Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Orbán Viktor: ,,Tartsd meg a közösséget, és az megtart téged'' Beszéd Szűz Mária Szent Nevének Napján, 2004. szeptember 12-én Bécsben Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata ,,Tartsd meg a közösséget, és az megtart téged'' ======================================================================== A könyv elektronikus kiadása Ez a program Orbán Viktor Bécsben, 2004. szeptember 12-én, a Szűz Mária Szent Nevének ünnepén elmondott beszédét tartalmazza. A beszéd itteni elektronikus változata a szerzô engedélyével készült. A programot lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más jog a szerzô tulajdonában van. A beszéd szövegét Barlay Ö. Szabolcs atya ,,Indítlak'' nevű honlapjáról vettük át (http://www.inditlak.hu). A címoldal Albrect Dürer festményének felhasználásával készült. ======================================================================== ,,Tartsd meg a közösséget, és az megtart téged'' Engedjék meg nekem, hogy egy kis, kizárólag személyre szabott csoda felidézésével kezdjem beszédemet. 1980-as években történt, hogy fiatal házasként feleségemmel és néhány barátunkkal hátizsákosan elindultunk Lengyelországba, hogy lássuk a lengyelek pápáját. A kommunizmus talán legreménytelenebb éveiben látni akartuk a reménység forrását, a Szent Atyát. Ott álltunk, maroknyi kis magyar sereg több százezer hívô közepette, s tudtuk: ennyi szent akarat, ennyi imádság nem mehet el a semmibe, ennek következménye kell, hogy legyen... A személyes csoda számomra az, hogy ma itt állhatok Önök elôtt, az egykori diák, majd a törvényen kívüli antikommunista ellenzék egyik vezetôje, késôbb az elsô szabadon választott magyar parlament képviselôje, majd miniszterelnök, s most az európai kereszténydemokrácia egyik képviselôje, az Önök vendége lehetek. A nagy csoda valójában ott kezdôdött, amikor az a fehér ruhás, barátságos tekintetű ember 1979-ben Rómából hazament Lengyelországba, és azt mondta a fogadására összesereglett millióknak: ,,Ne féljetek''! És ezzel megindult a változás, megkezdôdött a kommunizmus világméretű összeomlása, amely elhozta a magyaroknak a szabadságot, a magyar nemzet függetlenségét és végül Európa újraegyesítését. Persze ennek a csodának is voltak elôzményei az Önök és a mi történelmünkben is. Az elôzményeket, a csoda termôtalaját azok a százak és ezrek, neves és névtelen emberek adták és adják, akik életükben úgy szolgálták népeinket, hogy hitük és elveik mellett a végsôkig kitartottak. Elviselték a személyes megpróbáltatásokat, mert biztosak voltak benne, hogy személyes életük sorsa végsô soron egy magasabb Hatalom kezében van. Szolgáltak ebben a hitben királyaink, politikusaink, papjaink, tanáraink s mindenekelôtt sok-sok édesanya, aki így nevelte gyermekét. Mikor emlékeznénk meg errôl, ha nem a legmagasztosabb édesanya neve napján?! Igen ôk álltak a változások mögött! Talán nem az elsô sorban, talán nem a reflektorfényben, de biztos fundamentumként. Hiszen az evangéliumból tudjuk, hogy az emberek Isten iránti bizalma nélkül még Jézus sem tudott csodát tenni Názáretben. * * * Oszlassunk el közösen egy történelmi tévhitet. Sokan azt gondolják, hogy a világpolitika kedvezése, az elszánt reagani politika és a szovjet birodalom meggyöngülése, a gorbacsovi peresztrojka szinte önmagában eldöntötte azt, hogy a kelet- és közép-európai térségben szabad országok jöttek létre. A dolog azonban nem így áll. Mert ha igaz lenne, akkor ezekben az országokban a fennálló rendszer konzerválódott volna, legfeljebb szovjet befolyás nélkül. S hogy csak egyetlen példát mondjak, mai formájában ki sem alakult volna a demokrácia. De talán még a munkásôrség is megmaradt volna, esetleg a stukker csövén a reform keretében egy jókora pántlikával. A dolgok azonban, mint tudjuk mindannyian, nem így történtek. Európa politikai térképét könnyű átrajzolni, a vasfüggöny vonalát egy iskolás gyerek is ki tudja radírozni. De megtenni a szükséges változásokat, és meglépni mindazt, ami egy valódi demokratikus átalakuláshoz vezet, nos ehhez már valami több kell. Elképzelés, egyéni bátorság és mindenek elôtt hit. Európa keleti térfelét a negyven év szocialista zsákutcája rendkívüli mértékben visszavetette szerves fejlôdésében . De abban, hogy ez alatt a negyven év alatt megôriztük eszményeinket, és figyelvén Európa boldogabbik felére, tudtuk azt is, milyen útra kellene lépnünk, rendkívüli szerepe van a hitnek. Azoknak a megvalósulásoknak, amelyek jelzôtüzekként világítottak a diktatúra sarkköri éjszakájában. Ilyen volt a kelet-németek 1953-as felkelése, a magyar 56-os forradalom és szabadságharc. Ilyen volt a prágai tavasz, és ilyen volt a 80-as években a lengyel Szolidaritás kiterjedt mozgalma. De idesorolom azt a vallási mozgalmat is, a Rózsafüzér-Kiengesztelô Zarándoklatot, melynek ma vendége lehetek, hiszen nem véletlenül kezdtek el Önök 1947-ben Bécsben imádkozni, és mára az egész világon több mint 700.000 hívô teszi ezt. S bele tartozik ebbe a sorba mind az a testvéri segítség is, amit a vasfüggöny másik oldaláról, Önöktôl kaptunk nem csak az 56-os menekültek idején, hanem évtizedeken keresztül. Ezért mi Önöknek örökre hálásak leszünk. Lelki-erkölcsi értelemben a rendszerváltozás 1989. június 16-án kezdôdött, amikor az 57-ben kivégzett miniszterelnököt, az egykori kommunistát, Nagy Imrét több mint 30 év után tisztességgel eltemettük. Százezrek álltak a budapesti Hôsök terén, és az egész ország ott ült a televízió képernyôje elôtt... ki reménnyel teli... ki félelemmel. Polgárok, akik lehet, hogy nem is tudták, csak érezték, hogy amíg halottainkat, az áldozatokat tisztességgel el nem temetjük, addig nincs lehetôség az újrakezdésre. Mint egy villám fényénél, egy pillanatra világossá vált, hogy mi a múlt és mi a jövô, -- halál és születés, újjászületés. Egy nemzet ilyen pillanatokból születik, és születik újjá. Azon a napon, akikben volt hit, megtisztultak, átélték a csodát. Elsô gyermekünk, aki ma az öt közül itt van velem, éppen azokban a napokban született. Ô egyidôs a szabadsággal. És másnap már kezdôdött, helyesebben folytatódott a mindennapi küzdelem a hatalom ellenôrzéséért, a gyakorlati szabadságért. Levetettük az ünneplô ruhát, leültünk tárgyalni az asztalhoz, mi, a törvényen kívüli ellenzéki pártok képviselôi, én is, a magam 26 évével, szemben az állampárt képviselôivel, akikkel céljaink bizony eltértek egymástól. De volt egy közös érdekünk. Az, hogy ne omoljon vér, és ne törjön ki a forradalmi erôszak az országban. Mindenki félt. Nem is annyira egymástól, hanem attól, hogy olyan folyamatok indulnak el, amelyek kiszabadulnak a normális civilizált élet korlátai közül, és vérontásba, erôszakos cselekményekbe sodorhatnak mindannyiunkat. Nos, a békés átrendezôdés nem volt olyan békés, mint amilyennek ma sokan láttatni akarják. Csak nem volt véres. A tárgyalások célja az asztal két oldalán nem egyezett meg. Azért nem egyezett, mert az egyik fél a pártállam lebontásában volt érdekelt, a másik pedig a bontási anyag ügyes hasznosításában és eladásában. Az akkori ellenzék a körvonalazatlan jövôrôl gondolkodott, az állampárt pedig nagyon is kézzelfogható és elvihetô jelenrôl. Ezért van az, hogy ma a magyar milliárdosok többsége a kommunista fészekaljból került ki. Ennyit az akkori konkrét eseményekrôl. * * * Térjünk most vissza ahhoz a hithez, mely meggyôzôdésem szerint az események végsô mozgatórugója volt. Idézzük fel azt, hogy a diktatúrákat, különösen a kommunista diktatúrát, Magyarországon végül is két közösségtípus élte túl: a családi és az egyházi közösségek. Pedig ez nem az a klasszikus diktatúra volt, mely egyszerűen az emberek szabadságát kívánta elvenni. Ilyennel Európa népei többször szembenéztek történelmük során. Nem. Ez olyan diktatúra volt, mely elvette az emberek tulajdonát is, sôt új embert akart belôlük faragni, a homo sovieticust. Közép-Európából átnevelô tábort csinált. Ezt a diktatúrát -- nem sérülések nélkül --, de túlélték a családok, amelyek emberek százezreinek nyújtottak érzelmi, szellemi és lelki menedéket, amikor a külvilágban a hazugság és embertelenség vihara tombolt. A történelmi egyházak pedig létükkel biztosították az embereket arról, hogy létezik, nem pusztult ki az a másik, ezeréves lelki Magyarország. Ez volt az a két közösségtípus, amely képes volt túlélni a világ legdurvább, legbrutálisabb diktatúráját. Éppen azok maradtak meg, akiket a legradikálisabban megtámadtak. És máris itt vagyunk a mában és a jövôben. A kérdés most már az, hogy azok a közösségek, amelyek segítettek bennünket abban, hogy a lehetô legkevesebb sérüléssel éljük túl a diktatúrát, vajon képesek lesznek-e értelmet vinni a szabadságba. Most, amikor már nem megvédeni kell magunkat valamivel szemben, hanem föl kellene építeni a saját világunkat, vajon most mennyire számíthatunk ezekre a közösségekre? Ez az elôttünk álló néhány esztendô egyik legizgalmasabb kérdése. Mi közép- és kelet-európai újrakezdôk, akik ismerik a keresztény hitnek ezt a megôrzô erejét, azt kérdezzük: miért akarnánk mindezt a jót megvonni Európa egészétôl? Miért ne törekednénk arra, hogy ez megjelenjék Európa közös alkotmányában? -- kérdés itt magasodik elôttünk. Lesznek-e elég erôsek az európai egyházak, hogy az európai architektúrában megjelenítsék azt a hitbeli vonzást, amely saját hazájukban évszázadok óta természetes? És itt engedjünk meg magunknak önkritikus kitérôt. Bár Európában mindenki valamilyen módon a keresztény hit gyümölcseibôl él, de ennek sokan már tudatában sincsenek. Ha mi nem mondjuk el nekik, ha nem teszünk tanúságot az ôket is hordozó hitbeli örökségrôl, akkor ki fogja ezt megtenni helyettünk? Ha pedig megpróbáljuk, akkor úgy próbáljuk-e meg a tanúságtételt, hogy azt a 21. század embere képes meghallani? Hiszen sokan, nagyon sokan belülrôl süketté váltak már az üzenet számára. S ha találkoznak az egyház üzenetével, az igehirdetéssel, akkor legfeljebb odáig jutnak el, ahová az egyszerű templomba járó eljutott, akit amikor a templomból hazament, s a felesége megkérdezte, hogy mirôl beszélt a pap, akkor csak annyit tudott mondani, hogy a bűnrôl. S mikor megkérdezték tôle, hogy mégis mit mondott a pap a bűnrôl, akkor a férj ezt válaszolta: ellenezte. (De nyugodjanak meg, ez Magyarországon történt egy protestáns kereszténnyel.) Ebben a tekintetben Nyugat-Európa, melynek nem kellett átélnie az ateista átnevelô tábort, elsô pillantásra úgy tűnhet, szerencsésebb helyzetben van. Önöknél nem szűnt meg az egyházi jelenlét folytonossága, mely a bölcsôtôl a koporsóig, a keresztségtôl a temetésig tart. Az óvodai, az iskolai hitoktatás, a cserkészet, az egyházak egyetemista szervezetei, a plébániák és egyházközségek ünnepei is hétköznapjai, mind-mind az emberek életének, vagy legalábbis tekintélyes részük életének középpontjában tartották a vallást. Mégis, ha alaposabban megvizsgáljuk Nyugat-Európát, akkor azt látjuk, hogy miközben a mindennapi élet színterein a vallásos értékek még mindig megbízhatóan egyben tartják a közösséget, az egyházak közéleti szerepe mintha csökkenne. Nálunk ez másként volt, és ma is másként van. Az elnyomás és a visszaszorítottság évtizedei után talán nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedben sokak számára megtörtént az egyház ,,újrafelfedezése''. Sokaknak az egyház mindig is életük része volt. Mások a diktatúra alatt kívül maradtak a keresztény hitéleten. Egész Közép-Európában megfigyelhetô, hogy újra a felfedezés erejével hat nemcsak az egyház tanítása, hanem az egyházi keretben kínált közösségi élet is. Magam is bejártam ezt az utat. -- Közép-Európában és Magyarországon különösképpen is, az egyházak közéleti szerepe az elmúlt évtizedben folyamatosan erôsödött, és ez a folyamat bizonnyal a jövôben is folytatódni fog. Talán ma már az sem tűnik túlságosan kockázatos kijelentésnek, hogy a történelmi egyházak a magyar közélet megkerülhetetlen szereplôivé váltak, szemben a nyugat-európai tendenciákkal. Persze, gyakran halljuk, talán hallják itt Bécsben Önök is, hogy elavult gondolkodás az ilyen, régimódi. Valaha az ún. keresztény Európában talán szükségük lehetett a fejedelmeknek arra a meggyôzôdésre, hogy ôk az Isten, a Gondviselés kegyelmébôl és rendelésébôl kormányoznak, a hívôknek pedig arra, hogy sorsuk a Gondviselés kezében van, de ma már, mondhatják és mondják is, fontosabb a képzettség, a tájékozottság, a tárgyalóképesség, médiaképesség és még sokféle tudomány. Ne keverjük össze a mindennapi élet alakítását az egyházak elvárásaival. Válasszuk el a keresztény tanítást a politikától, a gazdaságtól, a tudománytól és az oktatástól, hiszen a vallás magánügy. Nem ismeretlen ez a hang, mert bizony a mai magyar közéletben -- és sajnos nem csak ott, hanem egész Európában -- még mindig küzdelmes harc folyik a keresztény értékek védelméért. Aki közéleti szereplôként vállalja, vagy csak elfogadja a ,,keresztény'' jelzôt, annak nem lesz könnyű élete a világnak ebben a sarkában, még 15 évvel a berlini fal leomlása után sem. Szinte azonnal klerikálisnak, nacionalistának, populistának -- és inkább gyakrabban, mint ritkábban -- antiszemitának fogják bélyegezni. Ilyen a világ ma még. Ma, amikor a keresztény hit és értékek szerepérôl beszélünk, a közéletben, sôt az állami életben is még mindig sokan vannak, akik csak megmosolyognak bennünket. De mi tudjuk, hogy valójában arról a súlyos kérdésrôl van szó: lehet-e a keresztény hitre építeni a politikai cselekvést? Induljunk ki abból, hogy a keresztényeknek az Igazságot, a nagy betűvel írt Igazságot kell követniük. A keresztények azt is jól tudják, hogy ôk nem az Igazság megtestesítôi. Csak a kommunisták, a bolsevikok hazudták, hogy az igazságnak van földi megtestesülése, mégpedig azok ôk, személyesen. A keresztények azonban még azt is tudják, hogy nincs többféle igazság. Ez utóbbi állítás, a relativisták nagy tévedése vagy ámítása. A keresztények tudják, hogy az Igazság létezik, sôt csak EGY Igazság létezik, és ez az Igazság lesz elôbb vagy utóbb egész életük mércéje. Az Igazság megkérdôjelezhetetlen, függetlenül attól, hogy támogatja-e a többség vagy sem. A keresztény embernek mindig az Igazság felôl kell közelítenie a közéleti kérdéshez, így a többség kérdéséhez is. Európa ma olyan világ, ahol demokratikus politika uralkodik. A demokratikus politika pedig a többség felhatalmazásán nyugvó közéleti rendszer. Vagyis a demokratikus politika arról szól, hogy többséget teremtünk azon törekvések mögé, amelyet képviselünk. Legalábbis, amennyiben komolyan gondoljuk, hogy hivatásunk az emberek életének jobbá tételében áll, és ezt a hivatást nem akarjuk elveszíteni. A közéletben, de leginkább a politika világában, a többség nélkül az embert erôfeszítései a legjobb esetben is csak tiszteletreméltóak -- és valljuk be -- kevéssé eredményesek. A többséget lehet -- tévesen -- a politika végsô céljának tekinteni. Mi azonban a munka szükséges és elkerülhetetlen eszközét látjuk benne. A többség bármilyen szilárd alapja is a demokráciának, számunkra nem elegendô. Az európai kereszténydemokrata gondolkodás szerint az a felelôsségünk, hogy az igazság érvényesülése érdekében a többségért a lehetô legtöbbet tegyük. * * * A mi hivatásunk is, hogy visszasegítsük régi, bevált forrásokhoz a közéletet, s ránk vár az a feladat is, hogy a közös magyar közéletben Magyarországon és Európában is megmutassuk, ha tudjuk, hogy végsô soron a végsô dolgok nem a mi, s nem is ellenfeleink kezében vannak, akkor sokkal erôsebb lesz bennünk a felelôsség. S itt álljunk meg egy pillanatra. A mai modernnek mondott ember errôl is épp az ellenkezôjét gondolja. A keresztény bölcsességet nehéz belátni és nehéz megérteni. Hogy is szól ez? ,,Ha tudjuk, hogy végsô soron a dolgok nem a mi kezünkben vannak, akkor sokkal erôsebb lesz bennünk a felelôsség!'' Ezeket a dolgokat magától nem érti és nem is tudhatja az ember. Az ilyen tudás hitben és tapasztalatban születik. Mert mi is az 1989--90 tapasztalata? Adott volt néhány, sorsunkat meghatározó tényezô ritka kedvezô együttállása: Reagen ereje, Gorbacsov reformjai, a kelet- európai népek passzív és aktív ellenállása, az uralkodó elit bizonytalansága és gyengesége, a Szent Atya önmaga felajánlása... De mindez önmagában semmit sem ér. Csoda mindezekbôl úgy lesz, hogy Isten kegyelme azzá teszi. Akik ezt egyszer megtapasztalták, azok tudják, hogy végsô soron az ilyen csodákból élünk. Mi tett képessé Európában néhányakat, ezreket, milliókat, ha nem is mindenkit, arra, hogy nem adják fel a reményt a változásban? Talán az a bizalom, hogy ha én minden áldatlan körülmény ellenére teszem azt, ami jó és szükséges, ha nem arra várok, hogy majdcsak megváltozik a helyzet nélkülem is, ha elvállalom, és megcsinálom, ami rám van bízva, hogy elhiszem, hogy a dolgok végsô soron a Gondviselés kezében vannak, ha belátom, hogy itt állok, és másként nem tehetek, akkor eljön a változás. Akkor a rossz körülmények is eszközök lehetnek a lélek nemesedéséhez és a gonosz dolgok is jóra fordulhatnak, s még az ellenfeleink is utunkra segíthetnek bennünket. Akik hisznek a szeretet és összefogás erejében, azoknak a nehézségek is javukra válnak. Ez a közös közép-európai tapasztalat. * * * Tisztelt Ünneplô Gyülekezet! A csoda ünneplése közben sem felejtkezhetünk el arról, hogy bár a szabadság 1990-ben megérkezett, a Fal leomlott ugyan, a koporsó beszentelt földbe került, de a leomló fal bizony sokakra ráomlott, s ugyanakkor nem sikerült eltemetni mindent, ami a múlthoz köt minket. Az újjászületés fájdalma nem érint egyformán minden embert, de nekünk, keresztényeknek nem lehet közömbös a rendszerváltozás veszteseinek sorsa. 1990 után gazdasági visszaesés következett be Magyarországon, s csak 2000-ben értük el újból az 1989- es fejlettségi mutatókat. A valódi élet világában, különösen Kelet- Magyarországon a családok egy újkori gazdasági drámát szenvedtek el. A szabadság nem a szociális igazságosságot hozta, hanem rögzítette a szociális igazságtalanságot. Még ma is a magyar emberek fele él rosszabbul, mint 1989 elôtt! Alig ocsúdtunk fel a diktatúrából, szembe találtuk magunkat a piac törvényének könyörtelen fogyasztási kényszerével. Bár Önök sokkal jobban élnek, mint mi, ez már mégis közös problémánk, a most újjáépülô Európa közös népeinek közös problémája. Eddig a diktatúra fenyegette közösségeinket. Most azt látjuk, hogy a piacok világa sem veszélytelen, az is megtámadja a közösségeket. Természetének megfelelôen az emberi kapcsolatokat adásvételi kapcsolatokra alakítja át. Miközben a közösségekben a szeretet, az összetartozás és a közös értékek a meghatározók, ezek fűzik össze a család és a nemzet tagjait, a piacok olyan emberi alkotások, amelyek azt is felélhetik, ami táplálja ôket. Pedig éppen ezekben a közösségekben születik meg az a tudás, az az értékrend, amelyet aztán a gazdasági életben is használnak. Ez a modernkori fogyasztói társadalom természete. Ellene érvelni felesleges. Ám az embereket és az ô közösségeiket a piac érdekében is meg kell védenünk ettôl a hatékony idôgéptôl. A civil közösségek sokat segíthetnek: feltárhatják a piac korlátlan működésének veszélyeit, jelezhetik a rombolás helyét és mértékét. De a modern állam segítsége nélkül szétporlasztanák ôket a piacok. Ezt a veszélyt Európa sem hagyhatja figyelmen kívül. Éppen ezért az Európai Uniónak a jövôben kettôs stratégiát érdemes követnie. Erôsítenie kell a nemzetek természetes közösségeiben rejlô védôrendszerét, és fel kell építeni egy saját, európai intézményekben testet öltô védôrendszert is. A kommunizmus bukása arra tanított meg bennünket. Tartsd meg a közösséget, és az megtart téged. Védd meg a közösséged és az majd megvéd téged. Csoda, hogy ez sikerült. De erre a csodára, a közösség megszabadító és a szabadságot megtartó erejére ma is szükségünk van. Ezért imádkozni és dolgozni sohasem fölösleges. Kívánom, hogy az Önökkel együtt imádkozó százezrek imája meghallgatásra találjon! Meg lehet élni a tegnapi csodákból, egy 15 évvel ezelôtti csodából? Megélni nem lehet, de élni, táplálkozni lehet belôle. Különösen azoknak, akik az elmúlt 15 évben sem egyszerűen ebbôl akartak megélni, hanem imádkoztak és dolgoztak újabb csodákért... és nem felejtették el Isten kegyelmét.