Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Mona Ilona: Slachta Margit ,,Az Magyar Nipnek, Aki Ezt Olvassa...'' (Sylvester János) Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata I. A talaj és a gyökerek II. Az Országos Katholikus Nôvédôtôl a Szociális Missziótársulatig III. A szociális missziós nôvér IV. A magyar katolikus nômozgalom élén V. Az elsô magyar nôképviselô VI. A Szociális Missziótársulattól a Szociális Testvérek Társaságáig VII. A botcsinálta fônöknô VIII. Korszellemtôl függetlenül IX. Az ,,egyetlen férfi'' a Parlamentben X. Az emigráció XI. Slachta Margit, az ember XII. Tévedések és torzítások Függelék Jegyzetek Könyvészet Slachta Margit életének idôrendje Fényképek A szerzôrôl ======================================================================== A könyv elektronikus kiadása Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1997-ban jelent meg a Szociális Testvérek Társasága megbízásából a Corvinus Kiadó gondozásában az ISBN 963 9062 10 3 azonosítóval. Az elektronikus változat a Szociális Testvérek Társasága engedélyével készült. A programot lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Szociális Testvérek Társasága tulajdonában van. A könyvet Horváthné Bényei Erika vitte számítógépbe. ======================================================================== I. A talaj és a gyökerek Slachta Margit életérôl írva nem kezdhetjük másként, mint azzal, amit az elmúlt hetven évben annyiszor leírtak róla (hiányos és sok téves adattal megtűzdelve), hogy ,,ellentmondásos egyéniség volt.'' Pedig nem ô volt ellentmondásos, hanem a kor, amelyben élt, ezért, ô, aki szilárdan állt az evangéliumi alapokon, mindenkinek ,,ellentmondás'' volt. Ellentmondás volt a századforduló ,,Vér és arany'' liberalizmusának, ellentmondás a Tanácsköztársaságnak, ellentmondás a Horthy nevével jelezett két világháború közötti korszaknak, és ellentmondás volt természetesen az 1945-ben kezdôdô, elôbb demokráciának, majd szocializmusnak csúfolt diktatúra idején is.[1] Ellentmondás volt azoknak is, akik politikusnak vélték. Teljes értelemben alkalmazható rá Pethô Tibor Bajcsy-Zsilinszky Endrérôl írt megállapítása: ,,A politikus minôsítés nem alkalmazható Bajcsy- Zsilinszkyre. Magasfokú erkölcsi érzéke lehetetlenné tette számára, hogy a politika megszokott eszközeivel éljen... igazi politikai pártot vagy csapatot nem hozott létre. Hatalom soha nem volt a kezében. Tehát több volt, mint politikus, nemzete nevelôjévé akart válni. Azoknak a nagy magyaroknak a sorát gyarapítja, akiknek a jelentôsége inkább kitűzött céljaikban, semmint elért eredményeikben van...''[2] Ezt látta Slachta Margit küldetésének Kovács Imre is, aki 1954. I. 15-én így ír emigránstársának: ,,Én sokat gondoltam Magára, nagy bátorságára és igazi keresztény magatartására: a magyar népnek Magához hasonló térítôkre lesz majd szüksége, ha ez a lidérces álom elmúlik felôle.''[3] Ki volt ez a nô, aki körül annyi vihar dúlt, aki annyi ellentmondást váltott ki, akit oly sokan gyaláztak és gyaláznak, még többen tisztelnek és elismernek. Akirôl nem tudják, hogy nemcsak több ezer embert mentett meg,[4] de egész élete a szociális szolgálat jegyében telt el, amiért gyalázzák, az meg sem történt, csupán egy rágalmat ismételnek. Mindig tiszta, alkutlan világnézetet képviselt a szélsôségekkel szemben, aki olyan bátorsággal szólalt meg 1945-48 között az Országházban, hogy kétszer jegyzi fel a Parlamenti Napló képviselôtársai megállapítását: ,,Egyetlen férfi a parlamentben'' és akirôl 1952-ben azt írja a Schweizerin:[5] ,,Eine moderne Heilige'' (modern szent). Menjünk tehát végig életútján, nézzük meg a kort és a családot, amelybôl született. Járjuk vele együtt Európa és benne hazánk keserves korszakait, lássuk, hogy mikor, mit és miért tett és ítéljünk magunk tárgyilagosan e fölött a rendkívüli életút fölött. Slachta Margit tizenhét évvel a kiegyezés után Kassán született 1884. szeptember 18-án. Már múlóban volt a XIX. század, de csak éveiben. A század eleji uralkodó szellemiség, a liberalizmus a kiegyezéssel kezdte meg munkálkodását a magyar szellemi és közéletben, de a meghirdetett három szabadság elve közül a vallásra vonatkozók csak tíz év múlva érik el kitűzött céljukat a polgári házasságtörvénnyel. A liberalizmus, azaz a szabadelvűség három téren törekedett elveit érvényesíteni: az egyéni, a társadalmi és a politikai szabadság területén. Az egyéni szabadsággal biztosítani akarta az egyénnek a személyes működési és kereseti szabadságot, függetlenül az állami rendszabályozástól. A hét év múlva kiadandó pápai enciklika, a Rerum Novarum éppen azt hangsúlyozza majd, hogy az állam elsô feladata kiragadni a szegény munkásokat ,,azon kapzsi emberek zsarnoksága alól, kik telhetetlenségükben az embert élettelen jószágnak nézik.''[6] Ugyanis a gazdasági liberalizmus eredménye a pauperizmus, az elszegényedés lett és a gyárurak uralma a földesurak uralma helyett. Így vált a felszabadított jobbágyok helyzete katasztrofálissá hazánkban, hiszen a tulajdon és a tôke felhasználási joga mindenféle állami ellenôrzés nélkül az erôk szabad játékává tette a fejlôdés útját. A szegények és kiszolgáltatottak egyéni szabadságjogait büntetlenül megnyirbálva nemcsak sok millió koldus országa lett hazánk, hanem a meginduló kivándorlás az új század elején hatalmas vérveszteséget okozott az országnak, éppen az elsô világégés küszöbén. A második a társadalmi szabadság területe, itt hangsúlyozza a vallási, az oktatási és az egyesülési szabadságot, sürgeti az állam és az egyház szétválasztását. Hazánkban mindezekért sajátos módon a gúny és a szatíra fegyverével küzdöttek. 1867-tôl számítva ,,negyven esztendôn át visszhangzik a magyar sajtó és irodalom a lélek és vallás gúnyolásától...'' sôt az ezekkel való foglalkozás műveletlenségszámba ment, állapítja meg Szekfű Gyula a ,,Magyar történet''-ben.[7] Ennél is szomorúbb, hogy a társadalmi szabadságjogok keresztény gyökereirôl mindenki megfeledkezett, s ezzel azt a hitet keltette, hogy a vallás ellene van a szabadságjogoknak. Ennek következtében elsôsorban az értelmiség és a munkásság tömegesen vált vallástalanná és ateistává. Az 1872-ben született P. Szeghy Ernô is így ír Emlékirataiban: ,,Egyébként... vendégszeretô házunkba pap sohasem tette be lábát, lenéztük, megvetettük ... Egyik elsô vallási oktatásom, amelyet a nagyapámtól kaptam, így hangzott: -Ha majd késôbb azt mondják neked, hogy van Isten, jegyezd meg, hogy az hazugság s ne felejtsd, hogy minden pap gazember.''[8] Így volt a Slachta családban is, ahol az apa ,,tagadta Krisztus istenségét -- minden szava a katolikus hit megtagadása volt'', -- jegyezte fel naplójában 1903-ban a tizenöt éves Slachta Irén.[9] Nemcsak az apa, de a bártfai zárdában nevelkedett anya is fékezni igyekezett leányai vallási buzgalmát. Ez évben még azt is feljegyzi Slachta Irén, hogy szeretett volna elsô pénteken áldozni, de a mama szerint elég annyiszor áldozni, ahányszor az iskolával mennek; -- (ez évi három alkalom volt) -- Irén ugyan mégis elment gyónni, de áldozni már nem mert.[10] A harmadik terület a politikai szabadságjogok területe, értve alatta az általános titkos választójogot, nemzeti népképviseletet, kormányfelelôsséget, független bíráskodást, sajtószabadságot. Ezek az elvek a nagy részben kifejlôdô kapitalizmus elvei is voltak, mert ebben a korszakban a liberalizmus és a kapitalizmus... elvi egységben és bajtársi hűségben haladtak elôre.''[11] Ami a kontinens és a magyar parlament működését illeti, arról Szekfű így ír: ,,...a parlamentek története nem kormányzástörténet, mint az angol, hanem krízistörténet (kiemelés tôlem M.I.), kríziseké, melyeken nemegyszer áldozatul esik nemzet, állam és társadalom.[12] ,,A krízis oka pedig az, hogy a szabadelvű (liberális) párt saját uralmával azonosította a szabadságot és humanizmust,[13] ennek eredménye volt a feltétlen ellenzékieskedés, ami egészen az iskolákig lehatolt. A már idézett P. Szeghy Ernô írja Emlékirataiban, hogy kb. 1888-89-ben mint gimnazisták tüntettek a kormány egyik javaslata ellen, hogy ,,Le a 16. paragrafussal ... Nekem leghalványabb sejtelmem sem volt arról, hogy mit akar a 16. paragrafus, de mivel a kormány akarta, én halálra kívántam. Mert hiszen akkoriban a jó magyar ember mind ellenzéki volt, a kormánypárti pedig mind pecsovics, hazaáruló, tekintet nélkül arra, hogy kik voltak a kormányon.''[14] A katolicizmus egyáltalán nem formálta a közszellemet. A katolikus értelmiség, akárcsak a protestáns a nemzeti színezetű liberalizmushoz - - s a század második felének materializmusához járt iskolába. Vaszary Kolos hercegprímásnak a papságban nem voltak hitvalló és bátor ,,káderei''. ,,Az ún. ... értelmiségi réteg hangadói még félénkebben lapultak meg. Az országház ilyeneknek lett a terepe s a politikában mutatkozó hátrányt a katolikus sajtóval sem lehetett pótolni, mert egyszerűen nem volt.''[15] Nagy Miklós úgy látja, hogy ,,A kor katolikus vonatkozásban ... az erôgyűjtés ideje és az egyéni kezdeményezések kora''[16] volt. Az egyházpolitikai harcok kudarca ébresztette fel szélesebb rétegekben a katolikus tudatot és meglepôen nem az egyháziak, hanem a világiak kezdenek ennek megfelelôen cselekedni. Gróf Zichy Nándor, az abszolutizmus alatt börtönbüntetést kiállt nagy hazafi kezdte el a munkát és próbálta meg összefogni a katolikus tömegeket. Ô rendezte az elsô katolikus gyűléseket (1893, 1894) a széles néprétegeknek. Jellemzô a korra, olvassuk Szekfű Gyulánál, hogy az 1894-es, Budapesten tartott katolikus gyűléskor -- amit az Elsô Katolikus Nagygyűlésnek neveznek -- a vidéki katolikus tömegek láttán a sajtó megbotránkozik a ,,lefokozott katolicizmuson''... Falstaff serege ez, gubás, abaposztós, birkasüveges embereket hoz fel az egyház, ennyire süllyedt hát![17] Ez a budapesti seregszemle januárban volt, ez év novemberében Székesfehérvárott ismét volt katolikus népgyűlés, ahol Zichy Nándor már kimondta: ,,...mi vagyunk a katolikus nép Magyarországon, ha akarjuk, a katolikus nép pártja.'' 1884-ben Magyarország kilencmillió katolikusának nem volt képviselôje a parlamentben.[18] A tényleges politikai pártot, a Katolikus Néppártot 1895. I. 28-án alapítja meg Zichy Nándor. Programjában a katolikus követelések mellett a közjogi sérelmek helyett elôször sorol fel szociális intézkedéseket. Abban az idôben a politikai pártok két színt: vagy a liberális, vagy a közjogi programot képviselték. Ezek egyike sem volt alkalmas arra, hogy a kisemberek millióinak anyagi gondjait észrevegyék. Nagy politikai függetlenség és bátorság kellett, hogy Zichy Nándor új szellemben alapítson pártot, írja Szekfű Gyula. Nem is volt könnyű útja a Katolikus Néppártnak. Mivel a párt zászlóbontása hitvallásos politikát jelentett ... ,,a liberális tábor -- könnyelmű politikusnak, felekezeti békebontónak, ultramontánnak -- bélyegezte Zichy Nándort. Az Egyház hivatalos vezérkara enyhén szólva egykedvű hűvösséggel kísérte a néppárti politikát. Vaszary Kolos, az akkori prímás sem volt kivétel. Megtörtént például, hogy az 1898-as választásokon a néppárti jelölttel szemben egy kanonok lépett fel liberális programmal ... ez a példa követésre talált, eredménye a néppárt gyengülése volt.''[19] Pedig Zichy Nándor az ,,abszolút és atyáskodó kormányzat'' helyébe az érdekeltek és hivatottak autonóm tevékenységét óhajtotta. Politikai téren nem érte el, de más vonalon ez az autonómia lassan érvényesülni kezdett Magyarországon. 1892-ben megalakult Budapesten az elsô Katolikus Kör, majd ennek nyomán vidéken több ezerre emelkedett a Katolikus Körök száma. Ezek Országos Katolikus Szövetség néven egyesültek és késôbb közösen rendezték a katolikus nagygyűléseket. A katolikus körök nem hitbuzgalmi, hanem társadalmi egyesületek voltak, a hasonló gondolkodásúak közös beszélgetési, szórakozási, továbbképzôdési alkalmai. 1906-ban pl. a kalocsai Katolikus Körben tart a Nôvédelemrôl (Patronage) elôadást Farkas Edith,[20] az Országos Katolikus Nôvédô Egyesület ügyvezetô elnöke. Az akkori kalocsai érsek, a szent életű Városy Gyula nemcsak meghallgatta és megköszönte, de záró szavaiban melegen ajánlotta a város hölgyeinek, hogy vegyenek részt ebben a munkában. Egymás után alakultak hazánkban a különbözô szentekrôl elnevezett, de szociális és karitatív célú egyesületek, amelyek a szegények és nyomorgók megsegítését tűzték ki célul. Slachta Irén 1904. I. 8-án pl. feljegyzi naplójába, hogy ,,Reggel volt a mama a tejkiosztásnál. Ez a nôegyletnek legújabb intézménye, hogy ti. az iskolás gyermekek, akiknél (!) az étel hiánya nagyon is nagy, reggel kapjanak tejet és zsemlét...'' Másik, ugyancsak a szegény néposztály segítését célzó volt a Regisi Szent Ferenc Egyesület. Ez a szervezet felkutatta a vadházasságban élôket, megtudta, miért nem rendezik helyzetüket. Jogi tanácsadással, pénz- és ruhasegéllyel sok együttélést törvényesítettek. A határon túli magyarok sorsát viselte szívén a Szent László Társulat Moldvától Amerikáig. Elsôsorban könyvvel, pénzzel, látogatással segítette a szórványban élô magyarokat. A katolikus értelmiség is szövetkezni kezdett. Megalakult az Aquinói Szent Tamás Társulat és megalakultak az egyetemi hallgatók Szent Imre Kollégiumai. A középiskolások lelki gondozására pedig a Regnum Marianum -- itt szervezôdött meg késôbb a Cserkészszövetség, majd a Zászlónk kiadóhivatala. Ugyanezen a századfordulón jött létre az egyik legfontosabb és legjobban elfelejtett szövetkezés, az Országos Katolikus Nôvédô Egyesület. Errôl bôvebben a következô fejezetben szólunk. Slachta Margit tehát a XIX. század végének forrongó idején született. Hét év múlva teszik közzé XIII. Leó pápa ,,Rerum Novarum'' c. körlevelét ,,A munkások helyzetérôl'', ami egész életére meg fogja határozni a kislány sorsát. A Slachta család, mint minden nemesi család romantikus elképzeléseket ôrzött a család eredetérôl. A már említett Slachta Irén 1903. október 18-án ezt írja a naplójába: ,,Apa mesélte, hogy ... a mi családunk 550- ben keletkezett. Lengyelország legelsô nemesei tôle származnak''. A még élô Slachta rokonság egyik tagja ôrzi azt a kézzel írt XVIII. századi könyvet, amelyben Slachta Miksa -- Margit nagyapja -- leírja a család eredetét. Ô XIV.századinak tartja magyar nemességüket. Nagy Iván a ,,Magyarország nemesi családjai''-t számon tartó könyvében 1754-55-bôl tud zadjeli elônévvel nemes Slachtákat, illetve Schlachtákat, mert e két formában írták a nevüket. Heves vármegye igazolja Slachta Ádámot és társait, Liptó vármegye Györgyöt és társait, Nógrád vármegye egy másik Ádámot, Hont vármegye pedig Slachta Andrást, aki Margit ôse.[21] A család a név lengyeles formáját használta. A ,,slachta'' szó lengyelül ,,nemest'' jelent. Slachta Margit késôbb az emigrációból Nemes Margit néven levelezett Magyarországra, Nemes Borbála néven pedig a Szabad Európa Rádióban is szerepelt. A család a történelmi Felvidéken élt, gazdag földbirtokosok voltak. Id. Slachta András 1754-55 körül született, fia: ifj. Slachta András 1774-1825-ig élt, akinek három gyermeke volt: János, Miksa és Emili. Miksa (a családi krónika írja) 1846-ban kötött házasságot Szászi Antóniával. Ebbôl a házasságból kilenc gyermek származott, de csak négy irte meg a felnôtt kort: János, Kálmán, Margit, Miksa. Kálmán volt a mi Margitunk édesapja, aki Nyitrán 1857-ben született és 1882. július 22- én kötött házasságot sárosi Saárossy Borbálával. Kálmán a családi albumot ôrzô rokon szerint meglehetôsen könnyelmű volt. Itthoni iskoláit befejezve atyja kívánságára Münchenbe ment továbbtanulni. Kétéves kinttartózkodásra szükséges összeget kapott, ezt azonban Münchenbe menet már Bécsben elverte két hét alatt. Nem számított, hazament és újra megkapta az összeget, amivel elvégezhette a fôiskolát. Házasságot is egy fellángolás alapján kötött, mert a rokon szerint meglátta a szép florentin-kalapos Saárossy Borbálát és azt mondta: vagy ô, vagy senki. Sajnos, az így megkötött házasság nem volt boldog. 1921. május 15-én Slachta Kálmán írt egy hosszú végrendeletszerű levelet,[22] ebben véleményt nyilvánít önmagáról és családtagjairól, tanácsot ad nekik -- csak Margitnak nem, mert neki ,,úgysem lehet''. Ebben a levélben így vall önmagáról: ,,Mondhatom, kegyeltje voltam az Istennek. Sok szamárságot követtem el. Egy csónak voltam, mely az élet hullámain fel és le himbálódzott, kevés akarattal és határozott irányzat nélkül. Ez nagy baj, annál is inkább, mert megvolt hozzá a >>vágott dohányom<< ''(Arany János: A tudós macskája c. versére utal.) Ebben a levélben a következôt írja feleségérôl: ,,A mamáról. Elösmerem azon nagy anyai szeretetet, ami hat leányom szoptatására bírta, azonban az volt a nem kis hiba, hogy egymáshoz nem illettünk, Te nem tudtál alkalmazkodni hozzám, én meg nem akartam a te sajátságaiddal megbarátkozni (kiemelés tôlem: M.I.) mindenben, még az evést, rendet és a társadalmi formákban is ellentétek voltunk.'' Egyetlen dologban egyeztek meg, amirôl Slachta Margit 1948. IV. 7-i levelében ír társulati és vér szerinti testvérének: ,,Nem tudom, volt-e alkalmam veled arról beszélni, hogy azon sok értékes adottság mellett, melyet örökségben kaptunk szüleinktôl, van pl. a >>Rechthaberei<< (önfejűség), melyet le kell gyôznünk, azaz feldolgoznunk.''[23] Errôl, mint látjuk, az apa 192l-es ,,végrendelete'' is tanúskodik. Zadjeli Slachta Kálmán és sárosi Saárossy Borbála tehát 1882-ben kötött házasságot. Mindketten földbirtokos családból származtak, jó anyagi körülmények között kezdték közös életüket, ez azonban a férj könnyelműsége folytán elég hamar megváltozott. A házasságból hat leány származott: Mária Antónia 1883-1935, Margit 1884-1974, elsô Borbála 1886-87, Irén 1888-1970, a második Borbála 1891-1961, és Erzsébet 1896- 1988. Kedves gyermekkori epizódot említ Slachta Margit egyik tanításában: ,,Anyácskám úgy nevelt minket, hogy ne húzódozzunk a munkától. Négyéves voltam és már kaptam gyúródeszkát és Mamával és testvéreimmel együtt nyújtottam a tésztát. Nemcsak a háztartásban dolgoztunk, hanem a kertben és a baromfiudvarban is.''[24] A gyermekek otthoni vallásos nevelésérôl hitelt érdemlôen csak azt tudjuk, amit Slachta Irén naplójából olvasunk. Margit testvér elmondta egyszer, hogy -- nyilván még iskoláskora elôtt -- édesanyjával menve az utcán, az egyik kirakatban meglátott egy Szentháromság-képet. Megkérdezte, hogy kit ábrázol. A jó Istent, volt a válasz. Hát a jó Isten bácsi és nem néni? -kérdezte megdöbbenve a kislány.[25] A jóságot és szeretetet tehát csak édesanyjától tapasztalta. Slachta Erzsébet -- Alice testvér -- ugyan azt írja visszaemlékezéseiben, hogy ,,a vallásosság elsôdleges volt a család életében'' -- azonban ezt csak azzal támasztja alá, hogy Margit hatása igen erôs volt az egész családra -vagyis a zárdanövendék Margit találta meg a módját, hogy alkalmazza otthon azt, amit az iskolában tanult. Kisebb testvérei hallgattak szavára, így közvetve a szülôkre is volt némi befolyása. Azt, hogy a vallásosság egyáltalán nem volt ,,elsôdleges'' a család életében, Irén naplóján kívül bizonyítja a ,,hatodik Slachta lány'', Peitl Róza Katalin. Rózika ,,Margit kisasszony'' patronázsába járt Gyôrött, 1907 nyarától a Slachta családhoz került, a beteg Mariska gondozására. Valóban családtagként tartották. Ô mondta el, hogy mivel a Kassai Takarék igazgatói szobájának ablakai a Dóm fôbejáratára néztek, a Slachta leányok csak a mellékajtón mertek bemenni a Dómba, nehogy a Papa meglássa ôket.[26] Mire a leányok középiskolába kerültek, már erôsen érzôdik az anyagi helyzet változása. A már említett naplóból kiderül, hogy egymástól örökölték a ruhákat, sôt még a papa ruháiból is alakítottak maguknak. Édesanyjuk elég korán bevezette ôket a háztartás rejtelmeibe. 13-14 éves korukban már vezetik a háztartást soros alapon. Mindez a már említett naplóban olvasható: ,,...jelenleg én vezetem a háztartást, de nagy baj, mivel nem kaptam ki mind a pénzt, és ha a nagymama jön, akkor jobban kell fôzni...'' ,,a kasszának nincsen pénze...'' ,,Apa este elment abba, a valamilyen országos szövetkezet gyűlésébe a szomszéddal együtt. Ez, a mama által lump társaságnak nevezett egyesület, melyben apa az alelnök és a szomszéd az elnök.'' A 14-15 éves kislány saját sorsáról is ír a naplóban: ,,...Ha annyira oda leszünk anyagilag, hogy tovább az orvosi pályára nem taníttathatnak a mamáék, akkor tanárként fogok tanítani.'' Másik napon: ,,Betti (Borbála nevű húga) hazajött és hozta a kérvényt, amelyre már rá volt írva, hogy Betti és én külön- külön fél tandíjmentességet kapunk. Nagymama sírt. Vajon azért, hogy a család annyira leszorult, hogy más emberek jótettére szorul?'' (Slachta Kálmán ekkor a Kassai Takarék igazgatója!) Nézzük tovább: 1904. január: ,,Apa konstatálta, hogy az írásom szép, ebbôl kifolyólag kapok én másolni valót...'' azaz pénzért vállalt másolási munkát. Keresményérôl így vall: ,,A 6.- forintomból ötöt betettem a bankba. Most már erôsen kell gyűjtenem, mert Kalocsára menni, a képzôt elvégezni pénz kell. De elsô évben Margittal együtt lennék (Margit akkor utolsó éves tanárképzôs). Ez részben nagyon jó, de a mamáék havonta 50 forintot nem fizethetnek értünk, ezért én most gyűjtök, hogy az elsô évben félig az enyémbôl éljek.'' 1904 februárjában a kislány álmodozásait veti papírra: ha elvégezte a tanítóképzôt Kalocsán és hazajön, akkor majd ô lesz a ház tündére: A mamának nyugodt, az apának megelégedett életet teremtene és ,,Apát egy-két simogatással, csókkal, minden jóra, pénz beosztására rávenném ... Egyszer egy hónapban vendégeket hívnánk. A tányérokat csendben viszik majd el, észre sem veszik, hogy mikor történik...'' Betti és Erzsi (a két kisebb testvér) szombaton tiszta ruhát kapnak, minden gomb rajta, a harisnyán lyuk egy sem.'' ,,Margit írt, hogy lehet stipendiumért (ösztöndíj) folyamodni, de csak protekcióval. Apa inkább az utóbbit a kinevezésnél fogja igénybe venni.'' Még egy nagyon jellemzô idézet Irén naplójából: 1904. júl. 6. ,,...Roppant kellemetlen hangulat uralkodik nálunk ... Mamát rossz érzés fogja el, ha a holnapi útra gondol... a fürdôt (Poprádra utazik a család egy része: Mama, Mici, Erzsi, Irén) Mici fizeti, valamint a vasutat, apa annyit ad, mint különben. (Kiemelés tôlem: M.I.) Engem csak az bánt, hogy apa épp ma, utolsó este nem jött haza, csak nagyon késôn, 12 felé...'' Slachta Kálmánnak azonban minden könnyelműsége ellenére igen erôs szociális érzéke volt. 1897-ben kiadott egy kis füzetet: ,,A csekk és kliring lényege és alkalmazása.'' A könyvet azért írta, mert: ,,...a csekk és kliringforgalomban résztvevôk száma Magyarországon elenyészôen csekély, ami elszomorító jelenség ... egy ország bizonyos osztályának intelligenciájára következtetni lehet ama magatartásból, melyet az, a hasznosnak bizonyult új eszmék iránt tanúsít.'' Ezzel a könyvvel a csekk és kliring használatának nemcsak a gyakorlati oldalát akarja bemutatni, hanem ennek nemzetgazdasági jelentôségére is rá akar mutatni, sôt ennek a használatát ,,a mezôgazdákkal is akarom e sorokban megösmertetni ... Mi is manapság egy földbirtokos? A nyugati államokban egy gyáros, aki a természet fékezhetetlen erejével, de a kereskedô mozgékonysága és leleményességének igénybevételével gyárt. Vagyis mezôgazdasági üzem. Nálunk ... sajnos még mindig egy magát kiskirálynak képzelô nagyúr ... A földesúrnak meg kell tehát barátkoznia azzal az eszmével, hogy a korszellemnek megfelelôen ô is gyáros és kereskedô, miért is neki azon intézményekkel, melyek elsôsorban a kereskedelmi világot érintik, szintén meg kell ösmerkednie.'' Ezután a behozatallal és a kivitellel foglalkozik, mondván, hogy ha a statisztikát megnézzük, nyomban érthetô, hogy miért akkora a kivándorlás, fôleg a felsô megyékbôl. Mennyire gyöngül ily módon haderônk, mennyit szenved iparunk és a termôföld, amely intenzívebb műveltetést igényelne. Megrója a kereskedôket, akik a külföldi gyártmányt dicsérik és ajánlják. ,,Vajon minô megítélés alá esnék, ha a háborúban egy vezér a sereg elôtt szüntelen az ellenség bátorságát emelné ki, azáltal saját embereiben öntudatlanul is az erkölcsi erôt ingatná meg. Pedig a világkereskedelem nem más, mint harc békében.'' A csekk és kliring ilyen és ehhez hasonló ajánlása után rátér az 1886- ban megindult Postatakarékpénztár ismertetésére. Elismeri, hogy ,,tevékenysége a városban nem bír ugyan fontossággal -- de annál áldásosabb a működése vidéken.'' Szemléletesen elôadja, hogy ha egy napszámos keres 2 forintot, az nem marad meg a zsebében, mert ha a kocsma elôtt halad el, betér, ha pénz van a zsebében és így 2-3 nap alatt elveri a keresményét. ,,De ha ôt mondjuk a pap, a tanító, a postavezetô'' arra serkenti, hogy szerzeményének egy részét mindenkor a falujában lévô postatakarékpénztárba fizesse be, segítik a józan életvitelben és takarékosságra szoktatják. Zárógondolata ma is megszívlelendô: Azt az államot, ,,amely anyagi függetlenségét kivívni nem törekszik, amelynek polgárait munkára csupán egy eszme serkenti, az, hogy élni kell, azt elnyomja a többi...''[27] Mondtuk, hogy Slachta Kálmán és felesége a jómódban kezdték közös életüket, majd az 1903-4-es napló már anyagi nehézségeket emleget, pedig Slachta Kálmán 1906-ig a Kassai Takarékpénztár helyettes igazgatója, onnan kezdve pedig vezérigazgató. 1907-ben ,,egy gonosz indulattal kezdeményezett támadás által az intézet válságba került'' -- írja a Magyar Compass.[28] A Kassai Hírlapban 1907. III. 17-én megjelent közleménybôl megtudjuk, mi volt ez a ,,gonosz'' indulatú támadás: a Takarékpénztár jó hírnevét a Takarék egy volt dolgozója próbálta tönkretenni, de az intézet kiderítette, hogy ki a rágalmazó és azt hivatalból feljelenti. Tizenegy nap múlva ugyanez az újság a rágalmazó volt tisztviselô nyílt levelét közli, melyben elismeri, hogy ô volt az, aki különbözô pénzintézeteknek és bankoknak azt írta, hogy ne bízzanak a Kassai Takarékban. Elismeri azt is, mindezt bosszúból csinálta, mert nem léptették elô. De most szánja-bánja bűnét, és kéri a Takarék vezetôségét, hogy vonják vissza a feljelentést. Meg is történt. A bank becsületén nem esett folt, a család mégis tönkrement. Ugyanis, Slachta Kálmán sógora 36 000.- koronát kért kölcsön a Kassai Takaréktól, amit meg is kapott fedezet nélkül. A sógor pénzestül azonnal elment Amerikába, kilenc évig azt sem tudta a családja -- az elhagyott feleség és gyerekek -- hogy mi történt vele. Slachta Kálmánnak pedig felelnie kellett a könnyelműen kiutalt összegért, felelt is teljes vagyonával. Annyija maradt, hogy ôk is kivándoroltak Amerikába, pontosabban a két idôsebb leány: Antónia és Margit -- aki már akkor éppen frissen diplomázott polgári iskolai tanár volt -- itthon maradtak. 1908 elején történt a kivándorlás. A korabeli újságok -- különösen az érintett területiek minden számban jajonganak a kivándorlók nagy száma miatt -- de egy szóval sem búcsúztatják el a Slachta családot, sôt mikor hírül adják, hogy teljesen rendben van a Kassai Takarék, még egy finom epés megjegyzést tesznek hozzá, hogy remélhetôleg ezután nem sógorság-komaság alapján fogják intézni az ügyeket. A teljesség kedvéért ide tartozik, hogy az amerikai út nem segített rajtuk, végigélték az emigráns sors minden keservét. Slachta Margit 1934-35-ben egyik munkatársaknak szóló tanításában ezt is említette: ,,Mikor a mi családunk tönkrement, egész famíliánk kiment Amerikába: cselédsorba került édesanyánk és amikor hazajött, azt mondta, hogy -- csak egyet bánok, hogy az én cselédeimnek a vasárnapon kívül nem adtam egy hétköznap szabad délutánt, hogy dolgaikat akkor intézhessék el.''[29] Slachta Irén hűséges krónikása ennek az idônek is: ,,Mrs. Rosette kis leányainak voltam a Fräuleinje[30] 1909-ben havi 20 dollár fizetéssel. Ha néha pár órára szabadságot kaptam, család-látogatni mentem az Est 81 Streetbe, ahol egy kétszoba-konyhás, hátulsó, fél-sötét lakás volt Szüleimé. Papa Ellis Islandon mosogató volt, míg leejtett egy teli tálcát és elengedték (elbocsátották). Azután a Jezsuiták iskolájában a 84. utcában súrolta az iskola-helyiségeket. Betti kiszolgált; Anyánk egy bútorozott szobás háztulajdonos kis étkezôjének fôzött este (amerikai rendszerű kiadó szobák voltak, és a bérlôk, ha akartak, ott is étkezhettek), Böske 13 éves, iskola után ott felszolgált. -- Ha senkit sem találtam otthon ... oda mentem és ott találtam Papát, a volt bank-vezérigazgatót, a basement (alagsor) lépcsôjén ülve. Várta Anyánkat, a szakácsnôt, hogy hazahozza a megmaradt ételbôl kapott vacsorára valót.'' Nem volt elég a keresetük a megélhetésre, és a ,,családi ezüst'' újra és újra a zálogházba került. ,,A hónap elején fizetésembôl 19 dollárért kiváltottam, hónap közben ismét bekerült. -- Anyánk beteg lett és 1911-ben [1912-ben] Bettivel és Böskével hazamentek Magyarországra.'' Papa maradt és a tönkrement Rosette banknak lett csôd-tömeg gondozója (a tulajdonos gyermekeinek volt Fräuleinje Irén) Perth Amboyban. Itt volt alkalma találkozni az ôket tönkretevô könnyelmű sógorral, amirôl 1912. febr. 12-én levélben számol be leányának. ,,...mama már sokkal jobban van és szorgalmasan tanulmányozza a hajómeneteket Európába ... Nekem e nap nagyon emlékezetes marad, mégpedig egy kis történetke teszi azzá, mely hôse A Sógor.'' Továbbiakban leírja, hogy New Yorkból Perth Amboyba utazott, a New York-i váróteremben meglátta a sógort (aki miatt tönkrementek) ,,...mennyire megöregedett, ránczos halvány arcz ... ruhája nem a legelegánsabb ... hébe-korba rávetettem egy tekintetet, és láttam, hogy ô is néz ... gondolt-e még arra, hogy minket oly érzékenyen megkárosított...'' A csôdtömeg-gondozás megszűnte után Slachta Kálmán hajójegy-irodát nyitott 200 dollár kölcsönbôl, de ez az üzlet sem sikerült, így Irén rávette apját, hogy hazamenjen, hiszen a családfônek a családnál van a helye. Slachta Kálmán már az elsô világháború kitörése (1914. VII. 28.) után ért Európába, szerencséjére Franciaországban nem internálták, baj nélkül megérkezett Budapestre. Slachta Irén pedig ottmaradt New Yorkban. ,,Társamul maradt a hajójegy-iroda tartozása ... és vagyonom: 36 cent a zsebemben.''[31] Talán sokat foglalkoztunk Slachta Kálmánnal, de az ô tulajdonságai igen erôsen jelentkeznek Slachta Margitban, a bohémság, könnyelműség, fellángolás -de mindez már lélektani kifejezéssel: ,,szublimáltan''. A papa mulatni szeretett, Margit mulattatni; a papa bohémsége Margitnál az elv-szolgálatért minden áldozatra készségben mutatkozik, hiszen pl. 1944-es magatartásával nemcsak saját, de a Szociális Testvérek Társasága egészét kockára tette. Ôsi lelki életi szabály, hogy a kegyelem a természetre épít. Margit életében éppen a kegyelemnek erre a nem kedvezô természeti alapokra kifejtett csodálatos hatását láthatjuk. Margit, mint testvérei, Kassán járt iskolába: az elemi (általános iskola) négy osztálya után a hat felsôbb leányiskolát végezte el. Ez az iskola kb. a mai ált. iskola felsô tagozatának felelt meg. Általános műveltséget adott és két nyugati nyelvet (francia és német) is tanított. Ezenkívül zenét (zongora), festést, hímzést, mintázást. Ennek befejeztével 1903 májusában tanítóképzôben képesítôzött. Továbbtanulásra két lehetôség volt: az akkor már a nôk elôtt is megnyílt egyetem, vagy a Polgári Iskolai Tanárképzô. Margit szeretett volna egyetemre menni, de a papa ellenezte. Ezért a Budapesti Zirzen Janka tanárképzô intézetébe (a késôbbi Erzsébet Nôiskola) kérte felvételét, ahonnan helyhiány miatt elutasították. A Kalocsai Miasszonyunk nôvérek Tanárképzôjének internátusa is megtelt. Úgy látszott, hogy nem tanulhat tovább, ekkor az édesanya vette kézbe a dolgot, leutazott Kalocsára és elintézte, hogy Margitot bejáró diákként felvegyék. Ezután még, ahogy akkor mondták, ,,kosztos'' helyet szerzett a lányának egy közjegyzô özvegyénél. Így 1903. IX. 8-án -- akkor ez volt az iskolakezdés napja -, édesanyja kíséretében Margit megérkezett Kalocsára. Slachta Irén megjegyzi naplójában, hogy a papa az állomásról hazatérve, ,,zokogásban tört ki'', annyira megsínylette leánya távozását. Margit levele nem késett, már IX. 12-én írja, hogy kitűnô dolga van, nagyszerű az ellátása, otthonias a környezet, és egy pancsovai lánnyal lakik egy szobában. Késôbb átköltözött egy másik családhoz. Kalocsán mindvégig bejáró növendék volt. Egy hónap múlva már érdekes eseményrôl tudósít a napló: ,,Margit múltkori levele kicsit felizgatta apát. Ebben írja, hogy egy fiatal tanítóval, falusival kezdett vitatkozni -- nyilván a szállásadó ismerôse volt -- de a vitát be nem végezhették, így a tanító ... levélben ... akarja folytatni. Kérdezte, hogy lehet-e felelni vagy sem.'' Jellemzô a fiatal Margit lelkületére, hogy szülei véleményét akarja hallani a dologról, addig nem válaszol a kapott levélre. Az apa felelete: ,,...nem, mert egy férfinak csak a leány felszólítása után szabad írni. Mivel itt az nem történt, a nem felelés csak rendreutasítás és nem gorombaság.'' 1905-ben -- mikor már Irén is Kalocsán tanult, -- mindkét leány egy másik családhoz, Újváriékhoz költözött. (A család egyik tagja 1964 után a következôkben így írja le errôl az emlékeit:) A nagy család minden tagja örült a kassai diáklánynak. ,,Mindkettôt szerették, de Margit az, akinek jelenléte valósággal besugározta környezetét. Pedig nem volt különösebben szép, de mosolya, nagy sötét szemeinek vidám csillogása derűt és valami megnevezhetetlen jóérzést árasztott maga körül. -- Boldog volt, akivel együtt sétált vagy aki a vacsora-asztalnál melléje ülhetett. Az egyik unoka, nyurga nyegle kamasz fiú a saját maga legnagyobb csodálkozására szorgalmas, komoly fiatalemberré vált. Pedig mindössze egy rövid beszélgetés történt köztük. Margit halkan megkérdezte tôle, hogy nem fáj-e a szíve, mikor édesanyját sírni látja ômiatta? A fiú tudta, hogy azért, mert ô hányaveti, tanulni nem akaró gyerek. Nem emlékezett rá, hogy akkor a vén diófa alatt ülve miket mondott neki a komoly szemű lány. A szavakra nem emlékezik, csak a lány szemére és saját maga belsô megrendülésére ... S ahogy a lány azt mondta neki: ígérd meg, hogy soha nem fogod megszomorítani édesanyádat. -- Emlékszik, hogy ôt akkor valami kis dac fogta el s bizonytalanul azt kérdezte: Miért fontos ez magának, Margitka? -- S ahogy a lány az álla alá nyúlva felemelte a fejét és úgy felelte: mert te nagyon tehetséges és jó fiú vagy, csak virtuskodásból játszod a fenegyereket, ami pedig nem nagy dicsôség. Neked kell majd édesanyád támaszának lenned, gondolj erre többször ... ô lehajtotta fejét és szinte belsô kényszerrel felelte: Megígérem. -- Akkor ôsszel a diákok ranglistáján a legmagasabb fokra emelkedett, a maga legnagyobb ámulatára...'' Vacsora után Margit színházat rendezett. A család körbeült, Margit kiment, néhány perc maszkírozás után bevánszorgott ,,egy hajlott hátú, bekötött fejű, töpörödött öregasszony. Roskadt kis alakján szürke posztókendô ... arca hamuszürke, barázdákkal tele, ôszes hajtincsei homlokába lógtak fejkendôje alól ... csak a szemek csillogtak meglepôen az aszott arcban.'' Bemondta a jelenet címét: A nagybeteg öregasszony. Két szék volt a szoba közepén, fáradtan leült az egyikre. Néhányat köhintett, nehézkesen felállt, néhány lépést tett a másik szék felé és a kezét nyújtotta. -Jó napot kívánok doktor úr. Meg is rázta a kezét ... Visszatipegett, leült és beszélni kezdett. -- Köszönöm doktor úr, bizony elfáradtam, mire ideértem, nem az öregségtôl, mert az a 77 év igazán nem kor, hanem a betegségtôl. Hiszen tudja, hogy milyen beteg vagyok a tavalyi cséplés óta, amikor tizenöt emberre fôztem sonkacsülkös bablevest, aztán meg ránk gyütt az a ménkű nagy esô ... Azótátul köhögök lelkem doktor úr. El is kezdett köhögni, zihálni, szipogni ... Mondom, mondom szépen sorjába lelkem doktor úr, hogy jól felértse a betegségemet. Mondom, azóta köhögök egyfolytában éjjel- nappal. Újra köhögni kezdett, mind erôsebben, a nagy kendô a hátán, mellén emelkedni kezdett, mintha a mellét akarná kiszakítani a köhögés ... Margit egy félig nyitott ernyôt rejtett a kendô alá, és boszorkányos ügyességgel nyitogatta minden egyes köhögésre, teljesen azt a látszatot keltve, mintha mindjárt kiszakadna a lelke az öregasszonynak ... -- Szóval megfáztam, -- mindjárt, mindjárt lelkem doktor úr, nem kezdhetem a végén, mert nem érti meg, de így mindjárt rájön a nyitjára, nohát aztán, mikor szüretkor is megfáztam, akkor már a halál kutyája kezdett belôlem ugatni ... Köhögött, a nagykendô úgy járt, mint a fújtató ... Páratlanul ügyes produkció volt, bármelyik színésznek dicsôségére vált volna ... Mikor vége lett a nagyszerű rögtönzésnek, egy fiatal földbirtokos odalépett a csinos fiatal lánnyá visszaváltozott elôadóhoz. -- Magának színésznônek kellene lennie Margit, hiszen maga óriási tehetség. Margit hangosan felkacagott: Én? Színésznô? ... Á dehogy. Semmi sem áll tôlem messzebb. Én csak szeretem az embereket, szeretek velük foglalkozni, olyan jó kicsalni belôlük a derűt, a jókedvet ... A jókedvű emberek jó emberek...[32] Margit a tanárképzôben azonnal belép a Mária-kongregációba. Közkedvelt hitbuzgalmi egyesülete volt ez nemcsak az iskolásoknak, de a társadalom minden rétegének. Mélyebb vallásos életre, tudatosabb Mária- tiszteletre nevelt. A jelentkezô egy évig készült elô a felvételre, a csoport idôsebb tagjainak egyike vezetésével, akit ,,jelöltmesternek'' hívtak, ez utolsó éves korában Margit volt. Az ünnepélyes felvétel után a teljes jogú tag vállalta, hogy bizonyos imákat elmond, komolyabb, tudatosabb lelki életet él, a felajánlást minden évben december 8-án megismétli, ,,renovózik'', és errôl a kongregációt értesíti. 1904. VI. 16. Slachta Irén naplója bepillantást enged a fiatal Margit lelkivilágába, sôt jövôképébe is: ,,Margit szerencsésen megérkezett... Úgy megfogyott, olyan nagyos lett... Már biztosította a skapulárét.[33] Egy idôre nálam deponálta. Ha mama meglátná, valószínűleg azt hinné, hogy Margitot befonták a zárdába, és hogy apáczának akarják. Pedig hát ebben a skapuláré kérdésben semmi sincs...'' VII. 1. Elsô péntek van, ezért Mici (Ez Mária Antónia beceneve) és Margit gyónni voltak ... Este aztán beszélgettek egymással... Margit arról beszélt Micivel, hogy milyen életpályát választana, ... de ezt csak súgta Micinek, és én arra nem is hallgattam, sôt bedugtam a fülem, amin Margit nevetett, de azért, mikor már hangosan, nem titkolódzva értekeztek, az elejtett pár szóból én mindent megtudtam. Mici mondta, hogy hogyan lehet két ilyen ellentétes dologra kedve az embernek. Margit ezt érti, de lehetségesnek gondolja, hogy csak a környezet hatása alatt gondol arra, amire Mici szerint ne is gondoljon. Világos: Margit vagy férjhez menni, vagy apácának lenni szeretne ... Én nem csodálkozom ez ellentétes óhajtáson vagy pályaválasztáson.'' A jövôkép még nem világos, de már fellelhetô benne a másokért való élet-odaadás gondolata. A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanôvérek vezetése alatt álló Tanárképzôben Margit a nyelv- és történettudomány szakcsoportot (ma úgy mondanák: a humán tagozatot) végezte. Hároméves képzés után polgári iskolai tanárként hagyták el az intézetet. Margit történelem, német és francia nyelvszakos diplomát kapott. A képzés rendkívül alapos volt: Hittan, lélektan, stilisztika, retorika, esztétika, poétika, egyetemes történelem, egyetemes földrajz, pedagógia. Magyar történelem, alkotmány- és jogi ismeretek, Magyarország földrajza és statisztikája, valamint az említett két nyelv irodalma és nyelvtana volt a tantervben. Természetesen mindkét nyelvet beszédszinten kellett tudni. Az iskolai Értesítôbôl tudjuk, hogy az 1904-5-ös iskolaévben az önképzôkör szavalóversenyét Slachta Margit nyerte meg. 1905-ben pedig a ,,Nagyasszonyunk'' című katolikus leányifjúsági lap pályázatán második díjat nyert ,,A titok'' c. elbeszélésével. Ez megjelent a lap 1905 áprilisi számában. Az iskola Értesítôje így méltatja: ,,Nagyon nehéz témának könnyed, ügyes feldolgozása, meséje alig van, mégis leköti az olvasó figyelmét minden sora, és ami fô, anélkül, hogy észrevenné.'' A történet kb. a következô: Egy özvegy földbirtokos nevelôt alkalmaz kisleánya mellé. A gyermek végtelenül el van kényeztetve és mivel ô a földbirtokos leánya, elvárja, hogy neki hódoljanak és amit parancsol, azt teljesítsék. Ezenkívül nem találja elég elôkelônek a saját nevét: Mária és ezért azt kívánja, hogy Lilinek szólítsák. A fiatal nevelônô kongreganista, ennek megfelelôen viselkedik, ôt mindenki szereti. A kislány is észreveszi, hogy a kisasszonynak mindenki engedelmeskedik, pedig sohasem parancsol, neki pedig, aki mindig parancsol, nem engedelmeskednek. ,,Pontosan azért, mert én nem akarok parancsolni, én mindenkitôl csak kérek'' válaszolja a nevelônô. Nos hát a leányka is megtanulja ezt és már Máriának nevezteti magát. 1906 tavaszán fontos esemény történt Kalocsa és az Intézet életében. Március 18-án Farkas Edith[34] az Iskolanôvérek tanár- és tanítónôképzôjében, majd a városi hölgyek egy szűkebb csoportjában, végül délután a Katolikus Körben a nagyközönségnek beszélt a patronage- ról, a munkásnôk védelmérôl.[35] A következô vasárnap már huszonöt hölgy és százhúsz leány jelent meg, akikkel megalakult a patronage. Több ,,képezdésnô'', köztük Slachta Margit, segítettek a patronessz hölgyeknek. Sajnos nem sokáig, mert az iskolaév befejeztével a harmadévesek diplomát nyerve elhagyták Kalocsát. Így Slachta Margit is a szünidôt otthon töltötte és ôsztôl kezdve a gyôri Orsolyiták polgári iskolájában tanított. Az iskola értesítôjében olvasható, hogy Slachta Margit kisasszony okl. polg. isk. tanár heti 16 órában tanít németet és franciát az I-IV osztályokban. 1906. november 19-én Erzsébet királynô emlékére ünnepélyt tartottak, az alkalmi beszédet Slachta Margit kisasszony mondta, és december 8-án a kongreganista tagavatáson: ,,lelkes beszédben fejtegette, hogy mily szerencse Mária leányának lenni, mennyire törekedjenek hibáik ellen harcolni, hogy Szűz Máriának méltó leányai lehessenek.[36] A gyôri iskolaév alatt, mivel ideje engedte, ismét bekapcsolódott a patronage munkába. A meginduló gyôri munkában már ô az ,,elöljárónô'' és az Országos Katolikus Nôvédô Egyesület 1906-7. évkönyvében komoly tanulmánya jelent meg: ,,Melyek a patronage létesülésének és fennmaradásának feltételei.'' A tanulmány segít, hogy mélyen bepillanthassunk a fiatal patronessz lelkébe. Amirôl bizonyságot tesz, az saját lelkének ösztönzôje és gyakorlati munkájának a módja. -- A Patronázs létesülésének két feltétele van: alanyi és tárgyi. Alanyi feltétele a patronessz szellemi és erkölcsi tulajdonságai. -- A patronesszt munkájában két fénypont vezeti: egyrészt a szeretet és szánalom, mikor felismeri, hogy a rongyban és piszokban vele egyenjogú testvért lát, és hogy ô is lehetett volna ilyen, hiszen nem választhatja meg senki azt a társadalmi osztályt, ahová született, a másik fénypont a Teremtô iránt föllángoló hála, melyet embertársai személyében nyújt Annak, Kinek azzal tartozik. (Kiemelés tôlem: M.I.) A patronázs létesülésének elsô feltétele a lélek, ,,mely érti, amit érez és van ereje megteremteni, amit ért.'' A hivatott patronesszeknek fáj az, ami másnak fáj és nem keresik azt, hogy vajon aratnak-e dicsôséget munkájukkal. Az ilyen lelkeket keresni kell, tehát nagyszámú hölgyközönséget kell összehívni, mikor a patronázst ismertetik. Az ismertetônek tudnia kell lelkesedést ébreszteni az ügy iránt, s a munkára jelentkezôket tanítani kell. Vegyenek részi a patronessz tanfolyamokon és ismerjék meg a mozgalom intézményeit. Ha már vannak képzett patronesszek, akkor következik a leányok összegyűjtése Ez annyiféle, ahány hely van. Van, ahol a meglévô vallásos egyesületben tömörült anyáknak lehet elmondani, hogy küldjék leányaikat a patronázsba, másutt, ahol pl. élô a háziipar, iparpártoló szövetkezet alakját öltheti magára a patronázs. (Itt már az értékesítés gondolatát is fölveti!) Gyári munkásnôk esetében (1907-ben vagyunk!) a betegsegélyzô pénztár révén lehet elkezdeni a szervezést, és ha létesíthetô nekik kisdedóvó, ahol gyermekeik az egész napot eltölthetik és csekély díjért étkezhetnek. -- Ha cselédeknek nyílik meg a patronázs, a patronesszek cselédjei legyenek az elsôk, ôk majd hozzák a barátnôiket. Legegyszerűbbnek látja, ha éppen iskolát elhagyók, ún. ,,ismétlô-iskolások'' beszervezése kezdôdik. (Az akkor érvényes iskolatörvény tizenkét éves korig írta elô a tankötelezettséget, azután még három évig az ún. ,,ismétlô'' következett: heti két alkalommal a tanító vezetésével az iskolában átismételték a tanultakat.) Ezeket tanítójuk révén könnyű lesz megnyerni. A tapasztalat is azt mutatja, hogy ez a korosztály hálás, ha foglalkoznak vele, szeretnek tanulni, ,,azaz akarják még az eszüket használni.'' -- Gyakorlati szükség, hogy a patronázsban a kisebb és nagyobb lányokkal külön foglalkozzon a patronessz, mert belsô világuk egészen eltérô, ezért más bánásmódot igényelnek. Ha együtt van a két csoport, nehéz az ellentéteket kiegyenlíteni. A patronázs fennmaradásának anyagi feltételei: az anyagiakat a pártoló tagok által fizetett évi díj fedezi. Kevés helyen kell helyiséget bérelni, hiszen iskolaterem mindenütt van és az illetékesek rendszerint díjtalanul engedik át patronázs céljára. A kézimunkaóra anyagszükségleteire kell fedezet a legszegényebbeknek. Nehezebb az énektanuláshoz szükséges hangszer megoldása, nem is gondolhatnak komolyabb hangszerre, esetleg egy harmóniumszekrényre vagy egy hegedűre. De hangszer nélkül is lehet éneket tanítani. -- A pártfogoltaknak juttatott szerény ozsonna kikerül az évi díjakból. Viszont a könyvtár létesítésének már komoly anyagi feltételei vannak, erre viszont a pártfogoltaknak igen nagy szükségük van. Ezt a helyi lehetôségek szemmel tartásával a lelkes patronessznek meg kell oldania. Ha már létrejött a patronázs, a fennmaradása a kérdés. Ennek alanyi feltétele, hogy a patronesszek önmagukat nevelik az elöljárónô vezetésével. Ha nincs központi irányítás, lelki életi továbbképzés, munkamegbeszélés, akkor veszélyben a folyamatosság. Tudatosítani kell, hogy a leányokért történik itt minden, és az egylet a vezetôk által bennük él. -- Az elöljárónô kétféleképpen foglalkozik velük: mint sok egyedbôl álló egységes egésszel és mint egyesekkel. ,,Minthogy a tömegek javítása ... egyesek javításánál kezdôdik...'' Úgy kell foglalkozni velük, mint ahogy a művész a művével. Idôrôl idôre bizonyos távolságból szemléli művét, hogy mint egészben megtartsa benne a harmóniát, de ismét egészen közelrôl dolgozik a legfinomabb árnyalatokon, mert ez az egész harmóniájának feltétele. A foglalkozások sorrendje általában a következô: 3-4-ig kézimunka, ez a gyülekezési idô is, alkalom a lányokkal beszélgetni. 4-1/2 5-ig hitoktatás, 1/25-3/46-ig ozsonna, énektanulás. Ezután legyen a közös ima. Ima után 1/2 7-ig játék, 1/2 7-7-ig könyvtár. A könyvtárat olyan patronessz kezelje, aki ismeri a könyveket és nemcsak ajánlani tud a lányoknak, de meg is tanítja ôket az olvasás művészetére. A patronázs olyan hölgyeket kíván, kikben elég nagy a lélek s elég önzetlen az akarat, hogy erejüket mások szolgálatába szegôdtessék, kikben elég mély az értelem, hogy belássák, ôk csak kézenfogva érvényesülhetnek, az elöljárónô vezetése alatt. -- Most már egy nagy kérdés következik: hogyan szerezzen magának tekintélyt a patronessz? Vannak, akikkel ez vele születik, míg másoknak bizonyos fokig meg kell szerezni, meg is szerezhetô. -- Egyik eszköze ennek, ha ,,a zajt nem zajjal gyôzzük le'', mert akkor nyilvánul meg a fegyelmezésben az erô. Akkor kezdjen el beszélni, amikor ráfigyelnek, nem figyelmeztetéssel, hanem tekintettel vagy elhallgatással. A tekintély megtartásának eszköze a hű és állhatatos következetesség. A hölgyeknek kell ebben elöljárniok jó példával. A tekintély megszerzését a szeretet megszerzésének kell követnie. A leányoknak iránta való szeretete, az ô leányok iránti szeretetének visszfénye. Mert ha nem is értenek a műveletlen lelkek, de éreznek. ,,És ôk megkülönböztetik a nagyvilági hölgynek udvarias leereszkedni akaró mosolyától a krisztusi irgalmas szeretetnek a lélekbôl kiáradó derűjét... A védetteket úgy kell szeretni, mint Ô (Isten) szeret minket: istenileg...'' Az irgalmas szeretet kincsét akarni és kérni kell, s megtartani önmegtagadással lehet. Értékért értéket, hatalomért lemondást, uralkodásért önlegyôzést.'' Ha egy élet munkájának gyümölcse egy lélek megmentése, már ez is busás jutalom, hiszen a legszegényebb léleknek is megvan a maga abszolút értéke, az az érték, amiért az Alkotó érdemesnek tartotta megteremteni, melyért az Üdvözítô érdemesnek találta vérét ontani. ,,Az ember nem találná érdemesnek azért egy-két órát, napot, hetet, hónapot, évet vagy akár egy egész életet odaadni?'' (Kiemelés tôlem M.I.) Ebben a kis értekezésben már megtalálhatjuk azokat az elveket, amelyek a késôbbi Slachta Margit életét és tevékenységét irányították: A szentírási értelemben vett embertestvériség mély átélése, az emberi lélek értéke Krisztus kereszthalálával mérhetô. Az elméletet a gyakorlatba kell átültetni. A lényeg a szeretet, a patronessznek ,,istenileg'' kell szeretnie védettjeit és akkor a védettek is szeretni fogják a patronesszt és megteszik, amire tanítja ôket. Befejezô szavaival már felcsillantja a lelkében élô gondolatot: ,,akár egy egész életet odaadni'' erre az Isten- és emberszolgálatra. Bizonyára a jól végzett kalocsai és gyôri munka hívta fel rá az Orsz. Kath. Nôvédô vezetôségének figyelmét, mert csak egy tanévet tölt az Orsolyiták iskolájában és 1907 ôszétôl már a budapesti Csalogány utcai állami tanítóképzôben vállal nevelô tanári állást. Az intézet akkori igazgatója Geôcze Sarolta, a magyar nônevelés egyik nagy alakja. -- Az 1907. év vakációja alatt zajlott a ,,Kassai Takarék'' botránya, ekkor ment tönkre a család és határozták el a kivándorlást. Margit nem ment és rábízták a legidôsebb leányt, Mária Antóniát is, aki epilepsziában szenvedett, ezért betegen nem merték magukkal vinni. Margit vállalta, hogy törôdik testvérével. Ideiglenesen Gyôrben az említett Rózika gondozására bízta. A Csalogány utcai intézet évkönyve is feljegyzi, hogy növendékeit elvitte a Füvészkertbe, novemberben pedig a Kerepesi temetôbe nagyjaink sírjához. Azonban csak három hónapig dolgozott itt, 1907. december 31- ével elhagyta az intézetet.[37] Mint említettük, az Orsz. Kath. Nôvédô vezetôsége felfigyelt Slachta Margitra és 1908 elején néhány hétre elküldte Korányi Saroltával együtt Berlinbe ,,munkásnô-titkári'' tanfolyamra, olvashatjuk az 1907-8. évkönyvben. Nyolc, legfeljebb tíz hétig tartózkodhatott kinn, mert már 1908. március 23-28. között a Nôvédô Szociális Tanfolyamán elôad. Ekkor még úgy gondolta, hogy Korányi Saroltával megkezdik a munkásnô- szervezést katolikus alapon, de ahogy megismerte a Szociális Missziótársulat tervét, nem Korányi Saroltával, hanem Farkas Edith-tel ment tovább. ======================================================================== II. Az Országos Katolikus Nôvédôtôl a Szociális Missziótársulatig A századfordulón az ,,egyéni kezdeményezések korában'' kiemelkedô jelentôsége van a gr. Pálffy Pálné sz. gr. Károlyi Géraldine (1836- 1915) kezdeményezésének, amibôl az évekig nagy buzgalommal és hatással működô Országos Katolikus Nôvédô Egyesület jött létre. Gr. Károlyi Géraldine 1855-ben kötött házasságot gr. Pálffy Pállal és e boldog házasságból hét gyermek született. Sajnos a férj igen korán, 1866-ban meghalt. Az özvegy ezután életét gyermekei nevelésének szentelte, majd hosszabb külföldi utat tett, megismerte a nyugaton már folyó szociális- karitatív munkákat. 1874-tôl már nem a családi birtokon (Malacka, Pozsony vármegye), hanem állandóan Budapesten él, részt vesz a társasági életben. 1881-ben súlyosan megbetegszik, lábadozása alatt határozza el, hogy hátralévô életét Isten- és emberszolgálatnak szenteli. Elsô ilyen tette volt, hogy átvette a Knézits utcai ,,Erzsébet'' hasonszervi kórház igazgatását. A kórházat 1870-ben gr. Zichy Jánosné alapította szegény sorsú betegek számára. 1890-ben Zichy grófnô Bécsbe költözött. Pálffyné a kis hatágyas kórházat 1915-ig kétszáz ágyas jól működô intézménnyé fejlesztette. Ápolásra irgalmasnôvéreket hívott. Ebbôl a kórházból, pontosabban a kórház kis kápolnájából indult ki az a karitatív munka, amibôl a magyarországi katolikus nômozgalom bontakozott ki.[1] 1893-ban néhány dohánygyári munkásnô a kórház kápolnájába kéredzkedett be májusi ájtatosságra. A fônöknô kérdésére, hogy miért nem mennek a nagyobb plébánia templomba, azt felelték, hogy mivel a ruhájuk teljesen át van itatva dohányszaggal, ott az emberek undorodva elhúzódnak a közelükbôl. A nôvér befogadta ôket, sôt elbeszélgetett velük, majd elmondta az igazgató grófnônek mindazt, amit a munkásnôktôl megtudott. 1896 ôszén ezekbôl a dohánygyári munkásnôkbôl megalakult az elsô patronázs csoport, akiket Pálffy grófnôn kívül Bundala Mihály -- a Budapesti Szeminárium lelki felügyelôje, késôbb nagyváradi kanonok -- a legmelegebben karolt fel. 1897 elején megszervezte Mária Jozefa fôherceg-asszony (késôbbi IV Károly anyja) fôvédnökségével a ,,Katolikus Munkásnôk Védôegyesületé''-t a ,,Ker. kath. munkásnôk erkölcsi és anyagi jólétének elômozdítására.'' Voltaképpen egy kath. munkásnôegyesület megalakításával kísérletezett, erre azonban az idô még nem volt érett. A védegylet eszközei: erkölcsi segítség: vallásos oktatások, épületes és szórakoztató elôadások rendezése, könyvtárak létesítése, a szükséges házimunkába való bevezetés, ... amikre a jó kath. munkásnônek vagy családanyának szüksége van. ,,Tagjait anyagi támogatásban is részesíti akkor, ha önhibájukon kívül munkához nem jutnak, vagy munkára képtelenekké válnak. Tagjait minden munkásviszonyokból kifolyó igazságtalan bánásmóddal szemben jogi védelemben is részesíti.''[2] A védôegyesület elnöke, Pálffy grófnô ebben az évben már hetvennégy ágyas otthont nyit a munkásnôknek a Bakáts tér 10. sz. alatt. Bundala kanonok úr nemcsak anyagiakkal járul hozzá az otthon létrejöttéhez, de rákoskeresztúri nyaralóját is az egylet rendelkezésére bocsátotta, hogy ott a tagok nyaralhassanak, a betegek üdülhessenek. 1904-ben, mikor Nagyváradra távozott, a védôegyesület beleolvadt a Pálffy grófnô vezette Katolikus Nôvédôbe, az Otthont pedig 1906-ban áthelyezték a IX. ker. Bokréta utca 3-ba. Pálffy grófnô kezdetben arisztokrata hölgyismerôseivel vasárnap délutáni foglalkozásokat szervezett a pártfogoltaknak, s mivel hamar megismerte szükségleteiket, egy másik harminckét ágyas otthont hoztak létre a Hermina úton. Csakhamar más dolgozó nôk is keresték a kapcsolatot a Védegylettel. 1899-ben ,,Katolikus Nôvédô Egyesület''-re változtatták a nevüket és 1903-tól már Évkönyvben számoltak be az elvégzett munkáról. A Katolikus Nôvédô alapszabálya így határozza meg az egyesület célját (az 1890-1903-as Évkönyvben):,,...a nôi társadalomnak kenyérkeresettel foglalkozó tagjaiban a valláserkölcsi szellemet fenntartani, továbbfejleszteni és ôket úgy szellemileg, mint anyagilag támogatni. A Nôvédô Egyesület céljai elérhetôk: a) Rendes társas összejövetelek által, tanácsok és tanítások által, melyek úgy valláserkölcsi, mint gyakorlati életre céloznak. b) Szakvédnökségek és otthonok létesítése által, melyek nemcsak Budapesten, hanem az ország bármely helyén létesíthetôk.'' A grófnô, mint mondtuk, elôször osztályának hölgyeivel kezdett el dolgozni, de rövidesen mindjobban az akkor már meglehetôs számban lévô értelmiségi nôkre, elsôsorban a pedagógusokra támaszkodott. A Munkásnôket Védô Egyesületet röviden patronázsnak hívták és ilyen patronázsok kezdtek kialakulni a fôvárosban, 1904-ben már öt ilyen patronázs van, vidéken kettô. A gyarapodás lassúnak látszik, pártfogoltak lennének bôven, de vezetôk, patronesszek nincsenek. A grófnô pedig olyan hölgyeket, akik még nincsenek szellemileg és lelkileg erre a magasztos feladatra kiképezve, nem akart foglalkoztatni.[3] 1902-ben találta meg azt a munkatársat, akire a kiképzés komoly és felelôsségteljes munkáját rábízhatta. Farkas Edith volt az (a várbeli patronázs kiváló elöljárónôje), akiben a grófnô felfedezte gondolatainak kongeniális megértôjét, aki nemcsak szolgaian, de saját iniciatívája folytán vezetheti és továbbfejlesztheti a művet. 1903-tól már Edith elnöklete alatt a patronesszek Budapesten idôrôl idôre értekezletet tartanak. 1904-ben a grófnô Edith javaslatára meghívja a központi szeminárium új spirituálisát, Prohászka Ottokárt, hogy havonta tartson a hölgyeknek elôadást. (Ezekbôl fejlôdtek ki a híres konferenciabeszédek.) A hölgyek képzését szolgálta még 1905-tôl Farkas Edith kéthetenként tartott kurzusa, amelyben lelki, pedagógiai, szociális ismereteiket bôvítette. 1906-ban már kilenc fôvárosi patronázs működik, vidéken is ugyanannyi. A Nôvédô pedig felveszi az ,,Országos Katolikus Nôvédô Egyesület'' címet. A grófnô megbízásából Farkas Edith járja az országot, elsôsorban a katolikus tanító- és tanárképzô intézetekben beszél a Nôvédô munkájáról és lelkesít új munkatársakat, hogy pedig a feudális Magyarországon a ,,nyilvános szerepléshez szükséges társadalmi állványt''[4] felállítsa, Pálffy grófnô -- aki Erzsébet királynô udvarhölgye volt -- 1907-ben megszerezte Farkas Edithnek a Grazi Nemes Hölgyalapítványi tagságot és az ezzel járó anyagiakat s a méltóságos címet.[5] Gróf Pálffyné kezében tartja a Nôvédô szellemi irányítását, de fizikailag már nem tud a vezetésben részt venni. 1908-tól már átadja a vezetést Farkas Edithnek. Szellemét állandóan művelte utolsó éveiben is, íróasztala mellett végigtanulmányozta a világirodalom szociális szempontú műveit, fôleg a nôkérdéssel foglalkozókat. Kiterjedt levelezést folytatott a svájci és francia hasonló célú szervezetek elnöknôivel. (Sajnos levelezését az 1919-es kommün alatt óvatosságból megsemmisítették.)[6] ,,A Katolikus Nôvédô Egyesület ... egyrészt fiatal munkásleányokat gondoz, másrészt nevel egy gárdát a művelt osztályokhoz tartozó nôkbôl, amely gárda pár év múlva megveti az alapját annak az annyira elágazó szociális munkának, melyet a magyar katolikus nôk végeznek, és amely közvetlenül vagy közvetve mind ... Pálffy Pálné ... kezdeményezésének eredménye és szellemének ôrzôje. Csodálatos, hogy élte bele magát az idôs fôrangú dáma abba a világba, melyhez védencei tartoztak, kikkel méghozzá közvetlen érintkezése nem is volt, csak a védônôk, patronesszek útján, hiszen kora és egészségi állapota diktálta életmódja folytán alig mozdult ki palotájából'' -- írja róla 1921-ben Korányi Sarolta.[7] Pálffy Pálné fölismerte, hogy a túlságos centralizáció nem szolgálja a fejlôdést, hogy az intézmények fölvirágzásához kell a különállás, az öncélúság ...csak a testvéri kapcsolatot, az egységes szellemet kívánta hogy az intézmények megôrizzék. Természetesnek látszott, hogy a Nôvédô vegye kézbe a munkásnô egyesületek szervezését is. Mégsem így történt. A munkásnôszervezést Korányi Sarolta kezdte meg a Nôvédôtôl függetlenül, csak annyi segítséget kapott, hogy a munkát a Katolikus Nôvédô tizenhét éven felüli védenceivel kezdhette meg. Így alakultak meg 1912-ben a Kath. Munkásnô Egyesületek. 1915 március 15-én hunyt el a grófnô, hosszú betegeskedés után. A legszebbet talán Prohászka püspök mondta róla az emlékbeszédben: ,,Ô a szociális munkásságot szoros kötelességnek nézte: s nem mint önkéntes, hanem mint munkára kötelezett vette ki belôle részét. Ez a szociális kötelességérzet a grófné egyik kiváló jelleme és legnagyobb dicsérete.''[8] Tekintsük át nagyvonalakban azt a szerteágazó szociális munkát, amit a Nôvédô végzett: A Kath. Munkásnôk Védegyletét 1897-ben indította el Bundala Mihály, ez beolvadt az 1899-ben indult, Pálffy grófnô vezette Kath. Nôvédô Egyesületbe. Az Egyesület 6 szakosztállyal működött: 1. Munkásnôket Védô Egyesület. Ez voltaképpen a Patronázs, ami egy elöljárónô vezetésével segédelöljárónôk közreműködésével vasárnap délutáni foglalkozást jelent, lelki, szellemi, kedélyképzô műsorral. 1907-tôl a Patronázs elnevezés átszáll a mindkét nembeli fogházmissziós munkára. 2. Elárusítónôk és üzleti alkalmazottak védô egyesülete. A grófnô megértette, hogy a különféle foglalkozási ágaknak más és más a problémájuk, más és más elbírálás alá esnek, más módon kell segíteni nekik. 3. Az Otthonok közül az említett Bakáts téri, amit a Bokréta utca 3- ba helyeztek át, és különös nevezetességre tett szert, mert egyrészt ez volt a Nôvédô legtovább fennálló intézménye, másrészt innen ment vértanú útjára az Otthon utolsó vezetônôje, a felebaráti szeretet áldozata, Salkaházi Sára szociális testvér,[9] hogy menekítettjei egy részével 1944. dec. 27-én áldozata legyen a faji ôrület megszállottjainak. -- Másik otthonuk a Hermina úton volt, ezt a Szent Ferenc rendi Mária Misszionáriusnôk vezették, itt inkább értelmiségi nôk és a szomszédos Erzsébet nôiskola diáklányai voltak. 4. Cselédeket védô egyesület. Az akkor még igen magas számban a városba tóduló falusi leányokat védte, csírájában már elkezdték a vasúti missziót is. Már a pályaudvaron várták a hölgyek a feljövô falusi lányokat, elkísérték ôket az otthonba, és igyekeztek jó munkahelyet szerezni nekik. Vasárnap délután pedig Patronázs módra törôdtek velük. 5. Szakosztály volt 1904-ig a Bundala Mihály által alapított Kath. Munkásnôk Védôegyesülete is. 6. Az Újpest-Rákospalota-i Szent Erzsébet jótékonysági egyesület. 1904-ben megindul a patronessz-képzés, egyrészt Prohászka Ottokár, a közp. papnevelô spirituálisa tart havi konferenciákat a hölgyeknek, másrészt az egyöntetű vezetés céljából Farkas Edith kéthetenként értekezletet tart a patronesszeknek és patronessz-jelölteknek. ,,Reméljük, hogy ezen hasznos összejövetelek praeludiumát képezik azon nagyobb szociális tanfolyamoknak, amelyek a keresztény jótékonyságot gyakorló összes hölgyeinknek nagyon segítségére volnának'' -- írja az 1905-ös évkönyv.[10] (Ez az óhaj késôbb beteljesül.) 1905-ben beszámol az Évkönyv arról is, hogy az Otthonban kézimunka és virágkészítô műhely nyílt, a védenceket erre nemcsak megtanítják, de keresetet is biztosítanak számukra. A patronázst leányvédô szakosztálynak nevezik, Budapesten már nyolc jól működô Patronázs van, vidéken három. Farkas Edith már szakosztály alelnök. 1906-ban egyhetes patronessz-kurzust tartottak a Szent István Társulat nagytermében, ,,legkiválóbb szociológusaink tartottak elôadásokat a szociális témákról''...,,fényes tanújelét adta annak az érdeklôdésnek és vonzalomnak, mellyel kath. közösségünk egyesületünk szociális törekvésével szemben viseltetik.''[11] -- A kurzust Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök nyitotta meg és Városy Gyula kalocsai érsek zárta be. Gyarapodtak a fôvárosi és a vidéki szervezetek is, Kolozsvárott, Nyitrán,[12] Kassán (itt három is) és Kalocsán. A kalocsai patronázsban, mint már említettük, 1906. márciustól júniusig bekapcsolódik Slachta Margit végzôs tanárképzôs és ôsztôl mint a gyôri Orsolyita polg. isk. tanára részt vesz a gyôri patronázs munkájában. Új munkateret nyitott a Nôvédônek Farkas Edith, aki 1906. IV 4-én ment elôször a gyűjtôfogházba, hogy a rabnôkkel kezdjen el foglalkozni. Még ez évben már hat hölgy tevékenykedik ebben a munkában, a kezdeményezô vezetése alatt. Egy év múlva a férfi raboknak is alakul hasonló szervezet gróf Pálffy Sándor vezetése alatt. Farkas Edith már régebben dönthetett arról, hogy az életét Isten- és emberszolgálatnak szenteli, már az 1905-ös évkönyv hozza egy tanítását arról, hogy ,,a beteg társadalomnak ugyancsak égetô szüksége van vocatiós (hivatásos) lelkekre, kik idejüket és erejüket szabadon szentelhetik szenvedô embertársaik javára.[13] Ô erre szánta magát, ennek jeléül egy IHS vésetű gyűrűt viselt. Mikor Kalocsán ismertette a Patronázs mozgalmat, a végzôs Slachta Margit megkérdezte tôle, hogy ez mit jelent. Ô ezt válaszolta: ,,Magának is lesz ilyen.'' Ez is utal arra, hogy már rég szívében hordozta a késôbbi Szociális Missziótársulat gondolatát.[14] A megindult fogházmissziós munka ráirányította a figyelmet a fiatalkorú bűnözôkre, 1906-ban a IX. ker. Elnök u. 11. sz. ház földszintjét, és alagsorát bérbe veszi a Nôvédô, hogy átmeneti Otthont alakítson ki javítónevelésre szoruló fiatalkorú lányoknak. Farkas Edith ebben a szétágazó munkában -- már az Országos Katolikus Nôvédô ügyvezetô igazgatójaként -- ,,sokszor elkeseredett, mert munkatársai nem állhattak rendelkezésére eléggé'', hiszen önkéntesekkel, nagyobbrészt pedagógusokkal és háziasszonyokkal dolgozott, azonkívül ,,nem voltak kiképzettek''. Önfeláldozó önkéntes munkatársai, kiket a szív vezérelt, de életkörülményeikben nem voltak sem szabadok, sem képzettek, nem elégíthették ki ôt. Editnek katonák kellettek, kik felett ô rendelkezik. Leányok, kik szabaddá teszik magukat, hogy a nagy szervezés munkájába állhassanak, s kiknek vágyuk a felajánlás, a vezettetés ... Mikor lelkében már kialakult a terve, akkor közölte b.e. Püspök atyánkkal (Prohászka Ottokár), ki nagy tisztelettel és csodálkozással hallgatta Edith tervét, mely szerint alakuljon egy szerv, mely a mai kor legnagyobb igényét, a lélekmentést szolgálja, oly módon, hogy az apácák és a világ között találjon helyet, s Edith vezetése mellett működjék, s így alakult a Szociális Missziótársulat ...'' -- írja Stoffer Mária (Mici), Farkas Edith legelsô munkatársa és barátnôje.[15] A Szociális Missziótársulat létrejöttéhez még hozzájárult, hogy Farkas Edith megismerkedett a nagy svájci morálpedagógussal és szociológussal: Friedrich W. Foerster-rel, akinek eszméit és módszereit beépítette saját elgondolásaiba és tevékenységébe. Késôbb (1910 után) a Missziótársulat Irodalmi Bizottsága lefordíttatja Lebenskunde (Az élet művészete) és Lebensführung (Az élet és jellem) c. könyveit és egészen 1950-ig terjeszti. A harmadik szál, amibôl összetevôdött a Szociális Missziótársulat szelleme, ismét Pálffy grófnéhoz vezet, aki támogatta a kegyurasága területén lévô szerzeteseket, így az ô segítségével valósult meg a Pozsony megyei Ferencesek reformmozgalma, része volt a jezsuiták pesti templomépítésében és nagyon pártfogolta P. Leo karmelita kezdeményezését, aki a századfordulón Gyôrött az egyik legnépszerűbb lelkiatya volt. Karmelita harmadrendi alapon szabad nôi szervezetet akart létrehozni, elsôsorban szegénygondozásra és házi betegápolásra. Gyónóleányai közül már összetoborzott 12-14 vállalkozót, de még nem talált köztük fônöknônek valót. 1905-ben a püspöki székesegyházban tartott májusi ájtatosságon egy oda csak udvariasságból, mást elkísérô, addig világias fiatal leány, Tóth Etelka megtért és arra kérte rokonát, hogy vigye el gyónni egy jó paphoz. A rokon P. Leóhoz küldte. P. Leó rövidesen felismerte gyónójában a megfelelô alanyt és megkérdezte, hogy hajlandó lenne-e az ô szervezetébe belépni. Tóth Etelka igent mondott. Ekkor tudta csak meg, hogy ahova ô belépett, csak ezután fog megvalósulni.[16] P. Leó elgondolását tartományfônöke, P. Soós nagyon ellenezte. Az az idôszak igen nehéz volt a magyar Kármel életében. ,,Az én belépésem idején (1917) -- írja P. Szeghy Ernô -- esett át a magyar Kármel súlyos, szinte életveszélyes gyermekbetegségén, s még alig volt lábadozónak mondható. Mindössze 14 esztendeje volt annak, hogy elvált az osztrákoktól és önálló magyar rendtartománnyá alakult. Kevés volt az ember, sok a munka, hiányos volt a képzés, még hiányosabb a lelkiség. Mikor én beléptem akkorra a magyar Kármel tagjainak fele elment.''[17] Az általunk említett két atya is elhagyta késôbb a Kármelt, de most még P. Leó támogatót talált Pálffy Pálné grófnôben, így elindította 1906. jan. 1-én Tóth Etelkát Budapestre a Vöröskereszt kórházba, hogy ott egészségügyi kiképzést kapjon. Néhány hónap után visszahívta, összegyűjtötte a jövendô szerzet tagjait a gyôri Kármel akkor meglévô ún. ,,sötét kápolnájába -- ez egy belsô kápolna volt ablak nélkül, a Lorettói Szűzanya tiszteletére, -- ott letetette velük a fogadalmat, ezután már rendelkezhetett velünk'' -- írja Tóth Etelka, és 1906 szeptemberében az egész csoportot a Szentlélekrôl nevezett Karmelita Harmadrendi nôvéreket felküldi ismét Budapestre, hogy a grófnô Knézits utcai kórházában ápoljanak. Valószínűleg sok hasznukat nem vették a kórházban, ezért az Országos Katolikus Nôvédô 1907-ben rájuk bízta az Elnök utca 11-ben lévô átmeneti otthonban a javítónevelésre szoruló fiatal lányokat. P. Soós azonban még mindig nem helyeselte a kezdeményezést. 1907 nyarán volt Rómában a karmeliták nagy káptalanja, ott P. Soós megismerte a Róma melletti Papa di Rocca-ban lévô Jézus Szívérôl nevezett Karmelita Harmadrendi nôvéreket és az alapítójukat, Szent Józsefrôl nevezett Teréziát (Mária Tauscher), akit azonnal meghívott Magyarországra, hogy vegye át a P. Leó-féle alapítást. Az alapítónô 1907. augusztus 2-án már Budapesten volt többedmagával, és eljutott az Elnök utcába. Látván a szegényes helyzetet és azt is, hogy az itteni munka nem az ô feladatuk (ôk árvaházakat tartottak fenn), valamint az emberanyagot -- mint önéletrajzában írja -- azonnal más lehetôség után nézett, és talált is Újpesten céljaiknak megfelelô házat, azt meg is vette, az Elnök utcai csoportból pedig kiválogatta a neki megfelelônek ígérkezôket, a többit otthagyva elmentek Újpestre. Szent Józsefrôl nevezett Terézia nem tudott magyarul, a vele lévô nôvérek sem, a gyôri csoport pedig nem tudott németül, csak tolmáccsal érintkezhettek. Tóth Etelka leírja emlékezéseiben, hogy milyen döbbenten vették tudomásul, hogy társaik nagyobb része a nôvérekkel együtt eltűnt, ôk pedig öten ottmaradtak. A Szent Józsefrôl nevezett Terézia önéletrajzában sajnálkozik, hogy a várplébános (Kanter Károly) és P. Soós sem készítették elô a néhány otthagyottat az ô távozásukra.[18] Az alapító fônöknô igen agilis valaki volt, rövidesen 1908-ban már a Maglódi úton vesz egy házat, az illetékes plébános a püspökséghez fordul, hogy kik ezek a nôvérek, mert neki hivatalos tudomása nincsen róluk. A püspökség P. Soóshoz intéz kérdést, aki az Esztergomi Prímási Levéltárban lévô 3015/1908. V. 18. sz. levelében a következôket írja: ,,Mindeddig azért nem válaszoltam, mert a fônöknô akkoriban, midôn tôle a szükséges felvilágosítást kértem, azt felelte, hogy a közbejött körülmények folytán a dolog nem actualis ... Azóta az ügyet elôttem nem említette. A Maglódi úti megtelepedésrôl tudomásom nincsen és egyáltalán azt veszem észre, hogy a fônöknô directe akar az egyházi hatóságokkal érintkezni ...'' A Bethánia Szeretetházban (IX., Elnök utca 11.) maradt Tóth Etelkával ,,felügyelônôi'' beosztásban öt gyôri karmelita harmadrendi, akik késôbb valószínűleg hazamentek, mert Tóth Etelka kivételével róluk többé szó nem esik. Visszatérve Slachta Margit életére, neki is döntô év volt az 1907-es. Júniusban befejezi munkáját Gyôrött és nyilván a Katolikus Nôvédô javaslatára Budapestre jön a Csalogány utcai tanítóképzôbe nevelôtanárnak, Geôcze Sarolta mellé. Ezt az új beosztását azonban, mint mondtuk, csak három hónapig tölti be. 1908 január--februárjában a Nôvédô külföldi tanulmányútra küldi Berlinbe a ,,Sozialen Frauenschule''-ba, ahol elvégez egy munkásnô titkári tanfolyamot. 1908 márciusában már elôadója az Országos Katolikus Nôvédô tanfolyamának: 1908. III. 23. Megnyitó: Szentiványi Károly szövets. ig. Szoc. kérdés: Slachta Margit Nôvédelem: Andor György dr. prelátus III. 24. Törekvések a megoldás felé: Slachta Margit Munkásbiztosítás: Ernszt Sándor dr. képviselô III. 25. Irányelvek a szoc. kérdésben: Slachta Margit Munkásbiztosítás: Ernszt Sándor dr. képviselô III. 26. Cselédkérdés: Wüstner Henrikné Az erkölcsi veszedelemben lévôk oltalmazása: Balogh Jenô egyetemi tanár III. 27. A munka keresztény felfogása: Slachta Margit A mai iskolai nôoktatás fogyatékosságai: Ember Károly ig. tanár III. 28. A birtokközösség: Mihályfi Ákos egy. tanár Gyakorlati kereszténység: Farkas Edith[19] Azt kell feltételeznünk, hogy Slachta Margit a Nôvédô keretében folyó munkákból veszi ki részét az év további folyamán. Augusztusban Párádon üdül, errôl így ír édesanyjának: ,,Kedves mamuskám, mégis az lett a vége, hogy egészen váratlanul Párádra jöttem, mert a Pálffy grófnô egy igen kedves levelet írt, hogy jöhetek. Gyönyörű szép hely, rendkívül kellemes, csendes...''[20] Elôbb említettük, hogy a munkásnôk szervezését Pálffy grófnô Korányi Saroltára bízta. Korányi Sarolta 1908-ban írt egy cikket, ami az 1909- es Kath. Népszövetségi naptárában jelent meg: Kell-e a munkásnôket szervezni címmel. Itt beszámol az elôkészítô munkáról, majd azzal fejezi be, hogy aki tag akar lenni, vagy a kérdés érdekli, az forduljon a Bokréta utca 3. alatti munkásnô otthonban Slachta Margit titkárnôhöz. Ebbôl úgy látszik, mintha Slachta Margit Korányi Sarolta munkatársává szegôdött volna. Azonban nem így történt. Farkas Edith nyilván megemlítette tervét a ,,saját katonákról'', és Margit úgy látta, hogy ez az a hivatás, ami betöltheti az életét és kimondta, hogy csatlakozik. Farkas Edith megbeszélést folytatott a gyôriek maradékával is. Tóth Etelka azt válaszolta, hogy ôk fogadalmat tettek P. Leó kezébe, velük csak ô rendelkezhet P. Leó közben elhagyta a karmelita rendet és egyházmegyés pap lett. Farkas Edith érintkezésbe lépett vele és meghozta a páter engedélyét, hogy csatlakozhatnak. 1908. november 19- én, Árpádházi Szent Erzsébet ünnepén csatlakoztak Tóth Etelkáékhoz Csehál Anna Edit, Csehál Mária, Slachta Margit patronesszek, decemberben még egy további patronessz jött: Bokor Erzsébet. Ezzel megalakult a Szociális Missziótársulat, mint az Országos Katolikus Nôvédô Egyesület egy Szakosztálya, így szerepelnek az 1908-as évkönyvben.[21] A Csehál nôvérek hamarosan kiváltak -- a késôbbi Szociális Missziótársulat alapító tagjai tehát 1908-ban: Bokor Erzsébet 22 éves, Slachta Margit 24 éves, Tóth Etelka 27 éves, az alapító Farkas Edith 31 éves. ======================================================================== III. A szociális missziós nôvér A Szociális Missziótársulat bölcsôje tehát a XI. Elnök utca 11-ben ringott, ahol a már ottlévô gyôriekhez csatlakoztak a belépôk. Nem volt könnyű a helyzetük, mert ,,noviciátus''-ként saját képzésük mellett húsz-huszonöt javító-nevelésre ítélt leánnyal kellett foglalkozniok. Slachta Margit belépéskor a Szabályzatot kérte. Farkas Edith átadott neki néhány gépelt oldalt: ,,A Katolikus Nôi Missziótársulat szervezetének és alapszabályainak tervezete.''[1] Minden bizonnyal Farkas Edith fogalmazványa. (Amint látjuk, még a szervezet neve sem volt pontosan meghatározva.) Ebben elsôként azt hangsúlyozza, hogy a társulat létesítésének szükségessége ,,kizárólag a modern élet sajátságos körülményeibôl fakad. Mindinkább elôtérbe lép a laikus elem óriási fontossága és szerepe a hitélet és a szociális föladatok mezején ... Oly szerzetesek kellenek nekünk, kik a világ szemében nem egyháziak s az egyház szemében nem világiak... Mi mindazt, mit a szentek a lelki üdvösségre vezetônek mondottak, átvesszük, mi csak a külsô életben, a formában, a világgal való kapcsolatban lépünk új ösvényekre. Erre a nôvédelem terén szerzett tapasztalatok vezéreltek ... Isten dicsôségére megkísérlem, nem sikerül-e ebben a mi kipróbált ,,patronage'' szellemünkben egy társulatot létesíteni ... A társulat célja ... olyan nôknek közös életre való egyesülése, kik a lélek-mentésnek akarnak élni, akár oly hivatalban és alkalmazásban álljanak, mely kimondottan és egyenesen szolgálja a célt (pl. nevelô intézetekben, probation- oficerek,[2] gyárfelügyelônôk, otthonok vezetôi, stb.) akár világi vonatkozású hivatalban legyenek lekötve (tanítónôk, tisztviselônôk), de amellett a társulat szellemében élni, s amennyiben lehet, tevékenységében részt venni akarnak.'' A tervezet beszél még a társulat belsô tagozódásáról; Az engedelmességrôl; A működési térrôl; Lelki vezetésrôl és házirendrôl; Ruházatról, valamint az intézmény anyagi fenntartásáról. Meg kell jegyeznünk, hogy a Szociális Missziótársulat ismertetése nem feladata ennek a könyvnek, csak annyiban említjük, amennyiben Slachta Margit életútját megvilágítjuk vele. Az Elnök utcai kis intézet vezetôje Csehál Anna Edit (Mária anyának is nevezik), titkárnôje pedig Slachta Margit. Az intézményrôl az Országos Katolikus Nôvédô Egyesület 1908-as Évkönyvében olvasunk[3] a Katolikus Nôvédô Egyesület (Fogházmisszió) cím alatt, meg nem említve, hogy az Elnök utcai Bethania Szeretetház egy alakuló társulat bölcsôje. Néhány képet közölnek az intézet életérôl, a kis kápolnát a Szentlélek- galambbal, a növendékek háló-, ebédlô és munkatermét, valamint az irodáét. Az irodában az igazgatónô és titkárnôje (ez Slachta Margit) egyszerű, sötét, bokáig érô ruhában (akkor minden nô hosszú ruhát hordott), a fejükön nincs semmi, látszik az egyszerű, sima hajviselet. Az Évkönyv azt is tudatja, hogy ez az intézmény meg fog szűnni, mert a kassai püspök, a szent életű és erôsen szociális gondolkodású Fischer- Colbrie Ágoston jóvoltából megkapják a szikszói Hunyadi alapítvány házát (26 helyiség, 82 hold szántó, ill. kert és szôlô). Az 1909-es Évkönyv már a ,,Szociális Nôi Missziótársulat működésérôl számol be,[4] hogyan költöztek át Szikszóra, milyen munkát végeznek. 1909 tavaszán volt az átköltözés. Feladatuk, hogy az 1910-ben életbe lépô büntetôtörvény értelmében a szabadságvesztés helyett javító-nevelésre ítélt fiatalkorú leányokkal foglalkozzanak. Hatvan férôhelyes az intézet, ötvennyolc növendékkel kezdték. Ugyanekkor a meginduló társulati életet is meg kellett szervezni. Az elsô idôkrôl így ír Slachta Margit 1942-ben: ,,A Missziótársulat a maga életformáit és kereteit természetesen még nem alakíthatta ki, csak kereste.''[5] Ez a feladat Slachta Margitra várt, mert az alapító nem lakott a közösségben, csak 1913-ban költözött a Krisztina körúti házban lévô lakosztályába. A gépelt szabályzat azt tartalmazza, hogy ,,Nem minden nôvérnek kell próbaidôt töltenie, mert aki alkalmasnak ítéltetik, az közvetlenül a rendes tagok sorába vehetô fel.'' -- Nos hát az elsô hat nôvér ,,alkalmasnak ítéltetett'', mert 1909 pünkösdjén már fogadalomtétel volt. A fogadalmi elôkészületet Farkas Edith vezette, nagy hatással, mert Slachta Margit 1937-ben így emlékszik rá: ,,...nem felejtettem el azóta sem azokat a tanításokat, melyeket mi kaptunk...''[6] (Érdekes, hogy Farkas Edith sohasem tett fogadalmat a nôvérek jelenlétében, sem nem újított velük.) A fogadalmi szöveget a gépelt szabályzatból ismerjük: ,,Édes Megváltóm, Uram Jézus, Irántad és az Anyaszentegyház iránti szeretetbôl ezennel engedelmességet fogadok, hogy a Szociális Missziótársulat (az eredeti szövegben itt olvasható Farkas Edith kézírásával a társulat végleges neve) szabályainak szellemében pontosan megteszek mindent, amit társulatunk szelleme szerint saját lelkem üdvére s felebarátaim szolgálatára vonatkozólag tennem kell. Örömmel és lelkesedéssel ajánlom fel Neked minden erômet s tehetségemet, mellyel saját megszentelésemet, mások lelkének megmentését, s minden szociális munkát tôlem telhetôleg szolgálni akarok. Fogadd kegyesen ezen fogadalmamat, s áldd meg Uram Jézus a Te kegyelmeddel, hogy hivatásomhoz hű maradjak és elnyerjem az élet koronáját. Az Atyának + és Fiúnak + és Szentlélek Istennek + nevében, Ámen.'' A társulat meglévô igényt elégített ki, ezért rövidesen felvirágzott. A szikszóiak ugyan nem örültek, hogy az ,,egész ország rossz lányai'' ide kerülnek, de egészen hamar megszerették ôket. A leányok többféle módon segítségére voltak a falunak (szegény- és beteggondozás), sôt egyszer még az óvodában keletkezén tüzet is eloltották. (Tűzoltóság nem volt a faluban.)[7] A nôvérek lelki és gyakorlati irányítása Margit nôvér kezében volt. 1909-tôl papi segítség is adódott, Mázy Engelbert OSB kassai királyi tankerületi fôigazgató személyében, aki egyik belépett gyónóleányát jött Szikszóra meglátogatni. Itt elbeszélgetett a nôvérekkel, majd rendszeresen látogatni kezdte ôket és az ôsi szentbenedeki szellemben adott nekik lelki irányítást. Késôbb a kassai püspök engedélyével átdolgozta Szent Benedek Reguláját a Társulat használatára 1911-ben a Szociális Missziótársulat rövid ismertetése c. kiadvány (Farkas Edith írta) az elôszóban -- Prohászka aláírásával -- így méltatja Mázy működését: ,,Nagy elismeréssel vagyok Mázy Engelbert dr. kassai fôigazgató úr érdemei iránt is, a társulat szabályzatának megalkotása, nemkülönben a tagok lelki vezetése körül...''[8] A nôvérek belsô élete tehát a Mázy-féle átdolgozott Regulán alapult, szervezetileg pedig két kategóriára, tanult és dolgozó nôvérekre oszlott. A tanult nôvérek hajadonfôvel, fekete ruhában és fehér kötényben jártak, a dolgozó nôvérek fejükön ,,pártát'' viseltek, és fekete ruhájukhoz kék kötényt. A nôvérek közösen éltek, közös napirend szerint, de a növendékekkel aludtak. Korán keltek, reggel 5-kor, közös ima, elmélkedés, szentmise, reggeli után indultak dolgozni a növendékekkel a gazdaságba. Feljegyezték, hogy Margit nôvér elsôrangúan kapált. (Egész életében szerette a kertészkedést.) A nôvéreknek ebéd után rekreációjuk [üdülôóra] volt, nyáron nyári, télen téli játékokkal. Margit nôvér súlyt helyezett a tornára és megkívánta ebéd után a félórás pihenést is. Aki akart, szundított, aki akart, olvasott, de csendben. A szikszói életrôl még ezt mondta el Margit nôvér: ,,Nálam százszázalékosabb, szenvedélyesebb missziós nôvér nem volt. A mai napig sem tudok visszaemlékezni, hogy történhetett velem a következô eset: Akkor még képtelen voltam a gondokban osztozni. Szikszón az alapítványi pénztárból elfogyott a pénz, és ez nekem mulatságos volt! A Fônökasszonynak pedig fájt, hogy ez nekem komikus.''[9] A Szociális Missziótársulat egyik fô szereplése az 1909. évi szegedi Katolikus Nagygyűlésen volt. Farkas Edith benevezte elôadónak Margit nôvért. A már említett Rózika elmondta, Farkas Edith azt kívánta, hogy Margit az akkori divatos ruhában és kalapban álljon a pódiumra. Nagy hatású beszédet mondott a munkásnôk helyzetérôl, a magyar katolikus nôi összefogás szükségességérôl és a munkásnô titkárok alkalmazásáról.[10] Negyven évvel késôbb Rónai Paula testvér visszaemlékezik erre a beszédre, de még inkább arra, hogy neki (mert Szegeden náluk szállt meg) ,,ragyogó szemmel beszélt olyan istenjegyességrôl, amely nem kívánja a világtól való elvonulást.''[11] Ekkorára már hivatása bizonyossággá vált, ugyanis 1924-ben egyik tanításában ezt mondotta: ,,...tudom magamról, hogy hogy jöttem be a társulatba, és hogy a bizonyosság tudatára talán egy év múlva ébredtem''.[12] A Társulat fejlôdésével szükségessé vált, hogy legyen egy budapesti központ, ezért 1911-ben Farkas Edith megveszi a Krisztina körút 125. sz. házat (ma Krisztina körút 6l/a). Szikszóról ide helyezi a Szemináriumnak nevezett noviciátust. Margit nôvérnek is jönnie kell, ugyanis munkakör szerint ô a társulat alelnöke és a Szeminárium házfônöke. Az akkor még Amerikában lévô szüleinek a következô levélben számol be az életében bekövetkezô változásról: ,,...Bpestre holnap megyek, a holmimat már feladtam és ezzel véget ér a Szikszón töltött boldog 2 1/2 év és megkezdôdik életemnek új szakasza, nagyobb munkakörrel, nagyobb nyilvánosság elôtt, de remélem, épp oly boldog lesz, hiszen a boldogságot utóvégre az ember árasztja az életére, mint fordítva: persze ilyen körülmények közt, mint az enyémek, ez nagyon könnyű, mert olyan jó dolgom van, hogy el sem mondhatom.''[13] A Szeminárium ,,...feladata, hogy azokat, kik a Társulat belsô tagjai közé óhajtanak lépni, jövô élethivatásukra kiképezze.'' A képzés három irányú: lelki, megfelelô elméleti és gyakorlati, ,,...a szemináriumban kell a nélkülözhetetlen áldozatos szellemnek a jelöltekben örömmé fokozódni, mert csak boldog, harmonikus emberek tudnak más bánata és bajai iránt igazán testvériesen érdeklôdni és csak így tudnak olyan áldozatosak lenni''[14] -- jelenti 1913-ban Margit nôvér a Szemináriumból. Ez a megbízatása nem tartott sokáig. Bizalmas lelki levélben írja 1933-ban: ,,Kezdetben, mint a Fônöknô Anya helyettese, én irányítottam a belsô életet és a nôvéreket, de ô azt találta, hogy ezzel én a nôvérek szívét túlságosan magamhoz kapcsolom, ezért azt kívánta, hogy a külsô munkatér felé orientálódjak és nôvérekkel belsô kapcsolatot se tartsak...''[15] Tóth Etelka testvér, aki 1915-22-ig volt a fônöknô Anya helyettese, így emlékezik erre vissza: egyik fô feladatom volt a nôvérektôl távol tartani Margit nôvért.[16] Csírájában már ekkor jelentkezik a két nagy egyéniség közötti ellentét. A külsô munkatér a nôvédelem volt, amire Farkas Edith kezdettôl fogva nagy súlyt helyezett. ,,A Missziótársulatot az a meggyôzôdés hívta életre, hogy a nôvédelmi munka állandóságát és tervszerűségét csakis önálló szervezet biztosíthatja.[17] Ez Farkas Edith állandó visszatérô gondolata volt és annyira közismert, hogy Prohászka püspök 1911. III. 18-án Farkas Edithnek írt üdvözlô lapjára is rákerült: ,,...Nem feledkezem meg a nagy nôvédelmi problémáról s akarok segíteni ... In Ss. Corde P.O.''[18] 1912-ben, az évi lelkigyakorlat befejeztével így tanítja Farkas Edith a nôvéreket, miután kérte, hogy álljanak fel: ,,Állva akarom ezt a pár gondolatot veletek közölni... állva beszéljünk és hallgassunk, ez ünnepélyesebb és szebb és tisztelettudóbb ... A mi életcélunk a nôvédelem ...ez speciális irányban alakítja ki a mi egész lelkünket... azt szeretném, hogy ha ti mindent ezentúl ez alá az egy pont alá helyeznétek ... ez annyit jelent, mint ezért a célért küzdeni, magunkban az akadályokat leküzdeni, tehetségeinket kifejleszteni, tanulmányainkat e szerint beosztani, összeköttetéseinket e szerint rendezni, törölni azt, ami ez alá a cél alá nem helyezhetô, s kifejleszteni ami ez alá tartozik.''[19] Természetesen Margit nôvér eddig is dolgozott a külsô munkatéren, elég, ha az 1909. évi Katolikus nagygyűlést említjük, vagy 1911-ben, amikor a Társulat április 21-én ,,Szociális Meeting''-et rendezett a régi országházban (ma az Olasz Intézet a Bródy Sándor utcában) Margit nôvér tartott elôadást ,,Társadalmi életjelenségek és a Szociális Missziótársulat'' címen. A meeting fontosságát mutatja, hogy azon az akkor frissen kinevezett Csernoch prímás elnökölt.[20] Farkas Edith már az Országos Katolikus Nôvédôben is adott valamiféle szociális képzést munkatársainak. A Társulat 1912-re már megerôsödött annyira, hogy a szociális képzést is felvehette munkaterei közé. Ez év novemberében megrendezte a hozzácsatlakozott munkatársaknak elsô szociális kurzusát. A munkatér nagy, a nôvérek kevesen vannak, az önkéntes munkatársakat ki kell képezni. A munkatársak kétfélék: a kültag hölgyek és a Szeretetszövetségi tagok. A kültagok vállalják, hogy külsô kereteikben (család) megmaradva élik a Társulat lelkiségét és valamilyen módon bekapcsolódnak munkájába is. Külön jelvényük van és bizonyos jelöltségi idô után -- késôbb egy év a jelöltségi idô -egy évre érvényes fogadalmat tesznek, hogy a Társulathoz hűek lesznek, a Kültagszabályzatot megtartják, és a Társulat érdekeit mindenkor szolgálják. Kültagfelvétel egyszer volt egy évben, igen ünnepélyes keretek között. Szeptembertôl júniusig kapják havonta a KÖRLEVELET, és illetményként kapják az ÉRTESÍTÔT is. A Szeretetszövetség tagja bárki (férfi is) lehet, kötelezettsége csak az, hogy havi 1 koronával támogatja a Társulat munkáját és abban tetszés szerint részt vesz. A KÖRLEVÉL, -- Prohászka püspök Margit nôvér javaslatára -- havonta írt egy körlevelet lelki és szociális témákról a Szeretetszövetség tagjainak, kb. két ,,A4-es'' lap terjedelemben. Az elsô 1912. március 19-én kelt és így kezdôdik: ,,Istenbôl kiindulunk egymagunk, de hozzá vissza nem térhetünk, csak többedmagunkkal...''[21] Az ÉRTESÍTÔ pedig ,,A Szociális Missziótársulat és vele kooperáló katolikus nôi egyesületek lapja.'' Egyelôre 4-5 szám jelenik meg évente, elsô száma 1912 márciusában a nagy svájci pedagógus, Foerster látogatását örökítette meg. 1912-ben Margit nôvért érintô nagy esemény történt: Slachta Kálmánné két leányával -- Borbálával és Erzsébettel -- tavasszal hazajött Amerikából (az apa és Irén maradtak). Átmenetileg kassai ismerôsöknél vannak, anyagi helyzetük teljesen bizonytalan. Slachta Kálmánné késôbb Budapestre költözik és valami megélhetési módot keres. Margit nôvér bizonyára többféle módot is kigondolt, hogyan segítse meg családját, de csak egy ilyen értelmű levelét ismerjük: 1913. május 13-án írja édesanyjának: ô úgy gondolta, hogy a feloszlatott Margit kollégiumot kezdhetné édesanyja kicsiben. Azaz valószínűleg bérelne egy nagyobb lakást, abban egyetemista lányok laknának és tetszés szerint kosztot is kapnának. ,,Azonban kedves Fônöknô Anyánk nem akarja úgy, amint gondoltam, hanem csak, hogy Mama vállalná a háztartásvezetést a Szemináriumban ... A Társulat pedig adna ezért Mamának teljes ellátást és lakást ... szoba-konyhát (az utóbbi elôszoba lehetne és Böske hálhatna benne) s a szoba fűtését és világítását. -- Mama kötelessége volna pedig minden, amit a >>konyha<< fogalma csak magába foglal, tehát étlapkészítés, beszerzések, a konyhára beosztott újoncok betanítása, kordában tartása stb. Böskéért és Bettiért pedig fizetne Mama a konyhai kasszába ugyanannyit, amennyit a társulat a nôvéreknél is megállapít... De azt mondja (kedves) Fônökanyánk, hogy ô csak akkor menne ebbe bele, ha Mama kijelenti, hogy nem esnék rosszul, ha ô Mamával szemben is épp úgy tartja a >>clausurát<< (kolostorok külvilágtól elzárt része, itt társadalmi értelemben vett elkülönülés) mint más világiakkal szemben, vagyis ha Mama felmenti ôt attól, ami különben társadalmi szokásaink szerint kötelezô lenne; de ezen semmi különöset nem ért, csak azt, hogy ô jön-megy anélkül, hogy Mamát vendégnek tekintené stb.''[22] Eddig ismert forrásaink nem tájékoztatnak arról, hogy lett-e valami ebbôl az egyezségbôl, valószínűleg igen, mert Slachta Irén visszaemlékezéseiben elmondja azt is, hogy amikor 1914-ben a Papa megérkezett Budapestre, senki sem várta, egyedül indult el, hogy eljusson a Krisztina krt.125- be, mire elkésett leányai befutottak a Keletibe.[23] Más források arról tudósítanak, hogy Slachta Kálmánné, majd Slachta Kálmán pénztárosa volt a Társulatnak.[24] 1913-ban Farkas Edith anélkül, hogy ,,szakított volna'' Mázy OSB lelki igazgatóval, a Missziótársulat lelki irányítását átadta volt soproni hittanárának, Szilágyi Oszkárnak. Szilágyi is pannonhalmi bencés, de egyházi engedéllyel átlépett a trappistákhoz, mégpedig a délafrikai (Marienhill) apátságba, akik a trappista szemlélôdô életet a missziós munkával kötötték össze.[25] Ezzel megkezdôdött a Társulatban a ,,trappista'' korszak, s egyre távolabbra került a ,,világ szemében nem egyháziak'' gondolata, hiszen teljesen zárt klauzúrás szerzetesi szokásokat gyakoroltak. Pl. a fogadalmat a földön fekve (véniában) tették le. Schwartz Teréz nôvér le is írja, hogy folyton attól félt a szertartás alatt, hogy megrúgja a mögötte fekvôt.[26] Természetesen a böjt, a virrasztás, az önostorozás sem maradhatott ki a nôvérek életébôl. Szilágyi Oszkár mindjárt működése elején kinyilvánította ellenszenvét Margit nôvér iránt, akit állandóan vezeklésre kötelezett. Pl. le kellett feküdnie a kápolnaajtó elé, és a nôvérek átléptek rajta, vagy vezeklésül nem fekhetett ágyba, hanem matracával minden este a Fônöknô Anya ajtaja elé kellett ágyaznia, a földre. A nôvérek, akik karitatív-szociális munkára szervezték az ország nôtársadalmát, az önostorozást szervezô útjaikon sem hagyhatták el, s az ostor csattogása kihallatszott a szobából, ahol meg voltak szállva, írja a nôvértárs Rónai Petra.[27] 1913-ban Margit nôvér már egészen a külsô munkának él, szociális témával bejárja az egész országot, az akkori utazási viszonyok között! Ízelítô munkarendjébôl: 1913 febr. 5. Kôszeg, febr. 6. Sopron, febr. 8. Budapest (Budai Fiú Mária Kongregáció tagjainak tart elôadást), febr. 17-én Baselbôl küld egy lapot. Március: 9-10. Szombathely, 12-13.: Esztergom, 26.: Vác, 31.: Eperjes. Április: 10-12.: Pozsony, 13.: Pápa, 14.: Budapest, 21-22.: Rákosliget, és három közelebbrôl meg nem határozható napon: Szikszó, ahol azoknak tartottak kurzust, akik be szeretnének lépni a Társulatba.[28] Nyáron tizenöt nôvér, köztük Margit nôvér is, Szomolnokon a pihenési idejük alatt magyar és német nyelven elôadássorozatokat tartottak.[29] Az év kiemelkedô eseménye azonban kétségtelenül a Székesfehérváron megtartott háromnapos szociális kurzus. Elôadók: Farkas Edith, Rottenbiller Fülöp kúriai bíró, Szilágyi Oszkár, Kreisler Matild és Slachta Margit szociális missziós nôvérek. Utóbbit így méltatja a Fejér megyei Napló (1913. XI. 19): ,,Slachta Margit pompás ékesszólása egészen feltüzelte a közönséget... Összetartásra van szükség, különösen a jövendôre nézve, amikor majd nagy nôi kérdések kerülnek megoldásra ... A keresztény nô álláspontjának megvédelmezésére munka és összetartás kell, mert ha mi nem dolgozunk, dolgozni fognak mások'' (Más világnézetűek). A lap szerkesztôje ezzel zárja a kurzus ismertetését: ,,...ezek a hölgyek majdnem kivétel nélkül gyönyörűen tudnak beszélni, egyik-másik olyan temperamentumos, hogy szinte magával ragadja a hallgatóságot... Nevettünk, kacagtunk, sírtunk, ujjongtunk, úgy, ahogy ôk akarták ... ezen a három estélyen (estén) egy olyan világ tárult elénk, amelyet eddig nem ismertünk, de amelyet megismernünk szükséges volt.'' Az évet az 1913. XII. 12-én kezdôdô nagy erdélyi körút zárja. Slachta Margit nôvér Rónai Petra jelölttel végigjárja Erdély nagy városait: Kolozsvár, Brassó, Fogaras, Nagyszeben, Arad. Hölgyeknek és tanító- és tanárképzôs növendékeknek beszélnek a szociális munkáról, a Társulatról, és etikai leckéket ismertetnek Foerster könyve alapján (Az élet művészete). Az 1914-es év a szokott munkákkal, tehát elôadásokkal kezdôdik. Áprilisban (15-19) rendezték Bécsben a 2. Ausztriai Katolikus Nônapot (II. Oesterreichische Kath. Frauentag). ,,Ez alkalommal Slachta Margit nôvér képviselte ott a Szociális Missziótársulatot, a Patronage Egyesületet és a Kath. Leányszövetséget'' ... és ,,Hanny Brentano: Sozialis Frauenberufe'' (Szociális Nôhivatás) címmel tartott elôadásával kapcsolatban röviden ismertette a Szociális Missziótársulatot, melynek tagjai a nônek azt a típusát képviselik Magyarországon, aki életét egészen a szociális tevékenységnek szenteli. Ez az eszme még sem Ausztriában, sem Németországban nem valósult meg eddig, de amint az általános érdeklôdés mutatta, a mindinkább fejlôdô szociális tevékenység közepette annak hiányát mindjobban érzik ... (Csak 1919. júl. 20-án alakult meg Bécsben a hasonló célkitűzésű Caritas Socialis.)[30] Ez ismertetés nyomán felszólítást is kapott a Szociális Missziótársulat, hogy vállalja el egy kétszáz munkásnôre berendezett bécsi otthon vezetését. Sajnos azonban errôl le kellett mondanunk mindaddig, míg számban jobban megerôsödünk'' -- írja az ÉRTESÍTÔ.[31] 1914-ben kezdi elôkészíteni Margit nôvér az 1915-ben megnyíló szociális iskolát. Az eddigi munkákat kissé hátráltatja az elsô világháború kitörése, de szívósan dolgozik ezen a ,,nem háborús'' szükségleten. Az iskola rendszeres kiképzést ad az esti órákban felnôtteknek és ifjúságnak egyaránt. 1915. március 25-tôl az ÉRTESÍTÔ új nevet vesz fel A KERESZTÉNY NÔ címmel, és új alcímmel jelenik meg: Katolikus egyesületi lap. Szerkesztôje mostantól: Slachta Margit nôvér. A beköszöntô vezércikket Prohászka Ottokár szignálta ugyan, de Margit nôvér írta.[32] A rövid kis cikk elmondja, hogy három éve indult az ÉRTESÍTÔ, elsô évben csak kétszer, 1913-ban már négyszer, 1914-ben már ötször jelent meg. ,,Eközben körültekintett a nagyvilágban, és látta, hogy neki más hivatása is van, nemcsak >>értesíteni<<. Látta, hogy minden mozgalmat gondolatok, meggyôzôdések, világnézetek hordanak és lassan mindig nagyobb lett benne a vágy, hogy ô azon gondolatok postása legyen, melyek majd megindítják nálunk a szoros értelemben vett magyar katolikus nômozgalmat... melyet még csak jelez az a most folyó karitatív tevékenység ...'' (Kiemelés tôlem: M.I.) Az egységes magyar katolikus nômozgalom eszméjét villantja fel -- errôl a következôkben szólunk részletesen. Ebben az évben Farkas Edith új lelkiatyát választ Schütz Antal személyében, Szilágyi Oszkárt elhelyezi hittanárnak. A nôvéreknek nagy megkönnyebbülés a józan piarista szellem. Megszűnnek a ,,trappista'' túlzások. A felvillantott ,,egységes katolikus nômozgalomnak'' már története volt, mielôtt a mondatot leírta volna. 1913 nyarán Budapesten tartotta kongresszusát a Választójogokért Küzdô Nôk Világszövetsége.[33] Errôl Margit nôvér vezércikkel írt az ÉRTESÍTÔ-ben. Tanulságul pedig ezt szűri le: ,,...A választójogért küzdôk ligája már átfogja az öt világrészt, mi pedig a haza határain belül nemcsak hogy egymástól elszigetelve végezzük kiskörű munkáinkat, de még csak nem is igényünk, hogy szövetkezzünk, összetartsunk, egymástól tanuljunk, egymást támogassuk, sôt törekvésünk inkább az ellenkezôre irányul ...''[34] A cikk névtelen, a válaszok viszont néven nevezik: ,,...a bevezetô sorok ... a Te tolladat árulják el ...''[35] A munkatársaknak tetszik a gondolat, annyira, hogy az elôkészítô munka Katolikus Nôi Tanács névvel már szeptemberben megtartja elsô választmányi ülését, célul tűzve ki, hogy a különbözô egyesületek vezetôi között személyi kapcsolat alakuljon ki. Még 1913. december 2-án megtartják a második választmányi gyűlést, egyre több egyesület csatlakozik a leendô egységes magyar katolikus nôszervezethez. 1914 májusában az ÉRTESÍTÔ hozza a Kath. Nôi Tanács felhívását: ,,...Alakítsuk meg a Kath. Nôszövetséget és csatlakozzunk hozzá mindannyian, kik korunk szavát és a katolicizmus értékeit megértjük.''[36] Nagyon érdekes, hogy ennek a számnak a vezércikkét Farkas Edith írta, aki a ,,kath. feminizmus'' fontosságára hívta fel a figyelmet. Elkészült a Kath. Nôszövetség alapszabálya is, amit jóváhagyásra felterjesztettek a Belügyminisztériumba. Az ország valamennyi kath. nôi egyesülete, a hitbuzgalmiakat is beleértve, csatlakozott. -- 1914 szeptemberében Mária Kongregációk fôcím alatt számol be az ÉRTESÍTÔ a Nôszövetség sorsáról. A Kath. Nôi Tanács júniusi gyűlésén kimondta, hogy megalakul a Kath. Nôszövetség. Elnökké Pallavicini Edéné ôrgrófnét választották. Azonban az ôrgrófné családi ügyei, meg a kitört háború hátráltatja a megvalósulást. Ezért a Katolikus Nôi Szervezetek a háború idôtartamára Katolikus Karitász címmel egyesültek.[37] Más forrásból tudjuk, hogy a júniusi gyűlés ügyvezetônek Margit nôvért választotta meg. A tisztség elfogadásához engedélyre volt szüksége, ezt az engedélyt Farkas Edith megtagadta.[38] Nem jött létre az egységes katolikus nômozgalom, Margit nôvér lelkében pedig összetört eszményképe, Farkas Edith. Ez meglátszhatott rajta, mert a kortárs nôvérek szerint a Fônöknô Anya állandóan éreztette vele neheztelését.[39] Ennek ellenére szabad volt a már megkezdett Szociális Iskola tervezetén dolgoznia, 1915 januárjában meg is nyílt heti három órában, elsôsorban munkatársaknak és olyan felnôtteknek, akiket a szociális munka érdekel, hogy munkájukat felkészültebben végezhessék. Ifjúsági kurzus is volt, heti két órában, középiskolás leányoknak és fiúknak is. Tantárgyak: Hit- és erkölcstan, Alkalmazott háztartástan és egészségtan, Nemzetgazdaságtan, Lélek- és neveléstan, Egyesületi és szoc. etika, Stílusgyakorlatok (,,Irálytan''), Retorika, Polgári törvénykönyv, gyakorlati munka. Elôadók a nôvéreken kívül a megfelelô tárgyak szakemberei, köztük van több ígéretes fiatal erô: Sík Sándor, Schütz Antal stb.[40] Pünkösdkor a Fônöknô Anya Korányi Saroltát, Slachta Margitot, Rónai Paula és Petra nôvéreket azzal bízta meg, hogy dolgozzanak ki egy tervezetet, amely a működését meg nem kezdett Katolikus Nôszövetség helyett összefogja az ország katolikus nôtársadalmát és a Szociális Missziótársulat tulajdona.[41] Sokáig tanakodtak, végül is megállapodtak abban, hogy a Missziótársulat helyi szervezeteit kell létrehozni szerte az országban valláserkölcsi alapon, de szociális- karitatív programmal. Ha elegendô helyi szervezet létesül, akkor ezeket össze lehet fogni egy nagyobb szervezetbe. Ezzel kezdetét vette az egész történelmi Magyarország területén az ebben az értelemben vett szervezés. Margit nôvér Erdélyt járta hónapokig, és 1915 ôszén, amikor hazajött, a Fônöknô Anya táviratilag értesítette, hogy áthelyezte Szikszóra, nem is jöhet fel Budapestre. Margit nôvér ekkor a Társulat külsô munkáját vezette, szerkesztette a KERESZTÉNY NÔ-t, irányította a szoc. iskolát s a Leányklubok működését és a Missziótársulat Szeretetszövetségének ügyvezetôje volt. S mindezt vidékrôl folytatni![42] Margit nôvért nagyon megviselte az a tény, hogy ennyire mélyen csalódnia kellett eszményképében. Ez a csalódás emberileg szembeállította a Fônöknôvel és felborította lelke nyugalmát. Bizonyára kifejezést is adott ennek bizalmasa elôtt. Legalábbis erre kell következtetnünk abból a néhány levélbôl, ami megmaradt az egykori kis gyôri patronázs leányka, Rózika -- most Katalin nôvér -- hagyatékában.[43] A helyzetet kitűnôen festi egy ,,Betti testvéremhez'' írt vers, Petôfi: István öcsémhez című költeményének parafrázisa: ,,...Szegény Nôvérünk! ha ô úgy nem küzdik A környezettel: Szikszóra nem viszik, Mert ô hôsies lelkű igaz: Azt gondolá, hogy minden jó ember az. És e szenvedésinek folytatása lett, Szikszón kapott negyven növendéket. Szorgalmas élte verítékinek Jutalmát majd az égben kapja meg...''[44] Valószínűnek kell tartanunk, hogy Margit nôvér keserűségét Rózika jámbor közhelyekkel próbálta enyhíteni, de ô mindent komolyan vett, ami kapcsolatban volt az Úristennel. Nehéz harcot kellett önmagával vívnia. Ennek bizonysága az 1915. VII. 19-én kelt Rózikának írt levél: ,,...Imádkozni már ne imádkozzál, de hálaadást még teljes értelemben nem kezdhetünk, amennyiben még a teljes megigazulást el nem értem. E nyáron ... lelkigyakorlatot szeretnék tartani ... Talán az befejezi...'' Egy másik, ugyancsak Rózikának írt, keltezés nélküli cédulán: ,,...Köszönöm, köszönöm, amit adtál, adsz és adni fogsz.''[45] A következô szöveg egy szentképen olvasható: ,,1916 nagyszerda, d. u. 3/4 3. Ha egyszer kísértéseid lennének a remény ellen, gondolj rám és akkor nem fogsz többé kételkedni üdvöd felôl, mert írva van, hogy kik másokat jóra tanítanak, fényleni fognak az örökkévalóságban, mint a csillagok; Te pedig nekem ennél sokkal többet tettél: Te megváltottál. Az örökkévalóságban is hálás testvéred: Margit nôvér.''[46] A következô levél 1916. április 29-érôl kelt, Budapest és Arad között vonaton ceruzával írt levél. Katalin nôvér védôszentjének, Sziénai Szent Katalinnak egy németbôl fordított életrajzát küldi (valószínűleg saját fordítása). Befejezô sorai tökéletes képet adnak a Margit nôvér lelkében végbement változásokról. Isten ,,oltó kése''[47] elvégezte munkáját, Margit nôvér szenvedéseibôl -- ahogy majd Katalin nôvérnek kívánja -- átalakult, megsemmisült benne a ,,régi ember'' és feltámadt a természetfölötti életre. Idézet a levélbôl: ,,Magasabb célt, mint Szent Katalin elért, nem is tűzhetnél, de ezt szívbôl kívánom, hogy elérd, nem a külsô sikereket és működési teret értem, azt az Úr adja, ha akarja, hanem hogy Te is úgy tudj megsemmisülni, tehát Istenben élni, mint ô. -- Ezt kívánom Neked a holnapi nap alkalmából és ezért fogok szívbôl esedezni a szentmisénél és áldozáskor. Isten áldjon, óvjon, védjen, vezessen, alakítson, semmisítsen meg és támasszon fel.[48] Június 6-án pillanthatunk be újra Margit nôvér lelkébe. Egy lapon üzeni Cecília nôvérnek: ,,...még Szikszón szerettem volna mondani, hogy az igazi szabadság az engedelmességben és az igazi lelki érettség az önmegvetésben van.''[49] Utolsó ilyen jellegű ismert levelét 1916 júniusa után írta. A teljes levelet közöljük, mert tökéletes képet ad Margit nôvér lelkének alakulásáról, elveirôl, tanításának és lelkiségének alapjáról. Ezeket a gondolatokat élte és adta át azoknak, akik tanulhattak tôle. ,,A SzMT Bethánia Szeretetháza, Szikszó, Abaúj megye. Telefon 20. Kedves Katalin nôvér! Jézus Szíve ünnepén két szentmisénk volt; a második szentséges. Ezt az utóbbit érted ajánlottam fel, -- különben is kértem a szent Szívet, segítsen meg és azért a sok kegyelemért, melyet Te nekem a jó Istentôl nyertél, adja viszonzásúl(!) azt a kegyelmet, hogy nehézségeiden gyôzelmesen mehess keresztül. Most fôképpen kedves Etelka nôvérrel való viszonyodra gondolok. Egészen biztosan én nehezítettem meg azt Neked avval a világ okossága szerint való gondolkozással, mely miatt a lélek elveszti áldozatos hajlékonyságát és keménnyé lesz. Ezt éppen azért olyan könnyű eltanulni, mert ez a természetes és a természetes könnyebben megy mindenkinek, mint a természetfölötti. Éppen most legutolsó pesti tartózkodásom alkalmával ismertette meg velem a jó Isten, (ugye! megint nagyon imádkoztál értem?!), hogy a múltnak bajai mennyire forrásukban enyésztek volna el, ha nincs az én szívemben az áldozatosságnak, szabad odaadásnak, önmagam elfelejtésének az a nagy biánya! Amit ebben tôlem rosszat tanultál, azt felejtsd el drága Testvérkém és légy mindenki lelke számára az, aki nekem voltál és vagy. Ehhez pedig szükséges az, hogy soha se felejtsd, amit talán Kempis mond, hogy elöljáró és alattvaló az isteni akarat teljesítésének eszközei. -- Legyen benned nagyobb és természet-fölöttibb bölcsesség és soha azt ne nézd, hogy az isteni akaratnak veled szemben alkalmazott eszköze milyen, vagy hogyan vág vagy fúr benned, csak azt, hogy Te mint eszköz milyen vagy. Istenem, mennyire látom most, hogy mennyire nem teszünk eleget az Úr belénk helyezett várakozásának, mikor másnak eljárásmódjától tesszük függôvé, hogy milyenek legyünk mi. -- Sôt, tôled tanultam azt, hogy az igazi szeretet, ha szeretete tárgyában hiányt lát, sem nem csökken, sem el nem vész, sem el nem hűl, sem meg nem keményedik, hanem annál önfeláldozóbbá v[agy]i[s] tökéletesebbé lesz. Kívánok Neked drága testvérem mély önmegismerést, mindenkire vonatkozó áldozatos szeretetet, igaz egyszerűséget és teljes önelfeledést. Hálás testvéred Margit nôvér.''[50] Margit nôvér, mint tudjuk, Erdélyben szervezi a Szociális Missziótársulat helyi szervezeteit. Azonban a Fônöknô anya, idônként Erdélyen kívüli munkára is beosztja. Így jut el 1916 februárjában Gyulára, ahol az akkor fiatal káplán, Apor Vilmos (a késôbbi gyôri püspök) így örökíti meg látogatását: ,,Tegnap este érkezett (II. 15.) egy szociális missziós nôvér, Schlachta (!) Margit, akit plébánosom kéretett, tartana elôadást a hadiözvegyek és árvák kérdésérôl. Nagyon szimpatikus megjelenésű nôvér... Egy nô kellett arra, hogy nekünk papoknak ... szánkba tegye ezt a témát... Magam is lelkesedtem, látván ezen nôvér meleg buzgóságát, minden szava mutatta, hogy Krisztus szeretete űzi...''[51] Bár mint láttuk, Margit nôvér nehéz belsô harc alatt és után belátta saját hibáját: ,,a szívbéli áldozatosság, a szabad odaadás, önmaga elfelejtésének nagy hiányát'', elöljárójában az isteni Akarat megtestesülését látta és tisztelte, Farkas Edith mégis azt tervezte, hogy elküldi Törökországba. A KERESZTÉNY NÔ 1916/5 száma a 15. lapon ,,A nôkérdés keleten'' címmel rövid eszmefuttatást közöl arról, hogy Törökországot a háború miatt elhagyták a francia és angol szerzetesnôk, így a török nôtársadalom most szellemi vezetôk nélkül marad ... Az ott kínálkozó nagy munkából a Missziótársulat is ki fogja venni a maga részét, a vezetôség illetékes helyen már tett is erre nézve ajánlatot.'' Ez az ajánlat az volt, hogy Farkas Edith felkínálta a Prímásnak Margit nôvért, hogy küldje ki misszióba Törökországba.[52] Az ajánlatot az ,,illetékes hely'' nem fogadta el. 1916. augusztus 27-én a román csapatok betörtek Erdélybe, Románia ugyanis átállt a szövetségesek oldalára. Erdély magyar lakossága a hírre fejvesztve menekült, egész Erdély hadszíntérré vált. Ezt a betörést hamar visszaverték a központi hatalmak, így a menekültek elôtt felvillant a lehetôség, hogy hazamehetnek. Margit nôvér szikszói száműzetése véget ért, a Fônöknô Anya engedélyével feljöhetett Budapestre, de nem lakhatott a közösségben. Ezért Stadler Friedához[53] költözött és az egyik gyermekotthonba járt étkezni. Engedélyt kért és kapott, hogy mielôtt a polgári közigazgatás visszatérne Erdélybe, már tanulmányozhassa a terepet. Olvassuk el saját írását a tanulmányútról: ,,Amíg itt vannak, ha sokszor és sokan nélkülözve és keservesen is, mégis megvannak... De mi lesz velük, ha visszatérnek?... Ha visszatérnek és kifosztott otthonokra vagy csak romjaira találnak, vagy csak az üres telekre, melyen az otthon volt... Mi lesz velük?... Menjünk, nézzük meg a feldúlt, szívünknek drága Erdélyt és mondjuk el a testvérlelkeknek, hogy mit láttunk és kérjük ôket, kik segítettek a nyomoron, melyet láttak, segítsenek azon a nyomoron is, melyet nem látnak, de mely kegyetlenebb, csikorgóbb fogú, mint melyet láttak... És elindultunk november 11-én, Paula nôvér és én. Utaztunk gyorsvonaton és parasztszekéren, parancsnoki szakaszban és paklikocsiban, teherautón és fiákeren, ahogy éppen jött; átpihentük az éjjeleket kényelmes vendégszobákban és fűtetlen, befagyott ablakú vonatfülkékben, katonai inspekciós irodában, ládákra támaszkodva és hivatalos helyiségek asztalain, ahogy éppen a lehetôség magával hozta; keresztül vitt utunk a menekülés egyetlen székelyföldi országút vonalán, kidöntött szálfák, felrobbantott hidak, leperzselt falvak, megtépett városok, kihalt vidékek, elégett vonatroncsok, kormos faltörmelékek, üres házhelyek mellett; láttuk napsugárban a fellélegzett Nagyszebent, a megmenekült Brassót, láttuk komor ég alatt a magyarságot kifosztott otthonokkal hazaváró Fogarast és a sok sebet kapott Székelyudvarhelyt és láttuk téli világban a fehér hólepellel letakart, néma Csíkszeredát. Itt még nem vártak vissza senkit, mert nem volt hová. Aztán láttuk a nemzetiség közé ékelt magyarság küzdelmes sorsát, láttuk, hogy nemcsak harcban vérzik sebektôl a Hungária ... Ezeket láttuk ... Aztán tanácskoztunk a hazatértekkel, hogy miképp lehetne segíteni, miképp lehetne családvédelmi irodákat nyitni. Megbeszéltük, hogy vezetésükre fölkérjük mindenütt az illetô városok hölgyeit, mi pedig bejárunk annyi várost az ország kárt nem szenvedett részeiben, ahányat csak bejárhatunk, ahová nem mehetünk, oda küldünk körleveleket és küldünk nyomtatott felhívást a KERESZTÉNY NÔ lapjain és gyűjtünk és továbbítunk az erdélyi irodáknak, amit és amennyit csak lehet. Aztán hazajöttünk. És elmondtuk a fenti kevés szóba foglalva, hogy mit láttunk, mibe kezdtünk, mit határoztunk és kérünk titeket, munkatársak, kik segítettetek enyhíteni a nyomoron, amelyet láttatok, segítsetek enyhíteni a nyomoron, melyet nem láttok, de mely -- biztosítunk róla -- kegyetlenebb, csikorgóbb, mint melyet láttatok. Kérünk pedig így: ha Szilveszter estéjén vagy újév napján végignéztek a menekülés nehéz csapását elkerült meleg otthonotok szobáin, konyháján, kamráján, gondoljatok azokra, kiknek szobáiban csak bútorroncsok hevernek, kiknek tűzhelye hónapok óta hideg, kiknek kamrájában csak egy-két falhoz csapott befôttes üveg darabjai emlékeztetnek a gazdag ôszre. És ha aztán lelketek hálatelten emelkedik az ég felé, hogy nektek mindenetek megmaradt, gondoljatok nemcsak a hálaimára, de a hálaáldozatra is. És vegyetek ki telt szekrényeitek fehérneműibôl, vásznából vagy a bontatlanul álló vendégágy párnáiból, vagy a pohárszék üvegpoharaiból, vagy tányéroszlopaiból, vagy evôeszközeibôl, vagy a konyha falán függô edénysorokból, vagy jelöljetek ki a nélkülözhetô bútorokból néhányat és mondjátok igazán szeretô, igazán krisztusi érzelmekkel: ezeket pedig a mindenüket vesztett erdélyi testvéreknek szánom. És legyen ez a hálaáldozat egyben könyörgôáldozat is: ki tudja, kirôl mi áll a jövendô könyvében és hátha elfogad jövô szenvedések váltságául önkéntes felajánlást Az, ki életünk útját irányítja...''[54] Természetesen elkészíti a hivatalos jelentést is, amit kötelességszerűen átad Farkas Edithnek. A Fônöknô Anya ,,átírja'' és saját neve alatt terjeszti azt föl.[55] A meginduló országos gyűjtésrôl állandóan hírt ad A KERESZTÉNY NÔ: pénz és természetbeni adomány érkezik, ezeket a Margit nôvér beszámolójában említett -- családvédelmi irodának nevezett -- Nôvédelmi Hivatalok osztják ki.[56] A román betörés elôtt szervezett csoportok és a Nôvédelmi Hivatalok egyesültek a Szociális Missziótársulat Erdélyi Szervezete címmel. Az alakuló kongresszus Gyulafehérvárott az erdélyi püspök, gr. Majláth G. Károly jelenlétében 1917. szeptember 18-21 között volt, majd két hónap múlva, november 10-11-én Budapesten megalakult a Szociális Missziótársulat Országos Szervezete. Elnöke a Szociális Missziótársulat mindenkori elnöke, azaz most Farkas Edith. Ügyvezetô Margit nôvér.[57] Ezzel az évvel (1917) egy fejezet zárul le Margit nôvér életében. Az elmúlt kilenc év során nemcsak a sikeres, úttörô szociális munkást, hanem ami ennél fontosabb, a lelki élet útján járó, Isten formáló kezében alakuló lelkét is megismertük. A lelki élet egyik nagy buktatója, hogy egy embert képesek vagyunk összetéveszteni az általa közvetített eszménnyel, s ha csalódunk az emberben, hátat fordítunk az eszménynek. Margit nôvér hamar megértette, hogy ,,...a legjobb emberek is bizonyulhatnak megbízhatatlannak. Nagyoknak mutatkoznak, kicsiknek bizonyulnak. Ma szilárdan állnak, másnap meg elbuknak. Ilyen az emberi erény.''[58] Margit nôvér elkerülte ezt a buktatót. A fônöknô anyával történt nehézségért -- mint láttuk -- önmagát okolja. Jellemzô, hogy mikor ezek a nehézségek külszín szerint a legnagyobbak voltak, Rónai Petra nôvér leírja, hogy egyszer éppen emiatt sírt, mikor Margit nôvér arra jött és meglátta. Megkérdezte: ,,...miért sírsz? -- Mert Te annyira szenvedsz -- feleltem. -- Én szenvedek? Nem vettem észre -- volt a válasz.''[59] Gondolkodásmódjában, magatartásában teljesen természetes lett a természetfeletti, ahogy ô maga egy késôbbi tanításában kifejti: ,,...A magunkhoz ölelt kereszt megtanít minket a kereszt titkára, amely abban áll, hogy a szenvedéssel párhuzamosan boldogok tudunk lenni. Ez a kegyelmi élet legnagyobb csodája: hogy lehet súlyosan szenvedni és ugyanakkor boldognak lenni.''[60] Ez a belsô boldogság vértezte fel az új feladatokra, amelyeket magában hordott a közelgô 1918-as év vészterhes méhe. ======================================================================== IV. A magyar katolikus nômozgalom élén 1918-ra már gyakorlatilag eldôlt a háború sorsa. A német hadsereg aratott ugyan még néhány gyôzelmet a nyugati fronton, de már nem tudta ezeket a gyôzelmeket kihasználni, a Központi Hatalmak sorsa már megpecsételôdött. Margit nôvér háborús tevékenységérôl voltaképpen még nem szóltunk. Ö ugyanis nem foglalkozott a háborúval, leszámítva azt, amit Erdélyért tett, de ez is a háború áldozataiért történt. A KERESZTÉNY NÔ hasábjain, 1914-tôl állandóan azt ismételte és arra késztette a munkatársakat, hogy élelmet kell gyűjteni, konzerválni, mert be fog következni az élelmiszerhiány, most, amíg még van, ki kell használni minden lehetôséget, hogy elegendô készletünk legyen. Kevesen fogadták meg a szavát. A magyar politikai életben pedig -- mintha nem is lenne háború, a legfontosabb kérdés a választójog volt, mert sem az ipari munkásságnak, sem a vagyontalanoknak -- és természetesen a nôknek sem volt választójoguk. 1918 nyarán meghozták az új választójogi törvényt, amely részben orvosolta ezt a kérdést,[1] ugyanakkor a nôi választójogot elutasította a parlament, bár a radikális feministák igen erôsen harcoltak érte. Margit nôvér már 1913-ban, amikor a választójogért küzdô nôk világkongresszusa Budapesten volt, azt írta az ÉRTESÍTÔ-be, az fáj neki, hogy nekünk ilyen nincs, és ahogy ô nevezte, a keresztény feminizmus gondolatát igyekezett felszínen tartani, Farkas Edith teljes egyetértésével. 1918-ban érlelôdött meg annak a gondolata is, hogy ,,akié a sajtó, azé a társadalom'' és P. Bangha Béla[2] vezetésével megindult a sajtómunka, elôször csak a meglévô katolikus sajtótermékek propagálása, majd felébredt az igény, hogy legyen keresztény világnézetű napi sajtó. Ennek egyik lépése az volt, hogy P. Bangha 1918 elején felkereste Farkas Edithet és azt kérte, hogy a KERESZTÉNY NÔ változtasson nevet és alakuljon át politikai lappá. Megtörtént. 1918 márciusában megjelent MAGYAR NÔ alcíme szerint ,,A keresztény feminizmus lapja, a Szociális Missziótársulat Országos Szervezetének hivatalos közlönye.'' A lap szerkesztôje Margit nôvér. Miért volt szükség az alcímre: ,,A keresztény feminizmus lapja''? Egyszerű, az elsô szám megfelel rá: Olyan feminizmust akarnak, amely szemléletében, világnézetében eltér a ,,radikális feminizmustól''. Ahogy Farkas Edith ,,Zászlóbontás'' c. cikkében idézte a német protestáns nôszövetség elnökét: ,,Gyalázat, ha egy ország nômozgalmát azok irányítják és reprezentálják, akik Krisztusról nem tudnak és nem is akarnak tudni.''[3] A ,,keresztény'' jelzô sem akkor, sem azóta nem irányul senki ellen, kizárólag csak világnézeti hovatartozást akarnak kifejezni vele. Tökéletesen érthetôvé teszi az elsô szám, címlapján megtaláljuk az összehasonlítást világnézeti alapon: Lássunk világosan! Mit akar a radikális Mit akar a keresztény feminizmus? feminizmus? 1. Több önrendelkezést a 1. Ugyanazt, de a jog mellett családban a nô személyét, hangoztatja a kötelességeket is. vagyonát és gyermekét illetôen. 2. A közügyek intézésére 2. Ugyanazt, de a nyilvános határozott befolyást. működés mellett sokra becsüli, sôt nélkülözhetetlennek tartja a csöndes, rejtett gyökérmunkát, mely a családtagok lelki erôforrásainak egyike. 3. A politikában a 3. Ugyanazt, de ellene mond az választójogot, a nemzetek anarchiás békének és vallja, világszövetségének hogy a haza érdekeit akár az megalakítását és a kötelezô élet árán is megvédeni erény. nemzetközi bíráskodást. 4. Az emberi jogoknak 4. A jogkiterjesztést úgy általában való kiterjesztését akarja, hogy a társadalmi élet rendje és biztonsága fel ne boruljon. A nôk sajátlagos érdekét nem szakítja ki az emberiség összességének érdekeibôl, mert az élet nemcsak öncél. 5. A leányoknak a fiúkéval 5. Sürgeti megfelelô pályák egyenlô szakképzést és minden megnyitását a nôk számára: de pályának megnyitását a nôk nem feledkezik meg a nô számára. speciális életfeladatairól, értékeinek, sajátságainak védelmérôl sem. 6. Gazdasági tekintetben a 6. Ugyanazt, de az e célból való kenyérkeresô nô helyzetének szervezkedést nem engedi a javítását és egyenlô munkáért vallási és erkölcsi élet a férfiakkal egyenlô díjazást. aláásásával összekötni. 7. A gyermekmunka 7. Ugyanazt. kiküszöbölését. 8. A nô idejének 8. Ezzel a gépies megoldással felszabadításáért és a szemben védi a családi élet gazdasági elônyökért közös melegségét és zártságát, mint konyhát és közös gyermeknevelô amely egyedül alkalmas az helyeket. erkölcsiség, szeretet és egyéni gyermeknevelés biztosítására. 9. A nôi speciális 9. Ezt is akarja, de többet tulajdonságot, az anyai akar, mint a sokat hangoztatott, lelkületet és altruizmust de sehol meg nem valósított belevinni a közéletbe. altruizmust: krisztianizmust akar. 10. A pozitív vallásosság 10. Az individualizmus kiküszöbölésével a liberális túlhajtásainak leküzdésével a és materialista irányzat keresztény világnézet érvényesülését. diadalát.[4] Ezután a nyitány után a MAGYAR NÔ egyre-másra hozza a politikai irányú cikkeket, Prohászka Ottokár, Farkas Edith, Margit nôvér és mások tollából.[5] 1918. május 23-án pedig a bécsi Pázmáneum meghívására Margit és Paula nôvérek ,,ismertették a Szociális Missziótársulat céljait, munkáját, a keresztény feminizmus szervezési munkálatait'' és kérték, hogy minden lehetséges eszközzel támogassák a keresztény feminizmus ügyét.[6] Néhány nap múlva Margit nôvér már Temesvárott, az ottani szervezetben a nômozgalmak irányait ismertette.[7] A nômozgalmi és a nôk politikai nevelését célzó munkáknál is fontosabbnak tartotta Margit nôvér jól elôkészíteni az 1918/19-es egyesületi évet. ,,Szociális útmutató'' címmel 1918 szeptemberében tizenhat lapos kis nyomtatott füzetet kaptak a munkatársak. A füzet két részre oszlik, I. Régi céljaink és II. Új feladataink. Régi céljaink közt említi a nyomor és bűn elleni küzdelmet, amit folytatni kell, de a karitatív munkát szociális munkára kell változtatni. ,,Tehát nemcsak a nyomor és szenvedés enyhítésére kell gondolnunk ... hanem a szegénység, nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk.'' Részletesen taglalja, hogy az akkori társadalmi szervezetek és lehetôségek között hogyan lehet ez irányban dolgozni. Régi céljaink második pontja a ,,nô állampolgári tevékenységének elôkészítése.'' Eddig alig dolgoztunk érte -- írja Margit nôvér -, a hangadók a feministák voltak, ezért idegen szellem bélyegét viselve valósult meg a nôk politikai érvényesülése ... Meg kell érnünk állampolgári jogaink gyakorlására ... hogy mikor ismét elôtérbe kerül a kérdés -- a mostani idôkben ki tudja, milyen meglepetésszerű gyorsasággal -- mi legyünk megoldásánál az irányadó elemek. Harmadik régi cél: a lelkiség érvényesítése, mégpedig azért, hogy a forradalmi szellemet legyôzzük. Érvelése nagyon érdekes: ,,A forradalom réme még nincs eltemetve, még kísért; társadalmunk testében a kóros anyagok még mindig gyűlnek; nem tudjuk, mikor ömlik ki belôle az összehalmozódott rossz erôszakos kitörés alakjában. A forradalom és a lelkiek nem látszanak egymáshoz tartozóknak, mert még mindig hajlandók vagyunk a lelkieket a túlvilágra utalni és nem vagyunk áthatva attól, hogy a földön is minden boldogságot vagy boldogtalanságot a jó vagy rossz lélek teremt meg ... Egy írja van társadalmunk súlyos kórságának: a kegyelembôl táplálkozó kereszténység ... csak akkor leszünk mi gyôztesek, ha sikerül minden vonalon: családi életünkben, a kenyérkereseti pályákon, az irodalomban, a színházban, az államban a lelket érvényre juttatni. Ez a jelen idô nagy feladata, ha be nem töltjük, minket is el fognak temetni roskadó társadalmunk összeomló romjai.'' Ezután rátér a II. részre, ,,Új feladataink''. Voltaképpen csak egy feladat, de több oldalról világítja meg a problémát és a megoldás módját is. Ez az új feladat: Dolgozni a középosztály megmentésén. Megállapítja, hogy régi középosztályunk hanyatlóban van, részben már alá is merült. De egy társadalmi osztály az egyedekben él és pusztul ... Meg kell menteni a középosztályt, ez a feladat áll elôttünk. Hogy megtehessük, az ügyhöz méltó komolysággal tanulmányoznunk kell a kérdést... Elméletileg jól át kell értenünk a helyzetet. Gyakorlatilag csak az dolgozhat jól, aki elméletileg tisztában van a dologgal. Foglalkoznunk kell az elôttünk bontakozó evolúciós folyamat okaival. Meg kell ismernünk magunkat, összes jellegzetes tulajdonságaival együtt, hogy ellensúlyozhassuk magunkban a halálnak csíráit ... A magyar keresztény középosztály és az általa képviselt szellem kiveszése gazdasági elhanyatlásunk útján megy végbe ... Amely osztály nem tudja magának a gazdasági boldogulást biztosítani, az szellemi irányzatát sem tudja hegemóniához juttatni ... Nemzeti érdek, hogy fennmaradjon a régi középosztály és vele az a nemzeti kultúra, melyet hordoz.[8] Folytatólag az akkori idôknek és lehetôségeknek megfelelô megoldásokat sorol fel, amelyeket nincs terünk ismertetni. -- Margit nôvér ezzel az írásával voltaképpen csak elôrevetített egy feladatot, amelyre azután az események következtében sor sem kerülhetett. Még megjelenhetett októberben a következô kisútmutató, ez már 32 oldalon, két témával: Schütz Antal[9] tollából: ,,A lelkes szociális munka szerepe a krisztusi jellem kialakításában'', és ,,A modern népgondozás feladatai'': Balázs Benedikta és Slachta Margit nôvérek tollából. A kis tanulmány arról szól, hogyan lehet a karitatív munkát szociális tevékenységgé tökéletesíteni. Megállapításaik ma is helytállóak. Három pontban összegezik a lényeget: 1. jótékonykodás helyett rendszeres és szervezett karitatív munkával kell a bajokon enyhíteni, 2. arra kell törekedni, hogy az állami és társadalmi népgondozás kiegészítse egymást, 3. a társadalmi munkát a karitatív szellem megôrzése mellett a szociális munka színvonalára kell emelni.[10] 1918 októberének -- a tragikus események elôtt -- még egy ünnepi pillanata volt: Prohászka püspök 60. születésnapja 10-én, ugyanezen a napon avatták fel a csobánkai Ottokár hadiárvaházat. Margit nôvér filmre vette az ünnepséget és elsôsorban a missziótársulati szervezeteknek kölcsönzik ki.[11] Ezután már szomorú dátumok következnek: október 17-én Tisza István bejelenti az Országházban: ,,Ezt a háborút elvesztettük''. Október 30-án Károlyi Mihály a radikális politikusokkal és a szociáldemokratákkal megalakítja a Nemzeti Tanácsot, október 30-31-én pedig kitört az ôszirózsás forradalom, és az ezeréves Magyarország összeomlott. Még a forradalom kitörése elôtt, október 28-án a keresztényszocialista párthoz tartozó nôk -- késôbb Keresztény Nôi Tábor lesz a nevük -- benyújtották a belügyminisztériumba a nôi választójogra vonatkozó tervezetüket.[12] Mielôtt válasz jöhetett volna rá, megtörtént a forradalomból született rendszerváltás, Károlyi Mihály és köre vezetésével. A MAGYAR NÔ november 9-i számában hírül adja, hogy a Katolikus Népszövetség és a Szociális Missziótársulat úgy a maga, mint Országos Szervezete nevében bejelentette a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozását. November 13-án IV. Károly király lemondott. A Margit nôvér szerkesztette MAGYAR Nô 1918. november 23-án a címlapon a következô szöveggel búcsúztatja a királyi párt: ,,Néma sorfalat magyar nôk: egy könnyel, vérrel és dicsôséggel egybeforrt kilencszázados tradíció határkövét teszi le a történelem a múlt és jelen mezsgyéje közé, mikor Szent István koronájának utolsó hordozói hagyják el az országot. Vonuljatok fel az utolsó tiszteletôrségre és gyújtsátok lángra a kegyelet ôrtüzeit, mert akinek lelkében ezek nem égnek, mikor megválik a régitôl és aki nem tud úgy a történelem fejlôdésének új csarnokába lépni, hogy kegyelettel zárja be a réginek kapuit, az máris árulója az új eszmének, mert hűtlenség átkával terhelten lép az új ügy szent szolgálatába. Mi hűséggel akarunk szolgálni az új Magyarországnak. Azért néma sorfalat magyar nôk, mikor Károly király és Zita királyné elhagyják a trónt. Vonuljatok fel tiszteletôrségre és lelketekben lobogjanak magasan a kegyelet és tisztelet ôrtüzei. Utolsó királyunk lemondása napján a MAGYAR NÔ''. Az Ország új vezetôsége, a Nemzeti Tanács, kimondotta az általános egyenlô titkos választójogot, beleértve a nôi választójogot is.[13] A novemberi Szociális Útmutató már a ,,November 16-án választójogot nyert nôkhöz'' szól. Ebben felszólítja a Szociális Missziótársulat helyi szervezeteit, hogy mondják ki magukat politikai egységnek, ezzel 1. a tagok ismerjék meg állampolgári jogaikat és kötelességeiket, 2. állítsanak be analfabéta oktató tanfolyamokat, hogy minél több nô jusson szavazati jog birtokába. 3. Tagjait és tagjain keresztül a nôtársadalmat a napi politika irányában állandóan tájékoztassa. 4. Irányítsák a választásokat, keresztény világnézetű és a nôi érdekképviselet híveire adják szavazataikat, 5. az összes helyi keresztény nôegyesületeket együttműködés céljából egyesítsék. Ennek az egész országra kiterjedô, a Szociális Missziótársulat helyi szervezeteire alapuló szervezkedésnek Margit nôvér volt a vezére, aki 1918 második felében összehívta és megtartotta az elsô nôi politikai gyűlést, amelyen kimondták a nôk autonóm politikai szervezetét a Keresztényszociális Néppárton belül.[14] A munkát azonnal megkezdték, a hölgyek megszervezték Budapest katolikusait, ház-, utca- és körzeti megbízott szervezettel. Az ország új vezetôsége is meghirdette a választásokat, a Keresztény Szociális Párt is indulhat, tehát az ország katolikus nôtársadalmának azt kell támogatnia. Margit nôvér és a többi vezetô nôvér ezt a munkát csak engedéllyel végezheti. Farkas Edith megadta ezt az engedélyt, sôt több politika jellegű írással is támogatta a munkát. Itt csak röviden idézünk 1918. dec. 31-én a MAGYAR NÔ-ben megjelent írásából: ,,Súlyos erkölcsi okok indították Országos Szervezetünket arra, hogy belemenjen a forradalom-hozta új munkakörbe: a politikai tevékenységbe ... mint jó állampolgárok vegyünk részt az ország nagy szellemi mérkôzésében anélkül, hogy a suffragettek[15] stílusába esnénk, hogy aktív szerepeket töltünk be anélkül, hogy megtagadnók ôsi hitünket, ôsi magyar vérünket és nôiességünket...'' Margit nôvér ugyanebben a számban a felelôsséget emeli ki: ...át vagytok-e hatva a tudattól, hogy amikor jogot kaptatok a közélet irányításában, felelôsekké is lettetek annak irányításáért. Rajtatok is fordul, hogy lomtárba kerül-e drága országunk térképe ... hogy tanulnak- e gyermekeitek valamit a mindenható Istenrôl az iskolában, vagy valami pogány ,,erkölcstan'' foglalja el a hitoktatás helyét! ... hogy úrrá lesz-e az ország fölött a terror, vagy megvédelmezhetô-e mindenkivel szemben az egyéni és a szervezkedési szabadság...'' A kormány kiírta ugyan a választásokat, de már nem volt ura a helyzetnek, a nagy reményekkel indult ôszirózsás forradalom elvesztette lendületét, egyre inkább a szélsô bal felé tolódott. 1919 februárjában Farkas Edith elutazott Svájcba,[16] az itthoni ügyek intézése Margit nôvérre hárult. 1919. március 21-én kitört a bolsevista forradalom. Margit nôvér nem vesztette el a fejét -- cselekedett, s amikor már lehetett, leírta azt is, hogy mit és hogyan: ,,Miért és mit dolgoztunk a szovjetkormány idejében? Mikor március 21-ikén eljutottunk az öt évvel ezelôtt kezdôdô szerencsétlen háború végsô következményéig, a proletárdiktatúráig, tisztában voltunk azzal, hogy az uralomra került materializmus minden erejével szét fog rombolni mindent, ami a keresztény világnézetnek hordozója. S ekkor gyorsan körülnézve és lehetôleg mérlegelve az adott helyzetet, elhatároztuk, hogy mi, mint a szociális misszióra fogadalmat tett munkások és nôk, keresztény haladó és nôi mivoltunknak megfelelôen, pozitív építô munkával küzdünk ki magunknak helyet az új körülmények közt és amennyire tôlünk függ, nem állunk félre és nem hagyjuk magunkat szétromboltatni, hanem keresünk olyan megoldást, mellyel elvfeladás és alku nélkül elfogad minket az új világrend és így belevisszük oda azokat az erkölcsi erôket, melyeket ô ugyan tagad, de egy nap rá fog ébredni, hogy nélkülük el nem lehet. Erre a megoldásra csak egy lehetôség kínálkozott: a termelô munka. Minden másnál, tanításnál, újságírásnál, propagandánál, szervezésnél szellemet kellett adni vagy eladni, csak a zöldség, fôzelék, tej és kosárfonás élt ,,politikai szabadságban'', azaz politika nélkül. S ettôl eltekintve itt volt az általánosan fenyegetô és rohamosan közeledô éhség. Ha nem is lehetünk enyhítésében döntô tényezôk, legalább csökkenthetjük a fogyasztást saját termelésünk arányában. És itt voltak munkatársaink, akik jobb idôkben évek hosszú során áldozatos szeretettel dolgoztak eszméink megvalósításáért, s kik most hirtelen elvesztették önfenntartásuk alapjait. Úgy éreztük, hogy velük szemben nekünk most kötelességeink vannak. De nem kevésbé ösztönzött minket az a vágy is, hogy bármely alakban, de legalább együtt maradhassunk. Így vittük el -- (Slachta Margit vitte el egyedül) -- egyenruhában, melyet nem rendeletre tettünk le, nem a hatóságokra való tekintettel, hanem a zűrzavaros idôkben felelôtlen utcai elemek elôl való védekezésbôl, Garbai Sándorhoz, a tanácskormány elnökéhez az alább következô beadványt: Elnök úr! Úgy hisszük, a kormánynak egyik legnagyobb és legnehezebb feladata, hogy minél kisebb rázkódtatások között és minél gyorsabban vezesse át az országot az átmeneti idôkön; továbbá, hogy az igazságos kiegyenlítôdés az egyes társadalmi osztályok között minél fegyelmezettebben és így a javak minél nagyobb kímélésével történjék meg és végül, hogy biztosítsa azokat az erkölcsi erôket, melyek nélkül az elôttünk álló nemes célokat megvalósítani nem tudja, mert ezek nélkül az egyesek és így a tömegek nem maradnak vezetôik hatalmában és akkor könnyen megtörténhetik, hogy A VAGYONOS OSZTÁLYOK TÖNKREMENNEK ANÉLKÜL, HOGY A MUNKÁSSÁG JOBB ÉLETFÖLTÉTELEK KÖZÉ KERÜLHETNE és az általános zűrzavarban és anarchiában az egész ország elpusztul. Ezen válságos idôkben a közügyet a következôképpen óhajtanok szolgálni: A Szociális Missziótársulat vezetésem alatt álló Országos Szervezete túlnyomó részben azon társadalmi osztályok tagjait foglalja magában, melyek eddigi helyzetüknél fogva a szakszervezeti mozgalomtól távol állnak. Egyúttal ezek azok a rétegek, melyeknek az új rendbe való beilleszkedése a legnehezebb, mert legtöbben elvesztették eddigi megélhetésük feltételeit és új megélhetési módok után kell nézniük, melyekhez szokva nincsenek és éppen azért a kezdet nehézségein át kell ôket segítenünk. Minthogy közérdek, hogy mindenki minél elôbb termelô munkába álljon és senki se legyen csupán fogyasztó, kérem a Kormányzótanácsot: ADJON LEHETÔSÉGET ARRA, HOGY SÜRGÔSEN OLYAN ÜZEMEKET ÁLLÍTHASSUNK BE, MELYEK ENNEK A KETTÔS PROBLÉMÁNAK MEGOLDÁSÁT LEHETÔVÉ TESZIK. Mindenekelôtt kérem, bocsásson Országos Szervezetünknek rendelkezésére fôleg a székesfôvárosban és határában olyan üresen álló telkeket és meg nem művelt területeket (Vérmezô, a Németvölgyi út menete, díszparkok, Város- és Népliget egyes részei, stb.), melyeken haladéktalanul konyhakertészetet és baromfitenyésztést kezdhetünk, ami a fôvárosnak esetleges körülzárása vagy ostromállapotba való jutása esetén a végzetessé váló élelmezési nehézségek közt fontos tényezô lehetne. Ugyancsak haladéktalanul kellene a vidékrôl még összeszerezhetô élelmiszereket minél nagyobb mennyiségben a fôvárosban összehalmozni, melyeknek konzerválása és feldolgozása ismét sok embert foglalkoztatna. Igaz ugyan, hogy ezen élelmiszerek most már fôleg csak zöldségre és tojásra vonatkozhatnának, azonban most mindez értékes. Mindkét indítvány részletes kidolgozási tervét azonnal benyújtanám, mihelyt az indítványt a Kormányzótanács a maga egészében és elvben elfogadhatónak mondja ki. Úgy a konyhakertészettel, mint baromfitenyésztéssel foglalkozókat és az élelmiszereket feldolgozókat csoportokba szerveznôk be és így mint Országos Szervezetünk szakcsoportjait a maguk egészében kapcsolnók a szociáldemokrata országos szakszervezetbe, azon egyetlen kikötéssel, hogy a szakszervezet, amint azt eddig mindig hangoztatta, TEKINTSE A VALLÁST MAGÁNÜGYNEK, ANNAK GYAKORLÁSÁBAN TAGJAINKAT NE AKADÁLYOZZA ÉS TÔLÜK HITÜKNEK SEMMI ALAKBAN VALÓ MEGTAGADÁSÁT NE KÖVETELJE. Meggyôzôdésem szerint csakis a keresztény és a szocialista szervezeteknek ilyen összeolvadása esetén lehet elviselhetô átmeneti idôket remélnünk, mert ezeknek a szocialista mozgalomhoz való csatlakozása biztosítaná egyedül azokat AZ ERKÖLCSI ERÔKET, MELYEK NÉLKÜL A TÖMEGEK kicsúsznak vezetôik kezébôl és meg nem értve a nagyszerű eszményeket, VISSZA FOGNAK AZOKKAL ÉLNI, amire ma már nemegy példát látunk és MAGUKKAL EGYÜTT ROMLÁSBA FOGNAK SODORNI MINDENKIT, AZOKAT IS, akik ma az élen küzdenek jobb idôk megteremtéséért. Éppen ezért kérem a Kormányzótanácsot, segítse elô sürgôsen ezt a kapcsolódást; a Szociális Missziótársulat Országos Szervezete közismert arról, hogy míg egyrészt egészen hithű, másrészt teljesen modern és így csatlakozása a keresztény társadalomra, hiszem, hogy döntô hatású lesz; márpedig szükséges, hogy az összes osztályok mielôbb együtt küzdjenek a jobb jövôért. Budapesten, 1919. március 26. Garbai a beadvány elvi részét ismételten válasz nélkül hagyta (s így természetesen mi sem léptünk be a szakszervezetbe). Ha elfogadja, talán sok könny nem hullott volna a diktatúra idejében és talán sok könny nem hullna most. Némelyek elôtt túlzottnak látszhatik ez az állítás, de aki ismerte a közhangulatot, az tudja, hogy a megtépett, megalázott és szertehullott kereszténység, ha csak egy kis lehetôséget kap, összefogott volna és tudott volna a keresztény igazságok érvényesítéséért dolgozni bármily formák ellenére. És aki ismerte a kommunista-szocialista tényezôket, azokról is tudja -- magunk tapasztaltuk -hogy a közvetlen közeledés és megismerkedés mennyire enyhítette (eltekintve néhány kivételtôl) a bennük dolgozó vad agresszivitást.''[17] Ami a beadvány elvi részét illeti -- Slachta Margit megelôzve a II. Vatikáni zsinat tanítását -, már 1919-ben kimondja azt, amit a ,,Gaudium et spes'' c. lelkipásztori konstitúció 1965. december 7-én: ,,...ha az egyház teljességgel el is utasítja az ateizmust, mégis ôszintén vallja, hogy minden embernek, a hívôknek és nem-hívôknek együtt kell működniük, hogy helyes módon épüljön a világ, mindnyájunk lakóhelye.''[18] ,,De Garbai az indítvány elvi részét illetôleg hallgatott és ajánló sorokkal eltovábbított minket a termelô munkára vonatkozók megvalósítása végett egy másik hatósághoz, innen ismét máshova, míg végül a földművelésügyi népbiztosságon rögtönzött értekezlet behatóan foglalkozott a megvalósítandó munkával. Igaz, hogy a végleges megvalósulásig még hetek teltek el, de elteltek és a munka a Földművelésügyi Népbiztosság XI. sz. termelôszövetkezetének címe alatt és keretében megkezdôdött. Lapunk következô számaiban részletesen ismertetni fogjuk, abban a reményben, hogy olvasóinkkal éppúgy megkedveltetjük a termelést, mint ahogy mi azt megszerettük. Slachta Margit.''[19] A beadvány 1919. március 26-án kelt -- a Tanácskormány lapjaiban pedig április 4-én jelent meg a földművelésügyi népbiztosság rendelete: ,,Meg kell művelni a művelésre alkalmas budapesti területeket...''[20] A Termelôszövetkezeti élményekbôl a MAGYAR NÔ 1920. április 17-i száma adott egy kis ízelítôt: ,,...Ilyenkor kezdtük tavaly a földműves munkát, régi munkatársak, akik évek óta önzetlen odaadással dolgoztak a közért és most maguk is kenyérkeresetre szorultak, szerzetes papok és fôvárosi hitoktatók, akik földönfutóvá lettek, egy-két grófné, akinek volt bátorsága testi munkához látni, néhány irgalmas nôvér és mi missziós nôvérek mintegy 60- an. Mindenünkbôl kifosztva, a szociális munkatérrôl leszorítva -- nem akartunk kegyelemkenyéren élni, nem akartunk szellemi munkát vállalni, amelyet akkoriban csak az elvek feladása árán lehetett -, örömmel és készségesen fogtuk meg az ásó-kapanyelet, sôt a csákányt is, hogy április-májusban ôsgyepet, ugart törjünk, sôt pl. a Pasaréti telepen, a téglagyár telkén, elôször a sok követ és szemetet hordtuk el, heteken át...'' Ottani munkálkodásunk, ha szokatlan és fárasztó is volt, de sok vigaszt adott azokban a nehéz hónapokban. Reggel rövid közös imával kezdtük az Isten ege alatt a napot, a közös pihenôben egyikünk felolvasott egy-egy lelki könyvbôl, szombat este pedig hazafelé menet, sok-sok mezei virágot szedtünk a Krisztina-körúti kápolna oltárára. Mindent magunk végeztünk, a trágyázást, kaszálást, sarlózást, a tóról felhordott vízzel való öntözést is. Kosarakban magunk hordtuk ki a telepre a palántákat, egy ilyen alkalommal kérdezte a villamoson egyikünktôl -- aki nem éppen éveiben, de cepelnivalókban volt gazdag -, a kalauz: ,,Nagymamám, merre adjak?'' Mennyi tapasztalatot gyűjtöttünk ezekben az idôkben hűségrôl, értékeltetésrôl, látszatról, valóságról. Egyszerű, de jó lelkekre azonban láttuk, nagy hatással volt elszántságunk. Egyszer egy kocsis megtudva, hogy annak a hölgynek, akivel ô együtt fuvarozott paradicsomkarókat, két diplomája van, -- mélyen megrendült, borravalót nem fogadott el, (>>...hiszen nekem napi 75 K keresetem van<<) s másnap is jött megrendelés nélkül ingyenes szívességet felajánlani. Mi teendôinket nagyon egyszerűen fogtuk fel. Nehézségeit felajánlottuk engesztelésül, a magunk számára pedig edzésül fogadtunk mindent. És milyen örömet szerzett nekünk, amikor palántáink egyre növekedtek, telepünk folyton szépült. Fiatal munkatársaink, hűséges cserkészeink pihenô-sátrat emeltek számunkra, -- szombat délutánonként már eloszthattuk lassanként egymás közt terményeinket: a hónapos retket, salátát, borsót, spenótot, karalábét, zöldbabot, tököt, krumplit, kukoricát, dinnyét, paradicsomot sorba. Jutott belôle beteg, nélkülözô ismerôsöknek, néhány szegénynek is mindig. Gondoztuk a kapucinus atyák gyümölcsöskertjét is felesben, hogy megmenthessük. Azt mondják, egy évben sem kaptak akkora gyümölcsrészt, mint tavaly. Egyik munkatársunk (földbirtokos leánya) végighajtotta a szövetkezet közös tehenét az utcán, s mikor utána kiabáltak, hogy >>Ugye, valamikor ölebecskét vezetett maga mellett?! << -- derülten csak azt felelte: >>Kutyát akárki vezetgethet, de tehenet nem.<< Mennyit szomorkodtunk l-l házinyúlunk vesztén, libatojásunk ki nem keltén. És mennyit nevetgéltünk egyikünk-másikunk humoros esetein, pl. mikor X Y tanítónô munkatársunkat megkérte feleségül a kondás, bizonygatva, hogy ô jó parti, s neki némi vagonfosztogatásokból mellékjövedelme is szokott lenni. Arrafelé járkáló elvadított munkások néha rázták felénk az öklüket és gyűlölködve csúfolódtak: >>Ugye, jó most a kapálás? Azelôtt mennyiért tették volna? << A mi egyik vigaszunk az volt, hogy a lelkünk erre gyűlölet helyett nagy szánalommal tudott felelni. Hálával gondolok vissza azért is erre a súlyos idôre, mert egyrészt mint szociális napszámosa az Úrnak, élnem kellett egy ideig olyan életet, amelybôl jobban megismertem azok életét, akik mindig ezt a munkát végzik, másrészt szemem elôtt láttam a keresztény meggyôzôdés és az intelligencia gyôzelmét, azét a keresztény intelligenciáét, amelyet a nehézségek nem tudnak letörni és a gonoszságok nem tudnak osztálygyűlöletre megtanítani.''[21] A XI. sz. Termelôszövetkezet működésérôl álljon itt még egy korabeli beszámoló: ,,A hangyaszorgalom megküzdött a lehetetlenségekkel is és mire a II. termelési biztosságtól és a földművelésügyi népbiztosságtól az ellenôrzô közegek kijöttek a munkát megtekinteni, az a vélemény hangzott el egyikük részérôl: >>Még kiderül, hogy a XI. sz. termelôszövetkezet kertészete a legszebb. << Margit nôvér tehát elérte, amit akart: együtt maradtak a munkatársak, a nôvérek; bántatlan a Váci utcai Nôvédelmi hivatal; (ezt nevezték ki termelôszövetkezeti irodának, MI.) sôt hetenként, mikor a ,,fizetés'' történt, össze is jött itt bántatlanul az egész társaság -- ô mint missziós nôvér, az elvtársak közé be akart állítani egy éket ... mely köztük éli a krisztusi elveket és az övéktôl egészen eltérô világával bennük magukban meggyöngíti uralmukat azzal, hogy megnyeri ôket annak a Megváltónak, aki ellen csak azért fordultak, mert nem ismerték.''[22] Nem volna teljes a beszámolónk, ha nem idéznénk Slachta Margit véleményét a Tanácsköztársaság létrejöttének okairól: A MAGYAR NÔ-nek ez a száma már a román megszállás alatt jelent meg, a cenzúra alaposan meghúzta, elképzelhetô, hogy mennyire kiállhatott a munkások mellett, ha ennyi jóakaratú, megértô, munkásérdekeket hangsúlyozó szöveg megmaradhatott. (A cikk elejét a cenzúra törölte.) ,,Habár nem hálás dolog most, mikor a kínzókamrák, sikkasztások és gaztettek színre került és részben igaz, részben költött hírei (kiemelés tôlem: M.I.) még nagyobb árnyat vetnek a múlt 5. hónapra, mint amelyben úgyis volt, mégis le kell szögeznünk, hogy akadtak, kik habár tévesen, de alanyilag idealizmusból jó szándékkal dolgoztak. A jobb jövôt a vezetô osztályok megadni nem akarták. A munkásság tehát segíteni akart magán; megalakította szakszervezeteit, siker- kasszáit, ment azok után, kik hitegették is, dolgoztak is érte, vissza is éltek bizalmával. S ez az út vezetett el a háború poklán át a bosszút lihegô kommunista terrorhoz. A kommunisták téves irányzatát a köztük dolgozó sok haszontalan gaz és éretlen elem közreműködése még hamarább és tragikusabban zátonyra juttatta, mint az jutott volna. (Kb. 34 sort törölt a cenzura) S ezt a haladást akarnunk kell! Legyünk tehát radikálisak. Törôdjünk a közérdekkel, álljunk a mozgalmak élére, adjunk nekik tartalmat és akkor nem fognak eltévelyedni. Aki tétlen és reakciós, aki bosszút liheg és bedeszkázott, az újabb forradalmat készít elô.''[23] Néhány szóval vázoljuk a kommunizmus bukása utáni bonyolult magyarországi helyzetet Balla Antal könyve alapján: ,,A bolsevizmus ... nem a munkások osztályuralma volt, hanem azé az álművelt selejtes értelmiségé, amelyet társadalmi felfordulások alkalmával a vérnek valamilyen titkos törvénye szokott összetömöríteni. A románok tiszántúli gyôzelme megpecsételte a magyarországi kommunizmus sorsát. Kun Béla és társai július végén elmenekültek ... A hatalmat Peidl Gyula elnöklete alatt megalakuló szocialista kormánynak adták át. Augusztus 3- án a román csapatok Romanelli olasz ezredes tiltakozása ellenére bevonultak Budapestre és augusztus 7-én a Fehér Ház nevű ellenforradalmi társaság Peidl Gyula kormányát lemondásra kényszerítette, majd József fôherceg tábornagyot kikiáltotta kormányzónak, aki Friedrich Istvánt nevezte ki miniszterelnökké.''[24] Az új helyzetben Farkas Edith a legteljesebb mértékben kiállt a keresztény világnézetet szolgáló tábor mellett.[25] Haller István[26] 1919 augusztusában ,,haladéktalanul tárgyalt Farkas Edithtel... hogy Margit nôvért és a nôvéreket a pártszervezési munka folytatására kikérje. -- (A pártszervezési munka a Károlyi forradalom alatt indult meg.) -- A fônökasszony bölcsen belátva, hogy a keresztény Magyarország újjáépítése olyan érdek, mely mögött most minden egyébnek háttérbe kell szorulnia, a nôvéreket erre a munkára átengedte. Sôt a nôi nagygyűlések legtöbbjén ô maga elnökölt és lelkesítô beszédet mondott.[27] A nôi nagygyűlések a pesti és budai Vigadóban voltak, ahol a rendet a piarista cserkészcsapat tartotta fenn. Ezeknek a gyűléseknek a hangulatára emlékezik 1971-ben Slachta Margitnak írt levelében dr. Zakar Jenô: ,,1919 volt, amikor a pesti vigadóban (!) hallgattam lelkes beszédeit, amelyek alatt mi piarista cserkészek teljesítettünk >>szolgálatot<<. Azt a hatalmas lelkesedést, amely a vigadót(!) mindig zsúfolásig megtöltô közönséget a tanácsköztársaság utáni nemzeti újjászületés feletti örömében elfogta, soha nem lehet elfelejteni.''[28] A román megszállók gyülekezési tilalmat hirdettek ki, ezért a keddi gyűlések 1919-augusztus 19-tôl kezdve ,,klubdélután'' címen váltak lehetôvé, ezeken készítették elô a nôi tábort a választásokra.[29] Azonban, mielôtt a választások létrejöhettek volna, Magyarország sorsát a Párizsból intézô antant úgy döntött, hogy Friedrich István kormányával tárgyalásokat ... nem folytat... ellenben hajlandó elismerni egy olyan átmeneti kormányt, amelyben az összes magyar pártok, beleértve a szociáldemokratákat is, képviselve vannak.[30] Ezzel a misszióval érkezett 1919. október 24-én Budapestre az antant ötös tanácsának megbízottja: Sir George Clerk. Clerk október 24-én kezdte meg tárgyalásait a lakásául szolgáló Werbôczy utcai palotában, ahol sűrűn csöngetett a postás táviratokkal, melyekben a legkülönbözôbb hazafias, nemzeti és keresztény szervezetek tettek hitet a kormány mellett és mindenfajta ,,demokratikus átalakulás ellen'' - mrja 1967-ben Ránki György.[31] A Nôi Tábor is szükségesnek látta, hogy megmutassa az antant küldöttjének az ország valódi akaratát, ezért -- a gyülekezési tilalom ellenére hatalmas nôi tüntetést szervezett. Röpcédulákon és a sajtóban megjelent a következô hirdetmény: ,,Üzen az egyesült keresztény pártok nô táborának vezetôsége: Rendes vigadói nagygyűlésünk ezúttal is elmarad. Keddi klubdélutánunkat fél 4-kor a Szent György-téri helyiségben tartjuk. Testvérek, föltétlen elvárunk mindnyájatokat.''[32] Szent György-téri helyiség nem volt, de ott volt a miniszterelnökség épülete és onnan lehetett bevonulni a Werbôczy utcába Clerk hivatala elé. A nôi tábor tagjai kis nemzetiszínű zászlókat hoztak magukkal, hogy alkalmas pillanatban elôvehessék. Több mint harmincöt ezren jelentek meg. Margit nôvér munkatársaival tizenötös sorokba rendezte a felvonulókat, de elôször egy néhány emberbôl álló követség szeretett volna Clerk elé jutni, aki ezeket ,,nem fogadta ... azzal az indoklással, hogy a tüntetés a jelen körülmények között következményekkel járhatna.'' Így titkára vette át a MAGYAR NÔ-nek egy nemzetiszínű szalaggal átkötött kéziratos példányát.[33] Angol nyelvű, illusztrált kis kéziratos volt, mi itt magyarul közöljük: ,,A LETIPORT MAGYARORSZÁG RAB ASSZONYAI A SZABAD ANGLIA SZABAD FIÁHOZ, CLERKHEZ. Megértést, igazságot, szabadságot kérünk! Legjobbjaink egy ötéves háború alatt elvérzettek; mindenünket elvesztettük; ezeréves országunk szétdarabolva; éléstáraink üresek; -- leverve és koldusszegényen, megkínzott és kifosztott a bolseviki had; - - megmaradt igaz magyar testvéreink ARAD, KOLOZSVÁR ÉS BRASSÓ KAZAMATÁIBAN SÍNYLÔDNEK, utolsó javunktól, a szabad sajtótól és gyülekezési jogtól megfosztottak és végül a keresztény kormánytól is el akarják szakítani vértanú nemzetünket. Pedig soha kormány és nép egymáshoz oly közel nem volt, mint most. De sohasem dolgozott oly mesterségesen a gonoszság és pénz, hogy megérdemelt törvényes büntetésébôl kimentse azokat, akik sokszoros hazaárulással a végsô szerencsétlenségben sírunkat megásták. Mi egy maroknyi mártír nemzet asszonyai felemeljük szavunkat a szabad angol nemzethez: mi tudunk szenvedni és bűneinkért vezekelni, tudunk hazánkért meghalni, mint ahogy tudtak anyáink, a hôs magyar asszonyok, de élni CSAK MINT KERESZTÉNYEK, MAGYAROK ÉS SZABADOK TUDUNK. Angliának szabad fia, a letiport magyar nemzet rab asszonyainak kiáltása hozzád: Megértést! Igazságot! Szabadságot! Több millió magyar nô nevében A ,,MAGYAR NÔ''. A misszió titkára lekísérte a követséget az utcára és ott udvariasan elköszönt. Margit nôvér viszont ezt írja az események ismertetésében: Nem becsüljük le az udvariassági aktust, de tévednek az ötös bizottság tagjai, ha azt hiszik, hogy mint nôk jöttünk, és egy udvariassági aktussal eleget tettek várakozásunknak. Mi mint a hazának mindenkivel egyenjogú polgárai mindenkitôl elvárjuk, hogy szembenézzen a tényekkel, ha az egy legyôzött nép részérôl és keresztény oldalról nyilatkozik is meg. Az antant misszió azt kérte, hogy ez a hatalmas tömeg csendben vonuljon el -- a román megszállók is felvonultak gépfegyverekkel a fegyvertelen asszonyok ellen. -- A nôi tábor vezetôsége biztosította a szövetségi titkárt, hogy minden rendben lesz. ,,Ekkor megindult 15-ös zárt sorokban a menet, csupán ezernyi zászlóit lengetve, teljes némaságban. Hogy hányan voltak, nem tudjuk, de vonulásuk 27 percig tartott; ez a néma kiáltás áttört a misszió zárt üvegtábláin. Lejött Günther titkár és a következôket mondta: Sir Clerk üzeni, hogy ha hivatalosan nem is tehette, de ténylegesen nézi ezt a tüntetést, amilyet még nem látott, de még elképzelni sem tudott...''[34] Clerk missziója azzal végzôdött, hogy koalíciós kormány jött létre Huszár Károly vezetése alatt és ezt a kormányt az antant elismerte.[35] A románok november 16-án hagyták el a várost, és másnap Horthy bevonult Budapestre. Megkezdôdött az alkotmányos élet helyreállítása, megindultak a nemzetgyűlési választások elôkészületei. ,,...megindult az ostrom a nôi szónokokért és szervezôkért ... Legjobban természetesen Margit nôvért ostromolták a jelöltek kérelmeikkel...''[36] A nemzetgyűlési választásokat 1920. január 25-re írták ki és mint ismeretes, ebben a nemzetgyűlésben Prohászka püspök is szerepet vállalt. Január 11-én tartotta választási programbeszédét, ezen a nôi szónok Margit nôvér volt: ,,...Sok nevet hallottunk a választásokkal kapcsolatban említeni, de egy név említésekor sem rezonált úgy a lelkünk, mint mikor azt hallottuk, hogy Nagyméltóságod magára veszi azt az áldozatot, hogy elfogadja a székesfehérvári választókerület jelöltségét. Amikor itt mondom, hogy mi, akkor az egyesült keresztény pártok autonóm nôi körzetébe tömörült 50 000 budapesti nôt értem, kiknek hódolatát hozom. Ezen hódolat elsôsorban nem a szónoknak, írónak, tudósnak, zseninek, sôt nem is az egyházfônek, hanem az evangéliumi igazságok apostolának szól. A budapesti nôi tábor arasznyi politikai tevékenysége alatt körülnézve az államéletben, hamar tisztába jött avval, hogy a nemzeteket a boldogság felé irányító legelsô hatalom nem az ész s nem az erô, hanem a lelkiség. Mi nôk azt tűztük ki programunk elsô pontjául, amikor Nagyméltóságod elhatározásáról a hírt vettük, azért rezonált oly mélyen a lelkünk, mert biztosan tudtuk, hogy kereszténység nem mint jelszó, hanem mint átélt valóság van zászlajára írva és hogy mindegyikünknél élesebben érzi át, hogy minden állam alapja a tiszta erkölcs. Hódolatunk másodszor az úttörônek szól. Mi budapesti nôk nem vagyunk egyszerűen a férfigondolatok ismétlôi, a férfi tábor árnyéka. Mi a saját lelkünkön át ítéljük meg a dolgokat, megvannak a magunk céljai, felfogása, akarata, iránya és programja ... A nô részvétele az államéletben nem számban jelent pluszt, hanem az ô egyéniségének speciális erôi által. Ennek tudatára ébredvén a nôi tábor nemcsak mint szavazó akart részt venni a keresztény irányzatnak mostani nagy küzdelmeiben, hanem nôi lelkének erôit is be akarta kapcsolni az állam szolgálatába. S ekkor látta, hogy a törvény adta polgári egyenjogúság csak a papíron van, az életben nem, ... s azért mint küzdô tábor áll itt, hogy kivívja egy életbe átvitt egyenjogúsítást (nem egyformaságot, de egyenlôséget). S minthogy ezt a jelen kor még megtagadja tôle, a nô nem mondhatja magáénak a jelent, de övé lesz a jövô. Mi a jövô tényezôi vagyunk. S ezen a ponton jöttünk hódolni Nagyméltóságod úttörô lelkének, ámbár mi nem tartozunk a székesfehérvári választó kerülethez, a választások ideje nincs még itt, de átlépve a formaságokon, kérem a budapesti nôi tábor nevében, fogadjon el minket azok közé, akiket képvisel, és amint apostola volt a földbirtokreformnak s minden igaz szociális haladásnak, úgy vegye programjába, hogy segítse életbe átvenni azt, amit a törvény a nôknek papíron megadott....''[37] Errôl a beszédrôl Prohászka megemlékezett a naplójában is: ,,1920 ... jan. 11. Elmondtam a programbeszédet de. 11-kor a Szent István teremben; ott voltak ám sokan ... Azután elkísértek haza, s énekelték a kapu elôtt az Isten áldd meg a magyart.'' Schütz Antal, aki a húszas évek derekán gondozta Prohászka összes műveinek közreadását, élô kortárs nevét nem közölte, de eljuttatta kézírásban a Szociális Testvérekhez a fent idézett naplójegyzet folytatását: ,,1920. jan. 11-e >>magyart<< után: Margit nôvér itt volt és nagyon jól beszélt. Szeretem ezt a finom, gyengéd, zseniális leányt, igazi finom lélek; csak nagyon radikális és az alacsonyabb néposztályok életmódját és szokásait könnyen fölveszi, pl. roppant igénytelen, mindennel beéri, földön is elalszik stb.''[38] (Az 1990-ben megjelent Prohászka-kötet csonka szöveget közöl.)[39] A nemzetgyűlési választások (1920. január) a keresztény-nemzeti gondolat teljes gyôzelmét hozták meg. ,,Külön meg kell emlékeznünk ezen a Szociális Misszió társulat (!) megbecsülhetetlen értékű munkájáról, mellyel a fôvárosban aratott siker oroszlánrészét vette ki.''[40] Valóban azzal, hogy a nôvérek ráébresztették a nôket felelôsségük tudatára az ország sorsáért és számbeli fölényükben rejlô erejükre, történelmi feladatot töltöttek be. Errôl minden, a választásokról szóló közlemény megemlékezik: ,,Elôször választott az ország ... az általános, titkos, egyenlô, a nôkre is kiterjedô választójog jegyében ... az asszonyok most elôször nyomultak be a politika sáncai közé s mindenfelôl azt a jelentést vesszük, hogy a nôk többet buzgólkodtak, hevesebben agitáltak s tüzesebb nekibuzdulással korteskedtek, mint a férfiak. Egyik-másik kerületben az alsóbb rétegekhez tartozó fehérnép, sôt éppenséggel a cselédek döntötték el a választás sorsát.''[41] (Kiemelés tôlem: M.I.) A megválasztott képviselôket január 26-án a Nôi Tábor meghívta mindkét Vigadóban[42] tartott nagygyűlésükre, ahol a Tábor nevében üdvözölték ôket, kérve, hogy miután a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja nôi képviselôt nem jelölt ezen a választáson, tehát ôk, akiket a nôk juttattak be a Parlamentbe, képviseljék a nôk érdekeit. Margit nôvér még ezeket kötötte a megválasztottak lelkére: ,,Ne felejtsék el, képviselô urak, hogy soha választásokhoz annyi ima nem fűzôdött, mint az Önökéhez és soha mandátumokat annyi várakozással és reménnyel nem adtak át, mint az Önökét''.[43] Margit nôvér még 1919. december 30-án pontosan meghatározta, hogy mit ért keresztény politikán: ,,A keresztény politika a lélekben kezdôdik, a magánéletben folytatódik és az államéletben csak betetôzést nyer. Aki keresztény politikát hangoztat, de lelkében és gyakorlati életében még nem jött el hozzá, a Megváltó, az port hint szél ellen.''[44] Sajnos, errôl a Nemzetgyűlésrôl mondta késôbb Prohászka ezt a szomorú véleményt: ,,keresztény kurzus kereszténység s keresztények nélkül!'',[45] nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Még tartott a választási küzdelem, amikor megjelent a sajtóban és végigharsogott a csonka országon Huszár Károly miniszterelnök ,,Vészkiáltás!''-a: ,,A mai napon az amerikai metodista egyházmisszióval bejártam a budapesti nyomortanyákat. Meggyôzôdtem róla, hogy százával és ezrével élnek Budapesten gyermekek ruha, cipô, élelem nélkül, sötét, bűzös, fűtetlen lakásban. A magyar társadalom ... egy éjszaka sem hajthatja le nyugodtan fejét álomra, ha elnézi, hogy ez az égbekiáltó nyomor százakat és ezreket dönt idô elôtt sírba. Nyilvánosan felkérem mindazokat, akiknek felesleges pénzük, ruhájuk, ilelmiszerük és fűtôanyaguk van, haladéktalanul siessenek az ínségesek támogatására. Ezenfelül azonban a keresztény felebaráti szeretet és az emberiesség nevében felszólítok mindenkit, hogy gyorsan, reklám és hálára való számítás nélkül segítsen ott, ahol csak tud. Láttam egy szobában nyolc elhagyott gyermeket, láttam beteg anyát vagonban öt gyermekkel, akit nyolcéves leányka gondoz, láttam nyolctagú családot bútor nélkül, üres szalmazsákon, ablak nélküli odúban. Láttam sok száz gyermeket mezítláb, nadrág, felsôkabát nélkül... Ezek a dolgok így nem maradhatnak, mert különben az eddiginél is szörnyűbb társadalmi erupciók következnek. Nemcsak kérem, de elvárom a magyar társadalom minden tagjától, akinek csak tehetségében áll, hogy gyors adakozással siessen a nyomorgók segítségére. Mindaddig, amíg nem késô. A hozzám küldött adományok szétosztásával egy nagyobb társadalmi bizottságot fogok megbízni. Január 16. Huszár Károly miniszterelnök''[46] Ez a társadalmi bizottság csak a Keresztény Nôi Tábor lehetett, mert csak ez volt ,,egységesen megszervezett, az összes kerületekre kiterjedô szervezet... Az áldozatos Nôi Tábor vállalta a munkát, melynek feltétele az volt, hogy az arra szorulók vallás- és pártkülönbség nélkül részesüljenek segítségben, ezt becsületesen meg is tartották...''[47] A munkát már a következô felszólítás is tartalmazza: ,,Üzen a Keresztény Nôi Tábor Vezetôsége! Rendes keddi nagygyűlésünket (jan. 27-én) du. 4 órakor a pesti és 5 órakor a budai Vigadóban tartjuk, melyen Huszár Károly miniszterelnök az általa megindított fôvárosi segélyakciót fogja ismertetni. Felhívjuk körzetvezetôinket, utca- és házmegbízott munkatársainkat és tagjainkat, hogy e gyűléseken teljes számmal jelenjenek meg. Lezárván a választási küzdelmet, ajánljuk fel teljes munkaerônket Huszár miniszterelnök nagy mentési akciójára, melyben pártállástól és hitfelekezettôl eltekintve, egyedül a felebaráti szeretet alapján karoljunk fel mindenkit, és melybe mindenki csak mint egyén és nem mint párttag kapcsolódik. Elvárjuk munkatársainktól, hogy abban a szellemben fogják fel Huszár Károly puritán becsületes és energikus lelkének ezt a mentô munkáját, mely szellem ôt vezeti...'' * * * A munka meg is kezdôdött, amirôl a következô cikk is tanúskodik. Az újságíró kicsit felületesen fogalmaz, mert a szociális misszió nôvérei természetesen részt vesznek az akcióban, de a munka oroszlánrészét a ,,keresztényszociális nôi tábor'' végzi, amint ezt Margit és Erzsébet nôvér hangsúlyozzák: ,,A budapesti ínségesek felsegítésére napról napra mind bôségesebb adományok érkeznek. ...Szinte felbecsülhetetlenek azonban azok az értékek, melyek élelmiszerekben, kötôszerekben, ruhaneműekben és gyógyszerekben teszik mélyebbé és eredményesebbé az akciót. A gyűjtött hatalmas anyagnak a célhoz juttatása, szétosztása komoly és odaadó szervezetet igényel. A nagy munkát a Szociális Missziótársulat fáradhatatlan nôvérei vállalták magukra és élükön Slachta Margittal és Bokor Erzsébettel már kidolgozták a segítés programját. Alkalmunk volt az akció szervezôitôl a szétosztás módozataira nézve informálódni. -- A keresztényszociális nôi tábor egész odaadó törzsét megindítottuk az éhségenyhítés mentôl lelkiismeretesebbé tételére -- mondották munkatársunk elôtt. -- Csaknem minden fôvárosi házban van megbízottunk, egy-egy lelkes keresztény nô, az úgynevezett ,,házi gondozó'', akik már megkapták tôlünk azokat az űrlapokat, melyek kettôs célt szolgálnak. Egyrészt a házban lakó vagyonos családok adakozását mutatják ki, másrészt katasztert adnak az ugyanabban a házban lakó szegény emberek állapotáról. A válaszok egy részét már február elsô napjaira várjuk, úgy, hogy elôre láthatóan február 3-án megkezdjük a szétosztás munkáját. Szétosztó irodánk a Károlyi grófi palotában kapott helyet és itt fogjuk beraktározni a természetben kapott cikkek nagy részét is. Már most nyomatékosan fel akarunk szólítani minden igénylôt, hogy közvetlenül hozzánk ne forduljanak, hanem a házi gondozókhoz. Házi gondozóink minden igazán ínségesnek a helyzetérôl a legteljesebb készséggel fognak bennünket tájékoztatni és akkor mi gondoskodunk, a lehetôséghez képest, nyomora enyhítésérôl. -- Szervezetünk, kiterjedt apparátusával terveink szerint az ínségakció lebonyolítása után nem kevésbé fontos problémát akar megoldani: a munka- és munkásközvetítés kérdését. Ugyanavval a határozottsággal és lelkességgel, amellyel a Szociális misszió eddig minden feladatát végrehajtani igyekezett, -- akarjuk megdönteni azt a hitet, amely a munkakedv feléledését és a termelés megindulását a jószerencsétôl várja. A munkaalkalmak pontos és gyors kimutatásával és a munkát keresôk permanens nyilvántartásával, házi gondozóink fáradhatatlan, serkentô munkája által, hisszük, hogy ez a kérdés is sokkal elôbbre fog jutni mai, sivár kilátásainknál.''[48] A nyomorenyhítô akció természetesen folyt tovább, akkor is, amikor új megtisztelô feladatot kapott a nôi tábor. Haller István ... ki három mandátuma közül a ceglédit tartotta meg ... a budapesti I. kerületi választmányának maga helyett Slachta Margitot ajánlotta. Margit nôvér jelölését, mint a PESTI HÍRLAP közölte (1920. II. 11.) -- Budapest huszonkét választókerülete nevében -- száz tagú nôküldöttség is kérte a keresztény nemzeti egyesülés pártjától. Az illetékesek megígérték, hogy a nôi választók kívánságát elôterjesztik. ,,Margit nôvér jelöltetése a mellette és ellene állást foglaló választmányi tagok feszült várakozása mellett folyt le. A 130 tagból álló elnökség és választmány csaknem teljes számmal megjelent; az elnök, Joannovits Pál nyugalmazott államtitkár szigorúan ragaszkodott a legpontosabb szabályszerűséghez és titkos szavazás alá bocsátotta a jelölésre ajánlott három nevet. Margit nôvér abszolút szótöbbséget kapott és így a pártközpont is elfogadta hivatalos jelöltnek 1920. február 26-i ülésén.''[49] Margit nôvér pedig engedelmességi fogadalma értelmében, kikérve fônöknôje hozzájárulását, elfogadta a jelölést. Farkas Edith a maga részérôl tökéletesen megértette az idôk jeleit, és ,,Fogadalmas nôvérek a politikában?'' című cikkében ki is fejezte: ,,...A keresztény Magyarország mentésén dolgozni nem politizálás, hanem véres szent munka ... magától értetôdik, hogy a Missziótársulat nem a maga egészében vesz részt a politikában, hanem csak néhány erre kijelölt tagja dolgozik abban.''[50] Margit nôvér pedig saját politikai hitvallását a MAGYAR NÔ ugyanebben a számában így fejezte ki: ,,...Amit romba döntött az erô és amit nem tudott megvédeni az ész -- (a férfi két nagy fegyvere) -- azt talán felépíti a szív és életre kelti a lélek. Mikor a nô aggódva és könnyes szemmel megjelenik a romba dôlt világ törmelékei közt és szívét és lelkét akarja gyógyító kötésül ráborítani az emberiség égô sebeire, vissza ne utasítsátok...'' A március 25-i pótválasztás elôtt egy hónapja volt a Nôi Tábornak, hogy diadalra vigye az elsô magyar nôképviselô ügyét. ======================================================================== V. Az elsô magyar nôképviselô Mielôtt elkezdenénk ezt a fontos fejezetet, szeretnénk egy alapvetô tévedést tisztázni. Slachta Margit minden más világnézetű ellenfele abban a hiszemben támadt ellene, hogy -- mai kifejezéssel élve -- ô a ,,klerikális reakció küldött képviselôje'', hogy a magyar egyház vezetôi bízták rá ezt a feladatot. Ellenfelei súlyosan tévednek. Már az eddig leírtakból is világos, hogy a hivatalos egyház képviselôinek semmi szerepe sem volt abban, hogy Margit nôvért képviselônek jelölték. Nem is lehetett. A Szociális Missziótársulat, mint azt a 3. fejezetben már leírtuk, nem volt az egyházjog szerinti ,,szerzetesrend''. Farkas Edith pontosan leírta, hogy olyan szerzetesek kellenek nekünk, akik ,,a világ szemében nem egyháziak, s az egyház szemében nem világiak''.[1] Az akkor érvényes egyházjog értelmében, a Missziótársulat ,,szerzetesek módjára élô'' szervezetek közé tartozik, melynek tagjai nem tesznek nyilvános fogadalmat, legfeljebb magánfogadalmat, amely fogadalmat az Egyházi Törvénykönyv nem vesz tudomásul, csak ,,fogadalmak nélküli, közösen, szerzetesek módjára élô társulatoknak'' nevezi az ilyen szervezeteket.[2] Ebbôl következik, hogy Margit nôvér fônöknôje engedélyével -- az egyházi hatóságok jóváhagyása nélkül -léphetett a politikai élet porondjára a lelkében élô hivatástudat alapján: ,,A nô magasabb értelemben vett anyai életadó erejét bekapcsolni az államéletbe''[3] és ezt az evangéliumi igazságok szellemében megvalósítani. Prohászka Ottokár, aki teljesen megértette ezt a gondolatot és itt nem mint püspök, hanem mint közéleti férfiú, helyeslését a következô beszédében fejezte ki: ,,...Államháztartásunkba ... több nôiesség, több élni tudás kell. A Szociális Missziótársulatra e téren óriási feladatok várnak; a benne rejlô erôk óriási tartalékot jelentenek, amely most még felhasználatlanul áll egy nemzet boldogulásának rendelkezésére... Ha beállítjuk a nôi szívet, a nôi érzést, a nôi géniuszt a mai politikánkba, akkor megtaláltuk az egész nemzetnek az együttműködését s ezzel a nemzet boldogulásának alapját. Ez a Szociális Missziótársulat célja, azt akarjuk, hogy a keresztény magyar nôk lelkük gazdagságát, szívük melegét vigyék bele a társadalomba, a szociális munkába a lelkekben élô erôket akarjuk összefogni egy nagy hatalommá a nemzet javára...'' Prohászka ezt az 1920. októberében tartott katolikus nagygyűlésen mondta. A nagygyűlés után tartotta meg a Szociális Missziótársulat Országos Szervezete évi kongresszusát. Ez alkalommal tartott beszédében még így nyomatékozta szavait: ,,Az államháztartásba több nôiesség kell, több gazdasszonyi érzés kell, több közösséges élni tudás kell... Hogyha mi ezt megértjük, akkor megértjük egyszersmind azt is, hogy miért kell a politikában is a nôi nemnek befolyásának lennie, megértjük azt is, hogy az államháztartásba miért kell beállítani a nôt. Nemcsak a szavazásért, nem politizálásért, hanem azért, hogy teremtsen, melegítsen, rendezzen, hogy a politikába ... más, új, praktikus szellemet belevigyen.'' Hasonlóan szól ugyanezen alkalommal Farkas Edith fônökasszony is: ,,Nincs az a társadalmi, gazdasági, politikai munka, amelyrôl azt mondhatjuk: ez pedig nem ránk tartozik -- mert szociális missziónkat csak úgy gyakorolhatjuk, ha minden viszonylatban, minden módozatban közeledünk az emberhez.''[4] (Ezeknek az idézeteknek késôbb igen nagy jelentôségük lesz.) De térjünk vissza Margit nôvér jelöltetéséhez. Azt feltételezhettük, hogy miután ô volt a párt hivatalos jelöltje, különösebb választási küzdelem nem is lesz, hiszen nincsen ellenfél. De lett. Magából a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából lépett fel az elsô ellenfél, dr. Csilléry András, majd még öt, más pártállású férfi képviselôjelölt.[5] ,,Úgy látszik, nôjelölttel szemben könnyű feladatnak tartják a kerület meghódítását'' -- jegyzi meg a NÔMUNKÁS.[6] Margit nôvér a Nôi Tábor segítségével belement a küzdelembe. A neki olyan drága program, a magyar nôk programja volt, s szinte sohasem beszélt a választási küzdelemben egyes szám elsô személyben, hanem mindig többes szám elsô személyben, tudatosítva hallgatóiban, hogy a Nôi Tábor elveit és terveit ismerteti. Elsô alkalommal 1920. március 3-án a Budai Vigadóban: Elsô kerületi választópolgárok! A magyar nôk politika programja az, hogy bevigyék a Parlamentbe az egyént, mert az államhatalom irányítása elvált az egyéni élettôl. Ezért a nôk politika célkitűzése: az ember, az egyén boldogítása. Három alkalommal szeretnék a nônek evvel a nagy politikai programjával foglalkozni. A mai napon a család boldogulásának föltételeit, a következô alkalommal a nevelés, oktatás és közerkölcsiségre vonatkozó dolgokat, a harmadikban a nôvédelmet, a nô, a férfi és az állam szempontjából kívánom tárgyalni. Itt vagyunk a megélhetés nagy problémája elôtt. ... Nagy népbiztosításra van szükség: nyugdíjasok, aggok, betegek. Nem szabad kimaradni belôle a ma még teljesen megoldatlan anyasági biztosításnak sem. Ma a gyári, az ipari munkásnôk számára egyáltalán nincs biztosítva a lehetôség arra, hogy erôteljes, életerôs nemzedéket ajándékozzanak a társadalomnak, sem az, hogy a világra hozott gyermeket megfelelô módon táplálja, ápolja, nevelje. Követelünk az állam egységes szempontjai szerint vezetett munkaközvetítést. Az állam gondoskodjék mindenki számára munkáról, aki azt a munkát el nem fogadja, az ne kapjon munkanélküli segélyt, de amennyiben munkát akar és nem kaphatja meg, kapjon állami támogatást. Szorosan összefügg tehát az elôzôekkel a jobb adórendszer kérdése. Progresszív vagyon- és jövedelmi adóra van szükség. Nem igazságos, hogy a kisember aránytalanul -- bár számokban arányosan -, ugyanannyit fizessen, mint az, akinek szükségleteit felülmúló óriási vagyona vagy jövedelme van. A nagy vagyonokat, amelyek az élet feltételeit sokszorosan felülmúlják, hatalmasan meg kell adóztatni. Különös eréllyel kell zászlónkra felírni a luxuscikkek és a mulatóhelyek súlyos adóját. Itt következik sorra az állami javak jobb értékesítése és az állam által bérbe adott javak revíziója... Meg kell indítani a drágaság elleni elhatározott küzdelmet. (Taps) Kereskedelmi közszellemünk mintegy demoralizálódott. Manapság mindenki láncoskodik (az árukapcsolás korabeli elnevezése), árdrágít, zsarol. Ugyancsak elsôrangúan nôi feladat az élelmiszerhamisítás elleni küzdelem. Követelnünk kell, hogy azok a lelkiismeretlen elemek, melyek nem átallják erszényüket más ember életereje árán tömögetni, méltó büntetésben részesüljenek. -- Ide tartozik a küzdelem mindaz ellen, ami a csalás, hamis bukás és a törvény minden ez irányú rendelkezése ellen való vétségre vonatkozik... Egyik napról a másikra megszüntetni mindezeket nem lehet, de a legsürgôsebb az ácsorgásnak a megszüntetése (sorbaállás az élelmiszerboltok elôtt). (Taps) Talán kis dolognak látszik ez az ácsorgás, de hogyha felsorakoztatjuk mindazokat a szegény munkásasszonyokat, kifáradt kishivatalnok feleségeket, akik félnapokat, fél éjjeleket ott ácsorognak, ... akkor bizony ez súlyos nemzeti probléma. Sok semmiség, ezernyi apróság az, ami életünket úgyszólván elviselhetetlenné teszi. -A termelô, fogyasztó és vásárló szövetkezetek létesítésével, tudjuk mindannyian, az elôbb említett probléma részben magától megoldódik. A legsúlyosabb kérdések egyike a lakáskérdés. Ma Budapesten mintegy húszezer lakásigény van bejelentve. Budapest lakásviszonyai olyan rosszak ma, hogy 80-90 ezer ember él tized-tizenötöd magával egy szobába összezsúfolva. A súlyos lakásviszonyokhoz még hozzájárulnak a rettenetes élelmezési nehézségek. ... Kézzelfogható elôttünk, hogy tényleg a napsugár-, a kenyér-, élelem- és fűtôanyaghiány az igazi nagy katasztrófa. A háború nem szívott el annyi életerôt, mint ez a sok nyomorúság. Ezzel szemben a mi ideálunk a kertes városrész, kis családi házak, kis háztartások, kis gazdaságok és mindaz, ami hozzátartozik a boldog, megelégedett családi élethez. -- A tabáni városrész jut eszembe... Helyet kell adnia egy új városrésznek. Mindenki ígéretet tesz, amikor programbeszédet mond. Mi a gyakorlat emberei vagyunk akkor is, amikor ígéretet akarunk tenni. Két napja gondolkoztam rajta, kimondjam-e azt, amit most ünnepélyesen, mint szívembôl és lelkembôl való programot akarok elôadni, de már elhatároztam, hogy megteszem. Programom a következô: Elôször is azon a napon, amelyen az I. kerület, ha diadalra viszi a zászlót, (felkiáltások: visszük! Percekig tartó éljenzés és taps) s a mandátumot a kezembe adja, ugyanazon a napon életviszonyaik rövid leírásával, kérvénynek nem akarom nevezni, mondjuk levelükkel, az összes, de különösen az 1912 elôtt nyugdíjba került nyugdíjasok, amely leveleiket én ugyanazon a napon a mandátumhoz ráadásul átveszek. Nem azért azonban, hogy azok elintézetlenül maradjanak. Ennek az ígéretemnek, helyesebben programom beteljesítésének határideje a mandátum átvételétôl számított három hónap. A második programpontom: ... azon a napon, amit szentnek tekintek, minden apa és anya, akinek nevelési gondjai vannak, gyermekeivel, legyen az a gyermek bármily picinyke, akár csak pár hónapos is, a gyermek arcképét körülményeinek, adatainak leírásával kezembe adhatja. Én azon a napon anyjává akarok lenni az I. kerület minden olyan gyermekének, akirôl szülôi maguk önállóan gondoskodni nem tudnak. Ettôl a naptól kezdve osztozni akarok azokban a nehéz gondokban, melyek ôket terhelik. Ez ígéretem beváltásának határideje szeptember. A harmadik pontom a Tabán szabályozása és rendezése. Erre lelkiismeretem szerint határidôt nem mondhatok. Ha pedig az elôbbiekre vonatkozóan kérdôen néznek rám, hogyan ígérhetek olyan nagyot, erre a következôket felelem: Amikor itt Budapesten választások voltak, megmutatta a keresztény nôi tábor, hogy egy, hogy összetart. A nôi szívek azonban nemcsak az ország határain belül találkoznak. És annak az eseménynek, annak az újításnak, annak a haladásnak emlékére, amelyre tanúságot fog tenni az elsô választókerület, ha utat tör a nôi gondolatnak, össze fog dobbanni, -- ... a nemzetközi keresztény nôszövetség. Hogy pedig ez az ígéretem nemcsak levegôbe való szó, annak bizonyságául kijelentem, hogy azon a bizonyos napon nôi pártirodánk falára berámázva odakerül ez a három ígéret, hogy bármikor szavamon foghassanak és számon kérhessék tôlem az ígéret beteljesítését. (Éljenzés és taps.) Befejezvén azt, amit a mai napon mondani akartam, kérem a következôket: Láttam a választási küzdelmek alkalmával, hogy a macchiavellizmus nem halt el még a keresztény jelszóval dolgozók táborában sem. Mikor tehát beleindulunk ebbe az erôsnek ígérkezô küzdelembe, mocsoktalan és tiszta nevemet az elsô kerület keresztény férfijainak lovagias védelmébe ajánlom. (Lelkes éljenzés és taps.)[7]...'' Ezeket a gondolatokat parlamenti szűzbeszédében fogja majd bôvebben kifejteni és határozati javaslatban összegezni. A második programbeszéd egy hét múlva, március 9-én hangzott el: ,,Elsô kerületi Választópolgárok! Azok a munkakörök, amelyek az állami teendôk között a legközelebb állnak a mi szívünkhöz és gondolkozásunkhoz: a népjólét, a népélelmezés, a népegészségügy és a közoktatás ügye. A mai napon sorra kerülnek a nevelés- és oktatásügyi reformok.'' (Folytatólag ismerteti a nôképzés történetét hazánkban és korabeli statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy népünk mennyire nem él a lehetôségekkel.) ,,...Ebbôl csak azt a következtetést akarom levezetni, hogy ha arról beszélünk, milyen állapotban van a közoktatásügy Magyarországon, nem csupán arról kell beszélni, hány óvodánk, hány elemi iskolánk hiányzik, mennyivel több polgári iskolára volna szükség, hanem arról is, hogy a mi népünk nincsen irányító kézben, nincs, aki megmondja népünknek, hogy gyermekeit ilyen vagy olyan pályára küldje. A jövedelmezô pályák, állások mind zsidók által vannak betöltve, ellenben a szerény tanítónôi, óvónôi stb. pályák a keresztények által. Akár tetszik valakinek, akár nem, én mindig hangsúlyozom, hogy az a bizonyos mostani antiszemita irányzat nem keresztény. Amelyik gyűlöletet hirdet, az nem keresztény. Ez az a pont, amelynél azt mondjuk: Keresztény társadalom! Ne tessék a zsidót gyűlölni, de a magunk fajtáját tessék jobban szeretni! (Hosszas taps és éljenzés.) Ha tehát most azt kérdezzük, mit kellene tenni a reformkérdések megvalósítása céljából, a következôket felelem rá: Elôször fel kellene emelni az iskolák létszámát, a tanítók számát növelni kellene, evvel kapcsolatosan rendezni a tanítóság fizetését. A kérdés azonban itt megint az anyagiakhoz ütközik. ... Most, amikor a nevelés- és oktatásügy reformja kapcsán az anyagi kérdésbe ütközünk, engedjenek meg egy kis kitérést a szövetkezeti eszme nagy jelentôségérôl ... Nem elég mindig csak az államtól követelni, rendezze ezt vagy azt a fizetési- vagy nyugdíjkategóriát, építsen iskolát, stb., hanem dolgozni kell azon, hogy gazdagabb legyen az állam, hogy több legyen a jövedelme, hogy tényleg módjában legyen ezt megtenni, mert különben követeléseinknek nincs alapjuk. Mit jelent egy ország gazdasági állapotának javítása? Dánia példájára hivatkozom. ... 1881-ben tejgazdasági szövetkezetet létesítettek egy faluban. Az elsô szövetkezetnek négyszáz tehene volt, de már három év múlva 251 gôzüzem dolgozta föl az országszerte elterjedt tehenész szövetkezet termékeit és jelenleg már ezernél is több van. ... Hangsúlyozom, hogy nemcsak arra kell törekednünk, hogy törvényhozás útján sürgessünk mindenféle reformokat, de mindenféle termelôszövetkezetek alapításával elôször is az általános jólétet kell növelni, ezzel közvetve az emberek adózó képességét, akkor azután fölléphetünk követelésekkel is az állammal szemben. (Úgy van! Taps.) Térjünk vissza a kisdedóvók, az elemi iskolák meglehetôsen szomorú állapotára, kimondom, hogy az az ideálunk, hogy a gyermek hétéves korában kerüljön az elemibe... Amellett ... fontos követelmény, hogy ... az iskola még egy kis mennyország [legyen], örömmel, boldogsággal, ... nem fogok nyugodni addig, míg akár a Vérmezô helyén, akár a tabáni törmelék helyén egy nagyszerű, a gyermek szívét-lelkét kielégítô settlement (gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény) nem emelkedik. (Éljenzés és taps.) Egészen konkrét vagyok, ha nagyon sarokba szorítanak, azt kérdezik, kire támaszkodom, hát megmondom, kire. - Amerika Colorado államának egy kiváló, derék nôi kultuszminiszterére... Ennek a miniszter asszonynak pártját keresném föl, segítsenek rajtunk. Magyarországon a csecsemôhalandóság 1910-ben 20,7%, 1916-ban 26,6% volt... Ha azonban a társadalmi osztályok szempontjából vizsgáljuk a statisztikát, [látjuk, hogy] vannak olyan testvéreink, akiknek gyermekei 35%-ban csak azért születnek meg, hogy meghaljanak. Nekünk úttörô munkát kell végeznünk ezen a téren is. [Másik komoly probléma, hogy] jelenlegi középosztályunk kihalásával a legkomolyabban számolnunk kell... ki fogja a kihaló középosztály helyét elfoglalni? Mert a világtörténelemben az a legritkább jelenség, hogy ha megroppan a társadalomnak egy ilyen óriási rétege, mint amilyen a középosztály, hogy az regenerálódhassék. Itt van vele szemben az életerôs, a romlatlan, vallásos parasztság. Hazánk jövôje azon múlik, sikerül-e ezt a magasba törô, életerôs elemet szervezni és annyira kiemelni, hogy természetes jó tulajdonságaiban megerôsödve és gyarapodva elzüllött középosztályunk helyét nemcsak elfoglalhatná, hanem sikerrel meg is állhatná ... nemcsak vér, izom kell ahhoz, hogy egy nemzetnek megmaradjon az életereje. Legyenek benne szellemi erôk is, átöröklött tradíciók, szóval sok minden olyan, ami középosztályunkban van meg. Én tehát egyik legfôbb feladatomnak tekintem ... azt is, hogy középosztályunkból mentsük meg a kiválókat, gondoskodjunk kultúrájuk fennmaradásáról ... Az I. kerület egyik legszebb feladata lesz ezt megvalósítani és bemutatni a világnak. (Éljenzés és taps.) Azon kell dolgoznunk, hogy a kötelezô nyolc osztályos tanítás megvalósuljon, azon, hogy az emberek ne dobassanak ki olyan korán a kenyérkereseti pályákra. A tananyagot revízió alá kell venni, sürgôsen követelni kell, hogy azt a rettenetes idegölô és erôsorvasztó túlterhelést levegyük a gyermek válláról. Azután mindenképpen szükségünk van arra, hogy ha csak ki tudjuk vinni, 18 éves koráig legyen módjában a fiatalságnak az utolsó fokon is akár csak hetenként kétszer-háromszor esti iskola alakjában a továbbtanulás áldásaiban részesülnie. Az iskolák differenciálódását kell követelnünk ... Nálunk sajnos, az iskola éppen olyan elvont valami, mint amilyen a parlament. S ahogy a parlament nem tud az életrôl, úgy az iskola sem tud az életrôl. Nekünk az iskolát be kell hoznunk az életbe, azért, hogy az életnek nevelhessen és ne neveljen többé csakis az iskolának... Továbbá erôsen hangsúlyozni kell, hogy az iskolától megkívánjuk a családi életre való nevelést ... gazdasági, kertészeti stb. iskolák kellenek. És ... nagyon fontos ... a hitoktatás módszerének revíziója. Azt gondolom, soha a vörös uralom be nem következhetett volna Magyarországon, ha az a gyermek az iskolában igazi, gyakorlati, kézzelfogható Isten-szeretetet, Isten-ismeretet szívott volna magába... Itt kellene foglalkozni a szünidei gyermeknyaraltatással, amely például Amerikában rendszeresítve van, a nyomorék gyermekek oktatásával (Budapesten 1500 nyomorék gyermek közül össze-vissza hetven részesül szakszerű tanításban), mert ezen a téren rendkívül sok erôt lehetne megmenteni... Mához egy hétre fogom elmondani a harmadik programbeszédemet, éspedig két részben, kedden a nôknek, vasárnap a férfiaknak, ... A témán a nô helyzetének a reformja, a nô, a férfi, a gyermek és a nemzet szempontjából. A nônek a társadalomba, a világba való beállítása olyan kérdés, amelyet két egészen ellentétes nézôpontból kell megtárgyalni, a nô és a férfi szempontjából. Végül még arra kérem önöket, vegyék úgy tôlem, amit mondok, hogy mindaz szívembôl jön, a szívem legeslegmélyérôl, ahol az ember már csak imádkozva dolgozik programpontokon. ... Mivel ez szívemnek legszeretettebb programja és úgyszólván imádkozva fogok idejönni, arra kérem, hogy ha máskor nem is jöhetnek, de erre a napra minden nô és férfi tegye meg nekem, hogy eljön maga és elhozza magával azt, akit csak tud...''[8] Természetesen a képviselôjelöltek nemcsak beszélnek, elveiket, terveiket plakátokon is terjesztik. A Nôi Tábor tagjai a plakátragasztók. S mikor az ellentábor férfijai letépik a Slachta párt plakátjait, a hölgyek létrát hoznak magukkal és emeletmagasságra ragasztják a plakátokat. Margit nôvér legádázabb ellenfele, dr. Csilléry András, aki -- olvassuk AZ EST-ben: -- ,,...úgy látja, hogy neki csak Schlachta (!) Margittal van leszámolni valója, a másik két jelöltet egyszerűen keresztülnézi. Röviden csak azt a kérdést veti fel, hogy kire van nagyobb szüksége az országnak, a missziós nôvérre-e, vagy pedig dr. Csilléry Andrásra. Azután jön a vádak özöne. Kiderül, hogy a missziós nôvér eddig csak azért jótékonykodott, hogy most politikailag érvényesüljön, meg akar alkudni mindenkivel és könyöradományokból akarja megoldani a tisztviselôi és köznyomort, kivetkôzik minden nôiességébôl és elvadult erôszakoskodással nyilvánítja politikai érettségét.'' Még azt is állítja dr. Csilléry plakátja, hogy a gyöngéd nôiesség a kortes-plakátonon a magyar hadsereg tisztjeit becsmérli. Ezzel szemben azután hosszú listán sorolja fel saját érdemeit ... ô állítja meg az országot azon a lejtôn, melyen a megalkuvás politikusai a keresztény Magyarországot újabb bukás felé sodorják...[9] Nem késett a Nôi Tábor válasza: ,,Slachta Margit, az I. kerületi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának hivatalos jelöltje, az Országos Párt alelnöke üzen: dr. Csilléry Andrásnak! Képviselôjelölt Úr! Elolvastam pártjának legújabb röpiratát. Elolvastam ... és örültem, hogy nem én írtam azt. Nem, én hasonló helyzetben nem írtam volna, de én hasonló helyzetbe nem is jutottam volna, mert az én szemem elôtt nem egy mindenáron megnyerhetô mandátum lebeg csupán, tehát NEKEM SZÜKSÉGEM VAN ERKÖLCSI TÔKÉMRE. Nem is tartom érdemesnek, hogy feleljek a röpirat rágalmaira és ferdítéseire. Hogy ki bontotta meg a pártot, ki tekintette szabad prédának az I. kerület mandátumát, ki jutott a jelöltetéshez törvényes és törvénytelen úton, ki vásárolt liszten, cukron vagy egyebeken lelkeket, azt pártjának és minden egy kicsit is becsületesen gondolkozó embernek tudnia kell és TUDJA IS. ITT NEM A TUDÁS HIÁNYZIK, HANEM VALAMI EGÉSZEN MÁS. Azért csak azt izenem dr. Csilléry Andrásnak: Egy háborút viselt fôhadnagy beszélte nekem, hogy van egy emléke, melyet mindenáron szeretne lelkébôl törölni. Szerbiában járt a komitácsik idejében. Felderítô szolgálata közben három gyermeket talált a mezôn, kik közeledtére hátratett kézzel néztek felé. Ô ismételten felszólította ôket, hogy emeljék fel kezüket, de nem mozdultak. A fôhadnagy azt hitte, hogy bombát akarnak felé vetni és elsütötte revolverét. A golyó talált. Két gyermek elfutott, a harmadik holtan rogyott a földre. A tiszt hozzálépett, hogy elvegye tôle a bombát: A KIS HALOTT KEZÉBEN CSAK EGY DARAB KENYÉR VOLT. Dr. Csilléry András fellépése által engem is felszólított, hogy adjam meg magam. Nem tehettem, mert ha megadásom jeléül felemelem a kezemet, kiejtem azt a darab kenyeret, melyet mandátumommal az I. választókerületnek hozok. Kérdezem dr. Csilléry Andrást: MINT NÉPEGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER MIT ADOTT A NÉPNEK? MINT KÉPVISELÔ MIT AKAR ÉS MIT TUD NEKI ADNI? Ha valótlanságokkal, félrevezetésekkel, tiltott eszközök igénybevételével elhiteti a választókkal, hogy én a kezemben robbanó bombát tartok és így ô viszi el a mandátumot: Átvállalja-e tôlem dr. Csilléry András az összes I. kerületi rászoruló gyermekek anyagi támogatását, hogy embert neveljen belôlük? Átvállalja-e tôlem dr. Csilléry András az összes nyugdíjasok nyugdíjának társadalmi úton való pótlását, hogy munkás életük után ne tengôdjenek kolduskenyéren? Átvállalja-e tôlem dr. Csilléry András egy gyermektelepnek létesítését és a Tabán rongyos kunyhóinak újjáépítését? Vagy nagyképű újságpapírprogramot ad-e választóinak, melynek fôpontja, minthogy ô és barátai kimaradtak a kormányból, a kormány szidása. Nem tart-e attól dr. Csilléry András, hogy ha kicsavarja a kezembôl az éhezôknek szánt darab kenyeret, megnyervén a mandátumot, az olyan teher lesz az ô vállán, hogy nem fogja tudni elviselni. Vagy dr. Csilléry András azt is el fogja tudni viselni?''[10] Csilléry plakátjával nem ért véget a rágalomhadjárat. Arról az oldalról érkezett, amire senki sem gondolt: a konzervatív nôi oldalról, a támadás övön aluli ütés volt: Megjelent a Kacagj Európa! című falragasz.[11] Tartalma a 4. fejezetben ismertetett, 1919. III 26-án Garbai Sándorhoz intézett levél a következô záradékkal: ,,Tehát Margit nôvér együtt akarta megcsinálni a kommunistákkal a >>boldog<< magyar jövendôt. Azt képzelte naiv tudatlanságában, hogy a tűz és a víz egyesülni fognak és összeolvadnak. Hát lehet azt képzelni, hogy a materialista zsidó világnézet és az ideális keresztény világnézet valamikor össze fognak olvadni! Akkor, amikor a magyar földmívesek ellenálltak, a hivatalnokok elmenekültek, a vasutasok és postások sztrájkoltak, becsületes magyar emberek és igaz keresztények bitófára kerültek, amikor mindenki tudta, hogy a vörös hóbort csak napokig tarthat, akkor Margit nôvér elôáll és már 1919. március 26-án kezét nyújtván a vörös rémnek, olyan boldog magyar jövôrôl prédikál, amelyet a vörös gazemberek és ô a nagy Slachta Margit fognak Magyarországon bevezetni! Aki ilyen módon adta bizonyságát politikai éretlenségének, az esetleg megfelelô képességgel bírhat a jótékonykodás terén, avagy pedig egészen szépen elkertészkedhetik egy kisebb veteményes kertben, de a parlamentben, ahol a politikai elôrelátásnak mégis legalább egy kis mértékével kell rendelkezni, higyjék el komoly intelmünknek, nem való! És amikor mindenkinek számot kellett adnia a szovjet alatti működésérôl, amikor vizsgálat alá vettek mindenkit, amikor sokakat ártatlanul a legcsekélyebb vörös gyanú vagy feljelentés folytán börtönre vetettek, mégis talán szükséges lett volna a pártvezetôségnek Ônagysága működését is vizsgálat tárgyává tenni. A fentiek valódiságáról bárki meggyôzôdhet a magyar királyi ügyészség, a magyar királyi miniszterelnökségi sajtóiroda, avagy a Múzeumokban lévô >>MAGYAR NÔ<< támpéldányaiból, amelyek csodálatosképpen a román invázió és védelem alatt 1919. augusztus 23-án megjelenhettek. A >>MAGYAR NÔ<< két hűséges olvasója.'' Erre az otrombaságra -- amit a kortársak szerint a MANSz[12] tagjai követtek el -Margit nôvér a sajtó útján válaszolt: ,,...Tisztelt Szerkesztô Úr! Most veszem kézhez a Kacagj Európa! című röpiratot, melyet utolsó slágernek szántak ellenem és melyre már plakáton nincs idô válaszolni. Ha a Magyar Nô-ben írt közleményem felét tendenciózusan ki nem hagyták volna a röpirat szerzôi és ha a Garbaihoz intézett beadványnak más mondataira hívták volna fel a közönség figyelmét, minden gyermek észrevehetné -- az ítélni tudók így is tisztán látják -- hogy hogyan >>nyújtottam én kezet a vörös rémnek<<. Hogy azonban nem voltam olyan >>naivul tudatlan<<, amilyennek az ellenpárt feltüntetni akarna, az már az idézettekbôl is kitűnik; mert szóról szóra elôre megmondtam már márc. 26-án, (akkor kelt a beadvány), hogy mi fog történni, hogy fog elpusztulni az ország, ha azok a népboldogítók le nem tesznek durva materializmusukról. Sôt azt is megírtam Garbainak a beadványban, hogy a visszaélésekre már most is vannak példák; és abban az idôkben ezekhez talán több bátorság kellett, mint az elmeneküléshez. Egyébként felesleges fáradság volt ezért a szenzációs felfedezésért a miniszterelnökségi sajtóirodában, múzeumokban, stb. kutatásokat végezni és végül a lapot az ügyészségtôl a >>népjóléti miniszter nevében<< (?!) kikérni, mikor a diktatúra bukása után mi magunk közöltük azt le a Magyar Nô-ben 10 000 példányban. Miért nem támadtak meg érte akkor? Szerkesztô úrnak tisztelô híve: Slachta Margit''[13] A válasz már a választás napján, 1920. III. 25-én jelent meg. Másik sajtóorgánum a Slachta-párt utolsó plakátjának szövegét közli, megjegyezve, hogy valamennyi ,,emeletnyi magasságban hirdeti az elsô nôi magyar képviselôjelölt igéit: >>Nem gyűlölök, nem rágalmazok, lelkem elôtt alkotó programok világítanak. Lesz még új Magyarország, mely fölött a kereszt fog uralkodni s amelyben igazán testvérek leszünk.<<''[14] Margit nôvér harmadik programbeszédét két részletben mondta el. Március 16-án csak nôknek, március 21-én csak férfiaknak.[15] Csak a férfiaknak mondott beszéd szövege maradt fenn, ezt ismertetjük. Rendkívül jellemzô, hogy ebben a beszédben szól szabadabban önmagáról - - a számára mindent jelentô hivatásáról: Nem életidegenségbôl lépett a Missziótársulatba, ellenkezôleg, hogy jobban szolgálhassa embertársait. Nem mondja ki, csak céloz rá, hogy a hivatás ugyanolyan kizárólagossággal foglalja le a lelket, mint ahogyan a házastársi szeretet is mindkét házasfélnek egyformán kizárólagos. Ez a beszéd a Margit nôvér szerint értelmezett keresztény feminizmus ,,Aranybullája'': ,,...Aki gyűléseinkre szokott járni, az tudja, hogy én mindig röviden szoktam beszélni; ma kivételesen hosszasabban szeretnék. (Halljuk, halljuk!) ... Amit mondok, ne is úgy vegyék, mint tulajdonképpeni programbeszédet ... lelkem mélyérôl akarok beszélni az Önök lelkéhez. Mikor a Szociális Missziótársulatba beléptem, és annak nôvérévé lettem, nem az élettôl való elidegenedésbôl tettem. És éppen ezért... a legmelegebb érdeklôdéssel s a legmelegebb szeretettel kísérem ezt az örök nagy problémát, a férfinak és a nônek egymáshoz való viszonyát és az ebbôl eredô sok mindenféle konfliktust, kérdést, nehézséget, amely egymásra torlódik és nagyon sokszor tragédiákat okoz közöttük. Meggyôzôdésem, hogy nincs külön nôi és férfi érdek, mert a kettô a családban egy. Nem lehet elhanyagolni a nô érdekét anélkül, hogy a férfi érdeke ne szenvedjen. Nem lehet egy férfi érdeke ellen véteni anélkül, hogy a nô és a gyerek azt meg ne szenvedné. A férfi, a nô és a gyermek, egyszóval a család ... megbonthatatlan egész, ... Foglalkozni akarok tehát a nônek helyzetével gazdasági, erkölcsi, társadalmi és politikai szempontból... A mi ideálunk az, hogy a nô maradjon és legyen a családban, vagyis jobban mondva a nô menjen vissza a családba ... Minket keresztény és meggyôzôdéses nôket teljesen kielégít az, amit a földön legnagyobbnak gondolunk, hogy ti. embert, soha el nem múló, örök gondolatot, örök boldogság felé törekvô embert neveljünk... Azonban mondják meg nekem egészen ôszintén, hogy vajon a nô ott az ô családi körében, ahol megkapta a legnagyobb hivatást, amely ôneki a földön csak juthat, vajon megfelelhet-e az ô hivatásának...? A férfi úgy gondolkozik: ahhoz, hogy valaki ... alkotásokat létrehozzon, ahhoz képzettség kell, ahhoz tanulnia kell, de a legnagyobb dologhoz, ahhoz, hogy valaki embert állítson ide a földre, ahhoz nem kell tanulni. ... A nô nem tud olyan embereket ideállítani a világba, amilyeneket kellene. Hol vannak nekünk magyaroknak nagy jellemeink? Lámpával kell keresni, amíg találunk egyet. Kinek föladata lett volna tulajdonképpen, hogy ide a világba beleállítsa azt az embert, azt a jellemet? A nôé! (Úgy van!) Nem teljesítette, mert nem tudta. A férfi félreismerte az ô küldetését, hivatását, azt hitte, hogy mivel azt könyvbôl nem lehet megtanulni, a nônek tulajdonképpen csak a fôzôkanállal és a bölcsôringatással van dolga, nem pedig alkotásra, államfenntartásra, vagy küldetésekre hivatott férfiak jellemes nevelésére. A családban lévô nôk helyzete félre van ismerve, nincs képviselve. Ez az én egyik programom, a családban lévô nôt felemelni -- anélkül, hogy ôt a kenyérkeresetre kényszerítenék, -- szellemileg, lelkileg, világnézetileg arra a nívóra, amelyen jobban tudja szolgálni a család, a gyermek, a férfi érdekét. Visszatérek arra, hogy nincs külön nôi érdek, nincs külön férfi érdek, mert a kettô egy. Visszatérek a kenyérkeresô nô harcára. A kenyérkeresô nô háromszoros, négyszeres terhet visel. Az asszony a legtöbbször feleség, kenyérkeresô, nevelô és cseléd. A kenyérkeresô nô kint a világban nagyon rossz helyzetben van, jobban megszorítják, rosszabbul fizetik. ... Mire a nô a diplomájához jut, bizony az már egy elerôtlenedett valaki. (Úgy van, úgy van!) Ha pedig a gyárban dolgozó nôket vesszük, ... reggeltôl estig tartja a gyári munkaidejét ugyanúgy, mint a férfi. Mikor fôz? mikor mos? vasal? takarít? mikor ringat bölcsôt? mikor ápol gyermeket? mikor gondozza a férjét?... Uraim! ezt a nônek bírnia nem lehet. Ez gazdaságilag ferde helyzet. Ez a kétfelé levés, amelyben a nô kint is van és a családban is van, csak megbosszulja magát. Itt szenved legjobban a férfi érdeke. Sokan önök közül 40-50-55 éves korukban, a férfikor legszebb idejében [már] rokkantak, s ezt annak köszönhetik, ... hogy édesanyjuknak, az anyának érdeke nem volt annak idején megvédve... A legsürgetôbb program, amely elôttünk állhat, a dolgozó anya érdekének védelme... Áttérek a nô erkölcsi helyzetére a társadalomban. Elkövetkezik az az idô, amikor a férfi... és a nô találkoznak. A férfinak és a nônek örök küldetése van egymáshoz, az örök nônek az örök férfihoz. A gyöngéd, odaadó, szeretô, nôies léleknek az erôs, okos, akarni, teremteni tudó férfihoz... A jelenlegi helyzet úgy áll, hogy bár a férfinak és a nônek egymáshoz való küldetése van, azért, hogy egymást erôsítsék, a jelenlegi beállításban, a jelenlegi világfelfogás mellett inkább egymást gyöngítik... A férfi és a nô egymást gyengeségeiknél fogják meg. A férfi megfogja a nôt hiúságánál fogva, a férfit megfogja a nô szenvedélyeinél fogva. (Úgy van, úgy van!) A férfi a nôre rááraszt mindent, amikor a szenvedély hozzáfűzi, de önmagát szereti ôbenne... Mélyen tisztelt Uraim! Az a bálványimádás, amit napjainkban látunk, ... abban áll, hogy a férfi életében csak egy esemény az Elsô, a Második, a Harmadik, akinek átmenetileg aranyos jó dolga van... Amikor azonban elerôtlenedve (a férfi) családot alapít, ha megtalálja azt, akinél megállapodhatik, amikor már elhervadnak a rózsák, gyorsan következik a kiábrándulás, jönnek az ajtócsapkodások és az utánuk következô szomorú jelenségek. (Úgy van, zaj...) Miért? Azért, mert frigyre lépett két egymásnak teremtett lény, akikben azonban nem volt kifejlôdve jellegzetesen az, ami azért adatott nekik, hogy egymást boldogítsák. Nem volt igazi nô a nô és nem volt a férfi igazi férfi. (Úgy van, úgy van, taps.) Egymásnak átkaivá, egymásnak terhévé lesznek azok, akiknek egymást kéznél fogva kellene boldogítania, akiknek egymást támogatva kellene végigmenniük ezen a szomorú, nehéz világon. Ôrület nemzetboldogításról beszélni, ôrület, farizeizmus, államboldogításon dolgozni, ha elsôsorban lelkünkben, s családunkban nincs meg a boldogság, nincs meg a harmónia... Ezért törekedtem én arra, hogy még a politikai munkában is a nôk külön legyenek szervezve. Nem akartam én soha-soha elszakítani a nôt a férfitôl, hiszen ez félreértése volna a Teremtô örök gondolatának, de én úgy hiszem, hogy nem csalódtam, amikor önmagamban mélyebben nyitottam rá a nôi öntudatra, mint ahogy ez általában véve történik, mélyebben ismertem meg önmagamból, ami a nônek tulajdonképpeni hivatása és azért akartam, hogy a nôk szervezkedjenek egymás között, hogy közvetlenül legyek hozzájuk kapcsolva és mintegy jobban ki tudjam belôlük emelni azt az örök nôiességet, amely szerintem legjobban boldogítja az örök férfiast... Az én ideálom, hogy a magas szellemi nívón álló férfi mellé ugyanolyan magas szellemi nívón álló nôt lehessen állítani. (Éljenzés és taps.) A férfi és a nô találkozik a családi, találkozik a társadalmi életben. A férfi és a nô eddig nem találkoztak még az államéletben. Most, az átélt nagy szenvedések között ébredtünk arra az öntudatra, hogy miköztünk nemcsak fiziológiai különbségek vannak, hanem a szellemben éppen úgy megvan a nôies és a férfias, mint ahogy megvan ez a fizikai világban. Azért azt mondom Önöknek, az én személyemben itt áll Önök elôtt a XX. század viharvert, nagykorú leánya, hogy nemzeti létünk romjai fölött szellemi frigykötést kérjen, ... amikor az államéletben is együtt kell dolgoznunk, ... hogy visszaállítsuk egymás mellé azt a férfit és azt a nôt, akit az élethivatás, a foglalkozás nem választ el egymástól, hanem akik egyenlôk lévén, meg tudják egymást érteni. Ne féljenek az ilyen keresztény értelemben vett nôi felszabadítástól... Azt mondja KIDD BENJAMIN: ,,Nincs ésszerűbb dolog, mint a rabszolgaság, de a rabszolgaság egészen természetszerűen tönkreteszi azt az államot, amely bevezeti.'' -- Nincs ésszerűbb dolog, minthogy az erôsebb, az okosabb, a tehetségesebb férfi egy bizonyos nívón, egy bizonyos lenyűgözöttségbe tartsa a nôt, ... [de] amily mértékben emeli a férfi a nôt, egészen öntudatosan magasabbra, maga mellé, annyival erôsebb lesz a férfi és annyival boldogabb is lesz. (Hosszas éljenzés és taps.)... Boldog leszek, ha sikerülni fog nekem csak egy kicsikét is közelebb hozni a férfit a nôhöz, szellemi találkozóra összehívni ezt a két egymásnak teremtett, de egymást még alig megtalált lényt. (Úgy van, Úgy van.) ... Emlékeznek Önök Madách ,,Ember tragédiájára, ahol a fáraó [rabszolganôt emel föl] a trónusára. Ez a rabszolganô sem terrorra, sem uralkodásra, sem szemrehányásra nem gondolt a fáraóval szemben, de attól a pillanattól kezdve, hogy trónjának lépcsôjén állt, azt súgja a fáraó fülébe: Hallod a rabszolgák jaját, szenvedését, hallod az emberek fájdalmát, hallod testvéreim sóhaját? És tudjuk, a fáraó erre szabadon engedi rabszolgáit. (Úgy van, úgy van, lelkes taps.) Kérem, hogy errôl a mai értekezletrôl vigyenek haza egy kis szentjánosbogárfényt, s gyújtsák meg otthonukban... Aki boldogtalan családi otthonba megy, gyôzze le magát férfiasan és kérdezze meg magától, hátha rajtam fordul, hogy az én boldogtalan családom boldog legyen... Aki pedig boldog családi otthonába tér vissza, az vigye magával a szentjánosbogárfényt és gondolja meg magában: szavazatommal hozzá akarok járulni ahhoz a munkához, amely sok-sok ezer ilyen kis boldog családért akar küzdeni, amilyen az enyém. Uraim! Az én programom, hogy a boldogságnak a képviseletét vigyem be a parlamentbe. (Hosszas lelkes éljenzés és taps.) Úgy akarom bevinni, ahogy az ember a Szentséget viszi a kezében, ... [hogy] sóhajunk és könnyünk között jöjjön egyszer mifelénk abból a parlamentbôl egy kis sugara a nemzeti boldogságnak. (Percekig tartó lelkes éljenzés és taps.)[16] A választás napja elôtti utolsó nagygyűlésrôl több lap tudósít. Így ír a NEMZETI ÚJSÁG: ,,A képzelhetô legnagyobb mértékben túlzsúfolt Budai Vigadóban Slachta Margit negyedik programbeszéde alkalmából közéletünk kiválóságai adtak egymásnak találkozót, hogy tanúságot tegyenek a nôi mandátum mellett. Dr. Joanovich Pál ... elnök Prohászka Ottokár püspök levelét olvasta fel. A püspök kifejtette levelében, hogy aki ismeri a szociális fejlôdés törvényeit, az nem hallgat a nôi mandátum ellenségeinek úgynevezett fôzôkanál elméletére, hanem öntudatosan szembeszállva azzal, tanúságot tesz a haladás mellett s a nôk egyik legkiválóbbjára bízza családjának s ezzel önmagának boldogabb jövôjét... Slachta Margit képviselôjelölt mai negyedik programbeszédének tárgya a népegészségügy és a közerkölcsiség volt. Megdöbbentô adatokkal mutatott rá, mily irtóztató pusztítást okozott nemzetünk életerejében a tuberkulózis, a sok nemi betegség és az alkoholizmus. S míg arra, hogy vért ontsunk, milliárdokat áldoztunk, a tüdôbetegségek elleni védekezésre alig másfél millió korona volt elôirányozva. Ha az ápolatlanul maradt betegek munkaidejét, ami egy évben mintegy 11 millió munkanapot tesz ki, a napi munkabérekkel megszorozzuk, látnunk kell, micsoda kiáltó milliárdokat vesztegetünk el mai válságos helyzetünkben. Az alkoholizmus elleni küzdelem fontosságát fejtegette ezután nemzetvédelmi szempontból, majd végezetül kifejtette, hogy mindnyájunknak egyetlen közös célunk csak az lehet, hogy az egész elsô választókerület egy nagy, szeretô, békés, keresztény családdá legyen.''[17] A választás eredményét feszülten várták, mind bel-, mind külföldön. A leadott 10187 szavazatból 5471 jutott Margit nôvérnek, aki ezzel nemzetgyűlési képviselô lett. ,,A választás az egész országban osztatlan örömet keltett, külföldrôl, sôt még Amerikából is érkeztek érdeklôdô kérdezôsködések és a feleletet a villám sebességével vitte szét a távíró és a telefon...''[18] Margit nôvér megválasztásának hatását két, kifejezetten polgári radikális újság híradásával próbáljuk érzékeltetni; mindkettô a választás eredményének közzététele után jelent meg: ,,...Beszélgetés Slachta Margit képviselônôvel Egyszerű fekete ruha van rajta, a missziós nôvérek kékkeresztje az egyetlen ékszer, amit visel. Dús fekete haj koronázza magas homlokát, arcán állandó mosoly, szürke szemébôl okosság sugárzik elô. Boldogan köszöni meg a gratulációt és tömör szavakban foglalja össze programját. -- Hétfôn megyek be a képviselôházba és rögtön hozzáfogok a munkához. Eddig a politika valami elvont fogalom volt és semmi kontaktusát nem lehetett felfedezni a családdal, ahol az egyének szorongnak, küzdenek, harcolnak a megélhetésért. A családnak az érdekeit kell bevinni az országos politikába, mert ha az elsatnyul, ha az egyének tönkremennek, akkor a politika magától összeomlik, akkor nem lesz kinek politikát csinálni. A megélhetésért, a tisztességes életért fogok elkövetni mindent, harcolni fogok a fizetésrendezésért, a nyugdíjkérdés helyes megoldásáért, a lakásprobléma elintézéséért. -- Törekvéseimnek második komplexuma az oktatási és a nevelésügyi reformok tömege lesz. -- A harmadik iránya működésemnek a nô helyzetének megreformálásában fog kimerülni. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem tisztára nôi kérdés, a férfi és a család érdekét ettôl elválasztani igazán nem lehet. -- Végül a népegészségügyi kérdésekkel fogok behatóan foglalkozni, valamint mindazokat a problémákat felszínre hozom, amelyek a közerkölcs megjavítását célozzák. -- Ez lenne -- fejezte be mosolyogva -- a nagy politikának a kerete. Egyrôl azonban nem szabad megfeledkezni. Én elsôsorban az I. kerület képviselôje vagyok és nem vagyok hivatásos politikus, aki csak addig mutat nyájas arcot a választóknak, amíg voksukat rá nem adták. Én ezentúl szívemen fogom viselni az elsô kerület sorsát és végre akarom hajtani azokat az ígéreteket, amelyeket tettem. -- Az I. kerület ezentúl az enyém és ha az országos politikában nehezen is lehet majd elérni valamit, a mi szűkebb területünkön meg fogunk tenni mindent... Az emberi erô tényleg erôsen korlátolt, de Isten segítségével sok mindent elérhetünk... Minden szavából elôtört a hihetetlen munkavágy és a hatalmas akarat.''[19] Jó jel A politikai viszonyok nem éppen felemelô mozzanatai között ma végre akadt valami, ami mellett jólesô érzéssel és megelégedéssel lehet megállni. A fôváros elsô kerületének választási eredményére gondolunk. Amiért Slachta Margit képviselôségét fontos tünetnek ítéljük, azt abban látjuk, hogy a választó közönség (az elsô kerület választó közönségét intelligens, művelt hölgyek és férfiak alkotják) ômellette ... döntött ... Csilléry mellett mindazokat a kortes eszközöket mozgósították, amelyek az utóbbi hónapokban Magyarországnak a külföldön sok dicsôséget nem szereztek. Soha talán még a politikai felelôtlenséget és kiskorúságot úgy szabadjára nem eresztették, mint ebben a korteskedésben. A kötelesség és helytállás ily könnyed felfogásával szemben lépett fel a missziós nô, sápadt arcával, egyszerű, fekete ruhában... A jótékonyságnak és irgalmasságnak esztendôk óta megalkuvást nem ismerô katonája, ezenkívül szociális mozgalmak képzett vezetôje... De ô nemcsak mint kiváló ember ment bele a küzdelembe, hanem mint a keresztény párt ama részének jelöltje, amelyik demagógia és gyűlölködés helyett konszolidációt óhajt, amelyik komolyan dolgozni akar s amelyik a rendelkezésre álló erôket egybefogni igyekszik. A választó közönség elôtt volt a két irányzat s a túlnyomó többség nem a frazeológiát, hanem a komoly, megfogható tartalmat választotta. Mi nem értünk mindenben egyet Slachta Margittal és pártjával; némelyik pontnál éppenséggel igen nagy közöttünk a távolság. De az ô megválasztása mégis megelégedéssel kell, hogy eltöltse ellenfeleit is - - minthogy az a választó közönség érettségének és higgadtságának tanúbizonysága... Ez, kérem, jó omen.[20] (Kiemelések tôlem: MI.) 1920. március 28-án, Virágvasárnap vette át Slachta Margit ünnepélyesen a mandátumot a budai Várban, a Szentháromság-téren. Margit nôvér beszéde az aktuális politikai tartalmán túl, egy Istenbe bekapcsolt lélek természetfölötti magasságokba emelkedett hitvallása. Megvalósult életében az, amit a XIV. századi ismeretlen misztikus leírt: ,,Az aktív élet magasabb foka ... annyira hozzákapcsolódik a kontemplatív élet alsó fokához ... hogy egyre bensôségesebbé válik, egyre inkább lényének mélyébôl él, s ezért egyre teljesebb emberré válik.''[21] Hallgassuk ezt a teljesebb emberséget: ,,Elsô kerületi választópolgárok! ...Lelkemet a mandátum átvételekor mélységes öröm tölti el. NEM AZÉRT, MERT NEKEM A TÖMEG MANDÁTUMOT ADOTT, DE MERT EZ A MANDÁTUM ENGEM ODAAD A TÖMEGNEK, HOGY AZT SZOLGÁLHASSAM. (Kiemelés tôlem: MI.) Ti százhatvan erôs férfi ott a parlamentben! -- védhetitek már az országhatárokat! Dolgozhattok már az alkotmánynak új épületén, építhettek gyárakat, indíthattok új nagy üzemeket, mert mögétek sorakozik az én kicsiny, igénytelen személyemben a magyar nô, a magyar nôk milliónyi tábora, hogy a szívünkbôl élet áradjon a férfiaknak nagy alkotásaira. (Éljenzés és taps.) Itt, ôs Budavárának megszentelt falai közt idézem a mi pihenni tért nagy anyáink szellemét. Idézem Szent Erzsébetet, aki karitatív téren szolgálta a hazát, Szilágyi Erzsébetet, aki a kis emberek, a bocskorosok közül adott királyt a hazának, Perényinét, aki temetni jött a nemzet elesett hôseit, Zrínyi Ilonát és Rozgonyi Cicellét, akik kardot forgatva nôk maradtak. -- Testvéreim! Ez után a dicsô sor után vonuljunk mi is mind, hogy a férfi mellett szolgáljuk a hazát. (Éljenzés)... Ez a mandátum elmondja énnekem, hogy az elsô kerület emeletes házai és palotái nemes gondolkodású lakóinak kicsiny csoportján kívül, a Tabán viskóiból jöttek az ezrek, a házmesterlakásokból, a konyhákból, eljöttek a kicsinyek, felsorakoztak a nemesen gondolkodó polgárok kis csoportja mögé, ezek adták az én kezembe a mandátumot... Az én mandátumomba bele van írva a demokratikus haladásnak, a szociális igazságokért való küzdésnek és a testvériség szent jegyében való munkának parancsa. (Éljenzés) Tudom, hogy széles e hazában nincs mandátum, amelyhez annyi ima, annyi mélységes jóakarat, annyi nagy lelki munka, annyi mélységes hűség, annyi odaadó fáradság fűzôdne. Én úgy veszem ezt át, mint egy imakönyvet, mint egy parancsot, hogy az én szociális irányzatom felett az imának, a keresztnek kell mindenkor ôrködnie. (Éljenzés) Tudom, hogy másképpen eltévedünk, másképp a Marseillaise lenne a vége a szociális gondolatnak, tudom, hogy ha ettôl eltérnénk, vörössé lenne a program, ... Nincs megváltó gondolat, nincs igaz, odaadó hűséges testvériség, csakis a szent kereszténységben! Csak egyet kérek tôletek! Ne kövesse a mi virágvasárnapos találkozásunkat nyomon az áruló hűtlenség. (Felkiáltások: Soha!) Hogy énnekem erôm legyen az elôttem álló munkára, ahhoz szükségem van a ti bizalmatokra, a ti hűségtekre, a ti kitartástokra. Mikor megindultam ebben a küzdelemben, azt mondták: csalódni fogok a nôkben, csalódni fogok a férfiakban. A szívem azt felelte nekem, hogy nem fogok csalódni és nem is csalódtam... Hiszem: ma az ország ezeréves földjén egy új hajtás vagyunk, mi új nyelven beszélünk, mi a politikában is ismerjük a hűséget, a szeretetet...''[22] Ezekkel a szavakkal indult Margit nôvér a virágvasárnapi ünneplés, a hozsannák után tövises útjára az Országházba, ahol várták férfikollégái, akiknek legnagyobb része betolakodónak tartotta, csak azért, mert nô, akik alig félév múlva már a nôi választójogot megnyirbáló új választójogi törvényt alkottak, és várták választói, akik úgy vélték, hogy az egyetlen nôképviselô a 160 férfiképviselôvel szemben csodákra lesz képes. S mivel a tömeg feltétlen sikert és eredményeket akar, könnyen elfordul attól, aki azt ismételgeti, hogy a siker és eredmény vért, verejtéket, kemény munkát és türelmet kíván. Várták világnézeti ellenfelei, akik minden eszközt megengedhetônek tartottak azzal szemben, aki kifejezetten a krisztusi elvek gyôzelméért harcol. Várta a legnehezebb megpróbáltatás, az, amit az Úr Jézus így fejezett ki: ,,Saját házanépe lesz az ember ellensége'' (Mt 10:36). Mindez még messze van. A diadalmas virágvasárnap után másnap, nagyhét hétfôjén Édesanyja és Farkas Edith fônökasszony kíséretében belépett a Parlamentbe. ,,A folyosón gyülekezô képviselôk nagy tapssal fogadták Magyarország legelsô nôképviselôjét... akit az ülésteremben is ünneplés üdvözölt, >>a karzatok is részt vettek e spontán kedves ovációban<< (néhány nô a karzatról kendôlobogtatással üdvözölte). Slachta Margit a balközép második padjának a szélsô ülésén foglalt helyet. Az elnök bemutatta az újonnan választott nemzetgyűlési képviselô megbízólevelét, amit kiadtak az igazoló állandó bizottságnak.''[23] Ez a szokásos eljárás. Azonban ellenfelei petícióval éltek és megtámadták a mandátumot, mint errôl a bizottság elnöke beszámolt a Házban.[24] Azzal érveltek, hogy megvesztegetéssel szerezte szavazóit, mert ,,azzal befolyásolta választóit, hogy a kerület lakosságát elhalmozta mindazzal a jóval, amit a jótékonysági akciók csak nyújthatnak. A petíció már folyamatban van s ez ügyben egy újabb hivatalos pótbejelentést akartak a petícionálók tenni.'' Ügyvédjük meg is fogalmazta a bejelentést, s fiskális stílushoz szokott modorban így kezdte iratát: -- ,,Jótékonysággal vádolt Slachta Margit nemzetgyűlési képviselô ügyében a következô tiszteletteljes elôterjesztést nyújtom be: ...''[25] Eddig jutottak és belátták, hogy ezzel az érveléssel nem sokra mennek, ezért elálltak a további lépésektôl. Az ügy végül is 1920. augusztus 31-én dôlt el véglegesen, amennyiben a Házban bejelentette a bíráló bizottság elnöke, hogy megvizsgálták a képviselônô ellen felhozott panaszt, és kérték a panasztevôket, nevezzék meg meghatalmazottaikat, de ennek többszöri felszólítás ellenére sem tettek eleget. Ezért a panaszt visszautasították és Slachta Margitot igazolt képviselônek jelentették ki.[26] Elsô parlamenti beszédét három hét múlva, 1920. április 23-án, az indemnitás-vitával kapcsolatosan mondta el. [Indemnitás: a kormány országgyűlési felhatalmazása arra, hogy az új költségvetésig az elôzô szerint gazdálkodjon.] Ebben a beszédben összefoglalja és kibôvíti a választási kampány során mondottakat és a problémák megoldására határozati javaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé. Az elsô nôképviselô elsô megnyilatkozását nagy érdeklôdés elôzte meg: ,,Zsúfolt karzatok és a mai fogalmak szerint telt ülésterem várta Slachta Margit elsô felszólalását.'' Rögtön elöljáróban meg kell állapítani, hogy a beszéd a várakozást mindenben igazolta, mert túl azon az érdekességén, hogy az elsô nôi képviselô mondta el, értékes volt s oly sok újszerű meglátással és különösen szociális témájú új gondolatokkal tele, hogy ez a felszólalás maga is igazolhatta a nôk passzív választójogának aktualitását és célszerűségét.[27] Csengô, erôs hangon beszélt Slachta Margit, kevés gesztussal, bele-belepillantva kéziratába, nyugodtan, lassan, mindenütt érthetôen, amit sok férfi-kollégájáról nem lehet elmondani. Amit mond nyíltságával, nôi ajkakról talán meglepô, de oly igaz s annyira fájó problémája az életnek, hogy csak hálásak lehetünk érte Slachta Margitnak, amiért a nemzetgyűlés elé hozta. A magyar anyák védelmének nagy fontossága a jövô generáció s a jövô Magyarország szempontjából volt a vezérgondolata a beszédnek s ebbôl a gondolatból fakadt az a határozati javaslat is, melyet általános helyeslés között benyújtott.[28] A NÉPSZAVA is megemlékezik a beszédrôl: ,,Pénteken szólalt fel elôször a nemzetgyűlésben az elsô magyar nôképviselô ... A szocialista nôktôl tanult igazságokkal tarkított szimpatikus beszédét a férfiképviselôk derülten, tréfálkozva, fölényeskedve fogadták...'' A lap közli a képviselônô határozati javaslatát is.[29] A beszéd kivonata a következô: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az indemnitási törvényjavaslathoz általánosságban hozzájárulok, mert bízom abban, hogy a kormány fog módot találni olyan adóreformok megvalósítására, amelyekben a félévi költségvetésben feltüntetett ... deficitre fedezetet fog nyerni. Magukban az adóreformokban azonban ezt a kérdést nem oldhatjuk meg, csakis akkor, ha ezekkel parallel megtörténnek mindazok az intézkedések, amelyek képesítik a nemzetet arra, hogy tényleg adófizetôképes legyen. ... foglalkozni kívánok nôi programunknak csupán azon pontjaival, amelyek indirekt ugyan, de szoros összefüggésben vannak éppen ezekkel a kérdésekkel... Amikor tehát a nô életerejének védelmét a Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlom, nem a nôk szempontjából kívánok ezzel foglalkozni. Mi, keresztény nôk, nem is kezeljük ezt a kérdést, mint a radikálisok, osztályharc alapján tisztán a nôk szempontjából, hanem az általános érdekek szempontjából. (Helyeslés) Mi úgy tekintjük a nô erejét, mint a nemzeti életerô forrását. Ez a kérdés eddig általában véve nem kezeltetett az általános érdek szempontjából, hanem mellékkérdésnek tekintetett. Ha a férfi gazdasági érdekei szenvednek, szenved attól a nô is, de ha a nô gazdasági ereje ki van uzsorázva és ô a gyermekeket fél életerôvel küldi bele az életbe, akkor ezt pótolni, ellensúlyozni, jóvátenni nem lehet... Mi erôs férfikarokat keresünk, de erôs férfikarokat csak akkor fogunk tudni az országnak biztosítani, hogyha erôs és egészséges anyái lesznek az országnak. (Élénk helyeslés) A másik szempont, amelybôl ugyanezzel a kérdéssel foglalkozni akarok, az, amely szerint szintén közvagyonnak tekintem a nô erejét és súlyos veszteségnek minôsítem azt a rettenetes erôbefektetést, amely a nô részérôl kívántatik a nemzet életfájának fenntartásához, hogyha ezen erôbefektetésnek a kamat hozatalát nem biztosítjuk... A mostani körülmények között a fôváros egy nyolcad részét teszi az egész országnak, tehát az a falu, amely hivatva volna ezeket a lehulló erôket pótolni, ennél az aránytalanságnál fogva nem tudja ezt a pótlást eszközölni... A középosztály nôi krízis elôtt állnak... Lehetetlen nekünk a középosztály gazdasági felsegítését a fizetéseknek a végtelenbe való fokozásával megoldani, mert csak követelni és követelni, mikor tudjuk, hogy nincs mibôl, nem lehet, akkor azt mondom, hogy a kormánynak a legsürgôsebben meg kellene ragadnia minden eszközt, amely minket ezen rettenetes összeomlás elôl más módon megóv... Talán látszólag nagyon csekély és jelentéktelen eszköz az, amelyre gondolok, jelenleg azonban nem látnék más megoldást, mint ... háziipart bevezetni, úgy ahogy azt eddig a falun tettük, éspedig a külföldre való exportálással kapcsolatban és a nyersanyagoknak a külföldrôl való behozatalára alapítva... Hogyha az ipari munkásnôk helyzetét nézem, ott rettenetes eredményre jutunk... Leszek bátor felolvasni csak egy dohánygyárban a munkásnôk gyermekeire vonatkozó statisztikai kimutatásokat. Ezek szerint az ott dolgozó munkásnôk gyermekei közül négy éven alul meghalt 36,17%, négy éven felül 6,8%, koraszülött 1,90%, elvetélés 8,15%, beteges a megmaradt gyermekek közül 20,28%, összesen tehát elvész a nemzet számára 72,59%, marad egészséges gyermek pusztán 27,41%. Ez egy olyan rettenetes tény, amely nemcsak a dohánygyárakban, hanem többé-kevésbé az összes gyáripari üzemekben mutatkozik, amely elôl nem térhetünk ki, és ezért a legsürgôsebben szükségesnek tartanám fôképpen az ártalmas üzemekben és különösen a nôket foglalkoztató gyárakban, félnapos váltóüzem meghonosítását... Szükségesnek tartom az anyaságnak sokkal hathatósabb védelmét, mint az eddig történt, éspedig a betegsegélyzô pénztárak keretében, továbbá minden gyáriparban dolgozó munkásleány és asszony számára évente kétheti fizetéses szünetet. (Helyeslés) ... Elkerülhetetlenül szükségesnek tartom iparfelügyelônôknek minél sürgôsebb beállítását. Foglalkoznom kell itt a dajkaság kérdésével is... Kötelezôvé kellene tétetni azt, hogy a dajkának édes gyermeke is bevétessék ugyanazon házba, vagyis törvény útján a tejtestvérséget be kell hozni... Nekünk a legsürgôsebben követelnünk kell, hogy ne legyen módjában senkinek indokolatlanul -- ha gazdasági helyzete azt meg is engedné -, más gyermekétôl elvásárolni az anyatejet és azt a másik gyermeket így egyenesen a halál karjaiba kergetni. (Helyeslés és taps.) A közerkölcsi kérdések is a legszorosabban összefüggésben vannak a gazdasági kérdésekkel. Karafiáth [Jenô] képviselô úr idézett dr. Nékám [Lajos], (bôrgyógyász, egyetemi tanár, 1868-1957) adataiból néhányat, amelyek közül a legkiáltóbb az, hogy míg 1910-ben a bujakórtani klinikán 5773 volt a személyforgalom, addig ez a szám 1919-ben majdnem megnégyszerezôdött, vagyis felemelkedett 22 904-re. Ezeket az adatokat vagyok bátor kiegészíteni ugyancsak dr. Nékám megdöbbentô statisztikai adataival, a férfi ifjúság nemi betegségeire vonatkozóan, ... amely statisztikák szerint a háború elôtt 15 éves gyermekeknél 1% volt, most pedig 8%, a 17 éveseknél 11% volt, most 26, a 18 éveseknél pedig 27% volt és most 68-ra szökött fel a nemi betegségek aránya. (Mozgás. Egy hang jobbfelôl: Hallatlan, mennyire haladunk!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Mi itt költségvetésrôl készülünk tárgyalni, de úgy gondolom, hogy ezek a számok jóváhagyatlanul negyedik, ötödik és X- edik milliárd deficitet fognak jelenteni az országra nézve. Most, amikor keresztény kurzusról beszélünk, ezeket a jelenségeket nem szimpatikusan kell igyekeznünk megszüntetni kívülrôl jövô rendeletek útján, hanem teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy itt egy nagy erkölcsi összeroppanás külsô kifejezésével állunk szemben (Úgy van!) és hogy ezt azért gyökeresen javítani csakis a belsô erkölcsöknek konszolidálásával lehet. (Úgy van! Úgy van!) Mi, a keresztény nemzeti egyesülés nôi pártszervezetei meg vagyunk gyôzôdve arról, hogy ezt mi nôk, megoldani nem vagyunk képesek s ebben a tekintetben igazi erkölcsi reneszánsz csakis akkor várható, ha ez a mozgalom férfimozgalom lesz és mi nôk csak a segítséget fogjuk annak keresztülviteléhez adni. Áttérek -- ugyancsak nemzetgazdasági szempontból -- az iskolareform kérdésére is. (Halljuk! Halljuk!) Követelésem talán amerikaias kissé, azonban a lét és nemlét kérdése elé állított nemzeteknél egészen különleges szempontok kell hogy dominálók legyenek. Szükségesnek tartom, hogy úgy az alsó, mint a közép- és felsô iskolákban a reformokat a következôk szerint vigyük minél hamarabb keresztül: Az elsô szempont a nemzeti életerô, a második a gazdasági talpra állás és csak harmadsorban az elméleti tudás és a klasszikus műveltség. Mindezeknek a reformoknak a keresztülvitelét nem elméleti tudósokra kellene bízni, ... hanem gyakorlati tanügyi szakértôkre, nemzetgazdászokra és orvosokra ... (Úgy van!) akik meg tudják állapítani, hogy vajon az a kicsi, fejlôdô gyermek 6-7 éves korában elbírja-e a napi 3-4-5 órai zárt levegôt és hogy az ifjúság ugyancsak ebbôl a szempontból mit bír el. Kívánatosnak tartanám, hogy az iskolareformot tárgyi szempontból is kezeljük (helyeslés és taps) és kialakuljon nálunk négy típus éspedig a háztartási, ipari, kereskedelmi és gazdasági iskolák típusa, amelyek külföldön is megvannak. Csodálatos, hogy nálunk az iskolák mily keveset látszanak tudni az életrôl... Hiába vannak meg a legnagyobb reformtervek, ha nincs ember, aki azokat befogadja, aki azokat megvalósítsa. (Úgy van! balfelôl)... Tisztelt Nemzetgyűlés! Elsôrangú feladatunk kell hogy legyen, hogy az egész nemzetben felkeltsük a cselekvô energiát. (Igaz! Úgy van! Taps bal felôl.) S ahol ilyen jelentkezik, ott az ilyen kiindulásokat hathatósan támogatni kell... Az a nôi autonóm politikai szervezet, amely a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának kebelén belül belekapcsolódott ebbe az újjáépítô nemzeti munkába, nem dicsekedhetik nagy politikai múlttal... Mi, keresztény nôk teljesen idegenül állunk szemben azzal a csodálatos pártfluktuálással, amelynek most a tanúi vagyunk... Minket egyszerűen az foglalkoztat, hogy mivel tudunk mi gyakorlatilag hozzájárulni az újjáépítés munkájához. (Helyeslés.) És itt elsôsorban szerepel nálunk az a lefektetett elvünk, hogy a jelen körülmények között mi nem az államtól akarunk felsegíttetni, hanem mi meg akarunk tenni mindent, amivel -- habár kis mértékben is -- de az állam felsegítéséhez hozzájárulhatunk. Ma ne azok álljanak elô, akik elsôsorban követelnek, hanem azok, akik elsôsorban ajánlanak... Mi politikai programunkat megvalósítandó, az I. választókerületben, mely minket ide beküldött, haladéktalanul hozzá is kezdtünk olyan jóléti intézkedések megvalósításához, amelyeket máskülönben az államtól vagy a várostól kértünk volna... Reméljük azt is, hogy a kiinduláshoz és a megindításhoz szükséges minimális anyagi támogatást a pénzügyminiszter úr sem fogja megtagadni, (Helyeslés és taps. Felkiáltások: Ez már nehezebben megy! Derültség.) fôleg ha biztosíthatjuk ôt arról, hogy rövid idôn belül pluszokat tudunk beszámolni. Tisztelt Nemzetgyűlés! A keresztény nôknek a tábora, amely egységesen és fegyelmezetten áll a keresztény nemzetgyűlés mögött, (Helyeslés) nem szerepelni és tündökölni kíván, hanem áldozatokat akar hozni a haza oltárán. Mi értjük a kort, értjük az áldozatokat, amelyeket kíván, értjük a feladatokat, amelyeket ránk ró, ... mi részt követeltünk és részt harcoltunk ki magunknak a nemzeti újjáépítés munkájából... Az a szellem, amely minket vezet, ha modern keretek között nyilvánul is meg, azonos azzal a szellemmel, amely a hôs magyar asszonyokat inspirálta, ... akik nem féltek az ágyútűztôl s akik igazi nôk maradtak. A keresztény magyar nô nem keres magának politikai pályákat a politika kedvéért. (Éljenzés a jobboldalon.) Azonban a politikai pályáktól nem félünk, a nemzet újjáépítésének nagy munkája kedvéért. Be fogjuk bizonyítani, hogy mi is mindig és mindenkor nôiesek maradunk, (Taps a jobboldalon) de készek vagyunk és képesek is leszünk minden áldozatot meghozni, amelyet a jelen körülmények között a haza tôlünk kíván. Kérjük azonban, hogy ezek a mi törekvéseink ne csak megértésre, hanem hathatós támogatásra is találjanak. Az elmondottakból kifolyólag pedig a következô határozati javaslatot terjesztem a t. Nemzetgyűlés elé: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) Utasítsa a Ház a kormányt, hogy: 1. módosíttassa sürgôsen az ipari munkásnôkre vonatkozó törvényeket a család jelen érdeke és a jövô generáció szempontjából, fôleg azáltal, hogy ártalmas üzemekben a félnapos váltórendszert kötelezôvé teszi; (Helyeslés) 2. hogy megfelelô számú nôi iparfelügyelôt állít be, (Helyeslés) 3. addig is, míg a családbiztosítás megvalósítható, az anyaság védelmét a betegsegélyezés keretében az eddiginél jobban biztosítja; (Helyeslés) 4. minden ipari munkásnak évente kéthetes fizetéses szabadságot biztosít. (Helyeslés) Indítványozom továbbá, utasítsa a Ház a kormányt, hogy dolgozzon ki sürgôsen 1. törvényjavaslatot a dajkaság eltörlésére, illetôleg a tejtestvériség kötelezôvé tételére; 2. vegye a keresztény erkölcstannak megfelelôen radikális revízió alá az összes erkölcsrendészeti törvényeket és intézkedéseket; (Helyeslés) 3. dolgoztasson ki törvényjavaslatot a rég sürgetett iskolareform megvalósítására, melynél a vezetô szempontok: elôször a gyermek egészségének megvédése, másodszor a gazdasági érdekek szolgálata (munkaiskolák) és csak harmadsorban az elméleti tudás és klasszikus műveltség. (Általános élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) * * * A parlamenti munka során -- rövidesen sor került annak a törvényjavaslatnak tárgyalására, amit napjainkig eltorzítva unos- untalan emlegettek és emlegetnek, és ami 1945-48-ig állandóan felhangzott a baloldali közbeszólók ajkán: a ,,botbüntetés''. Ismerjük meg tehát az igazságot; nem a propaganda iratokból, sem a demagóg szónoklatokból, egyszerűen onnan, amibe mindent hitelesen rögzítettek: a Nemzetgyűlési Naplóból. (Csak annyiban egészítjük ezt ki, amennyiben a történelmi távlat ezt megkívánja): Az ország a szerencsétlen elsô világháború utáni kétségbeesett, tönkrement állapotban volt. Bár a trianoni békét csak 1920. június 4-én cikkelyezte be az országgyűlés, az elcsatolt területek gyakorlatilag már két év óta idegen uralom alatt voltak. Az ország tele volt menekültekkel. A Tanácsköztársaság után jött a román megszállás, az ország élelmiszer- és nyersanyag tartalékaiból kifosztva, a lét és nemlét határán állt. Természetes, hogy ezt a helyzetet kihasználták azok, akik mások nyomorúságából hasznot szeretnek húzni. Hihetetlen mértékben nôtt az országban az élelmiszerhamisítás és élelmiszerdrágítás. Ez utóbbit akkor ,,láncolás''-nak hívták, és abban állt, hogy hatósági áron adták ugyan pl. a kenyeret, de csak azzal a feltétellel, ha ugyanakkor a vevô valami más, drága árut is megvett. A Nemzetgyűlés elsô gondjai közé tartozott, hogy valamilyen formában megoldja ezt a mindenkit, de fôképp a legszegényebb néposztályokat és gyermekes családokat sújtó áldatlan állapotot. Természetesen a sajtó már jóval elôbb foglalkozott ezzel a kérdéssel, ,,botot, derest, bitófát'' követelnek a vétkeseknek.[30] A szociáldemokrata NÔMUNKÁS (1921. IV. 15.) is azt írja, hogy ,,...Ám ha nem megy másképpen, legyen bot, legyen deres, legyen bitófa az árdrágítók büntetése, de ne legyen kivétel ... tessék végrehajtani mindenkin''. Fontos, hogy megjegyezzük ezeket a kitételeket, mert hasonló kifejezésekért indították meg Slachta Margit ellen a rágalomhadjáratot. A Nemzetgyűlésnek 1920. IV. 20-án nyújtotta be az igazságügyminiszter az ,,árdrágító visszaélésekrôl szóló törvényjavaslatot'' -- az országgyűlés akkori rendje szerint, a tárgyalás elôtt két hónappal, hogy a képviselôknek legyen idejük áttanulmányozni és felkészülni a hozzászólásra. Így a javaslat tárgyalása csak az év június 15-én kezdôdött. Az ülés elején az igazságügyminiszter bejelentette, hogy benyújtja a következô törvényjavaslatot -- amit a Ház majd jó négy hónap múlva fog tárgyalni -- ,,a vagyon, az erkölcsiség és személyiség hatályosabb büntetôjogi védelmérôl''. Ezután kezdôdik az áprilisban benyújtott és eddig tanulmányozott javaslat vitája. Az elsôk között szólal fel Homonnay Tivadar, tüzesen ostorozva az árdrágítókat, és kijelenti, hogy kevésnek találja a rájuk kiróni tervezett fogházbüntetést, javasolja, hogy fôbüntetésként kapjanak botbüntetést is. Az igazságügy-miniszter tiltakozik: az imént benyújtott és késôbb tárgyalandó törvényjavaslatban szerepel ez a büntetésforma, most ebbe ne vegyék bele. Azonban a késôbb felszólaló képviselôk egyre-másra visszatérnek az árdrágítók botbüntetésére. Június 18-án kap szót Slachta Margit, aki a következôket mondja: (itt csak a botbüntetéssel kapcsolatos felszólalását idézzük) ,,Áttérve a botbüntetésre, félnünk kell attól, hogy ... éppen a legrafináltabb lánckereskedôk fognak alóla minden módon kibújni tudni, az esetben, ha ... orvosi bizonyítvány kell ... hogy alkalmazható legyen. Kerülnünk kell mindenféle ilyen egérútra a lehetôséget, és kell, hogy az orvosi vélemény a botbüntetést legfeljebb csak elodázhassa...'' Rámutat még a javaslatnak egy másik hiányára, arra, hogy csak férfiakra vonatkozik. Ha megmaradunk emellett, akkor ,,arra a meglepô eredményre fogunk jutni, hogy az összes láncolásokat, és árdrágításokat nem a férfi, hanem a nô csinálja'' (ti. az árdrágító nôi hozzátartozója), ezért szükségesnek tartja, hogy annak hatályát a nôkre is terjesszék ki. Ez minden, amit az árdrágítók, láncolók, élelmiszerhamisítók botbüntetésérôl mondott. Álláspontját saját táborának a MAGYAR NÔ hasábjain fejti ki (1920. július 10.): ,,...szükségesnek tartom, hogy eszmecserét folytassunk ... Az elsô kérdés az, emberhez méltó-e a botbüntetés? A felelet egyszerű rá: nem. A második kérdés ez: emberi színvonalon áll-e az az árdrágító, aki nem átallja másnak kényszerhelyzetét kihasználni, hogy gazdagodjon, aki nem retten vissza attól, hogy szegény embertársai vére árán hizlalja erszényét? A felelet erre is egyszerű: nem. Tudja-e az árdrágító, hogy rosszat tesz? Tudja. De alacsony szenvedélye erôsebb, mint az erkölcsi törvény szeretete. Mivel tehát lelkivilága emberi színvonal alá süllyed, emberi színvonalon álló eszközökkel nem tudunk reá hatni ... De ha cselekedetének rossz következményeit szenvedés alakjában éreztetem, megjegyzi azt.'' Ezután kitér arra, hogy a baloldali sajtó a kereszténység nevében tiltakozik a botbüntetés ellen -- mi hozzátehetjük: ez már a majd tárgyalandó törvényjavaslatnak szól -, és így folytatja: ,,...van bennünk annyi erô, hogy beismervén erkölcsi nívónk megdöbbentô süllyedését, merünk annak megjavítására akár botot is ragadni.'' * * * 1945-ben a DEMOKRÁCIA c. lap X. 21-i számában olvashatjuk, hogy Slachta Margit ellen támadások indultak. ,,Akik vele és oltalma alatt töltötték az elmúlt év borzalmait, el sem tudják képzelni, hogy Slachta Margitot támadni is lehet.'' De az újságíró felkeresi Margit testvért és megkérdezi, hogy igaz-e, hogy megszavazta a botbüntetést. Igaz, válaszolja. ,,Ma minden emóció nélkül fennhangon hirdetik, hogy ,,halál a feketézôkre'' Ezen senki sem ütközik meg. Véleményem szerint a botbüntetés kicsit enyhébb formája az árdrágítás ellen való küzdelemnek, mint a halál. Mégis megbotránkoznak miatta. 1920-ban sokkal nagyobb volt a nélkülözés, mint ma. Az utcán nem egy ember éhen halt, a csecsemôk pedig megfagytak. A parlamentben kétségbeesetten tárgyalták, hogyan segíthetünk ezen.'' Ezért hozták az árdrágítók -- ma feketézôk -- ellen a botbüntetést. Az újságíró megkérdezte: Megszavazná- e ma is? ,,Nem ... Ma tudom már, hogy az ilyenfajta büntetéssel mennyire visszaélhetnek a büntetôk ... Azt is tudom már, hogy ilyen módon nem lehet megakadályozni az árdrágítást. Csakis a belsô ráneveléssel.'' A Nemzetgyűlés végül is megszavazta az árdrágítók elleni törvényt, de a nôkre vonatkozó cikkely nélkül. Ez az 1920. IV. tc. június 16-án jelent meg az Országos Törvénytárban. 23-án a NÉPSZAVA így ír róla: ,,Az elszánt láncolók persze tovább fognak láncolni ... lesz eszük és furfangjuk hozzá, hogy ezután kötendô ügyleteiket feleségeik, leányaik, barátnôik, vagy külön erre a célra alkalmazott csöndes üzlettársnôik neve alatt bonyolítsák le.'' Ezt mondta Margit nôvér is. Az igazi ,,bottörvény'', ,,A vagyon, az erkölcsiség és személyiség hatályosabb védelmérôl'' szóló törvényjavaslat 1920. augusztus 25-én került a Nemzetgyűlés elé. Margit nôvér viszont a Parlamenti Napló tanúsága szerint augusztus 11-én 6 heti szabadságot kér, amit a Ház meg is ad neki. A Parlamenti Naplóban július 22-tôl nem szerepel a neve sem a szónokok, sem a közbeszólók között. Csodával határos módon megmaradt egy naplója éppen ebbôl az idôszakból. Mindenekelôtt lelkigyakorlatot végzett Pannonhalmán, innen továbbutazott Ausztriába, onnan pedig Svájcba szándékozott továbbmenni. A célja az volt -ahogyan ma mondanánk -, hogy szponzorokat szerezzen. Megválasztása elôtti beszédeiben ô is ,,ígért'' választóinak, mint minden képviselô... Tehát a gyermekekre vonatkozó ígéretét beváltani ment 1920 augusztusában külföldre. MICHRIST (Memoriale Internationale Christianum) szavak összevonásából a neve annak a nemzetközi szervezetnek, amely segít megvalósítani a képviselônô programjában vállalt ígéreteket. Természetesen számítanak a hazai erôkre is. (MAGYAR NÔ 1921. 7. sz.) A lap 8. számában részletezi Margit nôvér, hogy mit kér a hazaiaktól: ,,Biztosítsátok a kerület minden gyermekének jövô boldogulását.'' Kifejti, hogy az I. kerület óriási reformlépést tett, amikor nôképviselôt választott. Szebb emléket nem állíthat ennek a reformlépésnek, minthogy úgy segít a rászoruló gyermekeken, hogy ,,a szülôknek távolból testvére, a gyermeknek második anyja lesz. ,,Sem a vesztett háború, sem a gazdasági tönkrejutás, sem az elrabolt határok nem akkora nemzeti csapás, mint az, hogy olyan kevés a nagy emberünk. Embert, nagy embert adni az országnak, új lüktetô életáramokat indítani a szétmarcangolt nemzettestbe az ország dobogó szívébôl, ez a legnagyobb nôi program; ebben a műben fog a nôi tábor emléket állítani az elsô választókerületnek.'' Azonban a hazai erôforrásokon túl szükség van a külföldi segítségre is, ezért töltötte Margit nôvér 1920 augusztus-szeptember havát Ausztriában. A naplóban elmondja, hogy Bécsen kívül sokfelé járt Ausztriában, mindenütt elôször az ottani magyarokat kereste, de ismertette a helyi szervezetekkel is a ,,Michrist'' mozgalmat és gyűjtötte a pártfogókat a gyermekeknek, váltakozó sikerrel. Október 4-e után jött haza. Itthon pedig ezalatt az idô alatt két új törvényt hoztak: a Numerus Clausus (1920. XXV tc.) és a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetôjogi védelmérôl szóló, közkeletű nevén: botbüntetés, 1920. XXVI. tc., amely a következô bűntettek elkövetôire vonatkozik: szemérem-, emberi élet- és közegészség elleni bűntettek és vétségek esetében, továbbá: rablás, lopás, zsarolás, orgazdaság, csalás, gyújtogatás, csalárd bukás, uzsora és árdrágító visszaélés bűntettének esetében alkalmazható, és csak 1 évig tart a hatálya. (Vonatkozó törvény 9. §-a). (A névszerinti szavazást rögzítette a Nemzetgyűlési Napló, ld: 223. lp.) Mai szemmel érthetetlen az a felzúdulás, ami a korabeli baloldali lapokban olvasható a törvény ellen. Viszont érthetô, ha -- mint a NÉPSZAVA -- értelmezi: ,,A szabadságjogok ellenében a kormányzat a kommunizmus állítólagos veszedelmét játssza ki, holott a kommunizmus többé nem támadhat föl.'' (1920. VIII. 26.), pedig a törvénycikkben egyáltalán nem szerepel a sajtóban közzétett szakasz, hogy bűntettet követnek el azok, akik az állam törvényes rendjének fölforgatására vagy megsemmisítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést vezetnek. (NÉPSZAVA, 1920. VIII. 26. 2. lp.) Tudatosan megszervezett rágalomhadjárat az, ami a törvény ellen és ennek ürügyén Slachta Margittal történt. A rágalmakban elöljárt a NÔMUNKÁS, 1920. VII. 1-én kezdte és azután számtalan esetben ontotta eltorzított rágalmait a képviselônô ellen: ,,Margit nôvér beszél... már a botbüntetés, a numerus clausus megszavazásánál is egész tehetségével, kiváló szónoki közreműködésével közreműködött.'' (NÔMUNKÁS, 1921. XI. 15.) Az alaprágalmat azután egyéni szájíz szerint változtatták, szerzô hallott olyat is, hogy Slachta Margit azt akarta, hogy a munkások törvényen kívül legyenek.[32] Egy 1926-os röplap szövege: ,,Elvtársnôk! Munkásasszonyok! Proletárnôk! ... A reakció, az ellenforradalom nagy garral és ígéretekkel jött ... Ezekbôl a jelszavakból csak Schlachta Margit botbüntetési törvényjavaslata (!) és az általános tömegnyomor valósult meg...''[33] Volt-e Margit nôvérnek tudomása ezekrôl a rágalmakról? Feltétlenül igen, mert 1943. február l-jén A LÉLEK SZAVÁ-ban ír ezekrôl: ,,...1928- ban Amerikában jártam, az ottani magyar baloldali lapok egyikében gyakran gyönyörködtem a keresztény irányzat képviselôi ellen írt cikkekben, és így magamról is olvashattam épületes tudnivalókat: pl. hogy a Margit körúti fogházban végigkínoztam az ottani politikai foglyokat, akkor elôször arra gondoltam, hogy sajtópert indítok ellenük, de mert akkor alapoztuk a Társaságot, és az idô olyan nagyon drága volt, lemondtam errôl az idômilliomosok számára való vállalatról...'' 1926. május 6-án kelt levelében egy Kaliforniában dolgozó testvér beszámol a munkájáról az ottani magyarok között: ,,...van közöttük sok jó is, de többnyire beszervezettek [valamelyik baloldali pártba, szakszervezetbe] ... Isten és vallás száműzve mindenhonnan ... [a testvér részt vett a magyar gyermekkar próbáján, és közvetlen eljövetele elôtt odajött hozzá egy úr] mondom: mi nem ismerjük egymást, mire ô nagy hangosan, hogy mindenki hallja: ...de én tudom, hogy ki maga. Ismerjük ám Slachtát és társait, meg a botbüntetést, amit a kommunisták ellen hozott be Horthy és bandája kívánságára, stb.'' No de én mindenki elôtt megmondtam neki, talán jobb lenne kissé tájékozódnia, mint a tényeket így összekeverni.'' Slachta Margit 1926. október 30-án egy munkatársnak írja: ,,Hálás köszönet az újság szemelvényekért. Nem nagyon örülök annak, hogy valaki miattam be legyen csukva, ... lehet, hogy csak az érzékem tompult le az újság útján való rágalmazásokkal szemben, azon cikkek olvasása után amelyeket az amerikai magyar szennylapok rám kentek. Egészen rémesek voltak...''[35] Ezért emlegették állandóan az elmúlt 40 évben a parlamentben, a sajtóban a ,,botbüntetést'' Slachta Margit kísérôjeként. Margit testvér hôsiesen állta ezeket a gyalázásokat, az 1946. március 12-i ülésen személyes megtámadtatás címen röviden ismertette az 1920-22 között működését, és így fejezte be: ,,Ezeket felelem azoknak, akik csak egyet tudnak mondani, a botot ... valóban kifogástalanul működhettem, ha ellenem csak ez az egy kritika hangzik el, s még ennek sincs meg a valóság alapja''.[36] Mivel 1921-22 közötti működését ebben a beszédében csak címszavakban említi, ahol szükséges, ott kiegészítjük. ,,Azok, akik állandóan a botot emlegetik, mégpedig nem elismerôen, hogy a szegény családokat akartam azzal védeni (Kiemelés tôlem: M.I.), hanem ellenem fordítják, pedig legfeljebb azt a kifogást emelhetnék, hogy nem kívántam elég szigorú törvényt, azok ugyanakkor sohasem szántak egy gondolatot sem mindarra, amit esetleg sikerült elintéznem a szegény dolgozó munkáscsaládok javára, akiknek egész életem munkássága szól.'' ,,Így említem az iskolanôvéri intézményt, amelybôl késôbb az iskolaorvosi intézmény fejlôdött ki.'' Eredetileg az iskolás gyermekek iskolán kívüli szociális gondozását akarták ezzel megoldani, de teljes körű gyermekvédelmi munka lett belôle. 1921. szeptember 30-ával hívta életre az intézményt Budapesten a 83.519/921-VII. sz. polgármesteri rendelet.[37] -- ,,A totalizatôr adónak [lóverseny fogadóiroda és nyeremény] szociális célokra fél százalékkal való felemelését.'' 1921. március 19-én a totalizatôr-adónak másfélrôl 2%-ra való felemelését indítványozta, hogy ezzel a fôváros szociális-karitatív alapját növeljék. Ezt az indítványát elfogadták és egészen 1945-ig ez a fél százalék tartott fenn nem kevés szociális-karitatív intézményt. -- ,,A luxuslakások szám feletti szobáinak luxusadó alá vonását, hogy azt a vagonlakók számára kislakások építésére fordítsák.'' 1918-tól özönlöttek a trianoni békében elcsatolt területekrôl a menekülôk, akik, lakás nem lévén, a pályaudvarokon tehervagonokban laktak nyomorúságos körülmények között. Úgy fejezte ki magát 1921. június 9-én, hogy: a törvénynek nem szabad módot adni arra, hogy a gazdagok önzésüket a keresztény magánjoggal támasszák alá. (Kiemelés tôlem: M.I.) 1921. december 30-án elfogadták a luxusadó kivetését a mondott célra. -- ,,Említem a nôk tagságát az iskolaszéknél.'' -- Az iskolaszéket -- azaz a helyi önkormányzatok iskola-felügyeleti jogát -- úgy alkották meg, hogy annak csak férfi tagjai lehetnek. Margit nôvér felszólalása után a nôknek is megadták ezt a jogot. ,,Az állami gyermekvédelem körében, ahol a halandóság olyan nagy volt, mint most (1946), két nô kormánybiztos beállításának kieszközlését.'' -- Errôl a már ismertetett elsô beszédében szólt, a kormánybiztosok beállítása minisztériumi szinten történt. -- ,,A Nagyatádi-féle földbirtokreformnál a nôknek a férfiakkal való egyenjogúsítását.'' -- Ez az 1920-ban történt részleges földreform, ami eredeti fogalmazásában csak férfiakra vonatkozott. Margit nôvérnek sikerült úgy módosítani, hogy nemcsak hadiözvegyek, de általában nôk is igényelhetnek földet. -- ,,A börtönök nôi osztályain a férfi börtönôrök helyett nôi kulcsosok alkalmazását, továbbá az ipari munkások részére kétheti fizetéses szabadság biztosítását. Sürgettem az egészségre ártalmas üzemekben a félnapos váltórendszer beállítását, nôi iparfelügyelôk kinevezését, az anyaságnak a betegsegélyezés körében való hathatósabb védelmét, a pálinkamérések látogatásának szabályozását, az égetett szeszesitalok szesztartalmának leszállítását, a nôk eltiltását a pálinkamérésekben való alkalmazástól. A létszámfeletti 12000 kistisztviselô elbocsátása ügyében sürgettem az átképzési osztályt, hogy kenyerüket megmentsem...'' Egészen korszerű atképzést kívánt adni az elbocsátandóknak, hogy más munkakörben megkereshessék kenyerüket. -- ,,Sürgettem a vizsgálati fogságban lévôknek, a letartóztatottaknak és internáltaknak -- akik akkor természetszerűen kommunisták soraiból kerültek ki --jobb ellátását és foglalkoztatását.'' -- 1922. január 25-én mondta el ezt a beszédét, amelyben lefestve a letartóztatottak és a vizsgálati fogságban lévôk helyzetét, a következôket mondta: ,,A letartóztatottak érdekében való felszólalásom látszólag ellentétben van azzal az állásfoglalásommal, melyet (az árdrágítók) botbüntetése kérdésében elfoglaltam... Az államnak kötelessége a gyengét védeni. Aki ismeri a zálogcédulás, keserű könnyekkel telt gyermek-aszályos pinceszobás világot, mely ezen nyomorult védtelenek világa, -- és amelybe az árdrágító bestialitása kizsákmányolólag belenyúl -- az teljes mértékben tudja, hogy az árdrágítás milyen szörnyű bűn. Szerintem gyáva az, aki fél ezeknek a kiszolgáltatott embereknek védelmére kelni és álhumanista, aki nem meri az emberi nívó alá süllyedt emberekkel saját nívójukon megértetni bűnük nagyságát. Ezekkel szemben, akik embervérrel készek hizlalni saját pénztárcájukat, semmi büntetés nem elég nagy. De az 1920. évi IV. Tc., mely az [árdrágítók elleni] botbüntetésrôl intézkedik, elôírja ezen büntetésnél az orvos jelenlétét is ... egyszóval a legteljesebb mértékben kiemeli az egészség és a testi épség védelmének elvét. A büntetés joga mellett tehát a testi épség védelme teljes kifejezést nyer a törvényben. Az államnak joga van ahhoz, hogy büntesse azt, aki saját polgárainak vérét szívja, de a megbüntetteket fizikailag lassan elsorvasztani olyan ellátással, amely teljesen elégtelen az emberi szervezet fenntartására, és a munkanélküliséggel (a börtönben való foglalkoztatás hiányával) lelküknek ártani, ehhez az államnak joga nincs.'' (Kiemelés tôlem: M.I.)[38] -- ,,Munkásoknál a családi bért [szorgalmaztam] és országos mozgalmat indítottam a nôi választójogért, amelyet akkor szűkebbre vontak.'' A nôi választójogról ezután szólunk. Ennyibôl már megismerhettük a képviselô munkastílusát, de említsük még meg azt az esetet, amit a NÉPSZAVA ôrzött meg: ,,egy fegyveres [banda] éjjel elhurcolt egy budai nagykereskedôt a lakásáról. Hajnali 3- kor törtek be a lakására s magukkal vitték. Azonnal értesítették Slachta Margitot, aki a honvédelmi miniszterhez fordult, és elérte, hogy öt nap múlva szabadon engedték.[39] Még két esetet idézünk: a lakáshivatal működésérôl szólt: ,,...a kisemberek sorsának intézésében nagyon határozott és energikus a hivatal. Tudok kerületembôl eseteket, amikor ravatalon feküdt a férfi s az asszonynak a következô napon ki kellett költözködnie. Jelenleg van a kerületemben egy ügy. Az asszony mosodával tartja fenn magát és négy gyermekét Budán, a Mészáros utcában, ott van munkaadóközössége. Kapott egy kilakoltatási végzést és ... lakást a József utcában.[40] Átfogóbb képet működésérôl és elveirôl a következô hírlapi cikkbôl kapunk: Hogyan dolgozik a nôképviselô. Fogadónap a pártirodában... Az Attila utca egyik magas sárga bérháza elôtt türelmetlenül topog egy csomó ember... Slachta Margitra, a kerület képviselôjére várnak, akinek hetenként fogadónapja van a pártirodában és ekkor eljöhet hozzá boldog-boldogtalan, ügyes-bajos dolgaival... A pártiroda egyszerű, szegény szobácska. A falról a keresztre feszített Jézus néz le vigasztalón a szomorú, megtört emberekre... Sorban, egyenként ülnek le a képviselônô íróasztala elé a kérelmezôk. Slachta Margit angyali türelemmel hallgatja végig a panaszok hosszú litániáját. Minden ügyet átvesz. Nem kérdezi, kire szavazott a választáson. Sôt az idegen kerületek választóinak ügyét is felveszi. Látszik rajta: szívvel-lélekkel akar mindent elintézni... Elbámulva a hallottakon, megkérdezem Slachta Margittól, hogyan képzeli ô a képviselô kötelességét?... -- Nem csodálom, hogy ezt a kérdést fölteszi, mert a mostani körülmények között küzdeni kell, hogy az ember a kötelességszerű munkájához hozzájusson. Nemcsak a választók, de az országban mindenki, aki bajban van, a képviselôtôl várja a segítséget. Szinte elhomályosul egyesek tudatában, hogy a képviselônek minden erejét a közérdekeket szolgáló törvények megalkotására, hasznos rendeletek kieszközlésére, általános bajok megszüntetésére kellene fordítani. -- Én a magam részérôl szenvedek attól a tudattól, hogy míg egyes ügyeket intézek, mennyi idôt vonok el ezalatt a köztôl. Az emberek nem gondolják meg, mily drága áron, a közérdek megrövidítésével szerzik meg a képviselô idejét. De meg lehet érteni a minden segítség után való kapkodást. Én pedig indíttatva érzem magam a saját körömben elvégezni azt, amire az állam jelenleg nem képes. -- A két kötelesség összeegyeztetésére a kerületben a népgondozási ügyek intézésére a Szociális Misszió-Társulatot nyertem meg. A Misszió- Társulat állandó munkatársaival intézi az ügyeket. -- Azonkívül a kerületemet 11 népgondozási körzetre osztottam. Ezek mindegyike egy népgondozót kap, aki körzetének ügyeit intézi. Ami nemcsak az anyagi gondok enyhítésére vonatkozik, hanem a lélek és közerkölcs ápolására is. Ezenkívül egy másik szervezet segítségével intézem a hatóságoknál és minisztériumokban az ügyeket. -- Hogy képviselôtársaim ezt a problémát hogyan oldják meg, nem tudom. Nekik nem áll módjukban 50 munkatárssal dolgozni. A kérdésre a valószínű feleletet abban találom, hogy ôk férfiak, -- tôlem pedig: nôtôl a világ évezredes tradícióinál fogva többet várnak, fôleg a nyomor idején, mikor szinte minden hozzám érkezô kérés így kezdôdik: -- >>Önhöz jöttem, mert nô, s így inkább van szíve<<. -- Milyen eredményeket ért el kedves nôvér képviselôsége alatt? A falra mutat, ahol berámázva függ egy kézirat. -- Amikor átvettem mandátumomat, három ígéretet tettem választóimnak. Az elsô ígéretem az volt, hogy a hozzám forduló nyugdíjasoknak társadalmi úton egészítem ki járulékaikat, havi segély alakjában. Második ígéretem szerint tanítási és neveltetési segélyt szereztem minden gyermeknek, ha szülôje vagy gyámja ezt tôlem kéri. Külföldi és hazai adományok révén eddig négymillió koronát pénz- és természetbeni adományként osztottam ki szegényeim között. -- A parlamenti eredményeim legjelentékenyebbje a bukkméker-adó [totalizatôr] 1 1/2 százalékos emelése, ami a fôváros szegényeinek évente 5 millió koronát jelent. (! Csak félszázalékos emelés) -- Kérésemre a kultuszminiszter elrendelte az ,,iskolanôvér'' intézmény beállítását, mely a gyermekek szociális gondozását végzi az iskolán kívül. Ugyancsak kérésemre rendelte el a kultuszminiszter, hogy nôk is lehessenek iskolaszéki tagok. Az igazságügyminiszter pedig a nôi börtönökben nôi felügyelôk alkalmazását engedte meg. -- A jövendô munkaterveimrôl annyit mondhatok, hogy gondolataim homlokterében van a gyermekügyi nôi kormánybiztosok kineveztetése. Nem tudom megérteni, miért kell ezt a speciálisan nôi munkakört elfoglalt képviselôkre bízni, mikor a megoldandó feladatokkal egy teljesen szabad ember is alig képes megbirkózni...[41] Említettük már, hogy Slachta Margit az igazi botbüntetés tárgyalásánál éppen külföldön volt, 1920 augusztusában szabadságot kért és kapott a Nemzetgyűléstôl. Az ebbôl az idôbôl megmaradt Naplójában olvasható a következô ceruzás bejegyzés: 1920. ,,Okt. 4. hétfô. Visszautaztunk Bécsbe ... Sürgöny várt, hogy menjünk haza ... a nôk választójoga mentése érdekében való munka miatt.''[42] Ezeknél a hevenyészett soroknál többet tudunk meg a MAGYAR NÔ-ben megjelent beszámolóból, amennyiben a sürgöny szövegét is közli: ,,Veszélyben a nôi választójog, jer haza...''[43] Október 15-én megjelent a NEMZETI ÚJSÁG-ban Slachta Margit nyílt levele: ,,Keresztény magyar nôk! Rövid néhány hét múlva tárgyalja a Nemzetgyűlés a választójogot ideiglenesen szabályozó rendelet helyett a végleges választási törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat minket a legközelebbrôl érdekel, mert úgy aktív, mint passzív választójogunkat törölni akarja egyelôre a megyei és községi választásoknál is. Politikai egyenjogúsításunk óta még nem volt alkalmunk állampolgári jogainkról és kötelességeinkrôl országos gyűlés keretében tárgyalni, most azonban megragadjuk erre az alkalmat, amikor vidéki testvéreink közül oly sokan vannak a katolikus nagygyűlés alkalmából Pesten és kérjük a keresztény politika alapján álló protestáns testvéreinket is, hogy jöjjenek fel minél nagyobb számban és vegyenek részt a nagygyűlés után való napon, okt. 27-én tartandó demonstratív nôi nagygyűlésünkön, melyen ebben a kérdésben nyilatkozni akarunk, mert nem lenne hozzánk méltó, ha némán néznôk ezt a visszafejlôdést és nem tennénk meg mindent annak megakadályozására. A nô választójoga nem pártpolitikai kérdés: ... az emberi igazságosság érvényesülésének kérdése ez... Az ország minden községének hitbuzgalmi, karitatív, szociális, gazdasági és kulturális nôi egyesületei tartsanak helyi gyűlést ebben a tárgyban, szerkesszék meg a nemzetgyűléshez intézendô memorandumaikat, írják alá egyesületi vezetôik, hozzák fel okt. 27-re, hogy nagygyűlésünkön átvéve, a következô napon beadhassam azokat a nemzetgyűlésnek. Keressék meg képviselôiket, kérdezzék meg állásfoglalásuk felôl és fejezzék ki nyíltan elôttük azt, hogy a mi hűségünk és állhatatos kitartásunk nem az embernek szól, hanem az eszmének, melyet az képvisel, és ha a kettô közül választani kell, mi mindenesetre az eszméhez és igazsághoz szegôdünk... Most... jön a folytatása annak, ami most még csak a kezdet kezdetén áll és amit a >>Keresztény Magyarország<< jelszavában adtunk ki. Keresztény magyar nôk, vonuljatok föl és követeljük magunknak, hogy hagyják meg fegyvereinket, mert ha kiütik azt kezünkbôl, talán elôre eldöntötték a kereszténység és a közérdek ellenségei javára a csatát. És ha vannak, akik még nem egészen értenek minket, azoknak el akarjuk mondani pártpolitikai szenvedélyek nélkül, tárgyilagosan, meggyôzôdéssel, egységesen, ... hogy mit gondolunk, mit érzünk és mit akarunk ebben a kérdésben.[44] Slachta Margit'' Ugyancsak a NEMZETI ÚJSÁG-ban olvashatunk a demonstrációról a nôi választói jog mellett. ,,...Ma délután megelevenedett a pesti utca... Ez az elevenség, ez a tömeg, ez a felvonulás új volt, mint a kérdés, és a szellem, mely megmozdította és végighömpölyögtette a széles utcasorokon. A budapesti keresztény nôk vonultak ugyanis a modern politikai hadszíntérre, az utcára, hogy síkra szálljanak a nôi választójogért, melyet az ellenforradalmas idôk megértô keze megadott nekik s a napi- és pártpolitika -- legalább részben -- el akarja venni tôlük. A nôk csendben és méltóságosan vonultak az Operától a Vigadóig, ...méltóságosan és öntudattal teli vitték kívánságaikat és érveiket a nagygyűlésre... A nagygyűlés olyan volt, mint a felvonulás: nyugodt és méltóságteljes. Nem a követelôk, hanem a próbát állottak zsúfolódtak tömeggé egy érzésben és egy gondolatban, nem a kiszorultak, hanem a bástyákon belül állók rendezkedtek be jogaik védelmére. A nôi tábor segítô harcosai között ott volt a régi politika és ott volt az új... A megérkezô felvonuló menet közönsége csakhamar megtöltötte a Vigadó nagytermét. Az emelvényen a közönség lelkes ovációja közben helyet foglaltak: Prohászka Ottokár, gróf Apponyi Albert... nemzetgyűlési képviselôk és a fôváros törvényhatósági bizottságának tagjai... Slachta Margit állott fel szólásra. -- Mi a nôi választójogért vívott küzdelmünket nem tesszük pártpolitikai kérdéssé, hanem a kultúra és a kereszténység kérdésévé. -- A belügyminiszter úr azt kérdezte tôlem a minap: Mit szólnék, ha azok a nôk gyűlnének össze, akik ellenségei a nôi választójognak? Azt feleltem, most nemlegességekre egy új országot építeni nem lehet. Aki most nemet kiált, az halott, halottak táborával nem lehet újjáépíteni!... A közönség perceken át éljenzett, ... majd a különbözô társadalmi egyesületek és pártszervezetek kiküldöttei jelentették be csatlakozásukat a politika jogok csorbítatlanságáért folyó küzdelemhez. Különösen nagy sikert aratott Ráfis Mari mezôkövesdi parasztlány felszólalása, aki az ország kormányzásában a nôk részvételét nélkülözhetetlennek mondta. Gróf Apponyi Albert állott fel szólásra zúgó éljenzés és tapsvihar közben... A viharos éljenzéssel fogadott beszéd után az összes vidéki szervezetek képviselôi memorandumot helyeztek az elnöki asztalra a csorbítatlan nôi választójog fenntartása érdekében...[45] 1921-ben újra szônyegre került a nôi választójog megnyirbálása. A belügyminiszter beterjesztette az új választójogi javaslatot, amely elvetette a titkos szavazás elvét. Választójogot ad minden férfinak, aki betöltötte a 24. évét, 10 éve egy helyben lakik és magyar állampolgár és legalább 4 elemit végzett. Viszont csak az a nô választójogosult, aki legalább 30 éves, 10 éve magyar állampolgár, legalább négy elemit végzett és két gyermeke, illetve nyolc középiskolai végzettsége van és férjének is hasonló az iskolai végzettsége. Titkosan csak Budapesten és környékén és egyes törvényhatóságokban szavazhattak, másutt nyílt szavazást kellett tartani.[46] Margit nôvér a Parlamentben két mélyen szántó beszédet mondott a nôi választójog érdekében, az elsôt 1921. XII. 28-án: ,,A képviselôk budget jogának[47] a polgárok szempontjából való fontossága ritkán áll elôttünk oly kézzelfogható valóságképpen, mint éppen a mostani idôkben, mikor a képviselôknek élniük kell azzal a joggal, hogy a polgárok anyagi ügyeire a legmesszebbmenô befolyást gyakorolják, belenyúljanak háztartásukba, szekrényükbe és pénztárcájukból, hogy úgy mondjam, kivegyék pénzüket az ország érdekében... Az ország zilált anyagi viszonyok közé jutott: juttattuk az országot. Mert utóvégre mi, akik felelôsek vagyunk, kell hogy ezt ki is mondjuk és elismerjük, hogy a helyzet nem adódott, hanem ezt a helyzetet a mindenkori kormány és ország-, illetôleg nemzetgyűlés teremtette meg... A budget-jog miként való gyakorlása és az ország pénzügyi helyzete közt a legszorosabb és elvitázhatatlan összefüggés van. Most kérdezem: hogyan akarjon magának az egyszerű polgár saját anyagi érdekeinek védelme végett pénzügyeinek vezetésébe beleszólást biztosítani, ha nem a budget-jog közvetett gyakorlásával, vagyis a választójog révén... És itt jutok el elsô következtetésemhez: a keresztény szociális programnak az általános, nôkre is kiterjedô választójogi követelménye elsôsorban a pénzügyi összeomlásban nyer igazolást. Ha az általános, titkos választójog alapján beküldött képviselôk sem fognak tudni jobban boldogulni, akkor a helyzet egészen más elbírálás alá eshetik: akkor a nép nem okolhat senkit, hiszen maga kovácsolta sorsát, maga eszi, amit fôzött; ellenben, ha ragaszkodom ahhoz, hogy magam készítsem az ételt, holott tudom, hogy fôztöm kozmás és azt azokkal etetem meg, kiket nem engedtem a tűzhelyhez, ez olyan álláspont, mely joggal támadható. Mindez még sokkal nyomatékosabban vonatkozik a nôi választójogra. A férfiaknak vannak erôs kulturális és gazdasági szervezeteik: ôk jobban tudják érdekeiket hangoztatni, természetüknél fogva szívósabban tudnak követelni, kiharcolni, akaratuknak érvényt szerezni... A nô minden tekintetben sokkal hátrányosabb helyzetben van. Az állami pénzügyek miként való vitelébôl folyó drágaság viszont a nôt éppúgy sújtja, mint a férfit, ô éppúgy fizeti az adót, mint a férfi; sôt kevesebb rutinja és gyöngébb lelkiismerete folytán még sokkal súlyosabban... Amit eddig a nô választójogáról mondtam, azt az ô egyéni szempontjából tartom szükségesnek és igazságosnak. De ugyanezt a követelményt, fôleg a passzív választójogot, az államháztartás szempontjából is kívánom indokolni. Amint mondtam, megállapítottam magamban azt, hogy az államháztartás vitele nagyon nehéz dolog lehet, mert hiszen az egyensúlyt ... biztosítani nem sikerült... Azonban abban, hogy eddig lehetetlennek látszott, sôt hogy a világ legtöbb államában is így van, abban azt az igazságot látom kifejezésre jutni, hogy a földön önmagában minden erô egyoldalú és ha elszigetelôdik, saját egyoldalúságán és gyarlóságán bukik meg. Az, hogy a férfi általában véve szellemileg nagyobb tehetségű, mint a nô -- általában véve mondom, mert hisz ebben a tekintetben, sajnos, nagyon is sok a kivétel -, az kétségtelen, de a tények azt mutatják, hogy ez a nagyobb tehetség is pótló erôkre szorul. Végességébôl tehát nem azáltal emelkedik ki, ha összehasonlítva magát a még kevesebbel, azt lenézi, a munkából kizárja és önelégülten saját több tehetségére támaszkodva, az érvényesülést a maga elszigetelt jogának foglalja le, hanem ellenkezôleg ha végességét és másra utaltságát felismerve, megkeresi azt a kiegészítô tehetséget, mely önmagában talán sokkal szerényebb, mint az ô képessége, de mint más jellegű erô, megadja azt a kiegészítést, mely az ô erôibôl hiányzik... Ennél a kérdésnél párhuzamot kell a férfi és nô tehetsége közt vonnom. A kettônek tehetségei nagyon eltérôk. Sajátságos, hogy a férfiak még mindig azt hiszik, hogy a nô nôies jellege csak abban fejezôdik ki, sôt csak abban szabad kifejezôdnie, hogy ô csakis nôi, gyermekügyi, az érzelmi világba tartozó kérdésekkel foglalkozik... A nô nôiessége mindenesetre jellegzetesen kifejezôdik a fent említettekben, de amit a férfiak eddig nem látnak, éspedig a közügy kárára, az az, hogy a nô speciális gondolkozásmódja minden körben kifejezést nyer, a nô mindenben más árnyalattal és jelleggel gondolkozik. A nô másként bonyolítja le a kereskedést, ha kereskedô, másképpen áll be a műhelybe, ha asztalos, és másként foglalkozik pénzügyekkel, ha pénzkezelés van rábízva. A dolog természetesen fordítva éppúgy áll. A férfi a legnôiesebbnek minôsített foglalkozásokba éppúgy belevinné az ô férfiszellemének jellegét. Én ezen az alapon tartom szükségesnek a nô bevonását az állam pénzügyvitelébe. Nem divat, nem hiú érvényesülési vágy az alapja ennek, hanem az a tény, hogy a nô sok mindent másképpen lát, mint a férfi, és sok mindent meglát, ami a férfi figyelmét elkerüli. Engedjék meg, hogy egypár speciális különbségre rátérhessek. A férfi egészen biztosan jobban tud megszerezni, de rosszabbul tud megtartani, jobban tud pénzforrásokat meglátni és kiaknázni, de rosszabbul tud takarékoskodni. A takarékosság elsôsorban nôi tulajdonság... A gazdálkodás is általában nôi tulajdonság és ennek fontos szerepe van. Még a közmondás is azt tartja, hogy a gazda hatökrös szekérrel sem tud annyit bevinni a házba, mint amennyit a rossz gazdasszony a köténye sarkában kivisz. A férfivilág azonban eddig az államháztartásban mindkét szerepet magának vindikálta és nem mondhatnám, hogy mint gazdasszony elsôrangúnak bizonyult, mert kötény nélkül is többet vitt ki a házból, mint amennyit hat ökörrel bevitt. A nô... kicsinyes, részletezô. Ha így van, akkor éppen ezen az alapon kérem az államháztartásba való bevonását! A férfi az ô nagy stíljében nagystílűen költekezô is. Az eredmény nagy stílben áll elôttünk. Talán sehol olyan fontossága az aprólékosságnak, kicsinyességnek, részletezésnek, kicsinyben való takarékosságnak nincs, mint éppen a pénzkezelésben... Az apró pazarlásokra csak egy jelentéktelennek látszó kis példát hozok. Magyarországon jelenleg az általános választójog értelmében kerekszámban 3 és 1/4 millió szavazó van. Ezeknek szavazatait borítékba teszik, holott ugyanúgy lehetne magát a szavazólapnak szélét enyvezni és azt leragasztani, ami a mostani papírárak mellett csak ennél az egy aktusnál 1-2 millió megtakarítását jelentené... Ezért ezt a nôi tulajdonságot nem szabad lenéznünk és kikapcsolnunk, mert lassan rájövünk, hogy a nagy világegyetem porszemekbôl áll és nincs az a nagy kapu, amely nem kis sarkakon fordulna meg. Van aztán még egy dolog, melyben szintén nagyon élesen nyilatkozik meg a két nem közti gondolatmenet-különbség... A férfi gondolatmenetében elvont. Ô számokat, összeadásokat, kivonásokat lát, esetleges deficiteket, egyensúlymegbillenéseket állapít meg, de azon túl nem megy. A nô számokon és számtani viszonylatokon túl, azokat az embereket is látja, kikre ezek a számadatok kihatással vannak. Mikor a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy ez évben 16 milliárd lesz a deficit, vagyis tizenhatezer-millió korona újabb adósságot csinálunk, akkor lelkivilágom elôtt elvonult az a 8 millió ember, illetôleg 2 millió család, kiknek ezt viselniük kell, akkor láttam, hogyan nehezedik rájuk az újabb 8000 korona adósság az eddigi rettenetes terhekhez. Láttam azt a sok könnyet és a félig átvirrasztott éjszakákat, melyekben az asszonyok, kiknek a terhekben osztozniok kell, munkával próbálják pótolni, amit a drágaság tôlük elrabol; láttam azokat a vézna, sápadt, nélkülözô gyermekeket, kiknek emiatt nem jut, ami számukra az életfenntartáshoz oly nélkülözhetetlen lenne; láttam azokat a gondterhelt családapákat, kik nem tudván övéik sorsán enyhíteni, bánatukban -- ahogy ezt a férfiak tenni szokták -- kocsmában vagy a kártyaasztal mellett felejtik el a felejteni valót és rántják le szeretteiket még nagyobb, még mélyebb örvénybe. Egyszóval mi nôk a számokon keresztül azokat az embereket látjuk, kikre nézve ezek a szörnyű számok újabb szenvedéseket jelentenek. Ennek jelentôsége abban van, hogy aki tudja, hogy amikor költ, nemcsak pénzhez nyúl, hanem embertársainak szenvedést okoz, esetleg boldogságába markol, esetleg megöli, azt ez az élô tudat hatalmasan visszatartja attól, amitôl holt számok vissza nem tarthatták volna... Hogy jobban fogunk-e boldogulni, ha a nôt is belevonjuk a pénzügyekbe, tényekkel nem tudjuk bizonyítani, csak következtetünk rá. Azonban, hogy a férfiaknak ezen feladat megoldása nem sikerült, annak bizonysága egy koldus ország és mérhetetlen nyomor. Felhívok tehát minden igazságos, objektív és hazaszeretô embert, hogy attól az irányzattól, amely csôdöt mondott, térjen el és az igazságosság, objektivitás, hazaszeretet alapján foglalja el azt az álláspontot, melyen állva, talán egy kicsit több boldogulási lehetôség fog jutni a hazának és testvéreinknek... nôk aktív és passzív választójogának indokolását elsôsorban pénzügyeink eddigi vitelében és jelenlegi pénzügyi helyzetünkben találjuk meg.[48] 1922. I. 28-án napirend elôtti felszólalásában százhetven társadalmi és kulturális szervezet nevében tiltakozik a nôi választójog megnyirbálása ellen.[49] Második beszédét a nôi választójog érdekében 1922. február 14-én mondta el. (Kivonatosan közöljük): Az évszázadok folyamán a férfi volt a jogász és törvényhozó. Ennek a két funkciónak az alapja pedig az igazság- és jogérzet kell hogy legyen. A férfi pedig két kódexet szerkesztett a jognak és igazságnak: az egyiket önmaga, a másikat a nôk számára. Krisztusi igazság megdöntötte ezt a kétféle elvet, egy elv érvényes mindenkire. Külföldi példák után felolvas egy 1790-bôl származó röpiratot, névtelen szerzô műve: ,,A' magyar Anyáknak az Ország Gyűlésére egybegyűlt Ország Gyűlésére egybegyűlt Ország' Nagyok' , s Magyar Atyák' Elejébe Terjesztett alázatos kérések.''[50] A kérés csak annyi 1790-ben, hogy az országgyűlés ülésein nôk is jelen lehessenek. Kérésük mellett (sok egyéb ok mellett) azzal is érvelnek a magyar nôk, hogy: ,,...az országgyűlésen az a hely, melyben a szabadságnak magva ajkatokról a mi szívünkbe pereghet, onnét pedig fiaitok szívében hajthat kellemetes növéseket...'' Majd így folytatja a képviselônô: Arra is rájön tehát a modern ember, hogy az ô nívója csak emelkedik azzal, ha a körülötte lévôk nívóját is emeli! ,,...Nekünk új világot kell teremtenünk, elôttünk tényleg a krisztusi igazságnak és jogegyenlôségnek kell világítania. Ami elmúlt, az a múlté, mi azonban a jövô felé haladunk, melynek küzdelmeibe mindenkit egyformán be kell vonnunk... Ami miatt mi politikai egyenjogúsítást kérünk, az az igazságérzetnek csupán az a legelemibb követelménye, hogy amint mi ugyanolyan polgárai, egyedei vagyunk a hazának, mint a férfiak, mi, akik ugyanúgy dolgozunk, a közös terheket ugyanúgy viseljük, az adóztatás, akár a vagyonváltság minket ugyanúgy sújt, és a háborúban megfelelô téren a terhek nekünk éppúgy kijutnak, mi ugyanolyan mértékben kapjuk meg azt a befolyást is, ami minket megillet'' ... Ezután részletezi, hogy a modern fejlôdés, a férfiak által irányított technikai civilizáció milyen elviselhetetlen terheket rótt a nôkre, akiknek a boldog családi otthonból ki kellett lépni az élet küzdelmeibe nagyobb terhet hordozva, mint a férfi, akkor kéri ezekhez a terhekhez a jogokat is ... Nemcsak nôk kerültek a férfiak által irányított fejlôdés útján a két-háromszoros teherviselés igája alá, hanem megjelent a kizsákmányolt gyermekmunkás is. ,,Mert megjelent a kapzsi tôke, amely pedig szintén a férfiak kezében van... férfikézben van a törvényhozás, férfikézben van a tôke és az egyik nem érzi magát elég erôsnek arra, hogy a másik ellen szót emeljen, és nincs itt a nô, aki felkiáltana és azt mondaná: Mi lesz az asszonnyal, mi lesz a gyermekkel? ... Megemlíti, hogy amikor beadta a családi bérrendszerre vonatkozó indítványát, a pénzügyminiszter azzal intézte el, hogy: ,,itt valami családi bérrendszerrôl van szó, ezt az indítványt el nem fogadom.'' ... ,,Mindig azt állítottam, hogy töredék tehetsége van a férfinak, töredék tehetsége a nônek és valamint ha csupán a nô kezében volna a törvényhozás, puszta altruizmusból szertefoszlanék kezében a tôke ugyancsak az emberek kárára, ugyanígy, ha tisztán férfiak kezében van a törvényhozás, akkor tönkremegy kezükben az ember a tôke és a versenyképesség érdekében. (Kiemelés tôlem: M.I.) Ezért szükséges a kooperáció...'' A férfi a nôt csak szakácsnônek és dajkának tudja elképzelni, és ez így is volt, ,,ezért van nekünk a közéletben olyan kevés jellem-nagyságunk, a közélet azért nélkülözi az igazi férfiakat, mert otthon a lelki, a szellemi anyaságot nélkülözték a gyermekek.'' Tarthatatlannak látja azt, hogy vagy bezárják a nôt a horizont nélküli háztartási munkába és fölöslegesnek találják szellemét képezni, vagy kidobják az életbe, és nem veszik figyelembe, hogy a nônek otthoni terhei is vannak, tehát másként kell kenyérkeresetre beállítani. ,,Ez hátrányos a nô szempontjából is, de nem elsôsorban a nô szempontjából, hanem a gyermek, a jövendô generáció, a férfi és a nemzet szempontjából'' ... Kiáll amellett, hogy a nôt adjuk vissza a családnak, viszont ,,...adjuk meg a szabad fejlôdést a kivételes egyéniségek számára.'' Kiemeli Florence Nightingale-t, Harriet Beecher Stowe-t, Sziénai Szent Katalint, Madame Curie-t. Hatásos képekkel (fék a szekéren, gôz a lokomotívban) hangsúlyozza, hogy igazságtalan a törvényjavaslat, amikor kétféle mércét ír elô a választópolgárnak, és ,,ezt nem teheti meg az a nemzetgyűlés, amelynek legtöbb tagja a nôk szavazatának köszönheti mandátumát.''[51] Slachta Margit után gr. Apponyi Albert kapott szót, aki így kezdte el beszédét: ,,Az elôttem szóló igen tisztelt képviselôtársam hálára kötelezett engem nemcsak abban az értelemben, melyben mindannyiunkat hálára kötelez ezáltal az igazán kiváló beszéd által, amellyel a nemzetgyűlés naplóját gazdagította, hanem különösen azért, amennyiben beszédemnek lényeges megrövidítését tette lehetôvé, mert azok után, miket ô a nôi választójog tekintetében elmondott, nekem nem szükséges többé erre a tárgyra bôvebben kitérnem, mert szebben, kimerítôbben, alaposabban azt elôadni és megmotiválni nem lehet, mint ahogy ô tette.''[52] * * * 1922. II. 16-án a Nemzetgyűlés megtartotta utolsó ülését, ezen Slachta Margit utolsónak szólalt fel és ebben a rövid beszédben -- amit hattyúdalának is mondhatunk -- összegezi azt, amit politikai hitvallásának tekinthetünk: ,,T. Nemzetgyűlés! Indítványozom, hogy holnap a rendes szokás szerint hálaadó istentiszteletre gyűljünk össze. ... Ez alkalommal még egy különös okunk is van erre. Soha országgyűlés nem ült össze a nemzetnek olyan nagy várakozása mellett, mint éppen a jelenlegi és ez a nagy várakozás a keresztény igazságok megváltó erejének szól. A sok nyomor, a feladatoknak emberfölötti nagysága és részben a mi gyarlóságunk folytán, ezeknek a várakozásoknak teljes mértékben nem felelhettünk meg. Ebbôl következik, hogy a tájékozatlan tömegek az emberi pszichológia folytán meggyengültek az eszmék iránti hitükben, márpedig az volna a legnagyobb baj, ha a körülmények folytán tényleg csak jelszóvá válnék a keresztény eszme és ha az a hit, amivel iránta viseltetnek, meggyengülne. Ezért kétszeres feladatunknak érzem, hogy mi, akik igazán hiszünk ebben az eszmében és akiket nem a konjunktúra[53] vezetett ide, hitvallást tennénk az egész nemzet elôtt arról, hogy mi ebben rendületlenül hiszünk tovább, hogy a mi lelkünkbôl az Istenhez való kiáltást nemcsak a bolsevizmustól való megrettenésünk fakasztotta és hogy a mi ajkunkról a fohász nemcsak az elsô lelkesedés ünnepi hangulatában szállt az Istenhez, hanem hogy mi rendületlenül, munkában, verejtékek, csalódások és eredménytelenségek között is rendületlenül hiszünk abban, hogy a mi nemzetünk csakis a krisztusi igazságok alapján vezethetô a boldogság útjára.''[54] (Kiemelések tôlem: M.I.) A hálaadó szentmise másnap volt a Bazilikában.[55] Természetes, hogy a júniusra kitűzött választásokra azonnal elkezdtek készülni a pártok. Március 3-án viszont hírül adta a sajtó, hogy ,,Slachta Margit ... a következô választásokon nem léphet fel, mert ehhez mint missziós nôvérnek engedélyre van szüksége, ... ahhoz, hogy az engedélyt megkapja, irányt kellene változtatnia, ami -- tekintve, hogy ehhez a belsô meggyôzôdése hiányzik'' -nem teheti meg.[56] Öt nap múlva volt a Keresztény Nôi Tábor nagygyűlése, ezen Slachta Margit, azután, hogy beszámolt politika működésének eredményérôl,'' utalt az egyes lapokban megjelent, személyével kapcsolatos rosszakaratú híresztelésekre. Ô a Szociális Missziótársulat tagja és éppen ezért engedelmességgel tartozik felettes hatóságának, amely azt kívánja, hogy a politikai élettôl vonuljon vissza. Egyben bejelenti a nôi tábor elnökségérôl való lemondását is ... Kedves emlékekkel távozik ... tudja, hogy áldozatot hoz, de ez az áldozat nem keserű.,, A jelenlévôk tiltakoztak a bejelentés ellen és elhatározták, hogy deputációt menesztenek Farkas Edith-hez, hogy álláspontjának megváltoztatására bírják.[57] Ez azonban nem sikerült, ezért a Nôi Tábor a püspöki karhoz fordult, kérve, hogy járjanak közbe a Szociális Missziótársulat Fônökasszonyánál, hogy engedélyezze Margit nôvérnek a további politikai szereplést. Errôl a Püspökkari értekezlet 1922. márc. 22-i jegyzôkönyve ezt írja: ,,...Noha a püspöki kar teljes elismeréssel van Schlachta (!) Margit politikai működése iránt, a Szociális Missziótársulat belügyeibe avatkozni nem óhajt.''[58] Farkas Edith álláspontjáról a következô fejezetben szólunk, ezt a fejezetet egy korabeli szójátékkal zárjuk: ,,-- Mit gondol Slachta Margit, lesz-e méltó utóda a Parlamentben? -- Kéthly.''[59] ======================================================================== VI. A Szociális Missziótársulattól a Szociális Testvérek Társaságáig Az elôzô fejezetben folyamatosan akartuk bemutatni Slachta Margit elsô parlamenti ciklusát, ezért mellôztük a külsô és belsô történések vázolását. Ezt a fejezetet azonban ezekkel kezdjük, hogy érthetôek legyenek az itt következô történések. A magyar nôi társadalomban ,,keresztény'' vonalon 1919-ig a Szociális Missziótársulat volt az egyetlen összefogó erô, szervezeteivel behálózva az egész történelmi Magyarországot. 1919-tôl új szervezetek indultak meg, így a Tormay Cecil vezette Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ),[1] a Magyar Országos Véderô Egyesület (MOVE),[2] amelynek ugyan Horthy kívánságára Farkas Edith elvállalta a ,,nôi osztály'' elnökségét,[3] de voltaképpen nem dolgozott benne.[4] Mindamellett -- tudjuk meg egy korabeli levélbôl a Misszió Társulatról -,,...helyzetünk az utolsó fél év alatt egészen megváltozott, megszoktuk az elsô helyet, és most bizony legjobb esetben negyedik helyen vagyunk. Ébredôk,[5] MOVE, MANSZ erôsen dolgoznak. S ehhez a mi belsô nagy nehézségeink...''[6] Ezekrôl a ,,belsô nagy nehézségek''-rôl csak sejtéseink vannak, de a rendelkezésre álló dokumentumokból egyeseket ki lehet hámozni. Mint láttuk, Slachta Margit és nôvértársai életét az engedelmesség hitelesítette. Nyugodtan haladhattak, mert mind Farkas Edith, mind Prohászka püspök egyetértett a nômozgalmi munkákkal. Prohászka egyéb megnyilatkozásai közül idézzük fel azt, amit 1920 októberében mondott: ,,...A hitetlenség, erkölcstelenség, blazirtság, a destruktív szellem ... olyan óriási veszedelem, amely szükségessé teszi a nôk további politika szervezkedését. Meg kell értenie mindenkinek, hogy a világ felének dukál valami abból, ami a közelben lejátszódik ... A nôk nem lázadók, hanem új hivatással felkent bajnokai a nép és az emberiség boldogulásáért vívott harcoknak.''[7] Farkas Edith pedig 1915-tôl kezdve közel húsz általunk ismert cikkben fejtette ki közéleti vonatkozású gondolatait, nemcsak a KERESZTÉNY NÔ, illetve a MAGYAR NÔ hasábjain, hanem a NEMZETI ÚJSÁG c. napilapban is.[8] Ismerjük meg egy ilyen cikkét: ,,A küzdô nôi tábor. ...Szomorú lélekkel nézek végig a hazán, tekintetem megnyugvással és reménnyel pihen meg azon az óriási társadalmi faktoron, melyet a kommün óta úgy nevezünk, hogy: >>Keresztény Nôi Tábor<<. Ez a tábor egy sereg lelki életet élô nô, ki nemcsak a túloldal hibáit látja, hanem a magáét is és ki a nô radikális gondolkodásával és hajthatatlan akaraterejével sokban talán alkalmasabb a nagy átoknak: a széthúzásnak a megszüntetésére, mint a férfi. Valami ôs, anyai erô kel fel a lelkünkben a folytonos pártoskodások fölötti haragunkban és nehogy hôseink hiába haltak meg a hazáért, el vagyunk tökélve, hogy hazánk konszolidációján szívvel-lélekkel közreműködünk s azt befejezéshez juttatjuk... Nekünk vannak elveink, mi tudjuk, mit akarunk... Lelkiekben Krisztust és földi helyettesét, világiakban a törvényes államfôt követjük... Munkát, rendet, fegyelmet, békét akarunk... Kár volna a nôket a törvényhozásból és egyéb polgári jogokból kihagyni. Nem a mi szép szemünk miatt, hanem a bennünk rejlô értékek miatt... Csendesen és szervezett fegyelemben megindítjuk azokat az áramokat, amelyekbôl gyógyulás remélhetô. Lehet, hogy hónapok vagy évek múlva, lehet, hogy sohasem fog munkánk igazi eredménye napfényre kerülni; mi beérjük a rejtett munka áldásaival... Mi csak azt gondoljuk, hogy az ilyen nagy közéleti szellemi szegénységben, mint amilyenben mi vagyunk, jó lenne a mi értékeinket is >>hozzávenni<< A szakadó partokat millió gyökér fogja tartani.''[9] Ez az írás a nôi választójog érdekében szervezett nagyhatású tüntetés idején jelent meg, (Ld. 93-95. lp.) ennél világosabban aligha lehet kiállni egy eszme mellett. Ami a ,,belsô nagy nehézségeket'' illeti, másutt kell keresni az okokat. Farkas Edith a Nemzeti Hadsereg bevonulásának estéjén került kapcsolatba Horthy fôvezérrel és családjával. A Missziótársulat szervezetei díszítették fel a bevonulási útvonalat és képviselôik is köszöntötték a fôvezért. Innen kezdve a legszorosabb barátság szövôdött Horthyné és Farkas Edith között. Tegezôdtek. Így közvetve szívélyes kapcsolat alakult ki a kormányzóval is. ,,A Fônökasszony mindinkább ellenezte a keresztényszocialista irányzatot, mert a Kormányzó közvetlen környezete ellenezte azt, viszont keresztényszocialista körökben az a gondolat terjedt el, hogy ô befolyásolja a Kormányzót a keresztényszocializmus ellen...''[10] Másik ellentét forrása az akkori politikai helyzet, amikor IV. Károly király egy éven belül kétszer próbált meg visszatérni (1921. március és október vége), az ország szellemileg megosztott volt a legitimisták és a szabad királyválasztók között. Ez utóbbiak nem titkoltan Horthyt akarták királlyá tenni, és a Fônökasszony is az ô pártjukon volt, ellentétben a nôvérekkel. A szemléletbeli különbségeket nehezítette a Társaság anyagi helyzete, amely mint az egész országé, igen nehéz volt, és a nôvérek közül többen már úgy látták, hogy külföldre kell menniük anyagiakat gyűjteni, hogy az itthoni feladatokat elláthassák. A harmadik nehézség abból adódott, hogy Farkas Edith ismét új lelkiatyát választott, most P. Bíró Ferenc SJ személyében, aki 1921-ben megalapította a Jézus Szíve Népleányok Társaságát,[11] és ezzel ismét új lelkiségi változat indult el a Társulaton belül. A külsô munkatéren dolgozó nôvérek kevesebbet éreztek ebbôl, a belsô munkatéren és a noviciátusban uralkodóvá lett a jezsuita lelkiség. Érdekes, hogy Farkas Edithet egy jezsuita, P. Bangha gyôzte meg, hogy lépjen ki a Társulat a közélet területére, és most, mikor ez a kilépés Margit nôvér személyében olyan jól sikerült, egy másik jezsuita, P. Bíró kezdeményezi a visszalépést. Ismét egy korabeli levelet idézünk: ,,...e hó végén jönnek ide [Szikszóra] lelkigyakorlatra Etelka és Klotild nôvérek, stb... (A lelkigyakorlatot P. Bíró!! tartja, persze én nem veszek részt, ránk ... marad akkor a ház) ... ahányszor a szikszóiak [értsd: a Szikszón lévô nôvérek] visszajönnek Pestrôl, újra örülök és hálát adok, hogy itt vagyok. Nem bírtam volna ki tovább, az utolsó órában jöttem el ... Legnagyobb fájdalmam ... a nôi választójog, s hogy nem dolgozhatom ebben ... Margit nôvér minden erejét beleteszi ... mi jön azután, az fájdalom, nem rajta fordul... ezért külön örülök, hogy itt vagyok, mert nem tudom, hogy bírnám ki, hogy munkában el vagyunk tôle tiltva...''[12] Az elôzô fejezetbôl tudjuk, hogy 1922 februárjában a Nemzetgyűlés befejezte működését. Ugyanakkor megkezdôdött az elôkészület az új választásokra. Margit nôvér nem kapott fônöknôi engedélyt, hogy elfogadhassa a jelölést. Pontosabban Farkas Edith feltételhez kötötte: indulhat, ha ,,szabad királyválasztó''-ként indul. (A szabad királyválasztók Horthyt akarták királynak.) Margit nôvér, az elvek embere, nem adja fel legitimista meggyôzôdését, inkább visszavonul. 1922. április 2-án a NEMZETI ÚJSÁG nyolcadik lapján megjelenik: ,,Politikusok véleménye az elsô magyar nôképviselô működésérôl'', ebben többek között a következô olvasható: ,,...Parlamenti szereplése dicsôségére válik a nôknek is, de a keresztény politikának is. Kikapcsolása a parlamenti tevékenységbôl >>fél csatavesztést<< jelent a keresztény táborra nézve. Akik bárminô okból ôt félreállítják, öntudatlanul több kárt okoznak a keresztényszociális, nemzeti gondolatnak, mint ezer dühös ellenség...''[13] A nôvérek errôl mit sem tudhattak, 1922 márciusától, ahogy megkezdôdtek a választási elôkészületek -- olvassuk egy korabeli beszámolóban -, a Fônökasszony megtiltotta a nôvéreknek, hogy újságot olvassanak, sôt, utasította ôket, hogy ne keresztény szocialista, hanem kormánypárti jelöltre szavazzanak.[14] Margit nôvér késôbb nyomatékosan leszögezi, hogy nem a politikai nézeteltérés okozta volna a szétválást: ,,...mikor a Missziótársulat kikapcsolta tevékenységébôl a politikát, a magam személyére nézve ez csak fájdalom volt, de ebbôl nehézségem nem volt, mert én tudtam, hogy ha fogadalmat tettem egyszer a Missziótársulatnak, akkor annak a fônöknek a célja, szándéka nem tartozik rám és neki joga van velem rendelkezni és joga van engem visszahívni, akárhogy fáj is nekem..''[15] (Kiemelés tôlem: M.I.) A nehéz anyagi helyzet, meg a közéletbôl való visszavonulás után, amikor az események miatt ,,nem éppen kellemes érdeklôdés központjába'' került, kérte Margit nôvér, hogy elmehessen Amerikába gyűjteni a Missziótársulatnak. 1922 nyarán kapta meg erre az engedélyt és ugyanakkor érkezett a Cleveland-i püspök levele is, melyben kéri Farkas Edithet, hogy jöjjön Münchenbe, hogy ott vele egy amerikai letelepedésrôl tárgyaljon. A Fônökasszony Margit nôvérrel ment oda, mert ôt szánta az amerikai misszió vezetésére. Margit nôvér ezután Londonba ment, hogy nyelvtudását gyarapítsa, azért oda, mert legkisebb húga, Slachta Erzsébet az ottani magyar követség alkalmazottja volt. Farkas Edith pedig, a nôvérek megkérdezése nélkül megállapodott P. Bíróval, hogy egyesítik a most meginduló Jézus Szíve Népleányokat a Missziótársulattal. Ennek talán elsô jele az volt, hogy a KERESZTÉNY NÔ- vé visszavedlett MAGYAR NÔ 1922-es júniusi száma a címlapon közli, hogy P. Bíró a társulati kápolnában triduumot [háromnapos ájtatosságot] tartott, utolsó napján a Kormányzóné ôfôméltósága is jelen volt, és ft. P. Bíró mélyen megható szentbeszéde után a kitett Oltáriszentség elôtt Farkas Edith Fônökasszony felajánlotta a Missziótársulatot a Szentséges Szívnek. A nôvérek eddig tegezték egymást, ezután -- a hozzáférhetô levelek alapján -azt kell mondanunk, hogy kötelezô lett a magázás. A Fônökasszony 1922 nyarán hívatta Bokor Erzsébet nôvért (az alapítók egyikét) és Rónai Mária Paula nôvért ,,és azt mondta, hogy egyesíti a Társulatot a Népleányokkal és neve Jézus Szíve Szociális Népmisszió lesz. Paula nôvér ekkor azt kérdezte, hogy a Fônöknô Anya megbeszélte ezt már az idôsebb nôvérekkel? Azt válaszolta: Csak nem képzeled, hogy tôletek teszem függôvé az elhatározásomat! Ekkor mentünk el mi ketten Esztergomba és jelentettük szóban Lepoldnak,[16] aki azt mondta, hogy errôl azonnal beszámol a Prímásnak. Visszajött azzal, hogy a Prímás nem engedélyezi a fúziót...''[17] Margit nôvérnek is -- aki mint tudjuk, Londonban volt -- megírta a döntését Farkas Edith. Margit nôvér több választ is küldött, levelei híven tükrözik belsô gyötrelmeit és az elmélkedés és imádság által megoldást keresô és találó gondolatait. ,,London, 1922. szept. 1. Kedves Fônöknô Anyám! Sürgönye, ajánlott levele és Hildegárd nôvér levelében küldött sorai megjöttek. Az amerikai vízum már bent van passpartomban... Bármely pillanatban megindulhatok Amerika felé. Ami azonban nekem legyôzhetetlen belsô nehézséget okoz a kiutazással szemben, az az a körülmény, h[ogy] az augusztus végére tervezett lelkigyakorlat, illetôleg az új belsô elrendezés szeptember közepére vagy második felére elmaradt és így nekem anélkül kellene elutaznom, h[ogy] az elrendezés végeredményét tudnám. Ezen bizonytalanságban pedig nem indulhatok. Mikor K[edves] F[ônöknô] A[nyám] kikapcsolt a külsô munkából és volt idôm a benti helyzetbe betekintést venni, akkor láttam, hogy bent milyen súlyos a helyzet és hogyha gyors és közmegnyugvásra szolgáló elrendezés nem jön, az tovább nem is tartható. Adja az Úr Jézus Szent szíve (!), hogy a társulat az új elrendezésben az újjászületést és problémáinak megoldását megtalálja! De mi történik, ha nem találja meg?... Fájdalommal írom le, de úgy van, h[ogy] akkor nekem, aki legelsô naptól kezdve mindent végigéltem és láttam, hogy fejlôdött oda a dolog, ahol ma van, ott a távoli Amerikában rendezetlen, hazai társulati körülmények közt F[ônöknô] A[nyát] tovább szolgálni esetleg nem lenne meggyôzôdésem. -- Bocsánatot kérek, hogy ezt nem mindjárt a sürgöny vétele után írtam meg, de ennyi ideig rágódtam a dolgon, haboztam, gondolkoztam, tépelôdtem, míg végre ma, elsô péntek, lelki magányt tartva arra az álláspontra jutottam, hogy bizonytalan hűség tudatával útra kelni ... nem lenne becsületes. -- Kérésem mindezek után az, hogy úgy a magam lelki megnyugvása, mint az ügy érdekében engedjen most K[edves] F[ônöknô] A[nyám] hazautaznom... legyen olyan jó az amerikai utat késôbbre tenni, hogy az elrendezés végeredményét én itt Londonban megvárhassam, magammal azok alapján tisztába jöhessek és úgy mehessek ki... De teljes biztosságot igényel a lelkem, mert jó kilátások és a jövôre vonatkozó biztatások már nem nyugtatnak meg, csak bekövetkezett tények. -- Úgy vágyom arra, h[ogy] bár megértene most az egyszer K[edves] F[ônöknô] A[nyám] -- nagyon aggódom, h[ogy] soraimból ezúttal sem fog mást kiolvasni, mint rebelliót vagy ehhez hasonlót. -- Kezét csókolja és válaszát várva-várja leánya, Margit nôvér.'' Két nap múlva Bokor Erzsébet nôvérnek ír: ,,...Hosszas tépelôdés, gondolkodás után Istennek ajánlva az ügyet, végleges álláspontra jutottam, melyrôl kedves Fônöknô Anyát és Fônöknô nôvért levélben és sürgönyileg is értesítettem: kértem hajójegyem visszaadását, esetleg azt, hogy más menjen Amerikába és az én hazahívásomat az elrendezés utáni idôre. Arról, hogy mit fogok tenni, célszerűbbnek láttam nem írni és magának sem írom meg, azt hiszem, jobb. Hazahívásomat azért kértem az elrendezés utánra, hogy K[edves] F[ônöknô] A[nya]-t ne nyugtalanítsam jelenlétemmel és ne tartsam állandó aggodalomban, h[ogy] én a testvéreket magamhoz ragadom... a következôket tartom szükségesnek megírni, és kérem, közölje azokkal, akiket illet: Ha a rendezési lehetôségek közül azt választja K[edves] F[ônöknô] A[nya], hogy fuzionáljunk a népleányok kongregációjával, én, ahogy most ítélem a helyzetet, ahogy sejtem a jövô fejlôdést és ahogy ismerem saját magamat, nem fogok belépni. Azt hiszem, fölösleges kérni, hogy azon felvilágosításon kívül, melyet testvéri szeretetbôl tartozunk egymásnak megadni, se pro se kontra senkit reá ne beszéljenek, csak imádkozzunk, imádkozzunk, h[ogy] a jó Isten akaratát sikerüljön teljesítenünk. Azonban éppen ezen testvéri szeretetbôl kifolyólag kérem, hogy a rendezési tárgyalásoknál, úgy hogy mindenki tudomást vegyen róla, szabályszerűen, e két pontban hozzanak törvényes határozatot: 1. Ne legyen szabad az új alakulatba belépni senkinek egyszerre véglegesen, hanem csak egyévi jelöltség és egyévi noviciátus után lehessen véglegesen tagja az esetleges új alakulatnak. 2. Az esetleg be nem lépôkrôl történjék igazságos anyagi gondoskodás. Ez igazságos, hiszen nem ôk lépnek ki, hanem a társulat, melybe beléptek, szűnik meg, illetôleg alakul esetleg át. És a legjobb erôbôl odaadott 10-15 évért nem kárpótlás egy esetleges állás. K[edves] F[ônöknô] A[nya]-nak a gyűlésen való felolvasás céljából elküldtem ezen pontokat. Értesítsen azonnal, ha levelemet megkapta. Az összes testvéreket szeretettel öleli és Jézus Szent Szívének ajánlja testvérük, Margit nôvér. London, 1922. szept. 3.'' A következô nap ismét Farkas Edithnek ír saját álláspontjáról: ,,London, 1922. szept. 4. Kedves Fônöknô Anyám! Nagy, döntô és amint írja, végleges elhatározásáról szóló levelét megkaptam... így kedves F[ônöknô] A[nya] a mindenrôl való lemondás álláspontjára helyezkedett a maga személyét illetôleg. Szívem mélyébôl fogok imádkozni azért, h[ogy] teljes mértékben sikerüljön ezt az áldozatot meghoznia és h[ogy] megtalálja azt a boldogságot, melyet az Úr Jézus azoknak ígért, kik ôérette mindenrôl lemondanak. Ha a lemondás nem tisztára Ô érette történik, nem is bírjuk ki, mert a megvalósításnál látja az ember, h[ogy] a ,,minden'' milyen nagyon sokat foglal magában. -- Ami pedig engem illet, magamra nézve nem ítélem az új alakulásba való belépést a jó Isten akaratának, és azért, ha más belsô felvilágosítást nem kapok, mint amelyet most látok, én nem fogok belépni. (Kiemelés tôlem: M.I.) ... Hogyha egyszer úgy fordulna, hogy személyes szolgálatára lehetnék, valamiben, ... Cordéliára[18] mindig számíthat. -- Azt, hogy most nem vagyok otthon, providenciálisnak tartom, nem azért, mintha a testvéreket nyugtalanítanám, hanem azért, mert így K[edves] F[ônöknô] A[nyám]-nak nem okozok jelenlétem gondolatával aggodalmakat. Azonban az elrendezés után kérek hazatérési engedélyt, mert hiszen az új helyzet folytán lesz több elintézni való dolgunk... K[edves] F[ônöknô] A[nyám] elhatározására és drága Társulatunkra a jó Isten áldását kéri és kezét csókolja leánya, Margit.'' Két nap múlva a közösségnek ír: ,,London, 1922. szept. 6. Innen a nyugodt távolból a következôképpen vélem látni a helyzetet: A fúzió providenciális. Ez úton lehetséges a differenciálódás egész egyszerű módon és a világ elôtt skandalum nélkül... 1. Tehát skandalum nélkül a kiválás lehetôsége... 2. Személyi tehertétel nincs. Minden akciót megbénít kétféle vérkeringés. Ha K[edves] F[ônöknô] A[nya] bemegy a népleányokhoz azokkal együtt, kik arra hivatást éreznek, emberileg 3. a legteljesebben biztosítja az egységet[,] azonkívül bizonyára nekünk is, de az eseményekben szereplô több egyénnek még szüksége van a jó Isten iskolájára, amit megad 4. a fúzió, ugyan drága áron, de iskola lesz: férfiaknak is. Nagy-nagy veszteségnek! találnám, ha akár P. Bírónak, ... akár P[üspök] A[tyánknak], akár a hercegprímásnak kedvét ettôl elvenné valaki! Minden menjen a maga útján... Álljon a tétel: a fônöknô dönt egyedül, azaz döntött, -- a tagok pedig választanak. ... én ... nem lépek be a népleányokhoz. Azonban minden tagnak, tárgyilagos felvilágosítását lelkiismereti kötelességemnek tartom, melyet az ottlévôknek teljesíteniük kell. Összefoglalva még a továbbiakat: Lelkemben a missziós ideál él, azt akarom szolgálni. ... Elolvasás után kérem jelen levelemet Kamilla Fônöknô nôvérnek megmutatni. Nem akarok a lehetôség határáig titkos utakat! Szépen kérek mindenkit, amennyire bírja, ne lovallja be magát az izgalomba. Nincs olyan dolog a földön, amit nem az a jóságos Isten tartana kezében. Hűséges szeretettel Margit nôvér''[19] Miután a Prímás nem engedélyezte a fúziót, 1922 októberében még P. Bíró tartotta a nôvéreknek a lelkigyakorlatot, ami után a Fônökasszony összehívta a nôvéreket és kijelentette, hogy elejtette a fúziót, majd más úton fogja tervét megvalósítani.[20] 1922. október 14-én Farkas Edith két napra Székesfehérvárra utazott. Visszaérkezése után azonnal kifüggesztette Szent Ignác képét a kápolnába s Szent Benedek szobrát viszont kivitette és a sekrestye-szekrény tetejére helyeztette.[21] Ezzel fejezte ki, hogy döntött a szentignáci lelkiség mellett és erre kötelezi a nôvéreket is. A Szociális Missziótársulat azonban olyan kedves volt a Prímás szívének, hogy Lepold prelátust hivatalos Vizitátorként[22] a Társulathoz küldte. A vizitáció eredményét 1922. december 4-én levélben közölte a Fônökasszonnyal. Rendkívül jellemzô, hogy az Alapítványi Hölgynek járó címmel szólítja meg Farkas Edith-tet. ,,Esztergom, 1922. dec. 4. Méltóságos Asszony! Közeledik az Országos Szervezet közgyűlése. Bátorkodom álláspontomat megírni azokról a tárgyakról, amelyek elôjönnek. 1. A Keresztény Nô. Ez a lap, amint magán a lapon van, az Orsz. Szervezet hivatalos lapja. Ha a Szervezet akarja és tudja a saját forrásaiból a lapot fenntartani, ne tessék azt ellenezni. A Társulatnak pénzébôl nem köteles a lapot támogatni, de fônöknôi minôségben semmi esetre, még az elnöki minôségben se méltóztassék a lap ellen állást foglalni. Legfölljebb annyit kijelenteni, hogy a Társulat nincs abban a helyzetben, hogy a lapot fenntartsa. Ami a szerkesztést illeti, Méltóságodtól függ, megengedi-e, hogy a lapot belsô nôvér szerkessze... A belsô tagoknak azonban nem okos dolog megtiltani, hogy a lapba írjanak... a rendi cenzúra csak azokra a cikkekre terjed ki, amelyeket beltagok írnak... A cenzúra kegyetlensége nem járhat jó eredményekkel, mert fölösleges elkeseredést szül ... a politikai felvilágosítás kihagyása az ügyrendbôl az Országos Szervezetet hatalmas eszköztôl fosztja meg és sok tagot véglegesen elkeserít. Ernsztnek[23] e tárgyban -- úgy nézem -- ugyanez a nézete, mint nekem. A Szociális Missziótársulat célja tágabb, mint egyéb nôi szerzeteké. Olyan tereken is akarja a nôket szervezni és fölvilágosítani, amelyen a többi nôi szerzet tehetetlen. Ez a tér éppen az, amely tágabb értelemben politikának neveztetik. Méltóságod igen helyesen akarja kiküszöbölni a pártpolitikát, amennyiben ez a kereszténységgel és az egyházzal nincs összefüggésben. De a politika bizonyos fokig a kereszténység és az egyház érdeke is, amennyiben a politikában is követeljük a keresztény és katolikus elvek érvényesítését. Ha ebben a munkában kizárjuk a Szociális Missziótársulat közreműködését, akkor nem végeztünk alkotó munkát, hanem destruktio munkát. Ilyen megszorítás után a Szociális Missziótársulat éppen a sajátos célját nem érheti el s így fennmaradása elvesztette a létalapot. Méltóságod elôtt ezt ismételten hangoztattam. Tudom, Méltóságod most másként gondolkozik. De figyelmeztetem, hogy én állok és bukom a meggyôzôdésemmel. Ha Méltóságod ragaszkodik a politika expresse kifejezett kizárásához az Orsz. Szervezetnél is[,] ezt a tiltó parancsot beveszi a Társulat szabályaiba is, akkor én a vizitátorságról lemaradtam. Mert lehetetlen is volna vizitátori megbízatásomat teljesíteni. Én Ô Eminenciájától utasítást kaptam az egység fenntartására. A különválás keresztülvitelére nekem nincs fölhatalmazásom. Ily tragikus szerepre nem is vállalkoznám. Ha nem tudom az egységet fenntartani, úgy a Társulatot a sorsára bízom. Méltóságod igen keservesen fog csalódni, ha a dolgot a szakításig viszi. Nem egy-két nôvér fog kilépni, hanem a 80%, s így ki fog tűnni, hogy Méltóságod a Társulatot már nem tartotta kezében. Ilyennek ne tessék magát kitenni, hanem a saját Társulatának megmentése céljából hozzon személyi áldozatot s engedje a mellette fölnôtt s nézetem szerint jóakaratú nôvérek fölfogását is érvényesülni. Ha ezt az áldozatot nem tudja meghozni, akkor nemcsak most lesz szakítás, hanem a Méltóságoddal menô nôvérek idô múlva ismét szakadni fognak. Vizitátori tevékenységemben az vezetett, hogy a fônöknôi tekintélyt a nôvérekkel szemben megvédem, de a fônöknôvel igyekszem elfogadtatni azt a helyes elvet, hogy a nôvérekkel együtt kell kormányoznia, azok nézeteit és kívánságait méltányosan figyelembe veszi, s nem forszíroz olyan dolgokat, amelyekrôl látja, hogy a nôvérek ellenszenvével vagy rosszallásával találkoznak. Az egyéniségeket még a legszigorúbb szerzetben sem lehet egészen elnyomni. Evvel minden kormányzatra hivatottnak tisztában kell lennie. Aki mindenkire a saját nézetét akarja ráerôszakolni, az ne kormányozzon. Tárgyilagosság kell. ... A Társulat sohase érezze a szeszélyt, hanem az elv uralmát. Nem az a fontos, mit mond ma ez az ember vagy amaz, [hanem] hogy mi válik a Társulat javára. Fölösleges egyes ájtatossági gyakorlatok erôltetése, hanem fontos az igaz katolikus lelki élet biztosítása. Ôszinteség és alázatosság kell a kormányzathoz. Minden más célt ôszintén félre kell tenni, mikor a Társulat fennmaradásáról van szó. Méltóságodnak is van politikai nézete. S éppen ez a nézet viszi most rá, hogy az egyébként indokolt politizálástól is távol akarja a nôvéreket tartani... A nôvérek keresztény és katolikus propagandával, a nôk keresztény szervezésével csak hasznukra lehetnek a mostani politikusoknak. Akút (!) és aktuális, az egyházat vitálisan nem érdeklô kérdésekrôl pedig a nôvérek nem politizálhatnak. Ellenben a politikai tétlenség a nôket az ellentáborba hajthatja, s akkor éppen azoknak a politikusoknak ártott Méltóságod, akiknek most használni akar. Ha ezt nekik megmagyarázza, be látni fogják (!). Ernszt is így gondolkozik. Jelen írásomat ô Eminenciájának is megmutatom. Ha neki észrevétele van ellene, nem küldöm el. Én aligha tévedek Méltóságod lelkületének megítélésében, mert régóta figyelem. Az ôszinteséggel tartozom. Vallja be alázatosan s igyekezzék a saját gondolatait alázatosan megbírálni s másokét is alázatosan megbecsülni. Tételezze föl a nôvérekrôl is a legjobbat, bízzék bennük és engedje ôket dolgozni. Örüljön a sikerüknek és buzdítsa ôket anyagilag újabb sikerek kivívására. Akkor szeretni fogják és szívesen fognak engedelmeskedni. Különösen a szegény Margitot ajánlom a szeretetébe. Minden nagy tehetségű embernek vannak hibái. De Margit alázatos és tévedéseit be fogja látni, ha szeretettel figyelmeztetik. Csak ne kezelje ôt mint javíthatatlant és veszedelmest. Hiszen Margit jót akar s csak túloz néha... Az Amerikába induló nôvérek iránt legyen bizalommal. Ne nehezítse a helyzetüket fölösleges aprólékos parancsokkal. Hiszen nekik sokszor az ottani viszonyukhoz kell majd alkalmazniuk, amit itt tudni nem lehet. Haladjanak az egység útján! Amint észreveszem a különválás felé törekvést, befejeztem eredménytelen munkámat. Kiváló tisztelettel készséges híve Dr. Lepold Antal s.k. Láttam és helyeslem: Csernoch János s.k. bíbornok, érsek''[24] A két társulat között tehát nem jött létre az egyesülés, a Fônöknô- Anya új módot keresett akarata keresztülvitelére. Új szabályzatot keresett és adott a Missziótársulatnak: ,,Mikor bejött ez az új szabályzat, a nôvérek a Prímáshoz fordultak, aki elrendelte, hogy ez csak a nôvérek együttműködésével lehetséges az egyházjog értelmében. Ha valaki olyan erôs egyéniség, mint a F[ônöknô] A[nya], és aki hozzá van szokva, hogy teljesen önállóan intézze a dolgokat, akkor megint érthetô, hogy neki idegen volt az, hogy a nôvérek véleményét figyelembe vegye. Miután a F[ônöknô] A[nya] nagyon akarta ezt a szabályzatot, látta, hogy a Prímás nem enged, úgy oldotta meg a dolgot, hogy a Társulat anyaházát áttette Csobánkára, Fehér egyházmegyébe, és így Prohászka püspök úr joghatósága alá került. A Prímás tudomásul vette az áttételt, és ezzel az ô rendelkezései a szabályzat ügyében hatályukat vesztették.''[25] Az új szabályzatról Margit nôvér tájékoztatta az 1923 januárjában Amerikába kiment nôvéreket: ,,Kedves Paula és Gertrúd nôvérek! Húsvétkor Fônöknô-anyánk kiosztotta az új szabályzattervezetet. A szabályzatnak két része van, az ún. szabályzat: a konstitúció, mely mindent magában foglal, kormányzati részt, lelki életi utasításokat, szóval mindent és egy kivonati részt, mely csak a lelki életi dolgokat foglalja magában kivonatban, ennek neve Summárium ... Összegzésnek vagy kivonatnak mondható. Az egész egy csodálatos valami. Lekópiázása egy középkori szabályzatnak, melyben minden apróság bent foglaltatik, mint pl.: 32. pont: a könyvekben, melyeket használunk, nem szabad jeleket írni. 37. egymást még tréfából sem szabad érinteni. 69. a fejet egyenesen kell tartani egy kis elôrehajtással, anélkül, hogy jobbra vagy balra hajtanók. 72. Kezüket tartsák illedelmesen, nyugodtan, stb. Lényeges dolgok: >>politika, nôi jogokért való harc, harcias nômozgalom, feminista stílusnak a jövôben is hiányoznia kell minden missziós nôvér szívébôl.<< A fogadalmat >>Isteni Fölségednek és tisztelendô Anyánknak, Farkas Edith alapító fônöknônek és törvényes utódainak<< fogják tenni. (Eredeti fogadalmi szöveget ld. a 3. fejezetben) Ipart, kereskedelmet csak pápai engedéllyel lehet űzni. Az alapító fônöknô nem esik választás alá, a többi általános fônöknô élethossziglan választtatik. -- stb., stb. Persze ez még csak tervezet, de nem hiszem, hogy lényegesen változtatna rajta az egyházi hatóság... Pünkösdkor sem új fogadalomtétel, sem újítás nem lesz. Hogy kik nem mennek át az új alapra, azt akkor írom meg, ha már konkrétabb lesz a dolog. Most még változhat, mert az ember ingatag... Itt pedig összefoglalom a kettôt párhuzamban. A régi: világi nôk társulata, magánfogadalommal. Az új: szerzetes kongregáció egyszerű fogadalommal. A régi: Szent Benedek szellemében. Az új: Szent Ignác szellemében. A régi: modern teljes körű programmal. Az új: karitatív jelleggel. A régi: gazdasági aláalapozottságra való törekvéssel, úgy, hogy magát fenntartsa. Az új: kizárja a kereskedést, ipart stb. Ott a Szentlélek, itt Jézus Szíve kultusz. Elég sok különbség. Minden már... A jó Isten áldja mindkettôjüket. Kettôztessék az imát. Szeretettel Budapesten, 1923. ápr. 13. Margit n[ôvér]''[26] A további fejleményekrôl hallgassuk meg ismét Margit nôvért: ,,1923. IV. 17-én megkaptuk Prohászka püspök levelét, amelyben kötelez bennünket, hogy fogadjuk el az új szabályzatot, aki nem fogadja el, az hivatását vesztette és kérje fogadalmai alóli felmentését. Ekkor mi mindannyian, anélkül, hogy egymással beszéltünk volna, azt válaszoltuk, hogy nemhogy elvesztettük volna hivatásunkat, ellenkezôleg, erôsebb, mint valaha, csak nekünk aggodalmaink vannak, hogy 400 éves sz. Ignáctól származó szabályzat nem alkalmas számunkra, és félô, hogy ha ezt kellene követni, bekövetkezne az, hogy a gyakorlatban nem fogjuk tudni betartani. Egyikünk sem akart a Missziótársulattól elmenni. Válaszunk után megkaptuk Püspök atya másik levelét, amelyben azt írja, hogy: akik valamilyen indokolással bejelentették, hogy nem kívánnak a S[zociális] M[issziótársulat] konstitúciói szerint élni, azok tekintsék magukat kilépetteknek. Nem értettük, hogy miért küldenek el minket csak azért, mert kinyilvánítottuk, hogy nekünk aggodalmaink vannak a szabályzat megtarthatósága iránt. Erre jogalap nem volt. De elfogadtuk azért, mert létrejött -... -- egy fejlôdési folyamat, amelynek áthidalása lehetetlennek látszott, úgy láttuk, hogy az összességre hasznosabb, ha mi kivonulunk![27] Így alakult meg 1923. május 12-én a Szociális Testvérek Társasága. Annyira nem ,,tervezetten'', hogy az alapító nôvérek az alakuláskor három országban, hat különbözô helyen tartózkodtak. A magyarországiak Budapesten, (két helyen), Szikszón és Taliándörögdön, hárman Amerikában, négyen Temesvárott. 1948-ban az ezüst jubileumon a következôket mondta Margit testvér az alakulásról: ,,...visszamegyek 1923-ra. Mi a tradícióknak tudatos hordozói és ôrzôi vagyunk. A mi születésünk 1923., de mi tudjuk, hogy ... hivatásunk nem itt kezdôdött, hanem 1908-ban, a Missziótársulatban. Nekünk nincs okunk arra, kedves testvérek, hogy fátyolt borítsunk arra az évre, mikor a Társaság a jó Isten kegyelmébôl megszületett. Akkor a legjobb meggyôzôdéssel és szándékkal cselekedtünk és fogadtuk el azt, ami velünk történt és amikor így visszamegyünk Társaságunk bölcsôjéhez, akkor a mi hálás tiszteletünk az örökkévalóságba költözött Fônöknô- anyánkhoz és Püspök atyánkhoz is száll. Lehet, hogy ôket elhatározásukban emberi gondolatok is vezették, ... de a huszonöt év -- talán nem vakmerô hit -- megadta a választ arra, hogy az ô elhatározásuk, döntésük és intézkedésük a jó Istennek, a Gondviselésnek akarata volt. Ameddig Társaságunk él, addig kell a mi hálánknak is élnie azzal és azokkal szemben, akiknek a Gondviselés azt a kegyelmet adta, hogy a magyar szociális területen, modern fogadalmas alakulatnak úttörôi legyenek. Hálás szeretetet kell ápolnunk boldogult Fônöknôanyánk iránt, aki nekünk tizenöt éven keresztül otthont adott és aki által ezt a mi hivatásunkat kaptuk. Amikor a jó Isten majd megengedi, hogy az örökkévalóságban találkozzunk, akkor kilépve a földi viszonylatokból, csodálkozva fogunk visszanézni arra, ami már most is félig kibontakozva áll elôttünk.''[28] Ezt olvasva azt gondolhatjuk, hogy jó egy negyedszázad alatt elsimulnak a dolgok és már ,,csak a szépre emlékezünk.'' Éppen ezért lényeges, hogy idézzünk még 1923-as állásfoglalásokból is. 1923-ban így tanította Margit testvér a Missziótársulatból elküldötteket: ,,Lelki magatartásunk a Missziótársulat régi törzsével szemben: 1. F[ônöknô] A[nya] 15 évvel ezelôtt megindította az úttörést. Magyarországon ilyesféle alakulat akkor még ismeretlen volt. Összeköttetései lehetôvé tették a létesülést és fennmaradást. Igazán azt mondhatjuk, hogy az egészet a semmibôl kezdte. A tagokban vannak olyan szervezô, stb. képességek, amelyek ôbenne nincsenek meg, de ezek sohasem érvényesülhettek volna, ha ô kereteket nem ad hozzá. 2. Gárdát nevelt. Az Elnök-utcai kezdetbôl ma Margit, Etelka és Erzsébet nôvérek maradtak meg. F[ônöknô] A[nya] a pusztába harangozott, embere nem volt, ôk nevelték fel az új gárdát. A tapasztalatok -- minél keservesebbek, annál értékesebbek -- megfizethetetlenek... A tapasztalatokért tanulópénzt kell fizetni, ezt 14 éven át a Missziótársulat fizette. 3. Megérlelte a közvéleményt. A Népleányok már kész talajt találtak. Tehát úgy kell gondolni a M[issziótársulat] régi törzsére, mint amely az isteni Gondviselés műve volt... Felületes, igaztalan, léha dolog volna nem a kegyelet, hála és szeretet érzésével gondolni rájuk... Amit féltünk és sajnálunk, azzal szemben az aggodalom legyen bennünk, így a Missziótársulat iránt is. Ez elsô otthonom, vezetô nôvéreim nevelôje -- az anyám, ... szeretem és imádkozom érte.''[29] A Szociális Testvérek Társasága alakulási jegyzôkönyve kifejezetten kimondja: ,,...úgy határoztunk, hogy szeparáció esetén alapítónknak mindenkor Farkas Edith fônöknôt fogjuk tisztelni. [Szeparáció: a nôvérek javaslata, hogy a Missziótársulat váljon ketté, a régi és az új szabályzatot követôkre. Mindkét ágnak Farkas Edith maradjon a fônöknôje. Ezzel szerették volna elkerülni a szétválás miatti botrányt.] Ô a szeparációt nem fogadta el ... evvel a jogviszony köztünk megszakadt... de ha így Fônöknô Anyánkat nem is tekinthetjük alapítónknak, indítványozom, hogy miután az ô gondolatait vettük át, ô adott nekünk eddig életlehetôséget, miért is mindig hálával és szeretettel fogunk róla megemlékezni és napi közös imánkban érte kifejezetten imádkozni. Örömmel hozzájárulnak.''[30] Ezt a napi közös imát, Farkas Edith 1942-ben bekövetkezett haláláig végezték.[31] 1927-ben így emlékezett meg Slachta Margit az 1923-as eseményekrôl: ,,Nem volt ez közönséges veszekedés, csodálatos belsô finomságok történtek ... Hibák igenis történtek, nem volna igaz, ha nem mondanám, hogy nagyon sajnálatos dolgok történtek velünk, de itt vagyunk a földön, gyarló emberek vagyunk, az dobjon a Misszióra követ, aki soha nem hibázott. Nagyon igaz, hogy a szentekkel az égben lenni öröm és boldogság, de a földön együtt lenni, az egészen más. -- A Szentírásból tudjuk, hogy az emberileg két legtökéletesebb lény: Sz. József és Szűz Mária között milyen fájdalmas félreértés történt. Tehát itt állunk. Ezek voltak azok a szomorú dolgok, amiket el kell felejtenünk. A rajtunk valóval és az Erzsébet királyné úti házban négy fazék lekvárral indultunk. Akkor kezdôdtek meg azok az idôk, amelyek kimeríthetetlen boldogságnak forrásai lettek...''[32] Hogyan alakult tovább Farkas Edith és Slachta Margit kapcsolata? Ami keveset tudunk, az azt mutatja, hogy Margit testvér hálás és hűséges szeretettel viseltetett mindig a Fônöknô Anya iránt, 1941-ben pedig -- remélve, hogy az idô már megenyhítette a fájdalmas emlékeket, közvetlenül kereste a találkozást Farkas Edithtel. Alkalmat a szociális testvérek az évben tartott káptalanja[33] adott, amelynek egyik tárgya volt a kapcsolat a két Szervezet között, és a Szociális Testvérek Társasága megtette az elsô lépést azzal, hogy a Káptalan ,,indítványozza a Missziótársulatnak egy együttes díszgyűlés megrendezését a Szentlélek Szövetség keretében. -- Továbbá a két Társaság vezetôségével indítványoz egy közös zarándoklatot Istenben boldogult Prohászka püspök sírjához. -- Végül a Káptalan üdvözli a Fônökasszonyt'' és ezt a sajtóban is szándékoztak megjelentetni.[34] A jegyzôkönyv kivonatát a következô levél kíséretében küldték el Farkas Edith-nek: ,,Mélyen tisztelt Fônöknôanya! Mellékeljük káptalanunknak a Missziótársulat és Társaságunk közt létesítendô jó viszony kérdésének letárgyalásáról szóló [jegyzôkönyv kivonatát] és kérjük Méltóságodat, hogy azt a Maga részérôl is elfogadni méltóztassék. Mindnyájunkat nagy örömmel tölt el az a gondolat, hogy létrejön a két szervezet közt a szeretet kapcsolata. Önmagában is vágyunk erre, de a nehéz idôk és a bizonytalan jövô még inkább sürgetnek mindennek eltávolítására, mely a békés összefogásnak útjában állhatna. Ha mélyen tisztelt Fônökanya gondolatainkat elfogadja, ez nekünk annál nagyobb öröm lesz, mert hiszen mi kezdettôl fogva azon az állásponton voltunk, hogy ha elvi különbségek más utakat jelölnek is, annak a szeretet-kapcsolatra nem kell kihatnia. Azt sem felejtettük el soha, amit 1923. május 12-én kelt alakuló jegyzôkönyvünkben megörökítettünk, hogy eredetünk a Szociális Missziótársulatban van, hivatásunkat kedves Fônöknôanyánk ébresztette fel az alapító tagokban és Társaságunk szociális programját is tôle vettük át. Ezért akkor azt határoztuk, hogy Fônöknôanyánkért és a missziós nôvérekért naponta fogunk imádkozni és ezt az egész közösség már 19. éve így is teszi. Mindezek után kérjük, hogy Társaságunknak tisztelgô küldöttségét szívesen fogadni méltóztassék. Mély tisztelettel és változatlan hálával Budapesten, 1941. július 8-án Káptalanunk tagjai''[35] A levelet, amit Slachta Margit fogalmazott, -- aláírta, a tizenkét káptalani tag, akik közül heten a Missziótársulat egykori alapító nôvérei voltak. Farkas Edith nem fogadta a küldöttséget. Margit testvér addig próbálkozott, míg elérte, hogy ôt magát mégis fogadta többször is még 1941 folyamán: ,,...a Fônöknô-anya tavaly már hajlandó volt velem felvenni a kapcsolatot, amire évekkel ezelôtt hiába kértem. Az ti. a meggyôzôdésem, hogy ha az emberek külön úton járnak is, a személyi érintkezésnek nem kell okvetlenül megszűnnie, így azután tavaly óta idôrôl idôre elmentem hozzá, amiért hálás is vagyok a jó Istennek, mert nagy hiányérzet maradt volna lelkemben, ha úgy távozik az örökkévalóságba, hogy elôzôleg nem találkoztunk.''[36] Errôl még 1955- ben is hálásan emlékezett meg egy levelében. Farkas Edith halálhírére azonnal a ravatalához sietett, a temetésen azonban nem vehetett részt, mert éppen Pozsonyba kellett utaznia a szlovákiai zsidók érdekében,[37] de a Szociális Testvérek Társasága testületileg részt vett a gyászszertartáson.[38] Mindezekbôl nyilvánvaló, hogy Slachta Margit és nôvértársai lelkében -- bár elvi okokból külön úton jártak -- élô volt a kegyelet Farkas Edith iránt. ======================================================================== VII. A botcsinálta fônöknô 1923. május 12-én megalakult a Szociális Testvérek Társasága, Budapesten, az Erzsébet királyné u. 17. sz. alatt, a Szociális Missziótársulat Mária Mercedes otthonának kápolnájában. Ez az otthon ez évben lakatlan volt, és Farkas Edith már el akarta adni a házat, de most, hogy az új alakulatnak szüksége volt egy otthonra, azért legfeljebb 3 évre, de ha elôbb eladja, akkor rövidebb idôre átengedi a Szociális Testvéreknek. Pillanatnyilag volt tetô a fejük felett, és mivel a ház adott otthont már 192l óta a Mercedes konzervüzemnek, ezt indítják be újra a testvérek, hogy anyagi alapjuk legyen. A kezdet nehézségeirôl a ,,Szürke Fátyol'' c. kéziratos kis újság tudósít tréfás formában: ,,PÁLYÁZAT. A Fátyol szerkesztôsége kér életrevaló ajánlatokat arra nézve, hogy hogy lehetne emeletes székeket berendezni, úgy, hogy egy asztalnál, ahol 17 hely van, 34-en étkezhessenek...'' Vagy: ,,...kényelmesen elhelyezkedtem a dívány karfáján, s míg a pohár, melybôl 6-od magammal iszom eljutott hozzám...''[1] Két nagy feladat állt a közösség elôtt: saját otthont szerezni és megválasztani a Társaság vezetôjét. Slachta Margit 1923-as megnyilvánulásai azt bizonyítják, hogy nem sejtette, hogy a testvérek bizalma feléje irányul. ,,A leghatározottabban fônöknô sem akartam lenni, amire két motívumom is volt: Sokat akartam építô munkával dolgozni a Társulat érdekén, tehát javának tartottam volna, ha az adminisztrációs munka nem az én idômet foglalja le. Másodszor tudtam, hogy ... lehetetlen éveken keresztül nem eljutni a súrlódási felületekhez és kopni, ami által az ember aztán értékeit sem tudja az ügy javára kamatoztatni, s én szerettem volna mindazt, amit nekem a jó Isten adott, minél akadálymentesebben belevinni a Társaság életébe...''[2] Ennek ékes bizonyítása az a levél, amelyet 1923. VI. 5-én Auguszta nôvérnek írt Temesvárra: ''...megtartjuk az általános fônöknôválasztást, mely szándékra naponta imádkozunk. -- Emlékeztetlek, az általatok elfogadott pontok közül arra, mely elôírja, hogy a fônöknônek csak társulati belügyekkel szabad foglalkoznia, ... kérlek, írjátok meg, mit szóltok Mária testvérhez? A mi úgyszólván egyhangú jelöltünk Mária testvér, az ô személyében mind megnyugszunk. Jellemes, okos, lelki, áldozatos...''[3] ,,...Én magam kezdettôl fogva nem akartam fônöknô lenni, egyáltalán nem alázatossági motívumokból, mert ez nekem nem is látszik alázat vagy nem alázat kérdésének, hanem gyakorlati szempontokból, A fônökséggel szemben állandóan az az érzésem van valahogyan, mintha én attól el akarnék szaladni...''[4] (Kiemelés tôlem: M.I.) A testvérek ragaszkodása és bizalma azonban újra állandóan rátette a terhet. Ebbôl a szempontból különösen jellemzô az 1928-as káptalant helyettesítô közgyűlés (öt évvel vagyunk csak az alakulás után). Margit testvér, mint a közgyűlés elnöke arról beszél, hogy ,,a Társaság egészen teokratikus alapon áll, de egészen demokratikus is, ami egyrészt a vezetôség [számadási] kötelezettségében, másrészt a választásban fejezôdik ki ... gyakoroljuk itt is azt az erényt, amely tôlünk követeltetik ... mint egy tudatosságra hivatott Társaság tagja ... felelôsségérzettel és alázattal éljek jogaimmal...''[5] Mikor a közgyűlési menet során következett az elöljáró-választás, Margit testvér a következôket mondta: ... A választásokkal kapcsolatban ... elmondom, amit tulajdonképpen már ötödik éve mindig szeretnék elmondani, de nem engedtétek: ,,...A lelkem vágyik, hogy teljes erôvel szolgáljam a Társaságot, és nem azon a helyen, melyen most vagyok (Kiemelés tôlem: M.I.) Világos elôttem, hogy a jó Isten kegyelmén fordul minden, továbbá, hogy az erôim elégtelenek... Hiába a nagyon nagyszerű munkamegosztás, mégis a felelôsség tudata s a gond és a kormányzatnak az a része, mely el nem vehetô, nekem nehéz. Vágyom egy olyan visszavonuló év után, amikor nagyrészt a Testvérképzônek és -- a kormányzati gondoktól felszabadulva -- fizikai megerôsödésemnek élhetnék. (1927. november 15-én megoperálták, 87 epekövet távolítottak el szervezetébôl, most, 1928. június elején még csak lábadozik, erre céloz a ,,fizikai megerôsödés''-sel). Azért a magam részérôl jelöléstôl eltérô választást ajánlok ... kérem, hogy most tegyünk róla bizonyságot, hogy a tisztségeket kötelességnek és nem kiváltságnak tekintjük, azután gondoljuk meg, imádkozzunk és teljes nyugalommal tárgyaljuk ezt a kérdést...''[6] Ezután általános fônöknônek javasolta maga helyett Rónai Paula testvért[7], részletesen kifejtve, hogy miért tartja ôt alkalmasnak, aki azt válaszolta, hogy ,,meggyôzôdése, hogy még nincs itt az idô, hogy Margit testvér letehetné a tisztjét''. Egy másik testvér így érvelt: ,,Az anyának nagyon sokszor életébe kerül a gyermek világrahozatala. A Szociális Testvérek Társasága nagy gyermek, majdnem azt mondanám, hogy világra hozataláért nem szabad sajnálni az anya életét ... bármilyen kegyetlenül is hangzik, még nem érkezett el az az idô, hogy ô ezt a munkát letehetné...'' Margit testvér most más érvet keresett: nem az egészségi állapota a fô, hanem az, hogy: ,,nekem nem volt noviciátusom. A Missziótársulatban rögtön nôvérekké lettünk és ott majdnem mindig kifelé dolgoztam. Most öt év óta ismét saját akaratomon járok. Azért akarom magamnak azt kérni, hogy kapjam meg az alkalmat és lehetôséget, hogy az engedelmesség állapotában legyek, mert a múltban nem dolgoztam ki magamban az engedelmesség szellemét...''[8] Azonban ez az érv is hiábavalónak bizonyult, ismét megválasztották. Természetes, hogy ez a magatartás a társulaton belül -- ,,sok hátrányt eredményezett, sokakban keltett szerénytelenséget, ... megkövetelték a beleszólást és kiforratlanságuk dacára is a kritikai részt vindikálták maguknak. Ezen elhelyezkedésem eredményezte azt is, hogy a fônöknô fogalma nem megfelelôen alakult ki azokban, kik nem voltak elég érettek arra, hogy magatartásomat megértsék.''[9] 1930-ban úgy látszott, hogy visszatérhet a közéleti munkához, a keresztényszocialista párt városanyának (ma fôvárosi bizottsági tag) jelölte és meg is választották Angyalföldön. Keresztülvitte tehát, hogy társulati feladatát átadja másnak. Az arra érdemes testvérek közül senki sem vállalta, és sajnos elvállalta egy olyan testvér, aki méltatlannak bizonyult a tisztségére. Margit testvér boldogan kezdte meg közéleti munkáját, sôt úgy tűnt, hogy az 193l-es országgyűlési választásokon is indulhat a Keresztény Nôi Táborral, (Katolikus Nôi Párttal), azonban egy választási cselfogással megakadályozták indulását. Az indulni akaró pártoknak meghatározott számú ajánlást kellett gyűjtenie, a Keresztény Nôi Tábor tagjai az elôírt 2800 ajánlás helyett 3800 ajánlást gyűjtöttek. Az ajánlásokat a választási bizottságok vizsgálták meg, és akinek az ajánlását elvetették, az nem indulhatott a választáson. Budapest déli kerületében csak négy pártot engedtek indulni, ezek: az Egységes párt, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt (ennek jogelôdjét juttatta diadalra 1920-ban a Keresztény Nôi Tábor), az Egyesült nemzeti és demokrata párt, valamint a Szociáldemokrata párt. A Keresztény Nôi Tábort elutasították tizedmagával. Nagy az elkeseredés a kis pártokban, írja 1931. június 25- i számában a NEMZETI ÚJSÁG. Slachta Margit a lap jelezett számában elkoptatott választási fogásnak minôsíti az eljárást, és megköszöni az aláírásgyűjtôknek a munkát, s az aláírásukat adóknak a bizalmat. Közben a társulaton belül komoly problémák keletkeztek, az új fônöknô alkalmatlansága olyan mértékben kitűnt, hogy Margit testvér belátta, nem tehet mást, mint visszavenni a letett terhet. 1932-ben a testvérek újra megválasztották Margit testvért, az így mellôzött ex-fônöknô (aki nagyon is az akart lenni) 1934-ben tizennégyed magával elhagyta a Társulatot és 1935-ben megalapította az Egyházközségi Nôvérek Szent Péter Leányai társulatát. Az események mélyen érintették Slachta Margitot, ennek eredménye az, hogy 1935-ben tizenkét évvel az alakulás után látta be, hogy maradnia kell a helyén. A káptalanon a következô szavakkal adta ezt a testvérek tudtára: ,,...Évek hosszú során visszatekintve látom magamat ebben a munkában, amelyet a jó Isten megengedett végeznem. Lelkemnek nagy szenvedése látni magamat egy ilyen nagy feladatban, az én mondhatnám bohó, önmagamra kevéssé reflektáló, s egy boldog gyermekkorban és boldog ifjúságban felnövekedett könnyed énjében s hogy mindezek folytán olyan kevéssé értem meg az életre és ilyen ügyeknek intézésére. Mikor azt mondottam beszámolómban, hogy a közelmúlt szomorú eseményei érlelôleg hatottak reánk, akkor elsôsorban magamat értettem és higgyétek el, kedves testvérek, hogy ma más énnel állok itt, mint amivel azelôtt operáltam. -- Hála Istennek, hogy nincsenek mindig tudatomban összes cselekedeteim, mert akkor azt hiszem, nem bírnám, de amennyiben mint egy folytonosság elôttem van, annyiban a tudatomban van mindaz a kár, melyet a Társaságnak okoztam nem helyes eljárásaimmal. Külön köszönetet mondok azoknak a testvéreimnek, akik egyéni sajátságaimat, melyeket nem tudok levetni, tudatosan elviselték és ennek dacára is támogattak a munka elvégzésében ... lelkemben egy folytonos hála él mindazon önmegtagadással és önzetlenséggel szemben, melyet a változatlanul és megingás nélkül velem dolgozó testvérekben látok ... egymás keresztjei vagyunk, de ha elviseljük egymást, akkor áldásai is lehetünk egymásnak ... Egyébként a fônökséggel és az abból folyó kötelességeimmel szemben is ma egy egészen más énnel állok itt és remélem, hogy a Ti támogatástokkal a jövôben kevesebbszer fogok hibázni...''[10] A kormányzást mindvégig nehéz tehernek érezte. Idézzük még egy gondolatát: ,,A testvérek engem alapító fônöknônek minôsítenek. Az igazsághoz való ragaszkodás jegyében, kezdettôl fogva azt az álláspontot képviseltem, hogy ez nem fedi a valóságot. A Missziótársulatból annak idején ... kizárattunk, ezek között a Társaság legtehetségesebb, legkiválóbb tagjainak zöme. Naivság volna azt hinnem, hogy én alapítottam volna a Szociális Testvérek Társaságát. Ha az Úristen nem adja ezeket az oszlopos testvéreket, akkor a legtávolabbról sem fejlôdhetett volna a Társaság azzá, amivé lett. Ennek a növekedésnek én csak egy résztényezôje vagyok (Kiemelés tôlem: M.I.). Már a Társaság alakuló jegyzôkönyvébe becikkelyeztük, hogy a Fônökasszony gondolatát hoztuk magunkkal, hűségesen megmaradtunk az ô eredeti elgondolása mellett. Részünkrôl annyi történt, hogy azt keretbe, formába öntöttük, tehát az eredeti elgondolás megvalósítói vagyunk...''[12] E kitérô után térjünk vissza 1923-ra, amikor a megalakulás után el kellett kezdeni az új társulat életét. Elsôsorban életlehetôséget kellett keresni. A Trianon utáni Magyarországon ilyen nem volt, tehát külföldön kellett próbálkozni. Mindezek elôtt azonban, ha az egyházi jóváhagyást meg akarták kapni, el kellett készülnie a Szabályzatnak. 1923 nyarán Erdélyben Tömösön írta és vitatta meg az ottani testvérekkel, majd az így elkészített szabályzattervet elküldte véleményezésre Rómába Serédi Jusztinián egyházjogásznak. Maga pedig utánajárt, hogy több testvért kijuttasson Amerikába, azzal a gondolattal, hogy ott anyagiakat gyűjtsenek az építendô anyaházra, a fiatalabbakat pedig Franciaországban, különbözô zárdákban helyezte el munkára, ahol a megélhetésük megvolt, így fizetésüket hazaadhatták. Maga is kiment Amerikába, 1924. nov. 4-tôl 1926. december 12-ig volt ott, december 22-én ért haza a közben megszerzett Anyaházba. Rendkívül jellemzô a hajóról küldött levele: Elôször leírja, hogy Londonból az AQUITANIA hajóval indul, rendkívül gyors a beszállás és az ember ,,tengeren sem érzi magát azonnal, mert a hajó olyan óriási, hogy az ember jön-megy rajta és eszébe sem jut, hogy alatta mérhetetlen mélységű víz hullámzik''. Folytatja a hajó leírásával, sajnálkozik a hajófenékben dolgozókon. ,,Második éjjel, minthogy olyan nem jól éreztem magam ... a fedélzeten maradtam... Erôs szél volt. Az a rettenetes nagy hajótest szembe rohant a széllel. Ennek a két hatalmas erônek ellentétes irányú vágtatásából olyan harsogó orkán keletkezett, amilyet mi bömbölni a szárazföldön nem is hallunk ... A koncertbe belesüvöltött a víz sistergése ... Amennyiben ilyen fizikai rosszullét dacára a szellem élvezni képes, annyira élveztem a teremtô férfigéniusznak ezt a nagyszerű alkotását. Milyen kár, hogy a nô nem képes adottságainak értékére ugyanúgy rányitni és azt ugyanúgy kifejleszteni. Mert utóvégre még egy AQUITANIA is mi a lélekhez s a lelki életfolyamatokhoz és lelki életadáshoz képest, és mindez elsôsorban a miénk, csak nem tudjuk, és az emberiség zöme, azt hiszem, mindvégig nem fog arra igazán rájönni, hogy tulajdonképpen mindent a lélek hordoz, mert azt nem látni, mint ahogy az utasok zöme nem gondol a gépészekre, de mégis az ô munkájuk erejével halad elôre.''[13] Még ebbôl a rövid levélrészletbôl is kitűnik Margit testvér életének két alapvetô gondolata: a nômozgalmi apostol és a lélek végtelen értékének mélységes tisztelete. Közel két évet tölt Amerikában. Kanadától Los Angelesig beutazza a világrészt, mindenütt elôadásokat tartva, angolul, németül, franciául. A magyar sajtóba is eljutott egyik elôadássorozatának híre: ,,New Yorkból amerikai gyorsasággal terjedt el a hír az összes amerikai államokba, hogy a magyar nemzetgyűlés elsô nôi tagja: Schlachta (!) Margit, a Szociális Testvérek missziójában megérkezett az új világba. A New York Times és az összes nagyobb amerikai lapok hosszú cikkeket közöltek Schlachta (!) Margitról... Richmondból, Virginia állam metropoliszából hivatalos meghívást kapott... Schlachta (!) Margit május 1-jén megérkezett Richmondba... Virginiában eddig még egyetlen hírneves magyar ember sem tett látogatást... Schlachta (!) Margit ,,Dismembered Hungary'', vagyis Magyarország földarabolása címen tartotta meg elsô elôadását az itteni katolikus nôk klubjában. A szép helyiség zsúfolásig megtelt az elôadás hírére... Az elôadás után amerikai szokás szerint a hallgatóság kérdéseket tett föl Schlachta Margithoz (!), akinek órák hosszat kellett beszélnie a magyarországi viszonyokról, a kommunizmusról, a Szociális Testvérek munkásságáról és mindenrôl, amirôl itt keveset tudtak. A következô napon Schlachta (!) Margit a Richmond Women's Club-ban tartott elôadást. A klub Virginia nôi társadalmának elsô klubja, amelyrôl sok szó esett már az amerikai történelemben... Margit testvér annyira megnyerte a hallgatóság jóindulatát, hogy elôadását a viharos tapsok miatt gyakran félbe kellett szakítania... A következô estén a Young Women Association-ban tartott elôadást Margit testvér... A hallgatóság alig akart eltávozni a helyérôl és Margit testvérnek még sokáig ott kellett maradnia, hogy válaszoljon a legkülönbözôbb kérdésekre. Másnap délelôtt az University of Richmondban újra elôadást tartott a diákkisasszonyoknak és mikor ezt a férfidiákok meghallották, tanáraikkal együtt ôk is eljöttek az elôadásra, úgy, hogy Schlachta (!) Margitnak a félórás elôadás helyett az egész napot a Westhampton College-ben kellett eltöltenie. Itt a diákokkal ebédelt és ebéd után is elôadást tartott hazánk történeti, földrajzi, gazdasági viszonyairól és a lehetetlen trianoni békérôl... Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az University of Richmond baptista egyetem, ... és itt eddig még katolikus ember sohasem tarthatott elôadást. Rövidesen olyan nagy lett a lelkesedés Margit testvér elôadásai iránt, hogy nemsokára újra fölkérték, hogy térjen vissza ide. Idôközben ugyanis Schlachta (!) Margit Washingtonba utazott, hogy részt vegyen a nemzetközi nôi konferencián. Schlachta (!) Margit tehát néhány nap múlva újra visszatért és nyilvános elôadást tartott Magyarországról. Erre az alkalomra a város legnagyobb színházát kapták meg teljesen díjmentesen. Az elôadást hírlapok és plakátok hirdették több napon át és az elôadás védnökei Virginia állam kormányzója és felesége, a richmondi polgármester, a katolikus püspök és több protestáns pap voltak. Az itteni viszonyokhoz képest igen nagy jelentôsége van annak, hogy egy idegen úgy össze tudta hozni az összes itten felekezetek vezetô férfijait... Otthon sem lehet elképzelni lelkesebb március 15- iki ünnepélyt, mint azt, amit itt Schlachta (!) Margit csinált. Legalább itt Virginiában most már egészen más képet nyertek arról, hogy miképpen lett Magyarország a világháború áldozata és Margit testvér itteni szereplése óriási jelentôségű, mert megismertette a virginiaiakkal az ezeréves Magyarországot...''[13] Nemcsak ô ismertette meg az amerikaiakkal Magyarországot, ô is megismerte Kanadát és az Egyesült Államokat és úgy döntött, hogy bár mindenütt sok a nehézség, a testvérek maradjanak mindkét országban, elsôsorban a külföldre szakadt magyarok gondozására. A Los Angeles-i püspök 1928-ban saját költségén küldi az elsô két amerikai jelöltet a magyarországi noviciátusba. A Társaság a szétszórtság következtében került az Egyesült Államokba és Kanadába, sok munka, sok áldozat, sok nehézség árán vert gyökeret mindkét helyen. Amerikai élményeit ELKAPOTT SUGARAK címmel közreadja 1928-ban, ahogy a könyv elôszavában írja: ,,Ez a könyv amerikai tartózkodásunk alatt szerzett derűs élmények, kedves emlékek gyűjteménye ... Nem Amerika, csak egyes vonások Amerika arcáról... Dollárokat nem vihetünk haza, azok elkerültek bennünket, hazavisszük tehát a Lelket, melynek lehelete megcsapta arcunkat. Fiatal, kedves, üde, bízó, jóakaró, segítô, örülni tudó lelket...'' De nemcsak a lelket hozta el, amit lehetett, igyekezett itthon is megvalósítani. S mindjárt a tizedik oldalon, találunk egy önvallomást. Látva az Amerika-szerte világító ,,mindenki karácsonyfákat'', eszébe jut egy saját élménye: ,,Ilyet akartam annak idején az I. kerületben felállítani (1920-22 között, amikor annak a kerületnek képviselôje volt), hogy ne csak az otthonok ünnepeljenek, legyen karácsonyuk az otthontalanoknak is. De eltérítettek tervemtôl, mivel >>szokatlan<<. Én pedig nem mertem elég erôsen akarni, mert nem tudtam, hogy ez a gondolat már megvalósult valahol. Most hát viszek magamnak is ajándékot a mindenki karácsonyfájáról: azt a tanulságot, hogy ha valaki valamit meg akar valósítani, ... csak azt [nézze], hogy jó-e?'' 1926 karácsonyára ért haza és 1927 karácsonyán a fôváros 15 helyén gyúltak ki a Mindenki Karácsonyfája gyertyái. Mivel a Társaságnak saját intézményei nem lehetnek, a Mindenki Karácsonyfája Bizottság gazdája az Iskolanôvérek szervezete,[14] a testvérek dolgoznak ebben a Bizottságban. Margit testvér szerint a Társaság a köz szolgálatában is névtelenül dolgozik. Az elsô ,,Mindenki Karácsonyfája'' sikerérôl egy korabeli levelet idézünk, mellôzzük a sajtó híradásait. ,,...Hihetetlen nehézségekkel kellett megküzdenünk, mert a belügyminiszter nem akarta engedélyezni, féltvén az utca csöndjét, stb. De Paula testvér (a Társaság képviselôje) hihetetlen szívós energiával keresztül vitte, megrendezte ... Összegyűjtöttek a munkatársak kb. 10 mm (métermázsa) cukrot, csokoládét. Mindenki kapott és annyi maradt, hogy az Irgalomháznak (korabeli gyógyíthatatlan betegek kórháza), a Vakok Intézetének, Nyomorék gyermekeknek kocsival kellett kivinni. Énekkarok, zenekarok voltak a fák alatt, a hölgyek ... már most akarnak készülni a jövô évire ... Az Oktogon-téren például a fényújság vetítette egész délután és este, hogy >>Dicsôség mennyben az Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek.<< ... azt mondják, olyan volt, mint egy fél mennyország...''[15] A ,,Mindenki Karácsonyfája'' mozgalom élt 1947-ig. 1944. december 24- én egyetlen ,,mozgó'' fa (teherautóra szerelt fa) járta a szovjet hadseregtôl teljesen bekerített várost. Korabeli feljegyzés szerint: ,,...Margit testvér is velünk jött a teherautóval, amely megállt mindenütt a város forgalmas helyein. (Az autóra felszerelt hangszóróból karácsonyig énekek áradtak.) A szokott ajándékcsomag helyett, nem lévén egyéb ... karácsonyfagyertyát osztogatott Margit testvér, akkor az is nagy érték volt ... Egy magyar honvéd volt a sofôrünk, ... a végén azt kérte, hogy adjuk a honvédségnek a karácsonyfát, hadd legyen nekik is karácsonyuk ma este, ki tudja, nem utolsó-e? Mikor már besötétedett, el is felejtettük, hogy elsötétítés van és az égô gyertyájú fával száguldottunk végig az utcákon, hídon. Felettünk pedig keringtek, zúgtak a halált hozó gépmadarak. Senki sem szólt érte, mindenki el volt szánva mindenre...''[16] Kissé elôreszaladtunk a ,,Mindenki Karácsonyfájával'', hiszen még le sem írtuk Margit testvér hazaérkezését. Korabeli levélbôl idézünk: ,,...Az állomáson óriási tömeg volt ... A rengeteg virágot, amit kapott, ruhás kosarakban kellett behordani a házba ... Margit testvért is annyira meglepte a Keleti pályaudvar képe, mint egy ... ember dühösen mondta: egy királyt nem fogadnak így ... Magyarországon még ennyi szeretettel és bizalommal nem vártak senkit haza. Éppen ez rettenti meg úgy Margit testvért, hogy az emberek olyan nagyon sokat várnak tôle...''[17] A külföldön (Amerikában és Franciaországban) végzett munkáról 1927. február 8-án számolt be Slachta Margit a testvérekkel együtt a magyar társadalomnak, a ,,régi országházban''. Így nevezték akkor a Sándor utcai palotát, ahol 1902-ig ülésezett a magyar parlament (ma: Olasz Intézet). Ennek az épületnek volt akkora terme, hogy több ezren befértek. A MAGYARSÁG így örökítette meg az eseményt: ,,Kétévi és kéthónapi távollét után a múlt karácsony hetében érkeztek haza Budapestre Schlachta (!) Margit vezetésével a Szociális Testvérek Társaságának ama lelkes tagjai, akik távollétük alatt az amerikai magyarok között felbecsülhetetlen értékű karitatív missziót s a nem magyar ajkú amerikaiak között pedig még értékesebb nemzeti propagandát fejtettek ki. A Szociális Testvérek és vezetôjének visszatérése után vasárnap, a régi képviselôházban, beszámoló gyűlést tartottak, amelyen Amerikában végzett munkájukról óhajtottak számot adni... Délután 5 órára hirdették a gyűlést, de 4 órakor már nem volt talpalatnyi hely a régi képviselôház hatalmas nagytermében, ahol több mint ötezer hölgy zsúfolódott össze. A késôbb érkezô ezrek már csak a folyosókon szoronghattak, akik pedig 5 órára érkeztek, azok már az épületbe sem fértek be. Ritkán gyűlt még össze ilyen értékes, intelligens, figyelmes nôtársaság, mint erre a gyűlésre... A Szociális Testvérek Társasága, ... amikor túl volt munkájának elsô lépésein, idehaza -- csakis anyagi erôk híján -- kénytelen volt munkáját redukálni, s amint azt akkoriban annyian megtették, kénytelen volt anyagi segítségért a gazdag Amerikához fordulni, ... hogy ott csak kérjen, és kint maradt Amerikában azért, hogy ott csak adjon. Schlachta (!) Margit és testvérei azt hitték, hogy a gazdag Amerikában csak kérni és kapni lehet, s mikor odaérkeztek, azt látták, ôk sokkal gazdagabbak, nekik kell adni a szegény, elhagyott amerikai magyarságnak. Amerikában meglátták a lelkiekben szűkölködô kivándorolt magyarokat, ott ezer meg ezer magyar családot látogattak meg, a magyar szót nem tudó magyar gyermekeket megtanították magyarul írni, olvasni, imádkozni... Csonkamagyarországról meséltek odaszakadt magyaroknak, akiknek az óhazától elidegenült szívét-lelkét újra magyarrá tették. A szociális testvérek rövid két év alatt Buffalóban, Los Angelesben és a kanadai Stockholmban otthonokat létesítettek maguknak, hirdették 160 propaganda-elôadáson a magyar ügy igazát, egy részük most kint maradt s ezekbôl az otthonokból, mint központokból, szakadatlanul folytatják missziós munkájukat... Schlachta (!) Margit ezután áttért a távolléte alatt itthon végzett munka ecsetelésére. Itthon közben felépítették a Szociális Testvérek Társaságának gyönyörű új székházát. Beszéde során köszönetet mondott minden áldozatkész munkatársuknak... Elôadása végén a jövô munkáját vázolta.''[18] Melyek voltak ezek a munkák? Elsôsorban az alakuló társulattal kapcsolatosak. Anyaház már van, gondoskodni kell a noviciátusról és szükséges a Szabályzat egyházi jóváhagyása. E két utóbbi ügyben még Amerikából megtette a lépéseket. 1925 áprilisában a NEMZETI ÚJSÁG egy mellékletben közölte Slachta Margit felhívását: ,,Mentsük meg a hazának a külföldre szakadt magyarokat'' címmel. Ebben a hatalmas kiáltványban (egy teljes újságoldal) hosszan tárgyalja azt, hogy minden más nemzet fia, ha külföldön van, összetart, csak a magyarok nem tartanak össze, nincsenek szervezeteik, egyházközségeik, iskoláik, tehát elvesznek a magyarság számára. Vázolja azokat a módokat is, hogyan lehetne hivatalos és nemhivatalos lépésekkel ezen segíteni. Majd a következô jellemzô sorokat írja: ,,...A Gondviselés erôs kézzel emelt ki bennünket otthon (a felhívást még Amerikából küldi el) eddigi munkánkból, régi kereteink közül. Most áldjuk ezt a gondviselô kezet, mert ha nem kényszerít, ma nem vagyunk szerte a nagyvilágban, és nem látjuk nemzetünk lassú elporladását a határokon kívül, és nem ébredünk annak tudatára, hogy nekünk annak meggátlása körül társulati feladataink lehetnek... A Szociális Testvérek Társasága az Úr kegyelmébôl már túl van a lét és nemlét elsô nehézségein; megnyitja most még kicsinyke házának kapuit az új jelentkezôk elôtt...''[19] Miután ez a felhívás megjelent, valaki azt kérdezte Margit testvértôl: Hogy merészel hivatásokat keresni, amikor még házuk sincs? Margit testvér ezt válaszolta: ,,Nem lakókat keresek egy házba, hanem munkásokat az Egyházba.'' Elég talán, annyi, hogy 32 jelentkezôvel nyílt meg a noviciátus. A Szabályzatot is Kanadából küldte el jóváhagyásra Csernoch hercegprímásnak. A kísérôlevélben részletesen indokolja, hogy miért tartalmaz a Szabályzat olyan pontokat, amelyek különösnek látszanak az egyháziak szemében, de ezek szükségesek, mert: ,,Magunkat illetôleg ... úgy érezzük, hogy nekünk ki kell vonulnunk oda, ahol az élet szabad küzdelmeiben ezer és ezer lélek vész el, odadobva a materializmus és Isteni-tagadás legkülönbözôbb képviselôinek, akik mindig a fejlôdés élén járnak és csaknem kardcsapás nélkül ragadják el áldozataikat.'' A Szabályzat egyik igen határozott pontja, hogy saját intézményei nem lehetnek a Társaságnak, és saját neve alatt sem mozgalmakat nem vezethet, sem egyesületi tevékenységet nem fejthet ki.[20] Másik igen hangsúlyozott pontja, hogy a Társaság megélhetését a tagok munkája biztosítja, hatósági szubvenciókat, adományokat csak akkor fogadhatnak el, ha az semmiféle kötelezettséggel nem jár. Viszont mozgalmi és közéleti munkát is akarnak végezni. Ezért meg kellett teremteni ezek anyagi alapjait. Ezért jött létre még 1923-ban a TESTVÉRSZÖVETSÉG, ,,amely gazdasági céllal dolgozó katolikus világi egyesület ... mely elsôsorban a Társaság anyagi támogatására alakult...''[21] A testvérszövetség fenntartott egy konzervüzemet, egy kötôdét, késôbb egy Háziipari Szövetkezetet, papírkereskedést és egy nyomdát. A testvérek dolgoztak a konzervüzemben, a kötôdében és a papírkereskedésben, valamint vezették a Háziipari Szövetkezetet. Mindezt létrehozni, üzemben tartani, emberi nehézségeket kiegyenlíteni elképzelhetetlen terhet jelentett. Legfontosabb feladatának a noviciátus elindítását tekintette. Maga akart foglalkozni az elsô harminckét jelölttel, hogy bevezesse ôket a szociális testvéri lelkiségbe. Ezzel együtt jár az egyes lelkek egyedi nehézségeinek oldozgatása is, amit nem egészen érzett saját területének. Ezzel kapcsolatban két önvallomását közöljük. Az egyiket 1924-ben, Amerikába kiérkeztekor írta Paula testvérnek, akivel 1905-ben még Kalocsán kötött barátságot, s aki késôbb belépett a Missziótársulatba, 1923 januárjában Amerikába küldte ôt Farkas Edith, onnan csatlakozott alakulásakor a szociális testvérekhez: ,,...Reménylem, hogy meg fogod rajtam érezni, hogy az elmúlt idôk változtattak rajtam és amit a múltban annyira nélkülöztél bennem, ha nem is kellô mértékben, de sokkal nagyobb fokban meg fogod bennem találni. Tudok már munkát kézbôl kitenni, sôt örülök, ha idônként nem dolgozom, tudok pihenni én is, élvezni mást, nemcsak a munkakörbe tartozó szükségeseket, tehát szórakozni stb. Gondolom, hogy habár soha sem lesz egyénekhez igazi hivatásom, mert rajtam mindig érezhetô lesz, hogy inkább az ügyek az igazi világom, (Kiemelés tôlem: M.I.) de azért egészen másként állok egyénekkel szemben, mint azelôtt, sok van, amit bánok a múlt rohanásaiból, amikor az egyént nem láttam meg, csak szaladtam, szaladtam...[22] A másik önvallomást a már többször idézett 1933-as levelébôl vesszük: ,,...saját lelki életem egészen egyszerű vonalú, és problémáim nemigen lévén, sokáig nem értettem meg, hogy hogy lehet egyeseknek mindenben nehézséget látni, miért lesz minden apróság némelyek számára kínzó problémává, miért keletkeznek a legmagától értetôdôbb dolgokból komplikációk, miért bajlódnak némelyek állandóan önmagukkal és miért igényelnek oly hihetetlen mennyiségű lelki gondozást...''[23] A noviciátus vezetô elveit 1930-ban, a Salzburg melletti Goldensteinben tartott Modern Katolikus Nôi Szervezetek Konferenciáján fejtette ki. A SCHÖNERE ZUKUNFT-ban megjelent cikk a következôket írja errôl: ,,...nagyon markáns példa: Slachta Margit testvérnek a lelki életre vonatkozó meglátása... 1. A lélek fejlôdésében egy a lényeges, az Isten szeretete s az embertárs iránti jóakarat, minden egyéb csak eszköz a cél (a lélek megszentelôdése) érdekében. Az Isten szeretetére való törekvés lényegesen különbözik attól a törekvéstôl, hogy önmagamat tökéletesítsem. A lélek, amely csak az Isten szeretetére törekszik, önfeledtté, nagylelkűvé lesz; az önmaga tökéletesedéséért dolgozó lélekben észrevétlenül megnô az önzés... 2. A testvérek pozitív szellemben nevelôdnek. Minden, amit az Úristen küld vagy megenged, öröm vagy szenvedés egyaránt -- a lélek elômenetelét szolgálja. A lemondás nem cél, csak eszköz. 3. Ebbôl következik a lelki szabadságra s az örömre való nevelés. 4. A teljes önzetlenségre való nevelés. A testvérek kapcsolják ki munkájukból úgy az egyénnek, mint a Társulatnak, mint olyannak az érdekeit és dicsôségét s önzetlenül szolgálják a katolikus ügyet. Úgyszólván valamennyien más szervezetek neve alatt vezetett mozgalmakban és egyesületekben dolgoznak. Valóban >>szolgálói<< a katolikus érdekeknek. Az egészségre való törekvés, a fiatal erôk kímélése is nagy szerepet játszik irányzatukban...''[24] Felesleges szószaporítás hangsúlyozni, hogy Margit testvér mindezekkel saját lelki arcképét festette le. A hivatásgondozást mindig feladatának tekintette. Egyéb elfoglaltságai mellett 1928-ban közzétett egy könyvet: A puszták rejtekébôl az élet centrumába címmel. Kezdô mondata: ,,Az a gondolat, hogy a lélek jegyesi szeretetben az Úristennek adhatja magát, egyidôs az Egyházzal. Hogy az ily módon lekötött élet milyen külsô keretek közt folyik és milyen munkához kapcsolódik, másodrendű kérdés. ''[25] A könyv elôször végigfut a szerzetesi élet fejlôdésén a remeteségtôl napjainkig. Majd ismerteti a Társaságot, szellemét, felépítését, munkáját és az elsô öt év történetét. Az 1928-as évet befejezte egy újabb amerikai út, novembertôl 1929 áprilisáig. Ennek az útnak az eredménye, hogy Los Angeles püspöke vállalta az elsô két amerikai jelölt magyarországi neveltetésének és utazásának költségeit. Nagy esemény volt ez. A két született amerikai fiatal érkezésekor Margit testvér a következôket mondta a közösségnek: ,,Mindnyájan, akik itt vagyunk, talán a legfiatalabbak kivételével tanúi voltunk, hogy a jó Isten hogyan épített meg semmibôl, fokról fokra... Hiszen ez az egypár év még semmi... A másik folytatás, továbbépítés az ország határán kívül folyik. És ez a legkevésbé várt fejlôdés, amelyik Amerikában mutatkozik. Amikor annak idején bennünket a jó Isten úgy szerteszórt, ... amint a virág szétszórja az érett magvakat, úgy látszik, úgy terjed el a mi Társaságunk is. Ma, mikor megérkezik ez a két kaliforniai jelölt testvérünk, lélekben úgy fogadjátok ôket, hogy tanúi vagytok a tengerentúli továbbépítésnek... Amerika ... A világ elsô országa... Ennek az országnak is gyöngye Kalifornia... Ezt az országot az amerikaiak szívós munkaereje hódította meg és tette termékennyé, boldog országgá... Most gondoljátok el, hogy ez az Amerika, amelyik lenézi a világot, kapott egy kis Társaságot, amelynek gyökere Európában van, sôt Európa egyik leglenézettebb országában, Magyarországon... Innen kérnek szociális testvéreket angol és spanyol munkára. Gondoljátok el a helyzetet: ilyen rettentô távolságból jönnek ide ezek a jelöltek, nem beszélve nyelvünket, nem ismerve szokásainkat, hozzá lévén szokva az amerikai kényelemhez. Más világ az. És vissza fognak menni abba az országba, ahol kapkodnak szociális testvérek után, akik nem az ottani magyaroknak, hanem az amerikaiaknak dolgozzanak. Ebbôl az következik, hogy ... egy idegen nyelvű ág fog kifejlôdni. ... Olyan feladat elé állít a jó Isten, hogy ha akarjuk, neveljünk törzsünkön egy idegen ágat, ... amelyik annak idején majd vagy hajt új gyökeret, vagy megmarad a miénk. Rajtunk fordul, hogy a miénk maradjon. Két lehetôség állhat csak elôttünk: az egyik, hogy olyan tudással rendelkezzünk, amelyik mindig nagyobb lesz az amerikai ágénál, a másik, hogy azok, akik ide fognak idônként jönni, olyan tüzet, olyan meleget, olyan lelket, életet, olyan testvéreket találjanak itt, akikrôl érzik, hogy táplálni tudják ôket... A Püspök úr azzal küldte ide ôket, hogy >>azt akarom, hogy azt a szellemet hozzák magukkal, amit megismertem a hazulról jött elsô testvérekben<<. Az egyik, amit kiemel, amit az Úristen kezdô kegyelemnek adott, hogy minden szétszórtság és lehetetlen helyzet ellenére az egész csoport együtt maradt. Úgy ismerte meg testvéreinket, mint cselédeket, és azt mondta, hogy OTT is meg tudtak állni és megmaradni a hivatás útján... Ezért szent tisztelettel, nem a személyek, hanem a HELYZETmiatt fogadjuk, amit az Úristen tôlünk akar, amit bennünk épít és köszönjük meg Neki, hogy mindig ad valami kényszerítô körülményt, ami BELÔLÜNK A TÖBBIT KIVASALJA. Nem jobbaknak látszani, hanem jobbaknak lenni... Köszönjük meg a jó Istennek, hogy minden évben ad nekünk egy új lehetôséget, hogy meglássuk, hogy az ô isteni Keze hogyan húzza feljebb a falakat.. ''[26] A két amerikai jelölt, a noviciátusi év végén, fogadalomtétel után ,,magyarul'' búcsúzott el az itteniektôl. Lássunk két szemelvényt: ,,...mi tanulunk Társasága szellemét és hozni Californiában virágcserép, jövendô amerikai bimbó. De nemcsak vinni haza szellemet, de drága örökös emlék kincset. És én Istennek egész szívemmel hálát adni, én kiváltságért tölteni az évet én drága magyar testvérekkel (!) Joan testvér.'' ,,Egyszer Californiában jó Pásztor vetni a virág mag. A virág nôni ... megismerni a Hivatás Nap ... Kérem szépen kedves Testvérek, mondani ima sokszor a kis virágért, hogy fog megnôni nagyobbra Los Angelesben és soha fog elfelejteni a lecke a kis virág tanult a jó Isten kertben ... Magyarország ... Lucile testvér.''[27] Az 1928-as amerikai út szükséges volt, részben társulati ügyek miatt, részben a háziipar miatt. Amint már említettük, a Társaság munkájából akar megélni, ezért gazdasági szerve a Testvérszövetség, világi munkatársak kezelésében, de jövedelme a szociális munka céljait szolgálja, így a Társaságét is. Az amerikai piacon keletje volt a szép hiteles népi hímzéses ruhának és blúznak, amit a Testvérszövetség Háziipara állított elô. Az 1929-es nagy gazdasági válság véget vet ennek a vállalkozásnak. A fiatal, alig 6 éves Társaság anyagiak híján lassan fejlôdött, munkateljesítménye elmaradt a várakozástól. Az 1929- es lelkigyakorlaton erre is kitért Margit testvér: ,,Ne gondolkodjunk azon, hogy az emberek mit mondanak. Nem tudják megítélni azt, hogy semmibôl kezdeni a mai nehéz körülmények között mit jelent. Idô kell a növéshez. Alapozni, menni, haladni, mindent egyszerre csinálni, hatszoros énekszólamot viszünk. De mert hat vonal halad egyszerre, lassabban megy.''[28] Margit testvér tévedett. Nem hatszoros, annál sokkal több ,,szólamot'' kellett énekelnie a Társaságnak. Már eddig is kaptunk ízelítôt: Egyszerre indult fejlôdésnek két kontinensen. Európában Magyarországon és a Romániához csatolt Erdélyben, ahonnan rövidesen átmennek a testvérek a szolgálatot keresô székely cselédlányok után Bukarestbe. 1927-ben pedig Kassára kap meghívást a Társaság, és ezzel új államalakulatban, Csehszlovákiában kezd el élni, kisebbségi sorsban. Európában mindhárom országban eltérô társadalmi, nemzetiségi és politikai viszonyok között kell működni. Az amerikai kontinensen is eltér egymástól Kanada és az Egyesült Államok. Ez a működés is Margit testvér irányítása alatt áll. Emellett -- akkor -- küzdeni kellett az újszerű, az egyházjogászok számára újításnak ható szabályzat elfogadásáért. (Csak 1935-ben kap jóváhagyást.) Ugyanakkor változatlanul éli közéleti hivatását is. Már említettük, hogy 1929 decemberében megválasztották a községi (ma: Fôvárosi Önkormányzat) választásokon a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt színeiben Angyalföldön. Két évig folytatta a várospolitikai munkát, de azután már nem újította meg. Az 1935-ös káptalanon beszámolt ezirányú munkájáról. 2550 embert fogadott, díjtalan kézimunka-tanfolyamot szervezett 124 résztvevôvel, három Dolgozó Lány csoport alakult a területen. Ingyentej-akciót indított a gyermekeknek, 20 ingyenhelyet szerzett ellátatlan öregeknek szeretetotthonban. Ezenkívül különbözô népművelô tanfolyamok indultak és sok természetbeni adományt osztott ki.[29] Még egy jellemzôt meg kell említeni errôl a várospolitikai idôszakról. 1931 novemberében történt a ,,székesfôváros 1932. évi költségvetésének részletes tárgyalása''. A november 20-i ülésen Slachta Margit ,,különféle szociálpolitikai problémáról beszélt. Magas színvonalú elôadása jól megérdemelt sikert aratott. Stern Szerén szociáldemokrata képviselônô tartalmas alapos elôadása hasonló sikert aratott és olyan meggyôzô hatást ért el, mint az elsônek említett szónok, aki odament szociáldemokrata képviselôtársához és szívélyesen gratulált neki.''[30] Emlékezünk, hogy Slachta Margit már az Országos Katolikus Nôvédôben a munkásnôkkel foglalkozott, majd elsô közéleti szereplése is a munkásnôk védelmében mondott beszéd volt. Sem a Nôvédô, sem a belôle sarjadt Szociális Missziótársulat nem látta szükségesnek, hogy kifejezetten a munkásnô kérdés megoldásán dolgozzanak. Korányi Sarolta indította meg 1911-ben a Katholikus Munkásnô Egyesületek[31] szervezését, azonban a szépen fejlôdô kezdeményezést szétzúzta a Tanácsköztársaság. Korányi Sarolta betegsége miatt 1920-ban nem kezdhette újra a szervezést, ezt a munkát 1931-ben a szociális testvérek vállalták el. Slachta Margit testvér Rónai Paula testvért bízta meg a munkával, aki két fiatal testvér munkatársával: Palágyi Natáliával és Köstler (Jolsvai) Hedviggel kezdte meg a dolgozó leányok és nôk mozgalmát szervezni.[32] 1931 karácsonyára megjelent a késôbbi mozgalmi lap, a Dolgozó Nô elsô száma. Ebben Margit testvér a következôket írta: ,,DOLGOZÓ LEÁNYOK, akartok szervezett testvéri kört, művelôdést, fejlôdést, lelki-szellemi haladást, nôies továbbképzést, szakmabeli ügyesedést ... jogaitok, kötelességeitek pontos ismeretét, gazdasági és jogi védelmet, egészséget, nemes szórakozást? JÖJJETEK A KATHOLIKUS DOLGOZÓ LEÁNYOK EGYESÜLETÉBE! Bízzatok a jó Istenben, magatokban, jó barátaitokban, jobb jövôtökben!... Dolgozzatok a boldogabb dolgozó leányért!''[33] Másik nagy alkotása, a Szentlélek Szövetség 1934-ben öltött testet. Célját így határozza meg: A Szentlélek Szövetség által kezdeni akarunk egy valláserkölcsi mozgalmat, azért, hogy ,,a materializmusba rántott mai embert kiragadja a pogányságból, ... és így elérni, hogy az ország mintegy a Szentlélekbôl újjászülessék.''[34] Ezt a célt csoportok szervezésével, lelki programokkal és fôleg A LÉLEK SZAVA c. lappal szolgálja, ennek ô a szerkesztôje. A lap a Szentlélek Úristen imádó tiszteletét akarja elmélyíteni, a neki szentelendô templom építését elôsegíteni és emellett a tisztítótűzben szenvedô lelkek imádságos megsegítését hangsúlyozza, a szentek egyességének tanítása szerint.[35] De már az elsô számtól kezdve találunk benne utalást mind a nyugati, mind a keleti kollektivizmusra, pl.: ,,...az Úr-Isten ... a sátán haderejét vezérének saját fegyverével pusztítja ki! És nemcsak a bolsevizmussal, a nemzeti ôrületek minden fajtájával (Kiemelés tôlem: M.I.) is jön ez a belsô leszámolás, ez a láthatatlan waterlooi ütközet, ez az önmagában való megsemmisülés...''[36] Az 1939. okt. 1-i számot többszörösen megcenzúrázzák, fél oldal kimarad Margit testvér cikkébôl, amiben az ,,állam igazi javáról'' elmélkedik. 1942 februárjától pedig A LÉLEK SZAVA a KERESZTÉNY NÔI TÁBOR szócsöve azért, hogy a ,,politikai élet hódoljon meg Krisztus boldogító igazságainak...'' Következetesen szolgálja ezt egészen 1944 márciusáig, amikor is A LÉLEK SZAVÁ-t az elsôk között tiltották be. Errôl a következô fejezetben részletesen szólunk. Mondottuk, hogy a Szentlélek Szövetség céljai közé tartozott a nagy Szentlélek-templom megépítése. ,,Maga a kultusz tisztán szellemi, éppen ezért igényel materiális testet, ... és az embernek a Szentlelket keresô vágyait erôsíti, támogatja, lendíti...'' ,,A Szentlélek templomát akarjuk megépíteni, olyanra, hogy tükrözze a Lélek valóját: legyen monumentális, mert a Lélek mérhetetlenül nagy, legyen színpompás, mert a Lélek pazarul gazdag ... Minden részében igazi anyaggal dolgozva, mert a Lélek igaz, legyen meleg és örömet árasztó, mert a Lélek az édes Vigasztaló...''[37] Margit testvér hegyre akarta építeni, hogy messzirôl látható legyen. A rá bizonyos értelemben jellemzô naivitással elment Gömbös Gyulához, az akkori miniszterelnökhöz, hogy elkérje e célra a Gellérthegyet, pontosabban a Citadellát. Gömbös a kérés meghallgatása után levette magáról pártja jelvényét és megkérdezte, feltűzné-e? Margit testvér válaszul felemelte a nyakában láncon függô Szentlélek-jelvényét: én már választottam jelvényt.[38] A kérést a miniszterelnök hadászati okokra hivatkozva -- esetleges háború esetén a hegyre szükség lesz -- elutasította. A Szociális Testvérek Társasága Szabályzata 1935-ben kapta meg Serédi Jusztinián hercegprímástól a jóváhagyást. Margit testvér azt szerette volna -amit a II. vatikáni zsinat késôbb el is rendelt -, hogy a Szabályzat szövege olvasmányos, lelki olvasmányszerű legyen. Az egyházjogász fôpásztor ragaszkodott a száraz jogi megfogalmazáshoz. Margit testvér tehát két formában írta meg a szabályzatot, egyet a hivatalos Szerveknek, egyet pedig a testvérek használatára. Így a Szabályzat két részbôl áll; a két rész közötti különbséget lássuk egy példán: I. rész IV. fejezet, 31. ,,A testvér tartozik saját egészségére, a Társaság pedig tagjainak egészségére gondot fordítani.'' -- Ugyanez a II. részben: ,,A testvér tartozik egészségére gondot fordítani, a Társaság pedig köteles tagjainak erejét megôrizni, egészségük fenntartásáról gondoskodni. Tehát nem dolgoztathatja erejükön felül és biztosítani kell részükre a tápláló eledelt és az egészséges lakást...''[39] Margit testvér szerette volna, ha a Szabályzatnak ez a bôvebb része is kapna egyházi jóváhagyást. Serédi hercegprímás a következôt felelte: ,,A Szabályzatnak a testvérek használatára készült bôvebb formája szövegét nem lehet hivatalosnak tekinteni. Abban csupán az bír hatállyal, ami a tôlem jóváhagyott szabályzattal nem ellenkezik.''[40] Így hát Margit testvér úttörô gondolatát csak jó harminc év múlva, a II. Vatikáni Zsinat rendelte el, amikor már szinte a testvérek is elfelejtették, hogy ez volt Alapítójuk eredeti elgondolása. Az 1935-ös év egyébként társulati eseményekben gazdag volt. Felmerült egy angliai alapítás lehetôsége. 1929-ben belépett egy angol származású jelentkezô, aki 1934-ben úgy vélte, hogy kapcsolatai lévén letelepítheti a Társaságot Skóciában, az egyik magyar, de angolul jól beszélô testvér segítségével. A kezdeményezô testvér igen hamar akart eredményt felmutatni, ezért válogatás nélkül felvett minden jelentkezôt. 1935 elején Margit testvér (január/február, pontosan nem állapítható meg) odautazott, látta, hogy az alapítás életképtelen, ezért megszüntette.[41] Elbocsátotta az angol testvért és a magyarral hazajött, itthon csak annyit mondott, hogy az alapítás korai volt, nem sikerült állandósítani. Évekkel késôbb veti csak papírra a Kínába alapítani küldött testvérnek írt levelében: ,,...nagyon sokallom a tízes vagy tizenkettes létszámot [a noviciátusban]. Ki tudja, hogy ôk mit gondolnak hivatáson!? Azonkívül azt hiszem, nem szabadna ôket jelöltség címén befogadni ... hogyha egyszer valaki bent van, milyen nehéz azt kitenni és esetleg milyen ellenáramokat kelthet egynek-egynek a kitevése. Sohase fogom elfelejteni a gyászos emlékű skóciai kikezdést, ahol azt az emlékezetes pofont kaptam.''[42] Másik jelentôs eseménye az évnek: Esztergom jóváhagyta a Szabályzatot egyelôre öt évre. Az alapítástól számítva 12 év telt el, az egész Társaságot elöntötte az öröm, a bizalom, a hálaadás. Pünkösd után pedig elkezdôdött a Káptalan, amin az amerikai testvérek is részt vettek. A Káptalan tagjai már 198 fogadalmas testvért képviseltek, akik 6 országban (2 világrészben) 20 egyházmegyében, 33 letelepedésben dolgoztak.[43] Ezen a Káptalanon, egyebek között a következô önvallomást teszi: ,,Az egyik ember inkább értelmi alapon dolgozik, a másik inkább intuíciós érzésekkel. Én az utóbbiakhoz tartozom... Kérem tehát türelmeteket nemcsak esetleges gyarlóságaimmal szemben, de akkor is, mikor intuíciós indítások meg nem indokolt menetben késztetnek haladni. ''[44] (Kiemelés tôlem: M.I.) 1935. szeptember 3-án pedig elindult immár harmadik amerikai körútjára. 1936. szeptember végén ért haza. Ezalatt itthon 1935. október 7-én nôvére Mariska (Mici), 1936. január 16-án Édesanyja, és január 30-án Édesapja fejezi be földi életét. Mindig késedelmesen kapta meg a gyászhírt, mivel állandóan utazott a hatalmas földrészen. 1951- ben egy részvétlevélben így ír akkori lelkiállapotáról: ,,...négy hónap leforgása alatt elvesztettem Édesatyámat, Anyámat és egy testvéremet. Azt éreztem, mintha a lelkem darabokra hasadozott volna. De aztán nemcsak az idô gyógyította ezt a mély sebet, hanem egy alkalommal, anélkül, hogy ilyenre ... gondoltam volna és anélkül, hogy valamit láttam volna, -- valami szellemi módon találkoztam Szüleimmel, akik örvendezve és közvetlen melegséggel üdvözöltek, és ezt az örömet átsugározták az én szomorú lelkembe... Olyan biztos és határozott volt ez a szellemi találkozás, hogy azt is meg tudtam állapítani, hogy mely irányból és távolságból jön ez a hangtalan üdvözlet. Nem együtt álltak. Az egyik tôlem jobbra, a másik balra ... nemcsak hitbôl, hanem tapasztalatból tudom hitünk tanításának igazságát...''[45] Ez a nagy megpróbáltatás még mélyebben belemerítette Isten akaratának titkába, és amit ott megértett, megpróbálta másokkal is megértetni. Egy szenvedésrôl szóló könyv egyik fejezete nyomán írta a következôket: ,,...az ember szívét Jób könyvének hangja mindannyiszor újra összeszorítja, ahányszor csak elolvassa. Ezért írok, mert ezen fejezettel kapcsolatban tudatossá szeretnék tenni egy birtokunkban lévô képességet, mely legtöbbünknél már nem tudatos és azért nem teljesíti velünk szemben kapott nagy misszióját. Ez a léleknek intuitív ereje. A létezôknek nagyobb körű világa a természetfölötti... A létnek igazi mélységeibe és magasságaiba, mivel azok már természetfölötti világ régióiba nyúlnak, értelmi megértéssel nem juthatunk, ezek a körök a természetes értelem határain túl vannak. A természetfölötti világ legfölségesebb valóságait a lélek intuíciós képességekkel ismeri meg. Az intuitív erôk lelkünk legmagasabb rendű felfogó erôi és egyúttal a legelhanyagoltabbak, annyira, hogy a legtöbb embernek tudata sincs róluk. Az intuitív erôkkel való ismeretszerzés egészen másként történik, mint ahogy a természetes módon felfoghatók világában a lélek dolgozik az agyvelôvel és idegekkel, mint eszközökkel... Amit természetes értelemmel megszereztünk, az ismeret, tudás, amit intuíciós alapon kaptunk, az életerô, tény és lényegi tartalma emberi nyelvezetre nem lefordítható, mással csak annyiban közölhetô, amennyiben emberileg kifejezhetô, de másnak a maga igazi mivoltában át nem adható. A természetes tudás ellenben igen... Magát a lét mivoltát és az Alkotó elgondolásait természetesen intuíciós erôkkel sem lehet felfogni, de intuíciós úton lelkünkbe költözik, mint valóság, mint mindennél természetesebb átélés, hogy Isten útjai, méretei, elgondolásai és eszközei felfoghatatlanok. S evvel elpihen a mindent megérteni akaró, kínzó és mértéktelen vágy. Mindennél világosabb elôttünk az, hogy a létbôl tudomásunkra jövô villanások csak életnyilvánulások, de nem maga a lét és hogy az általunk felfogható életjelenségek egy azoktól teljesen más tartalmi valóság kivetülései. Így a szenvedés mindent átfogó törvényszerűsége is... Ha tehát intuíciós erôkkel sem érthetjük meg magát a létet, mi szerepet játszik ezúttal, mondjuk a szenvedés törvényszerűségének felismerésénél. A lélek érzi, hogy Az, aki ôt kezében tartja, más lény, mint aminek a világban látható kegyetlen törvényszerűségek szerint látszik, és ebbôl tudja, hogy a lét valósága más, mint annak jelenségei. Biztonságot, Isten-közelséget, meghittséget, bizonyosságot él át, melyek bizonyítanak, tanúskodnak, meggyôznek, és biztosítanak. Élô tudata van Annak Lényérôl, aki az egész világot igazgatja (Kiemelés tôlem: M.I.) és ezen tudat jóságról, irgalomról, megértésrôl, együttérzésrôl, részvétrôl, szeretetrôl szól. Ez a tudat olyan élô, olyan erôs, olyan biztos, hogy habár a dolgok állásának mikéntjérôl konkrét ismeretet nem ad, de megdönthetetlen biztonságot ad arról, hogy a fel nem ismerhetô valóságok minden látszatos rettenetességek és észbontó jelenségek ellenére is mások, mint a látszat, és harmóniában nagyszerűen, szépen és boldogítóan fejezik ki az Alkotó akaratát.[46] Errôl a boldogságról igen sok tanításában szól, ismerjünk meg egyet: ,,...azt nem lehet mondani, hogy az én életem kímélt volt (háború alatti, választás alatti és utáni, 23-as dolgok, stb.) ... és mégis azt mondom, minél jobban múlik az idô, én annál nagyobb elbámulásban vagyok, hogy a természetfölötti létben már a földön is, milyen mély és milyen nagy és milyen megszentelt tud lenni a boldogság. ''[47] Az élete valóban nem volt ,,kímélt'' -- 1937-ben iskolája megünnepelte a Máriakongregáció 50 éves jubileumát, a volt növendékek nevében ô mondta a köszöntôt. Ebben méltatva az Iskolanôvérek elöljáróinak munkáját az iskola fejlesztésében, a következô önvallomás csúszott ki a száján: ,,...a Gondviselés úgy intézte, hogy a mi kis szervezetünknek, a Szociális Testvérek Társaságának ügyvezetése az én kezemben legyen. Én fiatal koromban úgy képzeltem egy fônöknôt, hogy kiadja az intézkedéseket és a nap legnagyobb részét jámbor gondolatok és lelki olvasmányok közt tölti el. Azóta már nagyon is tudom, hogy mennyit kell számolni, mennyi anyagi gonddal kell küszködni, mennyi gyakorlati kérdéssel megbirkózni annak, aki akár egy teljesen szellemi célt szolgáló organizáció menetben tartását intézi. Most már tudom, hogy minden rendnek a külsôleg látható munkája olyan, mint egy virágkoszorú, melynek virágjai, azok szépsége, illata, tehát a szellemi és lelki eredmények a világ felé irányulnak; a tagoknak pedig, fôképp a vezetôségnek a virágokat összefogó drótfonat jut osztályrészül, vagyis a gyakorlati munka és a materiális gondok.''[48] (Kiemelés tôlem: M.I.) A Szociális Testvérek Társaságának célja, hogy: ,,hivatásos és képzett munkásokat adjon az Egyháznak és a Társadalomnak''[49] elsôsorban saját tagjain keresztül, de szélesebb körben olyanokból, akik tágabb értelemben véve a szociális munkában nemcsak kenyérkeresetet, hanem élethivatást látnak. Slachta Margit megindította a leendô Katholikus Nôi Szociális Képzô szervezését, egyúttal természetesen az egyházi és világi illetékesek engedélyéért is folyamodott. Egyházi részrôl nem is volt ellenvetés, de ,,a miniszter nem akarja jóváhagyni a szociális iskolát, mert azt mondja, nem engedheti meg, hogy az államot megelôzzük... ''[50] Végül mégis sikerült, 1937. november 3-án megkezdôdött a tanítás. A ,,Veni Sancté''- n és az utána következô megnyitón nemcsak az iskola érseki biztosa, de Szendy Károly, a fôváros polgármestere is jelen volt alpolgármesterével és tanácsnokaival, sôt a kultuszminisztérium[51] kiküldöttje is.[52] Szendy Károly a többi között ezeket mondta: ,,Nagy örömmel és reménnyel nézek a Szociális Testvérek Képzôjének működése elé...'' Maga Margit testvér a következôkkel indokolta (többek között), hogy miért katolikus alapon fog a Képzô működni: ,,...Minden hitvallás örök szempontokat ad, de a katolicizmus hasonlíthatatlan erôvel állítja elénk az >>egy szükségest<<... egyéni szempontból belsôleg megerôsített, töretlen lelkű, örök reményektôl és szeretettôl éltetett emberek lehetnek csak igazi népgondozók. Védettjei szempontjából pedig más alap el sem képzelhetô. Olyan tereken fognak dolgozni, ahol az élet vasmarokkal tépdes, ahol nyers erôk csatáznak és az emberek könnye patakzik. Ezek nemcsak pénzbeli segélyt, a csajka fôzeléket és ruha- vagy tüzelôutalványt várják. Sokkal többet. Testvéri szeretetet, belsô megtámogatást, erôközvetítést. A pártfogoltak ugyan hallható szóval elsôsorban munka, lakás, gyógyszer, pénz után kiáltanak, de ennél sokkal mélyebbre ható, talán öntudatlan kéréseik vannak: például, hogy hol van tövises életútjukon az igazság, miért van a szenvedés, és hogy hol található halódásuk helyett a vágyva-vágyott élet? ... Ezért áll szociális képzônk gyakorlati katolikus alapon. Meggyôzôdésünk, hogy csak a Lélektôl felavatott, kegyelemben megerôsített és az Isten-gyermekség átélésébôl és testvériségtôl melegített és áttüzesített apostolok hozhatnak áldást és megoldást a gondozottak küszködô világába.''[53] Ennyit hozott le az újság. Ennél sokkal többet mondott Margit testvér, amit fennmaradt beszédébôl tudunk. Ez pedig a következô: ,,...boldog vagyok és hálát adok Istennek, hogy olyan országnak lehetek polgára, amely ebben a vörösen és zölden égô tengerben (Kiemelés tôlem: M.I.) egy sziget... Engedje meg az Úristen, hogy a Szent István-i tradíciók soha nem vesszenek ki és hogy a vörös lavina ne folyjon át a mi országunkon, még inkább kérem, hogy az innen kikerülô növendékek ... testvéreim és velem együtt ...munkatársaink mind megmaradjanak... akkor is, ha a Gondviselés megengedné a legsúlyosabbat, hogy a ... Szent István-i meggyôzôdéses emberek alul kerülnek...''[54] Mindezt 1937 novemberében mondta, elénk vetítve a jövôt, amikor ,,...itt Magyarországon a legtöbb ember, még az értelmiségi körnek az okos emberei is legyintéssel intézték el az egész nácizmust és hitlerizmust...''[55] A Szociális Képzô elsô növendékei, az 1938-as Elsô Bécsi Döntés után valamennyien az akkor megindult ,,Magyar a Magyarért'' mozgalomban kaptak fedelet. Ezeknek a szociális munkásoknak 1938. december 6-án egy kis albumot adtak ajándékba ,,Üzenet Hídverôinknek'' címmel. Ebben Horthyné, a vezetô politikusok feleségei és az akkori Magyarország szociális téren irányító szerepet játszó, a közjóért felelôsséget érzô intézmények vezetôi írtak néhány eligazító sort. Slachta Margitét idézzük: ,,...a jó kezdésnél is döntôbb a jó befejezés, különben a semmibe zuhan a kezdésnek sok lelkesedése, verejtéke és áldozata, ... bomlasztóbban hat a rossz folytatás, vagy a befejezés elmaradása, mintha nem kezdtük volna ... a szociális kiküldött megtapasztalta már az elsô napon, hogy munkája verejtékes munka, sôt maga a visszacsatolás folyamata sem májusi vasárnapi program, hanem rázkódtatást jelentô folyamat akkor is, ha a szívek boldog felszabadulással borulnak az anyaország szívére ... Jól végezni tehát ... az fog: 1. Aki nem kapaszkodik fantáziafestett képzeleti képekbe, hanem a valóság és így az igazság barna rögére áll és tudatosítja azt, hogy a földön minden, még a legszentebb eszme is, amilyen a visszacsatolás ténye, verejtékesen, küszködve és földi végességben jelenik meg. És ezen nem ütközik, hanem átérezve a materiális segítségnél még nagyobb jelentôségű lelki kihatás jótéteményét, érett és kegyelemtôl megvilágosított lélek harmóniájával ... dolgozik ... szent napszámában. 2. Aki tiszta szándékkal szolgál. Nem hiúságból, nem eredményért, nem látszatért, nem elismertetésért... 3. Aki elfelejti magát és anyai önzetlen szeretettel igyekszik egészen belehelyezkedni a visszacsatolt területek gondolatvilágába, érzelmeibe... azért, hogy lehetô zökkenés nélkül átvezesse azt az egységes magyar gondolatvilágba. 4. Aki az esetleges felé ütközô meg nem értést, keménységet, zokszót, a krisztusi lélek megértésével ... nem tartja nyilván, nem készít róla tartozási jegyzéket, hanem szerényen becsatolja a szenvedések nagy tengerébe... és felajánlja a maga részérôl a boldogabb magyar jövôért.''[56] (Kiemelések tôlem: M.I.) Az 1938-ik év világra szóló eseménye volt a májusban Magyarországon tartott XXXIV-ik Eucharisztikus Világkongresszus. Természetes, hogy mind a Társaság, mind Margit testvér teljes szívvel vettek részt a rendezvényeken. A tengerentúlról jött vendégeknek helyet készítettek az anyaházban, és minden módon szolgálták a kongresszus sikerét. Margit testvérre olyan nagy hatást tett a kongresszus, hogy megszerezte -- megvette -- a Hôsök terén felállított, Lechner Ödön tervezte oltárt, a majdani Szentlélek-templom oltárának.[57] E szép terv, sok mással együtt, a második világháború és az azt követô történések áldozata lett. A kongresszus felemelôen szép napjai után megindult Magyarországon is a nemzetiszocializmus beszivárogtatása. A második világháború küszöbén Slachta Margit ezt mondta a Nôi Tábor szokásos évkezdô együttlétén: ,,...Minden igazságtalanság, minden erôszak bumeráng, amely visszavág arra, aki azt eldobja ... Csak ne az erôszak, ne az igazságtalanság útján járjunk, tartsuk meg józan ítéletünket, krisztusi szellemben intézzük a dolgokat ... Krisztusi hitem alapján tiltakozom az igazságtalanság ellen, bárkivel szemben is történjék...'' Beszédében kifejti, hogy vigyáznunk kell, mert ha a német mérget elnyeljük, elveszítjük önmagunkat és kereszténységünket is. Nekünk magyaroknak nemzeti önérzetünkkel kell a németországi eseményeket mérlegelni. Németországban roppant piszkos eszközökkel dolgoznak, nagyon ellent kell állnunk, hogy magunkkal ne rántsanak. ,,... a német antiszemitizmus a bolsevizmus ellen küzd. Etikai szempontból méltók egymáshoz. Ez esetben az Úristen az egyik fenevaddal eteti a másik fenevadat''... Ma a krisztusi igazságok valósítása a feladat, ha gyakorlatra kerül a sor, ne kiáltsunk Krisztus helyett Barabást... Ebben az esetben kereszténységünk a tét, amit nem adhatunk oda...[58] Méltó nyitánya volt ez az 1939-45 közötti éveknek, amikor Margit testvért az adott eseményekkel kapcsolatban kapott ,,intuíciós indítások nem indokolt menetben késztették haladni.''[59] Az biztos, hogy ezentúl a sokhangú kórus minden szólamának a vezérszólamot, a krisztus-i igazságokat kellett hirdetnie és valósítania. ======================================================================== VIII. Korszellemtôl függetlenül Európa történetének a két világháború közötti szakaszát több könyvtárnyi tanulmány dolgozta már fel. Ebben a fejezetben Slachta Margit akkori gondolatait próbáltuk megfogalmazni, ami természetesen mivel kortárs megnyilatkozás, nem egyezhet a történelmi távlat adta világossággal és az azóta feltárt dokumentum anyag hitelességével, de elénk állít egy embert, aki az elsô pillanattól kezdve tisztában van a nemzeti szocialista eszmerendszer veszedelmességével, embertelenségével és megpróbál ellene tenni valamit. Németországban 1933-ban jutott Hitler uralomra. Rendszerének szellemi alapja a ,,vér és faj'' mítosza volt (ezért nevezi Margit testvér materialistának), ebbôl következôen tevékenységének egyik motorja az antiszemitizmus, amit képzett agitátorokkal terjesztett egész Európában, másik a német egység, hogy egyetlen hatalmas birodalomban -- a Harmadik Birodalomban[1] -- egyesítse az összes németül beszélô embereket. Mindkét ,,motor'' a háború felé vezetett. Margit testvér élénken figyelte nemcsak a hazai, de a világpolitikai eseményeket is. Teljes mértékben felfogta a nácizmus veszedelmét, és az ellene való szembenállásra elsôsorban a testvéreket, másodsorban a Keresztény Nôi Tábort (KNT) készítette fel. A testvéreket a tanítások, elmélkedések alkalmával -- például mikor a szudéta kérdésrôl tárgyalt Münchenben Chamberlein és Hitler (1938. szept.) -, egészen sajátos ,,Margit-testvéres'' módon fűzi tanítását az adott politikai eseményhez: Hitler azt mondja, hogy Benesen[2] fordul a béke, mert nem akarja engedni, hogy a szudéta-német lakta terület Németországhoz tartozzon. Benesék -- akik megteremtették Csehszlovákiát kétségtelenül igazságtalanság alapján, -- de mégis fáj nekik, hogy el akarják venni. ,,így vagyunk mi is, mikor az Úristen elvesz tôlünk valamit, talán éppen azért, mert bűnös módon jutottunk hozzá ... mikor vétkezünk és jóvá kellene tenni, elfelejtjük, hogy mennyire megbántottuk az Úristent, s csak az áll elôttünk, hogy szenvedés vár reánk ... pedig csak az igazság teljesedik be rajtunk ... nehéz az embernek kilépni az alanyiságból, de meg kell tennünk mindenáron, mert az alanyiság hálójába bonyolódott emberekkel nem lehet boldogulni ,,mindig nekik van igazuk...''[3] 1939 ôszén, amikor létrejött a ,,Molotov-Ribbentrop paktum'',[4] azt tanította a testvéreknek: ,,...óriási munkát kell végeznünk, hogy függetlenítsük magunkat a korszellemtôl, (Kiemelés tôlem: M.I.) a minden jogfogalomtól elszakadt államokból ideáramló erôs hatásoktól. Németország régen megszűnt jogállam lenni, az erôszak alapjára helyezkedett ... csatát vesztett, most, mikor a bolsevistákkal kezet fog ... Gyakoroljuk magunkat az elvhűségben...''[5] A Keresztény Nôi Tábor tagjainak az évente január 6-án tartott évnyitón adta meg a világnézeti tájékoztatást. Ez 1939-tôl kifejezetten arra irányult, hogy a krisztusi igazságokat tudatosítva fokozza a társadalom ellenállóképességét, mert most ,,olyanokkal kerülünk ellentétbe, akik magukról azt hiszik, hogy keresztények, de cselekedeteikben lépten-nyomon megtagadják a kereszténység legalapvetôbb tételeit.''[6] 1939. január 6-án Margit testvér beszédének lényege a következô volt: Ma Berlin a központja a parancsuralmi és antiszemita szellemnek, ami elárasztja Európát. Könnyű felgyújtani azt a világot, ahol éheznek és ahol meg van rendülve az erkölcsi alap. Hitler Ukrajna felé tekint, de elfelejti, hogy ahová egy sín megy, onnan parallel jön vissza egy másik. -- Most hazánkat fenyegeti a hitlerizmus A miniszterelnök úgy tesz, mint a gátôr, aki, hogy megmentse a gátat, kinyitja a zsilipet... tehát készül egy ún. zsidótörvény. Ezzel kapcsolatban a Tábor a következôket jelenti ki: ,,Mivel keresztény alapokon áll, ... nem teheti magáévá a zsidótörvényt. Viszont javasolja a következôket, hogy kevésbé sértsék meg a keresztény jogrendet: 1. nem köthetô dátumhoz, kit tekint a törvény kereszténynek 2. nem bocsátható el zsidó vallású magyar honpolgár, hogy helyette egy idegen állampolgárt (németet) alkalmazzanak.[7] A Pesti Hírlap, a polgári liberális lap is ismerteti a Nôi Tábor gyűlését.[8] Az 1939-es év bôvelkedett eseményekben. 1939. február 10-én meghalt XI. Pius. ,,Róma felé tekint az egész világ ... várja, hogy a most folyó szellemi küzdelmekre milyen módosulást jelent a személyváltozás...''[9] -- írja Margit testvér. Március 2-án XII. Pius lépett a pápai trónra, akinek a magatartását évtizedeken át negatív színben tüntették fel: ,,hallgatott'', mert nem ítélte el nyilvánosan sem a nácizmust, sem a bolsevizmust. Ezt megtette elôdje, akinek ô államtitkára, azaz miniszterelnöke volt. A két kollektivista rendszert elítélô két enciklika (Mit brennerden Sorge... 1937. III. 14-én, és a Divini Redemptoris... 1937. III. 19-én) elôkészítése a Pápai Államtitkárság feladata volt. Felesleges volt megismételni azt, amit már közzétett, fontosabbnak tartotta, hogy segítsen, ahol tud.[10] Trónra lépése utáni elsô enciklikája (Summi pontificatus...), majd karácsonyi szózatai gondolataival még találkozni fogunk e fejezet folyamán. 1939. szeptember l-jén Hitler megtámadta Lengyelországot, -- az elôzôleg megkötött Molotov-Ribbentrop paktum értelmében és a Szovjetunió sem késlekedett jogait érvényesíteni. Lengyelország sorsa beteljesült és Hitler megkezdhette az ,,öngyilkos gyôzelmek''[11] sorozatát Európában. Kárpátalja visszacsatolása (az év márciusában) helyreállította a magyar-lengyel határt, ahonnan áradtak a menekülôk -- a polgári lakosság és a katonai egységek is Magyarországra. Margit testvér utasítására a Társaság is befogadott lengyel menekülteket, az anyaházi misézô is lengyel pap lett. A testvérek ettôl kezdve heti két böjti napot vállaltak és az így megtakarított összeget a lengyel menekülteknek adták. De ezen túl, Margit testvér A LÉLEK SZAVA hasábjain kiállt a lengyel ügy mellett. Az 1939. okt. 1-jei számban ELVEK címmel írt egy cikket, amelyet a cenzúra erôsen megrövidített. A cikk eleje arról szól, hogy mi az állam igazi java: ,,... Ha tehát az állam példát ad arra, hogy áldozatot jelentô szerzôdések, adott szó, íratlan törvények megtartása nem kötelezô, mikor a jelen érdekekbe ütközik'', akkor megtanítja a polgárokat arra, hogy a magánéletben is ezt gyakorolják, így ez a materialista elv erkölcsi dekadenciát eredményez, és mind az anyagi javak területén (kereskedôi becsület, hitel stb.), mind az erkölcsi élet területén (baráti, családi, hitvestársi kapcsolatok) a pillanatnyi önérdek válik döntôvé. Ezután tért rá a cikkíró a lengyel miniszter, Beck nyilatkozatára -ettôl kezdve törölte a cenzúra a cikket -- aki azt mondta: ,,A béke nagyon jó! Sok mindent oda lehet adni érte, csak a becsületet nem!'' A lengyelek országát ugyan az erôszak letörölte pillanatnyilag a térképrôl, de mégis ,,ôk a gyôztesek ...az ember erkölcsi mivolta mellett tettek vértanúi hitvallást. ''[12] A lengyel nemzet sorsát követték a Balti-államok, majd Finnország következett volna, ám a finnek fegyvert fogtak és ellenálltak. ,,Megszületett a finn szabadságharc elsô legendája'' -- írta az ESTI ÚJSÁG. ,,Ötven halálosan kimerült finn katona négynapi csatározás után megérkezett ... 180 orosz fogollyal''. A finn katonák elmondták, hogy 24 órája étlen-szomjan küzdöttek a túlerôvel a kétméteres hóban, mikor ... ,,végtelen nagy szárnyú tündöklô angyal jelent meg és védôen tartotta karját a finn front fölött ... a szovjet katonák eldobták fegyverüket a látványra és megadták magukat.''[13] Természetes, hogy 1941. január 6-án Margit testvér a finnek hôsi harcáról beszélt az egybegyűlteknek: A finnek halált megvetô hôsiességtôl áradó szellemisége példa, amivel kijelentették, hogy szuverenitásukat és szabadságukat, amelyhez minden népnek Isten-adta joga van, az utolsó emberig védelmezni fogja. Nekünk is ez az anyanyelvünk. A finnek bebizonyították, hogy a nemzetek ereje nem polgáraik létszámában, nem gyilkoló gépeikben, hanem fiainak lelkületében van. A KNT-t is megerôsítették hivatástudatában: ,,a krisztusi világnézet érvényesítésére irányuló politikai programja örök, amint a nônek lelki hivatása az emberiség történetében is örök. Készülnünk kell, hogy hallathassuk a Lélek Szavát, amikor hazánk is be fogja tölteni hivatását a kis nemzetek soraiban.''[14] Az 1940-es évnyitón felolvasták azt a beadványt, amit a Keresztény Nôi Tábor a miniszterelnökhöz intézett ,,az állásfosztások tárgyában hozandó törvény ellen. Minden résztvevô aláírta.''[15] Az állásfosztó törvény az ún. 2. zsidótörvény (1939. IV. tc. a zsidónak minôsítettek közéleti és gazdasági térfoglalását korlátozta). Margit testvér ezzel a tettek mezejére lépett, akkor, amikor ,,...a háború utáni jövôre vonatkozólag irodalmi viták bontakoztak ki, miközben értelmiségi félelmek erôsödtek fel: milyen sors vár rájuk a háború utáni Magyarországon. Arról alig esett szó, hogy mit kell tenni itt és most ... a hitleri Németországgal szemben.''[16] Elsô lépés a tettek mezején. Jön a többi. 1940-ben a második bécsi döntés Észak-Erdélyt visszaadja az anyaországnak, viszonzásul más súlyos kötelezettségeken kívül Szálasit is szabadon kellett engedni a börtönbôl. ,,Alighogy visszanyerte szabadságát, megtartotta nagy programbeszédét... A Kárpát- Duna-Nagyhaza megépítésére irányuló mozgalom ... ma már Európát átfogó nagy népmozgalommá lett''. Mit jelent ez mást, mint Németországot, leplezetlenül így kellene mondania, hogy ,,Szűnjék meg Magyarország, s Németország legyen'' -- idézi Margit testvér egyik tanításában. -- Nyugodtan kitehetjük a gyászjelvényt, mert hazánk, mint régi haza, nincs többé... Most van a harc ideje. Harcolnunk kell a lelkekért, a jogrendért, a kereszténységért. Minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy magyarnak megtartsuk a gyermekeket, az ifjúságot. Nézzünk szembe a valósággal: ... hazánk elveszett és csak formailag van még meg...''[17] A harc ideje elérkezett. 1941 szeptembere a boldog visszacsatolás mámorában telt el, a még katonai közigazgatás alatt lévô visszacsatolt erdélyi részeken egyes Szálasi-féle méreggel megfertôzôdött tisztek megdöbbentô akciókba kezdtek. Csíkszeredáról 1940. nov. 8-dec. 9-ig zsidó családokat vittek ki a Gyimesi hegyek legvadabb részén lévô román határra, ahol szabad ég alatt sínylôdtek napokig, majd az éhségtôl és hidegtôl teljesen kimerült embereket visszavitték Csíkszeredára, majd egy nap után a kárpátaljai Kôrösmezôre szállították, ahonnan áttették ôket az orosz határon.[18] Margit testvér Veres Judit szociális testvértôl tudta meg a dolgot, aki akkor Csíkszereda szociális munkása volt. 1940. december 9-én Slachta Margit a következô tartalmú levelet írta egy plébánoshoz: ,,...Csíkszeredáról kétségbeesett értesítést kaptunk, hogy a katonai hatóság minden elôzetes kivizsgálás nélkül harminc zsidó családot kiutasított, akik heteken át a román határon sínylôdtek, majd ... Kôrösmezôre vitték ôket... Az ügyben ... semmi más nem vezet, mint Krisztus Urunk által kötelességünkké tett felebaráti szeretet. Továbbá a hazafiság... Borzasztó nekem az a gondolat, hogy visszakerülvén az anyaországhoz, magyar hatóságok részérôl (!) érjen valakit ártatlanul igazságtalanság, csak azért, mert ezen vagy azon fajhoz tartozik...'' Továbbiakban kéri, hogy tájékozódjon az ügyrôl mind a katonai, mind a polgári hatóságoknál, és magukat a sértetteket is kérdezze meg ... ,,Szükségem van teljesen megbízható adatokra, másképpen nem tudok nyugodtan eljárni az illetékes hatóságoknál...''[19] Idézünk még egy levelet, írójának gyermekeit áttették Kôrösmezôrôl a határon: ,,Kedves Margit testvér, csak ma jutottam hozzá, hogy megköszönjem azt a határtalan testvéri szeretetet, amelyben részesített... Gyermekeimrôl mindmáig semmi hír nem érkezett, minden reményem abban van, hogy Margit testvér fog hozzájuk juttatni ... Hiszen mástól el sem tudnék képzelni annyi szeretetet és lelkiismeretet egy ilyen ügy érdekében.''[20] A csíkszeredai történéseket Majsai Tamás dolgozta fel.[21] Itt elég talán annyit említeni, hogy amikor az atrocitások 1942 júniusában megismétlôdtek, Margit testvér gróf Esterházy Móricnét kérte meg közbenjárásra. A levélben ez az igen jellemzô mondat olvasható: ,,A csíkszeredai levél kópiájából elhagytam a megszólítást,[22] hogy a magam nevével ne rontsam a jó elintézés lehetôségét, tekintvén, hogy a belügyminiszter rám haragszik. (Kiemelés tôlem: M.I.) A miniszteri harag okát nem tudjuk, csak sejtjük. Margit testvér sokat alkalmatlankodott a Nôi Táborral a hatóságoknál. 1940. december 10-i keltezéssel a honvédelmi miniszter biztosítja Margit testvért, hogy a tábori vegyes munkásszázadokba beosztottak ,,testi-lelki jólétét biztosítani kívánó javaslatára'' közli, hogy ezek katonának számítanak és ugyanazt a gondozást kapják, mint a tényleges katonák. Támogatásukra ,,...Teljesen felesleges lenne ... vallási és karitatív egyesületeknek módot nyújtani ... Ugyanígy semmiféle méltánytalanság nem történik zsidó munkaszolgálatosokkal, mert ôk is azt a bánásmódot kapják, mint a tényleges sorkatonaság...''[23] Margit testvér tehát már 1940-ben szót emelt a munkaszolgálatosokért. ,,A második zsidótörvény (1939) vezetett el a kirívóan diszkriminatív munkaszolgálati rendszer létrehozásához és fokozatos kiterjesztéséhez. A csekély számú bátor tiltakozók között ott volt Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társasága fônöknôje, aki megpróbálta felrázni a közvéleményt és rávenni a katonai hatóságokat a munkaszolgálatosokkal való kegyetlenkedések beszüntetésére.''[24] Egyéb módon is próbált segíteni. 1940 júliusában a Los Angeles-i fônöknônek címzett levelébôl megtudjuk, hogy a Los Angeles-i érsekhez fordult Fleischer Antal[25] érdekében, sajnos, nemleges választ kapott. Most más ismerôse révén kér a művésznek meghívólevelet, hogy kiutazhasson. Valószínűleg ez sem sikerült, vagy mire a háborús viszonyok között a válasz megérkezett, már lehetetlenné vált az utazás. Októberben ugyanannak a fônöknônek írt másik levelében megemlíti, hogy imádkozzanak dr. Magyar Imréért,[26] aki most vonult be -- munkaszolgálatra.[27] Másik ,,alkalmatlankodásáról'' az Új Magyarság című nemzeti szocialista szellemű lapból értesülünk. 1942. június 24-i számában megrovó cikket írt Slachta Margitról, aki a zsidó birtokok kisajátítását elrendelô törvény meghozatala elôtt sokszorosított körlevelet küldött a képviselôknek, hogy az igazság és a jogelvűség értelmében döntsenek és ne az utca terrorja szerint szavazzanak. Az akcióról csak ebbôl az újságcikkbôl értesülünk. Ez is elégséges okot szolgáltatott a miniszteri haragra. Az 1941-es január 6-a a ,,ki a magyar'' kérdés körül forgott, de egészen más szemszögbôl, mint a kortárs ,,fajmagyar'' sajtó beállította. A LÉLEK SZAVA már 1940 októberében hozta Leszkay Iréne Éva Magyar vallomás c. írását. Magyarnak vallja magát az, aki ôseitôl kezdve az, de magyar az is, akinek idegen a neve, de lélekben ide tartozik, az is magyar, akinek ôsei csak néhány évszázada kerestek itt hajlékot, kenyeret, munkát: ,,Magától magyarosodott meg ajkukon és barátaink ajkán a nevünk.''[28] Az is magyar, aki sokáig beszélte a maga nyelvét, mert nem tiltotta senki sem, kenyér és födél mellé az emberi szabadságot is megkaptuk, ez tett bennünket magyarrá. Magyar az is, akinek ôsei akkor jöttek e földre, amikor a török hódoltság után az elnéptelenedett területeket kellett benépesíteni, és magyar az is, akinek itthon nem jutott kenyér és külföldre volt kénytelen kivándorolni.[29] -- Ezt az írást a január 6-i évnyitón a szociális képzô növendékei adták elô,[30] Margit testvér pedig ,,kitartásra buzdította a Nôi Tábort és munkára minden olyan áramlattal szemben, amely magyarságunk és hitünk aláásására törekednék...[31] 1941-re a körülöttünk lévô országok szinte mind náci fennhatóság alatt voltak, az üldözöttek közül aki csak tehette, Magyarországra menekült, ahol viszonylagos biztonságban voltak. 1941-ben azonban a Külföldieket Ellenôrzô Országos Központi Hatóság (KEOKH) megindította az eljárást az országban illegálisan tartózkodó idegenek ellen s ezzel kapcsolatban megindult a magyar állampolgárságú zsidók deportálása is. Azok között, akik ez ellen szót emeltek, kiemelkedô szerepe volt Slachta Margitnak, aki ,,...kevés teológus és egyházi ember által képviselt tisztánlátással, elvi intranzigenciával... a kevesek nagyszerűségével szállt síkra szenvedélyes fellépéssel és tenni akarással az üldözött zsidókért... ...Egyházi körön belül 1941 júliusában is azon nagyon kevesek közé tartozott, akik tudják feladatukat...''[32] Nemcsak levéllel fordult az illetékesekhez, sôt magához Horthynéhoz is -- akivel 1923 óta semmi kapcsolatot sem tartott -, hanem személyesen is meggyôzôdött a szörnyűségekrôl.[33] Itt csak a kôrösmezei út utáni levelébôl idézünk: ,,Fôméltóságú Asszonyom! ... Nekem az ügynek mindig csak a fele az, hogy minden ember Isten gyermeke, ... másik fele annak átlátása, hogy mi lesz velünk, ha az ország lecsúszik a jogelvek alapjáról és mind mélyebben és mélyebben csúszik a demoralizációba...''[34] Margit testvér ebben a mondatban fogalmazta meg a szörnyű korszellemmel való szembenállásának két fô elvét: hiteles krisztusi tanítást és az ezen igazságokon alapuló hazaszeretetet. -- A többoldalú közbenjárás, a hiteles jelentések megtették a magukét, a belügyminiszter 1941. augusztus 15-én elrendelte az elhurcolások azonnali beszüntetését. A megsemmisítô akciót Pásztóy Ámon, a KEOKH vezetôje kezdeményezte, akit 1945 után kivégeztek. Margit testvér akkor már emigrációban volt. A hírt megtudva ezt írja Weiss Edit-nek: ,,Nekem minden halálos ítélet megrendítô... Kôrösmezôn, ahonnan az elsô deportációt intézték, felmentem hozzá, hisz ezt ô intézte és mondtam a kerék forgását, mert nem gondoltam, hogy nála a felsôbb elvekre hivatkozhatom. A válasz olyan volt, ami mostani ítéletét alátámasztotta...''[35] Margit testvér üldözöttek melletti kiállása meglepô következménnyel járt: A m. kir. csendôrség központi nyomozóparancsnoksága 1941. okt. 21- én elrendelte ,,bizalmas és feltűnés nélküli megfigyelését''.[36] Nemcsak közéleti, hanem társulati szempontból is jelentôs az 1941-es év. 1935-ben hat évre hagyták jóvá a Szabályzatot, amit most kipróbálás után végleges jóváhagyásra kellett felterjeszteni. Margit testvér megpróbálta arra bírni a Hercegprímást, hogy ezt a káptalant halaszthassák el a háború utánra, hiszen a tengerentúli testvérek nem jöhetnek a háborús események miatt és az ô hozzászólásuk is szükséges - - de a Prímás nem látta lehetségesnek elodázni a káptalant, így meg kellett tartani 1941. jún. 29-júl. 8 között. 1940-ben a Magyar Püspöki Kar márciusi ülésén megalakította azt a bizottságot, amelynek feladata ,,a közönséges néven zsidótörvény által érintett híveink lelki és erkölcsi támogatása.'' A Bizottság 21 tagból áll, köztük 3 nô, egyikük Slachta Margit.[37] Októberben megalakul a Magyar Szent Kereszt Egyesület azzal a céllal, hogy az említett törvények által érintetteket lelki, szociális és karitatív, és társadalmi téren támogassa. Slachta Margitot társelnöknek választották. A Keresztény Nôi Tábor 1942-es január hatodiki seregszemléje a Gellért szálló márványtermében volt. Margit testvér félreérthetetlenül fejezi ki magát éves programot adó beszédében: ,,Szükséges, hogy az ország minden polgárának (zsidóknak is) krisztusi alapon biztosítva legyenek a természetjogaik: életfenntartás, megélhetési, családhoz, gyermekekhez való jog ... A Nôi Tábor a krisztusi igazságok útján jár és csak Neki hisz. Most még kedvezményezettjei vagyunk egy nagyhatalomnak (Németország), de lehet, hogy holnap már mi leszünk a kisemmizettek, ha majd már fölöslegesnek fog érezni bennünket... Most az országon végigvonul egy szellemi áramlat, amelynek nyomán füstölgô romok, vérzô csonkok, síró emberek és pusztulás mutatkozik... Erre az évre a programunk: nyomtatott betű és élô szó által azon dolgozni, hogy a tömegeket visszavezesse a keresztény hitrendszerhez és az igazság lényegének fölismeréséhez és átéléséhez. -- A tömegek csak ... a liturgiáig jutnak el, de nem tudják a hit igazságait, ... nem értik, hogyan függnek össze a dolgok egymással, a hitigazság és az államélet... Csoda, hogy a vörös és barna áramlatok között (kommunizmus és hitlerizmus) még fennáll Magyarország...''[38] (A zárójelbe írt magyarázatok és kiemelés tôlem: M.I.) A megjelent közönség percekig ünnepelte a szónokot. Nemcsak a katolikus, de a polgári és radikális sajtó is ismertette az eseményt.[39] A német követ pedig a külügyminisztérium útján vádat emelt Slachta Margit ellen. Alsó fokon mindkét fórum elítélte, azután fellebbezett a Királyi Táblához (akkor a legfôbb bíróság) és a Töreky tanács felmentette.[40] Hogyan valósult meg ,,a nyomtatott betű és az élô szó'' terve? 1942 februárjában A LÉLEK SZAVA a lelki front szolgálatába állt és hasábjait a NÔI TÁBOR rendelkezésre bocsátotta, mert ,,a Nôi Tábort állampolgári téren ugyanazon igazságok és elvek vezetik, amelyek a LÉLEK SZAVÁT a hitéletben... Csak egyféle erkölcs van, ami rossz a magánéletben, az rossz a politikában is.'' Ettôl a számtól kezdve az 1944-es betiltásig az ún. VILÁGNÉZETI KURZUS anyagát hozta folyamatosan. Természetesen a tanulmányokat a kor legismertebb szakemberei és teológusai írták.[41] Késôbb kötetben is kiadta, azzal a szándékkal, hogy kézikönyve legyen azoknak, akik ilyen világnézeti tanfolyamot rendeznek. Az elsô Budapesten volt a Szent István Társulat dísztermében, majd folyamatosan mindenütt az országban, ahol szociális testvérek dolgoztak. November hóra elkészült a tanfolyam tömörített formája, amit a KATOLIKUS KÖR helyiségében nômozgalmi elôadók és szociális testvérek be is mutattak az Országos Katolikus Nagygyűlés keretében (okt. 6.). Már elôzôleg a nyáron fiatal leányoknak is rendeztek ilyen világnézeti tanfolyamot, a résztvevôk leírták, hogy mi ragadta meg ôket legjobban. A válaszok nagyon mélyen érintették Margit testvért: ,,Örömöm nagy, ... hiszen semmi más után nem vágyom, mint hogy afelé a világ felé irányíthassam testvéreimet, melynek valóságai engemet olyan boldoggá tesznek.''[42] November 23-án világnézeti tanfolyamvezetôknek és résztvevôknek mutatták be a tanfolyam vázlatát, ,,...tanulmányi anyagunk kezdetben tisztán vallásinak látszik ... ki fog elôttünk bontakozni az, hogy a hitélet világa, vagy annak hiánya a legdöntôbb tényezô egyéni, társadalmi és állami életünk miként való alakulásánál.''[43] Az 1942-es év tragikus eseményekkel kezdôdött a szomszédos Szlovákiában. Szlovákia Csehszlovákia felosztása után ,,önállóságot'' kapott, de három nap múlva német protektorátus alá helyezték magukat, aminek szomorú eredményei rövidesen éreztették hatásukat. 1942 márciusában megkezdôdtek a deportálások. Tiso államelnök -- [katolikus pap volt] -- a diplomáciai testület újévi köszöntését olyan beszéddel viszonozta, amelyben kijelentette, hogy Szlovákia az ,,új Európa'' [értsd: a nemzeti szocializmus] mellett foglal állást (NEMZETI ÚJSÁG 1942.1. 9. 6. lp.) Az állam intézkedései ennek megfelelôek voltak. Természetes, hogy a történelmi Felvidék területérôl -- az üldözöttek közül -- aki csak tehette, Magyarországra menekült. Ezektôl a menekültektôl jöttek az elsô hírek az 1942-es deportálásokról, akik védelemért egyaránt fordultak a Magyar Szent Kereszt Egyesülethez és a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájához (MIPI). A budapesti nuncius, Angelo Rotta 1942. március 13-án írja Maglione kardinálisnak a Vatikánba, hogy Szlovákiában megkezdôdött a zsidók deportálása. Egy pozsonyi szlovák menekülttôl értesül errôl, aki kéri, hogy járjunk közbe a Szentatyánál a szlovákiai zsidók érdekében, Lengyelországba fogják ôket hurcolni.[44] Slachta Margit a Szent Kereszt Egyesület társelnöke kapcsolatban állt a MIPI-vel is, elsôsorban báró Weiss Edit útján, aki felkérte Slachta Margitot: menjen át Szlovákiába és elsô kézbôl szerezzen tudomást a helyzetrôl -- és amennyiben tud, próbáljon valamit tenni is. Slachta Margit válasza 1942. III. 22-én kelt: ,,...ha van remény, hogy szolgálatot tehetek az ügynek, teljes lélekkel megyek.''[45] Az utazásra 1942. március 25-27. között kerülhetett sor, ugyanis Farkas Edith március 24-én halt meg. Slachta Margit még tisztelgett a ravatalnál, de a temetésén (27-én) éppen pozsonyi útja miatt nem vehetett részt. Margit testvér Kassán született és igen erôs rokoni és baráti szálak fűzték az egész történelmi Felvidékhez. Küldetésének megfelelôen a kivándorlási ügyek országos vezetôjével, dr. Koso Isidorral tárgyalt. Ezt egyik, a szociális testvéreknek tartott tanításából tudjuk: ,,...Pozsonyban az Idegenforgalmi Osztály (szabad elôadásban így nevezi a kivándorlási ügyek vezetôjét) fônökének ridegségét próbáltam meglágyítani a zsidó gyermekek ügyével szemben, akiket a törökök hajlandók lettek volna befogadni, míg ellenkezô esetben biztos halál vár reájuk. Az illetô hajthatatlan maradt.[46] Ebbôl az idézetbôl világos, hogy Slachta Margitot kész mentô tervekkel küldték Pozsonyba, úgy tűnik, diplomáciai úton elintézett volt, hogy a semleges Törökország befogadja a kiskorú gyermekeket, ha megkapják a kiutazási engedélyt Szlovákiától. Az illetékes szlovák fôtisztviselô ezt megtagadta, igazolva Slachta Margit jellemzését: ,,lelkületileg száraz, szívtelen, álokoskodó, fanatikus.'' Slachta Margitot ez a rövid szlovákiai tartózkodás megerôsítette abban, amit január 6-án már kimondott: az országon végigvonuló szellemi áramlat romlást és pusztulást hoz magával. Ez a pusztítás megkezdôdött a szomszédos Szlovákiában, de nem fog megállni a határon. Ezért amint hazaért, minden lehetséges fórumnak jelentette azt, amit tapasztalt. Elôször az állami illetékesekhez fordult: ,,A slovenskói legutóbbi eseményekben magyar vonatkozású szempontok. A történteket nem részletezem, mert azok a híreknek mindenben megfelelnek. Ha mégis eltérnek attól, akkor csak annyiban, hogy a valóságban a részletek sokkal szomorúbbak és megdöbbentôbbek. Minden ezzel ellentétes hivatalos nyilatkozat csak szó és nem fedi a valót. Közvetlen és magyarázatra nem szoruló magyar érdek, hogy a koncentratiós táborokba kerülô magyarhonosok (!) megfelelô védelemben részesüljenek éspedig nemcsak Pozsonyban, hanem a többi gyűjtôtáborokban is.[47] Egy ennél sokkal fontosabb vonatkozása is van a mostani embervásárnak. Teljesen bebizonyított, hogy a horvát és lengyel nôk igen nagy tömegei kerültek a front mögötti mulatóhelyekre és lettek a katonák prédái... Nagyon komoly helyeken veszik biztosra, hogy a szlovák zsidó leányok és asszonyok a kimerült emberanyag pótlására fognak szolgálni. Ha az új forrás sem nyújt több pótlékot, akkor a németek gátlás nélkül fognak a keresztény nôk után nyúlni, mint ahogy ezt Lengyelországban minden további nélkül megtették. A német elemet természetesen kímélik. A szlovákok az uralkodó osztály. Ott van azonban a magyar kisebbség, mely a szlovákok és németek gyűlöletének kettôs tüzében áll. Adva van, hogy a németek újabb igénylésére a magyarok fognak sorra kerülni. Magyarországnak, mint szomszédos államnak mindenképpen erkölcsi kötelessége, hogy ne nézze egykedvűen védtelen embereknek részint a halálba, részint a becstelenségbe való taszítását, de a mi fenyegetett keresztény magyar testvéreink feltehetô szomorú jövôje újabb motívum arra, hogy ezt a párját ritkító erkölcsi bomlást Magyarország megakadályozza... Azért is szükséges volna egy erôteljes aktióval (!) kísérletezni, mert a német vakmerôséget a kis országok (!) félénksége növelte oly nagyra. Mindenképpen meg kell egyszer kísérelni, hogy az erôteljes fellépésnek mi lesz a németeknél a hatása, annál is inkább, mert hiszen a sok háborús vérveszteség után mindjobban rá vannak utalva a Hilfsvk szerepét betöltô népek készségére. Ha sohasem talál a német erkölcsi ellenállásra, feltehetôleg hazánkból is akar majd slovenskói módon páriákat szerezni.''[48] Mind az egyházi, mind az állami fórum egységesen elhatárolta magát a ,,más országok belügyeibe'' való beavatkozástól. El kell fogadnunk, hogy ,,...nem szabad azt hinni, hogy a gyengédebb érzés és a lelkes buzgalom ... nagyobb eredményt érhet el...''[49] Természetes, hogy errôl az útról mélyen hallgattak a testvérek, de azért valami kiszűrôdött, pontosan azok tudtak róla, akik védelemre szorultak. Egyik szlovenszkói menekült így emlékszik: ,,A szociális testvérek ... egészen a felszabadulásig rejtegettek különbözô házaikban ... minden ellenszolgáltatás nélkül ... másoktól sem fogadtak el semmit ... Slachta Margitról a lehetô legszebb és legideálisabb emlékeim vannak ... Nagyon egyszerű, finom modorú, udvarias, készséges ember volt, aki úgy közlekedett az emberekkel, mintha testvére, jó ismerôse lenne mindenki...''[50] Egyelôre ennyit tehettek a testvérek. 1942 ôszén érte Budapestet az elsô légitámadás. Az egyik bomba Zilahy Lajos villáját pusztította el. Az író és felesége ,,ingatlan és ingó vagyonukat ... Zilahyné ékszereit, továbbá az írónak bel- és külföldi szerzôi jogát, a Pegazus és a Híd vállalati jövedelmébôl az ôt megilletô részt, jövôben megírandó műveinek szerzôi jogát felajánlották a magyar államnak, hogy az Áfonya utcai... telken ... megépíttesse a Kiválóak Iskoláját... hogy az ott nevelt ifjúság magasabb rendű magyar és igaz értelemben vett keresztény szellemben nyerjen kiképzést ... Margit testvér hosszan méltatja a Zilahy házaspár önmagukat kifosztó nagylelkűségét, majd így fejezi be: ,,Tisztelettel meghajolván az eszme oltárának szolgálatára készülô nemes emberpár lelki nagysága elôtt, szívbôl kívánjuk, ôértük is, de a magyar ügyért is, hogy megkomponálhassák életművüknek azt a fináléját, amelyben az ... igaz kereszténység harmóniája énekel.''[51] Ez volt Margit testvér és a Zilahy házaspár barátságának nyitánya. A Keresztény Nôi Tábor 1943-as megnyitóján 1200-an vettek részt. Margit testvér programadó beszédének lényege a következô volt: Minden országot két front véd: a külsô és a belsô. A külsô a háborús front. Ezen harcol a katonaság és védi az országnak földrajzi határait, gazdasági javait és polgárainak életét, szóval: az ország testét. A másik a belsô, a szellemi front. Ezen védik az ország polgárai az isteni és emberi jogokat, az isteni és az azon nyugvó törvényeket, a nemzeti szellemet, szóval azon lelki tényezôket, melyeken az államok épülnek, és melyeknek síkjáról, ha lecsúsznak, a halálba zuhannak. Ezen a fronton védjük az ország lelkét... A háborús fronton le lehet tiporni, gyôzni egy nemzetet, megölni csak a belsô fronton lehet. Mikor most testvéreink, férjeink, fiaink, atyáink a külsô fronton a nemzet-testet védik, akkor mi, nôk felsorakozunk a belsô fronton, hogy védjük a nemzet lelkét... KI ÁRULJA EL A BELSÔ FRONTOT? Mindenki, aki az erkölcsi törvényeket megszegi... Aki felesküszik az erôszaknak és megtagadja a jogelveket... Aki gyáván hallgat, mikor árva, igaz ügyek érdekében szólnia kellene... Aki magát féltvén, kezét ölbe teszi, mikor az üldözöttet védenie kellene... Aki hatalmával visszaélve, mást megaláz, meggyötör és keserít... Aki szívében gyűlöletet táplál és kizárja onnan a szeretetet... Aki másnak azt cselekszi, amit nem akarna, hogy neki tegyenek... ÉS HA MINDEZT A NEMZET, MINT OLYAN CSELEKSZI, ELVESZTETTE AZ EGÉSZ HÁBORÚT A BELSÔ FRONTON, MERT LESIKLOTT AZ ÁLLAMFENNTARTÓ KERESZTÉNYSÉG ALAPJÁRÓL ÉS EVVEL MEGÖLTE SAJÁT LELKÉT: ÖNGYILKOS LETT.'' Befejezésül ezt mondta Margit testvér: ,,...most, mikor a tömegek jobbik énje hallgat, mikor az erôszak orgiákat ül, mikor a nemzetek elárulják Istent és öngyilkosságba rohannak ... belekiáltom az éjszakába: Aki úgy érzi, hogy ô is Krisztussal akarja védeni a belsô frontot... csatlakozzék hozzánk...''[52] Ez a gyűlés január hatodikán volt, de már elôbb, a LÉLEK SZAVA januári számában megjelent az Újévi Levél. Ez a levél azokat a ,,keresztényeket'' akarta felvilágosítani, akik ezzel a fogalommal ,,árjaságukat'' akarták dokumentálni. Margit testvér sokszor hangsúlyozta ebben az idôben, hogy olyanokkal kell szót érteni, akik kereszténynek mondják magukat, de voltaképpen materialista újpogányok. Jött ebben az idôben egy tanult hölgy felvételt kérni a Társaságba. Beszélgetés közben ezt mondta: ,,miért ad ki a püspöki kar olyan imát, amiben mindenkiért imádkozunk? A zsidó és kommunista csak nem testvérünk, hiszen mi keresztények vagyunk!'' Margit testvér hozzátette, logika akkor lett volna ebben az okfejtésben, ha azt mondja: hiszen mi újpogányok vagyunk. Figyeljük meg ezt a végtelen finomságot, ahogy Margit testvér az ,,Újévi levél''-ben ezt próbálja megértetni: ,,Kedves Nôvérem! Neked írok, aki könnyesen és gondterhelten állsz az újév küszöbén, és nincs pillanatod, amikor ne gondolnál bevonult atyádra, férjedre, fiadra. Ó mit meg nem tennél, hogy biztosítsd számukra ott kint a Gondviselés védelmét hideg, esô, szél, ingovány, viszontagság, ellenséges golyó, kegyetlenség ellen, ha nem érted ezt a védelmet úgy, hogy mindenképp abban a formában történjék, ahogyan azt Te jónak látod, hanem ha rábízod a mikéntet az Úristenre, akkor biztosíthatod nekik ezt az isteni védelmet. Hogyan? -- kérded. Sok módja van ennek. De elôbb talán megírom azt, hogy miképp akadályozhatod azt. Ennek is sok módja van. Most csak egyet említek. Megfosztod Tieidet az Úristennek különösebb oltalmától akkor, ha más anyának, hitvesnek, gyermeknek hasonló gondja, aggodalma, könnye iránt közömbös vagy. Megfosztod, ha megértést, kíméletet, segítséget csak a Tieidnek kívánsz. Megfosztod, ha hidegen, talán kárörömmel, rosszakarattal nézed a másiknak fájdalmát és fôleg -- amit leírni is nehéz -- ha talán odakívánod másnak azt a rosszat, szánod másnak azt a szenvedést, melyet magadtól és Tieidtôl el akarsz imádkozni. Akarsz a veszedelmek közepette szeretteidnek kettôzött isteni segítséget? Fogadd szívedbe a mások sorsát, különösen azokét, akiket így szívedbe fogadnod nehéz... Fogadj szívedbe egy munkatáborost, akit a korszellem kizár a testvérközösségbôl. Merd ezekben a halálosan komoly idôkben szívedbôl kiűzni a közönyt, a szeretetlenséget, a gyűlöletet, -- merd bent, szíved legmélyén testvérednek elismerni azt a másik anyát és fiát, merd befogadni fájdalmát és hordani segíteni keresztjét... És merj tenni. Merd kérni, kívánni, sürgetni olyan hozzátartozódtól, ki munkatábor-parancsnok, hogy olyan fölöttese legyen a szolgálatosoknak, amilyen fölöttest az ô fiának kíván a fronton, vagy az ellenség fogságában. Hangoztasd elôtte Krisztus örökérvényű igéit: amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel fognak nektek viszont mérni. Az Úr is így fog cselekedni. Sújt vagy kímél, irgalmaz vagy elfordul, amint Ti együttérzôk vagy kegyetlenek vagytok... A magad személyében nem mehetsz a frontra, hogy saját testeddel fogd fel a Tieidre mért csapást, de kiviszi oda értük felajánlott áldozataidat, irgalmasságodat, igazságszeretetedet az Úrnak angyala, és amit Te cselekedtél más anya fiáért, az lesz a Te gyermekednek védô pajzsa testi-lelki csapások ellen... És ha nem egyes emberre gondolunk, ... hanem nemzetre, amelynek egyik tömege a másikat védi vagy támadja, gyűlöli vagy szereti, akkor a nemzet ugyanúgy aratja a maga egésze, a maga hadserege, a maga nemzetteste számára azt, amit vet. Elveszthet vagy megmenthet egy egész hadsereget, elvesztheti vagy megmentheti saját magát. Boldog újévet tehát neked, kedves Nôvérem, boldog újévet Neked, aki immár érted, hogy miképpen van boldog újévednek nyitja, titka saját kezedben. 1943. jan. 1. Margit testvér.''[53] Az ország közvéleménye az általunk ismert dokumentumok alapján kedvezôen fogadta az újévi Levelet. Felháborította viszont Endre Lászlót, Pest vármegye alispánját, aki a vármegye 1943. február 7-én tartott közgyűlésének negyedévi jelentésében nyilvánosan meg is bélyegezte: A legmélyebb megdöbbenéssel szerzett tudomást arról, hogy Slachta Margit egy olyan megmozdulást kezdeményezett, ami védelmébe veszi a munkatáborost. ,,Akkor, amikor a vármegye közönsége tudatában van annak, hogy a zsidók ... a békés nemzetet egymás ellen tüzelik ... akiknek a kártétele ellen a magyar törvényhozás tételes törvényekkel igyekszik megvédeni nemzetünk testét és lelkét. ... A vármegye közönsége súlyosan megbélyegzi és elítéli ez utóbbi kezdeményezést.''[54] Margit testvér nem késett megvédeni igazát: a NEMZETI ÚJSÁG-ban nyílt levelet tett közzé Pest vármegye törvényhatósági bizottsági tagjaihoz. ,,...Pest vármegye Törvényhatósági Bizottsági közgyűlés elé terjesztendô jelentés többek között a Lélek Szavában hozott ,,Újévi levelem''-nél (!) foglalkozik és olyan állításokat tartalmaz, melyek nemcsak a tárgyilagossággal, hanem az igazsággal is teljes ellentétben vannak és arra vallanak, hogy a jelentés a levél nemismerése mellett készült, miért is indokoltnak látom a törvényhatósági bizottság Tagjait és az egyes újságoktól félrevezetett közönséget a tényeknek megfelelôen tájékoztatni. Újévi levelem tartalmát megadva, abból világosan kitűnik, hogy azt a fronton küzdô honvédek érdekében írtam. A levél lényege a következô: Mindenki aggódik fronton levô hozzátartozóiért. Emberi segítséget oda nem küldhet nekik, de keresztény hitünk alapján tudjuk, hogy küldhetünk nekik égi segítséget, imádkozván értük. De mert gyűlölködô és mások szenvedéseit közönnyel, talán kárörömmel nézô ember imája nem találhat meghallgattatásra, zárjunk ki szívünkbôl minden szeretetlenséget mindenkivel szemben. Különösen ne engedjük meg magunknak a nemzeti munkaszolgálatra behívottak megvetését, gyűlöletét, sôt akarjunk számukra igazságos bánásmódot, vagyis foglaljuk be ôket is keresztény szeretetünkbe és ha így teszünk, akkor az Úr Isten meg fogja hallgatni imáinkat és megsegíti fronton küzdô fiainkat és férjeinket. Ez az újévi levél tartalma... Nyilatkozatom nem volna teljes, ha még a következôket nem fűzném hozzá: Újévi cikkemet a fentiekben annyira rövidre fogtam, hogy ezen kivonatból valaki talán azt érthetné, hogy a nemzeti munkaszolgálatra behívottakat csak olyan értelemben ajánlanám a közösség szeretetébe, hogy az a szeretet csak mint érzelem jelentkeznék, de nem foglalná magában azt, hogy hitünk igazságait át kell vinni a gyakorlatra. Nehogy valaki soraimat így értse, azért kijelentem a következôket: Alkutlanul a keresztény igazságok alapján állok, tehát vallom, hogy a szeretet kötelez minket arra, hogy elismerjük -- éspedig kivétel nélkül az embertársainknak Isten-adta és senkitôl el nem vehetô természetjogait. Ilyenek az élethez, a megélhetéshez, a testi épséghez, a lelkiismereti szabadsághoz, a becsülettel szerzett magántulajdonhoz stb. való jog. Továbbá: A keresztény erkölcstan nem ismer kollektív megtorlást. Ez kizárólag a fölséges Isten joga, akinek módjában van a tömegben sújtott ártatlanoknak isteni módon igazságot szolgáltatni, amire ember nem képes. Ember csak egyéni bűnöket büntethet és csak bírói úton hozhat ítéletet. Az Igazság mérlegén faji elôjogok nem esnek latba, csak erkölcsi minôség számít. Mindezeket vonatkoztatom a nemzeti munkaszolgálatra behívottakra is. És nyilatkozatomat befejezem evvel: Az egész világon Istenítélet csak azt az embert (nemzetet) fogja megkímélni, aki elsôsorban a maga bűneit ismeri be és azokat bánja -- s azokat, akik a bűnbánat mellett együtt sírnak a síróval, együtt szomorkodnak a szomorkodókkal, részvéttel vannak a szenvedôk iránt, vagyis lelkükön ott ragyog a keresztény jel: a szeretet. A gyűlölet vallásának minden híve pedig ellensége önmagának, a társadalomnak és a hazának.''[55] Az Újévi Levél és a Nyílt Levél... hatása óriási volt. Bár a LÉLEK SZAVÁT ezután is cenzúrázták, már a februári számban olvasható volt egy ilyen kihagyatott helyen: ,,Üdvözlöm az erdélyi száz, az Anyaországi kétszáz és a budapesti négyezer új elôfizetôt.'' A LÉLEK SZAVA súlyát jellemzi, hogy 1944. március 19-e után az elsôk között tiltották be. Margit testvér majd az emigrációban, 1951-ben kap Fábián Béla liberális polgári politikustól levelet a következô szöveggel: ,,...Talán emlékszik még rá, mikor utoljára kerestem fel Pesten a Thököly úton Csergô Hugóval. Azt akartuk megmondani Magának, mily nagyra becsüljük azt a munkát, melyet A LÉLEK SZAVA végez.''[56] (Kiemelés tôlem: M.I.) Szlovákia újra hallatott magáról. Belügyminisztere 1943. február 8-án bejelentette, hogy ,,zsidótlanítani'' fogják az országot, a még ott élô 20 000 embert is deportálni fogják. -- Február 19-én pedig világra szóló hírt közöltek az újságok, hogy bár az Egyesült Államok hadiállapotban van Olaszországgal, az olasz hatóságok mégis engedélyt adtak Spellman New York-i érseknek -- aki az amerikai katonákat jött meglátogatni Európába -, hogy több napot tölthessen Vatikánvárosban. Az érsek korábban a Pápai Államban dolgozott és XII. Pius barátai közé számított. A hír hallatára Rónai Petra testvér emlékeztette Margit testvért, hogy az érsek ismeri ôt és a Társaságot. Mikor ugyanis Petra testvér 1931-ben hazajött Amerikából, ugyanazon a hajón utazott Spellman fôtisztelendô is, aki a hajó kápolnájában végzett szentmise után odament hozzá, köszöntötte és mondta, hogy ismeri az amerikai testvéreket és a fônöknôt Margit testvért is.[57] Itt az alkalom, utazzon le Rómába, az érsek segítségével kérjen pápai kihallgatást a szlovákiai zsidók érdekében. Margit testvér azonnal kért útlevelet, de a Belügyminisztérium elutasította. Barátai tudtak a tervérôl, ezért lepôdött meg Zilahy Lajos, mikor szembetalálkozott vele az utcán: Itt van, mikor Rómában kellene lennie? -- Megértvén a helyzetet, ô szerzett azonnal kulturális célú útlevelet egy másik minisztériumtól, még egy hely volt a hetenként egyszer Rómába induló gépen és Margit testvér megérkezett Rómába az érsek elutazásának elôestéjén (márc. 3.) Egyenesen Spellman szállására ment, de ô még nem volt otthon. Ottmaradt, várt. Az érsek este 9-kor érkezett meg, azonnal fogadta Margit testvért, meghallgatása után telefonált a Vatikánba, és kieszközölte a pápai meghallgatást, és kifejezte, hogy mindenre kész szerencsétlen embertársaink megmentése érdekében. A Szentszék embermentô tevékenységérôl szóló tíz kötetbôl (ld. 12. jegyzet) az 1943- as részletesen szól Margit testvér közbenjárásáról (22-24. lp.). A pápai kihallgatásra március 11-én került sor. ,,...Teljesen váratlanul, mert Luttor prelátus azt mondta, hogy 50 ember van elôttem a listán.'' A pápai kihallgatás eredményeként XII. Pius rövid úton utasította a hét szlovákiai püspököt, hogy személyesen menjenek el tiltakozni mind az államelnökhöz, mind a miniszterekhez. -- Azonkívül elrendelte, hogy Szlovákia összes templomaiban a hét püspök személyes aláírásával olvasson fel egy tiltakozó pásztorlevelet ... Mindezek eredményeként a deportálás elmaradt.[58] Margit testvér római tartózkodása alatt írja meg a ,,Világnézeti Credo-t'', (ld. 220 lp) a lelkében élô természetfeletti igazságok foglalatát, amelyek alapját XII. Pius pápa elsô enciklikája, a ,,Summi Pontificatus'' képezi. A LÉLEK SZAVA ismerteti a körlevelet, ebbôl idézünk: ,,...A természetjogon alapuló törvények Istenen nyugszanak. ... Az emberi család alapvetôen egységes, Isten mindenki Atyja. Ez a természetfeletti igazság az egység alapjait és kölcsönös erôs kötelékeit alkotja. Krisztus Egyháza a természetfeletti egységet szolgálja és örömmel üdvözli a népek sajátos részleges erôit, de csak akkor, ha ezek nem ellenkeznek az emberi nem közös egységébôl és közös hivatásából származó kötelességeivel...''[59] 1943-ban kezdte meg Margit testvér az ún. Mozifrontot is. Célja az volt, hogy a jó és építô gondolatokat a film segítségével vigye be az emberek lelkébe. Havonta több alkalommal kibérelt egy-egy nagyobb filmszínházat és világnézeti rávilágítást adva levetíttet egy-egy építô filmet. Ízelítôül ismertetjük az egyiket: ,,a >>Vaskorona<<, az igazságosság szimbóluma, ezért a gonoszság szét akarja rombolni, de nem képes rá. A szereplôk kifejezik, hogy az ember tetteivel írja meg ítéletét, a bűn úgy hordja magában a büntetését, mint a mag a belôle kikelô növényt... Az elsüllyesztett Vaskorona is felszínre jön, érvényesül az igazság, a hadakozók megbékélnek.'' ,,A világtörténelem menete ma eljutott arra a pontra, amikor a népek tekintete Róma felé néz, ahonnan a Vaskorona hatalma, a fegyvertelen igazság a maga szellemi erejével állítja csatasorba a nemzeteket, hogy ... egyesüljenek az egyetlen megváltó Igazság uralma alatt.'' Slachta Margit arra törekedett, hogy a karhatalom tagjai is tekintsék meg a filmet. A jegyek árát a Keresztény Nôi Tábor fedezte, 1943. II. 8- án kétszer töltötte meg a meghívott katonaság, a ludovikások és a rendôrség a Magyar Művelôdés Házát (ma: Erkel Színház). A világnézeti rávilágítást ez esetben Margit testvér adta és sokszor kellett megszakítani beszédét a zúgó tapsvihar miatt. Pedig minden alkalommal kifejtette, hogy a munkaszolgálatosok ugyanolyan katonák, mint a többiek, és nyomatékozta, hogy a legyôzött ellenséggel szemben nagylelkű és lovagias bánásmódra kötelezettek.[60] Margit testvér elmondja egy beszélgetésben, hogy rájött, a mozi lélektanilag rendkívüli módon megfelel az embereknek, mert szórakoztatja és látszólagos fáradság nélkül leköti ôket, de csak a konkrét látnivalót és az érzelemre ható motívumokat veszik észre, de a gondolati tartalmukkal nem foglalkoznak, a jót nem emelik ki belôle, a rosszat kritika nélkül engedik magukra hatni. Ezért indult el a ,,Mozifront'', hogy a rövid kis világnézeti rávilágítással ráébresszük az embereket, hogy tudatosítsák magukban a keresztény világnézetet, hogy ne legyenek olyan védtelenek más romboló hatásokkal szemben. -- Ezt a beszélgetést a FILM, SZÍNHÁZ, IRODALOM c. lap hozta. A cikket így vezeti be: ,,Slachta Margit mai életünknek egyik legérdekesebb és legjelentékenyebb nôalakja ... Mi rendkívüli szuggesztivitásának titka? ... a megvesztegetô szelídség, megértô mosoly és türelmes jóság, amely egész lényét besugározza ... ráeszmélünk, hogy szeretettel is lehet küzdeni valamiért...'' A beszélgetés további részébôl kiderül, fontos, hogy a darab művészi legyen, mert akkor közvetíti igazán a jót, és fontos, hogy a művészvilág emberei erkölcsileg is magas nívón álljanak, mert a művészi alkotás mindig a művész belsô énjének kivetítése. Kérdésre felelve ezt mondja a nôi hivatásról: ,,A nô a földön az ember életre hozója és ápolója. Nemcsak fizikai értelemben, hanem a lelki életben is ... Nemcsak családi, hanem nemzeti vonatkozásban is ... a nemzet fönnmaradása vagy elpusztítása az asszonyok kezében van ... Milyen kár, hogy a nôk oly kevéssé tudatosítják ezt a fölséges és nemzeteket fenntartó hivatásukat...[61] Az 1943-as év jubileumi év is, a Társaság húszéves. A pünkösd után tartott kerületi gyűlésen -- amikor az ünnepi hálaadás mellett visszatekint a Társaság az elmúlt évre, beszámolnak a testvérek a végzett munkáról és meghatározzák a következô év tevékenységét -, Margit testvér nagy beszédet mondott a testvéreknek és a jelenlevô munkatársaknak. Ebben részben hálát ad Istennek az elmúlt húsz év eredményeiért: számbeli növekedés, kiterjedt munkatér, anyagi gyarapodás, legeslegfôképpen a Szentlélek Úristen kifejezhetetlen nagy ajándékát köszöni, azt, hogy a testvéreket ,,a világot perzselô, pusztító lelki pestis idején (érti alatta a hitleri tanokat) megôrizte alkutlan krisztusi szellemben. -- (1942-ben magyar kerületi vezetôt választottak a testvérek egy konvertita személyében -- ennek örül ilyen nagyon Margit testvér.) Ezután folytatja ezekkel a bátor szavakkal: ,,Most már csak pár hónapig kell kitartanunk és magunkat keményen harcolva védenünk az alvilági szellemek támadásától. Lehet, hogy a békeállapotba való visszatérés idején elsötétül még fölöttünk az ég, de ez már csak keskeny sáv lesz, ez már nem a háború, az már a fizetség lesz mindazért, amiben nemzetünk vétkezett. (Ezen még csak a fajvédelmi törvényeket és az azokból folyó eddig megtörtént eseményeket, -- csíkszeredai, kôrösmezôi deportálást, a munkaszolgálatosok sorsát érti, a Holokauszt csak a következô évben történik.) -- Lehet, hogy felfordulás következik, hogy idegfeszítô idôk szakadnak ránk, (bekövetkezett) -- lehet, hogy fizikai házunk áldozatul fog esni ... A döntô, a fontos és az egyetlen lényeges az az érintetlen kegyelmi lelkiség, amellyel külsô háború és belsô felborulás, harc és béke körülményei között az örök értékeket szolgáljuk az egyesekben, a társadalomban és a hazában...''[62] (Kiemelések és betoldások tôlem: M.I.) Ez a beszéd lehetett döntô hatással Salkaházi Sára testvérre, aki az év ôszén kikönyörögte, hogy felajánlhassa magát, mint a Társaság áldozatát, ,,...ha egyházüldözés, a Társaság és a Testvérek üldöztetése következne be...'' De Sára testvér felajánló imájában megtaláljuk az Újévi Levél gondolatait is: ,,...a magad személyében nem mehetsz a frontra, hogy testeddel fogd fel a tieidre mért csapást...'' de Isten angyala odamehet, Sára testvér saját testével fogta fel a Társaságnak szánt csapást.[63] A Társaság jubileumát Zilahy Lajos lapja, A HÍD is megünnepelte ,,Az európai szellem szolgálatában'' címmel sok képpel illusztrált háromoldalas cikkel. Részletesen ismerteti a Társaság tevékenységét és röviden a történetét. Majd így fejezi be: ,,A Szociális Testvérek Társasága az elsô és egyetlen egyházi szervezet, melynek gondolata hazánkból indult ki, nálunk van a központja; alapítója, vezetôsége magyar.'' Több európai államon kívül Kanadában és Kaliforniában tevékenykedik. ,,A Társaság két világrészben gyújtogatja a világosság fáklyáját ... Megalkuvás nélkül harcol a hazugság, a gyűlölködés, a pogányság és az álkereszténység ellen. Önzetlen szálláscsinálója annak az eljövendô békességben élô és teremtô korszaknak, melyre minden becsületes ember tiszta szívbôl áhítozik. Bátor kritikával kíséri a közéletet, felemeli szavát a hazug és kártékony szólamok ellen.''[64] A Keresztény Nôi Tábor 25 éves jubileuma is 1943-ban volt. November 28-án az ünnepi ülésen Margit testvér nagy beszédet mondott ,,A Tábor most'' címmel. Teljes terjedelmében olvashatjuk a Függelékben. (217 lp.) Még egy méltatás 1943-ból: ,,Huszonöt éves jubileumát ünnepelte a Keresztény Nôi Tábor. A magyar közélet azon részének, mely a keresztény politikát és a keresztény közéleti magatartást a szó igazi és természetes értelmében veszi oly sok félreértés és félremagyarázás közepette, jó alkalom ez a jubileum, hogy hódolattal gondoljon Slachta Margit érdemeire... Mennyivel más lett volna a keresztény politika sorsa, ha Slachta Margit pozitív tervei és gondolatai szerint igazodik... Számára a kereszténység egyedül krisztusi szeretetet, krisztusi magatartást jelent. Együtt érez a szenvedôkkel, nem ismer különbséget a szenvedôk és megpróbáltak között, együtt érez velük s minden nehézség közepette is módot talál a segítségre. A kereszténységet a szó és a hit természetes értelme szerint veszi ... a gyakorlati kereszténység mindenkire kiterjedô útmutatásai szerint. A szeretet, a tiszta kereszténység, a jóság ritka géniusza Slachta Margit; közéletünkben egészen magányos s talán éppen ezért oly tündöklô jelenség, aki köré nem szavak vonnak tetszetôs koszorút, de a feléje áradó hála övezi oly melegséggel, mely mindenki szívét megmelengeti e zordon korszak közepette.''[65] Az igazi ,,zordon korszak'' csak ezután következett: beköszöntött 1944. A Nôi Tábor január 6-i évnyitóján XII. Pius pápa 1942-i karácsonyi szózatát ismertette Slachta Margit vezetésével 25 közéleti ember (Feszty Masa, Gulácsy Irén, báró Apor Gizella, Zilahy Lajosné stb.) A zárószavakat dr. Hamvas Endre, akkori érseki helynök mondta. A pápai karácsonyi szózat lényege a következô: ,,Aki azt akarja, hogy a béke csillaga felkeljen és megállapodjék a társadalom felett, az törekedjék ... visszaadni az emberi személynek azt a méltóságot, amelyet az Isten kezdettôl fogva megadott. az utasítsa vissza az anyagelvűség minden változatát, amely a népet... az uralkodás és önkény alkalmas anyagának tekinti; az adja meg a munkának azt a helyet, amelyet Isten kezdettôl fogva kijelölt neki...; az ébressze fel az emberekben az Isten legfôbb uralmán nyugvó és minden emberi önkénytôl megóvott jogrend tudatát...; az mozdítsa elô az ésszerű fegyelmen, nemes emberségen és a keresztény szellem felelôsségtudatán alapuló államelmélet és államvezetés kialakulását.'' [66] (Kiemelés tôlem: M.I.) ,,Slachta Margit felszólalásában kiemelte ... az ember nem diktálhat erkölcsöt, neki engedelmeskednie kell az Úr Isten törvényének. Ennek tudatosítása és tanulmányozása a legaktuálisabb munka. Ez lesz a Nôi Tábornak idei legfontosabb programja...[67] Nem ez lett. Március 19-én megszállták az országot a hitleri csapatok, április 5-tôl kötelezô a megszégyenítô megkülönböztetô jelet hordani (sárga csillag), megindultak a légi támadások Budapest és az ország nagyobb városai ellen, megkezdôdnek a gettóba hurcolások, és megjelennek a menedéket kérôk az Anyaházban. Margit testvér kiüríti az Anyaházat. Csak az a néhány testvér marad ott, akiknek a jelenléte nélkülözhetetlen.Ô maga természetesen ott marad. A testvérek a Zugligetbe, Steffanits Istvánné[68] villájába járnak ki aludni, az Anyaház, a Báthorfi László utcai két kis villa, a Szociális Képzô internátusa, és természetesen más lehetôségek, ahol testvérek dolgoznak -zsúfolva vannak menekítettekkel. Mindenkit Isten nevében fogadnak be. Egyszer történt, hogy valaki pénzzel hozakodott elô, azt Margit testvér elküldte azzal, hogy pénzért megvásárolhatja magának másoknál a menedéket, ide Isten nevében fogadnak be. Sôt vannak olyanok is, akiket -- tudva, hogy szükségük van rá -, Margit testvér maga keres fel, felajánlva a segítséget.[69] Természetesen, hogy ezt megtehesse, meg kellett nyernie a testvéreket: ,,Társaságunk hivatása az alkutlan kereszténységet képviselni, és kötelesek vagyunk minden áldozatra az üldözöttek érdekében.''[70] A testvérek megértették, hozzájárultak és irataikat is átadták azoknak, akik jó papírok (árja származást bizonyító okiratok) birtokában már biztonságban érezhették magukat. Budapesten a helyzet különösen a nyilas hatalomátvétel (1944. okt. 15.) után rohamosan romlott. Margit testvér vatikáni és svéd védelem alá helyezte az Anyaházat, mert a magyar hadifoglyok védelmét a háború alatt az egész világon a svédek vállalták, azért a svédek védelmét egyelôre a nyilasok is elismerik. A németek bejövetele utáni helyzetet nagyon jól érzékelteti az a dokumentum, amit az Országos Levéltár ôrzött meg. A meginduló deportálások idején a Magyar Vöröskereszt és a Magyar Katolikus és Protestáns Nôegyesületek Országos Szövetsége a miniszterelnöktôl kéri, hogy a deportáltaknak üdítô és elsôsegély szolgálatot nyújthassanak. A kérelmet Horthy István özvegye mint ,,Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye és az I. hadtest önkéntes fôápolónôje'' is aláírja. A kérvény 1944. június 20-án kelt. Az illetékes államtitkár július 14-én (24 nap múlva!) terjeszti fel a miniszterelnökhöz, amikor már az utolsó deportáló vonat is elment...[71] Nincs terünk arra, hogy a Szociális Testvérek Társasága egész mentôtevékenységét ismertessük, részletesebben csak az Anyaházban történteket próbáljuk vázolni, mert ebben a házban volt Margit testvér. A testvérek egyébként tartották magukat ahhoz, amit az 1944-es lelkigyakorlatban elvállaltak. Margit testvér egyértelműen megkérdezte: ,,...készek vagyunk-e esetleg mindent elveszíteni elvi meggyôzôdésünk mellett való kiállás esetleges következményeként?''[72] 1944. VI. 29-én így tanította a testvéreket: ,,...ezekhez a fuldoklókhoz ... legyünk irgalmasok ... gondoljuk el, ha miránk várna, ami ôrájuk vár...'' Magáról a mentésrôl olvassunk néhány korabeli dokumentumot: ,,Egy ködös és ijesztô októberi éjszakán csizmadöngés és durva szó verte fel a Thököly-úti zárda ájtatos csendjét. A szemközti nyilasház banditái betörtek Slachta Margithoz, azzal vádolták ôt és szociális testvértársait, hogy egy ismert pesti író [Heltai Jenô] felesége hamis papírokkal bujkál náluk. A nyilasok ordítottak, a kedves testvérek pedig halkan, de erélyesen rábeszélték ôket arra, hogy távozzanak. Minden ügyesség és diplomácia csôdöt vallott, a nyilasok puskával kezükben felkutatták a házat, még a klauzúrába is bemerészkedtek. Egy bujkálót kerestek és száznegyvenet találtak. A különféle iratok és papírok, menlevelek és útlevelek percek alatt kétes értékűvé váltak. A nyilasok mindenkit letereltek a nagy ebédlôbe, ahol megkezdôdött a vallatás. Közben Slachta Margitot, a szociális testvérek fônöknôjét a legdurvább és legocsmányabb jelzôkkel illették, sôt attól sem riadtak vissza, hogy gumibottal ráüssenek. De ô erre nem sokat hederített. Saját sorsával nem sokat törôdött. Abban az idôben igazán azért él csak, hogy megmentse az üldözötteket. A német megszállás alatt összesen tizenöt városban és faluban helyezte el védenceit. Mindenkin segített, aki hozzáfordult, nem kellett ahhoz semmiféle protekció, hogy a szenvedônek letörölje könnyeit. Hamis papírokat szerzett -a szociális testvérek az ország minden részébe elküldték keresztlevelüket és rendelkezésre bocsátották ôket -- és az agyonhajszolt, kétségbeesett embereket jó helyre vitte. Kit Pestre, kit Budára, kit vidékre. Ezer embert bujtatott, ezek közül nem egyet a vidéki gettóból, sôt a vagonból szöktetett meg. Az ezer ember közül tizenkettô híján mindenki megmenekült. A bujkálók a legkülönbözôbb társadalmi rétegbôl kerültek ki. Volt, akit származása miatt üldöztek, volt, akit politikai meggyôzôdése miatt. A Thököly-úti Anyaházban talált menedéket Márkus Emília és férje, Párdányi Oszkár, amikor kiszabadultak az újpesti nyilasházból, Heltai Jenô és családja, Fleischer Antal karmester, Wilt Tibor szobrász és még sok kitűnô ember. A ház ormán a svédek és a nunciatúra lobogóját fújta a szél. Slachta Margit a svédekkel és a nunciatúrával vállvetve harcolt az üldözöttekért.''[73] 1945 tavaszán még megjelenhetett a következô tudósítás: ,,Slachta Margit elmondja, hogyan mentette meg ezernyi üldözött kisember életét... -- Nagy vigasztalás, hogy voltak, akik önfeláldozó bátorsággal, hôsi lélekkel szembeszálltak az emberüldözés gonosz szellemével és védelmükbe vették a halálra hajszoltakat. Mi csak vállalt kötelességünket teljesítettük, hivatásunkat végeztük. Hiszen ezért vagyunk itt a földön... Átszellemült arcát besugározza szinte gyermekiesen ragyogó szeme és a lelkébôl áradó meggyôzôdés. Így mondja el az embermentés történetét egyszerű mondatokban: -- Megengedtetett nekünk, hogy a nagy veszedelemben embereket, sok- sok embert menthessünk meg. Volt úgy, hogy hatszázötven szerencsétlen üldözött bújt meg rendházunkban, de különbözô intézményeinkben és vidéki fiókjainkban is folyt a nagy mentési munka. Ez a rendszeres bújtatás, ezernél jóval több embertársunk megmentése az üldözô had elôl csak úgy volt lehetséges, hogy az összes nôvérek és munkatársak összefogtak velünk kötelességünk teljesítésében. Védettjeink leginkább szegény kis névtelen emberek voltak, kiket sorsuk teljesen kiszolgáltatott a féktelen üldözésnek. Mi nem válogattuk az embereket. Aki oltalmat kért, vagy akit ide tudtunk hozni a gettóból, azt megoltalmaztuk... Mi -- ôszintén szólva -- nem a közélet kimagasló személyeinek kívántunk elsôsorban segítségére lenni, hanem az egyszerű embereknek csak azért, mert emberek és üldözöttek voltak. -- Itt szorongtak minden szobában összezsúfolva, mint a heringek, sokan a kápolna oldalfalának támaszkodva töltötték a nappalokat és éjszakákat. Átadtuk nekik szobáinkat, ágyainkat, egész házunkat, a nôvérek máshol húzódtak meg... Védettjeink biztonságát azzal mozdítottuk elô, hogy valamennyi nôvér átadta születési bizonyítványait a menekült nôknek, de a férfiaknak is szereztünk be hamis iratokat. Éjjel-nappal tanulták az életükért reszketô bujkálók a keresztlevelek adatait, hogy álmukból felriadva is jól tudják. Mert sokszor volt ám razzia, kutatás! A szemben lévô házban tanyázott a nyilas párt... És jöttek kutatni, zsidókat keresni. Egy ízben negyvenen hatoltak be otthonunkba. Nagyhangú fickók voltak, elébük álltam. Rút szavakkal illettek, félrelöktek, megütöttek. Mégsem vesztettem el nyugalmamat. Csendes hangon szóltam vezetôjükre: >>És azt gondolják, hogy így fel lehet építeni az új világot?<< Nyugalmam hatott. Nem bántalmaztak tovább, de negyven embert összefogtak a bujkálók közül, akiket gyanúsaknak találtak, vagy akik nem tudták pontosan adataikat. Most a mi felelôsségünkre került sor. A vezetô kijelentette: >>A fônöknô ellen nem emelek vádat, ha megígéri, hogy többé nem bujtat zsidókat.<< Földi hivatásomhoz híven, lelkem, hitem, meggyôzôdésem parancsszavára azt válaszoltam: >>Nem ígérem meg. Mi azért jöttünk, hogy az Istent szolgáljuk és az embereket szeressük. Ezentúl is minden alkalmat megragadok, hogy továbbra is azt tegyem, amit eddig tettem. <<[74] Wilt Tibor szobrászművész is elmondta, hogy mikor családtagjainak menedéket kért, azonnal kapott: ,,Apósomat Nagyváradra küldte, ahol átvészelte nagy részét ezeknek az idôknek, feleségemet pedig Miskolcra, ... ahol Wilt Erzsi néven szerepelt, mintha testvérem lenne s novícia... Így kerültem kapcsolatba Margit testvérrel. Ilyeneket mondott nekem: Tibor, nekem ilyen és ilyen papírok kellenek. S mivel abban az idôben más tevékenységem nem volt, elkezdtem neki dolgozni, olyannyira, hogy sokszor utaztunk együtt. A Thököly úti Anyaházban az is meg volt engedve, hogy a klauzúrába bemenjek. -- Úgy hívott engem: Rontó Pál. Egyszer azt mondta nekem, mit szól Tibor hozzá -- borzasztó -, azt mondják ezek a menekítettek, hogy szent vagyok. Azt feleltem, lehet, hogy szent, de nagyon tehetséges is... Tibor -- mondta egy nap Margit testvér, ide menekült egy kislány, apját, anyját elcipelték. A kislány nem volt otthon, s mikor ment haza, s felfelé ment a lépcsôn, nyilasok kísérték le ugyanazon a lépcsôn anyját, apját. Apja szemével intett neki, hogy ne ismerje fel ôket... A szerencsétlen kislány elmondta, hogy a lakásukban a szekrényben csomó pénzük van s ô itt áll fillér nélkül. -- Tibor, a lakás az Almássy téren van, be kell mennie és elhozni a pénzt, mondta. -- De hogy tetszik ilyet gondolni, feleltem, hisz az a lakás lezárt. Csak menjen el és hozza el, -- ennyit felelt. Következô történt... Megnéztem a házat, a lakást. Kiderült, hogy a lakás fürdôszobája s a mellette lévô lakás fürdôszobája között lichthof van. Nem tehettem mást, becsengettem a másik lakásba. Irtózatos rizikó volt. Olyan világ volt, rögtön feljelenthettek volna. Nem tették. Beengedtek, kinyitották a fürdôszobájukat, kinyitották az ablakát, a másik fürdôszobaablak nyitva volt. A két fürdôszoba között kb. egy méter távolság volt s mélység. Átléptem, kihoztam a pénzt, szépen megköszöntem a szomszédok segítségét. Na tessék, ennyi volt az egész. Margit testvérnek olyan óriási erkölcsi energiája volt, hogy amit mondott, erkölcsi parancsnak számított. Ô nemcsak zsidókat mentett, hanem kommunistákat is. Tudnék ilyeneket mondani. Egyszer Fótra vittem hamis papírokkal egy gyereket. Nagyon jól voltam öltözve, kis szakállam volt s kimentünk a gyerekkel a keleti pályaudvarra. Vettem a jegyet, felszálltunk a kislánnyal az étkezôkocsi melletti fülkébe, mondtam a kislánynak, hozzon egy üveg sört. Táskám tele volt igazoló papírokkal, amelyeket ki lehetett tölteni... Feltettem a monoklimat s rágyújtottam egy cigarettára. Szokás volt ebben az idôben, hogy a vonat elindulása után csendôrök jöttek és mindenkit igazoltattak. Kinyitotta a csendôr a szakasz ajtaját, én levettem a monoklimat s odaszólok, Mi van fiam? ô szalutált és elment. Mikor Margit testvérnek elmeséltem, Maga egy csirkefogó -- mondta.''[75] Wilt Tibor 1944 decemberében átkerült a György Aladár utcai Stefanits villába, ahová aludni jártak ki a testvérek az Anyaházból. Karácsony estére is oda mentek ki és ott is maradtak, hiszen 1944. december 24-én a szovjet csapatok már az Új Szent János kórházig nyomultak elôre. A szobrász-művész volt a ,,portás''. Így történhetett, hogy 1945. január 26-án a leghamarabb felszabadult budai részeken tömörülô írói és művészi csoportosulásban részt vehetett.[76] Irodalmi utalást is ismerünk a György Aladár utcai ,,zárdáról''. Dömötör Tekla írja: ,,...A bujtatás a következôképpen játszódott le: a Szép Ilona villamosmegállónál lakott Boldizsár Iván... Innen néhány percre volt a Zalai úti lakás, a Zalai úton felfelé haladva pedig eljutottunk az apácákhoz (a György Aladár utcai Stefanits villa). Ha igazoltatás veszélye fenyegetett, a nálunk rejtôzôket át lehetett csoportosítani az apácákhoz vagy Boldizsárékhoz...''[77] 1944 karácsonyától a villa a környék fiatal nôinek volt a menedéke, beöltöztették ôket testvérruhába, fátyollal, védve ôket a katonák prédaéhsége ellen. Megrázóan szép szavakkal festi az anyaházi helyzetet a Svéd Misszió második embere, Waldemar Langlet: ,,...Legtöbbször a Szociális Testvérekkel dolgoztunk együtt. Ezek olyan katolikus diakoniszszák, akiknek Slachta Margit testvér volt a fônöknôjük. Ilyen ésszel, bátorsággal és szívvel megáldott nôt még sohasem ismertem. Ez a sokoldalú intézmény játszotta a legnagyobb szerepet az elkövetkezett nehéz idôkben, a veszélyben lévô emberek megmentésére irányuló próbálkozásainkban... A fônöknô, Margit testvér a leghűségesebb és legrátermettebb munkatársunk volt, aki a szociális téren kivívta magának az elismerést az egész országban. Egyik nap váratlanul felhívott telefonon: Itt vannak ... Jöjjön és segítsen rajtunk. Benn a házban teljes felfordulást találtunk: Egy nagyobb teremben összezsúfolva síró férfiak, asszonyok, gyerekek. Körülöttük fegyveres nyilas-ôrség: pisztollyal, kézigránáttal. Csak Slachta Margit volt nyugodt. Idehívta a Nunciatúráról Msgr. Verolinot is, aki hamarosan megérkezett. Rövidesen Wallenberg is megjelent a Belügyminisztérium utasításával, amely szerint a svéd menlevelesekhez nem nyúlhatnak. Margit testvér mindenkit vigasztalt, lelki nyugalmát egy pillanatra sem vesztette el. Késôbb, este, mint oly gyakran akkor, ismét légiriadó, légitámadás volt. A megmenekültek hálaadó istentiszteletet tartottak az óvóhelyen. Én átöleltem Margit testvért és megcsókoltam a homlokát. Egy a közelben ülô hölgy felkiáltott: Milyen érzés megcsókolni egy angyalt? Mert most egy angyalt csókolt meg. Lesoványodott kezek tömege emelkedett a levegôbe, egyetértést jelezve: Igen, igen, ô valóságos angyal, kiáltozták mindenfelôl az egyetlen pislákoló gyertyafénnyel homályosan megvilágított helyiségben. Még ilyen megkapó ünnepi órában soha nem volt részem. Az ember az elsô keresztények közt a katakombában irezhette magát.''[78] Ismerjünk meg még más tanúságtevôket, dr. Magyar Imrét és feleségét: ,,A világháború elôtti években, mint a Társaság orvosa sokszor jártam az Anyaházban, mert Margit testvér az ô gondoskodó szeretetében rögtön hívott, amint egy-egy testvér akár kisebb bajban is megbetegedett. A vele való találkozás nagy élményt jelentett ... egyénisége sugárzó volt. Annyi kedvesség áradt a lényébôl, ahogyan mindenki felé fordult ... hogy az számomra felejthetetlen. Jól emlékszem elôadásaira is. Jellegzetes volt, hogy gyorsan beszélt, de rendkívül érthetôen. Amit mondott, azt azonnal nyomtatásba lehetett volna adni... 1944 nyarán ... láttam a menekítetteket, akiknek Margit testvér megnyitotta az Anyaház kapuját. Margit testvér üzent, hogy jöjjünk, mert menedéket tud adni. A feleségem volt a védelmük alatt Jankovich-telepen.[79] Egyszer csendôrök razziáztak a telepen. Margit testvér éppen ott volt. Kijelentette a csendôröknek, hogy mindenkinek menedéket fog adni, akit olyasmiért üldöznek, amirôl nem tehet. Az egyik csendôr rászólt: fogja be a száját! -- Nem fogom be -- válaszolta Margit testvér -, ha igazságtalanul üldöznek valakit, az Isten elôtt bűn. Amilyen finom, filigrán alakja volt Margit testvérnek, olyan határozott volt...''[80] Az igazsághoz tartozik, hogy felemlítsünk itt a menekítésnek olyan epizódját, ami nincs leírva, de megtörtént. E könyv szerzôje 1944 ôszén meglátogatta az Anyaházat és ott hallotta a következôket: néhány nappal ezelôtt a magyar rendôrség körülvette a házat. Halálosan rettegett mindenki, hogy mi fog történni. Az viszont nagyon különös volt, hogy nem jöttek be, néhány óra múlva pedig elvonultak. Késôbb derült ki, hogy Margit testvér egyik magas rangú rendôrtiszt barátja megtudta, hogy a Gestapó készül lecsapni az Anyaházra. De mivel a német és magyar hatóságok megegyeztek abban, hogy ahol már egyik ,,dolgozik'', a másik nem avatkozik be, tehát magyar rendôrökkel körülvetette a házat addig, amíg fel nem vonult a Gestapó. Felvonultak, látták, hogy a magyarok már ott vannak, elmentek, ,,ad acta'' tették az ügyet. 1944 nyara még egy szolgálatot tartogatott a testvéreknek. ,,A tengernyi szenvedés tömegesen sodorta az Egyház felé a zsidóságot. Sokan talán szabadulást reméltek -- bár a keresztény vallás semmi elônyt sem jelentett -, mások egyedül itt éreztek megértést, szeretetet. A plébániák nemigen tudtak megbirkózni a roppant föladattal, s ekkor felajánlottuk szolgálatainkat a keresztelést megelôzô tanfolyamok megszervezésére. A Magyar Szent Kereszt Egyesülettel együttműködve mintegy tízezer lélek hittani oktatását szerveztük meg nyolcvan tanerôvel, százhatvan 24 órás tanfolyam keretében.''[81] Világnézeti kérdésekrôl Margit testvér megjelentetett 1944 pünkösdjén egy füzetet PÜNKÖSDI TŰZ címmel, ,,mégpedig úgy, hogy a csillagos házak házfelügyelôihez vitték el ezt a lapot a Nôi Tábor tagjai... mert annak tartalma már abból a szempontból volt összeállítva, hogy gyakorlatban hogyan kell a tízparancsolatot és a keresztény morált érvényesíteni ... különösen apellál a lelkiismeretekhez, figyelmeztetve az embereket arra a felelôsségre, amely ... az Úristen részérôl vár ránk...''[82] A világnézeti fronton még egy másik szolgálatot is tett Margit testvér. 1940-ben a második bécsi döntés kettészakította Erdélyt. Márton Áron püspök Gyulafehérvárott maradt Romániában, az erdélyi egyházmegye Magyarországhoz csatolt részén helynökkel kormányoztatott, de idônként püspöki funkciók (papszentelés, bérmálás) végzésére átment Kolozsvárra. 1944. május 18-án is átjött, a kolozsvári Szent Mihály templomot megtöltô sokaság elôtt nagy beszédben ítélte el a magyarországi zsidóüldözést és figyelmeztette híveit a felebaráti szeretet parancsára és arra, hogy mindannyian egy Atyának vagyunk gyermekei. Márton Áron beszédét a Szentlélek Szövetség irodájában Budapesten lesokszorosították és terjesztették az egész országban.[83] (A Szentlélek Szövetség alapítója és elnöke Margit testvér, aki lehetôleg névtelenül szolgálta a közügyet.) 1944. december 27-én válaszolt Isten Sára testvér 1943-as felajánlására. Feljelentés alapján a nyilasok ezen a napon elhurcolták négy menekítettjével és Bernovits Vilma hitoktatónôvel és az akkori eljárás szerint minden kihallgatás nélkül mindannyiukat a Dunába lôtték. Kivégzése elôtt -- mint egyik gyilkosa elmondta -- letérdelt és nagy keresztet vetett magára.[84] Mivel az elhurcolás már az ostromlott városban elrendelt kijárási tilalom idejére esett, csak másnap értesíthették az Anyaházat. Nem tudván akkor még, hogy mi történt, azt remélték, hogy talán valamelyik nyilas börtönben van, ezért Margit testvér két testvérrel bement a Városházára, bár mind sűrűbbek voltak a belövések. Az egyik testvér megkérdezte: ,,Nem tetszik félni?'' -- De igen, félek, de azért veletek megyek.''[85] * * * Hosszan lehetne még sorolni az ostrom és a nyilas idôk eseményeit, de talán zárjuk le Margit testvér soraival: ,,Elmondhatatlan hálával köszönöm a jó Istennek, hogy megengedte, hogy Társaságunk sok tagja, köztük én is, az üldözöttek segítségére lehessünk...''[86] ======================================================================== IX. Az ,,egyetlen férfi'' a Parlamentben 1945 még az ostromlott Budapestre virradt. Január 7-én volt az utolsó nyilas betörés az Anyaházba. Ekkor jöttek Margit testvérért ,,Slanda Margitot''[1] keresve. A portás-testvér mondta, hogy ilyen itt nincs. Margit testvér éppen kijött a pincébôl. ,,Maga kicsoda?'' -- kérdezte a nyilas. ,,Én is egy testvér vagyok'' -- volt a válasz. 13-án az Anyaház környékén, 18-án az egész pesti oldalon megszűnt a harc, Budán még tartott február 13-áig. Margit testvér elôtt több feladat is tornyosult. Alapvetô, hogy megtudja, mi történt a vidéken maradt és Budán szorult testvérekkel; azután mit tehet a haza sorsának jobbra fordulásáért? Mi legyen a Társaság feladata az újjáépítés munkájában? Minél elôbb fel kell venni a kapcsolatot az újra külföldivé vált (erdélyi, felvidéki) és tengerentúli testvérekkel -- és talán lehetôség adódik ismét a közélet terére lépni. Az 1945-ös kerületi gyűlésen -visszaemlékezve az elmúlt év eseményeire, amikor az emberi törvényekkel szemben az isteni törvényeknek engedelmeskedett a Társaság, -- Margit testvér a legfontosabbnak ítéli, hogy lélekben újra alakuljunk meg, mégpedig úgy, hogy az egész Társaság teljes tudatossággal helyezkedjen természetfölötti alapokra. Az Úristen nagy ajándékának tartja, hogy a testvérek mentek maradtak a nemzeti szocializmus mételyétôl, és a most következô másfajta materializmus mérge ellen a teljes és tudatos természetfölöttiséget kell kidolgozni a testvérek lelkében. ,,...a Gondviselés nekünk munkarészt szánt abban az új világban, mely rengések, viharok, borzalmak közt és nem Isten szellemében született. Azt reméljük, hogy szolgálatot enged nekünk az új pogány világ megkeresztelésénél...''[2] Minden testvér egyhónapos lelkigyakorlatot tartott, ezen a lelkigyakorlaton ezeket a természetfölötti elveket elmélkedtek át. 1945. március közepén a Fegyverszüneti Bizottság lefoglalta az Anyaház egy részét angol-amerikai tagjainak. Ezzel megindult a normális élet, mert a Bizottságra való tekintettel kiutalták nemcsak a szükséges építôanyagot és üvegtáblát, de a szükséges élelmet is, annyit, hogy népkonyhát is nyithattak a testvérek, ami akkor az általános éhezés korszakában rendkívül jelentôs volt. Ezen túl ez a kapcsolat lehetôséget adott arra, hogy megindulhasson a levelezés a tengerentúli testvérekkel, akiknek, míg a rendes postaforgalom meg nem indult, a nyugati vendégekkel lehetett üzenetet küldeni és kapni. ,,...Szerény házunk nemzetközi központ lett, ma 15 angol repülô jön, már húsz amerikai újságíró volt nálunk. Most itt van a Chicago Tribune embere, tegnap ment el a Chicago Sun, a New York Times, a New Chronicle embere...''[3] Így egészen természetes, hogy az amerikai testvérek közül egyik azt írta: ,,...nincs olyan hét, hogy valamelyik amerikai állomás ne beszéljen Margit testvér ... hôsies ellenállásáról és az üldözöttek mentésérôl...''[4] A testvéreknek megint ki kellett költözniük a házból, a szociális képzô egyik osztályterme hálóvá alakult, ahol tízen, sôt többen is aludtak. Maga Slachta Margit már 1945 márciusában megkezdte elôkészíteni biztosra vett visszatérését a Parlamentbe. Beadta a Keresztény Nôi Tábor szervezkedési szabadság iránti kérelmét a Budapesti Nemzeti Bizottsághoz, -- s bár éveken át nyílt ellenállási küzdelmet fejtett ki a német és nyilas nyomással szemben -- visszautasították.[5] A LÉLEK SZAVA sem kapott lapengedélyt, csak mint röplap jelenhetett meg idônként. 1928-ban így világította meg, hogy miért és mennyire szükséges a közéleti feladatok vállalása: ,,...rettenetes nagy hiba, hogy a vallásos emberek egész törekvésüket az élet hajótöröttjeire pazarolják ... Nekünk meg kell keresnünk a nyomor és betegség forrását. A forrás azoknál van, akik a hatalmat, az evolúciót és revolúciót, de mindenesetre a kenyeret a kezükben tartják, akik ott járnak, ahol az emberek földi igényei kielégíttetnek. Ott pedig nincs vallásos ember, hogy az életet adja... Arra tanít az Egyház, hogy amilyen a baj, olyan eszközzel dolgozzunk ellene. A társadalmi fejlôdés mai pontján azt mondjuk: Akik a központban állnak, akiknek kezében van a törvényhozó, a végrehajtó hatalom, a pénz, a vállalkozás, a nagytôke, a kultúra, az igények kielégítése, ezek a legnagyobb ellenségei az Egyháznak, illetve a vallásnak. ... A fórumon kell küzdenünk azokért a milliókért, akiket ezek nyomorba (testi-lelki nyomorba) fognak dönteni. De nem szállhatunk szembe kard ellen nádpálcával, ágyú ellen egy kancsó vízzel. Ha sajtója van, nekünk is kell, hogy legyen sajtónk, ha politikai hatalma van, kell, hogy nekünk is politikai hatalmunk legyen. Van, aki rosszra használja ezt, mi jóra fogjuk használni, mert az emberek ideigvaló és örök javát szolgáljuk vele.[6] 1945-ben viszont azt hangsúlyozza, hogy a magát kereszténynek nevezô párt, a magát kereszténynek nevezô politika elsôsorban tisztában van azzal, hogy ,,...a Hit az egész életet átöleli, átfogja, hogy annak az egész élet minden vonatkozását át kell hatnia, különben kárt szenved a föld egyetlen abszolút értéke, az örök hivatású lélek.''[7] Ez a közéletben, a politikában úgy nyilvánulhat meg, ha az erkölcsi világrendre vonatkozó isteni akaratot állandóan tekintetbe veszi, azaz: ,,...az államéletben... intézkedések és rendeletek, törvények kibocsátása elôtt azokat mérjék hozzá a Tízparancsolathoz, mert ez foglalja össze Istennek az erkölcsi világrendre vonatkozó akaratát. Ebbôl következik az emberi természetjogok elismerése, amibôl a jogelviség, jogbiztonság, jogrend folyik. Az emberben védje a földi értékek mellett az örök értékeket. Biztosítsa az Egyház és állam együttműködését. Érvényesülhessen minden társadalmi osztály sajátos értéke. Védje a nôi becsületet, a családi életet, mert ezekben a nemzet egészségét és a jövô nemzedéket védi. A nemzetközi harmónia feltétele a kis nemzetek Istenadta rendeltetésének elismerése. Helyesen képviselje az értékek rangsorát: elsô az Úristen, második az örök értékeket hordozó ember és csak ezek után következnek a materiális javak.[8] ,,...azért, mert a politika terén olyan sok ravaszsággal és erôszakkal olyan sok rossz történik, nem szabad visszavonulnunk, sôt ellenkezôleg, annál inkább részt kell vennünk, hogy a jóakarat diadalmaskodhassék. ''[9] A nehéz háborús és menekítési idôszak után mindenki repesve várta a békét és a demokráciát, a szó nemes értelmében vett népuralmat, azt, hogy tiszta szavazásokon megnyilvánuló népakarat szerinti kormánya legyen az országnak. Ehelyett a Szovjetunió által pártfogolt diktatúrát kényszerítették ránk, természetesen csak lépésrôl lépésre. A gyôztes nagyhatalmak, elsôsorban Roosewelt elnök kijelentéseit komolyan vette az egész ország. E kijelentésekben a ,,négy szabadság''-ról beszélt, azaz a nemzetek önrendelkezési jogáról, a kormány és kormányforma szabad választásáról, a nyersanyag- forrásokhoz való szabad és egyenlô hozzájutásról, végül a békés, szabad, félelem és szükség nélküli életrôl.[10] Az ország hangulatát pedig úgy vélték megismerni, hogy a szokástól eltérôen elôbb Budapesten törvényhatósági választásokat tartanak, és csak azután lesznek az országos választások. Mivel sem a Demokrata Néppárt, sem a Keresztény Nôi Tábor nem kapott indulási jogot, a Független Kisgazdapárt saját listáján adott 2-2 helyet a két párt képviselôinek. A községi választás 1945. október 7-én volt. Slachta Margit két röplapot adhatott ki erre az alkalomra.[11] Mindjárt az elsô hírlapi támadások célpontjába került, mert szót mert emelni a számtalan letartóztatott, internált érdekében. A VILÁGOSSÁG szeptember 16-i számából: ,,Ez a lélek szava? -- nem! ez a nyilasok és a reakció felháborító szava!'' Állításuk szerint a röplap ... cikkrôl cikkre tervszerűen támadja azokat az intézkedéseket, amelyeket a demokrácia hozott a magyar reakció megfékezésére és a nyilas világ felszámolására...'' Az újság részletesen ismerteti a röplap tartalmát. Az október 7-i röplap 4. oldalán ,,A szerkesztô postája'' felel a lapoknak. Csak a VILÁGOSSÁG-nak írtat idézzük: ,,...köszönettel veszem A LÉLEK SZAVÁBÓL vett idézeteit, mert olvasói abból láthatják, hogy azok ,,demokráciaellenes izgatást harsognak-e gyanútlan fülekbe''.[12] A választás, mint köztudott, a Független Kisgazdapárt 51%-os gyôzelmével végzôdött. Városanya lett Slachta Margit és Palágyi Natália testvér, valamint két Nôi Tábori tag: Krén Margit és Pusztaszeri Erzsébet. Az országos választásokra három röplap jelenhetett meg.[13] Ezek közül az ,,Üzen a Keresztény Nôi Tábor: Küldjetek nôképviselôket a Parlamentbe!'' című részletezi a Tábor választási programját és bejelenti, hogy az országgyűlési választásokon a Polgári Demokrata Párt (PDP) listáján indul a Tábor. A Függetlenségi Frontba tömörült pártok, ,,amelyek ma az ország sorsát intézik, közös listát akartak állítani ... ennek a közös listának a létrejötte a PDP ellenállásán hiúsult meg. Ha ôk is magukévá tették volna ezt a tervet, akkor a választások elmaradtak volna és a pártok egymás közt állapodtak volna meg abban, hogy a mandátumokat milyen arányban oszthatják fel egymás között. Most ellenben a választások meglesznek és így az ország gondolkozása és a közóhaj megnyilatkozhatik...''[14] Meg is nyilatkozott, mert 57%-kal a Kisgazda Párt gyôzött. Október 27-én a HALADÁS c. újságban újabb támadás jelent meg Zsolt Béla tollából. Elismeri, hogy ,,emberbaráti munkáját és embermentô hôsiességét mindenki a legnagyobb tisztelettel emlegeti'', de különbséget kell tenni az emberi és politikai hála között. Mindez nem jogosíthatja fel Slachta Margitot, hogy a közéletben újra szerepet kapjon. Ezt hangsúlyozza a HALADÁS egyik olvasója is, akinek a levelét november 3-án közli a lap: ,,Bárminô érdemeket is szerzett az elmúlt évben emberszeretô viselkedésével ... kitűnô trükk a jólelkű Slachta Margit képviselôjelöltsége ... dehát ne akarjon a keresztény kurzus újra szerepelni.'' Sajátságos emberi rövidlátás annak tulajdonítani a keresztény kurzust, aki csak két évig vett részt a nemzetgyűlés munkájában, és akkori munkája olyannyira ,,emberbaráti'' volt, hogy a Parlamentben emelt szót az akkori internált kommunistákért, és akit a ,,keresztény kurzus'' vezetô politikusai akadályoztak meg 1931-ben, hogy újra részt vehessen a közéletben. November 6-án írt levelében ezt írja: ,,Választások után vagyunk. A rendkívül rövid idô és az elôkészületlenség folytán Pesten csak 2 mandátummal jöttünk ki...''[15] Valóban alig egy hónap választotta el a két választást, és a többi párthoz viszonyítva Slachta Margitnak alig volt anyagi lehetôsége a propagandára. Mindamellett boldog, hogy újra beléphet a Parlamentbe. De elôbb még egy súlyos megpróbáltatáson kell átesnie. Röviddel a választások után, egy éjszaka merevgörcsöt kap, órákig tartó hajsza után sikerült csak orvost kapni. November 14-én reggel beszállítják a Fasor szanatóriumba, ahol Ádám professzor megoperálja gyomorszűkülettel. Ágyból is intézi a társulati ügyeket. November 17-én levelet ír Los Angelesbe, ebben arról is, hogy a Katolikus Nôszövetség keretében egy nagyarányú felmérést akarnak indítani a fôvárosban. A statisztikai lapokkal kapcsolatban írja: ,,Órákig próbáltam a leggondosabban összegondolni az összes rovatcímeket, de nemcsak én, hanem gyakorlott statisztikusokkal való megbeszélés alapján ... és az történt, hogy mindnyájan kifelejtettük a ,,természetes halál'' rovatot, mert az ma már annyira nem szokásos: mindenki valami szerencsétlenségnek, gaztettnek vagy a háborúnak esik áldozatául...''[16] December 5-én hagyja el a kórházat, de még hosszú ideig lábadozik. 1945-ben tanúként idézték meg egy népbírósági perben. Ez az epizód 30 év múltán is alkalmul szolgált a hatalom szájíze szerinti támadásra: Az Élet és Irodalom 1985. július 9-i számában Lévai Béla ,,Kísértet- idézés'' címmel saját visszaemlékezéseivel toldja meg Thury Zsuzsa ,,A múlt sivár emlékei'' c. beszámolóját. A cikkben arról vall, hogy 1945- ben az Új Szó tudósítójaként vehetett részt a háborús bűnösök tárgyalásain. ,,Ezekbôl a sárga kéziratmásolatokból idézek most -- írja -- hátha van még némi érdekességük.'' Így feleleveníti Hain Péter tárgyalását és azon Koltai-Kundicz kihallgatását. A másodrendű vádlott ,,politikai foglyok százait kínzó és kínoztató pribék.'' Szünet után ,,apró öregasszony'' kéri, hogy uzsonnát adhasson a haramiának. ,,Nem más ô, mint Slachta Margit, a képviselô.'' Eddig a cikk. A cikkíró félreérthetetlenül nyilasbarátnak, náci érzelműnek akarja feltüntetni azt a Slachta Margitot, aki ,,a mentésben részt vevô fôvárosi szerzetesek közül kiemelkedô Szociális Testvérek Társaságát és a nácizmus elleni szellemi harcot vezette.''[17] Meglepô, hogy Lévai Béla annak idején milyen hiányosan jegyzetelt, ti. azt is meg kellett volna írnia, hogy a fônöknôt a védelem idézte meg tanúnak -- éppúgy, mint Thury Zsuzsa bátyját, aki tanúsította, hogy Kolozsvári Borcsa Mihály idejében figyelmeztette az írónôt, hogy lépjen ki a Sajtókamarából. -- Az írónô ennek köszönhette, hogy nem került a zsidónak minôsített kamaratagok sorsára. Emiatt senkinek sem jutna eszébe nyilaspártolással meggyanúsítani az írónôt, mint ahogy Slachta Margit akkori vallomásából is kiderült, hogy Koltai-Kundicz 1944 telén betört a menekültekkel túlzsúfolt Thököly úti házba, ahol ,,hiteles adatok szerint mintegy ezer zsidó embernek és más halálra keresettnek életét megmentették...'' Slachta Margit ,,nagy bátorságról tett tanúságot ezekben az emberpróbáló idôkben...''[18] Ezzel a bátorsággal és határozottsággal találta magát szembe Koltai-Kundicz is, aki végül zsákmány nélkül hagyta el a házat, azt kérve csak a fônöknôtôl, hogy hagyja abba ezt az embermentô tevékenységet. Slachta Margit ezt válaszolta: ,,Nézze, mi mindent odaadtunk a jó Istennek és ha mi most nem segítenénk embertársainkon, a jó Istent nagyon megszomorítanánk.''[19] Meglepô módon a pribék elment és többet nem jött vissza. Ezért ment el a tárgyalására Slachta Margit, hogy tanúskodjon arról, hogy ezt az egy jócselekedetét -- hogy bár megtehette volna, mégsem hurcolta el az anyaházi menekítetteket -- tanúsítsa, bár tudta, hogy megérdemli a kivégzést. Ehhez is bátorság kellett, mert a népbírósági tárgyalás hallgatósága -- azok sorstársai, akikért 1938 óta szóban és írásban küzdött, akikért 1944 márciusától a saját és az egész Társaság életét kockára tette, -- lepfújozta, mikor mint a védelem tanúja jelentkezett.[20] Uzsonnát hozott a vádlottnak? Ez rávall. Mert Slachta Margit nemcsak a viszonylag könnyen megérthetô felebaráti szeretetet gyakorolta, hanem a sokkal nehezebb, kevésbé érthetô, egyeseket meg is botránkoztató krisztusi ellenség-szeretetet is. Gyomoroperációja miatt csak 1946-ban kezdhette meg a rendszeres parlamenti munkát. Mivel akkor a nemzetgyűlésben a Kisgazdapárt volt a többségi párt -- meg kell ismernünk a képviselônô és a Kisgazdapárt kapcsolatát. Slachta Margit politikai állásfoglalása 1945-ben még igen sok ponton egyezett a Kisgazdapártéval, de már a novemberi választásokra eltértek útjaik. 1946 januárjában egyértelműen ellentétes az álláspontjuk. Slachta Margit álláspontja az volt, hogy a választások elôtt és alatt nem tudatták az ország lakosságával; ez a Parlament államformát akar változtatni. Az államforma-változtatás az egész nép ügye, tehát azt népszavazással kell eldönteni. Ezt a népszavazást azonban a békekötés utánra kell halasztani, hiszen a párizsi tárgyalóasztalnál nagyon erôs ellenfeleink lesznek, tehát most minden erôt a békekötés elôkészítésére kell szánni. A parlamenti vitában viszont egyedül maradt, nem álltak mellé a Kisgazdapárt hasonló gondolkodású képviselôi. Pedig voltak ilyenek. ,,A Független Kisgazdapártban uralkodó szellemi, világnézeti és politika pluralizmus ... rányomta bélyegét az aktuális politika kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásokra. Éles ellentétet váltott ki például a köztársasági államforma bevezetése ... A kisgazda-képviselôk egy része ... azt az álláspontot képviselte, hogy az államforma kérdését az ország teljes függetlenségének elnyerése után népszavazással kell eldönteni...''[21] Ezek a kisgazda-képviselôk ezt nemcsak elvben jelentették ki, hanem cselekedtek is. Errôl Slachta Margit emigrációs levelezésében találunk adatot. 1950. február 16-án ezt írja Kray Istvánnak: ,,...Megrendítô, hogy ha Czupy Bálint órák alatt 160 aláírást tudott gyűjteni a királysági államforma érdekében, hogy akkor 51 százalékos többségi voltunk mellett hallgattak'' (ti. a parlamenti vita során). (A képviselônô tévedett, a parlamentben 57 százalékos többség volt.) Kray 1950. március 13-án válaszol: ,,...A köztársasági államforma ellen az aláírásokat nem Czupy Bálint, hanem Hajdu-Németh Lajos gyűjtötte. A végsô konzekvenciától azért léptek vissza, mert a párton belül az Ortutay-csoport megfúrta a kezdeményezésüket, ezért kisebbségben maradtak, vagyis leszavazták ôket, s ilyen körülmények között helyesebbnek látták, ha késôbbi akciólehetôségek miatt benn maradnak a pártban és nem adják ki a kisgazdapárt kezébôl a többség elônyét a Népfronttal szemben.''[22] Errôl a megegyezésrôl tudott a képviselônô, mert 1946. január 31-én a törvényjavaslat vitájában ezt mondta: ,,A párthatározati alapon történô szavazás kétségessé teszi a hozandó törvény érvényességét, mert ez esetben a szavazás nem történt szabadon.'' Mint ismeretes, 1946. február 1-én kihirdették a köztársaságot. Ennek az egyetlen ellenzôvel létrehozott törvénynek a védelmére alig egy hónap múlva már új törvényjavaslatot tárgyalt a Parlament: A demokratikus államrend és a köztársaság büntetôjogi védelmérôl szólót. Sajnos ismét az történt, hogy Slachta Margiton kívül senki sem emelte fel a szavát ellene a parlamenti részletes vita során (Nemzetgyűlési Értesítô, 1946. március 12.) Ennek a törvénynek az értelmében lehetett jogi alapot adni a koncepciós pereknek (Mindszenty, Rajk stb.) és ennek alapján sikerült egy év alatt szétzúzni a Kisgazdapártot. 1947 júniusában már csak névleg volt ilyen párt.[23] Még idetartozik, amit Margit testvér bizalmas körben mondott el: ,,...Sopronban ... egy kisgazda képviselôvel találkoztam, aki kissé illuminált állapotban a szokottnál jobban kifejezést adott annak, ami a lelkében volt. Miközben kezemet szorongatta, kedvesen jegyezte meg: A parlamentben mindig megszégyenít minket.''[24] A szociáldemokrata képviselôkkel is megtalálta a hangot, mert 1946. december 6-án ezt mondta: ,,Ma beszéltem egy szoc. dem. képviselôvel, közbevetôleg említem, hogy mind több és több szál kezd szövôdni köztük és köztem...'' A Nemzetgyűlési Napló pedig a következô szavait rögzíti: ,,Elismeréssel adózom Kéthly Anna elnöknô (házelnök) iránt és hiányérzettel mennék haza, ha nem pótolhatnám azt, amit felszólalásomban akartam elmondani, hogy nemcsak a t. baloldalról, hanem jobboldalról is ugyanolyan értékeléssel vagyunk iránta. Ehhez csak azt akarom hozzáfűzni, ... hogy egy alkalommal Kéthly képviselônôrôl lévén szó, Apponyi Albert gróf annak a nagyra értékelésnek adott kifejezést, amellyel működése iránt mi is viseltetünk...''[25] Még a kommunista képviselôk között is volt olyan, aki ,,kedves'' volt hozzá, volt, aki a feleségét is megismertette vele és azzal búcsúzott: ,,ugye a kommunisták között is van, aki nem rossz?''[26] Itt kell említeni Károlyi Mihály Slachta Margitról szóló Emlékirataiban megjelent sorait, amelyek a magyar fordításból hiányoznak.[27] A magyar kiadás 413-ik lapján elismerôen jegyzi meg, hogy Kéthly Anna, bár a munkáspártok fúziójakor lemondott a szociáldemokrata pártban viselt tisztségérôl, mégis az országban maradt, ,,nôk, mint gyakran elôfordul, bátrabban viselkednek, mint a férfiak!''[28] Az angol kiadásban 16. lábjegyzet alatt így folytatódik: ,,A másik kivételesen bátor nô Slachta Margit volt, az egyetlen, aki 1946-ban a Parlamentben ellenezte a köztársaság kikiáltását. A hitlerista üldöztetés idején sok zsidót mentett meg. Miután buzgó katolikus és konzervatív volt, bátran szembeszállt a felszabadulás után az új magyar kormányzattal is. A Nyilaskeresztesek bebörtönözték (!). Ezért választották be az új Parlamentbe. Az egyik parlamenti ülés alkalmával [1946] szerettem volna valamivel kifejezni tiszteletemet bátor magatartása iránt, ezért közel hozzá, de az alatta lévô sorba ültem le, bár tudtam, hogy a múltban egyike volt a legádázabb[29] ellenfeleimnek. Nagyon meg volt lepve és láthatólag jólesett neki. Szókimondó magatartása miatt nagyon népszerűtlen volt az új Magyarországon és helyzete napról napra bizonytalanabbá vált.''[30] Láthattuk, hogy Slachta Margit elsô parlamenti működésének idején teljesen szociális téren mozgott. 1945 után megváltozott a helyzet. Az állam -- legalábbis elméletben -- teljesen átvállalta a szociális tevékenységet. 1945-tôl a Parlamentben a fô kérdések elvi síkon folytak. Margit testvér az örök elvek síkján állt: ,,Mindent az örök cél és a lélek értékének szempontjából ítélek meg... Ami az embert emberi mivoltában rombolja, szegényíti és végeredményben boldogtalanságát is szolgálja ... A jelenkor tragédiája, hogy az emberek nem gondolkoznak. A lét felszínén maradnak, és nem is sejtik, hogy az emberiség óriási problémáinak megoldása a lét mélységeiben élô törvények hűséges alkalmazásában van.''[31] Ezeket az elveket az 1945. szeptember 10-i kis röplapban megjelent programban fejezte ki, s felszólalásaiban ezeknek próbálkozott érvényt szerezni. Éppen ezért -- ez gyakorlatilag alig három év -- (1945. november- 1948. június) amit újra a Parlamentben töltött emberileg nem mondható sikeresnek. Felszólalásai nemcsak ellentmodásokat -- de gyalázkodásokat eredményeztek. Az ellene irányuló támadások tudatosan torzították alakját és elveit. Csak hivatástudata és hite tarthatta meg. Slachta Margit hite élô hit volt, ez irányította közéleti munkáját is. Következetes elvhűsége miatt sokszor még a rokonszenvezôk sem tudták gondolatait követni. Bekövetkezett az, amit ô maga írt le: ,,A legkitűnôbb magból sem lesz növény, ha nincs számára talaj, melyben gyökeret verhessen és melybôl életet szívjon. Így vagyunk a legszükségesebb reformokkal, a legégetôbb kérdésekkel, -- mindez csak mag, talaja pedig a megértés, amely a társadalomban ezekkel kapcsolatban megvan.''[32] Sem akkor, sem azóta nem teremtôdött meg a talaja azoknak a gondolatoknak, amelyeket képviselt. Ennek tudatában volt, mert így vallott errôl testvérközösségben: Engem az sem verne le, ha semmi megértéssel sem találkoznék, ,,csak teljesíteni kívánom azt, amirôl a lelkemben érzem, hogy kötelességem. Mindig csak azért könyörgök, hogy engedje meg a jó Isten, hogy missziómat teljesítsem! Ha teszem, amit a lelkem mond, nem zavar, hogy mi történik kívülrôl. Az én részem a munka, a jó Istené az áldás!''[33] Egyébként nyíltan megvallotta: ,,...én nem vagyok politikus. Összpolitikai tudásom a Tízparancsolat, de tudom, hogy ebben áll az élet boldogulásának titka. -- Lehet, hogy én nem fogom a magam életében már megélni ezeknek az igazságoknak az érvényesülését, de ezek az igazságok érvényesülni fognak és ha van egyáltalában megoldás, úgy ezekben van a megoldás.''[34] 1945-1948 júliusáig a Nemzetgyűlés idôszaka alatti felszólalásai nagyobbrészt a jogelviség, jogbiztonság, jogrend területérôl valók. Ezek biztosítását csak a Szent István-i államrend fennmaradásában látta. Ezért emelt szót az 1946. január 31-én meghozandó köztársasági törvény ellen, mert a törvényjavaslat hazánk ezeréves alkotmányát akarja megváltoztatni. Nem a királykérdésrôl szólt, hanem arról, amit ma európaiságnak mondunk. Azok nevében beszélt, akik hívek akarnak maradni a Szent István-i tradíciókhoz.[35] ,,Slachta beszédét alig tudta elmondani, minden mondatát megszakították durva, primitív, ízléstelen közbeszólásokkal. Azok, akik magukat demokratáknak hívták, nem tudták elviselni az egyetlen ellenzéki hangot. Ahogy ez a törôdött, ôsz hajú idôs asszony ott állt a támadások pergôtüzében, nem lehetett kétséges, ki képviseli az emberi jogokat és a szólásszabadságot'' -- írja 40 év múlva a MAGYAR NEMZET.[36] A kortárs hazai sajtó -- pártállása szerint vagy gyalázta a képviselônôt, vagy csak idézett felszólalásából -- kommentár nélkül. Az amerikai magyarok jó egy év múlva értesülhettek errôl és még néhány felszólalásáról a KRÓNIKA című lap hasábjain. A parlamenti beszédek ismertetését többek között ezekkel a szavakkal vezette be: ,,...ezekbôl az idézetekbôl olvasóink megállapíthatják, az 1946-ik esztendôben SLACHTA MARGIT volt a legbátrabb, legszókimondóbb, legmagyarabb tagja a magyar nemzetgyűlésnek.[37] A megvalósult köztársaság védelmére mint már említettük, már 1946. március 12-én új törvényt hoztak. Slachta Margit a törvényjavaslat tárgyalásánál megjegyezte, hogy ,,...a törvény mindig csak akkor jön létre, ha valamilyen szükség indokolja. Így tehát nem világos, hogy miért kell ilyen sok halálbüntetést és életfogytiglan tartó fegyházat kilátásba helyezni azoknak, akik az elôzô törvény hozatalakor -- az akkor elhangzott állítások szerint -- nincsenek.''[38] Mind az akkori kormánypárttal (kisgazdák), mind az akkori ellenzékkel (szoc.demek, kommunisták) szemben kimondja, hogy a törvény szükségtelen, mert visszaélésekre adhat lehetôséget. Amikor -- már a gyakorlat bevezetése után -az a törvényjavaslat került a nemzetgyűlés elé, hogy a kormány törvényerejű rendeleteket bocsáthasson ki, ki merte mondani, hogy az ilyen jellegű rendeletek eddig mind gyakorlatilag visszaélések voltak, pl. megszüntették a megyék és városok önkormányzati jogát, tanítói sôt orvosi (!) képesítés rendkívüli megszerzésére adtak lehetôséget és felhatalmazást. Éppen ezért az eddig hozott ilyen rendeletekbôl a szakszerűségtôl való eltekintés, a dilettantizmus érvényesítése következik, tehát ezt a javaslatot nem szavazhatja meg.[39] Az állami költségvetés vitájában felemlítette az általános bizalomhiányt, a kormány nem tartja meg a szavát, rejtegeti polgárai elôtt, hogy mit tervez kis magánvagyonukkal, a gyengékkel szemben nem áll etikai alapon, lehetôségeket használ ki. Ebben a beszédében megemlítette az 1947 januárjában ,,leleplezett'' ún. kisgazdapárti összeesküvést: mindenkinek van meggyôzôdése, ha annak nem enged utat a hatalom, akkor földalatti szervezkedések kezdôdnek. Ezért indítványozza 1947 februárjában, hogy az 1946. évi VII. tc.-et, ami a türelmetlenség, az elnyomatás és a félelem jellegét viseli magán, dolgozza át a Nemzetgyűlés az igazi demokrácia és a szabadság szellemében. ,,...amióta történelem van, azóta mindig csak azt látjuk, hogy egy ideig lehetséges az elnyomatás, de sohasem eredményezte még azt, hogy a hatalmon lévôknek hatalmát megerôsítette volna.'' Mikor a költségvetési vitában rákerült a sor, hogy az itt ismertetett beszédet elmondja, a Nemzetgyűlési Napló megjegyzi: ,,Mozgás a kommunista párt oldalán.'' Folytatólag: az egyik kisgazda képviselô megjegyezte: ,,Nem bírják'' ti. a kommunista képviselôk Slachta Margitot, mire egy másik kisgazda képviselô megjegyezte: ,,Mindnyájan sem érnek annyit a túloldalon.''[40] Az igazságügyi tárca költségvetési vitájában a bírói függetlenség elvét védte. Az igazság és igazságosság képviselôje nem lehet párt tagja, mert akkor nem az igazság, hanem a pártérdek fog megvalósulni. A láthatatlan igazságok, amilyen hangtalanok, éppen olyan alkutlanok és kérlelhetetlenek, de ha érvényesülnek, akkor áldásaikban fejedelmien bôkezűek.[41] A magyarországi németek kitelepítésének idején külön felszólalt Románd község érdekében. Ezt a gazdag németajkú községet is felvették a kitelepítendôk listájára, holott az elmúlt nemzeti szocialista befolyás idején a lakosság egy emberként állt szemben a nácizmussal. A Volskbundkalender[42] meg is jegyezte, hogy Románddal semmire sem lehet menni. Kéri tehát az illetékeseket, hogy ne keltsenek elkeseredést a hazához hű nemzetiségek körében. A felszólalás eredményes volt, a községet nem telepítették ki.[43] A jogelv, jogbiztonság, jogrend témában még egyszer szólalt fel az 1945-47-es parlamenti idôszak alatt, amikor az 1947-es választójogi törvényt tárgyalták. Rámutatott, hogy ,,jogellenes, anti-demokratikus, szeszélyes ... körülbástyázza az állítólagos hatalomban lévôket azzal, hogy egész sor kategóriát zár ki a választójogból. A törvény 6. paragrafusa ellene mond annak, hogy azok, akik a törvényt hozzák, hisznek abban, hogy az ország közvéleménye akarja ezt ... Máskülönben nem kellene annyi szavazót kizárni ... mégsem jó az egész nagyvilág elôtt kikiáltani saját gyengeségünket...''[44] Másik általa képviselt elv az Egyház és Állam együttműködésének biztosítása volt. Szinte minden beszédében van egy rész, ami ezzel foglalkozik. Az államforma megváltoztatásakor mondott beszédében is ezeket hangsúlyozza: ,,...mélyen vallásos alapra volt állítva és van állítva a magyar királyság államformája ... aki a hatalom hordozója ... ha vallásos meggyôzôdéssel, tehát Isten iránti felelôsséggel cselekszik, akkor egészen másként fogja ezt tenni, mintha hitetlenül nem lát polgártársaiban mást, mint egyszerűen hatalmának eszközeit...''[45] 1946-ban sürgette a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását a Vatikánnal: ,,Mi ennek a földnek árva nemzete vagyunk'', nem számíthatunk sem közvetlen szomszédaink, sem ,,egyéb uraságok'' támogatására, ,,...de itt van a Szentszék, amely ... mellettünk állt a háború utolsó percéig'' és utána is segített népkonyhákkal, karitatív akciókkal és diplomáciai lépésekkel. Ezért kövessünk el mindent, hogy a diplomáciai kapcsolat helyreálljon közöttünk.[46] Az 1947-es költségvetés tárgyalásakor felszólalásában hangsúlyozta, hogy ma a művelôdési és közoktatásügyi tárcáról tárgyalunk, aminek hivatása, hogy az ország szellemiségét, erkölcsiségét, lelkiségét szolgálja. Több történelmi példa után hivatkozott a hitlerizmusra, amely ,,kitermelte azt a vad gondolatot, hogy van vallástól független erkölcs, ... megengedte, hogy a hívôk imádkozzanak ... vasárnap, de jaj volt nekik, ha az állampolgári élet bármely területén érvényesíteni akarták volna azt az erkölcsöt, amelyet a vallás tanít...'' Ettôl óvta a t. bal oldalt. ,,Az államnak nem érdeke, hogy az iskola olyan embereket neveljen ki, akikbôl hiányzik a valláserkölcsi oktatás nyújtotta erô ... ha nem marad meg az erkölcsi erô és tôke, amely vallásos nevelés mellett az emberi lélekben benne van, akkor az Isten óvjon minket mindattól, ami ebben a sokszor megrendült és tönkretett országban be fog következni!''[47] Ma hozzátehetjük: sajnos, ez be is következett. 1947. április 16-án mondotta el a parlamentben nagy beszédét a vallásos nevelés értékérôl, ezzel próbálta útját állni a tervezett fakultatív vallásoktatás bevezetésének. Egész érvelését abba a keretbe helyezi, hogy a vallásos emberek -katolikusok és protestánsok -- nemcsak elutasították a hitleri ideológiát, hanem tettek is ellene. Részletesen felsorolja XII. Pius pápától Angelo Rotta nunciuson át a különbözô vallásos szervezeteket és személyeket, akik a ,,felkoncoltatás'' veszedelme mellett is kiálltak üldözött testvéreikért. Most a nemzetgyűlés tagjait kéri, hogy amint a keserves 1944-es esztendôben az Egyház vezetôi és hívei olyan nagy számmal álltak zsidó testvéreik védelmére, most ôk vegyék védelmükbe a kötelezô hitoktatás és a tankönyvkiadás szabadságát. Ekkor kiáltotta Parragi György pártonkívüli képviselô a Parlamenti Napló tanúsága szerint: ,,Egyetlen férfi a nemzetgyűlés-ben.''[48] A határokon kívül rekedt magyarság és a kis nemzetek jogaiért is többször felszólalt. 1946 júliusában számolt be Nagy Ferenc miniszterelnök a békekötés érdekében végzett külföldi útjáról. Az errôl folyó vita során Slachta Margit elsôsorban felrótta, hogy a magyar békedelegáció milyen felkészületlenül ment el a béketárgyalásokra, sôt azt is megállapítja, hogy a nemzetgyűlés sem kapott tájékoztatást a tárgyaló delegáció felkészültségérôl. Hiányolja, hogy tudomása szerint a külügyminisztériumban megmaradtak azok a dokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy Magyarország háborús felelôssége sokkal kisebb, mint amit róla állítanak. Ezeket le kellett volna fordíttatni és az illetékesekhez eljuttatni. Felemlítette Lloyd George -- aki egyik létrehozója volt Trianonnak -1936-ban az angol alsóházban mondott beszédét: ,,A versailles-i szerzôdés igazságtalan ... Sajnálattal kell bevallanom, hogy ... Magyarország egyes részeit odaítéltük Csehszlovákiának...'' Majd bejelentette, hogy az általa vezetett Keresztény Nôi Tábor egy memorandumot juttatott el az Egyesült Nemzetekhez, hogy a San Francisco-i Chartában[49] kifejtett elvek értelmében történjék a béketárgyalás. Ha a Charta is csak szólamokkal dolgozik, és a benne kifejezett elveknek nem igyekeznek érvényt szerezni, akkor megdôl bennük a bizalom minden emberi szó iránt. Ekkor hangzott el Némethy Jenô szájából elôször az ülésteremben: ,,Egyetlen férfi a parlamentben!'' Slachta Margit szerényen azt válaszolta: ,,hála Istennek, többen is vannak.''[50] 1947. február 5-én tárgyalta a Nemzetgyűlés ,,A Magyar Köztársaság Elnökének a béke megkötésére való felhatalmazásáról szóló törvényjavaslatot.'' Slachta Margit az egyetlen hozzászóló. Megérti, hogy a pártok nem jelöltek ki hozzászólókat. Mert mirôl beszélhetnénk most? ,,Beszélhetnénk talán arról, hogy ... a törvényhozáshoz és államvezetéshez elôkészületre, hozzáértésre és szaktudásra van szükség ... hogyan fog egy tizenhat megyére összezsugorodott kicsiny ország 2000 millió dollárt letörleszteni?...'' A békekötésre kiutazókat hatszázezer, csehszlovák területre szakadt magyar kéztördelô jajveszékelése kíséri. Komor tekintettel nézi ôket a pozsonyi hídfô. Hangtalanul fogja kísérni a meghatalmazottakat az Erdôs Kárpátok néma sorsa, amely elintéztetett és hangtalan csendben magyartalaníttatott, és amirôl nem is tárgyaltunk. Sírva követi ôket nyomon Erdély partiumi része, a színmagyar Nagyvárad, Szatmár, a székelység sóhajai, Dél- Magyarország és Burgenland, amely mögött annyi fájdalom kíséri ezt az utat...''[51] Utoljára 1947. július 27-én szólt a békekötésrôl, amikor a bekövetkezett nemzeti tragédia után, ami kétszeresen is az, nemcsak a tényleges veszteségek miatt, hanem azért is, mert ez a békekötés, ellentétben a trianonival, nem garantálja a kisebbségek védelmét. Azt kérte, ,,tűzzük napirendre azt a kérdést, hogy a kormány és a pártok mennyiben felelôsek azért, hogy a magyar nemzetet eltérítették a történelmi tradícióktól és lecsúsztatták állami életét a szent- istvániról materialista alapokra ... ELNÖK: Tessék befejezni! Ne éljen vissza a képviselônô a nemzetgyűlés türelmével. SLACHTA MARGIT: hanem lezárva nemzetünk harmadik nagy szerencsétlenségének fejezetét ... (Viharcsengô) ELNÖK: Slachta képviselôtársamat rendreutasítom. SLACHTA MARGIT: tegye meg az egyetlen méltó lépést egy jobb világ kialakítása felé. ELNÖK: Slachta képviselôtársamat még egyszer rendreutasítom. Tessék helyet foglalni.'' (Viharcsengô)[52] A nôi becsületnek, a családi életnek és ezekben a nemzet egészségének és erkölcsösségének védelme. Ezek Slachta Margit legkedvesebb -- de talán legkorszerűtlenebb -- gondolatai. Egyáltalában szabad-e a XXI. század küszöbén ilyen elavult elképzeléseknek hangot adni? -- Igen, aki ezeknek a gondolatoknak hangot ad, a század, az emberiség és a magyarság legnagyobb gondjait akarja megoldani -- az anyát visszaadni a családnak. A parlamentben ,,A nôknek az egyetemekre és fôiskolákra való felvételérôl'' szóló törvényjavaslat tárgyalásánál elsôként azt kérte a minisztériumtól, hogy ,,Akadályozza meg azt, hogy ennek a nagyon örvendetes törvénynek árnyoldalai is érvényesüljenek ... ti. a nôknek a családban való hivatását, tekintetbe kell venni, hogy ô a jövô nemzedék anyja, nevelôje, ápolója és gondozója...'' Ezért újra felveti a családi bérrendszer gondolatát, mert attól fél, hogy a nôk ezt a lehetôséget, hogy minden pálya nyitott elôttük, nem azért fogják kihasználni, mert hivatást, kedvet éreznek arra a munkára, hanem kényszerűségbôl, mert egy fizetésbôl nem lehet megélni. Ezért ,,a jövô nemzedéknek'' és maguknak a férfiaknak is az érdeke, hogy a nô ne legyen kényszerítve kenyérkeresetre. Az a kívánatos, hogy a férfiaknak olyan fizetésük legyen, hogy eltarthassák a családjukat és a nônek legyen választása: akar-e családban maradni, vagy állást vállal.[53] A gyermek-, nô- és családvédelem ügyét ,,A házasságon kívül született gyermek jogállásáról'' szóló törvényjavaslat vitájában hangoztatta újra. Ellene volt a törvényjavaslatnak, nem azért, hogy több szenvedést okozzon, hanem azért, hogy védje a család egységét, mert a meghozandó törvény szerint a házasságon kívül született gyermek szüleinek családjai között hivatalos rokonság jön létre, és a gyermeket nemcsak jogok illetik, de kötelezettségek is terhelik a rokonná lett család tagjai iránt ... A törvény célja a fogalmazás szerint: ,,az, hogy a törvényes és törvénytelen származás megkülönböztetése megszűnik.'' Ehelyett a következô szöveget tartaná helyesnek: ,,A jelen törvény célja az, hogy a házasságon kívül született gyermek méltányos jogállását -- a családnak, mint az államot alkotó alapegységnek tiszteletben tartásával -, biztosítsa. Nagyon súlyosan elítélte azt a szakaszt, amely kimondja, hogy ha a természetes apát nem találják meg, akkor a gyámhatóság az anya egyik férfi családtagjának a nevét adhatja a gyermeknek, azaz, hogy hivatalból hamis adatokat vezessenek be, amikor korunkban a szó már úgyis elvesztette hitelét. Bárki bármit állít, tagad, ígér a leghivatalosabb helyeken, és egyáltalán nem csinál lelkiismereti kérdést abból, hogy betartja-e a szót vagy állítása igaz- e? Ekkor az Elnök -- mivel nem maradt a tárgynál -, megvonta tôle a szót. A javaslat részletes tárgyalásánál még többször hozzászólt, csak egy megállapítását idézzük: ,,Nem szabad belefáradnunk a tiltakozásba az ellen, hogy mikor mindent elvesztett az ország, mikor itt áll a maga nagy nyomorában, kifosztottságában, megcsonkítottságában, hogy ekkor még a lelkiségétôl is megfosszák, szinte szuggerálják az embereknek, hogy mentsék fel magukat a lelkiismeretfurdalások alól, mert nincsenek bűneik, mert akaratuk nem szabad, hiszen a szerelem olyan hatalmas kényszer, amelynek ellenállni nem lehet.[54] Egyetlen eset volt, amikor pillanatnyilag sikert aratott, mikor felszólalt a Tájékoztatásügyi Minisztérium égisze alatt megjelent könyvrôl, amely 8-14 éves korú gyermekek teljes körű felvilágosításával foglalkozik, beleértve azt is, hogy kitanítja a szerencsétlen gyermeket, hogy mi módon lehet visszaélni ... a testtel..., sôt megismerteti ôket a nemi betegségek szimptómáival is. A könyvet dr. Ligeti Magda írta. ,,Van és lesz is példa arra, hogy pornográf könyvek megjelennek, de hogy iskolák terjesszék azt, s a kormány egyik tagja által vezetett minisztérium támogatásával jelenjék meg egy ilyen könyv, arra példa úgy hiszem, nincs ... nem tudom elképzelni, hogy legyen a földnek még egy kormánya, amely nemzetével szemben a gyilkos szerepét vállalná...'' Tehát határozati javaslatot terjeszt elô, hogy utasítsa a Ház a kormányt, hogy dr. Ligeti Magda könyvét haladéktalanul vonassa ki a forgalomból és intézkedjék, hogy a pornografikus könyvekre vonatkozó rendelet alkalmazása folyamatba tétessék.'' A Háznak szavaznia kellett az indítvány fölött. 62 szavazattal 43 ellenében a Nemzetgyűlés elfogadta a határozati javaslatot.[55] A könyv ellen nemcsak Slachta Margit szólt. Maga a szerzônô idézi, hogy egy orvos kolléganô így írt róla az Orvosok Lapjában: ,,Kártékony, erôszakos, triviális, felelôtlen írás...'' Neves leánygimnáziumunk akkori igazgatónôje így nyilatkozott: ,,Feltétlenül elítélem ennek a kényes problémának az említett könyv által való megoldását és tárgyalását, amely csak zűrzavart és rombolást idéz elô a gyermek lelkében.'' A szerzônô etikájáról csak annyit, hogy a MAGYAR NEMZET-ben 1968. december 31-én megjelent egy tudósítás a ,,két évtizeddel ezelôtt megjelent elsô szexuális felvilágosító magyar könyvrôl'', ebben dr. Ligeti Magda azt mondta az újságírónônek: ,,bigott álszentsége, vallásos elfogultsága révén hírhedtté vált Schlachta (!) Margit ... a nemzetgyűlésen a ... többi között a következôket mondta: ,,Az ilyen könyv íróját fel kellene akasztani!...'' Az újságíró ezt a mondatot választotta cikke címének. 1968-ban is nyugodtan lehetett belegázolni más erkölcsi tôkéjébe. Megkérdôjelezhetô az újságíró szakmai felelôsségtudata, hiszen nem nézett utána, hogy benne van-e a Parlamenti Napló-ban az idézett mondat. Természetesen nem találta volna, mert el sem hangzott. 1947-ben új választást írtak ki. Az Országos Nemzeti Bizottság 1947. VII. 30-án engedélyezte a következô új pártok: Demokrata Néppárt (DNP), Magyar Függetlenségi Párt (MFP), Magyar Demokrata Párt (MDP), Keresztény Nôi Tábor (KNT) és a Katolikus Néppárt indulását, ,,...azzal a nem is nagyon leplezett céllal, hogy ezáltal széttördelje a koalíció majdani ellenzékét.''[56] A szavazás, a hírhedt kékcédulás, augusztus 31-én volt. A KNT indult Fejér-Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest megyei választókerületekben és Nagybudapesten. 69 536-an szavaztak a Nôi Táborra, a dunántúli választókerületekben a szavazatok 16%-át kapták meg,[57] így az új Országgyűlésben a KNT 4 taggal képviselte magát: dr. Gróth József, Kisházi Mihály, Slachta Margit, Veress Anna. Balogh Sándor megjegyzi, hogy ,,a viszonylag nagyszámú parlamenti ellenzék (koalíció 274, ellenzék 140 mandátum) nem volt egységes, valójában csupán a MFP és a KNT bizonyult kemény ellenzéknek.[58] Az 1947-es választások elôtt a Kommunista Párt 1947. augusztus 1-én meghirdette a ,,Hároméves tervet'', aminek megvalósítása ,,megkövetelte a burzsoázia korlátozását és az újabb államosításokat...'' Az új parlamentben, 1947. október 28-án folytatólag tárgyalták ,,A kormány részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazás újabb meghosszabbításáról, valamint az államháztartás vitelére adott felhatalmazás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. A képviselônô felszólalásában az emberi jogokat védte: A hároméves terv mércéjét igen magasra emelte a tervezet, viszont ,,természetesnek kell tartanunk, hogy ha a sok tényezô közül valamelyik nem játszik össze ... Ezért már eleve tiltakoznom kell az ellen, hogy ha nem járna sikerrel a terv, azt szabotázsnak tulajdonítsák...'' A hároméves terv igazi célja politikai, nem gazdasági, ez az állampolgárok szabadságának nagyfokú megnyirbálását, a kezdeményezés, a vállalkozási kedv elvételét, a felelôsségérzet csökkenését, a cél elérése érdekében a bürokrácia olyan fokú fokozását jelenti, hogy csak aggodalommal lehet a megvalósításra gondolni... A hároméves terv alapgondolata, hogy ,,a termelés legfontosabb tényezôje maga a dolgozó ember.'' Tehát az ember eszköz a célhoz... a kormány ezzel a munkaerô-gazdálkodást kívánja megszervezni, s ez odavezet, hogy emberanyaggazdálkodás következik be. Ide kapcsolja, hogy az iskolákban új tankönyvet vezettek be, amely a darvinizmust tanítja. A képviselônô elôre tiltakozik az ellen, hogy az embert csak az állatvilágból kifejlôdött egyednek tartsák. ...Azok a nagy terhek, amelyek minket jóvátételre köteleznek, sok mindent foglalnak magukban és sokféleképpen magyarázhatók. Ha az ember csak egy materiális jó, akkor vajon nem kell-e nekünk emberanyaggal is esetleg jóvátételt eszközölnünk? -- Az ellenzék hangos Úgy van! Úgy van! felkiáltással és tapssal köszöntötte, a kommunista párt oldalán hurrogtak, az Elnök rendre utasította a szónokot, aki a felhatalmazást nem szavazta meg.[59] Másnap, október 29-én az Elnök (Kéthly Anna) bejelentette: ,,megállapítottam, hogy Slachta Margit képviselôtársam a nemzet tekintélyét és külpolitikai érdekeit durván megsértette, javaslatot teszek a t. Országgyűlésnek arra, hogy ... képviselôtársunkat utasítsuk a Mentelmi Bizottsághoz.'' Október 30-án megtörtént a Mentelmi Bizottság döntése és még aznap közölték az Országgyűléssel. Amikor ezt az ügyet kezdték tárgyalni, az ellenzék felállt és kivonult. Kossá István kommunista képviselô hangosan megjegyezte: ,,Ez is azonosítás, ha kimennek. Az egész ellenzék azonosítja magát vele!''[60] A Mentelmi Bizottság megállapítja a tényállást, azt is, hogy a képviselônô elhangzott szavai az ország külpolitikai érdekeit, elsôsorban Jugoszlávia és a Szovjetunió felé súlyosan megsértette, mikor ezeknek az országoknak hálával (?!) tartozunk. Súlyosbítja a kijelentését az, hogy akkor mondta ezeket, amikor a kormány erôfeszítéseket tesz, hogy a nemzetet a háború utáni külpolitikai elszigeteltségbôl akarja kivezetni. Ennél fogva Slachta Margit országgyűlési képviselôt az országgyűlésbôl hatvan napra kizárja.[61] A lapok természetesen pártállásuk szerint ismertetik a történteket. A MAGYAR NEMZET a következôket írja: kötelességszerűen megfeddi a képviselônôt, hogy elvetette a sulykot, de ,,klerikális reakcióról beszélni azért mégis túlzás.'' A lap emlékeztet ,,Slachta Margitnak és a szürke nôvéreknek (a Szociális Testvérek Társaságának) az 1944-es szörnyű esztendôben tanúsított igaz keresztény és bátor magatartására ... sajnálatosnak tartja, hogy a beszéd bírálói között akad olyan, aki talán nem mérlegelte kellô ízléssel, hogy helyes-e a kérdéshez hozzászólnia. Nagyon elmarasztalja a Kisgazdapárt egyik vezetô politikusát, aki a kifogásolt beszédrôl éles kritikát mondott, nevét azonban nem írta alá.[62] Mi volt Slachta Margit véleménye az ügyrôl? Október 29-én este szólt a testvérközösséghez: ,,...tudom, hogy aggódtok miattam ... Aki a jó Istentôl kijelölt helyén van, annak a megbízatásával járó kockázatok, szenvedések, próbák, egészen másként jelennek meg, mint ahogy megjelennének annak, akit nem az Úr állított oda ... az adott pillanatokban mindig rendelkezésre áll annyi kegyelem ... amennyi ... szükséges. Ebben a tudatban az embernek a nehéz is könnyűnek látszik ... A kegyelem belülrôl kiegyenlít, megtámaszt, megolajoz és a lélekben állandóan béke honol ... Akármilyen lesz tehát a holnapi tárgyalás kimenetele, természetfeletti módon fogjuk azt felfogni, fogadni.[63] A kizárással együtt jár a képviselôi fizetés elvesztése. A képviselônô kérte a Gazdasági Bizottságot, hogy a fizetését juttassa el azoknak, akiket abból eddig ô segélyezett. A kérelmet a bizottság elutasította.[64] A felháborodás folytatódott a Parlamentben. Kommunista képviselôk november 5-én, 12-én és 18-án is kifejezték nemtetszésüket.[65] 1948 januárjában letelt a kéthavi kizárás. ,,Slachta Margit újra megjelent az országgyűlés ülésén -- írja január 9-én a MAGYAR NEMZET ... egyénisége érdekes és színes folt a magyar parlamentben ... politikai magatartása sok támadás és kritika tárgya, de senki sem vonhatja kétségbe ôszinteségét, meggyôzôdését, erkölcsi erejét. Valami különlegesen szelíd atmoszféra lebeg körülötte ... Legkeményebb politikai ellenfelei is elismerik szelídségét és a lényébôl sugárzó krisztusi szeretetet.''[66] A proletárdiktatúra felé mutató ,,fordulat évében'' még háromszor szólalt fel a képviselônô, igen baljós elôjelek között. Ez év januárjában hirdette meg a Kommunista Párt a hírhedett jelszót: ,,Tied az ország, magadnak építed.'' Februárban államosították a bankokat és 246 ipari és kereskedelmi vállalatot, ugyancsak ebben a hónapban kötött a Szovjetunió ,,barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt'' hazánkkal. Márciusban a két munkáspárt (szoc. dem. és kommunista) -- hogy milyen áron, azt már eleget elemezték -- kimondta az egyesülést, és létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Az elsô államosítás után az egyik államtitkár azt nyilatkozta, hogy több államosítás nem lesz, és 1948. április 29-én elkezdte tárgyalni a parlament ,,Az egyes ipari vállalatok állami tulajdonba vételérôl szóló törvényjavaslatot.'' A képviselônô hozzászólásban leszögezte, hogy az ,,...államosítási törvényjavaslat a kommunista ideológia kivetülése'', amely szerint gyakorlatilag az állam tetszése szerint vehet állami tulajdonba ipari vállalatokat, szabadalmakat, védjegyeket, a magánosok követelései az államosított vállalattal szemben megszűnnek, a szerzôdések hatályukat vesztik, viszont az állam visszakövetelheti azokat az összegeket, amelyeket a még nem államosított vállalat vezetôje különbözô egyéneknek fizetésen felül kiutalt. Errôl az állami demoralizációról, hogy- az államosított vállalatnak nincs semmi kötelezettsége, a magánosok pedig minden jogukat elvesztik, -- ez az állami részrôl elkövetett jogtalanság, ami nagymértékben aláássa a polgárok erkölcsi érzékét. Tehát kéri hogy a törvényjavaslat szövegét fogalmazzák újra, úgy, hogy a magántulajdon a méltányosság, az állam méltósága és igazságossága tűnjék ki belôle.[67] A következô jogsértô törvényjavaslat májusban került a parlament elé: ,,A külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról és vagyonuk elkobzásáról...'' Miért volt szükség erre a törvényjavaslatra? Azért, mert az 1945-ben elkezdôdött, de hamarosan megfeneklett fejlôdéssel igen sokan nem értettek egyet, elítélték a megszállást, a törvénytelenségeket, a terrort, az általános elnyomást[68] és a személyes szabadságjogok megsértését, és amíg lehetett, Ausztria felé elhagyták az országot. Nevezetesebb ,,disszidálók'': Nagy Ferenc miniszterelnök, 1947. V. 14., Varga Béla, a nemzetgyűlés elnöke, VI. 2., Sulyok Dezsô, a Szabadságpárt elnöke, 1948. VIII. 14., novemberben: Pfeiffer Zoltán, a Függetlenségi Párt, Peyer Károly, a szociáldemokrata párt vezetôje, Kovács Imre, a Parasztpárt fôtitkára stb.[69] Ezenkívül még sok névtelen vagy kevésbé neves hazánkfia. A törvényjavaslat tárgyalásánál a képviselônô tôle telhetôleg védte az eltávozottak és családtagjaik érdekeit. Kifogásolta, hogy a törvényjavaslat nem határozza meg pontosan, hogy ki ellen indítható meg az eljárás, és hogy nincs biztosítva a távollévô érdekképviselete. Nehezményezi, hogy a vagyonelkobzás a kiskorúakra is vonatkozik, ,,ha a távol lévô mentalitását követték'', sôt visszamenôlegesen érvényteleníteni lehet a távollévô és egy harmadik személy között kötött jogügyletet. Magyarul: az eltávozott valami birtokát eladta egy mit sem sejtô harmadiknak, ezt most érvénytelenítik. Nehezményezi azt is a képviselônô, hogy a törvényjavaslat csak büntet, de nem keresi, hogy milyen okból vannak vagy távoztak külföldre? Külön védelmébe veszi azokat, akik lelkiismereti okokból távoztak el, pl. kényszerítették ôket belépni olyan pártba, amelynek irányzata ellenkezik a meggyôzôdésükkel. Kívánja, hogy aki lelkiismereti meggondolások ügyén akar eltávozni, annak adjanak útlevelet, mert nem lehet érdeke senkinek, hogy lelkiismereti konfliktusokkal küszködô, itthon megélhetést nem találó emberek legyenek az országban. ,,Ellentmondás azt kívánni, hogy ne legyen itt, aki útban van, ugyanakkor nem adni meg neki a lehetôséget a távozásra.''[70] Utolsó parlamenti felszólalása 1948. június 16-án hangzott el, az egyházi iskolákat államosító törvényjavaslat tárgyalásakor. ,,A javaslat ellen csak Slachta Margit, a Keresztény Nôi Tábor vezetôje és Barankovics István, a Demokrata Néppárt elnöke szólalt fel.''[71] Slachta Margit beszédét az alább ismertetett történések következtében csonkán tartalmazza az Országgyűlési Napló. A képviselônô ui. az egész beszédet úgy építette fel, hogy azokra a ,,mendemondákra'' hivatkozott, amelyek azt állítják, hogy Magyarországon nincs demokrácia, nincs szabadság, terror uralkodik stb. ,,A magam részérôl ezzel kapcsolatban szeretnék egy ... határozati javaslatot benyújtani, amelynek elfogadása esetén a kormány teljesen elhárítja magától ezeket a feltevéseket; ez fontos, mert szüksége van az országnak arra, hogy az egész külföld úgy tekintsen ránk, mint a békeszerzôdés megtartóira. Hiszen a békeszerzôdés második cikkelyének második fejezete a vallásszabadságot biztosítja és a demokrácia biztosítását is kötelességünkké teszi.''[72] Természetes, hogy a felszólalás közben állandóan nagy zaj volt, az elnök többször megszólaltatta a viharcsengôt. A képviselônô folytatta beszédét azzal, hogy mielôtt a javaslat törvénnyé válna, utasítsa a külügyminisztert, keresse meg az Egyesült -- itt nyelvbotlásból így folytatta: Államok szervezetét, -- de rögtön javított -- az Egyesült Nemzetek Szervezetét, küldjön ide egy delegációt, hogy ellenôrizze, megtartja-e a békeszerzôdést Magyarország. Leírhatatlan zaj keletkezett erre: Közönséges hazaáruló! Mentelmi elé! Szűnni nem akaró zaj ... A képviselônô folytatni próbálta: bemutatta az országgyűlésnek az iskolák államosítása ellen tiltakozó leveleket -- (közbeszólások: ,,Amit maga csinált'', ,,Hamisítás'', ,,Szégyellje magát!'') -- Amennyiben határozati javaslata nem találna elfogadásra, az esetben ô maga intézne egy kérést a Nemzetek Szövetségéhez, amelyet fel is olvasott, hogy amint a szervezet elôfutárának, a Népszövetségnek[73] szabályzatában volt egy paragrafus, amely szerint a nemzeti kisebbségek jogosítottak voltak arra, hogy sérelmeiket a Népszövetség elé vigyék, szükséges, hogy valamilyen formában az Egyesült Nemzetek Szövetségének is az alkotmányába belekerüljön ez a paragrafus... (Nagy zaj, ,,Amerikai ügynök!'') Ha pedig ez nem iktatható be az Egyesült Nemzetek Szövetsége alkotmányába, akkor bízza meg a hágai békebíróságot ... hogy minden elnyomott népnek legyen egy fóruma, ahová nemcsak felterjesztheti sérelmét, hanem azt orvosolják is. Ezután akarta felolvasni határozati javaslatát, de csak az elsô szavakat tudta elmondani: ,,szakítsa meg az Országgyűlés a javaslat tárgyalását...'' további szavai elvesztek a zajban: Üljön le! Elég volt a gyalázkodásból. Viharcsengô. Késôbb az Elnök, mikor bezárta a vitát, az el nem hangzott határozati javaslatot jelölte meg ,,nemzeti szuverenitásunkat súlyosan sértônek és nemzeti becsületünkbe vágónak'', miért is javasolja, hogy az elmondott kérelem szövegét a gyorsírói jegyzetekbôl törölje és a naplóból hagyja ki.[74] Az elhangzott szöveg az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez intézett kérelem volt. Megjegyzendô, hogy a képviselônô nyelvbotlása az adott helyzetben és körülmények között teljesen érthetô. -- Mint ismeretes, a törvényjavaslat 230 igen és 63 nem szavazattal törvénnyé lett. A határozat kimondásakor a kormánypárti képviselôk elkezdték énekelni a Himnuszt. A ,,nem''-mel szavazó képviselôk felálltak, de nem énekeltek. Slachta Margit ülve maradt. -- Az Elnök nem talált szavakat megbélyegzésére, kétrendbeli vétségért is a mentelmi bizottság elé utalta. Ti. a felolvasott, az Egyesült Nemzetekhez intézett kérelme miatt, és azért, hogy ülve maradt a Himnusz éneklése alatt. A Mentelmi Bizottság kérdésére, hogy miért maradt ülve a Himnusz alatt, így számolt be testvéri körben: Azt feleltem, hogy valóban hibáztam, -- nagyon mélyen érintett, hogy azok kezdik énekelni az ,,Isten áldd meg a magyart'', akik éppen most fosztották meg az ifjúságot Istentôl, -- tehát le kellett volna térdelnem és azt a zsoltárt imádkoznom, hogy ,,...hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön'' (136/137 Zsoltár). A Mentelmi Bizottság kétszer hat hónapi kizárásra ítélte.[75] Jellemzô az ország hangulatára, hogy a MAGYAR NEMZET 1948. június 17-i száma rendkívül visszafogottan számol be a törvényjavaslat tárgyalásáról, nem is említi a ,,Himnusz meggyalázását'', csak annyit: ,,a viharcsengô csupán Slachta Margit beszéde közben kezdett el berregni.'' A történet teljességéhez tartozik, hogy a parlamenti gyorsírók a teljes áttett szöveget átadták Slachta Margitnak, s azt jelenleg a Szociális Testvérek Társasága Irattára ôrzi.[76] A kizárással megkezdôdik számára a rejtôzködés idôszaka, amire még visszatérünk. Az 1945-tôl kezdôdô idôszak sok egyéb történéssel is szolgált, elsôsorban társulati vonalon. Már 1946-ban megkezdôdtek Slachta Margit közéleti működésének eredményeként nemcsak ellene, hanem a Társaság elleni atrocitások. Az egyik legsúlyosabb a szegvári eset volt. 1929- ben kapta meg a Társaság a gr. Károlyi-Korniss alapítvány szegvári házát azzal, hogy falugondozást végezzenek, óvodát tartsanak fenn és gondozzák a falu öregjeit. A testvérek ezt a munkát részben az oda telepített noviciátus segítségével végezték el. 1946. március 7-én piros kötényes asszonyok bottal felfegyverkezve (kb. 100-150-en) megjelentek a kapu elôtt és követelték, hogy nyissák ki és kiáltoztak: ,,Ki a dologtalanokkal, ki az apácákkal...'' Betörtek a házba, ,,bevettük a várat, miénk a vár!'' az ottlévôket kiűzték. A noviciátus két hétig bolyongott a környezô tanyákon, míg sikerült feljutniok az Anyaházba. Slachta Margit ,,elment Rákosi Mátyáshoz bejelenteni a szegvári párttagok túlkapásait...'' A Kommunista Párt utasította vidéki szervezeteit, hogy szüntessék meg az atrocitásokat és március 20-án visszaadták a házat. Az elöljárók mégis úgy döntöttek, hogy a testvérek nem mennek vissza, a noviciátust pedig Budapesten helyezik el.[77] 1947-ben káptalani év következik, azzal a reménnyel, hogy most már az amerikai testvérek is részt vehetnek. Levelek jönnek-mennek, a lényeg, hogy az amerikai és kanadai kiküldöttek csak Bécsig kapnak beutazási engedélyt és Bécsben a Szövetséges Ellenôrzô Bizottság szovjet tagja megtagadja aláírását a magyarországi beutazáshoz. A testvérek mindennel próbálkoznak, még azzal is, hogy becsempészik a kiküldötteket az országba. A levelezés az American Military Mission útján történt, mert ezt nem cenzúrázták,[78] így megírták Bécsbe, hogy hol és mikor legyenek ott az állandó utazási engedéllyel bíró konvoj bécsi indulási helyén, ezek átcsempészik ôket Magyarországra. Az amerikai testvérek még csak el sem mentek a találkozóhelyre, számukra ilyen illegális lépés elképzelhetetlen. Pedig olvassuk egy korabeli levélben: ,,Ennél biztosabb megoldás ma ebben az országban nem létezik. Ezt mindenki tudja itt az amerikaiak közül, de errôl nem beszél senki.''[79] Maradt az egyetlen lehetôség, hogy mégis találkozhassanak, hogy az amerikai testvérek Csehszlovákiába kérnek beutazást, de mivel a magyarországi testvérek oda sem kapnak engedélyt, Margit testvér és helyettese, Paula testvér július 7-én gyalog egy kukoricáson szöktek át és megérkeztek Kassára. Két napot tölthettek ott, ami arra volt elég, hogy elmondják, mi történt a befejezôdött káptalanon, amit a Társaság vezetôsége szeretett volna elnapolni, de erre Esztergom nem adott engedélyt, így az újvilági kiküldöttek nélkül kellett megtartani, ami sok késôbbi probléma kiindulópontja lett, hiszen az amerikai kontinensrôl utoljára 1935-ben volt itt kiküldött. (Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy Margit testvér ezen a káptalanon is megpróbált lemondani a fônökségrôl.) Július 8-án érkezett és egy hetet töltött Slachta Margit Kassán, azután sietett haza elôkészíteni a választást, ami mint emlékszünk, augusztus 31-én volt. Az amerikai testvérek hazatértek és szeptemberben megjött az értesítés, hogy a kaliforniai testvérek letelepedtek Sanghai-ban és Magyarországról is kérnek segítséget az új alapításhoz. A két kijelölt testvér az ôsz folyamán el is indult, karácsonyra megnyílt a sanghaji letelepedés. Margit testvér is megindítja saját útlevél-kérelmét januárban. Kedves színfoltja ennek a tavasznak, hogy egyik közeli munkatársa külföldi útján Svájcba látogathatott, ô mesélte: ,,Megható a szeretet és tisztelet, ahogyan Margit testvért kint emlegetik. Einsiedelnben odavezették a Szűzanya kegyszobrához, s megemelvén palástját, ott látta a Szűzanya védôpalástja alatt Margit testvérnek újságból kivágott képét.''[80] 1948 a Társaság születésének jubileumi éve (és a politikai ,,fordulat éve'' is). A 25 éves jubileumot egészen zárt körben ülheti meg a Társaság. Mindszenty hercegprímáson kívül csak a legszűkebb munkatársi gárda és a testvérek voltak jelen. A Prímás levélben is üdvözli a jubiláló társaságot. Levelében összehasonlította az 1871-es Franciaországot és hazánkat. A nemzeti gyászban akkor -- írja a Prímás -- Bougaud Laval-i püspök azzal vigasztalta a franciákat, hogy a Franciaországban született irgalmasnôvérek Franciaország igazi dicsôségei, majd így folytatja: ,,...Nekünk is voltak Sedanjaink, régebben, újabban és nagyobbak is, mint a franciáknak. ... Keressük mi is a vigasztaló mozzanatokat ... itt pattant ki a tüzes természetfölöttiségre beállított magyar lélekbôl a Szociális Testvérek Társasága is. Szívünkbôl születtek, minden nemzet ... átkölcsönzi ôket tôlünk. Kanadában és az Egyesült Államokban meglátogattam pár házukat, hallottam megnyilatkozni felôlük az illetékes fôpásztorokat ... Megkésett nôi lovagrend: az igazságért rendületlenül; ... Róma és a magyar történelmi szellem harcosai gúny, durvaság, csel, rágalom és erôszak közepette. Nehéz harcokban nem a gyors gyôzelem a követelmény, hanem az, hogy az igazság ne maradjon néma akkor se, ha hátrányba, árnyékba szorult. Íme, ez a 25 év arculata, lelkisége; a Szociális Testvérek Társaságának egyházi és nemzeti jelentôsége, amit általános fônöknôje domborít ki egész lélekkel és odaadással.''[81] A díszközgyűlés csekély számú meghívottjait üdvözölve Margit testvér elôször szárnyaló szavakkal a Hercegprímást köszöntötte, ,,...aki alkutlanul itt áll... nem fél, nem retteg, nem alkuszik, nem nézi az elônyöket, csak a krisztusi igazságot és az erkölcsöt... Sokan súgják vagy sziszegik felé, hogy ez ütközésre vezet, hogy harcot eredményez. De mi már most tudjuk és átéljük, hogy ... ezek olyan küzdelmek,... olyan vérveszteségek lesznek, amelyekbôl... az egyház fog diadalra jutni...'' Ami a Társaság 25 éves történetét illeti, Margit testvér ismét megragadja az alkalmat, hogy kifejezze kegyeletét Farkas Edith iránt: ,,...A mi születésünk 1923, de ... hivatásunk nem itt kezdôdött, hanem 1908-ban a Missziótársulatban. Nekünk nincs okunk arra, kedves testvérek, hogy fátyolt borítsunk arra az évre, amikor a Társaság a jó Isten kegyelmébôl megszületett ... amikor így visszamegyünk Társaságunk bölcsôjéhez, akkor a mi hálás tiszteletünk az örökkévalóságba költözött Fônöknô-anyánkhoz és Püspök atyánkhoz is száll ... a 25 év ... megadta a választ arra, hogy az ô határozásuk és döntésük a jó Istennek, a Gondviselésnek akarata volt.''[82] 1948. május 19-én volt ez a teljesen zárt körű közgyűlés,[83] egy hónap múlva Slachta Margit már meg volt fosztva képviselôi mentelmi jogától, és kezdetét vette a 13 hónapos bujdosása, illegalitása. Sohasem gondolt arra, hogy mert itthon nehéz a helyzet, külföldre menjen. 1946. december 8-i tanításában elmondta, hogy levelet kapott a következô szöveggel: ,,külföldrôl szemléljük erôfeszítését. Gondolja meg, érdemes-e ezt folytatni, hiszen ma az ilyen munka mártíromságot jelent. Egy lelki szenvedés, semmi más. És mártírokból manapság túlprodukció van. Menjen ki külföldre, onnan nagyobb szolgálatot tehet a Hazának.'' Ez nem lehet egy külföldi utazásnak motívuma, tette hozzá. Szándékában volt viszont, hogy amint lehetôség mutatkozik, elvégzi az 1936 óta idôszerű vizitációját a külföldi kerületekbe, de még a közvetlen szomszéd országokba sem volt lehetôség átmenni, csak illegálisan, mint tette 1947-ben. 1948. I. 18-án beindította útlevél- kérelmét, hogy vizitálhassa a külföldi házakat, különösen sürgetôen kívánta jelenlétét a Kínában kialakult helyzet, amit az odaküldött Alice testvér (vér szerinti testvére) idézett elô.[84] Neki írt leveleiben állandóan elôfordul az útlevél kérdése, szeptember 30-án például ezt írja: ,,...reménytelennek látszik nekem, hogy útlevelet kapok...'' A közéleti munkától ,,felszabadulva'' átdolgozza a szabályzatot az 1947-es káptalan döntései szerint, és július 15-én felterjeszti jóváhagyásra Esztergomba, amit augusztus 20-án meg is kap. Az iskolák államosításáról hozott törvény érvényes a Szociális Líceumra, tehát az elveszett, de a Szociális Képzô nem. Azon dolgozik, hogy átalakítsa a Képzô szerkezetét úgy, hogy Szociális és Hitoktatónô képzô legyen. A növendékek viszont -- törvény szerint csak a Társaság jelöltjei lehetnek, vagy olyanok, akik csak hitoktatónôk akarnak lenni. Négy elôkészítô évet tervez a képzônek, sôt, ,,kis szemináriumot'' gondol nyitni 14 éves leányoknak, akik hivatást éreznek magukban.[85] Ez meg is valósult, de csak 1950-ig. A közéleti látóhatár egyre sötétebb. Személyes szabadsága -- a jelek szerint -- veszélybe kerül. 1948 ôszén a hűvösvölgyi ház fiatal konyhás testvérét megszólította az utcán egy középkorú úr, és érdeklôdött kedves Margit testvér felôl... Nincs itt -- válaszolta. -- Nem baj, csak adjon át neki egy üzenetet, hogy minél elôbb menjen ki külföldre, még azt is megmondta, hol lehet kijutni, hol szabad az út. Természetesen, mikor hazament, elmondta, hogy mi történt. Még aznap este hívatta Margit testvér, többször is elmondatta magának a történteket, azonnal meg is értette, hogy ez provokáció volt.[86] November 19-én a LUDAS MATYI-ban jelent meg karikatúra: ,,Slachta a jósnônél'' címmel. Ott ül a jósnô, elôtte Slachta Margit, kettejük között az asztalon kiterítve a ,,kártya'': Szakasits, Rákosi, Veres Péter, Révai, Marosán és Rajk, aki akkor belügyminiszter volt, -- képeivel. -- A jósnô az ô képére teszi az ujját, és ezt mondja: ,,Ez a barna fiatalember sokat gondol magára.''[87] Másik lapban egy szépen gondozott kertet rajzoltak, benne a kertész: Péter Gábor tevékenykedik, elôtte áll Rajk László és rámutat a kertben Slachta Margit arcát viselô kapirgáló tyúkra és azt mondja: ,,Mielôtt kárt tesz a demokrácia virágoskertjében, kergesd ki ezt az örökké kotkodácsoló vén tyúkot.''[88] Slachta Margit akkor már nem lakott az Anyaházban, hanem részben kevésbé ismert testvérotthonban, részben igénybe vett baráti szívességet. Leveleiben állandóan céloz a helyzetre: ,,...az események olyanok, mint egy meg nem álló malom... Itt most olyan a helyzet, hogy naponta kérünk a ti kis közösségetektôl imamegemlékezést ... nagyon hajszoltak, gondterheltek és szomorúak vagyunk...''[89] A hercegprímás elleni sajtótámadások mind erôsebbek lettek, december 3-án a LUDAS MATYI címképén ,,Mikulástanfolyam Esztergomban'' címmel a prímási palota elôtti téren a nagy Mikulás oktatja a kicsiket: ,,...Mikuláskor általában a cipôt szokták kitenni, de itt az idén nem a cipôt teszik ki...''[90] Az 1948-as karácsonyt az Anyaházban tölti. Éjféli mise elôtt székre állva új karácsonyi éneket tanít a közösségnek. Olyan oldott és örvendezô, mint akinek semmi más gondja sincs. December 26-án éjjel tartóztatták le Mindszenty Józsefet ,,a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedés gyanúja alapján...'' 1949. január 4-én a magyar püspökök tanácskoztak a kialakult helyzetrôl és arról is, ,,...hogy adjanak-e ki mindjárt a hívôk részére egy nyilatkozatot és körlevelet, amit az országgyűlési képviselôk közül Matheovics és Slachta Margit... sürgettek ... de úgy érezték, nem lenne idôszerű...''[91] Január 15-én este -- Slachta Margit Borbála nevű húgának a lakásán volt, odajött egy testvér és jelentette, hogy detektívek keresték ott, ahol tartózkodni szokott. Másnap Badalik Bertalan -- akkor domonkos provinciális, késôbb veszprémi püspök -- engedélyét kérve a domonkos nôvérek zárdájába ment és az ô ruhájukat hordta egy hónapig, míg ott tartózkodott.[92] Annak a ruhának természetesen apácásan záródó nyaka volt. Egyik kísérôje megkérdezte: Nincs melege ebben a ruhában? A felelet egészen Margit- testvéres: ,,De igen, de ennek a ruhának nagy elônye van, majd meglátod, ha neked is ráncos lesz a nyakad. Gondolkozom, hogy a testvér ruhára is kellene valamit csinálni erre a korra.''[93] Január 25-én a következô -- virágnyelvű szövegű -- levél ment külföldre: ,,...haszontalan, csintalan fiaink látják, hogy anyánk szívesen játszik velük, most minduntalan bújócskát akarnak vele játszani...''[94] Ennek ellenére saját biztonságát is veszélyeztetve január 21-én levelet ír Révai Józsefnek, aki 1949. január 9-én ,,Farizeusok'' címmel publikált egy nagy cikket a bíboros letartóztatása után külföldön megindult tiltakozási hullámról. Itthon a terror miatt csend volt, még a püspöki kar is csak annyit mert ,,nyilatkozni'', hogy: ,,...a püspöki kar tagjait az egyházi törvények kötik. Ezek alapján püspökök felett sem ítéletet, sem bírálatot nem mondhatunk, annál kevésbé bíboros felett. Ezért még bírálatszerű nyilatkozatot sem tehetünk.''[95] Slachta Margit levele így szól: ,,...a >>farizeusokra<< szeretnék röviden reflektálni ... Ön igazán azt hiszi, hogy Magyarországon szabadság van? ... nem indítja ez irányban gondolkozásra az a jelenség, hogy aki csak tud, elhagyja az országot, a saját embereik közül is, -- vagy ha kint van lehetôség, nem jön vissza. Az emberek talán nem érzik jól magukat a 35 000 plusz X számú rendôrrel súlyosbított szabadságban.'' Ezután megemlíti, hogy az a vád, hogy a hercegprímás vissza akarja venni a gazdáktól a földeket. De hiszen ô még veszprémi püspök korában kérte a kultuszminisztérium hozzájárulását, hogy 6000 holdat parcelláztathasson a püspökség földjébôl. Ezt az állítást a nép sem fogadja el, mert Rákosi nemrég azt nyilatkozta, hogy nálunk a kisbirtokrendszer nem vált be, tehát változtatunk rajta. Majd az is elhangzott, hogy a közeli hetekben az egész paraszti életformát meg kell változtatni, hogy a parasztság a nagyüzemi termelés eredményeit élvezhesse. A parasztság, a legutóbbi cséplés után jól megérti, hogy ez mit jelent ... az én életszemléletem folytán nekem mindig az a legnagyobb kérdésem, hogy mi van valakinek a lelkével. Ez esetben is fôleg azt fájlalom, hogy jobb meggyôzôdése ellenére cselekszik. A cikk azt a benyomást tette rám, mintha meg akarta volna mutatni stílusa és állításai által, hogy szintén jó kommunista ... Rosszul teszik ezt, mint sok minden mást, pl. amit Ôeminenciája ellen már tettek és tesznek ... Mivel a társadalomnak nincs rétege, melyet el ne keserítettek volna, nagy minden vonalon a feszültség. Ha így folytatják, a húr egyszer csak elpattan. És mivel mindenki tudja, hogy kik a spiritusz rektorok és a vezetôségbôl kik csak a kirakatfigurák, ha itt felborulna a rend, a keserűség ... tettlegességekben fog megnyilatkozni. Egy ember van csak Magyarországon, akinek kényszereszközök nélkül a tömegek fölött hatalma van, Hercegprímás atyánk ... Most kidöntötték az egyetlen gátat ... Remélem, nem gondolja azt, hogy ez fenyegetés akar lenni, valóban keserűen komikus lenne, ha az egér fenyegetné az elefántot, egyébként sem ez a beállítottságom ... Csak könyörögni szeretnék, hogy gondoljanak már szebbet, jobbat, nemesebbet, okosabbat, mint azt a sok erôszakot, ami útjukat jellemzi...''[96] A helyzetre jellemzô, hogy a Demokrata Néppárt vezetôje és tíz politikusa február hó folyamán elhagyta az országot.[97] Slachta Margit maradt. Az államhatalom nem állt meg a megkezdett úton. 1949. II. 3-án népbíróság elé állította a Bíborost és 5-én életfogytiglani fegyházra ítélte.[98] Margit testvér II. 6-i levelében így ír: ,,Mi itt elmondhatatlan gyászban vagyunk az utóbbi események miatt. Az egy egészen misztikus eset. Az Úristen elfogadta életáldozatát a hazáért, amire ô folyton készült. De ezt még tetézte avval, hogy becsületébe gázolva, hamis megvilágításba állították, s ez az, ami nekünk magánál a szörnyű esetnél még jobban fáj...''[99] Slachta Margit a domonkos nôvérek nyújtotta menedékhelyrôl január végén átment egy másik zárdába, a megmaradt jelzésekbôl valószínűsíthetôen egy árvaházat fenntartó nôvérközösségbe. Közben megjelent ,,A Mindszenty bűnügy okmányai'' című könyv (Sárga könyv), benne Margit testvérrôl is történt említés. Február 20-a táján mehetett át az árvaházas búvóhelyére, ahonnan már 25- én megérkezett a híradás: vörhenyben (skarlát) fekszik. (65 éves!) Köztudott, hogy a gyermekbetegségek felnôtt korban súlyosabb lefolyásúak és következményeik is lehetnek. A megmaradt levelezésbôl úgy látszik, hogy aránylag rövid ideig volt elesett állapotban, már március elejétôl küldi leveleit különbözô társulati ügyek miatt. Ezekben mindig van egy-két mondatos célzás: ,,gondok közt vagyunk és körülményeink nehezek... nem vagyok otthon, mert egészségi állapotomnak nem tesz jót a városi levegô...'' ,,...Gondban és bizonytalanságban vagyunk ... nagy a szomorúság ... Én jelenleg kissé visszavonultan dolgozom'' ... ,,nem vagyok otthon. Jobb nekem az erdô vadonában...''[100] Rejtôzködését ezzel a virágnyelvvel fejezi ki. Azonban két olyan alkalom volt, amikor ismét kockáztatta biztonságát. Bár a Mindszenty bíboros perérôl szóló ,,Sárga könyv'' már januárban megjelent, úgy látszik, hogy Slachta Margit kezébe csak késôn került. Elolvasva azonnal megfogalmazott egy tanúvallomást és azt elküldte Kiczkó Kálmánnak, a bíboros kijelölt ,,védôjének'': Alulírott a Sárga könyvben foglalt adatokkal mint vádakkal szemben, a következôket tanúsítom: 1. A Sárga könyv azt állítja, hogy a Hercegprímás Úr ôeminenciája a Kisgazdapárt útján gondoskodott arról, hogy megbízható legitimisták jussanak be a Parlamentbe az 1945-ös választások alkalmával, és erre példának felsorolják Kovács Ferencet, Zeôke Pált és engem. A helyzet ezzel szemben az volt, hogy én a Polgári Demokrata Párt listáján jutottam be a Parlamentbe és a gyorsan egymással torlódó események folytán elmulasztottam azt, amire egyházi voltom mellett kötelezve lettem volna, hogy ti. ezen fellépéshez ôeminenciájától hozzájárulást kérjek. Kovács Ferenc semminemű szerepet alkotmányjogi kérdésekben nem játszott, dr. Zeôke Pál pedig egyáltalán nem volt bent a parlamentben. Így tehát ez a vád, mely azt akarja bizonyítani, hogy ôeminenciája legitimista szervezkedést alapozott meg, tárgytalan. 2. Ugyancsak a Sárga Könyv adatai szerint ôeminenciája Canadából visszajövet ,,titkos'' megbeszélést tartott velem és még néhány legitimistával. Ezen állítással szemben kijelentem, hogy sem többedmagammal, sem egyedül nem voltam hivatalos ôeminenciájához olyan értekezletre, mely canadai útjával kapcsolatos ügyet tárgyalt volna. 3. A Sárga Könyv vádként hozza fel azt, hogy a hercegprímás úr az 1947. évi választások alkalmával engem anyagilag támogatott. Mindenekelôtt tiltakoznom kell az ellen, hogy ez a vád tárgyát képezhetné, mert a katolikus Egyház fejének s méghozzá olyannak, aki közjogi méltóságot is visel, jogában áll egy színtiszta katolikus és erkölcsi alapon álló pártot támogatni, amelynek méghozzá nincs is elsôsorban reálpolitikai programja, hanem mindenekelôtt az Egyház, a katolicizmus és a krisztusi világnézet érvényesítése a parlamentben. Teljesen téves a Keresztény Nôi Tábor szereplését úgy beállítani, mintha az a Hercegprímás Úr ôeminenciájának politika expozitúrája lenne. A Keresztény Nôi Tábor 1918 ôszén alakult és azóta megszakítás nélkül működik. Mindenkor tiszta meggyôzôdését követte. A Sárga Könyv állításának alapja a következô: 1947-ben a választások elôtt én fordultam hozzá támogatásért, ô azonban azt felelte, hogy választási propagandára neki nem áll pénz rendelkezésére. Én kaptam tôle 20 000 forint körüli összeget, több tételben, szegény sorsúak anyagi megsegítésére. Mi az illetôknél elvégeztük a környezettanulmányt és a nekik kijelölt összeget elismervény ellenében átvették. Én ezen pénzekrôl az átvételi elismervények mellékletével ôeminenciájának 1948 ôszén elszámoltam. 4. A Sárga Könyv azt is kívánja bizonyítani, hogy ô nyilas beállítású volt és 1944 ôszén nem azért jutott a nyilasok börtönébe, mivel velük szemben ellentétes magatartást tanúsított, hanem tisztán azért, mert összeütközésbe került a helybeli fôispánnal, aki lakást akart a püspöki palotában rekvirálni. Abban az idôben a püspöki palota háztartását, a portát, sôt irodai szolgálatot is kibombázott nôk láttak el, mivel férfi alkalmazottjait egymás után behívták a katonasághoz. Ezen kibombázottakkal történetesen szoros kapcsolatban voltam és így tudom, hogy közöttük két zsidó származású leány is volt.''[101] Ugyanúgy tudom az akkori szobaleánytól, hogy a rekvirálás kifejezetten a nyilas kormány részére történt és hogy név szerint Szálasi, Endre László és más kormányférfiak szálltak meg a palotában, amint a püspök urat elfogták. Ebbôl világosan kitűnik, hogy a rekvirálás nem helyi célt szolgált, a fôispánnal való összeütközés nem egyéni természetű volt, hanem a püspök úr nem akart palotájában Szálasinak és a nyilas kormány tagjainak szállást adni. Azt is pozitív tudom, éppen szociális hivatásunkból folyólag, hogy nemcsak hogy népellenes sohasem volt, hanem hogy milyen hihetetlen sokat tett a nép javára már zalaegerszegi plébános korától fogva és hogy a legszegényebb családok és tanulók képezték legfôbb gondját. Ugyanígy tudom, hogy pár hónapos veszprémi püspöki tevékenységének keretében teendôi között az elsô volt, hogy a kultuszkormánytól felmentést kért a veszprémi püspökség birtokának nagyobb felére, hogy azt parcelláztathassa, szegény embereknek egészen alacsony áron juttathassa, és a befolyó jövedelemmel ugyancsak a szegények javára jóléti intézményeket alapozzon meg.[102] Az 1949-es választások elôtt ismét kockáztatta saját biztonságát. Bár az 1947-es választás négy évre szólt, mégis új választást írtak ki. Ui. 1949 elején kimondták a Magyar Függetlenségi Népfront megalakulását, az ide tömörült pártok és tömegszervezetek közös listával indultak a május 15-i választáson. Ez tulajdonképpen a demokratikus pártok megszüntetése volt és a proletárdiktatúra megvalósításának elsô lépése Magyarországon.''[103] Slachta Margit a Népfront Központi Tanácsának bejelentette, hogy a Keresztény Nôi Tábor indulni akar a választásokon keresztény és ellenzéki alapon. Természetesen elutasították.[104] A választás napján megjelent a szavazóhelyiségben és szavazott. -- Ez volt az elsô alkalom, amikor be sem kellett menni a szavazófülkébe, aki a Népfrontra szavaz, az a szavazólapot összehajtva bedobhatja az urnába. Ahhoz, hogy valaki bemenjen a fülkébe -- mert csak ott jelölhette meg a ,,nem''-et, -- bátorság kellett. (Itt jegyezzük meg, hogy 1949. május végén kezdôdött a Rajk-per.) 1949-ben június 5-én volt pünkösd. Ez a Társaság fôünnepe, akkor van a fogadalomtétel. Ezt az ünnepet a közösséggel töltötte, akkor mondott tanítása megmaradt. Ebben is legkedvesebb témáját, a természetfelettiséget hangsúlyozza, új színekkel: ,,...a teljes körű keresztény az Úristent lélekben és igazságban imádja, magánéletében egészen az Övé, erkölcsét az ô rendelkezéseihez szabja, világnézete természetfeletti, a lét központjában az Úristent látja és tudja, hogy Tôle kapta természetjogait. Erôteljes gazdag élet lüktet benne. Öntudatosan tudja, mire van kötelezve: alázatosságra és magasságra: Istengyermekségre. -- Az újpogány rendszerek pedig töredékké teszik az embert...''[105] Mindjobban átérzi, hogy a ,,magyar tragédia nagyságát mérlegelve az elmúlt öt évet a közügynek szentelte, a társasági munkát félreállította'', ezért elhatározta, hogy elindul útlevél nélkül, hogy a köteles vizitációt a tengerentúli házakban elvégezhesse. Követségi barátai neki és két kísérôjének álnevű igazolványt szereztek a négyhatalmi megszálló hatóság aláírásával és pecsétjével. Levélben búcsúzik el a közösségtôl: ,,Budapest, 1949. június 20. Kedves Paula Testvérem! Kedves Testvérek! Nem közöltem veletek, hogy hová utazom, nehogy abból nektek kellemetlenségetek legyen. -- De ha indokolt esetben felnyitottátok a borítékot, akkor elolvashattátok, hogy kiutaztam határon túlra, hogy kint lévô letelepedéseinket, melyeket 12 éve nem látogattam meg, kötelességszerűen végig vizitáljam. Ti tudjátok, hogy sohasem akartam kimenni. Most sem olyan értelemben megyek, hogy disszidálni akarok. Azonban, miután a Népfront Országos Központja nem adta meg a május 15-i választásokban való részvételt, itt megszűnt a lehetôség, hogy mint keresztény ellenzék szolgáljam a hazát. Kint viszont éppen a közügyek miatt az ostrom óta háttérbe szorított társulati kötelességemnek tehetek eleget. Amint munkámmal kint készen vagyok, sietve térek vissza, bízva a Gondviselésben, hogy visszasegít, mert tiszta szándék vitt ki és tiszta szándék hoz vissza. Sajnálom, hogy >>feketén<< megyek, de hiába kértem az összes fórumoktól kiutazási engedélyt, mikor tavaly a parlament egy évre kizárt. Akkor meg lett volna az idôm, hogy elvégezzem körutamat. Azonban, amely fórumhoz csak fordultam, egyik sem volt hajlandó még csak fogadni sem. Így a belügyminiszter, a miniszterelnök, az államelnök. -- Ortutay miniszter, akihez hivatalosan tartozunk ilyen ügyekkel, elsô alkalommal szívesen fogadott és magáévá tette az ügyet. Megkérdezte, hogy szándékozom-e visszajönni. -- Biztosítottam, hogy igen. Késôbb kitért az elôl, hogy a kiutazási engedély útját egyengesse. Minthogy nincs Isten-adta joga egy kormánynak sem, hogy megakadályozza polgárait kötelességük teljesítésében és indokolatlanul is bezárja a határok közé, erkölcsileg igazolt engedély nélküli kiutazásom. Nem fogtok rólam hallani éppen azért, mert leghatározottabban vissza akarok állandó munkahelyemre jönni. Imáitokat kérem, hogy ne nélkülözzem az irgalmas Isten segítségét és kérlek titeket, hogy ha kiderülne ideiglenes távozásom, igazoljatok majd annak idején. Ti tudjátok a legjobban, hogy a Hazát itthagyni nem akartam és nem akarom, de a kötelesség visz -- és hoz vissza. Kedves Paula testvérem, kedves Testvéreim, imádkozzunk egymásért a remélt viszontlátásig. Mindnyájatokat egész lelkébôl ölel a hivatás egységében Margit testvér''[106] Harmadmagával -- Klementin és Natália testvérekkel -- egy kettôs birtokú gazda segítségével szénásszekérbe rejtve -- átjutottak a határon, 1949. június 22-23-án Detschjahrendorfban osztrák földön voltak. Mikor kiértek az oroszok által ellenôrzött zónából -- Ausztria akkor még nagyhatalmi megszállás alatt állt -- Tóth Etelka néven szerepelt, inkognitóját a végsôkig meg akarta ôrizni. Amerikában élô testvérének így ír Bécsbôl, június 30-án: ,,remélem, megkaptad tegnapi sürgönyömet ... kérem, senkinek ne mondd, hogy jöttem, hiszen én dolgom végeztével vissza akarok menni...''[107] ======================================================================== X. Az emigráció ,,...dolgom végeztével vissza akarok menni...'', közel négy évig ez életének jelszava. Mi volt ez a ,,dolog''? Hármas nagy feladat: elsô, hogy a szükséges társulati munkákat elvégezze, másodszor tenni akart valamit a börtönben lévô hercegprímásért és a kommunista diktatúra alatt szenvedô országokért, végül szeretett volna segíteni a nyugaton hányódó szerencsétlen hontalanokon, a D.P.-en (,,Displaced Persons'' -- ,,Di Pi''). Ezekhez járult negyediknek késôbb az európai országokban (Románia, Szlovákia, Magyarország) szétszórt testvérek megsegítése. Éppen ezért ragaszkodik fedônevéhez: Etelka testvérnek (Sister Ethel) szólítják legközvetlenebb testvértársai is. Sajnos, nem mindenki vette komolyan mint levelezésébôl kitűnik: ,,...malomkövet hengerítettél rám drága Testvérem azzal, hogy valakinek írásba adtad ki, hogy itt vagyok. Istenem, talán többi testvéreim még kevésbé gondolnak arra, mi fog történni velem, ha ittlétem kiderül, méghozzá írásba rögzítve.''[1] ,,...ide kerültem az U.S.-be, de nem avval a gondolattal, hogy itt maradjak, hanem avval, hogy mivel már 12 év óta nem látogattam végig a külföldi letelepedéseket, hogy ezt a kötelességemet teljesítsem. Ugyanis otthon már végleg lezáródott a lehetôség, hogy szerencsétlen hazánk közügyében valamit tehessek.''[2] ,,Mivel visszatérek, nálam ez élet-halál kérdése, hogy ne jöjjön nyilvánosságra, hogy itt vagyok.''[3] ,,...Kérem, rólam ne tegyen említést senkinek. Az ember nem tudja, hogy mi hova jut el... Én azért jöttem ki, hogy régóta nem látogatott itteni házainkat végigutazzam...''[4] De hiába, amit két ember tud, az már nem titok. Annak híre ment, hogy Slachta Margit kijött az országból, de mert engedéllyel más néven szerepelt,[5] mégsem lehetett tudni hollétérôl. Ezért a legkülönbözôbb feltételezések kaptak lábra. Legérdekesebb közülük egy svájci lap felhívása. Közli Margit testvér egyenruhás képét, ami alatt a következôk olvashatók: ,,Íme egy modern szent. Nem bezárt kolostorfalak között szenved és hoz áldozatokat, hanem egy mai internálótábor gyötrelmeit szenvedi. Nem élt a világtól távol, politikai harcok középpontja volt, keresztény nôi pártot szervezett, és tekintet nélkül a diplomáciára, belevetette magát a politika küzdelmekbe. Egyedül, elszigetelten küzdött az ülésteremben Krisztusért, és Egyházáért. Nem valamely kolostor kapujában osztotta a ,,szegények levesét'', hanem hazájában teljes erôbevetéssel küzdött a jogaiktól megfosztott emberekért minden vonalon, hogy a borzalmas haláltól megmentse ôket. Ez a magyar Slachta testvér, aki alapítója és fônöknôje a Szociális Testvérek Társaságának, most eltűnt és egy ismeretlen internálótáborban van. Számtalan névtelen szenvedi vele együtt ugyanazt a sorsot. És nekünk nem áll módunkban segíteni! De egyet tehetünk és ezt meg is kell tennünk: nem hallgathatunk. Ismételten hangot kell adnunk a tiltakozásnak és fel kell ráznunk a világ lelkiismeretét.''[6] A szöveg alapján a DIE SCHWEIZERIN szerkesztôsége azt véli, hogy Margit testvér egy magyarországi internálótáborban van. A már kinnlévô politikusok, az amerikai testvérházakba címezve a legkülönbözôbb szervezetekbe a legváltozatosabb módon hívják soraikba.[7] ,,Tudjuk, hogy Margit nôvér mind ez ideig nem akart a közéletben nyilvánosan szerepelni és annak elbírálását, hogy kíván-e a közéletbe belekapcsolódni vagy nem, mi mindig Margit nôvérre fogjuk bízni ... vezetôségi helye és a megkülönböztetett megbecsülés Margit nôvér számára nálunk mindig fenn lesz tartva...''[8] ,,Címét már hónapok óta kutatom ... meg kell szervezôdnünk... a vezetô egyént illetôleg ma az Egyesült Államok területén csak egy személy jöhet szóba: Ön! -- És Önnek ezt vállalnia kell...[9] végre Rosta Lajos volt képviselôtôl megkaptam ... a címet. A cél, amiért levelemmel felkeresem ... az, hogy tiszteletemet fejezzem ki Ön elôtt ... Arra kérem tehát, szíveskedjék velem közölni, hogy politikai inkognitóját és visszavonultságát végleges attitűdnek tekinti-e idekint ... nagyon kérem, hagyjon fel rezerváltságával és legyen újra aktív...''[10] ,,Kedves Margit nôvér! Régóta tudom, hogy idekünn van. Több alkalommal akartam felkeresni. Mindig azt a választ kaptam, hogy meg akarja ôrizni inkognitóját. Ma mégis felkeresem ... Szeretném rábeszélni, hogy szüntesse meg inkognitóját.''[11] Margit testvér nem szüntette meg. Kitartott amellett, hogy dolga végeztével visszamegy Magyarországra. 1949. szeptember 5-ig volt Bécsben. Itt kapta meg a hírt a romániai szerzetesek június 15-i internálásáról, a kolozsvári testvéreket -- huszonkettôt -- egyetlen földes szobába helyezték el. Az erdélyi kerület fônöknôje egy lapon ennyit írt: ,,A nevem Rachel, városom Betlehem.''[12] Csehszlovákiában két hónap múlva november 8-án volt a szétszóratás. Ezek az események még jobban sarkallták, hogy az 1948. június 16-án elmondott határozati javaslata értelmében az Egyesült Nemzeteknél és a Hágai Békebíróságnál próbáljon odahatni, hogy ezek a nemzetközi szervezetek vizsgálják meg a kommunista országokban a bármilyen okból kisebbségbe szorítottak helyzetét és tegyenek lépéseket védelmükre. Ezenkívül ugyanebben a beszédben szólt arról, hogy az UNO alkosson egy nemzetközi jogszabályt azért, hogy ,,a jogaiktól megfosztott emberek''-nek legyen hova fordulniuk. Ezt mint indítványt most benyújtotta az Egyesült Nemzetekhez és ennek keresztülvitelét szeretné szorgalmazni.[13] Keserűen kénytelen megállapítani: ,,Ha az ember közelrôl nézi az UN (United Nations, Egyesült Nemzetek) működését, bizony elszomorodik, tudnak ôk mindent, de tehetetlenek.''[14] Ennek ellenére dolgozik. Memorandumot ír Truman elnöknek, valamint az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Karának a vasfüggöny mögöttiek érdekében.[15] Szeptember hatodikán indul Rómába, ahol ugyan pápai kihallgatást szeretne kieszközölni, de az idô rövidsége miatt csak a vatikáni államtitkárhoz, Msgr. Barbettához és helyetteséhez, G.B. Montinihoz jut el. Az ô közvetítésükkel eljuttatja jelentését XII. Piushoz, és komoly összeget kap a Szociális Képzônek. Msgr. Barbettának írt köszönôlevelében részletesen beszámol az otthonról kapott hírek alapján Mindszenty hercegprímásról: ,,...Sajnos, az utóbbi idôben megnehezedett a levélváltás az otthoniakkal. Néhány napja kaptam egy október 27-rôl keltezett levelet, amelyben tudatták velem, hogy az öreg Édesanya meglátogatta fiát augusztusban és szeptemberben. Csak néhány percig maradhatott egy ôr jelenlétében. Ôeminenciája állapota elég jó, de húsz évet öregedett -- ez az Édesanya véleménye. A Prímás azt mondta, hogy húsz nap kivételével elmondhatta szentmiséjét, naponta hat rózsafüzért imádkozik. A néni úgy találta, hogy szellemileg szabad. Azt is mondta, hogy ne érte, hanem a nagy ügyért imádkozzanak. A néninek már megadták az októberi látogatási engedélyt is, mikor okát nem adva, visszavonták. A gyümölcsöt sem adhatta oda, amit fiának szánt, és amire olyan nagy szüksége volna ... Most senki sem tudja, hogy melyik börtönben van.''[16] Rómában csak tíz napot tölt, mert indulnia kellett Amerikába, de még találkozik Juhász Vilmossal,[17] akitôl értesült az 1950-es Szentév alkalmával tervezett kiállításról: ,,...kiállítást igyekszünk szervezni a vasfüggöny mögötti egyházüldözésrôl. Felölelné a vasfüggöny mögötti egész területet, mert így sokkal nagyobb látogatottságnak örvendene, de a súlypontja a hercegprímás úr személyén lenne.''[18] Margit testvér még itthon volt, amikor megindult a Prímás elleni hajsza és ô figyelemmel kísérte a sajtót. Háromezer támadó újságközleményt gyűjtött össze és adott át a kiállításnak, köztük a LUDAS MATYI karikatúráit is. ,,Ezek közül kettôszáz jelent meg 1948. január-november hónapokban. És kettôezer-nyolcszáz 1948. december és 1949. január és február hónapokban. Ez kétségtelenül kimutatható, központból történt mesterséges támadás volt, és tekintvén az ország kicsinyke voltát, egy aránytalan és döbbenetes szám ... És milyen beszédesen mondja el, hogy az egész kommunista kormánynak a mögötte álló titkos erôkkel és pártszervezetekkel milyen koncentrált támadást kellett lefolytatnia ahhoz, hogy egyetlenegy embert, aki Ôeminenciája volt -- legyűrjön.''[19] -- írja. Mivel Margit testvér már 1949. szeptember 16- tól Amerikában van, postán küldi el az újságcikkeket, amit Juhász Vilmos nagy hálával köszön, de szomorúan írja, hogy csak egy kis részét engedi az olasz kiállítási bizottság felhasználni, mert ,,optimista kiállítást'' akarnak, ezért az egyházüldözésre vonatkozót lehetôleg szűk térre igyekeznek szorítani.[20] Késôbbi levelek arról számolnak be, hogy a kiállítás anyaga, köztük az újságcikkek is -- elkallódott. Juhász Vilmos közben megkapta az amerikai beutazási engedélyt, és a szentév bezárásával a kiállítás teljes anyaga eltűnt. Még egy Mindszenty-perrel kapcsolatos tevékenységérôl szeretnénk beszámolni. Márton Áron erdélyi püspököt 1949. október 3-án fogták el, a szokott recept szerint néhány hónap kell a vádirat összeállításához. Margit testvér 1950. március 8-án ír Rómába: ,,Tudják már a Vatikánban a Romániából kiszivárgó híreket, hogy Márton püspököt erkölcsi vonalon akarják tönkretenni, összehozva ôt három nôvérrel. És hogy ki fogják ásni a csecsemô holttesteket, mint cáfolhatatlan bizonyítékokat... nem tartaná-e tanácsosnak az illetékes egyén vagy fórum, hogy már elôre hozzon errôl hírt az Osservatore ... még most is fáj nekem, hogy amikor januárban (1949) -- idejében -- kiküldtem az értesítést Rómába és jeleztem, hogy most jön az injectió vagy pirula, s hogy közöljék az újságban elôre, hogy ha ôeminenciájáról idegen ember fog az ô személyében beszélni, hogy az orosz módszerrel elért mesterséges dolog erkölcsileg semmis. -- Oh ha ezt elôre hozták volna!!! ... legalább Márton püspöknek kelnének elôre védelmére...''[21] 1949. szeptember 16-án érkezik New Yorkba. Nem kezdi meg azonnal társulati munkáját, ezt levélben okolja meg az ottani testvéreknek: Elôször hangsúlyozza inkognitóját: ,,éppen azért, hogy ittlétem ne jusson nyilvánosságra, kértem Washingtonból hivatalosan engedélyt, hogy ne kelljen saját nevemet használnom. A Department of State, tudván, hogy mit jelent az ottani pokol, fôleg mit jelentene visszatértem után, hozzájárult ... így csak Etelka testvérnek szólítsatok ... Irataimat is hivatalosan így állították ki.'' A továbbiakban kifejti, hogy még nem kezdi meg hivatalos vizitációs útját, mert az Egyesült Nemzeteknek most van egy konferenciája Lake Success-ben. Tárgya az emberi jogok biztosítása. Ebben az ügyben dolgozik, szóval majd bôvebbet. 1949. december 19-én hagyja el Washingtont, 1950. január 4-én ,,kiskáptalant'' tart Buffaloban, az amerikai elöljárókkal átbeszélik az adott helyzetet. Fôbb témák: Hol legyen ideiglenesen az amerikai központ (mert a Társaság központja elvben Magyarországon van, és a szétszóratás csak június végén lesz), 2. hogyan segíthetnének az európai hontalan fiatal papoknak és szeminaristáknak, 3. a különbözô letelepedések problémái, 4. az 1947. évi káptalan határozatainak megvalósítása.[22] De már érzi erôinek gyengülését. 1950. január 11-én ezt írja egy levélben: ,,...erôimhez képest sok van rajtam, és így minden, amit én intézek, lassan halad...''[23] 1950 elsô napja újabb megpróbáltatást hoz, Magyarországról két testvér próbálkozik átjutni a vasfüggönyön, s közülük csak az egyik jut át, a másikat elfogják és börtönbe kerül, hét hónapra ítélik el. -- A kínai alapítás napjai is meg voltak számlálva, hiszen 1949. október 1- én létrejött a Kínai Népköztársaság. Margit testvér az ott lévô testvéreknek szabad kezet adott, határozzanak, hogy ott maradnak-e, vagy élnek a még meglévô lehetôséggel, hogy eljönnek. Egyre nyomasztóbb hírek jönnek a vasfüggönyön túlról, a különbözô európai táborokban sínylôdô hontalanokról, akik amerikai beutazási papírokért ostromolják. Ti. az USA-hatóságok befogadó nyilatkozatot kívánnak ahhoz, hogy megadják a beutazási engedélyt. Meglepô, hogy bár világosan tudják, milyen sorsuk van a szovjet befolyás alá került államoknak, mégis úgy kezelik a kimenekülteket, mint akik a demokratikus gondolat ellenségei. Az Egyesült Államok azon polgára, aki kiállítja a befogadó nyilatkozatot, azt is vállalja, hogy gondoskodik arról, aki jön és az ,,affidavit''-ért [közjegyzô elôtt eskü alatt tett írásbeli nyilatkozat, hogy ismeri a kérelmezôt és felelôsséget vállal érte] fejenként 10 dollárt fizet. Az európai testvérek segítsége már meghaladja a Társaság erôit, ,,...többet nem bírok -- írja Margit testvér -- egészen túl vagyok anyagiakkal terhelve. A papírt, gemkapcsokat ... spárgát az utcán szedjük fel...''[24] Elképzelhetô, hogy milyen nehéz affidavit-et adó USA polgárt találni, ha Blaskó Máriának,[25] az egykori munkatársnak és barátnak -- aki Bécsbôl szeretne átjutni a tengerentúlra, ezt írja 1950. V. 3-án: ,,meglehetôsen hosszú D.P. [menekült, hontalan] listánk van munkában és még sok más kötelezettségünk...'' Szomorúan írja: ,,Egy itteni boldog embernek nehéz elképzelni, hogy milyen mély sebeket hordoznak a D.P. -- akik mindent elvesztettek, családtagjaiktól elszakadtak, bele vannak dobva egy ismeretlen jövô éjszakájába...''[26] A sok segítséget kérô levélbôl csak egy: ,,Kedves Testvér! Hallottam, hogy milyen sok honfitársunkon segített kivándorlási ügyben. Ezért merem én is kérésemmel zavarni. Schlachta (!) Margit testvért is jól ismertem Budapestrôl, ôt is nagyon kérném, hogy vegyen pártfogásába.'' -- (A levél ,,Tóth Etelka'' testvérnek szól, nemegy ilyen van, ahol a levélíró Margit testvért is említi.) -- ,,1944-ben jöttünk el Budapestrôl, 45 áprilisában Sopronból. Felsô Ausztriába menekültünk, ahol szegény jó uram fogságba esett s novemberben kiadták a magyarországi kormánynak. Most róla a legrosszabb híreket kaptuk ... Fiammal 1950-ben Dublinba jöttünk ... a legalacsonyabb rendű, legnehezebb munkát végezzük csupán az élelemért és szobáért. Nem bírom már sokáig a cselédkedést, 60 éves vagyok. 1951-ben beadtuk a bevándorlási kérelmet az USA-ba, de az itteni konzulátus nem tud rólunk semmit... Nagyon kérem, hogy talán Washingtonban elakadt ügyünket pártfogásba venni, s megsürgetni szíves volna... Hóman Bálintné''[27] Ilyen és ehhez hasonló levelek áradnak minden oldalról. Segítséget kérnek egyéni nehézségekben, új emigrációs lap alapításához. -- Errôl Margit testvérnek az a véleménye, hogy jobb volna kevesebb lap, fogjanak össze. ,,Az a baj, hogy mindenki önállóan indít lapot, nagy áldozatokat hoz és egy idô után kénytelen beszüntetni. Míg, ha egyesítenék az egycélt (!) szolgáló lapokat, az olvasók sem lennének túlterhelve, a kiadók is jól járnának.''[28] Mások viszont úgy kérnek pénzt, hogy pl. kölcsönpénzbôl kiadnak egy könyvet, azt megküldik és kérik az árát. Ezt tette Sulyok Dezsô is, ,,A magyar tragédia'' c. könyvével, amit ,,Margit nôvérnek tisztelettel'' ajánlott.[29] Margit testvér mentegetôdzik, hogy elfelejtette sok gondja között, hogy válasszal és a könyv árával tartozik...[30] Nemegy olyan emigráns van, aki azt hiszi, hogy Slachta Margit vagyonok felett rendelkezik, és magyarországi rokonai segélyezésére havi 1000 dollárt kért.[31] A számtalan kisebb kérelmet nem részletezem. Ennyi is elég érzékeltetni, hogy az emigrációs közvélemény milyen követelményeket zúdított Slachta Margitra. 1950. III. 31-én a New York-i Fordham egyetemen tart elôadást a nemzetközi kapcsolatokról, etikáról és az ezzel kapcsolatos politikai tárgyakról.[32] 66 évesen kezdi megtapasztalni az öregség súlyát:,,...nálam az a baj, hogy már süketülgetek a korral...''[33] ,,...szív-attak fogott el este ... nem volt erôs, de mégis nyomatékos figyelmeztetés és most heverem csak ki, de lassan megy...''[34] Pedig szükség van erôire, mert rövidesen megjön a híre az újabb csapásnak: 1950. június 18-ról 19-re virradó éjjel a magyarországi testvéreket is internálótáborba helyezik, mint az egész magyar szerzetességet.[35] Ezzel megszűnt a Társaság léte a vasfüggöny mögött és most már Magyarországról is jönnek a hírek, hogy mi legyen az öregekkel és betegekkel, s újra és újra anyagi segítséget kérnek... A levelek természetesen ,,virágnyelven'' íródnak és elég nehéz megfejteni. ,,...Az érkezô levelek rendszerint rébuszok (rejtvények) ... Kérlek, könyörüljetek rajtam. Nem szoktam panaszkodni, de idegeim nem bírják már a sok feszültséget, bizonytalanságot, az értetek való rettegést, a hiába múló hónapokat...''[36] Megkezdi a vizitációt is Kanada nyugati partjától Kaliforniáig szétszórt letelepedéseken, és mivel már rugalmassága nem a régi, az új helyzetben nehezen ismeri ki magát, az amerikai és kanadai életmódhoz szokott új generáció nem érti és nem fogadja szívesen az angolul ,,accent''-tel [idegenszerű kiejtéssel] beszélô, fizikailag is megtört fôelöljárót és fôleg nem értik meg, hogy miért képezi fô gondját az Európában szétszórt testvérek ügye. A jóléti államban nemzeti erény a pazarlás, érthetetlen elôttük, hogy az álnéven köztük élô elöljáró (ez is idegen nekik, ebbôl is nehézségek születnek) miért ,,kicsinyeskedik'' víz, élelem, ruha és minden magától értetôdô dolog használatával. A fô nehézséget Margit testvér két társalapítója -- a kanadai és a kaliforniai fônöknô (mindkettô magyar), -- fogalmazza meg -- úgy látják, hogy Margit testvér és a vele jöttek nem az itteni problémákkal foglalkoznak, csak az a fontos nekik, ami Európában történik, ahol minden összeomlott, úgy vélik, hogy eddig végzett munkájukat nem értékelik kellôképpen, nem érzik a központ összefogó szerepét.[37] Margit testvér pedig úgy dönt, hogy befejezte a vizitációt, elôre elhatározott terve szerint visszamegy Magyarországra. 1951 tavaszán létrejön a kubai alapítás és úgy látszik, hogy a meginduló SZABAD EURÓPA rádiónak is dolgozhatnak. Margit testvér ráhagyja az Amerikában maradt testvérekre és 1951 novemberében visszatér Európába, Bécsben reméli, hogy sikerül olyan embercsempészt találni, akivel visszamehet Magyarországra. Késôbb így ír errôl: ,,...ez egy roppant komplikált ügy, az ember valójában fel sem tudja fogni, hogy milyen, és ha visszatekint, mintegy saját magának sem hiszi el a sok bonyodalmat, egérutat, labirintot, pénzsóvárságot, postai, közlekedési nehézségeket stb., stb., és alávalóságot a csempészek részérôl, akiket természetesen nem az emberszeretet, hanem pénzszomj vezet. -- Egyébként is az egész olyan, mint egy nagy ingovány, mely fölött az ember bukdácsolva akarna elôre rohanni és folyton mocsári fény csalogatja, nem igazi világosság, -- vagy olyan, mint egy ámokfutó (!) és mikor meg akarja ragadni, amit már maga elôtt lát, akkor ébred rá, hogy álomképet kerget. Volt már eset, mikor azt hittem, hogy oly közel járok a megvalósításhoz, hogy másodmagammal le is mentem a határ közelébe, ... ma csaknem ott vagyok, ahol egy fél éve voltam...[38] Természetesen mindkét oldalról (vasfüggönyön innen és túlról) kérik, hogy ne menjek vissza. ,,Szíven talált, hogy mikor megijedtetek, hogy bemegyek, találtatok módot arra, hogy öt, mondd 5 levélben tiltakozzatok bejövetelem ellen. -- Csúnya lenne tôlem kételkedni abban, hogy az értem való aggódás is volt motívumotok. De legalábbis olyan fokban a magatok védelme.''[39] P. Pio-t, az akkor még élô stigmatizált olasz kapucinust is megkérdezték ügyében, aki szintén ellenezte, végül is elállt ettôl a tervétôl.[40] Viszont nagyon szerette volna kihozatni azokat a testvéreket, akikrôl úgy gondolta, hogy segíteni tudnának az amerikai munkában. Természetes, hogy az adott körülmények között ez az elképzelés is meghiúsult. 1952 decemberében három testvér indult el, hogy átjusson a csehszlovák-osztrák határon. ,,Igen nagy és csaknem állandó lelki feszültség állapotában vagyok jelenlegi munkám természete folytán. Most mindennap várom, hogy beállítanak-e a mieink, és aggódom, hogyan kelnek át, meg a hideg miatt, ami hála a jó Istennek mérsékelt, de mégis nem nyár vagy ôsz.''[41] A háromból egynek sikerült átjutnia, az egyiket halálra sebezte a határôr golyója, a másikat elfogták és részben szlovákiai, részben magyarországi börtönökben töltötte ki büntetését. Elôször még azt hitték, hogy mindkét testvér fogságba esett. Margit testvért ,,nagyon megtörte ez az eset és mondhatatlanul sokat futkosott, hogy kapcsolatot szerezzen a két testvér kiszabadítására ... Olyan sokat gyötrôdik szegényke, éjszakákat nem alszik, úgy, hogy komolyan féltem...''[42] Ezután már látja, hogy értelmetlen Európában maradni, vissza kell térnie az Egyesült Államokba, megfogyatkozott testi és szellemi erôkkel. 1952 februárjában kivették a méhét, ezért írja 1952. október 11-én: ,,...Én elég jól vagyok, kissé még mindig érzem az operációt és két kissé már a kort...''[43] Pedig nagyon nagy szükség lenne arra, hogy teljes fizikai és szellemi erôben legyen, mert közben az amerikai kerületekben nagyon elromlott a helyzet. Az 1947-es káptalanon megválasztott központi elöljárók, élükön Alice testvérrel (Margit testvér húga) maguk is kiszakítva eddigi talajukból, ismeretlenül és tájékozatlanul állnak az új körülmények között. Alice testvér, aki a kínai misszió vezetôje volt, már ott megoldhatatlan nehézségeket okozott merevségével a sanghaji közösségnek. Margit testvér számtalan levelet írt akkor, mind azzal, hogy ,,ne légy merev, ne ragaszkodj a betűhöz. Túlzási hibákat tettél''[44] stb., stb. Sajnos, a testvér ugyanezekkel a hibákkal feldúlja az itteni kerület testvéreinek békéjét is. Át nem gondolt, a helyzet nemismerésébôl fakadó intézkedéseket tesz, természetesen Margit testvér nevében, mellôzi az ott 25 éve dolgozó testvéreket és elöljárókat. Mindenki az 1953-as káptalant várja, hogy az végre megoldja a nehézségeket, begyógyítsa a sebeket, és olyan általános elöljárót válasszon, aki teljes energiával és helyzetismerettel megoldja a fennálló problémákat. Margit testvér a Magyarországról átszökött testvérrel 1953. május 5-én, immár saját neve alatt érkezett meg New Yorkba. Bizalmasának augusztusban így számol be önmagáról: ,,...emlékezôtehetségem ijesztôen csökken. Koncentrálni is nehezen bírom magamat és a munka állandóan sok, nem gyôzöm, nem jutok pihenéshez ... csak aludni tudnék többet.''[45] 1935 óta ez a káptalan volt az elsô, amelyen a tengerentúliak is részt vehettek, hiányoztak a csehszlovákiai és erdélyi-romániai testvérek, a magyarországiakat képviselték a Margit testvérrel kijöttek, a központi tanács tagjai. A kaliforniai és kanadai testvérek mindenekelôtt az 1947-es káptalanon elfogadott szabályzatmódosítást akarták eltörölni. [Az esztergomi konzervatív egyházjogász megváltoztatta a Szabályzatban azt a pontot, hogy a testvérek választják az elöljárókat, ehelyett elfogadtatta, hogy mindenkit az általános fônöknô nevez ki. Ebbe az 1947-es káptalan is csak Mindszenty személyes kérésére egyezett bele, aki azt mondta, hogy a végleges jóváhagyást úgyis Rómától kell kérni, és abban visszaállíthatják az eredeti szöveget.] A kaliforniai és kanadai testvérek sok olyan új javaslatot is hoztak, amelyek az ô sajátos helyzetükre vonatkoztak, és mindenekelôtt meg akarták ejteni az általános fônöknô-választást, mert akkorra már nyilvánvalóvá vált elôttük, hogy Margit testvér korát tekintve és az elôzô tízegynéhány év megterheléseinek eredményeképpen már nem képes ellátni az általános fônöknô feladatát. Hozzájárult ehhez az is, hogy Margit testvér az utolsó tízegynéhány évben valóban csak az ügyeknek élt, a testvérek egyéni ügyeinek boncolgatását nyugodtan ráhagyhatta helyettesére, Paula testvérre, így itt az Újvilágban már képtelen volt egyéni kapcsolatokat létesíteni a testvérekkel, akik pedig azt igencsak igényelték volna. Kanada és Kalifornia vezetô testvérei, mind alapító testvérek, úgy érezték, hogy sem Margit testvér, sem a vele jöttek nem értik meg ôket. A disszidált testvérek szenvedtek a honvágytól, attól, hogy nem tudják nem jól, de még elfogadhatóan sem a nyelvet (volt, aki egyáltalán nem tudta megtanulni), hogy teljesen más világba kerültek, más kulturális környezetbe, más hátterű emberek közé, teljességgel lehetetlen volt azt folytatni, amit Magyarországon megszoktak. A kicsi Magyarországon tényezô volt a Slachta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága, ezt az akkor Budapesten szolgálatot teljesítô amerikai diplomaták is elismerték, de most már beköszöntött az emigrációs hétköznap, amikor a ,,Szabad Amerika'' földjén, mindenki saját életrevalósága szerint boldogul. Ugyanakkor az addig biztos támasz, Margit testvér erôi felmondták a szolgálatot, nem volt kire támaszkodni. A természetes reakció azt eredményezte, hogy a magyarországiak ragaszkodtak emlékeikhez és csak azt találták jónak és ,,társulatinak'', ami pontosan megegyezett azzal, amit otthon megszoktak, az amerikai testvérekben pedig kifejlôdött valamiféle ellenállás ezzel szemben, és olyan sajnálatos jelenségek kaptak lábra, mint hogy azt a jelszót, hogy ,,Kanada a kanadaiaké'', átvitték a szerzetesi életre, és megtörtént, hogy a Társaság központi vezetôjérôl zgy beszéltek, hogy ,,ô'' vagy ,,ôk'', a helyi elöljáróról pedig ,,én'' vagy ,,mi''.[46] Abban, hogy ez a magatartás kifejlôdhetett, elöl járt Alice testvér, aki míg Margit testvér Bécsben volt, ôt helyettesítette. Jellemzô, hogy mint mikor még Kínában volt, Margit testvér most bécsi tartózkodása alatt írt leveleiben sem fukarkodott jó tanáccsal: ,,Alice-ka, én szívem mélyébôl hálás vagyok azért, hogy a szabályosság mellett küszködtök. -- Csak viszont ne lendüljünk annyira nagyot, hogy bekövetkezzék ,,a betű öl'' törvénye. Ahogy Foerster mondja, hogy a legnagyobb igazságtalanság egyenlôtlenekkel egyenlôen bánni, -- ugyanúgy tévedés teljesen egyenlôtlen, vagyis rendkívüli és súlyosan terhelt körülmények között békemenetet kiforszírozni, csakhogy szabályosak legyünk.''[47] Az intés hiábavaló volt, az intézkedések viszont Margit testvér nevében történtek... A káptalan tehát összeült, a többségben lévô magyarországiak a szavazásnál elvetették az amerikai kerületek javaslatait, az általános fônöknô választásnak pedig azzal mondtak ellent, hogy az 1947-es káptalan határozata szerint Margit testvér élethossziglan általános fônöknô marad. Bekövetkezett ,,a betű öl'' állapot. Az elsô tárgyaláskor Margit testvér is emellett szólt. Aki ismeri, tudja, miért. Számára a törvény szent volt. Jellemzôen ô mesélte, hogy még az 1945-48-as parlamenti ciklus idején az egyik meghozott törvénnyel kapcsolatban kérdezett valamit Rákositól, aki ezt felelte: Hiszen maga ellenezte, miért érdekli? -- Mert most már törvény lett belôle és én törvénytisztelô vagyok, felelte Margit testvér.[48] Nos, ez a törvénytisztelet szólt belôle. A kaliforniai testvérek ekkor azt kérték, hogy függesszék fel néhány napra a káptalant, mert haza akarnak menni tanácskozni a többiekkel. Ez megtörtént. Ezután a szünetben Margit testvér átgondolva a dolgot, magában elhatározta, hogy lemond, és átadja a helyét annak, akit a káptalan megválaszt, de 1953. augusztus 25-én megérkezett a sürgöny Kaliforniából: Döntöttek, elszakadnak.[49] Megtartják a szellemet, a Szabályzaton némileg változtatnak, a nevük változatlanul Szociális Testvérek Társasága, csak elválnak az anyatörzstôl. Kanada még nem követte ôket, de rövidesen ott is megindult a szeparációs folyamat. 1955 ôszére megjött Rómából a Szent Kongregáció Dekrétuma, ami jóváhagyja a kaliforniai-kanadai testvérek önállósulását és megszabja, hogy federáció formájában tartoznak az egységet megtartani.[50] Ez a federáció létre is jött és azóta is működik.[51] A nagyon nehéz 1953-as év után kis pihenôt engedélyez magának, ,,...pár évi szünet után itt vakációzom, mert a gebe már nem tudott tovább húzni...''[52] Szent Ferenc ,,szamár testvérnek'' nevezte a testét, Margit testvér gebének. Sajnos, a pihenési idôt sem csupán pihenéssel töltötte, elmaradt levelezését is intézte: ,,...Te nem is sejted, hogy én milyen agyonterhelt vagyok. Folyton a mi létünkön és a testvérek megsegítésén, kihozatalán és annak tekervényein kell gondolkoznom és folyton ügyeket (intézni), leveleket írni ... Agyon nyúzott fejem már megtagadja sokszor az emlékezése. Hiszen ne felejtsd, hogy 70 éves vagyok. Sohasem ültem körmömet faragva a díványon, de fôleg nem az utolsó tíz évben.''[53] 1954 júliusában a ,,Kersten Bizottság'' Slachta Margitot is felkérte, tanúskodjon arról, hogy ,,miben állt, ill. áll a kommunista rendszerben az emberi jogok megsértése.''[54] Lassan rendezôdtek a társulati dolgok is, Rómából olyan értelmű újabb elrendezô döntés érkezett, hogy meg kell alakítani a Szövetséget (Federatio), mégpedig úgy, hogy egyik szervezetbôl a másikba és viszont a tagok áthelyezhetôk.[55] Miután megszüntette az inkognitóját, 1956-ban elfogadta a Buffalo-i Actio Hungarica szervezet meghívását, amely 1956 januárjában tiszteletbeli taggá választotta, a március 15-i ünnepélyre, ahol ô mondta az ünnepi beszédet. ,,Elragadó tanítást adott a hazaszeretetrôl -- írja a MAGYARSÁG-HUNGARIAN PEOPLE.[56] A KRÓNIKA szerkesztôje pedig felkéri, hogy vállalja el egy rovat szerkesztését ,,Slachta Margit üzen'' címmel. Erre válaszolja: ,,Ha nem volnék olyan idôkoldus, amilyen vagyok, örömmel tenném magamévá ezt a gondolatot, hiszen annyira vágyom, hogy már kissé szolgálhassam a közt, de kis létszámunk, megélhetési és megalapozási gondjaink ezt még lehetetlenné teszik.''[57] 1956 októberében egy pillanatra fellobban a remény, azután bekövetkeznek a ,,novemberi tragikus események.''[58] A kiözönlô kétszázezres tömegben kilenc fiatal lány is elindul azért, hogy csatlakozzon a Margit testvér vezette csoporthoz, valamint öt, már fogadalmas testvér. Öröm és gond voltak, azzal, hogy megérkeztek, mert a nyelvet még nem tudták, elhelyezésük és eltartásuk komoly anyagi megterhelést jelentett, ezenkívül ,,ott van még a hazasegítés feladata betegeink, öregeink részére és ismeretlen honfitársainktól is kapunk kérôleveleket, így lehetôségeink nagyon ki vannak merítve.''[59] A kérôlevelek pedig özönlöttek, az emberek azt vélték ismét, hogy Margit testvér lehetôségei korlátlanok, fel sem tételezték, hogy olyan szűkös anyagi helyzetben van, mint amiben volt. Súlyosabban esett a latba az, hogy szellemi képességei fizikai erôivel együtt rohamosan gyengültek. Két levél is tanúsítja mindkettôt. Az egyiket 1957-ben az egyik kiment fiatal magyar testvér írja: ,,...hallottam, hogy nem tetszik jól aludni és gyomorfájástól is tetszik szenvedni. Kérem szépen ... tessék kicsit egyedül is pihenni és nem éjjel-nappal az elintézetlen ügyekkel foglalkozni ... Én igazán közelrôl láttam, hogy milyen minôségbeli különbség van kedves Margit testvér munkája között, ha pihen és ha nem. Pihent állapotban korát meghazudtolóan friss ... de fáradtan nem ... Igazán nem az a fontos, hogy nagy halom levelet tessék írni, hanem hogy jó döntések, nehéz helyzetek átlátása, a testvérek és jelöltek nagyobb megértése szülessen kedves Margit Testvérbôl...''[60] Ez a levél finoman céloz arra, hogy a fônöknô már nem képes feladatának megfelelni. Magyarországról, alapító társa határozottabban fogalmaz: ,,...Leveledbôl arra következtetek, hogy idegeid nincsenek rendben ... Több levélben megírtam már új címemet, s erre nem reagálsz. Mindezeket átgondolva azt ajánlanám, hogy ... egészen a pihenésre add magadat...'' A levélíró határozottan ajánlja, hogy teljesen kapcsolódjon ki, adja át tisztségét másnak.[61] Ez még várat magára, nem érzékeli saját hanyatlását, sôt, hogy 1961 januárjában értesül Magyarországon maradt húga, Slachta Borbála halálos betegségérôl, ismét haza akar jönni. Környezete ellenzi a tervet, tanácsot kér Varga Bélától,[62] aki a leghatározottabban lebeszéli: ,,Teljesen megértem, tudom, hogy mit jelent, amikor hozzátartozónk otthon halálos beteg... A világért meg ne kísérelje a hazatérést...''[63] Húga az évben meghal, nagyon fájdalmasan érinti. Margit testvér folytonos munkában, másokért végzett munkában ôrölte fel magát és roncsaiban is segíteni, használni akart. Lezsarolt fizikuma visszahatott szellemi képességeire, ezért sajnos, nem sikerülhetett ,,...elsô emigrációs szereplése''. Az AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA hírül adja, hogy 1962. március 11-én a Yorkville Casino dísztermében szabadságünnepélyt rendez a New Yorki Amerikai Magyar Szövetség. ,,Másfél évtizedes önkéntes némaság után márciusi ünnepi beszédet mond Slachta Margit volt képviselônô. A lap szépen méltatja, elsôsorban a nyilas idôkben végzett munkáját: ,,Amikor férfiak is meghunyászkodtak, az üldözöttek suttogva adták tovább a hírt, hogy Slachta Margit mindenkin segít és valóban csodálatra méltó, hogy hány száz embert mentett meg. Izgalmas, regénybe illô hôstetteiért soha, semmiféle nyilvános elismerésben nem részesült...''[64] A törôdött, öreg, 78 éves elôadó már nem emlékeztetett az egykori elragadó szónokra. Többet már nem is szerepelt nyilvánosan, sôt egy év múlva az általános fônökségrôl is lemondott, és mint sortestvér élte további éveit. Hamarosan egészen gyermekké lett. 1969-ben megünnepelték gyémántfogadalmát, az önállósult kerületek díszes lapon köszöntötték, természetesen angolul, a testvérek mind aláírták. A sok angol szöveg között magyart is találunk, a két magyar alapító testvér anyanyelven köszöntötte: ,,szeretettel és hálával: Mária testvér'', ,,Mély szeretettel és imával: Friderika testvér''. Ez utóbbi még egy külön köszöntôt is írt: ,,Hát bizony az élet egy nagy mysterium, mennyivel másként látjuk az életet, eseményeket, mikor már ôszült a fej... Sok- sok szeretettel gondolok Reád és a Tieidre, és veled együtt adok hálát, amikor örömöd voltam és kérlek, hagyjuk a jó Isten kegyelmére, amikor fájtam és tudd, hogy mély tisztelettel voltunk mindig személyed iránt ... tisztelô mély szeretettel: Friderika testvér.''[65] 1971-ben meghalt másik húga, dr. Slachta Irén,[66] neki még három év adatott. 1973 decemberétôl már olyan gyenge volt, hogy már csak segítséggel tudott felkelni és felöltözni, bár a testvérekre támaszkodva még a kápolnába is le tudott menni. 1974. január 4-én hajnalban az ágya mellett a földön találták. ,,Lecsúsztam'' -suttogta. Papot hívtak hozzá, még teljes öntudattal felvette a betegek szentségét és fogadta a pápai áldást. Másnap olyan magasra szökkent a láza, hogy az orvos kórházba vitette, de már megállíthatatlan volt a folyamat: agyszélütés és jobboldali tüdôgyulladás. A közösség imádkozva, énekelve vette körül a betegágyat, míg meg nem szűnt lélegezni. Magyarországra pedig megérkezett a híradás: ,,Nagymamát a jó Isten 1974. január 6-án magához szólította.''[67] Halála nem maradt társulati magánügy: ,,...6200 amerikai újságnak küldte meg táviratilag halálhírét az Associated Press hírszolgálati központ. Kevés magyarral történt ez meg idegenben, -- írja a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA; ily módon olyanok is tudomást szereztek kezdeményezéseirôl, áldásos működésérôl, akiknek eddig fogalmuk sem lehetett, hogy a magyar emigrációnak ilyen kimagasló alakja talált menedéket az Újvilágban.[68] Temetésére összejött a nagy család: Kaliforniából hárman, Kanadából tizenöten, képviseltették magukat a Puerto Ricoiak, Kubaiak, az amerikai kerületbôl a betegek kivételével mindenki ott volt. 9-én Buffalo püspöke 30 pappal együtt mutatta be érte a szentmisét, ezután volt a temetése a Szent Kereszt temetôben. A szentmisén a püspök, a sírnál egy magyar jezsuita atya és egy 56-os emigráns méltatta az elhunyt érdemeit, történelmi munkásságát.[69] A testvéreket és azokat, akik jól ismerték Margit testvér működését, nagyon mélyen érintette az, hogy január hatodikán, a neki annyira kedves napon és ünnepen, a Keresztény Nôi Tábor évnyitó seregszemléjének napján szólította ôt magához az Úr. Ezen a napon tartott gyűlésen adta meg mindig az évi programot a Nôi Tábor tagjainak, az ekkor mondott beszédei erôsítették meg hallgatóit az evangéliumi elvekben. Az ünnep oldaláról tekintve pedig így fogalmazott egyik tisztelôje: ,,Lelke arany volt, élete tömjén, betegsége mirha, ezért fogadta el az Úr ünnepi ajándékul.''[70] Slachta Margit életének 90 éve bôvelkedik a legújabb kor eseményeiben és változataiban. A ,,boldog békeidô''-ben születik középosztálybeli családban, jómódban nevelkedik. Tanári diplomát szerez. Megismerkedik a katolikus nômozgalommal. Tanítás és patronessz munka után belép az alakuló Missziótársulatba, ahol a külsô munka irányítója 26 évesen. Elsô világháború, összeomlás, forradalom, Tanácsköztársaság ... Azonnal feltalálja magát és termelôszövetkezeti keretek között tovább élteti a Missziótársulatot. A nômozgalmi úton tovább lép a politikai jogok felé. 1920-ban, 36 évesen az ország elsô nôképviselôje, majd mint a Missziótársulat eredeti elgondolásának védôje és továbbvivôje, felszámolja minden addigi eredményét. Hihetetlen nehézségek között megalapítja a Szociális Testvérek Társaságát, nem sejtve, hogy egy nemzetközi szervezet alapjait rakja le. 1923-tól kezdôdik a belsô építés, új gárdát kell összekovácsolni, rengeteg akadály után megindul a szép hivatásos munka és máris itt a második világháború, és benne a fajelméleti újpogányság gondolatainak áradása. Teljes mellszélességgel áll szemben és ragad magával másokat mind a szellemi, mind a gyakorlati ellenállásba. 1945 után a történelmi materializmus elvével és gyakorlatával áll szembe alkutlanul. 65 éves korában visszatérési szándékkal megy el, de már nem jöhet vissza. Átér az óceánon, ez a változás már meghaladta fizikai és szellemi alkalmazkodó képességét, úgy látszott, hogy bekövetkezett életének csôdje: munkája megsemmisült a vasfüggönyön innen és túl. Húsz évig az agyérelmeszesedettek életét éli. Szegényen és kifosztottan hal meg, mint Krisztus a kereszten. Élete a nagy ellentétek, a sikerek és sikertelenségek sorozata. A siker nem kábította el, a sikertelenség nem verte le. Mi tartotta meg? Az alapeszmény, amit mindig, minden körülmények között hirdetett, mondott, cselekedett, alkalmazott: a természetessé vált természetfölöttiség. Ezért nem mondható kudarcnak Slachta Margit élete. ,,A kegyelem egyik nagy csodája, hogy minden más értelmet és értéket nyer itt a földön, mint amit az természetes szempontból jelentene.''[71] ,,Hitünk ... meglátja az élet és történelem láthatatlan irányítóját és észreveszi annak terveit ... Akkor látjuk, hogy ami kívülrôl megszégyenülés, az belülrôl mérhetetlen dicsôség az örökkévalóság fényében. Ez az igazak vigasztalása: ,,midôn magadat elenyészettnek véled, föltámadsz mint a hajnali csillag.'' (Jób, 11:17)[72] ======================================================================== XI. Slachta Margit, az ember Erre a fejezetre talán nincs is szükség, hiszen az olvasó már eddig is bôven talált anyagot arra, hogy véleményét megalkossa. De talán nem árt, ha mégis hozzáteszünk valamit az eddig olvasottakhoz. Talán sikerül néhány vonást még jellegzetesebbé, néhány színt elevenebbé tenni. Mikszáth Kálmán azt mondja valahol, hogy ha süt a nap, gyufagyújtogatással nem növelhetjük a fényt. Viszont igaz, hogy megfelelô sötétített eszközzel belenézhetünk a napba és jobban megismerhetjük szerkezetét. Egyéniségét vizsgálva látjuk, hogy Slachta Margitban teljesen tökéletesen eggyé lett a vallásos és a közéleti ember. Szétválaszthatatlan vegyület ez. Közéleti megnyilatkozásaiban a tízparancsolattal érvel, viszont ha lelki tanítást ad a testvéreknek, akkor a hazai vagy nemzetközi politikából, vagy a természettudományokból veszi a hasonlatát. 1947-ben egyszer kifejezte neheztelését, hogy a testvérek nem eléggé foglalkoznak a kapott lelki anyaggal, akkor, amikor ,,tudom milyen nyugtalan nehéz idôknek nézünk elébe, a lelki tűzvonalon mennyire helyt kell állnunk. A mostani történések mindinkább megközelítik a hazai, 1918. évi állapotot, midôn a többségi párt vezetôségében hiányzott a hivatás tudata, a felavatottságnak kegyelme, világossága és ereje...'' s akibôl ez hiányzik, az nem tudja hivatását teljesíteni, az embereket az Úristen felé vezetni.[1] 1941-ben a kôrösmezei deportálások idején ezt írja Horthynénak: ,,Én az ügyet a jog, igazság és kereszténység szempontjából bátorkodtam Fôméltóságod elé terjeszteni...''[2] 1945 után az Országházban így beszél: ,,...forduljunk az isteni segítséghez, az égi erôkhöz. Mert az emberi erô minket meg nem menthet, csak a magunk embersége nem védelem gyarló énünk önzésével ... szemben.''[3] Ezért mondják képviselôtársai, -- még a jóindulatúak is, hogy ,,naivak'' a megnyilatkozásai. Kovács K. Zoltán szinte mosolyogva emlékszik arra, hogy 1948. június 16-án, mikor Slachta Margit az iskolák államosítása ellen elmondta nagy mentelmivel végzôdô beszédét: ,,azt gondolta, hogy a kommunistákat meg fogja gyôzni''[4] Slachta Margit meggyôzôdése az volt, hogy: ,,A keresztény politika a lélekben kezdôdik, a magánéletben folytatódik és az államéletben csak betetôzést nyer.''[5] Ezt a lelkében élô meggyôzôdést juttatta érvényre minden esetben. Naivsága a próféták naivsága, akik mikor Izraelnek két nagyhatalom (Egyiptom és Babilónia) közti párharcban kellett okosan politizálni, akkor azt hirdették: térjetek vissza az Úrhoz és ô majd megkönyörül rajtatok. Ez a naivság ugyanakkor realitásra épül. Pontosan látja a helyzeteket és körülményeket. 1944-ben svéd és vatikáni védelem alá helyezi a házat, ahol védettjei vannak, de az igazi segítséget az Úristentôl várja. Számára Isten az egyetlen igazi valóság. ,,Az Úristen művei sohasem tévesztenek célt. Ô ugyan meghagyja az embernek egyszer odaadott szabad akaratát, mellyel látszólag bele is ronthat terveibe, de a végsô kibontakozásnál az ô fölséges gondolatai valósulnak, bármily kitérések, megszakítások, sôt derékba törések jelzik is útirányát. Végleg nem gyôzhet senki ellene, csak Vele.''[6] Azt sem felejti el, hogy itt a földön az anyag hordozza a szellemet. Ugyanakkor nem rabja az anyagiaknak. Az Anyaház és a Szentlélek templom építéséhez gyűjtési engedélyt kap. Azonnal felajánlja a gyűjtött összeg 20%-át már épülô szegény templomoknak.[7] Viszont elve, hogy csak olyan kedvezményt fogad el, ami mindenkinek jár. 1926-27-ben egyik magas rangú jó barátja elintézi, hogy rendkívüli adókedvezményt kapjon a Társaság -- Slachta Margit ezt nem fogadja el és befizetteti a teljes adót. A két háború között Budapestnek saját vámterülete volt. A pályaudvarokon és a városba vezetô utakon megvámoltak bizonyos árukat. A fôvárost körülvevô falvak ôstermelôi csak vám lefizetése után hozhattak be élelmiszert eladásra. Különösen erôs volt az ellenôrzés a második világháború alatt. Egyik testvérnek ekkor sikerült a vám megkerülésével nagy mennyiségű vámköteles élelmiszerféleséget behozni. A közösségben eldicsekedett sikerével. Margit testvér meghallotta, és arra kötelezte, hogy azonnal vigye vissza, vámoltassa el és fizesse meg az illetéket. Realitás-érzékéhez tartozik demokratikus magatartása. A II. Vatikáni zsinat elôtt a zárdákban ruházatban és megszólításban érzékelhetô különbség volt a tanult és nem-tanult nôvérek között. A szociális testvéreknél mindenki egyforma ruhát hordott és mindenkit egyforma megszólítás illetett. Dr. Kis György[8] egyszer elmondta, hogy mikor megismerkedett Margit testvérrel, néhányszor ,,megpróbálta elsütni a nagyon tisztelendô általános fônöknô''-t, mindannyiszor azonnal megkapta a választ: ,,csak Margit testvér''. Szólni kell legitimizmusáról is, amit a közhiedelem politikai állásfoglalásnak vél. Csak igen kis részben az. -- Emlékszünk, 1918 októberében a MAGYAR NÔ (szerk.: Slachta M.) egyértelműen kiállt a Nemzeti Tanács mellett és IV. Károly király lemondása után meleg szavakkal búcsúztatta a királyi párt, mert ,,aki nem tud úgy a történelem fejlôdésének új csarnokába lépni, hogy kegyelettel zárja be a réginek kapuit, az máris árulója az új eszmének.'' Sajnos az 1918-as októberi forradalom az 1919-es Tanácsköztársaságot eredményezte. A megcsonkított, kifosztott, szellemileg forrongó országban egyre hangosabbak lettek a Horthy pártiak, akkor legitimistának lenni egyenlô volt a Horthy-ellenességgel. Slachta Margit a Szent István-i állameszmény elkötelezettje -- ezt ma európaiságnak mondjuk -- és ezt nemcsak 1920-22 között hangoztatta a parlamentben, hanem 1927-44 közötti megnyilatkozásaiban és 1945 után is. A vele rokonszenvezôk, nemegyszer a szociális testvérek is, tévesen ezt ,,királypártiságnak'' mondták, holott ô nemegy helyen egyértelműen kifejezte: ,,...nem a királykérdésrôl, hanem a királysági alkotmányformáról van szó... elsô szent királyunktól átvett nagy szellemi örökségrôl...'' Ez a nagy szellemi örökség volt Slachta Margit legitimizmusa, vagyis az: ,,ha a nép és a fôhatalom hordozói is tudják és vallják, hogy felelôsséggel viselik a hatalmat és hogy ezzel a felelôsséggel az Úristennek tartoznak.''[10] Nagy és kedves feladatának érezte a nôkérdést. Teljesen átértette Farkas Edith álláspontját: ,,A Szociális Missziótársulat a Nômozgalom haladását keresztény etikai alapon akarja biztosítani,''[11] és: ,,...dolgozzunk erôsen a közvélemény kialakításán, a nô állampolgári nevelésén... Tájékoztassuk a katholikus nôvilágot, hogy mi igenis kézbe vesszük a nôkérdés problémáját, hogy jogos érdekei nálunk védelmet és felkarolást találnak... a magyar állampolgárnô politikai érvényesülése érdekében követünk el mindent, hogy az egyes nô egyéni értéke s ezáltal az egész nômozgalom is etikailag és gazdaságilag gyarapodjék.''[12] A századforduló liberális -- és korunk ,,egyenjogúságot'' követelô nômozgalmaival szemben -- Slachta Margit sohasem a jogokat emlegette, hanem a nô sajátos értékeit hangoztatta. Ezeket a sajátos értékeket -- amint errôl tanúságot is tett -- saját hivatása felismerésébôl és ennek a hivatásnak a mélységeit megjárva értette meg. A nô hivatása, hogy méltó társa legyen a férfinak, mert érdekük azonos. Úgy látja, hogy a földön önmagában minden erô egyoldalú és ha elszigetelôdik, saját egyoldalúságán bukik meg. Ez ellen egy módon lehet védekezni: ha felismerve másra utaltságunkat, megkeressük a kiegészítônket. A két nem gondolkodásmódja különbözô. A férfi minden vonatkozásba beleviszi saját szellemiségét, a nô szintén. Csak a kettô együtt egész. A férfi gondolatmenete elvont. A nô az elvontságon túl látja azokat is, akikre ezek az elvontságok jó vagy rossz hatással vannak. Ezért beszélt az Országházban a nô gazdasági ereje védelmérôl. Hiszen a kenyérkeresô nô háromszoros, négyszeres terhet visel. Ennek a többszörös teherviselésnek eredménye a nagy csecsemôhalandóság és a férfiak korai halála, mert édesanyjuk annak idején nem tudott elég életerôt átadni a kis magzatnak és megfelelô gondozást adni a csecsemônek és a gyermeknek. Mert a nô kapja meg a földön a legnagyobbat: életet adhat, embert adhat a hazának és az emberiségnek.[13] ,,Egy nemzet csak akkor hal meg, ha erkölcsiségében omlott össze. Amikor erkölcsét védi a nô: a nemzet életéért harcol... a nemzet fönnmaradása vagy elpusztítása az asszonyok kezében van... Milyen kár, hogy a nôk olyan kevéssé tudatosítják ezt a fölséges és nemzeteket fenntartó hivatásukat.''[14] A nôket erre a hivatásra fel kell készíteni. Ezért dolgozott a Szociális Testvérek Társasága a különbözô nômozgalmakban, és ezért alapította meg Slachta Margit 1918 novemberében a Keresztény Nôi Tábort. Ha megszólaltatjuk a testvéreket, még több színű jellemzést kapunk. A SZTTI-ban sok ilyen emléket találunk, a legtöbb az illegalitás éveiben keletkezett, tehát ,,virágnyelven'' íródtak: ,,néni'', ,,mama'', stb. természetesen keltezés nélkül, sôt sokszor az eseményt is csak körülírva: ,,Amikor néném külföldön volt...'' ,,Egyszer beküldött egy csillagos házba'' stb. Alapmagatartásának az emberszeretetet jelölték meg az emlékezôk. Egyik testvéren egy szakadt mellény volt. Margit testvér észrevette, levette róla és megvarrta, úgy adta vissza. Másiknak megérintette télikabátját és úgy ítélte, hogy nem elég meleg, azonnal adott neki valami kabát alatt viselhetô jó meleg kötött holmit. A Társaságban szokás volt idônként ,,családi napot'' rendezni, amikor a testvérek és jelöltek családtagjai eljöhettek, a Fiatalok egy kis műsort adtak, és utána agapé volt, tea, egyszerű harapnivalóval. Egy ilyen családnapon, amikor a vendégek már az asztalnál ültek, köztük járkált Margit testvér is, és meghallotta, mikor az egyik vendég kedélyesen azt mondta, hogy a teához citrom helyett egy kis rumot is adhatnának. Azonnal elment és hozta a rumot, -az így megtisztelt vendég évekig emlegette, hogy ki ízesítette meg a teáját. Bár fônöknô volt, de lehetôleg nem fogadott el személyes szolgálatot. Ha késôn jött haza, a konyhás testvér a sütôbe készítette a vacsoráját, kivette, elfogyasztotta, elmosogatott, minden edényt a helyére tett és azután tért pihenôre. Egyik fiatal testvér 1948-ban szintén késôn jött haza, és az ebédlôben még világosság volt. Margit testvér ült ott néhány elöljáró testvérrel. A fiatal köszönt és indult a kis asztalhoz, de Margit testvér megkérdezte: Vacsorázol testvérkém? Igenlô válaszára így folytatta: Gyere, ülj ide az én helyemre, én már végeztem. És ô szolgálta fel a vacsorát a fiatal testvérnek. A testvérek egészségére nagy gondot fordított. Kötelezô volt a napi torna és lemosakodás. Nyáron, ha mód volt rá, kibérelte az uszodát csak a testvéreknek, elsô ilyen alkalommal ki-ki átöltözött kabinjában fürdôruhára, de senki sem mert elôjönni. Margit testvér ezt látva, maga jött ki elsônek fürdôruhában -- erre már a testvérek is kimerészkedtek. Utána megrótta a közösséget: testünk a jó Isten teremtménye, azt nem szabad szégyellni. Másik uszodai élményrôl egy magas testvér számolt be: ketten voltak ott Margit testvérrel, aki tudvalevôleg középtermetű volt, és úszóversenyt javasolt társának. A magas testvér húzódozott, mert egyértelmű volt, hogy ô fog gyôzni. Margit testvér megértette a vonakodás okát és azt mondta: Azt hiszed nem tudom elviselni, ha vesztek?[15] Voltak-e hiányai? Minden bizonnyal, hiszen anélkül senki sincs. Mint már olvastuk, tudta magáról, hogy önfejű. Bizonyos mértékben erején és lehetôségein felül akarta elgondolásait megvalósítani. Ezt talán úgy lehetne érzékeltetni, hogy ha kapott egy almamagot, környezete azt mérlegelte, hogy hány évbe telik majd, míg abból valami lesz, ô viszont már a teljes pompájában kibontakozott gyümölcsfát látta és ennek megfelelôen tervezgetett. Munkatársait -- elsôsorban a társulatiakat -- nem választotta, hanem elfogadta. Legtöbbjük pontosan, lelkesen végrehajtotta azt, amire utasítást kapott. Vele kongeniális talán csak kettô volt a vezetô testvérek között, mindkettô távol tôle: Ikrich Auguszta testvér, az erdélyi kerület alapítója és fônöknôje -- nélkülözhetetlen volt az új államalakulatban éppen csak meggyökerezett csíránál. A másik a kaliforniai kerület megalapítója, a Társaságot az Egyesült Államokban letelepítô és ott amerikai belépôkkel felvirágoztató Horváth Friderika testvér, akit szintén nem nélkülözhetett Kalifornia. Ez a kettô értette, magáévá tette, sajátos körülményeik között továbbfejlesztette Slachta Margit eszméit. A többi nagyon jó, lelkes, törekvô, de mind rá támaszkodott, ezért volt neki lehetetlen egyértelműen dönteni a két hivatás: a társulati és a közéleti között. Élete végéig hordozta ezt a kettôs terhet, amibôl egy is elég egy embernek. Önmagáról alkotott képérôl keveset tudunk, csak néhány ilyen megnyilatkozása maradt meg. 1926-ban egyedül tartott lelkigyakorlatot. Errôl írja bizalmasának: ,,A csendben szentelhettem idôt magamnak... fájó rálátás volt saját magamra és életemre... úgyis olyan nehéz magamnak magamat elviselnem... igazán szívbôl akarnék jobb lenni, de nem sikerül és mélyen fáj nekem az a tudat, hogy az én hibáim és hiányaim... lelkileg terhelnek Téged, mint ahogy a testvérek hibái és hiányai engem...''[16] Hasonlóan nyilatkozott egy fiatal testvérnek, aki látta, hogy egy kis bogárkát igyekezett biztonságba helyezni és megkérdezte, miért teszi? ,,Sokszor, amikor elszomorodom a nyomorúságaim felett, arra gondolok, hogy talán az Úristen is irgalmas lesz hozzám, aminthogy én is irgalmas vagyok ezekhez a kis férgecskékhez.''[17] Ezek után nem meglepô, hogy fogadalomkor választott jelmondata csak ennyi: ,,Jézusom irgalom.'' Az itt megjelenô én-kép tökéletesen megfelel E. Fromm által meghatározott érett embernek, ,,aki nem akar magának többet, mint amennyiért megdolgozott, aki felhagyott ...nárcisztikus ábrándjaival, aki alázatra tett szert belsô erô alapján, amely a valóban produktív tevékenység egyetlen forrása.''[18] Ezért volt bátorsága kiállni, szólni, tenni kilátástalan helyzetekben Isten és az embertestvérek ügyéért. Önmagától nem várt semmit, de biztos volt abban, hogy Istennel túljut minden akadályon.[19] ======================================================================== XII. Tévedések és torzítások Talán az eddigiekbôl is kitűnt már, hogy Slachta Margit közéleti működését három egymástól jól elválasztható részre lehet osztani. Az elsô 1918-1922-ig, a második 1927-1944-ig, a harmadik 1945-1949-ig tart. A róla szóló megnyilatkozásokban -- pro és kontra egyaránt -- két alapvetô tévedés ismétlôdik: a) németes formában írják a nevét (sch- val), b) és állítják, hogy ,,a Missziótársulat fônöknôje, illetve fônökasszonya.'' Sohasem volt fônöknô a Missziótársulatban, ott más tisztséget viselt, de az volt a Szociális Testvérek Társaságában, és ezt a kettôt tévesztik össze. Talán ide tartozik megemlíteni, hogy a Szociális Missziótársulat hivatalos közleményeiben téves adattal minôsíti Slachta Margit és társai elküldését: ,,1923-ban adja az Alapító Fônöknô ... Szt. Ignác konstitúciói alapján készült Szabályzatát. Ugyanekkor jár le ... Slachta Margit nôvér mandátuma, melynek újabb vállalását az Alapító Fônöknô nem engedélyezi, ezért ... több társával a Társaságot elhagyja.''[1] Margit mandátuma 1922. febr. 16-án járt le, az új országgyűlési választások 1922 nyarán voltak, tehát az esemény 1923-ban nem a mandátum miatt történt, mert 1923-ban nem írnak ki új választást. Ami az újraindulási engedély megtagadását illeti, olvasható a jelzett fejezetben, hogy Margit testvér jogosnak találja, hogy vele az engedelmességi fogadalma értelmében a Fônöknô Anya rendelkezzen. Ami pedig ,,a Társulat elhagyását'' illeti, világos, hogy a nôvéreket elküldték, nem ôk hagyták el a Társulatot. Elküldték pedig azért, mert nem tartották a Missziótársulat eredeti szellemével összeegyeztethetônek ezt az új szabályzatot, amit 1932-ben maga a Fônöknô Anya módosított vissza az eredetihez.[2] A torzításokban élen jár a NÔMUNKÁS, az akkori baloldali sajtó nômozgalmi lapja. Slachta Margitnak tulajdonítja a ,,botbüntetés és a numerus clausus'' propagálását, sôt ,,törvénybe iktatása körüli felejthetetlen érdemeit.''[3] Mint tudjuk a képviselônô 1920. aug. 11- én 6 hét szabadságot kért a Nemzetgyűléstôl, csak októberben jött haza. Az említett két törvényt 1920.IX. 2-3. és 16-21-én tárgyalták, 22-én fogadták el. A botbüntetés megszavazóit a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ alapján a Függelékben (223. lp.) mutatjuk be. A NÔMUNKÁS bátran rágalmaz: ,,haldokló nônek és a szülôanyának is nyugodt lélekkel kimérte volna a botbüntetést.''[4] Sôt: ,,...szerencsétlen didergô háziurak küldöttségét vezette szeretett képviselônônk a lakbér fölemelése érdekében''. Errôl, a Budapesti Háztulajdonosok Szövetsége nagygyűlésérôl -- akik valóban emelni akarták a lakbért -- részletesen beszámol a NEMZETI ÚJSÁG ezzel a fôcímmel: ,,Slachta Margitot lehurrogták... Hatalmas felháborodás morajlott végig a termen, amikor Schlachta (!) Margit lépett a szószékre és azt tanácsolta, hogy a háziurak legyenek türelemmel (ti. a lakbéremelést illetôen) míg a viszonyok javulnak. -Nem várunk egy percet se! Elég volt! -- kiáltották Schlachta (!) felé, aki alig tudta befejezni a folytonos közbekiáltás miatt a beszédét.''[5] A Szociáldemokrata NÔMUNKÁS rágalmait az újjászervezôdô kommunisták is -- Magyarországi Szocialista Munkáspárt fedônév alatt -- átvették, egyik 1926-ból való röplapjuk az 1920 utáni kormány működését bírálva írja, hogy az ígéretekbôl csak ,,Schlachta (!) Margit botbüntetési törvényjavaslata ... valósult meg.''[6] Ezért hangzik fel 1945-tôl kezdve állandóan a botbüntetés a képviselônô ellenfelei és a félrevezetett emberek ajkán, és jelenik meg a legvadabb formában a tárgyilagos riportjairól és kiváló humoráról ismert író Kubáról szóló útleírásában. -- A Szociális Testvérek Társasága többek között ott az El Cobre-i kegyhelyen is dolgozik. A magyar vendégeket bemutatják az ottani bennszülött testvéreknek, akik örvendezve köszöntik alapítójuk honfitársát. Az írónak eszébe jut: ,,...az 1945-46- os LUDAS MATYI, SZABAD SZÁJ, PESTI IZÉ[7] viccei, mindnek kedvenc céltáblája közé tartozott Slachta Margit, ez a szélsôségesen reakciós, bigott képviselônô, aki még a felszabadulás után is törvényjavaslatot akart beterjeszteni a botbüntetés újbóli bevezetésérôl. ''[8] Szomorú, hogy ebben az esetben az író nem gondolt arra, hogy utánanézzen a tényeknek, és közzétette ezt a képtelen állítást. Bár nagyon sok tiltakozó levelet kapott a cikk megjelenése után, nem tudunk arról, hogy helyreigazító nyilatkozatot írt volna. A NÔK LAPJA neves munkatársa, aki Jeruzsálemben az Igazak Kertjében meglepve olvassa Slachta Margit nevét, akirôl ,,hajdan annyi rosszat olvastam az újságban, hogy zavarba jövök: mintha emberségére méltatlanul borítottunk volna fátylat.''[9] Félelmetesen rosszakaratú egy másik írónô, akit 1944-ben maga Margit testvér keresett fel, és felajánlotta, hogy befogadja mentésre szoruló hozzátartozóját, könyvében mégis ezeket írja: ,,Emlékszik még valaki a híres >>szürke nôvér<< nevére?'' Ezután következik a tárgyi tévedésektôl hemzsegô leírás: ,,Prohászka Ottokár által alapított Szociális Missziótársulat fônökasszonya volt. A kommün bukása után jelentôs politika személyiség lett, országgyűlési (!) képviselô, a keresztény kurzus egyik habzó szájú szónoka. Azzal tette magát gyűlöletessé, hogy amikor a parlament a botbüntetés újra bevezetésének szégyenletes törvényjavaslatát tárgyalta, felszólalását így kezdte: >>Még terhes anyákon is végre kell hajtani a botbüntetést, ha megérdemlik!<<'' Az írónô megkoronázza légbôl kapott értesüléseit, nem fogadta el Margit testvér ajánlatát, és jól tette, mert: ,,...egy gyilkos banda megrohanta a >>szürke nôvérek<< rendházát és az ott rejtôzködôket lemészárolta.''[10] A ,,botbüntetés'' ilyetén tárgyalására az a jellemzô, hogy az emlegetôk nem tudják, hogy mikor, miért, ki ellen is irányult ez, illetve, hogy nem egy, de két botbüntetés törvény volt, és a kettô közül melyikhez volt köze a képviselônônek. Ismételjük meg: 1920. XV. tc. az árdrágító visszaélésekrôl. Ezzel egyetértett Slachta Margit is. (Az árdrágítók ellen 1945-tôl -- halálbüntetést: ,,Halál a feketézôkre'' -- kívánt a kommunista párt!) Az igazi bot-törvény (deres törvény): 1920. XXVI. tc., ennek sem a tárgyalásánál, sem a megszavazásán nem vett részt a képviselônô, hiszen nem is volt akkor Magyarországon. Tévedés az a hiedelem is, amit egyaránt hangoztatnak jó- és rosszindulatú bírálók, hogy Slachta Margit az egész Horthy-korszak alatt képviselô volt. Csak 1920-22 között volt az! Ezt hangsúlyozni kell, mert csak így látjuk a maga valóságában azt a hôsies harcot, amit a Parlamenten kívül viselt az újpogány korszellem ellen. Itt kell megemlékeznünk arról is, hogy Slachta Margit Horthy csendes, ám nyílt ellenzéke volt, amióta az Budaörsnél lövetett Károly királyra.[11] Csak 1941-ben, a Kôrösmezei szörnyűségek idején kért kihallgatást az üldözöttek érdekében, késôbb ezt többször is megtette, mint maga vallott róla: ,,...bár mindenkor szakadék volt Horthy kormányzó irányzata és a mi (azaz a Keresztény Nôi Tábor) irányzatunk közt... de ahányszor a zsidók ellen elkövetett atrocitások miatt a kormányzónétól[12] kihallgatást kértem, ô ezt minden lehetô és lehetetlen körülmények között haladéktalanul megadta.''[13] Ide tartozik a ,,köztársaság ellenes'' parlamenti felszólalása, mikor befejezésül ezt mondta: ,,Egy ezeréves megszentelt múlttól szakítjuk el az országot. A jövô felelôssé fog tenni minket elhatározásunkért...''[14] Slachta Margit négy fôbűnét szokás állandóan emlegetni, ebbôl kettôrôl, a botbüntetésrôl és az ,,egyetlen köztársaság ellenesrôl ebben a fejezetben is bôven szóltunk, a ,,szomszédnépek megbántásáról és az iskolák államosításáról'' részletesen tárgyaltunk a maguk helyén, itt csak a teljesség kedvéért említjük. A következôkben az általunk ismert és vele kapcsolatos fontosabb kiadványok tévedéseit vesszük sorra és igazítjuk ki. A Slachta Margit elleni rágalomhadjáratnak érdekes következménye, hogy Lévai Jenô, ,,a vészkorszak szakértôje'' egyik könyvében sem -- még a franciául és Franciaországban kiadottban sem -- meri említeni Slachta Margitot, csak Salkaházi Sára szociális testvérrôl emlékezik meg, aki a Bokréta utcai Munkásnô-otthonban rejtegetett üldözötteket, és akit a nyilasok ezért munkatársával Bernovits Vilmával és négy menekítettjéval a Dunába lôttek. Lévai Jenô könyveiben a Munkásnô- otthont a Szociális testvérek otthonának teszi meg.[15] A HISTÓRIA ÉVKÖNYV már beszél Slachta Margitról, sajnos sok téves adattal. Sch-val írja a nevét, Salkaházi Sára testvért és Bernovits Vilma hitoktatót (akit testvérnek tesz meg) a Thököly úti Anyaházba helyezi, akiket onnan vittek volna el. Margit testvérrôl csak zárójelben ennyit ír: (,,Egyébként maga Schlachta (!) is nagy bátorságról tett tanúságot ezekben az emberpróbáló idôkben'')[16] Az ÉVKÖNYV 54. oldalán egy kis lexikon található a mentésben részt vett egyháziakról. Itt is szó van Slachta Margitról, ismét sok tévedéssel: halálának napja nem december, hanem január 6. A KERESZTÉNY NÔ-t 1915-1918 januárjáig, a MAGYAR NÔ-t 1918. februártól 1920-ig szerkesztette és nem 1944-ig, mint a cikk állítja. A Katolikus Nôi Szociális Képzôt nem 1934-ben, hanem 1937-ben alapította. Bár az ÉVKÖNYV 47. lapján láthatjuk a ,,Betiltott antifasiszta és németellenes lapok gyűjteményét, köztük A LÉLEK SZAVÁ- t, amelyen még így is olvasható, hogy szerkeszti Slachta Margit, ez a kis szócikkbôl hiányzik. Ezt a lapot 1934-tôl 1944-ben történt betiltásáig szerkesztette. A HISTÓRIA 1988/2-3 számában megjelent: Közöny, szeretetlenség, gyűlölet?... c. cikkben is sok helyesbíteni való található; 1. Ez a tanulmány nem a Ránki vezette kutatások eredményét közli, kizárólag a Szociális Testvérek Társasága Irattárából tanulmányozott dokumentumok alapján készült, abban semmiféle más kutatásból származó eredmény nem található. 2. A tanulmány szerzôje állítja, hogy a szlovákiai zsidók képviselôi kérték Slachta Margit közbenjárását, de állítását nem dokumentálja. 3. Slachta Margit 1942-es hazatérte után minden lehetséges módon próbált a szerencsétleneken segíteni. Elsôsorban gr. Zichy Gyula kalocsai érsekhez fordult 1942. ápr. 27-én, de az érsek akkor már súlyos beteg volt, egy hónap múlva, május 26-án volt a temetése,[17] így ô már érdemben válaszolni sem tudott. Ebben a levélben említi meg Slachta Margit a szlovák pap-politikusokat, köztük a fôpolgármestert Kovács Bélát (Belót). A tanulmány írója nem oldotta fel a zárójeles kifejezést, a magyar származású elszlovákosodott politikus ebben a formában írja magyar keresztnevét. 4. Pontatlan a tanulmány írójának az 1942. április 29-i levéllel kapcsolatos megjegyzése. Az ui. nem szólhatott a családi püspöknek, mert egyszerűen fizikai lehetetlenség, hogy a Budapesten április 29-én írt levélre Szegedrôl már április 30-án válasz íródjon. Margit testvér bizonyára több püspöknek írt ez ügyben, de csak Glattfelder Gyula válasza található Irattárunkban. A tanulmány szerzôje téved, egy püspök magánlevele, nem ,,egyházi állásfoglalás''. Nem cáfoljuk itt Margit testvér római útjáról írt sorait, mert azt a maga helyén részletesen kifejtettük. Helyesbítésre szorul még a 2. sz. lábjegyzet, amely a Szociális Testvérek Társaságával foglalkozik. A tanulmány írója a Társaság működési idejét ,,1923-1947'' teszi, mikor köztudomású, hogy a magyarországi szerzetesek, köztük a Társaság működési engedélyét 1950 júniusában vonták meg. Továbbá a Társaságnak sem ,,elnöke'', sem ,,egyházi elnöke'' sem Mikes, sem más püspök személyében nem volt, Slachta Margit a Társaságnak általános fônöknôje volt és nem elnöke. Rendkívül jóindulatú, de döbbenetesen tájékozatlan a következô közlemény: ,,XIV. Thököly u. 69. A Szociális Testvérek Társaságának Anyaháza. Itt és más helyeken a r. kath. szellemű életmódjában az oktató apácarendekhez hasonlító Társaság leányotthonokat (!) tartott fönn. Slachta Margit ... alapította, az ô vezetése alatt az üldözött zsidók ezreinek adott menedéket a város különbözô pontján lévô házaiban... a Matróz csárda közelében a Duna-parton: 1944. december 27- én a nyilasok agyonlôtték a Szociális Testvérek/Katolikus Dolgozó Leányok Szövetsége közeli leányotthonában (IX., Bokréta u. 3.) elbújtatott zsidó nôk egy csoportját s velük együtt az otthon vezetôjét Salkaházi (Schalkházi) Sárát (1899-1944) és egyik hitoktató tanárnôjét Bernovits Vilmát. A falon emléktábla (1989); a felirat szövege, sajnos, éppen a nôvérek szerepét meghagyja az általánosság homályában.''[18] Vegyük sorra: A Szociális Testvérek Társasága egyáltalán nem élt az oktató apácákhoz hasonlóan, és nem tartott fönn leányotthonokat az Anyaházban. A testvérek nem oktattak, hanem szociális-karitatív munkát végeztek. Dolgozó Leány Otthonokat a vezetésük alatt álló Katholikus Dolgozó Leányok és Nôk Országos Szövetsége tartott fönn, Budapesten, 11- et. A Társaságnak nem voltak ,,házai a város különbözô pontján'', de a testvérek, akik a város különbözô pontján lévô szociális-karitatív intézményekben dolgoztak és laktak, minden ilyen kis helyen is menedéket adtak az üldözötteknek. A Bokréta u. 3. nem kis hely, hanem kétemeletes épület volt, ezt a házat Salkaházi Sára szociális testvér vezette -- tulajdonos a Katholikus Dolgozó Lányok és Nôk Országos Szövetsége volt, Sára testvér eredeti neve: Schalkház volt, (voltaképpen a német eredetiben ún. ,,scharfes s''-el: Schalkhass, ebbôl vált a kassaiak ajkán Schalkház-zá, Sára testvér patinás nevét 1942-ben magyarosította Salkaházira. A kivégzettek csoportjában 3 menekített nô és egy férfi volt Salkaházi Sára és Bernovits Vilma mellett. Ez utóbbi nem volt az otthon ,,hitoktató tanárnôje'', hitoktatónô volt, és az otthonban lakott, ,,...Az 1944-es évben a Svéd Követség és a Pápai Nunciatúra segítségével iratok százait szerezte be, ... rendszeresen látogatta a gettókat, onnét embereket csempészett ki, csomagokat és üzeneteket vitt be...''[19] A tábla szövege pedig azért hagyja meg ,,a nôvérek szerepét az általánosság homályában'' mert így remélték a tábla készíttetôi, hogy esetleg mégis megadják az illetékesek az engedélyt a tábla felállításához, ha NEM szerepel, hogy a megnevezettek inkább ,,klerikális'' jellegűek.[20] Még a rendszerváltozás elôtt szerezte meg az engedélyt Mikus Gyula, a Bokréta u. 3. alatti házban működô ifjúsági nevelôotthon igazgatója.[21] Nagyon szomorú, hogy két iskolai használatra szánt kiadvány adatai is tévesek. A ,,Ki kicsoda a történelemben?'' (Szerk.: Szabolcs Ottó- Závodszky Géza) Slachta Margitról keveset mond, de az összes eddig ismertetett tévedésekkel. A másik a Tankönyvkiadónál megjelent ,,Tizenhárom életrajz''[22]-ban közzé tett valótlanságok: ,,Kalocsán tanítóképzôbe járt'' -- tanítóképzôbe Kassán, Kalocsán tanárképzôbe járt. ,,Alapítója a Szociális Missziótársulatnak'', elsô tagja, de nem alapítója. (Alapítója Farkas Edith) A szerzô állítja, hogy megszavazta a botbüntetést, 1920. aug. 31-én (amikor külföldön volt!), ,,ráadásul a vita,során kijelentette: >>Nem létezik olyan gyenge ember, még egy haldokló sem, akinek a botbüntetés valamilyen alakban kiszolgáltatható ne volna.<<'' Ezt valóban mondta, de az árdrágítókra, hitelesen a következôképpen: ,,Áttérve a botbüntetésre: félnünk kell attól, hogy éppen a legrafináltabb lánckereskedôk fognak alóla minden módon kibújni tudni ... az esetben ... hogy orvosi bizonyítvány kell ahhoz, hogy a botbüntetés alkalmazható legyen. Kerülnünk kell minden féle ilyen egérútra a lehetôséget és kell, hogy az orvosi vélemény a botbüntetést legfeljebb csak elodázhassa, mert nem létezhetik olyan gyenge ember, még egy haldokló sem, akinek a botbüntetés valamilyen alakban kiszolgáltatható nem volna.''[23] Látjuk, hogy a szövegösszefüggésben másként fest a mondat, mint abból kiszakítva. Még egyszer beszél errôl, akkor, amikor az akkor letartóztatott, internált kommunisták érdekében szól: ,,...Aki ismeri a zálogcédulás, keserű könnyekkel telt gyermekaszályos, pinceszobás világot, mely ezen nyomorult védtelenek világa, -- és amelybe az árdrágító bestialitása kizsákmányolólag belenyúl -- az teljes mértékben tudja, hogy az árdrágítás milyen szörnyű bűn. Szerintem gyáva az, aki fél ezeknek a kiszolgáltatott embereknek védelmére kelni és álhumanista, aki nem meri az emberi nívó alá süllyedt emberekkel saját nívójukon megértetni bűnük nagyságát. Ezekkel szemben, akik embervérrel készek hizlalni saját pénztárcájukat, semmi büntetés nem elég nagy. De az 1920. évi [XV.] tc., mely a botbüntetésrôl intézkedik, elôírja ezen büntetésnél az orvos jelenlétét is, az egészségügyi szempontok figyelembevételét is, egyszóval a legteljesebb mértékben kiemeli az egészség és a testi épség védelmének elvét... (beszédében részletezi, hogy a letartóztatottak egy héten tizenkilencszer üres rántott levest kapnak, ötször üres fôzeléket, kétszer kapnak húst, és napi 18 dkg kenyeret)... Az államnak joga van ahhoz, hogy büntessen, ,,de a megbüntetetteket fizikailag lassan elsorvasztani olyan ellátással, mely teljesen elégtelen az emberi szervezet fenntartására, ... ehhez az államnak joga nincs. ... annyi javítást kívánok ezeknek ... amennyi okvetlenül szükséges az emberi szervezet fenntartására. Ez a keresztény erkölcs tana, le nem alkudható parancsa ... az ezzel ellenkezô eljárás beleütközik a tízparancsolat Ne ölj! parancsolatába.''[24] A TÁRSADALMI SZEMLE 1983/4 számában Palkó Magda tollából megjelent Slachta Margit tanulmányára nem térünk ki -- ami egyébként a Politikuspályákban is megjelent -- mert az utóbb tárgyalt Tizenhárom Életrajz írója teljesen ebbôl merített. Még a KERESZTÉNY NÔI TÁBOR-ról is szót kell ejteni. A Tábor nem irányult senki ellen, kizárólag azt akarta hangsúlyozni, hogy a századforduló liberális és antiklerikális nômozgalmával szemben, olyan nômozgalmat akar, amely a krisztusi értékek alapján áll. 1918-ban kezdte szervezni, és nem 1947-ben, amint ezt baloldali ellenfelei állítják. Slachta Margitról és munkásságáról a végsô szót nem kortársai, hanem a történelem fogja kimondani. ======================================================================== Függelék A Tábor most SLACHTA MARGIT-nak a Keresztény Nôi Tábor 1943. november 28-i negyedszázados jubileumi matinéján tartott beszéde[1] A Tábornak 1939 óta fô munkája az, hogy a társadalomban a keresztény igazságokat tudatosakká tegye és így a korszellemmel szemben való ellenállóképességet fokozza, továbbá hogy azokat, akiket az új eszmék már elragadtak, visszahódítsa Krisztusnak. Mikor 1918-ban munkához kezdtünk, viharban indultunk. Most is szélirány ellen harcolunk. De nagy a különbség akkor és most között. Akikkel tizennyolcban szemben álltunk, azok tudták, hogy a kereszténység ellenségei. Mikor most a korszellem ellen dolgozunk, akkor olyanokkal kerülünk ellentétbe, akik magukról azt hiszik, hogy keresztények, de cselekedeteik lépten-nyomon megtagadják a kereszténység legalapvetôbb tételeit. Ebbôl következik, hogy aki alkutlan keresztény akar lenni, az a ,,fajkeresztények'' szemében bérenc és áruló. Éppen azért a krisztusi igazságokhoz való hűség ma sokkal mélyebb hitbeli tudatosságot és sokkal nagyobb jellemerôt tételez fel, mint amennyire szervezkedésünk kezdetén volt szükségünk.[2] A Nôi Tábor a jelen törekvésekbôl az igazságos lényeget maga is akarja, de tiltakozik minden olyan eszköz ellen, amelynek alkalmazása a kereszténység megtagadása.[3] Állandóan felhívja a közfigyelmet arra, hogy igazságtalanságokat igazságtalanságokkal, jogtalanságokat jogtalanságokkal megszüntetni nem lehet. Hogy az erkölcsileg rosszat erkölcsileg rosszal megjavítani akarni a legnagyobb tévedés. Hogy minden erôszakosság bumeráng, mely kétszeres erôvel üt vissza. Hogy a másokkal szemben elkövetett jogtalanság a saját jogalapokat gyöngíti és hogy a pillanatnyi eredményeknek kereszténytelen eszközökkel való megszerzése a nemzet mélyebben felfogott és jövô érdekének feláldozása. -- És minden bűn az Úr Isten áldását távolítja.[4] Ez a meggyôzôdés fejezôdik ki a Nôi Tábor memorandumaiban, melyekben az utóbbi éveknek fajelméleten nyugvó és a keresztény elveket megtagadó törvényjavaslatai ellen tiltakozott. Így 1940-ben a január 6-iki évnyitón minden résztvevô aláírta a miniszterelnök úrhoz[5] intézett beadványt az állásfosztások tárgyában hozandó törvény ellen. 1942-ben a Nôi Tábor körlevelekben fordult a képviselôkhöz és a felsôház tagjaihoz, kifejtvén, hogy a meghozandó földbirtok- kisajátítási törvényt csak tárgyi okok igazolhatják, faji szempontok nem. -- Vagyis attól kell elvenni a földet, aki azt nem gyümölcsözteti a köz javára, és aki munkásainak nem biztosít megfelelô megélhetést és életkörülményeket. Más vonalon haladva, de ugyanazon szellemtôl indíttatva fordult a Tábor ugyanazon évben a honvédelmi miniszter úrhoz, kérve, hogy a magyar frontvonalakon tiltsa le a kegyetlenkedéseket és retorziókat, mint amelyek nem felelnek meg a keresztény hadviselés törvényeinek és mint amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik esetleges fogságba kerülô katonáinkra nézve. A Nôi Tábor a keresztény alapigazságokat a mozifrontról is hirdette. -- A pergetésre kerülô filmdarabokhoz világnézeti rávilágítást fűzött is ezekben fejezte ki a darab alapját képezô keresztény gondolatot.[6] A kereszténység igazságának a társadalomra és államéletre kiható erejét hangoztatja a Lélek Szava lapjain is, melynek hóközepi száma 1943-tól a Tábornak is orgánumává lett. -- Legkülönbözôbb közleményei, legkülönbözôbb módon mind azt akarják az olvasóval megértetni, hogy a kereszténység az egyéni és társadalmi önfenntartási mélyebb törvények foglalata és nem más, mint az ember mélyebb énjének és Isten-gyermeki rendeltetésének Krisztus által történt kinyilatkoztatása. -- Aki ettôl elszakad, saját magát degradálja és lemond boldogságának szilárd alapjáról. Mindezeket el kellett mondanom.[7] Az élet mindig bizonytalan, ma még inkább. Arra gondolok, ki tudja, melyik lesz az utolsó alkalom, mikor ezekrôl a kimondhatatlan komoly igazságokról a közösséghez szólhatok. Hivatást érzek a mai korhoz, van neki mondanivalóm és minden melléktekintetet figyelmen kívül hagyva, szeretnék még egyet-mást elmondani a változhatatlan és örök igazságokról és kérni testvéreimet, hogy ingoványba vezetô lidércfények helyett álljanak ezen örök igazságok sugárzatába, mert csak ezek áldhatják meg a Hazát és a nemzetet. Ebben az értelemben említem, hogy mennyire nélkülözzük közéletünkben annak megvallását, hogy az Úristen a közösségeknek és országoknak is ura.[8] -- Röstellünk a mi Urunk, a mi Mennyei Atyánk nevében beszélni; az ô nevében tiltakozni, pedig mennyi igaztalanságot, erôszakosságot akadályozhatnánk meg így, mennyi embernek maradna meg otthona, családja, boldogsága, ha ilyen értelemben szólnánk. Itt említek meg egy nyugati kis országot, ahol a katolikusok és az összes hitfelekezetek vezetôi a birodalmi biztoshoz tiltakozó beadványt intéztek, akkor, amikor az úgynevezett vegyes fajú családokra nézve a hatalom behozta a sterilizációs rendeletet. -- Ez a memorandum így kezdôdik: ,,A mi Urunk nevében intézzük Önökhöz alábbi sorainkat... Megszállásunk óta több olyan törvény hozatott, mely ellenkezik Krisztus törvényeivel, mi pedig és kormányunk legalábbis igyekeztünk mindenkor keresztények lenni. -- ... Önnek kötelessége a sterilizációs rendelet megszüntetéséért mindent elkövetni, mert ez az Úristen törvénye ellen van... Ön is Isten törvénye alatt áll, sôt még inkább, mint mások, mert nagy felelôsségű pozíciót tölt be és azért nagyobb felelôsség terheli...'' Mikor fogunk mi ezen az anyanyelven beszélni, akár a társaságban, akár a nyilvánosság elôtt, akár az Országházban? Amit szintén nélkülözünk, az az erkölcsi bátorság. -- A harcterek csak konkrét kifejezése annak a harcnak, mely a materialista és transzcendentális világnézetű két tábor között folyik. -- Gyáva hadsereg a földön még nem nyert csatát. Szellemi csatákat sem nyerhetünk meg irányzatunk számára, ha gyávák vagyunk kilépni és harcolni azon igazságokért, melyeket képviselünk. Új jelenség az a fiatal gyári munkásnô, aki a Dolgozó Nô című újsággal a kezében lépett be a gyár irodájába, ahol a tisztviselô látván a címlapon a Szentatya képét, becsmérelni kezdte. A leány tiltakozott, a tisztviselô folytatta megjegyzéseit. A leány arcul ütötte. Az ügy a gyár vezetôsége elé került, és becsületére legyen mondva, a tisztviselôt megbüntette. Vagy, hogy ismét nyugati példát vegyünk, egy protestáns templomi gyülekezetben történt a következô eset: A hívek az Úrvacsorához járultak. Soraikban az ország elsô tisztviselôje is közeledett. A lelkész, elhaladva mellette, kikerülte ôt és ezt mondta: ,,Hazaárulók számára nincsen Úrvacsora!'' -- Igaz, hogy a templomból már megkötözött kézzel vezették ki, de az erkölcsi álláspontot megvédte. És ezzel felelek annak az úriembernek, aki Pest vármegye törvényhatósági bizottsági tagjaihoz intézett nyílt levelemet olvasva, azt a megjegyzést tette, hogy tízezer pengôért ô is írna ilyen levelet. -- Lehet, hogy ô írna, de sem az elôbb említett DL lányka, sem az a protestáns lelkész, sem a Nôi Tábor nem írna. Ôk és mi nem azt kérdezzük, hogy mit kapunk, ha megírunk egy levelet, vagy elmondunk egy beszédet, hanem azt, hogy egy megtámadott igazságért mi módon menjünk harcba? És akkor nemcsak nem várjuk, hogy kapunk-e valamit, hanem azt sem mérlegeljük, hogy mi mit fogunk ezért a kilépésért adni. Talán egy állást, talán egy mandátumot, talán többet. -- A hazát nem avval építjük, amit szolgálatainkért kapunk, hanem azon áldozatokkal, amelyeket szolgálataink folytán hoznunk kell.[9] Most már csak egyet. Eljárásainkban jobban ki kellene fejezôdnie azon igazságnak, hogy emberé a munka, Istené az áldás! Ha az Úristen nem dolgozik velünk, legfényesebben elgondolt és legjobban biztosított vállalkozásaink is összeomlanak, mint a kártyavár. -- Ha azt hisszük, hogy az Ôellenére tudunk magunknak boldogságot teremteni, akkor talán nem mindjárt, de teljes bizonyossággal meg fogja mutatni nekünk Ô szent fölsége, hogy csak Vele van boldogulás. Ôellene nincs. Ha Ô int, a fellázadt ember ellen dolgozik aszály és talajvíz, hideg és hôség,[10] hegyomlás és bacilus, vagy akár a fenevaddá vált ember. Ha kell, fenevadat fenevaddal tépet szét. Erre az igazságra mutattam rá a januári levélben,[11] amikor annyian remegtek a fronton lévô öveikért. Kértem magyar testvéreimet, küldjenek a kint harcolóknak égi segítséget oly módon, hogy minden emberhez olyanok legyenek, amilyen irgalmasságot fiaiknak, férjeiknek a harctéren az Úristentôl remélnek. -- S ebbôl a szempontból ajánlottam felebaráti jóakaratukba nem-keresztényeket is. Van-e, aki be tudná bizonyítani, hogy nem Krisztus tanítása értelmében írtam? És mégis sokfelôl jött felzúdulás, pedig mindenki tudja, hogy a januári levélnek a sokfelé történtekben megvolt a tárgyi oka és alapja! Kértem, álljanak ellen a korszellem kísértéseinek, ami annál könnyebb, mert ha terhelnek is bennünket nemzeti bűnök, hazánk távol tudta tartani magát azoktól a túlzásoktól, melyek mindenkorra a XX. század történelmének szégyenfoltjai maradnak. De mégis sok egyéni akció történt, mely kihívja az isteni haragot és eltávolítja az ô segítségét.[12] Országunk helyzete emberileg szólva megoldhatatlan. Isteni erôkre vagyunk utalva, hogy helyzetünkbôl kimeneküljünk. Mi mindent meg kellene tennünk és mennyi mindent nem szabadna megtennünk ahhoz, hogy az emberileg megoldhatatlant a Gondviselés rendezze el. Krisztus Urunk megmondta ennek titkát: ,,Keressétek elôbb Isten országát és igazságát és a többi mind hozzáadatik nektek'' -- az Úr Istennek segítsége is. Minden diplomáciánál, emberi okosságnál és fegyveres erônél végtelenül többet tehet az Úr Isten. Ebbôl következôleg, csak azok az emberek építenek szilárd alapokon nyugvó, boldog társadalmat, akik halhatatlan és felelôs lelkük tudatában, Isten-gyermekségük méltóságában, a létfenntartás titokzatos mélységeinek ismeretében és lelkükben örök aspirációkkal dolgoznak a földön. Igen, mert csak ôket fogadja el munkatársainak az Úr. A Nôi Tábor, mind, akik itt vannak és én, mi mindnyájan akarjuk így szolgálni azt a hazát, melyet a Gondviselés akaratából a magunkénak mondhatunk. CREDO[13] HISZEK A MINDENHATÓ ISTENBEN aki Magát és az erkölcsi világot a Tízparancsolatban kinyilatkoztatta. I. HISZEK AZ ATYAISTENBEN, mindenek Teremtôjében, minden embernek Atyjában, minden létezônek Birtokosában, minden hatalomnak Kútfejében, minden jognak Forrásában, minden törvényszerűség Szerzôjében, mindenek Jutalmazójában és Büntetôjében, a mindenség Kormányzójában, mindenek Uralkodójában, minden számonkérés Urában. HISZEK TEREMTÔ ATYÁNKBAN: Aki az embert társul veszi a teremtésben, Aki ôt részelteti a szülôi méltóságban, Aki vele osztozik a birtoklásban, Aki neki részt enged a hatalomban, Aki ôt felemeli a jognak hordozására, Aki ôt képesíti törvényhozásra, Aki hatalmat ád bíráskodásra, Aki ôt bevonja kormányzására, Aki ôt felkeni uralkodásra, -- De mindenben kötelezi számadásra. VALLOM TEREMTÔNK ATYASÁGÁBAN: az embertestvériséget, az emberi egyetemességet, az Istentôl függés mellett, az emberi szabadságot, a viszonylagosság mellett, az emberi önrendeltetést. VALLOM, HOGY: embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa, ember, embernek, szervezetnek, államnak nem tulajdona, Isten ellen nincs érvényes törvényhozás, Az Ô szent akaratával szemben bűn a jogfosztás, Ember nem engedheti meg, amit Isten nem akar, földi hatalom meg nem tilthatja, amit Isten megenged, nem parancsolhatja, amit Isten tilalom alá vetett! Hiszek Teremtô Atyánkban, Mindenek Urában! II. HISZEK JÉZUS KRISZTUSBAN, AZ ATYA EGYSZÜLÖTT FIÁBAN, A VILÁG MEGVÁLTÓJÁBAN! Aki bizonyságot tett arról, hogy Isten abszolút hatalom, hogy az erkölcsi törvény szent és sérthetetlen, hogy a bűn rosszasága rettenetes, hogy az igazság kérlelhetetlen és alkutlan, de az isteni irgalom határtalan. HISZEK A VILÁG MEGVÁLTÓJÁBAN: aki szenvedésével és halálával az isteni haragot kiengesztelte, bűnadósságunkat letörlesztette, minket a bűn hatalmából kiváltott, és a természet kötöttségébôl kiszabadított. HISZEK A MEGVÁLTÓBAN: aki az Isten-gyermekségünket visszaszerezte, az embertestvériséget önmagában megszentelte. Aki megtanított, hogy a bűnt gyűlöljük és a bűnösön könyörüljünk, másért inkább elégtételt adjunk, minthogy tôle elégtételt vegyünk. Aki megmutatta, hogy a rosszat csak jóval gyôzhetjük le, hogy Istenhez nem bosszúért, hanem bocsánatért kell kiáltani. HISZEK JÉZUS KRISZTUSBAN: Aki nemcsak az egyének megváltója, hanem a társadalomé és az államéleté is. Aki feltörte számunkra a világot alkotó, építô és megváltó szeretet misztériumának pecsétjét. HISZEK MEGVÁLTÓNKBAN! III. HISZEK A SZENTLÉLEKBEN: Minden kegyelem osztogatójában, A hét ajándék Kútfejében, Az igazság és szeretet Lelkében, Aki nélkül nincs Isten-gyermeki élet, aki nélkül nem érthetjük meg a szeretet titkát, nem élhetjük meg a szeretet életét. HISZEK A SZENTLÉLEKBEN: Akinek kegyelme nélkül tévedésekbe süllyedünk, balgaságokat gondolunk, magunknak a földön poklokat teremtünk. Aki nélkül a sátánt, lelkünk ellenségét le nem gyôzhetjük, Aki nélkül nem üdvözülhetünk. HISZEK A MEGSZENTELÔ SZENTLÉLEKBEN! IV. VALLOM: A kôsziklára épített Anyaszentegyházat, Krisztus rendelte örökségünket, Anyánkat, Vallom, tisztelem, szeretem, követem Krisztus Urunk földi helytartóját, a Római Pápát. VALLOM: hogy a földön mindennek célja és értelme az ember igaz boldogsága, azon túl örök üdvössége. HISZEM: életünk végsô célját, az örök életet. Ámen. V. Mindezen igazságokért ünnepélyesen ellene mondok mindennek és mindenkinek, aki és ami Istennek, lelkünknek ellenére gondolkodik, érez, és akar új világot építeni! Megtagadok minden közösséget a földi bálvány-istenekkel és a sátán hitvallásával: a gyűlölettel! Igazságtól és szeretettôl eltelve, ünnepélyesen átadom és lekötöm magamat a Szentháromság egy Istennek: Az Igazságnak és Szeretetnek. Isten engem úgy segéljen és a Boldogságos Szűz! Ámen. A Nemzetgyűlés 94. ülése 1920. évi augusztus hó 31-én, kedden. Az 1920: XXVI. tc. a ,,botbüntetés'' megszavazói: A névsort olvasni fogja Kontra Aladár jegyzô úr; a távollevôket pedig jegyezni fogja Szabóky Jenô jegyzô úr. Kontra Aladár jegyzô (olvassa a névsort). Nemmel szavaztak: gróf Apponyi Albert, Bárczy István, Bencze Gábor, Bródy Ernô, Csizmadia Sándor, Drozdy Gyôzô, Forgács Miklós, Gaál Endre, Giesswein Sándor, Grieger Miklós, Hadházy Zsigmond, Haypál István, Hencz Károly, Henzer István, Huszár Károly, Janka Károly, Javos Antal, Kerekes Mihály, Kerese György, Könyves Lajos, Letenyei Pál, Milcsevics János, Milotay István, Nagy Pál, Nyéky József, Orbók Attila, Paczek Géza, Pákozdi András, Pásztor József, Petô Sándor, Rubinek István, Rupert Rezsô, Sándor Pál, Szalánczy József, Szent-Imrey Ákos, Szilágyi Lajos, Sziráki Pál, báró Szterényi József, Ugrón Gábor, Vasadi Balogh György, Zeôke Antal. Igennel szavaztak: Áment Ferenc, Bozsik Pál, Budaváry László, Czakó János, Dánér Béla, Dinich Vidor, Dömötör Mihály, Dräxler János, Dvorcsák Gyôzô, Eberhardt Antal, Ernst Sándor, Fábián István, Fáy Gyula, Ferdinandy Gyula, Gunda Jenô, Gyömörey György, Haller István, Haller József, Hegedüs György, Homonnay Tivadar, Hornyánszky Zoltán, Horthy Jenô, Huber János, Jármy József, Kenéz Béla, Kontra Aladár, Kovács Emil, Kovács József, Kuna P. András, Lingauer Albin, Lipták Pál, Maczky Emil, Magyar Kázmér, Mátéffy Viktor, Meskó Zoltán, Mikovinyi Jenô, Ôrffy Imre, K. Pethes László, Prohászka Ottokár, Reischl Richárd, Reök Iván, Róbert Emil, Rubinek Gyula, Rupprecht Olivér, Sabel János, Sallay János, Schiessl Henrik, Scholtz Ödön, Somogyi István, Szabó Balázs, Szabó István (Nagyatádi), Szabó István (sokorópátkai), Szabó József (budapesti), Szabóky Jenô, Szádeczky-Kardoss Lajos, gróf Széchenyi Viktor, Szijj Bálint, Szilárd Béla, Szücs Dezsô, Taszler Béla, Thomas Ferenc, Tomcsányi Vilmos Pál, Túri Béla, Usetty Ferenc, Weiss Konrád, Zákány Gyula. Elnök: Kérem most a távollevôk névsorának felolvasását. Kontra Aladár jegyzô (olvassa a távollévôk névsorát). Elnök: Kihirdetem a szavazás eredményét. Beadatott 107 szavazat. Távol volt 97 képviselô. Elnök a házszabályok 257. §-a alapján nem szavazott. Igennel szavazott 68 képviselô, nemmel 41 képviselô, tehát határozatképpen kimondom, hogy a Nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, szótöbbséggel elfogadta. (Éljenzés és taps.) Az ülést 10 perczre felfüggesztem. Dr. Gánti Péter írásszakértô analízise Tölgyesi Ágnes dokumentumfilm-rendezô 1996-ban Slachta Margit portré filmet készített.[14] A filmben megszólaltatja dr. Gántit, aki néhány mondatban elemzi Slachta Margit kézírását. Tölgyesi Ágnes rendelkezésünkre bocsátotta az analízis teljes anyagát, amiért itt is ismételten hálás köszönetet mondunk. Ezt a nagyon érdekes jellemzést dôlt betűkkel hozzuk, közbe-közbe iktatva a megállapítást alátámasztó visszaemlékezéseket, amelyeket a kevés megmaradt irattári anyagból válogattunk ki.[15] Az írásszakértô magnetofonba mondta elemzését, ezért az itt következô analízis az élôbeszéd jegyeit viseli magán, amin az elemzô iránti tiszteletbôl nem akartunk változtatni. A grafológus tíznél több kézírásos levelet tanulmányozott át a századfordulótól az 1970-es évekig. Slachta Margitnak még a nevét sem hallotta, természetszerűleg tudni sem tudott róla semmit. Négy pontban foglalja össze Slachta Margit személyiségjegyeit, majd ezeket részletesen tárgyalja. 1. Az átlagtól alapvetôen különbözik, magasrendű öntudata és küldetéstudata van. 2. Erôsen vezetett és mégis nagyon erôsen vezetô karakter. 3. Egyénisége csupa ellentmondás, de harmóniában lévô ellentmondás, teljesen nyitott ember, aki belül teljesen zárt. Nincs magán énje, ugyanakkor jóindulatú és nyitott kifelé, sôt segítôkész. 4. Nôiessége és férfiassága egy egészen egyedülálló kuriózum, a legnagyobb nô és a legkeményebb férfi együtt. Személyiségfejlôdése: nagy gyermek és teljesen kialakult felnôtt. Csupa ellentmondás, mégis egységben ott oldódik fel, hogy valahol találkozott a hittel. Szexusának jellege ismét kuriózum, nem földi módon éli ki a szexualitását, gyermekkorban történt indíttatásból olyan fokú szerelemben él egy természetfölötti Személlyel, ami alapvetôen meghatározta az egész életét. Ez egyik legizgalmasabb pontja, ez a szerelem. Nôiessége. Ebben ô egészen különös. Biológiai fejlôdésében nagyon egészséges, tehát megfelelô testi, biológiai fejlôdésű, teljesen egészséges. Fejlôdésében találkozhatott azzal a hivatással, ami nála meghatároz mindent, ez elvont, racionális, nagyon valószínűsíthetôen hitbéli terület, ez valamilyen formában az Istennel, az emberfelettivel való találkozás és az ez irányba való elkötelezettség. Szexuális érése teljesen alárendelôdik ennek az Istennek való elkötelezettségnek. Megtörténik a szexuális érés, azonban szublimálódik egy transzcendens emeletre és formába, amely élete végéig domináns lesz és ez a szerelem nem földi. Nehéz szavakba fogalmazni, a biológiai szint feletti transzcendens szinten egyszerűen házasságot köt képletesen és gyakorlatilag, élete végéig a legnagyobb szerelemben él Istennel. Rengeteg mindennapos öröme van ebben. Kivirágzik. Elvont, emberfölötti Személyiség számára a ,,TE''. -- Ezzel a személyiséggel absztrakt szinten mindennapos teljes szerelmi együttlétben van. Az átlagnál boldogabb, ezt nem mondja el igazán -- nem titkolja -- a boldogság alapját ez az absztrakt szinten lévô szerelem adja meg. Ezt magába zárja. Teljesen odaadja magát szerelmének, akkor boldog, ha szerelme boldog. Attól boldog, hogy szeretheti, hogy tehet a másikért. Jellemzô fokkal különbözik a biológiai szerelemtôl. A másikért él. Életének ez az egyetlen értelme. Nem azonos a másikkal, de teljesen alárendeli magát. Ilyen értelemben teljes értékű nô volt. 1930 szeptemberétôl pár sor alapján mondhatjuk: itt a szexuális érés folyamata anyai értelemben is beteljesül, mintha gyermeke születne, földibbé válik, úgy élte ezt meg, mintha gyermeke lenne. Elôzô évben lemondott az általános fônökségrôl (lásd 7. fejezet) és aggodalommal látta, hogy utódja tôle eltérô módon vezeti a társaságot, -- azaz veszélyben látta ,,gyermekét''. - 1936-ban már visszatér a transzcendensbe. Sokkal szerényebb emberként éli meg magát, mint bárki, ez a küldetéstudatából is adódik. A testvéreknek hangsúlyozottan tanította ezt az isten-jegyesi állapotot: ,,A hivatás fájának törzse a jegyesi szeretet, ebbôl nônek ki az ágak, a szegénység, az engedelmesség és a hűséges szeretet. Ha nincs közös törzs, nem lehetnek ágak sem. A törzs a legfontosabb, amibôl az egész jegyesi állapot kinô. Ha nekem Krisztus a kincsem, az én Jegyesem, ô minden földi nehézség fölé emel''.[16] Ebbôl következik a másik két fogadalom újszerű tartalma: ,,Az olyan szegénység, melytôl szegényebb leszek, bűn, isten-káromlás. Az olyan szegénység, melytôl tökéletesebben ölelhetem Istent, és amelynek folytán többet kapok, az az igazi szegénység.''[17] ,,Az engedelmességi fogadalommal megszabadítom magam attól a lehetôségtôl, hogy ne az Úristen akaratát cselekedjem.''[18] Nem szerette a ,,tisztasági fogadalom'' elnevezést, ,,...ez éppúgy, mint a szüzesség ... olyan bántónak látszik ... mert... csak azt fejezi ki, hogy mit ,,nem'' ... holott a hivatás az egy ,,igen'', hogy én Krisztust fogom szeretni és az ô jegyese vagyok...''[19] Ennek a Krisztus-jegyesi állapotnak a jelképe a testvérek fogadalmi gyűrűje. Szokás volt, hogy valahányszor felhúzták, megcsókolták. Nos, egyszer az történt, hogy vacsorára lágytojás volt és csak keveseknek jutott tojástartó. Az egyik testvér lehúzta gyűrűjét és abba állította be a tojást. Margit testvér ezt látva elvette, megcsókolta, majd a saját ujjára húzta fel. A jegyesi szeretet kifejezése volt az is, hogy nemcsak az anyaházban, de minden testvérotthonban, ahol kápolna volt, aki hazajött, annak elsô, aki elment, annak utolsó útja a kápolnába vezetett, Margit testvér anyaházi szobája a kápolna közelében volt. Napjában ,,negyven-ötvenszer is közlekedett a kápolnán keresztül a szobája felé. El nem mulasztott egy- egy térdhajtást... Mikor már egészen kész volt a lefekvésre, még akkor is visszaszaladt egy búcsúcsókra az oltár elé.'' Nôiessége, férfiassága. Teljes értékű nôként férfias jellegű magatartás: racionalitása a mindennapokban. Rendkívüli következetessége, óriási akaratereje. Fáradhatatlan és nagyon következetes, hajlékony az egészen apró részletekben, de a cél érdekében megdönthetetlenül szilárd. A kivitelezésben férfiassága -- rendkívüli ereje -- nyilvánul meg. Határozott vezetô egyéniség, mert neki küldetéstudata van, és teljesen alárendelt vezetô, mert mindent Az vezet nála, Akiért él. Ez a szerelem az az eszme, amit megtestesít a konkrét személy és megtapasztalja az isteni elismerés tudatát. Elválaszthatatlan egységben és a Másik által vezetve, viszontszeretve éli le az életét. Egyénisége megmarad, de teljesen alárendeli magát és szétválaszthatatlanul egy Vele. ,,A tökéletes szeretet a lélekben az engedelmesség állapotát idézi elô. Minél nagyobb a szeretet, annál forróbb és vágyóbb az engedelmességi készség. Az engedelmesség állapota a szeretetbôl következik.''[20] Hallatlan nagy a dominanciája, a mások feletti dominanciája, de ez nem az övé, az Isten dominanciáját viszi át az emberekre. Magánéleti dominanciája nincs, minden, amit tesz, egy felsôbbrendű dominancia alá rendelt. Valamilyen ügyért él, és ezt az ügyet messze a saját ügye fölé helyezi. Saját énje emellett eltörpül és el is tűnik. Ilyen értelemben azonosul az üggyel. Nincs magánélete, mert mellékessé válik az énje és a magánélete ahhoz képest, amiért ô él, a hivatásáért, a küldetéstudatáért. Valamilyen célját látja a földi életének, ami az ô saját személyiségétôl független, általa magasabb rendűnek, az ô életén túlmutató célját látja földi életének. Életcéljának veti magát alá, ez magasabb rendű, hitjellegű valami, ebben való feltétlen hite megingathatatlan és élete végéig megmarad. Ezt nevezi természetfölöttiségnek: ,,az emberi természetet felülmúló felsôbbrendű állapotnak'', amelyre csak Istennel közreműködve juthatunk el, ,,könnyen elképzelhetô ennek az együttműködésnek a menete. Milyen nehezen dolgozik már együtt a test és a lélek ... Testem, lelkem, képességeim, vágyaim, körülményeim ... mind csak eszközök az Úristen kezében... fúr, farag, vág, operál velük ... Boldogít vagy szenvedtet, ahogy az az abszolút cél szempontjából szükséges. És mi ezt folytonos könnyekkel, sóhajokkal és jajjal kísérjük... mennyi terheltetés, törés, zúzás, égetés szükséges ahhoz, hogy az embergyermek isten-gyermekké váljon...''[21] Ezután megértjük kétségtelenül saját tapasztalatán alapuló felkiáltását: ,,...látom, hogy a lélek hogy alakul... Minél több a szenvedés, annál jobban. -- Hymnust szeretnék írni a szenvedésrôl, hogy ...a szenvedés nem egy pokoli valami, hanem az Úristen ajándéka, gondolata, hogy annak nyomán bennünket jobbá, szebbé, többé tegyen, hogy kiemelje belôle mindazt, ami abban nyugvó erô...''[22] Ezért látja pozitívan azt a nagyon nehéz kort, amelyben él: ''...minél kaotikusabb, minél pokolibb erôk dolgoznak a világban, minél nagyobb erôk küzdenek egymással, az isteni Mindenhatósággal együtt küzdô ... emberi gyarlóság energia kifejlôdése annál csodálatosabb. Tehát ne sopánkodjunk ... azon, hogy ebben a szörnyű világban élünk, hanem csodálattal tekintsünk arra, hogy a Teremtô Úristen gondolatának lehetünk hordozói.''[23] Veleszületett vonás: logikai lényeglátás, intuitív, ösztönös domináns jellege. Semmit nem tud tenni odaadás nélkül. Képtelen semleges lenni vagy negatív taszításba átmenni, alapvetôen egy odaadás jellemzi bármi iránt. Az életcélban válik valósággá ez az énodaadás nála, ez megingathatatlanul stabil. Akármi történik, ô belülrôl mindig jót akar, mindig stabilan odaadó és ez az odaadás nem mártíromság. Nem harci jellegű, racionális kontroll alatt odaadó. Az összes személyiségi vonásai közül az értékelô kontrollképessége kettôs minôségű: a leggyakorlatibb kontrollra képes, és párhuzamosan a legelvontabb pontról értékel. Olyan ember, hogy amire a konkrét gyakorlat nem ad választ, azt azonnal megválaszolja irracionális alapon. A kettôs értékelôképességébôl folyik, hogy sok ellentmondást mindig egy kivitelezési harmóniában tud megoldani. Sokszor hangoztatott mondása volt: ,,A dolgok értékét az határozza meg, hogy végeredményben mi lesz belôlük.'' Ezen belül egyéni élete azért csodálatos, mert mintaképe a szinte elérhetetlen boldogságnak. Vasfegyelmű, vaskezű, azzal a nagyon ritka képességgel, hogy ezt a vasfegyelmet és vaskezűséget nem a teljes lemondással, hanem a teljes önelengedés szerelmes boldogságával tudja megélni. ,,Mindaz, amit az Úristen cselekszik, pozitív szándékkal történik -- tanítja Slachta Margit -, tehát ha ô kereszttel terheli, sújtja, próbálja az embert, azért teszi, hogy abból mint több, jobb ember kerüljön ki. Akarjuk, ami kemény és nehéz, hogy több legyen bennünk az élet... Ne féltsük, ne sajnáljuk, ne sirassuk magunkat. Hadd menjen végbe a misztikus halál, hogy elôhívhassuk általa az életet.''[24] Egyéniségének ez a váza: lényegi logikai képességei átlagfelettiek. Hasonlóan az átlagnál magasabb a lényeglátó képessége és a fogalmi elkülönítô képessége. Az egyes sajátosságok közötti különbségtételben nagyon erôs, nem mossa össze a dolgokat. Rendszer-lényeglátó képessége hasonló, bármilyen bonyolult dologgal találkozik, annak a dolognak a középponti lényegét képes megragadni. Logikában is erôsebb az átlagnál, tisztán látja az idôben lezajló eseményeket; múlt, jelen, jövô, ok- okozat, következmény felismerése. Erôs következtetési képesség. Említésre méltó a személyiség harmóniája: érzelem és gondolatvilág, tudat és ösztön, racionalitás és érzelem teljes harmóniában vannak egymás mellett, és ez így marad élete végéig. Ez hallatlan módon stabilizálja személyiségét, önmagával és a világgal való viszonyában. Igen ritka, stabil beállítódást okoz, hogy a nôiességével és hitével összefüggô érzelmi alapon áll, ami megingathatatlan, befolyásolhatatlan, megváltoztathatatlan az egész élete során. Hogy milyen köze van a hatalomhoz, az az írásból nem olvasható ki. Nála egy hatalom van, ami ôt feltétlenül vezeti és az az ô hite. Ennek ô abszolút azonosult kivitelezôje. Az Isten hatalma alatt létezik szinte abszolút értelemben. Számára a boldogság akkor kap értelmet, hogyha másokra is ki tudja terjeszteni az ô isteni vezetését, vagyis közvetíteni tudja Istent, érvényesíteni tudja Isten akaratát a többi ember felé. Tehát egy küldetéstudattal él, ilyen értelemben az emberekért él, hogy Istent közvetítse nekik. Ez a belsô szerelem, ami Istenhez fűzi a legcsodálatosabb talaj arra, hogy olajozottabban tudja Istent közvetíteni az embereknek. Ilyen értelemben ô az emberekért él, rendkívül befogadó és nyitott, ôszintén nyitott, vagyis a valóságra nagyon is érzékeny. Ez a feltétele, hogy közvetíthesse Istent az embereknek. Ez vezette közéleti munkájában. A választók lelkiismeretéhez így szól: ,,...a választók tömegei is felelôsség mellett kapták meg a hatalomban való részesedést az Úristentôl, ôket is kérdôre fogja vonni a minden hatalom Adója, hogy jól vagy rosszul használták-e föl befolyásukat és hogy cselekedtek-e.''[25] Személy szerint, mint magánember teljesen zárt, valószínűleg senki sem ismeri ôt. Olyan dió, amit senki sem tud felnyitni, nem azért, mert ô nem engedi, ô egyéniségként nincs is. Ô annyira feloldódik az Istennel való kapcsolatban, hogy eltűnik a személyes énje. Ô maga a szolgálat. Annyira jelentéktelenné válik az énje, ahhoz képest, amilyen ügyet szolgál. Istentôl megérintett ember, aki nem földi minôségben éli az életét, földi létét. Igazában ki ô? Azt gondolom, hogy ô híd. Talán szentet lehetne ilyen fogalommal illetni. Laikus módon így képzelem el a szenteket. Az egész egyénisége azonosul azzal a küldetéssel, amit végrehajt. Ehhez képest szertefoszlik az egyéni énje, magánélete azonos a küldetésével. Sík Sándor ezt mondta róla: ,,Slachta Margit egyike azoknak, akiket szentnek gondolok. Nem az én gusztusom szerinti szent, de a szentek általában nem a mi gusztusunk szerint valók.''[26] Csak küldetést vállaló helyzet képzelhetô el nála. Elvileg forradalmár lehetne földi értelemben, de ezt azért nem tudom elképzelni, mert ennek a küldetéstudatnak egyetlen motorja ez az egészen kivételesen magas fokú szerelem. Ez a szerelem elvont, de Személyhez kötôdik. Ez a szerelem szüli nála az energiát, a fáradhatatlanságot. Küldetés az egész élete, amennyiben politikai lehetôség kínálkozik, bármilyen szintű politikus lehetne belôle, ha úgy látná, hogy politikai szférában lehet teljesíteni ezt a küldetés-tudatot. Azt gondolom, hogy alkalmasságában, lényeglátás, logika, következetesség, szerénység, teljes mértékben elképzelhetô bármilyen szinten, hogy politikus legyen, és az is, hogy ne legyen. Az is, hogy egy zárt közösségben kolostorban éljen. Valószínűbbnek azt tartom, hogy az átlátása, a lényeglátása, gondolkodási képességeinek összminôsége jelentôsen különbözik az átlagtól, ebbôl következik, hogy a minél nagyobb hatóteret keresi meg, bármilyen magas hatókörre eljut, vagy eljuthat. Bizonyság nála a szerelem. Ez annyira állandó nála, hogy csak a szerelembôl, az egy Személyhez fűzôdô szerelmébôl van az igazi ereje. Nagyon harmonikus személyiség. Alapvetôen jóindulatú, rosszkedvűség, kelletlenség, ilyen nincs benne. Mintha átváltozott volna. A katolikusság létrehozta a szent fogalmát. Nincs kizárva, hogy az elhivatottsága miatt -- mivel a szerelem vak - - nincs kizárva, hogy ütközik más emberekkel, így egyeseknek kárt okoz. Ha az ügy jó, és ô jót akar, ezek a károk nem a lényeget érintik, de attól az emberek még szenvedhetnek. Mivel teljes értelemben ô nem földi lény, ezért földi lények számára a maga sugárzásával és annak kivitelezésével elkövethet olyanokat, amelyek negatívan értékelhetôk. Ilyenek valóban történtek. Az alapító testvérek hangoztatták, hogy nagyon szigorú elöljáró. Nála mindig ,,lábujjhegyen'' kellett járni.[27] 1924-ben a testvérek egy része Franciaországba ment dolgozni. Egyiküknek Amerikába kivándorolt fivére aznap érkezett onnan, amikor neki indulni kellett Franciaországba, és így nem találkozhatott testvérével. Margit testvér ezt tudta, de nem változtatta meg döntését. Hasonlóan az 1927-es noviciátusban volt egy temesvári jelölt. Egyik rokona feljött onnan és szerette volna meglátogatni. A jelölt engedélyt kért, hogy a rokon eljöhessen. Margit testvér azt válaszolta, hogy a látogatási napon. (Ez a hónap egyik meghatározott vasárnapja volt.) De az illetônek addigra haza kellett utaznia. Margit testvér nem engedett, csak ennyit mondott a jelöltnek: ,,Ugye nehéz az engedelmesség.'' 1949 után a tengerentúli testvérekkel sok hasonló jellegű nehézség volt. Az emberek egy részét az elhivatottság önmagában is irritálja. El tudom képzelni, hogy személy szerint is gondot okozhat, hiszen nála a másik ember figyelembevétele egy kis szűrôn keresztül érzéklôdhetik, mindig a küldetése szempontjából, soha a maga természetes földi gyarlóságával. Nem tudja minden területen érzékelni a földi embert, mert gyermekkorától kezdve elvált, kicsit a földiektôl. Tehát elkövethet hibákat, sérthet embereket, de ez soha nem szándékos, és ha jó ügyet szolgál, ez sohase megy az ügy rovására. De sohasem akar bántani, vagy sérteni. Nagyon kemény munkára képes és belül ezt nagy önelengedéssel teszi, semmi önvisszaszorítás nincs. Ezt csak egy szerelem magabiztosságával lehet megtenni. Közösségi ember volt-e? Mi az, hogy ,,közösségi ember''? Ha valaki tesz valamit egy kollektíváért, akkor az volt. Belsô személyes kapcsolatban nem volt mással. Jó barátság szintjén igen, de legszemélyesebb belsô kinyitás szintjén senkivel sem volt kapcsolatban. Szüksége volt az emberek szeretetére? Valójában nem. Ô teljesen negatív környezetben is végre tudta volna vinni az akaratát, mert küldetéstudata a teljes szembenállás esetén is működött volna. Ô nem az emberek szeretetébôl táplálkozott, ô küldetéstudatának a hitébôl táplálkozott. Nem volt számára mellékes, hogy amit tesz, annak érzékelje a pozitív visszajelzését, nem ez volt a döntô, de ennyire ô is földi ember volt. Az egész beállítódása egy szeretetbeállítódás. Ô a szeretetért élt, ha az ellenkezôjét váltotta volna ki, ez problémákat okozott volna nála. Kollektív visszajelzés értelmében szüksége volt a szeretetre, de személyes énje vonatkozásában pótolta ezt a maga hitével. Kiszolgáltatott volt? Lényegében ô független volt a földi léttôl és történésektôl. Lényegében ô sohasem lehetett kiszolgáltatott. Gyermekkora óta hordoz egy sérülést, de ebbôl semmi személyiség- deformációja nincs. Az írásából érzékelhetô, hogy az önmegvalósítása zömében alatta marad annak, amit egy normál ember elér. Vagyis az ô eredményei, visszaigazolásai annak alapján, amit ô csinált, mindig azt jelezték, hogy sokkal kevesebb az eredménye annak az igazi célnak, mint amit ô szeretne. Lehet, hogy szeretett volna többet elérni, bár az eredményei nagyok voltak, de az is lehet, hogy a környezete akadályozta ebben. Személyiségfejlôdésének életútja: Hipotétikusan fogalmazható meg: Szülei valószínűleg szerették, alapvetô ellentmondás nem volt a nevelésében. Viszonylag harmonikus hatások érték gyermekkorában. A feladatnak megfelelés volt a követelmény, ezt színvonalasan teljesítette. Szülei nem voltak számára barátok. Kora gyermekkorában fokozottabban belsô önállóságra kényszerült. Magára volt utalva belsô kérdéseiben, azért maradt zárt egész életén keresztül. Valószínűsíthetô értelmi megnyilvánulásai fokozottabban és korábban jelentkeztek, mint társainál. Kamaszkorban már kész volt hivatástudata. Nála teljesen egyértelmű, hogy összképe saját magáról tartalmaz bizonyos gyermekkori naiv vonásokat. Az infantilizmus nagyon pozitív oldala, hogy élményképesebb marad az ember és boldogabb. Ez is az a tényezô, ami az örök szerelem élményétôl teljesedett. Ez is jelentôs az ô személyiségében. Ide számítandó a hit. A gyermek sokkal képesebb a hitre. Ez a normálnál valamivel erôsebb nála. A szexuális érésnél szublimálódott a szexualitás, a gyermeki infantilizmus ennek a szerelemnek az emeletén átvitte felnôtt korba. Érzelmi beállítottsága is itt fejezôdött ki. Az a tény, hogy alárendelte magát ennek a felsôbb hitnek, azt is jelentette, hogy megszabadult az összes földi emberi energia befektetésétôl és óriási energia-bányát talált ebben a hitben, és ettôl fáradhatatlan. Mivel a serdülôkort nem érte meg földi módon, nem juthatott el a harmadik fázishoz, a szociális megéréshez, vagyis a 30-as életévekre kialakuló emberi szociális viszonyokhoz. Nagyon érdekes, hogy a nem személyes emberekkel[28] való viszonya semmiképpen sem a realitás talaján fejlôdött, a társadalommal való viszonya a hit alapú infantilizmus alapján állt, ez vált énjévé. Nála semmi deformáció nincs, sôt egy teljes szabadságot megélt belsô emberrel találkozunk. Itt a kontrollképességét kell említeni, ami nagyon érdekes kuriózum, nagyon ritka személyiségvonás. Általában az embereknél a konkrét és az elvont ütközik egymással. Nála az az érdekes, hogy ikerkontroll helyzet áll elô, ha kell, nagyon is racionálisan tud ítélkezni, és amikor a racionális visszajelzés nem ad választ, egy automatikus kapcsolóval átkapcsol az irracionálisra és az Isten-akarata-jellegű kontroll ugrik be és azzal magyarázza meg a jelenségeket. Ez az örök isteni szerelem, ez az állandó isteni jelenlét, egy olyan magabiztosságot ad neki, ami alapján tökéletes harmóniában tud viszonyulni a világhoz és mindenre választ kap. ======================================================================== Jegyzetek I. A talaj és a gyökerek [1] Slachta Margit a szó köznapi értelmében nem volt politikus, ô a társadalom életében ható eszméket az evangélium szempontjából vizsgálta és próbálta befolyásolni. [2] Pethô Tibor: Egy küldetéses ember. MAGYAR NEMZET 1992. VI. 27. 11. lp. [3] Kovács Imre, író, a Nemzeti Parasztpárt fôtitkára. A levél eredetije: SSSA-B. xerox másolata: SZTTI. [4] Vö. erôfeszítéseit az 1940-41-es deportáláskor és 1943-ban a 20 000 szlovákiai zsidó érdekében (VIII. fejezet). [5] Die Schweizerin, 1952. V. 1. 39. évf. 6. füzet. [6] XIII. Leó pápa apostoli körlevele a munkások helyzetérôl (Rerum Novarum). Ford.: Prohászka Ottokár. Bp., é.n. 45. lp. [7] Szekfű Gyula: Magyar történet. XIX. szd. 349. lp. [8] Szeghy Ernô: Emlékeim. Bp. (1944), 13. lp. [9] Dr. Slachta Irén kézírásos naplóiból 3 füzet maradt fönn: 1904. V. 14. (1-162. és 317-482. lp.). E két kötet lelôhelye: SSSA-B. Az 1904. V. 15-tôl kezdôdô kötet a SZTTI-ban van. [10] Akkor még szigorú szentségi böjt volt érvényben: szentáldozás elôtt éjféltôl kezdve sem ételt, sem italt nem vehetett magához aki áldozni akart. Az édesanya észrevette volna, ha gyermeke reggeli nélkül megy el otthonról. [11] Szekfű Gyula: Három nemzedék... 84. lp. [12] Szekfű: i. m. 86. lp. [13] Szekfű: Magyar történet, XIX. szd. 335. lp. [14] P. Szeghy E. i. m. 64. lp. [15] Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata. Bp. 1970. 339., 340. [16] Nagy Miklós: A századforduló alkotó katolicizmusa -- és ami abból máig hat. -- ÚJ EMBER ALMANACHJA, 1948. Bp., 119-125. lp. [17] Szekfű: Három nemzedék... 352. lp. [18] Bónitz Ferenc: Gr. Zichy Nándor. Bp. 1912. 174. lp. [19] Meszlényi, i. m. 346. lp. [20] Farkas Edith, 1877-1942. Pedagógus, nômozgalmi szervezô, az Országos Katholikus Nôvédô Egyesület ügyvezetô elnöke, alapítványi hölgy, a Szociális Missziótársulat alapító fônöknôje. [21] Nagy Iván: Magyarország családjai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 10. köt. Pest, 1863. 87, 909. lp. [22] SSSA-B [23] Slachta Margit levele Slachta Alice testvérnek SSSA-B. Xerox másolata SZTTI 533. [24] SZTTI 1172/3 [25] Renfro, Sr. Jean Marie: Planted by running water, The story of a Charisme. Los Angeles, Ca., 1985. 194. lp. SZTTI 1154/2, 3. lp. [26] The star of the three Magi. Buffalo NY 1974, 37-38. lp., Peitl Róza-Katalin testvér szerzônek elmondott emléke. [27] Slachta Kálmán: A cheque és clearing lényege és alkalmazása. Kassa, 1897. [28] MAGYAR COMPASS 1908-9. 580. lp. [29] SZTTI 1160/32. [30] ,,Fräulein'' németül kisasszonyt jelent, a jómódú családok idegen nyelvű nevelônôjének gyűjtôneve volt. [31] Dr. Slachta Irén: A családi ezüst. SZTTI 1181/5. [32] Rónai Mária Paula testvérnek írt levélbôl. SZTTI 1181/12. [33] A karmelita rend által népszerűsített Mária-tisztelet egy sajátos formája. A rend alapítója a hagyomány szerint látomásban kapta a szerzetesi ruha fölött viselt vállruhát, skapulárét. A hívek kicsinyített, ruha alatt viselhetô válltozatát hordták. [34] Farkas Edith, 1877-1942, pedagógus, nômozgalmi szervezô, az Országos Katholikus Nôvédô Egyesület ügyvezetô elnöke, a Szociális Missziótársulat alapító fônöknôje. [35] KALOCSAI NÉPLAP, 1906. III. 18. 4. lp. [36] A gyôri Szent Orsolya-rend internátussal összekapcsolt Polgári Leányiskola Értesítôje az 1906-7-ik iskolaévrôl. [37] Csalogány utcai Állami Tanítónôképzô Évkönyve, 1908. # II. Az Országos Nôvédôtôl a Szociális Missziótársulatig [1] Gr. Zichy Sarolta: Gr. Pálffy Pálné, Bp. 1915., Slachta M.: Özv. Pálffy Pálné sz. Károlyi Geraldine grófnô. = KERESZTÉNY NÔ, 1915/2 3. lp. [2] EPL Vaszary Cat. 46. 1897. VIII. 6. No. 5023. [3] A Katholikus Nôvédô Egyesület hetedik évi működésérôl szóló jelentése. 1905. Bp. 1906. 15. lp. [4] Folba János. Farkas Edith helye történelmünkben. = KERESZTÉNY NÔ 1943/3. 20. lp. [5] A LÉLEK SZAVA, 1942/5. 45. lp. [6] Ld. 1. sz. jegyzet. [7] MAGYAR NÔ, 1921/7. Címlap. [8] Emlékbeszéd özv. gróf Pálffy Pálné fölött. In: Az Országos Katholikus Nôvédô Egyesület JELENTÉSE 1914/15., 4-5. lp. [9] Hetényi Varga Károly: Akiket üldöztek az igazságért... Bp. 1985., Mona Ilona: Salkházi Sára élete, In: Mona I.-Szeghalmi Elemér: Vértanú kortársunk, Salkaházi Sára élete és munkássága. Bp. 1990. Puskely Mária: Akik a jobbik részt választották. Róma, 1978. (Sok pontatlansággal! -- M.I.) [10] A Katholikus Nôvédô-Egyesület ... működésérôl szóló Jelentése, 1905., 21. lp. [11] Az Ország Kath. Nôvédô-Egyesület JELENTÉSE 1906/7... Bp. 1907. 11. lp. [12] Nyitrán meginduláskor P. Bangha SJ édesanyja, Bangha Istvánné volt az Elöljárónô. [13] = 11. jegyz., 17. lp. [14] Rónai Petra szociális testvér emléke. [15] Stoffer Mária (Mici) kéziratos visszaemlékezései, SZTTI 1226/7. [16] Tóth Etelka szociális testvér kéziratos visszaemlékezései. SZTTI 242. [17] Szeghy Ernô, i. m. 339. lp. [18] The Servant of God, Mother Mary Teresa of St. Joseph, ... An Autobiography, tr. Bittle, B. Wauwatose WN, 1953. 158-175. [19] Az Országos Kath. Nôvédô-Egyesület JELENTÉSE 1907/8. évi működésérôl. Bp. 1908. 10-11. lp. [20] SZTTI 1180/2. [21] Az Országos Kath. Nôvédô-Egyesület és a vele kapcsolatban levô Önálló Intézmények ÉVKÖNYVE 1908. 59 skk lp. # III. A szociális missziós nôvér [1] Pannonhalmi Levéltár, dr. Mázy Engelbert iratai, Bk 484/III. [2] Probation-oficer = fiatalkorú bűnözô javító-nevelôje. [3] 62-72. lp. [4] 77-86. lp. [5] A LÉLEK SZAVA 1942/5, 44-45. lp. [6] SZTTI 1191. 1937. május 10-i tanítás [7] MAGYAR NÔ, 1918/10-11. 2-3. lp. [8] Farkas Edith: A Szociális Missziótársulat rövid ismertetése. (Irányzat és gyakorlat) Bp., 1911. 7. lp. Ez a szöveg már hiányzik az 1913-as kiadásból, bár az elôszó dátumát változatlanul 1991. VIII. 20-nak hagyja. -- A történelmi Magyarországban az ország 4 tankerületre volt felosztva, igazgatóik között két civil és két papi ember volt. [9] SZTTI 899/a, 24. lp. [10] Slachta Margit: A munkásnôk védelme. A szegedi Katholikus Nôvédô Egyesületnek a 9. Katholikus Nagygyűléssel kapcsolatosan 1909. augusztus hó 31-én tartott díszgyűlésén elmondotta-. Szeged. Endrényi Lajos... 1910. [11] Rónai Paula testvér, In: A TESTVÉR 1949. IX. 6. lp. [12] 1924. február 3-i tanítás. [13] Slachta Margit levele szüleinek, SZTTI 1180/9 [14] ÉRTESÍTÔ, 1913/3, 12. lp. [15] SZTTI 1217/59. [16] SZTTI 242a, 2. lp. [17] Országos Katholikus Nôvédô Egyesület ... ÉVKÖNYVE. 1910. 57. lp. [18] SZTTI 1180/8. ,,In Ss. Corde'' = A szent Szívben [üdvözli]. [19] SZTTI 1180/11. [20] SZTTI 1180/10. 1911. április 21. [21] SZTTI 1208. [22] SZTTI 1180/27. Farkas Edith megjegyzése azt jelenti a kor nyelvén, hogy nem tekinti úrinônek. Ezért fogalmaz ennyire finoman Margit nôvér. [23] Slachta Irén: A családi ezüst. SZTTI 1181/5. [24] A KERESZTÉNY NÔ, 1915/2, 26. lp. [25] Részletesen ír róluk P. Szeghy Ernô i. m.-ben. [26] SZTTI 323. [27] SZTTI 1212a 15. lp. [28] ÉRTESÍTÔ... 1913/3, 46. lp. [29] ÉRTESÍTÔ... 1913/4, 35. lp. [30] Burjan-Domanig, Irmgard: Hildegard Burjan, eine Frau der sozialen Tat. h.k.é. n. 39. lp. [31] 1914/3, 21. lp. [32] SZTTI 1212a, 21. lp. [33] ÉRTESÍTÔ... 1913/3. Vezércikk. [34] ÉRTESÍTÔ... 1913/3, 2. lp. [35] ÉRTESÍTÔ... 1913/4, 4. lp. [36] ÉRTESÍTÔ... 1914/3, 11. lp. [37] ÉRTESÍTÔ... 1914/4, 41. lp. [38] Rónai Petra testvér emléke. [39] SZTTI 667/d. [40] A KERESZTÉNY NÔ 1915/1, 20. lp. [41] SZTTI 1212, 22. lp. [42] SZTTI 1180/39 [43] Peitl Róza Katalin testvér, 1890-1979. 1906-7 Gyôrött Slachta Margit patronázsába jár, 1907-tôl Slachta családnál a beteg Mariska gondozója. 1909-ben belép a Szociális Missziótársulatba, 1923-ban pedig a Szociális Testvérek Társaságába. Margit testvér egyik legnagyobb segítsége volt a Holokauszt idején. [44] SZTTI 1180/37 [45] SZTTI 1180/59 [46] SZTTI 314 [47] Tóth Árpád: Az árnyból szôtt lélek. Vál. Versek. Móra Kiadó (1958), 67. lp. [48] 1180/56 [49] SZTTI 1180/60 [50] SZTTI 1180/57 [51] Szolnoky Erzsébet: Fellebbezés helyett. Apor Vilmos püspök élete és vértanúsága. 28. lp. Szeged, é. n. [1990] A szerzô tévesen írja könyvében, hogy Slachta Margit látogatása 1915-ben történt volna. Ti. Apor Vilmost 1915. VIII. 24-én szentelte fel püspöke, ue. hónap 31-én helyezte Gyulára, tehát csak 1916 februárjában történhetett a találkozás. [52] SZTTI 1212, 28. lp. Rónai Petra testvér emlékei. [53] Stadler Frieda 1888-1969. A Szociális Missziótársulat kültagja, 1923 után a Szociális Testvérek Társasága munkatársa. írónô, szerkesztô, leányifjúsági szervezô. [54] A KERESZTÉNY NÔ, 1917/1, 6-7. lp. [55] SZTTI 1212. 29. lp. [56] A KERESZTÉNY NÔ 1917/2, 8. lp. [57] A KERESZTÉNY NÔ 1917/5-6. 17. lp., ua., 1917/7. 2. lp. SZTTI 1212. 31. lp. A tisztségviselô nôvérek mindazok, akik késôbb a SZTT-t megalakították, és akkor úgy döntöttek, hogy saját neve alatt a Társaság egyesületet, mozgalmat nem vezethet. [58] MAGYAR KURIR, 1989. II. 18. M/6. [59] SZTTI 1212, 24. lp. [60] SZTTI 890, 1927. VI. 14-i elmélkedés. # IV. A magyar katolikus nômozgalom élén [1] 1918. XXVII. tc. Választójoga van minden 24 éves férfinak, ha magyar állampolgár, írni-olvasni tud, ipart-kereskedést stb.űz; Katona akkor, ha altiszti fokozata, vitézségi érme vagy Károly- csapatkeresztje van. [2] P. Bangha Béla SJ. 1880-1940. Közíró, szerkesztô, egyházi szónok, szervezô. [3] MAGYAR NÔ, 1918. március, címlap. [4] MAGYAR NÔ, 1918. március, címlap. Jelöletlen cikk, de minden bizonnyal Margit nôvér írása. [5] Ld. ue. számban: Farkas Edith: Zászlóbontás, uô: Részvételünk a közügyekben, 1918. V. 11., Prohászka Ottokár: Nôket a parlamentbe! 1919.X. 8. címlap, stb. [6] MAGYAR NÔ, 1918. VI. 22. 4. lp. [7] MAGYAR NÔ, 1918. VI. 22. 4. lp. [8] SZOCIÁLIS ÚTMUTATÓ, 1918. szeptember. [9] Schütz Antal Sch. P. teológus, egyt. tanár, +1953. [10] SZOCIÁLIS ÚTMUTATÓ 1918. október. [11] MAGYAR NÔ, 1918. október 26. 4. lp. [12] MAGYAR NÔ, 1920. március 20. Címlap. [13] Férfi -- analfabéta is -- választó és választható 21 éves kortól. Nô 24 éves kortól, írni-olvasni kell tudnia. NÉPSZAVA, 1918. november 17. 5. lp. [14] A LÉLEK SZAVA, 1943. december 15. 191. lp. [15] Suffragette = az angol választójogért küzdô nôk korabeli elnevezése. [16] EPL Csernoch cat. 22. 4. fasc. 1123 ajánlólevél. [17] MAGYAR NÔ, 1919. augusztus 23. 6. lp. [18] A II. vatikáni zsinat tanítása. A zsinati döntések magyarázata és okmányai. Szerk: Cserháti J.-Fábián Á. Bp. 1957., 457. lp. [19] = 17. jegyz. [20] VILÁG, 1919. IV. 4. 7. lp. VÖRÖS ÚJSÁG, 1919. IV. 4., 5. lp. [21] MAGYAR NÔ, 1920. IV. 17. 3. lp. [22] Slachta Margit az elsô magyar nôképviselô politikai működése. Kiadja a KNT. [Bp.] é. n. [1922.] 9. lp. [23] MAGYAR NÔ, 1919. IX. 16. 4. lp. [24] Balla Antal: A legújabb kor világtörténete. Bp. 1937, 505. lp. [25] MAGYAR NÔ, 1919. VIII. 23. 1-3. lp. [26] Haller István 1880-1964. Újságíró, keresztény szocialista politikus, 1919-20-ban miniszter. [27] = 22. jegyz. 10. lp. [28] Dr. Zakar Jenô (dr. Zakar András bátyja) levele Slachta Margithoz, SZTTI 1193/63 [29] MAGYAR NÔ, 1920. III. 26. Címlap. [30] A magyar országgyűlés története. 1867-1927. Szerk.: Balla Antal. Bp. [1928] 429. lp. [31] Ránki György: A Clerk misszió történetéhez. TÖRTÉNELMI SZEMLE, 1967/2, 156-187. lp. Bandholz szerint (34. jegyz.) ,,eltökélten románbarátnak mutatkozott''. [32] NEMZETI ÚJSÁG, 1919. X. 28. 6. lp. [33] MAGYAR NÔ, 1919. XI. 16. 2-3. lp. [34] MAGYAR NÔ, 1919. XI. 16. 3. lp. NEMZETI ÚJSÁG, 1919. X. 29, címlap, BUDAPESTI HÍRLAP, 1919. X. 30. 22. lp. Bandholz Harry Hill: An Undiplomatic Diary by the Inter-Allied Military Mission to Hungary 1919-1920. N.Y. 1933, 136. lp. Magyar ford.: Napló nem diplomata módra, írta H.H. Bandholz vezérôrnagy (USA) a magyarországi Szövetséges Katonai Misszió amerikai tagja, 1919-20 között. Román megszállás Magyarországon. (123. lp.) A 31. jegyzetben említett kitétel: 92 skk.h [35] Ránki: i. m. 187. lp. [36] Slachta M. az elsô magyar nôképviselô... 13. lp. ,,Több mint 600 gyűlésen beszélt''. ÚJ NEMZEDÉK, 1920. III. 28. [37] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. I. 13. 8. lp. FEJÉRMEGYEI NAPLÓ, 1920. I. 13. 3. lp. [38] SZTTI 731. 1994-ben a székesfehérvári püspöki levéltárban az említett Prohászka-naplót erôsen megcsonkított állapotban találtuk. A levéltáros úr közlése szerint a hagyaték egyik gondozója vágta ki a szerinte szükségtelennek ítélt részeket. [39] Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus. Vál. Prohászka műveibôl, szerk.: Koncz Lajos. Bp., 1990., 36. lp. [40] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. I. 27., 3. lp. [41] BUDAPESTI HÍRLAP, 1920. I. 27. 3. lp. [42] A pesti és budai Vigadóba. Ez utóbbi az I., Corvin tér 8. alatti épület. NEMZETI ÚJSÁG, 1920. I. 26. 3. lp. [43] Slachta Margit az elsô magyar nôképviselô... 14. lp. [44] MAGYAR NÔ, 1919. XII. 30. 2. lp. [45] Prohászka O.: A modern katolicizmus... 37. lp. [46] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. I. 17. 5. lp., AZ EST, 1920. I. 18. 5. lp. [47] Slachta M., az elsô magyar... 16. lp. [48] ÚJ NEMZEDÉK, 1920. I. 31. 3. lp. [49] Slachta M., az elsô magyar... 15. lp. NEMZETI ÚJSÁG, 1920. II. 27. 3. lp. BUDAPESTI HÍRLAP, 1920. II. 27-i száma a szavazatok arányát is közli: 133 érvényes szavazatból Slachta M.: 69, Baránszky Gy.: 40, Kmoskó M.: 19, Anka J.: 3. Üres: 2. [50] MAGYAR NÔ, 1919. IX. 16. # V. Az elsô magyar nôképviselô [1] Ld. III. fejezet, 2. jegyz. [2] Dr. Scheffler János: A szerzetesi élet katekizmusa. Oradea, 1937., 370. lp. [3] MAGYAR NÔ, 1920. IV. 17. Címlap. [4] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. X. 26. 6. lp. MAGYAR NÔ, 1920. XI. 2-3. lp. [5] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. III. 10. 3. lp. Ellenjelöltek: Kerkápoly Zoltán, Szentirmay Ödön, Török Endre, Franke J. [6] A dolgozó nô érdekeit képviselô szoc. dem. lap. 1920. III. 15. [7] Slachta Margit három választási beszéde gépírással megörökítve az 1920-22. évi parlamenti beszédeinek kötetében vannak bekötve. Vö.: PESTI HÍRLAP, 1920. III. 3. 1-2. lp., NEMZETI ÚJSÁG, 1920. III. 3. 3. lp., BUDAPESTI HÍRLAP, 1920. III. 20. 3. lp. [8] Vö.: PESTI NAPLÓ, 1920. III. 10. 2. lp., BUDAPESTI HÍRLAP, 1920. III. 10. 3. lp., NEMZETI ÚJSÁG, 1920. III. 10. 2. lp., ÚJ NEMZEDÉK, 1920. III. 9. [9] AZ EST, 1920. III. 25. 2. lp. [10] Korabeli plakát az OSZK Plakáttárából. SZTTI 439/4 [11] FSZEK Budapest Gyűjtemény, B 328/2. [12] Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége. [13] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. III. 25. 3. lp. [14] AZ EST, 1920. III. 26. 3. lp. [15] ÚJ NEMZEDÉK, 1920. III. 18. 5. lp., NEMZETI ÚJSÁG, 1920. III. 17. 2. lp. [16] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. III. 20. 2. lp., III. 21. 2. lp. [17] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. III. 24. 3. lp., BUDAPESTI HÍRLAP, 1920. III. 24. 4. lp., PESTI HÍRLAP, 1920. III. 28. 3. lp. [18] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. III. 28. 5. lp., BUDAPESTI HÍRLAP, 1920. III. 28. 5. lp., PESTI HÍRLAP, 1920. III. 28. 3. lp. [19] AZ EST, 1920. III. 28. 1 lp. [20] PESTI NAPLÓ, 1920. III. 28. Címlap. Lelkes beszámolót olvashatunk az ua. napi NEMZETI ÚJSÁG-ban (7. lp), az ÚJ NEMZEDÉK-ben (5. lp.) és az ÚJ IDôK-ben is. (1920. IV. 14. 192-3. lp.) [21] A megnemismert felhôje. Bp. 1987. 28-29. lp. [22] A beszéd helye: ld. 7. jegyzet. 1920. III. 30. AZ EST, 3. lp., BUDAPESTI HÍRLAP, 4. lp., PESTI HÍRLAP, NEMZETI ÚJSÁG, 3. lp. [23] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. III. 30. 1. lp. [24] ÚJ NEMZEDÉK, 1920. IV. 15. 4. lp. [25] ÉRDEKES ÚJSÁG, 1920. VI. 10. 24. szám, 16. lp. [26] Nemzetgyűlési Napló, 1920. VIII. 31. 16. lp. [27] Az újságíró a nôi választójogot ellenzôkre céloz. [28] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. IV. 24. [29] NÉPSZAVA, 1920. IV. 24. Címlap. A jelzett ,,képviselôi magatartásról'' ld. Nemzetgyűlési Napló ua. napijelentését: Slachta Margit után következô szónok azzal kezdte beszédét, hogy a magyar parlamentben ,,még senki sem részesült abban a szerencsében, hogy egy nôképviselô után közvetlenül beszélhessen... [arra kell törekednie], hogy azt a nemes magasztos hatást, amelyet az elsô nôképviselô ebben a parlamentben kivívott... túl ne szárnyaljam és csak mint szürke veréb szárnyaljak utána a cselekvésnek, a programnak azon a kidolgozott útján, amelyet ô a t. Nemzetgyűlés elé terjesztett.'' Balla Antal is megemlékezik művében Slachta Margitról. (A m. országgyűlés tört. 1867-1927. 439. lp.) [30] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. II. 29. ÚJ NEMZEDÉK, 1920. III. 27. AZ EST, 1920. IV. 6. stb. [31] Nemzetgyűlési Napló, 1920. VIII. 31. 85. lp. NÉPSZAVA, 1920. IX. 1. címlap, SZTTI 1176. [32] Szerzô édesanyja, aki ezt mondta, szociáldemokrata párttag volt, mikor megkérdezte tôle, hogy mit jelent a ,,törvényen kívüli'', azt válaszolta: azt, hogy a szegény munkást bármikor lelôhetik, mint egy kutyát. [33] A Magyarországi Szocialista Munkáspárt, VII., Hernád u. 23, röpirata, 1926. III. 23. SZTTI 1176/33 [34] SZTTI 1157/47, Horváth Friderika testvér levele. [35] SZTTI 1157/38 [36] Nemzetgyűlési Napló, 1946. III. 12. 744. hasáb. [37] PEDAGÓGIAI SZEMLE, 1939-40. 108-111. lp., A NAP (Kolozsvár) 1927. III. 15. [38] Az 1920-22-es Nemzetgyűlési Napló e pontjánál olvasható egy autograf Slachta Margit-bejegyzés: ,,és most 1946-ban?'' [39] NÉPSZAVA, 1920. VII. 6. 2. lp., és VII. 11. 4. lp. A cikk címében X-ek törölnek egy szót, a cenzúra kívánságára, vsz. ,,a banda'' fônevet, mert a szövegbôl kitűnik, hogy tízen jöttek a nagykereskedôért a különítményesek. [40] Nemzetgyűlési Napló, 1921. VI. 9. 27. lp. A Mészáros utca Budapest I. kerületében Budán, a József u. a VIII. kerületben a pesti oldalon van. [41] NEMZETI ÚJSÁG, 1922. I. 3. 6. lp. [42] SZTTI 1214. [43] MAGYAR NÔ, 1920. X. 23. 2. lp. [44] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. okt. 15. 4. lp. [45] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. okt. 28. 2. lp. [46] Balla Antal, 1937. 510. lp. [47] Budget = állami költségvetés. [48] Ez a beszéd megjelent különlenyomatban, Bp. é. n. Stepaheum. A klny. szemléletei az állami költségvetés történetét 1867-1913-ig, valamint a pénzügyminiszterek neveit és hivatalban töltött idejüket ue. idôszakban. [49] Nemzetgyűlési Napló, 1922. I. 28. 69. lp. ÚJ NEMZEDÉK, 1922. I. 29. [50] Petrik I. 177. tétel, OSZK jelzet: 316.944, 802. 235. [51] Nemzetgyűlési Napló, 1922. II. 14. 15. lp. [52] Nemzetgyűlési Napló 1922. II. 14. 20. lp. [53] itt: nem magunk érdekében, hanem az emberek szolgálatáért jöttünk ide. [54] Nemzetgyűlési Napló, 1922. II. 16. 16-59. lp. [55] NEMZETI ÚJSÁG, 1922. II. 18. 3. lp. [56] NEMZETI ÚJSÁG, 1922. III. 3. 3. lp. [57] NEMZETI ÚJSÁG, 1922. III. 18., SZTTI 1182/83. ÚJ NEMZEDÉK, 1922. III. 9.4. lp. [58] A püspöki kar tanácskozásai... 1919-1944. Bp. 1984., 99. lp. EPL Csernock Cat. 59. 692. 1922. [59] H. dr. Boross Vilma közlése. SZTTI 1206/48 # VI. A SZMT-tól a SZTTI-ig [1] 1918 decemberben alakult, 1944-ig az ország ,,hivatalos'' nôszervezete volt. Lapjuk A MAGYAR ASSZONY. [2] 1918-ban alakult fajvédô programmal. Ld.: Dósa Rudolfné: A MOVE... 1918-1944. Bp. 1972. [3] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. I. 17. [4] Farkas Edith Rónai Petra nôvért akarta titkárnak az egyesülethez, aki kérte, hogy tekintsen el tôle, mert az Egyesület elveivel nem tud egyetérteni. SZTTI 422. [5] ÉBREDÔ MAGYAROK EGYESÜLETE kifejezetten antiszemita alapon szervezôdô társadalmi egyesület. [6] Rónai Petra nôvér levele lelkiatyjához Zimányi Gyulához 1920. aug. 10. SZTTI 1182/76 [7] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. X. 12. 5. lp. [8] KERESZTÉNY NÔ-ben megjelent cikkek: Per crucem ad lucem. (Nômozgalomról). 1915/5., Nôk egyéves önkéntessége, 1916/5., Katonai hôsiesség, loyolai pedagogia, 1917/2., A nô állampolgársága, 1-2 1917/5-7., A nôi választójog 1918/1-2. A MAGYAR NÔ-BEN: Zászlóbontás, 1918/1, Mi és a politika, 1918/8, A nô a politikában, 1918/20, A hívô Magyarország, 1919/2, Fogadalmas nôvérek a politikában, 1919/7, A nôi választójogért, 1920/15. A NEMZETI ÚJSÁG-ban: A küzdô nôi tábor, 1920. X. 24., A nôi tábor a magyar haditáborért, 1920. XII. 11. [9] NEMZETI ÚJSÁG, 1920. X. 24. 4. lp., SZTTI 693. [10] Rónai Erzsébet Petra: Társaságunk története. A TESTVÉR, 1931. IV. 5. lp. P. Zadravecz titkos naplója. Kossuth, 1967. 264. lp. [11] Puskely Mária: Szerzetesek, h. n. 1990, 137. lp. [12] Rónai Erzsébet Petra levele lelkiatyjához, 1922. II. 3. SZTTI 1182/80 [13] Ezt Huszár Károly nyilatkozta. Írtak még: dr. Bénárd Ágoston, Haller István, Rakovszky István, Tomcsányi Pál, Túri Béla, egy névtelen KNT-tag és Gömbös Gyula. Az ô nyilatkozata érdekes kritikát tartalmaz: Slachta Margit megállta a helyét, ,,csak egy hibája van: politikai kérdésekben sokszor túlságosan idealista, dogmatikus és talán egy kissé szubjektív is...'' Mintha csak a TÁRSADALMI SZEMLE véleményét hallanánk: ,,Slachta Margit élete és politikai pályája: anakronizmusok sorozata.'' (1983/4, 89. lp.) [14] Rónai Erzsébet Petra i. m. In: A TESTVÉR 1931/5, 6. lp. [15] SZTTI 1157/80b. Slachta Margit testvér 1926-27 fordulóján mondott tanítása. [16] Leopold Antal prelátus, Csernoch prímás közvetlen munkatársa. [17] SZTTI 1182/87, és szerzô beszélgetése 1981-ben Buffaloban Bokor Erzsébet testvérrel. [18] Lear király elűzött legkisebb leánya. [19] SZTTI 332-334. K.F.A. = Kedves Fônöknô Anyám, ill. Anya vagy Anyánk. Fônöknô nôvér: Farkas Edith helyettese. [20] Rónai Erzsébet i. m. in: A TESTVÉR, 1931/5, 6. lp. [21] SZTTI 1182/87 [22] Vizitátor: A megyéspüspök hivatalos kiküldöttje, ha egy egyházi jellegű szervezetben komoly belsô ellentétek merülnek föl. A vizitátor döntése mindenkire nézve kötelezô. [23] Ernszt Sándor pápai prelátus, késôbb miniszter. [24] EPL Csernoch Cat. 46. 3608 sz. 19221 XI. 11. Ezen belül saját száma 3948/1922. XII. 5. SZTTI 350. [25] SZTTI 1157/80a, 3. lp. [26] SZTTI 1156/7, Eredetije: SSSA-H. [27] SZTTI 1157/80 [28] A TESTVÉR, 1948/8, 3. lp. [29] SZTTI 1227/5 [30] Slachta Margit javaslata az alakulási jegyzôkönyvben. A TESTVÉR, 1932. február. 45. lp. [31] A Szociális Testvérek Társasága Imái. Szentes, 1931. 37. lp. [32] SZTTI 1157/80 [33] Káptalan, itt: szerzetestársaságok ált. hat évenkénti tanácskozása. [34] SZTTI 540/27. Prohászka Ottokár az eddig leírtak szerint Farkas Edith álláspontján állt. Szerzônek 1953-ban Stadler Frieda (1888- 1969) pedagógus, nômozgalmi szervezô, szerkesztô, író, a Katolikus Leányok Országos Szövetségének [KLOSZ] központi vezetôje a következôket mondta, azzal, hogy erre hajlandó esküt tenni; szerzô is hajlandó esküt tenni arra, hogy pontosan idézi: ,,Valaki egyszer megkérdezte a Püspök atyát, hogy ô, aki mindig a gyöngébb mellé állt, hogyhogy ebben az esetben nem azt tette. Prohászka így felelt: Most is a gyöngébb mellett maradtam.'' [35] SZTTI 540/66 [36] A TESTVÉR, 1942/4, címlap. [37] Mona Ilona: Slachta Margit a szlovákiai zsidókért... 391--400. lp. [38] A TESTVÉR, 1942/4. 4. lp. # VII. A botcsinálta fônöknô [1] SZÜRKE FÁTYOL, II. évf. 1. sz. 1923/10. [2] SZTTI 1217/59, 3. lp. [3] SZTTI 1156/22. Slachta Margit levele (vonaton, ceruzával írva) Ikrich Auguszta temesvári vezetô testvérhez. Eredetije SSSA-H Az alig olvasható xerox másolat részben gépírt, részben kézírásos másolata. Schwarz Mária testvérrôl: SZOLGÁLAT, 1982. 401-406. lp., PNEUMA (Hamilton) 1992. 2-4. lp. [4] SZTTI 1218/58d [5] SZTTI 1153/2 1. lp. [6] SZTTI 1153/2, 7. lp. [7] Rónai Mária Paula 1886-1968, polg. isk. tanárnô, 1912-ben belép a Szociális Missziótársulatba, 1923 januárjában amerikai küldetésre indul, onnan csatlakozik a Szociális Testvérek Társaságához. Az általános fônöknô helyettese és központi novicmester. [8] SZTTI 1153/2 9. lp. [9] SZTTI 1217/59 4. lp. [10] SZTTI 499/15a 9-10 lp. [11] SZTTI 502/182. Káptalani jegyzôkönyv 1947. VI. 24. [12] SZTTI 1155/25 [13] MAGYARSÁG, 1925. VII. 8. Sz. L. jelzésű cikk, 9. lp. SZTTI 657. [14] NEMZETI ÚJSÁG, 1927. XII. 23. és 25. Jellemzô, hogy a cikk a szervezôk között ,,a Szociális Missziótársulat egy tagja, Paula testvér''-t említi, aki 1923 óta már a Szociális Testvérek Társaságának tagja. Az Iskolanôvérekrôl ld. V. fejezet 37. jegyz. [15] SZTTI 1184/5, 2. lp. [16] SZTTI 1168, 41. lp. [17] SZTTI 1184/4 [18] MAGYARSÁG, 1928. II. 8. [19] EPL Csernoch Cat. 22. 1817/1925, ante 1925. V 15. [20] Szociális Testvérek Társasága Szabályzata, I. fejezet 3. [21] = 20. jegyz. [22] SZTTI 1154/54 [23] SZTTI 1217/59, 5. lp. [24] SCHÖNEREZUKUNFT, 1931. II. 8. 431-433. lp. A fordítás: A TESTVÉR, 1931/4, 8. lp. A fordítót nem nevezik meg. Az eredeti cikk xerox másolatát ld. SZTTI 432. [25] Slachta Margit: A puszták rejtekébôl az élet centrumába. Bp. é. n. (1928), 11. lp. [26] SZTTI 336. A gyorsírásból áttett, de Margit testvér által át nem nézett gépelt másolat, némileg javítva. [27] A TESTVÉR, 1930/7, 13. lp. Sr. Joan: 1901-1949, Sr. Lucile: 1905- 78. [28] SZTTI 899, 40. lp. [29] SZTTI 499/50, DL-rôl ld.: 32. jegyzet [30] PESTER LLOYD, 1931. XI. 21. 6. lp. Szerzô fordítása. Az eredetit ld.: SZTTI 481. FÔVÁROSI KÖZLÖNY XLII. évf. 69. sz. 1931. XII. 22. 1422. 1424. lp. [31] Vezérkönyv a Katholikus Munkásnô Egyesületek Vezetôi számára. Bp. é. n. (1916 után), Apostol ny. Korányi Sarolta írta, bár a neve nem szerepel. [32] A mozgalomról: Jolsvai Hedvig-Mona Ilona: A Katolikus Dolgozó Nôk és Leányok Országos Szövetsége: a DN és DL. In: Félbemaradt reformkor... Róma, 1990. 106-110. lp. [33] A DOLGOZÓ LEÁNY. Idôszaki értesítô. 1/1. 1931. Karácsony. Címlap. [34] A TESTVÉR, 1940/1-2. 2. lp. [35] ,,Szentek egyessége'': ôsi katolikus tanítás: élôk és holtak összetartoznak -- segíthetnek egymásnak. [36] A LÉLEK SZAVA, 1934/1. 2. lp. [37] A Szentlélek-templomról: ld. 42. jegyz. 3. lp. Mindkét írás jelöletlen, stílusa Margit testvérre vall. [38] SZTTI 1219/10. Emlékezô nem ír dátumot. 1933-36 között történhetett, Gömbös 1936 októberében meghalt. [39] A Szociális Testvérek Társasága Szabályzata. h.k.é.n. (1935.) 7. és 35. lp. [40] EPL 1785/1933. [41] SZTTI 1161/2, 9. lp. Margit testvér elmélkedése, 1937. II. 10. [42] SZTTI 533/3, 1947. dec. 9-i levél. [43] SZTTI 539 [44] SZTTI 499/58, 6. lp. [45] SSSA-B, Slachta Margit levele Joseph de Heinrich-nek, 1951. II. 10. [46] P. Lippert SJ könyve: Az ember Jób Istennel beszél. Ennek egyik fejezetét: ,,Te teremtetted a fájdalmat'', olvasta, erre írta ezeket: A TESTVÉR, 1936/5, 64. lp., A LÉLEK SZAVA, 1936/4, [2.] lp. [47] SZTTI 1191/17, 1937. V. 10-én tartott tanítás. [48] A Miasszonyunkról nevezett kalocsai Szegény Iskolanôvérek Anyaházában fennálló Mária-Kongregció 50 éves jubileumi ÉRTESÍTÔJE. Kézirat gyanánt, h.k.é.n. [1937-38]. XV. lp. [49] A Szociális Testvérek Társasága Szabályzata, I. 2. [50] SSSA-L. Slachta Margit levele, 1937. VIII. 22. [51] Ma Művelôdési és Közoktatási Minisztérium. [52] A TESTVÉR, 1937/10, 15. lp. [53] NEMZETI ÚJSÁG, 1937. XI. 21, 19. lp. [54] SZTTI 1225/1, 3. lp. Vörös: bolsevizmus, zöld: nemzeti szocializmus magyar követôi, akik horogkereszt helyett ,,nyilaskeresztet'', barna egyenruha helyett zöld színű egyenruhát viseltek. [55] Major Ottó: Ki volt hát Szekfű Gyula? VALÓSÁG, 1984/11, 48. lp. [56] SZTTI 655. ,,Üzeneteket'' a következôk írtak: Horthy Miklósné, Imrédy Béláné (miniszterelnök felesége), Bikrauer (?) Richard a Dunamelléki ref. Egyházker. Filadelfia Diakonissza-Intézeti Alapítvány vezetôje, dr. Massanek Gáborné, az Iskolagondozó Intézmény vezetôje, gr. Zichy Rafaelné, a Katholikus Nôszövetség elnöke, Lukács Sarolta, a Vöröskereszt szoc. osztályának vezetôje, Farkas Edith, a Szociális Missziótársulat alapító Fônökasszonya, Slachta Margit, és Brontsch Gézáné, Lili, a Magyar a Magyarért Mozgalom orsz. vezetôje. [57] A TESTVÉR, 1938/10. 9. lp. Sajnos úgy tudjuk, hogy az oltár a tárolóhelyen az ostrom alatt megsemmisült. [58] SZTTI 147. Slachta M. beszéde 1939. I. 6-án. [59] Ld.: 44. jegyzet. # VIII. Korszellemtôl függetlenül [1] Az elsô birodalom 800-1648, (Nagy Károlytól a 30 éves háború befejezéséig), a második: 1870-1918, harmadiknak Hitler a saját uralmát nevezte. [2] Benes Eduard, Csehszlovákia elnöke. [3] Slachta Margit tanítása, 1938. szept. 30. [4] 1939. augusztus 23., szept. 1-én kitört a II. világháború. [5] 1939. X. 6-i tanítás. [6] MAGYAR SION, 1943. XII. 25. Slachta Margit: A Tábor most. [7] SZTTI 147. [8] PESTI HÍRLAP, 1939. I. 12. SZTTI 146. [9] A LÉLEK SZAVA, 1939. III. 1. Címlap. [10] Errôl tanúskodik az Editrice Vaticana 1970-es évektôl megjelent 10. kötetes kiadványa a Szentszék tevékenységérôl 1939-1945-ig. Található az Országgyűlési Könyvtárban 500.604 sz. alatt. Vö.: Gergely Jenô: Hallgatott-e XII. Pius. In: HISTORIA, 1981/2, 22. lp. A Pápai Államtitkárságról: Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, II. 454. lp. [11] Sík Sándor: Egy fiatal német katonához. In: Gyôzöd-e még c. kötet, Bp. 1945. 12. lp. [12] A cikk fogalmazványa fennmaradt (SZTTI 1207), Kiemelés Slachta Margittól. [13] A LÉLEK SZAVA, 1940. IV. 1. 8. lp. [14] A LÉLEK SZAVA, 1940. II. 1. Címlap. [15] Ld.: 6. jegyz. [16] Juhász Gyula: A háború és Magyarország, 1938-1945. Bp. 1986. 144. lp. [17] SZTTI 1161/43. Margit testvér tanítása Szálasi szabadon engedése alkalmával. [18] Majsai Tamás: Egy epizód az Észak-Erdélyi zsidóság második világháború alatti történetébôl. Slachta Margit fellépése a Csíkszeredáról kiutasított zsidók érdekében. In: MEDVETÁNC, 1988/4- 1989/1. uô: The deportation of Jews from Csikszereda and Margit Slachta's intervention on their behalf. In: Braham R.L.: Studies on the Holocaust in Hungary. New York, 1990. [19] SZTTI 1131/12 [20] SZTTI 1131/2 [21] Ld: 18. jegyzet. [22] A levél, ami hírt ad újabb kitelepítésrôl, ui. Slachta Margitnak szól. [23] SZTTI 1128. Vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter eredeti levele. [24] Braham, R.L.: A magyar holocaust. Bp. Gondolat... 358. lp. [25] Fleischer Antal 1889-1945, karmester, zeneszerzô, zenepedagógus. [26] Dr. Magyar Imre 1910-1948, orvosprofesszor, a jelzett idôben a Korányi Klinika tanársegédje. [27] Munkaszolgálat: magyar honos zsidónak számító férfiak fegyvertelen katonai szolgálata a 2. világháború alatt. [28] SZTTI 1196/6.9. [29] ,,A magyar vallomás'' szövegét több változatban találjuk A LÉLEK SZAVA-ban. Az 1940/12 számban az iskolák számára lerövidített szöveget olvashatjuk, ezt a rövidített szöveget, kissé javítva megtaláljuk 1941/3. számban. [30] A LÉLEK SZAVA, 1941/2, 14. lp. [31] A TESTVÉR, 1941/1, 7. lp. [32] Majsai Tamás: A körösmezei zsidódeportálás 1941-ben. In: Ráday- gyűjtemény Évkönyve IV-V., 1984-85. Bp. 1986. 73. lp. [33] 1947. IV. 16-i beszédben felsorolja, hogy gr. Apponyi György, Szapáry Erzsébet grófnô, Szabó Imre, a késôbbi püspök, akkor a bpesti érseki helynök titkára, és Pakots Károly szatmári kanonok voltak az útitársai. [34] Majsai Tamás-Mona Ilona: Iratok a kôrösmezei zsidódeportálás történetéhez, Közli: -. In: Ráday Gyűjtemény Évkönyve IV-V. Bp. 1986. 195-237. lp., 217. lp. [35] Slachta Margit levele Weiss Edithez, 1951. II. 23. Eredetije: SSSA [36] MOL K 149-1941-8-1626, SZTTI 1130/1 [37] A püspöki kar tanácskozásai. A magyar katolikus püspökök konferenciáinak jegyzôkönyveibôl. 1919-1944. Bp. 1984. 270. lp. [38] SZTTI 725. [39] PESTI HÍRLAP, 1942. I. 8. 7. lp., MAGYAR NEMZET, 1942. I. 8. 8. lp., NEMZETI ÚJSÁG, 1942. I. 8. 3. lp. [40] Nemzetgyűlési Napló, 1947. II. 25. 927. hasáb. Jellemzô, hogy ezt az epizódot annak a bizonyítására mondta el, hogy a két háború közti idôben a bíróságok szabadok voltak pártérdekektôl. [41] Többek között: Schütz Antal SchP, dr. Éber Antal, dr. Hamvas Endre, dr. Kovrig Béla, Nyisztor Zoltán, Mihalovics Zsigmond stb. [42] A LÉLEK SZAVA, 1942/10, 93. lp. A válaszokat folytatólag közölte a lap, a novemberi számban. 109. lp. [43] A LÉLEK SZAVA, 1942/10, 103. lp. [44] Le Saint Siége... 1941-42, 457. lp. [45] SZTTI 381/2 [46] SZTTI 1196/19, 4. lp. [47] A 35. jegyzetben említett levélben Slachta Margit Weiss Edith kapcsolatainak segítségét kérte a bebörtönzött szlovák püspökök érdekében, akik 1943-ban olyan bátran kiálltak az üldözöttek mellett. ,,Oh tudom, hogy olyan lehetetlenek az én kéréseim. Olyanok, mint egy gyötrelemben lévônek jajkiáltásai ... Kuhl Lajos az akkori magyar követ... mentette meg ezt az 50 magyar illetôségű leányt, kiknek ügyében Te Pesten dolgoztál... De mivel az ember nem tudja, hogy a jelenben mit rónak fel valakinek a múlt érdemeibôl, tehát éppen csak megírom Neked, mert ki tudja, mikor jön olyan helyzet, hogy rajta is segíteni kell.'' [48] SZTTI 381/7b [49] SZTTI 381/14 [50] Hetényi Varga Károly: i. m. 428. lp. [51] A LÉLEK SZAVA, 1942/10. Címlap. [52] A LÉLEK SZAVA, 1943/2, 18-19. lp. [53] A LÉLEK SZAVA, 1943/1, 3-4. lp. Idézi: MAGYAR ZSIDÓK LAPJA, 1943. I. 7. 5. lp. [54] Majsai Tamás i. m. (32. jegyz.) 85. lp. [55] NEMZETI ÚJSÁG, 1943., II. 13. MAGYAR JÖVÔ, 1943. II. 24 [56] Fábián Béla, szabadelvű politikus, ügyvéd. KZ-bôl szabadult 1945- ben. 1948-ban emigrált az USA-ba. Vö.: Borbándi Gy.: A m. emigráció életrajza, 1945-85. 1-2. 1989., HISTÓRIA, 1982/3, 17. lp. Dr. Csergô Hugó a Wesselényi utcai kórház orvosa volt, KZ-ban halt meg: Ld: Helytállás. Bp. 1996, 40. lp. [57] SZTTI 1212, Rónai Erzsébet Petra testvér emlékei. 60. lp. [58] SZTTI 382. Mona Ilona: Slachta Margit a Szlovákia-i zsidókért. (1942-43) Klny. In: Magyarok kelet és nyugat metszésvonalán, 1994. 391-400. lp. [59] Az enciklikát ismerteti A LÉLEK SZAVA, 1940/1-3., XII. Pius: Summi pontificatus c. apostoli körlevele, Bp. 1939. Idézetünk e három ismertetés összefoglalása. [60] A LÉLEK SZAVA, 1943/3, 34-37. lp. A film 1941-ben velencei nagydíjat nyert. [61] FILM, SZÍNHÁZ, IRODALOM, 1943. április 16. [62] A TESTVÉR, 1943/7, 2. lp. [63] Salkaházi (Schalkház) Sára testvért (1899-1944) 1944. dec. 27-én munkatársával Bernovits Vilmával és négy menekítettjével a Dunába lôtték. [64] A HÍD, 1943. október 15. 22-24. lp. [65] JELENKOR ,,A magyar társadalom lelkiismeretének lapja''. 1944. I. 1. 3. lp. [66] XII. Pius pápa 1942. évi karácsonyi rádióbeszéde. Ford.: Galla Ferenc. Bp. 1943. 31-39. lp. [67] A LÉLEK SZAVA, 1944. I. 15. 11-14. lp. [68] Oláhciklényi dr. Steffanits István 1861-1941., h. államtitkár, és felesége, szül. Vavrik Paula, mindketten Slachta Margit munkatársai és a Társaság jótevôi. [69] Gáspár Margit: Láthatatlan királyság... 454-55. lp. Dr. Magyar Imre, ez utóbbit ld. 80. jegyzet. [70] Rónai Erzsébet Petra kéziratos emlékei, 108. lp. [71] MOL K64-1944-43. Az utolsó deportáló vonatról: ,,Az 1944-év históriája. Szerk: Glatz Ferenc. História évkönyv, 1984. 82. lp. [72] Rónai Mária Paula testvér elmélkedése 1946. X. 13. [73] DEMOKRÁCIA, 1945. X. 21. 5. lp. [74] A REGGEL, 1945. IV. 30. 7. lp. [75] Dr. Szôke Pálma magnetofon-beszélgetése Wilt Tibor szobrászművésszel. [76] KÖRKÉP 82. Ottlik Géza: A másik Magyarország, 484. lp. [77] Dömötör Tekla: Táltosok Pest-Budán és környéken. Bp. 1987, 108. lp. [78] Langlet, Waldemar: Verk och dagar i Budapest. Stockholm, 1946. Korabeli svédbôl németre fordított szöveget magyarított a szerzô. Ld. még: Langlet, Nina: A svéd mentôakció, 1944. 87. lp. [79] Balaton-Jankovichtelep (ma Szabadság-üdülôtelep), ahol a Katolikus Dolgozó Lányok és Nôk Szövetségének volt az üdülôje. Ide a gyermekeket és fiatal anyákat menekítették. [80] Dr. Szôke Pálma magnetofon-beszélgetése dr. Magyar Imrével és feleségével, 1979-ben. [81] A TESTVÉR röplap, 1945. vsz. szeptember. 3. lp. [82] ,,Csillagos házak'', a gettón kívüli zsidók lakta házak, ezeket sárga csillaggal jelölték meg. Slachta Margit nemzetgyűlési beszéde 1947. IV. 16. Klny. 10. lp. [83] ÚJ ÉLET, 1946. VIII. 22., Szenes Sándor: Befejezetlen múlt. Bp. 1986, 286. lp. A beszéd teljes szövege In: Virt László: Márton Áron a lelkiismeret apostola. Bp. é. n. 107. lp. SZTTI 1162/23. [84] Hetényi Varga Károly: Akiket üldöztek az igazságért. Bp. é. n. (1985), 437. lp. Mona Ilona: Salkaházi Sára élete, In: Mona Ilona- Szeghalmi Elemér: Salkaházi Sára élete és munkássága. Bp. é. n. (1989), 90. lp. [85] SZTTI 876. Pawlik Honora tv. emléke. [86] SZTTI 1109. # IX. Az ,,egyetlen férfi'' a parlamentben [1] SZTTI 1162/40. Más emlékezô szerint ,,Sanda Margitot'' kerestek. [2] SZTTI 1148 [3] SZTTI 1149/9 [4] SZTTI 667/f, 6. lp. [5] Az 1945-ös pártalapítási lehetôségekrôl ld.: Félbemaradt Reformkor, 167-175. lp. -- A különbözô címen megjelent Lélek Szavát pótló röplapokból 1945. IX. 10. és 1946. XI. 1. között 11 szám jelenhetett meg. [6] 1928. II. 19-i tanítás. [7] ÚJ ÉLET, Prága, 1932. 11. sz. 412. lp. [8] Üzen a Keresztény Nôi Tábor: Küldjetek Nôképviselôket a Parlamentbe!'' (Röplap) 1945. okt. Címlap. [9] A LÉLEK SZAVA, röplap, 1945. IX. 10. 2. lp. [10] Félbemaradt Reformkor, 281. lp. [11] A LÉLEK SZAVA, 1945. IX. 10., ITT A LÉLEK SZAVA, 1945. X. 7. [12] Említi még: SZABAD NÉP, JÖVENDÔ, SZEGEDI NÉPSZAVA cikkeit és az utcai hangszórók szerkesztôinek köszöni meg a be nem fizetett propagandát. [13] KÜZDELEM ÉS BÉKE, ÜZEN A KERESZTÉNY NÔI TÁBOR, KÜLDJETEK NÔKÉPVISELÔKET A PARLAMENTBE!, A LÉLEK SZAVA SZÓL: KERESZTÉNY NÔI TÁBOR SZAVAZZATOK A POLGÁRI DEMOKRATA PÁRTRA. [14] ÜZEN A KERESZTÉNY NÔI TÁBOR... röplap, 3. lp. [15] A PDP listáján Slachta Margit, a Kisgazda Pártén Veres Anna (Marianne testvér), de csak 1946. III. 12-ig, akkor a Kisgazda Párt elnöki tanácsa 20 társával együtt ôt is kizárta. A kizártakból alakult a Magyar Szabadság Párt, élén Sulyok Dezsôvel. Veres Anna független képviselô maradt, 1947-ig. [16] SZTTI 1162/29 [17] Az 1944. év Históriája. HISTÓRIA ÉVKÖNYV, 1984. 51-52. lp. [18] Szenes Sándor: A múltat... = KRITIKA, 1983. I. 12. lp. -- Thúry Zsuzsa: A múlt sivár emlékei, 3 népbírósági tárgyalás. = ÉLET és IRODALOM, 1985. VI. 28. 3. lp. [19] Rónai Erzsébet Petra kéziratos emlékezései, 22--23. lp. [20] Lévai Béla cikkére válaszul a szerzô helyreigazítást küldött az ÉLET és IRODALOM-nak, de nem közölték. [21] Félbemaradt Reformkor, Róma, 1990, 290. lp. [22] SZTTI 1204/11 c [23] Ld.: Slachta Margit és a Kisgazdapárt. = HETI KIS ÚJSÁG, 1992. III. 13. [24] 1947. III. 12-i tanítás, 4. lp. [25] Nemzetgyűlési Napló, 1946. VIII. 24. 435. hasáb. [26] 1947. VII. 4-i tanítás. [27] Gosztonyi Péter: Politikusok, Katonák, Események. (München, é. n., 65. lp.) [28] Hit illúziók nélkül. 2. kiad. (1977), 413. lp. [29] A megjegyzés érthetetlen, hiszen 1918-ban a Slachta Margit szerkesztette MAGYAR NÔ nyíltan hitet tett a Nemzeti Tanács mellett. Szerzô egyetlen Károlyit elítélô sort sem ismert a rendelkezésre álló anyagból. [30] Mémoirs of Michael Károlyi. Faith without illusion. Translated from Hungarian by Catherine Karolyi. First published London, J. Cape, 1956. p. 383. Szerzô fordítása. Ennek a kiadásnak olasz változata található az OSZK-ban (OC 21614). Itt a 374. lapon van az idézett rész. [31] FILM, SZÍNHÁZ, IRODALOM, 1943. IV. 16. [32] MAGYAR NÔ, 1921/5. [33] 1947. III. 12-i tanítás. [34] A TESTVÉR, 1947/1. 8. lp. 1947. I. 6-i beszéd. [35] Nemzetgyűlési Napló, 1946. I. 31. Slachta Margit parlamenti beszédeibôl bô kivonatos sorozat olvasható A LÉLEK SZAVA 1991/1- 1995/3 számainak mellékletében. [36] MAGYAR NEMZET, 1996. II. 1. 10. lp. [37] KRÓNIKA, Amerikai Magyar Hírlap, 1947. V. 15. [38] Nemzetgyűlési Napló, 1946. III. 12. KRÓNIKA, 1947. V. 15. [39] Nemzetgyűlési Napló, 1946. VIII. 23. KRÓNIKA, 1947. V. 15. [40] Nemzetgyűlési Napló, 1947. II. 12. [41] Nemzetgyűlési Napló, 1947. II. 25. [42] Volksbundkalender: a magyarországi Volksbund, azaz a Német Népi Szövetség Naptára. [43] Nemzetgyűlési Napló, 1947. VI. 25. [44] Nemzetgyűlési Napló, 1947. VII. 23. [45] Nemzetgyűlési Napló, 1946. I. 31. [46] Nemzetgyűlési Napló, 1946. VIII. 23. [47] Nemzetgyűlési Napló, 1947. III. 13. [48] Nemzetgyűlési Napló, 1947. IV. 16. [49] Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya (1945 május) [50] Nemzetgyűlési Napló, 1946. VII. 30. [51] Nemzetgyűlési Napló, 1947. II. 5. [52] Nemzetgyűlési Napló, 1947. VI. 27., ezt a beszédet Szt. László király ünnepén mondotta el, a beszédben arra is célzott, hogy a magyar békét azon a napon és abban az órában írták alá, amikor a nagy magyar politikus, Apponyi Albert, holttestével elindult a vonat Magyarország felé. (Apponyi ui. Genfben halt meg.) [53] Nemzetgyűlési Napló, 1946. VIII. 29. [54] Nemzetgyűlési Napló, 1946. XII. 3-4. [55] Nemzetgyűlési Napló, 1947. VII. 24. [56] Balogh Sándor: Együtt vagy egyedül. = HISTÓRIA, 1985/5-6, 63. lp. Vas Zoltán: Akkori önmagunkról. II. Bp. 1982, a 256. lapon: ,,a reakciós Slachta Margit vezetésével megalakult (!) a KNT'' [57] ,,Az esztergomi járás visszaesésében (1945-ben 37,7%, 1947-ben 4,4% szavazott a Kommunista Pártra)... Slachtáék fellépése mellett, nyilvánvalóan döntôen a svábkérdés hatása jelentkezett.'' Balogh S.: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-47. Bp. 1975. 531. lp. [58] Balogh S.: Együtt vagy egyedül... 64. lp. [59] Országgyűlési Napló, 1947. X. 28. Abban az idôben el volt terjedve az országban, hogy a SZU emberanyagot is kíván jóvátétel címén. [60] Slachta M. 1950. X. 28-i levele szerint Kovács Imre, Nemzeti Parasztpárti képviselô ,,...elsô kizárásomkor szép tüntetést szervezett mellettem.'' Az eredeti levél található: SSSA [61] Országgyűlési Napló, 1947. X. 30. A MAGYAR NEMZET X. 31-i számában olvasható Zöld Sándor kommunista képviselô beszéde: ,,S. M. csak egy közönséges fecsegô, szószátyár, farizeus, rágalmazó, aki csak eszköze azoknak, akik a képviselôházban a SZU-t ért rágalmazásnak lelkesen tapsoltak.'' [62] MAGYAR NEMZET, 1947. X. 30. 3. lp. [63] A TESTVÉR, 1947. XI. 21. lp. Kézzel sokszorosított pld. [64] Új Magyar Központi Levéltár. XVIII.-6-a. 7. d. [65] Országgyűlési Napló, 1947. XI. 5. 806. és 842. hasáb, XI. 12. 961. hasáb, XI. 18. 1072. hasáb. Ez a felszólalás is Slachta Margit állandóan ismételt ,,bűnei'' közé tartozik, ld. pl. SZOMBAT, 1991/2. 32. lp. [66] MAGYAR NEMZET, 1948. I. 9. 3. lp. [67] Országgyűlési Napló, 1948. IV. 29. [68] Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. I. 133. lp. [69] Borbándi Gy. i. m. 135. lp. [70] Országgyűlési Napló, 1948. V. 4. [71] Mindszenty: Emlékirataim, 207. lp. Barankovics felszólalásáról: UNIO, 1991/2. [72] Országgyűlési Napló, 1948. VI. 16. 514. hasáb. [73] Az 1914-18-as világháború után alakult nemzetközi szervezet, székhelye: Genf (Svájc). [74] Országgyűlési Napló, 1948. VI. 16. 556. hasáb. [75] Mona I.: Slachta Margit és az iskolák államosítása. In: Magyar egyháztörténeti vázlatok III/3., 1991. 127-132. lp. Uô: Slachta Margit a krisztusi közéletért 19. A LÉLEK SZAVA melléklete, 1995/1. [76] SZTTI 1213/3d [77] SZTTI 419. 1046-47. [78] SZTTI 1195/18 [79] SZTTI 1195/21 [80] A TESTVÉR, 1948. augusztus. 28. lp. [81] A TESTVÉR, 1948. Pünkösd (V. 16.) Címlap. [82] A TESTVÉR, 1948. Pünkösd, 2-3. lp. [83] SZTTI 533/16 [84] Ezt a kérdést, ha Isten engedi, a Szociális Testvérek Társasága megírandó történetében szándékozom tárgyalni. [85] SZTTI 533/20 [86] Emlékezzünk Alapítóinkra. Sokszorosítás 1993. 1. lp. [87] HISTÓRIA, 1983/5-6, 38. lp. A felsoroltak az akkori államelnök és a kormány tagjai. [88] VÁLASZTÁSI VICCEK. A koalíciós idôk humora. Bp. Cleopátra, é. n. (1990) 29. lp. Péter Gábor: 1945-53 között az Államvédelmi Osztály (ÁVO) vezetôje, Rajk László: 1946-48 között belügyminiszter. [89] SZTTI 533. 1948. nov.-dec.-i levél. [90] Idézi: HISTÓRIA, 1990/3, címlap. [91] Salacz Gábor: A magyar katolikus Egyház 17 esztendeje (1948-1964), München, 1988, 32. és 35. lp. [92] SSSAB Naplójegyzetek, gépirat. [93] SZTTI 876. [94] SZTTI 1190/29. Ezzel a ,,virágnyelvvel'' próbálták érzékeltetni, hogy az Államvédelmi Hatóság elôl rejtôzködnie kell ,,anyánknak'', azaz Slachta Margitnak. [95] Salacz: i. m. 34. lp. [96] SZTTI 1190/20. Révai József (1898-1959) politikus, a mindenkori kommunista párt ideológiájának irányítója, a pártfunkcionárius, a Szabad Nép fôszerkesztôje, 1949-53 között népművelési miniszter. [97] Félbemaradt reformkor, 237. lp. [98] A perrôl ld. Salacz i. m. 32-53. lp. [99] SZTTI 533/35. [100] SZTTI 533/36-37. [101] 1944 szeptemberében bombatalálat érte a nagyváradi noviciátus épületét. A jelöltek a veszprémi püspökségre kerültek szolgálattételre. [102] SZTTI 1187. [103] A magyar munkásmozgalom története, 200-204. lp. [104] SSSAH. Levél Kray Istvánnak, 1950. II. 26. [105] SZTTI 1186/39, 2. lp. [106] SZTTI 1186/40 [107] SSSAB NY, Levél dr. Slachta Irénnek. # X. Az emigráció [1] SSSA-B, NY, Brósz Klára testvérnek, 1949. X. 11. [2] SSSA-B, NY, Slachta Alice testvérnek, 1949. X. 4. [3] SSSA-B, NY, Mihalovics Zsigmondnak, 1949. IX. 15. [4] SSSA-B, NY, Komor Mihálynak, 1950. VII. 3. [5] SSSA-B, NY, Amerikai testvéreknek írt levél. [6] DIE SCHWEIZERIN, 1952/6, SZTTI 1188/59 [7] SZTTI 1204/4, ,,Slachta Margit, nagyon jó papi körökbôl tudom -- valóban itt van... azt is megsúgták, hol van eldugva... stb. Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1-2. Bp. 1989. Ebben mind a szervezetekrôl, mind az általunk említett személyekrôl bôséges anyagot talál az olvasó. [8] SSSA-B, NY, Kray István levele, 1950. jan-febr. [9] SSSA-B, NY, Rosta Lajos, Szeged volt országgyűlési képviselôje, 1950. VIII. 8. [10] SSSA-B, NY, Sulyok Dezsô, 1951. I. 30. [11] SSSA-B, NY, Dr. Fábián Béla, 1951. X. 5. [12] Ikrich Erzsébet Auguszta szociális testvér. Szerzô emléke. [13] SZTTI 1187/43a [14] SSSA-B, NY, Varga Bélának, 1953. V. 28. [15] SZTTI 1106-7. [16] SZTTI 1104. Francia eredetibôl a szerzô fordítása. [17] Juhász Vilmos ( -1969) író, szerkesztô. Sík Sándor levele 1948. december 14.: ,,...Juhász Vilmos barátom és szerkesztôtársam 4 hete eltűnt... hová, hogyan és fôleg miért?'' In: A százgyökerű szív. Levelek... Sík Sándor hagyatékából, 1993, 316. lp. [18] SZTTI 1185/1 [19] SSSA-B, NY, Margit tv Deér Ivánnak, 1950. I. 11. [20] 1950. VI. 28. [21] SZTTI 1189/20 [22] SZTTI 1189/23 [23] SZTTI 1197/5a [24] SSSA-B, NY, 1950. III. 14-i levél. [25] Blaskó Mária írónô. [26] SSSA-L, 1950. IV. 19-i levél. [27] SZTTI 1197/9, Hóman Bálint volt kultuszminiszter felesége. [28] SSSA-B, NY, 1953. XI. 11-i levél Kórodi-Katonának. [29] SZTTI 1197/1c [30] SZTTI 1204/16b [31] SZTTI 1197/27 [32] SZTTI 1187/2 [33] SZTTI 1189/28 [34] SZTTI 1189/35 [35] Salacz i. m. 68. lp. [36] SSSA-B, NY, 1952. V. 21. [37] SZTTI 1188/44 [38] SZTTI 1188/64 [39] SSSA-B, NY, 1952. V. 21. [40] A SZÍV, 1976/8, 347. skk lp. [41] SSSA-B, NY, 1952. XII. 5. [42] SSSA-B, NY, 1952. XII. 23. [43] SSSA-B, NY, Weiss Edith-nek. [44] SZTTI 533. [45] SSSA-B, Ny 1953. VIII. 1. Dr. Slachta Irénnek. [46] SZTTI 1189/89, 4. lp. [47] SZTTI 1189/63 [48] Szerzô emléke. [49] SZTTI 1188/78 [50] SSSA-B, NY, 1955. IX. 21-i levél. [51] A Federatio 1957-tôl működik, 1990-ben 110 tag tanácskozott Buffaloban, Európából 28 tagot fogadtak, (Magyarország 12, Erdély 7, Szlovákia 9) fizették útjukat és látták ôket vendégül. [52] SSSA-B, NY, 1954. III. 16. Levél Mihalovics Zsigmondnak. [53] SSSA-B, NY, 1954. III. 29. Levél Dr. Slachta Irénnek. [54] Selected Committee to Investigate Soviet Seizure of the Baltic Countries, 1953. július 27-tôl működik Charles Kersten vezetése alatt. 1954. március 4-tôl a bizottság bôvített hatáskörrel folytatta munkáját: Select Committee on Communist Aggression névvel. Vö.: Committees in the U.S. Congress 1974-1992. II. Szerk. Garrison Nelson. Washington DC 1994. [55] SZTTI 11 1192/43. Ebben az iratban olvasható, hogy Msgr. Larraone a Szent Kongregáció magas rangú tisztviselôje azt mondta, mikor a tengerentúli fejleményekrôl értesült: ,,Ismerem ôt (ti. Slachta Margitot). Ami történt, az tragédia.'' [56] SZTTI 1100, 1956. III. 23. 8. lp., SZTTI 1204/1a [57] SZTTI 1197/20b [58] Korabeli akasztófahumor, ,,októberi sajnálatos események'' OSE, ,,novemberi tragikus események: NOTRE. Ti. ez volt az akkori ,,hivatalos állásfoglalás''. [59] SZTTI 1204/6 [60] SZTTI 1193/2 [61] SZTTI 1193/4 [62] Varga Béla, 1903-1996. Rk. pap, Független kisgazdapárti képviselô, háború alatti magatartásáért tiszteletbeli lengyel állampolgár és a francia becsületrend tisztje. Az emigrációs politika egyik vezéralakja. [63] SZTTI 1204/17f [64] SZTTI 1193/3ab, AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, 1962. III. 6. és 8. [65] SZTTI 1193/69-70 [66] Dr. Slachta Irén, 1888-1970. A Fordham Egyetem (NY City) tanára, 1937-1946-ig a Budapesti Katholikus Nôi Szociális Képzô igazgatója volt. [67] SZTTI 1193/101 [68] 1974. II. 3. SZTTI 1198 [69] SZTTI 1193/101 [70] Dr. Kis György részvétlevele. [71] A Megszentelô Szeretet Küldetésében, Kézirat, Kolozsvár, 1944. 42. lp. [72] Horváth Sándor OP Emlékkönyv. Örök Eszmék Aquinói Szent Tamásnál. (Szerk.: Dabóczi Mária-Fila Béla-Fila Lajos) Bp. 1985. 293. lp. # XI. Slachta Margit, az ember [1] Aki nem foglalkozik a kapott evangéliumi anyaggal, az a felszínen marad és nem fog szilárdan elvi alapokon állni. VI. 6-i tanítás, 2. lp. [2] SZTTI 1132 [3] Nemzetgyűlési Napló, 1946. VIII. 23. [4] A ,,Credo'' portréfilmben. [5] MAGYAR NÔ, 1919. XII. 30. [6] A LÉLEK SZAVA, 1940/5, címlap. [7] A LÉLEK SZAVA, 1940/1, 9. lp., 1941/11, címlap. [8] Dr. Kis György, plébános, a keresztény-zsidó párbeszéd egyik úttörôje hazánkban. [9] A LÉLEK SZAVA, 1946. I. 20. [10] Nemzetgyűlési Napló, 1946. I. 31. [11] KERESZTÉNY NÔ, 1915/5 [12] KERESZTÉNY NÔ, 1917/7, 5-7. lp. [13] Slachta Margit 1920-22 közötti parlamenti beszédeibôl. [14] SZTTI 453 [15] Ld.: Függelék, 15. jegyzet. [16] 1157/59 [17] 1158/3 [18] Fromm, Erich: A szeretet művészete. H. é. n. 45. lp. Angol eredetibôl ford.: Várady Szabolcs. [19] Vö.: pl. 17/18. Zsoltár, 30. ,,Áttörök veled ellenséges hadakat, Istennel áthágok falakat.'' (Sík Sándor ford.) # XII. Tévedések és torzítások [1] A 20 éves Szociális Missziótársulat. 1908-1928. Rövid ismertetés. Összeáll. és kiad.: az Irodalmi Bizottság. Bp. 1928. 16. lp. [2] SZTTI 1217. Slachta Margit levele Mészáros János dr. érseki helytartóhoz: A Missziótársulattól ,,1932-ben sokan mentek el a bencés szellem miatt.Z [3] SZTTI 1176. NÔMUNKÁS, 1921. XI. 15. [4] NÔMUNKÁS, 1922. III. 1. Ez utóbbi felelôtlen kijelentés tovább gyűrűzött. Szerzô édesanyja 1941-ben azt mondta, hogy Slachta Margit azt akarta, hogy ,,a munkások törvényen kívül legyenek.'' [5] SZTTI 1176/4. NÔMUNKÁS 1922. III. 1., SZTTI 753/12 [6] SZTTI 1176/5 [7] Korabeli vicclapok, bár a SZABAD SZÁJ sohasem gúnyolta Slachta Margitot. [8] Moldova György: Csillag és kereszt. = ÚJ TÜKÖR, 1977. szeptember 16. 11. lp. [9] Földes Anna: Az Emlékezés Hegyén. = NÔK LAPJA, 1989. V. 13. 4. lp. Szerzô a cikk megjelenése után levelet írt Földes Annának, megkérdezte, akar-e segíteni abban, hogy végre az igazat ismerjék meg az emberek Slachta Margitról? Választ nem kapott. [10] Gáspár Margit: Láthatatlan királyság. Egy szerelem története. Bp. 1985. 456. lp. Az írónôrôl az IGAZSÁG ezt írja 1956. november 2- án: ,,...Rákosi hívô igazgatónô''. [11] IV. Károly király második visszatérési kísérlete, 1921. október. [12] Értsd: a Kormányzóné közvetítésével. [13] SZTTI 1213/2, Slachta Margit parlamenti beszéde 1947. VI. 16-án. [14] SZTTI 1213/1. Slachta Margit parlamenti beszéde 1946. I. 31. [15] Lévai, Jenô: L'Église ne s'est pas tue. Le dossier Hongrois 1940- 1945. Paris, Seuil, 1966. 137. lp. [16] Az 1944. év Históriája. Szerk.: Glatz Ferenc. HISTÓRIA ÉVKÖNYV, 1984., h. é. n. 52. lp. [17] Gergely Jenô: A püspöki kar tanácskozásai. A m. kat. püspökök konferenciáinak jegyzôkönyveibôl, 1919-1944. Bp., 1984. 270., 298. lp. [18] A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. Szerk.: Komoróczy Géza. Bp. 1995. [19] SZTTI szociáldemokrata párttag volt, 1275/1 Mikus Gyula levele a Fôv. Tanács Művelôdésügyi fôosztályának. 1988. I. 6-án. Ebben a levélben kéri a tábla felállításához az engedélyt. [20] SZTTI 1275/2, a Fôosztály ,,...MSZMP KB Párttörténeti Intézetének szakvéleményére is támaszkodva'' nem javasolja az emléktábla állítását. [21] Mikus Gyula a Bokréta u. 3-ba helyezett ifjúsági nevelôotthon igazgatója, érdeklôdni kezdett, hogy milyen célt szolgált elôbb az épület, így ismerte meg a ház történetét és Salkaházi Sára és Bernovits Vilma mártírhalálát. 4 évig harcolt a táblaelhelyezésért, ami 1989. dec. 30-án valósult meg. [22] Szerencsér Károly: 13 életrajz, Tankönyvkiadó. [23] Nemzetgyűlési Napló, 1920. VI. 18. 462. lp. [24] Nemzetgyűlési Napló, 1922. I. 25. 28. lp. # Függelék [1] A beszédnek két nyomtatásban megjelent változatát ismerjük. Ez amit mi közlünk, különlenyomat a MAGYAR SION, Esztergomban megjelenô katolikus és politikai hetilapból, 1943. XII. 25. Másik A NAP-ban jelent meg (Kolozsvár), 1944/1. A két közlemény között némi eltérés van. A NAP nem közli az alcímet. [2] Ez a szakasz A NAP-ból hiányzik. [3] Nincs aláhúzás. [4] Az utolsó mondat hiányzik. [5] Miniszter Úrhoz. [6] A NAP apró betűvel betoldja a következôket: ,,Így azt, hogy a mammonimádat megöli az ember boldogságát. (Így élni jó). Hogy a törvényhozás házában és a közéletben nincs helyük a saját érdekeket szolgáló politikai kufároknak (Becsületbôl elégtelen). Hogy a bűn kérlelhetetlenül nyomon követi a büntetést (!) [a bűnt kérlelhetetlenül nyomon követi a büntetés] Az Úr Isten, Schütz tanár szavaival élve ,,csendes méltósággal minden bűnbe belehelyezte annak büntetését,'' és azt sem hatalommal, sem diplomáciával távoltartani nem lehet, hanem csak bűnbánattal és engeszteléssel. (Vaskorona) Hogy a romlatlan emberi léleknek nincs addig nyugalma, míg az elkövetett rosszat jóvá nem teszi. (Virrasztás) Hogy gyászos dolog nagy hivatás birtokában lenni, nagy erôkkel rendelkezni és ennek tudatára nem ébredve törpének maradni, (Ferdinánd a bika) stb., stb. [7] A következô két mondat egészen kimarad, a harmadik félig, és új mondatként folytatja: Minden melléktekintet... [8] Változat: ,,nélkülözzük közéletünkben annak megvalósítását, hogy az Úristent a közösségek és országok Urának is valljuk. [9] A teljes bekezdés hiányzik. [10] változat: meleg. [11] Hiányzik: a januári levélben. [12] Hiányzik: ,,S ebbôl a szempontból''-tól kezdve ,,...kihívja az isteni haragot és eltávolítja az Ô segítségét.''-ig. [13] Slachta Margit 1943-ban Rómába írta ezt a Credo-t. Három korabeli kiadását ismerjük. a) A LÉLEK SZAVA, 1944. II. 15., b) Kétoldalas kisnyomtatvány, é. n. Minerva ny. Kolozsvár, c) a PÜNKÖSDI TŰZ c. kiadvány, 24-26. lp. (Bp. 1944. június) Ez utóbbi füzetet vitték el a KNT tagjai a csillagos házak házfelügyelôihez, mert -- mondta Slachta Margit 1947. IV. 16-án parlamenti beszédében -- a tartalmát úgy válogatták össze, hogy kitűnjék, hogyan kell a tízparancsolatot és a keresztény morált érvényesíteni. A három pld. szövege több helyen eltér: [I.] rész a és b pld.: mindenek Teremtôjében, mindennek c pld.: Teremtôjében, a és c pld.: Szerzôjében, b: szerzôjében. a és c pld.: De mindenben, b: Aki de mindenben a és c pld.: az embertestvériséget és az... b.: az emberi egyetemességet és az... C példányból hiányzik a ,,Vallom, hogy részbôl 7 sor. [II.] rész: c pld.: hiányzik a ,,Hiszek Jézus Krisztusban'' [III.] rész: b. pld.-ból hiányzik a következô három sor: A hét ajándék kútfejében, Az igazság és Szeretet Lelkében, Aki nélkül nincs Isten-gyermeki élet, valamint: ,,Hiszek a megszentelô Szentlélekben.'' [V.] rész: b pld. betoldja: érez, cselekszik és akar, c pld- ból hiányzik: ,,új világot építeni, és Megtagadok minden közösséget... Az a) pld.-t közöltük. [14] ,,Credo. Slachta Margit (1884-1974)'' Rendezte: Tölgyesi Ágnes. Szakértô: Dr. Balogh Margit. 1996. Tölgyesi Ágnes filmjei: ,,...e világból'', ,,Mindörökké'', stb. [15] SZTTI 1167, Apróságok, drágagyöngyök. Testvérek, emlékei Margit testvérrôl. Ez a gyűjtemény 3 részbôl áll: I. Rónai Paula testvér emlékei, II. Wittinghof Ágnes testvér emlékei, III. Vegyes testvéremlékek. SZTTI 876, vsz 1973 körül íródott, nagyrészük dr. Szôke Pálma testvér átiratában. [16] Slachta Margit: Természetfölöttiség. Gépirat. 97. lp. [17] SZTTI 535/2, 9. lp. [18] SZTTI 535/3, 11..lp. [19] A TESTVÉR 1937/3, címlap. [20] SZTTI 535, 10. lp. [21] Megszentelô Szeretet Küldetésében. Kézirat. Kolozsvár, 1944. Slachta Margit testvér tanításainak szerkesztett gyűjteménye. 72- 74. lp. [22] SZTTI 1155/21, 9.lp. [23] 1948. V. 12-i tanítás. [24] Ld.: 8. jegyz. 35-36. lp. [25] ,,Én vagyok: A Lélek Szava'', röpirat. 1946. I. 20. 2. lp. [26] A százgyökerű szív. Levelek, Naplók, Visszaemlékezések Sík Sándor hagyatékából. Bp. 1993. 390-391. lp. [27] Vagyis mindenkitôl a tôle telhetô legnagyobb teljesítményt kívánta meg. [28] Ez különösen az 1945-tôl kezdôdô parlamenti munkájában tapasztalható. ======================================================================== Könyvészet A magyar országgyűlés története. Szerk.: Balla Antal, Bp. [1928.] A II. Vatikáni Zsinat tanítása. A zsinati döntések magyarázatai és okmányai. Szerk.: Cserháti J.-Fábián Á. Bp. 1957. A püspöki kar tanácskozásai, 1919-1944. Közreadja: Gergely Jenô, Bp. 1984. A zsidó Budapest. Emlékek, Szertartások, Történelem. Szerk.: Komoróczy Géza. Bp. 1995. Az 1944. év históriája. Szerk.: Glatz Ferenc. (História Évkönyv) Bp. 1984. BALLA Antal: A legújabb kor világtörténete. Bp. 1937[3] BALOGH Sándor: Együtt vagy egyedül. = HISTÓRIA, 1985/5-6. -- Földet, köztársaságot, állami iskolákat! Viták a magyar parlamentben. 1944-45. Vál. bev. -- Bp. 1980. -- Parlamenti és pártharcok Magyarországon, 1945-47. Bp. 1975. BANDHOLTZ, Harry Hill: An undiplomatic diary by the American member of the Inter-Allied Military Mission to Hungary, 1919-20. Columbia, NY 1933. -- Napló nem diplomata módra. Írta: -- vezérôrnagy a magyarországi Szövetséges Katonai Misszió amerikai tagja, 1919-1920 között. Román megszállás Magyarországon. H. é. n. BÄCHER Iván: Magyarok és ,,idegenek''. = NÉPSZABADSÁG, 1992. II. 3. BONITZ Ferenc: Gróf Zichy Nándor. Bp. 1912. BORBÁNDI Gyula: A magyar emigráció életrajza. 1945-1985. 1-2. Bp. 1989. BRAHAM L. Randolph: Studies on the Holocaust in Hungary. New York, 1990. CAVALLIER József: A Püspöki Kar és a Magyar Szent Kereszt Egylet embervédô munkája. = Meszlényi: A magyar katolikus Egyház... DÉSI János: Slachta Margit az életmentô. A lélek szava. = MAGYAR NEMZET, 1991. IV. 6. 8. lp. FARKAS Edith: A Szociális Missziótársulat rövid ismertetése. (Irányzat és gyakorlat) Bp., 1911. Félbemaradt reformkor. Miért akadt el az ország keresztény humanista megújulása? A Katolikus Szemlében megj. tanulm. gyűjt. Róma, 1990. GERGELY JENÔ: Hallgatott-e XII. Pius.? = HISTÓRIA, 1981/2. GERGELY Arthur: Az elsô magyarországi deportálás. = ÚJ ÉLET Naptára, 1960. HETÉNYI VARGA Károly: Akiket üldöztek az igazságért. Papi sorsok a horogkereszt és nyilaskereszt árnyékában. Bp. [1985.] JUHÁSZ Gyula: A háború és Magyarország, 1938-1945. Bp. 1986. [JUHÁSZ Vilmos]: Egy modern nôi szerzetesrend. = AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, 1954. VI. KÁROLYI, Michael: Mémoirs of ... Faith without illusion. Translated from Hungarian by C. Karolyi. London, 1956. Kik is voltak ellenállók?. -- 7 MAGYAR NEMZET, 1988. II. 4. 5. lp. LANGLET, Nina: A svéd mentôakció, 1944. Bp. 1988. LANGLET, Valdemar: Verk och dagar i Budapest. Stockholm. 1946. LEHRMAN, Hal: Sister Margit. = The Commonweal Reader. New York 1947. p. 65-71. Le Saint Siége et les victimes de la Guerre. Janvier-Décembre 1943. [Roma], Libreria Editrice Vaticana, 1975. [Actes et Documents du Saint Siege. Relatifs a la seconde Guerre Mondiale 9.] LÉVAI Béla: Kísértet idézés. = ÉLET ÉS IRODALOM, 1985. VII. 9. LÉVAI, Jenô: L'Église ne s'est pas tue. Le dossier Hongrois 1940-45. Paris, 1966. MAJSAI Tamás: A Kamenyec-Podolszkij-i deportálás. = HISTÓRIA, 1994/7, 26-29. lp. -- Deportálás -- 1941. = ÚJ EMBER, 1985. I. 27. 2. lp. -- A kôrösmezei zsidódeportálás 1941-ben. = A Ráday Gyűjtemény Évkönyve 4-5. 1984-85. Bp. 1986. -- Egy epizód az Észak-Erdélyi zsidóság második világháború alatti történetébôl Slachta Margit fellépése a Csíkszeredáról kiutasított zsidók érdekében. Klny: MEDVETÁNC, 1988/4., 1989/1. -- The deportation of Jews from Csikszereda and M. Slachta's intervention on their behalf. = Braham R.L. MESZLÉNYI Antal: A magyar katolikus Egyház és az emberi jogok védelme. Szerk.: -- Bp. 1947. MONA Ilona: A Katolikus Nôi Szociális Képzô története, pedagógiája és módszertana. = Tanulmányok, cikkek a Fôvárosi Gyermekvédelem körébôl. 55. sz. Bp. 1991. -- A magyar katolikus munkásnô mozgalom története. 1897-1952. Sajtó alatt. -- Keresztény-marxista párbeszéd kísérlete 1919-ben A XI. sz. Termelôszövetkezet. = HITEL, 1990/7. -- Ki volt az ,,egyetlen férfi'' a Parlamentben? = MAGYAR NEMZET, 1990. I. 2. 6. lp. -- Salkaházi Sára élete. = Mona I.-Szeghalmi Elemér: Vértanú kortársunk Salkaházi Sára élete és munkássága. Bp. 1990. [Krisztus mai tanúi] -- Slachta Margit a krisztusi közéletért. = A LÉLEK SZAVA melléklete, 1991/1-1995/3. -- Slachta Margit a szlovákiai zsidókért (1942-43). = Magyarok kelet és nyugat metszésvonalán. Szerk.: Beke M.-Bárdos I. Nemzetközi történészkonf. elôadásai. Esztergom, 1994. MONA Ilona: Slachta Margit és az iskolák államosítása. = Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. III/3. 1991. -- Slachta Margit és a Kisgazdapárt. = HETI KIS ÚJSÁG, 1992. III. 13. -- Slachta Margit közéleti működése (1918-1948). = Egyházak a változó világban. A nemzetközi Egyháztört. Konf. elôadásai. Szerk.: Bárdos I.-Beke M. Esztergom, 1991. -- Slachta Margit közéleti működése, 1918-1948. = ÚJ FORRÁS, 1991/5. 35-44. lp. -- Szociális testvérek. = ÉLET és IRODALOM, 1990/II. 16. MOLDOVA György: Csillag és kereszt. = ÚJ TÜKÖR, 1977. IX. 18. PALÁGYI NATÁLIA: Slachta Margit = A Szív, New York, 1976/2, 4-8. RÁNKI György: A Clerk misszió történetéhez. = TÖRTÉNETI SZEMLE, 1967/2, 156-187. lp. RENFRO, Jean Marie: Planted by running Water. The story of a Charisme. Los Angeles, 1985. RÓNAI Erzsébet Petra szociális testvér kéziratos emlékei, Slachta Margit életrajza. SALACZ Gábor: A magyar katolikus Egyház 17 esztendeje. (1948-1964) München, 1988. SÁNDOR Dénes: Szervezett segítség az üldözöttekért. = Meszlényi A: 169- 178 lp. SÍK Sándor: A százgyökerű szív. Levelek Sík Sándor hagyatékából. Bp. 1993. SLACHTA Kálmán: A cheque és clearing lényege és alkalmazása. Kassa, 1897. SLACHTA Margit: Elkapott sugarak. Bp. é. n. [1927] -- A Katolikus Nôi Szociális Képzô. Ismerteti: Slachta Margit. Bp. (1938) -- Melyek a patronage létesülésének és fönnmaradásának föltételei. = Orsz. Kath. Nôvédô Egy. Jelentése 1906-7. évi működésérôl. Bp. 1907. 72-80. lp. -- Miért van szükségünk a nôk választójogára? I. A választójog és az állami pénzügyek. Slachta Margit parlamenti felszólalása. Bp. [1921. XII. 28.] -- A munkásnôk védelme. A szegedi Kath. Nôvédô Egyesületnek a 9. Kath. Nagygyűléssel kapcsolatosan 1909. VIII. 31-én tartott díszgyűlésén elmondotta Slachta Margit. Szeged, 1910. -- A puszták rejtekébôl az élet centrumába. Bp. [1928.] -- Pünkösdi tűz. [Szerk.: Slachta Margit] [Bp. 1944.] -- [Röpiratáról a zsidó-birtokok védelmében] = ÚJ MAGYARSÁG. 1942. VI. 14. 2.lp. -- Sorakozzál a front védelmére! Világnézeti tanulmányok I. Bp. 1942. -- Szociális Útmutató. Összeáll.: Slachta Margit. Bp. 1918. IX-X. -- A titok. Elbeszélés. = NAGYASSZONYUNK, 1905., IV. Slachta Margit az elsô magyar nôképviselô politikai működése. Kiadja a Keresztény Nôi Tábor [1922.]. Slachta Margit ,,Igaz Ember'' kitüntetése. = WESTERN N.Y. CATHOLIC June, 1986. p. 30. SÓLYOM József-SZABÓ László: A zuglói nyilasper. Bp. 1967. SZALAY, Jerôme: Le cardinal Mindszenty confesseur de la foi... Paris, [1950. ] SZÁNTÓ Konrád: A Katolikus Egyház története, 1-2. Bp. 1983. SZÁNTÓ Lajos: Slachta Margit nagy sikere Virginiában. = MAGYARSÁG, 1925. VII. 8. SZÉCSI József: Tízezer üldözött... = ÚJ ÉLET, 1985. III. 1. SZEGHY Ernô: Emlékeim. Bp. 1944. SZEKFŰ Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. H. n. 1989. -- Magyar történet. A tizenkilencedik és huszadik század. H. é. n. [Magyar történet VII.] SZENES Sándor: Befejezetlen múlt. Bp. 1986. SZOLNOKI Erzsébet: Fellebbezés helyett. Apor Vilmos élete és vértanúsága. Szeged [1990.] The Servant of God, Mother Mary Terese of St Joseph... An Autobiography... Wauwatosa, WN, [1953.] The Star of the three Magi. Buffalo NY, 1974. Soksz. XII. Pius pápa 1942. évi karácsonyi rádióbeszéde. Ford.: Galla Ferenc. Bp. 1944. VADÁSZ Ferenc: Slachta Margit nagyívű hôsies életútjáról... = SZOMBAT 1990. november. VÁGÓ Imre: Szürke nôvérek. = ÉLET ÉS IRODALOM, 1990. I. 5. ZICHY Sarolta: Gróf Pálffy Pálné élete. Bp., 1915. Slachta Margit által szerkesztett újságok: A Dolgozó NÔ 1939/3-1944. A Keresztény NÔ 1915-1918 A Lélek Szava 1938-1944. IV. 15. Magyar NÔ 1918/3-1920/4. Az életrajz-íráshoz átnézett gyűjtemények: EPL Esztergomi Prímási Levéltár FSZEK Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár MOL Magyar Országos Levéltár OSZK Országos Széchényi Könyvtár Pannonhalma, Mázy Engelbert hagyatéka SSSA-B Sisters of Social Services Archives Buffalo, NY SSSA-H Sisters of Social Services Archives Hamilton, Canada SSSA-L Sisters of Social Services Archives Los Angeles, California SZPL Székesfehérvári Püspöki Levéltár SZTTI Szociális Testvérek Társasága Irattára Budapest UMKL Új Magyar Központi Levéltár Parlamenti Naplók, 1920-22., 1945-48. ======================================================================== Slachta Margit életének idôrendje 1884. szeptember 18. Megszületik Kassán (Magyarország) 1890-1895. elemi iskola 1895-1901. hat felsôbb leányiskola 1900. római zarándoklat édesanyjával 1901-1903. Tanítónôképzô Kassán 1903-1906. Polgári iskolai tanárképzô Kalocsán 1905. áprilisában megjelenik ,,A titok'' c. elbeszélése 1906. márciusában Farkas Edith elôadást tart Kalocsán 1906. március 20-án megalakul Kalocsán a Patronage, Margit segédelöljáró 1906-1907. Polgári iskolai tanár, Gyôrben patronázsi másodjelölt 1907. a Nôvédô évkönyvében megjelenik tanulmánya: ,,Melyek a Patronage létesülésének és fönnmaradásának föltételei''. szeptember-december: nevelôtanár a budapesti Csalogány utcai Tanítóképzôben 1908. január-február: Berlin, Munkásnôtitkári tanfolyam; márciusban elôad a Nôvédô szociális tanfolyamán; november 19-én belép az alakuló Szociális Missziótársulatba 1909. Pünkösd: fogadalomtétel Szikszón; 1910. a szegedi katolikus nagygyűlésen elôadást tart a munkásnôk védelmérôl megjelenik az elmondott beszéde ,,A munkásnôk védelme'' címmel 1911. Budapesten a Szeminárium (noviciátus, újoncház) házfônöke és a Missziótársulat alelnöke 1913. Az ÉRTESÍTÔ-ben megjelenik cikke a nôi választójogról; szeptember: a Katolikus Nôi Tanács elsô választmányi ülése A Katolikus Nôi Tanács második választmányi ülése; december12-tôl erdélyi elôadó körút 1914. április 15-19.: A Második Osztrák Katolikus Nônapon ismerteti a Missziótársulatot; július: elôad a Missziótársulat szoc. kurzusán szeptember: nem jön létre a Katolikus Nôi Tanács 1915. Megnyílik a Missziótársulat szociális iskolája; március: megindul a KERESZTÉNY NÔ, katholikus egyesületi lap, szerk.: Slachta Margit; Pünkösd után negyedmagával kidolgozza a Szociális Missziótársulat Országos Szervezetének tervezetét; szeptember 1-tôl Szikszóra helyezik egy évre. Megkezdi erdélyi körútját az Orsz. Szervezet érdekében 1916. január: létrehozza Temesvárt a Katholikus Nôk Szociális Tanulmányi Klubját, havonta leutazik és elôadást tart;február 15-16.: elôadást tart Gyulán, megismeri a fiatal Apor Vilmost; augusztus 27.: Román betörés Erdélybe; novemberben Paula nôvérrel végiglátogatják az elpusztított területeket, hogy megszervezzék a segítséget 1917. szeptember 18-21.: Megalakul a Szociális Missziótársulat erdélyi szervezete, és november 10-11.: az Országos Szervezete. Ügyvezetô: Margit nôvér. 1918. márciusától a KERESZTÉNY NÔ címet változtat: MAGYAR NÔ, a Keresztény Feminizmus lapja és a Szociális Missziótársulat Országos Szervezetének hivatalos közlönye. Szerk.: Margit nôvér. Májusban Bécsben ismerteti a Missziótársulatot és a keresztény feminizmus szervezési munkálatait. Szeptember: megjelenik az elsô Szociális Útmutató. október 17. Tisza István bejelenti az Országházban: a háborút elvesztettük. Október 28-án a megalakult Keresztény Nôi Tábor (KNT) benyújtja a belügyminisztériumba a nôi választójogi tervezetét. Október 30-31.: ,,Ôszirózsás forradalom'' November 16.: a Nemzeti Tanács megadja a nôknek a választójogot. 1919. március 21.: Tanácsköztársaság Március 26-án Margit nôvér beadványt intéz a Tanácskormányhoz a parlagon lévô földek megművelése tárgyában. Áprilisban a XI. sz. Termelôszövetkezet (a Missziótársulati nôvérek, munkatársaik, más szerzetesek) megkezdi a munkát. Augusztusban a román csapatok bevonulnak Budapestre, a gyülekezési tilalom ellenére a KNT keddenként ,,klubdélutánt'' tart. Október 24.: Sir George Clerk, az antant ötös tanácsának megbízottja Budapestre érkezik. Október 28.: Margit nôvér 35 000 fôs nôi felvonulást vezet az antant-megbízott elé. November 16.: a román csapatok elhagyják Budapestet. November 17.: a Nemzeti Hadsereg bevonul Budapestre. Megindul az alkotmányos élet, választási elôkészületek. 1920. Huszár Károly miniszterelnök megindítja a társadalmi akciót a budapesti nyomor enyhítésére. Munkatársai a szociális missziósnôvérek és KNT tagjai. A januári választásokon Haller István három mandátumot is kapott, a Budapest I. kerületit visszaadja. Erre pótválasztást írnak ki. Február 11-én száztagú nôküldöttség kéri Slachta Margit jelölését. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egység Pártja elnöksége és választmánya abszolút szótöbbséggel Margit nôvért jelöli a párt hivatalos képviselôjelöltjének. Március 3.: Elsô választási programbeszéd. Március 9.: Második választási programbeszéd. Március 16.: Harmadik választási programbeszéd, csak nôknek. Március 21. Harmadik választási programbeszéd, csak férfiaknak. Március 25.: Az I. kerület Slachta Margitot választotta meg. Március 28-án átveszi a mandátumot. Március 29-én elôször megy az Országházba. Április 23.: elsô parlamenti beszéde. Július 15.: Megválasztják városanyának. Augusztustól októberig külföldi út. Október 27.: Margit nôvér nôi nagygyűlést szervez a nôk szavazati jogáért. 1921. I. 6 elsô KNT seregszemle. Január 28.: Napirend elôtt 170 társadalmi és kulturális szervezet tiltakozását teszi a Ház asztalára a nôi választójog megnyirbálása ellen. Május 14.: Az International Standing Comittee of Suffrage levelezô tagnak kérte fel Slachta Margitot. December 28-án mondott beszéde a nôi választójog érdekében megjelenik: ,,Miért van szükségünk a nôk választójogára?'' címmel. 1922. február 14.: második beszéde a nôi választójog mellett. Február 16.: véget ér a parlamenti ülésszak. Március 22.: A KNT kéri a püspöki kart, hogy hasson oda, hogy Slachta Margit indulhasson a választáson. Április 2.: A NEMZETI ÚJSÁG-ban megjelenik: ,,Politikusok véleménye Slachta Margit működésérôl. A KNT kiadja: Slachta Margit, az elsô magyar nôképviselô politikai működése. Nyáron: indul Londonba, onnan majd tovább Amerikába. Szeptember 1.: Levél Farkas Edith-hez a Népleányokkal való fúzió ügyében. Kéri, hogy hazajöhessen, októberben hazajön Erôfeszítései a Missziótársulat egyben tartásáért. December 10.: A Missziótársulat évi közgyűlése. Margit nôvér adja a következô évi munkaprogramot. 1923. május 12.: megalakul a Szociális Testvérek Társasága (SZTT); megalakul a Testvérszövetség. Nyáron Tömösön (Erdély) megbeszélik a Szabályzatot. Július 15.: fônöknônek választják Margit testvért. Novemberben epebántalmakkal kórházban 1923. május 5.: társaival együtt elküldik a Missziótársulatból. 1924. koratavasz: Svájcban és Franciaországban keres munkahelyet a testvéreknek. November 4-1926. december 12-ig Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában dolgozik. 1926. december 22-én hazaérkezik. 1927. február 8.: nagysikerű beszámoló gyűlés. Megjelenik az ,,Elkapott sugarak''. Szeptemberben megnyílik a noviciátus 32 jelentkezôvel. Novemberben epekôműtét. Decemberben Budapesten 15 helyen kigyúlnak a Mindenki Karácsonyfája gyertyái. 1928. Megjelenik: ,,A puszták rejtekébôl az élet centrumába''. Novembertôl 1929 áprilisáig ismét Amerikában. 1930. Pünkösd: lemond a fônökségrôl. Nyáron részt vesz a modern nôi alakulatok goldensteini (Ausztria) találkozóján. Decemberben Angyalföldön városanyának választják. 1931. Megkezdôdik a munkásnôk szervezése. A Wolff-párt megakadályozza, hogy a KNT indulhasson az országgyűlési választáson. 1932. Pünkösd: Újra fônöknônek választják. 1933. Megalakítja a Szentlélek Szövetséget. 1934. Megindul: A LÉLEK SZAVA. 1935 szeptemberében indul Amerikába. Október 7-én meghal a nôvére. 1936. január 16-án édesanyja, 30-án édesapja költözik el az élôk sorából. szeptember 30-án érkezik haza. 1937. november 3-án megnyílik a Katolikus Nôi Szociális Képzô. Megjelenik a Képzô ismertetôje. (1938-ban a második, 1943-ban a harmadik kiadás) 1938. május: Eucharisztikus Világkongresszus. November: Elsô Bécsi Döntés. A Felvidék egy része visszatér. 1939. január 6.: KNT-seregszemle ,,a nácizmus ellen'' jegyében. 1940. szeptember: Második Bécsi Döntés. Erdély egy része visszatér. November 8.: csíkszeredai deportálás. December: KNT-beadvány a munkaszolgálatosok érdekében. 1941. január 6.: nyáron: Káptalan. Kôrösmezei deportálás, helyszínre utazás, segítség, szeptember 21.: Az Orsz. Parancsnokság elrendeli Slachta Margit csendôri megfigyelését. 1942. január 6.: A KNT seregszemléjén elhangzottak miatt a német követ a külügy útján tiltakozik. Vádemelés Slachta M. ellen, alsófokon elítélik, a Királyi Tábla felmenti. februárban megkezdôdik az elsô Világnézeti Kurzus, majd országszerte követi a többi. márciusban jön a hír a szlovákiai deportálásokról. 25-e után pozsonyi út. 1943. január 6.: A LÉLEK SZAVÁ-ban megjelenik az ,,Újévi levél'' a munkaszolgálatosokról. február 7-én Pest vármegye törvényhatósága megbélyegzi az Újévi levelet. Slachta Margit ,,Nyílt levelet'' intéz hozzájuk. február 8.: Szlovákia bejelenti a teljes zsidótlanítást. 20 000 ember élete veszélyben. március 3.: római út, tárgyalás Spellman New York-i érsekkel. március 11.: pápai kihallgatás. Rómában megfogalmazza a ,,Világnézeti Credo''-t. Elindítja a ,,Mozifront''-ot. májusban a SZTT 20 éves jubileuma. 1944. január 6.: március 19-én a német hadsereg megszállja Magyarországot. áprilisban betiltják A LÉLEK SZAVÁ-T. Megindul a mentés. nyáron megjelenik a ,,Pünkösdi tűz''. december 24-én kíséri az egyetlen mozgó ,,Mindenki Karácsonyfáját'' a bekerített városban. december 27-én Salkaházi Sára testvért kivégzik. 1945. január 7.: Nyilasok keresik az Anyaházban. február 13-án befejezôdik Budapest ostroma. márciusban a Fegyverszüneti Bizottság lefoglalja az Anyaház egy részét. A Budapesti Nemzeti Bizottság elutasítja a KNT-t, mint pártot és A LÉLEK SZAVA sem kap megjelenési engedélyt. október 7.: Községi választás. Slachta Margit a Kisgazdapárt listáján városanya. november: Országgyűlési választás, Slachta Margit a Polgári Demokrata Párt listáján képviselô. november: gyomorfekély-operáció. 1946. január 31.: Parlamenti beszéd a Szent István- i állameszme mellett március 7.: Felbujtott tömeg elfoglalja a szegvári noviciátusi házat. Parlamenti felszólalások: március 12., augusztus 23., augusztus 29., december 3-4. 1947. január 6.: Parlamenti felszólalások: február 5., február 12., február 25., március 13., április 16. (a hitoktatás szabadságáért) június 1-29.: Káptalan, július 7-15.: Kassa, találkozás az amerikai küldöttekkel, illegális határátkelés. Parlamenti felszólalások: június 27., július 23-24. augusztus 31.: Országgyűlési választások. A KNT önálló pártként indult, négy képviselô megy az Országházba. október 28.: mentelmivel végzôdô felszólalás. október 30.: Mentelmi Bizottság ítélete: kéthavi kizárás. szeptember: kínai alapítás. 1948. január 6.: Parlamenti felszólalások: április 29., május 4. május 16. Pünkösd: A SZTT 25 éves jubileuma. június 16.: nagy beszéde az iskolák államosítása ellen. Mentelmi Bizottság 2x6 hónapra kizárja, elveszti mentelmi jogát. 1949. januárjától a domonkos nôvérek zárdájában, az ô ruhájukba öltözve rejtôzködik. februárban átmegy egy másik zárdába, 25-én vörhenyben megbetegszik. május 15.: Választások, elmegy szavazni. június 20-án megírja búcsúlevelét; június 22-23-án átmegy a határon, innen kezdve a Tóth Etelka nevet használja. június: Romániában internálják a szerzeteseket. Szeptember 5.: Bécsbôl Rómába utazik; szeptember 16.: megérkezik Amerikába. október 1.: Létrejön a Kínai Népköztársaság, megszűnik az ottani alapítás. november: Szlovákiában is szétszórják a szerzeteseket. 1950. január: ,,Kis-Káptalan'' az amerikai elöljárókkal. Megkezdi vizitációját az USA-ban és Kanadában. Egyre jobban érzi az öregkori hanyatlás jeleit. június 19.: magyarországi szerzetesek szétszóratása. 1951. tavasz: alapítás Kubában. novemberben visszatér Bécsbe a hazatérés reményével. 1952. Bécs: nôgyógyászati operáció. 1953. május 5.: Saját nevén visszaérkezik Amerikába. Augusztus 10-én megkezdôdik a káptalan. Kalifornia önállósul. 1955. Kanada is önállósul. Róma a Federatio mellett dönt. 1961. Budapesten meghal Borbála nevű húga. 1962. nyár: Káptalan, lemond a fônökségrôl. 1969. Pünkösd: gyémántfogadalmi jubileum. 1971. meghal húga, dr. Slachta Irén. 1974. január 6.: befejezi földi életét. utóélete: 1985. szeptember 20.: Slachta Margit megkapja Izrael államtól az ,,Igaz ember'' kitüntetést és fát ültetnek emlékére Yad Washem-ben. 1990. Hívô Szocialisták Slachta Margit emlékülése Budapesten. 1995. március 15.: Slachta Margit és a SZTT emlékérmet kapott a magyar kormánytól. május 7.: Megkapta a Magyar Köztársaság ,,Bátorság'' érdemjelét. 1996. szeptember 8.: Emléktáblát helyeztek el a Thököly u. 69. sz. ház (az egykori Anyaház) falán, és a Magyar Holokauszt Bizottság rendezésében Slachta Margit emlékülés. október 16.: ,,Igazak'' Tudományos emlékülés a Keresztény-Zsidó társaság rendezésében. 1997. február 10.: Tölgyesi Ágnes ,,Credo'' című Slachta Margitról szóló portréfilm bemutatója a Művész moziban. ======================================================================== Fényképek Római zarándoklat, 1900 Az öt Slachta lány. Balról jobbra: Irén, Borbála, Mária, Margit, Erzsébet Slachta Margit 20 éves korában Farkas Edith 1909-10. Szociális missziósnôvérek pártfogoltjaikkal. (Jobbról a második sor elején Slachta Margit.) A fiatal missziós nôvér Slachta Margit fátyolos kalapban 1920. III. 28. Mandátum átvétel a Szentháromságszobornál a Mátyás- templom elôtt Margit testvér elsô amerikai útjára indul Margit testvér (második a sor közepén) kanadai testvérekkel, 1925 Margit testvér Friderika testvérrel, a kaliforniai kerület fônöknôjével, 1936 Margit testvér íróasztalnál Margit testvér a kertben Margit testvér munkatársával, dr. Steffanits Istvánnéval Lelkigyakorlatos csoportkép. A második sorban jobbról a negyedik Slachta Margit 1948. A 25 éves jubileumon Mindszenty József és Margit testvér 1948. Slachta Margit az Országház folyosóján, az iskolák államosítása ellen tiltakozó levelekkel 1950. Kaliforniában 1970. Az öreg Margit testvér Slachta Margit a ravatalon Sírja a Buffaloi temetôben Az ,,Igaz Ember'' kitüntetés 1990. A Fülöp-szigetek-i nôvérközösség kápolnája ======================================================================== A szerzôrôl Mona Ilona 1921-ben született. 1942-ben elvégezte a Katolikus Nôi Szociális Képzôt, 1946-ig megyei városi szociális gondozó volt. 1946-ban belépett a Szociális Testvérek Társaságába. 1950 után különbözô -- fizikai munkákat végzett. 1956-ban beiratkozott az ELTE-re magyar könyvtár szakra. 1970-ig zenei könyvtársosként dolgozott. Publikációi: ,,Liszt és a reformkor, 1839--40'', ,,Magyar Zeneműkiadók és tevékenységük 1774-1867'', ,,A Liszt Ferenc Társaság Története'', ,,Salkaházi Sára élete'', valamint több tanulmány különbözô folyóiratokban.