Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== A Szív A Jézus Szíve Szövetség hetilapja XI. évfolyam, 1. szám, 1956. november 3. ======================================================================== Tartalomjegyzék Az újság elektronikus változata Elôszó 1. oldal Mit akarunk? A szellem diadala a magyar forradalom Az Osservatore Romano Mindszenthy József utca ,,Csodálatraméltó hôsiesség szabadítja meg most a hazát''! Az oltáriszentség legyen életünk központja 2. oldal Hogyan szabadult kis fogságából a Bíboros-Hercegprímás Szent Imre ébresztése A viszontlátásra odatúl! ,,...mint Krisztus nemes katonája'' Kérdeztek – felelünk Újra szól a harang, újra zúg majd az orgona Ez csoda! Gyerekek! Impresszum ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program ,,A Szív'' újság 1956. november 3-án, a forradalom és szabadságharc alatt megjelent egyetlen számának elektronikus változata (XI. évfolyam, 1. szám). Az elektronikus változat a jezsuita rend magyarországi tartományfônökének az engedélyével és elôszavával készült. ======================================================================== Elôszó 1956. november 1. a dátuma a jezsuita lelkiségi lap, A Szív egyetlen számának, mely 1951. és 1990. között Magyarországon napvilágot láthatott. Elektronikus formában közel ötven évvel késôbb születik újjá a lapszám, s a mindössze kétoldalas újság cikkei váratlan meglepetésként érnek. Arról árulkodnak, hogy szerzôik egyszerre lelki emberek, vérbeli újságírók és rendkívüli történelmi események részesei, s hogy ez a három szempont egymást hitelesíti. Rutinos, részletekre is figyelô újságírói szem és érett, sokat tapasztalt keresztény lélek tükröz egy nagyszerű történelmi pillanatot, mint ahogy a lapszám keletkezésének története is egyszerre emelkedett, érdekes és egészen egyszerű a felelôs szerkesztô, P. Pálos Antal SJ elbeszélésében: ,,1956 októberében 13 rendtársammal, igen sok pappal, szerzetessel és világival együtt elhagytuk a váci országos börtönt. Október 27-én a rabok közös erôvel feltörték a cellák ajtaját, majd a bejárati kaput, és így jutottunk ki az utcára. Aztán ment mindenki, amerre látott. Mi négyen rendtársak, Leányfalu felé indultunk, s ott egy jóindulatú családnál megbújva vártuk a további eseményeket. Október 31-én, arra a hírre, hogy Mindszenty bíboros már Budapesten van, mi is elindultunk a fôvárosba, és estére meg is érkeztünk. Másnap, 1-én, Mindenszentek ünnepén elmentem a budapesti Mária utcai Jézus Szíve templomba, hogy ott misézzek. Pontosan öt évvel azelôtt, 1951. november 1-én miséztem itt utoljára. Ekkor tiltott el hivatalosan az esztergomi egyházi fôhatóság minden papi szolgálattól, egyedül a misézést engedélyezte, de csak zárt ajtók mögött. Az ide kinevezett templomigazgató nem jelent meg, beteget jelentett és bezárkózott. A hívek hihetetlen nagy szeretettel fogadtak, és mindenképpen segíteni akartak nekem. A szentmise után a sekrestyében megjelent A Szív egyik volt munkatársa, és hozta P. Kollár üzenetét, hogy azonnal menjek a Mester utcába, és segítsek A Szív legújabb számának megszerkesztésében. Ezt én teljes képtelenségnek tartottam ugyan, de azért elmentem a megjelölt helyre, és valóban ott találtam P. Kollárt meg néhány fiatal rendtársamat, akik ugyancsak nagy munkában voltak, mert aznap este 6 óráig le kellett adni a kéziratokat. Nekem jutott az a feladat, hogy az írásokat elvigyem a Szikra nyomdába, ahol a párt lapját, a Szabad Népet is nyomtatták. Valóban két nyomdász várta a kéziratokat, és megkértek, várjam meg a szedést, hogy az impresszumot is ráírhassam. A nyomdászok elmondták, hogy ôk valamikor Freesz József barátai voltak, és tevékeny tagjai az EMSZO-nak, a katolikus munkásmozgalomnak. És valóban, másnap megérkezett a mindössze két lapból álló Szív újság 5.000 példányban, és éppen oda helyezték, ahova 1915. szeptember 4-én A Szív elsô számának példányait: a rendház folyosójára. Azonnal megjelentek a régi terjesztôk és a Jézus Szíve (Népleányok) Társaság tagjai, és még aznap eladtak 4000 példányt ott a templom közvetlen közelében. Aztán következett november 4-e. Tankokkal, sortüzekkel, pusztítással, megtorlásokkal... A számlát azonban még megkaptuk a nyomdától. Kifizettük. És ezzel egy álom véget ért.'' (P. Pálos Antal SJ beszámolója a Szív újság történetérôl. Ld. A Szív, 1995. október) A Szív 1956-os számának olvasása segítsen Krisztus követôiként éber érdeklôdésű, egészen lelki, és a történelem forgatagától nem idegenkedô emberként élnünk és dolgoznunk. Lukács János, SJ tartományfônök Budapest, 2005. augusztus 29. ======================================================================== Mit akarunk? 1. oldal A nagyszerű forradalom lerázta az Egyház kezérôl a bilincset. Magyarország bíboros hercegprímását a forradalom harcosai szabadították ki és vitték az ország fôvárosába. Az Egyház számára olyan hatalmas feladatok nyílnak, mint a török kitakarodása után. Ezeknek a feladatoknak konkrét programba állítása -- amint ez az Egyház természetébôl következik -- csak az Apostoli Szentszéktôl kinevezett püspökök irányításával történhetik. Az Egyház általános jellegű mai feladatait Szentséges Atyánk többszörösen és ismételten feltárta a világ elôtt. Ezeknek ismertetése lesz lapunk egyik legfôbb célja. Itt most csak vázlatosan ismertetjük a legsürgetôbbeket. 1. Törekedni kell arra, hogy a legrövidebb idôn belül a Szentszék és Magyarország között helyreálljon az egyoldalúan megszakított diplomáciai kapcsolat. 2. Szükség van a keresztény lelkiség újjáfogalmazására: Krisztus Titokzatos Testérôl szóló tanítás alapján a közösségi feladatok, kötelességek felé kell fordítani minden hívô figyelmét, erejét és tevékenységét. Ugyanezen az alapon arra kell törekedni, hogy az értelmiség, ipari munkásság és parasztság még közelebb kerüljön egymáshoz és az a szellem állandósuljon, mely a csodaszámba menô forradalom napjaiban olyan sok formában megnyilatkozott. Féltékenyen vigyáznunk kell arra, hogy ezt az egybeforrottságot semmi meg ne zavarja. 3. XI. Pius nagy szociális körlevelének, a ,,Quadragesimo anno''- nak szellemében erôsíteni kell azokat a szociális intézményeket és rendelkezéseket, melyek valóban a nép jólétét szolgálják. A nép igazi javának meghatározása a munkásönkormányzatokra tartozik. 4. A társadalom alapsejtje a család. Ezt kell mindenképpen erôsíteni. ,,A munkást megilleti a munkás és családja fenntartásához elégséges munkabér.'' (Quadr. anno V. kiad. 39. l.) ,,A mai társadalmi viszonyok közt tanácsos a munkabér-szerzôdésnek a lehetôség szerint bizonyos közelítése a társadalmi szerzôdéshez.'' (U. o. 37. l.) ,,A társadalmi szerzôdés alapfeltétele a szerzôdô felek egyenjogúsága, sorsközössége, a nyereségben való arányos és igazságos részesedés: a nyereségbôl nem juttatni kell a munkásnak, hanem azt szét kell osztani.'' (Lexic. für. Theol. u Kirche. Herder, 1932. IV. 458.) Ennek a szétosztásnak a társadalmi igazságosság alapján az ember számára ,,nem kutya-életet, hanem emberhez méltó életet kell biztosítani.'' (Lombardi) 5. Komolyan tudatosítani kell minden keresztény emberben a gazdasági erkölcs követelményeit azon elv alapján, hogy ,,a gazdagok feleslege a szegények jogos tulajdona.'' (Szent Ágoston) 6. ,,Az államférfiak és a tisztességes polgárok legfôbb célja legyen az egymással szembenálló osztályok harcát megszüntetni, különbözô foglalkozási ágakat békés együttműködésre bírni.'' (Q. A. 45 l.) A szolidarizmus elvének maradéktalan alkalmazásával mintát kell adni a világnak, különösen az eddig elnyomott gyarmati népeknek, hogyan kell a kapitalista és kommunista társadalom helyébe olyan együttműködést kialakítani, mely biztosítja az egész közösség felemelkedését és Istentôl kapott tehetségeinek kifejtését. 7. Szervezeteinknek teljes működési szabadságot kérünk. Mielôbb meg kell alkotni az igazi Actio Catholica-t, melynek lényege -- a pápák elgondolása szerint -- a világi apostolok rendszeres, korszerű kiképzése és az élet minden vonalán való munkába állítása. 8. Szerzeteseink számára kívánjuk a korlátlan működési szabadságot és a munkájukhoz szükséges összes intézményeket és eszközöket. Viszont a szerzetesek tekintsenek az Egyház egyetemes érdekeire, vegyék figyelembe a hierarchia irányítását s a mai kor szellemének megfelelô tanítási és lelkipásztori módszereket alkalmazzák. 9. A magyar nép kezébe jutott földet nem kérjük vissza. Biztosak vagyunk abban, hogy népünk értékeli lelkipasztorainak és szellemi nevelôinek munkáját annyira, hogy tisztességgel ellátja ôket anyagi javakkal. 10. Örömmel üdvözöljük a csepeli munkásság követelését: ,,Kívánjuk az ifjúság valláserkölcsi nevelését.'' Legyen a hitoktatás általános, korszerű és akadálytalan. 11. Kérjük vissza az iskoláinkat. (Az esetleg bennelakó ifjúság sérelme nélkül!) Viszont mindent meg kell tenni, hogy a katolikus iskolák növendékeit mind vallási ismeretek, mind egyéb tudás dolgában a legjobban bevált módszerekkel oktassák. 12. A lelkipásztorkodásban végleg el kell hagyni az elavult módszereket. Eleven liturgikus életet kell teremteni. A katolikus művészetet a művészetek minden ágában minden erôvel fel kell támasztani. A legrövidebb idôn belül meg kell ismertetni a katolikus néppel a nagy katolikus filmeket. 13. Törekedni kell a katolikus sajtó alapos megszervezésére. Korszerű hittankönyvek, világnézetünket megmutató és megvédô brossúrák, tudományos művek mielôbbi megjelentetését kell sürgetni. Legyen igazán katolikus szellemet sugárzó, pártok felett álló független napi sajtónk. Kívánjuk, hogy a szabad magyar rádió megfelelô módon és arányban álljon rendelkezésünkre katolikus világnézetünk terjesztésére. 14. A magyar ifjúság -- be kell vallani, nem mi neveltük -- olyan hôsiességrôl, okosságról tett bizonyságot, melyre büszke lehetne a világ bármely népe. Így mi is. Ez a hôsi lelkület a legjobb alapja annak a reménységnek, hogy a Boldogságos Szűz országában megszületik majd az az új arcú, a szeretet parancsát valóban legtöbbre tartó és áldozatosan valósító keresztény világ, melynek megteremtését annyira sürgetik az utolsó század pápái, s amely igazi alapja a népek tartós megbékélésének és zavartalan fejlôdésének. ======================================================================== A szellem diadala a magyar forradalom -- 1. oldal írja XII. Pius pápa levelében. A magyar forradalom híre megrázta az egész világot. Az egyház életében talán még sohasem történt meg, hogy egy forradalom mellé oly rövid idôn belül teljes tekintélyével odaállt az egyház feje, mint az most történt. Szentséges atyánk, XII. Pius pápa, aki személyesen ismeri népünket, hiszen 1938-ban itt járt közöttünk, alighogy hírét vette népünk és példátlanul bátran és hôsiesen harcoló fiatalságunk szabadságharcának, azonnal levelet intézett a világ püspökeihez. A levél felszólítja a keresztény világot, hogy fôként imájával és áldozataival támogassa a magyar nép hôsi küzdelmét. Minden magyar katolikus hálával fordul a közös atya felé, aki ennyire szívébe zárta népünk ügyét és példátlan erkölcsi tekintélyével támogatja ügyünket. ======================================================================== Az Osservatore Romano, 1. oldal a Vatikán félhivatalos napilapja hatalmas cikben méltatja a bíboros fôpásztorunk kiszabadulását. Megemlíti a cikkíró, hogy a kíméletlen vallásüldözés csak arra volt jó, hogy még szorosabb egységbe kovácsolja a magyar katolikusokat. ======================================================================== Mindszenthy József utca 1. oldal A Martonvásári Nemzeti Bizottmány, a nagy magyar bíboros halhatatlan érdemeinek elismerésére elhatározta, hogy az eddigi Vorosilov utcát Mindszenthy József utcának kell nevezni. ======================================================================== ,,Csodálatraméltó hôsiesség szabadítja meg most a hazát''! 1. oldal -- mondotta rádiószózatában a Hercegprímás. Három nappal kiszabadulása után, november elsején, mindszentek napján a biboros-hercegprímás rádiószózattal fordult az ország népéhez. Rövid, köszöntôjellegű szózatában a következôket mondotta a kardinális: Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben sincs gyűlölet szívemben. Csodálatraméltó hôsiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc, minden dicsôséget megérdemelnek fiataljaink. Hála és imádság az áldozatokért! Honvédségünk, munkásságunk, földműves népünk példát mutatott a hôs hazaszeretetben. Az ország helyzete rendkívül súlyos, napok óta hiányzik az élet folytatásának minden közös feltétele. A legsűrgôsebben meg kell találnunk a kibontakozást. Most tájékozódom, két napon belül a kibontakozás útjáról személyes szózatot intézek a nemzethez. ======================================================================== A Jézus Szíve Szövetség imaszándéka november hónapra: 1. oldal Az Oltáriszentség legyen életünk központja A ,,SZÍV'' olvasói még emlékezhetnek arra, hogy minden hónapban Krisztus földi helytartója megjelölt egy havi szándékot, amelyért kérte munkáink, imáink, szenvedéseink felajánlását. Ezeknek a havi szándékoknak útján a keresztény lélek bejárja az egész világot, szívében hordozva Krisztusnak világmegváltó terveit, s hol a szakadár keresztényeknek, majd a japán és indonéz hívôknek, aztán a sportoló fiatalság lelkiségének gondját viseli. Ebben a hónapban az Úr Jézus arra kéri imáinkat, munkánkat, szenvedéseinket, hogy Teste és Vére legyen életünk irányító központja. A mi feladatunk tehát azért imádkozni, hogy a lelkek világosságot és ösztönzést kapjanak, s ezáltal az Oltáriszentségben keressék életük erejét. Ezért mondotta Szent X. Pius pápa: ,,A keresztény élet központja és az Egyháznak lelke az Eucharistia. Minél nagyobb szeretettel táplálkoznak belôle a keresztény népek, annál inkább részesednek Krisztus életében, és annál szerencsésebben oldják meg a kereszténység kérdéseit a magán- és közéletben.'' Figyeljük meg a szentmisét, benne van a teljes keresztény életformánk: felajánljuk magunkat, mint ahogy felajánljuk a kenyeret és bort, át kell változnunk Isten gyermekeivé valamiképpen és hasonló módon, mint a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé (csak mi lényegünkben nem változunk át) és szét kell szórni magunkat testvéreinknek a felebaráti szeretet és szolgálat által, hadd éljenek belôlünk, hadd legyen boldogabb és szebb az emberek élete. Egyétek tehát Krisztus testét, hogy élet legyen bennetek! ======================================================================== Hogyan szabadult ki fogságából a Bíboros-Hercegprímás? 2. oldal Élesen, a szörnyű emlékek fel-felsajduló hevességével emlékezünk még mindannyian a nyolc év elôtti tragikus hírre: letartóztatták Mindszenty hercegprímást! Emlékezünk a feszült, kínos várakozás idejére, majd a tárgyalási napok minden kezet ökölbe szorító, de gúzsba kötött, keserűen néma fájdalmára, amelyben katolikus és nem katolikus magyar egyformán osztozott, s a szégyenletes ítéletre, amely megfosztott bennünket Fôpásztorunktól. Azután már csak kósza hírek jártak, rebesgették, hogy most itt ôrzik, most amott, hogy beteg; és az évek múltával már-már a legendák magasságába emelkedett a Kardinális törhetetlen alakja... És most egyszerre halljuk: kiszabadult, visszatért közénk! Alig hiszünk szemünknek-fülünknek, szinte szeretnénk megtapogatni ezt a nagyszerű örömhírt, és megtudni minden részletét és megismerni minden részesét! Hogyan is történt hát? A Hercegprímást az utóbbi idôben Felsôpetényen, Rétság mellett tartották házi ôrizetben, itt élt egy magányos kastélyban. A forradalmi események hatására máshová, ,,biztos'' helyre akarták szállítani, de a Kardinális ennek az intézkedésnek ellenállt és sikerült akaratát érvényesítenie. Kedden, október 30-án a rétsági laktanyában is megalakult a forradalmi katonatanács, amely azonnal elhatározta, hogy kiszabadítja a hercegprímást a fogságból. A kastély ellen vonultak és megtámadták az ÁVH-s ôrséget, amely rövid ellenállás után megfutamodott. A Kardinális szabad volt! Az éjszakát a laktanyában töltötte, ahol mély tisztelettel fogadták a magyar katolikusok Fôpásztorát, s függetlenségi törekvéseink nagy harcosát. Ezalatt már a fôvárosban is egyre nagyobb visszhangot vert a jelszó: ,,Szabadságot Mindszentynek!'' Röpcédulák is jelentek meg a falakon, tüntetések hangoztatták a nevét, diákok, munkások, katonák indultak a Hercegprímás fogságának helye felé, hogy kiszabadítsák. Erre már nem került sor, csak kíséretet nyújthattak a diadalmenetben. Mert az volt, diadalmenet, páncélosok fedezete alatt, az utak menték felsorakozó vidéki nép sorfala között, szűnni nem akaró éljenzés közepette, virágok esôjében. A Hercegprímás áldást osztott kocsijából és meghatottan fogadta Vác és a falvak ünneplését. Budán, az Uri-utcai prímási palota elôtt hatalmas tömeg sereglett össze. Amint föltűntek a harckocsik és Mindszenty kardinális gépkocsija, felhangzott a magyar, majd a pápai himnusz. A hercegprímás a palota erkélyérôl néhány köszönô szót intézett az egybegyűltekhez, majd megáldotta ôket. Ennyi a történet. S most álljon még itten három név, azoké, akik kitűntették magukat a Hercegprímás kiszabadításában: Pálinkás Antal ôrnagy, Molnár Bertalan és Deák János hadnagyok. Köszönet és hála nekik; hódolat és szeretet újra szabad Fôpásztorunknak! ======================================================================== November ötödikére: Szent Imre ébresztése... 2. oldal Nemrégiben a Móricz Zsigmond körtéren jártam. Átlépdeltem a barrikádokon, melyek mint egy nagy szürke bazaltgyűrűt fogják körül a teret, s siettem tovább, mikor tekintetem Szent Imre szobrára esett. Megszokott dolog a szobor a tér közepén. Elmentünk mellette többször is napjában, ma azonban egy pillanatra megálltam: mert íme, a szobrot virág borította, s valaki egy Kossuth-címert, hazánk új, jelenlegi címerét támasztotta a szobor talpazatához. Szent Imre szobra aktuális, aktuálissá vált éppen ma? -- amikor azt hihetné az ember, hogy egy kosár krumpli vagy egy karfiol sokkal érdekesebb, mint egy rég meghalt királyi herceg bronzszobra Buda valamelyik terén? Leültem rövidke idôre a szobor melletti padra. Mellettem jöttek- mentek az emberek. Kinéztem magamnak egy fiút, nyurga, nyakigláb kamaszt, melegítôben és cseh gumicipôben, gondolatban magam mellé ültettem a padra és elkezdtem neki beszélni: Szent Imrérôl. -- Tudod-e ki volt? -- kérdem tôle. -- Hát... -- hangzik a válasz -- s megakad. -- Nem, nem -- mondom neki -- nem középcsatár volt, sem jobbfedezet. Szent Imre szent volt. magyar, fiú és szent, s ô a magyar fiúk védôszentje. -- Szent? -- kérdi. S látom, hogy a régi-régi hittanórákról valami kevés dereng. -- Igen -- mondom neki -- szent volt. Tudod mi ez? A szent: egész ember. Egész fiú, akibôl egész férfi lesz! Barátom kinyújtja izmos tagjait, kisportolt alakján végigfut a napsugár. Ô egésznek érzi magát. -- Igen -- mondom neki. Az életszentségben benne rejlik a testi erô és egészség, de a lényege nem az. A lényege a lélek ereje. A szent hôs, akinek erôs testében erôs lélek lakik, aki barátja az embereknek, barátja az életnek, de barátja az Istennek és Krisztus Urunknak is. Barátom maga elé néz. -- Ez ... ez nagyon nehéz dolog! -- válaszolja. Én... én, hogy lennék én képes erre? Pedig szép, olyan szép. Olyan szép egész embernek, egész jellemnek lenni... én, én nem vagyok istentelen, s jó lenne Ôvele... -- Jó lenne Ôvele -- hát igen --, jó lenne Ôvele barátságban lenni -- egészítem ki. Látod, Szent Imre a Jó Isten barátja volt, s barátja az embereknek is. Tisztalelkű, tisztazívű, mindenkivel szemben készséges, bátor; hiszen küzdelemben, igaz ugyan, hogy vadászaton, de mégis férfias küzdelemben esett el. Ugye nem is összeegyeztethetetlen mindaz, amit te nagynak, szépnek, jónak tartasz, azzal, hogy ,,életszentség''! -- Hidd el, ha Szent Imre most az Üllôi úton lett volna, talán süvítô golyók között cipelte volna a sebesülteket, nem törôdve az életveszéllyel, vagy talán fegyvert fogott volna ... Barátom maga elé mered. Úgy gondoltam, most ott hagyom. Sokat kellene még neki beszélni ezekrôl a dolgokról ... Aztán kurtám odavetem: -- Pajtikám, imádkozz egy kicsit Szent Imréhez, szóljon egy-két jó szót érdekedben Ônála, hogy valóban olyan lehess, amilyennek megálmodtad magad... Magam ülök a padon. Elôttem a hideg bronz. Jobbra-balra mebillenti a Kossuth-címert. Kis barátom eltűnt lelki szemeim elôl, s a valóság: a hideg ôszi délelôtt, melyet csak a forradalmi utca fűt. Sietek tovább. Mégegyszer visszanézek a szoborcsoport üde színfoltjára, a címerre, s arra gondolok, hogy Szent Imre eszménye aktuálisabb ma, mint valaha. ======================================================================== Viszontlátásra odatúl! 2. oldal 1956. november 2. Esteledik... ha most végigvezetnélekTéged, Kedves Barátom a városon, ahol ma csaknem minden ablakban parányi fények imbolyognak, s az utcák lármájának egyre inkább elhaló zajában olyanná varázsolják egy fél éjszakára ezt a sokat szenvedett várost, mint egy csodálatos nagy-nagy dóm, s megkérdezném Tôled: miért van ez? -- talán csodálkoznál, s néhány pillanatig adós maradnál a válasszal. Aztán így felelnél: hôseinkért, Hallotainkért. Válaszom az lenne: Igazad van. Az Egyház az Isten Egyháza, mélységes szimbólumaival, jelképeivel: a gyertyával, mely önmagát emésztve ég, hogy fényt sugározzon a komor, fekete éjben, s ünnepeivel, a Halottak napjával: jelen van a mi életünkben, a Tiédben is, Kedves Barátom. Halottak napja. Hôsök napja. Élet és Halál. Titkoktól terhes szavak, melyek azokban a napokban, mikor vészthozón dörögtek a rohamlövegek, talán a Te szívedet is megremegtették. A Halottak Napjának ünnepén erre kapsz választ. Halljad csak: ,,Tuorum enim fidelium vita mutatur non tollitur, et dissoluta terrestris hujus incolatus domo, aeterna in coelis habitatio comparetur... Ha majd földi vándorlásunk háza egykor összedôl, az égben készül számunkra lakás''. Barátom, hallod ezt a boldog jó hírt, amit a gyertyák lángjai, mint piciny piros reményszívek, ma éjjel hirdetnek mindnyájunknak: a halállal nincs vége mindennek, s ha földi lakásunk összedôl, az Úr, a végtelen Isten az égben készít számunkra lakást. -- Napok óta járom az utcákat. Az egyik téren kicsiny sirhant, kislányt fed el, odébb néhány fiút, 19-20 éveseket. Szinte látom merész arcélüket, szilajul homlokukba hulló fürtjeikkel, amint tekintetem, pillantásom egy édesanyára esik. Csak áll, némán, könnytelen, papírlapot gyürköd kezében: fiát keresi. Eltűnt. Nincs sehol. Most mellé állnánk, kedves Barátom, vigasztalhatnánk-e azzal, hogy várjon kicsit, míg jobb lesz az élet, lesz rádiója, perzsaszônyege, bôséges, jó konyha. Ugye milyen szörnyű, irtóztató ízléstelenség lenne ez. Csak egyet, egyetlen egyet mondhatnánk neki: Fiad, Édesanya, a fiad nem tűnt el, a fiad él! Ott álltunk mindnyájan, az egész Egyház, a friss sírhant körül, s ujjongva mondhatjuk: fiaink nem haltak meg, fiaink élnek, s örökké élni fognak. Ez a Halottak Napja nagyszerű, csodálatos misztériuma, amelyben a Halál és Élet fonódnak egybe. Nemcsak az Eszme él, amelyért talán lázasan-vakon, tűzbe mentek, hogy ifjú életük szebb jövônek legyen magvetése, melynek csírázása hihetetlen máris és szemkápráztató. Hanem ôk maguk is élnek. Olyan jó lett volna, s ugye Te is velem tartottál volna, kedves Barátom, odamenni ahhoz a megtört szívű Édesanyához, Édesapához, Kistestvérhez, aki úgy érzi, mindent elveszített, amikor mi mindent megnyerni vélünk örömtôl részegen. Átkarolni csendben, az egész Egyházzal, aki köztünk van és él Halottak Napjának ünnepével, s letörölni arcáról, szívérôl a véres könnyeket: Ne sírj! Fiad él, s örökké élni fog. A gyertyák lassan csonkig égnek, mi hazafelé tartunk, Kedves Barátom. Lassan sötét, titkos, mély sötét borul a várora, s a kilôtt házak romos homlokzata, mint koponya rémes szemgödre, tátong az éj sötétjébe. A reménytelenség s csüggedés homálya ez? Soha! -- A sok százezernyi gyertya fényét szívünkbe rejtve hordjuk, mint reménységeink fellobbanó fáklyáit akkor este a parlament elôtt, amikor úgy hitték, hogy sötétbe lehet burkolni ébredô reményeinket. Hôs fiainknak, minden egyes vérzô szívű szülôvel, baráttal, rokonnal, testvérrel ezt üzenjük: a viszont látásra. ======================================================================== ,,...mint Krisztus nemes katonája'' 2. oldal Loyolai Szent Ignác írta egyik levelében ezeket a címszavakat, minden bizonnyal nem önjellemzésként, hanem eszményként. 400 esztendeje hogy Krisztusnak ez a nemes katonája lehúnyta szemét. Halála méltósággal egyszerű volt. Évek óta gyötrôdött epeköveivel, orvosa azonban nem látta veszélyesnek betegségét. Mikor titkárát, Polancót megbízta, hogy menjen el a pápához számára áldást kérni, az haladékot kért, mondván, hogv még az éjjel sok levelet kell elintéznie. ,,Tegyen úgy, ahogy Önnek tetszik. Önre bízom magamat.'' Ez volt utolsó mondata. Másnap, mire Polanco visszaérkezett a pápai áldással, Ignác már halott volt. Kitűnni a szolgálatban... Katonának mondtuk Ignácot. A katona élete: szolgálat. Nem önmagának, hanem másnak szolgálata. Életének tartalma volt: urának életét, vagyonát védeni. Inigo pályáját ezzel kezdte, szívvel- lélekkel szolgálta urát, Don Juan Velasquez de Cuellart. Ki akart tűnni urának szolgálatában és ehhez kemény akaratra volt szükség, a baszk fajta nemes akaratára, akirôl a költô mondja: ,,Vashegyeken laknak, tettben erôsek, szóban fukarok, vasukkal (kardjukkal) szerezték meg Spanyolország aranyát.'' Az ifjú apród szereti a táncot, a könnyelmű életet, megtanulja az elôkelô modort, ,,vidám és elegáns bajtárs'', asszonyi szívek merész hódítója. Ugyanaz a szolgálat nemesedik át megtérése után: ,,Ôseink minden erejüket megfeszítették, hogy olyan dolgokban tűnjenek ki, amelyek meddô, hiú törekvések voltak -- írta 1539-ben egyik unokaöccsének -- jó volna, ha ön is olyanban tűnne ki, amelynek örök az állandósága.'' Most is egyetlen Urat választ, de mindenkinél hatalmasabb Urat, a századok halhatatlan Királyát, vele akar egy sorban részesedni, a szegénységben és gyalázatban éppen úgy, mint az örök dicsôségben. ,,Szégyelném magamat, mondotta késôbb, ha jobb sorsom volna, mint Krisztusomnak.'' Inigo közben felvette Antiochiai Szent Ignác nevét, annak kifejezésére, hogy ô is olyan szerelmese legyen Krisztusnak, mint az új névadója. A katona ismeri Urának, Istenének parancsait, míg meg nem valósítja azokat. ,,Semmit el nem mulasztani...'' -- ez volt egyik legfontosabb jelszava. A fél munkát nem tudja elviselni -- a harcot diadalra kell juttatni. Pl. Pamplona védelmekor a város polgársága és maga a parancsnok, Francés de Beaumont is tárgyalni akar. Ignác katonának tartja magát: csak a halál vagy a gyôzelem között kíván választani. Az ostromot sebesülés, majd rettenetes műtétek követik. Közben megérinti Isten kegyelme, és vallásos könyveket olvas. A katonaélet izgalma után unalmasnak találja ezeket a könyveket, és sokkal érdekfeszítôbbnek tűnik néki Assisi Ferencnek és Domonkosnak világhódítása. Mégsem áll meg félúton, csak egész munkát akar végezni: ,,Ignác sohsem vett kezébe egyetlen ügyet anélkül, hogy azt véghez nem vitte volna'' -- mondotta róla egyik társa, Nadal Jeromos, vagy ahogy egy másik társa mondotta: ,,Ahová Ignác egyszer beleverte a szöget, onnan nem lehet többé kihúzni.'' Pedig hát igazán jó néhány ügybe belefogott: gondoskodott a római árvákról, a ,,12 apostol egyesülete'' néven világi apostolok útján gondozta a szegénynegyed nyomorultjait, elkészítette és a szicíliai alkirály útján be is terjesztette egy törökverô hadjárat tervét. Németország számára papnevelôt alapított, hogy új papi nemzedékkel vezesse vissza az országot a katolicizmushoz, megindította az új papság képzését a római kollégiumban, még a római züllött nôk sem kerülik ki figyelmét, két házat is alapít javításukra... Ez férfimunka volt... Nem szereti az álmodozást, cselekvésre termett. A célt nézi és keményen alkalmazza hozzá az eszközöket. 32 éves korában jön rá, hogy tudatlanul nem hirdetheti Krisztust, azért a meglett férfi beül a pajkos gyerekek padjába, hogy tanulja a grammatikát, késôbb a leghíresebb egyetemen Párizsban szerzi meg képzettségét. Mikor késôbb azt látja, hogy a humanista műveltségű nemesség tudja az elszakadt országok népét visszavezetni az Egyházba, nem átallja a legképzettebb erôket kollégiumokba küldeni, hogy új nemzedéket neveljenek. Közel 18 éves vajúdásban alakul ki benne egy olyan ,,hadsereg'' (compania) gondolata, amely maradéktalanul Krisztus Zászlaját követi minden megalkuvás nélkül. Kényesen vigyáz arra, hogy mindig a legjobbat valósítsa meg: ,,Nem minden jó egyformán jó, a jobbat kell választani. Épp ezért az általános jót elônyben kell részesíteni a részleges jóval szemben'' -- írja késôbb egyik levelében. Királyokkal tárgyal, újszerű lelkipásztori módszereken gondolkozik, a misztika kérdésében értekezik, dogmatikus tartalmú leveleket ír. Nem csoda, hogy az 1550. február 8-án megtartott konklávén 42 bíboros közül öten Ignácra szavaztak, s neve annyira a pápajelöltek között szerepelt, hogy 1555-ben III. Gyula halála után III. János portugál király úgy nyilatkozott, hogy igen helyesen tennék a bíborosok, ha Ignácot választanák meg pápának. A hatalmas tervezések mellett nem feledkezik meg az apróságokról. Az ebédlôben a legelôkelôbb kiszolgálást követelte, modora rendkívülien vonzó és vidám volt -- csak mosolygós, bicegô kis spanyolnak hívták -- ,,harminc év óta sem esô, sem vihar, sem más nehézség nem tarthatott vissza attól, hogy pontosan a kitűzött órára az Isten szolgálatában kitervezett munkát megkezdjem'' -- mondotta titkárának, amikor az a novemberi esôzések miatt vissza akarta tartani egyik békeközvetítô útjáról. A szeretet hôse Sokat azt hiszik, hogy minden katona durva, érdes lelkű és szeretet híján való ember. Pedig Ignác kemény és férfias vonásai mögött határtalan szeretet húzódott meg. ,,Aki kijön szobájából, az biztosan vidámabb lett'' -- mondják laktársai. Mikor a még szinte gyermek Ribadeneira beteg volt, éjszaka ágya mellett virrasztott anyás gyengédséggel. Lelkiségének ,,a szeretet a belsô törvénye, amelyet a Szentlélek szít föl a szívekben''. Ebbôl fakad hihetetlen sugárzó hatása: ,,Ha egyszer szívünk Isten erejével úgy átalakult, mi csodálatos van abban, ha munkánk által környezetünk is átalakul'' -- fejezi ki gondolatát hűséges titkára, Polanco. Hűségének viszonzásául nem számított fizetségre. Klasszikus veretű felajánló imájában mindent Istennek ad: értelmét, akaratát, tehetségét, zsoldjául Isten nemes katonája nem kér mást, csak szeretetet és kegyelmet, ,,és akkor én elég gazdag vagyok...'' ======================================================================== Kérdeztek -- felelünk 2. oldal Sokan, fôleg fiatalok meghaltak a napokban: mi lett a lelkükkel? Bizony sokan nem kaptak vallásos nevelést, szentségekhez nem járultak, nem rosszak, de tájékozatlanok voltak... Megmondjuk ôszintén, nem tudunk válaszolni biztosan erre a kérdésre. Azt tudjuk: aki a kegyelmet visszautasítja, elkárhozik, aki pedig befogadja, üdvözül. Azt is tudjuk, hogy az Úr Jézus a földön jártában igen megértô volt azokkal szemben, akik saját hibájukon kívül nem hittek benne. Még egyet tudunk: nincsen senkinek sem nagyobb szeretete, mint aki életét adja testvéreiért. Ez a hasonlatosság Krisztussal, amely biztosítja üdvösségünket. Azt is tudjuk, hogy azok, akik nem kaptak saját hibájukon kívül vallásos nevelést, azokat Isten (Szent Pál szerint) saját törvényük, a lelkiismeretük szerint üdvözíti. Mindezt tudjuk, tehát van reményünk, hogy Isten megbocsátotta vétkeiket és üdvözültek, de mindenesetre nem taszította el ôket. Sok mindent azonban nem tudunk. De egyet mégis: hogy tudunk segíteni rajtuk imával, áldozatos élettel, szenvedések fölajánlásával. Akik értünk meghaltak, ennyit várhatnak joggal tôlünk. * * * Már megint Jézus Szívérôl hallok beszélni. Nem szeretem összeszűkíteni Jézusnak szeretetét: én az egész Krisztust szeretem, és nemcsak a szívét. A Szív-újság is megváltoztathatná a címét. Pontosan az ellenkezôje a valóság. Ha szívet tisztelek, ez nem a testi szívet jelenti kizárólagosan, hanem az egész személyiséget, jellemet, minden gondolatnak, érzésnek forrását, s az abból fakadó világhódító terveket. Szeretem tehát Jézust és szeretem Krisztus Szívének terveit (Szent X. Pius) vagyis mindazt, amit családi, gazdasági, társadalmi életben sürget a Krisztus szerint alakított meggyôzôdés, jellem, szeretet, tehát pl. tisztelem Krisztusnak ama vágyát, hogy békességben éljenek az emberek, hogy helyes társadalmi forma alakuljon ki -- csak mindent gyökerében, központjában. Valaki szellemesen így fejezte ki a katolicizmust: mindennek szeretô átfogása Jézus Szívétôl egészen a szegények otthonáig, vagy akár a népi táncig. -- A Jézus szíve-tisztelet tehát éppen a nagy egész központjában, a szeretetben megragadva. ======================================================================== Újra szól a harang, újra zúg majd az orgona 2. oldal Az MTI azt jelenti, hogy a Szent János Kórház kápolnáját újból átadják rendeltetésének. Reméljük, hogy a többi kórházakban és kápolnával ellátott intézményekben is hamarosan fölcsenghet a hűséget és áldozatot jutalmazó Úristen dicsérete. ======================================================================== Ez csoda! 2. oldal Szabadult foglyokat szállít a komp át a Dunán. A révész szívesen, együttérzéssel tekint a foglyokra. Amikor a folyó közepén jár a komp, a révész szívét elönti valami foghatatlan és megmagyarázhatatlan érzés és e szavakat mondja: Ez csoda! S megismétli: Ez csoda! És csorog szemébôl a könny. Elérjük a túlsó partot. Az utasok fizetni akarnak. A révész sértôdötten utasítja el a pénzt. ,,Ugyan, ezekben a napokban csak nem dolgozunk pénzért! Hiszen mind magyarok vagyunk!'' ======================================================================== Gyerekek! 2. oldal Idefigyeljetek! BRUNCSI üzenetét továbbítjuk: ,,Kedves kis barátaim! Most hallottam, hogy A SZÍV újra megindult. Azonnal útnak indultam, hogy megrajzoltassam legújabb kalandjaimat -- hej, de sok minden dolog történt velem! --, de sajnos a közlekedés szünetelése miatt nem tudtam kellô idôben megérkezni. Remélem, hogy legközelebb már jelentkezhetek. Köszönt kis barátotok: BRUNCSI'' ======================================================================== Impresszum 2. oldal A SZÍV XL. évf. 1. szám A Jézus Szíve Szövetség hetilapja Szerkesztôség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Mária utca 25. Felelôs szerkesztô: Pálos Antal Felelôs kiadó: Kollár Ferenc Egyházi jóváhagyással Budapesti Lapnyomda Budapest, VIII. Rökk Szilárd utca 6. Felelôs: Kulcsár Mihály