Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== P. Martin A lelki gyermekség útja Lisieux-i Szent Teréz élete és iratai nyomán A francia eredetinek második, bôvített kiadásából fordította M. Schweinitzer J. Gertrud angolkisasszony Nihil obstat. Joannes Antal censor dioecesanus. Imprimatur. 2258/1931. Vacii, die 12 maii 1931. + Stephanus episcopus. ,,Ez az az ösvény, melyen haladni mindenkinek nemcsak lehetséges, hanem könnyű is, habár nem is lesz képes mindenki ez úton elérni azt a magaslatot, amelyre a jó Isten Terézt felsegítette.'' Ôszentsége XI. Pius pápa Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Ôeminenciája Gasparri bíboros levele Elôszó a II. kiadáshoz A fordító elôszava I. fejezet: Mi a lelki gyermekség útja, hogyan kapcsolódik az Evangéliumba? 1. Milyen hozzánk a mi mennyei Atyánk? 2. Milyen gyermekek legyünk Istennel szemben? 3. Mit tesz a lelki gyermekség útjára lépni? II. fejezet: Kicsinység és gyengeség 1. Mennyire kívánatos a szív alázatossága 2. A kicsiny lélek erejének titka a szívbeli alázat III. fejezet: Szegénység 1. Minél élénkebb szegénységünk tudata, annál kevésbé kell az ínségtôl tartanunk 2. A kegyelmet alkalomról alkalomra adja meg az Úr 3. Ne tulajdonítsuk magunknak az Istentôl vett adományokat 4. Szegényeknek kell maradnunk mindvégig 5. Hogyan kell viselkednünk, ha a teremtmények elfelednek IV. fejezet: A jó Isten iránti bizalom 1. Bizalmunk okai 2. Gyakorlati következmények 3. Alkalmazás V. fejezet: A szeretet 1. A szeretet fontossága és szerepe a lelki gyermekség útján 2. Kívánnunk kell a szeretetet 3. Miben áll a szeretet gyakorlása VI. fejezet: A szeretet (folytatás) 1. Az isteni felvonó 2. Felajánlás a jó Isten irgalmas szeretetének VII. fejezet: Önmagunknak teljes átadása Istennek 1. Mi a szerepe a teljes önátadásnak? 2. Mint vezet a teljes önátadás a tökéletes isteni szeretetre 3. Mennyiben bizonyítja az önátadás a gyermek szeretetét 4. Mennyire óvatosan gyakorolja Szentünk az önátadást VIII. fejezet: A buzgóság 1. A buzgóság forrása 2. A buzgóság gyakorlása IX. fejezet: Az egyszerűség 1. Az egyszerű lélek egyenesen Isten felé tör 2. Hogyan és hol tanulhatunk egyszerűséget 3. Egyszerűség az erények gyakorlásában X. fejezet: Szűz Mária szerepe a lelki gyermekség útján 1. Szeressük Máriát gyengéden és erôsen 2. Folyamodjunk gyakran Hozzá 3. Kövessük híven! Felajánlás a jó Isten irgalmas szeretetének Jegyzetek ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1931-ben jelent meg A Szalézi Művek kiadásában Rákospalotán. ======================================================================== Ôeminenciája Gasparri bíboros úr levele a szerzôhöz Vatikán, 1924. június 2. Fôtisztelendô Atyám! A Szentatya különösen szívesen fogadta e bájos könyvet, melyet Ön azért írt, hogy hozzáférhetôvé tegye a keresztény lelkek számára azt az eszközt, mely oly rövid idô alatt szentté tette a kisded Jézusról nevezett Boldog Terézt. Ôszentsége szívbôl köszöni gyermeki hódolatát és szerencsét kíván ahhoz, hogy Ön ismét bebizonyította, mily nagyon tévednek azok, kik azt vélik, hogy az életszentség rendkívüliségeket kíván. Önnel és munkájával szemben viseltetett jóindulatának zálogául boldogan küldi el a Szentatya Önnek is, a tisztelendô misszionárius atyáknak is különös apostoli áldását. Fogadja fôtisztelendô Atyám megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését: Gasparri bíboros ======================================================================== Elôszó a II. kiadáshoz A jó Isten megáldotta ezt a kis könyvet, melynek nem volt egyéb célja, minthogy Ôt megszerettesse és így elsô megjelenése óta -- aminek immár 6 éve -- nagyon elterjedt, nemcsak Franciaországban, hanem minthogy tizenkét idegen nyelven olvassák, egész Európában, sôt a távoli missziós országokban is. Mi több, sok olvasó szíves volt megismertetni a szerzôvel azt a lelki hasznot, melyet Isten kegyelmébôl e könyvbôl merített. Folytatni és gyarapítani e jót, ez az a gondolat, mely eldöntötte ez új kiadás közzétételét. Gyakran ismételt kérésnek engedve jónak látta a szerzô új fejezettel bôvíteni az eredeti szöveget, ezért írt Szűz Mária szerepérôl a lelki gyermekség útján. Vajha e kibôvítés méltóvá tenné e szerény munkát a drága Kis Szent Teréz újabb mosolyára és a mennyország Királynôjének anyai áldására. 1929. július 16-án, a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén. ======================================================================== A fordító elôszava Istenben boldogult XV. Benedek pápa szívbôl kívánta ,,hogy a Gyermek Jézusról nevezett Teréz nôvér titka, vagyis a lelki gyermekség útja, senki elôtt ne maradjon ismeretlen.'' Megszerettetni Istent másokkal, úgy ahogy ô szerette és megismertetni velük ,,kicsiny ösvényét,'' ez Lisieux bájos szentjének hivatása, melyet folytatni fog a világ végéig. Nagy azoknak a buzgó lelkeknek száma, kiket e könnyű és biztos útra vonz, de sokan vannak, akik visszariadnak, mert gyarlóknak és gyengéknek érzik magukat. Örömet akartunk szerezni Kis Szent Teréz magyar tisztelôinek e mélységes és mégis oly közvetlen hangon írt műnek lefordításával. Már csak azért is szükségesnek látszott a ,,kicsiny lelkek'' e drágalátos kézikönyvét megismertetni a magyar közönséggel, mert tudtunkkal a lelki gyermekség útjáról behatóbb tanulmány nem jelent meg még anyanyelvünkön. Adná az Úr, hogy napról-napra növekednék azoknak a kedves lelkeknek száma, kik a rózsaesôt hullató Szent nyomdokaiba lépnek, akkor hazánkban is elôbb teljesülnének dicsôségesen uralkodó Szentatyánk szavai: ,,Ha a lelki gyermekség útja általánossá válnék, mily könnyen valósulna meg az emberi társadalom újjászületése.'' E helyen fejezem ki hálámat dr. Balanyi György kegyesrendi asszisztens úr iránt, ki fordításomat jóakaró észrevételeivel kísérni szíves volt, továbbá a Szent István Társulatnak, amely a könyv kiadásának jogát a Clarisseumnak átengedte, végül a rákospalotai Szalézi Atyáknak, kik ezt a művet sajtó aló rendezték. Kelt, Budapest -- Zugliget, az Angolkisasszonyok intézetében 1930. húsvét ünnepén. M. Schweinitzer Janka Gertrud I. B. M. V., középisk. tanár. ____________________ Jegyzet Az idézeteket a következô, a Szent István Társulat kiadásában megjelent művekbôl vettem: 1.Egy lélek története (Lisieux-i Szt. Teréz) Önéletrajz IV. kiadás, fordította M. Nagyfejeô Gabriella, angolkisasszony. 2.Szent Terézia nôvér szelleme II. kiadás. 1926. 3.Egy Szent végsô szavai (Novissima verba) 1929. A. M. D. G! ======================================================================== I. fejezet: Mi a lelki gyermekség útja; hogyan kapcsolódik az Evangéliumba? Szent hitünknek egyik legvigasztalóbb tanítása, hogy a keresztség szentsége új, isteni életet közöl velünk s ezáltal Isten gyermekeivé tesz bennünket. ,,Lássátok, minô szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk és azok is vagyunk''.[1] Az istengyermekség gondolata, mely az egész Szentírást áthatja, meghatározza számunkra, hogy minô magatartást kell tanúsítanunk a jó Istennel szemben, mivelhogy Ô a mi Atyánk. Az Úr Jézus, valahányszor Istenrôl beszél, akár külön az apostoloknak, akár a nagytömegnek, mindig ,,Atyának'' nevezi Ôt. Csak a hegyi beszédben vagy tizenhatszor találkozunk e kifejezéssel. Ez a megkapó tény nem kerülte el az Egyház figyelmét. Kifejezésre is juttatja a szentmisében, midôn a Pater noster elôtt azt mondja, hogy ,,üdvös parancsolatok késztetésére és isteni tanítástól felvilágosítva'' meri a Magasságbelit ,,Atyának'' szólítani. Isten a nagy keresztény család Atyja, -- ebben nem szabad kételkednünk -- és azt akarja, hogy mi valamennyien gyermekeinek tekintsük magunkat és e szerint viselkedjünk ne csak imádságainkban, hanem életünk minden mozzanatában. 1. Milyen hozzánk a mi mennyei Atyánk? Hogyan képzeljük el Ôt gyakorlatiasan? Ha róla beszélünk, éreznünk kell-e mindazt, ami a gyermek szívét az ,,atya'' szóban bizalommal tölti el? Éreznünk kell-e, a figyelmes, segítô és éber gyengédséget, a kizárólag gyermeke javát keresô gondoskodást? Éreznünk kell-e az atyai szívnek túláradó jóságát s jóságának szóban és tettben való megnyilatkozását? Avagy talán úgy képzeljük mennyei Atyánkat, mint távollevô és elérhetetlen lényt, s aki saját dicsôségének élvezésében teljesen érzéketlen irántunk? Aki talán csak irgalomból tűri, hogy Atyának szólítsuk, de egyébként ez teljesen hidegen hagyja Ôt? Távol legyen mindez a mi mennyei Atyánktól! Hiszen ,,Ôbenne élünk, mozgunk és vagyunk!''[2] Már eszünk is emellett tanúskodik, még inkább a hit, mely arra tanít bennünket, hogy a keresztség kegyelme folytán a Szentháromság lelkünk szentélyében lakik, hogy az Isten úgy tartózkodik szívünkben, miként az édesatya gyermekének házában. ,,Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja; az én Atyám is szeretni fogja ôt és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk nála.[3] Lehetséges volna-e, hogy csak kénytelen-kelletlen gondolna velünk mennyei Atyánk, a végtelen Szeretet és Jóság, kinek állandó jelenlétét bírjuk? Nem! Való és igaz, hogy az isteni Gondviselés atyai jósága életünk legjelentéktelenebb mozzanatát is felöleli. Megszámlálta hajunk szálait és akarata nélkül egy se fog meggörbülni. Többet mondok: minden, ami a gyermek szemében atyját drágává teszi, az mind Isten Szívébôl származik, mint ôsforrásból. Földi atyák csak azért olyan jók fiaikhoz, mert az Isten saját szeretetének egy szikráját, saját jóságának visszfényét vetítette beléjük. Igen, csak szikráját, csak visszfényét! De mi a szikra az égô tűzhelyhez, mi a visszfény a naphoz képest? És mi a teremtett szív, mi a legjobb teremtmény szíve az Isten Szívével összehasonlítva?! Némelyek azt állítják, hogy a mennyei Atya, mivel Isten, nem mutathatja ki gyengédségét úgy, mint az emberek. Én azonban azt felelem: Isten azért lett emberré, hogy emberi szívvel szerethessen bennünket. Emberi jóságát se halála, se feltámadása nem csökkentette. Ma az égben és a szent Ostya színe alatt ugyanaz Ô, aki volt földi életében: mindig szeretetreméltó, szelíd, jóságos, mindig részvevô és ma is szívén viseli a földi gyermekeinek boldogságát. Krisztusban az Istenség semmiképp sem csökkentheti a szent emberség báját s viszont embersége nem befolyásolhatja az isteni tulajdonságokat. Tehát ha képet akarunk magunknak alkotni mennyei Atyánkról, nemcsak a föld legjobb és legszeretôbb atyjának kell Ôt gondolnunk, hanem összehasonlíthatatlanul jobbnak, végtelenül bölcsnek, hatalmasnak. Hozzá kell még tennünk, hogy mindenhatóságát és bölcsességét mindig kész Gondviselésének szolgálatába állítani. 2. Milyen gyermekek legyünk Istennel szemben? Az elôzôkben láttuk, mi a mi számunkra mennyei Atyánk, most arról szólunk, hogyan viselkedjünk vele szemben mi, az Ô gyermekei. A családban -- tudjuk -- vannak nagyobb és kisebb gyermekek. Vannak akik kényszerbôl, vagy jellembeli eltérés miatt korán elkerülnek az atyai háztól, mások viszont ott laknak édesatyjuknál. Van olyan gyermek, aki bizalommal, egyszerűséggel gyakran kéri atyja segítségét, s van olyan, aki nehezen szánja rá magát, hogy kérjen valamit atyjától. A jó Isten azt akarja, hogy vele szemben ne úgy viselkedjünk, mint a felnôtt, hanem úgy, mint az egész kicsiny gyermek: sicut parvuli. Szinte megható, mennyire hangsúlyozza az Úr ezt a kifejezést az Evangéliumban: ,,Bizony mondom nektek, ha meg nem változtok és nem lesztek mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába.''[4] ,,Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni és ne akadályozzátok ôket, mert ilyeneké az Isten országa.''[5] ,,Aki mindnyájotok közt legkisebb, az a nagyobb.''[6] De az Úr Jézus nem maradt a puszta szónál, hanem tetteivel is nyomatékozta szavait. Aki ismeri az Evangéliumot, az jól tudja, mennyire szerette, ha a kicsinyek körülvették Ôt, tudja milyen szeretettel vonta szent Szívére és hogyan áldotta meg ôket. Tehát szóban és tettben egészen különös elôszeretetet tanúsított a kis gyermekek iránt. De ez nemcsak azoknak szólt, akik koruknál fogva még kis gyermekek voltak, hanem azoknak is, kik a kegyelem által ismét azzá lettek. Az Úr nagy ölelô szeretetében ezek is, azok is összeolvadtak. Zsidóország gyermekeit azért szerette az Úr, mert a lelki gyermekséget jelképezték, viszont a lelki gyermekség azért oly kedves neki, mert a természetes gyermekség minden elragadó bájával ékeskedik. ,,Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni és ne akadályozzátok ôket, mert ilyeneké az Isten országa.'' ,,Már pedig mikor egy mester valamely oktatást ilyen változó formákban tár elénk, nem árulja-e el éppen eme ismétlôdô kifejezési módok által, hogy ezt a tanítást különösen szívén viseli? Ha ô annyira igyekezik tanítványait oktatni, ezt bizonyára azért teszi, hogy eme vagy ama kifejezési mód által annál biztosabban megértesse velük magát. Tehát világos, hogy az isteni Mester arra törekszik, hogy tanítványai a lelki gyermekségben szükséges feltételét lássák annak, hogy az örök életet elérhessék.''[7] Nem kételkedhetünk hát: Jézus Szíve hô vágyának teszünk eleget, ha a lelki életben egész pici gyermekekké leszünk. 3. Mit tesz a lelki gyermekség útjára lépni? Kis Szent Teréznek az a célja, hogy minél több lelket tereljen erre az útra. A lelki gyermekség útjára akkor lépünk, ha belsôleg ugyanolyan lelkülettel viseltetünk mennyei Atyánk iránt, amilyennel a gyermek viseltetik földi atyja iránt. Ez annyit jelent, mint a gyermek jellegzetes vonásait átvinni a természetfölötti rendbe. Az az egyszerű meghatározás máris bepillantást enged a ,,kis ösvény'' mivoltába. A gyermeket elsôsorban kis növése, gyöngesége, szegénysége, egyszerűsége jellemzi. Vajon mire képes a kis gyermek önmagától? Mije van? Semmije, vagy majdnem semmije. Számára nincs más segítség, mint amit jó szülei részérôl tapasztal. Ha magára hagyják, mindenben hiányt szenved. Ha szüleivel van, biztos, hogy semmije se fog hiányozni. Innen van kis szívében az a mérhetetlen bizalom, mely öntudatlanul arra indítja ôt, hogy mindenben feltétlenül szüleire hagyatkozzék. Így gond és félelem nélkül él, mert teljesen átadja magát szüleinek. A szülôk pedig a szeretett kis lény bizalmának folytonos gondoskodással, állandó figyelemmel felelnek meg. Elhárítanak tôle minden ártalmast, elôteremtenek számára minden kellemest és hasznosat. A gyermek hálás és háláját a maga módján ki is fejezi. Bár nagyon egyszerű az a mód, mégis olyan kitűnô, hogy bôven kárpótolja a szülôket minden fáradságukért. A kisbaba nem tud mást, csak szeretni. Egyszerűen, közvetlenül, ôszintén, egész szívvel szeret s mivel csak szeretni tud, ez az egyetlen foglalkozása. Isten gyermekei életének is ilyennek kell lennie. Legyenek ôk is kicsinyek, gyengék és szegények a jó Isten elôtt! Közeledjenek hozzá egész lélekkel, határtalan szeretettel s adják át neki magukat egészen. Szeressék Ôt s amennyire csak képesek, halmozzák el szeretetükkel; ne mulasszanak el egyetlen alkalmat se, hogy Neki örömet szerezzenek. Erre az életre hívja Szent Terézke a kis lelkeket, kik az ô kis ôsvényén akarnak haladni. Alakítsák ki lelkükben a gyermekség képét és éljék a kicsinyek életét. A gyermek jellemzô vonásai, mint az elôbb mondottuk: a kicsinység, gyengeség, szegénység és egyszerűség. Az egészen kicsinyek élete teljes bizalomban, szeretetben és odaadásban merül ki. Ha be akarunk hatolni a lelki gyermekség titkaiba, ezeket az erényeket kell tanulmányoznunk. ======================================================================== II. fejezet: Kicsinység és gyengeség A gyermek mindenekelôtt kicsiny. Minél jobban növekszik, annál kevésbé mondható gyermeknek. Annak tehát, aki a lelki gyermekség útjára óhajt lépni, legelsô teendôje, hogy egészen kicsiny legyen a jó Isten elôtt. Kicsiny pedig az, aki alázatos. Az ilyen ember olyannak látja magát, amilyen volna saját erejébôl, az isteni irgalom nélkül, Így tekintve az ember semmi. De ez ne legyen puszta megállapítás. Szeressük magunkat ilyen nyomorultnak látni és örüljünk e nyomorúságnak! Lehet valaki nagyon gôgös, jóllehet tisztában van nyomorúságával, példája ennek a gonosz lélek. Az alázatosság viszont nem abban áll, hogy tudomással bírjunk nyomorúságunkról, hanem abban, hogy szívesen viseljük ezt a tudatot. Ez a valódi alázatosság, a szív alázatossága; ilyen legyen a ,,kis léleké!'' 1. Mennyire kívánatos a szív alázatossága Keresztény lélek, ha a jó Isten kedves gyermeke akarsz lenni, légy saját magad elôtt kicsinnyé. Ismerd meg magad olyannak, amilyen vagy! Van benned jó és rossz. Ami jó benned, az Istentôl származik. El ne mulaszd ezt meghálálni Neki! Ellenben minden, ami rossz benned, tôled magadtól van. Ismerd meg és vesd meg önmagadat! Ez a tehetetlenség a jóban, ez a sok rossz hajlam az önszeretet, mulasztások, hibák mind belsôdbôl sarjadnak és tökéletlenségedet mutatják. Nézz bátran szembe mindezzel, nyisd ki jól szemeidet, hogy lássák a nyomorúság e halmazát! De ne szomorkodj, hanem örülj annál jobban, minél inkább észreveszed önmagadban a gyöngeség örvényét és a tehetetlenség forrását. Így tett a kis Jézusról nevezett Szent Teréz mindenkor: ,,gyengeségemet látva, nem fogok szomorkodni; sôt ellenkezôleg éppen gyengeségemmel akarok dicsekedni, mert ebbôl látszik meg, hogy mit tett velem az Úr. Érzem és tudom, hogy napról-napra újabbnál-újabb tökéletlenségeket fogok találni lelkem rejtett mélyén. Be kell vallanom, több hasznot merítettem a saját semmiségem megismerésébôl, mint a hit titkainak világos átértésébôl.''[8] Tudta a kis Szent, hogy ez a belsô megismerés az Úr Isten legértékesebb kegyelmeinek egyike és ezért mindenkor hálás volt érte. ,,Nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas és az Ô legnagyobb tette, hogy beláttatta velem saját semmiségemet és tehetetlenségemet.''[9] Ezért szeretett mindent, ami mélyítette benne saját gyengeségének tudatát, fôleg a gyarlóságokat. Tökéletlenségei nem hogy elszomorították volna, ellenkezôleg örömet szereztek neki, különösen attól a naptól fogva, melyen megértette, hogy az emberi gyarlóságból elkövetett hibák nem okoznak fájdalmat a jó Istennek. ,,Mi az nekem, ha minduntalan el is esem! Csak gyengeségemet érzem, ezáltal ez nagy elônyömre válik. Látod, Uram, mit tehetek én, ha csak Te nem hordasz karjaidban.''[10] Ez kétségbevonhatatlanul alázatosságról tanúskodik, Az alázatos lelket nem lepik meg botlásai, inkább azon csodálkozik, hogy nem botlik többet és súlyosabban. Ugye nem szokatlan dolog, hogy egy kis baba elesik; szegényke, hiszen még állni sem tud! De ha el is esik, nem üti meg magát nagyon, hiszen nem esett nagyot. Így van ez a kis lelkekkel is, Sebeik sohasem veszedelmesek, mert alig hogy megsebesülnek, már is meggyógyulnak Az esés semmiképp sem gyengíti ôket, sôt gyengeségük tapasztalata megerôsítette, mivel gyarapodtak az alázatosságban. Ezért szerette lisieux-i Szent Teréz a nagy Szent Pállal mondani: ,,Minden erôm gyengeségemben van.'' 2. A kicsiny lélek erejének titka a szívbeli alázat, mely a kis ôsvényre vezeti és reá vonja Jézus kegyét Aránylag kevés az olyan lélek, aki önként vállalja, hogy ô kicsiny és gyenge, még kevesebb az olyan, aki örülni tud ennek, különösen ha tapasztalatból tudja, hogy mennyire gyarló és tehetetlen. Legtöbben csak bizonyos fokig hajlandók beismerni gyengeségüket ; mellette szeretik élvezni azt a tudatot, hogy azért erô is van bennük. Különösen ha jó lelki hangulatban vannak és minden áldozatra késznek érzik magukat, ilyenkor azt hiszik, hogy semminek sincsenek híjával. De csak jöjjön az elsô nehézség, csak álljon be az unalom és tespedtség, azonnal elhagyják magukat és elcsüggednek. Ezek a lelkek nem értették meg az igazi alázatosságot. Nem tudják, hogy a kis gyermek ereje éppen gyengeségében van, hogy minél gyengébb a picike, annál jobban segítenek rajta a felnôttek. Lám a nagyobb gyermeket korántsem gondozzák, úgy, mint egy újszülöttet. Így tesz a jó Isten is. Az egészen kicsiny, egészen gyenge lelkekhez nagyobb szeretettel hajol le, mint a többihez. A Példabeszédek könyvében mondja is: ,,Ha valaki egészen kicsiny, jöjjön hozzám,'' Szentünk elgondolkodott e szavak jelentésén és felvetette a kérdést: miért hívja magához az Úr az egészen kicsinyeket? Erre a kérdésre a választ Jézus Szívén hallotta meg, aki minden földi atya fölött atyánk. Ekkor tárult fel elôtte a lelki gyermekség titka: ,,Ölben fogtok hordoztatni és térdeken hízelkednek nektek, mint akinek anyja hízeleg, úgy vigasztallak én titeket,''[11] Ezeket a szavakat idézve hozzáteszi még: ,,Ó, sohasem hallottam ennél gyengédebb beszédet, ennél bűvösebb zenét! Hangján ujjongani kezdett lelkem.''[12] Kis Szent Teréz, mivel kicsinynek és gyöngének érezte magát, biztos, egyenes és rövid utat keresett, hogy Istenhez jusson. Hogy a tökéletesség meredek hegyét megmássza, felvonó után nézett, mely Jézushoz emeli ôt. ,,Az erô, mely égbe emel, nem más, mint a Te erôs, hatalmas két karod, én szerelmes Jézusom! Immár nem kell megnônöm, megmaradhatok kicsinynek, sôt napról-napra kisebbnek kell lennem.''[13] Utóbbi szavak: ,,nem kell megnônöm, megmaradhatok kicsinynek, sôt napról-napra kisebbnek kell lennem'' figyelemre méltók, mert a lelki gyermekségnek ismét egy fontos titkát tartalmazzák. Lényeges különbséget mutatnak a természetes és a lelki gyermekség közt. Míg ugyanis a természet rendje szerint a gyermek nem maradhat mindig kicsiny, addig a lelki gyermekséget az jellemzi, hogy minél inkább elhaladnak fölötte az évek, annál kisebbé kell lennie a léleknek. Itt a haladást az alázatosságban való gyarapodás jelzi, semmiségünknek minél világosabb felismerése és ennek a ténynek minél nagyobb szeretete. Tehát minél jobban örül a lélek gyengesége és nyomorúsága láttán, annál alkalmasabb az isteni szeretet átalakító, felemelô munkájára. Az ilyen lelket szeretetébe fogadja az Úr. ,,Az tetszik Neki, hogy örülök annak, hogy semmi sem vagyok és szegény, és hogy vakon bízom az Ô irgalmában.''[14] Továbbá felvilágosítja; ,,Erôtlen és gyenge voltam, azért Ô lehajolt hozzám és édesdeden beavatott szerelmének titkaiba.''[15] Éppen mivel oly gyenge e kis lélek, bízza magát az Úr mindenhatóságaira. ,,Mindent Jézus tett énbennem, mert én gyenge és kicsiny voltam.''[16] -- mondja alázattal. A következôkben rámutatok majd arra, hogy az Úr munkája a lélekben semmiképp sem menti fel az embert a személyes erôfeszítés kötelessége alól. Sôt ellenkezôleg! Éppen mivel a jó Isten gyermeke, minden alkalmat fel kell használnia, hogy a mennyei Atyát nagylelkűségével megörvendeztesse. Elôbb az alapvetô lelkületrôl szóltunk, mely abban áll, hogy örömmel viseljük, sôt kívánjuk kicsinységünket, gyengeségünket. Ez az állapot lehetséges és összeegyeztethetô bármilyen korral és életkörülménnyel. A Szent mondja; ,,Az ember megmaradhat csekélynek, kicsinynek még a legmagasabb állásban és a legvégsô öregségben is. Ha nyolcvan éves koromban halnék meg, akkor is csak olyan kicsiny volnék, mint amilyen most vagyok.''[17] Ez a megjegyzés nem volt hiábavaló. Csak azt bizonyítja, hogy a lelki gyermekség útja minden kornak és minden állapotnak megfelel, Soha sincs késô, hogy azt megkezdjük, soha se kell azt elhagyni. ======================================================================== III. fejezet: Szegénység A gyermek második jellemzô vonása a szegénység. Még gazdag szülôk gyermekének sincs jóformán semmije, hiszen minden a szülôké, akik csak annyiban osztják meg a gyermekkel javaikat, amennyiben az éppen rászorul. Így tesz velünk a jó Isten is. A léleknek be kell látnia teljes nincstelenségét, tudnia kell, hogy mennyire rászorul az Úr bôkezűségére. 1. Minél élénkebb szegénységünk tudata, annál kevésbé kell az ínségtôl tartanunk Jól tudta ezt Kis Szent Teréz, aki épp azért akart a gyermekek szegénységében élni. ,,Még a legszegényebb ember is megszerzi azt, amire gyermekének szüksége van, de ha felnô s megerôsödik, atyja leveszi róla kezét s így szól hozzá: >>Most már dolgozzál, elég nagy vagy hozzá, hogy eltartsd magadat!<< -- Nos, én azért nem akartam megnôni, hogy ne kelljen ezeket a szavakat hallanom, hiszen tudtam, hogy a magam erejébôl képtelen vagyok életemet, az örök életet biztosítani. Azért mindig kicsiny maradtam és nincs más foglalkozásom, mint virágot szedni, a szeretet és áldozat virágait és azokat az Úristennek felajánlva, Ôt megörvendeztetni.''[18] Bölcsebben és kedvesebben aligha lehet okoskodni. Az elôbbi elmélkedés kapcsán a kis gyermek így szólt az isteni Gondviseléshez: ,,Semmire se vagyok képes, Uram, légy az én erôm!'' Most hozzáteszi: ,,Semmim sincs, légy az én gazdagságom!'' Hogy is engedné a végtelenül gazdag Isten, hogy kis gyermeke szükséget szenvedjen, mikor a földi édesatya oly készségesen segíti magzatát? Forduljon hát minden lélek bizalommal a jóságos Istenhez, különösen a saját méltatlanságát ismerô, bátortalan, erôtlen és megkísértett lélek. Ilyenkor a legegyszerűbb imádság a leghathatósabb. Nincs is szükség ilyenkor imádságra, mert az Úr megérti a szívnek szorongó segélykiáltását, a remegô ajkak szavát, az esdô tekintetet, és Ô, aki az égbôl gondosan ôrködik alázatos gyermeke felett, -- elárasztja ôt kegyelmeivel. A legjobb mód az ínség elkerülésére: semmivel se bírni. -- mindent bizalommal Istentôl várni. 2. A kegyelmet alkalomról alkalomra adja meg az Úr Az édesatya csak azt adja gyermekének, ami reá nézve a jelen pillanatban szükséges, vagy hasznos. Ugyan ki adna egy pici gyermeknek egyszerre egy egész kenyeret? Ki adna neki egy ruhaneművel telt szekrényt? Hiszen nem tudna mit kezdeni vele. Azért csak apránként adnak neki annyit, amennyire éppen rászorul. Gyermekek vagyunk Isten elôtt, miért bánna tehát másként velünk? Sajnos, csak kevés lélek tud belenyugodni abba, hogy az Úr csak alkalomról alkalomra nyújtja kegyelmét. Sokan egyszerre szeretnének meggazdagodni a kegyelmekkel, hogy mindig legyen belôlük tartalékban, mert hiszen jön a halál. Ezek így okoskodnak: ,,Bár szívesen számítok a jó Istenre, de mégis jó volna, ha magamra is számíthatnék. Kézzelfoghatóan szeretném látni, mennyi kincset gyűjtöttem már az örökkévalóságra: mennyit haladtam, mennyi jót tettem. Mert ugyancsak elkelne nálam a lelki vagyon; legalább nem aggasztana a jövô.'' Nos és mi hasznod volna ebbôl a számításból? A biztonság tudata egyetlen bűntôl se tudna visszatartani s nem adna erôt egyetlen áldozatra se, -- minderre csakis Isten kegyelme képes, Ô pedig nem szokta ezt elôre megadni senkinek. De a kellô pillanatban mindig melletted áll segítô kegyelmével és ezt mindannyiszor megadja neked, valahányszor csak szükséged van rá. ,,Gyakran vettem észre, hogy az Úr Jézus nem lát el engem a jövôre szóló kegyelmekkel. Ô minden pillanatban új meg új táplálékkal erôsített engem, anélkül, -- hogy észrevettem volna jövetelét, egyszer csak ott találom Ôt, az én Királyomat az én szegény lelkemben. Gyermekded egyszerűséggel elgondolom, hogy maga az Úr az, aki kicsi szívemben elrejtôzött; Ô az, aki titokzatos módon él és cselekszik bennem, Ô az, aki pillanatról pillanatra a maga akaratához hajlítja az én gyenge akaratomat.''[19] Isten azért nem közli velünk egyszerre kegyelmeit, hogy állandóan érezzük Tôle való függésünket és így folytonosan esedezzünk kegyelmeiért. ,,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...'', tehát nem kérjük azt egy egész évre egyszerre. Szent Terézke egy költeményében így imádkozik: Sötét a jövendô, nem gondolok arra, Nem tudok én kérni bármit is holnapra! Add, hogy szeresselek, kegyelmed meg ne vond... Csak, a mai napon...[20] A lelki szegénységet kis példaképünk mintájára akkor is gyakorolhatjuk, ha roskadozunk a kegyelem súlya alatt. Minél jobban áthat bennünket szegénységünk tudata, annál nagyobb bôkezűségre indítjuk a jó Istent. 3. Ne tulajdonítsuk magunknak az Istentôl vett adományokat Ha kis gyermekére bízta is a jó Isten kincseit -- azért azok mégis csak a jó Isten kincsei maradnak. Ô marad mindvégig jogos tulajdonosuk és ezért, amikor neki tetszik, vissza is veheti ezeket. És ez nemcsak a természetfölötti javakra áll, minôk a lelki világosság, vigasztalás, vonzódás a lelkiekhez, hanem a pusztán természetes adományokra is, minôk az ész, egészség, tehetség, állás, foglalkozás. ,,Igen nyugodtan elmondhatom, hogy szívem nem tapad a föld kincseihez, sem az anyagiakhoz, sem a szellemiekhez.''[21] Méltán nyilatkozhatott így Szent Terézke életének alkonyán. A földiektôl való elszakadásnak gyönyörű példáját adja az Ószövetségben Jób. Szavai közismertekké váltak, ,,Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lôn, legyen áldott az Úr neve.''[22] Nem kevésbé szép, talán még magasztosabb Kis Szent Teréz imája: ,,Amit tôle kaptam, újra elveszthetem, Súgd meg neki anyám, ne kíméljen engem.''[23] Míg Jób megadással fogadja az Isten akaratát, bármily áldozatot követel az tôle, -- Kis Szent Teréz megelôzi, mintegy elébe siet neki. Nemcsak, hogy engedi magát megfosztani, hanem egyenesen kéri az Urat, hogy ne kímélje, hanem hajtsa végre rajta legszentebb szándékait. Mily megható, mily gyengéd ez a gyermeki odaadás! Ó, ti kicsiny lelkek, kik tökéletesség után vágyódtok, adjatok szabad kezet a mennyei Atyának: hadd gazdagítson benneteket -- vagy fosszon meg mindentôl, ha neki úgy tetszik. Ne ragaszkodjatok semmihez, egyedül csak Ôhozzá. Szent akaratát mindig többre becsüljétek, mint adományait. Ha szegényeknek látszatok is, valójában nagyon gazdagok vagytok. Hasonlók vagytok ahhoz a gyermekhez, ki mosolyogva tűri akár ünnepi ruhácskával ékesíti édesanyja, akár ismét a hétköznapi köntösébe bujtatja. Mert nem a szép adományt szereti ô, hanem a szeretô kezet, melynek mozgató ereje az anyai szeretet. Biztosan nyugszik, abban a tudatban, hogy minden csak javára szolgálhat. 4. Szegényeknek kell maradnunk mindvégig ,,Az ember megmaradhat kicsinynek még a legvégsô öregségben is...'' És szegénynek? Halljuk csak, mit felel példaképünk? ,,Ha 80 esztendôig élnék is, oly szegény lennék, mint a templom egere ; nem tudok takarékoskodni, nem tudok gyűjteni, ha egy kis tôkéhez jutok, rögtön lelkeket vásárlok rajta.''[24] Szép és nemes gondolat, de mi marad magának, hogy a maga részére is megvásárolhassa az örök életet? Erre az ellenvetésre Szentünk így felel meg: ,,Cselekedeteim nincsenek, de tudom, mit tesz Ô; az Ô saját cselekedetei szerint fog nekem megfizetni''.[25] Vannak, akik elôtt az életszentségnek eme megnyilvánulása érthetetlen. Hogyan, tehát üres kézzel fog az Úr Színe elé lépni? Valóban, kis Szentünk cselekvési módja némi magyarázatot igényel. Mindenek elôtt leszögezzük, hogy korántsem hirdeti a jócselekedetek hiábavalóságot. Jámborsága ugyancsak nagy tevékenységre késztette Ôt, mint még ezt bôvebben kifejtjük. Az erények gyakorlására kínálkozó egyetlen alkalmat se akart elszalasztani. Csakhogy az érdemeket nem a maga számára gyűjtötte, hanem fenséges lelke apostoli buzgalmának ösztönzésére. Alighogy megszerezte ôket, a halhatatlan lelkek megmentésére fordította. Tehát szó se lehet hanyagságról, gondatlanságról, hanem inkább csodálatos bölcsességrôl. Aki ismeri a jó Isten Szívét, tudja, hogy az ilyen befektetés ugyancsak kamatozik. Már Avilai Szent Teréz mondotta: ,,Ha az Úrnak csak egy maravedi-t adsz, egy aranyat kapsz érte vissza.'' De az önzetlen kis Szentet korántsem a nyereség reménye késztette erre, hanem gyermekded bizalma, hogy majd saját érdemeivel ruházza fel ôt egykor az Úr és szentté teszi örökre, ha üres kézzel jelenik meg Elôtte. Nem kellett neki az örök dicsôségnek más trónja, ,,más koronája,'' mint egyedül Isten. Nem akart a maga számára gazdagságot szerezni, hiszen az ô kincsei már régen ott csillogtak a mennyei Atya kezében. Gond nélkül, szeretettel pihenhetett Atyja keblén, miként a gyermek, ki tudja, hogy az atyai örökség egyedül ôt illeti. A lelkigyermekség útját a szegénység és az alázatosság szegélyezi. Ott a tökéletességhez nem a nagyok állanak közel, hanem a kicsinyek; nem a gazdagok, hanem a szegények. Ezen az ösvényen a lelkek ismerik gyengeségüket és szegénységüket, de a pálma azoké, kik ezt a tudatot örömmel, diadalmasan tudják viselni mindhalálig. 5. Hogyan kell viselkednünk, ha a teremtmények elfelednek -- s hogyan kell önmagunkról megfeledkeznünk? Az élet rögös útjait járja a szegény ember. Ugyan ki törôdik vele? Mily kevés helyet foglal el e világon! A teremtmények lassankint egészen elfelejtik a kicsiny lelkeket és nekik ezt is örömmel kell fogadniok. ,,Uram, engedd meg, hogy mindenki elfelejtsen, megvessen, lábbal tiporjon, ellökjön, mint egy haszontalan porszemet!''[26] Így kiáltott fel Szent Terézke fogadalmának napján. Ebben lelte boldogságát, dicsôségét. De nem állott itt meg, nem volt elég neki, hogy a teremtmények elfeledjék, hanem úgy eltörpült önmaga elôtt, hogy meg se látta már önmagát. ,,Azt akarom, hogy elfelejtsenek, de ne csak a teremtmények, hanem én is el akarom magamat felejteni, hogy csak egy vágynak éljek: szeretni a jó Istent.''[27] Így szeretett ô megsemmisülni, így annak a példáját követte, aki azért szállt le a földre, hogy érettünk megsemmisüljön. A gyermeklelkek nem ismernek megállást, míg csak saját énük annyira el nem törpül lelki szemeik elôtt, hogy szinte láthatatlanná válik. Ilyenkor, miután teljesen kiüresítették magukat, méltók lesznek arra, hogy csak az isteni szeretetnek éljenek. Könnyen halad az utas, ha nincsen poggyásza. Mivel az alázatosság és a szegénység megszabadítják a lelket a nyomasztó terhektôl, az ilyen lélek könnyedén követi Jézust, ki mindentôl megfosztva járta kálváriáját. Méltán énekelhette a Szent: ,,Szentséges Szívedre teszem le mindenem, Lelkem végre szabad, futom utam könnyen. Egyetlen kincsem van, kincse a kincseknek! Szeretetbôl élek.''[28] ======================================================================== IV. fejezet: A jó Isten iránti bizalom A gyermek kicsinysége, gyengesége, szegénysége miatt semmire se képes magától. De éppen e tehetetlenséggel vonja magára az erôt, mert szeretô édesatyja segítségére siet. Szeretne járni, de gyönge lábacskái felmondják a szolgálatot, közeledik a veszély, de gyönge karjaival nem képes védekezni. Szerencsére nincs messze édesatyja. A kis baba feltekint hozzá és atyai szíve már is megértette ôt. Karjaiba veszi, szívéhez öleli a drága kis jószágot. Mily örömest veszi ölbe, mily készséggel védelmezi. Íme a picike, mily erôssé vált atyjának ereje által. Mily irigylésreméltó a gyermek, ki éppen tehetetlenségének köszöni a leghathatósabb segítséget. Milyen állhatatlan egyetlen tekintete, melynek a felnôtt készséggel engedelmeskedik. Hogyan állana ellen az esdô tekintetnek a jó Isten, ki az atyai szívet saját képére és hasonlatosságára alkotta! A gyengéd bizalomnak ezt a tekintetét várja ô tôlünk, hogy segíthessen rajtunk. Bár gyakran kéretlenül is segít, kétségkívül szívesebben segíti azokat, kik hozzája fordulnak. Vigasztalásának bôségét a bizalomhoz méri, melyet szemünkben olvas. Istenhez feltekinteni, bízni Benne, vagy könyörögni Hozzá, -- egyet jelent! Nem mondja-e Jézus: ,,Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek?''[29] Ebben az értelemben mondja kis Teréz: ,,Annyit kapunk Tôle, amennyit remélünk.''[30] Fontos, hogy azok a lelkek, kik a gyermekség útját járják, határtalan bizalomtól legyenek áthatva; ezen fordul meg tökéletesedésük. Azáltal, hogy gyermekké lesz, kötelessége mindent Istentôl várni. Dolgozzék tehát állandóan a bizalom megszilárdításán, iparkodjék azt gyakorlat által nap-nap után gyarapítani! Mivel pedig a nagy bizalom, mely Szentünket jellemezte, az isteni bôkezűségnek igen nagy ajándéka, esedezzék érte minél buzgóbban. Ha nem is tudjuk a határtalan bizalmat saját erônkbôl megszerezni, alkalmassá tehetjük rá lelkünket a sugallatok iránti hűséggel és szent vágyakkal. A következô megfontolásokkal bizalmunk alapjait fogjuk megszilárdítani. 1. Bizalmunk okai Kellô okot a bizalomra csakis Istenben találhatunk: az Ô szeretetében, irgalmában, sôt még igazságosságában is. Az alázatosság elsô eredménye az, hogy megszabadít bennünket az önbizalomtól. Ha a lélek egyszer rálépett a lelki kicsinység és szegénység útjára, semmit se lát önmagában, csak nyomorúságot és gyarlóságot. Hogy is támadhatna a legcsekélyebb önbizalom benne, mikor ilyen kézzelfoghatóan látja nyomorúságát! Hiszen a lelki gyermekség felbecsülhetetlen kegyelme éppen abban rejlik, hogy arra készteti a lelket, hogy önmagán kívül keressen segítséget és tanácsot. De kihez menne, ha nem a mennyei Atyához? Kihez emelné bizakodó tekintetét, ha nem a végtelenül jó és irgalmas mennyei Atyához; ki maga a Szeretet? Bizalmunk I. oka: A jó Isten irántunk való szeretete ,,Isten a szeretet''. Ezt a szép meghatározást szent János Jézus Szívébôl merítette az Utolsó vacsorán. Istennek minden tulajdonsága végtelen, tehát szeretete is mindent felülmúl. Szeret engem és szeretetében bennefoglaltatnak mindama tulajdonságai, melyek legalkalmasabbak arra, hogy bizalmat öntsenek belém: a gyengédség, jóság, nagylelkűség, jóindulat. Isten szeret engem. Hogyne szeretne, mikor kezeinek műve, sôt annál több -- gyermeke vagyok. Életét közölte velem azzal, hogy természetének részesévé tett. Jó Atyám Ô, ki szüntelenül felém hajol, ôrködik felettem s gondoskodik minden szükségletemrôl. De mit mondok: ,,felém hajol mennyei Atyám''? Nem, ennél még sokkal közelebb van hozzám: mert bennem van, lelkem mélyén honol. Szakadatlanul gondol itt rám, nagyobb gondossággal foglalkozik velem, mint aminôre én magam képes vagyok. Gondviselésemmé válik az Ô folytonosan ôrködô szeretete és ennek az éber gondviselésnek szolgálatában áll a mindenhatóság, mely mindig kész közbelépni a szeretet terveinek megvalósítására. Isten szeret! Hogy minden kételyt eloszlasson, szeretetének bélyegét rányomta minden teremtményre. A csillagok elbájoló fényébôl ez ragyog felém, ezt sugározza a nap melege és az azúrkék égboltozat, ezt suttogja a tovasuhanó felhô. Ezt a szeretetet leheli a virág édes illata, ez teszi ízletessé a táplálékot, célszerűvé a ruházatot, meleggé a családi fészkét... Ô e szeretetrôl írt, könnyel, verítékkel, vérrel Betlehemben, Názáretben, a Golgotán! Szeretetének legmeghatóbb, legérthetetlenebb csodája folytán köztünk maradt, személyesen a nagy Isten, éjjel nappal mindenütt az oltárszekrényben, mintha mondaná: ,,Lám, mennyire szeretlek.'' E csodák láttára kiáltott fel Kis Szent Teréz: ,,Ó Uram Jézus, valóban azt kell mondanom, hogy a Te hozzám való szereteted az ôrülettel határos.[31] Hogyan kívánhatnád, hogy az enyém ne vesse magát a Tiednek lángtengerébe? Mi korlátozná, mi korlátozhatná az én határtalan bizalmamat?![32] És miért szabnánk határt bizalmunknak, mikor ez az egész szeretet a miénk? Ne engedjük, hogy a félelem valaha is csökkentse azt, ismételgessük csak vakmerôen: A jó Istenben sohasem lehet eléggé bízni! Bizalmunk II. oka: A végtelen irgalom Igen, mondja majd valaki, Isten végtelenül jó és a szentek bizalma határtalan, éppen mert szentek. De hogyan bízhatnék én olyan erôsen, ki erényben és érdemben olyan szegény vagyok, mindezen kívül pedig telve tökéletlenséggel? Én túlságosan nyomorult vagyok ahhoz. Túlságosan nyomorult? Tehát elfelejtetted, hogy a jó Isten szeretete ,,irgalmas szeretet?'' És tudod-e, hogy mi az irgalom? Semmi egyéb, mint az a megható és titokzatos vonzalom, mely a lelket minden nyomor iránt részvéttel telíti és arra ösztönzi, hogy segítsen. Az irgalom a gyengeség felé hajlik, hogy azt felemelje, a seb felé, hogy azt gyógyítsa, a megbántó felé, hogy neki megbocsásson. Az irgalmas szív mintegy ösztönszerűleg a nyomort keresi, és minél nagyobb az, annál jobban siet enyhíteni és szeretetével gyógyítani. Miként a becsvágyónak szíve sohasem dobog hevesebben, mintha babér van kilátásban, éppen így az irgalmas ember szíve akkor dobban meg, ha igen nagy nyomorral áll szemben. Lám! Ilyen a jó Isten Szíve, amint az Evangéliumból is kitűnik. Érdemes ezt a szép könyvet lassan végiglapozni. Ó, mennyi megható bizonyítékát találhatjuk Jézus Szíve irgalmának! Látjuk, mennyi gyengédséggel hajolt Ô minden nyomor fölé. Hogy segített a szegényeken, betegeken, gyengéken, szenvedôkön és mindenekelôtt a legszerencsétlenebbeken: a bűnösökön. Minél kiáltóbb volt a nyomor, annál nagyobb volt az irgalom. Mily jól megértette ezeket Kis Szent Teréz, ki éjjel, nappal keblén hordotta az Evangéliumot, hogy folyton elmélkedhessék fölötte. Különben is -- ez volt életének legnagyobb kegyelme: gyermekkora óta egész különös módon megértette az isteni Irgalmat. Ez mintegy hivatásbeli kegyelme volt. Talán senki sem vonzódott annyira a végtelen Irgalomhoz, talán senki se hatolt be oly mélyen titkaiba, talán senkise értette át olyan világosan: mennyi segítség rejlik benne gyengeségünk számára. Az isteni Irgalom volt lelkének fénylô napja. Ez világította meg elôtte, miként közlekedik Isten az emberrel. Ezen a ,,bűnös tükrön át nézte és szemlélte többi tulajdonságaikat tökéletességét. És azokat mind a szeretet fényözönében, csodás ragyogásában látta.''[33] Egész lelkiségét ez a gondolat irányította, ez volt az ô kis tana, melyet így foglalhatunk össze: A végtelen Irgalommal a kis gyermek teljes tehetetlenségét helyezi szembe és ellenállhatatlan bizalommal veti magát az Irgalom karjaiba, hogy részesüljön az Ô jóságában, bölcsességében és hatalmában. Ezekután tisztában vagyunk avval, mily fôbenjáró szerepe van az Irgalomnak a lelki gyermekség útján és mennyire kell bíznunk abban. A ,,kicsinylélek'' élete úgy a földön, mint egykor a mennyben nem más, mint a szeretet himnusza, mellyel dicsôíti az örök Irgalmat. Neki még inkább kell zengenie az Úr irgalmáról, mint bárki másnak. Bizalmunk III. oka: Az isteni igazságosság ,,De az Úristennek az irgalmon kívül más tulajdonságai is vannak és bizony félelmetesek is, mint pl. igazságossága,'' -- így beszélnek némelyek. Ennek a megjegyzésnek volna némi jogosultsága, ha az igazságosság csak sújtana, büntetne. De az igazságosság sajátos tulajdonsága: mindenkinek azt juttatni, amit érdemel, megjutalmazni a jót és megtorolni a rosszat. Hogy méltányos legyen, számba kell vennie a jó szándékot, az enyhítô, esetleg súlyosbító körülményeket is. Az Úr Isten éppen igazságosságánál fogva mindenekelôtt tekintettel van az eredeti bűn okozta természetes gyengeségünkre, romlottságunkra és nem bünteti mindjárt botlásainkat. Nyomorúságunk mélyen megindítja Ôt és így még igazságossága is az irgalomra készteti. Innen érthetô, miért bánt az Úr olyan különbözôen a bukott angyalokkal és a bűnbeesett emberrel. Miért teremtette ugyanaz az igazságosság az angyalok számára a poklot és miért nyitotta meg az ember számára a szeretet ösvényét a megváltásban. Igen, azért, mert igazságos; könyörülô és irgalmas az Úr, hosszantűrô és igen irgalmas. Mert Ô ismeri alkatunkat, megemlékezik, hogy mi por vagyunk.[34] Mióta a megváltás kegyelme túláradt ott, ahol azelôtt túláradt a bűn, szinte elvitathatatlan jogunk van az irgalomra. Amióta Krisztus túláradóan megfizette adósságainkat, azóta nemcsak az isteni irgalom folytán nyerünk bocsánatot, hanem igazságosságból. Ez a gondolat Kis Szent Teréznek egész lényét átjárta. Azért látta ô az isteni igazságosságot a szeretet fényözônében s ezért nem várt kevesebbet az igazságosságtól, mint az Isten irgalmától. Ezért töltötte el örömmel az ô lelkét az isteni igazságosság gondolata, holott az másokat inkább megfélemlít. Kis Teréz Istenben mindenekelôtt Atyját látta. Megtörténhetik, hogy a gyermek, bármennyire szereti is atyját, itt- ott megfeledkezik magáról. Mit várjon ilyenkor szeretô édes atyjától, ki igazságos, de méltányos is egyúttal? Gyengéd szemrehányást és teljes bocsánatot. Ugye, hacsak egy kissé is igazságtalan volna az atyja, méltán félhetne a gyermek, de így -- igazságosságától mindent remélhet. Isten igazságossága végtelen -- hogyne bízhatnánk tehát benne határtalanul?... 2. Gyakorlati következmények A fentebb mondottakból gyakorlati igazságokat lehet levonni. Szentünk ezeket tételszerűen foglalta össze. A kicsiny lelkeknek jól kell ismerniök ezeket. Íme néhány közülük: ,,A jó Istenben sohasem lehet eléggé bízni.''[35] ,,Annyit kapunk tôle amennyit remélünk.''[36] ,,A mi csekély bizalmunk bántja az Urat, ez üti szentséges Szívén a legfájóbb sebeket,''[37] ,,Csak a bizalom, s egyedül a bizalom vezet bennünket a szeretet karjaiba,''[38] Állapodjunk meg kissé ezeknél a mondásoknál. Ez nem késleltethet bennünket, ellenkezôleg szárnyakat kölcsönöz, hogy Istenhez repülhessünk. A jóságos Istenben soha se lehet eléggé bízni, mert Ô végtelen; végtelen szeretetében, gazdagságában, hatalmában. Ô tud adni és ismét adni, tele marokkal szórni adományait évszázadokon keresztül, anélkül, hogy kevesebb maradna. Mégha patakokban ontja is kegyelemadományait, végtelen tökéletessége nem csökken. Ezekután is az marad, ami volt: a végtelen. Dicsôségét abban látja, hogy határtalanul adhat és abban leli örömét, hogy elárasztja teremtményeit mindazzal, amit óhajtanak... Nagylelkűsége nem ismer határt, ha a teremtményben felismeri gyermekét, ki újjászületvén a keresztségben mindenekelôtt az Ô tetszését akarja megnyerni. Ilyenkor az isteni Szív vágyik feltárulni és szeretné mintegy ontani jótéteményeinek árját. A bizalom meg is nyitja a Szent Szívet, különösen a kis gyermek vakmerô bizalma. Mi oly hamar megunjuk az adakozást, Isten ellenben sohasem fárad bele. Aki kérésével sokat ostromol, terhünkre válik, az Úristen ellenben annál inkább örül, minél jobban zaklatjuk kéréseinkkel. Némely kegyelmet azért nem merünk kérni, mert túlságosan nagynak tartjuk. De az Istenhez képest igen kicsiny az, ami hozzánk viszonyítva nagy. Azért legjobban úgy tiszteljük meg az Urat, ha kérésünket az Ô nagyságához mérjük, nem pedig a mi semmiségünkhöz, Imáinkat inkább az a gondolat hassa át, hogy kicsoda Ô, nem pedig, hogy mi mit érdemelünk. Szentünk is így gondolkozott: A jó Isten nem támaszt bennünk olyan vágyakat, amelyeket ki nem elégítene.[39] Tehát, ha valamire ösztönöz, hogy kérjem, azt meg is akarja adni. Uram, nem tudom kérésemet folytatni, mert félek, elernyeszt, elfáraszt az én szerénytelenségem, az én nagy merészségem! Csak egy mentségem van, az hogy gyermek vagyok; már pedig a gyermek sokszor csacsog össze-vissza meggondolatlanul. De ha a gyermek atyja és anyja trónra kerülnek és mérhetetlen kincsek urává lesznek, akkor gyermeküknek minden kívánságát teljesítik, hiszen jobban szeretik ôt, mint önmagukat. Hogy szívük kicsiny zsarnokának örömet szerezzenek, szinte esztelenséget tesznek és gyöngeség fogja el ôket.[40] Azért kéri oly merészen a tiszta szeretet a maga teljes tökéletességében, ezért táplál végtelenbe nyúló nagy és hô vágyakat, melyek áthidalják a századokat és az örökkévalóságig érnek. Gyermekdeden bízik abban, hogy ,,az Úr csodákat fog művelni ôérette, melyek fölülmúlják végtelen vágyait.'' Azóta az események igazolták reményeit. Küldetését számtalan csoda erôsíti meg, -- tehát nem csalódott merész bizakodásában. Ez ugyancsak kézzelfogható bizonyítéka annak, ,,hogy nem lehet eléggé bízni a jóságos Istenben.'' Azonban itt egy kis kitérést kell tennünk. Tudni kell ugyanis, hogy bizalommal, azaz vakmerôséggel is vétkezhetünk. Mindenesetre vakmerôség volna, ha valaki annak ellenére, hogy bűneivel és lanyhaságával szakítani nem akar, nagy bizalmával próbálná pótolni a jóakarat hiányát. Aki így cselekednék, az gyakorlatilag tévtanban leledznék. Már pedig itt ugyancsak nem errôl van szó. Van sok jóakaró lélek, aki hibái és gyarlóságai miatt még meglehetôsen távol áll a tökéletességtôl, de legalább ôszintén törekszik eljutni hozzá. Az ilyen lélek gyakran hűtlen lesz feltételeihez, csetlik-botlik, hibázik, de azért az életszentségrôl nem mond le, sôt állandóan igyekszik azt megközelíteni. Az ilyen emberek bátran és erôsen bízhatnak. Az ilyen lelkeknek nem szabad beérniök gyenge és erôtlen vágyakkal, hanem az Úr végtelen nagylelkűségéhez kell mérniök azokat. Csak azért kapunk keveset, mert keveset kérünk. Az Úr Jézus gyengéden megfeddi tanítványait: ,,Még semmit sem kértetek éntôlem: bizony, bizony mondom nektek, amit kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit se kértetek az én nevemben. Kérjetek és megnyeritek, hogy örömetek teljes legyen.''[41] Szükséges tehát kérni. Hogy azonban kellôképp tudjunk kérni, vágyakoznunk, remélnünk s bíznunk kell. A bizalom hiánya eltorlaszolja Isten Szívét. Így akadályozták egykor a názáretiek Jézust abban, hogy elhalmozza ôket kegyelmeinek és szeretetének csodáival. Az Evangélium minden csodája bizalmat kívánt. Ahol nagy volt a bizalom, ott áradtak a csodák, ahol apadt a bizalom, ott csökkent a csodák száma, ahol kialudt, ott egyetlen csodát se művelt az Úr. Tehát voltaképpen semmi újat sem mond a kis Szent, mikor az állítja: ,,Annyit kapunk tôle, amennyit remélünk.'' Jézus is hangoztatja: Higgy! Bízzál bennem! Aki bennem bízik, mindenre képes! Ne csodáljuk tehát, hogy a mi csekély bizalmunk bántja meg legjobban az Urat, ez üti Szentséges Szívén a legfájóbb sebet.'' 3. Alkalmazás De ideje, hogy tovább haladjunk a szeretet hegyének csúcsa felé. A bizalom, mely meggyôzött bennünket arról, hogy a csúcsot minden akadály ellenére is elérhetjük, szárnyakat kölcsönöz nekünk. Ismételjük, hogy Szent Teréz korántsem akarja feleslegesnek feltüntetni a személyes fáradozást és az áldozat szellemét, hanem csak szembehelyezi a bizalmat a szolgai félelemmel. Azt akarja hangsúlyozni, hogy a bizalom elég hatalmas legyen ahhoz, hogy gyôzedelmeskedni tudjon a csüggedés kísértésén, legyen gyermekded, hogy szent merészséggel töltse el a lelket s végül, hogy legyen szilárd, ne inogjon meg, bármi éri is. Akik a lelki gyermekség útján járnak, szintén találkoznak itt-ott nehézséggel, de éppen ilyenkor mutathatják ki, mekkora bennük a bizalom erénye. Bízzunk az Úr Jézus irgalmában, különösen a következôkre vonatkozólag: a) Múltunk bűneit illetôleg Ha még oly nagyok és számosak is, ha egyszer minden tôlünk telhetôt megtettünk bocsánatuk elnyerésére, nem szabad engednünk, hogy emlékük lelkünk békéjét zavarja, se pedig, hogy lendületünket megbénítsa: ,,Én nem azért emelkedem az Úrhoz a bizalom és szeretet szárnyain, mert a halálos bűn sohasem ütött sebet lelkemen. Ó én tudom, hogy ha a világ összes gonoszságainak súlya nyomná is szívemet, még akkor se fogyatkoznék meg bizalmam. Összezúzott szívvel, megtépett lélekkel reménykedve vetném magam az Úr ölelô két karjába. Tudom, hogy Ô szereti a tékozló fiút, s hogy mit mondott Magdolnának, a házasságtörô asszonynak és a szamariai nônek; nem, senki sem tudna engemet megfélemlíteni, mert tudom, mi mindent várhatok az Ô irgalmától. Tudom, hogy minden vétek özöne úgy eltűnne abban, mint ahogy eltűnik az égô zsarátnokra hulló egyetlen vízcsepp.''[42] És hogy a lelkekkel még jobban megértesse, hogyan kell értelmezniök a jó Isten bocsánatát -- nagyon hangsúlyozza ezt a pontot -- akarta, hogy szóljanak az emberek elôtt bizonyos bűnös nô megtérésérôl, akinek az élete az egész környéknek botrányul szolgált: ,,Ez az asszony a kegyelemtôl indíttatva a pusztába követte a szt. remetét, hogy ott szigorú vezekléssel tegye jóvá bűneit; de azon az éjen, amelyre virradó napon elérte volna vezeklése helyét, mélységes szeretetbôl fakadó bánata elszakította azokat a kötelékeket, melyek ôt a földhöz fűzték; a szent ôsatya látta, hogy lelkét még ugyanabban a pillanatban az angyalok serege vitte fel Isten keblébe.''[43] Szent Terézke hozzáteszi: ,,Íme egy találó példa arra, amit mondani szeretnék, de az ilyesmire nincs is szó, nincs kifejezés.''[44] b) Mindennapi hibánkat illetôleg Követnünk kell a jó gyermek példáját, aki ha engedetlen volt, nem rejtôzik el, hanem édesatyja karjaiba menekül, hogy bocsánatot nyerjen. ,,Ami azokat illeti, akik karjaiba borulva bocsánatot kérnek, ha valami kis hibába estek, kimondhatatlan örömmel fogadja ôket az édes Jézus. Azt mondja angyalainak, amit szolgáinak mondott a tékozló fiú atyja: ,,Adjatok gyűrűt ujjaira és vigadjunk.'' Elképzelhetô-e, hogy hibáink teljesen meg ne semmisülnének, ha gyermeki bizalommal belevetjük a szeretetnek mindent felemésztô tűzhelyébe?''[45] A lélekben a bűnnek semmi nyoma sem marad, csak az Isten Szívében visszhangzik az öröm, melyrôl Jézus azt mondja, hogy nagyobb az öröm egy megtérô bűnös miatt, mint 99 igaz miatt, kik nem szorulnak a bocsánatra. Amire a kis Szent oktat, azt elsôsorban ô maga gyakorolja. ,,Bizalmasan elmondom Jézusnak s legkisebb részletekig elbeszélem Neki minden hűtlenségemet, mert azt hiszem, hogy ezzel a vakmerô átadással jobban megnyerem Szívét és inkább magamra vonom Annak szeretetét, Aki nem jött hívni az igazakat, hanem a bűnösöket.''[46] Ki ne látná, mily bizalmat, egyszerűséget s gyermeki szeretetet tételez fel ez az eljárás. Csak a gyermeki lélek képes megérteni az isteni gyengédséget. Itt is alkalmazhatjuk az Úr szavait: ,,Hálát adok Neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsektôl és okosaktól és kinyilatkoztattad a kisdedeknek.''[47] c) A balsikerben Gyakran úgy látszik, hogy minden jóakaratunk és fáradozásunk ellenére sem haladunk, mindig egyformán gyengék és szegények maradunk az erényben. Éppen ilyenkor kell bizalmunkat fokozni és éppen ilyenkor kell nagyobb szeretettel, mint valaha, tekintetünket Jézusra függesztenünk. ,,Az apostolok sokáig, egész éjen át dolgoztak, mégsem került hálójukba egyetlen hal sem. Az Úr Jézus irgalmas Szíve meg van nyerve, meg van indítva. Ha az apostolok hálójába belekerült volna néhány hal, talán nem mívelte volna az Úr Jézus ezt a csodát,''[48] írja Szentünk. Így tesz az Úr a jóakaratú lelkekkel, kik már régen dolgoznak magukon siker nélkül, Megengedi, hogy egyszerre érjék el azt, amire évek óta hiába törekedtek. Csak ,,megköveteli a szív alázatosságát.'' d) Lelki sötétségben és szárazságban A lelki gyermekség útjának is megvannak a maga megpróbáltatásai és ilyenkor a bizalom, amely egyébként olyan édes, nehezen gyakorolható. Mint minden erénynek, a bizalomnak is van hôsi foka és néha gyakorlása a lehetô legérdemszerzôbb. Van idôszak, amikor a lélek úgy érzi, mintha a jó Isten egészen elhagyta volna és elfordult volna tôle. Ilyenkor jusson eszébe: ha el is rejtôzik elôlünk a jó Isten, ezt is csak szeretetbôl teszi. Azt akarja, hogy kívánjuk és keressük Ôt. A lélek mindig lefegyverzi az édes Üdvözítôt, ha elmondhatja a szenttel: ,,Hamarabb beleun Ô a váratásba, mint én a várakozásba.''[49] Midôn megkérdezték tôle, hogyan viselkedik ô az elhagyatottság perceiben, midôn állandóan zaklatják a hit elleni kísértések, ô így felelt: ,,A jó Istenhez fordulok és az Ég diadalmas szentjeihez és megköszönöm jóságukat, még akkor is, ha azt kell hinnem, hogy azt akarják látni, meddig tudok még remélni. Hiszen nem hiába hatoltak szívem mélyéig Jóbnak szavai: Ha szinte megölend is engem, ôbenne remélek.''[50] e) A jövôtôl való félelmet illetôleg Számtalan lélek aggódva kérdezi: mit tartogat számára a jövô; fél elôre olyasmitôl is, ami talán sohase fog bekövetkezni és valósággal görnyed e képzeletszülte terhek alatt. Szent Terézke sokkal bölcsebb volt ennél. Ô a bizalom mentsvárába menekült és így semmi sem tudta lelki békéjét megzavarni. Ez a zavartalan béke a bizalom legédesebb gyümölcse. Joggal mondja a zsoltáros: ,,A király az Úrban bízik és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.''[51] f) Bizalom az életszentség utáni vágyakra vonatkozólag Nagyon helyesen gondolta Szentünk, hogy Isten nem támasztana benne ilyen vágyakat, ha nem akarná ôket megvalósítani. Szentségre mindenkinek szabad vágyakoznia, bármilyen is volt múltja, csak a jelent illetôleg legyen meg benne az ôszinte jóakarat. Az ô bizalma meglátta az Úr jóságát, ,,ki a bűnôst és a szűzi lelket egyaránt keblére vonja.'' Kis Szent Teréz is bízik, annak ellenére, hogy magát nagyon tökéletlennek látja. Egy helyütt így ír: ,,Bármily tökéletlen vagyok még ma is, a szerzetben eltöltött annyi év után, mégis rendületlenül bízom benne, hogy nagy szent leszek. Nem. az én érdemeimre számítok, hanem abban bízom, Aki maga a tökéletesség és maga a szentség. Ô az, aki könyörülni fog tehetetlen erôlködéseimen; Ô az, Aki lehajol hozzám és magához emel. Ô az, Aki elborít majd érdemeinek mérhetetlen tengerével és szentté, nagy szentté tesz engem.''[52] Ezekbôl is következtethetjük, mennyire fontos a bizalom a lelki gyermekség útján. Nem nehéz elhinnünk, amit Szentünk egy lelki testvérének ír: ,,Az én ösvényem a szeretet és bizalom útja, és nem tudom megérteni, hogyan félhet valaki ilyen istenien igaz Baráttól.''[53] De ezt a csodálatos bizalmat nem akarta önzôen egyedül élvezni. Forrón óhajtotta, hogy valamennyi kicsiny lélek osztozzék benne. Egész különös hivatást érzett magában arra, hogy a ,,kicsiny lelkeket'' átitassa szellemével. Ezt a misszióját az égben folytatja egészen a világ végezetéig. Földi életében meg volt róla gyôzôdve: ,,Ha a gyöngék és tökéletlenek azt éreznék amit én érzek, tudom, hogy egyikük sem csüggedne el és bízva-bíznék benne, hogy eléri a tökéletesség legmagasabb fokát.''[54] Ezért fejezi be élettörténetét e magasztos szavakkal: ,,Ó Jézusom, miért nem hirdethetem hangos szóval az összes kicsiny lelkek seregének a Te kimondhatatlan kegyességedet! Hiszen tudom, hogyha volna valaki, aki még nálam is gyöngébb és törékenyebb, Te kedvedet lelnéd benne, hogy ôt még nagyobb kegyelmekkel halmozd el, mint engem, föltéve hogy teljes bizalommal és odaadással bízza magát a Te végtelen irgalmadra.''[55] ======================================================================== V. fejezet: A szeretet 1. A szeretet fontossága és szerepe a lelki gyermekség útján A lelki gyermekség éltetô eleme a szeretet. Ami a szív a test számára, az a szeretet a lélek számára a természetfeletti világrendben. A szív élteti a test szerveit és tagjait, ugyanígy élteti a szeretet a lélek tehetségeit és erényeit. Ha a szeretet nem hatja át cselekedeteinket, azok holtak, de mihelyt a szeretet rájuk nyomja bélyegét, azonnal elevenekké és érdemszerzôkké válnak... Ebben az értelemben hasonlít a szeretet a fa nedvéhez; ahol kering, ott élet fakad, ahonnan kizárják, elhal minden. Mindig az a legtermékenyebb fa, melynek nedve gazdag és bôségesen tudja táplálni gyümölcseit. A szeretet, mely lisieux-i Szent Teréz jellegzetes tulajdonsága, különösen a gyermekek erénye. Ez okozza tehát a lelki gyermekség rendkívüli természetfölötti termékenységét. A szeretet életnedve majd erényvirágokat, majd gyümölcsöket fakaszt. A lelki gyermekség útján minden a szeretettel kezdôdik s végzôdik. De ez nem jelenti azt, mintha a többi erény szóhoz se jutna. Jól tudjuk, hogy Szent Terézke egyetlen egyet se hanyagolt el, sôt valamennyit hôsies fokban gyakorolta. De nála a szeretet a királynô, az hordja a kormánypálcát, az rendez mindent, az uralkodik mindenen. A szeretet szüli, neveli és táplálja a többi erényt. Azért nem mosódik el benne a többi erény sajátos jellege sem, hanem ellenkezôleg: a szeretetnek olyan pazar fénye járul hozzá, hogy élete állandó szeretetaktussá válik. Így a kis Jézusról nevezett Szent Teréz semmiségének átérzése folytán volt alázatos, de még inkább szeretetbôl. ,,Egyetlen Szerelmem, példád úgy vonz engem, Önmagam feledjem, hírt, nevet megvessem. Kicsiny leszek azért, hogy meghódítsalak, Szent Szívedben leljek otthont s bizodalmat.''[56] Nagylelkű azért volt, mert megértette, menynyire szükséges ez az életszentséghez, de különösen és mindenekelôtt azért, mert: ,,jutalmat nem vár az, aki téged szeret.''[57] Az önmegtagadást azért gyakorolta, mert ez a haladásnak feltétele, de még inkább azért, hogy megmutassa Jézusnak, mily gyöngéden szereti Ôt: ,,Nehéz megtennünk, amit Ô kíván, de nekünk örülnünk kell, hogy viselhetjük e nehézségeket. Ne vonjuk meg tôle áldozatainkat, hisz annyira kívánja szeretetünket.''[58] A bizalom magaslataira nemcsak szükségérzetbôl és tehetetlenségének átélése miatt emelkedett, hanem sokkal inkább szívének ösztönzésére, mert a gyermek szereti rábízni magát szüleire. A bizalom az odaadásnak egyengeti útját, de a szeretet még inkább odavezet. Szent Terézkének odaadása nem volt egyéb, mint a szeretetnek gyümölcse, azé a szereteté, amely fenntartás nélkül odaadja magát, mely nem tud számítani s mely csak akkor boldog, ha teljes odaadásával bebizonyíthatja gyengédségét. ,,Felajánlottam magam a kisded Jézusnak és kérve-kértem Ôt, fogadjon el játékszerének. Arra kértem, hogy ne valamilyen értékes játékszere legyek, amelyikre a gyermekeknek csak nézniök szabad, de érinteniök tilos; hanem olcsó kislabdája, amelyet üthet, lábbal rúghat, átlyuggathat, sutba dobhat, -- vagy ha úgy tetszik neki -- szívére is szoríthat. Egyszerűen mulattatni akartam a kis Jézust és átadni Neki magamat, úgy hogy rajtam tölthesse gyermekes szeszélyeit.''[59] Az odaadásnak ezen a fokán elenyészik minden önzô gondolat. Csak egyetlen indítóok számít: megörvendeztetni Jézust mindenáron. Ez már csak szeretet! Így nyilatkozik ez meg buzgóságában is. Végtelenül sajnálja azokat a lelkeket, akik a kárhozat felé sietnek, de ami leghathatósabban ösztönzi ôt arra, hogy megmentésükre közreműködjék, mégis az a gondolat, hogy így több lélek fogja majd szeretni Jézust: ,,Itt lenn a földön csak egyet kell tennünk: szeretnünk kell az Úr Jézust és meg kell Neki mentenünk a lelkeket, hogy azok is szeressék Ôt.''[60] Ha a túlvilági boldogság gondolatára meg is dobbant szíve, az nem a mennyei dicsôség miatt történt, ezt készségesen átengedi az angyaloknak és szenteknek, akiket ez jogszerint megillet, Ôt még az égi haza felé is csak a szeretet vonzza: ,,Szeretni, szerettetni és a földre visszatérni, hogy megszerettessem az örök Szeretetet, erre vágyok én, ez vonz engem.''[61] Ha így értelmezzük a lelkiéletet, a szent gyermekség élete tényleg a kicsinyek életéhez hasonlít, akik egyebet sem tudnak, mint csak szeretni, akik elôtt semmi másnak nincsen értéke, akiket semmi más nem ösztönöz, mint egyedül a szeretet. A kicsinyek ösztönszerűleg olyan természetesen szeretnek, mint amilyen természetesen lélekzenek. A kisgyermek szeretete nem nagy tettekben nyilvánul, hanem mosolyban, ölelésben, csókban, még könnyben is, ha szenvedés vagy ijedtség éri. A gyermek tiszta szeretet és ez teszi ôt oly bájossá, hogy még a legközömbösebb felnôtt sem tud ellenállni mosolyának. Ezzel bűvölte el kis Szent Teréz az Úr Jézus Szívét annyira, hogy az nem tudott ellenállni kívánságainak és imáinak. Ô maga is meg volt errôl gyôzôdve, mert halála elôtt nehány nappal ezt mondta: ,,A lelkigyermekség útja a bizalom és teljes odaadás ösvénye. Anyám, meg akarom a lelkekkel ismertetni azokat az eszközöket, amelyek rajtam is oly hathatósan segítettek; meg akarom mondani nekik, hogy itt a földön csak egy dolgunk van: apró áldozataink rózsáit kell hintenünk az Úr Jézus lábai elé és kedveskedésünkkel meg kell ôt hódítanunk! Így bűvöltem el én is ôt és remélem, gyengéd szeretettel fogad majd engem.''[62] Tanuljuk meg mi is a kis Szent iskolájában, hogyan kell kívánni, érteni és gyakorolni a szeretetet. 2. Kívánnunk kell a szeretetet. Mindent szeretetbôl kell tennünk Szent Terézke legfôbb vágya a szeretet volt, amelyet sajátos hivatásának tekintett. ,,Azt kívánod tôlem, hogy az Anyaszentegyháznak, az én Anyámnak szívében én leszek a szeretet.''[63] ,,Ó Jézusom, mit sem kérek Tôled, csak a lelki békét, s azt, hogy vég és határ nélkül örökre és kimondhatatlanul szeresselek.''[64] ,,Csak a szeretet vonz engem; csak egyetlen biztos utat ismerek: ez a szeretet. Szeressünk, mert szívünk a szeretetre van teremtve.''[65] Nincsen olyan áldozat, mely a szeretet elnyeréséért nagynak tűnik fel elôtte: ,,Ó mily fönséges, mily magasztos, mily isteni tudomány a szeretet! Ó, lehet-e a szeretetnél édesebb és gyönyörűséggel teljesebb zene? Mint az Énekek Énekének jegyese, minden vagyonomat odaadom érte s megvetem azt, mert semmiség.''[66] Szívének hô vágyakozását e szavakban foglalja össze: ,,Uram Jézusom, mennyire szeretnélek szeretni! Szeretni úgy, ahogy eddig még senki se szeretett.''[67] És midôn halálra váltan elbúcsúzik a földtôl, ismét a rég megszokott himnusz visszhangzik sápadt ajkairól: ,,Ó! Szeretem Ôt! Istenem -- szeretlek!''[68] Így valósította meg álmát: ,,Szeretetbôl élni, szeretetbôl halni!'' Midôn életének alkonyán visszatekintett az Úr kegyelmeire, így kiáltott fel: ,,Istenem, Te megelôztél engem, mert már akkor szerettél, mikor még csecsemô voltam és a szeretet velem nôtt és erôsödött; most már olyan, mint a végtelen Óceán, melynek mélységét megmérni nem lehet!''[69] A Szentlélek a keresztségben lelkünkbe oltja a szeretet csíráját és folyton arra ösztönöz, hogy növesszük és gyarapítsuk azt. Ó, bárcsak már legzsengébb korban gondoznánk! Boldog az a gyermek, akit jámbor édesanyja már élete hajnalán ránevel arra, hogy értékesítse a szívében lévô nagy kincset. Vajha sok anya megtanítaná gyermekét, hogy Isten iránti szeretetbôl engedelmeskedjék, imádkozzék s hozzon apró áldozatokat. Boldog gyermek és boldog anya! De még fontosabb beléplántálni a lélekbe a szent szeretet forró vágyát akkor, midôn komolyan a jó Isten szolgálatára adja magát. Ilyenkor nem lehet elég korán ráeszmélni arra, hogy mindent Istenért tegyen. Ez nem fogja megakadályozni a többi erény kifejlôdését s azt, hogy hibái csökkentésen dolgozzék. Ellenkezôleg, a szent szeretet még inkább ösztönzi majd erre. Ne mondja senki, hogy miután a szeretet a tökéletesség épületének betetôzése, nem lehet azzal kezdeni a szentséget. Hiszen a szeretetnek kell vezetnie az egész építkezést. Szeretettel kell kezdenünk, szeretettel folytatnunk és meglátjuk, hogy a szeretnél nincs jobb építômester. Azt mondja Szent Ágoston; ,,Semmi sem kerül sokba annak, aki szeret, de ha kerül is valamibe, a szeretet csak örvend neki'' A szeretet mindent megkönnyít, ezért a szeretô lélek fürgén, szépen és tartósan épít. ,,Szeressünk, mert szívünk szeretetre van teremtve.'' Igen, szeressünk, bármely fokán állunk is a lelki életnek, ne késlekedjünk rálépni a szeretet ösvényére, ne késlekedjünk azt kívánni s érte könyörögni. Ha azután elnyertük a jó Isten ez adományát, az fel is világosít majd minket annak értékérôl. Hogy tévedésbe ne essünk, kövessük kis Szent Teréz útmutatásait és akkor nem csalódhatunk. 3. Miben áll a szeretet gyakorlása? Hogyan értette azt lisieux-i Szent Teréz? a) Mindig örömet szerezni a jó Istennek Igen, szeretni annyi, mint Istennek örömet szerezni. Azért a legcsekélyebb alkalmat is fel kell használnunk és apró ajándékainkba belé kell helyeznünk mindazt a finomságot és nagylelkűséget, amire csak képesek vagyunk. Halála elôtt mintaképünk szavakba is öntötte ezt: ,,Mindig kicsiny maradtam és nincs más foglalkozásom, mint virágot szedni, a szeretet és áldozat virágait.''[70] Ez a folytonos törekvés, az Istennek örömet szerezni, még legapróbb cselekedeteire is kiterjedt. Ez irányította a többi természetfölötti indítóokot is és kizárt minden önzô motívumot. Ebbe a rövid jeligébe: ,,ôrömet szerezni a jó Istennek,'' foglalta össze Szentünk a szentség titkát nemcsak önmaga részére, hanem mindenki számára. ,,Ha szent akarsz lenni -- így ír Léonie nôvérének -- azt könnyen elérheted, csak egy legyen a célod, egy a törekvésed: minél több örömet szerezni az Úr Jézusnak és bensôbben egyesülni vele!''[71] Fontos ez a megjegyzés mindenkire nézve, aki a ,,kis ösvényen'' akar járni. De melyek azok az eszközök, amelyekkel mindig örömet lehet szerezni a jó Istennek? b) Apró áldozataink virágait hinteni Szentünk ezt világosan és lényének egész bájával megmagyarázza: ,,De hogyan mutassam ki szeretetemet, mert szeretni cselekedettel kell és igazsággal? Nos, jól van, a kis gyermek virágot fog hinteni, virágözönt fog hullatni, illattal fogja elárasztani a jó Isten trónját és zengeni fogja Neki az ô ezüstcsengésű hangján a szeretet örökszép himnuszát. Igen, én Szerelmem, így fog az én röpke életem napja Elôtted leáldozni. Másképpen nem tudom megmutatni, mennyire szeretlek, mint azzal, hogy virágot hintek lábaid elé: azaz minden pici áldozatot, minden tekintetet, minden egyes szót és tettet föl akarok használni arra, hogy megmutassam, mennyire szeretlek. Irántad való szeretetbôl akarok szenvedni és az örömet is a szeretettel akarom megnemesíteni: ezek az én kicsi virágaim, amelyekkel telehintem utadat. Ha ezer, meg százezer virágra bukkanok, nem hagyom ott, leszakítom Neked... Azután meg énekelni fogok és zengeni még akkor is, ha szúró tövisek közül kell a rózsát kiszabadítanom s mennél hosszabbak, mennél szúrósabbak lesznek a tövisek, annál gyengédebb, annál melegebb lesz az én dalom.''[72] Van-e ennél egyszerűbb mód a szent szeretet gyakorlására? Annyira egyszerű, hogy még a gyermek is megérti és ez nem is csoda, mert hiszen éppen a kicsinyek értelmiségéhez van mérve. Így szeretni annyit tesz, mint mindent azért tenni, azért szenvedni el, hogy ,,örömet szerezzünk Jézusnak.'' Nincs ennél könnyebb és gyakorlatibb. Jóakarattal és a kegyelem segítségével mindenki megteheti ezt és az Úristen senkitôl se tagadja meg ezt a kegyelmet, mindig és mindenütt lehetséges, akár a lelki szárazság, akár a vigasztalás állapotában vagyunk. Hallgassuk csak meg kis Szent Terézt, hogyan ismerteti meg velünk apró eszközeit, melyekkel oly nagy eredményt ért el: ,,Ha lelkem száraz és én képtelen vagyok imádkozni, ha terhemre van az önmegtagadás, akkor a kicsi, semminek látszó alkalmakat használom fel, hogy Jézust megörvendeztessem; pl. mosolygok s nyájasan beszélek akkor, amikor kedvetlen vagyok és hallgatni szeretnék. S ha erre sem nyílik alkalom, legalább gyakran elmondom az Úr Jézusnak, hogy szeretem. Ez nem nehéz és nem megerôltetô s amellett szítja szívemben a szeretet lángját. És ha úgy látszanék, hogy a szeretetnek ez a tüze már pislákol a hamu alatt, még akkor is felhajszolnék egy-egy elveszett szalmaszálat, rátenném és tudom biztosan, hogy sikerülne lángra lobbantanom.''[73] c) A legapróbb alkalmakat is fel kell használni Általában a kis lélek csak igen apró dolgokat tud a jó Istennek felajánlani; ezért mondotta a a Szent: ,,Én csak egészen kicsiny lélek vagyok, sohasem tudtam nagy dolgokat cselekedni.''[74] De éppen mivel apró dolgokról van szó, semmit se szeretne belôlük elszalasztani. ,,Egy szemernyi szeretetet sem akarok a teremtményekre pazarolni; legyen e szív egészen Jézusé! Legyen minden az Övé és legyen minden Érte! És ha koldussá szegényedem, ami ma is vagyok, akkor ezt a nyomorúságot teszem ajándékként lábaihoz.''[75] Ki volna képes önmagát még teljesebben átadni? Szent Terézke szüntelenül átviszi a gyakorlatba e jelszót: ,,Mindent Jézusért.'' Lelke állandóan figyeli, hol kínálkozik alkalom az önlegyôzésre. Mindig kész önmagáról megfeledkezni, hogy mindig örömet szerezzen Jézusnak. Szünet nélkül virágot akar szórni Neki. Egyetlen- egyet se akar otthagyni, hogy le ne szakítaná Jézusnak. Egyetlen-egyet se! Ez nagy szó. Csak igazán önzetlen, férfias lélek képes erre, olyan, aki önmagáról meg tud feledkezni. Egyenkint véve nem is olyan nagyok az áldozatok, de folyton-folyvást rendületlenül meghozni azokat újra és újra, mily nagylelkűséget, mily buzgalmat tételez ez fel! Ennek hôsiességét némelyek nem tudták kihámozni kis Teréz élettörténetébôl. Azt gondolták, hogy a kis ösvény olyan eszköze a tökéletességnek, mely semmi megeröltetést nem kíván. Igaz, hogy külsôleg, különösen kis Szent Teréz bájos nyelvezetén elôadva, kellemesnek és könnyűnek tűnik az út. De valójában nem így van a dolog, mert az örök üdvösségnek csak egyetlen útja van: a keskeny ösvény, melyrôl az Úr beszélt. Igen, csak egy módja van Krisztus követésének. ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem.''[76] A lelki gyermekség útja csalóka és bizonytalan volna, ha ismertetô jelei közt nem volna ott a lemondás, az áldozat. Mert lépten-nyomon áldozattal találkozunk itt is. Ami a felületes olvasót megtéveszthette, az, hogy a szeretet olyannyira áthatja és megkönnyíti az áldozatokat, hogy a virágok mintegy eltakarják a keresztet. De a kereszt mégis csak megvolt és a díszítô virágokat nem volt olyan könnyű odarakni. Sokszor szúró tövisek közül kellett szedni ôket, melyek ugyancsak fájdalmat okoztak az érzékeny természetnek. De senki se vette észre, hogy a gyermek megsérült, hisz szüntelenül a szeretet himnuszát énekelte, mely annál édesebben csengett, minél szúróbbak voltak a tövisek. Nos és nem éppen abban áll-e a tökéletes önlegyôzés művészete, hogy nemcsak szívesen szenvedünk, hanem még hozzá énekelni is tudunk? Hogy annál vígabban énekelünk, minél nagyobb a szenvedés és hogy ebben kitartunk nap-nap után reggeltôl estig? d) Nemcsak szeretetbôl szenvedni, hanem a jót is szeretetbôl élvezni Az életben nemcsak szenvedéssel találkozunk, hanem sokszor jogosult és megengedett örömökkel is. Le kell-e az ilyen örömökrôl mondanunk? Vajon összeegyeztethetôk-e ezek a szeretettel? Nem lesznek-e életünkben órák, melyek szenvedés híján nem sugározzák a szeretet éltetô melegségét? Ó, nem! A szeretô lélek ezt bizony nem tudná elviselni. A szeretet minden fából tüzet rak és mindent égetôanyagnak használ fel. Ért hozzá, hogy életében mindent szeretettel itasson át. A lelki gyermekség útján az öröm éppúgy, mint a szenvedés, az isteni szeretetet táplálja. Szentünk tudta, hogy az Isten Szíve gyengédebb az anyai szívnél is s ezért lehetetlen, hogy csak a szenvedô szeretetben lelje kedvét, az vrvendezôben nem. Mily különös volna, ha egy édesatya szívesen látná, hogy gyermeke szenved. Ó, nem! Az Úristen nem ilyen. ,,A jó Isten annyira szeret bennünket, hogy már az is nehezére esik neki, hogy kénytelen bennünket itt a földön megpróbálni; legalább mi ne mondjuk Neki, ha nem jól érezzük magunkat; tegyünk úgy, mintha észre se vennôk.''[77] Örömeit és szenvedéseit tehát egyaránt a jó Istennek ajánlotta fel. Errôl így ír Léonie nôvéréhez; ,,Azt hiszem, hogyha már áldozatainkkal lebilincseljük az Úr Jézust, örömeinkkel még inkább elbűvölhetjük. Ezért nem szabad az önzô boldogság csigaházába húzódnunk, hanem isteni Vôlegényünknek kedveskednünk kell azokkal a kis örömökkel, melyekre lépten-nyomon rábukkanunk, melyeket az Úr Jézus hint útjainkra, hogy magához láncolja szívünket.''[78] Gyakran hangsúlyozza ezt kis Szent Teréz és ,,kis rendszere'' lényeges részének tünteti fel ezt a lelkületet. Különösen levelei és költeményei szólnak e bensôséges meggyôzôdése mellett. ,,Virágot hintek én, ha Érted szenvedek, Felajánlom Neked kínom s gyötrelmemet. Áldozatom, éltem, egész boldogságom: Íme virágom.''[79] E gondolatot legjobban ô maga foglalja össze, mikor így szól: ,,Irántad való szeretetbôl akarok szenvedni és az örömet is szeretettel akarom megnemesíteni.''[80] Ezzel a fénysugárral világítja meg a lelkek számára a ,,kis ösvényt.'' e) Mindent szeretetbôl! Mindig mosolyogni a jó Istenre! Lelki finomság a szeretetben! Aprók a gyermek örömei és fájdalmai, melyeket a jó Istennek felajánlhat. Mivel azonban a szeretet nagy örömet akar szerezni a jó Istennek, iparkodik ezeket az apró dolgokat értékesekké tenni s ezért nagy gyengédséggel adja át a mennyei Atyának. Ami értéküket még jobban növeli, az a lelki finomság. Szent Terézke ebben is kitűnt. Ebbôl a tulajdonságából fakadt az, hogy félve óvakodott bármily csekély szomorúságot okozni a jó Istennek. Így nem egyszer szinte a szeretet játékát űzte a jó Istennel. El akarta rejteni a jó Isten elôtt szenvedését, nehogy a mennyei Atyának fájjon, hogy gyermeke szenved. Ezért mosolygott minden áldozat közeledtével s ezért mosolygott a jó Istenre, ha megpróbáltatást küldött rája: ,,Az én mennyországom, reá mosolyogni Mikor rámborulnak az égnek fellegi. Mosolygok és várom, hogy kisüssön Napom; Íme mennyországom.''[81] Egy kemény penitenciáról, melyet reá róttak, így nyilatkozik: ,,Mosolyogni igyekeztem, hogy arckifejezésem mintegy megcsalja a jó Istent és ne tudja, hogy én szenvedek.''[82] Édes mosollyal fogadta, bármit is rendelt neki a jó Isten. ,,Mindig tetszett az, amit a jó Isten küldött nekem. Mindent szeretek, ami a jó Istentôl jön.''[83] Finom lelke nem akart alkalmat adni a jó Istennek, hogy kénytelen legyen tôle megtagadni valamit, mert azt gondolta, hogy ez fájna a jó mennyei Atyának. Ezért a maga számára sohasem kért földi javakat, mert nem volt benne biztos, hogy azok az Isten akarata szerint valók. Utolsó betegségében, mikor az engedelmesség nevében imádkoznia kellett felgyógyulásáért, kijelentette a jó Istennek: ,,Ha nem fogsz meghallgatni, akkor én még jobban foglak szeretni.'' Vagy pedig a Szűzanyára bízta, hogy terjessze szent Fia elé a kéréseket. Némelyek talán megmosolyogják, ha a szeretetnek ezekrôl a finom árnyalatairól hallanak. De olyan lélek, aki tapasztalatból ismeri Jézus Szívét és boldogan mondja magát Isten gyermekének, csak csodálhatja Jézusnak leereszkedô gyengéd szeretetét, amellyel a kicsiny lelkeket bizalmába fogadja. Kérje tehát alázattal azt a kegyelmet, hogy ô is belehatolhasson abba az édes titokba, melyet az Úr csak a kicsinyeknek és alázatosaknak szokott kinyilatkoztatni. Továbbá semmiképp se szabad elítélnünk, ha embertársaink földi javakat kérnek, feltéve, hogy nincsenek kárára lelküknek. Ezek a kérések sokszor tetszenek a jó Istennek és Szentünk még az égbôl is számtalan csodával erôsíti ezt meg. De már itt e földön kijelentette: ,,Mielôtt meghallgatnám azokat, akik majd hozzám fordulnak, jól belenézek az Úr szemébe, hogy lássam, nem kérek-e olyasmit, ami az Ô szent akaratával ellenkezik.''[84] Végre a kis Szent Teréz maga felfedi elôttünk, miért törekedett ô annyira a lelki finomságtól áthatott nagylelkű szeretetre a földön: ,,Nem tudnám elviselni halálom óráján, ha majd látom Istennek véghetetlen jóságát s hogy mennyire el akar engem halmozni szeretetével egy egész örökkévalóságon át, amikor én már nem mutathatom meg neki szeretetemet áldozatokkal, ha itt a földön nem tettem meg mindent, ami csak tôlem telik, hogy ôt megörvendeztessem.''[85] ======================================================================== VI. fejezet: A szeretet (folytatás) Az ,,isteni felvonó''. Felajánlás az isteni szeretetnek Ha a lélek nagylelkűen és éber tapintattal gyakorolta mindazt, amire az elôzô fejezetekben felhívtuk figyelmét, már el is érte a tökéletességet. De az isteni szeretettôl áthatott lélek még tovább megy. Sohasem mondja ,,most már elég''. Bármily nagy is egy szentnek szíve, még mindig kitágulni vágyik a végtelenségig. Szűknek érzi a földi és emberi korlátokat és ezért kivonja magát és beléveti magát az örök Szeretet végtelen mélységébe. Erre azonban az ember önmagától képtelen. Ez az Isten műve. Ezért szükséges, hogy az emberi tevékenység visszavonuljon és szabad teret engedjen az isteni tevékenységnek. A lelki gyermekség útján óriási az Isten működése. Az errôl szóló tan nem mondható kizárólag kis Szent Teréz tulajdonának, mert hiszen éppen olyan régi, mint a kegyelemtan. Ami új, csak az a vonzó mód, ahogy azt elénk állítja, mellyel hozzáférhetôvé teszi még a leggyöngébb lélek számára is a tökéletes szeretetet. Az eszközöket kis Szentünk az isteni felvonóról szóló elméletben foglalja össze. Mint minden jól kiépített elméletnek, ennek is van gyakorlati jelentôsége. Alkalmazása, mintegy csúcspontja pedig a felajánlás, mint égô áldozat az Isten irgalmas szeretetének. 1. Az isteni felvonó Hogy fejtegetésünk érthetôbb legyen, mindenekelôtt némi magyarázatot kell elôrebocsátanunk. Minden erény ôsforrása Isten s ezeknek csíráját a keresztség oltja lelkünkbe. A keresztény életnek pépen az a célja, hogy ezeket a csírákat kifejlessze. A keresztény akkor tökéletes, ha minden erény teljesen kifejlôdött benne. Az erény kétféleképen gyarapodhatik; saját erôfeszítésünk által, melyet támogat a segítô malaszt, vagy pedig Isten közvetlen hatása folytán, midôn mindenhatósága egy pillanat alatt a lélekbe plántálja az erényt. Míg az erényszerzés elsô módja hosszadalmas és sok idôbe kerül, addig a másik alig igényel idôt. Így halmozta el a jó Isten Szűz Mária lelkét teremtésének elsô pillanatától fogva a malaszt teljességével, úgyhogy azt se az angyalok, se a szentek meg nem közelíthetik. Innen van, hogy a Szentlélek Úristen egyetlen pillanat alatt átalakította az apostolokat. Míg elôbb félénkek és tudatlanok voltak, egyszerre rettenthetetlenekké váltak. Erre a tényre gondolhatott kis Szent Teréz, midôn Céline nôvéréhez írja: ,,Úgy látom, az Úrnak nincs szüksége évekre, hogy egy lelket megérleljen a szeretet életére. Szentséges Szívének egyetlen sugára egy pillanat alatt bimbóba szökteti a szeretet misztikus rózsáját.''[86] Eme sokatmondó szavak azt bizonyítják, hogy Szentünk meg volt róla gyôzôdve, hogy megszentülésünk műve inkább Isten kezében van, mint a miénkben. Hiszen ez a szeretet műve! Természetesen a léleknek is közre kell működnie. Eléggé ismerjük e pontban kis Szent Teréz érzelmeit, hogy ne kételkedjünk benne. Tudjuk, hogy mennyire vitte nagylelkűségben és önmegtagadásban. Bár hároméves kora óta soha semmit se tagadott meg a jó Istentôl, mégis a tökéletes szeretet elérésében nem jócselekedeteire, hanem egyedül Istenre számított. Amióta az életszentség utáni vágytól égve elôször találta magát szemben a tökéletesség magas hegyével, azonnal megértette, hogy tehetetlensége miatt nem képes azt egyedül megmászni. De azt is tudta, hogy a jó Isten nem támaszthat bennük olyan vágyakat, melyeket nem akar megvalósítani, s ezért ,,biztos, egyenes és rövid út'' után kutatott, amely egyenesen a szentségre vezet. Elgondolva, hogy a gazdagok házában felvonón ugyancsak gyorsan föl lehet jutni a magasba, a lelki életben is ilyen felvonóra szeretett volna szert tenni. De hol talál ily titokzatos felvonót? Szerényen kutatni kezdett tehát a szent könyvekben és emlékei között és íme egyszerre eszébe jutott egy régen látott bájos kép. ,,Egy pici gyermek mindenáron meg akarja mászni a lépcsôt, mert tudja, hogy ott fönn van az édesanyja. De hiába, nem tud feljutni. Kiabál, sír s mikor édesanyja meghallja a hangját, lemegy érte, karjaiba veszi és szívéhez szorítja.''[87] Az anya karja, ez volt a kisgyermek felvonója. Jézus karja lesz az ô felvonója, hiszen Jézus még az édesanyánál is gyöngédebb. ,,Ha valaki egészen kicsiny, jöjjön hozzám!'' Ô az örök bölcsesség és Ô ugyanaz a bölcsesség, ki így szólt: ,,Ölben fogtok hordoztatni és térdeken hízelegnek nektek, mint kinek anyja hízeleg, úgy vigasztallak én titeket.''[88] Teljesen átadni magunkat a jó Istennek a szeretet által és engedni, hogy ô vigyen bennünket a tökéletesség csúcsáig és ezt a sugallatok iránti hűséggel kiérdemelni, ebben álla kis ösvény eredetisége. Ez avatja biztos, egyenes és rövid úttá. Itt tehát mindent a jó Isten tesz. A lélek csupán engedelmes a belsô sugallatok iránt, melyeket isteni Hordozója támaszt benne. Nem lesz a léleknek Jézus karjaiban más foglalkozása, mint Ôt szeretni és Neki örömet szerezni. De nem tudna Neki örömet szerezni, ha quietista álomba merülne. Az Isten karjaiban való nyugvás nem zárja ki az éberséget: ,,Alszom, de szívem ébren van.''[89] Alszom -- az odaadás álmát -- de szívem ébren van, mert tevékenységem felel a kegyelmi sugallatoknak. Még az átadás legmagasabb fokán is szükséges ez a tevékenység. Nem elég az, hogy egyszersmindenkorra átadjuk magunkat az isteni kegyelem működésének, minthogy a kegyelem állandóan dolgozik, azért állandóan igényli a mi közreműködésünket. Ezt a megjegyzést félreértések elkerülése véget tettük. Ettôl eltekintve mondhatjuk, hogy amikor egy lélek helyetfoglalt az ,,isteni felvonóban,'' mennyei Atyja csak azt kívánja tôle, adja át magát szeretetének, hogy az felemészthesse. Azt várja Isten a kicsiny lélektôl, hogy hagyatkozzék ellenállás nélkül gondviselésére, hogy az szabadon rendelkezhessék vele. A lélek pedig akkor adja át magát a szeretetnek, ha annak égô áldozatává lesz és akkor hagyatkozik a Gondviselésre, ha tökéletesen átadja magát. 2. Felajánlás a jó Isten irgalmas szeretetének, mint égô áldozat Tehát ez a felajánlás, teljes odaadás a lelki gyermekségnek mintegy természetes következménye, s e felajánlás és annak következményei a kis Szent szerint lelkének éltetô eleme, életének legvigasztalóbb álma, az ô ,,kis rendszerének'' összefoglalása, Tehát ez a felajánlás a lelki gyermekség útján nem tetszésünkre bízott lényegtelen forma, hanem mintegy szerves egésznek lényeges része. a) Mi bírta rá kis Szent Terézt, hogy felajánlja magát az irgalmas szeretetnek? Nem kételkedhetünk benne, hogy a szíve mélyén lakozó, rejtôzô Mester tanította ôt a tökéletesség eme eszközére. Hisz Ô a kicsinyeknek és alázatosaknak szokta kinyilatkoztatni titkait. Az Önéletrajz fonalán elég könnyen megfigyelhetjük a kegyelem belsô munkáját és fejlôdését. Ez is a szeretet műve, úgy mint minden, ami lelkében történt. Kis Szent Teréz lelkében két nagy szeretetláng csapott össze: Az amely a kis Szentet hevítette és az mellyel a jó Isten viseltetett iránta. Egyik láng táplálta a másikat és a Szent égett a vágytól, vajha mindent szeretetté tudna alakítani, hogy így Jézusnak szeretetét szeretettel viszonozhassa. Úgy akarta Jézust szeretni, mint Jézus szerette ôt. Ez magyarázza állandó törekvését, hogy semmit Tôle meg ne tagadjon. Eléje folyton virágot hintsen, szeretetbôl szenvedjen és örvendjen. De mi mindez a szeretet óceánjához képest! Egy csöpp a tengerben. Néhány lángbetűkkel írt sorral elárulja szentünk, mik az ô szívének végvágyai, hogyan érzi magában valamennyi hivatást egyszerre. Hogy Jézusnak bebizonyítsa szeretetét, szeretett volna a keresztes lovagokkal harcolni, s a lelkekbe fényt árasztani, mint a szent doktorok. Szerette volna Jézus áldott keresztjét a pogányság földjébe plántálni és hangos szóval hirdetni az Ô nevét, miként a misszionáriusok. Szeretett volna mindenekfelett vértanú lenni és a halálnak minden nemével meghalni... De hisz ezek mind lehetetlen vágyak! Az engedelmesség tehetetlenné teszi; mert fogva tartja ôt a Karmel csöndes magányában. De sebaj, ha nem is tud cselekedni, predikálni és vérét ontani Krisztusért, legalább szeretni tud és ez a fô, mert a szenteket is a szeretet éltette. Ha a szeretet tüze elhamvadna és lángja kialudnék, az apostolok nem hirdetnék az evangéliumot és a vértanúk nem ontanák többé vérüket. Megértette, hogy a szeretet mindennél fönségesebb, mert magábanfoglal mindent, mert a szeretet felölel és magába olvaszt minden idôt és minden helyet, mert a szeretet örök és végtelen. Megértette, hogy a szeretet birtokában minden vágyát ki tudja elégíteni, a szeretet által mindenné lehet és mindent megtehet. Minden hivatást betölt és minden jót gyakorol, ha ô maga szeretetté válik, azaz szeretetté alakul át. Mikor ezt megérti és belátja, hogy az ô sajátos hivatása a szeretet, örömében így kiált fel. ,,Tehát végre felismertem, megtaláltam hivatásomat, ez pedig nem más, mint a szeretet. Megtaláltam helyemet az Egyház misztikus testében. Te magad voltál az, aki ezt számomra kijelölted: azt kívánod, hogy az Anyaszentegyháznak szívében én legyek a szeretet! Így aztán én minden leszek, így aztán beteljesülnek összes álmaim.''[90] De van-e jobb módja annak, hogy szeretetté váljunk, mint ha magunkhoz vonzzuk az isteni szeretetet, hogy az felemésszen bennünket, vagy jobban mondva, magunkhoz vonzzuk Istent, mert ,,Isten a szeretet.''[91] Mint ilyen pedig emésztô tűz. Ugye ha fát rakunk a tűzre, elég az? Ha a lélek kiteszi magát az isteni szeretet lángjának, felemésztôdik. Miként a fa tűzzé válik a tűzben, úgy a lélek is szeretetté válik az Istenben. Ez tehát a felajánlás mint égô áldozat a jó Istennek. Ha ezt elvégezte a lélek, akkor szeretettel viszonozhatja a mennyei Atya szeretetét, s tudja viszontszeretni Ôt, mert módjában áll felhasználni azt a lángtengert, mely öröktôl fogva árad a Szentháromságból. Rendelkezésére áll Jézus Szíve, azaz a jó Isten saját szeretete, mellyel szeretheti a jó Istent. Ugyanakkor alkalmat ad a kicsiny lélek Jézus isteni Szívének, hogy szeretetét kiáraszthassa Istenben ti. végtelen a vágy, hogy szerethessen és szerettessék. Ezt a vágyat a Szentháromság ölén teljesen kielégítheti, de a szeretet kiáradni vágyik. Hiszen azért teremtette az Úr a világot, az angyalokat és az embereket. Amint tudjuk, az angyalok nagy sokasága visszaélt az Isten gyöngéd szeretetével s azóta ezek csak gyűlölni tudják Ôt, miként ôk is a gyűlölet tárgyai. És az emberek? A legtöbben megvetéssel utasították vissza a jó Isten irgalmas szeretetét! És sajnos nemcsak a világ fiai tesznek így, hanem még Jézus választottai közül is sokan. De a jó Isten nem szűnik meg ôket a legmeghatóbb módon hívni és édesgetni. Bár mindig ellökik maguktól, mindig visszatér hozzájuk, könyörög nekik, hívja ôket... de sokszor hiába! Mi történik vajon ezzel a megvetett szeretettel, melyet a föld visszautasít? Megmarad-e örökre elzárva Isten keblében? Jézus egyszer Alacoque Szent Margit Máriának ezeket mondotta; ,,Keresek egy szívet, melyben megpihenhet szenvedô szeretetem, amelyet a világ megvet.'' Mennyire megértette Szentünk az Úr e fájdalmas panaszát. Tudta, hogy lesznek egykor lelkek, kik égô áldozatként fogják felajánlani magukat a megvetett irgalmas szeretetnek. Akkor boldog lesz a jó Isten, hogy visszautasított szeretetét nem kell többé keblébe zárni. A szent tűz gyorsan fel fogja emészteni kis áldozatait, Lisieux-i Szent Teréz megértette ezt és ezért ajánlotta fel magát oly készségesen: ,,Ó, én szerelmes Jézusom, engedd meg, hogy én legyek az az önfeledten boldog áldozat! Emészd meg a Te kis áldozati bárányodat isteni szerelmed lángtengerében!''[92] 1895. június 9-én Szentháromság vasárnapján ajánlotta fel magát kis Szent Teréz égô áldozatul. A ,,kicsiny lelkek'' számára emlékezetes dátum ez, melyen az elsô égô áldozatra kiáradt az isteni szeretet özöne. Ezentúl nemcsak az Igazságosságnak lesznek égô áldozatai, hanem az Irgalomnak is. Örök érdeme marad e Szentnek, hogy Isten rendelésébôl megmutatta ezt. Különösen az a megkapó benne, hogy a tökéletességnek ez az áldott útja még a leggyengébb és legszegényebb lélek számára is hozzáférhetô, ha nagylelkűen, bizakodva és fenntartás nélkül át tudja magát adni az Isten végtelen Irgalmának. b) Miben áll a felajánlás az Isten irgalmas szeretetének? Legjobb, ha magát a felajánlási szöveget kísérjük figyelemmel. Mivel Szent Terézke maga szerkesztette azt, legpontosabban tartalmazza gondolatait. A befejezô részben így imádkozik: ,,Hogy a tökéletes szeretetet éljem mindenkor, felajánlom magam égô áldozatul a Te irgalmas szeretetednek s azért könyörgök Hozzád, hogy a Benned rejlô végtelen gyengéd szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy felemésszen engem s így... ó én Istenem, a Te szeretetednek legyek mártírja. Igen, így akarok elôkészülni, hogy Elôtted megjelenhessek: a szeretetnek mártírhalálával akarok meghalni és így röpülni fel a Te irgalmas szeretetednek örök ölelésére! Ó, én Szerelmem! Valahányszor szívem dobban, mindannyiszor és még többször meg akarom újítani ezt az önfeláldozásomat, egész addig, míg majd az árnyékot felváltja a valóság és én szemtôl-szembe fogom hajtogatni Neked a szerelmemet!'' Mindenekelôtt tehát mint égô áldozat ajánlja fel magát a Szent, ezzel akarja levonni magára az Isten irgalmas szeretetét. Tehát, ha a jó Isten elfogadja e felajánlást, annak elsô eredménye az lesz, hogy elárasztja a lelket az Ô szeretetével. A felajánlás mintegy megnyitja a zsilipet és megássa a csatornát, hogy a víz az isteni szeretet óceánjából fennakadás nélkül elôrenyomulhasson és eláraszthassa a kicsiny lelket. Csordultig megtelik szeretettel, a szeretet egészen ellepi. De az irgalom is. A jó Isten teremtményeivel az irgalmas szeretet alakjában közlekedik. Tehát magunkra vonni a szeretetet ugyanannyi, mint magunkra vonni az irgalmat. Kis Szent Teréz még tovább megy és magára óhajtja vonni az Isten végtelen gyengédségét is: ,,Azért könyörgök hozzád, ó Istenem, hogy a Benned rejlô végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe.'' Igen, a mennyei Atya gyermekei iránt végtelen gyengédséggel viseltetik és a kis Teréz e végtelen gyengédségnek adja át magát. c) Felajánlás az isteni igazságosságnak; miben különbözik az Szentünk fölajánlásától? Aki felajánlja magát az isteni igazságosságnak, az elfogadja mindama büntetéseket, melyeket egyébként a bűnösöknek kellene elszenvedniök. Eme felajánlás folytán a lélek mintegy a villámhárító szerepét vállalja magára, mely magához vonzza a villamosságot és így megvédi az épületeket. Ez a felajánlás magasztos és nagy lélekre vall, hiszen nem kevesebbre vállalkozik, mint céltáblául szolgálni az isteni igazságos haragnak. De a szeretet áldozatai az Isten gyengédségének adják át magukat, tehát nem haragjának. Nem szenvedésre vállalkoznak, hanem szeretetre: szeretni és szerettetni! Nem akarnak engesztelô áldozatok lenni, hanem égô áldozatok, melyeket a szeretet felemészt. ,,A világosságtól, mely az oltárról tündöklött, megemésztetnek.''[93] Nem lehet vitatkozni arról, melyik felajánlás a jobb, mindkettô egyformán fenséges a maga nemében. Míg azonban az elsônél nagyon meg kell gondolnia a léleknek, lesz-e ereje az isteni igazságosságot kielégíteni és megengesztelni, addig kis Szent Teréz felajánlásánál nincs mit félnie még a leggyengébb léleknek sem. A cél: hogy az Úr ,,végtelen gyengéd szeretetének árját'' öntse lelkükbe, nos hát, kinek van nagyobb szüksége e gyengédségre, mint az egészen piciny gyermeknek? E felajánlás még azokat sem riaszthatja vissza, akik erényben nagyon szegénynek és tökéletlennek érzik magukat; mert a kegyelem túlárad ott, ahol eddig túláradt a nyomorúság. Még a félénk lelkeknek sem szabad megijedniök. Mert bár égô áldozatról van szó, ami teljes megsemmisülést és vértanúságot tételez fel, mégsem a szenvedés vértanúságára gondol Szentünk, hanem a szeretet mártíromságára. Maga az örök Szeretet emészti fel a kis áldozati bárányt. Egyˇkis szónak, melyet Szentünk beleszúrt a felajánlásba, igen nagy fontossága van: ,,Azért könyörgök hozzád, hogy a Benned rejlô végtelen szeretetnek árját öntsd lelkembe, hogy az felemésszen és így én Istenem, a Te szeretetednek legyek mártírja.'' ,,És így'' vagyis szeretetednek közvetlen következménye gyanánt. Szentünk nem bírná elviselni a szeretet terhét anélkül, hogy belsô vértanúságot ne szenvedne, de ez neki édes gyönyörűség. Jó szeretetbôl élni, még jobb szeretetbôl meghalni. Így gondolkozott a szeretet elsô égô áldozata: ,,Szeretetbôl halni legédesebb halál, Ez a vértanúság a szívembe talál,''[94] d) Milyen következményekkel jár a felajánlás a szenvedésre vonatkozólag? Vajon szenvedés nélkül jár-e a szeretet vértanúsága? Mártíromság szenvedés nélkül el se képzelhetô. Már Krisztus követése mondja, hogy nem lehet szeretetben élni szenvedés nélkül. Hogy lehessen akkor ,,szeretetbôl halni'' fájdalom nélkül. De Szent Ágoston így ír: ,,Semmi se nehéz annak, aki szeret. Ha pedig valami mégis nehezére esik, szívesen tűri, mert a szeretô léleknek édes minden szenvedés,'' A szenvedés nem következik a felajánlásból, de igenis, mégis lehet annak eredménye. Mint már hangsúlyoztuk nem a szenvedés vágyából fakad ez a felajánlás, hanem szeretetbôl és a szeretetért. Ez azonban magában hordja a szenvedés csíráját. Ti. lehetetlen Istent igazán, forrón szeretni és amellett mit sem szenvedni. Már az is szenvedést jelent a szeretô lélekre nézve, mily kevesen szeretik a jó Istent s mily sokan bántják meg Ôt. Továbbá fáj a léleknek, hogy ô maga se tudja úgy szeretni a mennyei Atyát, amint ô ezt óhajtaná. Szenved midôn látja, mily kicsiny és tehetetlen a szíve és mennyire nem képes befogadni az isteni Szív gyengédségét. De az Úr Jézust szeretô lélek szívesen szenved., mert Krisztushoz, vôlegényéhez akar hasonlítani. Van a szeretô szíveknek olyan magasztos egymásba ömlése, melynek színhelye csak a keresztfa lehet. Továbbá a szeretet egyesülésre vágyik. Amióta Krisztus a keresztfán meghalt, ez a szeretô lelkeknek legkedvesebb tartózkodási helyük. Ide édesgeti Krisztus szűzi jegyeseit, hogy Vele a szenvedés és halál árán legbensôbben egyesülhessenek. De még más oka is van annak, miért szeretik Jézus meghittjei a szenvedést. Nevezetesen hathatós eszközt látnak benne, hogy ,,lelkeket vásárolhassanak'' Neki. Nem elég nekik egyedül szeretni Jézust, hanem másokkal is meg akarják szerettetni. Meg akarják menteni a bűnösöket, de ez csak Krisztus érdemei által lehetséges. Nos, ilyenkor a tiszta lelkek önkéntes áldozataikkal és lemondásaikkal mintegy csatornát építenek, mely összeköti a bűnös lelkekkel Jézus Szívét, hogy így a Szent Vér üdvözíthesse szegényeket. Szenvedéseikkel kötik össze a Kálváriát a kárhozatba rohanó lelkekkel. Tehát a szenvedés elválaszthatatlan a szeretettôl. Azonban nem fogja-e a jó Isten ezt a tényt kihasználni és nem fog-e a szeretet áldozataira módfeletti szenvedéseket mérni? Ó nem! A jóságos mennyei Atya a megpróbáltatásokat mindig lelki erônkhöz méri, melyet a megelôzô kegyelem a jövendô szenvedés elviselésére már kifejlesztett. A szenvedés mindenkor arányban áll az isteni segítséggel. És nem fog-e a jó Isten kivételes szenvedéseket küldeni, olyanokat, melyeket e felajánlás nélkül soha se mért volna ránk? Ez az Isten titka, mely szoros kapcsolatban van terveivel és a lélek sajátos hivatásával. Ez azonban nem következik még a felajánlásból. Általában Szent Terézke ha rá akart bírni valakit, hogy a felajánlást elvégezze, elôbb meggyôzte ôt, hogy nincs mit félnie, de igen nagy lesz nyeresége. Biztosította a kis lelkeket, hogy a felajánlás eredménye az isteni irgalom és nem a kereszt lesz. Mindenesetre Ô az Úr. A kereszt legbecsesebb ajándéka és azért szívesen küldi szeretett gyermekeire, bármely útját járják is a lelki iletnek. A lelki gyermekség útján a kereszt mintegy az isteni szeretet édes záloga. E felajánlásból a lelkek több erôt és nagyobb könnyedséget merítenek a szenvedések elviselésére, mert akármi éri is ôket az életben, ezt mind maga az isteni Szeretet választotta ki számunkra. Így felel a jó Isten a felajánlásra. A kis lélek mindig a szeretet dicsfényétôl övezve lássa Isten akaratát. Gyermekded bizalommal, behunyt szemmel kell magát átadnia. Az Isten kis gyermeke ne fürkéssze a jövôjére vonatkozó titkokat, melyeket a mennyei Atya eltakar elôle. Legyen meggyôzôdve, hogy az isteni szent akarat sohase fog tôle olyat kívánni, ami felülmúlja erejét. Nem lesznek soha túlzottak követelései, hanem mindig arányban fognak állni a lelkierôvel, amelyet már a kegyelem elôre kifejlesztett. Lehetnek az Úristennek nagy tervei a lélekkel, melyet magasabb tökéletességre hív és ezért arra ösztönöz, hogy hathatósan munkálkodjék a bűnösök megtérítésén és mások megszentülésén. Az ilyen léleknek kétségkívül mindig nagyobb adag fog jutni a szenvedésbôl. De Jézus oly édessé és kellemessé fogja tenni, hogy a lélek komor gyönyörűségét fogja benne lelni és lassacskán kívánni fogja a szenvedést, Ez az óhaj égi szomjúsággá változhatik, melynek hevét csak a nagy és folytonos szenvedések tudják csillapítani. Amilyen mértékben kóstolt bele kis Teréz a szenvedésbe, olyan mértékben növekedett benne a szenvedés utáni sóvárgás. Végre már nem is tudott szenvedni, annyira édes volt számára a kereszt. Örömet szereztek neki a szenvedés és fájdalom vérpiros rózsái és ezek voltak kívánságának kizárólagos tárgyai. Hogyan is tudta volna megbánni, hogy átadta magát a szeretetnek bármily fájdalmakat is küldött Az neki szeretetbôl. Midôn a kehely csordultig megtelt és szentünket körülvette a szenvedések tomboló vihara, a halálos ágyon váltig ismételgette: ,,Nem bánom, hogy a Szeretetnek lettem áldozatává.''[95] Egyetlen kicsi lélek se fogja megbánni, hogy átadta magát a Szeretetnek, bármily nagyok legyenek is a megpróbáltatások, melyekre az Úr méltatja ôt. e) A felajánlás fôbb hatásai A jó Isten irgalmas szeretetének nem ugyanaz a terve minden kicsiny áldozatával. Lesznek köztük olyanok, akik sohasem fogják megismerni a súlyos megpróbáltatások terhét s akik sohasem fognak vágyódni a szenvedés után. De ezek is nagyon kedves égô áldozatai lehetnek Istennek. Szentünk szerint ui. leginkább az tetszik bennünk az Úrnak, ha szeretjük kicsinységünket, gyengeségünket és határtalanul bízunk az Ô irgalmában. A szenvedés szeretete csak esetleges járuléka a szeretet vértanúságának. A szeretet mártíromsága fôleg abban nyilvánul, hogy a lélek mintegy folytonos szeretetaktusban él. Ha a szeretet úrrá lett lelkünk fölött, akkor áthatja minden cselekvésünket úgy, hogy még a legjelentéktelenebb is a szeretet fémjelzését viseli magán. Az isteni szeretet kisgyermekeinek lelkében a bűnnek még árnyékát sem tűrheti. A felajánlás ugyan magábanvéve még nem foszt meg bennünket a vétkezés lehetôségétôl. Hiszen a kis áldozat is követhet el hűtlenségeket, csakhogy ,,a szeretet áttüzesíti, percrôl-percre megújítja és irgalmában a bűnnek még leghalványabb árnyékától is megtisztítja.''[96] Ha van irigylésreméltó halál, akkor a kicsiny lelkek halála az, kik mindig hívek maradtak felajánlásukhoz. Ezt már a tapasztalat is megmutatta. Kis Szent Teréz meg volt róla gyôzôdve, hogy ezek a lelkek elkerülik a szigorú ítéletet, ,,mert a jó Isten sietni fog megjutalmazni bennük az ô saját szeretetét, mely belôlük feléje ragyog.'' De vakmerôség volna azt hinni, hogy elég, ha a felajánlást egyszer elvégezzük s ezzel már elkerüljük az örök kárhozatot, sôt még a tisztítótüzet is. Szentünk egyszer így nyilatkozott errôl: ,,Nem elég, ha az ember felajánlja magát; hogy a Szeretetnek áldozata legyen, ahhoz egészen át kell magát adnia. Amennyire igazán szeretünk, annyira emészt fel bennünket a szeretet.''[97] Okvetlenül szükséges tehát, hogy mindenekelôtt teljesítse az isteni és felebaráti szeretet kötelmeit. A mondottakból látjuk, mennyire kívánatosak a felajánlás következményei. Mert az Úristen nem csak néhány kiváltságos lelket hív erre az útra, hanem minél számosabb lélekkel szeretné közölni az égô áldozatok kiváló kegyelmeit. Kis Szent Teréz jól tudta ezt és önéletrajzának utolsó soraiban elárulja, miért imádkozott leggyakrabban és legforróbban: ,,Esdve kérlek, ó Jézusom, löveld isteni tekinteted lángsugarait sok ezer kicsiny lélekre; könyörögve kérlek, válassz ki magadnak egy egész csapat liliomos lelket és tedd ôket méltókká arra, hogy Téged szeressenek és szereteted áldozataivá lehessenek.''[98] Mivel a Szentszék Szent Terézke felajánló imáját -- melyet könyvünkhöz csatolunk -- búcsúkkal látta el, nyilván buzdítani óhajtja a hívôket annak elvégzésére. Ezzel az eljárással hathatós cáfolatát adja annak a téves véleménynek, mintha e felajánlás csak kiváltságos lelkeknek való volna. Mivel a búcsúk a világ összes hívei által elnyerhetôk, mindenkit buzdít a Szentszék, hogy adja át magát az irgalmas Szeretetnek. Tehát az Egyház csodálatosan támogatja a kis Szent imáját, ki arra kéri az Urat: ,,Válasszon magának egy egész csapat liliomos lelket és tegye ôket méltókká szeretetére!'' Miért vonakodnál te, kedves olvasó -- kit a kegyelem erre buzdít -- kis Szent Terézzel ismételni e szavakat: ,,Ó, én Szerelmes Jézusom, engedd meg, hogy én legyek ez az önfeledten boldog áldozat!''[99] ======================================================================== VII. fejezet: Önmagunknak teljes átadása Istennek A lélek tehát helyet foglalt az isteni Felvonóban, amely eljuttatja ôt a szeretet hegyének csúcsára. A mennyei Atya karjaiban pihenve, átengedi magát az isteni tevékenységnek, melytôl teljes átalakulását várja. Egyedül Isten képes lelkünket teljesen átformálni és Ô egy pillanat alatt megteheti ezt, mert az Ô szemében ezer esztendô csak egy nap. Neki egyedül a lélek jóra való készségére van szüksége; azontúl senkire és semmire. Csak egy dolog tudja Isten ténykedését megakadályozni a lélekben s ez a rosszakarat. Sajnos, az ember akarata rosszra hajlik és gyorsan rosszá is válik. Ezért oly fontos a lelki életben, hagy akaratunkról lemondjunk és azt teljesen átadjuk Istennek. Szent Terézke ezt korán megértette és mikor elôször elmélkedett a tökéletességrôl és annak elérésérôl, felkiáltott: ,,Nem félek én szenvedéstôl, nem félek én semmitôl, csak a magam akaratától; vedd el azt tôlem s én egészen a Tiedet választom!''[100] Aki tökéletesen át akarja önmagát adni a jó Istennek, az mindenekelôtt mondjon le saját akaratáról s akarata legyen egy az Istenével. Adja át magát végtelen szeretetreméltó akaratának, azzal az örömmel, mellyel a világ fiai keresik saját kedvteléseiket. Vesse magát szeretettel és bizalommal a mennyei Atya karjaiba és tekintse az Ô áldott akaratát reánézve legjobbnak. Ez az önátadás jellemzô vonása kis Terézke szentségének és a lelki gyermekség útján feltétlenül szükséges. Ha már a szentségre törekvô léleknek általában szüksége van rá, a lelki gyermekség útján járó emberekre nézve egyenesen nélkülözhetetlen. Nagyon szükséges belemélyedni ebbe az erénybe és lassankint tökéletességre jutni benne. 1. Mi a szerepe a teljes önátadásnak? Az önátadásról is ugyanazt mondhatjuk, amit a szeretetrôl mondottunk: Az önátadás mintegy foglalata a gyermek erényeinek és gyengeségeinek, Az önátadás válaszút. Ide futnak össze a minden irányból jövô utak. Az önátadás mintegy gócpont, ahová a lelki gyermekség összes tulajdonságai igyekeznek, mert: a gyengeségnek támaszt nyújt, a szegénységrôl gondoskodik, a bizalmat valóra váltja. Kis Szent Teréz úgy fogta fel az önátadást, mint a szeretet sajátos ténykedését. Tudta egyrészt, hogy szeretetét jobban nem mutathatja ki a jó Isten iránt, mintha átadja Neki magát; másrészt tisztában volt azzal is, hogy a tökéletes szeretet gyors elnyerésére nincs hathatósabb eszköz, mint az önátadás. A szeretet késztette ôt a teljes önátadásra, viszont azért adta át magát, hogy növekedjék benne a szeretet. 2. Mint vezet a teljes önátadás a tökéletes isteni szeretetre? ,,Az Úrnak kedve tellett benne, hogy megmutassa nekem azt az egyedüli biztos utat, amely a szeretet lángtengeréhez vezet és ez nem más, mint a teljes, a tökéletes odaadás, mely képessé tesz arra, hogy mint a kisgyermek, mennyei Atyánk karjaiba vessük magunkat.''[101] A tehetetlen kisbaba, aki még járni se tud, messze távolban látja a célt, melyet szeretne elérni. Egyedül van kis csónakjában a tajtékzó hullámok s a veszedelmes szirtek között. Hogyan fogja elérni a szeretet világító tornyát, mikor felnôttek közt is sokan merültek el és szenvedtek már hajótörést!? Az Úr Jézus azonban megsúgja Szíve kedveltjének, hogy azok az oktalan emberek maguk akarták kormányozni gyenge sajkájukat s ezért mentek tönkre. Erre a gyermek mennyei Atyjához emeli tekintetét, Ki kezében tartja a szelet és a napot, Ki parancsol a viharnak és Kinek a hullámok is engedelmeskednek. Tudja, hogy az Úr gyengéden szereti ôt és ezért legjobban teszi, ha sajkáját egészen átengedi a szélnek. Hiszen a szél nem más, mint az Úrnak fuvallata, mely átjárja a világot: ,,A Lélek ott fú, ahol akar.'' Az Isten lelke pedig a szeretet. Tehát ha a kisbaba a szélnek engedi át magát, erre a végtelen bölcs szeretetre hagyatkozik. Egyedül Isten ismeri az utat, melyet a léleknek meg kell tennie. Ezek az utak egymástól eltérôk és semmi sem csodálatosabb, mint változatosságuk. De bármily utakon is haladnak a lelkek, ugyanaz a szeretet vezérli ôket, különösen azokat, akik fenntartás nélkül átengedik magukat az Úr bölcsességének. Ezek mindig megkapják, amire a jelen pillanatban szükségük van. Minél inkább átadja magát a lélek Istennek, Isten annál jobban kényezteti ôt, annál bôvebben mutatja iránta isteni jóságának tanújeleit. Semmi sem segíthet hathatósabban életszentségre, mint a jól átértett önátadás. Ez a tökéletes szeretethez vezetô legrövidebb, legbiztosabb, legkellemesebb út. Erre az útra helyezte Szent Terézke az ô ösvényét, mely a bizalom és önátadás útja. 3. Mennyiben bizonyítja az önátadás a gyermek szeretetét? Szentünk mintegy ösztönszerűleg adta át magát a jó Istennek s mint már említettük, nemcsak útnak tekintette az önátadást, mely tökéletes szeretetre vezeti ôt, hanem egyúttal így akarta kimutatni szeretetét a jó Istennel szemben. A jó Isten atya és gyöngédebb, mint az édesanya; ezt Szentünk így fejezi ki: ,,Te, Ki szívet adtál a földi anyáknak, Te leggyöngédebbje vagy a jó apáknak, Egyetlen szerelmem testté válott Ige A te szereteted hôbb, mint anyám szíve.''[102] Szentünk tudta, hogy a jó Isten mindig foglalkozik gyermekével: ,,Percrôl-percre vezetsz és ôrizel engem, Ha híva kereslek, megtalál a lelkem,''[103] Néha a jó Isten játszik vele, mint az édesatya szokott gyermekével: ,,És ha néha-néha mégis elrejtôzöl Magad jársz utánam s szíved titkot közöl.''[104] Hogy mennyire átadta magát Szent Terézke a jó Istennek, s hogy mennyire föllelte boldogságát és földi mennyországát az Ô szent akaratában, azt elárulja néhány költeménye. Sok szép verse megérdemelné, hogy elmélkedésünk tárgyává tegyük, de szinte félünk elemezni ôket, mert könnyen elveszíthetnék eredeti frissességüket. Legjobb ha a kegyelem fénye mellett mindenki akkor gondolkodik felettük, amikor elmélkedve pihen a jó Isten Szívén. ,,Hozzá hasonlítani, az én mennyországom, Az Ô képét hordni; egész boldogságom. Beléje olvadva, élek és érezek, Atyámként szeretem, gyermekévé leszek. Ha két karja ölel, a vésztôl nem félek. Szívére hajolok s pihegve szendergek, Arcához simulva álmodom el álmom, Íme: mennyországom.''[105] Midôn a gyermek átadja magát szeretô szüleinek nincs tudatában annak, mennyire fontos számára ez az önátadás, mert ösztönszerűleg hagyatkozik szüleire. Kis Teréz is így tett a jó Istennel, de ha keresett hasznot az önátadásban, akkor csak Jézus haszna lebegett szemei elôtt. Ô eszközt látott az önátadásban, hogy örömet szerezhessen Jézusnak, azt, hogy tökéletes módon bebizonyítsa szeretetét és Tôle való függését. Szerette Szent Terézke a jó Isten akaratát, ez volt lelkének tápláléka, ebbôl élt. Ez volt minden imája és kívánsága, semmi másért nem tudott annyi hévvel imádkozni, minthogy teljesedjék rajta az Isten akarata. Hogy teljesítse ezt a szent akaratot, pontosan megtartotta szabályait s elöljáróinak még kívánságait is megelôzni iparkodott. Az Úristen szemébe nézett, hogy lássa, mi felel meg szent akaratának. Magas fokban gyakoroljuk az önátadást, ha iparkodunk megtenni mindent, amirôl tudjuk, hogy az tetszik Istennek. De ha ezenfelül annyira átadjuk magunkat Isten akaratának, hogy az reánk való tekintet nélkül, egyedül saját dicsôségét tartva szem elôtt, rendelkezik velünk, akkor még fönségesebben gyakoroljuk ezt az erényt. Ez annyi, mint boldogságunkat mindenekfelett Isten tetszésében keresnünk, akár saját rovásunkra is. Kis Szent Teréz akkor volt boldog, ha tudta, hogy a jó Isten valaminek örül. Az ô önátadásának jellemzô tulajdonsága a teljes önzetlenség volt. Ez eléggé kiviláglik szavaiból és hasonlataiból. Semmit nem óhajtott jobban, minthogy Jézus elfogadja játékszerének: ,,Jézus olcsó kis labdája akartam lenni, melyet lábbal lökhet, átlyuggathat, sutba dobhat, vagy ha úgy tetszik Neki, szívére szoríthat.''[106] ,,Én átadom magamat a Te isteni kedvteléseidnek s nem akarok más boldogságot, mint hogy Téged mosolyra derítselek.''[107] Szeretne rózsa lenni és szirmait a kis Jézus tipegô lábai elé hullatni; szeretné, ha elfelejtenék, mint a rózsaszirmokat, amelyekkel a szél űzi játékát. Szeretné, ha lábbal tipornák s ha szirmai puha szônyeggé válnának, hogy Jézus lábait ne sértse a Kálvária köves útja. Nem kell mondanunk, hogy önzô kívánságok semmiképp sem egyeztethetôk össze az önátadás eme fokával s ezért Szentünk nem is engedte, hogy lelkében ilyen kívánság megfogamzék. Élet és halál közömbös volt elôtte, sôt az utóbbi jobbban vonzotta. Nem akart választani, hanem Istenre bízta a választást, mert életében és halálában is mindig csak azt kereste, amit a jó Isten akart. Sajnos, a szentséget sokszor távolban keressük, pedig oly közel van hozzánk. Utóvégre a szentség nem más, mint Isten és az ember akaratának megegyezése; minél tökéletesebb ez a megegyezés, annál jobban egyesül a teremtmény a Teremtôvel. Hogy szentté lehessünk, tulajdonképpen elég volna ez az egyetlen erény, akaratunk teljes megegyezése Isten akaratával; de ennek az erénynek tökéletességében elengedhetetlen az Isten akaratában való teljes elmerülés. Mindezekbôl láthatjuk, mily biztos eszköze az életszentségnek a lelki gyermekség útja, mert nem más ez, mint a szeretet és önátadás élete. 4. Mennyire óvatosan gyakorolja Szentünk az önátadást Szentünk ezen az úton is bölcs önmérsékletet és óvatosságot tanúsít, mert a túlzás itt is veszélyekkel járna. Óvatosan viselkedik a rendkívüliségekkel szemben, amelyek elsô pillanatban Isten sugallatainak tűnhetnek fel, de gyakran nem egyebek, mint az önszeretetbôl áradó lidércfények. Tudjuk, hogy a Szent szomjúhozta a szenvedéseket, de mivel magát kicsinynek és gyöngének érezte, óvakodott szenvedéseket kérni a jó Istentôl: ,,Sohse tudnék szenvedéseket kérni Tôle, mert én nagyon kicsiny vagyok; akkor a szenvedések az én keresztjeim volnának, melyeket a magam erejébôl kellene viselnem.''[108] És teljes átadása sohasem távolodik el a gyermekek bájos egyszerűségétôl; ô behunyt szemmel, minden félelem nélkül várta a jövôt s erre buzdította a kis lelkeket is, mondván: ,,Nekünk, kik a szeretet útján készséges szívvel járunk, semmiért se kell aggódnunk.''[109] Szeretetbôl és okosságból vak akart lenni, hogy mennyei Atyja annál inkább gondoskodjék róla. De korántsem volt ez nála érzéketlenség, vagy félénkség; átadása nem a gyenge jellemek nemtörôdömsége volt, hanem ellenkezôleg, ebbôl merítette csodálatos erejét. Ezért mondta utolsó betegségében oly nyugodtan: ,,Egy csöppet sem félek a halál borzalmaitól, sem a betegség gyötrelmeitôl, bármily nagyok legyenek is. A jó Isten még mindig segített rajtam és zsenge gyermekkoromtól fogva kézen vezetett. Én most is Ôrá számítok. Szenvedésem a végtelenségig fokozódhatik, de azt biztosan tudom, hogy Ô sohasem fog elhagyni engem.''[110] Hôsies türelmét az utolsó pillanatig nem vesztette el és bebizonyította, hogy reményeiben nem csalódott. Önátadása azonban távol volt minden vakmerôségtôl, okossága nemcsak a kislelkűségtôl, hanem a vakmerô bizakodástól is megôrizte ôt. Ez az okos szűz, aki mindent a jó Istentôl vár, tudja azt, hogy nem szabad Ôt kísértenie, hogy kegyelmeivel folyton közre is kell működnie. Mikor ifjúkora dacára újoncmesternôi állásba kerül, még tökéletesebben adja át magát, mint addig tette. A mennyei Atya karjaiba menekül, miként a gyermek rászegezi esdô tekintetét és várja, míg a jó Isten adományokkal rakja tele kezeit, melyekkel aztán újoncait táplálhatja majd. De ez az Istennel való bensôséges egyesülés nem csökkentette benne sem az éberséget, sem az éleslátást. Egyetlenegy kötelességét sem mulasztotta el, amelyet hivatala megkívánt. Figyelte és alaposan tanulmányozta a lelkeket, mivel tudta, hogy egyénileg kell ôket kezelnie. Figyelmét semmi sem kerülte el. A jól felfogott önátadás korántsem fojtja el a többi erényt, sôt ellenkezôleg jobban kifejleszti ôket. És amint nem homályosítja el az okosságot, úgy nem csökkenti a nagylelkűséget sem. Halljuk, miként énekel ez az Istennek teljesen átadott lélek: ,,Tehozzád Jézusom, ragaszkodom hévvel, A Te karjaidba vetem magam hittel, Mint gyermek az atyját, gyengéden szeretlek, Teérted harcolok, add, hogy el ne essek, Féltve és szeretve, Téged simogatlak, Csókkal, öleléssel újra elhalmozlak, A csata hevében szent hivatásomért, Küzdeni akarok a gyôzelmi pálmáért.''[111] Ezeket a sorokat csak Szent Terézke alázatos, tüzes, szeretô lelke sugallhatta, mely önmagát teljesen átadta a Gondviselésnek. Ilyen lelkületre törekedjenek az irgalmas szeretet égô áldozatai. Így fognak hasonlítani mennyei pártfogójukhoz. ======================================================================== VIII. fejezet: A buzgóság Ha a tűz behatolt a ház belsejébe, mindent elemészt. Minél több táplálékra talál, annál hevesebben ég, míg végre szűknek találván a helyet, kikívánkozik. A tetôn s az ablakokon keresztül átcsap a szomszéd házakra, hogy azokat is feleméssze. Egy kis szikra sokszor óriási tűzvészt okozhat. Midôn az isteni szeretet belopódzik a lélekbe, eleinte csak kis parázs az a hamu alatt. Lassankint lángra lobban s midôn már erôre kapott, kikívánkozik a szűk keretbôl és átcsap a többi lélekre is. Eleinte csak kis szikrák pattannak az Istent szeretô lélekbôl, majd egyre növekvô lángok. A szikrák és lángok jelképezik a buzgóságot; miként a láng a tüzet jelzi, úgy a buzgóság az isteni szeretetet. Mennyire emészthette Szent Terézkét a buzgalom, ha szívét színültig töltötte az isteni szeretet! Ô az apostoli buzgalom révén is valódi leánya volt avilai Szent Teréznek. Rendkívül közelrôl érintette ôt a lelkek üdvössége s ezzel is példát adott az irgalmas szeretet áldozatainak. Ne képzelje senki, hogy elérte a lelki gyermekség célját: a tökéletes szeretetet, amíg nem ég szívében az apostoli buzgalom. Aki a jó Istent ôszintén és forrón szereti, az azt kívánja, hogy minden ember szeresse és dicsôítse Ôt. Az Istent szeretô léleknek fáj, ha látja, miként káromolják az Úr szent nevét; és miként vetik meg az Ô szeretetét. Sír rajta, hogy annyi lélek számára elveszett a megváltás kegyelme. Aki felebarátját szereti, az szenved attól a gondolattól, hogy hány szerencsétlen ember rohan naponta a kárhozatba. Milliók élnek a földön úgy, hogy üdvösségük állandóan veszélyben forog. Akár Istenrôl van szó, akár az emberekrôl, a nagylelkű érzelmek magukban mitsem használnak, mert a szeretet tettben nyilvánul meg. Ezt hangsúlyoznunk kell. A kis ösvény a szeretet útja, melynek legfôbb értéke a szeretet, tehát igen fontos, hogy a lelkek, kik rajta járnak, eltávolítsanak maguktól mindent, ami akadályozhatná bennök az isteni szeretetet. Már pedig mi gátolhatná azt jobban, mint az önzés? Az önzô ember csak saját érdekeit és örömeit keresi. Van hamis jámborság is, melyrôl Szent Pál azt mondja, hogy ,,a maga és nem Jézus Krisztus dolgával törôdik.''[112] Ez a jámborság az önzésen alapul, ha az beférkôzik a lélekbe, megrágja a szeretetet, mint a féreg a gyümölcsöt. Ha minden lélekre nézve gyászosvégű az önzés, a szeretet égô áldozatain egyenesen halálos sebet üt; ezért óvakodjunk e féregtôl, ha pedig már hozzánk férkôzött, igyekezzünk minél elôbb megszabadulni tôle. Erre nincs hathatósabb eszköz, mint a buzgóság gyakorlása, amely arra késztet bennünket, hogy a lelkek szolgálatában egészen megfeledkezzünk magunkról. A buzgóság a szeretet édes gyümölcse s egyszersmind megôrzôje is. Gondviselésszerű, hogy a legelsô kis égô áldozat, aki mint úttörô haladt elôre, példát adván a többi léleknek, oly nagyon buzgó volt. Honnan merítette ezt az emésztô buzgóságot és hogyan gyakorolta? Az ô módszere két szempontból is jellemzô és követôi számára óriási lelki haszonnal jár. 1. Buzgóságának forrása Buzgósága tulajdonképpen vele született és vele nôtt. Az Úr megelôzte csecsemôkora óta szeretetével és ô is szerette a lelkeket kiskora óta. Találékony volt az eszközökben, amelyekkel meg akarta menteni a lelkeket, már gyermekkorában. Három éves korában száz számra gyakorolta már érettük az önmegtagadásokat. De apostoli hivatásának tudatára csak 13 éves korában ébredt teljesen. El is beszéli önéletrajzában. ,,Egy vasár nap, amikor imádságos könyvemet betettem, a Megfeszítettnek egy képe egy kicsit kicsúszott a lapok közül, de csak annyira; hogy egyik átvert vérzô kezét láthattam.''[113] Ez ugyancsak apró esemény! Talán százszor is látta az Úr Jézus átlyuggatott kezét és ez nem tett rá semmi különös benyomást. De azon a napon megszállta a kegyelem és lelke mélyéig hatolt ez a látvány: ,,Új és feledhetetlen érzés vett rajtam erôt, szívemet a fájdalom szaggatta, amikor láttam, hogy a szentséges vér a földre hull és nincs senki, aki a felszárítására sietne. Elhatároztam, hogy lélekben mindig a kereszt lábánál fogok tartózkodni, hogy az isteni vér harmatját a lelkekre hintsem. E naptól kezdve folyton visszhangzott lelkemben a haldokló Úr Jézus kiáltása: Szomjúhozom! És eddig ismeretlen lángoló buzgalomra gyújtotta szívemet. Ó, mint vágytam szerelmesem szomját enyhíteni; én is epedve szomjaztam a lelkeket és mindenáron meg akartam menteni a bűnösöket az örök tűztôl.''[114] A megfeszített Üdvözítô szeretete volt tehát az a forrás, melybôl Szent Terézke buzgósága fakadt. Azért hajlik fôleg a bűnösök felé, hogy így enyhítse az Úr Jézus kínjait. Ez még jobban hat rája mint a bűnösöknek egyéni veszte. Természetes, hogy szánakozó szíve, melyben lángol a felebaráti szeretet, nem marad érzéketlen a kárhozatba rohanó lelkekkel szemben sem, de sokkal jobban fáj neki az a tény, hogy rajtuk elveszett Krisztus vére és szenvedése, és hogy örökre gyűlölni fogják ôt. Ó, ezekbôl a szívekbôl sohasem fog egyetlen szeretetfohász sem felszállni a jó Istenhez, aki pedig ezeket a lelkeket is úgy szerette! Ez nagyon lesújtotta Szentünket. És íme világossá vált elôtte saját életének rendeltetése, amit így fejez ki: ,,Itt lenn a földön csak egyet kell tennünk: szeretnünk kell az Úr Jézust és meg kell Neki mentenünk a lelkeket, hogy azok is szeressék Ôt.''[115] Tehát Jézusnak lelkeket menteni azért, hogy ,,azok is szeressék Ôt.'' A Szent buzgósága tiszta szeretetbôl ered és oda is tér vissza. Ismerhetjük tehát buzgóságának forrását és könnyen felismerhetjük annak jellemzô vonásait is. Mivel Szentünk buzgósága Jézus szeretetébôl születik, mindvégig ment marad az önzéstôl. Nem csoda, ha izzó szeretetébôl égô buzgóság fakad. Ezért mondja Krisztus kôvetése: ,,Jézus nemes szerelme nagy dolgokra késztet s a nagyobb tökéletesség megkívánására ösztönöz.''[116] Szentünk nyelvén ez így hangzik: ,,Rövid pillanat az élet, használjuk fel jól s mentsük meg a lelkeket! Fukarkodjunk az alkalmakkal; egyetlen- egyet se szalasszunk el, hogy megvigasztalhassuk Ôt, hisz annyira szomjúhozik szeretetünkre.''[117] Munkáit és szenvedéseit szeretné megsokszorozni, szeretne betölteni minden hivatást, hogy kellôképpen kihasználhassa e röpke élet minden napját és minél több lelket menthessen meg. Mint már említettük, szeretne pap lenni, hogy lelkeket adhasson a jó Istennek; egyháztudós, hogy fényt derítsen a földre; hithirdetô, hogy világszerte hirdethesse az Evangéliumot az idôk végezetéig. Buzgalmának másik jellemzô vonása, hogy a kívánságai a végtelent szántják és mindent felölelnek. Közelrôl érinti ôt az Egyház minden ügye, mint egykor Szent Pált. Szívébe zárja az Úr Jézus minden kívánságát, azokat is, melyeket csak a jövô századok valósítanak majd meg. Jót szeretne tenni a világ végéig. Nem merô ábrándok ezek? Vajon hány lelket lesz ô képes rövid élete folyamán Kármel magányából megtéríteni? De buzgó lelke tudja, hogy a szeretet nem ismer akadályt és a bizalom mindenen diadalmaskodik. Azért meg van róla gyôzôdve, hogy vágyai egykor mind teljesednek. Ismerjük jövendöléseit, melyek oly csodálatosan beteljesedtek. Halála elôtt néhány nappal ezeket mondotta: ,,Érzem, hogy immár megkezdem hivatásom betöltését s az én hivatásom az, hogy úgy szerettessem meg másokkal a jó Istent, ahogy én szeretem Ôt, hogy megismertessem másokkal is az én kicsiny ösvényemet. Mennyei boldogságomban is jót akarok tenni a földön s ebben nincs semmi lehetetlenség, hiszen az angyalok is eljönnek a mennyországból és ôrködnek fölöttünk anélkül, hogy megszűnnének a jó Istent látni s boldogságán gyönyörködni. Nem, nem tudok pihenni a világ végéig! Csak akkor fogok megpihenni, ha az angyal megjelenik s hirdetni fogja, hogy nem leszen többé idô s akkor nyugodni és örvendeni fogok, mert teljes leszen a választottak száma.''[118] Ez a hihetetlen buzgóság, mely látókörét a végtelenségig tágította, a lelkigyermekség útjának következménye, mert hiszen csak az egészen kis gyermek tud így, szinte a vakmerôségig bízni. Egyedül az Isten gyermeke meri ezt kijelenteni: ,,Olyan csodákat fog az Úr kedvemért művelni, melyek a végtelenbe ható vágyaimat is fölülmúlják.''[119] 2. A buzgóság gyakorlása Az apostolkodásnak az igehirdetésen kívül van más módja is, mellyel minden jámbor, jóakaratú lélek élhet: az ima és az áldozat. Szent Terézke mindkettôt buzgón gyakorolta. Ismerte az ima hathatósságát. Az imában látta azt a misztikus tengelyt, mellyel a szentek a világot sarkából kiemelték. Gyermekded naivsággal azt gondolta: ,,A mindenek Ura és Teremtôje, nyomorult kis teremtményének imájától teszi függôvé a lelkek nagy sokaságának örök üdvét, boldogságát, pedig jó elôre megváltotta ôket szentséges vérének harmatával.''[120] Szentünk imája minden lelki szárazság ellenére állandó volt. Ismerjük egyik imamódját, mellyel a bűnösökért könyörgött: a kereszt alatt tartózkodott, hogy az isteni Vér harmatját a lelkekre hintse. Épp olyan buzgón gyakorolta magát az áldozatos szeretet önmegtagadásaiban, mivel áldozat a megváltás ára. Jól tudta, hogy isteni Mesterünk kereszthalála által váltott meg bennünket s hogy tehát nekünk is ugyanazt a zsoldot kell megfizetnünk, ha közre akarunk működni a megváltás nagy művében. Az isteni Megváltó a lelkekhez való szeretettel együtt szívébe plántálta az áldozat szeretetét is. Megérttette vele, hogy a lelkeket csakis a szenvedések keresztjével válthatja meg. Attól a perctôl kezdve minél több keresztre bukkant, annál többre vágyott. De apostolságának nem ez volt legjellemzôbb sajátsága. Kis Teréz mindenekelôtt a szeretet apostola volt. Más szentek is az ima emberei voltak. Sokan többet sanyargatták magukat, mint ô. Az ô kedvenc fegyvere mindenkor a szeretet volt. Ezt világosan meg is mondotta: ,,A szeretet kardjával harcolom én a jó harcot, hogy az országból elűzzem az idegent s trónra ültessem a lelkekben az igazi királyt.''[121] Bár békés fegyver ez, mégis ellenállhatatlan. Minden ereje kedvességében rejlik. A kis Szent ölelésekkel gyôzi le Jézust és mosolyra készteti. ,,Virágot hintek én, ez az én fegyverem, Amikor gyôznöm kell világon s lelkeken, Téged meghódítlak, enyém a diadal, Gyôzök virágokkal.''[122] Lefegyverzi Jézust, kiveszi kezébôl az igazságosság fegyverét, mely sújtani készült a bűnösöket. Van más módja is a lelkek megmentésének, miként azt már láttuk. Nagy és erôs lelkek felajánlják magukat az igazságosságnak. A kicsiny lelkek Jézust öleléseikkel bilincselik le. Elôször mosolyra késztetik, azután virágot hintenek Neki s ezzel elbájolják. Nos és ha már szentséges Szívét meghódították, akkor már nem nehéz a fegyvert kivenni a kezébôl. A szeretet királynôkké avatja ôket, kik a király szíve fölött uralkodnak. Amit az erô képtelen elérni, azt elvégzi a szelídség és a szeretet, diadalmaskodik ott, ahol még a vezeklés is hiábavaló volna. Innen van tehát, hogy a kis királyné a Királyok Királyától még a legnagyobb bűnös megtérését is kiesdekelheti. Hogyan magyarázhatnók egyébként a megtérés és üdvözülés számtalan csodáit, melyeket hathatós közbenjárásának köszönünk? Szeretettel hódította meg a jó Isten szívét, úgyhogy most már a jó Isten semmit sem tud tôle megtagadni: ,,Mit sem adtam a jó Istennek mást, mint szeretetet, szeretettel fogja Ô visszaadni nekem. Apró áldozataink rózsáit kell hintenünk az Úr Jézus lába elé s kedveskedésekkel kell ôt meghódítanunk. Így bűvöltem el én is Ôt s remélem, gyengéd szeretettel fogad majd Ô is engem.''[123] Ez az alázatos gyermek a mennyei Atya szívét gyengéd, nagylelkű, forró, mindenekelôtt gyermekded szeretetével hódította meg. Minél jobban megértettük szeretetének gyöngédségét, annál jobban értjük buzgóságának okát. Életében mindent szeretetté tudott változtatni, fájdalmat, áldozatot, örömet. Nem szabad szem elôl tévesztenünk azt, ami fényt derít földi életére s égi missziójára: ,,Az Anyaszentegyháznak, az én anyámnak szívében én leszek a szeretet. Dolgoznak helyettem az én fivéreim s én kicsike kis gyermek, odasimulok a királyok Királyának trónjához és szeretem Ôt, az én lelkem szerelmes Jegyesét, küzdô testvéreim helyett.''[124] Ugyanazt a helyet és ugyanazokat a fegyvereket kínálja a jó Isten az irgalmas szeretet kis áldozatainak. Rájuk is gyôzelem vár, ha az imát áldozatukkal egyesítik és nem szűnnek meg magukat feláldozni, ha ôk is a szeretet szerepét akarják betölteni az Egyház misztikus testében, miként szent mintaképük, és ha ôk is egész életükön át a szeretet műveit cselekszik. ======================================================================== IX. fejezet: Az egyszerűség Az egyszerűség a gyermek legbájosabb tulajdonságainak egyike; ez teszi ôt oly kedvessé a felnôttek elôtt. A gyermek szava és tettei fôleg ezért keltik az ôszinteség és mesterkéletlenség benyomását. Foszd meg a gyermeket egyszerűségétôl, megfosztottad a virágot illatától. Kell, hogy a jó Isten kis gyermekét is az egyszerűség bájos erénye ékesítse. Aki a lelki gyermekség útján akar járni, annak nagyra kell becsülnie ezt az erényt. Betű szerint meg kell tartania az Úr Jézus tanácsát. ,,Legyetek egyszerűek, mint a galamb.'' Ezért lelkükbôl száműzniök kell minden álnokságot, kétszínűséget és általában mindent, ami bonyodalmas, szövevényes. Lisieux Szentje tökéletes mintaképe a szent egyszerűségnek. Jellemrajza nem volna teljes, ha egyszerűségérôl nem emlékeznénk meg. Az egyszerűséget állandóan, minden pillanatban, nem csak néhanapján kell gyakorolni. Az egyszerűség nem annyira az egyes erénygyakorlatok folytonosságában áll, mint inkább bizonyos jellegzetes lelkületben, mely az egész életet áthatja s külsô viselkedésünket, legelrejtettebb gondolatainkat és érzelmeinket egyaránt átjárja. Ebben rejlik fontossága. Szent Terézke ,,Kis rendszer''-ében nincsenek rendkívüliségek, minden egyszerűen megy végbe. Miként a folyó csendesen folydogál medrében s nem lép ki a partra, úgy folyik a lélek élete a lelki gyermekség útján. Nyugodtan követi az események fonalát s bármi éri a kis lelket, mindig fel tud emelkedni a szeretet szárnyain. Ilyen volt Szentünk élete is. Külsôleg alig volt nevezetesebb eseménye, bensôleg se volt semmi rendkívüli néhány elragadtatáson kívül, egyébként neki is tisztán hitbôl kellett élnie a bölcsôtôl a sírig. Talán ez bátorítja legjobban a lelkeket arra, hogy mintaképül válasszák, mert ôt könnyen lehet követni: ,,Az én kis életösvényemen csak nagyon is hétköznapi dolgok vannak. Minden tettemnek olyannak kell lennie, hogy a kis lelkek is utánozhassák''[125] -- mondotta utolsó betegségében. Mennyi bizalommal tölthet el bennünket az a megfontolás, hogy Szentünk szédületes tökéletességét a legegyszerűbb eszközöknek köszöni. 1. Az egyszerű lélek egyenesen Isten felé tôr Lelki életünk célja Isten. Aki Istennel legszorosabban akar egyesülni, az ne törôdjék semmivel, hanem minden cselekedetében keresse egyedül Isten tetszését; az felejtse el a teremtményeket, feledkezzék meg önmagáról s ne keressen személyes elônyöket. Mihelyt megállapodtunk önmagunknál, vagy a teremtményeknél, máris letértünk az egyenes útról. Már nem tartunk Isten felé, nem vagyunk egyszerűek. Szent Terézkének egyedüli életelve volt, örömet szerezni a jó Istennek. Ennek rendelte alá egész életét s így egységet teremtett benne, azaz lelki életét egyszerűvé tette, Ô így okoskodott: ,,Az Isten a Szeretet, a Szeretethez pedig leginkább a szeretet vezet. Az egyszerű célt egyszerű eszközökkel akarta elérni.'' A többi erényt is úgy elárasztotta a szeretet illatával, hogy azok is szeretetté váltak. A tökéletességnek csak egy eszközét ismerte: a szeretetet. ,,Szeressünk tehát, mert szívünk szeretetre van teremtve.'' Egyszerű volt Szentünk életcélja: az Isten; egyszerű volt a Hozzá vezetô eszköz: a szeretet; de még a szeretetbôl is kizárt mindent, ami azt bonyolulttá tehette volna. A szeretnek legegyszerűbb alakját vallotta magáénak: a gyermek szeretetét atyja iránt. Ez volt lelkiségének alapja. Egyszerű szeretetbôl fakadt az egyszerű hit, hisz a gyermek sohasem kételkedik atyja szavaiban. Bár a hit erénye mindenekelôtt az értelmen és akaraton múlik, azért a szív is kiveheti belôle a részét. ,,És mi megismertük és hittünk a szeretetben, mellyel Isten irántunk viseltetett.''[126] Nem rejlik-e az apostol szava mögött a szeretet fényárja, mely az értelem és az akarat hitét bearanyozza? Így volt ez Szentünknél is. Nemcsak, midôn lelke az isteni Nap forró sugarainál kibontakozott, hanem az elhagyatottság és a hit elleni kísértések sötét napjaiban is. Sohasem szűnt meg hinni, mert sohasem szűnt meg szeretni. Ezért tudta magát oly megható egyszerűséggel átadni a jó Istennek. Innen magyarázható az a gyengéd lelkület, amely mennyei Atyja iránt mindenkor eltöltötte, különösen az imában. Imamódjában nem volt semmi bonyolult, semmi mesterkélt. ,,Nincsen bátorságom szép imákat böngészni a könyvekbôl, tudom, hogy meg is fájdulna tôle a fejem, hisz annyi van, egyik szebb, mint a másik. Valamennyit el nem mondhatom, választani pedig nem tudok; úgy teszek tehát, mint a gyermek, ki még nem ismeri az abc-t, odaborulok a jó Isten Szívére s bizalmasan elmondom Neki, mit szeretnék s Ô mindig megért engem.''[127] Nagyon megható ez a jelenet, amely Szentünk életének utolsó napjaiban játszódott le. Midôn a betegápolónôvér belépett hozzá, két kezét összekulcsolva és szemét az égre emelve találta. ,,Mit csinál?'' -- kérdezte tôle. --- ,,Igyekezzék inkább egy kicsit aludni.'' ,,Nem tudok, kedves nôvérem. Nagyon szenvedek s azután imádkozom...'' ,,És mit mond az Úr Jézusnak?'' ,,Nem mondok Neki semmit, csak szeretem.''[128] Miként ajánlja Szentünk a jó Istennek azokat, akiket szeret? Nagyon egyszerűen Ha föl akarná sorolni szeretteinek szükségeit, akkor napokat tölthetne vele s mégis megeshetnék, hogy éppen a legfontosabbat kifelejtené. ,,Az egyszerű lélek egyszerű eszközökkel dolgozik'' --- úgymond. -- ,,Én is közéjük tartozom és az Úr Jézus a maga végtelen irgalmával lehajolt hozzám s megtanított, hogyan teljesíthetem fontos kötelességemet megeröltetés nélkül. Megérttette velem az Énekek énekének e szavait: >>Vonj engem, utánad futunk keneteid illatára.<< [129] Amikor keneteid illata elbűvöl egy lelket, akkor már nem képes egyedül futni utánad, hanem maga után vonja azokat, akiket szeret. Hisz ez oly természetes!''[130] Semmi sem tudja elszórakoztatni azt a lelket, melynek egyetlen foglalkozása a szeretet és semmi sem tudja ôt eltéríteni céljától. Ellenkezôleg mindaz, ami természeténél fogva zavarólag hatna; kellemetlen látogatások és elfoglaltságok, mind csak erôsítik a szeretetet. Ugye, a mellékfolyók megduzzasztják a folyamot, de azért nem késleltetik útját a tenger felé. Az egész víztömeg a mellékfolyókkal együtt a folyam nevét viseli. Ha életünkben minden a szeretet szolgálatában áll, akkor az mindent magába olvaszt kivétel nélkül. S miként a kis folyócskák nevüket elvesztik, mikor a nagy folyamba ömlenek, úgy az életnek minden apró tette szeretetté válik; a szeretet az életnek nagy alapgondolata. Ez a szeretet diadala s az egyszerűség gyönyörűséges gyümölcse. 2. Hogyan és hol tanulhatunk egyszerűséget? Éppen az elôbb mondottuk: egyszerű lelkek egyszerű eszközökkel élnek. Hogy a tökéletesség nagy tudományára szert tegyünk, a legegyszerűbb tanrendszer a legjobb és legmegfelelôbb. Éppen egyszerűsége miatt szerette Szent Terézke az Evangéliumot. Egy hithirdetônek így ír: ,,Amikor kezembe kerül egy-egy olyan értekezés vagy elmélkedés, amely azt hirdeti, hogy a tökéletesség útja nagyon nehéz, szegény kicsi lelkem szárnyaszegetten piheg, végre is halálrafáradtan be kell csuknom azt a nagyon tudós könyvet, amely fejtörést ugyan okoz eleget, de a szívet üresen hagyja. Aztán kinyitom a Szentírást, akkor minden fényözönbe borul. Egyetlenegy szó végtelenül csodás világ titkaiba avat, könnyűnek, egyszerűnek látom a tökéletességet, látom, kiolvasom, hogy elég, ha beismerjük önmagunk teljes semmiségét és a kisgyermeknek bizalmával vetjük magunkat a jó Isten atyai karjaiba. A tudós könyveket, amelyek megdermesztik lelkemet, a nagy lelkeknek, a titánoknak hagyom, hiszen úgysem értem meg, amit tanítanak, hogyan tudnám tehát gyakorolni? Örülök, hogy kicsiny vagyok, >>mert ilyeneké a mennyeknek országa.<< Szerencse, hogy a mennyeknek országában sok lakóhely vagyon, mert ha a paradicsom olyan volna, amelynek útját és berendezését felfogni nem tudom, biztosan bezárulna elôttem annak kapuja és az egész örökkévalóságon át ott kuporoghatnék elôtte.''[131] De ezt semmiképp sem szabad úgy értelmeznünk, mintha Szent Terézke megvetné a lelki könyveket; hiszen Önéletrajzából tudjuk, hogy gyermekkorában betéve tudta Krisztus követését s hogy szerzeteséletének kezdetén Keresztes Szent János volt tanítómestere, ezenkívül P. Surin műveit is nagy haszonnal forgatta. De minél idôsebb lett, annál egyszerűbbé vált szépséges lelke. Egy idôsebb apáca még újonckorában mondta neki: ,,Lelked végtelenül egyszerű; de mikor tökéletes leszel, még inkább növekedni fog egyszerűséged, mert minél inkább közeledik az ember a jó Istenhez, annál egyszerűbbé válik.''[132] Tehát minél egyszerűbbé vált Szent Terézke, annál kevésbé merített a csatornából, hanem magához a forráshoz fordult. A forrás pedig az Istentôl sugalmazott Ige, az Isten Igéje, a Szentírás, különösen az Evangélium. Valamennyi lelki könyv között legszívesebben az Evangéliumot forgatta, úgyszólván nélkülözhetetlenné vált számára; éjjel-nappal szívén hordotta, vele táplálta lelkét és belôle élt. Szerette szemlélni forrón szeretett Jegyesének példáját s Ôt szemlélve, Ôt hallgatva, megtanulta a szentek tudományát: ,,Ha az Úr Jézust akarom követni, nem tehetem másként, minthogy nyomdokába lépek. Ó, mily sugárfényben úszók ezek a nyomok, mennyire, de mennyire árasztják magukból az Istenség boldogító illatát! Csak az Evangéliumra kell pillantanom s rögtön elbűvöl az Úr Jézus életébôl fakadó illat és érzem, és tudom, merre kell futnom.''[133] Szentünk lelkére különös hatást gyakorolt a Szent Család élete Názáretben, hiszen ott minden oly egyszerű volt! Szűz Mária és Szent József életében nem volt semmi rendkívüli. Tehát mennyire bátoríthatja az ô példájuk a kicsiny lelkeket, kiknek élete szintén egészen hétköznapi. Szentünkre nagy hatással volt ez a gondolat, ahányszor beszél róla, szíve túlárad a hálától és boldogságtól. Magas szentségre emelkedett Szent József a názáreti szerény környezetben, ahol napjait egyhangú munkában töltötte, A Szűzanya pedig ugyane környezetben kiérdemelte a mennyország Királynôjének méltóságát és hathatósan közreműködött az emberi nem megváltásában. Tehát, hogy életszentségre tegyünk szert, nem szükséges hétköznapi foglalkozásainkról és szürke kis életünkrôl lemondani. Az egyszerűség értéke éppen abban áll, hogy felismerteti velünk állásunkban és jelen életkörülményeinkben azt az eszközt, mellyel a jó Isten megszentülésünkön dolgozni akar. Szent Terézke ezt az eszközt a szerzetesi hivatásban találta föl. Tudta, hogy a tökéletesség titka számára a karmeliták alázatos életében rejlik. Az életszentség fonalát nem a távolban kereste, hanem ott, ahol kezeügyében volt, a kis eseményekben és a legközönségesebb cselekedetekben. Lelkének vásznára hímezte szépséges erényvirágait, bár kicsiny dolgokat művelt, mégis nagy szent lett belôle. Életében hiába keresnénk rendkívüliségeket, hacsak azt a rendkívüli tökéletességet nem, mellyel legkisebb cselekedeteit is végezte. Szentünk csodálatosan gyakorlatias, a szentségnek legbiztosabb útját világítja meg, mely már azért sem lehet téves, mert a kötelesség tökéletes teljesítését követeli. Talán nem túlozunk, ha azt mondjuk róla: Soha senki sem tanúsított több józanságot a szentségben, mint ô, mert senki sem fogta fel azt egyszerűbben. 3. Egyszerűség az erények gyakorlásában De csak az szent, aki minden erényt hôsies mértékben gyakorol. Szentünk könnyedén és szokásszerűen gyakorolta az erényeket, miként az Egyház is megállapította róla. Nála még a hôsiesség sem nélkülözte az egyszerűség bélyegét. A bűnbánat gyakorlatának két hôsies módja van. Az egyik a rendkívüli vezeklések, minôk: a böjt, vezeklôöv, ostorozás, stb. Sok nagy szent a Szentlélektôl vezettetve csodálatos bátorsággal gyakorolta az önsanyargatásnak ezt a kemény módját. Ezzel sok rendkívüli kegyelmet vontak le saját lelkükre és a bűnös emberekre. A bűnbánat másik hôsies módja abban áll, hogy az önlegyôzésre kínálkozó mindenegyes alkalmat felhasználjuk. Így tehát az önmegtagadást a körülmények és események maguk szolgáltatják. Világos, hogy az önmegtagadásnak ez a módja inkább való a gyermekeknek. Nem igen képzelhetô el kis gyermek, aki rendkívüli vezekléseket végezne. Sokkal érthetôbb magatartás részérôl, ha nyugodtan bevárja, míg a mennyei Atya alkalmat küld számára az erénygyakorlatra, tehát az önmegtagadásra is. Ha figyelmes a kis gyermek, itt is, ott is meglátja a kínálkozó alkalmakat. Így fogta fel ezt kis Szent Teréz. Önszántából ritkán folyamodott renkívüli önsanyargatásokhoz, pedig nagy volt benne a vezeklés utáni vágy. Egyszer belebetegedett abba, hogy nagyon sokáig viselt testén egy kis vaskeresztet: ,,Nem történt volna ez velem -- magyarázta késôbb -- hiszen a kereszt túlságosan kicsiny volt ahhoz, hogy ilyen fájdalmat okozzon, ha a jó Isten nem akarta volna megérttetni velem, hogy a szentek vezeklései nem valók nekem, sem azoknak a kicsiny lelkeknek, akik a lelkigyermekség ösvényén közelednek Hozzá, ahol minden közönséges.''[134] Hogy e szavakat jól megértsük, bele kell helyezkednünk Szent Terézke körülményeibe. A karmeliták szabályai ugyanis igen szigorúak és Szentünk a maga teljes szigorúságában meg is tartotta ôket, míg ereje engedte. Tehát igen nagy testi önsanyargatásokat is gyakorolt, így a szabályoknál fogva bôven kijutott neki az önsanyargatásból, úgyhogy nem is kellett ehhez másokat fűzni. De a világi embert, aki kényelemben él, Szentünk szavai semmiképp sem hatalmazzák fel arra, hogy tovább folytassa megszokott életmódját. Mert van a testi önsanyargatásnak egy bizonyos mértéke, amelyet a szentségre törekvô lelkek nem nélkülözhetnek se a világban, se a szerzetben. Amit Szent Terézke itt meg akar velünk érttetni, csak az, hogy a kicsiny lelkek számára a belsô önmegtagadás fontosabb a külsônél. Ennélfogva a legjobb testi önsanyargatás nem abban áll, hogy bizonyos szentek vezekléseit utánozzuk, hanem az állandó önmegtagadásban, amely minden alkalmat felhasznál arra, hogy lemondjon ízlésérôl kedvtelésérôl, kényelmérôl. Erre törekedett ô is állandóan s nagy találékonysággal tudta a nehéz önsanyargatásokat, melyektôl eltiltották, a kicsiny önmegtagadások szakadatlan láncolatával helyettesíteni. Arra nem gondolhatott, hogy limai Szent Róza böjtöléseit utánozza, azért állandóan megtagadta ízlését. Nem úgy, hogy mindig a legrosszabb ételeket kereste, hanem úgy, hogy egyformán megelégedéssel fogyasztotta azt is, amit szeretett s azt is, amit nem kedvelt, vagy ami éppen ártott neki. Néha egész étkezések alatt megtagadta magától az italt, csak azért, hogy ne okozzon fájdalmat egy társnôjének egy kis megszégyenítéssel. Máskor meg lassan fogyasztott el egy undorító orvosságot. Ismét máskor meg azon lepték, hogy ürmöt öntött egy ételbe, amely ízlett volna neki. Mivel a vezeklôeszközöket, melyekkel más szent sanyargatta magát, eltiltották tôle, ô készségesen átengedte gyenge testét a hidegnek, hogy az sanyargassa. Néha oly kegyetlenül fázott, hogy azt hitte, belehal. Mivel azonban az isteni Gondviselés úgy rendelte ezt, ajkai sohasem nyíltak panaszra és nem is kért enyhítést. Szerinte a legjobb önmegtagadások nem azok, amelyeket mi magunk választunk, hanem azok, melyek mások kíméletlenségébôl fakadnak. Midôn egyszer a mosókonyhában egy nôvér a piszkos vizet mosás közben folyton ráfröccsentette, ezt drága alkalomnak vélte az önmegtagadásra. És bármennyire kellemetlen is volt, szívesen kereste fel azt a helyet, ,,ahol oly pazarul szórják a legdrágább kincseket.'' Nem akart ô többet tenni annál, amit a szabály elôírt. De amit elôírt, azt a végsôkig, ereje fogytáig teljesíteni akarta. Volt neki még egy elve, amely így szólt: ,,Önmagamnak mindig azt választom, ami a nehezebb és rosszabb s azt úgy tekintem, mint az engem megilletôt.'' E két elv mellett nem volt szüksége, hogy a közös életben kínálkozókon kívül más önmegtagadásokat is keressen. Tág tere nyílt a hôsiességre és ô sokszor lépett annak birodalmába. Az ô hôsiessége rejtett, feltűnés nélküli hôsiesség volt, olyan, aminôt szeretett, mert magán viselte az egyszerűség bélyegét. Ettôl a bájos egyszerűségtôl Szent Terézke soha nem tért el. Társnôi egykor azt kérdezték tôle, hogyan szólítsák majd, ha hozzá imádkoznak. Erre alázatosan így felelt: ,,Kis Teréznek.'' Máskor egy nôvér így szólott hozzá: ,,Le fog-e reánk tekinteni az égbôl?'' --,,Nem -- mondotta a Szent -- hanem le fogok látogatni.'' És tényleg leszállt hozzánk a fényes mennyországból, nem egyszer, de százszor, miként azt komoly tanúk bizonyítják. Azért jött le a siralom völgyébe, hogy lehozza a jó Isten ajándékait. Könnyű Szent Terézkét felismerni, megtartotta modorát, egyéniségét, mely minden más szenttôl megkülönbözteti, amint megszentülésének módja is különbözött az övéktôl. Azzal, hogy az Anyaszentegyház oltárra emelte, ajánlólevelet állított ki a lelkigyermekség útjának. Vajha mindazokhoz lehajolna Szent Terézke, kik e sorokat olvassák s megmutatná nekik a lelkigyermekség királyi útját, melyen futnak a lelkek, mert kitágította ôket a szeretet. Csak növekednék napról-napra a számuk. Ó, szent Kis Teréz, gyújtsd fel a szívekben a szeretet tüzét, alakítsd át azokat szeretetté, hogy a Szentháromság trónja elé vezethess egy egész csapat liliomos kicsiny lelket, akik méltók a jó Isten irgalmas szeretetére. Amen. ======================================================================== X. fejezet: Szűz Mária szerepe a lelki gyermekség útján A gyermeknek, különösen az egész kisgyermeknek nagyobb szüksége van az anyára, mint az atyára. Igazában ô az, ki táplálékáról, ruhájáról gondoskodik. Ô ringatja szelíden álomba, ô ápolja, ha beteg, bátorítja, ha fél, rámosolyog, ha szenved, felemeli, ha elesik, s melengeti, ha fázik. Bámulatos ösztönnel érzi meg az anyai szív gyermekének minden kívánságát, sejti meg a legcsekélyebb szükségletét, sokkal inkább, mint az atya. Végtelen gyengédséggel elégíti ki azt, nem gondolva se fáradsággal, se nehézséggel, éjszaka épp úgy, mint nappal, túláradó szeretettel áldozza fel magát gyermekéért. Aki sohasem látott volna gyermekével foglalkozó anyát, az nem ismerné az emberi szeretet legkiválóbb megnyilatkozását. Dicsérjük az Urat, amiért édesanyánk személyében bölcsônk mellé helyezte ezt a szeretô szívet, ezt a szeretettôl ragyogó szempárt, e mosolygó ajkakat, segítô kezeket. De még inkább dicsérnünk kell az Urat azért, mivel a természetfeletti rendben hasonló segélyforrást rendelt számunkra, még jóval felbecsülhetetlenebb anyát adva a keresztségben újjászületett lelkeinknek, kit szerethetünk. És milyen anyát! Nem akármilyen tetszésszerinti asszonyt, hanem a legcsodálatosabb anyát, azt, kiben magában több a szeretet, mint a többi anyák szívében együttvéve, saját isteni Fiának anyját, a legjobb, legszeretetreméltóbb Szűzanyát! Isten szándéka bizonyára megható s végtelen e jótéteménye. Mert, jóllehet a Szűzanya emberi gyengédsége nem gyarapíthatja mennyei Atyánk isteni gyengédségét, mégis elmondhatjuk, hogy közelebb hozza azt hozzánk, mintegy hozzáférhetôbbé teszi számunkra. Édesanyai mosolyával jobban megérteti velünk és szelíden rábír minket, hogy hozzá folyamodjunk. Vannak bensôséges vágyak, kérések, titkok, melyek az anyai szívre szorulnak, melyek még a legjobb atya számára is alig hozzáférhetôk. Így kívánja ezt a természet is, a dolgok csodálatos harmóniája, hogy a gyermek gyengesége és az apa erôteljes lénye közt átmenetet képezzen a gyengédség és az erô keveréke, az anyai szív. Nemkülönben a kegyelem rendjében, hol a mindenható, isteni Bölcsesség, az Istenember és közénk helyezte azt, aki Anyja az Istennek s egyszersmind a mi Anyánk is. Ô a legnagyobb fokúan rendelkezik mindazzal, ami által leginkább képes magához vonzani s Istennel egyesíteni bennünket. Ez az alapja a Szent Szűz tiszteletének, annak a tiszteletnek; mely minden keresztény ember számára szükséges, de elengedhetetlen azok számára, kik a lelki gyermekség útját járják. Kis Szent Teréz maga fogja elmondani nekünk, mily nagy segítséget rejt ez magában és miként kell ezt gyakorolniok a kicsiny lelkeknek. Látva tetteit, hallgatva szavait, csakhamar megérti majd a figyelmes olvasó, mily bô forrása lesz számára a lelki haszonnak, a tiszta és szent örömnek Szűz Mária, ha gyengédebben szereti, gyakrabban hívja segítségül s gyermekdeden követi. A Mária-tisztelet három fontos tényezôje: a gyengéd és erôs szeretet, a hozzáfolyamodás, a buzgó követés; ezek megvalósítására kell törekedniök a kicsiny lelkeknek. E fejezet célja mindezt alaposan kifejteni. 1. Szeressük Máriát gyengéden és erôsen Ugyanazt a titokzatos vonzalmat, mely által a gyermek fontolgatás nélkül, mintegy ösztönszerűleg szereti édesanyját, ugyanazt a vonzalmat oltotta lelkünkbe a Szűzanya iránt a keresztség szentsége. Igen, szinte ösztönösen szereti a megkeresztelt gyermek mennyei Anyját. Minden jó keresztény, Istennek minden igaz gyermeke szereti a mennyország Királynôjét, a szentek még inkább, mint mások és szeretetük arányban áll szentségükkel. Innen magyarázható, hogy kis Szent Teréz annyira szerette ôt. ,,Ó, mennyire szeretem Szűz Máriát.''[135] Így kiált fel túláradó gyengédséggel. És a szeretetnek e felkiáltása összefügg evvel, melyet szintén ismerünk: ,,Jézus! Oly nagyon akarlak szeretni! Úgy akarom ôt szeretni, ahogy még senki nem szerette.''[136] A kis Jézusról nevezett Szent Teréz szeretete a Szent Szűz iránt mindenekelôtt s lényegileg gyermeki szeretet. Nem hallgatja szívesen azokat a szónokokat, kik nem beszélve másról, csakis az ô nagyságáról, megközelíthetetlennek tüntetik fel a hallgatók elôtt, vagy azokat, kik fôképp magasztalásával elfoglalva a királynôt emelik fel az anya rovására s így a dicsôítés ürügye alatt meggátolhatják az igazi szeretetet. ,,Inkább anya Ô, mint királynô''[137] -- állítja a mélységes meggyôzôdés hevével, mellyel környezetét is szeretné meggyôzni. S ebben a látszólag egyszerű, de valójában oly mély gondolatban benn rejlik mindaz a tisztelet, mellyel Isten Szent Anyja iránt viseltetik. Mária inkább anya, mint királynô!... Ha tehát így van, -- gondolja, -- akkor dicsôsége nemhogy elhomályosítaná a szentekét, hanem inkább növeli azt fényével. Ami királynôi hatalmát illeti, az egészen anyai szeretetének szolgálatában áll. Mária inkább anya, mint királynô!... És ezt olyan hangsúllyal mondta Terézke, mintha ismét szemlélné a mennyország Királynôjének elragadó mosolyát, melyet látott már elragadtatásában, egykor, gyermekkorában. Mindazonáltal nem egyedül ezt, talán nem fôképpen ezt merítette a mi drága Szentünk abból az édes emlékbôl mennyei Anyjára vonatkozólag. Inkább földi életében szemlélte Máriát, mely hasonlóan a mienkhez, telve volt munkával, megpróbáltatással és könnyel; mint mondotta, az Evangéliumban megírt életébôl elmélkedett. És versekben kifejezésre juttatta ezt: ,,Ó, bár zengeni tudnám Anyám, miért szeretlek! Miért édesb a méznél neved a lelkemnek! Hogy miért is nem félek ha nagyságod nézem, S mennyei szépséged merengve szemlélem. Hogyha meglátnálak égi glóriádban, Angyalok, s szenteknél fényesb ragyogásban, Hogy gyermeked vagyok el sem is hihetném, Elôtted, ó szent Szűz, szemem földre sütném. Hogy a kicsi gyermek tanuljon szeretni, A jó anyának kell sírni és szenvedni. Lelkem királynôje, mennyi könnyet sírtál, Ez idegen földön, hogy meghódíthassál! Ha a Szentírásban szemlélem életed, Hozzád simulok én s rád tekintni merek, Akkor tudom hinni, hogy gyermeked vagyok. Hisz élted halandó, -- szenvedésid nagyok!''[138] Ugyanaz az Evangélium, mely feltárta Terézke elôtt Jézus szeretetét, megismertette vele Mária szeretetét is. S ez az, melyben elmélkedve a ,,kicsiny lelkek'' hasonlóképpen megtanulják ismerni és szeretni égi Anyjukat. Itt is, mint mindenütt, a drága Szent nyomdokain kell haladnunk. Elég, ha lassan elolvassuk ennek a megható költeménynek elsô sorait, hogy megértsük, mit mond az Evangélium a Szent Szűzrôl, hogy megtaláljuk benne annak a szeretetnek csíráit, melyeket a Szentlélek rejtett el számunkra. Csodálatos báj ömlik el rajta, mely foglyul ejti az értelmet és a szívet. Érezzük, hogy Szent Terézke egész lelkét beleadta e művébe, mely az utolsó volt; míg meg nem írta, úgy beszélt róla mint egy utolsó feladatról, melyet mennyei ösztönzés folytán el kell végeznie, mielôtt elhagyná a földet. S valóban azt kell mondanunk, Isten akaratából hagyta ránk ez írásában a szent Szűz iránti szeretet okait és módját, amint lelkének történetében reánk hagyta a jó Isten iránti szeretet indítóokait és módját. Ugyanazon forrásból merítve, mint a Jézus iránti szeretet, Terézke Mária szeretete a gyermekded egyszerűségnek és nagylelkűségnek ugyanama jeleit mutatja. Nem érdekbôl szereti a szent Szüzet, hanem mert szíve nem állhat ellen ily szeretetreméltó, ily jóságos, -- szenvedéseiben ennyire gyermekeihez hasonló --- Anyának, azért odaadással követi hajlamát: úgy siet Mária felé, miként a folyó tör a tenger felé. Ez igazi gyermeki szeretet, melynek kedve telik az anya erényeiben és varázsában s gyönyörködteti a rá való emlékezés. Tevékeny szeretet ez, mely nem kíván mást, csak hogy tanújelét adhassa szeretetének, készséges szeretet, mely mohón keresi az alkalmakat, hogy örömet szerezhessen. Ebben a pontban a kis Jézusról nevezett Szent Teréz Mária-szeretete szinte a megtévesztésig hasonlít Jézus iránt érzett szeretetéhez. Emlékezzünk, hogy ebben az egyszerű mondatban: ,,Örömet szerezni Jézusnak'' rendszerének mintegy -lényegét foglalta össze az isteni szeretetet illetôleg. És mikor egy napon a kolostorudvar feszületét virággal díszíti, azt kérdik tôle, vajon valami kegyelmet remél-e, élénken így felel: ,,Ó, nem, csak azért teszem, hogy örömet szerezzek Neki, s lelkeket mentsek meg számára.'' Épp így, midôn szinte haldokolva utoljára fon búzavirágkoszorút, hogy feldíszítse vele a szent Szűz szobrát, ugyanolyan hévvel bizonyítgatja, hogy nem személyes elônyökért teszi ezt, csakis azért, hogy égi Anyjának tetszését megnyerje. Így szeret kis örömöket szerezni a szent Szűznek, s ezek az ô gyermeki ölelései. A legbájosabb egyszerűséggel szeret beszélgetni vele, hasonlóan egy gyermekhez. Elmondja neki apró titkait, amint a gyermek teszi édesanyjával. S nemde közülük vélünk hallani egyet, mikor így szól a szent Szűzhöz: ,,Tudod-e, jó Anyám, hogy én százszorta boldogabb vagyok, mint Te? Az én édesanyám Te vagy, de neked nincs Szűzanyád, kit úgy szerethetnél, mint én szeretlek Téged! Igaz ugyan, hogy Anyja vagy az Úr Jézusnak, de nem adtad-e Ôt nekünk, s a kereszten haldokolva nem adott-e Téged nekünk? Így mi gazdagabbak vagyunk, mint Te.''[139] Hozzátette: ,,Bizonyára mosolyog a szent Szűz az én gyermekességem felett. Pedig ugyancsak igaz, amit neki mondok.'' S vonzalma oly tiszta, szeretete oly önzetlen, hogy kész saját rovására is szolgálni Édesanyja boldogságát és dicsôségét. Legutolsó szavai, melyeket reszketô kézzel írt le halálos ágyán, jobban bizonyítják ezt mindennél, amit mondani lehet: ,,Ó, Mária, ha én volnék a Mennyország királynôje, s Te volnál Teréz, szeretnék Teréz lenni azért, hogy Te lehess a Mennyország Királynôje.'' Csodálatos vegyüléke az egyszerűségnek és a gyöngédségnek, mely megmutatja, mily magasra emelkedhetik a lélek a szent Szűz iránti tiszta szeretetben, s soha nem sejtett perspektívát nyit meg a ,,kicsinylelkek'' szemei elôtt, hogy oly nagyon szeressék égi Anyjukat, amily nagyon Teréz szerette Ôt! 2. Folyamodjunk gyakran Hozzá Noha a gyermeknek, különösképpen az egészen kis gyermeknek szeretete az édesanya iránt teljesen önzetlennek látszik, mégis többet kap tôle, mint amennyit ô adhat neki. Mert benne találja meg a mindig biztos, mindig hozzámért segítséget, melyet oly gyöngéden ajánl fel, oly készségesen teljesít, hogy többször folyamodik hozzá, s mind többször képtelen hozzá folyamodni. Nem is távolodik el az anyai tekintettôl. Ezért nevezte Teréz magát ,,Szűz Mária kis virágának'', s amint magát nevezni szerette, úgy jelképezte is címerében, egy csillagalakú liliom képében -- a szelíd Hajnalcsillag -- jótékony sugarai egészen elborítják, ezáltal akarva megmutatni, hogy mindenkor az isteni Anya szeretetének fényözönében akar maradni. És íme, láthatjuk Önéletrajza folyamán, hányszor szegzi tekintetét a szent Szűzre, hogy segélyt kérjen tôle. Azt mondták, semmibe sem kezd anélkül, hogy segítségét ne kérné. Ezt látjuk Önéletrajzának elsô lapjától kezdve. Mielôtt tollat vesz kezébe, letérdel Szűz Mária szobra elôtt ,,mely annyiszor beszélt neki és családjának, az Ég Királynôjének anyai szeretetérôl.''[140] Súlyos betegségérôl, melyben 10 éves korában sínylôdött, ezeket írja: ,,A kis fehér virág hervadozott s úgy látszott, hogy neki nem lesz több tavasza. De mégis volt neki napja, az egek Királynôjének csodálatos szobra.'' S hozzáteszi: ,,Gyakran, igen gyakran hajolt a kis virágkehelyke az égi fény felé.''[141] S egy utolsó könyörgô tekintet, egyesülve nôvérének forró imáival, kiesdi végre az annyira áhított kegyelmet. Ugyanezt az égi tekintetet találjuk meg a haldokló Teréz szemében, telve könyörgéssel s halálos aggodalommal. S így jellemzé életének minden nehéz pillanatát az égi Anya iránti bizalom. De néhány bizalmas közlésébôl tudjuk, hogy nemcsak ritka körülmények között fordult Máriához, hanem mindennap, s minden körülmény között. Különben így készült napi szentáldozására is. Íme, hogyan mondja el ezt: ,,Azt gondolom, hogy a lelkem egy üresen álló tér; aztán felkérem a Szent Szüzet, hogy távolítson el róla minden romot, minden törmeléket, az én tökéletlenségeimet; esdve kérem, Ô, az én égi Anyám, építsen rajta tágas hajlékot, díszítse fel azt az Ô erényeivel;[142] -- vagy pedig azt gondolom, hogy három-négy éves kis baba vagyok, aki játék hevében összekuszálta haját, beszennyezte kis ruhácskáját.'' Mindez a lelkekkel való tusakodás következménye. ,,De a Szent Szűz ott szorgoskodik körülöttem. Gyorsan leoldja rólam beszennyezett köténykémet, elrendezi hajfürtjeimet és szép szalaggal, vagy illatos kis virággal ékesíti fel, s ez elég ahhoz, hogy engem becsessé tegyen is így pirulás nélkül foglalhassak helyet az angyalok lakomáján.''[143] S szép gyermekded egyszerűségében a kis Teréz nôvér azt gondolja -- s mily igaza van ebben! -- hogy Jézus megtéveszteti magát s azt hiszi, mikor hozzá jön, hogy Édesanyjának szívébe száll. Valóban elragadó az a magyarázat, mellyel ezt megokolja a szentek egyességének tanára s az anya és gyermek viszonyára támaszkodva. Miért is ne idéznénk itt, mikor oly szépen megmutatja, mily sok hasznot meríthet a ,,kicsiny lélek'' a Szent Szűz tiszteletébôl? ,,Ha gazdag az Atya, dússá lesz a gyermek: S én a tied vagyok, jó Anyám, egészen! Erényed, szerelmed, örökségem, kincsem; S ezért, ha szívembe tér be az én Uram, Úgy pihen meg nálam, mintha Nálad volna.''[144] Szeretettôl elragadtatva szívesen látja ezenkívül a kis Jézusról nevezett Szent Teréz, a fehér Ostyában azt az isteni táplálékot, melyet Mária maga készített számára. Az édesanyjának karjaiban nyugvó isteni Gyermekrôl elmélkedve ki égi tejjel táplálkozik a ,,kis Jézus nôvérkéje maga is helyet kér kicsiny testvére mellett a szeretetlakomán.'' S íme, ami az elsô pillanatban lehetetlennek tűnik, mégis megvalósul. Mert Máriának szűzi tejét megtalálja a pap kelyhében és a szent Ostyában: ,,Én gyönge gyermek nem látok mást az áldoztató kehelyben, mint a tejnek fehér színét. De hiszen tej való a gyermeknek! Milyen páratlan Jézus Szívének gyengédsége, mérhetetlen a hatalma: hogy a szent Ostya vétele által részesülhetek a szűzi tej édes táplálékában.''[145] Mily megható gondolatok! Mennyire megfelelnek a kis ösvénynek és a gyermek gondolkozás módjának! De nemcsak a szentáldozásban fordul Szent Terézke Máriához, hanem minden alkalommal segítségért könyörög. Beszélnie kell újoncaival? Feltekint Máriára és biztos, hogy ajkairól a kellô szavak folynak majd. Valamely áldozatot kell hoznia? Le kell küzdeni ellenkezését? Ismét egy tekintet és a gyôzelem biztos! Íme, unalmas munkát kívánnak tôle olyankor, mikor nem is köteles azt elvégezni. Természete irtózik is tôle: ,,Hogy magamat legyôzzem, arra gondoltam, hogy Szűz Máriának és a kis Jézusnak készítek mécsest. Így hihetetlen gonddal tettem azt, nem hagytam rajta egyetlen porszemet sem és lelkemben lassacskán nagy megnyugvást és édességet éreztem.''[146] ,,Ma éjjel -- vallja egy augusztusi reggelen, mely megelôzte halálát -- már nem bírtam tovább a szenvedést, kértem a bold. Szüzet vegye kezei közé fejemet, hogy tovább hordhassam.''[147] Végül Szent Terézke imáiban is szívesen fordult égi Anyjához. Reá bízta üzeneteit, melyeket a jó Istennek küldött; kiválasztottunk közülük kettôt, melyek leginkább bizonyítják lelkének finomságát és önzetlenségét. Az elsô az önátadásra vonatkozik. ,,Gyakran kérem a bold. Szüzet, mondja meg a jó Istennek, ne legyen rám tekintettel.''[148] ,,Amit tôle kaptam, újra elveszthetem, Súgd meg neki Anyám, ne kíméljen engem.''[149] Mosolyogva szokta volt mondani: ,,Mily jól intézi ô az én ügyeimet!'' Néha megzavarta kis Terézt az ég felelete, de sem nyugalmát sem bizalmát nem ingatta meg. Az ideiglenes javak elnyerését is szívesen bízta a Szent Szűzre, midôn nem egyszer arra kényszerítették, hogy önmagáért, például gyógyulásáért imádkozzék. Nem szívesen fordult ilyen esetben közvetlenül a jó Istenhez, félve: ,,hogyha nem teljesíthetné kérését, fájdalmat okozna Neki, ha még oly kicsi is volna ez a fájdalom.'' Azt mondotta errôl: ,,A bold. Szűztôl kérni nem ugyanaz, mint a jó Istentôl kérni. Ô jól tudja, mit kell tennie az én pici kívánságaimmal, megmondja-e azokat a jó Istennek vagy ne mondja meg... szóval az ô dolga mindent úgy elrendezni, hogy a jó Isten ne legyen kényszerítve a meghallgatásra és hogy mindenben szabadon megtehesse akaratát.''[150] Terézke bármi történt légyen, mindenkor elégedett volt úgy mennyei Atyjával mint Anyjával s lelkében mindenkor béke honolt. ,,Ha Szűz Máriához imádkoztunk és ô nem hallgatott meg bennünket, akkor nyugodjunk meg és ne ragaszkodjunk többé a dologhoz.''[151] 3. Kövessük híven! A gyermek, mely gyakran és szeretettel szemléli anyját, nem csupán bizalmában erôsödik. Látva tetteit, önkénytelenül is követni szeretné. Nem a legkisebb elônye a helyesen átérzett Mária-tiszteletnek, hogy a Szentség legkiválóbb mintaképére vonja a lélek szemeit és követésére buzdít. Ô a legtökéletesebb mintakép, minthogy legjobban hasonlít Jézus Krisztusra s egyszersmind a leginkább megközelíthetô mintakép, minthogy csodálatos módon alkalmazkodik a legkisebb lélekhez is. Ami által nem akarjuk azt állítani, mintha Mária követése minden nehézséget elhárítana az erény útjáról, de bizonyára megrövidíti ezt az utat, minthogy könnyebbé teszi azt. Kétségkívül így gondolkodott Lisieux bájos Szentje, ki annyira sürgette az Istenanya követését. Már csak azért is szeretett volna pap lenni, hogy a Szent Szűzrôl prédikálhasson. ,,Elérhetetlennek mutatják ôt -- mondta fájdalmasan -- pedig inkább azt kellene mondani róla, hogy ô a mi mintaképünk, kit követnünk kell a rejtett erények gyakorlásában, azt tanítani, hogy ô is a hitbôl élt, mint mi, s mindezt az Evangéliumból bizonyítani.''[152] A Szent Szűz életének ez a beállítása élénken hatott reá és többször is visszatért hozzá: ,,Ó mily egyszerűnek tűnik elôttem Szűz Mária élete''[153] -- mondotta más alkalommal. S valóban, ami leginkább kitűnik az Istenanyában az életének egyszerűsége, amint ezt az elôzô fejezetben kifejtettük. Hiszen nem látunk benne, aminthogy nem is tett semmit, ami rendkívüli volna. Názáreti napi elfoglaltsága ugyanaz volt, mint a nép minden más asszonyának e korban. Belsô élete szintén nagyon egyszerű lehetett. ,,Jóslás és látomás nem borít fényárba, Életed egyszerű, ó Anyám, Mária!''[154] Így Mária eltekintve istenanyaságától, már régen kis Szent Terézt megelôzve mondhatta: ,,Életemben nincsen semmi rendkívüli. Mindent, amit teszek, kell, hogy megtehessék a kicsiny lelkek.'' Ezért oly értékes számunkra az ô példája. Bármily magasztosnak tűnik most az égben, legkisebb, s leggyöngébb gyermeke is ráemelheti szemét anélkül, hogy bátorságát veszítené. ,,Van itt lenn a földön számtalan kis lélek, Bízva néznek reád, tôled alig félnek. A kicsiny lelkeknek szerény kis ösvénye: Ezen jársz te magad, ezen vezetsz égbe.''[155] Ó, végtelen leereszkedése az ég Királynôjének, ki, hogy követhessük, valamiképpen a mienkhez akarta szabni lépteit! Ô, ki oly magasztos erényeket gyakorolhatott volna, melyek bámulatba ejtenék a világot, megelégedett azokkal a kicsinyekkel, melyek naponta elénk tűnnek. ,,Megsejttetted velem, hogy nem lehetetlen, Nyomdokodba lépni, s járni ösvényeden. Az ugyan tövises, de az égbe vezet, Hogyha gyakoroljuk rejtett erényidet.''[156] A Szent Szűz alázatos erényei, melyek oly naggyá tették ôt, életének egyszerű megfontolása által megnyilatkoznak gyermekei szívében. Elsôsorban az alázatosság az egész kicsinyek e sajátos erénye, mely megnyitja számukra a ,,kis ösvényt'' s a jó Isten szívét elbájolva mindenhatóvá teszi ôket. Azután a szeretet, mely elôzékennyé teszi a lelket, s mely a Hírnök anyjához vezette az Istennek Anyját, hogy ott nagyon szerény munkát végezzen. A hála, mely egyedül Istenben dicsekszik s megemlékszik jótéteményeirôl. A türelem, számtalan megpróbáltatás közt, s a szándékosan hallgatag bizalma ,,annak a léleknek, mely az égtôl várja üdvét, boldogságát''.[157] A szegénység, az a szegénység, mely megrendítô, de mily ékesszóló! Ami miatt ,,-- szegényes istállóban szülte, Istennek egy Fiát, Mária, szüzek Szüze.'' A törvénnyel s ami ennél sokkal érdemszerzôbb, az isteni akarattal szemben való engedelmesség, egészen a keresztfáig. A megnyugvás, az ennél is jobb békés és változatlan öröm, az önátadás a megpróbáltatások éjszakájában. Mert az Istenanya szenvedett, mint mi, -- többet, mint mi, s a mienkhez hasonló szenvedéssel. Mily bátorítás, mily tanulság, mily vigasztalás ez azóta gyermekeinek! ,,Mert ha azt akarja az égnek Királya, Hogy kínos szenvedés legyen élted Mária. Mily kincs a szenvedés, -- ebbôl én megértem, Szeretni, szenvedni mily boldogság nekem!''[158] Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal bátorította magát a kis Jézusról nevezett Szent Teréz az Istenanya követésére, s követve ôt oly mértékben, amint csak lehetséges, biztos és gyors léptekkel haladt Jézus nyomdokain. * * * Így haladnak majd a ,,kicsiny lelkek,'' kiknek Isten lévén atyjuk, Máriát választják meg édesanyául. Ájtatosságuk korántsem válik ezáltal komplikálttá, inkább egyszerűvé. Járásuk gyorsabb, haladásuk biztosabb, örömük és békéjük mélyebb lesz. S ha nem is élvezheti mindenki itt a földön -- mint Terézke -- az Istenanya szeretetének érzékeltetô bizonyítékát, vigasztalja meg ôket az a gondolat, hogy egy napon, nemsokára, amint rajtuk a sor, megismerik majd anyai simogatásának édességét. És halálos ágyukon szeretettôl és reménytôl túláradó lélekkel ismételhetik szeretett Szentükkel: ,,Veled szenvedtem és hiszem, hogy örökké, Térdeden pihenve zengem, mért szeretlek: Te vagy Édesanyám és én a te gyermeked.''[159] ======================================================================== Ima, mellyel a gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz magát a jó Isten irgalmas szeretetének égô áldozatul fölajánlotta Ó, én Istenem! Boldogságos Szentháromság! Akarlak Téged szeretni és Téged másokkal megszerettetni. Akarok az Anyaszentegyház megdicsôülésén dolgozni olyképpen, hogy megmentem a lelkeket a földön és megszabadítom a lelkeket a tisztítótűzben. Akarom tökéletesen teljesíteni a Te szent akaratodat és elérni a dicsôségnek azt a fokozatát, amelyet a Te országodban készítettél számomra. Egy szóval: szent akarok lenni. De mivel érzem tehetetlenségemet, Téged kérlek, Ó Istenem, hogy Te magad légy az én szentségem. Mivel annyira szerettél engem, ó Istenem, hogy a Te egyszülött Fiadat adtad nekem Üdvözítôül és Jegyesül és az ô érdemeinek végtelen kincseit bíztad reám: én azokat örömmel fölajánlom Neked és esedezve kérlek, hogy ne tekints rám másképpen, mint az Úr Jézus szent Ábrázatán és az Ô szeretettôl lángoló Szívén keresztül. Úgyszintén felajánlom Neked a mennyben és a földön élô összes szenteknek érdemeit, a szenteknek és az angyaloknak minden szeretetét; fölajánlom végre Neked, Boldogságos Szentháromság a szent Szüzet, az én Édesanyámnak minden szeretetét, minden érdemét, Ôreá bízom ezt a felajánlásomat, hogy ô mutassa be Neked. Az Ô isteni Fia, az én imádott Jegyesem mondá nekünk halandó életének a földön töltött napjain: ,,Mindent, amit csak kértek az én nevemben az Atyától, megadja nektek.'' (Ján. Ev. XVI. 23.) Bizonyos tehát hogy meghallgatod az én kívánságomat. Biztos vagyok, ó én Istenem, hogy csak azért fokozod az én kívánságomat, mert mindjobban akarod azt teljesíteni. Szívemben a megmérhetetlen kívánságok tömegét érzem: bizalommal kérlek épp azért, én Istenem, -- hogy vedd birtokodba szívemet. Ah! mennyire kívánom, hogy gyakrabban vehetnélek Téged magamhoz az Oltáriszentségben. Uram, Te mindenható vagy; maradj nálam mindig, mint a Tabernákulumban, s ne távozzál el soha a Te ,,kis ostyádból.'' Ah, mennyire kívánom, hogy megvigasztaljalak Téged a gonoszok hálátlansága miatt: vedd el kérlek azt a szabad akaratomat, hogy valaha Téged megbántsalak; és ha mégis gyarlóságból néha elesem, a Te szentséges tekinteted tisztítsa meg azonnal lelkemet és emésszen föl minden tökéletlenséget, mint a tűz, mely mindent önmagában átolvaszt. Köszönöm, Uram Istenem, az összes kegyelmeket, melyekkel elárasztottál engem, különösen azt a kegyelmet, hogy a szenvedések tűzpróbáján vezettél keresztül engem. Kezemben a keresztnek zászlajával, gyönyörrel fogok majd az utolsó napon Reád tekinteni. Mivel ennek a dicsô keresztnek részesévé tenni méltóztattál engem, bizton remélem, hogy a mennyben hasonló leszek Hozzád és rajtam is tündökölni fognak a Te szenvedésednek szent és dicsôséges sebhelyei. Eme földi zarándoklás után biztosan remélem, hogy eljutok az örök haza boldogságába, de azért nem ez a boldogság a fô, amiért érdemeket szerezni igyekszem, hanem, hogy minden erômmel Téged szeresselek; ez az amire mindenekfölött törekszem: hogy Tenéked örömet szerezzek, hogy a Te szent Szívedet megvigasztaljam, hogy a lelkeket megmentsem s azok Téged mindörökké szeressenek. Ez élet alkonyán majd megjelenek Elôtted, Uram, éspedig üres kezekkel; mert nem az én cselekedeteim érdemére akarom alapítani az én bizalmamat... Ami egész életszentségünk szennyteljes a Te szemeid elôtt. Én tehát a Te saját szentségedet akarom magamra ölteni, a Te saját szereteted tüzével akarlak magamba olvasztani mindörökre Téged. Nem kell nekem az örök dicsôségnek más trónja, más koronája, mint Tenmagad, -- Ó én Szerelmesem! A Te szemeidben az idô elenyészik, ezer esztendô olyan, mint egyetlen nap. Hatalmadban áll egy pillanat alatt elôkészíteni engem, hogy megjelenhessek Elôtted. Hogy a tökéletes szeretetet éljem, mindenkor fölajánlom magam égô áldozatul a Te irgalmas szeretetednek, s azért könyörgök Hozzád, hogy a Benned rejlô végtelen gyengéd szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy az engem fölemésszen, s így -- ó én Istenem, a Te szeretetednek legyek mártírja. Igen, így akarok elkészülni, hogy Te elôtted megjelenhessek: a szeretetnek mártír halálával akarok meghalni és így repülni föl a Te irgalmas szeretetednek örök ölelésére. Ó, én Szerelmesem! ahányszor szívem dobban, annyiszor és számtalanszor akarom én megújítani ezt az én önfeláldozásomat, egész addig, amikor az árnyékot fölváltja a valóság és majd szemtôl szembe fogom mindörökké mondogatni Neked hogy szeretlek. A GYERMEK JÉZUSRÓL ÉS A SZENT ÁBRÁZATRÓL NEVEZETT MÁRIA-FRANCISKA- TERÉZIA, karmelita apáca. A Szentháromság ünnepén, az Úr 1895. évében, június 9-én. ____________________ A gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz által írt fölajánlási ima elmondására örök idôre engedélyezett búcsúk: 1. 300 napi búcsút nyernek a hívek, valahányszor ezt a fölajánlást, legalábbis e szavaktól kezdve: ,,Hogy a tökéletes szeretet életét éljem mindenkor...'' végig, töredelmes szívvel és áhítattal elmondják. 2. Minden hónapban egyszer teljes búcsú, a rendes feltételek mellett azoknak, kik azt mindennap elmondják. Róma, 1923. július 31-én. ======================================================================== Jegyzetek 1 Jn 3,1 2 ApCsel 17,28 3 Jn 14,23 4 Mt 18,3 5 Mk 10,14 6 Lk 9,48 7 XV. Benedek pápa beszéde Szent Teréz hôsi erényeirôl szóló döntvény kihirdetése alkalmával. 8 Önéletrajz IX. 9 Önéletrajz IX. 10 Céline-hez intézett 5. levél. 11 Iz 56,13. 12 Önéletrajz IX. 13 Önéletrajz XX. 14 Máriához írt 6. levél. 15 Önéletrajz V. 16 Önéletrajz XII. 17 Tanácsok és emlékek. 18 Tanácsok és emlékek. 19 Önéletrajz VIII. 20 A mai nap éneke. 21 Önéletrajz X. 22 Jób 1,21. 23 Miért szeretlek ó Mária. 24 Tanácsok és emlékek. 25 Tanácsok és emlékek. 26 Önéletrajz VIII. 27 Kis Teréz szelleme II. 28 Szeretetbôl élek. 29 Jn 16,24. 30 Önéletrajz XII. 31 Franciául: ,,ton amour va jusqu'ŕ la folie.'' 32 Önéletrajz XI. 33 Önéletrajz VIII. 34 Misszionáriushoz írt 6. levél. 35 Önéletrajz XII. 36 Guérin Máriához intézett levél. 37 Guérin Máriához intézett levél. 38 Máriához intézett 6. levél. 39 Máriához írt 6. levél. 40 Önéletrajz XI. 41 Jn 16,23-25 42 Önéletrajz X. 43 Önéletrajz X. 44 Egy szent végsô szavai. 45 Hithirdetôhöz intézett 7. levél. 46 Kis Szent Teréz szelleme. 47 Mt 11,25. 48 Céline-hez intézett 17. levél. 49 Ágnes anyához intézett 7. levél. 50 Önéletrajz XII. 51 Zsolt 20,8 52 Önéletrajz IV. 53 Hithirdetôhöz intézett 6. levél 54 Önéletrajz XI. 55 Önéletrajz XI. 56 ,,Szerelmet szomjazok'' 57 ,,Szeretetbôl élek'' 58 Céline-hez intézett 4. levél. 59 Önéletrajz VI. 60 Céline-hez intézett VI. levél. 61 Önéletrajz XII. 62 Önéletrajz XII. 63 Önéletrajz VIII. 64 Önéletrajz XI. 65 Guérin Máriához intézett levél. 66 Önéletrajz XI. 67 Guérin Máriához intézett levél. 68 Önéletrajz XII. 69 Önéletrajz V. 70 Kis Teréz szelleme I. 71 Léonie-hez intézett 4. levél. 72 Önéletrajz XI. 73 Céline-hez intézett 16. levél. 74 Önéletrajz V. 75 Ágnes anyjához intézett 2. levél. 76 Mt 16,24 77 Kis Teréz szelleme I. 78 Léonie-hez intézett 3. levél. 79 Virágot hintek én. 80 Önéletrajz XI. 81 Az én mennyországom. 82 Kis Teréz szelleme I. 83 Kis Teréz szelleme II. 84 Kis Teréz szelleme I. 85 Kis Teréz szelleme I. 86 Céline-hez írt 6. levél. 87 Tanácsok és emlékek. 88 Izaiás 66,12-13. 89 Énekek éneke 5,2. 90 Önéletrajz XI. 91 1Jn 4,16. 92 Önéletrajz VIII. 93 1Makk 2,1. 94 ,,Szeretetbôl élek.'' 95 Önéletrajz XII. 96 Önéletrajz VIII. 97 Tanácsok és emlékek. 98 Önéletrajz XI. 99 Önéletrajz VIII. 100 Önéletrajz I. 101 Önéletrajz XI. 102 ,,Jézusom -- Mindenem!'' 103 ,,Jézusom -- Mindenem!'' 104 ,,Jézusom -- Mindenem!'' 105 ,,Az én mennyországom.'' 106 Önéletrajz VI. 107 Ima a kisded Jézushoz. 108 Önéletrajz XII. 109 Önéletrajz XII. 110 Önéletrajz XII. 111 ,,Jézusom -- Mindenem!'' 112 Fil 2,21. 113 Önéletrajz V. 114 Önéletrajz V. 115 Céline-hez írt 6. levél. 116 Krisztus követése III. 5. 117 Céline-hez írt 6. levél. 118 Önéletrajz XII. 119 Ágnes anyához intézett 8. levél. 120 Céline-hez intézett 12. levél. 121 Imádság d'Arc Johannához. 122 Virágot hintek én... 123 Önéletrajz XII. 124 Önéletrajz XI. 125 Önéletrajz XII. 126 1Jn 4,16. 127 Önéletrajz X. 128 Önéletrajz XII. 129 Énekek éneke 1,3. 130 Önéletrajz X. 131 Hithirdetôhöz intézett 6. levél. 132 Önéletrajz VII. 133 Önéletrajz X. 134 Önéletrajz XII. 135 Önéletrajz XII. 136 Önéletrajz XII. 137 Önéletrajz XII. 138 ,,Miért szeretlek, ó Mária!'' 139 Céline-hez írt 13. levél. 140 Önéletrajz I. 141 Önéletrajz III. 142 Önéletrajz VIII. 143 Tanácsok és emlékek. 144 ,,Miért szeretlek ó Mária.'' 145 Sajnos a ,,La Rosée divine'' c. költemény még nem állt rendelkezésemre magyar fordításban, ezért e részt prózában közöltem (ford.). 146 Egy Szent végsô szavai 53. old. 147 Egy Szent végsô szavai 121. oldal. 148 Egy Szent végsô szavai 128. oldal. 149 ,,Miért szeretlek ó Mária.'' 150 Egy Szent végsô szavai 21. oldal. 151 Egy Szent végsô szavai 134. oldal. 152 Egy Szent végsô szavai 131. oldal. 153 Egy Szent végsô szavai 131. oldal. 154 ,,Miért szeretlek, ó Mária.'' 155 ,,Miért szeretlek, ó Mária.'' 156 ,,Miért szeretlek, ó Mária.'' 157 ,,Miért szeretlek, ó Mária.'' 158 ,,Miért szeretlek, ó Mária.'' 159 ,,Miért szeretlek, ó Mária.''