Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Michel Quoist Így élni jó Elmélkedések az élet művészetérôl -- Mai keresztényeknek Az eredeti mű címe: RÉUSSIR Egyházi jóváhagyással Fordította: Horváth Mária Fedôlapterv: Agnes Falkner Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Ajánlás Veszélyben az ember Sikeres élet I. Az ember Ember a talpán Az ember két dimenziója Az atomizált ember, vagy az egységes ember, a személyiség Ne fojtsd el, nemesítsd! A nô Élhetsz egyedül, vagy házasságban, csak az önzô hibázza el életét Ifjú vagy, készülj fel a szerelemre! Az ember és a piedesztálja A kiteljesedett, vagyis a Jézus Krisztus által istenivé vált ember II. Az ember és élete Mikor fogadod el végre önmagadat? Tudj örülni! Gyötrô gondok A gondtalan ember Légy szabad Szépségápolás Ne terheld túl magad! Tudj megállni! Gondolkodj és dönts, ez tesz emberré Légy összeszedett! Így cselekszel eredményesen ,,Éld a magad életét'' -- Légy hű a jelen pillanathoz! III. Az ember és embertársai Ki az a másik? Kapcsolatba lépsz a másikkal -- fogadd be ôt Beszélsz a másikkal -- elôbb hallgasd meg ôt Vitatkozni a másikkal -- gondolatcsere Hatni akarsz a másikra -- bízzál benne A szeretet önmagunk odaajándékozása Szeretni mást annyi, mint életre kelteni Megházasodtok Fogadd el házasságodat! A szenvedés az ember tragikus műve A szenvedés, a Megváltás alapanyaga A világ tökéletesítése és megváltása Istennel és minden emberrel Egész életedet szenteld az emberek megmentésének! Testvéred szenved és meghal IV. Az ember és élete Krisztusban A ,,szűklátókörű'' ember, és a keresztény mélyebb látása Helyesen látni a hit fényénél Isten szól -- találkozás Jézus Krisztussal Az Atya terve a világgal A mindennapi események valóságos távlatai Életünk felülvizsgálása Életünk közösségi felülvizsgálása Imádkozni annyi, mint: készségesen Isten elé állni A gyónás: a bűnbánat szentsége Ne csüggedj el soha! A Szentmise a világtörténelemben Üdvözlégy Mária! A szeretet útja Istenhez vezet... hogy Jézus Krisztus szívével szeress Jegyzetek Michel Quoist ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv szöveghű elektronikus változata. A könyv hatodik kiadása 1980-ban jelent meg Bécsben, az Opus Mystici Corporis kiadásában. Az elektronikus változat Valentiny Géza prelátus úr, az Opus Mystici Corporis vezetôje, engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog az Opus Mystici Corporis tulajdonában van. A szerzôt bemutató fejezet tartalmazza a szerzô fényképét, amely csak 256 színű képernyôbeállítás mellett jelenik meg torzítás nélkül. Ha ennél kevesebb szín van definiálva, állítsa át a képernyôt legalább 256 színre és indítsa újra a programot. A könyv szövegét dr. Máthé Mária vitte számítógépbe. ======================================================================== Ajánlás Eleven, ôszinte, becsületes írás Michel Quoist e könyve; és hogy olvasói mennyire becsülik, mutatja a kiadások s fordítások nagy száma. Ezek sorába lép jelen fordítás is, amelyhez szívesen írunk ajánló sorokat. Hiszen ezt a könyvet a párbeszéd szellemében gondolta el és írta meg a szerzô, és valóban jó anyagot is nyújt a nem-hívô testvéreinkkel való párbeszédhez. Mert valóban mi egyesíthetne minket jobban, melyik ponton ne találkoznánk inkább, mint abban az azonos akaratban, hogy felszabadítsuk az embert, hogy felemeljük minden téren, azért, hogy jobb világot teremtsünk, amely otthonává lehet mindenkinek, és a legjobb lehetôségeket is nyújtja mindenki számára? A szerzô e könyvben éppen azt vizsgálja, hogy az ember mi módon éri el életében a teljes sikert: ennek elôfeltétele elsôsorban az ember belsô egyensúlya, s ezt úgy érhetjük el, ha minden emberi értékhez ragaszkodunk, követve értéksorrendünket. Nem akarunk lélek nélküli világot építeni, olyan világot, amely megtagadja a szellemnek kijáró helyet. Quoist a továbbiakban tevékeny elkötelezésünk szükségességét hangoztatja, amely nem éri be a jószándékkal és tervekkel, hanem ezeket állhatatosan és a legalkalmasabb módon tettekké akarja váltani. Végül az ember nem érhet el sikert életében, ha nincs benne közösségi érzék, mert egyfelôl az ember nem ,,sziget'', hanem társadalmat alkot, másfelôl a társadalom is alakítja ôt. A személyiség kiegyensúlyozottsága, munkára indító dinamizmus és közösségi érzék: ezek adják e mű belsô értékét, és ezekben látja a sikeres, a jó élet titkát az a keresztény, aki aggódó gonddal vizsgálja az emberiség jövôjét. Vatikánváros, 1966. augusztus 4. Prof. VINCENZO MIANO A ,,Nem-hívôk Titkársága'' ügyvezetô fôtitkára ======================================================================== Veszélyben az ember Az emberiség lelkiismeretét a világ nagy problémái izgatják: a munkásság igazságtalan helyzete és a fejlôdésben elmaradt országok nyomora. Keserves következményeik, a szenvedések megszámlálhatatlan sokasága, az ember elevenjébe vágnak, és lelkileg megbénítják. Ma egy lehetôleg még súlyosabb, mert mélyebben gyökerezô baj látogatja meg az emberiséget, és ez -- a dolgok szörnyű visszájára fordulása! -- a ,,legfejlettebb'' népeknél és a legműveltebb embereknél kezdôdik. Belsô feloszlási folyamatról, magának az embernek belsô rothadásáról van itt szó. A legnagyobb tudósok és erkölcstanítók -- legalábbis akik hisznek a szellemnek az anyag fölötti felsôbbrendűségében -- egyaránt súlyosan aggódnak ezért, s már maga az emberiség is kezd a veszély nagyságának tudatára ébredni. Rendkívüli teljesítményei révén a modern világ csodálatosan szép és nagy lett. Úgy tűnik, hogy a hódításaira és az anyag s élet fölötti hatalmára büszke ember egyre inkább urává lesz ennek a világnak. De ugyanabban a mértékben, amelyben a tudomány és a technika révén uralma alá hajtja a világegyetemet, elveszíti uralmát saját bensô világa fölött. Behatol a világmindenség titkaiba, a parányokéba csakúgy, mint a mérhetetlen nagy bolygókéba, de ugyanakkor tanácstalanul áll saját személyiségének titka elôtt. A világmindenséget akarja dirigálni, de képtelen saját szellemét irányítani. Hatalma alá hajtja az anyagot, de ahelyett, hogy -- szabadon az anyag zsarnokságától -- elsôsorban a szellembôl élne, a tökéletesített anyag ellene fordul, ô maga rabszolgává lesz, és elvész a szellem. Ha pedig az ember elveszíti a ,,szellemét'', mindent elveszít. Nincs többé ember. Mert a szellem az elsô. A gondolat a szellem szülötte: ezért nyer alakot az ember keze alatt az anyag és ezért épül fel az épület. A szellem tervez, azért nô ki a város a földbôl és így készül el a gép a gyárban. A szépség a szellemben fogan meg, így lesz szobor a márványból, így csendül fel a dallam a húrokból, s ezért gyönyörködhetünk a színek harmóniájában. S mikor a szellem lendületbe jön egy másvalaki szellemétôl, él a szerelem, egyesülnek az emberek, és közösséggé válik az emberiség. De ha a szellem megromlik, az ember veszélybe kerül. Ellene fordul minden és tönkreteszi: szerelmében a teste; a gép, amit szerkesztett; a város, amit megtervezett; a világ, amit felépített. Az anyag kicsúszik az ember hatalma alól. Nincs többé ember. Mindent elölrôl kell kezdeni. Így pusztultak el egymás után a kultúrák. A történelem kezdete óta váltogatják egymást, és jól tudjuk, hogy csak egyikük-másikuk pusztult el külsô csapások következtében; a legtöbbjük lassú rothadás folyamán, belülrôl teljesen kiüresedve, saját hóhérává lett. Büszkék vagyunk nyugati kultúránkra. Úgy látszik éppen azért, hogy megmentsük, részt vettünk a legnagyobb arányú öldöklésben, amit csak látott a világ; hogy éljen, emberek tízmilliói haltak meg és újabb tízmilliók szenvedtek; hogy fenntartsuk, felfegyverkeznek a nagy nemzetek, és olyam fegyvereket halmoznak, amelyek alkalmasak egész földrészek elpusztítására. Valóban, a kultúránk veszélyben van, de ez a veszély nem a földrajzi határait, hanem inkább az emberi szív határain fenyeget. A pusztító féreg a szív belsejében rág és kérlelhetetlenül gyôz, hiszen táplálja a modern világ felszínessége, amely a testnek az érzéki gyönyört, és a szellemnek a hatalom kevélységét kínálja. Most ennek a gyümölcseit aratjuk. Erkölcsi züllésünknek egyik jellemzô tünete, hogy világszerte vészesen növekszik az ifjúsági bűnözôk száma; a ,,legfejlettebb'' népek körében valóságos ostorcsapássá válik ez. A lelki betegségek növekedése, a különféle neurózisok, a modern ember tragikus kórképét mutatják. A ,,vadaknak'' a testük számára kell gyógyszer; a ,,művelt'' emberek ezzel szemben egyre inkább a pszicho-analitikusokra, ideggyógyászokra és elmeorvosokra szorulnak, akik megkísérlik, hogy megmentsék a lelküket. A holnap embere talán ellátogat a szomszédos bolygókra. De mi lesz ennek az embernek a ,,tartalma''? Az egész emberiségnek meg kellene fontolnia Jézus Krisztus ünnepélyes és mindig idôszerű figyelmeztetését: ,,Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall!'' Mindezek ellenére is, lelkesítô ez a mai világ! Nincs Jogunk fékezni ragyogó haladásában, ellenkezôleg, az a kötelességünk, hogy elôre vitelében közreműködjünk, ahelyett, hogy kivonnók magunkat alóla. Mégis hiábavaló volna munkánk, ha nem törekednénk az embert újra ráébreszteni lelkének tudatára. Az embert kell helyreállítani, hogy a világegyetem - - általa -- rendben és szeretetben állíttassék helyre. Minél könnyebben élhet, s minél könnyebben jut élvezethez az ember, annál szükségesebb számára a világosság, hogy megértse: az élet és élvezet csak eszközök egy magasabb cél érdekében; annál inkább rászorul a belsô erôre, hogy ne ragaszkodjék ezekhez, annál inkább van szüksége a szeretetre, hogy ne kovácsoljon tôkét ezekbôl saját hasznára és testvérei kárára. Miként egy építkezés sikere érdekében a mérnök tervezô szellemére és pontos számításaira van szükség, akként a világ is, szolid és jó felépítése érdekében olyan embert kíván, aki több szellemmel és szeretettel élteti. Hogy az ember és a világegyetem boldoguljon, ahhoz most már nem elég, ha az embernek visszaadjuk a lelkét, hanem -- mint már Bergson is követelte, lelkének kiegészítését is meg kell adnunk. * * * De menjünk tovább. Ha az emberi szellem kudarcot vall a diadalmaskodó anyaggal szemben, ez azért van, mert vagy megfeledkezett Istenrôl, vagy nem törôdik vele, vagy tagadja létét. A tragédiát így foglalhatjuk össze: Az ember vagy Istenhez ragaszkodik és elszakad az anyagtól -- vagy az anyaghoz csatlakozik és elszakad Istentôl. Végeredményben, ha az ember veszélyben van, ez abból ered, hogy önmagát és az anyagot választotta. A modern világ a mai ember számára állandó kísértés forrásává válik. Az ember napról-napra többet termel, és állandó kiéhezettségében ráveti magát a termelt javakra, de sohasem lakik jól velük. Kerge kör ez: az igények gyorsabban szaporodnak, mintsem a kielégítésükre szolgáló szükségleti cikkek, és a rabszolgává vált ember kinyújtja kezét, hogy begyűjtse a gyümölcsöket és odasüllyed, hogy térdre hull új bálványai elôtt. Így lényének legmélyében szakadás következik be, sôt maga is állandó harcra van kárhoztatva testvérei ellen; mindenki -- akár az egyén, akár a tömeg -- a maga hasznát akarja lefölözni, és azt megtartani, hogy élvezhesse. Az ember mindazonáltal torz fejlôdése ellenére is csodálja önmagát. És valóban, vajon nem csodálatosak-e teljesítményei? De miközben önmagát csodálja, elfelejti csodálni és imádni Istent. Abban a mértékben, ahogy növekszik rendkívüli hatalma a dolgok fölött, megfeledkezik Isten mindenhatóságáról. A dolgokat teszi istenévé, sôt önmagát is istenné teszi, az egy igaz Isten helyett. Így szakad el a ,,civilizált'' ember az igaz Istentôl és dacára bizonykodásainak, csakúgy, mintha ateista tanokat hirdetne, olyan világot épít, amelyben nincs többé hely Isten számára. * * * Megmarad, ma is változatlanul fennáll, Jézus Krisztus ajánlata -- azé a Krisztusé, aki Atyja küldötteként azért jött a világra, hogy megmentse az embert és a világot: ,,Én vagyok az Út az Igazság és az Élet... Nélkülem semmit sem tehettek... Azért jöttem, hogy életük legyen, éspedig bôségben legyen... Én vagyok a Feltámadás és az Élet, aki Bennem hisz, nem lát halált sohasem... A békét hagyom nektek, az én békémet adom nektek; nem, mint a világ adja, adom nektek...'' Hogy az embernek és a modern világnak élete ,,sikeres'' legyen, nem elég, hogy visszaadják az embernek a lelkét, nem elég, hogy megadják neki ,,lelkének kiegészítését'', hanem mindenekelôtt az szükséges, hogy visszaadjuk neki Jézus Krisztust. Ha ezt nem tesszük, akkor holnap nem lesz itt többé ember. Mert veszélyben az ember! * * * Ezt a könyvet azért írtuk, mert valóban napról-napra szorongatóbban érezzük azt a veszélyt, amely az embert fenyegeti. Lapjai abban akarják az olvasót megsegíteni, hogy megállapodjék, s azután újra magára találjon, illetve megerôsödjék. Szerény törekvés ez a mérhetetlen nagy feladathoz képest. De vajon a vízduzzasztó erômű ereje nem a megszámlálhatatlan kis vízcsepp erejébôl tevôdik-e össze? Isten, akinek gondviselésére bízzuk könyvünket, majd felhasználja, ha úgy akarja, és ha fogékony lélekre talál bennünk. ======================================================================== Sikeres élet Egy francia közvélemény kutatóintézet körkérdésére, amelyet egy francia képes folyóirat (La Vie Catholique Illustrée) tett közzé, hogy Mi a mai emberek legfôbb gondja és törekvése? -- a válaszok során a megkérdezett fiatalok közül 90% azt tartotta a legjelentôsebbnek, hogy élete ,,sikeres'' legyen; 88% hogy megfelelô álláshoz és megélhetéshez jusson; 59% hogy megházasodjék, és családja jövôjét biztosítsa. Az emberek jól akarnak élni, sikerre vágynak. De milyen sikerre? A legtöbbször anyagi sikerre. Ezzel a könyvvel az a célunk, hogy néhány szempontot nyújtsunk az élet valódi és totális sikeréhez, keresztény sikeréhez. Életünk e sikere hitetlen ember szemében néha -- merôben emberi szempontból -- vereségként tűnhetik fel. Jól jegyezzük meg, azt mondtuk: ,,néha'' De ne feledjük el, hogy az Úr azoknak, akik Ôt követik, a százszorosát ígéri, éspedig nemcsak egykor az égben, hanem már ezen a földön is. Másfelôl azt is tudjuk, hogy kötelességünk mindent elkövetni, mind az emberi értelemben vett ,,siker'', mind a világ haladása érdekében, és azt is tudjuk, hogy Isten csak ezzel a feltétellel adja meg azt a kegyelmet, hogy végsô beteljesedésképp eljussunk életünk természetfölötti sikeréhez is. Az emberbôl indulunk ki, mert az ember az elsôdleges, és mert végeredményben az emberre megy ki a játék. De ha egyfelôl úgy véljük, hogy esztelenség azt hinni, hogy a külsô struktúra elegendô ahhoz, hogy átalakítsa az embert, akkor legyünk arról is meggyôzôdve, hogy másfelôl épp. oly esztelenség azt hinni, hogy elég megváltoztatni az embert anélkül, hogy hozzányúlnánk a struktúrákhoz. Ugyanazzal a törekvéssel és ugyanazzal a szeretettel kel mindkét feladatot megvalósítanunk. És ne várjunk addig a cselekvéssel, amíg ,,kialakultunk'', az ember tevékenysége révén alakul ki és csak a testvérei iránti tevékeny szeretet gyökereztetheti meg Krisztus szeretetében. Emberileg is, és természetfölötti értelemben is csak akkor lesz az embernek életében ,,sikere'', ha a világ sikeres fejlôdését igyekszik munkálni. * * * Ez a könyv nem tudományos értekezés, amely az emberi és a keresztényi élet szabályait szakszerűen fejti ki, hanem -- amint mondtuk -- néhány gondolatot nyújt az emberrôl és a világ emberi és keresztény módon való felépítésérôl. Megfontolásainkat fejezetekbe foglaltuk össze: egyesek kapcsolatban vannak egymással, mások nincsenek. Mivel nem törekszünk teljességre, senki se tegyen szemrehányást, ha valamelyik terület kimaradt. Ugyanez érvényes az egyes ,,fejezetekre'' is: a témákat nem szakszerűen dolgoztuk fel, hanem mindig csak néhány szempontot nyújtottunk, míg másokat tudatosan megvilágítatlanul hagytunk. A nagyobb világosság kedvéért elmélkedéseinket négy nagyobb csoportba osztottuk: Az ember -- Az ember és élete -- Az ember és embertársai -- Az ember és élete Krisztusban. De e beosztásban ne lássunk éles elhatárolást. Sokkal inkább igyekezzünk a fejezeteket összefüggésükben nézni. Hogy ezt megkönnyítsük, ismételten utalásokat alkalmaztunk. Természetesen nem akartuk az ember és Krisztus kapcsolatát az élet egy meghatározott szektorára korlátozni. Ellenkezôleg, vajha sikerült volna megmutatnunk, hogy az ember törekvése saját élete és a világ felépítése érdekében egy és ugyanaz a törekvés kell, legyen Krisztusban, és ennek célja Isten Országának elôre vitele. Miért részesítettünk elônyben bizonyos témákat? És miért választottuk egy-egy tárgy kapcsán ezt vagy azt a szempontot? Kizárólag azért, hogy a mai idôk konkrét igényeinek megfelelhessünk. Ugyanis nem szobatudósok vagyunk, gyakorlati apostoli munkát igyekszünk végezni, kezünket az élet ütôerén tartva, abban a meggyôzôdésben, hogy Isten szól hozzánk az emberek sürgetésein keresztül. Egyszer egy csoport kér felvilágosítást valamilyen kérdésben; máskor egy ember kér tanácsot, hogy egy bizonyos szempontból jobban megérthesse, és így jobban élhesse életét; máskor egy folyóirat olvasói kérdeznek... és valamennyien válaszra várnak és ma kell nekik válaszolnunk. Holnap talán más emberek, más kérdésekre, más választ várnak. Szabatosan, közvetlenül és találóan akarunk a kérdésekre válaszolni, a hétköznapok nyelvén szólni, ma is érthetô formában az örök igazságokról. Ha a bizalmas ,,te'' megszólítást használtuk, ez nem az olvasó iránti tisztelet hiányából, vagy bizalmaskodásból történt -- ez itt legkevésbé sem volna helyénvaló -- hanem abban a reményben, hogy az olvasó átveszi a mi szerepünket, és önmaga számára mondja az elkészített elmélkedéseket, úgy, aminthogy ezeket mi önmagunk számára is írtuk. Sajnos, a mai embereknek nincs már idejük hosszú értekezéseket olvasni; de bármelyikünk tud majd szakítani pár percet, hogy néhány mondaton elgondolkodjék. Gondolkodásra akarunk indítani, olyan eszmélôdésre, amely lelkiismeretvizsgálatra, majd önmagunk elkötelezésére vezet. Aki kész arra, hogy itt vagy ott megállapodjék és az olvasottak alapján továbbfűzve gondolatait, hajlandó szembenézni saját életével, és meghallani Istennek hozzá intézett csendes kérdéseit, az nem feledkezik meg többé lelkérôl és Megváltójáról. Bár sikerülne néhány embert hozzásegítenünk ilyenfajta jótékony eszmélôdés gyümölcseihez, és így megsegítenünk ôket abban, hogy valóban jól, sikeresen éljenek és így a világot is elôrevigyék. ======================================================================== Ember a talpán Az ember arra vágyik, hogy tökéletesen ura legyen létének. Igaza is van, hiszen az állatvilág feletti felsôbbrendűsége éppen abban áll, hogy képes önmagáról és a világról gondolkodni, ítéletet alkotni és képes arra, hogy saját eszményei szerint irányítsa életét. Viszont igen sokan, akik tetteik urának képzelik magukat, valójában többé-kevésbé testük, érzékeik rabszolgái. Nem sikerült megalapozniuk és fenntartaniuk képességeik értékrendjét. Ahhoz, hogy megálljanak a ,,lábukon'', vagy nem elég tisztánlátók, vagy pusztán a saját erejükre építenek. Pszichológiai szempontból igen kevés ember normális ,,felépítésű''. Kevés ember helyezte és rendezte el megfelelôen lényének különbözô ,,emeleteit''. Kevés a tökéletesen kiegyensúlyozott ember: vagy nem segítették ôket önmaguk kialakításában (nevelés), vagy soha nem formálták önmagukat (az ifjú és a felnôtt törekvései), vagy tönkretették önmagukat, illetve mások tették tönkre ôket: a dolgok, az adottságok, az élet. Kevés ember érdemli meg az ember nevet. A jól felépített ember három ,,emeletbôl'' áll[1]: a harmadik a szellemi, a második az érzelmi, az elsô a fizikai. A három ,,emelet'' kölcsönösen tartja egymást, összefüggnek és hatnak egymásra, de értéksorrendjüket tiszteletben kell tartani; a fizikai legalul van, ez a legkevésbé nemes -- a szellemi legfelül van, ez a legértékesebb. Ha az értéksorrend felborul, rossz a szerkezet, tönkremegy az ember. Vannak emberek, akik a fejükön járnak. Az ilyenek nem életképesek, hiszen az ember nem erre van teremtve. A fejeden jársz, amikor a természet -- a tested -- kerekedik felül és parancsol. Ez az érzékiség mindenféle formájában. Lehet ez betegség is, amely agyonnyom, ahelyett, hogy te uralkodnál rajta és felajánlanád. Ha a test dönt és parancsol, te pedig engedelmeskedsz, tested súlya minden egyebet elnyom benned. Érzelmi világod eltompul, szellemed elsorvad, megfullad. A te tested még nem ragadta meg teljesen és véglegesen a hatalom gyeplôjét? Lehet, hogy így van, de ôszinte önmegfigyelés során ismételten rajtakapod majd magad, hogy a fejeden jársz: falánkságod nem tud ellenállni az édességnek, egy üveg bornak, egy cigarettának; restséged reggel nem enged felkelni, vagy ha mar felkeltél, irtózol minden erôfeszítéstôl; élvezeteket keresel, pusztán azért, hogy kielégülj; önmagáért kívánod a nemi gyönyört. Állj talpra, légy ember! Vannak, akik kúszva haladnak elôre; ezeknél az érzelem parancsol. Az érzelem lesz urad, ha vonzalmad szenvedéllyé válik és az ész ellenôrzése alól kicsúszva ,,elveszted fejedet''. Ha az érzelem uralkodik, az is megbénítja a szellemet, a maga vontatókötelére veszi azt. A szellem nem képes többé egészségesen ítélni, szabadon cselekedni. Nem váltál helyrehozhatatlanul érzelmed rabszolgájává? Lehet, hogy így van. De vajon nem kormányoz-e téged is túl gyakran az érzelem? Úgy véled, hogy az egyik embernek igaza van, mert azt érzelmeiddel szereted, és a másiknak nincs igaza, mert azt ,,látni sem bírod''. Tanulsz az egyik tanárodnál, mert rokonszenves, és nem tanulsz semmit a másiknál, mert nincs vele ,,érzelmi kapcsolatod''. Feláldozod magad, sokkal többet adsz magadból emennek, mint amannak, mert emezt érzelmileg szereted; emezzel szívesen dolgozol egy brigádban, mert érte ,,elmennél a világ végére is'', de a barátjával nem tudnál együttműködni. Rossz hangulatban vagy, nincs kedved semmihez, mert egy szemrehányás megbántott, egy gúnyos mosoly elszomorított, egy kéz visszautasított. Nincs már bátorságod a harchoz, mert nem veszik észre erôfeszítéseidet, mert kiéhezett érzelmeid nem találnak ,,vigasztalásra''. Ma imádkozol, mert ,,formában'' vagy, és azért vagy formában, mert kellemes levelet kaptál, mert a barátod kedves volt hozzád, mert megindított egy nagy szenvedés... De holnap már nem fogsz tudni imádkozni, mert kiüresedtél, és azért vagy ,,üres'', mert nem tudsz érzékelhetô eredményeket megállapítani, mert valaki nem hisz a jóindulatodban, vagy mert a barátod becsapott, vagy elhagyott. Nem állsz a talpadon, csúszol-mászol, te rabszolga, te! Ember a talpán az, akinek teljesen szabad szelleme parancsol érzelmeinek és testének. Nem veti meg sem az egyiket, sem a másikat, mivel mindkettô szép és hasznos, hiszen Isten teremtette; de uralja és kormányozza mind a kettôt. A szellem az úr, az érzelem és a test a szolgálói. Jogod van bevetni érzelmedet vagy testi erôdet[2]; a te erôid azok, de irányítanod kell; a te lovaid azok, meglovagolhatod ôket, de jól tartsd kezedben a kantárszárat; a te kocsid, száguldhatsz vele, de jól fogd a kormánykereket. Ha paripáid megbokrosodnak, ha elveszíted uralmadat a jármű felett, baleset ér. Vannak emberek, akik ,,lebegnek''. Lábuk nem éri a földet. Te is lebegsz, amikor az álmaidat valóságnak tartod, amikor idôdet olyan tervek kovácsolásával töltöd, amelyeket sohasem valósítasz meg, amikor nem alkalmazkodsz a személyekhez és a dolgokhoz, amikor nem fogadod el önmagadat, nem fogadod el a többieket, a környezetet, amelyben élsz, a helyet, amelyet elfoglalsz, az eseményeket, amelyek téged is érintenek... Akkor is lebegsz, amikor álmaid világába menekülsz a valóságtól való félelmedben, vagy nagylelkűség híján, vagy pedig gôgös megelégedettségedben. Ha csak álmodod az életedet, nem éled azt. Ahhoz jogod van, hogy akár egy álomba is kapaszkodj, de csak azért, hogy elôrevigyen, és sohasem azért, hogy elszakítson a valóságtól. Hogy helyesen formálhasd magad s ember légy a talpadon, gyakran idézd emlékezetedbe az ember alkotóelemeit, és értéksorrendjüket. Becsületesen vizsgáld és figyeld meg önmagadat bizonyos személyekkel, tettekkel s magatartásokkal kapcsolatban... Mi az, ami arra késztetett, hogy így határozz, így cselekedj, így nyilatkozz? Ha megállapítod, hogy nem te irányítottál, ez mar szellemed gyôzelmét jelenti. Szellemed nem vak áldozat már, szabaddá teszi önmagát és visszafoglalja irányító szerepét életedben. Saját erejébôl az ember nem képes megtartani egyensúlyát, megállni a talpán: teste túl nehéz, érzelmei túl vakmerôek. Szüksége van olyan erôre, amely felfelé vonzza, támogatja, és bensôleg átalakítja. Ha kitárod lelked Istennek, megerôsödsz az Ô erejével, érzelmeid, tested kezedben lesznek, minthogy kezed Isten kezében lesz. Ha nem fogadod magadba Istent, megcsonkítod önmagadat, befejezetlen maradsz, ,,fejetlen'' ember vagy, mert a teljes ember az Atya örök tervében a ,,talpán álló'' és Istennel egyesült ember. ======================================================================== Az ember két dimenziója Az elszigetelt, csak önmagának élô ember elképzelhetetlen. Ha az ember boldogulni akar, szabadon és teljesen ki kell tárnia magát Istennek, aki szeretetében nem elégszik meg azzal, hogy megteremtette az embert, hanem egyesülni akar vele, istenivé akarja átformálni. De a földön sincs egyedül az ember, hozzá van kötve az összes többi emberhez és szabadon egyesülnie kell velük a szeretetben. Csak a szent a tökéletes ember, aki teljesen megszabadult önmagától, hogy magába fogadja ISTENT és AZ EGÉSZ EMBERISÉGET. A teljes ember ,,az ember a talpán'', aki egyesült az Istennel, azért, hogy legbensôbb valójáig átalakuljon, beléje olvadjon: ,,Élek ugyan, de nem én, Krisztus él bennem!''[3]. Ez az ember vertikális dimenziója Isten felé. A teljes ember egyesült minden embertestvérével, minden idôk és helyek emberével, hogy egyetlen egységet alkosson velük. Ez az ember horizontális dimenziója a többi ember felé. Aki nem érte el ezt a két dimenziót, befejezetlen, megrokkant, csonka ember. Az emberek nem egymás mellé helyezett egyedek, hanem egymással összekapcsolt személyek. Az emberiség tagja vagy és minden ember egy kis darab belôled, mert hiszen minden ember az emberiség alkotórésze. Csak akkor ismered meg teljesen önmagadat, ha majd minden embert megismersz. Majd akkor válsz teljesen felnôtté, ha a megismerés és szeretet révén egyesülsz minden emberrel, az emberiség tagjaival. Az emberiségével, amelynek magad is egyik tagja vagy. A gyermek akkor válik ifjúvá, amikor öntudatra ébred. Az ifjú akkor válik felnôtté, amikor az egész emberiségnek tudatára ébred. Ébredj önmagad tudatára, akkor majd felismered korlátjaidat, és ha felismerted korlátjaidat, képessé válsz mások befogadására úgy, hogy általuk tökéletesedsz, és gazdagabb leszel. Egyetlen ember sem képes magában élni anélkül, hogy önmagát szegényebbé ne tenné. Az egész modern dinamikus lélektan azt mondja, az egész evangélium azt tanítja, hogy két ellentétes erô létezik, amely az embert ösztönzi: a kiáradás és kapcsolat ereje, amelyet ,,szeretetnek'' neveznek, amely önmagunkból való kilépésre ösztönöz, hogy közösségeket építsünk, kezdve a családtól egészen az emberiségig; a visszahúzódás és elszigetelôdés ereje, amelyet ,,egoizmus''- nak neveznek. Ez magunkba zárkózásra csábit és az egyéni siker örök és csalóka illúziójába ringat[4]. Bármilyenek is legyenek személyes, belsô értékeid, ha elszigetelôdsz, sohasem fogod elérni teljes érettségedet. És ha mások révén gazdagodni akarsz, eggyé kell lenned velük: szeresd ôket. Minél jobban szereted a többieket, annál tökéletesebb leszel! Ha azt mondod: mindenki önmagáért, az elsô én vagyok (az én tanulmányaim, az én családom, az én jövôm, az én jólétem és így tovább), a többivel nem törôdöm, nem avatkozom bele a mások ügyeibe (ami azt jelenti: nem törôdöm az iskolám, munkatársaim, háztömböm, stb. ügyeivel...), és ha mereven ragaszkodsz ehhez a magatartáshoz, sohasem teljesedsz ki, hanem siralmasan csonka maradsz. Láncot kell alkotnod. Elôször azokkal, akiknek meg tudod fogni a kezét. A közeledben levôkkel: családoddal, a házbeliekkel, háztömböddel, iskoláddal; társaiddal munkádban és szabad idôdben. Ha nem alkotsz közösséget velük, legyen bár az egész emberiség egyetlen egység, te magadra maradsz, elszigetelôdsz. Az elszigetelt ember pedig emberileg nézve kudarcot vallott; az Atya tervében; elvetett. Hogy találkozhass a többiekkel, meg kell látnod ôket: nyisd ki tehát a szemed! Hogy befogadhasd a többieket, legyen helyed a számukra: készíts helyet magadban! Hogy egyesülhess a többiekkel, lépj ki önmagadból: felejtsd el önmagad és add oda magadat! Az idôben és térben távol esô emberekkel csak szellemi síkon egyesülhetsz: el kell ôket érned a megismerés révén, ,,szívedben kell hordoznod'' ôket a szeretet révén. Kutasd életüket, problémáikat, szenvedéseiket, örömeiket..., az újság, rádió, mozi, televízió, olvasmányok, elôadások, utazások... révén. Növeld fokozatosan látókörödet és emberi tudatodat egészen a Föld határáig. Az egyes ember nagysága közösségalkotó képességével mérhetô. Isten személyek közössége: saját képére teremtett téged, tehát nem elszigetelt, elkülönített egyednek, hanem olyan személynek, aki hivatott vagy Vele és az emberiséggel közösséget alkotni. Az ember üdvössége személyes és kollektív üdvösség. Isten egy ,,néppel'' kötött szövetséget. ,,Egyházat'' alapított. Az emberiség Isten elgondolása szerint egy: a közös Atyától származó gyermekek családja. A bűn miatt ,,szórta szét Isten az ember fiait a föld felszínén''[5] . Minden embernek helyre kell állítania önmagában az emberiség eredeti egységét. Mindaddig befejezetlen marad az ember, míg egyetlen ember testvére is ki van zárva az egységbôl, és nem nevezheti magát joggal ,,mindenki testvérének''. Egyesek azt gondolják: Isten fölösleges, elég, ha minden ember egyesül a mérhetetlen nagy testvéri közösségben. De hát lehetnek-e az embernek testvérei, ha nincs Atya, és ki lehetne más a közös Atya, ha nem a minden élet Teremtôje? Ha minden ember testvére akarsz lenni, el kell fogadnod, hogy gyermek vagy, hogy éled és Istentôl kapod az életet -- és minél inkább gyermek leszel, annál inkább leszel testvér is. Egyesek azt gondolják: elég az Istennel való egyesülés, az emberekkel nem kell törôdni. Ha azonban az Atya fia akarsz lenni, el kell fogadnod, hogy az összes többi gyermek testvére vagy. Mihelyt megtagadod egyik testvéredet, az Atyát tagadod meg, önmagadat rombolod, nem vagy többé az, akit az Atya akar. Ha élni akarsz, szeresd testvéreidet: Mi tudjuk, hogy a halálból átjutottunk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad[6]. Minél mélyebben és átfogóbban szereted az embereket, annál jobban ,,jutsz át az életre''; mennél jobban eltávolodsz és elkülönülsz tôlük, annál inkább rombolod magad, és ,,az életbôl a halálba'' jutsz. Amikor kitárod lelked Isten elôtt és kitárod lelked az emberek elôtt, amikor találkozol Istennel és találkozol az emberekkel, amikor egyesülsz Istennel és egyesülsz az emberekkel, nem olyan dolgokat viszel végbe, amelyek kizárják egymást, hanem ellenkezôleg olyanokat, amelyek egymást kiegészítik, tökéletesítik. A Megtestesüléssel és Megváltással Krisztus az emberiséget a maga nagy Titokzatos Testévé tette: amikor az Úrral egyesülsz, az egész emberiséggel egyesülsz, mert nem fogadhatod be a Fôt, anélkül, hogy a tagokat be ne fogadnád, amikor az emberekkel egyesülsz, az Úrral találkozol, mert nem fogadhatod be a tagokat anélkül, hogy a Fôt be ne fogadnád. Ha kész vagy arra, hogy csökkentsd önszeretetedet, hogy így Isten iránti szereteted és emberszereteted növekedjék, csak akkor leszel alkalmas arra, hogy emberré válj. ======================================================================== Az atomizált ember, vagy az egységes ember, a személyiség Modern világunkban az atombombánál is nagyobb, fenyegetôbb veszélyt jelent az ember belsô ,,hasadása'' pszichológiai és szellemi értelemben ,,atomizálódása''. Bár egyre jobban hatalmába keríti az ember az anyagi világmindenséget, úgy tűnik, hogy önmaga fölött egyre kevesebb hatalma van a sokféle külsô inger zaklatása közepette. Helyre kell állítania saját szintézisét, ha élni és cselekedni akar. A fa úgy él, hogy ásványi anyagokat vesz fel, természetének megfelelôen ,,áthasonítja'', és egy magasabb szintre, a vegetatív élet szintjére jutatja azokat. Az állat úgy él, hogy ásványi anyagokat használ fel, továbbá magába olvasztja a növényi életet is. Koordinálja az alsóbbrendű energiákat a benne uralkodó természeti törvénynek megfelelôen és egy magasabb szintre: az állati élet szintjére emeli azokat. Az ember felhasználja a növényi és állati élet sajátosságait, de alárendeli és átalakítja azokat az ész és a szabadság segítségével emberi életté. Ha ember akarsz lenni, kell, hogy szellemed uralja és irányítsa ösztöneidet, érzékeidet. Válassz: vagy a szellemed és lelkiismereted parancsol, és emberré válsz: vagy az ösztöneid uralkodnak el, és elállatiasodsz. Minden bűnben a szellem kudarca rejlik az alsóbbrendű énnel szemben; a rend felborul, az ember valamivel csonkább lesz. Muskátlid, kutyád befejezett lények. Ezek elérték korlátozott növényi, állati tökéletességüket. A te nagyságod abban áll, hogy magad alakítod ki önmagadat. Befejezetlen vagy, közvetlenül kell részt venned saját megteremtésedben. Mivé lenne kerékpárod kereke, ha küllôit nem tartaná össze a kerékagy? Nem lenne többé kerék. Mivé lenne az atom, ha az elektronok elszabadulnának központi magvuktól? Nem lenne többé atom. Mivé lenne az ember, ha szellemi és fizikai képességei nem olvadnának harmonikus egységbe az ,,én''-ben? Nem lenne többé ember. Az atomjaira bomló: atomizált ember az, akinek érzékisége túlfokozott; akinek indulatossága, érzékenysége, képzelete fékevesztett; akinek fegyelmezetlen képességei ellenôrzés nélkül működnek és mindegyik a maga táplálékát keresi, túltéve magát a szellem és eszmény törvényein. Ez tulajdonképpen a felrobbanása és szétszóródása annak, ami az ember legmélyebb lényegét alkotja. Nincs többé ember. Az emberré válás minden erônk összegyűjtését, viszonylagos értékrendjük szerint való átrendezését és a szellemnek való alárendelését jelenti. Ha egészségesen akarod felépíteni magadat, nem elég alkotóelemeid értékrendjét megállapítanod[7], hanem felülrôl egységesen kell összefognod -- amennyiben egy és ugyanazon ,,én''-hez kapcsolod -- azokat. Könnyű egy öreg és fáradt ló gyeplôjét tartani. Nehéz egy fiatal és ideges paripát megzabolázni. Meg nehezebb hat telivért, hatos-fogatot hajtani. ...de ha megzabolázod a telivéreket, ez a hatos-fogat repít majd a leggyorsabban s a legmesszebbre. Nem könnyű egyensúlyban tartani, egységesíteni a modern embert. A belsô energia nehezen tudja kormányozni alsóbbrendű és gyakran abnormálisan fejlett képességeit, amelyek külsô ingerek rabságába esnek. De ma még sokkal inkább, mint tegnap, az lesz a nagyteljesítményűi és befolyásos, aki a maga egységét megvalósítja. Ha teljes egészében a tettek mezejére akarsz lépni, ha totálisan oda akarod magad adni, ha tökéletesen befogadó-képes akarsz lenni, ha teljes szívedbôl akarsz szeretni, ha minden erôdbôl akarsz imádkozni, légy teljesen ura testednek, szívednek, szellemednek, kiáradó életerejüknek, légy ura önmagadnak, és akkor elmondhatod: cselekszem, odaadom magam, befogadó-képes vagyok, szeretek, imádkozom. Az intenzív élet azt jelenti, hogy miután összegyűjtöttük, egységbe foglaltuk, személyiségünkkel áthatottuk minden erônket, teljes egészében bevetjük azokat a jelen pillanatban[8]. Aki megvalósította szilárd, személyes szintézisét, az biztonságérzetre, nyugalomra tesz szert. Hogy harmóniát sugározz önmagad körül, teremts harmóniát önmagadban. Vajon serényen hajtana-e az olyan kerékpáros, aki nem ismeri célját? Vajon felépülne-e a ház, ha a kôművesek nem kapták volna meg az építési tervet? Hogyan akarod legbensôbb lényed harmóniáját, egységét megteremteni, ha nem tudod: miért és hogyan? Kell, hogy fejedben és szívedben egy nagy tervet hordozz, mely egész bensô életedet átfogja és kiaknázza. Célod és terved egy élô személy: Jézus Krisztus. Csak Benne és Általa, az ember és a világ összhangjának újraalkotója által építheted ki egységedet. A bűn okozta az ember egyensúlyvesztését. Csak a Megváltás képes visszaállítani az ember egyensúlyát, megmenteni az embert. Fogadd lelkedbe a Megváltót, és isten lakta lelked révén a Szeretet egyesíteni fogja képességeidet, kialakítja legbensôbb lényedet. Benne nemcsak ember leszel a talpadon, nemcsak egységesített emberré: személyiséggé, hanem isteni emberré válsz. ======================================================================== Ne fojtsd el, nemesítsd! Teljes ,,szívünkbôl és minden erônkbôl'' kell szeretnünk, ez az Úr parancsa. Így egyetlen bensô képességünket sem szabad megvetnünk, még kevésbé elfojtanunk. De hogy képességeink szolgálhassanak bennünket, meg kell ismernünk, el kell fogadnunk, irányítanunk kell azokat. A mai embernek különösen nehezére esik érzelmi világát helyesen beépíteni önmagába. A kijátszott érzelem megbosszulja magát, rendetlenséget okoz, vagy pedig ellenôrzésünk alól kisiklik és a végsôkig felfokozza, megzavarja ítélô- és cselekvôképességünket. Az akarat -- amelynek, úgy tűnik, túlzott hatalmat tulajdonítanak -- semmit sem tehet az értelem nélkül, fôként pedig az érzelem bensô egyetértése nélkül. Végsô sorban csak az az ember képes egyensúlyát fenntartani, egészséges és valódi lelki életet élni, aki harmóniába olvasztja minden képességét Krisztusban[9]. Lényed minden szintjének életképességek felelnek meg[10]. Egyik sem rossz, nem kell elfojtanod azokat; de mindegyiküket kikezdte a bűn, nem szabad magukra hagynod ôket. A háziállat, ha visszakerül a vadonba, visszavedlik vadállattá. Saját kezdeményezésükre bízott képességeid a vad állapotba visznek vissza. A víz hatalmas energiává válik, amint gátak közé szorítjuk. Életadó erôvé lesz, ha öntözôcsatornákba vezetik. Minden képességed, amelyet szellemed alakít és irányít, ideálod és hited szolgálatába állítható. Ha ügy véled, hogy a fa túlságosan magasra nô és erôsen lemetszed, az alsó ágak sokkal erôteljesebben nônek és dúsabbakká válnak. Ha megcsonkítod magad ,,felül'', képességeid alul annál jobban fejlôdnek. Meg kell választanod az irányt, amelyben fejlôdni akarsz: felfelé vagy lefelé. Ha elutasítod az egyetlen Istent, bálványokat fogsz imádni. Ha nem műveled magadban a szellemet, csak érzéki életet fogsz élni. Ha elzárkózol minden érzelem elôl, kiszolgáltatod magad az ösztönöknek. Ne áldozd fel magad azért, hogy megedzôdj, hogy kovácsold az akaratodat, hogy ,,valakivé légy'', mert a gôg hamarosan meghamisítja jó szándékaidat és kielégítetlen erôid alsóbbrendű elégtételt keresnek. Bizonyos erényes magatartás nem más, mint az érzelmek elfojtása; többet ér kevesebb külsô szigorra és nagyobb belsô tisztaságra törekedni. Ne elégedj meg a vadonc metszésével, ojtsd be azt, hogy termést hozzon. Ne elégedj meg a ,,lemondással'': nemesítsd meg képességeidet, hogy kibontakozzék benned az ember és a keresztény. Ha megtagadod magad: szeretetbôl tagadd meg. Ha feláldozod magad: testvéreidért, Istenedért tedd. Ha meghalsz önmagadnak: azért halj meg, hogy Krisztusban élj. A halál csak azért értékes, mert van feltámadás. Képességeid közül érzelmeid nyugtalanítanak[11]. Ne vesd meg azokat, különleges gazdagságot jelentenek. Lehetôvé teszik: hogy egy szép látvány vagy felebarátod szenvedése megindítson, hogy örömtôl sugározzál egy művészi alkotás, illetve barátod öröme láttán, hogy könnyen kapcsolatba lépj másokkal és mélyen átértsd a helyzeteket és személyeket, hogy a magával ragadó érzelmi vonzalom kényszerítsen a teljes önátadásra. Érzelmi világod és értelmed legyenek barátok, akik kéz a kézben járnak, hogy így megadják egymásnak azt a mélységet és egyenességet, amit nem érhetnének el, ha egyedül működnének. Ha minden vakkantásra durván megütöd kutyádat, látásodra gyorsan vackába bújik majd. Ha érzelmed állandóan gátakba ütközik, visszaszorul beléd, és nehezen tudod majd megnyilvánulásra bírni. A gyermek, akivel keményen és igazságtalanul bánnak, hazudozóvá, alattomossá, tolvajjá válik. Csínyeit alattomban követi el. Légy bizalmatlan az érzelmeddel: ha durván bánsz vele, alattomossá válik, ,,illegalitásba vonul'', de nem mond le a cselekvésrôl. Titkos harcra ítélt érzelmed vagy elhomályosítja értelmedet és megakadályozza az egészséges ítéletalkotásban[12], vagy vérmérsékleted valamely rossz hajlamának szolgálatába szegôdik (önkényeskedés, hatalomvágy, erôszak, érzékiség...), hogy azt erôsítse, vagy egyik napon váratlan tragédiát robbant majd ki. A gyermek az akadálytól való félelmében behunyja szemét. Egy pillanatra megnyugszik, de az akadály megmarad. Ha érzelmedet nem akarod tudomásul venni, mert megijedtél tôle, nem szünteted meg érzelmi benyomásaidat, csak elfojtod azokat. A seb, melyet befedünk, de nem ápolunk -- hetvenkedésbôl vagy hamis szemérembôl -- elmérgesedik és elgennyed. Meg kell vizsgálnunk és gyógyítanunk. Ha egy szemrehányás, figyelmetlenség, hűtlenség, kudarc... ,,megsebzett'', ne szégyelld felindultságodat, az nem szégyellni való, ne játszd az ,,erôset'', letagadva sebedet, az nem gyengeség jele, ne térj ki elôle megvetéssel, sebed nem hanyagolható el. Fedd fel ôszintén a sebhelyet, keresd meg az okát; akkor majd kezelheted azt. Mindaz, amit ,,éreztél'' -- öröm vagy szenvedés -- benned van. Értelmednek becsületesen tudomásul kell vennie, azután el kell fogadnia azt, csak így utasíthatod el azt, amit el kell utasítanod. Mindaddig, amíg a folyó vissza nem tér medrébe, lehetetlen munkához látni az elárasztott földeken. Ha érzelmed túlárad, zavarja gondolkodásodat, ítélôképességedet, egész életmódodat mindaddig, mg ,,a helyére nem tereled''. A labdarúgók az edzés alkalmával megismétlik a játék, az elôzô mérkôzés egyes szakaszait megbírálás céljából. A gondos nevelô, hogy növendékét formálja, megvitatja vele, hogy bizonyos életkörülmények között milyen magatartás a helyes. Ha nevelni akarod érzelmeidet, vizsgáld meg, milyen helyet foglalnak el életedben és biztosítsd számukra az ôket megilletô helyet. Megindított egy személy, felkavart egy esemény. Állj meg: vizsgáld meg tárgyilagosan a tényt, amely érintett és elsô reakciódat, határozd meg az értelmi és az érzelmi részt ebben a reakcióban, fogadd el teljesen ezt a tényt és ezt a reakciót, végül ítéld meg és döntsd el az eszményed és hited szerint követendô magatartást[13]. Ne elégedj meg azzal, hogy tudomásul veszed életedet, elfogadod érzelmi megrázkódtatásaidat; ajánlj fel mindent Istennek, örömöt, szenvedést, még a bűnt is. Így nem rombolod magad, hanem építed és fokozatosan egész életedet Istenbe helyezed át[14]. Az igazi lelki élet nem az, amelybôl az érzelem hiányzik, hanem olyan élet, amelyben az érzelmet teljes egészében az értelem irányítja, a kegyelem megtisztítja, úgyhogy nem akadályozza többé az Istennel való találkozást. Krisztus nem azért jött, hogy képességeidet lerombolja. Azért jött, hogy harmóniába olvassza, istenségével átitassa azokat. Szeresd testvéreidet és Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl, teljes elmédbôl és minden erôdbôl, vagyis egész lényeddel, de Isten kegyelme által megnemesített lényeddel. ,,Az Úrban leld gyönyörűséged, s szíved vágyát megadja néked''[15]. ======================================================================== A nô Vannak férfiak, akik még mindig megvetik és lenézik a nôt. Vannak nôk, akik szégyellik nôi mivoltukat, és emancipációt követelnek; ami nem egyéb, mint mesterséges megszerzése mindannak, amit a férfiak kiváltságának tartanak. Egyébként a férfi és a nô emberi méltóságában teljesen egyenlô, de különböznek egymástól, kiegészítik egymást. Tény, hogy a modern világ ,,hímnemű'' világ. A nô nem azt a szerepet játssza benne, amelyet játszania kellene. Egyrészt meg kell találnia nôiessége kibontakoztatásával eredeti rendeltetését, enélkül nem tud kiteljesedni s betölteni hivatását a férfival szemben; másrészt el kell foglalnia helyét a világ építésében. Az anyag mindent elárasztó, kíméletlen túlsúlyával szemben elsôsorban ô a felelôs azért, hogy az emberiesség sugárzója és anyja legyen. A keresztény ember szemében a férfi és nô az emberi méltóság szempontjából teljesen egyenlô: az egyik is, a másik is Isten teremtménye, az egyiket is, a másikat is megváltotta Krisztus, az egyik is, a másik is Isten gyermeke, az egyiknek is, a másiknak is ugyanaz a természetfölötti rendeltetése. Szent Pál mondja: ,,Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nô, mert ti mindnyájan egy személy vagytok Krisztus Jézusban![16] Nem hirdetheted minden meggondolás nélkül: az asszonynak otthon, a férfinak a közéletben van a helye, mert a férfinak és az asszonynak mondta Isten: ,,Töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá!''[17] Az emberpár feladatául tűzte ki a Teremtô a Föld benépesítését és a teremtés befejezését. Így az asszony nem zárható ki egyetlen emberi tevékenységbôl sem, semmiféle területen. Nem hirdetheted minden meggondolás nélkül: a férfi és a nô egyenlô, tehát megkülönböztetés nélkül ugyanazokat a feladatokat kell betölteniük, mert az asszonynak Isten azt mondta: ,,Fájdalommal szülöd a gyermeket'', és a férfinak: ,,Arcod verejtékével keresed kenyeredet''. A férfinak és a nônek ugyanaz a méltósága, ugyanaz a betöltendô feladata, ugyanaz a természetfölötti rendeltetése, de a szerepük különbözik, és egymást kiegészíti. Az asszony inkább az Emberiség növelésére hivatott, a férfi inkább a Világ építésére. Az asszony helye sajátosan a kisebb közösség, a férfié pedig inkább a közélet. Így kívánja ezt különbözô testi és lelki alkatuk, amely Isten szándékának a megnyilvánulása velük kapcsolatban. Mit ér a mag, ha nincs talaj, amely befogadja? Mit ér a férfi, ha nincs asszony, aki befogadja? Mit ér az asszony, ha nincs férfi, aki megtermékenyítse? A férfinak szüksége van az asszonyra, hogy tökéletesedjék; bárcsak az asszony megmaradna asszonynak, és egyre jobban asszonnyá válna! Az asszonynak szüksége van a férfira, hogy kiteljesüljön; bárcsak a férfi, férfi lenne, és egyre jobban férfivá válna! A ,,fiús'' lány, a lányos ,,fiú'' meghamisítja a fiatalság egészséges kapcsolatát, felborítja a család egyensúlyát, sôt gyakran csôdbe juttatja azt, megbontja a világ egészséges felépítését. A modern nô, aki ,,eldobja leplét'', mutogatja és kiszolgáltatja magát, megpecsételi sorsát, mert megtagadta nôi mivoltát. Az asszony, aki be akarja tölteni hivatását, maradjon titok a férfi számára. Asszony, ha csak a tested adod a férfinak, nem tudod teljesen kielégíteni, és nem ismered meg az igazi szerelmet. Mert a férfinak tested iránti vágya csak külsô, érzékelhetô jele annak a bensô vágyának, amely a lelkedet kívánja. Ha a lelkedet adod, tökéletesíted a férfit és eléred az igazi szerelmet. Ám a férfi még többet kíván, szüksége van arra is, hogy általad eljusson emberi tehetetlensége felismeréséhez: ,,Nem adhatok meg neked mindent''. Testeden és lelkeden túl a férfinak szüksége van a végtelen Istenre. Csak Krisztusban és Krisztus által tudja az asszony teljesen betölteni hivatását, és mindent megadni a férfinak és a világnak. Valamilyen formában a nônek mindig a férfi mellé kell állnia, se az egyik, se a másik, nem tud kiteljesülni, az élet nem virágozhat kettejük egyesülése, együttműködése nélkül a családban, a társadalomban, az Egyházban. Fizikai vagy lelki értelemben a nônek mindig életet kell adnia. Valódi hivatása az anyaság. A szüzesség nem jelent korlátokat, mert a szellemi termékenység nagyobb a test termékenységénél. Lelkileg a nônek mindig szűznek kell lennie, szűznek, aki a maga számára nem tart meg semmit, akinek élete a legtisztább ajándékozás, a legtökéletesebb önátadás. A gyermek, aki szülei közül az egyiket nélkülözi, gyógyíthatatlan sebet hord lelkében: mégpedig sokkal többet szenved akkor, ha az anyját nélkülözi, mintha az apja hiányozna. A modern világ az asszony nélkül épült fel. Megszenvedte az anya hiányát. Embertelenné vált. Az ifjú felfedezi, hogy ô a többiektôl függetlenül is ,,valaki''. A felnôtt felfedezi, hogy ô ,,egyvalaki'' a többiek között. A nônek, miután felfedezte, hogy ô valaki a férfi számára, fel kell fedeznie, hogy valaki a világ számára is. Ez fejlôdésének felnôtt állomása, ez az ô valódi ,,emancipációja''. Amit az asszony a férfi számára az otthon felépítésében jelent, ugyanazzá kell lennie a társadalom számára a világ felépítésében. Az asszony csupa ,,befogadás'': befogadja a férfit, a gyermeket, s ô az, aki befogad a családba. E világban ô legyen az, aki a férfiakról gondoskodik, aki a férfiakra vigyáz, aki a táplálásra szoruló testen túl megérzi a férfi-lélek mélyébôl feltörô vágyat. Az asszony az áldozatra és a megváltásra van teremtve, feláldozza magát a férfinak, feláldozza magát a gyermeknek, és szeretete minden áldozatra kész, hogy megmentse és megváltsa azt, aki elveszett. Az anyag hatékonyságának világában, amely egyúttal az igazságtalanság és kegyetlenség világa, a nônek kell bebizonyítania az áldozat és a megváltó szeretet hatalmát. A nô az élet ,,hordozására'' és adására hivatott. Hordozza a férfi ajándékát, hordozza a gyermekét, és másban nem tud kiteljesedni, mint az anyaságban. A jelen világban, a mindenható anyag világában az ,,emberit'' kell hordoznia és a világra hoznia. A nô a gôgös férfit szüntelenül tökéletlenségére figyelmezteti, az önzô férfit pedig állandóan önzése legyôzésére készteti. A nô figyelmeztesse az emberiséget, hogy a világ szörnyűvé válik, ha semmibe veszi a lelket, s hogy maga az emberi szellem sem képes tökéletessé tenni a világot, ha nem fogadja be az Istenit. A férfinak szüksége van arra, hogy magával ,,eljegyezze'' a nô eszméit, intuícióit, szelídségét, a személyek iránti érzékét, részletek iránti érzékét, alkalmazkodóképességét, stb. ... azért, hogy ,,életet leheljen'' az emberi alkotásokba, törvényekbe, szabályokba, és hogy olyan világ ,,szülessék'', amelyben az ember kibontakozhat és betöltheti természetfölötti rendeltetését. A nô emancipációja annyit jelent, hogy tudatára ébred felelôsségének a világ építésében, és hogy vállalja is, hogy részt vesz ebben és betölti a maga sajátos hivatását minden téren: gazdasági, politikai, társadalmi síkon, a legkisebb sejtekben és a legnagyobb közösségekben egyaránt. Így boldogul majd a világ, amelynek felépítését Isten -- kezdetben -- egy emberpárra bízta. ======================================================================== Élhetsz egyedül, vagy házasságban, csak az önzô hibázza el életét Bár e téren jelentôs a fejlôdés, de még mindig igen sok nôtlen férfi és magányos nô hiszi azt, hogy elhibázta életét. Egyesek nehezen tudják elkeseredésüket titkolni, és bosszút akarnak állni másokon, az életen. Mások minden áron kellemes életet akarnak biztosítani maguknak, és vágyaiknak megfelelô örömöket hajszolnak. Végül vannak olyanok, akik a lemondás szellemében elfogadják sorsukat, nem problémáznak, lelkiismeretesen végzik hivatásbeli kötelességeiket és amennyiben keresztények, erkölcsi és vallási törvényeik tiszteletében, megtartásában találják lelki békéjüket, vagy élettelen miszticizmusban keresnek némi érzelmi kárpótlást. Bár megértjük csalódottságukat, lázadásukat, küzdelmeiket, szenvedésüket, meg kell mondanunk mindegyiküknek, hogy mennyire tévednek. A nôtlen férfi, a férjezetlen nô nem kudarcot vallott ember, hanem arra hivatott, hogy a családi élet síkja helyett más síkon bontakoztassa ki teljesen önmagát. Csak az önzô ember marad meddô[18]. Életutadon még nem találkoztál lelked másik felével. Péter szeretett: szülei -- anyagi okokból -- megakadályozták, hogy megházasodjatok. Visszautasítottad Jánost: nem volt az a ,,tökéletes'' ember, akirôl álmodtál. Pál elesett a háborúban. Családi gondjaidba merültél, vagy valamiféle többé-kevésbé helyesen értelmezett jótékonyságnak szentelted az életedet, s így egyedül maradtál. Az évek múltával magányosságod egyre súlyosabbá válik. Látod az ölelkezô házastársakat. Látod barátaid gyermekeit... és szenvedsz testestül-lelkestül. Ki vagy te? Szüleid szemében, ha velük élsz, gyermek: ,,Jól bezártad az ajtót?'' ,,Még mindig nem oltottad el a villanyt.'' ,,Postád van: ettôl és ettôl érkezett''. ,,Ne így fésülködj''! Környezeted szemében agglegény, vénlány vagy. ,,Kár, hogy a zsák nem találta meg a foltját''. Gyakran úgy hiszed: kudarcot vallottál. Igaz, a magányos ember bizonyos értelemben befejezetlen. ,,Nem jó az embernek egyedül lennie''[19]. Minden ember, minthogy Isten képére van teremtve: a közösségre, mással, vagy másokkal való egységre hivatott; arra, hogy teremtô legyen a szeretetben. Minden embernek közösségbe kell lépnie. Minden embernek életet kell adnia, de a közösség és az életadás megvalósításának többféle módja van. Van másfajta egyesülés is, mint a férfi és az asszony fizikai egyesülése a házasságban: ,,S lesznek ketten egy testté''[20]: van lelki egyesülés minden emberrel, amely baráti és készséges szívbôl fakad, és van természetfölötti egyesülés az emberiséggel Krisztusban; ez az egyetemes keresztény szeretetbôl ered. Van másfajta termékenység is, mint a fizikai termékenység, ez a szellemi termékenység. Van másfajta termékenység is, mint a szellemi termékenység, ez a Krisztusban való természetfölötti termékenység. Nem hibáztad el életedet, mert neked, aki nem kötöttél házasságot, egységedet és termékenységedet magasabb szinten kell megvalósítanod. Olyan egyensúlyra és kibontakozásra vagy hivatott, amely nehezebb, de mélyebb és termékenyebb. Meddô az, aki szeretet nélkül él. A szeretet mindig az élet hordozója és megteremtôje. Mit számit családi állapotod! Szeress és életet fogsz adni. Semmilyen élet sem bontakozhat ki tökéletesen, ha nem fogadtad el teljesen. Minden hivatás-vállalás tudatos és szabad válasz Isten hívására. Nem magad választottad a magános életet, az események kényszerítettek rá. Amíg csak kényszeredetten viseled el, soha nem fogod átélni azt. Ha meg akarod ismerni a kiteljesülés és a termékenység örömét, el kell fogadnod, szabadon kell vállalnod magános életformádat. Ami miatt sokáig szenvedsz, az a hivatásoddal kapcsolatos bizonytalanságod: Remélhetek-e még családot magamnak? Magányosan kell-e leélnem életemet? Semmiféle élet sem ,,teljesen kész'': az egyes emberi adottságok, az Isten által megengedett események irányítják életünket. Az élet sötét óráiban kell kibetűzni az ,,Úr szerelmes leveleit''. A legártatlanabb olvas a leggyorsabban, a legszabadabb téved a legkevésbé a szöveg értelmezésében és alkalmazásában. Élj egészen a jelen pillanatnak és légy kész mindenre! A fiataloknak nem azért kell feltétlenül összeházasodniuk, mert tetszenek egymásnak. Az érzelmi vonzódás csak külsô jel, amely önmagában véve nem dönt. Habár erôsen vágyódsz a házasság után, nem vagy feltétlenül házasságra rendelve; a vágyódás csak egyetlen mozzanata hivatottságunknak a sok közül. Ne bízz a képzeletedben. Álomban könnyű családot alapítani, gyermeket felnevelni. Lemondásod emberfölöttinek tűnik, mert az álmaidról kell lemondanod; de a valóság talán meghazudtolná álmaidat. Valószínű elképzeléseken túl senki sem tudja megítélni, hogy mi telik tôle. Bár nem élsz házasságban, nem kell lemondanod arról, hogy felnôtt légy. Felnôttnek lenni annyi, mint bensô önállóságra szert termi. Nincs jogod arra, hogy rosszul értelmezett kötelesség rabszolgájaként magadra kényszerítsd idôs szüleid életritmusát. Vannak ágak, amelyeket le kell metszeni, vannak kötelékek, amelyeket szét kell tépni. Félsz attól, hogy belevesd magad az ismeretlenbe. Félsz attól, hogy szenvedést okozol. Félsz a meg nem értéstôl, a könnyektôl, a szigorú bírálatoktól, és a gyermeki szeretet és önfeláldozás ürügye alá rejted gyengeségedet, megbénítod fejlôdésedet és megfosztod szüleidet attól az érettségtôl, amelyre joguk van. Minden látszat ellenére megállítod ôket útjukon. Nem szereted eléggé szüleidet[21]. Nem maguknak, hanem másoknak és Istennek teremtik, nevelik az emberek a gyermeküket bármilyen lesz is a családi állapotuk. Mindaddig, amíg nem adták oda teljesen gyermekeiket, nem töltötték be hivatásukat. Ha csak a legkisebb mértékben is elvitatják gyermeküket másoktól (a házastárstól, a többi gyermektôl, a hivatásuktól, kötelezettségeiktôl... az emberiségtôl, Istentôl, hamis úton járnak. Nem szeretik eléggé gyermekeiket. Szüleiddel szemben csak nehezen éred el az igazi önállóságot, ha nem teszel szert külsôleg is viszonylagos függetlenségre. Ha csak teheted, végy külön lakást, legyen bár az csak egyetlen kis szoba[22]. Kövess el mindent, hogy legalább saját szobád legyen, és ne oszd meg a hálószobádat özvegy édesanyáddal. Amennyiben mindenestül elfogadtad magányosságodat, amennyiben külsô körülményeid megkönnyítették emberi egyensúlyod kialakulását, még nem tettél semmit sem teljes kibontakozásod és életed termékenysége érdekében, ha ugyanakkor bezárkózol a elefántcsonttornyodba; vagy ,,jól berendezed'' a magad életét, avagy megtagadod testvéreid szolgálatát a világban. Hogy boldoggá tedd magánosságodat, meg kell nemesítened minden képességedet, de ez a megnemesítés nem azt jelenti, hogy álmaidba menekülsz, hogy idealizmusban tévelyegsz, hogy kézzelfogható vagy futó kárpótlást keresel; ellenkezôleg: tiszta fejjel fogadd el erôidet meg akkor is, ha vitalitásuk olykor nyugtalanító; szervezd meg, összpontosítsd, tudatosan irányítsad ,,fölfelé'' azokat, hogy egy magasabb síkon kiteljesedhessenek. A nôtlenség, a férjezetlen állapot nem sorvasztja el az érzelmi képességeket. Ellenkezôleg, azt kívánja, hogy a végtelenbe nôjenek és szívedet az egész világ befogadására tegyék képessé. Nem mentél férjhez... Ne csak egyetlen barátnôd legyen, mert így elszegényedik érzelmi világod. Ne csak magánosokkal érintkezz, mert ezzel korlátozod kibontakozásodat. Ne csak egyetlen családi otthont látogass, ez veszélyessé is válhat, mert ,,a lélek ugyan kész, de a test erôtlen''. Fogadd el minden felebarátodat, kezdve a legközelebbiekkel: idôs szomszédasszonyodat, a munkanélküli özvegyet, a lakás nélküli jegyeseket, az önmagát keresô ifjút... Tárd ki magad a világ problémái számára, ne félj szeretetbôl konkrét szolgálatokat vállalni a szomszédságban, a lakóbizottságban, a szakszervezetben... Ne szigeteld el magad, mert kötelességed, hogy életedet eljegyezd testvéreid sorsával. Ha lemondtál a családalapításról, legyen azért, hogy mindenkinek szolgálhass. Tehát ha kételkedtél képességeidben, visszanyered önbizalmadat; ha gátlásaid voltak, határozottá válsz; ha szenvedtél a magánosságtól, a kapcsolatok, az érintkezés -- beleértve a másneműekkel való kapcsolatokat is -- kiegyensúlyozottá tesznek; ha meggyengült a hited, újra megerôsödik, felnôtté válik majd. Magános nô, az Úrnak szüksége van rád, mert szabad vagy, hogy egy embertelen világban a ,,emberi''-nek anyjává légy[23]. Ne menekülj a rosszul értelmezett jámborságba, ,,istenszereteted'' akkor nem lenne más, mint személyes kielégülésed keresése. Tárd ki lelkedet ugyanazzal a hévvel Istennek és az embereknek. Ha majd egészen szabad, készséges és megbékélt leszel, megismered, hogy milyen BOLDOGSÁG teljesen odaajándékozni magunkat. A szétziláltság közepette -- amely minden élet velejárója -- engedd át magad a Szentlélek vezetésének. Ha fel tudod ismerni gyengeségeidet, ha figyelmes és szegény tudsz maradni, ha válaszolni tudsz az Ô hívásaira, akkor az eseményeken keresztül majd Ô jelöli ki utadat. Hosszabb útszakasz után állapodj meg! Tekints vissza és vizsgáld meg a megtett utat! Akkor majd megérted, hogy milyen hivatást szánt neked az Isten. Akkor majd minden hátsó gondolat nélkül mondhatod Neki: KÖSZÖNÖM. ======================================================================== Ifjú vagy, készülj fel a szerelemre Az ember jelentôs fejlôdése minden szakaszában, de egyikben sem oly vonzó és egyúttal sebezhetô, mint amikor ifjú. Ekkor kibontakozó lénye, a magánosság óráiban, a családi közösségben való beteljesülés után vágyódik. Az ifjúság tragédiájának egyik fô jellemzôje éppen az a szeretetéhség, amelyet a fiatalok még ésszerűen és megfelelô módon nem képesek kielégíteni. E hiányérzet sürgetô felhívás az elôkészületre; a várakozás ideje, a szeretetre való felkészülés ideje. Mégis meg kell ezt magyaráznunk a fiataloknak, hogy megvilágítsuk útjukat, sôt meg kell magyarázni a felnôtteknek is, hogy szigorú elítélés helyett testvériesen tudjuk segíteni ,,a mai ifjúságot''! Akár fiú vagy, akár leány, nem arra vagy teremtve, hogy egyedül élj. Isten örök gondolatában a férfinak és a nônek találkoznia, egyesülnie kell, hogy EGGYÉ legyenek: ,,Nem jó az embernek egyedül lennie''[24]. Arra vagy hivatva, hogy a hozzád hasonlókkal közösségbe lépj, de egyetlen közösség, meg a barátság sem éri el a hitvesi kapcsolat mélységét. A házasság nem más, mint a hitvestársak kölcsönös, önkéntes odaadása egymásnak, amikor mindegyikük egész lényét ajándékozza oda hitvestársának, hogy azt kiegészítse és kibontakoztassa, miközben mindezt visszakapja tôle. Ezáltal lesz a szerelem az egység misztériuma. A házasságban egyesülô férfi és nô testileg kiegészülnek; kiegyensúlyozzák és beteljesítik egymást, s ugyanakkor lelkileg is kölcsönösen kiegészülnek, kibontakoznak és tökéletesednek. Olyan jelentôs a házasságban a hitvestársak egymásnak való odaadása, hogy kegyelemközvetítô hatalma van. A jegyesek kölcsönös igen-jükkel egymásnak szolgáltatják ki a házasság szentségét. Ôk a szentség kiszolgáltatói, a pap csak tanú. A nemiség elsôsorban testileg mutatkozik és különböztet meg, de ugyanakkor egész jellemedet, lelki alkatodat, lényedet is meghatározza. Tehát benned az ember a maga teljes egészében igényli a kiegészülést. Ha éhes vagy és enni akarsz, ha szomjas vagy és inni akarsz, ez magában véve nem rossz; de vétkezel, ha pusztán az élvezet kedvéért eszel és nem azért, hogy táplálkozzál és szomjadat csillapítsd, ha többet eszel, mint kellene, s ha ésszerűtlenül eszel, munkádat gátolva, nem pedig azért, hogy azt elôbbre vidd. Tested, szíved éhsége nem rossz, de bűnös vagy, ha életképességeidet, érzelmi képességeidet pusztán az élvezet kedvéért, rendetlenül, az Atya terve ellenére használod fel. Lényed minden szintjén: testedben, szívedben, szellemedben ki akarsz egészülni. Ifjúkori ,,kísértéseid'' kezdetben csak ösztönös ,,kísérleteid'' arra, hogy kiteljesülj. A járni tanuló gyermek minden elérhetô bútorban megkapaszkodik. Az eltikkadt ember a forráshoz rohan. A kielégületlen ifjú szenvedélyes kísérleteket tesz arra, hogy megszerezze azt, aminek hiányát érzi. Természetszerűleg nem lehet elsô mozdulata az adás, hosszú erôfeszítésekre van szüksége, hogy a megragadás mozdulatát felváltsa az ajándékozásé. Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat birtokba vesszük, kiegészülünk. Ellenkezôleg, azt jelenti, hogy a másiknak odaadjuk önmagunkat, hogy beteljesítsük. Akkor leszel érett a szerelemre, ha igényed, fôként pedig akaratod inkább irányul arra, hogy te adj, mint arra, hogy te kapj. A sportoló, aki elhanyagolja az edzést, és túl korán veti magát a versenybe, hamarosan kudarcot vall és kifütyülik. A festô, a zenész, aki nem hajlandó megtanulni a mesterségét, hanem azonnal alkotni akar, középszerűségre kárhoztatja önmagát. Az ifjú, a fiatal leány, aki türelmetlenségében nem akar felkészülni a szerelemre, hanem máris szeretni próbál, súlyosan téved, kudarcot vall és veszélyezteti személyisége késôbbi gazdagságát és szilárdságát. Három év kell egy ipari végzettség eléréséhez, nyolc-tíz év a doktorátus megszerzéséhez; miért nem fogadjuk hat el, hogy hosszú idô kell a szerelemre való felkészüléshez? Hogy gyorsabban építhess, megteheted, hogy nem ásod meg házad alapjait, ráteheted a tetôt az alacsony falakra, ráfesthetsz a nedves vakolatra, és kinevetheted a barátaidat, akik hosszú ideig fáradoznak egy szilárd, nagy és szép ház felépítésén. De a nedvesség hamarosan kiütközik majd alacsony kis kunyhód falán, az elsô vihar pedig megrongálja, vagy romba dönti házadat. Ha elfogadsz -- pusztán testi kielégülésed céljából -- korai, futó, könnyű szerelmeket, talán megízleled a kibontakozásnak rövid ideig tartó illúzióját -- tetôt alacsony falakon, rövidéletű festést nedves vakolaton -- de ingatag alapra próbálsz családot felépíteni, távlatok nélkül, melyben a szerelem hamar megkopik. A fiatalok érzelmi hullámzásai még nem jelentenek szerelmet. Nem egyebek, mint a fiatal fiú zavartsága, aki a nôvel találkozik (nem pedig egy bizonyos fiatal lánnyal), a fiatal leány érzelmi elindulása, aki a férfival találkozik (nem pedig egy bizonyos fiatalemberrel). Az ember egész lényének titokzatos megrázkódtatása ez. Elôször csak homályosan, majd egyre világosabban fedezi fel, hogy mire van szüksége a kiteljesüléshez. Aki erre az érzéki fellángolásra családot alapít, az homokra épít[25]. Az ifjú, a fiatal leány tulajdonképpen gyermek, aki Isten kezébôl szülei közvetítésével fokozatosan veszi át a teste, szíve, szelleme fölötti uralmát és az ezzel járó felelôsséget. Azután már az ô feladata, hogy testét, szívét, szellemét kifejlessze, uralja, kézbe vegye, és így felnôtté váljék. Akkor majd valóban odaadhatja magát a másiknak, hogy azt kiegészítse és befogadja. A házasságban a szerelem ajándékozás: a szellem, a szív, a test ajándékozása, ,,önmagunk odaadása''. Ifjú, ha azt mondod egy fiatal leánynak: szeretlek, akkor vagy tévedsz, és ez a tévedés súlyos; vagy pedig hazudsz, s ez gyalázatos visszaélés a bizalommal, mert amikor azt mondod: ,,szeretlek'', azt mondod: ,,neked ajándékozom magam'', és hogy odaadhasd magad, elôször birtokba kell venned önmagadat. De birtokában vagy-e önmagadnak? Nem bűn az, hogy fiúkkal, lányokkal találkozol, de bűn az, ha azzal vesztegeted idôdet, hogy játszol a szerelemmel. Ha valakinek szellemi mélysége vonz, ha egy tekintet ragyogása megkap, ha egy test harmóniája elbűvöl, ne nyújtsd ki kezed, hogy azt megragadd, hanem használd fel a benned ébredô erôket arra, hogy csendesen felkészülj az önátadásra és a befogadásra. Tested, egész lényed ifjúsága az a jel, amellyel Isten értésedre adja, hogy itt az ideje felkészülnöd belsô harmóniád megvalósítására. A szerelemre való felkészülés nem azt jelenti, hogy minduntalan kísérletezel vele, hanem azt, hogy tiszteled önmagadat és tiszteled a többieket úgy, hogy képes légy megbecsülni a másik ember testét és személyét; hogy saját lényedet gazdagítod, csak azért, hogy a másikat gazdagíthasd, hogy önmagadat teljesen birtokba veszed azért, hogy a másiknak odaadhasd, hogy megfeledkezel önmagadról azért, hogy ne magadnak akard megszerezni a másikat, hanem magadat ajándékozd oda neki, hogy megnyílsz mások elôtt, befogadsz másokat, megértesz másokat, eszmecserét folytatsz másokkal, azért, hogy befogadhasd a másikat, hogy Istennel egyesülsz azért, hogy Istenben a másikkal egyesülhess. Fiatal Barátom, ha boldog akarsz lenni szerelmedben, igyekezz és tanulj meg igazán szeretni, amennyiben minden embertársadat -- testvéreidet -- szereted. ======================================================================== Az ember és a piedesztálja A mai ember tragédiája az, hogy egyre nô az anyagi javak birtoklásának a lehetôsége. A: ember megfeledkezik a létrôl és az élet értelmét a birtoklásban látja. A: anyagi javak könnyű megszerzésének lehetôsége mindenképpen olthatatlan élvezetvággyal párosul az emberek szívében. Ámbár ez sokak számára korlátozott, de még ezeknél is, ha nem vigyáznak, oly vágyakat kelt, amelyek teljesen fogva tartják ôket. Az elvakult, megtévedt ember elfelejti, hogy igazi nagysága nem piedesztálja magasságában, hanem Isten felé táruló lelke mélységében rejlik. Nem növekszik többé az ember és még szerencse, ha múlandó trónjának súlya egy napon végleg össze nem zúzza. Egyre nagyobb, hatalmasabb akarsz lenni, és hogy azzá válj, egész életedben kínlódsz, dolgozol, küzdesz, csakhogy ,,javakat'' szerezz. Ha kerékpárod van, motort akarsz. Amikor megvan a motorkerékpárod, akkor már kiskocsit kívánsz. Alig vetted meg a kiskocsit, már nagy kocsiról álmodsz. A nagy kocsiban már eltervezed, hogy befizetsz egy még nagyobb és még szebb kocsira. És ez így megy tovább az összes anyagi javak terén: minél inkább kielégíted ôket, igényeid annál követelôbbek lesznek. Hogy javakat szerezz, pénzre van szükséged. Ha 1500 Ft-t keresel, úgy gondolod, hogy legalább 2000-t kellene keresned. Amikor megkeresed a 2000-t, azt mondod, hogy a jóléthez 3000- t kellene keresned,... és ha millióid volnának, azt is éppen ,,szűkösen'' találnád elégnek, tekintve a nívót, melyen élned kell, és a jövôt, amelyet elô kell készítened...[26]. Bűntársad a modern világ. Ennek szemében azok a nagy emberek, akik hatalmas vagyonra tettek szert, vagy akiknek nagy hatalma, befolyása van, vagy akiket sztárokként rajonganak körül. Számára a politikai rendszerek, társadalmak, vállalatok, agyak és kezek annál tiszteletreméltóbbak, minél többet ,,termelnek'', vagy minél több ,,termelést'' tesznek lehetôvé. Amikor büszkélkedsz műveltségeddel, akkor is inkább mennyiségi, mint minôségi fogalmakban gondolkodsz. Inkább ismeretszerzésre gondolsz, mint az ismeretek megértésére és feldolgozására. Készen kapott képeket, eszméket, elôre gyártott ítéleteket raktározol el. Szemlék, összefoglalások, dokumentációk gazdagítják ismereteidet és benyomásaidat. Igazad van, ha emelkedni akarsz, de súlyosan tévedsz a felhasználandó eszközöket illetôleg. Kis lócát készítesz és ráállsz, hogy magasabbnak tűnj. Aztán meg néhány centivel megtoldod ezt a kis lócát, és azt hiszed, hogy magasabb lettél... Pedig az ember igazi hatalma és nagysága nem abban rejlik, amije ,,van'', hanem abban, ,,ami'': a lényében. Mit számít piedesztálod magassága, mit számít, mekkora a cipôd sarka, nem az növel, ami ,,alulról jön''. A végtelen felé csak a ,,felülrôl jövôvel'' növekedhetsz[27]. A játszani vágyó gyermeknek egy egész halom játék is csak unalmat és tétlenséget jelent. A zenekedvelônek a legszebb hangszergyűjtemény sem okoz örömet. Aki szeretetre vágyik, azt nem csillapítja le az érzelmi kalandok sokasága. Az ember, aki lényének mélyén a végtelen felé tör, nem tömheti be vágyai szakadékát anyagi javak felhalmozásával. Minél inkább anyagi javakban keresed a boldogságod, annál bizonyosabb, hogy örökké boldogtalan és kielégületlen maradsz. Az ember azáltal, hogy folytonosan újabb és újabb anyagi javakra áhítozik, hogy állandóan küzd elérésükért, és hogy ebben keresi élvezetét, végül is fokozatosan képtelenné válik más életcél kitűzésére. Ez sorsának tragikuma. Már az útelágazásnál célt tévesztett: nem is tudja már, hogy más út is van. Ha mondják is neki: már nem hiszi el. Ha az anyagi javak rabszolgájává válsz, eltorzítod a dolgokat: az állam számodra a termelés rendjének és a javak elosztásának eszközévé válik. az erkölcs az egyes ember vagyonszerzési jogának szabályozója lesz, a vallás a biztonságosabb szerzés eszközévé, a jótékonyság lelkiismereted megnyugtatásának eszközévé válik és azt tanácsolja, hogy adj egy kevéskét a javaidból. Az emberek szemében talán tekintélyes ember leszel; a valóságban azonban nemcsak, hogy nem emelkedsz, hanem inkább süllyedsz. A birtoklás nem ad hozzá semmit a személyedhez. A birtoklás látszatot ad neked, de nem a ,,létet''. A legtöbb ember, sôt maga az egész emberiség az igazi nagyság felôl folytonosan téves nézeteket vall. Csak ha majd lemondott arról, hogy egészen egyedül építsen ,,várost és tornyot, amelynek teteje az eget éri''[28], akkor remélheti, hogy eléri a végtelent. Rázd le az anyagi javak rabszolgaságát. Változtasd meg életszemléletedet. Térj meg. Idôd javarészét azzal töltöd, hogy ,,valamit'' megszerezzél. Találj minden áron idôt arra, hogy valakivé válj: állj meg, gondolkodj, csodálj, szeress önzetlenül, imádkozzál! Azt mondod: ,,Nem magamért dolgozom, hanem a gyermekeimért; nem akarom, hogy olyan szerencsétlenek legyenek, mint én''. Ha jövôjükre gondolva csak anyagi helyzetüket tekinted, tévedsz. Fölnevelni egy gyermeket nemcsak azt jelenti, hogy enni adunk neki, hanem azt is, sôt elsôsorban azt, hogy megadjuk neki, ami által lehet valakivé. Biztosítani akarod gyermekeid jövôjét? Neveld emberré ôket. Ha gyermekeidbôl embert neveltél, nyugodt lehetsz, megszerzik majd maguknak a szükséges anyagiakat, hogy emberek maradjanak, és egyre inkább emberré váljanak. A gazdagság, az anyagi tehetôség önmagában véve nem rossz: az a rossz, ha benne látjuk a valódi nagyság feltételét. Végül is keveset számít, hogy gazdag vagy: az a fontos, hogy az anyagi javakkal szemben megtartsad a teljes függetlenségedet. Szent Pál írja: ,,Az, aki vásárol, éljen úgy, mintha meg sem tartaná; s aki érintkezik ezzel a világgal, mintha nem érintkeznék vele, mert elmúlik a jelen világ''[29]. Az ember megbénításához, kibontakozásának meggátlásához nem szükséges nagy vagyon, elég már az is, ha többre becsüli az anyagiakat a szellemieknél; mert még így is szétzúzhatják ôt[30]. Sokkal jobb, hogy egyszer valóban éhes légy a kenyérre, mint az, hogy lelked lassan megbénuljon, majd vagyonod súlya alatt megfulladjon. Szegénységed még nem jelenti azt, hogy nem vagy az anyagiak rabszolgája. Megszerzésük álma, vágya, irigylésük, a küszködés megszerzésükért (akkor, ha nem az igazságérzetbôl, vagy a segíteni vágyó felebaráti szeretetbôl fakad, hanem csak önzô élvezetvágyból), szellemi függést jelent, amely éppen olyan veszélyes lehet, mint a valódi birtoklás. Hogy megbizonyosodj arról: nem csüngsz-e az anyagi javakon, idônkint válj meg valamitôl és ajándékozd el. Ha nehezedre esett, ez azt bizonyítja, hogy a javak mar kezdenek a lelkedhez tapadni. Végül meg majd összecseréled a javakat ,,önmagaddal''. Ajándékozz tehát újból. Minél inkább függetleníted magad az anyagi javaktól, annál szabadabbá válsz az igazi nagyság számára. Jézus Krisztus mondta, hogy nem szolgálhatunk két úrnak, Istennek és a Mammonnak. Ha nagy akarsz lenni, válaszd Istent. Nyomorúságos kis piedesztálod néhány centiméternyi növekedést ígér, Isten a végtelent szánja neked. ======================================================================== A kiteljesedett, vagyis a Jézus Krisztus által istenivé vált ember Minden ember szíve mélyén ott rejtôzik a vágy a tökéletesség után. A vágy végtelen, de számos korlát áll útjában. Még ha nem is volna a bűn s az ember egyedül tudná magát egészségesen felépíteni, egyensúlyban uralma alatt tartani minden képességét, akkor is kielégítetlen maradna. Ez isteni hivatásának a jele, lényének legmélyébe oltva. Az Atya teremtményeit gyermekeivé akarja tenni. Az ember valódi kiteljesülése csak akkor következik be, ha Krisztusban a kegyelem által teljesen átalakul. Tudod-e mitôl szenvedsz leginkább? A kielégületlenség, súrlódások és ellentétek következtében, amelyek fennállnak aközött: amit kívánsz és amit birtokolsz, ami lenni szeretnél és ami vagy, tudásvágyad és a magad, valamint a világ titkai között, boldogságvágyad és mindenfajta szenvedésed között, az erkölcsi nagyság utáni vágyad, s a benned és körülötted lévô rossz között, szeretetszomjad és az emberi szeretet kudarcai és korlátjai között. Tökéletlenséged, befejezetlenséged okozza szenvedéseidet. Ne hidd, hogy bensô vágyadat valami rajtad kívülálló dolog elégítheti ki; csak Valaki, aki benned lakozik, képes teljesen kielégíteni azokat[31]. Tudod-e mi az, amit a legjobban kívánsz? A végtelen! A végtelen szépség, a végtelen tisztaság, a végtelen igazságosság, a végtelen béke, a végtelen igazság, a végtelen szeretet, a végtelen élet. És a végtelen felülmúl téged és minden embert. A végtelennek csak egy neve van: ISTEN. Éhséged a végtelenre alapjában véve egy és ugyanazon éhség: Jézus Krisztus utáni éhséged, mert Jézus Krisztus az igazság, a szeretet, a tisztaság, az élet... Isten maga oltotta beléd a végtelenben való kiteljesülés vágyát. Az örökkévalóságból az Ô szeretete szólít téged. ,,...Urunk Jézus Krisztus Atyja minden mennyei és lelki áldással megáldott minket Krisztusban. Benne választott ki a világ teremtése elôtt. Szeretetbôl eleve arra rendelt, hogy Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk[32]. Isten öröktôl fogva nemcsak embernek, de isteni embernek gondolt el téged. Ne elégedj meg tehát azzal, hogy ember vagy, ember gyermeke vagy, amikor Krisztus lehetôvé teszi, hogy valóban Isten gyermekévé légy. Kereszténységed elsôsorban nem vallási szertartások összessége, nem erkölcsi törvény, nem tan, hanem ÉLET. Ne légy csupán hívô, hanem légy ÉLÔ. Természettôl fogva az emberire vagy korlátozva. Ha óhajod és Isten óhaja szerint ki akarsz teljesülni, ha az isteni világba akarsz eljutni, újjá kell születned, természetfölöttivé kell lenned, új emberré kell válnod. Számodra a keresztség ez az újjászületés. A meghalt és feltámadott Krisztus misztériumának részesévé tesz. Benne, az elsôszülött Fiúban válsz fiúvá: Benne, a ,,Mindenki Testvérében'' válsz minden ember testvérévé. Tudod, hogy a gonosz túl mélyen fészkel benned ahhoz, hogy elérhesd, és véglegesen legyôzd. Ezt Jézus Krisztus vállalta magára minden jelenlegi vétkeddel együtt, Ô mindent jóvátett, megváltott. Működj együtt a Megváltóval. Csak Jézus Krisztus, a Megváltó által szabadulhatsz meg a gonosztól[33]. A szôlôtôke és a vesszôk csak egyetlen növényt alkotnak, a szôlôt. A fej és a tagok nem alkotnak több embert, csak egyet. Ha Jézus Krisztussal egyesülsz a kegyelem révén, eggyé leszel Vele és Titokzatos Testével. A patak nem folyhatna többé, ha nem táplálkoznék a forrásból. A fény nem ragyogna, ha nem táplálkoznék a Napból. Nem élhetsz teljes életet, ha Jézus Krisztust visszautasítod. Szükséged van arra, hogy a gyôzelmes élet, amely benne kering, átáradjon rajtad; ennek az életnek a neve: kegyelem. Krisztus élete behatol értelmedbe a Hit kegyelme révén. Te, aki tudni akarod titkodat és a világ titkát, így megismerheted azt, amint Isten ismeri. Krisztus élete áthatja érzelmi világodat, akaratodat, szívedet a Szeretet kegyelme által. Te, aki határtalanul akarsz szeretni, így Isten szívével szerethetsz. Krisztus élete áthatja tevékenységedet és minden vágyadat a Remény kegyelme révén. Te, aki sikerre törekszel, elérheted Isten minden hatalmát és az örök siker bizonyosságát[34]. Krisztus élete átjárja testedet, hogy abban a halhatatlanság magvait elhintse. Te, aki intenzív életet akarsz élni, Krisztusban örök életet nyersz. Ha lényed ,,minden emeletén''[35] készségesen befogadod Krisztust, akkor lelke, a Szentlélek bensôleg lassanként átformál téged. A szentségek, amelyeket Jézus Krisztus alapított, kiváltságos ,,helyei'' az Ô kegyelmével való találkozásnak. Ha megfosztod magad e ,,találkáktól'', kiteljesedésedet kockáztatod. Jézus Krisztus nem azt kívánja tôled, hogy csodáld, kövesd, még csak azt se, hogy légy barátja, mint a földi barátok, hanem azt, hogy engedd magad átalakítani Benne. Szent Pál akkor érte el az istenivé vált ember teljes érettségét, amikor azt mondta: ,,Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem''[36]. Jézus Krisztus műve még nincs befejezve. Akkor lesz befejezett, amikor a kegyelem újra kiegyensúlyozza és összhangba hozza majd minden ember bensô lényét[37], amikor az egész világot uralma alatt tartja és helyesen irányítja az istenivé vált ember szelleme és keze munkája, amikor Krisztus Titokzatos Teste eléri teljes érettségét, miután a krisztusi szeretet egyesítette az egész emberiséget. Ekkor valósul meg az Atya terve. Hiszen az a terve, hogy e Krisztusban, mint fôben foglaljon össze mindent, ami mennyben és földön van[38]. Ha Jézus Krisztust választod, vegyél részt küldetésében. Kereszténynek lenni annyi, mint Krisztust követni, azaz részt venni az Atya nagy tervének megvalósításában. Ha Krisztus éltet téged, megváltozik egész életed: igyekezeteddel, hogy ,,ember légy a talpadon'', hogy a megismerés és szeretet révén egyesülj az emberekkel[39] közreműködsz Jézus Krisztus titokzatos megtestesülésének befejezésében, küzdelmeiddel, sokféle szenvedéseddel, amelyeket átérzel, elfogadsz és áldozatul felajánlasz, részt veszel a megváltás nagy művében, szereteteddel családodban, és bárminô szellemi, fizikai, vagy művészi munkáddal részt veszel a teremtés befejezésében. Építôje vagy Krisztusban Isten országának. Egész életedben dolgozni fogsz kiteljesüléseden és a világ kiteljesülésén, de sem te, sem a világ, nem éritek el végleges teljességeteket az idôben. Csak az ,,idôk végeztével'' a feltámadott Krisztusban teljesül be minden, amikor örök szeretetben élve, a Szentháromság példájára, eggyé leszünk. Ha a földön akarnál befejezett lenni, ez csak önmagad korlátozását jelentené. Csak az égben leszel teljesen befejezett. De az égbe csak egyetlen út vezet: Jézus Krisztus. ======================================================================== Mikor fogadod el végre önmagadat? Sok ember bensôleg bénult, gátolt, korlátoltan és eredménytelenül tengeti életét, mert soha sem fogadta el önmagát korlátjaival és képességeivel együtt. Az éleslátó, ôszinte önbírálat, a hit szellemében tett hűséges felajánlás megszabadítaná az ilyen embereket komplexumaiktól, és lehetôvé tenné, hogy végre önmagukra találjanak. Csak ezzel a feltétellel boldogulhatnak. Csak így szolgálhatnak másokat. Nem vagy egészséges, nem vagy képzett, gyöngeséged letört, csúnya vagy, komoly jellemhiba gátol... Vagy meg inkább családod, környezeted nem segített, a tieid nem értenek meg, csak kínlódsz a munkáddal, pedig többre vihetnéd... Röviden: korlátozott vagy önmagadban és magad körül s ez megalázó. Légy ôszinte: sohasem fogadtad el igazán korlátjaidat. Gyakran gondolod: ha egészséges volnék, megtenném..., ,,ha lett volna apám, aki megértett volna...'' És csak hurcolod magadban a keserű rezignációt, amelyet gyakran irigység és kétségbeesés kísér. Gyakran mondogatod: persze, ez és ez megteheti, de én... Ha én olyan intelligens, olyan képzett lennék, ha én úgy tudnék alkalmazkodni... ha... és hangodba bosszúság és némi harag vegyül önmagaddal szemben, másokkal szemben, az élettel szemben. Amíg valóban el nem fogadod korlátjaidat, addig semmit tartósan nem alkothatsz, hiszen azzal fecséreled idôdet, hogy a mások kezében lévô szerszámokat kívánod és nem veszed észre, hogy a te kezedben is vannak szerszámok, mások ugyan, de éppoly használhatók. Ne nézd a másokét, nézd a sajátjaidat, vedd azokat kezedbe, dolgozz! Ne tagadd le korlátjaidat, ez teljes csôdöd lenne. Attól, hogy tagadod, még nem szűnnek meg. Ha léteznek, és mégis semmibe veszed, titokzatos rombolóerôvé válnak, aláaknázzák életedet. Ellenkezôleg, nézz szembe velük, ne túlozd el, de ne is kicsinyeid le azokat. Ha tudsz rajtuk változtatni, mire vársz? Nyugodtan és kitartással láss hozzá! Nem változtathatsz: fogadd el korlátjaidat. Nem arról van szó, hogy fejedet lecsüggesztve ,,belenyugszol'', emelt fôvel kell IGENT mondanod. Ne engedd összezúzni magad, viseld el, ajánld fel áldozatul korlátjaidat. Szedd össze magad! Isten lát és az Ô szemében nem vagy sem kisebb, sem kevésbé kedvelt, mint bárki más, akit irigyelsz. Add Neki gondodat, szenvedésedet, bánatodat... és higgy jobban az Ô mindenhatóságában, mint a saját erôdben. Amilyen mértékben megállapítod, elfogadod és felajánlod áldozatul korlátjaidat Istennek, oly mértékben fedezed majd fel, hogy szegénységed végtelen gazdagsággá válik. Korlátjaid nem csupán sorompók, hanem egyúttal Isten jelzôkövei is utad megjelölésére. Nem tudsz jól beszélni? Nem annak jele ez, hogy inkább hallgatnod kellene? Félénk vagy? Nem kell-e inkább elfogadnod a mások akaratát saját akaratod érvényesítése helyett? Nem vagy észember? Nem vagy-e éppen valami gyakorlati munkára hivatott?... stb. Ismerd meg, fogadd el és ajánld fel áldozatul korlátjaidat, de képességeidet is. Mert vannak képességeid. Az nem alázat, ha azt hiszed, hogy te vagy a legértéktelenebb, ez vagy komédia, vagy ostobaság (feltéve, ha nem lelki betegségrôl van szó). Az Úr által ránk bízott adományok felismerése nem helytelen. A gôg ott kezdôdik, ha azt hisszük, hogy megérdemeltük, vagy saját erônkbôl szereztük azokat. Az igazán alázatos ember nem tél semmitôl. Sem önmagától, sem képességeitôl, sem korlátjaitól, sem másoktól, sem a dolgoktól. Egyedül Istentôl fél. Amikor ajándékot kapsz barátodtól, kibontod a csomagot, megnézed, megcsodálod, megköszönöd az ajándékot. Mennyei Atyánk sok ajándékkal halmozott el. Gyakran nem mered megnézni az ajándékokat, nem mersz örülni. Az erényest játszod és meg csak udvarias sem vagy. Az Atya ajándékai nem személyes használatodra valók. Másokat és ôt kell velük szolgálnod. Minél értékesebb, minél tehetôsebb vagy, annál nagyobb a felelôsséged. Nem képességeid felismerésétôl kell félned, hanem attól, hogy nem használod fel helyesen azokat. Fogadd el önmagadat, de fogadd el magad másokkal szemben is, légy hű önmagadhoz. Miért félsz a fônöktôl, a munkásodtól, a nálad okosabbtól? Attól, aki jobban beszél ,,jártasabb'' a dologban? Miért befolyásol a másik? Miért vagy félénk? Miért van ,,kisebbrendűségi komplexusod''? Azért, mert nem akarsz önmagad lenni a másik elôtt, mert félsz a véleményétôl. Ha félsz a másiktól, gondolj arra, hogy te akkor hatsz rá, ha hű maradsz önmagadhoz. Hiszen minden embernek megvannak a maga korlátjai a másikkal szemben, mert mindig csak az marad aki, és nem lehet a másikká. Ne akard a más életét élni, az nem rád van szabva. Az Atya kiszabta mindannyiunk életét. A másét élni éppoly téves dolog volna, mint barátunk ruháját felölteni azért, mert tökéletesen fest benne. Ne félj a más véleményétôl. Ô is elfogadja majd korlátjaidat, ha te is elismered azokat. De azt nem fogja megbocsátani, hogy félsz, szégyenkezel, meg akarod téveszteni és másnak akarsz tűnni, mint ami vagy. Mondd azt: nem tudom. Nincs erôm. Nem értem... És szolgálatot teszel a másiknak, mert az emberek szívesen veszik azok társaságát, akik elismerik korlátjaikat, hogy ôk is elismerhessék a magukét. Légy önmagad. A többieknek szükségük van rád úgy, ahogy az Úr akart téged. Nincs jogod arra, hogy álcázd magad, hogy színészkedj, mert így megcsalod a többieket. Mondd magadban: valamit adhatok neki, mert még soha sem találkozott és soha többé nem fog találkozni olyannal, mint én vagyok, hiszen az Úr kezébôl kikerült ,,egyetlen példány'': egyéniség vagyok. Bizonyos értelemben mindannyian tökéletlenek vagyunk. Az összes emberek együttesen alkotják az emberiséget és Krisztusban a Titokzatos Testet. Korlátjaid felhívások, hogy egyesülj másokkal a szeretetben. Egyetlen vágyad az legyen, hogy teljesen, torzítás nélkül olyan légy, amilyennek Isten óhajt... és akkor tökéletes leszel. ======================================================================== Tudj örülni! Minden ember boldog akar lenni. Az emberiség története a boldogság felé törekvô emberek hosszú és szenvedésekkel teli kalandja. De a boldogságot nem könnyű elérni. Amikor úgy gondoljuk: elértük, már meglátjuk korlátjait, már meghal a kezünk között, és már más boldogságról álmodunk. Az ember zsákutcába tévedt, vaktában keres ott, ahol soha nem találhat; vagy belenyugszik ebbe és elhatározza, hogy a perc örömeinek él, vagy bátorságát vesztve azt hiszi, hogy a boldogság csak délibáb. Pedig van igazi boldogság. Rátalálhatsz. Küzdesz, kínlódsz, verekszel, hogy elérd a boldogságot; futóhoz hasonlítasz, aki meg akarja nyerni a versenyt, anélkül, hogy ismerné a célt. Állj meg elôbb, keresd az utadat! Egész lényed a boldogság felé tör. Isten oltotta minden ember szívébe ezt az éhséget, ezt a szomjúságot. Boldogságra vagy teremtve és a boldogságvágy benned Isten hívása, amely az örökkévalóságból érkezik hozzád. Ha akarod, boldog leszel, mert Isten nem vet, ha nem akar aratni. Hallgasd Ôt és mondj köszönetet. Van gyönyör és van öröm. A gyönyör a test boldogsága, az öröm a léleké. Ne elégedj meg a gyönyörökkel, sohasem fognak kielégíteni. Szomorú vagy, amikor kínoz a gyönyöréhség, és minél többet élvezel, annál éhesebb és annál szomorúbb vagy. Ha tehát kizárólag gyönyöröket hajszolsz, szomorúságra ítéled önmagadat. A gyönyör egy pillanatig tart és vége; ezért amikor vele táplálkozol, a halál íze marad benned. Az öröm lelki, nem halhat meg. Fogadd be és az örökkévalóság izét ôrzöd majd magadban. Az élet nehézségeivel, megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel, a halállal szembekerülve jogod van sírni. De még könnyeid közepette sincs jogod arra, hogy megfoszd magad az örömtôl. A gyönyör valóban nem létezhet ott, ahol szenvedés van, de az öröm a legnagyobb szenvedésekkel is párosulhat. A gyönyör nem rossz, ha nem kergeted célként. Élvezheted a gyönyöröket, amelyekkel Isten megajándékoz, hogy kellemessé tegye utadat és elôrevigyen, de ha megállsz, hogy magad keresd a gyönyört önmagadnak, akkor az öröm azonnal elenyészik. Boldogságod útja nem szenvedélyekbôl, dolgokból indul ki, hogy hozzád vezessen. Belôled indul ki, hogy másokhoz vezessen. Szomorú vagy. Miért? Senki sem vette észre munkádat, sikereidet, erôfeszítéseidet. Mondanivalód van és nem hallgatnak meg, nem szeretnek. Kérj bocsánatot Istentôl szomorúságodért, azután figyelj másokra. Kérdezd ôket, hallgasd meg ôket, érdeklôdj munkájuk iránt, csodáld képességeiket, állapítsd meg érdemeiket... és a többiek, tudtukon kívül, megszabadítanak majd kínjaidtól és örömöt szereznek neked. Miért nem vagy vidám ma? Nem tudod az okát. Ajánld fel az Úrnak áldozatul fáradtságodat, csüggedtségedet, régi gondjaidat, ezeket az át nem vizsgált aktákat, amelyek a szíved mélyén porosodnak. és azután mosolyogj rá másokra... Mosolyogj a feleségedre, testvéredre, szomszédodra, kartársadra: mosolyogj a házfelügyelôre, a kereskedôre... mosolyogj, mosolyogj... és mosolyod visszacsalogatja majd az eltávolodott örömöt. Az öröm akkor kezdôdik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését, azért hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni. Ha szomorú vagy, állj meg és kutasd az okát, szíved mélyén mindig az önmagad keresésének nyomait fogod felfedezni. Ne nyugodj bele. Add Istennek, amit féltékenyen magadnak tartogattál, aztán feledkezz meg magadról és gondolj a legközelebbi felebarátodra. Az ember tragédiája az, hogy korlátozottak az eszközei és korlátlanok a vágyai. Emberileg nem is lehetsz teljesen boldog. Csak Isten tud kielégíteni. A nyugtalan ember szívében a boldogságszomj nem egyéb, mint az Isten szomjazása. Jaj az elégedetteknek, akik teletömték magukat gyönyörökkel és elfojtották végtelen vágyaikat. Ezzel szemben boldogok, akik még éheznek. Az öröm az ajándékozás gyümölcse, de az ajándékozás önmegtagadást, önfeláldozást jelent. Így az öröm az újra megtalált élet, amelyrôl már lemondottunk. Krisztusban és Krisztussal az ÖRÖM misztériuma a feltámadás misztériuma. Hol tartasz Krisztus iránt való szeretetedben? Örömöd akkor lesz igazán életerôs, ha szoros kapcsolatban maradsz Krisztussal. Istenben csak Öröm van, mert csak adás van. Isten az ÖRÖM, és ha átadod magad Istennek, az örömnek adod át magad. ======================================================================== Gyötrô gondok Az embert ,,gyötrik a gondok''. Mivel mérhetetlen, mivel végtelen, mindig van helye a gondok elraktározására. Vannak gonosz természetű gondok, ezeket ki kell küszöbölni. Vannak valódi, nemes gondok, de az ember túl gyenge elviselésükhöz, és még gyengébb a megoldásukhoz. A gondok megölik az embert: ha élni akar és jól akar élni, túl kell adnia gondjain. ,,Valaki'' várja! Fáj a májad... áj a fejed, asztmarohamod van, gyomorfekélyed van, vagy: ôszül a hajad, ráncosodik az arcod, vagy: fáradt és szomorú vagy: ,,Mennyi gond'' -- ,,Tönkre vagyok téve'' -- ,,Sohase lesz már nyugtom''. És vonszolod mindig fájó és megkínzott testedet, meggyötört szívedet, amely csak azért él, mert élnie kell, és nem tudja, mi az öröm és a béke. Vajon fôként nem azért vagy-e gondterhelt, agyongyötört, mert nap mint nap begyűjtöd, évek óta elraktározod mindazt, ami rág, mardos és csendben, de könyörtelenül tönkretesz? Nem annyira a kívülrôl jövô csapások pusztítanak, hanem inkább mindaz a rossz, amelyet magadba zársz, amely benned forrong, erjed, rothad: a féltékenység mardos, amelyet ôszintén bevallasz, vagy amely ott bujkál szomorúságod, duzzogásod, szavaid, hallgatásod mögött, a dühöd, hogy nem csillogsz, nem vesznek észre, nem részesítenek elônyben, a félelem bizonyos személlyel, eseménnyel, kísértéssel szemben: félelem, hogy nem tetszel, hogy elrontasz, elmulasztasz valamit... a harag és a bosszúvágy: ezt még megfizeti, megbosszulom magam, majd föléje kerekedem; ha kezembe kaparinthatnám! a kételkedés: ez nekem sosem fog sikerülni, lehetetlen, túl nehéz számomra, nem fog megérteni, a múlt siratása: ha tudtam volna, ha újra kezdhetném, soha nem fogok megvigasztalódni, ... a hazugságok, haragok, neheztelések, negatív kritikák, rágalom, gyalázkodás, irigykedés és egyebek: a rossz, amelyet elhintesz minden nap szavaidban, mosolyodban, sóhajaidban, vállrándításaidban, vagy ravasz fondorlataidban. A rossz, amely benned forrong és kiárad belôled, de téged sebez meg elsôsorban, mielôtt meg másokat megsebezne. Szíved tág, de túlzsúfolt, mint egy rendetlen padlás. Letűnt nemzedékek hagyták ott elavult holmijukat, (mint ahogy rád hagyták szép bútoraikat is), és te is csak haszontalan szemetet halmozol fel ott. Kedvenc tárgyaidat is odarakod, amelyeket egyszer majd újból használni akarsz, de egyelôre elrejted ôket: egy egészségtelen álmodozásnak, egy olvasmánynak, egy tekintetnek az emlékét, egy szenvedélynek az ízét, a bosszú kielégültségét, egy ragyogó siker gôgös gyönyörét... Nem jársz-e gyakran körbe emlékeid padlásán, hogy megtaláld azt, amit el kellett volna hajítanod? Vannak gondok és van rossz, amelyet megfigyelsz magadban, látsz, érintesz, megnevezel. Van olyan gond is, amely el van ásva, eltűnt a szemeid elôl. És végül van olyan is, amelyet lábbal tiportál, hogy elfelejtsd, s amely örökre halottnak tűnik. De tévedsz. Mindaz, ami benned van, élô. Él, amikor rá gondolsz és él, amikor nem gondolsz rá, él nappal és él éjjel, amikor alszol. És minden benned élô rossz neked rossz! Ez lehetetlen! Az a régi gyűlölség, megbántott érzékenységem: meg nem értés, megvetés, elhagyatottság, lenézés; az a kudarc ügyeimben, kapcsolataimban, otthonomban; az a megpróbáltatás, hiba... az már a múlté, el van temetve, ne térjünk rá vissza többé! De bizony él az, vagy ha halott lenne is, teteme megmaradt és hullaszagot áraszt benned. Szekrényedben a döglött egér nem mérgez többé... ha kidobod. Motorod gumikerekében a szeg nem lyukasztja ki belsô gumidat,... ha kihúzod. Tegnapi és tegnapelôtti gondjaid gyűjteménye, kis és nagy, valódi és álgondjaid nem mérgeznek többé, ha túladsz rajtuk. Vannak hamis gondok, melyekkel nem büszkélkedhetsz, amelyeket határozottan el kell vetned, amelyekért bocsánatot kell kérned: de vannak valódi gondok, a mindennapi kenyér gondja, a jövô gondja, a nevelés gondja, a megszerzendô jog és béke gondja, az emberszeretet és a világ megmentésének a gondja. Ez a számtalan gond apránkint, napról napra ezernyi kérdéssel kínoz, szorongat minden percben, minden találkozásnál, mozdulatnál; legalább ezeket a gondokat el kell-e fogadni, el kell-e viselni? Nem, túl gyenge vagy. Add át gondjaidat! De hát akkor én nem teszek semmit. Dehogynem, odaadod ôket. Ez túl könnyű volna. Nem, nagyon is nehéz igazi gyermeknek lenni, semmit meg nem tartani magunknak, mindig mindent odaadni -- még az örömeinket is -- a Másiknak, hogy az viselje; nagyon nehéz mindig Mellette menni, mindig kézen fogva, kicsivé, olyan egyszerűvé, olyan alázatossá válni, hogy végül is engedjük, hogy Ô vezessen bennünket. Szegény ,,Öregem'', mikor fogod megérteni, hogy SEMMIT sem tudsz NÉLKÜLE elviselni, még önmagadat sem? ======================================================================== A gondtalan ember Ha nem akarjuk idô elôtt elkoptatni magunkat, gondtalanul kell élnünk. De az élet nehézségei ostromolnak, kívülrôl ránk támadnak és megingatnak bennünket; belénk hatolnak, mardossák szívünket, lelkünket. Hosszabb ideig nem tudunk ellenállni és legyôzni az akadályokat, ha nem értjük a módját, hogy közvetlenül és ôszintén átadjuk minden nehézségünket az Úrnak. Az önátadás hosszú gyakorlatára van szükségünk, hogy életünk minden lépésénél kicserélhessük emberi tehetetlenségünket az isteni mindenhatósággal. E lemondás biztos gyümölcse a béke, és életünk sikere Istenben. A szennyes fehérneműt nem rakjuk a tisztával egy halomba. Nem teszünk rohadt gyümölcsöt a friss gyümölcs közé. Ha békében akarsz élni, ha mindig tisztán és erôsen akarsz élni, sohase ôrizz meg magadban egyetlen gondot sem, a múlt, a jelen vagy a jövô gondjait, mert ami el van zárva, az erjed. Nem arról van szó, hogy mindent megtégy gondjaid elfeledésére, eltaposására, letagadására. Ha szét is zúzod a gondodat, talán egy kis ideig nem mozdul, de aztán egyszerre csak újraéled, hiszen nem halt meg. Éppen ellenkezôleg, nézz szembe gondoddal, keresd eredetét, létezésének okait, de óvakodj attól, hogy kettesben maradj vele és még inkább attól, hogy harcolj ellene. Ragadd meg és add oda az Úrnak! Nem szabadulsz meg tôle egyik napról a másikra. Hűségesen meg kell vizsgálnod átadásod ôszinteségét és meg kell újítanod azt, amíg csak tökéletes nem lesz. De ha elhatározod, hogy egy percig sem tartogatsz magadban egyetlen gondot sem, hogy rögtön ,,kiöntöd szívedet'' Isten elôtt, akkor szabad és erôs leszel az Úr végtelen erejétôl. A múlt kínoz? Ez vagy az a hiba? Miért? Már nincs hatalmadban. Lelkiismeret-furdalásod hamis, bosszúság, sértett hiúság és gôg rejtôzik mögötte. Csak a szeretet diktálta megbánásnak van helye, de a szeretet, miután a megbocsátásból táplálkozott, elôre tekint. Odaadtad a hibádat, add oda a lelkiismeret-furdalásaidat is, sôt a megbánásodat is... hiszen bénítóan hatnak rád. A jövô foglalkoztat? Félsz a holnaptól, bizonyos találkozástól, munkától, kísértéstôl Miért? A jövô még nincs hatalmadban, ne gyötörd magad elôre. Add Istennek a jövôt egészében és részleteiben, és éld a jelen pillanatot. A jelen nyugtalanít? Az akadályok ijesztenek? Pedig azok önmagukban véve még nem veszélyesek. Minden azon múlik, hogyan viszonyulsz hozzájuk. Egy fal elôtt állsz, miért mennél neki? Nézd meg nyugodtan, mérlegelj. Szilárd, túl magas, és áthághatatlan. Fogadd el! Ajánld fel áldozatul az akadályt Istennek, ajánld fel csalódásodat is és... indulj neki egy másik úton. Vannak, akik túlterhelik kocsijukat, meglassítják haladásukat, idô elôtt elkoptatják a motor-t, tönkreteszik a karosszériát. És te? Napi terhedet hordozni tudod, az Úr megadja ezt a kegyelmet, de büntetlenül nem teheted hozzá a tegnap és a holnap terhét. A túlterheléshez nem kapsz kegyelmet... Lehet, hogy ez alkalommal nincs más út. EL kell fogadnod a nehézséget: lehet az egy betegség, egy hiba, egy látogatás, egy munka... a hajszás hóvége, gyermekneveléssel járó gond, egy elvégzendô művelet, egy meghozandó határozat... Ne menj bele azonnal a küzdelembe, ragadd meg az akadályt és add az Úrnak teljesen és tökéletesen a gonddal együtt, melyet okoz: sikerül-e, hogyan úszom ezt meg? milyen megoldást keressek?; félénkségeddel, vagy félelmeddel, vagy haragoddal együtt; megaláztatásoddal együtt; környezeted reagálásával együtt, hogy ti. mit mondanak, mit fognak mondani; adj oda mindent, hűen és következetesen. És egy perc múlva, ha rögtön kell cselekedned -- egy nap, egy hét múlva, ha van rá idô -- dönts és cselekedj Istennel. Észreveszed majd, hogy a nehézség egyszerűbb, mint gondoltad, az akadály nem legyôzhetetlen, mert Isten éleslátó és erôs, sokkal éleslátóbb és erôsebb, mint te! Azt mondod Istennek, hogy bízol Benne és éppen az ellenkezôjét bizonyítod, amikor gondokkal gyötröd magad. Ha az ember bensôleg gyakran szerencsétlen, ha kudarcba fullad az élete, ez azért történik, mert a maga módján, merôben emberi módon akar élni, pusztán a saját erejére támaszkodva. Mihelyt Isten kezébe adja magát, Isten lát munkához helyette: boldogulása (nem feltétlenül ,,emberi'' boldogulás) bizonyos és teljes. A gyermek, aki túl sokat akar vinni, elfárad, elesik, megüti magát. Ha elfogadod azt, hogy gyermek vagy, terhedet az Atya viszi, sôt még téged is karjára vesz. Az Úr nem veszi át erôszakkal gondjaid terhét, építô szerszámaidat, harci eszközeidet, elvégzendô munkádat. Ô jelen van egész életedben, de tartózkodóan várja, hogy te magad add oda gondodat, magad bízz rá egy feladatot. Miért tartanál meg annyi munkát magadnak? Miért harcolnál kérve a ,,Segítségét''? Miért nem adsz át neki MINDENT, hogy hordozza, MINDENT, hogy cselekedjen? Szívedet és kezedet is, hogy Ô maga használja azokat? Haldoklása közben Krisztus azt mondta az Atyának a Kálvária hegyén: ,,Kezedbe ajánlom lelkemet'' a világ minden bűnével, szenvedésével, gondjával terhes lelkét; három nappal ezután az Atya egészen új, dicsôséges és fényes életet adott Neki vissza... a Húsvétot! Minden este halj meg aggodalmaid, valódi és vélt gondjaid számára. Alázatosan helyezz mindent az Atya kezébe, hogy reggelenkint minden nyugtalanságtól mentesen, megújultan, tisztán ébredhess fel és nézhess szembe a rád váró élettel. ,,Kezedbe ajánlom lelkemet Uram, hűséges Istenem, megszabadítasz engemet''[40]. ,,Mihelyt lefekszem, békén alszom el, mivel Te Uram, egyes-egyedül, biztonságban megôrizel''[41]. Ha szabad akarsz lenni, fiatal, vidám, békés, erôs és gyôzedelmes, minden nap, minden percben: ,,Az Úrra vessed gondodat és Ô megtámogat''[42]. ======================================================================== Légy szabad! Mikor leszek már végre szabad! -- sóhajtozik az ifjú. Kenyeret és szabadságot adjatok, követeli a proletár; és hogy megszerezze és megvédje ezt a szabadságát, kész verekedni, sôt életét adni érte. Amikor valakit büntetni akarnak, elveszik a szabadságát. De sokak számára a szabadság nem egyéb, mint a minden kényszertôl való megszabadulás, az a lehetôség, hogy bármit, bárhol, bármikor megtehetnek. Ez azonban a valódi lelki szabadság karikatúrája. A valódi szabadság feltétele -- minden fizikai kényszertôl való mentességen túlmenôen -- az önmagunktól való teljes elszakadás egy felsôbbrendű cél érdekében. Magunknak kell megszereznünk a szabadságunkat. Az emberi szabadság mindig korlátozott, csak a természetfölötti síkon bontakozhat ki teljesen. Egyedül Isten teljesen szabad. A földön az a legszabadabb ember, aki a legjobban közeledik Istenhez, aki a legjobban egyesül vele, aki a legszentebb. A szabadság Isten legszebb ajándéka az ember számára, az az ajándék, amely neki a legtöbbe került: Fia szenvedésébe és halálába. Isten szeretetbôl és a szeretetért akarja az embert valóban szabadnak látni. Az emberek többsége szabadnak hiszi magát, amikor azt mondhatja: ,,azt teszem, amit akarok''; azaz: nincs bilincsbe verve a kezem, nem tart vissza semmi fizikai kényszer; kielégíthetem minden vágyamat, ösztönömet, senki és semmi nem akadályozhat meg ebben. Ez a ,,szabadság'' a vadon élô állat szabadsága, de nem az emberé és meg kevésbé Isten gyermekéé. Még ha teljesen bénultan fekszel is az ágyban, ha fogoly vagy is egy börtöncella mélyén, még akkor is szabad maradhatsz, ha akarod, mert emberi szabadságod nem a tested, hanem a szellemed síkján helyezkedik el. Kivéve az önkívületi állapotot -- bár ebben cselekedeteid már nem emberi cselekedetek -- nem veheti el senki és semmi sem szabadságodat, mert senki és semmi sem börtönözheti be szellemedet. Te magad és egyedül csak te korlátozod -- mások bűnrészességével -- szabadságodat. Ha szabad akarsz lenni, önmagad ellen kell küzdened, ki kell harcolnod szabadságodat. Ha azt mondod: ez nem az én hibám, ilyen a vérmérsékletem! nem tudok lemondani róla! nincs igazam, de nem tágítok! nem tudok dolgozni, egész idô alatt álmodozom. Nem birkózom meg vele. miért gondolkozom így? Mindenki ezt mondja! azt ott látni se bírom! nem akartam megtenni: hiába álltam ellen!... akkor nem vagy szabad, rabszolga vagy. Önmagad, múltad, környezeted, a dolgok stb. rabszolgája. Addig nem vagy szabad, emberileg szabad, míg meg nem teremtetted magadban az embert a talpán, aki testét, érzékeit, képzeletét alárendeli szellemének[43]. A bárka nem siklik tova a vízen, ha csak egy szál kötél rögzíti is a parthoz. A lehorgonyzott léghajó nem repülhet, amíg összes köteleit el nem oldjuk. Amíg csak egyetlen dologhoz vagy egyetlen személyhez is ragaszkodsz ellenôrzés nélkül -- addig nem leszel ,,szabad''. Nem a dolgok ragaszkodnak hozzád, te ragaszkodsz a dolgokhoz. Rabszolgaként szolgáltatod ki magad nekik. Minél több lesz: játékszered a ládában, ,,ügyed'' az irodában, fehér neműd a szekrényben, lemezed a lemeztartóban, ,,lovad'' a motorodban, pénzed az erszényedben, ... annál nehezebben tudsz szabad lenni, mert annál több alkalmad lesz a ,,megkötöttségre''. Elszakadni e kötelékektôl annyi, mint szabaddá tenni magad. A szabadság nem közömbösség. Normális az, hogy élvezel, érzel, tapasztalsz, örülsz az emberekkel és a dolgokkal kapcsolatban, de fontos, hogy a vonzalmak, örömök, szenvedések ne zavarják meg értelmedet az út megválasztásában, ne kényszerítsék akaratodat az elhatározásban. Mit érnek gyors lábaid, ha nem tudod irányítani lépteidet? Mit ér az építôanyag, ha nem tudod milyen házat építs? Mit ér érzelmi gazdagságod, ha nem tudod kinek add? Mit érnek gyôzelmeid örökölt tulajdonságaid fölött, öntudatlan és tudattalan világod, szokásaid, belsô és külsô kényszereid fölött? Mit ér önuralmad, készenléted, teljes szabadságod, ha nem tudod, hogy használd fel ezt az elért szabadságot? Ha szabad vagy, de akármire, ez nem igazi szabadság: határozatlanságra, állhatatlanságra és aggályoskodásra vagy ítélve. Az igazi szabadság lehetôség arra, hogy ura lévén önmagadnak, mindig tévedés és hiba nélkül a JÓ utat válaszd és kövesd. Ha igazán szabad akarsz lenni, meg kell ismerned az Atya tervét a világgal, fel kell ismerned végtelen vágyát utánad. Azután összeszedetten és felkészülten, elszántan és szabadon csatlakozz hozzá a szeretet ,,igen''-jével. Ez az ,,igen'' Jézus Krisztussal jegyez el téged. Az ösztönös akaratot követni az állat ,,szabadsága''. Ha érzékeid, képzeleted, szellemed, gôgöd, önzésed akaratát követed, szabadságod a bűn által korlátozott és megsebzett ember szabadsága. Ha Isten akaratát követed, ez az istenivé vált ember szabadsága, Isten gyermekeinek a szabadsága. Szabadságod minôsége attól az akarattól függ, amelyhez csatlakoztál. Annyiban vagy szabad, amennyiben képes vagy az Atya akaratához ragaszkodni. A szabadság karikatúráit: a teljes függetlenséget, az ösztönök, vágyak, szeszélyek kielégítésének lehetôségét az engedelmesség korlátozza. Az igazi szabadság az Isten akaratának való engedelmességben bontakozik ki. Isten akaratát pedig az Egyház, fölötteseink, a mindennapi kötelességek és események közvetítik számunkra. A valódi engedelmesség feltételezi az igazi szabadságot, de az igazi szabadság az engedelmességbôl táplálkozik. Ha valóban szabad vagy Krisztusban, semmi sem képes megállítani, mert az igazi szabadság lehetôvé teszi számodra, hogy alávesd magad a jogos kényszernek, de azt is, hogy a jogtalan kényszert és az elkerülhetetlen akadályokat úgy alakítsd át, hogy megannyi eszközzé váljanak CÉLOD elérésében. Jézus Krisztus, engedelmes lévén haláláig, megszerezte számodra az igazi szabadságot. Ha meghalsz Vele a bűn számára, felszabadítod magad a rabszolgaság alól és feltámadsz Vele a szabad életre. A keresztségben elnyerted a szabadság csiráját. A bűnbánat szentségében, amely újból a keresztség kegyelmében részesít, megint megtalálod a szabadságot. Ahányszor lemondasz a bűnrôl, ahányszor elszakítod kötelékeidet azért, hogy Jézus Krisztussal egyesülj, mindannyiszor az igazi szabadságot szerzed meg magadnak. Véglegesen szabaddá majd akkor leszel, amikor a szeretetben végleg összeforrsz Szabadítóddal. ======================================================================== Szépségápolás Hány férfi és nô fôgondja a szépség! Hogy gondot fordítanak rá, az helyén való; de hogy megszállottjai legyenek, az mar beteges tünet. És fôkent súlyosan tévednek a test szépséggondozásának természetét illetôen. Mindaz a törekvés, amivel kívülrôl igyekeznek hangsúlyozni, javítani, növelni testüknek s fôleg arcuknak harmóniáját és báját, csak nagyon korlátozott eredménnyel jár. A valódi szépség a bensôbôl fakad, a szellembôl ered és az Istennel áthatott lélek sugárzásával bontakozik ki. Ez a szépség gyakorol vonzó és lenyűgözô hatást a szemlélôre. Milyen ajakrúzst használsz? Mivel mosod a hajadat? Ollóval vagy késsel vágatod szívesebben? Fogytál? Javul az alakod? Melyik szín áll a legjobban neked?... Jogod van ilyen kérdéseket feltenni magadnak anélkül, hogy állandóan ezzel foglalkoznál, de ha igazán szép akarsz lenni, akkor máshol, hatékonyabb módszerek után kutass. Jó, ha vannak szép tányérjaid. De mit ér a tányér, ha nincs benne semmi? Jó, ha van egy szép képkereted. De mit ér a keret, ha nincs benne festmény? Jó, ha van pompás csillárod. De mit ér a csillár, ha nincs bekötve az áram? Ha Isten harmonikus testet, csinos arcot adott, köszönd meg. De mit ér a tested, ha a lélek nem él benne? Tested a házad: tulajdonosa vagy, de felelôs vagy érte Isten elôtt .Ne elégedj meg azzal, hogy külsôleg bevakolod; ápold a bensôt, mert az Úr tekintete behatol a homlokzat mögé. Tedd meg azt, amit tested tisztasága, szépsége megkíván, de azért tedd ezt, hogy kellemes látványt nyújts a többieknek, hogy a békés erô biztonságát, az üdeség báját sugározd feléjük. Minél szebb az út, annál nagyobb a kísértés, hogy letelepedjünk és élvezzük a vidék szépségét, megfeledkezve utunk céljáról. A test szépsége út, amely a lélek szépségéhez vezet, a lélek szépsége pedig Istenhez. Ne állj meg útközben, mert a lényegest mulasztod el. A színes diapozitív levetítve gyönyörű, mert áthatja a fény; papírra másolva kiábrándító, mert élettelenné válik. Így a szépség is az anyagot átható szellem erejével mérhetô. Minél mélyebben fogadja be az anyag, annál sugárzóbbá válik. Azt mondod: a keze erôszakos, fösvény, művészi, túlérzékeny emberre vall; arca pedig durva emberre, becsületes vagy hamis emberre; tekintete nyílt vagy zárkózott, gyűlölködô vagy jóságot sugárzó... És igazad van: a test, a kéz, az arc a szellem tükre, annak, aki olvasni tud belôle, a lélek élethű képét adja[44]. Senki sem vonhatja ki magát gondolatainak, érzelmeinek, egész belsô életének sajátos formáló hatása alól, mert a lélek az alakítója az emberi összetételnek, úgy alakítja a testet, ahogyan a művész géniusza ihleti a művet, és irányítja a művész ujjait. Akár akarod, akár nem, lelked arcát hordozod. Az égben megdicsôült testünk leplezetlenül mutatja majd lelkünk szépségét. A gyermek üdesége mindig vonzó, akár rongyos, akár csipke takarja is, de ez természetes szépség, a romlatlan lélek szépsége. Az aggastyán szépsége mindig megkapó és megnyugtató, mert az valójában a hervadt testen a sugárzó lélek szépsége. Ha az ,,emberállat'' szépségét, a külsô testi szépséget ápolod csak magadban, szépséged korlátozott és fájdalmasan mulandó lesz. Ha a lelkedet gazdagítod, szépíted, emberi szépséged a végtelenségig bontakozhat ki. A szép gyümölcs bensejében ülô féreg egyszer csak átfúrja a héjat és a rothadás belülrôl kifelé terjed. Ha szívedbe befészkeli magát a gonosz, egész testedet elborítja majd és kiütközik az arcodon. Vannak ,,állati szépségek'', felkeltik a test éhségét, saját szintjükre süllyesztik és végül a kétségbeesésbe, kielégületlenségbe taszítják bámulóikat. Vannak ,,ördögi szépségek'', csábítanak, foglyul ejtenek és háborúságot idéznek fel. Vannak ,,krisztusi szépségek'', megnyugtatnak, a tisztaság vágyát keltik fel a szelíden Isten útjára vezetnek. A legteljesebb szépség akkor bontakozik ki, ha a kegyelem akadálytalanul átjárja az emberi természetet. Képzeld el Foucauld atya tekintetét bármely arcon, még ha torz volna is az, valódi szépséggel önti el. Isten különös kegyelme megengedi olykor, hogy a szentek saját testükön Krisztus vonásait hordozzák, de az nem csak a szentek elôjoga, hogy Krisztust sugározzák. Ha Krisztusból élsz, tekinteted Krisztus tekintete, mosolyod Krisztus mosolya, arcod Krisztus arca lesz. Hogy szép lehess, állj meg: egy percre a tükröd elôtt, öt percre a lelked elôtt, tizenöt percre Isten elôtt... ======================================================================== Ne terheld túl magad! A modern világ egyik nagy rákfenéje a hajszoltság. Az embernek túl sok a tennivalója és mindent szeretne megtenni. Minthogy nincs ideje, siet, rohan, idegileg kimerül, túlérzékeny lesz, vagy csüggedésbe esik. Végül is elviselhetetlenné válik, elfárad, megrövidíti életét, nem azt teszi, amit tenni szeretne, és csak félig teszi azt, amit tesz. Ez súlyos baj. Orvosolni kell. Némi önuralommal, szervezéssel, életünket a hit szemével vizsgálva, célt érhetünk. Túl vagyok terhelve! ... Sose mondd. Ne engedd, hogy mások mondják. Sose gondold, mert meg elhiszed és az veszélyes lenne. A nagy emberek tízszer annyi munkát végeznek, mint mi, tízszer kevesebb idô alatt. Miért? Jó szervezôk: biztosítják, megvédik, s ha kell visszaszerzik nyugalmukat -- és teljesen feladatuknak szentelik mindig magukat. Ne írd: nincs egy percem a magam számára, csak egyetlen szót írhatok neked... szerettem volna... stb. Írd le mindjárt a szükséges szavakat egészen egyszerűen, idôt nyersz és véded a nyugalmadat. Ne mondd a látogatónak: ,,Csak egy percem van számodra, nem is ültetlek le... stb.'' és ne tartsd vissza azután negyedórára, miközben mást csinálsz. Ültesd le, foglalkozz vele tíz percig nyugodtan, azt a benyomást keltve benne, hogy az egész napod az övé. Egy találkozóra hívnak? Ne kezd azzal, hogy tiltakozol: Lehetetlen, foglalt vagyok... mivel végül úgyis megadsz egy idôpontot. Mondd mosolyogva: ,,Igen, nagyon szívesen'', és jelöld meg a legelsô szabad idôpontot, még akkor is, ha az távoli. Ha gyakran mondják: Nem mertem önt zavarni azon a napon, oly elfoglaltnak látszott'', ez komoly dolog, mert sokan mások jöttek, elmentek, és soha nem merték ezt neked megmondani. Pedig aznap talán nagyon is szükségük volt rád. Túlterhelt embernek senki sem tárja fel szívét, hiszen kitalálják, hogy nincs helye, hogy befogadjon: el van árasztva munkával! Ha testvérként akarsz élni, tartsd szabadon a bejáratot és egy vagy két szobát, hogy befogadhasd az utasokat. Sok idô áll rendelkezésedre, de azzal töltöd, hogy elfecséreled idôdet. Azzal, hogy több dolgot végzel egyszerre, soha sem fogsz idôt nyerni. Az asztalnál, amikor töltesz, egyenként és egymásután megtöltesz minden egyes poharat. Az életben is meg kell tölteni sorjában minden percet, mert különben egyes pillanatok túlzsúfoltak lesznek, mások pedig üresek maradnak. Ismételd szüntelenül: ebben a percben csak egy személlyel kell foglalkoznom, azzal, akit fogadok, csak egy levelet kell írnom, amelyet éppen írok, csak egy dolgot kell elvégeznem, amelyet épp végzek, és így sokkal gyorsabban, sokkal jobban és jóval kevesebb fáradsággal fogsz cselekedni. Az alvás, a kikapcsolódás nem idôveszteség, az idônyerés. Mindenkinek különbözô az igénye. Ismerned kell magadat, hogy megadd magadnak pontosan azt, ami szükséges egyensúlyod, nyugalmad megôrzéséhez. Ne egyél túl keveset, még legyengülhetnél. Ne egyél a kelleténél többet, ínyenccé válhatsz. És ha mégis sürgôs a munkád? Ajánld fel álmodat, pihenésedet az Úrnak, és légy nyugodt, nem vesztegeted idôdet. Az idô Isten szép ajándéka. Pontos számadást kér majd tôlünk róla. De ne nyugtalankodj, Isten nem rossz Atya, nem ad munkát anélkül, hogy eszközöket ne adna megvalósításához. Mindig van idônk, hogy megtegyük azt, amit Isten reánk bíz. Ha nincs idôd mindent elvégezni, állj meg néhány percre és imádkozz. Aztán állapítsd meg Isten színe elôtt napi idôbeosztásodat. Amit becsületesen nem tudsz elvégezni, azt hagyd, még akkor is, ha az emberek sürgetnek, és nem értenek meg, mert Isten nem parancsolja, hogy megtedd. Így tehát soha sincs túl sok elvégzendô munkád. Amikor rájöttél, mi az, amit Isten kíván tôled, tégy félre mindent, és szenteld magadat egészen annak a feladatnak. Isten vár téged itt, ebben a percben, ezen a helyen és sehol másutt[45]. ======================================================================== Tudj megállni! A ma embere egyhamar összeroppan, mert nincs megállása, vagy mert nem tud idôt szakítani arra, hogy megpihenjen, hogy megvizsgálja és megismerje magát. Mivel sohasem tette ezt, már nem is mer összeszedett lenni, mert hirtelen olyan felelôsségekkel találná magát szemben, amelyektôl fél. A hajsza azt a látszatot kelti benne, hogy él. A valóságban azonban elkábítja magát, menekül önmaga elôl és ösztönös életre ítéli önmagát. Már nem ember többé, hanem állt. Mihelyt kész arra, hogy megálljon, ez az elsô ténykedése, amellyel lehetôvé teszi, hogy ismét ura legyen önmagának. Ha kocsidat állandóan ,,hajszolod'', kimeríted a motort. Ha szüntelenül ,,roskadsz a teher alatt'', idô elôtt elkoptatod testedet-lelkedet. Ha rohansz, senkivel sem fogsz már találkozni, és ami még súlyosabb, nem fogsz találkozni önmagaddal sem. Ha meg akarod ismerni legbensôbb valódat, meg kell állnod. Ha állva eszel, rosszul emésztesz. Ülj le! Ha futva gondolkodsz, rosszul gondolkodsz. Ülj le! Ne várd, hogy Isten állítson meg, azért, hogy öntudatra ébresszen. Túl késô lesz, nem fogsz tudni már érdemeket szerezni. A felügyelô tanár, akit tanítványai ostromolnak, szeretne elmenekülni az osztályból. A háziasszony, aki ,,mindent futni hagyott'', megundorodik az otthonától. Az ember, aki már nem ura önmagának, ,,elhagyja magát'', elhalad saját ajtaja elôtt anélkül, hogy valaha is be merne lépni önmagához. Ha késel a házbérfizetéssel, nem óhajtasz a háztulajdonossal találkozni. Ha hanyagságból nagyon régóta nem láttad barátodat, zavarban vagy és elkerülöd ôt. Ha félsz a megállástól, ez azért van, mert félsz az önmagaddal való találkozástól; és azért félsz, mert már nem ismered önmagadat és félsz a saját szemrehányásaidtól, követeléseidtôl. Nincs idôd szünetet tartani? Csak valld be: vannak ki nem töltött percek tevékenységed közepette. Ne igyekezz ezeket zajjal kitölteni: újságolvasással, társalgással, látogatással... Amikor a fodrásznál várakozol, ne vesd rá magad egy képes folyóiratra. Várj nyugodtan. A troliban vagy, szorongat a tömeg, ringat a személytelen zaj. Hagyd abba az álmodozást. Nem kész az ebéd, ne rohanj el ,,egy percre'', hogy találkozz egy kartársaddal. Maradj csendben!... Van néhány csendes perced, ne tégy fel lemezt. Maradj csendben!... Az úszó azért emeli fel a fejét, hogy ,,levegôt szippantson''. Az autós azért áll meg a benzinkútnál, hogy ,,tankoljon''. Ha megállapodsz, tedd azért, hogy számot vess önmagaddal, összeszedd minden erôdet, rendezd és irányítsd képességeidet[46]. Csak így tudod majd teljes bevetéssel feladatodat elvégezni. Ha hajlandó vagy megállni, ez azt jelenti, hogy kész vagy az önvizsgálatra, ha hajlandó vagy az önvizsgálatra, ez már kötelezettségvállalás: annyit jelent, hogy engeded behatolni a szellemet házad belsejébe. Csak Isten világosságánál fogod teljesen felismerni és megérteni önmagadat. Hatékonyan csak Isten működésével egyesülve cselekedhetsz. Ha önmagadnak adsz találkát, találkozz ugyanakkor az Úrral is. Napjaid folyamán ragadj meg minden kínálkozó alkalmat, hogy összeszedd magad és egyesülj Istennel: amikor az autóbuszt várod, míg a motorodat beindítod, a 3 perces tojásfôzés idejét, a tejforralást, amíg a csecsemô üvege lehűl, ha foglalt a telefon, ha ,,tilos'' a jelzés az útkeresztezôdésben... Ne üsd agyon az idôt bármily rövid legyen is az, hiszen az gondviselésszerű; az Úr van jelen benne, Ô szólít gondolkodásra, elhatározásra, hogy emberibb emberré válj. ======================================================================== Gondolkodj és dönts, ez tesz emberré! Fontos, hogy az ember megálljon, de az is, hogy jól használja fel ezt a szünetet; gondolkodnia, döntenie kell. A modern, agyonhajszolt, felszínessé vált ember egyre személytelenebbé válik. Gépiesség helyettesíti nála a szabad elhatározást. Gondolkodás nélkül aláveti magát, mert ez nem kerül erôfeszítésébe. Segíteni kell az embert önmaga átnevelésében, felelôsségtudatra ébresztve. Teljesen kell élnie életét, mivel ember, de erre csak akkor lesz képes, ha nemcsak megállni, de gondolkodni, ítélni és dönteni is tud. A keresztény nem elégedhet meg azzal, hogy tisztán és egyszerűen emberként éljen; a hit fényénél kell életét megvizsgálnia, ítélnie s angazsmánt vállalnia. Ezt a magatartást tárgyaljuk ,,A mindennapi események valóságos távlatai'', ,,Az élet felülvizsgálása'' c. fejezetekben. Azért tárgyaljuk külön az emberi és a keresztényi magatartást, hogy ezzel még világosabban rámutassunk pusztán természetes síkon is a gondolkodás, elhatározás szükségességére. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a keresztény számára nincs két különválasztható magatartás, nincsenek pusztán emberként és pusztán keresztényként átélt percek. Ha élni akarja a kereszténységét, megkeresztelésétôl kezdve egész élete Krisztusban az istenivé nemesített ember élete kell, hogy begyen. Átrohansz az életen és az élet zajlik körülötted és sohasem találkoztok szemtôl-szembe. Minthogy az élet erôsebb, mint te, magával ránt és te követed, aláveted magad minden gondolkodás nélkül. Gyakran elviseled a munkádat: beírattak ebbe az iskolába, kenyeret kell keresni. Elviseled szabad idôdet: ,,szórakozni kell''. Elviseled a környezetedet: ez a szokás, mindenki így cselekszik. Elviseled a családodat, szüleidet: nem én választottam ôket. Elviseled az otthonodat, a feleségedet, férjedet, gyermekeidet: szeretem, de gyakran csak épp, hogy eltűröm ôket, ez mar a dolgok rendje. Elviseld az erkölcsi törvénykönyvedet: ezt meg kell tenni, az ,,nem illik''. Elviseled a vallásodat: szüleim ,,jó alapelveket'' adtak, nincs miért felrugnom ezeket. Elviseled önmagadat: felhevültségbôl cselekszel, érzelmeid, ,,rögeszméid'' hajtanak... szenvedélybôl cselekszel, érzékiséged, gôgöd, féltékenységed irányítanak. Ha az élet irányít téged és nem te az életet, nem vagy felnôtt ember. Gyakran, ha nem akarod az életet elviselni, menekülni próbálsz: nem fogadod el a valóságot, álmaidba menekülsz elôle, nem fogadod el saját korlátjaidat[47]. Nem fogadod el a kudarcokat (azok is korlátok, amelyeket az élet kényszerít rád), nem fogadod el a többieket magad körül. Ha nem nézel szembe a valósággal, ha becsapod önmagadat és elmenekülsz elôle, ahelyett, hogy szembefordulnál és felhasználnád -- akkor nem vagy felnôtt ember. Gyakran kénytelen vagy elfogadni a konkrét életet, de ugyanakkor nem vállalod tetteidért a felelôsséget: kénytelen vagyok, nem tehetek másként, nem az én hibám. Ha nem vagy képes tetteid felelôsségének vállalására, talán gyermek vagy, de felnôtt semmi esetre sem. Akkor leszel teljes mértékben felnôtt, ha elhatározod, hogy rendszeresen megállsz, azért, hogy becsületesen megvizsgáld, és szellemeddel elbíráld életedet és azután szabadon eldöntsd, miként éled azt. A festôművész szünetet tart festés közben, hátralép, hogy szemlélje alkotását. Állj meg tevékenységed közben, vonulj vissza egy kevéssé, hogy távolból szemléld életedet. Ne éld le életed legjelentéktelenebb percét sem anélkül, hogy tudnád miért éled, és anélkül, hogy eldöntenéd, miként fogod élni. Életünket átgondolni annyi, mint úrrá lenni fölötte. Egész életednek valóban a ,,te'' életeddé kell válni. A saját életed élése nem jelenti feltétlenül azt, hogy másképpen teszel, mint mások[48], sôt gyakran éppen azt eredményezi, hogy úgy cselekszel, mint bárki más, de azért, mert megértetted, hogy azt kell tenned, és mert elhatároztad, hogy azt teszed. Még ha kényszerülsz is bizonyos tevékenységre: hallgatnod kell az iskolában, ,,bélyegezned'' kell érkezéskor az üzemben, engedelmeskedned kell a feljebbvalódnak,... akkor is állj meg, gondolkozz, és vállald el e kötelezettséget. Mindaz, amit csak azért vállalsz, mert az emberek, szabályzatok, események kívülrôl kényszerítik rád, csak dresszúra -- sôt talán rabszolgaság. Ha elhatározod tettedet, vagy ha tudatosan elfogadod, amit javasolnak, vagy parancsolnak, akkor emberként cselekszel. Csak az emberi tettek növelnek, bontakoztatnak ki és tesznek emberibb emberré. Vidd bele a gondolkodást, személyes elhatározást oda, ahol csak ösztönös reakció, környezeti hatás, beletörôdés esete forog fenn. Ez a divat! Mindenki ezt teszi! Talán így van, de te ítélj személvesen, önállóan. Jónak találod ezt a filmet, mert a kritika jónak mondta. Elolvasod ezt a könyvet, mert irodalmi díjat nyert. Meghallgatsz egy bizonyos adást, mert az mindenkinek tetszik. Hiszel a vezércikkírónak, mert helyetted bírálja az eseményeket. Összefoglalókat (digesteket) olvasol, mert ott a szemelvényeket eléd tálalják... állj meg, ítélj, dönts magad. A táplálék hasznodra válik, ha megrágod. Egész életed tartalmasabb lesz, ha önállóan gondolkodol. Minél lassabban szűrôdik át a víz a kávéfôzôben, annál jobb a kávé. Szakíts idôt arra, hogy életedet megszűröd értelmed, tudatod szűrôjén és életed sikeres lesz. Minél személyesebben élsz, annál kevésbé leszel tucatember, de annál inkább személyiség. Ha segítesz valakit a gondolkodásban egy filmmel, cikkel, személlyel kapcsolatban..., ha segíted a másikat abban, hogy ,,tudomásul vegyen'' egy adott helyzetet, egy ôt érintô eseményt..., ha segíted abban, hogy tudatosabban élje életének bizonyos körülményeit, gazdagítod ôt, fejleszted és elôre viszed Isten felé. Hiszen az embert minden erôfeszítése, hogy emberibb emberré váljon, az Istenhez viszi közelebb, aki teljesen szabadnak és tudatosnak akarja. Ha gondolkodásod, döntéseid, tudatos cselekvéseid által gyakorlod magad abban, hogy ne gépiesen, ösztönösen és érzékileg, hanem felnôtt ember módjára élj, ne állj meg ezen az úton, bontakozzál ki teljesen, az Atya hív, hogy Isten gyermekeként élj. Ha Isten gyermekeként akarsz élni, úgy kell nézned életedet, ahogyan Isten nézi, úgy kell elbírálnod, ahogyan Ô bírálja, úgy kell élned, ahogyan Ô kívánja; de hogy ez sikerülhessen, szellemed természetes fényén kívül más fényre van szükséged: a Hit fényénél kell ,,felülvizsgálnod'' életedet. ======================================================================== Légy összeszedett! Vannak, akik egy óra alatt elvégzik azt a munkát, amelyhez másoknak négy órára van szükségük. Egyesek néhány pillanat alatt megoldanak egy problémát, eldöntenek egy kérdést, legyűrnek egy akadályt, ugyanakkor mások napokig tétováznak; egyesek világosan kifejtik a tárgyat, tömören írnak barátjuknak, mély kapcsolatokat létesítenek néhány perc alatt; másoknak órákra van szükségük ahhoz is, hogy fél sikert érjenek el; egyesek gyorsan imába mélyednek, mások nem képesek összeszedni magukat. Egyéb okok mellett ez azért van így, mert egyesek minden erejüket összpontosítani tudják arra, hogy teljes egészében a jelen pillanat feladatának szenteljék magukat, míg mások betegesen szétszórtak, képtelenek fegyelmezetlen képességeik rendezésére és irányítására. Az ember csak akkor érhet el sikert, ha összeszedett tud lenni. A gyűjtôlencse, amely a nap fényét és hevét összegyűjti és egy pontra vetíti, tűzvészt idézhet elô. Ha erôidet ügy össze tudod fogni, hogy azokat kellô idôben és helyen bevesd a ,,küzdelembe'', akkor nincs szükséged a gyôzelemhez nagy ,,seregekre''. Elég, ha erôidet gyorsan és tökéletesen mozgósítod. Az összeszedettség lényegileg nem cselekvési mód, az elsôsorban létezésmód. Könnyen össze tudod szedni magad, ha belsô életedet harmóniába és egységbe olvasztottad[49]. Hárítsd el magadtól, ami szétszórttá tehetne. Kerüld el szekrényed, munkaasztalod, táskád, zsebeid túlzsúfoltságát... ez segít elkerülni szellemed túlzsúfoltságát. No végezz több dolgot egyszerre. Vedd elô a problémákat, egyiket a másik után. Akkor vedd elô az új irattartót, ha a másikat már becsuktad, elrendezted. Csak akkor nyisd ki az irattartót, ha valóban szándékodban van az adott problémával foglalkozni. vagy azt megoldani. Ne vess ,,futó pillantást'' egy könyvre, egy folyóiratra, egy levélre; olvass el egy fejezetet, egy cikket, írd meg a levelet, vagy pedig tedd félre az egészet... Ha figyelmedet morzsánként elosztogatod, szétszórttá válsz és kimerülsz. Szép gyümölcsöt akarsz szedni? Mesd meg a fát! Szép virágot akarsz szedni? Áldozz fel néhány bimbót. Sikert akarsz elérni? Tanuld meg önmagad korlátozását: ha mindent meg akarsz tenni, semmit sem teszel komolyan[50]. Ha az öntözôcsô át van lyuggatva, a víz csak siralmasan cseperészik az öntözôrózsából. Forraszd be a lyukakat és ismét lesz nyomás a csôben. Ha ,,órák hosszat álmodozol'', elszakadsz a valóságtól. Ha össze-vissza beszélsz, elpazarolod gondolataidat. Ha minden igenre vagy ,,nem''-re reagálsz, kimeríted erôidet. ...Nem lesz majd elegendô energiád, amikor szükséged lesz reá. A gyermek, akinek íróasztala tele van játékokkal, zsebe cukorral és a feje mesékkel, nem képes feladatára figyelni. Ha magadnak, és kizárólag a magad számára meg akarsz ôrizni bizonyos örömöket és szenvedést, vágyakat és álmokat, vagy bármi hasonlót, már megosztott leszel és nem tudsz többé összeszedett lenni. Nem tudod elkerülni az álmodozást? Nem tudod magadra kényszeríteni a hallgatást? Nem tudsz uralkodni érzelmeiden? Igazad van: nem szabad elnyomni az életet, fel kell azt használni úgy és akkor, amikor szükséges. Ne rombolj le semmit, tégy mindent a helyére a megfelelô sorrendben, hogy majd újból megtalálhasd. Hogyan? Úgy, hogy mindent nyugodtan Istennek adsz. Ami benned van, az élô erô: a szellemed, az eszméid, a képzeleted, fogékonyságod, vágyaid, indításaid, érzelmeid, vonzalmad és ellenszenved, lelkesedésed és csüggedésed, még a kísértéseid is... de ez a szédületes dinamizmus, amely minden irányban kitör, gyakran rossz útra téved és elpazarlódik. Ha jól akarod felhasználni, elôször tökéletes bizalommal hagyj mindent Istenre. Ha már nem tartasz vissza semmit magadnak, akkor boldogulni fogsz, mert Isten a kellô pillanatban megadja, ami épp szükséges feladatod elvégzéséhez. Az összeszedettség nem azt jelenti, hogy elfojts mindent, ami benned buzog, azért, hogy erôszakkal mozdulatlanságban és készenlétben tartsad, hanem elsôsorban azt jelenti, hogy üres teret teremtesz magadban..., azáltal, hogy mindent odaadsz. Hogy üres teret teremthess magadban, kapcsolódj ki: pihentesd testedet, izmaidat, idegeidet, azután add az Atyának minden képességedet. Szemléld Ôt, engedd át magad, és azután szenteld magad a pillanatnyi feladatnak. Minden nap ajánld fel így magad az Istennek, a csend és összeszedettség kiváltságos pillanataiban. A nap folyamán, fôként amikor nyugtalan, hajszolt, túlterhelt vagy, ismételd meg felajánlásodat a szeretet egy pillanatában, és akkor teljesen rendelkezni fogsz önmagaddal és bizonyosan sikert fogsz elérni. Ha ,,kényszeredetten'' cselekszel, ha munkádat robotként végzed, ha élsz, mert ,,hát kell élni'', kívülrôl rád kényszerített tevékenységed, munkád, életed rabszolgaság lesz, de ha elfogadod tevékenységeidet, bensô énedbôl fakad majd cselekvésed; szabad és összeszedettségre képes ember leszel. Minden egyes tevékenységed elfogadása annyit jelent, hogy minden tetteddel, még a legkisebbel kapcsolatban is azt mondod: Minél összeszedettebb vagyok, annál értékesebbé válok és sikeresebben cselekszem. Nem vagyok egyedül: hatalmas építkezésben veszek részt, ahol mindenkinek szüksége van erre a mozdulatra, szóra, érintkezésre; mindenkivel együtt építem a világot, egyesítem és megmentem az emberiséget. Miért is mérlegeljem munkám külsô jelentôségét, hiszen úgyis el kell végeznem; az ami számit, a szeretetem mélysége. E tett mélyén már Isten munkálkodik, Ô adott nekem találkozót. ...és akkor a robot gigantikus tevékenységgé alakul át és már nem leszel megosztott, szétszórt, hanem intenzív módon leszel jelen a helyeden. ======================================================================== Így cselekszel eredményesen Vannak emberek, akik óvakodnak a cselekvéstôl, mások megfontolás és szeretet nélkül vetik beléje magukat. Nem azért küldött bennünket Isten a földre, hogy lustálkodjunk. Bármik is vagyunk, cselekvésre szólít fel, hogy kiteljesítsük önmagunkat, építsük Isten Országát, és ugyanakkor az emberek Világát. De a cselekvés minôsége különbözô. Az állat is cselekszik, az ember is cselekszik, éppúgy a keresztény is. Cselekvésünk csak akkor lehet teljes mértékben eredményes, ha az Jézus Krisztus cselekvésévé válik. Könnyű lerombolni egy házat, sokkal nehezebb felépíteni. Könnyű bírálni, nehezebb cselekedni. Ha bírálattal töltöd az idôdet, nem marad idôd a cselekvésre. Könnyű terveket készíteni, nehéz azokat megvalósítani. Egyébként is, ha hajlékot akarunk adni az embereknek, többet ér egy megépített ósdi ház, mint egy megtervezett, de el nem készült palota. Jó szándékod mit sem ér, ha nem válik tetté. Mivel nem tehetsz sokat, gyakran nem teszel semmit. Pedig többet ér, ha valamit cselekszel, még ha kevés is az. A végtag, amelyet nem használnak, elsorvad. Az ember, aki nem cselekszik, nemcsak hogy nem halad elôre, hanem visszafejlôdik. Nem tökéletesedhetsz, csak ha cselekszel. Nézd magad körül az embereket. Sokat veszôdnek, beszélnek, cselekszenek, fecsérlik erejüket, küzdenek és végül elcsüggednek, mert az eredmény erôfeszítéseikhez képest jelentéktelen. Cselekvésed eredményességét nem a mozgás intenzitása adja, hanem a szellemed súlya, amelyet, hála törekvéseidnek, magában hordoz. Vannak emberek, akik kis idô alatt, kevés mozdulattal, kis tevékenységgel sokat fognak alkotni; s mások több idô alatt, több mozdulattal nagyobb tevékenységgel nagyon keveset érnek el. A különbség a cselekvôk lelki minôségében rejlik. Az állat cselekvése ösztönös. Az ember cselekvése megfontolt. A keresztény cselekvése hitbôl fakadó cselekvés kell, hogy legyen. Gyakran gépiesen cselekszel, mint az állat; néha megfontoltan, mint az ember, nagyon ritkán cselekszel a hitbôl kiindulva, mint a keresztény. Minél jobban megvizsgálod, megfontolod cselekvésedet, annál inkább válsz emberi ,,személyiséggé''[51]. Minél inkább a hitbôl kiindulva, cselekszel, annál inkább Isten gyermekévé válsz[52]. Segítheted a többieket, hogy személyiséggé azután kereszténnyé váljanak, ha fokozatosan arra készteted ôket, hogy az ösztönös cselekvésrôl a megfontolt cselekvésre, és a megfontolt cselekvésrôl a hitbôl kiinduló cselekvésre térjenek át. Ha komolyan akarsz cselekedni, nézz szembe elôször a valósággal. Emberileg nézve ez annyit jelent, hogy viselkedj bölcsként: mérd fel pontosan a szükségleteket, határozd meg a pontot, ahol közbe kell lépned, vess számot a bevetendô erôkkel... Keresztény szemszögbôl nézve ez azt jelenti, hogy az illúziókat úgy kerülheted el, ha a hit fényénél szemléled a valóságot: Isten fog válaszolni és a konkrét életen keresztül szólít cselekvésre. Ha hitben aláveted magad a valóságnak, Istennek veted alá magad. Nem cselekedhetsz józanul és keresztényi módon, ha elôbb a hit fényénél nem vizsgáltad, el nem bíráltad a dolgot. A cselekvésnek számodra az Atya szándékának megvalósítását kell jelentenie, miután az élet becsületes vizsgálata révén kiderítetted azt[53]. Eredményt akarsz elérni, türelmetlen vagy, mert cselekvésed olyan kis eredménnyel jár, szenvedsz mindazon munka láttán, mely rád vár, hallod környezeted, az egész Emberiség felhívását... Ha életednek a legnagyobb hatékonyságot akarod biztosítani, cseréld ki véges akaratodat Isten végtelen akaratával: Ô a te szánalmas kis erôdet felcseréli végtelen MINDENHATÓSÁGÁVAL. Isten nagy dolgot művel a kicsinyekkel. Magad korlátozod eredményeidet, ha még mindig a saját erôdben bízol. Ha te a háttérbe vonulsz, Jézus Krisztus megjelenhet és általad befejezheti az Atya tervét. ======================================================================== ,,Éld a magad életét'' -- Légy hű a jelen pillanathoz! Az emberek, különösen a fiatalok a maguk életét akarják élni. Alapjában véve igazuk van, de álmaik megvalósításában gyakran tévednek. Egyesek ábrándokban ringatóznak, nem élik életüket, hanem alávetik magukat ösztöneik követelôzéseinek, vagy vágyaik sokféle szeszélyének. Vannak olyanok, akik csalódtak a múltban, mások viszont égig magasztalják azt. Egyesek reszketnek a jövôtôl, vagy mágikus hatalmat tulajdonítanak neki. Mindannyian elfelejtenek a jelenben élni. Egyetlen mód van arra, hogy ne rontsuk el az életünket: ez abban áll, hogy személyiségünk teljes bevetésével a jelen pillanatnak élünk és így adunk választ a szívünk mélyén hívogató végtelen Szeretetre. Az emberek valójában csak néhány hónapig élik meg teljesen életüket. Elbohóckodnak az élet színpadán, és nyolcvanéves korukban mindössze pár igazán boldog órára tekinthetnek vissza. Miért nem éled a magad életét? Mindig azt gondolod, hogy az élet: a holnap: elô kell készíteni a jövôt, készülni kell a vizsgákra, életpályádra, családalapításra; azután a gyerekek jövôje következik: az ô vizsgájuk, az ô pályájuk, az ô családjuk; azután az öregség napjaira kell gondolni: a nyugdíjra, házépítésre... holnap majd megteszem... holnap megszerzem... holnap leszek... Miért várod mindig a holnapot? Egy szép napon nem lesz mar számodra holnap, és nem is éltél még. A múltba kapaszkodsz, fontosnak tűnik elôtted, mert átélted, de az már tegnap és nincs már hatalmad fölötte. A jövô csábit, mert álmodban ízlésed szerint formálhatod, de tulajdonképpen még nem létezik, és hiába foglalkozol vele. A jelen oly kicsi, hogy semmi értéket sem tulajdonítasz neki, s mégis egyedül az van hatalmadban és életed a jelen pillanataiból tevôdik össze. Azt hiszed elôtted van a boldogság, öröm, szeretet, Isten. De ez káprázat. Végzetesen elfelejted, hogy Isten melletted van, pontosan azon a helyen, ahol te vagy, abban a pillanatban, amelyben élsz és mindent ajándékként nyújt feléd. Ne tégy úgy, mint a zarándok, aki az Istent az útszélen felejti, hogy képmása után fusson. A nyugtalan ember magával vonszolja múltját és megkísérli, hogy a jövôt és jelent egyszerre ragadja meg. Az izgatott, mohó ember több percet akar átélni egyidejűleg. Szánalmas zsonglôr, minden percét elrontja és egyenként fut utánuk. Ha azt akarod, hogy sikerüljön az életed, helyezd a múltat Isten kezébe, bízd reá a jövôt és élj át teljesen minden pillanatot, egyiket a másik után. Ne ejts le egyetlen szemet sem a kötésnél, mert lefut a szem, mert minden szem -- bármily kicsiny is -- nélkülözhetetlen. Ne hanyagolj el egyetlen pillanatot sem, mindegyik végtelenül fontos, hogy életed szövetét hiánytalanul megszôjed. A jelen pillanat könnyű, nem nyom agyon. Kicsiny, nincs hely benne a nyugtalanság számára. Gyorsan tűnô, nem fáraszt el. ,,Emberi méretű'', irányíthatod, elviselheted, s egyedül ez eleven és ez táplál téged; mélysége végtelen, a Szeretet tölti be. Nem vállalni a múltat, és félelembôl nem nézni a jövôbe: ez gyávaság. Nem sajnálni a múltat, és nem félni a jövôtôl az Istenbe vetett bizalomból és ráhagyatkozásból: ez szeretet. Isten vár a jelen pillanatban. Ha engeded magad bekapcsolni, ahogy a lámpát az áramkörbe kapcsolják, átjár a fény és az erô. De abban a hatalmas helyiségben, ahol vagy, csak egyetlen kicsiny, igen kicsiny kapcsoló van... A jelen pillanat az a pont, amikor Isten belekapcsolódik életedbe és általad a világ életébe. De nem lép be hozzád a te szabad beleegyezésed nélkül. Igent mondani Isten hívására, minden pillanat ,,üzenetére'', annyit jelent, hogy mindig teljesen vagy jelen. Ha igent mondasz a jelen pillanatnak, a Fiú titokzatos megtestesülését teszed lehetôvé önmagadban. Ha igent mondasz a jelenlegi munkádra, lehetôvé teszed a teremtés befejezését a Fiúban. Ha igent mondasz a jelenlegi erôfeszítésre, lehetôvé teszed a megváltás befejezését a Fiúban. A legnagyobb s legeredményesebb ,,angazsmánod'', a jelen pillanat angazsmánja, arra kötelez, hogy a múltat és jövôt teljesen Isten kezébe tedd le és egészen rendelkezésére állj. Ha ezt becsületesen megteszed, teljesen fogod élni életedet és korlátlan sikert biztosítasz a számára. III. AZ EMBER ÉS EMBERTÁRSAI ======================================================================== Ki az a másik? A másik az, akivel utadon találkozol, aki melletted nô fel, melletted dolgozik, örül és bánkódik: aki melletted szeret vagy gyűlöl, akirôl azt mondod: ôt látom mindenben, ,,vagy azt: látni sem bírom'', akirôl nem mondasz, nem gondolsz semmit, mert elhaladsz mellette anélkül, hogy ránéznél, hogy meglátnád... A másik az, akivel egyesülnöd kell, hogy teljes ember, ,,mindenki testvére'' légy, akivel egyesülnöd kell, hogy sikerüljön az életed, és megmentsd magad az egész emberiséggel együtt. A másik az, akivel minden nap együttműködsz a teremtés befejezésén. A másik a felebarátod, akit szeretned kell teljes szívedbôl, minden erôdbôl, teljes lelkedbôl. A másik az, aki elôtt ítéletet mondanak majd fölötted. A másik az, aki nagyobbá tesz téged, ô Krisztus szeretetének ajándéka. A másik az Atya küldötte, Krisztus szeretetének felszólítása. A másik az, aki által Isten megnyilatkozik, aki által Isten hív, aki által Isten gazdagít, aki által Isten szeretetünket leméri. A másik a te mindennapi kenyered, mindennapi ostyád. A másikat Jánosnak, Péternek, Annának, Szabónak vagy Kovácsnénak hívják, ugyanabban a házban lakik, mint te, ugyanabban a hivatalban dolgozik, ugyanazzal a villamossal jár, melletted ül a moziban... A másik: Jézus Krisztus. Jézus Krisztus lakik veled egy házban, Ô dolgozik veled egy hivatalban, Ô jár ugyanazon a villamoson, Ô ül melletted a moziban... A másik!... ======================================================================== Kapcsolatba lépsz a másikkal -- fogadd be ôt A mai emberek egyénileg vagy közösen kapcsolatokat óhajtanak a hozzájuk hasonlókkal. Törekszenek arra, hogy ,,fölvegyék a kapcsolatot'', hogy kapcsolatba lépjenek egy bizonyos személlyel, környezettel, országgal. Egyesek ebben szükségességet, mások kötelességet látnak. Mi azt hisszük, mind a kettôrôl szó van. Szükségességrôl, mert az ember már nem élhet elszigetelten: közhelynek hangzik, ha azt mondjuk, hogy a világ ,,összeszűkül és az egyesek érdekei -- bármily távol essenek is térben és idôben -- szorosan összekapcsolódnak. Kötelességrôl is szó van, mert az ember nem teljesedhet ki, csak ha egyesül a többi emberekkel. Ez fôleg azért kötelesség, mert a Krisztus által megváltott emberek Krisztusban ugyanazon Atya fiaivá és így egymás testvéreivé !ettek. Amilyen mértékben a modern közlekedési és hírközlô eszközök közelebb hozzák egymáshoz az embereket, olyan mértékben kell megsokszorozniuk, elmélyíteniük kapcsolataikat. Mégis vajon olyan egyszerűi-e kapcsolatba lépni a másikkal? Egyes emberek, minthogy sokakkal szorítanak kezet, megveregetik a vállukat, megisznak a másikkal egy pohár bort, együtt laknak, beszélgetnek, vitatkoznak... azt gondolják: Rengeteg kapcsolatom van, sok embert ismerek. Pedig tévednek: az ember egyedül lehet úgynevezett kapcsolatok tömkelege közepette is, ha nem nyitja ki a szemét és nem tárja ki a szívét, hogy meglássa és befogadja a felebarátját. Régóta vársz a buszra. Elment... Megtelt! Türelmetlen vagy, elkeseredsz: ,,Ez így megy mindig ezen a vonalon!''. Így van ez egyes embereknél is, soha sincs náluk hely. Elrohannak a megállók mellett, azok mellett, akik rájuk várakoznak. Megtelt! Nem haladsz-e te is gyakran túl gyorsan és Megtelt! jelzéssel? Pedig rajtad kívül senki más nem fog megállni ezen a helyen és ebben az órában, mert egyedül te jársz ezen a vonalon és a menetrend nem csalhat. Ha rá akarsz nevelôdni a kapcsolatfelvételre, tanulj meg látni. Hogy láthass, haladj lassan, vedd azt a fáradságot, hogy megállj, minden iránt érdeklôdj okosan, ami lehetôvé teszi, hogy jobban megismerd az embereket: életüket a munkahelyen, a családban, a városnegyedben, szabadságuk idején; ízlésüket, vágyaikat, nehézségeiket, küzdelmeiket... Szinte áhítozni kell az emberek megismerése után, hogy tudjunk megérteni és szeretni. A kapcsolatfelvételhez nem elég a másikat észrevenni, be kell fogadni. A lakásínségnél sokkal nagyobb ínség van. Hiányzanak azok az emberek, akik lelkileg befogadó-képesek testvéreik számára. Légy mindig nyitott ház, tárt kapukkal. Ne legyenek Ott ,,harapós kutyák'', amelyek mindenkit távol tartanak: jellemed, gôgöd, önzésed, féltékenységed, iróniád, nyerseséged, a gyengédség hiánya. Nehogy a másik visszahúzódjon és azt mondja: ,,Nem mertem, féltem, hogy a pokolba küld, hogy kigúnyol, hogy nem ért meg...'' Ne legyen várakoztatás, amely habozást kelt: légy azonnal kész (hacsak egy kézszorításra, egy mosolyra is, amennyiben nincs idôd helyet kínálni. Egy percnyi teljes figyelem elég a másik ,,befogadására''. Ne legyenek felesleges bútoraid: üres, szabadon elfoglalható lakást adj. Ne kényszerítsd rá másokra ízlésedet, eszméidet, szemléletedet. Ne kérj drága ,,lelépést'', ha adsz valamit, adj ellenszolgáltatás nélkül és ne várj viszonzást. Ne legyen kötelezô szerzôdés: az emberek jöjjenek, .menjenek, ahogy akarnak, formalitások nélkül, szerzôdés nélkül. Vajon egy napon Krisztus azt mondja-e neked: ,,Köszönöm ezt a helyet szíved hajlékában'', vagy pedig azt: ,,Jaj neked, nem találtam benned egy követ sem, ahol fejemet lehajthattam volna!''? Ha befogadod a másikat, tedd ezt azért, hogy megpihenjen. Örülsz, ha az állomáson rátalálsz a poggyászraktárra, hogy ne kelljen cipelned csomagjaidat; légy jó poggyászraktár a többiek számára. Hadd rakhassák le nálad túlságosan nehéz és zavaró terheiket, hadd folytathassák útjukat megkönnyebbülten. Te nem vagy kapcsolatban mindenkivel, akik melletted elhaladnak, hiszen a kapcsolat sokkal több, mint a testek találkozása; a valódi kapcsolat nem más, mint két személy, két lélek közötti titokzatos összhang. Egy ember belsô értéke többek közt azzal is mérhetô, hogy mennyire tud kapcsolatokat létesíteni. De ez a képessége lényegileg nem külsô tulajdonságok összessége, mint aminô a szeretetreméltóság, kedélyesség, a beszédnek és gesztusoknak könnyedsége...; de nem kizárólag belsô tulajdonságok -- mint a lelki finomság, összeszedettség, figyelmesség stb. -- gyümölcse. A kapcsolatfelvételt elôsegítik mindezek a tulajdonságok, de ezek csak az igazi találkozás elôfeltételei. A kapcsolatteremtés lényegileg attól függ, hogy tudunk-e lemondani és fel tudjuk-e adni önteltségünket. Ha kapcsolatba akarsz lépni a hozzád hasonlókkal, készíts helyet magadban, de engedd, hogy azt mások benépesítsék. Teremts csendet önmagadban, de engedd, hogy mások hozzád jöjjenek és felverjék a csendet lármájukkal. Vajon mit talál a másik, aki belép hozzád? Ha, hála neked, szembetalálkozik a benned lakozó Istennel, megbékélten, megerôsödve, vidáman és feléledve távozik majd, mert végeredményben az igazi kapcsolatnak célja, hogy Isten jelenlétét közvetítse. Minden reggel néhány percre találkozz az Úrral és Ôbenne, a hit homályában, anélkül, hogy arcokat felismernél, vagy beszédet hallanál, vagy kezet fognál, fogadd be mindazokat, akikkel majd találkozol a nap folyamán: szeresd ôket és menj békességgel, készségesen tisztább tekintettel, érzékenyebb hallással Isten hívása iránt, nagyobb és fôleg jobban ,,benépesített'' szívvel, hogy pompás fogadtatást nyújthass. Csengetnek. Kopognak. Add ide a gyalut! Kovácsné, itthon van? Szabó úr, egy szóra, szabad kérnem! vagy Egy könyv, egy újság, a rádió, egy film, egy hirdetés, vagy Egy mosoly, egy elhallgatás, egy sértô szó, egy lehajtott fej... Íme az Úr, aki jelt ad neked. Ezek a felszólítások, hogy lépjünk kapcsolatba a másikkal. ======================================================================== Beszélsz a másikkal -- elôbb hallgasd meg ôt Az embernek szüksége van arra, hogy beszéljen. Gonddal, bajjal, vagy örömmel teli lelke kifejezésre vágyik. A szavak a lélek közlekedési eszközei, lehetôvé teszik, hogy az emberek érintkezzenek egymással. A hallgatagok gyakran szenvednek attól, hogy nem tudják kibeszélni magukat. A félénkség, a meg nem értéstôl való /élelem, oly személyeknek a hiánya, akiknél meghallgatásra találnának, bénítóan hat rájuk. Valóban kevés az olyan ember, aki mindig kész meghallgatni és megnyugtatni testvéreit, mert kevés ember felejtkezik meg teljesen önmagáról azért, hogy meghallgassa a másikat. Az embernek szüksége van arra, hogy kibeszélje magát, hogy meséljen magáról, hogy sajnáltassa magát, hogy bátorítsák és támogassák. Hallgasd meg a másikat, hallgasd újra meg újra fáradhatatlanul, szívvel- lélekkel. Vannak, akik tönkremennek abba, hogy soha nem találkoztak senkivel, aki annyira becsülte és szerette volna ôket, hogy odaadással meghallgassa mondanivalójukat. Ha kedves akarsz lenni azokkal, akikkel találkozol, beszélj elôször arról, ami ôket érdekli és nem arról, ami téged érdekel. Beszélni a másikkal annyi, mint elôször is meghallgatni a másikat. Nagyon kevés ember tud hallgatni, mert kevesen vannak olyanok, akik nincsenek eltelve önmagukkal, akiknek az énje nem hangos a lármától. ,,De igen uram; nézze csak, úgy mint én...''. Míg a másik beszélt, ô csak önmagára gondolt. Ne szakítsd félbe a másikat azért, hogy magadról beszélj. Engedd mindvégig magáról beszélni. Ha kísértés környékez, hogy magadról beszélj, nem azért van-e, mert magadra gondolsz? És ha így van, már nem vagy egészen a másiké. Ha beszélsz is önmagadról, szolgálja az a másikat, világosítsd fel, nyugtasd meg, gazdagítsd, de soha se azért beszélj, hogy te érvényesülj, miközben a másikat elhomályosítod, elcsüggeszted, elnyomod. Ha a másik hallgat elôtted, tiszteld a hallgatását, azután szelíden bírd szólásra. Kérdezôsködj az életérôl, gondjairól, vágyairól, bajairól: mert beszélni a másikkal gyakran annyi is, mint kérdezôsködni. Vigyázz arra, nehogy a másik elmenjen anélkül, hogy elmondta volna, amit mondani akart. Ha azt morogja magában: ,,Gondterheltnek találtam'', ez azt jelenti, hogy nem voltál befogadó-képes. Ha így sóhajt fel: ,,nem erôltettem a dolgot, olyan szórakozottnak látszott'', ez azt jelenti, hogy ,,másutt'' voltál. Vajon visszatér-e még? Nyugtalan vagy, millió gond gyötör és valaki jelentkezik, aki beszélni szeretne veled. Tedd félre a gondjaidat, rossz kedvedet, idegességedet, nyomasztó gondolataidat és adj oda mindent az Úrnak[54]. Ismételd ezt meg, ahányszor csak kell, s hamarosan szabaddá válsz, hogy meghallgasd, befogadd a másikat és kapcsolatba lépj vele. Menj elébe a másiknak. Hogy belépjen hozzád, néhány lépést kell megtennie, nyújtsd hát feléje a kezed. Hogy felemelje ezt a csomagot, erôfeszítést kell tennie, nyújtsd hát a kezed. Hogy bátran felfedje ezt a sebet, nem szabad remegnie, nyújtsd hát a kezed. Kezedet nyújtani annyi, mint rámosolyogni; megfogni a karját, annyi mint mondani: ,,és a kisfia hogy van?'' ,,És hogyan rendezôdött az a múltkori ügy? ,,És azután... mi történt, szegény öregem?'' És e kis mondatok mindegyikébe vidd bele önmagadat teljesen, vidd bele egész szeretetedet az Úr iránt, aki örök idôktôl erre szólít fel. Amikor egy kelés megérett, kinyomják; csak azután veszünk be csillapítószert. Ha a másiknak nehézségei vannak, ne siess a ,,kész megoldás'' ajánlásával. Segítsd tapintatosan a ,,kelés kitisztításában''. Azután elég egy barátságos szó, egy kézszorítás, mint nyugtatószer, mert a baj ki van küszöbölve. Ha tudsz hallgatni, sokan jönnek majd a mondanivalójukkal. Légy figyelmes, hallgatag, összeszedett; talán még mielôtt egy segítô szót szólnál, a másik elbúcsúzik boldogan, felszabadultan, megvilágosodva. Mert tudtán kívül nem tanács, vagy életrecept volt az, amit várt, hanem valaki, akinek vállára teheti terhét. Ha válaszolnod kell, ne kutass szavak után, míg a másik beszél, mert elôször is a figyelmedre van szüksége, s csak azután a szavaidra. Bízd magad a Szentlélekre; ami a másikat megfogja, az nem elsôsorban az okoskodás gyümölcse, hanem a kegyelemé. Csak akkor lehet szó igazi párbeszédrôl, ha mély csendet teremtesz magadban, áhítatos csendet, hogy befogadhasd a másikat, mert a másikban és a másik által Isten jön feléd és egyedül a Hit tehet képessé a párbeszédre. ======================================================================== Vitatkozni a másikkal -- gondolatcsere Az emberek sok idôt töltenek vitáival, sok érvet, erôt, idegmunkát pazarolnak el közben. Mindenütt vitatkoznak: otthon, a hivatalban, a műhelyben, az autóbuszon, a kávéház teraszán, számtalan összejövetelen, utcakeresztezôdésnél, bizottságban, stb. Gyakran ,,kimerülnek'' a vitában, idegessé, gonosszá válnak, megsértik egymást, pártokra szakadnak és nagyon ritkán viszik gyôzelemre az igazságot. Miért? Ha valóban az igazság szolgálatában állunk, hogyan terjesszük azt magunk körül? Milyenek legyünk, hogy vitáink sikeresek legyenek? Észrevetted-e már, hogy sok vitában mindenki úgy vonul vissza a küzdelembôl, hogy sokkal szilárdabban meg van gyôzôdve a maga igazáról, mint valaha? Miért? Mert nemcsak érvek állnak szembe, hanem emberek az érvek mögött. Így a vita nem csupán eszmék, okoskodások cseréje, hanem többnyire két ember, pontosabban két érzékenység közötti harc. A vitában gondolj mindig a másikra. Ha lerombolod az érvelését, ha felborítod a gondolatmenetét, gondold meg azt, hogy tíz közül kilenc esetben megsérted ugyanakkor az embert is, aki azt felépítette. Nyertél? Nem. Segíted a másikat, hogy meggyôzôdjék arról, amiben talán nem volt egészen biztos. Kényszeríted, hogy új és az elôzôknél nyomósabb érveket találjon. De még tovább vitatkozol, logikád kérlelhetetlen és az utolsó védôvonalaiba szorítod vissza a másikat. Végül hallgatásra kényszerül. Gyôztél ez esetben? Egyáltalán nem. Nem gyôzted le az érzékenységét, sôt ellenkezôleg. Magában azt mondja majd egészen halkan: ,,igen, de...'' és ezzel a ,,de''-vel kezdve megalázott érzékenysége ma vagy holnap újabb érvelésbe kezd. Megsérted a másikat, amikor egészében elítéled: ,,érvelésednek egyáltalán semmi alapja sincs'', ,,teljesen a kérdés mellé beszélsz'', ,,ennek semmi köze a problémához''. Megsérted a másikat, amikor gúnyolódsz: ,,nem a földön jársz'', ,,szegény öregem, ezt te már nem érted'', ,,biztosan álmodsz''. Megsérted a másikat, mikor gonosszá válsz...; még a mosolyoddal is: ,,úgy okoskodsz, mint egy gyerek'', ,,téged kezeltetni kellene'', ,,teljesen bolond vagy''. Ne légy nyakas, a sebnek elôbb be kell gyógyulnia. Ôszintén kérj bocsánatot. Ha nincs hozzá bátorságod, hallgass alázatosan és igyekezz örömet szerezni a fájdalom enyhítésére. Ha a másik megsért, ez azért történik, mert te sértetted meg ôt. Állj meg, csillapodj le, nyugodj meg és kösd be a sebét. Ha a másik azt mondja: ,,Hát persze, nekem nincs meg az érettségim'', ,,én nem vagyok tanult ember'', ,,nincs tapasztalatom, túl fiatal vagyok, hogy ezt megértsem...'', akkor megaláztad ôt. De ha a fölényed valóban fenn is áll, ellensúlyozhatod: Ismerd el járatlanságodat egy bizonyos ponton, ismerd el az eltérô szempontban is az értéket. ,,Véleményed érdekes, én túlságosan elméleti beállítottságú vagyok, nincs kapcsolatom az élettel'', ,,úgy gondolkodom már mint egy öreg, hatásod gazdagít engem, sokat nyújt nekem...'', ...és a másik már nem lesz koldus, aki csak kap, hanem veled egyenlô, aki adni tud cserébe. Vitatkozni akarsz a másikkal? Elôször nyerd meg a rokonszenvét, és ha meg akarod nyerni a rokonszenvét, kezdd azzal, hogy megajándékozod a barátságoddal. Ha a másik úgy is mutatkozik, mint ellenfél, mint idegen, mint ellenség, ne tekintsd annak egy percig se, szedd össze magad, imádkozz és nézz rá úgy, mint barátra, mint testvérre, mint Krisztusra[55]. Ha a másik teljesen belemelegszik a vitába, te is azt teszed, de így sohase fogjátok megérteni egymást. Mielôtt beszélsz, szakadj el a problémától, az érvektôl, a megoldástól. Teremts űrt magadban. Gôgöd, önszereteted rossz tanácsadó. Érzékenységed mindent összekavar. Minden elôítélettôl mentesen, a másik érvelésének elfogadására készen szállj vitába. Ne tulajdoníts egyforma jelentôséget minden problémának és ne fejtsd ki véleményedet ugyanazzal az energiával: a legjobb mosóporról, amely a legkíméletesebben és a legfehérebbre mos, a villanykapcsoló ideális helyérôl a folyosón, a televízió elônyeirôl és hátrányairól, a gyarmatosítás kérdéseirôl. Mielôtt beszélnél és fôleg mielôtt indulatba jönnél, egy pillanatra szedd össze magad és tárgyilagosan ítélj a tárgy fontosságáról. Mindig a pozitívummal kezdd. Szükséges, hogy elôször ,,igent'' tudjatok mondani egymásnak ,,nem'' helyett, mert különben az ellentétek és a küzdelem gépezete beindul és az ,,igenek'' ,,nemekkel'', a ,,nemek'' pedig ,,igenekkel'' kerülnek szembe. A másik beszéd közben elszakad a gondolatától. Te hasonlóképpen. Ezért kerültök olyan messze egymástól. A valóságban egészen közel vagytok és véleményetek nem ellentétes, sôt nagyon gyakran kiegészíti egymást. Törekedj megérteni azt a szemléletet, amelyet a másik képvisel, ha azt akarod, hogy ô is megérthesse azt, amit te fedeztél fel. Háromhetes csecsemônek 540 gramm tejet adnak naponta, három hónaposnak 720 grammot, felnôttnek bifszteket, beteg aggastyánnak könnyű erôlevest. Ha a babának bifszteket adsz, nem ,,veszi be'' a gyomra. Fel kell mérni, hogy ki mit képes ma az igazságból befogadni. Légy türelmes! Ha túl sokat akarsz adni, kockáztatod, hogy a másik ,,semmit sem vesz be''. Mindenkivel megtörténik, hogy megváltoztatja a véleményét, sôt néha egészen váratlanul; nagyon ritkán változtatunk azonban véleményt olyan irvelés hatására, mely minket mindenáron meg akar gyôzni. Még akkor is, ha valódi igazságérzetbôl elhatározod, hogy meggyôzöl valakit, ne mondd: kimutatom, hogy téved, inkább azt: segítem, hogy ô maga fedezze fel az igazságot. Gyakran a másik kész volna elfogadni ,,az'' igazságot, de elutasítja a ,,te'' igazságodat. Miért sajátítod ki az igazságot? Hiszen az tôled függetlenül létezik; ha magadnak sajátítod ki, tíz közül kilenc esetben csak elhomályosítod. Ha eredményes vitát akarsz, feledkezz meg önmagadról, tiszteld a másikat, ne játszd a gazdagot, aki alamizsnát ad a szegénynek, menj eléje mint barátod elé, csatlakozz hozzá és vele együtt fedezd fel az igazságot. Vallási igazságról van szó? Akkor ne felejtsd el soha, hogy a kereszténység nem okoskodások és eszmék segítségével bizonyítható, mert az elsôsorban nem tan, hanem egy személy. Az igazság Jézus Krisztus[56]. Jézus Krisztusról nem vitatkozhatunk. Ôt befogadjuk. ,,A vallásról vitatkozni'' elsôsorban annyi, mint tanúbizonyságot tenni Jézus Krisztusról és a másikat segíteni abban, hogy találkozzék Vele. ======================================================================== Hatni akarsz a másikra -- bízzál benne Sok jó szándékú emberrôl tudunk, aki hatni akar a másikra. De akárcsak a vitában, már az indulásnál rosszul viszonyul a másikhoz. Mielôtt azzal foglalkoznának, hogy mit mondjanak, mit tegyenek, önmaguk felé kell fordulniuk. Kik ôk és hogyan látják a másikat? Aki felsôbbrendűnek érzi magát mindenben, hatástalanságra van ítélve. Akiben csak szánalom van a másik iránt, az ne is mutatkozzék elôtte. Csak az alázatos érhet el sikert, aki kész arra, hogy szeressen és mindenkor felfedezze a másikban azokat a talán még eltemetett értékeket, melyeket Isten helyezett beléje. Hatni akarsz a másikra? Tartsd szem elôtt az arany szabályt: ne légy soha negatív, légy mindig pozitív. A másik rendkívül érzékeny környezetének bírálatával szemben. Közönyük, bizalmuk hiánya, és még inkább megvetésük bénítóan hat reá, tehetetlenségre ítéli. Ha hatni akarsz a másikra, kezdd azzal, hogy ôszinte szeretetet tanúsítasz iránta, mert különben nem tudod elôre vinni. Azután bármi történjék is, bízzál benne. Végül csodáld meg, hiszen mindig van a másikban valami csodálatraméltó. Szeress, bízzál, csodálj kézzelfoghatóan. Nem elég, ha szívedben elrejted érzéseidet. Fejezd ki érzelmeidet! A másik a hallgatást mindig rosszallásnak fogja fel, s minél gyengébb, annál jobban elcsüggeszti ez a hallgatás. Azt gondolja: ,,nem sokra becsül'', ,,tehetségtelennek, fejlôdésképtelennek tart'', ,,megvet'', ,,biztosan undorodik tôlem'', és hamarosan keserűségében azt következteti: ,,alapjában véve, igaza van''. Sose gondold, hogy fölötte állsz a másiknak, hanem gondold: ô áll fölöttem bizonyos szempontból. Az elsô esetben tönkreteszed a másikat, a másodikban felbátorítod és gazdagítod. A másik mindig hajlamos arra, hogy azzá legyen, akinek gondolod, és akinek mondod. Ha igen rosszul ítélsz valakirôl, alig érdemes megkísérelned, hogy hatást gyakorolj rá. Mielôtt közelednél hozzá, változtasd meg róla alkotott ítéletedet. Az ôszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlôdjék, dicsérd ôszintén. Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra. Sok jó tulajdonsága el van ásva hanyagsága, vagy bátortalansága folytán. Ha visszaadod ezeket neki, ha felfeded elôtte, megmented ôt, mert Isten elítéli azokat, akik véka alá rejtik tehetségüket. Ha a másik képességeit kutatod, dicséred, nem képmutató hízelgô vagy, hanem Istent imádod. Ha hittel, kegyeletes lelkülettel közeledsz a másikhoz, útban vagy Isten felé, inert Ô az, aki minden egyes emberben elhelyezte ajándékait. Bízzál, mindig bízzál a másikban, minden látszat ellenére is, kudarcok ellenére is. Ha azt mondod a másiknak: ,,veled semmire sem lehet menni'', akkor a másik, aki mar úgyis sokat bajlódott önmagával, azt gondolja: ,,ez igaz'', és meg sem kíséreli, hogy valamit is tegyen. Ha azt mondod a másiknak: ,,igyekezettel és türelemmel bizonyosan elérsz valamit'', azt fogja gondolni majd: ,,talán igaza van'', és arra kap ösztönzést, hogy kísérletet tegyen. Ha a másik lopott, ne ismételd szüntelenül: ,,tolvaj vagy''. Mondd inkább: ,,alapjában véve nem vagy tolvaj, valami baleset történt veled (vagy rossz szokás lett úrrá rajtad), de igyekezettel kilábolhatsz belôle''. Ha mindezek ellenére is szemrehányást kell tenned, el kell ítélned egy helyzetet, egy cselekményt, kezdd azzal, hogy valami jóért, némi haladásért, sikerért, ôszinte elismerésedet fejezed ki. A szemrehányás egymagában elkeserítô, elevenbe talál, elcsüggeszt. Ha azt akarod, hogy kritikád építô legyen, elô kell készítened a másikat az elfogadására. Nem arról van szó, hogy engedjük meg a rosszat, hanem, hogy erôsítsük a jót. Ne kotord állandóan a hamut, hajolj mindjárt a parázs fölé, bármily kicsiny legyen is: tápláld, fújd; éleszd fel és lángra fogod lobbantani... Vagyis vedd észre a másikban a legkisebb erôfeszítést, a legkisebb haladást és örülj neki ôszintén. Örömöd, csodálatod majd feltárja elôtte lehetôségeit. Nagyobb lesz a bizalma, gyorsabban és messzebbre halad majd. Hatni akarsz a másikra? Felejtsd el önmagadat. Ha azt gondolod, te tehetsz valamit, akadálya leszel. Te csak elôkészítheted a talajt, megnyithatod az utat. Isten, aki megment és megvált, már régóta munkálkodik. A másikra hatni annyi, mint a mindenható Szeretethez járulni, Aki átalakítja testvéred szívét. Elkedvetlenít a bűn, amelyet nem vehetsz a másikban láttatlanra? Ismételd Szent Pál szavát: ,,Ahol elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem''[57]. A földön még nem volt soha senki, s nem is lesz soha senki, aki olyan mélyre süllyedt volna, hogy el ne érhesse az Isten végtelen szeretete. Nincs jogod arra, hogy ne szeress és ne bízzál ott, ahol Isten szeret és bízik. ======================================================================== A szeretet önmagunk odaajándékozása Mindenki a szeretetrôl beszél, a szeretet után kiált, a szeretetrôl dalol, vagy a szeretet után sír. Az emberek a szeretet nevében dolgoznak, kínlódnak egy egész életen át, ölelkeznek vagy harcolnak, életet adnak vagy ölnek. Vajon az emberiség története nem egyetlen megrázó szeretetkeresés-e, telve csodálatos sikerekkel és szörnyű kudarcokkal? Való igaz, hogy az ember szívében a legmélyebb vágy az, hogy szeressen, és hogy szeressék, mert a szó teljes értelmében létének értelme a SZERETET. Szeretetbôl teremtette ôt Isten és nem tud másképp kibontakozni csak a szeretetben. De számtalan félreértés van a szeretet körül. Ez a bűvös szó, melyet unos-untalan használnak, olyan magatartásokat takar, amelyek éppoly messze esnek egymástól akár a fehér a feketétôl, az élet a haláltól. Ha megkíséreljük eloszlatni ezeket a tévedéseket, a szeretetet abszolút voltában meghatározni, és követelményeit feltárni, akkor megsegítjük az embereket, hogy a szeretet igazi útjára lépjenek... még akkor is, ha csak az út végén hívogató eszményként tűnik is fel az, amelyet teljesen sohasem érünk el a földön. Az emberek éhsége rettenetes, minden évben milliókat pusztít el. A szeretetéhség még öldöklôbb, szétrombolja az embert és az emberiséget. Igen gyakran az ember nem tud szeretni; azt hiszi, hogy szeret, pedig csak önmagát szereti. A hosszú úton, amely a szeretethez vezet, sokan megállnak, a szeretet délibábja által félrevezetve. Ha ,,könnyekig meghatódsz'' valamilyen szenvedés láttán, ha nagyon erôsen ver a szíved egy bizonyos személy társaságában, az nem szeretet, az érzelmi felindulás. Ha ,,megkap'' valakinek a nyugodt ereje vagy bájossága, ha elbűvölten ,,átengeded magad'', az nem szeretet, hanem önmagad kiszolgáltatása. Ha elveszted a fejed egy nô szépsége láttán, és bámulod, hogy gyönyörködj benne, ha valakinek az eszét nagyra becsülöd és keresed a vele való társalgás örömét, az nem szeretet, hanem csodálat. Ha minden erôdbôl el akarsz nyerni egy tekintetet, egy becézést, ha mindenre kész vagy, csakhogy karjaidba vehesd, és birtokolhasd a testét, az nem szeretet, hanem mohó vágyad, amely érzékiségedbôl fakad. A szeret nem azt jelenti, hogy a másik hatással van rád, nem a másik iránti érzelmi vonzódás, nem önmagunk átengedése a másiknak, nem a másik csodálata, nem a másik utáni vágyódás, nem a másik birtokbavételének az akarása. A szeretet lényegében önmagunk odaajándékozása a másiknak és a többieknek. Szeretni nem ugyanaz, mint ,,érezni''[58]. Ha azt várod, hogy érzelmeid indítsanak szeretetre, nagyon kevés embert fogsz szeretni a földön. Ellenségeidet pedig egész bizonyosan nem. A szeretet nem ösztönös lépés, hanem az akaratod tudatos elhatározása, hogy a többiek felé menj és odaajándékozd magad nekik. Nagyon gyakran játszod a Hüvelyk Matyit, mindig megtalálod a visszautat, az utat önmagadhoz. Vessz el önmagad számára, ne gondolj önmagadra és bizonyára szeretni fogsz. Az éhség arra késztet, hogy elmenj hazulról kenyeret vásárolni. Kinyitod az ablakot, hogy gyönyörködj a napnyugtában. Barátod elé sietsz, akit az ablakból megláttál. Így a vágy, a csodálat, az érzelmi vonzódás elszakíthat önmagadtól és odaadást vált ki belôled, de ez meg nem szeretet. Az Úr eszközként adja ezeket -- fôleg a férfi és a nô kapcsolatában, hogy segítsen az önmagadról való elfelejtkezésben és a szeretethez vezessen. A szeretet útján a közlekedés ,,egyirányú'', mindig belôled indul ki, hogy mások felé vezessen. Minden alkalommal, amikor egy személyt, vagy dolgot önzôen lefoglalsz, már nem szereted, mert már nem ajándékozod magad neki. Ellenkezô irányban haladsz. Minden, amivel utadon találkozol, azt a célt szolgálja, hogy jobban szerethess: a táplálék, hogy fejlessze az életet, amelyet percrôl-percre adnod kell, a motorod, hogy gyorsabban odajuss, ahol oda kell adnod magadat, ez a lemez, vagy film, vagy könyv, hogy gazdagítson, kikapcsoljon és képessé tegyen nagyobb odaadásra, a tanulmányok, hogy az ismeretszerzésben segítsenek és elôkészítsenek a mások tökéletesebb szolgálatára, a munkád, hogy a te erôfeszítésed is hozzájáruljon a Világ építéséhez, és hogy kenyeret juttasson a családodnak, a barát, hogy magatokat egymásnak adjátok és így gazdagodva a többieknek, a hitves, hogy együtt adjatok életet, a gyermek, hogy a világnak adjátok, és azután valakinek... Indulj el az úton. Fogadj be mindent, ami jó, de azért, hogy odaadhasd. Ha megtartasz magadnak valamit, vagy valakit a magad kedvéért, ne mondd, hogy szereted azt a valamit, vagy valakit, mert abban a pillanatban, amikor megragadod azért, hogy megszerezd és megtartsd magadnak -- hacsak egy pillanatra is -- a szeretet szertefoszlik ujjaid között. Azért szedsz virágot, hogy csokorba kösd. Azért kötsz csokrot, hogy a kedvesnek ajándékozd... mert a virág nem azért van, hogy elhervadjon kezeid között, hanem hogy örömet szerezzen, és gyümölcsöt hozzon. Ha virágot szedsz és nincs bátorságod elajándékozni, folytasd utadat. Így az életben is, ha képtelen vagy elhaladni egy tárgy, egy személy mellett anélkül, hogy csak magadnak meg ne kaparintanád, folytasd utadat. Hogy szeretni tudj, képesnek kell lenned az önmegtagadásra[59]. Vizsgáld gyakran felül szereteted valódiságát és tisztaságát. Ne csak zgy, hogy egyszerűen felteszed a kérdést: vajon szeretek-e? Kérdezd meg önmagadtól: vajon megtagadom-e magamat, vajon elfelejtkezem-e önmagamról, vajon odaadom-e magamat? Ne ringatózz a szeretet illúziójában azzal, hogy tárgyakat, pénzt, kézszorítást, csókot adsz, sôt talán egy keveset idôdbôl, tevékenységedbôl is anélkül, hogy önmagadat adnád. A szeretet elsôsorban nem valaminek, hanem valakinek az odaajándékozása. Szeretni fogsz, ha önmagadat adod, és ha teljesen beleadod magad ajándékaidba, meg a kifejezetten anyagi jellegűekbe is. Miért füttyentsz a kutyádnak; ha meg van kötve, nem tud hozzád futni? Miért mondod: odaadom magam, ha tárgyak, személyek, vagy önmagad rabja vagy? Ha ,,ragaszkodsz'' töltôtolladhoz szerszámaidhoz, könyveidhez, ,,ügyeidhez'' vagy műveidhez, tevékenységedhez, vagy kényelmedhez, kedvteléseidhez, kapcsolataidhoz, barátaidhoz, de: önmagukért, nem fogsz tudni ajándékozni, nem tudod magadat odaajándékozni. Ha ,,kötve'' vagy, akkor, hogy szeretni tudj, el kell oldoznod magad. Az ,,eloldozottság'' nem jelent közömbösséget, ellenkezôleg megbecsülést, csodálatot, értékelést, olyan fokú szeretet, hogy ne akarj gyűjteni, szerezni és akárcsak egy percig is úgy élni, hogy mások számára ne kamatoztasd kincseidet. A valódi szeretet szabaddá tesz, mert megszabadít a dolgoktól és önmagunktól. Az fog a legjobban szeretni, aki a leginkább odaajándékozza magát. Ha mindvégig akarsz szeretni, késznek kell lenned arra, hogy odaadd egész életedet, hogy meghalj önmagad számára a többiekért, a másikért. Ha azt hiszed, hogy könnyű szeretni, csalódol. Minden szeretet -- ha valódi -- egy nap keresztet hoz majd neked, mert a bűnbeesés óta nehéz megfeledkezni önmagunkról, nehéz meghalni a magunk számára. A bűnbeesés óta szeretni annyi, mint késznek lenni arra, hogy keresztre feszítsük önmagunkat másokért. Ha kapni akarsz, nem fogsz elérni semmit. Adnod kell. Ha úgy adsz, hogy azt gondolod: így én is kapok majd, nem fogsz elnyerni semmit. Ellenszolgáltatás nélkül kell adnod. Ha becsületesen adsz, anélkül, hogy várnál érte valamit, mindent megkapsz. A legnehezebb a szeretetben a kockázat a sötétbe ugrás, a lépés a halálba... azért, hogy elérjük az életet. Éppen ezért gyakran meghátrálsz a valódi szeretet elöl. Habozol, mert becsapott és félrevezetett a hamis szeretetnek közvetlenül kínálkozó elônye. Attól félsz, hogy nem kapsz semmit és megelégedsz egy elôleggel. Ha szeretsz, odaadod magad. Ha odaadod magad másoknak, gazdagodsz általuk. Így a szeretet a végtelen felé növeli azt, aki szeret, mert aki kész magáról teljesen lemondani, az fölfedezi a többi embert is, és egyesül az egész emberiséggel[60]. A hamis szeretet -- az önzés, az önmagunkba zárkózás -- mindig csalódást okoz, a személyiség elszegényedéséhez vezet, mert megakadályozza a kibontakozást: ez elaggás és halál. Az igazi szeretet mindig örömöt nyújt, mert az a személyiség kibontakozását és beteljesülését jelenti -- életet hoz. Krisztus szeretett a legjobban; nem azért, mert a legtöbb érzelmi vonzódást tanúsította az emberek iránt, hanem mert Ô adta a legtöbbet a legtudatosabban, a legszabadabban, a legönzetlenebbül. Ha megszűntél adni, megszűntél szeretni, ha megszűntél szeretni, megszűntél növekedni, ha megszűntél növekedni, megszűntél tökéletesedni, megszűntél kibontakozni Istenben, mert szeretni annyi, mint Isten útjára lépni, Vele kapcsolatot találni. ======================================================================== Szeretni mást annyi, mint életre kelteni A modern lélektan elismeri, hogy az erkölcsi perverzitások legmélyebb gyökerei majdnem mindig a szeretethiányban keresendôk. A szociológusok a világ jövôjérôl, az azt fenyegetô veszélyekrôl gondolkozva ezt kérdik: vajon az emberek tudják-e majd szeretni testvéreiket? Valóban úgy tűnik, hogy a lényeges probléma így fejezhetô ki: vajon az életadó szeretet vagy a halálhozó önzés jut-e túlsúlyra a világban? Hogy az emberiséget megmentsük, olyan emberekre van szükség, akik életüket a szeretetnek szentelik. A szeretet által soha sem fogsz vétkezni. Az a bűn, ha nem szeretsz, ha nem eléggé szeretsz, ha rosszul szeretsz. Szerethetsz minden embert, minthogy a szeretet nem ,,érzelem'', hanem elsôsorban ,,akarat''; akarnod kell a többiek javát, minden ember javát, éspedig teljes erôdbôl[61]. Látni sem tudom ezt az alakot! Ne ess kétségbe, ellenszenved az ösztönbôl fakad. Nézz szembe vele, ne próbáld letagadni érzelmeid e reakcióját; fogadd el ôszintén, mint próbatételt, keresd a másikban azt, ami benne szeretetreméltó... és azután próbáld meg minden erôddel a javát akarni. ,,Nagyon vonzódom ehhez az emberhez''. Annál jobb, így legalább könnyebb lesz szeretned. De ne maradj meg a vonzalomnál, érzelmeid vezessenek el lényed mélyéig, oda, ahol az értelem ellenôriz, s az akarat dönt. Amíg még nem döntöttél tudatosan a másik javára, fennforog a veszély, hogy csak önzô kedvtelést keresel benne, ahelyett, hogy odaadnád magad neki. Ha két dolog közül az egyiket választod az elônyért, amelyet nyújt, ne mondd azt, hogy önmagáért választottad. Ha barátodat gyakran felkeresed, mert jól érzed magad nála, ne mondd azt, hogy szereted..., hiszen a magad javát keresed. Ne mondd: ,,Már nem szeretem'', mert ezzel bevallod, hogy soha sem szeretted igazán. Inkább azt mondd: ,,Már nem vonzódom hozzá''. De ha tovább szereted azt, aki megcsalt, aki fájdalmat okozott neked, akkor igazán szeretsz, mert az illetôt magát szereted, és nem a képet, melyet róla alkottál, vagy a hasznot, amelyet tôle reméltél. Aki szereti a másikat, az kezdettôl fogva elfogadja olyannak, amilyen most, amilyen volt és hasonlóképp fenntartás nélkül azt is, amilyen lesz. Ha azt mondod: ,,Ez az ember mindent jelent számomra'' és érzelmeidet, gondolataidat, idôdet, tevékenységedet valóban annyira leköti, hogy mások számára megközelíthetetlen leszel, akkor szereteted hamis. Ha azt mondod: ,,Mióta ezt az embert szeretem, szívem kitárult'', és valóban figyelmesebb, készségesebb, odaadóbb vagy a többiek iránt, akkor szereteted igaz. A szeretet nem azt jelenti, hogy a másikat tökéletesnek tartjuk. Éppen ellenkezôleg: mindig tökéletesíthetônek kell tartanod, szenvedned kell amiatt, hogy még tökéletlen, akarnod kell, hogy tökéletesedjék, teljesen oda kell adnod magad, hogy tökéletessé tedd. Ha mindent megtettél, hogy testvéreid táplálékhoz, lakáshoz, munkához, művelôdéshez, szórakozáshoz jussanak... Ha küzdtél azért, hogy szabadok és felelôsségtudók legyenek, ez még nem lesz elég, ha nem tudsz figyelni a másikra, nem tudod ôt befogadni, meghallgatni, ha nem adod oda önmagadat. A szeretet mindig életet ad, az önzés mindig halálba visz. Termékenységre vagy hivatva. Nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is, a testvéreidnek adott szeretet révén. A fáról lehullt gally kiszárad, elhal; hasonlóképp, akit nem szeretnek, magánosságra és halálra van ítélve. Csak akadjon valaki, aki remél benne, aki hisz benne, aki neki adja magát, akkor már odakapcsolódik ehhez és általa az egész emberiséghez. Újra megtalálta az életet. Tehetetlenségre azok vannak kárhoztatva, akiket ,,rosszul szeretnek''. Sohase mondd: ,,Vele semmit sem lehet kezdeni!'', ,,Hát amilyen állapotban ez van!'', ,,Ebbôl se tud az ember már semmit sem kihozni!'', ,,Hasztalan, csak idejét pocsékolja az ember!'', ,,Már mindent megpróbáltam!'' Talán minden módszert, minden eljárást kipróbáltál már, csak azt nem próbáltad meg, hogy önzetlenül szeresd, anélkül, hogy várnál valamit. Hiszen a másik, bármilyen legyen is, szeretetedre érdemes, mert Isten öröktôl fogva végtelenül szereti. Testvérünket szeretni annyi, mint titokzatosan és erôteljesen szólítani, öntudatra ébreszteni, felfedezni önmaga számára, beleilleszteni a világba azzal, hogy életet adunk neki. Sohasem viszed gyôzelemre a csapatodat, ha magadnak tartod meg a labdát. Sohasem arathatsz, ha nem veted el a magot a földbe. Sohasem fogsz tudni életet adni, ha nem adod oda a tiédet. ======================================================================== Megházasodtok Hány fiatal pár gondolja a templomból kilépve: ,,Végre már házastársak vagyunk, a célt elértük, minden befejezôdött, most már csak élveznünk kell az életet''. Nem tudják, hogy minden akkor kezdôdik, hogy nem az érkezésnél, hanem az indulásnál tartanak. Nem tudják, hogy minden nap újból és újból házasságot kell kötniük, hogy végre ,,EGGYÉ'' válhassanak. Nem ismerik fel, hogy nagyon hamar csalódni fognak, hacsak nem adnak egymásnak végtelen szeretetet Istenben és Isten által. Amikor kocsid már mozgásban van, elengeded-e a kormánykereket és a pedált azért, mert már úgyis megy? Bármilyen régen házasodtatok is meg, nem vagytok, és nem lesztek soha tökéletesen házastársak. Minden nap újból és újból házasságot kell kötnötök. Házasságot kötni annyi, mint elfogadni egymást, egyesülni egymással a lét három szintjén: a fizikai, érzelmi és lelki szinten[62]. Ne játszd sem az angyalt, sem a vadállatot. Légy ember! Hogy használni lehessen: az asztal a lábain álljon, a kerékpár a kerekein. a háznak teteje legyen. Tartsd tiszteletben az értékek rendjét magadban, mert különben nem lesz házasságod szilárdan megalapozott, egészségesen kiegyensúlyozott. A testi szerelem szabadjára hagyva nem lehet önkéntes ajándék a másik számára, mert a test, ha nem hatja át a lélek, csak önmagát képes keresni. Ha szeretni akarsz, kell, hogy testedet lelked hassa át, lelkedben pedig Isten kegyelme lakozzék. A csóknak úgy van értelme, ha a szeretet jele: általa adod tudtára a másiknak: ,,Vágyódom, hogy veled egyesüljek, éltetni akarlak azzal, hogy neked adom magam''. A hitvestársak testi egyesülése azt jelenti, hogy egymásnak tudatosan, önként, szerelembôl odaadják magukat, azért, hogy egymásnak és egy harmadiknak: a gyermeknek ajándékozzák önmagukat; ez tehát lényegében véve kizárja az önzô gyönyört. Hogy odaadhasd magad, légy önmagad birtokában, légy tested birtokában, légy szíved birtokában, légy lelked birtokában. Sohasem lesz vége annak, hogy meghódítsad önmagadat, sem annak, hogy odaajándékozd magad, azaz, hogy szeress. Mindig, újra és újra, meg kell házasodnotok. Nem könnyű az, hogy testünkkel, szívünkkel, szellemünkkel semmit sem tartsunk meg önmagunknak. Nem könnyű igazán szeretni; viszont az egész élet rendelkezésetekre áll, hogy segítsétek egymást szeretni[63]. Mohó természetünk, a bűn által megsebezve arra ösztönöz bennünket, hogy kisajátítsuk magunknak a dolgokat és a személyeket. Visszatart az ajándékozástól. A megváltás kegyelme szükséges ahhoz, hogy ismét képessé tegyen minket a szeretetre. Szerelmed útkeresztezôdésénél mindig egy kereszt emelkedik majd. De errôl a keresztrôl Krisztus szólít az egyesülésre. Ha meghaltál önmagadnak, egyesülj az Ô halálával és ez magával visz Feltámadásába. Sohasem leszel tökéletesen szeretô hitves, ha nem gyónsz, nem áldozol becsületesen, Sok párral találkozol, akik kézen fogva mennek, mert a testek könnyen egymásra találnak. Jóval kevesebb párral találkozol, akiknek szíve összeforrott, mert sokkal nehezebb gyöngéden szeretni. Nagyon kevés párral találkozol, akik lényük legmélyén szorosan egyesültek, mert csak nagyon kevesen házasodtak meg lelkileg is. Egyesülni lelkileg annyi, mint bizalommal kicserélni egymással minden gondolatot, érzelmet, benyomást, kételyt, bánatot, tervet, álmot, örömöt, csüggedést... közössé tenni egész belsô világotokat egész fejlôdésében. Egyesülni lelkileg annyi, mint kölcsönösen megteremteni egymásban ugyanazt az akaratot, hogy befogadjátok és szeressétek testvéreiteket, hogy találkozzatok és egyesüljetek Istennel. Egyesülni lelkileg annyi, mint egymás számára lemeztelenítve és áttetszôen megjelenni együttesen Isten elôtt, mint két imára kulcsolt kéz. Ne csapd be a másikat, és ne csapd be önmagadat. Vizsgáld magad és legyél nyílt: csak az ôszinte bizalom egyesíthet benneteket. Ha titkolódzó maradsz, nem fogsz tudni szeretni. Ami benned van és nem látszik kívülrôl, azt fel kell fedned. Ha elhatározod, hogy szeretsz, azt is el kell határoznod, hogy szakítasz egyéni életed autonómiájával és elfogadod, hogy magányodba behatoljon a másik. Idôt szakítotok arra, hogy egy bútor megvételét elhatározzátok, hogy pénzügyeiteket megvitassátok, hogy szabadságotokat elôkészítsétek. Ellenôrzitek gyermekeitek súlyát. Följegyzitek növekedését. Megfigyelitek tanulmányai eredményét. Vajon arra szakítotok-e idôt, hogy rendszeresen ellenôrizzétek házasságotok elmélyülését? Vajon jobban ,,EGYEK'' vagytok-e ma, mint tegnap, és holnap még inkább azok lesztek-e? A virágnak át kell alakulnia, hogy terméssé váljék. A termésnek át kell alakulnia, hogy maggá váljék. A magnak át kell alakulnia, hogy élô fává váljék. Ha szeretni akarsz, tűrni kell, hogy átalakítsanak, hiszen a szeretet által egymás révén felfedeztek egy új látási, érzési, cselekvési, felfogásbeli és imádkozási módot, amely kölcsönösen kiegészít és gazdagít benneteket. A szerelem mindennapi ajándékával kölcsönösen megtermékenyítitek egymást, nemcsak fizikai értelemben, hanem minden vonatkozásban. Elfogadjátok, hogy újjászülessetek, a szó sajátos értelmében mindinkább ,,újra teremtôdjetek''. Éppen ezért az igazi szerelem szükségképpen felbonthatatlan. Az elváló házastársak elválaszthatják gyermekeiket, elszakadhatnak egymástól, de a házasságukat nem tehetik meg nem történtté. A szerelem útja a testtôl a lélekhez, a végestôl a végtelenbe, a mulandótól az örökkévalóságba vezet. Így szerelmednek minôségében fokozatosan fejlôdnie kell a testek vonzódásából és egyesülésébôl a szívek vonzódásához és egyesüléséhez, majd a lelkek egyesüléséhez egészen az Isten-lakta lélek végtelen mélyéig. Ha csak egy testet jegyzel el, hamarosan megismered és már egy másikat kívánsz meg. Ha csak egy szívet jegyzel el, hamarosan kimeríted és egy másik szív fog vonzani. Ha egy ,,embert'' jegyzel el, még többet mondok: ,,Isten gyermekét'', akkor, ha te is úgy akarod, szerelmed örök lesz. Mert a végtelen, amely túlmutat a férfin és nôn, lehetôvé teszi a számukra, hogy örökkévalóvá tegyék szerelmüket. Senki sem kopogtat az üres, romos ház ajtaján. Senki sem ihat a kiszáradt forrásból. Csak akkor lesztek alkalmasak a szerelemre, ha egymás számára kimeríthetetlen forrássá váltok. Tudatosan, vagy sem, de a szerelem Istennel való egyesülésre törekszik. Így a teljes értékű házasság csak a házasság szentségében valósulhat meg, a Háromságos Szeretet végtelen titkában, amelyet két emberi lény él meg, akik EGGYÉ lettek. Ha megélitek szentségi házasságotokat, végtelenül értékesek, és kimeríthetetlenek lesztek egymás számára, mert ISTENT adjátok egymásnak, aki a SZERETET. ======================================================================== Fogadd el házasságodat! Ritka az olyan ember, aki legalább kevés idôt nem veszteget el azzal hogy sajnálja, hogy az, ami, vagy hogy nem az ami lenni szeretne[64]. Házasság esetén az ilyen sajnálkozási alkalmak még megsokszorozódnak. Sok házasember úgy gondolja, hogy elvétette házasságát, hiszen a házasfelek csak elviselik egymást. Ha boldog családi életet akarnak élni a hitvestársak, arra kell törekedniük, hogy elfogadják a másikat olyannak, amilyen, amilyennek idôk folyamán megismerték, hogy abbahagyják a kölcsönös vádaskodást, hogy felülemelkedjenek a látszólagos kudarcon. Lemondasz-e a házépítésrôl csak azért, mert a szállított anyagok nem felelnek meg a rendelésnek? Eldobod-e a fonalat, amibôl kötni akartál, mert nem a megígért szabásmintát kaptad? Elhagyod-e gyermekedet azért, mert vérmérséklete, jelleme nem olyan, mint amilyennek remélted? Lemondasz-e családi életednek építésérôl csak azért, mert férjed nem az, akinek megálmodtad, mert feleséged nem olyan, mint remélted? Ha álomképet választottál házastársadul, éretlen ifjonc módjára cselekedtél. Csak önmagadat hibáztathatod, s ne vádold házastársadat, hogy nem az, akinek elképzelted. Ha csalódott vagy és megmaradsz csalódottságodban, azt akaratod ellenére ki fogod mutatni, és ha kimutatod, egy kicsit még jobban eltávolítod magadtól a másikat, mert ahhoz, hogy közeledhessen, bizalomra lenne szüksége. Panaszaid mindmegannyi korlátot alkotnak, elválasztanak a másiktól, pedig egyesülnöd kellene vele. Soha sem túl késô, hogy végre házasságra lépj azzal, aki megosztja veled életét. Csak rá kell szánnod magad. Nem élhetsz hármasban házaséletet: házastársad, te és az álomképed. Ha komolyan házasságra akarsz lépni, válj el az álomképedtôl. Ha nem építhetsz kastélyt, építs legalább kunyhót, de nem fogod jól érezni magad kunyhódban, amíg a kastélyról álmodozol. Elhatároztad, hogy szakítasz álomképeddel, elhagyod kastélyodat... Megszűnteted ezzel illúzióidat? Nem, nem irthatod ki azokat. Kezdd azzal, hogy megbocsátasz házastársadnak, mert eddig még nem bocsátottad meg neki, hogy nem az, akinek elképzelted. Ajánld fel Istennek csalódásodat, összetört álmaidat, mindazt a bánatot, haragot, csüggedést, ami benned élt. Végül fogadd el ôszintén a másikat olyannak, amilyen az a valóságban, fogadd el házasságod valóságát. Nem ,,életed átalakításáról'' van szó, hanem arról, hogy te újulj meg. Talán sohasem szeretted igazán házastársadat, csak kívántad magadnak? Talán ô sem szeretett soha igazán, mert csak magának kívánt?... És önzésetek, ez a két önzés egy pillanatra egyesült és a szerelem illúzióját keltette bennetek. Még ha az érzelmi vonzódás nyilvánvalóan el is enyészett, szeretheted, akarhatod házastársad javát. De hát a férjem...! De hát a feleségem...! Ne ítéld meg a másikat, ítéld meg önmagadat! Ha ô már nem szeret, szeresd te ôt jobban és önzetlenül. Ritkán tud valaki ellenállni hosszabb ideig az igazi szeretetnek. Szereteteddel segíted ôt abban, hogy szeretni tudjon. Mindig arra gondolsz: ô csalódást okozott nekem. Gondolj hát arra is: én is csalódást okoztam neki. Ô kezdte! Akkor is, most te vagy a soron, kezdd el -- megújult szívvel -- újra szeretni. Ha poharad üres, megtöltheted. De ha tele van?... Lelked mélysége szabja meg annak a szeretetnek a mértékét, amit befogadhatsz. Azt mondod: minden hiba megtalálható benne. Egykor azt mondtad, hogy minden jó tulajdonság megvan benne. Tegnap tévedtél, ma szintén tévedsz. Vannak jó tulajdonságai és hibái, ezekkel mind ,,meg kell házasodnod''. Nem az én hibám, megváltozott! Nem te változtál meg?... És ha megváltozott, miért csodálkozol? Élôvel kötöttél házasságot, nem pedig márványszoborral. A szerelem nem egy pillanatra szóló, hanem örökre szóló választás. Szeretni egy férfit, egy asszonyt annyi, mint egy tökéletlen lényt, egy beteget, egy gyengét, bűnöst szeretni. Ha valóban szereted, meggyógyítod támogatod, megmented. Szeretni -- végsô fokon -- annyit is jelenthet, mint szenvedni egy egész életen át; azok, akik szeretni akarnak, jól fontolják meg mielôtt elköteleznék magukat. A házasság szentsége megszentelte szövetségeteket és segít titeket annak megvalósításában minden nap. Hitvesi szívetekbôl egyedül Krisztus tudja az önzést eltávolítani és helyreállítani a szerelmet, de hogy eljöjjön hozzátok, ma épp úgy, mint tegnap, szüksége van egy IGEN-re. Házasságunkat elfogadni annyi, mint hitvestársunkat elfogadni, de végsô fokon annyi is, mint Jézus Krisztust, a Megváltót elfogadni. ======================================================================== A szenvedés, az ember tragikus műve Bennünk, körülöttünk és mindenütt a világban ijesztôen, makacsul jelentkezik a szenvedés és a halál. Az ember kezdettôl fogva beléjük ütközik. Ha a szenvedés misztériumába a saját erejébôl akar behatolni, eleve kudarcra van ítélve és még nagyobb sebet kap. Csak a keresztény hit fényénél közelítheti meg ezt a titkot, csak a hit mentheti meg a kétségbeeséstôl. De csak egy hosszú út végén vár rá a béke. Az aki szenved, ne csodálkozzék, hogy közelebb van az istenkáromláshoz, mint a ,,fiat''-hoz, de higgye teljes erejébôl, hogy egykor Jézus Krisztus segít neki nemcsak abban, hogy megértse a szenvedést, de abban is, hogy IGEN-t mondjon rá, és azt a saját üdvössége és a világ üdvössége érdekében használja fel. Miért szúrja meg a tövis azt, aki letépi a rózsát? Miért pusztítja a viharzó tenger a kontinenseket? Miért támadja a felszabadult rádióaktivitás az emberiséget élete magvában? Miért romlik meg az ember teste, miért hasít tagjaiba szenvedés? Miért szenved az emberi szív éppen úgy, mint a megsebzett test? Miért okoznak egymásnak kegyetlen szenvedéseket az emberek? Ha valami elromlik kocsid szerkezetében, vagy ha rosszul kezeled, megállapítod: a motor ,,beteg''. Ha nem tiszteled a tervezô elgondolását, ha olyan átalakításokat végzel rajta, amelyek teljesen kiforgatják eredeti mivoltából, motorod megáll. Így az emberek a bűnnel rendetlenséget okozva az Atya Tervében, bevezették a világba a szenvedést és a halált. Az ember a bűnbeesés elôtt a szeretet, engedelmesség és az isteni kegyelem révén harmóniában élt: harmóniában élt önmagával, harmóniában élt másokkal, harmóniában élt a világegyetemmel. Önzésében és gôgjében az Istentôl elfordult ember egyenetlenségre ítélte önmagát, egyenetlenségre önmagával, másokkal és a világegyetemmel szemben. A szellem és az anyag nehezen megvalósítható ,,házassága'' kettészakadt. Válásuk küzdelmet, sebeket, halált von maga után. Nem az Isten akaratából van az, hogy az ember szenvedjen és meghaljon, hanem az emberébôl. A bűn bére a halál, míg Isten ajándéka az örök élet a mi Urunkban, Jézus Krisztusban[65]. Hát Isten nem tudta volna megakadályozni, hogy az ember vétkezzék? Oh igen, de csak úgy, ha elvette volna szabadságát. Szereti-e tanítványát a tanár, aki megadja a feladat megoldását, hogy ne tévedjen? Szereti-e gyermekét az anya, aki nem tanítja meg járni, mert fél, hogy elesik? Szereti-e felserdült fiát az apa, aki nem engedi el szórakozni, mert attól tart, hogy rossznak lesz kitéve? Szeretné-e Isten az embert, ha elvenné tôle azt a lehetôséget, hogy szabadon válasszon, éljen és szeressen? Ha szeretsz, nem szabad elvenned a mások szabadságát, csak azért, hogy a bajt elkerüljük, engedd, hogy vállalják a tévedések, hibák, szenvedések kockázatát. Isten azért vállalta a bűn kockázatát, mert szeret bennünket. Gyakran világosan áttekintheted a bűn végzetes következményeit: gôgöd ,,megsérti'' a másikat, önzésed megrabolja, érzékiséged kihasználja, lezülleszti, a nagy csapások: az alkoholizmus, kicsapongás... szüntelen szenvedést szülnek, melyek visszahatnak egymásra egészen a végtelenségig, a kiváltságos népek bűnös nemtörôdömsége, önzése vagy faji gôgje látatlanra veszi a nyomorúságos odúkat, a rosszul tápláltságot, a higiénia hiányát, az analfabétizmust... stb. Nem panaszkodsz, hogy egészséges vagy, pedig egészségedet másoknak köszönheted (szüleidnek, azoknak, akik táplálékodat készítik stb.). Nem panaszkodsz, hogy képzett vagy, pedig ismereteidet tanítómestereidnek, a könyvek szerzôinek, stb. köszönheted. Miért panaszkodnál a szenvedések miatt, amelyeket nem ,,érdemeltél''? Ha elfogadod a jóban való szolidaritást és áldásos következményeit, el kell fogadnod a rosszban való szolidaritást és következményét: a szenvedést is. Egyetlen egészet alkotsz az emberiséggel és a világegyetemmel. Belélegezted a levegôt, az már ,,te'' vagy. A föld nedvét asszimilálod, az átalakul testeddé, lényeddé. Beiszod a nap sugarait, táplálnak, növelnek... Hasznot húzol az égitestekbôl, hasznodra vannak az összes emberek, hasznodra van minden anyag és minden gondolat. Függsz mindentôl és mindenkitôl, de hatsz is mindenre és mindenkire. Ebben a hatalmas, totális testben, ahol a legkisebb lehelet is kihat a teremtés végsô határáig, ha a bűn által rendetlenséget okozol, sokszor meg sem tudhatod, hogy milyen helyen és hogyan fog kifakadni a szenvedés fekélye. Ugyanígy, amikor szenvedsz szívedben, testedben, amikor kataklizmák törnek a világra, mondj le arról, hogy a baj eredetét megismerd. Fogadd el az emberek és dolgok titokzatos szolidaritását, de emlékezz mindig arra, hogy egyetlen bűnt sem követhet el az ember a földkerekségen, anélkül, hogy abból valahol szenvedés ne születnék. ,,Örülhet-e'' Isten a bűnnek, amely engedetlenség és szeretetlenség Vele szemben? Hogyan örülhetne a szenvedésnek, amely a bűn elkerülhetetlen következménye? Minthogy a szenvedés az Atya szeretet-tervében súlyos rendetlenség, miként Isten nem nyugszik bele, te sem teheted. Harcolj ellene minden eszközzel: a test szenvedései ellen: higiénia, táplálkozás, orvostudomány, a tudományos haladásnak minden módszere... az emberiség szenvedései ellen: emberi kapcsolatok, igazságosság, béke... a szív szenvedései ellen: nevelés, szeretet... a lázadó anyag, az elszabadult elemek okozta szenvedések ellen: tudományos kutatás, technika, munka... Ha az emberekért, szeretetbôl, beleállsz a szenvedés megszüntetését célzó küzdelembe, biztos lehetsz: akaratod megegyezik Isten akaratával. Ha eredményt akarsz elérni, pusztítsd el a szenvedés forrását: a bűnt. De ez a forrás nem fog kiszáradni az emberek szívében. A szenvedés megmarad most és a jövôben. Vajon megtalálod-e a módját, hogy jóra fordítsd, vagy elzárkózol-e kétségbeesésedbe? A modern emberek egyre jobban felhasználják a ''melléktermékeket'': összegyűjtik a káros hulladékokat, hogy az emberiség javára fordítsák. Ha a hit megvilágítja a szenvedés eredetének titkát, megvilágítja annak a titkát is, mi módon lehet a világ üdvére fordítani. Fel akarod használni a szenvedést, a bűn e melléktermékét? Kérdezd meg Jézus Krisztust, hogyan tette a szenvedést a szeretet által a megváltás alapanyagává. ======================================================================== A szenvedés, a Megváltás alapanyaga Isten nem akarta a szenvedést, az nem az Ô műve, hanem az emberé. Az embernek most már el kell fogadnia élettársul a szenvedést, amelyet a bűnnel teljesen szabadon választott magénak. Kegyetlen életközösség lenne ez, ha Jézus Krisztus nem jött volna, hogy véget vessen a szenvedés szörnyűséges értelmetlenségének. Az ember lázadása egy óriási keresztet állított a világba, amely árnyékával beborítja az emberiséget és a világegyetemet. De Jézus Krisztus szeretete Atyja és az emberek iránt ezt a keresztet a feltámadás útjává tette. A szenvedés a társad, és a halál az idôk mélyébôl int feléd. Mit fogsz tenni? Fellázadsz? Passzívan elviseled? Letagadod és megpróbálod elfelejteni? Panaszkodsz minduntalan és bosszút akarsz állni? Bármilyen legyen is a magatartásod, nem tudod eltaszítani magadtól a szenvedést, nem tudod magad kivonni a halál tragikus ölelésébôl. Mások szenvedése láttán, megtörténik, hogy azt mondod: ,,úgy kell neki''. Isten sohasem örül a szenvedésnek, hiszen Ô gyermekeinek szeretô Atyja; Ô ,,szenved'', ha téged szenvedni lát. A bűnbeesés után, a teremtés rendjében okozott rendetlenség után, az embernek az Isten ellen való lázadása után, szeretetének elutasítása után sem hagyta magára az embert. Nem engedte, hogy kétségbeessék, hanem ,,annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte...'' A földre jövô Jézus Krisztus három teremtményt talált, amelynek nem az Ô Atyja volt a teremtôje: a bűnt, a szenvedést, a halált. Hogy visszaadja a békét és a szeretetet az embernek, a harmóniát a világnak, le kellett gyôznie a bűnt, a szenvedést és a halált. Barátodról azt mondod: szívemben hordozom, szégyenkezem helyette a bűneiért, szenvedése nekem is szenvedést okoz. Valóban oly nagy a szeretet mindenható hatalma, hogy annyira egyesíti az egymást szeretôket, a jó barátokat, hogy mindenestôl elfogadják egymást. Mivel Jézus Krisztus mérhetetlen szeretettel szerette az embereket, mindnyájukat egyesítette önmagában: magára vette bűneiket, elszenvedte szenvedéseiket meghalt a halálukkal. Jézus, Aki a szó igaz értelmében szeretetének áldozata volt, azt mondta a kereszten Atyjának: ,,Kezedbe ajánlom lelkemet'', ezt a lelket, amely tragikus teher alatt roskadozott: az emberek bűneinek terhétôl: ,,Íme Atyám, magamra veszem a felelôsséget, és helyettük kérem, bocsásd meg bűneiket, töröld el azokat''; az emberi szenvedések terhétôl: ,,Felajánlom neked engesztelésül az emberek szenvedéseit és az én szenvedésemet, az ô halálukat és az én halálomat''; és az Atya visszaadta Neki az ÉLETET: íme a megváltás misztériuma. Az édesanya vállalja a szülés fájdalmait, mert szenvedése árán élet születik. De gyűlöletes és elviselhetetlen az ember számára az, ha szenvedése hiábavaló. Ha azt akarod, hogy szenvedésednek és a világ szenvedésének ,,legyen értelme'', akkor kell, hogy a kereszten függô Jézus Krisztust nézd, Vele találkozz és egyesülj. Jézus Krisztus által a haszontalan, értelmetlen, gyűlöletes szenvedés a megváltás alapanyagává válik. A szenvedés egymagában még nem vált meg, hanem a szeretet vált meg, amely Jézus Krisztusban e szenvedés ajándékát beragyogja. Nem szeretheted a szenvedést, hiszen az Jézus Krisztus eljövetele után is megmarad rossznak; de örülhetsz az alkalomnak, melyet a szenvedés nyújt, hogy áldozatul felajánljad és megváltsad; mai fejfájásodat, halálosan fáradt tested ernyedtségét, ezt a nyilalló fájdalmat, amely húsodba mar és nem hagy nyugton, ezt a fájdalmas mozdulatlanságot, ezt a betegséget, ezt az erkölcsi szenvedést, kicsit vagy nagyot, átmenetit vagy állandót: kínos vagy egyhangú munkádat, nagyon igénybevevô és kimerítô szakszervezeti vagy politikai kötelezettségeidet, sértett érzékenységedet, erôfeszítéseid kudarcát, megalázó sikertelenségét... Mindezeket a szenvedéseidet Krisztus már elszenvedte, áldozatul felajánlotta, az Atya Fia kezébôl már elfogadta a bűnök kiengeszteléséül. E szenvedések Jézus Krisztus szeretete révén már megváltották a világot. Nem kell mást tenned, csak minden szenvedésed mélyén csatlakoznod a Megváltóhoz: nézz szembe a szenvedésekkel, Jézust látod majd meg, amint jelt ad neked: viseld e/ tehát önként Vele együtt, áldozd fel önként Vele együtt, és akkor megváltod a világot, önként Vele együtt. Az emberiség minden szenvedése nem más, mint Jézus Krisztus szenvedése elosztva az idôk folyamán. Jézus Krisztus keresztútja átvezet a világ minden csataterén, nyomortanyáján, kórházán, munkahelyén, falud, városod utcáin keresztül... A keresztút az emberek minden útján átvezet, de ha találkozol Jézus Krisztussal és követed Ôt, a keresztút elvezet majd téged a Feltámadáshoz. Nem a Megváltó találta ki vagy választotta a keresztet, hanem azt a keresztet hordozta, amelyet a zsidók, és az emberek mind, a vállára raktak. Mielôtt magad keresnél engesztelést, fogadd el a mindennapi élet szenvedéseit. Válaszd a szabványkeresztet és ne a mértékre szabottat, mert még különbnek, erôsebbnek hiszed magad a többieknél. Ha a fát azért metszed, mert élvezed a vagdosást, ha a magot azért veted, mert örülsz, hogy elrohad, ha azért vered meg gyermekedet, mert szenvedése örömet okoz neked, vandál vagy és veszélyes ôrült, mert a metszôkés sebhelye a szép gyümölcsért, az elvetett mag a gazdag kalászért, a gyermek büntetése emberi kibontakozásáért van. Így a keresztényi vezeklés soha sem ,,hiábavaló'' szenvedés, hanem mindig lemondás a vad, vagy rothadt gyümölcsrôl a jó termés kedvéért. A szenvedés a világban a bűn látható jele. A Krisztusban vállalt és áldozatul felajánlott szenvedés a Megváltás érzékelhetô jele. A bűntôl való szabadulásunk kizárólag a Megváltó, Jézus Krisztus szenvedése révén lehetséges. Mindennapi szenvedéseid, amelyeket teljes mértékben vállaltál és áldozatul ajánlottál fel az Atyának, a leghatásosabb apostoli cselekedeteid. Ne csinálj a keresztbôl ékszert, sportszerű edzés eszközét, színházi kelléket, hogy feltűnjél, gyűlölt akadályt mindennapos utadon; a kereszt mindennapos eszköze annak, aki Jézus Krisztussal szeretetbôl meg akarja menteni az embert és a világot. ======================================================================== A világ tökéletesítése és megváltása Istennel és minden emberrel Sok ember számára a munka nem egyéb, mint robot az adott körülmények között. Vannak keresztények, akik a munkát büntetésnek tekintik. Pedig a munka nemes. Általa az ember együttműködik Istennel a világ tökéletesítésén és egyesül minden emberrel. De a bűn benne van a munkában és a munka világában, akárcsak a féreg a gyümölcsben; meg kell tôle szabadítani. Csak a keresztény képes a megváltó Jézus Krisztust belevinni a munkába és ezáltal a világegyetembe. A munka révén az ember közreműködik a teremtésben, de közreműködik a megváltásban is. Isten az egész földet az embereknek adta használatra, hogy együtt gyümölcsöztessék, használják és hódolatul felajánlják. A földműves elveti a gabonát és Isten kikelti a vetést. A Teremtô köveket ajándékoz, amibôl a kôműves épít. Az ember mindenfajta munkában Istennel működik együtt. Munkád közepette jelen van az Úr. Dolgozni annyi, mint sietni az Istennel való találkozásra, hogy vele együtt tevékenykedhess. Így a munka imádsággá válhat. Isten, mivel képmására teremtette az embert, bizonyos értelemben teremtôkké is tett bennünket[66]. Munkáddal együttműködsz Vele a teremtés elrendezésén és tökéletesítésén. Az Atya annyira bízik az emberben, hogy ráhagyja a kezdeményezést a világ átalakításában, rendelkezésre bocsátja az anyagokat és hatalmát, de az ember az, aki alkot és épít, amikor akar és ahogyan akar. Munkáddal befejezed a magad teremtését. Fejleszted magad fizikailag, szellemileg... Növeled hatalmadat a dolgok fölött. Egyre inkább teremtôvé, azaz emberré válsz. Munkád által közösségre lépsz minden emberrel, mert az ember sohasem ,,teremt'' egyedül, szüksége van a többiekre, hogy élhessen és építhessen. Még a művésznek is, hogy képet festhessen, szüksége van testvérekre, akik festéket, ecsetet gyártanak; és hogy ezt megtehessék, ezeknek az embereknek ismét másokra van szükségük... Egyetlen falat kenyérnek sütéséhez, egyetlen anyacsavar rögzítéséhez, egyetlen ív papír teleírásához szükség van a fold minden emberének erôfeszítésére. Nem azért dolgozol elsôsorban, hogy gyermekeidet ellássad, hogy jövôdet biztosítsad, hogy pénzt keressél, hanem elsôsorban azért dolgozol, hogy szolgálatot tégy embertestvéreidnek, akik cserébe megadják neked azt, amivel gyermekeidet elláthatod, jövôdet biztosíthatod. Gyakran megesik, hogy a munka tönkreteszi a munkást, megosztja az embereket, romlásba viszi a világot és a teremtés javait kisajátítja, hogy csak kevesek hasznára kamatoztassa, a gôgös embert Isten riválisává teszi. Pedig a munkának ki kell bontakoztatnia az embert, egyazon törekvésben kell összeforrasztania az egész emberiséget, be kell rendeznie és tökéletesítenie a világot az ember szolgálatára, az Atyát kell dicsôítenie. Amikor a Teremtô megalkotta a világot, jónak alkotta meg: ,,és látta Isten, hogy az jó''. Minden rendben volt: a világ az ember uralma alatt, az ember teste szellemének hatalmában, az ember lelke Istennel egyesülve a szeretetben. Azután következett: a lélek lázadása az Isten ellen, amely maga után vonta a test lázadását a szellem ellen, és a világ lázadását az ember ellen. Most minden rendetlenségben van. Helyre kell állítani az embert, helyre kell állítani a világot. Isten azt mondta: ,,Töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá''. Majd azt mondta: ,,Fájdalommal szülöd gyermekedet''[67], ,,Arcod verejtékével keresed kenyeredet'' Az ember megszülése és nevelése, elsô éveiben, sajátosan az asszony feladata, a világegyetem ,,megszülése'' és felépítése sajátosan a férfi feladata, mindkettô a bűn következtében keservessé vált. A munka nem büntetés. A gyermek nevelése nem büntetés, de ez a kétféle ,,teremtés'' most fájdalmassá vált az ember számára.. Minthogy helyre kell állítanunk, ha akarod, ez a szenvedés megváltássá lehet. Az eredeti bűn következtében, mindennapos bűneid következtében, nem lehet sikeres teremtés a földön a megváltás elfogadása nélkül. Az igazi munkának örömet kell szereznie, mert minden megváltás a feltámadásban teljesedik ki. Munkádnak szüksége van megváltásra. Az egyetlen igazi megváltó: Jézus Krisztus. Hogy munkád szép és nagy lehessen, szüksége van Jézus Krisztusra. Krisztus ács volt sok éven át. Megváltó tevékenységét kétkézi munkával kezdte meg. A te dolgod, hogy belevidd a Megváltó Krisztust az emberi munkába: a megkeresztelt ember lelkével, a megkeresztelt ember eszével, a megkeresztelt ember szívével, a megkeresztelt ember kezével kell hozzányúlnod a dolgokhoz és megváltanod azokat mindennapi munkád által ott, ahová az Atya megbízottjaként küldött. Velük kell harcolnod a munka világában az igazságtalanság, az elszemélytelenedés, a széthúzás, a gyűlölködés ellen. Neked kell megkeresztelned a munkás harcát. A bűn ellen harcoló Megváltó Krisztus már megelôzött a küzdelemben, de ha találkozni akarsz Vele: a szakszervezetben, a kollektív szerzôdés aláírása során, az üzemi bizottságban, akkor angazsáld magad olyan lélekkel, mely a Hitbôl, Reménybôl, Szeretetbôl él. Harcod eredménytelen lesz, mihelyt az nem a szeretet harca Krisztusban. ,,Új emberré'' kell válnod Krisztusban, hogy munkád és a munka világában vállalt kötelezettséged révén a föld is ,,új földdé'' váljék. A lustaság visszautasítása annak, hogy Istennel együtt munkálkodj a saját magad és a világ tökéletesítésén. Pompás a virágárus művészi ízlésű csokra; de mennyivel értékesebb az anyai szív számára kisgyermekének sok szeretettel megkötött, ügyetlen csokrocskája. Nem az a fontos a számodra, hogy egy csodálatos hidat terveztél, egy zseniális alkotást hoztál létre, vagy jelentéktelen levelet gépelsz egy eldugott kis irodában. A fontos az, hogy valóban a helyeden légy és a lehetô legjobban valósítsd meg a megváltást a teremtés e pillanatában és részecskéjében. Ne várd a földi paradicsomot, illúziókba ringatnád magad. Mert amint te sem leszel tökéletes csak az égben, a világegyetem is csak a test feltámadása után éri majd el végleges tökéletességét. De harcolj minden erôddel a munkád által és a munka világában, mert az égi paradicsom gyökerei mélyen a földbe nyúlnak. Erôsítheted, szépítheted a testedet, de csak lelked fogja beragyogni igazi szépséggel. A feltámadáskor tested oly mértékben alakul át, amilyen mértékben Isten fénye átragyogta lelkedet. Foglalkoznod kell a világgal, a lehetô legjobb és legszebb munkával kell építened, de az csak anyag marad és a ,,lelkét'' tôled várja. A feltámadáskor szép lesz a teremtés a tökéletes technika, a művészi ihlet révén, de mindenekelôtt és legfôképp attól a szeretettôl lesz szép, amelyet azok árasztottak beléje, akik tökéletesítették. ======================================================================== Egész életedet szenteld az emberek megmentésének! ,,Angazsmán''[68] ez ma gyakran használt szó. Az emberek odaadását jelzik vele a testvéreikért különösen az emberibb életfeltételekért, társadalmi berendezésért folytatott harcban. Az ember nem szeretheti Istent, ha nem szereti testvéreit, és nem szereti testvéreit, ha tétlenül tűri, hogy szenvedjenek. Minél jobban elôrehalad a világ, annál jobban elmélyül a baj a politikai, gazdasági, társadalmi életben; a szervezetekben, szabályzatokban, törvényekben; a dolgokban magukban, abban az együttesben, amelyet ,,struktúráknak'' neveznek. Az ember szenved miatta. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy megszabadítjuk az embert valamilyen egyéni megoldással, bármilyen nagylelkű legyen is az; a harcot a struktúrák síkján kell folytatnunk. Mindazonáltal a keresztény ember sohasem felejtheti el, hogy angazsmánjával végsô soron az embert kell megmentenie és az Isten Országát kell építenie. Ha a súlyos sebesültet cserbenhagyod az út szélén anélkül, hogy segítséget nyújtanál neki, elítélnek, mert nem segítettél egy életveszélyben forgó emberen. Jézus Krisztus megmondta, hogy ha közömbösen mégy el szenvedô testvéred mellett, nem nyered el az örök életet[69]. Ha tudjuk azt, hogy vannak emberek, akik éhen halnak, nyomorúságos kunyhókban laknak, vagy hajléktalanok, munkanélküliek, vagy éhbérért dolgoznak, munkakörülményeik rabszolgái, analfabéták, járványok által sújtottak, elhagyatott öregek... stb., ha mindezt tudjuk és semmit sem teszünk, annyi, mintha Isten elôtt saját kárhozatunkat írnók alá. Az Isten szeretetének a földön csak egyetlen módja van: ha testvéreinket szeretjük, vagyis ha odaadjuk magunkat nekik. De ennek többféle módja van. Ha ,,bensô életedet'' igyekszel fejleszteni anélkül, hogy fejlesztenéd ,,külsô életedet'' testvéreid irányában, illúziókat kergetsz, mert nem állíthatod, hogy Jézus Krisztussal lelked csendjében egyesülsz, ha a szenvedô és haldokló Krisztus --melletted -- hiába szólongat. Ha az Atya a világba helyezett téged és ott megtart, ne mondd: ,,sajátos hivatásom van'', ,,lelkileg segítem az embereket''. Bérházadban, háztömbödben, munkahelyeden várnak rád a testvéreid és nem vonhatod ki magad a testvéri szeretet konkrét kötelessége alól. Igaz, hogy Isten egyesektôl túlnyomórészt szemlélôdô életet kívánhat, de -- kevés kivétellel, amelyet ellenôrizni kellene -- sohasem ment fel azért a tettekben megnyilvánuló szeretet alól. Ha egy szerzetes odáig jutna, hogy nem törôdik az emberekkel -- éspedig nemcsak lelki, hanem anyagi nyomorúságukkal is -- az már elvesztette Isten iránti érzékét és a szeretete iránti fogékonyságát. Ne menekülj elképzelt ,,magasságokba''. Növekedjél határtalanul fölfelé[70], de úgy, hogy ,,alul''[71] nem veszted el a talajt. Amit testvéreid szenvedésének konkrét enyhítésére teszel, az Isten iránti szereteted valódiságát bizonyítja. Ha két verekedô embert látsz, szétválasztod ôket, de ugyanakkor civódásuk okát rendezni is próbálod. Ha többeket megfertôzött a vízvezetéki víz, gyógyítod ugyan az áldozatokat, de ugyanakkor gondoskodsz a víz fertôtlenítésérôl is. Az emberek szenvedéseinek számtalan oka van, enyhítened kell testvéreid szenvedését, de egyúttal a bajok okai ellen is harcolnod kell. Nemcsak egyeseket kell megmentenünk, de az egész emberi életet és mindazt, ami alkotja: a ma valóságát, politikai, gazdasági, társadalmi vonatkozásban. Ki kell mutatnod testvéri szeretetedet: nemcsak testvéreid egyéni szolgálatában, de az egész emberi közösség szolgálatában is, a ,,struktúrák'' megjavítására irányuló tevékenységed révén. A vállalatnál társad nagyon rosszul keres, te viszont jól keresel. Ha egyénileg nagy áldozatokat hozol, hogy segítsd, ez dicséretes: de hat a többiek, és az okok?... A keresztény szeretet bizonyos tökéletessége egyéni kapcsolataidban néha megnyugtathatja lelkiismeretedet, de ugyanakkor elrejtheti elôled a tökéletes, teljes angázsman óriási feladatát az egész közösség igazságosabb és emberibb életfeltételei szolgálatában. Tanúja vagy egy lopásnak. Ha nem teszel semmit megakadályozására, és azután nem teszel semmit felfedésére, bűnrészes vagy és ítéletet érdemelsz. A világban tanúja vagy a szeretethiánynak, az igazságtalanságnak, amely az emberiség nagy részének szenvedését idézi elô. Ha nem szólsz semmit, ha nem teszel semmit, cinkos vagy: a többiekkel együtt viseled e bűnök terhét. A világ struktúráiban annyira megromlott, hogy néha kénytelen vagy a rosszban részt venni: a munkásnak a gyárban bombát kell gyártania, a kereskedônek alkoholt kell árusítania, a bírónak válásokat kell kimondania, a vállalkozó, hogy bizonyos munkákat megkapjon, dugipénzekkel veszteget..., neked is szenvedned kell ezek láttán; nem fogadhatod el másképp ezt a rosszat, csak azzal a feltétellel, hogy másutt veted be magad, hogy harcolj ez ellen a megbomlott világ ellen. ,,Bárminô emberi szenvedés láttán, amennyiben rajtad áll, ne csak arra törekedjél, hogy a szenvedést késedelem nélkül enyhítsd, hanem gyökerében is orvosold az okok megszüntetésével; ne csak arra törekedjél, hogy az okokat megszüntessed, hanem ezenfelül arra is, hogy késedelem nélkül enyhítsd a szenvedést.'' Csak az a jó, igaz és igazságos ember, aki elszánta magát arra, hogy ugyanazzal a teljes odaadással, egész lényének bevetésével szenteli magát -- lehetôségeinek keretén belül -- mindkét feladatnak[72]. Ha minden embernek volna mit ennie, hajléka, kocsija, jégszekrénye... Ha minden embernek volna alapos műveltsége, foglalkozása... Ha a tudósok, mérnökök uralmuk alá hajtották volna a földet, ha az orvosok legyôzték volna a rákot, a leprát, és minden betegséget..., ha a társadalom gazdaságilag, politikailag, társadalmilag egészséges felépítésű volna, vajon paradicsom lenne-e a világ, amelyben az emberek boldogan élnek? Bizony nem, ha az ember szíve elôbb meg nem változott. Harcba kell szállnod minden erôddel az emberibb életfeltételekért, struktúrákért, de ne higgy gyógyító mindenhatóságukban. Mit kell elôbb megváltoztatni: az embert, a gondolkodásmódját, vagy pedig a struktúrákat? Légy rajta, hogy mindez egyidejűleg megváltozzék. De ne felejtsed el, hogy végsô soron mindig az embert kell elérni, mert az ember sorsa forog kockán. A rossz az emberben van, éspedig oly mélyen, hogy senki sem képes azt kiirtani Isten segítsége nélkül. A világnak szüksége van a keresztényre (krisztusi emberre), szüksége van rád, hogy megmentsd az embert és a struktúrákat. Az ember egységes, az egész embert kell megmenteni -- ugyanazzal az erôfeszítéssel -- nem pedig ma a testét, holnap a lelkét. Meg kell mentened a világot, ez emberi hivatásod. Meg kell mentened a világot Krisztusban, ez keresztényi hivatásod, de amikor mint krisztusi ember jársz el, ugyanazzal a cselekedettel megmented a világot, éspedig Krisztusban. Minden angazsmánodat a hitben kell látnod és élned. Tagja vagy az emberiség nagy testének. Tagja vagy a nagy titokzatos Testnek. A testben minden tagnak megvan a maga szerepe. Ne a szeszély vagy ízlés irányítson angazsmánod megválasztásában, hanem az a szándék, hogy teljesítsd az Atya rád vonatkozó akaratát. Ha vizsgálod: képességeidet, amelyeket az Úr adott, a helyet, ahová állított, a személyeket, akik között élsz, felfedezed majd a feladatot, amelyet neked szánt. Ha egy csoporthoz tartozol, engedd, hogy testvéreid segítsenek, ellenôrizzenek, mert együttesen kell megmentenetek a világot. Sokan, gyenge vagy gyáva, de mindenesetre önzô emberek, leülnek, hogy ne kelljen járniuk. Inkább kockáztasd meg, hogy menetközben belep az út pora, semmint tétlenül vesztegelve érjen a halál. A tett értékét nem emberi fontossága szabja meg, hanem a jelenlét, készenlét, szeretet foka, amelyet belevittél. Hatékony és igazi bevetésed elôfeltétele, hogy a hit világosságával, a remény által bizalommal eltelve, az isteni szeretettôl szeretetre gyulladva bekapcsold önmagadat, bekapcsold tetteidet az Atya nagy tervébe. Akkor majd ôszintén mondhatod: ,,Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, jöjjön el a Te országod''. ======================================================================== Testvéred szenved és meghal Ijesztô a fejlôdésben elmaradott országok nyomora, nyugtalanító a fejlett országok lelkiismeretlensége, mivel nem tesznek meg mindent szenvedô testvéreik megmentéséért. A Szeretetlenség következtében a napról-napra egyre jobban mélyül a szakadék a kiváltságosok és a jogfosztottak közt. Fennáll az a veszély, hogy holnap a világ káoszba zuhan. A kereszténynek éreznie kell a felelôsségét, amelyet minden emberrel közösen hordoz, hiszen az Úr megparancsolta neki, hogy szeresse felebarátjait úgy, mint önmagát. Abbé Pierre gondolataiból, szavaiból kiindulva írtuk e sorokat. Általában nem szó szerint idézzük, mert az anyag jó részét beszélgetések során merítettük[73]. Most már tudjuk, hogy a világon három testvérünk közül kettô elégtelenül táplált, hogy milliók hajléktalanok, iskolázatlanok, stb. Ha nem teszünk meg mindent megmentésükre, az emberiség nyomora kárhozatba dönt bennünket. ,,Mit műveltél?'' -- kérdezte Káint az Úr -- ,,öcséd vérének szava hozzám kiált a földrôl''[74]. A támadóval szemben a nemzet mozgósítja egész gazdasági és emberi erejét, hogy megvédje népét. Ha az emberiség kiváltságos egyharmada nem mozgósítja minden gazdasági és emberi erejét a nyomor, az emberiség kétharmadának esküdt ellensége ellen, akkor el fog pusztulni. ,,Egyetlen háború van, amely kétségtelenül mindenkor teljesen igazságos, ez a nyomor elleni háború''. (Abbé Pierre) Azzal, hogy adunk egy keveset, sok embert megmentünk. Mivel azonban nem adunk mindent oda, nem tesszük lehetôvé, hogy ezek az emberek megfelelôen, és fôképpen emberhez méltó módon éljenek, vagyis saját erejükbôl, ne pedig a mi alamizsnánkból. Ezek az emberek tehát fegyverkezni fognak, hogy megszabaduljanak tôlünk és megsemmisítsenek. Nem szerettük ôket eléggé, tehát gyűlölni fognak bennünket. Azzal, hogy egy keveset adunk, bizonyos számú embernek lehetôvé tesszük, hogy elérje a műveltség minimumát. De mivel nem adunk meg mindent, nem tesszük lehetôvé, hogy megtalálják önmagukban nyomoruk leküzdésének eszközeit. Ezek az emberek tehát egyre jobban tudatára ébrednek szenvedéseiknek, és hogy szenvedéseik folytatódni fognak, tehát végül fel fognak lázadni. Ritkán akad olyan ember, aki egy szép napon meggyűlölné azokat, akik igazán szerették ôt, vagyis azokat, akik teljes önzetlenséggel, a legcsekélyebb háláról is lemondva odaajándékozták magukat neki. Biztos jele egy személy, egy társadalom, egy egyház hanyatlásának az, ha elsôsorban a leghatalmasabbakat, a leggazdagabbakat szolgálja, ahelyett, hogy elsôsorban a legtöbbet szenvedôket, a legszegényebbeket szolgálná. A kiváltságos népek nemtörôdömsége és éretlensége ijesztô. Milliókat pazarolnak arra, hogy megmentsenek egy havas csúcson eltűnt egyetlen embert, hogy felkutassanak egyetlen hajótöröttet, de ugyanakkor milliókat hagynak éhen veszni, akiket pedig egy marék rizs megmentene. Mi az, ami a legbiztosabban megszünteti a civódó, viszálykodó házastársak széthúzását, civakodását? Beteg, vagy haldokló gyermekük iránti áldozatos odaadásuk. Ma is csak akkor találnak egymásra az emberek -- akár a lakónegyedekben, akár a városokban, akár nemzeti-, vagy világviszonylatban -- ha minden erejüket a legtöbbet szenvedô testvéreik megsegítésére fordítják. Attól a pillanattól kezdve, amikor az ember saját jólétét tűzi ki célul, bukásra és halálra ítéli önmagát. A Nyugat emberének, aki egyre zsarnokibb szükségletek rabszolgája lett, meg kell találnia az élet igazi értelmét, mert különben pusztulásra ítéli saját magát, vagy önmagától, belsô szétesése következtében, vagy pedig a szenvedôk végeláthatatlan seregeitôl, amelyek végül is ellenállhatatlanul fellázadnak ellene. Egyetlen életcél mutat kiutat a mai világ tragikus helyzetébôl: a küzdelem, de nemcsak a társadalmi osztályok igazságtalan egyenlôtlensége ellen, hanem a fejlôdésben elmaradott népek felemelkedése érdekében is. ,,Az ember csak attól a pillanattól van megmentve, amikor már maga ment meg mást''. (Abbé Pierre) Bárki légy is könyvem olvasója, még ha szegény is vagy, kiváltságos vagy, mert kiváltságos országban élsz. A kiváltság pedig felelôsséggel jár. Kiváltságot jelent a pénz és az anyagi javak, az egészség, a műveltség, a nevelés a hit. Minél jelentôsebbek kiváltságaid, annál nagyobb a felelôsséged, annál keményebb az ítéleted, ha nem szolgálod mindenki javát. Tegyük fel, hogy különleges körülmények összejátszása folytán nem tudod, hogy testvéreid egyike még él, de a legnagyobb nyomorban és életveszélyben, nem vagy felelôs a megmentéséért. De egy nap tudomást szerzel létezésérôl, és szenvedésérôl: ha most sem teszel semmit megmentéséért, végérvényesen el vagy ítélve Isten és az emberek elôtt. Vajon mondanád-e: ,,E héten nem vertem meg a feleségemet, nem mérgeztem meg az ételét, tehát szeretem''? Ne mondd hát azt sem: ,,E héten nem ártottam a felebarátomnak... tehát szeretem, rendben van a szénám''. Az Úr nemcsak azt parancsolta nekünk, hogy ne ártsunk felebarátunknak (így élhetnek pogányok is), hanem azt parancsolta, hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat. ,,Ha ,,szeretni, mint önmagamat'' nem azt jelenti, hogy elsôsorban ôt szolgálom, ha kevésbé boldog, mint én -- akkor egyáltalában mit jelenthet?'' (Abbé Pierre) ,,Mielôtt magunkra gondolnánk, elsôsorban azoknak szolgáljunk, akik többet szenvednek, mint mi''. (Abbé Pierre) Ha boldog tudsz lenni a többiek nélkül, ha kortársaid boldogok tudnak lenni a többiek nélkül, akkor te és a kortársaid már megítéltettetek, mert a ,,szeresd felebarátodat, mint tenmagadat'' nem evangéliumi ,,tanács'', hanem parancs. A tanács a következô: ,,Menj, add el javaidat és kövess engem''. Javaidból a felesleges, vagyis az, ami már nem feltétlenül szükséges a magad és a tieid tisztességes megélhetéséhez, nem a tied, hanem a többieké. Ha magadnak tartod meg, tolvaj vagy. Ha közvetve vagy közvetlenül odaadod javaidból a felesleget, nem vagy sem a keresztény szeretet mintaképe, sem aura nem szolgálsz rá, hogy megcsodáljanak: egyszerűen a kötelességedet tetted meg, ennyi az egész. A felesleg odaadása nem feltétlenül jelenti azt, hogy szétosztogatod. Gyümölcsöztetheted is, de a többiek javára. Nem arról van szó, hogy az emberek teljesen egyenlôk legyenek, de harcolni kell a túlságosan nagy egyenlôtlenség ellen, meg kell ,,téríteni'' azokat, akik halmoznak testvéreik rovására. Az ember arra van teremtve, hogy kincseit a szeretetben kicserélje. Ha fuldokolni látssz valakit, ne vesztegesd idôdet mondogatván: ,,az ô hibája, meg kellett volna tanulnia úszni'' Húzd ki a vízbôl, és azután tanítsd meg úszni. És ha nem akar megtanulni, még mindig nem tettél kötelességednek eleget, meg kell gyôznöd, és segítened kell, hogy akarjon megtanulni úszni. Ne mondd egy emberrôl (néprôl) sem: ,,az ô hibája, hogy nyomorban van, miért nem segített magán úgy, mint én''. Önmagadat ítélnéd el ezzel. Mert az, hogy valaki kevésbé tehetséges, mint te, kisebbek az anyagi lehetôségei, vagy akár lusta, sôt züllött is, még nem jogosít fel arra, hogy ellopd tôle, ami megilleti. De ha tehetségesebb vagy, mint ô, ha nagyobbak az anyagi lehetôségeid, ha bátrabb, erényesebb vagy, akkor teljes erôdbôl segítsd meg, hogy képessé váljon a saját maga megmentésére. Mindig szeretned kell tehát... Mivel nem egyénileg, hanem kollektíven vagy felelôs a világ nyomoráért, megmentéséért sem egyénileg, hanem a kiváltságos emberekkel együttesen vagy felelôs. A kollektív felelôsség maga után vonja a kollektív törekvésben való angazsmán kötelességét. Ne mondd: ,,itt nem tehetek semmit'', sokat tehetsz; ne álmodozz különleges tettekrôl, hanem világos szemmel fedezd fel a mindennapi élet kínálta lehetôségeket; legelôször és mindenekelôtt saját környezetedben harcolj: szakszervezetben, politikai, családi körben... Így közvetve vagy közvetlenül a nyomor ellen küzdesz ,,az emberi haladásért''. Hozz rendszeresen anyagi áldozatot olyan mozgalmak javára, amelyek a legnyomorultabbak felszabadításán munkálkodnak. Igyekezz személyesen megismerni és megismertetni környezetedben a fejlôdésben elmaradott népek rettenetes nyomorúságát. A közvélemény egyre nagyobb evôvé válik, latba kell vetni teljes súlyát, hogy felébresszük a kiváltságos egyének, népek lelkiismeretét. Foglald imádba minden nap az emberiség legtöbbet szenvedô népeit. A parancs mindenkinek szól, a tanács néhány embernek. Egyesektôl, magánosoktól vagy családoktól, talán majd többet is kíván az Úr. A szeretet csúcsára érsz, ha ,,egy leszel közülük'', egy a legtöbbet szenvedôk között, hogy velük együtt, nyomoruk kellôs közepében felfedezd az Üdvösség útját és erejét. Vajon mit mond neked majd az Úr az Utolsó Ítéleten ,,az összegyűlt nemzetek'' elôtt? Éheztem, és ennem adtál; szomjaztam, és innom adtál; hajléktalan voltam, és befogadtál; mezítelen voltam, és felruháztál; beteg voltam, és meglátogattál; börtönben voltam, és felkerestél..., vagy pedig azt mondja: ,,éheztem, de ennem nem adtál; szomjaztam, de innom nem adtál... stb.''[75] Ebben rejlik életed sikerének vagy kudarcának a problémája (és a kiváltságos népek sikerének vagy kudarcának a problémája); ha ezt nem veszed tudomásul, minden egyéb csak illúzió.[76] ======================================================================== A ,,szűklátókörű'' ember és a keresztény mélyebb látása A modern embert, amikor elgondolkodik, nyugtalanság, sôt félelem fogja el a világgal szemben. Bár megmagyarázhatja, bár uralma alá is hajthatja, bár nagy garral meg is fékezheti: arra képtelen marad, hogy értelmet adjon neki. A hívô keresztény azonban a hit segítségével behatol a világmindenség misztériumába[77]. Ezzel azonban sok ,,hívô'' a hitet nagyon is emberi hit színvonalára fokozza le. Így a hit egyes konzervatívok számára helyes elvek összessége; az ,,erényesek'' számára erkölcsi kódex; a ,,jámborok'' számára ,,vallásgyakorlatok végzése''; de vajon hány ember számára jelenti azt a világosságot, amely bevilágítja az egész életet, és eligazítást nyújt annak legkisebb részleteiben is? Ahol te csak egy vízcseppet látsz, ott a tudós a mikroszkóp alatt a mozgó élôlények egész világát fedezi fel. Ahol te csak egy ,,dolgot'' láttál, ott a költô, a művész egy nagyobb, szebb valóság megnyilvánulását látja. Ott, ahol az ember csak élô személyeket, véletlen eseményeket lát, a hívô keresztény Isten növekvô gyermekeit, az Atya épülô országát látja. Az ég a megtestesülés óta áthatotta a földet, és minden dolognak, minden eseménynek, minden személynek kettôs arculatot adott: földit és égit. Csak a keresztény képes a világegyetemet és az emberiséget a maga egész valóságában szemlélni, mert hite, ez a ,,mélyebb látás'' lehetôvé teszi, hogy a látszatokon túl a maga TELJESSÉGÉBEN fogja fel a világot. A hit tehát nem korlát, hanem kibontakozás, általa felcseréled a magad ,,rövidlátását'' Isten látásával. Érzékeid a testi látást, értelmed az ,,ész'' látását, hited Krisztus látását adja neked. Krisztus látásával, amely a tiédet tökéletesen áthatja, olyan módon ismerheted meg Istent, a világegyetemet, az embereket és önmagadat is, ahogyan Isten ismeri ezeket, és amint önmagát ismeri. A hit végtelen gazdagságát te nem tudod magadnak megszerezni. Istennek adománya az. Jézus Krisztus csodálatos ajándéka, amelyet keresztelésedkor az Egyház közvetítésével kaptál. ,,Mit kérsz Isten Egyházától? -- A hitet''. De ha Jézus Krisztus neked adta magát, hogy átjárja egész lényedet, és végtelenre tágítsa értelmedet, az a kötelességed, hogy megôrizd barátságát, és egyre jobban ragaszkodjál hozzá. Hinni annyi, mint mindig Jézus Krisztussal találkozni, és ez által megtanulni LÁTNI az Ô szemével. ,,Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága[78]. Az emberek közül, akik hívôknek vallják magukat, sokan úgy vélik, hogy hisznek: Megvan a magam hite. ,,Megbízható hívô'' vagyok, helyes elvekre tanítom gyermekeimet. A hit ,,hasznos az életben'', fôleg megpróbáltatások idején. Megvan a ,,magam'' lelkiismerete. Hívô vagyok: imádkozom, eljárok misére, elvégzem a húsvéti gyónást, megtartom a pénteki böjtöt. Mások pedig úgy vélik, hogy már nem hisznek, vagy kevésbé hisznek: már nem hiszek úgy, mint egykor; a vallás már nem nyújt számomra semmit; nem érzek semmit, hitem csökken; hitbeli kételyeim vannak; elvesztettem a hitemet. Az elôbbiek is, az utóbbiak is kiforgatták valójából a hitet, kételyben és középszerűségben senyvednek, vagy ábrándokban és tévedésben élnek. Nem tudják, hogy mi a hit. A hit nem benyomás vagy érzelem, nem az életigenlô optimizmus egyik formája, nem a biztonságérzetünket szolgálja. A hit nem vélemény, nem erkölcsi életszabály, nem okoskodásra alapozott meggyôzôdés, nem tudományos bizonyosság, nem nevelésbôl eredô társadalmi szokás. A hit elsôsorban kegyelem, (amelyet csírájában a kereszteléskor nyertünk) azaz Isten adománya. Ez a kegyelem segít bennünket, hogy találkozzunk egy élô személlyel, Jézus Krisztussal; lehetôvé teszi számunkra, hogy bizonyosságot szerezzünk arról, hogy Ô igazat mondott, és hogy tanúbizonysága -- szavaiban és tetteiben -- hiteles. E bizonyosság erejében a hit azt eredményezi, hogy magunkévá tesszük Jézus Krisztus látásmódját, az Ô szemével látjuk önmagunkat, a többieket, a dolgokat, az emberiséget, a történelmet, a világegyetemet, Istent-magát, és ennek megfelelôen cselekszünk. Az igazság a keresztény számára elsôsorban Személy és csak azután tan: ,,Én vagyok az igazság''. E személyhez tartozásunkat kifelé az mutatja, hogy az Egyház tagjai vagyunk, hiszen az Egyház a továbbélô Krisztus. Az értelem elvezet az út egy részén a hit felé, de nem tudja azt megadni neked. Bár a hit valóban ésszerű, mégsem vezet el semmiféle okoskodás Istennek Krisztusban való megtestesüléséhez és a Szentháromság titkához. Természetesen ésszel nem lehet felfogni, hogy miképp egészíti ki a Teremtés művét egy hídépítés, vagy a gyermek születése, és hogy miképp viszi tovább a Megváltás misztériumát a kórházi beteg szenvedése. A képzelet és az érzékelô képesség még kevésbé alkalmas arra, hogy hitet ébresszen benned, vagy növelje azt. Ne aggodalmaskodj, hogy semmit sem érzel. Éppen ellenkezôleg, amikor majd belenyugszol abba, hogy már semmit sem értesz emberi módon, hogy semmit sem érzel, akkor lépsz be valóban a hit birodalmába. Csak akkor tudsz úgy élni és látni, mint Isten, ha meghalsz, mint természetes ember. A propaganda, reklám révén talán több Sunil mosóport vesznek, mint Persil-t, avagy több Persil-t, mint Sunil-t -- de propagandával hitet ibreszteni senkiben sem lehet. A propaganda a technikától függ, a hit, mivel Isten adománya, az imádságtól. A propaganda korlátozni igyekszik a szabadságot: a hit, mivel az ember személyes válasza Istennek, megköveteli a teljes szabadságot. Ha segíteni akarod testvéredet, ne magyarázz neki, hanem szeresd és imádkozzál érte. Ne akard meggyôzni, hanem légy Isten Igéjének közvetítôje, tégy tanúbizonyságot. Ha azt akarod, hogy boldog légy és az életed sikerüljön, ne elégedj meg szűk emberi látóköröddel. Találkozz Krisztussal, egyesülj Vele, tanulj úgy gondolkozni, úgy cselekedni, úgy ,,látni'' és úgy élni, mint Ô. Krisztus majd neked adja látását és megismered az élet és a világ igazi értelmét és egykor Vele, és Benne LÁTÓVÁ leszel mindörökké. ======================================================================== Helyesen látni a hit fényénél A hit Isten ajándéka. ,,Senki sem tud hozzám jönni -- mondja Krisztus Urunk -- ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza[79]. Mivel a hit egyúttal személyes válasza is az embernek, kifejleszthetjük magunkban Isten kegyemével. Mindez az Egyház kebelében, Krisztus Urunk iránti hűségben megy végbe. A mélyebb hit odavezet, hogy egyre jobban ragaszkodunk Krisztushoz az Evangélium olvasása, imádságunk, a szentségek vétele révén, valamint mindennapi életünk tanúságtételével. A keresztségben nyert hit mag, amelyet, elvetettek, hogy növénnyé fejlôdjék, és a növény, termést hozzon. Hited növekedhet, de nem úgy, hogy vég nélkül újabb ész-okok után kutatsz, hogy ,,elképzeled'' Isten jóságát, hatalmát és szeretetét, hogy megkísérled ,,érezni'', az Úr jelenlétét, hogy elhiteted magaddal már elég erôs a hited! Hited akkor fog növekedni, ha nem csak vallásos gyakorlatokban leszel Krisztus követôje, hanem napról-napra egész életedben. ,,Ha valaki tanítványom akar lenni, kövessen engem!'' ,,Csak a hit számít, amely a szeretet által tevékeny''[80]. Hited csökkenhet, sôt el is vesztheted azt. Hogyan? Akkor, ha elhagyod Jézus Krisztust, hogy visszatérj bálványodhoz. Melyek a bálványaid? Tested? Ilyen vagy olyan szenvedélyed... Értelmed? Egy bizonyos eszméhez, módszerhez, eszközhöz való ragaszkodásod... Érzelmeid? Nem ellenôrzött rokonszenved... Vagyonod? Ingóságaid? Melyek? Legújabb ruhád? Rádiókészüléked? Motorkerékpárod? Mosógéped? Gépkocsid?... Vagy a tevékenység önmagáért, mert szereted a ,,eltékozolni'' erôidet, a termelés a haszonért, mert pénzt akarsz keresni, vagy a munkásmozgalom a harcért önmagáért, mert szereted a verekedést, mert szenvedélyes vagy, mert gyűlölöd azokat, akik igazságtalanok. Nem szolgálhatsz két úrnak. Választanod kell. A hit azt jelenti, hogy Jézus Krisztust választod, és minden egyebet alárendelsz Jézus Krisztusnak és az Atya Országának. Ha hited csökken, ez mindig azért van, mert visszatértél önmagadhoz és nem vagy hajlandó Krisztust követni. Hitbeli ,,nehézségeid'' vannak? Milyenek? Értelmi akadályok? -- Ne harcolj eszmékkel, találkozz Jézus Krisztussal, az Ô világossága segít majd abban, hogy nyugodtan és eredményesen elmélkedjél. Egyházellenes elôítéletek? -- Ne akadj fenn a templomi zászlókon, a gyertyákon, az egyházi ruhákon, a tilalmakon és elítéléseken... igyekezzél Jézus Krisztushoz. Az Evangéliumban, az Eucharisztiában élô Úr majd megérteti veled, hogy Ô ugyanaz a Krisztus, aki az Egyházban él. Erkölcsi akadályok? -- Könyörögj Krisztus Urunkhoz, Ô segíteni fog és megbocsát neked a bűnbánat szentségében. Így hitbeli látásod majd visszanyeri világosságát; mert ha tisztán akarsz látni, meg kell tisztítanod szemüvegedet, ha messzire akarsz ellátni, ki kell mozdulnod otthonodból. Nyugodj meg, ha becsületes és nagylelkű vagy, hitbeli válságaid csupán növekedési válságok lesznek. Az akadályok tulajdonképpen csak alkalmak az emelkedésre; a duzzasztógát felduzzasztja a vizet, hogy új erôt kölcsönözzön neki. De minél jobban elôrehaladsz a hitben, annál nagyobb sötétség vesz körül, mert Isten a földön mindig rejtett Isten marad. Az emberi értelem gyenge arra, hogy Ôt felfedje, ugyanis az értelem maga is igen bonyolult akadály: mihelyt megszoktuk, hogy merôen emberi módon ,,nézzük'' a személyeket, az eseményeket és a világot, akkor hitbeli látásunk szegényesebb lesz. Ne légy ,,angolkóros'' hitű. Fejleszd ki magad harmonikusan, és ne elégedj meg felnôtt létedre ifjúkorod, vagy éppen gyermekkorod hitével. Az ifjú felfedezi, hogy ô személy -- egyedüli a maga nemében -- tehát a külsô világtól teljesen különbözô kis világ. ,,Feltérképezi'' magát, elôször félénken, majd nyugodtabban, amint lassankint megérti önmagát és ura lesz önmagának. Eleinte még teljesen leköti saját problémája, de egyszer csak felülemelkedve körültekint: most már felnôttként fedezi fel a világot és a maga helyét a világban. Ugyanakkor az ifjút hite többnyire elvezeti a történelmi Krisztushoz, az élô személyhez, akivel személyes kapcsolatot teremthet, sôt bensô barátságot is köthet. A felnôtt hite, miközben megôrzi és kifejleszti ezt a bensôséges kapcsolatot, egyúttal felfedezi a teljes Krisztus titkát: felfedezi Krisztust, Aki a történelem középpontja és betetôzôje, Aki a világ központja, Aki munkálkodik a világban Lelke, a Szentlélek által, hogy megvalósuljon az Ô Országa. Ha a felnôtt hitével élsz, akkor már nem jöhet szóba számodra, hogy életedet részekre osszad, keresztényi életre és mindennapi életre. Csak egyetlen békés törekvés tölti majd el egész létedet, hogy Krisztusban - - Vele és Általa -- legjelentéktelenebb szavaddal és legkisebb cselekedeteddel is elôbbre vidd az Atyának a világban valósuló tervét. Akkor ,,sikerült'' az életed, ha ôszintén elmondhatod ,,Az én életem Krisztus'' ======================================================================== Isten szól -- találkozás Jézus Krisztussal Az ember sohasem lehetne boldog és a világot sem tehetné boldoggá, ha nem találkoznék Jézus Krisztussal. A vallás értelmetlen, üres tevékenység volna, bizonytalan érzelmesség, biztonság keresése, vagy puszta társadalmi szokás maradna, ha az ember nem lépne bensô kapcsolatba Jézus Krisztussal. Az Úr pedig az Evangéliumban él! Vár bennünket, hogy titokzatos beszélgetésbe kezdjen velünk. Sok keresztény kudarcot vall az Evangélium tanulmányozása során. Ez azért van, mert nincs bennük kitartás, fogékonyság, vagy még inkább talán azért, mert nem tudják, hogyan közelítsenek a Szentíráshoz. Nem az Evangélium alkalmazásáról, emberi bemutatásáról van szó. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy mi is az az Evangélium, és hogy miként tegyék azt magukévá úgy, hogy lelki táplálékukká váljék. Untat az Evangélium? Mindössze néhány részletet ismersz belôle, amit fél füllel hallottál a vasárnapi szentmisén. Néha-néha kinyitottad az Evangéliumot és ,,nem találtál benne semmit''? Az Evangélium nem mágikus könyv, amelyet egy-egy alkalommal megnézünk, hogy abban egy súlyos problémánkra megoldást keressünk. Te pedig rendszeresen, hűségesen tanulmányoztad az Evangéliumot, mert ezt lelkedre kötötték, de az mégsem ,,mondott neked semmit''? Ez onnan van, mert úgy közelítesz az Evangéliumhoz, mint közönséges könyvhöz, és nem azt keresed, amit találnod kellene benne. Ha úgy közelítesz az Evangéliumhoz, mint tudós[81], mint történész, mint aktivista, ha elsôsorban érzelmeket, gondolatokat, vallási recepteket, erkölcsi szabályokat keresel benne, csalódni fogsz, és hamar kiábrándulsz. Ahhoz a keresztényhez hasonlítasz, aki csak a szentségtartót nézi s elemzi és nem veszt észre benne a Szentostyát. Ha úgy közelítesz az Evangéliumhoz, mint emberi könyvhöz, akkor csak emberi gondolatokat és recepteket találsz benne. Ha úgy közelítesz hozzá, mint a Szentlélek diktálta műhöz, szavai benned és életedben az örökkévalóság magjává válnak. Igazán kapcsolatba akarsz lépni az. Evangéliummal? Áhítattal és érdek nélkül közeledj hozzá, hogy HALLGASD és LÁSD (vagyis szemléld) az ÉLÔ Jézus Krisztust, Aki ma hozzád szól életével és szavaival. Tudatosan vagy sem, de éhezel az Evangéliumra. A teljes csend félelemmel tölt el, mert amikor eltávolodsz a többiektôl, csak saját hangodat hallod, visszhang nélkül, és ez az aggasztó monológ nyugtalanít és megrémít. A mások beszéde csalódást okozhat, mert a szavak elhalnak, és nem töltik be a benned uralkodó csendet. Olyan beszédre van szükséged, amely örökké visszhangzik benned. Tiszteld magadban ezt az éhséget, mert az lelkedben a teremtô szeretetnek kis része, amely az isteni Szeretet után kiált, hogy cserébe odaadja magát Neki. Az élô és örök Szóra: az Evangéliumra éhezel. Azt mondod: ,,Szólok Istenhez, de Ô nem válaszol''. Tévedsz. Öröktôl fogva meghívott, hogy beszélgessen veled. Az emberiség egész történelmén végigvonul Isten kívánsága, hogy az emberrel beszélgetést folytasson: ,,Miután többféleképpen és különbözô módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, e végsô korszakban Fia által szólt hozzánk''[82]. Ha panaszkodsz, hogy Isten hallgat, ez azt jelenti, hogy nem fordultál figyelmes lélekkel az Evangélium felé. Az Evangéliumban Isten beszélgetést kezd veled. Válaszolj neki. Ilyen módon beszélhetsz az élô Jézus Krisztussal. A szerelmest boldoggá teszi, hogy mindinkább feltárhatja önmagát szerelmesének. Így Isten, aki öröktôl fogva szereti az embert, feltárja magát elôtte az Evangéliumban. Öröme telik abban, ha bizalmasan beszélget vele. Figyelsz-e Jézus Krisztus bizalmas közléseire? Vajon jegyesed levelét olvasatlanul hagyod-e asztalodon? Miért hagyod olvasatlanul heverni evangéliumodat? A mai postával levél érkezett számodra az Isten Fiától. Mit mond neked Jézus Krisztus a mai napra? Jézus Krisztus az Egyházra hagyta Testét, de ráhagyta szavait is. Jézus az Eucharisztiában közöttünk él, az Evangéliumban pedig szól hozzánk. Közeledj az Evangéliumhoz úgy, amint az Eucharisztiához közeledsz; szüntelenül részed lehet az Isten Igéjében, az sohasem merül ki, mert az ,,Isten szava eleven'', mondja Szent Pál[83]. Mire jó leakasztani a telefonkagylót, ha nem vagy bekapcsolva a vonalba? Mire jó kinyitni az Evangéliumot, ha elôbb nem imádkoztál azért, hogy a hit útján kapcsolatba léphess Istennel? Nem találkozhatsz az Úrral, és nem értheted meg Igéjét, ha nem kérted az Atyát, hogy legyen vezetôd, a Szentlelket, hogy legyen tolmácsod. Jézus Krisztus nem beszéli ugyanazt a nyelvet, mint te és ezért érted meg olyan nehezen Ôt. Te érvényesülésrôl beszélsz, Ô azt mondja: a kereszt útján érvényesülsz, te hatni akarsz a világra, ô azt mondja: légy az utolsó, te hatalomról szólsz, ô azt mondja: légy gyermekké, te gazdagságról beszélsz, ô azt mondja jegyezd el magad a szegénységgel. Jézus Krisztusnak mások az eszméi, más a gondolkodása, más az életmódja, mások a módszerei, mások az ítéletei. Nehéz megérteni egymást, ha más-más nyelvet beszélünk! Törôdj bele, hogy látásmódod csôdöt mondott. Ne vond ki magad az Evangélium hatása alól. Ha azt mondod: ez az ember jól tenné, ha elolvasná ezt a részt..., akkor nem értettél meg semmit, mert az Úr éppen tehozzád szólt. Ha nem mondod: ,,Köszönöm, Uram'', ,,Bocsáss meg, Uram'', ,,Itt vagyok, Uram'', akkor a neked szánt szó nem jutott el hozzád. Minthogy rendszeresen olvasod újságodat, annak elveit vallod. Minthogy figyeled és csodálod ezt vagy azt az embert, végül úgy cselekszel és gondolkodsz, mint. ô. Minthogy szereted barátodat, hasonlítasz rá és úgy élsz, mint ô. Ha rendszeresen olvasod az Evangéliumot, lassan-lassan magadévá teszed Krisztus szemléletét, érzéseit, gondolatait, ítéleteit, egész gondolkodásmódját. Aki otthonos az Evangéliumban, szükségképpen hasonlít Jézus Krisztusra. Focauld atya mondása: ,,hirdesd az Evangéliumot egész életeddel!'' nem azt jelenti, hogy egy gyár, hivatal vagy kollégium asztalára állva prédikálj, hanem azt, hogy olyan fogékony légy a Szentlélek sugallata iránt, s úgy átformáljon az Evangélium, hogy érzéseid, gondolataid, ítéleteid, gondolkodásmódod teljesen krisztusivá legyen. Minél többet foglalkozol tehát az Evangéliummal, annál evangéliumibb, annál apostolibb leszel. Nem mondod: ,,Már ettem és nem lettem erôsebb''. Ne mondd hát azt sem: ,,íme, már egy hete az Evangéliummal táplálkozom, és semmi sem változott meg az életemben''. Mit vársz szerelmesedtôl, ha nem elsôsorban azt, hogy szeressen? Az ajándékok majd csak azután következnek. Ne legyen hátsó gondolatod az Evangélium olvasása közben. Tanulmányozd önzetlenül, maradj a Szeretet vonzókörében. Ha az Evangéliumban mindenáron gyakorlati alkalmazást keresel életedre, csak emberi recepteket fogsz találni. Engedd, hogy a Szentlélek sugallja neked az adott pillanatban azt a szerepet, amelyet Krisztus általad akar betölteni. Ha figyelmes és hűséges vagy, meglepetve látod majd, hogy mily gyakran szól bele életedbe. Ez számodra az életbe átültetett Evangélium. Összejövetelen, bibliaórán gondold meg azt, hogy nem kommentálni kell az Evangéliumot, nem eszmecserét folytatni bizonyos részleteirôl, hanem a hit révén kell közkinccsé tennünk, amit a Szentlélek segítségével felfedeztünk[84]. Ha az Evangéliumról elmélkedsz, kettesben tevékenykedtek: Te, aki összeszeded magad és felkészülsz Krisztus fogadására. A Szentlélek, Aki elvezet az Úrhoz, és Ôbenne átalakít. Ha azt mondod: ,,Nem jutok tovább, semmit sem jelent számomra az Evangélium'', akkor vagy pusztán a saját cselekvésedre gondolsz, vagy pedig a Szentlélek működését méricskéled emberi mértékkel. Sohase veszítsd el bátorságodat! Ha becsületesen próbálkozol a magad részérôl, a Szentlélek sugallata feltétlenül hatékony lesz benned. Közeledésed az Evangéliumhoz elsôsorban azt jelenti, hogy isten rendelkezésére bocsátkozol, hogy működhessék benned. Hiszen nem azért vagy keresztény, mert szereted Istent, hanem elsôsorban azért, mert hiszed, hogy Isten szeret téged, és mert átengeded magad Isten szeretetének. Olvasd az Evangéliumot! Ne mulaszd el a találkozást Istennel! Aki teljesen akarja élni kereszténységét, az nem korlátozhatja néhány ,,vallásgyakorlatra'', avagy egy erkölcsi kódexnek fôbb pontjaiban való alkalmazására, hanem azt akarja, hogy hite a nagykorú ember igényeit elégítse ki, vagyis adjon értelmet életének -- apró részleteiben is -- valamint az emberiség és a világegyetem életének is. Aki teljesen akarja élni kereszténységét, az vallásának teljes megélésére törekszik -- hiszen a vallás az ember és a világ összekapcsolását jelenti Istennel[85] -- tehát mindig és mindenütt Krisztussal akar találkozni, mégpedig a konkrét lét kellôs közepén, ahová Isten állította. Nem úgy, mint aki csapdába került, hanem mint aki szerelmesével van együtt minduntalan. Hogy ide eljussunk, új szemmel kell néznünk életünket, embertestvéreink, környezetünk életét. A hit és remény szemével kell azt néznünk, amely a szeretet válaszát váltja ki. Fedezzük fel ''az Atya tervét a világgal'', ,,az események valóságos távlatait'' és rendszeresen ,,vizsgáljuk felül életünket''! ======================================================================== Az Atya terve a világgal E helyütt egy másik könyvünk[86] középponti fejezete kínálkozik átvételre. Enélkül a többi fejezeteknek nem volna értelmük. Hiszen a világnak hitbôl fakadó szemlélete -- ezt próbáljuk itt kifejezni -- világítja csak meg lényegében a mindennapi valóságot. Csak az fog áthatolni tudni a látszatok világán, aki naponta igyekszik Istennek ezt a tekintetét magáévá tenni, s így csak elôtte fog lenyűgözô módon feltárulni az EMBERISÉG ÉS A VILÁGEGYETEM ÜDVÖSSÉGÉNEK TÖRTÉNELME. Igen magasra szeretnék emelkedni Emelkedni szeretnék, Uram, A városom fölé, A világ fölé, Az idô fölé. Szeretném tekintetemet megtisztítani és a Te szemedet kölcsönkérni. Akkor az Atya szemével látnám a világmindenséget, a történelmet. Az anyagnak ebben a termékeny változásában, Az életnek ebben az örökös forrásában, Látnám, mint születik hatalmas Tested a Lélek leheletébôl. Látnám, amint fokozatosan megvalósul Atyád szeretetének örökszép gondolata: Hogy minden, ami csak égen és földön van, Fôséged alatt egyesül, És látnám, hogy ma, mint tegnap a legkisebb részek is részt vesznek mindenben: Mindenki a maga helyén, Minden életkörülmény, Minden tárgy. Látnám ezt a gyárat és azt a mozit, A kollektív szerzôdésekrôl folyó vitákat és az alapkôletételi ünnepséget Látnám, mint hirdetik a kenyér árát és látnám a bálba igyekvô fiatalok csapatát, A csecsemôt születni, az aggastyánt meghalni Az anyag legapróbb részletét és az élet leghalkabb érverését, Szeretetet és gyűlöletet, Bűnt és kegyelmet. Megrendülve érteném meg, hogy elôttem pereg le a Szeretet nagy kalandja, amely megkezdôdött a világ hajnalán. Megérteném az üdvösségtörténelmet, amely az ígéret szerint csak a test feltámadásának dicsôségével fejezôdik be, Ha majd megjelensz Atyád elôtt mondván: ,,Beteljesedett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég'' Megérteném, hogy mindennek egy a célja, Hogy a világmindenség s az emberiség minden mozdulata Benned és Általad, a Szentháromságért van Uram. Megértenem, hogy a dolgokban, emberekben és eseményekben semmi sem profán. Ellenkezôleg, Isten kezdettôl fogva mindent megszentelt, És mindent Neki kell áldoznia az Istenben élô embernek. Megérteném, hogy életem a mindenség óriási testének észrevétlen lélegzése, nélkülözhetetlen kincs az Atya tervében. Akkor térdre hullva csodálnám, Uram, a világ titkát. Amely számtalan, borzalmas kudarcunkat okozó bűnünk ellenére A szeretet hosszú, erôteljes szívdobbanása az örök Szeretet felé. Emelkedni szeretnék, Uram, A város fölé, A világ fölé, Az idô fölé. Szeretném tekintetemet megtisztítani és a Te szemedet kölcsönkérni. ======================================================================== A mindennapi események valóságos távlatai Amint a világ élete, éppúgy minden történés is mélységes értelmet rejt magában, hiszen nem más, mint ennek az életnek részecskéje. Csak a hívô keresztény tudja felfedezni ezt a mélységes értelmet. De le kell vonnia ennek a hitnek következményeit: késznek kell mutatkoznia, hogy követelményeinek megfeleljen. Nem figyeltem! Majd csak elmúlik! Ennek meg kellett történnie! Nem tehetek róla! Ilyen az élet! Ez a véletlen! Nincs jogod így beszélni! Tévedsz. Ami van, és ami történik, nincs Isten akarata nélkül. Új világ van kialakulóban. A világegyetem káosz volt és nagy építkezés színhelyévé vált: az Atya Országa épül fel. Az emberek szét voltak szórva, most egyetlen testté válnak: Krisztus titokzatos Teste növekszik belôlük. Mindenegyes napi esemény ennek a nagy kalandnak egy-egy mozzanata. A legkisebb kavics, a legparányibb növény értékes, mert Isten jelen van benne tevékenysége révén. Az élet legkisebb részecskéje is felbecsülhetetlenül drága: Krisztus egész misztériumát hordozza. Az események jelentôsége nem csillogó emberi felszínükön rejlik, sem terjedelmükben, hanem végtelen mélységükben. A mindennapi események: mindennapi kenyered. Krisztus meghív, hogy az Eucharisztiában Testének légy részesévé. Az Evangéliumban szavának, Az eseményekben pedig tevékenységének leszel részesévé. Figyelj életed eseményeire, azokból megtudod, hogy Isten mit kíván tôled. A mindennap eseményeiben Isten lefordítja számodra Evangéliumát az élet nyelvére. Ha az események mélysége végtelen, úgy szélességük mérhetetlen, mint maga az emberiség, mert a legkisebb esemény is érinti minden embertestvéredet az idô és a tér határáig. A mindennap eseményeire adott válaszoddal az egész emberiség boldogságát vagy boldogtalanságát viszed elôbbre. A mindennapi eseményekben az emberek szólítanak fel, az emberek adnak jelt, az emberek hívnak meg, végeredményben tehát Isten szólít fel, Isten ad jelt, Isten hív meg. Ha figyeled az eseményeket, az emberekkel és Istennel vagy figyelmes. Ha jelen vagy az eseményekben, az embereknek és Istennek állsz rendelkezésére. Azáltal, hogy tevékenyen közreműködsz az eseményekben, az embereknek és Istennek adsz életeddel szeretetválaszt. Ha nem kapcsolódsz elég szorosan az emberekhez és Jézus Krisztushoz, ha cselekedeteidet nem hatja át Isten végtelen hatóereje, ez azért van, mert nem tudsz vele kapcsolatot találni az eseményekben, sôt talán elsôsorban azért, mert nem látod meg az ,,események mélyén rejlô misztériumot''. Ha erre keresztény ember módjára akarsz válaszolni, tanulj meg a hit fényénél olvasni a mindennap eseményeiben. ======================================================================== Életünk felülvizsgálása Aki hetenként kétszer vagy háromszor, sôt mi több, minden este[87] egyedül, vagy családjával, a hit fényénél felülvizsgálja életét, biztos lehet abban, hogy fokozatosan eljut az igazi, érett keresztény életre. Emberileg nézve nem éled teljesen életedet[88]. Keresztény szempontból az még nem igazán hitbôl való élet, ha olykor, szórakozottan vagy érdekbôl ilyféleképpen járulsz Krisztus elé: Uram, felajánlom Neked az én cselekedetemet. Uram segíts, hogy megvalósítsam az én elhatározásomat. Ha a hit fényénél akarod megismerni és felülvizsgálni életedet, ha békében, és a remény természetfölötti realizmusával akarod azt berendezni, ha Krisztussal és testvéreiddel szeretetközösségben akarod azt élni, akkor naponta vizsgáld felül, mégpedig nem emberi hatékonysága szempontjából, hanem egészen más szempontból. A sportoló edzésre jár. Az ipari tanuló mesterséget tanul. A művész számtalan vázlatot készít, mielôtt remekművet alkotna. Miért ne tennél te is így, ha valóban keresztény életet akarsz élni? Az élet felülvizsgálata nem lelkiismeretvizsgálat[89], nem elhatározásaid ellenôrzése, nem a figyelem begyakorlása, nem arra való, hogy személyes jelleget adjon tetteidnek, hanem életednek egészen újszerű meglátása a hit fényénél, nem pedig érzékeid és értelmed segítségével[90]. Ha szíved ,,zárt'', közeledhetsz az Eucharisztiához, de nem nyered el Krisztus barátságát, olvashatod az Evangéliumot, de nem hallod meg Jézus Krisztus szavát, felülvizsgálhatod életedet, de nem látod meg a téged hívogató Krisztust. Mielôtt megkezdenéd életed felülvizsgálását, kérd Istent, hogy tisztítsa meg látásodat, engedje meg, hogy az Ô szemével láss. A csillagász sem vizsgálja az egész világegyetemet, hanem csak az ég egy sarkát. A tudós mikroszkópja alatt elkülönítve tanulmányozza a baktériumokat. Ha eredményt akarsz elérni, egyszerre csak életed egyetlen részletére összpontosítsd tekinteted. Ma találkoztál Jánossal. Mit várt tôled Krisztus ebben a kézszorításban? Felszálltál a 75-os trolira. Mit várt Krisztus tôled és azoktól az emberektôl, akikkel egy percig együtt voltál? Böngésztél az újsághírek között. Mit mondott neked Krisztus az iletnek egy kis részletével? Azt várják tôled, hogy túlórázzál. Hogyan fogják ezt fel társaid? Általuk és a hétköznapok eseményei révén milyen jelt ad neked Jézus Krisztus? ...a szomszédod mondta..., vasárnap, sportegyesületedben..., éppen most a rádióban..., a szakszervezetben..., a hentes kislánya..., a szemben lévô bérházban..., két hét múlva a lakógyűlésen..., stb. Az egyes események szolgáltatják életed felülvizsgálatának nyersanyagát: az alkalmakat, amikor Jézus Krisztus szólít, hogy együttműködj Vele; a helyeket, hogy ott csatlakozzál Hozzá, kérdezzed Ôt és angazsáld magad, a testvéreiddel és veled kapcsolatos tervének megfelelôen. Minden szeretet ott kezdôdik, hogy semmit sem kíván magának. Amikor a mindennap eseményeit vizsgálod, kezdd azzal, hogy Krisztust imádod, Aki benne él a te életedben és a világ életében is. A mindennapi események által ad neked jelt az Isten. Ismerd fel az Úrnak veled és környezeteddel kapcsolatos akaratát. Hogy megérthesd az idegent, sajátítsd el nyelvét, gondolkodásmódját, életmódját. Hogy megérthesd Isten jeladását az életedben és a világ életében, ismerkedj meg Jézus Krisztus gondolataival, szavaival, életével. Hogy életed felülvizsgálata eredményes legyen, foglalkozz rendszeresen az Evangéliummal[91]. Nem mindig érted majd meg, mit kíván tôled az Isten, mert hangja olykor nem hatol át az emberi ész korlátoltságán, a bűn vaskosságán. Kérd bocsánatát és a hit homályában imádd Ôt csendesen. Az Evangéliumban Isten szól hozzád, várja válaszod. Életedben hozzád fordul és beszélgetésre hív. Életed felülvizsgálata végzôdjék imában, mégpedig: imádásban: ez csodálatos, Uram! hálaimában: köszönöm, Uram! bánatimában: bocsáss meg, Uram! könyörgésben: add, Uram... Ha Isten szól hozzád a mindennap eseményeiben, ezt azért teszi, hogy cselekvésre szólítson fel, Vele és Általa. Az élet felülvizsgálata révén tevékenységed nem lesz többé emberi mesterkedések alkalmazása, ,,apostolkodási módszerek'' keresése, hanem életteljes válasz Istennek egy-egy kívánságára. Engedelmeskedj az Úrnak a mindennap eseményein keresztül. Ha becsületes ôszinteséggel vizsgálod felül életedet: fel fogod fedezni nemcsak a történelmi Krisztust hanem a Teljes Krisztust is, akinek Titokzatos Teste növekszik az emberi történelem folyamán, meg fogod találni életed helyét az Atya világtervében, Krisztus életébôl fogsz élni, amennyiben egyesülsz misztériumaival, amint azok az események során életünkben folytatódnak, kifejleszted fogékonyságodat Isten akarata iránt, azáltal, hogy kutatod Isten veled kapcsolatos tervét, részt veszel testvéreiddel együtt tevékenységed által Isten teremtô és megváltó tervének megvalósításában. Így fejlôdhetsz napról-napra egyre inkább NAGYKORÚ KERESZTÉNNYÉ. ======================================================================== Életünk közösségi felülvizsgálása Az ember nem elszigetelt lény, hanem ,,az emberiség tagjaként'' él; a keresztény még kevésbé elszigetelt, ô az Egyház tagjaként fejlôdik. Aki e testvériséget egy közösségben éli, az Atya óhaját teljesíti, aki gyermekeit egyetlen családban kívánja egyesíteni. Az egyéni élet felülvizsgálatának tehát az életközösségileg történô felülvizsgálásában kell végzôdnie... A te közösségileg történô élet felülvizsgálásod személyes élet felülvizsgálatod vonalába esik, de kiszélesedik a közösség tagjainak kölcsönös felelôsségvállalására, végeredményben pedig közös felelôsségválásukká környezetükért. Életetek közösségileg történô felülvizsgálata: nem házmesterek összejövetele, akik a hét eseményeit újságolják el egymásnak, nem bírósági tárgyalás mások elítélésére, nem beszámoló teljesítményünkrôl, nem kölcsönös ellenôrzése elhatározásainknak, hanem a hit fényénél történô közös vizsgálata bizonyos eseményeknek, a résztvevôk környezetének életébôl, amelyért ki-ki felelôsnek tudja magát. Minthogy minden esemény Isten felhívását rejti magában, felülvizsgálatának tettekben megnyilvánuló választ kell kiváltania: személyes választ, a közösség válaszát, a környezet válaszát[92]. Ha találkozni akarsz az Úrral, készülj elô a találkozásra. Minden élet felülvizsgálat összeszedettséget tételez fel: alázatos kérô imában kell megszületnie és hálaadásban kiteljesednie. Életed eseményeivel kapcsolatban vizsgáld felül elôször a saját magatartásodat és csak azután a környezetedét. Ne töltsd azzal az idôdet, hogy állásfoglalásodat magyarázod, még kevésbé azzal, hogy azt igazolni próbálod, hanem azonnal vizsgáld felül keresztény magatartásodat ebben és abban az angazsmanban. Ha azt mondod: ez nem nyújt számomra semmit, ez azt jelenti, hogy te nem adtál semmit. Ne azért jöjj, hogy kapj, hanem elsôsorban azért, hogy adj. Ne légy se hallgatag, se fecsegô, de beszélj, hogy adj és hallgass, hogy befogadj, és kapcsolatba kerülj a többiekkel. Ha az élet felülvizsgálását a közösségben eredményesen akarjátok végezni, szükséges, hogy mindegyikôtök állandó szokásává váljék saját életének felülvizsgálata. Te és testvéreid az Egyházat képviselitek környezetetekben és ezt a környezetet az Egyházban. Amikor közösen összegyűltök, a Szentlélek különösen segít benneteket, hogy felfedezzétek az Atya szándékát magatokkal és környezetetekkel kapcsolatban. Az életközösségileg történô felülvizsgálata környezetednek az Egyházzal való gondviselésszerű találkozása. A papoknak szükségük van a laikusok élet felülvizsgálatára, hogy közvetítô hivatásukat életszerűen tölthessék be. Közösségi életetek felülvizsgálását kezdjétek környezetetek értékeinek számbavételével: lássátok meg az egyének természetes tevékenységét, a testvériséget, az igazságosság utáni vágyakozást, mindazt, ami rejtve van az emberek szeme elôl, és ami már a világban munkálkodó Istennek a műve. Így kevésbé estek kísértésbe, hogy saját tevékenységetekkel törôdjetek csak, hanem készségesebben fogtok együttműködni Isten tevékenységével. Nem szabad beérned azzal, hogy a napi eseményeket a hit fényénél LÁTVA Isten jeladásának ÍTÉLED és az Ô akarata szerint CSELEKEDVE válaszolsz: környezetedben fokozatosan segítened kell testvéreidnek életük felülvizsgálásában, hiszen minden esemény mélyébôl nekik is szól az Úr hívása. Minél nagyobb a közösség szellemi tisztánlátása, annál mélyebb lesz az egész környezetért való felelôsségvállalása az élet felülvizsgálat révén. És annál inkább eljut testvéreidhez a Kinyilatkoztatás világossága, mert az Úr egészen közel van hozzájuk életük színterén. De a hit fénye és a szeretet ereje kell ahhoz, hogy felismerjék és kövessék. ======================================================================== Imádkozni annyi, mint: készségesen Isten elé állni Azok között az emberek között, akik nem imádkoznak, vagy keveset, illetve rosszul imádkoznak, akadnak, akik nem hisznek az ima értelmében, és úgy vélik, hogy sokkal hasznosabb és sürgôsebb dolguk is van. Mások mágikus hatalmat tulajdonítanak az imának és felhasználják még anyagi természetű kívánságaik kieszközlése érdekében is. Végül ismét mások szeretnének ugyan jól imádkozni, de azt állítják, hogy nem képesek rá. Mindegyik esetben ott tévednek az emberek, hogy az imát nem valódi mivoltában, mint a hitnek a tényét tekintik. A siker iránti vágytól megszállott ember -- néha akarata ellenére is -- az imádságot emberi teljesítmény mértékével méri, és arra kárhoztatja önmagát, hogy ne fogja fel az imádság lényegét, arról nem is szólva, hogy helyesen éljen imádságos életet. Pedig a modern világnak égetô szüksége van arra, hogy a technika korának embere az ima embere is legyen, különben a technika rabbá teszi és szétzúzza ôt. Sohasem mondod: nincs értelme, hogy bizonygassam szerelmemet feleségem elôtt, hiszen úgyis tisztában van vele. Ne mondd hát azt se: fölösleges, hogy Istenhez szóljak, Ô úgyis tudja, hogy szeretem. Nem mondod: nincs már idôm, hogy egyetlen percre is jegyesemmel maradjak, becézzem, átöleljem ôt, de mit is számit ez, hiszen érte dolgozom. Ne mondd hát azt sem: egyetlen percem sincs az imádságra, de ez nem tesz semmit, munkámat Istennek ajánlom fel, és az felér az imádsággal. A szeretet önzetlen megállást parancsol. Ha szeretsz, idôt kell szentelned annak, akit szeretsz. Imádkozni annyi, mint megállni, idôt szentelni Istennek, mindennap, minden héten. A modern világban a vasárnap az a nap lett, amelyet magunknak tartunk fenn, amely a miénk. Elfelejtjük, hogy ez a nap az Istené. A menyasszony, aki egyre kevesebb levelet kap távoli vôlegényétôl, tudja, hogy szerelme veszélyben forog. Ha te már nem ,,találkozol'' Istennel az imában, istenszereteted veszélyben forog. Ha te már nem imádkozol, nem ismered fel és nem hallod meg Jézus Krisztus szavát életedben, mert hogy meglásd és megértsd, nézned és hallgatnod kell Ôt naponkinti találkozásokon. Imádkozni mindenekelôtt annyi, mint Isten felé fordulni. Ha már nem imádkozol, akkor magad felé fordultál. Imádkozni annyi, mint Istenhez kapcsolódni. Ha már nem imádkozol, egyedül maradsz, és minthogy az embernek szüksége van Istenre, önmagadat választod isteneddé. Ha távol élsz Istentôl, lassankint erre a következtetésre jutsz: ,,Megvagyok nélküle is''. Ha Nélküle élsz, lassanként elfelejted Ôt. Ha elfelejted Ôt, végül is azt hiszed, hogy nem is létezik. Aki mindig kapni akar valamit szerelmesétôl, az nem szerelmes, hanem kufár. Imád nagyon gyakran csak üzleti tárgyalás Istennel... azt akarod, hogy jövedelmezô legyen. Imádkozni igen gyakran annyi a számodra, mint kérni. Pedig imádkozni elsôsorban annyit jelent, hogy önzô érdek nélkül állunk Isten elé: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved. Imádkozni számodra igen gyakran annyi, mint kapni. Pedig az ima, ajándékozás is. A világ életének, a te életednek, önmagadnak az odaajándékozása. Ha nem is akarsz kapni ,,valamit'' az imában, ahhoz ragaszkodsz, hogy legalábbis bizonyos érzelmi kielégülést találj benne. Gyakran csalódottan abbahagyod erôfeszítéseidet: ,,Nem nyújt nekem semmit'', ,,Az a benyomásom, mintha a falnak beszélnék'', ,,Nem érzek semmit''. Különleges kegyelem nélkül az imában semmit sem érzékelhetsz. Minden érzelem az érzékekbôl ered; az ima pedig azt jelenti, hogy olyan Valakivel vesszük fel a kapcsolatot, aki nem érzékelhetô. Imád mindaddig nem lehet valódi ima, míg valami érzéki örömet vársz attól. Az ima gyakran azt jelenti: beletörôdsz abba, hogy unatkozol a jó Isten elôtt. Amikor holtfáradtan, a gondoktól, a felelôsségtôl meggyötörten, munkával elárasztottan, túlzsúfolt órarendtôl hajszoltan, mindenfelôl érkezô sürgetések közepette megállásra kényszeríted magad és arra, hogy teljesen meghajolj Isten elôtt, hogy elfogadd Elôtte emberi sikertelenségedet, hogy minden önzô hátsógondolat nélkül ,,vesztegesd idôdet'' az Ô jelenlétében, ezzel minden imádság alapvetô tényérôl, a hitrôl, szeretetrôl és imádásról teszel bizonyságot. Akarj imádkozni, és ha akarsz, máris imádkozol. Próbálj jelen lenni Isten elôtt, kíséreld ezt meg újra és újra az egész imára szánt idô folyamán, és ne mondd soha: ,,Nem tudok imádkozni'', ,,képtelen vagyok imádkozni'', mert ha mindig újból megkísérled az imát, máris imádkozol. Az ima értéke a te részedrôl az ima megkívánta erôfeszítéseidben rejlik, Isten részérôl pedig a Szentlélek működésében, Aki benned tevékenykedik. Ne álmodozz imád különleges elôfeltételeirôl. Ne mondd: ,,Ha idôm volna!'' ,,Ha megvolna hozzá a nyugalmam!'' ,,Ha elvonulhatnék a magányba!'' Természetesen keresd a legjobb külsô körülményeket, de ha a legteljesebb pusztaságban, a legmélyebb csendben lennél is, a fôakadály megmaradna: te magad és a benned rajzó gondolatok, képek, benyomások, szenvedélyek világa. Szórakozott vagy imádban? Az ellenkezôje volna csodálni való. Miért gyötörnéd magad szórakoztató gondolataid ,,elűzésével'': ezek úgyis visszatérnek. Ellenkezôleg, nézz szembe velük, bármilyen természetűek is: komoly gondok, kicsinyességek, közönséges, piszkos gondolatok -- ajánld fel azokat hódolattal és bocsánatkérôen Istennek. Mit sem számít helyzeted, jelenlegi körülményeid. Senki és soha sincs kizárva az imádságból. Mit szólnál az olyan szeretethez, amelynek kifejezése emésztésedtôl függne, vagy érzékeid állapotától, vagy az életet kísérô számtalan emberi sikertôl, illetve sikertelenségtôl? Imád ne pillanatnyi hangulatodtól függjön, hanem legyen rendszeres. Isten mindig jelen van, mindig szeret és mindig vár téged. Tűzd ki ugyanannak a műnek a megalkotását több művész feladatául: a művek nagyon különbözôek lesznek. Figyelj meg több szerelmespárt -- szerelmük kifejezésmódja százféle lesz. Éppen így az ima formája is változik a kultúrával, korral, vérmérséklettel. Ne vesd meg az ima egyik formáját sem. Eszköznek mindegyik megfelel, de ne feledkezz meg a célról. Egész lényeddel vétkezel. Egész lényeddel szeretsz. Méltányos, hogy egész lényeddel imádkozzál is. Imádkozzék a tested és imádkozzék a lelked, de tiszteld magadban az értékek sorrendjét[93]. És ne válaszd el a gesztust a szellemtôl. Egyazon család fiai apjuknak akkor okozzák a legnagyobb örömet, ha összegyűlnek ünneplésére. Így a közös ima és a liturgikus ima (az Egyház nyilvános, közösségi imája) nem esetleges, hanem természetes megnyilvánulása Isten fiainak, akiknek a szeretetben közös a rendeltetésük. Minél jobban elmélyül a szeretet, annál kevesebb szóra és gesztusra szorul, de annál több csendre. A te imád is egyszerűsödni fog. Nem lesz kevésbé mély, ha már nem kívánsz beszélni. Ellenkezôleg, jobban fogsz imádkozni, ha egyre inkább arra törekszel, hogy csak egyszerűen szemlélj, és szótlanul szeress. Gyakran panaszkodsz, hogy nem találsz meghallgatásra. Ne cseréld össze a szerepeket. Azt követeled Istentôl, hogy: tegye meg a te akaratodat, valósítsa meg a te tervedet, legyen a te szolgálatodra. Imádkozni ennek éppen az ellenkezôje: Annyi, mint Istent kérni, hogy te tedd meg az Ô akaratát, te valósítsd meg az Ô tervét, te állítsd magad teljesen az Ô szolgálatába. Nem arról van szó, hogy megváltoztasd Istent, hogy parancsolj Istennek, hanem arról, hogy te változzál meg és helyezd magad Isten fennhatósága alá. Ha rádióddal zenét akarsz fogni, elôször bekapcsolod a készüléket, azután beállítod a megfelelô hullámhosszra. Ha Istennel akarsz kapcsolatot teremteni, imádkozz, azaz állj rendelkezésére és tedd lehetôvé, hogy kiárassza rád kegyelmét és szeretetét. Semmi sem túl szép ajándék azok számára, akiket szeretünk. Minthogy az Atya szeretete végtelen, ajándékait nem korlátozhatja pusztán a földi dolgokra. Ô a végtelent adja: önmagát. Ezért nem kérheted Istentôl, hogy nyerj a lottón, hogy sikerüljön a vizsgád, hogy fizetésemelést kapj... csak akkor, ha hozzáteszed: ,,Ha úgy ítéled Uram, hogy így jobban foglak szeretni Téged, valamint az embereket, testvéreimet''. Legyen bizalmad. Mindig légy bizalommal. Tudod, hogy az Atya csak a javadat akarhatja. Tudod, hogy ha nem is teljesíti kívánságodat, szeretete mégis ad választ, de más módon. Istennek szüksége van imádságodra. Csak akkor adhat, ha kérsz, mert végtelenül tiszteli szabadságodat. Ô az, aki csendben szüntelenül kérlel téged. Hallgass szeretetére. Te is segíthetsz, hogy az emberi szeretet növekedjék a földön. Megváltoztathatod a világot, átalakíthatod teljesen, de semmi sem fog történni, ha nem imádkozol, mert imádkozni annyi, mint: akaratodat fokozatosan átengedni Isten akaratának, hogy az működjék benned, hagyni, hogy a te szereteted helyébe Isten Szeretete áramoljon, megvalósítani közreműködéseddel az emberek között az Atya tervét és mindenható Szeretetét. Ôszintén és hűségesen imádkozni annyi, mint csalhatatlanul biztosítani a sikert életed és a világ számára. ======================================================================== A gyónás: a bűnbánat szentsége Ha nem volna gyónás, fel kellene találni... És az emberek Isten után fel is találták, de a maguk nívóján. Az amerikaiak, hogy megjavítsák egyes üzemekben a termelést, civil gyóntatókat bocsátottak a munkások rendelkezésére. Aki meg akar szabadulni gondjaitól, hibáitól, bízza rá azokat egy embertársára. Mi más a marxista önkritika, ha nem hibáink mindenki elôtt való elismerése a bocsánat elnyerése céljából? A sokféle szívposta is gyakran nem egyéb, mint gyónási alkalom és lelki vezetés keresése. Végül, egyre több ember -- nem akarván letérdelni a pap, Isten helyettese gyóntatószékében -- szívesen fekszik le egész hosszában -- a pszichoanalitikus díványára. Az emberek szívében sokféle szenvedély hemzseg. Számtalan vétkes hajlam titkos gyűjtôhelye az. Akár akarjuk, akár nem, foglalkoznunk kell velük. Ha az ember tagadja Istent, meg nem tudja megszüntetni a rosszat, de ha abban nem akarja meglátni az erkölcsi problémát, azt kockáztatja meg, hogy egyszer csak elmegyógyászati problémával találja szemben magát. Amilyen mértékben visszautasítják az emberek a papot, olyan mértékben lesz szükségük pszichiáterre, de az sohasem fogja nekik az igazi békét nyújtani, azt, amelyet Jézus Krisztus nyújt: ,,Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja[94]. A keresztényt a gyónással kapcsolatos magatartásában két zátony fenyegeti. Vagy értékét vesztett, avult szertartásnak tartja, amelynek idôrôl-idôre -- a még benne élô külsôséges törvénytisztelettôl indíttatva -- aláveti magát; vagy valamilyen bizonytalan félelem következtében felismeri a gyónás szükségességét és azért gyónik, hogy merôben emberi békére találjon. Mindkét esetben elveti a gyónás valódi értelmét, s merôben emberi szokás szintjére szállítja le, ahelyett, hogy találkozást látna benne hite és a szentségnek hatékony jele révén Jézus Krisztussal, a Megváltóval. Ha gyónni mégy, elôször is arra gondolsz: ,,Mit is mondok neki?'', azután ,,Mit fog rólam gondolni?'', és végül ,,Mit fog mondani?'' Inkább így gondolkozzál: ,,Kivel találkozom, miben részesülök a gyónás révén?''. Nagy ügyet csinálsz a bűneidbôl, amelyeket odaadsz, és keveset törôdsz a megváltó Szeretettel, amelyben részesülsz. Jézus Krisztus azért jött a Földre, azért szenvedett, azért halt meg és támadt fel, hogy a bűnt legyôzze. A gyónás a bűnbánat szentségéhez való járulás és ez annyi, mint találkozni Krisztussal, egyesülni Vele halálának és feltámadásának misztériumában. Az eredeti bűn következtében az emberek elszakadtak Istentôl, és elszakadtak egymástól. A keresztségben ügy döntenek, hogy a Megváltó Jézussal egyesülnek, s Benne ismét az Atya gyermekeivé, egymás testvéreivé válnak. Minden alkalommal, amikor a bűnbánat szentségéhez járulsz: újból Jézus Krisztust választod, újból elmerülsz keresztségedben, újjáteremted, illetve megerôsíted az Atyával és testvéreiddel való kapcsolataidat, amelyek megszakadtak, vagy meglazultak. Hogy minden nap felkelj, mindig új erôfeszítésre van szükséged. Hogy dolgozz, minden nap újból kézbe kell venned szerszámaidat. Hogy szeress, minden nap meg kell tagadnod magad. Eltávolodásod a bűntôl és egyesülésed Jézus Krisztussal, sajnos, nem végleges. A bűnbánat szentsége révén gyakran kell visszatérned a keresztség forrásához, hogy újra Krisztus mellett dönts. Minek gyónjak, hiszen úgyis visszaesem a bűnbe! Éppen ezért gyónj, mert hiszen a bűnbánat szentségében részesülni annyi, mint a Feltámadás egész gyôzelmes erejét fogadni magadba. De el fogom tékozolni! Nem, mert ha el is esel újból, az úton fölfelé haladtodban estél el. Jézus Krisztus halálával bűneid megbocsáttattak. Így a megbocsátást nem kell csak szabadon elfogadnod. A tékozló fiú apja haza várta fiát, hogy megbocsáthasson neki. De ehhez arra volt szükség, hogy a fiú elôbb hazatérjen. Istennek szüksége van rád, hogy belevigye megváltását a szívedbe és a világba. Mindenki annyi szeretetet kap, amennyit a szíve befogadni képes. Mindenki annyi kegyelmet kap, amennyit a lelke hordozni képes. Mindenkinek rendelkezésére áll ugyanaz a határtalan megváltás, de hatása oly mértékben lesz jótékony a számodra, amilyen mértékben megnyitod a szívedet. Minél inkább elismered bűnösséged, annál inkább szenvedsz szeretetlenséged miatt, minél inkább vágyódsz a megbocsátásra, annál inkább részesülsz a megváltás kegyelmében. Hogyan akarsz helyes megoldást találni matematikai problémádra, ha elôbb meg nem állapítottad, hogy tévedést követtél el? Hogyan akarsz megtérni, ha nem jöttél rá, hogy téves úton jársz? Jézus Krisztus a kereszten már magára vette minden bűnödet. De minthogy szabad vagy, azokat ma önként át kell adnod Neki. Bűneidet bízd lelkiismereted ítéletére, ismerd el, vállald el azokat, hogy valóban átadhasd a Megváltó Jézus Krisztusnak. A gyónás titokzatos csere. Te minden bűnödet odaadod Jézus Krisztusnak, Ô pedig egész megváltását adja neked. Ha évente csak egyszer ellenôrzöd számadásaidat, nehezen találod meg tévedéseidet. Ha évente csak egyszer vizsgálod meg lelkiismeretedet, nem fogod fölfedezni minden hibádat. Egyesek -- mivel nincs bennük finomság -- anélkül, hogy észrevennék, szenvedést okoznak másoknak. Ha nem látod meg hibáidat, ez azért van, mert nem figyelsz eléggé, s fôként, mert szereteted nem elég mély, nem elég átható. Ha jó lelkiismeretvizsgálatot akarsz végezni, elôször járulj Isten elé, s csak azután fordulj önmagad felé. A bűn rútsága Isten szemszögébôl kerül elbírálásra, nem a te szemszögedbôl: ,,Téged bántottalak meg, aki annyira utálsz minden bűnt''[95]. Csak életed gyakori, helyes felülvizsgálása[96] teszi majd lehetôvé, hogy jobban megismerjed önmagad. Majd ha felismered életedben Jézus Krisztus felhívásait, akkor világosabban fogod látni, hányszor utasítottad vissza azokat. Észreveszed azt, hogy rosszat tettél, de kutasd azt is, hogy milyen jó cselekedetet mulasztottál el. Minél jobban szeretsz, annál inkább felfedezed szeretetlenségedet. A bűn szakítás Istennel, de ugyanakkor szakítás valamennyi testvéreddel is Egyházunkban. Visszatérésed nem lehet titkos, szíved mélyére rejtett. Nyilvánosan kell visszatérned az Egyházba. Nemcsak Istennek gyónsz, hanem ,,...a Boldogságos Szűz Máriának..., minden Szenteknek'' és ,,neked Lelkiatyám...'': a papnak, aki Jézus Krisztus szolgája és a közösség tanúja. Visszautasítanád-e a kincset csak azért, mert a kéz, amely azt feléd nyújtja, nem tetszik? Mit számít a pap külseje, mikor kezében Krisztus papi hatalma? Arra jogod van, hogy megválasszad gyóntatódat; de arra nincs, hogy egyetlen gyónást is elmulassz csak azért, mert a pap személye félelmet kelt benned, vagy nem tetszik neked. Az Egyházban az egész Testre kihat a jó vagy a rossz, amely csak egyetlen tagja szívében rejtôzik is. Ha a bűnbánat szentségéhez járulsz, valamennyi testvéredet megerôsíted a tisztaságban és a szeretetben. Mindazok, akik a Gondviselés rendelése folytán közvetlen környezetedhez tartoznak, elsô haszonélvezôi az általad felvett szentségnek. Te közvetíted számukra a Megváltó Krisztust. Minél jobban kapcsolódsz környezetedhez figyelmességed, érdeklôdésed, és szereteted által, annál inkább viheted e környezet bűneit Krisztushoz a bűnbánat szentsége által, és annál inkább közvetítheted környezetednek Krisztus megváltó kegyelmét. Ha küzdesz a munkában a jogtalanság ellen, a családokban a szeretetlenség ellen, a bérházban, háztömbben a testvériségért, a világban a békéért... Ha küzdesz az elégtelen munkabérek, a világban uralkodó nyomorúságos lakásviszonyok, az analfabétizmus, az éhség ellen... ne felejtsd el, hogy mindezek a bajok a bűn gyümölcsei, és hogy minden bűn -- hogy megsemmisíttessék -- rászorul a megváltásra. Ha csak gyónsz, de nem harcolsz a bűn ellen magadban és a világban, nem fogod legyôzni a rosszat. Ha küzdesz a rossz ellen magadban és a világban anélkül, hogy gyónnál, nem fogsz gyôzelmet aratni. Mert az egyetlen igen hatékony módja a bűn legyôzésének az, ha teljes erôdbôl harcolsz, de úgy, hogy ugyanakkor -- a bűnbánat szentsége révén -- magadba fogadod Krisztust, az egyetlent, aki legyôzte a rosszat. ======================================================================== Ne csüggedj el soha! Mi az, ami az embert elcsüggeszti, amikor a bűn ellen küzd? Az egyiket az, hogy mindig ugyanazokkal a nehézségekkel küszködik anélkül, hogy a szabadulásra, merôben emberileg nézve, csak valamilyen reménye is lenne. A másikat pedig az, hogy amikor már azt hitte, hogy szilárdan áll a lábán, hirtelen újra elbukik. Mindkettô megfeledkezik Isten mindenhatóságáról és szeretetérôl. A csüggedés azért komoly hátrány életünkben, mert tönkretesz bennünket, idôveszteséget jelent s mivel lényegében a bizalom hiánya, eltávolít bennünket Istentôl, egyedüli Megváltónktól. A keresztény számára soha sincs semmiféle elfogadható ok a csüggedésre. ,,Sötéten látsz'', ,,keseregsz'', ,,elhagyod magad''. Nem bízol már erôfeszítéseid sikerében: ,,mire jó harcolni'', ,,nem megyek semmire'', ,,mindig visszaesem''. A csüggedés megállít, megbénít, tehetetlenné tesz. Már nem te irányítod az életedet. Már nem élsz! Elcsüggedtél? Ez onnan van, mert magadban bíztál, és fájdalmasan tapasztalod, hogy nem számíthatsz önmagadra. Ha Istenbe helyezed bizalmadat, szenvedsz ugyan vétked következtében, de nem csüggedsz el. Mert Isten éppolyan mindenható és épp úgy szeret bűnbeesésed után is, mint elôtte. A csüggedés mindig annak a bizonyítéka, hogy túlságosan bíztál önmagadban, és túl kevéssé Istenben. Ne próbálj erôltetett kifogásokat keresni nehézségeid, rossz szokásaid, váratlan bukásod számára. ,,Ha meg nem történtté tehetném ezt!'' ,,Ha visszafordulhatnék!'' ,,Ha elölrôl kezdhetném!'' ,,Természetes, hogy ennyi nehézségem van''. ,,Ez nem igazságos!'' ,,Ez vérmérséklet kérdése nem tehetek róla''. Ha gyôzedelmeskedni akarsz a bűn fölött, elsôsorban ismerd el a rosszat, ami benned van. Ne kerülgesd, ne mentegesd, ne próbálj ,,meglógni'', felejteni, tagadni, mert így nem semmisíted meg bűnödet. Fogadd el a mai hibádat, a holnapi kísértést, a szokás zsarnokságát, hatalmát, azokat a bűnalkalmakat, amelyeket nem tudsz elkerülni. Jézus Krisztus nem azért jött, hogy a kísértéseket eltüntesse, a bűn lehetôségeit megszüntesse. Azért jött, hogy megbocsássa bűneinket. Nyugodj meg, maguk a szentek is küzdöttek a bűn ellen. Szent Pál írta a rómaiakhoz: ,,Nem azt teszem, amit szeretnék (a jót), hanem amit gyűlölök (a rosszat)... Bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész. A belsô ember szerint örömömet találom Isten törvényében, de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van. Én szerencsétlen ember! Ki szabadit meg e halálra szánt testtôl!''[97] Isten szemében az ember értéke nem kísértéseinek gyengeségével, bukásainak kis számával, még csak nem is a komoly hibáktól való mentességével mérhetô, hanem elsôsorban a Megváltó mindenhatóságába vetett teljes bizalmával, szeretetével, az újrakezdés folytonos akarásával. Ha van még benned némi levertség, bánkódás bizonytalanság, ez azért van, mert nem hiszel eléggé az Úr bocsánatában. Ez a bocsánat szükségképpen meghozza számodra a békét, az örömöt. Amikor a tékozló fiú hazatér, az apa azt akarja, hogy mindnyájan felejtsék el a múltat. Lakomát rendez, hogy ÖRÖMRE hívjon. ,,Jobban örülnek a mennyben egy megtérô bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak[98]. Jézus Krisztus szigorú a bűnnel szemben, de jóságos a bűnös iránt. Ha a bűn áldozata vagy, az Úr hozzád jön, hogy még jobban szeressen és megváltson. A szeretet végtelen misztériuma ez. Add át magad az Úrnak, és még szorosabban egyesülsz Vele bűnöd elkövetése után, mint elôtte. Így minden vétek jeladás, meghívás, hogy add oda magad a Megváltó Jézus Krisztusnak. Egyre gyengébbnek érzed magad, egyre jobban ki vagy szolgáltatva az elsô kísértésnek. Egyre több önzést, gôgöt fedezel fel magadban. Egyre világosabban látod életedben a szeretetlenségeket, a habozást, a visszautasításokat. Ne csüggedj el, örülj, az Úr temiattad jött el. Ha karjaiba veted magad, megbocsát és megment téged. De hogyan akarhatod, hogy megbocsásson, ha nem találsz semmit, amit megbocsáthatna? Hogyan akarod, hogy megmentsen, ha nem engeded magad megmenteni? Ne hidd, hogy úgy nyered el a békét, ha egyre jobban bízol önmagadban, becsületes életedben, jólesô erényességedben. Ez a nyugalom a legveszélyesebb illúzió lenne, mert végül úgy éreznéd, hogy nincs szükséged az Úrra, és egyedül maradnál, szörnyen egyedül és védtelenül Nélküle. ,,Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket''[99]. ,,Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett''[100]. ,,Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek''[101]. Különösen annál a kishitűségnél légy résen, amelyet a tisztaság elleni vétkek váltanak ki. A fizikai üresség, amelyet maguk után vonnak, a lelki csömör, amely kísérôjük, a mindenható ösztön nyomasztó zsarnokoskodása megzavarja ítéletedet, eltorzítja bűntudatodat. Nem a test elleni vétkek a legnagyobbak, hanem a hit, remény és szeretet elleni vétkek. A szokás korlátozza szabadságodat, de korlátozza a bűnnel szemben való felelôsségedet is. Ha a szokás rabja lettél, csak türelemmel és kitartással tudod ismét visszaszerezni szabadságodat. Gyengeséged megállapítása nem keserít el, ha ugyanakkor egyre inkább felfedezed az isteni Szeretet mindenhatóságát. A Szeretet sohasem fog cserbenhagyni. Te vagy az, aki nem hiszel eléggé a Szeretetben. Súlyos hiba a földön maradni, ha elestünk, de éppen olyan súlyos hiba ülve maradni az út szélén, azt gondolva, hogy már megérkeztünk. Vétkeid arra valók, hogy megismertessék veled gyengeségedet, hogy általuk újra kis gyermekké válhass, és így az Atyának nyújtva kezed újra visszatérj a jó útra. ,,Szemem elôtt az Úr mindenkoron, nem inghatok meg: Ô áll jobbomon. Azért örvend szívem, és lelkem énekel, sôt testem is békében nyugszik el''[102]. ======================================================================== A Szentmise a világtörténelemben Hitbôl fakadó látásunk ahhoz soha sem lesz elég széles és mély, hogy teljesen megértsük a szentmisét. Épp ezért kötelességünk mindent megtenni, hogy ne szűkítsük be látásmódunkat kicsinyes emberi fogalmaink szűk keretei közé. A szentmise hitünk misztériuma. Benne van sorsunknak és a világ sorsának középpontjában. A hívô számára páratlan Forrás, amelybôl az üdvösség árad. Általa Jézus Krisztus minden nap megváltja a világot és az emberiséget. Mi a szentmise számodra? unalmas, hosszú idôtöltés, társadalmi szokás, amelyet nem mersz lerázni, szükséges robot, hogy megnyugtasd a lelkiismeretedet, vagy pedig: alkalom jótékony megállásra, hogy összeszedd magad és elgondolkozzál, a ,,vallásgyakorlatok'' egyik formája a többi között. Mit csinálsz a szentmisén? figyeled a papot, aki barátod, vagy olyasvalaki, akit kritizálsz, hallgatod és bírálod az énekeket, kifogásolod vagy csodálod a ,,ceremónia'' lefolyását, aprólékosan megfigyeled a segédkezôk öltözékét és magatartását, vagy pedig: ,,elmélkedsz'', tanulságot merítesz a szentbeszédbôl imára használod fel az idôt, vagy pedig kezded már kissé ismerni a szentmisét, mert gyakran részt veszel azon: De csalódott vagy, ha nem ez vagy az az atya mondja azt, mert ,,az szebben mondja, mint...'' jobban szeretsz egy kis kápolnában, vagy egy meghatározott plébániatemplomban szentmisét hallgatni, mert... ,,nem az a benyomásod, mintha a szentmisén vettél volna részt'', ha... Így az emberek egyéni mértékük szerint pusztán emberi ceremónia nívójára süllyesztik le a szentmiseáldozatot, vagy csupán valamiféle ,,ájtatosságot'' csinálnak belôle a többi mellett, hogy személyes jámborságukat táplálja. Elfelejted megnyitni a kincses ládát. Elmész a LÉNYEG mellett. Úgy gondolkodsz, ítélsz, viselkedsz, mint ember az emberi dolgok világában; pedig a szentmisén az istenivé vált embernek, Isten gyermekének (te is az vagy!) kell bemutatnia és megvalósítania, az egész Egyházzal együtt, az emberi történelem középponti cselekményét, az egész teremtett világ visszatérését az Atyához, Jézus Krisztusnak, az Istenembernek legfönségesebb áldozatában. Ha részt veszel a szentmiseáldozatban, teljesen elmerülsz a hit misztériumában[103]. A Világ megváltása Az emberiség együttvéve, minden egyes ember személyesen és a világegyetem az ember közvetítésével, az isteni szeretet gyümölcseként csak így jutott el az örökkévaló örömben való kibontakozáshoz, hogy a totális szeretet odaadásával visszatért az Atyához. A bűn -- az eredeti bűn éppúgy, mint személves vétkeink -- azt jelenti, hogy a teremtmény nem akarja visszaadni önmagát és a világegyetemet Teremtôjének. Az ember önmagáért él és nem Istenért (vagy másokért Isten szeretetébôl), önmagának ,,ajánlja fel'' a világot és nem Istennek. Istenné teszi magát, tévútra viszi a teremtést, zavart, egyensúlyvesztést, szenvedést és halált idéz elô benne[104]. Ha nincs bűnbeesés, az ember örömmel ajánlhatta volna fel életét és a világot Istennek. Ez a felajánlás a bűn elkövetése óta önmegtagadást, lemondást követel meg, fájdalmas áldozattá, önfeláldozássá válik. A bűnbánó és nyugtalan ember kezdettôl fogva megkísérli, hogy visszataláljon a Szeretet útjára, hogy helyreállítsa eredeti kapcsolatát Istennel, azáltal, hogy áldozatokat mutat be Neki, amelyek azonban már gyökerükben tökéletlenek maradnak. Egy ember, Ádám, az egész emberiséget és ezáltal a világot belesodorta abba, hogy önfejűen, Isten nélkül éljen. Egy másik ember, Jézus Krisztus ÚJ SZÖVETSÉGET köt Istennel, vérével pecsételi meg. IGEN-jével visszairányítva az egész emberiséget az Atyához. A Megváltó, mivel valóságos Isten és valóságos ember, tökéletes áldozatot mutatott be az Atyának, miután magára vett minden szenvedést és magára vállalta az emberek egész életét s minden bűnüket. Az Atya elfogadta ezt az áldozatot és a feltámadással adta tudtul a bűnös emberiségnek bocsánatát. Ezt a Jézus Krisztusnak visszaadott életet fogja élni örökké az emberiség. A megváltás végbement, az igazi húsvét[105] megvalósul, az Ígéret Földjére[106] való bejutásunk biztosítva van. Jézus Krisztus az emberiség vezére, minden ember testvére, a hatalmas Titokzatos Test Feje, gyôzedelmeskedve belépett a mennybe. Általa az ember hozzákapcsolódott Istenhez, sôt Általa maga az anyag is kapcsolatba került Istennel: a Mögéje fölzárkózó emberiség és világegyetem útban van, ellenállhatatlanul tör a feltámadás felé. A feltámadt Jézus Krisztus, Áldozata által, záloga a mi gyôzelmeinknek. Ô az Út, és az összes teremtmények általános haladását és emelkedését Isten felé senki sem képes többé megállítani. A szentmise, Jézus Krisztus egyetlen áldozatának megújuló szentsége A szabaddá tett út nem jelent kényszert. Ha a tömeg sodor, az nem jelenti azt, hogy tudatosan és önként jársz utadon. Szabad vagy, az emberek szabadok. Jézus Krisztus, hogy szabad csatlakozásunkat a Megváltáshoz lehetôvé tegye, megtalálta annak a módját, hogy megújítsa egyetlen áldozatát minden idônek és minden helynek minden embere számára. Miután nem mutathatja be azt újból véres alakjában, mint a Kálvárián, az Utolsó Vacsorán megalapította szentségi formáját: a szentmisét[107]. A szentmisén, Jézus Krisztus egyetlen áldozatának szentségi megújításán az Egyház, papjai segítségével ,,beleviszi'' a térbe és idôbe, ,,aktualizálja'' a keresztáldozatot, azért, hogy mindannyian egyenként és együttesen felajánlhassuk szüntelenül az Atyának az imádás szellemében, hogy szorosan csatlakozzunk hozzá, felajánlva Istennek önmagunkat, az emberiséget és a világegyetemet, hogy a magunk számára értékesíthessük a Jézus Krisztus által elnyert megváltásunkat azáltal, hogy a szentáldozásban magunkhoz vesszük az Ô feláldozott és feltámadott testét. Az egész teremtett világ felajánlása A szent áldozatban a kenyér és a bor, melyet a hívôk közösségével felajánlasz, az egész teremtés visszatérését jelenti Teremtôdhöz. A búza, hogy növekedjék, a föld nedveibôl táplálkozott, felfogta a nap sugarait, felhasznált minden csillagot..., a földműves elvetette ezt a búzát, a munkás készítette az ekét, a bányász kifejtette az ércet, a mérnök... Ebben a néhány megôrölt búzaszemben összegyűjtve, ebben a pár cseppnyi borban elrejtve, jelen van az egész világegyetem, mely titokzatos erôvel az élet felé tör, benne van az egész emberiség csodálatos munkájával, amely a teremtést tökéletesíti. Itt van az egész világegyetem, az egész emberiség, egymással együtt, de függésben is egymástól, szolidárisan a térben és idôben -- vagyis az egész teremtés, útban, hordozva a bűnök és szenvedések terhét, de benne lüktet az egész emberi élet, örömeivel és szeretetével. Amikor felajánlod a kenyeret és a bort, és mindazt, amit jelképeznek, akkor elismered, hogy mindez az anyag és mindez az élet és különösen a ,,te'' életed, Istené. Te megválsz attól, feláldozod azt. A kéz, amely baráti mozdulattal lendül elôre, az egész testet, az egész lelket képviseli. Az ajkak, amelyek a csókban összeérnek, az egész szerelmet fejezik ki. A szentmisén te vagy a keze, ajka és szíve az egész emberiségnek, te teszed lehetôvé az anyag és az egész világegyetem számára, hogy azt mondja teremtôjének: íme itt vagyok, te vagy az, aki testvéreiddel, testvéreid nevében, talán testvéreid helyett suttogod: íme, itt vagyunk, íme hibáink, szenvedéseink, szeretetünk, egész életünk. Csak az ajánlhat fel többet Krisztusnak, a közvetítônek, aki bôségesebben tölti meg a jelen pillanat kelyhét, aki mélyebben itatja át szellemmel az anyagot a mindennapi munka erôfeszítése által, aki a lehetô legjobban fejleszti ki a testét, szívét, szellemét, aki gyarapítja a szeretetet, életet fakaszt és azt neveléssel kibontakoztatja családjában, aki leginkább beleveti magát a küzdelembe az emberi haladás szolgálatában a több igazság, a szabadság és a béke eléréséért, aki egyre testvéribbé válik a dolgok, a személyek iránt, aki már feladta önteltségét, és így jobban tud másoknak rendelkezésére állni, és a legtöbbet magába fogadni a dolgokból, az eseményekbôl, a testvérekbôl, az életbôl, az egész VILÁGBÓL. Igen, csak az ilyen ember tud többet felajánlani Krisztusnak, a közvetítônek. Az Üdvözítô elvárja, hogy a szabad és szeretô ember az idô folyamán esetrôl-esetre felújítsa és teljes odaadásban magáévá tegye azt az életáldozatot, amelyet Ô a kereszten teljes tökéletességében mutatott be az Atyának. Földi léted során percrôl-percre élj úgy, hogy mindennapi életed állandó felajánlás legyen. Átváltozás Karod nem elég erôs ahhoz, hogy áldozatodat Istenhez vigye. Szíved nem elég tiszta ahhoz, hogy mindent felajánlj és semmit se tarts vissza. Szükséged van valakire, akit az Egyház felszentelt azért, hogy Istennel beszéljen, hogy Isten szóljon hozzád az ô ajkával, hogy ô legyen a látható Krisztus az Egyházban. Szükséged van reá, hogy elmondja a te áldozati adományod és az emberiség áldozati adománya felett e szavakat: ez az én Testem, ez az én Vérem. Az Átváltozáskor átadod a kenyeret és a bort Jézus Krisztusnak, hogy azokat istenivé lényegítse át. Krisztus a pap ajkával a legmélyrehatóbb változást hajtja végre. E változás magát a lényegét érinti az anyagnak, amely túllépi a megváltott emberiség kereteit. Rendkívüli felmagasztosulása ez az anyagnak: nemcsak emberré, hanem Istenemberré lesz. A feltámadott Jézus által a feltámadás részesévé válik. A kenyérrel és borral az élet, amelyet felajánlasz, az emberiség, amelyet keresztény testvéreiddel képviselsz, az egész világ, minden, Jézus Krisztuson keresztül áldozattá lesz, megszabadul, és üdvösséget nyer. Az, aki megválik egy kedvelt tárgytól, hogy azt testvérének adja, áldozatot hoz. Az, aki pénzébôl, idejébôl, életébôl ad valamit, nagyobb áldozatot hoz. Aki pedig az egész életét odaadja, az hozza a legnagyobb áldozatot. Téged megkereszteltek és így végtelen hatalmad van az Atya szíve fölött, mert az Egyház tagjaként jogod van arra, hogy örök értékű kincset ajánlj fel neki: Fiának, Jézusnak tökéletes áldozatát. Áldozás Bemutatod az Atyának Krisztus áldozatát, az Atya viszont meghív Téged, hogy legyen részed megváltásodban azáltal, hogy egyesülsz Megváltóddal. Hála az Oltáriszentségnek, Krisztus halála és feltámadása nem csupán a történelem egy adott pillanatában, a múltban megtörtént tény, Jézus nem pusztán egy ország, egy faj, egy társadalmi osztály, egy korszak embere. Ô mindannyiunk kortársává lett, áldozata mai eseménnyé vált. A szeretet a teljes eggyé válásra törekszik: egybeolvadásra. Jézus Krisztus, hogy a megváltott világgal egyesüljön, a kenyér színébe rejtôzött, hogy SZERETETÉVEL táplálkozhass és átalakulj benne. Ha egyesülsz a szentáldozásban a meghalt és feltámadott Jézussal, tedd azért, hogy befogadd tagjaidba a megváltást, megszabadulj a bűntôl, emberi életed átalakuljon Isten fiainak életévé, Krisztus életévé, de azért is, hogy vidd a megváltást egész környezetedbe, tevékenységedbe, kapcsolataidba. Egyetlen és pótolhatatlan vagy azon a helyen, ahol vagy, abban az idôben, amikor élsz. Jézus Krisztusnak szüksége van rád, hogy az anyagnak és az életnek e kis parcelláját, a világnak e részecskéjét, a történelemnek e pillanatát elérje. Ha áldozol s ugyanakkor tevékenyen jelen vagy abban az egész életben, amelybe beletartozol, az isteni szeretet oltóágává leszel a világ nagy fáján, ismét a szájává leszel az emberiség csodálatos testének, de ezúttal azért, hogy Örök Élettel tápláld ezt a testet, te teszed lehetôvé, hogy növekedjék, fejlôdjék, hogy az egyre jobban KRISZTUS TITOKZATOS TESTÉVÉ. váljék. Nem áldozhatsz érvényesen: ha nem igyekszel tudatosan és önként kifejleszteni egész lényedet. ha a hivatásbeli kötelességeidet súlyosan elhanyagolod, ha nem akarsz dolgozni és pusztán a mások munkájából élsz, ha önzô módon távol tartod magad az embereknek az igazságért és békéért folytatott harcától, ha visszautasítod a szeretetet és elhárítod az életet, melyet adhatnál, ha egyes testvéreidtôl tudatosan elzárkózol, mert amikor áldozol nemcsak a Megváltó Jézus Testével egyesülsz, hanem az Ô egész titokzatos testével, az Ô teljes Testével: azaz minden embertestvéreddel, a földiekkel és az égiekkel, az egész világmindenséggel. Jézus Krisztus által a Megváltás megvalósult; te azonban akadályozod, mert nem illeszted be egész életedet a Megváltó tökéletes áldozatába, és nem fogadod be az egész Jézus Krisztust, hogy egész életedbe beleilleszd. A szentmise a világ Jézus Krisztussá való alakulásának szentségi aktusa, általa az egész kereszténység, az egész úton lévô Egyház elôreviszi a világegyetemet és az egész emberiséget. Ez az egyetemes felemelkedés Isten felé Krisztus által. ,,Egyetlen tennivalód az, hogy életedet beleillesszed a tökéletes áldozatba, hogy egész tevékenységedet és embertársaid tevékenységét a legteljesebb mértékben kapcsold bele magának az Istenembernek tevékenységébe''[108]. Amikor majd minden befejezést nyert, amikor az ember Istennel egyesülve majd végsô tökéletességre viszi a teremtést, amikor Krisztus lesz ,,minden mindenekben'', amikor titokzatos Teste ,,elérte majd teljes érettségét'', amikor a mindenkire és mindenre alkalmazott megváltásban Krisztus mindent átfogott, felvett és magában újra egyesített, akkor az Egyház nem fogja többé megjeleníteni Krisztus halálát és feltámadását, mert akkor Ô maga fog eljönni. Akkor a TELJES Krisztus mutatkozik be az Atya elôtt Megváltójának átlyuggatott, de a feltámadásban megdicsôült keze által. Akkor megkezdôdik az örök hálaadás az újra megtalált Szeretetben..., és az emberiség, a világmindenség egyszer s mindenkorra elérte végsô BETELJESÜLÉSÉT[109]. ======================================================================== Üdvözlégy Mária! Miért okoz nehézséget némely kortársunknak a Szűzanya tisztelete? Mások meg miért torzítják el tiszteletüket olyképpen, hogy mindenütt a Boldogságos Szűz közbelépését látják, és szinte mágikus hatalmat tulajdonítanak bizonyos áhítat-gyakorlatoknak? Igen sok értelmi sablon, kétes teológia és naivitás akadályt képez, sôt el is torzítja Mária egyszerű tisztaságát. Ugyanakkor sok zártszívű, gôgös szellem nem fogadja el Mária tanúságtételét a ,,hatástalanság'' végtelen hatóereje mellett. Az emberi történelem középpontjában Szűz Mária az, aki szeplôtelen szeretetének az Atya terve iránti csendes odaadásával viszi elôre a világot. Szűz Mária kortársaink szemében nem ,,modern'', de a modern világnak szüksége van reá, hogy az életnek olyan értékeire emlékeztessen, amelyek ebben a világban feledésbe merültek. Körülötted az emberek lemosolyogják a szüzességet, sôt mi több, megvetik. Mária nem modern, mert szűz. De Mária a szüzesség szellemi termékenységének bizonysága. A Szentlélek közreműködésével Istenanya, és minden embernek anyja, Krisztusban. Ha a Szentlélek jegyese leszel -- ugyan nem testileg, de annál sokkal biztosabban, megsokszorozod a világban az életet és a szeretetet. Hogy a teremtés műve elôbbre jusson és átalakuljon, hogy az emberiség haladjon, a tudományba, a technikába... az atomenergiába veted bizalmadat. Mária nem modern, feltűnô gesztusok nélkül, szónoklatok nélkül, külsô tevékenység nélkül, harc nélkül, vérontás nélkül, egyszerűen azzal, hogy egész életével IGENT mondott Istennek, Krisztust adta a világnak, és Vele megmentette a világot. Az elektronfizika, az automatizálás, az űrrakéták ragyogó századában Mária figyelmeztet téged a tiszta áldozat, a figyelmes szeretet, a bensô készenlét, a csend végtelen hatalmára. Mária ,,igen''-je kettôs: a megtestesülésre és a megváltásra adott igen. Minthogy Mária teljesen az Atya Országának szolgálatára szentelte magát, teljesen tiszta lévén, benne a megtestesülést és a megváltást semmi sem akadályozta. A szerelmes szavak nevetségesen hatnak, ha nem a szerelmes ajkáról hangzanak el. A rózsafüzér nagyon szegényes és hatástalan imának tűnik számodra ebben a modern világban, amely annyira gazdag különféle kifejezési módokban. Pedig az a szeretet párbeszéde: nézzük, csodáljuk, szemléljük Krisztus titkait, és közben mindig ugyanazokat az üdvözleteket, kéréseket intézzük Ahhoz, aki Jézus Krisztust adta nekünk. Kortársaiddal egyetemben tévedsz, mert Mária a legmodernebb, a legelsô asszony. Ô halad azoknak az embereknek beláthatatlan serege élén, akik útban vannak, hogy találkozzanak Istennel, Akit elveszítettünk. Az emberi tisztaság teljessége. A szeretetnek kiszolgáltatott Szív. Teljes Szabadság, hogy Istennek az emberrel kötött menyegzôjén kimondja az IGENT. Ô az elsô asszony, aki Istennel véglegesen megkötötte a Végtelen Szeretet szövetségét. Ôbenne találkozott a természetes a természetfölöttivel, a véges a végtelennel, az ember az Istennel. Ô az elsô ,,újjáteremtett'' teremtmény, aki eljegyezvén magát a megváltott emberi természettel, prototípusa annak az embernek, akivé nekünk is válnunk kell. Mária alakja méltóságteljesen magaslik ki az emberiség színe elôtt, hogy eleven tanúja legyen természetfölötti rendeltetésünknek. Minthogy az égben él lelkével, szívével és testével, valamit a mi testünkbôl és vérünkbôl is felvitt oda, valamint egy keveset abból az anyagból is, amely szintén várja a maga mennybevitelét. Idôsebb nôvérünkként vár minket, vonz minket, elôre viszi az emberiséget, elôre viszi a világmindenséget. Jézus Krisztus, Isten Fia, egyúttal közülünk való asszonynak is a fia. Így, hála Máriának, ô még jobban hozzánk tartozik; Mária révén Jézus is ,,közülünk való''. Mária Isten anyja. ô a te anyád is. A te anyád és Isten anyja egyazon édesanya. Keresd az Evangéliumban a Kisboldogasszonyt, Jézus hű, szerény és fájdalmas édesanyját. Szeresd ôt, imádkozzál hozzá. De keresd felnôtt hited fényénél a Nagyboldogasszonyt is, az Egyház anyját, a Titokzatos Test anyját, aki Krisztusban mindnyájunkat, az egész emberiséget új életre szült. Jézussal, aki befejezi titokzatos megtestesülését az egész emberiségben, Jézussal, aki befejezi megváltását a történelem folyamán, Mária is folytatja munkálkodását a világban. A Szentlélek hűséges jegyese, örök IGEN-jével kíséri Fiának legkisebb kegyelmi ajándékait is. Ha szeretetbôl küzdesz több békéért és igazságért, Mária támogatja erôfeszítéseidet, mert ô mindig ott van, amikor Fiában életet kell adni. Ha szenvedsz testvéreid földi nyomorúsága, erkölcsi megpróbáltatásai miatt, ha igyekszel testvéreidet mindezektôl megszabadítani, Mária részt vesz törekvésedben. Ugyanis mindenütt, ahol kereszt emelkedik, ott áll alatta, áldozatra készen, hogy a megváltás Fiában kibontakozzék. Mária legyen a társad angazsmanodban is, mert az ô anyai segítsége nélkül sohasem fogod elôre vinni a szeretetet és az életet. Miért ismernéd félre a Szent Szüzet, hiszen elsôsorban ô az, aki sikerre viheti életedet Krisztusban, hiszen elsôsorban ô az, aki elôreviszi az emberiséget a testvéri szeretetben, hiszen elsôsorban ô az, aki elôreviheti az egész teremtést a Krisztusban való megdicsôülés felé. Nem ismered ôt igazában, mert az emberiség történetében ma éppúgy, mint tegnap Fia történetében, csendesen háttérbe vonul... Mária hallgat, de jelen van. Mondd neki mindennap, életed minden lépésénél, egészen egyszerűen, Üdvözlégy Mária! ======================================================================== A szeretet útja Istenhez vezet... hogy Jézus Krisztus szívével szeress Minden szeretet. ha valódi, Istenhez vezet, mert mint Szent János mondta: ,,A szeretet Istentôl van''[110]. De ha a szeretet már pusztán természeti síkon is a végtelen ígéretet hordja magában, ahhoz, hogy a természetfölöttibe torkolhasson, az szükséges, hogy az öntudatos és szabad ember teljesen kitárja szívét Krisztus szeretete elôtt. Így a kereszténynek a szeretet kegyelme révén megvan az a rendkívüli képessége, hogy úgy szeresse Istent és testvéreit, ahogyan maga Isten szereti önmagát és gyermekeit. Az ember nem lehet: éhség étel nélkül, szomjúság ital nélkül, kérdés válasz nélkül, szeretet, szeretet nélkül. Minden ember szenvedve keresi kiteljesedését. Annak a vágyadnak mélyén, hogy szeress és szeressenek, Ott rejtôzik befejezetlenséged tudata. A szeretet által keresed kiteljesülésedet. De ennek az örökös keresése mindaddig kielégítetlenül hagy, míg el nem tölt a végtelen szeretet: Isten. A szeretet keresése az ember lényének legmélyén mindig annyi, mint Isten keresése. A szeretet, minthogy önmagadtól elszakít, Istenhez visz közelebb, mert minden ember életében csak két vonzási pólus van: önmaga, vagy a többiek és Isten. Nem teheted, hogy egész lényed ne forduljon a szeretet felé, mert öröktôl fogva a szeretet gondolt el téged és a szeretet, szeretet után kiált. Az Isten szeretetének vagy a gondolata. Legyen életed a szeretet válasza. Jézus Krisztus nagy kinyilatkoztatása éppen az, hogy ISTEN A SZERETET, hogy a világ és az emberek nagy ,,kalandja'' a szeretet története, amelynek végsô beteljesedése csak a szeretet gyümölcse lehet. Benned és a többiekben a valódi szeretet mindig Isten jelenlétének a jele, mert Isten minden szeretetben jelen van, mint ahogyan a nap jelen van minden sugarában. ,,...a szeretet Istentôl van. Mindaz, aki szeret, Istentôl született és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet... Aki szeretetben él, Istenben él, és Isten ôbenne''[111]. Nyomon követheted Istent a világban, ha az igazi szeretet nyomait kutatod. Betöltheted az emberek lelkét Istennel, ha önmagadról elfelejtkezve szeretetet sugárzol magad körül. Istenhez vezetheted embertársaidat, ha segíted ôket abban, hogy ténylegesen szeressék testvéreiket. Minden alkalommal, amikor szeretsz, a Szeretetrôl teszel bizonyságot, szavak nélkül hirdeted Jézus Krisztust. Valamikor majd hirdetned kell a többieknek, hogy a Szeretet nem valami, hanem Valaki. Minden elôrehaladás a szeretetben, egyúttal haladás az Isten felé is. Életünkben a szeretet fontos szakaszai a mindig kínálkozó alkalmak arra, hogy Isten Fiával mindinkább egyesüljünk: ilyen a fiatalok szeretet keresése, a másokért hozott áldozat felfedezése, a barátság, az eljegyzés, a házasság, az anyaság és az atyaság, az ember síkraszállása egy jobb világért, továbbá ezeken az útszakaszokon belül számos felhívás a szeretetre: a kirándulás baráti társaságunkkal, a futballmérkôzés, a visszautasított flört, társadalmi vagy szakszervezeti munka, a kisgyermek meghallgatása, játékának megjavítása, a fáradtság ellenérc adott hitvesi csók... ...és minden egyéb, minden idôben a Szeretet szüntelenül adott felhívásai arra, hogy a szeretet által és a szeretetbôl éljünk. Isten egykor aszerint fog megítélni, hogy a mindennapi szeretetben milyen hűséges voltál. A szeretet útja Istentôl jön és mindig Istenhez vezet, de: ha megállsz az úton, ha a magad számára próbálod megtartani szereteted tárgyát, akkor már nem Isten felé haladsz, hiszen azt gondolod Istennek, ami csupán megvetésre méltó karikatúrája. Ez bálványimádás. A ,,kis istenek'' eltakarják elôled az egyetlen Istent. Ha nem térsz vissza a helyes útra, örök kielégületlenségre vagy ítélve, és ami meg súlyosabb, nem éred el beteljesülésedet. Aki szeret, csak arra vágyik, hogy teljesen egybeforrjon szeretetének tárgyával. Emberi szempontból -- és ez az ember tragédiája -- az egyesülés sohasem lehet teljes. Ha el akarod érni szereteted célját, egészen magadba kell fogadnod Istent és azután Isten bensôdben egyesit majd azokkal, akiket szeretsz. Vajon el tudnád-e fogadni, hogy korlátok közé szorítsák szeretetedet? Eddig a napig szeretek... Szeretek, de nem annyira, hogy... A szeretet a végtelenre vágyik és csak egyedül Isten adhatja a végtelent. Nem szerethetsz igazán és totálisan, ha nem nyitod meg egész szeretetedet Isten egész szeretete elôtt. Kérdezd meg szerelmesedtôl, vajon szereti-e a SZERETETET? Ha igen, tudhatod, képes arra, hogy korlátlanul szeressen téged. Ha nem, akkor megtudod, hogy szerelme képtelen a végtelenre. Túl kicsiny vagy ahhoz, hogy Istent a szeretetben elérjed és magadhoz láncold. Szíved túl kicsiny ahhoz, hogy úgy szeresd testvéreidet, ahogyan Isten szereti ôket, és mégis Isten azt kívánja tôled, hogy ezzel a végtelen szeretettel szeresd Ôt és testvéreidet. Embertársaid és az egész világ, nem akármilyen, hanem isteni szeretetet várnak tôled. Emberszereteted nem ,,természetes'', hanem természetfölötti szeretet legyen. Szükséged van Krisztus egész megváltására, hogy szeretetedet az önzéstôl megmentsed. Szükséged van Krisztus egész szeretetére, hogy emberi szeretetedet átalakítsad ,,isteni'' szeretetté. Az ,,isteni'' szeretet, a kegyelem ajándékaképpen, titokzatos képességünk, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan Isten szeret, ,,Krisztus szívével'': Istent, Atyádat, az embereket, testvéreidet. Ha jobban akarsz szeretni, fogadd magadba jobban a SZERETETET. Engedd, hogy mindinkább a Szeretet szeressen benned és általad. Tégy úgy, hogy Isten szeresse általad testvéreidet. Ha emberileg szeretsz valakit, magadhoz kapcsolod. Ha keresztény módra szereted, Krisztushoz kapcsolod. Ha Krisztussal és Krisztusban szeretsz, a TITOKZATOS TESTET növeled, és közreműködsz az Isten Országa elôre vitelében, ugyanakkor, amikor hirdeted azt. Nem arról van szó, hogy ,,gyakorold a felebaráti szeretetet'', hanem légy maga a ,,szeretet''. ,,Szeress, és tégy, amit akarsz''[112]. ======================================================================== Jegyzetek 1 Ha ,,emeletrôl'' -beszélünk az emberrel kapcsolatban, ezt csak azért tesszük, hogy alkotóelemeinek egymáshoz viszonyított értékét megkülönböztessük; de nem felejtjük el, hogy az ember egységes, és hogy cselekedeteinek mindegyikét egész lényével végzi. (Vö.: ,,Az atomizált ember, vagy az egységes ember, a személyiség'' című fejezetet.) 2 Vö. ,,Ne fojtsd el, nemesítsd'', című fejezetet. 3 Szent Pál, Gal. 2,20. 4 E témával, valamint a szerelem és házasság témájával kapcsolatosan bôségesen merítettünk Dr. Goust: En marche vers L'amour c. kitűnô munkájából (Editions Ouvriéres; német fordítása: Der Weg, der zur Liebe führt. Schwabenverlag, Stuttgart). 5 Gen. 11, 8. 6 1Ján. 3, 14. 7 Vö. ,,Ember a talpán'' című fejezetet. 8 Vö. ,,Légy összeszedett'' című fejezetet. 9 E fejezet második részének gondolatait nagyrészt Saint-Pierre doktornônek, a pszichoszintétikus vizsgálatok szakértôjének köszönhetjük. 10 Vö. ,,Ember a talpán'', című fejezetet. 11 ,,Az érzelem oly testi finomságot tételez föl, amely lehetôvé teszi, hogy a legtávolabbi és a legapróbb külsô események is kiváltsák ... és néha olyan nyugtalanság keletkezzék, amely fölött a tudatnak nincs hatalma''. LOUIS LAVELLE: L'erreur de Narcisse, 89. old. 12 Vö. ,,Ember a talpán'' című fejezetet. 13 Ha lehetséges végezd ezt a ,,gyakorlatot'' írásban hetenként kétszer-háromszor. 14 ,,...az érzelemnél az a csodálatos, hogy olyan végcélnak tűnik föl, amelyben a lélek megnyugszik; pedig valójában olyan megrázkódtatás. mely egy lelki aktust hivatott elôidézni'' LAVELLE i.m. 91. old. 15 36. zsoltár 16 Gal. 3, 28. 17 Gen. 1, 28. 18 Ebben a fejezetben nem azokról van szó, akik kezdettôl fogva önként elhatározták, hogy nem lépnek házasságra, sem pedig azokról, akik vallásos fogadalommal mondottak le róla; az elsô eset aránylag ritkán fordul elô, a második pedig egészen sajátos fejtegetést igényelne. 19 Gen. 2, 18. Vö: ,,Ifjú vagy, készülj fel a szerelemre'' című fejezetet. 20 Gen. 2, 24. 21 Még nem jelenti szüleid elhagyását, ha függetlenséget biztosítasz magadnak és megsegíted ôket abban, hogy elismerjék gyermekük önálló személyiségét. Anyagilag segítsd, gondozd ôket, ha rászorulnak, dédelgetheted ôket, de emellett szerezd meg és tartsd meg a felnôtt ember teljes bensô szabadságát. Mindez egyaránt érvényes a házas és magános felnôtt gyermekek és szüleik viszonyára, de érthetô, hogy, az utóbbiak számára -- különösen. ha szüleikkel laknak -- sokkal nehezebb ennek az érettségi foknak az elérése. 22 Súlyos tévedés azt gondolni, hogy a leánynak mindenképpen szüleivel kell laknia. Sok fiatal leányt gátolt ez meg kibontakozásában. 23 Vö. ,,A nô'' című fejezetet. 24 Gen. 2, 18 25 Az ilyen vaktában kötött házasság csak nagyon ritkán felel meg az egészséges összhang legelemibb követelményeinek. Késôbb a felnôtt és öntudatossá vált emberek csak nehezen vállalják az ilyen kapcsolatokat. Az elrontott házasságokat igen gyakran túl fiatalok kötik, akik koruknál fogva legalábbis lelkileg éretlenek. 26 Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy itt nem a munkabérek emelése ellen foglalunk állást, hanem az anyagiakhoz való ragaszkodás és az ellen a rendetlen kívánság ellen, hogy mindig többet akarjunk birtokolni. 27 Vö. ,,Ember a talpán'' című fejezetet. 28 Gen. 11, 4. 29 1Kor. 7, 30-31. 30 Vö. ,,Ember a talpán'' című fejezetet. 31 Vö. ,,Az ember és a piedesztálja'' című fejezetet. 32 Ef. 1, 3-6. 33 Vö. ,,A gyónás: a bűnbánat szentsége'' című fejezetet. 34 A hit, a remény, a szeretet természetfölötti életed új ,,képességei''. 35 Vö. ,,Ember a talpán'' című fezetet. 36 Gal. 2, 20. 37 Vö. ,,Az atomizált ember, vagy az egységes ember, a személyiség'' című fejezetet. 38 Ef. 1, 10. 39 Vö. ,,Az ember két dimenziója'' című fejezetet. 40 30. zsoltár 41 4. zsoltár 42 54. zsoltár 43 Vö. ,,Ember a talpán'' című fejezetet. 44 ,,Alakunkat fiziológiai szokásaink hozzák létre, sôt szokásos gondolataink is... Az arc, a száj, a pofák, a szemhéjak alakját, meg az arcvonalakat azoknak a lapos izmoknak az állapota határozza meg, amelyek a bôr alatti zsírszövetekben mozognak. Ezen izmok állapota pedig lelkünk állapotától függ... Anélkül, hogy tudnánk róla, arcunk fokozatosan alkalmazkodik a tudatállapotunkhoz. A kor elôrehaladtával mindinkább Kiülnek rá az érzések és az egész lény vágyai''. (Dr. Alexis Carrel: Az ismeretlen ember, 71. l.) 45 Vö. ,,Légy összeszedett!'' és ,,Éld a magad életét'' című fejezeteket. 46 Vö. ,,Az atomizált ember...'' című fejezetet. 47 Vö. ,,Mikor fogadod el végre önmagadat?'', 79. old. 48 Ez a még éretlen ifjú magatartása, aki így próbálja érvényesíteni saját személyét. 49 Vö. ,,Az atomizált ember...''. című fejezetet. 50 Vö. ,,Ne terheld túl magad!'' című fejezetet. 51 Vö. ,,Gondolkodj, és dönts...'' című fejezetet. 52 Vö. ,,Életünk felülvizsgálása'' című fejezetet. 53 Vö. ,,Életünk felülvizsgálása'' című fejezetet és ,,Életünk közösségi felülvizsgálása'' című fejezetet. 54 Vö. ,,A gondtalan ember'' című fejezetet. 55 Vö. ,,Ki a másik?''című fejezetet. 56 Vö. ,,A szűklátókörű ember'' című fejezetet. 57 Vö. Róm. 5, 15-21. 58 Érzelmeink szerepérôl életünkben vö. ,,Ne fojtsd el, nemesítsd'' című fejezetet. 59 Az önmegtagadás akkor lesz gyümölcsözô, ha ,,pozitív'', vagyis odaadásban, önként felajánlott áldozatban teljesedik ki. Vö. ,,Ne fojtsd el, nemesítsd'' című fejezetet. 60 Vö. ,,Az embert két dimenziója'' című fejezetet. 61 Vö. ,,A szeretet önmagunk odaajándékozása'' című fejezetet. 62 Vö. ,,Az ember a talpán'' című fejezetet. 63 Vö. ,,Ne csüggedj el soha'' című fejezetet. 64 Vö. ,,Mikor fogadod el végre önmagadat?'' című fejezetet. 65 Róm. 6, 23. 66 Amikor ebben a fejezetben az emberre a ,,teremtô'' szót alkalmazzuk, ezt a ,,létrehozó'', ,,alkotó'' értelmében tesszük (vagyis aki Istennel teremt együtt). A szó szoros értelmében az ember sohasem lehet teremtô (aki ti. a semmibôl hoz létre valamit). 67 Ez nemcsak a testi, hanem lelki értelemben vett szülésre is vonatkozik: a nevelésre, szellemi kiművelésre stb. 68 Fordításunk tudatosan ôrizte meg az eredeti francia szót (a belôle képzett igével) -- más nyelvek is eredetiben alkalmazzák -- az itt kifejtett értelemben. (A fordító megj.) 69 Vö. Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet (Lk. 10, 25-37); és az utolsó ítélet leírását (Mt. 25, 31-46): ,,Éheztem és ennem adtatok... vándor voltam és befogadtatok...'' 70 Vö. ,,Ember a talpán'' című fejezetet. 71 Vö. ,,Az ember két dimenziója'' című fejezetet. 72 Abbé Pierre szavai az Emmaus-i bajtársak életszabályaiban, idézve a ,,Faim et Soif'' folyóirat fejlécén is. (Emmaus volt Abbé Pierre hajléktalanjainak elsô otthona. A fordító megjegyzése). 73 L'Abbé Pierre vous parle, (Editions Le Centurion); Emmaüs, (Editions du Soleil Levant). 74 Gen. 4, 10. 75 Mt. 25, 31-46. 76 A fejlôdésben elmaradt népek problémáinak megismeréséhez a szerzô a következôket ajánlja: P. Lebret műveit: ,,Le Drame du Siécle'' és ,,Suicide ou survie de L'Occident'' (mindkettô a Les Edition s Ouvriéres, Paris kiadása); a következô folyóiratokat: ,, Faim et soif'' ( Paris), ,,Missi'' (Lyon) ,,Vivante Afrique'' (Paris) valamint a Pax Christi mozgalmat, hasonló című folyóiratát s különféle kiadványait (3, rue de l'Abbaye Paris 6). 77 A misztérium szó itt is, és a továbbiakban többet mond, mind ,,titok''; annyi, mint: titokzatosan működô isteni valóság. (A fordító megjegyzése). 78 Jn. 8, 12. 79 Jn. 6,44. 80 Gal. 5,6. 81 Ez persze nem zárja ki az Evangélium tudományos tanulmányozásának szükségességét. Ebben az esetben azonban egészen más eljárásról van szó, amelynek nincs közvetlen kapcsolata a lelki élettel. 82 Zsid. 1, 1. 83 Zsid. 4, 12. 84 Ennek elôfeltétele az egyéni elmélkedés egy vagy két héten keresztül. 85 A vallás neve latinul religio. Ez a szó a ,,religere'' -- kötni, kapcsolni -- igébôl származik. A latin leány-nyelvei átvették az elnevezést és ezért érzik a vallásban a kapcsolat gondolat. (A fordító megjegyzése). 86 Quoist, Michel: Priéres. Ed. Ouvriéres, Paris. (Magyar fordítása ,,Mai ember imái'' címen rövidesen megjelenik kiadásunkban). 87 Ha lehetséges, eleinte írásban. 88 Vö. ,,Éld a magad életét'' című fejezetet, továbbá ,,Gondolkodj és dönts, ez tesz emberré'', cmű fejezetet. 89 A lelkiismeretvizsgálat alkalmával lelkünk felé fordítjuk tekintetünket, azért, hogy tetteink erkölcsi értékét mérlegeljük. Az élet felülvizsgálatakor életünk felé irányítjuk tekintetünket, azért, hogy Krisztust szemléljük, aki az élet apró dolgaiban szól hozzánk. 90 Vö. ,,A szűk látókörű ember, vagy a keresztény mélyebb látása'' című fejezetet. Az élet felülvizsgálata tehát nem az emberi gondolkodás, hanem a keresztény kontempláció síkján folyik le. Éppúgy a vallási élet egyik gyakorlata, mint például az elmélkedés. 91 Vö. ,,Isten szól -- találkozás Jézus Krisztussal'' című fejezetet. 92 Nemcsak cselekedni kell, de másokat is cselekvésre kell bírni. 93 Vö. ,,Ember a talpán'' című fejezetet. 94 Jn. 14, 27. 95 Az Egyház régi bánatimájából. 96 Vö. ,,Életünk felülvizsgálása'' című fejezetet. 97 Róm. 7, 15-24. 98 Lk. 15, 7. 99 Mt. 9, 13. 100 Lk. 19, 10. 101 Mt. 9, 12. 102 15. zsoltár. 103 Fontosnak tartjuk, hogy az elôszóban mondottakra emlékeztessünk itt: nem akarjuk ezekben a fejezetekben az egyes kérdéseket kimerítôen tárgyalni, hanem csak néhány gondolatot adni e kérdések egy-egy mozzanatával kapcsolatban. 104 Vö. ,,A szenvedés, az ember tragikus műve'' című fejezetet. 105 A zsidók húsvétkor a Vörös-tengeren való átkelést, az egyiptomiak rabszolgaságából való szabadulást ünnepelték meg. Innen a húsvét neve: Pascha, ami ,,átmenet''-et jelent. (A latin és leány-nyelvei átvették ezt az elnevezést). A keresztények igazi húsvétja a bűn rabszolgaságából való szabadulás Jézus Krisztus segítségével. 106 Az Égbe. 107 Valamely szentség nem más, mint érzékelhetô jel, szimbólum, amely azonban megvalósítja azt, amit jelent, (vagyis közli a kegyelmet), tehát hatékony jel. 108 Vö. Lebret: Principes pour l'Action (Edition Ouvriéres, Paris) c. művét. 109 E fejezet különösen mutatja a szerzô teilhardi szemléletét. (A fordító megjegyzése) 110 1Jn. 4, 7-8. 111 1Jn. 4, 7-8; 16. 112 Szent Ágoston ======================================================================== Michel Quoist QUOIST, Michel 1921-ben, a franciaországi Le Havre-ban született. Apját korán elveszítvén, 13 éves korában dolgozni kezd. 18 éves korában belép a papnevelô intézetbe, folytatja középiskolai tanulmányait, majd a fôiskolán bölcseletet és hittudományt tanul; 1947-ben szentelik pappá. További tanulmányok következnek a párizsi Institut Catholique- on, szociológiából doktorál; díjnyertes értekezést ír ,,A város és az ember'' címen. Mint káplán kezdi lelkipásztori működését Le Havre-ban, majd egyházmegyei ifjúsági lelkész, utána a dél-amerikai francia papi utánpótlás érdekében végez kiképzô munkát; most újra lelkipásztorkodik Le Havre-ban. Ezzel párhuzamosan folytatja írói tevékenységét és munkatársa az ,,Economie et Humanisme'' tudományos munkaközösségnek. Egyike a ma legolvasottabb francia egyházi íróknak. Többi művei: Priéres (Itt vagyok, Uram!); Aimer. Journal de Dany; Donner. Journal d'Anne-Marie; Le Christ est vivant; Jesus Christ m'a donner rendezvous. Szerkeszti a ,,Visages du Christ'' c. naplósorozatot. (Mind Les Editions Ouvriéres, Paris.)