Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 778-4263 e-mail: felso@home.com A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.katolikus.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Barlay Ö. Szabolcs Názáretbôl Betlehembe Útikalauz advent minden napjára 2001 Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Az utazás élménye Advent elsô hete Vasárnap Izaiás 2, 1-5; Római levél 13, 11-14; Máté evangélium 24, 31-44 Hétfô Iz 4, 2-6; Mt 8, 5-11 Kedd Iz 11, 1-10; Lk 10, 21-24 Szerda Iz 25, 6-10; Mt 15, 29-37 Csütörtök Iz 26, 1-6; Mt 7, 21-27 Péntek Iz 29, 17-24; Mt 9, 27-31 Szombat (December 8.) Szűz Mária szeplôtelen fogantatása Ôsevangélium; Ef 1, 3-12; Lk 1, 26-38. Advent második hete Vasárnap Iz 11, 1-10; Róm 15, 4-9; Mt 3, 1-12 Hétfô Iz 35, 1-10; Lk 5, 17-26 Kedd Iz 40, 1-11; Mt 18, 12-14 Szerda Iz 40, 25-31; Mt 11, 28-30 Csütörtök Iz 41, 13-20; Mt 11, 11-15 Péntek Iz 48, 17-19; Mt 11, 16-19 Szombat Sirák 48, 1-9; Mt 17, 10-13 Advent harmadik hete Vasárnap Iz 35, 1-10; Jak 5, 7-10; Mt 11, 2-11 Hétfô Ter 49, 2-10; Mt 1, 1-17 Kedd Jer 23, 5-8; Mt 1, 18-24 Szerda Bir 13, 2-7, 25; Lk 1, 5-25 Csütörtök Iz 7, 10-14; Lk 1, 26-38 Péntek Én 2, 8-14; Lk 1, 39-45 Szombat 1Sám 1, 24-28; Lk 1, 46-56 Advent negyedik hete Vasárnap Iz 7, 10-14; Róm 1, 1-7; Mt 1, 18-24 Hétfô Advent utolsó napja, december 24.; 2 Sám 7, 1-11; Lk 1, 67-69 ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című füzet elektronikus változata. A füzet 2001-ben jelent meg Székesfehérvárott, a Prohászka Kiadó gondozásában, a PANAX Kft. Nyomdaüzem készítésében (felelôs vezetô: Nagy József), az ISBN 963 861 393 9 azonosítóval. Az elektronikus változat a szerzô, Barlay Ö. Szabolcs, engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a szerzô tulajdonában marad. A nyomtatott kiadvány kapható a szerzônél a következô címen: P. Barlay Ö. Szabolcs 8000 Székesfehérvár Petôfi utca 2. Telefon: 06/30976-4800 ======================================================================== Az utazás élménye Legtöbben ismerjük az utazás izgalmát. Különösen akkor, ha nagy feladatok várnak ránk, vagy ha az út végén olyan valakivel találkozhatunk, akivel már hosszú ideje találkozni szeretnénk. Most ilyen út elôtt állunk. A körülmények sem mindennapiak, sôt rendkívüliek. Miközben ugyanis járjuk az utat Názáretbôl Betlehemig, nemcsak földi utazást végzünk, hanem az Isten útjait is szeretnénk megismerni és eljutni Ôhozzá... Erre különösen alkalmas idô az Advent, az Úrjövet. December amúgy is zaklatottá teszi az embert, hívôt, hitetlent egyaránt. A kölcsönös ajándékozás láza az utóbbi idôkben a kereskedelem karjaiba kergeti még a szegény jószándékúakat is, és egyre jobban halványul annak alakja, aki miatt létrejött a Karácsony. Sokféleképpen lehet készülni a Szeretet Ünnepére. Én egy olyan felkészülésre hívom a kedves olvasót, ami segít igazzá, hitelessé tenni ezt a néhány hetet! Nem is kell hozzá más, mint ôszinte vágy a találkozásra Jézussal. Az utat nem egyedül kell megtennünk, és nem is kell utazási irodában jelentkeznünk. Eleinte sötétben, egy gyertya fényénél botorkálunk, de aztán egyre világosabb lesz az ég, feljönnek a csillagok, és Mária, József alakja is egyre élesebben kirajzolódik. Útkeresztezôdéseknél sem kell kétségbeesnünk, mert mindig kapunk útbaigazítást: ne arra, hanem mindig csak Betlehem felé menjünk! És miközben végigjárjuk ezt a különös utat, átalakul a lelkünk, kilépünk önmagunkból, befalazott önzéseinkbôl és észrevesszük a világban ,,vándorló'' Istent, aki szállást keres... Sokan szeretnének eljutni Karácsonykor Jézushoz. Csakhamar észre fogjuk venni, hogy nem egyedül utazunk, hanem egyre többen leszünk a várva várt Szentestén. Ne fáradjunk bele! Ne forduljunk vissza. Enélkül a megrendítô út nélkül nem lehet találkoznunk a Kis Jézussal! ======================================================================== Advent elsô hete Vasárnap Izaiás 2, 1-5; Római levél 13, 11-14; Máté evangélium 24, 31-44 Itt az óra! Új életet akarok kezdeni. Útnak kell indulnom. Nem ragadhatok le eddigi önmagamnál. Úrjövet van: advent. ,,Üdvösségünk közelebb van, mint mikor hívôk lettünk''. Az elsô hét elsô vasárnapján rálépek egy útra, melyet Mária és József már megtettek. 23 nap áll elôttem. Nem lesz könnyű, mert hosszú az út, és állandó éberségre, fegyelemre lesz szükségem. Názáretbôl csak úgy lehet eljutni Betlehembe, ha vállalom az úttorlaszokkal, szakadékokkal teli úttalan utakat. A próféta hangja betölti az éjszaka csendjét: ,,egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át'' (Iz 40, 3). Az úttalan út én magam vagyok. Ebben a sivatagban akar utat törni bennem a kegyelem. Három igét éget lelkembe a mai liturgia: Virrasztanom kell (evangélium); Nem dédelgethetem testemet (lecke) és Rajta! Gyerünk! (Izaiás). Hétfô Iz 4, 2-6; Mt 8, 5-11 ,,Az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétôl az ítélet lelkével és a tűz lelkével...'' A radikális kifejezéseket meg kell szoknia elpuhult, kényes fülemnek. A prófétáknak ez a stílusa. Csak akkor lesz részem a kegyelemben, ha elôbb megtisztulok. A megtéréshez vezetô úton menedékre (menedékház) szorulok: sátorra, tetôre a nappali forróság ellen. Amit a próféta mégcsak látomásban áhít, azt az evangélium már elérhetô közelségbe hozza. A kafarnaumi százados megmutatja, hogyan lehet útnak indulni Betlehem felé: ,,Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj''. Nekem elég, ha egyetlen szót mondasz; számomra már az is gyógyulást, lelki tisztulást hoz! A pogány százados hite és alázata felülmúlja a választott népnek, még papjainak is magatartását... Alázat és hit nélkül egyetlen egy lépést sem tehetek meg a Betlehembe vezetô úton. Legjobb lesz, ha azt teszem, amit a ,,néma lélektôl megszállott fiú'' édesapja tett. Jézus megkérdezte az apát: hiszi-e, hogy Isten meggyógyítja fiát? Az apa könnyek között felkiáltott: ,,Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen'' (Mk 9, 24). Advent a hit idôszaka. Ha nincs elég hitem, kérjek segítséget Istentôl! Egy mustármagnyi hit mérföldekkel rövidíti le végtelennek tűnô utamat. A hit nemcsak erôt ad a gyalogláshoz, de szárnyakat is... Kedd Iz 11, 1-10; Lk 10, 21-24 Utam olyan tájakra, hegycsúcsokra vezet, ahol más törvények uralkodnak, mint amelyek az evilágot vezérlik. A kegyelem világa, vagyis az Isten országa az Úr ismeretével van tele; és az Úr lelke nyugszik rajta, mondja a próféta. Az oktalanság és a rosszakaratú butaság helyett a kegyelem világában a bölcsesség, az értelem, a tudás, a tanács lelke veszi át az irányítást. A lázadás és az örökös törvényszegés helyett pedig az Úr félelme tölt be mindent. Ezért igaz a próféta látomása: ,,sehol nem ártanak és nem pusztítatnak az én Szent hegyemen, mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert''. Az evangélium már ennek az Újszövetségnek világába vezet. Itt más mértékegységgel mérnek. Itt a megalázottak, a kisemmizettek lesznek a megbecsültek. Itt a megtért cédák és vámosok megelôzik a magukat tisztának hitt gôgösöket (Mt 21, 31). Ez az adventi konverziónak, megtérésnek legmélyebb titka: a csaló Lévibôl is válhat Máté apostol és a hét ördögtôl megszabadított utcanôbôl is lehet bűnbánó Mária Magdolna... Ez valóban az emberi történelem és benne egyéni sorsunk legnagyobb ''szenzációja''. Épp a mai evangélium sejteti meg velünk, hogy ez magát Jézust is örömujjongásra ragadtatta; mai szóval élve ,,extasim passus est'', vagyis örömében felujjongott, szent önkívülettel felkiáltott: ,,Igen Atyám! Így tetszett Neked, mert elrejtetted a bölcsek és okosak elôl és a kicsinyeknek jelentetted ki.'' Majd az apostolok felé fordulva ennek az örömujjongásnak jegyében felhívta figyelmüket, hogy legyenek boldogok, hogy ennek az isteni titoknak ôk is részesei lehetnek... Én is, ha kilépek önteltségem nevetséges korlátaiból és megpróbálok ,,kicsi'' lenni. Útban Betlehem felé egyre kisebbnek kell lennem. A két vándor, Mária és József életének ez a titka... Szerda Iz 25, 6-10; Mt 15, 29-37 Az adventi vándorlásban nem hagy magamra az Úr. Igaz, hogy meredek hegyeken kell felkapaszkodnom, de segítséget is kapok, amikor lélekben kifáradva legszívesebben visszafordulnék. Az Úr ugyanis ,,bôséges lakomát rendez a hegyen''. Ez az agapé természetesen nem fizikai értelemben értendô. Ezen a lakomán mindannyian találkozunk az Úrral, aki belénk lát, és lerántja életünkrôl a leplet és lemossa népérôl a gyalázatot, mondja a próféta. -- Hogyan megy ez végbe? A kérdésre az evangélium válaszol. Elôbb kigyógyít vakságomból, süketségembôl, bénaságomból, némaságomból, -- majd látván szánalomra méltó lelkem éhségét és szomjúságát, bôséges lakomára hív, melynek ô a házigazdája, de felszolgálója is. Azt is látnom kell, hogy milyen nagy különbség van a prófécia és az evangélium között. Izaiás magát a tényt rögzíti: bôséges lakoma lesz a hegyen. Az evangélium minden részletre kitér: Jézus, mint gondunkat viselô atya észreveszi fáradságomat, és hogy ki ne dôljek az úton, leültet, pihentet, táplál... Jézus gondoskodó szeretete lenyűgözô, lélekbe markoló és éppen ezért felejthetetlen... Ezért nem lehet visszafordulni, nem lehet elhagyni... követni kell egészen Betlehemig. Csütörtök Iz 26, 1-6; Mt 7, 21-27 Nagy vállalkozás útra kelni. A kísértés óriási! Miért hagyjam ott a biztonságot jelentô Názáretet, az otthont, munkát, megélhetést biztosító életet a teljesen bizonytalan, veszélyekkel teli több hetes betlehemi vándorlásért? Jogos és logikus a kérdés: hogyan merészkedik valaki is nekivágni ilyen útnak? A próféta válaszol: ,,Bízzatok az Zrban, mert az Úr örökké megmaradó szikla'' -- Lényegében ez a mi adventünknek, három hetes utunknak, lelkigyakorlatunknak a titka. Azért merünk bátrak lenni, sôt merészek, mert Isten a várunk, bástyánk... Az evangélium megint pontosít, és részleteiben elmondja, hogy mit ért sziklán? Van homokra és sziklára épített ház. Az elôbbi a tomboló viharnak nem tud ellenállni, és kártyavárként összeomlik. A házon természetesen nem épületet kell érteni, hanem személyiséget, jellemet, becsületet, erkölcsi magatartást, hitet, vagyis istenes életet. -- Adventben épp azt kívánja tôlem az Isten, hogy maradandót alkossak: építsem lelkiéletemet, világnézetemet sziklára, magára az Istenre. Akkor szakadhat a zápor, ömölhet az ár, süvölthet a szél... A víz halad, a kô marad... Péntek Iz 29, 17-24; Mt 9, 27-31 Advent elsô felében még alig pislákol a fény. A koszorún még csak egy gyertya küszködik az ijesztô sötétséggel. Ez is jelkép: önmagam állapota, viaskodása. Mégis milyen biztos irányt mutat a reménytelenségben: tudom, hogy merre kell mennem... Ilyen volt a próféta sorsa is. A reménytelenségben is hirdette, hogy a homály és a sötétség egyszer elmúlik és ,,látni fog a vakok szeme''... A liturgia szent lelke megint remekel, mert épp azt kívánja érzékeltetni, hogy amit a próféta csak tapogatózva megsejtet, azt a Megváltó íme megvalósítja: reménybôl bizonyosság lesz! A történet jellegzetesen adventi, hiszen a két ember vaksága mindannyiunk botorkálását, bizonytalanságát jelképezi. Most még szükségképpen ,,tükörben, homályosan látunk és nem színrôl-színre'' (1 Kor 13, 12). De a Megváltóba vetett hit egyetlen gyertyája is elegendô ahhoz, hogy vakságomból kigyógyuljak. Nekem is azt kell tennem, amit ôk. A két vak ugyanis meg volt gyôzôdve, hogy egyedül Jézus segíthet rajtuk; ezért állandóan nyomában voltak, követték és hangosan könyörögtek, sôt kiáltották: Könyörülj rajtunk. Épp ez a kitartó állhatatosság és hitük bizonyossága volt legnagyobb erényük! ,,Hiszitek, hogy tudok valamit tenni veletek?'' ,,Igenis, Uram'' válaszolták. Akkor megérintette szemüket és így szólt: ,,Legyen hitetek szerint''. Ennél jobban aligha lehet meggyôzni minket, a Názáretbôl Betlehembe vándorló vakokat, rosszul látókat, hogy advent nem merô ájtatosság, hanem szívós állhatatos munka, kiáltás, könyörgés és hitünk próbatétele. A vakok nem nyugodtak bele addig, míg nem találkozhattak Jézussal, sôt amíg nem hallották hangját és ujja nem érintette örök sötétségre ítélt szemüket... A két vak hitével, sôt meggyôzôdésével lépek Jézus elé: Uram, vakságomon egyedül Te segíthetsz! Szombat (December 8.) Szűz Mária szeplôtelen fogantatása Ôsevangélium; Ef 1, 3-12; Lk 1, 26-38 Bár ez az ünnep közvetlenül nincs kapcsolatban az Úrjövettel, mégis elmélyíti adventi hitünket. A Názáretbôl Betlehembe vezetô vándorútnak ugyanis Szűz Mária a központi alakja és vezetôje. Éppen ezért ismernünk kell róla mindent, ami segít megérteni a megtestesülés titkának körülményeit és azokat a hittitkokat, melyek Jézus édesanyjával vannak kapcsolatban. Mária szeplôtelensége, teljes tisztasága ennek az ünnepnek lényege: Tota pulchra es! A bűnnek még makulája, foltja, sincs Benned, ó Mária, mert a Te kiváltságod egyedülálló a világon: édesanyja vagy az Istenfiának! Mindaz, amit advent elsô felében eddig elmélkedtünk, vagyis a hitrôl és az alázatról, Máriában válik kézzelfoghatóvá. Az evangélium a megtestesülés elsô pillanatait tárja fel: az Isten szándékának mélységeit, melyekre Mária igent mond. ,,Íme, az Úr szolgáló leánya'' Mária legszebb válasza az Istennek. E nélkül az Igen nélkül nem lehetne megérteni Názáret és Betlehem titkát, sem azt a hosszú utat, melyet Máriával együtt teszünk meg. Nekünk csak azért lehet adventünk és karácsonyunk, mert a Megváltónak ilyen édesanyja van. A hetekig tartó utunkon nem teszünk mást, mint figyeljük és követjük Máriát, aki Józseffel együtt elôttünk megy a fárasztó úton. ======================================================================== Advent második hete Vasárnap Iz 11, 1-10; Róm 15, 4-9; Mt 3, 1-12 Jön az Úr! Úrjövet... Ez a magyarázata annak, hogy az adventi liturgia minden alkalmat és eszközt megragad, hogy ennek a legnagyobb, sôt egyetlen nagy történelmi ténynek átélését elômozdítsa. Úgy tesz, mint az orgonaművész, aki hangszerének minden regiszterét megfelelô idôben és a legmegfelelôbb pillanatban úgy kapcsolja be, hogy a legjobb hatást érje el... Adventben sokszor váratlanul egymásnak ellentmondónak tűnô értelmi és érzelmi effektusok érik a hívôt. Ma a Szent Szűz égi ragyogása és tisztasága helyébe az orgonának egy másik regisztere szólal meg; Keresztelô János pusztába kiáltó, rettenetes félelmeket keltô és lélegzetet elállító hangja dübörög végig a templomba jövôk lelkében. Miért? -- Azért, hogy ne legyünk elbizakodottak, és ne hitessük el magunkkal, hogy lelki életünk jelenlegi állapota megfelel az isteni elvárásoknak. Bizonyára azért szerepelteti a liturgia ezt a félelmetes megjelenésű pusztai prófétát, mert annak idején is felrázta a fél világot, még a kérges szívű vámosokat, kegyetlenkedô katonákat, nyilvános bűnösöket is... Legjobb, ha kezünkbe vesszük a mai evangéliumot, és engedjük, hogy maga a Keresztelô szólítson meg minket. Villámló, mennydörgô ,,üvöltése'' velônkig hat: viperák fajzata... betelt a pohár: a haragvó Isten megelégelte aljasságunkat... fejsze van kezében, mellyel minden elkorcsosult gyökeret kivág... szóró lapátján aligha maradhatunk meg, hisz Szent Lelkének viharával leseper mindent, ami pelyva, lárva, hazug üresség... Dies irae, dies illa... ,,Reszket akkor holt meg élô; ha megjön a nagy Ítélô, mindeneket lattal mérô''... Íme a tegnapi Szeplôtelen fogantatás vox angelica égi zenéje helyett ma a puszták sivatagi sakálaitól sem remegô Keresztelô áll elém: vox profetica! Ébredj végre ember mély álmodból... Nincs menekvés! Jobb, ha hallgatok erre a robosztus termetű ,,Pusztába kiáltóra'', aki azért viselkedik így, hogy észrevetesse velem azt, akinek ô csak elôhírnöke... Elgondolkodva és megszeppenve kérdezem: Ki lehet az, akinek ilyen heroldja van!? Hétfô Iz 35, 1-10; Lk 5, 17-26 ,,Fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament''. -- Kicsoda? Az a béna, akinek nemcsak a teste volt elsorvadva, de a lelke is... Testi nyomorúságainknak nem egy esetben mi magunk vagyunk az oka; lelkünk beteg, a személyiségünk, és az sorvasztja egész emberi mivoltunkat, testünket, idegeinket. Ezért Jézus figyelmeztet a sorrendre. Nagyobb és veszélyesebb bilincs a bűn bilincse, mint a test bénasága. A felületes farizeusi szemlélet nem lát bele az egyes ember életének titkaiba. ,,Jézus azonban tudja, hogy mi lakik az emberben'' (Jn 2, 25). Éppen ezért elôbb a személyiségét gúzsba kötô bilincsektôl oldja fel, és csak utána szabadítja meg fizikai bénaságától... Érdemes lenne ezen a sorrenden elgondolkodni, és nem halogatni a bűnbánatot, a gyónást. Ne kívánjak karácsonyi misztikát adventi aszkézis és igazi megtérés nélkül! Ha a sorrendet megtartom, tapasztalni fogom, hogy épp legnagyobb nyomorúságom ,,ágyát'' adja eszközként kezembe az Úr, hogy Ôt magasztalva álljak be követôi közé a Betlehembe vezetô úton. Amíg ezt nem hiszem el és nem szabadulok meg önmagam lelki bénaságától, csak terhére vagyok Istennek, enyéimnek. Nem kívánhatom, hogy ,,ágyastul'' ôk cipeljenek engem az amúgy is szakadékokkal teli életükön. Nagy terhektôl megbénulva képtelenség akár csak egy kilométert is elôrehaladni a Messiást váró úton. De ha a mai nap liturgiájának üzenetét elfogadom, sokakkal együtt mondom majd ujjongva: ,,Csoda dolgokat láttunk ma!'' Akkor teljesül be Izaiás mai próféciája: ,,ugrándozik majd a sánta, mert maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon!''. Kedd Iz 40, 1-11; Mt 18, 12-14 ,,Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza ôket.'' Amit a próféta csak körvonalakban lát, azt Jézus valóságban megteszi! Sôt többet tesz, mint amit a próféta sejt. A mi Jó pásztorunk többször említést tesz azokról a bárányokról, melyek szeretnek külön úton járni, s emiatt sok gondot okoznak gazdájuknak. Van köztük olyan is, aki nemcsak egyszer téved el, hanem csatangol. Úgy is nevezhetnénk ôket: visszaesô bűnösök. Vajon ezeket is ölébe veszi, ezeket is addig keresi, míg rájuk nem talál? Vétkezünk, és ha ôszinték vagyunk, magunkra ismerünk az elcsatangolókban is. Advent és a bűn? Ki gondolná, hogy a két nappal ezelôtti, vasárnapi Pusztába kiáltó is késôbb megenyhült, amikor találkozott az igazi Pásztorral, Jézussal? Íme megint a végletek! A bűnöket és bűnösöket ostorozó, csonttá fogyott testét teveszôrbôl készült ruhafélével takaró, csípôjére bôrövet kötô, sáskával és vadmézzel élô félelmetes próféta és vele szemben a bűnt nem ismerô, magát földig alázó Messiás! Döbbenetes találkozás! A legnagyobb bűnösök közé álló Jézus alázata, amint a Jordán vizében keresztelkedésre megjelenik János elôtt, magát a prófétát is lelke legmélyéig megrendíti. ,,Nekem van szükségem Rád, és Te jössz énhozzám?'' Mi mást lehetne mondani errôl az evangéliumi jelenetrôl, mint: Íme az Isten Báránya a többi bűnös eltévedt, minduntalan elcsatangoló bárány között... Advent és a bűn elválaszthatatlan egymástól. Éppen azért megyünk Betlehembe, hogy találkozzunk a minket keresô, bennünket ölébe vevô, vállán hazavivô Megváltóval. A megtéréshez elôbb meg kell rendülnie a szívünknek! Szerda Iz 40, 25-31; Mt 11, 28-30 ,,Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak... de Ô erôt ad a fáradtaknak.'' -- Nincs olyan vándor, akinek ne kellene megpihennie. Jó tudnunk, hogy Urunk erre külön figyel... ,,Szánom a sereget. Ha elküldöm ôket étlen, kidôlnek az úton, mert néhányan messzirôl jöttek...'' (Mk 8, 2-5). Vagyis nemcsak észreveszi, konstatálja fáradtságunkat, hanem segít is. De mennyire el tud fáradni a lelkünk is! Az ember minden vonatkozásban esendô. Még az apostoli munkába is bele lehet rokkanni. Amikor az apostolok boldogan elmondták Mesterüknek, hogy mennyit prédikáltak, gyógyítottak, azt is észrevette, hogy mennyire kimerültek. ,,Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit'' (Mk 6, 31). Hosszú az út Názáretbôl Betlehembe. De mi ez az életünk útjához képest!? És milyen akadályokkal teli, meredek, keskeny a lelki életünk útja!... Legyen a mai nap bizonyság, hogy gondunkat viselô Gazdánk van, aki kellô idôben figyelmeztet: Silentium! Csend! Lelki-testi pihenô! Agapé! És mit tesz akkor, ha rövidebb-hosszabb ideig elhagy az erônk, és úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább? Amikor nemcsak a térdünk roskadozik, de ránk omlik a Getszemáni éjszaka rettenetes lelki gyötrôdése? -- Ismerjük azt a rajzzal illusztrált párbeszédes imát, amikor a tengerparton hosszú ideig két pár lábnyom volt látható, -- de épp a legnehezebb útszakaszon csak egy maradt. ,,Uram, elhagytál a legnagyobb ínségben?'' A válaszból rá lehet ismerni, hogy milyen irgalmas szívű Mesterünk van: ,,Azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak'' Épp a mai evangélium gyôz meg arról, hogy az Ô terhe ezért könnyű. Ezért mondhatja meggyôzôen és hitelt érdemlôn: ,,Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tôlem... Az én igám édes, az én terhem könnyű''. Csütörtök Iz 41, 13-20; Mt 11, 11-15 A hosszú út felénél tartunk. Bizonyára ezért kapunk egyre több bíztatást: ne fáradjunk bele a jóba, az igazba, a szentbe, mint Illés próféta, aki lefeküdt az út szélére, kérve Istent, hogy vegye el életét, mert elég volt a szenvedésbôl, gyötrôdésbôl. Ezért szerepel a mai liturgiában Illés, aki képletes értelemben Keresztelô Jánosként a Messiás elsô eljövetelének hírnöke. Az olvasmányból is annyi erô árad; dallama pedig a gregorián rorate egyik legszebb gyöngyszeme (Laudes vaespertinae): ,,Ne félj, mert veled vagyok. Megsegítelek, megerôsítlek... Én az Úr, a te Istened ragadtam meg jobbodat... Magam vagyok a gyámolód. Az Úr mondja ezt neked, Israel Szentje, a te Megváltód''. A mai rettegés-teli világban annyi erôt ad a hajnali roratéra járó hívônek az a tudat, hogy egyre közelebb kerül a Megváltóhoz, akitôl nem kell rettegni: noli timere! Ne félj! Én vagyok! Péntek Iz 48, 17-19; Mt 11, 16-19 Fontos figyelmeztetést kapok ma a liturgiában: vegyem észre az Istentôl érkezô üzeneteket! Mert a mindennapi élet ezernyi zajában- bajában legtöbbször nem is hallom meg a nekem szóló ,,jelzéseket''. Az elmúlt napok adventi igéi pedig nélkülözhetetlenek lennének ahhoz, hogy el ne tévedjek a nehéz úton. Nem egy esetben útkeresztezések bonyodalmai közé kerülök, és ha nem figyelek, képes leszek a rosszabbik, nehezebb, vagy akár a járhatatlan utat választani. Ezért vési lelkembe a mai olvasmány a következô szavakat: Íme az Úr terve Izraellel: ,,Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell. Bárcsak ügyeltél volna törvényemre...'' Zsákutcák! Miért? Mert nem ügyelünk az útjelzôkre, a lámpákra, a figyelmeztetésekre. Az evangéliumban is errôl van szó. Kérdés formájában mondja Jézus: ''Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? A piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.'' Vagyis másként viselkedünk, mint ahogy kellene. Mást vár tôlünk az Úr. Magyarázatként utal arra az elgondolkoztató tényre, hogy észre sem vették az emberek, hogy mennyi jelet küld az Isten. Vagy ami még gyakoribb: bíráljuk, elégedetlenkedünk azzal, amivel megajándékoz minket. Eljött János, a Megváltó követe. Nem voltak megelégedve vele: nem eszik, nem iszik. Sôt! Ráfogták, hogy ördöge van. -- Most itt van, közöttünk van a Megváltó, és vele sincsenek megelégedve; azt mondják róla: bűnösök barátja, falánk, borissza ember... A sok kritikának, válogatásnak az a vége, hogy óhatatlanul eltévedünk az élet kacskaringós utjain... Örülni mindennek: virágnak, madárnak, gyermek mosolyának, barátságnak, szeretetnek; mindenekfelett örülni és hálásnak lenni, hogy van Megváltóm, és ilyen Megváltó, aki még azt is lehetôvé teszi, hogy évrôl-évre elindulhassak feléje Betlehembe! Szombat Sirák 48, 1-9; Mt 17, 10-13. Adventre azért van legjobban szükség, hogy tudatosítsam magamban: itt az Idô teljessége, -- elérkezett hozzánk az Isten országa. Tehát nem élhetek ,,akárhogyan''. Annak tudatában végezzem mindennapi dolgaimat, hogy a történelemnek legértékesebb idôszakában élek: keresztény lehetek, vagyis a megváltó Krisztusnak követôje. Ezért szól a mai liturgia is arról, hogy ne éljek közömbösen. Fel kell ismernem a világban a köztünk élô Megváltót. Az apostolok számára ez a kérdés nagyobb nehézséget jelentett, mint nekünk. Ezt Jézus is átérezte; ezért minduntalan különbözô formában kérdezi is tôlük: kinek tartotok engem? Máskor pedig az apostolok fordulnak bizonytalankodva az Úrhoz: ,,Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell elôbb eljönnie?'' -- A kérdés mögött ez van: bizonyosak lehetünk, hogy nem Illésre kell elôbb várnunk, és valóban mi lehetünk azok a kiváltságosak, akik Benned a Messiást láthatjuk és nap mint nap vele együtt lehetünk? Valóban mi, egyszerű, szegény galileai halászok lehetünk ország-világ számára a tanúi annak, amire évezredek óta vártak az emberek? A válasz mindannyiszor az volt: Igen, ti vagytok a tanúim! De a mai evangéliumban egy rövid mondat utal a szombati liturgia alaptémájára, az eltévelyedés veszélyére: vajon felismeri-e mindenki Jézusban a Messiást? ,,Ahogy nem ismerték fel Illést s kényük-kedvük szerint bántak vele; ugyanígy szenved majd az Emberfia is tôlük''... A második hét végén, egyre közeledvén Betlehemhez, végkép el kell döntenem: vállalom-e a Megváltót, és tanúja leszek-e itt, most, 2001 decemberében, és mától kezdve mindvégig!? ======================================================================== Advent harmadik hete Vasárnap Iz 35, 1-10; Jak 5, 7-10; Mt 11, 2-11 Az adventi liturgia ma érzelmi világunk újabb területét hódítja meg: rózsaszínbe öltözteti papját, oltárait és a mennyország örömét kívánja lehozni közénk. Örüljetek! Magyarázatként legyen elég most csupán néhány szó: évszázadokon keresztül kemény önmegtagadást kért az egyház a hívektôl és most -- vasárnap lévén -- enyhíteni akar a szigoron. Éppen ezért elôrevetíti a tíz nap múlva ránk köszöntô Karácsony örömteli hangulatát. Azt akarja ezzel elérni a liturgia, hogy egyrészt ne fáradjunk bele a várakozásba, másrészt még fokozottabban készüljünk a nagy ünnepre. Igaz az ôsi mondás: Boldog a nép, mely örülni tud! Ezért Szent Pál szavaival kezdôdik a mai szentmise: Gaudete! Örvendjetek az Úrban szüntelen. Újra csak azt mondom: Örvendjetek! (Fil 4, 4). De mi is tulajdonképpen a mi örömünk oka? Az, hogy jön és egyre közeledik az Úr, -- mi pedig eléje mehetünk. Ennek mély átélése az adventi öröm lényege. Ennek külön vasárnapja van: ezt ünnepeljük ma! Ennek jegyében szólaltatja meg az Olvasmány Izaiást, aki még a sivatagról is azt mondja: ,,örömében ujjongva dalol! És egy tiszta út vezet át rajta''. Ezt az utat kell megtalálnom, mert ez vezet Betlehembe. Van az adventi örömnek egy másik forrása is: nem tévedtem el az úton eddig sem, mert maga Jézus küld vezetôt: kalauzt, aki pontosan megmutatja, hogy melyik út vezet Betlehembe. Évszázadokon át is küldött prófétákat, de most prófétánál is nagyobbat! Csak az úttalan utakon járók ismerik azt az örömöt, amikor megnyugodva pihennek meg rövid idôre abban a tudatban, hogy eddig sem tévesztették el az irányt, és a sok út közül most már a legbiztosabbat mutatták meg nekik. Ezt maga a liturgia Szentlelke így fejezi ki a mai evangéliumban: ,,Nézd, követemet küldöm színed elôtt, hogy elkészítse elôtted az utat''. Hétfô Ter 49, 2-10; Mt 1, 1-17 A liturgia ma arról akar meggyôzni minket, hogy az eddig megtett utat is milyen figyelemmel kísérte a Gondviselés. Mindkét olvasmány ugyanis a múltba néz, és elvezet bennünket Ábrahámig, Jákobig és Dávidig. Az Ószövetség elsô könyvének, a Teremtésnek (Genezis) utolsó fejezetei ugyanis felsorolják azoknak a törzseknek sorsát, melyek közül Júda története a legfontosabb, hiszen ebbôl a törzsbôl származik a Messiás. -- Ezt a gondolatsort folytatja Máté evangéliuma, és felsorolja Jézus nemzetségtábláját, ezzel is hangsúlyozni kívánja, hogy királyi családból származik. A legfontosabb nevek: Ábrahám, Izsák, Jákob, Dávid, József ,,Mária férje, aki a Krisztusnak nevezett Jézus szülôanyja''... Miközben haladunk elôre az úton, a liturgia lelkünket visszavezeti az idôben a múltba, a megtestesülést megelôzô történelembe. Most azonban már megkezdôdött a ,,visszaszámlálás'': az idô betelt; közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az |dvösség jó hírében! (Mk 1, 15). Az említett ,,visszaszámlálásnak'' van egy jellegzetesen adventi módszere, melyet lehetne akár a gyermekek kedvelt és nagyon ,,komolyan'' gyakorolt un. ablaknyitogatásaihoz hasonlítani (minden este egy újabb ablakot nyitnak ki a játékukon, ezzel is érzékeltetik velük, hogy még hány nap van vissza a Kis Jézus érkeztéig!). A zsolozsma december 17-tôl kezdve minden este a Szűz Anya hálaéneke után ôsidôk óta szebbnél szebb antifonákat imádkoztat velünk. Mivel mindegyik az Ó felkiáltással kezdôdik, ezért Ó-antifonáknak nevezzük ôket. -- A mai esti dicséret (vesperás): ,,Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél; erôddel elérsz a világ egyik végétôl a másikig és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni!'' Kedd Jer 23, 5-8; Mt 1, 18-24 A két olvasmány egymást kiegészíti. A próféta Dávid ,,igaz sarjáról'' beszél, vagyis olyan valakirôl, aki királyként uralkodik majd, és gondja lesz a jogra és az igazságra. Arra a Messiásra vonatkoznak ezek a jövendölések, akinek eljövetelére mi várunk, akinek ,,adventje'' van. Az evangélium ennek a Messiásnak személyét azonosítja úgy, hogy elmondja eredetét: ki volt édesanyja; milyen szerep várt Józsefre; hogyan világosította fel Mária jegyesét, Józsefet az angyal, és miért nevezik Jézusnak (Jésuah), ami annyit jelent: Isten a szabadító, az üdvözítô. Csodálni való, ahogy édesanyánk, az egyház felkészít minket a nagy találkozásra a napi liturgia segítségével: magyaráz, kérdéseinkre válaszol, értelmünket nyitogatja, lelkünket simogatja... Most már tehát tudjuk a nevét is annak, aki miatt útnak indultunk hetekkel ezelôtt. Minduntalan rátereli figyelmünket arra, hogy mindaz, ami most következik, azért történik, hogy ,,beteljesedjék, amit a próféta mondott: Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, és Emmanuelnek fogják hívni, ami annyit jelent: ,,Velünk az Isten''... Itt hangzik elôször a Dominus vobiscum, ami 2000 év óta szünet nélkül visszhangozik az ajkunkról: Az Úr legyen veled, veletek. Így köszöntenek papjaink mindennap a szentmisében kitárt, felénk forduló karokkal... Ó, Urunk és népednek vezérlô Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égô csipkebokorban és neki a Sinai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!'' Szerda Bir 13, 2-7, 25; Lk 1, 5-25 A legkülönbözôbb módon akarja a liturgia megértetni és megéreztetni velünk, hogy ki az az Emmanuel, akit annyira várunk. Az egyik mód az összehasonlítás, vagyis olyan személyeket, elôképeket keres az Ószövetségben, akik valamilyen értelemben párhuzamba hozhatók Jézussal, az üdvözítôvel. -- A mai olvasmány épp erre nyújt példát: Sámson születésének titokzatossága, egy angyal közvetítése, Sámson ,,az Isten nazirja'' lesz (vö. a názáreti kifejezés párhuzama) stb. olyan elemek, melyek hasonlítanak Jézus születésének körülményeihez. Éppen ennek igazolására hozza a liturgia a Lukács evangéliumában olvasható történetet Keresztelô János születésérôl: szülei idôsek, gyermektelenek, János ereje, edzettsége, hatása a népre... A párhuzam lényege: rendkívüli események szemtanúi leszünk Betlehemben, hiszen az érkezik, akirôl a próféták évszázadokon át jövendöltek. Ó, Jessze gyökerébôl támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok elôtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra! Csütörtök Iz 7, 10-14; Lk 1, 26-38 Újabb prófétai jövendölés, újabb azonosítás. Most Izaiás és Achaz király között folyik a párbeszéd. A király kételkedik, nem kér jelet az Istentôl, mire maga az Úr ad jelet, olyat, amit teljes egészében Jézus valósít meg: ,,Íme a szűz fogan, fiút szül és Emmanuelnek nevezik el''. Dávid sarja szintén szerény körülmények között fog élni, mint a hét liturgiájának eddigi olvasmányaiban mindegyik választott: Sámson, Keresztelô János. Jézust sem fogadják be, és ô is a pusztában fog böjtölni, s nem lesz, hol lehajtsa fejét. Az evangélium abba a Názáretbe visz bennünket, ahol a misztérium elkezdôdött, és ettôl az órától kezdve élô valósággá válik az Üdvözlégy Mária. A hajnali misékre, a Roratékra járó hívek jól tudják, hogy az Angyal ajkán elhangzott Ave Mariára maga az Ég tanított meg minket... A helyszín Galilea, melynek Názáretjében hangzott el a történelem legalázatosabb IGENJE: ,,Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint''. Íme hitünk szent titka: a kegyelem és a szabad akarat, a szüzesség és az anyaság misztériumának zárához a kulcs az Isten kezében van. Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja: jöjj, szabadítsd ki a börtönbôl a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek! Péntek Én 2, 8-14; Lk 1, 39-45 Az utolsó napokban érthetô, hogy a liturgia legfôképp Máriával, az ,,Istenszülô Szűzanyával'' kíván foglalkozni. Élénk színekkel, hangokkal, drámai erôvel festi meg azt a jelenetet, amikor Mária hegyeken, völgyeken át siet rokonához, hogy meggyôzôdhessék, valóban ô is gyermeket vár? Hogy ez az evangéliumi tabló mennyire tele van élettel, mutatja az is, hogy háttérként az Énekek énekének azokat a sorait halljuk, melyek a menyasszony látogatását mondják el: ,,Nézzétek, ô jön ott... benéz az ablakon!... Hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod''. Az evangéliumban Lukács ezt az útra kelést és ezt a rokoni látogatást pontosítja... Olyan ez a mai liturgia, mint egy szép virradat, egy új napfelkelte az emberiség történetében. Máriával és az ô Jézusával új világ kezdôdik! Ó szent Virradat! Te az örök világosság fényessége és az igazságosság Napja vagy: jöjj, és világosítsd meg azokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek! Szombat 1Sám 1, 24-28; Lk 1, 46-56 A liturgia nem szűnik meg párhuzamot keresni, hogy ezzel is megkönnyítse helyzetünket, és így még mélyebben tudjuk átélni a megtestesülés titkait. Elôszeretettel veszi elô azokat a történeteket, melyek szintén egy házaspár, egy édesanya boldogságát és háláját írják le. Hanna hosszú évek imádsága, könyörgése után lett áldott állapotú. Ígérete szerint kisfiát, Sámuelt fölajánlotta az Istennek. Errôl szól az elsô olvasmány, és folytatódik Hanna hálaénekével. Gyönyörűen kapcsolódik ehhez Szűz Mária ajkáról a Magnificat: ,,Magasztalja lelkem az Urat''. Ez valóban az Énekek éneke, melyet tegnap már említett a liturgia: énekelj, dalolj, oly szépen cseng a hangod! Ezzel elérkeztünk az adventi várakozás csúcsára: a gyermekét, Kis Jézusát váró Mária -- akit a magyar költô Boldogságos Kismamának nevez -- örömében szépen csengô hangon elkezd énekelni! ,,Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, a Szent... ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék... ,,Új világ köszönt ránk és az egész földre. Mától az alázatosakat, az éhezôket, az istenfélôket emeli magához a világmindenség Ura. A gôgös gazdagokat pedig megalázza, letaszítja ôket gôgjük trónjáról. És ennek az új világnak az irgalom lesz a mozgatója. Ezért ujjong a szívem, énekli Mária. Az új világ velem kezdôdött el, hiszen engem a Hatalmas Isten, a kis ismeretlen szolgáló leányt méltatott arra, hogy anyja legyek a Messiásnak... Itt valóban minden másként történik, mint amit vár és megszokott a világ. Itt nincs pompa, hadsereg, trón, harsona. Helyette végtelen alázat, csend, a szívnek békéje és hódolata a Teremtô Isten szándékának megvalósításáért! Így lép be a világba a nemzetek királya! Ó, nemzetek királya és szívük kívánsága, az Egyház szegletköve! Te egybekapcsolod régi és új választott népedet: jöjj! Üdvözítsd az embert, akit a föld anyagából alkottál! ======================================================================== Advent negyedik hete Vasárnap Iz 7, 10-14; Róm 1, 1-7; Mt 1, 18-24 Advent negyedik hete idén mindössze két napból áll: december 23. és 24. Így érthetô, hogy a liturgia is ezt tartja szem elôtt. -- Újból halljuk Izaiás jövendölését, mint advent legfontosabb üzenetét: az Isten maga küld jelet, -- olyat, amire senki sem számított: ,,A szűz fogan, fiút szül és neve Emmanuel lesz''. Ugyanerre utal Szent Pál levele: az jön, akit a próféták által Isten elôre hirdetett: az Úr Jézus Krisztus, aki test szerint Dávid nemzetségébôl való, isteni természete szerint azonban Isten hatalmas Fia. Az evangélium ma pontosan a próféta látomásának tükörképe: ugyanazokat a szavakat idézi, jelezvén, hogy most teljesedik be mindaz, amit a Messiás eljövetelérôl elôre mondott a próféta. A liturgia ma kétszer is Emmanuelnek nevezi Jézust, akinek titokzatos földre lépésének részleteit a Szent Család ôre, József is megtudja álmában. Számára a legnagyobb üzenet minket is érintô feladat: ne félj és ne fordulj el Máriától! Épp ellenkezôleg: te légy ôrzôje, támasza, kísérôje végig az úton, Názárettôl Betlehemig... Ó, Emmanuel, törvényhozó Királyunk! Te üdvözíted a reád várakozó népeket: Jöjj, és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk! Hétfô, advent utolsó napja, december 24. 2 Sám 7, 1-11; Lk 1, 67-69 Ez már a szenteste napja. Lélekben ott járunk a Szentcsalád nyomában. Az evangélium még az Ószövetségben jár; Keresztelô János születésérôl beszél és halljuk az édesapának, Zakariásnak imáját, a Benedictust. Ez az az ima, melyet a zsolozsmában Mária Magnificatjával együtt mindennap, talán már 2000 éve elimádkozunk. A némaságból megszólaló pap, Zakariás, tudja már, hogy fia, János a legszentebb és legnagyobb feladatot kapta Istentôl: ,,Te pedig gyermek a Magasságbeli prófétája leszel: az Úr elôtt haladsz, hogy elôkészítsd útját''... Ezzel a kijelentéssel lényegében magára az advent céljára is utal. Az adventnek ugyanis az a feladata, hogy felkészítsen minket Jézus fogadására. Ez a célja ennek a különös háromhetes utazásnak is. Jézus ugyan állandóan itt van, de nekünk életbevágóan fontos, hogy legyen pontosan kijelölve egy olyan idôszak, amikor az átlagosnál jobban készülünk Jézus fogadására. Közismert a Kisherceg kérése, hogy látogatója, a Róka mondja meg elôre, hogy mikor érkezik. Az embernek szüksége van arra a lelki feszültségre, a várásban rejlô boldogító tudatra, hogy mikorra készítse fel lelkét, otthonát a várva várt vendég méltó fogadására. -- Ezért ma az imádságra hívás így hangzik: ,,Ma megtudjátok, hogy eljön az Úr!''