Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Enzo Bianco Savio Domonkos A 15 éves kapitány A mű eredeti címe: DOMENICO SAVIO un capitano di quindici anni Fordította: Fenyô Vendel SDB Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata A jól sikerült vizsga A kiváló fiú Vezetésre termett A jókkal barátkozik A mennyországból láthatom-e a társaimat? A kitűzött párbaj A kolerajárvány A Szeplôtelen Szűz Társulata Segítsen, hogy szent lehessek A mestermű Így születtek meg a szaléziak Az alapító tagok Úgy tesz, ahogy Don Bosco Barátsága Istennel Végleges barátság A szokatlan szórakozottság Különleges megbízatás A mennyországba vágyik Hogyan lett a ,,bölcsôk szentje''? A titokzatos vállruha Savio Domonkos barátai A ,,Savio Klub'' Életrajzi adatai A Szalézi Család Magyarországon ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1996-ban jelent meg a Don Bosco Kiadó gondozásában az ISBN 963 8456 02 7 azonosítószámmal. Az elektronikus változat a Don Bosco Kiadó engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Don Bosco Kiadó tulajdonában marad. ======================================================================== A jól sikerült vizsga 1954. június 12-én délután Savio Domonkos ezernyi barátja gyűlt össze Rómában a Szent Péter téren. XII. Piusz pápa szentté avatott egy missziós vértanút, két szerzetest, egy szerzetesnôt és egy fiút. Éppen e fiú köré sereglett össze az a nagyszámú fiatal. Ének, taps, éljenzés lelkesítette ôket a hozzájuk közel álló fiatal szent barátjuk ünneplésén. A Pápa számára ünnepi díszben baldachint emeltek a Bazilika elôtti téren. Egymás után érkeztek diplomaták, a hatóság képviselôi, elôkelôségek, ott volt a pápai testôrség pompás egyenruhában és a svájci gárda. Távolabbi kíváncsiskodók a Janikulusz dombról a térre irányították messzelátójukat. A várakozásban felcsendült az ének: ,,Angyali Savio, ifjak ékessége, fiatal szívünket vezesd az égbe.'' A fiúban a fiatalok vezérüket ünnepelték. Az emelvényen helyet foglal 180 püspök és érsek, valamint 16 bíboros. Végre, míg a Szixtuszi kórus Perosi karmester vezényletével elzengi a Tu es Petrus dallamát, megjelenik a Pápa. 16 óra 46-kor azután csend borul a térre. XII. Piusz mint a tanítóhivatal feje, a legfelsôbb katedráról kihirdeti: ,,A szent és oszthatatlan Szentháromság dicsôségére... a mi Urunk Jézus Krisztus, Szent Péter és Pál apostol, és a mi saját tekintélyünkkel szentnek hirdetjük ki a vértanú Piero Luigi Chanelt, Gaspare del Bufaló, Giuseppe Pignatelli és Savio Domonkos hitvallókat, valamint Maria Crocifissa Rózát... Amen!'' A kihirdetést nagy tapsorkán követte, s ugyanakkor a Bazilika erkélyén az új szenteket ábrázoló képrôl lehullott a lepel. Az egyházi személyeket a képen ünnepélyes ruhában látjuk, mellettük a szerzetesnô ájtatos alakja s elôttük a guggoló kisfiú; mintha nem találná ott a helyét, talán valamelyikük táskáját cipeli. De nem. A Pápa ôróla is szól, úgy beszél róla, mint a többirôl, sôt még melegebb hangon nyilatkozik róla. ,,Itt van elôttünk Savio Domonkos, aki tanítómestere, Don Bosco iskolájában megtanulta, hogy az Urat szolgálni és Ôt másokkal megszerettetni mily nagy örömet jelent, s ez az öröm óriási nagy alkalom az apostolkodásra... Domonkos jóra buzdította társait, hogy járuljanak a szentségekhez, kerüljék a rosszat... Határozottan, de szeretettôl indíttatva tudott fegyelmezni, s a rakoncátlanokat rendre utasította...;; Ez az egy hónap híján 15 éves fiú kiállta a próbát, az Egyház legfôbb ítélôszéke elôtt is. Az egész világ serdülô fiatalságának lett vezére, akinek nemcsak élete során, hanem méginkább szentté avatása óta követik példáját. Pedig nem a divatra hívja fel a figyelmet, hanem életszentségre tanít. Már Charles Péguy azt mondta, hogy az életben ,,csak egyetlen dolog szomorít el, hogy nem lettünk szentek''. És ha a gyerekek nem tudnak talán ilyen találóan fogalmazni, ártatlanságukban megérzik, hogy ez így van. ======================================================================== A kiváló fiú Az árva Giovanni Roda, akit Don Bosco Torino Porta Palazzo negyedében szedett fel, mondotta Savio Domonkosról: ,,Úgy hallgattunk rá, mint egy vezérre, mert ô jó volt.'' Giovanni eleven fiú volt, és amikor Don Bosco felvette az Oratóriumba, Savio Domonkosra bízta. ,,Domonkos velem egyidôs volt'', emlegette Roda még 90 éves korában is. ,,Nagyon megbarátkoztunk és azóta mindig hiányzott nekem. Követtem a példáját, vele játszottam, együtt szoktunk tanulni...'' Vezetésre termett Domonkos már a megjelenésében is megnyerô volt. Noha korához képest apró és vézna alkatú, állandó jókedve, megnyerô mosolya mindenkit magával ragadott. Öröm volt ránézni, vele elbeszélgetni. ,,Személyében tiszta, jól nevelt, és udvarias modora jó benyomást tett társaira.'' ,,Fiatal kora ellenére meglett emberhez illô bölcsesség lakozott benne.'' ,,Vidám beállítottsága s eleven természete társai elôtt kedvessé tette. Így nyilatkoztak róla társai, nevelôi és maga Don Bosco is. Nemcsak vonzó egyéniségével, hanem értelmével is nagyrabecsülést és tekintélyt vívott ki magának. Murialdóban a káplán már hét éves korában engedte az elsô szentáldozáshoz, holott az akkori szokás általában tizenegy-tizenkét éves kort követelt meg. A káplán elôször habozott, de ,,jól mérlegelve a rendkívüli tudást, látva, hogy elsajátította a vallásos ismereteket, és hogy Domonkos maga is vágyakozott rá'', megengedte neki, és ezt nem kellett megbánnia. Elsô találkozása alkalmával Don Bosco ezt mondta neki: ,,Próbára teszlek, alkalmas vagy-e a tanulásra. Vedd ezt a könyvet, és tanuld meg ezt az oldalt. Holnap visszajössz s felmondod nekem.'' Ezzel elbocsátotta, hadd menjen játszani a többi fiúval. De mi történt? ,,Alig nyolc perc múlva Domonkos mosolyogva felém jön és mondja: <> Ámulatomra --, mondja Don Bosco --, észrevettem, hogy nemcsak szó szerint megtanulta az egész oldalt, hanem jól meg is értette annak tartalmát. <>, mondottam. <>''. 1854. október 29-én érkezett Torinóba. Egyik társa így nyilatkozik: ,,Tanulásban Domonkos nagyon értelmes volt, annyira, hogy egyes nehezebb kérdéseket, vagy kevésbé érthetô szöveg magyarázatát a tanár nem egyszer tôle kérdezte''. ,,Szorgalma, kitartó tanulása, ragaszkodó magatartása megnyerte a tanár jóindulatát és tanulótársai nagyrabecsülését.'' Amíg egészsége megengedte, az osztályelsôk közé tartozott. Don Bosco azt mondta neki, hogy jó posztót lát benne. Domonkos máris kész volt a válasszal: ,,Én vagyok a posztó, ön a szabó'', és nem egyszer úgy nyilatkozott, kifejezett szándéka, hogy elöljáróinak rendelkezésére álljon. Domonkos ügyes volt a játékban is, ma azt mondanánk: igazi sportoló. ,,Szabadidôben a játék lelke volt'', mondja Don Bosco. És barátja, Giovanni Roda: ,,Megállta helyét a játékban, jól játszott, tudott gyôzni. Úgy bánt a labdával, vagy más szerrel, hogy öröm volt nézni.'' Egyszóval, nem közönséges fiú volt, és nem csoda, hogy ,,mindenki igyekezett Domonkossal barátságot kötni, vagy legalább tiszteletben tartani.'' A jókkal barátkozik A példás vezetônek egy másik tulajdonsága is megvolt Domonkosban: könnyen tudott barátkozni. ,,Mindenkivel barátkozott, és ôt is mindenki szerette.'' A tanára, Don Francesia, így emlékszik rá: ,,A szeme nyugodt, vidám, élénk volt, a szív tisztasága sugárzott belôle. Mindenki megszerette. Nem volt nehéz barátságot kötni vele.'' Egyik barátja, Amedeo Conti vallja: ,,Kedves barátom volt, mert értette a módját, hogy megszerettesse magát...'' Sokan emlegették halála után. Többen esküvel erôsítették emlékezésüket a szenttéavatási eljárás keretében. Nagyon érdekes Giovanni Roda emlékezése. Giovanni az a fiú, aki Don Bosco nevenapján ajándékul egy trombitát kért, és késôbb a katonai zenekar trombitása lett. Az Oratóriumban cipésznek tanult. ,,Barátja voltam Domonkosnak'', mondotta, ,,és mindig kerestem a társaságát, mert segített, tanácsot tudott adni. Vele egykorú voltam, megértettük egymást, mintha testvérek lettünk volna. Én nem voltam magas növésű, de ô még nálam is kisebb volt. Egy szép napon Don Bosco kettônket Becchibe küldött. Nem kis gyaloglást jelentett ez hegyen-völgyön át. Ugrándoztunk, tréfálkoztunk, hancúroztunk. Jó izzadtan megérkeztünk Becchibe. Margit mama szépen megmosdatott, majd bement az istállóba, megfejte a tehenet, s megkínált bennünket a friss tejjel. De jó volt!... Nagy nap volt az számunkra.'' A mennyországból láthatom-e majd a társaimat? Domonkos általában a legjobbakat választotta barátainak. ,,Ha volt egy példás magaviseletű, jótanuló, aki kiérdemelte tanárai dicséretét, az biztosan Domonkos barátja és bizalmasa lett.'' De nem húzódozott attól sem, hogy a rendbontók barátságát is keresse. ,,Ha a tanár látta, hogy valamelyik sokat fecseg, Domonkost melléje ültette, mert ô valamilyen fortéllyal csendre tudta inteni, rávette, hogy tanuljon, teljesítse kötelességét.'' Így tanúskodik Don Bosco. Hasonló módon egyik osztálytársa a magániskolában, gróf Ottavio Bosco di Rufino: ,,Emlékszem még, hol volt Savio helye az iskolában. Megvallom, elég volt ránézni, és máris ösztökélve éreztem magam kötelességem teljesítésére, hogy odafigyeljek a magyarázatra.'' Domonkos barátait nemcsak a természetes rokonszenv alapján választotta meg, hanem a kölcsönös megértés lelki igénye is vezette. Így épített ki különleges barátságot Giovanni Massagliával, akinek azt mondta: ,,Segítsük egymást lelkünk megmentésében.'' Amikor Giovanni megbetegedett és hazaküldték, Domonkos levélben írta neki: ,,A jó Isten ôrizzen meg bennünket szent kegyelmében, segítsen, hogy szentek lehessünk, mert attól félek, nem lesz rá idônk.'' Abban az idôben valóban hamar eljött a halál. Így történt Massaglia esetében is, aki egyszerűen csendben elröppent. ,,E barátjának elvesztése'' -- mondja Don Bosco --, ,,annyira fájt Domonkosnak, hogy -- noha teljesen belenyugodott Isten akaratába --, napokig siratta. Ez volt az elsô eset, hogy azt a bájos arcot a fájdalomtól könnyesen láttam.'' Egyszer aztán Domonkos is elhagyja az Oratóriumot, s hazamegy meghalni. ,,Indulása elôtti este'', meséli Don Bosco, ,,alig tudtam szabadulni tôle: mindig volt valami kérdeznivalója... <>'' A valdoccói Oratóriumban akadtak olyan fiúk is, akiknél könnyen ment a verekedés. Ezeket Don Bosco az utcáról szedte fel; egyikük még sértegette is, sôt, nem átallta Domonkost bántalmazni. Gyerekdolog. De ô tudott uralkodni magán. Arca ilyenkor elvörösödött, de nyugodtan válaszolt: ,,Nem volt szép tôled. Én megbocsátok neked, de másokkal ne így bánj.'' Hogy mire volt képes a duhajkodók védelmében, megmutatta már Mondonióban, az elemi iskolában, amikor pajkos társai a kályhát hóval megtöltötték és a csínytettel ôt vádolták. ,,Nem tudtam elhinni, hogy képes volnál hasonló dologra'' -- mondotta a tanító, Don Giuseppe Cugliero, ,,de a vádlók úgy tudták beadni a rágalmat, hogy az igaznak tűnt, s én elhittem. Ilyen rendetlenség után teljesen felháborodva léptem be az osztályba, mondom Saviónak: Éppen neked kellett ilyen gyalázatot elkövetned? Ezért ki kellene tiltani téged az iskolából! Szerencséd, hogy elsô ízben történt...'' Domonkos könnyen tisztázhatta volna a dolgot, de hallgatott. Lehorgasztotta fejét, mint aki megérdemli a szemrehányást. Másnap aztán kiderült, ki az igazi tettes. ,,Félrevontam Domonkost és azt mondtam neki: Miért nem mondtad azonnal, hogy te ártatlan vagy? Domonkos azt válaszolta: <>'' A kitűzött párbaj A jó vezetô bátorsága is megvolt benne. Ezt mutatta ki társainak, amikor két kakaskodó diák párbajra hívta ki egymást. A vita akkor mérgesedett el közöttük -- meséli Don Bosco a szemtanúk elbeszélése alapján --, ,,amikor egymás családját kölcsönösen díszes jelzôkkel becsmérelni kezdték.'' Sértegetô szavak után a két hôs ,,kövekkel akarta szétverni egymás fejét''. Domonkos tudomást szerzett a dologról, de ugyan hogyan akadályozhatná meg, hisz nála nagyobb fiúkról volt szó? Próbálta eltántorítani ôket ettôl a lépéstôl jó szóval is és határozott hangon. A végén hozzátette: ,,Fogadjátok el legalább egy feltételemet!'' Azok pedig: ,,Rendben van, de csak akkor, ha nem akadályozod meg a párbajt.'' ,,Az én feltételem nem akadályozza meg. Gyerünk, veletek tartok.'' És elmentek a Porta Susán kívüli mezôre (a mezô azóta beépített városrész, és Don Bosco késôbbi hozzáfűzése szerint, a viszály helyén ma a Szent Borbála plébánia temploma áll). Megérkeztek a mezôre. Domonkos hagyta, hogy párbajhoz szükséges fegyvereket keressenek (fejenként öt nagy követ), kijelöljék a kellô távolságot. Domonkos ,,erre olyat tett, amire egyikük se számított''. Közéjük állt és azt mondta: ,,Mielôtt a kihívást végrehajtanátok, elvárom, hogy teljesítsétek a feltételemet.'' Elôvette a nyakán viselt keresztet, felemelte és így szólt: ,,Azt akarom, nézzetek erre a keresztre, aztán dobjátok énrám a követ, és hangosan mondjátok: Jézus a keresztfán megbocsájtott a gyilkosainak, de én bűnös ember, ezzel a gyalázatos bosszúval meg akarom ôt sérteni.'' Természetesen a párbaj ezzel véget ért. ,,Abban a pillanatban -- mondotta késôbb az egyik párbajozó -- hideg futott végig a hátamon. Nagyon elszégyelltem magam, hogy ez a jó barátom ilyen szélsôséges eszközhöz volt kénytelen nyúlni, és szívbôl megbocsátottam ellenfelemnek.'' Bátran és ügyesen bánt Domonkos a felnôttekkel is. Egyszer társaival iskolából épp hazafelé tartott, amikor egy kocsis szörnyű káromkodásba kezdett. Domonkos elébe állt és erôltetett mosollyal megkérdezte tôle, meg tudná-e mondani merre van a Szalézi Szent Ferenc Oratórium. Az pedig, a mosoly és a kedves szavak hatására kissé lehiggadva: -- ,,Nem tudom, fiam, nagyon sajnálom.'' -- ,,Ó, ha ezt nem tetszik tudni, egy szívességet mégis megtenne-e a kedvemért?'' -- ,,Szívesen, mi lenne az?'' És Domonkos egész közelrôl, hogy senki más ne hallja: ,,Nagy örömet szerezne nekem azzal, ha nem káromolná mérgében az Istent.'' Nem kellett több. A kocsis meghökkenve mondta: ,,Lásd, igazad van. Tudod, ez egy utálatos rossz szokás, de rajta leszek, hogy megjavuljak.'' A kolerajárvány Abban az idôben gyakori volt a kolera: 1854-ben Torino városában pusztított (a Krimi háborúból hazatérô csapatok hozták magukkal). A királyi család sietve hagyta el a fôvárost. Don Bosco összehívta a fiúkat és tudomásukra hozta: ,,A polgármester felhívást intézett az elszántabb emberekhez. Ha valaki közületek úgy érzi, hogy tudna valamit tenni, velem jöhet a városba a kolerától sújtottak segítségére. Én a Szent Szűz nevében biztosítom, hogy titeket nem fertôz meg e betegség... Voltak köztük nagyobb fiúk és szép csoportot alkottak a rászorulók ügyében. Abban az esztendôben Torino és környékén 2500 embert sújtott a járvány s közülük 1400 halt meg. Az Oratóriumban senki se betegedett meg. A következô évben a nyári hónapokban újból felütötte fejét a baj, s a fiúkat újból mozgósították. Domonkos az elsôk között jelentkezett. A járvány azonban hamar elcsitult. Nem volt szükség az oratóriumi fiúkra; ám elég volt a bátor gesztus e tizenhárom éves kisfiú részérôl. ======================================================================== A Szeplôtelen Szűz Társulata Savio Domonkos története Don Bosco Oratóriumában olyan, mint a tésztát kelesztô csöppnyi kovászé: észrevétlenül lopakodik be, lassan- lassan átjárja és átalakítja az egészet. Domonkos személyes kibontakozása a többieket is magával ragadja. Ahogy megérkezett Torinóba, Domonkos jelentkezett Don Boscónál, és megismerkedett a falra felfüggesztett, pár latin szóba sűrített oratóriumi programmal: ,,Da mihi animas, coetera tolle!'' (,,Add nekem a lelkeket, minden mást vegyél el tôlem!'') És felkiáltott: ,,Megértettem, itt nem pénzre megy az üzlet, hanem a lelkekre. Értem. Remélem, hogy az én lelkem is benne van ebben az üzletben.'' Elfoglalja helyét az utoljára érkezôk között. Don Bosco hamarosan feljegyzi róla: ,,Érkezése napjától kezdve kötelességét oly pontosan teljesítette, hogy nehezen lehetett felülmúlni. Nem mintha rendkívüli dolgokat tett volna, de mindenben pontos volt.'' Érkezése után negyven napra, 1854. december 8-án az egész Egyház ünnepel: IX. Piusz pápa kihirdeti a Szeplôtelen Fogantatás dogmáját (hittételét). Domonkos aznap megújítja elsô áldozásakor tett elhatározásait írásban, hogy meg ne feledkezzék róla soha: ,,Jó elhatározások, amiket én, Savio Domonkos tettem 1849-ben, amikor elsôáldozó voltam: 1. Gyakran megyek majd gyónni és olyan gyakran áldozni, ahogy azt lelkiatyám tanácsolja. 2. A vasár- és ünnepnapokat meg fogom szentelni. 3. Jézus és Mária lesznek a barátaim. 4. Inkább meghalok, semhogy bűnt kövessek el.'' És szükségét érzi, hogy ,,tegyen valamit a Szűzanya tiszteletére''. De hamar akarja megtenni, mert attól tart, nem sok ideje lesz rá. Valóban, csak két év és négy hónap marad a számára. Segítsen, hogy szent lehessek A nyugalmat nem ismerô cselekvési vágyának: ,,tenni, de minél elôbb'', egyik napon irányt szabott Don Bosco beszéde az életszentségrôl. Don Bosco nem fél hôsies áldozatot kérni a fiúktól. Röviden ezt fejtegeti: Isten akarata, hogy szentek legyünk; ez könnyen elérhetô; a szent nagy jutalomban részesül az égben. Azt is mondja, hogy az életszentség és a vidámság tökéletesen összefér. Domonkos egy betűt sem felejt el soha Don Bosco szavaiból. Azokban a napokban szokatlanul elkomolyodik, annyira, hogy Don Bosco azt gondolja, rosszul van. Megállítja: ,,Domonkos, mi van veled, talán nem érzed jól magad?'' -- ,,Nem -- hangzik a válasz -- ellenkezôleg, valami jó érzés kínoz.'' És Domonkos egy sor akarom, akarok felsorolásba kezd. ,,Nagyon vágyódom és szükségét érzem, hogy szent lehessek. Megértettem, hogy mindenki szent lehet amellett, hogy közben vidám marad. Határozottan szent akarok lenni. De nem tudom, mit és hogyan kell ezért tenni. Tessék már mondani, hogyan kezdjem el?'' Erre Don Bosco határozott életprogramot adott neki, többek között: ,,Igyekezz jót tenni barátaiddal!'' 1855. június 24-én, Don Bosco a nevenapján felszólítja a fiúkat, írja föl mindegyik egy lapra, milyen ajándékot szeretne kapni. Sokféle kérés jött elô. Volt, aki 100 kg mogyorós csokoládét kért! Domonkos ezt írta: ,,Segítsen, hogy szent lehessek...'' Don Bosco félrehívta és azt mondta neki: ,,Ajándékul megkapod az életszentség aranyszabályát. Jól figyelj ide! Elsô: a vidámság. Ami gyötör és nyugtalanít, az nem az Istentôl jön. Második: teljesítsd iskolai és vallási kötelességeidet. Figyelj az iskolában, légy szorgalmas, fordíts gondot az imára. Ezt ne nagyravágyásból tedd, hanem Isten iránti szeretetbôl, hogy ember legyen belôled. Harmadik: Igyekezz jót tenni barátaiddal. Segítsd ôket mindig, még ha áldozatba kerül is. Ebben áll az egész életszentség.'' Ettôl a naptól kezdve Domonkos nagyobb öntudattal lát neki a munkának társai között. Azokkal játszik, akikkel a többiek nem törôdnek, a gyengébbeknek segít a tanulásban, beteg társainak gondját viseli. Számos kiváló fiú volt akkor az Oratóriumban: Michele Rua, Giovanni Cagliero, Giuseppe Bongioanni, Celestino Durando, Giovanni Bonetti... Tavasszal egy új ötlet motoszkál Domonkos fejében: összehívni a megbízhatóbbakat, közös erôvel dolgozhatnának társaik között. Csupán arról van szó, hogy meg kell szervezni azt a munkát, amit egyenkint mindegyikük már úgyis megtenne a jó ügy érdekében. A felnôttek mintájára ôk is alapíthatnának egy Egyesületet, Társulatot. Mivel ô már gondolt arra, hogy ,,tenni fog valamit a Szűzanya tiszteletére'', talán jó lesz, ha Szeplôtelen Szűz Társulatának nevezi el. Szóvá teszi a dolgot Don Bosco elôtt és ô beleegyezik. Ugyanúgy a társai is. Megszületik tehát a Társulat. Egy kis válogatott, titkos baráti csoport, alig vannak tízen. Összetartanak, s igyekeznek másokat a jóra vinni. Hogy mi a teendô, az nem jelent problémát: mindig adódik rá számtalan alkalom, és végül ott van Don Bosco, majd ô irányít és tanácsot ad. A mestermű Domonkos gondolta el és kezdeményezte a Társulatot, de ô a kisebbek közé tartozott. Amikor a csoportnak kialakul az arculata és szervezkedni kezd, az elnöki tisztség a legidôsebbre hárul, a húsz éves Rua Mihályra, aki már papi reverendát visel. A fiúk a szabadidôben jönnek össze, megbeszélik az elvégzett munkát, programot készítenek. Egy évig a dolgok úgy nagyjából elég jól mennek, de egyre érzik, hogy alaposabb szervezésre van szükségük. Domonkos egy szabályzat gondolatát veti fel. Az indítványt mind elfogadják, és máris nekilátnak. Egy 21 cikkelybôl álló szöveg készül. Ünnepélyes ,,kötelezzük magunkat'' kifejezést használnak. A végén nem felejtik el azt sem hozzátenni, hogy ,,bíznak Szűz Mária segítségében, hogy elhatározásuk mellett szilárdan kitartsanak, önmagukhoz szigorúak, másokhoz barátságosak és mindenben pontosak legyenek.'' A Szabályzatot bemutatják Don Boscónak, ô jóváhagyja, itt-ott javít is rajta. 1856. június 8-án a Társulat tagjai összegyűlnek a templomban a Mária-oltár elôtt. Mindannyiuk nevében Domonkos felolvassa a Szabályzatot. A csoport egyik fôcélja: apostolkodás a társaik között, és barátságos viszony teremtése minden más emberrel. Az apostoli munkát szavakban kezdik, de mindenekelôtt a jó példából indulnak ki. Giovanni Cagliero késôbb hozzáteszi: A Társulat egyik célja abban állt, hogy a rakoncátlanokat a jó ügynek megnyerjék. Domonkosra vonatkozólag azt állítja Don Bosco, hogy aki a szünetben megfigyelte, arra gondolhatott, hogy jobbára a rakoncátlanok barátságát kereste. De az apostolkodásban nem volt erôszakos, és soha senkit nem bosszantott vele. ,,Az életszentséget mi a vidámságban éljük (vagy keressük)'', mondotta egyik újonnan érkezett társának. A Társulat döntô pillanatai a gyűlések, heti összejövetelek, ahol a tagok megtárgyalják a problémákat, beszámolnak az elvégzett munkáról és tervezgetnek. Ezeken a gyűléseken Domonkos elemében érzi magát. Giovanni Bonetti (akkori társa és késôbb a Bollettino Salesiano, Szalézi Értesítô igazgatója) tanúskodik róla, hogy Domonkos ,,úgy beszélt, mint egy kis tudós. Az ô javaslatait mindig elfogadták.'' Ezeken a gyűléseken Domonkos és társai megtudják, ki szorul segítségre, kire kell ügyelni, hogy jobban viselkedjék. A Társulat tagjai tanulmányozzák az adott eseteket, megbeszélik, milyen módon érdemes közbelépni, megállapodnak abban, ki legyen kinek-kinek az ôrangyala... A Szeplôtelen Szűz Társulat Domonkos, a kis vezetô mesterműve marad. Tizenhárom éves korában eszelte ki, egy évre rá nekifogott a szabályzatoknak. És milyen következményekhez vezetett? A kevéske kovász tovább erjesztette a tésztát, még Domonkos halála után is. A Társulat tagjai közül, két év múlva, Don Bosco kiválasztja majd a szaléziak elsô csoportját. ======================================================================== Így születtek meg a szaléziak Kevesen ismerik, milyen szerepe volt Domonkosnak és Társulatának a Szalézi Rend keletkezésében. Azokban az években Don Bosco munkatársai -- az egyetlen pap, Don Vittorio Alasonatti személyétôl eltekintve (akit az Isteni Gondviselés küldött) -- csupán a fiúk voltak. Don Bosco lassan-lassan magához tudta ôket kötni, mindig csak annyit követelt meg tôlük, amennyit fiatal koruk és elkötelezettségük megengedett. 1854. január 16-án (Domonkos csak a következô ôsszel jön az Oratóriumba), Don Bosco 16-17 éves fiúkat gyűjtött össze a szobájában. Egyikük, Michele Rua, feljegyezte: ,,Azt a javaslatot kaptuk, hogy szeretetgyakorlatot végezzünk mások megsegítése érdekében, amire késôbb ígéretet tehetünk; és, ha lehetséges lesz, és alkalmasnak látszik, Istennek majd fogadalmat teszünk. Attól az estétôl kezdve szaléziaknak nevezték azokat, akik erre a gyakorlatra vállalkoztak.'' A fogadalom gondolata éppen csak fölmerült, de szerzetesi életrôl valójában még nem volt szó. Az alapító tagok 1859. december 9-én este (Domonkos már közel 3 éve a mennyországban van) Don Bosco ismét összehívja kis barátait. Számban megnövekedtek, tizenkilencen jönnek el. Az idô sürget: ez az elsô alkalom, hogy Don Bosco egy jövendô szerzetes társaságról tesz említést. Azt mondja, hogy IX. Piusz pápa helyesli, eljött az ideje, meg kell kezdeni, s most rajtuk a sor, mondják meg, jelentkeznek-e a jövendô Társaságba. Pár napon belül várja a választ. Éjszaka van, mire kijönnek Don Bosco szobájából. Hideg van, de sokan nem tudják magukat elszánni az alvásra, föl-alá sétálnak, elgondolkoznak, kérdezgetik egymást. ,,Don Bosco csupa barátot akar csinálni belôlünk!''. Giovanni Cagliero látszik a legizgatottabbnak. Egyszerre csak odalép egyik társához s kifakad: ,,Barát, vagy nem barát, nekem mindegy. Don Boscótól én nem tudok elszakadni!''. Máris ment és megírta felvételi kérelmét. Kilenc nap múlva Don Bosco várja kis barátait: a meghívás, szokás szerint estére, Don Bosco szobájába szól. Tizenheten érkeznek: csak ketten maradtak le. Amikor a szobát elhagyják, már készen áll a Szalézi Társaság. Az elöljáró Don Bosco, és tanácsosai a még felcserepedô fiatalok. A két dátum: 1854 január és 1859 decembere között bontakozott ki Savio Domonkos Szeplôtelen Szűz Társulatának üdvös hatása a fiatalok javára. A Szalézi Társaság tizenhét alapítójának névsorát megôrzi a jegyzôkönyv. De ismeretes a másik jegyzék is, a Szeplôtelen Szűz Társulat tagjainak a névsora. És nem véletlen: jórészt ugyanazok a nevek ismétlôdnek. Amikor 1856-ban Domonkos a Szűzanya oltáránál a Szabályzatot felolvasta, tízen voltak. A következô hónapokban többen lettek, októberben már tizennégyen. E tizennégybôl nyolc a szalézi alapító tag, kettô még nagyon fiatal, ezért csak késôbb veszik fel szalézinak, egy másik, kispap lévén, elhagyja Don Boscót és egyházmegyés pap lesz. Csak ketten mennek haza, mert az Úr más pályára hívta ôket. A tizennegyedik pedig, Domonkos, akkor már a mennyországban volt. De ez még nem minden. A tizenhetes listán olyanok is vannak, akik 1856 októbere után lettek a Társulat tagjai. Így tehát -- mindent összevetve -- mondható, hogy az elsô szaléziak nagyrészt a Domonkos által alapított csoportból jöttek. A szaléziak történetének nagy tanulmányozója, Don Alberto Caviglia írja, hogy ,,a Szeplôtelen Szűz Társulata a Szalézi Társaság lelki bölcsôjének tekinthetô.'' Úgy tesz, ahogy Don Bosco Elsô találkozása alkalmával Don Bosco megkérdezte Domonkost: ,,Ha latin tanulmányaidat befejezed, mi akarsz lenni?'' Domonkos habozás nélkül azt felelte: ,,Ha a jó Isten megsegít, pap szeretnék lenni.'' És bizonyára Don Bosco mintájára lett volna pap belôle. ,,Majd ha kispap leszek -- mondotta bizalmasainak -- elmegyek Mondonióba, összegyűjtöm a gyermekeket, megmagyarázom nekik a katekizmust, sok példát mesélek el nekik, és az életszentségre tanítom ôket.'' De nem várta meg, hogy kispap legyen. A nyári szünidôben, meséli Don Bosco, ,,látni lehetett, hogy körülvették ôt a hozzá hasonló gyermekek, kisebbek is, nagyobbak is, és szívesen voltak a társaságában. Alkalomadtán apró ajándékokkal lepte meg ôket, buzdította ôket, figyeljenek a katekizmusból feltett kérdéseire és kifejtette, hogyan viselkedjenek. Ily módon finoman elérte, hogy becsben tartották a hitoktatást és eljártak a szentmisére is.'' Don Bosco azt is mondta, hogy Domonkos ,,elôszeretettel azoknak a szenteknek az életét olvasta, akik különös módon a lelkek üdvéért fáradoztak. Szívesen beszélt a misszionáriusokról, akik messzi országokban dolgoznak, és ha már anyagilag nem tudta ôket támogatni, mindennap imádkozott értük.'' Talán egy jövô misszionáriusának eszménye lappangott benne? ======================================================================== Barátsága Istennel Érdekes és kedves volt az a fogadtatás, amelyben Domonkos pici korában édesapját részesítette, amikor az a munkából hazaérkezett. Elébe futott, fogta a kezét, olykor a nyakába ugrott és azt mondta: ,,Édesapa, ugye nagyon fáradt vagy? Te annyit dolgozol értem, én pedig csak bosszúságot okozok neked. Imádkozni fogok, hogy a jó Isten neked egészséget adjon, engem pedig segítsen, hogy jó legyek.'' E szavakkal kísérte haza. Majd széket keresett, hogy apja leüljön, s vele maradt, cirógatta. ,,Számomra ez -- mondja az apja -- nagy vigasztalást jelentett a sok munka közepette, és alig tudtam kivárni, hogy hazaérjek, és csókot nyomjak Domonkos arcára, mert szívbôl szerettem.'' Don Giovanni Zucca, a káplán, és Murialdóban Domonkos elsô tanítómestere mesélte: ,,Többször láttam a talán öt éves kisfiút, ahogy anyjával a templomba jött. Ha a templomot esetleg zárva találta, akkor egy érdekes jelenetnek voltam tanúja. Ahelyett, hogy futkározott volna, ahogy azt a kicsinyek szokták, a templom küszöbénél letérdelt, s lehajtott fejjel, kezét összetéve ájtatos imába merült, amíg a templomot ki nem nyitották.'' Barátsága Istennel, ,,ez a vele született erény'' csak elmélyül elsôáldozása után, amit a káplán elég korán megengedett neki. Abból az alkalomból, hét éves korában írta le elhatározását: ,,Jézus és Mária lesznek a barátaim.'' Ismeretes Domonkosnak egy másik mondása, amit a róla készített képeken láthatunk: ,,Inkább meghalok, semhogy bűnt kövessek el.'' Ez a mondás Isten melletti mély és pozitív elkötelezôdésének csak elôzménye és negatív megfogalmazása. Mindkét elhatározását valószínű mások tanácsára tette. Ilyesmi, az akkori idôk hagyományához híven, az elsôáldozás alkalmával gyakori volt. De Domonkosnál az a sajátos, hogy annyira élte, hogy életprogramja lett. Végleges barátság Azon a december 8-i estén, amikor a Szentatya Rómában kihirdette a Szeplôtelen Fogantatás dogmáját, Domonkos, Don Bosco engedélyével elment a templomba és megállt a Szűzanya oltáránál. Megújította az elsô szentáldozáskor tett elhatározásait, és -- ahogy Don Bosco tanúsítja -- többször elismételte ezeket a szavakat: ,,Szűzanyám, neked adom a szívemet. Add, hogy mindig a tied maradjon. Jézus és Mária, legyetek mindig a barátaim. De inkább haljak meg, mintsem egyetlen bűnt elkövessek.'' Több volt ez egy imádságnál: a teljesen öntudatos cselekvés, határozott választás, egy végleges szövetség megkötése. Hogy gyökeresen adta magát Istennek, az a szavak értelmezésébôl is kitűnt. A fiúk egyes szavak magyarázatát keresték. Don Bosco egymás után megfejtette nekik. Domonkos azt kérdezte, mit jelent az ô neve. ,,Domenico, Domonkos azt jelenti: az Úré.'' Erre Domonkos fellelkesedett: ,,Akkor hát igazam van, amikor azt kérem, hogy szent legyek? Tehát kell és akarom, hogy tejesen az Úré legyek, szent akarok lenni, addig nem nyugszom, amíg szent nem leszek''. A szokatlan szórakozottság Nem lehet néhány szóval elmondani, mit jelentett Domonkos számára az Eucharisztia. Domonkos Torino utcáin gyakran látta, hogy a betegekhez viszik a szent útravalót. Egyik nap esett az esô és szutykos volt minden. Domonkos nem törôdött vele, letérdelt a sáros földre. Egyik társa megjegyezte, hogy nem kell ennyire túlozni, hisz mocskos lesz a térde is, a nadrágja is. Ô azonban nyugodtan válaszolt: ,,A térdem is meg a nadrágom is az Istené, az Istennek pedig tisztelettel tartozunk. Amikor az ô közelében járok, kész vagyok nemcsak térdet hajtani, hanem ôérte akár tűzbe is vetni magam.'' És amikor csak tehette, igyekezett másokat is a tiszteletadásra késztetni: egyik alkalommal azt a katonát is, aki az Oltáriszentség átvonulásakor meg se moccant, ott állt mint a cövek. Domonkos elôhúzott a zsebébôl egy tiszta zsebkendôt, eléje terítette a földön. Egyik nap, délután kettôkor híresztelni kezdik: Domonkos eltűnt az Oratóriumból. Reggelinél nem látták, az iskolából hiányzott, ebéden se volt. Beteget nem jelentett, az ágya érintetlen. Társai értesítik Don Boscót. Ô kissé elgondolkozik, majd mosoly fut át az arcán: ,,Menjetek csak, gondolom, hol van.'' Don Bosco bemegy a templomba és Domonkost ott találja az oltár elôtt. Nem mozdul, akárcsak egy szobor, szemét a Tabernákulumra szegezi. Megszólítja, megrázza. A végén Domonkos hátrafordul, és csodálkozva kérdezi: ,,Vége már a misének?'' Don Bosco az órára mutat: ,,Látod, már két óra.'' Domonkos zavarában bocsánatot kér, hogy nem tartotta be a napirendet. Don Bosco a konyhára küldi: ,,Ha kérdezik, miért késtél ennyit, mondd, hogy nekem voltál valamit elintézni.'' ,,Valami hasonló dolog, -- mondja Don Bosco --, már máskor is történt vele. Ha ilyenkor megkérdeztem, mit csinált, miért késik el ennyire, ô egyszerűen azt mondta: <>'' Különleges megbízatás És ez még nem minden: Isten iránti bizalmában rendkívüli megbízatást kap. ,,Az egyik nap -- ismét Don Bosco szólal meg --, szobámba lépett e szavakkal: <> Már korábbi esetekbôl meggyôzôdtem, hogy fontos dologról lehet szó, tehát beleegyeztem.'' Elhagyják az Oratóriumot és a sikátoros utcák felé indulnak. Betérnek egy kapuba, föl a harmadik emeletre, becsöngetnek. ,,Ide kell bemennie'', mondja Domonkos, s ezzel vissza is tér. Don Bosco egy haldokló családapa ágyánál találja magát, aki szentgyónásra várt. Épp idôben jött, ,,hogy a beteg elrendezze lelkiismereti dolgait''. Néhány nap múlva Don Bosco megkérdezte Domonkost, hogyan jutott tudomására, hogy odafent egy haldokló beteg várja a papot. ,,Ô szomorúan csak rám nézett, én pedig nem faggattam tovább'', fejezi be óvatosan Don Bosco. Egy másik alkalommal (a dátum is ismeretes: 1858. szeptember 8-án) egy kolerás asszony, mindenkitôl elhagyottan a halálán van. Domonkos kimegy az Oratóriumból, be a mostani Via Cottolengo utcába, belép egy házba és kérdezi a háztulajdonostól: ,,Van-e itt egy kolerától sújtott valaki?'' ,,Nincs -- volt a válasz. -- Hála Istennek, senki sem beteg.'' -- ,,De egy betegnek kell itt lennie.'' A tulajdonos magyarázkodik, hogy talán elhibázta a házat és biztosra veszi, hogy mindenki egészséges, senki sem fekszik. Domonkos kilép az utcára, körülnéz, majd újból bemegy s határozottan mondja a tulajdonosnak: ,,Legyen szíves, nézzen utána, mert ebben a házban biztosan van egy beteg.'' Elég nagy a ház, végigmennek a szobákon, benéznek a konyhába, a raktárhelyiségbe, semmi. Domonkos továbbra is kitart. ,,Nincs valami kamra, vagy padlásszoba?'' Az ember a fejéhez ütött: ,,A kamra! Talán ott lenne a Maris néni?'' A szegény asszony a házban foglalatoskodott; késô estig szokott maradni. A tulajdonos kiadta neki a kamrát ott fenn. Maris néni ott tartotta a dolgait, étkezni is ott szokott. Felszaladnak és ott találják a szegény asszonyt összekuporodva, kolerától sújtottan küszködött a halállal. Elhívják mindjárt a plébánost, a szegény legalább a szentségek vigaszában részesülhet. A tulajdonos a ház egyik sarkában kérdezi magában: ,,Hát az a gyerek hogyan tudott errôl?'' Feltette magának a kérdést Don Bosco is, és sokan mások, akik bizalmasan értesültek az esetrôl. A mennyországba vágyik Don Bosco megjegyzi: ,,Aki Domonkost megfigyelte külsô magatartásában, mindent természetesnek talált és könnyen azt mondhatta róla, az Isten ilyennek teremtette. De akik közelrôl ismerték, azok tudják, hogy nem kis erôfeszítésébe került mindez. 1856 vége felé gyenge testalkata miatt a nagy erôfeszítés már sok lett a számára. Don Bosco megvizsgáltatja Francesco Vallauri orvossal és a következô diagnózist kapja: ,,A gyerek gyenge szervezete, a koraérett szellemi képessége, az állandó lelki feszültség, mint a reszelô, állandóan koptatja életerejét.'' Don Bosco megkérdezi, milyen orvosság segítene rajta. Vallauri azt mondja, hogy abba kell hagynia a tanulást, levegôváltozásra van szüksége, stb. De hozzáteszi: ,,A legjobb orvosság az lesz, ha engedik a mennyországba. Véleményem szerint erre már nagyon megérett.'' És így is volt. 1857. március 1-jén néhány napi pihenésre hazatért Mondonióba, 4-én ágynak esett. A falusi orvos állapotát súlyosnak találja: tüdôgyulladást feltételez, és négy nap alatt tízszer eret vág rajta. Valaki mondotta, hogy ,,az orvosi tudományt gyakorolják ugyan, de még nem fedezték fel'', és a mi esetünkben valóban így lehetett: Domonkosnak a vérveszteséggel minden ereje elszállt. Március 9-én az orvos, az utolsó érvágásnál azt mondja a szülôknek: ,,Helyben vagyunk, a bajt legyôztük.'' De ahogy az orvos elment, Domonkos a Betegek szentségét kéri. ,,Most öröm fogott el, mondja, igaz, hogy hosszú utat kell tennem az örökkévalóságba, de Jézus lesz a társam, és ha velem van, mitôl féljek?'' És hozzáteszi: ,,Igen, Jézusom, Szűz Mária, most és mindörökké ti lesztek lelkem barátai.'' Estefelé -- meséli Don Bosco --, úgy látszott, mintha kissé elaludt volna. De rövidesen felébredt és érthetôen suttogta: ,,Édesapám, Isten veled! A plébános úr még azt akarta mondani... Ó, milyen szép, amit látok!'' És e titokzatos szavakkal elszunnyadt. Az Úr Jézushoz és a Szűzanyához költözött, akiknek egész életét szentelte. ======================================================================== Hogyan lett a ,,bölcsôk szentje''? Don Bosco megírta Savio Domonkos életrajzát, de a következô epizódról nem tesz említést, talán fiatal olvasóira való tekintettel, vagy talán mert elôre nem tudhatta annak következményét. Az alábbi eseményt Teréz, Domonkos húga, a család tizedik és utolsó gyermeke mesélte el. A szenttéavatási eljárás számára esküvel erôsítette meg vallomását 1912-ben, majd 1915-ben. Teréz nem ismerte testvérét, Domonkost, mert az már halott volt, amikor ô a világra jött. De a családban mindig beszéltek a dologról; Teréz maga dicsekedett is vele, és megôrizte mint egy családi ereklyét. Domonkos a másodszülött volt. Teréz csak Caterina és Raimonda nôvérét ismerte, a fiúk közül pedig Giovanni és Guglielmino bátyját. Ám Maria Caterinát tartotta a legkedvesebbnek, és éppen az ô születésével kapcsolatos eseményrôl van szó. 1856. szeptember 12-én történt, hat hónappal Domonkos halála elôtt. Azon a napon Domonkos jelentkezik Don Boscónál: -- Legyen szíves egy napra hazaengedni. -- Miért? -- Édesanyám beteg és a Szűzanya meg akarja gyógyítani. -- Honnan tudod? -- Én tudom. -- Megírták? -- Nem, de én tudom. Don Bosco tudta már, hogy Domonkos titkokat szokott rejtegetni, nem is faggatta tovább. -- Hát jó, menjél. Tessék, itt az útiköltség. Valóban, az édesanyja akkor várandós volt és helyzete váratlanul súlyosnak mutatkozott. Domonkos felül az utasokat szállító társaskocsiba, Castelnuovóban kiszáll, onnan gyalog indul Mondonióba. Buttigliera d'Asti felé befordulva találkozik édesapjával, aki orvosért rohan. -- Hová mégy Minot? (Ez Domonkos beceneve.) -- Édesanyámhoz. Nem alkalmas az ilyen idôpont egy fiúgyerek számára: az édesanya súlyos állapotban van és vele együtt halálveszélyben a születendô kisbaba. -- Ne, most ne menjél! -- mondja neki határozott hangon az apja. -- Nézz be elôbb a nagymamához itt Ranellóban! Domonkos azonban folytatja útját. Ez volt az egyetlen eset, hogy nem engedelmeskedett. A titokzatos vállruha A házban nagy a sürgés-forgás. A gyermekeket elvitték hazulról, a szomszédasszonyok jönnek-mennek. Meglepôdnek, amikor Domonkos megjelenik, nem engedik oda, ne zavarja most az anyját. Ô pedig: ,,Tudom, hogy beteg, épp azért jöttem meglátogatni.'' És máris szalad anyja szobájába. Anyja is meglepôdik. ,,Hogy-hogy itt vagy, Minot? Nincs semmi bajom, csak most hagyjál, majd hívlak késôbb.'' ,,Jól van, megyek is, csak elôbb egy puszit!'' Nyakába ugrik, megcsókolja. Este már az Oratóriumban van. De édesanyja mindjárt jobban érzi magát. Rá nemsokára megjön az apa az orvossal, és csodálkozva látják, hogy már minden rendben van, az édesanya jól van, és mellette már ott a kisbaba, Maria Caterina. A szomszédasszonyok örömmel veszik körül. De egy váratlan, furcsa szalagot látnak a mama nyakában, rajta egy selyembe hajtott valami, olyan skapuláré-féle. ,,Biztosan Minot tette a nyakamra -- mondja az édesanya --, amikor meg akart ölelni engem.'' Az Oratóriumba érve Domonkos jelentkezett Don Boscónál. ,,Édesanyád hogy van?'' ,,Már meggyógyult, a Szűzanya meggyógyította.'' Savio Teréz, amikor errôl esküvel tanúskodott, a vállruha további történetét is elmondta. Édesanyja más kismamának is oda szokta adni, ha hozzá hasonló helyzetben voltak. A szerencsés kimenetelt égi beavatkozásnak, imameghallgatásnak tulajdonították. Maga Teréz is tapasztalta a segítséget. ,,Minden erôm elfogyott már, és gyógyulásra semmi remény. Elég volt, hogy ott legyen Mondonióból a vállruha, visszanyertem egészségemet, és az élet is visszajött.'' Késôbb, édesanyám halála után, még sokan kapták kölcsönbe, egyszer aztán a vállruhának nyoma veszett. Örökre eltűnt. Nagyon sajnálta. De az édesanyák és a kisgyermekek továbbra is folyamodtak Domonkoshoz és kérték közbenjárását. A boldoggáavatáshoz szükséges és elismert két csodatett épp két kisgyermek, a szenttéavatásnál pedig két édesanya megmagyarázhatatlan gyógyulása volt. Az olasz Bollettino Salesiano (Szalézi Értesítô) szerkesztôségébe még ma is érkeznek jelentések szentek közbenjárására történt csodás eseményekrôl. Három közül kettô Savio Domonkossal kapcsolatos, ô most is ellátogat egy-egy új élet születésén aggódó családhoz. ======================================================================== Savio Domonkos barátai Alig múlt el két esztendô Domonkos halála után, és Don Bosco Valdoccóban a fiúk között osztogatni kezdte korán elhunyt társuk életrajzát. Atyához illô gyengédséggel ô maga írta meg. Domonkos barátai és társai számára leírhatatlan izgalmat jelentett. Rádöbbentek, milyen nagy dolog ott lenni az Oratóriumban, odáig vihetik, hogy könyvet is írhatnak róluk. A könyvben saját magukról olvastak. Nemcsak a mindennapi életükrôl, hanem még saját szavaikra is rábukkantak: Don Bosco ugyanis összegyűjtötte mindazt, amit maguk a fiúk mondtak el, amikor Domonkosról emlékeztek. Rátaláltak arra a társukra, aki ott élt velük, akit szerettek, a jóbarátot, és olvasás közben Domonkost még jobban megismerték, mert a könyv eléjük tárta egész lelki gazdagságát. Elôbb csak bizonyos szempontból ismerték, de most bepillantottak belsô titkaiba is, és eddig ismeretlen eseményeket fedeztek fel. Új és erôsebb vonzódást kezdtek érezni iránta, büszkén tekintettek rá, de zavarba is jöttek, hogy mellette mind eltörpülnek, ugyan hogyan jutnak el arra a magaslatra. Így hát ösztönözve érezték magukat a követésére. Ezáltal Domonkos lassacskán sokezer fiú példaképe, lelki vezére lett az egész világon. Sok nevelô, több mint egy évszázada, nevelési gondjaiban rá hagyatkozik: az ô életét szemlélve a mai idôkre is érvényes gyakorlati útmutatást talál. A ,,Savio Klub'' Itt-ott ma is létesülnek egyesületek és mozgalmak tíz-tizennégy éves gyerekek számára az iskolákban és ifjúsági központokban, vagy oratóriumokban. A közelmúltban terjedt a ,,Savio Domonkos barátai'' vagy inkább ,,Savio Klub'' néven ismert mozgalom. A fiúk azért tekintik példaképnek Domonkost, hogy mai élethelyzetnek megfelelô keresztény életeszményt valósítsanak meg. A nevelôk a mozgalomban személyi és szociális képzésre látnak lehetôséget, a baráti kapcsolat, a lelki élet különféle formái által (mint az elmélkedés, az Úr Jézus és Szűz Mária iránti tisztelet sokféle gyakorlatával, bekapcsolódással az egyházi eseményekbe), és a saját környezetükben kifejtett kisebb-nagyobb szolgálatban. Így a gyűléseken, a játékban és egyéb tevékenységben életüket Domonkoséhoz igazítják és vele együtt megtapasztalják, mit jelent keresztény fiatalhoz illô módon élni. ,,Savio Domonkos éppen olyan korú volt, mint most ti -- mondotta Don Bosco az oratóriumbeli fiúknak az életrajz bevezetô lapjain --, szôröstül-bôröstül hasonlított hozzátok, csak hát ô nálatok egy kicsit jobb volt, és jó példát tudott adni.'' Ezért lett hivatkozási alap a fiúk számára. Az ô nevével fémjelzett mozgalom az Egyház történetében egyedülálló ifjúsági mozgalom marad, mert egy fiú kezdeményezésébôl indult el. Ô az a szent fiú, aki rávette az Egyházat, hogy a szentek hivatalos névsorában külön címmel tüntessék ki: a ,,serdülô szent ifjú'' címmel. Verne Gyula szóhasználatával ô a ,,tizenöt éves kapitány''. Helyesebben még annyi sem, mert annak is egy hónap híja volt. ======================================================================== Életrajzi adatai 1842. április 2. Domenico Giuseppe Savio megszületik Riva di Chieriben. Apja Carlo Savio, anyja Rosa Brigida Agagliate. Apja földműves, majd a kovácsmesterséget űzi. Anyja varrónô. Domonkost már születése napján megkeresztelik. 1844. A család Murialdóba, Don Bosco szülôhelyének közelébe költözik. 1849. április 8. Húsvét ünnepén Domonkos elsôáldozáshoz járul. 1853. A Savio család Mondonióba költözik. 1854. október 2. Domonkos elsô találkozása Don Boscóval. 1854. október 29. Domonkos Don Bosco növendéke lesz a Valdocco városnegyedben létesített Szalézi Szent Ferenc Oratóriumban. 1855 tavasza. Don Bosco beszéde az életszentségrôl. 1856. június 8. Domonkos ifjúsági Egyesületet alapít, a Szeplôtelen Szűz Társulatát. 1856. szeptember 12. Domonkos meglátogatja (és meggyógyítja) édesanyját. 1857. március 1. Domonkos betegen hazamegy Mondonióba, ahol március 9-én meghal. 1954. június 12. XII. Piusz pápa Domonkost szentté avatja. ======================================================================== Szalézi Család Magyarországon Szalézi Tartományfônökség 1044 BUDAPEST Újpest Aschner Lipót tér 10. Telefon: (1) 169-3817 Bosco Szent János Plébánia 2660 BALASSAGYARMAT Kossuth Lajos u. 41. Telefon: (35) 313-693 Jézus Szíve Plébánia 3672 BORSODNÁDASD Kossuth L. u. 22. Telefon: (30) 452-395 Don Bosco Speciális Szakiskola 3700 KAZINCBARCIKA Illyés Gyula út 1. Telefon: (48) 311-574 Szent István Plébánia 1045 BUDAPEST Clarisseum Zichy Mihály u. 30. Telefon: (1) 169-1904 Majtényi László Szalézi Ház 1125 BUDAPEST Felsô-Svábhegyi út 12. Telefon: (1) 201-0979 Szalézi Rendház -- Ifjúsági központ 1032 BUDAPEST Óbuda Bécsi út 175. Telefon: (1) 168-6027 Szent István Plébánia 1185 BUDAPEST Pestszentlôrinc Tátrafüred tér 15. Telefon: (1) 292-1407 Segítô Szűz Mária Lelkészség 9200 MOSONMAGYARÓVÁR Csaba u. 1. Telefon és fax: (96) 214-701 PÉLIFÖLD-SZENTKERESZT Kegyhely Cím: 2533 BAJÓT Telefon: (33) 355-800 Szalézi Rendház Noviciátus 9700 SZOMBATHELY Táncsics Mihály u. 44. Telefon és fax: (94) 315-028 Segítô Szűz Mária Leányai (Don Bosco Nôvérek) FMA Sr. Roboz Etelka 1029 Budapest Templom köz 1. Telefon: (1) 176-5454 Sr. DE FELETTI Italia 2146 Mogyoród Dózsa György út 37-39.