Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Sík Sándor Himnuszok könyve A KERESZTÉNY HIMNUSZKÖLTÉSZET REMEKEI LATINUL ÉS MAGYARUL FORDÍTOTTA SÍK SÁNDOR A magyar piarista rendfônôk engedélyével. Nihil obstat. Dr. Nicolaus Töttössy, censor dioecesanus. Nr. 8818/1943. Imprimatur. Strigonii, die 8. Nov. 1943. Dr. Joannes Drahos, vicarius generalis. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Bevezetés A himnuszok jegyzéke -- Idôrendben -- A latin himnuszok kezdôsorai szerint -- A magyar himnuszok kezdôsorai szerint -- Szerzô szerint Jegyzetek a himnuszokhoz ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elsô, kétnyelvű kiadásának elekt onikus változata. A könyv 1943-ban jelent meg a Szent István Társulat gondozásában. Az elektronikus változat a Piarista Rend magyarországi tartományfônökének és a Szent István Társulat engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Piarista Rend Magyarországi Tartományáé. A könyv szövegét dr. Csík Vera vitte számítógépbe. Az eredeti kiadásban két himnusz fordítása hiányosan jelent meg, azokat itt pótoltuk. Lavardini Hildebert a Szentháromságról szóló himnuszában két sor, a Jámbor lélek éneke, aki Mária Magdolna képében sóhajtozik Krisztus után című magyarországi ismeretlentôl származó himnuszban pedig egy versszak. A toldásokat [...]-be tettük. A program a legalacsonyabb képernyôfelbontáshoz (VGA) és 10 pontos betűnagysághoz készült. A kétnyelvű szöveget táblázatban mutatja a képernyôn. A táblázat mérete rögzített, és a VGA képernyôfelbontáshoz van beállítva. Ha az aktuális képernyôfelbontás annál nagyobb, akkor a képernyô jobb oldalán üres részt lát, amelyet nem lehet kiküszöbölni. Ha a himnuszokat átmásolja a saját dokumentumába, a latin és a magyar szöveget minden sorban Tabulátorjel választja el. A Tabulátorjel áthelyezésével beállíthatja a kívánt formátumot. Ha a latin- (vagy a magyarnyelvű) szöveget ki akarja törölni, akkor elôször alakítsa a szöveget táblázattá és utána egy utasítással kitörölheti a nemkívánt rész oszlopát. (A szöveg táblázattá alakításához jelölje ki az egész szöveget, és a ,,Táblázat'', mad a ,,Convert Text to Table'' utasításra válassza a ,,Cellahatároló: Tabulátorjel'' opciót.) ======================================================================== A himnuszok jegyzéke idôrendben I. Az ókeresztény Nyugat lírájából. Szent Nikétász: Téged Isten dícsérünk Szent Hilarius: A Szentháromságról Szent Ambrus: Himnusz kakasszóra Hajnali himnusz Esti himnusz Adventi himnusz Himnusz a Harmadik Hórára Himnusz a Hatodik Hórára Himnusz a Kilencedik Hórára Szent Ágnes ünnepére Szent Gervasius és Protasius vértanuk tetemének feltalálására Szent vértanuk ünnepére A szent szűzek ünnepére Ambróziánus himnuszok Elsô Hórára Éjjeli zsolozsmára (hétfôre) Éjjeli zsolozsmára (keddre) Éjjeli zsolozsmára (szerdára) Dícséretre Prudentius: Hajnali himnusz Himnusz kakasszóra Temetési himnusz Isten Bárányáról A Minden órára való himnuszból Aprószentek ünnepére (I. Hajnali zsolozsmára) Aprószentek ünnepére (II. Dícséretre) Vízkereszti himnusz Urunk színeváltozása ünnepére Szent Paulinus: Az elsô zsoltár Köszöntô vers feleségéhez Sedulius: Krisztus életérôl Szűz Mária köszöntése Venantius Fortunatus: A kereszt himnusza Nagypénteki himnusz A Szeplôtelen Szűzrôl A Boldogságos Szűz Máriáról Ismeretlen szerzô: A szeretet himnusza (A nagycsütörtöki lábmosásra) Nagy Szent Gergely: Halld meg jóságos Alkotó Titokzatos szokás szerint Fényalkotó kegyelmes Úr Ég mérhetetlen Mestere Földnek teremtô Istene Egek szentséges Istene Ó, nagyhatalmas Istenünk Nagyságos emberalkotó Ki csillagokat alkotál A minden napok elsején Ó, Háromság Egysége te A napvilág leáldozott Száll a tüzes nap lefelé Fekete éjszaka fedez Mártírok királyi Ura Ismeretlen szerzôk (IV-VIII. század): Világmegváltó Jézusunk Égnek örökös glória Fölséges Ige Im harsan feddô égi szó Üdvösség napja, Jézusunk Kegyes jóságnak Istene Már Krisztus mennybe költözött Ég városa, Jeruzsálem Olymp magas tetôiról Zsarnok, mit fenyegetôzöl! II. A középkor himnuszköltészetébôl. A tiszteletreméltó Béda: A Hat Nap és a Hat Világkorszak Ismeretlen ír költô: Áldozási ének Ismeretlen gót költô: Háborús veszedelemben Pál diákonus: Tengernek Csillaga Keresztelô Szent Jánosról Alkuin: Az ember méltóságáról Szent Teodulf: Virágvasárnapi himnusz Rabanus Maurus: Püskösdi himnusz Mindenszentek himnusza Himnusz a szent vértanúkról Boldog Notker: Pünkösdi szekvencia Az ifjabbik Hartmann: Az Evangéliumról Wipo: Húsvéti szekvencia Ismeretlen szerzôk (IX-X. század): Búsultak az apostolok Ó, mennyei örök király Hajnalbíborban ég a menny Földszerte Húsvét örömét Örömtôl hangos a világ Üljük körül fehérben Jézus, a Szűznek Fia s alkotója Emlékezzél meg, Alkotó Im a hitvalló, kit a föld határán Jézus, felséges korona Az öröklétnek fényessége önti el Ó, boldog pásztor, Péter Isten, jutalma, otthona Kis szolgáidnak megbocsáss Éjjel serkenvén, közösen virrasszunk Meghozta boldog örömünk Ó, gyôzhetetlen vértanu Damiáni Szent Péter: A halálról A mennyországról A béna Hermann: Adventi antifóna Lavardini Hildebert: A Szentháromságról Morlasi Bernát: A Mariáléból (Kázmér király himnusza) Abelard: Az Úr harsonája Szentviktori Ádám: Nagyboldogasszonynapi himnusz Karácsonyi himnusz Húsvéti himnusz Szekvencia a Szent Keresztrôl Ismeretlen költô (XI. század): Róma dícsérete II. Róbert király: Jöjj Szentlélek (Veni Sancte) III. Incze: Szűz Mária mennybevitelére Szent Bernát: Jézus Szent Nevérôl I-III. Grčvei Fülöp: A mulandóságról Löweni Arnulf: A Szent Archoz Celanói Tamás: Az utolsó itéletrôl Assisi Szent Ferencrôl Szent Bonaventúra: A szent keresztrôl I-II. Aquinói Szent Tamás: Rejtezô Istenség hittel áldalak Ezen a szent napon Isten igéje földre szállt Zengd a titkot hangos ének Dícsérd Sion Strassburgi Hugó: Szűz Mária dícsérete Ismeretlen szerzô: A Bolondok ünnepének szekvenciája Todi Jakab: A Fájdalmas Szűzrôl Az Örvendezô Szűzrôl A világ hiúságáról Peccham János: A Fülemile Ismeretlen szerzô: Himnusz Krisztus születésérôl Colonna Aegidius: Hóra-ének Krisztus szenvedésérôl Kempis Tamás: Az angyalokról III. Néhány késôbbi himnusz. Aegidi Jakab: Urunk színeváltozására Antoniano Silvius: Az erôs asszony himnusza VIII. Orbán: Urunk mennybemenetelére XI. Kelemen: Szent Józsefrôl I-III. Ismeretlen költôk: Áldozócsütörtökre Egy hitvalló-püspökrôl Vasárnapi Dícséretre, nyáron XIV. Benedek: Szeplôtelen Fogantatás ünnepére Ismeretlen költô (XVIII. sz.) Jézus Szent Szívérôl I-III. XIII. Leó: A Szent Család ünnepére I-III. IV. Magyarországi himnuszok: Ismeretlen szerzôk: Verses zsolozsma Szent István királyról Úrjöveti himnusz Karácsonyi himnusz Szent Magdolna siralma Szekvencia asszonyunk Szűz Máriáról Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához Pázmány Péter: Magyarország Nagy Királynôjérôl és Patronájáról ======================================================================== A latin himnuszok kezdôsorai -- A -- Adoro Te devote latens deitas Ad perennis vitae fontem Ad regias Agni dapes Aeterna coeli gloria Aeterna Christi munera Aeterne rerum Conditor Aeterne Rex altissime Age iam precor mearum Agnes, beatae virginis Ales diei nuntius Alma Redemptoris Mater Alpha et O, magne Deus Alto ex Olympi vertice Ante saecula qui manens A solis ortus cardine Auctor beate saeculi Audi benigne Conditor Audit tyrannus anxius Aurora caelum purpurat Aurora iam spargit polum Ave maris stella Ave mundi Domina Ave, Virgo singularis Beata nobis gaudia -- B -- Beate pastor Petre clemens accipe Beatus ille qui procul vitam suam -- C -- Caelestis urbs Jerusalem Caelitum loseph decus atque nostrae Christum ducem qui per crucem Coeli Deus sanctissime Coelo rores pluunt flores Congregavit nos in unum Christi amor Consors Paterni luminis Cor Arca legem continens Corde natus ex parentis Creator alme siderum Cum sit omnis caro foenum Cur mundus militat -- D -- Decora lux aeternitatis auream Deus Creator omnium Deus, tuorum militum Dies irae, dies illa -- E -- Ecce iam noctis tenuatur umbra Eja Phoebe nunc serena En clara vox redarguit En ut superba criminum Ex more docti mystico Exsultet orbis gaudiis -- F -- Florens Yesse regula Fortem virili pectore -- G -- Gaude Virgo gloriosa Mater Christi Gloria, laus et honor Grates tibi Jesu novas Gravi me terrore pulsas -- H -- Hominis superne Conditor -- I -- Iam Christus astra ascenderat Iam lucis orto sidere Iam moesta quiesce querela Iam sol recedit igneus Immense caeli Conditor In passione Domini Intende qui regis Israel Invicte Martyr, unicum Iste Confessor Domini sacratus Iste quem laeti colimus fideles -- J -- Jesu, corona celsior Jesu corona Virginum Jesu decus angelicum Jesu dulcis memoria Jesu Redemptor omnium, quem lucis Jesu Redemptor omnium, Perpes corona Jesu Rex admirabilis -- L -- Lauda Sion Salvatorem Laudes crucis attollamus Lilium floruit Lucis Creator optime Lux alma Jesu mentium Lux est orta gentibus -- M -- Magdalena mortuo Jesu Magnae Deus potentiae Memento, rerum Conditor -- N -- Nocte surgentes vigilemus omnes Nox atra rerum contegit Nox et tenebrae et nubila Nunc Sancte nobis Spiritus -- O -- O gente felix hospita O gloriosa virginum O gloriosa, a speciosa O lux beata Caelitum O qualis quantaque laetitia Omni die dic Mariae Orientis partibus O Roma nobilis, orbis et domina O sola magnarum urbium O Sol salutis intimis -- P -- Pange lingua gloriosi corporis Pange lingua gloriosi lauream Paschale mundo gaudium Patris Sapientia Philomena praevia temporis amoeni Placare Christe servulis Praeclara custos virginum Prima creator saeculi Primo dierum omnium -- Q -- Quem terra, pontus, sidera Quicumque Christum quaeritis Quid Tyranne, quid minaris -- R -- Rector potens verax Deus Regem regum venerantes Rerum Creator optime Rerum Deus tenax vigor Rex gloriose Martyrum Rex sempiterne Caelitum -- S -- Sacra iam splendent decorata lychnis Sacrata libri dogmata Sacris solemniis Salutis aeternae dator Salutis humanae Sator Salve Jesu reverende Salve, sancta Parens Salvete flores Martyrum Sancti Spiritus assit nobis gratia Sanctitatis nova signa Sancti venite Christi corpus sumite Sanctorum meritis inclyta gaudia Somno refectis artubus Sperne Camoena leves hederas Splendor paternae gloriae Stabat Mater dolorosa Stabat Mater speciosa Summae Deus clementiae -- T -- Te Deum laudamus Te homo laudet Te lucis ante terminum Te Joseph celebrent agmina Caelitum Telluris ingens Conditor Tristes erant Apostoli Tristes nunc populi Tuba Domini Paule maxima Tu Trinitatis Unitas -- U -- Ut queant laxis resonare fibris -- V -- Veni Creator Spiritus Veni Jesu veni amor Veni Sancte Spiritus Verbum supernum prodiens e Patris Verbum supernum prodiens nec Patris Vexilla regis prodeunt Victimae paschali Virginis proles opifexque Matris -- Z -- Zyma vetus expurgetur ======================================================================== A magyar himnuszok kezdôsorai -- A -- A férfias szívű, erôs A húsvéti Bárányt A Keresztet ünnepeljük A királyoknak Királyát áldjuk Alfa és Ómega, Isten Ama végsô harag napja A minden napok elsején A nappal szárnyas hírnöke A napvilág leáldozott A sarkon már hajnal remeg Atyaisten dicsfénye te Atyja szíve szülte ôt Az isteni Bölcseség Az öröklétnek fényessége önti el -- Á -- Ágnes, a boldog szűzleány Áldjon az ember, drága Teremtô Áll a fájdalomnak anyja Áll az édes Istenanyja Áve Jézus, tisztelendô Áve világ Asszonya -- B -- Boldog ki távol elrekeszti életét Boldogságos Krisztus Anyja vigadozzál Búsultak az apostolok -- D -- Dícsérd Sion Udvözitôd Dobd le Camoena a könnyü babért -- E -- Egek szentséges Istene Ember, tested fű a réten Ember-üdvösség Kútfeje Emlékezzél meg, Alkotó Este-reggel énekekkel Ezen a szent napon -- É-- Égi kertek permeteltek Ég mérhetetlen Mestere Égnek ékesség, minekünk dicsôség Égnek örökôs glória Ég városa, Jeruzsálem Éj és homály és fellegek Éjjel serkenvén közösen virrasszunk Életemnek végsô napja Életszentség új virága Élô minden idôk elôtt -- F -- Fekete éjszaka fedez Fényalkotó kegyelmes Úr Figyelmezz Izrael Ura Földnek teremtô Istene Földszerte húsvét örömét Fölséges Ige, ki Atyád Frissült tagokkal ébredünk Fülemile, hírnöke tavasz eljöttének -- G -- Gyôzedelmes harc babérját -- H -- Hajnalbíborban ég a menny Halld meg jóságos Alkotó Hallja a zsarnok és remeg Hívságos fény után Hogy könnyűlt szivvel csoda tetteidnek Hódolat és áldás néked -- I -- Igaz Isten, hatalmas Úr Im a hitvalló, kit a föld határán Im gôgös bűneink dühe Im harsan feddô égi szó Imhol a szentséges tanok Isten igéje földre szállt Isten, jutalma, otthona Isten, világot alkotó -- J -- Jessze bimbós vesszeje Jézus, angyalok éke te Jézus, a Szűznek fia s alkotója Jézus, felséges korona Jézus, király, csodálatos Jézus, szűzek koszoruja Jöjj el Jézus, én szerelmem Jôjj Szentlélek Istenünk Jöszte kérlek életemnek -- K -- Kegyes jóságnak Istene Ki csillagokat alkotál Kinyílt egy liliom Királyi zászló jár elôl Kis szolgáidnak megbocsáss Ki szűzek ôrizôje vagy Kit minden hívôk e napon dícsérűnk Kit tenger, föld és csillagok Krisztus Mestert, ki kereszten Krisztus örök kegyelmeit -- L -- Legelsején az Alkotó Lelkünk szép fénye, Jézusunk -- M -- Magasságos örök Király Már a templomban lobog a szövétnek Már kél a fénynek csillaga Már Krisztus mennybe költözött Mártírok királyi Ura Megérkezett a szamár Meghozta boldog örömünk Megváltónk kegyes anyja Mindent hordozó ôserô Mindnyájan Krisztus-keresôk Minket itt Krisztus szerelme összegyüjtött Most szállj le Szentlélek reánk -- N -- Nagyságos emberalkotó Naptámadat mesgyéitôl Nemzetekre fény hasadt Nézz ránk Üdvözítônk Nosza Phoebus, tiszta fényed -- O -- Olymp magas tetôirôl Ó Alkotó Lélek jövel Ó boldog pásztor Péter, hallgasd kegyesen Ó, boldogságos égi Fény Ó boldog tűzhely, Názáret Ó dicsôséges, ó te szépséges Ó gyôzhetetlen vértanú Ó Háromság Egysége te Ó Jézus, rád emlékezés Ó mennyei örök Király Ó milyen öröm az és mekkora Ó nagyhatalmas Istenünk Ó nemes Róma te, úrnô vagy s egy világ Ó szűzek legdicsôbbike Ó te páratlan Betlehem Ó virágocska vértanuk -- Ö -- Örök élet kútfejére Örömtôl hangos a világ -- R -- Rejtezô Istenség, hittel áldalak Régi kovászt kiseperjünk -- S -- Sápadoz lassan köde már az éjnek -- SZ -- Száll a tüzes nap lefelé Szent Anya, üdvözlégy Szentek, Krisztusnak testét venni jöjjetek Szentlélek Isten, kegyelmeddel Szent Magdolna elmene Szent Pál, isteni harsány harsona Szív, mely a frigy szekrénye vagy Szűnjél szomorú panasz immár -- T -- Társak, zengje szavunk szentek erényeit Tengernek csillaga Téged Isten dícsérünk Téged, József az ég rendjei áldjanak Titokzatos szokás szerint -- U -- Urunk kínszenvedései Új háladalt mondok neked -- Ü -- Üdvösség napja, Jézusunk Üdvösségszerzô Jézusunk Üdvözlégy szűzek virága Üljük körül fehérben -- V -- Világ megváltó Jézusa Világmegváltó Jézusunk Világnak boldog Mestere Világosság, Atyáddal egy Világszerzô jóságos Úr Világ teremtô Mestere -- Z -- Zengd a titkot, hangos ének Zsarnok, mit fenyegetôzöl ======================================================================== A himnuszok jegyzéke szerzô szerint -- A -- Abelard: Az Úr harsonája Aegidi Jakab: Urunk színeváltozására Ambróziánus himnuszok Elsô Hórára Éjjeli zsolozsmára (hétfôre) Éjjeli zsolozsmára (keddre) Éjjeli zsolozsmára (szerdára) Dícséretre Szent Ambrus: Himnusz kakasszóra Hajnali himnusz Esti himnusz Adventi himnusz Himnusz a Harmadik Hórára Himnusz a Hatodik Hórára Himnusz a Kilencedik Hórára Szent Ágnes ünnepére Szent Gervasius és Protasius vértanuk tetemének feltalálására Szent vértanuk ünnepére A szent szűzek ünnepére Alkuin: Az ember méltóságáról Antoniano Silvius: Az erôs asszony himnusza -- B -- XIV. Benedek: Szeplôtelen Fogantatás ünnepére Szent Bernát: Jézus Szent Nevérôl I-III. A tiszteletreméltó Béda: A Hat Nap és a Hat Világkorszak Szent Bonaventúra: A szent keresztrôl I-II. -- C -- Colonna Aegidius: Hóra-ének Krisztus szenvedésérôl -- G -- Nagy Szent Gergely: Halld meg jóságos Alkotó Titokzatos szokás szerint Fényalkotó kegyelmes Úr Ég mérhetetlen Mestere Földnek teremtô Istene Egek szentséges Istene Ó, nagyhatalmas Istenünk Nagyságos emberalkotó Ki csillagokat alkotál A minden napok elsején Ó, Háromság Egysége te A napvilág leáldozott Száll a tüzes nap lefelé Fekete éjszaka fedez Mártírok királyi Ura Grčvei Fülöp: A mulandóságról -- H -- Az ifjabbik Hartmann: Az Evangéliumról A béna Hermann: Adventi antifóna Szent Hilarius: A Szentháromságról -- I -- III. Incze: Szűz Mária mennybevitelére Ismeretlen gót költô: Háborús veszedelemben Ismeretlen ír költô: Áldozási ének Ismeretlen szerzô (ókeresztény): A szeretet himnusza (A nagycsütörtöki lábmosásra) Ismeretlen szerzôk (IV-VIII. század): Világmegváltó Jézusunk Égnek örökös glória Fölséges Ige Im harsan feddô égi szó Üdvösség napja, Jézusunk Kegyes jóságnak Istene Már Krisztus mennybe költözött Ég városa, Jeruzsálem Olymp magas tetôiról Zsarnok, mit fenyegetôzöl! Ismeretlen szerzôk (IX-X. század): Búsultak az apostolok Ó, mennyei örök király Hajnalbíborban ég a menny Földszerte Húsvét örömét Örömtôl hangos a világ Üljük körül fehérben Jézus, a Szűznek Fia s alkotója Emlékezzél meg, Alkotó Im a hitvalló, kit a föld határán Jézus, felséges korona Az öröklétnek fényessége önti el Ó, boldog pásztor, Péter Isten, jutalma, otthona Kis szolgáidnak megbocsáss Éjjel serkenvén, közösen virrasszunk Meghozta boldog örömünk Ó, gyôzhetetlen vértanu Ismeretlen szerzô (XI. század): Róma dícsérete Ismeretlen szerzôk (késô középkori): A Bolondok ünnepének szekvenciája Áldozócsütörtökre Egy hitvalló-püspökrôl Himnusz Krisztus születésérôl Vasárnapi Dícséretre, nyáron Ismeretlen szerzô (XVIII. sz.) Jézus Szent Szívérôl I-III. Ismeretlen szerzôk (magyarországi): Verses zsolozsma Szent István királyról Úrjöveti himnusz Karácsonyi himnusz Szent Magdolna siralma Szekvencia asszonyunk Szűz Máriáról Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához -- K -- XI. Kelemen: Szent Józsefrôl I-III. Kempis Tamás: Az angyalokról -- L -- Lavardini Hildebert: A Szentháromságról XIII. Leó: A Szent Család ünnepére I-III. Löweni Arnulf: A Szent Archoz -- M -- Morlasi Bernát: A Mariáléból (Kázmér király himnusza) -- N -- Szent Nikétász: Téged Isten dícsérünk Boldog Notker: Pünkösdi szekvencia -- O -- VIII. Orbán: Urunk mennybemenetelére -- P -- Pál diákonus: Tengernek Csillaga Keresztelô Szent Jánosról Szent Paulinus: Az elsô zsoltár Köszöntô vers feleségéhez Pázmány Péter: Magyarország Nagy Királynôjérôl és Patronájáról Peccham János: A Fülemile Damiáni Szent Péter: A halálról A mennyországról Prudentius: Hajnali himnusz Himnusz kakasszóra Temetési himnusz Isten Bárányáról A Minden órára való himnuszból Aprószentek ünnepére (I. Hajnali zsolozsmára) Aprószentek ünnepére (II. Dícséretre) Vízkereszti himnusz Urunk színeváltozása ünnepére -- R -- Rabanus Maurus: Püskösdi himnusz Mindenszentek himnusza Himnusz a szent vértanúkról II. Róbert király: Jöjj Szentlélek (Veni Sancte) -- S -- Sedulius: Krisztus életérôl Szűz Mária köszöntése Strassburgi Hugó: Szűz Mária dícsérete Szentviktori Ádám: Nagyboldogasszonynapi himnusz Karácsonyi himnusz Húsvéti himnusz Szekvencia a Szent Keresztrôl -- T -- Aquinói Szent Tamás: Rejtezô Istenség hittel áldalak Ezen a szent napon Isten igéje földre szállt Zengd a titkot hangos ének Dícsérd Sion Celanói Tamás: Az utolsó itéletrôl Assisi Szent Ferencrôl Szent Teodulf: Virágvasárnapi himnusz Todi Jakab: A Fájdalmas Szűzrôl Az Örvendezô Szűzrôl A világ hiúságáról -- V -- Venantius Fortunatus: A kereszt himnusza Nagypénteki himnusz A Szeplôtelen Szűzrôl A Boldogságos Szűz Máriáról -- W -- Wipo: Húsvéti szekvencia ======================================================================== Bevezetés A régi költészet tiszteletreméltó préselt virágai és melegházban csodált növényei mellett az Egyház latin himnuszköltészete olyan, mint egy eleven és örökzöld ôsi fenyôrengeteg. Élô ez a költészet kétféleképen is. A mindennapi használat eleven életét éli a katolikus liturgiában, a mise, a zsolozsma, a különbözô szertartások máig meg nem szakadt gyakorlatában. És él, titokzatos, de nem kevésbbé eleven életet a modern európai lírában. Mint Babits írja: ,,tudva vagy tudatlanul, mindannyian e jámbor középkori himnuszköltôk örökösei vagyunk; formában, színben, érzésben, gondolatban egyformán tôlük függünk, és koldusok lennénk ô nélkülük.'' Miben áll ezeknek a himnuszoknak páratlan értéke? Kristályosan tiszta, kimért tökéletességű, egyetemes érvényű formákban a legnagyobbat adják, ami a költészetnek egyáltalán hozzáférhetô: a legnagyobb közösségi élményeken át a legnagyobb egyéni élményeket: azt; ami az emberben végtelen, örökkévaló, isteni. Édes testvére ez a költészet a másik legnagyobbnak, a zsoltárokénak. Amaz talán egy fokkal erôteljesebb, emez színesebb, melegebb, európaibb: egy fokkal jobban a mienk. Jobban a mienk formában is. Hiszen a születô európai nyelvek zenéje és hangsúlyviszonyai teremtették meg ritmikáját, a felnövô friss nemzetek észjárása, képzelete alakította ki belsô formáit. A nagy európai keresztény család közös gondolati és érzelmi kincse, élményi és ízlésbeli gazdagsága halmozódik fel benne, -- de mindegyik nemzet beléleheli a maga egyéni lelkének frisseségét, nemzeti ízeinek édességét is. Boldog büszkeséggel állapíthatjuk meg: a magyarországi latin himnuszköltészet eleven és nem másodrendű részese ennek a nagy költészetnek. Emlékeink legjava semmivel sem áll a nagy nyugati himnuszok legmagasabb szintje alatt, -- bizonyságául annak az egyre jobban igazolódó igazságnak, hogy a magyarság mostoha történelmi viszonyai ellenére is már a középkorban egyenrangú és méltó részese volt Európa szellemi életének. Az ismert himnuszok száma nem jár messze a félmilliótól. Három ôsforrás táplálja ezt a gazdag, szinte ôserdôszerű tenyészetet. Nyelvet, hangot, ritmust, méltóságos magatartást a nagy római költészettôl tanult. A himnuszköltészet atyját, Szent Ambrust, az utolsó rómainak is nevezték. A latin forma elôkelô idomaiba korán beleömlött a provinciák fiatalabb népeinek lobogó fantáziája. Az ókori himnuszköltészet csúcsán a hispániai Prudentius barokkosan tömött és majdnem romantikusan szertelen himnuszai állnak. Témával, megszentelt hagyománnyal, érzelmi mélységgel és bensôséggel a Biblia és az élô Egyház lelkivilága látta el ezt az új, beláthatatlan jövôjű költészetet. A harmadik, a legfrissebb, az el nem apadó forrás: a fiatal európai népek friss, nyers, gyermeki, de egyre fejlôdô, fínomodó, lelkiesedô szelleme. A keresztény dalköltészet kezdetei a Szentírásig nyúlnak vissza. Forrásául a zsoltárok és canticumok nagyszerű költészete, elsô termékéül talán az Újszövetség néhány helye tekinthetô. A fejlôdés elsô mozzanatait azonban homály fedi. Az elsô adatokat Szent Pál leveleiben olvassuk: két helyen is felszólítja a híveket, hogy dícsérjék az Urat, énekelvén és zengedezvén ,,zsoltárokkal, himnuszokkal , és lelki énekekkel''. (Ephes. 5. 18-13. és Coloss. 3. 16.) Hogy mit jelent pontosan és miben különbözik egymástól ez a három szó, nem dönthetô el határozottan. Bizonyosnak látszik, hogy a kereszténység mindjárt kezdetben megteremtett valamiféle lírát. Annak az új gondolat- és érzésvilágnak, melyet megnyitott, szinte lehetetlen volt dalban nem törnie ki. A misztikus dogmák, az Istenségnek, a halhatatlanságnak, a megváltásnak nagyszerű eszméi, a belsô, egyéni lelki élet mindenek fölé helyezése: mind olyan motívumok, melyeknek elôbb-utóbb meg kellett találniok a lírai kifejezési formát. De énekeket követelt a keresztény községek liturgiája is. Már a II. század legelején tanuskodik e költészet meglétérôl az ifjabb Plinius, majd Lucianus, a keresztény írók közül Justinus, utóbb Tertullianus és Eusebius; mindezek az adatok azonban homályosak és határozatlanok. A keresztény líra legelsô termékei minden valószínűség szerint mérték nélkül, a latinnyelvű szentírási költészet (a Magnificat, a Benedictus, a zsoltárok és próféták) prózaritmusos formájában készültek, mint a Te Deum; a metrikus forma és a strófás szerkezet csak késôbbi, a klasszikus költészet befolyásának tulajdonítható fejlemény. A keleti Egyházban korán feltűnnek e költészet termékei. Alexandriai Szent Kelemen himnusza (Paedagogus c. munkája végén) még a II. század végérôl való. A görög keresztény líra gyorsan fejlôdött. Methodius éneke, a III. század végérôl, formában és nyelvben már a klasszikus görög költészet hatását tünteti fel. Nazianzi Szent Gergely és Synesios költészetében már egyesült a kereszténység és a görög szellem. Nazianzi Szent Gergelynek kortársa Szíria legnagyobb költôje is: Szent Efrém, ,,a Szentlélek hárfája''. Nyugaton természetszerűleg szintén ki kellett fejlôdnie a keresztény lírának, de itt kevésbbé kedvezô talajra talált. Már maga a művészileg kevésbbé fogékony, inkább józan és gyakorlatias római szellem sem kedvezett neki. De mostohák voltak a viszonyok is. A kereszténység eleinte inkább az alsóbb néposztályok közt terjedt tömegesebben, akik nagyon messze álltak a felsôbb osztályok kifínomult görögös műveltségétôl; az elôkelôbbeket, műveltebbeket, fínomabb ízlésűeket csak késôbb kezdte nagyobb számban meghódítani. A kereszténység az elsô három században amúgy is csaknem szakadatlan üldözéseknek volt kitéve; ez, ha nem nyomta is el teljesen a keresztény költészetet, de a liturgia fényesebb kifejlôdését mindenesetre hátráltatta. De meg ismeretes, hogy kezdetben a római egyház nyelve is görög volt. A legrégibb nyugati atyák mind görögül írtak, még Tertullianus is egyes műveit mindkét nyelven megírta; nem csodálható tehát, hogy a latin himnuszköltészet is csak késôbb alakult ki, a jobb idôk eljöttekor. Ez az idô a IV. századdal következett be. Az akkor erôteljesebben meginduló keresztény lirára nagy munka várt: a keresztény és a római elem egyesítése. A kettô küzdelme már a prózában is észrevehetô. A lírában ennek a harmonizáló iránynak elsô képviselôje, egyszersmind a nyugati egyház himnuszköltészetének is atyja, Poitiers-i Szent Hilarius (+366.). ,,A himnuszköltésben elsônek virágzott'' (,,hymnorum carmine floruit prinius'') -- mondja róla Sevillai Isidorus. Az ariánusok elleni küzdelmeiért számkivetve, keleti tartózkodása alatt, valószínűleg Phrygiában, a görög egyházban ismerte meg a himnuszköltészetet, és hazatérte után hazájában is meg akarta honosítani. Könyvébôl csak három himnusz maradt ránk, azokat is csak újabban fedezték fel, azok is töredékesek. De az irányt világosan jelzik. Tárgya az elsônek az, aminek védelmében harcolta végig egész életét: a ,,Filius consubstantialis'', az Atyával egylényegű Fiú születése; a másiké a Megváltó halála, a harmadiké a sátán. A tartalom tehát nemcsak hogy teljesen keresztény, de egyenesen teológiai; nehéz dogmatikus kérdések elvont, tudós, igen kevéssé költôi fejtegetése. A forma viszont teljesen a régi római költészet hagyományának keretei közt mozog: asklepiadeusok, senariusok, trochaikus tetrameterek. Az új irány mellett a kezdet nehézségei is jelentkeznek verselésében: technikája igen gyönge; az elsô himnusz sorainak fele hibás, némelyik feltűnôen rossz. Ez a gyenge külsô forma az egyik oka annak. hogy Hilarius költészete hatástalanul hangzott él. A nyugati himnuszköltészet igazi megteremtôje Szent Ambrus (340 kör.--397.). Már külsô élete is alkalmassá teszi a keresztény és római művelôdés összeolvasztására. A trieri praefectus praetorio fia igazi római szellemben nevelkedik, retorikát tanul, jogtudóssá lesz és az állami szolgálatban consularis helytartóságig viszi. Mint hitujoncot választja a nép püspökké, és ô nagy buzgalommal merül a szent tudományokba. Népének igazi atyja, nagy szónok, teológiai iratokat, leveleket és himnuszokat ír, az ortodoxia tüzes védôje, a pogányságnak és az ariánizmusnak Itáliában legfélelmesebb ostora, és mind e sokoldalú tevékenysége mellett még politikai küldetésekre is jut ideje. Valóban a régi Róma férfiúi ideáljának megtestesítôje! -- A hagyomány élete nagy hitvédô küzdelmeivel hozza összeköttetésbe himnuszainak eredetét is, azzal a kitartó ellenállással, melyet a püspök a gyermek II. Valentinianus császár ariánus anyjának, Justinának erôszakoskodásaival szemben folytatott. A császárnô több sikertelen zaklatás után 386-ban katonaságot küldött ellene. Ambrus a bazilikába zárkózott híveivel; két napot és két éjszakát töltöttek itt. A fegyveresektôl körülzárt istenházában készítette a hívek lelkesedésének ébrentartására az elsô himnuszokat. A milánói egyházból terjedt el a himnusz, Sevillai Isidorus tanúsága szerint, az egész nyugati egyházban. Hatásuk óriási volt. A nép annyira megszerette ôket, hogy Ambrust ellenségei a népnek bűvös versekkel való elcsábításával vádolták. Szent Ágoston Vallomásaiból tudjuk, hogy rá is nagy hatással voltak ezek a himnuszok már keresztsége elôtt is: gyakran mondogatta ôket magában, nem egyszer könnyekre fakasztották, és anyja halála után bennük talált vígasztalást. Nagy hatásuk bizonysága az a körülmény is, hogy csakhamar a tartalomra és formára -- ha értékre nem is mindig -- hasonló himnuszok egész serege termett nyomukban (hymni Ambrosiani). A himnusznak úgyszólván kánonját szabta meg egy évezredre. E himnuszok tartalmán meglátszik eredetük. Az üldözött, az istenházába menekülô hívôk mélységes hite, szent komolysága szól belôlük. Szeretik a didaktikus vonatkozásokat, a szimbolikus célzásokat. Váltakozó, két karban való éneklésre készültek, azért formájuk is bizonyos párhuzamosságot, gondolati ritmust mutat. Mértékük a császárkor legnépszerűbb latin verse, a jambusi dimeter, mely a keresztény költészetnek ezentúl uralkodó formájává lett. Minden ambroziánus himnusz strófás természetű és strófáinak száma nyolc. A hiteles Szent Ambrus-féle himnuszok technikája gondos, a többiekben sokszor nagy formai botlásokat találunk. Hangjukban a római patricius komoly méltósága és a Krisztus szolgájának alázatos hite egyesül. Nyoma sincs itt a görögök szárnyaló képzeletének, áradó erejének: mindenütt nyugodt, komoly méltóság, fönséges egyszerűség. tömörség, harmónia és a nyelv tiszta latinsága. Hatásra talán nem de egész költôi egyéniségét tekintve sokkal jelentôsebb költô Szent Ambrusnál Prudentius. (348-410 kör.) Hispániában született, valószínűleg keresztény szülôktôl. Ô is a római ifjúság nevelésében részesült, végigjárta a rétoriskolát és jogot tanult. Életmódja is olyan volt, mint a római ifjúság megszokott életmódja. Ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd állami szolgálatba lép, kétszer is helytartóságot visel és közpályáját a császár közvetlen környezetében végzi be. Ötvenhét éves korában váratlan fordulat állt be életében. Mint valami hirtelen reveláció tárul lelke elé életének hiúsága. ,,Mi hasznosat tettem ily hosszú idô alatt?'' kérdi magától. Lemond a világról, magas tisztségeirôl, és életét a szent költészetnek szenteli, ,,hogy legalább szóval dícsérje Istent, ha érdemeivel nem tudja.'' Élete végén megfordul Rómában, fölkeresi a mártírok sírjait, többet aztán nem tudunk róla. Élete, jelleme, műveltsége egészen római és egészen keresztény. Római hazafisága több helyen meghatóan nyilatkozik meg. Legfôbb vágya, hogy az egész állam megtérjen; leghôbb kérése: ,,Legyen hívôvé Romulus, És higgyen immár Numa is.'' E két szellem teljes eggyéforrását mutatja nagyszabású és sokoldalú szimbolikus, didaktikus, elbeszélô -- költészete is. Ennek csak egy kis része -- a Liber Cathemerinon -- tartozik a líra körébe. Elsô himnuszai tartalmilag Szent Ambrus hatását mutatják; a jambusi dimeter gyakori használata is arra vall. De mennyire más mégis, mint Szent Ambrus! Egy nagy, önálló, a római irodalomban valóban szokatlanul hatalmas egyéniség nyilatkozik meg elôttünk. Keresztény tartalom, a legművészibb klasszikus metrumoknak, a népies ritmikának, sôt önalkotta versszerkezeteknek nagy változatossága, egy Horatiuséval vetekedô formaművészet. De Prudentius nemcsak keresztény és római: a délvidék fia; Hispániában született és ott töltötte élete nagy részét. A délvidéki ember nagy érzékenységét, izgékonyságát, fantáziáját, szenvedélyességét viszi bele költészetébe, egy minden eddigi római és keresztény költôtôl különbözô, új és gazdag költôi szellemet. Valami eddig ismeretlen erô és színgazdagság van benne, a képzeletnek olyan - - sokszor túlságig menô, a harmóniát is megbontó -- csapongása, mely hallatlan az aurea mediocritas költészetében. A fenségre és a gyengédségre egyformán hangot talál. A ragyogó leírásokhoz épp oly jól ért, mint a kevés szóval sokatmondás művészetéhez. Szent Ambrus inkább római, Prudentius spanyol. Szent Ambrus bensôségesebb, komolyabb, Prudentius lelkesebb, szenvedélyesebb. Szent Ambrus szigorú, komoly, Prudentius színesebb, ragyogóbb. Szent Ambrus kereszténysége inkább az értelemé, Prudentiusé a szívé, a fantáziáé. Prudentius a himnuszt kissé terjengôssé, kevésbbé egyszerűvé, de egyszersmind szabadabbá, ragyogóbbá, lelkesebbé, egyénibbé, mindenesetre művészibbé tette. Szent Ambrus és Prudentius pályájához hasonlít a 1V. század harmadik kiváló költôjének, Szent Paulinus-nak élete is. (353-431.) Elôkelô, bordeauxi szenátori családból született és a leggondosabb római nevelésben részesült. Állami szolgálatba lépve, csakhamar Campania helytartójává lett, majd visszavonulva élt birtokán, igazi római ,,otium literarium''-nak. Nagy családi szerencsétlenségek érik; hosszú lelki küzdelem után művelt és gyengédlelkű, testvérként mellette élô feleségével, Therasiával együtt lemond a világról, kereszténnyé, majd pappá lesz, vagyonának nagy részét a szegényeknek osztja és Nolába vonul, ifjúkorától választott védô- szentjének, Szent Félixnek sírjához, kinek ünnepét minden évben himnusszal ünnepli. Nemsokára püspökké választják és mint a keresztény élet mintaképét csodálják mindenfelé. Barátságban állt és levelezett Szent Ágostonnal és Szent Jeromossal. A legenda szerint élete végén egy szegény özvegy fia helyett adta magát a vandalok rabságába. -- Költészetének tekintélyes részét a Szent Félixrôl írt 13 ,,születésnapi vers alkotja. Nagyon érdekesek zsoltár-parafrázisai, melyekkel a keresztény költészet egy kedvelt műágának lett elsô képviselôje. De talán egész költészetében legkedvesebb, legköltôibb az a pár sor, amelyet feleségéhez írt. (Age, iam precor...) Egyénisége még jobban megnyilatkozik költészetében, mint Prudentiusé. Egyszerűbb annál és közvetlenebb, nem áll mögötte ízlésben és formai művészetben sem, de egészben kisebbszerű költôi egyéniség; világa szelíd lemondás,. merengô reflexiók, bensôséges szeretet. Az utolsó szorosan vett ókori himnuszköltô Coelius Sedulius, az V. század elsô felébôl. Életérôl nagyon keveset tudunk. Itáliában született, ifjúkorában valószínűleg világi tanulmányokat folytatott, késôbb pappá lett. Sedulius tulajdonképpen nem is számítható a lírikusok közé. Fôművén, az Úr csodáiról írt hexameteres Carmen Paschale öt könyvén kívül írt ugyan két himnuszt is, de ezek sem igazi lírai költemények. Az egyik egy distichonokban írt didaktikus-epikus vers az Ószövetség elôképeirôl,[1] a másik pedig Jézus Krisztus életét dolgozza fel jambikus dimeterekben. E hosszabb himnusznak két része is belekerült a Breviáriumba, az A solis ortus cardine és a Hostis Herodes impie kezdetű. -- Sedulius sokat tanult elôzôitôl, különösen Szent Ambrustól, és nem mutatkozik méltatlan tanítványuknak. Fôereje a formában van, ez bámulatos könnyedséggel folyik nála. Kifejezésmódját erôs tömörség tünteti ki. Verstechnikájában különben erôsen érezhetô már a hangsúly benyomulása a metrikába, és feltűnôen sokszor használja a rímet, amely Szent Ambrusnál még csak elvétve csendült meg. Mindezek már mutatják az átmenetet a középkorhoz. A keresztény ókorhoz számíthatjuk a himnuszköltészet szempontjából Európának a Karolingokig terjedô zavaros korszakát is, Ennek az idônek legjelentôsebb költôje, Venantius Fortunatus, Itáliában született a VI. század közepe táján. Ravennában jogot és szabad művészeteket tanult. Döntô jelentôségű életében megismerkedése Radegundával, I. Klotár frank király özvegyével és gyámleányával, Ágnessel, a poitiers-i kolostor fejedelemnôjével. Hatásuk alatt már idôs korában pappá, majd Poitiers püspökévé lesz. Versei közt útleírások, elégiák, dicsôítô versek, költôi levelek, sírfelíratok váltakoznak. Számos himnuszt írt az egyházi év ünnepeire, ezek azonban jórészt elvesztek. Összesen hat himnuszát ismerjük, de közülük két remekmű -- a Vexilla regis és a Pange lingua -- máig dísze a nagypénteki liturgiának. A latin himnuszköltészet elsô hôskorának utolsó nagy neve Nagy Szent Gergelyé. (540-604.) Elôkelô szenátori családból származott: a római jogot és az egyházatyákat tanulmányozta és korán prefektus lett. Atyja halála után palotáját bencés kolostorrá alakítja; gyors egymásutánban pap, pápai meghatalmazott, apát, végül 590-ben pápa lesz. Gergely, a liturgia elsô nagy szervezôje, az egyházi ének reformátora (,,gregorián'' ének), az egyházi hagyományokban egy sereg himnusz szerzôjeként él. Szerzôsége azonban nem bizonyítható, mert az adatok nagyon is késôiek. Minthogy azonban a neki tulajdonított himnuszok -- a breviáriumban ma is élnek -- meglehetôsen rokonok egymással, nem láttuk szükségesnek a szerzôség megjelölésében eltérni a hagyománytól. Ezek a himnuszok különben rövidségükben is ,,a világosságnak, gyengédségnek és nagyságnak utánozhatatlan egységét mutatják.'' (Wolters.) A VII. századig nyúlik vissza az írországi himnuszköltészet. Többnyire hosszabb, néha terjengôs költemények ezek. Nevezetes köztük legrégibb ismeretes eucharisztikus himnuszunk, a Sancti venite kezdetű. -- Az írekével nagyjában egykorú, de számban és értékben jelentôsebb az u. n. mozarab himnuszköltészet, az arabok közt lakó spanyolországi gót keresztényeké. Kb. 200 darabját ismerjük. Nagy részük nemes értelemben vett alkalmi líra: ünnepi eseményekre, az élet különbözô szükségleteire (királykoronázásra, lakodalomra, aratási ünnepre, a háború idejére: Tristes nunc populi). E költészet vezéralakja Sevillai Isidorus.-- A VII. századi angol egyház nagy történetírója, a tiszteletreméltó Béda (Beda Venerabilis, 632-735.) is szerzett himnuszokat. Ezeket bizonyos józanság és formai kiszámítottság jellemzi. Ilyen a Prima Creator saeculi kezdetű himnusz a teremtés Hatnapjáról és a hat Világkorszakról. A római kultúra hanyatlása után új idomokat ölt az új népek ajkán a himnusz is. Fiatalos ügyetlenség, kedves dadogás szólal meg a régi formákban, a görög mérték ízeiben kedves félszegséggel, de a X. századtól egyre zengôbb tisztasággal helyezkedik el a születô újlatin nyelvekbôl belopódzó hangsúly-elv és a sorok végén egyre gyakrabban, egyre tudatosabban csendűl fel az édes új csilingelés, a rím, hogy aztán a középkor delelôjén varázslatos gazdagságig kifejlôdve uralkodóvá legyen az európai költészetben. Az új köntösben új lélek is énekel: az a lélek, amely a román székesegyházakban kapja meg lelkünket. Az ókori himnusz egyszerű, alázatos, méltóságos és józan hangja után most erôsebben fölbúg a mélységek visszhangja. A szellem feszültsége, ég és föld, lélek és test ellentétei, harcai hullámzanak a mélyben, de a formák még egyensúlyt tartanak és darabos erôvel tornyosulnak egymás fölé, nyugodtan, ünnepélyesen. Nagy Károly körében három jeles himnuszköltôt is találunk. A legnagyobb köztük Pál, a diakonus (Paulus Diaconus, 730--799.), a longobárdok híres történetírója. A montecassinói bencés kolostor tagja, de több mint egy évtizedet töltött a császári udvarban is. Kevés himnuszát ismerjük; remeke a Keresztelô Szent Jánosról szóló. -- A másik kettô: az umbriai Alkuin (+804.), az ember méltóságáról szóló kis dal költôje, és a gót Szent Teodulf, orleansi püspök (+821), a Gloria, laus et honor kezdetű virágvasárnapi himnusz szerzôje; ezt a legenda szerint az angersi kolostor börtönében rögtönözte, mikor a körmenet, Nagy Károllyal, elvonult ablaka alatt. Alkuin tanítványa volt Rabanus Maurus (776--856). A fuldai apátság, majd a mainzi püspökség elôkelô egyházi hivatalait viselte, de legboldogabb akkor volt, amikor teljes visszavonultságban a tudományoknak és a költészetnek szentelhette idejét. Himnuszai közül a Veni Creator Spiritus kezdetű a bensôség remeke; a liturgiában ma is használatos. Külön kört alkotnak a szentgalleni himnuszszerzô szerzetesek. A legnevezetesebb köztük boldog Notker, akit -- beszédhibája miatt -- Dadogónak (Balbulus) hívtak. (+912.) Jelentôsége azért nagy, mert ô az elsô képviselôje a középkorban virágzó szekvencia-költészetnek. Hogy a liturgikus dallamok éneklését megkönnyítse, saját költésű szövegekkel látta el ôket. Igy folyton változó formájú, prózaritmusú művek keletkeztek, amelyeknek két-két -- ugyanazon dallamra énekelt szakasza mindig megfelel egymásnak. Ilyen Sancti spiritus assit nobis gratia kezdetű pünkösdi szekvenciája. -- Szentgalleni apát volt az ifjabbik Hartmann is (+925.), az Evangéliumról szóló himnusz szerzôje. A burgundi Wipo (+1048 után), II. Konrád és III. Henrik császár udvari káplánja, több világi mű szerzôje, írta a Victimae paschali kezdetű, a húsvéti liturgiában ma is használatos szekvenciát. Ez a Notker-féle kezdetleges szekvenciaformának továbbfejlôdését mutatja: itt már szabályosan csendűl meg a rím. A béna Hermann (Hermannus Contractus, 1013-1054.) a reichenaui kolostor grófi családból származó szerzetese. Nyomorék felsôteste nem akadályozta meg abban, hogy közkedvelt tanár, csodált zeneszerzô és sokoldalú író ne legyen. Ô írta a középkor elsô világkrónikáját. Mária-antifonái: a Salve Regina és az Alma Redemptoris Mater máig használatosak a liturgiában. A XI. század nagy hinmuszköltôje Itáliában Damiáni Szent Péter (1006-1072). Szegény születésű kamalduli szerzetes, több fontos egyházi hivatal és pápai diplomáciai megbízatás betöltôje, utóbb ostiai bíborosérsek, élete végén félreesô kolostorába vonult világmegvetô remete. Sok himnusza maradt ránk, fôleg Mária-énekek és az utolsó dolgokról szóló költemények. Ilyen a halálról és a mennyországról szóló himnusz. Formai tökéletességben nem éri el a gótikus kor nagy költôit (a csengô rímek helyett a tompább asszonáncot használja), de érzelmi melege, gazdagsága, színpompája a legnagyobbak közé emeli. -- A XI. századból származik valószinűleg a Veni Sanete Spiritus kezdetű pünkösdi himnusz is, amelyet a hagyomány II. Róbert francia királynak tulajdonít. (971--1031.) A gótika korában viharosabbá válik a lélek harca, ujjongóbbá a feltörô gyôzelem, megrendítôbb hangon szól a bűnbánat és a múlandóság érzelme. Nagyobb a mélység a lélek ellentétei közt, ragyogóbbak, vagy sötétebbek a színek, szenvedélyes szimbolika, lobogó képgazdagság, omló, merész rímzuhatagok, lendületesebb szerkesztés, teljesebb idomok jellemzik a kor legnagyobbjainak költészetét. A középkori himnuszköltészet nagy virágkorát a lavardini születésű Hildebert (Hildebertus Cenomannensis, 1056-1135.) tours-i érsek nyitja meg. Nevét a középkor himnuszköltészetének egyik leghatalmasabb alkotása tette halhatatlanná: az Alpha et O, magne Deus... kezdetű Szentháromság-himnusz. A legnehezebb teológiai fogalmak csengô rímekbe és mélyértelmű szójátékok sorába öltöztetve jelennek itt meg, de érezzük a hívô és küzdô emberlélek mélységeit is. -- Hildebert viszontagságos életében sokat harcolt egyházmegyéjéért a kor hatalmas hűbéruraival, angol fogságot is szenvedett, háromszor járt Rómában. Kevés hiteles himnuszát ismerjük de ezek a latinnyelvű költészet remekei közé tartoznak. Körülötte egész kis himnuszköltôi kör csoportosul (Marbod, Baudré, Canterbury-i Reginald), akik újra a szigorú latin idômértékes formákban írták műveiket. A középkor Szent Bernátot; a nagy clunyi apátot tekintette a legnagyobb himnuszköltônek; neki tulajdonították az ismert és szeretett himnuszok egész seregét. A kritika kimutatta, hogy Szent Bernát -- néhány jelentéktelen vértanú-éneken kívül -- nem írt költeményeket. Egészen a legújabb idôkig az ô neve alatt emlegették a Jesu dulcis memoria kezdetű remek ,,ujjongást'', mely azonban -- kétszótagos jambusi rímeinek tanusága szerint -- valószínüleg csak a XIII. században keletkezett. -- Egy másik, Szent Bernátnak tulajdonított híres himnusz szerzôje: Morlasi Bernát (élt 1140 körül). Róla csak annyit tudunk, hogy a híres clunyi kolostor szerzetese volt. Egy rímes hexameterekben írt költeménye van a világ megvetésérôl. Tôle való az a Mariale c. himnuszsorozat is, melynek egyik része az Omni die dic Mariae kezdetű Mária-ének. Ennek az éneknek tekintélyét mutatja, hogy sokszor Szent Bernátnak, Szent Anzelmnek (vagy Szent Kázmér lengyel királynak) tulajdonították. Jeles költô volt Szent Bernát nagy teológiai ellenfele, Abelard (1079-1142.), a középkor egyik legérdekesebb alakja: harcos filozófus, romantikus szerelmes, és nem utolsó sorban termékeny himnuszköltô, aki egy egész himnáriumot hagyott ránk. Műveinek értéke nem áll arányban számukkal, de vannak köztük igen sikerültek is. Mint a Szent Gildas-i apátság feje halt meg. A középkori himnuszköltészet csúcsát Szentviktori Ádám-ban éri el. (1130-1192.) Életérôl jóformán csak annyit tudunk, hogy a híres párizsi ágostonrendi Szent Viktor-apátság tagja volt, valószínűleg kortársa Szentviktori Hugónak és Rikárdnak, a misztikus teológia jeles művelôinek [a ,,három nagy viktorinus''); ô maga is nevezetes biblia- tudós. (Ennek a kolostornak volt apátja Ádám idejében az a Geoffroy de Breteuil, aki a legrégibb magyar versnek, a löweni Máriasiralomnak eredetijét írta.) Költeményeiben fölényes teológiai tudás egyesül áradó érzelmi gazdagsággal, csillogó színekkel, zengô zeneiséggel és teljes formai tökéllyel, nem egyszer virtuózitással. Tôle származik a szekvencia újabb, mértékes, rímes formája (ilyen a Stabat Mater is). Költôi erejével körülbelül olyan helyet foglal el a középkori himnuszköltészetben, mint az ókoriban Prudentius, hatása viszont Szent Ambrus költészettörténeti helyzetére emlékeztet. Egy lelkes kutató (Neale) nem habozik ôt ,,nemcsak a középkor, hanem minden idôk legnagyobb latin költôjének'' nevezni. A XIII. században külön csoportba foglalhatjuk a kolduló rendek himnuszköltôit. Ilyen mindenekelôtt a ,,doctor angelicus'', Aquinói Szent Tamás (1225-1234.), minden idôk egyik legnagyobb teológusa és filozófusa. A pápa megbízásából ô szerkesztette az úrnapi ünnep miséjét és zsolozsmáját; ennek a megbízásnak köszönhetjük az Oltáriszentségrôl írt himnuszait. Legmélyebben azonban talán a magányos áhítatra készült Adoro te ragad meg. -- Kortársa, és vele sok tekintetben rokon egyéniség, Szent Bonaventura (Johannes Fidanza, (1221-1274.), többek. közt a szent keresztrôl szóló himnusz szerzôje. Bonaventura nagy tekintélye magyarázza, hogy mint Szent Bernátnak -- neki is számos más-írta himnuszt. tulajdonított a középkor. Az ô tanítványa Peccham János (1240-1292.) Canterbury-i érsek: Fülemile c. nagy költeménye egyes részleteiben olyan bájos és zengzetes, hogy egy pillanatra sem érzik hosszadalmasnak. A tanító és erkölcsi célzat teljesen felolvad az átélés melegében. Celenói Tamás (1190-1230), Assisi Szent Ferenc életírója sem méltatlan társa a most felsoroltaknak; nevét egy nem egészen biztosan tôle származó költemény, az utolsó ítéletrôl szóló híres Dies irae -- a gyászmise szekvenciája -- tette halhatatlanná. ,,Hármas rímei, mint hármas kalapácsütés reszkettetik meg a lélek legmélyét.'' (Guericke.) Szellemben, formában, értékben édes testvére a ferences költôknek a kolduló rendek harcos ellenfele, a jeles teológus és szónok, Philippe de Grčve (1165-1236). Mint a párizsi egyház kancellárja, kora egyházi életének és tudományának nevezetes alakja volt. Költeményeinek -- anyanyelvén is ír -- tárgyai a legváltozatosabbak, de a himnuszköltészet terén is néhány remeket alkotott. (Cum sit omnis caro foenum.) -- Nagy népszerűségre tett szert Löweni Arnulf (+1250.) villersi cisztercita apátnak a kereszten függô Jézus tagjaihoz írt himnuszsorozata. Kódexeinkben is megtalálható, (Szent Bernát himnusza a fölfeszített Krisztushoz címen szokás emlegetni.) A Szent Archoz szóló rész német fordítására írta J. S. Bach híres ,,O Haupt voll mit Wunden''-ját. Az utolsó nagy középkori himnuszköltô Jacopone da Todi (1240- 1306). Olasz nemesi családból származott, jogot végzett és világias, nagyúri életet élt, de fiatal felesége megrázó körülmények között bekövetkezett halálának hatására a Ferencrendbe lépett, mint laikus fráter. VIII. Bonifác pápa évekig börtönben tartotta. Itt sem szűnik meg írni olasznyelvű (Laudi) és latin költeményeit. Himnuszai az istenszeretet mámorától lángolnak; méltán híres Mária-énekei (mint a két Stabat Mater) a gyengédség remekei. Érdekesek erkölcsi célzatú himnuszai is: a szegénységrôl, a múlandóságról. A XIV. századtól kezdve a himnuszköltészet lassú hanyatlásnak indul, nem ugyan számban, nem is mintha egyes kitünô alkotások nem születnének, de egészben véve kevés az új hang, gyengül a formaérzék, lazul a szerkesztés, hanyagabb a verselés. Ennek a kornak legjava terméséhez tartoznak Kempis Tamás (1380-1431) magánájtatosságra írt himnuszai. A legklasszikusabb aszketikai könyvnek, a Krisztus követésé- nek szerzôje himnuszköltônek is jelentôs, ha nem is mérkôzhetik a korábbi nagyokkal. A XIV. századtól meginduló humanista költészet csak lassan és módjával veszi fel műfajai közé a himnuszt. A humanista költészet azonban egészen más jellegű, mint az igazi himnuszköltés. Emez, ha átvesz is klasszikus formákat és szólásokat, sôt ha itt-ott mitológiai fordulatokat is alkalmaz (az eget Olympusnak, a napot Phoebusnak mondja, sôt III. Ince himnuszában Szűz Máriát Bellonához hasonlítja), sokkal eredetibb, saját ihletésű, hatalmas keresztény lelkiségbôl áradó művészet, míg a humanista költô mindig erôsén függ a klasszikusoktól, hiszen elvszerűen, művészi becsvágyból utánozza ókori mintáit. Azért, noha a humanista vallásos lírának jelentôs költôi vannak (Sarbievszky, Balde), műveiket nem tekinthetjük a himnuszköltészethez tartozónak. Maga az egyházi himnuszköltés nagyjából lezárul a Trienti Zsinattal. Ennek intézkedései egységesítik a liturgiát, új liturgikus költészetre nincs többé szükség, csak mikor nagyritkán új ünnepet vezetnek be. Ilyenkor Rómában készülnek még liturgikus himnuszok, de ezek halvány másai csak a régi remekeknek. Olykor ezek közt is akad persze szerencsésebb ihletbôl született; ezekbôl hozunk néhány példát. A Jézus Szent Szívérôl írt himnuszok például igazi meleg ihletrôl tanuskodnak. XIII. Leó pápa Szent Családhimnuszai egyenesen a himnuszköltészet hôskorára emlékeztetnek. * * * Különös megilletôdéssel olvassuk a magyar eredetű himnuszokat. Vannak köztük olyanok, amelyeket bízvást írhatott volna francia vagy olasz szerzô is, mint a Veni Jesu, veni amor kezdetű úrjöveti himnuszt vagy a Florens Jesse regula kezdetű Mária-éneket: ott is a himnusz- világköltés javához tartoznának. Másokon félreismerhetetlenül megérezzük a magyar ízt. A Gaude Virgo gloriosa Mater Christi kezdetű Mária-ének egyenesen a magyarok Nagyasszonyához fordul, strófáiban a török hódoltság vérpárás levegôje csap meg. A Coelo rores pluunt flores késô-gótikus rímcsilingelése egyes strófákban a magyar betlehemesjáték parasztosan meghitt környezetét idézi. A Szent Istvánról szóló zsolozsma pedig valósággal a magyar Szent Istvánt állítja elénk, egyszerre a legendák ,,kegyes király''-át és a lovasnomád ôsök igaz fiát, a harcos ,,erôs királyt''-- olyan tökéletes és egész képet, aminôt szépˇ irodalmunknak azóta sem sikerült rajzolnia errôl a szent, örök-magyar szimbolumról. Koronája e költészetnek -- a karácsonyi ének mellett -- a Pázmánynak tulajdonított O gloriosa kezdetű Mária-himnusz; páratlanul melegen csillogó színei, a ,,lángoló'' gótikára emlékeztetô rím-áradása (Babits a Balassa-strófa zamatát érzi benne) valóban az egész himnusz- világköltészet kivételes remekei közé emelik. * * * Mint minden élô költészetnek, természetesen a himnuszköltésnek is megvannak saját törvényei, formái, műfajai. A műfajok itt is történetileg alakultak ki; elsôsorban létrejöttük körülményei, célzata, az élô használat igényei szabták meg ôket. Az ambrusi himnusz születésének ismertetett története egyszer s mindenkorra eldöntötte, hogy a himnusz valójában az egyházi közösségnek szóló, az együttérzô, együttimádkozó közösség érzelmeit kifejezô ének. Ez a rendeltetés eleve kizárni látszik az egyéniség erôsebb érvényesülését, a személyes áhitat határozottabb színeit. Csakugyan, ennek az ezeréves költészetnek egyes darabjai -- az óriási idôbeli különbségek és szerzôiknek kor, faj és szülôföld szerint való nagy tarkasága mellett is -- annyira rokonok, hogy a felületesebb olvasó néha szinte egy költô műveinek gondolhatná ôket, -- legfeljebb ugyanannak a költônek más-más életkorából és fejlôdési korszakából. Ezt a családi jelleget nemcsak a közös nyelv biztosítja, hanem a hagyományos, aránylag kevés nagy motívumra szorítkozó témakör, az e mögött rejlô egységes egyházi műveltség, gondolatvilág és történeti anyag (Biblia, szentek élete) is. Ihletôjük az a néhány nagy ôs-elemi alapérzelem, amely az emberiségnek Istenhez való viszonyát jellemzi és amely tulajdonképen minden vallásos költészet örökegy mondanivalója. Ezért aki a vers hétköznapi értelemben vett ,,tartalmán'' nem tud túljutni, valószínűleg egyhangúnak fogja találni ezt a költészetet, -- amint valószínűleg sok nagyon-nagy költôt is annak talál. Aki azonban rokonlélekkel, a himnuszokban megszólaló nagy vallási élmények valamelyes megtapasztalásával, vagy az igazi esztétikai átélés adományával, a szavak, szólások, színek és dallamok ízeinek érzékével -- hát még aki mind a kettôvel együtt! -- adja át magát ennek a költészetnek, az megérzi bennük nemcsak a nagy örökemberit, hanem a nagy egyéni és művészi mondanivalók gazdagságát is. Meg fogja érezni mindezt a himnuszoknak abban az óriási tömegében is, amely mindenestül közösségi használatra készült: a liturgikus himnuszokban. Ezeket fôleg a breviárium és a breviáriumhoz készült énekeskönyvek, az u.n. antiphonariumok tartalmazzák. A középkori nyelvhasználat elsôsorban ezeket nevezte himnuszoknak. A breviárium a papok napi-zsolozsmájának könyve; a századok folyamán kialakult érdekes és kötött kompozicióba foglalt részleteit a nap meghatározott óráiban olvasták, recitálták, illetôleg énekelték (és mondják, éneklik ma is) a szerzetesi közösségek és egyes más egyházi testületek. Minden egyes ilyen önálló részben -- az ú. n. hórákban -- zsoltári, szentírási szövegeket; szentatyákból vett elmélkedéseket, történeti olvasmányokat és imádságokat és egy-egy himnuszt tartalmaz. Igy vannak himnuszai a matutinumnak és nocturnumnak (éjjeli zsolozsma), a laudesnek (dícséret), a nappali hóráknak (prima, tertia, sexta, nona -- elsô, harmadik, hatodik és kilencedik óra -- a mi idôszámításunk szerint hat, kilenc, tizenkettô és délután három órára elôírt imádság), a vesperásnak (vecsernye) és a completoriumnak (záróimádság, régi magyar szóval kompléta). Ennek a breviáriumi költészetnek formailag is megvan a maga hagyománya: az ambrusi forma, a nyolc szótagos jambusi sorokból (dimeter jambicus) álló négysoros strófa, aminôt legnagyobb számban tartalmaz ez a könyv is; de szép számmal akadnak köztük sapphói (Pál diákonus himnusza Keresztelô Szent Jánosról: Ut queant laxis resonare fibris) asklepiadesi (XI. Kelemen himnusza Sz. Józsefrôl: Te Joseph celebrent agmina caelitum), trochaikus trimeterben írt himnuszok is (rendesen két sorban, egy nyolc és egy hét szótagos sorban írva: ôsük Prudentiusnak Minden Hórára írt himnusza: Corde natus ex parentis Ante mundi exordium). A késôbbi középkorban egész officiumokat írtak versben (csak a zsoltárok és a bibliai, vagy szentatyákból vett olvasmányszövegek maradtak prózában); ezeket historia rhytmicá-nak nevezték; szemelvényeink közt ilyen a Szent István királyról szóló magyarország verses zsolozsma. Jóval kisebb a misekönyvnek (missale) és énekes párjának, a gradualénak himnuszanyaga. A mise szövegében a Szentírásból vett olvasmány (lectio) után következett a himnusz, azért nevezték sequentia-nak (következô). A sequentia -- a szűkebb értelemben vett himnusz mellett ennek az egész költészetnek legfôbb, leggazdagabban kifejlôdött műfaja -- a fejlôdés során két egymástól nagyon különbözô, jellegzetes formát fejlesztett. Mindkettônek formai alapelve a szigorú párhuzamosság: minthogy két egymást váltogató kar énekelte, két-két strófa azonos dallamra készült, tehát ritmussor és szótagszám tekintetében szigorúan megfelelt egymásnak. A régebbi sequentia-forma a Dadogó Notker nevéhez fűzôdik; valójában prózai sorokból áll; amelyekbe az ének miatt szigorúan kiszabott szótagszám és két-két strófa tökéletes egybevágósága visz bele sajátságos jellegzetes ritmust példája Notker Pünkösdi sequentiája: Sancti Spiritus Assit nobis gratia). Késôbb ez a ritmikus próza is fölveszi a rímet (ilyen Wipo Húsvéti sequentiája: Victimae paschali). A késôbbi sequentiaforma a trochaikus trimeterbôl fejlôdött ki; annak elsô, nyolcszótagos sorát megismételték és páros rímmel látták el. Igy jött létre az a hatsoros rímes strófa, amelyet a gótikus korszak nagy költôi (Szentviktori Ádám, Aquinói Szent Tamás és mások) utóbb már hármas, sôt négyes rímekkel olyan káprázatos formaművészettel dolgoztak ki. Ennek a sequentiaformának nagy példái gyüjteményünkben a Stabat Mater, a Lauda Sion és Szentviktori Ádám Ave virgo singularisa. A liturgia újabb fejlôdése igen lecsökkentette a használatos sequentiák egykori nagy számát: a mai misekönyvben már csak öt van: Húsvétkor a Victimae Paschali, Pünkösdkor a Veni Sancte, Úrnapján a Lauda Sion, a gyászmisében a Dies irae és a Fájdalmas Szűz ünnepén a Stabat mater (a XII. és XIII. században egyikmásik misekönyv hetvenet-nyolcvanat is tartalmazott). A misekönyv költészetéhez tartoznak a körmenetekre készült énekek is, amilyen Venantius Fortunatus Vexilla regis-e és Pange linguá-ja, vagy Teodulf Gloria laus et honor kezdetű distichonos virágvasárnapi himnusza. A liturgián kívüli himnuszköltészet számban, mennyiségben szinte beláthatatlan gazdagságú. Ha liturgikus himnusz sokezer maradt ránk, az egyéni himnuszok számát százezrekkel mérhetjük. Egy ezeréves lelki kultúra gazdag virágzása ez, amelynek éppenúgy megvannak -- sokszor névtelen -- klasszikusai, mint a világi költészetnek, de éppenúgy megvannak kedves kezdôi, ügyetlen dilettánsai, fáradt epigonjai és lelketlen utánzói is. Ezek a nem-liturgikus himnuszok voltaképen verses imádságok és elmélkedések; az egyéni áhitat szülöttei, azért jobban magukon is hordozzák az egyéniség külön színeit. Minthogy nem készültek éneklésre, formáik is szabadabbak, változatosabbak. A klasszikus görög formáktól a népies ízű, hangsúlyos dalstrófákig, a puritán ambrusi jambustól a lángoló gótika bonyolult szerkezeteiig, barokkos rímáradásáig és kiötvözött leoninusaiig (rímes hexameter és pentameter) megtalálunk ebben a költészetben minden formai motívumot, amelybôl a modern európai líra táplálkozik. Vannak köztük hagyományosan kialakult műfajok, mint a hóra-énekek, amelyek a zsolozsma egyes részleteire, hóráira adnak egy-egy strófát, vagy strófacsoportot (ilyen a Patris sapientia kezdetű himnusz), -- a glossák, amelyek egy-egy szent szöveg, pl. a Miatyánk, vagy az Üdvözlégy egyes szavait írják körül, vagy fejtik ki, a psalteriumok, amelyek a százötven zsoltárnak megfelelôleg százötven strófából, a Rosariumok, melyek a rózsafűzér ötven Ave Mariajához igazodva ötven strófából állnak stb. Az eredetileg magánhasználatra készült énekeket, ha utóbb a liturgiában is felhasználták, cantiónak (ének), a zsolozsmába, vagy a miseszövegbe utóbb betoldott rövid költôi részeket tropusnak hívják. * * * Az anyag kiválasztásában háromféle szempont vezetett. Az elsô és döntô az irodalmi, illetôleg esztétikai cél volt: amennyire lehetett; az óriási anyag legjavából iparkodtam választani; csak olyan szövegeket akartam adni, amelyek a maguk nemében tökéletes alkotások. E törekvéssel megpróbáltam összekötni a történeti szempontot is: a kiválasztásban és csoportosításban szerettem volna megéreztetni egyrészt ennek az ezeréves költészetnek fejlôdését, másrészt gazdagságát, belsô változatosságát is megsejtetni. De nem mondhattam le arról sem, hogy megmutassam a himnuszköltészet ma is élô eleven arcát is, azért jórészt felvettem az élô liturgia (a mai misekönyv és breviárium) himnuszkincsét is. Ez a harmadik szempont itt-ott némi megalkuvást parancsolt az esztétikai követelménnyel szemben -- a breviáriumi himnuszok remekei között néhány igénytelenebb szépségű darab is meghúzódik --, de azt hiszem, szerencsésen egészíti ki a gyüjtemény történeti szemléltetô értékét. Ez a hármas szempont magyarázza, hogy néhány olyan darab is szerepel szemelvényeim között, amelyeket a himnuszgyüjtemények nem szoktak fölvenni, amelyek nem számíthatók a tulajdonképeni himnuszköltészethez, de tárgyuk, vagy szerzôjük révén mégis belsô rokonságban vannak vele. Ilyen pl. gyüjteményünk egyik remeke, Nolai Szent Paulinusnak feleségéhez intézett üdvözlô verse, amely tiszta egyéni líra, de gondolatköre és érzelmi világa nem különbözik a himnuszétól. Alkuin verse az ember méltóságáról egy egyéni tartalmú levél részlete, Peccham János Fülemiléje már csak terjedelménél fogva sem sorolható a himnuszok közé (a gyüjtemények rendszerint csak egy-egy kis részletét hozzák), de nemcsak himnikus részei és elmélkedései, hanem az egész bájosan tudákos koncepció olyan sajátosan remek és oly jellemzô a franciskánus- kor költészetére, hogy nélküle csonkának érezném a gyüjteményt. Egészen elüt a himnusz méltóságos stílusától a Bolondok Ünnepe Szamár- énekének félreérthetetlenül népies csengésű hangja, de viszont ez meg rendeltetésénél fogva a szó szoros értelmében liturgikus jellegűnek tekinthetô. Ezt sem hagyhattam ki: ez a hang is hozzá tartozik a középkor egyházi költészetéhez. Ezek és hasonlók talán azokat is ráeszméltethetik az egyházi költészet élô gazdagságára, akik a breviáriumi himnuszok látszólag egyszínű áhítatát egyhangúnak éreznék. A történeti szempont megkövetelte az idôrendi csoportosítást. A latin szövegeket jórészt Dreves alapvetô nagy művébôl vettem (Guido Maria Dreves S. J. -- Clemens Blume S.J.: Analecta Hymnica Medii Aevi. Lipcse. 1896-tól, eddig ötven kötet), illetôleg ennek kétkötetes rövidebb kiadásából (Ein Jahrtausend lateinischer Hymnendichtung, Lipcse, 1909). Munka közben állandóan forgattam Dreves pompás kis népszerű könyvét (Die Kirche der Lateiner in ihren Liedern, Kempten és München, 1908), F. J. Mone háromkötetes gyüjteményét. (Lateinische Hymnen des Mittelalters, Freiburg im Breisgrau, 1853-55), Phillimore kis antológiáját (The Hundred Best Latin Hymns, London, 1926), Richard Zoozmann szép kétnyelvű gyüjteményét [Laudate Dominum. Lobet den Herrn, München, 1928) és a George-körhöz tartozó Friedrich Wolters remek német antológiáját (Hymnen und Sequenzen, Berlin, 1922). A magyarországi himnuszokat részben Dankó alapvetô gyüjteményébôl vettem (Josephus Dankó: Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungariae, Bp., 1893), részben a XVII. századi énekgyüjteményekbôl; az egyes lelôhelyekre a jegyzetekben utalok. * * * A magyar himnuszfordítás tekintélyes multra tekinthet vissza. A legrégibb ismert magyarnyelvű költemény, a Löweni Máriasiralom, a szabad átköltésnek ez a remekműve, egy XII. századi latin himnusz fordítása. Kódexirodalmunk egyik legjelentôsebb lírai darabja, az ú. n. Szent Bernát himnusza a felfeszített Jézushoz, Löweni Arnulfnak gyüjteményünkben is képviselt himnuszait foglalja magyar versekbe. A breviáriumi himnuszok legnagyobb részét megtaláljuk kódexeinkben. Lírai költészetünknek Balassa Bálintig legszebb darabja, az Idvezlégy kegyelmes Szent László király kezdetű himnusz, irodalomtörténészeink többsége szerint szintén fordítás; latin változatát csak azért nem vettem föl fordításaim közé, mert meggyôzôdésem szerint a kettô közül a magyar az eredeti és a latin a fordítás.[2] A régi magyar énekeskönyvek -- elsôsorban természetesen a katolikusok, de imitt- amott a protestánsok is -- szebbnél-szebb himnuszfordításokat tartalmaznak. Az újabb fordítói művészet Faludi egy-két himnuszával kezdôdik; néhány ma is ismert éneket alkotott himnuszokból Tárkányi Béla, Mindszenty Gedeonnál pedig már mai értelemben vett remekeket is találunk. A magyar himnuszfordítás klasszikus fôműve Babits Mihály Amor sanctus-a. (Amor sanctus, Szent szeretet könyve, Középkori himnuszok latinul és magyarul, Bp. 1933.) Napjainkban is sűrűn olvasunk szép fordításokat Horváth Bélától, Geréb Lászlótól, Sárközi Györgytôl, Szedô Dénestôl (Philoména, Régi ferences himnuszok, Bp. 1942.), Szirmai Józsefnétôl (A breviárium himnuszai, latin-magyar szöveggel). Magam harmincöt évvel ezelôtt kezdtem foglalkozni a himnuszokkal. Elsô tanulmányomat az ókori keresztény-latin líráról 1910-ben írtam a Religió-ba. Elsô himnuszfordításaim is ekkor készültek. Harminc évvel ezelôtt a java himnuszokból 15-20, néhány évvel utóbb vagy 40 fordításom állt készen, egy részük (a Dies irae, a Stabat Mater. a Vexilla regis, a Lauda Sion, az Adoro te devote, a Te Deum, a Jam lucis orto sidere, a Veni Creator Spiritus; a Victimae paschali) még a tízes években megjelent versesköteteimben, imádságoskönyveimben, utóbb a Szent vagy Uramban, mások (Adamus a S. Victore Mária-éneke, Hildebertus Szentháromság-éneke, Damiani Szent Péter Mennyország- himnusza, Aquinói Szent Tamás Pange lingua-ja s több Prudentius- himnusz) különbözô folyóiratokban. Mindezek hamarosan belekerültek számos egyházi kiadványba is. A gyűjtemény lassan gyarapodott, amint éppen ihlet vagy alkalom hozta. Mikor 1933-ban Babits Mihály Amor Sanctusa megjelent, a gyönyörű könyv, a nagy költô és a jóbarát iránti kegyeletbôl egy évtizedre félretettem ezt a munkát -- az Amor Sanctus anyagának fele volt meg az enyéim közt -- és csak az idei nyáron mélyedtem bele újra, kiadóm felszólítására. Tettem ezt annál is szívesebben, mert a himnuszok az elsô fordítások óta szívbeli ügyemmé lettek, és mert úgy éreztem, hogy -- a zsoltárfordítások és a Szent vagy Uram után -- még ,,ez egy munkámmal igazán tartoztam''. * * * A fordítás alapjául a leghitelesebb szöveget iparkodtam választani, a változatok közül természetesen a tartalmilag és formailag legtermékenyebbet; kihagyásokat, rövidítéseket csak ott engedtem meg magamnak, ahol a hagyomány, a liturgikus használat adott rá jogot. De még ahol ilyen kiszakított breviáriumi részleteket hoztam is -- mint Prudentius és Sedulius nagyobb költeményeibôl -- megpróbáltam a költô arányainak megéreztetésére egy-egy egészet is adni. A fordításban természetesen minél nagyobb tartalmi hűségre törekedtem. Ha valahol, a szigorúan teológiai tartalmú himnuszoknál kötelezi ez a fordítót. Itt egy-egy szónak nem egyszer súlyos dogmatikai jelentôsége van és egy árnyalati különbség tökéletesen meghamisíthatja az értelmet. Az olyan szövegekben, mint a Lauda Sion, vagy Hildebert Alfa és Omega-éneke, a kifejezéseknek szinte matematikai szabatossággal kell visszaadniok az egyetlen lehetséges terminust, ha nem akarnak egészen mást mondani, mint az eredeti. A szorosan vett dogmatikai igényen kívül van itt a kifejezéseknek -- ha szabad Arany János epikai hitele mintájára ezt a szót használni -- bizonyos liturgikus hitele is. A turris eburnea-t pl. nem lehet másként fordítani mint elefántcsont torony-nyal (Babits elefántcsontbástyát mond), mert minden katolikus ember fülében ott cseng a litánia formulája. A verbumot olykor visszaadhatom szó-val, de a legtöbbször igé-vel kell fordítani, csak így idézi föl azt az egész teológiai kozmoszt, amely a vers tulajdonképeni tartalma. A spiritus néha lélek, vagy szellem, de sokszor csak Szentlélek lehet, különben nincs a versnek értelme. Ez a néhány utalás talán megérezteti a művészi himnuszfordítás legnagyobb nehézségét, a stílusbeli színezet visszaadását. Szabályokba nem foglalható, sôt legtöbbször határozottan meg sem fogalmazható finomságokról van itt szó. Annál is inkább, mert a századokon át visszatérô azonos formák, (pl. az ambrusi himnusz) és a hagyományosan kötelezô fordulatok nagyon megnehezítik az egyes írók és egyes himnuszok egyéni ízeinek megéreztetését. Pedig a fordítás csak ezen a ponton válik művészetté. Meg tudja-e éreztetni, hogy pl. a Szent Gervasiusról és Protasiusról szóló himnuszt olyan ember írta, aki látta a leírt csodákat és ezt a friss élményizgalmat lehelte bele a versbe, -- hogy az Alfa és Omega-ének költôje a borotvaélesre kidolgozott teológiai tételeken keresztül is a nagy misztikus elragadtatást fejezi ki, -- hogy az Omni die dic Mariae, vagy az O gloriosa, o speciosa kezdetű énekek írója nemcsak Szűz Mária csodálatos szépségétôl, hanem a rímek csilingelésétôl is mámoros volt: ezek tulajdonképen a himnuszfordítás legfôbb problémái. Megéreztetni az ambrusi himnusz római méltóságát és erejét, az ír áldozási ének puritán egyszerűségét, Beda Venerabilis himnuszának kissé tudákos szárazsága mellett is bensôséges melegét, a Fülemile franciskánus báját, Szentviktori Ádám Húsvéti sequentiájának biblikus ihletét, a Szamárének kicsapongó népi jókedvét, a Szent István-zsolozsmának a hagyományos jámbor formák közül is kiütközô ,,rebellis'' magyar hangját: ez teszi a műfordítást filológiai tudósmunkán és pepecselô stílusgyakorlaton túl költészetté, csak ez hozhat létre eredetivel egyenrangú alkotást. És itt a XX. századi nagy líra iskoláján átment mai költôt kettôs veszedelem fenyegeti. Az egyik, hogy modernebb lesz az eredetinél, új, XX. századi ízeket visz bele az eredetibe, és ezáltal, ha jó irányban is, de akaratán kívül hamisításba téved. Amikor Babits a tengert ,,korállal teli gôgnek'' mondja; vagy Szűz Máriát ,,viola-fuvalom''- nak nevezi, remek szépségeket alkot, -- de az eredeti csak annyit mond, hogy ,,a tenger a korállal dicsekszik'' és Szűz Mária ,,illatos ibolya''. A másik veszedelem az ellenkezô véglet: a tudatos archaizálás. Kosztolányi Szent Imre-himnuszaiban pl. ezt az elvet követi és így ír: ,,Vigadj, szülô Pannonia, Mert dücsô az te fiad, Nincs az virtusának híja, S az mennyben öröm riad''. Nyilván abból indul ki, hogy középkori versekrôl van szó, tehát középkori ízt kell adni a nyelvnek is. Csakhogy e versek latin nyelve nem primitív archaikus beszéd, hanem egy századokon át éretté, sôt túléretté fejlett költészet tökéletes nyelve, -- és kinek jutna eszébe Racine-t a kortárs Zrínyi nyelvén fordítani? Csak egy pont van, ahol maga a magyar nyelv szelleme parancsol rá a fordítóra némi árnyalati változást, -- nem hiszem, hogy az .eredetinek kárára. Nyelvünk u. i. természeténél fogva valamivel konkrétebb, testiesebb, mint az elvont teológiai-filozófiai használatban bizonyos fokig meghalványodott középkori latinság. Amikor tehát a liber scriptust kézzel írt könyv-vel, a stola sordida-t szennyes ingünkkel fordítom, ha a Veni Sanctéban az In labore requies, In aestu temperies, In fletu solatium-ot így adom vissza: Fáradottnak könnyülés, Tikkadónak enyhülés, Sírónak vigasztalás, -- úgy gondolom, hogy a nagy magyar líra hagyományát követem, de az eredeti szöveg stílusegységét sem hamisítom meg. Ami a versformát illeti, természetesen azt az elvet követtem, hogy mindent az eredeti versben kell fordítani, és pedig sort sorral. Az elsô elvtôl egyetlen egyszer tértem el: Nolai Paulinus feleségéhez írt distichonainak néhánysoros bevezetôje anakreoni formában van írva: a fordítás megtartja a szótagszámot, de az eredeti jambikus menetet trochaikusra fordítja; mikor több, mint harminc évvel ezelôtt lefordítottam, így szólalt meg bennem, így szerettem meg ezt a kis remeket, és nem tudtam elszánni magam, hogy megváltoztassam. A sort- sorral fordítás elvétôl is egyszer tértem el. A magyarországi Magdolna- himnuszban egy helyen a nagyon is laza kötésű nyolc sort négy tömörebb magyar sorba vontam. így a magyar himnusz egy strófával rövidebb lett az eredetinél. Egyszer-kétszer a magyar gondolat ritmusa azt kívánta, hogy megváltoztassam a sorok rendjét; a Splendor paternae gloriae kezdetű Szent Ambrus-féle himnusz negyedik strófájából pl. a dentes retundat invidi (törje meg a kaján fogát) a harmadikba illett bele jobban; viszont ebbôl a versszakból meg a culpa lubrica (a bésikamló bűn) a negyedikbe kívánkozott. A legtöbb művészi problémát a rímelés elvi megoldása vetette föl. Az ambrusi himnusz eredetileg rímtelen, késôbb fokozatosan veszi fel a rímet, hol párosan, hol keresztben, hol csoportosan. A legtöbb himnuszban pontosan követni törekedtem az eredetit ebben is, -- egészen odáig, hogy tiszta rímet tiszta rímmel, asszonáncot asszonánccal adjak vissza. Legrégebbi fordításaim idején azonban még úgy éreztem, hogy a magyar fül jobban szereti a rímes strófákat, azért nem egy régi himnuszt is rímesen fordítottam. Ezeket most nem láttam szükségesnek újra fordítani, rímtelenül, annál is inkább, mert imádságos- és énekeskönyvek elterjesztették már a régi rímes formát. A ritmikai megoldásnak nem egyszer az volt a fônehézsége, hogy a fordítás ne akarjon jobb lenni az eredetinél: Szent Hilarius kezdetleges, döcögô asklepiadeusait ne simítsa ki túlságosan, az Ave Maris stella népies félasszonáncait ne helyettesítse modern rímmel, stb. Ebben is megpróbáltam lehetôleg követni az eredetit, mint ahogy alliterációkat, középrímeket, belsô asszonáncokat, szójátékokat is lehetôség szerint hasonlókkal adtam vissza, vagy ahol a magyar szó természete ezt lehetetlenné tette, a himnusz, illetôleg a strófa más alkalmas helyén pótoltam. Minden műfordítás folytonos megalkuvást kíván; a művészi probléma legtöbbször az: hol, milyen áron és minek javára alkuszik meg a fordító. Számomra a legfôbb szempont a költemény eredetiként ható szépsége, a nyelv zeneisége és az eredetinek belsô stílusegysége volt. Fôleg a belsô stílusnak, a költemény e lelkének visszaadása izgatott legjobban, ez okozta a legtöbb nehézséget, ennek keresése adta a legtöbb gyönyörűséget. Sikerült-e megéreztetni Ambrosius és Prudentius dimeter jambicusának egyéni külön színeit; Nolai Paulinus -- az Ausonius-tanítvány -- klasszikus distichonainak és a virágvasárnapi himnusz koraközépkori distichonainak kétféleségét; a 900 körül született alkaikusok, asklepiadeusok és XIII. Leó, vagy XI. Kelemen humanista ízű latin strófáinak két különbözô ízlésvilágát; vagy Nolai Paulinus zsoltárfordításának hármas stílusrétegét, (a zsoltári elemet, a horatiusi hangot, és ezeken túl az egyéni dallamot); -- ítélje meg az olvasó; a fordítás művészi értéke az ilyen lemérhetetlen mozzanatokon fordul. * * * Grande carmen istud est, -- felelte Szent Ambrus, mikor megvádolták, hogy himnuszaival megbűvölte a népet. A játékos mondatnak kettôs értelme van: nagy vers ez, -- nagy varázsige! Igaz, mindkét értelemben. A nagy költészet szól a himnuszokból és nagy bűvölet: a Lélek bűvös lehellete. Vajha minden olvasó annyi szépséget és felemelkedést, annyi vigaszt és lelki erôt nyerne belôlük a nehéz idôkben, mint a fordító! Jegyzetek 1 Olyan ószövetségi alak, amely valamely újszövetségi alak jelképe pl. a kenyeret és bort áldozó Melkizedek az utolsó vacsora Úr Jézusáé. Tele van ilyenekkel gyüjteményünkben Szentviktori Ádám húsvéti szekvenciája. 2 L. értekezésemet: A középkori Szent László-himnusz eredetiségének kérdéséhez, Szegedi Füzetek, 1935. ======================================================================== Sanctus Nicetas a Remesiana (335--414) Szent Nikétász (335--414) Te Deum. Téged Isten dicsérünk. Te Deum laudamus, Téged Isten dícsérünk, Te Dominum confitemur. Téged Úrnak ismérünk. Te aeternum Patrem Téged, örök Atyaisten, Omnis terra veneratur. Mindegész föld áld és tisztel. Tibi omnes angeli, Téged minden szép angyalok, Tibi coeli et universae potestates, Kerubok és szeráf-karok, Tibi Cherubim ac Seraphim Egek és minden hatalmak Incessabili voce proclamant: Szüntelenül magasztalnak. Sanctus, sanctus, sanctus Szent vagy, szent vagy, Dominus Deus Sabaoth! Erôsséges szent Isten vagy. Pleni sunt coeli et terra Nagyságoddal telve ég, föld, Maiestatis gloriae tuae. Dicsôséged mindent bétölt. Te gloriosus Téged dícsér, egek Ura, Apostolorum chorus, Apostolok boldog kara. Te prophetarum Dícséretes nagy próféták Laudabilis numerus, Súlyos ajka hirdet és áld. Te martyrum candidatus Jeles mártír-seregek Laudat exercitus. Magasztalnak tégedet. Te per orbem terrarum Vall tégedet világszerte Sancta confitetur Ecclesia. Szentegyházad ezerszerte, Patrem Téged, Immensae maiestatis. S mérhetetlen nagy fölséged, Venerandum tuum verum S azt ki hozzánk tôled jött le, Et unicum Filium. Atya igaz Egyszülöttje, Sanctum quoque S áldjuk veled Paraclitum Spiritum. Vigasztaló Szentlelkedet. Tu rex gloriae Christe, Krisztus, Isten egyszülöttje, Tu patris sempiternus es filius. Király vagy te mindörökre. Tu ad liberandum suscepturus hominem Mentésünkre közénk szálltál, Non horruisti virginis uterum, Szűzi méhet nem útáltál. Tu devicto mortis aculeo, Halál mérgét megtiportad, Aperuisti credentibus regna caelorum. Mennyországot megnyitottad. Tu ad dexteram Dei sedes Isten jobbján ülsz most széket, In gloria Patris. Atyádéval egy fölséged. Iudex Onnan leszel eljövendô Crederis esse venturus. Mindeneket ítélendô. Te ergo quaesumus, tuis famulis Téged azért, Uram, kérünk, subveni, Quos pretioso sanguine redemisti. Mi Megváltónk, maradj vélünk. Aeterna fac cum sanctis tuis Szenteidhez végy fel égbe, In gloria numerari. Az örökös dicsôségbe. Salvum fac populum tuum, Domine Szabadítsd meg, Uram, néped, Et benedic hereditati tuae. Áldd meg a te örökséged. Et reqe eos Te kormányozd, te vigasztald, Et extolle illos usque in aeternum Mindörökké felmagasztald. Per singulos dies Mind imádunk téged, Benedicimus te, Szent nevedet áldja néped, Et laudamus nomen tuum in saeculum Mindegynap és örökké, Et in saeculum saeculi. Mindöröktôl mindörökké. Dignare Domine die isto Bűntôl e nap ôrizz minket Sine peccato nos custodire. És bocsásd meg vétkeinket. Miserere nostri, Domine, Irgalmazz, Uram, irgalmazz. Miserere nostri! Híveidhez légy irgalmas. Fiat misericordia tua Domine super nos, Kegyes szemed legyen rajtunk, Quemadmodum speravimus in te. Tebenned van bizodalmunk. In te, Domine, speravi, Te vagy Uram én reményem, Non confundar in aeternum. Ne hagyj soha szégyent érnem. ======================================================================== Sanctus Hilarius Pictaviensis (+366) Poitiers-i Szent Hilárius (+366) Hymnus de Trinitate Himnusz a Szentháromságról. sive de Consubstantiali Verbo. Avagy az Egylényegű Igérôl. Ante saecula qui manens Élô minden idôk elôtt, Semperque nate, semper ut est Pater, Kezdettôl született s mint az Atyád, örök! Namque te sine quomodo Mert hogy hordana ily nevet, Dici, ni Pater est, quod Pater sit Kezdettôl ha Fiú nincs, kinek Atyja ô? potest? Bis nobis genite Deus, Két ízben születél nekünk, Christe, dum innato nasceris a Deo, Krisztus: elôször szült a születetlen Úr Vel dum corporeum et Deum Istenül, -- azután a Szűz Mundo te genuit Virgo puerpera. Testben földre hozott, Istenül-emberül. Credens te populus rogat Téged vár a hivô sereg, Hymnorum resonans, mitis ut audias. Himnusz hangjaival, halld kegyesen szavát Voces, quas tibi concinit Nyájad ifja-öregje mind Aetas omnigena, sancte, gregis tui. Hozzád esdekel és zengve fohászkodik. Dum te fida rogat, sibi Híven hordja e nép neved, Clemens ut maneas, plebs tui nominis, Istentôl született Isten, imája egy: In te, innascibilem Deum, Benned vágyna maradni ô Orat, quod maneat alter in altero. S hogy Te benne maradj, vággyal esenkedik. Extra quam capere potest Meg nem értheti emberész: Mens humana, manet Filius in Patre, Atyjában a Fiú benne hogyan lehet, Rursum quem penes sit Pater, S ismét: hogy lehet az Atya Dignus qui genitus Filius in Deum. A méltó Fiúban benne, ki egy vele. Felix, qui potuit fide Boldog, akit erôs hite Res tantas penitus credulus assequi, Úgy átjár, hogy elér ekkora titkokat Ut incorporeo ex Deo És felfogja hitével ezt: Profectus fuerit progenitus Dei. A test nélküli Úr egy fia testbe szállt. Grande loquimur, et Deum Nagy szót énekel énekünk: Verum ut Genitor, quidquid inest sibi Isten minden örök fénye sugárzatát, Aeternae decus gloriae, Mindent egy Fia részeül Totum in Unigenitum ediderit Deum. Egyben általadott, ami csak isteni. Hinc Unus merito bonus Isten, ô maga, egyedül Ipsum, quod Deus est, extra invidiam Jó, önzéstelenül adja magát oda, sui Gigni vellet in alterum Önnön isteni lényegét, Transformans se, ut est, vivam in Élô mása gyanánt szülve meg a Fiút. imaginem. Istis vera patet Dei Igy látszik meg az isteni Virtus, cum dederit omnia, non tamen Egyetlen hatalom: mindeneket megad, Ipsis, quae dederit, caret, Még sincs nélküle semminek, Cuncta, quae sua sunt, cum dederit, Megtart mindeneket, amiket általad. habens Kara progenies Dei, Isten drága Szülötte így: Cognatum cui sit omne decus Patris, Kezdettôl az Atya fénye ragyog vele, Nil naturae eguit dari, Semmi jóban hiánya nincs, Sed natum simul est, quidquid erat Dei. Minden véleszülött, ami az Istené. Lumen fulsit a lumine Fény ô az Atya fényibôl, Deusque verus substitit ex Deo Isten, egy igaz Úr, Isten az egy igaz Vero, non aliud habens Úrból, egy ez az Egyszülött Ortus Unigena quam innascibilis Pater. Mindenben veled, ó nem-született Atya. Mirum hoc opus est Dei, Isten műve minô csoda: Aeternus ut incorruptibilis Deus, Isten léte örök s meg se fogyatkozik, Ortu qui careat, quia Nincsen kezdete, vége nincs, Sit sempiterna virtus, quod est Deus. Mert múlhatlan erô isteni lényege. Non natis quibus (est) in bonis Nem-lett jókkal így gazdagon Ex sese placidus gigneret in Deum, Lényébôl kegyesen szülte Fiát az Úr, Ac sic in Unigena Deo Így az isteni Egyszülött Hoc ipsud ortu, quod genitum est, Ép, mert így született: nincs kora, caret. kezdete. O felix duum unitas! Boldog kettesen-egy Való! Alter quod cum sit mixtus in altero, Egy a másik ölén teljesen elmerül. Unum sic faciunt duo, Eggyé kettejük így leszen, Sit in duobus cum, est quod in altero. Egyikben ami van, megvan a másban is. Patri sed genitus paret Engedelmesen a Fiú Omnemque ad nutum attonitus manet, Intést lesve teszi Atyja akaratát. Et scire non est arduum, Nincsen tudni elôtte gát, Quid velit se sequi, quem penes est Mit vár tennie az, mert hiszen egy Pater. vele. Quanta est genitus in bona! Nagy dolgokra szülött Fiú! Nam constitutus in cunctorum exordia, Mindennek, mi csak él, kezdete tôle van. Condens qui primum saecula Ô hoz létre világokat, Aeternum in motum tempora protulit. Ô alkotta meg a nem pihenô idôt. Rebus anterior Deus, Minden dolgok elôtt való Cunctis, nam per eum omnia facta sunt. Isten: mindenek ô általa lettenek. Esset cum nihilum modo, Nem volt semmise még, mikor Mundum corporeo condidit in statu. Testbôl gyúrt a világ létinek alkatot. Sed nos littera non sinit, Ám a gyenge betű kevés Per quam te genitum concinimus Deum, Téged zengeni meg, isteni Egyszülött, Gesta, quae tua sunt, loqui Nem lôn áldani tetteid Carmenque natum, iam qui eras Deus. Méltó emberi dal, Isten, örök való. ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) Ad galli cantum. Himnusz kakasszóra. Aeterne rerum Conditor, Világ teremtô mestere, Noctem diemque qui regis Ki úr vagy éjen és napon, Et temporum das tempora, Idôt idôvel váltogatsz, Ut alleves fastidium, S nincs műveidben unalom: Praeco diei iam sonat, Szól már a napnak hirnöke, Noctis profundae pervigil, Ki éber ôr mély éjen át, Nocturna lux viantibus S az utazónak éji fény, A nocte noctem segregans. Mert minden órát megkiált. Hoc excitatus Lucifer A Hajnalcsillag kél szaván, Solvit polum caligine, Égrôl borút elűz tova, Hoc omnis erronum cohors Elhagyja ártó útait Viam nocendi deserit. Az éji kóborlók hada. Hoc nauta vires colligit Hangján hajós erôre kap, Pontique mitescunt freta, A tengerárra csend borul, Hoc ipsa petra Ecclesiae S az Egyház sziklaszál feje Canente culpam diluit. Bűnét siratni elvonul. Surgamus ergo strenue, Hát talpra keljünk könnyedén, Gallus iacentes excitat Kakas henyélôt kelteget, Et somnolentos increpat, Ásítozóra rákiált, Gallus negantes arguit. Húzódozókat feddeget. Gallo canente spes redit, Kakas szaván remény fakad, Aegris salus refunditur, S a szenvedônek enyhület. Mucro latronis conditur, Elrejti tôrét a lator, Lapsis fides revertitur. S az elbukott nyer új hitet. Iesu, labantes respice Ó Jézus, a bukóra nézz, Et nos videndo corrige; Térítsen meg tekinteted. Si respicis, labes cadunt, Ha ránk tekintesz, hull a bűn, Fletuque culpa solvitur. S elmossa könny a vétkeket. Tu lux refulge sensibus, Ó fényesség, ragyogj belénk, Mentisque somnum discute; A lélek álmát megszakaszd! Te nostra vox primum sonet, Elsô szavunk tiéd legyen, Et vota solvamus tibi. S amit fogadtunk, álljuk azt. ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) In Aurora. Hajnali himnusz. Splendor paternae gloriae, Atyaisten dicsfénye te, De luce lucem proferens, Fénybôl lett fény tündöklete, Lux lucis, et fons luminis, Fény fénye, nappal napja vagy, Diem dies illuminans, Forrás, melybôl világ fakad. Verusque sol illabere, Igaz nap, kelj egünkre már, Micans nitore perpeti, Ragyogj reánk, örök sugár, Iubarque Sancti Spiritus És tündököld szívünkbe szét Infunde nostris sensibus. A Szentlélek sugártüzét. Votis vocemus et Patrem, Szóval szólítjuk az Atyát, Patrem perennis gloriae, A múlhatatlan menny urát, Patrem potentis gratiae, A hathatós malaszt urát, Culpam releget lubricam. Törje meg a Kaján- fogát. Confirmet actus strenuos, Rontsa meg elszánt, tiszta tett Dentes retundat invidi, A bésikamló bűnöket. Casus secundet asperos, Hadd váltson áldás sorscsapást, Donet gerendi gratiam. Igaz út adjon újulást. Mentem gubernet et regat, Uralkodjék a lelkeken. Casto, fideli corpore; A test szeplôtlen s hű legyen. Fides calore ferveat, Melegen égjen tiszta hit. Fraudis venena nesciat. Ne tudjuk álság mérgeit. Christusque nobis sit cibus, Krisztus legyen ma ételünk, Potusque noster sit fides; Legyen ital a hit nekünk, Laeti bibamus sobriam Szürcsöljük szent öröm borát, Ebrietatem Spiritus. A lélek józan mámorát. Laetus dies hic transeat, Igy boldogan a nap megyen. Pudor sit ut diluculum, Hajnal a szemérem legyen, Fides velut meridies, A hit legyen a déli nap, Crepusculum mens nesciat. S ne érje lelkünk alkonyat. Aurora cursus provehit, Hajnal legyen egész napunk, Aurora totus prodeat És teljes legyen hajnalunk: In Patre totus Filius Az Atyában egész Fia Et totus in Verbo Pater. S Igében az egész Atya. ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) Hymnus Vespertinus. Esti himnusz. Deus, Creator omnium Isten, világot alkotó, Polique Rector, vestiens Világ sarkait forgató, Diem decoro lumine, Ki napnak ékes fényruhát, Noctem soporis gratia: Éjnek kegyelmes álmot adsz: Artus solutos ut quies Pihenéstôl a lanka test Reddat laboris usui, Munkára nyerjen új erôt, Mentesque fessas allevet A frissült lélek vessen el Luctusque solvat anxios. Búbánatot s aggályokat. Grates peracto iam die Hálát mondunk a tűnt napért, Et noctis exortu preces Imát, mikor leszáll az éj. Votis, reos ut adiuves, Bűnösöket hogy megsegíts, Hymnum canentes solvimus. Vedd fogadalmas himnuszunk. Te cordis ima concinant, Áldjon lelkünk legbelseje, Te vox canora concrepet, Zengjen a szó, a dallamos, Te diligat castus amor, Téged szeressen tiszta szív, Te mens adoret sobria: Téged a józan értelem. Ut cum profunda clauserit Hogy amikor az éjsötét Diem caligo noctium, Elfátyolozza a napot, Fides tenebras nesciat Hitünk ne érjen éjszakát Et nox fide reluceat. S minden ködön ragyogjon át. Dormire mentem ne sinas, Aludni lelkünket ne tűrd, Dormire culpa noverit Aludni csak a bűnt bocsásd, Castos fides refrigerans Frissítse a tisztát a hit, Somni vaporem temperet, S az álom gôzét verje el. Exuta sensu lubrico Az érzékek síkos ködét Te cordis alta somnient, Lerázva rólad álmodunk: Ne hostis invidi dolo Nem árt az álnok ellen így, Pavor quietos suscitet. S nem költi álmunk rettegés. Christum rogemus et Patrem, Krisztust imádjuk s az Atyát Christi Patrisque Spiritum, És kettejük Lelkét velük: Unum potens per omnia Egy Háromság, egy hatalom, Fove precantes Trinitas. Fogadd imánk kegyelmesen! ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) Hymnus de adventu Domini. Adventi himnusz. Intende, qui regis Israel, Figyelmezz, Izrael Ura, Super Cherubim qui sedes, Ki ülsz a Kerubok felett, Appare, Ephrem coram, excita Jelenj meg Efraim elôtt, Potentiam tuarn et veni. Jöjj, támaszd fel hatalmadat! Veni Redemptor gentium, Nemzetek Megváltója, jöjj, Ostende partum virginis, Szűznek szülötte, jöjj közénk, Miretur omne saeculum: Ámuljanak a századok: Talis partus decet Deum. Istenhez illô születés! Non ex virili semine, Nem férfiú magva hozott, Sed mystico spiramine Titkos lehellet ád nekünk: Verbum Dei factum est caro, Isten Igéje testbe vált, Fructusque ventris floruit. S a szűzi méh virága vagy. Alvus tumescit virginis, Kelyhe gyümölcsöt bontogat Claustra pudoris permanent, Szemérme bár bontatlan áll. Vexilla virtutum micant, Erénye tisztán tündököl: Versatur in templo Deus. Isten járja e templomot. Procedens e thalamo suo, Szemérme mint királyi ház: Pudoris aula regia, E nászterembôl lép elô, Geminae gigas substantiae Mint kettôs lényű óriás, Alacris ut currat viam. S vígan repes az út elé. Egressus eius a Patre, Kijösz Atyádnak mélyirôl, Regressus eius ad Patrem, Bemégy Atyádnak mélyire. Excursus usque ad inferos, Leszállasz mind a poklokig, Recursus ad sedem Dei. Felszállasz Isten székeig. Aequalis aeterno Patri Ki az Atyának mása vagy, Carnis tropaeo accingere, Ölts testet, gyôzelmed jelét. Infirma nostri corporis Testünket, a gyámoltalant, Virtute firmans perpetim. Tegye acélossá erôd. Praesepe iam fulget tuum Már fénylik Jézus jászola, Lumenque nox spirat novum, Új fényt lehel az éjszaka. Quod nulla nox interpolet Ezt immár meg ne rontsa éj, Fideque iugi luceat. Nem-szűnô láng legyen a hit. ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) Ad Tertiam. A harmadik hórára. Nunc, Sancte nobis Spiritus, Most szállj le Szentlélek reánk, Unum Patri cum Filio, Atyával és Fiúval egy, Dignare prorsus ingeri, Ömöld el szívünk teljesen Nostro refusus pectori. S maradj bennünk kegyelmesen. Os, lingua, mens, sensus, vigor Száj, szív, érzék, ész, lendület, Confessionem personent, Visszhangozzon hitvallomást, Flammescat igne caritas, Lánggal égjen a szeretet Accendat ardor proximos. S lobogjon át mindenkire. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) Ad Sextam. A hatodik hórára. Rector potens, verax Deus, Igaz Isten, hatalmas Úr, Qui temperas rerum vices, Ki az idôket forgatod, Splendore mane illuminas, A reggelt felragyogtatod Et ignibus meridiem: És lángoltatod a delet: Exstingue flammas litium, Oltsd el perpatvarok tüzét, Aufer calorem noxium, Vidd el a rossz hévségeket, Confer salutem corporum, Egészséggel a testeket, Veramque pacem cordium. Békével áldd a szíveket! Praesta, Pater pissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia. Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) Ad Nonam. A kilencedik hórára. Rerum Deus tenax vigor, Mindent hordozó ôserô, Immotus in te permanens, Isten, magad nem mozduló, Lucis diurnae tempora Aki az egy nap idejét Successibus determinans: Órák rendjébe rendeled: Largire lumen vespere, Hints este is útunkra fényt, Quo vita nusquam decidat, E1 ne hervadjon életünk, Sed praemium mortis sacrae Adj jó halál jutalmaúl Perennis instet gloria. Örök dicsôséget nekünk. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) Hymnus in festo Sanctae Agnetis. Szent Ágnes ünnepére. Agnes, beatae virginis, Ágnes, a boldog szűzleány Natalis est, quo spiritum Születésének napja van. Coelo refudit debitum Az égnek adta vissza ma Pio sacrata sanguine. Vérben megszentelt életét. Matura martyrio fuit, Nônek a nászra zsenge még, Matura nondum nuptiis; Megért a mártírságra már, Nutabat in viris fides, Ingott a férfiak hite, Cedebat et fessus senex. S a fáradt agg is engedett. Metu parentes territi Szorosabbra zárják riadt Claustrum pudoris auxerant, Szülôk szemérme zárait. Solvit fores custodiae Nem ismer megbúvást a hit: Fides teneri nescia. Kitárja ôrzô ajtait. Prodire quis nuptum putet, Vezetik: arca oly derült, Sic laeta vultu ducitur, Azt vélnéd, menyegzôre megy, Novas viro ferens opes Új nászi kincseket hoz ô, Dotata censu sanguinis. Vérét viszi mint hozományt. Aras nefandi numinis Bálvány-oltárhoz cipelik, Adolere taedis cogitur, Gyujtson fáklyával illatot. Respondet: haud tales faces ,,Nem ily fáklyákkal -- feleli -- Sumpsere Christi virgines. Járnak a Krisztus szűzei.'' Hic ignis exstinguit fidem, Gonosz tűz ez: hitet kiolt, Haec flamma lumen eripit, Istentelen láng: fényt rabol. Hic, hic ferite, ut profluo Omló vérrel hadd oltom el! Cruore restinguam focos. Itt vagyok, ide sujtsatok! Percussa quam pompam tulit! Hogyan hajolt a bárd alá! Nam veste se totam tegens Szorosra vonta köntösét. Curam pudotis praestitit, Ott is csak az volt gondja még: Ne quis retectam cerneret. Ne lássa szem lepletlenül. In morte vivebat pudor, Szemérme holtában is élt! Vultumque texerat manu, Arcát takarta két keze. Terram genu flexo petit Térdhajtva síklott földre le: Lapsu verecundo cadens. Estében is szemérmesen! ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) In Inventione Ss. Gervasii et Szent Gervasius és Protasius vértanúk Protasii Martyrum. tetemének feltalálására. Grates tibi, Jesu, novas Új háladalt mondok neked, Novi repertor muneris Jézus, ki új kegyelmet adsz: Protasio, Gervasio, Protasius, Gervasius, Martyribus inventis cano. Két mártír feltaláltatott. Piae latebant hostiae, A két szent áldozat rejtve volt. Sed non latebat fons sacer; A szent forrás nem rejtezett, Latere sanguis non potest, A szent vér nem rejtezhetik, Qui clamat ad Deum Patrem. Amely az Istenhez kiált. Coelo refulgens gratia Égbôl sugárzó kegyelem Artus revelavit sacros; Szent tagjaikat felfödé. Nequimus esse martyres, Mártírokká nem lehetünk, Sed invenimus martyres. De föllelünk mártírokat. Hic quis requirat testium Ki várná itt tanúk szavát, Voces, ubi factum est fides? Ahol a tény teszen hitet! Sanatus impos mentium A meggyógyult lélekbeteg Opus fatetur martyrum. Vallja a mártírok művét. Caecus recepto lumine Vallja a vak, ki újra lát, Mortis sacrae meritum probat Dicsô haláluk érdemét. Severus est nomen viro, Neve Severus, ismeri Usus minister publici. Szolgálatáról a világ. Ut martyrum vesteni attigit Amint ködült arcához ért Et ora tersit nubila, A mártíroknak köntöse, Lumen refulsit illico, Feltündökölt tüstént a fény Fúgitque pulsa caecitas. És menekült a vak homály. Soluta turba vinculis, A néptömeg, nagy városok Spiris draconum libera, Özönlött népe hazatér, Emissa totis urbibus, Kegyelemben megszabadult Domum redit cum gratia. A kígyó-ölelés közül. Vetusta saecla vidimus, Megújultak az ôsidôk, Iactata semicinctia, Láttuk a lengô öveket, Tactuque et umbra corporum S a meggyógyultakat, kiket Aegris salutem redditam. Szent tetemek árnyéka ért. ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) In festis plurimorum Martyrum. Szent vértanúk ünnepére. Aeterna Christi munera Krisztus örök kegyelmeit, Et Martyrum victorias, A mártírok gyôzelmeit, Laudes ferentes debitas, A tartozó dícséretet Laetis canamus mentibus. Vídám lélekkel zengjük el. Ecclesiarum principes, Ôk az Egyházak Elsei Belli triumphales duces, Gyôzelmes harc vezérei, Caelestis aulae milites Mennyei udvar nagyjai, Et vera mundi lumina. Világnak ôk igaz világ. Terrore victo saeculi, Világ félelmén gyôztek ôk, Poenisque spretis corporis, A testi kínzást megvetôk, Mortis sacrae compendio S a szent halál jutalmaúl Vitam beatam possident. A boldog élet már övék. Traduntur igni Martyres Vadak foga elé vetik, Et bestiarum dentibus, S máglyára a mártírokat, Armata saevit ungulis Ôrjöngô hóhérok keze Tortoris insani manus. Fogókkal tépi húsukat. Nudata pendent viscera, Megmeztelenül belsejük, Sanguis sacratus funditur, Patakban foly a drága vér, Sed permanent immobiles De rendületlenül állnak ôk: Vitae perennis gratia. Öröklét ád erôt nekik. Devota Sanctorum fides, A szentek ájtatos hite, Invicta spes credentium, Rendíthetlen hívô remény Perfecta Christi caritas S Krisztus szerelme: általok Mundi triumphat principem. Világ zsarnokát megtöri. In his Paterna gloria, Bennük az Atya fénye él. In his exsultat Filius, Bennük triumfál a Fiú. In his voluntas Spiritus, Bennük a Lélek ereje. Caelum repletur gaudio. Az ég örömmel árad el. Te nunc Redernptor quaesumus, Kérünk, Megváltó, tégedet, Ut Martyrum consortio Emeld a vértanúk közé Jungas precantes servulos Könyörgô kis szolgáidat In sempiterna saecula. Mind az örök idôkön át. ======================================================================== Sanctus Ambrosius (c. 340--397) Szent Ambrus (340 kör.--397) In festis Sanctarum Virginum. A szent szűzek ünnepére. Jesu, corona Virginum, Jézus, szűzek koszoruja, Quem Mater illa concipit, Kit amaz édes Anya szűl, Quae sola Virgo parturit: Ki maga szűl szeplôtlenűl, Haec vota clemens accipe. Fogadd imánkat kegyesen. Qui pascis inter lilia, Liliom közt pásztorkodol, Septus choreis Virginum, Körötted táncos szűzi kar. Sponsus decorus gloria, Ó ékességes Vôlegény, Sponsisque reddens praemia. Jegyeseid jutalma vagy. Quocumque pergis, Virgines Amerre jársz, követnek ôk Sequuntur atque laudibus És el nem hallgat énekük, Post te canentes cursitant, Szökdelve járnak nyomodon Hymnosque dulces personant. És édes himnusz ajkukon. Te deprecamur largius, Kérünk, forróbban, mint elôbb, Nostris adauge sensibus, Érzékeinknek adj erôt, Nescire prorsus omnia Maradjon tôlünk idegen, Corruptionis vulnera. Mit vétek ront az emberen. Laus, honor, virtus, gloria Áldás, dicsôség, tisztelet Deo Patri et Filio, Atya és Fiú teneked, Sancto simul Paraclito És neked is, Vigasztaló, In saeculorum saecula. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Hymni Ambrosiani Ambróziánus himnuszok Ad primam. Elsô Hórára. Iam lucis orto sidere Már kél a fénynek csillaga: Deum precemur supplices, Esengve kérjük az Urat, Ut in diurnis actibus Járjon ma mindenütt velünk, Nos servet a nocentibus. Ne rontsa ártás életünk. Linguam refrenans temperet, Nyelvünket fogja fékre ma: Ne litis horror insonet; Ne szóljon rút perek szava. Visum fovendo contegat, Szemünket védôn óvja meg: Ne vanitates hauriat. A hívságot ne lássa meg. Sint pura cordis intima, Lakjék szívünkben tisztaság, Absistat et vecordia: Távozzék minden dôreség. Carnis terat superbiam A testnek dölyfét törje meg Potus cibique parcitas. Étel- s italban hôsi fék. Ut cum dies abscesserit, Hogy majd a nap ha távozott, Noctemque sors reduxerit, S az óra újra éjt hozott, Mundi per abstinentiam Lemondásunk szent éneke Ipsi canamus gloriam. Legyen az Úr dícsérete. Deo Patri sit gloria, Dícsérjük az örök Atyát, Eiusque soli Filio, Dícsérjük egyszülött Fiát Cum Spiritu Paraclito, S a Lelket, a Vigasztalót, Nunc et per omne saeculum. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Hymni Ambrosiani Ambróziánus himnuszok Ad Matutinum Feria secunda. Éjjeli zsolozsmára (hétfôre). Somno refectis artubus Frissült tagokkal ébredünk, Spreto cubili surgimus. Már ágyat, álmot megvetünk. Nobis, Pater, canentibus Atyánk, eléd száll énekünk Adesse te deposcimus. Könyörgünk, légy e nap velünk! Te lingua primum concinat, A nyelv elsô dala te légy, Te mentis ardor ambiat, Lobogjon a lelkünk feléd, Ut actuum sequentium Hogy tetteink e mái nap, Tu, Sancte, sis exordium. Ó Szent, veled induljanak. Cedant tenebrae lumini, Fénytôl fusson az éjszaka, Et nox diurno sideri, Gyôzzön a nappal csillaga, Ut culpa, quam nox intulit, S a bűnt, amit az éj hozott, Lucis labascat munere. A fény kegyelme rontsa el. Precamur iidem supplices, Esdünk azért is tégedet, Noxas ut omnes amputes, Verj el minden veszélyeket, Et ore te canentium Hogy így hűséges ajkakon Lauderis in perpetuum. Dícsértessél mindenkoron. Praesta, Pater piissime, Engedd meg azt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, Vigasztaló: Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Hymni Ambrosiani Ambróziánus himnuszok Ad Matutinum Feria tertia. Éjjeli zsolozsmára (keddre). Consors Paterni luminis, Világosság, Atyáddal egy, Lux ipse lucis, et dies, Te fénynek fénye, napvilág: Noctem canendo rumpimus, Az éjt megtöri énekünk, Assiste postulantibus. Jelenj meg köztünk, sürgetünk. Aufer tenebras mentium, Lélekrôl űzd el a ködöt, Fuga catervas daemonum, Fussanak minden ördögök. Expelle somnolentiam, Az álmosságot verjed el, Ne pigritantes obruat. Meg ne üljön a lomhaság. Sic, Christe, nobis omnibus Igy irgalmazz Krisztus nekünk, Indulgeas credentibus, Hisz mindnyájan benned hiszünk. Ut prosit exorantibus, Hogy üdvösségünkké legyen, Quod praecinentes psallimus. Mit zeng hajnali énekünk. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, Vigasztaló: Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Hymni Ambrosiani Ambróziánus himnuszok Ad Matutinum Feria quarta. Éjjeli zsolozsmára (szerdára). Rerum Creator optime, Világszerzô jóságos Úr, Rectorque noster, aspice, Vesd ránk szemed kalauzúl! Nos a quiete noxia Mely lomhaságban tespedez, Mersos sopore libera. Ébreszd fel alvó népedet. Te, Sancte Christe, poscimus, Szentséges Krisztus, légy velünk, Ignosce tu criminibus, Felejtsd el annyi sok bűnünk, Ad confitendum surgimus, Már vallomásra fölkelünk, Morasque noctis rumpimus. Éjt s álmot immár megtörünk. Mentes manusque tollimus, Fölnyujtjuk szívünk és kezünk; Propheta sicut noctibus Próféta rendelé nekünk Nobis gerendum praecipit, Igy tennünk éjnek évadán, Paulusque gestis censuit. És tettekkel példázza Pál. Vides malum, quod gessimus, Te rosszaságunk ismered, Occulta nostra pandimus, Föltárjuk titkaink neked. Preces gementes fundimus, Imát öntünk és könnyeket, Dimitte, quod peccavimus. Bocsásd meg mind a bűnöket. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, Vigasztaló; Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Hymni Ambrosiani Ambróziánus himnuszok Ad Laudes. Dícséretre. Aurora iam spargit polum, A sarkon már hajnal remeg, Terris dies illabitur, A nappal jár a földeken. Lucis resultat spiculum: Fény nyílai tündöklenek, Discedat omne lubricum. Fussanak a kísértetek! Phantasma noctis decidat, Az éjnek réme hulljon el, Mentis reatus subruat; Lélek-szorongás múljon el. Quidquid tenebris horridum Mind, mit az éj homálya szült, Nox attulit culpae, cadat. Bűn és borzalom, haljon el. Et mane illud ultimum, S amaz utolsó reggelen, Quod praestolamur cernui, Melyért virrasztásunk eseng, In lucem nobis effluat, Ömöljön egykor fényre majd, Dum hoc canore concrepat. Miért ma énekünk sohajt. Deo Patri sit gloria, Dícsérjük az örök Atyát, Eiusque soli Filio, Dícsérjük egyszülött Fiát, Cum Spiritu Paraclito, S a Lelket, a Vigasztalót Et nunc et in perpetuum. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Aurelius Prudentius Clemens (348--c. Prudentius himnuszai (348--410 kör.) 410) Hymnus Matutinus. Hajnali himnusz. Nox, et tenebrae, et nubila Éj és homály és fellegek, Confusa mundi et turbida, Ködös, kavargó torlatok: Lux intrat, albescit polus, Kél már a fény, fehér az ég, Christus venit! Discedite! Krisztus közelg, távozzatok! Caligo terrae scinditur A föld homálya megtörik, Percussa solis spiculo, Dárdáit szórja már a fény. Rebusque iam color redit A tárgyak színe visszatér Vultu nitentis sideris. Ô tündöklô tekintetén. Sic nostra mox obscuritas Lelkünkben így sápadjon el Fraudisque pectus conscium Álságos minden bűnhomály, Ruptis retectum nubibus Felhôink felszakadjanak, Regnante pallescet Deo. Isten legyen bennünk király. Tunc non licebit claudere Takarni többé nem szabad, Quod quisque fuscum cogitat, Kiben mi ködlô gondolat. Sed mane clarescent novo Az új reggel ragyogja be Secreta mentis prodita. A lelki megtárt titkokat. Fur ante lucem squalido Hajnal elôtt, szennyes idôn, Impune peccat tempore, A tolvaj bizton vétkezett; Sed lux dolis contraria De feltár minden csalt a fény, Latere furtum non sinit. És nem tűr bújni bűnöket. Versuta fraus et callida Fortélyos, álnok cselszövés Amat tenebris obtegi, Az éj homályán megvonul, Aptamque noctem turpibus Éjt vár a házasságtörô Adulter occultus fovet. Szennyének meghitt társaul. Sol ecce surgit igneus, De íme, tűzben kél a nap, Piget, pudescit, poenitet Piros szemérmet kelteget. Nec teste quisquam lumine Ha lát a nap tanú szeme, Peccare constanter potest. Bűnözni bátran nem lehet. Quis mane sumptis nequiter Ily reggelen ki nem pírul, Non erubescit poculis, Ha serlegek közt aljasul? Cum fit libido temperans Most elcsitul a szenvedély, Castumque nugator sapit. S a tisztaság sejtelme kél. Nunc, nunc severum vivitur, Most, most az élet szent, komoly, Nunc nemo tentat ludicrum, Nem ismer pajzán élceket, Inepta nunc omnes sua Most minden tisztes arcot ölt, Vultu colorant serio. Ki balgaságot kergetett. Haec hora cunctis utilis, Mindenre hasznos óra ez. Quae quisque quod studet, gerat: Minden szabott dolgára jô, Miles, togatus, navita, Kalmár, polgár, harcos, hajós, Opifex, arator, institor. Kézműves és szántóvetô. Illum forensis gloria, A fórum híre vonja ezt, Hunc triste raptat classicum, Amazt keserves kürt szava, Mercator hinc ac rusticus A gazda és kereskedô Avara suspirant lucra. Sívár haszonra fut tova. At nos lucelli ac foenoris, De minekünk nem kell a kincs, Fandique prorsus nescii Nem áll az ékes szó nekünk Nec arte fortes bellica, A harc mívéhez nem tudunk: Te Christe solum novimus. Krisztus, csak téged ismerünk. Te mente pura et simplici, Szép tiszta szívvel, egyszerűn Te voce, te cantu pio Hozzád emelni énekünk, Rogare curvato genu Térden dalolni könny között: Flendo et canendo quaesumus. Ez egyetlen vágyunk nekünk. His nos lucramur quaestibus, Mi ezzel űzünk üzletet, Hac arte tantum vivimus: Ezt míveljük művészetül, Haec inchoamus munera, Csak ezzel gyüjtünk kincseket, Cum sol resurgens emicat. Ha a kelô nap ránk derűl. Intende nostris sensibus, Érzékeink és életünk Vitamque totam dispice, Hadd járja át tekinteted. Sunt multa fucis illita, Sok ott az álfény és a szenny: Quae luce purgentur tua. Fényességed tisztítsa meg. Durare nos tales iube, Parancsold: legyünk ezután Quales remotis sordibus Minden szennyektôl szabadok, Nitere pridem iusseras, Mint azok, kiket egykoron Jordanae tinctos flumine. A Jordán-víz lemosdatott. Quodcumque nox mundi dehinc Kiket még elsodor az éj, Infecit atris nubibus, Fekete rút felhôibe, Tu rex eoi sideris Szelíd arcod ragyogja be, Vultu sereno illumina. Te hajnalcsillagos király! Tu sancte, qui taetram picem Szent, ki elôtt ocsmány szurok Candore tingis lacteo, Tündöklô tejjé változik, Ebenoque crystallum facis, S ében kristállyá: eltöröld Delicta terge livida. A bűn halálos kékeit. Sub nocte Jacob caerula Megküzdölôdött vakmerôn Luctator audax angeti Jákob fekete éjszakán Eousque dum lux surgeret, Az angyallal, s pitymallatig Sudaret impar proelium. Izzadt nem hozzá mért csatán, Sed curn iubar claresceret, De hogy a fény feltündökölt, Lapsante claudus poplite Erôtlen térde megrogyott, Fernurque victus debile, Combjába állt a gyengeség Culpae vigorem perdidit. S a bűnnek tüze kialudt. Nutabat inguen saucium, Sebes lágyéka megtörött, Quae corporis pars vilior. Ez a legalja testi rész, Longeque sub cordis loco Mely messze lenn a szív alatt Diram fovet libidinem. Megrontó vágyakat becéz. Haec nos docent imagines E képek minket intenek: Hominem tenebris obsitum, Ember, akit a köd elért, Si forte non cedat Deo Ha Istennek meg nem hajol, Vires rebelles perdere. Elveszti pártos erejét. Erit tamen beatior, De boldogabb lesz, hogyha küzd, Intemperans membrum cui És lázadó testtagjait Luctando claudum et tabidum A hajnali napsugarak Dies oborta invenerit. Harctól megsorvadtan lelik. Tandem facessat coecitas Enyésszen már a vak homály, Quae nosmet in praeceps diu Mely minket eddig oly soká Errore traxit devio. Nyaktörô útvesztôkbe csalt. Lux ecce surgit aurea. Im ébred az arany sugár! Haec lux serenum conferat, Hozza el újra a derűt Purosque nos praestet sibi; E fény, és tisztává tegyen, Nihil loquamur subdolum, Némuljon el, ami csalárd Volvamus obscurum nihil. És forrongó és nemtelen. Sic tota decurrat dies, Ugy fusson el végig e nap, Ne lingua mendax, ne manus Hogy nyelv nem ejt hazug igét, Oculive peccent lubrici, A testet bűn nem szennyezi, Ne noxa corpus inquinet. Kéz és sóvárgó szem se vét. Speculator adstat desuper, Látó virraszt fejünk felett: Qui nos diebus omnibus Amit teszünk, vigyázza mind, Actusque nostros prospicit Néz és vigyáz minden napon, A luce prima in vesperum. Hajnalsugártól estelig. Hic testis, hic est arbiter, Ez a tanú, ez a bíró, Hic intuetur quidquid est, Lát mindent, ami létezô, Humana quod mens concipit, Amit az emberszív fogan; Hunc nemo fallit iudicem. Csalhatatlan ítélkezô. ======================================================================== Aurelius Prudentius Clemens (348--c. Prudentius himnuszai (348--410 kör.) 410) Ad galli cantum. Kakasszóra. Ales diei nuntius A nappal szárnyas hírnöke Lucem propinquam praecinit; Jelenti már, hogy jô a fény. Nos excitator mentium A lelkek ébresztôje már, Iam Christus ad vitam vocat. Krisztus, bennünket élni hív. Auferte, clamat, lectulos, ,,Bontsátok el az ágyakat, Aegro sopore desides! Hol beteg álom üldözött, Castique, recti ac sobrii Józanon, tisztán, éberen Vigilate: iam sum proximus. Virrasszatok -- közel vagyok.'' Iesum ciamus vocibus, Jézust kiáltsuk hangosan, Flentes, precantes, sobrii: Sírók, könyörgôk, éberek, Intenta supplicatio Imádkozzunk: szunnyadni már Dormire cor mundum vetat. A tisztult szív nem érkezik. Tu, Christe, somnum discute, Krisztus, te verd álmunkat el, Tu rumpe noctis vincula, Törd meg az éj bilincseit, Tu solve peccatum vetus, Te oldozd fel a régi bűnt, Novumque lumen ingere. S új fényességet önts belénk. Deo Patri sit gloria, Dícsérjük az örök Atyát, Eiusque soli Filio, Dícsérjük egyszülött Fiát Cum Spiritu Paraclito, S a Lelket, a Vigasztalót, Nunc, et per omne saeculum. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Aurelius Prudentius Clemens (348--c. Prudentius himnuszai (348--410 kör.) 410) In exsequiis defunctorum Temetési himnusz. lam moesta quiesce querela, Szűnjél szomorú panasz immár, Lacrymas suspendite matres; Ti anyák, hagyjátok a könnyet, Nullus sua pignora plangat, Sarjáért senki se sírjon: Mors haec reparatio vitae est. Az élet ujúl e halálban. Quidnam sibi saxa cavata, Mit akarnak a vájtölű sziklák? Quid pulchra volunt monumenta, Mit a síron a pompa, az emlék? Res quod nisi creditur illis Azt mondja: a test amit elvett, Non mortua, sed data somno. Nem halt meg, -- aludni pihent el. Nam quod requiescere corpus Mert imhol az óra közelget, Vacuum sine mente videmus, Hogy a lelkeveszett suta rom-test Spatium breve restat ut alti Fölserken s megleli újra Repetat collegia sensus. Érzékei egykori társát. Venient cito saecula, cum iam Jô, jô sebesen amaz óra: Socius calor ossa revisat, Friss vérben lüktet a lélek, Animataque sanguine vivo Átjárja meleggel a csontot Habitacula pristina gestet. És fölveszi régi ruháját. Quae pigra cadavera pridem A test, amely oszlik, enyész most, Tumulis putrefacta iacebant, Tehetetlen sír-pora hulla: Volucres rapientur in auras Szárnyon száll majd a magasba Animas comitata priores. Amaz egykori lelket ölelvén. Sic semina sicca virescunt Igy zöldül a búzamag újra, Iam mortua, iamque sepulta, Mit holtan a földbe temettek; Quae reddita cespite ab imo Fölsarjad a hantok ölérôl, Veteres meditantur aristas. Álmával a régi kalásznak. Nunc suscipe terra fovendum S most föld, te fogadd be öledbe, Gremioque hunc concipe molli, Kebeleddel lágyan öleld át. Hominis tibi membra sequestro, Amit itt véssz: tiszteletes rom, Generosa et fragmina credo. Embernek szent maradéka. Animae fuit haec domus olim, Léleknek volt ez a háza, Factoris ab ore creatae; A teremtô ajka lehéé, Fervens habitavit in istis Bölcseség lángja tüzelte: Sapientia principe Christo. Krisztus fejedelmi ígéje. Tu depositum tege corpus; Vedd hát s te takard el e testet, Non immemor ille requiret Mert gondol rá a Teremtô Sua munera fictor et auctor S keze művét visszakivánja, Propriique aenigmata vultus. Önarca titokteli mását. Veniant modo tempora iusta, Mert eljön a teljes idônap, Quum spem Deus impleat omnem, Amikor betelend a reménység: Reddas patefacta necesse est Akkor szíved újra kitárul, Qualem tibi trado figuram. S amit ôrzöl, fölkel a szentség. ======================================================================== Aurelius Prudentius Clemens (348--c. Prudentius himnuszai (348--410 kör.) 410) De Agno Dei. Az Isten Bárányáról. Sperne, Camoena; leves hederas, Dobd el Camoena a könnyü babért, Cingere tempora queis solita es, Fűzz a fejedre ma friss koszorút: Sertaque mystica dactylico Daktilusok gyakorolt ütemén Texere docta liga strophio Misztikus éneket Isten elôtt, -- Laude Dei redimita comas. Ez koronázza ma fürteidet. Ecce, venit nova progenies Ime közelget az új ivadék, Aethere proditus alter homo, Száll a magasból új ember alá. Non luteus, velut ille prius, Ez nem az elsô, nem por-edény: Sed Deus ipse gerens hominem Emberi testben az Úr maga jô, Corporeisque carens vitiis. Emberi test, de nem emberi bűn. Quae feritas modo non trepidat, Hol van a hôs, akit el nem ijeszt Territa de grege candidulo? Hószínű köntösöd, új bari-nyáj: Impavidas lupus inter oves Nem-remegô juhok akla körül Tristis obambulat et rapidum Kullog a farkas, alázva, sunyin, Sanguinis immemor os cohibet. S éh foga, körme felejti a vért. Agnus enim vice mirifica, Im az oroszlán -- új csoda ez! -- Ecce, leonibus imperitat, Retteg a Bárány arca elôtt. Exagitansque truces aquilas És a kegyetlen ölô keselyűt Per vaga nubila perque Notos Tétova fellegek útjain át Sidere lapsa columba fugat. Űzi a csillagok este Galamb. Tu mihi, Christe, columba potens, Krisztus a gyôztes, a büszke Galamb, Sanguine pasta cui cedit avis, Messze kerülik a vészmadarak. Tu niveus per ovile tuum Krisztus a Bárány, ô veri el Agnus hiare lupum prohibes Farkasok éhét akla elôl, Sub iuga tigridis ora premens. Tigris agyára is ô vet igát. Edite corpore virgineo Téged, ó Szűzi-ölön-született, Te, crucifer bone, mane novo, Téged ó drága Keresztviselô: Solis et orbita cum media est, Hajnali pír ha ragyogna reánk, Te quoque lace sub occidua Déli verô avagy alkonyi fény, Nostra, Deus, canet harmonia. Áldva dicsérjen örökre dalunk. ======================================================================== Aurelius Prudentius Clemens (348--c. Prudentius himnuszai (348--410 kör.) 410) Ex Hymno omnis horae. A ,,Minden órára való himnusz''-ból. Corde natus ex parentis Atyja szíve szülte ôt a Ante mundi exordium, Teremtett világ elôtt, A et O cognominatus, Mindeneknek: ami most van, Ipse fons et clausula Volt, s mi még csak eljövénd, Omnium, quae sunt, fuerunt, Ô a kezdet, ô a vég is, Quaeque post futura sunt. Alfa és az ómega. O beatus ortus ille, Ó, valóban boldog óra, Virgo cum puerpera Amidôn a Szűzanya, Edidit nostram salutem Szentlélektôl áldva lévén, Feta sancto spiritu, Üdvösségünk szülte meg, Et puer, redemptor orbis, És a gyermek Üdvözítô Os sacratum protulit. Édes arca megjelent. Psallat altitudo caeli, Zengje mind az ég magassa, Psallant omnes angeli, Zengjék minden angyalok, Quidquid est virtutis usquam, Zengje minden, ami zenghet, Psallat in laudem Dei, Istenünk dícséretét, Nulla linguarum silescat, Nyelv ne álljon egy se némán, Vox et omnis consonet. Minden ajk zengjen velünk. Ecce, quem vates vetustis Im kit messze századokban Concinebant saeculis, Látnokok daloltanak, Quem prophetarum fideles Kit hűséges prófétáknak Paginae spoponderant, Hirdetének könyvei, Emicat, promissus olim, Itt ragyog a rég megígért, Cuncta collaudent eum. Énekelje minden Ôt! Te senes et te juventus, Téged aggok, téged ifjak, Parvulorum te chorus, Téged a kicsik kara, Turba matrum virginumque, Téged az anyák csapatja, Simplices puellulae, Egyszerű lánykák, szüzek, Voce concordes pudicis Szent szemérem szózatával, Perstrepent concentibus. Egy ajakkal áldjanak. ======================================================================== Aurelius Prudentius Clemens (348--c. Prudentius himnuszai (348--410 kör.) 410) In festo Ss. Innocentium. Aprószentek ünnepére. I. Ad Matutinum. I. Hajnali zsolozsmára. Audit tyrannus anxius Hallja a zsarnok és remeg: Adesse regum Principem, A királyok királya jô. Qui nomen Israel regat, Ô lesz úr Izrael fölött Teneatque David regiam. És ül majd Dávid trónusán. Exclamat amens nuntio: Eszefogyottan felüvölt: Successor instat, pellimur! ,,Küszöbön az utód, elűz! Satelles, i, ferrum rape, Csatlós, eredj, acélt ragadj, Perfunde cunas sanguine. A bölcsôket vérrel füröszd!'' Quid proficit tantum nefas? Mihaszna ennyi szörnyüség, Quid crimen Herodem iuvat? Heródes, mit segít a bűn? Unus tot inter funera Viszik a pusztulás közül Impune Christus tollitur. Az egy Krisztust sértetlenül! Gloria tibi, Domine, Dicsôség teneked, Urunk, Qui natus es de Virgine, Kinek a Szűz szülôanyád, Cum Patre et Sancto Spiritu, Atyának s Szentléleknek is In sempiterna saecula! Most és örök idôkön át. ======================================================================== Aurelius Prudentius Clemens (348--c. Prudentius himnuszai (348--410 kör.) 410) In festo Ss. Innocentium. Aprószentek ünnepére. II. Ad Laudes. II. Dícséretre. Salvete, flores Martyrum, Ó virágocska vértanúk, Quos lucis ipso in lumine Kiket a fénynek küszöbén Christi insecutor sustulit, A Krisztus-üldözô letört, Ceu turbo nascentes rosas. Mint feslô rózsát a szelek. Vos prima Christi victima, Ti vagytok elsô áldozat Grex immolatorum tener. A Krisztus báránykáiból. Aram ante ipsam simplices Oltár elôtt, ártatlanok, Palma et coronis luditis Füzér-pálmákkal játszotok. O barbarum spectaculum! Ó, milyen barbár látomány! Vix interemptor invenit Alig talál a gyilkoló Locum minutis artubus, Helyet a csöpp testrészeken, Quo plaga descendat patens. Hol elférhetne sebnyilás. Cunae redundant sanguine, A bölcsôkbôl omlik a vér. Sed in Deum frustra furit, Ám Isten ellen dôre düh: Unum petit tot mortibus, Egyet keres ezer halál, Mortes tot unus effugit. Ezer halált egy elkerül. Inter coaevi sanguinis A kisdedvérnek árja közt Fluenta solus integer; Bántatlan él egyetlenegy. Ferrum, quod orbabat nurus, Mely oly sok anyát megrabolt, Partus fefellit Virginis. A Szűzet elvété a kard. Sic dira Pharaonis mali Igy menekült meg egykoron Edicta quondam fugerat, Az ádáz Fáraó elôl Christi, figuram praeferens Mózes, a népszabaditó, Moses, receptor civium. A Krisztus képét hordozó. Matres, querelis parcite! Anyák immár ne sírjatok Quid rapta fletis pignora? Elragadott drágátokért. Agnum salutis obsidem Ôk már a Bárányt környezik, Denso sequunter agmine. Üdvösségünknek kezesét. Gloria tibi, Domine, Dicsôség teneked Urunk, Qui natus es de Virgine, Kinek a Szűz szülôanyád, Cum Patre et Sancto Spiritu Atyának s Szentléleknek is In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Aurelius Prudentius Clemens (348--c. Prudentius himnuszai (348--410 kör.) 410) In Epiphania Domini. Vízkereszti himnusz. O sola magnarum urbium Ó te páratlan Betlehem, Maior Bethlem; cui contigit Nagy városok közt legnagyobb: Ducem salutis.caelitus Megszülni néked adatott, Incorporatum gignere: Testben az üdvösség Urát, Quem stella, quae solis rotam Kirôl a csillag hirdeti Vincit decore, ac lumine, (Tündöklôbb, mint a napkorong): Venisse, terris nuntiat A földön megjelent az Úr Cum tarne terrestri Deum. És földi testbe öltözött. Videre postquam illum Magi, Látták fényét a Mágusok Eoa promunt munera, S hozzák keletnek kincseit, Stratique votis offerunt Leborulván ajánlanak Thus, myrrham et aurum regium. Tömjént, mirrát és aranyat. Regem Deumque annuntiant Királyt jelent a kincsarany, Thesaurus et fragrans odor Istennek szól a szábai Thuris Sabaei, ac myrrheus Tömjénnek fűszerillata, Pulvis sepulcrum praedocet. A mirrapor sírról beszél. Gloria tibi, Domine, Dicsôség teneked Urunk, Qui apparuisti hodie, Ki megjelentél e napon; Cum Patre et Sancto Spiritu Atyának s Szentléleknek is, In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Aurelius Prudentius Clemens (348--c. Prudentius himnuszai (348--410 kör.) 410) In festo Transfigurationis Domini. Urunk színeváltozása ünnepére. Quicumque Christum quaeritis, Mindnyájan Krisztus-keresôk, Oculos in altum tollite; Emeljétek föl szemetek: Illic licebit visere A magasságban megjelen Signum perennis gloriae. örök dicsôség nagy Jele. Illustre quiddam cernimus, Nagy dolgot szemlél ott szemünk, Quod nesciat finem pati, Magasságost, felségeset, Sublime, celsum, interminum, Nem ismer véget, változást; Antiquius caelo et chao. Égnél, kaosznál ôsiebb. Hic ille Rex est gentium, A nemzetek Királya ez, Populique Rex Iudaici, S a zsidó nép Királya is, Promissus Abrahae patri Ki Ábrahám atyánknak és Eiusque in aevum semini. Utódainak ígértetett. Hunc est Prophetis testibus, Imhol bizonyságot teszen Iisdernque signatoribus, Az Atya róla s rendelést, Testator et Pater lubet És Próféták tanúk reá: Audire nos et credere. Hogy higgyük és hallgassuk Ôt. Gloria tibi, Domine, Áldunk Jézus, ki a kicsik Qui apparuisti hodie, Elôtt jelented meg magad, Cum Patre et Sancto Spiritu S az Atyát és Szentlelket is In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Sanctus Paulinus Nolanus (353--431) Nolai Szent Paulinus (353--431) Psalmus I. Az I. zsoltár. Beatus ille, qui procul vitam suam Boldog, ki távol elrekeszti életét Ab impiorum segregavit coetibus A gonoszok istentelen hordáitól. Et in via peccantium non manserit És meg nem áll a bűnösöknek útjain Nec in cathedra pestilenti sederit, S nem fog a dögvész székében ülôhelyet, Sed corde toto fixus in legem Dei Egész szívével Isten törvényének él, Praecepta vitae nocte volvit et die Elméli éj-nap az élet parancsait Mentemque castis institutis excolit. S lelkét a tiszta törvények nevelgetik. Erit ille ut arbor, quae propinqua Olyan lesz, mint a fa, mely a közel flumini folyó Humore ripae nutriente pascitur Partjának hízik táplálékony nedvein Suoque fructum plena reddet tempore S gazdag gyümölcsöt ád a maga idején, Et fronde nunquam defluente pervirens Eleven lombja soha el nem hulldogál, Stabit perenni vividum lignum coma. Élô fatörzse örökzöld fürtökben áll. Non haec iniquos prosequetur gloria, Nem illeti ez a dicsôség a gonoszt. Sed, ut favillam pulveris ventus rapit, De mint a pornak hamuját rabló szelek, Sic ira iniquos verret a vultu Dei. Isten arcától a harag sodorja el. Idcirco tali dividentur ordine Azért oly renddel választatnak kétfelé Hominum per orbem dissipatorum greges, Az emberek földszerte széledt nyájai, Ut iudicandi non resurgant impii, Hogy ítéletre föl nem támad a gonosz, Qui denegarunt debitum cultum Deo, Ki megtagadta Isten illetô dicsét. Sed puniendi; namque crimen evidens De vár reá a büntetés; nyilván való Non indigebit quaestione detegi, És nem szorul már vallatásra ott a bűn, Quoniam imminentem praeferent mortis Mert a halálnak nyilvánságos bélyegét, notam Signum salutis non gerentee frontibus. Nem üdvösség jelét hordozza homlokán. Peccator autem non et impius tamen -- Ám, aki vétkes, mégis nem istentelen Quae magna turba est -- non resurget (Nagy sokaság ez!) azt nem várja gioriae, glória, Verum resurget deputanda examini. Hanem feltámad és a vizsgálatra áll. Nec enim sedere cum piis iudex potest Nem ülhet széket bíró módra, mint a jók, Causas suorum redditurus actuum Ki tetteirôl még maga is számot ád, Varieque gestis aut probandus aut reus. S azok szerint elvárja még ítéletét. Sine lege passim legis ignari cadent, Törvénytagadó, törvény nélkül elbukik, In lege lapsus lege iudicabitur. Törvény ítéli a törvény botlottjait, Opus per omne curret ignis arbiter; A bíró tűz lobogja át a tetteket; Quod non cremarit flamma, sed Amit a tűz nem éget el, de helybehágy, probaverit, Illud perenni praemio pensabitur. Örök dicsôség drága díja illeti. Qui concremanda gesserit, damnum feret, Kárt vall, kiben a tűz eléghetôt talál, Sed ipse salvus evolabit ignibus; De önmaga épen kiszáll a tűz közül; Tamen subusti corporis signis miser Ám míg szegény testén a tűzi sebhelyek, Vitam tenebit, non tenebit gloriam, Vár rá az élet, nem vár rá a glória. Quia carne victus, mente non versus Akin gyôzött a hús, de lelke ép maradt: tamen Etsi negavit debitam legi fidem Bár megtagadta a törvény vállalt hitét Per multa saepe devolutus crimina, S végighempergett mindenféle bűnökön, Tamen fidei nomen aeternum gerens De homlokán ragyog a hit örök neve, Nunquam salutis exsulabit finibus. Sohasem lesz az üdv honából számüzött. Idcirco cuncti nunc in isto saeculo, Azért kik még e földön járjuk életünk, Dum currit aetas et dies aevi patet, S amíg elôttünk a jövendô napja még, Rectas agamus semitas firmo pede Kemény lábbal járjunk igaz ösvényeken Nec deferamus lubrico latae viae. S a széles útnak el ne csússzunk síkosán; Praestat per artum dimicantem tramitem Keskeny dülôkön küzdölôdni kínnal át, Laboriosis introire nísibus. Erôlködéssel, izzadtsággal: többet ér. Vias bonorum laetus agnoscit Deus, Kedvvel szemléli Isten a jók ösvenyét, At impiorum pronum iter delebitur. A gonosz útja elhanyatlik s elveszen. ======================================================================== Sanctus Paulinus Nolanus (353--431) Nolai Szent Paulinus (353--431) Versus prosperi ad coniugem suam. Köszönt~ vers feleségéhez. Age, iam precor, mearum Jöszte kérlek, életemnek Comes irremota rerum, Válhatatlan sorsosa, Trepidam brevemque vitam Ezt a röpke életet Domino Deo dicemus. Jöjj, ajánljuk Istenünknek! Celeri vides rotatu Nézd keringve gyors iramban Rapidos dies meare, Száll a fürge nap tova: Fragilisque membra mundi Minden e múló világon Minui, perire, labi. Romlik, omlik, hull, enyészik. Fluit omne quod tenemus Minden, minden elfolyik, Neque fluxa habent recursum, És ha elfolyt, vissza nem tér. Cupidas vagasque mentes Haj, hiú árny csalja lelkünk Specie trahunt inani. Fönn-eseng~ vágyait. Ubi nunc imago rerum est? Hova t@ntek mind a dolgok? Ubi sunt opes potentum? Hova kincsek és hatalmak, Quibus occupare captas , Mikben a leláncolt lélek Animas fuit voluptas? Gyönyör@ségét találta?... Undique bella fremunt, omnes furor Fegyverek árja zuhog, mindenkit hajszol excitat armis az ádáz Incumbunt reges regibus innumeris. Gy@lölet, összedühöng fegyveres annyi király Impia confuso saevit discordia mundo, Tombol a durva viszály istentelenül a világon, Pax abiit terris; utima quaeque Békesség tovaszállt; láthatod, eljön vides. a vég. Et si concluso superessent tempora Ám a betelt évszáz ha talán várhatna saeclo jövend~t, Aut posset longos mundus habere S biztatná netalán hosszu napok sora dies, még: Nos tamen occasum nostrum observare Ill~ látni nekünk még akkor is esni deceret, napunkat; Et finem vitae quemque videre suae. Észbe fogadja kiki élete alkonyatát. Nam mihi quid prodest, quod longo Mert mi haszon minekünk, hogy a messze flumilna cursu folyóknak örökké Semper inexhaustis prona feruntur Új vizek áradatát görgeti medre aquis, tova, Multa quod annosae vicerunt saecula Vagy hogy a múláson diadalt vesz a silvae százados erd~, Quodque suis durant florea rura S régi helyén kivirúl mindig a tarka locis? mez~? Ista manent, nostri sed non mansere Sz@ntelen élnek ezek, de nem élnek parentes, atyáim, anyáim. Exigui vitam temporis hospes ego. Csak vendég vagyok én, kurta id~re szabott. Non haec ergo sumus nequicquam in Hát nem e földi világ számára vagyunk saecula nati születettek, Quae pereunt nobis et quibus Mely tovat@nend~ és vele halni occidimus, sorunk. Sed vitam aeternam vita ut mereamur in Itt e kis életben örököst kell nyerni ista magunknak, Et subeat requies longa labore Kurta vesz~dségért j~ meg a nagy brevi. pihenés. Et tamen iste labor sit forte Mégis a rúgódó szívnek tán zordon e rebellibus asper, törvény, Ac rigidas leges effera corda Tán nehezelli a vad ösztön a földi putent; sanyart. Non autem haec gravis est mansueto Könnyü teher pedig ez, ha szelíd hát sarcina dorso ölti magára, Nec laedit blandum mitia colla S béketür~ nyakakat nem tör az édes iugum. iga. Qui credunt sacros verum cecinisse Mert aki hittel hisz próféták jósi prophetas dalában Et qui non dubitant verba manere S kételye nincsen, hogy Isten igéje Dei, megáll, Qui Christum passum poenas crucis, Atyja magas jobbján aki gy~z~n látja a ultima mortis Krisztust In toto celsi patris honore vident, Kínja, keresztje után, és leteperve halált, Quique ipsum multa cum maiestate tremen És ki kövér méccsel virrasztván várja duni az Úrnak Exspectant pingui lampade Nagy fölségében rettenetes jövetét: pervigiles: Non illos fallax cepit sapientia mundi, Azt nem fonja be semmi csalóka világi okosság, Nec curas steriles inseruere polis, Medd~ gondok közt nem fut a földsarokig. Imperia et fasces, indocti munera Ostoba nép álmát: fascest és harci vulgi, hatalmat Quasque orbis scelerum semina fecit És mit a föld táplál, kincset (a opes, b@nre csirát!) Calcarunt sancta caelum ambitione Lába alá tapod az, nem néz szent vágya petentes csak egyre, Suffragiis Christi et plausibus Krisztus fogja kezét, s tapsol az angelicis. angyali kar. Nec labor hos durus vincit nec blanda Meg nem gy~zi kemény fáradság, lágy volulptas. gyönyör@ség, Quaerere nil cupiunt, perdere nil Szerzeni mit sem akar, veszteni mit metuunt.. se remeg. Factus sum Christi corporis, ille Krisztus testének lettem a részese mei. én. Me gessit moriens, me victa morte Értem gyötr~dött, értem kelt sírja resurgens öléb~l Et secum ad patrem me super astra S felvitt Atyja elé, túlnan a tulit. csillagokon. Quidnam igitur tanta pro spe tolerare Mit vonakodnám hát elt@rni e drága recusem? reményben? Aut quid erit quod me separet a Istent~l ezután már mi rekesztene Domino? el! In nobis nihil audemus, sed fidimus in Nem magamért merek én, Benned van a te. bízakodásom, Quos pugnare iubes, et superare Harcra te szólítasz, gy~zni te facis. gyámolitasz. Spes igitur mea sola Deus, quem credere Istenben bizom én egyedül; neki hinni: vita est, az élet, Qui patriae civem me dedit alterius. ` polgárrá tett jobb haza népe között. Tu modo, fida comes, mecum isti Én h@ társam, jöjj, övez~djünk együtt a accingere pugnae, harcra, Quam Deus infirmo praebuit auxilium. Gyámolomúl téged hisz nekem Isten adott Sollicita elatum cohibe, solare Búmban vígasztalj, csígass, ha a g~g dolentem, szele elkap: Exemplum vitae simus uterque piae. Jámbor példa legyünk egyik a másik el~tt. Custos esto tui custodis, mutua redde: Kézben a kéz: légy gondvisel~dnek a gondvisel~je, Erige labentem, surge levantis ope, Fogd fel az ingadozót, kelj, ha emelne karom. Ut caro non eadem tantum, sed mens Hogy ne csupán testünk, hanem egy quoque nobis legyen abban a lelkünk Una sit atque duos spiritus unus És egyazon Szellem lángja az alet. életer~nk. ======================================================================== Caelius Sedulius (c. 450) Sedulius (450 kör.) Hymnus de Vita Christi. Himnusz Krisztus életérôl. A solis ortus cardine Naptámadat mesgyéitôl Adusque terrae limitem A föld végsô határaig Christum canamus principem, Krisztust daloljuk, a Királyt, Natum Maria virgine. Szűz Máriának egy Fiát. Beatus auctor saeculi A boldog Úr, az Alkotó, Servile corpus induit, Magára szolgatestet ölt: Ut carne carnem liberans A húst a hús hadd mentse meg, Non perderet, quod condidit. S ne vesszen el, kit alkotott. Clausae parentis viscera A Szűzanyának belsején Caelestis intrat gratia, Megszáll az égi kegyelem. Venter puellae baiulat Hord a Leány szíve alatt Secreta, quae non noverat. Soha nem ismert titkokat. Domus pudici pectoris Szemérmes szíve hajloka Templum repente fit Dei, Immár az Isten temploma. Intacta nesciens virum Ki sosem ismert férfiút, Verbo creavit filium. Angyal-igén fogant fiút. Enixa est puerpera, A Szűz megszülte Gyermekét, Quem Gabriel praedixerat, Kit Gábor angyal megígért, Quem matris alvo gestiens Kit János érzett boldogan Clausus Iohannes senserat. Már anyja méhe rejtekén. Feno iacere pertulit, Hitvány jászolba fektetik, Praesene non abhorruit Szénától sem húzódozik, Parvoque lacte pastus est, Ki a madárnak enni ád: Per quem nec ales esurit. Egy csöppnyi tejjel jóllakik. Gaudet chorus caelestium, Újjong az égiek kara, Et angeli canunt Deum, Ünneplik zengô angyalok, Palamque fit pastoribus S a pásztoroknak felragyog Pastor creatorque omnium. A mindeneknek Pásztora. Hostis Herodes impie, Gonosz Heródes, mit remegsz, Christum venire quid times? Hogy Isten úgy jô, mint király; Non eripit mortalia, Mulandó jót el nem ragad, Qui regna dat caelestia. Ki mennyországot osztogat. Ibant magi, qua venerant, Vonulnak már a Mágusok, Stellam sequentes praeviam, A csillag jár útjuk elôtt. Lumen requirunt lumine, A fény nyomán a Fényt lesik, Deum fatentur munere. Istent vallanak kincseik. Katerva matrum personat Zokognak a szegény anyák Collisa deflens pignora, Megölt szemfényeik fölött. Quorum tyrannus milia Ezerével áldozta meg Christo sacravit victimam. A zsarnok ôket Krisztusért. Lavacra puri gurgitis A tiszta víz hullámai Caelestis agnus attigit, Az égi Bárányt illetik. Peccata qui mundi tulit Melyekben részessége nincs: Nos abluendo sustulit. Mirólunk mossa bűneink. Miraculis dedit fidem A hitnek csodajelet ád: Habere se Deum patrem, Az Isten vallja meg Fiát. Infirma sanans corpora Gyógyít nehéz kórságokat, Et suscitans cadavera. Életre hív halottakat. Novum genus potentiae! Imhol hatalma új jele: Aquae rubescunt hydriae, Piroslik a vödrök vize, Vinumque iussa fundere Parancsszaván csordul a bor, Mutavit unda originem. S a vízhullám új arcot ölt. Orat salutem servulo Kér térde-hajtva gyógyulást Nixus genu centurio, Szolgájának a százados. Credentis ardor plurimus Hitének lángja oly heves; Extinxit ignes febrium. A láz tüzét eloltja ez. Petrus per undas ambulat, Jár Péter a hullámokon, Christi levatus dextera, Fenntartja Krisztus jobbkeze. Natura quam negaverat, Mit a természet megtagadt: Fides paravit semitam. Készít a hit neki utat. Quarta die iam foetidus Kinek már hullabűze kél, Vitam recepit Lazarus Lázár, negyednap újra él. Mortisque liber vinculis Halál láncáról szabadúl Factus superstes est sibi. És önönmagát éli túl. Rivos cruoris torridi Megállít kór-buzogta vért Contacta vestis obstruit, Az érintett köntösszegély. Fletu rigante supplicis Az esdô asszony könnyei Arent fluenta sanguinis. A vér patakját eltömik. Solutus omni corpore A bénatestű nagybeteg Iussus repente surgere Hallja: ,,Kelj fel, mondom neked'' Suis vicissim gressibus Ágyát azonnal felveszi Aeger vehebat lectulum. És lábon, épen elviszi. Tunc ille ludas carnifex Júdás, a hóhér áruló Ausus magistrum tradere Jô Mesterét eladni már: Pacem ferebat osculo, Csókkal köszönt békét reá, Quam non habebat pectore. Békét, mely tôle messze jár. Verax datur fallacibus Jámborra vet kezet gonosz, Pium flagellat impius, Igazat álnok ostoroz, Crucique fixus innocens Ártatlanságot megfeszít Coniunctus est latronibus. Vétek, s latrok közé soroz. Xeromurram post sabbatum Illatokkal hajnal felé Quaedam vehebant compares, Egynémi jámbor asszonyok Quas allocutus angelus Jônek s hallják angyal szavát: Vivum sepulcro non tegi, ,,Élôt a sírbolt nem takar!'' Ymnis; venite, dulcibus Daloljunk édes dalokat, Omnes canamus subditum Krisztusnak gyôztes éneket, Christi triumpho tartarum, Ki poklot láb alá szegett. Qui nos redemit venditus. Megváltott, kit eladtanak. Zelum draconis invidi Az álnok kígyónak fejét, Et os leonis pessimi Gonosz oroszlán erejét Calcavit unicus Dei Az Isten fia megtöré Seseque caelis reddidit. Aztán a mennybe visszatért. ======================================================================== Caelius Sedulius (c. 450) Sedulius (450 kör.) De Beata Maria. Szűz Mária köszöntése. Salve, sancta Parens, enixa puerpera Szent Anya, üdvözlégy, a Királyt szűléd a Regem, világra, Qui caelum terramque tenet per saecula, Azt, aki országol mennyben és földön cuius örökké Numen et aeterno complectens omnia gyro S általölel mindent szent fölségének öröklô Imperium sine fine manet; quae ventre Abroncsával, s nincs idejének vége, beato határa. Gaudia matris habens cum virginitatis Szűzek dísze tiéd, együtt anyaság honore, örömével, Nec primam similem visa es nec habere Nincs, nem volt, nem lesz soha hozzád sequentem, senki hasonló. Sola sine exemplo placuisti femina Szűz egyedül te magad vagy tetszô asszony Christo. az Úrnak. ======================================================================== Venantius Fortunatus (Saec. VI.) Venantius Fortunatus (VI. század) De Sancta Cruce. A szent keresztrôl. Vexilla regis prodeunt, Királyi zászló jár elôl, Fulget crucis mysterium, Keresztfa titka tündököl, Qua vita mortem pertulit Melyen az élet halni szállt Et morte vitam protulit. S megtörte holta a halált. Quae vulnerata lanceae Kegyetlen lándzsa verte át Mucrone diro, criminum Gonosz vasával oldalát. Ut nos lavaret sordibus, S mely szennyet, vétket eltörölt: Manavit unda et sanguine, Belôle víz és vér ömölt. Impleta sunt, quae concinit Az ôsi jóslat itt betelt, David fideli carmine Mit a hű Dávid énekelt: Dicendo nationibus: ,,Az Úr -- halljátok, nemzetek! Regnavit a ligno Deus. Kereszten trónol köztetek'' Arbor decora et fulgida, Rajtad tündöklik, drága fa, Ornata regis purpura, Királyi vérnek bíbora. Electa digno stipite Ô választott jeles faág, Tam sancta membra tangere! Ki szent testét karoltad át! Beata, cuius brachiis Világ bűnének zálogát Pretium pependit saeculi, Te hordoztad, te boldog ág. Statera facta corporis Az ellenség gonosz fejét Tulitque praedam tartari. Megváltónk rajtad zúzta szét. O crux, ave, spes unica, Kereszt, üdvözlégy, egy remény, Hoc passionis tempore A szenvedés ez ünnepén. Piis adauge gratiam Kérünk, kegyelmet adj nekünk, Reisque dele crimina. Add vétkünkért vezeklenünk. Te, fons salutis, Trinitas, Szentháromság, dicsérjenek, Collaudet omnis spiritus; Üdvösség kútja, mindenek. Quibus crucis victoriam Legyen gyôzelmünk, add meg ezt, Largiris, adde praemium. A diadalmas szent kereszt. ======================================================================== Venantius Fortunatus (Saec. VI.) Venantius Fortunatus (VI. század) Feria Sexta in Parasceve. Nagypénteki himnusz. Pange, lingua, gloriosi Gyôzedelmes harc babérját Lauream certaminis Boldog ajkam énekeld. Et super Crucis tropaeo Ünnepeld a szent keresztet, Dic triumphum nobilem, Mint nemes gyôzelmi jelt, Qualiter Redemptor orbis S a feláldozott Királyt, ki Immolatus vicerit. Sír ölébôl gyôzni kelt. De parentis protoplasti Ezt a fát az ôsszülôknek Fraude factor condolens, Alkotónk jelölte meg, Quando pomi noxialis Mert halált a végzetes fa Morsu in mortem corruit, Almájával ettenek: Ipse lignum tunc notavit Azt akarta, fának átkát Damna ligni ut solveret. Fának titka törje meg. Hoc opus nostrae salutis Ezt a dolgot megváltásunk Ordo depoposcerat, Rendje-módja rendelé: Multiformis proditoris Igy az álnok árulónak Ars ut artem falleret, Csel zavarja meg cselét, Et medelam ferret inde S honnan a seb mérge áradt, Hostis unde laeserat. Onnan kapja gyógyszerét. Quando venit ergo sacri Igy, mikor a szent idônek Plenitudo temporis, Teljessége már betölt, Missus est ab arce Patris Földre szállott Atyja mellôl Natus orbis Conditor A teremtô Egyszülött Atque ventre virginali És a szűzi méh ölében Carne amictus prodiit. Embertestbe öltözött Vagit infans inter arcta Sirdogál a kisded Jézus, Conditus praesepia, Szűk a jászolágy neki. Membra pannis involuta Gyenge testét édesanyja Virgo Mater alligat, Rongy közé kötözgeti, Et Dei pedes manusque És az Isten keze-lábát Stricta cingit fascia. Pólyagöngyöleg fedi. Lustra sex qui iam peregit, Hatszor öt év hogy lemúlott, Tempus implens corporis S betöltötte idejét: Sponte libera Redemptor, Adta magát szenvedésre Passioni deditus, Önnön akaratakép, Agnus in Crucis levatur, És a Bárányt áldozatul Immolandus stipite. Keresztfára emelék. Felle potus ecce languet, Epe már meglankasztotta, Sputa, clavi, lancea Tüskék, szegek, lándzsa már Mite corpus perforarunt, Gyenge testét általverték: Unda manat et cruor, Víz folyt onnan s vérsugár. Terra, pontus, astra, mundus Földet, eget, tengereket Quo lavantur flumine. Tisztára mos ez az ár. Crux fidelis, inter omnes Hű keresztfa, nincsen még egy Arbor una nobilis, Ily nemes fa, sem bokor, Nulla talem silva profert Ilyen lombot, ily virágot Fronde, flore, germine: Erdô nem terem sehol. Dulce ferrum, dulce lignum Édes törzsök, édes ág te, Dulce pondus sustinet, Édes terhet hordozol. Flecte ramos arbor alta, Hajtsd meg ágaid, szikár fa, Tensa laxa viscera Könnyíts merev törzseden. Et rigor lentescat ille, Puhasággal végy erôt a Quem dedit nativitas, Szigorú természeten: Et superni membra Regis Tagjait a nagy királynak Tende miti stipite. Ugy karold szelídeden. Sola digna tu fuisti Csak te voltál hordni méltó Ferre mundi victimam, Üdvösségünk zálogát, Atque portum praeparare Rajtad ért, szent bárka, révet Arca mundo naufrago, A hajótörött világ, Quam sacer cruor perunxit Mert a Bárány drága vére Fusus agni corpore. Rólad permetez reánk. Sempiterna sit beatae A Boldog Szentháromságnak Trinitati gloria, Mindörökké tisztelet, Aequa Patri Filioque, Atyát, Fiut, Vigasztalót Par decus Paraclito, Egyformán dícsérjetek, Unius trinique nomen Ama Háromságos-Egynek Laudet universitas. Nevét áldják mindenek. ======================================================================== Venantius Fortunatus (Saec. VI.) Venantius Fortunatus (VI. század) In honorem Immaculatae Beatae Mariae A Szeplôtelen Szűzhöz. Virginis. O gloriosa virginum, Ó szűzek legdicsôbbike, Sublimis inter sidera, Szép csillagok legszebbike, Qui te creavit, parvulum Ki alkotód, a Kisdedet, Lactante nutris ubere. Kebled tejével éteted. Quod Heva tristis abstulit, Mit a bús Éva elragadt, Tu reddis almo germine; Megadja mind kegyes Fiad, Intrent ut astra flebiles, Hogy leljünk, árvák, új utat, Coeli recludis cardines. Kezed az égbe fölmutat. Tu Regis alti ianua, Ó nagy király nyílt ajtaja! Et aula lucis fulgida; Fénynek tündöklô udvara! Vitam datam per Virginem, E Szűz ad nektek életet: Gentes redemptae, plaudite. Ujjongjatok ti nemzetek! Jesu, tibi sit gloria, Dicsôség teneked Urunk, Qui, natus es de Virgine, Kinek a Szűz szülôanyád, Cum Patre et almó Spiritu Atya s kegyes Lélek, neked, In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Venantius Fortunatus (Saec. VI.) Venantius Fortunatus (VI. század) De Beata Maria Virgine. A boldogságos Szűz Máriáról. Quem terra, pontus, sidera Kit tenger, föld és csillagok: Colunt, adorant, praedicant, Áld és imád és prédikál, Trinam regentem machinam A hármas mindenség Ura Claustrum Mariae bajulat. Mária rejtekébe száll. Cui luna, sol et omnia Kinek nap, hold és mindenek Deserviunt per tempora, Szolgálnak ezredek során: Perfusa caeli gratia Kegyelemtôl eláradott Gestant puellae viscera. Szíve alatt hordja a Lány. Beata Mater munere, Ó boldog égi híradás: Cuius supernus Artifex, Kinek ama nagy Alkotó Mundum pugillo continens, Méhébe vonja meg magát, Ventris sub arca clausus est. A mindenséget átfogó. Beata coeli nuntio, Ó boldog, égi hívatás: Fecunda sancto Spiritu, A Szentlélek mívelt csodát, Desideratus gentibus Hogy akiért a nemzetek Cuius per alvum fusus est. Sóhajtanak: szívébe szállt. Jesu, tibi sit gloria, Dicsôség teneked Urunk, Qui natus es de Virgine, Kinek a Szűz szülôanyád, Cum Patre et almo Spiritu Atya, s kegyes Lélek, neked, In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Anonymus auctor (Saec. V.) Ismeretlen szerzô (V. század.) De caritate, ad Mandatum. A szeretet himnusza. (A nagycsütörtöki lábmosásra.) Congregavit nos in unum Christi amor, Minket itt Krisztus szerelme összegyüjtött. Exsultemus et in ipso iucundemur, Örvendezzünk és Ôbenne vigadozzunk. Timeamus et amemus Deum vivum Féljük azért s szeressük az örök Istent Et ex corde diligamus nos sincero. És egymást is megszeressük tiszta szívbôl. Ubi caritas et amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Qui non habet caritatem, nihil habet, Akiben szeretet nincsen: semmi sincsen. Sed in tenebris et umbra mortis manet; Ködben ül az s árnyékában a halálnak. Nos alterutrum amemus et in die, Mi tehát szeressük egymást, s nappal járjunk Sicut decet, ambulemus lucis filii, Világosság fiaihoz amint illik. Ubi caritas et amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Caritas est summum bonum et amplum Szeretet a legnagyobb jó, legnagyobb donum, kincs In qua pendet totus ordo praeceptorum, A parancsok teljessége mind ezen függ, Per quam vetus atque nova lex impletur, A szeretet tölt be új és régi törvényt. Quae ad caeli celsa mittit se repletos. Magas mennybe a szeretôt elsegíti. Ubi caritas et amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Nam ut caritas coniungit et absentes, Szeretet távollevôket egybefűzi, Sic discordia disiungit et praesentes, Civódás együttvalókat széjjelűzi. Unum omnes indivise sentiamus Mindnyájan hát oszthatatlan egyet értsünk Nec ut simul adgregati dividamur. Viszálykodás meg ne ossza közösségünk, Ubi caritas et amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Simul ergo cum in unum cogregamur, Most, hogy ilyen egyességben összegyűltünk. Ne nos mente dividamus, caveamus; Visszavonás meg ne férjen, résen álljunk, Cessent iurgia maligna, cessent lites, Veszekedés, pörlekedés elcsituljon, Vere in medio sic nostri Christus erit. Igy igazán Krisztus lészen közepettünk, Ubi caritas et amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Clamat Dominus et dicit clara voce: Szól az Úr és tiszta szóval ezt kiáltja: Ubi fuerint in unum cogregati Mindenütt, ahol csak egybegyülekeznek Meum propter nomen simul tres vel duo. Hárman avagy ketten is az én nevemben, Et in medio eorum ego ero. Bizony mondom, én leszek ott közepettük. Ubi caritas et.amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Haec per coccum priscae legis Példakép a régi törvény bíbor inge, figuratur, Qui bis rubeo colore tingebatur, Amely kétszer mártatott meg karmazsinban. Quia caritas praeceptis in duobus Mert a szeretet parancsa kettôt rendel: Constat, quis Deus amatur atque homo. Istent is törvény szeretni, és az embert. Ubi caritas et amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Ardua et arta via ducit sursum, Meredek és szoros ösvény visz magasba Ampla est atque devexa, quae deorsum, Széles út és lejtes út a mélybe húzó. Sed perennem dat fraternus amor vitam, A testvéri szeretetnek menny a része, Et perpetuam malignis lis dat poenam. A viszálynak örökös a büntetése. Ubi caritas et amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Tota ergo mente Deum diligamus, Teljes szívbôl hát az Istent úgy szeressük. Et illius nil amori praeponamus, Semmit, semmit nála jobban ne keressünk. Inde proximos in Deo ut nos ipsos, Aztán Istenért szeressük, mint magunkat, Diligamus propter Deum inimicos. Még ha ellenség is, felebarátunkat. Ubi caritas et amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Unanimiter excelsum imploremus, Könyörögjük egy lélekkel a Felségest, Ut det pacem clemens nostris in diebus, Adjon nekünk napjainkban békességet. Tungant fidei speique opus bonum, Hogy a hitnek szolgálhassunk és reménynek Ut consortium captemus supernorum. S részesei lehessünk a magas égnek. Ubi caritas et amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Gloriam aeterno regi decantemus Zengjük az örök Királynak dicsôségét, Et pro vita dominorum exoremus, S imádkozzunk urainknak életéért. Multos ut cum ipsis annos gaudeamus, Hogy sokáig éljünk együtt és örüljünk, Propter quorum hic amore congregamur. Akik itt most szeretetben összegyűltünk. Ubi caritas et amor, Deus ibi est. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Aude benigne Conditor. * Halld meg, jóságos Alkotó. * Audi, benigne Conditor, Halld meg, jóságos Alkotó Nostras preces cum fletibus, Könyörgésünk síró szavát, In hoc sacro ieiunio Mellyel hozzád fohászkodunk Fusas quadragenario. E negyven napos böjtön át. Scrutator alme cordium, A szívek vizsgálója vagy, Infirma tu scis virium; Gyengéinket jól ismered: Ad te reversis exhibe Kik hozzád térnek, add nekik Remissionis gratiam. A bocsánat kegyelmeit. Multum quidem peccavimus, Bűnünk tenger, de kegyesen Sed parce confitentibus; Vedd, aki vallomást teszen, Ad laudem tui nominis Nevednek dicsôségeért Confer medelam languidis. Adj a betegnek enyhülést. Sic corpus extra conteri Engedd, hogy testünk törje meg Dona per abstinentiam, Az üdvös megtartóztatás, leiunet ut mens sobria Hogy immár a böjtös szivek A labe prorsus criminum. Bűnt többé ne éhezzenek. Praesta, beata Trinitas, Boldog Háromság, tedd meg ezt, Concede, simplex Unitas, Egyszerű Egység, add meg ezt, Ut fructuosa sint tuis Hogy hozzon bô gyümölcsöket Ieiuniorum munera. Tieidnek a böjtölés. * In Quadragesima ad Vesperas. * Böjti vecsernye-himnusz. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Ex more docti mystico. * Titokzatos szokás szerint. * Ex more docti mystico Titokzatos szokás szerint Servemus hoc ieiunium, Tartsuk meg ezt a böjtidôt, Deno dierum circulo Míg teljes lesz az ismerôs Ducto quater notissimo. Négyszerte tíz nap útköre. Lex et Prophetae primitus Törvény és próféták szava Hoc praetulerunt, postmodum Irta elô e szent idôt, Christus sacravit, omnium De Krisztusunk szentelte meg, Rex atque Factor temporum. Idôk Királya s Kútfeje. Utamur ergo parcius Legyen hát köztünk kevesebb Verbis, cibis et potibus, A szó, az étel és ital. Somno, iocis, et arctius Alvás, vígság kurtább legyen Perstemus in custodia. És szorosabb a fegyelem. Vitemus autem pessima, Kerüljük el a sok veszélyt, Quae subruunt mentes vagas, Mely szabados lélekre les, Nullumque demus callidi S a zsarnokságot, mit nekünk Hostis locum tyrannidi. Készít fortélyos ellenünk. Dicamus omnes cernui, Hogy meghajlítsa bosszuló Clamemus atque singuli, Haragját a kemény bíró, Ploremus ante iudicem, Könnyezve kérjék ajkaink Flectamus iram vindicem. S kiáltsuk leborulva mind: Nostris malis offendimus Mi bűneinkkel, Istenünk, Tuam Deus clementiam, Megsértettük jóságodat, Effunde nobis desuper, De öntsd ki ránk kegyelmesen Remissor, indulgentiam. Elengedô irgalmadat. Memento, quod sumus tui, Emlékezzél: mi a tied, Licet caduci, plasmatis, Esendô műveid vagyunk, Ne des honorem nominis Kérünk, ne hagyd, hogy általunk Tui, precamur, alteri. Kárt valljon szentséges neved. Laxa malum quod fecimus, Oldd el bűneink kötelét, Auge bonum quod poscimus, S a jót, mit kérünk, megtetézd, Placere quo tandem tibi Hogy végre és örökre már Possimus hinc et perpetim. Meglelhessük tetszésedet. Praesta beata Trinitas, Boldog Háromság, tedd meg ezt, Concede simplex Unitas, Egyszerű Egység, add meg ezt, Ut fructuosa sint tuis Hogy hozzon bô gyümölcsöket Ieiuniorum munera. Tiéidnek a böjtölés. * In Quadragesima ad Matutinum. * A böjti matutinum himnusza. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Lucis Creator optime. * Fényalkotó kegyelmes Úr. * Lucis Creator optime, Fényalkotó kegyelmes Úr, Lucem dierum proferens, Ki megformáltad a napot Primordiis lucis novae S az elsô fény kelésekor Mundi parans originem: Világnak adtál kezdetet, Qui mane iunctum vesperi Ki reggel-estét egybekötsz Diem vocari praecipis, S nappal nevével hívatod: Illabitur tetrum chaos, A rút kaosz szakad reánk, Audi preces cum fletibus. Hallgasd meg felsíró imánk. Ne mens gravata crimine, Ne hagyd a bűn-tört lelket el, Vitae sit exsul munere, Az életet ne játssza el, Dum nil perenne cogitat, Ha minden örököt feled Seseque culpis illigat. S vétkek vesztôin tévelyeg. Caeleste pulsat ostium Menny kapuját zörgesse meg, Vitale tollat praemium: Élet javát hadd nyerje meg, Vitemus omne noxium, Kerüljük el a szirteket, Purgemus omne pessimum. Mossunk le minden szennyeket. Praesta, Pater piissime, Engedd meg azt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, Vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. * Dominica ad Vesperas. * Vasárnapi vecsernyére. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Immense caeli Conditor. * Ég mérhetetlen Mestere. * Immense caeli Conditor, Ég mérhetetlen Mestere, Qui, mixta ne confunderent, Ki megosztád a vizeket, Aquae fluenta dividens S hogy egybe ne zúduljanak, Caeium dedisti limitem: Határul adtad az eget: Firmans locum caelestibus Kitűzted az ég vizei Simulque terrae rivulis, S a földi patakok helyét: Ut unda flammas temperet, Fékezze víz a lángokat, Terrae solum ne dissipent. A föld ne száradhasson el. Infunde nunc, piissime, Kegyelmes, áraszd most belénk Donum perennis gratiae, El nem fogyó malasztodat, Fraudis novae ne casibus Hogy meg ne rontsa népedet Nos error atterat vetus. Új álnoksággal régi bűn. Lucem fides adaugeat, Fényeskedjék jobban hitünk, Sic luminis iubar ferat, Lobogtasson fáklyát nekünk. Haec vana cuncta proterat, Minden hívságot rontson e1, Hanc falsa nulla comprimant. S hamisság meg ne férje azt. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito S te Szentlélek, Vigasztaló: Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. * Feria Secunda, ad Vesperas. * Hétfôi vecsernyére. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Telluris ingens Conditor. * Földnek Teremtô Istene. * Telluris ingens Conditor, Földnek teremtô Istene, Mundi solum qui separans Ki a roppant vizek alól Pulsis aquae molestiis Kivontad a világtalajt Terram dedisti immobilem: S megállítottad földedet, Ut germen aptum proferens Hoz immár hasznos magvakat, Fulvis decora floribus Virágok ékét ölti fel, Fecunda fructu sisteret, Gyümölcsökkel termékenyül, Pastumque gratum redderet: Élôknek édes étkeül. Mentis perustae vulnera A megpörzsölt lélek sebét Munda virore gratiae; Hadd olajozza kegyelem, Ut facta fletu diluat, Tisztítsa könny a tetteket Motusque pravos atterat. S a vétkes vágyat törje meg. Jussis tuis obtemperet, Fogadjuk meg parancsodat, Nullis malis approximet: Messze kerüljünk rosszakat, Bonis repleri gaudeat, Jóval töltözzön a kebel, Et mortis ictum nesciat. S halál kezét kerülje el. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, Vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. * Feria Tertia, ad Vesperas. * Keddi vecsernyére. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Coeli Deus sanctissime. * Egek Szentséges Istene. * Coeli Deus sanctissime, Egek szentséges Istene, Qui lucidas mundi plagas Ki tűzsugárral színezed Candore pingis igneo, A föld világos tájait Augens decoro lumine: S szépségül fényt lehelsz reá, Quarto die, qui flammeam Ki felgyujtod negyed napon Dum solis accendis rotam, A lángos napkorong tüzét, Lunae ministras ordinem, S törvényes utat írsz a hold Vagosque cursus siderum: S a kóbor csillagok elé, Ut noctibus, vel lumini Hogy napvilágot s éjszakát Diremptionis terminum, Törvény mesgyéje messe szét, Primordiis et mensium És biztos jel hirdesse ki Signum dares notissimum.. A hónapoknak kezdetét: Expelle noctem cordiam, Űzd el a szívek éjjelét, Absterge sordes mentium, Mosd le a lélek szennyesét, Resolve culpae vinculum, Vedd le a vétek kötelét Everte moles criminum. S a bűntudat malomkövét. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, Vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. * Feria Quarta, ad Vesperas. * Szerdai vecsernyére. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Magnae Deus potentiae. * Ó nagyhatalmas Istenünk. * Magnae Deus potentiae, Ó nagyhatalmas Istenünk, Qui fertili natos aqua Ki a vizek szülötteit Partim relinquis gurgiti, Vagy az örvénynek lennhagyod, Partim levas in aëra: Vagy a magasba emeled, Demersa lymphis imprimens, Ezek az árban ússzanak, Subvecta caelis erigens: Azok fennen szárnyaljanak, Ut stirpe ab una prodita, Hogy egy törzs népe töltsön el Diversa repleant loca: Különbözô országokat: Largire cunctis servulis, Kis szolgáidhoz légy kegyes, Quos mundat unda sanguinis, Akikre véred permetez, Nescire lapsus criminum, Ne ismerjék meg a bukást, Nec ferre mortis taedium. Sem a halálos borzadást. Ut culpa nullum deprimat, Senkit ne zúzzon el a bűn, Nullum efferat iactantia; Senkit ne fújjon fel a gôg, Elisa mens ne concidat, E1 ne zuhanjon a bukó, Elata mens ne corruat. Le ne törjön fuvalkodó. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, Vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. * Feria Quinta, ad Vesperas. * Csütörtöki vecsernyére. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Hominis superne Conditor. * Nagyságos emberalkotó. * Hominis superne Conditor, Nagyságos emberalkotó, Qui cuncta solus ordinans, Egyetlen törvény-rendelô; Humum iubes producere Parancsolsz, s vadakat terem Reptantis et ferae genus: És csúszómászó fajt a föld. Et magna rerum corpora, A lomhatestű tárgyakat Dictu iubentis vivida, Megéleszti parancsszavad, Per temporum certas vices Hogy tartsanak rendet, szabályt Obtemperare servulis: És szolgálják szolgáidat. Repelle, quod cupidinis Űzd el a szennyes szenvedélyt, Ciente vi nos impetit, Ha megrohanja népedet: Aut moribus se suggerit, Az erkölcsöt ne bontsa meg, Aut actibus se inserit. A tetteket ne rontsa meg. Da gaudiorum praemia, Add meg boldog jutalmadat, Da gratiarum munera; Ajándékos malasztokat, Dissolve litis vincula, Vágd el a perpatvarokat, Adstringe pacis foedera. Szôjj békét s barátságokat. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito S te Szentlélek, Vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. * Eredetileg az elsô sor: Plasmator * Pénteki vecsernyére. Hominis Deus. -- Feria Sexta ad Vesperas. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Creator alme siderum. * Ki csillagokat alkotál. * Creator alme siderum, Ki csillagokat alkotál, Aeterna lux credentium, Örökkévaló fénysugár, Iesu, Redemptor omnium, Világmegváltó Jézusunk, Intende votis supplicum. Hallgasd meg esengô szavunk. Qui, daemonis ne fraudibus Hogy el ne ölje ördögi Periret orbis, impetu Ármány a földet, lobogó Amoris actus, languidi Szerelmedben magad vagy a Mundi medela factus es. Veszett világnak orvosa. Commune qui mundi nefas Világ köz bűnét hogy leródd, Ut expiares, ad crucem A keresztfáért elhagyod E Virginis sacrario Ó szeplôtelen áldozat Intacta prodis victima. A Szűz ölének templomát. Cuius potestas gloriae, Dicsôséged hatalma ez: Nomenque cum primum sonat, Neved legelsô hallatán Et caelites et inferi Mennyeiek, pokoliak Tremente curvantur genu. Térdreszketôn meghajlanak.. Te deprecamur ultimae Nagy Bíró a végsô napon, Magnum diei Iudicem: Esengve kérünk, hadd legyen Armis supernae gratiae Ellenségünktôl védelem Defende nos ab hostibus. Magas malasztod fegyvere. Virtus, honor, laus, gloria Dicsôség, áldás, tisztelet Deo Patri cum Filio, Az Atyának és Fiunak, Sancto simul Paraclito S a Vigasztalónak velük, In saeculorum saecula. Most és örök idôkön át. * In adventu ad Vesperas. * Adventi vecsernyére. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Primo dierum omnium. * A minden napok elsején. * Primo dierum omnium, A minden napok elsején, Quo mundus exstat conditus, Min a világ alkottatott, Vel quo resurgens Conditor S amelyen a Föltámadott Nos morte victa liberat: Legyôzte értünk a halált: Pulsis procul torporibus, Fürgébben serkenjünk ma fel, Surgamus omnes ocius, Az álom gôzét űzzük el, Et nocte quaeramus Deum, Istent keressük éjszaka, Prophetam sicut novimus. Ez a Próféta szózata. Nostras preces ut audiat, Hogy hallja meg esdô imánk, Suamque dextram porrrgat És jobbkezét terjessze ránk, Et expiatos sordibus Hogy szennyeinktôl szabadon Reddat polorum sedibus. Hívjon magához egykoron. Ut, quique sacratissimo Kik a nyugvás óráiban, Huius diei tempore A napnak legszentebb szakán, Horis quietis psallimus, Zsolozsmaszóval áldjuk Ôt: Donis beatis muneret. Boldog kegyelmét nyerjük el. Iam nunc, paterna claritas, Tehozzád, ó Atyai Fény, Te postulamus affatim, Imádkozunk, hogy messze űzd Absint faces libidinis A szenvedély sötét tüzét Et omnis actus noxius. És mindent, ami ártana. Ne foeda sit vel lubrica Testünk házát ne rontsa szenny, Compago nostri corporis, Sem a sikamló ösztönök, Ob cuius ignes ignibus Ne lobbanjon e lángokon Avernus urat acrius. Még lángolóbbra a Pokol. Mundi Redemptor, quaesumus, Kérünk, Megváltónk, tégedet, Tu probra nostra diluas, Mosd el híveid szégyenét Vitae perennis commoda És kegyesen add meg nekik Nobis benigne conferas. Az örök élet édesét. Quo carnis actu exsules Ha majd a testbôl távozunk, Effecti ipsi caelibes, A számkivettetés után, Ut praestolemur cernui, Hadd zengjük akkor boldogan Melos canamus gloriae. A dícsérô melódiát. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito S te Szentlélek, Vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. * Dominica ad Matutinum in hieme. * Vasárnapi Matutinumra, téli idôben. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Tu Trinitatis Unitas. * Ó Háromság Egysége te. * Tu Trinitatis Unitas, Ó Háromság Egysége te, Orbem potenter quae regis, Ki mindenen uralkodol, Attende laudis canticum, Halld meg az áldó éneket, Quod excubantes psallimus. Mit virrasztván zengünk neked. Ortus refulget Lucifer Ébred a hajnal csillaga, Sparsamque lucem nuntiat, S a felkelô fényt hirdeti, Cadit caligo noctium, Az éjszakák homálya hull. Lux Sancta nos illuminet. Ragyogjon ránk a Tiszta Fény. Nam lectulo consurgimus Immár az ágyból fölkelünk Noctis quieto tempore, Éjszaka békés idején, Ut flagitemus omnium Hogy tôled kérjünk tisztulást, A te medelam vulnerum. Minden sebünkre gyógyulást. Quo fraude quidquid daemonum Ha vétkeztünk az éjszakán, In noctibus deliquimus, Megférvén ördögök csele: Abstergat illud caelitus A mennyekbôl hadd mossa le Tuae potestas gloriae. Dicsôsége hatalma azt. Ne corpus astet sordidum, Hogy testünk szenny ne ülje meg, Nec torpor instet cordium, Ne tompaság a szíveket, Nec criminis contagio És meg ne hűtse bűnragály Tepescat ardor spiritus. A szellem szárnyaló tüzét. Ob hoc, Redemptor, quaesumus: Kérünk azért, Üdvözítô, Reple tuo nos lumine, Hogy fényességed töltsön el, Per quod dierum circulis Ragyogja be napunk a fény, Nullis ruamus actibus. S botlás ne érje lépteink. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, Vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. * Feria Sexta, ad Matutinum. * Pénteki Matutinumra. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Te lucis ante terminum. * A napvilág leáldozott. * Te lucis ante terminum, A napvilág leáldozott; Rerum Creator, poscimus, Kérünk, Teremtônk tégedet, Ut pro tua ciementia Maradj velünk kegyelmesen, Sis praesul et custodia. Ôrizzed, óvjad népedet. Procul recedant somnia A rossz álmok távozzanak, Et noctium phantasmata; És minden éji képzelet. Hostemque nostrum comprime, Ellenségünket űzzed el, Ne polluantur corpora. Hogy testünket ne rontsa meg. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito S te Szentlélek, Vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. *Ad Completorium. * Completoriumra. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Iam sol recedit igneus. * Száll a tüzes nap lefelé. * Iam sol recedit igneus, Száll a tüzes nap lefelé, Tu, lux perennis, Unitas, Szívünkben, örök Napvilág, Nostris beata Trinitas, Boldog Egység és Háromság, Infunde amorem cordibus! Gyujtsd fel a szeretet tüzét. Te mane laudum carmine, Téged dicsér reggel dalunk, Te deprecamur vespere; Este is eléd járulunk. Digneris, ut te supplices Engedj áldanunk Tégedet, Laudemus inter caelites. A mennyeiek közepett. Patri simulque Filio, Az Atyának és Fiúnak, Tibique, Sancte Spiritus, S Szentlélekisten, neked is, Sicut fuit, sit iugiter Miképen volt, mindenkoron Saeclum per omne gloria. És mindörökké Glória! * Sabbato ad Vesperas. * Szombati vecsernyére. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Nox atra rerum contegit. * Fekete éjszaka fedez. * Nox atra rerum contegit Fekete éjszaka fedez Terrae colores omnium: A földön minden színeket. Nos confitentes poecimus Szívek igaz bírája te, Te, iuste iudex cordium: Mi vallomást teszünk neked. Ut auferas piacula, Engesztelésünk elfogadd, Sordesque mentis abluas: És mosd le lelkünk szennyesét, Donesque, Christe, gratiam, Kegyelmet adj, Krisztus, nekünk, Ut arceantur crimina. Távol legyen tôlünk a bűn. Mens ecce torpet impia, Im elszorítja a szívet, Quam culpa mordet noxia; Mardosó lelkiismeret. Obscura gestit tollere, Az éjt lerázni szomjaz ô, Et te, Redemptor, quaerere. S téged keres, Üdvözítô. Repelle tu caliginem Belsejébôl Te űzzed el, Intrinsecus quam maxime: És mindenestül, a homályt, Ut in beato gaudeat Hogy vigadozva nyerje meg Se collocari lumine. A fénynek boldog otthonát. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia, Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, Vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. * Feria Quinta ad Matutinum. * Csütörtöki Matutinumra. ======================================================================== Sanctus Gregorius Magnus (540--604) Nagy Szent Gergely (540--604) Rex gloriose Martyrum. * Mártírok királyi Ura. * Rex gloriose Martyrtum, Mártírok királyi Ura, Corona confitentium, Hitvallóid koszoruja: Qui respuentes terrea A földi jót ki megveti, Perducis ad caelestia. Mennyeieket adsz neki. Aurem benignam protinus Kérünk, hamar hallgassa meg Appone nostris vocibus; Imánkat jóságos füled. Trophaea sacra pangimus, Szent diadalt ünnepelünk; Ignosce quod deliquimus. Mit vétkeztünk, nézd el nekünk. Tu vincis in Martyribus, Te vagy a gyôzô egymagad, Parcendo confessoribus, Mártírok ereje te vagy, Tu vince nostra crimina, Te gyôzd le bennünk, ami bűn, Donando indulgentiam. Engedj nekünk bocsánatot. Deo Patri sit gloria, Dícsérjük az örök Atyát, Eiusque soli Filio Dícsérjük egyszülött Fiát, Cum Spiritu Paraclito, S a Lelket, a Vigasztalót, Et nunc, et in perpetuum. Most és örök idôkön át. * In festis plurimorum Martyrum, ad * Több szent vértanú Vecsernyéjére és Vesperas et Laudes. Dícséretére ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IV--VIII.) Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Jesu Redemptor omnium. * Világmegváltó Jézusunk. * Jesu, Redemptor omnium, Világmegváltó Jézusunk, Quem lucis ante originem Akit a kelô fény elôtt, Parem Paternae gloriae Mint felségének felesét, Pater supremus edidit. A mindenható Atya szült: Tu lumen et splendor Patris Atyának fényessége Te, Tu spes perennis omnium, Mindennek örökös remény, Intende quas fundunt preces Hallgasd meg e világ szerént Tui per orbem servuli. Könyörgô kis szolgáidat! Memento, rerum Conditor, Emlékezzél meg, Alkotó, Nostri quod olim corporis, Hogy hozzánk jöttél egykoron, Sacrata ab alvo Virginis A Szűz méhének szenthelyén Nascendo, formam sumpseris. Testünk formáját fölvevén. Testatur hoc praesens dies, Bizonyság rá e mái nap, Currens per anni circulum, Ha megkerűl az év körén: Quod solus e sinu Patris Hogy Atyád keblébôl kiszállsz, Mundi salus adveneris. Világ egyetlen üdve te. Hunc astra, tellus, aequora, Csillagok, föld és tengerek, Hunc omne, quod coelo subest, Minden, mi él az ég alatt, Salutis Auctorem novae Új énekkel köszönti fel Novo salutat cantico. Új üdvösségünk kútfejét. Et nos, beata quos sacri Mi is, kiket a drága Vér Rigavit unda sanguinis Boldog hulláma megmosott. Natalis ob diem tui Születésnapod ünnepén Hymni tributum solvimus. Himnuszt hozunk ajándokul. Jesu, tibi sit gloria, Glória neked Jézusunk, Qui natus es de Virgine; Kinek a Szűz szülôanyád, Cum Patre et almo Spiritu, Atya, s kegyes Lélek, neked, In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. * Eredetileg: Christe Redemptor omnium. * Karácsonyi Vecsernyére. In Nativitate Domini, ad Vesperas. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IV--VIII.) Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Aeterna caeli gloria. * Égnek örökös Glória. * Aeterna caeli gloria, Égnek örökös Glória, Beata spes mortalium, Halandóknak boldog remény, Summi Tonantis Unice, A Mennydörgô Egyetlene, Castaeque proles Virginis: A tiszta Szűznek Gyermeke, Da dexteram surgentibus, Nyújtsd a kelônek jobbodat, Exsurgat et mens sobria, Keljen fel józanúl a szív, Flagrans et in laudem S Istennek zengje lángolón Dei Grates rependat debitas. A hála köteles dalát. Ortus refulget Lucifer, Ébred a Hajnal csillaga, Praeitque solem nuntius, S a felkelô fényt hirdeti. Cadunt tenebrae noctium: Az éjszakák homálya hull: Lux sancta nos illuminet. Szentséges fényed töltsön el. Manensque nostris sensibus, Maradjon is bennünk a fény, Noctem repellat saeculi, Világnak éjét űzze el, Omnique fine temporis És az idôknek végeig Purgata servet pectora. Szívünket tisztán tartsa meg. Quaesita iam primum fides Hitünknek élô magva már In corde radices agat: Ágazzon bennünk gyökeret, Secunda spes congaudeat, Vele viruljon a remény Qua maior exstat caritas. S a legnagyobb; a szeretet. Deo Patri sit gloria, Dícsérjük az örök Atyát, Eiusque soli Filio, Dícsérjük egyszülött Fiát, Cum Spiritu Paraclito S a Lelket, a Vigasztalót, Nunc et per omne saeculum. Most és örök idôkön át. * Feria Sexta, ad Laudes * Pénteki Dicséretre. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IV--VIII.) Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Verbum supernum prodiens. * Fölséges Ige, ki Atyád. * Verbum supernum prodiens Fölséges Ige; ki Atyád E Patris aeterni sinu, Örök keblébôl kélsz elô, Qui natus orbi subvenis Idôk teljében testbe szállsz, Labente cursu temporis: S világ ügyét felvállalod: Illumina nunc pectora, Ragyogd be most a lelkeket, Tuoque amore concrema; S lobbantsd fel bennük tüzedet, Ut cor caduca deserens Szív az esendôt hagyja el, Coeli voluptas impleat. S a menny szépsége töltse be. Ut, cum tribunal Iudicis Ha majd a nagy Bírói Szék Damnabit igni noxios, Tűzbe küldi a rosszakat Et vox amica debitum S a jókat a baráti hang Vocabit ad coelum pios; Szolgált egükbe hívja meg: Non esca flammarum nigros Ne nyeljen akkor minket el Volvamur inter turbines. A lángoló setét özön, Vultu Dei sed compotes Hanem az Isten Arca és Coeli fruamur gaudiis. A boldog ég legyen miénk. Patri simulque Filio, Atyaistennek glória, Tibique, Sancte Spiritus, S Fiú és Szentlélek neked Sicut fuit, sit íugiter Miképen volt és szüntelen Saeclum per omne gloria. Most és örök idôkön át. * In adventu ad Matutinum. * Ebben az alakban a XIV. századból. Adventi Matutinumra. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IV--VIII.) Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) En clara vox redarguit.* Im harsan feddô égi szó.* En clara vox redarguit, Im harsan feddô égi szó, Obscura quaeque personans: Szívek homályán átható: ,,Procul fugentur somnia, Távozzatok, káprázatok, Ab alto Jesus promicat. Magasból Jézus ránk ragyog. Mens iam resurget torpida, Már kábult lélek talpra kelj, Non amplius iacens humi; Tespedve többé ne heverj. Sidus refulget iam novum, Új csillag fénye tündököl, Ut tollat omne noxium!'' Fut minden bűn e fény elôl. En agnus ad nos mittitur, A Bárány ím közénkbe jô, Laxare gratis debitum, Felold minden bilincset ô. Ormnes simul cum lacrimis Minden szemek könnyezzenek, Precemur indulgentiam. Bocsánatért úgy esdjenek. Ut, cum secundo fulserit Ha fénylik újra majd az Úr, Metuque mundum cinxerit, Vad félelem ha ránk borúl: Non pro reatu puniat, Ne bosszulónk legyen s bíránk, Sed nos pius tunc protegat. Védô kezét terjessze ránk. Virtus, honor, laus, gloria Dícsérjük, áldjuk hangosan Deo Patri cum Filio. Az Atyaistent s egy Fiát Sancto simul Paraclito S a Vígasztaló Lelket is, In saeculorum saecula. Most és örök idôkön át. * In adventu ad Laudes. * Adventi Dícséretre. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IV--VIII.) Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) O Sol salutis, intimis * Üdvösség napja, Jézusunk. * O Sol salutis, intimis, Üdvösség napja, Jézusunk, Iesu, refulge mentibus, Ragyogj fel szívünk rejtekén, Dum nocte pulsa gratior Fut már az éj, a földkerek Orbi dies renascitur. Színére új, szebb nap derül. Dans tempus acceptabile, Adtál kívánatos idôt: Da lacrimarum rivulis Hadd mossa könnyek kútfeje Lavare cordis victimam, Tiszta áldozatul szívünk Quam laeta adurat caritas. S gyullassza vidám szeretet. Quo fonte manavit nefas, Honnét a bűn forrása folyt; Fluent perennes lacrimae, Örök a könnyek kútfeje, Si virga paenitentiae Ha a bűnbánat vesszeje Cordis rigorem conterat. Kérges szívünket megtöri. Dies venit, dies tua, Jô már a nap, a Te napod, In qua reflorent omnia; Hogy minden újra felvirít. Laetemur et nos in viam Akkor mi is örvendezünk, Tua reducti dextera. Kiket jobbod jó útra vitt. Te prona mundi machina, Kegyes Háromság, térden áld Clemens, adoret Trinitas, Téged a világ-gépezet Et nos novi per gratiam Kegyelmedben megújulók, Novum canamus canticum. Mondjunk mi is új éneket. * In Quadragesima ad Laudes. * Nagyböjti Dícséretre. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IV--VIII.) Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Summae Deus clermentiae. * Kegyes Jóságnak Istene. * Summae Deus clementiae, Kegyes jóságnak Istene, Mundique factor machinae, Világ gépének Mestere, Unus potentialiter, Lényegben, hatalomban egy Trinusque personaliter: Személyedben három személy: Nostro pius cum canticis Fogadd kegyesen énekünk, Fletus benigne suscipe, És könnyeink jóságosan, Quo corde puro sordibus Hogy tiszta szívvel, szennytelen Te perfruamur largius. Élvezzünk téged igazán. Lumbos jecurque morbidum Beteg májunk, ágyékaink Adure igni congruo, Égesse ki üdvös tüzed, Accineti ut sint perpetim, Övezkedjünk föl éberen, Luxu remoto pessimo. A gonosz vágy távozzon él. Ut quique horas noctium Hogy most, mikor az éjszakát Nunc concinendo rumpimus, Karénekünk kettétöri, Donis beatae patriae Boldog hazánk javaiból Ditemur omnes affatim. Gazdagodjunk bôségesen. Praesta, Pater piissime, Engedd meg ezt, kegyes Atya, Patrique compar Unice, S Atyának mása, egy Fia Cum Spiritu Paraclito, S te Szentlélek, Vigasztaló, Regnans per omne saeculum. Mindörökön uralkodó. * Sabbato ad Matutinum tempore hiemali. * A szombati Matutinum himnusza téli idôben. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IV--VIII.) Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Iam Christus astra ascenderat. * Már Krisztus mennybe költözött. * Iam Christus astra ascenderat, Már Krisztus mennybe költözött, Reversus unde venerat, Ahonnan egykor földre jött. Promissum Patris munere Hogy az Atya ajándokát Sanctum daturus Spiritum. Küldje: a Szentlelket nekünk. Solemnis urgebat dies, Sürgette már az ünnep-est: Quo mystico septemplici Titokzatos hetes-körén Orbis volutus septies Hétszer fordult a földkerek, Signat beata tempora. S jelezte már e szent idôt. Uum hora cunctis tertia Hogy harmadórán hirtelen Repente mundus intonat, Megdördül a világ felett, Orantibus Apostolis Hirdetvén az imádkozó Deum venisse nuntiat. Apostoloknak: jô az Úr! De Patris ergo lumine Az Atya fényébôl való Decorus ignis almus est, Szépségével a drága Tűz Qui fida Christi pectora Átjárja Krisztus híveit, Calore verbi compleat. Hozván az Ige melegét. Impleta gaudent viscera, Ujjongnak a betölt szívek Afflata Sancto Spiritu, A Szentléleknek ihletén, Voces diversas intonant, Sokféle nyelven hirdetik Fantur Dei magnalia. Az Istennek nagytetteit. Ex omni gente cogniti, Minden nép érti szavukat, Graecis, Latinis, Barbaris, Görög, barbár és római, Cunctisqué admirantibus, S mind egyformán álmélkodik, Linguis loquuntur omnium. Mindnyájuk nyelvén szólnak ôk. Iudea tunc incredula, Ám a hitetlen Izrael, Vesana torvo spiritu, Rossz szellemtôl vakítva meg, Madere musto ebrios Zajongja: musttól mámoros Alumnos Christi concrepat. A Krisztust hirdetô sereg! Sed editis miraculis De szembeszáll Péter velük, Occurrit et docet Petrus, Csodatettekkel bizonyít Falsam profari perfidos, S Joelt idézi mint tanút, Ioële teste comprobans. Minô hamis a rágalom. Gloria Patri Domino, Az Úr Atyának tisztelet Natoque, qui a morutis S Fiának, ki feltámadott, Surrexit, ac Paraclito, S a Vigasztalónak velük, In saeculorum saecula. Most és örök idôkörön át. * Dominica Pentecostes ad Matutinum. * Pünkösdvasárnapi Hajnali-zsolozsmára. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IV--VIII.) Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Coelestis urbs Jerusalem. * Ég városa, Jeruzsálem. * Coelestis urbs Jerusalem, Ég városa, Jeruzsálem, Beata pacis visio, Ó boldog béke-látomás! Quae celsa de viventibus Falaid eleven kövek, Saxis ad astra tolleris, Úgy nôsz a csillagok közé. Sponsaegue ritu cingeris És mint menyasszonyt, angyalok Mille Angelorum millibus! Ezerszer ezre leng körül. O sorte nupta prospera Ó boldogságos szép ara, Dotata Patris gloria; Jegykincsed égi glória, Respersa sponsi gratia, S a Vôlegény kegyelmei. Regina formosissima, Ó szépséges királyi nô, Christo iugata Principi, Kit választott Krisztus király, Coelo corusca civitas. Mennynek tündöklô városa! Hic margaritis emicant Igazgyöngyökkel tündököl Patentque cunctis ostia, És tárva ott minden kapu: Virtute namque praevia Minden halandót befogad, Mortalis illuc ducitur, Ki Krisztus nyomdokán haladt, Amore Christi percitus Vagy Krisztusa szerelmeért Tormenta quisquis sustinet. Bátran viselt gyötrelmeket. Scalpri salubris ictibus A vésô üdvös éle járt Et tunsione plurima, És csattogott a kalapács, Fabri polita malleo Az épület minden kövén: Haec saxa molem construunt, Mester keze formálta ki Aptisque iuncta nexibus S helyezte el bölcs rend szerint Locantur in fastigio. A felséges homlokzaton. Decus Parenti debitum Köteles hódolat legyen Sit usquequaque altissinmo, Az Atyának mindszüntelen, Natoque Patris unico Az Egyszülöttnek tisztelet, Et inclyto Paraclito, S a Szentléleknek is vele Cui laus, potestas, gloria Glória, áldás, hatalom, Aeterna sit per saeeula. Miképen volt, mindenkoron. * In dedicatione Ecclesiae ad Vesperas * Templomszentelés napján, Vecsernyére et ad Matutinum. és Hajnali-zsolozsmára. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IV--VIII.) Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Alto ex Olympi vertice. * Olymp magas tetôirôl. * Alto ex Olympi vertice Olymp magas tetôirôl Summi Parentis Filius, A Nagy Szülônek egy Fia, Ceu monte desectus lapis Mint elszakított sziklakô, Terras in imas decidens, A föld színére hullt alá: Domus supernae et infimae A felsô s alsó háznak így Utrumque iunxit angulum. Egyenlôképen sarkköve. Sed illa sedes caelitum Ám fenn az égi csarnokok Semper resultat laudibus; Dícsérettôl visszhangosak. Deumque Trinum et Unicum Örök dalokkal hirdetik Iugi canore praedicat; A hármasegy Isten dicsét. Illi canentes iungimur Versengve zengjük ôvelük Almae Sionis aemuli. A szép Sion zsoltárait! Haec templa, Rex caelestium, Mennyek királya, töltse bé Imple benigno lumine; Jóságos fény e templomot. Huc, o rogatus, adveni Jelenj meg itt; ó jöjj, hívunk, Plebisque vota suscipe Néped imáit elfogadd, Et nostra corda iugiter És szíveinket szüntelen PerFunde coeli gratia. Mennyek malasztja öntse el. Hic impetrent fidelium Érjék el esdô híveid, Voces precesque supplicum Kik itt hozzád könyörgenek Domus beatae munera A Boldog Ház jutalmait, Partisque donis gaudeant, S a nyert jókon örüljenek, Donec soluti corpore Míg egykor majd testetlenül Sedes beatas impleant. Bírják a Boldog Székeket. Decus Parenti debitum Köteles hódolat legyen Sit usquequaque altissimo, Az Atyának mindszüntelen, Natoque Patris unico Az Egyszülöttnek tisztelet, Et inclyto Paraclito, S a Szentléleknek is vele Cui laus, potestas, gloria Glória, áldás, hatalom, Aeterna sit per saecula. Miképen volt, mindenkoron. * In dedicatione Ecclesiae ad Laudes. * Templomszentelés napján; Dícséretre. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IV--VIII.) Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Quid Tyranne, quid minaris? Zsarnok, mit fenyegetôzöl! Quid Tyranne, quid minaris? Zsarnok, mit fenyegetôzôl? Quid usquam poenarum est, Milyen kín van hátra még? Quidquid tandem machinaris, Bármi rosszra készülôdöl: Hoc amanti parum est. Szeretônek semmiség. Dulce mihi cruciari, Édesek a szenvedések, Parva vis doloris est: Nem ijeszt a gyötrelem: ,,Malo mori quam foedari'', Halál inkább, mint a vétek Maior vis amoris est. Erôsebb a szerelem! Para rogos, quamvis truces, Hozz keresztet, rakd a máglyát Et quidquid flagrorum est, S rá ami csak éghetô, Adde ferrum, adde cruces, Hóhér hadd emelje bárdját, Nil adhuc amanti est. Mit bánja a szeretô! Dulce mihi cruciari; Édesek a szenvedések, Parva vis doloris est: Nem ijeszt a gyötrelem: ,,Malo mori quam foedari'', Halál inkább, mint a vétek -- Maior vis amoris est. Erôsebb a szerelem! Nimis blandus dolor ille, Az a kínzás édességes, Una mors quam brevis est! Egy és kurta a halál. Cruciatus amo mille, Szívem ezer kínra éhez, Omnis poena levis est. Könnyű minden, ami fáj. Dulce mihi sauciari, Édesek a szenvedések, Parva vis doloris est: Nem ijeszt a gyötrelem: ,,Malo mori quam foedari'', Halál inkább, mint a vétek -- Maior vis amoris est. Erôsebb a szerelem! ======================================================================== Beda Venerabilis (672-735) A tiszteletreméltó Béda (672-735) De operibus VI Dierum et de VI A Hat Nap és a Hat Világkorszak. Aetatibus. Prima creator saeculi Legelsején az Alkotó Die tenebras effugans Minden napoknak: a vizek Aquis adhuc absconditum Takarta földrôl a homályt Lampavit orbem lumine. Fénnyel lámpázva verte el. Lucis beata gaudiis A fényességes napvilág Mundi replevit incolas Örömével a földlakót Aetate mox altissimus Boldoggá tette a korok Prima creator saeculi. Legelsején az Alkotó. Locatur inter caerula Kék ár felett szilárdan áll Die secunda maximus A második napon az ég Poli globus, divisaque est Hatalmas gömbje, s kétfelé Utrimque lympha labilis. Folynak a nyugtalan habok.. Primo secundae tempore A második kor idején Aetatis arca mystica Épül a titkos bárka-ház, Hinc inde concurrentia mely a föl és alá folyó Locatur inter caerula. Kék ár felett szilárdan áll. Lucente saecli tertia Midôn eljô a harmadik Die fluens sub aethere Nap: a sugáros ég alól Abyssus alta subsidet Leülnek az alsó vizek, Virensque paret arida. S a termô száraz felvirul. Electa proles Abrahae Hullámsírban a gonoszok, De perfidorum fluctibus S Ábrahám választott neme Aetate florens claruit Virágzik, a korok közül Lucente saecli tertia. Midôn eljô a harmadik. Quarta iubar sublimium Hintvén felséges sugarát Die emicabat siderum, A fénynek égre-földre szét, Solo poloque fulgida Negyed napon a csillagok Lucis daturam gratiam. Kegyelmes fénye felragyog. Hebraea gens Davidico Negyed koron, Dávid alatt, Regno refulsit inclita A zsidó nép feltündökölt, Aetate pandens actuum Nagy tetteinek szanaszét Quarta iubar sublimium. Hintvén felséges sugarát. Novum genus progignitur Új nemzetség kap életet Quinta die de limpidis Ötöd napon: a tisztuló Nascens aquis natantium Vizek között úszó halak, Volantiumque sub polo. S az ég alatt a szárnyasok. Aetate quinta in Chaldea Ötöd korszakban Chaldea Poenam luentre Iudea Földjén bűnhödvén Judea, Fidelium de perfidis A gonoszok helyett hivô Novum genus progignitur. Új nemzetség kap életet. Sexta creatus est homo Megszületett az ember is, Die, creatoris sui Hatod napon, az Alkotó Imaginem qui praeferens Képét hordozza homlokán, Semper beatus viveret. S örök boldogság vár reá. Summus creator omnium, Ki mindeneket alkotott, Per quem creatus est homo, Aki az embert alkotá, Aetate filius Dei Isten fia: hatod koron Sexta creatus est homo. Megszületett mint ember is. Post facta celsa conditor Nagy dolgai után az Úr Die quiescens septima Hetedik napon megpihent. Eam vocari in saecula E nap, örökre rendelé: Et esse iussit sabbatum. Szombat legyen és nyugovás: Aetas quietis septima Az Úrban elhúnyókra vár Bene defunctos excipit, A békesség heted kora, Qua sabbatizat cum suis S örökre szombatol velük Post facta celsa conditor. Nagy dolgai után az Úr. ======================================================================== Anonymus ex Hibernia (Saec. VIII-IX.) Ismeretlen ír költô (VIII.--IX. sz.) Versus ad Eucharistiam sumendam. Áldozási ének. Sancti, venite, Christi corpus sumite Szentek, Krisztusnak testét venni jöjjetek, Sanctum bibentes, quo redempti, Igyátok vérét, melyen megváltattatok. sanguinem Salvati Christi corpore et sanguine, Mi üdvözítônk Krisztus teste s vére volt, A quo refecti laudes dicamus Deo. Hát új erôvel énekeljük az Urat. Hoc sacramento corporis et sanguinis Ez a nagy szentség, ez a test és ez a vér Omnes exuti ab inferrii faucibus. Pokol torkából mindnyájunkat visszavett. Dator salutis, Christus, filius Dei, Üdvünk szerzôje Krisztus, az Isten Fia: Mundum saIvavit per crucem et sanguinem Kereszttel s vérrel váltatott meg a világ. Pro universis immolatus Dominus Feláldozta magát az Úr mindenkiért, Ipse sacerdos exstitit et hostia. Ô maga lett pap s maga lett az áldozat. Lege praeceptum immolari hostias, Törvény parancsa volt a véres áldozat, Qua adumbrantur divina mysteria. Isteni titkok halovány árnyékaként. Lucis indultor et salvator omnium Fénynek szerzôje, Megváltó, mindenkié, Praeclaram sanctis largitus est Szenteknek bôséges malasztot juttatott. gratiam. Ascendant omnes pura mente creduli, Mindnyájan, hívek, tiszta szívvel jöjjettek, Sumant aeternam salutis custodiam. Vegyétek örök üdvösségtek zálogát. Sanctorum custos, rector quoque Szentek ôrzôje és királya, ád az Úr Dominus, Vitam perennem largitur credentibus. A híveknek örökkévaló életet. Caelestem panem dat esurientibus, Az éhezôknek mennyei kenyeret ád, De fonte vivo praebet sitientibus. A szomjazókat élô vízzel tartja jól. Alpha et Omega, ipse Christus Dominus, Mi Urunk Krisztus: alfa és az ómega, Venit venturus iudicare homines. Ki embereket ítélendô eljövend. ======================================================================== Anonymus Auctor (Saec. VIII.) Ismeretlen gót költô (VIII. sz.) De bello imminenti. Háborús veszedelemben. Tristes nunc populi, Nézz ránk Üdvözitônk, Christe Redemptor, Sírnak a népek. Pacem suppliciter Békét esd a világ, Cerne rogantes, Vesd szemedet ránk, Threnos et gemitus, Könnyét, sóhajait Cerne dolorem, Halld kegyelemmel, Maestis auxilium Fájdalmára segélyt, Desuper offer. Küldj a magasból. Dira namque fremens, Mert ránkront a harag En, furor atrox Durva-kegyetlen. Gentis finitimae Barbár harci zsivaj Arva minatur, Zúg fenyegetve. Saeve barbarico Rossz-szomszéd betörô Murmure nostra Árva határunk Vastari, perimens Elpusztítani ront -- Ut lupus agnum. Farkas a bárányt. Defensor quis erit, Védelmezni ki fog, Ni prius ipse Hogyha Uram, te Succurras miserans, Rajtunk nem könyörülsz, Auctor Olympi? Atyja Olympnak? Humano generi Irgalmazz a bünös Crimina parcas, Emberi nemnek, Affectis veniam Bűnbánókhoz Uram Dones amare. Légy kegyelemmel. Abram praesidio Ábrám egykoron öt Perculit olim Nagy fejedelmet Reges quinque tuo, Harcon összetiport: Conditor aevi, Pajzsa Te voltál. Haud multis pueris Néhány. szolgalegény Nempe parentem Volt csak a népe, Prostratis reducens Mégis rab rokonát Hostibus atris. Megszabadítá. Moyses gelidi Mózes tornyosodó Aequora ponti Tengerek árján Confidens populum Népét átvezeté, Torrida carpens Bízva Tebenned. Deduxit refluens És a visszafutó Undaque hostem Víznek özönje Extemplo rapiens Mind ô elleneit Occulit omnem. Sírba temette. Trecentisque viris Háromszáz katonát Amalecitas Vitt csak a harcba Deiecit Gedeon S megsujtá Gedeon Iussus adire, Amalek népét: Oppressum populum Tôled várt csak erôt, Vindice ferro S bosszu-vasával Liberavit ope Megmentette honát Fretus opima. Elnyomatástól. Hoc tu cunctipotens, Ó Minden-tehetô, Omnia solus, Harcok erôse! In euius manibus Intézô kezeden Sunt universa, Fordul a minden. In te nostra salus, Benned van csak az üdv Gloria in te, És a dicsôség, Occidis iterum Tôled jô a halál, Vivificasque. S élet is újra. Maior, quippe tua Dúsabb, Krisztus Urunk, Gratia, Iesu, A te kegyelmed, Quam sit flagitii Mint a minket ölô Copia nostri, Vétek özönje. Contritos nec enim Bűnbánót soha még Maestaque corda És töredelmest Clemens vei humiles S szívében szomorút Spernere nosti. Meg nem utáltál. Salva ergo tua Mentsd meg hát, akiket Morte redemptos, Drága halálod Salva suppliciter Megváltott, s akik ím Pacta petentes, Esdik a békét. Disrumpe frameas, Törj el nyílhegyeket, Spicula frange, Rontsd el a dárdát, Confringe clipeos És ki hadra uszít, Bella volentum. Zúzd el a pajzsát. Iam caelum gemitus, Szállj immár egekig, Scandat amarus, Keserű sóhaj! Iam nubes penetret Nyiss már fellegeket, Vox lacrimarum, Könnyek imája! Votum, contritio Istent hívj lihegô, Plebis anhela; Megtöretett nép! Salvator placidus, Békés Üdvözítô, Iam miserere. Légy kegyelemmel! ======================================================================== Paulus Diaconus (c. 720--800) Pál Diákonus (720 kör.-- 800) Ave maris stella. Tengernek Csillaga. Ave, maris stella, Tengernek Csillaga, Dei mater alma, Isten édes Anyja, Atque semper Virgo, Áve makulátlan Felix coeli porta. Mennyei szép Porta! Sumens illud Ave Gábriel arkangyal Gabrielis ore, Ávéval köszöntött: Funda nos in pace, Légy Te nekünk béke, Mutans Hevae nomen. Éva helyett áve. Solve vincla reis, Oldd a bűnös láncát, Profer lumen caecis, Gyújts a vaknak fáklyát. Mala nostra pelle, Űzd rólunk a rosszat, Bona cuncta posce. Esdj le minden jókat. Monstra te esse matrem, Mutasd meg: Anyánk vagy, Sumat per te preces, Hallgasson meg érted, Qui pro nobis natus, Aki értünk ember Tulit esse tuus. Jó szívvel lôn benned. Virgo singularis, Szűzek legszebb Szűze, Inter omnes mitis, Szelídségnek tükre, Nos culpis solutos, Bűntôl szabadokká Mites fac et castos. Tégy szelíddé, jókká. Vitam praesta puram, Tisztaságban éljünk, Iter para tutum, Biztos úton járjunk, Ut videntes Jesum, Hogy Jézussal egykor Semper collaetemur. Együtt vígadozzunk. Sit laus Deo Patri, Atyának dicsôség, Summo Christo decus, Krisztusnak tisztesség, Spiritui Sancto, Szentlélek Istennek Tribus honor unus. Egy áldás adassék.. ======================================================================== Paulus Diaconus (c. 720--800) Pál Diákonus (720 kör.-- 800) In Nativitate S. Ioannis Baptistae. Keresztelô Szent Jánosról. Ut queant laxis resonare fibris Hogy könnyűlt szívvel csoda tetteidnek Mira gestorum famuli tuorum, Zenghessék hírét szabadult szolgáid, Solve polluti labii reatum, Oldd meg, Szent János, kötelét a bűntôl Sancte Ioannes. Szennyes ajaknak. Nuntius celso veniens Olympo Im, magas küldött jön alá Olympról, Te patri magnum fore nasciturum. Hirdetvén nagy hírt figyelô atyádnak, Nomen et vitae seriem gerendae Sorban elmondván neved és jövendô Ordine promit. Életed útját. Ille promissi dubius superni Ô kételkedvén a magas beszéden: Perdidit promptae modulos loquelae, Fürge nyelvének felakadt folyása. Sed reformasti genitus peremptae Úgy nyeré meg majd születô fiától Organa vocis. Hangja zenéjét. Ventris obstruso positus cubili Érzéd már a mély anyaméh sötétjén Senseras regem thalamo manentem. Ágyasházában megülô királyod. Hinc parens nati meritis uterque A Fiú titkát szava két anyának Abdita pandit. Hirdeti fennen. Antra deserti teneris sub annis Gyenge korban már, tömeget kerülvén, Civium turmas fugiens petisti, Barlangok, puszták zugait szeretted: Ne levi saltem maculare vitam Meg ne férkezné kisikolt igének Famine posses. Szennye sem ajkad. Praebuit hirtum tégumen camelus Tagjaid borzas teveszôr takarta, Artubus sacris, strophium bidentes, Kétfogú berbécs övezett kötéllel, Cui latex haustum, sociata pastum Kortyot víz kínált, eledelt a sáska, Mella locustis. Erdei mézzel. Ceteri tantum cecinere vatum Szóval ígéré valamennyi látó Corde praesago iubar affuturum, A kelendô Fényt: te megérted újjal Tu quidem mundi scelus auferentem A szelíd Bárányt, ki a rossz világnak Indice prodis. Elveszi bűnét. Non fuit vasti spatium per orbis Nincs e bűnbenholt sivatag világon Sanctior quisquam genitus Ioanne, Jánosnál szentebb anyaszült halandó; Qui nefas saecli meruit lavantem Választott ô lôn, ki megöntse vízzel Tingere lymphis. Bűn lemosóját. O nimis felix meritique celsi Ó nagyon boldog, magasult erényű, Nesciens labem nivei pudoris, Foltot kin nem lát a havas szemérem, Praepotens Martyr nemorumque cultor, Páratlan mártír, sivatag lakója, Maxime vatum! Látnokok atyja! Serta ter denis alios coronant Van kit harmincas fonatú fűzérrel, Aucta crementis, duplicata quosdam, Mást kétszer többel koronáz erénye: Trina centeno cumulata fructu Százszor hajt hármas koronád tenéked Te, sacer, ornant. Drága gyümölcsöt. Nunc potens nostri meritis opimis, Szívünkrôl, ó szent, magas érdemeddel Pectoris duros lapides repelle, Hengerítsd el most a kövek keményét, Asperum planans iter et reflexos Utat egyengess, igazítsd elôre Dirige calles. A kanyar ösvényt. Ut pius mundi Sator et Redemptor Hogy világszerzô kegyes Üdvözítônk Mentibus pulsa livione puris Kedvvel nézzen ránk, bűneink kiégvén, Rite dignetur veniens sacratos És méltóztassék kegyesen beszállni Ponere gressus. Tiszta szívünkbe. Laudibus cives celebrant superni Téged a mennyég dala ünnepeljen, Te, Deus simplex pariterque trine, Hármas-egy Isten, minekünk bocsáss meg, Supplices ac nos veniam precamur Megváltott néped könyörög tehozzád: Parce redemptis. Légy kegyelemmel! ======================================================================== Alcuinus Flaccus. (c. 730 --804) Alkuin (730 kör.-- 804) Hymnus ad Deum. Ének Istenhez. (De dignitate hominis.) (Az ember méltóságáról.) Te homo laudet, Áldjon az ember, Alme creator, Drága Teremtô, Pectore, mente Szívbeli szóval, Pacis amore, Béke dalával, Non modo parva Mert a világon Pars quia mundi est. Nem kicsi pont ô. Sed tibi, sancte, Nincsen a földön Solus imago Semmi hasonló: Magna, creator, Mert a Te képed Mentis in arce, Egymaga hordja Pectore puro Lelke lakában, Dum pie vivit. Tiszta szívében. O Deus et lux, Isteni fenség, Laus tua semper Fény Ura: áldás Pectora et ora Töltse be szívünk, Compleat, ut te Ülje meg ajkunk, Semper amemus, Szent te, szeressünk Sanctus, ubique. Minden idôben! ======================================================================== Sanctus Theodulphus (+821) Szent Teodulf (+821) Dominica in Palmis ad Processionem. Virágvasárnapi himnusz. Gloria, laus et honor tibi sit Rex Hódolat és áldás néked. Krisztus, mi Christe, Redemptor, királyunk. Cui puerile decus prompsit Hosanna Néked a gyermeki nép zengte ma pium. zsenge dalát. Israel es tu Rex, Davidis et inclyta Áldott égi király, Istennek jössz te Proles, nevében, Nomine qui in domini rex benedicte Izrael édes ura, Dávid igaz venis. gyökere. Coetus in excelsis te laudat coelicus Téged a mennyeiek boldog kara áld a omnis magasban, Et mortalis homo, cuncta creata Áld a szegény ember, áld vele mind, simul. ami él. Plebs Hebraea tibi cum palmis obvia Pálmafaágakkal te eléd kivonult a zsidó venit, nép: Cum prece, voto, hymnis adsumus Dallal, h@ szívvel ímhol elédbe ecce tibi. jövünk. Hi tibi passuro solvebant munia laudis, `k kínod küszöbén adták meg a tiszteletes dalt: Nos tibi regnanti pangimus ecce Mennyei fényedben áld a mi boldog melos. imánk.. Hi placuere tibi, placeat devotio Azt kedvvel nézted: jó szívvel nézz le nostra, miránk is, Rex bone, rex clemens, cui bona Hisz teneked Jóság, kedves a cuncta placent. jóakarat. ======================================================================== Rabanus Maurus (776--856) Rabanus Maurus (776--856) In festo Pentecostes. Pünkösdi himnusz. Veni Creator Spiritus, Ó Alkotó Lélek, jövel Mentes tuorum visita, És szívünk, lelkünk töltsed el. Imple superna gratia, Te alkotád a szíveket, Quae tu creasti pectora. Hozd nékik bô kegyelmedet. Qui diceris Paraclitus, Kit úgy hívunk, Vigasztaló, Altissimi donum Dei, Kit ád nekünk az Alkotó, Fons vivus, ignis, caritas, Te élô forrás, égi láng, Et spiritalis unctio. Szent kenet, égbôl szállj le ránk. Tu septiformis munere, Te hét ajándok kútfeje, Digitus paternae dexterae, Atyánk kegyelmes jobbkeze, Tu rite promissum Patris, Az Úr erôs ígérete, Sermone ditans guttura. Sugalmas ajkak ihlete. Accende lumen sensibus, Gyújtsd meg szemünknek fényedet, Infunde amorem cordibus, És szállj szívűnkbe, Szeretet! Infirma nostri corporis Ha testünk gyarló, s lankadunk, Virtute firmans perpeti. Légy mindig éber gyámolunk. Hostem repellas longius Űzd messze tôlünk ellenünk, Pa.cemque dones protinus: Szent békességed add nekünk, Ductore sic te praevio Te járj, vezér, utunk elôtt, Vitemus omne noxium. Veszélytôl védjen szent erôd. Per te sciamus, da, Patrem, Add, ismerjük meg az Atyát, Noscamus atque Filium Te általad, és egy Fiát: Teque utriusque Spiritum És kettejüknek lelke, Te, Credamus omni tempore. Örökre légy lelkünk hite. Deo Patri sit gloria, Az Istent áldjuk: jó Atyát, Et Filío, qui a mortuis S ki felkelt sírból; szent Fiát, Surrexit, ac Paraclito, S a Lelket, szívünk vigaszát, In saeculorum saecula. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Rabanus Maurus (776--856) Rabanus Maurus (776--856) In festo Omnium Sanctorum, ad Landes Mindenszentek himnusza. Salutis aeternae dator Üdvösségszerzô Jézusunk, Jesu redemptis subveni: Segítsd a megváltottakat. Virgo parens clementiae Irgalom anyja, Szűzanya, Dona salutem servulis. Népednek üdvösséget adj. Vos Angelorum millia, Ti, Angyaloknak ezrei, Patrumque cetus, agmina Atyák serege, Látnokok Canora Vatum: vos reis Ihlett csapatja: esdjetek Precamini indulgentiam. A bűnösnek bocsánatot. Baptista Christi praevius, Keresztelô Krisztus-követ, Summique Caeli Claviger; S te mennyei Kulcshordozó, Cum ceteris Apostolis S Apostolok, oldjátok el Nexus resolvent criminurn. Mi bűneink bilincseit. Cohors triumphans Martyrum, Mártírok, gyôztes hadsereg, Almus Sacerdotum chorus, Jámbor papok kegyes kara, Et virginalis castitas, Szűzesség tiszta kórusa; Nostros reatus abluant. Mossák le vétkünk szennyeit. Quicumque in alta siderum Mindnyájan, kik a csillagos Regnatis aula Principes, Trónszékeken tündöklötök: Favete votis supplicum, Fogadjátok jóságosan Qui dona caeIi flagitant. Malasztért esdeklô imánk. Virtus, honor; laus, gloria, Áldás, dicsôség, tisztelet Deo Patri cum Filio, Az Atyának és Fiúnak, Sancto simul Paraclito, S a Vigasztalónak velük In saeculorum saeeula. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Rabanus Maurus (776--856) Rabanus Maurus (776--856) In festis plurimorum Martyrum ad Himnusz a szent vértanukról. Vesperas. Sanctorum meritis inclyta gaudia Társak, zengje szavunk szentek erényeit, Pangamus, socii, gestaque fortia Ô nagy tetteiken hangos öröm dalát. Nam gliscit animus promere cantibus Lángol, sürget a szív dallani gyôztesek Victorum genus optimum. Legszebb, legragyogóbb nemét. Hic sunt quos retinens mundus Balgán visszariadt tôlük a vak világ, inhorruit, Ipsum nam sterili flore peraridum Ám megvetve aszott-lombu, gyümölcstelen, Sprevere penitus, teque secuti sunt, Sivár lelke szavát, mentek utánad ôk, Rex Christe bone caelitum. Jézus, mennyei jó király. Hi pro te furias atque ferocia Érted gyűlöletet, vad gonoszok dühét, Calcarunt hominum, saevaque verbera, Ádáz ostorokat porba tiportak ôk.. Cessit his lacerans fortiter ungula, Horgaskarmu acél tépni kifárad itt; Nec carpsit penetralia. Meg nem férheti lelküket. Caeduntur gladiis more bidentium, Bárány-zsenge gyanánt, kard öli testüket, Non murmur resonat, non querimonia, Nem kél semmi moraj, nincs panasz ajkukon Sed corde tacito mens bene conscia Szívük tiszta; nyugodt s állhatatos marad Conservat patientiam. Minden rettenetek között. Quae vox, quae poterit lingua retexere, Nincs szó, nincs ajak elzengeni azt, amit Quae tu Martyribus munera praeparas? Nékik tartogatol égi jutalmukúl; Rubri nam fluido sanguine laureis Bíbor vért csepegô homlokuk elfödi Ditantur bene fulgidis. Tündöklô, koszorús babér. Te summa Deitas, unaque, poscimus, Isten, legmagasabb és egyedülvaló, Ut culpas abluas, noxia subtrahas. Kérünk, mosd le bününk, s nézd el a büntetést, Des pacem famulis, nos quoque gloriam Hozz ránk békeidôt, hogy soros évekig Per cuncta tibi saecula. Zengjük néked a glóriát. ======================================================================== Notcerus Balbulus (830--912) A Dadogó Notker (830--912) Sequentia in die pentecostes. Pünkösdi szekvencia. 1. Sancti Spiritus 1. Szentlélek Isten, Assit nobis gratia. Kegyelmeddel szállj le ránk. 2a. Quae corda nostra 2a. Tegye szívünket Sibi faciat Önnön magának Habitaculum. Hajlékává. 2b. Expulsis inde 2b. Űzze el onnan Cunctis vitiis Szellem és lélek Spiritalibus. Minden bűnét. 3a. Spiritus alme, 3a. Ó kegyes Szentlélek, Illustrator hominum, Lelkünk napvilága te. 3b. Horridas nostrae 3b. Söpörd el szívünkbôl Mentis purga tenebras. A hatalmas ködöket. 4a. Amator sancte sensatorum 4a. Értelmes gondolatoknak Semper cogitatuum, Szentséges szerelmese. 4b. Infunde unctionem tuam 4b. Öntsed el érzékeinkbe Clemens nostris sensibus. Olajodat kegyesen. 5a. Tu Purificator 5a. Minden gonoszság Omnium flagitiorurn, Tisztogatója, Spiritus, Szentlélek, 5b. Purifica nostri 5b. Tisztítsd meg bennünk Oculum interioris Szemét a belsô Hominis Embernek. 6a. Ut videri 6a. Hogy megtisztulván, Supremus genitor Megláthassuk Possit a nobis. Felséges Atyánkat. 6b. Mundi cordis 6b. Kit senki más, csak Quem soli cerner Tiszta szívű Possunt oculi. Ember szeme láthat. 7a. Prophetas tu inspirasti. 7a. Te ihlettél prófétákat, Ut praeconia Christi Hogy a Krisztus nagyságának, Praecinuissent inclita. Elzenghessék dícséretét. 7b. Apostolos confortasti, 7b. Apostolok tüze lettél, Uti tropaeum Christi Hogy a Krisztus gyôzedelmét Per totum mundum veherent. A nagyvilágra szétvigyék. 8a. Quando machinarm 8a. Mikor az Isten Per verbum suum Igéje által Fecit Deus Ég, föld, tenger Caeli, terrae, marium. Gépezetét alkotá. 8b. Tu super aquas 8b. Ölelni ôket Facturus eas Istenségeddel, Numen tuum Ott lebegtél Expandisti, Spiritus. Lélek, a vizek fölött. 9a. Tu animabus 9a. Te hogy a lélek Vivificandis Újjá szülessék. Aquas fecundas, Rá vizet ontasz. 9b. Tu aspirando 9b. Teszed az embert Das spiritales Fuvallatoddal Esse homines. Lelki emberré. 10a. Tu divisum 10a. Te a soknyelvű, Per linguas Sokszabású Mundum et ritus Szétszórt világot Adunasti, Domine. Egyesíted, mi Urunk. 10b. Idololatros, 10b. Bálványimádót Ad cultum Visszahívsz az, Dei revocas, Igaz Istenhez, Magistrorum optime. Ó legelsô Doktorunk. 11a. Ergo nos supplicantes tibi 11a. Azért könyörgô imádságunkat Exaudi propitius, Hallgasd meg jóságosan Sancte Spiritus, Kegyes Szentlélek. 11b. Sine quo preces omnes cassae 11b. Kegyelmed nélkül minden imádság Creduntur et indignae Hasztalan és méltatlan Dei auribus. Isten fülének. 12a. Tu, qui omnium 12a. Te aki minden Saeculorum sanctos Századok szentjeit Tui numinis Általölelted Docuisti instinctu És sugallatoddal Amplectendo, Spiritus, Tanítottad, Lélek, 12b. Ipse, hodie 12b. Te ma a Krisztus Apostolos Christi Apostolaira Donans munere Sohasem ismert Insolito et cunctis És sohasem hallott Inaudito saeculis, Ajándékul szálltál, 13. Hunc diem gloriosum 13. Dicsôségessé avattad Fecisti. Ezt a napot. ======================================================================== Hartmannus junior (860--925) Az ifjabb Hartman (860--925) Hymnus de evangelio. Az Evangéliumról. Sacrata libri dogmata Imhol a szentséges tanok, Portantur Evangelici, Az Evangélium könyvei! Cunctis stupenda gentibus Ámúljanak a nemzetek Et praeferenda laudibus. És róluk áldást zengjenek. Mundemus omnes corpora Megtisztult test fogadja be Sensuque cordis simplici És tiszta lelkiismeret, Purgantes conscientiam Szívünk egyszerűségiben Verba pensemus mystica. A titokzatos szavakat. Vultus declini pariter Hajoljon föld felé a fô, Clausa tenentes stomata Zárva legyen szónak a száj, Stemus intentis auribus, Figyelmezzen éber fülünk; Ut decet, ante Dominum. Igy illik ez az Úr elôtt. Nec sat videtur sonitus Nem is elég hallgatni csak Auditu solo capere, Az üdvösséges hangokat, Ni cor purgatum teneat Ha nem fogadja tiszta szív Factisque iussa compleat. S nem teljesíti tett a szót. Sic mandat ipse maximus A Mester ád parancsot így, Magister, summi filius, A fölséges Isten Fia, Sensus nostrorum pectorum Mikor szívünkrôl mondja el Arvis diversis comparans. A Magvetô hasonlatát. Sunt, ait, rura plurima, Mezô, úgymond, sokféle van, Quis semen frugis spargitur, Amelybe jó mag vettetik, Censu sed multum dispari De jaj, nagyon különbözô Reddunt accepta foenora. Vetés után az aratás: Quaedam saxorum stramine Az egyik mag kövek közé, Replentur nimis pessimo, Kegyetlen kôsziklára hull, Frugemque necat maximus És gyümölcsét a napsugár Ardor solaris luminis. Gyilkos heve aszalja el. Quaedam siccato germine Más mag szúró tövisbozót Replentur spinis horridis, Pusztító sűrűjébe jut. Viarum strata plurimis Fölemészt újra másokat Officiunt seminibus. Az útfelek kemény köve. Ast qui felices fertili Ám amely dús csíráival Glebas fecundat germine, Szerencsés rögöt érhetett, Illum laetantem cumulat Az boldogan hajt gyökeret Fructus laboris centuplex. És százszoros gyümölcsöt ád. Sic voluntatis integrae Igy hajt sugárzó tetteket Perfecta nitent opera, A ki-nem-kezdett akarat. Terraque cordis optimi Igaz szív földje így terem Centenum refert numerum. Igaz gyümölcsöt, százszorost. ======================================================================== Wipo (990--1050) Wipo (990--1050) Sequentia paschalis. Húsvéti szekvencia. Victimae paschali A húsvéti Bárányt Laudes immolent Christiani. Keresztények örvendezve áldják. Agnus redemit oves, Juhait megváltotta a Bárány, Christus innocens Patri reconciliavit Krisztus az Atyát megbékítette ártatlan peccatores: vére árán. Mors et vita duello conflixere mirando; Összecsapott a halál meg az élet csodafélelmes viadallal: Dux vitae mortuus regnat vivus. Él az életnek vezére, ki meghalt, uralkodik örök diadallal. Dic nobis Maria, Mondd el nekünk, Mária, Quid vidisti in via? Mit adatott szemednek látnia? Sepulcrum Chrfsti viventis Láttam az élô Krisztus sírja helyét, Et gloriam vidi resurgentis. Es a Fölkentnek dicsôsége teljét. Angelicos testes, Láttam az angyali követeket, Sudarium et vestes. A szemfedôket, a lepleket. Surrexit Christus spes mea, Föltámadt Krisztus, az én reménységem: Praecedit vos in Galileam. Galileába elôttetek mégyen. Scimus Christum surrexisse a mortuis Föltámadt Krisztus halottaiból! Tudjuk: vere: föltámadt valósággal Tu nobis victor Rex miserere. Légy te mihozzánk, gyôzelmes Király, irgalmassággal. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Tristes erant Apostoli. * Búsultak az Apostolok. * Tristes erant Apostoli Búsultak az apostolok, De Christi acerbo funere, Mert Krisztus meghalt keserűn, Quem morte crudelissima Gonosz szolgák mondtak reá Servi damnarant impii. Istentelen ítéletet. Sermone verax Angelus Igazmondó angyal szavát Mulieribus praedixerat: Hallják a jámbor asszonyok: ,,Mox ore Christus gaudium ,,A hivô nyájhoz már közel Gregi feret fidelium''. Krisztus az öröm hírivel.'' Ad anxios Apostolos A rettegô apostolok Currunt statim dum nuntiae, Elé viszik a drága hírt, Illae micantis obvia Ám útjukon ragyogva már Christi tenent vestigia. Elôttük Krisztus lába jár. Galileae ad alta montium Galilea hegyeire Se conferunt Apostoli, Sietnek az apostolok Iesuque, voti compotes, S betelik vágyuk: boldogok Almo beantur lumine. Jézus kegyes fényében ôk. Ut sis perenne mentibus Hogy mindörökké megmaradj, Paschale, Iesu, gaudium: Húsvéti öröműl nekünk, A morte dira criminum Mentsd meg a bűnhalál elôl, Vitae renatos libera. Kiket az élet újra szült. Deo Patri sit gloria Atyaistennek tisztelet Et Filio, qui a mortuis S Fiának, ki feltámadott Surrexit, ac Paraclito S a Vigasztalónak velük In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. * In festis SS. Apostolorum, ad * A szent Apostolok ünnepeinek Vesperas et Matutinum, tempore Vecsernyéjére és Matutinumára, húsvéti Paschali. idôben. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Rex sempiterne Caelitum. * Ó mennyei örök Király. * Rex sempiterne Caelitum, Ó mennyei örök Király, Rerum Creator omnium, Ki mindeneket alkotál, Aequalis ante saecula Minden idôk eleitôl Semper Parenti Filius: Atyáddal egyenlô Fiú: Nascente qui mundo faber, Mikor a világ született, Imaginem vultus tui Teremtô mester, arcodat Tradens Adamo, nobilem Ádámnak adtad, s a nemes Limo iugasti spiritum. Szellemet sárba foglalád. Cum livor et fraus daemonis Midôn ádáz ördögi csel Foedasset humanum genus, Az emberfajt beszennyezé, Tu carne amictus perditam Testet öltvén, az elveszett Formam reformas artifex. Formát újonnan alkotád. Qui, natus olim ex Virgine, Egykor a Szűztôl születél, Nunc e sepulcro nasceris, Most sírból születel nekünk, Tecumque nos a mortuis És mi is felkelünk veled Iubes sepultos surgere. Sírunkból, úgy parancsolod. Qui, Pastor aeternus, gregem Örök Pásztor te, nyájadat Aqua lavas baptismatis: Kereszt vizével mosdatod: Haec est lavacrum mentium, Ez a léleknek fürdeje, Haec est sepulcrum criminum. Ez a bűn temetôhelye. Nobis diu qui debitae Adósságunkat hogy leródd, Redemptor affixus Cruci, Hosszan függtél kereszteden Nostrae dedisti prodigus S hullattad értünk pazarúl Pretium salutis sanguinem. Üdvünknek árát, véredet. Ut sis perenne mentibus Hogy mindörökké megmaradj Paschale, Iesu, gaudium, Húsvéti örömül nekünk, A morte dira criminum Mentsd meg a bűnhalál elôl, Vitae renatos libera. Kiket az élet újraszült. Deo Patri sit gloria Atyaistennek tisztelet Et Filio, qui a mortuis S Fiának, ki feltámadott, Surrexit, ac Paraclito S a Vígasztalónak velük In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. * Dominica Resurrectionis ad Matutinum. * Hajnali zsolozsmára, húsvéti idôben. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Aurora caelum purpurat. * Hajnalbíborban ég a menny. * Aurora caelum purpurat, Hajnalbíborban ég a menny, Aether resultat laudibus, Énektôl visszhangos a lég, Mundus triumphans iubilat, Ujjong a gyôzelmes világ, Horrens Avernus infremit; Üvölt a rettegô Pokol: Rex ille dum fortissimus Midôn amaz erôs Király De mortis inferno specu Halálsetét tárnáiból Patrum senatum liberum Az atyákat élet szabad Educit ad vitae iubar. Verôfényére hozza fel. Cuius sepulcrum plurimo Sírját nehéz kô zárta el, Custode signabat lapis, Ôrizte zsoldos ôrsereg, Victor triumphat et suo De fölkelt gyôzedelmesen Mortem sepulcro funerat. És eltemette a halált. ,,Sat funeri, sat lacrimae, ,,Elég a gyász, elég a könny, Sat est datum doloribus: Feledve már a fájdalom, Surrexit exstinctor necis'', Feltámadt a halál-törô!'' -- Clamat coruscans Angelus. A fényes angyal így kiált. Ut sis perenne mentibus Hogy mindörökké megmaradj, Paschale, Iesu, gaudium, Húsvéti örömül nekünk, A morte dira criminum Mentsd meg a bűnhalál elôl, Vitae renatos libera. Kiket az élet újraszült. Deo Patri sit gloria Atyaistennek tisztelet Et Filio, qui a mortuis S Fiának, ki feltámadott Surrexit, ac Paraclito S a Vigasztalónak velük, Im sempiterna saecula. Most, és örök idôkôn át. * Dominica Resurrectionis ad Laudes. *A húsvétvasárnapi Dícséretre. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Paschale mundo gaudium. * Földszerte húsvét örömét. * Paschale mundo gaudium Földszerte húsvét örömét Sol nuntiat formosior, Szépségesebb nap hirdeti: Cum luce fulgentem nova Új fényben látják fényleni Iesum vident Apostoli. Ma Jézust az Apostolok. In carne Christi vulnera Krisztus testén a sebhelyek Micare tamquam sidera Csillag módjára fénylenek. Mirantur, et quidquid vident, Csodálják, hűséges tanúk, Testes fideles praedicant. És hangos szóval hirdetik. Rex, Christe, clementissime, Krisztus, király, jóságos Úr, Tu corda nostra posside, Vedd szíveinket birtokul. Ut lingua grates debitas Nyelvünk nevednek rója le Tuo rependat nomini. Köteles hálaénekét. Ut sis perenne mentibus Hogy mindörökké megmaradj Paschale, Iesu, gaudium, Húsvéti örömül nekünk, A morte díra criminum Mentsd meg a bűnhalál elôl, Vitae renatos libera. Kiket az élet újraszült. Gloria tibi Domine, Dicsôség teneked, Urunk, Qui surrexisti a mortuis, Ki holtodból feltámadál, Cum Patre et Sancto Spíritu Atyának s Szentléleknek is, In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. * In festis Apostolorum tempore * Szent Apostolok ünnepein, Dícséretre, Paschali, ad Laudes. húsvéti idôben. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Exsultet oxbis gaudiis * Örömtôl hangos a világ. * Exsultet orbis gaudiis, Örömtôl hangos a világ, Caelum resultet laudibus; Énektôl visszhangos a menny, Apostolorum gloriam Apostolok dícséretét Tellus et astra concinunt. Zengi a föld s a csillagok. Vos saeclí íusti iudices Ó századok bírái ti, Et vera mundi lumina, Világ igaz szövétneki, Votis precamur cordium, Szívünknek óhajtása kér: Audite preces supplicum. Halljátok meg esdô imánk. Qui templa caeli clauditis Kiknek szavára záratik Serasque verbo solvitis, S tárul a mennynek temploma: Nos a peccatis omnibus Nyissátok meg, esedezünk, Solvite iussu, quaesumus. Mi bűneinknek zárait. Quorum praecepto subditur Érzi erôs parancsotok Salus et languor omnium, Kórság, egészség egyaránt: Sanate aegros moribus, Kór lelkünknek írt adjatok Augete nos virtutibus, Erényeinknek új erôt. Ut cum iudex advenerit Hogy majd ha Krisztus visszatér Christus in fine saeculi, Az idôk végén és ítél: Nos sempiterni gaudii Engedje hogy részünk legyen Concedat esse compotes. Az örökkévaló öröm. Deo Patri sit gloria, Az Atyának és Fiunak Eiusque soli Filio, És neked, Szentlélek, velük Cum Spiritu Paraclito Miképen kezdetben vala, Et nunc et in perpetuum. Örökös dicsôség legyen. * In festis Apostolorum ad Vesperas. * Az Apostolok Vecsernyéjének himnusza, ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Ad regias Agni dapes. * Üljük körül fehérben. * Ad regias Agni dapes, Üljük körül fehérben a Stolis amicti candidis, Bárány királyi asztalát Post transitum Maris Rubri S túl már a Vörös Tengeren Christo canamus Principi, Krisztust dalolja énekünk, Divina cuius caritas A fejedelmet: irgalom Sacrum propinat sanguinem, Áldozta szent vérét nekünk, Almique membra corporis Az áldozópap Szeretet Amor sacerdos immolat. Drága testének tagjait. Sparsum cruorem postibus A vérrel hintett kaputól Vastator horret Angelus, A rontó angyal elriad. Fugitque divisum mare, A tengervíz kettéhasad, Merguntur hostes fluctibus. S árján az ellen elmerül. Iam Pascha nostrum Christus est, Már Krisztus lett Húsvét nekünk, Paschalis idem victima Ô a húsvéti áldozat. Et pura puris mentibus Tiszta szíveknek tisztaság: Sinceritatis azyma. Kovásztalan kenyérfalat. O vera caeli victima, Ó igaz égi áldozat! Subiecta cui sunt Tartara, Leigázta a poklokat, Soluta mortis vincula, Széttört halálos láncokat, Recepta vitae praemia. És az életnek visszaad. Victor subactis inferis A poklokon gyôzelmesen Trophaea Christus explicat, Már Krisztus zászlót bontogat. Caeloque aperto subditum Már újra feltárult az ég, Regem tenebrarum trahit. S a sötétség királya fut. Ut sis perenne mentibus Hogy mindörökké megmaradj Paschale, Iesu, gaudium: Húsvéti örömül nekünk, A morte dira criminum Mentsd meg a bűnhalál elôl Vitae renatos libera. Kiket az élet újraszült. Deo Patri sit gloria Atyaistennek tisztelet Et Filio, qui a mortuis S Fiának, ki feltámadott Surrexit, ac Paraclito S a Vígasztalónak velük In sempiterna saecuIa. Most és örök idôkön át. * Dominica Resurrectionis ad Vesperas * Húsvéti Vecsernyére. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Virginis Proles opifexque Matris. * Jézus, a Szűznek fia s alkotója. * Virginis proles opifexque Matris, Jézus, a Szűznek fia s alkotója, Virgo quem gessit peperitque virgo, Szűz hordott méhén, a világra ô szült: Virginis partos canimus decora Szűznek zengjük most a nehéz halálon Morte triumphos. ** Nyert diadalmát. ** Haec enim palmae duplicis beata Mert e szűz kettôs diadallal ékes: Sorte, dum gestit fragilem domare Gyenge nôtestét hogy igába törte, Corporis sexum, domuit cruentum Avval zúzá szét a kegyetlen gyilkos Caede tyrannum. Zsarnok igáját. Unde nec mortem nec amica mortis Sem halált nem félt, se halál barátit: Mille poenarum genera expavescens Hóhér kínzások ezer új iszonyát, Sanguine fuso meruit serenum S vérét hullatván a szelíd egeknek Scandere coelum. Szállt örömébe. Huius oratu, Deus alme, nobis Ô imájáért, kegyes Isten, engedd Debitas poenas scelerum remitte, E1 bűnünk zsoldját, amit érdemeltünk, Ut tibi puro resonemus almum Hogy visszhangozzék a kitisztult szívbôl Pectore carmen. Ájtatos ének. Sit decus Patri genitaeque Proli Áldás, dícséret legyen az Atyának, Et tibi compar utriusque virtus Egyszülöttének s vele Szentléleknek, Spiritus semper, Deus unus omni Háromságban- egy örök Istenünknek, Temporis aevo. Minden idôben. * In festis Virginum Martyrum ad * Vértanú szűzek ünnepén, Hajnali- Matutinum. zsolozsmára. ** Pro Virgine non Martyre: Virginis ** Másik változat, ha nem vértanú: Egy featum canimus beata, Accipe votum. boldog szűznek üli néped napját, Halljad imánkat! ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Memento rerum Conditor. * Emlékezzél meg, Alkotó. * Memento, rerum Conditor, Emlékezzél meg, Alkotó, Nostri quod olim corporis Hogy egykor szűztôl születél Sacrata ab alvo Virginis S szentséges méhe rejtekén Nascendo formam sumpseris. Testünk formáját felvevéd. Maria, Mater gratiae, Kegyelmek Anyja, Mária, Dulcis Parens clementiae, Irgalom édes Asszonya, Tu nos ab hoste protege Légy ellenségtôl gyámolunk.. Et hora mortis suscipe. S állj mellettünk, ha meghalunk. Iesu, tibi sit gloria, Dicsôség Jézus teneked, Qui natus es de Virgine, Kinek a Szűz szülôanyád Cum Patre et almo Spiritu Atya s Szentlélek áldva légy, ln sempiterna saceula. Most és örök idôkön át. * In festis Beatae Mariae Virginis ad * Mária-ünnepek completoriumára. Completorium. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Iste Confessor Domini. * Im, a hitvalló. * Iste Confessor Domini sacratus, Im a hitvalló, kit a föld határán Festa plebs cuius celebrat per orbem, Minden hívô nép szeret és magasztal, Hodie laetus meruit secreta E nap lôn méltó a magas mennyeknek Scandere coeli. Szállni honába. Qui pius, prudens, humilis, pudicus, Jámbor, józan volt, okos és szemérmes. Sobrius, castus fuit et quietus, Útja szeplôtlen, csupa szent alázat, Vita dum praesens vegetavit eius Míg embertestét eleven tüzével Corporis artus. Lakta a lélek. Ad saerum cuius tumulum frequenter Istentôl immár, magas érdeméért, Membra languentum modo sanitati; Sok szegény testnek, kit igáz betegség. Quodlibet morbo fuerint gravata, Épségét, a kór erejét letörve, Restituuntur. Visszakönyörgé. Unde nunc noster chorus in honorem Most azért pálmát emelünk elôtte Ipsius, hymnum canit hunc libenter, S érdemét illô karimába zengjük; Ut pii eius meritis iuvemur Égi szószólónk legyen így imája Omne per aevum. Minden idôben. Sit salus illi, decus atque virtus, Hódolat néked, öröm és imádás, Qui supra coeli residens cacumen, Aki mennyekben ragyogó király vagy, Totius mundi machinam gubernat Úr és kormányzó az egész világon Trinus et unus. Hármas is, egy is. * In festis Confessoris ad Vesperas et * Szent hitvalló ünnepén, Vecsernyére ad Matutinum. és Hajnali zsolozsmára. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Jesu corona celsior. * Jézus, felséges korona. * Jesu, corona celsior Jézus, felséges korona, Et veritas sublimior, Felsôbb igazság oszlopa, Qui confitenti servulo Ki bűnbánó szolgáidat Reddis perenne praemium, Örök jóval jutalmazod, Da supplicanti coetui Halld meg közbenjáró szavát Obtentu huius optimi E szent embernek s add nekünk Remissionem criminum Mi bűneink bocsánatát, Rumpendo nexum vinculi. Nyakunkon törd el az igát. Anni recurso tempore Kerengvén évek és napok, Dies relugit lumine, Ez ünnep újra felragyog, Quo sanctus hic de corpore Hogy lerázván testét e szent, Migravit inter sidera. A csillagokhoz költözött. Hic vana terra gaudia Por és hiúság volt neki Et luculenta praedia A föld és minden élvei, Polluta sorde deputans A szennyes földi jó helyett Ovans tenet coelestia. Övé immár a mennyei. Te, Christe, rex piissime. Téged Krisztus, kegyes Király, Hic confitendo iugiter Téged vallott ô szüntelen, Calcavit hostem fortiter Az ördögöt s gonosz cselét Superbum ac satelIitem. Hôs módra szegte láb alá. Virtute clarus et fide Fénylik hite s erényei, Confessione sedulus Égett a hitet vallani, Ieiuna membra deferens Bôjtedzett testtel boldogan Dapes supernas obtinet. Ül most az égi lakomán. Proinde te, piisime, Hozzád azért, kegyelmes Úr, Precamur omnes supplices, Könyörgô néped esdekel: Ut huius almi gratia E drága szentnek kedveért Nobis remittas debita. Adósságunk engedjed el. Deo Patri sit gloria, Atyaistennek glória, Eiusque soli Filio, Áldassék egyszülött Fia, Sancto simul Paraclito Áldassék a Szentlélek is, Nunc et per omne saeculum. Most és örök idôkön át. * In festis Confessoris, ad Laudes. * Hitvalló ünnepén, Dícséretre. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Decora lux aeternitatis. * Az öröklétnek fényessége önti el. * Decora lux aeternitatis auream Az öröklétnek fényessége önti el Diem beatis irrigavit ignibus, Boldogságos tüzekkel ez arany napot, Apostolorum quae coronat, Principes, Ma nyert a két apostol-elsô koronát Reisque in astra liberam pandit viam. S a bűnösök a csillagokba nyílt utat. Mundi magister atque caeli ianitor, Mennynek portása, föld tanítómestere, Romae parentes arbitrique gentium; Róma szülôi, nemzetek bírái ôk, Per ensis ille, hic per crucis victor Karddal s kereszttel a halálon necem gyôztesek. Vitae senatum laureati possident. Ülik immár az öröklét szenátusát. O Roma felix, quae duorum Principum Ó boldog Róma, melyet két fejedelem Es consecrata glorioso sanguine. Avat ma szentté drágalátos vérivel. Horum cruore purpurata ceteras Több vagy e vérnek bíborában egymagad, Excellis orbis una pulchritudines. A földkerekség minden szépségeinél. Sit Trinitati sempiterna gloria, A Háromságnak örök dicsôség legyen Honor, potestas atque iubilatio És tisztelet és ujjongás és hatalom, In unitate, quae gubernat omnia Az Egységben, ki mindenen kormánykodik, Per universa aeternitatis saecula. Az öröklétnek minden századain át. * In festo SS. Petri et Pauli * Szent Péter és Pál Vecsernyéjére. Apostolorum ad Vesperas. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Beate Pastor Petre. * Ó boldog Pásztor, Péter. * Beate pastor Petre, clemens accipe Ó boldog pásztor, Péter, hallgasd kegyesen Voces precantum, criminumque vincula, Esdô imánkat, és igéd oldozza fel Verbo resolve, cui potestas tradita, Bűnünk bilincsét, hisz tenéked adatott Aperire terris caelum, apertum A hatalom: megnyitni s zárni mennyeket. claudere. Egregie Doctor Paule, mores instrue Ó drága doktor, Pál, neveld erkölcseink Et nostra tecum pectora in caelum És vond magaddal lelkeinket ég felé, trahe, Velata dum meridiem cernat fides Hol fátyolos hitünk egykor délszínre jut, Et solis instar sola regnet caritas. És napja egy és papja egy: a szeretet. Sit Trinitati sempiterna gloria, A Háromságnak örök dicsôség legyen. Honor, potestas atque iubilatio És tisztelet és ujjongás és hatalom, In unitate, quae gubernat omnia Az Egységben, ki mindenen kormánykodik, Per universa aeternitatis saecula. Az öröklétnek minden századain át. * In festo SS. Petri et Pauli * Péter és Pál Dícséretére. Apostolorum ad Laudes. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Deus, tuorum militum. * Isten, jutalma, otthona. * Deus, tuorum militum Isten, jutalma, otthona Sors et corona, praemium, Katonáidnak s korona: Laudes canentes Martyris. Kik áldjuk mártírod nevét, Absolve nexu criminis. Oldd meg bűneink kötelét. Hic nempe mundi gaudia Látta világ örömeit, Et blandimenta noxia Ártó hízelkedéseit, Caduca rite deputans Tudta: epével teljesek, Pervenit ad caelestia. S égre irányzá lépteit. Poenas cucurrit fortiter, Megállta a gyötrelmeket, Et sustulit viriliter; Férfiú-mód vitézkedett. Pro te effundens sanguinem: Vérét ontotta Istenért: Aeterna dona possidet. Jutalma örökkévaló. Ob hoc precatu supplici Azért, ó legkegyelmesebb, Te poscimus, Piisime, Könyörgünk alázatosan: In hoc triumpho Martyris Ezen a gyôzelmes napon Dimitte noxam servulis. Könyörülj rossz szolgáidon. Laus et perennis gloria Dícsérjük az örök Atyát, Deo Patri et Filio, Dícsérjük egyszülött Fiát, Sancto simul Paraclito S a Lelket, a Vigasztalót, In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. * In festis unius Martyris ad Vesperas * Vértanú Vecsernyéjére és Hajnali et ad Matutinum. zsolozsmájára. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Placare Christe servulis. * Kis szolgáidnak megbocsáss. * Placare, Christe servulis, Kis szolgáidnak megbocsáss, Quibus Patris clementiam. Ó Krisztus, akikért a Szűz Tuae ad tribunal gratiae Nagyasszony esd irgalmazást Patrona Virgo postulat. A kegyelem Széke elôtt. Et vos beata per novem S te boldog mennyei sereg, Distincta gyros agmina; Választottak kilenc köre, Antiqua cum praesentibus, Űzzétek el a mult idôk, Futura damna pellite. Jelen s jövô veszélyeit! Apostoli cum Vatibus Próféták és Apostolok, Apud severum Iudicem Kérjétek a kemény Bírót, Veris reorum fletibus A bűnöshöz legyen kegyes, Exposcite indulgentiam. Szívbôl jövô sírásaért. Vos purpurati Martyres, Bíborral ékes mártírok, Vos candidati praemio S hitvallomással gyôztesek, Confessionis, exsules Bennünket, száműzötteket Vocate nos in patriam. Igaz hazánkba hívjatok. Chorea casta Virginum, Szűzeknek tiszta kórusa, Et quos eremus incolas S kik a pusztákból szálltatok Transmisit astris, Caelitum A csillagokhoz: ég felé Locate nos in sedibus. Mutassatok nekünk utat. Auferte gentem perfidam Hagyják el a hitetlenek Credentium de finibus; A hivô nép határait, Ut unus omnes unicum Hogy egyetlen Pásztor legyen, Ovile nos Pastor regat. S mind egyetlen akol legyünk. Deo Patri sit gloria, Atyaistennek glória, Natoque Patris unico, És egyszülött Fiának is, Sancto simul Paraclito Vigasztaló Léleknek is, In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. * In festo Omnium Sanctorum, ad * Mindszentek Vecsernyéjére. Vesperas. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Nocte surgentes vigilemus omnes. * Éjjel serkenvén, közösen virrasszunk. * Nocte surgentes vigilemus omnes, Éjjel serkenvén közösen virrasszunk, Semper in psalmis meditemur atque Elgondolkozzunk örökös zsolozsmán, Voce concordi Domino canamus Egyszívvel zengjünk mi Urunknak édes Dulciter hymnos. Szívbeli himnuszt. Ut pio Regi pariter canentes, Igy zsolozsmázván a kegyes Királynak Cum suis Sanctis mereamur aulam Érdemelhessünk amaz égi udvar Ingredi caeli, simul et beatam Népe közt osztályt, legyen így a részünk Ducere vitam. Élet örökké. Praestet hoc nobis Deitas beata Adja meg mindezt kegyesen minékünk Patris ac Nati pariterque Sancti. Boldog Istenség, Atya és Szülötte Spiritus, cuius resonat per omnem És a Szentlélek, akinek dicsétôl Gloria mundum. Harsog a minden. * Dominica ad Matutinum, in aestate. * Vasárnapi Hajnali zsolozsmára, nyári idôben. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Beata nobis gaudia. * Meghozta boldog örömünk. * Beata nobis gaudia Meghozta boldog örömünk Anni reduxit orbita, A forgó esztendô megint: Cum Spiritus Paraclitus A Lélek, a Vigasztaló Effulsit in discipulos. Megszállt a tanítványokon. Ignis vibrante lumine Lobogó fényességü láng Linguae figuram detulit, Tüzes nyelvekké alakult: Verbis ut essent proflui Igéik hogy lobogjanak Et caritate fervidi. S szeretettôl lángoljanak. Linguis loquuntur omnium, Minden nyelveken szólanak. Turbae pavent gentilium, A pogányok borzonganak, Musto madere deputant, Azt vélik: musttól részegek Quos Spiritus repleverat. Kiket a Lélek tölte meg. Patrata sunt haec mystice Történt e titkos adomány Paschae peracto tempore, A szent húsvét-idô után, Sacro dierum numero, Mikor törvény szerint ülék Quo lege fit remissio. Az engesztelés ünnepét. Te nunc, Deus piissime, Meghajtott fôvel esdenek Vultu precamur cernuo, Jóságos Isten, híveid: Illapsa nobis caelitus. Áraszd ránk égbôl gazdagon Largire dona Spiritus. A Lélek ajándékait. Dudum sacrata pectora Szívünket már megszenteléd, Tua replesti gratia; Töltsd most kegyelmedet belénk. Dimitte nostra crimina Bocsásd meg minden bűneink Et da quieta tempora. S tedd békéssé esztendeink. Gloria Patri Domino, Atyaistennek tisztelet Natoque, qui a mortuis S Fiának, ki feltámadott Surrexit, ac Paraclito; S a Vigasztalónak velük In saeculorum saecula. Most és örök idôkön át. * Dominica Pentecostes ad Laudes. * Pünkösdvasárnapi Dícséretre. ======================================================================== Anonymi auctores (Saec. IX--X.) Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Invicte Martyr. * Ó gyôzhetlen vértanú. * Invicte Martyr, unicum Ó gyôzhetetlen vértanú, Patris secutus Filium, Követted Isten egy Fiát Victis triumphas hostibus. S az ellenségen gyôztesen Victor fruens caelestibus. Égi triumfust élvezel: Tui precatus munere Imádságodnak ereje Nostrum reatum dilue, Bűneink mocskát mossa le, Arcens mali contagium, Űzd el a rossz fertôzetét, Vitae repellens taedium. S az életunalom ködét. Soluta sunt iam vincula Meg vannak immár oldva mind Tui sacrati corporis, Szentséges tested láncai: Nos solve vinclis saeculi, Rólunk a földi láncokat Dono superni Numinis. Az Úr kegyelme oldja le. Deo Patri sit gloria, Atyaistennek glória, Eiusque soli Filio Áldassék egyszülött Fia, Cum Spiritu Paraclito És velük a Vigasztaló, Nunc et per omne saeculum. Most és örök idôkön át. * In festis unius Martyris, ad Laudes. * Vértanú Dícséretére. ======================================================================== Sanctus Petrus Damiani (1006--1072) Damiáni Szent Péter (1006--1072) Rhythmus de die mortis. A halálról. Gravi me terrore pulsas, Életemnek végsô napja, Vitae dies ultima, Rád gondolni borzalom. Moeret cor, solvuntur renes, Szívem-vesém felsirallik. Laesa tremunt viscera, Reszket mindenik tagom, Tuam speciem dum sibi Hogyha képedet szorongó Mens depingit anxia. Lelkemben lerajzolom. Quis enim pavendum illud Ama szörnyű színjátékot Explicet spectaculum, Méltókép ki mondja el: Quum dimenso vitae cursu Hogy az élet véghatárán Carnis aegra nexibus Teste bilincseivel Anima luctatur solvi Bontakozni küzd a lélek, Propinquans ad exitum. Mert a vég immár közel! Perit sensus, lingua riget, Minden érzék tönkre mégyen: Resolvuntur oculi, Néma nyelv és vak szemek, Pectus palpitat, anhelat Elszorult mell, rekedt gége Raucum guttur hominis, Levegô után liheg, Stupent membra, pallent ora, Merev tagok, sápadt orcák, Decor abit corporis. Minden szépség odalett. Ecce! diversorum partes Ime jönnek seregestül Confluunt spirituum: Mindenféle szellemek: Hic angelicae virtutes, Itt az angyali erények, Illic turba daemonum; Ott az ördögi sereg, Illi propius accedunt, Kiknek éltél életedben, Quos invitat meritum. Azok férnek közelebb. Praesto sunt et cogitatus, Gondolatok, szavak, tettek Verba, cursue, opera; Mind reád özönlenek, Et prae oculis nolentis Hívatlanul seregelnek, Glomerantur omnia: Gomolyognak körüled. Illuc tendat, huc se vertat, Erre fordulsz, arra fordulsz: Coram videt posita. Mást se nézhet már szemed. Torquet ipsa reum suum Marja lelked a szorongó Mordax conscientia, Lelkiismeret szava, Plorat, acta corrigendi Sírva sír, hogy javulatlan Defluxisse tempora, Folyt el éveid sora. Plena luctu caret fructu Kár a könny itt: meg nem könnyít Sera poenitentia. Késô penitencia. Falsa tunc dulcedo carnis Testnek csalfa édessége In amarum vertitur, Most keserre változik; Quando brevem voluptatem Most a kurta kéj nyomában Perpes poena sequitur, Kínlódás következik, Iam quod magnum credebatur Amit egykor nagynak néztél, Nil fuisse cernitur. Semminek mutatkozik. Atsi mens in summae lucis Ám kit ama fennsô fénynek Gloriam extollitur, Glóriája vesz körül, Aspernatur lutum carnis Megveti a test sarát az, Quo mersa provolvitur, Amely így rá nehezül. Et ut carcerati nexu S mint ki rab volt, börtönébôl Laetabunda solvitur. Örvendezve menekül. Quaeso, Christe, rex invicte, Gyôzhetetlen én királyom, Tu succurre misero: Krisztus, ments meg engemet Sub extrema mortis hora Ama végsô pillanatban, Quum iussus abiero, Amikor majd elmegyek. Nullum in me ius tyranno edd, hogy a kegyetlen zsarnok Praebeatur impio. Meg ne férje lelkemet. Cadat princeps tenebrarum, Félre, sötétség királya, Cadat pars tartarea; Félre pokolfajzatok! Pastor ovem iam redemptam Megváltott bárányka, lelkem, Tunc reduc ad patriam, Jön már érted Pásztorod, Ubi te videndi causa S odavisz, hol édes arcát Perfruar in saecula. Mindörökké láthatod. ======================================================================== Sanctus Petrus Damiani (1006--1072) Damiáni Szent Péter (1006--1072) Rhythmus de gloria et gaudiis paradisi. A mennyország himnusza. Ad perennis vitae fontem Örök élet kútfejére Mens sitivit arida; Asszú lelkünk szomjazik, Claustra carnis praesto frangi Össze vágyna törni teste Clausa quaerit anima, Börtönének burkait. Gliscit, ambit, eluctatur Száműzötten ôshonáért Exsul frui patria. Szenved, sír, sóhajtozik. Dum pressuris ac aerumnis Keserű szorongatás közt, Se gemit obnoxiam, Fájdalom közt görnyed itt, Quam amisit, dum deliquit, Forr magában, hánytorgatja Contemplatur gloriam, Bűn-eladta kincseit. Praesens malum auget boni Régi jajjal, új sóhajjal Perditi memoriam. Kettôs kínnal gyötretik. Nam quis promat summae pacis Mert ki tudná eldalolni Quanta sit laetitia? Ama Békesség Honát, Ubi vivis margaritis Ahol élô drágagyöngybôl Surgunt aedificia, Épülnek a paloták Auro celsa micant tecta, S aranytetôk verik vissza Radiant sublimia. Az aranyló napsugárt. Solis gemmis pretiosis Drágaságos ékkövekkel Haec structura nectitur, Ékesültek házai, Auro mundo tanquam vitro Általtetszô színarannyal Urbis via sternitur; Kövezettek utai. Abest limus, deest fimus, Sárnak ottan, rothadásnak Lues nulla cernitur. Még nevét sem hallani. Hiems horrens, aestas torrens Tél dühének, nyár hevének Illic nunquam saeviunt, Híre ismeretlen ott. Flos perpetuus rosarum, Ott a rózsa hervadatlan, Ver agit perpetuum; És örök tavasz ragyog, Candent lilia, rubescit Sáfrány virul liliommal, Crocas, sudat balsamum. Balzsam-verejték csorog. Virent prata, vernant sata, Ifjak, zöldek rétek, földek, Rivi mellis influunt, Mézpatakok ömlenek, Pigmentorum spirat odor, Fűszeres a szél fuvalma, Liquor et aromatum, Csordul drága szép kenet, Pendent poma floridorum Berkek árnyán túl nem érô Non lapsura nemorum. Aranyalmák csüngenek. Non alternat luna vices, Holdnak ott nincs változása, Sol vel cursus siderum, Csillag és nap nem ujúl: Agnus est felicis urbis Egyetlen nap ott a Bárány, Lumen inocciduum, És az el nem alkonyúl. Nox et tempus desunt ei, Éjt nem lát e boldog ország, Diem fert continuum. Napja nem homályosúl. Nam et sancti quique velut Ott a szentek: minden együk Sol praeclarus rutilant; Mint a szép nap, úgy ragyog, Post triumphum coronati Gyôzelmesen, koszorúsan, Mutue coniubilant, Egymás fényén boldogok, Et prostrati pugnas hostis Számlálgatják örvendezve Iam securi numerant. Sok megharcolt harcukat. Omni labe defaecati Gyengeségek ott lehulltak, Carnis bella nesciunt, Test törvénye megtörött, Caro facta spiritalis Frigyet ott a lelkivé lett Et mens una sentiunt, Test a szellemmel kötött, Pace multa perfruientes Híre sincs botránkozásnak, Scandalum non perferunt. És a békesség örök. Mutabilibus exuti Szabadultan bontakoznak Repeturit originem, A Kezdethez szárnyaik, Et praesentem veritatis Szemtôl szembe az igazság Contemplantur speciem, Arca tündököl nekik, Hinc vitalem vivi fontis Élô forrás életontó Hauriunt dulcedinem. Édességét szürcsölik. Inde statum semper idem Innen van, hogy állapotjuk Existendi capiunt, Mindig boldog, mindig egy. Clari, vividi, iucundi Vidámságuk, frisseségük Nullis patent casibus, Változás nem ôrli meg: Absunt morbi semper sanis, Ifjak, szépek. frissek, épek, Senectus iuvenibus. Nincs ott agg és nincs beteg. Hinc perenne tenent esse, Elmúlott az elmúlás ott, Nam transire transiit, Múlhatatlan ott a lét. Inde virent, vigent, florent, Rothadást a rothadatlan Corruptela corruit, Friss virágzás tépte szét, Immortalitatis vigor Halhatatlanság nyelé el Mortis ius absorbuit. A halálnak erejét. Qui scientem.cuncta sciunt, Mit ne látna, aki látja Quid nescire hi queunt? A mindentlátó Urat! Nam et pectoris arcana Egymás szíve rejtekében Penetrant alterutrum; Olvassák a titkokat. Unum volunt, unum nolunt, Mindben egy a szív, a lélek, Unitas est mentium. Mindig egy az akarat. Licet cuiquam sit diversum Bár különbözô az érdem; Pro labore meritum, És a jutalom sem egy, Caritas hoc facit suum Szívesen megosztja minddel Quod amat in altero: A magáét mindenegy, Proprium sic singulorum Minden egyes örömének Fit commune omnium. Igy örülnek mindenek. Ubi corpus illic iure Hol tetem van, törvény szerint Congregantur aquilae, Odagyűlnek a sasok; Quo cum angelis et sanctae Boldogságuk együtt élik: Recreantur animae, Szentek és az angyalok Uno pane vivunt cives Mind a két ország lakói Utriusque patriae. Egy kenyéren laknak ott. Avidi et semper pleni Jóllakottan, mégis éhen Habent quod desiderant, Lakomáik élvezik. Non satietas fastidit, Éhség kínja ismeretlen, Neque fames cruciat; A csömört nem ismerik: Inhiantes semper edunt Egyre töltöz ott az éhes Et edentes inhiant. S mindig újra éhezik. Novas semper harmonias Hangos ajkuk mindig új-új Vox meloda concrepat, Boldogságos dalt terem, Et in iubilum prolata Száll a zengô hárfahúrok Mulcent aures organa, Édes hangja szüntelen: Digna per quem sunt victores A Királyt ôk egyre áldják, Regi dant praeconia. Akitôl a gyôzelem. Felix coeli quae praesentem Boldog, aki látja szemben Regem cernit anima, Égnek-földnek Istenét, Et sub sede spectat alta És a kerengô világra Orbis volvi machinam, A magasságból lenéz, Solem, lunam et globosa Nézi napnak, nézi holdnak, Cum planetis sidera. Csillagoknak ösvenyét. Christe, palma bellatorum, Harc után ha majd megoldom Hoc in municipium Katonai övemet, Introduc me post solutum Harcosok pálmája, Krisztus, Militare cingulum, Hívj e honba engemet, Fac consortem donativi És a boldogok díjából Beatorum civium. Engedd bírni részemet. Praebes vires in infesto Adj erôt a küzdelemre, Laboranti proelio, Amíg áll az ütközet, Nec quietem post certamen És kiszolgált harcosodnak Deneges emerito, Készen tartsd a nyughelyet, Teque merear potiri S bérül engedj érdemelnem Sine fine praemio! Mindörökre Tégedet. ======================================================================== Hermannus Contractus (1013--1054) A Béna Hermann (1013--1054) Antiphona de Beata Maria Virgine. Antifóna a Boldogságos Sz@z Máriáról. Alma Redemptoris mater, quae pervia Megváltónk kegyes anyja, kitárt szép coeli mennyei ajtó, Porta manes et stella maris, succurre Csillag a tengereken, jöjj, vár a cadenti, szegény elesett nép, Surgere qui curat, populo, tu quae Hogy fölkelni segéld, te, ki szülted genuisti szent csoda-módon Natura mirante tuum Sanctum Genitorem. Tennen örök Sz@l~d, te, ki Gábriel ajkai által Virgo prius ac posterius, Gabrielis ab Vetted a boldog Avét, sz@z mindig, ore el~bb is, utóbb is, Sumens illud ,,Ave'', peccatorum Égi királyasszony, könyörülj meg minden miserere. esetten! ======================================================================== Hildebertus Cenomannensis (1056--1133) Lavardini Hildebert (1056--1133) Hymnus de Trinitate. A Szentháromságról. Alpha et O, magne Deus, Alfa és Ómega, Isten, Heli, Heli, Deus meus, Éli, Éli, Uramisten! Cuius virtus totum posse, Nincs erôdnek lehetetlen, Cuius sensus totum nosse, Értelmednek ismeretlen. Cuius esse summum bonum, Létezésed: legfôbb jóság, Cuius opus, quidquid bonum. A te míved: minden jóság. Super cuncta, subter cuncta, Fent is fenn vagy, lent is lenn vagy, Extra cuncta, intra cuncta: Kívül-belül mindenben vagy. Intra cuncta non inclusus, Mindenben, be mégse zárva, Extra cuncta non exclusus, Mindenen kül, ki nem zárva. Super cuncta nec elatus, Minden fölött, nem kivonva, Subter cuncta nec substratus; Minden alatt, nem lenyomva. Super totus praesidendo, Fölül: minden felett trónolsz, Subter totus sustinendo, Alul: mindent erôd hordoz. Extra totus complectendo, Kint: a mindent átöleled, Intra totus es implendo. Bent: a minden színig veled. Intra nusquam coartaris, Belül: soha beszorítva, Extra nusquam dilataris, Kívül: ki nem tágasítva. Super nullo sustentaris, Fölül: nem tart semmi téged, Subter nullo fatigaris, Alul: nincsen nehezéked. Mundum movens non moveris, Ingót állatsz ingatatlan, Locum tenens non teneris, Mozgatsz mindent mozdulatlan. Tempus mutans non mutaris, Tér be nem fog, úr a teren, Vaga firmans non vagaris, Idôt múlatsz idôtelen. Vis externa vel necesse Külsô erôk, avagy kények Non alternant tuum esse. Sem változás meg nem férnek. Heri nostrum, cras et pridem Hajdan, majdan, holnap, tegnap: Semper tibi nunc et idem, Te elôtted örök-egy nap. Tuum, Deus, hodiernum A Te mád és a Te mostod Indivisum, sempiternum. Örökös és meg nem osztott. In hoc totum praevidisti, Látsz elôre mindent ebben Totum simul perfecisti S valósítasz azon egyben. Ad exemplar summae mentis Mintájára temagadnak Formam praestans elementis. Formát adsz az ôsanyagnak. Nate Patri coaequalis, Egy Atyának Egyszülöttje, Patri consubstantialis, Egy-természet, egy-örök te, Patris splendor et figura, Atyád fénye-mása fényed: Factor factus creatura, A teremtô teremtmény lett. Carnem nostram induisti, Testet öltél, embertestet, Causam nostram suscepisti, Embersorsunk felkerested. Sempiternus temporalis, Idôt tür a változatlan, Moriturus immortalis, Halandó a halhatatlan. Verus homo, verus Deus, Igaz ember, igaz Isten: Impermixtus Homo-deus. Egy személyben Ember-Isten. Non conversus hic in carnem Isten itt, hogy testtel társult, Nec minutus propter carnem, Nem csekélyült, meg se másult, Hic assumptus est in Deum, S bár a testet Isten hordja, Non consumptus propter Deum, El nem olvadt test-mivolta. Patri compar deitate, Isten, egy az ôs Atyával, Minor carnis veritate. Kisebb nála teste által. Deus pater tantum Dei, Mint Istennek, Isten Atyja, Virgo mater sed et Dei. Ám a szűz is Isten anyja. In tam nova ligatura Csodálatos új kötés ez: Sic utraque stat natura, Megmarad a két természet, Ut conservet, quidquid erat, Nem bomolnak, nem vegyülnek, Facta quiddam, quod non erat. Mégis újjá egyesülnek. Noster iste mediator, Közbenjárónk és vezérünk, Iste noster legislator, S törvényhozónk lett minékünk. Circumcisus, baptizatus, Megmetélték, keresztelték, Crucifixus, tumulatus, Keresztfára felemelték. Obdormivit et descendit, Sirt feküdt, poklokra szállott, Resurrexit et ascendit, S feltámadt, mint írva állott. Sic ad caelos elevatus És Atyjához mennybe ment ô, Iudicabit iudicatus. Itéletre eljövendô. Paraclitus increatus, Teremtetlen Vigasztaló, Neque factus neque natus, Nem született, nem-lett való! Patri consors genitoque Atya, Fiú közös mása, Sic procedit ab utroque, Kettejüktôl származása. Ne sit minor potestate Minôségben, hatalomban Vel discretus qualitate. Kettejükkel egy soron van. Quanti illi, tantus iste, Mint a kettô, annyi ô is, Quales illi, talis iste, Mint a kettô, olyan ô is, Ex quo illi, ex tunc iste. Mettôl azok, attól ô is. Pater alter, sed gignendo, Nemzeni: az Atya része, Natus alter, sed nascendo, A Fiúé: születése, Flamen ab his procedendo, Kettejüktôl jô a Lélek: Tres sunt unum subsistendo. Hármuk élte csak egy élet. Quisque trium plenus Deus, Igaz Isten mind a három, Non tres tamen di, sed Deus. És az Isten mégse három. In hoc Deo, Deo vero, Egy Istenben így imádok Tres et unum assevero, Egységet és háromságot. Dans usiae unitatem Mindháromban egy a lényeg. Et personis trinitatem. Három szól csak a személynek. In personis nulla prior, Elsôbbség személyt nem illet: Nulla minor, nulla maior. Egy se nagyobb, egy se kisebb. Unaquaeque semper ipsa Maguk mindig mind a hárman Sic est constans atque fixa, Állandóan és szilárdan, Ut nec in se varietur [Nem változnak egymás közt se Nec in ullam transmutetur. Egymásba nem vegyítôdve. *] Haec est fides orthodoxa, Ez az igaz keresztény hit; Non hic error sive noxa, Kétely nincs, se tévedés itt. Sicut dico, sic et credo Hiszem, vallom, mig csak élek, Nec in partem pravam cedo Soha ettôl el nem térek. Inde venit, bone Deus, Ebbôl fakad reménységem, Ne desperem, quamvis reus. Hogy nem öl meg annyi vétkem. Reus mortis non despero, Bár halálba húz a bűnöm, Sed in morte vitam quaero. Reménykedni mégse szűnöm. Quo te placem, nil praetendo Nem ajánl más semmi engem: Nisi fidem, quam defendo. Egy reményem én hitemben. Fidem vides; hac imploro, Hitem, Uram, megtekintsed, Leva fascem, qua laboro, Bűnöm terhét könnyebbítsd meg, Per hoc sacrum cataplasma Irgalmadnak szent tapasszán, Convalescat aegrum plasma. Gyógyuljon meg beteg masszám. Extra portam iam delatum, Már meghaltam, már kivittek, Iam foetentem, tumulatum Rothadok, már eltemettek, Vitta ligat, lapis urget, Kô borít, halotti hantok, Sed, si iubes, hic resurget. Ám Te hívj s feltámadandok. Iube, lapis revolvetur, Kô, ha szólasz, félre fordul, Iube, vita dirumpetur, Gyolcs és pólya hull a holtrul, Exiturus nescit moras, És kiszáll, kit síri ház zár, Postquam clamas: Exi foras! Mihelyt mondod: Jôjj, ki Lázár! In hoc sale mea ratis Tenger az, melyen hajózok, Infestatur a piratis, Vadásznak rám a kalózok. Hinc assultus, inde fluctus, Ott a rablók, itt a hullám, Hinc et inde mors et luctus. Itt is, ott is vész tolul rám. Sed tu, bone nauta, veni, Jó kormányos, nézz bajomra, Prome ventus, mare leni, Intsd a tengert nyugalomra, Fac, absedant hi piratae, Minden rablót hessegess el, Duc ad portum salva rate. Kikötôdbe te vezess el. Infecunda mea ficus, Fügefám, jaj, meddô fajta, Cuius ramus ramus siccus. Eleven gally nincsen rajta. Incidetur, incendetur, Bárdra jutni s égetésre, Si promulgas, quae meretur. Nem más lenne szolgált része Sed hoc anno dimittatur, Csak egy évet, kérlek, engedj, Stercoretur, fodiatur, S trágyát, kapát rossz tövemnek, Quodsi necdum respondebit, És ha termést nem hoz mégsem, Flens hoc loquor, tunc ardebit. (Sírva mondom) akkor égjen! Vetus hostis in me furit, Tüzel rám a régi Sátán, Aquis mersat, flammis urit, Tűznek lángján, vizek hátán, Inde languens et afflictus Csüggedek már, ellankadtam, Tibi soli sum relictus. Egyedül csak rád maradtam. Ut hic hostis evanescat, Ellenség hogy elszéledjen, Ut infirmus convalescat, Én sebem hogy behegedjen: Tu virtutem ieiunandi Adjad, Uram, erejét meg Des infirmo, des orandi. Imádságnak, bôjtölésnek. Per haec duo Christo teste. Ez a kettô, Krisztus mondja, Liberabor ab hac peste. Ellenségem összerontja. Ab hac peste solve mentem E pestistôl szabadíts meg, Fac devotum paenitentem, Bűnbánatra bátoríts meg. Da timorem, quo proiecto Félelmedet add meg nékem De salute nil coniecto. --Nincs e nélkül üdvösségem --, Da spem, fidem, caritatem, Hitet, reményt. szeretetet, Da discretam pietatem, Jámborságot, jótetteket, Da contemptum terrenorum, Földi dolgok megvetését, Appetitum supernorum. Mennyeiek szeretését. Totum, Deus, in te spero, Te vagy, Uram, reménységem, Deus, ex te totum quaero, Amit várok, tôled kérem. Tu laus mea, meum bonum, Minden javam, minden kincsem, Mea cuncta tuum donum. Te vagy, másom semmim sincsen. Tu solamen in labore, Fájdalmamban te vagy vígasz, Medicamen in languore, Nyavalyámban te gyógyítasz, Tu in luctu mea lyra, Nyugtatsz, mikor haragom van, Tu lenimen es in ira; Lant vagy nekem bánatomban. Tu in arto liberator, Szorosságból szabadítóm, Tu in lapsu relevator, Elestembôl felállítóm, Metum praestans in provectu, Te adsz hitet csüggedetlen, Spem conservans in defectu, Üdvös félést jó sikerben. Si quis laedit, tu rependis, Sértenek: Te védelem vagy, Si minatur, tu defendis, Bántanak: Te énvelem vagy. Quod est anceps, tu dissolvis, Ami kétes, Te megfejted, Quod tegendum, tu involvis. Ami arra való, rejted. Tu intrare me non sinas Óvj meg onnan irgalomból, Infernales officinas, Hol a poklok kínja tombol, Ubi maeror, ubi metus, Hol sírás van jajgatással, Ubi foetor, ubi fletus, Szörnyű fogcsikorgatással. Ubi probra deteguntur, Tárva ott a bűn örökre, Ubi rei confunduntur, Szégyen száll a bűnösökre. Ubi tortor semper caedens, Örök-éhes ott a féreg, Ubi vermis semper edens, El nem áll a gyötrô méreg, Ubi totum hoc perenne, Nincs könnyülés soha többé, Quia perpes mors Gehennae. Áll a pokol mindörökké. Me receptet Sion illa, Én rám vár a béke honja, Sion, David urbs traquilla, Dávid vára, szent Sionja, Cuius faber auctor lucis, Mit a fény szerzôje alkot, Cuius portae lignum crucis, Melynek fia mindig boldog. Cuius claves lingua Petri, Keresztfa a kapu rajta, Cuius cives semper laeti, És a kulcsa: Péter ajka. Cuius muri lapis vivus, Eleven kô ott a bástya, Cuius custos rex festivus. Falait Krisztus vigyázza. In hac urbe lux sollennis, Örök ott a napnak éke, Ver aeternum, pax perennis, Örök tavasz, örök béke. In hac odor implens caelos, Édes illat száll az égnek, In hac festum semper melos. Örökös az örömének. Non est ibi corruptela, Ott a romlás tehetetlen, Non defectus nec querela, Minden panasz ismeretlen, Non minuti, non deformes, Ott a kornak nincs múlása, Omnes Christo sunt conformes. Ott mindenki Krisztus mása. Urbs caelestis, urbs beata, Égi város, boldog otthon Super petram collocata, Amaz örök sziklaormon, Urbs in portu satis tuto, Biztonságos szent öböl te, De longinquo te saluto. Légy távolról üdvözölve. Te saluto, te suspiro, Üdvözöllek, óhajtozlak, Te affecto, te requiro. Epedezlek, sóhajtozlak, Quantum tui gratulentur, Színig telve minden szív ott. Quam festive conviventur, Testvér-asztal lakni hív ott. Quis affectus eos stringat, Arany, ezüst mennyi sok van! Aut quae gemma muros pingat, Milyen bôség jáspisokban. Quis chalcedon, quis iacynthus, Drágagyöngy köve a falnak, Norunt illi, qui sunt intus. Tudják akik bévül vannak. In plateis huius urbis Óh, csak oda elkerüljek, Sociatus piis turbis Szentek közé elvegyüljek Cum Moyse et Elia S Mózes, Illés szava mellett Pium cantem Alleluia. Alleluját énekeljek. * Ez a két sor hiányzik az eredeti kiadásban. ======================================================================== Bernardus Morlacensis (c. 1140) Morlasi Bernát (1140 kör.) De Mariali. A Marialéból. Omni die Este, reggel Dic Mariae Énekekkel Mea laudes anima! Áldd szívem Szűz Máriát! Eius festa, Szent nevére, Eius gesta Ünnepére Cole devotissima. Áhitattal mondj imát. Contemplare Azt idézzed, Et mirare Egyre nézzed, Eius celsitudinem: Milyen nagyra tétetett. Dic felicem Zengve tiszteld, Genitricem, Ki az Isten Dic beatam Virginem! Boldogságos Anyja lett. Ipsam cole, Kérd buzogva, Ut de mole Hogy ledobja Criminum te liberet; Vétkeid malomkövét, Hanc appella, Mert malasztja Ne procella Lelohasztja Vitiorum superet. A bűn szélvész-erejét. Haec persona Ég a földre Nobis bona Tôle küld le Contulit caelestia; Mindent, ami kegyelem. Haec regina E királynô Nos divina Lábnyomán nô Illustravit gratia. Ami jó van idelenn. Lingua mea, Zengjen, ajkam, Dic tropaea Lankadatlan Virginis puerperae, A gyôzelmi hódolat, Quae inflictum A szent Szűzé, Maledictum Ki elűzé Miro transfert germine. Magzatával átkodat. Sine fine Az Urnônek Dic Reginae Hangos ének Mundi laudum cantica; Áradozzon végtelen. Eius dona Sok kegyelmét Semper sona, Ajkad, elméd Semper illa praedica. Számlálgassa szüntelen. Omnes mei Ôt dícsérjék Sensus ei Minden érzék, Personate gloriam: Gondolat s emlékezet. Frequentate Igy daloltok Tam beatae Ama boldog Virginis memoriam. Szűznek illô éneket. Nullus certe Ám ha ennél Tam disertae Többre mennél Exstat eloquentiae, S bírnád ékes szó hevét, Qui condignos Azt ne véld tán, Promat hymnos Hogy te méltán Eius excellentiae. Zengheted, magas nevét. Omnes laudent, Minden áldja Unde gaudent, Vígassága Matrem Dei Virginem: Szerzôjét, a Szűzanyát, Nullus fingat, Csak ne vélje, Quod attingat Hogy elérje Eius celsitudinem. Méltósága magasát. Sed necesse, Ám szükséges, Quod prodesse Üdvösséges Piis constat mentibus, 'Szívet-lelket tenni rá: Ut intendam, Kiki kellôn, Ut impendam Tôle tellôn Me ipsius laudibus. Magasztalja Máriát. Quamvis sciam, Tudott tény ez: Quod Mariam Szűk-szegényes, Nemo digne praedicet; Amit róla mondhatunk, Tamen vanus, Mégis balga, Et insanus Ki itt hallgat Est, qui illam reticet. S nem dícséri Asszonyunk. Cuius vita Életébül Erudita Torony épül, Disciplina coelica Bölcseséggel fényleni, Argumenta S eltöretnek Et figmenta Az eretnek Destruxit haeretica. Koholmányok tôrei. Huius mores, Tisztasága, Tamquam flores Szép virága Exornant Ecclesiam ; Az Egyházra díszt terem. Actiones Mind a kettô: Et sermones Amiket tôn, Miram praestant gratiam; S amiket szólt: kegyelem. Evae crimen Éva tette Nobis limen Eltemette Paradisi clauserat; Paradicsom ajtaját. Haec dum credit, Ez töré fel Et obedit, Nagy hitével Coeli claustra reserat. S készségével rajt a zárt. Propter Evam Éva este Homo saevam Ránk szerezte Accepit sententiam ; A kemény szentenciát. Per Mariam Haza utat Habet viam, Égbe mutat: Quae ducit ad Patriam. Csak kövessük Máriát. Haec amanda Hát szeressük, Et laudanda Hát kövessük Cunctis specialiter; Kiváltságosképen Ôt, Venerari, Mind dícsérjük, Praedicari Esdve kérjük Illam decet iugiter. Szüntelen a szent Szülôt. O Maria! Minden gondom Virgo pia, Neki mondom: Mater admirabilis! Mindent megtehet, tudom. Per Te Deus Bízhatom már: Iudex meus Ô kigyomlál Mihi sit placabilis! Mindent bennem, ami gyom. O Benigna! Ô vezessen, Vere digna Hogy kövessem Multis amatoribus, Híven Fia nyomdokát, In agone Hogy ha éltem Fer coronae Végit értem, Praemium victoribus. Bírjam boldog hajlokát. ======================================================================== Petrus Abelardus (1079--1142) Abelard (1079--1142) Tuba Domini. Isten harsonája. Tuba Domini, Paule, maxima, Szent Pál, isteni harsány harsona, De colestibus dans tonitrua, Melynek mennyekbôl dördül szózata, Hostes dissipans cives aggrega. Hívek hívója, ellen ostora. Doctor gentium es praecipuus Minden nemzetek elsô doktora, Vas in poculum factum omnibus, Választott edény, üdvnek pohara, Sapientiae plenum haustibus. Színig benned a bölcseség itala. Mane Beniamin praedam rapuit, Reggel Benjamin prédát ragadott, * Escas vespere largas dividit, Bôven osztogat este falatot, Vitae ferculis mundum reficit. Beteg világnak élet fakad ott. Hic rhinoceros est indomitus, Mint az orrszarvú, olyan féktelen, Quem ad aratrum ligans Dominus S Isten ekébe fogván hirtelen, Glebas vallium frangit protinus. Völgyek rögeit szántja kötelen. Perpes gloria Regi perpeti, Örök Királynak örök dícséret, Exercituum Christo principi, Seregek Ura, Krisztus, tenéked, Patri pariter et Spiritui. Veled áldassék Atya s Szentlélek. * Móz. I. 49, 27. ======================================================================== Adamus a Sancto Victore (1130--1192) Szentviktori Ádám (1130--1192) Hymnus de Beata Virgine. Nagyboldogasszonynapi himnusz. Ave, Virgo singularis, Üdvözlégy, szűzek virága, Mater nostri salutaris, Üdvösségünk olajága, Quae vocaris Stella Maris, Tengerek szelíd világa, Stella non erratica; Biztosságos csillaga! Nos in huius vitae mari Nézz le ránk a földi pályán, Non permitte naufragari, Tengerünknek éjszakáján Sed pro nobis salutari El ne hadd süllyedni gályám, Tuo semper supplica. Fényed óvhat egymaga. Saevit mare, fremunt venti, Szél és tenger kavarognak, Fluctus surgunt turbulenti Zúgásán a viharoknak, Navis currit, sed currenti Tornyos színén vad haboknak Tot occurrunt obvia; Árva gályánk félve száll. Hic sirenes voluptatis, Itt szirének énekelnek, Draco, canes cum piratis. Ott a sárkány torka förmed, Mortem pene desperatis Rabló rémit, vizi szörnyek: Haec intentant omnia. Itt is, ott is csak halál. Post abyssos nunc ad caelum Mélybe zúzza, égnek csapja Furens unda fert phaselum, Csónakunk a szél haragja, Nutat malus, fluit velum, Szél a vásznat messze kapja, Nautae cessat opera; Matróz karja dermedez. Contabescit in his malis Csügged ennyi gyötrelemben Homo noster animalis, És elfúl a testi ember: Tu nos, Mater spiritalis, Lelki Anyánk, ments meg engem, Pereuntes libera. Szárnyaiddal elfedezz! Tu perfusa caeli rore Permetelt rád égi permet, Castitatis salvo flore S tisztaságod új kegyelmet, Novum florem novo more Rejtelmes virágot termett, Protulisti saeculo; Új csodát látott a föld: Verbum patri coaequale Isten mása, Egyszülöttje, Corpus intrans virginale Szennytelen öledbe jött le, Fit pro nobis corporale S méhed árnyán testet ölte, Sub ventris umbraculo. Idôk telje hogy betölt. Te praevidit et elegit, Eleitôl kiszemelten Qui potenter cuncta regit, Választott a Véghetetlen, Nec pudoris claustra fregit S szűzességed-illetetlen Sacra replens viscera; Vetted az örök Igét. Nec pressuram nec dolorem Kínnak, jajnak árnya sem volt: Contra primae matris morem Éva óta sohasem-volt Pariendo salvatorem Isten-adta rejtelem-mód Sensisti, puerpera. E világra úgy szüléd. O Maria, pro tuorum Boldog érdemed fejében Dignitate meritorum Isten választottjaképen Supra choros angelorum Ülsz az Úrnak közelében Sublimaris unice. Minden angyalok felett. Felix dies hodierna, Szép nap ez, kegyelmet áraszt, Qua conscendis ad superna; Isten hogy egébe választ. Pietate tu materna Szűz, esdünk, hogy ránk sugározd Nos in imo respice. Mennyekbôl tekinteted. Radix sancta, radix viva, Szent gyökér, élô virágszál: Flos et vitis et oliva, Hogy az ég harmatja rád szállt, Quam nulla vis insitiva Egy hajnalra kivirágzál Iuvit, ut fructificet ; Dús olajbokor gyanánt. Lampas soli, splendor poli, Csillagoknál csillag szebb vagy, Quae splendore praees soli, Napvilágnál fényesebb nap! Nos assigna tuae proli, Hogyha jô az ítéletnap, Ne districte iudicet. Fiad elôtt légy anyánk! In conspectu summi regis Színe elôtt a Királynak Sis pusilli memor gregis, Ôre légy az árva nyájnak, Qui, transgressor datae legis, Mely bűnében borzadálynak Praesumit de venia; Gyötrelmétôl lankad ott, Iudex mitis et benignus, Hogy a Bíró elé járul, Iudex iugi laude dignus, Ki jósága zálogául Reis spei dedit pignus Bűnösnek a keresztfárul Crucis factus hostia. Szelíd bíztatást adott. Iesus, sacri ventris fructus, Jézus, szűzi méh szülötte, Nobis inter mundi fluctus Jôjj el a vizek fölött te: Sis via, dux et conductus Lankad néped, járj elôtte, Liber ad caelestia; Légy te út és légy vezér, Tene clavum, rege navem, Csendre intsd a szél dagályát, Tu procellam sedans gravem Tartsd a kormányt, vidd a gályát, Portum nobis da suavem Irj eléje biztos pályát, Pro tua clementia. Míg a boldog révhez ér. ======================================================================== Adamus a Sancto Victore (1130--1192) Szentviktori Ádám (1130--1192) In Nativitate Domini. Karácsonyi himnusz. Lux est orta gentibus Nemzetekre fény hasadt, In umbra sedentibus Kik halálos árny alatt Et mortis caligine. Sötétségben ültenek. Gaudet miser populus, Vigadozz szegény világ, Quia mundo Parvulus Mert a Szűz ma Kisfiát Nascitur ex Virgine. Számotokra szülte meg. Ut ascendat homo reus, Im, hogy bűnöst fölsegítsen, Condescendit Homo-Deus Vállalja az Ember-Isten Hominis miseriae. Emberségünk nyomorát. Quis non laudet et laetetur? Ki nem örvend, ki nem újjong, Quis non gaudens admiretur S nem csodálja ezt az újdon Opus novae gratiae? Új kegyelmet és csodát? Quidnam iucundius, Mi volna édesebb, Quidnam secretius Mi van mélységesebb, Tali Mysterio? Mint ez a nagy Titok? O quam mirabilis, Légy hát háládatos O quam laudabilis Mert oly csodálatos Dei dignatio. Amit az Úr adott. Huius nodum sacramenti Föl nem fejti kényes elme, Non subtilis argumenti Amit itt az Úr kegyelme Solvit inquisitio. Kötött nekünk, a bogot. Modum nosse non est meum, Megáll eszem a hogyannál, Scio tamen posse deum, Ám tudom: több Isten annál, Quod non capit ratio. Mit eszemmel fölfogok. Quam subtile Ó fölséges Dei consilium, Isteni gondolat! Quam sublime Mindes véges Rei Mysterium! Emberit meghalad. Virga florem, Rügy az Áron Vellus rorem, Nyeste száron: * Virgo profert filium. Szűz kelyhen fiú fakad. Nec pudorem Épségében Laedit conceptio, Nem érte bántalom, Nec virorem Szépségében Floris emissio, Marad a szűz szirom, Concipiens Foganásban, Et pariens Fakadásban, Comparatur lilio. Fehér, mint a liliom. O Maria, stella maris, Mária, tenger csillagfénye, Post Deum spes singularis Hajótöröttek reménye Naufragantis saeculi. Isten után egymagad, Vide, quam nos fraudolenter, Nézz le hozzánk, kérünk téged, Quam nos vexent violenter Nézd az álnok ellenséget, Tot et tales aemuli. Mely dühével ránk szakad. Per te nobis virtus detur, Te adsz erôt, te töröd meg Per te, Mater, exturbetur Kevélységét az ördögnek Daemonis superbia. Fiad által, jó Anya. Tuae Prolis nos commenda, Meg ne rontson, megoltalmazz, Ne nos brevis et tremenda Ama kurta, borzadalmas Feriat sententia. Utolsó szentencia. * Móz. III. 17, 8. ======================================================================== Adamus a Sancto Victore (1130--1192) Szentviktori Ádám (1130--1192) Hymnus Paschalis. Húsvéti himnusz. Zyma vetus expurgetur, Régi kovászt kiseperjünk, [1] Ut sincere celebretur Tiszta szívvel ünnepeljünk: Nova resurrectio, Itt az új feltámadás. Haec est dies nostrae spei, Ez a nap reményünk napja, Huius mira vis diei És az Irás megmutatja, Legis testimonio. Hogy ereje mily csodás. Haec Aegyptum spoliavit Egyiptomot kirabolta [2] Et Hebraeos liberavit És a zsidókat eloldta De fornace ferrea, Rabságukból ez a nap, His in arto constitutis Hol a vasas kemencében Opus erat servitutis Szolgaság munkájaképen Lutum, later, palea. Sarat, téglát hordtanak. [3] Iam divinae laus virtutis, Azért Isten erejének Iam triumphi, iam salutis Szabad szívbôl hálaének Vox erumpat libera: Törj elô és zengedezz! Haec est dies, quam fecit Dominus, Ezt a napot az Úr készítette, [4] Dies nostri doloris terminus, Fájdalmunknak végét ma vetette, Dies salutifera. Az üdvösség napja ez. Lex est umbra futurorum, Jövônk árnya csak a törvény: [5] Christus finis promissorum, Krisztusban minden betelvén Qui consummat omnia, Az ígéret célbajut. Christi sanguis igneam Már a tűzkard éle tompa, Hebetavit rompheam És a szép paradicsomba Amota custodia. Ôrizetlen áll az út. Puer nostri forma risus, A fiú is nemünk képe, Pro quo vervex est occisus, Akinek a kost helyébe Vitae signat gaudium; Feláldozta Ábrahám. Ioseph exit de cisterna, József jô a vízverembôl, [6] Christus redit ad superna Krisztus meg a mennybe ment föl Post mortis supplicium. A kínos kereszt után. Hic dracones Pharaonis Sárkányait Fáraónak Draco vorat, a draconis Sárkánynál erôsb kígyónak Immunis malitia; Nyíló torka nyeli be. [7] Quos ignitus vulnerat; Tűzkígyó kit megsebez, Hos serpentis liberat Annak gyógyulást szerez Aenei praesentia. A Rézkígyó ereje. [8] Anguem forat in magilla Leviátán szörnyű száján Christus, hamus et armilla, Átveri horgát a Bárány. [9] In cavernam reguli A tejhagyott csecsemô Manum mittit ablactatus, Kezet nyujt az áspiskígyó Et sic fugit exturbatus Üregébe s a csábító Vetus hospes saeculi. Elent így elűzi ô. [10] Irrisores Elisaei Kik Bételben kigúnyolták Dum conscendit domum Dei, Elizeus kopaszvoltát, Zelum calvi sentiunt, Átka a fejükre száll [11] David arreptitius, Dávid a király elül, [12] Hircus emissarius Bak a késtôl menekül, [13] Et passer effugiunt. Vadásztôrbôl a madár. [14] In maxilla mille strenit Állcsontjával a szamárnak Et de tribu sua spernit Sámson ezret ád halálnak, Samson matrimonium, És megveti otthonát, Samson Gazae seras pandit S asszonyért Gázába térve Et asportans portas scandit Hord a hegy szemöldökére Montis supercilium. Kapuszárnyat s kapufát. [15] Sic de Iuda leo fortis Sírból Juda oroszlánja [16] Fractis portis dirae mortis Halál kapuit széthányva Die surgens tertia Igy kél harmadnap elô. Rugiente voce patris Harsanván az Úr igéje, Ad supernae sinum matris Édesanyja kebelére Tot revexit spolia. Zsákmányával száll fel ô. Cetus Ionam fugivitum Kiszállott Jónás is épen, Veri Ionae signativum, (Amaz Igaz jeleképen) Post tres dies reddit vivum Ki a cethal börtönében De ventris augustia; Rejtezett harmadnapig. [17] Botrus Cypri reflorescit, Ciprus fürtjei rügyeznek. [18] Dilatatur et excrescit, Sokadoznak, széledeznek: Synagogae flos marcescit Zsinagóga fonnyad, ernyed, Et floret ecclesia. És az Egyház felvirít. Mors et vita conflixere, Élet-halál megharcoltak, Resurrexit Christus vere, Mélyébôl a síri boltnak Et cum Christo surrexere Fölkél Krisztus és a holtak Multi testes gloriae. Tanú serge kél vele. [19] Mane novum, mane laetum, Új reggel, víg reggel támad, Vespertinum tergat fletum, Szétfoszlik az esti bánat: Quia vita vicit letum, Ura élet a halálnak! Tempus est laetitiae. Ez az öröm ideje! Iesu victor, Iesu vita, Jézus, élet, diadalmas [20] Iesu, vitae via trita, Ki halállal vagy hatalmas Cuius morte mors sopita, A halálon, légy irgalmas, Ad paschalem nos invita Nyisd meg nékünk bizodalmas Mensam cum fiducia. Szent húsvéti asztalod. Vive panis, vivax unda, Élô kenyér, [21] édességes, Vera vitis et fecunda, Szôlôvesszô, [22] üdvösséges, Tu nos pasce, tu nos munda, Táplálj és tisztára égess, Ut a morte nos secunda S rontsa meg a szörnyűséges Tua salvet gratia. Második halált karod. [1] Kor. I. 5, 7. [2] Móz. II. 12, 35. [3] Móz. II. 5, 7 sköv. [4] 117. zsolt. 20, 24. [5] Zsid. 10, 1. [6] Móz. I. 37, 28. [7] Móz. II. 7. 10 sköv. [8] Móz. III. 21, 6 sköv. [9] Jób. 40, 19--22. [10] Izaiás 11, 8. [11] Kir. IV. 2, 23-24. [12] Kir. I., több helyen. [13] Móz. III. 16. 5 sköv. [14] 123. zsolt. 7. [15] Bírák 14--16. [16] Jel. 5, 5. [17] Jón. 2, 1, 11. [18] Énekek én. 1, 13. [19] Mát. 23, 52 sköv. [20] Ján. 14, 6. [21] Ján. 41, 81. [22] Ján. 15, 1. ======================================================================== Adamus a Sancto Victore (1130--1192) Szentviktori Ádám (1130--1192) De Sanctra Cruce Sequentia. A kereszt dícsérete. Laudes crucis attollamus A Keresztet ünnepeljük, Nos, qui crucis exsultamus A Keresztnek énekeljük Speciali gloria. Ujjongó dícséretét. Nam in cruce triumphamus, Kereszt a mi gyôzedelmünk Hostem ferum superamus Itt adatott letepernünk Vitali victoria. Ellenségünk erejét. Dulce melos tangat caelos, Édes ének szálljon égnek. Dulce lignum dulci dignum Édes fáját illôn áldják Credimus melodia. Édes szép melódiák. Voce vita non discordet, Akkor édes a zsolozsma, Cum vox vitam non remordet, Hogyha méltón visszhangozza Dulcis est symphonia. Életünk is az imát. Servi crucis crucem laudent, Dícsérjék a szentkeresztet, Qui per crucem sibi gaudent Akik általa szereztek Vitae dari munera; Gazdagságos életet. O quam felix, quam praeclara Ó te üdvösséges oltár, Haec salutis fuit ara Mely tüzesen bíboroltál Rubens agni sanguine! A Báránynak véritôl! Dicant omnes et dicant singuli: Mondjuk együtt: Üdvözlégy drága fa, Ave, salus totius populi, Üdvösségünk szerelmes záloga, Arbor salutifera Áldjuk édes terhedet! Agni sine macula, Rajtad a Feláldozott Qui mundavit aaecula Egy világot megmosott Ab antiquo crimine. Az ôsbűnnek szennyitôl. Haec est scala peccatorum, Lépcsô lett a szent keresztbül, Per quam Christus, rex caelorum, Krisztus vonz azon keresztül Ad se traxit omnia; Magához mindeneket. Forma cuius hoc ostendit, Összefogott itt a Bárány Quod terrarum comprehendit A kerek föld négy határán Quattuor confinia. Minden emberszíveket. O crux, lignum triumphale, Kereszt, immár Isten hozzád, Mundi vera salus, vale, Gyôzedelem, világosság! Inter ligna nullum tale Nincs több ilyen virágos ág, Fronde, flore, germine. Ily koszorús földi tô. Medicina christiana, Keresztényi medicína, Salva sanos, aegros sana, Kórnak, épnek üdvös írja, Quod non valet vis humana, Nincsen amit meg ne bírna Fit in tuo nomine. Te nevedben a hivô. ======================================================================== Anonymus auctor saec. XI. Ismeretlen XI. századi költô Laus Romae. Róma dicsérete. O Roma nobilis, orbis et domina, Ó nemes Róma te, úrnô vagy s egy világ, Cunctarum urbium excellentissima, Szépségben elhagyod föld minden városát, Roseo martyrum sanguine rubes Bíbor köntöst neked mártírok vére ád, Albis et virginum liliis candida, Szűzek lilioma fényes fehér ruhát. Salutem dicimus tibi per omnia, Mindig és mindenütt áldást mondunk reád, Te benedicimus, salve per saecula. Üdvözlünk, tisztelünk minden századon át. Petre, tu praepotens caelorum claviger, Péter, hatalmas szent, mennyország kulcsosa, Vota precantium exaudi iugiter; Imádkozó szavunk ó meg ne vesd soha. Cum bis sex tribuum sederis arbiter, Ha áll majd a birák tizenkét trónusa, Factus placabilis iudica leniter Legyen ítéleted szelid, ne mostoha. Teque petentibus nunc temporaliter Kiknek most érdemed dicséri himnusza. Ferto suffragia misericorditer. Légy majd a nagy napon kegyes pátrónusa. O Paule, suscipe nostra precamina, Ó Pál, vedd szívesen könyörgô népedet, Cuius philosophos vicit industria, Akinek bölcseket gyôzött tüzes hited. Factus oeconomus in domo regia Sáfárrá tett az Úr a szent udvar felett, Divini muneris adpone fercula. Az égi lakomán mutass nekünk helyet. Ut, quae reple?erit te, sapientia Hogy ama Bölcseség, mely téged ihletett, Ipsa nos repleat tua per dogmata. Betöltsön általad minden emberszivet. ======================================================================== Robertus II. (971--1031) II. Róbert francia király (971--1031) Veni Sancte Spiritus. Jöjj szentlélek. Veni, sancte Spiritus, Jöjj Szentlélek Istenünk, Et emitte coelitus Add a mennybôl érzenünk Lucis tuae radium! Fényességed sugarát. Veni, pater pauperum, Jöjj, szegények atyja te, Veni, dator munerum, Bôkezűség Istene, Veni, lumen cordium! Fényed szívünk hassa át. Consolator optime, Édességes Vigaszunk, Dulcis hospes animae, Drága vendég, szomjazunk, Dulce refrigerium! Édes lélekújulás! In labore requies, Fáradottnak könnyülés, In aestu temperies, Tikkadónak enyhülés, In fletu solatium! Sírónak vigasztalás. O lux beatissima! Boldogságos tiszta fény, Reple cordis intima Szállj meg szívünk rejtekén, Tuorum fidelium! Híveidnek napja légy! Sine tuo numine Ihleted ha fényt nem ad, Nihil est in homine, Emberszívben ellohad Nihil est innoxium. Minden érô, minden ép. Lava, quod est sordidum, Mosd meg, ami szennyezett, Riga, quod est aridum, Asszúságra hints vizet, Sana, quod est saucium! Orvosold a sebhelyet. Flecte, quod est rigidum, Simogasd a darabost, Fove, quod est frigidum, Felmelengesd a fagyost, Rege, quod est devium! Útra vidd, ki tévelyeg. Da tuis fidelibus Add, vegyék el híveid, In te confidentibus Kik hitük beléd vetik, Sacrum septenarium! Hétszeres kegyelmedet. Da virtutis meritum, Jónak adj jutalmazást, Da salutis exitum, Üdvösséges kimulást, Da perenne gaudium! Adj örökös örömet. ======================================================================== Innocentius Tertius (1161--1216) III. Ince pápa (1161--1216) Hymnus in Assumptione Beatae Mariae Himnusz Mária mennybevitelére. Virginis. Eja Phoebe, nunc serena Nosza Phoebus, tiszta fényed Luce pinge faciem: Legszebb lángját hozd elô: Victrix redit ab arena, Imhol, gyôztes seregének Belli dux post aciem. Élén a vezéri nô. Stygias ludith Poklokat Judit Phalanges fudit, Futásnak zúdít, Maria, terror hostium, Ó ördögöknek iszonya! Et serpentem Álnok kígyót Invidentem Eltaszított Pressit Rectrix coelitum. Mária, mennyek Asszonya. Surge Victrix! et angusta Fel, Gyôzô, ne nézz a földre, Terrae linque spatia; Szűk határát hagyd oda! Eleva te ad augusta Szállj fel, ahol tündökölve Coelorum palatia! Vár az égi palota. Tot proeliorum, Annyi siralmad Tot meritorum Égi jutalmat Parata sume praemia: És boldogságot ád neked. Tibi, mater, Fiad Atyja Nati pater Megmutatja Digna ferat gaudia. Hozzád méltó székedet. Cinge currum triumphalem Te kísérd fel a magasba, Coelitum militia; Mennyországi hadsereg, Duc ad coelos hanc ovalem Fogd ujjongva közre azt a Pompam cum laetitia. Diadalmi szekeret. Lauros inflecte Fejére tűzzél Coronas necte, Botostyán fűzért, Da rosas, sparge lilia; Rózsát hints és liliomot, Nam regina Székhelyére Nunc divina Felkísérjed Haec subibit atria. Égi Királyasszonyod. Festos ignes excitate Lobbantsatok örömlángot, O ardores Seraphim; Lánggal égô Szerafok, Dulces hymnos personate, Édes dallal fogadjátok O melliti Cherubim! Mézesajkú Kerubok! Io triumphe! ,,Éljen a Gyôzô! Dux paranymphe, Imhol a Szűz Ô, Gabriel, laetus praecine: Kitôl az Ige született!'' Haec est verbi Kart elôzvén, Nuntiati Égi vôfély, Mater, hanc suscipite! Gábor mond ily éneket. Surge, Iesu! in occursum Kelj fel, Jézus, fuss elébe, Matri tende brachia, Ölelô karral fogadd, Et ad patrem refer sursum Vidd Atyádhoz, kéz a kézbe Casta inter basia. Váltván tiszta csókokat. Fili, felices Becézni: boldog Repende vices, Fiúi dolgod Quae te lactavit, virgini; A Szűzet, aki emtetett! Ad paratum, Mely rég várja, Ad beatum Trónusára Duc hanc decus imperi. Te légy, aki felvezesd. Diva trias personarum, Istenség Három Személye, Da coronam gloriae, Add kezébe jogarát, Praebe sceptrum auro clarum S fonj a Királynô fejére Reginae victoriae. Koronául glóriát. Io, ter io, Hozsanna, Hozsanna Regina, pio Istennek Anyja, Consulatemus cantico; Imígy köszöntünk Tégedet. Gratulamur, Az Igétôl Veneramur Elejétôl Tanto dignam solio. E trón Neked készíttetett. Nunc e terris semper ave, Most a földön zeng az Ávé; O regina, subditis, Igy köszöntünk szüntelen. Nunc e coelis semper fave Most az égbôl, ó Királyné, Nobis usque miseris. Könyörülj meg népeden! Fortis Bellona, Erôs Bellona, Clemens patrona, Kegyes Patróna, Nos tuere servulos; Szolgáidat megsegítsd! O Maria, Isten Anyja, Mater pia, Hozzád vonj a Post te trahe filios. Mennyországba minket is! ======================================================================== Sanctus Bernardus Claravallensis Clairvauxi Szent Bernát (1090--1153) (1090--1153) Jubilus de sanctissimo Nomine Jesu. Szíve öröme tapsolása Jézus Szent Nevérôl. [1] I. * I. * Jesu, dulcis memoria, Ó Jézus, rád emlékezés Dans vera cordis gaudia: Legigazabb örvendezés. Sed super mel et omnia, De édesebb vagy, mint a méz, Eius dulcis praesentia. Ha édesen szívünkbe térsz. Nil canitur suavius, Nincs szó a földön kedvesebb, Nil auditur iucundius, Nincs dallam zengôbb, édesebb, Nil cogitatur dulcius, Gondolni szebbet nem lehet, Quam Jesus, Dei Filius. Mint Jézus, édes szent neved. Jesu, spes poenitentibus, A bűnbánó benned remél, Qunm pius es petentibus! Mily jó vagy ahhoz, aki kér! Quam pius te quaerentibus! Mit nyer aki nyomodba tér, Sed quid invenientibus? De hát még aki el is ér! Nec lingua valet dicere, A nyelv, a szó-elégtelen, Nec littera exprimere; Betű leírni képtelen, Expertus potest credere, Csak hogyha élem, érezem, Quid sit Jesum diligere. Jézust szeretni mit teszen. Sis, Jesu, nostrum gaudium, Te légy, ó Jézus, örömünk, Q.ui es futurus praemium: Jövendô égi örökünk, Sit nostra in te gloria, Tebenned nyerjünk koronát Per cuncta semper saecula. Századok századain át. II. ** II. ** Jesu, Rex admirabilis, Jézus, király, csodálatos, Et triumphator nobilis, Gyôzô, ki poklokon tapos, Dulcedo ineffabilis, Nincs édesség hasonlatos, Totus desiderabilis. Mindenestôl kívánatos. Quando cor nostrum visitas, Mikor szívünkbe költözöl, Tunc lucet ei veritas, Az igazság ránk tündököl, Mundi vilescit vanitas, Világ hívsága szétködöl, Et intus fervet caritas. S a szeretet belénk ömöl. Jesu, dulcedo cordium, Jézus, édesség, boldogság, Fons vivus, lumen mentium, Eleven forrás, napvilág, Excedens omne gaudium, Öröm, amelynél nincs tovább, Et omne desiderium. Hová nem ér el semmi vágy. Jesum omnes agnoscite, Ismerjétek meg, emberek, Amorem ejus,poscite: Szerelméért esengjetek, Jesum ardenter quaerite, ôt keressétek s égjetek, Quaerendo inardescite. Lánggal lobogjon lelketek.. Te nostra, Jesu, vox sonet, Jézust dícsérje szózatunk, Nostri te mores exprimant, Kövessük mindig nyomdokát, Te corda nostra diligant, Szívünk szeresse mindig ôt, Et nunc, et in perpetuum. Most és örök idôkön át. III. *** III. *** Jesu, decus angelicum, Jézus, angyalok éke te, In aure dulce canticum, A fülnek édes éneke, In ore mel mirificum, A szájnak: méz, csodatele, In corde nectar caelicum. A szívre: nektár ihlete. Qui te gustant, esuriunt, Ki téged ízlel, rád ehűl, Qui bibunt, adhuc sitiunt; Ki itt, új kortyra lelkesül, Desiderare nesciunt Más vágyra többé nem hevűl, Nisi Jesum, quem diligunt. Csak Jézust óhajt egyedül. O Jesu mi dulcissime, Ó édes, édes Jézusom, Spes suspirantis animae! Lelkem reménye, vígaszom, Te quaerunt piae lacrimae, Szívemben ezt kiáltozom, Te clamor mentis intimae. Könnyek között sóhajtozom. Mane nobiscum, Domine, Maradj Uram, maradj velünk, Et nos illustra lumine: Légy napsugárunk, légy derünk.. Pulsa mentis caligine, A lélek ködeit elűzd Mundum reple dulcedine. És a világi keserűt. Jesu, flos Matris Virginis, Jézus, Szűzanya bimbaja, Amor nostrae dulcedinis, Szívünknek édes óhaja, Tibi laus, honor nominis, Téged illet imánk dala, Regnum beatitudinis. S a boldog ország trónusa. [1] A magyar cím a Kisdi Benedek-féle Cantus Catholici-bôl (1651.) * Ad Vesperas. * Vecsernyére. ** Ad Matutinum. ** Hajnali órára. *** Ad Laudes. *** Dícséretre. ======================================================================== Philippus de Grevia (1165--1236) Grčvei Fülöp (1165--1236) Antiphona de mundi vanitate. A mulandóságról. Cum sit ormnis caro foenum Ember, tested fű a réten, Et post foenum fiat coenum, Ma réten, holnap szeméten, Ut quod, homo, extolleris? Hát miben kevélykedel? Cerne, quid es et quid eris: Vedd a véged gondolóra: Modo flos es, sed verteris Ma virág, de fut az óra, In favillam cineris. S holnap hamuvá leszel. Per aetatum incrementa. Esztendeid növekednek, Immo magis detrimenta Vagy hogy inkább öregednek, Ad non esse traheris, És a nemlét oly közel! Velut umbra, cum declinat, Mint az árny, mely tovaszéled, Vita fugit et festinat, Fut az élet, fogy az élet, Claudit meta funeris. S már a sírhoz érkezel. O lex gravis, o sors dura, Kemény vagy és könyöretlen, O lex dira, quam natura Természet, hogy ily kegyetlen Promulgavit miseris! Egyetlen törvényt teszel: Homo, nascens cum maerore, Ember, sírva jössz világra, Vitam ducis cum labore Életed a munka rágja, Et cum metu moreris. S borzalommal végezel. Ergo cum scis qualitatem Tudva hát, hogy ez a véged, Tuae sortis, voluptatem Mért hogy csak gyönyörűséget, Carnis quare sequeris? Testi jókat éhezel? Memento te moriturum Emlékezzél: egy halál van, Et post mortem id messurum, S azt aratod a halálban, Quod hic seminaveris. Amit mostan elvetel! Terram teris, terram geris Föld a dolgod, földön boldog, Et in terram reverteris, És a földbe térni sorsod, Qui de terra sumeris. Ki a földbôl vétetel. Cerne, quid es et quid eris, Vedd a véged gondolóra: Modo flos es et verteris Ma virág, de fut az óra, In favillam cineris. S holnap hamuvá leszel. ======================================================================== Arnulphus de Lovanio (+1250) Lôweni Arnulf (+1250) Hymnus ad Faciem Christi Patientis. A szenvedô Krisztus Arcához. Salve, Jesu reverende, Áve Jézus, tisztelendô, Mihi semper inquirende, Mindörökké követendô! Me astantem hic attende, Gyújtsa fel hozzád esengô Accedentem me accende Szívem új szívet teremtô Praecordiali gratia. Kegyelmeidnek sugara. Salve, cuius dulcis vultus Hadd köszöntöm összetépett Immutatus et incultus Elgyalázott drága képed! Immutavit suum florem, Fonnyad ím már sárgaságra Totus versus in pallorem, Arcod elkonyult virága, Quem coeli tremit curia. Melytôl remeg az ég kara. Omnis vigor atque viror Fogy az élet, fagy a véred! Hinc recessit, non admiror, Ne csodálkozz, jámbor lélek: Mors apparet in aspectu, Arcán már a halál leskel, Totus pendens in defectu, Függ a fán elomló testtel, Attritus aegra macie. Rajt a halál kéksége ül. Sic affectus, sic despectus, Igy szeretett, így elesett, Propter me sic interfectus Miattam így megtöretett! Peccatore tam indigno Bűnösért, csak értem szenved! Cum amoris intersigno Jôjj ma Uram és jelenj meg Appare carus hodie. Szerelmednek pecsétjeül. In hac tua passione E halálos lankadáskor Me agnosce, pastor bone, Ismerj rám, jóságos Pásztor, Cuius sumpsi mel ex ore, Kinek teje mámorított Haustum lactis cum dulcore S ajkáról szám mézet szívott, Prae omnibus deliciis. Mely minden jónál édesebb. Non me reum asperneris Nézz rám Jézus kegyelemben: Nec indignum dedigneris; Itt állok én bűnös ember! Morte tibi iam vicina Most, hogy halál árnyékoz már, Tuum caput huc inclina, Hajtsd le Uram fejed hozzám, In meis pausa brachiis. S fogadd el ezt a két kezet. Tuae sanctae passioni Mily boldogság volna részem Me gauderem interponi, Kivenni e szenvedésben! In hac cruce tecum mori Engedj Uram, ezért esdem, Praesta crucis amatori, Veled halni a kereszten, Sub tua cruce moriar. Itt halni kereszted alatt. Morti tuae tam amarae Istenem, ki itt jelen vagy: Grates ago, Jesu care, Úgy halhassak, hogy velem vagy. Qui es praesens, pie Deus, Nagykeserves halálodon Fac quod petit tuus reus, Hálás szívvel gondolkodom: Ut absque te non finiar. Kínzód, ezért imádalak. Dum me mori est necesse, Hogyha meg kell halnom, hagyján, Noli mihi tunc deesse; Csak Te akkor el ne hagyjál! In tremenda mortis hora Ama borzadalmas órán Veni, Jesu, absque mora Jôjj el Jézus és hajolj rám, Tuere me et libera. Légy szabadítóm énnekem. Cum me iubes emigrare, Majd ha menni hivsz el innen, Jesu care, tunc appare, Édes Jézus légy jelennen! O amator amplectende, Én szeretô szerelmesem, Temet ipsum tunc ostende Nézz rám akkor kegyelmesen In cruce salutifera. Váltsághozó kereszteden! ======================================================================== Thomas de Celano (1190--1253) Celanói Tamás (1190--1253) Sequentia de die iudicii. Az utolsó ítéletrôl. Dies irae, dies illa, Ama végsô harag napja Solvet saeclum in favilla, A világot tűznek adja, Teste David cum Sibylla. Dávid így s Szibilla hagyja. Quantus tremor est futurus, Reszket akkor holt meg élô, Quando iudex est venturus, Ha megjön a nagy Itélô, Cuncta stricte discussurus. Mindeneket lattal mérô. Tuba mirum spargens sonum Csodakürtök zengenek meg, Per sepulcra regionum, Sírok éjén átremegnek: Coget omnes ante thronum Itéletre mindeneknek. Mors stupebit et natura, Csodájára a halálnak: Cum resurget creatura, Aki rég por, talpra támad, Judicanti responsura. Számot adni bírájának. Liber scriptus proferetur, Kézzel írt könyv nyílik ottan: In qua totum continetur, Világ terhe, minden, ott van, Unde mundus iudicetur. Itéletre felrovottan. Iudex ergo cum sedebit, Bíró majd ha széket űl ott, Quidquid latet, apparebit, Minden rejtek felderűl ott, Nil inultum remanebit. Zsoldot bűn el nem kerűl ott. Quid sum miser tunc dicturus, Én szegény, ott mit beszéljek, Quem patronum rogaturus, Pártfogómul kit reméljek, Quum vix iustus sit securus? Hol a szent is alig él meg? Rex tremendae majestatis, Félelmetes Fejedelem, Qui salvandos salvas gratis, Kinél ingyen a kegyelem: Salva me, fons pietatis. Jóság kútja, légy jó velem! Recordare, Jesu pie! Kegyes Jézus kérlek téged Quod sum causa tuae viae, Értem álltál emberséget, Ne me perdas illa die. Ama nap ne adj rossz véget. Quaerens me, sedisti lassus, Munkád, könnyed értem vesztek: Redemisti crucem passus. Ennyi kínod, szent kereszted, Tantus labor non sit cassus Ne maradjon kárbavesztett. Iuste iudex ultionis! Bírája a bosszúlásnak, Donum fac remissionis, Add kegyelmét tisztulásnak, Ante diem rationis. Mig itt nincs a számadásnap. Ingemisco tamquam reus. Bűneimben sóhajtozván, Culpa rubet vultus meus, Vétkemtôl vet lángot orcám, Supplicanti parce Deus! Légy kegyelmes, Uram, hozzám. Qui Mariam absolvisti, Magdolnához lehajoltál, Et latronem exaudisti, A latorhoz kegyes voltál, Mihi quoque spem dedisti. Énbelém is reményt oltál. Preces meae non sunt dignae, Méltó imát nem tud ajkam, Sed tu bonus fac benigne, Te könyörülj, Jóság, rajtam, Ne perenni cremer igne! Ne veszíts el örök jajban. Inter oves locum praesta; Báránykáid közé végy föl, Et ab hoedis me sequestra, Keríts el a gödölyéktôl, Statuens in parte dextra. Jobbra állass ama széktôl. Confutatis maledictis; Ha a rosszak zavarodnak, Flammis acribus addictis, Fojtó lángok kavarognak, Voca me cum benedictis. Akkor engem hívj áldottnak. Oro supplex et acclinis; Térden kérlek, görnyedetten; Cor contritum, quasi cinis, Sír a lelkem megtörötten: Gere curam mei finis, Ott a végnél, állj mellettem! Lacrimosa dies illa, Könnyel árad ama nagy nap, Qua resurget ex favilla, Hamvukból ha föltámadnak Iudicandus homo reus. A bűnösök s számot adnak. Huic ergo parce Deus, Uram, nekik adj jó véget, Pie Jesu Domine, Kegyes Jézus, kérünk téged, Dona eis requiem. Add meg nekik békességed. ======================================================================== Thomas de Celano (1190--1253) Celanói Tamás (1190--1253) De Sancto Francisco Assisiensi Assisi Szent Ferencrôl. Sequentia Sanctitatis nova signa Életszentség új virága Prodierunt valde digna, Kél az ámuló világra, Mira valde, sed benigna, Vajmi méltó, vajmi drága, in Francisco credita. Mely Ferencre bízatott. Regulatis novi gregís Zsenge nyáj ez, új szövetség, Vita datur novae legis, Hogy az új törvényt kövessék, Renovantur iussa regis A királynak régi rendjét, Per Franciscum tradita. Mit nekünk Ferenc adott. Novus ordo, nova vita Új törvénynek új csodája, Mundo surgit inaudita, Sose hallott regulája: Restauravit lex sancita A világ újulni látja Statum evangelicum; Itt az evangéliumot. Legis Christi pari formae Újra él a régi norma, Reformatur ius conforme, Krisztus adta életforma Tenet ritus, datur normae Mint a szentség régi orma: Culmen apostolicum. Mint a szent apostolok. Chorda rudis, vestis dura, Szôrkötéllel jár övezten, Cingit, tegit sine cura Durva köntös lóg a testen, Panis datur in mensura, Kenyeret majd ád az Isten! Calceus abicitur; A sarut is elveti. Paupertatem tantum quaerit, Szegénység a boldogsága, De mundanis nihil gerit, Földiekre semmi vágya, Haec terrena cuncta terit. Lábbal tipor a világra, Loculus despicitur. Még lakása sincs neki. Quaerit locum lacrimarum, Boldog, hogyha sírni lelhet Promit voces cor amarum, Keseredett szíve helyet, Gemit maestus tempus carum. Zokogván világban tellett Perditum in saeculo; Elvesztett szép idején. Montis antro sequestratus Hegyek barlangjait bújja, Plorat, orat humo stratus, Imádkozik leborulva, Tandem mente serenatus Mignem lelke megcsitúl a Latitat ergastulo. Barlangbörtön rejtekén. Ibi vacat rupe tectus, Ott idôz a sziklarésben, Ad divina sursum vectus Mennyei elmélkedésben, Spernit ima iudex rectus. Szíve-lelke már egészen Eligit caelestia. Rajtavész az egeken. Carnem frenat sub censura, Vet a testre szoros féket, Transformatum in figura, Már embernek sem néznétek, Cibum capit de scriptura, Csak az Irás neki étek, Abiicit terrestria. E világnak idegen. Tunc ab alto vir hierarcha S ím a mennybôl férfi jô le: Venit, ecce, rex monarcha, Fôpap néz s király belôle. Pavet ista patriarcha Fél a pátriárka tôle Visione territus; Megretten a vízión. Defert ille signa Christi, Krisztus jelét hozza néki, Cicatricem confert isti, Sebeit testébe vési, Dum miratur corde tristi Míg Ferenc könnyesre nézi Passionem tacitus. Szemeit a Passión. Sacrum corpus consignatur, Hord jelet már boldog teste: Dextrum latus perforatur, Jobboldala átszegezve. Cum amore inflammatur Tűzzel és vérrel sebezte Cruentatum sanguine, A szeretet és a vágy. Verba miscent arcanorum. Szók és titkok összefolynak, Multa clarent futurorum, Lát mélyébe messze kornak, Videt sanctus vim dictorum S ihletén a sugalomnak Mystico spiramine. Éli, amit írva lát. Patent statim miri clavi, Négy csodás szög áll beléje, Nigri foris, intus flavi, Látszik fejük feketéje Pungit dolor poena gravi, Rôt hegyük a húsba mélyre Cruciant aculei ; Égô kínnal beleás. Cessat artis armatura Elválnak a gyenge részek, In membrorum apertura, Húsán, csontján szörnyű rések, Non impressit hos natura, Nem nyitotta ezt természet, Non tortura mallei. Sem a kínzó kalapács. Signis crucis, quae portasti, Jeleivel a keresztnek, Unde mundum triumphasti, Miket hordott drága tested, Carnem, hostem superasti, Miknek árán megszerezted Inclita victoria, Diadalmad ünnepét, Nos, Francisce, tueamur, Oltalmazz, ó Ferenc minket, In adversis protegamur, Gyámolítsd szükségeinket, Ut mercede perfruamur Hogy kinyíljon lelkeinknek In coelesti gloria. Majd a fényességes ég. Pater pie, pater sancte, Állj mellettünk, szentek Atyja, Plebs devota te iuvante Hogy a jámborok csapatja Turba fratrum comitante Testvérként együtt haladva, Mereatur praemia; Boldog útját lelje meg. Fac consortes supernorum, Vigy az égiek körébe, Quos informas vita morum, Kiknek te vagy mintaképe, Consequatur grex Minorum Hogy a Kis Testvérek népe Sempiterna gaudia. Érjen örök örömet. ======================================================================== Sanctus Bonaventura (1221--1274) Szent Bonaventura (1221--1274) De Sancta Cruce Hymni. A Szent Keresztrôl. I. I. In passione Domini, Urunk kínszenvedései, Qua datur salus homini, Mikben a föld üdvét leli, Sit nostrum refrigerium Adjanak nékünk frissülést, Et cordis desiderium. Szívünk vágyának enyhülést. Portemus in memoria Éljen szívünkben szüntelen Et poenas et opprobria E gyalázat, e gyötrelem, Christi, coronam spineam, A koronázó tövisek, Crucem, clavos et lanceam. Kereszt és lándzsa és szögek, Et plagas sacratissimas, És szentséges szent sebei. Omni laude dignissimas, Mily méltó ezt énekleni! Acetum, fel, arundinem, Ecet és epe italát Mortis amaritudinem. És ezt a keserű halált. Haec omnia nos satient Ez az igazi lakoma, Et dulciter inebrient, Ez szívünk édes mámora, Nos repleant virtutibus Lelkünk erénnyel töltse el Et gloriosis fructibus. S dicsôség gyümölcseivel. Te crucifixum colimus Ó megfeszített Jézusunk, Et toto corde poscimus, Egész szívvel fohászkodunk, Ut nos sanctorum coetibus Juttass mennyországodba el, Coniungas in caelestibus. A szentek seregeivel. Laus, honor Christo vendito Krisztusnak áldás, tisztelet, Et sine causa prodito, Kit eladott a gyülölet, Passo mortem pro populo Ki népeért halt kínhalált In aspero patibulo. Kereszt keserves kínpadán. II. II. Christum ducem, qui per crucem Krisztus Mestert, ki kereszten Redemit nos ab hostibus, Váltotta meg a híveket, Laudet coetus noeter laetus, Boldog nyája vígan áldja, Exsultet caelumn laudibus. Dalunk bezengje az eget. Poena fortis tuae mortis Nagy gyötrelme emberelme Et sanguinis effusio S szív keménységét törje meg, Corda terant, ut te quaerant, Hogy szeressen és kövessen, Iesu, nostra redemptio. Ó üdvözítô szeretet! Per felices cicatrices, Amaz ostor, vaskarmostól Sputa, flagella, verbera, S boldogságos sebhelyeid Nobis grata sint collata Szerezzék meg minden népnek Aeterna Christi munera. Krisztus örök kegyelmeit. Nostrum tangat cor, ut plangat, Szívünk érje hulló vére, Tuorum sanguis vulnerum, Melyben tisztára mosdatál, In quo toti simus loti, Sírva áldjunk, úgy imádjunk, Conditor alme siderum. Ki csillagokat alkotál. Passionis tuae donis, Szenvedésed adjon édes Salvator, nos inebria, Szent részegséget minekünk. Qua fidelis dare velis Hívj el Hozzád, s a mennyország Beata nobis gaudia. Meghozza boldog örömünk. ======================================================================== Sanctus Thomas Aquinas (1224--1274) Aquinói Szent Tamás (1224--1274) Hymni de SS. Eucharistia. Himnuszok az Oltáriszentségrôl. Adoro Te. Rejtezô Istenség. Adoro Te devote, latens deitas, Rejtezô istenség, hittel áldalak, Quae sub his figuris vere latitas. Ki elrejteztél itt bor s kenyér alatt. Tibi se cor meum totum subiicit, Szívem te elôtted megalázkodik, Quia te contemplans totum deficit. Mert ha téged szemlél, megfogyatkozik. Visus, gustus, tactus in te fallitur, Szám, kezem, látásom, benned fennakad, Sed auditu solo tuto creditur. Bizton hitem mégis hallásból fakad. Credo quidquid dixit Dei filius, Hiszem mind, amit szól Istennek Fia, Verbo veritatis nihil verius. Nincs igazabb, mint az Igazság szava. In cruce latebat sola deitas, Rejté a keresztfa istenségedet, Sed hic latet simul et humanitas. Itt az emberség is elrejtezkedett. Ambo tamen credens atque confitens. Mind a kettôt vallván és hittel hívén, Peto quod petivit latro poenitens. Mit a jobb lator kért, azért esdek én. Plagas sicut Thomas non intueor, Sebeid Tamással nem szemlélhetem, Deum tamen meum te confiteor, Te vagy mégis, vallom, Uram, Istenem. Fac me tibi semper magis credere, Add, hogy egyre jobban higgyek teneked, In te spem habere, te diligere. Tebenned reméljek és szeresselek. O memoriale mortis Domini, Uram halálának szent emlékjele, Panis vivus, vitam praestans homini, Élô kenyér, nekünk élet kenyere! Praesta meae menti de te vivere Hogy belôled éljen, késztesd lelkemet; Et te illi semper dulce sapere. Soha ne feledje édességedet. Pie Pelicane, Iesu Domine, Kegyes pelikánunk, égi szeretet, Me immundum munda tuo sanguine. Véredben, tisztátlant, moss meg engemet, Cuius una stilla salvum facere Egy cseppje elég, ha a mérlegbe hull, Totum mundum quit ab omni scelere. Az egész világnak bűnváltságaul. Iesu, quem velatum nune adspicio, Jézus, most csak arcod leplét láthatom, Oro, fiat illud quod tam sitio, Add meg, Uram, amit úgy szomjúhozom, Ut te revelata cernens facie Boldogan, lepletlen lássam színedet, Visu sim beatus tuae gloriae! És dicsôségedben dícsérhesselek. ======================================================================== Sanctus Thomas Aquinas (1224--1274) Aquinói Szent Tamás (1224--1274) Sacris solemniis. Ezen a szent napon. Sacris solemniis iuncta sint gaudia, Ezen a szent napon örvendjünk, emberek, Et ex praecordiis sonent praeconia, Szívben és ajkakon himnuszok zengjenek. Recedant vetera, nova sint omnia: A régi múljon el, újúlnak mindenek, Corda, voces et opera. Szó és a tett, szív és kebel. Noctis recolitur coena novissima, A végsô vacsorát ünnepli e sereg, Qua Christus creditur agnum et azyma Hol az Úr Krisztus ád bárányt és kenyeret Dedisse fratribus iuxta legitima Testvérei elé, amint a régiek Priscis indulta patribus. Szentelt törvénye rendelé, Post agnum typicum expletis epulis Bárány a lakomán amikor elfogyott, Corpus Dominicum datum discipulis, Az elôkép után testet és vért adott Sic totum omnibus, quod totum singuli Apostolainak, és egyformán jutott Eius fatemur manibus. Egy-egynek és mindannyinak. Dedit fragilibus corporis ierculum, Testét így adta át gyengék falatjakép, Dedit et tristibus sanguinis poculum, Búsaknak így borát, vérének serlegét, Dicens: ,,Accipite, quod trado vasculur ,,Amit nektek adok'' -- hozzájuk így beszélt -- Omnes ex eo bibite.'' ,,Vegyétek mind és igyatok.'' Sic sacrificium istud instituit, E Szakramentomot ekként alapítá, Cuius officiurn committi voluit S egyedül a papok kezére bízta rá. Solis presbyteris, quibus sic congruit, Elôbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná, Ut sumant et dent ceteris. Mit rábízott Krisztus kegye. Panis Angelicus fit panis hominum, Emberek étke lett az angyali kenyér, Dat panis coelicus figuris terminum, Az elôkép-jelek sora itt véget ér. O res mirabilis: manducat Dominum Ó milyen csodaszép, hogy Istenébôl él Pauper, servus et humilis. Szegény nyomorult szolganép! Te, trina Deitas unaque, poscimus, Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk Sic nos tu visita, sicut te colimus: Urunkul tisztelünk, jôjj és légy gyámolunk. Per tuas semitas duc nos, quo tendimus, Vezess ösvényeden, hová iparkodunk: Ad lucem, quam inhabitas. A fénybe, mely körülveszen! ======================================================================== Sanctus Thomas Aquinas (1224--1274) Aquinói Szent Tamás (1224--1274) Verbum supernum prodiens. Isten igéje földre szállt. Verbum supernum prodiens, Isten Igéje földre szállt, Nec Patris linquens dexteram, Bár Atyja jobbján megmaradt, Ad opus suum exiens S művének adta át magát, Venit ad vitae vesperam. Jövén az életalkonyat. In mortem a discipulo Mikor halálnak adta ôt Suis tradendus aemulis, A csókkal áruló barát, Prius in vitae ferculo Az élet asztalán elôbb Se tradidit discipulis. Itt hagyta ételül magát. Quibus sub bina specieű Két színben hagyta hogy vegyék Carnem dedit et Sanguinem, Testét és vérét a hivek, Ut duplicis substantiae Hogy Isten- s ember-lényegét Totum cibaret hominem. A teljes ember kapja meg. Se nascens dedit socium, Születvén, egy lett közülünk, Convescens in edulium, Lett e vacsorán ételünk, Se moriens in pretium, Holtában váltságot lelünk, Se regnans dat in praemium. Trónjától jutalmat nyerünk. O salutaris Hostia, Ó üdvösséges áldozat, Qui caeli pandis ostium; Ki eget nyitsz néped elôtt: Bella premunt hostilia, Ellenség hoz reánk hadat, Da robur, fer auxilium! Küldj segítséget, adj erôt! Uni trinoque Domino Egy-háromságos Istenünk, Sit sempiterna gloria, Örök dicsôség teneked, Qui vitam sine termino Ki a hazában minekünk Nobis donet in patria. Adsz határtalan életet. ======================================================================== Sanctus Thomas Aquinas (1224--1274) Aquinói Szent Tamás (1224--1274) Pange lingua. Zengd a titkot. Pange lingua gloriosi Zengd a titkot, hangos ének, Corporis mysterium Zengd a Testet és a Vért, Sanguinisque pretiosi, Mit gyümölcse szűzi méhnek Quem in mundi pretium Ontott, mint királyi bért, Fructus ventris generosi, A világ minden bűnének Rex effudit gentium. Bôséges váltságaért. Nobis datus, nobis natus Lett az Isten egy közűlünk, Ex intacta Virgine, Embertestbe öltözött, Et in mundo conversatus Ige magvát (üdvözűlnünk) Sparso verbi semine, Szórta szét a nép között Sui moras incolatus S e csodát szerezte űlnünk, Miro clausit ordine. Mielôtt elköltözött. ln supremae nocte coenae Végsô este megfogadta Recumbens cum fIatribus Régi törvény szent szavát: Observata lege plene Mint a törvény tenni szabta, Cibis in legalibus, Úgy rendelte asztalát, Cibum turbae duodenae Étekül hogy általadta Se dat suis manibus. Enkezével önmagát. Verbum caro, panem verum Az Igének igéjére Verbo carnem efficit, Testté válik a kenyér. Fitque sanguis Christi merum. Lesz a színbor Krisztus vére, Etsi sensus deficit, Bár szemed hozzá nem ér. Ad firmandum cor sincerum Ezt a hű szív hogy felérje, Sola fides sufficit. Itt a puszta hit segél. Tantum ergo Sacramentum Hát e nagy szentség elébe Veneremur cernui, Hódolattal jôjjetek. Et antiquum documentum Ó bizonyságok helyébe Novo cedat ritui: Új szer ád itt életet. Praestet fides supplementum Érzék nem hat rejtekébe: Sensuum defectui. Itt csak élô hit vezet. Genitori Genitoque Az Atyának és Fiúnak Laus et iubilatio, Hajtsunk térdet és fejet, Salus. honor, virtus quoque Kettejüktôl származónak Sit et benedictio, Egyenlôkép tisztelet: Procedenti ab utroque Háromságban egy Valónak, Compar sit laudatio. Földön és a föld felett. ======================================================================== Sanctus Thomas Aquinas (1224--1274) Aquinói Szent Tamás (1224--1274) Lauda Sion. Dícsérd Sion. Lauda Sion Salvatorem, Dícsérd Sion, Üdvözítôd, Lauda ducem et pastorem Jó pásztorod, hű segítôd, In hymnis et canticis. Áldja hangos éneked. Quantum potes, tantum aude, Himnuszt mondj, egész szíveddel, Quia maior omni laude, Szóddal úgyis nem érhedd el, Nec laudare sufficis. Méltón nem dícsérheted. Laudis thema specialis Nagy dologról szól az ének; Panis vivus et vitalis Élet élô kútfejének, Hodie proponitur. A Kenyérnek hódolunk. Quem in sacrae mensa coenae Estelén a Vacsorának Turbae fratrum duodenae A tizenkét tanítványnak Datum non ambigitur. Mit kiosztott Krisztusunk. Sit laus plena, sit sonora; Hangosan hát fönnesengjen, Sit iucunda, sit decora Ujjongjon és égre csengjen Mentis iubilatio, Zengô lelkünk hangja ma. Dies enim solemnis agitur Mert mit ajkunk most magasztal: Inqua mensae prima recolitur Amaz ünnep, amaz asztal, Huius institutio. Amaz elsô lakoma. In hac mensa novi Regis Ott új Húsvét napja támadt, Novum Pascha novae legis Új kötése új királynak, Phase vetus terminat. Régi Húsvét bételett. Vetustatem novitas, Új világtól fut az óság, Umbram fugat veritas, Árnyat oszlat új valóság Noctem lux eliminat. Fényesség űz éjfelet. Quod in coena Christus gessit, S amit ott tett önkezével: Faciendum hoc espressit Emlékére nyilt igével In sui memoriam: Hagyta Krisztus végzenünk, Docti sacris institutis Szent igéktôl megoktatva, Panem, vinum in salutis Üdvösséges áldozatra Consecramus hostiam. Kenyeret s bort szentelünk. Dogma datur Christianis, Ágazatja szent hitünknek: Quod in carnem transit panis Testté, vérré lényegülnek, Et vinum in sanguinem. Bor s kenyér mi volt elôbb. Quod non capis, quod non vides, Régi rend itt újnak enged, Animosa firmat fides Szárnya lankad észnek, szemnek, Praeter rerum ordinem. Élô hitbôl végy erôt. Sub diversis speciebus, Színében bor és kenyérnek Signis tantum et non rebus, (Jel csak ez, de más a lényeg!) Latent res eximiae: Drága nagy jók rejlenek. Caro cibus, sanguis potus, Vér bár a bor, test az étel, Manet tamen Christus totus Egy is Krisztus, semmi kétely! Sub utraque specie. Két szín Ôt nem osztja meg. A sumente non concisus, Aki veszi, meg nem osztja, Non confractus, non divisus Meg nem töri, nem szakasztja, Integer accipitur. Mindenek épen veszik. Sumit unus, sument mille, Veszi egy és ezrek veszik, Quantum isti, tantum ille, S minden egyenlôn kapja részit, Nec sumptus consumitur. Mégis: nem fogyatkozik. Sumunt boni, sumunt mali, Veszi jó és veszi vétkes, Sorte tamen inaequali, Ám gyümölcse vajmi kétes: Vitae vel interitus. Élet vagy elkárhozás. Mors est malis, vita bonis, Rossznak átok, üdv a jóknak: Vide paris sumptionis Lásd, az együtt áldozóknak Quam sit dispar exitus. Végül milyen szörnyü más! Fracto demum sacramento, S ha megtört az áldozatban, Ne vacilles, sed memento Kétség, tudd meg, nincsen abban: Tantum esse sub fragmento. Úgy van ott minden darabban, Quantum toto tegitur. Mint a teljes szín alatt. Nulla rei fit scissura, Ôt törés nem törheté meg, Signi tantum fit fractura, Csak a jelnek (köntösének!) Qua nec status nec statura Színe tört meg, ám a lényeg Signati minuitur. Változatlan egy marad. Ecce panis Angelorum, Imhol angyaloknak étke, Factus cibus viatorum, Vándorútunk erôssége, Vere panis filiorum, Édes fiak vendégsége! Non mittendus canibus! Ebeknek oda ne vesd! In figuris praesignatur, Ôsi manna ezt mutatja, Cum Isaac immolatur, Ezt Izsáknak áldozatja, Agnus Paschae deputatur, Bárány vére csordulatja Datur manna patribus. Képpel írja régen ezt. Bone pastor, panis vere, Kegyes pásztor, igaz étek: Jesu, nostri miserere, Édes Jézus! kérünk téged, Tu nos pasce, nos tuere, Te legeltesd; védd a néped, Tu nos bona fac videre Te mutasd meg kegyességed, In terra viventium. Fönn az élôk közepett. Tu qui cuncta scis et vales, Mindenható fejedelmünk, Qui nos pascis hic mortales, Éltünk, éltetônk, szerelmünk, Tuos ibi commensales, Engedj asztalodra lelnünk, Cohaeredes et sodales S testvérül engedd ölelnünk Fac sanctorum civium. Odafönn a szenteket. ======================================================================== Hugo Argentoratensis (Saec. XIII) Strassburgi Hugó (XIII. század) Ave mundi domina. Szűz Mária dícsérete. Ave, mundi Domina, Áve világ Asszonya, Stella maris, Mlaria, Tengereknek csillaga, Ave, dulcis figella. Édes hárfa, Mária! Ave, suavis cithara, Áve zengô citara, Nardus odorifera, Drága nárdusz illata, Gemma lucidissima. Gyöngyök legdrágábbika. Maria sole pulchrior, Mária, napnál ékesebb, Omni luce clarior, Minden fénynél fényesebb, Omni dulcore suavior. Édességnél édesebb. Rosis rubicundior. Rózsasziromnál bíborabb, Líliis floridior, Liliomnál vidorabb, Paradiso dulcior. Édennél kívánatosabb. Tu fons omnis gratiae, Minden kegyelem kútfeje, Speculum munditiae, Tisztaságnak tüköre, Halsamus fragrantiae. Illatoknak fűszere. In aure suavissima, Fülnek édes dallama, In corde dulcissinima, Szívnek boldog balzsama, In ore sapientissima. Szájban bölcseség szava. Pulchritudo virginum, Szűzi szépség, ifjuság, Florens rosa Martyrum, Vértanúk közt rózsaág, O dulcedo pauperum. Szegényeknek drágaság. In planctu laetitia, Bánatomban örömem, In bello victoria, Háborúban gyôzelem, In morte fiducia. Halálomban kegyelem. Nobis post exilium Számkivetésünk után Ostende tuum filium, Ô szépségében trónusán O Maria, pulcherrimum. Fiad mutasd meg, Szűzanyám. ======================================================================== Anonymus auctor (Saec. XIII) Ismeretlen szerzô (XIII. század) In Festo Fatuorum Sequentia. A Bolondok Ünnepének szekvenciája. Orientis partibus Megérkezett a szamár, Adventavit asinus Küldte napkeleti táj. Pulcher et fortissimus, Csupa erô, csupa báj, Sarcinis aptissimus. Terhe alatt vígan jár. Hez, sir asne, hez! Héj, csacsi úr, héj! Hic in collibus Sichen Szülôföldje volt Szikem, Enutritus sub Ruben Ott táplálta fel Ruben. Transiit per lordanem, A Jordánon általkelt, Saliit in Bethlehem. Betlehemben táncra kelt. Hez, sir asne, hez! Héj, csacsi úr, héj! Saltu vincit hinnulos Nincsen gida, friss csikó, Dragmas et capreolos, Ekkorákat ugrosó, Super dromedarios Mádiáni dromedár Velox Madianeos. Ilyen frissen egy se jár. Hez, sir asne, hez! Héj, csacsi úr, héj! Aurum de Arabia, Arábia aranyát, Tus et murram de Saba Sába mirraolaját Tulit in ecclesia S tömjénjét elhozta már Virtus asinaria. Ez a nagy darab szamár. Hez, sir asne, hez! Héj, csacsi úr, héj! Dum trahit vehicula Türelmesen húzogat Multa cum sarcinula, Jól megrakott kocsikat. Illius mandibula Állkapcája rágogat, Dura terit pabula. Szúrós szalmát ropogat. Hez, sir asne, hez! Héj, csacsi úr, héj! Cum aristis hordeum Árpakalászt eszeget, Comedit et carduum, Bogáncsot is eleget. Triticum a palea Ritkán akad, szűkösen Segregat in area. Pelyva között búzaszem. Hez, sir asne, hez! Héj, csacsi úr, héj! Amen dicas, asine, Mondd, hogy amen, jó szamár, Tam satur de gramine, Ha szénával jóllaktál. Amen, amen itera, Amen, amen, szaporázd, Aspernare vetera. Egyebeket meg se láss! Hez, sir asne, hez! Héj, csacsi úr, héj! ======================================================================== Jacobus Tuders ( 1230--1306) Todi Jakab (1230--1306) Sequentia de compassione Beatae A Fájdalmas Szűzrôl. Virginis. Stabat Mater dolorosa Áll a fájdalomnak anyja, Iuxta crucem lacrimosa, Kín az arcát könnybe vonja, Dum pendebat Filius. Úgy siratja szent Fiát. Cuius animam gementem, Gyász a lelkét meggyötörte, Contristatam et dolentem Kín és bánat összetörte, Pertransivit gladius. Tôrnek éle járta át. O quam tristis et afflicta Ó mi nagy volt ama drága Fuit illa benedicta Szűzanya szomorúsága, Mater unigeniti! Egyszülött szent magzatán! Quae moerebat et dolebat Mennyit sírt és hogy kesergett, Pia Mater, dum videbat Látván azt a nagy keservet, Nati poenas inclyti. Azt a nagy kínt szent Fián. Quis est homo, qui non fleret, Ki ne sírna, melyik ember, Matrem Christi si videret hogyha ennyi gyötrelemben In tanto supplicio? Látja lankadozni ôt? Quis non posset contristari, Ki nem sírna Máriával, Christi Matrem contemplari Hogyha látja szent Fiával Dolentem cum Filio? Szenvedni a szent Szülôt! Pro peccatis suae gentis Népét hogy megmossa szennytôl, Vidit Jesum in tormentis Látta tenger gyötrelemtôl Et flagellis subditum. Roskadozni Jézusát. Vidit suum dulcem Natum Látta édes egy szülöttét, Moriendo desolatum, Halálos nagy elepedtét, Dum emisit spiritum. Látta, hogy halálra vált. Eia Mater, fons amoris, Szeretetnek szent kútfôje, Me sentire vim doloris Add, a fájdalomnak tôre Fac, ut tecum lugeam. Járjon át a lelkemen. Fac, ut ardeat cor meum, Hogy szívemben lángra kelne In amando Christum Deum, Krisztusomnak szent szerelme. Ut sibi complaceam. Segíts neki tetszenem. Sancta Mater, istud agas, Esdek, hogy szívembe véssed, Crucifixi fige plagas Szűzanyám, nagy szenvedésed Cordi meo valide. S az Átvertnek sebeit, Tui nati vulnerati, Gyermekednek, a sebzettnek, Tam dignati pro me pati, Ki miattam szenvedett meg, Poenas mecum divide. Osszam meg gyötrelmeit. Fac me tecum pie flere, Add meg, kérlek, hogy mig élek, Crucifixo condolere Együtt sírjak mindig véled Donec ego vixero. S azzal, ki a fán eped. Iuxta Crucem tecum stare A keresztnél veled állni, Et rne tibi sociare Gyászban veled eggyé válni: In planctu desidero. Erre űz a szeretet. Virgo virginum praeclara, Dicsô szűze szent szűzeknek, Mihi iam non sis amara, Hadd ízleljem kelyhedet meg: Fac me tecum plangere. Add nekem fájdalmaid: Fac, ut portem Christi mortern, Add tisztelnem, add viselnem, Passionis fac consortem S nem felednem: holt Szerelmem, Et plagas recolere. Krisztusomnak kínjait. Fac me plagis vulnerari, Sebeivel sebesítsen, Fac me cruce inebriari, Szent mámorba részegítsen Et cruore Filii. Buzgó vérével Fiad. Flammis ne urar succensus, Hogy ne jussak ama tűzbe, Per te, Virgo, sim defensus Védj meg engem, drága Szűz te, In de iudicii. Ha az ítélet riad. Christe, cum sit hinc exire, Krisztusom, ha jô halálom, Da per matrem me venire Anyád szeme rám találjon, Ad palmam victoriae. És elhívjon engemet. Quando corpus morietur; S hogyha testem porba tér meg, Fac, ut animae donetur Lelkem akkor a nagy égnek Paradisi gloria. Dicsôségét lelje meg. ======================================================================== Jacobus Tuders ( 1230--1306) Todi Jakab (1230--1306) Sequentia de gaudiis Beatae Mariae Az örvendezô Szent Szűzrôl. Virginis. Stabat Mater speciosa Áll az édes Istenanyja, Iuxta foenum gaudiosa, Öröm arcát fénybe fonja, Dum iacebat parvulus. Úgy ringatja kisfiát, Cuius animam gaudentem, A jászolra hajladozva, Laetabundum ac ferventem Örvendezve, vígadozva, Pertransívit íubilus. Szent ujjongás hatja át. O quam laeta et beata Ó mi nagy volt ama drága Fuit illa immaculata Szeplôtelen boldogsága Mater Unígeniti. Egyszülött szent Magzatán! Quae gaudebat et ridebat, Ó mi büszke, ó mi boldog, Exultabat, cum videbat Hogy repesett, hogy mosolygott, Nati partum inclyti. Szívébôl szakadt Fián! Quis iam est, qui non gauderet, Ki nem örül, melyik ember Christi Matrem si videret Ilyen édes érzelemben In tanto solatio? Látva olvadozni ôt. Quis non posset collaetari, Ki nem vígad Máriával, Christi Matrem contemplari Hogyha nézi Szent Fiával Ludentem cum Filio? Játszani a Szent Szülôt. Pro peccatis suae gentis Népe bűnét hogy lemossa Christum vidit cum iumentis Látja barmok közt lakozva, Et algori subditum. Gôgicsélni Jézusát. Vidit suum dulcem Natum És fogadni dideregve Vagientem, adoratum, Nyomorult alomba fekve Vili diversorio. Pásztorok imádatát. Nato Christo in praesepe Ám a Jászol kisdedének Coeli cives canunt laete Angyalajkon édes ének, Cum immenso gaudio. Boldog ének zengedez, Stabat senex cum puella Ifjú lányok, roskadt vének Non cum verbo nec loquela Állnak ottan, s nem beszélnek, Stupescentes cordibus. Csak a szívük gerjedez. Eia Mater, fons amoris, Szeretetnek szent kútfôje, Me sentire vim ardoris Add, hogy az öröm verôje Fac, ut tecum sentiam. Süssön át a lelkemen. Fac, ut ardeat cor meum Hogy szívemben lángra kelne In amatum Christum Deum Krisztusomnak szent szerelme, Ut sibi complaceam. Segíts neki tetszenem. Sancta Mater, istud agas, Kérlek, Szűzanyám, esengve, Prone introducas plagas Jól bevéssed én szívembe Cordi fixas valide. Anyaságod sebeit, Tui Nati caelo lapsi, Az egekbôl érkezettnek, Iam dignati foeno nasci Ki széna közt született meg, Poenas mecum divide. Osszam meg gyötrelmeit. Fac me vere congaudere Add meg kérlek, hogy míg élek, lesulino cohaerere Együtt örvendezzek véled Donec ego vixero. Kicsi Jézuskád elôtt, In me sistat ardor tui Hozzá bújjak; míg a földön Puerino fac me frui Száműzésemet kitöltöm, Dum sum in egilio. S mint Te, úgy szeressem ôt. Hunc ardorem fac communem, Igy szeresse minden ember, Ne me facias immunem E szent vággyal olts be engem, Ab hoc desiderio. Ebbôl szívjak szent erôt. Virgo virginum praeclara, Dicsô Szűze szent szűzeknek, Mihi iam non sis amara, Hadd ízleljem kelyhedet meg. Fac me Parvum rapere. Add karomba kicsikéd, Fac, ut pulchrum Fantem portem, Hadd ringassam Ôt ölemben, Qui nascendo vicit mortem, Ki azért lôn földi ember, Volens vitam tradere. Hogy a halált zúzza szét. Fac me tecum satiari, Add hogy benne elmerüljek, Nato me inebriari, Szent mámorba részegüljek Stans inter tripudio. Nála ülvén veled én. Inflammatus et accensus Igy ha látnám, így ha égnék, Obstupescit omnis sensus Elhallgatna minden érzék, Tali de commercio. Már csak Jézust érzeném. Fac me Nato custodirí, Szent Fiadnak tarts meg engem, Verbo Dei praemuniri, Hogy a hitben, kegyelemben Conservari gratia. Végig állandó legyek. Quando corpus morietur, Hogyha testem halni mégyen, Fac, ut animae donetur Lelkem akkor a nagy égben Tui Nati visio. Fiad Arcát lássa meg. Onines stabulum amantes, Szeretôi jászolodnak Et pastores vigilantes Mind a jámbor pásztoroknak Pernoctantes sociant; Népével virrasztanak Per virtutem Nati tui Kérd hatalmát szent Fiadnak, Ora ut electi sui Minden választottaidnak, Ad patriarn veniant. Hogy elébe jussanak. ======================================================================== Jacobus Tuders ( 1230--1306) Todi Jakab (1230--1306) De vanitate mundi. A világ hiúságáról. Cur mundus militat Hívságos fény után Sub vana gloria, A világ mért lohol, Cuius prosperitas Amely ma még ragyog, Est transitoria. S holnap már nincs sehol, Tam cito labitur Oly könnyen elhasad, Eius potentia Oly gyorsan szétomol, Quam vasa figuli, Mint fazekas müve, Quae sunt fragilia. A rossz agyagcsupor. Pius crede literis Megbízhatóbb a jég Scriptis in glacie, Hátára írt betű, Quam mundi miseri Mint a világi fény, Vanae fallaciae. Ha még oly gyönyörű. Fallax in praemiis, Édeseket ígér Virtutis specie, De magja keserű. Quae nunquam habuit Hogy bízzál benne, hisz Tempus fiduciae. Arasznyi idejű! Credendum magis est Törékeny üvegen Vitris fallacibus ; Lépdelni biztosabb, Quam mundi miseris Mint a hitvány világ Prosperitatibus. Amikkel csalogat. Falsis insomniis Csak illanó gyönyört, Et voluptatibus, Csak üres álmokat, Falsisque studiis Csak hazug szenvedélyt, Et vanitatibus. Csak hiúságot ad. Dic ubi Salomon Mondd, hol van Salamon. Olim tam nobilis? A hajdan glóriás? Vel ubi Samson est Hát Sámson hova lett, Dux invincibilis? A bajnok óriás? Vel pulcher Absalon S az ékes Absolon, Vultu mirabilis Aki szép volt, csodás? Vel dulcis Jonathan, S a nyájas jóbarát, Multum amabilis? A kedves Jonatás? Quo Caesar abiit Mondd, Caesar hova tünt, Celsus imperio? Császárok elseje? Vel Xerxes splendidus Hát Xerxes hova lett Totus in prandio? S a lakomák vele? Dic ubi Tullius Hova ment Tullius, Clarus eloquio? A szónokok feje? Vel Aristoteles És Aristoteles, Summus ingenio? Mesterek mestere? Tot clari proceres, Olyannyi századok, Tot retro spatia, Oly sok nagyúr, kevély, Tot ora praesulum, Erôs birodalom Tot regna fortia; És büszke hadvezér, Tot mundi principes, Gôgös világnagyok Tanta potentia: És annyi szenvedély: In ictu oculi Csak egy szemvillanás, Clauduntur omnia! És mindez véget ér. Quam breve festum est Világi pompa, fény, Haec mundi gloria! Jaj, kurta ünnepély! Ut umbra hominis Öröme, mint a test Sic eius gaudia. Árnyéka, annyit ér. Quae semper subtrahunt Attól von el, ami Aeterna praemia, Örökös jót igér. Et ducunt hominem Nyomában életed Ad dura devia. Rossz tévutakra tér. O esca vermium, Férgek falatja te, O massa pulveris, Egy markolásnyi por, O ros, o vanitas, Harmatcsepp, semmiség; Cur sic extolleris? Miért fuvalkodol? Ignoras penitus Hogy holnap élsz-e még, Utrum cras vixeris: Ennyit sem tudhatol: Fac bonum omnibus Addig míveld a jót, Quamdiu poteris. Mig itt sáfárkodol! Haec carnis gloria Mi néked oly becses, Quae magni penditur, A test hát ennyit ér. Sacris in literis Mint a mezôk füve: Flos foeni dicitur. Az Irás így beszél, Ut leve folium Úgy elsodortatik, Quod vento rapitur, Ha jô könnyűcske szél, Sic vita hominum Az emberélet is, Hac via tollitur. Akár a falevél. Nil tuum dixeris Ne mondd, hogy a tiéd, Quod potes perdere, Mi elveszíthetô. Quod mundus tribuit Mit a világ adott, Intendit rapere. Vissza is kéri ô. Superna cogita, Hát fölfelé legyen Cor sit in aethere, Szíved reménykedô: Felix qui potuit Csak egy a boldog itt, Mundum contemnere. A világmegvetô. ======================================================================== Johannes Pechamus (1240--1292) Peccham János (1240---1292) Philomena. A Fülemile. Philomena, praevia Fülemile, hírnöke Temporis amoeni, Tavasz eljöttének, Quae recessum nuntias Ki jelented, hogy esô Imbris atque coeni, S lucsok eltűnének, Dum mulcescis animos Édes-lágyan hízeleg Tuo canto leni, Szájadból az ének. Ave prudentissima, Okosságos kismadár, Ad me, quaeso, veni. Gyere hozzám, kérlek! Veni, veni, mittam te, Jôjj hamar, magam helyett Quo non possum íre, Barátomhoz küldlek, Ut amicum valeas Simogató zenéddel Cantu delinire, Nála települj meg, Tollens eius tristia Dalaiddal bánatát, Voce dulcis lyrae, Könnyeit törüljed, Quem heu modo nescio Jaj hogy még az én szavam Verbis convenire. Oda nem repülhet! Ergo pia suppleas Hát jó szívvel megsegítsd Meum imperfectum, Az én gyarlóságom. Salutando dulciter És köszöntsed édesen Unicum dilectum, Egyetlen barátom. Eique denunties, Mondd el neki: a szívem Qualiter affectum Széles e világon Sit cor meum iugiter Nyugodalmat nem talál Eius ad aspectum. Mig viszont nem látom. Quod si quaerat aliquis, Ha valaki kérdené, Quare te elegi Miért éppen téged Meum esse nuntium, Választalak, hogy értem Sciat, quia legi Ezeket elvégezd, De te quaedam propria, Tudja meg: olvastam én Quae Divinae legi Rólad oly ígéket, Et optato munere Hogy törvényt vagy tisztelô Placent summo Regi. És tetszô az égnek. Igitur charissime, Azért édes jóbarát, Audi nunc attente, Jól figyelmezz kérlek: Nam si cantus volucris Mert ha e madár dalát Huius serves mente, Szívvel jól fölérted, Eius imitatio, Ha példáját követed, Spiritu docente, És sugall a Lélek: Te coelestem musicum Leszel immár mestere Faciet repente. Mennyei zenének. De hac ave legitur, E madárról írva van: Quod cum deprehendit Amikor halála Mortem sibi properam, Közeledtét érezi, Arborem ascendit, Fölrepül egy fára, Summoque diluculo Torkát dalra nyitja meg Rostrum sursum tendit, Hajnal virradtára, Diversisque cantibus És a lelkét teszi rá Totam se impendit. Sokszerű dalára. Cantilenis dulcibus Megelôzi éneke Praeviat auroram, Hajnal hasadását, Sed cum dies rutilat, Ám ha látja príma-tájt Circa primam horam, Nappal pirulását, Elevat praedulcius Édesebb hang váltja fel Vocem insonoram Dala harsogását, In cantando nesciens Nem ismeri pihentét, Pausem sive moram. Sem elfáradását. Circa vero tertiam Mikor jô a tertia, Quasi modum nescit, Nem hogy csendesedne, Quia semper gaudium Inkább még nagyobbra nô Cordis eius crescit; Szíve dalos kedve, Vere guttur rumpitur, Torka szinte kiszakad, Sic vox invalescit, Mégis egyre szebbre, Et quo cantat altius, Magasabbra tör dala Plus et inardescit. Neki tüzesedve. Sed cum in meridie Ám a forró déli nap Sol est in fervore, Izzó sugarával Tunc disrumpit viscera Majd a szívét veti szét, Nimio calore; Szinte tűzhalált hal. Oci! oci! clamitat ,,Óci, óci'' -- így kiált Illo suo more, Ô szokott szavával, Sicque sensu deficit S elhagyják érzékei Cantans prae labore. Éneke fogytával. Sic quassata organa Szegény fülemile így Huius Philomenae, Elfogy énekestül Rostro tamen palpitans Egy hang tör még remegô Fit exanguis pene ; Kis csôrén keresztül. Sed ad nonam veniens De mikor a nóna jô, Moritur iam plene, Többé meg se rezdül, Cum totius corporis Szívecskéje meghasad, Disrumpuntur venae. Meghal mindenestül. Ecce dilectissime, Meghallottad, jóbarát, Breviter audisti A fülemilének Factum huius volucris; Milyen szép szokása van. Sed si meministi, Szómban egy a lényeg: Diximus iam primitus, Ez a kis dalos madár, Quia cantus isti Ez az édes ének Mystice conveniunt Misztikus példázata Legi Iesu Christi. Krisztus törvényének. Restat (ut intelligo), Nos, a Fülemile hát Esse Philomenam (Mindenek belátják): Animam virtutibus Lélek, akit az erény Et amore plenam, S a szeretet átjár, Quae dum mente peragrat Ki ha szívben szemléli Patriam amoenam, Mennyei hazáját, Satis delectabilem Ép eléggé tetszetôs Texit cantilenam. Dalra nyitja száját. Ad augmentum etenim Szítani a szent reményt Suae sanctae spei Mely lelkében támad, Quaedam dies mystica Egy titokzatos napot Demonstratur ei: Gondol el magának, Porro beneficia, S nagy jótéteményeit Quae de manu Dei Isten irgalmának Homo consecutus est, Képzeli e drága nap Horae sunt diei. Órái sorának. Mane vel diluculum Hajnal, avagy szürkület Hominis est status, Az a boldog öltô, In quo mirabiliter Mit ôsszülônk az Isten Homo est creatus. Kegyelmében töltött, Hora prima, quando est. Príma: mikor az Isten Deus incarnatus, Embertestet öltött, Tertiam dic spatium Tertiának mondatik: Sui incolatus. Amig élt a földön. Sextam, cum a perfidis Sexta: hogy a gonoszság Voluit ligari, Kötelet vet rája, Trahi, caedi, conspui, Gyötri, veri, pökdösi, Dire cruciari, Húzza, taszigálja, Crucifigi denique, Átszegezi tagjait, Clavis terebrari, Feszíti a fára, Caputque sanctissimum Vérbe vonja szent fejét Spinis coronari. Töviskoronája. Nonam dic, cum moritur, Haldoklik a keresztfán Quando consummatus Krisztus: ez a Nóna. Cursus est certaminis, Mondja:,,Beteljesedett '' Quando superatus Mi megírva róla. Est omnino Zabulus, Megzavarta a pokolt, Et hinc conturbatus; S a Sátánt ez óra. Vespera cum Christus est Vecsernyére: Urunkat Sepulturae datus. Teszik nyugovóra. Diem istum anima Jutván órájára így Meditans in hortis, Napja végszakának, Suae facit terminum Veti végét immáron Spiritalis mortis, Lelki halálának, Scandens Crucis arborem, S keresztjére száll amaz In qua leo fortis Erôs Oroszlánnak, Vicit adversarium, Ki megtörte kapuit Fractis portis mortis. Immár a halálnak. Statim cordis organa S íme tüstént fölzeneg Sursum elevando, Szíve muzsikája: Suum a diluculo Hajnal-órán kezdve el, Cantum inchoando Buzgón intonálja, Laudat et glorificat Ô teremtô Istenét Deum replicando Áldja és imádja, Sibi quam mirificus Kinek létrehozta ôt Fuit, hanc creando. Kegyelmes csodája. ,,Die (inquit) Conditor, ,,Én kegyelmes Alkotóm, Quando me creasti, (Töri meg a csendet) Quam sit tua pietas Engem a Te jóságod Larga, declarasti, Bôsége teremtett. Nam consortem gloriae Dícsôséged fényében Tuae cogitasti, Sorsossá teszen meg, Facere gratuito, Engem, boldog részesét Gratis quam amasti. Ingyen szerelmednek. O quam mira dignitas Ó mily csoda méltóság Mihi est concessa, Lôn kiszabott sorsom: Cum imago Domini Lelkemben az Istennek Mihi est impressa, Képe mását hordom. Sed crevisset amplius Sôt ez a nagy méltóság Dignitas possessa, Még nôtt volna folyton, Nisi iussum Domini Ha az Isten törvényét Fuisset transgressa. Láb alá nem oldom. Nam tu summa charitas Mert akartad, örökre Tibi cohaerere, Megsimúljak hozzád Me volebas iugiter. Ó te legfôbb Szeretet, Sursumque habere S ama boldog Ország Dulce domicilium, Legyen édes otthonom, Tecumque manere, Ahol csak Te oltnád Et me velut filiam, Gyermekednek testi és Alere, docere. Lelki éhe-szomját. Ex tunc disposueras, Gyermekedrôl továbbá Me coadunare Azt végzéd kegyesen, Coelicis agminibus, Hogy az égi seregek Teque míhí dare, Közé jusson egyszer. Sed pro tanta gratia Ekkora kegyelmekért Quid recompensare Hálás hogy lehessen? Possum, prorsus nescio, Nincsen erre módja más, Nisi te amare. Csak egy: hogy szeressen. Unica suavitas, Ó egyetlen édesség, Unica dulcedo, Életünk zamatja, Cordium amantium Üdvös Rabló, ki szívünk Salutaris praedo, Magához ragadja! Totum quicquid habeo, Ami vagyok, amim van, Vel sum, tibi dedo, Lelkem neked adja, Denique depositum Mindenestül magamat Meum tibi credo.'' Bízván egymagadra!'' Oci, cantat tale cor, Óci! -- mondja ez a szív Gaudens in pressura, Szorongás közt zengvén Dicens, quia dignum est, örvendezô éneket. Ut a creatura Érzi, úgy van rendjén, Diligatur opifex Hogy szeresse Istenét Talis mente pura, A szegény teremtmény, Ei cum extiterit Aki annyi gonddal ôt De se tanta cura. Óvta, mint a szemfényt. * * Sic hoc mens diluculum Igy a lélek meditál Transit meditando, Hajnalvirradóra. Sed ad primam tranferens De mikor a Prima jô, Vocem exaltando, A kellemes óra, Tempus acceptabile Akkor a nagy dolgokat, Pie ruminando, Veszi fontolora: In quo venit Dominus, Hogy az Ige testet ölt Carne se velando. S lesz a föld lakója. Tunc liquescit anima Átjár rajta tűzesen Tota per amorem, A szeretet tôre. Pavida considerans Szíve-lelke megremeg, Omnium auctorem Néz a Csecsemôre: Vagientem puerum, Embermódra sirdogál Iuxta nostrum morem, A világ szerzôje. Et curare veterem Igy tiporja le a bűnt, Velle se languorem. S megszabadít tôle. Plorans ergo clamitat: ,,Ó, kegyelmek kútfeje'', ,,O fons pietatis, Sírva ezt kiáltja, Quis te pannis induit ,,Hogy került rád a kemény Dirae paupertatis, Szegénység gúnyája? Tibi quis consuluit Ki mondta, hogy lealázd Sic te dare gratis, Magad a világra? Nisi zelus vehemens, Semmi más: a szeretet Ardor charitatis? Olthatatlan lángja. Digne zelus vehemens Olthatatlan szeretet Est hic ardor dictus, Lángol itt lobogva! Cuius est dominio Szeretetnek lett az ég Rex coelorum victus, Fejedelme foglya, Cuius sanctis vinculis Körülveszi szentséges Captus et constrictus, Kötelei bogja: Pauperis infantuli Szegény ember fiának Pannis est amictus. Pólyácskáit hordja. O praedulcis parvule, Édes, édes kisfiú, Puer sine pari! Kinek nincsen párja! Felix, cui datum est, Boldog, aki testecskéd Te nunc amplexari, Karjaiba zárja, Pedes, manus lambere, Kezed-lábad csókolja, Flentem consolari, S ha valamid fájna, Tuis in obsequiis Becézgetve melletted Iugiter morari. A reggelt kivárja. Heu me, cur non licuit Jaj, hogy mért nem szabadott Mihi demulcere Jászolánál lennem, Vagientem parvulum, Sírva, hogyha sírdogált, Et cum flente flere? Karjaimba vennem, Illos artus teneros Gyönge teste tagjait Sinu confovere? Melengetve mellen, Eiusque cunabulis Betakarni, védeni Semper assidere? Mind a világ ellen. Puto, pius parvulus Nem húzódna tôlem Ô, Hoc non abhorreret, Bizony, én úgy vélem, Immo more parvuli Tán még mosolyogna is, Forsan arrideret, Sôt ha szerencsétlen Et flenti pauperculo Árva, sírni kezdenék, Fletu condoloret, Még ô sírna vélem, Et peccanti facile S bűnöm megbocsátaná, Veniam praeberet. Erôsen remélem. Felix, qui tunc temporis Boldog lettem volna én, Matri singulari Hogyha akkorában Potuisset precibus Süröghettem volna ott Ita famulari, Ô szolgálatában Ut in die sineret Segíteni Máriát, Semel osculari Csak egyszer napjában Suum dulcem parvulum, Megcsókolnom engedné Eique iocari. Jutalom fiában. O quam libens balneum Szorgoskodtam volna, ha Ei praeparassem, Fürdôjét csinálják, O quam libens humeris Vittem volna vállamon Aquam apportassem, Kútra kis kannáját, In hoc libens Virgini Könnyítgetném boldogan Semper ministrassem, Mária munkáját, Pauperisque parvuli Ó de mosnám szivesen Pannulos lavassem.'' Pici pelenkáját.'' Sic affecta pia mens Kél a jámbor szívben így Sitit paupertatem, A szegénység vágya. Cibi parsimoniam, Szűkös kosztra éhezik Vestis vilitatem, És hitvány ruhákra, Labor ei vertitur Gyönyörűség lesz neki In iucunditatem, Munka izzadsága, Vilem esse saeculi S e világnak ékei: Dicit venustatem. Hívságok hívsága. * * Ergo sic infantiam Igy a Príma énekét Christi retexendo, Buzgón recitálva Horae primae canticum Az Úr Jézus kiskorát Strenue canendo, Szépen végigjárja, Transitum ad tertiam S hangot váltva átmegyen Facit recolendo, Már a Tertiára: Quantum Christus passus est, Krisztus szenvedése jô, Homines docendo. Szív okulására. Tunc cum fletu recitat Sírva veszi sorra most Illius labores, Annyi fáradását, Sitim famem, frigora, Éhét, szomját, hév-fagyot, Aestus et sudores, Arca izzadását, Quae dignanter pertulit Mindezt: hogy a bűnösök Propter peccatores, Példa gyanánt lássák, Dum illorum voluit S ne késsenek kezdeni Innovare mores. Éltük jobbulását. Vox amoris flatibus Tüzesítvén szavait Tota concremata, A szeretet lángja, Oci, oci, clamitat Óci, óci, zengedez Avis haec beata; E boldog madárka, Munda mori cupiens, Kívánkozik meghalni Cuius via lata, Erre a világra, Cui foetet saeculum, Szemét immár szemében Sic est delicata. Annak minden csábja. Clamans ergo: ,,Domine Zengi azért: ,,Én Uram, Dulcis praedicator, Édes prédikátor, Exulum refugium, Atyja vagy a szegénynek, Pauperum amator, Száműzöttnek sátor, Qui es poenitentium El nem fordulsz bűnbánók Pius consolator, Könnyhullatásától. Post te debent currere Fusson Uram, utánad lustus et peccator. Bűnös és a jámbor. Iusti quippe regula, Mérték vagy az igaznak, Vitaeque doctrina, Élete zsinórja, Peccatorum speculum, Tükre vagy a bűnösnek, Miti disciplina, Szelíd megrovója, Fessis et debilibus Fáradtaknak, gyengéknek Efficax resina, Felfrissítô sója, Aegris et languentibus Orvosság vagy, hathatós Potens medicina. Betegségre, kórra. Primus in hoc saeculo Megnyitád a szeretet Charitatis scholam Elsô iskoláját: Instaurasti, quaerere Ne keressünk semmi mást: Docens Dei solam Isten glóriáját, Gloriam, deponere Hajítsuk el e világ Gravem mundi molam, Malomkô-igáját; Et sic posse perditam Lelkünk vissza így nyeri Rehabere stolam. Hófehér ruháját. Sed hanc scholam temere Iskolád az esztelen Mundus irridebat, Világ csúfra vette, Spernens et annihilans. Üdvös tanításait Quicquid promittebat; Megvetvén felette; Tua vero bonitas Mégsem fizettél neki Vices non reddebat;. Rosszal rossz helyett Te, Immo poenifentibus Sôt a bűnöst Atyáddal Totum ignoscebat. Még kibékítetted. Quippe cui proprium Mivelhogy tulajdonod Erat misereri, Irgalmas ítélet, Diligi desiderans, Szereted, ha szeretnek, Magis quam timeri, Jobban, mint ha félnek. Neque dura verbera Szépszerével szereted Proferens, austeri Ha tehozzád térnek, Praeceptoris noluit Nem ha vesszôzés alatt More revereri. Hajlítanak térdet. Haec in adulterio Irgalmadnak részesült Novit deprehensa, Véghetetlenében, Quam sit tua pietas Kit házasságtörésnek Scilicet immensa. Értek rajt bűnében. Magdalena sensit hoc S Magdolna is, akinek Cum ei offensa Bánata fejében Est dimissa, multiplex Annyi megbocsáttatott Gratia impensa. S adatott helyében. Et quid ego dicerem, De hogy is számláljam el Quot sunt consecuti Valamennyit végül, Eius magisterium? Ki elindult szavadon A suis abluti S bűnébôl kiszépült, Vitiis, sunt moribus Akinek kegyelmeden Optimis imbuti, Jobb erkölcse épült, Et ab hostis invidi S kiszabadult a kaján Fraude facti tuti. Ellenség cselébül. Felix, cui licuit Boldog, akit a Mester Sub hoc praeceptore Maga mellé híván, Conversari iugiter, Lábainál ülhetett, Et ab eius ore Mint buzgó tanítvány, Mel coeleste sugere, S ajakáról mennyei Cuius prae dulcore Édes mézet szíván, Amarescunt caetera, Lôn számára minden más Plena sunt foetore.'' Keserű és hitvány Haec et multa tália Ezeket és ilyeket Dum mens meditatur, Mikor végigéli; Ad reddendas gratias Már a lélek hangjait Tono praeparatur, Nagyobbakra méri, Ad laudandum Dominum Egyre tisztább tűzre gyúl Magis inflammatur: Az Urat dícséri: Sicque horae tertiae Igy aztán a Tertia Cantus terminatur. Véget is fog érni. * * Oci, oci, anima ,,Óci, óci'' -- kiáltoz Clamat in hoc statu, Már a lélek aztán, Crebro fundens lacrymas Nagykeserves könnyeket Sub hoc incolatu Hullatván a Sextán, Laudans et glorificans Dícsôítô dalával Magno cum conatu Krisztust siratozván, Christum, qui tot pertulit Aki annyit szenvedett Suo pro reatu. Ô bűnét lemosván. In hac hora anima Szinte részeggé teszi Ebria videtur, A lelket ez óra, Sed circa meridiem Buzgósága délre hág Calor cum augetur, Déli fordulóra. Ut amores stimulis S hogy szerelme lángjait Magis perforetur, Szítsa lobogóra, Mox ab illa passio Elmélkedni átmegyen Christi recensetur. Már a Passióra. Plorans ergo respicit Könnyhullatva kesereg Agnum delicatum, Ama drága Bárány: Agnum sine macula, A Szeplôtlen Áldozat Spinis coronatum; Töviskoronáján, Lividum verberibus, Átszegezett tagjain, Clavis perforatum, Ostortépte vállán Per tot loca lateris És a tátongó seben Fossa cruentatum. Átvert szíve táján. Tunc exclamat pia mens ,,Óci'' -- hangzik újra fel ,,Oci'' cum lamentis Jámbor zokogása, ,,Oci, oci, miseram, ,,Óci, óci, nyomorult Quia meae mentis Lelkemet megrázza Turbat statum pallidus Megfeszített Istenem Vultus morientis, Arca sápadása Et languentes oculi S megtört drága két szeme In cruce pendentis. Végsô hervadása. Siccine decuerat Igy kellett hát teneked, (Inquit) te benignum Kegyesszívű Bárány, Agnum, mortis exitum Ily méltatlan halni meg Pati tam indignum? A gyötrelmek fáján! Sed sic disposueras Te akartál gyôzni így, Vincere malignum, Ilyen kínok árán! Et hoc totum factum est A szeretet nagy Jele Ob amoris signum. Ez a véres látvány! Haec amoris signa sunt, A szeretet jele az, Ut postremo primis Szeretet szokása, Copulans associat, Hogy a legnagyobbat is Summa figens imis, Semmiségnek lássa. Monstras tu sic moriens, Szeretetbôl így magad Quod nos amas nimis, Adod pusztulásra: Dum te totum funderes Tanusítja sebeid Tot apertis rimis. Sűrű vérhullása. Tu amicus novus es, Új barát vagy, gyenge must, Tu es novum mustum, Új szôlô virága; Sic te vocat Sapiens, Megmondotta már a Bölcs Et est satis iustum, Igaz tanusága, Novum enim vinum es Új bor vagy Te valóban: Reddens dulcem gustum, Édessége lángja Fundens carnis dolium, Drága tested szétveti: Licet vas venustum. Nem fér hordajába. Tantis signis poenitens Aki bánja bűneit, Monitus iam credat, Mindebbôl láthatja, Quod praecordialiter Hogy az Úr Jézus magát Christus ei se dat, Szívbôl neki adja. Ista signa recolam, E jelektôl menekül Ne me Satan laedat, A Hazugság Atyja, Nam peccati rabiem És lohad a lázadó Nihil ita sedat. Bűnnek indulatja. Ista signa recolens Óci, óci, kiáltok Oci, oci, clamo, Láttán e jeleknek. Dulcis Iesu, querulor, Édes Jézus, jaj de fáj, Quod te minus amo, Hogy csak így szeretlek! Stringi tamen cupio Bár a béklyó fegyelem Disciplinae chamo, Fogná lelkemet meg, Sicut pro me captus es Hiszen értem foglya vagy Charitatis hamo. Te is szeretetnek. Charitatis hamum cor Halászhorgot így vetett Tibi praesentavit, A szeretet néked; Mori cum pro homine Hogy a bűnös emberért Te sollicitavit, Megszenvedni késztett. Sed et esca placida Tűzött horga hegyére Hamum occupavit, Tetszetôs csalétket: Cum lucrari animas Hogy a bűnös lelkeket Te per hoc monstravit. Ez szerzi meg néked. Te quidem aculeus Nem volt e horog hegye Hami non latebat, Néked ismeretlen, Sed illius puncto te Téged elriasztani Non deterruebat, Nem elég kegyetlen. Immo hunc impetere Sôt elébe siettél, Tibi complacebat, Kívánván szívedben Quia desiderium E csalétket, mivelhogy Escae attrahebat. Drága volt szemedben. Ergo pro me misera, Mivel tehát szerettél Quam tu dilexisti, Engem nyomorultat, Mortis in aculeum A halálos nyílhegyet Sciens impegisti, Öntestedbe szúrtad, Cum te Patri victimam Áldozatul ajánlván Sanctam obtulisti, Magadat az Úrnak, Et in tuo Sanguine S tetted így, hogy bűneim Sordidam lavisti. Láncai lehulltak. Quis miretur igitur Persze, hogy sóhajtozom, Pro te si suspiro, Sóvárgok utánad, Iuncla sine meritis Ki méltatlan szívemet Tam zelanti viro, Oly nagyon kívánod. Nam affectum alit is Egyre égôbb vágyra gyújt Meum modo miro, Érettem kiállott Pro me vitam finiens Embertelen passiód Exitu tam diro. S gyötrelmes halálod. Vere iam non debeo Bizony immár nem elég Tantum suspirare, Sóhajokban égnem, Immo, iuxta verbum Iob, De sôt Jób igéjeként Crines lacerare, Hajamat kell tépnem, In caverna lateris Raknom kell már fészkemet Nidulum parare, Oldalad sebében, Et extremum spiritum S kilehelni lelkem ott Illic exhalare. Szeretet tüzében. Plane nisi moriar Míg veled meg nem halok, Tecum, non quiescam, Nincs számomra béke, Oci, oci, clamitans Óci, óci -- jajomnak Nunquam conticescam, Soha nem lesz vége, Ab hoc desiderio Vágy nyilától szívemnek Vere non tepescam, Soha menedéke, Quantumcunque saeculo Legyek érte balga bár Propter hoc vilescam.'' A világ szemében.'' Tunc, ut demens clamitat: S kiált, mint az eszelôs: Veniant lanistae, ,,Nosza, hóhér, jöszte, Qui affigant miseram Odaszögezz engem is Cruci tuae Christe, Ahol az Ô teste! Erit enim exitus Édes halál énnekem Mihi dulcis iste, Krisztusom keresztje, Sic amplector moriens Csak haldokló két karom Propriis ulnis te. Általölelhesse. Vere sic, non aliter, Semmi ádáz kínjaim Rabies doloris, El nem símogatja, Qua cor meum singulis De sôt minden óra még Terebratur horis, Mélyebbre maratja; Deleniri poterit, Egy csak ennek orvosa: Nisi tu dulcoris Hogyha megáztatja Fons abundans, medicus Szíved buzgó kútfeje Mei sis doloris. Édes áradatja. Plane dulcis medicus Édes orvos, szívemet Es, qui nunquam pungis, Nem késsel riasztod, Sed a corde vitium Bűnök daganatjait Leni Cer emungis, Szépen lelohasztod, Nam quos tibi firmiter És magadhoz öleled, Per amorem iungis, Benne felgyulasztod Tuis charismatibus, A szeretet szent tüzét, Amore inungis. Gyógyító malasztot. Heu, quam damnabiliter Jaj, halálos hályog ült Mundus est coecatus, A világ szemére: Qui cum sit ab hostibus Nincsen írja bűn-ütött Dire vulneratus, Végzetes sebére, Hunc declinat medicum, Mégsem adja életét Cum adsit paratus, Orvosa kezére, Languido aperiens Pedig átvert oldalán Suum dulce latus. Érte csordul vére. Heu, cur beneficia Jaj, hogy ezt a szenvedést, Christi passionis S amit kaptál tôle, Penes te memoriter Balga ember, nem veszed Honio non reponis, Már elmélkedôre! Per hanc enim rupti sunt Hiszen itt szaggattatott Laquti praedonis, Szét a Rabló tôre, Per hanc Christus maximis S ezer áldás származott Te ditavit bonis. Számodra belôle. Suo quippe corpore Testét adta, hogy legyen Languidum te pavit, Feltápláló étked, Quem in suo Sanguine Kicsorduló vérivel Gratis balneavit, Mosogatta vétked, Demum suum dulce cor Édes szíve belsejét Tibi denudavit, Feltakarta néked, Ut sic innotesceret, Bizonyságot így adott, Quantum te amavit. Hogyan szeret téged. O quam dulce balneum, Drága fürdô ez a vér, Esca quam suavis, Ez az étel édes. Quae sumenti digne fit Aki méltón ízleli, Paradisi clavis, Kulcs annak az éghez. Et ei, quem reficis, Munka annak nincs nehéz, Nullus labor gravis, Aki benne részes. Licet sis fastidio Hitvány lélek, kinek ez Cordibus ignavis. Nem gyönyörűséges. Cor ignave siquidem Hitvány lélek az, aki Minime perpendit, Könny nélkül megállja, Ad quid Christus optimum Hogy jóságos szent szívét Suum cor ostendit, Krisztus így kitárja, Super alas positum Hogy öleli karjait Crucis nec attendit, A kereszt két szára, Quod reclinatorii Hogy lehajtja szent fejét Vices hoc praetendit.'' Ily ágy vánkosára.'' Hoc reclinatorium Jámbor lélek valahány Quoties monstratur Nézi ezt az ágyat, Piae menti, toties Tüstént rája szállani Ei glutinatur. Érez égô vágyat. Sicut et accipiter Mint az éh sólyommadár Totus inescatur Zsákmányára rácsap: Super carnem rubeam, Véres hússal fogja meg Per quam revocatur. Madárfogó rácsa. Post hoc clamat anima Itt a lélek felkiált, Quasi dementata: Szinte eszét vesztvén: ,,O reclinatorium! ,,Ó te véres bíborágy! Caro cruentata Ó szerelmes testén Per tot loca propter me, Értem vérzô szent sebek! Cur non vulnerata Hogy nem érzem ezt én? Tecum sum? dum moreris, Mért nem függök én is itt Cur non colligata? Halálos keresztjén! Licet tamen miserae Már ha megtagadtatott Sit istud negatum, Tôlem e halál itt, Mihi quidem eligam Szegény szívem legalább Novum cruciatum, Más keresztet áhít: Gemitum videlicet, Sóhajtozni Krisztusért, Iugemque ploratum, Sírni mindhalálig, Donec mundi deseram Míg lelkem e keserű Gravem incolatum.'' Világtól elválik.'' Post haec dulcis anima Érez egyre édesebb, Plus et plus fervescens Egyre égôbb vágyat, Sensu toto deficit, Minden érzet lankadoz, Corpore tabescens, Egész teste bágyad. Iam vix loqui sufficit, Már alig hogy szólni tud, Sed affectu crescens, De érzelme árad, Suo lecto decubat, S mint ki már végsôre jut, Utpote languescens. Fekszi meg az ágyat. Ergo dulcis gutturis Édes sípja meghasadt, Organo quassato, A szózatos gége, Lingua tantum palpitans Meg-megremeg nyelve még, Sonitu subrato, De a dalnak vége, Sed pro verbis pia mens, Csak zokogni tud szegény Fletu compensato, A szép szó helyébe, Lamentatur Dominum Úgy siratja Istenét Corde sauciato. Megsebzett szívében. Sic languenti siquidem Másra nincs is vágya már Nil nisi plorare Csak sírni zokogva, Libet, et satagere És a lelkét adni ki Corde suspirare, Forró sóhajokba. Suos enim oculos Két szemét a keresztrôl Nescit revocare Immár el se oldja: A Christi vulneribus, Lett a szíve Krisztusa Aut cor separare. Sebeinek foglya. Sic est autem animus A haldokló kedvesnek Illius illectus, Rabja már halálig: Quasi ei praesens sit Szinte testben látja ôt, Moriens dilectus, Hogy halálra válik. Et a Cruce minime E látványtól szeme már Retrahit aspectus, Többé meg se válik: Quia ibi oculus, Azt szereti a szem is, Ubi est affectus. Amit a szív áhít. Gemitus, suspiria, Sóhajtozás, nyögdelés, Lacrymae, lamenta, Könny és keserűség: Sibi sunt deliciae, Kenyere lesz már neki Cibus, alimenta, S édes gyönyörűség. Quibus noxa Martyr est Vértanúvá teszi már Interim intenta, A lelket a hűség, Sic suo martyrio Egyre jobban érezi Praebens incrementa. Annak keserűjét. In hoc statu respuit, Ekkor mindent, ami föld, Quidquid est terrenum, Megvet immár végkép, Mundique solatium Mert méregnek érzi már Reputat venenum, Világ édességét. Sed ad nonam veniens De a Nóna hozza el Moritur ad plenum, Életének végét; Cum amoris impetus A testnek a szeretet Carnis rumpit frenum. Kettétöri fékét. Nam cum, consummatum est, Mert már: ,,Elvégeztetett'' Recolit clamasse Hallja a keresztrül: Hora nona Dominum, Nónakor az Úr végsô Et sic expirasse, Sóhajtása rezdül. Quasi simul moriens Mintha vele halna meg Clamat penetrasse Ô is mindenestűl, Vocem istam suum cor, Szívét veri mint a nyíl Atque lacerasse. Ez a szó keresztűl. Ferre tandem impotens Ezt a gyilkos nyíllövést Iaculum tam ferte, Immár ki nem állja: Moritur (ut dictum est) Érte jô (mint mondva volt) Sed felici morte, Boldogok halála. Nam panduntur protinus Kapuit a mennyország Ei coeli portae, Azonnal kitárja, Dignam ut intelligat Láttatja már, hogy övé Se sanctorum sorte. Szentek koronája. Requiem pro anima Rékviem nem illeti, Tali non cantamus, Sem sirató ének: Immo est introitus ,,Vigadozzunk'' kezdete Missae: Gaudeamus, Az ô miséjének. Quia si pro Martyre Mert, akik egy mártírért Deum exoramus, Istent esdenének, Ut Decretum loquitur -- A Dekrétum mondja így-- Sancto derogamus. Méltatlant tennének.. Eia dulcis anima, Édes lélek, üdvözlégy, Eia dulcis rosa, Üdv te édes rózsa, Lilium convallium, Üdvözlégy, szép liliom, Gemma pretiosa, Kies völgy lakója! Cui carnis foeditas Földi szenny és rothadás Extitit exosa, Visszapergett róla. Felix tuus exitus Boldog halál, szent halál Morsque pretiosa. Lett a búcsúzója. Felix, quae iam frueris Az óhajtott nyugalom Requie cupita, Immár boldog részed. Inter sponsi brachia Jegyesednek karja közt Dulciter sopíta, Van a pihenésed. Eiusque spiritui Átadhatod magad e Firmiter unita; Lelki ölelésnek Ab eodem percipis S édes ajka csókjából Oscula mellita. Szívhatod a mézet. Iam quiescunt oculi, Szemed csatornái már Cessant aquaeductus, Nedvüket ne öntsék, Nam aperte percipis Szedheted már szabadon Spei tuae fructus, Reményed gyümölcsét, Quia per quem saeculi Mert akivel megúsztad Evasisti fluctus, Világ vízözönjét, Tuos inter oscula Csókjaival mossa le Consolatur luctus. Fájdalmaid könnyét. Dic, dic dulcis anima, Édes lélek, ugyan mondd, Ad quid ultra fleres? Tovább miért sírnál? Habes coeli gaudium Itt vagy már a mennyei Tecum, cur lugeres? Boldogságos célnál. Nam solus est omnium, Tied az Egyetlenegy, Cui tu adhaeres, S te övé vagy immár, Et si velles amplius, Ennél többet, különbet Certe non haberes. Kívánni se bírnál. * * Sed iam metrum finio, De már végzem versemet, Ne sim taediosus, Ne legyek unalmas. Nam si vellem scribere, Mert ha mind elmondanám, Quam deliciosus Milyen nyugodalmas, Sit hic status animae, Milyen édes ott a lét, Quamque gloriosus, Milyen diadalmas, A malignis dicerer A kaján még csalónak Fallax et mendosus. S hazugnak szidalmaz. Quidquid tamen alii Drága testvér, higgy nekem: Dicunt, frater chare, Mondjon bárki bármit: Istam novam Martyrem Te szívedbôl, szorgosan Libens imitare, Kövesd ez új mártírt. Cumque talis fueris, És ha útad mind az ô Christum deprecare, Nyomaiban járt itt: Ut te cantus Martyrum Megtanulhadd zengeni Doceat cantare. Vértanúk dalát is. Frequentemus canticum Sűrűn mondjuk ezt dalt, Istud, soror pia, Én jámbor nôvérkém, Ne nos frangat taedio Igy az élet útjait Vitae huius via, Megláboljuk békén, Nam laetantem animam Mert, aki e dallamnak In hac melodia, Örvend édességén, Post hanc vitam suscipit Befogadja Jézus és Iesus et Maria. Mária a végén. Ergo soror tuum cor Hát a szíved, nôvérkém, Ita citharizet, Úgy citarizáljon, Se baptizet lacrymis, Könnyel keresztelôdjék Planctu martyrizet, És mártírizáljon, Christo totis viribus Egész szívvel Krisztusnak Sic nunc organizet, Addig muzsikáljon, Ut cum Christo postea Hogy vele majd örökké Semper solennizet. Együtt jubiláljon. Tunc cessabunt gemitus Panasz ott már véget ér, Et planctus dolorum, És a könny leszárad. Cum adiuncta fueris Mert választott tagja léssz Choris Angelorum, Angyalok karának. Nam cantando transies A mennyei kórusba Ad caelestem chorum, Énekelve szállhatsz, Nupta felicissima Boldog szép menyasszonya Regi saeculorum. Az örök Királynak. ======================================================================== Anonymus Auctor Ismeretlen költô Hymnus de Nativitate Domini. Himnusz Krisztus születésérôl. Lilium floruit Kinyílt egy liliom Arvis vernantibus, Tavaszi tájakon, Quae fons de Libano Öntözte fakadó Lymphis rigantibus Folyókkal Libanon. Fovet et relevat Hűvös szellôk alatt Zephyris flantibus. Kifejlett szabadon. Eja, eja, eja! Eja, eja, eja! Grex in pascuis Nyáj a legelôn Alludat uberrimis, Falatozzon szökdelôn, Et sequantur agmina És kövesse mindenütt Agnum inter lilia; Bárányt a liliom között. Qui factus est opilio, A Bárányt, ki pásztornak állt, Assumpto carnis pallio, Testét felöltvén mint subát, Et per crucis mysterium Titkos kereszten áldozott, Elisit fauces daemonum, Tárttorkú démont szétzuzott, Elicit fauces daemonum, Tárttorkú démont szétzuzott, Ferens reis remedium. S a bűnösöknek írt hozott. Revisit thalamum Ágyasházába tért Sponsi praesentia, Az érkezô Jegyes, Qui super cherubim Aki a kerubok Mira potentia Röpte fölött repes, Volavit praevidens S mindent elôre lát, Cuncta latentia. Amit titok fedez. Eja, eja, eja! Eja eja, eja! Grex in pascuis Nyáj a legelôn Alludat uberrimis, Falatozzon szökdelôn, Et sequantur agmina És kövesse mindenütt Agnum inter lilia; Bárányt a liliom között. Qui factus est opilio, A Bárányt, ki pásztornak állt, Assumpto carnis pallio, Testét felöltvén mint subát, Et per crucis mysterium Titkos kereszten áldozott, Elisit fauces daemonum, Tárttorkú démont szétzuzott, Elisit fauces daemonum Tárttorkú démont szétzuzott, Ferens reis remedium. S a bűnösöknek írt hozott. Electri species A nemes borostyán Tandem emicuit Immár felragyogott, Et mare vitreum * A kristály tengere * De Sion exiit, Sionból távozott. Anguis taeterrimus A förtelmes kigyó Nunc jam interiit. Már eltiportatott. Eja, eja, eja! Eja eja, eja! Grex in pascuis Nyáj a legelôn Alludat uberrimis, Falatozzon szökdelôn, Et sequantur agmina És kivesse mindenütt Agnum inter lilia; Bárányt a liliom között. Qui factus est opilio, A Bárányt, ki pásztornak állt, Assumpto carnis pallio, Testét felöltvén mint subát, Et per crucis mysterium Titkos kereszten áldozott, Elisit fauces daemonum, Tárttorkú démont szétzuzott, Elisit fauces daemonum, Tárttorkú démont szétzuzott, Ferens reis rernedium. S a bűnösöknek írt hozott. * Apoc. 4, 6. * Jelenések 4, 6. ======================================================================== Aegidius Colonna (1316) Colonna Aegidius (+1316) Patris Sapientia. Hóra-ének Krisztus kínszenvedésérôl. Patris sapientia, Az isteni Bölcseség, Veritas divina, Világ Megváltója, Deus-horno raptus est Jézus elfogattatott; Hora matutina; Éjfél volt az óra. A noris, discipulis Elárulták hívei, Cito derelictus, S oda hagyták tüstént, Iudaeis est venditus, Durva kézzel a zsidók Traditus afflictus. Rabkötélre fűzték. Hora prima ductus est Pilátushoz cipelték Jesus ad Pilatum; Elsô óra tájon, Falsis testimoniis Hamis tanúk keverték Multum accusatum Bűnbe minden áron. In collo percutiunt Megkötözték kezeit, Manibus ligatum, Ostorokkal tépték, Vultum Dei conspuunt, Össze-vissza köpdösték Lumen caeli gratum. Arca fényességét. Crucifigel clamitant Harmad órán: Feszítsd meg! Hora tertiarum, Üvöltik feléje. Illusus induitur Bíbor köpenyt adnak rá, Veste purpurarum, Csúfság hull fejére. Caput eius pungitur Vérrel sebzi homlokát Corona spinarum, A tövis füzére, Crucem portat humeris Viszi vállán keresztjét Ad locum poenarum. Kivégzés helyére. Hora sexta Jesus est Keresztfára szegezik Cruci conclavatus Hatod óra táján. Et est cum latronibus Függ a két lator között Pendens deputatus, A gyalázat fáján. Prae tormentis sitiens Epe csorog italul Felle saturatus; Szomjúhozó száján. Agnus crimen diluit Igy mossa le bűneink Sic ludificatus. A megcsúfolt Bárány. Hora nona Dominus Utolsót lehelt az Úr Jesus exspiravit, Kilenced órára. Heli clamans animam Éli! kiált s a lelkét Patri commendavit, Atyjának ajánlja. Latus eius lancea Általveri oldalát Miles perforavit, A katona-dárda, Terra tunc contremuit Föld reng és homály borul Et sol obscuravit. A szép napvilágra. De cruce deponitur Keresztrôl levétetik Hora vespertina, Teste vecsernyére. Fortitudo latuit Az isteni erôsség In mente divina, Elrejtezett mélyre. Talem mortem subiit Ilyen halált szenvedett Vitae medicina; Az élet reménye, Heu, corona gloriae Igen megaláztatott Iacuit supina. Glóriája fénye. Hora completorii Komplétára tétetik Datur sepulturae Drága teste sírba, Corpus Christi nobile, Eljövendô életünk Spes vitae futurae, Igérete s írja. Conditur aromate, Balzsamozzák fűszerek, Complentur scripturae, Amint meg van írva: Iugis sit memoriae Mindig erre gondolok Mora haec mihi curae. Elmélkedve, sírva. Has horas canonicas E hórákat, Krisztusom, Cum devotione Neked recitálom Tibi, Christe, recolo És kezedbe leteszem Pia ratione, Életem, halálom. Ut, qui pro me passus es Kit szerelmed megváltott Amoris ardore, Olyan drága áron, Sis mihi solatium Légy nekem vígasztalás Mortis in agone. Halálos tusámon. ======================================================================== Thomas Kempensis (1380--1471) Kempis Tamás (1380--1471) Rhythmus de Angelorum Choris. Ének az angyalok karairól. O qualis quantaque laetitia Ó, milyen öröm az és mekkora, Resonat in caelesti patria, Melytôl visszhangos az égi haza! Ubi Jesus gaudet cum Maria Hol Jézus örvend és Szűz Mária Laeto vultu, dulci melodia. Zengvén nekik édes melódia. Assunt Angelorum chori, Angyalkarok körülállják Laudes cantant Creatori, A Teremtôt s dallal áldják, Regem cernunt in decore. Trónján szemlélik Királyuk, Amant corde, laudant ore. Szívük szeret, dalol szájuk. Tympanizant, citharizant, Dobot ráznak, citeráznak, Volant alis, stant in scalis, Szárnyra kelnek, térdepelnek, Pulsant nolis, fulgent stolis Szól a csengô a teremtô Coram summa Trinitate. Fölséges Szentháromságnak. Clamant: Sanctus, sanctus, sanctus, Énekelnek Szent, szent, szent!-et Fugit dolor, cessat planctus, Fájdalom fut, gyász fölenged, Omnes laetos reddit cantus Az énekre megörvendez In superna civitate. Népe Isten városának. Concors vox est omnium Mindjük ajkán egy a szó, Deum collaudantium, Az Urat magasztaló; Fervet amor mentium Lelkük lángja lobogó, Clare speculantium Mert elôttük a Való: Beatam Trinitatem in una deitate. A Háromságos Isten, kit színrôl-színre látnak. Quam adorant Seraphim Imádják a szerafok Ferventi cum amore, Lobogó szeretettel, Venerantur Cherubim Udvarolják kerubok ingenti cum honore, Borzongó tisztelettel. Mirantur nimís throni de tanta Ily fölséget a trónok álmélkodottan maiestate áldnak. Dominationes hos sequuntur, Melléjük az Uraságok lépnek, Summo bono plene perfruuntur, Élvezik a legfôbb édességet. Quibus principatus coniunguntur Velük együtt Fejedelemségek, Laetabunda semper caritate. Vígadoznak, szeretnek, imádnak. Potestates cum virtutibus Igy Hatalmasságok és Erôk, Micant signis, tonant nubibus Dörgô fellegekben székelôk, Malos arcent, Bűnt levervén, Bonis parcent Jót emelvén, Admirantda semper pietate. Szolgálnak az örök Igazságnak. Archangeli cum Angelis Arkangyalok Angyalokkal Alte iubilant in caelis, Zengnek boldog kardalokkal. Vigilant, custodiunt, Felettük virrasztanak, Visitant, erudiunt Jönnek és tanítanak Pusillos cum maioribus. Kicsinyeket és nagyokat. Preces Deo offerunt, Égbe viszik az imát, Dona eius referunt, Lehozzák, mit Isten ád. Defendunt humiles, A gyengét és kicsit Confortant debiles, Óvják, erôsitik Exsultant cum cantoribus. Dallókkal együtt dallanak. Hos ergo honorare Ôket hát tisztelnünk kell, Nos decet et amare Ôszinte hű szívünkkel, Sinceris mentibus, Ôket szeresse is, Votis ferventibus, Buzgón kövesse is Lingua, doctrina, moribus. Hit és erény, szív és ajak.. O quam praeclara Regio Ó milyen ékes, csillogó Est, quam decora legio Hely ez, mi fényes légió: Et Angelis et hominibus! Angyal, ember együtt boldogok. O gloriosa Civitas, Ó felséges birodalom, In qua summa traquillitas, Ahol a végsô nyugalom, Lux et pax in cunctis finibus! S béke ôrzi a határokat. Cives huius Civitatis A polgárok ez országban Veste nitent castitatis, Öltözködnek tisztaságba, Legem tenent caritatis, Törvényüknek egy az ága: Firmum pactum unitatis, A szeretet igazsága. Non laborant, nil ignorant, Semmi kín már, látnak immár. Non tentatur nec vexantur, Nincs kísértés, semmi sértés. Semper sani, semper laeti, Mindig vígan, mindig épen Cunctis bonis sunt repleti. Töltözködnek jóval, széppel. O quam beata Societas, Ó mily fényes és boldog sereg, Ubi regnat Deus trinitas! Amely az Isten körül lebeg. Abundat ibi pietas, Elárad itt a kegyelet, Cunctos illustrat veritas. S az igazságban fénylenek. Laudem ergo Deo dicite, Mondjatok hát dícséreteket, Omnes sancti, simul psallite, Minden szentek, zsoltárt zengjetek, Qui nos per suam gratiam Az Úrnak, ki malasztot ád Ad tantam duxit gloriam. S készít nekünk ily glóriát. ======================================================================== Jacobus Aegidius (+1456) Aegidi Jakab (+1456) In festo Transfigurationis Domini Urunk színeváltozásáról. nostri Jesu Christi ad Laudes. Lux alma, Iesu mentium, Lelkünk szép fénye, Jézusunk, Dum corda nostra recreas, Szívünk szerelmes vígasza, Culpae fugas caliginem Ki bűn ködét eloszlatod, Et nos reples dulcedine. S édességgel árasztasz el. Quam laetus est, quem visitas! Mily boldog, kit meglátogatsz, Consors Paternae dexterae, Atyádnak jobbján trónoló, Tu dulce lumen patriae, Hazánknak édes fénye Te, Carnis negatum sensibus. Kit ember-érzék el nem ér. Splendor Paternae gloriae, Atyád fényének fénye vagy, Incomprehensa caritas, Megfoghatatlan szeretet! Nobis amoris copiam Jelenléted árassza át Largire per praesentiam. Szerelmed bôségét reánk. Iesu, tibi sit gloria, Áldunk Jézus, ki a kicsik Qui te revelas parvulis, Elôtt jelented meg magad, Cum Patre et almo Spiritu S az Atyát és Szentlelket is In sempiterna saecula! Most és örök idôkön át. ======================================================================== Silvius Antonianus (1540--1603) Antoniano Silvius ( 1540--1603) Mulieris fortis laudes. * Az erôs asszony dícsérete. * Fortem virili pectore A férfias szívű, erôs Laudemus omnes feminam, Asszonyt dícséri énekünk. Quae sanctitatis gloria Dicsôségét, erényeit Ubique fulget inclyta. Mind a világon hirdetik. Haec Christi amore saucia, Krisztus szerelmétôl sebes, Dum mundi amorem noxium S a föld ártalmas élvei Horrescit, ad coelestia Bosszantják és meredeken Iter peregit arduum. Az égnek törnek léptei. Carnem domans ieiuniis, A testet bôjttel fékezi, Dulcique mentem pabulo Imádság édes étele Orationis nutriens, Táplálja lelkét szűntelen, Coeli potitur gaudiis. Igy nyeri meg a mennyeket. Rex Christe, virtus fortium, Krisztus, erôsek ereje, Qui magna solus efficis, Minden nagy dolgok kútfeje, Huius precatu, quaesumus, Az ô szavára légy kegyes Audi benignus supplices. És halld meg esdô énekünk. Deo Patri sit gloria, Dícsérjük az örök Atyát, Eiusque soli Filio, Dícsérjük egyszülött Fiát, Cum Spiritu Paraclito, És velük a Vígasztalót, Et nunc et in perpetuum. Most és örök idôkön át. * Ad Laudes et Vesperas SS. nec Virg. * Szent nôk Vecsernyéjére és Laudesére. nec Mart. ======================================================================== Urbanus VIII. (1568--1644) VIII. Orbán pápa (1568--1644) Salutis humanae Sator. * Ember-üdvösség Kútfeje. * Salutis humanae Sator, Ember-üdvösség Kútfeje, Iesu, voluptas cordium, Jézus, szívünknek gyönyöre, Orbis redempti Conditor A megváltott világ körén Et casta lux amantium: Szeretô szívnek tiszta fény, Qua victus es clementia, Hogy vitt rá végtelen kegyed, Ut nostra ferres crimina Hogy bűneink magadra vedd, Mortem subires innocens, Ártatlanul halálba menj, A morte nos ut tolleres? Halálból minket hogy kiments. Perrumpis infernum chaos, Elrontod a pokol-ködöt, Vinctis catenas detrahis, Rabok bilincsét eltöröd, Victor triumpho nobili S gyôzelmed örök ünnepén Ad dexteram Patris sedes, Trónolsz atyádnak jobbfelén. Te cogat indulgentia, Irgalmasságod rávegyen, Ut damna nostra sarcias, Hogy könnyíts bűnös népeden, Tuique vultus compotes Lássuk meg kincses arcodat, Dites beato lumine. Boldog világosságodat. Tu, dux ad astra et semita, Út az egekbe és vezér, Sis meta nostris cordibus, Légy szíveinknek drága cél. Sis lacrimarum gaudium, Légy könnyeink után öröm, Sis dulce vitae praemium. Boldog jutalmunk örökön. * In Ascensione Domini ad Vesperas. * Áldozócsütörtöki vecsernyére. ======================================================================== Clemens XI. (1649--1721) XI. Kelemen pápa (1649--1721) In festo Sancti Ioseph. Szent József zsolozsmájából. I. * I. * Te, Ioseph, celebrent agmina Caelitum Téged, József az ég rendei áldjanak, Te cuncti resonent Christiadum chori, Téged mind a hivôk ünnepi éneke, Qui, clarus meritis, iunctus es Mert Isten kiszemelt érdemedért a Szűz inclytae Casto foedere Virgini. Tiszta hitvese s társaul. Almo cum tumidam germine coniugem Látván hitveseden drága teher jelét, Admirans, dubio tangeris anxius, Rádront aggodalom s kételyek ostora. Afflato superi Flamini Angelus Ám angyal kitanít: itt a fogantató Conceptum Puerum docet. Szentlélek lehelése volt. Tu natum Dominum stringis, ad exteras Véded s ápolod a megszületett Urat, Aegypti profugum tu sequeris plagas; Megjárod vele a távol Egyiptomot. Amissum Solymis quaeris et invenis Elvesztvén, kutatod s templom ölén leled, Miscens gaudia fletibus. Sírván is, meg örömmel is. Post mortem reliquos sors pia Mást csak holta után szentel a sorsa consecrat. meg Falmamque emeritos gloria suscipit: S elmúlt életeért várja a glória; Tu vivens, Superis par, frueris Deo, Angyal-módra te már élve ölelheted Mira sorte beatior. Istent, ó öröm, ó csoda! Nobis, Summa Trias, parce precantibus, Háromságos Urunk, nézz kegyesen reánk, Da Ioseph meritis sidera scandere, József érdemeért csillagaidba hívj, Ut tandem liceat nos tibi perpetim Hogy végül teneked zengjen örök szavunk Gratum promere canticum. Hálás mennyei éneket. II. ** II. ** Caelitum, Ioseph, decus atque nostrae Égnek ékesség, minekünk reménység Certa spes vitae, columenque mundi, S biztonság, József, s a világnak oszlop; Quas tibi laeti canimus, benignus Jóságosan vedd, amikor dícsérünk Suscipe laudes. Boldog örömmel. Te Sator rerum statuit pudicae Téged választott a világ vetôje Virginis sponsum, voluitque Verbi A szemérmes Szűz jegyeséül és hogy Te patrem dici, dedit et ministrum Atyjaként szolgáld az Igét s az üdvnek Esse salutis. Útat egyengess. Tu Redemptorem stabulo iacentem, Istálló almán te az Üdvözítôt Quem chorus vatum cecinit futurum, Akinek zengték jövetét a Látók, Adspicis gaudens, humilisque natum Szemléled, s fôdet megalázva, boldog Numen adoras. Szívvel imádod. Rex Deus regum, Dominator orbis, A királyoknak Ura és királya, Cuius ad nutum tremit inferorum Aki csak bólint, s remeg a pokolhad, Turba, cui pronus famulatur aether, S trónja a mennybolt: te utánad indul Se tibi subdit. Engedelemmel. Laus sit excelsae Triadi perennis, Szentháromságnak örökös dícséret, Quae tibi praebens superos honores, Aki tégedet fölemelt magához, Det tuis nobis meritis beatae Adjon éretted minekünk is boldog Gaudia vitae. Égi jutalmat. III. *** III. *** Iste, quem laeti colimus fideles, Kit minden hívôk e napon dícsérünk, Cuius excelsos canimus triumphos, Boldogan zengvén diadalma fényét: Hac die Ioseph meruit perennis E nap lôn méltó bevonulni József Gaudia vitae. Ég örömébe. O nimis felix, nimis o beatus! Ó nagyon boldog, nagyon ó szerencsés! Cuius extremam vigiles ad horam Végsô órádon teveled virrasztott Christus et Virgo simul adstiterunt Édes arcával -- kezed a kezükben - Ore sereno. Mária s Jézus. Hinc stygis victor, laqueo solutus Styxen így gyôzvén, s szabadulva testtôl, Carnis, ad s2des placido sopore Édes álomban lebeg immár lelked Migrat aeternas, rutilisque cingit A boldog hajlék örömébe, fôdön Tempora sertis. Fénykoszorúval. Ergo regnantem flagitemus omnes Kérjük hát együtt a Király kegyelmét: Adsit ut nobis, veniamque nostris Álljon mellettünk, büneink lemossa, Obtinens culpis, tribuat supernae S adja meg nékünk örök égi béke Munera pacis. Drága jutalmát. Sint tibi plausus, tibi sint honores, Áldás, dícséret neked és imádás, Trine, qui regnas Deus, et coronas Hármasegy Isten, ki uralkodó vagy Aureas servo tribuis fideli S hűséges szolgád koronával áldod Omne per aevum. Mindörökétig. * Ad Vesperas * Vecsernyére. ** Ad Matutinum. ** Hajnali zsolozsmára. *** Ad Laudes. *** Dícséretre. ======================================================================== Anonymi auctores Ismeretlen költôk In Ascensione Domini ad Matutinum. Áldozócsütörtökre. Aeterne Rex altissime, Magasságos örök Király, Redemptor et fidelium, Ki üdvözíted híveid, Cui mors perempta detulit, Kinek a megtiport halál Summae triumphum gloriae. Hirdeti gyôzedelmedet! Ascentis orbes siderum, Fölszállasz most a csillagok Quo te vocabat coelitus Fölébe, hív a mennyei Collata, non humanitus, Uralom, mit nem emberi Rerum potestas omnium: Erô: az Istenség adott. Ut trina rerum machina Lásd a levôk hármas körét, Coelestium, terrestrium Égieket, földieket Et inferorum condita, S az alvilág rejtelmeit Flectat genu iam subdita. Eléd alázni térdeit. Tremunt videntes Angeli Megrendülnek az angyalok Versam vicem mortalium; A földi sors fordulatán: Percat caro, mundat caro, Bukott a test, segít a test, Regnat Deus Dei caro. Isten trónján isteni test. Sis ipse nostrum gaudium, Te maradj, Jézus, örömünk, Manens Olympo praemium; Te Olympuson örökünk, Mundi regis qui fabricam, Világ gépét ki forgatod, Mundana vincens gaudia. Mik hozzád a világi jók! Hinc te precantes quaesumus, Hozzád imádkozunk tehát, Ignosre culpis omnibus, Hogy nézd el bűneink sokát, Et corda sursum subleva Küldd el magas kegyelmedet Ad te superna gratia. S emeld hozzád a szíveket. Ut cum repente coeperis Hogy majd ha eljössz hirtelen Qui victor in crelum redis, Fénnyel az ég felhôiben, Cum Fatre et almo Spiritu Légy elnézô kegyes bíránk Reddas coronas perditas. S add vissza vesztett koronánk. Iesu, tibi sit gloria, Dicsôség neked Jézusunk, Qui srandis super sidera, Ki gyôzelmesen égbe szállsz, Cum Fatre et Sancto Spiritu Atyának s Szentléleknek is - In sempiterna saecula. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Anonymi auctores Ismeretlen költôk In festis Confessoris Pontificis, ad Egy hitvalló püspökrôl. Laudes Jesu, Redemptor omnium, Világ megváltó Jézusa, Perpes corona Praesulum, Papok örök koszoruja, In hac die clementius Nézz kegyesebben e napon Indulgas precibus. Végig könyörgô nyájadon. Tui sacri qua nominis E nap tett nevedrôl e Szent Confessor almus claruit, Tündökletes hitvallomást, Huius celebrat annua Áhítattal üli a nép Devota plebs solemnia. Ma ennek évi ünnepét. Qui rite mundi gaudia Világ esendô élveit Huius caduca respuens, Ez megvetette józanul Aeternitatis praemio S az égi angyalok között Potitur inter Angelos. Szolgált jutalmát éli most. Huius benignus annue Jóságosan bólints reá, Nobis sequi vestigia; Hogy ennek járjuk nyomdokát, Huius precatu servulis S hogy kedveért elengeded Dimitte nogam criminis. Kis szolgáidnak vétküket. Sit Christe, Rex piissime, Kegyes Király, Krisztus, neked Tibi Patrique gloria És az Atyának tisztelet, Cum Spiritu Paraclito S a Vígasztalónak veled, Nunc et per omne saeculum. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Anonymi auctores Ismeretlen költôk Dominica ad Laudes in aestate. Vasárnapi Dícséretre, nyáron. Ecce iam noctis tenuatur umbra, Sápadoz lassan köde már az éjnek, Lux et aurorae rutilans coruscat, Kél a hajnalfény remegô sugára. Supplices rerum Dominum canora Forduljunk immár a világ Urához Voce precemur: Hangos imával. Ut reos culpae miseratus omnem Minden bűnöshöz legyen Ô kegyelmes. Pellat angorem, tribuat salutem, Aggódásunkat kegyesen elűzze Donet et nobis bona sempiternae S adja meg nékünk soha el nem múló Munera pacis. Béke jutalmát. Praestet hoc nobis Deitas beata Adja meg mindezt Atyaisten nékünk. Patris ac Nati, pariterque Sancti Adja meg nékünk örök Egyszülöttje, Spiritus, Cuius resonat per omnem És a Szentlélek, kit imád az ének Gloria mundum. Mind a világon. ======================================================================== Benedictus XIV. (1675--1758) XIV. Benedek pápa (1675--1758) In festo Conceptionis Immaculatae B. M. Szeplôtelen Fogantatás ünnepére. V ad Matutinum. Praeclara custos virginum, Ki szűzek ôrizôje vagy, Intacta mater Numinis, Istennek Anyja, folttalan, Coelestis aulae janua, Az égi udvar ajtaja, Spes nostra, coeli gaudium. A Mennyországnak öröme, Inter nibeta lilium, Liliomszál tövis között, Columba formosissima, Szépséges szép fehér galamb, Virga e radice germinans Szűz virág, melynek gyökerén Nostro medelam vulneri. Sebünkre gyógyír sarjadoz. Turris draconi impervia, Megvíhatatlan vártorony, Amica stella naufragis, Hajótöröttek csillaga; Tuere nos a fraudibus, Álnokság ellen légy erônk, Tuaque luce dirige. Fényed legyen útmutatónk. Erroris umbras discute, Tépd el a tévelygés ködét Syrtes dolosas amove, Zúzz el lappangó szirteket, Fluctus tot inter, deviis Segítsd az úttalan hajóst Tutam reclude semitam. A biztonságos part felé. Jesu, tibi sit gloria, Dicsôség teneked Urunk, Qui naius es de Virgine, Kinek a Szűz szülôanyád, Cum Patre, et almo Spiritu, Atyának s Szentléleknek is, In semniterna saecula. Most és örök idôkön át. ======================================================================== Anonymus auctor (Saec. XVIll) Ismeretlen szerzô (XVIII. század) In festo Sacratissimi Cordis Jesu. Jézus Szentséges Szívérôl. I. * I. * En, ut superba criminum Im gôgös bűneink dühe Et saeva nostrorum cohors Mily ádáz sebbel verte át Cor sauciavit innocens Az Isten ártatlan Szivét! Merentis haud tale Dei! Bizony nem ilyet érdemelt! Vibrantis hastam militis A lándzsarázó katona Peccata nostra dirigunt, Kezét vétkeink vezetik, Ferrumque dirae cuspidis A kelevéz gonosz vasát Mortale crimen acuit. Halálos bűn hegyezte meg. Ex Corde scisso Ecclesia, Ez átvert Szívbôl születik Christo iugata, nascitur; Az egyház, Krisztus jegyese. Hoc ostium arcae in latere est Ez a seb a mentô kapu Genti ad salutem positum. Noé bárkája oldalán. Ex hoc perennis gratia, Innen csorog a kegyelem, Ceu septiformis fluvius, Hétágú örökös folyó. Stolas ut illic sordidas Beszennyezett ingünket itt Lavemus Agni in sanguine. A Bárány vére mossa meg. Turpe est redire ad crimina, Vétkezni szégyen volna már: Quae Cor beatum lacerent! A boldog Szívet vérzené! Sed aemulamur sordibus Próbáljuk fellobbantani Flammas amoris indices. Szívünkben Szíve lángjait. Hoc, Christe, nobis, hoc, Pater, Jézus tenéked glória! Hoc, Sancte, dona, Spiritus, Szívedbôl kél a kegyelem. Quibus postestas, gloria Atya s Szentlélek, néked is. Regnumque in omne est saeculum. Most és örök mindenkoron. II. ** II. ** Cor, Arca legem continens Szív, mely a frigy szekrénye vagy, Non servitutis veteris, Nem ama régi szolga-frigy, Sed gratiae, sed veniae, De kegyelem, de irgalom, Sed et misericordiae. Bocsánat és bizodalom! Cor, sanctuarium novi Szív, amely a szeplôtelen Intemeratum foederis, Új szövetség szentélye vagy, Templum vetusto sanctius, Templom, szentebb a réginél, Velumque scisso utilius Kárpit, jobb, mint a meghasadt! Te vulneratum caritas Általütött a szeretet, Ictu patenti voluit, És úgy akartad: Megnyitott, Amoris invisibilis Hogy tisztelhessük sebeid Ut veneremur vulnera. Oh, láthatatlan szerelem. Hoc sub amoris symbolo Két szenvedésrôl szól e Jel: Passus cruenta et mystica, Vérontó és titokzatos. Utrumque sacrificium Kétfélekép' áldozza fel Christus sacerdos obtulit. A fôpap Krisztus itt magát. Quis non amantem redamet? Ki ne szeretné azt, aki Quis non redemptus diligat, Szereti és megváltja ôt? Et Corde in isto seligat Ki ne vágynék választani, Aeterna tabernacula? E Szívben örökös lakást? Decus Parenti et Filio Jézus tenéked glória! Sanctoque sit Spiritui, Szívedbôl kél a kegyelem. Quibus potestas, gloria, Atya s Szentlélek néked is, Regnumque in omne est saeculum. Most és örök mindenkoron. III. *** III. *** Auctor beate saeculi, Világnak boldog Mestere, Christe, Redemptor omnium, Krisztus, megváltó Istenünk, Lumen Patris de lumine, Fény az Atyának fényibôl, Deusque verus de Deo, Igaz Isten az Istenbôl! Amor coegit te tuus Szerelmed volt a késztetôd, Mortale corpus sumere, Halandó testet ölteni, Ut novus Adam redderes Hogy új Ádámként visszaadd, Quod vetus ille abstulerat. Amit elvesztett amaz ôs. Ille amor, almus artifex A szerelem, mely átölel Terrae marisque et siderum, Földet, tengert és csillagot, Errata patrum miserans, Atyák vétkein könyörül Et nostra rumpens vincula. S bilincseinket eltöri. Non Corde discedat tuo Ó el ne hagyja Szívedet Vis illa amoris inclyti; Ez a nagyságos szerelem: Hoc fonte gentes hauriant E forrásból merítsenek Remissionis gratiam. A népek bűnbocsánatot. Percussum ad hoc est lancea, Ezért nyitotta lándzsa meg, Passumque ad hoc est vulnera, Ezért a tátongó sebek, Ut nos lavaret sordibus Hogy bűneinket mossa el Unda fluente et sanguine. Csorgó vizével s vérivel. Decus Parenti et Filio Jézus tenéked glória! Sanctoque sit Spiritui, Szívedbôl kél a kegyelem. Quibus notestas, goria, Atya s Szentlélek, neked is, Regnumque in omne est saeculum. Most és örök mindenkoron. * Ad Matutinum. * Hajnali zsolozsmára. ** Ad Laudes. ** Dícséretre. *** Ad Vesperas. *** Vecsernyére. ======================================================================== Leo XIII. (1878--1903) XIII. Leó pápa (1878--1903) In festo Sanctae Familiae. A Szent Család ünnepére. I. * I. * Sacra iam splendent decorata lychnis Már a templomban lobog a szövétnek, Templa, iam sertis redimitur ara Zöld fűzérekkel koszorús az oltár, Et pio fumant redolentque acerrae S jámbor ünneplés nemes illatával Thuris honore. Füstöl a tömjén. Num juvet Summo Geniti Parente Zengjük-é az Úr örök Egyszülöttét. Regios ortus celebrare cantu? S földreszálltának gyönyörű kegyelmét? Num domus David, decora et vetustae Zengjük-é Dávid fejedelmi házát Nomina gentis? S nagy neme díszét? Gratius nobis memorare parvum Édesebb nékünk el-elemlegetni Nazarae tectum, tenuemque cultum; Názáret házát, kicsiny élte módját, Gratius Jesu tacitam referre Édesebb Jézus fiatalkorának Carmine vitam. Hallgatag éltét. Nili ab extremis peregrinus oris, Nílusnak hagyván tova messze táját Angeli ductu, propere remigrat Jô zarándokként a sokat-tűrt Gyermek, Multa perpessus Puer, et Paterno Angyal-kísérôk igazítják Atyja Limine sospes. Házküszöbére. Arte, qua Joseph, humili excolendus S felnô rejtezvén kicsi műhely árnyán, Abdito Jesus iuvenescit aevo, József kézművét gyakorolja buzgón, Seque fabrilis socium laboris Önként így szolgál, felajánlva karját Adiicit ultro. Házi dologra. Irriget sudor mea membra, dixit, ,,Hadd ázzék testem veritékben'' -- úgymond, Antequam sparso madeant cruore: ,,Vér fog egykor így elömölni rajta: Haec quoque humano generi expiando Áldozat légyen ez is a veszendô Poena luatur. Emberiségért.'' Assidet Nato pia Mater almo, Ott sürög buzgón Fia mellett Anyja, Assidet Sponso bona nupta, felix, Ott a jó hitves ura oldalánál, Si potest curas relevare fessis Gyengédségével neki szent öröm, ha Munere amico. Gondjuk elűzi. O, neque expertes operae et laboris, Terhet és munkát kitapasztalt Három, Nec mali ignari, miseros iuvate, Sok csapást tűrtek, legyetek mivélünk, Quos reluctantes per acuta rerum Kik nehéz sorral keseredve küzdünk Urget egestas. S kínoz a szükség. Demite his fastus, quibus ampla Hogyha jómód jár, ne legyünk pazarlók, splendet Faustitas, mentem date rebus aequam: Áldjátok lelkünk megelégedéssel, Quotquot implorant columen, benigno Keggyel nézzétek, kiki bízva kéri Cernite vultu. Pártfogolástok.. Sit tibi, Jesu, decus atque virtus, Jézusunk, áldás neked és imádás, Sancta qui vitae documenta praebes, Életszentségben ragyogó Elôkép, Quique cum Summo Genitore et almo Aki trónon ülsz s Atya és Szentlélek Flamine regnas. Véled a mennyben. II. ** II. ** O gente felix hospita, Ó boldog tűzhely, Názaret, Augusta sedes Nazarae, Meleg otthon, királyi ház: Quae fovit alma Ecclesiae Megszülted és melengeted Et protulit primordia. Az Egyház drága kezdetét. Sol, qui pererrat auxeo Az aranyos napfény soha Terras iacentes lumine, Világkerengô útjain Nil gratius per saecula, Édesebbet nem láthatott Hac vidit aede, aut sanctius. S szentségesebbet, mint e Ház. Ad hanc frequentes convolant Ide sűrűn szállonganak Coelestis aulae nuntii, Ég udvarából hírhozók, Virtutis hoc sacrarium Erény e szentelt csarnokát Visunt, revisunt, excolunt. Nézik, becézik, tisztelik. Qua mente Jesus, qua manu, Hogy végzi szívvel-kézzel itt Optata patris perficit! Jézus, amit az Atya vár! Qua Virgo gestit gaudio Mily boldogan a drága Szűz Materna obire munera! Édesanyai dolgait! Adest amoris particeps Mellette a Hitves sürög, Curaeque Joseph coniugi, Szerelme s gondja felese, Quos mille iungit nexibus Eggyéfonván kettôjüket Virtutis auctor gratia. Erények atyja: kegyelem. Hi diligentes invicem Szeretetük egymás iránt In Jesu amorem confluunt, A Jézuséban egybefoly, Utrique Jesus mutuae Mindkettôjüknek Jézus ád Dat caritatis praemia. Édes díjat szerelmeért. Sic fiat, ut nos caritas Igy kössön egybe minket is Iungat perenni foedere, Örök friggyel a szeretet, Pacemque alens domesticam S a házi béke oldja fel, Amara vitae temperet! Mi az életben keserű. Jesu, tuis oboediens Dícsôség teneked, Urunk, Qui factus es parentibus, Kinek a Szűz szülôanyád, Cum Patre summo ac Spiritu Atya, s kegyes Lélek, neked, Semper tibi sit gloria. Most és örök idôkön át. III. *** III. *** O lux beata Coelitum Ó, boldogságos égi Fény, Et summa spes mortalium, Halandóknak legfôbb remény, Jesu, o cui domestica Jézus, kit mosolyogva várt Arrisit orto caritas; A szép családi szeretet, -- Maria, dives gratia; Malasztok telje, Mária, O sola, quae casto potes Ki tiszta melled melegén Fovere Jesum pectore, És tejeden és csókodon Cum lacte donans oscula; A gyermek Jézust ápolod, Tuque ex vetustis patribus S te, tisztes ôsatyák közül Delecte eustos Virginis, Választatott Védelmezô, Dulci patris quem nomine Akit az Isten-sarjadék Divina proles invocat; Ez édes névvel hív: atyám -- De stirpe Jesse nobili Kik Jessze királyi tövén Nati in salutem gentium, Üdvösségül fakadtatok: Audite nos, qui supplices Hallgassátok meg, amikor Vestras ad aras sistimus! Oltártoknál imádkozunk. Dum sol redux ad vesperum Az elhanyatló esti nap Rebus nitorem detrahit, Sápasztja már a tárgyakat, Nos hic manentes intimo Hozzátok nem lankadva száll Ex corde vota fundimus. Mély szívünkbôl az áhitat. Qua vestra sedes floruit Melytôl virágzott házatok: Virtutis omnis gratia, Minden erény, minden malaszt, Hanc detur in domesticis Szülessen újra otthonunk Referre posse moribus. És szívünk szép erkölcsein. Jesu, tuis oboediens Dícsôség teneked, Urunk, Qui factus es parentibus, Kinek a Szűz szülôanyád, Cum Patre summo ac Spiritu Atya, s kegyes Lélek, neked, Semper tibi sit gloria. Most és örök idôkön át. * Ad Matutinum. * Hajnali zsolozsmára. ** Ad Laudes ** Dícséretre. ***Ad Vesperas. *** Vecsernyére. ======================================================================== Anonymi auctores Ismeretlen szerz~k Officium Rhythmicum Sancti Stephani Verses zsolozsma Szent István Regis. * királyról. Invitatorium. Meghívó-ének. Regem regum venerantes adoremus A királyoknak Királyát áldjuk, az Egek Dominum, Urát, Qui in celo coronauit sanctum regem Aki Szent István királynak adott égi Stephanum. koronát. In primo nocturno. Els~ éjjeli hórára Antiphona: Antiphona: Adest festum uenerandum Megjött Szent István királynak sancti regis stephani, Tisztelend~ ünnepe, multa laude celebrandum Illik pedig a világnak omni die seculi: Mindennap tisztelnie. gaudeant qui sunt heredes Mindenek örömmel áldják, per hunc facti domini, Kik az Isten örökét et sanctorum coheredes És a szentek társaságát meruerunt fieri. `általa megnyerék. A. Iste sanctus predicator A. E szent els~ prédikátor hungarorum primitus, A magyarok közepett, cristiane legis lator Irt az Isten hagyásából factus est diuinitus Keresztény törvényeket. pro binis tradens bis bina Két talentumért cserébe duplicato precio: Kétszer kett~t forgatott, uel pro quinque dans bis quina Hoz Urának ~t helyébe reportando domino. Kétszer-öt talentumot. A. Mundi reges moriendo A. Királyok királyságának regno finem faciunt, A halállal vége jár, sed hic sanctus terminando Ám e nagy Szent hatalmának terrenam potenciam A halál nem szab határt: sumpsit regnum inchoando Fönn az égben nyer magának sempiternam gloriam. Mulhatatlan glóriát. Responsorium: Felelet: Jam cum celos ascendisset Már mióta üdvösségünk nostra salus dominus, És Urunk egekbe szállt atque suis transmisisset S onnan elküldötte nékünk dona sancti spiritus. Szentlélek ajándokát, Repleuerunt partes mundi Szétszéledtek a világra duodeni proreres, Ama tizenkét nagyok, seminantes verbum dei Az emberek váltságára ad saluandos homines. Hintegetni a magot. Versus: Vers: In omnem apostolorum terram sonus Minden földeket bejárt az apostolok exiit szózata Et in fines orbis terrae verbum És az Ige elhatott a föld végs~ horum prodiit. határira R. Gaudebat ergo patrono F. Örvendett már Mesterének suo queque regio, Minden földi tartomány, et grates pro tanto dono, És az Úrhoz hálaének referebat domino. Zengedezett ajakán. Restabat pannoniorum Csak Pannóniának népe plebs sine consilio, Nem talált még segit~t, clausa tenebris errorum S ült a tévelyek ködében, in mundi naufragio. Mint szegény hajótörött. V. Et dum cresceret in orbe fidei V. Mig az igaz hit vallása a világon religio, egyre n~tt et credentes puro corde nascerentur S tiszta szivvel új-új hívek domino. születtek az Úr el~tt. R. Genti tamen deuianti F. Ám a népnek, mely a tévely per mortis illecebras És halál csábját nyögé et procariter amanti És oly céda szenvedéllyel cecitatis tenebras: Járta a vakság ködét: Ideo differebatur Azért jött csak oly sokára salutis preconium, Az üdvösség-hirdet~, et post moras assequatur Hogy ha sorját így kivárja: maius beneficium Annál jobbat nyerjen ~. V. Ore namque doctor quanto datur V. Minél kés~bb j~ az óra, hogy illi serior hozzájuk küldetik. dono dei missus tanto venit Annál különb lesz a Doktor, akit excellencior. Isten ád nekik. In secundo nocturno. Második éjjeli hórára. A. Valde felix es dicenda A. Mondja bizony minden ember: a cunctis pannonia, Boldog vagy Pannónia! qui tibi non preceptorem Mert nem alja nép sorából de plebe discipulum, Küldött Isten nevel~t: sed regem predicatorem Királyod lett prédikátor, misit et apostolum. Apostolod, magvet~d. A. Nam ut athila sub rege A. Vad volt a magyar s hitetlen hungarorum populus Attila király alatt, tyrannidis lata lege S mint zsarnok-szokás, kegyetlen seuiit incredulus: Dúlta az országokat. sic sub stephano regnante Ám Istvánnak idejében vertitur crudelitas, Hitb~l új világ terem, quo figuras transmutante S a kegyetlenség helyében formatur credulitas. Urrá lesz a kegyelem. A. Dudum namque desolatam A. Mert az Úr a régen árva dominus hungariam Elhagyott Hungáriát, penitusque nulli datam Ahol addig prédikálva predicandum per viam: Még apostol egy se járt: per hunc sanctum evocavit A keresztség kegyelmére ad baptismi graciam, E szent által hozta ki et cum suis heredauit És meghívta örökére dans celorum patriam. Adván égi hont neki. R. Geyse namque duci sancto F. Gézának, a szent vezérnek sanctus puer nascitur, Szent gyermeke származott, qui diuina matris ventre Kin a kegyelem már anyja gracia perfunditur. Méhében eláradott, Et stephano premonstrante S amaz István intésére, qui post cristum passus est: Ki els~ül szenvedett: iam antequam nasceretur Mikor meg sem született még, stephanus vocatus est. Istvánnak neveztetett. V. Iste deo se deuouit V. Magát zsenge kora óta ab adolescencia, Az Istennek szentelé nilque lubricum cognouit S útjait tisztán megótta ipsius infancia. Gyermeksége idején. R. Sed cum iuuentutis metas F. Ám mikor szent ifjúsága sanctus primum posuit, Korlátaiból kin~tt, atque iam virilis etas És a férfikor virága in eo inualuit. Er~ssé edzette ~t, Ex tunc factum est famosus Attól fogva dics~séges eximiis laudibus, Híre hét országot ér, in bellis victoriosus, Bátor, okos, er~sséges, prudens et fortissimus. Gy~zedelmes hadvezér. V. Sub mundanis armis dei V. Evilági fegyverekkel miles erat strenuus Isten katonája volt, nam in bonis erat ei Minden jókat szeretettel, affectus precipuus. Szenvedéllyel fölkarolt. R. Corde deo credens erat, F. Hitt az Úrnak szíve mélyén quod monstrabat opere, S tett volt ennek záloga. omnibus sufficiebat Mindeneknek mindenévé ipse solus munere. Vágyott lenni egymaga. Rex erat et predicator Király volt és prédikátor, dupla dans stipendia: Kett~s adót fizetett, Unde corpore preceptor Nyer azért jutalmazáskor gauderet et anima. Testi-lelki örömet. V. In diuinis studiosus V. Ami Isten dics~sége, vir fuit operibus: Nagy volt abban és serény, forma quidem speciosus, De legnagyobb ékessége magis tamen moribus. Mégis egy volt: az erény. In tertio nocturno. Harmadik éjjeli hórára. A. Vir beatus pardum nempe A. Boldog férfi: juhakolba fert ad caulas ouium Cipeli a párducot, et leonem ad praesepe Vad oroszlánt felkarolva bouis ferocissimum: Jászol mellé állitott. minis precibus et donis Kér is, ád is, fenyeget is, terret mulcet incitat Hivja, vonja, kergeti, prauos mites vanos bonis Gonoszat is, szelídet is: cristi quos deificat. Krisztusban megszenteli. A. Si pleba ista suscepisset, A. Ha e nemzet mesterének alium discipulum Mást is bírna vallani, forsitan ei misisset Tetszett volna Istenének deus quendam alium: Más apostolt küldeni. sed rebellis gens et fortis Ám e nyakas, délceg fajta, gens grandis audacie, Kardos markú nemzetet, per eundem virum fortis Nem más, csak egy magafajta danda fuit gracie. Harcos téríthette meg. A. Magnus sampson ad domandum A. Az oroszlánt megigázni leonem immittitur A nagy Sámson kelletik: ad vngaris predicandum Magyaroknak prédikálni rex fortis eligitur; Er~s király küldetik. ex leonis fauce mellis Torkából az oroszlánnak fauus gratus nascitur, Drága lépesméz csepeg: ex vngari ore dulcis Száján a magyar királynak deo laus exprimitur. Édes, szép dícséretek. R. Inter cetera laudanda F. Erénynek és kegyelemnek virtutis insignia, Fénylett benne sok jele, paciencie miranda Csodálatos türelemnek fuit illi gracia Malasztjával volt tele. Emonstrat quod depilata Bizonyság rá a szegénység, pauperum proteruia Kiket jóval halmozott, eius barba, dum collata Akik szakállát megtépték, sunt hijs beneficia. Szentségtelen koldusok. V. Et ille tunc fuit letus V. S ~ ezt jókedvvel viselte dare deo gracias; S Istennek hálát adott, pro quo dignus est inuentus Hogy az Úr méltónak lelte pati contumelias. Szenvedni gyalázatot. R. Nobilis stirpe rex sanctus F. Nagy szent, jeles törzs szülötte, sed fide nobilior De hitével jelesebb; caritate roboratur, Szorgos benne a reménység et spei non immemor És szilárd a szeretet. postquam cursum consummavit Hogy végére ért a pálya, presens spernens seculum, Megvetvén a föld színét ihesu cristo commendauit Jézus Krisztusnak ajánlja gloriosum spiritum. Dics~séges szellemét. Offerunt quem ad superna Angyalok kíséretében angelorum agmina Lelke a magasba száll. regnaturum in eterna Fenn a boldogok körében, beatorum patria. Ott lesz örökös király. V. Rege sibi pro sublato V. Gyászolják, hogy elvesztették, pii merent hungari: Szegény jámbor magyarok, sed collega pro collato Ám fogadják az új testvért ciues gaudent celici. Ujjongó égi karok. R. Regia vrbs alba gaude F. Örvendezz, királyi város, tanto digna principe, Székesfehérvár, nagyon, decorata quidem laude, E nagy király valóságos re simul et nomine: Székhelye benned vagyon. eo quod tam preciosi Mert te ~rzöd dics~séges corporis egregium Boldogságos tetemét: possidere meruisti ` nevével vagy te ékes. felix facta precium. Boldog város, büszke légy! * A latin szöveget a Dankó-kiadás irásával adjuk. ======================================================================== Anonymi auctores Ismeretlen szerzôk Hymnus in Adventu. Úrjöveti himnusz. Veni Jesu, veni amor, Jöjj el, Jézus, én szerelmem, Ad te tendit mentis clamor Vár a világ türelmetlen, Exspextatus Orbi datus Téged, édes, szomjaz, éhez Veni Sol illabere. Jöjj el Napfény, tündökölj! Tu es Coeli Jesu lumen, Te vagy égnek édessége, Veni charum, veni Numen: Jöjj el, földnek fényessége! Exardesce, illucesce, Fellobogni, ránk ragyogni Veni Jesu propera. Jöjj, siess már, Jézusunk. Sine te est nulla quies, Nincs nyugalmunk te kívüled, Tristis in tenebris dies: Nappalunkon ködök ülnek, Suspiramus exspectamus, Lelkünk óhajt, hozzád sóhajt, Veni Sol illabere. Jöjj el, Napfény, tündökölj! O affulge nostra vita, Életünk és segedelmünk, Tota spes est in te sita Engedj nálad melegednünk. Recreari, animari, Elcsitúlni, megújulni Per te volunt pectora. Csak Tebenned akarunk. Ecce tibi pando sinum, Imhol eléd keblet tárunk, Veni decus o Divinum: Istennek szépsége, várunk. Date cito, cito date, Gyorsan, gyorsan, esôzzétek Dulce pondus didera. Drága terhét, csillagok! Veni ergo exspectatus, Jöjj el immár, várva-vártunk, Jesu sol Mundo donatus: Jöjj, megígért Napvilágunk, Veni cito ad me vita, Jöjj körünkbe, életünk te, Veni, curre, propera. Futva jöjj le, ránk ragyogj! ======================================================================== Anonymi auctores Ismeretlen szerzôk Hymnus de Nativitate Domini. Karácsonyi himnusz. Coelo rores pluunt flores, Égi kertek permeteltek Et terras inebriant; Mámorító harmatot. Dulce melos implet Coelos, Mind a mennyek daltól zengnek, Angeli conjubilant. Ujjongnak az angyalok. Rident sata, virent prata, Köszöntsétek, szántók, rétek. Nato Regi parvulo; Kik most kizöldeltetek, Gaudent montes, saltant fontes, Fürge csorgó s ti mosolygó Magno mundi Domino. Nagy hegyek, a Kisdedet. Mater plorat, cum adorat Sírva nézi, úgy becézi Deum factum hominem, Egyszülöttét Mária, Natus ridet, quando videt Néz ragyogva, mosolyogva Charam Matrem Virginem. Szűz Anyjára szent Fia. Vitant caulam, petunt Aulam Jön a pásztor barikástól: Regis nati Coelicam, Jézus szentebb aklot ád. En pastores sunt cantores, A Fiúnak sípot fúnak Jesu cantant Eclogam. S énekelnek eklogát. Ridet foenum inamoenum, Még a néma ócska széna, Et ridet praesepium, Még a jászol is nevet, Sic innectens, sic amplectens Úgy karolja, úgy apolja Universi Dominum. A megváltó Kisdedet. En adstantes animantes Ottan állván, édes álmán Fuso fovent spiritu, Jó barmok virrasztanak, Admirantes, salutantes Ráhajolnak, udvarolnak Parvulum cum gemitu. És fel-felsóhajtanak.. Cum nivalis hiemalis A kis házra havat rázva Casam inflat Boreas, Rárohannak a szelek. En tenella mollicella Jaj puhácska kis babácska Membra tremunt choreas. Testecskéje didereg! Crasso filo rupto lino Édesanyja rácsavarja Virgo ligat parvulum, Durva pólyarongyait, Et algentem et trementem Avval ójja Alkotója Mater fovet Filium Ázó-fázó tagjait. Nostrum pectus Christo lectus, Lelkem vágya: Krisztus ágya Et sit cor Praesepium, Szívem immár hadd legyen, Deo plenum caro foenum; Testem szalma, jászol alma Et sit pectus stabulum. S istállója kebelem. ======================================================================== Anonymi auctores Ismeretlen szerzôk Cantio animae devotae, in persona Jámbor lélek éneke, aki Mária Magdolna Mariae Magdalenae Christum suspirantis. képében sóhajtozik Krisztus után.* Magdalena, mortuo Szent Magdolna elmene Jesu et sepulto, ama reggel sírva, Mane dum non reperit S az Úr Jézust nem lelé ipsum in sepulcro, a kinyílott sírban. Flendo currit clamitans, Erre-arra sírva jár, neque scit effari, nincsen nyugovása: Jesu amisso, qualiter Elvesztette Jézusát, possit consolari. nincs vígasztalása. ,,Ubi quaeram dilectum ,,Én szerelmem Jézusom Jesum, quem amisi, hol lelem fel immár? Dic non neges, quisquis scis? Mondd, ne tagadd, ha tudod, peccare desivi. nincsen bennem bűn már! Per silvas te montium, Erdôkön és hegyeken Jesu inclamabo, Jézus! ezt kiáltom, Odor florum ubi es? Virágillat, merre vagy? Cor tibi sacrabo. Szívemet ajánlom. Vel erravi forsitan, Vagy hogy útat vesztettem desertum intrando, tán a sivatagban? Procul ab amabili Én szerelmes Jézusom Jesu divagando. messze jaj elhagytam? Cursu navis in mari Tengerekre indulok, ipsi propinquabo, Már hajóra szállok, Saevos maris vortices Tenger mélye mit nekem, nec multum curabo. ha nyomodban járok! Transeundo maria, Átkeltem a tengeren, in portum intravi. itt vagyok a révben. Ubi, ubi Jesus est, Hol van, hol van Jézusom? necdum penetravi. Mégis, el nem értem! Ejus sancta gratia Ô szentséges malasztja, animae dulcedo, lelkem édes búja Non me sinit stertere; Szundikálnom nem enged, sed ultra procedo. indulok már újra. In sanctam Jerusalem Jeruzsálem városát cupio redire, keresem fel újra, Potero fors citius Hátha ottan hamarább Jesum invenire. találok az Úrra. Coelo fulgens dic o Sol, Mere láttad Ôt, felelj, ubi vides eum? fényes nap az égen? Tibi non absconditur Te tudod tán, merre jár Jesus lumen meum. az én fényességem. Stella felix, quae magos Három-király csillaga, ad Jesum duxisti, mutass nekem útat, Et mihi compare nunc, Mert amíg föl nem lelem, ipsis quae luxisti. szívem meg nem nyughat. In horto reperiam, Tán a kertben találom, Jesum inter flores, köztetek, virágok: Fors ibi est, postquam tot Annyi szenvedés után passus est dolores. enyhülést talál ott. Gratis in Calvariae Már a Golgota sivár locum desolatum csúcsára is mennék. Irem, unde vidi jam De láttam, hogy elvitték dominum ablatum. az én Uram innét. O si alas aquilae, Volna bár a vállamon haberem, volarem! szárnyam, mint a sasnak, Ubi dulcis Jesus est, Édes Jézus, utánad aethera lustrarem. szállnék a magasnak. De Cruce depositum Levették a keresztrôl, scio, et sepultum; eltemették sírba, Sed dum ivi, vacuum Ah, de üres már a sír, reperi sepulcrum. s elgördült a szikla. Et hoc ipsum deleo, Még ott sem találhatom, me non reperisse újul ott a kínom: Jesum, sed hunc Angelus Feltámadott! hirdeti dixit surrexisse. az angyal a síron. Revidebo denuo Mégis újra visszahív locum sepulturae, sírjához a lélek, Quis scit, forsan rediit Hátha mégis visszajô, ab urbe vel rure. oda visszatérek. Et ecce dum video S míg a kertészt keresem, ilic hortulanum, s ,,Uram hol van?'' kérdem: Quaero num sustulerit Ô megszólít: ,,Mária!'' ipse Jesum charum. s megroskad a térdem. Sed dum ille conversus, Ó háromszor boldog én! Vocat me Mariam, Uram megismertem. O! o! o! ter beatam Mennyei szent szeretet me! agnosco Messiam. elárasztja lelkem. O quantus me coelitus Jézust hogyha láthatom, amor inflammavit, semmi sincs oly édes, Illico medullitus Nincs boldogság fogható totam penetravit. lelkem öröméhez. Nil est cordi dulcius, [Nincs a szívnek édesebb, quam Jesum videre, csak hogy Jézust lássa, Ejus in praesentia Boldog jelenlétiben beata gaudere. légyen ujjongása. **] Nil mundi deliciae Semmi a föld gyönyöre, sunt, quas degustavi, (nagyon ismerem már!) Corporis blanditiae, Testnek édességei, quas repudiavi. (vissza-megvetem már): Cum Jesum habuero, Hogyha Jézus az enyém, omnia habebo: enyém akkor minden: Spretis cunctis aliis, Csak Hozzá ragaszkodom, soli adhaerebo. egyéb vágyam nincsen. Quam libenter, quidquid est Minden édest, kedveset gratum et amoenum, odahagyok érted. Propter Jesum deseram, Jézus nélkül énnekem reputans venenum. még a méz is méreg. Poenitere gaudeo, Sírás lesz az örömöm, et peccata flere, bánat és alázat. Mori, et nil aliud És a halál, -- egyebet scire vel videre. ne tudjak, ne lássak! Da nobis o Jesu mi! Végy el rólam, Jézusom, noxis liberari; mindent, ami vétek. Post mortem in aethere, Holtom után odafönn tibi sociari. egyesüljek Véled. * A cím a Náray-féle Lyra coelestis-bôl (1695.) ** Ez a versszak hiányzik az eredeti kiadásban. ======================================================================== Anonymi auctores Ismeretlen szerzôk Sequentia de Domina nostra Virgine Szekvencia Asszonyunk Szűz Máriáról. Maria. Florens Yesse regula: Jessze bimbós vesszeje, Vera veris primula Tetszô tavasz elseje, Salutem nuntians. üdvösség-hirdetô. Rosa semper vernula, Teljes rózsa, nincs tele, Tota sine macula: Nincs egyetlen szepleje, Maculas expians. Szeplôt eltüntetô. Uterus virgineus Forrás lett a szűzi méh, Fons ortorum puteus: Paradicsom kertjeé, Aquarum viventium. Amely élô vizet ád. Immo thronus aureus: Sôt aranytrón, Istené, In quo rex aethereus Hol az Atya fölkené Coronavit filium. Királyságra egy Fiát. Domus aromatica: Illatoknak hajloka, Quam arte mirifica Csoda-templom csarnoka, Fecit summus artifex. A nagy Mester remeke, In qua Christus unica Melynek Krisztus volt maga Sumpta carnis tunica: -- Rajt a test a tunika -- Consecravit pontifex. Fölszentelô püspöke. ======================================================================== Anonymi auctores Ismeretlen szerzôk Hymnus ad Magnam Dominam Hungarorum. Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához. Gaude Virgo gloriosa Mater Christi, Boldogságos Krisztus Anyja, vigadozzál, Quia nobis Salvatorem genuisti, Mert a földre fényességet, vigaszt hoztál, Quam a Deo concepisti, Boldogságot harmatoztál, Gabrieli Archangelo dum credidisti. Drága bokor, édes bimbót virágoztál. Rosa virens tu es Virgo sine fine, Nyíló rózsa, kérjük tôled, örök Szűztôl, Peccatorum libera tuos ab igne, Szabadítsd meg népedet a pokoltűztôl, Et conserva nos benigne, S ha szívedbôl el nem űzöl, Ut in tuo servitio laetemur digne. Szolgálhassunk örvendezve, tiszta Szülôt. Evae lapsum o Maria restaurasti, Éva bűnét, melyért rajtunk sír adója, Toto corde quando te humiliasti, Helyrehoztad, üdvösségünk ringatója, Et devote respondisti, Amikor az angyalszóra Dum Ancillam Trinitatis te nominasti. Alázattal mondtad: ,,Isten szolgálója''. Gratiosa restauratrix peccatorum, Bűnösöknek boldogságos menedéke, Et benigna consolatrix afflictorum, Keseredett, beteg szívek édessége, Miserere pupillorum Légy az árvák segítsége, Et repelle insidias inimicorum. Ellenségtôl biztos, boldog égi béke. O quam felix qui te semper veneratur, Boldog, aki Téged szüntelen magasztal, Et quam sanctus, qui te semper Szentté lesz, kit elhalmozol szent deprecatur, malaszttal. Ab hostibus liberatur, Krisztus olyat megvigasztal, Et tuo dulci Nato corroboratur. S vendégségre várja boldog égi asztal. Regnum ergo Ungariae te honorat, Esedezik színed elôtt Magyarország, Et pro suo auxilio te implorat, Fáradt kezét segítségért nyujtja Hozzád. Nam eius populus orat, Te kezedbe teszi sorsát, Qui Turcarum iugo pressus valde Törököknek rabságából hogy kihoznád. laborat. In te totum Hungarorum genus sperat, Elôtted sír Magyarország könyörögve, Quia quondam commendatum tibi erat, Hiszen tied századoktól minden rögje, Dum sanctus Rex obierat, István király szent örökje Et Regnum post Deum tibi soli dicarat. Isten után benned bízik mindörökre. Ora Virgo tuum natum pro hac gente, Szent fiadat, Boldogasszony, kérd e népért, Ut superet inimicum te juvante, Gyôzelemmel verje vissza ellenségét, Et dispergat te orante, Rabságának vesse végét, Triumphemus super hostes te obtinente. Adja neki égen-földön üdvösségét. Sis tu Regni Pannoniae reparatrix, Légy azért Pannóniának újítója, Paganorum validorum enervatrix, Erôsséges pogányoknak megrontója, Ungarorum Consolatrix, Magyarok vigasztalója, Postque mortem ad aeterna gaudia Holtunk után mennyországnak megnyitója. ductrix. ======================================================================== Petrus Cardinalis Pázmány (1570--1637) Pázmány Péter (1570--1637) De Magna Hungariae Regina et Patrona. Magyarország Nagy Királynôjérôl és Patronájáról. O gloriosa, a speciosa, Ó dicsôséges, ó te szépséges, Stella luminosa; Hajnalcsillag, ékes, Domina mundi, mater gratiosa! Világ Úrnôje, Anya, édességes! Vox angelica, stirps prophetica, Angyal hirdete, s látók zengzete; Proles Davidica, Ó, Dávid gyermeke, Tibi concinit Salomon cantica. Terólad dalolt Salamon éneke. Regina caeli, medela mali, Menny királynôje, seb kötözôje, Fortitudo poli: Sarkcsillag erôje, Virgula plena colore vernali. Bimbós ágacska, tavasz hirdetôje. Aurora surgens, lucerna lucens, Hajnala fénynek, lángos szövétnek, Sol radiis fulgens; Napsugara égnek, Illuminatrix, tenebras excludens. Földerítôje sivatag sötétnek. Pulchra lunaris, fuga languoris, Szépségnek holdja, ki a bajt oltja, Fer opem revinctis, S a rabot eloldja. Qui puniuntur carcerum catenis. Aki a börtön bilincseit hordja. Solis aemula, fumi virgula, Új nap világa, füst karcsúsága, Pulchra puellula, Leányok virága, Te cuncupivit rex sine macula. A makulátlan Király szíve vágya. Torques aurea, regis vinea, Nyaklánc, sárarany, kert, romlástalan, Turris eburnea, Elefántcsont torony, Sis pauperibus salutis galea! Üdvnek sisakja légy te a jámboron. Palma virtutum nectar eaelicum, Mennyei pálma, nektárcsepp lángja, Odor aromatum, Illat fűszerszámja, Reduc errantes ad regnum paratum! Bolygókat vígy el készített hazánkba, Granum excussum, jubar effusum, Földrehullt friss mag, fény, ami biztat, Sidus animosum, Eleven csillag, Nostrum exaudi carmen sonorosum! Legyen e dallam neked édes illat. Dux militiae, fons laetitiae, Hadak zászlója, öröm csorgója, Flos pudicitiae: Szemérem bimbója, In te confluunt caeli divitiae, Mennyei szépség egy-összefogója. Lilium candens, rosa rubescens, Völgyek lilioma, rózsa bíbora, Viola redolens, Illatos ibolya, Sidus aureum gremio recondens. Arany csillagot rejt kebled fátyola. Virgo Maria! mundi gloria, Szép Szűz Mária, világ vígasza, Duc ad caelestia Az égbe vigy haza, Hic exulantes, ut sint in patria! Száműzötteket: ott lelkünk városa. O sacrum lurnen, sanctum solamen, Napfény, kegyelem, boldog fegyelem, Spiritus juvamen: Szívbéli súlyegyen, Tuis famulis vitam confer. Amen. Adj szolgáidnak életet, úgy legyen! ======================================================================== Jegyzetek a himnuszokhoz Te Deum. A legrégibb egyházi szövegek egyike. Formája még nem verses, hanem a latin zsoltárfordítások gondolatritmusos prózája. Egyes részei a legrégibb idôkbôl valók. Ebben a formájában valószínűleg Szent Nikétász alkotta. A legendás hagyomány szerint Szent Ambrus és Ágoston együttesen költötték, mikor a milánói püspök Szent Ágostont megkeresztelte, azért sokszor mint Szent Ambrus hálaadását emlegetik.-- A magyar fordítás formailag eltér az eredetitôl -- rímes és ritmikus --, mert annak idején a mai éneklés céljaira készült és zenei szempontokhoz alkalmazkodott, az énekeskönyvek pedig ebben a formában terjesztették el. (L. Harmat--Sík: Szent vagy, Uram. Ôsi és újabb egyházi énekkincsünk tára; számos kiadás, egy milliónál jóval nagyobb példányszám.) Szent Hilárius. Három hiteles himnusza közül ez a legteljesebb. Az eredeti ábécés himnusz: minden versszaka a latin abc egy-egy következô betűjével kezdôdik; az utolsó betűk strófái hiányzanak. Stílusa nehézkes, itt-ott homályos, éppen nem költôi, az asklepiadesi verssorok ritmusa gyenge, meglátszik rajta a nehéz mértékkel való küzdelem: egy nagyjövôjű költészet elsô szent dadogása. Szent Ambrus himnuszainak jellegzetes formája (hymnus Ambrosianus) a nyolcstrófás ambrusi vers, a strófák mindegyike négy, egyenkint nyolcszótagos jambusi sor, rímtelenül, -- itt-ott valószínűleg nem szándékos, de a hangzást mégis árnyékoló rímmel. A fordítás az apró részletekig követni próbálja az eredeti árnyalatait, kivéve a két elsôt, amelyek régebbi rímes fordítások. -- Az adventi himnusz utóbb a Breviáriumban a második strófától kezdôdik, (Veni Redemptor gentium). A következô négy himnusz, és a Szent Szűzekrôl szóló, ebben a rövid formában szerepel a Breviáriumban. A Szent Gervasius és Protasiusról írt himnusz megkapóan érezteti a szemtanu megilletôdését, aki jelen volt a leírt csodálatos eseményeknél. A Szent Ágnes-himnusz a szent szűz születésnapjára szól: az Egyház így nevezi a vértanuk halála napját, melyen az igazi életre születtek meg. A szent vértanukról szóló himnuszt a Breviárium két részletben használja fel, az egyiket Christo profusum sanguinem kezdettel a vértanuk ünnepén, a másikat Apostolorum gloriam kezdettel a szent apostolok ünnepeinek matutinumában -- természetesen az utolsó strófa is e szerint alakul. -- A következô öt himnuszt ambróziánus himnuszok neve alatt hozzuk, mert egészen a legújabb idôkig Ambrusnak tulajdonították ôket. A Iam lucis orto sidere kezdetű gyönyörű reggeli imádság fordítása rímes. -- Az ambrusi himnuszok hitelességére nézve l. Dreves kitűnô könyvét: Aurelius Ambrosius, der Vater des Kirchengesanges. Freiburg. i. B. 1893. -- ahonnan az ambróziánus himnuszoknak és Szent Ambruséinak is szövegét vettem. Prudentius himnuszainak szövege L. G. Sixt kitűnô kiadásából: Die lyrischen Gedichte des Aurelius Prudentius Clemens. Stuttgart 1889. A Hajnali himnuszt teljes szövegében adom (Cathemerinon II. -- Ezt rímesen), a többibôl csak részleteket, a Temetési himnuszon kívül valamennyit abban a terjedelemben, amelyben a Breviárium alkalmazza. Az Aprószentekrôl szóló két kis himnusz az eredetiben egy hosszabb költeménynek két része. A Salvete flores martyrum kezdetűnek két remek magyar fordítását ismerem: Mindszenty Gedeonét (Üdvözlégy, kis mártir-sereg) és Babitsét (Mártirbimbók, köszöntelek.) Szent Paulinus zsoltárfeldolgozása jellegzetes példája egy kedvelt műfajnak: elsô sora tudatosan Horatius egyik legismertebb versének (Beatus ille qui procul negotiis) szavaival indul, elsô harmadában szorosan követi a zsoltár gondolatmenetét, utóbb azonban kiszélesül és teljesen eredeti módon fonja tovább a finomultabb keresztény erkölcstan és dogmatika szellemében a zsoltár adta témát. -- A Feleségéhez írt himnuszt ragyogó klasszikus nyelve, tökéletes verselése és tartalmának mély lírája az egész latin költészet egyik legmegragadóbb darabjává teszik. A fordítás némi rövidítéssel adja a szöveget. A költeményt bevezetô kisadonisi formájú dalról a bevezetésben szóltam. Ez a költemény nem szorosan vett himnusz, azért nem szokott szerepelni a himnuszgyüjteményekben. A szöveget a bécsi Akadémia nagy gyüjteményébôl vettem (Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum). Hartel: S. Pontii Meropii Paulini Nolani Opera, 1894. Sedulius. A Krisztus életérôl szóló himnuszt (az eredetiben ábécés himnusz) teljés alakjában adjuk. A Breviárium két részletét tartalmaz belôle: az elsô három strófát, doxológiával (a Szentháromságot dicsôítô záróstrófa), a karácsonyi zsolozsma laudesában, a Hostis Herodes impie kezdetű strófát az öt következôvel együtt (Crudelis Herodes Deum kezdettel) Vízkeresztkor. -- A Salve sancta Parens Sedulius nagy Carmen Paschaléjából való; ennek a nagy költeménynek nem egy sora, mint antifona és responsorium szerepel a liturgiában, így a Salve sancta parens kezdetű rész is. Venantius Fortunatus himnuszait -- a jelzett okokból -- az elterjedt rímes fordításban hozzuk; különben az eredeti is sok helyen alkalmazza a rímet. A Szeretet himnusza formája és egyes részei szerint ôsréginek látszik. Ebben az alakban azonban -- a refrén szokatlan volta miatt -- valószínűleg késôbbi, a korai középkorból való. Tartatom és forma tekintetében egyaránt egyedülálló a himnuszok közt. Nagy Szent Gergely neve alatt egy sereg himnuszt hozunk, melyeket a hagyomány neki tulajdonít. A Fényalkotó kegyelmes Úr és az utána következô hat himnusz szemmel láthatólag egy szerzôtôl való: jól átgondolt, egységes koncepciójuk (valamennyi a teremtés gondolatából indul ki), szerkezetük, körmondatos stílusuk, még verselésük is rokon. En clara vox redarguit. Rímes fordítás. Quid tyranne, quid minaris? Szerzô és kor bizonytalan. A stílus középkori eredetre mutat, de a hagyomány Szent Ágostonnak tulajdonítja. Beda Venerabilis. A Hat Nap himnuszá-nak fô érdekessége a formai játék: a strófák elsô és utolsó sora azonos, de más-más értelemben. Sancti venite. A legrégibb ismert eucharisztikus himnusz. Primitívségében és egyszerű áhítatában megható. Tristes nunc populi. A mozarab (l. Bevezetés) költészet egyik legmegragadóbb darabja. Ave Maris stella. Paulus Diaconus szerzôsége nem teljesen bizonyos. Ennek a kis éneknek egészen sajátos bája van: naiv áhítat és bensôség (Babits népies ízt érez benne) és tudós szójátékköltészet egyesül benne, édesen esetlen, kezdetleges rímeléssel. Veni Creator Spiritus. Az ismert pünkösdi himnuszt az elterjedt rímes fordításban adjuk. Victimae Paschali. A húsvéti mise szekvenciája. A fordítás szabadon követi az eredeti prózaritmust. Decora lux aeternitatis auream. Ez és a következô himnusz (Beate pastor Petre) egy nagyobb költemény két részlete. Szerzôje ismeretlen; egy meg nem okolható hagyomány Elpisnek, a filozófus és költô Boethius feleségének tulajdonítja. Damiani Szent Péter. Mennyország-himnusza kétségtelenül a himnuszköltészet egyik csúcspontját jelenti. Lendületessége, formájának faragatlan ereje miatt egyesek Szent Ágostonnak tulajdonították. Hermanntól való a Boldogságos Szűz ismeretes négy idôszaki antifonája közül kettô; a Salve Regina és az Alma Redemptoris Mater. Az elôbbi prózában van írva, az utóbbi kissé botorkáló középkori hexameterekben, ezt adjuk, az eredeti formában. Lavardini Hildebert nagy éneke a Szentháromságról, elsô felében csodálatos szabatosságú dogmatikai összefoglalása a kereszténység legmélyebb hittitkának. Érdekes összehasonlítani gyüjteményünk két másik nagy dogmatikus himnuszával: Hilárius nehézkes énekével és Szent Tamás Lauda Sion-jának pompás tömörségű, lendületes strófáival. Mint költôé, kétségtelenül Hildeberté a pálma. Igazán páratlan remekművé az éneket második fele teszi, ahol a bensôséges áhitat és a lelki mélység hasonlíthatatlan hangjait szólaltatja meg. Azt lehetne mondani, hogy amilyen magasra szárnyal Isten felé a himnusz elsô fele, olyan mélyre nyúlik a lélekbe a második rész. Morlasi Bernát strófái Mariale című hosszabb költeményébôl valók; ezek a legismertebb részei, A himnusz nagy kedveltségét mutatja, hogy többnyire Szent Bernátnak tulajdonították; másuk Szent Anzelmet, vagy Szent Kázmér lengyel királyt tartották szerzôjének.. Népszerűségét kétségtelenül csilingelô rímelésének is köszönheti; zeneisége feledtette a gondolatnak helyenkint kissé bágyadt haladását. Szentviktori Ádám nagy himnuszai közül négy jellegzeteset választottunk ki. Az Ave Virgo singularis fogalmat ad ennek a nagy költônek páratlan formaművészetérôl, amely a rímcsilingelésben is megôrzi nagylélekzetű lendületét. A Húsvéti himnusz talán legjellegzetesebb példája a középkori költészet egyik kedvelt eljárásának, az ószövetségi elôképekkel való játéknak. Veni Sancte Spiritus. Szerzôje ennek a kedves, mindnyájunk szívében élô himnusznak ismeretlen. A gyanítható szerzôk közül Róbert királyt emlegetik a legtöbben; mások másoknak (köztük III. Ince pápának) tulajdonítják. Mindenesetre a himnuszköltészetnek középkori legjobb idejébôl való. Jesu dulcis memoria. A középkor áhítatának ezt az egyik legmegragadóbb énekét sokáig Szent Bernát művének tartották. Szent Bernát azonban, mint Hauréau kimutatta, néhány formailag és tartalmilag jelentéktelen himnuszon kívül (Szent Viktorról és Malakiásról) nem írt költeményeket. Ez a himnusz, mint fejlett rímelése mutatja, aligha régibb a XIII. századnál. Máig a legkedveltebb himnuszok egyike. A hosszú énekbôl azt a három részletet választottuk ki, amelyeket a Breviárium vett fel a Jézus Szent Nevének zsolozsmájába. Löweni Arnulfnak a Megfeszített Krisztushoz írt himnuszait is Szent Bernátnak tulajdonította a középkor. Ezen a néven hozza verses magyar fordítását a középkori Czech- és Thewrewk-kódex is. Gyüjteményünk a himnusz ötödik részét adja. Dies irae. Valószínűleg Celanói Tamás műve, de az sem lehetetlen, hogy régebbi. Az utolsó hat sor késôbbi hozzátétel, ami meg is látszik rajta. Az utolsó két sor formailag is elüt a többitôl. Minthogy a fordítás az egyházi ének céljaira készült, végig megtartja az eredeti formát. Szent Bonaventura II. Kereszt-himnuszá-nak érdekessége, hogy a versszakok végsô sorai egy-egy ismert egyházi himnusz kezdôsorai. Adoro te devote. Aquinói Szent Tamás legbensôségesebb himnusza: ebben legkevesebb a dogmatikai tartalom, legmélyebb a misztikus elmerülés. A másik négy himnusz az úrnapi liturgia céljaira készült: a Lauda Sion az ünnep miséjének szekvenciája, a többi három breviáriumi himnusz. A Lauda Sion utolsó strófái klasszikus példái a gótikus virágkor egy kedves költôi fogásának: a kettôs rím, az érzelem egyre hevesebb áradását követve, hármas, majd négyes rímcsilingeléssé gazdagodik. A Szamárének. A Bolondok Ünnepe (január elején) Franciaországban fejlôdött ki a Szent Család egyiptomi menekülésének emlékével kapcsolatban; eredetileg a szubdiákonusok ünnepe nevet viselte. Utóbb nagyon elfajult (volt hely, ahol a diákonus az oltártól az Ite missa est helyett szamárhangot utánzott), azért erélyes intézkedéseket hoztak ellene. Ez a himnusz a Sens-i egyházmegyének már megtisztított bolondünnepi liturgiájából való. A refrén ófrancia nyelvű. Az ének népies, dévaj kedvessége megkapó. (A Bolond-ünnepet érdekesen írja le Tarczai György, Vitus mester álma c. regényében.) Stabat Mater. A XV. század óta foglal helyet a liturgiában, költôje egyéni áhitatból írta. Jacopone szerzôsége nem egészén biztos, mert a kortársak és a ferences hagyomány sokáig hallgatott róla - - más szerzôvel azonban sohasem a hozták kapcsolatba. A Stabat Mater speciosán minden kedvessége mellett is megérzik a kiszámítottság, amellyel az elsôt követi. A Fülemile. Meghatóan egyesül benne a a kedves tudákosság, amellyel mondanivalóját a zsolozsma hórái szerint rendezi, és a bájos, szinte naiv -- Fra Angelico képeire emlékeztetô -- áhitat. E szempontból a költemény legremekebb részei a karácsonyi strófák. Lilium floruit. Kora és szerzôje ismeretlen. Népies ízű naiv ujjongás egyesül benne egészen modernül ható, szinte impresszionista- szimbolista ízű gondolatszökdeléssel. Anonymi auctores. Ez a három himnusz eredeti alakjában még középkori. Szent István zsolozsmája. Az 1484-ben másolt Pozsonyi Antifonáriumból; tartalmi és formai okokból egyaránt jóval régebbinek látszik. Szépségeirôl a Bevezetésben szóltam. Veni Jesu, veni amor. Kájoni János Cantionale Catholicumából. (1676.) Az ádventi vágynak megragadó erejű kifejezése. -- A tizenhetedik századi lelôhely nem jelenti azt, hogy a himnusz nem sokkal régibb. A tizenhetedik századi énekeskönyvek u. i. sok bizonyosan régi éneket tartalmaznak. Ez vonatkozik a következô himnuszokra is. Coelo rores pluunt flores. Kájoni Cantionaléjából. A legszebb karácsonyi énekek méltó barokk párja. Szépségérôl a Bevezetésben szóltam. Magdalena mortuo. Náray György Lyra coelestisébôl. (1695.) A kedvelt Magdolna-motívumnak a legnagyobbakkal versenyzô magyar feldolgozása. A költemény menetén valami balladás lüktetés ereje érzik. A fordítás egy helyen az eredetinek két versszakát eggyé tömöríti. Florens Jesse regula. Egy 1495-bôl származó kéziratos zágrábi misekönyvbôl. Tartalmilag formailag, szerkezetileg egyaránt a legremekebb Mária-himnuszok méltó párja. Gaude Virgo gloriosa Mater Christi. A Kisdi Benedek-féle Cantus Catholiciból. (1651. Újabban kiadták a Budapesti Ranolder Intézet növendékei a Vajthó László szerkesztette Irodalmi Ritkaságok sorozatában.) A strófák utolsó sora egy szótaggal hosszabb a többinél. A fordítás, minthogy éneklésre készült, végig megtartja az elsô sorok ritmusát. O gloriosa. A hagyomány a nagy Pázmány nevéhez fűzi, mert abban a Rorate misében szerepel szekvenciaként, amelyet ô rendelt el. Megtalálható Kájoninál is, némi változatokkal. Érett és gazdag barokk szépsége, meglepô formai értékei, elragadó áhítata nem méltatlanok Pázmányhoz.