tényekkel foglalkoztak. A jó szellem jelei: sóhajtozás, epekedés, lesütött szem, békés nyugalom, lehajtott fej, imádság, csend, állhatatosság. A rossz szellem jelei többek között: tunya restség minden jóra, tekintgetés, falánkság, szétszórtság, fecsegés, állhatatlanság, feledékenység, ármánykodás stb.Ť. -- Diadokhosz Photikosz (kb. az V. sz. közepén) szerint az embert jó és gonosz lélek mozgathatja. A megkülönböztetés nehéz. Istentôl eredô megpróbáltatás az idôszakos elhagyatottság. A sátánnal vigyázni kell: illúziókat ébreszt, édes érzéseket a Szentlélek vigasztalásával szemben. Ez ellen Jézus nevével kell harcolni. -- Jóannész Klimakosz(+ kb. 649) Cassianus konferenciái nyomán 26 fokot sorol fel. Az igazi megkülönböztetés az alázatosságból fakad. A lelkiélet minden fokán eltérô megkülönböztetéseket kell tennünk, önmagunk ismeretérôl a -- legalább homályos -- istenismeretig. Belsô megmozdulásaink eredhetnek Istentôl, a sátántól és a magunk természetétôl. -- A VI. sz.-ban írta reguláját Nursiai Szent Benedek (kb. 480--547), éspedig Nagy Szent Vazul (kb. 329--379), Cassianus, az ismeretlen szerzôtôl származó Regula Magistri és mások nyomán. Alakja úgy áll a bencés monasztikus hagyományban, mint a megkülönböztetés mestere. Hatása másfél ezer éven át s még ma is nagy jelentôségű, mert regulájának és a regulája által éltetett közösségeknek alapvetô és megkülönböztetô értéke a diszkréció. A bölcs mérséklet (latinul: discretio) az erények anyja (Bencés Regula, 64. fej.). Természetesen Szent Benedek hatása monostorain kívül csak közvetve érzékelhetô.''[39] ======================================================================== Didakhé (azaz: A tizenkét apostol tanítása)[40] Az irat szerzôje ismeretlen. Ha érkezik hozzátok valaki és tanítja mindazt, amirôl fentebb szó volt, azt fogadjátok be! Ha viszont felforgatja azt, és mást tanít, hogy bomlasszon, ne hallgassatok rá! Ha ellenben azért tanít, hogy bennetek az Úr ismeretét és igazságosságát gyarapítsa, úgy fogadjátok, mint magát az Urat! Az apostolokkal és prófétákkal az evangélium rendelkezésének megfelelôen járjatok el. Minden apostolt, aki hozzátok érkezik, úgy fogadjátok, mint az Urat magát! De egy napnál tovább ne maradjon! Ha esetleg szükséges, maradjon még egy napot; ha azonban már három napig marad, akkor hamis próféta. Amikor az apostol elmegy tôletek, ne vigyen magával mást, csak kenyeret addigra, amíg szállást talál. Ha pénzt kérne, hamis próféta. Ne tegyetek próbára egyetlen olyan prófétát sem, aki a Lélekben szól, és meg ne ítéljetek! Minden bűn megbocsáttatik ugyanis, de erre nincsen bocsánat[41]. Ezzel szemben nem mindenki próféta, aki Lélekben szól, csak akkor, ha erkölcsei ugyanazok, mint az Úré. Az erkölcsökrôl lehet felismerni a prófétát és a hamis prófétát. Próféta továbbá mindaz, aki a Lélekben asztalt készít, de nem maga eszik róla, ellenkezô esetben hamis próféta. Azok, akik az igazságot tanítják, mint próféták, de, ha nem cselekszik azt, amit tanítanak, hamis próféták. Minden igaz, kipróbált próféta az Egyház kozmikus misztériumának javára cselekszik, de mert nem tanítja, hogy azt kell tenni, amit ô tesz, azért még meg ne ítéljétek! Istennél van ítélete. Így tettek a régi próféták is. Amelyik viszont elragadtatásban szólna így: pénzt adj nekem, vagy másvalamit, arra ne hallgassatok! Ha ellenben más rászorulók miatt kérne, hogy adjatok, akkor senki ne ítélje meg ôt! Mindenkit fogadjatok be, aki az Ô nevében érkezik[42]; próbára téve majd megismeritek, hiszen képesek vagytok a jobb és bal megkülönböztetésére. Ha a jövevény átutazóban van, segítsétek, amennyire tudjátok; ne maradjon azonban nálatok, csak két vagy három napig, amennyiben szükséges. Ha mestersége van és le akar telepedni nálatok, dolgozzék és egyék. Ha nincs mestersége, gondoskodjatok róla belátástok szerint, hogy ne éljen köztetek keresztény tétlenül. Ha azonban nem akarna így cselekedni, Krisztus-kufár. Az ilyenektôl óvakodjatok! Minden igaz próféta, aki le akar telepedni nálatok, megérdemli kenyerét[43]. Hasonlóképpen az igaz tanító is, mint a munkás megérdemli kenyerét. A csűr, a présház juhait és marháit, terményei zsengéjét vedd, és add a zsengét a prófétáknak, mivel ôk a ti fôpapjaitok. Ha nincs közöttetek próféta, akkor a szegényeknek adjátok. Amikor kenyeret sütsz, vedd a javát és add a parancs szerint. Ugyanígy, ha olajos -- vagy borosedényedet megnyitod, vedd zsengéjét és add a prófétáknak. Pénzed, ruhád és mindennemű vagyonod javát vegyed, ahogy neked tetszik, és add a parancs szerint. ======================================================================== Hermász (II. sz.) Családapa, a római egyházközség egyik vezetôje. Az igazságosság és a gonoszság angyala [44] ,,Két angyal van az emberrel: az igazságosság angyala és a gonoszság angyala.'' ,,Uram -- kiáltottam fel --, hogyan ismerhetem fel cselekedeteiket, hiszen mindkettô velem lakik?!'' ,,Figyelj -- mondotta --, és értsd meg ôket! Az igazságosság angyala gyengéd és tartózkodó, szelíd és nyugodt. Amikor tehát ô leszáll a szívedbe, mindjárt igazságosságról, tisztaságról, szentségrôl és mértékletességrôl beszél veled, minden igaz tettrôl és minden nemes erényrôl. Amikor ilyen dolgok támadnak szívedben, tudd meg, hogy az igazságosság angyala van veled. Ezek tehát az igazságosság angyalának a művei. Bizalmad tehát vesd ôbele és az ô műveibe! Most vedd fontolóra a gonoszság angyalának a műveit is! Mindenekelôtt hajlamos a haragra, keserű és veszett, művei pedig rosszak, és megrontják Isten szolgáit. Amikor tehát ô hatol a szívedbe, ismerd fel a műveirôl!'' ,,Uram -- mondottam --, nem tudom, hogyan ismerjem fel.'' ,,Halld tehát -- felelte. Amikor harag támad benned vagy keserűség, tudd meg, hogy ô van benned; továbbá a sokféle tevékenységre irányuló vágy, nagy költekezések sok ételre és italra, sokféle részegeskedésre, különféle és felesleges gyönyörökre; ugyancsak a nôkre és a kapzsi vagyonszerzésre irányuló vágyak, a nagy gôg és a dicsekvés, és minden más, ami ezekhez közel áll vagy hasonlít; amikor tehát ilyen dolgok járnak az eszedben, tudd meg, hogy a gonoszság angyala van benned. Most tehát, hogy ismered a műveit, távolodj tôle, és semmiben ne adj neki hitelt, mert az ô művei gonoszak és Isten szolgáira végzetesek!'' A rosszra irányuló vágy az ördög leánya[45] Így szólt hozzám: Űzz el magadtól minden rosszra irányuló vágyakozást, és öltsd magadra azokat a vágyakat, amelyek a jóra irányulnak. Ha majd ezekbe a vágyakba öltözöl, gyűlölni fogod a rosszra irányuló vágyódást, és azt úgy fékezd meg, ahogyan azt te akarod. 2. A rosszra irányuló vágyódás vad természete nehezen szelidíthetô meg, mert rettenetes az; nagy vadságában tönkreteszi az embereket; de kiváltképpen akkor, ha valaki az Isten szolgái közül esik bele; ha nem lesz megfontolt, elképesztô módon tönkremegy. Tönkreteszi mindazokat, akik nem öltötték magukra a jóra irányuló vágyakozást, akik mind ezen túl még ebbe a világba is belebonyolódtak, majd pedig a halálnak adja át ôket. 3. Uram, a rosszra irányuló vágyódásnak milyen következményei vannak -- kérdeztem tôle --, amelyek az embereket a halálra juttatják? Ismertesd meg velem, hogy kerülni tudjam azokat! -- Halljál hát a gonoszság utáni vágyódásról, hogy mely cselekedetekben öli meg az Isten szolgáit! Mindent megelôzô a más asszonya vagy férje utáni vágyódás, majd fényűzô gazdagság, a sokféle felesleges étkezés és italozás, és más különféle gyönyörök meg ôrültségek; mert minden gyönyör ôrültség, és az Isten választottjai számára üres. 2. Ezek azok a gonoszság utáni vágyakozások, amelyek Isten szolgái számára a halált hordozzák. A vágy, amely a rosszra irányul, az ördög leánya. Óvakodjatok tehát a rosszra irányuló vágyakozástól, hogy azokat elkerülve, az Istennek éljetek! 3. Azok pedig, akikben ezek uralkodnak, mivel nem álltak ellent nekik, mindörökre halottak lesznek, mert az ilyen vágyódások a halált okozzák. Ezzel szemben, te öltsd magadra az igazság utáni vágyakozást és az Úr félelmében felfegyverkezve állj ellen a másiknak! (vö.: Ef 6,13). A Jóra irányuló vágyódásban ugyanis az Úr félelme lakozik. Ha a rossz utáni vágyódás meglát téged fölfegyverkezve az Úr félelmében, és hogy így szállsz szembe vele, messzire elfut (vö.: Jk 4,7), és soha többé nem fogod látni, mivel fél a fegyverzetedtôl. Te meg mint gyôztes és mint aki elnyerte a koszorút vele szemben, fordulj az igazság utáni vágyakozás felé, az elnyert gyôzelmedet neki tulajdonítsd, és szolgáljad úgy, ahogyan azt ô szeretné. Mert ha a jóra irányuló vágyakozást szolgálod, és neki aláveted magadat, így majd elég erôd lesz ahhoz, hogy a rosszra irányuló vágyakozás felett uralkodjál, és leigázzad azt úgy, ahogyan csak te akarod. Szeretném megtudni, Uram, hogy hogyan szolgálhatok a jó utáni vágyakozásnak! Halljad hát -- mondotta --, cselekedj az igazságosság (vö.: Zsolt 14,2; ApCsel 10,35), az erény, az igazság, az Úr félelme, a hit és a szerénység szerint, és tedd meg mindazt, ami hasonló ehhez! Ha megteszed mindezt, jó és hasznos szolgája leszel az Istennek, neki fogsz élni, és mindaz, aki jóra irányuló vágyódást szolgálja, az Istennek él. Az ördögtôl való félelem[46] Én, a megtérés angyala mondom nektek: Ne féljetek az ördögtôl! Azért küldettem, hogy veletek legyek, veletek, akik teljes szívetekbôl megtértetek; és hogy megerôsítselek benneteket a hitben. 2. Az Istenben higgyetek ti, akik a bűneitek miatt már kétségbe estetek az életetek felöl és a bűneiteket még csak tetéztétek, így megnehezítettétek az életeteket; ám ha teljes szívetekbôl visszatértek az Úrhoz (vö.: Jer 24,7; Joel 2,12) és az életetek többi napján az igazságot fogjátok tenni (vö.: Zsolt 14,2; ApCsel 10,35; Zsid 11,3), ha neki megfelelôen az ô akarata szerint szolgáltok, meggyógyít benneteket korábbi bűneitekbôl, és hatalmatok lesz majd az ördög tettein is uralkodni. Az ördög fenyegetéseitôl pedig semmiképpen ne féljetek, mert nincsen neki hangereje, ahogyan a halott ember hangszálainak sincs. A hamis próféták[47] Padon ülô embereket mutatott nekem, és egy olyan embert is, aki katedrán ült. Majd így szólt hozzám: -- Látod azokat, akik a padon ülnek? Látom, Uram -- válaszoltam. -- Ôk hívôk, de a katedrán ülô az álpróféta, ô az, aki megrontja Isten szolgáinak az értelmét, de csak a kételkedôkét rontja meg, ám a hívôkét nem. A kételkedôk úgy mennek hozzá, mint a látnokhoz és kérdezgetik tôle, hogy mi fog történni majd velük. Az álpróféta pedig kérdéseik és a gonoszság utáni vágyaik szerint szól hozzájuk, mivel nincs meg benne az Isten Lelkének ereje, így azzal tölti meg szívüket, amit azok éppen óhajtanak. Mivelhogy ô is üres, üres dolgokat ad válszul az üreseknek. Ha valaki kérdezi, a kérdezô ember üressége szerint válaszol. Néha azonban az igazságnak megfelelô szavakat is mond, de maga az ördög tölti meg a lelkét, hátha az igazak közül valakit így meg tud téveszteni. Ám azok, akik erôsek az Úrba vetett hitben, és az igazságot öltötték magukra, nem kapcsolódnak az ilyen lélekhez, hanem távol tartják magukat tôlük. Ezzel szemben, akik kételkedôk, akik gyakran változtatják nézeteiket, jósoltatnak úgy, mint a pogányok, így a bűnüket még bálványimádással is tetézik. Mert az, aki valamilyen ügyében megkérdez egy álprófétát, bálványimádó; az igazságtól üres, sôt még esztelen is. Az Istentôl adott lelkek közül egyik sem kérdezhetô ki, mert az istenség ereje van velük és maguktól is megmondanak mindent, mert felülrôl (vö.: Jk, 3,15), az isteni Lélek erejétôl valók. A lélek, amely kérdezhetô, és az emberek vágyinak megfelelôen beszél, földi és könnyű, erô nincsen benne, és nem is beszél máskor, csak ha kérdezik. Hogyan lehet azt megtudni, Uram, -- kérdeztem tôle --, hogy ki közülük a próféta és ki az álpróféta. -- Halljál hát mind a két prófétáról. -- válaszolta --, mert amit mondani fogok neked, azzal próbára teheted a prófétát és az álprófétát egyaránt. Legelôször is, akivel a felülrôl való Lélek van, az szelíd, nyugodt, alázatos és távol tartja magát mindenféle rossztól, ennek a világnak hiábavaló vágyakozásitól, cselekedeteiben minden embernél szerényebb, senkinek semmiféle kérdésére nem felel, senkinek sem mond olyant, ami csak neki egyedül szól, és a Szentlélek olyanképpen sem beszél, ahogyan az emberek azt szeretnék, hogy beszéljen, hanem akkor, amikor az Isten akarja, hogy szóljon. Amikor egy olyan ember, akivel az isteni Lélek van, az igaz emberek gyülekezetébe érkezik, olyanokéba, akik hisznek az isteni Lélekben, és az igaz emberek ezen gyülekezetének Istenhez való imádsága alatt a prófétai lélek angyala rajta nyugszik, betölti az egész embert, és ô a Szentlélekkel eltelve úgy beszél a sokasághoz, ahogyan azt az Úr akarja. Így mutatkozik meg az istenség Lelke. Az istenség Lelkével kapcsolatosan ilyen nagy az Úr ereje. Halljál hát arról a lélekrôl -- folytatta --, amely földies és üres, a lélekrôl, melynek nincsen ereje, amely ostoba. Elôször is az ilyen ember olyannak tünteti fel magát, mint akivel vele van a Lélek, felfuvalkodik, az elsô helyet követeli magának, a kezdet kezdetén szemtelenné válik és sokat fecseg, sokféle élvezetbôl kiveszi a részét, meg sok cselszövésbôl is, bért fogad el a prófétálásért, ha pedig nem kap, akkor nem is prófétál. Vajon elfogadhat-e fizetséget az isteni Lélek és prófétálhat-e ennek fejében. Az Isten prófétája ezt nem teheti meg, hanem csak az ilyenféle prófétának a földies lelke. De az ilyen nem is megy az igaz emberek gyülekezetébe, sôt elűzi magától azokat. A kételkedôkhöz és az üresekhez kapcsolódik, a sarkon prófétál, és rászedi ôket, mivel azok kívánságaiknak megfelelôen mindig csak üres dolgokat mond, mert ez tetszik az üreseknek. Ha egy üres edényt másik üres edénnyel összeütsz, nem törik az össze, hanem összecsendül a másikkal. Hogyha az ilyen imádságok idején az istenség Lelkét birtokló igaz férfiakkal telt gyülekezetbe jön, megmutatkozik, hogy ebben az emberben nincs semmi; a földies lélek ekkor megnémulva elmenekül tôle, az ember pedig megnémul, vsszerogy és még meg sem tud szólalni. Hogyha a kamrádban bort vagy olajat töltögetsz, és ezek közé egy üres cserépedényt is teszel, amikor a kamrádat kiüríted, akkor azt az edényt, amelyet üresen tettél be, üresen is fogod ott találni. Ugyanígy van ez az üres prófétákkal is, amikor az igazak lelkéhez eljönnek, ahogyan odajöttek, utána is ugyanazok maradnak. Láthatod mind a két próféta életét. Cselekedetei és az élete alapján tedd próbára mindazt a prófétát, aki a lélek hordozójának tartja magát! Te pedig annak a Léleknek higgyél, aki az Istentôl jött, akinek van ereje. A földies és üres léleknek semmit se higgyél el, mert az ilyenben nincsen erô, az ördögtôl származik. ======================================================================== Órigenész (185--257) Az alexandriai katekétikai iskola megalapítója. A szívünkbôl eredô gondolatok[48] Azokkal a gondolatokkal kapcsolatban, amelyek szívünkben erednek (akár bármilyen tények emlékérôl, akár bármiféle dolgoknak vagy okaiknak megfontolásáról legyen szó), úgy találjuk, hogy olykor belôlünk, magunkból erednek, olykor ellenséges erôk keltik bennünk, olykor pedig Isten vagy az ô szent angyalai küldik ... Lehetséges számunkra, amikor a gonosz erô a rosszra kezd csábítani bennünket, hogy elvessük magunktól a gonosz ösztönzéseket, és ellenálljunk a rosszra való csábításnak, és ne tegyünk semmit bűnös módon; másrészt az is lehetséges, hogy amikor az isteni erény a jóra indít, ne kövessük; mindkét esetben megôrizzük szabad akaratunk hatalmát. ======================================================================== Szent Atanáz (296--373) Alexandriai püspök, egyházatya. Túlzott önmegtagadás[49] Az ellenség (ti. a gonosz lélek) igen nagy önmegtartóztatásra is ösztönözhet, hogy ezáltal erôtlenné és használhatatlanná tegye testedet. Ezért tarts mértéket böjtölésedben! A jók és rosszak jelenlétének ismertetôjegyei [50] Lehetséges és könnyű megkülönböztetni a jók és a rosszak jelenlétét, Isten segítségével. -- A szentek látása nem okoz nyugtalan zavart. ,,Nem kiált, nem emeli fel a hangját, nem hallatja a szavát.'' (Iz 42,2) Olyan nyugodtan és szelíden történik, hogy nyomában öröm, ujjongás és vidámság támad a lélekben. Mert velük együtt ott van az Úr, aki a mi örömünk és az Atya Isten hatalma. A lélek gondolatai zavartalanok és nyugodtak maradnak, úgyhogy megvilágosítást nyerve, önmagában szemléli azokat, akik megjelennek. Hatalmába keríti az eljövendô isteni javakra irányuló vágy; mindenképpen egyesülni szeretne velük, hogy elmenjen velük együtt. Ha aztán egyesek, lévén emberek, félnek a jó szellemek látásától, ezek a félelmet rögtön elveszik tôlük a szeretettel. Így tett Gábor Zakariással, és az isteni sírnál megjelenô angyal az asszonyokkal valamint az is, aki az evangéliumban így szólt a pásztorokhoz: ,,Ne féljetek!'' (Lk 2,10) Mert a tôlük való félelem nem kislelkűségbôl ered, hanem abból a felismerésbôl, hogy kiválóbb természetű lény van jelen. Ez tehát a helyzet a szentek látomásával. -- A gonoszok támadása és megjelenése viszont zavargással, zajongással, hangzavarral és kiáltásokkal jár együtt; olyasmi, mint például neveletlen suhancok vagy útonállók garázdálkodása. Belôle a lélek rettegése támad, a gondolatok zavartsága és kuszáltsága, szomorúság, az aszkéták iránti gyűlölet, levertség, lelki fájdalom, a rokonokra gondolás, halálfélelem és végül gonosz dolgok megkívánása, kislelkűség az erénnyel szemben, erkölcsi lazaság. -- Amikor tehát valamilyen jelenség láttára félelem fog el benneteket, ha a félelem hamarosan megszűnik, és helyébe kimondhatatlan öröm lép, bátor kedv, bizalom, megerôsödés, a gondolatok nyugodtsága és mindaz, amit fentebb már elmondtam, valamint lelki erô és istenszeretet, akkor bizakodjatok és imádkozzatok, mert a lélek öröme és nyugalma a megjelenô lény szentségérôl tanúskodik. Így Ábrahám az Úr láttára felujjongott; így János, amikor az Istenanya, Mária megszólalt, repesett örömében. -- Ha viszont bizonyos jelenségek hatására zavargás támad, külsô zaj, világi pompa, halálfélelem, és amiket fentebb már mondtam, akkor tudják meg, hogy ezek a gonoszok érkezése. -- És még ez is legyen számotokra ismertetôjel: ha a lélek megmarad rettegésben, az az ellenség jelenlétére mutat. Mert a démonok egyáltalán nem szüntetik meg a félelmet, amint azt a nagy fôangyal tette Máriával és Zakariással és aki a sírnál megjelent az asszonyoknak. Sôt ellenkezôleg, amikor látják, hogy félnek, még növelik a képzeletképeket, hogy még nagyobb félelmet keltsenek, sôt odáig elmennek, hogy ilyen szavakkal gúnyolódjanak: ,,Boruljatok le, és imádjatok minket!'' Így szedték rá a pogányokat; így azok hamisan isteneknek tartották ôket. -- Minket azonban az Úr nem hagyott az ördögtôl becsapni; amikor ugyanis hasonló képzelgésekkel támadt rá, ilyen szavakkal hallgattatta el: ,,Távozz tôlem, sátán! Mert írva van: Az Urat, a te istenedet imádd, és csak neki szolgálj!'' (Mt 4,10) Ezért azt a köpönyegforgatót egyre inkább vessük meg; mert amit az Úr mondott neki, azt értünk tette, hogy a démonok, tôlünk ugyanazokat a szavakat hallva, kénytelenek legyenek távozni, az Úrra való tekintettel, aki azokkal feddte meg ôket. ======================================================================== Pszeudo-Makariosz(300--390) Szerzetes-apát, Euagriosz Pontikosz tanítója. Kísérô jelek[51] Azokat, akik Isten szavának akarnak engedelmeskedni, és jó gyümölcsöket hoznak, a következô jelek kísérik: sóhajtozás, sírás, szomorúság, nyugalom, lehajtott fej, imádság, csend, állhatatosság, fájdalmas gyász, az igaz istenszeretetért való szívbéli fáradozás. Ezeknek az embereknek a következôk a cselekedetei: virrasztás, böjtölés, önmegtartóztatás, szelídség, türelem, szüntelen imádság, a Szentírásról való elmélkedés, hit, alázatosság, testvéri szeretet, önmaga alárendelése másnak, munka, a kellemetlenségek és nehézségek elviselése, szeretet, jóság, erkölcsösség és mindaz, ami fénylik, hiszen a fény maga az Úr. Azokat pedig, akik nem az élet gyümölcseit termik, ezek a jelek kísérik: hanyagság, a kolostor területének elhagyása, széthulló figyelem, nemtörôdömség, elégedetlenkedés, ingatagság. Az ilyen emberek cselekedetei pedig: falánkság, harag, indulatosság, becsmérlô beszéd, felfuvalkodottság, alkalmatlan idôben való beszéd, hitetlenség, állhatatlanság, feledékenység, nyugtalanság, gyalázatos nyereségvágy, pénzvágy, versengés, civódás, mások lenézése, fecsegés, nem kellô idôben való nevetgélés, makacsság és mindaz, ami sötétség, hiszen a sötétség maga a sátán. A szellemek megkülönböztetésének fontossága [52] Annak, aki az erényes életre törekszik, nagy gonddal kell a szellemek megkülönböztetésével foglalkoznia, hogy a jó és a rossz közti különbséget biztosan felismerje, és a sátán különbözô mesterkedéseit, aki tetszetôs képzelôdésekkel szokta a legtöbb embert megtéveszteni, leleplezze és feltárja. Mindebben az elôvigyázatosság nagyon fontos. Tehát hanyag gondolkodással ne szolgáltasd ki magad gyorsan a szellemi hatalmaknak, nehogy félrevezessenek téged; még akkor se légy elhamarkodott, ha maguk az égi angyalok szólnának is hozzád. Inkább légy nehézkes, és vesd alá ezeket a gondolatokat igen alapos vizsgálatnak: ami jó, azt fogadd el, ami rossz, azt vesd el! Ugyanis a kegyelem cselekedetei nincsenek elrejtve; a bűn, mégha a jónak látszatát képes is utánozni, a jó cselekedeteket nem. Az apostol szerint is ,,a sátán is a fényesség angyalának tetteti magát'' (2Kor 11,14), azért hogy félrevezessen; de mégha ragyogó látomásokkal el is kápráztathat, jó cselekedeteket -- mint fentebb mondottuk -- nem képes eredményezni. Ez alapján pontosan felismerhetô. Ugyanis sem Isten és a felebarát iránti szeretetet, sem szelídséget, sem alázatosságot, sem örömet, sem békét, sem a világ gyűlöletét, sem lelki békét, sem a mennyei cselekedetekre való vágyakozást, sem a szenvedélyek és gyönyörök lecsillapítását nem tudja megadni, pedig nyilvánvalóan ezek a kegyelem cselekedetei. ,,A Szentlélek gyümölcse ugyanis'' -- mondja az apostol -- ,,szeretet, öröm, béke'' (Gal 5,22) és a többi; a sátán ezekkel ellentétben inkább gôgöt és dölyfösséget tud kelteni, hiszen erre alkalmas és képes igazán. Tehát a cselekedetek alapján fogod felismerni, hogy az az értelmi fény, mely lelkedben felgyulladt, vajon Istentôl vagy a sátántól származik-e. Sôt a lélek számára, ha nem tompult el érzéke a megkülönböztetés iránt, akkor tüstént az értelmi érzékelés alapján nyilvánvalóvá válik a különbség. Amint az ecetet és a bort is, jóllehet külsôleg azonosnak látjuk ôket, torkunk az ízérzékelés alapján megkülönbözteti, így a lélek is az értelmi érzékelés és egyfajta sajátos képessége által meg tudja különböztetni a Szentlélek adományait és az Ellenség csalóka képeit. ======================================================================== Euagriosz Pontikosz (+399) Egyiptomi szerzetes-apát, lelkiíró. A gondolatok forrásai[53] A démonok által sugallt gondolatokkal három gondolat helyezkedik szembe, amelyek el is nyomják, ha sokáig idôzik a lélekben: az, amelyet az angyalok sugallnak; az, amely a saját jóra hajló akaratunkból jön; és az, amely az emberi természetbôl fakad, és amely még a pogányokat is arra készteti, hogy szeressék gyermekeiket, és tiszteljék szüleiket. A jó gondolattal viszont csak két másik gondolat szegül szembe: az, amelyet a démon sugall, és az, amely saját rosszra hajló akaratunkból jön. Semmi gondolat nem származik a természetbôl; mert kezdetben nem lettünk rossznak teremtve: igazában az Úr jó magot vetett az ô földjébe. ======================================================================== Aranyszájú Szent János (347--407) Konstantinápolyi püspök, egyháztanító. A gonosz lélek hatása az emberre[54] A gonosz léleknek az a szokása, hogy nyugtalanságot és haragot kelt az emberben, és nagy sötétséget bocsát reá. Isten ellenben megvilágosít, és az értelem útján megtanít mindarra, ami szükséges. Az isteni kegyelem és az emberi akarat [55] Íme, amit mondani akarok. Nem függ minden tôlünk, egy rész tôlünk függ, egy másik az Istentôl. A jobb választása, az akarás, a hozzákezdés, minden erônk megfeszítése: a mi akaratunkból történik. De a célhoz érés, az eleséstôl való megóvás, az eredményhez jutás a magasságból jövô kegyelem műve. Isten megosztotta velünk az erényt. Nem akarta, hogy egészében tôlünk függjön az, hogy elkerüljük az esztelen gôg felfuvalkodottságát. Nem is hagyta azt teljesen Istentôl magától függeni, hogy ne adjuk át magunkat a közönyösségnek. Meghagyva a feladat egy kis részének a mi erônktôl függését, önmaga hajtja végre a legjelentôsebb részét. A kísértések jelentkezése intenzívebben hajtja akaratunkat Isten felé[56] ,,Óvatosak és éberek legyetek. Ellenségtek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el. Szálljatok vele szembe keményen a hit erejével'' (1Pt 5,8). Ezt mondotta Péter, hogy bátrabbakká tegyen bennünket s Istennel meghittebb viszonyba vezessen. Aki ugyanis látja, hogy ellenség fenyegeti, fokozódó vággyal menekül ahhoz, aki megvédheti. A kísértések, éppúgy, mint a megpróbáltatások, megfékezik és leverik a kevélységet, elűzik a lanyhaságot és restséget, önmagunk igazabb megismerésével nagyobb buzgósághoz segítenek üdvösségünk érdekében. Isten legnagyobb barátai egyszersmind a leginkább megpróbáltatott emberek voltak. ======================================================================== Szent Ágoston (354--430) Hippói püspök, a négy nagy nyugati egyházatya egyike, egyháztanító. Az adomány segítségével a világosság angyalának mutatkozó gonosz is leleplezhetô[57] A megkülönböztetés bizony nagyon nehéz, amikor a gonosz szellem bizonyos nagyobb nyugalommal cselekszik, és anélkül, hogy bármi módon is zaklatná a testet, emberi szellemet magára véve mondja el azt, amit mondhat. Akkor is, amikor igaz, amit mond, és hasznos, amit hirdet; ilyenkor, miként az Írás mondja, átalakult ,,a világosság angyalává'' (2Kor 11,14), azért, hogy elcsábítsa a maga pártjára azokat, akikben a látszólagos jó által bizalmat keltett. Nem gondolom, hogy ezt a megkülönböztetést el lehet végezni azon adomány nélkül, amelyrôl az apostol szólt, amikor Isten különféle adományairól beszélt: ,,másnak a szellemek elbírálása.'' (1Kor 12,10) Nem nagy dolog ugyanis felismerni a gonosz szellemet akkor, amikor olyan dolgokra jutott el vagy vezetett el, amelyek a jó erkölcsök vagy a hit szabálya ellen vannak; akkor sokan le tudják leplezni. Azzal az isteni adománnyal viszont mindjárt a kezdet kezdetén, amikor még sokak számára jónak tűnik, rögtön meg lehet ítélni, hogy a gonosz van ott. Az Isten iránti engedelmesség és a szabad akarat[58] Isten megparancsolja a tiszta életet, de egyúttal meg is adja. Parancsolja törvénye által és megadja kegyelme által. Parancsolja a betű által és megadja a lélek által. Mert a törvény kegyelem nélkül megsokasítja a bűnöket s a betű a lélek által öl (2Kor 3,6). Isten tehát parancsol avégett, hogy mi erôlködve a parancsok teljesítésében s belefáradva tehetetlenségükbe, tanuljuk meg a kegyelem segítségét kérni. S ha mi valami jót teszünk, akarja, hogy adjunk hálát annak, aki segített ... ======================================================================== Cassianus(360--435) Szerzetes-apát, lelkiíró. A lelki szárazság okai[59] Honnan van az, hogy alkalomadtán hirtelen, minden észrevehetô ok nélkül, olyan mélységes lehangoltságba süllyedünk, s olyan érthetetlen szomorúság tölt el, hogy lelkünk nemcsak kiszárad, de még cellánk is elviselhetetlenné válik; az olvasmány untat, maga az ima is figyelmetlen és nyugtalan, mintha ittas emberé volna. Sóhajtozásunk és erôfeszítésünk sem képes lelkünket a rendes állapotba visszahozni, s minél inkább akarnánk Istenre fordítani figyelmünket, annál inkább magával ragad csapongó csatangolásra a nyugtalan figyelmetlenség. Lelkünk annyira képtelen bármi lelki gyümölcsöt hozni, hogy sem a mennyország vágya, sem a kárhozat félelme nem képes ebbôl a halálos aléltságból feltámasztani. Atyáink a lélek említett szárazságának háromféle okát hagyták ránk magyarázatul. Ez ugyanis vagy a mi hanyagságunkból ered, vagy az ördög támadásából, vagy Isten megengedésébôl és próbáratételébôl. Hanyagságunk az ok, ha hibánkból a lanyhaságnak engedve közömbösségbe esünk s annak következtében lazaságba és tunyaságba. Ebben az állapotban rossz gondolatokkal foglalkozva szívünket termékennyé tesszük a tövisre és tüskére, ami megfoszt minden lelki gyümölcstôl, s akadályozza a lelket a szemlélôdésben. Ered az ördög támadásából, ha némelykor még a jóban való buzgóságunk mellett is, a gonosz szellem lelkünkbe surran ravasz finomkodásaival s ennek tudata nélkül önkéntelenül is elhagyjuk jó elhatározásainkat. Isten megengedésének és próbáratételének pedig kétféle oka van. Az egyik, hogy egy kis idôre tôle elhagyatva, lelkünk gyöngeségét alázatosan látva, ne bízzuk el magunkat a szív tisztaságától, amit kaptunk kegyelmének látogatásakor. A magunkra hagyatás tapasztalatával lássuk be, hogy sem sóhajtozásunkkal, sem igyekezetünkkel nem vagyunk képesek az öröm és a tisztaság korábbi állapotába visszajutni, s hogy ez a korábbi öröm nem a magunk igyekezetébôl eredt, hanem az ô kegyelme juttatta azt, s a jelenben tovább kell azt kérnünk az ô kegyelmétôl és megvilágosításától. A második ok, hogy Isten próbára akarja tenni lelkünk állhatatosságát és vágyát, hogy megmutatkozzék, a szív milyen szándékával és az ima milyen állhatatosságával esdjük vissza a Szentléleknek a látogatását. S egyszersmind megtanulva, hogy mennyire kell fáradoznunk e tiszta és lelki öröm visszaszerzéséért, több lelkesedéssel és éberséggel igyekezzünk azt magunkban megôrizni. Mert rendszerint annak megôrzésében vagyunk leginkább hanyagok, aminek a visszaszerzését a legkönnyebbnek tartjuk. ======================================================================== Barszanuphiosz és Jóannész (VI. sz.) Kopt szerzetesek. Alázatosság, nyugalom -- zavar, nyugtalanság[60] Minden olyan gondolat, amely nem hordja magában az alázatosság nyugalmát, nem Isten szerint van, hanem nyilvánvalóan a baljós szellemeké. Az Úr ugyanis nyugalomtól kísérve jön; mindaz viszont, ami az ellenséggé, zavartól és nyugtalanságtól kísérve. Isten akaratának követése megadja a szellemek megkülönböztetését[61] Egy másik testvér is megkérdezte ugyanazt az öreg szerzetest: ,,Hogyan ismerhetem föl, hogy melyik gondolat származik Istentôl és melyik a gonosz lélektôl?'' -- ,,Kedvesem, remélj az Úrban, hogy megadja neked mindazt, amit kér a szíved, és mondd Neki minden körülmények között: ťNe úgy legyen, Uram, amint én akarom, hanem amint Te!Ť S cselekedj bátran az Ô akarata szerint! Amikor egy gondolat arra ösztönöz téged, hogy tégy meg valamit e gondolat szerint, és te örömöt találsz ebben a cselekedetben, és szenvedés szegül vele szembe, akkor tudd meg, hogy ez a gondolat Istentôl jött. Törekedj arra is, hogy kitarts az apostol mondása szerint: ťSzolgaságba vetem testemet és megzabolázom, hogy míg másoknak hirdetem az igét, magam méltatlanná ne váljakŤ (1Kor 9,27). És teljesítsd Isten akaratát! Ha pedig természetes gondolat (tehát ami nem Istentôl és nem is a gonosz lélektôl származik) jut eszedbe, figyelj oda alaposan, és meg fogod találni a megkülönböztetést ... Azok a gondolatok pedig, melyek a gonosz lélektôl származnak, elôször is zavarosak és telve vannak szomorúsággal, s titokban és finoman hátrafelé húznak. ======================================================================== Jóannész Klimakosz (525--600) Szerzetes-apát, majd visszavonult remete. A megkülönböztetés az isteni akarat biztos megragadása[62] A megkülönböztetés a kezdôkben belsô állapotuk helyes felismerése; a haladókban valami lelki érzék, amely tévedés nélkül megkülönbözteti a sajátos értelemben vett jót a fizikaitól és a jó ellenkezôjétôl; a tökéletességre eljutottakban isteni megvilágosításból eredô ismeret, amely a másokban fellelhetô sötét pontokat is képes a saját fényével megvilágosítani. Vagy talán, általánosan szólva, a megkülönböztetés így is felfogható és megmagyarázható: az isteni akarat biztos megragadása, bármilyen idôpontban, bármilyen helyen, bármilyen ügyben; ezt a megragadást csak azok birtokolják, akik tiszták szívükben, testükben és szájukkal. Amikor ôrangyalunk imádkozik velünk[63] Nem sokat ér, ha imádban választékos szavakat gondolsz ki, mert gyakrabban indította meg gyermekeinek egyszerű és keresetlen szava mennyei Atyjukat. Ne vesztegess sok szót, nehogy a szavak keresése elvonja lelked figyelmét. A vámos egyetlen szava megengesztelte Isten irgalmasságát. S egyetlen hitbôl jövô szó üdvözítette a latrot. A sok beszéd ima közben gyakran hiábavaló képzeteket ébreszt és elszórakoztat. A szórakozott lelket többnyire kevés szó szokta összeszedettséghez segíteni. Ha ima közben valamely szó gyönyörködtet, vagy megindulást vált ki, maradj annál, ôrangyalunk imádkozik ilyenkor velünk. Az engedelmesség a lelkiéletben [64] ,,Minden cselekedetedben, és életviteledben, akkor is, amikor másnak engedelmeskedsz, és akkor is, amikor saját belátásod szerint cselekszel, a testi dolgokban és a lelkiekben is, ez legyen számodra a szabály és a mérce, hogy eldöntsd, vajon Isten szándéka szerint cselekszel-e: azt mondom tehát, valahányszor bármilyen dologba vágunk is bele, mi kezdôk, mondom, ha ebbôl a cselekedetbôl nem jutunk nagyobb alázatosságra lélekben, mint amivel már elôtte is rendelkeztünk, akkor úgy gondolom, hogy ezt a cselekedetet nem Isten akarata szerint végeztük, legyen szó akár nagy, akár kis dologról. A mi esetünkben, akik még oktalanabbak vagyunk a lelki dolgokban, ez az Úr akaratáról való megbizonyosodás. Az elôrehaladottabbak esetében talán a küzdelmektôl való visszavonulás, megnyugvás; a tökéletesek esetében pedig az isteni fény növekedése és túlcsordulása az. Amely dolgok a nagyok számára kicsiségek, talán nem is kicsiségek ... Aki már tökéletesen megtisztult, az társának a lelkét látja, hogy mennyire haladt elôre, mégha nem is látja lelkét belülrôl. Aki még halad a tökéletesség felé, az a test alapján ítéli meg a lelket. Egy kis tűz sokszor az egész erdôt elégeti, éppígy egy kis sérülés is az egész gyümölcsöt tönkreteszi. Éjszakai démon[65] Van egy gonosz lélek, amelyik tüstént, mihelyt lefekszünk az ágyba, ott terem mellettünk, s gonosz és szennyes gondolatokkal nyilaz minket, mivel ekkor a fáradtság miatt nem vagyunk felfegyverkezve ellene imádsággal, s azt akarja, hogy így ezen szennyes gondolatok közepette aludjunk el, s így szennyes álomképeket is szerezzünk magunknak. Van egy a gonosz lelkek között, amelyiket elôfutárnak neveznek; ez közvetlenül álomból való ébredésünk után ragad meg minket, és elsô gondolatunkat szennyezi be. Ajánld napod kezdetét az Úrnak, ugyanis azé lesz a napod, aki elôbb cselekszik. Istennek egy igen kiváló szolgája figyelemre méltó gondolatot mondott nekem. ,,Reggeled alapján'' -- mondta nekem -- ,,egész napod menetét elôre tudom.'' Sok útja van az istenfélelemnek és a kárhozatnak; ezért sokszor aki az egyik emberrel ellenségeskedésben van, egy másik emberrel ôszintén megbarátkozik, és mégis mindkettejük életének kimenetele tetszik az Úrnak. A testvér tanácsában Isten szól [66] Amint a szomjúságtól égô szarvas vágyódik a forrásvízre, úgy vágyódnak a szerzetesek is az isteni és jó akarat felismerésére ... Mindazoknak, akik meg akarták tanulni az Úr akaratát, elôbb meg kellett halniuk magukban: tehát hittel és gonoszságtól mentes egyszerűséggel imádkoztak, az atyákat és a testvéreket is alázatosan és nem kétkedô szívvel kérdezték, s az ô tanácsaikat úgy fogadták, mintha azok Isten szájából hangzottak volna; még akkor is, ha a mondottak ellentétesek voltak az ô szándékaikkal, vagy ha a megkérdezettek nem mutatkoztak egészen lelkieknek. Ugyanis nem rosszindulatú az Isten, hogy megcsalja azokat a lelkeket, akik hitben és egyszerűségben magukat alázatosan alávetették társaik tanácsának és ítéletének, mégha járatlanok voltak is a megkérdezettek, mert az, Aki azok száján keresztül test nélkül beszél, Az a szemek elôl is el van rejtve. A lelki vezetô fontossága[67] Amint az a hajó, amelyiknek jó kormányosa van, Isten segítségével veszély nélkül fut be a kikötôbe; így az a lélek is, akinek jó pásztora van, könnyedén emelkedik fel az égbe, mégha azelôtt sok gonoszságot cselekedett is. Amint könnyen eltéved az úton, akinek nincs vezetôje, mégha igen értelmes is egyébként; így az is, aki saját belátása szerint járja a szerzetesi életet, könnyen elbukik, még ha a világ összes tudományában otthon van is. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Bencés apát, majd pápa, egyháztanító. A megtartóztatással a test rossz hajlamait kell lerombolni[68] Egy citera húrja, ha nem eléggé húzzuk meg, nem hangzik, ha pedig túlságosan meghúzzuk, érdesen szól; ennek megfelelôen a megtartóztatás erénye vagy teljesen hiányzik, ha valaki a testét nem fékezi meg annyira, amennyire tudja, vagy nagyon rendezetlen, ha a testét jobban meggyötri, mint amennyit kibír. A megtartóztatással ugyanis a test rossz hajlamait kell lerombolni, nem magát a testet. Élvezetek, látszaterények [69] Elsô gondunk arra irányuljon, hogy a szívünket jól megvizsgáljuk, nehogy valamilyen vállalkozásunkra a test nyilvánvaló féktelensége vigyen rá, nehogy a gonosz élvezetektôl félrevezetve a lélek felismerje ugyan a rosszat, és mégis megtegye. Második gondunk pedig tegyen vigyázatossá arra nézve, nehogy a testi indulat mintegy a szellemi indulat látszata mögé bújjon, és azokat a vétkeket, amelyeket elkövetünk, erényeknek tüntesse fel. Bizony tudnunk kell, hogy nagyobbak azok a vétkek, amelyek az erényeket utánozzák, azok látszatát öltve magukra; mert a többiek, lévén nyíltan felismerhetôk, zavarba hozzák a lelket, és elvezetik a bűnbánatra; emezek viszont nemcsak nem aláznak meg bűnbánattartásra, hanem a cselekvô elméjét még el is kapatják, mert erényszámba mennek. A kísértések pozitív hatása a lélekre[70] Csodálatos intézkedés rólunk, hogy lelkünket némelykor a vétek zörgetésének kell döngetnie. Mert az ember nagyerejűnek hinné magát, ha lelke mélyén sohasem érezné erôinek hiányát. De amikor a rárohanó kísértés megrázza és szinte kelleténél jobban meggyötri, ellensége cselvetése ellen az alázatosság bizonyul erôsségnek, s éppen az erôtlen elbukástól való félelemtôl kapja meg az erôben való megállást. Mert megkísértve nem csak azt tudja meg, kitôl kap erôt, hanem azt is megérti, mekkora éberséggel kell azt ôriznie. Gyakran ugyanis azt, aki nem tudott a kísértésen gyôzni, a magabiztosság vágta silányul a földhöz. A Jézus életében megvalósult a tevékeny és szemlélôdô élet egysége[71] A tevékeny élettôl igen távol áll a szemlélôdô. De eljövén megtestesült Megváltónk, miközben mindkettôt bemutatta, önmagában mindkettôt egyesítette. Mert mikor a városban csodákat művelt, a hegyen pedig imában töltötte az éjszakát, példát adott híveinek, hogy a szemlélôdés buzgalmából ne hanyagolják el felebarátaik gondozását, sem pedig felebarátjaik gondjával mértéken túl lekötve ne hagyják el a szemlélôdés művelését. ======================================================================== Szentek, misztikusok írásai és a tapasztalataikat feldolgozó művek Ebben a fejezetben szerepelnek az egyházatyák kora után élt szentek, misztikusok írásai és a XX. században keletkezett misztikával foglalkozó tudományos feldolgozások. A középkorban alakul ki az általános felfogás, hogy a szellemek megkülönböztetése a Szentlélek karizmatikus adománya. Ugyanakkor hangsúlyozzák a lelki vezetô iránti engedelmesség fontosságát. Jean Gerson (1363-1429) azt állítja, hogy a látomások és kinyilatkoztatások területén lehetetlen a biztos megkülönböztetés.[72] A XVI-XVIII. századot Naszályi Emil a szellemek megkülönböztetésének ,,modern felfogásaként'' jellemzi. Az ekkor élt szerzôk közül magasan kiemelkedik Loyolai Szent Ignác, aki a ,,Lelkigyakorlatok'' című könyvében a szellemek megkülönböztetését olyan különleges kegyelemnek tekinti, amelynek elérésére irányul minden lelkigyakorlat. Ez a gondolat vitathatatlan befolyással van az egész következô hagyományra.[73] Az ebben a fejezetben közölt szövegek jelentôs része misztikusoktól származik. Hogy hasznosítani tudjuk azokat a tapasztalatokat, melyeket a szellemek megkülönböztetésében szereztek, célszerű itt egy kis kitérôt tenni, felvázolva a misztika és a szemlélôdés mibenlétérôl folytatott vita lényegét. A misztika és az azonos tôbôl származó szavak, mint ,,misztikus'', ,,misztérium'' a görög müó igébôl erednek, ami a szemek és az ajkak lezárását jelenti. Mivel az érzékek -- ebben az esetben a szem, az ajkak -- a külvilággal való érintkezésnek, belsô világunk megmutatásának az eszközei, azok elzárása bizonyos titokzatosság és homály benyomását kelti. A nyelvhasználat azonban ôsidôktôl fogva a ,,misztérium'' és a vele rokon szavakat olyan titokzatos jelenségek megjelölésére alkalmazza, amelyek a vallással kapcsolatosak. A klasszikus görög-római korban a ,,misztérium'' és a ,,misztikus'' szavakon bizonyos korlátozott, elzárt dolgok ismeretét értették, amelyekbe csak kevesen vannak beavatva, és amelyekbôl a ,,profán tömeg'' ki van zárva. A titok éppen azért titok, mert sokak számára áthatolhatatlan homályba van burkolva. A misztérium-vallásokban mindig titokzatos, jelentôséggel teljes szertartásokat alkalmaztak. Ezekben a vallásokban a misztériumok azoknak, akik hosszú tisztulás és buzgó elôkészület után méltóknak találtattak rá, hogy beavassák ôket, bizonyos lelki emelkedettséget, szellemies átalakulást, az átlagos földi boldogságnál nagyobb boldogságot, az Istenhez való nagyobb fokú közeledést és ismereteket ígértek. A ,,misztérium'' szót a keresztény ókor is kifejezônek és alkalmasnak találta saját vallási titkainak megjelölésére. Bár a tartalom lényegesen változik, de megmarad a misztérium vallásos, titokzatos és új, magasztos ismereteket közlô jelentése. Pál apostol kereszteli meg a ,,misztérium'' szót és fogalmat. A misztériumban, az apostol szerint is, nagy, átütô szerepe van az ismeretközlésnek. Még akkor is, amikor a keresztény ókorban a misztériumon elsôsorban már a keresztséget és Eucharisztiát értik, ott van benne a tanítás, felvilágosítás jelentés is.[74] A mai nyelvhasználatban, amely sok százados hagyományra tekint vissza, a ,,misztika'' a misztikus jelenségek és élmények összességét jelenti, és azt a tudományt is, amely ezekkel foglalkozik. A ,,misztikus''-on bizonyos jelenségeket, élményeket értünk, és azokat az egyéneket, akik alanyai ezeknek az élményeknek. ,,Misztikus'' jelenségeken, élményeken pedig azokat értjük, amelyekben valami emberi erôket felülmúló, túlvilágból való, vagy egyszerűen természetfeletti elem nyilatkozik meg, mégpedig érzékelhetô módon, legalábbis úgy, hogy azok alanya tapasztalati úton-módon szerez róluk tudomást. A misztikus élmények természetfelettiek, rendkívüliek; magasztos ismeretet, szeretetet közölnek és valami módon tapasztalhatók. A megszentelô kegyelem és minden a segítô kegyelem által indított jócselekedet is természetfeletti. De ez még nem jelenti, hogy egyben misztikus is. A természetfeletti akkor lesz misztikussá, ha tapasztalhatóvá, érzékelhetôvé válik. A rendkívüliség pedig azt jelenti, hogy Isten ezeket a kegyelmeket csak kivételesen, saját bölcs belátása szerint adományozza azoknak, akiknek akarja. De általában tekintettel van az illetô alany természetes alkalmasságára, felkészültségére, esetleg érdemére. A nagy misztikusok úgy nyilatkoznak, hogy a misztika magaslatára Isten egészen rendkívüli kegyelme emelte ôket, és még a legalsó fokon is olyan élményeik vannak, amelyre emberi erôbôl feljutni lehetetlen. Avilai Szent Teréz pl. azt mondja, hogy a kontempláció, vagyis a misztikus szemlélôdés ,,természetfeletti imamód''. Azután kifejti, mit nevez ô ,,természetfeletti''-nek. ,,Természetfeletti szerintem az, amit mi önmagunk által el nem érhetünk, bármily gondot, fáradságot fordítsunk is arra. Minden, amit mi e tekintetben tehetünk az, hogy magunkat arra diszponáljuk (felkészítjük).''[75] Különbséget szoktak tenni egyszerű, szerzett és belénk öntött szemlélôdés között. A szerzôk többsége abban egyetért, hogy a belénk öntött misztikus szemlélôdés Isten rendkívüli kegyelmi ajándéka, amely bennünket szenvedôleges állapotba helyez és Istennek olyan ismeretével és szeretetével gazdagít, amit nem mi szerzünk, hanem Istentôl kapunk. Mindenki egyetért abban is, hogy ez az ismeret tapasztalati vagy mintegy tapasztalati ismeret. A vita azon folyik, hogy ez az ismeret milyen: közvetlen, olyan, mint amikor majd Istent színrôl színre látjuk; vagy pedig közvetett istenismeret, Isten ,,tükör általi, homályos'' ismerete.[76] Aquinói Szent Tamás szerint ,,az isteni kegyelem az embert a kontemplációban arra az ismeretmódra emeli fel, amely az angyaloknak természetes''. Milyen az angyalok megismerése? Ha Isten vagy egy angyal egy másik angyallal érintkezni akar, egyszerűen a benne rejlô erô által mintegy átlövelli gondolatait abba a másik szellembe. Ha az angyal velünk, emberekkel akar kommunikálni, minthogy lelkünk szentélyéhez közvetlenül nem férhet, abba Isten különös közreműködése nélkül még csak bepillantást sem nyerhet, más módja nincs, mint az, hogy külsô vagy belsô érzékeink elé, fantáziánk vásznára varázsol képeket. A gonosz angyalnak ez az egyetlen módja, hogy bennünket kísértsen. Csupán csak Istennek, a Teremtônek van arra hatalma, hogy mellôzve minden képet, mint a misztikusok mondják, ,,sine medio'', ,,közvetítô kép nélkül'' közölje lelkünkkel gondolatait. Így érintkezik a lélekkel Isten a misztikus kontemplációban, mikor az ismeretet belé önti.[77] A másik vitatott kérdés, hogy milyen körű a misztikára való meghívottak száma. Az egyik tábor szerint Isten csak keveseknek ad ilyen kegyelmeket; a másik tábor ezt a kört szélesebbre vonja, azt mondja, erre minden keresztény meghívást nyer; egy harmadik pedig egy közvetítô megoldást nyújt. Az ún. hagyományos irány vagy a mérsékelt számú meghívás elmélete szerint a kontemplációra nem mindenki hivatott. Az aszkézis és misztika, az átlagos és misztikus kegyelmek közt nem csupán fokozati, hanem lényeges különbség van. Eszerint a misztikus kegyelmek rendkívüliek, az üdvösség rendes útján kívül állók, és semmiféle erôlködéssel, igyekvéssel el nem érhetôk. A misztikus kegyelmek lényeges megkülönböztetô jegye Isten és az isteni dolgok közvetlen és tapasztalati megismerése. Eszerint még imádkozni sem szabad azért, hogy ilyen kegyelmekben részesüljünk. Legfeljebb azt kérhetjük, hogy Isten adja meg nekünk a tökéletes önmegtagadás, a minden teremtett dologtól való elfordulás és a teljes feléje fordulás kegyelmét. Tauler szerint, akit a német misztikusok fejedelmének neveznek, be kell várnunk, mire hív Isten, hogyan, hova és mi módon szólít minket. ,,Az egyiket -- mondja -- kontemplációra, a másikat külsô tevékenységre, a harmadikat szeretô, belsô nyugalomra hívja, amelyet a lélek élvez hallgatag egyesülésben, Istennel való szellemi egységben, isteni homályban.''[78] A másik vélemény szerint a misztikus kontemplációt számtalan hívô gyakorolhatja, a misztikus életnek ugyanaz a gyökere, mint általában a keresztény életnek: a megszentelô kegyelem a belénk öntött erényekkel és a Szentlélek ajándékaival. Eszerint a lelkiéletnek ugyanaz a célja, mint a misztikus életnek: elôkészíteni a lelket a ,,dicsôség világosságának'' befogadására, azaz Isten színelátására.[79] Ezt az irányt képviseli többek között pl. Barsi Balázs,[80] P. Garrigou-Lagrange vagy napjainkban a Magyarországon is házakkal rendelkezô Nyolc Boldogság Katolikus Közösség. A misztikát és a misztikus tapasztalatokat minden keresztényre kiterjesztô vélemény akkor lehet veszélyes, ha az aszkézis nehéz és fárasztó útjait, gyakorlatait igyekezne átugrani és egyszerre akarnák az embereket ,,szentekké'' tenni, vagyis inkább velük a szentek némely kitüntetéseit élveztetni.[81] Tanquerey a két elméletet a következôképpen próbálja egymáshoz közelíteni. A szemlélôdés önmagában véve Isten és a lélek legtökéletesebb egyesülése a földön; a legmagasabb eszmény; a keresztény élet legnagyobb és utolsó tökéletessége azoknál, akik hivatást nyertek a szemlélôdésre. De ebbôl nem következik, hogy minden lélek, amely a kegyelem állapotában van, meghívást nyert, ha csak távolról is, az átalakító egyesülésre. Azoknak, akik tevékenységre hajló jellemük és sokoldalú elfoglaltságuk miatt inkább a cselekvésre termettek, mint a szemlélôdésre, Isten olyan kegyelmeket ad, amelyek segítségével a cselekvô ajándékokat működtethetik. Végkövetkeztetése az, hogy a lényegben nagyobb a megegyezés, mintsem látszik. Hozzáfűzi gondolatmenetéhez azt is, hogy az életszentség megszerzése és a lelkek szentségre vezetése nem függ ezeknek a nehéz kérdésnek a megoldásától. Az elmélet körül kifejtett élénk vita nem akadálya annak, hogy egynéhány gyakorlati szabály, köztük a szellemek megkülönböztetésének a szabályai, biztosak legyenek. Végül megjegyezi azt is, hogy Isten útjai sokfélék és csodálatosak, és ezért Ô nem követi mindenkor az itt megrajzolt kereteket.[82] Tehát a misztikus úton kívül Istennek más lehetôségei is vannak arra, hogy az embereket életszentségre vezesse. A szellemek megkülönböztetését sok lelki író, amint láttuk, az okosság és a bölcsesség adományához kapcsolja, ott tárgyalja. Arra is rámutatnak, hogy a szellemek megkülönböztetésének adománya a szemlélôdéssel rokon isteni adomány.[83] A nagy kisugárzású Notre Dame de Vie (Életadó Boldogasszony) közösség alapítója, az Avilai Szent Teréz tanítását és a karmelita hagyományt a XX. század emberének magyarázó Maria-eugen Grialou atya odáig megy, hogy azt mondja, hogy misztikus élet minden lelkiélet, melyben Isten rendszerint a Szentlélek ajándékain keresztül belép. De ô megkülönböztet misztikus és szemlélôdô életet. A szemlélôdô, vagyis kontemplatív élet -- szerinte -- az olyan imaélet, melybe Isten általában a megismerés, a belátás és bölcsesség ajándékain keresztül lép be. A misztikus életet átfogóbbnak, szélesebb körűnek tartja a kontemplatív életnél. Megkülönbözteti a misztikus életet a misztikus tapasztalattól. Amikor Isten közvetlenül közli magát egy lélekkel, ez nem mindig kötôdik megtapasztaláshoz. Ebbôl azt a következtetést vonja le, hogy misztikus élet lehetséges misztikus tapasztalat nélkül is.[84] A misztika tapasztalatainak, megkülönböztetési szabályainak az átvételét indokolja -- ahogyan majd a jelenkori írásokkal kapcsolatban is látni fogjuk -- egyrészt a misztikus életnek és a misztikus tapasztalatoknak napjainkban való folytatódása, másrészt a karizmatikus megújulás jelenléte, harmadrészt korunknak a mágia és a szellemvilág felé való nyitottsága (vö. New Age). Vannak bizonyos rendkívüliségek, amelyek kisérôjelenségei a misztikának, a karizmatikus gyakorlatnak és amelyek megvannak a mágiában is. Ezért lehetnek a mai ember segítségére is a misztikának mint tudománynak distinkciói, megkülönböztetési szabályai. ======================================================================== Szent Bernát (1090--1153) Clairvaux-i apát, egyháztanító, a ciszterci reform vezéregyénisége. Miért van szükség szabad akaratra[85] Ha nincs szabad akarat, nincs, ami üdvözüljön; ha nincs kegyelem, nincs mi által üdvözüljön. Az üdvösség műve a kettô nélkül lehetetlen; az egyik, ami által, a másik, aminek vagy amiben történik. Isten az üdvösség szerzôje, a szabad akarat annak befogadója. Nem adhatja azt más, csak Isten; nem fogadhatja azt be más, csak a szabad akarat. Amit tehát egyedül Isten ad és egyedül a szabad akaratnak ad, nem jöhet létre sem a befogadó beleegyezése nélkül, sem az adományozó kegyelme nélkül. S azért mondjuk, hogy a szabad akarat együttműködik a kegyelemmel az üdvösség művében, amikor beleegyezik, azaz amikor üdvözül. Mert a beleegyezés az üdvözülés. ======================================================================== Aquinói Szent Tamás (1225--74) Domonkosrendi egyháztanító, a hittudomány klasszikus rendszerének megalkotója. A Szentlélek ajándékai és gyümölcsei[86] Az isteni dolgokról az ész vizsgálódása alapján helyes ítélet alkotása a bölcsességre mint értelmi erényre tartozik. Ám azokról azokkal való bizonyos természetű rokonság alapján ítéletet alkotni a bölcsességnek mint a Szentlélek ajándékának a műve. Dionysius mondása szerint: A szent ember tökéletes az isteni dolgokban, nemcsak a tanulás, hanem az isteni dolgok átélése által (De div. nom. 2,4). Ilyenféle együttérzés és rokonság az isteni dolgokkal a szeretet által létesül, mely Istennel egyesít bennünket, ama mondás szerint, hogy ,,aki az Úrral egyesül, egy lélek vele'' (1Kor 6,17). Ezért tehát a bölcsességnek mint ajándéknak az oka az akaratban van, azaz a szeretetben; de lényege az értelemben van, melynek tevékenysége a helyes ítéletalkotás. Az erények cselekedeteinek és az ajándékoknak tökéletesen megfelel a boldogságok Máté evangéliumának 5. fejezetében kifejtett száma. Hogy ez nyilvánvaló, meg kell fontolnunk, többnyire háromféle boldogságot értenek az emberek. Némelyek ugyanis a boldogságot a gyönyör életébe, némelyek a tevékeny életbe, némelyek pedig a szemlélôdô életbe helyezik. Ám e háromféle boldogság különbözôképpen viszonyul az eljövendô boldogsághoz, amelynek a reményével mondhatjuk magunkat boldognak a jelen életben is. Mert a gyönyör boldogsága, minthogy hamis és ellentétes az ésszel, akadályára van az eljövendô boldogságra. A szemlélôdés boldogsága végül, ha tökéletes, annak bizonyos kezdete. Ezért az Úr elsô helyre azokat a boldogságokat tette, amelyek mintegy elhárítják a gyönyör boldogsága okozta akadályokat. Mert a gyönyör élete két dologban áll. Egyrészt a külsô javak bôségében, akár a gazdagság, akár a megtiszteltetés formájában. Visszatartja tôlük az embert az erény, hogy mértékkel éljen velük. De az ajándék még tökéletesebben hat: ti. hogy az ember teljesen megvesse azokat. Ezért az elsô a boldogságok sorában: ,,Boldogok a lélekben szegények''. Vonatkoztatható ez a gazdagság meg a megtiszteltetések megvetésére is, ami az alázatosság által történik. Másrészt a gyönyör élete a magunk kívánó indulatra gerjesztô szenvedélyei követésében áll. Az indulatra gerjesztô szenvedély követésétôl visszatart az erény, hogy az ember ne lépje túl az ész szabályát. Az ajándék pedig tökéletesebb módon: hogy az ember az isteni akaratot követve, teljesen nyugodt legyen azoktól. Ezért a második boldogság: ,,Boldogok a szelídek''. A kívánság szenvedélye követésétôl visszatart az erény, a szenvedély mérsékletével. Az ajándék pedig, ha szükséges, teljesen elveti azokat. Sôt ha szükséges, önként vállalja a szomorúságot. Ezért a harmadik boldogság helye: ,,Boldogok a szomorkodók''. A tevékeny élet fôképp azokban a dolgokban áll, amiket felebarátainknak nyújtunk akár tartozás, akár önkéntes jótétemény címén. Az elsôre nézve az erény felkészít bennünket, hogy a felebarátunknak járó tartozás teljesítését ne tagadjuk meg, erre vonatkozik az igazságosság. Az ajándék pedig erre is nagyobb lelkűséggel késztet, hogy ti. az igazságosság cselekedeteit olyan forró vággyal teljesítsük, amilyen heves a vágya az éhezônek és szomjúhozónak az étel és ital után. Így szól a negyedik boldogság: ,,Boldogok akik éhezik és szomjazzák az igazságot.'' Az önkéntes adakozáshoz az erény tökéletesít abban, hogy adjunk azoknak, akiknek azt az ész parancsolja; így barátainknak és más hozzátartozónak, ez a bôkezűség tulajdonsága. Ám az ajándék Isten iránti tiszteletbôl csak a szükséget nézi az önkéntes jótéteménynél ... Ezért az ötödik boldogság: ,,Boldogok az irgalmasok''. Ami pedig a szemlélôdô élethez tartozik, ez vagy maga a végsô boldogság, vagy annak valami kezdete. Ezért azok a boldogságok közt nem érdemként, hanem jutalomként foglalnak helyet. Helyet kapnak, mint a tevékeny élet hatásának érdemei, melyek az embert a szemlélôdô életre készítik elô. A tevékeny élet hatásai az erényeket és ajándékokat illetôen, amelyek az embert önmagában tökéletesítik, a szív tisztasága, hogy az ember lelkét ne szennyezzék be a szenvedélyek. Ezért a hatodik boldogság: ,,Boldogok a tiszta szívűek''. Azokra az erényekre és ajándékokra nézve pedig, amelyek az embert a felebarátaihoz való viszonyában tökéletesítik, a tevékeny élet hatása a béke, Izaiás ama szavai szerint: ,,Az igazságosság békét hoz'' (32,17). S ezért áll a hetedik boldogságként: ,,Boldogok a békességesek''. Az apostol által felsorolt tizenkét gyümölcs (Gal 5,22) találó. Jelezve láthatjuk azokat a Jelenések könyvében is: ,,A folyó mindkét partján az élet fái állnak, tizenkétszer hoznak termést'' (22,2). Mivel gyümölcsnek mondjuk azt, ami valami magból vagy gyökérbôl sarjad, ezeknek a gyümölcsöknek a különbségét a Szentlélek bennünk való különbözô járása értelmében kell vennünk. Ez a járás vehetô aszerint, hogy elôször az ember lelke önmagában, rendezôdjék a körülötte lévôkhöz; harmadszor ahhoz, ami alatta van. Az ember lelke önmagában akkor van jó felkészültségben, ha jó állapotban van a jóval és a rosszal szemben. Az emberi lélek elsô készültsége a jóhoz a szeretet által van, mely az elsôdleges érzület és minden érzület gyökere. Ezért kerül elsô helyre a Lélek gyümölcsei közt a szeretet, benne kapjuk különösképpen a Szentlelket, mint a maga hasonmásában, mert hiszen ô is szeretet. Ezt fejezi ki a mondás: ,,Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által'' (Róm 5,5). A szeretet gyönyörűségét pedig szükségszerűen követi az öröm. Mert minden szeretô lélek örvend a szeretett személlyel való egyesülésnek. Márpedig a szeretet mindig bírja a jelenlevô Istent, aki szeret, mert: ,,Aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten ôbenne'' (1Jn 4,16). Így hát a szeretet velejárója az öröm. Az öröm tökéletessége pedig a békesség, kétféle tekintetben. Elôször a külsô háborgatástól való békesség értelmében. Mert nem örvendhet tökéletesen a szeretett jónak az, akit élvezetében más megzavar. Hasonlóképpen, azt, aki tökéletesen egynek kötötte le szívét, senki más nem zavarhatja meg, mert másegyebet a semmivel egyenlônek tekint. Ezért mondja a zsoltár: ,,Nagy a békéje azoknak, kik törvényedet szeretik, semmi sem vet tôrt nekik'' (118,165). Azaz a külsô dolgok nem zavarják meg ôket Isten élvezésében. Másodszor pedig, a vágyakozás hullámzásának az elcsitítása tekintetében; mert nem örül valaminek tökéletesen az, akinek nem elégséges az, aminek örül. A rosszhoz való viszonyban pedig a lélek jó állapota kettôre vonatkozik. Elôször, hogy ne zavarodjék meg a lélek a fenyegetô rossztól, ez a türelem része. Másodszor, hogy ne zavarodjék meg a jó késedelmezése miatt, ami a hosszútűrés tulajdonsága, mert úgy mondják, a jó hiányát rossznak tekintik. Arra nézve pedig, ami az ember körül van, ti. a felebarátra nézve, az ember lelke jó készültségben van elsôsorban a jó akarása tekintetében. Erre vonatkozik a jóság. Másodszor annak megvalósítását illetôen a cselekedetben, ami a kedvesség tulajdonsága. Kedves embereknek mondják ui. azokat, akiket a szeretet jóságos tüze hevít arra, hogy jót tegyenek felebarátaik részérôl eredô rosszért; ezt teljesíti a szelídség, mely fékezi a haragot. Negyedszer, hogy ne csak a harag által ne ártsunk felebarátainknak, de csalással vagy ravaszsággal sem. S ez a hit tulajdonsága, ha a hűség értelmében vesszük. De ha hiten az Istenben való hitet értjük, úgy ez az embert ahhoz rendeli, ami felette van, hogy ti. értelmét Istennek vesse alá, s következôleg mindent, amit magáénak mondhat. Ahhoz pedig, ami az ember alatt van, jó készültséget kap az ember elôször, amennyiben külsô cselekedetrôl van szó, a szerénység által, mely mindenben, a beszédben és cselekedetben a mértéket veszi figyelembe. Ami pedig a belsô vágyakat illeti, felkészült az önmegtartóztatás és a tisztaság által. Úgy is, ha a kettô különbségét abban látjuk, hogy a tisztaság megfékezi az embert a tiltott dolgoktól, az önmegtagadás pedig a megengedettektôl. Úgy is, hogy az önmegtartóztató érzi a vágyat, de nem enged annak; a tisztalelkű pedig se nem érzi, se nem enged annak. ======================================================================== Sziénai Szent Katalin (1347--80) Domonkos harmadrendi nôvér, stigmatizált misztikus, egyháztanító. A tevékeny és a szemlélôdô életrôl[87] Most meg akarom mondani neked azok tévedését, akik minden kedvtelésüket abba helyezik, hogy lelkük vigasztalásban részesüljön. Miközben gyakran látják felebarátjuk lelki vagy testi szükségét, nem törôdnek azzal, az erény színében mondják: Nem veszítem el lelkem békéjét és nyugalmát s nem vesztegetem el idômet. Ha nincs vigasztalásban részük, úgy hiszik, megbántottak engem. Ám csalatkoznak lelkük kedvtelésében. Inkább azzal bántanak meg, ha nem segítenek felebarátjuk baján, mintsem ha lemondanak a maguk vigaszáról. Mert minden szóbeli vagy belsô áhítatgyakorlatot arra rendeltem én, hogy a lélek abban örömét találja a magam és a felebarát tökéletes szeretetében s megôrizze ezt a szeretetet. Ezért jobban megbántanak engem, ha ájtatossági gyakorlatukért és lelki békéjükért elmulasztják a felebarát szeretetét, mintha elmulasztanák az ájtatosságot felebarátjukért. Mert a felebarát szeretetében megtalálnak engem s kedvtelésüktôl, amiért keresnek engem, nem lesznek megfosztva. De ha nem nyújtanak segítséget, a mulasztással megfogyatkoznak a felebaráti szeretetben. Ha csökken bennük a felebaráti szeretet, megcsökken irántuk való hajlandóságom s annak csökkenésével megcsökken vigasztalásuk. Így hát, amit meg akarnának nyerni, elveszítik; s veszíteni készen, nyernek. Amikor készek elveszíteni a maguk vigaszát felebarátjuk javáért, megkapják és megnyernek engemet is felebarátjukat is, mikor szeretettel segítenek annak és szolgálnak neki. ======================================================================== Kempis Tamás (1379--1471) Neve alatt maradt fenn a napjainkig számtalan kiadást megért, a Szentírás után egyik leggyakrabban idézett könyv, a Krisztus követése. A könnyebb áttekinthetôség kedvéért az egymással ellentétes mozdulások két oszlopban egymás mellé vannak rendezve. A kegyelem és a természet különbözô megmozdulásai[88] Fiam, gondosan figyeld meg a természet és a kegyelem megmozdulásait, mert nagyon különbözôképpen és nehezen megfoghatóan mozdulnak meg, és aligha tud köztük különbséget tenni más, mint a belsô világosságtól megvilágosított lelki ember. Mert mindenki a jóra vágyik, s azzal, amit mond vagy amit tesz, mindenki valami jóra törekszik, azért sokan annak megítélésében csalódnak, hogy mi is a jó. A természet álnok, A kegyelem viszont nyíltan jár-kel, a sokakat magához rossznak színétôl is elfordul, csalogat, behálóz és csalárdságokat nem forgat, és mindent becsap, és mindenben egészen Istenért végez, ôbenne keresi végsô magát állítja célnak. megnyugvását is. A természet A kegyelem viszont igyekszik önmagunk kelletlenül fogadja a megtagadásán, ellenáll az érzéki vágyaknak, halált, hasonlóképpen törekszik arra, hogy az alattvaló szerepét a szorongattatást és a tölthesse be, vágyódik az után, hogy legyôzetést is. legyôzzék, és nem kívánja élvezni saját szabadságát; szereti, ha fegyelem alatt tartják; nem vágyódik máson hatalmaskodni, hanem csak arra vágyakozik, hogy mindig Isten keze alatt éljen, álljon és legyen, és kész arra, hogy Istenért minden emberi természet elôtt meghajoljon. A természet saját A kegyelem pedig nem azt latolgatja hasznára fáradozik, elsôsorban, hogy neki mi hasznos és azt figyeli, mit elônyös, hanem hogy mi szolgál a sokaság nyerhet el a másiktól, javára. A természet szívesen A kegyelem pedig minden tisztességet és veszi a tiszteletet és dicsôséget hűségesen Istenre hárít. a megbecsülést, A természet retteg a A kegyelem pedig örvend, ha Jézus nevéért szégyenvallástól és a megaláztatásban van része. gyalázattól. A természet kedveli a A kegyelem viszont az egyszerű és a feltűnôt és a szépet, közönséges öltözékben érzi jól magát, nem visszariad attól, ami átall olcsó ruhába öltözni, még az ócska, kopott és durva. rongyos holmitól sem irtózik. A természet az A kegyelem az örök javakra figyel, nem ideigvalóra tekint, tapad hozzá az ideigvalókhoz, nem bánkódik örül a földi a veszteségen, nem keseredik el a keményebb haszonnak, szomorkodik szavak miatt sem, mert kincsét, örömét a az anyagi kár miatt, mennyben látja, ahol semmi sem vész el. csekélyke sértô szó is fölbosszantja. A természet mohó és A kegyelem könyörületes és önzetlen, kerüli szívesebben kap, a külön utakat és kevéssel beéri, úgy mintsem hogy adjon; tartja: nagyobb boldogság adni, mint kapni szereti, ha valamit sajátjának, tulajdonának nevezhet. A természet A kegyelem Istenhez húz, meg az erényekhez, hajlandósága lemond a teremtményekrôl, menekül a teremtményekhez, világtól, gyűlöli a test kívánságait, tulajdon testéhez, visszafogja a csavaroghatnékot, szégyell a hívságos dolgokhoz, a nyilvánosság elôtt szerepelni. sürgô-forgó társasághoz vonzza. A természet kap a A kegyelem csak Istenben keres külsô vigasztaláson, vigasztalást, és minden láthatón túl a amelyben érezhetô legfôbb jóban akar örvendezni. örömet talál. A természet mindent A kegyelem viszont nem keres semmi nyereségért, saját ideigvaló elônyt, nem igényel más bért, hasznára tesz, ingyen csak Istent magát, evilági szükségére sem semmire sem hajlandó, kíván többet, csak amennyi ahhoz kell, hogy elvárja, hogy ami jót az örök élet megnyerésén munkálkodhassék. tesz, azért hasonló jót vagy még jobbat kapjon, dicséretben, kedvezményekben részesüljön, azt kívánja, hogy tettét, adományát sokra tartsák. A természet örül a sok A kegyelem viszont az ellenséget szereti, jó barátnak meg nem lát nagyra barátainak sokasága miatt, rokonnak, dicsekszik nem sokra nézi a rangot, az elôkelô elôkelô rangjával, származást, ha nagyobb erény nem nemes származásával, kapcsolódik hozzá, inkább kedvez a udvarol a szegénynek, mint a gazdagnak, jobban együtt hatalmasoknak, hízeleg érez az ártatlannal, mint a hatalmassal, az a gazdagoknak, örül a igazmondóval örül együtt, nem a hazuggal, s hozzá hasonlóknak. mindig biztatja a jókat, hogy törekedjenek még nagyobb isteni ajándékokra: és erényeik által legyenek hasonlóvá Isten Fiához. A természet hamar A kegyelem férfiasan viseli a szűkölködést. panaszkodni kezd, ha kár és bosszúság éri. A természet mindent A kegyelem pedig mindent Istenre irányít, magára irányít, akitôl minden ered és semmi jót magának nem magáért viaskodik és tulajdonít, magától kevélyen nagyot nem érvel. állít, nem verseng, saját vélekedését másénak elébe nem helyezi, hanem minden állásfoglalását, fölismerését aláveti az örök bölcsességnek és Isten ítéletének. A természet kíváncsian A kegyelem nem kíváncsi az újdonságokra, kutatja a titkokat, érdekességekre, hisz az mind a régi romlás szeret hallani minden tövérôl hajt ki, mert semmi új és állandó újságot, szerepelni nincs a földön. Arra tanít hát, hogy óhajt és sok mindent érzékeinket megfékezzük, a hiú tetszelgést, meg akar tapasztalni, magunk mutogatását kerüljük, ami dicséretre vágyódik arra, hogy méltó, méltán csodálni való lehet bennünk, elismerjék, hogy azt alázatosan elrejtsük, minden dologban, olyasmit tehessen, minden tudományban hasznos gyümölcsöt amivel dicséretet és keressünk, mindent Isten dicsôségére, csodálatot vívhat ki. tisztességének növelésére fordítsunk. Nem akarja, hogy magát vagy tetteit dicsérjék, hanem azt kívánja, hogy Istent áldják ajándékaiban, hiszen csupa szeretetbôl mindent Ô adott. ======================================================================== Loyolai Szent Ignác (1491--1556) A XVI--XVIII. század szellemek megkülönböztetésével foglalkozó lelki írói közül magasan kiemelkedik Loyolai Szent Ignác, aki a Lelkigyakorlatos könyvében a szellemek megkülönböztetését olyan különleges kegyelemnek tekinti, amelynek elérésére irányul minden lelkigyakorlat. Ez a gondolat vitathatatlan befolyással van az egész következô hagyományra.[89] Szent Ignác élete vége felé visszaemlékezett arra, hogyan is tett szert a szellemek megkülönböztetésének elsô tapasztalataira. Egyik rendtársának mondta tollba életét, önmagáról egyes szám harmadik személyben beszél. ,,A különbözô tárgyú gondolatok megélésében felfigyelt egy nagy különbségre: nevezetesen, ha a világias gondolatok töltötték be lelkét, nagy érzelmi szenvedély ragadta el; amikor pedig már belefáradt ezekbe, szomorúnak és nyomorultnak érezte magát. Viszont amikor arra gondolt, hogy miképp követhetné a szenteknél megfigyelt erényes életet, nemcsak akkor érzett valami egészen felszabadult lelki gyönyörűséget, amikor közvetlenül foglalkozott ezekkel, hanem akkor is boldog és vidám volt, amikor már nem is gondolt azokra. Ezt a lényeges különbséget azonban mindaddig nem vette észre, és nem is értékelte különösképpen, amíg egyik nap meg nem nyílt a lelki szeme. Csodálni kezdte ezt a különbséget, és megbizonyosodott saját tapasztalata révén, hogy a gondolatok egyik fajtájából szomorúságot, a másikból örömet merít magának.''[90] A Lelkigyakorlatos könyvbôl kiemelve, külön közöljük itt ezeket a szabályokat. Nagyon fontos azonban tudnunk, hogy Szent Ignác szabályait nem szabad ,,mechanikusan'' alkalmaznunk. Szent Ignác fiai, a jezsuita atyák rámutatnak, hogy e szabályok helyes alkalmazása sokkal inkább művészet, pontosabban karizma, mint ,,technikai tudás''. E szabályok helyes alkalmazása ugyanis az imában és az önmegtagadásban gyökerezik. Szükséges hozzá továbbá alázat, türelem és okosság, melyek megszabják alkalmazhatóságuk mértékét. Csak akkor képes valaki felismerni a gonosz szellem buktatóit, ha igazán ráhangolódott Isten akaratára, és él benne az ôszinte engedelmesség szelleme. A jezsuita atyák, akik végigcsinálták és maguk is tartottak szentignáci lelkigyakorlatokat, sok tapasztalatot szereztek a lelkek megkülönböztetésének Szent Ignác által adott szabályaival kapcsolatban. Ôk a hivatott magyarázói ezeknek a szabályoknak. Szent Ignác szabályai elôtt ezekbôl idézünk. E megkülönböztetési szabályai közt szó lesz a vigasz és vigasztalanság állapotáról. A vigasztalanságot más lelki írók ,,lelki szárazságnak'', ,,sivatagélménynek'', ismét mások ,,alagútélménynek'' nevezik. A vigasztalanságban szenvedô ember sötétben érzi magát, tájékozódásában megzavarodott, nem látja az utat, zavarban van, könnyen elcsügged, elveszti bizalmát, hitének, reményének és szeretetének gyengülését tapasztalja. Szent Ignác saját belsô állapotainak megfigyelésébôl szűrte le a megkülönböztetés szabályait. Fontos, hogy ezeknek az állapotváltozásoknak természetes okait is szem elôtt tartsuk. A belsô állapotoknak és megmozdulásoknak lehetnek egyszerűen fizikai vagy biológiai okai, például a betegségek. Szinte mindenki megtapasztalta már, hogy egy kezdôdô komolyabb betegség a levertség érzetét okozhatja. Ugyanígy, ha valaki túlerôlteti magát a munkában, túl keveset alszik, túl sokat iszik vagy dohányzik, ha gyenge idegrendszerét túlerôlteti, könnyen olyan állapotba kerülhet, mely a vigasztalansághoz hasonló. -- De egy rossz közérzetnek, elcsüggedésnek, sötét állapotnak lehet lélektani magyarázata is. Ha valaki pl. egy jó barátja halálhírérôl értesül, vagy ha gyengeségében újból és újból vétkezik, ha olyan közösségben él, ahol nem találja a helyét, a vigasztalansághoz hasonló állapotba kerülhet. Ennek természetesen az ellenkezôje is igaz: a szép, napos idô, egy jó hír, egy sikerélmény olyan érzékeket válthat ki, amelyek a vigasz állapotához hasonlóak. -- Bizonyos gyakorlattal meg tudjuk állapítani, hogy belsô megmozdulásainknak fizikai vagy lelki gyökerei vannak-e. Ez már csak azért is fontos, mert ha pl. levertségünknek, rossz kedélyállapotunknak fizikai okai vannak, akkor azokat elsôsorban fizikai úton (pl. gyógyszerrel, testgyakorlattal, pihenéssel), ha lélektani okai vannak, akkor elsôsorban lélektani módszerekkel kell orvosolni. -- Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvében azok a lelki megmozdulások és állapotok a legérdekesebbek, amelyre nem találunk fizikai vagy lélektani magyarázatot. Ezek szorosabb értelemben vett lelki megmozdulások vagy állapotok. Természetesen az emberben a test és lélek egy valóságot alkot, ezért a fizikai, lélektani és lelki okokat nem tudjuk teljen szétválasztani. Isten ura testi és lélektani valóságunknak is, és így pl. betegség vagy egy halálhír által is szólhat hozzánk. Mégis hasznos, ha tudatosítjuk azoknak a tényezôknek a természetét, amelyek bennünk a bensô megmozdulásokat létrehozzák. A lelkiélet mesterei azt mondják, hogy minden külsô, természetes ok nélkül csak Isten tud a lélekben vigaszt támasztani.[91] A szellemek megkülönböztetése megtanulásának, begyakorlásának útja, a Szent-Ignáci nagy lelkigyakorlaton kívül, a napi lelkiismeretvizsgálat. Ennek elsajátításában segít a megkülönböztetéssel foglalkozó Szolgálat-számban George Aschenbrebber -- Baranyi Imre tanulmánya.[92] Szabályok a szellemek megkülönböztetésére[93] 313. Szabályok, hogy valamiképp észrevegyük és megismerjük a lelkekben támadt különbözô megmozdulásokat: a jókat, hogy elfogadjuk; a rosszakat, hogy elutasítsuk. Inkább az elsô hétnek felelnek meg 314. Elsô szabály: Azok elé, akik halálos bűnt halálos bűnre halmoznak, az ellenség rendszerint élvezetek káprázásait állítja. Érzéki gyönyöröket és élvezeteket képzeltet el velük, hogy jobban megtartsa és növelje ôket romlottságukban és bűneikben. A jó szellem az ilyeneknél ellenkezô módszert alkalmaz: az ész ítéletével furdalja és mardossa lelkiismeretüket. 315. Második szabály: Azoknál, akik bűneik irtogatásában lendülettel haladnak elôre, és Isten, a mi Urunk szolgálatában a jóról a jobbra emelkednek, a módszer az elsô szabályénak éppen ellenkezôje. Ilyenkor ugyanis a rossz szellem sajátossága az, hogy a lelket mardossa, szomorúvá teszi és hamis okokkal nyugtalanítva akadályokat gördít eléje, hogy ne haladhasson elôre. A jó szellem sajátossága az, hogy bátorságot, vigaszokat, könnyeket, sugallatokat és nyugalmat ad, mindent megkönnyítve és minden akadályt elgördítve, hogy az ember a jó művelésében egyre elôbbre haladjon. 316. Harmadik szabály: a lelki vigaszról. Vigasznak nevezem azt, amikor a lélekben valamilyen belsô megmozdulás támad, aminek következtében a lélek lángoló szeretetre gyullad Teremtôje és Ura iránt. Következésképpen, amikor a föld színén semmi teremtett dolgot sem tud önmagáért szeretni, hanem csak azok teremtôjében. Végül vigasznak nevezem a remény, a hit, a szeretet minden gyarapodását és minden bensô örömet, amely a mennyei dogok felé és saját lelke üdvözítésére hívja és vonzza az embert, miközben megnyugtatja és megbékélteti lelkét az ô Teremtôjében és Urában. 317. Negyedik szabály: a lelki vigasztalanságról. Vigasztalanságnak nevezem a harmadik szabályban foglaltak teljes ellentétét: a lélek elsötétülését, zavarát, az alacsony és földi dolgok felé való vonzódást, a különféle zaklatásokból és kísértésekbôl származó nyugtalanságot. Mindez hitbéli elsötétülésre vezet, remény nélkül, szeretet nélkül. Ilyenkor a lélek egészen restnek, lanyhának, szomorúnak, Teremtôjétôl és Urától mintegy elszakadtnak érzi magát. Amint ugyanis a vigasz ellentétes a vigasztalansággal, ugyanúgy a vigaszból származó gondolatok is ellentétesek a vigasztalanságból származó gondolatokkal. 318. Ötödik szabály: A vigasztalanság idején sohase változtassunk, hanem szilárdan és állhatatosan maradjunk meg azoknál a feltételeknél, elhatározásoknál, amelyeket az ilyen vigasztalanságot megelôzô idôben tettünk; vagy annál az elhatározásnál, amelyre a megelôzô vigasztalás idején jutottunk. Mert amint a vigasz idején inkább a jó szellem vezet bennünket és irányít tanácsaival, úgy vigasztalanságban inkább a gonosz szellem; az ô tanácsaival pedig nem találhatjuk meg a helyes döntésre vezetô utat. 319. Hatodik szabály: Bár a vigasztalanság idején nem szabad megváltoztatnunk jó feltételeinket, az azonban nagyon hasznos, ha a vigasztalanság elleni küzdelemben mi magunkat változtatjuk meg erôteljesen. Így pl. azáltal, hogy jobban kitartunk az imádságban, elmélkedésben, gyakran végzünk önvizsgálatot és valamilyen alkalmas módon vezeklünk. 320. Hetedik szabály: Aki vigasztalanságban van, fontolja meg, hogyan hagyta ôt az Úr próbatétel végett természetes képességeire, hogy az ellenség különféle zaklatásainak és kísértéseinek ellenálljon. Mivelhogy ellen tud állni az isteni segítséggel, és ez a segítség mindig megmarad számára, még ha világosan nem is érzi. Mert ha az Úr meg is vonta tôle a nagy buzgóságot, a kiáradó szeretetet és a hatékony kegyelmet, mégis az a kegyelem, ami az vrök üdvösségre elég, megmarad számára. 321. Nyolcadik szabály: Aki vigasztalanságban van, arra törekedjék, hogy kitartson a türelemben, ami éppen az ellenkezôje az ôt érô zaklatásoknak. Gondoljon arra is, hogy hamarosan vigaszban részesül, közben pedig tegyen meg minden tôle telhetôt a vigasztalanság leküzdésére, ahogyan a hatodik szabályban hallottuk. 322. Kilencedik szabály: Annak, hogy vigasztalanságban vagyunk, három fô oka van: Az elsô: mert lanyhák, restek és hanyagok vagyunk lelki gyakorlatainkban és így a magunk hibái miatt hagy el bennünket a lelki vigasz. A második: mert az Úr megpróbál bennünket: mennyit értünk és mennyire tartunk ki az ô szolgálatában és dicséretében a vigaszok és felfokozott kegyelmek oly nagy zsoldja nélkül. A harmadik: hogy igaz belátást és ismeretet adjon nekünk, ami által bensôleg érzékeljük: nem tôlünk függ a nagyfokú áhítat, a bensôséges szeretet, a könnyek, sem bármilyen más lelki vigasz megszerzése vagy megôrzése, hanem minden Istennek, a mi Urunknak ajándéka és kegyelme. Végül, hogy ne rakjunk fészket idegen házban oly módon, hogy értelmünket valamiféle gôggel vagy hiú dicsôséggel áltatva magunknak tulajdonítsuk az áhítatot vagy a lelki vigasznak egyéb megnyilvánulásait. 323. Tizedik szabály: Akinek vigaszban van része, gondoljon arra, hogyan viselkedik majd a jövôben bekövetkezô vigasztalanságban. Gyűjtsön új erôt arra az idôre. 324. Tizenegyedik szabály: Az, aki a vigasz állapotában van, igyekezzék tôle telhetôen megalázkodni és magát kicsinnyé tenni. Gondoljon arra, hogy milyen gyámoltalan is tud lenni vigasztalanság idején, ilyen kegyelem vagy vigasz nélkül. Viszont, aki vigasztalanságban van, gondoljon arra, hogy sokra képes a kegyelemmel, amely elegendô arra, hogy összes ellenségének ellenálljon, Teremtôjébôl és Urából merítve erôt. 325. Tizenkettedik szabály: Az ellenség asszonyhoz hasonlóan viselkedik. Az erôvel szemben gyenge, de erôs, ha engedékenységre talál. Az asszonynak ugyanis, amidôn valamely férfivel veszekszik, az a szokása, hogy bátorságát veszti és elmenekül, amikor az ember bátran szembeszáll vele. Ellenkezôleg, ha a férfi bátorságát vesztve menekülni kezd, az asszony haragja, bosszúja és dühe nôttön-nô és többé nem ismer határt. Hasonlóképpen, az ellenségnek az a tulajdonsága, hogy erôtlenné válik és bátorságát veszti, s kísértései megfutamodnak, ha az, aki gyakorolja magát a lelki dolgokban, bátran szembeszáll az ellenség kísértéseivel, és azoknak homlokegyenest az ellenkezôjét csinálja. Viszont, ha félni kezd és bátorságát veszti a kísértések elviselésében, nincs olyan dühöngô fenevad a föld hátán, mint az emberi természet ellensége, midôn elvetemült szándékát oly ádáz gonoszsággal akarja végrehajtani. 326. Tizenharmadik szabály: Az ellenség úgy viselkedik, mint az álnok szeretô. Titokban akar maradni s fél a leleplezôdéstôl. Az álnok ember ugyanis, hitegetéseivel valamely jó apának a leányát vagy jó férjnek a feleségét elcsábítani próbálja, azt akarja, hogy szavai és rábeszélései titokban maradjanak. Azért nagyon nincs kedvére, amikor a leány apjának vagy a feleség a férjének feltárja az ô álnok szavait és gonosz szándékát, mert könnyen átlátja, hogy nem hajthatja végre megkezdett művét. Ugyanígy az emberi természet ellensége, amikor belopja cseleit és rábeszéléseit az igaz lélekbe, azt akarja és azt kívánja, hogy azokat titkon fogadja be és titokban tartsa. Nagyon nincs tetszésére tehát, amikor a lélek feltárja azokat jó gyóntatójának vagy más lelki embernek, aki ismeri a kísértô csalárdságait és gonoszságait. Megérti ugyanis, hogy megkezdett gonoszságát nem viheti véghez, mert nyilvánvaló csalárdsága leleplezôdött. 327. Tizennegyedik szabály: Az ellenség úgy viselkedik, mint valamely hadvezér: meghódítani és elrabolni akarja, amit megkíván. A hadvezér, egyben a sereg parancsnoka, elôször ugyanis tábort üt, kikémleli minden szempontból valamennyi isteni, sarkalatos és erkölcsi erényünket. és ahol gyengébbeknek talál és örök üdvösségünket illetôen védtelenebbeknek, ott támad és igyekszik legyôzni bennünket. 328. Szabályok ugyanarra a célra, a szellemek behatóbb megkülönböztetésével Inkább a második hétnek felelnek meg 329. Elsô szabály: Istennek és angyalainak sajátossága, hogy sugallataikkal igazi vígságot és lelki örömet adnak és eltávolítanak minden szomorúságot és zavart, amelyet az ellenség hoz a lélekbe. Ennek ugyanis az a szokása, hogy az ilyen vígság és lelki vigasz ellen harcol úgy, hogy hamis okokat, ravaszkodásokat és megtévesztéseket használ. 330. Második szabály: Egyedül Isten, a mi Urunk képes arra, hogy elôzetes ok nélkül vigaszt adjon a léleknek. Mert a Teremtônek a sajátossága, hogy belépjen, kijöjjön, indítást keltsen a lélekbe, teljesen az Ô isteni fönségének szeretetére vonva ôt. Azt mondom: ok nélkül, vagyis minden elôzetes megérzése vagy megismerése nélkül valami olyan dolognak, ami által ez a vigasz a lélekbe jöhetne saját értelemi vagy akarati tevékenysége következtében. 331. Harmadik szabály: Elôzetes okkal vigasztalhatja a lelket mind a jó, mind a gonosz angyal, de ellenkezô céllal: -- a jó angyal a lélek hasznára, hogy növekedjék és a jóról a jobbra emelkedjék; -- a gonosz angyal pedig az ellenkezôjére törekszik, továbbá arra, hogy elvetemült szándékába és gonoszságába vonja a lelket. 332. Negyedik szabály: A rossz angyalnak, aki a világosság angyalának alakját ölti fel, az a szokása, hogy a jámbor lélek ajtaján megy be és a magáén jön ki. Elôször ugyanis jó és szent gondolatokat sugall, ahogy az ennek az igaz léleknek megfelel. Azután igyekszik lassanként a saját célját elérni, oly módon, hogy a lelket a maga rejtett cselszövéseibe és romlott szándékaiba vonja. 333. Ötödik szabály: Nagyon figyeljük meg a gondolatok lefolyását! Ha a kezdet, a közép és a vég mind jó és teljes jóra irányul, akkor ez a jó angyal jele. Ha azonban a gondolatok lefolyása valamilyen rossz vagy figyelmet elvonó dologban végzôdik, vagy kevésbé jóban, mint amit a lélek azelôtt cselekedni szándékozott, vagy ha gyengíti, nyugtalanítja vagy megzavarja a lelket és megfosztja a régebben élvezett békéjétôl, csendjétôl és nyugalmától, akkor ez világos jele annak, hogy a gonosz szellemtôl, elômenetelünk és örök üdvösségünk ellenségétôl származik. 334. Hatodik szabály: Amikor az emberi természet ellenségét rajtakaptuk és felismertük kígyófarkáról és gonosz céljáról, amibe vezet, a megkísértettnek hasznára válik, ha mindjárt megvizsgálja a gonosz által sugalmazott jó gondolatok lefolyását: mivel is kezdôdtek? hogyan fáradozott az ellenség azon, hogy lassanként megfossza ôt a lelki édességtôl és örömtôl, amelyben része volt, s végül belevigye a maga gonosz szándékaiba. Ezt a most megszerzett és jól megjegyzett tapasztalatot felhasználva a jövôben ôrizkedjék a gonosz szellem szokásos cselvetéseitôl. 335. Hetedik szabály: Azokban, akik a jóról a jobbra haladnak, a jó angyal kedvesen, könnyedén és szelíden érinti a lelket, mint a vízcsepp, amikor szivacsra hull; a gonosz angyal pedig élesen, zajjal és nyugtalansággal, mint amikor a vízcsepp kôre esik. Azokat viszont, akik a rosszról a rosszabbra haladnak, a fent említett szellemek ellentétesen érintik. Ennek oka az, hogy a lélek beállítottsága az említett angyalokkal szemben vagy ellenkezô vagy hasonló. Amikor ellenkezô, zajjal, feltűnést keltve, érzékelhetôen hatoltak be; amikor pedig hasonló, a szellem csendben lép be, mint nyitott kapun a saját házába. 336. Nyolcadik szabály: Amikor a vigasz elôzetes ok nélkül van, bár nincs benne cselvetés, mert -- mint mondottuk -- kizárólag Istentôl, a mi Urunktól származik, mégis a lelki ember, akinek Isten ezt a vigaszt adja, nagy éberséggel és figyelemmel vizsgálja, és különböztesse meg ennek a tényleges vigasznak valódi idejét az utána következô idôktôl, amikor a lélek még tüzes és Isten kedveltjének érzi magát az elmúlt vigasz kegyével és utóhatásaival. Ebben a második idôszakban ugyanis az ember gyakran tesz elhatározásokat és alakít ki vélekedéseket saját megszokott gondolkodásmódja és a fogalmakból és ítéletekbôl leszűrt következtetései alapján, vagy a jó, vagy a rossz szellem hatására. Ezek az elhatározások és vélekedések tehát nem közvetlenül Istentôl, a mi Urunktól származnak. Ezért nagyon szükséges, hogy alaposan megvizsgáljuk ôket, mielôtt teljes hitelt adnánk nekik és megvalósítanánk ôket. ======================================================================== Jacobus de Vio Caietanus (1469--1534) Domonkosrendi hittudós. A szemlélôdô életet elôzze meg a tevékeny élet[94] Jól jegyezzék meg a lelki vezetôk, vigyázniuk kell arra, hogy tanítványaik elôbb a tevékeny életben gyakorolják magukat, mielôtt a szemlélôdés magaslatait elébük tárnák. Mert hiszen a szemlélôdô életre való felemelkedéshez meg kell elôbb fékezni a szenvedélyeket a szelídség, a türelem, a nagylelkűség, az alázatosság s egyéb erény megszerzésével. E megelôzô edzés hiányában, haladás helyett, elôre ugorva az Isten útján, miután életük egy idejét a szemlélôdésben töltötték, minden erény hiányában, türelmetleneknek, indulatosoknak, gôgösöknek bizonyulnak majd a megpróbáltatásokkal szemben. Az ilyen emberek nem élik sem a tevékeny, sem a szemlélôdô életet, sem a kettô egységét, hanem homokra építettek. ======================================================================== Avilai Szent Teréz (1515--82) A karmelita rend reformjának úttörôje, egyháztanító. Az igazi bensô ima[95] Én nem tudok magamnak más belsô imát kívánni, mint olyant, mely növeli az erényeket. Ha lelkiéletem teli van kísértésekkel, szárazsággal és megpróbáltatásokkal, s az engem alázatosabbá tesz, akkor már ezt a kitűnô bensô imának tekintem. Ha pedig van valami, ami Istennek méginkább van kedvére, azt tartom még jobb imának. Nem akarják ugyanis megérteni, hogy az, aki szenved, igazán imádkozik, mert hiszen szenvedését Istennek ajánlja fel, sôt gyakran jobban imádkozik, mint az, aki elmélkedve töri a fejét s azt hiszi, ha sikerült szemébôl néhány könnyet kisajtolni, az az igazi imádság. Csalóka magasztos vágyak[96] Az ördög olykor nagyon magasztos vágyakat kelt bennünk, csak azért, hogy elhagyva az Úr szolgálatában ránk nézve kivihetô s éppen a kezünk ügyében levô dolgokat, a kivihetetlenek után sóvárogjunk. A lelki vezetôrôl[97] Ne olyant válasszanak, aki mindenben a kívánságaikhoz alkalmazkodik és túlzott óvatosságot tanúsít, hanem keressenek olyant, aki már teljesen lemondott a világi dolgokról. Az örömök[98] A tökéletesség legfelsô foka nyilván nem a belsô vigasztalásokban és magasztos elragadtatásokban áll, nem is víziókban és prófétai lelkületben, hanem csak olyan megegyezésben a mi akaratunk és az isteni akarat között, hogy mindazt, amit úgy ismerünk meg, mint az Ô akaratát, egész akaratunkkal átöleljük, és ugyanolyan örömmel vesszük a keserű és fájdalmas dolgokat, mint a kellemeseket, ha felismerjük, hogy Ô Szent Fölsége ezt akarja. ======================================================================== Keresztes Szent János (1542--91) Szent Terézzel együtt a karmelita rend reformátora, egyháztanító[99]. Gondolatai látszólag teljesen ellentétesek a karizmatikus és minden olyan megújulással, amely a megtapasztalást hangsúlyozza. Keresztes Szent János a különféle megtapasztalásokat, kinyilatkoztatásokat, úgy tűnik, mintha teljesen elvetné. A károkat hangsúlyozza, amelyek érhetik az embert, ha a kinyilatkoztatásokhoz és megtapasztalásokhoz ragaszkodik. De ez a szemlélete az ô speciális érdeklôdésébôl fakad. Keresztes Szent Jánost -- ahogyan Edith Stein rámutat -- a tiszta szellemiség érdekli. Tisztán szellemi pedig az emberben csak az, ami a szív mélyén történik, a léleknek Istenbôl fakadó és Benne beteljesedô élete. Ide a teremtett szellemeknek -- sem embereknek, sem szent, sem bukott angyaloknak -- nincs bejárásuk. Az emberi lelkek egymás közötti és az angyalokkal való érintkezésérôl Keresztes Jánosnál kevés említést találunk. A lelki életnek egy magasabb foka, a lélek Istennel való közvetlen egyesülése az, ami érdekli ôt. Vagyis az, ami -- Avilai Szent Teréz kategóriáit követve -- az ember legbelsôbb lakásaiban történik. Itt, ezen a szinten már sokminden valóban zavarólag hathat, jobb tehát mindentôl megválni. Bűnbeesett természetünknek megfelelôen azonban az emberek többsége általában lelki várkastélyuk külsô termeiben tartózkodik. Még a lelki életet élôk között is csak kevesen vannak, akik lelkük bensejében és bensejükbôl kitekintve élnek, még kevesebben vannak azok, akik huzamosabb idôn át tudnak ilyen módon élni. Ez a külsô termekben való tartózkodás sok veszéllyel jár, de amíg az ember nem jutott bentebb, Isten is csak érzékeinek megfelelô módon tudja ôt megszólítani. Itt igenis szerepe lehet a többi embernek, a szent angyaloknak és a lelki ajándékoknak, még akkor is, ha mindegyikkel kapcsolatban megvan a tévedés, a félrevezetés lehetôsége. Néha még mintha kissé protestánsnak is tűnne Keresztes János, amikor úgy látszik, mintha kizárná a közvetítôket Isten és az ember között. Azonban -- Areopagita Déneshez hasonlóan -- feltételezi, hogy az ember angyal közvetítésével is részesülhet isteni felvilágosításban. Egyáltalán nem zárja ki pl. azt, hogy a tiszta szellemeknek megvan az a hatalmuk, hogy az embereknek látható alakban is megjelenjenek, vagy hallható szavakkal is kifejezzék magukat. De ô a veszélyekre mutat rá, a sokféle csalásra és tévedésre, amiknek az ember ki van téve ezen az úton. Az ember szellemi jelenésnek tarthatja pl. azt, ami csupán érzéki csalódás, vagy fantázia szüleménye. Vagy a sátán jó angyal alakjában is megjelenhet, hogy valakit megnyerjen magának és lehetséges az is, hogy a lélek gyakran ilyen csalódásoktól való félelmében az igazi, mennyei jelenésekre is éppúgy elutasítja, mint az érzéki vagy ördögi csalódásokat.[100] A lelki szárazság, az éjszaka szerepe a lelkiéletben[101] Nagyon oktalan volna az az ember, aki olyankor, amikor nem érez kellemes áhítatot, azt hinné, hogy Isten elhagyta ôt s viszont olyankor, midôn lelki örömei vannak, csupán ezért azt következtetné, hogy Isten vele van. Még nagyobb esztelenség volna, ha törné magát ezen érezhetô áhítat után s abban lelné minden örömét, mert hiszen ebben az esetben már nem Istent magát keresné a hit ürességében megalapozott akarattal, hanem a lelki gyönyörűséget, szóval egy teremtett dolgot. Tudnunk kell, hogy ha a lélek végre-valahára teljesen megtér és az Úr szolgálatára szenteli magát, Isten rendesen gyöngéden és dédelgetve kezdi meg lelki nevelését. Úgy tesz vele, mint az anya szokott kisded gyermekével: keblén melegíti, édes anyatejjel, könnyű s ízletes itallal táplálja, karjain hordozza és minden képzelhetô módon becézi. Minél jobban növekszik azonban a gyermek, annál inkább szűnik ez a kényeztetés ... Midôn ... annyira jutottak, hogy képesek Isten kedvéért elviselni egy kis keresztet, és lelki szárazságot, anélkül, hogy emiatt éppen a legüdvösebb pillanatban meghátrálnának; midôn talán éppen a legnagyobb örömmel és élvezettel végzik lelkigyakorlataikat és az isteni kegyelmek napja -- nézetük szerint -- a legdúsabban árasztja reájuk sugarait: Isten egyszerre csak kioltja ezt az egész fényt és elzárja elôlük a kapuját és forrását annak az édes szellemi víznek, amelyet eddig Istenben élveztek, mégpedig akkor és addig, amikor és ameddig csak tetszik neki. Eddig ugyanis gyöngék voltak és kiskorúak s azért nem volt elôlük elzárva a kapu, amint azt Szent János apostol mondja a Jelenések könyvében (3,8). Így azután olyan sötétben hagyja ôket, hogy nem tudják, merre forduljanak képzeletükkel és gondolataikkal. Elmélkedni, amihez pedig azelôtt olyan jól értettek, most egyáltalán nem tudnak. Belsô érzékeik teljesen belefulladtak ebbe az éjszakába, annyira kiszáradtak, hogy nem találnak többé örömet és élvezetet a lelki dolgokban ... E szárazságnak az az oka, hogy az érzéki résznek eddig juttatott jókat és annak eddigi erôit szellemiekkel cseréli fel, mivel pedig az érzéki rész és a természetes erô ezeknek befogadására képtelen, éhesen, szárazon és üresen marad ... Nem érzi azonnal kezdetben a szellemi élvezetet és örömet, hanem inkább szárazságban és kedvtelenségben szenved. Ugyanis az ínyje hozzá volt szokva az ájtatos, érzéki élvezetekhez s így még most is azokon jár esze és mivel a szellemi ínyje még nem alkalmazkodott és nem tisztult meg az ilyen magasztos finomságú íz számára, mindaddig, amíg ez a száraz és sötét éj fokozatosan elô nem készíti ôt erre, nem tudja élvezni a szellemi jóknak az ízét ... Azok, akik ilyen állapotba jutnak, csak vigasztalódjanak szépen; legyenek türelmesek és állhatatosak; ne szomorkodjanak, hanem bízzanak Istenben, aki nem hagyja el azokat, akik ôszinte és egyenes szívvel keresik ôt. Tôlük sem fogja megtagadni azt, ami ezen az úton szükséges, míg csak el nem juttatja ôket a szeretetnek világos és tiszta fényébe, a második, vagyis a szellemi sötét éjszaka révén, ha ugyan megérdemlik, hogy ôket abba helyezze. Az isteni fény ugyan már az elsô pillanattól kezdve megvilágítja, azonban a lélek elôször csak azt tudja meglátni, ami a közvetlenül közelében, vagy jobban mondva a bensejében van, azaz a saját sötétségét, vagyis nyomorúságait; ezeket most Isten irgalmából látja, holott azelôtt, amíg nem sütött reá ez a természetfeletti fény, nem is vette ôket észre. Ez az oka annak, hogy kezdetben mást nem érez, mint sötétséget és bajokat. Késôbb azonban, midôn ezeknek megismerése és átérzése révén megtisztult, felnyílnak a szemei, s akkor majd meg lehet neki mutatni ennek az isteni fénynek a kincseit; s midôn így megszűnnek benne és lehullnak róla ezek a sötétségek és gyarlóságok, akkor már, úgy látszik, kezdi megismerni azokat az elônyöket, s azokat a kincseket, amelyek reá várnak, ebben az áldott éjszakában. A mondottakból megérthettük, miképpen árasztja itt Isten kegyelmeit a lélekre, s miképpen tisztítja ezzel az erôs lúggal és ezzel a keserű vértisztító szerrel érzéki és szellemi részében is, minden tökéletlen vonzalmaitól és szokásaitól ... hogy miután így teljesen levetkôztette és lehúzta régi bôrét, ô maga öltöztesse fel újra. Így újul fel benne, mint a sasban, az ô régi ifjúsága, amennyiben az új embert ölti föl, aki mint az Apostol mondja, Isten szerint teremtetett (Ef 4,29). Az erényes és a bűnös cselekedet hatásai[102] Mint ahogy valamely erényes cselekedet a lélekben egyszerre édességet, békét, vigasztalást, világosságot és erôt teremt; éppúgy a rendetlen vágy gyötrelmet, bágyadtságot, fáradtságot, vakságot és lanyhaságot. Minden egyes erényes cselekedet növeli az összes erényeket, és hasonlóképpen minden egyes bűnös szokásból származó cselekedet révén növekednek a többi bűnös hajlamok is s velük együtt fokozódik a lélekre gyakorolt bomlasztó hatásuk. A misztikus kegyelmek és az alázat[103] Az összes mennyei látomások, kinyilatkoztatások és érzelmek -- bármennyit elmélkedik is valaki fölöttük -- nem érnek annyit, mint a legkisebb alázatossági gyakorlat. Mert ez utóbbiban benne foglaltatnak a szeretet következményei, amennyiben semmibe sem veszi a saját érdekeit, és nem igyekszik azokat elômozdítani; nem gondol rosszat senkirôl, csak önmagáról; nem gondol jót önmagáról, hanem csak másokról ... Nincs e földön dolog, amelynek az ember örülhetne, kivéve azt, ha Istennek szolgál; ha Isten dicsôségét és tiszteletét igyekszik mindenben elômozdítani; ha az összes dolgot kizárólag Istenre irányítja; nem használja azokat hivalkodásra; s nem keres bennük sem élvezetet sem vigasztalást.[104] Az érzéki vágyak káros hatása [105] Az egyik az, hogy megfosztják a lelket Isten szellemétôl; a másik pedig, hogy azt a lelket, amelyben uralkodnak, fárasztják, kínozzák, elhomályosítják, bemocskolják és elgyöngítik a benne élô vágyak; meghasonlottá teszik a lelket önmagával; élvezhetetlenné embertársaival szemben; és lustává Isten szolgálatában. Azért is, ha azt látjuk, hogy sok lélek semmi szorgalmat és kedvet nem mutat az erények gyakorlatában, annak rendesen abban találjuk meg az okát, hogy oly vágyak és érzelmek vannak még benne, amelyek nem tiszták és nem irányulnak a mi Urunkra, Istenünkre. Megjegyzendô, hogy bár a rendetlen vágyak mindegyike létrehozza azon összes károkat, amelyeket itt tételeseknek nevezünk, mindazonáltal egyesek fôleg és elsôsorban ezt a kárt okozzák, mások viszont amazt, megint mások egy harmadikat és így tovább. Mert bár igaz, hogy a testi vágy következtében fellépnek az összes nevezett károk, elsô és közvetlen hatása mégis az, hogy bemocskolja a lelket és a testet. Viszont például a fösvénység, noha valamennyit okozza, elsôsorban gonddal, szomorúsággal jár. A gôg nyomán szintén fellép valamennyi, elsôsorban azonban a lelki homály és a sötétség. Az ínyenc embernek is kijut valamennyibôl, fôleg azonban az erénygyakorlat terén lesz restté. Így van a dolog a többivel is. ... Aminthogy valamely erényes cselekedet a lélekben egyszerre édességet, békét, világosságot, vigasztalást és erôt teremt, éppúgy okoz a rendetlen vágy gyötrelmet, bágyadtságot, fáradtságot, vakságot és lanyhaságot. Az emlékezetbôl származó károk[106] A világi dolgok részérôl reá háramló kár abban jelentkezik, hogy ezek az ismeretek és okoskodások sok botlással járnak; ilyenek a hazugságok, a tökéletlenségek, érzéki vágyak, téves ítéletek, idôveszteség és sok más dolog, ami a lélekben sok szemetet hoz létre. A második tételes kár az ördög részérôl érheti a lelket az emlékezetnek természetes emberi benyomásai révén, amennyiben ezen az úton nagy hatást gyakorolhat rá. Ugyanis hatalmában áll képzeteket, fogalmakat és következtetéseket sugallni s azok segítségével a lélekben gôgöt, irigységet, haragot stb. kelteni, vagy pedig indokolatlan gyűlöletet, rendetlen szeretetet ébreszt benne, és sokféleképpen megtéveszti. Azonkívül pedig gyakran oly módon rögzíti meg és raktározza el a dolgokat a képzeletben, hogy a hamis dolgok igazaknak, az igazak pedig hamisaknak tűnnek fel. A harmadik kár, amely a lelket az emlékezet természetes benyomásai révén érheti, fosztó természetű, amennyiben ezek megakadályozhatják benne az erkölcsi jót és megfoszthatják a szellemi jótól. A természetfeletti dolgok ismereteinek káros hatásai a lélekre nézve, ha foglalkozik velük.[107] Sokszor téved, amennyiben rosszul ítéli meg ôket. Kísértésekre adnak alkalmat és esetleg önteltségbe és hiúságba ejthetik. Az említett benyomások nagyon sok alkalmat szolgáltatnak az ördögnek arra, hogy tévedésbe ejtse a lelket. Ezek miatt nem képes Istennel a remény útján egyesülni. Az ilyen embernek rendesen nagyon alacsony fogalma van Istenrôl. Az összes mennyei látomások és kinyilatkoztatások ... nem érnek annyit, mint a legkisebb alázatossági gyakorlat. Az emlékezet képzeleti benyomásai révén az ördög által gyakorolt káros hatások a lélekre ... sok hamis eszmét és képzetet állíthat a képzelet és az emlékezet elé, úgy tüntetve fel, mintha az mind valódi és jó volna. ... ha a lélek örömét leli ezekben a benyomásokban, az ördögnek nem kerül sok fáradságába, hogy megnövelje vágyait és indulatait ezek irányában, s így szellemi torkosságot és más káros dolgot idézzen benne elô. Ezen érzelem következtében a lélek ellágyul; az édesség elvakítja, úgy hogy inkább azzal a kellemes érzéssel törôdik, mint a szeretettel; vagy legalábbis háttérbe szorítja a szeretetet. Az érzéki javak okozta öröm káros hatásai[108] A látható dolgok élvezetének ... közvetlen hatása lehet a léleknek hiúsága, az értelem szórakozottsága, mértéktelen kapzsiság, becstelenség, belsô és külsô tisztesség hiánya, tisztátalan gondolatok és irigység. A haszontalan dolgok meghallgatása közvetlenül szórakozottságot okoz a képzelôtehetségben, továbbá megszólást, irigységet, megítélést, csapongó gondolatokat, és ennek következtében sok más vészes kárt. A kellemes illatok élvezete folytán az ember megutálja a szegényeket, ami pedig ellenkezik Krisztus Urunk elveivel; nem szíveli a cselédséget, nem állhatja ki az alacsony dolgokat, és szelleme, ezen szenvedélye arányában, elveszti fogékonyságát. Az ízek és az ételek élvezetébôl közvetlenül falánkság és iszákosság következik, nemkülönben a harag, egyenetlenség, az embertársak és a szegények iránti szeretetlenség, ... Ennek nyomán jönnek azután a szervezeti zavarok, a betegségek; ebbôl származnak a tisztátalan kísértések, amennyiben a túlzott táplálkozás növeli a fajtalanságra való hajlamot. Ez utóbbinak közvetlen hatása alatt pedig a szellem eltompul, s a lélek elidegenedik a szellemi dolgoktól, olyannyira, hogy nemcsak nem talál bennünk örömet, hanem nem is képes velük foglalkozni és róluk beszélni. Ugyancsak ebbôl az örömbôl származik a többi érzékeknek és a szívnek a szórakozottsága, s az elégedetlenség sok minden dologban. A tapintási érzék kedvteléseibôl -- amennyiben szereti érinteni a kellemes dolgokat -- még több, és még veszedelmesebb bajok származnak. Ezek még sokkal rövidebb idô alatt megrontják az érzékeket, megkárosítják a szellemet, s kioltják belôle az életerôt és ruganyosságot. Természetfölötti módon, a külsô érzékek útján szerzett ismeretek megkülönböztetése Minél inkább külsô és testi benyomásokról van szó, annál kevésbé biztos az, hogy Istentôl valók. Az Úristen részérôl ugyanis sokkal természetesebb és gyakoribb dolog az, hogy közvetlenül a lélekkel irintkezik, ami azután sokkal megbízhatóbb és hasznosabb a lélekre nézve; míg ellenben ott, ahol az érzékek játszanak szerepet, mindig nagy a veszedelem és soha sincs kizárva a tévedés lehetôsége. Ez utóbbiakban ugyanis a testi érzék ítéli meg és értékeli a szellemi dolgokat, s azt hiszi, hogy tényleg olyanok, amilyeneknek felfogja ôket; ... mindig attól kell félni, hogy több szerepe van bennük az ördögnek, mint az Istennek; mert az ördögnek a külsô és anyagi dolgokban sokkal szabadabb a keze, s azoknak a terén könnyebben is képes az embert rászedni, mint a belô dolgokban. ... A testi látomás, vagy bármilyen érzéki benyomás, vagy pedig másvalami kinyilatkoztatás, ha Istentôl való, abban a pillanatban, amidôn megjelenik és érzékelhetô, egyúttal és legelsôsorban az ember szellemében teszi meg igazi hatását, anélkül, hogy a léleknek idôt adna a megfontolásra, s arra, hogy kívánja azt, vagy pedig ne kívánja. Mert amint Isten ezeket a természetfölötti dolgokat az erre amúgy is képtelen emberi lélek közreműködése nélkül teszi meg, éppúgy a lélek beleegyezésének kikérése nélkül hozza létre általuk azt a hatást, amelyet létre akart hozni. Ezek ugyanis olyan dolgok, amelyekkel szemben a lélek teljesen tehetetlen. De azért még ha Istentôl származnának is, a lélek sohase vetemedjék arra, hogy óhajtja és elfogadja ôket, mert mihelyst ezt megteszi, hatféle hátrány származik belôle. Az elsô az, hogy elhagyja magát és nem fog többé oly tökéletesen a hit vezetésére támaszkodni. A másik az, hogy ... gáncsot vetnek a léleknek, amennyiben visszatartják és megakadályozzák abban, hogy a láthatatlan felé röpüljön. A harmadik az, hogy az ilyen dolgokat a lélek hajlandó a birtokába venni, márpedig akkor már nem halad többé a teljes önmegtagadás és a szellemi szegénység útján. A negyedik az, hogy ha az érzéki és kevésbé értékes részen felejti a szemét, csökkenti bensô hatásukat s így nem részesül oly bôven abban a szellemben, amelyet a bensejében hoznak létre, Az ötödik, hogy veszít Isten kegyelmeibôl, amennyiben azokat sajátjának tekinti és nem fordítja jól a saját hasznára. A hatodik, hogy amikor örömmel fogadja ôket, kaput nyit az ördögnek. ... Sohase fogadjuk el ôket, kivéve egyes, nagyon ritka esetekben, amelyeket valami tudós, imádságos és a lelkiekben jártas ember megítélésére kell bíznunk s akkor sem örömest. A képzeleti látomások megkülönböztetése[109] A jó hatása ugyanis ezen képzeleti látomásoknak, nemkülönben a külsô érzékieknek is, abban merül ki, hogy a lélekbe megértést, szeretetet és édességet öntenek, ezek elnyeréséhez pedig nem szükséges, hogy elfogadjuk ôket. Miért kell visszautasítanunk a képzeleti látomásokat[110] Nem tehet jobbat, minthogy félretolja azokat a felfogásokat, melyek mint valami fátyol és lepel borítanak idelent mindent, még a legszellemibb dolgot is. Mert ha ez utóbbiakon akar rágódni, ezek úgy elfoglalják az érzékeket és a szellemet, hogy ez utóbbi már nem tudja szabadon és tisztán befogadni a közlést. Azt hiszik, hogy mivel ezek a látomások igaziak és Istentôl valók, ez magában véve elégséges ok arra, hogy az ember elfogja és észben tartsa ôket. Nem gondolják meg, hogy ezzel ezek is a lélek birtokává lesznek, s éppúgy fogják akadályozni, mint a világi javak, ha nem képes róluk éppúgy lemondani, mint az utóbbiakról. Még az Istentôl jövô kinyilatkoztatások is bizonytalanok[111] ... Istennek, mint végtelenül bölcs lénynek, az Ô jövendöléseiben, mondásaiban és kinyilatkoztatásaiban egészen más eszmék és tervek lebegnek a szemei elôtt, mint amiket mi vagyunk képesek azokból kivenni; s azok annál igazabbak, és bizonyosabbak, minél kevésbé látszanak elôttünk olyanoknak. ... bizonyos indítóokokhoz és feltételekhez vannak kötve. Isten ugyanis gyakran mond olyan dolgokat, amelyek teljesülése teremtményeken és azoknak cselekvési módján múlik. Miért kell a természetfölötti úton kapottakat a lelki vezetônek elmondani[112] ... bármit kapjon is a lélek természetfölötti úton, és bármi módon kapja is, azt azonnal, teljesen, világosan és ôszintén közölje lelki vezetôjével. ... Isten ugyanis sok olyan dolgot nyilatkoztat ki, amelynek teljes hatását, erejét, fényét és biztonságát csak akkor érvényesíti a lélekben, amidôn az elmondja lelki vezetôjének, aki reá nézve Isten helyettese; A második ok az, hogy a léleknek rendesen oktatásra és biztos vezetésre van szüksége azon dolgokra vonatkozólag, amik vele történnek, hogy rátérjen a lemondás és a szellemi szegénység útjára, vagyis belépjen a sötét éjjelbe. A harmadik ok az, hogy a lélek alázatos engedelmességrôl tesz tanúságot és önmegtagadást gyakorol, ha mindenrôl beszámol, még akkor is, ha ô maga nem tartaná a dolgot fontosnak, és semmibe sem venné. Értelmi látomások megkülönböztetése[113] Az ördög is képes a lélekben ilyen látomásokat létrehozni, illetve utánozni, éspedig valamilyen természetes világosságnak és a képzeletnek közreműködésével, amennyiben lelki szuggesztió révén megláttatja a lélekkel a jelen vagy távol lévô dolgokat. A ténylegesen hallott szavak megkülönböztetése[114] Az ilyen szavak, midôn csupán ténylegesek, nincsenek valami nagy hatással a lélekre, mert rendesen csak arra szolgálnak, hogy az illetôt valamirôl felvilágosítsák, vagy megoktassák; hogy pedig ezt a célt elérjék, nem szükséges, hogy többet tegyenek, mint amit a cél megkíván. Ezt a célt pedig mindig megvalósítják akkor, ha Istentôl erednek; az illetô ugyanis egészen világosan megérti és kész megtenni azt, amit neki Isten mond, vagy parancsol. Néha ugyan megmarad a lélekben a kedvetlenség és a vonakodás a parancs teljesítésére, s ezt Isten szándékosan hagyja meg, hogy okuljon, alázatos legyen és így a dolog még inkább javára váljék. ======================================================================== Szalézi Szent Ferenc (1567--1622) Genfi püspök, egyháztanító. A sugallat[115] Sugallatnak nevezzük mindazt a vonzást, indítást, belsô szemrehányást és furdalást, megvilágosítást és ismeretet, amelyet Isten kelt bennünk, atyai gondoskodása és szeretete által elôzve meg szívünket, hogy bennünket a szent erényekre, a mennyei szeretetre, jó elhatározásokra, röviden, mindarra, ami örök üdvösségünkhöz vezet, ébresszen, gerjesszen, serkentsen és vonzzon. Ha egész életünkön át tartana a sugallat, mégsem volnánk kedvesek Isten elôtt, ha nem fogadnánk azt készséggel. Sôt megsértenénk isteni Felségét, mint az izraeliták, akiknél, mint mondja, 40 esztendôn át volt (Zsolt 94,10-11) a megtérésüket sürgetve, anélkül, hogy hajlandók lettek volna meghallgatni s akik ellen megesküdött haragjában, hogy nem mennek be az ô nyugalmába. A kegyelem és az ember együttműködése[116] Amilyen csodálatos, éppoly igaz, hogy amikor akaratunk követi vonzását és beleegyzik az isteni indításba, azt éppolyan szabadon követi, mint amilyen szabadon áll ellent annak, ha ellenáll; jóllehet a kegyelem elfogadása sokkal jobban függ a kegyelemtôl, mint az akarattól, míg a kegyelemnek való ellenszegülés kizárólag az akarattól függ. Ilyen szeretetteljesen bánik Isten keze lelkünkkel. A szomorúság[117] A szomorúságot a gonosz lélek arra használja fel, hogy a jókat megkísértse. Mert miként azon van, hogy a rosszaknak örömet okozzon a bűnnel, éppúgy azon fáradozik, hogy szomorúságra indítsa a jókat jócselekedeteik felett. S amiként a rosszra csak úgy vehet rá, hogy azt tetszetôsnek tünteti fel, a jótól is csak úgy fordíthat el, ha azt kellemetlennek mutatja. A gonosz lélek kedvét találja a szomorúságban és levertségben, mert ô szomorú és levert és az is lesz örökre. Azért szeretné, ha mindenki hozzá hasonló lenne ... Ha rosszindulatú szomorúság szállna meg, használd ellene a gyógyító eszközöket. ,,Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék!'' -- mondja Szent Jakab (5,13). Az imádság a fô gyógyszer, mert lelkünket Istenhez, egyedüli örömünkhöz és vigasztalásunkhoz emeli fel. Azonban oly fohászokkal és szavakkal imádkozzál, melyek Isten iránt bizalomra és szeretetre indítanak. Erélyesen küzdj a szomorúság hajlama ellen, ha úgy tűnik is fel, bármit teszel ilyenkor, hidegen, szomorúan s ernyedten hagy, mégse hagyd abba ... Jó a külsô munka és a lehetô változatosság is, hogy eltereljük lelkünket a szomorú dologtól, megtisztítsuk és felüdítsük, mivel a szomorúság a hideg és fanyar vérmérséklettôl szokott eredni ... Kitűnô a gyakori szentáldozás, mert e mennyei kenyér ,,megerôsíti az ember szívét'' (Zsolt 103,6) és megörvendezteti a lelkét. Alázatosan és bizalommal tárd fel lelki vezetôdnek szomorúságodból eredô minden ellenszenvet, érzést és rossz sugallatot. Keresd lelki emberek társaságát, amennyire csak teheted. Végezetül bízd magadat teljesen Isten kezére, készen az elkeserítô szomorúság türelmes elviselésére, hiú vígságaid méltó büntetéséül. Semmi esetre se kételkedj abban, hogy Isten, ki próbára tett, megszabadít a bajtól. Kárhozatos vigasztalás[118] Ha vannak Istentôl származó érezhetô vigasztalások, vannak haszontalanok, veszélyesek, sôt kárhozatosak is, melyek vagy természetünkbôl, vagy magától a gonosz lélektôl erednek. Kérdezheted, hogyan különböztethetem meg ôket, mirôl ismerhetem meg a rosszat vagy a haszontalant a jóval szemben? Általános szabály, hogy lelkünk érzelmei változásai értékét gyümölcseirôl kell felismernünk. Szívünket fához hasonlíthatjuk, a hajlamok és szenvedélyek az ágai, a tettek és cselekedetek a gyümölcsei. Jó az a szív, amelynek jó hajlamai vannak, s jók azok a hajlamok és szenvedélyek, amelyek jó eredményt és szent gyümölcsöt érlelnek bennük. Ha az érezhetô édesség, ellágyulás, és vigasztalás alázatosabbá, türelmesebbé, hajlékonyabbá, felebarátaink iránt szeretôbbé és résztvevôbbé tesz, buzgóbbá az érzékiség és a rossz hajlamok megtagadásában, állhatatosabbá a kötelességteljesítésben, készségesebbé az engedelmességben, egyszerűbbé viselkedésünkben, akkor nem kételkedhetünk, azok Istentôl származnak. De ha ezek az édes érzések csak számunkra valók, de kíváncsivá, érdessé, igényeskedôvé, türelmetlenné, makaccsá, gôgössé, gyanakvóvá, felebarátunkhoz keményszívűvé tesznek s olyanféle gondolatokat ébresztenek, hogy mi már kis szentek vagyunk, akik nem szorulnak vezetésre és rendreutasításra, az ilyenek kétségtelenül hamis és veszélyes vigasztalások. Jó fa csak jó gyümölcsöt terem. ======================================================================== Joannes Eusebius Nieremberg (1596--1658) Jezsuita szerzetes.[119] A Szentlélek hét ajándéka a fôbűnök leküzdésében[120] A Szentlélek ajándékai, miként a hét fôerényt éltetik és erôsítik, éppúgy legyôzhetetlen erôvel távol tartják és leküzdik a fôbűnök hétfejű sárkányát. Az Isten nagysága elôtt való gyermeki félelem legyôzi és megalázza a kevélység fôbűnét. A jámborság, mely által ôszintén megadjuk és kívánjuk mindenkinek azt, ami megilleti, elűzi az irigységet és a rosszindulatot. A tudomány ajándéka óv az esztelenség veszélyétôl, melyet a harag vált ki. Az erôsség megsemmisíti a lélek restségét és ernyedtségét, mely nem képes a bűn támadásainak ellenállni. A tanács lelke a fösvénységbôl gyógyít, arra tanít, hogy a mulandó javakat legmegfelelôbben az örökkévalók megszerzésére fordítjuk, s azokra fordítva ôket, nem vesznek el, hanem százszoros gyümölcsöt hoznak. Az értelem ajándéka véd a falánkságtól és a dôzsöléstôl, mert a lelki táplálék édességet, a mennyei dolgok ismeretét ízlelteti meg s általa az érzéki élvezetek megvetésére tanít. Végül a bölcsesség távoltartja tôlünk a paráznaságot, mivel szívünket a legtisztább mennyei szeretettel tölti el s így elfojtja a tisztátalan és állatias szeretetet. ======================================================================== Johannes B. Scaramelli SJ (1687--1725) Johannes B. Scaramelli SJ a szellemek megkülönböztetésérôl szóló könyve számtalan olasz kiadást megért, és sok nyelvre lefordították. Eredetileg a misztikus teológiába való bevezetésnek szánta, de csak ezt a részt tudta publikálni. Így egy önálló mű lett belôle. Magyar nyelvű fordításával nem találkoztam. A könnyebb áttekinthetôség kedvéért az egymásnak megfelelô ismertetôjegyek egymás melletti oszlopokba vannak rendezve.[121] Az Isteni és a gonosz lélek ismertetôjegyei értelmünk mozdulásai és aktusai szempontjából Egy általános szabály: Sohasem elég egyetlen ismertetôjegy, mindig többnek kell lennie, hogy megítélhessük, milyen lélekrôl van szó. 1. Az isteni lélek mindig az A hazugság atyja mindig valami igazat tanítja, sohasem tévedést akar fejünkbe beszélni. visz tévedésbe. Nyíltan: belénk helyez olyan Bármely hétköznapi gondolat gondolatokat, amelyek ellentétesek vagy rendkívüli a hittel vagy a szent tanítók kinyilatkoztatás, amely általános tanításával, Isten ellenkezik a Szentírással, irgalmasságával és a zsinatok döntéseivel és a gondviseléssel, vagy katolikus Egyház hitével, összeegyeztethetetlenek a nem származhat Istentôl. keresztény erkölccsel, vagy felebarátunkkal szemben alaptalan gyanút ébresztenek bennünk azért, hogy heves szenvedélyek támadjanak bennünk. Burkoltan, amikor a világosság angyalának mutatja magát. Mond bizonyos dolgokat, amelyek összhangban vannak a hit igazságaival és a keresztény erkölccsel, de a sok jó közé hamis dolgokat vegyít, és így az óvatlanokat, akik nem imádkoznak eleget, félrevezeti. 2. Az isteni lélek Ha az ördögi lélek hazugsággal és értelmünkkel sohasem közöl becsapással nem boldogul, akkor haszontalan, terméketlen, haszontalan, hiú, kevésbé fontos hiú, helytelen dolgokat. gondolatokat sugall, hogy a jót Isten sohasem cselekszik háttérbe szorítsa. cél nélkül. 3. Az isteni értelem a mi Az ördögi szellem az értelemben értelmünk számára mindig sötétséget támaszt vagy hamis világosságot ad. ,,Isten világosságot. A fantázia világosság, nincs benne felkorbácsolásával sötétséget, semmi sötétség'' (1Jn 1,5). zavart, homályt, nyugtalanságot, János evangélista több félelmet, kilátástalanságot, helyen a világ reménytelenséget idéz elô az világosságának nevezi értelmünkben vagy pedig hazug fényt Jézust. Isten gyakran gyújt, amelyben az ember megengedi, hogy a hozzá helytelenül látja a dolgokat és hűséges lelkek is amely nyugtalanságba, zűrzavarba sötétséget tapasztaljanak. taszít. De ez a sötétség csak a képzelôerôt uralja, az értelem továbbra is Istenre irányul. Ezek a lelkek továbbra is megmaradnak a tökéletesség útján, gondolkodásuk és törekvésük jó és szent marad. 4. Az isteni lélek az értelmet Az ördögi lélek dacos, önfejű és tanulékonnyá, érzékennyé, engedetlen. Scaramelli itt azokra hajlékonnyá és alkalmassá utal, akik ,,sem a Szentírás teszi arra, hogy mások szavának, sem a római pápák sajátjától eltérô tekintélyének, sem a zsinatok véleményét is elfogadja, tévedhetetlenségének, sem a szent különösen, ha elöljárók atyák tanításának nem vetik alá szándékairól van szó. magukat, hanem makacsul megmaradnak ,,Isten, az Úr nyitotta meg bolond véleményükben'', és Krisztus fülemet. S én nem álltam szavaira hivatkozik: ,,Miért nem ellen és nem hátráltam értitek a beszédemet Azért, mert meg'' (Iz 50,5). Saul nem vagytok képesek meghallani a lelkébe alighogy behatolt szavamat. A sátán a ti atyátok'' az isteni világosság egy (Jn 8,43). fénysugara, rögtön megadta magát Krisztusnak és azt kérdezte: ,,Uram, mit akarsz, hogy cselekedjek?'' ApCsel 9,6) 5. Az isteni lélek értelmünket A gonosz lélek a jóban való okossá teszi, helyes túlzásra ösztönöz. Ez a túlzás nem ítéletre vezet azzal veszi tekintetbe sem az illô kapcsolatban, hogy egy mértéket, sem a szükséges idôt, sem cselekedet megengedett vagy a megfelelô helyet, sem a személy meg nem engedett a jellemvonásait, sem nemét, korát, körülményeket illetôen, egészségi állapotát, és gyakran amelyek egy cselekvést állapotbeli, hivatásbeli törekvésre érdemessé kötelességei ellen irányul. tesznek vagy sem; a felhasználandó eszközökrôl; a szóban forgó személyek sajátos körülményeirôl, melyeket figyelembe kell venni, mint pl. életkor, állapot, foglalkozás, egészség. 6. Az isteni lélek az ember A gonosz lélek mindig hiú és kevély lelkébe mindig az alázat és gondolatokat sugall, még az erényes a kicsinység gondolatait és szent cselekmények közben is, az árasztja. Igaz, hogy Isten önzésnek, önmagunk mások elé az ô fényével értelmünket helyezésének és a felebarát megnemesíti és olyan megvetésének gondolatait. Ezek a ismeretekre emeli, amelyek gondolatok ott lehetnek már a természetét felülmúlják, cselekvés kezdetén, ezáltal gyakran még rendkívüli megronthatják az egész módon is, de egyúttal cselekedetet. De lehet, hogy csak alázatos gondolatokat is késôbb társulnak, hogy megrontsák a ad, hogy a lélek felismerje jócselekedeteket. Ha az ember semmi voltát, kicsinységét visszautasítja ezeket, ez annak a és szegénységét, és ezáltal jele, hogy jó lélek vezeti. Ez elismerje, hogy ezeket a érvényes minden cselekedetre. világos ismereteket nem magától birtokolja, ezért a felemelés közben magát mélyen megalázza. Minél rendkívülibbek ezek az isteni közlések és ismeretek, annál méltatlanabbnak érzi magát az ember. Az isteni lélek és az ördögi lélek ismertetôjegyei az akarat mozdulásai és aktusai szempontjából Ha fontos tudni, hogy az értelem ismeretei milyen princípiumból, a jó vagy a rossz lélektôl származnak, úgy még összehasonlíthatatlanul szükségesebb megkülönböztetni, hogy mely lélek áll akarati aktusaink mögött. Minden igazán jó és minden igazán rossz ugyanis az akaraton múlik. Az értelem aktusai, amelyek önmagukban vagy igazak vagy hamisak, az akarat által lesznek igazán jóvá vagy rosszá. 1. Isten mindig békét ad, A gonosz lélek akaratra való amikor az akaratot hatásának elsô ismertetôjegye a mozdítja. Ez az egyik nyugtalanság, zavar, búskomorság, legsajátosabb mélabú. Mindez egyenes ellentétben ismertetôjegye az isteni áll a békével, amelyet Isten léleknek. A Szentírás ajándékoz a léleknek. Amikor az Istent a béke Istenének ördög nyíltan támad, a gyűlölet, nevezi. ,,A békesség Istene kedvetlenség, méltatlankodás, legyen mindnyájatokkal'' harag, irigység érzéseit kelti és (Róm 15,33). mindenféle zavaros és nyugtalan ,,Cselekedjetek így, és szenvedélyt; vagy pedig érzéki veletek lesz a béke élvezetek (gazdagság, Istene'' (Fil 4,9). És megtiszteltetés stb.) utáni vágyat amikor Jézus azt mondja: ébreszt, melyek vakító fényükkel ,,békességet hagyok rátok, csalogatnak, de ha nem birtokolja az én békémet adom nektek'' ôket az ember, gyötörnek, és ha (Jn 14,27), akkor ezen azt eléri ôket, ezernyi módon a belsô és valódi békét nyugtalanítanak, éppen úgy, mint a érti, amely egyedül az ô rózsák, melyeknek elragadó a sajátja és nem azt a csalfa látványa, de ha kézbe vesszük ôket, békét, amelyet a világ ad. szúrnak. Ha azonban az ördög A népek apostola levelei rejtôzködve közeledik, hogy jó címzettjeinek ismételten érzésekkel és látszólag jámbor békességet és kegyelmet gondolatokkal csapjon be, a kíván. És amikor az értékes lélekben végül nyugtalanságot és gyümölcsökrôl beszél, zavart hagy, még ha kezdetben ki is amelyekkel az Úr Lelke a elégítette. Fontos ez a tiszta lelkeket gazdagítja, különbségtétel: az a szellem, akkor kifejezetten mondja, amelyik a lelket nyugtalanítja, hogy ugyanilyen a béke is: összezavarja, felizgatja és csak ,,A Lélek gyümölcse rendetlenséget támaszt, gonosz szeretet, öröm, béke'' (Gal szellem. 5,22). Amikor tehát egy gyóntatóatya egy Istennek kedves lelket megvizsgál, és úgy találja, hogy egy belsô, valódi és tartós béke születik meg a lélekben, amikor az az imádságban valami különleges kegyelmet kap, akkor ebbôl következtethet rá, hogy az Úr látogatta meg, aki feltámadása után az apostoloknak békességet hozott: ,,Békesség nektek!'' (Jn 20,19.21.26.) 2. A második ismertetôjegy az Az ördögi lélek második ôszinte, mesterkéletlen ismertetôjegye vagy a nyilvánvaló alázat. Isten maga mondta, gôg, vagy a hamis alázat, sohasem hogy szeretô szemeivel néz az igazi alázat, amely csak le mindazokra, akik Istentôl származhat. Ha az ördög szegények és alázatos álarc nélkül közeledik, akkor a gôg szívűek és szent gyermeki atyjaként semmi más érzést nem félelemmel teljesek. támaszthat, mint a hiúságot, ,,Tekintetem azokon pihen, felfuvalkodottságot és a kevély akik alázatosak és megtört öntetszelgést; és semmi más vágyat, szívűek, és akik remegve mint a megtiszteltetés, dicsôség, félik szavam'' (Iz 66,2). magas állás, elônyök, méltóságok És: ,,Mert ezt mondja a utáni vágyat. Gerson írja: ,,Az Fölséges, aki az ördög hamis angyalként elôbb a gôg örökkévalóságban lakik és szellemét veti el, majd azt a akinek Szent a neve: ,,én a vágyat, hogy az ember nagy magasságban, a szent hegyen dolgokban forgolódjék, hiú lakom, de a megtört és öntetszelgést ápoljon magában és alázatos szívűekkel is ott nagyzoló módon viselkedjék; miután vagyok, hogy új életet ezt elérte, azután úgy csapja be, adjak az alázatos ahogy akarja.'' De az ördög, ha lelkeknek, és új életre ebben a gôgös és hiú formában keltsem a megtört mutatkozik, kevésbé veszélyes, mert szíveket'' (Iz 57,15). Az így könnyen felismerhetô. Isteni Üdvözítô maga is Jobban kell félni tôle, ha a biztosít minket, hogy örök hamis alázat ruhájába öltözködik és Atyja titkait csak azoknak így lopakszik be. Ez az az eset, nyilatkoztatja ki, akik amikor bűneinkre emlékeztet, amiket gyermekké lesznek, elkövettünk vagy a meglévô megalázkodnak, és Istennek tökéletlenségeinkre, amikor azt a alávetik magukat: romlást állítja szemünk elé, amiben Dicsôítelek, Atyám, ég és voltunk, vagy lelkünk jelenbeli Föld Ura, hogy az okosak és nyomorúságos állapotát. Mindezt egy bölcsek elôl elrejtetted hamis fény által viszi végbe ezeket és a kicsinyeknek bennünk, aminek éppen az a hatása, kinyilatkoztattad'' (Mt hogy a lélekbe nyugtalanságot hoz, 11,25). Itt idézi zavartsággal, szomorúsággal, Scaramelli Avilai Szent keserűséggel, aggodalommal, Terézt[122] majd így kishitűséggel tölti meg azt, sôt folytatja: Nincs gyakran mély búskomorságba dönti. nyilvánvalóbb és biztosabb Az óvatlan lélek nem védekezik ezek ismertetôjegye az Isteni ellen a gondolatok ellen, mert azt Léleknek, mint az igazi hiszi, hogy miközben bűnei és hibái alázat, amely által a lélek miatt önmagáról alacsonyrendűen méltatlannak tudja magát az gondolkodik, mély alázatot isteni jóindulatra, és ha gyakorol, holott valójában a pokol ilyen kegyelmekben nem mérge van rajta. Scaramelli itt részesül, nem vágyódik szintén Avilai Szent Terézt utánuk; ha pedig megkapja idézi.[123] ôket, megszégyenítve érzi magát, csodálkozik, hogy Isten hogyan részesíthette ezekben, miattuk félelem fogja el, szeretné ôket elrejteni, csak lelki vezetôjének beszél róluk abban a félelmében, hátha csalódások áldozata. Az isteni alázat Az ördögi alázat kislelkűséggel van nagylelkűséggel van összekapcsolva. összekapcsolva. Borús zavarodottságával, Megalázza és nyugtalanságával, nyomasztó megsemmisíti egy idôre a szorongásaival elrabol a lélektôl lelket, amikor megpillantja minden reményt, gyávává és restté saját semmi voltát és teszi, bizalmatlansággal, bűneit, de rögtön az Isten levertséggel, kislelkűséggel és iránti bizalomra is emeli kétségbeeséssel tölti meg. és erôvel tölti el. Elrabolja a lélek minden erejét Egyúttal békés, derűs, úgy, hogy az egyáltalán nem, vagy higgadt és kedves ilyenkor csak nagyon gyöngén képes magát a lélek, és nemcsak erényes és szent cselekedetekre bűneinek a bocsánatát rászánni. reméli, hanem bátorságra is szert tesz, hogy korábban elkövetett bűneit és jelenbeli hibás lépéseit jóvá tegye. Sôt éppen saját maga semmiségének a felismerése sokszorozza meg bizalmát, hogy Istenért nagy dolgokat tegyen. 3. A harmadik ismertetôjel az A harmadik ismertetôjel a Istenbe vetett szilárd kétségbeesés vagy bizalmatlanság bizalom, amely egy saját vagy hamis biztonság, azonban magától való szent félelmen sohasem Istenbe vetett valódi alapszik. Hogy az Istenbe bizalom. vetett bizalom mennyire a Mivel az ördög látja, hogy jó lélek sajátja, világosan csak ritkán sikerül neki hívô látszik abból, hogy Isten lelkeket egy csaknem ettôl teszi függôvé minden gyógyíthatatlan kétségbeesés imánk erejét és szakadékába taszítania, mit tesz hatékonyságát. ,,Mindazt, hát? Megpróbál legalább egy kis amit imában hittel kértek, bizalmatlanságot beléjük lopni úgy, megkapjátok'' (Mt 21,22). hogy attól kezdve, ha nem is ,,Ha hiszel, minden kételkednek, de már nem remélnek lehetséges'' (Mt 17,19). annyira. Mindent megpróbál, hogy a Jézus nagy bizalmat gyakran levertségnek ebbe az állapotába csodával jutalmazott: taszítsa ôket, hogy így napról ,,Ennek hallatára napra restebbek és gyengébbek elcsodálkozott és legyenek, és ne legyen többé erejük kísérôihez fordult: a jóra. A legborzasztóbb a ,,Bizony mondom nektek, dologban, hogy az ördög ezt nagyon Izraelben nem találtam ravaszul és gonoszul teszi oly ekkora hitet.'' A módon, hogy arra a meggyôzôdésre századosnak pedig ezt juttatja ôket, hogy a mondta Jézus: ,,Menj, csüggedtségnek ez az állapota legyen úgy, ahogy hitted!'' egészen helyes és ésszerű. Mert A szolga még abban az miután megismertette velük a már órában meggyógyult'' (Mt tárgyalt hamis alázatot, szemük elé 8,10.13). ,,Ott egy állította korábbi hibáikat, hordágyon fekvô bénát gyengéiket, és további látszólag jó hoztak hozzá. Hitüket látva gondolatokat sugdos nekik, mint Jézus e szavakkal fordult a például, hogy Isten jósága hatalmas bénához: ,,Bízzál fiam, ugyan, de ôk gonoszságukkal bocsánatot nyertek szembeszegültek az isteni bűneid!'' (Mt 9,2) ,,Jézus kegyelemmel; hogy Isten bár kész megfordult, ránézett és így rajtuk segíteni, ôk azonban nem szólt: Bízzál leányom, a méltók erre a segítségre; végül, hited meggyógyított'' (Mt hogy az egész baj nem Istentôl, 2,22). Erre megérintette a hanem saját maguktól származik. Ily szemüket és így szólt: módon és más látszatokok alapján az ,,Legyen hitetek szerint!'' ilyen lelkek bizalmatlanságukban és (Mt 2,29) Erre így szólt csüggetegségükben megkeményednek. Jézus: ,,Asszony, nagy a És ha ebbe a csapdába kerülnek, ott hited. Legyen hát akaratod fogva maradnak és nem képesek a szerint.'' Még abban az tökéletesség útján egy lépést sem órában meggyógyult a tenni elôre. Kérem ezért a leánya.'' (Mt 15,28) Jézus gyóntatóatyákat, hogy nagy gonddal ezzel küldte el: ,,Menj, a vigyázzanak gyónógyermekeikre, hited meggyógyított.'' nehogy ebbe a hálóba jussanak, vagy Nyomban visszakapta a ha már belebonyolódtak volna, látását és vele tartott az gyorsan kikerüljenek belôle. úton'' (Mk 10,52). Mondják meg nekik nyíltan, hogy a Ennek az Istenbe vetett bizalmatlanság lelke nem Isten bizalomnak azonban mindig lelke, hanem az ördögé. Tanítsák együtt kell járnia egy meg ôket arra, hogyan önmagunkkal szembeni szent szégyenkezzenek bűneik miatt üdvös félelemmel, különben nem módon, de utána élô és erôs volna igazi, hanem hiú, ha reménnyel tüstént emelkedjenek nem egyenesen vakmerô Istenhez annak megfontolásával, bizalom. A bűnösök is hogy az isteni irgalom végtelenül bíznak Istenben, és mégis felülmúlja bűneik számát és balgán mondják: ,,Isten jó súlyosságát.[124] és irgalmas, nem kell tôle félnünk, Isten nem azt akarja, hogy féljünk tôle, hanem hogy szeressük.'' Ez az a balga bizalom, amitôl a bölcs óv minket a példabeszédek könyvében. ,,A balgának nincsenek gátlásai, és gôgös'' (Péld 14,16). A szent bizalommal csak azok rendelkeznek, akik, mialatt Istenben remélnek, önmaguktól félnek és saját erôikben nem bíznak. Ha saját gyengeségüket szemlélik, jogos félelem szállja meg ôket; de ha Isten jóságát és ígéreteit mérlegelik, akkor nagy bátorság fogja el ôket, és miközben ily módon az élô bizalmat bensejükben összekapcsolják a szent félelemmel, biztosan haladnak elôre a tökéletesség útján. Ezért ügyeljen rá a lelki vezetô, hogy e két érzület, egyrészt a saját maga iránti bizalmatlanság és félelem, másrészt az Istenbe vetett bizalom, soha ne váljanak el egymástól, mert a félelem remény nélkül kishitűséggé, a remény pedig félelem nélkül elbizakodottsággá, hetykeséggé, szemtelenséggé válik. Ahol azonban mindkettô együtt jár, a lelket az örök boldogság kikötôjébe vezetik, és ezért az isteni lélek egyik legszebb ismertetôjegyei. 4. A negyedik ismertetôjegy a A negyedik ismertetôjegy az akarat hajlékony akarat. keménysége vagy az engedelmesség Említettem fentebb, hogy a megtagadása az elöljárókkal tanulékony értelem a jó szemben. Mindazok, akiket az ördögi lélek jele. Itt hozzáteszem lélek ural, az akarat egy bizonyos a hajlékony akaratot, mert keménységét mutatják, amely által a helyes beállítottságú vagy nyíltan szembehelyezkednek, léleknek önmagában nem vagy csak nagyon kedvetlenül elegendô jele, hogy magát követik Isten szolgáinak a hívô módon alávesse, ha meggyôzôdését, tanácsát, parancsát, egyúttal nem kész az vagy feddését, akik ôket vezetik. akarata is arra, hogy a hit Az olvasó nem fog rajta tanai szerint cselekedjen. csodálkozni, ha meggondolja, amit Az akaratnak ez a Cornelius a Lapide Szent Pál hajlékonysága elôször is szavaihoz fűz: ,,Mi köze egy bizonyos készenlétet Krisztusnak Béliálhoz'' (2Kor 6,15) jelent Isten indításainak Béliál az ördögöt jelenti, aki és hívásainak a követésére, vezetôje volt a pártütésnek és az hiszen ebben áll Krisztus engedetlenségnek, és elsô igazi követésének az lázadóként vetette le magáról a erénye, ahogyan Ô maga törvény, a hit és az Istennek való világítja ezt meg: engedelmesség igáját. Ezért nevezik ,,Mindnyájan Isten ôket pártütô embereknek vagy Béliál tanítványai lesznek'' (Jn fiainak, vagyis az ördög fiainak, 6,45). Ebben a az engedetlenség, a pártütés és az vonatkozásban írja Szent istentelenség fiainak''. Ebbôl Ágoston: ,,Ha az Atya következik, hogy a gonosz lélek bensônkben hangját sohasem indít arra, hogy hallatja, és arra tanít, lelkiatyánknak szívünk belsô hogy a Fiúhoz menjünk, mozdulásait ôszintén feltárjuk, akkor elveszi a kôszívet és mert a gonosz ellenség csalásinak a hússzívet ad, ahogyan ezt felfedésére nincs jobb tanács, mint elôre meghirdette a próféta hogy minden gondolatot és a szív által. Ezáltal az ígéret minden rezdülését egy tanult, okos gyermekeit az irgalmasság és jámbor embernek, különösen a edényeivé teszi, amelyeket lelkiatyának feltárjuk, és a megdicsôülésre szánt (De tanácsának alávessük magunkat. praed. Sanctorum, cap. 8). Mivel azonban az ördög nem akarja, Az akarat hajlékonysága hogy leleplezzék, ezért követôiben egy bizonyos könnyedségben undort és nagy ellenszenvet támaszt áll a tekintetben, hogy és ültet a lelkiismeret eme mások tanácsait feltárásával szemen, és megtiltja végrehajtsuk, különösen, ha azt nekik. ezek feletteseinktôl Sohasem fordul azonban elô, származnak, akik Istent hogy valakinek azt tanácsolja, hogy képviselik és személyét tárja fel magát ôszintén lelki jelenítik meg. Ennek alapja vezetôjének, mert a betörô és rabló nyilvánvaló. A Szentírásban tulajdonságaival rendelkezik, aki Isten megparancsolja, hogy semmitôl sem fél jobban, mint hogy az elöljáró hangjának úgy leleplezzék. Le kell ebbôl vonni a engedelmeskedjünk, mint az következtetést, hogy a kemény nyakú Ô sajátjának: ,,Aki titeket engedetlenség és a belsô hallgat, engem hallgat!'' eltitkolása a lelkiatya elôl (Lk 10,16). Ezt az nyilvánvalóan az ördögi lélek engedelmességet kívánja jellemzôje. akkor is, ha azok rossz példát adnak: ,,Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek ôket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják'' (Mt 23,2-3). Mivel Isten Fia ezt az erényt annyira szerette, hogy engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2,8), ezért hasonló készséget fog azokba is beléönteni, akiket szent sugallataival vezet. 5. Az ötödik ismertetôjegy a A ötödik ismertetôjegy a gonosz jó szándék mindenben. Isten szándék a cselekvéseknél. Ha az senkit sem indít és nem is ördög egy embert gonosz tud valamely cselekedetre cselekedetekre kísért, akkor semmi más célból indítani, mint a kétség, hogy gonosz szándékot is saját dicsôségére, mert támaszt. Ez azonban megtörténik ,,az Úr mindent saját önmagában jó cselekedeteknél is, magáért teremtett'' (Péld hogy azokat elrontsa úgy, hogy bár 16,4). Ezenkívül Krisztus az erény látszata van rajtuk, de világosan tanítja, hogy lényegük szerint rosszak. Ha valaki minden cselekedetünk olyan, például alamizsnát ad, imádkozik amilyen a szándékunk, vagy gyakorolja a szeretet és az amivel végbevisszük azt a irgalmasság cselekedeteit stb., cselekedetet. ,,Ha szemed akkor az ördög egy bizonyos vágyat (vagyis szándékod) ép, támaszt benne, hogy ezeket az egész tested világos. De ha emberek szeme láttára tegye és szemed (vagyis szándékod) ezáltal tiszteletet és elismerést rossz, egész testedre arasson; vagy legalábbis azon sötétség borul'' (Mt 6,22 igyekszik, hogy az illetô ezért sk.). Ugyanaz a cselekedet elkezdje saját magát becsülni, a különbözô szándék szerint cselekedeteiben tetszését találja, megváltoztatja egész és felsôbbrendű gondolatokat természetét: ha hiúságból tápláljon saját maga iránt. Ezáltal történik, világi; ha becsapja ôt a leggyalázatosabb élvezetvágyból történik, módon, úgy, hogy erénynek mutatja érzéki; ha rossz, elvetendô elôtte azt, ami a rossz szándék szándékból történik, következtében bűnné lesz.[125] ördögi; ha Isten miatt történik, isteni. Ebbôl látszik, hogy ha egy személy, aki minden cselekedetében állhatatosan Istent keresi és csak az a vágya, hogy ôneki legyen a tetszésére, és ôt tisztelje, az ilyen ember az isteni lélek jegyét viseli homlokán. 6. A hatodik ismertetôjegy a A hatodik ismertetôjegy a türelem mindazokban a türelmetlenség a nyomorúságban. Ez dolgokban, amelyek a testet a pont nem kíván semmi gyötrik, mint a szenvedés, magyarázatot, mert mindenki tudja, fájdalom, betegség, azokban hogy az ördög nem képes a türelem amelyek a tiszteletet semmiféle érzelmét nekünk adni, sebzik, mint a rágalmak, hogy sokkal inkább az a szándéka, üldözések, lenézés, vagy hogy a harag és a bosszúság amelyek az érzületet érzéseit erôsítse fel bennünk. Ha támadják, mint például valakit például bármi módon anyagi javak, szülôk, megsértenek, alaptalan barátok vagy valamilyen híreszteléssel vagy rágalmazással értékes dolog elvesztése. becsületében megtámadnak, akkor az Ezeknek a higgadt, békés ördög hatalmába keríti az illetô elviselése és még inkább a képzeletét, emlékezetébe idézi az Krisztussal való azonossá elszenvedett méltánytalanságot, válásnak a vágya ilyen felnagyítja az elkövetô szándékait, nyomorúságok útján, kiváló pokoli fénybe állítja úgy, hogy a bizonyítékai a jó léleknek, szalmaszálból gerendát, a Jakab apostol kijelentése porszembôl hegyet csinál. Ezután (,,A türelem tökéletes belopakodik a belsô érzékekbe, dolog'' Jak 1,4) és a izgalomba hozza a vért és a Zsidókhoz írt levél testnedveket, úgy, hogy elönti az (,,Türelmesnek kell illetôt az epe, kedélye elsötétül, lennetek, hogy Isten értelme összezavarodik. És ha idáig akaratát teljesítsétek, és juttatta, felháborodását jogosnak, az ígéretet elnyerjétek'' haragját megengedettnek tünteti Zsid 10,36) tanúsága fel, egyre jobban feltüzeli és szerint. A türelem elvakultan bosszúra és tudniillik -- feltéve, hogy meggondolatlan cselekedetekre nem rejtegetése, ingerli. eltitkolása a belsô Amennyiben egy személy kedvetlenségnek, és nemcsak szenvedésének az okai testi üres látszaterény, hanem fájdalmak és fogyatékosságok, valódi, mély, a lélekben anyagi veszteségek, közeli rokonok gyökerezô erény -- nem vagy kedves barátok halála, vagy származhat sem a világ egyéb baj, amelyek szükséges szellemébôl, amely a okokból származnak, az ördög, a megtiszteltetést szereti és türelem ellensége, a lelket annál a megvetést nem képes inkább türelmetlenségre, elviselni, sem a test dühöngésre, kétségbeesésre szellemébôl, amely a testet sarkallja. Az ilyen érzelmekbôl szereti és semmi arra lehet következtetni, hogy a szenvedésrôl nem akar gonosz ellenség van ott tudni, és végül az emberi kísértéseivel a háttérben. szellembôl sem, amely mindig az önszeretettel kapcsolatos (ha nem éppen maga az önszeretet), ezért fellázad minden ellen, ami a természetnek ellene van. Ugyanígy a valódi isteni lélek ismertetôjegyei a türelem mellett az odaadás, és az isteni akarattal való egység lelki szárazság, belsô elhagyottság, sötétség és kísértések idején, beleszámítva ebbe a rendkívülieket is, amelyeket Isten bizonyos lelkeknél, akiket magasabb tökéletességre akar vezetni, meg szokott engedni. 7. A hetedik ismertetôjegy az A hetedik ismertetôjegy a önkéntes belsô szenvedélyek háborgása. Ha a önmegtagadás. Jézus maga gyóntatóatya azt látja, hogy egy tanított az isteni léleknek gyónógyermekét viharos szenvedélyek erre a jegyére: ,,Aki izgatták fel, amelyek összezavarják utánam akar jönni, tagadja az értelmet és az akaraton meg magát'' (Mt 16,24). ,,A erôszakot vesznek, akkor biztos mennyek országa erôszakot lehet benne, hogy az ördögi lélek szenved, az erôszakosok működik benne. Igaz, hogy az ilyen szerzik meg'' (Mt 11,12). szenvedélyek a természetbôl És: ,,Ha a búzaszem nem származnak, de általában csak az hull a földbe, és nem hal ördögtôl nyerik erejüket és általa el, egymaga marad, de ha növekednek. A természet enyhébb elhal, sok termést hoz. Aki izgalmakkal kezdi, a gonosz szereti életét, az ellenség azonban, aki szüntelenül elveszíti, de aki gyűlöli vesztünkön munkálkodik, életét ebben a világban, az felpiszkálja, feltüzeli és megmenti az örök életre'' felerôsíti ezeket. Mert amiként (Jn 12, 24 sk). Ha tehát az Isten mindig szívünk ajtaja elôtt ember az örök élet áll és sugallataival kopogtat: gyümölcseit akarja teremni, ,,Íme, az ajtó elôtt állok és meg kell tagadnia magát, zörgetek'' (Jel 3,20) ehhez ellen kell szegülnie hasonlóan az ördög, Péter apostol önakaratának, le kell szavai szerint (1Pét 5,8), ,,mint gyôznie szenvedélyeit. ordító oroszlán jár körbe, keresvén kit nyeljen el''. Ha a lélekben rendezetlen hajlamokat észlel, belehatol, és sugdosásainak fáklyájával lángba borítja. Hogyha a szenvedély jelentéktelen okokból hirtelenül szokatlan hevességgel támad fel, szinte természetellenes módon, annál nagyobb oka van az embernek, hogy elhiggye, hogy az ördög a szerzô vagy legalábbis a támogató. 8. A nyolcadik ismertetôjegy A nyolcadik ismertetôjegy a az ôszinteség, hamisság, színlelés, képmutatás. A igazlelkűség, egyszerűség. hazugság atyja nem képes szívünkbe Erények, amelyek kéz a önteni azt az ôszinteséget, kézben járnak. Isten az igazlelkűséget és egyszerűséget, elsô igazság; ezért azokba amit Isten önt szolgái lelkébe. Ez a lelkekbe, amelyekben teljesen összeegyeztethetetlen lakást vesz, csak az lenne természetével, csak a igazság és az ôszinteség hazugság és a hamisság lelkét tudja lelkét tudja beleönteni. Ô közvetíteni. ,,Evilág bölcsessége'' maga ezt így magyarázza: -- Szent Gergely tanúsága szerint ,,Az egyszerűekkel (Mor. X.16) -- ,,abban áll, hogy a bizalmasan társalog'' (Péld szív érzéseit ravaszul elrejtse, a 3,32). Ez azt jelenti, hogy gondolatokat kápráztató szavakkal azokat világosítja meg, elfedje, hogy a tévedést akiknek egyszerű és egyenes igazságnak, az igazságot tévedésnek a szívük, akik hamisság, tüntesse fel.'' A világban, képmutatás és álnokság folytatja, ezt a hamisságot és nélkül valók. Ezért rájuk elítélendô áltatást becsülik és is, akik kicsinyek a világ csodálják. ,,Ezt a világi okosságot szemében, de nagyok Isten ismerik a fiatal emberek a szemében, alkalmazhatók az gyakorlás által, ezt tanulják a Úr szavai: ,,Dicsôítelek, fiúk pénzért; azok, akik értenek Atyám, ég és föld Ura, hogy hozzá, gôgösen lenézik a többieket; az okosak és a bölcsek elôl és azok, akik nem értenek hozzá, elrejtetted ezeket, és a megcsodálják ezeket a dolgokat kicsinyeknek bátortalanul és félénken kinyilatkoztattad'' (Mt másokban.'' A szent tanító ezt a 11,25). bűnt a világ szellemének számlájára írja, tudniillik késôbb ezt mondja: ,,Semmit sem tart a világ olyan ostobaságnak, mint mikor valaki azt, ami bensejében van, szavakkal elárulja és nem képes ravasz művészettel elrejteni.'' De éppen ez bizonyítja, hogy a gonosz lélek számlájára kell írni, mert éppen e két lelkület, ahogyan fent mondtuk, egymással cinkosok lelkünk kárára. 9. A kilencedik ismertetôjegy A kilencedik ismertetôjegy a lélek a lélek szabadsága. Ezt nem szabadságával egészen ellentétes kell bizonyítani, nagyon is függôség. Az ördög nemcsak arra világosan kimondja a törekszik, hogy szívünk az nemzetek apostola: ,,Ahol ideigleneshez kötôdjék (ebben senki az Úr Lelke, ott a sem kételkedhet), hanem nagy szabadság'' (2Kor 3,17). fáradságot fordít arra is, hogy Vannak, akik a léleknek rendezetlenül függjünk lelki ezen a szabadságán a dolgoktól. Mert ha azt látja, hogy lelkiismeret egyfajta hátat fordítottunk a világnak és kötetlenségét értik, hiúságainak, akkor idônként az szabad, önkényes imádság alatt bizonyos érezhetô cselekvést, amely kevéssé gyengédséget és érzékileg egyeztethetô össze az tapasztalható vigaszokat támaszt értelem és a hit bennünk, és azon fáradozik, hogy törvényeivel, de tévednek, ezt keressük, ennél maradjunk, mert ez nem szabadság, ebben leljük tetszésünket, hozzá hanem a lélek féktelensége. kötôdjék szívünk, és ne Isten A lelki szabadság miatt, hanem magunk miatt, ne lelki megértéséhez szükséges a hasznunk, hanem a kielégülés miatt lélek szolgaságának a térjünk vissza az imához. A felismerése, mert ez olyan gonosznak ezzel nincs semmi más erény, amely leginkább szándéka, mint hogy megkötözze a ellentétébôl ismerhetô fel. lelket azzal az édességgel, hogy A lélek szolgasága nem más, lelkiéletükben semmi haladást ne mint mikor a lélek aláveti tegyenek. Ilyen kötôdésbôl magát egy bűnnek és engedi, mindenféle meggondolatlanság és hogy ez uralja. A lélek oktalanság származik, úgy, hogy szabadsága a bűn uralmától egyesek állapotbeli, hivatásbeli való szabadságban áll, kötelességeiket mulasztják el, vagy amelynek rabszolgái azok, pedig a szeretetet és az akik engedik, hogy ezek engedelmességet szorítják háttérbe, uralják ôket. De meg kell hogy mértéktelenül átadják magukat jegyezni, hogy a léleknek az imának. Isten nem segíti ezeknek ez a szabadsága a gyenge lelkeknek az elômenetelét, oszthatatlan erény, mert akik, mialatt Istent kellene, hogy tökéletességének különféle keressék, önmagukat keresik.[126] fokozatai vannak. Valaki szabad lehet a bűntôl úgy, hogy nem egyezik bele csábításába, ez a szabadság alsó foka. Egy másik valaki szabad lehet a bűn csábításaitól és a benne lévô gonosz hajlamoktól oly módon, hogy könnyen elnyomja ezeket, ez már egy magasabb fok. Szabad lehet a földi és megengedett dolgokhoz való minden kötôdéstôl, ez egy még magasabb fok. Ha azonban szabad az Isten minden adományához való ragaszkodástól, akkor a szabadság legfelsôbb fokát birtokolja. Aki ezt az erényt tökéletes fokban birtokolja, annak lelke szabad minden zavartól, minden szorongástól és félelemtôl, állandóan készen áll mindenben Isten akaratát követni. Az ilyen emberek már szétrobbantották minden kötôdés láncát, ezért szabadon élnek minden tökéletlen gondtól a lélek békés nyugalmában és édes derűjében. Boldogok, akik elérték ezt az állapotot. 10. A tizedik ismertetôjegy A tizedik ismertetôjegy elfordulás Krisztus követésének a Jézus Krisztustól és az Ô vágya. Az isteni léleknek követésétôl. Bizonyítékul ez a legbiztosabb szolgáljon erre az a nagy ismertetôjegye; mert senki ellenszenv, ami a hamis sem birtokolhatja Isten misztikusokban és az eretnekekben lelkét úgy, hogy nélkülözné volt, akikben az ördögi lélek Krisztus Lelkét, ahogyan diadalmaskodott, a Megváltó Pál apostol mondja: ,,De ti imádásra méltó személye ellen. nem test, hanem lélek Odáig mentek, hogy megtiltották a szerint éltek, ha valóban róla való elmélkedést, ki akarták Isten Lelke lakik bennetek. oltani a rá való emlékezést, meg Akikben nem lakik Krisztus akarták akadályozni az ô kultuszát Lelke, az nem az övé'' (Róm és tiszteletét. Senki sem 8,9). Isten Lelke nem indít csodálkozhat ezen, mert az ördög másra, csak arra, amit Jézus Krisztus esküdt ellensége; Jézus Krisztus, Isten Fia olyan érzéseket és elveket táplál, szóval és példával amelyek Jézus Krisztus isteni tanított. Ez a Lélek azt személyével, életével és akarja, hogy az tanításával homlokegyenest örökbefogadás és a kegyelem ellenkeznek és ezeket igyekszik által Isten gyermekei azokba táplálni, akiket legyünk ugyanennek az lelkületével ural. Jézus, aki apostolnak a szavai elviselte a köpéseket, szerint: ,,Akiket Isten ökölcsapásokat arculütést és Lelke vezérel, azok Isten töviskoronát, és aki hordozta a Fiai'' (Róm 8,14). Isten keresztet és magára vállalta a gyermekeivé azonban sohasem halált, ezt mondja az ô tagjainak: lehetünk, hacsak nem ,,Aki nekem szolgál, kövessen'' (Jn követjük Jézus Krisztust, 12,26). Az ördög azonban nem másra az Ô valóságos Fiát. tanítja követôit, mint hogy a Krisztus erényeinek az legmagasabb csúcsokra törekedjenek. utánzására és a tanítása Látható, hogy az ördög alapelvei iránti engedelmességre mennyire homlokegyenest semmi más nem mozgathat ellentétesek Jézus Krisztus bennünket, csak Isten alapelveivel; ellentétesek kell, Lelke. hogy legyenek az ösztönzések is, amiket az ördög az emberi szívben művel. Ha tehát a lelki vezetô azt találja, hogy egy lélek elfordult Jézus Krisztus legszentebb emberségétôl, a róla való elmélkedéstôl és az ô követésétôl, ne higgyen a benne működô léleknek, tűnjék bármennyire isteninek is; mert túlságosan is az ördögi cselvetô ismertetôjegyeit viseli magán. 11. A tizenegyedik A tizenegyedik ismertetôjegy a ismertetôjegy a szelíd, hamis szeretet és a hamis buzgóság. jóságos, önzetlen szeretet, A haragos, zavaros és nyugtalan ahogy azt Szent Pál apostol buzgóság, amelynek a harag az atyja leírja: ,,A szeretet és a kevélység az anyja, az a türelmes, jóságos, a buzgóság, amit az ördög követôinek szeretet nem féltékeny, nem a szívébe vet, nem azért, hogy kérkedik, nem is kevély, mások hibáit kijavítsák, hanem nem tapintatlan, nem keresi egyszerűen azért, hogy a békét a maga javát'' (1Kor 13,4 megzavarják és a testvéri skk.). Szent Ágoston egy szeretetet megsértsék. Ha tehát a szeretettel telt lélekrôl lelki vezetô, akár magánházakban, azt meri mondani, hogy akár szerzetesi közösségekben olyan ,,szeress és tégy, amit személyt talál, akit ez a hamis és akarsz. Hallgatsz, hallgass ostoba buzgóság ural oly módon, szeretetbôl; beszélsz, hogy önmagát mások hibái miatt beszélj szeretetbôl; mértéktelenül felizgatja, ezek után intened kell, ints szimatol, ôket ócsárolja, a vele szeretetbôl; kímélsz, egy házban élôk ellen hangosan kímélj szeretetbôl. A morgolódik, szigorú büntetést szeretetnek szívedben kell követel és sok nyugtalanságot és gyökereznie; ilyen zavart támaszt, ne higgyen neki, gyökérbôl csak jó mert az Úr igazi Lelke arra származhat'' (Tract. 7 in ösztönöz, hogy mindenki saját 1. ep. S. Joannis). Szent magára tekintsen, és ne a mások Ágoston szép szava, hibáira. Ha mások hibáit látja, ,,szeress és tégy, amit igyekezzen ezeket mentegetni, és ha akarsz'', amellyel nem nem mentegethetôk, tárja nyugodtan ritkán visszaélnek, a az elöljárók elé azzal a valóságban arra való szándékkal, hogy kijavítsák, és felszólítás, hogy a aztán felejtse el ôket, vagy csak szeretet lelkületét ápoljuk azért emlékezzen rájuk, hogy a magunkban. bűnösöket imában Istennek ajánlja. Scaramelli nem sorolja fel az isteni lélek más egyéb ismertetôjegyét az akarat mozdulásai és aktusai szempontjából, mert a felsoroltak, ahogy joggal kijelenti, elegendôk arra, hogy ítéletet mondjunk. Arra vonatkozóan, hogy mi a teendô, ha a lelki vezetô valamelyik gyónógyermekénél az ördögi lélek valamely ismertetôjegyét felfedezi, a következô három dolgot ajánlja: 1) Világosan meg kell, hogy ismertesse velük az ördög sugalmazásait hogy meggyôzôdjenek róla, hogy ez vagy az a jelenség, ez vagy az a belsô mozdulás nem a természetbôl származik és nem is Isten sugallja, hanem Isten ellenségétôl valók, hogy felismerjék az ellenséget, aki ôket támadja, és maguktól fegyverkezzenek ellene. 2) Buzdítsa ôket az imára, hogy ajánlják magukat Isten oltalmába, és szüntelenül és szívbôl kérjék segítségét ennek a ravasz és ádáz ellenségnek a támadásai ellen, mert különben az elsô támadásnál alul maradnak. Erôsítse ôket abban, hogy bele ne fáradjanak az imába és abba ne hagyják, hanem állhatatosan folytassák mindaddig, amíg a harc tart. 3) Figyelmeztesse ôket, hogy az ilyenféle gondolatokat és ösztönzéseket, ha ezekkel támadja ôket az ördög, tüstént verjék vissza, megvetéssel utasítsák el, vagy velük ellentétes cselekedeteket végezzenek, annak megfelelôen, hogy milyen kísértésrôl van szó, máskülönben, ha az ellenállás lassú, hanyag és gyenge, lelkük nagy kárára gyakran vereséget szenvednek. ,, Ha valami meg nem engedett jut az eszedbe'', mondja Szent Ágoston (in Zsolt 103. conc. 4), ,, ne maradj meg nála, ne egyezz bele; az, ami eszedbe jut, az a kígyó feje; taposd szét, és megmenekülsz a kísértés többi mozdulásától.'' Néhány kétséges ösztönzés magyarázata Ha világosan felismerhetô volna, hogy minden ösztönzés honnan származik, akkor a szellemek megkülönböztetése könnyű lenne. ,,Néha helyesnek lát az ember egy utat, de végül mégis a halálba visz'' (Péld 14,12). Ezért álljon itt még néhány utalás annak megkülönböztetésére, ami gyanúsnak tűnik. Azt a lelket, amely meghozott hivatásbeli döntés után más hivatás után vágyakozik, gyanúsnak kell tekinteni. ,,Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amit kapott'' (1Kor 7,20). Ebbôl következik, hogy az ördög számlájára kell írni az olyan indításokat, amelyek a meglévô hivatás elhagyására és egy másik visszahúzódóbb, szigorúbb, tevékenyebb vagy jámborabb választására ösztönöznek. Van azonban nagy szentek életébôl rá példa, hogy megváltoztatták hivatásukat. A jó lélek ismertetôjegyein kívül meg kell állapítani, hogy a szóban forgó személy természettôl fogva állhatatlan-e, hogy az új hivatás testi és szellemi erôihez méretezett-e, és másokra ez a változtatás milyen hatással lesz. Nagyon kétséges az a lélek, amelyik szokatlan, különös, a szóban forgó életállapothoz nem illô dolgokra ösztönöz, mert az isteni gondviselés sem a természetes, sem a természetfeletti rendben nem erôszakosan munkálkodik, hanem nyugodtan, alkalmazkodik mindenkinek az állapotához. Ha valami különlegesre történik Istentôl jövô ösztönzés, annak jele rendkívüli engedelmesség vagy mélyen gyökerezô alázat. Az erények gyakorlásában a rendkívülire való törekvés származhat Istentôl, de Isten rendkívüli úton csak olyanokat vezet, akik már megállták helyüket a próbák tüzében, és akiket Ô valódi életszentségre szánt. A nagy, különleges bűnbánati gyakorlatok lelkülete nagyon kétséges. A veszélyre Jézus felhívja a figyelmet a farizeusokkal kapcsolatban. ,,Komorrá változtatják arcukat, hogy az emberek lássák böjtölésük'' (Mt 6,16). És Szent Jeromos mondja: ,,Tapasztalatból megtanultam, hogy a szamár, ha fáradt, szívesen letér az útról'' (Ep. ad Lact.). Az érezhetô lelki vigasztalások lelke kétséges. Amennyiben az ilyen kellemes érzés a kegyelemtôl származik, akkor az nem más, mint édes benyomás, amit a természetfeletti és jámbor aktusok a vágyóképességben elôidéznek. Az ilyen vigasztalást nem kell lenézni vagy elvetni, mert szent és hasznára van a léleknek. Ha az ember elfogadja, anélkül, hogy ragaszkodnék hozzá, akkor sokat segít az erények gyakorlásában, az imában való kitartásban és elômenetelben. A nehézség ott van, hogy belsô érzelmeink önmaguktól, a kegyelemtôl függetlenül is szent benyomások és gondolatok által is megmozdulhatnak. Ebben az esetben a vigasztalás csak a természet hatása, és semmi hasznot nem hoz. Azonban az ördög is képes ilyen érzéseket létrehozni, a lélek nagy kárára vagy legalábbis veszedelmére, amely úgy látszik, hogy csupa áhítat, valójában teljesen csalás. A vigasztalásokat gyümölcseik szerint kell megítélni. Ha az értelem nyitottabb az isteni igazságokra, az akarat erôsebb és bátrabb szent dolgokra és a kis hibák ellen is gondosabban harcol, akkor a vigasztalások Isten ajándékai. Ha azonban az ilyen ima után, amelyet ezekkel a vigasztalásokkal és édességekkel végeztek, semmi hatás nem állapítható meg, az ember éppen olyan könnyen esik régi hibáiba, mint elôtte, az erénygyakorlatokban lassú és hanyag, és ez mindig újra így van, akkor a lelki vigasz igen gyanús, és attól kell tartani, hogy a természet vagy a kísértô közbeavatkozásának az eredménye. Ezért el kell tôle fordulni. Ezzel szemben azt a lelki vigaszt, amely kegyelem, arról lehet felismerni, ahogyan Szent Ignác ezt lelkigyakorlatos könyvében a harmadik szabályként megadja, hogy a lélekben belsô mozdulás támad, amely által Teremtôjének és Urának szeretetében lángolni kezd, és a teremtményeket többé nem önmagukban, hanem minden dolog teremtôjében szereti, és a lélek bánatra és Isten szolgálatában nagyobb készségre kap indításokat. Különösen gyanúsak lennének a tartós, soha meg nem szűnô vigasztalások és lelki édességek. Mert ilyenek csak az igen ritka Istennel való állandó egyesülésben vannak, és általában nagy belsô és külsô szenvedésekkel járnak együtt. ======================================================================== Bona bíboros (1609--1647) Ciszterci apát, a De discretione spirituum c. könyv szerzôje (Bruxelliis 1671 és még több kiadás). E mű alapos kivonatát Maria Lierheimer lefordította és Scaramelli német kiadásához mellékelte. A következô szöveg onnan való.[127] Az isteni lélekrôl. Szabályok, hogy az ördögitôl megkülönböztessük. Hatféle szellem van, amelyet háromban lehet összefoglalni: az isteni, az ördögi és az emberi szellemben. Az isteni szellem a lélek egy belsô ösztönzése vagy egy sugallat, amely Istentôl való, és erényre és a szentségre ösztönöz. Ez az isteni vagy belsô ösztönzés, ill. sugallat különféle módokon történhet. Származhat Istentôl közvetlenül vagy közvetve. Közvetett, ha az angyalok vagy jámbor emberek útján, a lelkiismeret közvetítésével, jó példák, lelkiolvasmány, szenvedések vagy nehézségek stb. által jön. Nagyon rossz és veszélyes tudatlanság volna, ha a jó ösztönzést a rossztól nem tudnánk megkülönböztetni. Az isteni kegyelem megtanít minket arra, hogy a jó lelket a gonosz lélektôl megkülönböztessük. E fény által megvilágosítva a szentatyák és a lelki tanítók ránk hagyták ennek néhány ismertetôjegyét. Ilyenek a következôk: 1.Az ösztönzés maga elárulja azt, akitôl származik. Ha a jóra ösztönöz, akkor egy jó lélektôl való. Ha ellenben valami rosszra nyerünk ösztönzést, világi hiúságra, testi élvezetre, haszontalan vágyakra és hasonlókra, ebben az esetben a gonosz lélek szól. 2.Az isteni ösztönzések fokozatosan vezetnek a jóról a jobbra és alkalmazkodnak mindenkinek a természetéhez, életkorához, állásához és jelleméhez. Az ördög, sugdosásai közben, nem vesz figyelembe semmi rendet, semmi mértéket és célt, és nem tekinti annak a tulajdonságait, akit félre akar vezetni. 3.Isten a kezdôknek a lelki vigasztalások tejét nyújtja, azért hogy megízleljék, mily édes az Úr; késôbb aztán keményebb táplálékot ad, és akiknek adja, azok közben belsô nyugalmat tapasztalnak. Az ördög a kezdôknek Isten útjait nehéznek mutatja, akadályokat állít eléjük, félelembe kergeti és szorongatja ôket. 4.Az isteni ösztönzések a szív belsejében tapasztalhatók; az ördög hangja inkább kívülrôl jön és zajjal. 5.Azok, akiket Isten mozgat, különösen rendkívüli dolgok esetén, mindig csalódástól tartanak, alázatosak és ôszinték lelkiatyjukkal szemben. Ha azonban a lélek tetszeleg az ilyenekben és gôgös lesz, ez biztos jele annak, hogy az ördög a sugalmazó. 6.Isten lelke irgalmat és szelídséget kölcsönöz a felebaráttal szemben akkor is, amikor az igazságosságot kell alkalmazni; a gonosz lélek az illetô érzületét keménnyé, keserűvé, türelmetlenné, haragvóvá teszi és a felebaráti szeretet egyéb megsértésére is ösztönöz. 7.Isten lelke annak tiszteletére indít, ami szent és tiszteletreméltó, legyen szó személyrôl vagy dologról; a gonosz lélek minden szentnek a lenézésére, gúnyra és kétségeskedésre ösztönöz. 8.Amikor egy lélek távoli és titkos dolgokat ismer fel, ebben az esetben akkor van szó isteni megvilágosításról, ha az illetô alázatáról és szeretetérôl csalhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésre. Ha azonban az ilyen ismeretek a kíváncsiságot táplálják és a hiú megtiszteltetést, ebben az esetben az ördög a tanító. A szív belsejének és titkainak az ismeretét és feltárását csak Isten tudja megadni. 9.A csodák nem csalhatatlan jelei a szentségnek. Isten gonosz emberek által is tehet csodát vagy megengedheti, hogy az ördög segítségével olyan dolgokat tegyenek, amik az emberek szemében csodának számítanak. Ha csodák által emberek térnek meg, ez jó jel; mert Isten egy alapos megtéréshez többnyire olyan embereket használ fel eszközül, akik tetszésére vannak. Képmutatók és nem szent emberek soha nem térítettek meg teljesen egy bűnöst sem. 10. Az olyanra való ösztönzés, amiben nincs semmi rossz vagy amely nem akadályoz egy nagyobb jót, vagy a cselekvô állásával összeegyeztethetô, a jó szellemtôl való. De ennek a felismerése érett vizsgálatot kíván, mert a dolognak minden szempontból jónak kell lennie; azonban nem olyan könnyű felismerni, hogy miben áll egy mű minden szempontból való tökéletessége. Azt is figyelemmel kell kísérni, hogy az ösztönzés ne csak kezdetben, hanem folyamatában, a végén és a körülmények figyelembevételével is jó legyen, mert egy olyan kezdeményezés, amely az elején jó volt, késôbb rosszá válhat. 11. A jó szellemet mindig okosság kiséri és rendezett szeretet. Az a szellem, amely mértéktelenségre ösztönöz, rendetlenséget eredményez és oktalan, az gonosz szellem. 12. Isten elôször a belsôt rendezi el, és az alázat alapjait rakja le, csak azután ösztönöz nagy és pompás külsô tettekre. A gonosz lélek külsô dolgokra vesz rá és nem törôdik a belsô emberrel. 13. A jó szellem a jókkal szemben szelíd, nyers a rosszakkal szemben; a rossz szellem ellenben a gonoszaknak kedvez, és riasztja a jókat, hízeleg a bűnösöknek, vakmerô reményeket táplál bennük, és távol tartja ôket a bánattól; ezzel szemben aggályokat kelt a jókban és csömört Isten szolgálatában. 14. Ha az ember bűnbánatra nyer ösztönzést, kishitűsége és kedvetlensége hamar derűvé és {jóra, engedelmességre való} készséggé változik. Ez a Mindenhatónak a keze, aki benne tevékenykedik. 15. Az a szellem, amelyik távol tart az érzéki gyönyöröktôl és a munka és a kereszt szerelmeseivé tesz, jó szellem. 16. A jó szellem legjobb ismertetôjegye végsôsoron a szeretet. ======================================================================== Ligouri Szent Alfonz (1696--1787) A redemptorista kongregáció alapítója, püspök, egyháztanító. A lelki szárazság szerepe[128] Adjuk át magunkat Isten akaratának a lelki szárazságban, melyet az imában, áldozásnál, az Oltáriszentség látogatásánál s egyébként szenvedünk. Fáraszt és untat minden. De öntsünk magunkba bátorságot mondván: mindezt Isten tetszésére akarjuk tenni. Minél nagyobb az ima nehézségében érzett megpróbáltatás, annál kedvesebbek leszünk Isten elôtt. Nem ismerhetjük meg jobban tehetetlenségünket és nyomorúságunkat, mint a szárazság állapotában. Alázzuk meg azért magunkat az imában s mondjuk önátadóan: Uram, nem érdemlek vigasztalást. Csak azt kérem, irgalmazz nekem. Ôrizz meg kegyelmedben s tégy velem tetszésed szerint. ======================================================================== Boldog Pietrelcinai Pio atya A XX. században élt kapucinus szerzetes-pap, misztikus, stigmatizált. Önvádak[129] Óvakodjunk a különbözô szemrehányásoktól és vádaktól önmagunk ellen. Ezek a vádak legtöbbször az ellenségtôl jönnek, azzal a céllal, hogy megzavarják békességünket Istenben. Ha az ilyen szemrehányások és vádak mérsékeltebbé tesznek, és a jó cselekedetekre buzdítanak, anélkül, hogy eltörölnék az Istenbe vetett bizalmat, biztosak lehetünk, hogy Istentôl származnak. De ha felkavarják bensônket, és félelemmel töltenek el, biztosak lehetünk benne, hogy az ördögtôl jönnek, és mint olyanokat kerülnünk kell, menedéket keresve az Istenbe vetett bizalomban. A béke a szellem egyszerűsége, az értelem komolysága, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a harmónia mindannyiunkban. A béke állandó öröm, amely a jó lelkiismeret tanúságából forrásozik. A béke annak a szívnek a szent öröme, amelyben Isten uralkodik. A béke út a tökéletesség felé, sôt még több: a tökéletesség a békében található. Az ördög pedig, aki mindezt jól tudja, minden erejét latba veti, csakhogy felkavarja békénket. Kérkedés [130] Ettôl a hibától azért is érdemes óvakodni, mert nincs ellentétes erény, amellyel le lehetne gyôzni. A haragot földre teperhetjük a szelídséggel, az irigységet a szeretettel, a gôgöt az alázatossággal és így tovább. A kérkedés belopakodik a szent tettekbe, és még magába az alázatosságba is, ha nem vesszük észre idôben. A szentek az életszentség szújának nevezik. ======================================================================== Tanquerey (1854--1932) A több nyelvre, így a magyarra is lefordított kéziköny, ,,A tökéletes élet -- Aszkétika és misztika'' szerzôje. A misztika szemszögébôl és a lelki vezetô szempontjából nézi a lelki jelenségeket. A hivatkozások a könyv 1-1599-ig terjedô marginális számaira vonatkoznak. A szellemek megkülönböztetése [131] A szellemek megkülönböztetése az a folyamat, melyben differenciáljuk azt, hogy a különféle indulatok milyen forrásból erednek. Elméletileg szólva hat különbözô forrásból eredhetnek: saját magunktól; a világtól, mely érzékeink útján hat szellemünkre és rosszra sarkall; a jó angyaloktól, akik jó gondolatokat ébresztenek fel bennünk; az ördögöktôl, akik szintén hatnak érzékeinkre, hogy bűnbe vigyenek; Istentôl, aki egyedül tud közvetlenül hatni magasabb képességeinkre, és bennünket mindenkor csak jóra ösztönöz. Mindez a gyakorlatban: Elegendô annyit tudnunk, hogy az indulataink jó vagy rossz forrásból erednek. Jó források: Isten, angyalok, a kegyelemtôl segített emberi lélek. Rossz források: ördögök, test, világ.[132] Azokat a szabályokat tehát, amelyek segítségével a jó forrást meg tudjuk különböztetni a rossz forrástól, a szellemek megkülönböztetésére vonatkozó szabályoknak nevezzük. Történetiségéhez: Már Szent Pál megvetette ennek alapjait, amikor különbséget tett az emberben test és lélek között, az emberen kívül pedig Isten Szentlelke és a gonosz szellem között. Majd a lelkiélet írói, úgymint Cassianus, Szent Benedek, Szent Tamás, a Krisztus követésének írója, Szent Ignác szintén adtak szabályokat, melyek segítségével meg lehet különböztetni a kegyelemtôl eredô indulatokat a romlott természetbôl fakadóaktól.[133] Szent Ignác szabályaihoz hozzáadhatunk még néhányat: Aki hirtelen akar tökéletes lenni, elhagyja jelen foglalkozásait, feltűnô erényeket gyakorol, különcködik, az ilyen a gonosz lélek befolyása alatt áll, mert a jó szellem is magas tökéletességre akar ugyan vezetni bennünket, de olyanra, amely megfér állásunkbeli kötelességeinkkel; alázatos és rejtett életre sarkall. A kis dolgok lenézése és az a vágy, hogy a nagy dolgokban keressük megszentelôdésünket, nem a jó szellem hatása. Mert a jó szellem arra ösztönöz, hogy legyünk mindenben hűségesek állásbeli kötelességeinkhez és állhatatosak a kis erényekben: ,,egy i betű vagy vesszôcske nem múlik el a törvénybôl, míg csak mind be nem teljesedik''. Az a tetszelgés, amelyel újra meg újra visszatérünk jócselekedetünk elgondolására, az az óhajtás, hogy tiszteletben legyen részünk erényünkért, nem a kereszténység szellemétôl jön, mert az nem kíván tetszeni másnak, csak Istennek: ,,Ha még az embereknek igyekeznék tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék''. Így pl. hamis alázatosság az, amely magamagát kicsinyíti, hogy mások dicsérjék; hamis szelídség az, amely az embereknek akar kedveskedni; az ilyesmi ellenkezik Isten szellemével. Aki panaszkodik, türelmetlenkedik, elkedvetlenedik a próbák és a lelki szárazság idején, az emberi szellem behatása alatt áll; mert az Isten szelleme ellenkezôleg a kereszt szeretetére nevel, a lemondásra, a szent maga- elhagyásra, és arra tanít, hogy maradjunk állhatatosak az imádságban a szárazság és a szórakozottság ellenére is. Szabályok a magánkinyilatkoztatások megkülönböztetésére[134] Pontos szabályokra van szükségünk ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni az igazi kinyilatkoztatásokat, megkülönböztetve bennük az emberi elemeket. Ezek a szabályok vonatkoznak: a személyekre, akik a kinyilatkoztatást kapták; a tárgyra, amelyrôl a kinyilatkoztatás szól; hatásaira, melyeket létesít; a jelekre, melyek kísérni szokták azokat. Mely személyek kaphatnak kinyilatkoztatást? Természetes tulajdonságok: -- vérmérséklet szempontjából: kiegyensúlyozott legyen -- értelmi téren: józan, helyes ítéletű-e vagy képzelôdô, túlságosan érzelgôs? Tanult vagy tanulatlan? Kitôl tanult? Nem tompította-e el értelmi képességeit betegség vagy hosszú böjtölés? -- erkölcsi szempontból: ôszinte-e vagy szokása túlozni, néha talán költeni is? Nyugodt kedélyű vagy szenvedélyes? Természetfölötti tulajdonságok: -- az illetônek van-e kripóbált lelkiélete vagy csupán többé-kevésbé érzékies jellegű lelkiélete van -- van-e ôszinte alázatossága vagy ellenkezôleg szeret a többiek fölé emelkedni és kiváltságaival eldicsekedni? Az alázatosság a próbaköve az igazi szentségnek. -- kinek mondja el kinyilatkoztatásait, lelki vezetôjének vagy más személyeknek; követi-e vezetôjének tanácsait? -- átment-e a passzív próbákon[135] és a szemlélôdésnek elsô fokozatain; gyakorolja-e hôsies fokon az erényeket? Ezek a jelek még nem bizonyítékai a kinyilatkoztatás valódiságának, csak hihetôségi kritériumok. Hiányuk sem bizonyíték arra, hogy nem volt kinyilatkoztatás. Valószínűségi ítélet hozható ezek segítségével. Mik a tárgyai a kinyilatkoztatásoknak? Ez talán a legfontosabb pont, mint ahogy már Szent Pálnál megtaláljuk: ,,De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdetünk, átkozott legyen!'' Ez mindennek az alapja, hiszen Isten nem kerülhet ellentmondásba önmagával. Minden kinyilatkoztatást hamisnak kell minôsíteni, amely a hitnek valamely tételével, azaz az Egyház tanításával ellentétben van. Isten nem szokott teológiailag vitatott kérdéseket magánkinyilatkoztatás útján eldönteni. El kell vetni minden olyan látomást, mely ellentétben van a keresztény erkölcsiséggel. Ezért gyanúsak például az olyan jelenések, amelyekbôl hiányzik a méltóság, a tartózkodás, amelyek nevetségesek (ez jellemzi különösen az emberi vagy ördögi utánzásokat). Az sem valódi kinyilatkoztatás, amelyben Isten lehetetlen dolgokat kér. A kinyilatkoztatások hatásaiból vett szabályok Gyümölcseirôl ismerjük meg a fákat: Szent Ignác és Szent Teréz szerint az isteni jelenés elôször ijedséget vált ki, melyet csakhamar követ a béke, az öröm és a biztonság mély és tartós érzése; az ördögi jelenés elôször örömet vált ki, de nemsokára zavar, szomorúság, elkedvetlenedés áll be. Az igazi kinyilatkoztatások megerôsítik a lelket az alázatosság, engedelmesség, türelem, Isten akaratán való megnyugvás erényeiben; a hamisak ellenben kevélységre, elbizakodottságra, engedetlenségre ösztönöznek. Összefoglalva: ,,Ez a kegy nagymértékben hoz megszégyenülést és alázatosságot, míg az ördög behatása éppen ellenkezô behatásokat váltana ki. Olyan nyílvánvaló, hogy Istentôl jön, hogy a lélek teljesen képtelen arra, hogy a maga érdemének tulajdonítsa: világos neki, hogy ez Isten ajándéka. Azok miatt a kincsek miatt, amelyekkel ez a kegy a lelket gazdagítja, és azok miatt a belsô hatások miatt, amelyeket elôidéz, lehetetlen az idegbajban keresni a forrását. Az ördög sem idézhet elô ennyi jót: akkor a lélek nem érezne olyan mélységes békét, olyan állandó kivánságot, hogy Istennek tessék, olyan nagy megvetését mindannak, ami nem vezeti hozzá.'' (Avilai Szent Teréz) Szabad-a az embernek jeleket kérni a kinyilatkoztatások megerôsítésére Ha az ügy fontos, meg lehet tenni, de megfelelô alázattal és csak feltételesen szabad kérni, hiszen Isten nem tartozik senkinek csodát tenni, hogy megerôsítse látomásait. Ha az ember csodajelet kér, bízza annak megválasztását Istenre! Azonban ha a kért csoda bizonyított és kapcsolata is nyilvánvaló a kinyilatkoztatással, akkor nincs helye a kétségnek. A hamis elemek magánkinyilatkoztatásokba keveredése Ha egy kinyilatkoztatás alapjában véve valódi, akkor is keverednek és keveredhetnek bele hamis elemek. Isten célja alapvetôleg ugyanis az a kinyilatkoztatásokkal, hogy a látnok lelkiéletét korrigálja, elômozdítsa haladását, ezért nem szükségképpen korrigál ki mindent, és végképp nem szükségtelen csodákkal.[136] A hamis elemek magánkinyilatkoztatásokba keveredésének okai: Az emberi tevékenység belekeveredik az isteni kegyelem munkájába; ez fôképpen azoknál történik meg, akiknek élénk képzelete és eleven értelmi működése van. Így megtalálható lehet bennük: a kor téves tudományos nézetei; a lelki vezetôk felfogásai; történelmi tévedések elsôsorban Jézus, a Szent Szűz életével vagy más Szentírási személyekkel kapcsolatban. A magánkinyilatkoztatást rosszul is lehet értelmezni. Sôt maga a látnok is elferdítheti a kinyilatkoztatást, ill. aki kapja, már azáltal, hogy szavaival ki akarja fejezni, le akarja írni azt. Rendkívüli lelki, de egyben testi jelenségek [137] Ezek a jelenségek, amelyek a lelket is, a testet is érintik, leggyakrabban az önkívülettel vannak kapcsolatban (1454 pont). A legfôbbek ezek: 1. a fölemelkedés; 2. a fénykoszorúk; 3. illatok; 4. az étlenség; 5. a sebhelyek. I. A fölemelkedés. A fölemelkedés (levitáció) az a jelenség, hogy a test fölemelkedik a levegôben és ott megmarad egy ideig, minden természetes támasz nélkül. Ilyenkor mellékes elragadtatásnak is szokták nevezni. Máskor a test nagy magasságokba emelkedik fel: ez az elragadtatásos repülés; megint máskor úgy látszik, mintha gyorsan futna, a föld felszínén; ez az elragadtatásban való járás. A szentek életében, akár a bollandistáknál, akár a papi zsolozsmában gyakran olvasunk ilyen fölemelkedésrôl; példák erre: Keresztes Szent Pál, ápr. 18. Néri Szent Fülöp, máj 26. István király aug. 20. és szept. 2. Cupertinoi Szent József, szept. 18. Alcantarai Szent Péter, okt. 19. Xavéri Szent Ferenc, dec 3. stb. A leghíresebb esetek egyike Cupertinoi Szent Józseffel történt, aki, midôn látta, hogy a munkások hasztalan kínlódnak egy nehéz missziós kereszt felállításával, hozzájuk repült, megragadta a keresztet és minden erôfeszítés nélkül elhelyezte a kívánt gödörben. Itt kell megemlíteni azt a jelenséget is, amikor valaki olyan nehézzé válik, hogy a legnagyobb erôvel sem lehet kimozdítani helyébôl. A racionalisták megkísérelték ezeket a tényeket természetes úton magyarázni. Némelyik azt mondotta, hogy az illetôk nagymennyiségű levegôt szívtak be tüdejükbe; mások ismeretlen lelki erôt hívtak segítségül; megint mások azt vélik, hogy nem tudják a dolgot megmagyarázni. Mennyivel bölcsebb XIV. Benedek álláspontja! Ô mindenekelôtt megköveteli, hogy a tény kétséget kizárólag meg legyen állapítva, hogy ki legyen zárva mindenféle csalás. Azután kijelenti: 1. hogy a kétségtelenül megállapított fölemelkedést nem lehet természetes módon megmagyarázni; 2. hogy mindamellett nem múlja felül az angyaloknak és az ördögöknek az erejét, akik levegôbe tudnak emelni egy testet; 3. hogy a szenteknél ez a kegy mintegy elôlegezése a könnyedség adományának, amellyel a dicsôséges test fel lesz díszítve. II. Fénykoszorúk Az elragadtatást néha fényjelenségek is kísérik: néha a homlok körül van fonva fénykoszorúval, néha az egész test fényárban úszik. Ebben a kérdésben is összefoglaljuk XIV. Benedek tanítását. Mindenekelôtt jól meg kell vizsgálni az esetet és körülményeit, hogy meg lehessen állapítani, hogy nem jöhet-e a fényjelenség valami természetes okból. Meg kell különösen állapítani: 1. hogy a fényjelenség nappal történt-e, avagy éjjel; és ha éjjel, akkor a fényjelenség erôsebb volt-e, mint minden más világosság; 2. hogy egyszerű szikráról van-e szó, amilyen a villamos szikra, avagy a jelenség huzamosabb ideig tart és többször ismétlôdik; 3. hogy valamely vallási ténykedés alatt következik-e be, amilyenek az imádság, szentbeszéd, elragadtatás. 4. hogy vannak-e kegyelmet föltételezô hatásai, mint tartós megtérés és efféle; 5. hogy az a személy, aki körül ilyen fényjelenségek történnek, erényes-e, szent-e. Csak miután mindezen részleteket megvizsgáltuk és megfontoltuk, lehet errôl a kérdésrôl ítéletet mondani. -- Ha ez a jelenség természetfölötti, ez is elôlegezése a dicsôséges test fényességének. III. Illatok Néha a szentek testébôl, akár még életükben, akár haláluk után, illatok fakadnak, amelyek szépen jelképezik az erényvirágok illatát. Így Assisi Szent Ferenc sebhelyeibôl néha kellemes illatok áradtak. Amikor Szent Terézia meghalt, az a viz, amellyel testét megmosták, édes illatot lehelt; kilenc hónapon keresztül titokzatos illat áradt ki sírjából és amikor sírját felnyitották, illatos olaj folyt ki testébôl. Sok hasonló esetet lehet olvasni a szentek életében. XIV. Benedek szerint ilyen esetben a következôképpen kell eljárni, hogy meg lehessen állapítani a csodát: 1. meg kell vizsgálni, hogy az illat tartós-e; 2. hogy nincsen-e valami a test mellett, vagy a sírban, ami elôidézhetné; 3. hogy történt-e valamely csoda annak az illatos víznek, vagy olajnak használatától, amely a szentnek testébôl fakadt. IV. Hosszas étlenség Voltak szentek, fôleg azok között, akik Krisztus Urunk sebhelyeit, a stigmákat viselték, akik éveken keresztül a szentáldozáson kivül semmiféle táplálékot nem vettek magukhoz. Dr. Imbert-Goubeyre feljegyez nehány meglepô esetet: ,,Folignói Szent Angela tizenkét éven keresztül semminemű táplálékot nem vett magához; Szienai Szent Katalin körülbelül nyolc évig; de Rente B. Erzsébet tizenöt évig; Szent Lidwina huszonnyolc évig; Racconigi B. Katalin tíz évig ... napjainkban, pedig Andriani Róza huszonnyolc évig, ... Lateau Lujza tizennégy évig'', Marthe Robin több mint 30 évig. Az Egyház nagyon szigorú az ilyenféle tények megvizsgálásában és hosszú idôn át tartó szüntelen ellenôrzést kíván, sok és ügyes tanút, akik képesek az esetleges csalást észrevenni. Ezeknek meg kell figyelni, hogy teljes-e az étlenség, kiterjed-e az italokra is és nemcsak a szilárd ételekre; tartós-e és mellette végzi-e az illetô személy mindennapi teendôit. Itt kell megemlíteni az álmatlanságot is. Így pl. Alcantarai Szent Péter nem aludt negyven éven keresztül csak egy és félórát naponta. Ricci Szent Katalin csak egy órát aludt hetenkint. V. A sebhelyek (stigmák) 1. Mibenlétük és eredetük Ez a jelenség abban áll, hogy az illetô személy megkapja Krisztus Urunk sebeinek hasonmását a két kezén, lábán, oldalán és homlokán. Ezek a sebhelyek maguktól keletkeznek, minden külsô eszköz alkalmazása nélkül, és belôlük idônkint tiszta vér folyik. Az elsô stigmatizált Assisi Szent Ferenc volt; 1222. szept. 17-én az Alverna hegyen egy nagyszerű elragadtatása közben látott egy szeráfot, aki a keresztrefeszített Üdvözítôt ábrázolta és felidézte benne ennek sebeit. Ezek a sebhelyek haláláig megvoltak rajta és vörhenyes vér folydogált belôlük. Próbálta elrejteni ezt a csodát, de nem sikerült neki egészen; amikor pedig meghalt, 1226. okt. 11- én, a csoda köztudomású lett. -- Azóta ilyen eset többször fordult elô. Dr. Imbert háromszázhuszonegy ilyen kiváltságoltat számlál, akikbôl negyvenegy férfi. Hatvankét stigmatizált boldoggá, vagy szentté van avatva. Bizonyosnak látszik, hogy a stigmatizáció csak olyanoknál jelentkezik, akiknek elragadtatásaik vannak; és hogy igen éles fájdalmak elôzik meg és kísérik, amelyek hasonlóvá teszik az embert a szenvedô Jézushoz. Ha ez a fájdalom nem jelentkezik, ez rossz jel; mert a sebhelyek azt jelentik, hogy az illetô személy részese lesz Jézus Krisztus szenvedéseinek. A sebhelyek létezését annyi tanú bizonyítja, hogy abban a hitetlenek sem kételkednek többé; hanem természetes módon próbálják megmagyarázni. Azt állítják, hogy némelyeknél, akiknek túl erôs az ingerlékenységük és az érzelmességük, vérizzadást[138] lehet elôidézni, ami a sebhelyekhez hasonló jelenség. 2. Mik a jelei a valódi sebhelyeknek? Hogy a sebhelyeket meg lehessen különböztetni azoktól a jelenségektôl, amelyeket természetes úton elô lehet idézni, figyelemmel kell lenni a sebhelyek következô tulajdonságaira: a) A sebhelyek kizárólag azon a helyen jelentkeznek, ahol Krisztus Urunk sebei voltak; míg a hipnotizált vérzései más helyeken jelentkeznek. b) A sebek megújulása és a fájdalmak általában olyan napokon jelentkeznek, amelyek összefüggésben vannak Krisztus Urunk szenvedésével, tehát pénteken, vagy az Úr Jézus valamelyik ünnepén. c) Ezek a sebek nem gennyesednek: a vér, amely belôlük folyik, tiszta, míg a legkisebb nyílt seb a test bármely részén, ha természetes úton keletkezett, gennyesdésnek indul a stigmatizáltaknál is. Nem gyógyulnak, bármiféle természetes gyógymódot alkalmazzanak is reájuk, és néha harminc-negyven esztendeig is tartanak. d) Bôségesen folyik belôlük a vér, ami érthetô az elsô napon, amikor keletkeznek, de nem magyarázható meg a következô napokon. A sebhelyek általában a felszínen vannak: távol a nagy véredényektôl, és mégis ömlik belôlük a vér. e) Végül és mindenekfelett; ez a jelenség csakis olyan személyeknél forul elô, akik hôsi fokban gyakorolják az erényeket és kitűnnek különösen a kereszt szeretetében. Ezek a körülmények mutatják, hogy itt nem természetes beteges tünetrôl van szó, hanem itt egy értelemmel és szabad akarattal bíró lény rendkívüli módon hat ezekre az emberekre, hogy hasonlókká tegye ôket a keresztrefeszített Üdvözítôhöz. Különbségek rendkívüli misztikus jelenségek és a beteges tünetek között (összefoglalás)[139] Az elragadtatással kapcsolatos jelenségek annyira be vannak bizonyítva, hogy azok, akik a tényeket elismerik, nem kételkedhetnek létezésükben; de sokan beteges tüneteknek akarják azokat feltüntetni, mint amelyek véleményük szerint az idegek túlfeszültségébôl, különösen hisztériából erednek. Van közöttük olyan is, aki az elmebetegség egy nemét véli megállapítani ezekben a személyekben. Kétségtelen, hogy a szentek is megbetegedhetnek, mint minden ember. Azt kell megtudni, hogy ha betegek is, lelkileg kiegyensúlyozottak-e és nincsen-e valami hiba a józan ész körül. Márpedig olyan nagy a különbség a misztikus jelenségek és az idegbeteg tünetek között, hogy józan ítéletű és jóhiszemű ember a kettôt nem tévesztheti össze egymással. Egyiknél és másiknál más: 1. az alany; 2. mások a jelenségek; 3. és mások az eredmények. 1. Más az alany. Ha az ember összehasonlítja az idegbeteg embereket azokkal, akiknek elragadtatásaik vannak, akkor úgy találja, hogy az elôbbiek nem kiegyensúlyozott egyének sem szellemi, sem erkölcsi szempontból, míg ezek az utóbbiak legalább is erkölcsi szempontból tökéletesen kiegyensúlyozott egyének. A. Az idegbetegek nem kiegyensúlyozottak sem szellemileg, sem erkölcsileg: Meg lehet állapítani náluk, hogy az értelem és az akarat tevékenysége meg van gyengülve, az öntudat is meg van zavarodva és néha fel van függesztve; a figyelem megcsappant, az ítélôképesség elsatnyult, az emlékezôtehetség annyira csôdöt mondott, hogy az illetôk azt gondolják, hogy két különbözô személyiség van bennük; értelmükben hovatovább nem marad egyéb, mint egypár rögeszme, azért gondolkozásuk rövidesen annyira egyirányú lesz, hogy ôrülteknek látszanak. Ezzel egyidejűleg meggyöngül az akarat is, az érzelmek felülkerekednek; az ilyen ember szeszélyeinek játékszere lesz, vagy egy fölényesebb akarat behatása alatt áll, annyira, hogy nem ura többé magának. Mindez tehát gyöngeség, a személyi méltóságnak csökkenése, az értelmi és erkölcsi erôk apadása. B. Mindennek ellenkezôjét találjuk meg a misztikusoknál: értelmük gyarapodik, akaratuk erôsödik és képesek lesznek a legnagyobb vállalkozások véghezvitelére. Hiszen már láttuk, hogyan szereznek új ismereteket Istenrôl, az ô tulajdonságairól, a hit igazságairól, önmagukról. Az igaz, hogy nem tudnak mindent szóval kifejezni, amit látnak; de ôszintén kijelentik, hogy a szemlélôdés néhány pillanata alatt többet tanultak, mint évekig tartó tanulmányozással; és hogy igazat mondanak, annak bizonyítéka, hogy az erények gyakorlatában és a lelkiéletben tényleg nagy lépésekkel haladnak. Alázatosabbak lesznek, jobban gyakorolják a felebaráti szeretetet, inkább megnyugosznak az isteni akaraton, és a legnagyobb megpróbáltatások közepette is zavartalan békességnek és örömnek birtokában vannak. Milyen távol áll mindez a hisztérikus örökös, szenvedélyes nyugtalanságtól! 2. Mások a jelenségek. Másképpen keletkeznek a jelenségek az egyik és a másik oldalon. A. Nincsen szomorúbb, szívbemarkolóbb dolog, mint a hisztérikusok rohamai: 1. Az elsô mozzanata hasonlít egy gyönge nyavalyatörési rohamhoz, de ettôl abban különbözik, hogy az embernek az az érzése, hogy egy golyóbis száll le a torkán. Ez nem egyéb a valóságban, mint a toroknak egy daganata, amely a fuldoklás érzetét kelti, és a fülben is hallható mint sípolás. 2. Második mozzanata abban áll, hogy a beteg rendetlen mozdulatokat tesz, egész testében vonaglik, csavarodik, körben forog. 3. Azután következnek az ijedtség, féltékenység, bujaság fékevesztett szenvedélyei, aszerint, hogy miféle képek keletkeznek a beteg képzelôtehetségében. 4. A végén sírás, vagy kacagás tör ki, és ezzel megszűnik az idegfeszültség. -- Mikor azután vége van ennek a rohamnak, a beteg fáradt, ki van merülve, és különféle rosszullét vesz rajta erôt. B. Ezekbôl a jelenségekbôl semmi sincs meg az elragadtatásban. Nincsenek vonaglások, beteges csavarodások: minden nyugodt, csak a lélek van elragadva, hogy bensôségesen egyesüljön az Istennel. Akik tanúi voltak már egy elragadtatásnak, pl. azok, akik látták a kis Bernadettet a Massabielle nevű barlangnál, nem tudják visszatartani ámulatukat. Azonkívül, a test, amint Szent Teréziától hallottuk (1456. pont) nemcsak hogy nem merül ki, hanem új erôket nyer az elragadtatás után. 3. Mások a hatások A. A hisztérikusoknál minél többször ismétlôdnek a jelenségek, annál inkább megbomlik a képességek egyensúlya: tettetés, hazugság, elaljasodás, bujaság, ez a hatása ennek a rettenetes betegségnek. B. A misztikusoknál ellenkezôleg az elragadtatások következtében az értelem egyre gyarapodik, növekedik az Istennek és a felebarátnak a szeretete. Ha az ilyenek valamely vállalathoz fognak, valamit létesítenek, rendkívül nagy józan észrôl, higgadtságról, erôs és kitartó akaratról tesznek tanúságot: amiért is vállalkozásukat rendesen siker koronázza. Szent Terézia bár rengeteg ellenzéssel találkozott, tizenhat apácazárdát és tizennégy férfiszerzetházat alapított; Szent Coletta tizenhat új zárdát alapított és nagyon sok másban helyreállította a meglazult fegyelmet. Acaris asszony tizenhat éves kora óta gyakran részesült elragadtatásokban, férjhez ment, harminc évig élt a férjével, felnevelt hat gyermeket, rendbe hozta a család anyagi ügyeit, amelyeket férjének gondatlansága veszedelembe döntött, és amikor özvegy lett, segített letelepíteni a karmelitákat Franciaországban. Sziénai Szent Katalin, bár csak harminckét esztendôs volt, amikor meghalt, és hosszú ideig nem tudott írni-olvasni, mégis olyan jelentékeny szerepet játszott kora eseményeiben, különösen a pápának visszatérésében Rómába, hogy egy újabb történetíró azt mondhatta róla, hogy államférfiú volt, mégpedig nagy államférfiú. Látnivaló tehát, hogy a hisztérikusok és a misztikusok között akkora különbség van, hogy ha valaki a kettôt azonosítani akarná, a tények és a tudomány ellen cselekedne. 4. Ellenvetés Mégis meg kell még egy nehézséget oldani: vannak, akik Ribot-val állítják, hogy az elragadtatás szűkíti az ember érdeklôdésének körét úgy, hogy végre is értelmi rögeszmévé fejlôdik ki: hiszen az ilyen személyeket végre már csak egy tárgy érdekli: az Istennel való bensôséges egyesülés. -- Hogy erre a nehézségre megfelelhessünk, tudnunk kell, hogy kétféle rögeszmét kell megkülönböztetni: az egyik bontó, amely bomlásra vezet, helytelen megítélésbe kerget. Ilyen pl. az öngyilkos-jelöltnek a rögeszméje, aki a megsemmisülésben látja a legfôbb jót. A másik az alkotó rögeszme, amely kétségtelenül szintén azt eredményezi, hogy egy eszme lesz uralkodóvá az ember értelmében, de ez az eszme helyes összetevésben maga körül csoportosítja mind a többit, tehát nem vezet helytelen megítélésre. Ez utóbbi csak elônyére válik az embernek; hiszen a nagy emberek éppen azzal tudtak nagyot alkotni, hogy minden gondolatukat egy vezérgondolatnak vetették alá, és ez a vezérgondolat helyes volt. Mármost ez az eset a misztikusoknál is: ezeknek is van egy vezérgondolatuk, egy rögeszméjük, az, hogy mindenekelôtt végsô céljukat óhajtsák, szorgalmazzák, amely az Istennel való bensôséges egyesülés. Ennek szolgálatába állították be minden gondolatukat, érzelmüket, erejüket. Hanem ez az eszme teljesen helyes; ez nem bomlaszt, hanem ellenkezôleg, épít, összehozza valamennyi gondolatot. cselekedetet és egyetlen cél szolgálatába állítja valamennyit, mert csak ez ad nekünk tökéletességet és boldogságot. Innen van az, hogy emberi szempontból nézve is a dolgot, a szentek mind kiváló cselekvô emberek, telve helyes meglátással, erôvel, kitartással; nagy terveket szônek és valósítanak meg. Ezt már a hitetlenek is észrevették és bevallották, amint a 43. pontban megjegyeztük. Legyünk tehát igazságosak és valljuk be, hogy a misztikusok, amikor szentek, egyben nagyszerű emberek is. Az ördögi jelenségek Elôzetes megjegyzés: Ha az ördög rendkívüli misztikus jelenségeket produkál, ez azt mutatja, mennyire irigyli a gonosz lélek az ember boldogságát, mennyire féltékeny az Istenre, akinek hatalmát és az emberi lelkeken való uralmát majmolja és gyötri azokat, akik neki ellenállnak és az Isten országának kiterjesztésén dolgoznak; annyira, hogy némelyeket meg is száll. A földön tehát két ország van, amelyeket olyan szépen írt le Szent Ágoston; két fôhadiszállás, két zászló, ahogyan Szent Ignác nevezi. Az igazi keresztényeknek nem nehéz a választás: minél teljesebben adják oda magukat Istennek, annál teljesebben szabadulnak az ördög zsarnoksága alól. És ha Isten meg is engedi, hogy megpróbáltassanak, ez csak az ô javukra történik, és szenvedéseik közepette is bízvást elmondhatják: Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8,31) ... Ki olyan, mint az Isten?[140] Bevezetés[141] Az ördög Isten majma, tehát Isten lelki működéseit is utánozni akarja, illetve uralmát itt is meg akarja mutatni. Ez azonban egy zsarnoki tett. Az ördögi támadások két fajtáját különböztetjük meg: zaklatás, amennyiben kívülrôl[142], megszállás, amennyiben belülrôl próbálja érvényesíteni uralmát. Az ördögi behatások kérdésében két véglettôl kell tartózkodnunk: minden bajunkat az ördögnek tulajdonítsuk. (Itt rossz hajlamainkat tévesztjük szem elôl.) A másik, hogy nem veszünk róla tudomást. A helyes út a vizsgálódásban az, hogy azokat a jelenségeket tulajdonítsuk az ördögnek, amelyek olyan rendkívüliségek, vagy olyan körülmények között jelentkeznek, hogy másképp nem lehet megmagyarázni ôket. Az ördögi zaklatás[143] Fogalma: Az ördögi zaklatás egyszerűen olyan kísértések sorozata, melyek erôsebbek és tartósabbak, mint a közönséges kísértések. Fajtái: 1. Külsô: az ördög itt a külsô érzékekre hat. a) A látásra (félelmetes alakban jelenik meg, hogy megzavarja, megrémítse az embert vagy kellemes alakban jelenik meg, hogy rosszra csábítsa). b) A hallásra (káromló és trágár beszédeket vagy dalokat hallat, csoszogást hallat, hogy megijessze az embert). c) A tapintásra (megveri, megsebzi az embert, hogy megfélemlítse, megöleli az embert, hogy bűnre ingerelje) Sok esetben -- P. Schram alapján -- ezek a jelenések egyszerű érzéki csalódások, hallucinációk, melyek az idegek túlfeszülésébôl származnak. Azonban meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben is erôs kísértések ezek. 2. Belsô: képzelôtehetségünkre, emlékezôtehetségünkre, érzéki szenvedélyeinket is fel tudja korbácsolni. Hogyan lehet eldönteni, hogy ördögi zaklatásról van szó, hiszen ezek természetes jelenségek is lehetnek általában? Ördögi zaklatásról van szó, ha a hatások hirtelen jönnek, rendkívül hevesek, kitartóak, nincs természetes magyarázatuk. Kétségeink esetén legjobb szakemberhez, szakorvoshoz fordulni, aki rá tud világítani arra, hogy ezek a jelenségek mennyiben lehetnek természetes eredetűek, betegségek eredményei. Mit tegyen a lelki vezetô? Egyesíteni kell a legkörültekintôbb okosságot és a legtapintatosabb szeretetet. -- komoly bizonyítékok nélkül ne tulajdonítsa a lelki jelenséget ördögi zaklatásnak -- legyen részvéttel a szegény lélek iránt és legyen segítségére tanácsaival, adjon neki részletes képet a kísértésekrôl, magyarázza meg, miért szükséges az ellenállás -- mutasson rá azokra a különleges eszközökre, melyeket az ördög a kísértések során alkalmaz. -- ha a heves kísértések következtében történt valami az akarat beleegyezése nélkül, mutasson rá, hogy az akarat beleegyezése nélkül nincs bűn. Természetesen ez abban az esetben működik így, ha a vezetett Isten útján jár. -- ha az a lehetôség áll fenn, hogy az illetô esetében a kísértések a lelkiéleti próbákhoz[144] tartoznak, akkor olyan tanácsokkal lássa el, melyek adott állapotához tartoznak. -- ha a zaklatás bizonyosnak vagy legalábbis valószínűnek látszik, akkor magánimaként elimádkozhatja a Rituáléban található ördögűzést vagy annak rövidített alakját[145], azonban általában nem tanácsos elôre megmondani az illetônek, hogy ördögűzô imádságot mond, nehogy még jobban megijedjen vagy összezavarodjon. Elegendô, ha annyit mondunk, hogy kicsit imádkozunk érte, hogy a kísértések vagy a problémák megszűnjenek. -- hivatalos ördögűzést csakis a püspök engedélyével lehet végezni, indokolt esetben, és az egyház által elôírt megszorításokkal. Az ördögi megszállás[146] Az ördögi megszállás mibenléte. Mi tartozik a fogalmához? Az ördög jelenléte a megszállott ember testében, uralma a testen és általa a lelken. Az utóbbi megkülönböztetés fontos, ugyanis az ördög nem úgy egyesül a lélekkel, mint a test, hanem csak úgy hat rá, mint egy rajta kívül álló mozgató, mely a testen keresztül fejti ki hatását. A megszállottság állapotában két mozzanatot kell megkülönböztetni: 1. Roham: ez az erôszakos behatás ideje. A megszállottak az ilyenkor végbevitt cselekedeteikre általában -- természetesen egyedi esetek, kivételek -- nem emlékeznek, csak legfeljebb a kezdetét tudják regisztrálni. Surin atya írja le, aki egy idôre maga is ördögi megszállottság állapotába került, amikor a louduni orsolyita apácákból ki akarta űzni az ördögöt: érzem, hogy úgy viselkedik nálam az ördög, mintha otthon volna: jön és megy, amikor neki tetszik. 2. Nyugodtság: itt semmi jele sincs az ördögi megszállottságnak, sokszor úgy tűnik, mintha eltávozott volna. Azonban itt könnyen mutatkozik egy árulkodó jel: olyan betegség, mely elôtt az orvostudomány tehetetlen. Megjegyzések: Néha egyszerre több ördög száll meg egy embert. Ebbôl látszik, hogy mennyire gyengék. Az ördög általában bűn állapotában levô embereket száll meg, de itt is vannak kivételek. A megszállás jelei. A Rituálé alapján három fô jel van: 1. Idegen, soha nem tanult nyelv használata. Itt fontos figyelnünk arra, hogy az illetônek nem volt-e alkalma régebben akár egy-két szót is e nyelvbôl megtanulni, valamint hogy összefüggôen beszéli-e a nyelvet vagy csak egy két szót ismételget. Ugyanis az idegek túlfeszített állapotában elôfordulhat, hogy ezek a jelenségek a fent említett módon elôfordulnak, ezért jegyzi meg bölcsen a Rituálé: Ismeretlen nyelven beszélni több szóval, vagy a beszélôt megérteni.[147] 2. Rejtett dolgok ismerete, amelyet semmiféle természetes eszköz nem adhat meg. Itt meg kell bizonyosodni a jövendölés természetfeletti voltáról, teljes pontosságáról. Ezután lehet a szellemek megkülönböztetésének segítségével megállapítani, honnan ered ez, és ha gonosz szellem az okozója, vajon ez a szellem-e a fô megszálló. 3. Olyan erôkifejtés, mely semmiképpen sem magyarázható az illetô természetes állapotából (kor, erô, betegség stb.), illetve semmiféle természetes körülménybôl (betegség, túlfeszítettség, stresszes állapot). Fontos jel lehet az illetô viselkedése a szertartás alatt, fôleg ha nem tud róla, mit végeznek felette. Ilyen jel például az ellenszenv, az ellenreakciók a szent dolgokkal szemben, de ennek is lehetnek természetes okai: alakoskodás vagy szándékos ellenszenv. Különbség a megszállás és az idegzavarok között Vannak egyes idegzavarok, melyek külsô tünetei hasonlóak az ördöngösség tüneteihez. Ez bizonyos szempontból teljesen természetes, márcsak azért is, mert az ördög is hat az idegekre és megzavarja azokat. Az elôzô részben említett három kritérium meglehetôsen pontos segítséget ad a megkülönböztetésre. Megjegyzések: Az összetéveszthetôség miatt jó az esetet orvosi vizsgálatokkal is kontrollálni. Megszálláshoz hasonló tünetek jelentkezhetnek olyan idegzavar miatt is, melyeknek oka az elegendô elfoglaltság hiánya lehet. Bizalmatlanoknak kell lennünk az ún. ragadós megszállottsággal szemben. Az ördögi megszállás ellenszerei A megszállásnak általában ellenszere minden olyasmi, mely csökkenti az ördög hatását az emberre. Általános ellenszerek Alkalmazzuk mindazokat az ellenszereket, melyeket a kísértésekben szokás alkalmazni. --Alázatos és bizalommal teljes imádság, amellyel magunkat Istennek és az angyaloknak az oltalmába ajánljuk (Szent Mihály, Ôrzôangyalunk és mindenekelôtt a Boldogságos Szűz segítségül hívása)[148] -- A lélek megtisztítása a szentgyónás (esetleg nagyobb segítség az életgyónás), böjt, szentáldozás által. -- Szentelmények, különösen a szenteltvíz, mely az Egyház tanítása szerint elűzi az ördögöt. De ezeket is nagy hittel, alázatossággal és bizalommal kell használni. -- Feszület, keresztvetés, valódi kereszt ereklye. -- Jézus neve (Mk 16,1). Megjegyzés: Rodriguez Szent Alfonznak az volt a szokása, hogy a kísértôre keresztet vetett és felszólította, hogy boruljon le és imádja az Úr Jézust, hiszen meg van írva, hogy ,,Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban'' (Fil 2,10). Az ördögűzés Jézus megadta ezt a hatalmat az Egyháznak. Ezért létesítettek egy egyházi rendet is, melynek tagjai megbízást kaptak, hogy az ördöngösök fejére tegyék a kezüket.[149] Mivel az exorcizmus sok ismeretet, tapasztalatot, erényt, körültekintést kíván, ezért csak püspök engedélyével lehet gyakorolni. Magánúton (nem az Egyház nevében), megfelelô körültekintéssel azonban mindenki gyakorolhatja ezeket az imádságokat. Az egyházi szertartáskönyv pontosan megjelöli az exorcizmus módját és tanácsokat is ad. Egy 1985. szept. 29- én kelt, Ratzinger és Bovone bíborosok által aláírt, a hivatalban lévô püspököknek megküldött vatikáni dokumentum azt tartalmazza, hogy nem szabad a híveket szabadulásért való imáktól visszatartani, hanem fel kell hívni figyelmüket a szentelmények használatára, Mária, az angyalok és a szentek közbenjárására.[150] Ez a dokumentum tartalmazza azt is, hogy ne vezessen senki olyan szabadító szolgálatot meghatalmazás nélkül, ahol a démont direkte megszólítják, nevét kérdezik; továbbá, hogy a hívek ne használják a XIII. Leo-féle exorcizmust, még kevésbé annak bôvített változatát. Mivel az idézett dokumentum alapjában pozitíve áll hozzá a különféle imacsoportok által végzett szabadító szolgálatához, tanulságos itt idézni azokat a tanácsokat, amelyeket az egyházi szertartáskönyv ad a püspök által megbízott exorcistának, hogy hogyan végezze munkáját. Ennek rövid összefoglalása:[151] Alázatos és ôszinte szentgyónást végezzen az illetô pap (márcsak azért is, hogy közben az ördög nehogy felhánytorgassa neki a szertartás közben bűneit zavarkeltés végett). Böjtöljön és imádkozzék. (Mk 9,28) Lehetôleg templomban vagy kápolnában történjen a szertartás. Ne legyen a pap egyedül a megszállottal, komoly és jámbor társakat vigyen magával (akik esetleg le is tudják fogni a szenvedôt, ha dühöngene); ha nôért folyik az imádság, okos és kipróbált erényű nôk legyenek mellette és az exorcista legyen szerény és elôvigyázatos. A megfelelô szakaszban rá kell térni a kérdezésre; a tekintély hangján kell kérdezni és csak azt kérdezze, ami hasznos: Hány ördög szállta meg? Mi a nevük? Mikor és miért történt meg ez a megszállás? Mikor szándékozik kimenni és milyen jelek fogják ezt kísérni? Kerülni kell a fecsegést, a tréfát, a céltalan kérdéseket. ha a gonoszlélek csípôs vagy nevetséges feleleteket ad; ha eltér a kérdéstôl, szigorúan és méltósággal csendet kell parancsolni. Meg kell fenyegetni arra az esetre, ha makacskodnék és folytatná garázdálkodását. Ha ellenáll, ismételni kell azokat a dolgokat, melyektôl legjobban fél (Jézus és Mária szent nevének segítségül hívása, a kereszt jele, szenteltvízzel való meghintés, rá kell parancsolni, hogy boruljon le az Oltáriszentség, a szentek képei és ereklyéi elôtt).[152] A tanúknak, akik lehetôleg ne legyenek sokan, nem lehet kérdéseket intézni a megszállotthoz; maradjanak csendben, lelki összeszedettségben és imádkozzanak. Az ördögöt ne küldje egy meghatározott helyre, hanem bízza az Isteni Gondviselésre. Az ördögűzést addig kell folytatni (napok, hónapok, esetleg évek), míg az ördög ki nem megy. Ha a szabadulás bizonyítottan sikeres, az exorcista kérje Istent, hogy tiltsa meg a gonoszléleknek, hogy visszatérjen abba a testbe, ahonnan kiment; adjon hálát Istennek és szólítsa fel erre a szabadultat is, valamint arra is, hogy gondosan kerülje a bűnt, nehogy ismét az ördög hatalmába kerüljön. ======================================================================== Müller Lajos A századunkban élt jezsuita szerzônek sok műve jelent meg. Az itt idézett részletek a Misztika c. könyvébôl valók. Az Egyház rendelkezik a szellemek megkülönböztetésének ajándékával Az, hogy az Egyház rendelkezik a szellemek megkülönböztetésének ajándékával -- mégpedig állandóan és nem idôlegesen --, abból az általános, nemcsak meggyôzôdésünkbôl, hanem tapasztalatunkból eredô ténybôl igazolódik, hogy a misztika területén mindazokról az esetekrôl, eseményekrôl és dolgokról, melyek az Egyház határozataitól, döntéseitôl, és általában véve tanításaitól eltértek, elôbb-utóbb mind kiderült, hogy valamilyen okból hamisak voltak. Ha Isten a lelkivezetettet valamilyen különleges kegyelemmel akarja megajándékozni vagy a misztikus útra akarja vezetni, akkor a lelki vezetô feladata az, hogy nagyon gondosan figyelje, hogy Isten mit akar, valamint hogy egyáltalán Isten mit tesz ezzel a lélekkel. Fontos feladata, hogy a negatív befolyásoktól megôrizze vezetettjét. Ehhez pedig egyedüli út a különféle tapasztalások hatásainak a megfigyelése. Ez alapján lehet csak eldönteni, hogy jó úton, Isten útján halad-e a lélek. Tévedések az igazi vagy ilyennek tartott látomások és kinyilatkoztatások körül 1. A tévedések forrásai Nagyon nagy szükség van a magánkinyilatkoztatások esetében a szellemek megkülönböztetésének ajándékára. Hiszen még nagy szentek is áldozatul estek saját fantáziájuknak vagy az ördög mesterkedéseinek. Mivel ezeknél az eseményeknél, mint ahogy tulajdonképpen a lelkiélet, illetve egyáltalán az egész élet területén szükségünk van mások tanácsára, a lelki vezetôknek kell nagyon odafigyelniük a megkülönböztetésre. 1. Ha a látomás vagy kijelentés egyébként reális alappal rendelkezik, négy forrása lehet a tévedéseknek (Poulain felsorolása) 1. Egyszerűen félreérti az ember Isten kijelentését. Hallgassuk meg errôl Keresztes Szent Jánost:[153] Ha a kijelentések és kinyilatkoztatások Istentôl valók is, még akkor sem szabad reájuk hagyatkozni, mert a mi tökéletlen felfogóképességünk esetleg teljesen félreérti azokat. Mélységes szellemi bölcsesség rejlik ugyanis bennük, nem pedig csak annyi, amennyit a mi korlátolt értelmünk képes belôle kiolvasni s a mi érzékeink felfogni. Ha jelentésüket az utóbbiaknak korlátai közé akarnók szorítani, úgy járnánk, mint az, aki meg akarja markolni a levegôt: néhány piheszál vagy porszem megakadna a kezében, de a levegô elillan, és nem fog meg semmit. A lelki vezetônek tehát arra kell törekednie, hogy tanítványa ne legyen szűk látókörű és ne vessen ügyet ezekre a természetfeletti benyomásokra, mert ezek is csak olyan szellemi piheszálak és ha utánuk kapkod, üres marad a keze. Ellenkezôleg oktassa arra, hogy zárkózzék el mindenféle látomások és kinyilatkoztatások elôl és maradjon meg a hit szabadságában és sötétségében, mert ebben kapja meg az ember a szellemi teljességet és ezzel együttesen az isteni nyilatkozatok megértéséhez szükséges bölcsességet és megvilágosítást. Példák a félreértésre: Teljes félreértések: azt mondja a hang, hogy segítséget kap. Ô ezt arra magyarázza, hogy kiszabadul a fogságból. Azt is mondja neki a hang, hogy ,,ne nyugtalankodjál a mártíromsággal kapcsolatban'', mégis máglyán megégették. Az is lehetséges, hogy félig érti meg az illetô, mástól kell megtudnia a másik felét. Ilyen volt, amikor József fejtette meg a fáraó álmát, vagy Dániel Nabukodonozor látomását. Ilyen volt Péter joppei látomása is. Némelykor azért nem értelmezzük helyesen a próféciát, mert figyelmen kívül hagyjuk azokat a feltételeket, melyekhez Isten azok beteljesülését köti. Ilyen volt Jónás próféciája Ninive pusztulásáról, Ferreri Szent Vince (1350-1419) próféciája a világ végérôl, amit még halott-támasztással is igazolt. Sokan bűnbánatot tartottak Európa-szerte prédikációi nyomán. A világ azóta is áll. Az utolsó pont alapján tehetünk itt egy kis kitérôt, de nagyon fontos megállapítást: a fenyegetô isteni próféciák mindig feltételesek. De ugyanezt mondhatjuk Isten ígéreteirôl is. Lásd például: skapuláré, kilencedek, privilégiumok stb. Fontos itt megemlítenünk azt, hogy a Szentírásban sok olyan ígéretet találunk, amik bizonyos részlet-erények megtételére ígérik a mennyországot (hit, remény, alamizsna, Jézus nevének segítségül hívása). Világos, hogy az ilyen jellegű ígéretek pozitív, de nem kizárólagos értelemben veendôk. Az igaz ugyan, hogy az alapfeltétel az, hogy ,,Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat'', de aki igazán szereti Istent, az szeretne minél jobban együtt lenni Vele, és így mindenre törekszik, amiben az Ô akaratát látja. 2. A szent történetekre vonatkozó látomások és kinyilatkoztatások apró részleteiben való naiv hit. Nagyon fontos azt látnunk, hogy Isten nem egy korhű képet akar adni egy adott eseményrôl, hanem áhítatot akar ibreszteni annak a szívében, akinek a látomást adja. Isten saját titkait akarja még mélyebben megértetni vele. Az egyén lelkiéletét akarja építeni a látomással, s így az ô befogadókészségének megfelelô eszközt nézi. Hiba lenne tudományos szempontból történelmi hézagpótlónak tekinteni ezeket a látomásokat. Agreda Mária szerint pl. Szűz Mária holta után 3 nap múlva támadt fel, Szent Brigitta szerint 15 nap múlva, Schönaui Szent Erzsébet szerint 40 nap múlva, Boldog Bononi szerint pedig ugyancsak 3 nap múlva. 3. Aki a revelációt kapta, a magáéból hozzáadhat. A kérdés megközelítéséhez fontos leszögeznünk, hogy az eksztázis alatt, melyben Isten működik, nem szünetel mindig és teljesen az öntevékenység, a fantázia sem. A képzelôtehetség a vízió alatt munkába lép és még utána is működik. Tehát az ember könnyen illúziók áldozatává lehet. Okai: a vágy, hogy valami megtörténjék vagy valamit megtudjon az illetô vagy bárki más a misztikus által elôítéletek, elfogultság értelmi látomást próbál valaki szavakkal visszaadni a látomás csak egy pillanatig tartott és valaki hosszasan írja le. 4. A leírók és kiadók által ejtett hibák. 2. A biztosan hamis revelációk forrásai. 1. Csalás 2. A fantázia Motiváló tényezôk: politikai, hatalmi és egyéb tisztán evilági (elismerés stb.) célok idegi megterheltséget okozó események társadalmi válságok hatásai. A szellemek megkülönböztetésének szerepe a misztikában (az igazi és a hamis misztika elkülönítése) Elengedhetetlenül szükséges a szellemek megkülönböztetése a misztikában. Hiszen a jelenség kapcsán mindig felbukkan, legalábbis csak a háttérben a sejtés: Csodálatos volt ez a drágakô, de sajnos, nem lehetett azt az utánzattól megkülönböztetni. Így vagyunk állítólag a hittel is ... (Lessing: Bölcs Náthán, részlet) Hogy mennyire fontos dolog a discretio, abból is világos lehet számunkra, ha belegondolunk: Isten külön ajándékot, természetfeletti segítséget nyújt ehhez a tevékenységhez. (Vö. 1Kor 12.) A discretio spirituum karizmaként való használata jelenti azt a kegyelmet, hogy az illetô tévedésmentesen felismeri, hogy milyen forrásból származik az illetô gondolat. Külön személyre szóló ajándék ez, de magának az Egyháznak állandó és szükséges képessége. Az elbíráláshoz tanulmányoznunk kell az illetô jelenség, élmény tárgyát, módját, alanyát és hatásait. 1. Tárgy a) Eleve hamis az a kinyilatkoztatás, amelynek tárgya ellentétben áll a Szentírással, a szenthagyománnyal, tehát az egyház tanításával, valamint a pozitív vagy természetes erkölcstannal. Ugyanis: ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! (Gal 1,8) -- mondja Szent Pál apostol. b) Azok a kijelentések is nagyon gyanúsak, sôt elutasítandók, melyek Isten nagyságával vagy fenségével nem egyeztethetôk össze. (Ha Isten mégis valami szokatlant kíván, azt meg is erôsíti.) c) Az a kijelentés, ami az egyházi tekintély és hatalom ellen utasít, azaz engedetlenségre buzdít, szintén nem jó forrásból jön. Nagyon jól megvilágítják Isten szándékát Alacoque Szent Margithoz intézett szavai: Tudd meg, hogy én nem érzem magam sértve ama küszködés és ellentállás által, amelyet te ellenem kifejtesz engedelmességbôl, amelyért én életemet odaadtam. Azonban azt is tudnod kell, hogy én feltétlen ura vagyok kegyelmeimnek és teremtményeimnek. Miért is semmi sem képes engem szándékaim keresztülvitelében megakadályozni. Azért nemcsak azt akarom, hogy megtedd, amit csak fônöknôid neked mondanak, hanem azt is kívánom, hogy semmit se tégy meg abból, amit én neked parancsolok az ô hozzájárulásuk nélkül. Mert én szeretem az engedelmességet, anélkül nem lehet nekem tetszeni. 2. Mód Ha rögtön olyan dolgot fedezünk fel a kinyilatkoztatás tárgyában, mely az Egyház tanításával ellenkezik, akkor már le is van zárva a kérdés. Általában azonban tovább kell haladnunk a vizsgálódásban, ugyanis a legtöbb kinyilatkoztatás tárgya vagy jó vagy közömbös. A következô vizsgálódási pont a kinyilatkoztatás módja. A látomásoknak három fajtája van: érzékiek, képzeletiek, értelmiek. Isten mindhármon keresztül közeledhet hozzánk. A szemléletet, az értést, az akarást Isten és mi hajtjuk végre. A jó angyalok csak érzékeinkre, fantáziánkra hathatnak úgy, hogy képeket tolnak elénk, de Isten hozzájárulásával sugalmak által egyenesen a lelkünkhöz is szólhatnak. A gonoszlelkek csakis érzékeinkre és fantáziánkra fejthetnek ki hatást és így ébreszthetnek bennünk kísértô gondolatokat. Ugyanis bár az angyaloknak bizonyos hatalmuk van a látható világ felett, a szent angyaloknak sokkal nagyobb, mint a bukottaknak, mégis Isten törvényeihez kell tartaniuk magukat.[154] Így bár mozgathatják az anyagot, benne módosításokat hajthatnak végre, a dolgok lényegét, belsô életét érintetlenül kell hagyniuk, különösen vonatkozik ez a teremtmények életműködésére. Ide nem tudnak működésükkel behatolni.[155] Tehát igazi próféciát csak Isten adhat, hiszen az emberi akarat elhatározásairól, mely a jövô nélkülözhetetlen függvénye, csakis ô tud. Tehát az ördögi jóslások legfeljebb nagyon éles elméjű következtetések. Ebbôl az alapvetésbôl tehát következik, hogy a) az értelmi kinyilatkoztatások egyedül Istentôl származnak, hitelességük kétségtelen. Az természetesen más kérdés, hogy az adott látomás tisztán szellemi-e; b) ha közvetlenül és hirtelen támadnak, az hitelességük egyik jele;[156] Csak Krisztus tudja ugyanis megtenni, hogy minden elôzetes jelentkezés, kopogtatás nélkül lépjen be belsô világunkba, ahogy azt Krisztus tette, amikor húsvét estéjén zárt ajtók mellett egyszerre csak ott állt apostolai között (Loyolai Szent Ignác hasonlata); c) további jel a hitelesség mellett a kitörölhetetlenség, felejthetetlenség;[157] d) hitelesség elleni gyanús jel lehet az esetek gyakorisága, az igazi isteni közlések általában rövidek és velôsek (Szalézi Szent Ferenc alapján); e) hitelességre utaló momentum az, hogy a jelenség nyugalommal, méltósággal és épületességgel folyik-e le;[158] A rokon szellemek érintkezése ugyanis minden zaj nélkül megy végbe, mint amikor a víz szivacsra esik, az ellentétes, idegen szellemek közötti érintkezés zajos, mint amikor a vízcsepp kôlapra hullik. (Loyolai Szent Ignác hasonlata)[159] Természetesen a jelenség kapcsán a legelsô megvizsgálni az illetô életszentségét, lelkiéletben való elôrehaladtát. f) a kinyilatkoztatás és az arra való rádöbbenés közötti minél szorosabb idôbeli kapcsolat is pozitív jel lehet. Ilyenkor ugyanis annál kisebb az emberi behatolásának a veszélye. g) abból, hogyha a misztikus félreérti a közlést, nem biztos annak hamis volta (Lk 1,52). 3. Alany Nagyon fontos figyelembe venni, milyen lelki, szellemi, fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek az illetôk. a) elsôsorban a lelki tulajdonságok jönnek tekintetbe: alázatos-e, engedelmes-e, önmegtagadó-e, önmaga ítéletében nem feltétlenül bízó, vezettetésre alkalmas, hajlékony-e b) másodsorban fontosak szellemi és fizikai adottságai: minél világosabb értelme és ítélôképessége, higgadtabb temperamentuma, egészségesebb idegzete van valakinek, a misztikus életben annál megbízhatóbb. c) nagyon fontos, hogy a misztikus élménynek férfi vagy nô-e az alanya a nôk érzelem- és fantáziavilága fejlettebb, mint a férfiaké, ezért könnyebben eshetnek forró szeretetük és vágyaik által fűtött képzelôtehetségük csapdájába. Vö. Szent Ágoston megjegyzése édesanyjáról. Szent Mónikáról: állandóan azért imádkozott és azután kívánkozott, hogy fia tisztességes házasság által a bűn posványából kiemelkedjék. Látomásai is támadtak, amelyek ezt a reményét táplálták. El is mondta azt fiának, de ô maga sem bízott ezekben a látomásokban úgy, mint olyanokban, amelyekben Istentôl részesült, sôt megvetette azokat ...[160] Viszont: Sokkal több nô van, mint férfi, -- írja Avilai Szent Teréz --, akit az Úr ily kegyelemben részesít, ezt magától Alkantarai Pétertôl hallottam. Ô biztosított engem arról, hogy a nôk sokkal messzebb viszik ezen az úton, mint a férfiak, és ezt igen alapos okokkal magyarázta meg. Nem volna célja felsorolni, hogy mi mindent hozott elô, de valamennyi ok dicséretére válik a nôi nemnek.[161] Meschler megjegyzései ehhez a kérdéshez:[162] -- a nagy tudás, a sok ismeret a hiúság, a kevélység élesztôje, s ezért inkább akadályozza az áhítatot sem mint elômozdítaná. (Szent Tamás alapján) -- alázatosabb a lelkületük ==> jobban érzik rászorultságukat Isten kegyelemeire (talán van benne valami) -- a szemlélôdéshez visszavonultság szükséges, erre a nôknek több a hajlamuk és lehetôségük, mint a férfiaknak -- a nô alapbeállítottságánál fogva imádságban is passzívabb (be/elfogadóbb), mint a férfi -- erkölcsösebbek és tisztább általában a szívük, mint a férfiaknak -- talán Isten kárpótolni akarja a nôi nemet a papságban való részvétel hiányáért -- Isten végül is így éri el célját: letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosokat pedig fölemelte, és Isten azt választotta ki, ami a világ elôtt gyönge, hogy megszégyenítse az erôseket (Vö. 1Kor 1,27-28). A gyermekek Hogy Isten gyermekek által is adhat kinyilatkoztatást, azt a Szentírás is tanúsítja: -- Sámuel elôre kijelenti Héli fôpap tragikus sorsát (1Kir 3,2). -- Dánielnek magadja minden álom és látomás megértését (Dán 1,17). -- Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor az anyjuk ölén lévô kisgyermekek hozsannát kiáltoztak (Mt 21,15) -- A szervitákat a kisdedek kiáltották ki ,,Szűz Mária szolgáinak''. A megbírálásnál természetesen tekintettel kell lenni a gyermek különbözôségére a felnôttôl, sajátos voltára (amit kora is lényegesen meghatároz). Hatások és következmények A misztikus élmények megbírálásánál döntô súlyuk van a hatásoknak, a következményeknek, hiszen ide vonatkozik az Úr szava: Tehát gyümölcseirôl ismeritek fel ôket (Mt 7,20). A misztika birodalma a Szentlélek birodalma, mintegy különleges módon való kiáradása. Mit mond a Szentírás a bölcsességrôl A felülrôl származó bölcsesség elôször is tiszta, aztán békeszeretô, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el és gazdag termést hoz ... Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek (Jak 3,17-18. Vö. Bölcs 7,26-27). Isten nem adhat mást, mint ami a lényege. Tehát az Ô működése békét hoz, még ha természetszerűen meg is elôzi egy bizonyos félelem a természetfelettitôl (Vö. Ter 15,12-28.17; Lk 1,29-2,9), de ez hamar feloldódik, és béke, nyugodtság árad szét a lélekben. Jézus üzenete: Béke veletek! (Vö. Mt 10,12 Lk 2,10 24,36 Jn 20,19) Márpedig amit Isten üzen, azt meg is valósítja. A gonosz lelkek működése éppen ellenkezô.[163] Szent Antal nagyon jól megragadja ezt: Ha a félelemre öröm következik, úgy tudhatjuk, hogy a segítség az Úrtól jön. A lélek biztonságérzete jele az isteni Felség közelségének. Ha azonban a félelem nem szűnik meg, akkor ez azt jelenti, hogy az ellenséggel állunk szemben.[164] A jó szellemek további hatása, hogy hatalmasan ösztönöznek az erényre, a jócselekedetekre. Legkonkrétabban megragadhatóan fokozzák az alázatosságot. A lelki jó pénz az alázatosság jelzését viseli és ezzel lehet megkülönböztetni a hamistól![165] Az igazi misztika gyümölcseit, és így jeleit, Jézus Alacoque Szent Margitnak a következôkben adta meg: A misztikus kegyelmek vágyat ébresztenek a lélekben, hogy Jézust mindenekfelett szeresse, hogy tökéletesen engedelmeskedjen az Ô példája szerint, hogy mindig szenvedjen az Iránta való szerelembôl, hogy lehetôleg mindig úgy szenvedjen, hogy mások azt észre ne vegyék, végül kiolthatatlan szomjat gyújtanak a szentáldozás és az Oltáriszentség jelenléte után. Az ördögi ostrom és megszállottság Az ördögi ostrom alatt a gonoszlélektôl eredô egészen szokatlanul heves és tartós kísértéseket értjük, amelyeknek lélektani magyarázatát, okát másban, mint a gonosz szellemben, nem találhatjuk. Folyhat ez az ostrom csupán a bensônkben. Az ördögnek ugyanis módjában van felkorbácsolni szenvedélyeinket erôsen hatva fantáziánkra és többi belsô érzéki képességünkre. Innen azok a hirtelen, minden elôzmény nélküli fellépô heves harag, rögzôdô és eltávolíthatatlan helytelen kép vagy gerjedés, kétségbeesés érzete stb. A benyomások oly erôsek lehetnek, hogy a szabad akarat működését nagyon korlátozzák, sôt bizonyos szempontból fel is függeszthetik. Az így támadt kényszerképzetek (kényszerérzetek), amelyek a gonoszlélektôl vagy más természetes okokból eredhetnek, az erkölcsiség megfelelô területén a halálos bűntôl, sôt minden bűntôl mentesíthetik a lelket[166]. Stephinsky a Huber, Bessemer és mások által végzett tudományos kutatások eredményét összegezve, a kényszer- lelkifolyamatok négy csoportját állapítja meg: 1. Kényszerképzetek és gondolatok, 2. Kényszerkétségek és kényszertépelôdések, 3. különbözô fobiák (félelmek), 4. kényszer-impulzusok valamit tenni, vagy valami szükségeset elhagyni. A lelki vezetô nézzen utána, hogy a felsorolt tüneteknek mi az oka. Ha az ok természetes, akkor a szenvedôt ügyes és lelkiismeretes orvoshoz is kell utasítania. Ha pedig ördögi befolyás tételezhetô fel, akkor használja azokat az eszközöket, amelyeket alább az ördögtôl való megszállottságnál felsorolunk. Az ördög azonban külsô érzékekre is hat. Nevezetesen megjelenhet mint szörny, hogy rémítsen, vagy vonzó alak, hogy csábítson. ... Hathat a fülekre, amennyiben káromkodó, trágár beszédet, dalokat, zajt, csoszogást hallat. ... De hathat a gonosz szellem a tapintás érzékére is, verve, sebezve, öleléssel bűnre ingerelve, ... Az ördögi megszállottság Az ördögtôl való megszállottságnak két eleme van: a) az ördög vagy ördögök jelenléte és b) uralma a test és lélek felett. Az ördögi jelenlét olykor rohamokban nyilvánul meg, amikor a megszállott többnyire eszméletét, öntudatát is veszti és a gonosz szellem mozgató erejének egyszerű mechanikus eszközévé lesz. Máskor megint a gonosz szellem jelenléte idônkint észrevehetetlen, legfeljebb oly bajok és betegségek elôidézése által nyilvánul, amelyekkel szemben minden orvosi tudomány tanácstalan, tehetetlen s jellegük által elárulják a természet körén kívül álló okot. Olykor az is megesik, hogy a megszállottság a testnek vagy léleknek csupán bizonyos területére terjed ki. ... A jelekrôl, amelyek nagyon valószínűvé, erkölcsileg bizonyossá teszik a megszállottságot, a Rituale Romanum ezeket mondja: ,,Ha valaki idegen nyelven beszél[167], ennek a nyelvnek több szavát használja vagy megért mindent, amit neki ezen a nyelven mondanak, ha az ember rejtett avagy távol levô dolgokat ismer, ha oly erôrôl tesz tanúságot, amely felülmúlja életkorának és állapotának természetes képességeit ... ilyen és hasonló jelek ha bôségesen fordulnak elô, erôs bizonyítékai az ördögtôl, való megszállottságnak.'' Mindenesetre azonban nagyon gondos és szakavatott vizsgálatnak kell az ilyen s hasonló jeleket alávetni, vajon azok természetes okokra nem vihetôk-e vissza, mert különben nagyon könnyen tévedhetnénk s a vallás ügyét is kompromittálnók. Azért is rendelte el az Egyház, hogy az ördögűzést csak szakszerű vizsgálat után és oly pap eszközölje, aki erre a fôpásztortól külön engedélyt és megbízást kapott. Megjegyezzük még, hogy az ördögtôl való állítólagos megszállottság epidemikussá válhatik és így kétségkívül a tömegpszichózis egyik megnyilvánulása lehet. A lelki vezetô, ha esetleg olyan tünetekkel találkozik, amelyek ördögi befolyást sejtetnek vagy árulnak el, mindenekelôtt gondosan vizsgálódjék. Ha aztán megszerezte az emberileg elérhetô bizonyosságot arról, hogy akár ördögi ostrommal, akár megszállottsággal áll szemben, legelôször is bátorítsa és vigasztalja a vezetettjét, hogy lelkét túlságosan ne féltse. Hiszen azt sérülés nem érheti, sôt türelme által Isten elôtt sok érdemet szerezhet. Megesett, hogy Pazzi Szent Magdolna ördögi befolyás alatt a karból az étterembe rohant, hogy nagy késsel életét kioltsa, máskor megint megkötöztette magát, nehogy életében kárt tegyen. Baja azonban sohasem lett. Ha mégis valami történnék, errôl mint kényszercselekedetrôl nem felel Istennek. A lelki vezetô aztán magánúton, feltűnés nélkül, lehetôleg úgy, hogy az ördögtôl kínzott egyén se vegye azt észre, az ördögűzés (exorcizmus) imáit is alkalmazhatja. Ajánlatos pl. az a forma, amelyet a pap a magánmisék után a hívekkel végezni szokott Szent Mihály fôangyalhoz. Aztán ott vannak a szentelmények, amelyeknek egyik fôcélja a tárgyakat, de fôleg az embereket a gonoszlélek hatalma alól kivonni. Ilyen elsôsorban a szenteltvíz. Jó szolgálatokat tehetnek a feszület, Jézus, Mária és a szentek nevének segélyül hívása, Szent Ignác vizének alkalmazása, keresztvetés, különösen pedig a szentségekhez való járulás. Ha mindez nem használna, és az ördögtôl való megszállottság bizonyosnak látszik, fordulhatunk az egyházmegyei hatósághoz, amely bölcs belátása szerint az exorcizmust elrendelheti. ======================================================================== Jelenkori írások Ami elmúlt, azon változtatni már nem lehet, véglegesen lezárult. A jelen és a jövô azonban még alakítható, formálható. Az elmúlt nemzedékek sorsa már megpecsételôdött. Hasznára lenni, segíteni csak a jelenben élôknek és az eljövendô nemzedékeknek lehet. Hogy mi bizonyult az elmúlt nemzedékek gondolataiból, életébôl, élményeibôl, cselekedeteibôl idôtállónak, értékesnek, az a jelenbôl visszafelé nézve jobban megállapítható. Ugyanakkor tapasztalataik, meglátásaik a jelenben is hasznosíthatók, a jövô formálásához is felhasználhatók. Ezért is idéztünk az elmúlt nemzedékek értékes írásaiból. Egy jelenben íródott tanulmány korunkra vonatkozó elemzése a jelen és a jövô szempontjából értékesebb lehet, mint egy a múltban élt bármely nagy szentnek és gondolkodónak az írása, mert a jelenkori szerzô látja azokat a körülményeket, folyamatokat is, amelyeket a múltban élt nagy személyiség még nem láthatott. Ezért lehetnek fontosak, sôt talán fontosabbak is a megkülönböztetéssel kapcsolatos jelenkori írások, még akkor is, ha nem egyháztanítók tollából származnak. De ugyanakkor a kritikát, a megkülönböztetést is éberebben kell a jelenkori megkülönböztetésrôl szóló írásokkal kapcsolatban gyakorolni, hiszen még nincs rajta ezek mindegyikén az Egyház megkülönböztetô pecsétje. Sôt idézni fogunk nemkatolikus szerzôk tollából származó írásokat is, amelyek kiindulási alapja elsôsorban a Szentírás és a saját tapasztalat. Ezek az írások merészebbek és szabadabbak abból a szempontból, hogy vizsgálódásuk elsôsorban nem a hagyományból indul ki, és a tekintély súlya sem kötik ôket. Ezért érzékenyebbek lehetnek és gyorsabban reagálhatnak a jelenségekre, és olyan utakat is feltárhatnak, amikre a Katolikus Egyház hagyományára és tanító tekintélyére is odafigyelô kutatás és elemzés csak késôbb talál rá. Ez az elôny azonban magában rejti a valószínűbb tévedés hátrányát is. Lehet, hogy az itt közölt írások, a szerzôk életszentségét és tudását tekintve, kisebb súlyúak, mint az elôzô fejezetekben közöltek, de nem szabad ôket könnyedebben olvasni, hanem éppen ellenkezôleg: nagyobb odafigyeléssel, nagyobb megkülönböztetéssel, nagyobb kritikával. Korunk jellemzôi A jelenkornak a szellemek megkülönböztetése szempontjából néhány fontos vonását megtaláljuk Josef Kieninger írásában, valamint a Máriás Papi Mozgalom ,,kék könyvébôl'' vett részletekben. A további jellemzôket különbözô, részben a szöveggyűjteményben is idézett, korunkkal foglalkozó könyvek alapján állítottuk össze. Naszályi Emil a szellemek megkülönböztetésének történetét áttekintô írásában a XX. századhoz érve elbizonytalanodik. Addig meg lehetett mondani, hogy az egyes korokban mi is volt fontos, viszont a mi korunkra vonatkozó megkülönböztetési kritériumok között olyanokat is felsorol, amik gyakorlatilag a megkülönböztetés kizárását jelentik. Ilyenek ,,a világra kitáruló étosz (a világ: az ismereteink által megismert jelen pluralisztikus, senkit ki nem záró, semmi megkülönböztetést el nem fogadó emberiesség ...)''; egy másik kritérium ,,a megkülönböztetés nélküli érintkezés az emberekkel''.[168] Hogy miért ez az elbizonytalanodás, arra önmagukban is magyarázatul szolgálnak a következô bekezdések. ,,Az erkölcs alapjait aláaknázták. Az élet legnagyobb befolyással rendelkezô területeit a társadalom legalsó szintjeirôl származó emberek árasztották el, ellentétben korábbi generációkkal. Isten fennhatósága a társadalomban általában felülrôl érvényesül, a gonosz megbüntetésével és a jó megjutalmazásával. De amikor alulról származó emberek veszik át a hatalmat, biztosak lehetünk abban, hogy az ördög keze van a dologban. Ilyen módon a szabadosság és a szituációs etika elhomályosítja a dolgokat, az álcázások és hamis beállítások csökkentik a gonoszság felismerésének képességét, és aláaknázzák az eltökélt ellenállást. Sokasodnak és egyre nagyobb erôre tesznek szert a vallásos eretnek szekták. Az elmét tönkretevô kábítószerek foglyul ejtették a felnövekvô generáció sok tagját. Az ellenség támadásai sérüléseket okoztak a közösségi élet minden részén -- a családban, az oktatási rendszerben, az igazságszolgáltatásban, sôt az Egyházban is. Általánossá vált az Isten erkölcsi alapelveivel való részleges vagy teljes szakítás. Mindez azt mutatja, hogy ťa mennyei magasságokban lévô fejedelemségek és hatalmasságokŤ rendezték láthatatlan soraikat, felszerelték trójai lovukat, beszivárogtak a társadalomba, és megnyitották a kapukat, hogy a gonoszság áradata vegye át az uralmat.''[169] ,,Nemrégiben K. Hutten egy megrázó tudósításban néhány adatot állított össze arról, milyen mértékben kínálnak és vesznek igénybe okkult praktikákat és foglalkoznak ezekkel nemzetközi egyesületekben, intézményekben, kongresszusokon. Megállapítja: ,,Ha a becslések találóak, amelyek szerint az emberiség egyharmada a csillagokból tudakozódik, vagy lehetségesnek tartja befolyásukat az ember sorsára, akkor az asztrológiának több híve és szimpatizánsa van, mint minden világvallásnak és minden politikai ideológiának. ... A spiritizmus híveinek számát 100 millió fölöttire becsülik.... A spiritizmus súlypontja Angliában, Észak- Amerikában és Brazíliában van, szilárd pozíciót nyert a köztudatban, saját szervezeteket és templomokat hívott életre, régi kultuszokat elevenített fel és szervezett újjá. A Német Szövetségi Köztársaságban 1958-ban egy közvélemény- kutatás során kiderült, hogy a megkérdezetteknek több mint fele kész volt a paranormális jelenségek realitásában hinni, továbbá, hogy ez a készség a műveltség magasabb szintjén nem csökkent, hanem ellenkezôleg, még erôsebb volt.''[170] ,,Amirôl azt hittük, hogy a primitív népek -- pl. a Kongó menti barbárok vagy Borneo dzsungeleiben élô kannibálok -- furcsa sajátossága, az most beköltözött nagyvárosainkba: mindenütt megtalálható a jóslás, fekete mágia, boszorkányság, szellemidézés, médiumokkal űzött spiritizmus, parapszichológiai klinikák (amelyek sokszor nem többek és nem kevesebbek, mint szeánszok, ahol a professzorok a médiumok) -- rengeteg helyen megtalálhatók. Úgy látszik, hogy magasabb fokon polgárjogot nyert a démonokkal való foglalkozás.''[171] ,,Ma már nem azon vitatkozunk, hogy létezik-e a természetfeletti világ, hanem azon, hogyan lehet megvizsgálni a természetfeletti világot az okkult jelenségeken keresztül. Az emberek beleártják magukat a varázslás és a boszorkányság világába. Számos egyetem ad bizonyítványt olyan tanfolyamok elvégzésérôl, melyek az okkult világot tanulmányozzák.''[172] A Sztálingrád ostromát katonatisztként végigharcoló, orosz hadifogságot megjárt, majd a Krisztus ügyében is bátran küzdô és írásaiban a harcászatból vett kifejezéseket szívesen használó patrológia-professzor, Hans Baum állapítja meg, hogy ,,ma a mágia világuralmának idejét éljük, s attól kell tartanunk, hogy ez még egyáltalán nem érte el teljes kibontakozását''. Majd így folytatja: ,,Mivel a sátán és a démonok szabadjára engedettsége a sátánizmus és démonizmus, a démonológia egyedülálló kutatási lehetôségét kínálja, egy intakt (érintetlen, ép) Egyháznak ugyanazt kellene tennie, mint egy intakt hadseregnek az ellenfél élénk mozgásai közepette: az Egyháznak az ellenség megismertetését kellene elrendelnie és erre minden kínálkozó lehetôséget fel kellene használnia.''[173] A politikai hatalom befolyásolásán, a spiritizmuson, a mágián és a New Age-en keresztül befolyásukat érvényesítô -- korunk megértése szempontjából oly fontos -- gonosz szellemek jellemzése az idézett szövegekben több helyen is szerepel. ,,Ha minden mai egyházi vezetô még a lelkek megkülönböztetésének birtokában lenne, akkor már rég fel kellett volna ismerniük, hogy már a prófétailag meghirdetett végsô események között élünk. Az ellenegyház, a szabadkôművesség magas rangú beavatottjai urukhoz és mesterükhöz hasonlóan rendelkeznek ezzel az adománnyal, mivel eszkatológiailag éberek maradtak, amíg az Egyház fölszenteltjei eszkatológiailag alszanak. Ezek a beavatottak tudják, hogy közel az ítélet, és tevékenységük már csak rövid ideig tarthat. Ez a tudás olyan rendkívüli kísérôjelenségekkel ellátott vállalkozásokra sarkallja ôket, hogy tulajdonképpen mindenkinek észre kellene vennie, hogy itt valami eddig soha nem ismert történik.'' A szerzô itt rámutat a modern élet egy csomó területére, ahol a démonok befolyása érvényesül. Ilyenek pl. bizonyos írásművek, zenei irányzatok, a magzatgyilkosságok legitimizálása, eutanázia, házasságtörés, gyermekeken és fiatalokon elkövetett szexuálpedagógiai visszaélések és mindennek bemutatása, propagálása a médiumok által.[174] Ha a gonosz lelkeknek korunkban valóban ekkora befolyásuk van, ahogyan az idézett szövegek bemutatják, nem lehet csodálkozni azon, hogy éppen a kinyomozásukat szolgáló adományt igyekszenek összezavarni, pont a szellemek megkülönböztetésével kapcsolatban próbálnak bizonytalanságot teremteni. Korunk felsorolt jellemzôi miatt szerepel a jelenkori irodalomból való válogatásban több, a gonosz lelkek tevékenységével és a szabadító szolgálattal kapcsolatos írás. Amikor túlárad a bűn, akkor túlárad a kegyelem is, Isten nem engedi, hogy csak a gonosz hatalma növekedjék, nagyobb hatalmat ad egyrészt az asszonynak, Szűz Máriának, akirôl már az ôsevangéliumban azt olvassuk, hogy széttiporja a kígyó fejét, másrészt a szent angyaloknak is, akik méltó ellenfelei a bukott angyaloknak. Pontosabban megvolt a szent angyalok hatalma eddig is a bukott angyalok felett, csak ma egyre jobban felismerjük ezt a hatalmat és egyre inkább létkérdéssé lesz számunkra a velük való együttműködés. A jelenkori megkülönböztetéssel kapcsolatos írások másik csoportja tehát Szűz Mária és a szent angyalok napjainkban való szerepét mutatja be. Az írások egy harmadik csoportja pedig a karizmatikus megújulás irodalmából való. Vannak ezeken kívül az elôzô csoportban szereplô írásokat továbbfejlesztô, valamint pszichológiai ihletésű és egyéni megtapasztalást visszaadó írások is. ======================================================================== A Máriás Papi Mozgalom ,,kék könyvébôl''[175] Az itt következô rész a Jelenések könyve 13. fejezetének egy értelmezése. A Jelenések könyvének magyarázói azt mondják, hogy ez a könyv szoros kapcsolatban van a történelemmel. Vannak olyan elképzelések, hogy a történelem egész forgatókönyve megtalálható a Szentírásnak ebben az utolsó könyvében, más felfogás szerint az irat nem ad pontos kronológiát, de a történelem néhány újra és újra megismétlôdô alapvonását bemutatja. Az apokalipszisek a történelem végsô céljára vonatkozó tanítást szimbolikus formában nyújtják. A Jelenések könyvében szereplô három vadállatot a korunkban valóban meglévô és szerepet játszó két nagy politikai, szellemi irányzatra alkalmazza a könyv: az istentagadó kommunizmusra, amelynek segítségére sietett a tízparancsolat ellen támadó szabadkôművesség. A harmadik vadállat tulajdonképpen azonos a másodikkal, a szabadkôművességgel, amely nemcsak Isten parancsait akarja lerombolni, hanem ezeknek a parancsoknak az ôrzôjét, értelmezôjét és védelmezôjét, az Egyházat is. A hadviselés ôsi módja, hogy a legyôzendôt nemcsak kívülrôl támadják, hanem belülrôl is az ún. ötödik hadosztály segítségével. A harmadik vadállat ez az ötödik hadosztály. A ,,kék könyv''- ben úgy kerül bemutatásra, hogy ezek az események napjainkban következnek be. A világban és az Egyházban zajló események, jelenségek megkülönböztetéséhez ad segítséget. A nagy vörös sárkány[176] Csak az Úr Lelke képes az emberiséget visszavezetni Isten tökéletes dicsôítésére. Csak az Úr Lelke képes megújítani az Egyház egységét és szentségét. Csak az Úr Lelke képes legyôzni a nagy vörös sárkány hatalmát és gyôzelmes erejét, aki ebben a században az egész világon félelmetesen elszabadult, hogy megkísértse és elcsábítsa az egész emberiséget. A nagy vörös sárkány az istentagadó kommunizmus, amely mindenhol elterjesztette Isten tagadásának és makacs visszautasításának tévedését. A nagy vörös sárkány az istentagadó marxizmus, amely tíz szarvával[177],vagyis a kommunikációs eszközök hatalmával jelenik meg, hogy engedetlenségre sarkallja az emberiséget Isten tíz parancsa ellen. Hét fején a hét korona a hatalom és a királyság jelvénye. A koronázatlan fejek jelzik azokat a nemzeteket, amelyekben megszilárdult az istentagadó kommunizmus és most ideológiájának, politikájának és fegyvereinek hatalmával uralkodik. A sárkány mérhetetlen nagyságát világosan jelzi az ateista kommunizmus hatalmában lévô területek kiterjedése. Színe vörös, mert számtalan hódításának eszköze a háború és a vér. A nagy vörös sárkánynak sikerült ezekben az években az elméleti és gyakorlati ateizmus tévedésével meghódítania az emberiséget, rászedte vele már a világ minden népét. Így sikerült neki új, Isten nélküli, materialista, önzô, élvhajhászó, száraz és hideg kultúrát létrehoznia, amely magában hordja a pusztulás és a halál csíráit. A nagy vörös sárkány ördögi célja, hogy az egész emberiséget elszakítsa Isten uralmától, a Szentháromság dicsôítésétôl, az Atya tervének megvalósításától, amelyet Fia által alkotott saját dicsôségére. A párduchoz hasonló vadállat Ha a vörös sárkány a marxista ateizmus, akkor a fekete vadállat[178] a szabadkôművesség. A sárkány megmutatkozik hatalma erejében, a fekete vadállat viszont homályban ténykedik, elrejtôzik, mindenhová titokban hatol be. Medvelába és oroszlánszája van, mert mindenhol ravaszsággal és tömegkommunikációs eszközökkel, vagyis a propagandával dolgozik. A hét fej a szabadkôművesség különbözô páholyait jelenti, amelyek alattomos és veszélyes módon működnek. E fekete vadállatnak tíz szarva van. Szarvain a tíz korona az uralom és a királyság jele. Tíz szarvával uralkodik és kormányoz a szabadkôművesség az egész világon. A szarv a bibliai értelemben véve mindig erôsítô eszközt jelent, amely hallhatóbbá teszi az emberi hangot, tehát a közlés fontos eszköze. Ezért közölte Isten tíz szarv révén akaratát népével, hogy megismertesse velük a törvényt, a tíz parancsolatot. Aki elfogadja és megtartja ôket, az az életútját az isteni akaratban, örömben és békében járja. Aki az Atya akaratát cselekszi, az elfogadja és megtartja ôket, az az életútját az isteni akaratban, örömben és békében járja. Aki az Atya akaratát cselekszi, az elfogadja Fiának szavát és részesül az Ôáltala véghezvitt megváltásban. Jézus az isteni kegyelmet ajándékozza nekünk kegyelmei által, amelyet Ô érdemelt ki a Kálvárián beteljesített áldozatával. A megváltás kegyelmét a hét szentség közvetíti, a természetfeletti élet csíráit, az erényeket a kegyelem ülteti el a lélekben. Ezek között a legfontosabb a három isteni erény: a hit, a remény és a szeretet; és a négy sarkalatos erény: a bölcsesség, a lelki erôsség, az igazságosság és a mértékletesség. A Szentlélek hét ajándékának isteni napfényében sarjadnak ki ezek az erények, megerôsödnek, egyre jobban kifejlôdnek és így vezetik a lelket a szeretet és a szentség fényes útján. A fekete vadállat, vagyis a szabadkôművesség célja az alattomos, de szívós harc, hogy eltérítse a lelkeket arról az útról, amelyet az Atya és a Fiú jelölt ki és a Szentlélek ajándékai világítanak meg. Amíg a vörös sárkány azon munkálkodik, hogy az emberiség ne törôdjék Istenével, hogy tagadja meg Ôt, és ezért terjeszti az ateizmus tévedését, addig a szabadkôművesség célja nem az, hogy tagadják meg Istent, hanem hogy káromolják Ôt. A vadállat azért nyitja ki száját, hogy káromolja az Istent, káromolja nevét, az eget és minden lakóját. Legnagyobb káromlása az, hogy megtagadja az egyedül Istennek járó tiszteletet, hogy azt a teremtményeknek és magának a sátánnak adja meg. Ezért terjednek a mai idôkben a szabadkôművesség romlott tevékenysége nyomán mindenhol a fekete misék, a sátán kultusza. A szabadkôművesség ezenfelül minden eszközzel arra törekszik, hogy megakadályozza a lelkek üdvözülését és így meghiúsítsa Krisztus művét, a megváltást. Hogyha az Úr egykor tíz parancsolatban közölte törvényét, a szabadkôművesség most tíz szarvának hatalmával mindenhol olyan törvényt terjeszt, amely szembeszáll Isten törvényével. Az Úr parancsa ez: ,,Más Istened ne legyen rajtam kívül'' -- a szabadkôművesség hamis bálványokat állít ezzel szembe, amelyek elôtt ma sokan imádattal borulnak le. A paranccsal, hogy ,,Isten nevét hiába ne vegyed'' -- alattomos és ördögi módon szegül szembe, Istent és Krisztust káromolva. Eljut odáig, hogy méltatlanul áruba bocsátja a Nevét, szentségtörô filmeket készít életérôl és isteni Személyérôl. A parancsot: ,,Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteljed'' -- átalakítja. A vasárnapot víkenddé, a sport, a verseny, a szórakozás napjává teszi. A paranccsal: ,,Tiszteld atyádat és anyádat'' -- szembeállítja a homoszexualitásig terjedô együttélés új családmodelljét. A ,,Ne ölj'' paranccsal szemben mindenhol arra törekszik, hogy törvényesítse az abortuszt, elfogadtassa az eutanáziát, lejárassa az emberi élet értékeinek megbecsülését. A koshoz hasonló vadállat Kiemelkedik a szárazföldbôl egy vadállat, amelyik koshoz hasonló két szarvat visel és a tengerbôl jövô fekete vadállat segítségére siet. A bárány a Szentírásban mindig az áldozat jelképe. A kivonulás éjszakáján bárányt öltek, vérével meghintették a zsidó házak ajtófélfáját, hogy megvédjék attól a csapástól, ami viszont minden egyiptomit elért. A zsidó húsvét minden évben megemlékezik errôl az eseményrôl egy bárány leölésével, amelyet feláldoznak és elfogyasztanak. A Kálvárián Jézus önmagát áldozza fel az emberek üdvösségéért. Ô maga lesz húsvétunk, Isten igaz Báránya, aki elveszi a világ bűneit. A vadállat két, a koséhoz hasonló szarvat visel fején. Az áldozat szimbólumához szorosan kapcsolódik a papság szimbóluma: a két szarv. A fôpap két szarvval ékesített süveget hordott az Ószövetség idejében. Az Egyház püspökei kétszarvú mitrát viselnek papságuk teljességének jeléül. A párduchoz hasonló fekete vadállat a szabadkôművességet jelképezi, a koshoz hasonló kétszarvú vadállat pedig az Egyház belsejébe beszivárgott szabadkôművességet jelzi, vagyis az egyházi szabadkôművességet, amely fôként a hierarchia tagjai között terjedt el. Ha a szabadkôművesség szándéka vesztükbe vinni a lelkeket, rábeszélve ôket a hamis istenség kultuszára, akkor az egyházi szabadkôművesség célja Krisztusnak és az Egyháznak tönkretétele, új bálványt, vagyis hamis Krisztust és hamis Egyházat alkotva. -- Jézus Krisztus az élô Isten Fia, a megtestesült Ige, valóságos Isten és valóságos ember, ezért egyesíti isteni személyében az emberi és az isteni természetet. -- Jézus pontosan meghatározta kilétét az evangéliumban: én vagyok az Igazság, az Út és az Élet! -- Jézus az Igazság, mert kinyilatkoztatja nekünk az Atyát, közli velünk megmásíthatatlan szavát, tökéletesen beteljesíti az isteni kinyilatkoztatást. -- Jézus az Élet, mert saját isteni életét ajándékozza nekünk a megváltás által számunkra kiérdemelt kegyelemmel, és szentségeket rendelt mint a kegyelem hathatós közvetítôit. -- Jézus az Út, aki az Atyához vezet a nekünk adott evangélium által. Ezt az utat kell járnunk, hogy eljussunk az üdvösségre. Jézus az Igazság, mert Ô az élô Ige, -- forrása és pecsétje az egész isteni kinyilatkoztatásnak. Ezért törekszik az egyházi szabadkôművesség elhomályosítani isteni Szavát természetes és racionális magyarázatokkal, megkísérli, hogy érthetôbbé és elfogadhatóbbá tegye, megfosztja minden természetfeletti hatalmától. Így terjednek a tévedések a katolikus Egyház minden területén. E tévedések terjedése miatt ma sokan eltávolodnak az igaz hittôl. Az egyházi szabadkôművesség csalárd és ördögi módon azon mesterkedik, hogy mindenkit a hit elhagyására vigyen rá. Jézus az Élet, mert Ô ajándékozza a kegyelmet. Az egyházi szabadkôművesség célja igazolni a bűnt, hogy azt ne úgy mutassák be, mint valami rosszat, hanem mint értéket és jót. Ezért azt tanácsolják az embereknek, hogy kövessék el a bűnt, mint természetes kielégítésének egy módját. Gyökerében pusztítják ki azt, amibôl még bűnbánat fakadhatna és azt mondják, nem is kell többé meggyónni azt. Ennek az átkozott rákbetegségnek veszedelmes gyümölcse már az egész Egyházban elterjedt, s azt eredményezte, hogy az egyéni gyónás mindenhol csökkent.[179] Ráveszik a lelkeket, hogy éljenek bűnben, visszautasítva az Életet, amelyet Jézus hozott nekünk. Jézus az Út, amely az Atyához vezet az evangélium által. Az egyházi szabadkôművesség pártfogolja az olyan exegézist, amely különbözô irodalmi műfajok segítségével az evangéliumot teljesen szétszabdalva annak racionális és természetes magyarázatát adja. A végén odajutnak, hogy tagadják a csodák és a föltámadás történeti valóságát és kétségbe vonják Jézus istenségét és üdvözítô küldetését. -- Miután a koshoz hasonló kétszarvú vadállat tönkretette a történelmi Krisztust, azon van, hogy a misztikus Krisztust, az Egyházat is lerombolja. A Krisztus által alapított Egyház az egyedüli, amely szent, katolikus, apostoli, egy és Péterre épült. Jézushoz hasonlóan az általa alapított Egyház is mint az Ô Titokzatos Teste, szintén igazság, élet és út. -- Az Egyház igazság, mert egyedül ôrá bízta Jézus, hogy ôrizze épségben az egész hitletéteményt. Ez tulajdonképpen a hierarchikus Egyház feladata, azaz a pápáé és a vele egységet alkotó püspököké. Az egyházi szabadkôművesség ezt a tényt a hamis ökumenizmussal akarja megrendíteni, amely valamennyi keresztény Egyház elfogadásához vezet, azt állítva, hogy mindegyik birtokolja az igazság egy részét. Ápolja egy általános ökumenikus Egyház megalapításának tervét, ami valamennyi keresztény felekezet, köztük a katolikus Egyház egybeolvadásából alakulna. -- Az Egyház élet, mert kegyelmet ajándékoz. Csak nála vannak a kegyelem hathatós eszközei, a hét szentség. Különösen azért élet, mert egyedül neki adatott a hatalom, hogy a kenyér és a bor átváltoztatásával életre keltse az Oltáriszentséget a szolgálati és a hierarchikus papság által. Az Oltáriszentségben Jézus Krisztus valóságosan jelen van dicsôséges Testével és istenségével. Ezért keresi az egyházi szabadkôművesség annyi alattomos eszközzel, hogy kikezdje az Oltáriszentség felé megnyilvánuló tiszteletadást. Csak az utolsó vacsora megemlékezésként értékeli a szentmisét, igyekszik lekicsinyelni áldozati voltát, tagadni szeretné Jézus valóságos személyes jelenlétét az átváltoztatott Ostyában. Ezért nyomják el fokozatosan azokat a külsô jeleket, amelyek Jézusnak az Oltáriszentségben való valóságos jelenlétébe vetett hitet jelzik, mint a térdhajtást, a nyilvános szentségimádási órákat, a tabernákulumot körülvevô fények és virágok szent szokását. -- Az Egyház az út, mert a tökéletes egység útján vezet benneteket a Fiú által a Szentlélekben az Atyához. Miként az Atya és a Fiú egy, úgy legyetek ti is egyek egymással. Jézus azt akarta, hogy Egyháza legyen az egység jele és eszköze az emberiség számára. Az Egyház képes megôrizni egységét, hiszen egységének szegletkövére alapíttatott: Péterre és a többi pápára, akik követik Pétert karizmájában. Ezért akarja az egyházi szabadkôművesség lerombolni az Egyház egységének alapját, a pápa elleni alattomos és csalárd támadásával. Kezdeményezi a pápa elleni lázadás és tiltakozás csoportosulásait, támogatja, jutalmazza azokat, akik szidják és engedetlenek, terjeszti a püspökök és a teológusok kritikáját és ellenvéleményét. Így bomlik meg, így szakad szét és így oszlik meg az Egyház egységének alapja. Ez a negatív befejezés csak ezeknek a vadállatoknak a szándékát mutatja. Nagyon fontos állandóan szemünk elôtt tartani, hogy a gonosz szellemek, amelyeket ezek a vadállatok jelképeznek bukott angyalok, csak annyit tehetnek meg, amennyit Isten megenged nekik. Az Egyház elpusztításának a terve nem sikerülhet, hiszen az Egyház birtokolja alapítójának ígéretét: ,,Az alvilág kapui nem vesznek erôt rajta'' (Mt 16,18). De hogy ezek az erôk mekkora rombolást végeznek, tervük mennyire valósul meg, az nagy mértékben múlik az Egyház hűséges tagjain is, az ô lélekjelenlétükön, bátorságukon, áldozatkészségükön, a mennyeiek által nyújtott segítség megragadásán és a velük való együttműködésükön. ======================================================================== Josef Kieninger A szerzô Rómában élô német teológus. ,,Pasztorális útmutatások a szellemek megkülönböztetéséhez'' c. kéziratából közöljük a következô részleteket.[180] Általános fejlôdés az utóbbi évszázadokban Ma egyre több emberrel lehet találkozni, akiknek az életében hiányzik az egészséges lelki fejlôdés. A hiányzó szeretet a családban emocionális és gyakran egzisztenciális ínséghez vezet (kisebbrendűségi érzés). Az ilyenek számára a hitkényszer józansága túl nehéz, szigorú, személytelen és hideg. Ez fontossá teszi a személyes elfogadottságot és komolyan vételt a vallás területén is. ,,A vevô, király'', ,,Mit parancsol, mit szeretne leginkább?'' -- mentalitás és egy olyan világ, amelyben a teljesítmény a döntô, az embert mint individuumot annyira középpontba állítja, hogy úgy tűnik minden dolognak a mértéke. A mai ifjúság képzése kiegyensúlyozatlan. Inkább az értelmet, mint az akaratot formálják (az értelemmel fogja fel az ember a világot, akaratával mozdul ki önmagából, mozdul a világ felé). Már kétéves korban elkezdôdik az iskolázás. De ha nem várjuk ki a szellem természetes felébredését, csak az állatoknál szokásos idomításról beszélhetünk. Egyre kevéssé keresik a szellemi megismerés lehetôségeit, inkább az érzéki megismerô képességet fejlesztik (mindenek elôtt a vizuálist). Mindez a valóságfelfogás egyfajta beszűküléséhez vezet, amely a személyes megtapasztalást és a rációt helyezi elôtérbe. Egyúttal a hittôl való elbúcsúzás ellentétben van az igazi szentek ,,sötét hitével'' (Mk 15,34, Jn 20,29). Kifejezetten vallási területen a következôk figyelhetôk meg: Ma túlhangsúlyozzák a laikusok szerepét.[181] Vallásilag nyitott és keresô emberek között a keleti vallások misztikus gondolkodása hódít, amely azonban bezárja az embert saját szívének és érzéseinek a börtönébe. Protestáns szekták ,,sola''-princípiumainak[182] a hatása vallásos téren egy olyan atmoszférát eredményez, amelyben a hierarchia (ezzel együtt a besorolódás és alárendelôdés) gondolata idegen. Ezzel szemben Isten direkt közbeavatkozása az egyes emberek életébe az igazság bizonyítéka. A gyakori gyónás elhanyagolása kegyelmektôl foszt meg.[183] Isten gondviselô hatalmába vetett csökkenô hit a jövô bizonytalanságaitól való félelemhez és bizonytalansághoz vezet. Növekszik ezáltal a kíváncsiság a jövôre irányuló információk iránt. Megkülönböztetés nélkül elfogadják ezeket. Ezáltal megnyílnak a szekták és ezoterikus mozgalmak felé.[184] Mind a karizmatikus ajándékok működése közben, mind a Mária-jelenéseknél, mind a különféle magánkinyilatkoztatásoknál, mind pedig a keleti vallások, tanítások és praktikák megítélése szempontjából fontos a megkülönböztetés, hiszen ezeken a területeken mind a Szentlélek, mind a bukott angyalok működnek. A szellemek megkülönböztetése elsôsorban az Egyház vezetôinek, az egyházi tanítóhivatalnak, a püspököknek, papoknak, közösségvezetôknek a feladata. Mit vizsgálnak, amikor a megkülönböztetés feladatát végzik? Fontos megvizsgálni a személyt -- akin keresztül az ajándékok működnek, aki a magán-kinyilatkoztatásokban részesül -- és a közlés tartalmát. A kegyelemhordozó személy jellemzôi Jézus a Hegyi beszéd végén az ítéletrôl beszél, és azt mondja: ,,Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát'' (Mt 7,21). Ezzel maga az Úr adja meg, hogy elsôsorban mire figyeljünk, ne a különös kegyelmekre, vagy az extra vallásosságra, hanem az illetô személy erkölcsi életére. Sôt a csodatétel, a rendkívüli adományok az embernek még a vesztét is okozhatják, hiszen Jézus így folytatja: ,,Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk Nem a te nevedben űztünk ördögöt Nem a te nevedben tettünk annyi csodát Akkor kijelentem nekik: Sose ismertelek benneteket. Távozzatok színem elôl, ti gonosztevôk!'' (Mt 7,22 sk. párhuzamos Lk 13,26 sk.). Isten közölheti magát bárkivel (vö. Kaifás jóslata Jn 11,49-51), de a kegyelem általában a természetre épül, és mielôtt egy léleknek Isten különlegesen közölné magát, életében bizonyos változásokat eredményez. a) Általános természetes feltételek és ismertetôjegyek. Meg kell vizsgálni a következôket! A kegyelmi adományok hordozójának temperamentuma kiegyensúlyozott-e? Van-e egészséges ítélôképessége; iskolázott-e, ki által; morálisan teljesen megbízható-e? Alig lehet komolyan venni a következôket: idegileg izgatott vagy hisztériára hajlamos személy; túl erôs fantáziával rendelkezô; szellemileg gyenge vagy beteg; sokat és hosszan böjtölô; aki nem egészen igaz, ehelyett túlzásokra vagy díszítésekre hajlamos, ezért kitalálásokra képes; túlzottan életerôs karakter. Általános természetfeletti feltételek és ismertetôjegyek. Jézus kegyelmi tevékenységét látható és tapasztalható jelek által mutatta meg. Az embereknél azonban ezt a hithez kötötte: ,,Amikor látta hitüket, így szólt ... '' (Mt 9,2); ,,Menj, legyen neked hited szerint'' (Mt 8,13); ,,Hited meggyógyított'' (Mt 9,22). Mielôtt elfogadnánk Isten különleges kegyelmi hatását egy lélekben, hitéletére kell rákérdezni: látszik-e nála szilárdság az erényes életben; kiállt-e már hosszú próbákat; ôszinte és mély alázat jellemzô-e rá (Ha ez a szilárd alap hiányzik, rossz jel.); közli-e kegyelmeit lelki vezetôjével és követi-e tanácsait és utasításait; mennyire tisztult meg a passzív próbák által (amelyekrôl Loyolai Szent Ignác is ír a megkülönböztetés szabályai között); hôsi fokban gyakorol-e erényeket (esetleg: a szemlélôdés elsô kegyelmeit megtapasztalta-e). Ezekkel a pozitív jelekkel állnak szemben: egy többé vagy kevésbé érzéki buzgóság; magamutogató öröm és a lelki örömök elmesélése. Az a vágy, hogy magára irányítsa a figyelmet, olyan erôs lehet, hogy már elôfordult az egyháztörténelemben, hogy valaki akaratilag elôidézett eksztázisokat és víziókat produkált. A bukott emberi természet is sok szokatlan dolognak lehet az alapja. (II. János Pál pápa általános kihallgatása, 1992. 06. 24.: A kegyelmi adományokról) Kényelemre való hajlam a saját én és ízlés kielégítésére. Élvezetek és ajándékok feletti öröm. Az alázatos beszéd hiánya, önmaga alábecsülése. Menekülés az önmegtagadás elôl. Ösztönös irtózás mindenféle szenvedéstôl. Aki örömöt, sikert, megtiszteltetést, elismerést keres, könnyen félreismertnek és meg nem értettnek kiáltja ki magát, ha valaki (lelkiatya vagy a közösségben a megkülönböztetést gyakorlók) ellentmond neki. Nem vesz figyelembe tanácsokat. Jól elôadja és fontosnak mutatja magát azáltal, hogy mindennek elôharcosává válik, ami csodálkozást vált ki, ami rendkívüli, látványos és örömöt hoz. Alig fogható fel, hogy milyen pszichológiai jelenségeket képes egyedül az emberi akarat produkálni. Ha természetfeletti jelenségeket tapasztalunk, mint pl. különös tudás vagy szokatlan erôk, még nem mondható ki, hogy az ok isteni vagy démoni. Itt az Úr szavaihoz kell igazodnunk: ,,Gyümölcseikrôl ismeritek fel'' (Mt 7,16. 20). A megítélendô szöveggel szemben alkalmazandó kritériumok A szerzô itt a Szentírásból és a II. vatikáni zsinat tanításából igazolja, hogy új kinyilatkoztatást nem várhatunk. Krisztusban mindent megkaptunk. A Szentlélek tevékenysége az apostoli idôk után a hivatalos Egyházon keresztül érvényesül, Péter utódjáé a csalatkozhatatlanság. A Szentlélek azonban mindenütt tevékenykedik, ahol az igazságot keresik. Tevékenységének tartalma azonban az, hogy az egyes embereket Krisztushoz és az általa alapított katolikus Egyházhoz vezesse. Vagy pedig az Egyházban egyes lelkeknek kegyelmi adományokat ad, amelyek ,,az Egyház szükségeihez illeszkednek és számára hasznosak''. Magánkinyilatkoztatásokban nagyobb fények gyúlhatnak, de ezek csak megvilágításai annak, amelyek Krisztusban már adottak, vagy térképek másfajta nagyításban. A magánkinyilatkoztatások tehát relatíve jelentéktelenek. Ezekbôl következnek: (Vö. II. János Pál pápa általános kihallgatáson mondott szavai 1992. 06. 24. Nr. 6.) Egyetlen valódi kinyilatkoztatás sem mondhat ellent a szent Egyház tanításának. Gal 1,8; 2Tessz 2,15 Néhány mai kinyilatkoztatás, ami nem lehet igaz: Mária közbenjárására még a pokolból is kiszabadulhatnak elkárhozottak (Mt 25,41; LG 48). Amelyek a tekintetet túlságosan az ember szubjektív jóakaratára irányítják és az Isten által alapított objektív rendet, az Egyházat elvetik. Idôprognózisok, amelyek inkább félelmet, mint reményt keltenek (Jn 15,18; 16,33). Más kinyilatkoztatások annyira a bűnbánati gyakorlatokat hangsúlyozzák és ezáltal az emberi fáradozást, hogy az üdvösséghez szükséges kegyelem dogmáját teszik kérdésessé, ha nem elméletileg, akkor gyakorlatilag. A teológusok véleménye szerint Isten teológiailag vitatott kérdésekbe nem szokott magánkinyilatkoztatásokkal beleszólni. Ha egyébként egészséges spiritualitásról vagy Szentírás- értelmezésrôl van szó, megelégszik az Egyház azzal, hogy azt mondja ennek vagy annak a kinyilatkoztatásnak emberi szavahihetôsége van, nem kívánja, hogy mint Istentôl jövô kinyilatkoztatásokban higgyünk bennük. Igazi kinyilatkoztatások nem mondanak ellen a morális törvényeknek vagy az egyházi elöljárók, a Tanítóhivatal szabályainak. A gonosz nem fog nyíltan a tízparancs ellen cselekedni, hanem Krisztus törvénye ellen, amely a szeretet. A kereszt erényeit tanítják-e ezek az állítólagos kinyilatkoztatások, az alázatot, az engedelmességet, a hallgatást és megbocsátást, a szolgálatot és a szenvedés áldását? A kereszt barátaivá vagy ellenségeivé tesznek (Fil 3,18)? Ide tartozik a tisztelet és a szemérem értéke is. Ha ebben a vonatkozásban túlságosan emberi megnyilatkozások vannak, valószínűleg a forrás ,,alul'' van. A szókincs utalhat a forrásra. (De itt közrejátszhat az illetô személy természete és szociális környezete is.) Mi az, amit Isten általában nem szokott kinyilatkoztatni. Isten nem szokott lehetetlent kívánni, ezért aki úgy gondolja, hogy Isten neki különleges megbízatást adott, forduljon az egyházi tekintélyhez, akit elsô helyen a gyóntatóatya képvisel. Víziókat és ,,Istentôl jövô'' megbízatásokat a gyóntatóatya elôtt elhallgatni biztosan a sátántól van. Amit normális emberi belátással is meg lehet ismerni, azt nem szokta Isten kinyilatkoztatni (Keresztes Szent János: KU II. 22,13.) Ha egyszerű dolgokat természetfeletti kinyilatkoztatásként mutatnak be, akkor, vagy a saját belátásnak tulajdonítanak túl nagy hangsúlyt, vagy az ember akarja fontosnak tetetni magát és véleményének különleges nyomatékot adni. A szellemeket annak alapján is megítélhetjük, hogy mit eredményeznek, milyen nyomokat hagynak a lélekben, milyen lelkiállapotokat hoznak létre, milyen viselkedést indukálnak. A kegyelmi adományok hatásai Isten kegyelmi hatását elôször mindig a kereszt és a szenvedés jellemzi, amely azonban a fénynek és az örömnek enged. Hatása mély és tartós béke megtapasztalásához vezet, maradandó örömhöz és biztonsághoz. Az ember a bensôségesség, a hallgatás felé halad, az Isten iránti, minden szent iránti, a szent Egyház és a gyóntatóatya iránti nagyobb tiszteletre. Mélyebb Isten iránti kötôdésre vágyódik (pl. fogadalom által), egyre komolyabban küzd Isten akarata tiszta megismerése érdekében és annak pontos betartásáért. Isten egyre jobban vonzza, Krisztus szenvedését úgy érti, mint hívást az együttszenvedésre. Irtózik a világtól és ajánlataitól (mint pl. fontoskodó és az engedelmességet megkerülô publicitás). Mindenekelôtt az embert a tökéletesség iránti törekvésre vezeti. Minden különleges kegyelem felmutatja, megerôsíti az alaperényeket, mint alázat, engedelmesség, türelem, Isten akaratával való azonosság. Egy ilyen lélek jobban gyakorolja az önmegtagadást egyszerűbb, szelídebb, szeretetteljesebb, jóakaróbb, készségesebb, engedelmesebb és áldozatra elszántabb lesz, Istenben egyre jobban hisz, bízik, Ôt jobban szereti. Lelkében nagyobb világosságot, szívében mélyebb békét, akaratában nagyobb erôt tapasztal. A gonosztól jövô hatások A gonosz a paradicsom óta egy pompával (Glanz) vakít, hogy ne lehessen rögtön látni, hová akarja taszítani a lelkeket. Amikor ô befolyásol, kezdetben élvezet van, de elég hamar zavarodottság, szomorúság, elbátortalanodás és kétségbeesés. A gonosz befolyásai mindig többé-kevésbé direkt módon a tulajdon ,,Én'' megdicsôülését célozzák. Az illetô személy szívesen beszél magáról és tapasztalatairól, elônyeirôl és ,,kegyelmeirôl''. Ha elérte, hogy mások kérésekkel és kérdésekkel fordulnak felé, elbizakodottá válik, arra is válaszokat ad, amiben nem kérdezték, könnyen hamissá válik; amit nem ismer és amivel nem rendelkezik, arról is azt hazudja, hogy tudja. A gôg megvakította. Ez ott is megtörténhet, ahol kezdetben valóban Isten kegyelme működött, de a hiányos vezetés, vagy az elhanyagolt éberség által sikerült a gonosznak betörnie. A gonosznak kezdetben elég egy lépés az egyszerű út mellett Istenhez: Ezt haszontalan, felesleges, majd hiú, végül nem illô dolgokkal való foglalkozássá fejleszti. Ezáltal elrabolja az egyszerűséget és világosságot. Ez pedig elbizonytalanodást hoz a lélekbe, ami által ôt a zavarosban vezetheti. A ,,tapasztalatok'' lassan megváltoznak, a lélekben szárazság és zavar uralkodik el és egy bizonyos nyugtalanság fogja el az embert. A szeretet gyakorlása egyre nehezebbé válik. Egyre jobban megjelennek a gonosz jellemzôi a lélekben: öntetszelgés, gôgösnek, ellenkezônek, dacosnak, taníthatatlannak, keménynyakúnak, engedetlennek, hiúnak és büszkének, kíméletlennek, ellenségesnek, képmutatónak, hamisnak látszik. Érzéki felindulások szinte sohasem hiányoznak. Az értelemben elégedetlenség, a szívben hidegség, az akaratban gyengeség. Ez mégsem jelenti azt, hogy a gonosz nem rejtôzve dolgozik. Különleges erénytörekvésekre indíthat -- gondoljunk csak különféle ifjúsági szektákban való szokásokra. Túlzott szellemi vagy testi bűnbánati gyakorlatokra kényszeríthet. Kínálhat érezhetô lelki vigaszokat, tartós érzéki édességet. Sôt a könnyek adományát, víziókat, hanghatásokat, eksztázisokat is adhat. Royo Martin (és J. Aumann) a gonosz lélek ismertetôjegyeit az értelemmel és az akarattal való kapcsolatában rendezik.[185] Az értelemmel kapcsolatosak: hamisság, beteges kíváncsiság (különösen rendkívüli dolgokkal kapcsolatban), zavartság, félelem és mély depressziók, önfejűség, szüntelen indiszkréció és nyugtalan lélek (kötelességteljesítés közben), a gôg és a hiúság lelke. Az akarattal kapcsolatosak: hamis alázat, csalódás és hiányos bizalom, elbátortalanodás -- elbizakodottsággal váltakozva, alaptalan optimizmus, engedetlenség és szív keménysége, türelmetlenség a szenvedésben, erôs érzékenység és harag, gyűlölet, kontrollálatlan szenvedély és erôs hajlam az érzékiségre (többnyire misztikus egyesülés látszata alatt), képmutatás, csalás és hamisság, túlzott ragaszkodás érzéki vigasztalásokhoz (különösen az imagyakorlatban), Jézus és Mária iránti mély áhítat hiánya, végül skrupulózus ragaszkodás a törvény betűjéhez és fanatikus buzgóság egy ügy elôbbre vitelében. Praktikus alapszabályok a kegyelemhordozók számára Az Egyház a különös kegyelmi adományok valódiságáról az Újszövetség szabályai szerint ítél. Három van ezekbôl: Összhangban kell, hogy legyenek az Egyház tanításával. Akiket a Szentlélek vezet, azokat a világ megtagadja (míg másokat dicsôít). Az Egyház vezetôinek a tanítására kell figyelniük és azt elfogadniuk. Keresztes Szent János fontos elve: Ha egy lélek valami természetfeletti dolgot magába fogad, azt világosan, teljesen, ôszintén rögtön tárja fel lelki vezetôjének, még ha úgy is tűnne számára, hogy nem kell arról számot adnia (KU II. 22,16). Röviddel ez elôtt írja: ,,Isten annyira szereti, hogy az ember magát egy másik ember vezetésére bízza, hogy egyáltalán nem akarja, hogy természetfeletti igazságoknak, amiket Ô maga közöl velünk, hitelt tulajdonítsunk, mielôtt azokat nem halljuk egy ember szájából'' (KU II. 22,9). Még néhány szabály Keresztes Szent Jánostól: A kinyilatkoztatásokat az Egyház kulcshatalmának meg kell erôsítenie. Olyan léleknek, aki a sötét hit és a (világ dolgaitól való) teljes elszakadás útján jár, szüksége van vezetésre. Ez a vezetés garantálja neki az alázatot, engedelmességet és önmegtagadást. (KU II. 22,16-18) ======================================================================== Jörg Müller Palottinus szerzetes-pap, pszichiáter. Több könyve is megjelent magyar nyelven.[186] A megkülönböztetés bizonytalansága Százszázalékos bizonyosságot nem érhetünk el a szellemek megkülönböztetésében, erre még a ,,lelki ember'' sem képes. Ebben is különbözik magatartása a vallási fanatikustól, aki szempillantás alatt kész a maga dogmatikus véleményével. Megkülönböztetési szabályok Lelkipásztori gyakorlat szempontjait tekintve (Loyolai Szent Ignác és a pusztai atyák alapján): 1. Minden jó cselekedet hosszú távon belsô békét hagy maga után. A nyugtalanság, a félelmek, kétségek nem Istentôl vannak. 2. Minden jó cselekedet közelebb visz Istenhez, és elmélyíti az imádságot. Az elutasító magatartás, az imaélet ellaposodása, a közömbösség vészjelek. 3. A helyes magatartás és imádság egyszerű, átlátszó, mentes a bonyolult abrakadabrától. Ha tehát valaki titkos formulákat használ, vagy egy bizonyos sorrendet kell betartania, hogy a dolog működjön, az téves úton jár. 4. A helyes cselekedet nem tesz függôvé, a lelkiismereti szabadság megmarad. Emberekhez való túlzott kötôdés nem áll fenn. 5. Aki a Szentíráshoz igazodik, helyesen cselekszik. A Biblia azonban nem tesz említést mindenrôl, amit mi tudni szeretnénk. Nem beszél például az inga kérdésérôl. Itt figyelemmel kell lenni az egyéni megérzésekre, arányérzékre, indítékokra, módszerekre. Kétely esetén Isten javára kell dönteni. In dubio pro Deo. A szellemek megkülönböztetésének alapja a Krisztus- központiság, a szeretet, a megbocsátás készsége. Szubjektív kritériumok: megérzések, ösztönök (melyekre Isten jobban tud hagyatkozni lelki irányultságú embereknél). Objektívek:1. Megfelel-e a cselekvésem a Szentírás kijelentéseinek; 2. cselekvésem közben nyugalom, öröm, higgadtság kísér-e; 3. Amit teszek, ez utólag szabaddá és függetlenebbé tesz-e engem; 4. Közelebb vezet-e Istenhez, az Egyházhoz; 5. Nagyobb fokú-e bennem a szeretet és alázatosság cselekvésem közben; 6. Cselekvésem egyszerű, világos és bonyolultságtól mentes-e? ======================================================================== Georg Popp Német üzletember, a karizmatikus megújulás tagja. Igen termékeny író. Néhány könyve magyarul is megjelent. Megkülönböztetési szabályok[187] Életünk különféle hatások alatt áll mindennap, amelyek befolyásolnak minket és meghatározott irányba akarnak kényszeríteni. Ebben a ,,szellemek megkülönböztetésérôl'' szóló fejezetben a lelki és szellemi befolyásokra akarunk koncentrálni, mivel ezek Istenhez vezethetnek, vagy tôle eltéríthetnek minket. Sok szellem akar minket vezetni és akar bennünk működni. Eleve felismerhetjük, kiválaszthatjuk mindazokat az indításokat, amelyek a tízparancsolatba vagy a Szentírás világos kijelentéseibe ütköznek, mint bűnre vezetô gonosz befolyásokat. Van itt egy fontos szabály: ne hagyjuk magunkat sokáig ezzel fenntartani. Minél többet foglalkozom ilyen kísértésekkel, annál esendôbb leszek, és annál könnyebben válok a zavarkeltés szellemeinek játékszerévé. Minél gyorsabban fordulok Istenhez -- legyen ez csak egy fohász, egy kiáltás Jézushoz vagy csak egy keresztvetés --, annál gyorsabban hátrál meg a ,,zavarkeltô''. De makacs kísértésektôl, vagy évekig tartó rossz szokásoktól egymagam többnyire nem tudok megszabadulni. Minél inkább növekszik benned a vágy, hogy életedet egészen a Szentlélek vezetésére bízzad, és minél inkább akarod hallani Isten akaratát, annál érezhetôbben tapasztalod meg hogy a belsô hangok mennyire vezetnek és befolyásolnak téged. Ha elôzôleg felületesen éltél, csak úgy bele a nagyvilágba, akkor most az ,,Istenre hallgatás'' érzékennyé tesz téged belsô indíttatások iránt. De mivel nemcsak Isten Lelke működik a világban, hanem a Gonosz hatalmai, meg kell tanulnunk pontosan megkülönböztetni, hogy sugallatainkat melyik -- isteni, emberi vagy démoni -- forrásból halljuk. Hogyan tudjuk meglehetôs bizonyossággal szétválasztani, hogy melyik belsô hang származik Istentôl és melyik tôlünk, Isten Lelkétôl jönnek-e vagy a zavarkeltés szellemétôl? Hogyan tudjuk megvizsgálni a szellemeket, akikrôl János már így beszél: ,,Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentôl származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra'' (1Jn 4,1). A szellemek megkülönböztetésének erre a fontos kérdésére nincsenek kész receptek vagy örökérvényű tapasztalatok. Arra kell ügyelnünk, hogy egy indítás vagy sugallat csak akkor lehet Istentôl, ha nem ütközik a következô megállapítások egyikével sem. Nagyon pontosan és gondosan meg kell vizsgálnunk, hogy indíttatásunk legalább több megállapodással összhangban legyen és még egyszer hangsúlyozva -- ezeknek a tapasztalatoknak egyikével se álljon ellentétben. Isten Lelke és a zavarkeltô lelkek Segítô tájékozódást találhatunk, ha szembeállítjuk Isten lényét és működését a zavarkeltô szellemek lényével és működésével. Eközben világosan látjuk, hogy mi Isten lényét és működését sohasem tudjuk összességében megragadni és leírni, hanem csak megsejthetjük. Isten végtelen minden dimenziójában. Csak gyenge kísérletet tehetünk arra, hogy Isten nagyságát kipuhatoljuk. Amit Istenrôl tudunk, azt mindenekelôtt a Bibliából és magától Jézustól tudtuk meg. A tékozló fiúról szóló példabeszédben, amit sokkal inkább az ,,Atyáról szóló példabeszédnek'' nevezhetnénk, Jézus úgy ábrázolja Istent, mint szeretô Atyát, aki a visszatérésre elszánt fiát tele szeretettel és örömmel fogadja vissza. Isten így cselekszik a bűnbánó emberrel. Ezt akarja Jézus ezzel a hasonlattal mondani nekünk. Isten mindenkinek örül, aki megtér. Aki hazajön az Atyához. Isten gyengéden szeretô Isten Még többet mond nekünk János az elsô levélben: ,,Isten maga a szeretet'' (1Jn 4,8). Ebbôl és még sok más kijelentésbôl levonhatjuk a legfontosabb és legkönnyebben felismerhetô jelet: Minden olyan sugallat, ami a szeretetbe ütközik, ami eltérít minket Isten szeretetétôl, ... nem lehet Istentôl. Isten mindig a szeretethez vezet. Azt akarja, hogy az Ô szeretete közöttünk, emberek között egyre nagyobb, egyre kiterjedtebb legyen. Ez volt Jézus új törvénye számunkra, emberek számára, amelyben összefoglalt minden más törvényt: ,,Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket'' (Jn 15,21). Ami csak legkisebb mértékben is a szeretet ellen van, az nem származhat Isten Lelkétôl! Minden olyan sugallatot és indíttatást, ami Isten szeretetéhez vezet minket, ami arra indít, hogy továbbadjuk a szeretetet, úgy tekinthetünk, mint amit Isten Lelke sugall, ha az itt következô ismérvek egyikével sincs összeütközésben. Mielôtt azonban Istennek és Lelkének további tulajdonságait szemlélnénk, nézzük elôbb a zavarkeltés szellemeit. Ezen a helyen nem fontos, hogy ezek a szellemek emberi, természetes vagy természetfeletti eredetűek-e. Már emberi makacsságukból is származnak ,,... ellenségeskedések, veszekedés, szakadás, pártoskodás, harag, irigykedés, gyilkosság és hasonlók'' (Gal 5,19-21). A zavarkeltés szellemeinek lényérôl és működésérôl tudjuk, hogy ezek megzavarnak minket és el akarják rabolni tôlünk biztonságunkat. Rendetlenséget hoznak létre és békétlenséget keltenek. Isten azonban a béke Istene. Isten a béke Istene ,,Béke legyen veletek'' -- ez Jézus köszöntése és üzenete feltámadása után. Ez az Atya akarata is, amit Jézus hirdetett nekünk: ,,Béke legyen veletek!'' Pál ezt állítja a korintusiaknak: ,,Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene'' (1Kor 14,33). Isten azt akarja, hogy az Ô békéjében dolgozzunk, gondolkozzunk, működjünk, érezzünk, beszéljünk. Semmiféle szeretetlenség, önfejűség, tudálékosság vagy békétlenség nem lehet a Lélek vezetésének eredménye. Ezek a nagy Zavarkeltô produktumai. Ezért ez olyan fontos kritérium lehet, mint a szereteté. Egy sugallat belsô békét hoz nekem? Egy sugallat békéhez, vagy veszekedéshez vezet-e engem? Isten hűséges Isten Isten nem ide-oda ugrálva cselekszik. Isten ragaszkodik törvényeihez. Szilárd terve van a teremtésre és a mi életünk számára is. Isten nem változtatja meg alaptörvényeit. Olyan intuíciók, amelyek minket ma az egyik irányba akarnak küldeni, holnap a másikba, nem lehetnek Isten Lelkétôl. Isten Lelke világos útmutatásokat ad, és egyenes belátható úton vezet. Az olyan sugallatokat, amelyek nem világosak elôttem, teljes bizalommal visszaadhatom Istennek azzal a kéréssel: ha valóban tôle származik az indíttatás, akkor kérem, hogy adja meg ismét nekem. Isten nem fog nekem csalódást okozni bizalmamért, és meg fogja ismételni második alkalommal is ezt a sugallatot, ha ez valóban tôle -- és nem más forrásból -- származott. Ez a ,,visszaadás Istennek'' fontos segítség a szellemek megkülönböztetésekor. Isten tevékeny Isten Isten a világmindenség alkotója, az emberé és a Földé. Isten ma is működik a teremtésben. Az az Ô akarata, hogy mi, emberek közreműködjünk a teremtésben. Hogy minden képességünket használjuk fel és vessük be a világban. Isten sohasem akarja megbénítani erôinket, amint azt a Zavarkeltô gyakran megkísérli, miközben hamis alázatosságra, Istentôl nem kívánt belenyugvásra vagy Istentôl nem kívánt hamis nyugodtságra kíván rávenni minket. Isten azt akarja, hogy minden képességünket felhasználjuk, amit nekünk ajándékozott. Isten semmi olyat nem ajándékoz nekünk, amit ismét megbánna. Isten nem vonja vissza ajándékait. Olyan sugallat, ami belsôleg megbénít engem, aligha jöhet Istentôl. (Másfelôl magától értetôdôen nem minden származik Istentôl, ami ösztönöz engem! ... pozitív esetben a szellemek megkülönböztetésénél mindig több állításnak együttesen kell meglenni ...) Isten végtelen Isten Isten vég nélküli, nincs nála idôfogalom, de mondhatjuk -- emberileg szólva --, hogy Istennek végtelen sok ideje van. Isten is felhasználja az idôt -- olyan értelemben, hogy idôt hagy --, ha valami újat akar felnöveszteni és megérlelni bennünk. Isten elôször elôkészít minket. Így tudomásul vehetjük és bízhatunk benne, hogy Isten vezetése nem rövid határidejű felszólítás formájában történik. Isten nekünk is enged idôt. Gyakran ad nekünk kisebb jeleket, egy-egy vidámító élményt, pozitív utalást, ha az Ô útján vagyunk. De mindig hagy nekünk idôt kibontakozásunkra. Ultimátumszerű, radikális követelmények ... nem Istentôl valók. Isten gyöngéden beszél az emberhez. (,,Menj, de többé ne vétkezzél'' -- Jn 8,11.) Jellemünknek megfelelôen megszólíthat minket Isten egyszer energikusabban, vagy világosabban. Azonban sohasem lesz hozzánk intézett beszéde szeretetlen, vagy erônkön felül követelô. Isten nem követel tôlünk túl sokat. Istennek van türelme hozzánk, emberekhez. Isten igazságos Isten A Lélek gyengéden és szeretetteljesen vezet minket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy átnéz a bűneinken, hogy hibáinkat örök idôre tűri. Ellenkezôleg. Isten Lelke éberré tesz minket a bűnnel szemben. A zavarkeltés lelke ezzel szemben ezeket kisebbíteni akarja, bagatellizálja és ártatlannak tünteti fel. Honnan ismerhetem fel, hogy Isten Lelke figyelmessé akar-e tenni bűneinkre vagy a Zavarkeltô akar-e engem hamis buzgóságra ösztönözni? Isten nem a félelem és szorongás Istene Azokat az embereket, akik Istenrôl semmit sem akarnak tudni, akik távol élnek a tevékeny hittôl, azokat a Zavarkeltônek nem kell különösen behálóznia. Mitôl kellene távol tartania ôket? Ezzel szemben nagyon érdeklôdik azok iránt, akik mélyebb hitre törekednek, akik úton vannak, akiknek a hite azonban még gyenge. Itt veti be magát legszívesebben. Mivel Isten elleni kísértésekkel nem tudna eredményt elérni, az ellentétével próbálkozik: megpróbálja fokozni a vallásos buzgóságot, és ezáltal az embert félelembe és rettegésbe juttatni. (2Kor 11,14 sk.) Isten nem teljesítményközpontú Isten. Pál ezt többször megmondta nekünk (Gal 2,16; 6,8; Róm 3,27; 9,30.32). Isten vallási téren sem kényszerít minket hamis túlteljesítésre. Minden olyan sugallat, ami nyomást vagy akár félelmet és szorongást idéz elô bennünk, nem Isten akarata! Természetesen a Lélek tud és fog is olyan utasításokat adni, hogy mélyítsem el vallási életemet, tegyem bensôségesebbé imáimat és erôsítsem meg Istennel való kapcsolatomat. De ez sohasem teljesítmény kipréselésével kapcsolódik majd össze, hanem mindig szeretetteljes gyöngédséggel. Isten semmiféle szorongást és félelmet nem alkalmaz. Ha Isten működik, mindig csak szeretetbôl cselekszik. Isten nem nyüzsgô A kapott sugallatokkal kapcsolatban sok bizonytalanság származik abból, hogy ismereteink Istenrôl hamis feltételezéseken alapulnak. A világegyetem 15 milliárd évébôl, amit mi át tudunk tekinteni, az csak néhány ezer év. Isten még ennél a 15 milliárd évnél is régebben létezik. Isten végtelen. Isten nem szorul ránk. De az üdvösség nem a teljesítményeinken, hanem a bizalmunkon múlik (Pál: Gal 2,16; 6,8; Róm 3,27; 9,30.32). ... Istenünk a szeretet Istene ... Isten sohasem fog félrevezetni minket a túlbuzgóság felé, mert a túlbuzgóság rendetlenséghez vezet és erôink idô elôtti elhasználásához. Istennek van türelme irántunk, emberek iránt ,,Követelôzôen'' és türelmetlenül csak a nagy Zavarkeltô lép fel mindig, aki nyugtalanságba akar taszítani minket. Aki ,,buzgókká'' akar tenni minket, mert ezáltal vétünk legkönnyebben és a legjobb hiszemben, hogy valami különös jót teszünk -- a szeretet ellen. Isten nem nyüzsgô Isten. Isten csak azt akarja, hogy mi Ôt elismerjük, mint életünk urát. Hogy életünket vezethesse. Hogy az Ô akarata szerint éljünk. Minden mást nyugodt bizalommal ráhagyhatunk. Ô szeret minket és azt akarja, hogy mi Ôt viszontszeressük, miközben az Ô szeretetét belevisszük a világba. Ezt azonban Isten csodálatosan gyöngéd vezetése által éri el velünk. Ehhez nincs szüksége túlhajtott követelményekre. Ezért nagyon fontos a szellemek megkülönböztetése szempontjából: Isten -- az ember elôtt alig felfogható -- gyöngédséggel vezet. Isten a hármas-egység Istene Ez azt jelenti: Isten Lelke egységet alkot az Atyával, egységet a Fiúval. Ô nem tud és nem is fog soha olyasmit indítványozni, ami az Atya akarata vagy Jézus példája ellen lenne. Isten Lelke sohasem téríthet el az Atyától vagy Jézustól. A Lélek sosem vezet olyan cselekvéshez, ami ellentétben állna Jézus akaratával. A legfontosabb kritériumok közé sorolom tehát: Közelebb visz-e egy Lélek-indíttatás az Atyához, és Jézushoz, vagy eltávolít-e az Atyától és Jézustól? Isten szent Isten Istennek semmi ... köze sincs a bűnhöz. Ez azt jelenti: nem tapasztalhatok semmiféle Lélek-vezetést, ha tudatosan bűnben élek, ha tudatosan megmaradok a bűnökben. Ki kell engesztelôdnöm Istennel. Ehhez az Istennel való kiengesztelôdéshez tartozik a feltétel nélküli kiengesztelôdésünk az emberekkel. Isten nem fogadja el bocsánatkérésünket, ha mi nem bocsátunk meg testvéreinknek, házastársunknak, szüleinknek, gyermekeinknek, akikkel békétlenségben élünk (Mt 6,14 sk.). Isten a béke Istene. A ,,szeretet'' és a ,,belsô béke'' mellett egyike a legfontosabb kritériumoknak: Egy ösztönös megérzés kibéküléshez vagy veszekedéshez, szeretethez vagy viszálykodáshoz, megbocsátáshoz vagy gyűlölethez vezet-e? Isten nem tűr semmiben sem megalkuvást, különösen nem a bűnben. Elvárja tôlünk, hogy egyre inkább rátaláljunk a békére és kiengesztelôdésre. A gyakran rosszul értelmezett ,,szent nyugtalanság'' Jézus megmutatta nekünk, hogy Isten szeretô Atya. Olyan Atya, aki minket mindig csak segíteni, erôsíteni, vezetni és megszabadítani szeretne. Ezért adta nekünk Isten saját Fiát is, hogy megtapasztaljuk a vezetést, a megváltást és a megszabadítást. Isten nincs ránk utalva. Isten már sokkal elôbb elôkészíti működését bennünk, mint egyáltalán sejtelmünk lenne róla. Ha Istennek egyszer valóban belsô nyugtalanságba kellene hoznia minket -- mivel talán nincs antennánk az Ô számára, vagy flegmán másképp reagálunk --, akkor ezt nem azért teszi, hogy mi ,,szent nyugtalansággal'' kitörjünk és szeretetlenül terrorizálják környezetünket, hanem hogy figyelmessé tegyen és elindítson. Ha egy Istentôl származó indíttatás belsô nyugtalanságot idézne bennünk elô, akkor ez az Istentôl való nyugtalanság semmi rendetlenséget, és semmi félelmet nem fog okozni bennünk. Isten újabb dolgokat visz bennünk végbe általa. Viszont ha a nyugtalanság szeretetlenséghez, elhamarkodottsághoz vezet, az nem az Úrtól jön. (1Kor 13,3) Isten világos, félreérthetetlen utasításokat ad, amelyeket csak a szeretet hordoz. A szellemek megkülönböztetésének áttekintése Isten Lelke A zűrzavar lelkei sohasem ütközik a szeretetbe gyűlöletre, irigységre, a szeretethez vezet féltékenységre, veszekedésre vezetnek önzetlen szeretetre késszé tesz önfejűséget, tudálékosságot minket provokálnak megsértik a krisztusi szeretetet belsô békét, erôt és biztonságot rossz, nyugtalan lelkiismeretet ad teremtenek nem gyakorol ránk nyomást öntelten és követelôzôen lépnek sohasem használ szorongást, fel félelmet vagy fenyegetést hamis teljesítménydrukkot erôt, nyugalmat, biztonságot keltenek sugároz magáról büntetéssel, mulasztásokkal fenyegetôznek egyenes, belátható úton vezet gyakran választanak kusza, zegzugos utakat világos útmutatásokat ad, szívesen fejezik ki magukat sohasem dönt összevissza elmosódottan, homályosan kapkodva a fontos útmutatásokat másodszor gyakran változtatják is megadja, ha kérem véleményüket úgy vezet minket, mint túlbuzgóságot keltenek és ezzel segítségre szoruló gyermekeket túlzott követelményeket akarnak engedi, hogy szabadon Isten támasztani gyermekei legyünk sohasem cselekszik az isteni gyakran adnak értelmetlen és törvények vagy a természet természetellenes utasításokat törvényei ellen engedi, hogy érjünk és szorongatnak, ultimátumszerű növekedjünk követelményeket támasztanak idôt hagy nekünk ,,szörnyű mulasztások''-ra kér, fellelkesít, erôs figyelmeztetnek meggondolásokhoz vezet tevékenységre ösztönöz minket megbénítják tevékenységünket, felébreszt, ha lustálkodni passzivitáshoz vezetnek akarunk, elhanyagolunk valamit vagy elkalandozunk engedi, hogy együttműködjünk távol tartanak minket a vele a teremtésben szükséges együttműködéstôl éberré tesz minket a bűnnel akaratossá, szeretetlenné, szemben elkeseredetté tesz minket úgy mutatja be hibáinkat és hibáinkat és gyengeségeinket oly gyengeségeinket, hogy nyomorúságos megvilágításba igyekezzünk megváltozni állítják, hogy elkeseredjünk és passzívak legyünk új bátorságot és új reményt azt a látszatot keltik, hogy ajándékoz nekünk haszontalanok és elveszettek vagyunk felszabadító útmutatásokat ad szorongást és félelmet szülnek nekünk gyengéden és szeretetteljesen elhagyatottság-érzést, mutat rá az igazságtalanságokra, tanácstalanságot, kétségbeesést inkorrektségekre, okoznak valótlanságokra, szeretetlenségekre csak Jézus felé vezet, sohasem eltávolítanak Jézustól akkor is, távolít el tôle ha szokatlan mértékű bűnbánati gyakorlatokat, különleges imákat vagy egyéb tevékenységeket követelnek valódi alázatot ébreszt, azaz össze akarnak zavarni minket kedvet az ember szolgálatára, értelmetlen követelményeikkel Jézus szolgálatára nyugtalanságot és békétlenséget nem kíván rendkívüli okoznak bennünk tevékenységeket, hanem mindenek elôtt békét, szeretetet és bizalmat ,,Jézus iránti szeretetbôl'' rámutatnak ,,jogainkra'' fakadó tettekre vezet megbocsátáshoz és makacssághoz és nyakassághoz kiengesztelôdéshez vezet vezetnek megmutatja a szabadulás útját a rámutatnak, hogy ,,mi is'' olyan bűnbôl és vétekbôl emberek vagyunk, akiknek lehetnek egyszer igényeik is az Istennel való úgy állítják be hibáinkat és kiengesztelôdéshez vezet a bűneinket, mint jóvátehetetlen szentgyónásban bűncselekményeket figyelmessé tesz minket mások lényegtelen, jelentéktelen gondjai iránt dolgoknál ragadnak meg a lényeghez vezet ======================================================================== Watchmann Fellowship A New Age megértése[188] A sátán taktikájának jellemzôi[189] Ravaszabb, mint bárki más. (1Móz 3,1-7) A világosság angyalának képes magát mutatni. (2Kor 11,14) Kísértô taktikája: finoman megkérdôjelezi Isten karakterét, jóságát, jóindulatát és bölcs vezetését (1Móz 3,1); kétségbe vonja Isten Igéjének érvényességét (1Móz 3,1- 4) A sátán több mai teológiában és Egyházban továbbra is használja ezt a módszert, mellyel a liberális egyházak nyilvánvaló halálát okozza. Kijelenti, hogy nincs halál, nincs következménye a bűnnek, az engedetlenségnek (1Móz 3,4), majd végül: ha az ember vesz ebbôl a rejtett és titkos bölcsességbôl, akkor olyan lesz, mint Isten (1Móz 3,5) Azaz a sátán támadja Isten számunkra tett kinyilatkoztatásának és velünk való kapcsolatának lényegét. A sátán el akarja pusztítani a hit természetét, az ember teljes függôségét az örök Istentôl, aki az Út, az Igazság, az Élet. Ehelyett rászedi az embert, hogy elhiggye, nincs szüksége Istenre, hanem Ô maga mondhatja: ,,Isten vagyok én, Isten székébe ülök'' (Ez 28,2). ======================================================================== Gabriele Amorth A szerzô 1985-tôl a Római Egyházmegye kinevezett exorcistája. Könyvének eredeti címe: Un esorcista racconta, Edizioni Dehoniane Roma, 1990. Ezek a jegyzetek a 2. német nyelvű kiadás alapján készültek. Gabriele Amorth: Ein Exorzist erzählt, Maria Aktuell Verlags GmgH, Abensberg 1994. A számok viszont a magyar kiadás (Gabriele Amorth: Egy ördögűzô tapasztalatai, Ecclesia, Budapest, 1994.) oldalszámaira utalnak. Az olvasó ennek a részletes tárgymutatónak a segítségével áttekintheti a könyv egész tartalmát. A könyv fôleg papoknak íródott, hogy minimálismertekkel rendelkezzenek annak megítélésére, mikor kell exorcistához fordulni. Mivel ez a könyv az egyetlen, amely az utóbbi fél évszázadban a témában magyar nyelven megjelent, és mivel nem hemzsegnek Magyarországon sem a megyéspüspökök által kinevezett exorcisták, a sátánizmus pedig Magyarországon is nyíltan színre lépett, fontosnak tartjuk, hogy a könyv tartalmát ne csak papok, hanem a szélesebb közönség is megismerje. Egy a Vigiliában nemrég megjelent cikkbôl idézünk annak illusztrálására néhány tényt, hogy a sátán és a sátánizmus témája nemcsak a mesében létezik és nem valami középkori, vagy távoli földrészek kuriózuma, hanem kemény valóság hazánkban is. ,,Magyarországon léteznek sátánista szekták, méghozzá annak radikális változatai is! Csak néhány emlékeztetô tény: 1989. Egy tizenkét éves fiú öngyilkossága Szécsényben hasonló körülmények között, mint az 1994. okt. 26-i. 1990. Az egyik Nógrád megyei faluban megfenyegettek egy tizenhat éves lányt, hogy karácsonyra szüzet áldoznak a sátánnak: s ô lesz az. 1990. október 6-án O. K. tizenhat éves mezôkovácsi fiú brutális módon megölte és feldarabolta tizenhárom éves húgát, akinek a vérével a sátán nevét írta fel a szobája falára. 1990. októberében -- két héttel az O. K.- eset után -- a tizenöt éves F. J. Gárdonyban baltával meggyilkolta édesanyját. Szobájában több sátánista rajzot, könyvet találtak, valamint egy verset, amelyben jó elôre megírta, hogyan fog édesanyjával végezni. A gyilkosságért a sátánt okolta. 1992-ben Piliscsabán L. F. -- állítása szerint -- a sátán parancsára ölte meg hetvennyolc éves szomszédasszonyát. 1992. Egy éjszaka fiatalok felkeltették a Balassagyarmathoz közeli település plébánosát, hogy áldja meg azokat a tárgyakat, amelyeket a sátánista beavatásnál használtak. 1993-ban egy gyáli fiatalasszony az egy és a hároméves gyermekét súlyosan bántalmazta, a sátánnak engedelmeskedve. 1994-ben Budaörsön ölt meg két idôs embert egy huszonhárom esztendôs fiatalember -- a sátán akaratát követve. 1994. október 26-án Szécsényben két tizenhét éves fiú (Cs. I., L. R.) követett el öngyilkosságot (egyikük meghalt), akikrôl bebizonyosodott, hogy vonzódtak a black metal zenéhez és a sátáni eszmékhez''.[190] Magyarországon az elmúlt hónapokban több megkínzott állat tetemére bukkantak, amely, szakértôk szerint, sátánista szekta kegyetlenkedéseinek áldozata lett. Egy vallásfilozófus szakértô az egyik napilapnak elmondta: hazánkban körülbelül tizennyolc-húszerzren tagjai ilyen szektáknak. A legtöbb sátánista szekta Budapesten, Ózdon, Miskolcon és Debrecenben működik.[191] A szerzô igyekszik körülhatárolni, lekorlátozni az exorcizmus alkalmazásának módjait és rámutat arra is, hogy nem végezheti akárki. Nem ír azonban elég hangsúlyosan a szabadító ima veszélyeirôl. Könyve mellé kívánkoznak ezért Agnes Sanford óvásai[192]. Ô erôteljesen felhívja a figyelmet arra, hogy a szabadító imának megkülönböztetés nélkül való használata elhamarkodottság; több bajt okoz, mint gyógyulást. Sokszor elôfordulhat ugyanis, hogy egyszerű emberi reakciót mondunk a sátán munkálkodásának, és így lezárunk egy olyan belsô ajtót, amit Isten nyitott meg, hogy segíthessünk. Sohase kezdjünk exorcizáló imába, hacsak az illetô nem kér erre. Azonban rá lehet vezetni az illetôt. Többször elôfordulhat az is, hogy pszichés betegségrôl van szó (pl. üldözési mánia). Jézus jelenléte, a Neki való kizárólagos elkötelezettség az egyedüli, amely szabaddá teheti az embert. Jézus ismerete ehhez a kulcs, és a betöltekezés az Ô Lelkével. Még egy óvás: a közvetlen befolyásoltsággal kapcsolatban a szakirodalom megkülönbözteti a démoni befolyásoltságot a szorongatástól és a megszállottságtól. A Rituale Romanum nyomatékosan figyelmeztet, hogy ,,ne higgyünk könnyen abban, hogy valakit gonosz lélek szállt meg''. Még ha gyanú merül is fel, hogy a gonosz lélek közvetlen befolyásáról van szó egy adott esetben, az ilyen emberek elôtt jobb óvatosan beszélni a gonosz lelkekrôl, mert a hit negatív irányban is hathat, azt gondolhatják, azt hihetik, hogy náluk is közvetlen befolyásról van szó és éppen e hit révén tényleg be is következhet. Török József: A sátán és a gonoszság szolgái c. cikkében az exorcizmusnak még a következô veszélyeire figyelmeztet. Az Egyház bölcs megfontolások alapján nagyon szigorú ezen a téren, és amikor az ünnepélyes exorcizmus gyakorlását legtöbbször hallgatással övezi, egyszerre védelmezi papjait és a híveket. Az ünnepélyes exorcizmus végzése nem veszélytelen, ezért szükséges a püspök által e feladatra kiválasztott pap személyes integritásának átlagon felüli megléte. Emellett a fôként idegrendszeri megbetegedések egyes tünetei megtéveszthetik a járatlanokat, és az exorcizmus végzése ilyen esetben a beteg állapotának súlyosbodásához is vezethet. Az ördögűzés szertartása a maga egyszerűségében is rendkívül mély benyomást gyakorolhat a beteg ember tudatalattijára. A gonosz lelkeket távozásra fölszólító parancsok, a szenteltvízzel történô meghintés, a papi stólának a beteg nyakába helyezése, az ismételt keresztvetések az elôzôleg is labilis pszichizmusban olyan szavakat, gesztusokat hozhatnak felszínre, amelyek külsôleg rendkívül megtévesztôk lehetnek. Ezek azonban mégsem az ôsellenségtôl származnak, hanem azt a portrét rajzolják meg, amely a beteg gondolatvilágában elôzetes ismeretei, fôként hallás útján szerzett értesülései (pl. rémtörténetek) alapján már jelen volt, csak éppen nem bukkant felszínre. Tapasztalt, exorcizmusban némileg jártas papok mindenekelôtt erre a veszélyre figyelmeztetnek.[193] Elôszó A Rituálé (az Egyház hivatalos szertartáskönyve) még nincs a zsinat utáni viszonyokhoz igazítva 6 Demonophatia diagnosztizálása 7 Lehetetlen mindent természettudományosan magyarázni 8 Praktikus munka 8 Bevezetés 9 Kinevezése, Candido Amantini segítôje 9 Exorcistává csak mások segítségével és kemény tanulópénz árán lesz valaki 9 Kevés a képzett exorcista Olaszországban, még inkább az egész világon 9 A jelenben elhanyagolt -- nem így a múltban és más egyházakban 10 Minden egyházmegyének kellene, hogy legyen exorcistája, ahogy van penitenciáriusa 10, 46 nagyobb plébániáknak, zarándokhelyeknek hasonlóképpen Munkájuk akadályozása -- a megszállottak gyakran kiabálnak, ettôl sokan félnek 10 A püspökök maguk gyakorolhatják az exorcizmust, vagy maguk helyett kinevezhetnek 10 Hogyan keletkezett a könyv? 11 a Rituálé ajánlja a tapasztalt szerzôk írásainak ismeretét Nem alapkérdésekkel kíván foglalkozni, hanem praktikusokkal 12 Rövid idôn belül 3 kiadás 13 Krisztus a teremtés középpontja A teremtés hamis elképzelése 16 Minden Krisztusért és rá való tekintettel teremtetett Az ôsbűn miatt Krisztus mint megváltó jött el 17 Mária ,,az isteni háromság 4. eleme'' -- 2. század 17 Az angyalok is Krisztus vérének köszönhetik megváltásukat (Athanasius) 18 Krisztus keresztjével legyôzte a sátán országát és felállította Isten országát 17, 19 A sátán az angyalok legszebbike volt 19, 20 Szeretet hierarchiája -- szolgaság hierarchiája 19 A rossz, a fájdalom, a halál, a pokol nem Isten teremtményei 20 A poklot nem Isten, hanem mi csináltuk 20 A predestináció ellenérvei 20 -- definiált hitigazságok Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön Senki sincs a pokolra szánva Jézus mindenkiért meghalt Mindenki megkapja az üdvözüléshez szükséges kegyelmet Exorcizmus végén a Krisztus-Himnuszt imádkozni (Fil 2,6-11) A sátán hatalma 22 A sátánt tagadó krisztológia a megváltás lényegét sem értheti 22 Az angyalok harmada követte a sátánt 23 Isten sohasem tagadja meg teremtményeit, elszámolás a végén a bukott angyaloknak is megmaradt a hatalma és rangja 24 Krisztus két eljövetele közt igyekszik megnyerni sok embert 24 ideje rövid (Jel 12,12) A sátán egy absztrakt idea -- egyértelmű eretnekség 25 Jézus a sátánt áldozatával, de fôleg tanításával gyôzte le ennek részletezése 25 a II. vatikáni zsinatig 26 Bizonyos korokban nagyobb a hatalma a Római Birodalom bukásakor, napjainkban 27 A Ny-i világot megmérgezték tömegtájékoztatási eszközök rosszra használása Materializmus, kommunizmus Hogyan helyezkedik szembe a démon Istennel, a Megváltóval 28 sk. utánzással, példák Nem hihetünk más lények és erôk létezésében 28 spiritiszták, ezoterikusok stb. találmányai démonok jelennek meg, csak egész ritka kivétellel mások 29 az utolsó szó még nincs kimondva e területen 29 II. János Pál pápa: a világban lévô zavarok nem pusztán az eredeti bűn következményei, hanem a sátán kelti azokat 30 A sárkányt a földre taszították Jel 12,7 skk. a Földön van vagy a pokolban van? állapot és nem hely, az idô is más a számukra A végsô ítélet még nem történt meg számukra 26. 2Pét 2,4 a pokol nekik is a végsô halál Még az angyalok számára is van érdemszerzési lehetôség 31 Démoni befolyások az emberre 32 Szokásos hatás -- a bűnre kísértés Rendkívüli hatások 1. Külsô szorongatások -- szenteknél felszentelt személyek imái segítenek 2. Ördögi megszállottság -- szoros értelemben ennél kellenek az exorcizmusok 3. Ördögi kínzások -- Jób, süketnéma 33 4. Ördögi lidércnyomás 5. Ördögi átkok -- házakon, tárgyakon, állatokon 35 Szokásos kegyelmi eszközök a többi sátáni hatások ellen 36 Az angyalok 36 A hitben van helye a fájdalomnak, de a szomorúságnak nincs 37 XIII. Leó víziója a sátánról 38 A Szent Mihály-ima keletkezése 38 saját kezűleg írta térden állva kellett imádkozni 39 Egy saját kezűleg írt másik exorcizmus a Rituáléban XI. Pius 1930-ban meghagyta, hogy Oroszországért imádkozzák Fatimával való kapcsolat 40 A sátán adományai 42 példák 42 skk. Az exorcizmusok 46 Szabadító imádság Mk 16,17 Hogy ez hatékonyabb lehessen és a hívôket óvja a szentelmény 47 ennek jogi szabályozása elnevezés: exorcizmus erre fenntartva Az exorcizmus kétféle jelentése 48 szabadítás diagnózis -- csak exorcizmus által állapítható meg, hogy sátáni befolyásról van-e szó Jelek elôtte, alatta, utána 51 sk. Egy nem szükséges exorcizmus nem árthat 51 elôször rövidek alkalmazása, mintha áldások lennének Akár évekig is szükséges lehet az ismétlése 40 A Rituáléban megnevezett szimptómái a megszállottságnak 40 idegen nyelven való szólás emberfeletti erô rejtett dolgok ismerete Egyszerre pszichikusan is beteg és megszállott is lehet 52 Az érintett együttmunkálkodása 54 Mennyi idôre van szükség a szabaduláshoz? nem lehet megmondani, milyen régóta megszállott A mágushoz fordulással csak rosszabbodik az eset Segítô erôk az exorcizmust végzô és az exorcizált hite szakramentáliák alkalmazása szentelt és exorcizált víz, olaj, só gyakori szentségekhez járulás evangélium szerinti élet Mária, szentek, angyalok segítségül hívása zarándoklat Isten igéje, dicsérô ima az exorcista alázata szentképek, érmek védelme A gonosz által szorongatottak 59 Sok-e a megszállott? kevés, de szerencsétlenekbôl légió van Napjainkban növekszik kommunizmus ahol a vallás csökken, ott nô a babona spiritizmus, mágia, okkultizmus jóga, zen, transzcendentális meditácó sátáni szekták szex, erôszak, sátánista rockzene már iskolákban spiritiszta és mágikus játékok az exorcizmusok kivétele a keresztségi szertartásból a Szent Mihály-ima elhagyása Súlyos mulasztási bűn a püspökök részérôl exorcisták nem alkalmazása 48 Az Exorcista[194] c. film felkeltette az érdeklôdést 62 Hogyan válhat valaki a démon áldozatává? 63 1. Isten akarata nem akarja a rosszat, ha mi nem akarjuk a rosszból is tud jót kihozni lehet, hogy nincs is emberi vétekrôl szó alázat, türelem, önmegtagadás gyakorlása pl. korunk néhány szentje 2. Elátkozás, megrontás (Verwünschung) Külön fejezetben tárgyalja a leggyakoribb okok egyike sok szélhámos is dolgozik ezen a területen (nem igaziak) 3. A bűnben való megátalkodás a) a hitbeli hiány b) A bűnbe való belekeményedés (Júdás elôbb tolvaj volt) rendezetlen családi viszonyok, abortusz, szexuális perverzió, drogok, homoszexuálisok 4. Személyekkel vagy helyekkel való kapcsolat spiritiszta szeánszokon, sátánista kultuszokon való részvétel varázslók, mágusok a sátánnal való vérszerzôdés, a sátán papjává való kinevezés Valóságban csak fekete mágia létezik 69 A tudományok határát beismerô pszichiáterek 69, 70 Egy boldoggá avatott karmelita (1888-ban) kórházat alapított megszállottaknak 70 mindegyiket exorcizálta a megszállottak meggyógyultak Megszállott és lelki beteg megkülönböztetése egy egyszerű exorcista könnyebben megállapíthatja, mint egy pszichiáter 70 Epilepszia jeleit mutató megszállott volt Interdiszciplinális együttműködés nehéz esetekben Félelem az ördögtôl? -- Avilai Szent Teréz (Önéletrajz 25,19- 22) 73 A kiindulópont 76 A démont sokkal inkább dühíti a gyóntatás és a prédikáció, mint az exorcizmus megtesz minden rosszat, amit neki Isten megenged nincs fegyverszünet Azok a papok, akik nem vállalják az exorcizmust hiányzik a hitük, egzisztenciális félelmeik vannak 76 Hol kezdjük? 77 A Rituálé magyarázataival 21 szabály 1614-bôl Nem szabad könnyen feltételezni a démon jelenlétét A legtöbb dolgot az ember a gyakorlatból tanulja meg 77 Kiindulópont 77 skk. Kikérdezés ennek alapján egy diagnózis a szimptómák megfigyelése, amit a beteg vagy a hozzátartozók megneveznek Ezek lehetséges okainak mérlegelése Fej és gyomorfájás, amik gyógyszerekre nem reagálnak A Rituáléban szereplô szimptómák idegen nyelven való szólás emberfeletti izomerô pl. 83 rejtett dolgok ismerete Különös vagy erôszakos viselkedés Minden szentnek a tagadása Aszociális, tettleges bánásmód hozzátartozókkal, vagy a környezettel Mindenféle ôrültség Gyógyszerek hatékonyságának a hiánya komoly ok példa: 80 Különös zajok, lépések, kopogások Mióta vannak ezek a jelek? konkrét esemény, spiritiszta szeánszon való részvétel, kártyavetô, mágus Sajátos tárgyak bôrök, hajtincsek ... Biztos jelei a rontásnak (Verwünschung) Ha a kikérdezés alapján a gonosz okok gyanúja, az exorcizmus elkezdése Példák: 81 Hogyan bírhatók szóra a démonok 86 Az elsô ,,áldások'' 90 Szépítô nyelv alkalmazása -- ne ijedjenek meg, ne alakuljanak ki hamis képzetek exorcizmus helyett áldások a gonosz jelenléte helyett negativitás A Rituáléból való betegáldás formulája Bevezetô imák és 3 exorcizmus Hiányzanak a Máriához való invokációk A démon megpróbál rejtôzni de kényszeríti az exorcizmus és a megkenés 91 Testtartás nincs elôírva, csak bizonyos résznél a stóla -- és a kézfeltétel 91 A pupillák állása 69 ha fenn vannak -- skorpió, ha lenn -- kígyó A sátán elnevezései a Bibliában 93 Általában keveset beszélnek, néha túl sokat -- ilyenkor figyelemelterelés a céljuk Kikérdezés: -- a lényegre irányuljon név, hányan vannak, mikor szállták meg, mikor távoznak, hogyan történt a rontás, hol a fétis -- elégetni 93, 140 Megszállottság -- teljes transzállapot, közben beszél és csapkod a démon idônként használja a tagjait ördögi zaklatás -- tudatát nem veszíti el teljesen, a végén nagyjából emlékezik, hogy mit tett Obsessio -- kényszerképzetek, amelyek fôleg éjszaka gyötörnek A kezelés mindegyik esetben ima, szentségek, böjt, keresztény élet, felebaráti szeretet, exorcizmus 103 A démonok hajlamosak, hogy az embert 5 területen támadják 95 Egészség Érzések Üzlet Életöröm Öngyilkossági kísérletek Az úr különös módon óvja ôket a haláltól Csak egy esetben következett be, de akkor is az anya hibájából 99 Fontos az illetô aktív együttműködése 100 Pio atya figyelmeztet: egy esetben a tovább folytatás hiábavaló fáradság 101 Nem fertôzô betegség sem a személyekre, sem a helyre 3 démon is egyszerre 2 gyorsan elment, a 3. három év alatt hetenkénti imák által 102 A gyónás sokkal erôsebb, mint egy exorcizmus 103 Egy egész család megrontása 104 Hogyan viselkedik a démon 108 Általában igyekszik rejtôzködni és igyekszik az exorcistát és a pacienst elbátortalanítani Soha sincs két ugyanolyan eset 106 1. Mielôtt felfedeznék Többnyire orvosok kezelték és nem találták az igazi okot, csalódott Nem értik ôket, nem hisznek nekik, képzelt betegnek tartják Gyakran keresnek orvoslást mágusoknál, jövendômondóknál, fétisisztáknál helyzetük csak súlyosbodik 109 totális megszállottság esetén sem állandóan cselekszik a démon akcióit változtatja, kisebb-nagyobb szünetek hogy a megszállott közben normális maradjon, óriási erôfeszítésébe kerül 2. Az exorcizmusok alatt Igyekszik rejtôzni, ill. a baj súlyosságának látszatát csökkenteni Van, amikor az elsô ima, máskor csak több exorcizmus után jelentkezik pl. elsô alkalommal könnyű esetnek mutatkozott aztán elkezdett ôrjöngeni, 4 erôs férfi fogta le, úgy lehetett kezdeni az imát Különbözôképpen viselkedhet, de valójában mindig szenved, pl. stóla-, kézfeltételkor viselkedési példák 115 Kérdezés ne történjék kíváncsiságból, csak annyit, ami a gyógyuláshoz szükséges a név elárulása már vereség Bibliából ismert démonnevek esetén nehéz felettük a gyôzelem 111 Hogyan viselkedik szent nevekre -- kisebb rangú nem mondja ki Jézus, Mária, szentek nevét nagyobb rangú esetleg igen, de átkok kíséretében 112 Ha megszólalnak, azért teszik, hogy az exorcistát megzavarják, vagy kérdései elôl kitérjenek Egy papnak, aki nem hitt bennük: ,,bennem nem hiszel, de annál inkább a nôkben, bennük aztán hiszel'' 112 Néha bűnöket is kimond, hogy az exorcistát elbátortalanítsa 113 A démon kikérdezését nem tartom jónak 114 gyakran hazudik, megtéveszt Néha spontánul beszél, hogy az exorcistát elbátortalanítsa, vagy megijessze 114 Példák kérdésekre és válaszokra Megfigyelni, mik a gyenge pontjai 115, 135 kereszt, stóla, mondatok -- ezeket ismételni 115 szenteltvíz, tömjén, rálehelés orgonajáték, egyházi zene, gregorián Hasznos lehet orvos jelenléte 115 3. Mielôtt elhagyja áldozatát egyrészt elveszítette erejét, másrészt utolsó támadások úgy tűnik, mintha a megszállott állapota rosszabbodna 117 Amikor kénytelen elhagyni egy embert, majdnem mindig a pokolra kell mennie kétségbeesésének jeleit az áldozaton mutatja -- példák: 117 ezért különösen segítségre szorulnak (hogy pl. elmenjenek az exorcizmusra) Azért megy el, mert az exorcizmusok borzasztóbbak számára, mint a pokol Szükség lehet a szabadulás után orvosi kezelésre 4. A szabadulás után 118 Fontos az imaélet, szentségekhez járulás, kötelességteljesítés, utána is áldások nem szabad neki ajtót nyitni, visszatérhet hetedmagával A megszállottság és bizonyos pszichés betegségek különbsége a démon rejtôzni igyekszik az ilyen betegek felhívják magukra a figyelmet Egy megszállott tanúságtétele 120 Elôbb megtért, zarándoklat, utána megszállottság Pokolélmény nagyobb hatással volt rá, mint a megtérése 125 Megrontás gyümölcs által 126 A siker nagyban múlik az illetô megtérni akarásán 127 A hit akarását nem tudja a démon támadni 127 Az exorcizmus hatásai 130 Az eredményt általában nem az exorcizmus napján kell lemérni A következô nap hatásai néha 1-2 napig nem érzi jól magát, majd egy ideig jobban legtöbbször rögtön javulás ha sem alatta, sem utána nem érez semmi változást, a bajoknak más okai vannak A viselkedés az exorcizmus alatt és utána (mindkettôt megfigyelni) -- lehetôségek elsô alkalommal mutatkozik a baj a maga teljességében, utána csökkennek a jelek elsô alkalommal nem látszik semmi, majd hirtelen az egész ez többnyire a gyógyulás kezdete A paciens együttműködése döntô 131 a harc 10%-a az exorcizmus, 90%-a paciensé 131 mások imája érte misemondatás, zarándoklat, jócselekedetek személyes ima -- váljék szokássá az egyesülés Istennel akik egyáltalán nem élnek vallásos életet, ott segíthet a csoportok imája Hasonló a gyógyulás, mint a drogfüggôségbôl 132 segíteni kell neki, neki is együtt kell működnie Az ellenségnek megbocsátani 132 aki a rontást végezte -- ima, misemondatás érte Egészségügyi zavarok, betegségek meggyógyulása fejfájás, gyomorfájás A legnehezebben gyógyuló betegségek 133 sk. amelyek súlyos rontás útján keletkeztek ahol több rontás is következett egymás után Kik körébôl kerül ki a legtöbb megszállott? fiatalok -- gyengeségük miatt kezdôdhet a megszállottság a korai gyermekkorban, a szülés pillanatában, terhesség alatt több nôt exorcizálok, mint férfit talán inkább hajlandók alávetni magukat inkább hajlandók változtatni életükön Isten sokszor azért engedi meg a megszállottságot, hogy a hitet és az imaéletet növelje 135 Mit jelent a démon számára az exorcizmus 136 sk. szenved, mintegy ,,ég'' a szentelt tárgyaktól, relikviáktól stb. jobban szenved, mint a pokolban -- ezért távozik Démonnevek 137 Amikor az embert kénytelenek elhagyni, legtöbbször a pokolba kényszerülnek Én Jézus keresztjéhez küldöm, hogy Ô ítéljen felette Víz, olaj és só 138 Exorcizált vagy szentelt víz, exorcizált olaj (olíva) és exorcizált só hit által sokat segítenek A szenteltvíz hatásai: bűneink bocsánata, védelem a gonosz támadásaival szemben, isteni oltalom A víz felett elmondott exorcizáló ima még kiegészíti a hatásokat bizonyos démoni hatalmak elűzése (,,fél, mint ördög a szenteltvíztôl'') betegek gyógyulása az isteni kegyelem növelése házak és helyek védelme, ahol hívôk élnek 139 Exorcizált olaj mire szolgál 139 a démonok, zaklatásaik és az általuk létrehívott rémképek elűzése sebek gyógyítása a testnek ártók eltávolítása (fôleg rontás esetében) tünetek felsorolása 139 segít szenteltvíz ivása is mi az, ami kiválik sleim, különféle tárgyak, amik a rontásnál szerepet játszhattak a tárgyak természetes vagy rendkívüli úton távoznak Exorcizált só 141 Fôleg helyek óvására szolgál küszöbre, ház, szobák sarkaiba hinteni A szentelmények annál inkább hatnak, minél inkább hisz bennük az ember CIC 1166. kánon -- definíció Gyógyszerek sokszor nem használnak, olaj és keresztvetés hatására meggyógyulnak 141 Szentelt tömjén égetése is segít a gonosz elleni harcban 141 A Rituálé áldása ruhákra 142 tesztnek használható megszállottság bizonyítására, különösen hitetleneknél lerántják magukról, alig hogy felvették ugyanígy teszt lehet szenteltvíz ételbe tétele keserűnek vagy élvezhetetlennek találja Ha reagál ezekre, bizonyíték lehet a megszállottságra Ha nem, attól még lehet megszállott A Rituálé figyelmeztet az ördögi csalásokra 143 néha nem válaszol, vagy olyan választ ad, amit egy intelligens lénytôl nem várnánk máskor nehézségeket támaszt, hogy ne történhessék meg az exorcizmus egy természetes betegség látszatát kelti a paciensnek álma vagy látomásai vannak, mintha Isten, Mária vagy a szentek megszabadították volna az exorcistával közli, hogy az illetô már megszabadult a legtöbb esetben víziókban vagy belsô látomásokban való hitet ébreszt, vagy az illetô kiadja magát látónak, vagy átadja magát egy hamis miszticizmusnak de ezek pszichés betegség tünetei is lehetnek A sekrestyés elfelejtette megszenteltetni a vizet ,,Ezzel megmoshatod a pofádat'' 144 Házak exorcizmusa 145 A Bibliában és a Rituáléban nincs rá példa Még nem láttam helyet, amely meg lett volna szállva, mint filmekben és regényekben De lehet jelen a gonosz -- ennek jelei ajtók kinyílása, lépések zaja, helyüket változtató tárgyak állatok, amik nem láthatók, csak mozgásuk hallható mintha lenne valaki a helyiségben pszichikai zavarok, általános rosszérzés pl. aludni nem tudás Mindezeknek más okai is lehetnek szuggesztió, beképzelés, pszichés zavarok Háziállatok reagálása ezekre a tünetekre 147 nagyobb szenzibilitásuk van, mint az embernek egy bizonyos irányba mered a macska vagy a kutya hirtelen felkelve elfutnak Ezek a szentelmények és más eszközök is segítenek a megtévesztések ellen Legtöbb esetben nem a ház, hanem a személy megszállottságáról van szó 147 Hogyan történik a házak exorcizálása a szerzô és mestere által kifejlesztett módszer 148 könnyebb esetben egyszeri, rontás esetén, nehezebb esetben többszöri spiritiszta szeánszok voltak, boszorkányok laktak fekete mágiát, sátánista kultuszokat űztek Lehet, hogy tisztítótűzbôl való lelkek segítséget kértek misemondatások után megszűntek a jelenségek Egy nehéz esetben exorcizált víz, olaj és só keverékének a hintése segített egy Miatyánk kíséretében 149 Lehetséges-e, hogy háziállatokat megszáll a gonosz? Bibliai példa -- sertésekbe Egy rossz exorcista ugyanezt parancsolta -- a disznó halálosan megsebesítette az asszonyt Az ilyen esetek ritkák, többnyire az állat pusztulásához vezetnek Gonosz lelkek megjelenhetnek macska alakjában is Meg lehet állatokat is áldani szabadítás céljából 151 A megrontás 152 A megszállottság leggyakoribb oka 152 Nincs rá általánosan érvényes definíció A szerzô definíciója: a sátán segítségével valakinek ártani 4 jelenséget sorol ide 1. Fekete mágia vagy boszorkányság vagy sátánista rítusok, csúcspontjuk a fekete mise Mindegyik mágikus formulák és rítusok segítségével viszi át a rosszat benne lehet ezekben a sátán ismételt hívása is, de különös tárgyakat nem használ Aki ilyen praktikákat űz saját hibájából, a sátán szolgája lesz A Szentírás által megtiltott praktikák MTörv 18,9-12; Lev 19,31; 20,27; 19,26-31; Kiv 22,17 A varázslást más népek is halállal büntették 2. Átkok -- rossz kívánságok, amelyek eredete a démon Különösen vérrokonok közt lehetnek borzalmas következményei Szülôk, nagyszülôk átkai a különös kötôdés és tekintély miatt hatékonyak Példák szülô születéskor elátkozta -- nem sokat lehetett segíteni rajta az apa az esküvô napján átkozta el lánya házasságát anya azt akarta, hogy pap legyen a gyereke unokát fényképen keresztül átkozta meg és a saját fiát is 3. Gonosz tekintet azzal a szándékkal, hogy a démon segítségével ártson egy személynek A szerzônek nincs sok tapasztalata róla, de lehetségesnek tartja 4. Fétis -- a leggyakrabban használt eszköze a rontásnak -> facere, facticius (utánzott, mesterséges) egy tárgy készítése a legkülönösebb és legkülönfélébb tárgyakból Szimbolikus értéke van A szentség fordítottja (materia -- forma) Alkalmazásának direkt módja valamit megetetni, ill. itatni igazi hatása az okkult formulák által kifejezett rosszakaratban van eredménye gyakran gyomorfájás -- gyógyítása kitisztítással, dolgok kiválnak Indirekt mód 158 vagy az illetônek egy tárgyát átkozzák el vagy egy tárgyat, amelyik ôt szimbolizálja Átvivô anyagot alkalmaznak pl. baba fejébe tűk szurkálása stb. külön csoport a megkötözött fétisek (hajtincsek, fonalak, stb.) fejlôdést akadályozzák, tanulásbeli, munkabeli, stb. bántalmak Fétisek gyakran találhatók matracokban, párnákban gyakran csak szenteltvíz, vagy szentkép hatására válnak láthatóvá Az igazi, ártó esetek ritkák panaszok hátterében gyakran pszichés okok vannak beképzelés, hamis félelmek A rontások miért nem érik el gyakran céljukat 160 Isten nem engedi Az illetô személy imádságos, Istennel egyesült életet él a fétisiszta tehetségtelen, vagy egy szélhámos maga a démon is becsaphatja saját követôjét Hibás volna a rontástól és a démontól félni ,,Álljatok neki ellen és elfut elôletek'' (Jak 4,7; 1 Pét 5,9) 161 Ha Istennel közösségben élünk, akkor az egész pokol reszket elôttünk, amíg nem nyitunk neki ajtót A rontások célja példákkal 162 elválasztás -- pl. jegyeseké betegség, pusztítás A Rituálé különösen óv a mágusokhoz, boszorkányokhoz vagy olyanokhoz fordulástól, akik nem állnak az Egyház szolgálatában 163 Mágusokból sok van, exorcistákból kevés Rituálé megkérdezteti a démont a betegség okáról, hogy evett vagy ivott, vagy fétis útján történt a rontás, hogy ezt el lehessen égetni. 163 Evés esetén tanácsos exorcizált olajat, sót enni vagy szenteltvizet inni Ilyenkor eltávozhatnak tárgyak Meg kell ôket szenteltvízzel hinteni, a szabadban elégetni, a hamut folyóvízbe szórni (semmiképpen sem a lakás WC-jébe) Ha matracban vagy párnában találnak ilyen tárgyakat, ugyanúgy meghinteni és elégetni, közben imádkozni P. Candido ,,fiatalkori tévedéséért'' 3 hónapos fekvés és 10 éves gyomorfájás elfelejtette a tárgyat megáldani és Jézus véréhez imádkozni az elégetés alatt A fétis hatását gyakran az elkészítés pillanatában fejti ki -- elégetés nem használ Máskor az elégetés használhat Gyakran állatokat ásnak el élve megtalálásuk, mielôtt elpusztulnának, megakadályozhatja a rontást A legfontosabb segítség azonban az exorcizmus, imák, szentségek, szentelmények Ha a mágus által eltávozik egy gonosz, 7 másikkal visszatérhet 167 3 példa kétszer is fizet -- egy ideig megszűnt a betegség, de utána rosszabb lett a beteg fizet, a betegség a családtagjait lepi meg a beteg meggyógyul, de Isten által megengedett megszállottság volt, hogy lelkét megmenthesse Különös karizmákkal rendelkezôk betegségei (Pio atya -- 50 éven át stigmák) A gonosz is elôidézhet sebeket és hamis misztikát játszhat 169 Többet a mágiáról 170 Óriási téma, az emberiség egész történelme folyamán minden népnél elôfordult A Biblia gyakran beszél a mágia és a mágusok ellen a gonosz leggyakrabban ezt használja, hogy az embereket magához kösse A spiritiszták testüket és szellemüket démoni erôknek adják át mindig romboló célokra használják ôket, még ha nem is ismerik fel rögtön Két csoport áll szemben egymással Az Istentôl elszakadt emberek csoportja Mágusok, jövendômondók, asztrológusok, kártyavetôk 171, pranoterapeuták, szenzitívak vagy világoslátók Az elsô tömeg találkozik a másodikkal véletlenül, segítség reményében, kétségbeesésében vagy kíváncsiságból Az eredmény: megszállottság, szektához csatlakozás, félelem, kétségbeesés 171, 176 A mágia démoni erôket használ, hogy másokat saját célra manipuláljon Az eredmény az emberek Istentôl való eltávolodása, bűn A mágia két formája 172 1. Utánzó mágia folyamatoknak és személyeknek és tárgyaknak a hasonlóságára épít pl. a baba az embert jelképezi 2. fertôzô (Ansteckende) mágia Érintésre, a megrontandó személy használati tárgyára, fényképére van szüksége Megfelelô rítusokat, formulákat használ mindkettô A mágiába bevezetettek minden szent (ima, Egyház, szentképek stb.) iránt borzasztó ellenszenvet kapnak 173 sk. Ugyanez történhet azzal is, aki ezeknek bizonyos cselekedeteket elvégez por szétszórás, bizonyos tárgyak viselése Aki a gonosz területére lép, még ha jóhiszeműleg is, hatalmába kerülhet Az ún. magas mágia cselekedetei 174 megszentelôdés (szent a sátánnak), áldások, exkommunikáció, elátkozások, medáliák (pentacoli vagy pantacoli; gör. panta klea), talizmánok viselése, esszenciák, italok elôállítása (szerelmi ital) A kígyó mint szimbólum 175 sk. Babonás szokások is a démonhoz köthetnek A mágiához mindig kapcsolódik a jövendômondás A legkártékonyabb afrikai mágiának boszorkányság és spiritizmus az alapja 176 Halottidézés egyszer fordul elô a Bibliában (Saul Sámuelt, 1Sám 28,8) Egész csoportokat, társadalmat is lehet a mágia eszközeivel uralni Marx, Hitler, Sztálin Pápai nyilatkozatok a kérdésrôl 181 A mi erôsségünk Jézus keresztje, vére, sebei és az engedelmesség szavainak és az általa alapított Egyháznak 181 Ki tud démonokat kiűzni? 182 Jézus mindenkinek megadta a hatalmat, aki benne hisz, és az ô nevében cselekszik privátimádság, szabadulásért való ima Exorcista, akit a püspök kifejezetten megbízott Mindig erôs hit, sok ima és böjt szükséges mind az imádkozó, mind a szabadulásra váró részérôl Minden papnak, a nem exorcistának is különleges hatalma van papságánál fogva Szentelt eszközök is segíthetnek keresztet, rózsafüzért vagy relikviát az illetô fejére tenni megszentelt képek, érmék pl. Szent Mihály-érem A karizmatikusok, tisztánlátók, szenzitívek, pranoterapeuták, gyógyítók és a cigányok száma annál inkább szaporodik, minél inkább elhanyagolják a püspökök ezen a területen kötelességeiket 183 A démon áll a betegségek, fájdalmak és halál gyökerénél Vannak betegségek, amelyeket direkt módon okoznak két példa az evangéliumból Ha a gonosz okozza a betegséget, általában nem használnak a gyógyszerek A gonosz hosszabb jelenléte pszichés betegségeket is létrehozhat szabadulás után szükség lehet orvosi kezelésre is Az exorcistának annyira kell ismernie a lelki betegségeket, hogy meg tudja állapítani, mikor szükséges pszichiáter kell, hogy rendelkezzék a parapszichológia és paranormális erôk bizonyos ismeretével is Karizmatikusok 184 3 oldalon tárgyalja a karizmákat és azok használatát, zsinati állásfoglalásokat A karizmatikus nem veszít energiát, amit fel kellene töltenie, semmi pszichés reakciót nem mutat Világosan látók és szenzitívek 188 látnak -- éreznek megmondják a betegségeket, okaikat rámutatnak a rontás tárgyaira segíthetnek a diagnózis felállításában valószínűleg paranormális adományokról van szó, ami egyesülhet karizmával is Gyógyítók 191 különleges energiaátvitel Paranormális terület, ahol nem vagyok jártas A démoni eredetű betegséget nem tudják gyógyítani Pranoterepeuták 191 kutatott terület, amit még nem ismernek el tudománynak Ha a gyógyítás energiaátvitellel, pszichés feltöltéssel, az energiatartalékok stimulálásával, történik nem karizmatikus jellegű a gyógyítás és fennáll spiritiszta elem veszélye -> óvatosság! kettô az ezerbôl cselekszik igazi felebaráti szeretetbôl A démon is adhat képességeket, még ha nincs is ennek tudatában az ember Mágusok 192 Jézus óv a hamis prófétáktól, a jeleket és csodákat véghezvivôktôl A hamis mágusok, sarlatánok száma igen nagy Cigányok 193 két példa, amikor segítettek Úgy tűnik, hogy bizonyos cigányok paranormális erôkkel rendelkeznek, amiket generációkon átörökítenek -- ezek kivételes esetek Nagyon gyakori közöttük a mágia és a babona minden formája Veszélyek mindegyik csoport és az exorcista számára is A gyógyulás leggyorsabb útját keresik eltérnek a szokásos szent eszközöktôl többé vagy kevésbé akaratlanul mágiát űznek A Rituálé Hamupipôkéje 196 A Rituálénak az exorcizmusokra vonatkozó része még ,,átdolgozás alatt''. (Azóta már megjelent az új kiadás -- a szerkesztô megjegyzése) VI. Pál szavai a démonok létérôl 196 Nem elsôsorban tanbeli, hanem fôleg pasztorális probléma 197 A démon ma különösen aktív az emberek gyötrésében 197 Teológusok hamis tanításai 197 sk. Mivel a tévedések és az igazság összemosódik és egyre kevesebb exorcista van, egyre több ember fordul mágusokhoz stb. 199 Az exorcisták képzése sem kielégítô 200 A szerzô 4 év alatt 8000 személyt exorcizált, ebbôl 61 megszállott volt 201 Vannak, akik 10-15 éve kapják az áldásokat, de még nem szabadultak meg ,,Kedves fiam, vagy informálódj, vagy keress egy más hivatást'' -- egy exorcistának 201 Vannak exorcisták, akiknek nincs is Rituáléjuk, csak a Leó- féle imát mondják 202 Annelise Michel esete (Klingenberg, Bajorország) és az esetrôl szóló könyvek 202 24 éves lány exorcizmusok után meghalt A püspökök üdvösségét szívemen viselem nehogy mulasztás bűnében legyenek majd az ítéleten elmarasztalva Püspöki válaszok a hozzájuk fordulókhoz Olaszországból 203 ,,Nem nevezek ki elvbôl exorcistákat'' ,,Csak a parapszichológiában hiszek'' ,,Ti még hisztek az ilyen dolgokban?'' ,,Nem találtam egy papot sem, aki kész volna ezt a hivatalt ellátni'' ,,Nem nevezek ki exorcistát, és én sem végzek, mert félek. Ha a démon ellenem fordul, akkor mit kezdek?'' ,,Szeretném tudni ki ültette a fejetekbe ezt az ôrültséget?'' A helyzet más országokban még rosszabb Gyakori magatartás a kérdésben: a démon létét elvileg elismerik, hogy ne számítsanak eretneknek, de minden konkrét esetben gyakorlatilag tagadják Más egyházakban jobb a helyzet e tekintetben 206 A racionalizmus és a materializmus megrontotta a teológusok egy részét ezek hatással vannak a papokra és a püspökökre Isten népe issza meg a levét Olaszországban egy püspököt ismerek, aki exorcista, egy afrikai -- hevesen kritizálják is Két exorcizmusról tudok, amiket a jelenlegi pápa végzett 207 Könyvemmel szeretném elômozdítani, hogy a Katolikus Egyházban az exorcista pasztorációt újra helyreállítsák 207 Szent Ireneusz tanítása 209 Adversus haereses Az elsô teológus, aki következetesen kidolgozta az áteredô bűn teológiáját Egy vatikáni dokumentum a démonológiáról 214 ,,Keresztény hit és démonológia'' 1975. jún. 26. Osservatore és Enchirid. Vat. Vol. V. n. 38. Rudolf Bultmann új egyházatyává tétele 214 Egy statisztika szerint a katolikus teológusok kétharmada a démon létét elvileg elismeri, de tagadják, ha a gyakorlati pasztorációról van szó 214 A dokumentum fô célja a hívôk és teológusok tanítása, akik tagadják a sátán létezését 215 Elismétli és cáfolja a terjesztett érveket Jézus nyilvános fellépése a pusztában való kísértéssel kezdôdik A sátán elleni fegyverként adja a hegyibeszédet és a Miatyánkot 218 A sátán minden évszázadban aktív 218 A bukott angyalok bűne Utánozzák a Krisztus által adott szentségeket a pogány titkos rítusokban 219 Egy megújult pasztorációért 220 Az exorcizmus története dióhéjban Az elsô keresztény századokban minden keresztény exorcista volt Késôbb az Egyház a nehezebb eseteket kvalifikált személyeknek tartotta fenn, a könnyebb esetek számára pedig megsokszorozta a szakramentáliákat Még nem is olyan régen minden egyházmegyében megfelelô számú, a püspök által kinevezett exorcista volt még nem volt a mai krízis, hogy a gyakorlatban nem hisznek a démon létében A CIC 529. can. kötelezi a plébánosokat, hogy törôdjön a szegényekkel, betegekkel, szomorkodókkal, akik bármilyen nehézségekkel küzdenek Mivel ez a törôdés nincs meg, egyre többen fordulnak mágusokhoz stb., vagyis a sátánhoz Az Egyház legnagyobb szüksége ma a rossz, a démon elleni küzdelem -- VI. Pál pápa. 221 Egy bizottság a Rituálé revízióján dolgozik 222 A Rituálé csak a legnehezebb esetekkel foglalkozik, amelyek a legritkábbak A ,,könnyebb esetek'' megkülönböztetése és terminológiája nem egyértelmű Célszerű betegáldáshoz és gyónáshoz is kisebb exorcizmusokat készíteni A témával Suenens bíboros foglalkozott komolyabban A szakramentále szerinte egyedül a püspöknek fenntartott exorcizmus, az összes többi magánima Az exorcista hivatalt kevésbé nehéz esetekben kvalifikált laikusnak is át lehetne adni 225 Pater La Grua könyve Minden egyházmegyében a püspöknek fel kellene az exorcista mellé egy tanácsadó grémiumot is állítania, amelyben orvos és pszichológus is van A sátán nem csökkenti aktivitását, míg Isten szolgái alszanak 227 A Hittani Kongregáció egy dokumentuma 228 1985. szept. 29. A hivatalban lévô püspököknek küldték Apropója, hogy magánima-összejöveteleken foglalkoznak szabadítóimával Ezzel kapcsolatos kérdés a Kongregációhoz CIC 1172 can. Külön kifejezett meghatalmazásra a helyi püspök illetékes Hívôk ne használják a XIII. Leó-féle exorcizmust, sem részben, sem teljes egészében Ne vezessen senki szabadító szolgálatot meghatalmazás nélkül, ahol a démont direkte megszólítják, nevét kérdezik, még akkor sem, ha nem kifejezett megszállottságról van szó Nem szabad a híveket szabadulásért való imáktól visszatartani, hanem fel kell hívni figyelmüket a szentelmények használatára, Mária, az angyalok és a szentek közbenjárására Ratzinger és Bovone írta alá Egy fel nem hatalmazottnak veszélyes a démont kihívni 231 ApCsel 19,11-20 Ellenpélda P. Candido esete Egy megszállott ökölcsapását simogatásnak érezte Zárószó 233 A könyv fôleg papoknak íródott, hogy minimálismeretekkel rendelkezzenek annak megítélésére, mikor kell exorcistához fordulni Exorcista munkámból nagy nyereségre tettem szert hit, imaélet, alázat ,,A démon megbosszulja magát azokon, akik az exorcizmust végzik.'' ,,Ha békén hagyom, ô is békén hagy.'' 234 skk. Minden rosszat megtesz ellenünk enélkül is, amire képes Ha nem harcolunk ellene, eláruljuk papi hivatásunkat A sátán húzásaitól való félelem olyan, mint mikor a pásztor fél a farkastól megalapozatlan félelem A papság rizikókkal és kellemetlenségekkel összekötött hivatás, még ha nem exorcista valaki, akkor is ,,Örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben'' Az Úr a próbákhoz az erôt is megadja Miénk a Szentlélek és adományai, az Eukarisztia, Isten igéje, Jézus nevének ereje, Szűz Mária oltalma, az angyalok és szentek közbenjárása ... Különösen imádkozom a püspökökért, akiknek kötelessége azok felkarolása, akik a sátántól szenvednek, hogy a törvények és az Egyház tradíciója szerint cselekedjenek. A megtestesülés jelentôsége a sátán szempontjából elkezdôdött ellene a harc -> igyekszik az emberi testet a bűn tárgyává tenni, megalázni és bemocskolni Máriáról való rövid elmélkedés 237 sk. A gonosztól való szabadulásért mondható imák ======================================================================== Gál Péter Katolikus pap. A New Age Keresztény szemmel c. könyv szerzôje. E könyv témája nagyon sokban érintkezik a szellemek megkülönböztetésének témájával. Sokat lehetett volna idézni belôle. Helyspórolási szempontból nem tettük és azért, mert ma is könnyen hozzáférhetô. A szerzô kinn járt Boldog Pio atya életének színhelyén, San Giovanni Rotondóban, a szabadító szolgálatról rendezett konferencián. Errôl számol be cikkében.[195] A sátán létezése szentírási alapokon tárgyalva: szellemi ellenség, a hadseregével együtt Isten teremtménye, Istennek teljesen alávetve, a Megváltó által legyôzve szüntelenül próbálkozik Jézus Krisztus művének lerombolásával az ember befolyásolása által az ember nem képes önerôbôl kivonni magát ez alól a hatás alól Isten a sátánt tartja elsôsorban a bűn okának a szabadító szolgálat válasz a rossz misztériumára a sátán irigyli, hogy Isten gyermekeivé fogadta az embereket a megtestesüléskor a gonosz szellemek számára is kinyilvánult Isten akarata, az Asszonyon keresztül az ellenség szüntelenül keresi azt, aki megnyitja magát felé, ugyanakkor igyekszik észrevétlen maradni (vö. 1Pt 5,8- 9) Bukott angyaloknál is van hierarchia, ezt valószínűsítik a szabadító szolgálat tapasztalatai. A bukott angyalok élén egy szentségtelen hármasság áll (hagyomány szerint: Lucifer, Belzebub, sátán) Antikrisztusi szellemi befolyás jöhet létre, ahol tagadják Jézus Krisztus istenségét, történetiségét, halálát és feltámadását Kritériumok, hogy valami nem az Úrtól jön: magyarázhatatlanság elôreláthatatlanság ellenállhatatlanság (pl. automatikus írás)[196] hatalom (tudata, különös megnyilvánulásai) A szellemi működés három területe: Isten világa -- szupernaturális világ, ide az ember életében csak a hit által léphet be Paranaturális világ -- angyalok helye, az ember valamilyen kegyelem révén bejuthat ide, ide tartoznak a karizmák és a szolgálatok gyümölcsei is (itt a látványos dolgokat elsôsorban a bukott angyalok csinálják) Természetes világunk. ======================================================================== Andrew M. Greeley Chicagói pap-szociológus ,,The Devil, You Say! Man and His Personal Devils and Angels'' (Doubleday & Co. 1974.) című könyve alapján készült a Szolgálatban leközölt cikk, amelybôl idézünk.[197] A szellemi harc, a kozmikus csata a saját személyiségünkben tükrözôdik elsôsorban. A démonok diktálta és az angyalok által sugallt lelki beállítottság, magatartás ismertetôjegyei Démonok: leegyszerűsítés, részigazság, túlzott félelem, saját értékünk tagadása. Angyalok: összetettség, teljes igazságra törekvés, egyensúly, bizalom, saját magunk elfogadása. 15 ellentétpár a diszkréció alapvetésére Ördög Angyal irigység: nagylelkűség: mások kiválóságát csak saját azt kéri tôlünk, hogy legyünk kiválóságunk hiányának tükrében nagylelkűek; érzékeljük és látjuk; összehasonlítással élvezzük az utunkba kerülô mérjük magunkat; úgy véljük, szépséget, jóságot, nagyságot hogy emberi értékünk azon minden összehasonlítás elôtt és alapul, hogy mink van; nélkül. hitvánnyá, szűkké, keserűvé, silánnyá teszi életünket. elidegenedés: hűség: otthonunk, múltunk radikális otthonunkat és múltunkat megtagadását kívánja; radikális kritikával és egyúttal ítéletet kíván ezen a téren. rokonszenvvel vizsgáljuk. gnosztikus: bölcsesség: személyes értékünk, erkölcsi csendesen bátorít, hogy merjünk fölényünk attól függ, hogy mélyek lenni; rendíthetetlenül lépést tudunk-e tartani a ragaszkodni az alapvetô divathóborttal, az aktuális igazsághoz. kinyilatkoztatással. bürokratikus: leleményesség: a legfiatalabb ördög; mind szándéka a szervezetek belülrôl egyházi, mind világi való megváltoztatása; felrázza intézményeinkben az eszközöket alkotóerônket, céllá teszi, az ügyvitel leleményességünket, fontosabb lesz, mint az ember; emberségünket; felébreszti végsô célja az intézmény bennünk azt a tudatot, hogy a megsemmisítése. szervezetek azért vannak, hogy szolgáljanak, nem azért, hogy nekik szolgáljanak. önelégültség: alázat: meggyôz arról minket, hogy azt súgja, hogy a világ nekünk tökéletesen igazunk van, összetett, dialektikus, ellenfelünknek pedig semmiben dinamikus, folyékony sincs, mégpedig saját hibájából, halmazállapotú hely, és csak szántszándékkal, bűnösen nincs; összetettségében kellemes és mi vagyunk a világosság, a másik élvezhetô. a sötétség. szégyen: erosz: nem akarja, hogy mások azt mondja, hogy jó vagy, meglássanak a maguk szeretetreméltó vagy, értékes teljességében; a test vagy, hiszen Istentôl vagy; ne megvetésére sarkall; de még félj megmutatni magad! jobban a személyiségünk megvetésére, eredménye a félelem látszaténünk összeomlásától. kollektív gondolkodás: egyéniség: mindenáron való sima, harmonikus az egyén teremtô erejének és alkalmazkodásra, együttműködésre tehetségének lehetô legnagyobb hajt. kiaknázására sarkall, mégha ez ellentéteket hoz is fel a felszínre. bűnbakkeresés: tolerancia: mások hibáztatása feloldja a csendre int: ne kíséreljünk meg világ összetettségét, utat enged gyors, könnyű válaszokat találni a haragnak és polgárjogot enged bonyolult kérdésekre; a személyt a gyűlöletre való ne hovatartozása, hanem saját képességünknek. szellemi értéke alapján ítéljük meg. magánzó: társadalmi felelôsség: nem szolgál másokat, hivatkozási olyan munkára hív, mely alapot is ad: az elkötelezettség személyiségünk legnagylelkűbb, elveszi szabadságunkat, idônket, legérettebb, legépítôbb része energiánkat; jelszava: ,,Ne számára kívánatos; ehhez az ártsd bele magad mások elkötelezéshez szenvedélyesen dolgába!'' hűnek kell maradnunk; a mai lélektannak is az a tétele, hogy ha valaki nem vállal tartós elkötelezettséget, akkor az nem elôre, hanem hátrafelé tett lépés. jócselekedet: szabadság: arra csábít, hogy jót tegyünk a szabadság elfogadása ezzel másoknak, akár akarják, akár szemben feltételezi a nem, és ezáltal hatalmat világegyetem jótékony erôinek gyakoroljunk mások felett; hatásába vetett hitet; a szerinte kényszeríteni kell az mindenségben van elég jóság embereket, hogy erényesek ahhoz, hogy másokat hôsies legyenek. kockáztatással szabadon élni engedjük (de ez nem engedékenységet jelent) soviniszta: pluralizmus: változatosságtól való a változatosság élvezésére és félelmünkre építi erejét; értékelésére hív fel; úgy tűnik, veszélyes minden, ami más, ami Isten szándéka is ez volt, nem ,,mi'', hanem ,,ôk''. amikor a világot ilyen bôséggel áldotta meg. rendszerezô: gyakorlatiság: minden gondolatrendszer azok az emberek hallgatnak rá, veszélyessé válik, ha azzal az akik józanok, gyakorlatiak; akik igénnyel lép fel, hogy kimerítô tapasztalatból kiinduló, magyarázatot, teljes megoldást induktív, aposteriori módszerrel ad. közelítik meg a valóságot. Óvakodjunk olyan emberektôl, akiknek mindenre megvan a válaszuk. kiábrándultság: lelkesedés: azt sugallja, hogy adjuk fel a azt követeli, hogy legyünk küzdelmet és ne próbálkozzunk készek újrakezdeni: ô az új tovább; csak éljünk egyik napról indulások angyala, az a másikra, és hagyjunk mindent a újrakezdésé, az új születésé, a maga útjára. feltámadásé. A rutin a lelkesedés halála. A klérus a lelkesedés intézményesítése: azért van, hogy biztasson, bátorítson, követeljen, buzdítson. gôg: önbecsülés: öngyűlöletet takar. ez az angyal azt súgja, hogy te Sokszor a nevelés a hibás ebben, különleges, egyetlen személy amikor azt éreztetik valamilyen vagy, nincs még egy hozzád fokban vagy módon a gyermekkel, hasonló a világon; fejleszd ki hogy a teljesítményeiért szunnyadó képességeidet; Isten szeretik: a szeretetet ,,ki kell megért téged, bízik benned, érdemelnünk'' (sokszor még Isten várja válaszod. szeretetét is). Az ilyen embernek óvóeszközök hatalmas gyűjteményére van szüksége, hogy megmagyarázza vagy elkerülje a bukást. Ez tökéletes elszigeteltségre, elszigetelôdésre vezet. félelem: reménység: az ördögök fejedelme. Ez ellen az angyalok feje. A reménység az beszélt Jézus a leggyakrabban, egész életre vonatkozik, hisz a ez volt az ellenség, amely ellen valóság osztatlan egy, így az küzdött, amely megölte, de élet is; arról biztosít, hogy a amelyet legyôzött. világegyetem jó, az életnek értelme és célja van, az univerzum legmélyén a szenvedélyes szeretet dobog. Egyedül azzal kell törôdnünk, hogy csordulásig éljük a szeretet életét. ======================================================================== Ôrsy László A jezsuita szerzô római és amerikai egyetemeken tanít. Cikke elsôsorban abban ad útmutatást, hogy egy közösség hogyan keresheti Isten akaratát.[198] Számos teológiai probléma tartozik tárgyunkhoz Ez az ártatlan kérdés: ,,mi is az a közösségi megkülönböztetés'', jelentôs teológiai problémákkal függ össze, amelyekben a teológusok évszázadokon át hadakoztak, éspedig gyakran minden különösebb eredmény nélkül; legfeljebb azt jelentették ki, hogy olyan misztériummal állnak szemben, amelybe értelmük nem képes behatolni. 1. Manapság általában úgy írják le a közösségi megkülönböztetést, mint arra irányuló kutatást, hogy kinyilvánuljon Isten akarata, melyet a résztvevôk belsô világában lezajló kegyelmi megmozdulásokban lehet felismerni, felfedezni. Ezt a kutatást a teológia nyelvén azonban csak akkor lehet kifejteni, ha egy sokkal átfogóbb kérdést veszünk szemügyre: az isteni adományok és az emberi képességek közötti kapcsolatot. Egyfelôl mi, keresztények, a fény gyermekei vagyunk, és azzal a képességgel rendelkezünk, hogy észleljük az isteni misztériumok jelentését, és magunkba fogadjuk magát az isteni életet. Másrészt földi teremtmények vagyunk, halandó testtel és korlátozott értelemmel. Hogy megismerjük, mennyit képes teljesíteni a közösség a megkülönböztetés folyamatában, valamelyes fogalommal kell rendelkeznünk arra a kapcsolatra vonatkozóan, amely Isten adományai és az ember képességei között fennáll. 2. Így máris egy rokon elméleti kérdéshez jutottunk: az Isten kegyelme és az ember szabadsága közötti kapcsolathoz. Miután a dominikánusok és a jezsuiták évszázadokon keresztül haszontalan harcba bonyolódtak egymással egy rosszul felvetett kérdés miatt, mindenki belátta, hogy az említett kapcsolat misztérium, és nem lehet kibogozni azon a módon, ahogy a két fél megpróbálkozott vele. Más hasonló problémák is felmerülnek, mert a közösségi megkülönböztetésben a kegyelem és a szabadság egész bizonyosan a maga sajátos szerepével játszik közre. 3. ... Isten akarata a rendszeres teológia egyik legbonyolultabb szakkifejezése. Jelentheti Isten pozitív és hatékony akaratát: megteszi azt, amit akar; ,,ki állhat ellen az Ô akaratának?'' (Róm 9,19) Jelentheti megengedô akaratát is, mellyel hagyja, hogy a gonosz működjék a világmindenségben: Ô nem akar semmi rosszat, de megengedi, hogy teremtményei szembeforduljanak tervével; ilyen értelemben ,,Isten minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön.'' (Róm 11,32) Az ,,Isten akarata'' kifejezés értelmének e két fô felosztása mellett van számos más is. Egyedi helyzetben a pozitív és a megengedô akarat különféle formái lehetnek jelen, különféle kombinációkban. 4. Fennáll az a probléma is hogyan értelmezzük Isten akaratát a jövôvel kapcsolatban. Egyfelôl ott van az a naiv elgondolás, hogy Isten életünkrôl minden részletre kiterjedô külön tervrajzot készített, nekünk pedig az a kötelességünk, hogy azt felfedezzük, és cselekedeteink normájává tegyük. Másfelôl egyesek bárgyú leegyszerűsítéssel azt hiszik, hogy Isten teljes autonómiát ad nekünk, mi magunk teremtjük meg kedvünk szerint az életmódunkat. Valójában Isten se nem aprólékos és elnyomó tervezô, se nem távoli hűvös szemlélô. Isten nagy szeretettel áthatott jóbarát, akinek jövônkkel kapcsolatban megvannak az álmai, aki azonban szabadságunkat is tiszteletben tartja. A rendszeres teológia művelôinek ezen a téren sem sikerült soha ezt a két szempontot harmonikus megfogalmazásban egységbe hozni, és így a misztériumot eloszlatni. Szerencsére azonban jó keresztények képesnek bizonyultak arra, hogy a vezetô baráti kezet felfedezzék. 5. Az eddigiektôl meglehetôsen eltérô szinten jelentkezik az a kérdés, hogyan működik az ember szívében a készen kapott szemlélôdés. A legjobb lelki írók egyetértenek abban, hogy a bölcsesség adománya (és a megkülönböztetés egyfajta bölcsesség!) a készen kapott szemlélôdéssel rokon isteni adomány. 6. ... Szerencsére a Lélek adományai nem nagyon függnek a mi eszmélôdéseinktôl. Adva vannak, mielôtt elemezhetnénk ôket; az adományok megelôzik eszmélôdésünket. Imádságos megfontolásainknak nem lenne szabad kielégítô teológiai magyarázatoktól függniük, vagy azokra várniuk. Miközben a teológusok a maguk módján a fogalmi megértés kidolgozásán fáradoznak, olyan közösségeknek, melyek lélekben és szívben egyek, imádságosan ki kell tartaniuk, hogy rájöjjenek, hogyan kell az Úr szolgálatában a legközelebbi lépést megtenniük. Isten dicséretét és az Ô országáért végzett munkánkat sosem szabad elodáznunk azért, mert pontos tudományos kidolgozásának és rendszerezésének még nem jártunk a végére. Négy alapkérdés Mi, szerzetesek az utóbbi években jelentôs haladást tettünk közösségeink természetének és működésének megértésében. Minden közösség szerves egység; az élteti, hogy dinamikus kölcsönhatás áll fenn a tagjai között. Kell egy középpontjának lennie, ahol egy (vagy több), tekintéllyel felruházott személy áll, és ahova minden irányból állandóan áramlanak az információs adatok. A központ feladata aztán az, hogy a közösségben az eszmék és vágyak sokféleségébôl megteremtse az egy szívet és egy lelket, összhangban az egyetemes Egyház törekvéseivel. Értelmes személyek között ilyen szerves egység aligha jöhet létre, ha a tekintély vezetôi egyedül döntenek minden kérdésben, a többiektôl pedig kizárólag feltétlen és vak engedelmességet kívánnak. Azoknak, akik a vezetést biztosítják, a szolgálat szellemében felelniük kell alattvalóik jó és helyesen tagolt kívánságaira. Ezért számadással tartoznak az Egyháznak. A szerzetesközösség ilyen megértésébôl új döntést hozó folyamatok támadtak. Közülük legfontosabb a közösségi megkülönböztetés. Ezt egyes közösségek gyakorolják; mások zavarban vannak vele; valamennyien többet akarnak tudni róla. E szükséglet kielégítésére több tanulmányt tettek közzé a témával kapcsolatban. Sokan segítséget találtak bennük. Csakugyan olyan csoportok, amelyek megrekedtek a feloldhatatlan konfliktusokban, most együtt imádkoznak és keresik Isten akaratát; a reménytelenség szorításába került csoportokat felszabadító új remény élteti. A termett gyümölcs szavatolja a mag minôségét. Egy közösség hogyan keresheti és találhatja meg Isten akaratát E kérdések vizsgálatában, egész pontosan az elsô három fejezetben, a skolasztikus módszerhez hasonlóan járunk el: felállítunk egy 22 tételbôl álló sorozatot, és mindegyiket megtárgyaljuk. (A jelen rövidített változatban az egyes tételek tárgyalását vagy teljesen elhagyjuk, vagy csak röviden foglaljuk össze. Így az eredeti tanulmány kb. egyötödére rövidül. {szerk.}) I. Melyek a közösségi megkülönböztetés alapjai 1. tétel. A közösségi megkülönböztetés, legjobb és legtisztább formájában, nem egyéb, mint világosan szemlélôdô betekintés abba, hogyan működik Isten kegyelme a közösségben. 2. tétel. Maga a közösségi megkülönböztetés (elvonatkoztatva a szaknyelvi megfogalmazástól) nem új dolog az Egyházban; ha gondosan tanulmányozzuk a jeruzsálemi apostoli zsinatról szóló beszámolót (ApCsel 15,1-35), a megkülönböztetés lényeges elemeit megtaláljuk benne. 3. tétel. Az a folyamat, amellyel Loyolai Szent Ignác és elsô társai eljutottak arra a döntésre, hogy szerzetesközösséget alkotnak, jó mintája a közösségi megkülönböztetésnek. 4. tétel. A Jézus Társaság korai történelmi emlékeibôl saját korunkra kikövetkeztethetô üzenetet nem tudjuk pontosan megragadni, míg el nem végezzük a szükséges értelmezéstani műveletet, és a múlt eseményeit nem a maguk történelmi összefüggésében szemléljük. 5. tétel. A közösségi megkülönböztetés a haladás megfelelô eszköze olyanok számára is, akik Ignácnál és társainál kevésbé zseniálisak, és kevésbé jelentôs kérdésekben is, mint egy új szerzetesi közösség megalapítása, feltéve, hogy a megkülönböztetést végzô csoport tagjai kezdettôl mindvégig tudatában vannak korlátozottságaiknak. Ez a tétel két (meglehetôsen kézenfekvô) elvet foglal magában. 1. Minél távolabb áll valaki a szemlélôdô belátástól, annál kevésbé kell feltételeznie magáról az arra való alkalmasságot, hogy csalhatatlanul felfedezze a kegyelem mozgását egy közösségben. Valójában senkinek sem szabad feltételeznie magáról, hogy megkapta a tévedhetetlenség karizmáját, annak meghatározására, hogyan történik az emberben a kegyelem titokzatos működése. 2. Nem szabad a Lélektôl semmi rendkívüli megvilágosítást várni, amikor a kegyelemtôl támogatott emberi értelem normális használata elegendô egy kérdés megoldásához. Vagyis a közösségi megkülönböztetés az elôbbrejutás szerény eszköze lesz olyanok számára, akik tisztában vannak saját korlátaikkal. Másokat gyorsan átrepít egy illúziókkal teli álomvilágba. Mi tehát a megkülönböztetés egy rendes, hétköznapi közösségben? A közösségi megkülönböztetés csak akkor lehet gyümölcsözô, ha a közösségben létezô és tevékenykedô keresztény emberi személy csorbíthatatlanságát megôrizzük. A közösség sose veheti át az egyén értelmességét és szabadságát; viszont sokat tehet azért, hogy az egyéneket irányítsa az okosság határain belül, hogy segítse ôket elfogult értelembôl eredô hamis ítéletek és meggondolatlan kötôdésekbôl származó rossz döntések kikerülésében. A közösség olyan imádságos légkört teremthet, amely biztosítja, hogy a kegyelem és a bölcsesség érvényesüljön önzô érdekek nyomásával szemben. Amellett ott van a Szentlélek titokzatos működése is; ô sokaknak megadhatja ugyanazt a látásmódot, és a csoportot megerôsítheti ugyanarra a tevékenységre. Mindebbôl az következik, hogy a közösségi megkülönböztetés erôs személyiségeknek való. Mindenkinek úgy kell átmennie alapos elôkészületen, reflexión és imádságos megfontoláson, mintha neki egyedül kellene megoldani a kérdést. Ha a többség gyenge, vagyis nincs jól felkészülve, elôfordulhat, hogy egy-két személy magával viszi a többieket, és nem jön létre közösségi megkülönböztetés, hanem néhányan döntenek, a többiek pedig sodródnak velük. 6. tétel. A közösségi megkülönböztetés rendszerint olyan dinamikus folyamat, amelyben Isten világossága és ereje meg az ember elhomályosult látása és gyengesége egyaránt szerepet játszanak. A megkülönböztetésben egy bűnös közösség Isten fénylô jelenlétében ítéletet alkot vagy döntést hoz. A végeredmény általában ezekbôl az alapanyagokból valamennyibôl valamit felmutat. 7. tétel. A megkülönböztetés pontos teológiai jelentése abban áll, hogy egy kegyelmi indítást megragadunk vagy felfedezünk; bár a szót gyakran használják olyan értelemben is, amely magában foglalja a személyt és az ilyen felfedezésre leginkább hajlamossá tevô eljárásmódot is. 8. tétel. A megkülönböztetésnek két lehetséges tárgyát határolhatjuk el egymástól a teológiai megismerésnek egy finomabb síkján: más az az ismeret, amelyet egyedül Isten adhat meg, mert képességünket meghaladja még kegyelmi állapotunkban is (egy isteni adomány felfedezése); megint más az az ismeret, amelyet mi magunk megtalálhatunk az isteni kegyelemtôl gyógyított és erôsített értelmünk erôfeszítésével (ez a döntéshozatal). A kétféle ismeret különbözése meglehetôsen problematikus: elméletben világos, de nehéz a gyakorlati alkalmazása. II. Milyen jogos várakozásokat támaszthat egy közösség a megkülönböztetéssel szemben 9. tétel. Egy imába elmerült közösség legjogosabb várakozása a feltámadt Úr Krisztus jelenlétére vonatkozik. 10. tétel. Ima és elmélkedés kölcsönhatása elvezethet új kegyelmek (nemegyszer váratlan) felfedezésére; mindenképpen gyógyító hatással van a közösségre. 11. tétel. Információk és meglátások megosztása mindenkinek javára szolgál a jobb megítélés és bölcsebb döntés irányába. 12. tétel. Az ítéletek, a döntések a csoport és a helyzet lehetôségeivel összhangban születnek meg. Az üdvösségtörténet is meg a józan belátás is arra tanít, hogy a közösségi megkülönböztetések végeredményeként nem a lehetô legjobb helyzetmegítélést és legmerészebb döntést kell várnunk. Inkább valami szerény, de reális teljesítményt. Olyasmit, amire a csoport többsége az adott pillanatban képes. Drámai csoportos megtérések ritkán történnek; általában nem is kell ilyesmire törekedni. -- Az igazi próféták sorsa általában az, hogy magukra maradnak; üzenetüket inkább az utókor érti meg és méltányolja, mint saját kortársaik. -- Ha egy csoport együtt akar maradni, a legjobbaknak lassítaniuk kell saját iramukat. 13. tétel. A legjobb és legjogosabb várakozás arra vonatkozik, hogy a megkülönböztetés által a közösség egy lépéssel elôbbre jut az Úr szolgálatában. III. Óvás bizonyos túlzó várakozásokkal szemben 14. tétel. Egyetlen közösségnek sincs joga ahhoz, hogy Istennek kérdést tegyen fel tisztán csak a saját kénye- kedvére. 15. tétel. Ha idôpontot szabnánk meg Isten rendkívüli közbelépésének, istenkísértést követnénk el; ha megállapítunk egy napot, amelyen rendes fontolgatásainknak véget vetünk, az bölcs tervezésre vallhat. 16. tétel. Egyedi személy vagy egy egész közösség megtérését nem lehet kényünk-kedvünk szerint elôidézni. 17. tétel. Közösségi megkülönböztetés nem helyettesítheti a vizsgálódó értelmet. 18. tétel. Vigaszok és vigasztalanságok nem szükségképpen az igazság ismérvei. 19. tétel. A közösségi megkülönböztetés résztvevôi nem csalatkozhatatlanok. Ezért minden megkülönböztetési folyamat végeredménye téves lehet. 20. tétel. A közösségi megkülönböztetés idején végzett imádságos elmélkedés nem pótolja azt, hogy talán hosszú iveken át hiányzott a buzgóság és a tisztulás. 21. tétel. Ha egyetértésre jutottunk, áldott legyen érte az Úr; ha nem, ne feledjük, hogy különbözô véleményeken lenni katolikus sajátosság. 22. tétel. Ahhoz, hogy egy közösségi megkülönböztetési folyamat végeredményének értékét felbecsüljük, szem elôtt kell tartanunk, hogy az Úrban megtapasztalt béke és öröm jól összefér téves ítéletekkel és objektíven rossz döntésekkel. Ennek a paradoxonnak a lényege abban rejlik, hogy Isten olyannak vesz bennünket, amilyenek vagyunk, és feltéve, hogy becsületesen keressük ôt, meg van velünk elégedve, és megelégedettségét megosztja a lelkiismeretünkkel is. De ugyanez az Isten alkotta a világmindenséget a maga törvényeivel, és ahhoz, hogy jól tevékenykedjünk benne, semmi kevesebb nem elég, mint az igazság és a kifogástalanság; a tévedésnek és oktalanságnak meglesznek a szomorú következményei, még akkor is, ha jószándékúan okoztuk. Egyik ember jó szándékai egy másik ember keresztjévé válhatnak. Egy történelmi példa jól megvilágítja ezt a kérdést. -- Nehéz lenne lelkibb embert találni a történelemben, mint Assisi Szent Ferenc. Testvérei számára hátrahagyott egy életszabályt, azzal a céllal, hogy közösségeiket összetartsa. Nem kétséges, hogy a szabály a szó legteljesebb értelmében vett megkülönböztetés eredménye volt. Mégis Ferenc halála után hamarosan nézeteltérések támadtak, és a ferenci szabály alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a közösségeket egyensúlyban tartsa. Ferenc nem volt szervezô zseni. -- Szent Domonkos is lelki ember volt, és ráadásul meg volt áldva a kiegyensúlyozott szervezés iránti érzékkel. Következésképpen ô olyan életszabály megszerkesztésébe fogott bele, amely erôs és egyben hajlékony volt arra, hogy közösségeit átvezesse a századok viszontagságain. -- Nem kétséges: mindketten elvégezték a megkülönböztetést, mindketten megnyugvást találtak az eredményben. De egyikük megkülönböztetésének gyümölcse kevésbé felelt meg a kitűzött célnak, mint a másikuké. Innen adódnak a sokatmondó különbségek a két rend történetében. IV. Néhány, a kifejtett teológiai megfontolásokból folyó gyakorlati irányelv Teológiai megfontolásainkból erednek a következô gyakorlati irányelvek. Új meglátásokat ezek nem tartalmaznak. Gyakorlati következtetéseket, magatartásokat és cselekvésmódokat javasolnak olyan közösségeknek, amelyek a szellemek megkülönböztetésére törekszenek. 1. A megkülönböztetést célul maga elé tűzô közösségnek emlékezetbe kell idéznie az Úr szavait: ,,Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le elôbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzébôl, hogy fel is építse?'' (Lk 14,28) Elsô elhatározásuk arra irányuljon, hogy a torony magasságát és szélességét arányosan hozzámérjék természetes és kegyelmi adományaihoz. 2. Egy közösségnek a megkülönböztetés egyetlen történelmi modelljét sem szabad betűrôl betűre utánoznia, hacsak tagjainak sajátos körülményei nem azonosak vagy hasonlóak a modellhez, és saját erôforrásaik nem ugyanolyan bôségesek, mint azokéi, akiket követnek. Mivel a Jézus Társaság elsô atyái egy kicsi és mélyen szemlélôdô közösséget alkottak, amelyet Ignác hosszú éveken át képzett és nevelt, és mivel olyan egyedülálló vallási-szerzetesi problémát vettek fontolóra, amelyre egyedül Isten adhatott érdemleges választ, azért az ô módszerük és az erôforrásaik talán egyedülállóak voltak, legalábbis bizonyos részleteikben, és talán komoly hozzáigazításra lehet szükség, mielôtt más közösségek különféle kérdéseikben használni kezdenék. 3. Bár egy rendes közösség, amelyet kevésbé fontos kérdések foglalkoztatnak, talán nem alkalmas arra, hogy olyan mély belátással és olyan eltökélt szándékkal tevékenykedjék, mint az elsô jezsuiták tették, mégis tagjainak teljesen alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy megtalálják az Úr szolgálatában megteendô következô lépést. Ezért a közösségi megfontolást sohasem szabad olyan nehéznek megmutatni, hogy lehetetlennek tűnjön, hogy azt itt és most elvégezze egy rendes, normális csoport, amely képességeinek mértékében meg akarja tenni. 4. A közösségeket az Úr különféle módon áldotta meg. Különfélék azok a kérdések is, amelyekkel szembe kell nézniük. Ezért mindig szükség van módosításokra a legközelebbi lépés megtalálásának módszerében. Egyetlen ,,szabásminta'' sem egyetemes. 5. Minden közösségben a béke alapvetô feltétele a sikeres megkülönböztetésnek. Ha nincs meg a béke, akkor nagyon ajánlatos a kiengesztelôdés ôszinte keresése. Ennek kell a megkülönböztetés egyetlen tárgyának lennie. 6. Joggal csak akkor várunk választ az Atyától, ha kérdésünket az Úr Jézus nevében tettük fel, és az Ô Lelke sugallta. Senkinek sem szabad Istent kísértenie azzal, hogy saját erôforrásait meghaladó kérdést vet fel, és aztán meghatározott idôre követeli a választ Az ilyen elbizakodottságot a Szentírás szigorúan elítélte. A közösségnek tudnia kell, hogyan várja ki türelemmel azt az idôt, amikor egyedül az Atya megadhatja a választ. Ne felejtsük, hogy semmiféle emberi erôfeszítés sem siettetheti az ô eljövetelét, és hogy türelmetlenségünk könnyen belesodorhat valamilyen hamis megoldásba. 7. Amikor egy közösségnek megvan a képessége arra, hogy egy problémát tisztázzon tagjainak kegyelmi és természeti erôforrásaiból kidolgozott megoldással, mindent meg kell tenniük azzal az elszánt bátorsággal, amely jellemzi a keresztényeket. Alapszabály minden módszerhez az, hogy minden eszmecserét és megfontolást imádsággal kell átitatni. 8. Komoly haladást tehet a közösség azzal, hogy imádságos elgondolásban figyelmét az érvek egymással szemben álló oldalaira irányítja, különösen ha a kérdésre jövô válasznak igennek vagy nemnek kell lennie. Ez volt az elsô jezsuiták módszere, és tökéletesen megfelelt céljuknak. Ugyanúgy megfelelhet késôbbi közösségek céljának is. A módszer azonban nem zár ki más eljárásmódot. 9. Ha a kérdés nem válaszolható meg egyszerű igennel vagy nemmel, más módszereket kell kidolgozni, amelyek lehetôvé tesznek sok forrásból származó, folyamatos közreműködést. Különféle munkamódszereket kell alkalmaznunk, hogy megoldhassuk ezeket a kérdéseket: ,,Építsünk-e tornyot?'', és ,,Hogyan építsük?'' Ez a megkülönböztetés különösen fontos olyan közösségek számára, amelyek a rendalkotmányra vonatkozó okmányokat szándékoznak írni. 10. Erôfeszítéseket ugyan mindenkinek tennie kell, hogy megértsen és megítéljen minden nézôpontot; de mindenkinek azt is el kell fogadnia, hogy a próféta egyoldalú, a lángész meglátásai pedig behatóak ugyan, de körülhatároltak. Gyakran megesett a történelem során, hogy egy Istentôl eredô egyedülálló sugalmazás vagy egy természetbe behatoló szokatlan pillantás a prófétát vagy a lángészt képtelenné tette arra, hogy elfogadjon olyan érveket, amelyek mindenki számára jónak tűntek. Az ilyen személyeket a közösségnek nagyon meg kell becsülnie, mert mélységükkel kárpótolják azt, ami horizontálisan hiányzik belôlük. 11. A közösségi megkülönböztetés folyamán minden résztvevônek egész lélekkel be kell kapcsolódnia, az adás és a befogadás vonalán egyaránt. Ha akár egyik, akár másik téren egy tag kudarcot vall, azt az egész testület megszenvedi. 12. Béke, vigasztalás, nekibátorodás jelzi Isten kegyelmét és jelenlétét. Mindez megerôsíti öntudatában a közösséget, amely az Úr szolgálatában a legközelebbi lépés megtételét tűzi maga elé. -- Ilyen lépés objektív értékét kétféle módon lehet tekinteni. Elôször a közösséggel való kapcsolatában; a közösség számára a legjobb lehet, mert ez a legtöbb, amit meg tudnak tenni. Másodszor más közösségekhez való kapcsolatában, beleértve az egyetemes Egyházat és emberi társadalmunkat; ilyen szempontból lehet jó vagy rossz, hozhat haladást vagy bajt. -- Hozzá nem értô gyermek a legjobb tudása szerint vezethet egy vonatot, közben mégis kisiklathatja, és sok más embert szerencsétlenségbe vihet. Hozzáértô felnôtt jól vezeti a vonatot, és mindenkinek megnyugvást biztosít. Ezt a szabályt nem helyezi hatályon kívül az az ôszinte hit, hogy a feltámadott Úr Krisztus jelenléte növeli a közösségnek az Úr szolgálatára való képességét. 13. Gyakorlati szempontokból ezt a kifejezést: ,,keresni és megtalálni Isten akaratát'', a következô értelemben kell venni: ,,keresni és megtalálni a legközelebbi lépést az Úr szolgálatában.'' 14. A közösségi megkülönböztetésnek állandó folyamatnak kell lennie. A megkülönböztetés tényleges ideje nem egyéb, mint a közösség állandóan fejlôdô életének fokozott idôszaka. A megkülönböztetésnek egybe kell olvadnia az élet szélesebb áramlásával. 15. A közösségi megkülönböztetésének önmagát helyesbítô folyamatnak kell lennie. Amikor a közösség pontosan megfogalmazza, hogy mi a legközelebbi lépés, ítéletében van valami gyarló emberi elem. Az ítélet alá van vetve az esetleges helyesbítésnek. Mivel bűnös állapotunk látásunkat elhomályosítja, belátásainkat korlátozza, döntéseink kifogástalanságát meghiúsítja, ezért állandóan vizsgálnunk kell azt, amit teszünk. 16. A közösségi megkülönböztetésben teret kell hagyni a nézeteltérésnek. Csakugyan a nézeteltérésnek szívesen látottnak és mindenki elôtt nyilvánvalónak kell lennie. Amaz eltérô véleménye gyakran a holnap hajnalhasadásának kezdete. Senkit sem szabad bekényszeríteni közös véleménybe. Isten a közösségben a személyeket szereti. 17. A közösségi megkülönböztetés a haladás erôteljes eszköze lehet egy szerzetesközösség életében, feltéve, hogy nem várunk tôle csodákat. Nyugodt növekedést biztosíthat a kegyelemben és a bölcsességben. ======================================================================== Linda Schubert Az 5-perces csodák c. könyv szerzôje a megkülönböztetésnek abba a formájában segíthet, amikor saját gondolatainkat akarjuk megkülönböztetni azoktól a gondolatoktól, amelyeket Isten ébreszt bennünk.[199] Hogyan hallhatom meg Istent Isten egy állandó csendes hang a szívünkben. Jelen van azokban a gondolatokban, melyeket a Szentlélek súg nekünk, hogy továbbgondoljuk ôket. Közelítési módok: Ez egy egyszerű dolog: ,,támadt egy gondolatom''; ,,kippantant egy szikra a fejembôl''. Mások a lelkiismerettel közelítik meg a kérdést. Kulcs az egészhez az ima: ha elkezdünk imádkozni, Jézus számtalan vezetési formát nyújt: szívben megfogalmazódó gondolatokat; szentírási idézeteket, melyek hirtelen élôvé válnak; benyomásokat; gyöngéd elôrelendítéseket; sürgetéseket; érzéseket. Hogyan tudhatjuk meg, hogy amit hallunk az Istentôl van? Olyan ez, mint amikor felismerjük egy közeli barátunk jelenlétét. Amikor ugyanis egy barát belép a szobába, még ha fizikailag nem is látod, egy egyedülállóan ismerôs légkör elárulja ôt. Ugyanígy van ez az Úrral is. Ha idôt szakítunk az Úrral való baráti együttlétre, megtanuljuk felismerni a hangját és a jelenlétét. Ez együtt növekszik a Vele való kapcsolatunk mélyülésével. Gyakran a csendes együttlétben jelenik meg egy sugallat az emberben. Ha Jézus szól hozzánk, az szeretetet fejez ki, semmiképpen sem elítélést, ez egy fontos kritérium. Jézus szavai vigasztalást, bátorítást, hordoznak. De még ha fenyít is minket, közben akkor is magához von és szeretettel átölel. Minél inkább mélyül lelkiéletünk, annál inkább fel fogjuk ismerni, mely üzenetek egyeznek meg Jézus természetével és jellemével. ======================================================================== Joan Wester Anderson[200] Az amerikai írónô fia 1983 karácsonyéjszakáján különös módon menekül meg a fagyhaláltól. Természetes magyarázatot nem találtak a történtekre. Csak egy angyal lehetett az a csuklyás valaki -- vonja le a következtetést --, aki autómentônek öltözve biztos helyre vontatja a rádiómeteorológusok figyelmeztetése ellenére útrakelô fiát barátjával együtt. A könyv keletkezésének közvetlen elôzményeit így meséli el az írónô: ,,Mély lélegzetet vettem, elmentem a postára, és béreltem egy postafiókot. Aztán írtam azoknak a magazinoknak, amelyeknek az olvasói már számos cikk alatt látták a nevemet, s a következô felhívás közzétételét kértem: Várom azok jelentkezését, akik úgy vélik, találkoztak már angyallal. Nem olyan emberekre gondolok, akiket a kedvességük miatt joggal lehet ,,angyal''-nak nevezni -- magyaráztam. -- Szellemi lényekre gondolok, akik emberi formában jelennek meg, hogy nehéz helyzetekben segítsenek. Kérem, írjanak nekem, postafiókom száma ez és ez ... '' Amikor kinyitotta a postafiókot, elképedve lépett hátra. Tele volt borítékokkal. Ezekbôl a levelekbôl állította össze 280 oldalas könyvét. Mit tesznek az angyalok Manapság nem sok figyelmet szentelnek az angyaloknak. Ha egyáltalán elismerik a szellemek világát, általában a sötét részével foglalkoznak, a bizarr sátánkultuszokkal, amelyek annyi kárt okoznak, fôképp az ifjúság körében. Pedig számos jele van, hogy jó szellemek is működnek a földön -- küzdenek a gonoszság ellen, híreket hoznak, veszélyekre figyelmeztetnek bennünket, megvigasztalnak, ha szenvedünk ... aztán eltűnnek, akárcsak az elsô karácsonyéjszaka angyalai. Hogyan tapasztaljuk meg az angyalokat Az angyalok nem vetik alá magukat lakmuszteszteknek, nem tanúskodnak bíróságok elôtt, és mikroszkóppal sem vizsgálhatók meg. Létezésük tehát azokkal a módszerekkel, amiket mi emberek alkalmazni szoktunk, nem ,,bizonyítható be''. Ahhoz, hogy felismerjünk egyet-egyet, talán fel kell függesztenünk racionalista gondolkodásunkat, meg kell nyílnunk bizonyos lehetôségek elôtt, amelyekrôl csak álmodni merünk. ,,A legjobb és legszebb dolgokat nem láthatjuk, sôt meg sem érinthetjük -- mondta Helen Keller. -- Éreznünk kell ôket -- a szívünkkel.'' Hol fordulnak elô angyalok Az egyik elsô tény, amit felfedeztem, az volt, hogy a Gallup Intézet közvélemény-kutatásai szerint az amerikaiak több mint hatvan százaléka fenntartás nélkül hisz az angyalokban. Bár a sajátosságaikat illetôen eltér a tudósok véleménye, létezésüket mind a három nagy nyugati vallás -- a zsidó, a keresztény és a muzulmán -- elismeri. A Szentírásban több mint háromszázszor esik szó angyalokról, akik hol egyedül, hol csoportosan, nagy számban tevékenykednek: végrehajtják Isten parancsait, mennyei udvart alkotnak, és -- ami igen figyelemreméltó -- oltalmazzák az embereket, és üzeneteket visznek nekik. Számos alkalommal játszottak fontos szerepet az ószövetségben (a zsidó Tóra öt könyvét is beleértve), és az iszlám Korán szintén sűrűn említi ôket. Szókratész gyakran kért tanácsot védangyalától. Sok híres szent -- és az üdvhadsereg alapítója, William Booth tábornok -- állította, hogy látott angyalokat, Abraham Lincoln pedig, mint mondta, nemegyszer érezte jelenlétüket. Dante, Milton, Shakespeare műveiben és a mai irodalomban is szerepelnek égi lények. Mire tanított meg ez a kutatás, tájékozódás? Azelôtt úgy gondoltam, az angyalok csak afféle segéderôk a szellemvilágban, és a velük való foglalkozás elvonná a figyelmünket Istentôl. Ma viszonyt már más a véleményem: az angyalok igenis hozzásegítenek, hogy az ég felé, Ôfelé emeljük tekintetünket. Az idôk folyamán mindig részesei voltak az isteni tervnek, az Úr tehát azt akarja, hogy megismerjük ôket, és bízvást kérjük oltalmukat a magunk és szeretteink számára. Az angyalokat nem szabad kuriózumként, furcsaságként kezelnünk -- olyan lényeknek tartanunk ôket, akiktôl sokat tanulhatunk és kaphatunk. Röviden: kedves és szeretô társainkká válhatnak, ha hajlandók vagyunk bebocsátani ôket az életünkbe. ======================================================================== Angyalok ôriznek[201] A kötet három részbôl áll: angyalteológia, ôrangyaltörténetek napjainkból, angyalimák. Az elsô részbôl, amelyet Adolf Rodewyk jezsuita atya írt, közlünk néhány részletet. Ahogyan a kötet magyar kiadója is megjegyzi: egy- két emberöltô óta nem jelent meg angyalokról írott könyv hazai vallásos kiadónál. Nemcsak hézagpótló ez a könyvecske, hanem a szellemek megkülönböztetése szempontjából is fontos, hiszen ráirányítja figyelmünket a próbát kiállt hűséges angyalokra, akik segítségünkre vannak a bukott angyalokkal folytatott küzdelmünkben. Az angyalok Isten teremtményei Isten jóságában a hatalmas természetes erôkön kívül természetfölötti kegyelmekkel is felruházta az angyalokat. Nagyon valószínű, hogy e kegyelmeket kezdettôl fogva megadta nekik, és nem hagyta ôket pusztán természetes állapotukban, bár ezt is megtehette volna. Bizonyára az angyalokkal is hasonlóképpen bánt, mint velünk, emberekkel. Az ember már a teremtéskor megkapta a természetfeletti kegyelmi életet, noha Isten elôre látta, hogy azt majd személyes bűnnel el fogja veszíteni. Joggal feltételezhetjük, hogy Isten nem volt kevésbé bôkezű az angyalokhoz, mint az elsô emberpárhoz. Sôt arra is gondolhatunk, hogy Isten az angyaloknak épp úgy gazdagabban juttatott a természetfölötti javakból, ahogyan a természetes ajándékok tekintetében is elônyben részesítette ôket. Ez a kegyelmi élet viszont nem volt végleges és elveszíthetetlen. Csak akkor válhatott azzá, amikor az egyes angyalok kiállták a próbát. Ezáltal még növekedhetett is. A mély istenismeret helyébe, amellyel már kezdettôl fogva föl voltak ruházva, most az örök élet elveszíthetetlen színelátása jutott nekik osztályrészül. Az angyalok szolgáló szellemek Az angyalok természetüknek megfelelôen magasabb szintű, nagyobb feladatokat kaptak. Isten az ,,éggel és a földdel együtt teremtette ôket'', együtt az egész világmindenséggel. Nemcsak a középkori teológusoknak, hanem sok újkori hittudósnak is az a véleménye, hogy az angyalok meghatározott feladatot kaptak a világegyetem irányításában, még ha nem is kell feltételeznünk, hogy minden angyalra egy bizonyos csillag van kiosztva. Részleteikben errôl semmi bizonyosat nem tudhatunk. Más a helyzet a ránk, emberekre irányuló szolgálatuk vonatkozásában. A Zsidókhoz írt levélben találjuk ezt a sokatmondó kérdést: ,,Nemde ôk (az angyalok) mind szolgáló lelkek Azok (az emberek) szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget.'' (Zsid 1,14) A szentíró igenlô választ vár e kérdésre. Tehát rendelkezésünkre állnak az angyalok, segítenek és szolgálnak nekünk az örök üdvösség munkálásánál. Magasan felettünk állnak, s mégis támogatnak minket. Nagy méltóságukat nem hangoztatják, hanem csak azt, hogy hozzánk tartoznak és szívesen segítenek. Patmosz szigetén egy angyal Szent Jánosnak sok mindent megmutatott, hogy írjon róla. Ezt írja: ,,Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal elôtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam. De ô tiltakozott ellene: Vigyázz, ne tedd! Csak neked és testvéreidnek vagyok szolgatársa, a prófétáké és azoké, akik megszívlelik ennek e könyvnek a szavait. Az Istent imádd!'' (Jel 22,8-9). Az idézetbôl a hívô ember láthatja, hogy az angyalok mekkora szeretettel és alázattal hidalják át a köztük és köztünk lévô távolságot. Ha Isten megnyitná a szemünket, akkor látnánk, mennyi szolgáló angyal vesz körül minket, és mint nagy testvérek, gondoskodnak rólunk, kis testvéreikrôl. A Szentírás nagyon színesen mondja el mindazt, amit az ôrzésünkre mellénk rendelt angyalok tesznek értünk. Angyalok segítették az Ószövetség emberét minden bajban. Hozzájuk fordulhatott kéréseivel és kérdéseivel. Ugyanez a helyzet az Újszövetségben. Már említettük Gábrielt, aki jó hírt hozott Zakariásnak és Máriának. Essék szó a József körül szorgoskodó angyalról is. Jó tanácsot adott neki, amikor azon töpreng, hogy feleségül vegye-e Máriát, felszólítja, hogy Egyiptomba meneküljön a gyermekkel, amikor Heródes a kisdedek megölését tervezi, késôbb arra utasítja, hogy térjen vissza hazájába, de azt is tanácsolja neki, hogy ne Betlehemben telepedjék le, hanem Názáretben. Jézus szolgálatára az angyalok jönnek, amikor otthagyja ôt a sátán (Mt 4,11), angyal erôsíti meg elhagyatottságában az olajfák hegyén (Lk 22,43). Mindenütt ott az angyal: a feltámadásnál, a mennybemenetelnél, a fogvatartott apostoloknál (ApCsel 5,19), Péter mellett a börtönben, angyal indítja Fülöp szerpapot az etiópiai fôkincstároshoz (ApCsel 8,26), angyal jelenik meg Kornéliusz századosnak és segíti, hogy megkeresztelkedhessék (ApCsel 10,3), és angyal bátorítja Pált a hajótöréskor : ,,Ne félj!'' (ApCsel 27,23). Tehát számos példa igazolja, hogy az angyalok valóban segítenek az embereknek. De eddig csak azt láttuk, hogy egyik-másik esetben segítettek. Ha viszont ôrangyalról beszélünk, akkor az állandó segítô jelenlétre gondolunk, amivel egy-egy angyal ôrködik Isten utasítására a reá bízott ember fellett. Az ôrangyal Aquinói Szent Tamás részletesen fejtegeti az ôrangyalokról szóló tanítást. Azt mondja: ,,Isten azt akarja, hogy az emberek a földi életen át jussanak el az örök boldogságra. Az emberek gyengék és állhatatlanok, az angyalok viszont a boldogság állapotában élnek megváltozhatatlanul. Fölöttébb célszerű, hogy az erôs támogassa a gyengét, a szilárdan álló az állhatatlan. Ezért úgy illik, hogy angyalok segítsék az embereket törekvésükben a végsô cél elérésére. Mégpedig minden embert külön angyal. Ésszerű feltételezés, hogy amint Isten világot kormányzó tevékenysége egyenként minden emberre kiterjed, úgy minden egyes ember védelmére külön angyal áll rendelkezésre mint az isteni világkormányzás szolgája. Ez kivétel nélkül minden emberre vonatkozik, mert mindannyian veszedelmes úton járunk az örök haza felé vándorolva. Veszedelmes útra pedig vezetôt szoktak adni a vándor mellé. Isten is így tesz az emberekkel. Amíg itt a földön él az ember, ha mégoly gonosz és hitetlen is, a kegyelemi támogatást nem veszíti el teljesen. Ezért van mindenkinek saját ôrangyala, aki nem hagyja el a bölcsôtôl a sírig.'' Angyalok a közösségek élén A hittudósoktól nem áll távol az a vélemény, hogy az egyes embereken kívül a városokat és az államokat, az egyházi közösségeket és az egyetemes Egyházat, valamint mindezeknek elöljáróit is angyal ôrzi. Van szentírási alapja is ennek a vélekedésnek. Ha maguknak a nagyobb közösségeknek valóban saját ôrangyaluk van, akkor nem járhatunk messze az igazságtól azzal a föltételezéssel, hogy a közösségek elöljáróit is külön angyal segíti, kezdve a pápától az utolsó plébánosig, az államfôtôl a legkisebb közösség vezetôjéig. Gyakran így értették a jelenések könyvének azt a helyét, ahol az egyes ,,egyházak angyalairól van szó'' (Jel 2,1 sk.). Itt bizonyára a közösségek elöljáróira, püspökeire vagy papjaira gondolt a szentíró. (Tudniillik ezeknek az elöljáróknak a személyi ôrangyalai is kellô segítséget nyújthatnak azokhoz a feladatokhoz, amelyeket a püspököknek és a papoknak mint a közösség elöljáróinak kell végezniük. Isten elôre tudja, hogy kit milyen közösség élére hív, s már kezdettôl ennek megfelelô angyalt állít melléje.) Az angyali karok elnevezésének jelentôsége is megnövekszik, ha a nagyobb közösségek élén valóban angyalok vannak. A ,,thronos'' szó elsôdlegesen nem a mi értelmezésünk szerinti trónt jelenti, hanem a karosszéket vagy az egyszerű széket. Kifejezheti ugyan a rajta ülônek járó tiszteletet, de nem kell feltétlenül királyi trónt jelentenie. A ,,thronos'' tehát annak a tisztségére utalhat, aki egy közösség élén trónol, elnököl. Ilyen értelemben a trónok karának, a felülrôl származó harmadik karnak az angyalai tekintélyes közösségek között lehetnek. Ugyanígy jelölhetô meg az ,,uralmak'' hatásköre, valamint a ,,fejedelemségeké''. A ,,hatalmasságokra'' az angyalok táborában úgy tekinthetünk, mint olyanokra, akik ,,hatalmat'' kaptak. Az ,,ég hatalmasságai'' eszerint azok az angyalok, akik ,,hatalmuk birtokában'' kiemelten képviselhetik Isten uralkodói hatalmát. ======================================================================== Bocsa József: A szellemek megkülönböztetését segítô három anyag 1. Szellemi ellenfelek, szellemi szövetségesek 2. Aszkétikus tanácsok 3. Az ember útja a megtérés után A szellemek megkülönböztetésének témája kispap korom óta foglalkoztat. Korábbi lelkigyakorlatos, módszertani és szakköri anyagaim között keresgélve elôkerült három anyag, amelyek közül mindegyik valamilyen formában a szellemek megkülönböztetésérôl szól. Az elsô középiskolás diákok számára tartott szakköri foglalkozásokból való, amelyek ,,Szellemi önvédelem'' címen lettek meghirdetve. A második a litánia stílust alkalmazó és azt továbbfejlesztô módszertani összeállításból való (,,Felsoroló, áttekintô lélek -- és elmeművelési módszer'', a kezdôbetűkbôl rövidítve ,,FÁLE- módszer''). A harmadik a megtérés, a lelkiélet elkezdése utáni buktatókra hívja fel a figyelmet. Írásban e három közül eddig egyik sem jelent meg. A második szemléltetô példái kazetta formában már több emberhez eljutottak. Ezek a példák a következôk: 1. Egy evangéliumi részlet kifejtése (,,Jöjjetek hozzám ...''). 2. A lelki bénultság oldását segítô, a jó iránti vágyat felkeltô sorozat (,,Miért ne lehetnék ...''). 3. Aszkétikus tanácsok, amelyek egyúttal segítik a megkülönböztetést (,,Legyél ..., de ... ''). 4. Kedvcsinálás a jóra, annak elhatározása példa, utánzás, beleélés révén (,,... akarok lenni''). 5. Lelki ökonómia, amely annak a kérdésnek a tisztázását segíti, hogy mi éri meg és mi nem (,,Kinek használ, ha ...''). 6. Értékítéletek javak áttekintésével azok állandó tudatban tartása céljából (,,Jó annak, aki ...''; ,,Jó annak, aki szereti ...''; ,,Jó annak, aki tudja ...''). Ezek közül a harmadikat adjuk itt közre írásban is. Az itt közreadott három anyagból az elsô és a második több szakköri foglalkozáson, ill. lelkigyakorlaton kipróbált, feldolgozott, a résztvevôk által is tökéletesített anyag. A szakköri anyag a diákok nyelvén fogalmaz, olyan hallgatóságot, ill. olvasóközönséget feltételez, akik még nem kerültek feltétlenül személyes kapcsolatba Istennel, nem élnek intenzív lelkiéletet. A FÁLE anyag is emészthetô és segítség lehet olyanoknak is, akik a vallás és Isten után inkább még csak érdeklôdnek. A harmadik viszont már az Istennel való személyes kapcsolatot feltételezi, de elsô része segítség lehet a Jézussal való személyes kapcsolat kialakulásához is. 1. Szellemi ellenfelek, szellemi szövetségesek Ezzel elérkeztünk az önvédelem szempontjából fontos egyéb szereplôk csoportjához, az ellenséges és szövetséges erôkhöz, akikkel szemben védekeznünk kell, és akik segítenek bennünket önvédelmünkben. Szellemi ellenfelek Foglalkoztunk már a mások által tárolt információk megszűrésével, mivel rengeteg hiba, szellemi kár a kritikátlan elfogadás révén fejti ki negatív hatását. Információkba a feltételezett jó szándék mellett is hibák, tévedések csúszhatnak, amelyek a jó szándékú továbbítás és elfogadás ellenére is kárt okoznak. De sajnos vannak olyan emberek is, akik szándékosan akarnak szellemi kárt okozni. Azáltal, hogy tévedésbe ejtenek, tévedésben megtartanak, igazságokat, információkat -- amelyek minket megilletnének - - elzárnak elôlünk, olyankor is, amikor ezekre lelki elômenetelünk szempontjából szükségünk volna. Vajon csak emberek csinálhatnak ilyet? Vannak, akik nem hiszik az ördög létezését. De szállóige, hogy az ördög legveszedelmesebb cselvetése az, hogy elhiteti az emberekkel, hogy ô nem létezik. Természetes, hogy nem védekezünk olyanok támadásai ellen, akik nem léteznek. Természetes, hogy nem tartanak fegyverben katonaságot, ha nincs ellenség. Elhitetni valamirôl, hogy nincs, egyszerű trükk, de rendkívül hatásos. Ez a legolcsóbb álcázás, még terepszínű ponyva sem kell hozzá. Az ördög ujjlenyomatát, helyesebben patalenyomatát, vagy kénkôszagát nem észlelhetjük, nem tudjuk laboratóriumi műszerekkel kimutatni, nem hagy közvetlenül érzékelhetô nyomokat maga után. Nagy szentek életében azonban nem egyszer fizikai erôszaktól sem riadt vissza, hogy ezeket a messze elôre jutott lelkeket megfélemlítse és megakadályozza ôket munkájukban. Cortonai Szent Margitot káromló, trágár beszéddel zaklatta, Pazzi Szent Magdolnát és Vianney Szent Jánost csoszogással, különféle zajokkal nyugtalanította, sôt arról is olvashatunk Sziénai Szent Katalin, Xavéri Szent Ferenc és Avilai Szent Teréz életében, hogy megverte, megsebezte ôket. Bár érzékeink és műszereink számára az ördög nem hagy nyomokat maga után, létezésére és működésére mégis rájöhetünk következtetés útján. Mindnyájunknak van sok tapasztalata olyan dolgokról, amelyek mögött a sátán közvetlen vagy közvetett ténykedését tudhatjuk. Miért nehezebb általában a legtöbbünk számára jót tenni, mint rosszat? Ha nem is állandóan, de ezt mindnyájan érezhettük. Miért van az, hogy gyakran teszünk olyant, amirôl késôbb belátjuk, hogy nem hasznunkra, hanem kárunkra volt? Még világosabb nyoma az ördög befolyásának az, amikor tudjuk, hogy kárunkra van, amit teszünk, és mégis megtesszük. Pl. cigaretta, italozás, öngyilkosság. Ezt még egy olyan fegyelmezett szellemóriás is felpanaszolja, mint Szent Pál: ,,nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok'' (Róm 8,29). Honnan jönnek azok az indítások, ösztönzések, amelyek saját magunk java ellen vannak? Az is érdekes, hogy ezek a rosszat gyakran nemes és értékes cselekedetek mögé bújva vagy azokkal karöltve jelentkeznek. Nyilvánvaló ebbôl a jóval álcázás törekvése. Nemcsak kárt akar okozni a gonosz, hanem károkozásának a nyomait is igyekszik eltüntetni, nehogy felismerhetô legyen. Máskor meg annyira vonzódunk a haraghoz és a nehezteléshez, hogy nem vagyunk képesek tôle megválni, noha senkinek semmi java nem származik belôle, sôt ártó és káros mindkét félnek: annak is, akire haragszanak és annak is, aki haragszik. Miért van az, hogy ha valami jóra határozzuk el magunkat, akkor nem ritkán egész csomó ellentétes vagy fékezô ötlet, indítás keletkezik bennünk? Megmagyarázhatatlan lelkiállapot áll be, amibôl egyéb rosszak is következnek. Van aki gyakran vagy idônként mindenkivel összeveszik, sérteget másokat, érzékenyebb lesz -- úgy tűnik minden ok nélkül. Látható tehát, hogy az ördögöt, ha nem is mint lényt, de tevékenységének eredményeit könnyű lefülelni. De az ördögöt palackba zárni, mint a mesében, nem lehet, hiszen szellemi lény, nem korlátozza az anyag. Azt se higgyük, hogy a markunkba kaparinthatjuk és elláthatjuk a baját. Védekeznünk azonban kell ellene, mert sokat árthat és az elképzelhetô legnagyobb kárt is elszenvedhetjük tôle. Ahhoz, hogy hatékonyan védekezhessünk ellene, ismernünk kell harcmodorát, azt hogy hogyan támad. Hogyan szokott az ördög támadni A legritkábban lép nyíltan a színre. A legtöbbször emberi tudás, illetve tudatlanság, gyengeség, szenvedélyek és bűn mögé rejtôzik, gondolatokat, képeket, érzéseket sugall. És ezt gyakran teszi rádió, televízió, filmek, zene útján. Tehát természetes emberi mechanizmusokon, eszközökön keresztül hat. Fontos tehát mindezeknek az ismerete. Az arsi plébános mondta el a következô történetet: Egy szent egyszer egy kolostor mellett ment el. Látta, hogy sok ördög gyötörte a szerzeteseket anélkül, hogy sikerült volna ôket félrevezetni, leteperni. Azután egy város mellett vitt el az útja és látta, hogy egyetlen ördög karbatett kézzel hajtja le s fel maga elôtt az egész lakosságot. A szent megkérdezte tôle, hogy miért van ô itt egyedül ilyen nagy város ôrzésére, amíg közülük oly sokan birkóznak egy maroknyi szerzetessel. Az ördög azt válaszolta, hogy ô egymaga elég egy ilyen város ôrzésére, mert akik a gyűlöletnek, tisztátalanságnak és részegeskedésnek adják át magukat, azokat ô éppen ezeken a szenvedélyeken keresztül fogva tartja, úgyhogy itt könnyű a dolga, de a szerzetesekkel sokkal több gondjuk van. A gonosz elleni védekezés egyik fontos módja tehát az emberi szenvedélyek, gyengeségek, bűnök, emberi lelki- szellemi mechanizmusok ismerete. Az ördög vagy a saját hibáik által vezérelt emberek fizikai és szellemi károkat okozhatnak egymásnak és saját maguknak. Az egyik leggyakoribb károkozási mód a befolyásolás. Természetesen jó és rossz irányban is befolyásolhatjuk egymást. Ez utóbbi legkönnyebben rossz társaságon keresztül történik. Itt emberek befolyásolnak másokat, hogy ugyanolyan züllött életet éljenek, mint ôk. A dohányosok emlékezhetnek rá, hogy gyerekként valaki egyszer megkínálta ôket és egy életreszóló egészségromboló és pazarló szenvedély bilincseibe jutottak általa. A kocsmások hasonló módon igyekeznek mindenkit a maguk színvonalára húzni, hogy ne legyen senki, akire fel kelljen nézniük a kocsmaasztal alól, vagy a kocsma elôtti árokból. Igen fontos tehát annak megválasztása, hogy milyen társaság befolyásának tesszük ki magunkat. Különösen fiataloknak múlhat egész élete azon, hogy a minden hatásra legfogékonyabb korban milyen társaságokban forgolódnak. Nemcsak egy társaság, hanem egyetlen ember is befolyása alatt tarthatja a másikat. Aki elnyomja a másik önálló gondolkodását, nem hagyja kifejlôdni, megerôsödni elméjét, az kárt okoz embertársának, bármilyen motívumból teszi is. Az emberi méltóság megköveteli, hogy mindenkihez tisztelettel közeledjünk, és fogadjuk közeledését. De mivel megvan önkéntelenül is, szándékolatlanul is a károkozás veszélye, minden emberi megnyilatkozást gondosan meg kell vizsgálnunk és mérlegelnünk kell. Teljesen megbízni csak Istenben szabad, mert egyedül nála van biztosítva -- tisztasága és hatalma révén --, hogy a velünk szándékozott jó jól is fog elsülni. Nagy hiba azonban ennek a kritikának és emberrel szembeni bizalmatlanságnak -- beleértve az önmagunkkal szembeni bizalmatlanságot is -- egy olyan túlzásba vitele, hogy eleve nem sokra értékeljük az emberi megnyilatkozásokat. Mindkettô hiba: az emberi megnyilatkozások kritikátlan elfogadása és az emberi megnyilatkozások eleve leértékelése is. Miért? Nem szabad elfelejtenünk, hogy az isteni megnyilatkozások többsége gyarló embertestvéreink közvetítésével, az ô hagyományozásukon keresztül jut el hozzánk. Ezzel kapcsolatban önvédelmi feladat, amely egyben mások védelme is, szellemi értékeinknek tisztán tartása és torzítatlan továbbadása. Az igazit el kell a hamistól különíteni. Az ördög Isten majma. Minden értéknek megvan a hamisítványa is. Fontos, hogy tiszta fogalmaink legyenek mindenrôl. Ne keverjük össze pl. a hitet a hiszékenységgel, a bűnbánatot a búbánattal, a barátságot a cinkossággal, a vakmerôséget a bátorsággal. Az ilyen tévedések kiszűrését szolgálja a jó szándékú, értékeket védô, igazságokat tisztázó kritika. Ha az értékeket és igazságokat nem tisztán fogadjuk, hanem beszennyezve; és a saját vágyainkon és tisztátalanságainkon át tovább torzítva közvetítjük, adjuk másoknak, kárt szenvedünk mi magunk, és másoknak is kárt okozunk. Szellemi szövetségesek A károk elleni küzdelemben az ellenségek után a minket segítô erôkkel is foglalkoznunk kell. Az Isten által teremtett világban eredetileg egység volt. Az összes teremtmény egymást támogatva békességben és harmóniában élt együtt. A világ mai állapotában is vannak teremtmények, amelyek megôrizték jóindulatukat és segítôkészségüket irántunk. Sokszor tapasztaljuk, hogy nemcsak rossz gondolatok jelennek meg bennünk, amelyekrôl olykor érezzük, hogy semmi közünk hozzájuk, hanem jó és nemes dolgok is eszünkbe jutnak a legváratlanabb helyzetekben is. Nyelvünk jól fejezi ki ezt a jelenséget: ,,eszünkbe jut''. A gondolkodó ember felteszi a kérdést, hogy honnan, kiktôl jut eszünkbe. A jó indításoknak, ötleteknek, gondolatoknak is lehetnek forrásai emberek, szellemi lények vagy közvetlenül Isten. Ahogy egy rossz társaság negatív irányban befolyásolhat, ugyanúgy befolyásolhat egy jó társaság pozitív irányban minden embert. Adhat jó gondolatokat és ösztönzéseket, segíthet rossz hajlamaink leküzdésében, megerôsíthet jó elhatározásokban, átsegíthet nehéz élethelyzeteken érzelmi válságokon, hasznos információkkal lát el, megvédhet ellenem dolgozó erôkkel szemben. Mindez érvényes egyetlen jó barátra is. Létszükséglet tehát a jó barátokról és a jó társaságról való gondoskodás szellemi önvédelmünkben. Ilyen segítôre azonban nemcsak ma élô emberek között találhatunk. A valamikor a földön élt szentek (vö. a Hitvallásban: ,,szentek közössége''), akik már üdvözültek és a jó angyalok szellemi önvédelmünkben kérés nélkül is segítségünkre vannak. A velük és az Istennel való kapcsolatunkban azonban nagy jelentôsége van a kérésnek és a hálának. Nem azért, mintha ezek a számunkra általában nem látható lények gôgösek és a mi hálánkra áhítozók lennének, hanem három okból. 1. Mert a kérés révén személyes kapcsolatba, közelségbe kerülünk velük és ezáltal a közelség által könnyebben hasonlókká tudunk lenni hozzájuk. Ez azért fontos, mert a velük való kapcsolat révén segíthetnek rajtunk. 2. A kérés azért is fontos, mert általa tudatunkban tartjuk, hogy honnét jön a segítség. Segít, hogy meg ne feledkezzünk a forrásról, ahonnét a jó származik, hogy meg ne feledkezzünk a jóval való kapcsolat útjairól, módjairól, hiszen a küzdelem hevében elveszíthetjük a kontaktust a minket védô és tápláló nagyobb erôkkel. 3. A kérés által tisztázódik bennünk a jó, amire szükségünk van. Már maga a puszta megfogalmazás is tisztázódás. Ha csak úgy segítenének bennünket az angyalok és az üdvözültek, hogy nem kérjük ôket, elôfordulhatna az is, hogy a jót, amit Istentôl közvetítenek mi nem jónak, vagy nem tôlük jövônek fognánk fel, és ezért nem élnénk vele vagy elutasítanánk. És a kérés által nem fogjuk félreismerni a jót, ha megkapjuk. Ezen kívül a kérés egyben alázatgyakorlat is, hiszen nem arról van szó, hogy tudomására hozok valamit Istennek amit Ô ne tudna, hanem azt fejezem ki, hogy ebben is Rá vagyok utalva, hogy függök Tôle a szeretetben. A hála pedig, amely által ugyancsak a jónak a forrását állítjuk magunk elé, megóv bennünket a gôgtôl és hamis önbizalomtól és a belôlük következô szükségszerű bukástól. Ha valaki elbízza magát, azt hiszi, hogy ô mindent tud, neki minden sikerül, ezért nem tanul, nem dolgozik. Egy darabig lehet, hogy elszélhámoskodhat, de elôbb-utóbb kudarcok érik, és vagy észhez tér, vagy teljesen elzüllik. A hála erôsíti az alázatot és a reményt bennünk, és segít abban, hogy ne magunknak tulajdonítsuk a jót. A harcoló csapat kapcsolatai a lôszer és hadtáputánpótlással a gyôzelem szempontjából létfontosságúak. Fontos tehát az Istennel, angyalokkal, üdvözült emberekkel való kapcsolataink ápolása. Ki kell azonban zárnunk ebbôl a mágikus úton, a spiritizmus útján és a különféle médiumok útján való mindenféle kapcsolatteremtést, mert nagyon könnyen a szellemi ellenfelek felségterületére juthatunk és segítség helyett csak károkat szenvedhetünk. 2. A megkülönböztetést segítô aszkétikus tanácsok Legyél alázatos, de bátor! Legyél fegyelmezett! Mindig tegyél fel kérdéseket, elsôsorban magadnak és mindig a lényegre vonatkozóan! Legyél körültekintô, de nem aggodalmaskodó! Tudd elválasztani a fontosat a kevésbé fontostól! Legyél igazságszeretô, de irgalmas is! Legyél lendületes, de sohasem felületes! Legyél pontos, de nem merev! Legyél mindig szelíd, de nem erôtlen! A düh gyengít és csak az erôtlenek használják fedezékül. Tudj megbocsátani, de maradj érzékeny a bűn kártételeivel szemben! Legyen józan ítélôképességed, de lángoló, szeretô szíved is! Legyen józan paraszti eszed, de szabad és szárnyaló szellemed is! Legyél alapos, de ne vessz el lényegtelen, apró részletekben! Legyél tiszta, rendes, gondozott, de ne piperkôc! Tudd megkülönböztetni az értékest az értéktelentôl! Legyél segítôkész, de ne hagyd, hogy méltatlanok kihasználjanak! Legyél békességes, de ne gyáva! Legyél csendes, de gazdaglelkű! Legyél éber a belsôdben zajló folyamatokra, de sosem feszült, aggodalmas és túl sokat akaró! Legyél érzékeny, de ne érzelgôs és sértôdékeny! Fogadd el, ami kellemes, de ne legyél élvezkedô! Legyél erôs, de ne erôszakos! Legyél figyelmes, de ne tolakodó! Legyél bátor, de alázatos! Fordíts mindent hasznodra, de ne legyél igazságtalan nyerészkedô! Tudd megválasztani mindig a cselekvés helyes módját! Tiszteld a jót, de merd felhasználni! Legyél egyenes, de ne hagyd, hogy kihasználják az ôszinteségedet! Élj abban a tudatban, hogy Isten a barátod és nem önkényúr feletted; legyél hozzá bizalommal, de add meg neki azt a tiszteletet, amit másoktól elvársz a barátod számára! Legyél állhatatos, de ne csökönyös! Legyen hited megingathatatlan, de csak az igazságban! Legyél következetes a célokban és rugalmasan alkalmazkodó az eszközökben! Szeresd az embereket, de ne az önzô és káros kívánságaikat! Legyél könnyed, felszabadult, de ne felelôtlen, léha, szétszórt! Legyél mélyen együtt érzô, de ne hagyd, hogy elsodorjon mások fájdalma vagy öröme! Legyél lemondó lelkületű, de ne letargikus! Legyél derűs, de ne felszínes vihogó! Legyél bűnbánó lelkületű, de örülj annak, hogy bánhatod bűneidet és tehetsz jót is! Alaposan tudd a szakmádat, de ne legyél szakbarbár! Függetlenítsd magadat az alacsonyabbrendűek befolyásától, de vesd magad alá a jobb, a tisztább, az igazabb uralmának! Legyél szabad, de ne hidd, hogy a szabadnak nincsenek kötelességei! Legyél szelíd, de ne meghunyászkodó! Legyél szerény, de tudd, hogy kötelességed a minél nagyobb tökéletesség elérése! Legyél szemérmes szellemiekben, válogasd meg, hogy mit mutatsz meg és mit takarsz el, mert mindennek következménye van! Legyél szigorú, ha kell, de ne rideg és részvétlen! Legyél rendszeretô és tiszta, de ne öncélúan, hanem mindig magasabb célok érdekében! Legyél szemlélôdô, de ne bamba és szórakozott, ha gyakorlati munkát végzel! Legyél szent azáltal, hogy szerényen és hôsiesen teljesíted saját feladataidat és kötelességeidet! Ne legyél aggályos, hanem szeress és legyél lelkiismeretes! Ne legyél szűkkeblű, de gondosan ellenôrizz mindent! Ne téveszd össze a célokat az eszközökkel! Ne téveszd össze az összeszedettséget a feszült lelkiállapottal! Ne gerjedj haragra, de közönyös se legyél az igazságtalansággal szemben! Ne legyél hiú, de a mércét se tedd alacsonyra magaddal szemben! Ne tarts lehetetlennek semmit, de kerüld az irreális követelményeket! Ne legyél hiszékeny, de keresd az igazságot és ragaszkodj hozzá! Ne irigykedj, örülj más sikerének, igyekezz tanulni tôle! Ne legyél ápolatlan -- sem testben sem lélekben! Ne ítélj elhamarkodottan, de ne is kerülgesd az igazság megfogalmazását! Ne legyél aggályos, de kerüld a léhaságot és a felelôtlenséget! Ne legyél elégedetlen, lásd meg mindenben, ami hasznodra van! Ne fortyanj fel! Ne izgulj soha, hanem viselkedj mindig úgy, ahogy egy józan ember helyedben viselkedne! Ne legyél képmutató, álnok, alattomos, de ne is szolgáltasd ki az igazságot annak, aki visszaél vele! Ne legyél féltékeny, de ne is adj okot a féltékenységre! Rombold le a hibás elôítéleteket, de hasznosítsd az elôdök értékes tapasztalatait! Nem szabad gyűlölni, de a rosszba belenyugodni sem! Ne legyél fösvény, de kerüld a pazarlást! Tartsd távol magadtól a bujaságot, de szeresd testedet és lelkedet üdvösséges módon! Ne legyél csökönyös, de ne add fel céljaidat akármilyen kis nehézségre! Ne akarj mindenkinek tetszeni, de hozz áldozatot mások javára, ha a szeretet úgy kívánja! Ne legyél zavart, és ügyelj arra is, hogy ne tudjanak megzavarni, ha tiszta a lelkiismereted! Ne legyél telhetetlen és tartsd szem elôtt, hogy a bôvelkedés is lehet káros, nemcsak a szűkölködés! Ne szorongj, hanem kutasd ki szorongásaid okát, és számold fel azokat! Ne sóvárogj elérhetetlen, fölösleges javak után -- akár anyagi, akár szellemi dolgok legyenek is --, de nyugodtan igyekezz megszerezni a szükségeseket! Ne legyél telhetetlen az anyagi javakban -- mindent itt hagysz! Jusson idôd szellemi kincsekre is! Ne legyél telhetetlen a szellemi javakban! Nem a mindent tudás a cél, hanem a számodra szükséges tudnivalók hasznosítása! Ne legyél telhetetlen a lelki javakban! A tiszta és alázatos zgyis érdemén felül megkap mindent, amire szüksége van; te csak szeress minél tökéletesebben! Ne a pokol kínjaitól félj, hanem a szeretet lehetôségének elvesztésétôl! Ne a mennyországot akard kiügyeskedni magadnak, hanem igyekezz szeretni minden körülmények között! 3. Az ember útja a megtérés után (A lelkiélet buktatói) 1. A Jézus Krisztussal való személyes találkozás Enélkül nincs lelkiélet, nincs Krisztus-követés, nincs keresztény élet. Ahhoz hogy valakit követni tudjak, ahhoz elôbb találkoznom kell vele. És ennek a találkozásnak a végén ott van az az életet átalakító felismerés, hogy Jézus az én személyes megváltóm, aki nemcsak általában a bűnösökért halt meg, hanem éppen az én bűneimért és azért, hogy éppen engem kiszabadítson a bűn fogságából. Ezért ezt a találkozást megelôzi a saját bűnösségem megismerése és elfogadása. Ez az elfogadás azonban nem belenyugvás, hanem annak elismerése, hogy én a bűnnek -- saját bűneimnek, ôseim bűneinek, környezetem bűnének a rabja vagyok, és ebbôl a rabságból a magam erejébôl nem szabadulhatok. Egyedül csak Jézus képes engem szabaddá és tisztává tenni. Ebben a Jézussal való személyes találkozásban ezt a bűntôl való szabadítást és megtisztítást fogadom el hitben és, ha Istennek úgy tetszik, élem át a tapasztalás szintjén is -- ha nem is közvetlenül abban a pillanatban, de ehhez a találkozáshoz kapcsolódóan. És ebben a találkozásban átélem azt is, és ez a legfontosabb, hogy Jézus Krisztus engem elfogad és szeret, úgy ahogy vagyok: bűnösen, nyomorultan és talán a többi embertôl is elvetetten. Ebben az elfogadásban és szeretetben válok képessé én is a szeretetre, arra, hogy én is elfogadjam és szeressem Istent, önmagamat és a többi embert. Ez a tudat, hogy Jézus szeret és elfogad, válik életem alapjává. Ez nem más, mint az üdvösség, az örök élet. Szavakkal nehéz kifejezni, hogy ez mit jelent, igazán csak az tudja, aki átéli. Mindenesetre hozzátartozik a boldogság, az öröm, a felszabadulás és béke valamilyen szintű megtapasztalása is. 2. Az üdvösség, amelynek az ember Jézus Krisztussal való személyes találkozásban (a keresztségben, ill. annak megújításában) részese lesz, ingyenes ajándék. Az ember szerepe benne az elfogadás. E kérdés körül nagyon sok a félreértés. Ha Istenben hívô embereket megkérdezünk, hogy mi a feltétele annak, hogy az ember elnyerhesse az üdvösséget, sokan a jóban való elôrehaladásaikra, jófeltételeikre, elhatározásaikra, tényleges jóságukra, végsô soron saját cselekedeteikre hivatkoznak, és ha bele is számítják Istent, elsô helyen mégis az áll, amit ôk tehetnek. De ez téves vélekedés. Az Egyház tanításában kezdetektôl ott szerepel az üdvösség és a kegyelem ingyenességérôl szóló tanítás, de a gyakorlatban sokszor háttérbe szorult. Ezért a reformáció idején újra hangsúlyt nyert, sôt túl is hangsúlyozódott. A szellemek megkülönböztetése a végletek között a helyes utat akarja megtalálni. Ezért mindenekelôtt le kell szögezni, hogy az üdvösség nem olyan valami, ami kijár az embernek, amit megszolgálhat vagy kiérdemelhet. Az üdvösség Isten ajándéka. Az ajándékkal pedig kettôt tehet az ember: vagy elfogadja vagy visszautasítja. Senki nem szerezheti meg sem magának, sem másnak. Amikor a Szentírásban üdvösséget szerzô cselekedetekrôl és történésekrôl van szó, ezek alanya mindig Isten. Az ember szerepe a hit, az elfogadás és az együttműködés. A döntô mozzanat végül is az, hogy nem magunkban bizakodunk, hanem Istenben. Nem tetteinkre építünk, hanem a kegyelemre. A protestáns irodalomban és igehirdetésben nagyon sok szó esik az üdvbizonyosságról. Ilyen szentírási helyekre szokás hivatkozni: ,,Aki hisz a Fiúban, örökké él'' (Jn 3,36); ,,aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete ... nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, örök életetek van'' (1Jn 5,12-13). Hogy bizonyos legyek üdvösségem felôl, vagyis bizonyos legyek abban, hogy Isten szeret és elfogad, ez a bizonyosság nélkülözhetetlen, hiszen ez életem alapja. Enélkül ki vagyok szolgáltatva mások szeszélyének és önmagam állhatatlanságának. Ez a bizonyosság azonban a jelenre vonatkozik, arra, hogy Isten most szeret és elfogad. Azt jelenti, hogy ha földi életem ebben a pillanatban véget érne, biztos vagyok abban, hogy Istennél folytatódnék. Ez a bizonyságom azonban nem saját tetteimre és még csak nem is a saját hitemre és elfogadásomra épül, hanem Isten ígéreteire és az Ô kegyelmére. A hit és az elfogadás is, amivel ezt az üdvösséget magamévá teszem, az Ô ajándéka. Hogy ez az üdvbizonyosság ne vezessen elbizakodottsághoz és az Istenbe vetett bizalomból ne legyen ismét saját teljesítményeinkbe vetett bizalom, szükséges az üdvbizonytalanság hangsúlyozása is. Bizonyos lehetek üdvösségemben, ha Isten ígéreteire és kegyelmére hagyatkozom, hiszen Ô mindenkit üdvözíteni akar. De ha önmagamra nézek, a saját bűnösségemre és állhatatlanságomra, akkor el kell, hogy tűnjék a bizonyosság. Sem a múlt, sem a jövô nem az enyém, csak a jelen. Hogy életem végéig kitartok a hitben és nem utasítom el magamtól az üdvösséget, az egyáltalán nem biztos. Isten felôl nézve biztos, hiszen ô az üdvösségemet akarja és ô nincs változandóságnak alávetve, magam felôl nézve azonban bizonytalan. Ennek a bizonytalanságnak nagyon is pozitív szerepe van: kilendít a passzivitásból, harcra, tettekre ösztönöz. Egy már meglévô és megtapasztalt jónak a biztosításáért sokkal nagyobb erôfeszítésre képes az ember, mint egy reménybeli, csak egy mások által megnevezett, felcsillantott jónak az eléréséért. 3. Az üdvösség mindvégig Isten ingyenes ajándéka marad. A kegyelem szükséges nemcsak az áteredô bűnbôl való felkeléshez, hanem a szabad akarat helyes használatához is, minden üdvösséget hozó cselekedethez: a hithez, az imádsághoz, a megtisztuláshoz, a bűnbánathoz, a reményhez, a szeretéshez, Isten parancsainak a megtartásához, az ördög cselvetéseinek való naponkénti ellenálláshoz, a bűnre való vágyódás ellen, érdemek szerzésére, a végsô állhatatosság megszerzéséhez.[202] A Jézussal való személyes találkozás kapcsán az ember rá kell, hogy döbbenjen arra is, hogy eddigi élete olyan volt, mint egy terméketlen gyümölcsfa. Rádöbben arra, hogy eddig rossz úton járt: az életre van hivatása, de mégis a halál felé tartott. Ebben a találkozásban (amely nem más, mint maga a keresztség vagy annak személyes megújítása) megtörténik a csoda, az ember új életet nyer. Egy alapvetô irányváltozás következik életében. Addig, ha nem is tette feltétlenül, teljes átgondoltsággal a rosszat, de mégis sodródott. Most világossá válik, hogy egyértelműen csatlakoznia kell a jóhoz, annak gyôzelmét kell elôsegítenie. Feltárulnak az ember elôtt a jóság és a gonoszság mélységei, és az is, hogy mindenki vagy az egyik oldalon küzd, vagy a másikon. Harmadik lehetôség nincs. Nézôként nem állhat az ember ebben az egész világot átfogó küzdelemben, amely Isten és a hozzá hűségesnek maradt angyalok és a bukott angyalok között zajlik. Jézus mondja: ,,Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór'' (Mt 12,30). Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatának a középpontjában áll a két táborról, két zászlóról szóló elmélkedés. Krisztus Urunk és Lucifer is a saját táborába, saját zászlaja alá akar gyűjteni minden embert. Két tábor, két város, kétféle szeretet osztja meg az egész emberiség életét. Aki marad Lucifer táborában, az is belekényszerül a harcba. Aki Krisztus mellé áll és kitárulkozik a szeretetnek, annak önként kell vállalnia a küzdelmet. Akinek a Krisztus melletti döntéssel nem fejezôdik be földi élete, annak a döntés pillanatától vállalnia kell önmagában és környezetében a rossz ellen és a jó gyôzelméért a harcot. Bár a Krisztussal való találkozás után egy darabig sokan úgy élik át, mintha egyáltalán nem is kellene küzdeni, mintha minden magától menne: eltűnnek a régi megszokott bűnök, könnyű és örömteli az imádság, még az ellenségszeretet sem okoz nehézségeket. Mindez talán azért van, hogy lendületet kapjon az ember és átélje az üdvösség örömét. Ezután következik a lelkiéletben az elsô buktató, az a lépcsôfok, amelynél sokan megrekednek és hosszan elidôznek. A ,,minden magától megy'' tapasztalat után újra jönnek a nehézségek; felélednek, ha nem is mind, a régi bűnök; a korábbi problémák talán még nagyobb élességgel jelentkeznek. Eddig úgy érezte az ember mintha, egy más világban élne. ,,Egyszerre'' -- Szent Bonaventúra szavait idézve -- ,,az ember úgy érzi, mintha kizáratna az apostolok, hitvallók, vértanúk és szentek világából''. Ennek okát, és egyben a helyzet megoldásának a kulcsát így adja meg Bonaventúra: ,,Ennek abban látom az okát, hogy társuk akartál lenni az örömben, mielôtt társuk lettél volna a szenvedésben. Részesedni akartál jutalmukban, mielôtt utánoztad volna ôket az erényes életben. Rajta tehát, kövesd az angyalok tiszta ártatlanságát, az ôsatyák és próféták alázatosságát és erôs hitét; igyekezz az apostoloknak és vértanúknak követôje lenni a szeretetben és szenvedésben, a hitvallókat és szüzeket pedig utánozd az áhítatban és önmegtartóztatásban!'' Ez nem más, mint a passzivitásból való kilépésnek, a harcnak, a keresztény aszkézisnek, a Jézus nyomába szegôdô kereszthordozásnak a programja. Jézus embersége is megriadt a kereszttôl, Ô is azért imádkozott, hogy ,,Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely'' (Mt 26,39). Nem vállaljuk szívesen a harcot, talán már önmagában a harc, a küzdelem képe is riaszt. De ez a háború-kép nemcsak egy egykori katonaszentnek a kifejezésmódja, a Szentírás is teli van ezekkel a képekkel. Maga az aszkézis is az aszkeó (edz, gyakorol, küzd) szóból származik. Az aszkézis egyik oldalon korlátozó, letörô, vadhajtásokat nyesegetô tevékenység; gyomlálás, rombolás, pusztítás, szétszórás (vö. Jer 1,10), a szenvedélyek megfékezése; a másik oldalon az erények és a szeretet gyakorlása. Szellem és akaratiskolázás, amely segíti bennünk az Istentôl kapott új élet kifejlôdését. Amikor kilendül az ember passzivitásából és elkezd az aszkézis szellemében élni, ugyanakkor nem feledkezhet meg róla, hogy az aszkézis alapjában nem lehet más, mint a kegyelemmel való együttműködés, különben könnyen önmegváltási próbálkozásokká satnyul, amelyekbôl annyit látunk napjainkban magunk körül. Isten jósága azt akarja, hogy ami az Ô ajándéka, azok a mi érdemeink is legyenek.[203] Hogy az Istenhez vezetô utunk, amely harc és kereszthordozás, eredményes lehessen és a küzdelem és a nehézségek kedvünket ne szegjék, Isten gondoskodik számunkra olyan segítségrôl, amely kívánatossá is teheti ezt a harcot, ill. kereszthordozást. Egyrészt olyan eszközöket ad kezünkbe, amelyek segítségével könnyebbé és biztonságosabbá válik a küzdelem, másrészt olyan tartós lelkiállapotokat hoz létre bennünk, amelyek kívánatosak, ízletesek, táplálók, ezért méltán nevezi ôket a Szentírás a Lélek gyümölcseinek, az eszközöket pedig karizmáknak, a Szentlélek adományainak. Jóllehet ez utóbbiakat nevezi Pál apostol adományoknak, valójában Isten adománya mindkettô. Ô adja használatunkra ezeket az eszközöket és Ô érleli meg bennünk a gyümölcsöket is. A szellemek megkülönböztetésének az adománya, a prófétálás, az ismeret, a nyelvek adománya és a többi adomány, amelyeknek egy teljesebb felsorolása található a Korintusiakhoz írt elsô levél 12. fejezetében, olyan töredékek, amelyek nélkül nem létezhet itt ezen a földön keresztény élet. Odaát, amikor Istent majd színrôl-színre látjuk már nem lesz szükség rájuk, de itt, ezen a földön, ha a Jézussal való találkozás szellemében akarunk élni, és el akarjuk végezni a ránk bízott feladatokat, nélkülözhetetlenek. A Szentlélek gyümölcsei pedig, mint a békesség, öröm, hűség, szelídség, szeretet, olyan belsô biztonságot, szilárdságot adnak, amely ellensúlyozza a kereszthordozást, begyógyítják a harcban kapott sebeket, édessé teszik Jézus terhét és igáját. Veszély azonban számunkra, hogy ezek a szerszámok és ezek az adományok önállósodnak, hogy jobban akarjuk az adományokat, mint az adományozót. Hogy az ember ezt a csapdát és a lelkiélet egyéb buktatóit elkerülje, segíthet a megkülönböztetés következô két szabálya. 4. Az ember nem tévesztheti össze Istent adományaival. A lelkiéletnek tehát nem lehet célja a boldogság, a béke, az öröm és a nyugalom erôszakos megszerzése, megtartása vagy újra elôidézése. Isten adományait úgy kell fogadnunk, mint munkaeszközöket és vigasztalást a harc és az aszkézis útján. A megváltott, de még ezen a földön élô keresztény életére a már és a még nem kettôssége jellemzô. És ez az élet ugyanakkor a Szentlélek ajándékaiban és gyümölcseiben való élet. A Jézussal való találkozásban elindul az ember azon az úton, amelyen egyre teljesebben magára ölti az Ô képét, egyre inkább eggyé válik Ôvele. Ennek a mértékét, azt hogy kiben mennyire formálódott ki már Jézus, ki milyen mértékben vált már eggyé vele, a Szentlélek gyümölcsei jelzik. Ezek: a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gal 5,22-23). Ezek a nekünk juttatott kegyelem, és a vele való együttműködés mértéke szerint formálódnak ki bennünk. A cél az, hogy az egyének és a közösségek is átalakuljanak Isten képére és hasonlatosságára, egyre teljesebben átalakuljanak Krisztusba. A saját képét Isten maga formálja ki bennünk a mi közreműködésünkkel. Ô a cselekvô alany, az ember eszköz Isten kezében. Mi senkit sem tudunk megtéríteni, egyetlen embert sem tudunk a Krisztusban való örömre, békére elvezetni, de Isten igen. És akarja is. És az embereknek ezt az üdvözítését általunk akarja úgy, hogy megnyílunk a Szentlélek felé, egyre nagyobb teret biztosítunk neki életünkben: elfogadjuk adományait, sôt törekszünk rájuk. A Szentlélek ajándékai, a karizmák a szeretethimnusz (1Kor 13) értelmezése szerint segítô ,,töredékek'' Isten közössége számára Jézus visszajöveteléig. A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes és töredékes prófétálásunk is. A ,,töredékes'' jelzô azonban itt nem kisebbítést jelent. 5. A Krisztus követéséhez, vagyis önmagunk és mások üdvösségének munkálásához alapvetôen hozzátartozik a misztérium elôtti hódolat, amely a fôparancs értelmében vett életet jelenti és annak elfogadását, hogy Isten nem mindig a mi elképzeléseink és elvárásaink szerint cselekszik. A Jézussal való személyes találkozásban Ô nekünk adja önmagát. A Szentháromság lakóhelyet vesz szívünkben. ,,Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja, hozzá megyünk és benne fogunk lakni'' (Jn 14,23). Ez az örök élet. Erre az odaadásra részünkrôl is még nagyobb odaadás kell, hogy legyen a válasz. Vagyis az, hogy ígéretet teszünk a fôparancs teljesítésére: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl, teljes elmédbôl és minden erôdbôl!'' És ígéretet teszünk a parancs második felének a teljesítésére: ,,embertársadat pedig mint saját magadat'' (Mt 22,37) -- vagyis úgy, hogy számára is az üdvösséget akarjuk, mert a szeretet a másik javán való munkálkodás. Ennek az ígéretnek a megvalósítását kell naponként számon kérni, behajtani magunkon. Ezzel újra visszajutottunk az aszkézishez. Azonban Istent kell teljes szívünkbôl szeretnünk és nem adományait, nem a tôle kapott eszközöket. A színrôl színre való látásban a kettô egybeesik, sôt bizonyos adományokra és eszközökre már egyáltalán nem is lesz szükségünk, hiszen Isten lesz minden mindenben. Most azonban Isten és adományai még különválhatnak számunkra. Így állhat elô ez a furcsa helyzet, hogy Isten adományai Ôt magát takarják el szemünk elôl. 6. A Krisztus-követésben nem lehet elutasítani a józan ész és ebbôl következôen a tudományok szerepét, amelyek leleplezik az emberi tévedéseket, gyengeséget és öncsalást. Amennyire fontos a Jézussal való kapcsolatunkban az iránta való bizalom, ugyanolyan fontos az Isten szeretetét már megtapasztalt és az önvádaktól megszabadult keresztény életében az önmagával szembeni bizalmatlanság, hiszen sokszor még a legtisztábbnak gondolt cselekedeteinkbe is belejátszik a kényelem, a dicsôség -- és érvényesülési vágy, a túlzottan másokra figyelés, a kétszínűség és a gôg, illetve a Galatákhoz írt levélben a Lélek gyümölcsei mellett felsorolt ,,test cselekedetei''. Az ember az öncsalás és ideológiagyártás számtalan praktikáját gyakorolja tudatosan vagy -- a legtöbbször -- öntudatlanul. Mindenekelôtt önmagunkkal, de a kedvessé vált csoporttal, az Egyházzal és a világgal szemben is kötelezô a kritika, vagyis az egészséges kételkedés, amely a misztériumot megkülönbözteti a misztifikálástól, a becsülettel kimondott ,,nem tudom''-ot a tudatlanságtól vagy a tudatos és öntudatlan ködösítéstôl. A kritikus értelem lerántja a leplet az önkeresésrôl és önigazolásról, amely az önzést igényességnek, a nemtörôdömséget a gondviselésre való ráhagyatkozásnak, az éretlenséget és gyerekes dolgokat a lelkiélet magas fokának igyekszik feltüntetni. Különösen alkalmasak erre a szerepre a pszichológia, filozófia és a társadalomtudományok, de a szellemi igényességre és becsületességre szoktató természettudományok is. Ha megfigyeltük a megkülönböztetésnek ezeket a szabályait, a keresztény lelkiség számára járható utat a végletek között jelölik ki. Ilyen végletek a passzivitás és aktivitás, az értelem elsô helyre állítása és az értelem elvetése. Nagyon könnyen beleeshet az ember akár az egyik, akár a másik végletbe. Korunkban az emberek többségének nagyobb veszélyt jelent az aktivitás kísértése, az emberi teljesítmény és a tudományok szerepének túlértékelése. Azt hisszük, hogy rajtunk, egyedül a mi erôlködéseinken, fordulnak meg a dolgok. A lelkipásztorkodás és a teológia is nagyon sokat kölcsönöz a különféle tudományokból. Ez önmagában nem lenne baj. A baj ott kezdôdik, mikor ezekre kerül át a hangsúly, és Isten, akinél a megoldás található, akinek kezében van a tudományok kulcsa is, háttérbe vagy az elsô helyrôl a másodikra kerül. Pedig ha megtanulnánk bízni és hinni a szükségeinket szem elôtt tartó, összes problémáinkat hordozó, minden bajunkat és nehézségünket ismerô, bennünk lakó és Szentlelke által köztünk munkálkodó egyedüli Úrban, átalakulna életünk; megelevenednének egyházközségeink és templomaink, és a világnak nem kellene tovább olyan sóvárogva várnia Isten fiainak megjelenését, hogy kiszabadítsák a világot és minden embert a mulandóság és halál szolgai állapotából és eljuttassák Isten fiainak dicsôséges szabadságára (Vö.: Róm 8,19). ======================================================================== Martin I. Bubeck Az ,,Ellenség'' című könyv[204] szerzôje, lelkipásztor. Sok szabadító szolgálatot végzett. Arra törekszik, hogy a gyakorlatban alkalmazható módszereket adjon át, amelyek segítenek egyrészt a diagnózis felállításában, másrészt a szabadulásért, szabadításért mondott imában. Gyakorlati beállítottságát mutatja az általa elmesélt példa. ,,Néhány évvel ezelôtt egyik barátom váratlan ajándékot adott nekem, melyrôl bebizonyosodott, hogy az egyik leghasznosabb ajándék, melyet valaha is kaptam. Ez az ember egy hatalmas szerszámosládát hozott, telve asztalos szerszámokkal, franciakulcsokkal, kalapácsokkal, fűrészekkel, csavarhúzókkal, szögekkel, csavarokkal, és minden mással, ami egy ilyen doboz tartozéka. Felmerülhet a kérdés, hogy mi haszna lehet a lelkipásztornak egy ilyen ajándékból. Pedig ez olyan ajándék, amit mindig nagy kincsnek tartok, mert szeretek fúrni-faragni. Nincs lehangolóbb, mint amikor az ember meg akar valamit csinálni a házban, de nem rendelkezik a szükséges szerszámokkal. Szívemben mindig megköszönöm barátomnak ezt az ajándékot, amikor használom. A szerszámok segítségével el tudom végezni a különbözô feladatokat.'' Ahogyan ôt barátja megajándékozta ezzel a szerszámosládával, úgy ajándékoz meg bennünket a szerzô szerszámokkal, használható meglátásokkal, fogásokkal, a szabadító ima sokak számára még kuriózumnak számító és tartózkodással szemlélt alkalmazásához. Jó eszközök, szerszámok elbizakodottá is tehetik az embert. Szeretné olvasóit az elbizakodottságtól és a belôle szükségszerűen következô bukástól is megóvni: ,,Sohasem tarthatjuk magunkat szakértônek a szellemi harc terén. Abban a pillanatban, ha ezt tesszük, máris ellenségünk áldozatává válunk. Csak az Úr Jézus Krisztustól való alázatos függôségi kapcsolat képes megôrizni gyôzelmünket. Soha ne engedd, hogy a sátánnal és az ô országával szembeni szellemi harc kérdése elszakítson téged a hívôk közösségével való egységtôl.'' A démoni jelenlét megkülönböztetését segítô szempontok Tapasztalatból leírok néhány tünetet, ami komoly démoni hatást jelezhet. Ez nem jelenti azt, hogy meglétük egyértelmű bizonyítéka a démoni behatásnak, csupán az ellenség munkájának jelzései. 1. Kényszerítô vágy arra, hogy megátkozza az Atyát, az Úr Jézus Krisztust, vagy a Szentlelket. 2. Ellenérzés a Bibliával szemben, amibe beletartozhat az a vágy is, hogy széttépje, vagy elpusztítsa a Biblia különbözô példányait.[205] 3. Kényszerítô öngyilkossági vagy gyilkossági gondolatok. 4. Mélyen beivódott keserűségi vagy gyűlöleti érzések olyanok iránt, akik felé nincs jogos ok ezekre az érzésekre (pl. a zsidók, a gyülekezet, erôs keresztyén vezetôk stb.). 5. Bármilyen kényszerítô kísértés, mely olyan gondolatokra vagy cselekedetekre akar rávenni, amelyeket valójában az illetô nem akar. 6. Kényszerítô vágy arra, hogy rosszat okozzon valakinek, még akkor is, ha ez hazugsággal jár. A rosszindulatú nyelv nagyon is démonikus lehet. A sátán megpróbálja rávenni, hogy megtámadjon bárkit, aki fenyegetést jelent életének egy területén. 7. Rémítô bűntudat, és megsemmisülési érzet az Úr elôtt, még ôszinte bűnbánat után is.[206] 8. Bizonyos testi gyengeségre utaló jelek, melyek hirtelen állnak elô, vagy gyorsan elmúlnak, és nem található orvosi vagy fiziológiai magyarázat rájuk. a) Fulladási érzetek, b) A testen végigmenô fájdalom, minden orvosi indok nélkül, c) Szorító érzés a fejben, vagy a szemeknél, d) Szédülés, elsötétedés vagy ájulásos rohamok, 9. Mély depresszió és kétségbeesés 10. Természetellenes félelmi rohamok 11. Rémálmok. Még a késôbb valósággá váló álmok is lehetnek démonikusak. Ezt a problémát általában meg lehet szüntetni, ha minden este, lefekvés elôtt az ember elmond egy olyan imádságot, mint ez: ,,Az Úr Jézus Krisztus nevében egyedül a Szentlélek munkájának rendelem alá az értelmemet és az álmaimat. Megkötözök minden sötét erôt, és megtiltom nekik, hogy az álmaimba jöjjenek vagy a tudatalatti világom bármely részébe, amíg alszom.'' 12. Hirtelen erôszakos indulatok, ellenôrizhetetlen mérgesség, vagy forrongó ellenségességi érzések. 13. Rémisztô kétely az üdvösséget illetôen, még akkor is, ha ez a személy már ismerte a megváltás örömét. A gadarai ember példájából megláthatunk néhány nyomravezetô jelet a gonosz démoni erôk munkájának felismerése. Ernest Rockstad személyes, nyomtatásban meg nem jelent, jegyzetei hat szimptómát sorolnak fel a démontól megszállt ember életében: a) Képtelenség a normális életre. Nem tudott a társadalomban élni. Szorosabb rokonságban állt a halállal, mint az élettel. b) Erôszak és emberfeletti erô. A láncok és a kötelek nem tudták fogva tartani. c) Vad személyiség és viselkedési problémák. ,,Senki sem tudta megszelídíteni.'' Azt az embert, aki az egyik percben nagyon kedves, a másikban pedig nagyon keserű és gyűlölködô tud lenni, lehet, hogy valaki más irányítja. d) Nyughatatlanság és álmatlanság. A Lk 8,29 elmondja, hogy ezt az embert démonok üldözték. Nem tudott aludni éjjel. A démonikus háttérbôl eredô álmatlanságtól általában meg lehet szabadulni Isten Igéjének megtanulásával és a rajta való elmélkedéssel, miközben az ember elalvásra vár. e) Borzasztó belsô gyötrelem. Ez az ember kiáltozva járt. Olyan borzasztó belsô nyomás és gyötrôdés volt benne, hogy kiáltoznia kellett. f) Sajátmaga megkárosítása. Kövekkel vagdalta magát. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a testi fájdalom talán elterelte a figyelmét a belsô gyötrôdéstôl és kínlódástól. Démoni hatások megtagadása saját életünkben (példa szabadító imára, amit saját magunkért mondhatunk) Isten gyermekeként, akit az Úr Jézus a maga vérén vásárolt meg, itt és most megtagadom és visszautasítom ôseim minden bűnét. Én megszabadultam a sötétség minden hatalmából, és bekerültem Isten drága Fiának országába, ezért érvénytelenné teszek minden démoni munkát, mely átöröklôdött rám az ôseimtôl. Krisztussal együtt megfeszíttettem, és feltámadtam egy új életre. Ezért érvénytelenné teszek minden átkot, mely rám szállhatna. Kijelentem a sátán és minden szolgája elôtt, hogy Krisztus átokká lett értem, amikor a kereszten függött. Én is meg lettem feszítve, és feltámadtam Krisztussal, és most mennyei helyemre kerültem vele együtt, ezért megtagadok bármilyen módot, amivel a sátán megpróbál tulajdonjogot formálni rám. Kijelentem, hogy teljesen és örökérvényűen az Úr Jézus Krisztus uralma alá rendelem magam. Mindezt az Úr Jézus nevében és hatalmában teszem (Róm 6,4; Gal 2,20; 3,13; Ef 1,7; 2,5-6; Kol 1,13). név és idôpont Nevelôszülôk, örökbefogadók imája a rájuk bízott gyermekért Az átöröklés problémája lehetséges az örökbefogadások során is, ezért hadd javasoljak ilyen helyzetekre egy imádságot, amivel megtagadjuk az ilyen örökségeket, és megerôsítjük helyzetünket, mint örökbefogadók, vagy nevelôszülôk. Az Úr Jézus Krisztus nevében dicsôítelek, mennyei Atyám, hogy rám bíztad örökbefogadott gyermekemet, ....................-t. Elfogadok minden felelôsséget, ami együtt jár azzal, hogy szülô és Isten papja vagyok gyermekem életében, akit az Úr Jézus Krisztus vérével megvásárolt, itt és most, megtagadok és elutasítok minden bűnt, amit gyermekem vér szerinti ôsei elkövettek. Az Úr Jézus Krisztus nevében érvénytelenné teszek minden démoni munkát, melyek megpróbálnak átöröklôdni gyermekemre a vér szerinti rokonság alapján. Határozottan kijelentem a sátán és az ô erôi elôtt, hogy betakarom gyermekemet az Úr Jézus Krisztus vérének védelmével, és a Szentlélek munkájával. Az Úr Jézus Krisztussal való egyesülésem folytán hatalmam van a sötétség minden ereje fölött, mivel mennyei helyemre ültem, megtagadok bármilyen módot, mellyel a sátán tulajdonjogot formál gyermekemre. Lerontok minden vakságot, melyet a sátán gyermekemre akar hozni, hogy ne értse meg a lelki igazságokat, és ne tudjon növekedni az én Uram és Megváltóm szeretetében és szolgálatában. Isten szemében én vagyok jogos szülôje és az ô papja, és ezért teljesen felajánlom ôt az Úr Jézus Krisztus megtartó és megmentô hatalmának. Mint Isten papja az ô életében, megtörök és visszautasítok minden területet, melyre a sátán jogot formál az ôsei nyomán. Tudom, hogy a sátán legyôzött ellenség, és ezért nincs joga ezekre a területekre az Úr Jézus Krisztus szabadító munkája miatt, és minden ilyen területet betakarok az Úr Jézus Krisztus drága vérével, hogy a sátánnak ne lehessen semmi joga gyermekemre. Mindezt az Úr Jézus Krisztus nevében és hatalmával teszem, és csak azt fogadom el gyermekem életében, ami a keresztrôl származik, Isten kegyelmébôl. név, idôpont Egy ilyen megtagadást és megerôsítést gyakran bele kell foglalnunk az örökbefogadott gyermekért végzett imaszolgálatba. Amint a gyermek kezd éretté válni, a gondos hívô lelkületű szülônek bele kell vezetnie ôt a saját harci fegyvereinek használatába. Tanácsok azoknak, akik úgy érzik, hogy az ellenség különleges támadásának vannak kitéve Néhány dolgot szeretnék még megemlíteni azok számára, akik az ellenség különleges támadása alatt vannak. A sátán elnyomó köteléke a hívôkön nagyon fájdalmas dolog. A legnagyobb szenvedések, amiket valaha is láttam az életben, mély démoni támadások eredményei voltak. Ehhez a harchoz teljes elkötelezettségre van szükség az Úr iránt és agresszív fellépésre a sátán ellen, ha azt akarjuk, hogy valaki felszabaduljon. Akik ilyen komoly sátáni nyomás alatt vannak, azoknak ajánlom, hogy naponként használják az alábbi felsorolást: 1. Határozd el naponta, hogy Istenben hiszel, és harcolsz szabadulásodért. A passzivitás és a reménytelenség halálos kudarc. Ezek ellentétei a hívôk három fô jellegzetességének: a hitnek a reménynek és a szeretetnek. 2. Naponta köszönd meg Istennek a harcodat, és azt, amit meg akar tanítani a harcon keresztül. 3. Törj meg, és vess véget minden kapcsolatnak, melyet a sátán és a gonosz szellemek hoztak létre közted és mások között. Éppen úgy, ahogy Isten a saját akarata és célja szerint hoz létre kapcsolatokat, ellenségünk is arra törekszik, hogy kapcsolatokat hozzon létre közted és mások között. Ezeket meg kell törni az alábbi típusú imádsággal: ,,Az Úr Jézus Krisztus nevében csak olyan kapcsolatokat fogadok el .................... és énközöttem, amelyet a Szentlélek jóváhagy. Minden kapcsolatra nemet mondok .................... és énközöttem, melyet a sátán vagy a gonosz szellemek inspirálnak.'' Ha úgy érzed, hogy démoni tevékenységek lehetnek valakinek az életében, akivel szemben feszültséget tapasztalsz, akkor gyakorold az alábbi típusú imádságot: ,,Az Úr Jézus Krisztus nevében ellene megyek és lerontom mindazt az erôt és kommunikációt, melyet a sötétség hatalmai megpróbálnak kialakítani köztem és .................... között. Ellene megyek minden ilyen kapcsolatteremtésnek az Úr Jézus Krisztus nevében.'' 4. Mindennap menj végig egy derűs, hitvalló imádságon, talán használva valamelyiket a korábban említett harci imádságok közül. 5. Határozottan utasíts el minden csüggedést, reménytelenséget, félelmet és önkárhoztatást. Ezek nem egyeztethetôk össze a Krisztusban elnyert helyzetünkkel. 6. Igyekezz, hogy teljesen pozitív gondolatok és a hit megvallásai töltsék be értelmedet. A gyôzelmi énekszövegek csodálatos forrásai lehetnek az ilyen pozitív gondolkodásnak. 7. Hivatkozz Isten nagyságára, szeretetére és jóságára hit által. Soha ne engedd, hogy sátáni eredetű érzések kivetítôdjenek gondolatvilágodra és kételyt támasszanak benned Isten nagysága iránt. 8. Naponta tanulj meg igeszakaszokat, és elmélkedj rajtuk. 9. Igyekezz különválasztani igazi érzéseidet és gondolataidat a démoni eredetűektôl. Utasíts el minden rossz gondolatot egy ilyen imában: ,,Az Úr Jézus Krisztus nevében elutasítom ezt a gondolatot és érzést, mely ellentétes Isten akaratával. Csak olyan gondolatokat vagyok hajlandó elfogadni, melyek összhangban állnak Isten Szentlelkével, és betakarom gondolataimat az Úr Jézus vérével.'' 10. Ha kudarcot vallasz, és az ellenség gyôz egy csatában, valld meg kudarcodat az Úrnak rögtön, és ne hagyd abba a harcot. Lehet, hogy elvesztesz egy-két elôcsatározást, de a harc végsô kimenetele már eldôlt, mert egyesültél a gyôztes Krisztussal (Lk 10,17-20). Fogjunk össze (Együttes harcunk) Tapasztalatból és az Ige tanításából is látom, mennyire valóságos a hívôk egységes fellépésének ereje. Voltak olyan idôk, amikor nem sok elôrehaladás történt abban, hogy bizonyos lelkek felszabaduljanak a démoni erôk támadása alól. De ha az ôszinte hívôk, akik ismerik az ilyen harc valódiságát, teljes szívvel összefognak, akkor egészen megváltozik a helyzet. Az ellenségnek hamarosan mennie kell oda, ahová az Úr Jézus Krisztus küldi. ======================================================================== Noel és Phyl Gibson A protestáns szerzô házaspár sok éve tanítói, írói és szabadító szolgálatot végez Ausztráliában és világszerte. Gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezô nagyszülôknek vallják magukat. A könyv megírására úgy szánták el magukat, hogy a szülôk, akik gyermekei az ô szolgálatuk révén szabadultak meg a gonosz befolyásától, írott anyagokat kértek tôlük. Így született meg a ,,Szabadítsd meg gyermekeinket a gonosztól!'' c. könyv, amelybôl rövid tartalmi kivonatokat idézünk. A könyvet az egyik protestáns teológiai szeminárium tankönyvként használja.[207] Témája, hogy ti. hogyan démonizálódhatnak gyermekek, hogy egyáltalán gyermekek is ki lehetnek ilyen hatásoknak téve, többek szemében talán megbotránkoztatónak tűnhet. De hogy a gonosznak hatalma lehet a gyermekek felett is, ezt nyilvánvaló a gyermekkeresztelés tényébôl, amely a gonosz lélek uralma alóli kiszabadítás. A II. vatikáni zsinatot követô liturgikus reformig a gyermekkeresztség szertartásában benn volt a sónak az exorcizálása és annak a keresztelendô ajkára hintése, és a pap kifejezetten felszólította a gonosz lelket a távozásra. A mai keresztelési rítusban ennek csak egy szerényebb formája maradt: az ördögnek való ellene mondás. Hogy a gonosz lelkeknek gyermekek betegségében, különféle zavaros viselkedésmódjában szerepük lehet, mások tapasztalatai is igazolják. Álljon itt ennek illusztrálására egy másik protestáns szerzô tapasztalata. ,,Az átöröklôdés problémájára különös figyelmet kell szentelnünk. Sokszor felmerül bennünk a kérdés, hogyan lehetséges, hogy gonosz, sátáni erôk kisgyermekeket nyomorgatnak. A Szentírás is beszél errôl (pl. Mk 9,14-29). De példákat találhatunk a misszionáriusok életébôl, és bárkinek a tapasztalatából, aki már hosszabban dolgozott démonikus emberek között. Bizonyos démoni erôk megtámadhatnak kisgyermekeket is. Egy alkalommal egy gonosz lélekkel harcoltam, aki egy nagyon kedves hívô fiatal hölgyet támadott meg. Ez az erôs, sötét ellenség különösen makacsul nem akart távozni oda, ahová az Úr Jézus küldte volna. Ellenállásának letörése során megparancsoltam, hogy mondja meg, mennyi ideje van joga ehhez a családhoz. Azt állította, hogy akkor került elôször a család ôseinek életébe, amikor a lány dédnagymamája vétkezett, fiatalasszonyként Glasgowban, Skóciában. Az ilyen esetek nem szokatlanok. Volt olyan gonosz lélek, aki azt állította, hogy több mint 500 éve joga van egy bizonyos családhoz. Természetesen a bánásmódunkat nem arra kell építenünk, amit a démonok állítanak, de az atgondolt háborúnál nem szabad figyelmen kívül hagynunk az átöröklôdés problémáját. Nemrégen valaki felhívta figyelmemet kedves, keresztyén szülôk esetére, akiknek fiúk börtönben van. Ez a fiú a legbrutálisabb bűnökbe keveredett. Nemi erôszakkal és kábítószer-árusítással vádolták, és keserűen ellenállt minden hatósági közegnek. Gyűlölte a gyülekezetet, Istent és mindent, ami keresztyén szülei szemében nagy érték. A legjobb környezetben nevelték és tiszta Igét hirdetô gyülekezetben nôtt fel. Egész kisgyermek korától borzalmas beteges életet élt. Örökbefogadott gyermek volt, és problémás viselkedése nyomon követhetô élete legkorábbi idôszakáig. A jó környezetnek nem volt ereje, hogy változtasson ezen. Ilyen problémákat megfigyeltek más örökbefogadási eseteknél is. Jó néhány zavarba ejtô tanulmány beszél errôl, melyek nemrégen láttak napvilágot. Lelkipásztorként én is megfigyeltem ezt különbözô fájdalmas családi helyzetekben. Az emberben komolyan felmerül a kérdés, hogy vajon nem a démoni megkötözöttségek vér szerinti átöröklôdésérôl van-e szó.''[208] Noel és Phyl Gibson könyve praktikus tanácsokat ad szülôknek arra, hogy hogyan, milyen tünetek alapján ismerhetik fel az ördögi befolyásokat gyermekeik életében, hogyan védelmezhetik meg ôket a sátáni támadásokkal szemben, és hogy milyen legyen a gyermekekért végzett szabadító szolgálat. A könyv kéziratát három orvos is átnézte. Az ajánlásban még a következôk szerepelnek. ,,A könyv megelôzô jellegű és gyógyító hatású. El kell olvasniuk azoknak a házasoknak, akiknek még nincs gyermekük, és magukba kell szívniuk tartalmát. És azoknak a szülôknek is ajánljuk, akik már tapasztalják a gyermekeikkel kapcsolatos problémákat.'' A táblázatba rendezés a szerkesztôtôl származik, a könnyebb áttekinthetôséget szolgálja. A fogantatással milyen démoni befolyások örökölhetôk a tünet lehetséges oka (ha hogyan ismerhetô fel megnevezése semmi nem szerepel, az átöröklés értendô) kéjvágy szexualitással nagyon kicsi gyermek kapcsolatos bűn a szexuálisan nagy fogantatás körül érdeklôdést mutat (akár közeli családi környezetben is) deviáns szexuális magatartásformák (homoszexualitás, leszbikusság, perverzitások) okkultizmus és bibliaolvasás, imádság, varázslás dicséret, imádás, keresztény zene elutasítása; éjszakai félelmek (különösen, ha a szülôk még a gyermekek születése elôtt okkult dolgokba keveredtek) különbözô gonosz lelkek kisgyermekek vagy szenvedélyek (átöröklik a iskoláskorú gyermekek gyermekek a gonosz bizonyos szenvedélyek befolyást) rabjai különféle aggódás; intellektuális nyugtalanság; problémák depresszió; különféle félelmek elutasítottság édesapjuk és/vagy elmaradnak az érzelmi édesanyjuk fejlôdés területén; elutasítja ôket nehezen tanulnak; negatív beállítottságúak; kedvetlenek harag, düh és agresszív érzelmi változékonyság erôszak szellemektôl betegségek és allergiák Isten megszabadítja ezektôl az embert, de ha késôbb tudatosan engedetlen lesz Istennel szemben és visszatér bizonyos bűnös dolgaihoz, akkor a szellemi erôk újból boldogan erôt vesznek rajta. Összefoglalás: Mit kell tennünk, hogy megakadályozzuk ezeknek a dolgoknak az átadódását gyermekeinkre? 1. Azoknak a hívôknek, akik a házasság és a szülôvé válás gondolatát fontolgatják, keresniük kell a szabadulást az örökletes vagy a bármilyen más módon szerzett szellemektôl, amelyek uralták életstílusukat megtérésük elôtt. A hitetleneknek meg kell térniük, és meg kell szabadulniuk. 2. Azoknak a házasoknak, akik még gyermekvállalás elôtt állnak, vagy újabb gyermeket szeretnének, meg kell szabadulniuk felismert problémáik okától, hogy miután a gyermek a lelkigondozás és a szabadulás után megfogan, szabad legyen szellemi kötelékeiktôl, illetve a rajtuk uralkodó szellemektôl. 3. Azoknak a gyermekeknek, akik még azelôtt megszülettek, hogy szüleik megszabadultak volna ezektôl a szellemektôl, meg kell szabadulniuk és meg kell tisztulniuk, hogy a démoni kötelékek és elnyomások nélkül növekedhessenek fel. Sokkal gyorsabban és könnyebben meg lehet szabadulni gyermekkorban, mielôtt az ember szokásai kialakulnának, mert ezután a szellemi erôk sokkal erôteljesebben ellenállnak a szabadulásnak. Ha a gyermekek megszabadulnak akkor, amikor még fiatalok és formálhatók, a lázadással, az ellenkezéssel és az önközpontúsággal kapcsolatos késôbbi harcokat el lehet kerülni. Természetesen ezek a problémafelvetések és megoldási javaslatok nem jelentik azt, hogy el kellene vitatni a tudományos megoldások helyét és fontosságát, de támpontot adhatnak arra, hogy igazán helyesen tudjunk az emberek segítségére lenni. Éppen ezért szeretnénk néhány alapproblémát ismertetni, azok lehetséges okait megragadni. És így talán megoldási javaslatot kínálni rá. Bizonyos gyökérproblémák milyen okokra vezethetôk vissza megnevezés lehetséges okok a halál rögeszméje egy szeretett személy halála; valamilyen olvasmány; nyakra tekeredett köldökzsinórral világra jönni (ezek az emberek úgy nônek fel, hogy félnek a haláltól vagy a megfulladástól); ha a gyermek korábbi vetélés vagy abortusz után születik (ekkor könnyebben kínozhatja a halál lelke késôbb, mint átöröklött tényezô); ha a terhes anya veszélyeztetett állapota miatt fél, hogy belehalhat a szülésbe (ilyenkor gyakran a baba a halál szellemével születik meg) a gyermek a gyermekkel kapcsolatban valamilyen általában jól érzi agresszivitás történt és egyszerűen fél, hogy magát az ez újra megtörténik vele; iskolában, de különféle mértékű vagy módú szexuális váratlanul félni zaklatásnak volt kitéve; kezd, és nem alaptalan vádak hajlandó iskolába járni hirtelen féltékenység: változások a felléphet: gyermek valós vagy képzelt részrehajlás egy másik személyiségében családtag irányában a szülôk felôl; ha a szülôk nem tartanak meg egy magállapodást, mely az elôjogokra vonatkozik; ha a gyermekek nem egyformán részesülnek az ételbôl; ha a szülôk igazságtalanul osztják meg az elvégzendô a munkát a gyermekek között; ha a kisbabával való foglalkozás elvonja a figyelmet a nagyobbacska testvértôl; bűntudat: gondolunk itt elsôsorban azok miatt az elkövetett dolgok miatt érzett bűntudatra, melyeket szégyell azok elôtt, akik szeretik; sokszor mások, nagyobbak viszik ebbe bele a gyermeket; a bűntudat (és szégyenérzet) kiváltásának legdestruktívabb oka valamilyen fajta szexuális zaklatás (sokszor homoszexuális irányú) kábítószerezés a gyermek túl örökletes adottság vagy egyszerűen a szülôk sokat eszik példájának hatása; elutasítottság, trauma, vigasztalás utáni vágy; unalom; átadódott alkohol és szerencsejátékok szellemei[209]; extrém esetek hüvelykujj szopása elutasítottság; bepisilés magányosság; körömrágás bizonytalanság; idegesség uralkodó félelmek az anyaméhben szerzett tapasztalatok balesetek; sokkhatások; tévéműsorok; más gyermekek fenyegetései (gang-ek) a értelmi zavartság: felfogóképességgel a szabadkôművesség szellemei (elsôsorban kapcsolatos gyermek és unokák viszonylatában)[210] nehézségek az okkultizmus és a varázslás örökletes szellemei az érdeklôdés hiánya vagy fásultság: nagycsaládban élô vagy elhanyagolt (családilag, foglalkozás szempontjából) gyermekek esetében alvászavarok félelmek; aggódás (szüleik dolgai miatt); túl élénk fantázia; az okkultizmus és a varázslás örökletes szellemeitôl eredô elnyomás[211]; rossz álmok, rémálmok öngyilkos örökletes szellemek[212]; gondolatok és egy jó barát példája; öngyilkossági a rock and roll zene befolyásoló hatása[213]; kísérletek a reménytelen jövô miatt érzett depresszió; a család tisztelete és családi szerzôdések, melyeket a gyermekek nem tudnak teljesíteni[214] Néhány olyan eset, melyeket gyakran okozhatnak gonosz lelkek (szeretik ezt a területet), bár természetes okaik is lehetnek: lázadás, túlzott elevenség, hypoglycemia, a figyelem felkeltése. Bizonyos dolgokat átélt, és az átélteknek megfelelôen viselkedô gyermekeknél miért kell imádkozni (Azok a démoni elnyomások, amelyekbôl a gyermekeknek és a tinédzsereknek meg kell szabadulniuk) megnevezés okok miktôl kell megszabadulniuk bántalmazások örökölt testi bántalmazás traumájától; gyermeki szellemek; a gyermekek bántalmazásának áldozatai gyermekkorban szellemétôl; átélt az erôszaktól való félelemtôl; bántalmazás[215] a nyugtalanságtól; az aggódástól; az elutasítottság érzésétôl; saját magának elutasításától; az elutasítástól való félelemtôl; a haragtól; a nehezteléstôl; a gyűlölettôl; az elkövetôvel szemben érzett bosszúvágytól örökbe fogadott a természetes Ha a természetes szülôkrôl gyermekek édesanyához való nagyon kevés dolog ismeretes, kötôdés még a nevelôszülôk bölcsen teszik, nincs megtörve ha imádkoznak (==> Megzavarja az elképzelhetô családi átkok, az új az okkultizmus, a varázslás, kapcsolatot a az Antikrisztus, két szülôhöz a szabadkôművesség örökletes való tartozás szellemei ellen. viszonya); a gyermek elutasítottnak érzi magát; neheztelést és ellenérzést tapasztal természetes édesanyjával szemben; a saját magukról kialakított szegényes kép és az értéktelenség érzése; a kéjvágy szelleme (ha a gyermek házasság elôtt fogant vagy alkalmi szexuális kapcsolatból született); sok örökbefogadott gyermek nagyon hálátlan, azt gondolja, hogy elôjogai vannak testvéreivel szemben; a bizonytalanság gyakran féltékenységbe és önigazolásba kergeti a gyermeket egyedülálló anyák elutasítottságtól; gyermekei saját magának elutasításától; elutasítástól való félelemtôl; a kéjvágy és a fantáziálás szellemeitôl; a kihívó viselkedéstôl; a házasság elôtti szexuális élet és a házasságtörés szellemeitôl (lányok esetében); esetlegesen a prostitúció szellemeitôl (az anya szexuális múltjának ismeretében); a magányosság és a visszahúzódás szellemeitôl; a természetes apához való kötôdéstôl; az identitási zavaroktól; a féltékenységtôl; a manipulálás szellemeitôl (ha a természetes apa rendszeresen meglátogatja a gyermeket) elhagyott szülôk elutasítottságtól; gyermekei (a saját magának elutasításától; szülô elhagyja a elutasítástól való félelemtôl; gyermekeket) a magányosság és a visszahúzódás szellemeitôl; bánkódás és szomorúság szellemeitôl; azoktól az érzelmi kötôdésektôl, amelyek ahhoz a szülôhöz fűzik ôket, aki hűtlenül elhagyta a családot elvált szülôk A válás: a saját magukról kialakított gyermekei szétzúzza a szegényes énképtôl; gyermek a bűntudattól (ha azt stabilitását, képzelik, hogy ôk a felelôsek zavarodottak a válásért, vagy úgy vélik, lesznek, hogy azt nekik kellett volna döntés elé megakadályozniuk) kerülnek, kihez a boldogtalanság és a ragaszkodjanak szomorúság szellemeitôl; jobban attól a nehezteléstôl és (általában haragtól, ami valószínűleg ott jelentkezik ez van bennük a történtek miatt az érzés, itt figyelni kell a gyermekben jelentkezô manipuláló hajlamra); sokszor elveszítik eddigi megszokott életszínvonaluka t; sokszor saját magukat teszik felelôssé a család széthullásáért; az apa elvesztése arra késztetheti a lányokat, hogy más férfiaknál keressenek vigasztalást azok a gyermekek, féltékenység, az elutasítottság érzésétôl; akik kénytelenek neheztelés, önmaguk elutasításától; elfogadni a ellenséges az elutasítottságtól való mostohaszülôt (ez érzelem az új félelemtôl; az az eset, ha a házastárssal a nehezteléstôl; gyermek új szemben; a haragtól; házasságba kerül a gyermek az új az új szülôvel szemben bármelyik szülôje családtagot támasztott ellenségeskedéstôl; révén) betolakodónak a visszahúzódás szellemeitôl; érzi; az önsajnálat szellemeitôl; mostohaszülô az önközpontúság szellemeitôl; esetleges az önzés szellemeitôl; érzéketlensége a a boldogtalanság szellemeitôl; gyermek iránt manipulálás szellemeitôl azok a gyermekek, Gyakran vagy Az elutasítottság erôs akiket idegenek elegendô pénz szellemeitôl, önmaguk neveltek fel, vagy megfelelô elutasításától és az akik személyzet nincs elutasítottságtól való nevelôotthonokban a gyermekek félelemtôl. Legtöbbjük , árvaházakban, nevelésére. életében megvan az örökletes gyermekvédelmi (Vagy egyáltalán elutasítás is. intézményekben, egyik sincs.) a magányosság, a függetlenség, stb. nôttek fel A gyermekben az elkülönülés és a kialakul a felnôttekkel szembeni készség: bizalmatlanság szellemeitôl; elszigeteli az önvédelem, a védekezés magát a szellemeitôl; társadalomtól, a hálátlanság és az érzelmi mely hidegség szellemeitôl; ellenségesnek az ôszintétlenség, a hazugság mutatja magát és a lopás szellemeitôl; számára. a harag, az erôszak, a Valamint minden verekedés és a harciasság gyermek mögött szellemeitôl; egy-egy az önkielégítéstôl és személyes valószínűleg a hetero -- vagy tragédia rejlik. homoszexuális ==> Ezek a agresszivitástól; gyermekek esetleg az okkultizmus és a rendkívül varázslás szellemeitôl; sebezhetôkké a nyugtalanság szellemeitôl; válhatnak az aggódás szellemeitôl; azokkal szemben, a depresszió szellemeitôl; akik kedvesen a különféle félelmek viselkednek szellemeitôl; velük, mivel az öngyilkosság szellemeitôl; kétségbeesetten a fantáziálástól; sóvárognak a a menekülés formáitól (aminek gyengédség után. a következményei megmutatkoznak tanulmányi eredményeikben); a szenvedélyektôl, mint amilyen az alkoholizmus, kábítószerek, nikotin, falánkság, szerencsejátékok és anyagi ügyekben való megbízhatatlanság Dolgozó szülôk Igazi nehézséget az elutasítottság érzésétôl; gyermekei akkor jelent ez, önmaguk elutasításától; ha a gyermekkel az elutasítottságtól való nem foglalkozik félelemtôl; senki. Illetve néha az elszigetelôdés abban az szellemeitôl; esetben, ha az önmagukról kialakított foglalkozik szegényes énképtôl; ugyan a a bizonytalanságtól; gyermekkel az értéktelenség tudatától; valaki, de haragtól és nehezteléstôl kérdésessé válik (akkor, ha a gyermek benne, hogy kit megpróbált titokban tartani illet az valami olyan viselkedést, elsôbbség a amelyet a szülô nem helyeselt ragaszkodás, a volna) szeretet és az engedelmesség kérdésében. Jelentkezhet a gyermek manipuláló hajlama is (már amennyiben megvan benne). Oka lehet a nehézségeknek a nevelô hidegsége vagy rossz pedagógiája. azok a gyermekek, a biztonságérzet az elutasítottság érzésétôl; akik elveszítik alapjainak önmaguk elutasításától; az otthonuk és hiánya (családi elutasítottságtól való környezetük otthon, iskola, félelemtôl (örökletes/szülôi); biztonságát, barátok) a szegényes énkép- amikor a család szindrómától; új otthonba a magányosság, a visszahúzódás költözik szellemeitôl; Természetesen a függetlenség szellemeitôl; vannak olyan a szorongás szellemeitôl; munkakörök, a neheztelés, a harag és a hivatások, amikor bánat szellemeitôl (sokszor a szülôknek elsôsorban szüleivel szemben); viszonylag a visszahúzódás szellemeitôl; gyakran kell a maximalizmus szellemeitôl; költözniük, de ez a kritizálás szellemeitôl; általában az érzelmi éretlenség semmilyen kárt szellemeitôl; nem okoz a a két szülôtôl származó gyermekekben. örökletes szellemektôl; a költözködéssel járó pszichés problémák minimalizálhatók. azok a gyermekek, Itt nehézségek az elutasítottság érzésétôl; akikre akkor önmaguk elutasításától; traumatikus jelentkeznek, ha az elutasítottságtól való hatást gyakorolt a gyermek lelki félelemtôl; egy bentlakásos beállítottsága az értéktelenség tudatától; iskola nem kalandra, a kisebbségi érzéstôl; elmenetelre a bizonytalanságtól; orientált. az önvádtól; Nehézségek a visszahúzódástól; jelentkezhetnek a magányosságtól; akkor is, ha a az elszigetelôdésre való nevelôk rossz hajlamtól; pedagógusok a azoktól a nehézségektôl, kollégiumban, amelyeket a szeretet vagy egyenesen nyújtásának és elfogadásának szélsôségesek, kérdésében tapasztalnak; brutalitásokat a haragtól, nehezteléstôl engednek meg gyűlölettôl és bosszúvágytól; vagy a nyugtalanságtól, aggódástól, tapasztalnak. feszültségektôl, stressztôl és idegességtôl; általános és meghatározott félelmektôl; a jogtalanság érzésétôl; sérülésektôl; bánattól; ha szexuális megaláztatás vagy bántalmazás történt, akkor ki kell űzni az adott típusú szellemet, valamint a szégyen, a bűntudat és a megalázottság szellemeit Szabadító szolgálat gyermekekért 1. A szülô vagy nevelô jelenléte. -- a tizenévesek általában szeretik, ha négyszemközt imádkozunk velük, fontosnak érzik magukat, számítanak -- ez közvetlen pozitív eredményt is hozhat, -- sokan azonban szeretik, ha családjuk egy tagja is jelen van, -- kisebb gyermekek esetében a szülô, nevelô végig legyen jelen az alkalmon, -- a legmagasabb etikai normák betartására kell ügyelnie a lelkigondozónak, ha olyan gyermekért imádkozik, akit valamilyen tényleges bántalmazás ért, ilyenkor jobb, ha nem egyedül imádkozunk érte, -- általában az apa legyen a fiúk, az anya a lányok kísérôje, de ha a gyermek az ellenkezô nemű szülôt jobban szereti, vagy egyszerűen másként akarja, lehet a másik szülô is a kísérô, -- a legtöbb segélykérést aggódó szülôktôl kapjuk, ôk pedig bármire képesek, hogy gyermekük szabaduljon. 2. A gyermek leültetése. -- a kisgyermekek általában szüleik ölében ülnek, mert itt érzik a legnagyobb biztonságban magukat, -- a függetlenebb természetűek székre ülnek (használj általában egyenes támlájú széket), -- fontos, hogy a nevelô vagy szülô jól lássa a gyermeket, mialatt imádkozol érte. 3. A szabadulásért való ima. Általában ugyanaz a mechanizmusa, mint amikor felnôttekért imádkozunk, de általában nem olyan intenzív, hisz a gyermekek még nem hoztak olyan tudatos döntést, mellyel behívhatták volna életükbe a gonoszt. Hogyan folytassuk le a szolgálatot? -- ha elég nagy a gyermek ahhoz, hogy megértse, biztosítsd arról, hogy olyan problémákért fogsz imádkozni, melyet nem szülei okoztak, így még tudat alatt sem fog elôjönni ez a probléma, -- vannak esetek, amikor gyengédségre van szükség, -- tedd rá a kezedet a gyermekre, Jézus Krisztus nevében kötözd meg és törd meg a problémákat okozó démonok hatását, majd parancsold meg nekik, hogy hagyják el a gyermeket, segítséget jelenthet, ha valaki eléd tartja az ima közben a listát, mely a problémákat tartalmazza. Általában a gyermekek szabadítása egyszeri alkalommal szokott lezajlani és maximum kb. 30 percig tartson. De itt is kivétel erôsíti a szabályt. Megnyilvánulások: -- általában semmi nem történik, a gyermekek maximálisan arra utalnak, hogy jól érzik magukat, melegség tölti el ôket, ,,minden olyan fényes lett bennem'', -- mivel a szolgálatot Jézus Krisztus helyettesítô áldozatába és nevének hatalmába vetett hittel kell végezni, nem szabad arra gondolni, hogy a szolgálat eredményességének bizonyítékai a fizikai megnyilvánulások, -- sokkal bátorítóbb dolog, ha késôbb visszajeleznek, hogy a gyermek viselkedésében változás állt be. Konkrét megnyilvánulások: -- az ásítás a leggyakoribb megnyilvánulás a szabadulás során, ez nyilvánvaló jel lehet (ha elôtte nem ásítozott, de közben végig vagy gyakran, az annak a jele, hogy itt valami rendkívüli dolog történik), -- idônként a gyermek egy nagyon mélyet sóhajt, ha imádkozunk érte, ez alvó gyermekkel is elôfordul, -- ha erôs a megkötözöttség, akkor a szabadulás során erôs köhögés is felléphet, itt általában a szülôk megerôsítik, hogy a gyermek elôtte nem köhögött, fájdalom is jelentkezhet ennek kapcsán, -- sokszor a köhögés során, annak jelével távoznak a gonosz szellemek, -- a különféle mozgások, a nyugtalanság démoni ellenállás jelei lehetnek, általában a gyermekek a gyomrukban tapasztalnak szokatlan mozgásokat. Megjegyzés: Sok gyermek általában játéknak véli az egészet. Ha feszültség van, azt egy röpke mosollyal és egy ,,Hogy érzed magad?'' kérdéssel meg lehet törni. Megtisztulás és megújulás: -- ezért is kell imádkozni a szabadulás után, -- esetlegesen testének minden érintett részéért is imádkozni kell, -- imádkozz, hogy betöltekezzenek Isten szeretetével és békéjével, -- végül imádkozz azért, hogy örömmel töltekezzenek be. Érzelmi kötôdés: -- a gyermeknek gyakran ki kell békülnie a szülôvel: a szülônek bocsánatot kell kérnie a gyermektôl; -- ha megfelelô a pillanat, a lelkigondozó imádkozzon, hogy jöjjön létre köztük kötôdés, -- sokat segít az ölelés (lehet közvetlenül is felszólítani rá), -- ha kell, meg kell mondani nekik, hogy a régi szokások megtörésére nélkülözhetetlen ez az érzelmi kötôdés, -- szólni kell a szülônek vagy nevelônek, hogy imádkozzon annak a szobának a megtisztításáért (az abban a szobában támadó démonok ellen, Jézus nevének {Mk 16,17} és vérének {Jel 12,11} hatalmában), ahol a gyermek alszik. Ha a gyermek megszabadult, akkor az ô és családjának életének minôsége és iránya megváltozik. Néhány valóságos és elképzelhetô probléma, amely a fiatalok szabadulása közben felmerülhet: -- Elôfordul, hogy a kisbabák sírnak és ellenállnak az imádságnak A babák esetében válik legnyilvánvalóbbá a gonosz szellemek működése. ide-oda rángatják a fejüket, ha az ember rájuk akarja tenni a kezét, gyakran a szabadkôművesség szellemeinek kiűzésekor a babák ugranak egyet vagy rendkívül nyugtalanokká válnak. -- A kicsi gyermekek idônként szembeszegülnek az értük imádkozó idegenekkel fôleg a fiúkra jellemzô és fôleg öt-hat éves korukig, a szellemek néha arra késztetik ôket, hogy próbáljanak elszaladni, hogy ordítsanak, harapjanak, karmoljanak, rúgjanak. Szükség lehet nyugodt fizikai ráhatásra is. A gyerekek általában nem is emlékeznek ezekre a reakcióikra. Sôt nagyon barátságosan viselkednek. A nagyobb gyermekek és a tizenévesek néha ugyanúgy reagálnak, mint a felnôttek tapasztalhatók a szabadulás során különféle testmozgások, köhögés stb. Szisztematikusan végig kell menni minden problémán, hogy minden elnyomó szellem távozzon. A szabadulás nem mindig eredményez azonnal teljes szabadságot ,,Adj idôt Istennek arra, hogy elvégezze a munkáját!'' Sok szülô, nevelô nem veszi figyelembe, hogy bár a szabadulás nyilvánvaló, kell általában idô, míg a magatartásformák, szokások megváltoznak lehet az is, hogy az ok a szülô, nevelô hitetlensége. Elôfordul, hogy egy szabadító alkalom nem elegendô a teljes szabaduláshoz Elôfordul, hogy vagy az egyik, vagy mindkét szülônek meg kell szabadulnia valamitôl, mielôtt a gyermek teljes szabadságot nyerhetne ennek oka a gyermek és szülô között levô szoros kötelék, sok gyermeket szülei bűnei miatt gyötör a gonosz, ha a gyermek nem szabadul meg, akkor könnyen lehet erre az eshetôségre gondolni. A rituális szexuális bántalmazás, a szolgálat speciális területe Ilyen esetekhez külön is behatóan kell tanulmányozni a témát. Ajánlott irodalom: Lauren Stratford: ,,Sátán alvilága'' című könyve (Johanna Michaelson elôszavával, ôt és férjét használta fel az Úr, hogy L. Stratfordot megszabadítsa) -- A Harvest House kiadó gondozásában jelent meg az USA-ban. Összefoglalás a gyermekek felé való szolgálatról : 1. Vannak gyermekek, akik csak érett és felelôs keresztények jártassága, szellemi ismeretei és hatalma által szabadulhatnak meg a gonosz markából. 2. Mint ahogyan voltak szülôk, akik odavitték gyermekeiket Jézus Krisztushoz, mivel a szellemi eredetű problémáikkal kapcsolatos általános tudatlanság miatt szorult helyzetben voltak, a mai szülôk segítséget kaphatnak a Szentlélekkel betöltött lelkigondozótól. 3. A gyermekek felé a szülô vagy a nevelô beleegyezésével és közreműködésével végezzünk szolgálatot. Ha meghalljuk szavaikat, megfigyeljük viselkedésüket, és megértjük, mit mond nekünk a Szentlélek, akkor Ô a szabadító szolgálatot olyan gyógyulási folyamattá szervezi, amelynek Ô a kezdeményezôje és irányítója. 4. Amikor gyermekek felé szolgálunk, gyengédségre, érzékenyégre és bölcsességre van szükségünk, hogy meg tudjuk különböztetni a démoni elnyomást a helytelen neveléstôl. 5. Alkalmanként a szülôknek is szükségük van szabadulásra. ======================================================================== C. Peter Wagner A ,,Területi szellemek'' című könyv alcíme: ,,Tizenkilenc keresztény vezetô gondolatai a stratégiai szintű szellemi hadviselésrôl''. Szerkesztôje, C. Peter Wagner feleségével együtt misszionáriusként szolgált Bolíviában. 1971 óta tanít a misszióról és a gyülekezet növekedésérôl a Fuller Teológiai Szemináriumban a kaliforniai Pasadenában. Saját kutatási területén több mint 30 könyvet adott ki. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy vannak-e szellemek kirendelve földrajzi területek fölé. Öt rövid tartalmi kivonatot hozunk a könyvbôl.[216] Zimbabwe a démonok nyílt uralma alatt Zimbabwéban majdnem mindenki egy törzsfônök fennhatósága alatt áll. És minden törzsfônököt egy törzs szellemei választanak ki arra egy démonizált médiumon keresztül. Tehát pontosan fejezzük ki magunkat, ha azt mondjuk, hogy Zimbabwéban mindenki hagyományosan a szellemek uralma alatt van. A törzsfônök legfontosabb feladata az, hogy a szellemek intézôje legyen. Engedelmeskedik útmutatásaiknak és uralkodik az emberek fölött. Amikor törzsfônököt választanak, a Mondoro, a törzs szellemei egy démoni szeánsz során leszállnak valakire, aki a médium lesz. A szellemek szó szerint kiválasztják a következô törzsfônököt. A démonizált médium, aki ismeri a jelölt életének titkait és azt az uralmat, mellyel a démonok az élete fölött már rendelkeznek, rámutat. Amikor kiválasztják, ez az ember biztos lehet abban, hogy munkáját, jövedelmét, elôjogait a szellemeknek köszönheti majd életének egész hátralévô részében. Ez az egész törzset kötelezi. A törzsfônök felel azért, hogy a Mondoro minden hagyományát betartsák. Ennek következményei nyilvánvalóak. Zimbabweiek milliói élnek démonok nyílt uralma és fennhatósága alatt.[217] Más geopolitikai egységek hogyan vannak a démonok uralma alatt Egész országok vannak olyan sátáni hazugságok sötétségében, melyek egy adott kultúra sarkköveivé váltak. Ilyen például az ausztráliaiak küzdelme az elutasítottsággal és a hatóságokkal szembeni félelemmel. Az ausztrál történelem kegyetlen gyökerein a sátán képes volt általános bizalmatlanságot kelteni minden fennhatósággal rendelkezô személlyel szemben -- a legnagyobb hatalmassággal, magával Istennel szemben is. Az igazság azonban az, hogy Ausztrália nem elutasítottságra és igazságtalanságra épülô nemzet, hanem egy ugyanolyan méltóságokkal és képességekkel rendelkezô választott nép, mint bármely nemzet a történelem során.[218] Arra a hitre jutottam, hogy a sátán valóban kijelöl egy démont, vagy démonoknak egy testületét, a világ minden geopolitikai egysége fölé, és hogy ezek ott vannak azok között a fejedelemségek és hatalmaságok között, amelyek ellen küzdünk.[219] Befolyásuk a következô területeken mutatkozik:[220] 1. A betegségek területén. 2. Történelmi helyzetekben. 3. A természetben. 4. Még a zsidó törvényben is. 5. Bizonyos, hogy a keresztények sem mentesek a fejedelemségektôl és a hatalmasságoktól. 6. Az emberi bűnök mögött is ott van ezeknek a gonosz erôknek a tevékenysége. 7. Az állam nyilvánvalóan fogékony a fejedelemségek és hatalmasságok befolyására A területi szellemek szerepe érdekes módon az üldözésben és az evangéliummal szembeni ellenállásban, úgy tűnik összefonódott.[221] A területi szellemek legfontosabb feladata: az evangelizáció megakadályozása. A pokoli csapat fôhadiszállásai[222] Pál fényt derít e témára, ... Pál kétségtelenül a zsidó apokaliptikus eszmét foglalja szavakba a kozmikus lényekrôl, akik Isten felhatalmazása szerint az emberek dolgaival kapcsolatban döntéseket hoznak. Ezek az alattomos erôk emberi kormányokon, vallásokon és hatalommal rendelkezô személyeken keresztül folytatják tevékenységüket, hogy a törvényesedés, a szociális ideológiák és az erkölcsi kompromisszumok kötelékeiben tartsák az embereket. ... Amikor a gonoszságnak ezt a szintjét jellemezzük, bizonyos értelemben pokol ,,legfelsôbb tanácsát'' írjuk le, felismerve, hogy egyes magas rangú szellemi végrehajtó hivatalnokok felelôsek a megtévesztés és pusztítás fontosabb mozgalmaiért világunkban. Pl. lehetnek olyan fejedelemségek, melyek olyan dolgokat mozdítanak elô, mint pl. a New Age-filozófiák szaporodása, a rituális sátánimádás terjedése, kábítószer-termelés és forgalmazás, terrorizmus, szexuális perverzitás és pornográfia. Valószínűleg vannak erôs, ôsi fejedelemségek, melyek India hindu kasztrendszerén keresztül működnek ... 1988-ban egy kolumbiai missziós szervezetben tanítottam. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor megérkeztem abba a dzsungellel körülvett táborba, ahol mintegy 400 keresztény szolgáló lakott. Már az elsô este érezni kezdtem, hogy valamilyen nyomás összeroppantó bilincse záródik össze körülöttem. Szokatlanul sebezhetônek és fenyegetettnek éreztem magam. Nem, ez nem a dzsungel éghajlatának hôsége és páratartalma, sem pedig a szokásos kultúrabeli különbségek. Amint munkámat végeztem, azon a héten megtudtam, hogy a tábort négy fô agresszív hatás éri a környezetbôl: 1) fegyveres marxista gerillák, akik azért harcolnak, hogy megszerezzék az ország feletti uralmat; 2) a feldolgozatlan kokain szállítási útvonalai a dzsungelbôl a kokainbárók kezébe; 3) indián törzsi csoportok, amelyek varázslással foglalkoznak; 4) katonai csoportok, amelyek hevesen ellenállnak a misszionáriusoknak. Azt is megtudtam, hogy az odaérkezésem elôtti évben egy kolumbiai meggyilkolt egy misszionárius nôt, és megesküdött, hogy újból ölni fog, mihelyt kiszabadul a börtönbôl. Az ebben a légkörben eltöltött harmadik vagy negyedik napon úgy éreztem, hogy teljesen elborít, letaglóz a zűrzavar, és ez nagyon megnehezítette feladatom ellátását. Éjszakánként olyan erôvel tört rám a hamis önvád és a félelem, mint korábban még soha. Csak képzelôdés lett volna? Vagy egy nehéz feladat feszültsége, melyhez hozzájárult a dzsungeli élet sok nehézsége? Talán, részben. De végül arra a következtetésre jutottam, hogy én és a többiek a táborban olyan szellemi erôknek váltunk a céltábláivá, melyek szembeszegültek törekvéseinkkel. Mivel az én feladatom a többi munkás képzése volt a szellemek felismerésének és a szellemi hatalom gyakorlásának a területén, a szellemi támadások kitüntetett célpontja voltam, hatásukat hazaérkezésem után még hetekig éreztem. Hogyan harcolhatnak a keresztények a (területi) szellemek ellen Az Újszövetség a keresztények egyik feladatkörét a katonákéval hasonlítja össze, mind a helytállás, mind pedig azoknak az isteni fegyvereknek a használata szempontjából, melyekkel le lehet rombolni a gonosz erôdítményeit. A keresztényeknek meg kell ismerniük a ,,mennybéli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal Istennek sokféle bölcsességét'', hogy nyilvánvaló legyen az Ô kegyelme, ami a keresztben jut kifejezésre (Ef 3,10-11); le kell leplezniük a sötétség szándékait és cselekedeteit (Ef 5,11); ellen kell állniuk a gonosz ármánykodásainak, és tevékenyen fel kell lépniük azok ellen (Ef 6,10-18); valamint le kell gyôzniük a gonoszt, hogy megtörjék az emberi jellemre gyakorolt hatását (1Jn 2,12-14). Vannak olyan dolgok, melyeket nem egy szemináriumon vagy egy könyvbôl tanulunk meg, hanem ,,ránk ragadnak'' a csata folyamán. Nyitottnak kell lennünk és meg kell engednünk, hogy Isten kiképezzen minket az ellenség körmönfont dolgainak felismerésére. Bárcsak támasztana Isten olyan férfiakat és nôket, akik készek az Ô szemével látni, és elkötelezik magukat amellett, hogy az Ô hatalmával ellensúlyozzák a sötétség birodalmát napjainkban. Hadviselésünk fegyverei[223]: 1. Míg az imádság a szellemi hadviselés legalapvetôbb tevékenysége, a legalapvetôbb magatartás a csatában résztvevôk számára a hit és az engedelmesség. A hitet nem érthetjük meg az Isten iránti engedelmesség nélkül. A hit és az engedelmesség megfelelô összetételét egy szóban lehet összefoglalni: szentség. A szentség azt jelenti, hogy annyira telve vagyunk Istennel, hogy nincs bennünk hely semmi egyéb számára. 2. Jézus neve A név tekintélyt hordoz. Amikor Jézus arra szólít fel, hogy használjuk az Ô nevét, isteni tekintélyt ruház ránk. 3. Jézus vére A kereszten történt meg az, hogy Jézus ,,lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat'' és ,,ôket bátran mutogatta'' (Kol 2,14-15). A sátán semmit sem gyűlöl jobban annál, mint amikor Jézus vérére emlékeztetik. A kereszt zavaró dolog a számára. Minden lélek, aki üdvözül Jézus vére által, újabb akadály a sátánnak. Elvesztheti a talajt a lába alól Jézus vérével szemben. 4. Megegyezés Miben vagyunk egyek ilyenkor? Elôször is mindabban, amit Isten Igéje mond nekünk. Aztán egyetértünk azzal, amit az Atya cselekszik a Szent Szellem által. 5. Böjt Minden idôk legmagasabb szintű szellemi összecsapása Jézus megkísértése volt a pusztában. Nagyon vigyáznunk kell, hogy a böjthöz való hozzáállásunk megfelelô legyen. A böjt kiváltság, amely közelebb visz minket Istenhez és érzékenyebbé tesz minket arra, hogy meghalljuk az Ô hangját. Nem szellemi kiválóság jele, amely különbbé tesz minket másoknál. Hiszem, hogy a böjt, fontossága miatt, újból általános gyakorlattá fog válni. Ez Isten haditervének az a része, melyben mi alkotjuk a földi csapatokat. Az angyalok lehetnek Isten légiereje, de az Egyház a szárazföldi hadtest, és buzgó imáink megnyitják a menny ablakait. Ahogy Jakab mondta: ,,Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése'' (Jak 5,16). Mi az, amit Dániel imája és böjtölése mozgásba hozott? Isten válaszként elküldte Dánielhez mennyei felmentô seregeit. Az angyal azt mondta, hogy ez abban a percben történt, amikor az ima -- a buzgó ima -- elkezdôdött. Azt is mondhatjuk, hogy Dániel indította el a csatát ima által, könyörögve Isten elôtt. 6. Dicséret. Minden körülmények között Istent áldja. 7. Isten Igéje. Mi Isten Igéje? Isten írott szavának, az Igének a használata a hadviselés erôteljes fegyvere, ahogyan ezt Jézus megkísértésében is láthatjuk. Az ördög mindhárom támadására válaszként Jézus ószövetségi igéket idézett, és az ördög nem tudott nekik ellenállni. De Istennek van egy kimondott szava is, a rhema, ... Itt egyszerűen arra akarok utalni, hogy ha meghalljuk Isten frissen kimondott szavát, az a Szellem kardjával vívott harc fontos része. A Szellem kardja az, hogy halljuk Isten hangját, ahogyan az Jeremiással történt. Ez Isten egy bizonyos idôre és helyre vonatkozó akaratának ismerete. Isten akaratának hallása, elfogadása és az annak megfelelô cselekvés döntô fontosságú a szellemi hadviselésben. Hogyan tudsz hozzájárulni a városodért vagy nemzetedért vívott csata gyôzelméhez Kezdd a szellemi ellenállás fajtájának és sajátos tüneteinek a meghatározásával:[224] 1. Nézd végig városod világi történelmét! 2. Nézd végig városod keresztény történelmét! 3. Ismerd fel városaid prófétáit, közbenjáróit és szellemi véneit! 4. Tanulmányozd városod népességét! Nagyon meglepô, hogy gyakran milyen tudatlanok vagyunk a minket körülvevô alapvetô tényekkel kapcsolatban. Milyen házakban laknak az emberek? Hogyan nyomorognak? Miért nyomorognak? Vannak-e társadalmi, etnikai csoportok, gazdasági változások, növekszik-e az átlagéletkor, mi történik ott valójában? 5. Legyél hálás városodért! Tanulmányozd lehetôségeit és meg fogod kapni a szükséges ismereteket. Ha már tudjuk, mivel állunk szemben, mit tegyünk? 1. Kezdd dicsérettel! ... Hálaadás és imádat közben fogan meg bennünk az Isten szerint való gondolkodás és érzés városunkért. 2. Várj, hogy az Úr látást adjon neked! ... Tanuld meg gyermeki bizalommal figyelni Istent, és Ô gyôzelemre vezet majd téged. 3. Azonosulj azokkal, akiket el akarsz érni! Nehémiás sem úgy imádkozott Jeruzsálem újjáépítéséért, mintha ô maga nem tartozna a városhoz. ... Lehet, hogy te is igaz vagy, és nem vagy részes városod bűneiben. De valamennyien azonosulhatunk bármely bűn gyökerével. 4. Szolgálj a bűnnel ellentétes szellemben! 5. ,,Vajúdj'' imádságban mindaddig, amíg Isten céljai meg nem valósulnak! Ami Istentôl fogant, az végül meg fog születni. ======================================================================== Erwin W. Lutzer Erwin W. Lutzer: a chicagoi Moody Memorial Church vezetô lelkésze. A ,,Krisztus és a többi isten'' c. könyvébôl hozott részlet tanulságos olvasmány a sátán társadalmi méretű működésérôl. A könyvhöz Kovács Gábor írt ajánlást és látta el a katolikus olvasót tájékoztató lábjegyzetekkel.[225] Az Antikrisztus prototípusának Adolf Hitlert tekinti, bemutatja (okkult) karrierjét. Az Antikrisztus jellemzôi Ha az Antikrisztus fellép, gazdasági és politikai csodákat fog művelni. Béke- és jólét-programot hirdet abszolút demagógiával. A világ annyira a kölcsönös kötôdés rendszerében van, hogyha valamely szektor instabil lesz, destabilitás lép fel, így a világban nyugtalanság keletkezik. Így az Antikrisztus átveheti a hatalmat hasonlóképpen, ahogy Hitler tette az elsô világháborút követô destabilitás idején. A sátán tudja, hogy mi fog bekövetkezni Krisztus visszatérésekor, de nem tudja, hogy mikor fog ez bekövetkezni, ezért szükséges, hogy mindig valakit kéznél tartson. Ezért van a történelemben minden korban mindig néhány potenciális Antikrisztus. Nemrég jelent meg egy könyv Antikrisztus címmel, amely tudományos apparátussal végigkíséri a történelemben ezt a témát. Alcíme: Az emberiség kétezer éve a gonosz bűvöletében.[226] Az Antikrisztus tanai Ma már milliók hisznek azokban a tanokban, melyeket az Antikrisztus fog kinyilatkoztatni. A Vallások Világparlamentje nyíltan hirdette azokat a tanításokat, melyeket a világnépesség nagy része elfogad majd. Önátalakítás: démoni átalakításra akar vezetni minden embert, a különféle technikák által: meditációs technikák, pszichedelikus drogok. Az emberiség istensége: valamennyien istenek vagyunk, saját tudatunk lehetôségei alapján. ==> Amikor az Antikrisztus megjelenik, a világ kész lesz isteníteni egy olyan vezetôt, aki azt állítja, hogy birtokában van azoknak a képességeknek, melyekkel egyesítheti a világot és elhozhatja a béke új korszakát. (Vö. 2Tessz 2,4) A hazugság mestere azt is meg fogja kísérelni, hogy leutánozza a Szentháromságot, így egy szentségtelen hármasságot hozva létre. Hogyan fog az Antikrisztus ilyen vallási hatalomra szert tenni? 2Tessz 2, 9-10. Elkötelezettség a globalizmus mellett: gazdasági, politikai és vallási egység. (vö. Jel 13,8) Elkötelezettség az Utópia mellett: most, itt meg lehet oldani a világ problémáit. (vö. Dán 8, 25) Türelmetlenség a másként gondolkodókkal szemben: aki nem hajlandó csatlakozni az egységes világprogramhoz, az elvetendô. ======================================================================== Irodalomjegyzék Az irodalomjegyzékben szerzô szerinti abc rendben szerepelnek a témával kapcsolatos írások. Ez az irodalomjegyzék bôvebb, mint a lábjegyzetben lévô hivatkozások. Olyan cikkek, könyvek is szerepelnek benne, amelyekre nem történt a könyv korábbi fejezeteiben hivatkozás. -- A -- Adler, M.: Die Freimaurer und der Vatikan, Verlag Claus P. Clausen, Lippstadt, 1985. Adler, M.: Kirche und Loge, Miriam-Verlag, Jestetten, 1981. Adler, M.: Die Söhne der Finsternis -- 2. Teil: Weltmacht Zionismus, Miriam Verlag, Jestetten, 1975. Adler, M.: Die Söhne der Finsternis -- 3. Teil: Theologische Finsternis, Miriam Verlag, Jestetten, 1983. Aquinói Szt. Tamás: Summa Theologica Altaner, B.: Patrologie, Herder, Freiburg, 1938. Amorth, G.: Egy ördögűzô tapasztalatai, Ecclesia, Budapest, 1994. Anderson, J. W.: Hol angyalok járnak ..., Európa, Budapest, 1995. Angyalok ôriznek (szerk. Balassa Zs.), Szent Gellért, Szeged, 1991. Arnau, F.: Macht und Geheimnis der Magie, Hannover, 1965. Assisi Szt. Ferenc: Az egyszerűség útja -- Szedô Dénes: Facimbalom, Szent István Társulat, Szent István Társulat, Budapest, 1981. Augustinus, A.: Vallomások, Gondolat, Budapest, 1982. Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja és a belsô várkastély, Szent István Társulat, Budapest, 1979. Avilai Szent Teréz: Önéletrajz, Magyar Karmelita Rendtartomány, Budapest, 1927. -- B -- Balogh J.: Szent Ágoston vallomásai I-II., Budapest, 1944. Baum, H.: Die apokalyptische Frau aller Völker, Christiana- Verlag, Stein am Rhein, 6. Auflage, 1983. Baum, H.: Freimaurerischer Satanismus heute, Christiana- Verlag, Stein am Rhein, 4. Auflage, 1986. Bennett, D. B.: A Szentlélek és te, év nélkül Biedermann, H.: Handlexikon der magischen Künste, München -- Zürich, 1976. Bonifatius, P.: Sprüche der Väter -- Apophtegmata Patrum, 1963. Bonin, F.: Lexikon der Parapsycholigie und ihrer Grenzgebiete, Fenkfurt, 1981. Bonnke, R.: A szellem erejével, Hit Gyülekezete, Budapest, 1995. Boudet, P.: Ez nem a te harcod ..., Marana Tha, 1995. Brandt, R. L.: Lelki ajándékok, Rhode-Saint-Genese, Keresztény segítôk tananyagsorozat, 1994. Bubeck, M. I.: Az ellenség, Menedék, Budapest, 1993. Buob, H.: A Szentlélek adománya i, Marana Tha, Budapest, 1994. -- C -- Carr, J. J.: Megtört kereszt, Hitler és az okkultizmus. A nácizmus és a New Age kapcsolata, Hit Gyülekezete, Budapest, 1993. Cassianus, J.:De institutionis coenobiorum, ELTE, Budapest, 1980. Charon, W.: Atlantiszi mágia, Média, Budapest 1990. Crowly, A.: Magic, London, 1973. Curcio, M.: Parapszichológia A-tól Z-ig, Arkánum, 1991. -- D -- DeGrandis, R.: A nyelvek adománya, Marana Tha, Budapest, 1995. Deine Tage sind gezählt, Werk der Barmherzigen Liebe, Flüeli- Ranft, 1989. Denzinger, H. Schönmetzer, A.: Enchiridion symbolorum definitiorum et declarationum de rebus fidei et morum, Herder, 1976. ed. 36. emendata. 1997-ben az Örökmécs Alapítvány kiadásában megjelent ennek magyar fordítása: AZ EGYHÁZI TANÍTÓHIVATAL MEGNYILATKOZÁSAI. Fordította és összeállította Fila Béla -- Jug László, Kisterenye -- Budapest -- E -- Efraim testvér: A szántóföldek már megértek az aratásra -- Egy új közösség szívében, Nyolc Boldogság Katolikus Közösség, Péliföld-Szentkereszt, 1992. Elôd I.: Katolikus Dogmatika, Szent István Társulat, Budapest, 1983. Erdélyi J.: Természetgyógyászat az Ige mérlegén, Primo, Budapest, év nélkül -- F -- Fellowship W.: A New Age megértése, in Marana Tha V. évf. 4. szám Feuling, F.: Die Freimaurer -- unsere Brüder?, Miriam-Verlag, Jestetten, 1975. Ferguson, J.: An Illustrated Encyclopedia of Mysticism and the Mystery Religions, Thames Hudson, London, 1976. Fónagy I.: A mágia és a titkos tudományok története, Budapest, 1943. -- G -- Gabriele di S. Maddalena: Istennel egyesült élet -- Keresztes Szent János szerint, Szent István Társulat, Budapest, 1991. Gál Péter: A New Age keresztény szemmel, Lámpás Kiadó -- Szegletkô Kiadó, Abaliget -- Budapest, 1994. Gál P.: Konferencia a szabadító szolgálatról San Giovanni Rotondoban, in Marana Tha VIII. évf. 1. szám Gál P.: Vizsgáljátok meg a lelkeket, 1994. Gee, D.: A szellemi ajándékokról, év nélkül Gibson, N. P.: Szabadítsd meg gyermekeinket a gonosztól!, Amana, Budapest, 1995. Don Gobbi: A papokhoz, Szűzanyánk kedves fiaihoz, Máriás Papi Mozgalom, 1991. Don Gobbi: A papokhoz, Szűzanyánk kedves fiaihoz -- Pótfüzet az elsô magyar kiadáshoz, Máriás Papi Mozgalom, 1992. Gouillard, J.: Kleine Philokalie zum Gebet des Herzens, 1957. Grialou, M.-e.: Ich will Gott schauen, Weg des Getauften mit den Meistern des Karmel, Paulusverl., Freiburg, Schweiz, 1993. -- H -- Hagin, K. E.: Jézus neve -- A Szentlélek vezetése, Bibliotéka, 1989. Hammond, F.: Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján, Hit Gyülekezete, Budapest, 1994. Hengsbach, F.: A szellemek megkülönböztetése, in Szolgálat 43. szám Hubaut, M.: Krisztus a mi boldogságunk, Agapé, Újvidék, 1991. Huttkay Levente: Alkimisták és rózsakeresztesek, Folk-union, Budapest, év nélkül -- I -- Ich sende meinen Engel (Hg. Guillet, A.), Christiana Verlag, 1990. Imaórák Liturgiája I-IV., Budapest, 1992. Iragui, M.: A mi örömhírünk, gépelt ford. Irvine Doreen, Die Königin der Schwarzen Hexen, Neuh.- Stutgart, 1975. -- J -- Joannes Paul II.: Die Engel -- Sechs Papst-Katechesen, Christiana-Verlag, Stein am Rhein, 1991. Journel, R. de et Dutilleul, J.: Enchiridion Asceticum, Herder, 1958. -- K -- Károly, K.: Pietrelcinai Pio atya, Agapé, Szeged, 1995. A Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, Budapest, 1994. Katolikus Kincses Kalendárium 1995., Agapé, Szeged, 1995. Kecskés P.: A lelkiélet mestereinek írásaiból, Szent István Társulat, Budapest, 1964. Kecskés P.: Szent Ágoston breviárium, Budapest, 1960. Kempis T.: Krisztus követése, Ecclesia, 1988. Keresztény remekírók 1-15. (szerk.: Kühár F.), Szent István Társulat, Budapest, 1944. Keresztes Szt. János : Művei I-II., Magyar Karmelita Rendtartomány, Budapest, 1926. Kis Szent Teréz : Utolsó beszélgetései, Magyar Karmelita Rendtartomány, Budapest, év nélkül Konya, A.: Démonok, Jó Hír, Budapest, 1995. Kraft, H.: Texte der Kirchenväter I-V., 1966. Kuhlmann, K.: A Szentlélek ajándékai, Hit Gyülekezete, Budapest, 1995. Küldetésünk, A Jézus Társasága 34. általános rendgyűlésének dokumentumai, Societas Jesu, Róma, 1995. -- L -- Laplace, J.: A Lélek műhelyében, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1980. Lehner, E. J.: Picture book of Devils, Demons and Witchcraft, Dover, New York, 1971. Lexikon für Theologie und Kirche 1-10. (Hg.: Höfer, J. -- Rahner, K.), 1957-1966. Linn M. D., Fabrikant, Sh.: Imaszeminárium az élet sebeinek gyógyítására, Marana Tha, Budapest, 1995. L. Nagy Zsuzsa: Szabadkôművesek, Akadémia, Budapest, 1988. Loyolai Szent Ignác írásaiból, Róma, 1990. Lutzer, E. W.: Krisztus és a többi isten, Lélek és Élet, Budapest, 1995. -- M -- Magyar Nyelv Történeti-etimológiai Szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 2. köt. May, G.: Die Krise der Kirche ist eine Krise der Bischöfe, Köln, 1987. McGinn, B.: Antikrisztus, AduPrint, Budapest, 1995. McKenna, B.: Vannak még csodák!, Lélek és Élet, Budapest, 1995. Mócsy I.: Nyitott szívvel, Szent István Társulat, Budapest, 1988. Mühlen, H.: Újuljatok meg Lélekben, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1978. Müller L.: Misztika, Korda, Budapest, 1935. Müller, J.: És Ô meggyógyítja minden gyöngeséged, Marana Tha, Budapest, 1994. Müller, J.: Isten más, Marana Tha, Budapest, 1995. Müller, J.: Utak a lelkiélethez, Marana Tha, Budapest, 1993. Nock, A. D.: Corpus Hermeticum 1-4., Paris. 1978. -- O -- Ókeresztény írók 1-13. (szerk.: Vanyó L.), Budapest, Szent István Társulat, Budapest, 1991. Ouweneel, W. J.: Okkultizmus és keleti misztika, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1991. -- P -- Pérez, R. G.: Az okkultizmus inváziója, Christianus Verlag -- O.M.C., Budapest -- Bécs, 1993. Peters, E.: The Magican, the Witch and the Law, Hassocks, 1978. Pethrus, L.: A Szél fúj, ahová akar, Omega, Debrecen, 1990. Philippe, P. J.: Idô Istennek -- A bensô ima útja, Nyolc Boldogság Katolikus Közösség, Homokkomárom, 1996. Philippe, P. J.: Keresd a békét, és járj a nyomában!, Nyolc Boldogság Katolikus Közösség, Homokkomárom, 1995. Popp, G.: Aki elveszi szorongásainkat, Marana Tha, Budapest, 1993. -- R -- Rahner, K. -- Vorgrimler, H.: Teológiai kisszótár, Szent István Társulat, Budapest, 1980. Rauschen -- Wittig: Grundriss der Patrologie, Herder, Freiburg, 1921. Righini-Bonelli, M. L.: Reason, Experiment and Mysticism in the Scientific Revolution, New York, 1975. Roberts, O.: A gyógyulás csodái, Hit Gyülekezete, Budapest, 1995. Rohrbach, H.: Láthatatlan hatalmasságok és az Úr Jézus Krisztus hatalma, Primo, Budapest, év nélkül Rouet de Journel, M. J. -- Dutilleul, J.: Enchiridion Asceticum, ed. 4., 1947. Rouet de Journel, M. J.: Enchiridion Patristicum, ed. 17., Freiburg, 1952. -- S -- Sanford, A.: A Lélek gyógyító adományai, gépelt ford. Scaramelli, J. B.: Regeln zur Unterscheidung der Geister, Herausg. von W. Schamoni, Verlagsdruckerei Josef Kral, év nélkül Schubert, L.: 5-perces csodák, Marana Tha, Budapest, 1995. Schütz, Ch.: A keresztény szellemiség lexikona, Szent István Társulat, Budapest, 1988. Seligmann, K.: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban, Gondolat, Budapest, 1987. Siegen, J.: Der Erzengel Michael, Christiana-Verlag, Stein am Rhein, 1982. Silberer, H.: Hidden Symbolism of Alchemy and the Occult Arts, Dover, New York, 1971. Stein, E.: A kereszt tudománya, Szent István Társulat, Budapest, 1981. Strilich Ágnes: Lélekben és igazságban 1-2., in A Lélek szava 1995. 4-5. szám Subritzky, B.: A Szentlélek ajándékainak elnyerése, Primo, Budapest, 1992. -- SZ -- Szalézi Szt. Ferenc: Filotea, Ecclesia, Budapest, 1976. Szalézi Szt. Ferenc: Teotimus, Szent István Társulat, Budapest, év nélkül Sziénai Szt. Katalin: Dialógus, Szent István Társulat, Budapest, 1983. Szolgálat 85., a szellemek megkülönböztetésének szentelt száma -- T -- Tanquerey: A tökéletes élet -- Aszkétika és misztika, Desclée & Co., Paris, Tournai, Roma, 1932. Trikál J.: Az okkultizmus bölcseleti szempontból, Stephaneum, Budapest, 1931. -- V -- Városi I.: Szent Ágoston vallomásai, Bp. 1974. A II. Vatikáni zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, 1975. -- W -- Wagner, C. P.: Területi szellemek, Amana, Budapest, 1994. Weigl, A. M.: Engel Gottes, mein Beschützer, Verlag St. Grignionhaus, Altötting, 1985. Weigl, A. M.: Vergesst eure Heiligen Engel nicht, St. Grignion Verlag, Altötting, 1990. Weissmahr B.: Filozófiai istentan, Mérleg -- Távlatok, Bécs -- Budapest -- München, 1996. Weissmahr B.: Ontológia, Mérleg -- Távlatok, Bécs -- Budapest -- München, 1992. Westmann, R. S.: Hermeticism and the Scientific Revolution, Los Angeles, 1977. Wolkenberg A.: Az okkultizmus és spiritizmus multja és jelene, Szent István Társulat, Budapest, 1923. Wurmbrand, R.: Karl Marx und Satan, Uhldingen, 1977/78. -- Y -- Yocum, B.: A prófécia, Marana Tha, Budapest, 1992. Yourcenar, M.: Opus nigrum, Budapest 1983. -- Z -- Zilligen, P.: Der Engel am Abend des Lebens und am Ende der Welt, St. Raphael-Verlag, Ulm-Göggligen, év nélkül Zilligen, P.: Mit den Engeln durchs Leben, St. Raphael-Verlag, Ulm-Göggligen, év nélkül Zilligen, P.: Im Strahlfeld des Engels, St. Raphael-Verlag, Ulm-Göggligen, év nélkül Zwerenz, G.: Magie, Sternglaube, Spiritizmus, Frankfurt, 1974. ======================================================================== Jegyzetek 1 A test, lélek, szellem kapcsolatról lásd a kérdésekre adott válaszok közül az utolsót! 2 Erwin W. Lutzer: Krisztus és a többi isten, Marana Tha, Budapest, 1995. 3 E szavak latin átírással szerepelnek a görögül nem tudó olvasók kedvéért 4 Vö. például: Jn 5,30. 7,24; 1Kor 2,14--15. 6,5. 11,31. 14,29; Zsid 5,14. 5 A Magyar Nyelv Történeti-etimológiai Szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 2. köt. 648, sk. old. 6 Denis és Rita Bennett: A Szentlélek és te, év nélkül, 99--110. old. 7 Robert L. Brandt: Lelki ajándékok, Rhode-Saint-Genese: Keresztény segítôk tananyag-sorozat, (Belgium) 1994. 132--135. old. 8 E gondolatok bôvebb kifejtését lásd Mócsy Imre: Nyitott szívvel, Szent István Társulat, Budapest, 1988. 68--80 old. 9 Lásd a szöveggyűjteményben! 10 Aquinói Szent Tamás pl. az erényekrôl tárgyalva említi a megkülönböztetést, azt írja, hogy az okossághoz tartozik, de ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy karizma (gratia gratis data). Sziénai Szent Katalin is karizmának tartja a megkülönböztetést, melynek alapja, miként a szeretetnek is, az alázatosság. A középkorban alakul ki az általános felfogás, hogy a szellemek megkülönböztetése a Szentlélek karizmatikus adománya (Vö. Naszályi Emil: A szellemek megkülönböztetése a lelkiség történetében, in Szolgálat 85. szám, 13. old.). 11 Az egyház megújulása a Szentlélek által, (gépelt ford.), 33--36. old. 12 A szellemek megkülönböztetésére vonatkozó szentírási szövegeket lásd a szöveggyűjteményben! 13 Vö. Mt 7,15--20; Lk 6,43.45 14 Vö. Gal 5,22; 1 Kor 13; Jn 13,35; Róm 5,5 15 A küzdelem módjára vonatkozóan az idézett szövegekben több helyen is lesz útmutatás. De álljon itt is néhány szempont: Megtérés, Jézus életem középpontjába való állítása, az Istenbe vetett bizalom felindítása, az alapvetô bizalmatlanság felszámolása; a jóban való mértéktartás; jellembeli egyoldalúságok korrigálása; Istennel, önmagammal, embertársaimmal való kapcsolataim helyreállítása; a kísértésben való helyes magatartás; a gonosznak való ellene mondás, szabadulásért való ima; képzeletem helyes működése; indítékaim tudatosítása, megfigyelése, a jó indítékok erôsítése. 16 Idézi a Summa Theologicát M. Iragui: A mi örömhírünk, gépelt ford. 39--42. old.; Vö. e kötet szöveggyűjteményében hozott részlettel! 17 Vö. Gal 5,19 skk 18 Az ún. ájtatossági gyónások fontosságával kapcsolatban a szöveggyűjteményben lásd XII. Pius pápa intelmeit Josef Kieninger dolgozatában (in lábjegyzet). 19 H. Denzinger -- A. Schönmetzer, Enchiridion Symbolorum, 32. Auflage, Barcelona -- Freiburg 1963., 806. pont (a következôkben rövidítve DS); DS, Index systematicus F2a 20 Vö. P. Jacques Philippe: Keresd a békét és járj annak nyomában! -- A Szív békéje, Homokkomárom, Nyolc Boldogság Katolikus Közösség, 1995. 59. old. 21 A mindenhatóság sajátosan isteni tulajdonság. Több mindenhatónak a feltételezése logikai képtelenség. 22 DS Index systematicus F2d; K6ab. A kérdéshez vö. a szöveggyűjteményben Ôrsy László cikkének 2-4. pontját, Aranyszájú Szent János, Szent Ágoston, Barszanuphiosz és Jóannész valamint Szent Bernát és Szalézi Szent Ferenc szövegeit. 23 DS Index systematicus C2a 24 Vö. Jelenések könyve. 25 Lelkipásztori konstitúció az egyház és a mai világ viszonyáról, 79. pont 26 Hans Baum: Freimaurerischer Satanismus heute, Christiana Verl., Stein am Rhein, 4. Auflage, 1986. 34. old. 27 Dr. Elôd István: Katolikus Dogmatika, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 122. old. 28 Müller L.: Misztika, Korda, Budapest, 1935. 52. old. 29 R. G. Pérez: Az okkultizmus inváziója, Christianus -- O.M.C., Budapest-Bécs, 1993. 54. old. 30 Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen, Weg des Getauften mit den Meistern des Karmel, Paulusverlag, Freiburg Schweiz, 1993, 1325 sk. old 31 Ez a néhány szavas válasz Karl Rahner, Herbert Vorgrimler Teológiai kisszótára alapján készült. (Szent István Társulat, Budapest, 1980.) A következô címszavak adhatnak eligazítást antropológia, dichotomizmus, trichotomizmus, test, lélek, szellem, pneuma. 32 A Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, Budapest, 1994. 362--368. pontok 33 Rouet de Journel et J. Dutilleul, Enchiridion Asceticum, Herder, 1958. 661. old. (A továbbiakban: EA) 34 EA 657. pont 35 EA 999. pont 36 Fórumon azt a teret értették, ahol sokan megfordultak, szónoklatokat, rendezvényeket, szórakozásokat tartottak. 37 EA 657 sk. pont 38 EA 658. pont 39 Naszályi Emil: i.m. 40 in Apostoli atyák ([Ókeresztény írók 3.] szerk. Vanyó L.), Szent István Társulat, Budapest, 1980. 93--101. old. 41 Vö.: Mt 12,31 42 Vö.: Mt 21,9; Zsolt 117,26; Jn 5,43 43 Vö.: Mt 10,10; Lk 10,7; 1Kor 9,13-14; 1Tim 5,17--18 44 Hermász: Pásztor, in EA 28. pont (ford. Naszályi E.) 45 Vanyó László: Ókeresztény írók 3., Szent István Társulat, Budapest, 1980. 297 sk. old. 46 Vanyó László: i.m. 301. old. 47 Vanyó László: i. m. 294--297. old. 48 EA 99. pont (ford. Naszályi E.) 49 EA 219. pont (ford. Labancz Zs.) 50 Szent Atanáz: Remete Szent Antal életrajza, in EA 204--206. pont (ford. Naszályi E.) 51 EA 765, 766. pont (ford. Labancz Zs.) 52 EA 766. pont (ford. Labancz Zs.) 53 EA 1359. pont (ford. Naszályi E.) 54 EA 376. pont (ford. Labancz Zs.) 55 Hom. in Jer.: Domine, non est in hom. via eius n. 4., in Kecskés Pál: A lelkiélet mestereinek írásaiból, Szent István Társulat, Budapest, 71. old. 56 Ad Stagirium I. 4., in Kecskés Pál: i. m. 149. old. 57 EA 653. pont (ford. Naszályi E.) 58 Epistola 157,9., in Kecskés Pál: i. m. 72. old. 59 Collationes IV. 2--4., in Kecskés Pál: i. m. 150--151. old. 60 EA 1068. pont (ford. Naszályi E.) 61 EA 1069. pont (ford. Labancz Zs.) 62 EA 1112. pont (ford. Naszályi E.) 63 Scala paradisi gr. 28., in Kecskés Pál: i. m. 164. old. 64 EA 1124 pont (ford. Labancz Zs.) 65 EA 1125. pont (ford. Labancz Zs.) 66 EA 1126. pont (Labancz Zs.) 67 EA 1127. pont (ford. Labancz Zs.) 68 EA 1178. pont (ford. Naszályi E.) 69 EA 1259. pont (ford. Naszályi E.) 70 Expositio is lib. Job. sive Moralium II. 49. 79., in Kecskés Pál: i. m. 147. old. 71 Expositio is lib. Job. sive Moralium XXVIII. 13,33, in Kecskés Pál: i. m. 192. old. 72 Naszályi Emil: i. m. 12--14 old. 73 Naszályi Emil: i. m. 14--16 old. 74 Müller Lajos: i. m. 7--9. old. 75 Müller Lajos: i. m. 45--47 old. 76 Tanquerey: A tökéletes élet -- Aszkétika és misztika, Desclée & Co., Paris, Tournai, Roma, 1932. 1553. pont 77 Müller Lajos: i. m. 52. old. 78 Müller Lajos: i. m. 91 sk. old. 79 Tanquerey: i. m. 1559, 1560. pont 80 Vö. Barsi B.: A szeretet misztériuma; Krisztus a mi boldogságunk c. könyvei. 81 Müller Lajos: i. m. 99. old. 82 Tanquery: i. m. 1564, 1565, 1567, 1569, 1570. pontok 83 Ôrsy László: A közösségi megkülönböztetés teológiai kiértékelése, in Szolgálat 85. 37. old. 84 Maria-Eugen Grialou: i. m.388., 515. old. 85 De grat. et lib. arb. 1,2., in Kecskés Pál: i. m. 73. old. 86 Summa Theol. I. II. 69. a. 3. c., 70. a. 3. c.; II. II. 184. a. 2. c., in Kecskés Pál: i. m. 116--119. old. 87 Dialogo c. 69., in Kecskés Pál i. m. 194. old. 88 Krisztus követése III. 54. alapján. (ford. Jelenits István) 89 Naszályi Emil: i. m. 14. old. 90 Az Imaórák Liturgiája, Budapest, 1992. III. köt., 1465 sk. old. 91 Nemesszeghy Ervin: A jó és rossz indítások megkülönböztetése, in Szolgálat 85. szám, 20., 22., 27. old. 92 George Aschenbrebber -- Baranyi Imre: Az egzámen, a szellemek megkülönböztetésének útja, in Szolgálat 85. szám 27--35 old. 93 Lelkigyakorlatos könyv, in Loyolai Szent Ignác írásaiból, Róma, 1990. 165--173. old. 94 Com. in Sum. Theol. II. II. q. 182. a. 1. VII., in Kecskés P.: i. m. 195. old. 95 124. Levél, in Kecskés Pál: i. m. 164. old. 96 Belsô Várkastély, in A tökéletesség útja és a belsô várkastély, Budapest, 1979. 482. old. (A továbbiakban BV.) 97 BV 305. old. 98 BV 304. old. 99 Keresztes Szent János művei I-II.III. köt., Budapest, 1926. 100 Edith Stein: A kereszt tudománya, Szent István Társulat, Budapest, 1991. 127 skk. old. 101 A Kármelhegy útja III.46 (A következôkben: KU); Az érzéki rész éjszakája 12. 35. 38. 43.; A szellemi rész sötét éjszakája 13., in Kecskés Pál: i. m. 152--154. old. 102 KU I.12, in Kecskés Pál: i. m. 211. old. 103 KU III.8., in Kecskés Pál: i.m. 222. old. 104 KU III.19. 354. old. 105 KU I.6. 79. old., I.10. 98. old., I.12. 107.old.,II.10. 157--159. skk. old., II.10. 163. old. 106 KU III.2. 304. old., III.3. 308. old., III.4. 309. old. 107 KU III.7. 315.. 318--319. old. 108 KU III.24. 369. old. 109 KU II.14. 189. old. 110 KU II.14. 190., 192. old. 111 KU II.17. 206. 217. old. 112 KU II.22. 245 skk. old. 113 KU II.22. 254. old. 114 KU II.27. 284. old. 115 Filotea II.18. in, Kecskés Pál: i. m. 69. old. 116 Theotimus II.12. in, Kecskés Pál: i. m. 72. old. 117 Filotea IV.12., in Kecskés Pál:i. m. 154--155. old. 118 Filotea IV.13., in Kecskés Pál: i. m. 158--159. old. 119 Művét átdolgozta és kiadta Die Herrlichkeiten der göttlichen Gnade címmel Matthias Josef Scheeben (1835-88) teológus). 120 Die Herrlichkeiten d. Göttl. Gnade, in Kecskés Pál: i. m. 121. old. 121 A fordítás a következô német nyelvű kiadás alapján készült: Johannes B. Scaramelli: Regeln zur Unterscheidung der Geister, Herausg. von W. Schamoni, Verlagsdruckerei Josef Kral, év nélkül. (ford. Bocsa J.) 122 ,,Ezt én magamon tapasztaltam, s az én lelkemet imigyen vezette az Úr. Mások, mint említettem, bizonyára más ösvényen haladnak. Amit én beláttam, az, hogy a bensô imának egész épülete az alázatosság talapzatán nyugszik, s minél mélyebben megalázza magát a lélek a bensô imában, annál magasabbra emeli ôt az Úristen. Nem emlékszem, hogy csak egyet is kaptam volna Tôle azon nagy kegyelmek közül, amelyekrôl ezután fogok beszélni, anélkül, hogy elôzôleg ne lettem volna teljesen megsemmisülve saját gonoszságom láttára. Sôt maga Ô Szent Felsége segített ez irányban, s olyan részletekre irányította figyelmemet, amelyet magamtól sohasem tudtam volna fölfedezni'' (Önéletrajz 22.f. 11. Magyarul: Avilai Szt. Teréz: Önéletrajz, Karmelita Rendtartomány, Budapest, 1927. (Utánnyomás) XXII. 225. old.). 123 ,,Mert az igazi alázatosság hatása alatt a lélek ugyan felismeri hitványságát; fájdalmat okoz neki saját mivoltának látása; s nagyon is elítélô módon gondolkozunk saját gonoszságunkról annyira elítélôleg, mint ahogy mondtam, s hozzá érezzük, hogy igazunk van, azonban a lélek mindamellett ment minden zavartól, homálytól, szárazságtól, sôt ennek éppen az ellenkezôje következik be, amennyiben jól érzi magát, nyugodt, s édesség és világosság vonul belé. Igaz ugyan, hogy fájdalmat érez, másrészt azonban ez a fájdalom erôsíti. Belátja, mekkora kegyelem az Isten részérôl, hogy ô ezt a fájdalmat érzi, s hogy mennyire üdvös ez reá nézve. Keservesen bánja, hogy vétkezett Isten ellen, másrészt azonban lelkesíti ôt az Ô végtelen irgalma. A kegyelem fényének hatása alatt megszégyenülve borul le, s dicsôíti az Urat azért, hogy akkora türelmet tanúsított irányában. Ellenkezôleg ebben az ördögtôl származó másik fajta alázatosságban nincs semmi világosság, amely jóra vezetne. Isten úgy tűnik fel elôtte, mint aki tűzzel-vassal pusztít el mindent. ... Egyike ez az ördög legkínosabb, legravaszabb és legleplezettebb fondorlatainak valamennyi közül, amelyeket én ismerek.'' (Önéletrajz XXX. 7. old.; i. m. XXX. 316 sk. old.) 124 Scaramelli itt tanácsokat ajánl arra, hogyan viselkedjünk a bűn elkövetése után és elôtte: ,,Ha már elkövettük a bűnt, ilyenféle szentírási helyeket állítsunk szemünk elé. Róm 8,34, Iz 50,8 sk, Jób 13,15. Vétkeztem, súlyosan vétkeztem, elismerem, de nem akarom ezt megtetézni még az Isten végtelen jósága iránti bizalmatlanság bűnével. Még ha a szakadék szélén volnék, úgy, hogy már-már beleesnék, akkor sem szűnnék meg Istenben remélni. Addig kell ismételni a reménynek ezeket vagy hasonló aktusait, amíg az ember szíve újra fel nem bátorodik. Ezenkívül, hogy az ördög kísértései elôl elzárjuk az utat, jó lesz ahhoz tartani tartani magunkat, hogy rögtön, mihelyt valamely bűnt elkövettünk, bánjuk meg és alázkodjunk meg Isten elôtt, és vessük magunkat rögtön az isteni jóság karjaiba, és ott szívünket tágítsuk ki szent bizalommal, mielôtt az ördög jönne, hogy kísértéseivel összeszorítsa. És örömmel, békességgel és szabadon szolgáljunk tovább Istennek. A bűn elôtt az ördög megpróbál az emberbe egy ezzel egészen ellentétes, de ugyanolyan kitekert lelkületet belelopni, ti. egy vakmerô és hiú biztonságot, ami által az embert bűnre akarja rávenni. Istent szinte egészen együgyű és ostoba irgalmasságúnak állítja elénk, aki engedi, hogy büntetlenül sértegessék, olyannyira, hogy félrevezetve ettôl az ostoba meggyôzôdéstôl, minden félelmet félretesz, és irtózás nélkül beleveti magát a bűnökbe. Az ilyen személyek elé a gyóntatóatya állítsa oda azokat a nagy veszedelmeket, amiknek kiteszik magukat, hogy ti. elhagyja ôket Isten irgalma, ha szelídségét bűnökre használják ki. Mondja el nekik, hogy Isten irgalma a tengerhez hasonlít, amely csak azokat a hajókat segíti a kikötôbe, amelyek vitorlával vagy evezôvel magukon is segítenek. Ha kezüket tétlenül karba tennék, és tétlenségükben a hajótörés veszedelmének tennék ki magukat, abban a hiedelmükben, hogy a tenger majd elvégez mindent, vajon ki csodálkoznék vesztükön. Hasonlóképpen Isten az irgalom tengere és a jóság óceánja. Ha mi tevékenyek vagyunk és erôltetjük magunkat, hogy megôrizzük magunkat a bűntôl, és az elkövetett bűnöket ôszintén megbánjuk, akkor ez az édes tenger biztosan az örök üdvösség kikötôjébe vezet minket. Ha azonban mi nem akarunk segíteni magunkon, hanem inkább kitesszük magunkat az elveszés nyilvánvaló veszedelmének, oly módon, hogy áltatjuk magunkat, hogy az isteni irgalom majd mindent elvégez egymagában, akkor a jóságnak ez a még oly szeretetre méltó tengere megengedi mégis, hogy örök hajótörést szenvedjünk. Röviden összefoglalva ezt a tanítást, legyen gondja a gyóntatóatyának arra, hogy a rábízott lelkek a bűn elkövetése után reménykedjenek az isteni kegyelemben, a bűn elôtt azonban állandóan féljenek. Ezáltal távol fogják tartani maguktól mind a bizalmatlanság és a kétségbeesés ördögi szellemét, amely a bűn után következik, mind pedig a hamis bizakodás lelkületét, amely megelôzi a bűnt.'' 125 ,,A gonosz lélek gyakran úgy lopakodik be'', idézi Scaramelli Nagy Szent Gergelyt (Registrum epist. lib. VII. ep.12,7), ,,hogy a jót, amit nem tudott megakadályozni, úgy rombolja szét, hogy a cselekedet végbevitele után az emberben csendben öntetszelgô gondolatokat támaszt, hogy az így becsapott lélek azt, amit tett, valami nagy dolognak tartsa és megcsodálja. Mialatt azon belsejében így gôgösen felfuvalkodik, megfosztja magát annak a kegyelmétôl, aki ôt erre a jócselekedetre képesítette.'' Még egy megjegyzést teszek a lelki vezetônek. Ha azt látja, hogy a gonosz lélek gyónógyermekeinek a jócselekedeteit tönkre akarja tenni azáltal, hogy helytelen szándékokat támaszt bennük, mint például hiúság, tetszés, földi elôny, akkor e kísértés ellen ne azt az orvosságot adja nekik, hogy hagyják abba, vagy halasszák el a jócselekedeteket, mert ez kísértéseiknek nem elkerülése, hanem fokozása lenne, mert a kísértônek ilyen rossz szándékok keltésénél kettôs célja van, ti. hogy az erényes cselekedeteket abbahagyja vagy hogy rosszul csinálja. Tanácsolja nekik azt, hogy szándékaikat változtassák meg és az alacsonyrendű és hibás szándékok helyett nemes és magasabb rendű szándékaik legyenek, mint például Isten dicsôsége, az ô akarata vagy a lélek igazi java. 126 Ennek a jelenségnek találó kifejezése a karizmatikus megújulásban a ,,lelki kocsmázás''. 127 A Fordítás a következô német nyelvű kiadás alapján készült: Johannes B. Scaramelli: Regeln zur Unterscheidung der Geister, herausg. von W. Schamoni, Verlagsdruckerei Josef Kral, év nélkül, 42--44. old. (ford. Bocsa J.) 128 Regolamento di vita de un Crist. 5. 4., in Kecskés Pál: i. m. 155. old. 129 Harmath K.: Pietrelcinai Pio atya, Agapé, Szeged, 1995. 60. old. 130 Harmath K.: i.m. 69. old. 131 Tanquerey : i. m. 951--952. 1281--1284. pont 132 A világ fogalma értelmezéséhez lásd a Bevezetô gondolatok a szellemek megkülönböztetéséhez c. fejezetet! 133 E szabályokat lásd fentebb! 134 Tanquerey : i. m. 1497--1508. pont 135 Passzív próbákon azt érti a szerzô, amikor Isten próbálja meg az embert testi, lelki betegségekkel, anyagi és erkölcsi veszteségekkel, olyasmikkel, amikkel Jóbot megpróbálta. Jób könyvébôl az is látható, hogy ez a próbatétel úgy is végbemehet, hogy Isten mintegy átengedi a gonosznak. Hűséges marad-e akkor is, amikor rosszul megy sora? 136 Ehhez hozzáfűzhetjük, hogy ha Isten szól egy lélekhez, azt mindig az illetô természetének, emberi adottságainak megfelelôen teszi. Ennek legelsô oka abban keresendô, hogy Isten önállóságra, szabadságra teremtette az embert. A teremtés egy önállóság-adás és éppen ezért Isten soha nem tevékenykedik a teremtmények természetének a megkerülésével, úgymond belenyúlva a világba. 137 Tanquerey: i. m. 1517--1549. pont 138 Bizonyos versenylovaknál is elôfordul hasonló jelenség (a szerk. megjegyzése). 139 Az itt következô, gyakran általánosító, és saját korának orvosi tudása szintjén lévô állítások közül sokkal vitába lehet szállni. Mégis leközöljük, mert ezen a területen különösen nehéz a megkülönböztetés és hiányos az irodalom. Inkább orvosi szakkönyvek foglalkoznak a témával orvosi és nem lelkiéleti szemszögbôl. És e könyvek nagy része eleve kizárja a misztikus jelenségek lehetôségét. 140 Tanquerey : i. m. 1549. pont 141 Tanquerey : i. m. 1531. pont 142 Itt a szerzô az ostromlás kifejezést használja, ami helyett ma a zaklatás az elterjedt terminológia. 143 Tanquerey : i. m. 1532--1536. pont 144 Ehhez lásd: Tanquerey: i. m. 1426. pont 145 Vagy: saját szavakkal is fogalmazott imádságot. 146 Tanquerey: i. m. 1537--1548. pont 147 Ignota lingua loqui pluribus verbis, vel loquentem intellegere. 148 Ehhez lásd: Tanquerey: i. m. 223--224. pont 149 A II. Vatikáni zsinat után eltöröltek néhány a szolgálati papságra elôkészítô kisebb rendet, köztük az exorcisták rendjét is. Jelen sorok írója 1971-ben még részesült ebben a rendben. Minden felszentelt pap rendelkezik ma is ezzel a felhatalmazással. 150 Vö. G. Amorth, Egy ördögűzô tapasztalatai, Ecclesia, Budapest, 1994. 228. old. 151 Tanquerey : i. m. 1546--1548. pont 152 Van olyan teológiai vélemény mely szerint attól a hittitkoktól fél, amelyet a próba idején gôgjében nem tudott elfogadni. Ennek a hittitoknak a felemlegetése akkora szenvedést okoz számára, hogy inkább eltávozik. 153 Müller L.: i. m. 288--299. old. 154 Vö. Aquinói Szent Tamás: Summa I. q. 110. 155 Vö. Aquinói Szent Tamás: i. m. I. q. 111. a.-4. Suarez: De angelis. 1. 2. c. 25. 1. 6. 16. 156 Vö. Avilai Szent Teréz: Önéletrajz 25. 28. 29.; BV 3. 9. 157 Vö. Avilai Szent Teréz: Önéletrajz 29. 158 Vö. Avilai Szent Teréz: i. m. 28, 293. 1. 159 Loyolai Szent Ignác: Lelki gyakorlatok: Regulae. Discr. Spir. 2. hebd. reg. 7. 160 Szent Ágoston: Confessiones 1. 6. c., in Mign. Patr. Lat. XXXII. 731. 161 Vö. Avilai Szent Teréz: Önéletrajz 467--68. 162 Meschler: Aszese und Mystik, 128. 163 Avilai Szent Teréz: Önéletrajz XXVIII. 294. 164 Vö. Loyolai Szent Ignác: Lelki gyakorlatok Reg. disc. spir. - - Aquinói Szent Tamás: Summa III. q. 30. a. 3. ad. 3. 165 Gerson: De distinctione verarum visionum a falsis. Opera omnia. I. M. p. 1. Antverpen 1706. 166 Itt nem arról van szó, mintha gonosz léleknek az lenne a célja, hogy mentesítsen a bűn alól, kiszabadítson a bűnbôl. Ahhoz, hogy bűnrôl lehessen beszélni tudatosság és szándékosság kell. Ha akár csak egyik elem is hiányzik, nem beszélhetünk halálos bűnrôl. Az akarat és a tudatosság csökkenésével a cselekedetek erkölcsi beszámíthatósága is csökken. A szenvedélyek csökkentik az erkölcsi beszámíthatóságot, akár az ördög korbácsolja fel azokat, akár másként támadnak fel. 167 Itt természetesen nem arról az esetrôl van szó, amikor valaki tanulta azt a nyelvet. Nem lehet szó arról sem, amikor valakiben a nyelvek adománya működik, amely a Szentlélektôl van. Ez érték, amit a gonosz lélek hamisít. Hamisítani az értékes dolgokat szokták. Az ördög a nagy hamisító. Mindent képes hamisítani a szereteten kívül. 168 Naszályi Emil: i. m. 17 sk. 169 R. A. Mathews: Leszámolás az ellenséggel a társadalomban, in C. P. Wagner: Területi szellemek, Amana, Budapest, 1994. 64. old. 170 K. Hutten: Überweltpropheten und Diesseitsapostel, in: E. Bauer (Hrsg), Psi und Psyche, Stuttgart, 1974. Idézi: H. Rohrbach: Láthatatlan hatalmasságok és az Úr Jézus Krisztus hatalma, Budapest, Primo, év nélkül 40--41. old. 171 Martin I. Bubeck: Az ellenség, Menedék, Budapest, 1993. 7/2 172 Martin I. Bubeck: i. m. 13/1 173 Hans Baum: Freimaurerischer Satanismus heute, Christiana Verl., Stein am Rhein, 4. Aufl., 1986. 10. old. 174 Hans Baum: i. m. 9. old. 175 Don Gobbi: A papokhoz, Szűzanyánk kedves fiaihoz, Máriás Papi Mozgalom, 1991. 719--725. old. 176 A vörös szín az erôszak szimbóluma. A sárkány a gonoszságot jelenti, az alvilágból jön ez az állat. 177 A tízes szám jelentése: valamely komolyan veendô, nagy dolog, de mégsem teljes, örökkétartó, hanem véges, lehatárolt. A szarv a hatalom és erô jelképe. 178 A fekete szín a társadalomban megmutatkozó kizsákmányolás, belsô gonoszság, ármányosság szimbóluma. A vadállat egy gonosz dolog szimbóluma, ez az állat az alvilágból származik. 179 A megkülönböztetés kritériuma lehet viszont, hogy vannak helyek, közösségek, ahol növekszik a gyónások száma. 180 Eredeti cím: ,,Pastorale Weisungen zur Unterscheidung der Geister'' (ford.: Bocsa J.) 181 Magyarországon ezt még kevésbé érezzük. 182 Sola princípium: szó szerint lefordítva ,,egyedül elv'' (egyedül a Szentírás, egyedül a hit, egyedül a kegyelem stb.). 183 XII. Pius az ájtatossági gyónásról (Mystici Corporis Nr. 86) 1. Növeli az önismeretet. 2. Mélyíti az alázatot. 3. Az erkölcsi gyengeséget gyökereinél ragadja meg. 4. Legyôzi a lelki hanyagságot és langyosságot. 5. Tisztítja a lelkiismeretet. 6. Erôsíti az akaratot. 7. Lehetôvé tesz egy üdvös lelkivezetést. 8. A szentség erejénél fogva növeli a kegyelmet. ,,Azok, akik a fiatalabb klérus körében csökkentik a gyakori gyónás értékét, gondolják meg, hogy olyasmit űznek, ami Krisztus lelkületétôl idegen, és Üdvözítônk misztikus testének árt és tôle idegen.'' 184 Egy kínai leírása a nyugati civilizáció fejlôdésérôl. 185 Vö. Scaramelli szabályaival! 186 Az itt közölt szemelvények lelôhelyei: J. Müller: És Ô meggyógyítja minden gyöngeséged, Marana Tha, Budapest, 1994. 95--96. old.; Isten más, Marana Tha, Budapest, 1995. 52--53. old.; Utak a lelkiélethez, Marana Tha, Budapest, 1993. 95--97. old. 187 Georg Popp: Aki elveszi szorongásainkat, Marana Tha, Budapest, 1993. 101--120. old. 188 Tartalmi kivonat. 189 Marana Tha V/4. 10--12. old. 190 Vigilia, 1996/4. 255--269. old. 191 168 óra, VIII. évf. 32. szám, 7. old. 192 Agnes Sanford, A Lélek gyógyító adományai, gépelt ford., 92-- 100. 120--134. old. 193 in Katolikus Kincses Kalendárium 1995., Agapé, Szeged, 1995. 121. old. 194 A hazai mozik Ördögűzô címmel vetítették. 195 Tartalmi kivonat: Marana Tha VIII/1. 12--13. old. 196 Lásd: nyelvima kapcsán az Úrtól jövô karizmák ilyen jellege: teljesen szabadon hagy, dönthetsz, hogy használod-e vagy sem. In Robert DeGrandis: A nyelvek adománya, Budapest, 1995. 197 Az emberszív angyalai és démonai, in Szolgálat 25. 65. skk. old., tartalmi kivonat. 198 Ôrsy László: i. m. 36--45. 48. old. 199 Linda Schubert, 5-perces csodák, Marana Tha, Budapest, 1995. 20--23. old. 200 Joan Wester Anderson: Hol angyalok járnak ..., Európa, Budapest, 1995. 201 Angyalok ôriznek, Szent Gellért, 1991. 14--15. 37--38. 41--45. 46--48. old. 202 DS, Index systematicus F2b 203 DS, index systematicus, F1a 204 Rövid tartalmi kivonatok. 205 Ehhez hozzátehetjük az Egyházzal, az Eucharisztiával és a szentelményekkel szembeni ellenérzést. 206 Hozzátehetjük: gyónás után is. 207 Noel és Phyl Gibson: Szabadítsd meg gyermekeinket a gonosztól!, Amana, Budapest, 1995. 72--78. 117--128. 255-- 291. 339--345. 347--359. old. 208 Martin I. Bubeck: Az ellenség, Menedék, Budapest, 1993. 145 sk. 209 Ezek okozhatnak könnyen étvágytalanságot (anorexia nervosa) vagy túlzott evést (bulimia). 210 Szerzôink jelen megállapítása nem minden esetben igaz, hiszen a világtörténelem folyamán nagyon sok tehetséges szabadkôműves tevékenykedett és tevékenykedik ma is. 211 Különösen ha olyan szellemeket örökölt, akik a normális látáson túli fizikai látást okoznak. 212 Ismertetôjel lehet valamelyik közeli felmenô rokon öngyilkossága. 213 Ide vehetünk nagyon sok punk, gothic, independent, psichydelic, dark zenét, de természetesen itt sem szabad általánosítani, ahogyan a szerzôpáros teszi. Nagy szerepe lehet a gonosz behatolásának elôsegítésében (gondolva itt az öngyilkossági késztetésekre is) a ma annyira divatos techno zenének (dance, trance stb. partyk) stb. (szerk.) 214 Vö. Japán kultúrája. (szerk.) 215 Ez könnyen válhat örökletessé, akkor ha ennek hatására bántalmaz másokat (különösen saját hozzátartozóit, gyermekeit). 216 C. Peter Wagner: Területi szellemek, Amana, Budapest, 1994. 217 R. Chiundiza: Magasrangú hatalmasságok Zimbabwéban, in C. Peter Wagner: i. m. 139. old. 218 J Dawson: A hetedik kör. Az Evangélium ellen emelt láthatatlan sorompók áttörése városainkban, in C. Peter Wagner: i. m. 154. old. 219 V. J. Sterk: Területi szellemek és evangelizálás ellenséges környezetben, in C. Peter Wagner: i. m. 173. old. 220 M. Green: Fejedelemségek és hatalmasságok, in C. Peter Wagner: i. m. 202--204. old. 221 V. J. Sterk: Területi szellemek és evangelizálás ellenséges környezetben, in C. Peter Wagner: i. m. 167. 172. old. 222 T. B. White: A fejedelemségek és hatalmasságok megértése, in C. Peter Wagner: i. m. 72--75. 76. 78. old. 223 C. P. Wagner: Szellemi hadviselés, in C. Peter Wagner: i. m. 8. 10--15. old. 224 J Dawson: A hetedik kör. Az Evangélium ellen emelt láthatatlan sorompók áttörése városainkban, in C. Peter Wagner: i. m. 155--158. old. 225 Erwin W. Lutzer: Krisztus és a többi isten, Lélek és Élet, Budapest,,1995. 185--195. old. 226 Bernard McGinn: Antikrisztus, AduPrint, Budapest,, 1995.