Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Nemes György Az erkölcsteológia vázlatos áttekintése Gimnázium II. Munkatársak: Farkas István, Mészáros Gábor, Tuba Iván, Vereb Zsolt Kéziratos jegyzet a váci Piarista Gimnázium II. évfolyama számára Második, bôvített kiadás A piarista iskolák belsô használatára alternatív jegyzetként 149/1997. számon engedélyezte Dr. Kállay Emil tartományfônök. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Elôszó Az erkölcsteológia alapfogalmai 1. Az erkölcs, az erkölcstan, az erkölcsteológia 2. Az emberi méltóság alapfogalmai 3. Az erkölcs és a kinyilatkoztatás története 4. Az Egyház erkölcsi tanítása, az erkölcsteológia fejlôdése 5. Az erkölcsi törvény 6. A lelkiismeret 7. Tetteink 8. Az erények (virtutes) 9. A bűn (peccatum) 10. A bűn fajai 11. A bűn és a keresztény ember felelôssége A teológiai erények 12. Megalapozó kérdések 13. A hit 14. A remény 15. A szeretet A keresztény vallásosság 16. A vallásosság teológiájának megalapozása 17. Az imádság 18. A szentmiseáldozat 19. A böjti fegyelem és az aszkézis 20. Az istentisztelet rendkívüli formái 21. A szerzetesség 22. Bűnök a vallásosság ellen Emberi kapcsolatok, anyagi javak, szellemi értékek 23. A házasság és a házasságra készülés 24. A család 25. Bűnök a nemiséggel kapcsolatos értékek ellen 26. Az anyagi javak 27. A bizalom 28. A becsület 29. Az emberi élet 30. A kultúra és a tudomány 31. A keresztény ember felelôssége a nemzeti elkötelezettség és a közélet terén Kiegészítô anyag Krisztus lelkületével ,,A szeretet türelmes, a szeretet jóságos'' ,,Hogy Krisztus lakjék szívetekben'' (Vereb Zsolt) ,,Szép szabadságotokat önkéntes fegyelemmel ôrízzétek'' (Farkas István) A család az Egyház tanításában A szociális kérdés az Egyház tanításában (Tuba Iván) Elmélkedések a keresztútról (Mészáros Gábor) Lelkiismeretviszgálati szempontok Függelék A szentírási könyvek jegyzéke Az egyetemes zsinatok Az I. Vatikánum okmányai A II. Vatikánum okmányai Idegennyelvű kifejezezések ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program a váci Piarista Gimnázium II. évfolyama számára készült azonos című kéziratos jegyzet szöveghű, elektronikus változata. Az elektronikus kiadás engedélyét a szerzô, Nemes György Sch.P. adta meg. A programot a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár elvei szerint korlátlanul lehet lelkipásztori célokra használni. Minden más jog a szerzôé. A program címoldalán a váci Piarista Gimnázium épületének tollrajza látható, melyet 1881-ben készített Váry Gellért Vácott tanuló piarista. A nyomtatott könyv apróbetűs részeit itt a törzsszöveggel azonos méretű betűvel, de bekeretezve hozzuk. A könyvben elôforduló idegennyelvű kifejezéseket együtt, külön függelékben is közöljük itt. ======================================================================== Elôszó Ennek a kéziratos jegyzetnek több elôzménye van. Az erkölcstant mindig a gimnáziumnak ebben az évfolyamában tanították, s ebben nyújtottak segítséget Dr. Titz Antal Sch.P. és Dr. Schütz Antal Sch.P. középiskolai tankönyvei. A II. világháború után sokáig nem volt lehetôség tankönyv kiadására, de az elôzô könyvek struktúráit megtartva, a teológia fejlôdését figyelembe véve elkészültek Dr. Medvigy Mihály Sch.P. és Dr. Tuba Iván Sch.P. diktált jegyzetei. Amikor már lehetôség nyílt rá, akkor jelent meg a KKF megbízásából Dr. Jelenits István Sch.P. hittanárnak a jegyzete, amelybôl több megfogalmazást szó szerint is átveszek. A jegyzet kialakításában figyelembe veszem Dr. Boda László egyetemi professzor könyveit, egy-két megfogalmazást szintén szó szerint átvéve. A jegyzet utolsó ,,elôzménye'' az a diktált jegyzet, amelyet közel másfél évtized alatt alakítottam ki. Annak alapján készült a nyomtatott változat elsô kiadása. * * * A jegyzet igazodik az erkölcsteológia hagyományos felépítési módjához. Az alapfogalmak után tárgyalja a teológiai erényeket, a vallásosságot, majd az emberi kapcsolatok, az anyagvilág és a szellemi értékek kérdéseit. A kiegészítô anyag olyan olvasmányokat tartalmaz, amelyek a törzsanyag egy-egy részét jobban megvilágítják, lehetôséget adnak az adott téma mélyebb átgondolására. A Szentírás egy-egy kiemelt részének tartalmi megismerését szolgálják a ,,kötelezô olvasmányok'', illetve ezeknek a feldolgozása. A törzsanyagban három ilyen szerepel: a Hegyi beszéd (Mt 5-7), a Jakab- levél és az Efezusiaknak írt levél. A kiegészítô anyagban található néhány gondolat a Korintusiaknak írt elsô levélrôl és a Filippieknek írt levélrôl. A függelék tartalmazza a szentírási könyvek rövidítéseit, valamint azoknak a dokumentumoknak a jegyzékét, amelyek alapvetôen fontosak az erkölcstan szempontjából. Ezekre többször történik utalás a törzsanyagban és a kiegészítô anyagban is. A két legjelentôsebb dokumentumot azonban már itt meg kell említeni. ,,Amikor II. János Pál pápa 1983. január 25-én hivatalosan kihirdette az új Egyházi Törvénykönyvet, ezt a lépést történelmi tettnek nevezte. ... Az új törvényhozás szándéka, hogy a lelkek üdvösségének az Egyházban mindig a legfôbb törvénynek kell lennie'' (Erdô Péter bevezetô sorai). Az egyházi törvényeket elôször a jelen század elején kodifikálták, és 1917. pünkösdjén hirdették ki. Címe: Codex Iuris Canonici. Ennek megreformálását XXIII. János pápa már 1959- ben bejelentette. A munkák 1983-ban fejezôdtek be. Ennek a címe is Codex Iuris Canonici. Hivatalos rövidítése és idézési módja: CIC és a megfelelô kánon száma. A másik jelentôs dokumentum A Katolikus Egyház Katekizmusa címet viseli. Ezt II. János Pál pápa adta ki. Ezt írja a Fidei depositum kezdetű, a katekizmust jóváhagyó konstitúcióban: ,,A Katolikus Egyház Katekizmusa ... az Egyház hitének és a katolikus tanításnak a kifejtése, a Szentírás, az apostoli Hagyomány és az egyházi Tanítóhivatal tanúsító erejében és megvilágító hatásában. ... Legyen valóban szolgája annak a megújulásnak, amelyre a Szentlélek szünet nélkül készíti Isten Egyházát, Krisztus Testét, a zarándokúton Isten országa árnynélküli világossága felé''. A katekizmus célját az elôszóban olvashatjuk: ,,Ennek a katekizmusnak a célja, hogy szerves és rendezett módon tárja elénk a katolikus tanítás ... tartalmát, a hit és az erkölcs igazságait, a II. Vatikáni Zsinat és az egyházi szent Hagyomány egészének fényében'' (11). A katekizmust a pápa 1992. október 11-én adta ki. Idézési módja: Katekizmus, utána pedig a bekezdés száma következik. * * * A szövegszerkesztésért és minden más segítségért köszönetet mondok Csanády Miklós, Draskovits Imre és Vereb Zsolt rendtársaimnak, valamint húgomnak, Nemes Ritának. Vác, 1997. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján. Dr. Nemes György Sch.P. ======================================================================== 1. Az erkölcs, az erkölcstan, az erkölcsteológia Az erkölcsteológia alapfogalmai I. AZ ANTROPOLÓGIA Az emberrel foglalkozó tudományt antropológiának nevezzük. Ezzel a fogalommal analóg a teológia (vö. Theosz + logosz). A görög nyelvben az antroposz azt jelenti, hogy ember, a logosz pedig azt, hogy szó (tágabb értelemben tudomány). Az antropológiának több fajtája van. a) A szaktudományos antropológia egy-egy részterülettel foglalkozik. Ilyen például az orvostudomány, a biológia vagy éppen a pszichológia. b) A bölcseleti (filozófiai) antropológia már az emberi élet egészét vizsgálja. c) A teológiai antropológia szintén az emberi élet egészét vizsgálja, de már a kinyilatkoztatás fényében. II. AZ EMBERI ÉLET Az emberi élet különbözik az állat és a növény életétôl. Azoknak az élete a külsô erôk játékszere. Az ember maga szab határt cselekedeteinek. Ezt szakkifejezéssel úgy mondhatjuk, hogy az embernek nemcsak tudata van, hanem öntudata is. 1. Az emberi életnek két fô ága van: a) az értelmi megismerés: akkor helyes, ha tükrözteti a lét adottságait, vagyis megfelel az objektív valóságnak; b) a szabadakaratú cselekvés: akkor helyes, ha igazodik a létadottságokhoz. 2. A legfontosabb létadottságok a következôk: az emberi méltóság (hiszen az ember különbözik minden más élôlénytôl), az embermivolt létfontosságú összefüggései (pl. ráutaltsága az anyagvilágra), és a dolgok természetadta rendeltetései az emberre vonatkoztatva. 3. A szabadakarat következménye a felelôsségtudat: az emberi élet egy, visszafordíthatatlan és véges, vagyis határt szab neki a halál. III. A VALLÁS ÉS A VILÁGNÉZET 1. A vallás és az erkölcs szorosan összefügg, hiszen Istentôl való függésünk a legfontosabb létadottság. Ebbôl logikusan következik az is, hogy vallás nélküli erkölcs lehetséges. Ez a pusztán természetes létadottságoknak vagy azok egy részének felismerésén alapul. Ez teszi lehetôvé, hogy bizonyos erkölcsi kérdésekben a hívôk és a nem-hívôk szót tudjanak érteni. 2. A világnézet és az erkölcs is összefügg, hiszen világnézetünk tartalmazza a legfontosabb létadottságok ismeretét. a) Józan eszünkre támaszkodik a természetes világnézet: ezen alapul a természetes erkölcs. Az ezzel foglalkozó tudományt erkölcstannak, görög szóval etikának nevezzük. A másodlagos, már az illemtanba tartozó szabályokat etikettnek szoktuk nevezni. b) A kinyilatkoztatáson alapul a természetfölötti erkölcs. A természetes és a természetfölötti erkölcs természetesen nincs ellentétben egymással, hiszen mindkettô a teremtô és kinyilatkoztató Istentôl származik. A természetfölötti erkölcs ráépül a természetes erkölcsre, és azt tökéletesíti. A kinyilatkoztatáson épülô erkölcs tudománya teológiai tudomány, neve erkölcsteológia, latinul theologia moralis. IV. AZ ERKÖLCS VÁLTOZÓ ÉS VÁLTOZATLAN ELEMEI 1. Mivel az erkölcs a lét adottságain épül, annyiban változó, amennyiben a lét adottságai változhatnak. a) Az alapvetô létadottságok változatlanok. Ezekhez mindig alkalmazkodnunk kell. Ezek közül a legfontosabb teremtményi függésünk Istentôl. b) Vannak változó létadottságok. Az ezekre épülô erkölcs a létadottságokkal együtt változik. Tipikus példája ennek, hogy a pénz szerepének megváltozásával a kamatszedés erkölcsössé vált. Aquinói Szent Tamás szerint még nem volt megengedhetô a kamatszedés, ma már természetesnek vehetjük. (Az ún. ,,uzsorakamat'', azaz a megszorultak helyzetével való visszaélés természetesen ma sem erkölcsös, adott esetben ,,égbe kiáltó'' bűn lehet.) 2. Változhatnak a létadottságokra vonatkozó felismeréseink. Ezekhez természetesen alkalmazkodnunk kell. Ilyen például protestáns testvéreinkkel való kapcsolatunk, amelyrôl késôbb részletesen szó lesz. 3. Változhat egy viselkedésforma erkölcsössége a jogszabály megváltozásával is. Jellemzô eset erre, hogy mióta az Egyház megengedte, azóta a szombat esti misehallgatás vasárnapinak számít. Ilyen a böjti fegyelem változása is. Az erkölcs változó és változatlan elemeivel kapcsolatban az Egyház feladata, hogy a változatlant ôrzi, ahhoz hűséges marad, a változóval pedig lépést tart. Ez utóbbit nevezte a II. Vatikánum az ,,idôk jeleinek''. Szintén fontos feladata az Egyháznak, hogy a másként gondolkodókkal párbeszédet folytasson. Ennek feltétele az evangéliumhoz való hűség, és egyúttal a másik fél megbecsülése, tisztelete. ======================================================================== 2. Az emberi méltóság alapfogalmai Az erkölcsteológia alapfogalmai ,,A véges és egyedi ember ... abszolút jelentôségű, olyan méltósága van, hogy az emberi szabadság -- az üdvösség -- biztosítása végett Isten emberré lett'' (Nyíri Tamás). Az ember méltóságát négy pontban foglalhatjuk össze. 1. Az ember teremtmény: tehát nemcsak önmagáé, hanem mindenestül a teremtô és megváltó Istené. Ezért bűn például az öngyilkosság vagy a gyógyíthatatlan beteg megölése (euthanázia). 2. Az ember közösség tagja: enélkül nem képes emberi életre. A közösség tehát áldozatokat is elvárhat tagjaitól. 3. Az ember személy: nemcsak a társadalomé, mint az ,,állati társadalmak'' tagjai (vö. hangyák, méhek), hanem minden embernek önálló, örök rendeltetése van. A közösség és a személy viszonylatában három alapállás lehetséges. Az individualista szemlélet szerint az ember saját magát tekinti teljességnek (individuum azt jelenti: oszthatatlan). Az ilyen ember életében a másik ember nem fontos, sôt úgy jelenik meg, mint aki korlátozza az ember szabadságát. Itt a szeretetnek nincs értéke (vö. Jean-Paul Sartre szerint a ,,másik ember: pokol''). -- A kollektivista szemlélet az egyént életképtelennek gondolja -- eszerint csak a közösségnek (kollektívumnak) van értéke. Ez persze önellentmondás, hiszen ha a közösség értékes, akkor az azt felépítô egyéneknek is értékeseknek kell lenniük. -- A perszonalista szemlélet elkerüli a két szélsôséget. Önmagát nem teljességnek tekinti, hanem alázattal olyan ürességnek, amelyet mások szeretete töltöget, és teljesen megtölthet Isten szeretete. ,,Minden valódi élet: találkozás'' (Martin Buber). Ebben a szemléletben a valódi értéke nem a kollektívumnak van, hanem a másiknak, aki felé egész lényével fordul az ember. (Ld. bôvebben Farkas I.: Az én vezérem bensômbôl vezérel.) Az ember alapvetô különbözôségét az egyéb élôlényektôl nagyjából- egészébôl vallják a nem-hívôk is. 4. A teremtô és megváltó Isten az embert a természetfeletti rendbe emelte. Ez meghatározza az ember végsô célját. a) A lelkiismeretnek és az egész erkölcsi személyiségnek legfontosabb döntése annak meghatározása, hogy ki mit fogad el egész élete végsô céljának. Minden ember boldogságra termett. Ekörül nincs helye tétovázásnak, választásnak. Azt azonban kinek-kinek tisztáznia kell, hogy mitôl várja boldogság-igényének beteljesülését. -- Némelyek az emberen kívülálló javakban (gazdagság, hírnév, hatalom) keresik a boldogságot. Pedig könnyű belátni, hogy mindez inkább csak eszköz, más, nagyobb értékek megszerzésére, vagy éppen a közösség szolgálatára. -- Mások úgy gondolják, hogy a test vagy a szellem javai boldogítanak (egészség, erô, gyönyör, művészi munka, tudás, stb.). A pillanat öröme azonban nem boldogság, legföljebb annak ígérete (vagy hazug pótléka). -- Igazi boldogságot pedig még a maradandó testi vagy szellemi javakban is csak akkor találunk, ha megoszthatjuk ôket másokkal. Senki sem lehet egyedül boldog. Ezért a legnagyobb boldogság az odaadás, a szeretet öröme. Ám az emberi szeretet mindig határolt, idôben is, mélységben is. Boldogság-igényünk igazi beteljesedése csak Isten örök életet nyitó szeretete lehet. ,,Magadnak alkottál minket Isten, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned'' (Szent Ágoston). b) Végsô célunk tehát a boldogító istenlátás. Ez meghaladja természetes erôinket, ezért igénybe kell vennünk a természetfölötti eszközöket (Egyház, szentségek). c) Isten nemcsak végsô célt tűzött ki mindnyájunk elé, hanem külön hivatást is szán mindenkinek. Egész életünk erkölcsi tartása fordulhat azon, törekszünk-e elszántan hivatásunk tisztázására, vállaljuk-e, hűségesek maradunk-e hozzá. Súlyosan hibázik, aki épp az életformáló nagy döntések alkalmával elsôsorban anyagias vagy más kisszerű szempontokra figyel (pl. társadalmi megbecsülés). Normális esetben a hivatás burkolt, de mégis egyértelmű felismerésének az ideje az ifjúkor. Az evangélium azonban arra is figyelmeztet, hogy Isten némelyeket késôbb állít be hivatásuk munkálásába (vö. Mt 20,1-16). d) A Szentírás beszél arról is, hogy személyes hivatásunk megtalálására, vállalására és közhasznú betöltésére a Szentlélek ajándékai képesítenek. Ezeknek a száma igen nagy, elnevezésük, rendszerezésük a Szentírásban igen változatos (vö. 1 Kor 12,1-31). ======================================================================== 3. Az erkölcs és a kinyilatkoztatás története Az erkölcsteológia alapfogalmai A kinyilatkoztatás és a teológia történeti áttekintésében három mozzanatra kell figyelnünk: a) Isten fokozatosan nyilatkoztatja ki akaratát az erkölcsre vonatkozóan (a kinyilatkoztatás története); b) az emberek hogyan próbálták ezt megvalósítani (az erkölcs története, pontosabban az erkölcsi viselkedés története); c) a kinyilatkoztatás, és a természetes létadottságok figyelembevételével hogyan fejlôdött az erkölcsi eszmélkedés (az erkölcstan, illetve az erkölcsteológia története). Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor jobban megismerjük Isten akaratát, és jobban tisztába jövünk saját képességeinkkel. I. A KEZDETEK ÉS A KINYILATKOZTATÁST NEM ISMERÔ KULTÚRÁK 1. A kezdetek erkölcsi viszonyait a Szentírásból ismerjük. a) Isten az emberiségnek hivatást, életprogramot adott. Rámutatott arra, hogy az ember munkatársa az Istennek, a munka az ember lényegéhez tartozik. A kinyilatkoztatásból az is kiderül, hogy az Isten az embert társas életre teremtette (,,nem jó az embernek egyedül'', Ter 2,18). Az embernek a függésére az Isten tilalommal is irányt szabott (Ter 2,16- 17). b) A Szentírás már az elsô lapokon bemutatja a bűnt és annak következményeit is. Az ember lázadása nem hôstett volt, hanem gyöngeség. Ennek következményeit is bemutatja: -- az ember ismerete elhomályosult; -- akarata rosszra hajlóvá vált; -- az egyén erkölcsi fölfogását kialakító köztudat is megromlott; -- a jó erôfeszítést kíván -- egyéntôl, közösségtôl egyaránt. 2. A kinyilatkoztatást nem ismerô kultúrák erkölcsi viszonyait szintén a Szentírásból ismerjük. a) Az ószövetségi ember reflektált a körülötte lévô világra. -- Elszörnyülködve figyelte a körülötte lévô világ erkölcsi kuszaságát. Erre utal pl. a vízözönrôl szóló elbeszélés (Ter 6,5-- 8,14), Szodoma története (Ter 19), József egyiptomi tapasztalatainak bemutatása (Ter 39). -- Azt is észrevette azonban, hogy a pogányok között is vannak olyan emberek, akik egészen magas erkölcsi értéket hordoznak. Ezek közé a pogány ,,szentek'' közé tartoznak például Noé, Melkizedek, Jób, Sába királynôje. -- A pozitív tapasztalatok alapján az izraeliták hajlandóak voltak arra is, hogy erkölcsi és jogi kérdésekben egyet-mást eltanuljanak a pogány népektôl. -- Arra már csak az ószövetségi idô végén jutottak el, hogy felismerjék: Isten a pogány népeket is hívja a bűnbánatra és a megtérésre. Erre utal pl. Jónás könyve. b) Szent Pál így jellemzi a pogányok erkölcsi helyzetét: ,,Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján (vagyis anélkül, hogy ismerné Isten kinyilatkoztatott akaratát) saját magának a törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvényszabta cselekedet a szívébe van írva'' (Róm 2,14-15). Az apostol ezzel világosan tanítja, hogy Isten nemcsak a kinyilatkoztatott törvényben közli akaratát, hanem van természetes erkölcsi törvény is, és annak legfôbb pontjait minden gondolkodó ember felismerheti. II. AZ ÓSZÖVETSÉG A természetes erkölcsi törvény megóvta az emberiséget attól, hogy teljesen kiszakadjon az erkölcsi rend ,,erôterébôl''. Arra azonban képtelen volt az Ádám örökségét hordozó emberiség, hogy pusztán a természetes törvény alapján megnyugtatóan tisztázza: hogyan is kell élnie. Az ószövetség választott népe elôtt Isten kinyilatkoztatta akaratát, életirányító törvényét, bölcsességét (vö Sir 24). Ennek különbözô rétegei vannak. 1. Az ószövetség misztikai rétegébe tartoznak az ószövetségi szentek (pl. Ábrahám). Róluk mondja a Szentírás, hogy ,,Istennel jártak'', hogy ôk ,,Isten barátai'' (vö. Ter 17,1). Az ószövetségi nép életében ez még egyes kivételes emberek életformája. Lényege a teljes Istenre hagyatkozás, a teljes bizalom Istenben. 2. Az ószövetségi erkölcstanítás legfontosabb rétege a szövetségi hűség erkölcse. Jahve szövetséget kötött a választott néppel, és kinyilatkoztatta akaratát: törvényt adott (a törvény héberül Tóra, tükörfordítása tanítás, utasítás). Izrael ezt a kinyilatkoztatott törvényt, amely egész életét átfogta és szabályozta, nem teherként, hanem szabadító ajándékként fogadta Isten kezébôl. Boldogan és büszkén ôrizte, és nagy felelôsségtudattal igyekezett tettekre váltani. a) A törvény célja: rendezni a választott nép viszonyát Istennel, és a környezô pogány népekkel. Saját közösségi életét is szabályozta. b) A törvény tartalmaz kultikus elôírásokat (vö. Kiv 34,17: pl. áldozatbemutatás, tisztálkodási elôírások, ételtilalmak). Tartalmaz továbbá jogi elôírásokat, hiszen ez volt a választott nép ,,nemzeti törvénykönyve'', ez szabályozta a közösségi életet. A legfontosabb része azonban az erkölcsi elôírások voltak. Ezek magva a Dekalógus (Tízparancsolat, tükörfordításban ,,tíz szó'', vö. Kiv 20,1-17; MTörv 5,6-21). Több mozzanatában a természetes erkölcsi törvény kinyilatkoztatott nyomósítása. 3. Amikor a környezô népek példája romlással fenyegette az Istentôl kapott erkölcsi eszményt, akkor léptek fel a próféták (pl. Illés, Ámosz, Ozeás). Ôk nemcsak Isten jogainak védelmében emeltek szót, (pl. a kultusz tisztaságáért), hanem a közélet tisztaságáért és a szegények jogaiért. Isten akarata az, hogy az emberek között a kölcsönös megbecsülés és az igazságosság érvényre jusson. Az összehasonlító történeti kutatások igazolták, hogy az Ószövetség választott népének erkölcsi tudatában -- épp a kinyilatkoztatás nyomán -- páratlan tisztasággal fölragyogott néhány olyan erkölcsi alapfölismerés, amelyet más népek és kultúrák homályban hagytak. Ezek közé tartozik például, hogy minden ember jogok és kötelességek hordozója a nô is, az idegen is, a rabszolga is; vagy hogy a nemiség nem bűn, de nem is szabályozhatatlan, minden erkölcsi törvényt szétverô erô; vagy hogy az erkölcs és a vallás nem két külön világ, hanem összetartozik. Ezek a nagyszerű igazságok biztosan Istentôl valók, maga Izrael kinyilatkoztatás nélkül sohasem fogalmazta volna meg ôket. Hiszen ott, ahol kinyilatkoztatásra nem támaszkodhatott, éppen nem bizonyult találékonynak: a környezô népek jogi, erkölcsi törvényeit vette át, sôt némely dologban hosszú idôn át sajátos fogyatkozásokat is ôrzött (tétovázott pl. a hazugság erkölcsi megítélésében: Ter 12,10-20; 20,1- 18; 26,6-11; a házasságban pedig ,,szívük keménységére'' tekintettel Isten megengedte a többnejűséget és a válást: Mk 10,4-5). Izrael ,,más''-ságát az ókori népekhez viszonyítva a profán történeti könyvek is elismerik. III. JÉZUS KRISZTUS Az Ószövetség Izraelében Isten éltetô és áldást hozó törvénye évszázadok során holt betűvé merevedett. Szent Pál ennek megrendítô tanulságát vonta le, amikor azt írta, hogy ,,a betű öl'' (2 Kor 3,6), és hogy azok, ,,akik a törvény tetteire támaszkodnak, átok alatt állnak'' (Gal 3,10). Jézus tanítványai és az apostoli Egyház elôtt épp az Ószövetség választott népének tragédiája tisztázta, hogy a törvényt ismerô, Isten közelében élô közösség erkölcsi útja sajátos kockázatokat rejt magában: az eltévelyedés veszedelme nemcsak a pogányok tapogatózó, szakadékokba bukó erkölcsi eszmélését fenyegeti. Lásd pl. Jézus ,,jajait'' a farizeusok ellen (Mt 23,13-36), az otthon maradt testvér és a hajnalban elszegôdött munkások sorsát Jézus példabeszédeiben (Lk 15,25-32, Mt 20,1-16). 1. Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy beteljesítse (Mt 5,17). A hozzá fordulóknak lelkére kötötte, hogy tartsák meg a parancsokat (Lk 18,20). De azért mégsem hiába álmélkodtak a szava hallatán, hogy ,,úgy tanít, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint a törvénytudók'' (Mt 7,29). Ez a ,,hatalom'' már abban megmutatkozott, hogy megjelölte a fôparancsot, vagyis nem egyformán fontos parancsok és tilalmak gyűjteményeként kezelte Isten törvényét, mint a korabeli törvénytudók, hanem szerves életeszményként, amelynek ,,lelke'', központja van (Mk 12,28-34 és a párhuzamos helyek). Példát is adott ennek az életformának a megvalósítására: tanítványait már nem is a törvény parancsainak megtartására buzdította, hanem arra, hogy ôt kövessék, tôle tanuljanak (Mt 11,29). Legfôképpen pedig az erkölcsi rend csillagrendszere fölé odanyitotta a kegyelem égboltját: Isten szeretetének, megbocsátásra is kész irgalmának mélységével, magasságával. Ezért mondotta róla Szent Pál, hogy fölszabadított a törvény alól (Gal 4,4-5): nem azzal a szándékkal, hogy felelôtlenül átadjuk magunkat ösztönös természetünk kívánságainak, hanem hogy a kegyelemben újjászületve Isten fiaihoz méltó életet éljünk (Gal 5,13- 15). Jézus egyéniségét mutatja be Szent Pál a Filippieknek írt levelében, az ún. Krisztus-himnuszban (Fil 2,5-11). Ezt részletesebben lásd a kiegészítô anyagban (,,Krisztus lelkületével''). Ide tartozik még az ,,Elmélkedések a keresztútról'' című fejezet több gondolata. 2. Jézus törvényét összesűrítve tartalmazza a Hegyi beszéd (Mt 5-7). Ezt sok teológus ,,Új Tórának'' mondja. Szent Lukács evangéliumában is szerepel, ott ,,Síkvidéki beszédnek'' mondjuk (Lk 6,17-49). Ez az ószövetségi életeszményt szembesíti az újszövetségivel. A Hegyi beszéd feldolgozása a következô kérdések alapján történik: 1) Milyen tanítással kezdôdik és fejezôdik be a Hegyi beszéd? 2) Mit mond a sóról és a világosságról? 3) Mit mond az ószövetségi törvényrôl? 4) Mit mond a gyilkosságról, a házasságtörésrôl, az eskürôl, a bosszúról és az ellenségszeretetrôl? 5) Mit mond az alamizsnálkodásról és az imádságról? Mit mond a kérô imáról? 6) Mit mond a böjtrôl, a kincsgyűjtésrôl, a megélhetésrôl való nyugtalanságról és az ítélkezésrôl? 7) Mit mond a szűk kapuról, a prófétákról és a hamis prófétákról? 8) Nevezz meg néhány hasonlatot! -- Min álmélkodtak a beszéd hallgatói? 9) Mi a különbség a ,,boldogságok'' felsorolásában a ,,Hegyi beszéd'' és a ,,Síkvidéki beszéd'' között? 3. Az utolsó vacsorán Jézus a következôket mondja tanítványainak: ,,Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit atyámtól hallottam'' (Jn 15,14-15). Jézus tehát felújítja az istenbarátság gondolatát, de most már ez nem néhány kivételes ember életformája; minden ember erre kap meghívást. A parancsok megtartása arra való, hogy ,,gyümölcsöt hozzon, maradandó gyümölcsöt'' a szeretetben (vö. Jn 15,16). Arra, hogy a keresztény ember hivatása a felelôs nagykorúság, a mai erkölcsteológia fokozottan felhívja a figyelmet. Errôl lásd részletesebben Boda László: A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája című könyvét. ======================================================================== 4. Az Egyház erkölcsi tanítása, az erkölcsteológia Az erkölcsteológia fejlôdése alapfogalmai I. AZ ÔSEGYHÁZ 1. Az ôsegyház alapfogalma a megtérés (metanoia, conversio) volt. Ezt Szent Pál az álomból ébredéshez hasonlítja (Róm 13,11-12). Lényege: elfordulás a bűntôl és a jó tudatos vállalása. Az evangéliumok a gyermeki magatartást hangsúlyozzák (elfordulás önmagunktól, Isten felé fordulás). A megtérés életre szóló vállalkozás. A Jelenések könyve (Jel 2,1- 3, 22) hangsúlyozza a második megtérés jelentôségét, ezzel is buzdítva a lankadó keresztényeket. -- A második megtérés ,,kiolvasható'' a Miatyánkból is. 2. A mi életünkben az elsô megtérés az öntudatosan vállalt kereszténység, a második megtérés pedig állandóan jelen van életünkben (lelkigyakorlat, gyónás, lelkiismeretvizsgálat, imádság). a) A megtérés követelményei: szakítás a bűnös állapottal és Isten felé fordulás. Nem szabad könnyelműen halogatni. b) Feltételei: a kegyelem, amelyet mindenki megkap és az érettség (azaz a szabad és önálló döntés). c) Akadályai: kiegyezés a bűnnel (,,én ilyen vagyok''), közöny (,,nem érdekel''), önelégültség (,,nincs rá szükségem''). d) Eredménye: belépés az üdvôsség realitásába. Ez nem költôi megfogalmazás, a megtérés valódi változást eredményez. II. AZ ÓKORI EGYHÁZ Az ókori Egyház azt tisztázta, hogy az elsô megtérés és a meg- megújuló második megtérések között hogyan kell keresztény életet élni. 1. A keresztény életforma elkülönül a pogányok és a zsidóság életformájától. Kialakítja saját istentiszteleti rendjét, és ,,elhatárolja magát'' a pogányok erkölcstelen közéleti és szórakozási viselkedésformájától. Ez utóbbinak nagy szerepe van a keresztényüldözésekben, amelyekrôl még tanulni fogunk. 2. Törvénye Krisztus: ezt ôrzi az Egyház, ennek zseniális megvalósítói a szentek, és ehhez próbálja szabni életét a keresztény ember. 3. Az ókorban kibontakozik már az erkölcsteológiai eszmélkedés is. Az egyházatyák (II-VIII. sz.) nem egységes teológiát adtak, hanem egy- egy erkölcsi kérdéssel foglalkoztak. -- Elsôsorban azt keresték, hogyan lehet keresztény életet élni az adott történelmi helyzetben anélkül, hogy a keresztény ember lehetetlen helyzetbe kerüljön. Az erkölcsi kérdésekkel foglalkozó legjelentôsebb egyházatyák: keleten Aranyszájú Szent János (+ 407), nyugaton Szent Ambrus (+ 397), Szent Ágoston (+ 430) és Nagy Szent Gergely pápa (+ 604). III. A KÖZÉPKOR 1. Az egyéni megtérések után az Egyház szavára megtért az egész hellénista-római világ, majd a népvándorlás után a középkori Európa népei is. Egységes keresztény szemlélet alakult ki. 2. A jogalkotás a keresztény értékek szellemében történt. Az adott helyzetben a pogány népek megtérítésekor fontos volt a parancsok konkrét megfogalmazása. Jó példa erre Szent István törvényalkotó tevékenysége. 3. Fejlôdött az erkölcsteológiai eszmélkedés is. Az ókori apologetikus szemlélettel szemben a nemkeresztény bölcseletben is meglátják az értékeket. A profán létadottságok és a kinyilatkoztatás közös szemléletével létrehozzák az erkölcsteológiát, amely azonban még nem válik külön a teológia többi ágától, pl. a dogmatikától. -- A legmaradandóbb szintézis a domonkosrendi Aquinói Szent Tamás nevéhez fűzôdik (+ 1274; fô műve a Summa Theologica). Jelentôs még a ferences Szent Bonaventura (+ 1274). IV. AZ ÚJKOR 1. Az egyháztörténeti újkort a reformációtól számítjuk (1517). Jellemzô a pluralizmus, azaz több vélemény egymás mellett élése (plus latinul azt jelenti: több). Jó és rossz emberek eddig is éltek egymás mellett, de most a jóról való felfogás is különbözik. 2. Az erkölcsteológiai eszmélkedés fontos állomása volt a maga a Tridentinum (1545-1564), és a zsinatot követô kor. A zsinat a reformáció hatására reflektált a kor problémáira. Áttekintette és dogmatikus pontossággal megfogalmazta az Egyház tanítását. Reformjaival nemcsak az egyházfegyelmet állította helyre, hanem az egyén vallásosságát is gazdagította. a) A zsinat elrendelte, hogy a gyónásban meg kell vallani minden halálos bűnt szám, fajta és fajtaváltoztató körülmény szerint. Az erkölcsteológia tehát kidolgozta az itt szóbajöhetô különböztetéseket. b) Az egyéni lelkiélet is gyarapodott: ekkor terjedt el a gyakori gyónás és szentáldozás, illetve az ezt megelôzô lelkiismeretvizsgálat. c) Az erkölcsteológia önálló tudomány lett. Az újkor legnagyobb erkölcsteológusa Liguori Szent Alfonz (+1787), egyúttal apostoli buzgóságú lelkivezetô, püspök és rendalapító. Fô művének címe Theologia moralis. 3. A földrajzi felfedezések korában a világ ,,kiszélesülése'' is felvetett erkölcsi problémákat. a) Las Casas (1474-1566) nemcsak leírta a spanyol hódítók kegyetlenkedéseit, hanem védte is az indiánokat. Ezért nevezték ,,az indiánok apostolá''-nak. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a rabszolgának behurcolt négerek apostola Claver Szent Péter (1581-1654) volt. b) A kor egyik legkiemelkedôbb alakja, Francisco de Vitoria (1492- 1546) Aquinói Szent Tamás rendszerét alkalmazta az élet új problémáira. Foglalkozott az emberi jogok problémakörével, és éppen a bennszülöttekre való tekintettel fogalmazta meg, hogy minden ember ontológiailag egyenlô. Foglalkozott az állam céljaival és jogaival, valamint a nemzetközi jog (ius gentium) alapvetô kérdéseivel. Írt a kolonizáció vitás kérdéseirôl. Megfogalmazta azt is, hogy a barbárok nem bűnösök, hanem jóhiszemű téves lelkiismerettel élnek. c) Az új problémákkal szembe nézett a Trentói Zsinat is. Egy példa erre: a titkos házasságok megakadályozása céljából szabályozta az érvényes házasságkötés feltételeit (plébános, két tanú) és bevezette a kötelezô anyakönyvezést. V. A MAI KOR A keresztény élet mai színtere a szekularizált világ: olyan világ, amely úgy rendezkedett be, mintha Isten nem lenne. (Arról, hogy vannak hívôk, a jogállamok természetesen tudomást vesznek.) l. Az Egyház ebben a helyzetben is az evangéliumot hirdeti, megtérésre hív, a ,,só és a kovász'' szerepét tölti be. A keresztény ember feladata a tanúságtétel. a) A keresztény ember a jó célok érdekében együttműködik a nem- hívôkkel, és ezzel az igazi emberség tanúja lesz. b) Krisztus tanújaként példát ad az evangéliumi eszményrôl is, ezzel közvetve tanúságot tesz a hit igazságairól (nem agresszív módon, mert ezzel ellenszenvet váltana ki). 2. Az erkölcsteológia szerepével kapcsolatban a zsinat több útmutatást ad. a) Legyen szoros kapcsolatban a szentírástudomány korszerű eredményeivel. b) Legyen figyelemmel a szaktudományok eredményei iránt. Ilyen tudományok pl. a pszichológia, az orvostudomány, de a közgazdaságtan és a társadalomtudományok is. c) Mutasson rá, hogy a keresztény élet nem pusztán parancsok összessége, hanem hivatás, amelynek lelke a szeretet (vö. Jn 15,12-17). 3. A zsinat utáni kor vezetô erkölcsteológusai B. Häring redemptorista szerzetes, római egyetemi professzor és F. Böckle német egyetemi tanár. Jelentôs teológusok még: J. Gründel, E. Chiavacci, J. O'Riordan. 4. Az erkölcsteológia természetesen fejlôdött a zsinat után is. Több jelentôs esemény történt. 1983-ban érvénybe lépett az új kánonjogi kódex, és több jelentôs dokumentum is napvilágot látott. A kiengesztelôdés és a bűnbánat volt az 1983. évi rendkívüli szentévnek a témája, s ezzel kapcsolatban jelent meg a Reconciliatio et poenitentia kezdetű apostoli buzdítás, amely több erkölcstani kérdés teológiai megvilágítására is kitér. -- Az erkölcstanítás legfôbb kérdéseit természetesen tartalmazza a Katolikus Egyház Katekizmusa. -- 1993. augusztus 6-án jelent meg II. János Pál pápa Veritatis Splendor kezdetű enciklikája, amely kifejezetten az erkölcstanról szól. Ez az elsô ilyen enciklika a történelemben. Hangsúlyozza a teológus moralisták felelôsségét, hogy a ,,Tanítóhivatal tanításának magyarázatát elmélyítsék, parancsainak és azok kötelezô voltának megalapozottságát megvilágítsák, s megmutassák az összefüggést az ember végsô céljával'' (110). Természetesen felhív a püspökök felelôsségére is. Az enciklika megerôsít néhány olyan hagyományos erkölcstani fogalmat, amit a teológusok egy része megkérdôjelezett. Hangsúlyozza például, hogy konkrét cselekedet is lehet halálos bűn, nemcsak az alapvetô választás (optio fundamentalis) rossz iránya; hogy nem az emberi szabadság az abszolút normája a cselekedetnek, hanem az isteni törvény; hogy vannak belsôleg rossz cselekedetek, amit a cél nem tehet jóvá. Az enciklika kiemeli a vértanúságot, mint az erkölcsi érték melletti legfôbb bizonyságot. Rámutat arra is, hogy az Egyház egységét ,,nemcsak azok a keresztények sebzik, akik megcsonkítják ... a hit igazságait, hanem azok is, akik megtagadják az erkölcsi kötelességek teljesítését, amelyekre az evangélium hívja ôket'' (26). ======================================================================== 5. Az erkölcsi törvény Az erkölcsteológia alapfogalmai I. A TÖRVÉNY MIVOLTA ,,Az erkölcsi törvény az isteni bölcsesség műve. Szentírási értelemben atyai tanításnak, isteni nevelésnek nevezhetjük. Elôírja, az embernek, milyen utat kövessen, hogyan viselkedjék ahhoz, hogy elérjen a megígért boldogsághoz, és megtiltja, hogy a gonosz útjára tévedjen, amely eltántorít Istentôl és az ô szeretetétôl... A törvény olyan viselkedési szabály, amelyet a megfelelô hatalommal rendelkezô tekintély ír elô a közjó érdekében'' (Katekizmus, 1950-1951). A törvény (görögül nomosz, latinul lex) tehát cselekedeteink külsô irányítója. II. A TÖRVÉNY FAJAI 1. Eredet szerint a) A természetes erkölcsi törvény a ,,szívünkbe van írva'' (Róm 2,14-15), ezt mindenki felismerheti a létadottságok ismerete alapján. b) A tételes törvények közé soroljuk az Ó- és Újszövetségben kinyilatkoztatott isteni törvényt, valamint az emberek által hozott törvényeket. Az állami törvények a természetes erkölcsi törvényen, az egyházi törvények a természetes és a kinyilatkoztatott törvényen alapulnak. Kötelezô erejüket is onnan veszik. c) A törvények rendszerét mutatja a következô táblázat: isteni || emberi || || /---- természetes törv. -------||------> állami / \ || törvény \ / teremt \ || \ / \ || \ / \ || \ ISTEN \| ember \ ||\ / \ szól || \ / \ || \ / \---- kinyilatkoztatott ---------||------> egyházi / törvény || törvény /\ || / \ || / \ || / \ || ószövetségi újszövetségi || 2. A teljesítés jellege szerint van parancsoló törvény (felhívás valamely cselekedet megtételére) és tiltó (felhívás valamely cselekedet elhagyására). -- A tiltó törvény egyik fajtája a hatálytalanító törvény, mely érvénytelenné is teszi a vele ellentétes cselekvést. Ennek általában az emberi törvények esetében van jelentôsége (pl. ilyen a házassági akadályok egy része). III. A TÖRVÉNY KÖTELEZÔ EREJE A törvény kötelezi az alattvalókat, ha tudhatnak róla (kötelesek utánajárni!). 1. A természetes törvény kötelez minden embert, a kinyilatkoztatott törvény pedig azokat, akik ismerik. A törvény megismerésére természetesen mindenki köteles törekedni. 2. Az egyházi törvény a megkeresztelteket kötelezi -- bizonyos életkor betöltése után. Helyi törvények csak helyben köteleznek, és csak az odavalósiakat. 3. Állami törvények esetében a törvény jellege szabja meg, hogy kötelezi-e az ott tartózkodó idegeneket, illetve külföldön kötelezi-e az állampolgárokat. (Vö. ,,Tudnivalók'' az útlevélben!) IV. MIKOR NEM KÖTELEZ A TÖRVÉNY? 1. A tiltó természetes törvény mindig kötelez, ezt életünk árán is meg kell tartanunk. Ilyenek: Ne káromkodj! Ne paráználkodjál! Kerüld a nyílt vagy burkolt hittagadást! 2. A parancsoló természetes törvény és a tételes isteni törvény csak akkor nem kötelez, ha lehetetlen megtartanunk (vö. III. és IV. parancs). A tiltó és a parancsoló törvény közötti különbséget így mutatja be a pápai enciklika: ,,Mindig lehetséges, hogy akár kényszer, akár más körülmények megakadályozzák az embert, hogy jót tegyen, de soha nem akadályozhatják meg, hogy bizonyos dolgokat ne tegyen meg, fôleg ha kész arra, hogy inkább meghal, mint rosszat tegyen'' (Veritatis Splendor, 52). 3. Az emberi törvény nem kötelez a következô esetekben: a) Ha bűnt parancsol, vagy ha csak bűn árán teljesíthetô. b) Ha megszűnt, pl. a régi böjti gyakorlat. c) Ha megtartásával a törvény súlyával aránytalanul nagy kár esnék életünkben, vagyonunkban, becsületünkben. d) Ha a törvényhozótól (vagy más illetékestôl) felmentést kaptunk. Ha nincs lehetôségünk felmentést kérni, de ésszerűen feltételezhetjük, hogy az illetékes a helyzetet ismerve a felmentést megadná, akkor vehetjük úgy, mintha a felmentést meg is adta volna. Ez az epikia esete. V. KÉRDÉSEK ÉS MEGOLDÁSOK AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNNYEL KAPCSOLATBAN 1. Kötelez-e az ószövetségi törvény? Az újszövetségben ,,újrarendezés'' történt (Zsid 9,10). Nem kötelezôk tehát az izraeliták életét szabályozó jogi törvények, sem a kultikus elôírások. Köteleznek viszont az erkölcsi törvények, sôt ezek Krisztus által új és teljesebb értelmet kaptak (vö. beteljesítés). 2. Milyen szándék kell a törvény teljesítéséhez? a) Tiltó törvény esetén elég, ha nincs a törvénnyel ellentétes szándékunk. b) Ha parancsoló törvény tárgyi szolgáltatást kíván, nem kell szándék, elég, ha teljesítjük (pl. adó, tartozás stb.). Ilyen esetben másokat is megkérhetünk rá. c) A személyi teljesítményt kívánó törvényt (pl. eskütétel, bűnbánat, misehallgatás stb.) csak személyesen és szándékos cselekedettel lehet teljesíteni (pl. érvénytelen a végigaludt mise). 3. Aki a törvényt nem tudja egészében teljesíteni, köteles-e azt részben teljesíteni? Ha a törvény, ill. a kötelességteljesítés osztható részekbôl áll, akkor köteles annyit teljesíteni, amennyit tud (pl. adósság egy részét megfizetni). Az oszthatatlan kötelességet azonban értelmetlen, és nem is kell ,,részben'' teljesíteni (pl. a szentmise jelentéktelen részén részt venni az egész helyett). ======================================================================== 6. A lelkiismeret Az erkölcsteológia alapfogalmai I. MI A LELKIISMERET? ,,A lelkiismeret az egyén legrejtettebb magva, és szentély, ahol egyedül van Istennel, kinek a szava felhangzik a lélek mélyén. A lelkiismeret csodálatos módon hozza (az ember) tudomására azt a törvényt, amelyet az Isten és az embertársak szeretetével teljesít'' (Gaudium et spes, 16). A lelkiismeret (szüneidészisz, conscientia) cselekedeteink belsô irányítója: ítélôképesség tetteink erkölcsi értékérôl vagy helytelenségérôl. A lelkiismeret működése kétirányú: a) A tettet követô lelkiismeret vagy jutalmaz (a jó lelkiismeret nyugalma; testimonium bonae conscientiae), vagy büntet (lelkifurdalás; remorsus conscientiae). Jelentôs, mert tanulságaira építhetünk. b) Fontosabb a tettet megelôzô lelkiismeret, mert ettôl függ cselekedetünk erkölcsi minôsítése (jótett vagy bűn). II. A LELKIISMERET NEVELÉSE A lelkiismeret, mint minden képesség, elvesztegethetô, éppen ezért nevelni kell. Fontos meggondolni, hogy mire és hogyan kell nevelni. 1. Mire kell nevelni? a) Arra, hogy helyes legyen, azaz megegyezzék az objektív törvénnyel. Ellentéte a téves lelkiismeret. ,,A nem bűnösen téves lelkiismeretbôl fakadó tett nem mindig beszámítható a cselekvô személynek, de a cselekedet ebben az esetben is rossz, a jó igazságára nézve rendetlenség marad, ... erkölcsileg nem gyarapítja a cselekvô személyt, nem tökéletesíti és nem készíti elô a legfôbb jóra'' (Veritatis Splendor, 63). Ebbôl látszik, hogy a bűntelen tévesség is rossz irányba visz. b) A lelkiismeretet nevelni kell az éberségre is: legyen érzéke az árnyalatok iránt. Ennek ellentéte a tompa (vagy laza) lelkiismeret. Az éberség eltúlzása az aggályosság (skrupulózus lelkiismeret). Ennek veszélye a belefáradás (az Istentôl való félelem hatására felhagyni a vallás gyakorlásával) és a más területeken való lazaság. 2. Hogyan kell nevelni? Lelkiismeretünk nevelésének módja, hogy figyelünk az objektív törvényre (olvassuk a Szentírást, tanuljuk az erkölcstant, lelkiismeretvizsgálatunkban figyelemmel vagyunk a lelkitükrök szempontjaira), figyelünk önmagunkra (érett lelkiismeretvizsgálat), komolyan vesszük mások tanácsát. A keresztény nagykorúság feltételezi, hogy legyen állandó lelkiatyánk. Aggályosság esetén feltétlenül engedelmeskedni kell, a lelkiismeret eme betegségétôl csak így lehet megszabadulni. (A lelkiatyáról lásd részletesebben a kiegészítô anyagban: ,,Hogy Krisztus lakjék szívetekben''.) III. A KÉTES LELKIISMERET PROBLÉMÁJA Csak biztos lelkiismerettel szabad (ill. kell) cselekedni, hiszen a kétes lelkiismeret a bűn veszélyét rejti magában. Szent Pál tanítása: ,,Mindaz, ami nem meggyôzôdésbôl történik, az bűn'' (Róm 14,23). Aki ezzel hanyagul nem törôdik, az szinte beleegyezik a bűnbe. A kétes lelkiismeretet biztossá kell tenni. Hogyan? -- Tanácskéréssel, tudakozódással (szakember, szakkönyv) biztossá lehet tenni, de erre nincs mindig mód. 1. Kétes kötelesség mellett mindig szabad dönteni (biztosabb megoldás: biztonsági módszer, tutiorizmus). Ez a módszer csak akkor kötelezô, ha élet-halál, üdvösség-kárhozat kockázata forog fenn. 2. Kétes kötelesség ellen is szabad néha dönteni, ha valószínű érv szól, hogy a kötelezettség nem áll fönn. Ez a valószínűségi módszer (probabilizmus), amely csak olyan esetekben használható, amikor a tutiorizmus kötelezettsége nem áll fönn. Tettünket -- ha mód van rá --, utólag ellenôriznünk kell. 3. Kötelesség-ütközés esetén az értékek rangsora és a szeretet sorrendje igazít el. a) Az értékek rangsorában a természetes törvény megelôzi a tételes törvényt, a tiltó a parancsolót, az állapotbeli kötelesség a pusztán szeretetbôl fakadó kötelességet, a szellemi értékek az anyagi értékeket. b) A szeretet sorrendjében az áll közelebb hozzánk, akit inkább ránk bízott az Isten. Nem önkényes és érzelmi szempontok döntenek. (Lásd még az ,,emberszeretet dilemmáiról'' szóló részt!) 4. Néha a lelkiismeret kiúttalan, a helyzet azonban olyan, hogy cselekednünk kell. Ilyen esetben -- a lelkiismeretünk szavára hallgatva -- bármelyik megoldást választhatjuk (pl. olyan bányász- szerencsétlenség esetében, ahol két helyen záródik el a tárna, és csak egy mentôfelszerelés van). Amennyiben mód van rá, a kisebb rosszat kell választanunk. Ez a minus malum elve. ======================================================================== 7. Tetteink Az erkölcsteológia alapfogalmai Az ember tettekre termett. A törvény, a lelkiismeret irányítják, az erények, a végsô cél és a hivatás pedig segítik tetteinket. Az ember erkölcsi értéke a tetteitôl függ. ,,Nem az, aki mondja nekem, Uram, Uram! -- jut be a mennyek országába, hanem aki mennyei Atyám akaratát teljesíti'' (Mt 7,21). Néha tett értékű lehet a szó, a hallgatás, vagy akár tartózkodás valamely cselekedettôl (vö. 1 Kir 19,18). Egyértelmű erkölcsi súlya a tetteknek van -- meg a mulasztásnak, vagyis annak, ha nem használjuk fel a tettre nyíló alkalmat, a határok közé szorított életidôt (Jn 9,4-5). Jézus az ítélet napján tetteink és mulasztásaink szerint méri meg életünk értékét (Mt 25,31-46). I. A BESZÁMÍTHATÓSÁG 1. Erkölcsi súlya a beszámítható tetteknek van. Beszámítható a tett, ha tudatos és szándékos. Ekkor beszélünk emberi cselekedetrôl (actus humanus). Ilyenkor felelôsek vagyunk a tettért és az elôre látható következményekért. A nem beszámítható tettet ,,actus hominis'' névvel illeti az erkölcstan. 2. A beszámíthatóságnak akadályai vannak. Ezek részben akaratunkat kötik, részben tudatunkat tompítják. 1) Kívülrôl: az erôszak megszünteti, a megfélemlítés csökkenti a beszámíthatóságot. 2) Belülrôl: a) A heves vágy vagy szenvedély (ha nem magunk ébresztjük) és a megszokás (ha küzdünk ellene) csökkenti a beszámíthatóságot. b) Az öntudat hiánya, ha teljes, akkor megszűnteti, ha részleges, akkor csökkenti. c) A szükséges tudás hiánya (ha az ember nem tehet róla) szintén megszünteti a beszámíthatóságot. A szükséges tudás hiánya akkor áll fönn, ha valaki nem tudja, mit tesz, vagy pedig azzal nincs tisztában, hogy amit tesz, az bűn. II. AZ ERKÖLCSI MINÔSÍTÉS TÉNYEZÔI 1. A beszámítható cselekedet erkölcsi minôsége három mozzanattól függ: 1) A cselekvés tárgya (obiectum): mit tettem? -- Lehet jó (pl. jótékonykodás), rossz (pl. lopás, hazugság) és közömbös (pl. evés vagy alvás). A legújabb pápai megnyilatkozások megerôsítik azt a hagyományos tanítást, hogy vannak önmagukban rossz cselekedetek (intrinsece malum), amelyeket semmilyen körülmény vagy szándék nem tesz jóvá. A cselekvés megítélésénél tehát a tárgynak van a legnagyobb súlya. 2) A cselekvés célja (finis operantis): miért tettem? -- A cselekvés szándékának (intentio) is nevezzük. A jó cél a közömbös cselekedetet jóvá, a jót még jobbá teszi. 3) Körülmények (circumstantiae) a) Változtathatják a cselekvés erkölcsiségének fokát: jótettnél annak értékét növelik vagy csökkentik, a bűnt súlyosbítják vagy enyhítik. b) Vannak fajtaváltoztató körülmények (pl. kelyhet lopni). -- A gyónásban ezt is meg kell vallani. A körülmények folytán egyazon cselekedet több bűn is lehet (pl. templomrablás: egyszerre károkozás és szentségtörés). A cselekedet akkor jó, ha mindhárom mozzanat jó. 2. Következmények 1) A jó cél nem szentesíti a bűnös eszközt! ,,Miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belôle, amint némelyek rágalmaznak minket, és azt állítják, hogy mi ilyesmit mondunk. Ezek elmarasztalása jogos'' (Róm.3,8). akarni Nem szabad: -------------> rossz --------> jó 2) Megfelelô okból szabad olyat tenni, ami önmagában nem rossz, hogy valami jó származzék belôle, még akkor is, ha mellesleg rossz következményei is adódnak. jó / / akarni jó / Szabad: ---------------> vagy közömbös \ \ \ rossz Ezt nevezzük a kettôs hatás (duplex effectus) elvének. A szándékolt jó és az eltűrt rossz között megfelelô aránynak kell lennie, hiszen a mellesleg bekövetkezô rosszért is felelôsek vagyunk. ======================================================================== 8. Az erények (virtutes) Az erkölcsteológia alapfogalmai I. MIVOLTA Az élet igen sok és sokféle tényezôbôl szövôdik össze. Egyenként nem is igen lehetne mindenre figyelni. Lelkiismeretünk nem is külön eseteket latolgat, akaratunk döntései sem aprózódnak el. A jó sofôr egyetlen összképben látja mindazt, ami körülveszi, a pillanat törtrésze alatt dönt és cselekszik. Erkölcsi személyiségünkben is kialakítható valami iskolázottság, sôt belsô lendület, amely a jóra tör, és majdhogynem ösztönös biztonsággal jelzi és távol tartja a rosszat. Ez az erény: készség a jónak állandó és a lehetôség szerint könnyű teljesítésére. Az erény több a jó szokásnál, mert a szokás gépies, az erény azonban újszerű helyzetekben is találékonnyá tesz. II. KIALAKULÁSA, CÉLJA 1. Az erényeket a nevelés és az önnevelés (a jónak következetes gyakorlása) alakítja ki bennünk környezetünknek, fôleg a családi körnek példája nyomán és Isten személyiségformáló kegyelmével. Hogy ,,derék'' ember, ,,jó'' ember váljék belôlünk, hogy ,,Krisztus lakjék a szívünkben... és beteljünk Isten egész teljességével'' (Ef 3,14-19): nagyszerű cél, egész életünkön át érdemes dolgoznunk és imádkoznunk érte. 2. Ugyanakkor épp az evangélium sokszor figyelmeztet arra, hogy életünknek nem az egyetlen és nem is a legeslegfôbb célja a saját erkölcsi személyiségünk építgetése (vö. Gaudium et spes, 30.). Az igazi keresztény ember elsôsorban mások szolgálatára törekszik, nem önmaga tökéletesítésére (gyakorlatilag ezek úgyis elválaszthatatlanul összekapcsolódnak). Erényei között pedig fontos helyet foglal el az alázat (1Kor 4,7). Ez óvja meg a gôgtôl, amely minden erényt visszájára fordítana, ez tartja meg a kegyelem erôterében, és ez teszi képessé arra, hogy eredményeit ne önmagának tulajdonítsa. III. FAJAI Az erények tárgyalása a részletes erkölcstanba tartozik. Itt csak a felosztást mutatjuk be. 1. Teológiai erények: tárgyuk és indítékuk is Isten. Ezek: a hit, a remény és a szeretet. Ma ezeket a keresztény egzisztencia alaperényeinek is nevezik. 2. Önálló kategóriát képez a vallásosság erénye, amelyet a középkori erkölcsteológusok az igazságosság keretében tárgyaltak. 3. Erkölcsi erények: hagyományosan visszavezethetôk a négy sarkalatos (kardinális) erényre. a) Az okosság (prudentia) az értelmet csiszolja. Hatása alatt az ember találékonyan használja a gyakorlati életben a lehetôségeket a szeretet megvalósítására. Krisztus is felhívja erre a figyelmet: ,,legyetek okosak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok'' (Mt 10,17). Az okosság képesít arra, hogy egyáltalán tudjunk hasznosan élni, mások javára tevékenykedni a szeretetben. Az okosság tehát valóban nem más, mint felismerni az igazi jót. b) Az igazságosság (iustitia) abban áll, hogy kinek-kinek megadjuk a magáét. Enélkül a szeretet fôparancsa nem is valósulhat meg. Az igazságosság alfajai a hagyományos erkölcsteológia szerint: -- kölcsönös igazságosság: megadni, amivel egymásnak tartozunk; -- törvényes igazságosság: megadni, amivel a közösségnek tartozunk (pl. az államnak, a helyi önkormányzatnak, az egyházi közösségnek); -- osztó igazságosság: a hatóság megadja, amivel az alattvalóknak tartozik; -- szociális igazságosság: minden embernek jusson annyi a földi javakból, amennyi az emberhez méltó életre szükséges: megélhetés, megbecsülés, műveltség és szabadság. c) A mértékletesség (temperantia) erényét ma önfegyelemnek is nevezik. Az Isten szabta határok megtartása kapcsolatban van az okossággal (arany középút) és az igazságossággal, hiszen pl. ide tartozik a szubjektív megítélésekkel való szembenézésünk. d) A lelki erôsség (bátorság, fortitudo) abban áll, hogy a jót áldozatok árán is vállalni kell. Enélkül nem lehet erkölcsös életet élni, még pusztán ,,humánetikai'' szinten sem. A modern erkölcsteológia ide sorolja a már említett alázatot (humilitas), mint keresztény sarkalatos erényt. ======================================================================== 9. A bűn (peccatum) Az erkölcsteológia alapfogalmai ,,Az emberiség történetében jelen van a bűn. ... Ahhoz, hogy megkíséreljük megérteni, mi is voltaképpen a bűn, szükséges elôbb megismernünk az Isten és ember között fönnálló szoros kötelékeket, mert ezen a kapcsolaton kívül a bűn okozta rosszról az álarcot nem lehet letépni. A bűn igazi lényege abban áll, hogy Istent elutasítja, vele szembehelyezkedik, és ezt akarja folyton elmélyíteni az emberek életében és a történelemben'' (Katekizmus, 386). -- Az erkölcsteológia alapfogalmai között tehát beszélnünk kell a bűnrôl. A bűn elfordulás Istentôl (Isten akaratát megtagadva) és odafordulás a teremtett világ javaihoz. Hűtlenség önmagunkkal és a lelkiismeretünkben megszólaló Istennel szemben. Nem pusztán törvényszegés, hiszen tetteink közvetlen normája a lelkiismeret. -- A lelkiismeretet azonban el lehet ,,altatni'', ezt szolgálják például a közvélemény szólamai (vö. a tékozló fiú a bűn elkövetésekor talán még hôsnek is érezte magát). Jézus a lelkiismeret ,,mélyebb rétegét'' szólaltatja meg. Alapvetô tanítása, hogy van bűn, de van bűnbocsánat is (pl. Lk 19,10 ; Jn 8,7). ======================================================================== 10. A bűn fajai Az erkölcsteológia alapfogalmai I. SÚLYOSSÁG SZERINT ,,A doktorok, teológusok, a lelkiélet mesterei és a lelkipásztorok a bűnöket halálosnak vagy bocsánatosnak minôsítik. ... Ezeknek a kifejezéseknek a tartalma késôbb átment az Egyház hivatalos tanításába'' (Reconciliatio et poenitentia, 17). 1. A halálos bűn (peccatum mortale) az, amelyben valaki súlyos dologban és teljesen tudva-akarva fordul szembe Isten akaratával. Az ,,anyaga tekintetében'' súlyos cselekedet, tehát nem lesz halálos bűn, ha nem teljes figyelemmel vagy megfontolt beleegyezéssel hajtották végre (imperfectio actus). a) A ,,halálos'' bűn megfoszt a megszentelô kegyelemtôl. Aki ebben az állapotban hal meg, az kárhozatra jut. A mindenkit üdvözíteni akaró Isten gondviselése folytán azonban az örök kárhozat nem lehet ,,balszerencse'', mint azt a földi életben sokszor a paragrafus szerint jogos, de túlzottan szigorú büntetés megtapasztalása nyomán képzeljük. ,,Jézus, aki a megtestesült irgalom volt, s aki a tömeg mélyérôl jövô elhalkuló sóhajt is észrevette, és irgalomra gyúlva segítségére sietett a szenvedônek, semmi részvétet sem tanúsít a kárhozottak iránt. Ez mutatja, hogy senki önhibája nélkül nem jut oda. Szerencsétlenségekbôl, és egyáltalán olyan adottságokból, amikrôl az ember nem tehet, kárhozat nem születik.'' (Belon Gellért) b) ,,Egyes bűnök belsô természetüknél fogva súlyosak és halálosak, azaz vannak olyan cselekedetek, amelyek önmagukban, a körülményektôl függetlenül mindig súlyosak, megengedhetetlenek objektív tárgyuk miatt. Ha ilyet követünk el tudva és akarva, ezek mindig súlyosak'' (Reconciliatio et poenitentia, 17). Az ilyen bűn teljes neme szerint halálos (peccatum mortale ex toto genere suo: pl. a hittagadás, a hamis eskü, a káromkodás). A neme szerint halálos (ex genere suo) bűn az anyag csekélysége folytán bocsánatossá válhat (pl. lopás, testi sértés). 2. A bocsánatos bűn (peccatum veniale) azt jelenti, hogy valaki csekély dologban, vagy nem teljesen tudatosan vagy szándékosan szegi meg Isten akaratát. Ha bármelyik mozzanat megvan, a bűn nem lehet halálos. A hagyományos terminológia bocsánatosnak mondja, mert Isten akkor is megbocsátja, ha földi életünkben nem bánjuk meg, de akkor a túlvilágon vezekelnünk kell. Lényegénél fogva különbözik a halálos bűntôl, tehát puszta ismétlés által nem válhat azzá (pl. lustálkodás). -- Lehet teljes neme szerint bocsánatos (pl. szent nevek könnyelmű kimondása) és neme szerint bocsánatos, azaz általában bocsánatos, de az anyag súlyossága szerint halálossá válhat (pl. kényelmesség, a mohóság, a torkosság). 3. A halálos bűnt eltörli a jó gyónás, a tökéletes bánat és a vértanúság. A bocsánatos bűnt eltörli bármely imádság vagy jócselekedet, ha legalább kevésbé tökéletes bánattal végezzük. Egyes teológusok és püspökök a bűnök súlyossági fokával kapcsolatban javasolták a hármas felosztást: bocsánatos, súlyos, halálos bűn. Ez azonban ellenkezik a hagyományos egyházi tanítással. ,,Az élet és a halál között nincs harmadik lehetôség'' (Reconciliatio et poenitentia, 17). II. TÁRGYA SZERINT Minden erkölcsi érték ellen kétféle módon lehet véteni. Tárgya szerint tehát a bűn lehet túlzás (per excessum, pl. a vakmerôség, a fölösleges veszélykeresés) vagy hiány (per defectum, pl. gyávaság). -- A ,,túlzás'' nem az erény többlet-teljesítése, hanem eltorzítása. III. EMBERI MAGATARTÁS Emberi magatartás szerint van bűnös tett és bűnös mulasztás. Ezért mondjuk a szentmisében a lelkiismeretvizsgálat után, hogy vétkeztem ,,gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással''. IV. MEGNYILVÁNULÁS SZERINT Megnyilvánulás szerint beszélünk belsô és külsô bűnrôl. 1. Belsô bűn: a tudatban játszódik le. Lényege a bűnhöz való tudatos belsô hozzájárulás. Fajai: a) elhatározni valamely bűn elkövetését (bűnös vágy, desiderium pravum); b) helyeselni a múltbeli rosszat (bűnös öröm, gaudium pravum, ,,sikerült a lopás'') vagy sajnálkozni a múltbeli jón (pl. ,,be kár, hogy nem loptam''). c) Belsô bűn a rossz elvi helyeslése az elkövetés szándéka nélkül (pl. helyeselni az öngyilkosságot vagy az abortuszt; latin neve delectatio morosa). 2. Külsô bűn: a vétkes elhatározást végrehajtani szóval vagy cselekedettel. A belsô és a külsô bűn egyformán súlyos, de a belsô bűnnel nem jár kártérítési kötelezettség, hiszen nem történt károkozás. V. IDEGEN BŰNÖK Vannak személyes és idegen bűnök. Az utóbbi jelentése: közreműködés más bűnében. Hagyományosan a következôket szoktuk felsorolni: másnak bűnre tanácsot adni, bűnt parancsolni, bűnben mással egyetérteni, mást bűnre ingerelni, bűnös cselekedetet dicsérni, bűnt elhallgatni, másnak bűnét elnézni, mást bűnre segíteni, másnak bűnét oltalmazni. VI. A BŰNÖK KÜLÖN CSOPORTJAI: Ez a csoport abban különbözik az elôzôktôl, hogy ide csak bizonyos bűnök tartoznak. 1. Szentlélek elleni bűnök (peccata contra Spiritum Sanctum): lényegük a különleges ellenállás Isten kegyelmével szemben. A hagyományos teológia a következôket említi: vakmerôen bizakodni, kétségbe esni Isten kegyelmérôl, megismert igazság ellen tusakodni, irigyelni mástól Isten kegyelmét, megátalkodás a bűnökben, végsô penitenciátlanság. 2. Égbe kiáltó bűnök (peccata in coelum clamantia): az embertárs legalapvetôbb jogainak súlyos megsértése. A Szentírás négy bűnrôl állítja, hogy súlyosságuk az ,,égbe kiált''. a) Ilyen a káini bűn (1 Móz 4,10): a szándékos gyilkosság. b) Ilyen volt a szodomaiak bűne (1 Móz 18,20) -- ma ilyennek kell tartanunk a nemi erôszakot. c) Ilyennek veszi a Szentírás az özvegyek, árvák sanyargatását (2 Móz 22,22-24) -- ma ilyennek kell tartanunk a különlegesen kiszolgáltatottak helyzetével való visszaélést. d) A munkások bérének visszatartása (Jak 5,4) ,,égbe kiáltó jellegét'' illetôen hasonlít az elôzôhöz. 3. Hagyományos a hét fôbűn csoportba foglalása. A fô itt forrást jelent. Ezek a bűnök ti. nem a legsúlyosabbak, inkább forrásai más bűnöknek. a) Kevélység (superbia): saját kiválóságunk rendetlen igenlése. -- Közvetlen származékai: elbizakodottság, törtetés, dicsôséghajhászás. b) Fösvénység (avaritia): rendetlen törekvés az anyagi javak szerzésére vagy birtoklására. -- Származékai: keményszívűség, nyughatatlanság (nehogy egyetlen szerzési alkalmat is elszalasszon!), csalás (vagy más igazságtalan szerzés). c) Bujaság (luxuria): a nemi élvezetet rendetlenül kívánni. d) Irigység (invidia): szomorkodni más javán. e) Torkosság (gula): mértéktelenség evésben-ivásban. f) Harag (ira): rendetlen megtorlásvágy (igazságtalan vagy túlzott). g) Jóra való restség (acedia): vonakodás a szükséges áldozathozataltól vagy erôfeszítéstôl. -- Súlyos bűn volna azt sajnálni, hogy Isten a természetfölötti rendbe emelt, a természetfölötti életre hívott (,,anélkül könnyebb volna élni''). ======================================================================== 11. A bűn és a keresztény ember felelôssége Az erkölcsteológia alapfogalmai I. KÖTELESSÉGÜNK AZ ELLENÜNK ELKÖVETETT BŰNÖKKEL KAPCSOLATBAN Alapelv: magatartásunk nem tükrözheti azt, hogy a jó és a rossz között nincs különbség, azaz nem mindegy, hogy valaki bánja-e a bűnét vagy nem, esetleg éppen dicsekszik vele. 1. Aki bánja az ellenünk elkövetett bűnt, annak meg kell bocsátani (vö. Lk 17,3-4). Ez a gyakorlatban a bűn elôtti viszony helyreállítását jelenti. 2. Aki nem bánja, azzal keresni kell a kiengesztelôdést (pl. a bűnbánatnak ,,elébe menni'', vö. a tékozló fiúról szóló parabolát, Lk 15,11-32), s a szeretetet ilyen esetben sem szabad megvonni (,,ellenségszeretet'', vö. Róm 12, 17-21). 3. Néha a vélt ,,ellenség'' jobban tudja, hogy mi válik a javunkra, mint mi magunk. Ide tartozhat pl. a szülô, a pedagógus, a lelkipásztor, az orvos, vagy akár a világi elöljáró is. 4. Aki jóhiszeműen vétett ellenünk, arra nem szabad haragudnunk, még ha ez nehézséget is okoz. 5. Bizonyos esetekben kötelességünk lehet a bűnt büntetni, de a keresztény igazságosság határát ilyen esetekben sem szabad átlépni (pl. bíró, szülô, pedagógus). II. KÜZDELEM A BŰN ELLEN A bűn a kísértésbôl keletkezik, ha akaratunk is hozzájárul. Kísértôk: a rosszra hajló természet, az alkalmak és a sátán. A kísértés önmagában nem bűn, sôt lehetôség hűségünk megmutatására. Hibás magatartás az elbizakodottság, azaz annak a feltételezése, hogy valaki nem is követhet el bűnt (vö. ôskeresztények), de az elcsüggedés is, azaz a rossz elleni harc föladása. Szent Pál is tanítja, hogy a kisértésnek nem vagyunk kiszolgáltatva: ,,Hűséges az Isten, erôtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem ... a szabadulás lehetôségét is megadja, hogy kibírjátok'' (1 Kor 10,13). A keresztény ember nem él a bűn vonzásában. A helyes magatartás tehát a pozitív élet, amely az erkölcsi értékeket (a ,,jót'') célozza meg. A kerékpáros is akkor ül legbiztosabban a gépén, ha haladni igyekszik. ======================================================================== 12. Megalapozó kérdések A teológiai erények A hit, a remény és a szeretet gyakran szerepel együtt a páli levelekben (pl. Róm 5,1-5; 1 Kor 13,13; Kol 1,3-5). Az ôskeresztény kor óta a keresztény élet hármas jellemzôje, szinte jelszava. ,,A hit, a remény és a szeretet ... a mi bástyánk'' (Nagy Szent Gergely). A három erény összetartozását a reformáció óta kiváltképp hangsúlyozza a Katolikus Egyház, hiszen többször felmerült egyiknek a túlhangsúlyozása a másik kettô rovására. A három erényt teológiai erényeknek nevezzük. Mivel a három erény az Istenre nyíló élet alapja, ezért a mai teológia a keresztény létforma három alaperényének is nevezi. A három erény összetartozik, és mégis megkülönböztethetô. Szent Ágoston szerint mindhárom erény a keresztény élet foglalata. A II. Vatikánum is hangsúlyozza a világban élô keresztényeknek: (A keresztény) annak az élô hitnek az útján járjon, amely ébren tartja a reményt és a szeretet által munkálkodik'' (Ad Gentes, 41). Az összetartozás mellett a három ,,egzisztenciális erény'' nem veszíti el saját karakterét. ,,A hitben elfogadjuk a kinyilatkoztatást, a reményben várakozunk az ígéret beteljesülésére, a szeretetben pedig cselekvô jóakaratra váltjuk a hitben való várakozást'' (Boda L.). Amint már láttuk az erkölcsteológia történetének tárgyalásánál, a mai keresztény ember életének színtere a szekularizált világ (az a világ, amely úgy rendezkedett be, mintha Isten nem lenne). Ez a mai keresztény embernek különös felelôsséget jelent, és sajátos feladatokat ad. ======================================================================== 13. A hit A teológiai erények A Szentírás tanítása szerint a hitnek alapvetô jelentôsége van. Ábrahám történetébôl és egyéb ószövetségi helyekbôl kiderül, hogy az embert a ,,hite teszi kedvessé'' Isten elôtt (vö. Hab 2,4). A Zsidókhoz írt levél pedig felsorolja a hit hôseit (vö. Zsid 11,1-12,13). A Szentírás tehát a hitnek megkülönböztetett szerepet tulajdonít. I. A HIT MEGHATÁROZÁSA A hit (görögül pisztisz, latinul fides) ismételten szerepel az I. és II. Vatikáni Zsinat tanításában. 1. Szűkebb értelemben: igaznak tartani, amit Isten mond, mert Ô teljes hitelt érdemel (vö. 2 Kor 5,7: Jak 2,19). Így határozta meg a hitet az I. Vatikánum is. ,,A Katolikus Egyház ... a hitet ... természetfölötti erénynek vallja, amelyben Isten kegyelmével igaznak tartjuk mindazt, amit ô kijelentett, ... a kinyilatkoztató Isten tekintélyéért, aki nem csalhat és nem csalatkozhatik'' (Dei Filius, 3). 2. Tágabb értelemben: a II. Vatikánum úgy fogalmazott, hogy a hit az az odaadás, amellyel a hozzánk forduló Istenre bízzuk magunkat. ,,A kinyilatkoztató Istennek a hit engedelmességével tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza önmagát, értelmével és akaratával teljesen meghódol Isten elôtt'' (Dei Verbum, 5). Aki nem az ,,igaznak tartás'' szellemében cselekszik, annak a hite semmit sem ér, abban nincs meg a hit erénye. A hit és a belôle fakadó cselekedetek kapcsolatát mutatja be Szent Jakab apostol levele (Jak 2,14-26). Végsô következtetése: ,,Amint a test lélek nélkül holt, úgy a hit is holt tettek nélkül'' (2,26). Kérdések a Jakab-levél feldolgozására 1) Mit tart örömnek az apostol a levél elején? 2) Mit mond a szegényrôl és a gazdagról? 3) Kit nevez boldognak a levél? 4) Mit mond a kisértésrôl? 5) Mit mond arról, aki csak hallgatja az igét, de nem valósítja meg? 6) Mit mond arról, aki nem fékezi a nyelvét? 7) Mit mond a személyválogatásról? 8) Mit mond a hit és a cselekedetek kapcsolatáról? 9) Milyen hasonlatot mond a nyelvrôl? -- Mit mond a rágalomról? 10) Mit mond az égbe kiáltó bűnrôl? 11) Mit mond a betegekrôl? II. MIT KELL HINNÜNK? 1. Általánosságban el kell fogadnunk az egész kinyilatkoztatást, úgy, ahogy Krisztus elénk adja az Egyház által. 2. A legalapvetôbb hitigazságok: Isten van, és jutalmazza a felé törekvôket (Zsid 11,6). Ez az ún. ,,minimális hit'', amely szükséges a felnôtt ember keresztségéhez, ha további oktatásra nincs lehetôség. 3. A legfontosabb hitigazságokat tudnunk is kell: a) a ,,Hiszekegy'' tartalmát, b) a legfontosabb erkölcsi törvényeket:; c) az imádkozás módját; a szentségek felvételére vonatkozó legfontosabb tudnivalókat. III. A HIT SZEMÉLYES KIBONTAKOZTATÁSA 1. A hittel kapcsolatban egyik fontos kötelességünk, hogy eljussunk a személyes hitre. Törekednünk kell a hit növelésére. Ebben nyújtanak segítséget a vallásos tartalmú olvasmányok, a lelkigyakorlatok és az imádságos élet. 2. A hitet tettekre kell váltani. Szerinte kell alakítani életünket. Idônként fel kell indítanunk: mihelyt elôször ráébredünk, hogy hinnünk kell; hitellenes (vagy egyéb) kisértés esetén, de olykor pusztán a hit elmélyítésére is. 3. A hitellenes kisértéseket kerülnünk kell. A ,,lelki mérgeket'' nem próbálhatjuk ki önmagunkon. Ilyen lenne pl. elôképzettség nélkül hitellenes könyveket olvasni, anélkül, hogy a problémákra hozzáértôktôl megoldást kérnénk. IV. A HIT KERESZTÉNY TANÚSÁGTÉTELE 1. Fontos kötelességünk a hit megvallása: mindenképpen meg kell vallanunk a hitünket, ha a hallgatás hittagadással érne fel, vagy sokakat megingatna a hitében. -- A keresztény embert tehát a hit megvallásában nem a hivalkodás motiválja. -- Szintén fontos kötelességünk a hit megvédése, pl. ha társaságban gyalázzák, ha erre szükség és mód van. 2. A maga helyzetében minden keresztény embernek kötelessége a hit terjesztése (vö. az ún. ,,nagy missziós parancs'' -- Mt 28,19-20). Kötelességünk továbbá a párbeszéd a nem-hívôkkel, hiszen sok közös cél érdekében együtt kell működni velük. V. A HIT ÉS A KERESZTÉNY EGYSÉGTÖREKVÉS ,,Az egység helyreállítását elômozdítani az összes keresztények között egyik legfôbb célja a II. Vatikáni Egyetemes Szent Zsinatnak. Krisztus Urunk egyetlen Egyházat alapított. ... A megosztottság kétségkívül ellene mond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot, és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését'' (Unitatis redintegratio, 1). 1. Alapelvek a) Az egység elômozdítása minden keresztény ember feladata. Az ökumenikus kapcsolatok ápolása tehát nem ,,hitet veszélyeztetô bűnalkalom'', hanem kötelesség az egység helyreállítása érdekében. Az elsô lépés a kölcsönös ellenszenv fölszámolása. Ezt tette a Katolikus Egyház is, amikor a zsinaton elismerte, hogy a szakadásban ô is hibás, és bocsánatot kért a ,,különvált testvérektôl''. ,,Alázatosan könyörögve kérünk tehát bocsánatot Istentôl is, különvált testvéreinktôl is, viszont mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek'' (Unitatis redintegratio, 7). b) A zsinat figyelmeztet arra is, hogy nem engedhetô meg a hamis irénizmus, vagyis a katolikus hitigazságok eltorzítása a mindenáron való békülékenység érdekében. ,,Semmi sem annyira idegen az ökumenizmustól, mint a hamis irénizmus, ... annak a katolikus tanítás tisztasága látja kárát: elhomályosodik eredeti és biztos értelme'' (Unitatis redintegratio, 7). 2. Gyakorlati következmények a) Imádkozni kell az egység megvalósulásáért. Ez történhet közös ige-liturgia keretében is. Ennek egyik konkrét megvalósítása a januári ökumenikus imahét. b) Szükséges megismerni egymás tanítását a kölcsönös megbecsülés jegyében. ,,Ennek feltétele az igazsághoz ragaszkodó és jóakaró tanulmányozás'' (Unitatis redintegratio, 9). A zsinat azt is hangsúlyozza, hogy ,,a katolikus tanításhoz tartozó igazságoknak ... rangsoruk van a keresztény hit alapjához'' (11). c) A szentségekkel kapcsolatban különbséget kell tenni a keleti ortodox és a protestáns egyházak között. A keleti egyházaknak érvényesen szentelt papjaik vannak. Náluk mindig hallgathatunk érvényesen szentmisét, szükség esetén pedig gyónhatunk, áldozhatunk és a betegek kenetét is felvehetjük. -- Püspöki engedéllyel katolikus misén megáldoztatható protestáns hívô is, ha elfogadja az oltáriszentségrôl szóló katolikus tanítást. -- Ez pl. nászmisében szokott elôfordulni. d) Mind a keleti, mind a protestáns testvérekkel lehetséges a szent helyek (templomok) közös használata, püspöki engedéllyel. Az ökumenizmusra vonatkozó katolikus tanítást részletesen tartalmazza az Ökumenikus Direktórium, amelyet a Keresztény Egységtitkárság adott ki. E direktórium két részbôl áll. Elsô része 1967-ben jelent meg, és az ökumenizmus általános teendôit írja le. Második része 1970-ben jelent meg, és a katolikus oktatási intézményekben megvalósítandó ökumenikus teendôket körvonalazza. VI. BŰNÖK A HIT ELLEN, FELELÔSSÉGÜNK A HITTEL KAPCSOLATBAN 1. Hitetlenség (infidelitas): a hit hiánya (vö. Zsid 11,6 ; Jn 3,18). Nem bűn a negatív (jóhiszemű) hitetlenség: az ilyen emberhez nem jutott el meggyôzôen az Isten szava. (Az igazságot keresô és a lelkiismeretében az erkölcsi értékeket ôszintén vállaló nem-hívôket nevezi Karl Rahner ,,anonim keresztényeknek''.) -- Súlyos bűn viszont annak a hitetlensége, aki saját mulasztása miatt nem jut el a hitre (privatív hitetlenség), és annak a bűne is, aki jobb meggyôzôdése ellenére, tudatos döntéssel utasítja el a hitet. Ez utóbbi a pozitív hitetlenség, az egyik legsúlyosabb bűn, a kárhozat földi elôvételezése. A hitetlenségre reflektál a zsinat is: ,,Bizonyos, hogy nem mentesek a bűntôl azok, akik szánt-szándékkal igyekeznek távol tartani Istent a szívüktôl, és szánt-szándékkal kerülik a vallási kérdéseket, hiszen ezek nem követik lelkiismeretük szavát. Gyakran azonban maguk a hívôk is osztoznak a felelôsségben. Az ateizmus nem ôsjelenség, hanem több különbözô ok származéka, ezek közé kell számítanunk azt a bírálatot is, amelyet a vallások hívnak ki maguk ellen, elsôsorban a keresztény vallás'' (Gaudium et spes, 19). 2. A hit elhagyása (apostasia): szakítás a hittel. -- Bűntelen, ha az illetô nem tehet róla (pl. ôszinte igazságkeresésbôl hagyja el gyerekes hitét), súlyos bűn viszont, ha ez kényelemszeretetbôl, haszonlesésbôl, félelembôl vagy esetleg éppen gôgös cinizmusból történik. 3. A hittagadás (negatio fidei): Istent súlyosan megsértô hazugság. -- Történhet szóval, mulasztással vagy cselekedettel. Az utóbbi olyan viselkedés, amelyet a környezetünk a katolikus hit megtagadásának értelmez. 4. Eretnekség (haeresis): elvszerűen tagadni a kinyilatkoztatott igazságot. -- Aki válogat a hittételekben, az nem hisz igazán. A tanítvány odaadása nincs meg benne. -- Aki viszont jóhiszeműen tagja nem katolikus közösségnek, nem követ el bűnt. Ebben az értelemben a zsinat is ,,különvált testvérekrôl'' beszél, nem pedig eretnekekrôl. 5. Szakadárság (schisma): a keresztény hitet megtartva megtagadni az engedelmességet a római pápának. 6. Hitkétely (dubium in fide): a hitigazságok valamelyikének kétségbe vonása. Bűn, ha valaki ezt szándékosan keresi, vagy önkéntelen hitkétely esetén nem keresi a megoldást. 7. Hitközömbösség (indifferentismus): a hitet lényegtelen dolognak tartani. Ide tartozik az, aki komolyan állítja, hogy mindegy, hogy milyen vallású az ember (vagy akár vallástalan is), csak becsületes legyen (vö. Gal 2,21). 8. A bűnök közé tartozik még a hit eltorzítása emberi elemek elôtérbe helyezésével. Ilyen bűn pl. a hiszékenység: hittel fogadni olyasmit, amirôl nem Isten szava tanúskodik (pl. jóslások, ,,Szent Antal lánca''). ======================================================================== 14. A remény A teológiai erények A hit és a remény kapcsolatban vannak egymással, hiszen bizakodva és tevékenyen várjuk Isten ígéretének beteljesedését személyes sorsunkban, és az emberiség életében egyaránt. I. A REMÉNY MEGHATÁROZÁSA 1. A remény (elpisz, spes) emberi vonatkozásban nem más, mint óhajtani valaminek az elérését, bízni benne és tevékenykedni is érte. A remény feltételei: érték legyen és esélyünk legyen az elnyerésére. 2. A remény, mint teológiai erény: bizalommal teljes és tevékeny várakozás az isteni ígéret, vagyis a Krisztusban beteljesülô üdvösség elnyerésére. -- Ott ível magasra, ahol az emberi remények illúziónak bizonyulnak (pl. a halál, a földi életben található rossz, a szenvedés megtapasztalásakor). II. A REMÉNY A KERESZTÉNY EMBER ÉLETÉBEN 1. Személyes életünkben reméljük az örök üdvösséget, az emberiség életében pedig a történelem nem evilági beteljesülését. -- Reméljük a célhoz vezetô eszközöket is: a megszentelô és segítô kegyelmet, valamint a földi javakat, ha azok üdvösségünket elômozdítják. 2. A reménynek életformáló hatalma van, hiszen alapja az Isten jósága. A reménybôl fakad a belsô függetlenség az anyagiassággal és a sikerhajhászással szemben, de a belsô erô is a megpróbáltatásokban, és az olyan esetekben is, amelyben nagylelkű áldozatvállalásra van szükség. Ugyancsak a remény ad erôt az élet olyan helyzeteiben is, amelyben alázatra, derűre, szelídségre és türelemre van szükség. 3. A remény megfér a félelemmel (timor, metus), mert amennyire bízhatunk Istenben, annyira nem bízhatunk önmagunkban (1Kor 10,12; Fil 2,12), s így fönnáll annak a lehetôsége, hogy örök célunkat nem érjük el. a) Az Isten megbántásától visszarettenô félelem igen magas erkölcsi érték (timor filialis). b) Az üdvös félelem tehát az Isten iránti szeretet és bizalom kiegészítô mozzanata (,,egyszerűen szolgai félelem'', timor simpliciter servilis). c) Erkölcsileg súlyosan rossz volna kizárólag a büntetéstôl való félelembôl kerülni a bűnt (,,szolgaian szolgai félelem'': timor serviliter servilis). III. BŰNÖK A REMÉNY ELLEN 1. A remény hiánya: ilyen a kishitűség (a sikertelenségek miatt feladni a jóért vívott küzdelmet) és a kétségbeesés (úgy vélni, hogy Isten már nem bocsát meg). -- Ez utóbbi burkoltan Isten jóságának a tagadása is. Ez volt Júdás bűne. 2. A remény eltorzítása: a) tétlenül mindent Istenre hárítani; b) vétkezni, mert Isten úgyis megbocsát (vakmerô bízás: ez egyúttal Szentlélek elleni bűn is); c) követelôdzni Istennel szemben (pl. csodát biztosra venni). Ez a bűn az istenkísértés. d) Bűn olyasmit remélni, amit Isten nem ígért meg, és a legsúlyosabb bűnök közé tartozik Isten segítségét gaztetthez remélni. ======================================================================== 15. A szeretet A teológiai erények A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy ,,szeretet az Isten'' (1Jn 4,8). A keresztény szeretet tehát felelet Isten szeretetére. Isten fordul hozzánk, mi csak ,,visszategezzük''. A kinyilatkoztatás alapja, hogy Isten maga a szeretet. A szeretetre Jézus példát adott gyermekkorától a Getszemáni kertig és a Golgotáig (Lk 2,49; Lk 22,42, Lk 23,46, Jn 4,34). I. A SZERETET MEGHATÁROZÁSA A szeretet (agapé, caritas) nem más, mint a tevékeny jóakarat (amare est bonum velle), az önmagából kilépô odaadás. Mozzanatai: az értékelés, a vágyódás és a szolgálat. A hagyományos teológia megkülönbözteti a tökéletes szeretetet (Istent végtelen jóságáért szeretni) és a kevésbé tökéletes szeretetet (azért szeretni, mert jót várunk tôle). (Ilyen alapon teszünk különbséget a tökéletes, és a kevésbé tökéletes bánat között is.) A szeretetet gazdagon elemzi Szent Pál apostol a korintusiaknak írt elsô levelében (1 Kor 13). Ezt lásd részletesebben a kiegészítô anyagban (,,A szeretet türelmes, a szeretet jóságos''). II. AZ ISTENSZERETET TULAJDONSÁGAI 1. Mindenekfölötti: ez nem szavakban, hanem értékelésben és áldozatvállalásban mutatkozik meg. -- Igazi értékelése csak az örök üdvösségben lesz lehetséges, az átlagosnál jobban átérzik a misztikusok, de minden ember megérezhet valamit belôle a napi élet sodrában is. 2. Hatékony: a szeretet a parancsok teljesítésében valósul meg. Jézus a gazdag ifjúnak mondja: ,,Ha el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat'' (Mt 19,18). A Hegyi beszédben pedig arra int, hogy ,,csak az jut be a mennyek országába, aki mennyei Atyám akaratát teljesíti'' (Mt 7,21). III. A FELEBARÁTI SZERETET A kettôs fôparancs értelmében a felebaráti szeretet az istenszeretettel egybefonódik. ,,Csak egy a keresztény szeretet, amelyben Istent önmagáért, minden mást pedig Istenért szeretünk. Vagyis a felebaráti szeretet is Isten-szeretet. ... Az embereket nemcsak azért szeretjük, mert önmagukban szeretetreméltók, hanem mert Isten van bennük, vagy azért, hogy Isten legyen bennük. Ezért még ellenségeinket is kell szeretnünk -- Istenért'' (Rendesi M. György). 1. A felebaráti szeretet: tevékenyen munkálkodni embertársaink üdvösségén (földi és túlvilági értelemben egyaránt). a) Normája a helyes önszeretet (Szám 19,18; Mt 22,39). Ez szintén erkölcsi érték, hiszen végsô célunk saját üdvösségünk elôsegítése. b) Jézus a felebaráti szeretet normájául önmagát is megjelölte: ,,Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket'' (Jn 15,12). A felebaráti szeretet szentírási normáit fogalmazza meg az ún. ,,ezüstszabály'': ,,Amit nem akarsz, hogy más tegyen neked, te se cselekedd azt másnak'' (Tob 4,15) és az ,,aranyszabály'': ,,Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük'' (Mt 7,12; Lk 6,3). 2. A felebaráti szeretet alapelveit hagyományosan az irgalmasság cselekedeteiben foglalhatjuk össze. a) Az irgalmasság testi cselekedetei (Mt 25,31-46; ill. Tóbiás könyve alapján): az éhezôknek ételt adni, a szomjazóknak italt adni, a ruhátlanokat felruházni, a vándorokat befogadni, a betegeket látogatni, a foglyokat kiváltani, a holtakat eltemetni. b) Ennek analógiájára a teológusok megfogalmazták (szintén a Szentírás szellemében) az irgalmasság lelki cselekedeteit: a tudatlanokat tanítani, a kételkedôknek jótanácsot adni, a szomorúakat vigasztalni, a bűnösöket meginteni, a sértéseket megbocsátani, másokat türelemmel elviselni, élôkért és holtakért imádkozni. 3. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában figyelembe kell venni a kor speciális igényeit. Jelenleg különleges jelentôsége van a tanításnak, a tanácsadásnak (hiszen az élet forgatagában nehéz eligazodni) és a másokkal összeférni tudó türelemnek (vö. Ef 4,2). -- Mások bűnének elejét kell vennünk (példával, paranccsal, tanáccsal), a felelôtlent (a bűnöst, vagy aki még csak elkövetni készül) pedig okosan, azaz tapintatos szeretettel és az evangéliumi sorrendet betartva (vö. Mt 18,15-17) meg kell intenünk, ha remélhetôleg lesz foganatja (vö. 2 Tim 2,22-26). Korunk különleges problémája, hogy sokan vannak olyanok is, akik ügyeskedve vagy akár erôszakosan a szeretetszolgálatot igyekeznek kihasználni. Ezek a ,,hiénák'' nemcsak megkárosítják a tényleg rászorulókat, hanem kárt okoznak azzal is, hogy csökkentik az emberek ,,adakozó kedvét'', amelyre pedig korunkban, éppen a nehézségek miatt, szükség van. Olykor az igazán rászorulók felismeréséhez egyenesen a ,,szellemek megkülönböztetésének'' karizmája szükséges. Rendkívül fontos ez olyanok esetében, akik hivatásszerűen végzik a karitász munkát. IV. BŰNÖK A SZERETET ELLEN Minden bűn a szeretet ellen van, itt azokat emeljük ki, amelyek különleges módon irányulnak a szeretet ellen, esetleg annak éppen meghamisítói. 1. Az önzés (egoizmus): Ilyen az áldozatok vállalásától visszariadó tunyaság és a tudatos gonoszság (pl. mások kárát akarni, másoknak kárt okozni törtetéssel, ,,ragadozással''). 2. Kifejezetten az istenszeretet elleni bűnök: a) Gyűlölni Istent (odium Dei) sátáni lelkületre vall. Oka lehet a hamis istenkép vagy a megrögzötten bűnös életforma. Ez a legsúlyosabb bűn, a kárhozat földi ,,elôvételezése''. Istennek közvetlenül senki sem tud ártani, ez a bűn általában az istenhivôk bántalmazásában vagy a valláshoz közel álló tárgyak és eszmék gyalázásában mutatkozik meg. b) Az istenszeretet elleni bűn az is, hogy ha valaki földi értéket helyez Isten elé. Ez valamiképpen benne van minden bűnben. 3. Bűnök a felebaráti szeretet ellen: a) gyűlölködés (odium): másnak rosszat akarni; b) féltékenység: sajnálni másoktól a szeretetet; c) irigység (invidia): szomorkodni más javán; d) botránkoztatás (scandalum): kevésbé helyes szó vagy tett, ha más lelki kárára vezet. Különösen súlyos a gyerekek botránkoztatása (vö. Mt 18,6). -- Nem kell viszont törôdni az ún. farizeusi botránkozással, azaz azzal, ha valaki azért követ el bűnt, mert mi jót teszünk (pl. káromkodik, ha mi templomba megyünk). e) A felebaráti szeretet elleni vétek még a csábítás (seductio, mást bűnre bírni) és a más bűnében való közreműködés (cooperatio) is. A szeretetet túlozni nem lehet (Szent Bernát szerint ,,mértéke a mértéktelenség''), de eltorzítani igen. Ilyen lehet például a fanatizmus, a tapintatlanság vagy az agresszív ,,jóindulat''. Ezekben az esetekben lényegében arról van szó, hogy valaki a saját ötletét részesíti elônyben mások igazi érdekeivel szemben, nincs tehát szó szolgáló szeretetrôl. V. AZ EMBERSZERETET DILEMMÁI Az ,,értékek'' sorrendjérôl már volt szó. Itt kifejezetten az emberszeretettel kapcsolatos dilemmahelyzeteket foglaljuk össze. A dilemmahelyzetek vizsgálatának azokban az esetekben van jelentôsége, amikor az ütközô kötelességek ,,azonos nagyságrendben'' vannak. 1. Ha saját kötelességünk összeütközésbe kerülne a mások iránti szeretet felszólításával, akkor saját kötelességünk elvégzése a fontosabb. 2. Ha mások iránti kötelezettségeink ütköznének egymással az embertársi szeretet területén, akkor azok vannak elônyben, akik közelebb állnak hozzánk. 3. Mások iránti kötelezettségeink ütközése esetén az üdvösség ügye mindent megelôz. 4. A másokon segítés mértékét saját erkölcsi és anyagi lehetôségünk, valamint a másik szorult helyzete határozza meg. 5. Az emberszeretet nagylelkűsége nem szolgálhat a szükséget szenvedôk állapotának tartósítására, és a csalásnak, ill. a szélhámosságnak nem nyújthat segítô kezet. ======================================================================== 16. A vallásosság teológiájának megalapozása A keresztény vallásosság I. A VALLÁSOSSÁG MEGHATÁROZÁSA A vallásosság (religiositas) az Istennek járó tisztelet megadása; tevékeny elismerése annak, hogy mindenestôl Istentôl függünk és Istenért élünk. 1. Tágabb értelemben életünk minden mozzanata ide tartozik: ,,... akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent az Isten dicsôségére'' (1Kor 10,31; vö. még Kol 3,17). 2. Szűkebb értelemben a hit, a remény, szeretet kifejezése (kultusz). -- Ilyenek az imádás, az imádság, az áldozatbemutatás, a böjti fegyelem megtartása és az istentisztelet rendkívüli formái. II. IMÁDÁS Imádás (latria) csak Istennek jár. A szenteknek tisztelettel (dulia) adózunk. A Szűzanyának kiemelt tisztelet (hyperdulia) jár, Szent Józsefet is különleges tisztelettel illethetjük (protodulia). ======================================================================== 17. Az imádság A keresztény vallásosság Az imádságban példánk Krisztus. Az Ô tanítása szerint és az Ô nevében imádkozunk. I. MI AZ IMÁDSÁG? Az imádság (oratio) mivolta: bármely tisztességes mondanivalónak Isten elé terjesztése. Az imádság mozzanatai tehát: a lélek belsô figyelme, valamint a szavak és a tettek. Ide tartozik a tisztelettudó testtartás is. -- Fontos, hogy összeszedetten imádkozzunk. II. AZ IMÁDSÁG FAJAI 1. Tartalom szerint: kérô, engesztelô (vagy másokért közbenjáró), hálaadó, dicsôítô. 2. Forma szerint: kötött szövegű, szabadon megfogalmazott, elmélkedô (Isten igazságainak fontolgatása, amely jó elhatározáshoz vezet). Fontos, hogy mentôl több kötött szövegű imádságot ismerjünk. Ezért hasznosak az imakönyvek. Saját szavaival az tud imádkozni, akinek vannak saját szavai. (NB. Ezért fontos pl. a nyelvtanulásban a ,,memoriter''.) A saját megfogalmazású imák feltétele, hogy sok imádságot ismerjünk -- az imádságirodalom klasszikusaitól. Az imádságról és a lelki olvasmányról részletesebben szól a kiegészítô anyagban a ,,Hogy Krisztus lakjék szívetekben'' című fejezet. 3. Az imádság módja szerint lehet egyéni vagy közösségi. Az egészséges imaéletben fontos szerepet kap az imádság minden típusa. a) Fontos a nap megszentelése. Ide tartozik a reggeli és esti imádság, a lelkiismeretvizsgálat, a fôétkezések elôtti ima, esetleg idônként templomlátogatás. -- Napunkat tartalmassá teszik a gyakori fohász-imák. b) A vasárnapot és a kötelezô ünnepeket komolyan kell vennünk: szentmisén való részvétellel és a keresô munkából való kikapcsolódással. c) Az egyházi év az üdvtörténetet jeleníti meg. Fontos, hogy ebbe imádságos lélekkel bekapcsolódjunk, hogy ne legyenek ,,üresjáratok'' számunkra a szent idôk (pl. adventi, karácsonyi, nagyböjti, húsvéti, pünkösdi idôszakok, és a szentek ünnepei). ======================================================================== 18. A szentmiseáldozat A keresztény vallásosság I. AZ ÁLDOZAT A kultikus áldozat (victima) valamely érték fölajánlása Isten iránti hódolat jeléül. Megtalálható a pogány népeknél: itt elsôsorban az istenek jóindulatát akarják megszerezni. A külsôségek az ószövetségi áldozatban is fontosak ugyan (vö. ,,hibátlan hímállat legyen''), de itt már szükséges az igaz lelkület is. II. A SZENTMISE 1. Az újszövetség egyetlen áldozata a szentmise. Lényege szerint Krisztus keresztáldozatának vérontás nélküli megújítása. -- Jézus maga az áldozatbemutató és az áldozat (sacerdos et victima). -- Kifejezi egyúttal az Egyház családi összetartozását is. Aki nem jár misére, az nemcsak bűnt követ el az Egyház parancsa ellen, hanem önmagát zárja ki a közösségbôl. 2. A szentmisén való részvétel módja: Alapvetô kötelesség a személyes és fontos a lehetôleg tevékeny részvétel. Teljes szentmisén kell résztvenni: ige-liturgia és áldozati cselekmény. -- A szentmise helye rendes körülmények között a templom. Ennek méltónak kell lennie rendeltetéséhez. ======================================================================== 19. A böjti fegyelem és az aszkézis A keresztény vallásosság 1. A vallásossághoz tartozik az egyházi törvények megtartása a böjti fegyelem terén. Az életforma változásai nyomán az Egyház ezirányú törvényei is változtak. A hústilalom nagyböjt péntekjein kötelezô, egyéb péntekeken más jócselekedetekkel helyettesíthetô. -- Szigorú böjti napok: hamvazószerda, nagypéntek. 2. A keresztény élet lényeges része az aszkézis is (tkp. gyakorlást jelent). a) Természetfölötti, de nem természetellenes: nem veti el az örömet (az önjelölt mártír kiállhatatlanságával iszonyúan meg tudja kínozni környezetét) és nem életidegen (ennek eredménye műveletlenség, egyoldalúság volna). b) Figyelembe veszi a kor sajátos szellemét -- a minden idôben érvényes alapok meghagyásával. c) Nem teljesítmény-jellegű és nem fajulhat mutatvánnyá. A keresztény ember aszkézisében is Istenre figyel. ======================================================================== 20. Az istentisztelet rendkívüli formái A keresztény vallásosság I. AZ ESKÜ Az eskü (iuramentum, iusiurandum): szavaink hiteléül Istent hívni tanúbizonyságul. 1. Vonatkozhat a múltra (tanúsági eskü) vagy a jövôre (ígéreti eskü). Szent dolog, mert burkolt megvallása Isten igazmondásának (vö. Mt 26,63; 2Kor 1,23). -- Az emberek között azonban a bizalmatlanság jele, ezért kívánatos, hogy ne kerüljön rá sor (Mt 5,34; Jak 5,12). 2. Súlyos bűn: a) bűnös dologban esküdözni (az ilyen eskü érvénytelen is; vö. Mt 14,1-12); b) hamisan esküdni (Istent tanúul hívni hazugsághoz); c) ígéreti esküt meg nem tartani (ez a bűn az esküszegés). A világi hatóságok által megkövetelt eskünek nincs teológiai tartalma. Ez nem más, mint egy nyomatékosan hangsúlyozott ígéret -- büntetôjogi felelôssége azonban van. (NB. Ez erkölcstani szempontból is logikus, hiszen a nem teológiai esküvel megerôsített ígéretet is meg kell tartani.) 3. A könnyelmű esküdözés bocsánatos bűn. II. A FOGADALOM A fogadalom (votum): szabad elhatározással Istennek tett ígéret olyasmirôl, ami jobb, mint az ellenkezôje. -- A mai teológia úgy fogalmaz, hogy olyan elhatározásokat lehet fogadalommal megerôsíteni, ami Isten nagyobb dicsôségét szolgálja. Lehet feltételes és feltétlen, nyilvános és magánfogadalom. 1. A fogadalom bűn terhe alatt kötelez. Elvileg a magánfogadalomnál magunk szabjuk meg a bűn súlyossági fokát. Csekély dolog azonban nem is fogadható súlyos bűn terhe alatt, az egész életet meghatározó fogadalom viszont csak akkor érvényes, ha azt súlyos bűn terhe mellett fogadjuk (pl. ha valaki azt fogadja, hogy szerzetbe lép). 2. A fogadalom nem kötelez, ha lehetetlen megtartani, vagy ha felmentést kaptunk. Ilyenkor a gyóntatótól kérhetünk tanácsot; akárcsak akkor is, ha fogadalmunkat meg akarjuk változtatni. ======================================================================== 21. A szerzetesség A keresztény vallásosság I. A SZERZETESSÉG FOGALMA Kiemelt jelentôsége van a szerzetes fogadalmaknak. Alapjuk az evangéliumi tanácsok: a szegénység (lemondani a vagyongyűjtésrôl, Mt 19,22), a tisztaság (lemondani a házasságról, és örökös szűzi életet vállalni, Mt 19,12) és az engedelmesség (lemondani a saját akaratról, Mt 19,22). A szerzetesség alapvetô célját így fogalmazza meg a kánonjog: ,,Az evangéliumi tanácsok vállalásával megszentelt élet az az állandó életforma, mellyel a hívôk a Szentlélek munkálkodása folytán Krisztust szorosabban követve, teljesen a mindenekfölött szeretett Istennek szentelték magukat, hogy az ô dicsôségére, az Egyház épülésére és a világ üdvösségére új és közös címen elkötelezve, Isten országának szolgálatában törekedjenek a szeretet tökéletességére, kiváló jellé válva az Egyházban a mennyei dicsôséget elôre hirdessék'' (CIC, 573). Az evangéliumi tanácsok eszközök a szeretet gyakorlására. A szerzetesség célja a tanúságtétel az ember örök életre való rendeltetésérôl, de egyúttal lehetôség a szolgáló szeretetre a világban. A szegénységi fogadalomból következik, hogy a szerzetesek vagyonközösségben élnek: adni, kapni, rendelkezni, csak az elöljáró engedélyével szabad. Tagjait minden szerzetesrend gondosan megválogatja. A jelölt csak a próbaidô (noviciátus) leteltével tehet ideiglenes fogadalmat. Örök fogadalmat csak több év ideiglenes fogadalom után tehet. Ez az idô rendszerint a tanulmányok ideje. Szerzetes csak akkor szentelhetô pappá, ha letette a végleges fogadalmat. II. A SZERZETESRENDEK FAJAI 1. A szemlélôdô (kontemplatív) rendek tagjai közvetlenül élnek Isten szeretetének. Tagjaik imádsággal, elmélkedéssel és nehéz testi munkával foglalkoznak. -- Többnyire igen szigorú rendek (pl. karthauziak, kamaldoliak, karmeliták). Szabályzatukban általában szerepel a szigorú klauzúra és a szilencium kötelezettsége. 2. A tevékenykedô (aktív) szerzetek tagjai az emberszeretet gyakorlásával szolgálnak Istennek. A legfontosabb ilyen munkaterületek: a betegápolás, misszió, lelkipásztorkodás, tanítás stb. -- Ilyen rendek pl. a jezsuiták, ferencesek, domonkosrendiek, szaléziak, irgalmasrendiek, iskolanôvérek, angolkisasszonyok, piaristák. Egy szerzet életmódja módosulhat is az idôk folyamán. A bencések, a ciszterciek és a premontreiek például a közös imádság mellett aktív tudományos, pedagógiai és lelkipásztorkodó munkát is végeznek. Nagy Szent Gergely pápa már a középkor hajnalán egy egész bencés közösséget küldött missziós munka végzésére Angliába. A II. Vatikánum két fô kötelességre hívta föl a figyelmet: minden szerzet köteles a munkáját a mai idôk igényei szerint végezni, ugyanakkor arra is törekedni, hogy mentôl jobban megvalósuljon az alapító szándéka. ======================================================================== 22. Bűnök a vallásosság ellen A keresztény vallásosság Isten azért közölte nevét, hogy imádságos kapcsolatba tudjunk lépni vele. Az ezzel való visszaélés már a Dekalógusban is szerepel. A vallásosság ellen is sokféle bűn lehetséges. I. ISTEN HELYTELEN TISZTELETE (superstitio) 1. A hamis kultusz nem más, mint hazug vagy bűnös, esetleg súlyosan bűnös mozzanatokat keverni Isten tiszteletébe. -- Ide tartoznék például az ószövetségi áldozatok felújítása, a hamis ereklyekultusz, hamis akciók szenttéavatás elômozdítására, laikus misézés vagy gyóntatás. Különlegesen súlyos bűn volt a spanyol conquistadorok vallást kigúnyoló kegyetlensége, amelyrôl a domonkosrendi Las Casas számol be. (Itt arról van szó, hogy a spanyol hódítók öncélú vérengzéseket rendeztek a bennszülöttek között; egy alkalommal tizenhárom bennszülöttet akasztottak fel minden ok nélkül, mint mondották, Krisztus és apostolai tiszteletére.) 2. Bűn haszontalan mozzanatokat keverni az istentiszteletbe (pl. szentképet nyelni, ,,ima-lavinát'' elindítani). -- Ez utóbbi lehet bocsánatos bűn is. Mindkét bűn sérti a keresztény tanúságtételt is, hiszen lejáratja az igazi vallásosságot. II. A VERBÁLIS BŰNÖK Ide tartozik a káromkodás (blasphemia, azaz Isten vagy a vele kapcsolatos értékek gyalázása szavakkal) és az átkozódás (maledictio: Istent arra kérni, hogy rosszat tegyen). Mindkettô teljes neme szerint súlyos bűn. A szent nevek könnyelmű kimondása bocsánatos bűn, de veszélyes, mert hozzászoktat a szent dolgok kevésbe vételéhez. III. A SZENTSÉGTÖRÉS A szentségtörés (sacrilegium) szent dolgok gyalázása tettekkel. Fôbb fajai: a szentségek méltatlan felvétele vagy tudatos meggyalázása (pl. a méltatlan áldozás); az Istennek szentelt személyek jogtalan bántalmazása, valamint szent helyek és tárgyak meggyalázása (pl. templomban tivornyát rendezni). Szükség esetén ideiglenesen a templom profán célra is felhasználható (pl. hadikórház). Jelentéktelen dologban a szentségtörés bocsánatos bűn is lehet. IV. TOVÁBBI BŰNÖK A VALLÁSOSSÁG ELLEN 1. A babona: természeti jelenségeknek természetfölötti erôt tulajdonítani. Fajai: jóslások (titokzatos dolgok iránti kíváncsiságból), varázslások (rendkívüli eredmények megvalósítására, pl. amulettet viselni, halottak szellemét megidézni stb.). 2. Simónia: szent dolgok áruba bocsátása evilági értékekért (vö. ApCsel 8,13). Ez a bűn gyakori volt a középkorban. 3. Bálványimádás a) A bálványimádás (idololatria) eredeti jelentése: hamis isteneket imádni kultikus tisztelettel. Ez történhet valóságos, vagy színlelt módon (az utóbbi egyúttal hittagadás is). -- Ma ilyen elvétve fordul elô. b) Korunk jellegzetes bűne viszont a teremtett értékek abszolútizálása. Ilyen bűnök a pénzt, a karriert, a hatalmat, vagy éppen az élvezeteket tenni meg az élet céljának. Erre már Szent Pál is nyomatékosan fölhívja a figyelmet (Kol 3,5). Az ilyen mentalitás süketté tesz a természetfölötti, de sokszor a szellemi értékek iránt is. 4. A vallásosság elhanyagolása: a kultusszal kapcsolatos kötelességeket elhagyni vagy az élet perifériájára szorítani. Ilyen, ha valaki ,,nem ér rá'' templomba menni (esetleg csak karácsonykor és húsvétkor -- vagy akkor se), ha nem járul szentségekhez és nem vesz részt az Egyház életében, és így önmagát zárja ki az egyházi közösségbôl. ======================================================================== 23. A házasság és a házasságra készülés Emberi kapcsolatok, anyagi javak, szellemi értékek I. A SZENTÍRÁS TANÍTÁSA -- A HÁZASSÁG ISTEN TERVEIBEN A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy az ember szeretetre termett A szeretet pedig közösségben valósul meg. Az emberi közösségek közül pedig a legalapvetôbb a család. A Szentírás tanítása szerint a nemiség alapvetô szerepet tölt be az emberiség életében. A Szentírás elsô lapjain olvashatjuk, hogy Isten az embert ,,férfinak és nônek teremtette'' (Ter l,27). Ugyanitt olvassuk, hogy az asszony a férfi egyenrangú társa. A család tehát a férfi és a nô kölcsönös odaadásán alapul, amely az egész személyiséget és az egész életet átfogja. 1. Jézus tanítása az ,,egy férfi -- egy nô'' eszménye. A teljesség igényébôl következik a sírig tartó kapcsolat. Ezzel az eredeti állapotot állította helyre, amelyet az emberek ,,keményszívűsége'' miatt ,,módosított'' Mózes. 2. Szent Pál a házasságot Jézus és az Egyház kapcsolatával szimbolizálja (Ef 5,22-33). Kiemelt mondanivalója, hogy ,,szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta önmagát érte. ... Ragyogó tisztává akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplô, sem ránc ... nincsen, hanem szent és szeplôtelen. Így szeresse a férj is a feleségét, mint saját testét'' (Ef 5,25-28). Kérdések az Efezusiaknak írt levél feldolgozására: 1) Mit mond a pogányok meghívásáról és az ószövetségi törvényrôl? 2) Mit mond az apostol saját küldetésérôl? 3) Mit mond Krisztus testének építésérôl? 4) Mit mond a nagykorúságról? 5) Mit mond a pogányok életeszményérôl? 6) Mit mond a haragról, a lopásról és az adakozásról? 7) Milyen bűnök szerepelnek a ,,bűnkatalógusban''? 8) Mit mond az asszony engedelmességérôl, illetve a férfi és a nô kapcsolatáról? 9) Mit mond a gyerekek és a szülôk felelôsségérôl? 3. A férfi és a nô kapcsolatát jelzi az egymásra utaltság: az egymás iránt való természetes vonzalom és az egymásra találás öröme. Ez a teljes önátadásban valósul meg. Az Újszövetség ismételten idézi (Mt 19,5; Ef 5,31) az Ószövetségnek az Isten szándékát bemutató alapvetô kijelentését: ,,A férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, s a kettô egy test lesz'' (Ter 2,24). Az egy test itt azt jelenti, hogy a kettô egy ember lesz. 4. Az egymást szeretôk ajándékozni akarnak. A házastársak kötelessége, hogy egymás számára értékes ajándék legyenek A házasság ajándéka a gyerek is. Enélkül a házastársak kapcsolata ,,ikresített önzés'' lenne. A házasságkötés szertartásában azért kéri az Egyház: ,,Az új asszonyért könyörgünk hozzád alázatos szívvel. ... A te bôséges aldásod szálljon reá és házastársára, hogy boldog házaséletük folyamán gyermekekkel ékeskedjék otthonuk, és gyarapodjék Egyházad..., a te segítségedet élvezzék munkájuk közben, és érezzék, hogy mellettük állsz, ha gondokkal küzdenek''. II. A KERESZTÉNY FELELÔSSÉG A HÁZASSÁGRA KÉSZÜLÉSBEN Alapvetô szempont, hogy a házasságra készülésnek is a keresztény élet egészében van értelme. 1. A komoly készülésnek több mozzanata van: a) felelôsségtudat kialakítása az élet minden terén; b) életcél, amely betölti lelkünket; c) nem külsôséges keresztény élet; d) az önuralom gyakorlása (szintén az élet minden terén). e) az oltárig megôrzött érintetlenség (mégha küzdelembe kerül is). 2. A leendô házastárs felelôs megválasztása szintén fontos feladat. Házasságot olyan személlyel kell kötni, akivel érdemes egy életet leélni. Az elhamarkodott házasságkötés sok probléma forrása lehet. 3. A házasság elôkészítôje a jegyesség. Az ,,együtt járás'' nem bűnalkalom, hanem érték: egymás jobb megismerését szolgálja. 4. A házassághoz szükséges a testi, lelki, szellemi és társadalmi érettség. Enélkül házasságra lépni felelôtlenség. A házasságra készülés és a házasság keresztény programját vállalni nehéz, de érdemes. A házasságra készüléssel kapcsolatban további gondolatokat ad a kiegészítô anyag olvasmánya: ,,Szép szabadságotokat önkéntes fegyelemmel ôrizzétek!'' A témát részletesebben tárgyalja Boda L. Utad az esküvôig c. könyve. III. EXCURSUS: EGY GONDOLAT A CELIBÁTUSRÓL ÉS A HÁZASSÁG NÉLKÜLI ÉLETRÔL ,,A szereteten alapuló szövetséget, amely Krisztus és az Egyház, Isten és az ember között fennáll, két hivatás kölcsönösen szimbolizálja: a házasság és az Isten országáért vállalt celibátus'' (B. Häring). 1. A celibátus, azaz a házasságról való lemondás az Isten országáért érték. Célja a szabadabb szolgálat Istennek és az embereknek. 2. Sokan akaratuk ellenére nem tudnak házasságot kötni. Kétségtelen, hogy ez kereszt az életükben, de a keresztény szeretet gyakorlásában ôk is megtalálhatják életük célját és értelmét. Itt nagy a felelôssége az Egyháznak, amint erre utal II. János Pál pápa is. ,,Azok számára, akik természetes család nélkül élnek, szélesebbre kell tárni az Egyház, e nagyobb család kapuit, amely szinte megtestesül az egyházmegyei és plébániai családban ... E földön senki sem él család nélkül, az Egyház ugyanis mindenkinek -- elsôsorban azoknak, akik fáradoznak és meg vannak terhelve -- otthona és családja'' (Familiaris consortio, 4.rész). ======================================================================== 24. A család Emberi kapcsolatok, anyagi javak, szellemi értékek I. A HÁZASTÁRSAK KÖTELESSÉGEI Mivel -- éppen a Szentírás szellemében -- már láttuk, hogy a házasság teljes személyiséget és életet átfogó életforma, nehéz konkrét szabályokat megfogalmazni. Támpontokat azonban lehet adni néhány ,,kötelesség'' megfogalmazásával. A teljes szeretet azonban több, mint ezeknek a ,,pontoknak'' a betartása. A házastárs igazi kötelessége, hogy ,,ugrásra készen'' legyen arra, ,,hogyan keresse a másik kedvét''. 1. A legfontosabb kötelesség a házastársi hűség. Ez tartalmazza a legteljesebb odaadást, a házastárs állandó elfogadását és megújuló meghódítását. -- Természetesen bűn az áskálódás, a féltékenykedés, a házasságtörés és a válás, de a hűség több, mint ezeknek a bűnöknek a kerülése (vö. Ef 5,21-33). 2. A kölcsönös segítségnyújtás (,,mutuum adiutorium'') a szolgálni akaró szeretetbôl következik. a) A férfi és a nô, mint emberi személyek, teljesen egyenrangúak. Egyenlô a családért való felelôsségük is. b) A család munkamegosztásában azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a ,,férfi és nôi szerep'' különbözôségét. 3. A felelôsség a) A felelôsség kötelezi a házastársakat arra, hogy segítsék elô egymás földi boldogulását és örök üdvösségét. Kötelesek a lelki veszedelmeket egymástól távol tartani, sôt egymást folytonosan jobbá tenni. b) A házasság szentség. A házastársak ,,vállalkozásukhoz'' természetfeletti segítséget kapnak. Egymás számára a kegyelem közvetítôi lesznek, és Isten szeretetét közvetítik gyermekeiknek. Ez utóbbi azt a kötelességet is tartalmazza, hogy a szülôk magatartása döntô abban, hogy a felnövekvô gyerekek milyen fogalmat alkotnak Istenrôl. A család élete, pontosabban élet-lehetôsége az utolsó száz évben alaposan megváltozott (pl. a városi élet és az ipari társadalom kialakulásával ill. elôtérbe kerülésével). Ezért volt szükség pápai enciklikákra, amelyek bemutatták a valós helyzetet és az Egyház állásfoglalását. (A kiegészítô anyag fölvázolja az Egyház tanítását a múlt század végétôl a mai korig.) Az egyházi álláspont bizonyos kérdésekben módosult is az idôk folyamán. Az Egyház mindig hűséges volt evangéliumi küldetéséhez, de a régebbi körlevelek a veszélyek (pl. a vegyesházasság) és a bűnök (pl. a szabad-szerelem, a ,,próbaházasság'' és a válás) láttán elsôsorban a visszásságok elítélését hangoztatták. Az egyházi Tanítóhivatal jelenlegi megfogalmazásaiban a tekintélyi érvelést, illetve az érvelés hiányát felváltotta a hívôt nagykorúnak tekintô, meggyôzô érvelés. A Casti connubii és a Familiaris consortio között az a lényeges hangvételi különbség, hogy bár az utóbbi is megemlíti a visszásságokat, sokkal fontosabbnak tartja, hogy átérezze a problémákat és fölvázolja a jót, az eszményit, vagyis az erkölcsi értékeket, és meggyôzzön róluk. II. A HÁZASTÁRSI NEMI ÉLET ÉS A CSALÁDTERVEZÉS 1. A kölcsönös odaadásból és az ,,ajándék-jellegbôl'' logikusan következik, hogy a házastársak nemi élete érdemszerzô tett. Növeli bennük a kölcsönös, önfeláldozó szeretetet. -- Megfogalmazható ,,kötelességként'' is (vö. 1 Kor 7,3-5), tartózkodni tôle csak kölcsönös megegyezéssel szabad. Mivel a szeretet kifejezôje, összeférhetetlen vele az önzés, a házastárs eszköznek tekintése és az agresszivitás. 2. A házastársak kötelessége a felelôs családtervezés is. A szülôk a teremtô Isten munkatársai. Lelkiismeretük szerint annyi gyereket vállalnak, amennyit emberhez méltóan fel tudnak nevelni. a) A születésszabályozás egyetlen erkölcsös módja a nôi szervezet termékeny és terméketlen idôszakaihoz alkalmazkodó idôszakos önmegtartóztatás. b) A fogamzásgátló szerek használatát az egyházi tanítóhivatal rossznak mondja, nem végleges, dogmatikus formában, de kötelezô jelleggel. Ilyen körlevelek (enciklikák) például a Casti connubii (1930), a Humanae vitae (1968), a Familiaris consortio (1981). c) A Humanae vitae körlevéllel kapcsolatban egyes püspöki karok (pl. az osztrák és a francia) és sok teológus (pl. Karl Rahner) úgy vélekedik, hogy végsô szükség esetén (pl. ha egy házasság válságba jutna) nem súlyos bűn ilyesmihez folyamodni. Az érvelés szerint itt kötelességütközés áll fenn (ti. ha a tilalom megtartása és a házassági kötelék fenntartása egyszerre nem látszik lehetségesnek). d) Az 1981-ben kiadott Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítás megismétli a hagyományos tanítást: ,,a teológiai megfontolás felfoghatja ... azt az antropológiai és erkölcsi különbséget, amely a fogamzásgátlás és a terméketlen idôszakok megtartása között van''. Az említett püspökkari körleveleket azonban nem ítéli el. -- A jelen korban az Egyház tanításának ez talán a legkényesebb kérdése. -- Teljesen egyértelmű viszont, hogy az abortusz, azaz a magzat életének kioltása fel sem merülhet a ,,születésszabályozó módszerek'' között. III. KÖTELESSÉGEINK A SZÜLÔI HÁZ IRÁNT 1. A legfontosabb kötelességek a hála (hiszen Isten után mindent nekik köszönhetünk), a tisztelet, a szeretet és az engedelmesség. Ezeknek az erkölcsi értékeknek a valóra váltása függ a szülô és a gyerek életkorától. Az engedelmesség fokozatosan lazul, a tiszteletnek és a szeretetnek azonban növekednie kell (vö. Ef 6,1-4). 2. Fontos feladat a családi egybetartozás ápolása. Ide tartozik a testvérek, rokonok segítése, együttműködése a közös feladatokban. Ilyen lehet például az öreg szülôk, rokonok ápolása, vagy akárcsak látogatása is. Szintén fontos feladat a közös családi ünnepek megülése, az együttérzés ápolása. Ide tartozik az is, hogy esetleg üdvözlettel, levéllel ,,keressük meg'' azokat a családtagokat, akikkel nem sikerül találkozni. Istennel azonban a család (pl. a ,,családi béke'') kedvéért sem fordulhatunk szembe. 3. A Szentírás alapvetô tanítása, hogy az ,,új'' család fontosabb, mint a ,,régi''. A ,,szeretet sorrendjében'' a házastárs megelôzi a szülôt. Az esetleges súrlódásokat a keresztény okosság és szeretet szellemében kell megoldani. ======================================================================== 25. Bűnök a nemiséggel kapcsolatos Emberi kapcsolatok, anyagi értékek ellen javak, szellemi értékek Minden bűn gyökere a szívben van (vö. Mt 15,19). Ezen a téren is az vét, aki tudatosan szembefordul azzal az értékrenddel, amelyet Isten kíván. Ilyen bűn a nemiség megvetése (pl. gôgbôl vagy kényelemszeretetbôl), de ilyen a nemiség eltorzítása is. Errôl sok helyen ír Szent Pál (pl. 1 Kor 6,9-20). 1. A nemiség eltorzítása a paráznaság. Ez a házastársi szeretet helyett az önzéssel, az élvezetvággyal, sok esetben az agresszivitással kapcsolja össze a nemi aktust. (Latin neve: luxuria). Sok megnyilvánulási formája lehet. A hagyományos erkölcsteológia szerint teljes neme szerint halálos bűn, de természetesen a bűnök ezen a téren sem egyenlô súlyúak. a) Önkielégítés (pollutio suiipsius, mollities, masturbatio): az egyházi tanítóhivatal szerint súlyos bűn. Bocsánatos bűnné válhat a nem teljes tudatosság vagy a beleegyezés hiányos volta miatt (imperfectio actus). b) A nemi érintkezés házasságon kívül, nemcsak bűn, hanem felelôtlenség is, és újabb bűnök forrása lehet (pl. elhamarkodott házasság, abortusz, hazudozások). Természetesen az itt elkövetett bűnöket is jóvá lehet (ill. néha kell) tenni. c) A házasságtörés (adulterium) súlyos bűn a szeretet és a bizalom ellen. Megbánt bűn esetében azonban itt is szükséges a keresztény megbocsátás. Az is bűnt követ el, aki viselkedésével okot ad házastársának a házasságtörésre. 2. Minôsítetten súlyosak azok a bűnök, amelyek természetellenes vagy az emberi méltóságot súlyosan megalázó mozzanatot tartalmaznak. a) A homoszexualitás, azaz azonos neműek paráznasága mindenképpen bűn, de különösen súlyos, ha nem betegségbôl fakad, hanem ,,szerzett tulajdonság''. Erre utal Szent Pál is (pl. Róm l,26). -- A betegségbôl adódó homoszexualitás súlyos kereszt lehet egy lelkiismeretesen gondolkodó hívô számára, de ennek a tehernek a viseléséhez is megkapja a szükséges kegyelmet. b) A partnerek cinikus váltogatását promiszkuitásnak nevezzük. Súlyosabbá teszi az a mozzanat, hogy ez a felelôtlenség különösen alkalmas a betegségek terjesztésére. c) Az emberi test nemi vonatkozású áruba bocsátását prostitúciónak nevezzük. Sok esetben bűnszövetkezetek foglalkoznak ezzel, így a nôt nemcsak megalázzák, hanem kiszolgáltatottabbá is teszik. d) Ezen a téren a legsúlyosabb bűn talán a nemi erôszak, amelyet ,,égbe kiáltó bűnnek'' nevezhetünk. Ez örökre tönkre teheti az áldozatot, a megerôszakolt nô sok esetben alkalmatlan lesz a házastársi szeretetre. Bűncselekmény is, de a jogállamok többsége nem bünteti elég szigorúan. 3. Bűn komoly ok nélkül foglalkozni nemi érzést keltô dolgokkal. Ez a bűn a szemérmetlenség (inpudititia). Súlyos azok vétke, akik érzékiséggel telítik a tömegtájékoztatási eszközöket. Ez a bűn azért kiemelten súlyos és felelôtlen, mert anyagi haszon kedvéért sokak erkölcsi életét és szemléletét rombolja. ======================================================================== 26. Az anyagi javak Emberi kapcsolatok, anyagi javak, szellemi értékek I. A SZENTÍRÁS TANÍTÁSA AZ ANYAGI JAVAKRÓL Az ember és az anyagvilág között szoros kapcsolat van. Az ember maga is része az anyagvilágnak. A bűn azonban ezt a kapcsolatot is megváltoztatta: itt is törés következett be. Erre utal már a Teremtés könyve is, amikor arról beszél, hogy ,,arcod verítékével eszed a kenyered'' (Ter 3,19). 1. A föld javai Isten szeretetére utalnak. Isten ajándékai számunkra. Ezért imádkozzuk a szentmisében: ,,Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, mert a Te bôkezűségedbôl kaptuk a kenyeret... bort.'' 2. Mivel Isten szeretetébôl vannak, ezért egyúttal az emberi szeretet kifejezôi is. Személyes és közösségi értéket közvetítenek számunkra (pl. egy falat ,,hazai'', egy pullóver, amelyet édesanyám kötött). 3. A bűnbeesés következtében az anyagi javakban rejlô értékek is a visszájukra fordulhatnak. a) Ennek tipikus esete, hogy az anyagi javak sokszor nem az igazságosság, hanem az igazságtalanság forrásai lesznek. A szeretet helyett a megoszlást segítik elô, feszültséget keltenek (vö. Ám 5,7- 11). b) Szintén torzulás az anyagi javakhoz való túlzott ragaszkodás, amely az embert szembe fordíthatja a szellemi értékekkel, de rombolhatja az emberi kapcsolatokat is. 4. A keresztény ember Isten szándéka szerint bánik az anyagi javakkal, azaz nem ragaszkodik túlzottan hozzájuk, de megbecsüli ôket. Ezt az erkölcsi értéket nevezzük ,,lelki szegénységnek''. II. AZ ANYAGI JAVAK LÉTADOTTSÁGAI 1. Az anyagi javak rendeltetése, hogy biztosítsa az emberhez méltó életet az egész emberiség számára. Ez az ún. egyetemes használati jog, amelynek fogalmát már Aquinói Szent Tamás kidolgozta. Az anyagi javak használatában tehát elô kell segítenünk az egyetemes használati jog megvalósulását. Ez vonatkozik az anyagi javak ésszerű kiaknázására és az igazságos elosztásra. ,,A munkával szerzett, vagy örökséggel, illetve ajándékozással kapott magántulajdonhoz való jog nem szünteti meg azt, hogy a földet eredetileg az egész emberiség kapta. A javak általános rendeltetése elsôdleges marad akkor is, ha a közjó fejlôdése a magántulajdon tiszteletét, jogát és gyakorlását kívánja meg'' (Katekizmus, 2403). 2. Ebbôl következik, hogy az egyetemes használati jognak van alávetve a tulajdonjog. A tulajdon lehet egyéni vagy közösségi. Mindkettô az egyetemes használati jog elôsegítésére való. a) Ez a magyarázata annak, hogy saját javainkat sem használhatjuk oktalanul, pl. nem pazarolhatunk, mikor mások ínséget szenvednek. b) A tulajdonviszonyokat természetesen tiszteletben kell tartani. Az elôbbi tanítás szellemében azonban megállapíthatjuk, hogy végszükség esetén nem bűn elvenni abból, amit mások nélkülözhetnek, hiszen az egyetemes használati jog elôbbre való, mint a tulajdonjog. -- Az utólagos kártérítés (,,kompenzálás'') kötelessége azonban ebben az esetben is fönnáll, hiszen a végszükség esete már nem forog fenn. Ekkor kártéríteni kell azért, amit a végszükségre való tekintettel vettünk el. (Ez nemcsak élelem lehet, hanem pl. meneküléshez jármű.) 3. Az anyagi javak létadottságaihoz tartozik a tulajdonszerzés formáinak megemlítése: a) gazdátlan javak lefoglalása (ilyen már alig van), b) saját javaink szaporulata (ez lehet természetes vagy jogi: az utóbbira példa a kamat), c) szerzôdések: vásárlás, ajándék, öröklés, d) bérmunka: ez a leggyakoribb: e) elbirtoklás: jóhiszemű birtoklás a törvényszabta idôn át. III. KÖTELESSÉGEINK AZ ANYAGI JAVAKKAL KAPCSOLATBAN 1. Kötelezô annyi vagyont szereznünk, amennyi magunk és családunk emberhez méltó életének biztosítására szükséges. Meg kell adnunk magunknak az élelmet (vétkezik a fukar és a mohó), a ruházatot és a lakást (mindkettô akkor erkölcsös, ha védi a testet, óvja a szemérmet, és társadalmi megbecsülést szerez). -- Életünket azonban alapvetôen nem irányítják az anyagi javak, vö. ,,lelki szegénység''. 2. Az adakozás a szeretet gyakorlásának fontos módja, mégha nem az egyedüli is (vö. az ,,irgalmasság cselekedetei''), hiszen a mai korban sok probléma már csak társadalmi összefogással oldható meg. Az adakozás mértéke jövedelmünk nagysága és a rászorulók ínsége. A megvalósítás módjában egyaránt szükség van a társadalmi összefogásra és az egyéni leleményre. IV. BŰNÖK A TULAJDON ELLEN 1. Lopás (furtum): idegen tulajdon birtokba vétele titokban, ha a tulajdonos észszerűen tiltakozhatnék. A Katekizmus is megfogalmazza, hogy ,,a hetedik parancsolat tiltja a lopást, azaz mások javainak a tulajdonos ésszerű akarata ellenére történô elsajátítását. Nincs szó lopásról, ha a hozzájárulás feltételezhetô, vagy ha az elutasítás ellenkezik a józan ésszel, vagy a javak egyetemes rendeltetésével'' (2408). 2. Rablás (rapina): tulajdonsértés erôszakkal. Erkölcsi megítélése azonos a lopáséval. 3. Kártékonykodás (damnificatio): öncélú rongálás, pusztítás, rombolás. Ennek motívuma a beteges pszichikai alkaton kívül csak a rosszindulatú mentalitás lehet. Adott esetben sátáni lelkületre vallhat, vö. pl. a ,,konkolyhintôrôl'' szóló példabeszédet (Mt 13,24- 30). 4. Sikkasztás: intellektuális bűn, illetve bűncselekmény: lényege a rábízott javak saját célból történô elhasználása. 5. Csalás: károkozás hazugsággal. 6. Zsarolás: titok nyilvánosságra hozatalával fenyegetôzni, illetve így pénzt vagy egyéb értéket kicsikarni. A tulajdon elleni bűnök súlyossága a károkozás mértékétôl függ. A vagyon elleni bűnök bocsánatához szükséges a kártérítés (jóvátétel, restitutio) is. Ez a jogos tulajdonosnak vagy örököseinek jár. Történhet titokban is (a lopott tárgyat visszacsempészni a tulajdonosnak). A kártérítés nemcsak az elveszett jószágért, hanem a hiánya miatt elszenvedett kárért is jár. V. A TULAJDONVISZONYOK ÉS A KÖZJÓ 1. Az Egyház tanításában alapvetô fogalom a közjó. Nem más, mint gazdasági, jogi, szellemi és erkölcsi tényezôk összessége. Az államnak lehetôvé kell tennie, hogy mindenki emberhez méltó életet élhessen. Ez kötelessége, éppen az egyetemes használati jog érvényesítésének nevében. A szabályozás módja kétféle lehet: a) Az állam a legjelentôsebb vállalatokat köztulajdonba veheti, sôt egyenesen kívánatos, hogy a legfontosabb ,,kulcsiparok'' állami tulajdonban legyenek (vö. XI. Piusz: Quadragesimo anno kezdetű körlevelét és a II. Vatikánum tanítását). Ezzel megakadályozható, hogy bizonyos tôkés körök saját érdekeik miatt manipulálhassák az államot. b) Az állam kényszerítheti a magánosokat feleslegük szociális felhasználására adózással is. Az adórendszer akkor jó, ha lehetôvé teszi a vállalkozó haszonhoz jutását, de elég pénzt szed be az állam ,,működtetésére'' és a szociális célok megvalósítására is. 2. ,,A közjó minden ember életét érinti'' (Katekizmus, 1906). Minden embernek joga van a keresô munkához és az igazságos munkabérhez. Ez utóbbi biztosítja megélhetését, művelôdési lehetôségét és családi kötelezettségeinek teljesítését. Ennek konkrét szabályozása az állam feladata. Ha nem sikerül ezt megvalósítani, akkor kell ,,szociális hálót'' biztosítani azok számára, akik munkájukból nem tudnak megélni (pl. munkanélküli segély). A szociális kérdés kiemelt szerepet kapott az elmúlt száz év pápai megnyilatkozásaiban. Errôl lásd részletesebben a kiegészítô anyagban ,,A szociális kérdés az Egyház tanításában'' című fejezetet. A közjó kérdését részletesen és aktualizálva tárgyalja a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1996-ban kiadott körlevele, amelynek címe: Igazságosabb és testvériesebb világot! ======================================================================== 27. A bizalom Emberi kapcsolatok, anyagi javak, szellemi értékek I. A SZELLEMI ÉRTÉKEK 1. Az anyagi javak és a szellemi értékek nem választhatók el egymástól. Az anyagi javakhoz hasonlóan a szellemi értékek is szeretetünk megmutatására valók, de a rossz kockázatát is magukban hordozzák. A ,,tudás hatalom''. A szó, a tudás arra való, hogy használjunk vele. Ugyanakkor rosszra is használható. Sebezni nemcsak ököllel, hanem szavakkal, sôt a szavak hiányával is lehet. Ez megsokszorozza felelôsségünket. (NB. Sok diktátor tudatosan élt azokkal a manipulációs lehetôségekkel, amelyeket a pszichológiai ismeretek adtak.). A szellemi értékekrôl még beszélünk a kultúrával és a tudománnyal kapcsolatban is. 2. Az igazság az emberi élet alapértéke. Igényünk, hogy megismerjük, kötelességünk keresni, kimondani, védeni. Az emberi kapcsolatokban az egyik legfontosabb életérték a bizalom: enélkül emberi életrôl beszélni nem lehet. A bizalomhoz kapcsolódnak a következô erkölcsi témák. II. AZ ÔSZINTESÉG 1. Az ôszinteség (veracitas): az igazságnak megfelelô beszéd vagy magatartás. Ez nemcsak alapja a kölcsönös bizalomnak, hanem elválaszthatatlan kapcsolatban van az igazságossággal és a szeretettel. 2. A hazugság (mendacium) a megtévesztés szándékával való beszéd vagy magatartás. Több faja van. a) Hazug beszéd: megtévesztés szavakkal. Súlyos formája a féligazság, azaz igaz mozzanatok belekeverésével meggyôzôbbé tenni egy hazugságot. Jézus is ez ellen tiltakozott a legszenvedélyesebben (vö. Mt 11,19). b) Szintén erkölcstelen magatartás a tettekkel való hazugság. Kiemelten súlyos annak a bűne, aki képmutató módon kettôs életet él (,,élethazugság''). c) Az ôszinteség elleni bűn továbbá, ha valaki elhallgat valamit az illetékesek elôl. Ilyen bűn lehet pl. a gyerek ,,hallgatása'', esetleg mellébeszélése a szülôvel vagy a tanárral szemben. Ez tkp. hallgatással történô hazugság. Az ôszintétlenség felsorolt formái rombolják az emberek közötti bizalmat (vö. Ef 4,25-32). 3. Korszerű erkölcstani kérdés az ôszinteség dilemmája Az emberi életben adódhatnak olyan helyzetek, hogy igazmondásunk súlyos és jogtalan kárt idézne elô, kitérô választ adni pedig lehetetlen (vö. a náci és sztálini diktatúrák ,,nyomozásai'' esetében). Mi itt a teendô? a) A hagyományos erkölcsteológia, köztük a középkor és az újkor moralistái kieszelték az okos félrevezetés formáit (restrictio mentalis), de lehetôleg vigyázva arra, hogy ez ne kifejezett hazugsággal történjék. Azt tanították, hogy nem bűn olyan kifejezést használni, ami önmagában véve igaz, de megtéveszti a jogosulatlan kérdezôt. Ezt az elméletet ma már meghaladottnak tarthatjuk. Ez amolyan ,,kiskapu'' volna, ráadásul nem is mindig alkalmazható, mert ha ügyesen teszik fel a kérdést, akkor nem lehet kitérô választ adni. b) Több mai erkölcsteológus jobban érvényre akarja juttatni az igazságosság és a szeretet szempontját. (Ilyen teológus például B. Häring, M. Brunec, A. Van Kol.) Nem a beszéd, hanem a kommunikáció helyességét tartják fontosnak, éppen a Szentírás szellemében, hiszen az igazlelkűségnek is az ember javát kell szolgálnia. Minden embernek annyi informatív ismerethez van joga, amely nem sérti az igazságosságon alapuló emberszeretetet. Az ôszinteség erénye tehát nem más, mint az igazságosságnak és a szeretetnek érvényre juttatása szavakkal és viselkedéssel. A megtévesztés (történjék szóval vagy cselekedettel) megengedhetôségének kritériuma tehát az, hogy akiknek az irányában történik, azok az igazságosság nevében ésszerűen tiltakozhatnának-e vagy sem. -- Súlyos helyzetben tehát nem számit hazugságnak a verbális ,,igazmondás'' megsértése. Ez a helyzet hasonlít a végszükségben való ,,lopás'' és az önvédelembôl történô ,,emberölés'' esetéhez. 4. A kommunikáció erkölcstanának lényegét talán így lehetne összefoglalni: ,,Amikor valakivel beszélünk, tudatunkban kell lennie, hogy a szeretet forog kockán. Az ember, aki szeretetben él, tud erre ügyelni, mielôtt beszédre nyitná a száját. ... Hiba volna megfontolás nélkül beszélni, s talán még nagyobb hiba volna magunkba temetkezni, hiszen a kommunikáció önmagában ajándék, ha a szeretet szellemében történik'' (E. Chiavacci). III. A BIZALOMMAL KAPCSOLATOS EGYÉB ÉRTÉKEK 1. A titoktartás (diszkréció) Kötelesek vagyunk az olyan ismereteket megôrizni, azaz nyilvánosságra nem hozni, amely másnak kárt okoz, hacsak nagyobb érték nem kívánja. -- A gyónási titok abszolút titok, közvetlen megszegését az Egyház a legszigorúbban bünteti, hiszen a hívek lelki javánál nincs nagyobb érték (CIC 1388.). A titoktartás elleni bűn a fürkészés, a besúgás és a titok kibeszélése. Ezek éppúgy rombolják a bizalmat, mint a hazugság. A közjó érdekében azonban a bűnözô följelentése (denuntiatio) kötelesség lehet. 2. A bizalom erkölcstanának része a hűség is: azaz az ígéret megtartása akkor is, ha már megbántuk. A hűség elleni bűnök is rombolják a bizalmat: ilyen a szószegés és a hűtlenség (cserbenhagyni valakit, aki okkal bízik bennünk). 3. A kommunikáció erkölcstanának napjainkban egyre fontosabbá váló része a tömegkommunikáció. Nagy felelôsség hárul mindazokra, akiknek példáját, tanácsát, parancsát sokan követik. A tömegkommunikációs eszközök robbanásszerű fejlôdése jelentôs mértékben megnövelte a közvélemény formálóinak erkölcsi felelôsségét (vö. a II. Vatikáni Zsinat nyilatkozatával: Inter mirifica, 4). De a felelôsség fordított irányban is érvényes: jól meg kell gondolnom, hogy kinek a tanácsára hallgatok, példájára figyelek, és nem szabad engednem, hogy az információ-özön, amely kíváncsiságomat mindig új érdekességekkel igyekszik lekötni, elszoktasson az önálló lelkiismereti állásfoglalástól. Mindebbôl elsôsorban nem elriasztó figyelmeztetést kell kiolvasnunk. Fölemelô tudat, hogy a lelkiismeret világossága közügy. Az egymásért való felelôsség teher ugyan, de tartást ad, mint a kötéltáncosnak a súlyzói (vö. Dán 12,3; Mt 18,20). ======================================================================== 28. A becsület Emberi kapcsolatok, anyagi javak, szellemi értékek A becsületnek két eleme van: az egyéni tiszteletreméltóság bennünk és megbecsülés másokban irántunk. A Szentírás nagyra becsüli az ember méltóságát, hiszen mindennél tökéletesebb teremtmény (vö. Zsolt 8,6), akinek hivatása, hogy Krisztus dicsôségében részesüljön (2 Tessz 2,14). A becsület nélkülözhetetlen a közösségi életben is. Az egyént is segíti a jó megtételében és a rossz kerülésében. I. MÁSOK BECSÜLETE 1. Kötelességeink mások becsületével kapcsolatban a) Törekedni kell mások megértésére és megbecsülésére. Ok nélkül nem feltételezhetünk rosszat, de ezzel megfér a szükséges óvatosság. Törekednünk kell az ösztönös ellenszenv leküzdésére és óvnunk kell az elhunytak becsületét is. b) A megbecsülést ki is kell fejezni: tisztelettel, udvariassággal és legfôképp mások komolyan vételével. 2. Bűnök mások becsülete ellen a) A belsô bűnök közé tartozik az alaptalan gyanakvás (rosszat feltételezni) és a vakmerô ítélet (rosszat biztosra venni, vö. Jak 4,12). -- Ilyen bűn a vallási, faji vagy etnikai elôítélet is. -- Bűn továbbá örülni más erkölcsi botlásán vagy szerencsétlenségén (,,káröröm''). b) Külsô bűnök: -- megszólás: más bűnét ok nélkül kibeszélni; -- rágalmazás: másról hamisan rosszat állítani, ez akkor is bűn, ha feltételes módban történik (,,Azt beszélik róla...''); -- gyalázkodás, becsületsértés: ez hasonlít a rágalmazáshoz, de itt szemtôl-szembe történik; -- rosszindulatú gúnyolódás: másokat igazságtalanul nevetségessé tenni, esetleg éppen hatalmi pozícióból; -- intrika: emberek összeveszítése, egymás ellen uszítása az elôbbi bűnök segítségével. 3. A becsület elleni bűnök esetében is kötelezô a jóvátétel, azaz a jó hír és a becsület helyreállítása. Ez néha teljesen már nem is lehetséges a hírek terjedése miatt. A becsület helyreállításának azok elôtt kell történni, akik elôtt a becsület megsértése történt. A rágalmat vissza kell vonni. A gyalázkodásért, a gúnyolódásért és az intrikáért sajnálkozást kell kifejezni, és bocsánatot kell kérni. A megszólást nem lehet cáfolni, de egyéb nyilatkozatokkal ellensúlyozni kell. II. KÖTELESSÉGEINK SAJÁT BECSÜLETÜNK TERÉN 1. Becsületünk nem alapulhat képmutatáson. Kötelességünk olyan tulajdonságokat kialakítani, amelyet mások megbecsülhetnek. 2. Törekednünk kell annyi megbecsülésre, amennyi hivatásunk érdekében feltétlenül szükséges. Akit nem vesznek komolyan, az keveset tud használni. -- Bűn azonban mindenáron vagy éppen bűnös módon hajhászni a megbecsülést, fôleg ha az más ember kárára történik (pl. becsmérléssel). Példánk itt is Jézus, aki tiltakozott az ellen, hogy arcul üssék (Jn 18,19-23), de ügyének igazolását végsô soron Istenre bízta, vállalta nemcsak a kínhalált, hanem a gyalázatot is. ======================================================================== 29. Az emberi élet Emberi kapcsolatok, anyagi javak, szellemi értékek A bűn következtében az anyagvilág nemcsak meghódítani való élettere az embernek, hanem csapásokkal, fájdalommal és halállal is fenyeget. Az ember harcol ezek ellen, nem is eredménytelenül, bár újabb veszedelmek is várnak rá (vö. az energiahordozók kimerülése, a környezetszennyezés, új betegségek jelentkezése, stb.). Ennek a folyamatnak is megvan a maga erkölcsi tartalma: növeli a bajtársiasságot az emberek között, felhív a türelemre és a részvétre, és nem utolsósorban belekapcsol Krisztus áldozatába. I. TESTI ÉLETÜNK Testi életünk nagy érték, de nem a legfôbb jó. 1. Nem szabad könnyelműen kockáztatnunk, vagy éppen felelôtlenül keresni a veszélyt. Az ilyesmi súlyos bűn is lehet. 2. Ugyanakkor az is logikus, hogy indokolt esetben életünket szabad kockáztatnunk, vagy akár fel is áldoznunk (vö. Jn 15,13): a) hogy súlyos kisértésbôl meneküljünk; b) hogy a közjót szolgáljuk, pl. önként segítségre jelentkezni veszély idején; c) szeretetbôl, pl. hajótörés esetén másnak átengedni a mentôövet, d) az igazságot kutatva (pl. laboratórium, expedíció, stb.) kockázatot vállalni. 3. Vannak esetek, amikor életünket fel is kell áldoznunk: a) ha csak bűn árán menthetnôk meg (ez a vértanúság esete, amelyrôl már volt szó); b) ha hivatásunk követeli a közjó érdekében (pl. az orvosnak és a papnak kötelessége helytállni járvány idején is). 4. Betegség esetén meg kell adnunk a gyógykezelést, hacsak nem túl költséges, fájdalmas vagy veszélyes. -- Az egészség ésszerű gondozása szintén kötelesség. 5. Súlyos bűn az öngyilkosság (suicidium) -- ha teljes tudatossággal történik. Többnyire oktalan, esetleg cinikus menekülés a bűn földi következményei vagy a szenvedés elôl. II. FELEBARÁTAINK TESTI ÉLETE 1. Kötelességeink felebarátaink testi életével kapcsolatban: a) a veszélyeket távol tartani; b) a betegeket, öregeket gondozni; c) a munkaképtelenekrôl gondoskodni. 2. Igen nagy bűn a gyilkosság (homicidium) -- a Szentírás az ,,égbe kiáltó'' bűnök közé sorolja. -- Lehet közvetlen (ilyen a szándékos emberölés) és közvetett (pl. hanyagság a biztonsági berendezések használatában, figyelmetlenség a közlekedésben, esetleg a közlekedési szabályok súlyos megsértése). 3. Gyilkosságnak számit a gyógyíthatatlan beteg megölése (euthanázia) és a magzat elpusztítása (művi abortusz), amely napjaink kor- és kórtünete. Az abortuszt a jogállamok többsége megengedi, többnyire szofisztikus, néha éppen demagóg érvek alapján (pl. a nôk személyiségi jogaira hivatkozva). Régi idôk bűne volt a párbaj (duellum), amely elôzetes megbeszélés alapján, életveszélyes fegyverekkel történt a becsület védelmében. Az Egyház tiltotta, az ,,úri'' társadalom azonban megtűrte. (Oktalanság is volt: nem az gyôzött, akinek igaza volt, hanem aki jobban tudott vívni vagy pisztollyal célozni.) 4. Nem gyilkosság viszont: a) a jogos halálbüntetés végrehajtása (vö. Ter 9,6; Róm 13,4), mégha a mai erkölcsteológusok vitatják is, a jogállamok többsége pedig eltörölte; b) az ellenség leküzdése jogos háborúban, bár ez a mai körülmények között alaposabb elemzést kíván (vö. a tömegpusztító háborúnak nincs gyôztese); c) a váratlan és igazságtalan támadó harcképtelenné tétele életünk, egészségünk, létfontosságú vagyonunk vagy a nôi tisztaság védelmében. -- Törekednünk kell arra, hogy lehetôleg az igazságtalan támadót se öljük meg. -- Kötelességünk fokozott, ha nem ,,önvédelemrôl'' van szó, hanem olyan ártatlanok megvédésérôl, akik különlegesen ránk szorulnak, a megvédésre pedig módunk van. ======================================================================== 30. A kultúra és a tudomány Emberi kapcsolatok, anyagi javak, szellemi értékek I. A KULTÚRA A kultúra jelentôségét hangsúlyozza a II. Vatikánum. ,,Az emberi személy jellegzetes vonása, hogy csak a kultúra által, azaz a természet javainak továbbfejlesztése által juthat el az igazi és teljes emberségre'' (Gaudium et spes, 53.). 1. A kultúra lényege, hogy az ember minden területen kibontakoztatja képességeit a világ jobbá tételére. Ennek egy része a civilizáció, amely a világ technikai tökéletesítését jelenti. 2. A keresztény embernek ezen a téren is nagy a felelôssége: a) saját képességeinek kibontakoztatásában; b) abban, hogy ezzel mások szolgálatára szentelje önmagát. II. A TUDOMÁNY ÉS A MŰVÉSZET 1. A zsinat hangsúlyozza a tudományok művelésének fontosságát. Kiemeli a természettudományok jelentôségét, de figyelmeztet a beszűkülés veszélyére is (vö. Gaudium et spes, 57). 2. A szépség értékét is hangsúlyozzák a mai teológusok. -- Nagy tehát a művészek felelôssége, ,,hiszen valamilyen módon Isten végtelen tökéletességét tolmácsolják'' (XII. Piusz). A művészek felelôssége abban áll, hogy eszközük van az emberek meggyôzésére, s ezt a lehetôséget jóra és rosszra használhatják. III. A JÁTÉK ÉS A SPORT 1. ,,Huizinga a kultúra gyökerét a játékban látja. A játék külön világot alkot. Szabályai és elôírásai ideiglenesen hatályon kívül helyezik a ,,komoly világ'' szabályait és törvényeit. E külön világ ... felfüggeszti a hétköznapi élet idôstruktúráját. ... Aki játszik, kilép az idôbôl, s másik idôbe lép át'' (Nyíri T.). A játék tehát sajátosan emberi tevékenység, amely kiemeli az embert a megszokott világ struktúráiból. Célja az örömszerzés és az emberei kapcsolatok mélyítése. Ebbôl fakad az erkölcsi megítélés is. Nem válhat például szenvedéllyé, hiszen akkor már nem ápolja, hanem rombolja az emberi kapcsolatokat. Szalézi Szent Ferenc írja: ,,A játék ... akkor engedhetô meg, ha célja a felüdülés, de ebben az esetben se tartson kimerülésig, ... nehogy szinte második foglalkozásunkká váljék'' (Filótea, XXXIV.) 2. A sport korunkban már több, mint egyszerű testedzés. a) A sportoló a teljesítményekben önmagát fejleszti, de ezzel másoknak is örömet szerez (pl. a nemzet dicsôségét növeli az olimpiai játékokon). Bűn azonban az egészségre káros, vagy az alantas ösztönöket felszabadító magatartás. b) A sportrendezvények segíthetik a különbözô nemzetiségű és fajú emberek közt a testvéri kapcsolatok létrehozását (vö. Gaudium et spes, 61.). Bűnös az olyan magatartás (pl. a rendezôk vagy a szurkolók részérôl), amely ennek éppen az ellenkezôjét idézi elô. IV. A MUNKA ÉS A PIHENÉS 1. A munka az ember fizikai és szellemi képességeinek felhasználása értékek létrehozására. Alapvetôen fontos a kultúra és a civilizáció szempontjából. a) Ezzel az ember önmagát fejleszti, elôsegíti a közösség javát és Isten terveit valósítja meg a világban. b) A bűn következtében azonban a munka robottá válhat és súlyos társadalmi igazságtalanságok forrása lehet c) A munka értékét mutatja Jézus példája, aki ebben az összekuszált helyzetben vette a kezébe ,,az ács fiaként'' József szerszámait. Szent Pál -- személyes példát is adva -- fogalmazza meg híres mondatát: ,,Aki nem akar dolgozni, ne is egyék.'' (2 Tesz 3,10). d) A keresztény ember feladata tehát a lelkiismeretes munka, de egyúttal a munka ,,humanizálása'' is. 2. A munka nem töltheti be egész életünket, és a technika fejlôdése folytán egyre rövidebb ideig tartó munka árán termelhetjük meg azt, amivel a társadalomnak tartozunk. Szabad idôre egyébként is szükségünk van, nemcsak ,,regenerálódás'' céljából, hanem azért is, hogy emberségünk be ne szűküljön. A szabad idô felhasználása is felelôsségteljes feladat. Sokszor nagyobb leleményre van szükségünk, mint a pontosan behatárolt munka elvégzésében. 3. A szabad idô felhasználásának módja: a) szórakozás, amely azonban nem az egyetlen lehetôség, mégha üzleti érdekbôl ennek ma nagy a kínálata; b) önművelés: ilyenkor tudjuk ,,utolérni önmagunkat''; c) idegen tájak felkeresése és az emberi kapcsolatok kialakítása, fenntartása (mindkettô új ismereteket és élményeket ad); d) mások szolgálata és az imádság, hiszen ilyenkor ,,jobban van rá idô''. A szabad idô helyes felhasználása tehát munkánkra is visszaragyog (vö. Gaudium et spes, 61). Életünk tehát a társadalmilag szabályozott munka és a személyes lelkiismerettôl alakított szabad idô egymást váltó szakaszaiban egyaránt a felebaráti szeretetben találja meg értelmét. Így lesz egészen Istené. ======================================================================== 31. A keresztény ember felelôssége a nemzeti Emberi kapcsolatok, anyagi elkötelezettség és a közélet terén javak, szellemi értékek I. A TÁRSADALOM ÉS A CSALÁD 1. Az emberi élet közösségi jellegét ma különösen hangsúlyozza az Egyház. A közösség nem ,,ráadás (az ember életében), hanem az emberi természet követelménye'' (Katekizmus, 1879). A társadalom azon személyek együttese, akiket szervezett formában összeköt az egységnek olyan alapelve, amely az egyedek felett áll. Az Egyház tanításának fontos része a kölcsönös kisegítés (szubszidiaritás) elve. Ezen elv szerint ,,egy magasabb szintű közösség ne avatkozzék be egy alacsonyabb szintű közösség életébe, és ne fossza meg illetékességétôl, hanem szükség esetén támogassa, és segítse abban, hogy összehangolja tevékenységét más társadalmat alkotó tényezôkkel a közjó érdekében'' (XI. Piusz: Quadragesimo anno). 2. A családok és a családi életet összetartó értékek ma különösen az egész társadalom védelmére szorulnak. Igen nagy tehát a felelôsségünk ezen a téren, nem csak magunkért, hanem környezetünk, sôt a közélet tisztaságáért is. Szavunknak, viselkedésünknek messzire ható súlya van. Másfelôl viszont a nehézségek között is szépen és gazdagon kibontakozó családi élet a társadalom és az Egyház életére hat jótékonyan. A II. Vatikáni Zsinat külön hangsúlyozza, hogy a keresztény család ma apostoli feladatot tölt be az emberek között (Apostolicam actuositatem, 11.). II. A NEMZET A család önmagában életképtelen; az ember közösségi igényét csak akkor elégítheti ki, ha nagyobb közösségekbe épül. 1. Ezek közül közvetlenül, egy nagyobb család természetességével a nemzet veszi körül az embert. A nemzet tagjait a vérségi köteléken túl a közös nyelv, a közös műveltség, a történelmi hagyományok, a közös haza, a többé-kevésbé közös életforma kapcsolja össze. Az emberi személyiség kibontakozása szempontjából a nemzetnek igen nagy jelentôsége van, érthetô, hogy munkás életünk ,,termésének'' közvetlen haszonélvezôje is többnyire a nemzet, amelynek gyermekei vagyunk. A nemzet természetesen erkölcsi érték hordozója is (,,emberóvó és embernevelô közösség'' -- mondja Illyés Gyula). Ezt Isten világosan megmutatta azzal, hogy az Ószövetségben egy nemzetet választott ki üdvözítô terveinek szolgálatára. Jézus is ennek a nemzetnek hűséges tagjaként nevelkedett és élt, igaz szeretettel fordult hozzá, és könnyek közt jövendölte meg nemzeti önállóságának pusztulását. Az Egyház a pünkösdi Lélektôl vezetve minden nemzethez saját ,,nyelvén'' igyekszik szólni. A II. Vatikáni Zsinat a liturgiában is, a missziós munkában is sürgeti a nemzeti nyelv, műveltség és hagyomány tiszteletét. Nem taktikai meggondolásból. 2. A hazaszeretet hűségre, tiszteletre kötelez az iránt a nemzet iránt, amely emberré nevelt. De képességeink kibontakoztatására, tervszerű közhasznú gyümölcsöztetésére is. 3. A nemzeti érzés bűnös túlhajtása a nacionalizmus, eltorzulása a faji gyűlölet. ,,A nacionalista jogot sért (más népekét, önzô elônyért); a patrióta jogot véd (voltaképpen nem is a maga népéét, hanem az Emberét, az Emberiségét)'' -- írja megint Illyés Gyula. A nacionalizmus is, a faji gyűlölet is mélységesen ellenkezik nemcsak a keresztény felebaráti szeretet egyetemességével, hanem a hazaszeretet igazi tartalmával is. III. AZ ÁLLAM 1. A nemzet természetes, az állam szervezett közösség, határai nem mindig esnek egybe a nemzet határaival (Jézus korában például Izrael egy kozmopolita világbirodalom sok nemzetet összefogó politikai közösségének tagjává lett). A fejlôdés jelenlegi fokán az állam igen fontos szerepet tölt be az emberiség életében (vö. Gaudium et spes, 74- 75). Alapvetô tevékenysége a közjó szolgálata. Legfontosabb feladatai: a) a jogrend kialakítása és védelme, b) a gazdasági élet megszervezése, az emberhez méltó megélhetés és szabadság föltételeinek mind hatékonyabb biztosítása, c) a közművelôdés szolgálata. 2. Az állam történelmi alakulat, szervezettsége koronként változik. A kereszténységnek nincs örökre érvényes, eszményi állam-modellje. Jézus példája és az Újszövetség egyértelműen tisztázza, hogy a keresztény embernek jó állampolgárnak kell lennie. Az állami törvények ,,nemcsak a megtorlás, hanem a lelkiismeret miatt is'' kötelezôk (Róm 13,4). Meg kell fizetni a jogos adót (Mk 12,13-17), vállalni kell a kötelezô személyi szolgálatokat, például a honvédelmi kötelezettséget, vagy annak alternatív formáit. 3. Bűnös dolog volna, ha valaki ingyen haszonélvezôje akarna lenni az állam-biztosította közrendnek, vagy ha másfelôl az állampolgári hűséget összetévesztené a szolgalelkűséggel. A nagykorú ember akkor jó állampolgár, ha lehetôségei szerint mindent megtesz azért, hogy az állam életében az igazságosság, a jog, a szabadság követelményei érvényre jussanak. Ez vonatkozik a közéleti ill. politikai tevékenységre is. 4. A felvilágosodás korában dolgozták ki azokat a társadalomról szóló elméleteket, amelyek a mai demokratikus rendszereket megalapozták. Ennek lényege, hogy a hatalmat a polgárok által választott személyek gyakorolják. Itt tehát mindenki felelôs azért, hogy szavazatával kit segít hatalomra. Kiemelt azok felelôssége, akik a választás során hatalomhoz jutottak, hiszen a ,,néptôl kapott'' hatalmat az ígéreteknek megfelelôen kell gyakorolni. A keresztény közéleti személy nem felejtheti, hogy a hatalommal járó lehetôségeket a szolgálat szellemében kell gyakorolnia. IV. AZ EMBERISÉG 1. A Biblia már az elsô lapjain az egész emberi nem összetartozását tanítja. Azt, hogy az emberiség egymást meg nem értô, sôt ellenséges csoportokra szakadt, a bűn következményeként mutatja be. A megváltásról pedig már az Ószövetség az emberi nem egységének helyreállítását várta. Jézus valóban ,,békességszerzôként'' jött, eggyé, új emberré teremtette az emberiséget (Ef 2,15). Ezért tartozik hozzá Krisztus törvényéhez a felebaráti szeretet egyetemes parancsa és az ellenségszeretet is. Szent Pál is ujjongva és felszabadultan hirdeti: ,,Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nô, mert ti mindnyájan egy személy vagytok Jézus Krisztusban'' (Gal 3,28). 2. Napjaink technikai és társadalmi fejlôdése a föld népeinek tényleges összetartozását a régi korokhoz viszonyítva sokkal nyilvánvalóbbá tette. Felelôsségre hív fel az a tény, hogy van nemzetek feletti közjó, és annak elômozdításán minden embernek munkálkodnia kell. Erre utal VI. Pál pápa is (Populorum progressio, 1967). V. AZ EGYHÁZ 1. Az Egyház természetfölötti közösség, amely a megváltás kegyelmét, az egység és a béke ígéretét hordozza. ,,Jele és eszköze az Istennel való bensôséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének'' (Lumen gentium, l.). -- Az Egyház feladata tanító (Mt 28,19), papi (Lk 22,19), törvényhozó és kormányzó. A tanítói feladat ellátásának megvalósulásáért látta el az Egyházat Krisztus a tévedhetetlenség karizmájával. ,,A római pápa, midôn ex cathedra tanít, ... legfôbb apostoli tekintélyénél fogva valamely hitre vagy erkölcsre vonatkozó ... tant határoz meg, ... csalatkozhatatlansággal bír'' (Pastor Aeternus, 4). 2. Az Egyház kormányzatában alapvetô szerepe van a pápai primátusnak, amint az I. Vatikánum megfogalmazta: ,,Krisztus Urunk ... a legfôbb joghatóságot közvetlenül ... Szent Péter apostolnak ... adta. ... Aki ... Szent Pétert (az apostoli utódlásban) követi, az maga Krisztus rendeletének alapján az egész Egyház felett fônökséget nyer'' (Pastor Aeternus, 1-2.). A II. Vatikánum hangsúlyozza a püspökök testületének (kollégium) szerepét, amelynek feje a pápa. Ám az Egyház nem a ,,hierarchiából'' áll. ,,A világi hívek az Egyház életének legelsô vonalában vannak, az Egyház általuk a társadalom éltetô alapelve. ... Nemcsak egyszerűen az Egyházhoz tartoznak, hanem ôk az Egyház, ... a pápa és a vele közösségben lévô püspökök vezetése alatt'' (XII. Piusz). A II. Vatikánum a szolgálati papság mellett ezért beszél a világiak egyetemes papságáról. Ezért valamennyiünk kötelessége, hogy alkotó felelôsséggel vegyük ki részünket az Egyház életébôl és küldetésének megvalósításából. ,,Mindnyájan kötelesek vagyunk nemcsak a saját javunkat, hanem mások javát is keresni. Az isteni Gondviselés, akár közvetve, akár közvetlenül, kapcsolatba hoz azokkal, akiknek életében az üdvösség eszközeként kell szerepelnünk. És a Szentlélek is azt akarja, hogy kapjunk azoktól, akiknek adunk és adjunk másoknak, akiktôl kapunk. Így az egész keresztény élet kölcsönös viszonyok hálózata egy test tagjai között, amelyet természetfölötti szeretet, azaz a Szentlélek működése egyesít, mindnyájunkat eggyé téve Krisztusban. Isten akarata mindenekfölött az, hogy mindenki a tôle telhetô legnagyobb szabadsággal működjék közre a szeretet Szentlelkével, az egység kötelékével'' (Thomas Merton). ======================================================================== Krisztus lelkületével Kiegészítô anyag ,,[Jézus] Istennel való egyenlôségét nem tekintette olyan dolognak, amelyhez, mint zsákmányhoz ragaszkodjék, hanem szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát, ... engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért magasztalta fel ôt Isten, és olyan nevet adott neki, amely fönségesebb minden névnél, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse, hogy Jézus Krisztus az Úr , az Atyaisten dicsôségére'' (Fil 2,5-11). Amikor Szent Pál sorait olvassuk, általában a benne lévô teológiára gondolunk. Valóban komoly dogmatikai mondanivalója van: Krisztus életútját mutatja be. A mondanivaló azonban nem csupán dogmatikai. Az apostol ezt az összefüggô szakaszt, amelyet a teológusok Krisztus-himnusznak neveznek, ezzel a felhívással vezeti be: ,,Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Krisztusban volt!'' (Fil 2,4). A levél a Filippiben szervezôdô keresztény közösségnek szól. Az apostol itt alapította az elsô európai egyházközséget. Erre a közösségre természetesen hatott a görög-római-hellenisztikus hatás. A görög-római világ egyik alapelve a versengés volt. Ez megmutatkozott például a sportban, amelyet az idô távlata old csak romantikus szellemű játékká. Az ókori olimpiai játékokon kíméletlen versenyszellem uralkodott. Csak az elsô helyezett számított, a további helyezéseknek nem volt értékük. Így a mai értelemben vett nemes küzdelem hiányzott, ez pedig a mentalitás torzulását vonta maga után. Hiányzott az összetartás, a szolidaritás, az egymáson segíteni akarás. De nemcsak a sportban, hanem a művészetben, a közéletben, talán minden területen az volt az antik ember eszménye, hogy különb legyen a másiknál. Egy ilyen világban írja Szent Pál: ,,Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás ... tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egymást szeretitek. ... Semmit se tegyetek vetélkedésbôl, vagy hiú dicsôségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak. Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is'' (Fil 2,4). A világban versengés uralkodik, de a krisztusi embernek nem szabad ilyenné válnia. A hiúság és az önzés ikertestvérek. A gôggel összeférhetetlen a segíteni akaró, a másikért áldozatot hozni tudó magatartás. A rivalizálásra beállított élet aligha tud áldozatot hozni. Szent Pál a krisztusi magatartásban az engedelmességet és az alázatot ragadja meg. Azt a két erényt, amely nem rokonszenves a ma embere elôtt. A mi világunk a XX. század végi Európa. A mai életre is jellemzô, hogy mindenért keményen meg kell küzdeni, sokszor nemcsak önmagunkkal, hanem másokkal is. Ez a küzdelem verseny jellegű. Célja lehet az egyetemi fölvétel, a pozíció, az elôre lépés, a tekintély. Az élet tehát elénk állítja az ókori helyzetet. De ugyanúgy szól a figyelmeztetés: ,,Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Krisztusban volt!''. De hogyan lehet ezt megvalósítani? Le kell mondanunk minden álmunkról, elismerésrôl, jó lehetôségrôl? Szektás magatartás talán ajánlhatna ilyesmit, de érezzük, hogy ez nem az igazi megoldás. Ez nem pusztán áldozat lenne, hanem ostobaság is. Az ember alaptermészetében benne van a többre, az értékesebbre törekvés. Ezt éppen a Teremtô oltotta belénk. De akkor mi a megoldás? Krisztus magatartása a megoldás. ,,Istennel való egyenlôségét nem tartotta ... zsákmánynak, amihez feltétlenül ragaszkodjék''. Nem mondott le róla, hiszen ez lehetetlen is lenne, de nem ragaszkodott hozzá feltétlenül. Szolgai alakot öltött, megalázta önmagát és engedelmes lett a halálig, mégpedig a legmegalázóbb halálig. Istenségét nem a maga javára ,,használta'' föl. A kínszenvedés és a feltámadás során teljesen embernek mutatkozott, mintegy ,,elrejtette'' istenségét, mert ezzel akart szolgálni. Második eljövetelekor isteni dicsôségében jelenik meg, mert akkor meg azzal akar szolgálni. Ezt látva megértjük, hogy Szent Pál nem álszerénységet, hamis, esetleg kényelmeskedô alázatot vár tôlünk. Életünkben szerepet kap a többre, a jobbra törekvés. Így leszünk egyáltalán alkalmasak arra, hogy szolgálni tudjunk. A rossz mérnök, orvos, szakmunkás kárt okoz, esetleg tragédiákat is elôidéz. Aki használni akar, annak törekednie kell arra, hogy tudjon használni. A többre törekvés felelôsségteljes kötelesség számunkra. A többre törekvés azonban csak a kötelesség egyik oldala. Hiszen az értékek visszájukra fordulhatnak. Aki valamiben tekintélyt szerzett, az esetleg kezdi lenézni, ,,fölülrôl nézni'' a világot, legyen az orvos, mérnök, szakmunkás. A többre törekvés csak akkor krisztusi szellemű, ha alázattal párosul. Láttuk: a hiúság és az önzés ikertestvérek. Ennek azonban a fordítottja is igaz. A másik emberre figyelni tudó alázat és az altruizmus szintén elválaszthatatlanok egymástól. Erre hívja föl a figyelmet Szent Pál. Egyszerre kell törekednünk önmagunk kibontakoztatására, és arra, hogy tudjunk elfeledkezni önmagunkról -- a másik ember javára. Érjünk el tudást, pozíciót, megbecsülést, de ezt ne tekintsük ,,zsákmánynak'', amelyhez feltétlenül ragaszkodnánk, hanem ezeknek az értékeknek a birtokában iparkodjunk életünket minél inkább a másik ember szolgálatára fordítani. ======================================================================== ,,A szeretet türelmes, a szeretet jóságos'' Kiegészítô anyag ,,Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengô érc vagyok vagy pengô cimbalom. ... Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek. ... A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, A szeretet nem féltékeny, Nem kérkedik, nem gôgösködik, Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, Nem örül a gonoszságnak, De együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, Mindent remél, mindent elvisel.'' (1 Kor 13, 1-7) Szent Pál egyik legtöbbet idézett helye a korintusiaknak írt elsô levelének 13. fejezete. Ez a zárt egységű remekmű emelkedett hangulatával az apostol írásainak talán legszebb része. A biblikusok még címet is adtak neki: Szeretet-himnusz. Érdekes ennek a résznek a szövegkörnyezete is. A korintusi egyházközségben sok olyan ember élt, akiknek volt valamilyen különleges képessége, karizmája (pl. csodatévô hatalom, kormányzókészség, a nyelvek adománya). A korintusiak sokra becsülték ezeket a néha még látványos karizmákat. Szent Pál sem szól ellenük, de rámutat, hogy néha épp a lényeg sikkad el -- a szeretet. Más megjelenési körülmények között minket is fenyeget ez a veszély. Mi az, amit ma értéknek tartunk, amit becsülünk, amire büszkék vagyunk, esetleg el is várunk másoktól? Ilyen értéknek tartjuk ma például a szókimondást, a karakánságot, ilyennek a tudományos képzettséget, az iskolai végzettséget, a nyelvtudást. Hosszan lehetne sorolni ezeket, beleférne a sorba a jó fellépéstôl a világlátottságig sok minden. És ezek valóban sok értékes mozzanatot tartalmaznak. De vajon minden további nélkül értéknek mondhatók? Érték-e például a szókimondás, ha valaki kizárólag sebezni tud? Érték-e a tudományos képzettség, ha nagyképűséggel párosul? Érték-e a nyelvtudás, ha a több nyelven beszélô embernek eszébe sem jut, hogy ezzel másokon segítsen? Érték-e a jó fellépés, ha nincs mögötte semmi, ha az illetô például közismerten megbízhatatlan? Ezek kisarkított példák, de rámutatnak arra, hogy az önmagában értékes dolog hogyan torzulhat karikatúrává, ha pontosan az hiányzik belôle, ami értékké tehetné: a másokra irányultság, a használni akarás, vagyis a szeretet. Amikor tehát megkísért minket is a korintusiak mentalitása, akkor nekünk is szól Szent Pál: ,,Egy mindennél magasztosabb utat mutatok nektek!'' (12,31) Szent Pál ilyen összefüggésben írja ezeket a sorokat, így akarja a frissen szervezôdô közösség mentalitását óvni. De éppen ezért fontos az apostol mondanivalója a mi számunkra is A gazdag költeménybôl itt egy gondolatot emelünk ki: ,,A szeretet türelmes, a szeretet jóságos''. Korunk egyik jellemzô tünete a túlhajszoltság, az állandó idôhiány. Sokszor ezt egyenesen természetesnek, modernnek tartjuk, szinte értéket csinálunk belôle. Az ,,elfoglalt ember'' korunk egyik követendô modelljévé vált. Persze ez a ,,modell'' aztán sokszor úgy viselkedik, hogy méltán kell figyelmeztetni az apostol szavával, hogy legyen türelmes, legyen jóságos. Ha ezt a türelmet és jóságot állítja szembe Szent Pál a korintusiak prófétáló tevékenységével, akkor nekünk is ezt kell szembe állítanunk például a korunkra jellemzô rohanással, lázas tevékenységgel. Az aktív, tevékeny élet önmagában nem elítélendô, de a szeretet alapvetô rendezô elve nélkül állandó idegességet, nyugtalanságot okoz. Sokszor döbbenten vesszük észre, hogy jó szándékkal kezdett tevékenységünk már nem szolgálja, hanem szinte megöli körülöttünk az életet, megrontja emberi kapcsolatainkat, rosszul tölti ki az életet. Ezt meggondolva látjuk, hogy milyen idôszerű Szent Pál felhívása. Életünk kereteibôl természetesen nem léphetünk ki. Az is természetes, hogy a felgyorsult élettel járó feladatokat éppen mások javára vállaljuk. De ha tudatosan nem figyelünk önmagunkra, ha tevékenységünk nem párosul türelemmel és jósággal, akkor szinte alkalmatlanok leszünk a szeretet gyakorlására. Ha a szeretetbôl vállalt többlet-munka kapcsolatainkban több kárt okoz, mint hasznot hajt, akkor valóban szeretetbôl történik? Szent Pál azt is írja, hogy a ,,szeretet nem keresi a magáét''. Ez szorosan kapcsolódik az elôbbi gondolathoz. A lázas tevékenység ugyanis sokszor nem más, mint a teljesítmény hajszolása. Az ilyen cselekedet valójában a ,,magáét keresi'', és ezért lehet konok és kitartó, de nem lehet türelmes és jóságos. Sokat követel Szent Pál -- és mégis inkább kedvet csinál, mint elijeszt. Az a feladatunk, hogy újra meg újra szembenézzünk önmagunkkal, a kor kísértéseit legyôzve éljünk krisztusi életet. A türelem ma nehéz erény, de nélküle minden tevékenységünk üressé, hatástalanná válhat. Szent Pál figyelmeztet: ,,[a szeretet] mindent eltűr, mindent elhisz, mindent elvisel''. Ha életünkkel, tevékenységünkkel használni akarunk, megfogadjuk a figyelmeztetést. ======================================================================== ,,Hogy Krisztus lakjék szívetekben'' Kiegészítô anyag (A lelki élet 1 x 1-e) Írta: Vereb Zsolt Sch.P. tanár ,,Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?'' -- kérdezi Jézustól a gazdag ifjú (Mk 10,18). Benned is megfogalmazódik nem egyszer ugyanez a kérdés. Ám nem elég megmaradnod a jószándékú kérdésnél, ha nem akarsz a gazdag ifjúval együtt szomorúan távozni. Jézus fôpapi imájában rólad is megemlékezik: ,,De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem [...], hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én ôbennük'' (Jn 17,20.26). Szent Pál apostol szintén érted könyörög az Úrhoz: ,,Adja meg nektek dicsôségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerôsödjetek belsô emberré, hogy hittel Krisztus lakjék szívetekben, és ti gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben'' (Ef 3,16). Jó magadon tudnod Jézus figyelô tekintetét és a szentek hathatós közbenjárását. Ez adjon erôt ahhoz, hogy valóban magadra tudd ölteni az új embert, Jézus Krisztust. Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet. Ehhez a modellhez igazítsd önnevelésedet: akaratod helyes Úton tartásával, értelmednek az Igazsággal való szembesítésével, és érzelmi világod Élettel telítésével. I. Miként tudod akaraterôdet fejleszteni? A módszer nagyon egyszerű: például mondj le önként a tévében sugárzott egy-egy műsor megnézésérôl; vagy rendszeresen tornázz és zuhanyozz hideg vízzel reggelente; vagy alkalmanként mondj le az édességrôl; vagy próbálj pontos lenni nem engedve az utolsó percekben jelentkezô ötletek csábításának; vagy végezz karitatív munkát, esetleg vállald át mások feladatát, persze nem kötelességeid elôl menekülve, azok teljesítésének rovására! Így nagyobb esélyed lesz arra, hogy a kötelességteljesítésben, az állhatatosságban, a felelôsségérzet kifejlesztésében biztos léptekkel haladhass elôre. II. Értelmi nyiladozásod, lelki éleslátásod fejlesztésében nagy szerepe van a szentmiséken való részvételnek, gyakori szentgyónásnak, szentáldozásnak, az imádságnak, a Szentírás és más lelki könyvek olvasásának, a lelki vezetôvel való kapcsolattartásnak, a barátok megválasztásának. ,,Krisztusnak nem lehet barátja, aki nem barátja az imádságnak'' - - figyelmeztet Kalazanci Szent József. Felkeléskor szíved elsô gondolata szálljon a Mennyei Atyához. Alkalom adtán elég egy fohász is: ,,Uram, köszönöm a mai napot, hogy új lehetôségeket adtál.'' Tégy jó elhatározásokat, mire is akarsz napközben különösen odafigyelni. Tudj idôt szakítani napközben arra, hogy iskolába menet vagy jövet, esetleg egy más rendszeres programhoz kapcsolva találj módot egy pár perces templomlátogatásra. Nem kell ott szaporítanod a szót. Elég ha te nézed Ôt, és Ô téged. Este lefekvés elôtt csöndesedj el, gondold át napodat, tarts lelkiismeretvizsgálatot, fogalmazd meg gondjaidat, és adj hálát az elért eredményekért, találkozásokért. Sokat segíthet egy lelkinapló vezetése. Természetesen ennek is csak ôszintén van értelme. Az ôszinteség egyik nem elhanyagolható feltétele a napló ,,titkossága'', azaz az illetéktelenek elôl való elzárhatósága. Beleírhatod lelki élményeidet, örömeidet, találkozásaidat, a nap fontos eseményeit, kérdéseidet, kudarcaidat, bánatodat, terveidet, elhatározásaidat. Többeknek nagy segítséget nyújt az elinduláskor az ún. Franklin táblázat használata. (Benjamin Franklin a villámhárító feltalálója.) Naptár-szerűen bejegyzed azokat a lelki szempontokat, melyekben leginkább szükségét látod a javulásnak. Ha aznap sikerült odafigyelned, és a jóra törekedve a bűnre vezetô alkalmakat elkerülnöd, akkor egy ,,+'' jelet teszel a megfelelô rovatba. Ha nem, úgy egy ,,-'' jelet. A táblázatot a következô minta szerint készítheted el: +------------------------------------------------------------+ | X. X. X. X. X. X. X. X. | | 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. | | -------------------------------------------------------- | | tiszta beszéd -- -- -- + + -- + | | evésben mértékletesség -- -- + + + + -- | | esti ima -- + + + + + + | | pontosság -- -- + -- + -- + | | igazmondás -- + -- + + + + | +------------------------------------------------------------+ Ha látod valamely területen a tartós sikert, úgy azt új szemponttal helyettesítheted. Nem érdemes egyszerre túl sok területet figyelemmel kisérned, mert akkor nagyon elaprózódik a figyelmed. Érdekes paradoxon, hogy ha a kijelölt dolgokban valóban igényes vagy, akkor a többi ki nem jelölt területen is állhatatosabbá válsz. Törekvéseidben sokat segíthetnek a pozitív és konkrét megfogalmazások: ,,Jó akarok lenni, hogy örömed teljék bennem!'' Tiszta beszédre törekszem a mai napon. Nem pedig: Nem akarok rossz lenni. Nem akarok csúnyán beszélni. Hiszen életed lényege a szíved mélyén megtapasztalt isteni szeretet kisugárzása, környezeteddel való megosztása, Isten szeretetének tovább adása jócselekedeteid, türelmed, tapintatod, megértô viselkedésed által, nem pedig a bűnök aggodalmaskodó kerülgetése. Szintén fontos a Szentírás és más lelki könyvek olvasása. Ez nem azt jelenti, hogy csak ilyen irodalmat szabad forgatnod, de azt igen, hogy bizonyos százalékos arányban kell helyet és idôt biztosítanod az irodalom eme területére is. Mennyi ötletet meríthetsz belôlük az egyes élethelyzetek jó megoldására! Ha valaki a jogosítvány megszerzése nélkül vezet járművet, akkor könnyen balesetet okozhat anélkül, hogy szándékosan akarná. Mégis érzed, hogy felelôs a tettéért, mivel kötelessége lett volna a kellô tanfolyamok elvégzése. Ugyanígy te se áltasd magad, hogy nem olyan fontos a szent szerzôk olvasása. Neked is el kell végezned a lelki élet tanfolyamát, mert a lelki karambolokért, konfliktusokért méginkább felelôs vagy, ha ezt a stúdiumot elhanyagolod. Tanácsos mind a nagy klasszikusokkal (pl. Szent Ágoston: Confessiones, Soliloqiua; Sziénai Szent Katalin: Levelek; Avilai Nagy Szent Teréz: Belsô várkastély, Tökéletesség útja; Kempis Tamás: Krisztus követése; Fioretti; Szalézi Szent Ferenc: Filótea; Lisieuxi Kis Szent Teréz írásai; Newman művei; Pázmány Péter: Prédikációk; Prohászka Ottokár: Elmélkedések az evangéliumról; Foerster: Élet és jellem; szentek életrajzai, stb.), mind a modern művekkel (pl. I. János Pál pápa: Illusztris barátom; II. János Pál pápa enciklikái, Corona Bamberg: Az emberség ára; Thomas Merton: A hétlépcsôs hegy; Michel Quoist: Így élni jó; Jelenits István: Betű és lélek; Nyíri Tamás: Ki ez az ember?; Gaston Courtois: Ketten a Mesterrel; Christa Meves: Nászajándék; Jean Vanier, Roger Schutz, Belon Gellért, Barsi Balázs, Gyökössy Endre és mások írásai, stb.) megismerkedned. Lelkiatyád ezen a téren különösen sokat tud segíteni. Gondolj arra is, hogy ha krimivel, horrorisztikus scifivel, fantasztikus vagy egyéb szempontból mozgalmas művel izgatod a fantáziád közvetlen az elalvás elôtt, akkor egy darabig félig öntudatlan még nyugtalanul forgolódsz, mert tovább élnek benned az olvasott élmények. Mennyivel nagyszerűbb, ha az elalvás elôtti utolsó gondolatok lelked megnyugvását szolgálják. III. Harmadik megfontolnivalód az érzelmi világod tudatos formálása. Az ember hajlamos az erkölcsi törvények relativizálására. Nem egy esetben a sok ellenvélemény dacára addig kutat, míg fel nem lel egy olyan forrást, mely saját lazább nézetét látszik igazolni. Ekkor végre megnyugtatja magát, hogy mégis az a jó -- és úgy a jó --, ahogy ô csinálja. Pedig a 2 x = 4 szabálya sohasem változik, 2 x 2 sohasem lesz sem 5 sem 3. Kell valaki, aki hiteles tükröt tart eléd, akinek útmutatásait elfogadod. Ô a lelkivezetô. Hogy mit is jelent a jó lelkivezetô egy ember életében azt jól bemutatja Paul Claudel egy, a lelkiatyjának emléket állító versében: ,,Boldog, ki az oltár mögött orvost talál, és nem bírót, hanem atyát. Papot, aki mélyen alázatos, sosem csodálkozik, haragját soha nem zúdítja rád, Türelmes, és a tékozló fiúnak, vegyen belôle, erszényét megnyitja mindig kegyesen, S tudja, hogy ahol terem a bűn, még bôvebben árad a kegyelem. Erôsen fogadom ... Igen, de holnap, vagy ma délután még, elkövetem ugyanazt a hibát. Kétségkívül konok jószág az ördög, s csak én vagyok nála is ostobább. De nem adom meg egykönnyen magam; megtanultam, hogy ne maradjak lent a földön, mint fadarab, vagy lomha kô, élettelen. Ha minden pillanatban elbukom: hetvenhétszer is fölemelkedem! Csak a könyvekben élnek olyan lelkek, kik egyszerre tisztává fényesülnek, s csak egyszer tartanak bűnbánatot. Ha állva nem bírok elôre jutni, hát hason csúszva haladok! S most újra itt a kegyetlen vasárnap, s milyen keserves újrarágnod ezt a vétket; Fanyar az íze, mert hogy nem teszed, legutóbb épp errôl ígérted! Adjon ilyenkor Isten jó atyát, ne holmi ámuló s botránkozó tanárt neked. Az a dolga, hogy bűneinket megtapintsa, s a rongyszedôk apostola miért éppen tôled ijedne meg? Itt térdelek újból elôtted; lelkiatyám, tekints fiadra! Nézd lelkemet, írók vígasztalója, szegények atyja. Nem elôször jönnek eléd ezek a féligfôzött kárhozottak, ügyefogyottak, betegek. S ez a szegény, ki, míg föloldozod, málészájúan rád mered. Szólj, és amiket a világ nem ért meg, mondd nekem azokat a szavakat. Jézus Krisztust hallom, ô szól szavadban, és halkan tanácsokat ad. És én hiszem, hogy egykor, veled együtt, magam is a Paradicsomba érek, Reverendád szegélyébe fogódzva, egyszerűen mert megígérted.'' Fontos, hogy merj és tudj ôszinte lenni lelkiatyáddal. Fontos, hogy kapcsolatotok rendszeres legyen. Fontos, hogy szavát megfogadd akkor is, ha nehezedre esik, vagy az adott esetben te más lépést látnál helyesnek. Amennyiben úgy érzed, hogy lelkileg nem sikerül ráhangolódnod, úgy keress másikat. Ám csak akkor búcsúzz el az elôzôtôl, amikor már meglelted a szívedhez közelebb állót. Fontos, hogy a megválasztásban ne olcsó szimpátia vezéreljen téged. A jó orvos nem cukorkával gyógyítja a súlyos beteget, hanem ha szükséges, akkor keserű orvossággal, vagy esetleg fájdalmas műtéti beavatkozással. Meg kell ugyanakkor említeni a rendkívüli gyóntató személyét is, akinek szintén megvan a szerepe az Istennel való felhôtlen kapcsolat alakításában (pl. közös bűnbánati liturgiák alkalmával). Ô olyan szempontokat is adhat, amelyekre esetleg lelkivezetôd nem is gondolt. Akire érzelmileg ráhangolódsz, azt könnyebb megszeretned, könnyebb az elvárásainak megfelelned, érte áldozatot hoznod. Jól érzed magad a környezetében, visszavágyódsz hozzá. Érzed, hogy általa több leszel, s talán te is nyújthatsz neki valamit. Ezért fontos, hogy tudatosan alakítsd környezetedet, törekedj Jézus barátainak körében otthon érezni magad. Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók -- szól a közismert mondás. Azaz, ha nem ügyelsz a ,,haverok'' (NB. ide tartozik az udvarlásodra méltó partner) igényes megválogatására, kisvártatva könnyen nem ismersz magadra. Eleinte úgy gondolhatod: tudok vigyázni, mit árthatnak nekem? Csakhogy az elesett ember sem érzi jól magát elesettségében, zavarja a tiszta emberek látványa. Mivel erôtlenek, nem képesek kiemelkedni helyzetükbôl, inkább a náluk különbeket húzzák le a maguk szintjére, hogy eltűnjék a kontraszt nyomasztó érzete. Így aztán egy napon azt veheted észre, hogy rászoktál a trágár beszédre, a cigarettára, az alkoholra, a cinizmusra és az ôszintétlenségre, kettôs könyveléssel rendelkezel, varga betűkön jársz, bujkálsz mások, igazi önmagad és Isten elôl... De a fordítottja is igaz. Az igaz barátok segítik egymást a jóban, örülnek egymás sikereinek, idejekorán figyelmeztetik egymást a közelgô veszélyekre. Olyanok az ember életében, mint egy megkettôzött, kívülrôl szóló lelkiismeret. Milyen értéket képvisel az a közösség, melyben Jézus Krisztus is otthon érezheti magát! Mindezek nagyon egyszerűnek tűnhetnek föl elötted. Ha nekivágsz az útnak tapasztalni fogod, hogy nem is olyan egyszerű. Sok esetben könnyebb a saslengést vagy egy idegen nyelvi ragozási szabályt elsajátítani, mint valamely rossz szokásodról leszokni, egy erényt begyakorolni. Az apostolok is megtapasztalták gyöngeségüket, s fájdalmasan kiáltottak föl: ,,Ki üdvözülhet?'' Jézus rájuk tekintett és így szólt: ,,Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges'' (Mt 19,25-26). E reményt keltô szavakkal végzôdik a gazdag ifjú története, s kezdôdik el a tied... ======================================================================== ,,Szép szabadságotokat önkéntes fegyelemmel Kiegészítô anyag ôrizzétek!'' (Gondolatok a házasságra készülés felelôsségérôl) Írta: Farkas István Sch. P. tanár Dante nagyon találóan írja az emberrôl: ,,...összes tudománya, hogy (mint alkotta vidám Alkotója) ami gyönyörre gyújtja, azt kívánja. Kacsint elôbb némely kisebbke jóra s megcsalják, és utánuk futna végül, ha bölcs vezér vagy bölcs fék meg nem ója. Ezért kell mindig törvényt tenni fékül...'' (Purgatórium 16,88-94.9) Ha egy atomerôműben kikapcsolják a biztonsági berendezést, az óriási károkat okozva felrobban. Ha egy autóban elromlik a fék, lehetetlenné válik a biztonságos közlekedés, az ilyen kocsi ön- és közveszélyessé válik. Ha az erkölcsi élet egy területén függetlenítjük magunkat a törvénytôl, hallatlan pusztítás elôidézôi leszünk. Vidám Alkotónk kezenyomát ôrizve mindegyikünkben kiirthatatlanul benne él a boldogság utáni vágy, s ugyanakkor mennyi csalódás keseríti életünket. Ezek a csalódások sokszor nem pusztán alkalmi elsötétedések, hanem egész életünkre rátelepednek. -- Ha egy-egy fájdalmas katasztrófa után átgondoljuk, hol is hibáztunk, legtöbbször megállapíthatjuk, hogy nem is rossz irányban kerestük mi a boldogságot, hanem azzal vétettünk, hogy oktalanul függetlenítettük magunkat a törvénytôl, ami a fék, a biztonsági berendezés szerepét töltötte volna be. Kétségtelen, hogy a boldogságkeresésben elsô helyen személyes kapcsolataink vannak, s épp ezen a területen kapjuk s ejtjük másokon a legnehezebben gyógyuló sebeket. Mindig külön varázsa van egy férfi és egy nô kapcsolatának. Isten egy tökéletes szeretet-közösségben él (Szentháromság), és az embert is így alkotta meg, hogy teljessé csak egy szeretetközösségben váljék. Itt nem kevesebb az igényünk, mint, hogy valaki kizárólagosan és visszavonhatatlanul szeressen. Ez természetesen csak a házasságban valósul meg. Ezért oly fontos az együttjárás, amely elôkészítôje vagy elrontója az egy életre szóló szeretetközösségnek. A keresztény erkölcstan szerint az együttjárásban kialakuló szexuális kapcsolat nem elôre visz, hanem sok-sok értéket, lehetôséget elpusztít. Paradoxnak tűnik, de így igaz, hogy teljesebb, boldogabb az a házasság, amelyben csak a házasságkötés után lesz teljesen eggyé a férj és a feleség. Közel 25 éven át több száz fiatal életét láthattam egész páratlan közelségbôl. Ezen tapasztalataimat sűrítik a következô sorok. Bár te is megszívlelnéd az itt leírtakat, s így együttjárásod, házasságod valóban boldog lenne. * * * Szedjük tehát szépen sorba, milyen pusztítást okozhat a házasság elôtti szexuális kapcsolat: 1. A pár életébôl egy felhôtlen, játékos korszak (,,gyerekkor'') egyszer s mindenkorra pótolhatatlanul kimaradhat. Jól tudjuk, hogy milyen meghatározó egész életünkre gyermekkorunk (játék, bizalom, ráhagyatkozás...). Életünkben a felnôttség, a felelôsség a szexuális éréssel jelenik meg. Ha egy pár a házasságkötésig tartózkodik a szexuális kapcsolattól, hallatlanul szép, játékos, felhôtlen korszakkal alapozza meg jövô életét. Ezt késôbb pótolni nagyon nehéz. 2. A sokszínűség ki sem épül vagy leépül. Két ember között a legkifejezôbb a testi kapcsolat. Amíg ez nem jöhet létre, ezer más módon fejezik ki figyelmességüket, ragaszkodásukat. Ha a testi kapcsolat belép, az összes többi kifejezésmód háttérbe szorul. Ha a belépésig már kiépült egy gazdag kapcsolatrendszer, az tovább él: ha nem, sivár, egyhangú lesz két ember kapcsolata: ,,Az ágy közös. A párna nem''. (Pilinszky János) 3. A szexuális kapcsolat a teljes önátadásnak és a teljes elfogadásnak a jele. A teljesség nem lehet egy estére vagy például három hónapra szóló. Amikor tehát eljátsszák a teljes odaadást -- holott egészen más a valóság -- becsapják egymást, hazudnak egymásnak. A teljes elfogadás azt jelenti, hogy visszavonhatatlan a döntésem. Ez csak a házasságban valósul meg. 4. Egy személy számára a legmegalázóbb, ha tárgyként kezelem. Nem tárgyként, hanem személyként fordulni a másik felé, azt jelenti, hogy páratlan szerepet tölt be az életemben (nem pusztán szexuális ösztönöm tárgya). Az említett páratlanság csak a házasságban realizálódik. 5. Hogy a másikat teljesen elfogadom, ez azt is jelenti, hogy titkaival együtt szeretem. Igazán csak a titok vonzza, bűvöli el az embert. (Gyermekkorunkban, miután egy kisautót kibeleztünk, többé már nem volt érdekes számunkra, kidobtuk a szemétre.) Ha kíváncsiságom, erôszakom fölébe keveredik a másik titkai tiszteletének, valójában nem beszélhetek elfogadásról, szeretetrôl. 6. Századunk betegsége az elidegenedés. Szavaink, kifejezéseink helyi értéküket, tartalmukat elveszítik. Ha a szexuális élet ösztönkielégítéssé degradálódik, lejáratódik, hogyan fejezzem ki szívem választottjának, hogy egyedül ôt szeretem? Amikor azt mondom, hogy ,,egyetlenem'', már magam sem hiszem, mert nem az. 7. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban védtelenné, kiszolgáltatottá válik az ember. (A lágerparancsnokok nagyon is tisztában voltak a levetkôztetés megszégyenítô jellegével, éltek is vele.) A szemérmesség védi az értéket, a titkot, a jogtalan szemektôl, illetéktelen személyektôl. A házasságban ezt az értékvédô szerepet átveszi a bizalom. A házasságon kívüli meztelenségben leomlik az elsô védôrendszer (szemérmesség), s még nincs meg a második (a bizalom), az ember így kiszolgáltatott lesz. 8. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban az egyik legszentebb valósághoz, két ember tökéletes szeretetkapcsolatához félelem, bűntudat kapcsolódik. Nincs mögötte a teljes elkötelezôdés biztonsága. ,,Te életreszólóan, visszavonhatatlanul az enyém vagy, és én a tiéd.'' 9. A test nagyon könnyen válhat a manipulálás eszközévé. Ráhajtok valakire, testileg az enyém lehet, de ezzel egy kegyetlen zsákutcába kerülök: ,,Vajon tényleg szeret? Nemcsak a hálómba került? Ôszintén szeret, nemcsak a trükköm köszön vissza?'' -- s így nem oldódik fel magányom, mert nem szabadon fogadtak el. 10. Roppantul megtévesztô, ha a test lesz túlhangsúlyos a választásban. Természetesen, nagyon fontos tényezô a testünk, de egy teljes élet boldogságához még fontosabb a másik figyelmessége, önzetlensége, türelme, áldozatkészsége, megbocsátási készsége... A ,,próbaházasság'' egysíkú döntést hoz, amióta ez ,,divat'', sokkal több a válás, mint azelôtt. 11. Az ember azáltal több az állatnál, hogy nem determinálják az ösztönei. A férfiasság pl. nem az ösztönerôvel mérhetô, hanem azzal, hogy valaki mennyire ura ilyen hajlamainak. Az önfegyelem hiánya, föladása a késôbbi házasságot is megrontja (erôszakosság, türelmetlenség, stb.). 12. A házasság elôtti szexuális kapcsolat a féltékenység, gyanakvás, bizalmatlanság alapjait rakja le. Partnerem ma velem él házasságon kívüli szexuális életet. Holnap házastársam lesz, s mivel az ô nemi élete eddig sem korlátozódott a házas kapcsolatra, bárkivel megcsalhat. A házastársi hűségre a legnagyobb garancia: a házasságkötés elôtt megtapasztalom, hogy partnerem irányomban mennyire ura ösztöneinek. 13. Egy házasság teherbírása attól függ, hogy mennyire szabadon vállaltam. Krízisekben jó visszagondolni arra, hogy milyen hosszú idôn át teljesen függetlenül (szexuális kapcsolat nélkül) éltünk egymás mellett, s így érett meg egy erôs, szabad döntés. Mennyire szomorú arra gondolni, hogy belesodródtam egy házasságba: ,,Valójában nem akartam, de pofátlanság lett volna négy év együttélés után otthagyni...'', ,,Jött a gyerek, stb.'' A sodródás, a kényszer mindig értékpusztító. 14. Ami a testhez kapcsolódik, abban jelen van az elmúlás, a halál. Ez igaz a szexuális kapcsolatra is. Ezt a tényezôt a házasságon belül az életadás lehetôsége ellensúlyozza. A házasságon kívül pedig csak a mulandó gyönyör szolgálata van jelen: ,,Cimborák, a kéj, a tivornya, Testet gyújt és lelket aszal. De rút lesz, de fekete, ronda, Az ember, mikor belehal'' (Francios Villon) 15. A házasság során is van több olyan idôszak, amikor nem élhetnek házaséletet a párok (gyermek születése, betegség...). Ha a házasságkötés elôtti megtartóztatás idején kiépül egy gazdag jelzésrendszer a kölcsönös szeretet kifejezésére, akkor ezen idôszakokban is élô marad a kapcsolat. A szeretet jelzésére páratlan lehetôség a testi kötôdés, de ez csak akkor hiteles, ha az élet összes területén egyedülállóan fontosnak tartom társamat. 16. Hogyan tekinthet öregkorára az, akinél a szeretet fogalmához szükségszerűen hozzákötôdik a szexualitás fogalma? Ezzel a szemlélettel az öregkor üres, kétségbeejtô. Ha viszont van egy szép ,,tavasz'', amelyben az illetô megtapasztalja, hogy milyen gazdag lehet a kapcsolat testi kötôdés nélkül is, akkor az ,,ôszre'' és a ,,télre'' is reménnyel tud tekinteni. A felsorolt tizenhat szempont világnézettôl függetlenül minden ember számára megszívlelendô. Alapvetô emberi tapasztalatokra hivatkoztunk. A teljesség kedvéért még ide tennénk egy olyan érvet, amely az istenhívôknek jelent sokat: 17. Életünknek és testünknek is Isten a gazdája. Sem saját testem, sem partneremé nem az én tulajdonom, Isten tulajdonjogát sértem a házasságon kívüli szexuális kapcsolattal. A házasságban Ô egymásnak ajándékoz bennünket, tehát innen kezdve nem sértés, nem lopás a szexuális kapcsolat, hanem kizárólagosságával, visszavonhatatlanságával épp megsejtet valamit abból, hogy hogyan szeret engem az Isten. * * * Ha a felsorolt tizenhét szempontot átgondoljuk, be kell látnunk, hogy az egyház szigorúnak tűnô erkölcsi rendszerével nem eltiltani akar valamitôl, hanem egy teljesebb élet, teljesebb boldogság felé szeretne elvezetni bennünket. Sokan -- tévesen -- úgy gondolják, hogy a hívô ember szemében minden földi érték leértékelôdik. Az igazság az, hogy valójában a hit minden földi értéket nem leértékel, hanem fölemel. Bármennyire paradoxnak tűnik, egy hívô ember számára testünk nagyobb érték, mint egy materialista számára. Elôször is: Isten már a teremtéskor olyan gonddal, szeretettel, annak tudatával tervezte és formálta meg az emberi testet, hogy egykor majd Egyszülött Fia így fog megtestesülni. (Mi ennek alapján megtehetjük azt, amit még az angyalok sem: testvérünknek szólíthatjuk Krisztust.) Másodszor: testünknek örök jövôje van. Minden testünkhöz kötôdô érték örökre megmarad. Én, mint hívô ember, ilyen örömmel, büszkeséggel és felelôsséggel tekinthetek testemre. A kereszténység tehát nem a bűn forrásának, nem valamilyen gyanús dolognak tekinti az emberei testet. Mi azt valljuk, hogy értékesebbé lesz egy eszme, ha az testet ölt. Örülünk annak, hogy Michelangelo megfestette az Utolsó ítéletet, kifaragta a Pietát, örülünk annak, hogy Beethoven lejegyezte a IX. Szimfóniát. Amikor két ember szeretete, összetartozása által is kifejezôdik, ez Isten szándéka szerint több, értékesebb, mint a plátói szerelem. Tehát szó sincs arról, hogy önmagában a szexualitás bűnös dolog lenne. Pusztán arról van szó, hogy az a bűn, ha testével két ember hazudik egymásnak: eljátszik egy kizárólagos, teljes önátadást, holott a valóság egészen más. Mindannyian emlékezünk a ,,Legyetek jók, ha tudtok'' c. filmre. Csirifizkió szíve minden melegével szereti Leonettát. Ezt a gyönyörű szerelmet tönkre akarja tenni a Leonettát kislány korában megrontó herceg, s ezért odavágja Csirifizkiónak: ,,Leonetta teste ôrzi az én öleléseimet.'' Csirifizkió ezt a galád embert hasba szúrja. -- Az igazi szerelem nem elégszik meg töredékkel, sértetlenül igényli a másikat. Az Egyház törvényeivel ezt a teljességet szeretné biztosítani a szerelmeseknek és a házasoknak. Az életben sokkal jelentéktelenebb esetekben is ragaszkodunk a teljességhez. Az étteremben a pincértôl joggal elvárjuk, hogy elôttünk bontsa fel a palackozott italt. Ha autót vásárolunk, szerelôt viszünk magunkkal, aki gondosan megvizsgálja a kínált kocsit, hogy nem karambolos-e, nincs-e valamilyen rejtett hibája. Nagyon bánkódunk, ha kiderül, hogy hamisított a hozzánk került pénz. S vajon ezt az igényességünket épp a legszentebb területen adjuk föl? A szexuális szabadosság pedig az élet legszentebb területét leszállítja a ,,próbálgatás'', az esetlegesség szintjére. * * * Amikor életre szóló sérülésrôl, pusztításról beszéltünk, ebben semmi túlzás nem volt. Mezei Mária 50 éves érettségi találkozóján könnyek között idézte föl a 18 éves korában elkövetett abortuszát. Az ô figyelmeztetése mindannyiunkhoz szól: ,,... megláttam a vödörben a véres húscsomót, cafattá tépett kis lábakat, s egy csöpp kis kéz utánam nyúlt... Szemembôl a könny ... megeredt, s elfolyt haszontalanul, mint az életem. Soha többé nem lehetett gyerekem. Vigyázzatok! Mondd meg mindenkinek, kiáltsd mindenkinek: vigyázzatok. Szép szabadságotokat önkéntes fegyelemmel ôrizzétek. Ne csúnyuljon szabadossággá. A szerelmeskedés szennyes öröm. A kíváncsiság, nyugtalanság, szánalom, ajándékozási vágy -- nem szerelem. A szerelem egyszeri és szent Titok. Lényege a Szeretet. Ha Ô vezet, elôbb-utóbb rátalálsz arra, aki keres ...'' * * * Mezei Mária figyelmeztetése igaz. Mégsem lehet a pesszimizmusé az utolsó szó. Életünk minden területén megvan a javítás lehetôsége. A bűn vagy a helytelen magatartás megváltoztatása, az okozott károk kijavítása a keresztény élet alapvetô feladatai közé tartozik. Aki ,,szép szabadságát'' nem tudta mindig ,,önkéntes fegyelemmel ôrizni'', az elôtt is nyitva áll a harmonikus és boldog házasság lehetôsége. Az önmagából kilépô, másikra figyelô szeretet akkor is kiépítheti a házastársak sokszínű kapcsolatát, a szeretetet leleményesen kifejezô ,,jelzésrendszerét'', ha erre az ,,együtt járás'' kapcsán nem mindig gondoltak. Lehet, hogy ebben az esetben ez késôbb nehezebb lesz, több odafigyelést igényel majd, de aki Istenben bízik, annak semmi sem lehetetlen. Az utolsó szó legyen Szent Pálé: ,,A szeretet türelmes, ... jóságos, ... nem féltékeny, ... nem keresi a magáét'' (1 Kor 13,4-5). ======================================================================== A család az Egyház tanításában Kiegészítô anyag A házasság és a család problémája természetesen mindig idôszerű volt. Századunkban azonban az eddiginél is jobban feléje fordult az érdeklôdés. Az erkölcsteológiai munkák nagy része ezzel a témával foglalkozik, az utolsó száz évben pedig fokozottan feléje fordult az egyházi Tanítóhivatal érdeklôdése is. Az elmúlt száz év pápai megnyilatkozásain következetesen két fonal húzódik végig: az egyik a szociális kérdés, a másik a házasság. Amikor a Tanítóhivatal megnyilatkozásaira figyelünk, két szempont vezet. Az elsô: mire reflektálnak a pápai megnyilatkozások, azaz milyen veszélyekre utalnak és milyen eligazítást adnak. A másik: a zsinat szellemében milyen tanítást ad számunkra az egyik legújabb megnyilatkozás, a Familiaris consortio. Ez utóbbi nem új tudományos eredményeket közöl vagy hagy jóvá, nem új erkölcsi direktívákat ad. Inkább összefoglaló jellege van. Szintézis, egy évszázad útkeresésének az eredménye. A teológusok többsége XIII. Leótól számítja a modern pápák sorát. XIII. Leó figyelembe veszi a kor jelenségeit és lelkipásztori buzgósággal reflektál rájuk, ugyanakkor minden változást a meglévô struktúrákon belül akar végrehajtani. A házasságról szóló enciklikáját kezdô szavairól ARCANUM DIVINAE SAPIENTIAE címmel emlegetjük (1880). A pápa küzd a házasság szekularizációja ellen. Ez a küzdelem, ha a világtörténelmi távlatot tekintjük, eredménytelen volt, hiszen éppen akkor kezdôdött minden téren az elvilágiasodás. A pápa tanítása, hogy a házasság, fôként a keresztények között kötött házasság kizárólag az Egyházra tartozik. Elítéli tehát a polgári házasságot és a válást. John O'Riordan morálteológus kimutatja, hogy a pápa két tendenciával áll szemben: a vallástól független, autonóm társadalmi morál kialakulásával és a nôk társadalmi egyenjogúságának elômozdításával. Természetes, hogy az utóbbit nem gôgbôl teszi, hanem mert félti a nôi hivatást. Ebben a korban még nem mindenben ismeri fel az Egyház a ténylegesen káros jelenségek (pl. az elvallástalanodás) és a rövid távon kellemetlen, de szükségszerű történelmi folyamatok közötti különbséget. Példa erre: a pápaság akkor még leghatározottabban ellensége volt az olasz egységmozgalomnak, amely a pápa világi uralmát megszüntette. Részünkrôl viszont súlyos anakronizmus lenne számon kérni 1880-ban a II. Vatikánum szemléletét. A polgári házasság megítélése például lényegesen változott azóta. A következô jelentôs dokumentum, a CASTI CONNUBII 1930-ban született. A XI. Piusz által kiadott enciklika hangneme még nem a mai, de nem vitatható, hogy igen nagy lelkipásztori buzgóság csendül ki belôle. Összefoglalja a házasság méltóságáról szóló tanítást, kifejti a házasság javait, majd rátér a kor megítélésére és elítélésére. A II. VATIKÁNUM olyan fontosnak tartja a házasság és a család témáját, hogy a GAUDIUM ET SPES konstitúcióban a különösen égetô problémák között tárgyalja. A tanítás lényege, hogy a legfontosabb a nagylelkű áldozatkészség, amellyel megvalósítható a ,,bensôséges házastársi élet- és szeretetközösség'', ,,a Teremtô műve'', amelyet ,,Krisztus Urunk bôségesen megáldott..., amely az isteni szeretet forrásából eredt, s Krisztus és Egyháza egyesülésének mintájára jött létre'' (48). A nôk szerepével kapcsolatban már nem beszél rangkülönbségrôl, hanem inkább a szerepek (illetve a hivatások) különbségérôl, s nem az asszony engedelmességét tartja fontosnak, hanem azt, hogy az anya ,,otthonának élhessen..., de úgy, hogy az asszony jogos társadalmi felemelkedése is biztosítva legyen'' (52). Ezt hangsúlyozza késôbb II. János Pál pápa is. A VI. Pál pápa által 1968-ban kiadott HUMANAE VITAE enciklika központjában a születésszabályozás áll. A pápa nem tartja megengedhetônek a fogamzásgátlást, s ebben a véleményében a következô kiadvány is azonos állásponton van. Az 1981-ben megjelent, FAMILIARIS CONSORTIO kezdetű apostoli buzdítás tágabb elôzménye az egész évszázad, közvetlen elôzménye pedig az a püspöki szinódus, amelynek témája ,,a keresztény család feladatai a mai világban'' volt. A dokumentum célját talán az utószó alapján lehetne legjobban összefoglalni. A buzdítás lelkipásztori üzenet, ,,amely arra irányul, hogy mindenki lelkét felébresszük a keresztény család problémáinak -- amelyek nehezek ugyan, de vonzók -- figyelmes vizsgálatára''. A pápai körlevél ismertetésekor nem kerülhetô el bizonyos összehasonlítás a Casti connubii enciklikával. A vegyes házasság megítélésénél az elôbbi körlevél így ír: ,,... nagyon vétenek, akik vakmerôen vegyes házasságokat kötnek, amitôl az Egyház anyai szeretete és féltô gondja súlyos okból óvja övéit...'' A mostaniban viszont az áll: ,,A vegyes házasság sajátos nehézségekkel jár, mégis több olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelynek ápolása és támogatása mind belsô jelentôségük, mind az ökumenikus mozgalomra való hatásuk miatt hasznos.'' Vegyünk még egy összehasonlítást! A régebbi enciklika a következôket írja a ,,próbaházasságról'': ,,...vannak, akik az effajta förtelmeknek törvényes elismerését és polgárjogát követelik... Ezek a művelt népeket is a vad népek barbár szokásaihoz süllyesztenék.'' És mit mond a mostani megnyilatkozás? A lelkipásztorok ,,okosan és tisztelettel közeledjenek az így együtt élôkhöz, hogy türelmes és szeretetteljes felvilágosításuk a keresztény családok tanúságtételével együtt utat nyithasson kapcsolatuk rendezéséhez.'' Mindkét megszólalás hű az evangéliumhoz, de míg az egyik elítél, addig a másik meggyôz. Több kényes, nehéz példát is említ a pápa. Különösen érdekes a következô részlet: ,,A család apostolkodása az irgalmasság testi és lelki cselekedetei által sugárzik tovább más családok felé, különösen a szegények, a betegek, az öregek, a nyomorékok, az árvák, az özvegyek, az elhagyott házastársak, a leányanyák és azok felé, akiket nehéz helyzetüknél fogva az abortusz veszélye kisért.'' Rendkívül bátor és evangéliumi szembefordulás ez a mai, sokszor éppen a keresztény erkölcsöt is emlegetô közvéleménnyel, amely a bűnt (pl. a paráznaság) kevésbé bélyegzi meg, mint a következményt (pl. a leányanyaság), és ezzel szinte predesztinál újabb bűnökre (pl. abortusz, elhamarkodott házasság, hazudozások, stb.). A mai erkölcsteológiának két jelentôs irányzata van: ,,az erôsebben világ felé forduló..., és az erôsebben szentírási tájékozódású'' (Boda László). A pápa ,,mélységesen emberi és evangéliumi'' beszéde ezt is szintézisbe foglalja. Felhív arra -- ez a lelki olvasmánynak is alkalmas apostoli buzdítás --, hogy a család két nagyobb közösségnek a kis modellje: az Egyháznak és az emberi társadalomnak. A felhívás konklúziója, hogy az emberi nem jövôje a családtól függ. Ezért a keresztények működjenek együtt minden jószándékú emberrel, akik felelôsséget éreznek a család iránt. Úgy tűnik: az egyházi Tanítóhivatal megfogalmazásában a tekintélyi érvelést, illetve az érvelés hiányát végképp felváltotta a hívôt nagykorúnak tekintô, meggyôzô érvelés. Tôlünk függ, figyelünk-e rá! A legfontosabb dokumentumok XIII. Leó: Arcanum divinae sapientiae (1880) Szent X. Piusz: Singulari quadam (1912) Codex Iuris Canonici (1917, a házasságról szóló kánonok) XI. Piusz: Casti connubii (1930) II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes (47-52) VI. Pál: Humanae vitae (1968) II. János Pál: Familiaris consortio (1981) Codex Iuris Canonici (1983) A Katolikus Egyház Katekizmusa (1992; -- 2331-2400; 2514-2533. bek.) ======================================================================== A szociális kérdés az Egyház tanításában Kiegészítô anyag Írta: Dr. Tuba Iván Sch.P. tanár Bár az emberrôl, mint társadalmi lényrôl ôrzünk tér és idô fölötti, lényegi tanításokat, ezeket mindig alkalmaznunk kell a változó környezeti feltételekhez (pl. népsűrűség, termelési viszonyok). A megoldásra váró szociális problémák sorából kiemelkednek a fönnálló állapot félreértelmezésébôl és ártalmaiból adódó kérdések, amelyek kutatják, mi módon jussunk el a jogos rendre abból, ami rendetlen és elégtelen. Tehát a szociális kérdés arra keres választ, milyen hibái és hiányosságai vannak a fönnálló társadalmi rendnek, és mi módon lehet ezeken segíteni. Amíg a világ világ, a társadalmi rend mindig beteg; ebben az értelemben a szociális kérdés mindig létezett. De csak az újabb idôkben hatolt az emberek tudatába, és vált igazán kérdésessé; csak újabban kérdezünk tényleg rá. Ehhez szükség volt arra a fölismerésre, hogy a mindenkor fönnálló nyomorúság jó részének oka a társadalmi szerkezet rendetlenségében van. Kevesek eszmélése aztán gyorsan közkinccsé lett. Azóta a társadalmi kérdés érdekviták tárgya, és sokszor ellentétes megoldásokat idéz elô. Mindenkor két dologra vagyunk kíváncsiak: 1) Miben áll pontosan bizonyos társadalmi csoportok szenvedése, és mi ennek az oka? (diagnózis); -- 2) Hogyan lehet enyhíteni vagy megszüntetni ezt a szenvedést? (terápia) A kereszténység keletkezésekor a rabszolgaság intézménye nagy seb volt a társadalom testén, de még a filozófusok sem érezték kérdésesnek; a lázadók is csak alkalmi túlkapások miatt keltek föl. Az ókori Egyház is megelégedett annak hangoztatásával, hogy Isten Országában nincs különbség szolga és szabad között. Az egyházi emberek között sosem hiányoztak a prófétai jellemek, akik bátran nekitámadtak hatalmasságoknak kegyetlenkedések vagy világos jogsértések miatt. De a középkori teológusok is lényegében helyénvalónak találták az úr és a szolga közt fönnálló különbözô függéseket (pl. a jobbágyság). A parasztháborúk is elsôsorban az öröklött jogok és kötelességek megrendülésekor robbantak ki. Csak az iparosodással létrejött, szabad bérmunkaviszonyban élô munkásság tűnt föl elôször olyan valódi társadalmi jelenségként, amelyet csak a társadalmi szerkezettel összefüggésben és annak változásaival lehetett megérteni. A proletárok nyomora és elvadultsága rögtön fölkeltette a nemeslelkű emberek segítôkészségét, de jó ideig csak egyéni szerencsétlenségnek tudták be a korábbi kézművesek és parasztok lecsúszását. Pedig egész társadalmi csoportok közös sorsáról volt szó: az iparosodás folytán a társadalmi szerkezet vissza nem fordíthatóan átalakult. A kellô felismerésre a XIX. század közepén a kereszténységtôl távol álló értelmiségiek jutottak el (pl. Marx), egyházi körökben még a pápák -- némiképp megkésett -- szociális enciklikáinak (1891, 1931, 1961) tanítása is csak nagyon lassan vert gyökeret. A korán iparosodott országokban a munkáskérdés volt vitathatatlanul a szociális kérdés. A folyamatba késôbb bekapcsolódó országokban is hasonló fejlôdés zajlott le: a gátlástalan kapitalizmus tarthatatlan állapotokat idézett elô. A proletariátus nyomora a gazdasági, sôt állami rend erôszakos megdöntésének veszélyével járt, fôleg hivatásos forradalmárok működése nyomán. Jelenleg a szociális kérdés már nem azonos az ipari munkásság problémáival. A világ nagy részén, így Latin-Amerikában az agrárkérdés került az elsô helyre. Az iparosodott országok ,,jóléti társadalma'' már nem ismeri a nyomor proletariátusát; inkább bizonyos középrétegek vannak szorult helyzetben. Nagyon nehéz a többgyerekes családok sorsa. Hiszen a piacorientált társadalomban egyre inkább csak azok számítanak, akik a piacon értékelt teljesítményt tudnak kínálni. Ilyen társadalomban idegen testet alkotnak azok a családok, ahol többségben vannak a gyerekek és az öregek. Nem teljesen igaz már, hogy a szociális kérdés fôleg gazdasági viszonyokra vezethetô vissza, és szegények és gazdagok ellentétével volna magyarázandó. Ma a család kérdése lett a szó legszorosabb értelmében a szociális kérdés: a gyermekekben szegény és a gyermekekben gazdag családok között kíván kiegyenlítést. Döntô szociális kérdés lett a nôk szerepe és állása. A munkaórák kétharmadát teljesítô nôk a fizetések tizedét kapják, és a tulajdon 1 %- át birtokolják. Új társadalmi és gazdasági problémákat támaszt a menekültáramok gyökértelensége. Nehéz a vendégmunkások helyzete is. Az idôsek leértékelése és paralizálása éppúgy szociális problémákat szül, mint a fiatalok munkanélkülisége. A növekvô elvárosiasodás folytán veszélybe kerül a város és a vidék egyensúlya, megrendültek a régi szociális kapcsolatok. Világméretű szociális kérdés a fejlôdésben elôrehaladott és visszamaradt népek közti ellentét. Itt ugyan megint a gazdasági helyzet a meghatározó. De nem lehet elintézni pusztán jóllakatással, hanem erkölcsi, kulturális és politikai követelményeknek is meg kell felelni. Nem elégséges, de nem is lebecsülendô a szimptomatikus gyógyítás: a fönnálló helyzetbôl adódó fájdalmat enyhíteni bizonyos társadalmi csoportok számára (szociál-politika), de törekedni kell a társadalmi reformra is: a társadalmi szerkezet megfelelô átépítésével alapvetôen megszűntetni a bajok okait. Gyakran a kétféle eljárás között nincs is olyan éles határ. XIII. Leó pápa szerint a szociális kérdés kezelése nem lehet eredményes a vallás és az Egyház nélkül: azóta a pápák mind hangoztatják, hogy a közvetlenül érintettek mellett az államnak és az Egyháznak is részt kell vennie. A szociális kérdés elválaszthatatlanul összefonódott kulturális és erkölcsi kérdésekkel. Az ember képét csak a kinyilatkoztatás tárja föl számunkra, és ennek ôre az Egyház. Ebbôl azonban nem következik, hogy a szociális kérdés ,,vallási kérdés'' volna: valójában nem gazdasági, nem erkölcsi, nem is vallási, hanem egyszerűen: szociális kérdés. A szociális kérdés ,,megoldása'' szociális utópia, ez a paradicsom helyreállítása volna a földön. Sok nem-keresztény szociális mozgalom ígért ilyen ,,megoldást''. A keresztény szociális tanítás tud az ôsbűnrôl és következményeirôl, legalább ennyiben realista. A gyakorlati munka azonban mindenkit a realizmusra kényszerít, s ezért gyümölcsözô lehet az együttműködés a keresztények és a földi paradicsomról álmodók között. A pápai körlevelek föltétlenül erre szólítanak föl. A legfontosabb egyházi dokumentumok: XIII. Leó: Rerum novarum (1891) XI. Piusz: Quadragesimo anno (1931) XXIII. János: Mater et magistra (1961) XXIII. János: Pacem in terris (1963) II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes (63-72) VI. Pál: Populorum progressio (1967) VI. Pál: Octagesima adveniens (1971) II. János Pál: Laborem exercens (1981) II. János Pál: Centesimus annus (1991) A Katolikus Egyház Katekizmusa (1992; -- 1897-1948. bek.) A Magyar Katolikus Püspöki Kar Körlevele: Igazságosabb és testvériesebb világot! (1996) ======================================================================== Elmélkedések a keresztútról Kiegészítô anyag Írta: Mészáros Gábor Sch.P. tanár 1. állomás: Jézust halálra ítélik A felbôszített, lincshangulatú tömeg a halálát kívánja. Hamis a vád, hazug a lefolytatott eljárás. De kell a látszat, a jogszerűség látszata; de majd a jogot is lábbal tiporják. Hogy meglegyen a justizmord is, és vele együtt az igazság halála. Koncepciós per a javából: védelem nincs; ha volna is, tudjuk, túl tenne a vádbeszéden. Az ítélet is megvan, csak ki kell mondani. Valakit mindig lehet kényszeríteni, hogy kimondja; ha idegen akkor ez még egyszerűbb és kényelmesebb. Most veti ki az igaz embert a saját népe, amellyel egy volt Istene, hite, temploma, kenyere. Amellyel annyi jót tett. Most senki sincs mellette. Mind eltűnik, félrehúzódik. Menti a bôrét. Ott vannak viszont föladói és elítélôi közt a bátor, névtelen levélírók, mocskolódók, fegyverrel fenyegetôzôk, a más munkáját, vagyonkáját elirigylôk, a könnyű állást, pozíciót védôk, a sunyi be- és feljelentôk, a közérdekért annyira aggódók, a titkosan minôsítôk, a káderlapírók, a cinikus gúnyolódók, a jót, az igazat, az értéket sárba tiprók és meggyalázók. 2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet Nyugodtan mintha a világ legtermészetesebb, legegyszerűbb dolga volna. Önként vállalja a kikerülhetetlent. Pedig hányszor akartak már végezni vele? Most hagyja; történjék, aminek történnie kell, amire Atyja hívja, szánja, úgy, ahogy akarja, mert Ô akarja, és Ô jót akar. Hány és hány meggondolatlan döntés, hány és hány önkényes, emberttipró elhatározás. Oly magabiztos, biztosrossz döntés; hiányzik mögüle a gondolat, a körültekintés, az átvirrasztott éjszaka keserve. Hány és hány meri vállalni a döntés felelôsségét? Hány és hány határozatlan, döntésképtelen, akaratszegény, gerincbeteg tizen- és huszonéves, aki nem tud, nem mer életre szólóan dönteni, életet áldozva szeretni. Döntések elôl betegségbe, alkoholba, mámorba, kábulatba menekülôk. Hányan tudnak helyesen választani a jó és a rossz között? Felismerik-e, mi a jó és mi a rossz? Tudnak-e jó és jobb között, tudnak- e, mernek-e jó és jó között választani, dönteni és elindulni? De hány és hány nyomorék, vak, sánta, béna, fogyatékos viseli sorsa nehéz keresztjét; közülük hány példamutató derűvel, keményen? 3. állomás: Jézus elôször esik el a kereszt alatt ,,Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, S vándorló fájdalomként mozdit bokát és térdet, De mégis útnak indul, mint akit szárny emel.'' (Radnóti Miklós) Miért kellett az edzett ifjúkor, a munka, a sport, a tanulás, az ima, a böjt, a lemondás? Nem egyszerűbb volna ott lent maradni -- egy kis infarktus, és kész, vége? Ehelyett van erôd annyi, hogy kibírjad mindezt, hogy föl ne bukj végleg, még útközben. Hogy az úton végig tudj menni? De hisz tudod, milyen lesz, nézd a végét -- ezekért? Érdemes? Hogy ott a halál várjon, a mindennél rettenetesebb? Ezért végigmenni? Nem jobb volna kiszállni és föladni, útközben meghalni? Nem! Az úton végig kell menni, mert minden ezért történt, mert ez a vég nem a vég. Mert mások követni fognak, mert követni akarnak. Azoknak kell a mintakép, azoknak kell az erô: a jelképpé nemesült bitó gyôzelmi jel, a remény jele, szereteted tanúja, emlékképe: hogy érdemes élni, érdemes fölkelni, valaki mindezekért -- értem is elviselte a szenvedést, ezt a halált. 4. állomás: Jézus találkozik édesanyjával Meddig a tiéd a gyermek, ki vállalod a vele járó terhet? Teher volt neked is a gyermek? Vagy te áldásnak tartottad, akitôl te lettél áldott és boldog? Meddig a tiéd a gyermek? Magadnak neveled? Kinek neveled? Hogy önmagát megtalálja, hogy feladatához felnôjön? Tápláló, óvó, de a növekedést mástól váró és másnak szánó az anya hivatása. Önmagát egyre inkább nélkülözhetôvé, feleslegessé tevô az anya feladata -- kemény feladata. Érzéketlen, közömbös lenne? Nem. Csak gyermekében nem az álmait keresi, hanem a tôle függetlenné, önállóvá váló életet szolgálja életet szolgálja az Úr szolgálóleánya. Mindig műve mögött maradva, örül, hogy fia meglelte életét, betölti sorsát, Atyja szándékát. Együtt szenved szenvedésével, hogy együtt örüljön boldogságával. Ezáltal lesz naggyá, kiváló társsá. Szenvedésében is osztozik. Így lesz megdicsôülésének is tanúja és részese is. Csak aki le tud róla mondani a kellô idôben, az tartja meg igazán gyermekét, és marad sorsának részese és boldog követôje. 5. állomás: Cirenei Simont kényszerítik, hogy segítsen Jézusnak Hogy beteljesedjen, amire vágytak, hogy kibírja odáig, míg megölhetik és végezhetnek vele: egy embert fognak, egy mit sem sejtôt, és kényszerítik, hogy segítsen. Nagy gazságnak részese és áldozata lesz egy kissé Simon. Az, aki megszánta a több évtizede bénát, kinek nem volt ember, aki segítsen; az most segítségre szorul, hogy sorsa beteljen. Cireneiek és názáretiek gyakran találkoznak az úton. Elmennek egymás mellett, vagy kényszert éreznek a cireneiek, hogy segítsenek? De sok a segítségre vágyó: árvák, elhagyott gyermekek, állami gondozottak, szociális otthonba dugottak, elfekvôre kárhoztatottak, napi gondokkal vegetálók -- mind megannyi názáreti, és milyen kevés a cirenei. Amikor a názáreti sorsában osztozom, gondolok-e arra, hogy az, aki gondoskodik, tehát van, az rólam is gondoskodik, és nekem is küld egy segítôt. Nyomorúságomban nem vagyok egyedül: van, aki szánakozik rajtam, van, akivel könnyebb a terhem. 6. állomás: Veronika kendôjét nyújtja Jézusnak Milyen egyszerű, gyengéd, nemes gesztus. Aprónak tűnô, praktikumot nélkülözô mozdulat. Egy szó, egy mosoly, egy gyengéd pillantás, csendes együttlétben töltött öröm; vagy akár szenvedés; egy simogatás, egy meghallgatás: mind-mind tünékeny emléket hagy csupán maga után. És mégis, ezek az apróságok fontosabbak, mint a legnagyobb alkotások. Ezek az igazán ércnél maradandóbb művek. Mert ezek beépülnek életünkbe, szervezetünkbe, velünk együtt élnek, és általuk szebb az élet. Erre süti rá Krisztus maradandó képemását. Így teszi Krisztus-hordozóvá a már belül Krisztus-ôrzôt és -hordozót. Vajon én hordozom-e Krisztust, és milyen képet ôrzök róla? Élem-e az ô életét, hogy ô nyilvánuljon meg bennem, általam? 7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt alatt Jobb volna így maradni. Itt maradni. Hiszen de sokan innen, alulnézetben szemlélik a világot. Meg amúgyis. ,,Csönd van. A dudva, a muhar, A gaz lehúz, altat, befed.'' (Ady Endre) Minek fölkelni, szembeszállni egy egész országgal, egy nagy árral szemben az esélyek egyértelműek. Hiszen még a fényhordozók is sötétben tapogatóznak. Mondják, hogy hiába: nincs cél, nincs múltunk, ezért nem élünk és nem tudunk éltetni, életet adni a életnek. Hány és hány világot alakító, vagy erre jogot formáló szórja mocskát a szélbe?! Nincs mit tenni ellenük. Ezt visszhangozzák mindenfelôl. Miért akarsz kilógni a sorból? Miért akarsz különb lenni, mint mások? Nem látod, hogy mindenki másképp csinálja, s hogy egyedül vagy? A toronymagas egyéniségeket lefaragják. Nem kellenek a szentek. Jó nekünk a középszerűek. És neked sem sikerül majd megváltani, felemelni e silány, vegetáló tömeget. És mégis fölkel, hurcolja keresztjét egy egész világ ellenében, egy egész világ helyett, az egész világért. 8. állomás: Találkozik a síró asszonyokkal Az élvezet vagy a gyász megbénít, ellehetetlenít. Mozgásképtelenné, tehetetlenné válhatok. A sírás csak a feszültségemet oldhatja, de a kemény kihívást nem enyhíti. Ezért mondja Jézus: Ne miattam sírjatok, hanem magatokat és fiaitokat sirassátok. Vagy folytatná a mai siránkozóknak: A megnemszületett, az ésszerű családtervezéstôl elvetéltetett százezreket sirassátok, ti anyák. Anyák? A megélhetésért, kényelemért, könnyű, felelôtlen életért feláldozottakért sírjatok! Értéktelen, elfecsérelt életeteket sirassátok! A keresztet hordozó Krisztus pont ennek az életnek mond ellen: Az odaadott élet az igazán élet, az igazán értékes emberi élet. Fel tudtok-e nôni hivatástokhoz? Tudtok-e lelkesíteni, vigasztalni, ihletni; tudtok-e, mertek-e egy férfi ideálja lenni? Tudtok-e olyanok lenni, akikre érdemes felnézni, akiket érdemes ezért becsülni? Tudtok-e gyermekeiteknek egy világot megnyitni, élettel telítve távlatokat nyitni, álmokat sugallni? 9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt Jézus a bűnök miatt, a bűnösökért vállalta a kereszthalált. És csak azon tud segíteni, aki maga is beismeri bűnösségét, megvallja bűneit és bocsánatért Jézushoz jön. Elegendô harc, hogy a múltat be kell vallani: mindazt, ami a meggyôzôdésem ellen volt, van; amit az egyéni érdekbôl teszek, és amivel magamat és környezetemet fertôzöm. Hány és hány hibám, bűnöm van, amivel kamasz korom óta küszködöm, újra és újra, szinte reménytelenül. Mintha nem tudnék elôre haladni, hajlamos volnék a harcot föladni, sôt a szembenézést, az önvizsgálatot is felejteni, mert minek, mert reménytelen esetnek tartom magam. Szinte unom a magammal való küszködést -- nincs türelmem önmagamhoz. És ott a harmadszor is fölkelô Jézus, hogy ne adjam föl: aki tôlem azt kéri, hogy bocsássak meg másnak hetvenszer hétszer, az nekem is végtelen sokszor képes és hajlandó megbocsátani, múltam feledni. Micsoda lehetôségem van, hogy mindig újra kezdhetek, mindig tiszta lappal indulhatok, mert van, aki ott áll, és vár rám, a tékozló fiúra. Jézus fölkel harmadszor is, hogy Atyjához menjen a halálon át. Én is fölkelek, és Atyámhoz megyek: bocsáss meg! 10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól A legteljesebb intimitásától fosztják meg. Ott áll végsôkig kifosztva, kiüresítve, még a ruha biztonságától és védelmétôl is megfosztva. Hányan adják föl rejtett szemérmüket, és aljasítják le magukat a végsôkig. De nem csupán ôk a bűnösök. Azok is, akik hozzájárultak, hogy egyik ember a másik számára áruvá váljék. Nemcsak a magát felkínáló, hanem a gerjesztett piac is bűnös, ha nem bűnösebb. Hány kifosztást ért meg ez a század? Milliószámra lettek elhajtva emberek, és lettek jogfosztottá, mozdulatlanságra kárhoztatva. És ki, mi maradt utánuk? Egy élet kemény munkájának eredménye hullott szét, vált semmivé, pusztult el. Hányszor kellett szembenézni a tragikusan kemény kérdéssel: érdemes volt mindezért ennyit izzadni, annyit törôdni? És a tudat, hogy mindez megismétlôdhet, tett annyi embert fásulttá, közömbössé. Ôk ezért adták föl. Mibe helyezzem biztonságomat? Meg tudok-e állni annyi kifosztottság után egymagamra hagyva? Van-e olyan belsô kincsem, ami elvehetetlen; amibe keményen bele tudok kapaszkodni; amivel derűmet minden nyomorúság ellenére meg tudom ôrizni, mert tudom, kinek hittem, kiben bíztam, és tudom, hogy nem szégyenülhetek meg. 11. állomás: Jézust rászögezik a keresztre Már nem szabad. Szabadságát, önrendelkezését is odaadta -- szabadon. Nem vehették volna el Tôle, ha Ô ezt nem akarja. Felfeszítették, mert Ô akarta. De már elôbb megfeszült, mielôtt a szögek odakötötték. A szegek nem tarthatták volna meg a kereszten, ha Ô nem akarja. Most nincs csoda. Nem száll le a keresztrôl. Nincs prédikáció, nincs tanítás. De minden szónál beszédesebb megnyilatkozása az önmagát teljes mértékben odaadó, kiüresítô isteni szeretetnek. Csak aki lemond önmagáról valamilyen formában, az nyerheti meg az életét és önmagát; az önzô, egoista azonban biztos önvesztésre van ítélve, oly méretű magányra, amit az ember egymaga betölteni képtelen. Mindent eltűr. Mert a türelem értékesebb minden csodánál és minden jelnél, beszédesebb tanúsága az itt rejtôzô erônek. És vajon meg tudok- e állni, meg tudok-e nyugodni aktivitásom kavargásai közt? Rá tudok-e csodálkozni Isten keze nyomaira a természetben, az emberekben, emberi kapcsolatokban és egyéni életutamon. 12. állomás: Jézus meghal a kereszten Ha majd a magasba emelnek, mindent magamhoz vonzok. Mintha azt akarná mondani: amikor majd alászállok a kereszt szégyenteljes halálának alázatába, magamhoz fogom vonzani az emberi szíveket az istenség és a teremtetlen szeretet magasságába. Mert ami az emberi szíveket vonzza, az a lélek egész érzületét és minden képességét vonzza az összes testi-lelki cselekedetekkel együtt. Sôt, mivel minden teremtett dolog az emberért lett, ezért ami az embert vonzza, az mindent vonz. ,,Uram, mutasd meg nekünk az Atyát!'' -- kéri Fülöp Jézustól. Jézus válasza pedig: ,,Aki engem lát, látja az Atyát is.'' Aki látja most a keresztre szegezett Jézust, az látja az Atyát, látja az embert felemelô, igazi emberré tevô isteni szeretetet is. Azt a szeretetet, amely vállalta a keresztet; aki értem is meghalt a kereszten; akinek rám is gondja van, akinek én is fontos vagyok, aki figyel rám és gondoskodik rólam. 13. állomás: Jézus testét leveszik a keresztrôl Akinek megadatik, hogy saját fiát túlélje, csapás annak már az élet. Az állandó kérdôjelek, az állandó miértek. Hát így gondoltad, errôl álmodtál az angyali üdvözlet óta? A keserű jóslat betelt: tôr járja át lelkedet, így látni egyszülöttedet, kifosztottan, megalázottan, átszúrva. Hiszel-e még továbbra is, hogy ez nem lehet a végsô? Újra kell vajúdnod. Vajúdnod a hitedet, hogy Isten mindig szolgál valami ismeretlennel, valami kiszámíthatatlannal, amibe bele kell menned; bele kell kezdened a tisztuló látóhatár reményében, a megnyugtató válasz reményében, a minden látszat ellenére való reményben. Az Istent figyelni és követni tudó ember mintája az odaadó nôiség csodája és csúcsa: Mária. Aki tudja, hogy a helye, még akkor is, hogyha mi csodára vágyva a teremtményt készek volnánk a Teremtôvel fölcserélni és ünnepelni. Az ô élete befejezett, tökéletes, megcsodálható életút, melynek végigviteléhez Isten és Fia keresztjének ereje adott elôre is erôt. 14. állomás: Jézust eltemetik A hívô ember többszörös botránkozás: pedig azt hittük, hogy Ô váltja meg Izraelt, az emberiséget. Hol vannak a megváltás művei és nyomai? Csak csupa befejezetlen, csorba, csonka emberi életek. A legreménytelenebb stáció a sír, az utolsó állomás -- a végállomás? Ha így vélem, akkor reménytelen az életemet leélni. Esélytelen vállalkozás. Azóta azonban sírjainkon ott a kereszt. És ebben a jelben bízhatok, gyôzhetek. Gyôzhetem erôvel az életem; és halálom elsötétítô tudatára ettôl kapom a reményt. A remény jele lett a kereszt, hogy Isten nem halt meg, hogy az Isten nem hagyta magára a világot, szeretetének jele, hogy megváltott. Az élet jele, hogy Isten maga az élet, az éltetô; az én életem és az én éltetôm is. ,,Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.'' (József Attila) De hozzátehetjük: ez nem a vég. Csak így van remény. ======================================================================== Lelkiismeretvizsgálati szempontok Kiegészítô anyag ,,Uradat, Istenedet imádjad, és csak neki szolgálj!'' -- Valóban központja Isten az életemnek? Vagy életem vezetésében csak mellékesen kap helyet? -- Elôbbrevalónak tekintem-e az anyagi és világi értékeket (pl. a pénzt, a sikert, a pillanatnyi élvezetet) a személyes erkölcsi értékeknél? -- Gondolok-e arra, hogy tetteim, szavaim, viselkedésem -- egész keresztény létem -- vonzóvá vagy taszítóvá teszi a kereszténységet mások számára? -- Fontosnak tartom-e a vasárnapi szentmisehallgatást? Vagy fölösleges nyűgnek tekintem? Próbálok-e alkalomadtán áldozatot is hozni érte (pl. vakációban, külföldön, kiránduláson)? Mulasztottam-e szentmisét? -- Iparkodtam-e imádságos kapcsolatban állni Istennel? Vagy csak ritkán, kapkodva imádkozom? -- Isten azért közölte nevét, hogy imádságos kapcsolatba lépjek vele! Tisztelettel ejtem ki a nevét? Vagy indulatszóként használom? Esetleg káromkodás is a számra tévedt? -- Tisztelettel beszélek-e az olyan intézményekrôl, személyekrôl, tárgyakról, amelyek Istenhez vagy az istentisztelethez különösen közel állnak? -- Tiszteletben tartom-e az egyházi elôírásokat, pl. a böjti fegyelmet? Tiszteletben tartom-e magát az Egyházat? Vezetôit próbálom-e megérteni, vagy szeretetlenül, öncélú gúnnyal kritizálom-e? -- Komolyan veszem-e a ,,szent idôket''? Vagy az adventi, nagyböjti idôszak semmit sem jelent a számomra, üresen ,,folyik ki'' kezembôl? ,,Szeresd felebarátodat!'' -- Isten az embert közösségi életre teremtette. Ez öröm, lehetôség, de egyben felelôsség is. Megvan-e bennem az a felelôsség, amely átérzi, hogy a nagykorúság nemcsak jogokkal, hanem kötelességekkel is jár? -- Igyekszem-e tudatosítani, hogy felelôsséggel tartozom azért a családért, amelynek tagja vagyok? Igyekszem-e megkönnyíteni szüleim velem való törôdését? Vagy szeszélyes, igazságtalan, goromba magatartásommal megnehezítem szüleim hozzám való közeledését? Próbálok-e leleményesen örömet szerezni nekik? Egyáltalán akarom-e a jót önmagáért, ,,öncélúan''? (Tudjuk, hogy a világban sokan akarják öncélúan, a károkozás szándékával a rosszat, mégha hasznuk sincs belôle.) A családban esetleg öregek is élnek. Tisztelettel vagyok-e irányukban? Vagy hibáikat felnagyítva, tiszteletlenül és szeretetlenül beszélek-e velük és róluk? Akkor is elmulasztom-e a segítséget, amikor alkalmam lenne rá? -- Család tagja vagyok. Késôbb én magam fogok családot alapítani. Törekszem-e arra, hogy leendô házastársam számára értékes ajándék legyek? Törekszem-e a hűségre -- a még esetleg meg sem ismert - leendô házastársam iránt? Vagy könnyelmű partnerkapcsolatokat keresek? Cinikus, léha vagyok-e a nemiségrôl való beszédben, sôt esetleg az értékítéletben is? Megaláztam-e valakit azzal, hogy ,,tárgynak'', élvezeti cikknek és nem emberi személynek tekintettem? Nem hagytam-e föl a bűnbánattal és a gyónással azért, mert az ezen a téren elkövetett bűneimet szégyelltem meggyónni? Esetleg megkísértett-e, hogy Isten ezeket meg sem bocsátja? ,,Népesítsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá!'' (Ter 1,28) -- Az ember életében fontos szerepet kapnak az anyagi javak. Vajon megbecsülöm-e az anyagi értékeket, amelyhez más embernek munkája, igyekezete kapcsolódik? Vagy mindent csak kritizálok? Személyes holmimat rongálom, nem becsülöm meg? -- Azt is meggondolom, hogy nem kapnak-e túlzott szerepet életemben az anyagi javak? Nem homályosítják-e el az erkölcsi szempontokat? -- Nem kísértett-e meg a mindenáron való szerzés vágya? -- Okoztam-e kárt másnak ezen a téren gondatlansággal, károkozással? Nyúltam-e ahhoz, ami a másé? Az okozott kárt jóvátettem-e? -- Elaltattam-e a lelkiismeretemet az olyan tettek esetében, amit a közvélemény nem ítél el: társadalomnak okozott kár, potyautazás, csalás eseteiben? Egyáltalán: nem játszik-e fontosabb szerepet a társadalmi vélemény az értékítéletemben az evangéliumnál? ,,Öltsétek magatokra az új embert... Szakítsatok a hazugsággal...'' (Ef 4,24-25) -- Milyen szerepet kap az életemben az ôszinteség, a megbízhatóság és az igazságosság? -- Ígéreteimben megbízható vagyok-e, vagy felesleges, könnyelmű ígéreteket teszek? Amit megígértem, megteszem-e, akár áldozatok árán is? -- Viselkedésem esetleg olyan könnyelmű-e, hogy nem is érdemes velem semmiben megállapodni? Bosszantom-e könnyelműséggel a környezetemet? -- Szavaimmal, viselkedésemmel ôszinte légkört teremtek-e magam körül? -- Elaltatom-e a lelkiismeretemet azzal, hogy súlyos hazugsággal nem vétkeztem, de szavaim, mozdulataim kétértelműek, félreérthetôk voltak? -- Nem beszéltem-e mellé, amikor egyenes választ kellett volna adnom? Nem titkoltam-e el valamit (pl. szüleim elôl), amit pedig meg kellett volna mondanom? Nem tévesztettem-e meg másokat jogtalanul? -- Igazmondásom szeretetteljes-e? Tudatosítom-e, hogy a szeretetlenség is rontja az ôszinte légkört? -- Esetleg azért gyakorolok-e kritikát, hogy másokat megbántsak? Goromba, szeretetlen, esetleg igazságtalan is voltam igazmondás címén? Élveztem-e, hogy ,,igazmondásom'' másoknak fájdalmat okozott? -- Törekszem-e az igazságosságra? Vagy szándékosan szubjektív vagyok? Másokról alkotott véleményemet a szeszély és az érdek irányítja? Szeretetlenül kritikus vagyok-e, olyan, aki ártani, és nem használni akar? -- Fölöslegesen mondok-e másról, más véleményű emberekrôl, más népekrôl rosszat? -- Rágalom, megszólás is a számra tévedt? -- ,,Békességszerzô'' akarok lenni, vagy éppen ellenkezôleg: szítom-e az igazságtalanságot, a gyűlölködést? -- Jóvátettem-e, amit ezen a téren elkövettem? ,,Amíg élünk, az Úrnak élünk.'' (Róm 14,7) -- Komolyan veszem-e, hogy az emberi élet nagy érték, de nem a legfôbb jó? -- Megbecsülöm e az életet? Óvom-e az egészségemet? ,,Nagyvonalúsággal'' nem ártok-e magamnak? -- Nem tettem-e kárt másnak az egészségében? -- Mértéktartó voltam-e ételben, italban? ======================================================================== A szentírási könyvek jegyzéke Függelék Az Ószövetség könyvei Ter Teremtés könyve (Mózes 1. könyve) Kiv Kivonulás könyve (Mózes 2. könyve) Lev Leviták könyve (Mózes 3. könyve) Szám Számok könyve (Mózes 4. könyve) MTörv Második Törvénykönyv (Mózes 5. könyve) Józs Józsue könyve Bír Bírák könyve Rut Rut könyve 1Sám Sámuel 1. könyve 2Sám Sámuel 2. könyve 1Kir Királyok 1. könyve 2Kir Királyok 2. könyve 1Krón Krónikák 1. könyve 2Krón Krónikák 2. könyve Ezd Ezdrás könyve Neh Nehemiás könyve Tób Tóbiás könyve Jud Judit könyve Esz Eszter könyve 1Mak Makkabeusok 1. könyve 2Mak Makkabeusok 2. könyve Jób Jób könyve Zsolt Zsoltárok könyve Péld Példabeszédek könyve Préd Prédikátor könyve Én Énekek éneke Bölcs Bölcsesség könyve Sir Jézus Sirák fia könyve Iz Izaiás próféta könyve Jer Jeremiás próféta könyve Siral Siralmak könyve Bár Báruk próféta könyve Ez Ezekiel próféta könyve Dán Dániel próféta könyve Oz Ozeás próféta könyve Jo Joel próféta könyve Ám Ámosz próféta könyve Jón Jónás próféta könyve Mik Mikeás próféta könyve Náh Náhum próféta könyve Hab Habakuk próféta könyve Szof Szofoniás próféta könyve Ag Aggeus próféta könyve Zak Zakariás próféta könyve Mal Malakiás próféta könyve Megjegyzések 1. Az ószövetségi könyvek többsége héber nyelven íródott. Ezeket a zsidó és protestáns kánon is sugalmazottaknak tartja. A katolikus Egyház ezeket protokanonikus könyveknek nevezi. Néhány könyv, más könyveknek (pl. Dániel könyvének) pedig egyes részei arám illetve görög nyelven íródtak. A zsidó és a protestáns kánon ezeket nem tartja sugalmazottaknak. A katolikus Egyház ezeket nevezi deuterokanonikus könyveknek. 2. Az ószövetségi könyvek hagyományos zsidó felosztása: TÓRA (Törvény) -- Mózes öt könyve NEBIIM (Próféták) -- Józs, Bír, 1-2 Sám, 1-2 Kir és az író próféták könyvei KETUBIM (Írások) -- az összes többi könyv, ide tartozik Dán is Az Újszövetség könyvei Mt Máté evangéliuma Mk Márk evangéliuma Lk Lukács evangéliuma Jn János evangéliuma ApCsel Apostolok cselekedetei Róm Rómaiaknak írt levél 1Kor Korintusiaknak írt 1. levél 2Kor Korintusiaknak írt 2. levél Gal Galatáknak írt levél Ef Efezusiaknak írt levél Fil Filippieknek írt levél Kol Kolosszeieknek írt levél 1Tesz Tesszalonikiaknak írt 1. levél 2Tesz Tesszalonikiaknak írt 2. levél 1Tim Timóteusnak írt 1. levél 2Tim Timóteusnak írt 2. levél Tit Titusznak írt levél Filem Filemonnak írt levél Zsid Zsidókhoz írt levél Jak Szent Jakab levele 1Pt Szent Péter 1. levele 2Pt Szent Péter 2. levele 1Jn Szent János 1. levele 2Jn Szent János 2. levele 3Jn Szent János 3. levele Jud Szent Judás levele Jel Jelenések könyve Megjegyzések 1. Az újszövetségi könyvek görögül, az akkori világnyelven íródtak. 2. A katolikus és a protestáns kánon megegyezik. 3. Máté, Márk és Lukács evangéliumát szinoptikusoknak (,,együttlátóknak'') nevezzük. Tôlük különbözik Szent János evangéliuma. 4. Szent Pál apostol levelei meghatározott közösségeknek íródtak. A többi levelet katolikus (azaz ,,egyetemes'') levélnek nevezzük. Ezek nem egy bizonyos közösségnek íródtak (Jak, 1 Pt, 2 Pt, 1 Jn, 2 Jn, 3 Jn, Jud). ======================================================================== Az egyetemes zsinatok Függelék 1. I. Niceai Zsinat -- Nicaenum I., 325 2. I. Konstantinápolyi Zsinat -- Constantinopolitanum I., 381 3. Efezusi Zinat -- Ephesinum, 431 4. Khalkedoni Zsinat -- Chalcedonense, 451 5. II. Konstantinápolyi Zsinat -- Constantinopolitanum II, 553 6. III. Konstantinápolyi Zsinat -- Constantinopolitanum III., 680-681 7. II. Niceai Zsinat -- Nicaenum II., 787 8. IV. Konstantinápolyi Zsinat -- Constantinopolitanum IV., 869-870 9. I. Laterani Zsinat -- Lateranense I., 1123 10. II. Lateráni Zsinat -- Lateranense II., 1139 11. III. Lateráni Zsinat -- Lateranense III., 1179 12. IV. Lateráni Zsinat -- Lateranense IV., 1215 13. I. Lyoni Zsinat -- Lugdunense I., 1245 14. II. Lyoni Zsinat -- Lugdunense II., 1274 15. Vienni Zsinat -- Viennense, 1311-1312 16. Konstanzi Zsinat -- Constantiense, 1414-1418 17. Basel-Ferrara-Firenzei Zsinat -- Florentinum, 1431-1442 18. V. Lateráni Zsinat -- Lateranense V., 1512-1517 19. Trentói Zsinat -- Tridentinum, 1545-1563 20. I. Vatikáni Zsinat -- Vaticanum I., 1869-1870 21. II. Vatikáni Zsinat -- Vaticanum II., 1962-1965 ======================================================================== Az I. Vatikánum (1869-70) okmányai Függelék Határozat a katolikus hitrôl (,,Dei Filius'') Határozat Krisztus Egyházáról (,,Pastor Aeternus'') ======================================================================== A II. Vatikánum (1962-65) okmányai Függelék Rendelkezés a szent liturgiáról (,,Sacrosanctum Concilium'') Hittani rendelkezés az Egyházról (,,Lumen gentium'') Hittani rendelkezés az isteni kinyilatkoztatásról (,,Dei verbum'') Lelkipásztori rendelkezés az Egyházról a mai világban (,,Gaudium et spes'') Határozat a hírközlés és tömegtájéköztatás eszközeirôl (,,Inter mirifica'') Határozat a keresztény egységtörekvésrôl (,,Unitatis redintegratio'') Határozat a keleti katolikus egyházakról (,,Orientalium ecclesiarum'') Határozat az Egyház hithirdetô tevékenységérôl (,,Ad gentes'') Határozat a püspökök pásztori tisztségérôl az egyházban (,,Christus Dominus'') Határozat a papi szolgálatról és életrôl (,,Presbyterorum ordinis'') Határozat a papság képzésérôl (,,Optatam totius'') Határozat a szerzetesélet korszerű megújításáról (,,Perfectae caritatis'') Határozat a világiak apostolkodásáról (,,Apostolicam actuositatem'') Nyilatkozat a keresztény nevelésrôl (,,Gravissimum educationis'') Nyilatkozat a vallásszabadságról (,,Dignitatis humanae'') Nyilatkozat az Egyház viszonyáról a nem-keresztény vallásokhoz (,,Nostra aetate'') ======================================================================== Idegennyelvű kifejezezések M => I I => M Függelék alapvetô választás optio fundamentalis alázat humilitas áldozatbemutató és az áldozat sacerdos et victima átkozódás maledictio bálványimádás idololatria biztonsági módszer tutiorizmus bocsánatos bűn peccatum veniale botránkoztatás scandalum bujaság luxuria bűn peccatum bűnös öröm gaudium pravum bűnös vágy desiderium pravum csábítás (mást bűnre vinni) seductio cselekvés célja finis operantis cselekvés szándéka intentio cselekvés tárgya obiectum égbe kiáltó bűnök peccata in coelum clamantia egyszerűen szolgai félelem timor simpliciter servilis emberi cselekedet actus humanus erények virtutes eretnekség haeresis erkölcstan etika erkölcsteológia theologia moralis eskü iuramentum, iusiurandum félelem timor, metus fogadalom votum följelentés denuntiatio fösvénység avaritia gyilkosság homicidium gyógyíthatatlan beteg megölése euthanázia gyűlölködés odium gyűlölni Istent odium Dei halálos bűn peccatum mortale harag ira házasságtörés adulterium hazugság mendacium hiány mint bűn per defectum hit pisztisz, fides hit elhagyása apostasia hitetlenség infidelitas hitkétely dubium in fide hitközömbösség indifferentismus hittagadás negatio fidei igazságosság iustitia illemtan etikett imádás latria imádság oratio irigység invidia Isten helytelen tisztelete superstitio jó lelkiismeret nyugalma testimonium bonae conscientiae jóra való restség acedia káromkodás blasphemia kártékonykodás damnificatio kártérítés restitutio kettôs hatás duplex effectus kevélység superbia kiemelt tisztelet (Szűzanyának) hyperdulia kisebb rossz minus malum kölcsönös kisegítés szubszidiaritás kölcsönös segítségnyújtás mutuum adiutorium körülmények circumstantiae közreműködés (más bűnében) cooperatio különleges tisztelet (pl. Szent protodulia Józsefnek) kultikus áldozat victima lelki erôsség (bátorság) fortitudo lelkifurdalás remorsus conscientiae lelkiismeret szüneidészisz, conscientia lopás furtum megtérés metanoia, conversio mértékletesség temperantia nem beszámítható tett actus hominis nem teljes figyelemmel vagy imperfectio actus megfontolt beleegyezéssel történô végrehajtás (pl. bűné) nemzetközi jog ius gentium okos félrevezetés restrictio mentalis okosság prudentia öngyilkosság suicidium önkielégítés pollutio suiipsius, mollities, masturbatio önmagukban rossz cselekedet intrinsece malum önzés egoizmus ôszinteség veracitas párbaj duellum próbaidô noviciátus rablás rapina remény elpisz, spes szakadárság schisma szemérmetlenség inpudititia szentek tisztelete dulia szentlélek elleni bűnök peccata contra spiritum sanctum szentségtörés sacrilegium szeretet agapé, caritas szolgaian szolgai félelem timor serviliter servilis teljes neme szerint ex toto genere suo tevékeny jóakarat amare est bonum velle titoktartás diszkréció Tízparancsolat Dekalógus torkosság gula Törvény Tóra törvény nomosz, lex túlzás mint bűn per excessum vallásosság religiositas valószínűségi módszer probabilizmus --------------------------------- -------------------------------------- acedia jóra való restség actus hominis nem beszámítható tett actus humanus emberi cselekedet adulterium házasságtörés agapé szeretet amare est bonum velle tevékeny jóakarat apostasia hit elhagyása avaritia fösvénység blasphemia káromkodás caritas szeretet circumstantiae körülmények conscientia lelkiismeret conversio megtérés cooperatio közreműködés (más bűnében) damnificatio kártékonykodás Dekalógus Tízparancsolat denuntiatio följelentés desiderium pravum bűnös vágy diszkréció titoktartás dubium in fide hitkétely duellum párbaj dulia szentek tisztelete duplex effectus kettôs hatás egoizmus önzés elpisz remény etika erkölcstan etikett illemtan euthanázia gyógyíthatatlan beteg megölése ex toto genere suo teljes neme szerint fides hit finis operantis cselekvés célja fortitudo lelki erôsség (bátorság) furtum lopás gaudium pravum bűnös öröm gula torkosság haeresis eretnekség homicidium gyilkosság humilitas alázat hyperdulia kiemelt tisztelet (Szűzanyának) idololatria bálványimádás imperfectio actus nem teljes figyelemmel vagy megfontolt beleegyezéssel történô végrehajtás (pl. bűné) indifferentismus hitközömbösség infidelitas hitetlenség inpudititia szemérmetlenség intentio cselekvés szándéka intrinsece malum önmagukban rossz cselekedet invidia irigység ira harag iuramentum, iusiurandum eskü ius gentium nemzetközi jog iustitia igazságosság latria imádás lex törvény luxuria bujaság maledictio átkozódás masturbatio önkielégítés mendacium hazugság metanoia megtérés metus félelem minus malum kisebb rossz mollities önkielégítés mutuum adiutorium kölcsönös segítségnyújtás negatio fidei hittagadás nomosz törvény noviciátus próbaidô obiectum cselekvés tárgya odium gyűlölködés odium Dei gyűlölni Istent optio fundamentalis alapvetô választás oratio imádság peccata contra spiritum sanctum szentlélek elleni bűnök peccata in coelum clamantia égbe kiáltó bűnök peccatum bűn peccatum mortale halálos bűn peccatum veniale bocsánatos bűn per defectum hiány mint bűn per excessum túlzás mint bűn pisztisz hit pollutio suiipsius önkielégítés probabilizmus valószínűségi módszer protodulia különleges tisztelet (pl. Szent Józsefnek) prudentia okosság rapina rablás religiositas vallásosság remorsus conscientiae lelkifurdalás restitutio kártérítés restrictio mentalis okos félrevezetés sacerdos et victima áldozatbemutató és az áldozat sacrilegium szentségtörés scandalum botránkoztatás schisma szakadárság seductio csábítás (mást bűnre vinni) spes remény suicidium öngyilkosság superbia kevélység superstitio Isten helytelen tisztelete szubszidiaritás kölcsönös kisegítés szüneidészisz lelkiismeret temperantia mértékletesség testimonium bonae conscientiae jó lelkiismeret nyugalma theologia moralis erkölcsteológia timor félelem timor serviliter servilis szolgaian szolgai félelem timor simpliciter servilis egyszerűen szolgai félelem Tóra Törvény tutiorizmus biztonsági módszer veracitas ôszinteség victima kultikus áldozat virtutes erények votum fogadalom Ad omnipotentis Dei gloriam et proximorum utilitatem.