Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Boda László Nyugtalan a mi szívünk Szent Ágoston megtérésének drámája A borító Ary Schäfer festménye alapján készült, a könyvben szereplô rajzok a szerzô művei Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Elôszó Szerzôi javaslatok a dráma feldolgozásához Szereplôk I. jelenet II. jelenet III. jelenet IV. jelenet V. jelenet Ars poetica helyett ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1999-ben jelent meg az Accordia Kiadó gondozásában az ISBN 963 85946 2 4 azonosítóval. Az elektronikus változat a szerzô engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más jog a szerzôé. ======================================================================== Elôszó Szent Ágoston a kereszténység történetének legszínesebb egyéniségei közé tartozik. A ,,fauszti ember'' típusát mintha róla mintázták volna. Ennek a fauszti magatartásnak az a jellemzôje, hogy egy-egy fölfokozott szellemi nyugtalansággal megáldott-megvert ember a boldogságot keresve bejárja a tévedések zsákutcáit, aztán addig megy tovább, amíg meg nem találja a végállomást. Ha nem találja meg, akkor legalább odáig sikerül eljutnia, hogy bevallja tévedéseit, mely ebbe a mondatba sűríthetô: ,,Nem ezt kerestem''... A ,,fauszti ember'' alapvetô jellemzôje tehát a nyugtalanság, az emberi élet értelmének megszállott keresése. Bejárja a mellékutakat és a zsákutcákat, de tovább megy és a ,,kincs, hír, gyönyör'' sem képes arra, hogy megadja számára a végsô kikötôt vagy a végállomást. Csak ideiglenes ,,menedékhelyet'' ad -- külön-külön vagy együtt --, akár fogság, akár vendéglátás formájában. Goethe magát írta meg a Faustban, hiszen ô is közéjük tartozott a maga módján. De Goethe nem igazán fauszti alkat. A világirodalomban Odüsszeusz kezdi a sort. Ôt azonban még kényszerhelyzetek kalandjai ragadják az ismeretlen kikötôkbe, ahonnan addig megy tovább, amíg haza nem talál. Ágoston hajóútjai mellékessé válnak a fauszti emberek nagy kalandjában. Ô belsô világában éli meg a nyugtalan szív boldogság-keresô kalandját, amíg nyugalmát meg nem találja -- Istenben. Mindebbôl világosan kiolvasható, hogy a ,,fauszti ember'' -- akinek persze bôven vannak hétköznapi változatai is -- szükségképpen ,,egzisztenciális'' életfilozófiát vall, anélkül, hogy erre különösebben reflektálna. Más szóval: egész lényével és cselekvô formában gondolkodik az élet értelmérôl. Ágoston esetében még külön megújuló idôszerűséget biztosít az a szempont, amely kifejezetten a vágyak oldaláról közelít életéhez, azon belül is fôként a megtéréséhez. Petôfi is megfogalmazta azt, ami ôsrégi tapasztalat, hogy ,,az embert vágyai vezérlik''. Ágostont is a vágyai vezérelték. Csakhogy szembetűnô különbség van vágy és vágy között, amirôl gondolkodásunk átlagszintjén szívesen megfeledkezünk. Így aztán elvész a vágyak drámai lényege, az, hogy különféle felszíni vágyaink szembe találják magukat életünk legfôbb vágyával, ami lényünk legmélyébe nyúlik. Aki ezt nem veszi észre, az az emberi lét drámáját nem veszi észre. Annak fogalma sincs a ,,fauszti'' életérzésrôl, az emberi szív megújuló nyugtalanságáról. A fauszti életforma képviselôi kipróbálják a tévutakat, bemennek a zsákutcákba, de kijönnek onnan és tovább keresnek. Egy idôre engednek a kísértésnek, mert az elhiteti velük, hogy ,,ezért érdemes'', hogy ,,ez az, amit keresek''. De aztán annál nagyobb a csalódásuk. És továbbmennek. Ágoston életének igazi drámája tehát voltaképpen belül játszódik. A külsô események csupán statisztálnak ehhez a belsô drámához. Egy mai tinédzser határozta meg legtömörebben a drámát úgy, hogy az ,,akaratok ütközése''. Nehéz volna találóbban néven nevezni. Ágoston esetében ez szó szerint így van. Ezt írja: ,,Két akarat volt bennem, a testi és a lelki. Ezek küzdöttek egymással, és ellenkezésük valósággal szétmarcangolta lelkemet''. A két akarat két erôs vágyat jelent, amely sajátos törekvés formájában cselekvésbe megy át, majd életforma lesz belôle. Az egyik vágy voltaképpen vágykomplexum: a test lángolása, a valakivé lenni törtetô igyekezete és a pénz utáni hajsza. Dante ragadozói: az oroszlán, a párduc és a nôstényfarkas: a rang, a kéj és a birtoklásvágy ôt is megkörnyékezik. Ágoston pontosan ugyanezt a hármas kísértést fogalmazza meg a 6. könyv 6. fejezetének elsô mondatában: ,,A kitüntetés, a vagyon, a szerelem vágyától lihegtem''. Ez az, ami a legnagyobb kielégülést adja. De a ,,kielégülés'' nem ,,beteljesülés''. Az élvezet még nem öröm. A korbácsoló szenvedély pedig egyenesen ellentéte a belsô nyugalomnak. A hajó gyakran lehorgonyoz, de még nem jutott el a kikötôbe. A szent nem üvegházi virág. Ágoston vallomása nem olyan fejezetek sora, melyeket szégyenkezve kellene átlapoznia a hívônek. Csak Jézus Krisztusról van megírva -- kétszer is --, hogy embervoltunkat magára vette, a bűnt kivéve. Ágoston mélyen osztozik sorsunkban, bűnös voltunk megtapasztalásában is. Ez azonban mégsem a bűnben való szolidaritás. Az ô nagy találmánya a ,,felix culpa'', a ,,szerencsés bűn'', amelynek föloldozását épp az adja, hogy pozitívra fordul, hogy a megtérést sürgeti. Szerencsés az az árnyék, amely a fénynek szolgálhat. Ezért érezzük olyan egyetemesen nekünk szóló üzenetnek a tékozló fiú példabeszédét, akiben saját kereteink között felismerhetjük a magunk életútját. Az ember tragédiája ezért nem a bűn -- és annak következményei --, hanem a bűnben való megmaradás. A fauszti ember tragédiája az, ha ottfeledkezik valamelyik zsákutcában. Ez olyan, mintha Odüsszeusz -- mondjuk -- ottragadt volna Kirkénél. A legsúlyosabb bűn is képes viszont arra, hogy ,,szerencséssé'' váljék, ha a megtérésre ad indítást. Szent Ágoston lángelméje, az európai és a keresztény kultúrára való kiemelkedô hatása elvitathatatlan. Az irodalomtörténet szilárdan megállapítja a Vallomások úttörô jelentôségét. Szerb Antal így méltatja: ,,A Vallomások nagy határkô... Vele kezdôdik az európai lélek introverziója, befelé fordulása''. S ezzel meg is fogalmazza a mű újabb idôszerűségét: az európaiságot. Mert a Vallomások könyve az európai kultúra legkiemelkedôbb alkotásai közé tartozik. Csakhogy a fénye mellett megvan az árnyéka is, már ami az emberi érdeklôdés relativitását illeti. Ezt egy mai olvasója így fogalmazta meg, leplezetlen ôszinteséggel: ,,Csalódtam a Vallomásokban''. A csalódottak pedig elég sokan vannak. Vajon mi lehet az oka? A legáltalánosabb ok az, hogy sokan nem jutnak el az irodalmi nagykorúság állapotába. A megszokott életrajzi művet várják a Vallomásoktól is, és ha már belekóstoltak az irodalomba, többnyire Rousseau önkiteregetô vallomásait kérik számon. Ôk a bűn elkövetésének aprólékos részleteire volnának kíváncsiak, hogy így szellemi-lelki áttétellel jussanak el a ,,kielégüléshez''. Megróják a gyóntatót, aki a részletek iránt érdeklôdik, maguk pedig fölfokozottan követik el ezt a hibát. Aki azonban a ,,kukkolók'' kíváncsiságával veszi kezébe a Vallomásokat, azt menthetlenül csalódás éri. A Vallomások lapjai másfajta ,,szenzációt'' kínálnak. Épp a fauszti ember tapasztalatainak izgalmát: mikor és hogyan jut el a kikötôbe, miután annyi szigetnél vetett átmenetileg horgonyt? Mi ragadta meg és milyen tartósan? Külön érdemes fölfigyelni benne az igazi barátság meghatározó szerepére. Mindehhez persze hozzátartozik, hogy nem szabad félrevezetni az érdeklôdôt a könyv műfaját illetôen. A Vallomások jelentése ugyanis kettôs: Isten dicsérete, nagyságának visszatérô megvallása (ez műfajilag az ún. laudáció) és -- szinte csak másodlagosan -- az író többnyire vázlatosan odavetett életrajzi adatainak keretében: bűneinek megvallása. A Vallomások műfaja voltaképpen egy hatalmas zsoltárhoz hasonlít, melyet az életrajzi elemekhez fűzött filozófiai és teológiai reflexiók szônek át. Még így is két különálló részben kellene kiadni. Hiszen az elsô kilenc ,,könyvben'' mondja el megtérése ,,történetét'''. Hozzájárulhat a csalódáshoz Szent Ágoston ,,ezüstkori'' nyelvezete, stílusa is. Ez a szónoki beszéd korabeli díszítô elemeit alkalmazza, ami elüt a mai ízléstôl. Még inkább elriaszthatja a nagyszabású mű olvasóját az olyan fordítás, amely ezeket a szónoki díszeket még ki is hangsúlyozza. A Vallomásokat inkább a mai nyelvhez közelítve kellene tehát lefordítani újabb és újabb kiadása során. Hiszen épp Ágoston az, aki olyan csodálatos tömörséggel tud megfogalmazni ma már közmondássá vált dolgokat, amikor a tiszta igazság keresése során leveti a fölös díszítô elemeket. Egy példa a szónokias fordításra: ,,Gyalázatomra növekedtem nagyra és esztelenül kacagtam orvosságos tanácsaidon''. Így Városi István fordítása, aki maga is tanította a retorikát és verseket írt. Lehetne azonban így is fordítani: ,,Megszégyenülésemre vált, hogy nagyra nôttem és hogy kinevettem gyógyító szavaidat''. Barokkos jelleget kap az ilyen fordítás: ,,szaporázza lépteit'', ,,belecsörgedeztek fülembe a szavak'' stb. Kétségtelen azonban, hogy a szónokias jelzôk, igék megtalálhatók a szövegben, s arra engednek következtetni, hogy a Vallomások elsô része korábban íródott, mint a második. A megtérés drámáját földolgozva ez az egyszerűbb és a filozófiai reflexiókat inkább csak érzékeltetô stílus már kötelezô. Még Chandler lényegre fogékony, csaknem irodalmi rangú, igényesebb ,,krimijei'' is nyernek a filmrevitel nyelvi tömörítésével. Mindenképpen szükséges tehát, hogy ezen az úton közelebb hozzuk a Vallomásokat a mai emberhez és a mai fiatalokhoz, akik közül sokan maguk is részesei a boldogság- keresés fauszti kalandjának, persze saját életük variációjában. Az igazi emberré-válás, emberlétünk hiteles megélésének jellemzô útja ugyanis: eljutni a gyönyörtôl az örömig, a szenzációktól az igazságig, és a birtoklásvágy hajszoltságából az ajándékozó szeretetig. A kielégülésig a nemi erôszak elkövetôje is eljut. A boldogság azonban mérhetetlenül több ennél. Az csak a távolabbi partokon található. Emberi létünk igazi értelme nem a kielégülés, hanem a beteljesülés. Ha önkiteregetô életrajzot, a nemiség dolgaiban vájkáló szórakoztató olvasmányt keres valaki a Vallomásokban, az csalódni fog. Ha azonban a boldogság keresésének filozófiai és teológiai vívódásokkal átszôtt útját kívánja az ember megismerni Szent Ágoston életében, a Római Birodalom bukásának alkonyatában, akkor nem fog csalódni. A színpadi feldolgozás a belsô drámára, s a lelki fejlôdés állomásaira összpontosítja figyelmét. Nyelvében helyenként alkalmazkodik korunk igényeihez is, a ,,ma ezt ô így fogalmazná'' jegyében (pl. ,,reagál''). ======================================================================== Szerzôi javaslatok a dráma feldolgozásához A dráma nem csupán ,,akaratok ütközése'', hanem cselekvés is, sôt lényegéhez tartozóan az. Hogyan lehet tehát cselekményessé tenni azt, ami inkább meditatív belsô visszatekintés? Bizonyos, hogy a természet színpadát ki kell kapcsolni. Még a tengert is csak ,,láttatni'' lehet azzal, hogy a dráma fôszereplôje kitekint az ablakon. Az sem kétséges, hogy a szoba, amelyben az emlékezô visszatekintés lejátszódik, egyszerű. Berendezési tárgyai csupán a legszükségesebbek. Az esetleges díszítô elem (pl. Ciceró-mellszobor) szimbolikus utalásként alkalmazható. A ,,monodráma'' belsô monológjának cselekményessé tételét az emlékezés határozza meg. A Szentivánéji álom a játékosan szertelen fantázia színpadi megelevenítôje. A Vallomások színpada az emlékezésé. Ezt a művön túl az is nyomatékozza, hogy Szent Ágoston az emlékezés elsô filozófiai felfedezôje. Az emlékezésnek is van viszont színpada. Ezen elôjöhet a többi szereplô is, mint emlékkép. A színpad mögül pedig hangok és zenei motívumok vehetik elejét a monotóniának. A fôszereplô - - Augusztínusz -- mozgása is alkalmazkodik a megelevenítés követelményeihez. A színház-történetnek azonban vannak tapasztalatai. A fôszereplô irdatlanul nagy szövege meghaladja a tanulhatóság emberi mértékét. Nem okoz különösebb gondot egy rádióelôadásban. A televízió is talál olyan technikai megoldást, amely ezt az akadályt el tudja távolítani. A színpadi megoldás lehetôsége nyitva marad. Van ott példa a monodrámára is. A technika fejlôdése azonban további segítséget nyújthat ehhez (pl. fülbe helyezhetô mini-súgó stb.). A latin neveket kiejtésük szerint alkalmazom. A jelen monodráma az 1967-ben írt szöveg teljes átdolgozása, 1993- ban. Harminc év nagy idô. Az új változat higgadtabb, hitelesebb és pontosabb, szövegében remélhetôen érettebb is a régebbinél. A több forrásból való újratanulmányozás is segítette a szöveg újjászületését. ======================================================================== Szereplôk AUGUSZTÍNUSZ A rétori fôiskola vezetôje, tanára, magisztere, Karthágóban, Rómában, Milánóban, aki visszavonulva a tanítástól és a milánói udvari szónoklatoktól, hazatér szülôföldjére, Afrikába. Hippói magányában -- amely mintegy lelkigyakorlat számára -- felkészül hivatására, miután annak minden akadálya elhárult életútján. Ô az egyetlen fôszereplô. A SZÍNEN MEGJELENÔ SZEREPLÔK: ALÍPIUSZ Jogász, majd bíró, Augusztínusz volt tanítványa és legjobb barátja, aki elkíséri ôt utain. Ô lesz megtérésének legközvetlenebb társa és tanúja. A BARÁTI KÖR MÁS TAGJAI MILÁNÓBAN: ROMANIÁNUSZ Jóval idôsebb Augusztínusznál. Annak lelkes anyagi támogatója, tehetségének csodálója. Milánóban már két fia is vele van. 45 év körüli lehet. NEBRÍDIUSZ Augusztínusz karthágói tanítványa, aki csatlakozik hozzá Alípiusszal együtt. Éles elméjű, a baráti beszélgetések résztvevôje. VEREKUNDUSZ, PONTÍCIÁNUSZ Mindketten Milánóban kapcsolódnak be az Augusztínusz körül alakuló baráti körbe. Jómódú udvari emberek, de azért tanítanak is. Kedvelik az irodalmat és a filozófiát. Ôk már keresztények. FAUSZTUSZ Manicheus püspök, Augusztínusz szellemi ellenfele. Vele vitázik késôbbi művében (Contra Faustum). TEST ÉS LÉLEK Szimbolikus szereplôk, pantomimszerű mozgással. Nem dualizmusra utalnak, hanem a ,,két akarat'', a két vágy: a testiség és a spiritualitás megszemélyesítôi. HANGOK: MONIKA Augusztínusz édesanyja PATRÍCIUSZ Augusztínusz apja AMBRÓZIUSZ PÜSPÖK (Szent Ambrus) Nagy hatással volt Augusztínuszra. Ô keresztelte meg Milánóban. AZ ÉLETTÁRS Augusztínusz ágyasa, majd fiának anyja, akinek nevét tapintatból nem említi. ADEODÁTUSZ Augusztínusz fia, milánói tartózkodása idején kb. 14 éves. KÓRUS, ill. KAR A színfalak mögül, esetleg zenei vegyítéssel, vagy alkalmasint ének formájában (pl. zsoltárrész). A dramatizált visszaemlékezés SZÍNHELYE: Hippó, a numídiai tengerparton, ahol egy szerény villa szobájának magányában Augusztínusz visszatekint életére és megtérésére, Kr.u. 390 táján, 36 éves korában. A nevek kiejtésük szerint találhatók a szövegben. ======================================================================== I. jelenet (Augusztínusz a numídiai Hippóban Valériusz püspök mellé kerül. Itt szentelik pappá és itt szentelik majd Valériusz után püspökké, 395 karácsonyán. Pappászentelése elôtt itt vonul el a világtól többhónapos magányba. Itt tanulmányozza a Szentírást teljes odaadással. De itt meditálja át egész életét, megtérését is. A belsô dráma emlékezése színpadán itt eleveníti föl azokat az eseményeket, melyeket a monodráma sűrítve és kiegészítve életre kelt. -- A szín egyszerű szoba, ablakán ki lehet látni a tengerre. Hippó a mai Annaba helyén volt. Ágoston idejében virágzó keresztény város, bazilikával, fürdôvel, kisebb kikötôvel. Rangját az is bizonyítja, hogy 393-ban itt tartották a provincia helyi zsinatát, melyen Ágoston már elôadóként kapott kiemelt szerepet, holott még püspök sem volt. Nagyon valószínű, hogy a Vallomásoknak a megtérésére vonatkozó elsô része még itt íródott. Ettôl függetlenül ez a helyszín és annak magánya a legalkalmasabb, hogy visszaemlékezéseinek kerete legyen. -- A szín berendezési tárgyai lehetôleg szimbolikus szerepet töltsenek be. Az asztal, a szék és az ablak különösen fontos. Esetleg Cicero gipsz mellszobra. A színen való mozgás megkomponált és alkalmazkodik a szavakhoz. Föláll, leül, sétál, az ablakhoz megy stb. Mindez egy rádióelôadásnál természetesen kiesik.) AUGUSZTÍNUSZ (a szín közepén, kezében a Szentírás tekercsével, hangosan olvassa a nézôk felé, a fény ráesik) ,,Mert a te fiad meghalt, de föltámadt, elveszett, de megtaláltatott'' (Lk 15). Visszatért hozzád az elveszett tékozló fiú, én Istenem, és te visszafogadtad. Meghallgattad anyám szüntelen könyörgését. Letörölted könnyeit. Engem pedig beöltöztettél a kegyelem köntösébe és a szent áldozatban ünnepi asztallal fogadsz. Túlcsordul bennem a hála Irántad, Istenem... Most megtaláltam a magányt, amelyet annyira kerestem, hogy végre átmeditáljam eddigi utamat. Elvonultam pár hónapra a világtól, amely egyet jelentett számomra a mohó törtetéssel, a siker hajszolásával és égô testem szenvedélyeivel. Fölkészülésem magánya ez, hogy belsô megújulással térjek vissza a világba. (megáll az ablaknál és kitekint) Fejem fölött Afrika kék ege és forrón tűzô napja. Észak felé ott a tenger, hullámzó lelkem szimbóluma. Szívemben a megtérôk békéje... Keresztény lettem. Leszámoltam fiatal éveim tévelygéseivel és szenvedélyeivel. A múltat már csak emlékezetemben ôrzöm. Elbocsátottam gyermekem anyját, volt szeretômet, ágyasomat, akivel együtt éltem. Elbúcsúztam Ambróziusz püspöktôl és milánói barátaimtól. Rómában eltemettem anyámat, majd Tagasztéban a fiamat. Mögöttem bolyongásaim állomásai: Karthágó, Róma, Milánó. Valériusz, Hippó püspöke hívott maga mellé. Ô bocsátotta rendelkezésemre ezt a kertes házat itt a dombtetôn, hogy a világtól elvonulva fölkészülhessek, Istenem, a te szolgálatodra, mint ahogyan Kassziciákumban készültem föl a keresztségre. Akkor még anyám és barátaim körében, most egyedül, csak veled, nyugtalan szívem Istene... Látom a tengert és feltörnek belôlem az emlékek. Érzem, hogy nem elég átmeditálnom ezt a múltat s benne a Gondviselés kezét. Meg kell írnom, amit átéltem és megtapasztaltam utaimon. Meg kellene írnom, de tanácstalan vagyok, hogyan. Fokozottan érzem, milyen nehéz a kezdet. Hiszen még azt sem tudom, milyen műfajba illenék, amit el akarok mondani. Nem írhatom meg hadjárataim történetét, mint Julius Caesar. Az én harcaim belül játszódtak, a lélek csataterén. Leveleket írjak, mint Plíniusz? De ugyan kinek címezzem? Anyám és a fiam meghalt. Barátaimnak elmondtam mindent... (töprengve jár föl és alá, majd földerülve) Megvan! Megtaláltam a megoldást! Neked mondom el megtérésem történetét, Istenem. Neked vallom meg bűneimet, és azt, hogy mennyire túlcsordul bennem a hála, amiért feléd irányítottad lépteimet, (fölveszi a Szentírást és a maga szavaival folytatja a tékozló fiú történetét) Az én utam is a tékozló fiú története. Vajon mit mondhatott neki atyja, amikor csak ketten maradtak a szobában? Késô éjszaka lehetett már. Elült a lakoma lármája. Csend volt a házban, amikor az apa egyedül maradt hazatért fiával. Odament hozzá, vállára tette a kezét, szemébe nézett és így szólt: ,,Fiam, valamit még mondani akartál nekem, mielôtt lefeküdnél.'' S a fiú, az ünnepi asztal után elfelejtve már az éhséget és szomjúságot, azt válaszolja: ,,Atyám, engedd meg, hogy hazatért tékozló fiad elmondja neked, ami vele történt az úton...'' HANGOK (zenefoszlányok kíséretében) Augusztínusz! (nôi kacagás, csábítóan) Augusztínusz! Miért nem jössz már?! Tôlünk megkapod, amit annyira kívánsz! KÓRUS Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... ZSIVAJ Öld meg a trákot! Tigriseket az arénába! Vért akarunk látni! Kenyeret és cirkuszi játékokat! EGY BÖLCSELÔ Csendben születik az igazság, azt keresd. ÁRUS Szicíliai narancsot tessék! EGY HANG A barbárok betörtek a Pannóniába. Veszélyben a birodalom! TÖBBEN Töltsd meg a kupákat! Élvezd ki az életet! A halállal úgyis vége mindennek, (nevetés, vsszekoccanó kupák) ALÍPIUSZ Én veled tartok és itt vannak velem a barátaid is. AUGUSZTÍNUSZ (fölocsúdva, mint aki eszmél a rázúduló emlékekbôl) Milyen csodálatos az emlékezet, Istenem. Micsoda tárháza a múltnak. Itt vannak mind bennem, akikkel összehozott a sorsom. Látom az arcukat. Hallom a hangjukat, (mintha sorra bemutatná a szereplôket) MONIKA HANGJA Augusztínusz, fiam! Hol vagy? Már annyit kerestelek... AUGUSZTÍNUSZ Anyámnak a hangja jut eszembe leginkább. Arcát elmossák a könnyei. De a hangja most is velem van. Újra meg újra hallom. ÉLETTÁRS Szeretlek, Augusztínusz. Nekem már nincs saját akaratom. Én mindenemet odaadom neked! És nincs férfi, aki rajtad kívül érdekelne. AUGUSZTÍNUSZ Miatta szégyenkezem, Istenem. Karthágóban találkoztam vele. Nem említem a nevét. Szép volt és egyszerű származású. És könnyelmű életű. Sem hivatali rangban, sem szellemiekben nem ért föl a mi köreinkhez. Mégis tisztább volt, mint én, bár önként lett a szeretôm. Megbocsáttatnak bűnei, mert ennyire szeretett. Most már ô is a te szolgálatodban van, hisz megmondta, hogy nem akar férfit ismerni énutánam... AMBRÓZIUSZ PÜSPÖK Jöjj el majd máskor is, Augusztínusz. Ha meg akarod találni a választ, olvasd a Szentírást. AUGUSZTÍNUSZ Neki is a hangja maradt meg bennem. Volt, amikor nem is láthattam arcát az emberfejektôl. Szavai betöltötték a milánói bazilikát, melynek oszlopához támaszkodtam. Ez a hang ott lebegett a falak között, akkor is, amikor a hívek már eltávoztak a templomból. Ambróziusz püspök, megtérésem segítôje... TANÍTVÁNYOK HANGJA Szalve, magiszter! Üdvözlégy, ékes szavak mestere, (kajánkodó nevetéssel) Afrikai Ciceró... Jól kitoltunk veled Rómában, amikor meglógtunk a tandíj elôl. Megkaptad a leckét, karthágói jövevény (nevetnek)... Hogy megtudd, neked is van még tanulnivalód nálunk, az igazi fôvárosban... AUGUSZTÍNUSZ A diákjaim... Mennyi bajom volt velük Karthágóban, meg Rómában is. És mégis micsoda öröm, milyen bôséges kárpótlás, hogy közülük került ki annyi jó barátom, mint Nebrídiusz, Evódiusz és fôként megtérésem társa, a tiszta jellemű Alípiusz, aki mindenhová elkísért. A rossz társaság lehúzott a mocsárba, a jóbarátaim mindig fölemeltek... FAUSZTUSZ (keneteskedô hangon) A nagy Próféta, Máni lehelete áradjon rád, fény gyermeke! (majd elkomorodva, fenyegetô hangon) Légy kiközösítve gyülekezetünkbôl, sötétség fia! AUGUSZTÍNUSZ Íme a sima nyelvű Fausztusz, a manicheusok karthágói fôpásztora, behízelgô szavakkal és sekélyes tudománnyal. Megmutatta nekem mindkét arcát... BARÁTAI (Némán, de a beszélgetés gesztusaival vonulnak át a színen, Ágoston mögött, az emlékek pantomimjével.) NEBRÍDIUSZ Meglep, amit a belsô megvilágosodásról mondtál, Augusztínusz... (továbbmegy) AUGUSZTÍNUSZ Mennyit kutattuk együtt az igazságot karthágóból hozzámszegôdött barátommal, az éleseszű és hűséges Nebrídiusszal! ROMANIÁNUSZ Soha nem felejtem, amikor Karthágóban megnyerted a szónoki versenyt. Nyomodba sem léphettek a versenytársaid. Boldog vagyok, hogy segíthettem tehetséged kibontakozását... AUGUSZTÍNUSZ A gazdag üzletember és irodalombarát, a Tagasztében pártfogómmá vált Romaniánusz, karthágói tanulmányaim nagylelkű támogatója. Amikor apám nem tudta már fedezni magasabb iskoláztatásom költségeit, ô megnyitotta erszényét. Lelkesedett, amikor szónoklatomat hallgathatta. Még lakást is adott. Csodálatával övezett és idôsebb fejjel, üzleti ügyeit is félretéve csatlakozott baráti körünkhöz. VEREKUNDUSZ Üdvözlégy, szónokok fejedelme! AUGUSZTÍNUSZ Ó, a milánói jóbarát, a felejthetetlen humorú Verekundusz, akinek szintén sokat köszönhetek. Jómódú udvari hivatalnok. Gyönyörű nyaralóját ô bocsátotta rendelkezésünkre, amikor közösen vitattuk meg a Gondviselés misztériumát. PONTÍCIÁNUSZ Olvastad Remete Szent Antal életrajzát, Augusztínuszom? És hallottad Viktorínusz rétor megtérését? AUGUSZTÍNUSZ Ô milánói baráti körünk szíve, a mélyen keresztény Pontíciánusz. Az udvarnál ismertem meg. A nagy megtérôk példáját sodró lelkesedéssel tudta elôadni baráti beszélgetéseink során. Istenem, milyen sokat köszönhetek neki. BELSÔ HANGOK Én vagyok a Testiség! Általam kapod az érzéki vágyak gyönyöreit... Magasabb vágy is él benned! Én a lélek szomjúságát hordozom. Nem olvastad az írást: ,,A Lelket ki ne oltsátok?'' AUGUSZTÍNUSZ Micsoda harc van bennem. Énem a Jó és a Rossz csatatere. Fortyogó mocsár és a tiszta hegyek magaslata. A gyönyör örvényei és az igazság kikötôje... Elbukások és fölemelkedés... Micsoda gladiátori küzdelmek arénája a lélek, Istenem. KÓRUS ,,Mert a test a lélek ellen lázad, a lélek pedig a test ellen, és ellentétben állnak egymással''. AUGUSZTÍNUSZ Belekóstoltam mindkettôbe. Átéltem a poklot és a mennyet önmagámban. KÓRUS ,,Nyilvánvalók a test cselekedetei: paráznaság, tisztátalanság, bálványimádás, babonaság, veszekedés, irigység, részegeskedés'' (Gal 5,19)... ,,A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szerénység, tisztaság'' (u.o.). AUGUSZTÍNUSZ Igen, Uram, Pál apostol levelének miden szava igaz. Belsô drámák színtere az ember. Szemben áll egymással a test és a lélek törvénye. Ezt kell megírnom vallomásaimban. Ezt a gyôzelmes harcot, melyet kegyelmeiddel segítettél, (leül, kezébe veszi a tollat, aztán újra feláll) Nem, elôször még megidézem az emlékeket... MONIKA HANGJA Augusztínusz, fiam, hol vagy? AUGUSZTÍNUSZ (fölrezzen) Anyám, te szólítasz? MONIKA Emlékszel még, amikor gyermek voltál? AUGUSZTÍNUSZ Hát persze, hogy emlékszem, anyám. Hogy felejthetném el Tagasztét, a numídiai városkát, Afrika provinciájában, ahol születtem... Észak felé közelünkben a tenger és Hippó kikötôje. Távolabb pedig Karthágó, a pun birodalom hajdani fôvárosa, a tartományi székhely... Emlékszem apámra, Patríciuszra, aki büszke volt, hogy római származék. Patríciusz... Apám neve elôkelôén hangzott, de a megélhetésünk szerény volt. Te, anyám, mélyen keresztény hiteddel vagy bennem... Öcsém, Navigiusz és húgocskám, Perperua gyermekkoromra emlékeztetnek... MONIKA HANGJA Te voltál nekem a legkedvesebb. AUGUSZTÍNUSZ Én voltam az elsôszülött. Velem törôdtek a legtöbbet. Apám iránt inkább tiszteletet éreztem. Anyámhoz ragaszkodtam, ô meg énhozzám... Az emlékek messzire nyúlnak. Az elsô szavak, az értelem elsô mozdulásai... És az elsô bűnök... Hányszor kaptam verést, mert nem fogadtam szót. Pedig hogy féltem tôle... Iskolás koromban szenvedélyesen szerettem játszani, tanulni annál kevésbé. Kalandos mesékkel oltottam telhetetlen képzeletemet. Te neveltél a keresztény hitre, de nem akartál veszekedni apámmal, aki még Róma istenei és a keresztények Istene között hánykódott, és a közönyben oldotta föl tanácstalanságát. MONIKA HANGJA Meg kellene már keresztelni a fiunkat. PATRÍCIUSZ Ugyan minek. Hadd töltse a kedvét zavartalanul. Ráér még a templommal meg a szigorúbb erkölcsökkel. Mi haszna van belôle, ha a papokra hallgat?! Nézd meg Romaniánuszt. Ô a barátom. És ô Róma isteneivel lett Tagaszte leggazdagabb polgára. AUGUSZTÍNUSZ Szegény apám. Ô így okoskodott. A maga módján persze ô is a javamat akarta. Büszke volt a tehetségemre és büszke volt testem ébredezô férfiasságának jelére. A házastársi hűség dolgában a pogány római férfiszokást követte. Anyámnak ez nagyon fájt, de megbocsátott neki. Igen, apám nem volt a hűség példaképe. Viszont talán erején felül is vállalta, hogy tovább tanuljak. A közeli Madaurából azonban visszahívott a szülôi házba. Ott végeztem el a középiskolát. A karthágói fôiskola tandíja már meghaladta anyagi képességeit. Akkor jött a család segítségére a vagyonos Romaniánusz... Apám nem érte meg a tisztes öregkort. S bár megközelítôleg sem kötôdtem hozzá úgy, mint anyámhoz, mégis megköszönöm neked, Istenem, pogány apámat, Patríciuszt, aki élete végén megtért hozzád, és keresztényként halt meg, búcsút mondva ennek a földi életnek. Én akkor már Karthágóban végeztem a fôiskolát, ahol körülrajzottak a könnyelmű szerelmek. MONIKA HANGJA Fiam, mi lett belôled? Hallom, hogy züllött életet élsz. Kérve kérlek, köss tisztességes házasságot. Annyira várom az unokáimat... AUGUSZTÍNUSZ Mennyit aggódott értem. Én pedig amennyire szerettem ôt gyermek koromban, olyan hálátlanul elszakadtam tôle. Amikor ágyasommal hazalátogattam, nem fogadott be a szülôi házba. Sokat sírt miattam. Én pedig afféle ,,asszonyi fecsegésnek'' tartottam, amikor megtérésre buzdított és megkeresztelkedésemet sürgette. Amikor az egyház püspöke Tagasztéba látogatott, elsírta neki fájdalmas aggódását. Késôbb azonban elmondta nekem a püspök vigasztaló szavait: ,,Nem veszhet el ennyi könny gyermeke...'' MONIKA HANGJA Mikor hagysz föl már züllött életeddel, édes fiam?! Mikor térsz az igazak útjára?! AUGUSZTÍNUSZ Már terhemre volt még a látogatása is. Mert szememre vetette felelôtlen könnyelműségemet, s én szégyelltem elôtte, hogy ennyire rabja vagyok a testi szerelem szenvedélyének. Mert akkor még csak az élvezetek kellettek, kötelesség nélkül. Egyszer mégis szokatlanul derűs arccal lépett be karthágói lakásom ajtaján. MONIKA HANGJA Csodálatos álmot láttam, fiam. El kell mondanom. Egy fehér ruhás ifjú közeledett hozzám álmomban és megkérdezte, miért sírok. A fiam romlását siratom, feleltem. Ô erre mintha elmosolyodott volna, rám nézett, és valami különös meggyôzô erôvel ezt mondta nekem: ,,Ne sírj, a fiad velem van...'' KÓRUS ,,Nem veszhet el ennyi könny gyermeke!'' AUGUSZTÍNUSZ Átéltem a tizenhatévesek minden kísértését. Mégis voltak, akik kimentettek a csábító szeretkezések szenvedélyébôl, amely már Madaurában megkörnyékezett. Anyám mellett az igazi jóbarátok voltak életem megmentôi, akik elkísértek megtérésem útján, s akik közül most is mellettem van Alípiusz és Evódiusz. Nekem is megadtad, Uram, a baráti könnyek adományát. Fiatal életem elsô nagy sebét egy tagasztei jóbarátom korai halála okozta. Nehezen hevertem ki, mert gyermekkoromtól nagyon közel állt hozzám. Együtt játszottunk, együtt tanultunk, együtt kutattuk az elásott kincseket a környék barlangjaiban. És együtt loptunk a vagyonos szomszéd kertjébôl, mert a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Olyan heves érzelmi kitörésekkel reagáltam korai halálára, hogy tomboltam tehetetlen fájdalmamban. Átkoztam az elmúlást. Meggyűlöltem az életet. Tehetetlen dühvel és sajgó fájdalommal jártam föl és alá. Egy zsarnoki Isten képével viaskodtam, aki elveszi tôlünk azokat, akiket szeretünk. Aztán lecsillapodtam. Onnan nyertem vigasztalást, ahonnan a sebet: a barátaimtól, akiknek annyit köszönhetek. Igen, ôk meghatározó szerepet kaptak életem színpadán. Együtt nevettünk. Vigasztaltuk a szenvedôt. Vitatkoztunk, bosszankodtunk, szidtuk és magasztaltuk a világot. Fájt, ha valamelyikünknek el kellett utaznia. És nagy volt az örömünk, amikor a távollévô visszaérkezett társaságunkba. A legjobbnak ítélt könyveket ajánlottuk egymásnak. Kajánkodva és mégis a baráti összetartozás érzésével ugrattuk egymást. Örültünk a társunk sikerének és megosztoztunk fájdalmában. Az igazi barátság közelebb segít hozzád, Istenem. Elmélkedô magányomban már megérlelôdött lelkemben a felismerés: ,,Boldog, aki téged szeret, barátait pedig tebenned''... MONIKA HANGJA Látod, fiam, ilyen rövid az élet. Ne halaszd tovább megtérésedet. Mit mondott az orvos? Mi okozta gyermekkori legjobb barátod halálát? AUGUSZTÍNUSZ Amikor meglátogattam, magas láza volt... A betegséget utólag már tisztábban megítélem, bár magyarázatát nem ismerem. Az orvosok se tudják... A láz, a magas láz... Anyámat is az vitte el Osztiában, Róma kikötôjében, amikor Milánóból visszafelé jöttünk, s már hajóra akartunk szállni. A fiamat is az ragadta el tôlem. Én is a halál árnyékába kerültem miatta, amikor Rómába hajóztam. Istenem, az a láz!... A kikötôvárosok rejtelmes járványa, Karthágóban, Osztiában, Hippóban, meg a környékükön. Talán a hajósok terjesztik. Vagy a beszennyezett állóvizek? A mocsarak pusztító lehellete volna? És ennyire ragályos... Én kigyógyultam belôle, Istenem, mert meggyógyítottál, mert még rámbíztál valamit, amit el kell végeznem. Vajon elmondhatom-e majd én is Üdvözítônk szavaival: ,,A feladatot, amit rám bíztál, elvégeztem?'' ======================================================================== II. jelenet (Zenei futamok, melyek érzékeltetik a lélek vergôdését. Ágoston az ablakhoz megy.) AUGUSZTÍNUSZ Milyen különös színpad az égboltozat. Felhôk gomolyognak rajta, mint az örvénylô szenvedélyek. Aztán lassan átalakul a szín és tiszta kék ég borul fölénk... Mindez eszembe juttatja, mit jelentett nekem Karthágóban a színház. (a nézôk felé) Igaz, hozzátartoztak a retorikához, mint az irodalom és a filozófia. A divatos szónoklat sem nélkülözhette megrendítô vagy kacagtató jeleneteinek példatárát. Szenvedélyesen szerettem a színházat. Egy idôben verseket is írtam. Elsô könyvemben pedig a ,,szép'' és ,,arányos'' esztétikai kérdéseivel foglalkoztam. A színjátékok azonban karthágói éveimben egészen a hatalmukba kerítettek. Elôfordult, hogy egy elôadás annyira megrázott, olyan érzelmi hatást váltott ki bennem, ami a kábulathoz hasonlít. A nagy szerelmi jeleneteket a színészekkel éltem át a nézôtéren. A komédia megnevettetett. Mégis a tragédiák hatottak rám leginkább. Különösen a Vergiliusz Aeneisébôl készült színpadi darab jelenetei. Trója égése és Aeneasék menekülése már serdültebb koromban is nagyon megragadott. A színpadi feldolgozás pedig még az olvasmánynál is hatásosabb volt. Különösen az a jelenet, amikor Aeneas, a trójai hôs, Itália felé hajózva kiköt Karthágóban és Didó királynô vendége lesz. A királynô szívében olyan lángoló szerelem ébred, amit nem él túl, amikor Aeneasnak tovább kell hajóznia Itáliába, mert az a sorsa, mert ezt kell tennie, (hangok elevenítik meg a jelenetet) HANGOK Meghalt, meghalt a szépséges Didó királynô, városunk alapítója... Nézzétek! Szívébe döfte a tôrét!... Nem bírta elviselni a hűtlen Aeneas távozását. Ilyen nagy volt a szerelme a trójai hôs iránt... Csak a halál válthatta meg a búcsúzás elviselhetetlen fájdalmától... Nézzétek gyönyörű testét kiterítve, szoborrá merevedve. Föláldozta magát a szerelem oltárán... Aeneas, Aeneas, te hűtlen Aeneas, mért nem maradtál Karthágóban?! Mért nem maradtál a mi városunkban?! (zokogva) AUGUSZTÍNUSZ Istenem, hogy megsirattam én is a tragikus sorsú Didó királynôt a görög mintára épített színház félkör alakú, emelkedô nézôterén. Könnyeim végigfolytak arcomon. A nôk hangosan zokogtak. Mint valami édes méreg, úgy hatoltak belém a színészek szavai és az a tragédia, mely a karthágóiakban a dicsô múlt emlékét felszakította. Fölkavarta bennem is az érzelmek viharát... Egyszer a tragédia után hallgatagon kisétáltunk Alípiusszal a régi Karthágó falainak maradványaihoz. ALÍPIUSZ HANGJA Nézd a romokat, Augusztínusz. A régi Karthágóból már csak ezek a kövek maradtak. Cato a vesztét akarta, mert Róma nem tűrte meg tengeri vetélytársát: ,,Ceterum censeo Carthaginem esse delendam'' -- ismételte a szenátusban. Az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani. Állandóan ezt hajtogatta. És meg is lett az eredménye. AUGUSZTÍNUSZ Igen, mert jött Scipio, és beteljesedett a pun birodalom végzete. A római hadvezér elfoglalta és földig leromboltatta, majd felszántatta Didó királynô és Hannibál városát. AUGUSZTÍNUSZ Istenem, Karthágó... Egyszerre szerettem és gyűlöltem ezt a várost, amely kétszer tápászkodott föl romjaiból és épült újjá, amelynek régi dicsôségét már elnyelte a múlt. Szerettem, mert valóra váltotta álmaimat. Mert benne fejezhettem be retorikai tanulmányaimat. Szerettem, mert megnyertem benne a szónoklati versenyt, és nevet szereztem mint a rétori iskola magisztere. Szerettem, mert szerelemre gyújtott... Ugyanakkor gyűlöltem is, mert alighogy fölkerültem Tagasztéból mint újdonsült diák, tizenhat évesen, máris gyanús szerelmekkel kísértett meg. Maguk közé ragadtak egy idôre polipkarjaikkal a ,,felforgatók'' bandájának diáktagjai. Velük pedig én is elkövettem olyan dolgokat, melyeket ma is szégyenlek. Loptuk a gyümölcsöt akkor is, ha nem kellett. Kigúnyoltuk a tisztes polgárokat, az öregeket sem kímélve. Arcátlanul viselkedtünk a szolgálólányokkal... Akkor tapasztaltam meg a rossz társaság mélybe húzó örvényét és erôszakos gonoszkodásait. Nem tartott soká, mégis szégyenlem. Otthagytam ôket és megtaláltam igazi barátaimat. Akkor találtam rá ágyasomra is, aki társam lett a testi szerelemben. De ô a lelkét is ideadta nekem. S már az is sokat jelentett, hogy én nem kerestem más szeretôket, mint a többiek. Ô pedig hűséges maradt hozzám. Még tizennyolc éves sem voltam, és -- akaratomon kívül -- már megszületett a gyermekem, Adeodátusz. Adeodátusz, Isten ajándéka... Az is volt, az én fiam, akiben magamra ismertem, akit oly fiatalon elszólítottál... De meggyűlöltem a provincia fôvárosát vásott, komolytalan diákjaim miatt is. Nem mind volt ilyen, de azok voltak a leghangosabbak, a legféktelenebbek. (a szín mögül zsivaj hallatszik, nevetés, egy-egy közbekiabálás) AUGUSZTÍNUSZ Szilencium! Hallgassatok el már végre. Most Homéroszból adok elô egy részletet, (a kényes részlet Zeusz házasságtörése) Mi az, mi nem tetszik neked, barátom? (gúnyos hangon) Talán egy görög eposz nem elég magasztos költôi mű? Ennyire kényes az ízlésed? Vagy inkább: ennyire bántóan hiányos, hogy nem tetszik? DIÁK (kuncogva) Dehogynem tetszik, magiszter. Már hogyne tetszenék, nem igaz? (mintha a többieknek mondaná) Hiszen nekem is volt már egy-két szerelmi ügyem házas asszonyokkal. Az anyám váltig hajtogatja, hogy ezt nem szabad, hogy így nem szabad, meg úgy nem szabad. De hiszen én csak Zeusz példáját követem, nem igaz? Tán nem vagyok eléggé vallásos? (kajánkodó nevetés) Bizony hogy tetszik a homéroszi eposz. De még mennyire! Különösen a Danaé ölébe hulló aranyesô! (újabb nevetés) Persze Danaé is megérte a pénzét, amikor szerelembe vegyült az Olümposz fôistenével. EGY MÁSIK Én is elhatároztam, hogy követni fogom Zeuszt, meg a BELEKIABÁLÁS görög isteneket a szerelem dolgában. MIND Nekünk valók ezek a magasztos példák, nem igaz ?! (nevetés) AUGUSZTÍNUSZ Elég legyen, arcátlanok! Hát nektek semmit sem jelent az irodalom? Semmit nem vesztek észre a vers szépségébôl, a hömpölygô hexameter zenéjébôl? A mitológiai isteneket már rég megcáfolta a filozófia. Arisztotelészt még istentelenség vádjával is illették ezért, sôt száműzték ôt a görögök. Ezeket az isteneket a fantázia alkotta. A filozófusok Istenét, az ôsegyet, a legfôbb Jót azonban igazolja a bölcselet. Ô az, aki biztosan létezik. Cicero pedig elemi kötelességnek mondja az istenség imádó tiszteletét. (A zaj elül. Ágoston fáradtan leül az asztal mellé és kezébe temeti arcát. A keserű emlékek miatt elkomorul.) AUGUSZTÍNUSZ Föl voltam háborodva, én Istenem. Pedig a saját életem sem volt példamutató. Mint a retorika ifjú magisztere, magam is a testi szerelem rabja voltam. Amikor pedig belekeveredtem a manicheus szektába, ugyan hová tettem az eszemet. Hiszen a görög filozófusok által megismert ,,ôsegy'' helyében két isteni ôsprincípiumot kezdtem vallani, elfogadva az ôsjó és ôsrossz istenpárt. Utóbbit, mint a Gonoszság ôsforrását. Kerestem életemben a harmóniát és a szépet. De hol voltam én még attól. Cicero Hortenziusza nyitotta ki a szememet. Ô megvádolta a görög drámaírókat, hogy égig emelik a művészetet, de nem törôdnek azzal, milyen erkölcsi hatást vált ki alkotásuk az ifjúságban... Vergôdtem a test és a lélek vágyai között, mint a partra vetett hal, nem csoda, hogy bekerültem a manicheusok hálójába. ======================================================================== III. jelenet (Leszámolás a manicheizmussal. Ágoston egyedül a színen. A közönségfelé mondja vallomását.) AUGUSZTÍNUSZ Fiatalon kerültem Máni szektájának rabságába. Ez a babiloni eredetű vallás a filozófiát keverte a csillagok tanával és a mágiát a kereszténységgel. Kilenc évig tartott fogva. Afrika partmenti városaiban divatos volt. Karthágóban különösen a tanulatlanokat és az ifjúságot csalta kelepcébe. Barátaim közül Alípiuszt és Romaniánuszt is megfertôzte, fôleg mert én áradoztam nekik róla. Egyedül Nebrídiusz volt kivétel. Rajta nem fogott Máni mágiája... Ahogy felszakadnak az emlékeim, nem is értem, hogy lehettem ennyire bódult olyan hosszú idôn át. Anyám mélyen keresztény volt ugyan, de kezdetben még -- apámmal egyetértve -- számára is a szónoklati iskolázásom volt a fontosabb. Meg aztán akkor kezdtem önállósítani az életemet. A keresztény hitnek nem volt olyan rangos tanúja akkor még nálunk, mint a manicheus Fausztusz püspök. Máni tanai inkább a fantáziánkra hatottak, mint az értelmünkre. Fausztusz kenetes beszédei pedig behízelgôk voltak, és ô érzelmekre hatni tudó, jól képzett szónoknak bizonyult. S nekem akkor még ez volt a fontos. Nem az étel, hanem a tálalása. Nem az ember, hanem az öltözete. Ami pedig a szekta ,,öltözetét'' illeti, az ebben az idôben éppen rám illett. Vergôdtem a testi vágyak örvényében, és Fausztusz váltig erôsítette, hogy nem én vagyok bűnös, hanem a testem. Törvénytelen szerelmem bódulatában nem akartam gyermeket. Ôk pedig épp azt bizonygatták, hogy ez a helyes, mert így nem szaporítom a bajt meg a rosszat a világban. Istenem, milyen erôsek az emlékképek bennem... MANICHEUS HANGOK Emberek, emberek, jöjjetek a manicheusok gyülekezetébe! Itt megtaláljátok az igazságot! A Világosság és Sötétség gyermekei vagyunk. Bennünk azonban több a világosság, mint másokban, akik sötétségben élnek. Mi ismerjük, honnan van a jó és a rossz. Ismerjük a csillagok titkait és a világ öt misztikus elemét... Mi tudjuk, hogyan kell követni a nagy Próféta, Máni tanítását. Jöjjetek a világosság templomába! Hallgassátok a Rómából érkezett Fausztusz püspököt, akiben a Szentlélek kiárad! Benne van az üdvösség! AUGUSZTÍNUSZ Romaniánusz, Alípiusz, Evódiusz, jöjjetek velem. Hallgassuk meg Fausztuszt. Ô kiváló szónok hírében áll. Már sokat hallottam róla. Hátha beszélni is tudunk vele. Tele vagyok kérdésekkel. Ô talán majd megadja a választ. (A szín elsötétül, majd kivilágosodik. Fausztusz jelenik meg, szakállal, tógája fölött keletiesen díszes köpeny. Modora, beszéde behízelgô.) FAUSZTUSZ Légy üdvözölve, karthágói fiatalok ékessége, Augusztínusz. Hallom, te vagy a város legkiválóbb szónoka. Hiszen mondták nekem, hogy megnyerted a rétori versenyt, és akkor fejedre tették a gyôzelmi babérkoszorút. Gratulálok! Tehetséged híre hozzám is eljutott Máni hitének kiválasztottai révén. Tartsd távol magad a keresztények sötétségétôl. Jöjj közénk, rétor. Légy a Világosság gyermeke, a belôlem kiáradó Lélek kiválasztottja. Máni hívei sokat várnak tôled és barátaidtól. (kenetesen megöleli) AUGUSZTÍNUSZ Már többször meghallgattalak, Fausztusz püspök. Tetszett, amit a Világosság és a Sötétség harcáról mondtál, amit magamban is tapasztalok. Én a sötétség örvényében vergôdöm, de keresem a világosságot. Istent is keresem, de nem tudom, hogyan találjam meg. És keresem a boldogság útját, mégis mint a kígyók, úgy tekerednek rám bűneim. A rossz problémája fojtogat. FAUSZTUSZ Akkor jó helyre jöttél, barátom. (vállára teszi kezeit, behízelgô szuggesztivitással beszél) Máni szent tanítása megadja a gyógyító választ. Minden rossz forrása ugyanis az anyag és bennünk a test. Külön teremtôje van a Rossznak: a Gonosz Istene. Minden jó ôsforrása pedig a Fény Istene. Mi magunk is világosságból és sötétségbôl vagyunk összegyúrva. Hát van ennél meggyôzôbb igazság? AUGUSZTÍNUSZ Azt mondod, hogy a bennem lévô bűnnek a testem a forrása, nem az akaratom? Ezek szerint nem én vagyok bűnös, hanem a testem? FAUSZTUSZ Igen, ezt mondom. Szabad akarat? Ugyan. Ez a keresztények babonája. Sorsunkat nem mi döntjük el, hanem a csillagok! (fölfelé mutat) Éld ki a hajlamaidat kedved szerint. Gyôzd le a testet szenvedélyeid, vágyaid szabadon engedésével! Ágyasod van? Ugyan, barátom. A testi szenvedélyed a legalkalmasabb, hogy lerombolja a testet. Ezzel pedig a rossz forrását rombolod le. Csak egyre vigyázz, nehogy gyermeked szülessék attól a nôtôl, akivel együtt élsz, mert ezzel csak szaporítanád a rosszat és a szenvedést a világban. Ez Máni fényességes tanítása. AUGUSZTÍNUSZ A manicheusok tana hízeleg az érzékeimnek, és megnyugtatja háborgó lelkiismeretemet. Hiszen ezek szerint nem én vagyok bűnös, hanem a testem. Magam sem akarok gyermeket. A gyümölcstelen szerelemben csak testi vágyaim éhségét kívánom csillapítani. Szóval, a kísértés legyôzésének legbiztosabb módja, ha beleegyezem abba, ami megkísért. (öniróniával) Eszerint: minél mélyebbre merülök az érzékek mocsarába, annál tisztultabb leszek? Akkor Máni tanításának tógáját éppen rám szabták, Fausztusz. Csatlakozom hozzátok. És barátaimat is magammal viszem a Világosság gyülekezetébe. (Augusztínusz ismét egyedül van a színen) AUGUSZTÍNUSZ Istenem, milyen hínárba kerültem. Hogyan tarthatott fogságban Máni zűrzavaros mitológiája?! Persze mindig a tetszetôs oldalát mutatta nekünk. S úgy oldotta meg a rossz problémáját, hogy külön ,,istent'' vallott teremtôjének. Holott a rossz nem magában való létezô, hanem a jó élôsdije... Vívódásaimból kiutat keresve megírtam elsô munkámat a széprôl és arányosról. A Szíriából jött filozófus, Hiériusz, megdicsérte. Nagy hatással volt rám korábban Ciceró Hortenziusza is. Fausztusz behízelgô modora és kenetes szónoklatai egy idôre elcsábítottak ugyan, de a vele való találkozások egyre jobban meggyôztek műveltségének sekélyességérôl. Rómában már tudtam, hogy a szabad akarat tagadása önámítás. Mégis igénybe vettem segítségüket, amikor odaköltözésemkor lakást adtak nekem. Nebrídiusz akkor többször is eljött hozzám. NEBRÍDIUSZ HANGJA Szalve, magiszter! Üdvözlégy! De jó, hogy újra találkozunk! Megcsodáltad már Róma pompás épületeit, Augusztínuszom? AUGUSZTÍNUSZ Huszonkilenc évesen, nagyravágyó tervekkel hajóztam át Karthágóból Rómába. A birodalomnak ez a nagymúltú fôvárosa azonban már nem volt a régi. A kereszténység még jövevénynek számított a Nagy Konstantinusz császár gyôzelme után is. Éltek a pogány szokások, és Kelet vallásai is megtalálták titkos fészküket. Élettársam és fiam késôbb jött utánam. A szónoki iskolák virágoztak. Nem volt nehéz álláshoz jutnom. Megcsodáltam a fórumot, megnéztem a Kolosszeumot, a keresztény bazilikákat. Látogattam a könyvtárakat. Összeismerkedtem akadémikus filozófusokkal. Mégis idegenül éreztem magam köztük, barnára égett arcommal. Éreztették velem, hogy én csak jövevény vagyok, elismert szónok ugyan, de mégis jövevény, aki egy afrikai provincia porát hozza a nagymúltú Rómába. Nem fogadtak be igazán. A nyomasztó érzés alól csak a karthágói barátaimmal való találkozás szabadított föl. Alípiusz után Nebrídiusz is Rómába költözött. NEBRÍDIUSZ (bejön) Szalve, magiszter! Légy üdvözölve, drága barátunk és mesterünk! Hallom, Augusztínusz, hogy még mindig küzdesz a manicheusok fantazmagóriáival, bár Rómába már megismerkedhettünk az akadémikusok kételkedô filozófiájával. Én kezdettôl gyanakodtam a szekta zavaros tanaira. Misztifikáció! Téged azonban hiába próbáltalak észre téríteni. Hízelgett a szenvedélyeidnek! AUGUSZTÍNUSZ Nagyra becsüllek, Nebrídiuszom. Ismerem éles eszedet, hisz téged is tanítottalak. Karthágóban már alakuló baráti körünk oszlopa voltál. De valld be, akkor még nem tudtál meggyôzni. Róma kijózanított. Anyámnak megírtam, hogy már nem vagyok Máni híve, bár még nem vagyok keresztény sem. Amolyan sem ide, sem oda tartozó... Maradt azonban bennem egy megoldatlan kérdés. Hogyan cáfolhatnám meg a csillagok mágikus hatalmát az emberi sorsot illetôen. Gondolkodtál már ezen? NEBRÍDIUSZ Ez engem is sokat foglalkoztatott, hiszen a káldeus csillagászok Rómában is megfordulnak, s a csillagok állásának sorsokat eldöntô hatását a manicheusok tôlük lopták. Engem nem a filozófia gyôzött meg a tan képtelenségérôl, hanem egy konkrét eset. AUGUSZTÍNUSZ Kíváncsivá teszel. Hátha engem is meggyôzöl. NEBRÍDIUSZ A dolog még itt, Rómában történt, és nem is olyan régen. Van apám révén egy igen gazdag és elôkelô ismerôsöm, aki nagy híve volt a csillagjóslásnak. Van pénze is, ideje is, hogy az ilyen költséges szórakozásoknak hódoljon. Már meggyôzôdésévé vált, hogy a csillagok döntik el az emberi sorsot. Amikor aztán gyermeke született és ô mohón érdeklôdött a csillagok állása felôl, váratlan hírt kapott. Egyik rabszolgájának is pontosan akkor született gyermeke. Hirtelen úgy érezte, mintha villámcsapás érné. Elsápadt a hírre. Majd elvörösödött. Kapkodott a levegô után, mert egyszerre megértette, hogy becsapták. Nagy dühösen elzavarta házából a keleti csillagjóst, utána hajítva bérét, az ezüstpénzzel teli erszényt. Vérig sértette ugyanis a jövendölés, hogy az ô elôkelô fiának ugyanaz lesz majd a sorsa, mint egy rabszolga gyermekének, hisz ugyanazon csillagzat jegyében születtek. Képzelheted, hogy föl volt háborodva. (fölnevet) AUGUSZTÍNUSZ Veled nevetek én is. Ez az eset jobban meggyôz, mint a legjobb stílusban megírt filozófiai értekezés. Ez így valóban napnál világosabb. S most, ahogy mondod, nekem is eszembe jut valami hasonló. Ezt meg épp a múltkor vetette föl szónoklattani órámon egyik éleseszű tanítványom. Elmesélte egy ikerpár történetét. Egyikükbôl szelíd írnok, a másikból harcias katona lett. Az írnok hívô keresztény volt, aki gyakran imádkozott, ikertestvére, a katona pedig káromkodó pogány. Elôbbinek gyermekei voltak, utóbbinak pedig csak szeretôi. El tudsz képzelni ennél különbözôbb sorsokat? Pedig ugyanazon csillagzat alatt születtek mindketten, hiszen ikrek voltak. (újra nevetnek) Ideje, hogy még egyszer találkozzam Fausztusszal. Elmondok neki mindent, miután most már végleg szakítok Máni eszelôs, a hiszékenyeket tôrbe csaló és ugyanakkor kártékony tanításával. MONIKA HANGJA Fiam, mi van veled? Mikor szakítasz már a manicheusok szektájával? Hát nem veszed észre, hogy rossz útra csábítottak?! Ne hallgass rájuk, fiam. Kérlek, ne hallgass rájuk! A Gonoszlélek beszél belôlük. Hát lehet igaz az a tanítás, amely ilyen gyalázatosán beszél az anyaságról? Hiszen bűnnek tartják még a házastársak legnagyobb vrömét is, a gyermeket. És elszakítanak az igaz egyháztól, melyet Jézus alapított. Már az állami törvények is megsokallták a lélekrontást, amit művelnek. AUGUSZTÍNUSZ Kilenc éve vagyok a hálójukban. De itt Rómában már leszámolok velük, anyám. Imádkozz értem. MONIKA HANGJA Rómát említed? Hát hogy volt szíved búcsúzás nélkül otthagyni engem Karthágó kikötôjében, amikor úgy szálltál hajóra, hogy nem is árultad el nekem? Hiszen abban egyeztünk meg, hogy nem utazol el. Fiam, hogy tehetted ezt velem? AUGUSZTÍNUSZ Amikor hajóval Rómába indultam, leráztam anyámat. Hazudtam neki. Félrevezettem, mert az utamban állt. Nem akart elengedni a bizonytalanba. Féltett a tengeri vihartól, féltett a félig még pogány Rómától. Azt mondtam neki, várjon rám Szent Ciprián kápolnájában, majd érte megyek. Aztán hajóra szálltam. Ô meg csak várt, várt, de hiába. Amikor megmondták neki, hogy már elhajóztam, könnyek között nélkülem ment haza. Istenem, hazudtam az anyámnak. Félrevezettem. Becsaptam. Hogy lehettem képes ilyen aljasságra vele szemben?! FAUSZTUSZ HANGJA Rómában már a ,,kiválasztottak'' között voltál, Augusztínusz. Most merészelsz ellenállni a belôlem kiáradó Szentléleknek? Amikor megérkeztél, még lakást is mi adtunk neked. Mégis hűtlen lettél a Prófétához. Csak nem a keresztények csavarták el a fejedet? Vagy anyád áskálódása zavart meg? Szakítottál velünk. Akkor hát légy kiközösítve gyülekezetünkbôl, sötétség fia! Máni átka kísérjen! AUGUSZTÍNUSZ Amit adtatok nekem, azt bôségesen megszolgáltam, Fausztusz. De zavaros tanítástok tele van ellentmondásokkal. Meggyôzôdtem már, hogy hadilábon álltok a tudománnyal is, és félremagyarázzátok a Szentírást. Ellenségei vagytok a házasságnak és az anyáknak. Bűnösnek bélyegzitek a gyermek születését. Megtagadjátok a szabad akaratot s vele az ember felelôsségét. De akkor milyen jogon lehetne büntetni a bűnösöket? Megkettôzitek az egy Istent. A halál és az erkölcsi romlás szószólói vagytok a világosság színházi álarcában. Mielôtt kiközösítettél, Fausztusz, én már korábban kiközösítettem magam közületek. (Diadalmas zenei foszlány. Augusztínusz újra egyedül van a színen.) AUGUSZTÍNUSZ Köszönöm, Istenem, hogy kigyógyítottál tévedésembôl. A legnagyobb nehezék esett le rólam. Új utakon keresem ezentúl a boldogságot, és új utakon kereslek téged. Róma bazilikái Krisztus egyháza felé szólítanak. Hallom a hívásukat. Add, hogy megbarátkozzam kinyilatkoztatásod könyvével, a Szentírással, melyet egyszerű nyelve miatt alig vettem még kezembe. Segíts, hogy avatott magyarázót kapjak hozzá. Irányíts engem az igazság útjára, ha majd elmegyek innen. Mert nem ez a város az, amit kerestem. KÓRUSÉNEK (gregorián dallammal) ,,Vias tuas Domine ostende mihi et semitas tuas edoce me.'' Uram, mutasd meg nekem utadat és ösvényeiden vezess engem. ======================================================================== IV. jelenet (Augusztínusz -- miközben Alípiusz megáll az ajtóban, eléje siet, barátilag megöleli.) ALÍPIUSZ Szalve, magiszter! Üdvözlégy szónokok fejedelme! Megérkezésünk után végre találkozunk Milánóban. Ide jöttem én is, ahogy megbeszéltük Rómában, (baráti ölelés) AUGUSZTÍNUSZ Drága Alípiuszom, csakhogy újra látlak! Mi van veled? Beszélj! Berendezkedtél már új milánói lakásodban? Alig volt idônk, hogy pár szót váltsunk egymással. Sikerült elhelyezkedned a bíróságon? ALÍPIUSZ Otthagytam a jogi tanácsos hivatalát, melyet Rómában elfoglaltam, mint tudod. Nebrídiusszal megbeszéltük, hogy mi is Milánóba költözünk. Hadd legyünk együtt, a régi jóbarátok. A részleteket talán még nem ismered átköltözésemmel kapcsolatban. Az udvari követ, aki Szimmachusz városprefektustól egy kiváló szónokot kért, az asztalnál sok mindent elmondott. Többek között, hogy Milánóban bírói szék is akad, amely betöltésre vár. Jó összeköttetéseim vannak. A prefektus, aki téged jelölt, értem is közbenjárt. De az is igaz, hogy nagyon hiányzott a baráti kör és fôleg te, Augusztínuszom. AUGUSZTÍNUSZ Nekem is sokat jelent a barátságod, drága Alípiusz. Ismerem jellemedet. Bíró lettél a jogászból. Megérdemled. Művelt vagy és komolyan veszed az igazságot. Nemcsak a keresését, hanem a szolgálatát is. És hiábavaló annak igyekezete, aki téged megvesztegetni próbál. ALÍPIUSZ Zavarba hozol, Augusztínuszom, hogy érdemeimet így eltúlzod. Én viszont egyenesen komikusnak találom karthágói múltam egyik kalandját. Azért derülök rajta, amikor emlékezetembe idézem, mert épp egy jelenlegi bíróval esett meg, hogy csaknem elítélték, betörésért! Elképzelheted, mit éreztem... AUGUSZTÍNUSZ Komolyan mondod? Valamikor mintha említetted volna már, de az én emlékezetembôl bizony kiesett a dolog. S te nem nagyon dicsekedtél vele. Hadd halljam hát, mi történt veled akkor. ALÍPIUSZ Még lelkes hallgatód voltam, amikor egyszer déltájban kimentem a fórumra, hogy gyakorló szónoklatomon meditáljak. Épp a törvényszék épülete elôtt jártam, kezemben a táblával és az íróvesszôvel, hogy pár gondolatot lejegyezzek, amikor egy diákot pillantottam meg, aki nem vett észre. Balta volt nála, és a pénzváltók ablakrácsát kezdte vele feszegetni. A déli forróságban ugyanis -- hiszen tudod -- senki nem jár az utcán. A balta azonban zajt csapott. Az árnyékban leheveredett pénzváltók észrevették a dolgot. Azonnal riasztották az ôröket. A rablásra vetemedô diák pedig meghallotta hangjukat, és gyorsan kereket oldott. Én meg nagy naivan a helyszínre siettem, és értetlenkedve bámultam az otthagyott baltát. A pénzváltók kiáltozni kezdtek: ,,Fogjátok meg! Fogjátok meg !'' Erre odacsôdült a tömeg. Az ôrök már szétkiabálták, hogy elkapták a rablót. Megragadták a karomat, hogy a bíró elé vigyenek. (ironikusan) A bíró elé, aki most magam is vagyok. Néhány inas, aki a fórumon ellopkodott egyet-mást, most úgy érezte, hogy kapóra jön egy bűnbak. Jaj, micsoda kutyaszorítóba kerültem! Az egyik mester azonban nagy szerencsémre fölismert. Egy szenátornál többször is találkozott velem. A tömeg azonban nem tágított. Mondtam, hogy tudom, merre ment az igazi tettes. ,,Akkor jöjjetek mindannyian velünk'' -- kiáltotta az én patrónusom. Elértünk a ház kapujába, ahol a lakók azonnal felismerték a baltát, és megnevezték a tulajdonosát. Azt is elmondták, hogy ez nem az elsô eset. Már máskor is lopott, de rákente egy lakótársára... Gondolhatod, milyen megkönnyebbülést éreztem, amikor szabadon engedtek! AUGUSZTÍNUSZ (nevetve) Azt el tudom képzelni. De komolyra fordítva a szót, valóban szerencséd volt. Mert ha akkor börtönbe csuknak, rajtad marad a szégyenbélyeg. Akit a bíró elítél, abból nem lehet bíró. ALÍPIUSZ Így igaz. (nevet) De az égiek velem voltak. Hagyjuk azonban a múltat, fôleg a keserű emlékeket. A jelennek is megvannak a gondjai. Említetted, hogy Nebrídiusz is valami állás után néz. Vele mi lesz? AUGUSZTÍNUSZ Már szóltam ügyében Verekundusznak, akivel hamar összebarátkoztunk. Ô is tanít, s neki segítségre van szüksége a tanításban. Nebrídiuszt ajánlottam. Nem hiszem ugyan, hogy ô rászorulna a pénzre. Jómódú, akárcsak Verekundusz, de a tétlenség rossz tanácsadó. Meg aztán hogyan illeszkednék baráti körünkbe, ahol mindenkinek van állása. ALÍPIUSZ Elvállalta? AUGUSZTÍNUSZ Örömmel beleegyezett. Nem lesz annyi órája, mint nekem. Jut majd ideje az irodalomra meg a filozófiára. S remélem, Ambróziusz püspök meghallgatására. Baráti körünkrôl nem is beszélve. ALÍPIUSZ E hiányzott nekem Rómában. Ott idegenül éreztem magam. S megvallom, a cirkusz szenvedélyétôl is szabadulni akartam. AUGUSZTÍNUSZ Azt jól teszed. Nincs kedved meghallgatni Ambróziusz püspököt a bazilikában? Én gyakran elmegyek. Mennyivel igazabb és meggyôzôbb Fausztusz behízelgô szónoklatainál. ALÍPIUSZ Én már kilábaltam Máni zavaros mitológiájából. Rám mostanság már inkább a platonikus eszmék hatnak. A római jellem ideálja és a játékszenvedély azonban egyszerre él bennem. S ez meggyötör. AUGUSZTÍNUSZ Itt, Milánóban könnyen legyôzheted a cirkuszi játékok szenvedélyét. A jellemed így még tisztábban ragyoghat. Ebben nekem kell tanulnom tôled, Alípiusz. Már itt is tudják, hogy Rómában szembe mertél szállni azzal a mindenható szenátorral, aki mindenkit lepénzelt, akit csak tudott, vagy hatalmát fitogtatva puhított meg hatósági embereket, hogy bűnös üzelmeit leplezze. Téged nem tudott megvesztegetni. Idáig ért a híre. Ezért is kaptad meg a bírói széket itt, Milánóban. Hanem mesélj magadról. Jól vagy? ALÍPIUSZ Én igen. De értesültem, hogy anyád nagyon bánkódik utánad, Augusztínuszom. Azt is tudom, hogy tagasztei közös barátunk, a vagyonos Romaniánusz Milánóba készül. Magával hozza két fiát is, és velük édesanyádat meg öcsédet, Navigiuszt. Romaniánusznak üzleti tárgyalásai lesznek az udvarnál. S neki nem gond hajót bérelni. Van pénze elég. AUGUSZTÍNUSZ Tudom, barátom. Hisz karthágói továbbtanulásomat is ô biztosította. S nem csupán pénzzel. Ô az én vagyonos támogatóm. Sokat köszönhetek neki. Nagy öröm lesz, ha újra találkozhatom velük. Még nagyobb öröm, hogy újra látom majd anyámat, meg az öcsémet is, Navigiuszt. (A színre sötétség borul, Alípiusz emléke eltűnik. A fény Augusztínuszra esik.) AUGUSZTÍNUSZ Milyen csodálatos ajándékot adtál megtérésem útján, én Istenem! Ambróziusz püspök mellett a barátaimat. Ôk is segítettek engem. Szavaikon át meghallottam hívásodat. Fájdalmas belsô küzdelmemben ôk álltak mellém. Ôk segítettek, amikor erôt vett rajtam a gyöngeség: Alípiusz és Romaniánusz még Tagasztéból, Nebrídiusz Karthágóból, Pontíciánusz és Verekundusz Milánóból... Mind a barátaim! (Ismét sötétül és kivilágosodik a szín, egy asztal mellett a baráti társaság.) AUGUSZTÍNUSZ Hogy mért jöttem el Karthágóból? Fôként a diákjaim miatt. Valahogy nyomasztó volt már a légkör. Róma kultúrája találkozik ott a kikötôvárosok romlottságával. Gondolj Korintuszra vagy Efezuszra. Ha az afrikai forróság összegabalyodik Ázsia vagy a görögök mitológiájával, megbolondítja az ifjúságot. NEBRÍDIUSZ Karthágói vagyok, de nem védem az ottani diákokat. Emlékszem jól a ,,felforgatók'' garázdálkodásaira. Hiszen egy ideig én is közéjük tartoztam, mert bekényszerítettek bandájukba. De azért a római ifjakat sem kell alábecsülni a diákélet csínyjeinek és gonoszkodásainak dolgában. Ôk sem sokkal jobbak. Nem igaz, Augusztínuszom? AUGUSZTÍNUSZ Ismered az esetemet, Nebrídiusz. Nyilván arra célzol. Hát igen, ravasz cselüket Odüsszeusz is megirigyelhette volna. Ilyesmire nem voltam felkészülve. Képzeljétek, mit éreztem, amikor hallgatóim közül többen elpártoltak tôlem. Hamar híre ment szónoki elôadásaimnak. Aztán amikor fizetni kellett volna, szépen megléptek elôle. Átmentek egy másik rétorhoz. (derültség) ALÍPIUSZ Magam is megjártam velük, amikor Rómában vállaltam állást, kezdô jogászként, fôként azért, hogy Augusztínusz közelében legyek. Az ô barátsága mindennél fontosabb nekem. AUGUSZTÍNUSZ Alípiusz, Alípiusz, te szítottad fel nagyra törô vágyaimat, Nebrídiusszal egyetértve. (humorral) Vedd csak ki részedet a régi dicsôség fôvárosának tapasztalatából. Halljuk hát, téged hogyan szedtek rá társaid, azok a gazemberek? ALÍPIUSZ Ehhez ismerni kell az elôzményeket. Karthágói éveimben, még amikor Augusztínuszt hallgattam, a cirkusz lett a szenvedélyem. S neki, a mesteremnek köszönhettem, hogy kiláboltam belôle. Egyik órájára késve érkeztem. Ô ismerte szégyenletes szokásomat. Hiszen a cirkuszi játékok miatt mellékessé váltak számomra a tanulás mellett az olvasmányaim, sôt még a barátaim is. Akkor ô átható tekintettel rámnézett, és szónoki képességét felragyogtatva kíméletlen gúnnyal kezdte ostorozni a cirkuszi játékok megszállottjait. Minden szava tüzes nyílvesszôként hatolt belém. Kijózanodtam. Nehezen ment, de sikerült kiszakítani magamat a cirkusz alantas szenvedélyének ölelésébôl. AUGUSZTÍNUSZ Mindig nagyra becsültelek, Alípiuszom. Te voltál a legkedvesebb tanítványom s te vagy egyik leghűségesebb barátom ma is. Féltettem a jövôdet. Ugye megérezted, hogy aggódom érted?! ALÍPIUSZ Köszönöm, Augusztínusz. Neked igazán hálás vagyok. De hadd folytassam. Büszke voltam, hogy legyôztem önmagam, hogy -- ha lassan is -- de kigyógyultam beteges szenvedélyembôl. Ez azonban csak addig tartott, míg Rómában meg nem alázott erôszakos társaim unszolása. Amikor neszét vették, hogy a cirkuszi játékok hidegen hagynak, körülfogtak és mint az ördögök, úgy támadtak rám szavaikkal: ,,Mi az, Alípiusz, talán csak nem vagy beteg? Te soha nem jössz velünk a Kolosszeumba? Ilyen gyáva vagy? Csak nem ijedsz meg a vértôl? Bor, vér, meg a szicíliai lányok... Ez kell a férfiaknak! Most pedig velünk jössz a Kolosszeumba. Megértetted? Ilyet még úgysem láttál Karthágóban''. TÖBBEN No és mi történt? Halljuk, hogyan oldottad meg a gordiuszi csomót. ALÍPIUSZ Ott ültem a zsibongásban. A Kolosszeum valóban csodálatos építmény. Ilyen hatalmas embertömeget sem láttam még együtt. De azért összeszedtem magam és becsuktam a szememet. Ment is egy darabig. Egyszerre azonban magasra csapott a lárma. Ôrjítô hangzavarban harsányan biztattak egy gladiátort. Odanézz! -- rázott meg a mellettem ülô. Kinyitottam a szemem, és akkor egy Herkuleshez hasonló trákot láttam a porondon, amint megvívja élethalálharcát egy fiatal tigrissel. Megdermedtem a vér látványától. És újra megszállottja lettem szégyenletes szenvedélyemnek. Ezért is hagytam ott Rómát, szinte menekülve. Eljöttem közétek Milánóba. Mert az igazi barátság erôsebb az ilyen megszállottságnál. VEREKUNDUSZ Remélem, azóta ismét kigyógyultál. A színház nemesebb élvezetet kínál, mint a cirkusz. Plautusz megnevettet, Szofoklész a lelkiismeretedet ébreszti fel drámáival. Ôt különösen szeretem. PONTÍCIÁNUSZ Engem Ambróziusz püspök beszédei vonzanak. Amikor ôt hallgatom, még a legjobb színjátékok is mellékessé válnak számomra. Szinte érzem a kegyelem érintését. Olyan az, mintha az igazság maga szólna hozzám. AUGUSZTÍNUSZ Én is egyre többet megyek a bazilikába, hogy meghallgassam ôt. Eleinte stílusának titkát próbáltam ellesni. Nem értettem, hogy mi az, ami szavaiban úgy megragad. Nyelvezetemet egyszerre cikornyásnak találtam. Választékos jelzôim erejüket vesztették. Mert nincs az a pompázó stílus, amely a meggyôzô igazság sodró erejével mérkôzhetne. Ez Ambróziusz püspök titka. Hol van ôhozzá képest a manicheusok behízelgô modorú fôpásztora, Fausztusz?! A közelébe se léphet. Micsoda hatása volt rám beszédének a múltkor is. Ilyen kiváló emberrel még nem találkoztam. (Homályba borul a színpad, csak Augusztínusz látszik) AMBRÓZIUSZ HANGJA A díszes szavak nem vezetnek el az üdvösségre, az igazi boldogságra, melyet Cicero annyira keres Hortenziuszában. Olvasd a Szentírást! AUGUSZTÍNUSZ Ôt sohasem fogom elfelejteni, Istenem. Te adtad nekem Ambróziusz püspököt, hogy ô vezessen megtérésem útján. Általa ismertem meg a mélyen keresztény Pontíciánuszt, baráti körünk lelkét. Milyen nagy a te ajándékod. Hiszen ma már a színháznál, sôt beszédeim sikerénél is többet jelentett nekem az a meghitt baráti társaság, amely milánói éveim felejthetetlen emlékeit idézi. A boldogság titkát kerestük... (Megelevenedik az emlék, megint együtt a baráti kör) ALÍPIUSZ Cicero könyve mindannyiunkat lázba hozott. NEBRÍDIUSZ A Hortenziuszra gondolsz, a nagy szónok kiváló filozófiai művére? Nemcsak ôbenne lappangott, mindannyiunkban ott szunnyad a parázs, melyet Cicero olyan bűvölô szavakkal lobbantott föl. Mélyen él bennünk a boldogság vágya. Szabadulni szeretnénk ettôl a romlott világtól, amely csupa háború, vér, aljasság. Sötéten látom a jövôt. Mintha végvonaglását élné a Birodalom. PONTÍCIÁNUSZ Valóban így vagyunk. A határoknál a barbárok megújuló támadásai. A Birodalom keleti és nyugati része ellenségként áll szemben egymással. Idebenn pedig a pogányság szívós ellenállása, mely Rómában még nagyon érezhetô. Aztán ott van a keresztények megosztottsága az arianizmus által... ALÍPIUSZ No és Máni keleti mágiája? Alig bírtunk kigyógyulni mételyébôl. Fullánkját még most is magamban hordom. AUGUSZTÍNUSZ Igen, a világosság és a sötétség harca. Ez nagyon megejtô tan. Hisz ezt tapasztaljuk, bárhová megyünk. Tagaszte, Karthágó, Róma vagy Milánó, olyan mindegy. A rossz s vele a gonoszság fojtogató kérdését nem a manicheizmus, hanem az élet veti elénk. Erre kell megtalálni a választ, miközben a boldogság útját keressük. A manicheusok mitológiája már nem elégít ki. Tudjátok, mire jöttem rá? TÖBBEN Halljuk, halljuk! A gondolataid olykor az ékesszólásodnál is ragyogóbbak. AUGUSZTÍNUSZ Ne túlozzatok. Mindannyian az igazságot keressük. Elôbb azonban azt kell megkérdeznünk: honnan a rossz, amit a világban ilyen kínzóan megtapasztalunk? Épp a napokban gondolkodtam errôl, és tudjátok, mire jutottam? TÖBBEN Vajon mire? Kíváncsiak vagyunk a válaszra. AUGUSZTÍNUSZ Talán meglepô, amit mondok. Rájöttem, hogy a ,,rossz'' nem is létezik. Már úgy értem, nem úgy létezik, mint egy kô vagy egy almafa vagy mondjuk mint az Etna tűzhányója, Szicíliában. De a legkevésbé úgy, mint valami gonosz ,,isten'', ahogy Máni követôi vallják. A ,,rossz'' nem áll meg a maga lábán, hanem olyan, mint az élôsdiek. A ,,rossz'' a ,,jó'' hiánya. TÖBBEN Ez érdekes! EGYIKÜK Mondanál néhány példát? AUGUSZTÍNUSZ Rossz egy szónoki beszéd, ha nem jó a befejezése. Rossz a lakás, ha nincsen teteje. Rossz az alma, ha még zöld. És persze rossz az emberi éretlenség sihederkorban. Magamban éppúgy megtapasztaltam, mint tanítványaimban. És ennél is nyomasztóbb, ha maga az akarat válik romlottá. NEBRÍDIUSZ Közmondássá lett a költô szava: ,,Video meliora, tamen deteriora sequor''. Látom a jót, mégis a rosszat követem. De mért fészkelt a rossz ennyire belénk? Mért fertôzi meg a vágyainkat? A testet. A lelket. PONTÍCIÁNUSZ Erre, barátaim, csak a keresztény hit ad választ. Ambróziusztól tudom. Nem létezik a gonoszság istene. A Sátán igen, a gonoszság szelleme, az létezik. Bennünk pedig az eredeti Bűn, Ádám hagyatéka, szövetségben már a saját bűneink tengernyi sokaságával. AUGUSZTÍNUSZ Igen, valóban ez a meggyôzô válasz. Köszönöm, Pontíciánusz. Most kezdem megismerni igazán a keresztény tanítást. Karthágóban még Máni mágiája tartott fogva, s a szónoki cikornyáktól nem ismertem föl a Szentírás egyszerűségében az igazság ragyogását. VEREKUNDUSZ Engem inkább a vagyonom, a rangom, meg a jól berendezett villám hátráltat abban, hogy az igazság kutatója legyek. Néha úgy érzem: elégedett vagyok, de nem vagyok boldog. Ismerem az élvezeteket, de megismertem-e az igazi örömöt? (A szín elhomályosodik, majd ismét világos lesz.) AUGUSZTÍNUSZ Milyen csodálatos, önzetlen, segíteni kész jóbarátokat kaptam tôled, Istenem. Megtérésem elôtt is hányszor összejöttünk. A boldog élet titkát kerestük. (Újra megelevenedik a baráti társaság, amint beszélgetnek, vitatkoznak.) ROMANIÁNUSZ A múltkor nagyon megragadott Augusztínusz és Alípiusz vitája. Házasságban és a világban élni, vagy elkülönülni ettôl a bűnös világtól és valamiféle kolostori közösséget alapítani. PONTÍCIÁNUSZ Vigyázz, Romaniánusz, mert megint Erisz almáját dobod a vitatkozók közé. Alípiusz a nôtlenség pártján van. Ôt valószínűleg megfertôzték az újplatonikusok. Augusztínusz pedig a házasság mellett szavazott. AUGUSZTÍNUSZ Én asszony nélkül nem tudnék élni. Anyám -- tudjátok -- utánam jött Milánóba. Ô egyengeti utamat a házasság réve felé. Még nagyon fiatal a kiválasztott, szép, vonzó és tiszta az a lány. Igazán tetszik. A tulajdona sem lebecsülendô. De még várnia kell két évet. Nekem azonban két évi önmegtartóztatás túl sok. Érzékeim nem bírnák elviselni. Ezért -- bármennyire szégyenlem is -- megvallom nektek, hogy fiam anyját elbocsátva új szeretôt kerestem. Képtelen vagyok lemondani testem igényeirôl. Pedig mindjobban érzem magamban azt a másik vágyat. Két vágy küzd bennem, mint a gladiátorok az arénában. Két akarat. A test embere még parancsol a lélek emberének. De a lélek vágya egyre erôsebb bennem. Amikor vívódásaimat feltártam Ambróziusz püspöknek, hányódva a hit és a kételkedés között, ô azt mondta -- idézve Pál apostolt --: ,,Jobb megházasodni, mint égni.'' ALÍPIUSZ Én vonzódom a nôi nem felé, de hiányzik belôlem a szenvedélyes szerelem. Inkább platóni érdeklôdés ez részemrôl. Augusztínuszt megértem. Ô más, mint én. Mégis félek, hogy az ô szelleme erôsebb annál, semhogy a házasságban megtalálja élete értelmét. Bámulom azt a nôt, aki végig kitartott mellette, aki mindent fel tud áldozni egy férfiért. Bár ha Augusztínusz az, megértem. De hogy volt képes visszahajózni Karthágóba? AUGUSZTÍNUSZ Még a fiúnkat is itthagyta nekem. Ôt nem engedtem volna el magamtól semmi pénzért. ADEODÁTUSZ Apám! Választanom kell. Én melletted maradok. Te mutatod nekem az utat. Érted elviselek mindent. Még azt is, hogy el kell veszítenem anyámat. Szeretlek, apám. Amit tudok, mindent tôled kaptam. A te szavaid élnek bennem. A te mozdulataid. Amikor veled vagyok, olyan csodálatos minden. Csak a halál választhat el tôled. AUGUSZTÍNUSZ Nagyon büszke vagyok a fiamra. Ô fölülmúlja az én gyermekkorom tudását is. Szinte már félek a tehetségétôl. Annyira szeretem, hogy én sem tudnék megválni tôle. AZ ÉLETTÁRS HANGJA Isten veled, egyetlen szerelmem. Isten veled, gyermekem apja, életem legnagyobb ajándéka. Elmegyek az utadból. Ezután már csak az emlékeddel élek. Meg a fiam emlékével. Vigyázz a fiamra, a mindenemre. Elmegyek az utadból, ahogy találkozásunkkor megegyeztünk. Nekem nincs jogom, csak a szerelmem. De nem akarok férfit ismerni teutánad. AUGUSZTÍNUSZ Mindent föláldozott értem. Árnyékként elkísért utaimon. Nem voltak igényei. Az én akaratomat fogadta el a magáénak. És én -- anyám sürgetésére -- szakítottam vele, hogy készülô törvényes házasságom akadályát elhárítsam. Vele törvényeink szerint nem házasodhattam össze. Ô jól tudta ezt, és így fogadta el. Most már bevallhatom, nagyon nehéz volt szakítanom vele. Nagyon nehéz. És megszenvedtem érte... Valószínűleg kolostorba vonul majd. Annyit adtam neki, hogy ne legyen megélhetési gondja. Nem akarta elfogadni... Igen, megszégyenített a lelkierejével. Még a könnyeit is visszafogta. Azt viszont szinte látom, hogy a hajón hogyan tört ki belôle a zokogás... Mindig is tudta, hogy kapcsolatunk nem lehet hosszú életű. De a szívnek is megvan a maga törvénye... Ô másként szeretett engem, mint én ôt. És fölülmúlt engem a szeretetében. (kezébe temeti arcát, hogy könnyeit eltakarja) NEBRÍDIUSZ Hagyjátok most. Hadd oldódjék fájdalma. Ô már elmondta a véleményét. Folytassuk tehát a vitát, amit a múltkor elkezdtünk. A világban keressük a boldogságot, vagy elvonulva a világtól? VEREKUNDUSZ Igen, igen. Már fölvetettük a kérdést, hogyan tudnánk valamiféle közösségi életet kialakítani, valamelyest a szerzetesekéhez hasonlót. Olyasfélét, mint a pitagóreusok. A tagok két elöljárót választanának, akik fölváltva vezetik a közösséget. Vagyonunkat beadnánk a közösség kasszájába, mint Jézus korában az esszénusok. ROMANIÁNUSZ Én vagyonos üzletemberként jöttem fel az udvarhoz, mint tudjátok. Augusztínusz kiváló tehetségét fiatal kora óta nagyra becsülöm, és megadtam neki minden támogatást, már Tagasztében és Karthágóban is. Velem vannak a fiaim. A feleségemet már eltemettem. Egyre fárasztóbb számomra a pénz örökös hajszolása. Fiaimnak átadom örökségüket, ha kell, és a magamét szívesen a közösség rendelkezésére bocsátom, ha a terv sikerül. PONTÍCIÁNUSZ Te megteheted, Romaniánusz, és válaszod valóban meghatott. Neked van ugyanis a legnagyobb vesztenivalód, ha az anyagiakról való lemondást tekintjük. Ne feledd azonban, hogy többen közülünk házasságban élnek és családjuk van, mint nekem is. Ez felelôsséggel jár, különösen, ha az ember keresztény. Remete Szent Antal példáját ugyan magam mondtam el Augusztínusznak, hogy megtéréséhez erôt öntsek belé, de nem azért, hogy a pusztába vonuljak. VEREKUNDUSZ Én kassziciákumi villámat ajánlom föl, ha a közösség létrejön. Persze csak akkor, ha a világban maradhatunk, és nem kell szakítani a családdal. Én sem kívánok pusztába vonulni. ALÍPIUSZ Szó sincs pusztába vonulásról. A boldogság kutatói megmaradhatnak filozófusoknak, nem kell szerzetesi életre gondolnunk. A rangért való törtetésen és a pénz imádatán azonban túl kell tennünk magunkat. De a cirkuszi játékok vagy a színház szenvedélyén is. Egyik sem vezet a boldogsághoz. VEREKUNDUSZ Barátaim, elég ebbôl a túlzott komolyságból. S ha már a színházat annyiszor emlegettük, nem lehetne a komédiák kacagtató derűjét megidézni, amikor szokatlan tervünket fontolgatjuk? Gondoltatok ti egyáltalán az asszonyokra? TÖBBEN Halljuk, milyen ötleted van? VEREKUNDUSZ Az igazság kutatásának élni?... Ez nagyszerű dolog, de a házasoknak még azt az otthoni magányt sem könnyű kivívni, amit az olvasmányokhoz szükséges elmélyedés megkíván. Fiatal házas voltam, és a fiatal szerelmesek lobogásával szerettem Júliámat. De vonzódtam az irodalomhoz is. És amikor Plíniuszt olvastam, elvonulva villám kedvelt zugába, és néha tartósabban ottfeledkeztem, Júliám bizony úgy nézett rám, mintha házasságtörésen érne. TÖBBEN Elmondanád közelebbrôl, hogyan is volt? (kajánkodó mosoly az arcokon) VEREKUNDUSZ Hát jó. Történt egyszer, hogy Júliám nyelve a szokásosnál is élesebb lett, amikor számon kérte, hogy elhanyagolom. Fárasztó napom volt az udvarnál... Frissítôt veszek. Hevenyészett bókkal üdvözlöm ifjú hitvesemet, majd szobámba sietek, hogy kipihenjem magam. Kezembe veszem Plíniuszt. Elôzô nap szakítottam félbe kedvelt leveleit. Épp a Vezúviusz kitörését írja le érdekfeszítô szavakkal. (bűnbánóan, de kajánul) Bizony megfeledkeztem az idô múlásáról, még arról is, hogy terített asztal vár rám. Akkor ocsúdtam föl, amikor Júliám megjelent az ajtóban. ,,Mi az, Verekundusz, szeretett férjem, hát megint elhanyagolsz? Már megint fontosabbak neked a könyveid, mint én?'' -- Csak nem vagy féltékeny Plíniuszra, édes kismadaram? -- kérdezem csodálkozva, megszeppenve, engesztelô hangon. -- ,,De igenis féltékeny vagyok, Plíniuszra, Platonra, Senecára, meg a nagy életkérdésekre, melyekkel teletömik a fejedet! Hát nem veszed észre, hogy szeretlek, hogy nekem te vagy a mindenem? A legkedvesebb ételeidet teszem az asztalra, és te magamra hagysz?'' Csaknem sírva fakadt, és én napokig engeszteltem. Mert az az igazság, hogy nekem sokkal többet jelentett Plíniusznál, meg a filozófusoknál. (derültség) Sajnos, fiatalon elveszítettem, és sokáig vigasztalan voltam. (elkomorulnak) Most ott van a második asszony, meg a gyermekeim. Van otthonom. Szeretnek engem, én pedig igazán nagyon szeretem ôket. AUGUSZTÍNUSZ Igen, barátaim. Aki a házasságot választotta, annak abban kell keresnie a boldog élet titkát. Aki egészen az igazság kutatására adja életét, mint a pitagóreusok, az lépjen a saját útjára. Tegyünk le tehát közös terveinkrôl. A pogány világban sem ismeretlen a két életállapot boldogsága. PONTÍCIÁNUSZ A keresztények mindkettôt szentnek tekintik. Szent dolog az Isten törvényei szerinti házasság, és szent dolog az, ha valaki Isten szolgálatára adja oda életét, mint Ambróziusz püspök is. Én megértem Xantippe közmondássá lett ,,házsártosságát'', hiszen Szókratész a házassága rovására kötelezte el magát a filozófiának. A házastársat könnyelműen magára hagyni, még ha az igazság szenvedélyes kutatásáért is, bűnös felelôtlenség. Ezt a pogány görögök még nem érezték igazán. A keresztények azonban jól ismerik, és ezt vallják. AUGUSZTÍNUSZ Igen, ez az igazság. Hagyjunk föl a világtól elvonuló közösség tervével. Mindegyikünk találja meg a boldogságot a maga életállapotában, ha már választott. Köszönöm, barátaim. Én még vergôdöm. Fél lábbal még pogány vagyok. De egyre többet gondolok arra a másik útra, amit Ambróziusz püspök is választott, holott ô magas rangú városprefektus volt. Erôs bennem a vágy, hogy egyre jobban megismerhessem Istent és a lelket. ,,Deum et animam scire cupio.'' ======================================================================== V. jelenet (A baráti kör tagjai eltűnnek a színrôl. A megtérés elôtti lelkiállapotban összecsapnak a testi vágyak a lélek egyre fokozódó kívánságával: megkeresztelkedni, és új életet kezdeni, most már a hitben. Ôsrégi tapasztalat, hogy a megtérés elôtt fölfokozódnak a kísértô vágyak, föléled a két akarat küzdelme. Ezt eleveníti meg dramatizált formában a Test és a Lélek pantomimszerű mozgással kísért vitája, mintha a tudatalattit hozná felszínre.) AUGUSZTÍNUSZ Soha nem éltem még át úgy a belsô vergôdést, mint megkeresztelkedésem elôtt, a döntés küszöbén. Mintha felfokozódott volna bennem mindaz a kísértô vágy, amely visszahúz és nem akarja engedni a végsô lépés megtételét. Régi énem sanyargatott és követelôdzött. Csábító nôi hangok súgták a fülembe, hogy ha nem hátrálok meg, nem nyúlhatok a testükhöz többé. Fölszakadtak bennem a kételyek. Ugyanakkor tisztán hallottam belülrôl barátaim és Ambróziusz püspök sürgetô szavát, hogy ne torpanjak meg a döntô lépés elôtt. Azt is gyötrôdve éreztem, hogy az emberi szabad akarat végsô próbatételét élem át. (Felcsapó zenei akkordok, dobok pergése közben jelenik meg a színen a Test és a Lélek, jelképezve a két vágy drámai összecsapását. Nôi szereplôk is játszhatjuk mindkettôt. Színeffektusok.) TEST (erôszakosan követelô mozdulatokkal) Tôlem úgysem szabadulsz, hiába is próbálkozol! Test vagy! Testi mivoltod igényeit kívánnád megtagadni? A megszokás hatalmát úgyse gyôzheted le! LÉLEK (fehér ruhájában szelídebb, de határozott) Ne halaszd tovább megtérésedet. Döntened kell végre! Mélyebb vágy él benned. Csak ez vezet el életed értelméhez. TEST Én adom neked a gyönyört, az élvezeteket! LÉLEK Én pedig a boldogságot, az igazi örömöt! TEST Egyél, igyál, szeretkezz, mert rövid az élet és ajtódban ott leselkedik a halál. LÉLEK Kezdj új életet, mert eljön az ítélet! TEST Én a könnyű életet kínálom neked! LÉLEK Én a felelôset, az igazabbat, a teljesebbet! TEST Esztelen dolog a lemondás, az áldozat! LÉLEK Le kell mondanod a mellékesrôl, hogy elnyerd a lényegest. Áldozat nélkül még senki sem alkotott nagyot, értékeset! TEST Van-e vonzóbb a test bilincseinél? LÉLEK Van-e fölemelôbb a lélek szabadságánál? TEST Gúzsba kötnek a tilalmak! LÉLEK Szeress a legigazibb szeretettel, és tehetsz, amit akarsz! TEST Csak a pillanattal törôdj! Szakítsd le minden órádban az érzékek virágát! LÉLEK Gondolj az Örökkévalóságra! Gyűjts olyan kincseket, melyeken nem fog az elmúlás! TEST Utazz a szenvedélyek kocsiján! LÉLEK A vad szenvedélyek kocsija a szakadékba zuhan. A szellem és a lélek szárnyai röpítenek a magasba. TEST Viktorínusz, a nagyhírű pogány szónok sem vetette meg az élvezeteket. LÉLEK De megtért és tévedéseivel leszámolva az igazságnak élt. TEST A vagyon, a hírnév és a gyönyör harca mozgatja a világot. LÉLEK Isten országa az igazság, a béke és az öröm. AUGUSZTÍNUSZ (hol az egyikre figyel, hol a másikra, kezeinek gesztusa is ezt tükrözi) Hagyjatok! Ne gyötörjetek tovább! Hát sosem szabadulok vergôdéseimbôl?! (maga elé) Menjetek, menjetek innen!... Elzavarom ôket? De hiszen mindkettô én vagyok, Istenem. Én vagyok a test és én vagyok a lélek. Én vagyok a szenvedély és a belsô nyugalom, a gyönyörök rabja és a szellem örömeinek kiválasztottja. Bennem van ez a szakadtlan per, most erôsebben, mint bármikor az életemben. Újra meg újra elodázom a döntést. Majd holnap, majd inkább holnap, nyugtatom magam... Én szerencsétlen! A szellem emberének vallom magam. Ezt becsülik, magasztalják bennem a barátaim, s közben a test és vér örvényeiben hánykolódom. Mindig elsô akartam lenni környezetemben. Most meg azt kell látnom, hogy barátaim valamennyien megelôznek a lélek és szellem megtisztulásában. Úgy járkálok milánói házam kertjében, mint a sebzett vad. Magam állok szemben önmagámmal. Bíró vagyok és vádlott. Följajdulok lelkiismeretem korbácsütései alatt. Pál apostol szavai visszhangzanak bennem: ,,Ki szabadít meg a halál testétôl?'' (A monológ alatt a Tannhäuser zenéje érzékeltetheti a lélek segélykiáltását) KÓRUS ,,Közel van az Úr mindazokhoz, akik hozzá kiáltanak. Teljesíti vágyát azoknak, akik ôt tisztelik. Meghallgatja kiáltásukat és megszabadítja ôket.'' (144. zsoltár) AUGUSZTÍNUSZ ,,Ki szabadít meg a halál testétôl?'' hallottam belsômbôl az Apostol szavait. És akkor hirtelen megvilágosodott bennem, hogy az ember szabad akarata önmagában nem elég az üdvösséghez. A kegyelem érintése is kell hozzá. És te megadtad ezt a kegyelmet, Istenem. A bölcs elég önmagának, mondta egy görög filozófus. De a megtéréshez nem elég. Érintsd meg akaratomat! Emelj föl engem a kegyelem erejével. Mert itt ülök, magamba roskadva, képtelenül arra, hogy a végsô lépést megtegyem. ALÍPIUSZ (távolabbról) Hol vagy, Augusztínusz? Már mindenütt kereslek. Elrejtôztél a kertben? Már a barátaidat is kerülöd? AUGUSZTÍNUSZ Nem válaszoltam. Amikor Alípiusz végre megtalált és odajött hozzám, kezembe temettem arcomat. Nem tekintettem rá, pedig csak a könnyeimet szégyenlettem. Azt gondolhatta, hogy nem kívánatos a jelenléte. Alípiusz csendben leült a padra. A Szentírás ott volt közöttünk. Szótlanul ültünk egymás közelében. Ô megértette lelkiállapotomat, mert valami hasonló benne is végbement. Egyszerre a szomszéd villa felôl egy gyermek éneke ütötte meg a fülünket. Tolle, lege... Tolle, lege. Vedd fel s olvasd... Vedd fel s olvasd! A tisztán csengô énekhang megismétlôdött. Üzenetet kapok, mint Remete Szent Antal? Soha nem hallottam ezt a dalt. S akkor -- mintha kábulatból ocsúdnék -- Alípiuszra tekintettem. Aztán mindketten a Szentírásra néztünk, amely ott volt mellettem a padon. Az ének felhívását mintha nekem címezték volna. Fölemelem a könyvet és találomra kinyitom Pál apostol rómaiakhoz írt levelénél, (lejátssza újra) Tekintetem ráesik arra a mondatra, amely úgy hasít belém, mint a villám. (olvassa) ,,Ne tobzódásban és részegeskedésben, ne bujálkodásban és paráználkodásban, ne veszekedésekben és versengésben. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.'' (Róm 13, 13) Megrázkódtam. Olyan volt ez a mondat, mintha egyenesen nekem írták volna. Egyszerre megvilágosodott bennem minden. Elöntött a bizonyosság fénye. Vergôdésemnek, kételyeimnek nyoma sem maradt. Fölszállt a köd, és elárasztotta lelkemet a belsô fény. Mintha kicseréltek volna. ALÍPIUSZ Mutasd, mit olvasol, hogy hirtelenül ennyire megváltoztál. AUGUSZTÍNUSZ Odaadom neki a könyvet és rámutatok a sorokra. Elolvassa, rám néz, és mindent megért. Aztán tovább olvassa: ,,Karoljátok föl az aggályoskodó lelkiismeretűt, aki erôtlen a hitben.'' S mint akit szintén megérintett a kegyelem, megigézetten felém fordul. ALÍPIUSZ Ez a mondat pedig nekem szól. Én ezt az üzenetet kaptam. Ez a gyôzelem, Augusztínusz! AUGUSZTÍNUSZ Igen, ez a gyôzelem! A kegyelem gyôzelme bennünk! (barátilag megöleli) ALÍPIUSZ De hát mondd, mi a kegyelem? AUGUSZTÍNUSZ Az, hogy szabadságunk el van rejtve Istenben. ALÍPIUSZ Most már megértem. Micsoda élmény! Hol van a szónok, aki szavakba foglalja?! AUGUSZTÍNUSZ Mintha megváltozott volna a világ körülöttem. Mások a házak, a fák, az emberek. Még a barátságunk is új fényt kapott. Siessünk a hírrel anyámhoz. Istenem, micsoda öröm lesz neki is. Hiszen ezért sírt és ezért imádkozott annyit. A megtérésemért... KÓRUS ,,Nem veszhet el ennyi könny gyermeke.'' AUGUSZTÍNUSZ Alípiusz, most már megkeresztelkedem. ALÍPIUSZ Én is veled, Augusztínusz. AUGUSZTÍNUSZ Akkor még nagyobb lesz anyám öröme. Menjünk mindketten Ambróziusz püspökhöz a jó hírrel. Olyan ez, mintha csoda történt volna. ALÍPIUSZ De elôbb részt kell vennünk a katechumenek elôkészületében. Még csak várakozók vagyunk. AUGUSZTÍNUSZ Tudom. De mi még többet is tehetünk: meditációval, beszélgetésekkel, a Szentírás üzenetének ízlelésével készülhetnénk föl kellôképpen. Verekundusz fölajánlotta kassziciákumi nyaralóját, amely északra van innen, a hegyek lábánál. Hiszen tudod. Oda vonulunk el egy pár napra mind, akik a körünkben vannak, és velünk jöhetnek: anyám, te, Alípiusz, Romaniánusz két fia, meg az öcsém is, és persze a fiam, Adeodátusz. Ô már korábban kérlelt, hogy Ambróziusz püspök kezébôl vegyük föl a keresztséget. (Gregorián ének. Alípiusz eltűnik, Ágoston egyedül marad a színen) AMBRÓZIUSZ PÜSPÖK Most égô gyertyával a kézben közösen elmondjuk a HANGJA Hitvallást. Ellene mondotok-e a Gonosznak? MIND Ellene mondunk. AMBRÓZIUSZ PÜSPÖK Hisztek-e az Atyában, a Fiúban és a HANGJA Szentlélekben? MIND Hiszünk. AMBRÓZIUSZ PÜSPÖK Auréliusz Augusztínusz, én téged megkeresztellek HANGJA az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében... (Diadalmas gregorián ének. A kép eltűnik.) HANGOK Még egy kupával, kocsmáros! Emelem poharam Róma halandó isteneire! KÓRUS Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... HANGOK Befellegzett az arianizmusnak: éljen Teodóziusz császár! KÓRUS Jöjjön el a te országod... EGY HANG Megrészegítesz a szépségeddel, Lavínia. HANGOK A barbárok betörtek Pannóniába! KÓRUS Bocsásd meg a mi vétkeinket... EGY HANG Tudod, mit kerestem ezen a gabonaüzleten, Viníciusz? (vaskosan nevet) Százezret! KÓRUS A Sors! MÁSIK A Gondviselés! KÓRUS ,,Legyen meg a te akaratod.'' EGY ÉLES HANG Hallottátok Milánó híres szónokának megtérését? MÁS HANG Kereszténnyé lett a Karthágóból jött rétor! Hallottátok?! ISMÉT MÁS HANG Megkeresztelkedett a fiával meg a barátaival együtt. Hallottátok?! (zenei elválasztó) AUGUSZTÍNUSZ (egyedül maradva) Istenem, micsoda kegyelmet adtál. Visszatért hozzád a te majdnem elveszett tékozló fiad. És te visszafogadtad. Keresztény lettem. Leszámoltam fiatal éveim tévelygéseivel és mohó szenvedélyeivel. Kimentettél engem a manicheusok szektájának ingoványából. Olyan jóbarátokat adtál, akik hozzád segítettek az üdvösség útján. Fölszámoltam bűnös múltamat. Elbúcsúztam Ambróziusz püspöktôl és milánói barátaimtól. Eltemettem anyámat Rómában és fiamat Tagasztéban. Nagyon fájt. De a könnyeimmel is imádkozhatom. Visszatekintettem utaimra. Megidéztem múltamat az emlékezés színpadán. De nyomasztó árnyékok fognak körül. Látom a vandálok pusztításait a közeli és távoli jövôben. Felénk jönnek. És mégis bízom ígéretedben, hogy a Pokol Kapui sem vesznek erôt Egyházadon... (Változatos zenei futamok kíséretében fölvonulnak a szereplôk és elvonulnak a színen, a jóbarátok néma beszélgetés gesztusaival. Augusztínusz kitekint az ablakon, mintha a vandálok betörésének jövôjét sejtené meg és prófétai sugallatot kapna. A kórus pedig az utókor ítéletét mondja egy szonett formájában). KÓRUS Romos falakra fészket rak az alkony. Füstlombokat hajt Hippó ostroma. A holtakon vandál patkók nyoma. Tág homlokodra a gond árkokat von. Ez hát a vége minden hatalomnak? Rómából is csak rom s üszök marad? Az Egyház sorsán emészted magad, de gyötrôdve is forgatod a tollat. Tüzek gyúlnak ki a lehulló éjben. Te virrasztasz, írsz egyre, szomján, étlen. A tengerparton füstölgô romok. De látod: a fa zöldül s ágakat hajt. Az Egyház ezer csapást kihever majd. És túlél minden vandál ostromot. (Zene kísérheti a kórust.) AUGUSZTÍNUSZ (mintha álomból ébredne, eljön az ablaktól és a nézôk felé fordul, majd föltekint) Köszönöm, Istenem, hogy az én nyugtalan szívem végül megnyugodhat tebenned. Köszönöm, hogy hajóm megérkezett a te kikötôdbe. Már semmi nem hátráltatja szándékomat. Tiszta az út elôttem. Készen állok szolgálatodra az igazságban és a szeretetben, ami többet ér nekem a világ minden hatalmánál, hírénél és gyönyöreinél. Már érzem magamban a erôt és az indítást, hogy megtérésem útjáról tanúságot tegyek, hogy megírjam, amit emlékezetem megidézett, (leül és kezébe veszi a papírlapokat, fölemeli a tollat, mint akit megérintett a Lélek sugallata) EGY ERÔS, TISZTA Most pedig írj, Isten kiválasztott tanúja, az HANG Egyház fényességes doktora, akit majd Szent Ágostonként emleget az utókor. Emeld fel tolladat és tégy vallomást megtérésed útjáról, Auréliusz Augusztínusz. (zene) FÜGGÖNY ======================================================================== Ars poetica helyett Mint annyian mások, magam is átestem gimnazista koromban a versírás kísérletein. Korán elhunyt édesapámnak egy-egy verse újságban is megjelent a század elsô harmadában, mint azt nekem elárulták. Valami -- úgy látszik -- maradt a génjeimben. Teológus egyetemi hallgatóként a Magyar Egyházirodalmi Iskola elnöke voltam, majd Esztergomban annak tanárelnöke. Ez külön indíttatást adott, hogy valamilyen irodalmi jellegű írást is letegyek az asztalra. 1960-tól kapott el a versírás láza egy idôre. Majd alkalmam nyílt rá, hogy növendékeink színpadi kezdeményezéseit vezessem, néhány humoros darabot is írva. Tartósabb kapcsolatom a Vigílián keresztül Rónay Györggyel volt, egy-két találkozásom pedig Pilinszky Jánossal, aki Esztergomban vendégszerepelve nekem ajándékozta Introitusz c. versének kéziratát. Mai irodalmi életünk kiválóságával, Gyurkovics Tiborral véletlenül futottam össze. Úgy tűnt, sikerül -- részemrôl persze csak asszisztensként -- együtt megrendeznünk a Godot-ra várva c. világvisszhangú Beckett-darabot, amire növendékeink vállalkoztak volna, ha objektív személyes körülmények meg nem akadályozzák. 1967-ben írtam meg a Nyugtalan a mi szívünk-et, Ágoston megtérését, de az még nem volt kellôen megérlelve. Esztergomi tanárságom igazi irodalmi kihívását a papnevelde 400 éves jubileuma jelentette. Ekkor elôadtuk volna Calderon A nagy világszínház c. darabját. Mindjárt láttam, hogy kilátástalan a vállalkozás. Ezért elejétôl a végéig átdolgoztam, újraírtam, jól tanulható verses formában. Ezt többször elôadtuk, sikerrel. A késôbbi kisebb átdolgozás ma már ennek a misztérium-játéknak publikációra kész állapotát jelenti. Amikor elszakadtam a színpadtól, Dante Isteni színjátékának a jelen korra való adaptációja kezdett foglalkoztatni. Én sem mentem a szomszédba a merészségért. Körülbelül tizenöt évig dolgoztam rajta maradék idômben -- már mint egyetemi tanár --, aztán 1986-ban sikerült kiadni, az Írószövetség részérôl Varga Domokos és Jánosy István támogatásával, Belsô színjáték címmel. A könyv keménytáblás változatát Szántó Tibor tervezte, illusztrációit pedig Gyulai Líviusz készítette. Egyetemi tanárságom -- 1973-tól -- nem kedvezett elbizonytalanodott irodalmi ambícióimnak, az akkori idôk pedig még kevésbé. Így csak egy- egy verset vagy esztétikai tanulmányt jelentettem meg (Új Ember, Lyukasóra, Existentia, Új Hevesi Napló). 1998-ban egészítettem ki háromrészes formában -- triptichon -- a Heidegger költészetérôl írtakat (Költô-e Heidegger? -- Heidegger és Hölderlin -- Heidegger és Pilinszky). A filozófiai és költôi múlt tette a témát számomra ,,testhezállóvá''. Az Existentia által angol nyelven is megjelentetett elsô tanulmányom kapcsán számos pozitív nyugati visszajelzést kaptam, s jólesett hallanom, hogy Heidegger fia is elismeréssel fogadta. Válogatott verseim sovány kötete várakozólistán van még (Kimondatlan jelenlét). -- 1993-ban dolgoztam át teljesen a Szent Ágoston megtérésérôl írt monodrámát, melynek üzenete -- úgy érzem --, nem kopik meg, s amely a ma igazabb értékeket keresô fiataljainak is lényeges dolgokat mond el az élet értelmérôl, szerelemrôl, barátságról, boldogság-keresésrôl, s szabadságunk legnagyobb próbatételérôl: a megtérésrôl.