Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Kovács L. P. Bánk: Magyarok Nagyasszonya Bízunk az élô Istenben, aki minden embernek üdvözítôje, kivált a hívônek. (1Tim 4,10) Nekünk nincs más közbenjárónk, de mégis csodálatos, hogy a Megváltó Betlehemben egy édesanya ölében és a Golgotán, véres munkája után, megint csak a fájdalmas anya ölében nyugszik, úgy, hogy maga Aquinoi Szent Tamás is mondja: az ember üdve az asszony által kezdôdik.'' Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Bevezetés A Nagyboldogasszony-eszme kialakulása: Szent István király Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya Az eszme kialakulása: Géza és István idejében Milyen címen tiszteljük Máriát Magyarok Nagyasszonyának A Magyarok Nagyasszonya a mennybevitt Szűzanya, a világ Királynôje Az asszony, nagyasszony szó etimonja Szt. István kir. így tisztelte és tiszteltette A Nagyboldogasszony kultusza az egyházszervezésben A Nagyboldogasszony tiszteletére emelt székesegyházak, kolostorok, koronázási jelvények Szt. István magánemberként is éli az eszmét Szt. István halála elôtt végrendeletében a Nagyboldogasszonyra hagyta országát A végrendelet szövege Az uralkodó tudatos végakarata Honnan merítette Szt. István végrendeletéhez az ihletet? Elôzetes ismeretek a Szentírásból, a 97. és 99. Zsoltár királyképe A magyarok hivatása Különleges küldetésű a magyar nép is A magyarok hivatása: milyen hivatásról van szó? Remény Magyarország fennmaradására A Nagyboldogasszony-eszme: Szt. István után Az eszme szívben és képekben Pénzeink tanúsága A művészet tanúsága: Közép- és újkor Néhány irodalmi szemelvény Az eszme elhalványulhat, de el nem vész a XIX. -- XX. században sem Nem túlzás e nagy bizalom és tisztelet a Nagyboldogasszony-eszmében? A magyarok szellemi Mária-temploma Eszterházy Pál nádor könyörgése A Nagyboldogasszony és a magyar ferencesek Mária-tartománya A néplélek tanúsága A magyar katolikus népének gyökerei Népénekeink részletes tanúságai Nagyboldogasszonyunk tiszteletérôl Népénekeink a Magyarok Nagyasszonyának kiváltságairól Nem bántjuk-e meg Nagyboldogasszony-eszménkkel más népek érzékenységét? Miért lennénk mi kiváltságosabb helyzetben? A XX. század végén a Nagyboldogasszony fog segíteni rajtunk Szabad-e nekünk ilyen üdvtörténeti párhuzamot vonni? A Nagyboldogasszony-eszme és a pogány magyar mithológia A kereszténység nem ellensége volt ôseink hitének, hanem megszentelôje Elképzelhetô-e a Szent István-i eszme nélkül Magyarország újabb ezer éve? Most az Egyház partner az állam szemében A pénz veszedelme A modern gondolkodás szerint a régi államelmélet válságba került A magyar valóság kivétel lehetett volna a személyes Isten hite miatt Az uniós zászló és a nagy jel Asszonya Bízhatunk-e más népek komoly segítségében? Évszázadunk nagy fordulatai Mit tehetünk ma Mária országáért? Függelék ,,Assumptio-dogma'' Az Október 6. tér emlékparkja Zalaegerszegen Köszönetnyilvánítás Felhasznált irodalom Macskássy Izolda: Emesa álma Jegyzetek ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 2000-ben jelent meg a Mariánus Ferences Rendtartomány kiadásában. Az elektronikus változat a szerzô engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más jog a szerzôé. A fedôlap Mária-képe a zalaegerszegi Jézus Szíve ferences plébánia- templom Mária-Királynô szobra. ======================================================================== Bevezetés Mi magyarok, a kereszténység 2000. Jubileumi évével együtt ünnepeljük 1000 éves keresztény államiságunkat. E két jubileum számunkra csodálatosan esik egybe. Mindkettô nagyon fontos nekünk. Az emberiség óriási családjának viszonylag kicsi, jelentéktelennek mondható csoportja a magyar nép. Érdekes megfigyelni, hogy a kereszténnyé vált, de a Konstantinápolyban lakó római császárok által elhanyagolt, nem védett Nyugatrómai Birodalom területére új nomád népek költöznek be, keresztények lesznek új hazájukban, aztán a legtöbb elveszti nemzeti jellegét és beolvad a régi lakosságba. Ki beszél ma már longobárdokról? A latinból keletkezett francia nyelvben alig találhatók frank szavak, stb. Az Ázsiából idevándorolt magyar nép is felvette az Európában akkor már meggyökeresedett kereszténységet, de nem hasonult sem szlávokhoz, sem germánokhoz, sem görögökhöz. Nem veszítette el nemzeti önazonosságát és a saját nyelvét, bár ehhez hasonló nincs a földön. Államot alapított, ezer éve keresztény államot, és ez áll és él ma is. Boldogan ünnepli ezer éves jubileumát együtt a kétezer éves keresztény jubileummal. De jó lenne, ha nemcsak ünnepelnénk, hanem az okot is keresnénk, hogyan tudott e maroknyi, testvértelen és jó barát nélküli nép államot alapítani, és azt évezreden át megôrizni, holott nálunk hatalmasabb népeket: rómait, hunt, avart elsodortak a történelmi viharok? Valami belsô erônek köszönhetô ez az ezer éves keresztény államiság? Van ugyan népünknek sok jó tulajdonsága: tud harcolni nemes célokért, bajtársias, de közismert széthúzása inkább pusztulásra ítélné. Más, külsô tényezôben, hatalomban kell keresni a fennmaradás valódi okát. Ha pedig ez a természetes síkon nem található -- mert nem található --, akkor a természetfeletti világban lehet csak meglelni. Erre szeretnék ebben a könyvben rámutatni. Vártam, hogy a különféle ünnepi megemlékezések alkalmával tudósok és államférfiak is felteszik ezt a kérdést, és ha viharos történelmünk tényeit gondosan vizsgálva fennmaradásunkra nem találnak elégséges természetes magyarázatot, úgy ôk is mernek ezeken az alapokon más, természetfeletti okot keresni. Ha volt is ilyen elemzés, hozzám csak egy régebbi okfejtés ténye jutott el: Nemeskürty István: A bibliai örökség[1] c. művébôl. Két magas rangú államférfi említette meg, hogy imádkoznunk kell további fennmaradásunkért, és az egyikük / Göncz Árpád államelnök / kimondottan bízik a Szűzanya oltalmában. De általában nem gondolják komolyan, hogy a természettudományos világban természetfeletti okot keressünk. Csodálkozni nem is kell ezen, hiszen ki kutatja vagy emlegeti manapság a teremtés tényét? A kiindulópont: megvan a Föld, a csillagvilág, a Nap világít és melegít, meg tudjuk mérni fényének és hôjének erejét, nagyságát, minek azon töprengeni, hogy ezek az energiák honnan vannak. Ki méretezte a kezdet kezdetén, hogy ne csak legyenek, hanem hogy éppen így legyenek elegendôek az élet fenntartásához, szolgálatához. -- Korunk nemhogy nem vallásos, de még csak nem is filozofikus (oknyomozó). Én azonban úgy ítélem meg, hogy tartozom hangot adni a hálámnak, hogy ezer éves keresztény magyar államban születhettem, tanulhattam, eszmélkedhettem, a gyönyörű magyar nyelv az anyanyelvem, a teljesen egyedi magyar kultúra szellemi otthonom, és ez bôségesen elég alap arra, hogy megértsem és befogadjam más népek kultúráját, gazdagítsam velük a magamét. Azért is hálás vagyok, hogy ez a színpompás magyar föld mindig termett számomra is kenyeret, ha idegenek néha el is vették a javát. Fôként pedig azért vagyok hálás, hogy mindennek az okát is ismerhetem, és tudom is hinni azt, amihez a precíz okfejtés fel nem ér. Ezt a könyvet tehát azért akarom megírni, hogy magyar testvéreim elôtt tanúságot tegyek hálámról és hitemrôl, és nyitogassam szemüket, lássanak bele Isten végtelen titokvilágába. Nem Isten létét bizonyítom tehát, hanem kimeríthetetlen jóságát, bennünket különleges módon átölelô Gondviselését szeretném megláttatni. Ennek a gondos szeretetnek legszebb ajándéka, hogy nemcsak védôangyalt juttatott nekünk a szellemvilágból, hanem legdrágább kincsét, Fia Édesanyját adta nekünk, hogy legfôbb Védônk, Pátrónánk, Nagyasszonyunk, azaz Királynônk legyen: Magyarország örökös Királynôje. Vele és általa lesz valóban érthetô a nagy magyar titok: Miért él Magyarország ezer év elmúltával is a Kárpát medencében, miért élte túl a nagy sorscsapásokat, az emberi gonoszság történelmi csapdáit, és eztán miért van biztos reménye, hogy továbbra is élni fog? A késôbbiek során ezt a gondolatot bôvebben kifejtem. Ízelítôül álljon itt a vatikáni Hittani Kongregáció titkárának két sora: ,,Isten, a történelem Urának munkálkodása és az ember felelôs együttműködése drámai és termékeny szabadságában két oszlop, amelyekre az emberiség történelme épül.''[2] Nagyboldogasszonyom ,,Hiszed ezt?'' -- kérdezte Lázár húga Mártát Jézus a sír mellett, ahol negyednapja holtan pihent a báty, a kedvelt jóbarát: Hiszed-e, itt a holt gyors feltámadását? Hiszed-e, én vagyok az élet-halál Ura ott is, hol gyôztesnek tűnik a rút halál? Itt most engem kérdez: ,,Hiszed, amit írtál, hogy a nemzetek közt választott nép vagytok, és Nagyasszonyotok az én Édesanyám? Hiszed, gyors lovakon hegyen-völgyön-pusztán Én hoztalak ide, hogy itt maradjatok szenvedve, de élve, István hagyatékán?'' Uram, Te vezettél Boldogasszony-hitre, tártad föl elôttem e hit kincseit. Végig kellett járnom népem Golgotáját. Háromnegyed század látni megtanít. A bôrömre írta ez a hét évtized, mi volt évezredünk sorsa, élete. Külsô, belsô vészek közt egyéni sorsom egész történelmünk hű vetülete. Tizenöt évesen jövômet latolva üstökön ragadtál: ,,ferences leszel!'' Nem is magad mondtad, szolgáddal üzented, de pecsét volt rajta belsô kegyelem. Véres háború dúlt, kormolta jövômet. Űzött, vágott, sarcolt kispapként a front. Szovjet szuronyokra ültetett a ,,Béke'', panorámám hazám romhalmaza volt. A vad hadak elôl elástuk a szobrát Az ôsi, segesdi búcsús Madonnának. Magunk vettük elô diszszékre ültetve, vittük üzenetként a rémült világnak: Itt van Nagyasszonyod, ne félj, szegény magyar! -- Nem voltál hű hozzá, meggyötört a vész! -- De ô nem hagyott el és nem is fog soha: veled járja utad, akármerre mész. Megszűnt a kolostor, visszamentem Hozzá: Veled kezdtem Édesanyám, most hova? Készen volt a helyem: tudás fellegvára várt rám s a pálosok ôs monostora. Kint viharok dúltak, bent munkált a Lélek. Tanultam, vizsgáztam. Másfél év után Milánó püspöke, Szent Károly ünnepén pappá szenteltetett áldott Szűzanyám. Szobra elôtt mondtam elsô szentbeszédem. Képzésem csúcsát Vele értem el: ,,Hazánk Nagyasszonya Mennybevitt Királynô'', nagy értekezésem, Téged ünnepel. Elveszett az írás. De ôriztél engem. Él már Tartományunk, s benne élek én. Míg fényárban úszik kettôs jubileum, Hitem ne lépne túl, szívem rejtekén? Hiszem: a Mennybevitt Istenszülô Szent Szűz Hazánk s Tartományunk Boldogasszonya. E könyv István király, ezer éves hazám s a magam hitének élô tanúja. Budapest, 2000. szeptember 2. Bánk ======================================================================== A Nagyboldogasszony-eszme kialakulása: Szent István király Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya Az eszme a legújabb korig élt, él-e még ma is? Évszázadokon át ebben a gondolatkörben élt a magyar nép. Az utóbbi évtizedekben -- sajnos --, sokan nagyon elfelejtették ôseik hitét. 1947- 48 Mária éve volt. Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása, vagyis elsô papja kérte, hogy jöjjön össze imádkozni, engesztelni a hívô magyarság égi Királynônk oltalma alatt. Én, mint ferences hittudományi fôiskolai hallgató csak az akkori lakóhelyemen, Szombathelyen vehettem részt ilyen katolikus ,,nagygyűlésen", de ez örök emlék számomra. Szombathely fôtere zsúfolásig megtelt hívô néppel. Legalább 120 ezer ember hallgatta a bíboros atyát. Volt szentséges körmenet a szalézi templomból a székesegyházba: végigénekeltük és imádkoztuk a közbeesô utcákat, késô este pedig a székesegyházban hallgattuk Bánás László veszprémi püspök atya prédikációját. Felejthetetlen élmények. De ugyanígy mutatkozott meg más vidékek lángoló hite is, annak ellenére, hogy a karhatalom megpróbálta megakadályozni ezeket a nagy búcsúkat. Celldömölkön lezártak minden utat, száj- és körömfájás járvány címén tiltották a városba lépést. A hívek a mezei utakon lopakodtak a kiscelli templomhoz. -- Zalaegerszegen, a bíboros atya volt városában, az óriási tömeg hiába fülelt, nem engedélyezték a hangerôsítô használatát a téren, zörögtek, kellemetlenkedtek, ahogy tudtak. A választ P. Kollányi Fülöp ferences atya fohászával adta meg a hívô nép: Dombos Zala zengô dala Feléd száll most, Boldogasszony a Te neved Legyen áldott. Édes anyánk, árva néped Leborulva hódol néked És könyörög. Könnyes Zala kérô szava Legyen kedves, Nézd, a szemünk könnyeinktôl Mindig nedves. Édes anyánk... Hívô Zala színe -- java Eljött hozzád, S gyermekeid tenyerükben Szívük hozzák. Édes anyánk... Hálás Zala elvisz haza Szívbe zárva, S ha szenved is, nem lesz többé E nép árva: Édes anyánk... Kolostori magányomban lelkesülve hallgattam a híreket, hogy az egész ország ünnepli és boldogan kéri Nagyboldogasszonyát. Iszonyatos volt a bosszú: államosították még 1948-ban a felekezeti iskolákat, karácsonykor letartóztatták Mindszenty József bíborost, megkínozták embertelenül és el is ítélték egy koncepciós perben. 1950-ben a szerzeteseket internálták, kolostoraikat államosították, működésüket lehetetlenné tették. Az Egyház a templom falai közé szorult. ,,Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.'' (Mk 14,27) Az üldözések ellenére is megmaradt azonban sok-sok magyar hite Istenben, és a Nagyboldogasszonyhoz való ragaszkodása. Saját temploma falai a tanúk erre és az ország búcsújáró helyei. Ennek ellenére a legtöbb hívô is úgy érezhette, hogy égi Királynônk -- legalább egyelôre --, nem tud rajtunk segíteni. 1987-ben sárvári plébános koromban felkeresett egyik paptestvérem két hölgy társaságában. Az egyik budapesti volt. Megkérdezte, tudom-e, hogy a még élô Lúcia nôvér, az egykori fatimai látnok, minden este 9 órakor Magyarországért imádkozik? -- Bevallottam, hogy nem tudom, de ismeretlenül is nagyon köszönöm neki. -- Tudom-e, kérdezte újra, hogy több ezren vagyunk Magyarországon, akik este 9 órakor vele együtt imádkozunk, mindent félretéve, hogy hazánk sorsa jobbra forduljon? -- Ezt sem tudtam, de boldogan hallgattam a jó hírt, és reméltem, hogy egyszer meglesz majd ennek a sok imának az eredménye. Amikor aztán jó egy év múlva Zalaegerszegen ferences ruhában az ottani ferences templom plébánosa voltam, akkor éreztem meg valóban az ima, a Magyarok Nagyasszonyába vetett bizalom óriási hatalmát. A rendszerváltás után nagyon figyeltem, ezt a nagy isteni ajándékot hogyan fogja fel a népem. Igen szomorú voltam, hogy Kelettôl Nyugat felé fordult az ország zöme, és onnan remélte sorsa gyökeres jobbrafordulását, ahelyett, hogy felfelé kezdett volna tájékozódni, és visszatért volna Szent István hitéhez. A legszomorúbb az, hogy 11 évvel késôbb, ma sem tudja fölfogni a legtöbb magyar, hogy rajtunk igazán soha nem segített, most sem segít és nem is fog segíteni egyetlen náció sem. Aki hoz valamit, az duplán el akarja vinni a hasznát. Szent István király ezer évvel ezelôtt okosabb volt, mint mi most, pedig a politikát már iskolákban tanítják, és mögöttünk áll az élet tanítómestere, az ezer éves történelem. Nem lenne jó visszatérni a történelmi gyökerekhez? Tegyük meg! Még nem késô, hála a hívô magyaroknak, akik megôrizték szívükben ôseik hitét. A Magyarok Nagyasszonya-eszme kialakulása Géza fejedelem tisztán látta, hogy az addigi életforma nem követhetô. A kalandozó, sok bajt okozó hét törzs idegen test Európa népei között, és nem tűrik el a zavargásainkat. Nincs itthon sem egység, a törzsek mind önállóak. Felmorzsolódunk, ha a viszonyok nem változnak. Ekkor az Isten Géza fejedelemnek egy álmot küldött vigaszul. Ranzani így adja elô az álmot: ,,Egy éjjel álmában, csodás fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott, akit sok elôkelô szűz követett. Ô ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodjál meg Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akirôl a keresztény emberek elmondták neked, hogy Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának édesanyja vagyok ... Mennyei fény világosít meg, ez elűzi lelked minden homályát. Megismered Istent, aki téged alkotott. És most tudd meg, ami rejtve van elôtted: fiút szül neked a feleséged, ô királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelôje lesz... Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam elôtt szerez, a te országodnak védôje és különleges pátrónája leszek.''[3] Talán furcsának tűnik, hogy ilyen fontos dologban álom ad eligazítást. Van a Bibliában is sok példa erre. És gondoljunk arra, hogy mondáink szerint Árpád fejedelem édesapjának születését is álomlátás jelezte elôre (Emese álma). ,,Géza álmából felocsúdva, hihetetlen örömre és vidámságra hangolódik, és lelkében elhatározza, hogy minden részletében el akarja nyerni, amit a Boldogságos Szűz álmában elôadott.''[4] Szent István egész életében bensôségesen tisztelte a Boldogságos Szűz Máriát. Ez a tisztelet egész lelkét betöltô, gondolatait, cselekvéseit irányító, életét alakító valóság volt a számára. Királyi hatalmát Istennek köszönte: ,,Nem akart saját tekintély alapján a királyi trónra emelkedni, -- írja II. Endre Beregh-i oklevelében[5], ezért küldi el Rómába Asztrik kalocsai érseket, hogy a pápától kérjen megerôsítést[6]. A koronázást pedig a Mennybevitt Szűzanya ünnepén tartja, jelezve, kinek az oltalma alatt akar uralkodni, ahogy már édesapja álma elôre jelezte. ,,Ezen a napon Szűz Mária az ország pártfogójává választatott.''[7] Ettôl kezdve a ,,Szent király, István, Pannóniát a Boldogságos Szűz családjának nevezte.''[8] A család=familia szónak a középkorban szélesebb körű jelentése volt, mint manapság. Nemcsak a vérszerinti rokonságot jelentette, hanem mindazokat, akik szolgai vagy szolgálati viszonyban éltek valakivel. Ilyen értelemben az Úr paterfamilias, azaz családapa, a szolga pedig familiaris, családtag. Jelen esetben még bensôségesebb az értelme: Mária közös édesanyánk. Milyen címen tiszteltük Máriát Magyarok Nagyasszonyának? A Szűzanyát a fölséges Isten nagyon sok kiváltsággal halmozta el. Mindegyik szerint tisztelhetô. Tisztelete koronként és népenként változott is, aszerint, hogy melyik kiváltsága került elôtérbe. A görögök szinte egyetemesen a Theotokos-t, az Istenszülôt tisztelik benne. Az ikonokon mindig a Kisded Jézust tartja karjában. -- A középkorban az Irgalmasság Anyja volt a tisztelet tárgya a nyugati keresztényeknél (Salve, Regina). Késôbb, a török harcok idején a ,,Keresztények Segítsége'' cím volt a nagyon idôszerű. Kérdés, nekünk, magyaroknak, melyik kiváltsága, címe volt a legkedvesebb, milyen cím alatt tiszteltük mint Királynônket? A válasz egyértelmű: mint mennybevitt és a világ királynôjévé koronázott, ,,napbaöltözött'', 12 csillaggal ékesített Szűzanyát tiszteltük. Bôségesen bizonyíthatjuk a történelmi tényekbôl, elsôsorban Szent István életébôl és tanúságtételeibôl. A Magyarok Nagyasszonya a mennybevitt Szűzanya, a világ Királynôje A katolikus Egyház ôsidôk óta augusztus 15-én ünnepli Mária mennybevételének ünnepét, vagyis azt a hittitkot, hogy földi élete végén testével együtt vitte föl Isten a Szűzanyát a mennyei boldogságba, és ott a világmindenség királynôjévé koronázta. Amint láttuk, Szent István ezen az ünnepen koronáztatta meg magát. De nem a koronázás évfordulóját ünnepeltette évrôl évre, hanem a mennybevitt Királynô tiszteletét akarta meggyökereztetni népe lelkében. Ezért rendelte el, hogy ezen az ünnepen országos búcsú legyen Székesfehérváron a mennybevitt Királynô tiszteletére épített gyönyörű templomban. A búcsú alkalmával törvénylátó napokat is tartott. Ez az ünneplés uralkodása kezdetétôl megvolt, hiszen 1015-ben úgy beszélnek róla, hogy ,,szokás szerint'' jönnek össze búcsúra, mégpedig ,,országos búcsúra''. Ebben az évben Szent István a nálunk vendégeskedô velencei bencés szerzetespapot, Gellértet kéri fel szónoknak. Ô a ,,napbaöltözött Asszonyról'' beszél páratlan sikerrel.[9] Beszédéért Szent István nagyon megkedvelte ôt. Ezen az országos búcsún tűnt föl az idegen ajkú Gellértnek, hogy ennyi buzgó hívô ajkáról sosem hallja Mária nevét: ,,Az ô saját nevét, mármint Krisztus Édesanyjáét, a magyarok nemzetsége nem ejti ki, hanem náluk csak úrnônek, királynônek hangzik.'' [10] Az asszony, nagyasszony szó etimonja A latin nyelvű okiratokban, felírásokban valóban Domina, Magna Domina, Regina, Patrona nostra, Patrona Regni nevek szerepelnek Mária neve helyett.[11] A népünk viszont Nagyboldogasszonynak, Nagyasszonynak, vagy egyszerűen csak Asszonyunknak szólítja ôt. Ezek a nevek mind azt hangsúlyozzák, hogy a mennybevitt Szűzanya Úrnô, Királynô. A regina eredetileg is ezt jelenti. A domina sem a mai értelemben jelent úrnôt, hanem a fejedelemasszony neve, címe. Ezt csak kiemeli a ,,magna'' jelzô, ami nagy-ot jelent. Így írja Saroltáról, Géza fejedelem feleségérôl Ditmar: ,,Beleknegena, vagyis szép Úrnô a neve.''[12] Megszoktuk a mai magyar nyelvhasználatban, hogy asszonynak nevezzük azt a nôt, aki már nem lány, hanem felesége valakinek. Az ôsi magyar nyelvben azonban sokkal többet és szebbet jelent: Gombocz-Melich szerint az osszét achsin, ächsin-bôl származik[13], -- Bárczi szerint viszont az alán achsin-bôl való[14]. Régi magyar alakjai: ahszin, ohszin, ohszun, osszun. Az asszony szavunk régi magyar jelentése: regina, domina, hera, Königin, Frau, tehát királynô, úrnô. Régi helységnevekbôl mindez igazolható: a Gyôr megyei Asszon-fa latinul: ,,Terra populorom Regine'' (A királynô nyárfáinak földje). -- Nagybánya= rivulus dominarum (Asszonypataka). Ez az ôsi jelentése ma is megtalálható egy összetett szavunkban: kisasszony= kis úrnô. A boldogasszony kifejezés jelentése: beata domina. Az Érdy-kódex ilyen értelmezéssel nevezi a Boldogasszonyt a világ Királynôjének: ,,Az ô (t.i. Szent Gellért) tanacsanak inteseböl akaron kele fel, hogy az zyz Mariat az Magyarorszaagban boldog azzonnak avagy az vilagnak nagy azzonyanak hywnak'[15] Nagyboldogasszony szavunk pedig kifejezetten a mennyei Királynôt jelenti. Szarvas-Simonyi a Döbrentei-cod. nyomán mondja, hogy ,,Assumptio beatae Mariae = Nagy boldog azzon nap (i.h.) Hartviknál pedig így olvassuk: Az ô nyelvükön eme Szűz mennybevételének ünnepét saját nevének hozzátétele nélkül Királyné napjának hívják.''[16] Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar nép elsôsorban királynôt tisztel a Szűzanyában, éspedig mennyei Királynôt, mert minden megszólításában ezt hangsúlyozza. Ezért számunkra a legkedvesebb, legnemzetibb rózsafüzértitkok: ,,Aki téged, Szent Szűz a mennybe felvett.'' és ,,Aki téged, Szent Szűz a mennyben megkoronázott.'' Szent István király élete folyamán így tisztelte és tiszteltette országában Szent István gyakorta a mennyei Királynô kegyeibe ajánlotta népét: ,,Állandó könyörgéssel kérte a mennyei Szüzet, hogy magát és királyságát, mint nagy és örök édesanya oltalmával biztosítsa. Magát és az összes magyart az ô ôrizetébe és hatalmába ajánlotta, s övéinek minden törekvését és szerencséjét rábízta. Sôt még azt az ünnepélyes rendelkezést is közzétette, hogy a Boldogságos Szűz ünnepnapját, amelyen az égiek közé fölvétetett, a legfontosabbak között tartsa számon mindenki, nevezzék a Királynô napjának, s mint a többi ünnepét, ezt is böjtökkel és megkülönböztetett ünnepléssel tartsák meg. Végül ezt a mennyei Úrnôt, mint különleges és igen kegyes Pátrónánkat tisztelje az égen és a földön.''[17] Mária mennybevételének napja nemzeti ünnepünk. A szent király nem elégedett meg azzal, hogy az ô lelkében éltek ama magasztos gondolatok a Mennyek Királynôje és a magyarok kapcsolatáról. Elevenné akarta tenni ezt a tudatot a nép körében is. Nagyon jól ismerte nemzetét, tudta, hogy annak idején a pogány Nagyasszonynak ünnepeit milyen aprólékos gonddal készítette elô, milyen pazar fénnyel tartotta meg, következésképpen az ünneplés pompájával fejezte ki, hogy ôt mennyire szereti. Legyen még nagyobb, még fényesebb ünnepe az igazi, az élô, mennyei Királynônek, a Nagyboldogasszonynak.[18] Míg a Koppány elleni küzdelmében Szent Mártonhoz és Szent Györgyhöz fohászkodik segítségért, és nekik tulajdonítja a gyôzelmét, e két ifjú katonaszentben bízik ô is mint ifjú ember[19], addig harminc évvel késôbb, Konrád császár támadásakor már teljes mértékben kibontakozott elôtte a Regnum Marianum eszméje. Hiszi, hogy a magyar föld a Mennyek Királynôjének oltalmát élvezi. Konrád fölvonulása idején csodálatos alázattal hajtja meg fejét a szent király, akármit is határozott felôlünk a Mennyei Királynô. Egyetlen, súlyos gond bántja: netán az ô mulasztása miatt pusztul el az ártatlan nép. Kész áldozattá válni a Nagyasszony kezében, hogy könyörüljön nemzetén és szokásos jóságával védje továbbra is. Ennek a mély hitnek kifejezôje a hadba szálláskor mondott imádsága: ,,Ha úgy tetszik neked, Mennyek Királynéja és a magyar föld Védôasszonya, hogy ezt az örökös jogon rád bízott királyságot az ellenség feldúlja, és a Fiad hitét, amelyet nem rég plántáltunk a szittya keblekbe, tüstént kitépje, kérlek, ez ne az én mulasztásom miatt történjék, hanem a te végzésedre... új örökségedet szokott jóságoddal védd meg.''[20] ,,Amit a pásztor bűne érdemel, azt ô mossa le; kíméld, kérlek az ártatlan bárányokat.''[21] Ez a határtalan bizalom és alázat elnyerte jutalmát. Csodás módon kapott parancsra visszavonult Konrád császár serege még az ütközet elôtt, és a magyarság megmenekült.[22] A király a földre borulva köszönte meg a segítséget, és elrendelte, hogy minden templom oltárán mutassanak be hálából szentmisét. ======================================================================== A Nagyboldogasszony kultusza az egyházszervezésben H. Heine a kölni dómot csodálva így nyilatkozott: ,,A régiek azért tudtak ilyeneket alkotni, mert voltak dogmáik.'' Szent István azért tudott nagyarányú építkezésbe fogni és remekművű szentélyeket alkotni, mert erôs hit, bizalom és szeretet fűzte a Nagyboldogasszonyhoz. A Nagyboldogasszony tiszteletére emelt székesegyházak, kolostorok A Nagyboldogasszony tiszteletére három nagy magyar tájegységen épített templomot: a Dunántúlon a gyôri székesegyházat, a Duna-Tisza közén a kalocsait, a Tiszántúlon pedig a csanádit, bár ez utóbbit ,,csak'' segélyezi Szent Gellért kérésére. A gyôri székesegyházról így ír Lányi: ,,Az egyház, amelyet Szent István a Boldogasszony tiszteletére felajánlott, az errôl tanúskodó emlék (ti. a vánkosra támaszkodó és a templomot felajánló királyt ábrázoló rézkarc) máiglan látható, e kép az 1033. évszámot viseli, amelyben a kép és az egyház elkészült[23]: de az egyházmegye tervben még a koronázás elôtt, voltaképpen nem sokkal utána, 1009. év elôtt jegyeztetett ki.'' [24] A péchváradi bencés templom monostorát ,,építeni kezdik 999-ben s 1015-ben consecrálják. Péterfy feljegyzése szerint ugyan a ,,legszentebb Istenszülô Máriának és Szent Benedeknek a monostora...'' -- Hartvik és Bonfini pedig Szent Benedeket említik csak, de a Szent Benedek titulus vagy csak az alapításnál szerepelt, vagy lassan elfeledték. -- Viszont Inchofer szerint: ,,Az Istenszülô Szűz Pátrónánknak'' építette Szent István.[25] Ugyancsak a Nagyasszony tiszteletére építette a veszprémvölgyi apácakolostort (Lányi, im.289) és az egervári prépostságot.[26] Sôt messze az országhatáron túl is tanítani akarta, hogy a Mennyek Királynôje a Magyarok Nagyasszonya: Jeruzsálemben a Szűzanya sírja mellett ugyancsak Mária mennybevételének titulusára építtetett templomot. Ez a keresztes háborúk idejéig hirdette a Nagyasszony dicsôségét. Ezt még maga Szent István király, majd II. Géza újjáépítteti. A templom és a hozzá kapcsolt vendégfogadó ellátását Jeruzsálem környékén vett birtokból biztosították.[27] 1189-ben még megvolt. Selahedim szultán ekkor foglalta el Jeruzsálemet. Templomunk pusztulásának ideje bizonytalan. De legmegragadóbban Székesfehérvár temploma, a fehérvári székesegyház hirdette Szent István mély hitét, sziklaszilárd meggyôzôdését, hogy Magyarország Pátrónája a Mennyek Királynôje. Ami szépet és jót anyagi értékben és művészetben országa nyújthatott, azt erre a templomra, felszerelésére és pazar díszítésére használta fel. Célja ezzel is, mint a nemzeti ünneppel az volt, hogy tudatosítsa népében a Mennyek Királynôjének, mint különleges Pátrónánknak a tiszteletét, és biztosítsa az ô anyai pártfogását: ,,Hogy az Ô mennyei hatalmát a magyarok számára mindig legmegfelelôbben biztosítsa, Fehérvárott igen híres bazilikát emelt tiszteletére.''[28] Hartvik pedig részletesen le is írja, milyen gyönyörű volt ez a székesegyház, amellyel a szent király a Nagyasszony kegyét akarta megnyerni maga és nemzete számára: ,,És hogy az ô könyörületes védelmét jobban tudja biztosítani, magának a Fehérnek nevezett királyi székvárosban, ennek az örök Szűznek dicséretére és címére csodálatos művészettel híres és hatalmas bazilikát kezdett építeni: az imakórus falában különfalazott fülkékkel, márványtáblákkal, kirakott padozattal. Aki ezt látta, szavaink igazságát tanúsíthatja. Sok fajta dísz, az oltárok körül a legtisztább aranyból készült képek, bennük igen értékes drágakövek sorozata, Krisztus oltárasztala fölött csodálatos művészettel készített szentségháza. A kincstár kristály, onix, arany és ezüst edények minden fajtájával volt teljesen tele.''[29] Ez az eszme tehát nagyon szívügye volt Szent Istvánnak. Megmutatta ezt azzal is, hogy ezt a székesegyházat tette magánkápolnájává és a kiváltságok egész sorával ruházta fel: pl. kivette a rendes püspöki joghatóság alól, -- itt osztotta szét, vagy ide küldte a krizmát az összes püspök számára, stb. (u.o.) De nemcsak a templom, hanem a két igen értékes kincse, a koronázási jelvények is tanúskodnak Szent István Boldogasszony-tiszteletérôl: a koronázási palást és a koronázási eskükereszt. Szerelmey így ír a koronázási palástról: ,,E köpeny eredeti rendeltetése nem volt, hogy koronázási palást legyen, hanem vecsernye- mondó köpeny, casula volt, mellyet István király, mint illyet, készíttetett, s nejével együtt a székes-fehérvári egyháznak (1031- ikben) ajándékozott, mint ezt a felirat világosan mutatja.'' [30] Felirata: ,,egina casula haec operata et data Ecclesiae Sanctae Mariae sitae im Civitate Alba: Anno incarnationis Christi MXXXI, Indictione XIII. a Stephano Rege et Gisla R;'' itt befejezôdik a felirat, s az R betűt az elsô szóhoz kell kapcsolni, úgy hogy az olvasás így legyen: Regina stb. (u.o.) -- A latin szöveg magyar fordítása: ,,Ezt a palástot István király és Gizella királyné készítette és adta Szűz Mária Fehér városban lévô templomának Krisztus megtestesülésének 1031. évében, a 13. Indictioban.''[31] ,,Éppen a hát közepén van az elsô nagy emléklap ... az üdvözítôt ábrázolva ... Körülirata egy keskeny szegélyen a következô: ,,Hostibus en Christus prostratis emicat altus.'' (Íme Krisztus magasan ragyog a porba hullott ellenségek felett.) A jobb felöli mezôben hasonló alakú, függôlegesen álló kisebb emléklap van a szegély csíkon, amelyben a Mária látható fölemelt kezekkel, hasonlóképp dicsfénnyel, de kereszt nélkül a felirattal: ,,Emicat in coelo sanctae genitricis imago.''[32] (Ragyog az égben a Szent Szülô képe.) Számunkra azért fontos e dúsan díszített palást, mert képeivel és felirataival hűen tolmácsolja, hogy mit akart Szent István a koronázás ünnepélyes pillanatában az új király szívébe vésni: Krisztus és Édesanyja dicsôséges uralkodását, a magyar nemzet boldogságának zálogát. Legrövidebben és legvilágosabban pedig a koronázási eskükereszt felirata fejezi ki Szent István Nagyasszony-eszményét. A kereszt hátlapján ez olvasható: ,,Regina Coeli, Patrona Hungariae.'' Magyarul: ,,A mennyország Királynôje, Magyarország Pátrónája.'' Bár a tudósok véleménye szerint a felírás újabb kori -- (Czobor Béla), annyi azonban bizonyos, hogy a régi eszmének hű kifejezôje. Valószínűnek látszik, hogy maga a formula is ôsi. A koronázási kereszt ugyanis olyan nagy kincs volt mindig a nemzet számára, hogy azt ötletszerűen átalakítgatni nem engedték. A törökvilág vége felé pedig az új királyok elôtt lassan elhalványult, háttérbe szorult a Szűzanya mennybevételének tisztelete, a figyelem az ô másik nagy kiváltsága, a Szeplôtelen Fogantatás felé fordult. Új megfogalmazásban ezt emelték volna ki, mint ahogy a XIX. Században a Magyarok Nagyasszonya miseszövegében is ez a titok szerepelt. Nagyfalussy L.[33]: ,,Az esztergomi fôszékesegyház kincstárában ôrzött koronázási eskűkereszt a XI-XII. századból való; felsô része a régi; szára, gombja és talpa az 1634-ben történt átalakításkor készült.'' Szent István magánemberként is éli a Nagyboldogasszony-eszmét Édesapaként Édesapai tanúsága a Nagyboldogasszony tisztelete terén nagyon jelentôs. Minden szülônek szemefénye a gyermek. Saját életének folytatását látja benne. Reméli, hogy az életművét ô viszi tovább. Természetes, hogy neveltetését is ennek megfelelôen a legnagyobb gonddal végzi, és szorgos körültekintéssel válogatja ki a gyermek nevelôit, tanítóit. Fokozott mértékben mondhatjuk el ezt Szent Istvánról. A többi gyermekének halála után Imrében látta nagy művének, a keresztény Magyarország fennmaradásának és boldogulásának egyetlen zálogát. Nem bízhatott legközelebbi rokonában, Vazulban, sem a többiekben. S az események ôt igazolták késôbb.[34] ,,Ezért mint egyetlenét kedves vonzódással szeretve napi könyörgéseiben Krisztusnak és az Ô örökké Szűz Szülôjének ajánlotta. Minden óhajával arra vágyott, hogy ô legyen utódja, a királyság örököse.''[35] S ezt a féltett kincset arra az egyszerű szerzetesre bízza, akit a Mennybevitt Szűzanyáról mondott beszédéért ,,szeretett meg kiválóan'' az 1015-ös nemzeti ünnepen. Úgy érezhette, hogy rokon lelkek a Mária tiszteletben. Utalhatunk még Imre fiához intézett intelmeire is: ,,Szokásaimat pedig, amelyrôl úgy látod, hogy illenek a királyi méltósághoz, kövesd minden kétkedés nélkül. Nehéz lenne neked ebben a környezetben megtartani az uralmat, hacsak nem leszel jó követôje az elôtted uralkodott királyok szokásainak. Melyik görög kormányozná a latinokat görög szokás szerint? Vagy melyik latin kormányozná a görögöket latin szokás szerint? Egyik sem. Ezért az én szokásaimat kövesd, hogy a tieid között fontos lehess, és az idegenek között dicséretes.''[36] Ezek között a szokások között legelsô helyen szerepelhetett a Nagyboldogasszony tisztelete, ami az ôsi, pogány Nagyasszony-tisztelet helyébe lépett, mint beteljesült valóság a vágyálmok helyére, s így az uralkodónak komolyan számolnia kellett vele. De fiával is közli, hogy ô valóban a Nagyboldogasszonyba veti minden bizalmát a magyar jövôt illetôen. Jótékonykodva A jótékonykodó Szent István és a Mennyek Királynôjének kapcsolatáról nyújt ragyogó képet a következô történet. Szent István király szokása szerint álruhában osztott alamizsnát a szegényeknek. A türelmetlen koldusok azonban nem gyôzték bevárni, amíg sor kerül rájuk. Nekiestek az alamizsnás zsáknak, s dulakodás közben kitépték jótevôjük szakállát. Erre ô, mint a kincset szerzett gyermek fut anyja ölébe, úgy siet a templomba a Mennyek Királynôjének eldicsekedni: ,,A földre borulva és hálát adva így kiáltott fel: Mennyei Királynô és az én Királynôm! Akit Te királlyá tettél, katonáid így tiszteltek meg... De tudom, Úrnôm, hogy ezért mennyei boldogságot nyerek, s szerfölött ujjongva adok hálát Megváltónk vigasztaló szavaival, amelyekkel tanítványait vigasztalta meg, mondván: egyetlen hajszál sem vész el a fejetekrôl." [37] Amint a gejzír sem önmagától születik, hanem a természet adta résen át a mélységek erôi robbannak ki benne, úgy ragyog a fenti epizód kapcsán a Szent István lelkét, életét betöltô hatalmas erô, eszme: ,,Mennyei Királynô és az én Királynôm!'' Ez a lényegi irányzódás a Mennyek Királynôje felé abban is kifejezésre jutott, hogy a mennybevétel ünnepén, aug. 15-én kíván meghalni. ,,Szent István ezt a napot vágyva vágyta élete utolsó napjának, és nagyon sürgetve kérte az égiektôl, hogy hozzá hasonlóan ezen a napon vétessék az égbe."[38] ======================================================================== Szent István halála elôtt végrendeletében a Nagyboldogasszonyra hagyta országát A végsô felajánlás nem imádságos kérés csupán Az eddigiek során láttuk, hogy Szent István élete folyamán több ízben kérte a Szűzanya pártfogását maga és nemzete számára. Az ô anyai szeretetébe ajánlotta mindenét. Végakarata viszont sokkal több volt ennél: nemcsak könyörgés volt ez a Világ Királynôje felé, hanem tényleges végrendelet, amellyel az ô kezébe, hatalmába adta országát, hogy valódi örökösként óvja, védje és kormányozza mindörökké. Az ország sorsa azokban a napokban kilátástalannak tűnt. Az ô testét megtörte az örökös kiválasztásának gondja és az egyre makacsabb betegség.[39] Látnia kellett azt is, hogy többen türelmetlenül várják a halálát (uo. esik szó a négy elôkelô összeesküvôrôl). Törvényes örökös híján nem lesz, aki megmentse a fiatal keresztény államot. 1038. Nagyboldogasszony vigíliáján összehívta az ország püspökeit és elôkelôit[40]. Hartvik ugyan 1034-et említ Bonfinivel egyetemben, de velük szemben Stilting igazolja az 1038. esztendôt[41]. Megteszi ekkor azt, amit még megtehet emberileg: figyelmezteti ôket, hogy védjék a magyar kereszténységet, ápolják a kereszténység szellemét.[42] Aztán amint Krisztus Urunk az utolsó vacsorán Atyjának ajánlotta féltve ôrzött kisded nyáját (vö. Jn 17,9-12), úgy ajánlotta ô is teljes bizalommal szeretett övéit a Mennyek Királynôjének oltalmába, miközben kezét és szemét a csillagok felé emelte. A végrendelet szövege Íme a felajánlás szövege: ,,Mennyek Királynôje, a világ nemes megújítója, nagy könyörgéssel a te oltalmadba ajánlom a szent Egyházat a püspökökkel és a papokkal, az országot az elôkelôkkel és a néppel együtt, s amikor tôlük végbúcsút veszek, lelkemet a te kezedre bízom.''[43] Szent István, a végrendelkezô részérôl a felajánlást visszavonhatatlanná tette a halála, a Mennyek Királynôje pedig bizonnyal elfogadta örökségül a magyar nemzetet és országot, hiszen már Géza fejedelemnek megígérte, hogy fia érdemeiért oltalmába veszi a birodalmát. Most megerôsítette ezt az ígéretet azzal, hogy teljesítette a király sokszoros kérését, és az ô nagy ünnepén vette magához a lelkét. Ez utóbbi tényt Hartvik is (85) és Bonfini is (144) hangsúlyozzák. A végrendeletet tiszteletben kell tartani. A hagyománytisztelô magyar nép ezt fokozottan vállalta Szent István végrendeletével kapcsolatban. Ez a végrendelet örökké érvényes, hiszen a végrendelkezô meghalt, ha akarná sem tudná visszavonni. A kedvezményezett viszont örökké él az égben, nem kell soha felbontani az ô halála miatt. A végrendelet képes ábrázolása Amikor ezt a végrendelkezô felajánlást képen ábrázolják, a felfelé nézô királyt nem üres kézzel festik, mint a történelmi szövegek írnak róla, hanem úgy, hogy nyújtja a Szűzanya felé a koronát és a koronázási jelvényeket. Tulajdonképpen semmi ellentmondás nincs a két közlési mód között, hiszen a magyar Szentkorona-tan mai értelmezése szerint Szent István koronája ,,a politikus nemzet közéletben résztvevô egységének szimbóluma volt ...'' Ha ezt a nagyon leredukált tételt végeredményként elfogadom, akkor indításként is azt mondom, hogy valahol ott kezdôdik az a gondolat, ahol a fejedelmet a fegyveres szabadok együtt választották, emelték pajzsra, fogadták el közfelkiáltással a vezérek ajánlása alapján. ,,Amikor a Szent István-i államszervezés Magyarországot keresztény királysággá alakította át, vagy mondhatnánk úgy is, hogy megszervezte az új magyar királyságot, akkor ez a két mozzanat, tehát azt uralkodónak a kijelôlt családból, a fejedelmek vagy a vezérek utódai, a bárók által való kiválasztását, a prezentálását, és a szabadok által való elfogadását, az akklamációt, utána a szakrális megerôsítést, az Egyház általi felkenést, együtt tekintették az államfôi hatalom átruházásának. Az államfôi hatalom gyakorlásához tartozik, amint a Szent István-i Intelmek és Szent István törvénykönyve megerôsíti, hogy a tanácsot nem szabad a hatalomgyakorlásból kizárni, és hogy a szabadokat a maguk szabadságában meg kell tartani, törvényhozás és bíráskodás útján nem szabad elvonni a jogaikat. Ezekben a megfogalmazott elvekben ... Magyarország az osztott hatalmat vallja. A király, a tanács és a fegyveres nép együtt gyakorolja a hatalmat. Ez a gondolat, amely -- nyilván nem a késôbbi részletességben --, de a Szent István-i törvényekben megerôsítôdik. Tehát azt a formájú államfelfogást, amit a fejedelemség idejébôl -- a bizánci források -- felénk vetítenek, azt a keresztény Magyarország átvette.''[44] ,,A Szent István-i reform sikere valószínűleg azon is múlott, hogy bár teljes egészében megpróbálta Magyarországot kereszténnyé tenni, krisztianizálni, és ami ehhez tartozott, azt megkövetelte, (így felvette az országbárók közé a fôpapokat), de a nemzetnek, a szabad fegyverviselô magyaroknak a szabadságát és a vezetôiknek az országszervezésben való részvételét továbbra is megtartotta.'' (u.o.) Az elmondottakból világosan érthetô, hogy a haldokló király miért hangsúlyozza végrendeletében az ország mellett vagy azon belül az elôkelôket (bárókat, fôpapokat) és a népet (a fegyverviselô szabad magyarokat). Ôk az örökös magyar Királynônek, a Nagyboldogasszonynak az uralmában is döntô fontosságú szerepet kapnak, hogy a magyar királyság mindig sajátosan magyar legyen ezután is. Mintha elôre látta volna a Szent Király, hogy elsô utódja, Péter, elbukik, mert a magyar vezetôket félre állítja és idegeneket ültet a helyükre. A második utód, Aba Sámuel pedig kihagyja a vezetôréteget, és csak a szabad fegyvereseket tekinti trónja támaszának. Szükségszerűen el is bukott mind a kettô. Az uralmukat követô szörnyű zűrzavart I. András király csak úgy tudja rendbeszedni, hogy visszatér a Szent István-i törvényességhez. (u.o.) Az uralkodó tudatos végakarata Ez a végrendelet tehát nem egyszerű imádság, szokott segítségkérés. Nem lelkipásztorkodó pap teszi, nem is a püspök vagy maga a pápa, mint a történelem folyamán számtalan esetben, amikor plébániákat, egyházmegyéket vagy az egész katolikus Egyházat a Szűzanya oltalmába ajánlották. Ezt a felajánlást egy élô, jogszerűen uralkodó király tette, aki az országon, annak minden birtokán és minden polgárán teljhatalommal rendelkezik. ,,Enyém a fa, az gyümölcse.''[45] És most ez a király átadja országát, mindenét és mindenkijét egy világ feletti Hatalomnak, az égi királynônek, a Magyarok Nagyasszonyának. Annak a Valakinek, aki Géza fejedelem álmától benne élt legalább a fejedelmi család, az Árpádház tudatában, Szent Istvántól kezdve pedig az egész nemzet életében. A Mennyek Királynôje földi értelemben is királynô ettôl a pillanattól fogva, mert egy nép elfogadta királynôjének. Van saját országa, amely a fenti végrendelet következtében egészen az övé. ======================================================================== Honnan merítette Szent István végrendeletéhez az ihletet? Utódlási gondok ,,Szent István nagy gonddal készítette elô fiát a hatalom átvételére, hogy az általa létrehozott állami és egyházi szervezet tovább erôsödjön, és a keresztény világnézet mély gyökeret verhessen népe minden társadalmi rétegében. Tervének szerencsés megvalósítását azonban két családi tragédia keményen próbára tette. Imre herceg 1031-ben életét vesztette egy vadász-szerencsétlenség során, és a magyar hagyományoknak megfelelô férfirokon, Vazul, belekeveredett a király élete ellen tervezett összeesküvésbe, amiért szeme világa elvesztésével fizetett, vagyis középkori jogi elôírások szerint uralkodásra alkalmatlan lett. Fiait azonban a királyi kegyelem futni hagyta. Az utódlást így a család nôi ága közbeiktatásával igyekezett megoldani. Hosszú habozás és töprengés után Gizella királyné, a püspökök és fôurak tanácsára nôvére és a trónjáról elűzött velencei dózse, Orseolo Ottó fiát, Pétert jelölte a királyi székre.''[46] Nem csoda, hogy Szent István habozott és töprengett. Hamarosan kiderült, hogy Péter nemcsak nem magyar, de kereszténysége is vékony máz csupán. Mivel tehát a természet rendjében nem talált megfelelô és megnyugtató megoldást, a természetfeletti rendben keresett kiutat. Így döbbent rá, hogy a Nagyboldogasszonyra kell hogy hagyja az országot. Ô segítette az uralkodásban, most magát az uralkodást kell rábíznia. Elôzetes ismeretek a Szentírásból Szent István nagyhitű férfiú volt. Ismerte a Szentírást is. ,,Már gyermekkorában teljességgel átitatta a grammatika tudománya.'' [47] ,,A grammatika nem csupán nyelvtant tanított, a helyes latin írást és olvasását, fogalmazást, hanem célja volt a klasszikus szerzôkkel is megismertetni a tanulókat. A Szentírás, himnuszok, zsoltárok olvasása és taglalása...'' volt a tananyag egy része.[48] Udvari papok segítették a Szentírás megismerésében. Nagy hatással volt rá Szent Adalbert püspök tudása és szilárd hite. Megtanul keresztény, azaz krisztusi módon érezni, gondolkodni és dönteni. A kereszténység életforma lesz számára. Így érthetô, hogy nemcsak élete fordulataiban, hanem a halála elôtt is a kinyilatkoztatás szellemében gondolkodik és dönt: Van nekünk Atyánk az égben, aki minden ügyünkben gondunkat viseli. Ô közel van hozzánk, ,,ôbenne élünk, mozgunk és vagyunk.'' (ApCsel 17,28) Megtanulta, hogy minden nép Istené, de azt is, hogy 2250 évvel korábban a zsidó népet saját népévé fogadta a Sinai hegy lábánál. Szerzôdést kötött velük, hogy ha elfogadják Istenüknek, nem imádnak más istent (=bálványt), akkor élteti ôket, megvédi minden ellenségtôl, hazát ad nekik. Azt teszi tehát velük, amit a földi uralkodók is művelni szoktak, vagyis királyuk lesz. A 97. és a 99. Zsoltár királyképe A zsidók tudták, hogy az egy, igaz Isten az egész világ Teremtôje és Ura, mégis merték Ôt úgy nézni, érezni, szólítani, mint az ô Királyukat. Sôt: a 97. Zsoltárban egyenesen kimondják: ,,Király az Úr! Ujjongjon a föld!'' A zsidó szöveg azt érzékelteti, hogy most kezdett király lenni valóban, mert egy nép, a zsidóság, elfogadta Ôt királyának. A latin fordítás is ezt sugallja: ,,Dominus regnavit'', azaz elkezdett uralkodni. A 99. Zsoltárban viszont már pontosabban megfogalmazzák az Ószövetség meggyôzôdését: Akkor lett az egész föld királya az Isten, amikor Izrael népe ilyennek elfogadta. Dávid király zsoltára így szól: ,,Király az Úr! Reszkessenek a népek; A kerubok fölött trónol, rettegjen a föld! Nagy az Úr a Sionon, fölséges minden nép felett. Magasztalják nagy és félelmetes nevedet, mert szentséges. A nagy király az igazságot szereti: Te rendeltél egyenességet, Te szereztél Jákobban törvényt és igazságot. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le lábának zsámolya elôtt, mert szentséges ô. Papjai közt volt Mózes és Áron, és Sámuel azok között, akik segítségül hívták a nevét. Segítségül hívták az Urat és meghallgatta ôket, A felhôoszlopból szólt hozzájuk. Ôk megtartották rendeleteit, s a törvényt, amelyet adott nekik. Urunk, Istenünk, te meghallgattad ôket; kegyes voltál hozzájuk, Isten, bár megbüntetted minden vétküket. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk.'' (1-9) A világ Ura tehát Izrael királya. Nem ül le ugyan a földi trónra látható pompában, népével csak kiválasztott követei útján, királyok és próféták által közli akaratát. Közvetlenül csak velük érintkezik. De benne él a nép történelmében, végsô fokon ô irányít, éltet, védelmez. Íme, néhány szembeszökô mozzanat. Aki a kerubok fölött trónol, Jeruzsálemben is ugyanígy uralkodik. Magasztalják nevét: hódolnak elôtte, mint a palotákban szokás. Nincs még egy ilyen nép, amelynek ilyen csodálatos és igaz tanítást adtak valaha is, amint már Mózes is tanította.(vö. Mtörv 4,6-8) Király, aki nem ostoba hízelgésre vágyik, hanem az igazságot kedveli. Egyenességet akar: Dávid azért kaszaboltatja le a hírnököt, aki Saul halálának hírüladásából egyéni kitűntetést remél. Ugyanígy halállal lakolnak, akik Saul fiát, Isbosetet megölték, mert azt vélték, hogy Dávid ujjongani fog ellensége utolsó magvának vesztén. Törvényt és igazságot a király szokott szolgáltatni: az Úr ezt teszi Jákob népében. Gondoljunk Nábot meggyilkolására: Isten azonnal küldi Illés prófétát, aki kihirdeti a súlyos ítéletet minden vétkes felett. Vagy Dániel küldetése, amikor a két vén bíró hamis vád alapján halálra ítélte Zsuzsannát: a fiatal próféta Isten ítéletét hozza a csalárd bírákra. Az ôsök pedig megtartották királyuk rendeleteit, engedelmeskedtek. Viszont büntetett is a nagy Király, amikor népe rászolgált erre: népeket használt fel, hogy botja, fejszéje, fűrésze legyenek a bálványimádó, elfajult nemzedéknek büntetésében. (vö. Zsolt 10,5-6.15) Isten úgy akarta, hogy ezeket a királyi jogokat és kötelességeket személy szerint saját maga gyakorolja. Így is volt egészen addig, amíg az utolsó bíró, Sámuel meg nem öregedett. A nép már Gedeont is felszólította, hogy legyen felettük király, ,,ám ô azt mondta nekik: ,,Nem uralkodom rajtatok, s nem fog uralkodni rajtatok fiam sem: az Úr uralkodjék rajtatok.'' (Bír 8,23) De amikor Sámueltôl királyt követeltek, Isten ezt felelte a sértett prófétának: ,,Hallgass a nép szavára mindabban, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne én legyek a királyuk.''(1Sám 8,7) Ennek ellenére Isten maga ad nekik királyt Saul személyében, majd Dávidot, a szíve szerint való férfiút. (vö. Zsolt 89.20-30) Racionalista eszméktôl fertôzött világunkban sokan nehezen fogadják el, hogy Isten valóban működik még a legegyszerűbb cselekedetekben is. Az Isten titkait komolyan vevô hívônek viszont nem nehéz következtetni: ,,Ha tehát ti, bár gonoszok vagytok, tudtok jót adni a gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tôle.'' (Lk 11,13) Élete végén a Szent Király mire kérhette volna jobban a Szentlélek sugallatát, mint országa és népe jó sorsának biztosítására? A megkezdett jót folytatni kell, különben elvész. Kárba vész minden munkája, törôdése, nem lesz az országnak jövôje. Természetes síkon tudhatta a történelembôl, hogy ezen a földön minden államalapítási kísérlet rövid életű volt. (Róma, hun, avar, szláv) A Szentlélek ôt miért nem nyugtathatta, biztathatta volna, hogy az alapítása nem így jár? Persze a tényekkel azt is tudomására hozta, hogy emberi erôre nem támaszkodhat, csak nagyon kis mértékben. De felragyogtathatott a lelkében két nagy eszmét: népének itt, a népek országútján hivatása van a történelem folyamán, és ehhez Isten garantálja a fennmaradását. Isten történelemalakító képe Ipolyi Arnold hosszan foglalkozik a pogány magyarok felfogásával, miszerint Isten érzékelhetôen irányítja népének életét. Ezt az ôsi kinyilatkoztatásból megôrzött hitet a zsidó-keresztény tiszta istenhitnek csak realizálni és erôsítenie kellett István lelkében. ======================================================================== A magyarok hivatása Minden nép az igaz Isten tulajdona, sôt mondhatnánk így is: Isten családja. Övé, mert Ô teremtette és Ô tartja létben, és ellátja a gondoskodó szeretetnek milliárd jelével. Ennek a szeretetnek csúcspontja, hogy az embert gyermekévé fogadta, vagyis isteni szeretet- életébe emelte a megszentelô kegyelem minden más adományt felülmúló ajándékával. Neki adta ugyanis a földet, az összes növényt, mindenfajta állatot. Teste öregedés és betegség ellen védve volt az élet fájának levelével és gyümölcsével, a természetes szétesés, a halál ellenében pedig különleges kiváltság védelmezte. A különbözô tartamú élet végén tehát halál nélkül, testével-lelkével együtt az örök boldogságba mehetett volna az élet során teljesen tökéletessé fejlôdött, Isten tervei szerint alakult ember. Ezzel a gyönyörű ember-képpel indult a történelem. Az ôskinyilatkoztatás minden népnél ôrzött ezekbôl az isteni adományokból valamit, de a nagyobb részt eltorzította az idô és a sátán mesterkedése. A kísértô ugyanis elhitette az emberrel, hogy a végtelen jónak megismert Isten irigy, zsugori, nem akarja, hogy az ember még nagyobb méltóságra emelkedjék, vagyis hogy isten legyen. Ezért tiltotta meg, hogy egyenek a kert közepén lévô fa gyümölcsébôl, mert az istenné válás eszköze abban van elrejtve. Sajnos az ember elhitte az ismeretlen csábítónak a meséjét: fellázadt az Isten ellen. Amint evett a tiltott fáról, nem isten lett, hanem szánalmas, bűnös ember, aki elvesztette rengeteg kiváltságát, istengyermekségét, mert eltűnt lelkébôl a megszentelô kegyelem. A legnagyobb tragédia, hogy gyermekeik sem örökölhették az elvesztett kiváltságokat. Betegség, öregedés, halál társult az emberhez. A végtelen Jóság ölébôl a nem végtelen, de nagyon okos és erôs, és léte gyökeréig gonosz ördög markába került az emberiség. A bánatuk valójában már nem segített: legyôzettek. Isten azonban akkor is szerette ôket. A kirótt sokféle büntetés komor egébôl felragyogott egy bíztató fénysugár: Isten maga küld Megváltót. Ôt egy asszony szüli a világra, így közénk tartozik, és visszaviszi a megcsalt emberiséget a mennyei Atyához. A Sátán magát már végsô gyôztesnek képzelte. Az Isten Fiának megtestesülését hallva éktelen gyűlölet töltötte el a Megváltó és Édesanyja ellen. Rettegve gondolt az ítélet beteljesülésére, amikor ô legyôzetve pórázra kerül. Mivel azonban a megtestesülésig még hosszú az idô, kihasználta a lehetôséget, harcolt az Isten ellen. Tudta, hogy Ôt magát el nem éri, hisz más létrendbe tartozik, ezért kísérti, Istentôl elvadítja, gonosszá teszi az embert, aki reményben Isten gyermeke maradt. Mint a vásott gyerek, aki az erôs édesapát bántani nem meri, hát megveri védtelen kisgyermekét. Isten egy kiválasztott népen keresztül küld segítséget Az emberiség a hosszú várakozás idején betöltötte a fél világot. Isten idônkint hírt adott magáról, jósága jeleit, hogy az emberiség reménye végképp ki ne aludjék. Az ígéret beteljesülése elôtt kétezer évvel kiválasztott egy férfit, Abrahámot. Megígérte neki, hogy hosszú gyermektelenségüket fiú születésével örvendezteti meg. Az ô leszármazottait pedig nagy néppé növeli, annyian lesznek, mint égen a csillag, mint a tengerparton a homokszem, és közülük, belôlük születik a Megváltó. (vö Ter 22,16-18) Szent István is elgondolkodhatott ezen, mi is megcsodáljuk Isten végtelen jóságát, türelmét. De megcsodáljuk Ábrahám hitét is, hiszen 90- 100 éves koráig kellett várnia, amíg a megígért fiú megszületett. De bírta hittel, türelemmel a próbatételeket, és megtanított bennünket is, hogy Istenben minden körülmények között bízni kell! Ábrahám utódait, a zsidó népet Isten két hatalmas birodalom közé telepítette le: Babilon és Egyiptom ütközôzónájában. A két nagyhatalom örökös versengésben volt egymással. Hol az egyik, hol a másik érezte magát túlerôsnek, és ilyenkor felvonult a másik ellen. A hadi út a Földközi tenger és a Jordán folyó között vezetett, tehát a zsidók országán át. A hadsereg, a katonák és állatok enni és inni akartak, felélték tehát az útba esô népek terményeit. Letaroltak mindent. Isten biztonságot ígért népének ilyen körülmények között is. Ez a biztonság csak az Ô személyes védelme lehetett. Ezt garantálta is mindaddig, amíg a hithűség hozzá fűzte népét. Mózes intelme, amit a honfoglalás elôtt mondott el, félreérthetetlen volt: ,,Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ô útjain, tartsd meg parancsait, szertartásit és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor -- íme, ma elôre megmondom neked -- elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon. (MTörv 30,15-18) A bírák korának eseményei, a hűtlen népre kiszabott büntetések, majd a bűnbánat utáni csodás felszabadítások az elnyomás alól, mind azt bizonyítják, hogy Isten következetesen tartotta szavát. Jeremiás próféta, akinek hirdetnie kellett Isten eljövendô büntetését, meghívása után látomásban részesült. ,,Majd így hangzott az Úr igéje hozzám: ,,Mit látsz, Jeremiás?'' Azt feleltem: ,,Mandulafavesszôt látok.'' Erre azt mondta nekem az Úr: ,,Jól láttad, mert virrasztok igém felett, hogy beteljesítsem.'' Másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: ,,Mit látsz?'' Azt feleltem: ,,Gôzölgô fazekat látok, amely észak felôl jelenik meg.'' Erre ezt mondta nekem az Úr: ,,Északról szabadul rá a veszedelem az ország minden lakójára. Mert íme, én elhívom az északi királyságok minden nemzetségét, -- mondja az Úr, -- eljönnek és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapuinak bejáratában, egész fala mentén körös-körül, és Juda minden városával szemben. Kimondom ítéletemet minden gonoszságukért; mert elhagytak engem, más isteneknek tömjéneztek, és kezük művei elôtt borultak le.'' (Jer 1,11-16) Isten a maga személyes, különeges védelmét még hangsúlyozza azzal, hogy a legnagyobb angyalt, az égi seregek vezérét, Szent Mihályt bízta meg a zsidó nép védelmével. ,,Ekkor -- a látomásban -- így szólt hozzám (Isten küldötte): ,,Ne félj, Dániel, mert az elsô naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Isten színe elôtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem. A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfôbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én ôt hagytam ott a perzsák királyánál. (Dán 10,12-13) A zsidó nép végül az idôk teljességében elhozta a Megváltót Szűz Mária által, de ki is vetette soraiból, és pogány kezek által keresztre feszítve megölette. Ezzel elveszítette elôjogait az üdvösség dolgában. A Megváltó új népet keresett és új szerzôdést kötött azokkal, akik Ábrahámnak nem test szerint, hanem a hite szerint gyermekei. (vö. Róm 4,13-22) Így nem csorbult az Ábrahámnak tett ígéret sem, hiszen benne nyer áldást minden nemzedék. (vö. Ter 12,1-3) A kereszténységben sokféle nép található. Mindegyiket szereti Isten, hisz mind Fiának testvérei. A népek hivatása, egyéni élete azonban nem egyforma. Különleges küldetésű nép a magyar is Különleges hivatású, küldetésű nép a magyar. Jézus Krisztus földi élete idején még valahol Ázsiában él, nem is nép, csak törzsszövetség: hol 10 (onogur), hol 7 (besgur) formában. Ezer év kell hozzá, hogy Európa közepébe jusson, itt országnyi földet foglaljon el, majd néppé formálódjék és államot alapítson. Nem készet kap, mint a zsidó nép annak idején, de csodálatosan szépet és termékenyt, Isten áldotta földet. Ide hozott az Úr bennünket nagy küldetéssel Európa közepébe. Ô maga lett védelmünk, hiszen nem volt -- és nincs ma sem -- sem rokonunk, sem igazi jó barátunk sehol. Amit Ady önmagáról írt, nyugodtan írhatta volna egész népünkrôl: ,,Sem utódja, sem boldog ôse, Sem rokona, sem ismerôse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titkok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény.''[49] Voltak és vannak érdekszövetségek. Mindezek azonban forgandó szerencse dolgai, és soha senki és semmi nem jelentett nekünk valóban biztonságot, mert minden nép a maga hasznát és dicsôségét keresi elsôsorban. Bizonyára nekünk is rendelt az Isten angyali védelmet, ha konkrétan nem is ismerjük, s talán csak keveseknek jut eszébe, hogy imádkozzanak hozzá, megköszönjék a védelmezést. Adott viszont olyan Védôt, aki nagyobb az angyaloknál, hiszen nekik is királynôjük: Fiának Édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát. A frankok a Poitiers-i gyôzelem emlékére gyönyörű székesegyházat emeltek a XIII. században ezen a címen: ,,Mi Asszonyunk, a nagy''. Mi magyarok a XI. század elejétôl így hívjuk nagy Védesasszonyunkat: Nagyboldogasszony. Egy 1855-ben lejegyzett népénekünk így fejezi ki nemzetünk szent meggyôzôdését: ,,Téged rendelt jó Anyánknak az Isten Fia, azért áldunk örvendezve ó Szűz Mária.'' [50] Isten, mint a zsidóknak Dávidot, Magyarországnak is adott egy nagyszerű királyt, Szent Istvánt. Ô is felismerte, hogy Istenbôl kell élnie. Felismerte, hogy Mária a mi nagy biztonságunk. Ezért kérte és kapta is kegyeit uralkodása során. Végrendeletében ugyanezt kéri és reméli az egész történelemre, mert érzi, hogy a mindenkori uralkodók személyükben nem jelentenek a nemzetnek garanciát. Dávid is kapott bíztatást az Úrtól, hogy fiai uralkodnak egy ideig, de igazában a Messiásban lesz örök a királysága. -- Szent István is rátermett, tanult, nagyhitű, hite szerint élô férfiú, aki utódját is ilyennek neveli, de rá kellett döbbennie, hogy a fennmaradást Jézus Krisztus Édesanyja fogja hazája és nemzete számára biztosítani. Ezért tette kezébe népét és országát végrendeletével. Az Ô trónja áll majd mindörökké. A tatárdúlás és török veszedelem után is ez adott erôt az ország újjáépítéséhez. Ô irányította ide az Anjou-házat, lett a magyar hon három tenger mosta birodalom. A késôbbi gyenge, V. László típusú királyoknál a bárók választásához nem járult hozzá a nép megerôsítése, Mária áldása: ,,A nép, Uram, Király, csendes, mint a halál.''[51] Eme ízelítôk után majd késôbb még foglalkozunk Királynônk uralkodásának jellemzésével. De nemcsak jámbor óhaj, nem vágyálom és belemagyarázás, amit eddig elmondtunk a történelmi párhuzamról? A történelem folytatódik. Istennek legalább annyira fontos az Újszövetség, mint az Ó. Nem lehet kisebb a gondoskodó szeretete sem, mint régen. A magyarok hivatása Milyen hivatásról van szó? Szétválasztani a germán népeket a szlávoktól és a nyugatrómai birodalmat a kelet-rómaitól, -- megvédeni Európát a keletrôl jövô támadásoktól (kun, besenyô, tatár), majd az európai kereszténységet a mohamedán térhódítástól. Ha csak ez utóbbit nézzük, félelmetes kilátások révülhetnek fel elôttünk: Mohamed 622-ben alapítja vallását. 110 év elég volt követôi számára, hogy az Arab-félszigettôl elindulva elfoglalják egész Észak-Afrikát, a Gibraltáron átkelve elfoglalják az Ibériai-félszigetet, átkeljenek a Pireneusokon, legyôzzék Gallia déli részét, és eljussanak Poitiers-ig, amely város Párizstól 329 km-re fekszik. Ott ugyan Martell Károly legyôzte ôket és visszaszorította a Pireneusoktól délre, de ott már megvetették a lábukat jó hét évszázadra. Várható volt, hogy egy újabb kísérlet hazánkon keresztül próbálja meghódítani Európát, hiszen Mohamed szándéka szerint az iszlám vallást fegyverrel is terjeszteni kell. Ha István király esetleg ezt nem is tudta, de a gondviselô Isten igen. A történelem tanúsága szerint pedig valóban mi voltunk az egyetlen komoly akadály a nagy mohamedán térhódítás elôtt. A tôlünk délre élô népek behódoltak, mohamedánok lettek. Minket a 150 éves török uralom sem tudott megtörni, bár iszonyú károkat okozott népünknek, és elôkészítette az idegen népek betelepülésével a késôbbi óriási csapást, az ország megcsonkítását 1920- ban. Prohászka Ottokár püspök egy vesztésre álló világháború vége felé ír errôl: ,,Látom a magyar nép hivatását. Ez a hivatás nem az, hogy az egy nagy nemzet legyen terjedelemben, millió számokban, hanem egy nagy nemzet legyen európai kultúr-hivatásban. Azért állíttatott oda, arra a mesgyére, ahol, találkozója, ütközôje legyen a keletnek a nyugattal''.[52] Az viszont tény, hogy az elsô keresztény pünkösdkor Péterre és társaira értetlenül nézett az összegyűlt több ezres tömeg, és nagy bölcsen meg is állapították: ,,Tele vannak édes borral.'' (ApCsel 2,13) Péter viszont nem sértôdött meg, hanem józanul így válaszolt: ,,Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok... hanem csak az történt, amit Joel próféta elôre megmondott: És ez lesz az utolsó napokban, -- mondja az Úr --, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.'' (15-18) Egy sok évszázados múlt után nemzetté és nemzeti állammá lett magyar közösség történelmi változás után újabb küldetést kap. Miért lett volna kizárva a Lélek irányító működésébôl az, akire ebben az idôben az Úr a magyar sorsot rábízta? Remény Magyarország fennmaradására Mielôtt meghalt volna Mózes, újra elmondta népének Isten üzenetét: ,,Ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod minden parancsát, amelyet ma meghagyok neked, akkor dicsôbbé tesz téged az Úr, a te Istened minden nemzetnél, amely a földön lakik, s mind rád szállnak, s elérnek téged a következô áldások, feltéve, hogy hallgatsz parancsaira.'' (MTörv 28,1-2) ,,Vigyázzatok tehát és tegyétek meg, amit az Úr Isten parancsol nektek; ne térjetek se jobbra se balra. Hanem azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy élhessetek, jó dolgotok legyen és hosszú ideig maradhassatok birtokotok földjén.'' (5,32-33) Szent István tudta ezt, ezért tartotta és tartatta Isten parancsait népével is, ajánlotta az örökösnek szánt fiának is. 1100 év már megadatott nekünk, s ez elsôsorban Szent István hitének köszönhetô. Isten végtelenül gazdag ötletekben. Soha semmiben nem ismétli önmagát. Az Ószövetségben királynak mutatkozott, az Újszövetségben a királyságot átadta Fiának: ,,Nagy lesz ô, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ô atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.'' (Lk 1,32,33) Jézus a keresztrôl kezdett uralkodni: ,,Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földrôl, mindent magamhoz vonzok.'' (Jn 12,32) Ugyanakkor kezdi felmagasztalni édesanyját is, amikor Jánossal együtt neki adja az összes embert, hogy mindenkinek Anyja legyen. (vö. Jn 19,26) Köztük van az akkortájt valahol Ázsia és Európa határvidékén alakulgató magyar nép is. Ekkor még sejtelmük sincs a kereszten haldokló Megváltóról, az ajándékba kapott új Édesanyáról, még kevésbé arról, hogy ezer év múlva Európa közepén az Isten Anyjának, a mennybevitt Szűzanyának saját népévé lesznek: az Ô királysága. A Szűzanya szavai 1940-ben: ,,Szent István az országot a mennyei Atyától kapta, és mivel fia meghalt, örökségül nekem adta. Én ezt az örökséget elfogadtam. Más országok is felajánlották magukat nekem, de vrökségem csak ez az egy ország. Történelmében megjárta a keresztutat, de soha el nem pusztul.''[53] (Mária, Világ Gyôzedelmes Királynôje, 120- 121.) ======================================================================== A Nagyboldogasszony-eszme: Szent István után Az eszme szívben és képeken Szt. László király, a Nagyboldogasszony bajnoka, szentté avatja a pápa engedélyével Szent István királyt, Imre herceget és Szent Gellért püspököt, tehát a Magyarok Nagyasszonya-gondolat és tisztelet legkiválóbb képviselôit. Ez az eszme, mint Szent István-i örökség, mélyen belegyökerezett a magyar szívekbe, a magyar életbe és közéletbe. Pazar változatossággal tanúskodnak errôl a következô évszázadok írásos és más tárgyi emlékei, maradványai. Uralkodói megnyilatkozások IV. Béla király az országot szinte teljesen megsemmisítô tatárjárás idején, amikor semmiféle emberi erôben nem bízhatott, Istennek ajánlotta születendô gyermekét a mennyei segítség reményében. Isten elfogadta ezt az áldozatot. A király és felesége háromévesen a veszprémi apácákhoz vitte a kis Margitot. Ô nemcsak ilyen apróság korában értette meg és fogadta el hazájáért az áldozatot, hanem késôbb, amikor szülei Ottokár cseh királyhoz adták volna szívesen feleségül egy politikailag jó egyezség reményében, Margit -- akkor már felserdülten és az új Nyulak-szigeti kolostorban élve --, ezt kereken visszautasította, mondván, Isten sokkal nagyobb biztonságot jelent. Ennek az új, Margit nevelô helyének, életterének szánt domonkosrendi kolostornak alapítólevelében írja IV. Béla király a következô fontos sorokat: ,,Ezért, amikor mi az Isten és emberek között közbenjáró Jézus Krisztust, és az ô legszentebb Szülôjét, aki az országunknak különleges Úrnôje és Pátrónája lett, lehetôségünk szerény módján ôszinte szándékunk minden törekvésével meg akarjuk tisztelni, ugyanennek a legdicsôségesebb Szűznek tiszteletére a Nyulak szigetén monostort építtetünk és alapítunk... Hogy pedig a magyarok dicsôséges Nagyasszonya iránt érzett tiszteletünknek valamiképpen még kifejezôbb jelét adjuk, igen kedves leányunkat, Margit úrnôt, a nôvérek között a szerzetesi ruha tisztességében a mi Urunk és az ô Szülôje, a mennyei Királynô tiszteletére akarjuk szentelni.''[54] Hazánk második alapítója és újjászervezôje tehát tisztán és világosan vallja nagy elôdjének, Szent Istvánnak eszméjét, lerója iránta háláját és reméli segítségét. Róbert Károly király, az új dinasztia elsô tagja, a kerczi cisztercitáknak adott leiratában tesz tanúságot az elôdeitôl örökölt tiszteletrôl: ,,Jézus Krisztust, a közvetítô Istenembert és az ô legszentebb Szülôjét, aki országunknak szellemi Úrnôje és Pátrónája, lehetôségünk szerény módján ôszinte lelkünk minden érzésével meg akarjuk tisztelni...'' [55] Nagy Lajos király, Róbert Károly fia és utódja, ,,Mária igen kiváló tisztelôje''[56], hasonló kifejezést alkalmaz az óbudai klarisszákhoz írt egyik oklevelében 1368-ban, amikor édesanyja, Erzsébet királyné elhatározza, hogy oda vonul vissza élete hátralévô idejét eltölteni: ,,A sajátságos segítségért és bizalomért, amellyel a sértetlen Szűz Mária, a dicsôséges Anya és Úrnô, országunk különleges koronája, védôje is Pátrónája iránt viseltetünk, az Ô legszentebb nevében az ôsi Budán a szerzetesnôk részére csodálatos művű kolostort alapítunk.''[57] I. Lipót császár Buda visszavétele után 1686-ban új templomot emel Bécsben a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére.[58] A török csapatokon aratott sorozatos gyôzelmek után pedig Szent István elsô vértanú bécsi templomában magyar birodalmát Szent István király példája szerint újra felajánlja a Mennyei Királynônek: ,,Eme hírneves magyar királyságot, amelyet dicsôséges elôdöm, Szent István király a te csodálatos Édesanyádnak ajándékozott, késôbb a török hódoltság alól az Ô tiszteletére majdnem teljesen visszaállítottunk, legkegyesebben nekem adományoztad, kijelentem, hogy neked, hallhatatlan Istennek adom vissza... s amit nekem adományoztál mindenható jobboddal, azt az országot a te legszentebb és csodálatos Édesanyádnak, az ég és föld Királynôjének, újra ajándékozom, mondom, szentelem, és az egészet az Ô hatalmára bejegyzem (consigno), mint ami ismételten az Ôvé.''[59] Nagyon helyesen állapítja meg Balogh Ágost Szent István és I. Lipót ország-felajánlásáról: ,,Elsôsorban ez a két megnyilatkozás, Szent István és I. Lipót királyoké, lényegesek, jellegzetesek és klasszikusok és döntôek.''[60] Méltán hivatkozhatunk II. Rákóczi Ferenc fejedelemre is: ,,Ô maga a Rákóczi-zsolozsmáskönyvben feljegyezte beírásával: ,,A Királynô Magyarország Pátrónája, hogy tudjuk meg, kinek az oltalma alatt kell imádkoznunk. Mutasd meg nekünk arcodat, és szabadok leszünk. Nézz ránk az égbôl és lásd és látogasd meg ezt a szôlôt, amelyet a te kezed ültetett. És tedd tökéletessé. (Zsolt 79,8-20) Mint ahogy Ô is bizonyosan imádkozik a Magasságbeli színe elôtt.''(Préd 39,19) Pénzeink tanúsága A pénz a gazdagság jele, kicsit a hatalomé is. Mindennapos fizetôeszköz. Közkézen forog, ismerôs mindenkinek. Ismertetôül szolgál a rányomott írás és kép. Minden nép igyekezett és igyekszik ma is valakinek a képét rányomni vagy ráönteni, aki az országnak éppen akkor, a kiadás idején, nagyon fontos. Általában az uralkodók képével díszítették régen. A magyar pénzeken rendszeresen látható a Nagyboldogasszony alakja. ,,Már I. és II. Béla pénzei a ,,magyar védanya'' képével ékesek, ami azóta a magyar arany pénzeken rendszeresen elôfordul.''[61] Mátyás király óta pedig egészen 1849-es világosi fegyverletételig majdnem kivétel nélkül tanúsítják, hogy a magyarok Nagyasszonya a Mennyek Királynôje. A kivételek is Máriát ábrázolják, csak a Szeplôtelen Fogantatás titkára utalnak.[62] Mátyás király ugyanis olyan dukátokat veretett, amelyeknek egyik oldalán a Szűzanya látható koronásan, párnán ülve, karján a gloriolás Kisdeddel. Körülötte ez a felirat olvasható: ''Patrona R. Hungariae'' (=Magyarország Pátrónája) Századokon át így szerepel a Szűzanya a magyar pénzeken, királynôi méltóságban. II. Ulászló aranyán trónon ül, I. Ferdinánd és III. Károly pénzein pedig az ország pajzsán. Báthory István és II. Rákóczi György ezüstjein a holdon áll. II. Mátyás, I. Lipót, II. Rákóczi Ferenc királyi jogarral, III. Ferdinánd, I. Lipót, II. Rákóczi Ferenc és Mária Terézia a kis Jézussal együtt sugárözönben ábrázolja a pénzeken. Az ôsi cím mindenütt köréje írva: ,,Patrona Regni Hungariae''. S nemcsak a katolikus uralkodók pénzei hirdetik, hogy a magyarok Pátrónája a Mennyek Királynôje. A kiváló tehetségű erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor, protestáns létére is az Ô képét ábrázoló pénzeket veret: Sugárözönben áll a Szűzanya, koronásan és gloriolával. Íme, milyen mélyen gyökerezik ez a tudat, még a sok vallási villongás sem tudta kiirtani. Az 1848-ban vert arany -- és ezüstpénzeken a szorongatott magyarság mennyei dicsôségében ábrázolja Nagyasszonyát, még kifejezôbben, mint eddig láttuk. Koronásan, vállán királyi palásttal, dicsfénnyel és sugárözönnel körülragyogva ül a felhôk felett, alatta az ország pajzsa a holdsarlóval és koronával. Jobbjában jogart tart, karján a kis Jézus ül, s az ô balkezében arany gömb látható a kereszttel, jobbját pedig áldóan emeli felénk. e hatalmas és dicsô Királynô alakja köré büszke öntudattal, ôszinte bizalommal írták -- talán elôször magyarul --: ''Mária Istennek Anyja Magy. Ország Védôje 1848.'' [63] Talán ez a szabadságharcos idôben vert pénz is ingerelte az elnyomó hatalmat. Bosszantó lehetett, hogy a magyar népnek ilyen nagy, örökös Nagyasszonya van, el kell tehát tüntetni. Megtiltották tehát a nagyasszonyos pénzek használatát, s nem vertek többé ilyen érméket. Sajnos, amikor már -- bár csonkán -- de Ausztriától külön élt a magyar haza, csupán az 1930-as években volt használatban egy 2 pengôs érme a szokott máriás ábrázolással: Magyarország Védasszonya, térdén a kis Jézussal, fényfelhô közepén, fején a magyar koronával. Ekkor Jézus szavát jegyezte fel egy karizmatikus nôvér: ,,Üdv neked, Magyarország! Magyar papjaim, testvéreim, örüljetek velem együtt! Íme, megérett engesztelésetek gyümölcse; ha továbbra is kitartóan engeszteltek, munkátok még csodálatos gyümölcsöket terem. Dicséret illeti a magyar népet, mert pénzérméin megôrzi Szeplôtelen Anyám képmását. Ez nagy vigasztalásomra szolgál, megdicsôít engem és Anyámat, földön és égen egyaránt. Sokan látták a pénzérméken Anyám képmását, s feléledt bennük a már-már elveszett hit, s így jutottak el végül az üdvösségre. Tudja meg ez a nép, hogy a Mária-kép miatt sok ellensége támad, s fog is még támadni. A sátán, az én ellenségem, már régóta küzd e népért, hogy elpusztítsa, de nem lesz övé a gyôzelem! Támadnak majd férfiak, akiket sokan követnek, s akik arra törekszenek, hogy Anyám képe ne csak a pénzérmékrôl, hanem a szívekbôl is eltűnjék mindörökre. A Nekem szentelt lelkeknek össze kell tartaniok, s minden erejükkel meg kell akadályozniok, hogy ezt a képmást eltűntessék a szívekbôl! Ha ez mégis bekövetkezik, az ország romlásnak indul, s Én leveszem róla áldó kezem; a föld vértôl válik majd vörössé. Ha nem akarjátok, hogy a szívekbôl eltűnjék Anyám képmása, meg kell ôriznetek a pénzérméken is.''[64] A művészet tanúsága: Közép- és újkor A közép- és újkorból fennmaradt képek jó része a Mennybevitt Szűzanyát ábrázolja. Ez a tény rámutat arra, hogy a Szent István-i eszme elevenen élt tovább a magyar köztudatban. A XVII. század második felétôl ugyan a Boldogságos Szüzet sok esetben Szeplôtelenül Fogantatottként ábrázolják, hiszen abban az idôben mi magyarok is lelkesen harcoltunk Mária eme kiváltságának elismeréséért, majd dogmaként való kihirdetéséért a ferences és a jezsuita renddel együtt. Általában ezt a titkot is összekapcsolták a Magyarok Nagyasszonya tisztelettel. Az esztergomi székesegyháznak, az ország legfôbb templomának porta speciózáján, amelyet Jób érsek készíttetett III. Béla uralkodása idején, apostolok és próféták között áll a Szűzanya koronásan, jobb karján a Kisdeddel. Elôtte Szent István látható, amint felajánlja országát a Mennyek Királynôjének.[65] Kanizsay János prímás idejében eme fôtemplomban a Mennybevitt Szűzanya tiszteletére kápolna épült, sôt az egész templomot erre a titulusra (cím) szentelték a teljes újjáépítés után 1453-ban.[66] Ez a templom aztán a török világ harcaiban elpusztult. Helyébe a XIX. században építettek újat, s ez a ma napig hirdeti, hogy a Mennybevitt Szűzanya a Magyarok Nagyasszonya. Fôoltárképe a mennybevételt ábrázolja. Talán a világ legnagyobb oltárképe. M. Rigoletti velencei akadémikus festôművész klasszikus műve. A kupola alapkörén pedig óriási betűkkel ez a felirat olvasható: ,,Assumpta est Maria in coelum, gaudent angeli.'' = ,,Felvitetett Mária az égbe, örülnek az angyalok.'' Hozzá tehetnénk boldogan: és örülnek a hívô magyarok, hogy onnét ôrködik öröksége, Magyarország felett. Balog A. szerint a bazilika fôoltárképe: ,,Az ország Pátrónájának, a mennybevitt Szűz Máriának a tiszteletére készült. Ezért ez a bazilika - - legalábbis bennfoglalólag így lehet értelmezni, -- utóda az ôsi, híres székesfehérvári bazilikának.[67] Scitovszky János bíboros, hercegprímás kérésére a bazilika szentelésének idején a katolikus Egyház engedélyezte számunkra a Magyarok Nagyasszonya ünnepét. Róbert Károly, az Anjou-dinasztia elsô magyar királya, trónjának megszilárdításáért súlyos küzdelmet vívott a magyar kiskirályokkal. Fôleg attól függött sikere, hogy le tudja-e gyôzni Csák Mátét, a Kisalföld és Vág völgye urát. Ehhez a harchoz elsôsorban a Szűzanya segítségét kérte. Gyôzelme emlékére festette a szepesváraljai Nagyasszony-képet. ,,A csaknem életnagyságú alakok között Szűz Mária trónon ülô alakja látható a szokott ábrázolással, amint az elôtte térdelô Károly Róbertet megkoronázza. A király tehát a Mennyek Királynôjétôl kérte és neki köszönte trónját e kép tanúsága szerint.''[68] -- Hozzátehetjük, hogy az elevenen tartott magyar meggyôzôdést átvette és folytatta az új magyar király: örökös Királynônk a Szűzanya. Mária örökös magyar Királynôként nemcsak trónt adományoz és új dinasztiát alapít, hanem meg is védi hôs fiait a harcban. Az ország védelme is tiszte volt a magyar királyoknak. Ezért kellett a koronázást követôen díszkísérettel kivonulnia az új királynak a Székesfehérvár melletti dombra, és ott kivont kardjával belevágni a levegôbe minden égtáj felé. Így jelezte, hogy megvédi országát, bárhonnan törne is rá az ellenség. Ezt a hitet tanúsították karddíszeink Az egyik aradi vértanú, Damjanich János honvédtábornok 1609-es évszámot viselô kardján gyönyörű palástban áll a Szűzanya az ország címere felett, fején korona, balkarján a koronás Kisded, jobbjában pedig királyi pálca látható. Alatta pedig felírás jelzi a magyar harcos hitét és bizalmát: ,,Maria Mater Dei Patrona Hungariae Sub tuum praesidium confugio'' = ,,Mária, Isten Anyja, Magyarország Pátrónája, oltalmad alá menekülök.''[69] Más karddíszen napbaöltözött, csillagkoronás, kardot és királyi pálcát tartó dicsôséges Királynô látható (u.o.). Ismét másutt a felhôkön trónoló Isten Anyja tekint le jóságosan reánk, illetôleg harcoló fiára, aki a fenti fohásszal könyörög hozzá a bajvívásban oltalomért.[70] Kegyképeink, szobrok Az angyalok között és felett uralkodó Királynôt ábrázolja a Mariazell- i kegykép. Nagy Lajos királyunk a törökön aratott elsô gyôzelem emlékére gyönyörű bazilikát építtetett föléje.[71] Ô maga is szívesen zarándokolt ide könyörögni a további kegyelmekért. Székesfehérvár eleste után szinte magyar zarándokhely lett: ide jöttek ôseink Patrónájukat köszönteni. Eszterházy Pál herceg 1691-ben, a felszabadító hadjáratok idején kb. tízezer fôt számláló, fôként férfiakból álló zarándokcsoportot vezetett ide.[72] Ennek a Máriazell-i kegyképnek mása látható a nagy felszabadító hadvezér, Savoyai Jenô mellvértjén is.[73] 1833-ból való a puchoi Assumpta-szobor. A Szűzanya ugyanolyan alakban jelenik meg, mint a pénzeinken szokás ábrázolni a Mennyei Királynôt. Ez a szobor is a Magyarok Pátrónája szobor.[74] A nagyváradi vármegyeház elôtt áll egy Assumpta-obeliszk. Bihar megye hitvallását fejezi ki a négy oldalára vésett felírás: ''A mennyekbe felvett dicsôséges Isten-szülô Szűz örökkévaló tiszteletére helyezte el Bihar megye és a váradi tiszteletre méltó Egyetem -- a Magyarok Pátrónája iránti buzgó, ôszinte szeretetbôl -- Máriának.''[75] A latin szövegbôl kiolvasható a kiemelt betűszámokból az évszám: 1735. E néhány kiragadott példán érzékelhettük az ôsi hit eleven folytatását. Méltán állapíthatta meg a Mária-tisztelet emlékeinek hangyaszorgalmú gyűjtögetôje és rendszerezôje, Balogh Ágost: ,,Mindezek a művészi ábrázolások, vagyis szobrok és képek, bármilyen művészettel készültek, a magyarok Védôjének jelképei, amelyekkel nagy Úrnônket, legkegyesebb Királynônket és a legédesebb Édesanyánkat ábrázoljuk.''[76] Néhány irodalmi szemelvény Mátyás király korának kiváló ferences teológusa, Temesvári Pelbárt Pomerium c. könyvében idézi az ôsi magyar hagyományt: ,,Szent István önmagát és országát végrendetileg adta a dicsôséges Szűz kezeibe.''[77] Pázmány Péter, a XVII. század legnagyobb magyar teológusa, a magyar vallási újraéledés legkiválóbb apostola írja: ,,Azért szemem-elôtt viselvén, hogy abban az országban lakom, melynek Oltalmazó Asszonyává rendelte Szent István király Bóldog Asszonyt és halála óráján testamentumban hadta nemzetünknek Asszonyunk tiszteletit, kire nézve s mái napig költô pénzünkön, a Bóldog Asszony képe-körül ama szokott bötükkel, Patrona Hungariae, Magyarország Asszonyának vallyuk a Szent Szüzet.''[78] Ugyancsak ô írt gyönyörű költeményt Nagyasszonyunkról: Ó dicsôséges, ó ékességes, Mint a csillag, fényes! Úrnônk s Anyánk vagy, Drága, szép, erényes. Menny Királynôje, baj enyhítôje, Égi sark erôje. Tavaszi színben rózsa aranytôje. Éj tiszta Holdja, kín gyógyítója, Rab szabadítója: Tôled segítve láncait leoldja. Szép arany nyaklánc, mennyei borház, Érctorony, fedett sánc: Minden nyomorgót üdvet adva megszánsz. Harc lobogója, vígság folyója, Szűz virág bimbója: Égi gyönyörnek vagy te kincstartója. Menny ékessége, nép dicsôsége, Vidd szívünket égbe: Hogy a száműzött lelje nyugtát végre! Fény a sötétben, édes reményem, Ó tekints le rám; fenn: Adj híveidnek örök éltet! Amen.[79] A török hódoltságban kicsit reménye vesztett magyarságnak XI. Ince pápa adja a felemelô üzenetet, amelyet a tôle kapott zászlóra íratott: ,,Budát a Szent Szűz segítsége adja vissza.''[80] Eszterházy Pál herceg: ,,A legszentebb Istenszülô Szűz, Magyarország örökös Királynôje. Az Ô tiszteletét egykor olyan nagyra tartották a magyarok, hogy védelmére még az életüket is készek voltak odaadni, sôt a legszentebb égi Királynô rózsafüzérét fegyvereken viselve az Ô katonáinak neveztették magukat.''[81] Ezt az ôsi Nagyasszony tiszteletet szerette volna újra öntudatossá, elevenné tenni Bíró István Saeculum Marianum c. műve. Ennek elôszavában dicséri jótevôje, Haller György királyi tanácsos nagylelkűségét, aki a mű kiadását lehetôvé tette: ,,Mi lehet dicsôbb, mint a Magyarok Nagyasszonyának ôsi máriás hitét, tiszteletét felújítva ezt szélesebb körűvé tenni, feltüzelve iránta nemcsak az ifjúságot, hanem minden életkort és rendet. Erre szolgál a pénz, amelyet nagylelkűen adtál és - - ha szabad így mondanom -- vagyonodból a mennyek felséges Királynôjének kölcsönöztél.''[82] Pázmány gyönyörű énekében a költôi szépségek nemcsak irodalmi ékességek, hanem igen sok utalást is tartalmaznak a mennyei Királynô uralkodására vonatkozóan. Igyekeztem azokat a versszakokat kigyűjteni, amelyek egyértelműen, vagy bennfoglalólag beszélnek a történelem irányításáról. ,,Úrnônk s Anyánk'', aki az ,,égi sark erôje'', szépségével gyógyítja a bajt, hathatósan szabadítja a rabot; -- érctorony a váron, aki mégis a nyomorgót is észleli a vár tövében; -- harci lobogó az ütközetben, majd az égbe jutottaknak égi kincset virágoztat ki. S ennek a csodálatos érzésnek a csúcsa: amit a földön megéreztet, megsejtet, a mennyei beteljesülésben a száműzötteknek azt mind bôven megadja. De nemcsak Budát adja vissza nekünk, hanem azt az ôsi hitet is, hogy Ô nekünk Királynônk, aki örökségét ugyan nem tudja megóvni minden bajtól, de elveszni nem engedi. Saját Fiát sem menthette meg a szenvedéstôl, sôt kereszthaláltól, mert a Gondviselés rendjében ,,Ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsôségébe.'' (Lk 24,26) S ha önmagáról azt énekelte a Magnificat-ban: ,,Tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát... Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt ,, (Lk 1,48.52), akkor nemzete sorsában is be kellett ezeknek következniök. Budát is el kellett veszítenünk az ország nagy részével együtt, hogy örömben nyerjük vissza. Az eszme elhalványulhat, de el nem vész a XIX-XX. században sem A XIX. század közepén arról panaszkodnak a magyar katolikus püspökök, hogy ,,a magyar Egyház modern körülményei és a vallás állapota ebben az országban egyáltalán nem olyan, hogy a Szűzanya Szeplôtelen Fogantatásának jámbor hite, mint az egész Egyház dogmája, a püspökök által elôterjeszthetô legyen.''[83] Pedig Nagyasszonyunknak ez a kiváltsága évszázadokon át a szívünkhöz közel állt, a ferencesek és a jezsuiták hirdették, védték e tanítást. Nagy-Sáros-Patakon 1201-ben már áll az elsô ismert magyarországi Immaculata templom.[84] Ünnepét is megültük már a XIV. század elején, amint ezt Róbert Károly egyik okiratából tudjuk.[85] Mátyás király korában összeállított kéziratos nemzeti zsolozsmáskönyvünkben pedig az Immaculata elsô zsolozsmáját is megtaláljuk.[86] Mihály, egyike a párizsi egyetemen végzett magyar hittudósainknak is tanítja. -- Temesvári Pelbárt ,,Aureum totius theologiae Rosarium'' c. művében védi a Szűzanya kiváltságát. Egy századdal késôbb Pázmány Péter: ''Prédikátziók Mária tiszta fogantatásáról'' c. kötetével száll síkra az Immaculata-tan mellett. 1690-ben I. Lipót király a pénzünkre ezt íratta fel: ,,S. Immac. V. Mar. Mater Dei Pat. Hung. 1690'' = ,,A Szeplôtelen Szűz Mária, Isten Anyja, Magyarország Pátrónája. 1690.''[87] Ugyanezt mondja a pesti Rókus kórház elôtt 1867-ben felállított Immaculata-szobor felirata is. (u.o.) Amikor 1854-ben IX. Pius pápa a dogmahirdetés elôtt megszavaztatja az egybehívott püspököket, a kérdezettek a szokott ,,Placet''-tel = ''Tetszik'', igen, feleltek. Szcitovszky magyar bíboros hercegprímás, mint már utaltam rá, így válaszolt helyérôl felemelkedve: ,,Nekem nemcsak tetszik, hanem a legnagyobb mértékben óhajtom, hogy Szentséged az Immaculata-tant dogmává tegye. Én ugyanis ... egy olyan királyságnak vagyok a legfôbb papja, amelyik sajátságos értelemben tiszteli Máriát, mint saját Nagyasszonyát.''[88] Aztán lendületes beszédben, ragyogó szemmel sorolja, hogy Nagyasszonyunk eme kiváltságáért mi mindent tett meg, imádkozott, vitázott, épített e nemzet. Az akkori püspöki karnak a félelme mögött nyilván ok húzódott, de elnökének ez a megnyilatkozása csodálatos hitrôl tesz tanúságot. Sem ôt, sem népét nem zavarta, hogy az osztrák miniszterek Mária örökös magyar Királynôi képét és a hozzá tartozó feliratot elhagyatták, letiltották egy idô múlva a pénzeinkrôl. Túl magyar volt, túl nagy segítség volt?[89] Késôbb azonban -- sajnos --, elhalványult ez a kiváló tisztelet. Legalábbis az állam uralta területeken. ======================================================================== Nem túlzás e nagy bizalom és tisztelet a Nagyboldogasszony-eszmében? Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök, az I. világháború alatt, amikor katonáink mindig külhonban és gyôztesen harcoltak, érzékelte, hogy itt nem rózsafüzéres, Nagyboldogasszony-képes Mária-katonák küzdenek. Prófétai jövôbelátással mondta: ,,Ez a káromkodó hadsereg nem lesz gyôztes.'' Nemcsak hogy nem gyôztünk, hanem még a hazánk területének kétharmadát is elvesztettük. Ne Máriától és a neki adott tisztelettôl féltsük a hazánkat! Ô nem végcél, nem is a saját erejével, hanem Istentôl mellénk rendelve, a tôle kapott hatalommal és hozzá vezetô anyai jósággal birtokol és vezet minket. ,,Nem emeljük túl a határon, túl a teremtmények fokán a Szent Szüzet, nem imádjuk a Boldogságos Szüzet.'' Egy a Közbenjáró Isten és az ember között: Jézus Krisztus. (Vö. 1Tim 2,5) . Bízunk az élô Istenben, aki minden embernek üdvözítôje, kivált a hívônek. (1Tim 4,10) Nekünk nincs más közbenjárónk, de mégis csodálatos, hogy a Megváltó Betlehemben egy édesanya ölében és a Golgotán, véres munkája után, megint csak a fájdalmas anya ölében nyugszik, úgy, hogy maga Aquinoi Szent Tamás is mondja: az ember üdve az asszony által kezdôdik. E mellett a szent hit mellett, a hit szellemének e bensô vonzalma mellett áll ôrt a kereszténység két doktora, mint két darabont: Szent Bernát és Szent Alfonz, ugyanezt hirdeti Szent Germán, konstantinápolyi pátriárka: Senki sem üdvözül, hacsak nem általad Szent Szűz; senki sem szabadul meg a rossztól, hacsak nem általad, legkegyesebb Szűz. Ugyanezt mondja Damaszkuszi Szent János, Damiáni Szent Péter és Szent Bonaventúra és a többi szent is, aki nem írt teológiát, hanem aki valóban nagy teológus, mert közel áll az Istenhez, szíve mélyébôl és szeretete hevébôl beszél a Boldogságos Szűz Máriáról. Az Egyház liturgiája folyton ismételgeti. ,,Nálam van az út és az igazság reménye.'' (Sir 24,25) ,,Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését.'' (Péld 8,35) A Szentírás pedig úgy köti össze a Jessze törzsét ezzel a virággal, úgy köti össze az anyát a gyermekkel, úgy az asszonyt az ivadékkal, hogy aki a gyermektôl, az ivadéktól jót vár, az asszonyt, az anyát sem mellôzheti. Ez a katolikus szellem. Minden kegyelmet a Boldogságos Szűz által remélünk. Ez a hit különben jelezve van valamiképpen azon isteni szóban: ''Ô széttiporja fejedet'' (Ter 3,17); az én gyôzelmemben is: Ô széttiporja fejedet; az emberiség nagy küzdelmeiben is: Ô széttiporja fejedet. Következôleg mi ezekbôl a gondolatokból és irányításokból ezt a következtetést vonjuk le a magunk számára, hogy valóban minden kegyelmet a Szent Szűz által nyerünk.'' [90] Magyar népünk ebben az ôsi hitben élt tudatosan, vagy ha kevésbé tudatosan is, de boldogan. Nem csalódott Nagyboldogasszonyában. Kár, hogy a legutóbbi évtizedekben meggyöngült ez a hit. Kár, hogy amikor a nagy Örökös, az Édesanya háttérbe szorult, Jézus mintha levette volna rólunk a kezét, és vértôl lett vörös az áldott magyar föld. A magyarok szellemi Mária-temploma Jó lenne észrevennünk, hogy ôseink nemcsak kôtemplomot építettek Nagyasszonyunknak, hanem tiszteletbôl és rajongó szeretetbôl, bizalomból, könnybôl, fohászokból is építettek egy szellemi templomot. Ennek fôoltára felett a Szűzanya, mint mennybevitt, mint Királynô, mint örökös magyar Királynô foglal helyet. De ragyogó fényben állnak egyéb kiváltságai is: istenanyasága, irgalmassága, segítôkészsége, fájdalmai, és a legutóbbi évszázadokban külön hangsúlyt kapott Szeplôtelen Fogantatása. Mindegyik titok valóságos értéket jelent, remek alkalmat is a vallásos magyar lelkület megnyilatkozására. De minden titok beleolvad e szellemi dómba, mind egyetlen gyönyörű asszonyon ragyog ékszerként: a Magyarok Nagyasszonyán, királynônkön. Ô a Világ Gyôzedelmes Királynôje is. Mária magáról beszél: ,,Örüljetek, ismét mondom, örüljetek, mert a mennyei Atya nagy dolgot cselekedett velem. Mindenkinél jobban felmagasztalt, s királynôi hatalommal áldott meg. A bűnökbe merült világ megmentésének munkáját az én kezembe helyezte. Én vagyok a Világ Gyôzedelmes Királynôje, minden lélek királynôje, akinek nem állhatnak ellent a pokol összes serege sem. Halljátok meg, amit mondok: kezemben van a gyôzelem.'' ,,Az én királynôi hatalmam kegyelem és áldás minden léleknek, minden nemzetnek és az egész világnak. Ha én nem szólok hozzátok, ti sem szólhattok az Én Fiamhoz. Ha nekem nem adatott volna hatalom a világ fölött, a világ már régen elmerült volna a megsemmisülés poklában. Az én hatalmam: az Édesanya hatalma kicsinyei fölött, akik e hatalom híján elpusztulnának.'' ,,Az én világhatalmam jelenti továbbá az Ég fôangyalait seregükkel egyetemben, akiket a mennyei Atya rendelt mellém, hogy a végsô gyôzelem pillanatában harcra keljenek a gonosz és emberbôrbe bújt szolgái ellen.''[91] Eszterházy Pál nádor könyörgése a Magyarok Nagyasszonyához Maga a könyörgés sok imakönyvben megtalálható. Idevágó gondolatai. A nádor, mint közjogi fôméltóság, nagyon is benne volt az ország irányításában. Tudta, hogy a vezetôknek igazságos törvényt kell adniok, s ehhez kell alkalmazkodnia mindenkinek a közjó érdekében. ,,Emlékezzél meg, Istennek dicsôséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária, emlékezzél meg örökségedrôl, amelyet hű szolgád, elsô királyunk és apostolunk, Szent István, neked felajánlott és végrendeletében reád hagyott.'' ,,Oltalmazzad és védjed hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki bajtól édes hazánkat, hogy Isten dicsôségére és néped vigasztalására mindenkor virágozzék. Eszközöld ki könyörgéseddel, hogy az Anyaszentegyházat, vagyis a katolikus hitet idehaza és mindenütt a világon fölmagasztalás érje; hazánk fôpásztorainak és egész papságának nyerj isteni segítô kegyelmet, nekünk, híveidnek pedig tanulékony, engedelmes és az élô hit cselekedeteiben bôvelkedô szívet, hogy Szent Fiad meg ne nehezteljen reánk és országát tôlünk joggal el ne vonja. Gyullaszd föl bennünk ôsatyáink buzgóságát és vezéreld a hitetlenkedôket az igazak okosságára ...'' ,,Könyörgünk, Nagyasszonyunk, magyar hazánk vezetôiért, hogy a Szentlélek ajándékai által felvilágosítva megismerjék az igazságot, megbüntessék a gonoszt, megvédelmezzék az igazat, hogy a közjó elômozdításán ôszinte igyekezettel fáradozzanak, az árváknak, az özvegyeknek és az ártatlanoknak igaz lelkiismerettel szolgáltassanak igazságot.'' ,,Könyörgünk, Nagyasszonyunk egész nemzetünkért. Légy hozzá irgalmas; örökséged polgárait, akiket védelmed alá vettél, ôrizd meg minden bűntôl; kormányozd és vezesd kegyességeddel, tartsd meg Isten szeretetében és félelmében.'' A nádor tehát ôrzi a Szent István ajánlotta módszert, hogy a vezetôk: bárók, fôurak és a közéjük sorolt egyházi fôemberek, a fôpásztorok, akik az új király kiválasztásánál közösen járnak el, a Szűzanya különös kegyét élvezzék mindig, az ország kormányzásában is. Ezért külön kéri értük a Nagyasszony imáját. Ugyanígy a szabad nemzetért is kér imát, hogy el ne hagyja: mint a királyválasztásnál a jóváhagyók, kikiáltók, más idôkben pedig a nemzet fennmaradását gyökerében biztosítók védelmet kapjanak. Külön gondja van a nádornak, és védelmet kér a maguk jogát megvédeni kevésbé alkalmas rászorulóknak: özvegyek, árvák és igazságszolgáltatás kezébe adott ártatlanok legyenek a Nagyasszony védelme alatt. Régen a király ezek védelmére ütötte lovaggá az arra érdemeseket. Eszterházy nádor idejében ilyenek már nem éltek, másban nem nagyon bízhatott, csak az örökös Királynô jóságában. ,,Esedezésed által nyerj a bűnbánóknak bocsánatot, az igazaknak állhatatosságot, a szüzeknek tisztaságot, a házastársaknak hűséget.'' Minden uralkodó tudja, hogy vannak vétkesek, akiket büntetni kell az igazságosság és a közjó érdekében. De ha van remény a megtérésre, legyen kész a megbocsátásra is. Mennyire megsejtette a jövôt a nádor, vagy talán már akkor is voltak gondok az ifjúság nevelése körül. Soha sem volt könnyű megérteni a felserdült ifjúságnak, hogy miért kell annyira vigyáznia a tiszta erkölcsre, amikor az élet olyan nagyon csábos és az alkalom szédítô. Hiába állt minden korban elrettentô példa a fiatalok elôtt, hogy büntetlenül nem lehet elfecsérelni az állapotbeli tisztaságot, sokan tették tönkre magukat, esetleg családjuk életét bukásukkal. És az ország is megsínyli a szabados gondolkodást: ,,Így minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledôl s rabigába görbed.''[92] Nem kevésbé fontos a házassági hűség. A nemzet nagy család, amely sok- sok kis családból áll. Ezek egészséges gondolkodása, hűséges szeretete: férj a feleséghez, feleség a férjhez odaszentelôdik a házasságkötés alkalmával, hogy kizárólag a házastársat fogja boldogítani: ez a boldog család alapja. Boldog család, boldog nemzet. S az egymáshoz s az esküjükhöz hű családok tudják, merik, akarják vállalni a bôséges gyermekáldást, ami ugyancsak a nemzet legfôbb érdeke. Érthetô, hogy a nádor buzgón kéri számukra a Nagyasszony kegyelmét. ,,Bár mi megfogyatkoztunk a fiúi kegyeletben, te megmaradtál édesanyánknak és Nagyasszonyunknak. Légy minden bajos ügyünkben szószólónk szent Fiadnál, hogy az ô akarata szerint rendezzük életünket, és téged Nagyasszonyunknak, különös pártfogónknak valljunk és tiszteljünk életünk minden napján. Jó Anyánk! Te uralkodjál felettünk és Szent Fiad, Jézus Krisztus, a mi Üdvözítônk. Fogadd kegyesen hódoló szívünk esdeklését ..'' Nagyon kívánatos lenne, ha az országért felelôsök, nagyok és kicsik, ekkora hittel élnének, néznék az ország sorsát, és bajainkat nemcsak a napi politika kétes lehetôségeivel, hanem ezzel a természetfeletti segítséggel is próbálnák jóra fordítani és a jóban megtartani. A Nagyboldogasszony és a magyar ferencesek Mária-tartománya Assisi Szent Ferenc, eredeti néven Giovanni Bernardone (1182-1226), változatos ifjúság után saját fogalmazása szerint ,,megtért'', vagyis intenzíven akarta keresni és szolgálni az Istent és az embereket. Irányítást kérô imádsága közben arra kapott utasítást a keresztre feszített Úr Jézustól, hogy ,,menjen és hozza rendbe az Ô házát, amely omladozik.'' A lelkes fiatalember nekilátott a munkának, és három kápolnát tatarozott. Köztük volt egy parányi templomocska Assisitôl néhány kilométerre. Ezt a templomot nagyon megkedvelte. Itt alapította I. rendjét a megtérô férfiak és a II. rendet az evangélium szellemében élni vágyó nôk számára, majd a III. rendet azok számára, akik megmaradtak a családi körben, de a ferences szellemben kívántak élni. Mivel a templomocska freskója a Szűzanyát angyalok között ábrázolja, Angyalos Boldogasszonyként ismerték az emberek. Ezt választotta örökös osztályrészül a földön az új rendalapító, errôl ,,Portiuncula'', ,,részecske'' lett a neve. Úgy érezte, itt jobban átélhetô a mennyország légköre, a mennyei szellemek inkább látogatják e helyet, mint más földi tájakat. ,,Ezért gyakran mondogatta a testvéreknek: Vigyázzatok rá, fiaim, hogy sose hagyjátok el ezt a helyet. Ha az egyik oldalon kiűznek benneteket, jöjjetek vissza a másikon, mert valóban szent ez a hely, Isten lakóhelye.''[93] Ez a szellemiség az egész rendet jellemezte ezután mind a mai napig. Az Angyalos Boldogasszony tiszteletét mindenhová elvitték Európába és a többi földrészre, pl. Amerika nagy városa innen nyerte nevét: Sancta Maria los Angeles. Az 1220-as években már Magyarországon is megtelepedtek a rend tagjai. 1231-ben már saját tartományuk volt a beregi egyezmény tanúsága szerint. Minden bizonnyal óriási örömmel vették tudomásul az idegenbôl jött testvérek, hogy rendjük szelleme a Mária tisztelet terén mennyire azonos a magyar Nagyasszony, a mennybevitt Szűzanya tiszteletével. A nagyon megnövekedett létszámú rendet, az ország területén szétszórt kolostorokat nehéz volt kormányozni, egy kormányzati egységben = rendtartományban, ezért több tartományra osztották a századok folyamán, természetesen más-más cím (titulus) alatt. De történt valami jelentôs esemény is, amiért az ôsi magyar rendtartomány nevet változtatott. Addig ,,Provincia Hungariae'' = ,,Magyarország (ferences) rendtartománya'' volt a neve. Az 1456-os nándorfehérvári gyôzelem után a török hetven évig nem indított újabb hadjáratot hazánkon át nyugat felé. De készült nagyon, hogy az ôsi tervet, Európa mohamedánná tételét megvalósítja. Hunyadi János, a hívô, rózsafüzért imádkozó hadvezér -- sajnos --, meghalt a nándorfehérvári gyôzelem után, ugyanúgy segítôtársa, az olasz ferences Kapisztrán Szent János is. Hunyadi Mátyás pedig, akinek a Gondviselés kezébe adta hazánk sorsának intézését, mint király nem járt édesapja nyomán sem ôszinte vallásosságban, sem az ország ellenségének, a töröknek dolgában. Mondják, hogy elôször német császár akart lenni, aztán törökverô. Lehet, hogy így igaz. Tény: egyik sem lett. Pedig az egyetlen erôs, hatalmas hadsereget Európában, a legendás feketesereget ha a török nyakára küldi, otthonában megveri, soha többé nem lett volna számottevô hatalom az oszmán birodalom. A földközi-tengeri 1571-es ütközet alkalmával olyan erôs volt a török hajóhad, hogy az összes keresztény országnak össze kellett fognia, hogy felvegye vele a harcot, és nagyon nehéz küzdelemben verték csak meg ellenségüket. De a gyôzelem után soha nem lett Törökország tengeri hatalom. A magyar ferencesek rendtársaik révén jól értesülhettek a török készülôdésrôl. Azzal is tisztában lehettek, hogy Európa országai nem nagyon törôdnek a török-üggyel, nem tudnak, talán nem is igen akarnak segíteni, ha jön a veszedelem: Nem bízhatunk most sem, mint máskor sem más segítségben, mint a Magyarok Nagyasszonyában. A XVI. század elején a pesti ferences kolostorban élt Vásárhelyi András testvérünk. Ha Petôfi Sándor a XIX. századi költôket Isten rendelte prófétáknak nevezi, róla minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy költô és próféta is volt, hiszen ôt a történelem igazolta. 1508-ban írt verse gyönyörű dicsôítése az ,,Angyalok Nagyságos Asszonyának'', egyben szorongó, remegô, biztatást keresô fohász hozzá, aki egyedül lehet a ,,törököknek megnyomorítója''. Mivel szinte már sehol sem lehet meglelni ezt a fontos szöveget, közölni szeretném teljes egészében. Vásárhelyi András éneke:[94] Angyeloknak nagyságos Asszonya, Úr Jézusnak bódogságus anyja; Mennyországnak szépséges ajtója: Paradicsomnak vagy széles kapuja! Neked szólonk szizeknek virága, Mend szenteknek oly nagy vígassága, Angyeloknak ô nagy tisztasága, Pátriárcháknak ô nagy dicsôsége. Dicsekedjél angyeli székedben, Szerafinnak szent szeretetiben; Kérubinnak nagy bölcseségében, Székeseknek bölcs ítéletiben. Reád néznek szenteknek szemei, És véneknek keserves szűvei És árváknak nyomorólt ihai; Bűnössöknek óhajtó lelkei. Esedezzél, mi nagy igazságonk, Sok bűnönkrôl, mi nagy bátorságonk, Szent fiadnak, mi nagy tisztességönk: Halálonkról, mi nagy reménségönk. Áldott te légy, Jézusnak dajkája, Szent Atyjának drága kencstartója; Szent léleknek ô megnyugosztója, Igazságnak megvilágosojtója. Segéljed meg tebenned bízókot, Engeszteld meg az apostolokot, Fordejtsd hozzánk az mártíromokot, Térejtsd hozzánk az confessorokot. Dicsôséges szenteknek mondási, Szent háromságnak nagy titkó tanácsi: Apostoloknak szent prédikálási, Mártiromoknak nagy sok kínvallási. Emlékezzél angyeli esésrôl, Emlékezzél Évának vétkérôl, Emlékezzél az nagy vízözönrôl, Nyerj kegyelmet az nagy úr istentôl. Siradalmas nekünk mi életönk, És minekönk mi sok vétkezetönk; Rettenetes nekönk vétkezetönk Ha te nem léssz nekönk mi nagy segedelmünk. Árvaságnak kegyes táplálója, Özvegyeknek megoltalmazója, Szegényeknek meggazdagejtója, Számkivetéseknek megbódogejtója. Siradalmas nekönk születetönk Féledelmes sok hivolkodásonk:> Rettenetes nekönk bajvívásonk:> Ha te nem léssz nekönk kegyes táplálónk. Asszonyoknak szépséges tüköre, Férfiaknak tisztes gyôzedelme, Halottaknak nagy hiedelme, Ördögöknek ô nagy töredelme: Rólad szólnak szenteknek mondási, Szent háromságnak nagy titkus tanácsi, Apostoloknak szent prédikálási Mártiromoknak diadalmassági. Halottaknak megszabadejtója, Törököknek megnyomorojtója, Kerályoknak jó tanácsadója, Magyaroknak megoltalmazója! Ezt szerzették Pestnek városában, Ugyanottan szent Péter utcájában: Születet után elmult idôben Ezerötszáz és nyolc esztendôben. Legyen hála az szentháromságnak, Azonképpen az áldott Jézusnak; Legyen hála az szíz Máriának:> Velem öszve mend az bódogoknak. Amen.[95] Zsoltározás közben sokszor ámulok el azon, hogy a királyoktól a szegény emberekig, a hegyektôl a völgyekig, embertôl állatokig mindenrôl milyen egyszerű közvetlenséggel beszél a zsoltár-költô. Ugyanilyen magától értôdô bizalmas lelkülettel sorolja fel hazánk minden védeni --és szeretnivalóját Vásárhelyi András testvérünk, mint a Boldogasszony országlásának tágas körét. Népének ötszáz, rendjének háromszáz éves hite és bizalma fogalmazódott meg költeményében. Biztos remény, hogy Máriának a mennyország boldog világából is gondja van árva országára. Tizenöt év múlva ez után az egész rend minden tartományfônökét nagykáptalanra hívták össze a spanyolországi Burgosba. Ezen a tanácskozáson jelentette be hivatalosan a magyar tartományfônök, hogy a magyar rendtartomány felvette Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának nevét. A rendtartomány fô védôszentje a Mennybevitt Szűzanya. Ezzel a rendelkezéssel a ferences család Szent István népe szellemiségébe egészen hazatalált. Vásárhelyi András néhány társával együtt vértanúhalált halt itt a pesti templomunkban, amikor a török a mohácsi vész után Pestet elfoglalta. Hiába volt a remény? Nem segített a Nagyboldogasszony? Jézusnak is meg kellett halnia a kereszten, de az megváltó halál volt. Így kívánta Isten, hogy a nemzet akkori nagy koporsójába a prófétalelkű ferences is beletétessék. Viszont 1686-ban, amikor Budán még lobogott a lófarkas zászló, a felszabadító sereg Pestet már visszafoglalta. A seregnek öt ferences pap volt a tábori lelkésze. Ezek azonnal gondjaikba vették a mecsetté alázott templomunkat, újra katolikus templommá alakították és szentelték, s ketten itt is maradtak lelkipásztornak. Itt indult hát az új élet is a vértanúk sírján. Ezt a házat vették el tôlünk utoljára 1951-ben, amikor a Mária- tartomány működési engedélyét bevonta a kommunista rezsim. De ötödére csökkent létszámmal, megöregedve, de nem törve, élni kezdtünk az ôsi házban is, mert minden kálvária elkerülhetetlen, de a másik oldalán ott van a feltámadás dicsô színhelye is. ======================================================================== A néplélek tanúsága A magyar nép egyszerű gyermekei nem fektették okiratokba a maguk hitét. Szent István korában általában még a királyok sem tudtak írni. De okiratoknál szebben bizonyítja mélységes hitét, áradó szeretetét, a szívbôl fakadó ének, amelyben egész lelke kitárul. Amit hisz szívében, azt az ajkán hordja. Templomokban, búcsúkon ezzel vallja meg hitét. Nehéz, néha gyötrelmes munkája közben is felcsendül ajkán az égbe szálló ének. S ez az ének nemzedékrôl nemzedékre, szájról szájra száll. Már Szent Gellértnek feltűnt az esti csendben gabonát ôrlô magyar lány gyönyörű éneke: ,,Hallga csak, Valter, mint apad s árad zengô folyója eme dalárnak. Sír is, vidám is, figyelj csak reája: Ez a magyarság szimfóniája.''[96] Amikor életemben elôször jártam Jénában, engedélyt kaptunk a katolikus templom káplánjától, hogy ott misézhessünk. A templom orgonáján valaki művészi darabokat gyakorolt. Készségesen félreállt, amíg miséztünk. Orgonistánk nem volt, de a társasághoz tartozó kedvesnôvérek énekeltek. Csak magyar népénekekkel tették teljessé a liturgiát. Nekünk szép volt, de megszokott. Szentmisénk végeztével kimentünk az udvarra. Beszélgetni kezdtünk. Csodálkozva vettük észre, hogy az orgonaművész, vagy annak készülô fiatalember kitárt karral rohan felénk, és szinte extázisban kiáltja már messzirôl a maga anyanyelvén: ,,Kérem, mik voltak ezek a gyönyörű énekek? Honnan vették ôket? Mindegyik csodálatos volt, különösen az utolsó! Remekmű!'' És ez az utolsó ének, aminek szövegébôl kukkot sem értett a jó német fiú, a ,,Boldogasszony, Anyánk'', kezdetű ének volt, a XX. századig a magyar nép nemzeti himnusza. Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátrónánk! Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Ó Atyaistennek kedves, szép leánya, Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája! Magyarországról, édes hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra, Anyai palástod fordítsd oltalmunkra: Magyarországról, édes hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Ekkor 1964-et írtunk. Ez idô tájt a II. Vatikáni Zsinaton fogadta el Róma ôsi népénekeinket a hivatalos liturgiában akár zsoltárokat is helyettesítô énekeknek. De ott és akkor nekem ez az élmény mindennél többet jelentett: egy kiművelt fül hódolatát a hívô magyar géniusz elôtt. Kár, hogy ezt ma sokan nem is ismerik. A magyar katolikus népének gyökerei Dr. Werner Alajos, egykori prefektusom, énekmesterem a Hozsanna ima- és énekeskönyvben így ír: A magyar népének, vagyis vallásos ének ,,szinte egykorú a kereszténység megerôsödésével magyar földön. A Könyves Kálmán alatt megtartott esztergomi zsinat (1114) határozata: ,,A templomban semmi se olvastassék vagy énekeltessék, amit a zsinat jóvá nem hagyott,'' és ennek megismétlése a IV. László alatt megtartott budai zsinaton (1279) mindenestre azt bizonyítja, hogy már az elsô keresztény magyar századokban (XI-XII. század) virágzott a magyar nép nótafáján olyan ének is, amely a templomban hangzott fel. Az elsô egyházi népénekek irodalmi és zenei forrása kétségtelenül a gregorián ének és a középkori európai ,,nemzetközi'' katolikus népének volt, -- átgyúrva, átformálva az ôsi magyar népzene ízlésével, hagyományaival, sajátosságaival. További fejlôdésében is mindig e három tényezô (gregorián, európai népének, magyar népzene) eredôje; minden jelentôsebb irodalmi és zenei áramlat hatással volt a magyar nép templomi énekére is. Hosszú századokon át (XI-XV.) szájhagyomány révén élt és terjedt a magyar nép énekes imádsága. Nem is nagyon volt szükség a lejegyzésükre; a nép az ének szövegét és dallamát hallás után tanulta meg és hagyományozta át, -- akárcsak az egyházi népének testvérpárját, a magyar népdalt.'' (81) A kereszténységet magát is a katolikus Egyháztól más népek, zömmel a nyugatiak közvetítésével kaptuk, de ráépítettük nemzeti sajátosságainkra. Így voltunk a szent énekekkel is. Valamilyen formában magyarrá tettünk mindent, szöveget, dallamot. S bár nem volt szabályos, évszázadokon át magyarul énekeltük meg a szentmise részeit, amelyeket a nyugati kereszténységben latin nyelvű gregorián ének kísért és magyarázott. Az Ószövetség választott népe a kinyilatkoztatás nagy igazságait a Szentírásban a Mózes által írt és a próféták jövendöléseibôl összeállított könyvekben ôrizte. Ünnepi és mindennapos élete hitét, gyakorlati istenélményét viszont a zsoltárokban fogalmazta meg az ihletett író, ezeket vette át a közember, aki verseket írni nem tudott, de mivel a maga lelkében is ugyanazokat az eszméket és érzéseket fedezte fel, mint a költôkébôl kivirágzott zsoltárokban olvasta, énekelte, ezért a magáénak érezte azokat, úgy vette, hogy ezek az övéi. Hasonló a helyzet a magyar népénekek ügyében is. Az én szívembôl szólnak, -- mondhatta minden hívô magyar. És szóltak is évszázadokon keresztül, lelkesen az új generációk ajkáról, mert minden nemzedék a magáénak érezte a Nagyboldogasszonyt. Tudta, hogy még a legjobb király vagy más nagyúr is messze van az egyszerű ember életétôl, nem látja, nem érzi a gondjait, s a legtöbb esetben nem is tud segíteni. Szent István tartott ugyan törvénylátó hetet a Nagyboldogasszony búcsúja alkalmával, de ez egyszer volt évente. A többiek is tartottak ilyet? Ha igen, akkor sem nagyon jutott ideje, ereje és lehetôsége az egyszerű magyarnak odajutni. Isten és a Nagyasszony mindenütt elérhetô volt, ráért meghallgatni minden fohászát és tudott is, akart is segíteni. Ezzel a hittel megélt, reális kapcsolat zeng az ôsi magyar máriás énekeinkben. Lássunk néhány szemelvényt! Népénekeink részletes tanúságai Nagyboldogasszonyunk tiszteletérôl Nagyboldogasszonyunk a mennyek Királynôje A szegény ember örömmel dicsekszik rangosabb rokonával, az egyszerű a tanult ismerôssel vagy fôleg barátjával. Így büszkélkedünk mi, sokak szemében ágrólszakadt magyarok azzal, hogy a mi örökös Királynônk a Mennyek Királynôje. A ránk maradt legrégebbi énekgyűjteményünk: Kisdi, Cantus Catholici (1651) ,,Felvitetett magas mennyországba'' kezdetű éneke, színes leírása a Szűzanya mennybevételének, úgy, ahogyan a szenthagyomány és a magyar költôi fantázia látja. Felvitetett magas mennyországba, Angyali szép, örvendetes házba, E nap a Szűz nagy menyasszonyságba, Az Istennek drága hajlékába. A mennyei Atya udvarába, Felsô Sion drága városába, Dicsôséges szép palotájába, Már bemégyen nagy vígasságába. Asszonyi rend nemes boldogsága, Pátriárkák buzgó kívánsága, Angyaloknak nagy boldog vígsága, Az Istennél minden fölött drága.''[97] A mennybevitelt örömmel végig szemlélve gyönyörködik abban, hogy a Szűzanyát az egész világ Királynôjévé koronázza az Úr: Örvendezzél, Isten Anyja, Boldogságos Asszonyság, Mert tégedet megkoronáz a teljes Szentháromság. Mária, mi Anyánk, Mennyei Pátrónánk, Bűnösökre nézz le ránk. Az egeknek egeiben zengedeznek trombiták, És a király jobbja mellett köszöntik Szűz Máriát. Mária, mi Anyánk, Mennyei Pátrónánk, Bűnösökre nézz le ránk. Atyaisten koszorúzza leányának szent fejét, Fiúisten édesanyját, a Szentlélek jegyesét. Mária, mi Anyánk, Mennyei Pátrónánk, Bűnösökre nézz le ránk.[98] A fényes mennyei gyülekezet, angyalok és szentek hódolatát látva odaborul a földön élô, szegény, de magát a Megkoronázott népének valló magyar is Nagyasszonya elé: Üdvözlégy, ó szép mennyek Királynéja, És dicsôséges angyalok Asszonya, Egek kapuja, belôled jött Isten Fénye, világa. Örvendezz, szép Szűz, Isten édes Anyja, Mindeneknél szebb, teljes piros rózsa, Ó, emlékezzél Szent Fiadnál értünk Ó, esedezzél.[99] Az egyszerű embernek elérhetetlenül magas a királyi trón a földön is, amely elôtt hétrét görnyednek még a fôurak is. És Mária trónja? A napfény trónusod, a szép hold zsámolyod, -- A magas kék egek te sátorod, -- Ragyognak fejeden ékesen, fényesen, -- Mint égi korona, a csillagok. -- Ami él s mozdul, tehozzád fordul, -- Mert egész ég és föld kereksége -- Az Isten Anyjának öröksége.[100] Igazi öröksége viszont mi vagyunk, magyarok: Egek ékessége, földnek dicsôsége, -- Magyarok Asszonya, Királynéja! - - Hozzád buzgó szívvel, köteles hűséggel -- járulunk szentséges Szűz Mária. -- Mint pátrónánkhoz, édes Anyánkhoz -- Teljes reménységgel folyamodunk, -- És minden ínségben fohászkodunk. Tekints le jó szívvel, irgalmas szemeddel -- A mi szent eleink kérelmére, -- Jöjj, örökségednek, rettegô népednek, -- Jöjj, kérünk, ó Anyánk, védelmére. -- Míg bennünk egy ér mozdul s egy csepp vér, -- Nem szűnik tégedet hűn tisztelni, -- Kegyes jó voltodat emlegetni. Mert belénk ontatott, szívünkbe oltatott -- Eleink vérével szereteted, -- Azért fenn is marad, soha ki nem szakad -- Magyarok szívébôl tiszteleted. -- Ettôl, ó szent Szűz, szívünk ég mint tűz, -- És téged mindenkor kész tisztelni, -- Hűségét vérével pecsételni.[101] Egyszer megtörtént, hogy szülôhazája, Ausztria érdekében magyar alattvalóitól kért segítséget az uralkodó, s ôk így kiáltottak fel: ,,Életünket és vérünket királyunkért, Mária Teréziáért!'' Égi Királynônkért, a mindenkori magyar királyért évszázadokon át ontotta vérét a népünk. A csatáiban a nagy kiáltás ez volt: ,,Jézus, Mária!'' Megjegyzem, hogy amíg ez volt a harcosok ajkán és nem káromkodás, addig tudott is gyôzni seregünk. Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott, Szent László király is minket reád bízott. Magyarországról, édes hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról![102] Igen, rád bízott minket e két szent király, majd a második honalapító, IV. Béla, utána Nagy Lajos, és utolsó zseniális hadvezérünk, Hunyadi János, aki kardja markolatán hordta, imádkozta a rózsafüzért. Kardja azóta is volt másnak is, csak a markolatáról -- és ajkáról -- hiányzott a lényeg. Zengô énekszóval dicséri népünk Nagyboldogasszonyát. Zengj szívem dalt és magasztald a világ Nagyasszonyát, -- Mert legyôzte ô szülötte a pokolnak zsarnokát. -- Üdvözítô anyja lett Ô, kiben éltünk újula, -- Véghetetlen jókat Isten nyújt nekünk ôáltala.[103] Akit pedig alázattal köszönt Gábor fôangyal és a mennyei világ, aki fényes csillagként ragyog a komor égen, sajátosan magyar, dór dallamával népünk is köszönti: Mária, Mária, Hazánk védasszonya, Özvegyek és árvák Megvigasztalója. Mária, Mária, Gyászban is fényesség, Árva magyaroknak Te vagy az ékesség.[104] Méltóság, mégpedig királyi méltóság illeti a földön nálunk, magyaroknál: Ó, dicsôséges asszonyság, Napszépen fénylô tisztaság, Kit illet mennyben boldogság, És égben, földön méltóság. Égi Királynak Szent Anyja, Világosságnak ajtaja, Kiben az élet szép napja Magát miránk kiárasztja.[105] E nagy Királynô a mi Védasszonyunk: Asszonyunk nagy nemessége, -- Dicsôséges királyi felsége. -- Mindeneket felülmúl szépsége, -- Mint csillagot a nap fényessége. Imádkozzál értünk Szülöttednek, -- Nyerj kegyelmet tôle népeidnek, -- Kik általad kegyelmet keresnek, -- És elôtte sírva esedeznek.[106] A dicsôséges, ékességes Úrnô tud rajtunk segíteni: Királynéja az egeknek * S az angyali seregeknek; * Áldunk téged és dicsérünk, * Mert megváltót szültél nékünk. Örülj, dicsô, szép Szűzanyánk, * Mennynek dísze, tekints le ránk, * Szerezz nekünk, kérünk téged, * Szent Fiadtól segítséget.[107] A tiszta gyöngyvirág nem ódzkodik attól, hogy a magas mennybôl lehajoljon a bűnös földre: Ó, áldott Szűzanya, mennyei szép rózsa, Boldog mennyországnak drága gyöngyvirága, Bűnösöknek édes szószólója, Vigyázz reánk, Édesanyánk, Angyaloknak kegyes Királynéja.[108] A szegény embernek legnagyobb gondja, hogy enni tudjon adni a családjának, és otthon maradhasson vele, dolgozni tudjon érte. Legnagyobb kincse pedig a jó hírnév, a becsület. Érthetô, hogy ezekért igen melegen sóhajt ahhoz, akinek van hatalma mindezt biztosítani. Mindenfelé nyomorúság szorongatja népünket, * Majd száraz ég, majd zápor, jég veri el termésünket. * Most szívünk szomorú, fél, hogy lesz háború, * Kétség gyötör bennünket. Békességben, csendességben tartsd meg hű szolgáidat, * Becsületben és bôségben örökös országodat, * Szánd meg, ó jó Anya, magyarok Asszonya, * Hű magyar jobbágyodat! Jó hírnévnek, magyar vérnek gerjeszd vidám újultát *, Királyáért, hazájáért vitéz vére buzdultát. * Engedd, hogy hôs karja mindig föltarthassa * Az ellenség lándzsáját.[109] A népet dúló háború, sajnos, nem volt ritka jelenség hazánkban sem. Külföldrôl jövô támadás, belharcok is rengeteg vért ontottak az évszázadok folyamán. Évekig, néha évtizedekig tornyosultak felettünk ezek a viharfelhôk. Köztük egyetlen biztató csillag ragyog: Mária. Gyászba borult egek, Háborgó tengerek Csillaga, Mária! Hozzád fohászkodunk, Feléd sóhajtozunk Szeplôtlen Szűzanya! Süvöltô felhôk közt Nyugodtan tündökölsz, Tiszta, szép csillagunk, Míg hazánk hajóját Viharok csapkodják, S hozzád sír jajszavunk.[110] A hadbavonultak mindig tudták, hogy a leghűségesebb támaszuk otthon az édesanya szíve. A vész idején hová is fordulhatna az árva magyar? Édesanyja, Nagyasszonya igaz magyar fiaknak, Pátrónája, pártfogója régi magyar hazánknak! Tehozzád járulunk, sírva leborulunk, Légy anyja fiaidnak! Reánk tekints, mert senki sincs, ki sorsunk boldogítsa, Igaz szívét és jó szemét aki reánk fordítsa. Sok véres sebünket, panaszos ügyünket Aki elôbb mozdítsa.[111] Fekete felhôk, tornyosuló hullámok, vad harcizaj és kétségbeejtô nyomor közepette zúg Nagyasszonyunk felé könyörgésünk: Boldogasszony, Anyánk, -- Régi nagy pátrónánk, -- Légy velünk, légy velünk! -- Sok kiáltásunkra -- Siess oltalmunkra! -- Ha nem jössz, elveszünk. Nagy szíved fényével, -- Lelked békéjével -- Hajolj a viharra! -- Égi trónusodból, -- Csillagos lakodból -- Tekints a magyarra! Viharon, vészen át -- Íme, felzúg hozzád -- Nyomorunk jajszava: -- Segítsd meg nemzeted, -- Háborgó tengerek -- Csillaga, Mária![112] Népünk nagyon is tisztában van azzal, hogy Márián kívül nem várhatunk segítséget. Ismerték Isten üzenetét a zsidókhoz, hogy ,,kinyújtott karral'' sietett segítségükre, amikor Egyiptomban voltak. Mária kinyújtott keze, azaz hatalma a földre is leér, hiszen Istentôl kapta az erôt az egész világ javára. Így, ilyen értelemben szól az ének: Nyújtsd ki mennybôl, ó szent Anyánk, kezedet, Meg ne utáld ínségében népedet, Mária, Mária, Mária, Szűzanya! Oltalomhely Isten után csak te vagy, Szólj mellettünk, mert Istennél szavad nagy. Mária, Mária, Mária, Szűzanya![113] A magyar katolikus hit pillanatra sem téveszti szem elôl, hogy Nagyasszonya istenanyasága miatt kapta hatalmát, Jézustól Jézushoz vezet: Jézus Fiad elôtt hajts térdet érettünk, * Mert ha nem cselekszed, egy lábig elveszünk. * Magyarországról, édes hazánkról, * Ne feledkezzél el szegény magyarokról![114] Nagyon mély alázattal ismeri el népünk abban a régi idôben, amikor még eleven volt a hite, hogy jogos isteni igazságosság rója ki ránk a büntetéseket. De ismeri az Úr irgalmas szívét is, tudja, ha Édesanyánkkal együtt kérjük bocsánatát, szívesen megadja: Keserű gondok tépik szívünket, -- Ó Szűz Mária! -- Sok bűneinkért keményen büntet -- Isten szent Fia. Bánatos szívvel mellünket verjük -- Könnyünk árja hull. -- Bűnbánón valljuk: Megérdemeljük, -- Mit ránk mért az Úr. Zokogva mégis kérlelni Istent -- Most letérdelünk. -- Pártunkat fogni Anyánk, te Szűz, Szent, -- Jöjj, ó jöjj velünk. Könyörül rajtunk Szent Fiad Érted, -- hogyha rád tekint, -- Isten országa és a te néped -- Így leszünk megint.[115] Isten, aki népünket különleges hivatásra választotta ki, olyan védôt adott számunkra, aki elôtt nincsen legyôzhetetlen akadály. Ez a meggyôzôdés zeng a következô sorokban: Hogy te légy segítônk, bajokban erôsítônk, * Isten kiválasztott bús szíveknek. * Hatalmas szent szavad, meghallgat szent Fiad * S megnyered bôségét kegyelmeknek. * Nincsen oly szükség, nincs oly nagy ínség, * Melyre nem hathatós égben szavad, * Melybôl nem menthetnéd szolgáidat.[116] Nem csalódunk Mennyei Pátrónánkban. Bűnbôl, bajból felszabadult örömmel köszönjük Nagyasszonyunk jóságos segítségét. Érezve a közbülsô századok során tapasztalt lanyhulást Pátrónánk tiszteletében, Magyarország megújítja a Szent István-i felajánlást: Boldogságos Krisztus Anyja vigadozzál. -- Mert a földre fényességet, vigaszt hoztál, -- Boldogságot harmatoztál, -- Drága bokor édes bimbót virágoztál. Bűnösöknek boldogságos menedéke, -- Keseredett, beteg szívek édessége, -- Légy az árvák segítsége, -- Ellenségtôl biztos, boldog égi béke. Esedezik színed elôtt Magyarország, -- Fáradt kezét segítségért nyújtja hozzád, -- Te kezedbe teszi sorsát, -- Rabságából, édes mentô, hogy kihoznád. Elôtted sír egész ország könyörögve, -- Hiszen tied századoktól minden rögje. -- István király szent örökje -- Isten után benned bízik mindörökre. Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért, -- Gyôzelemmel verje vissza ellenségét, -- Rabságának vesse végét, -- Adja neki égen-földön üdvösségét.[117] A veszélyek elmúltával fölszabadult dicséretet zeng a magyar szív: Lelkem tiszta lánggal ég, ó Mária, éretted. -- Rólad szólnom édesség, szívem úgy megilleted. -- Hogy szerelmeddel fölbátorítál, -- Kegyességeddel hűn ápolgattál, -- Köszönöm, mint Anyámnak, kegyelmes pátrónámnak. Sok bajban és veszélyben segítettél s megvédtél. -- Az Istentôl énnekem sok-sok áldást megnyertél. -- Ha fohászkodtam, hozzád szólottam, -- Tôled mennyei jókhoz jutottam, -- Köszönöm, mint Anyámnak, kegyelmes pátrónámnak.[118] Lehet-e szent a magyar? -- tették föl egyszer nekem a kérdést. Hiszen makacs, lázadozó, az engedelmességet nehezen tűri, nem alázatos. Aki ilyet kérdez, az nem ismeri a történelmet. Nincsen még egy család a világon, -- Ábrahámét kivéve --, amelyik annyi szentet adott volna az Egyháznak, mint az Árpád-ház. Rajtuk kívül is vannak szép számmal magyar szentek és boldogok, olyanok is, akiknek a szentté avatási ügye most van folyamatban. Ékesen felel az ének a feltett kérdésre. Boldog, aki téged szüntelen magasztal, * Szentté lesz, kit elhalmozol szent malaszttal, * Krisztus olyat megvigasztal, * S vendégségre várja boldog égi asztal.[119] Mi magyarok emberrel szemben nem szívesen alázkodunk meg, mert mi sem szívesen alázunk meg másokat. Az emberi méltóság szent az igazi magyarnak. Isten felé más a helyzet. Az eddigi idézetekbôl ez nyomon követhetô. A következô vers pedig komoly alázatról beszél: Állíts Isten országában utolsónak engem: * Hogy Fiadnak egy mosolya bennem földerengjen. * S én örökre zengni fogom Isten dicsôségét, * Ki általad visszaadta szívemnek a békét.[120] Az ôsi magyar népénekek szövegébôl és dallamából egyedül is össze lehetne állítani a Szent István-i Nagyboldogasszony-eszme és érzésvilágot, olyan gazdag, széleskörű, mélyen hívô, gyermekded, reális és mégis költôien szárnyaló. De jó lenne, ha édes magyar népünk újra szívébe zárná, élné, ajkán is hordaná ezt az örökséget! Népénekeink a Magyarok Nagyasszonyának kiváltságairól A magyarok Mária-tisztelete alapvetôen a Mennybevitt Szűzanya királynôi méltóságára irányul, de minden más kiváltságát is ismerik és szeretik. Ez természetes is, hiszen nagy öröm, hogy Isten Máriát, aki ezer éve a mi örökös Királynônk lett Szent István végrendeletével, ilyen sok és rendkívüli kegyelemmel tüntette ki. Ô az az asszony, akirôl szól az ôsevangélium, akinek a magzata széttiporja az ôskígyó fejét. (Ter 3,15) Mária kapja az üzenetet, hogy anya lesz, fiút szül, akit ,,a Magasságbeli Fiának fognak hívni''(Lk 1,32), tehát Isten Fiának Anyja, Istenanya lesz. Az Istenanyaság a gyökere, értelme Mária minden kiváltságának. Így szól hozzá az arkangyal: -- teljes vagy te szent malaszttal, -- Minden asszonyok felett -- Áldott vagy, az Úr veled! Megárnyékoz a Szentlélek, -- És szűz méhed gyümölcsének -- Nevét hívod Jézusnak, -- S Fia leszen az Úrnak. És legott az örök Ige -- Leszállt a szent Szűz méhébe, -- Ott emberi testet vett, -- Így az Isten ember lett.[121] Ez valóban a legnagyobb kiváltság, amelyben ember részesülhet: Jóságát az Isten éreztette veled, -- S kitüntetett téged az angyalok felett. -- Teremtett lény nálad, dicsôbb, szentebb nincsen, -- Hisz egyszülött Fia a hatalmas Isten. Szeplôtelen Szent Szűz, akit hordott méhed, -- Az Teremtôd, Urad és Istened néked. -- Ôt dicséri, áldja a világon minden, -- Mert ô hatalmas, szent, szent, szent Úristen.[122] Az istenanyaság kiváltságával Mária a Szentháromság szeretetkörébe került: Mária, édes Szűzanya, Szentháromságnak leánya, Szentlélek jegyese, Krisztusnak édese, Imádd értünk Istent, kérünk, Engeszteljed Krisztust nékünk.[123] A magyar Mária-tiszteletben mindig rangos helyet foglalt el Názáret és Betlehem. Íme a Szentföldön vándorló, Istent szülô édesanya: Mária, Szűzanya Názáretbôl indul útnak. -- Az úton fa, virág egymásnak szent titkot súgnak. -- Madárkák zengenek, az ég is ráragyog: -- Földön még nem esett ily nagy dolog, -- Mária szent szívén dobog szíve örök Úrnak. Virraszt a Szűzanya Betlehemnek barlangjában. -- Altatja kis fiát hideg téli éjszakában. -- Szívemrôl leszakadt isteni magzatom, -- Ó hogy szent véredet én adhatom! -- Szíveddel egy szívem áldott örök boldogságban. Drága szív, anyaszív, tebelôled él a Gyermek. -- Egyetlen jó Anyánk, megköszönjük szent Szívednek. -- Jézusé éleed, Jézusé a szíved. -- Szívünk is hadd legyen, Anyánk tied. -- Az örök életet, ó jó Anyánk, nekünk nyerd meg.[124] Mária úgy lett édesanya, hogy megôrizte szüzességét a szülés elôtt, alatt és után is. Ezt a páratlan kiváltságát énekli népünk: Mondj szívem dalt és magasztald Máriának szent nevét, -- Ôt dicsérjed és megüljed buzgalommal ünnepét. -- Kell csodálnod, hogyha látod, mily magasra tétetett, -- Mert szülônek, tiszta szűznek csak magát nevezheted.[125] A sátán fejét széttipró Megváltó Édesanyjának sem lehetett semmi köze az ördöghöz, nem tartozhatott birodalmához még az eredeti bűn révén sem. Ezért teremtett neki az Úr olyan lelket, amelyen kezdettôl fogva ékeskedett a megszentelô kegyelem. Ezt nevezzük Szeplôtelen Fogantatásnak. Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk, -- Ôt, ki által Isten annyi szent malasztja szálla ránk, -- Kit Fiának nagy kegyelme kezdet óta ôrizett, -- Akihez a legparányibb bűnhomály sem férkezett. Mindazok közt, kikre Éva megcsalatva bűnt hozott, -- És a bűnnel a halál és kárhozat leszármazott: -- Márián magán nem ejte Éva bűne csak sebet, -- Kit az ôsi vétek ellen egy magas védpajzs fedett.[126] Komoly teológiai indoklást is találunk népénekünkben: Ádámban, atyánkban mi mind vétettünk, -- A tôle eredett bűnben születtünk, -- De te, ó szent Szűz, kivétel lettél, -- Bűn nélkül, tisztán születtél. Az Isten báránya téged anyjának -- Választott s elvette vétkét világnak. -- Méltó volt, hogy a Bárány szülôje -- A vétket meg ne ismerje.[127] A Szűzanyát az Isten nemcsak az eredeti bűntôl mentette meg, hanem a személyes bűnöktôl, még a legkisebbektôl is, élete egész folyamán: Üdvözlégy Mária, Isten szülôje -- Kiben nem volt soha bűnnek szeplôje. -- Öröktôl fogva Isten választott, -- Vétektôl megoltalmazott. Ó, szent Szűz, megrontád a kígyó fejét, -- S megtörted lelkünknek régi ellenét. -- Néked nem ártott a bűnnek mérge -- S a gonosz vakmerôsége.[128] Dicsérjük Jézus szentséges Szűz Anyját, -- A szép mennyország színaranyját, -- Az égnek drága gyönyörűségét, -- A kerek földnek legragyogóbb ékét. Ó szent Szűz, tiszta minden földi szennytôl, -- Nagy kegyet nyertél az Istentôl, -- Mert mint a liljom tiszta volt lelked, -- Isten anyjául kiválasztott téged.[129] A Loretto-i litániában ,,Keresztények segítsége'' címen is szólítgatjuk Szűzanyánkat. De nemcsak a keresztes-hadjáratokban és a török elleni harcokban segített a Krisztus-hívôknek, hanem a kísértésekben is: Hajnali szép csillag, ki mindenkor csillog, -- Ha járunk a setétben, -- Kinek fényessége bátorság és béke -- Kísértésben, veszélyben. -- Ragyogj reánk immár, mert az ördög itt jár, -- Keresvén, kit széttépjen.[130] Isten végtelen jóságát és Királynônk édesanyás szeretetét látva, szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy mi sokszor méltatlanok vagyunk hozzájuk. Hallja a bűnös és zokog, -- Hogy elhagyta a hajlokot, -- Melyben a legszentebb ima: -- ,,Ó üdvözlégy, Mária''[131] Irgalomért Nagyasszonyunkhoz folyamodunk: Vétkeinknek rútságáért meg ne vess, -- Szent Fiadnak országába bevezess. -- Mária, Mária, Mária Szűzanya! Hogyha megvetsz, édesanyám, mit tegyek? -- Vétkeimnek tengerében elveszek. -- Mária, Mária, Mária Szűzanya! Szánd meg, kérlek, én szomorú estemet, -- Ne tekintse Fiad, Jézus vétkemet. -- Mária, Mária, Mária Szűzanya! Hanem nézze irgalmának tengerét -- S a te buzgó könyörgésed érdemét. -- Mária, Mária, Mária Szűzanya![132] Az életben mindig akad ok a szomorúságra, több mint örömre. Éppen ezért fontos küldetés vár arra, aki együtt tud sírni a síróval, különösképpen, ha valaki érdemi vigaszt tud nyújtani a szenvedônek: Nagy mentsége, reménysége a kétségbe esteknek, -- Dicsôsége, fényessége, szép csillaga népének. Ó pátrónám végsô órám, ha majd kínnal érkezik, -- Igaz anyám, kegyes dajkám, szívem nálad megbúvik. Néked élek, néked halok, terád bízom éltemet, -- Téged tisztel árva szívem, ez vígasztal engemet. Kegyes szent Szűz, ím elôtted sírva térdre borulok, -- Csak könyörülj, mert egyedül hű szívedhez fordulok. Látod sírok, tôled várom, hogy könyörögj bűnömért, -- A Báránynál, szent Fiadnál, ki szenvedett éltemért.[133] Ilyen vigasztaló a mi Nagyasszonyunk: Csüggedôknek légy reménye, a szegények gyámola, -- Szenvedôk vigasztalója, sebhedettek orvosa: -- Légy erônk a bűnveszélyben, a halálban ápolónk, -- Lelki üdvünk szent ügyében légy fiadnál pártolónk.[134] Minden ember sok kegyelmet kap Istentôl élete folyamán. A Szűzanya kegyelemmel teljes volt, tehát ô kapta a legtöbb kegyelmet: Így szól hozzá az arkangyal: -- Teljes vagy te szent malaszttal, -- Minden asszonyok felett -- Áldott vagy, az Úr veled. Megrettent a Szűz e szóra, -- De az angyal tovább szóla: -- Ne félj, mert az Istennél -- Legszebb áldást te nyertél.[135] A Szűzanya minden kegyelem közvetítôje: Néped, Isten eléd járul, -- Énekelni Máriárul. -- Tôle támadt üdvösségünk, -- Tôle juttatsz mindent nékünk.[136] Ez a közvetítés természetesen Fiának, Jézusnak akarata szerint történik: Imádkozzál értünk Szülöttödnek, -- Nyerj kegyelmet tôle népeidnek, -- Kik általad kegyelmet keresnek, -- És elôtte sírva esedeznek.[137] Gyerekkoromban csodálkoztam azon, hogy augusztus 15-én Nagyboldogasszonyt ünnepeltük a messze környékrôl oda zarándokoló búcsúsokkal együtt a segesdi kápolnánál, aztán kis idô múlva talán még nagyobb fénnyel köszöntöttük Kisasszonyunkat. A gyereklogika számára fordítva kellett volna történnie. Már régóta tudom, hogy a világegyház ünnepei nem a gyereklogika szerint rendezôdtek. De nekünk, magyaroknak így felel meg igazán: Van Nagyboldogasszonyunk, akinek a születésnapját természetesen igyekszünk méltóan megünnepelni. Nagy örömmel, énekléssel zengedeznek az egek, -- Vidámságot, nyájasságot mutatnak a földiek, -- Mert ma Szűz Mária, mint a legszebb rózsa, -- Bimbajából kinyíla. -- Szüzesség virága, ékes lilioma, -- Kisasszonyunk, Mária. Nap sugarát, hold világát új örömre terjesztik, -- Az angyalok, égi karok, énekekkel dicsérik. -- Az által hirdetnek a bűnbe esteknek -- Örömet mindenkinek. -- Hogy a Jézus Anyja születék Mária -- Bűnösök pártfogója. Ez bizonnyal, valósággal vígasságnak nagy napja, -- Megszületett, Mária lett lelkeinknek istápja. -- Jessze gyökerének, Áron vesszejének -- Általa nyílt virága. -- Üdvözlégy, áldott légy, kegyes szószólónk légy, -- Kisasszonyunk, Mária.[138] A sokat szenvedett magyar nép nagyon is megérti Mária fájdalmait, amelyeket a keresztúton és a kereszt alatt állva Fiával együtt élt át. Kegyszobrai a megdicsôült Nagyasszony ábrázolása mellett gyakran mutatják a Pieta-t, vagyis a Fia holttestét ölében dajkáló Fájdalmas Anyát: Szűz Mária gyászvirág, mély bánatot termô ág, -- Mint összetört rózsaszál, jaj, de árván maradtál! -- Mária, Mária, hétfájdalmú Szűzanya. Nincs magasabb az égnél, nincs mélyebb a tengernél, -- De a Szűz nagy fájdalma eget, földet áthatja. -- Mária, Mária, hétfájdalmú Szűzanya.[139] A Szűzanya szeplôtelen Szívének tisztelete a legeslegújabb kor nagy jézusi ajándéka. Íme, nálunk is nagy lépcsônek számít az Ô Szíve megmentônk, Jézus Szentséges Szíve felé: Fölajánljuk néked szenvedéseinket: Végy szívedbe minket s mutass meg az Úrnak, Édes Szűzanyánk.[140] A két Szív kezdettôl fogva összetartozik. Összetartja ôket a legcsodálatosabb szeretet. A szétváló házastársaknak a szíve távolodik el elôször. Ide kell az ô nagy segítségük, de ez áll minden emberi kapcsolatra is. Jézus Szíve, szűz Anyának drága szép virága; Az ô szíve alatt támadt lelkünk boldogsága. Jézus Szíve s Máriáé hajoljatok össze, Szíveinket, ha szétválnak, ti fűzzétek össze.[141] Mint az elsô részben kifejtettem, Szent István király nemcsak idônként értünk imádkozó Szűzanyát akart nemzetének nyújtani, hanem az egész életét ismerô, megszentelô, de földi dolgait, jogait, kötelességeit is kezében tartó Nagyasszonynak ajánlott fel bennünket és hazánkat. Mint a család örömét és gondját szívén viselô édesanya, úgy álljon Ô felettünk mindörökre: Te vagy földi éltünk vezércsillaga, -- Édes reménységünk, kegyes Szűzanya. -- Téged rendelt jó anyánknak az Isten Fia, -- azért áldunk örvendezve, Ó, Szűz Mária! Te hajnalcsillag vagy éltünk hajnalán, -- Hogy kövessünk annak egész folyamán. -- Téged rendelt ... Te reménycsillag vagy éltünk tengerén, -- Átragyogsz minden bú és baj fellegén. -- Téged rendelt ... Te mint reménycsillag mosolyogsz felénk, -- Ha tűrve s Istenben bízva szenvedénk. -- Téged rendelt ... És ötödször is zúg a refrén: ,,Téged rendelt jó anyánknak az Isten Fia, azért áldunk örvendezve, ó Szűz Mária!''[142] Igen, Isten rendelt ide bennünket a nagy küldetéssel, mint végiggondoltuk az elôzôkben, de nem hagyott minket egyedül: az egész földi életünk, az egész történelmünk a világ Gyôzelmes Királynôjének, az ezer éve Magyar Királynônek hatalmas kezében van: Lássuk meg Asszonyunk, hogy édes Anyánk vagy, Jézusnál minekünk jóságos védônk vagy. Téged kérünk, hallgass minket, szent Fiadnak ajánlj minket, Ó szép Szűz Mária!''[143] A Nagyboldogasszony-eszme lanyhulását sirató újabb énekek: Kinek elsô szent királyunk felajánlott minket, * Boldogságos Szűz Mária, tekintsd ügyeinket. * Fájó szívvel, könnyes arccal ím hozzád sietünk. * Magyarország védasszonya könyörögj érettünk! Körülvette országunkat a nyomor és ínség, * bánatunkat újrakezdjük, noha vége sincs még; * pusztulunk és ha nem segítsz, mi semmivé leszünk. * Magyarország védasszonya könyörögj érettünk! A te kerted ez az ország, mely betegen hervad, * boldogsága virágait fonnyasztja minden nap; * kopár földje csak úgy ázik, ha mi könnyet ejtünk. * Magyarország védasszonya könyörögj érettünk![144] Szűz Mária, hazánk reménye! Bús nemzeted zokogva esd, * nyújtsd irgalom-jobbod feléje, botlásiért, oh meg ne vesd. * Mi lesz belôlünk, hogyha elhagysz? * Oh, árvaságunk sírba hervaszt! * Minden reményünk csak te vagy, * szent szűz anyánk, szent szűz anyánk, oh el ne hagyj! Hozzád sír a jobbak keserve, jámbor családok tűzhelyén, * a szebb idôk után esengve, amikor nap ült hazánk egén. * Oh kérjed Istent újra értünk, * ne hagyd elveszni árva népünk. * Minden reményünk csak te vagy, * szent szűz anyánk, szent szűz anyánk, oh el ne hagyj! Oltáridat körülzokogjuk naponta, mert oh vétkezénk * és sírva szent neved kiáltjuk: szűz Mária, tekints felénk! * Mutasd meg még egyszer e népnek, * hogy pártfogásod mit segíthet. * Minden reményünk csak te vagy, * szent szűz anyánk, szent szűz anyánk, oh el ne hagyj![145] ======================================================================== Nem bántjuk-e meg Nagyboldogasszony-eszménkkel más népek érzékenységét? A Lourdes-Garabandal-Fatima-i zarándokutunkon bôvebben beszéltem a Magyarok Nagyasszonyáról. Idegenvezetônk aggodalmának adott hangot, hogy ezzel sértjük más katolikus népek érzékenységét, akik nagyon tisztelik a Szűzanyát és méltán nehezményezhetik a mi felfogásunkat. A francia, portugál és spanyol templomokban valóban mindenütt elôkelô helyet foglalnak el a Mária-képek, szobrok. Egy-egy templomban a Szűzanya több kiváltsága is látható művészi megfogalmazásban. Egy- másfél évezredes tanúságtevôi ezek a történelmi Mária-tiszteletnek. Mindehhez hozzájárul, hogy a XIX. századtól a Szűzanya ezeket az országokat tüntette ki látogatásaival. Lourdes-ban 1858-ban tizennyolc, Portugáliában, Fatimában 1917-ben hat, a spanyol Garabandálban pedig 1961-65 között kb. kétezerszer jelent meg az Istenanya. S a Lourdes-i meg Fatima-i jelenéseket, ezeket a Magyarországon is köztudottá vált misztikus élményeket Róma is elismerte természetfeletti eredetűnek. Miért lennénk mi kiváltságosabb helyzetben? Mint sokoldalúan bizonyítottam, mi magyarok ezer éve különösen nagy szeretettel vettük körül a Szűzanyát, mint mennybevitt Királynôt. Szent István egész uralkodását az oltalmába ajánlotta a koronázástól kezdve, végül pedig halála elôtti estén, Nagyboldogasszony vigíliáján országát és népet az Ô kezébe ajánlotta, mint örökséget. Tehát nem hathatós közbenjárását kérte, hanem örökségévé tette az országot, hogy örökös uralkodóként, Nagyasszonyként védje, vezesse, gondoskodjék róla. A Szűzanya ezt elfogadta, nem mondta fel soha a történelem folyamán. Nagyjaink és népünk hite, ragaszkodása, bizalma errôl tesz tanúságot. 1940-ben magánkinyilatkoztatásban maga Nagyasszonyunk tesz errôl vallomást: ,,Szent István az országot a mennyei Atyától kapta, és mivel fia meghalt, örökségül nekem adta. Én ezt az örökséget elfogadtam. Más országok is felajánlották magukat Nekem, de örökségem csak ez az egy ország. Történelmében megjárta a keresztutat, de soha el nem pusztul.'' Jézus megerôsíti ezt ugyanebben az idôben: ,,Anyám országát szeretném megkímélni, ha akad elegendô számú engesztelô lélek.'' ,,Terveim vannak ezzel az országgal. Tartsatok bűnbánatot, engeszteljetek, nehogy eltörölni kényszerüljek ezt az országot. Meg akarok ugyanis könyörülni rajta. Azt akarom, hogy az engesztelés jó illata szálljon fel Szívemhez a magyar földrôl, és járja át az egész világot. Anyám országát meg akarom tisztítani, áldani, és Szívemhez vonni. Ha a magyar nép megszűnik vétkezni, mindenek elôtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik, tisztelettel ejti ki Szeplôtelen Anyám nevét, bűnbánatot tart, és engesztel, eljövök, és kegyelemmel gazdagon felruházom ôt. Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az Én gyôzelmem. A magyar nép elnyeri tetszésemet, Édesanyám iránti tiszteletéért és szeretetéért. Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni.'' [146] Mindezt egy kedvesnôvér hallotta, aki Pozsony melletti kis faluban született 1901-ben, német ajkú családban. Magyarul még otthon kezd tanulni, és csak a trianoni országcsonkítás után kerül át apácaként hazánkba. Ôt használja fel a Gondviselés, hogy javulásra=engesztelésre szólítsa fel a hitében meggyöngült magyar népet. S ez az engesztelés nemcsak imában, böjtben, önostorozásban állt, hanem pl. a természeti szépségek tudatos megköszönésében, szívbéli Istenhez fordulásban is. Ugyanazt teszi Isten velünk, mint ószövetségi választott népével: megtérést kér, akkor elmúlik minden veszedelem. De ha ez elmarad, akkor súlyos lesz a büntetés, és csak ,,a szent maradék tér meg.'' Mint Ezekiel próféta látomásában Isten elhagyja a jeruzsálemi templomot, olyan élményben volt a nôvérnek is része: ,,1944-ben történt, amikor egyszer az Oltáriszentség elôtt imádkoztam, megjelent a Szent Szűz, mint a Világ Királynôje. Kimondhatatlan fájdalommal szemlélte hazánkat. Megrázó volt, ahogy késôbb szótlanul továbbhaladt. Olyan mértékben, ahogy távolodott, nyomult be az országba a bűn, a hitetlenség, Isten és a felebaráti szeretet megvetése. Ezt látva rémülten felkiáltottam: Anyánk, Anyánk! Könyörgök, maradj velünk! Ha elhagysz bennünket, végünk van! A Szent Szűz távozóban egy pillanatra megállt, és amint visszatekintett, szemében kimondhatatlan fájdalom honolt. Szomorúan így felelt: ,,Nem, leányom, nem maradhatok. Most mennem kell. Szentséges Fiam akarata ez. De nem hagylak el titeket végleg. Ha helyet készíttek nekem a szívekben, visszatérek.''[147] Izajás próféta fenyegetô jövendölései közben így szólt Isten biztatására: ,,Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet!'' (Iz 40,1) Így történt nálunk is: ,,Gyermekeim, kedves magyar gyermekeim! Ne féljetek, imádkozzatok! Szeretném minden magyar ház kapujára és minden oszlopra arany betűkkel felírni: MAGYARORSZÁG NEM PUSZTUL, CSAK TISZTUL! -- Magyarország a világ végezetéig él. SZEPLÔTELEN ANYÁM VELETEK VAN ÉS VIGYÁZ REÁTOK! EZÉRT SZERESSÉTEK ÉS AZ ENGESZTELÉST MINDENKOR VELE EGYÜTT VÉGEZZÉTEK!'' ,,Anyám országát szeretném megkímélni''[148] Mintha Mózes és a próféták tárulnának fel elôttünk. Ott Isten, Izrael Ura és Királya irányította a népét az igaz és jó úton. Majd a tévelygôknek szólt az atyai figyelmeztetés, késôbb kemény korholás, aztán végül a siralmas büntetés elôre jelzése. Mind a szeretet jele volt. A szeretet jele volt maga a bekövetkezett büntetés is. Végül Isten maga adja a kiengesztelôdést: ,,Így szól az Úr Isten: Nem tiértetek cselekszem majd, Izrael háza, hanem az én szent nevemért, amelyet meggyaláztatok a nemzetek között, amelyek közé eljutottatok. ... Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba. Tiszta vizet hintek rátok és megtisztultok minden szennyetektôl és minden bálványoktól megtisztítlak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: elveszem testetekbôl a kôszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom majd belétek ...'' (Ez 36,22.24-27) Mária öröksége, a magyar nép, súlyosan vétkezett az utóbbi századokban Isten és Nagyasszonya ellen. A bűneiért kért engesztelést nem, vagy nem elég gyorsan vállalta, pedig ott állt elôtte Szent Margit országmentô vezeklésének példája. Valóban ,,alszik szent hite''. Bűnhôdnie kellett régebben és a közelmúltban is Isten igazságos és irgalmas ítélete szerint. A büntetések igen kemények voltak végig a XX. században, és már korábban is. De népünk hívô gyermekei imáik, engeszteléseik felajánlásával segíteni akartak a keserű bajokon, és igyekeztek visszavinni testvéreiket is az áldott Nagyboldogasszonyhoz. Édesanyámtól tanultam én is a sürgôs szükség idejére fogalmazott imát: ,,Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy Anya vagy! Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya!'' A XX. század végén a Nagyboldogasszony fog segíteni rajtunk Az engesztelô és imádkozó magyarok istenhite és Nagyasszony-szeretete kedves az Úr elôtt: ,,Ismét megláthattam Magyarországot jövendô fényességében. Láttam, hogy népe káromlás nélkül él, szüntelen buzgalomban a mennyei javak iránt. Azt is láttam, hogy ezt a megújhodást egyetlen dolog tette lehetôvé: az ország mennyei Pátrónájára való teljes ráhagyatkozás, a belé vetett mélységes hit és bizalom, s az ôt ünneplô és hirdetô kultuszok terjesztése nemcsak az országban, hanem az egész világon. Ôsi kiváltsága: a Mária-tisztelet volt boldogságának forrása.'' ,,Jézus azt mondta nekem, kívánja, hogy a magyar nép különösképpen megismerje, tisztelje és szeresse Édesanyját, úgy mint a Világ Gyôzedelmes Királynôjét. Mégpedig oly módon, ahogyan a gyermek ismeri, tiszteli és szereti földi édesanyját. Kéri ezt azért, mert ennek a népnek jogilag valóban Szűz Mária a Királynôje. Szent István ugyanis ezt a hatalmat reá ruházta, és azt Ô elfogadta. Szűzanyánk többször is kifejezte, hogy a magyar népet Ô tulajdonának tekinti. Az elmúlt évszázadok azért is voltak annyi vérrel és könnyel teli, mert ez a nép ugyancsak a Golgotát járta, miként Királynôje és Édesanyja. De megígérte a föltámadást is.''[149] Ez az 1986-os magánkinyilatkoztatás gyönyörűen mutat rá, hogy az ôsi Szent István-i eszme, hit, bizalom nemcsak bennünk él, hanem a forrásból árad is, erôsít és vigasztal minket. Igaz, nem az 1930-as évek irredenta módján, de sokkal valósabban hihetünk neki: ''Szeplôtelen Édesanyám, a Világ Királynôje és a ti Gyôzedelmes Királynôtök, nem Magyarország területeit kívánta kibôvíteni, határait rendezni, Ô most azt kivánja és azt akarja, hogy a magyar nép Ôt jobban megismerje és szeresse. Ezt a népet az Ô Szeplôtelken Szívére akarja ölelni, mert az Ô Szíve a legbiztosabb út, amelyen hozzám, Isten Fiához juthatnak. Mert életük és üdvösségük én vagyok.''[150] Néha nagyon nehéz hinni a várva várt boldog idôkben, hiszen elborít bennünket a bűn, az emberi, sôt a sátáni gonoszság. Ne felejtsük, nem emberekben van a bizalmunk! Imádkozzuk tehát gyakran: ,,Szűzanyánk, Világ Gyôzedelmes Királynôje, mutasd meg hatalmadat!''[151] Úgy várjuk ezt a beteljesülést, mint annak idején a Szűzanya által történt megtestesülést és a részvételével megvalósult megváltást. ,,Ismét mondom, örüljetek, imádkozzatok és bízzatok! Szeplôtelen Édesanyám parancsára a világ meghajol Isten elôtt, megszűnik a bűnözés, bezáródnak a pokol kapui, megáll a vér patakja.'' ,,Az új élet öröme tölti el az eget és a földet. Az ember élete megmarad szeretetben, hogy engem imádjon és áldjon.''[152] Szabad ezt remélnünk, amikor a magyar családok fele szétmállik, a gyerekek nevelése nem vallásos, csak uralkodásra készül és nem szolgálatra sok fiatal, a házasságra elkötelezôdni nem akar, száz és ezerszámra irtja a megfogant magzati életet, hogy nagyobb kényelemben élhessen!? Jézus válasza: ,,Mit ti -- az ország és az Egyház -- bűneitek miatt elveszítettetek, azt Szeplôtelen Édesanyám érdemei által gazdagon megnyeritek. Minden látszólagos rombolás ellenére Édesanyám királynôi hatalma legyôz minden ellenséget. Ezzel a hatalommal az örök Mennyei Atya ajándékozta meg Ôt. A gyôzelem akkor is az Övé lesz, ha a világ és a pokoli gonoszság minden erejével ellene támad. Édesanyám királynôi gyôzelme úgy valósul meg, ahogyan azt a Szentháromság a világ teremtésének pillanatában elrendelte. Anyámat isteni hatalmam erejével ruháztam fel, és a Szentháromság mindegyik Személye megáldotta Ôt.''[153] Isten nekünk is nyújtja, amit minden népnek ad. Szent Pál mondja: ,,Mennyire megfoghatatlanok az ô ítéletei és kifürkészhetetlenek az ô útjai! Mert ki ismerte az Úr gondolatát? Vagy ki volt az ô tanácsadója? Vagy ki adott elôbb neki, hogy vissza kellene fizetnie? Mert minden belôle, általa és érte van. Dicsôség neki mindörökké. Amen. (Róm 11,32- 36) Szabad-e nekünk ilyen üdvtörténeti párhuzamot vonnunk? Amikor itt és föntebb is üdvtörténeti párhuzamra utaltam, természetesen nem azt akarom állítani, hogy a magyar nép az üdvösség történetében ugyanolyan fontos szerepet kapott Istentôl, mint a zsidóság. Azt azonban állítom, hogy Istentôl nem idegen gondolat kiemelni a közösségbôl valakit vagy valakiket. Ezt Ô teljesen szabadon teszi, senkinek sincs joga számon kérni tôle, miért tette. ,,Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem'' -- idézi Szent Pál Malakiás prófétát. (Róm 9,13.- Mal 1,2-3) Jeremiást szemléletesen oktatja ki errôl az Úr: ,,Ha rosszul sikerült a fazekas kezében az edény, amelyet az agyagból készített, újból készített belôle egy másik edényt, ahogy a fazekas szemében helyesnek látszott, hogy elkészítse. Akkor így hangzott az Úr igéje hozzám: ,,Vajon nem tehetek-e veletek úgy, Izrael háza, mint ez a fazekas? -- mondja az Úr. -- Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza! Olykor kimondom egy nemzetrôl és egy királyságról, hogy kigyomlálom, kiirtom és elpusztítom. De ha megtér gonoszságából az a nemzet, amely ellen szóltam, akkor megbánom a rosszat, amelyet vele tenni szándékoztam. Olykor pedig kimondom egy nemzetrôl és egy királyságról, hogy felépítem és elültetem. De ha azt teszi, ami rossz a szememben, hogy nem, hallgat szavamra, akkor megbánom a jót, amelyrôl azt mondtam, hogy megteszem neki.'' (Jer 18, 4- 10) Viszont ha bárkit -- egyént vagy közösséget --, különös kegyelemmel tüntet ki az Úr, azt nem a maga, hanem mások javára szánja, számon kéri, jutalmazza vagy bünteti, aszerint, hogy hogyan használta fel a kapott jót. (vö. Lk 19.11-27) Így vagyunk mi, magyarok Isten kitüntettjei. Boldog örömmel és szent felelôsséggel akarunk ma is a Nagyboldogasszony öröksége lenni. ======================================================================== A Nagyboldogasszony-eszme és a pogány magyar mithológia Mindig magyarnak és katolikusnak éreztem magam. Ezért fáj, ha ezt a kettôt összeférhetetlennek, összeegyeztethetetlennek, sôt ellenségnek tartja valaki, legyen az illetô tudós vagy sarlatán. Nagy kár, hogy a magyarok ôsi hitvilága csaknem elveszett. Ipolyi Arnold váradi római katolikus püspök ,,Magyar mythologia'' c. művét értékmentô szeretettel írta meg. Óriási anyagot felölelô úttörô művében nyilván vannak kifogásolható, kevésbé tudományos megállapítások is. Csengery Antal kemény, kíméletlen kritikái után a Magyar Mythologia fellelhetô példányait összeszedte a szerzô, és elégette. Csaknem teljesen elvesztek a Csengery-hadviselés cikkei is. Ipolyi püspök könyve viszont -- szerencsére --, könnyen hozzáférhetô a mi számunkra is elérhetô megmaradt példányokból. Ôt követôen Kandra Kabos (?-1905) egri fôegyházmegyés pap, érseki fôlevéltáros kezdte el újra összegyűjteni és rendszerezni a fennmaradt emlékeket, lappangó töredékeket. Mint több más történész, ô is a kereszténységet okolja, hogy a szép magyar pogány hitvilágnak hírmondója is alig maradt. Ezt a vádaskodást valószínűleg a nem megfelelô nézôpont okozza. Nézzük, Kandra Kabos mit ír errôl a kérdésrôl könyvének elôszavában. ,,Olvassuk a népmondákban, hogy az elsüllyesztett harang miként vet véget egy-egy tündérbirodalomnak. -- A hajnali harangszó hallatára miként merednek kôvé a munkájukban elmerült hegyi szellemek vagy játékos tündérek. -- Egy-egy kereszt fölállítása örökre elrettenti ôket százados lakóhelyükrôl stb. A mythosz titokszerű nyelvén ezekben történet van elmondva: az új hitnek diadalmas harcza az ôsvallással és a vesztes isteneknek meghátrálása s lappangó bujdokolása. Mert mit tôn a kereszténység az ôshit halhatatlanaival? Elfoglalá üresen hagyott helyeiket, oltáraikat, s nem ritkán tiszteletüket. ,,Boldogasszony'' ôsvallásunk népszerű cultusát például a ,,napba öltözött'' Nagyasszony javára foglalá le. Az ôs hitmondák szereplôit az átalakult magyar szellem kicserélte, jobbára az Üdvözítônek és Szent Péternek juttatván azon műveleteket, amelyekben ôsi meggyôzôdés szerint a ,,magyarok istene'' vagy a rendelkezése alatt álló szellemek szoktak volt eljárni. Amit pedig a keresztény szellem át nem alakíthatott, azt a bálványozás nevével bélyegzé meg, tevé gyűlöletessé, s lônek az istenek s kisistenek ördögökké. De változott néven, változott szereplésben élnek még mindig és működnek közöttünk az ôs mythosz személyei. Habár nagy ideje, hogy levágatott a törzs, de gyökereit, amelyek azonban már csupán fattyúhajtásokat hoznak, még mindig élteti a talaj. Sôt mondhatni, ünnepeltetnek is a nép téli összejöveteleinek olykor vonzó, olykor rémes meséiben.''[154] Kandra segítségül hívja Csengeryt: ,,Ugyanazt fejezi ki emelkedettebb elôadásban Akadémiánk egyik halhatatlanja, Csengery, midôn mondja: A szent mythosz, amelyet az elôtt ünnepélyesen hirdettek a nép papjai és dalnokai, most a családok közé vonul, ott tartja fönn magát. Idôvel ugyan más alakot öltenek a hitregék, a hol érzéki közvetítést találhatnak. S mint az új polgárosodás terjedésével mindinkább a nép alsó rétegeibe süllyed alá. Kuruzslók, rejtélyes kóbor alakok lépnek a régi istenek helyébe. A mythologia végre csak mint költészet, mint legenda, mese, népmonda, babonaság, népszokás, -- erkölcs tartja fönn magát.''[155] Pogány ôseink istenhite, vallása Nem célunk ôseink pogány vallásával foglalkozni. Az túl messze vezetne, és a hiányos források beszámolói teljes képet úgysem adnak. Akit a témakör komolyan érdekel, olvassa el Bozsóky Pál Gerô: A magyarok útja a honfoglalástól a kereszténységig c. könyvét. Ebben minden elméletet megtalál, fôként pedig megleli a tárgyi források bôséges ismertetését szakszerűen feldolgozva.[156] Rövid bevezetése ide kívánkozik: ,,A honfoglalás elôtti magyarság vallási hovatartozásáról sajnálatosan szűkszavúak a görög és latin források. A neves arab utazók és geográfusok megfigyelései, feljegyzései sem elégítik ki teljesen a jogos érdeklôdésünket. De egy dologban valamennyien megegyeznek: a magyarokat határozottan pogányoknak nevezik, de olyan pogányoknak, akik imádtak egy istent, a Mindenség Urát, s neki tiszteletük és hálájuk jeléül valamiféle áldozatot mutattak be ... Sôt ,,feltehetôleg'' hittek egy bizonyos túlvilági életben is. Erre utalnak temetési szertartásaik és néhány feltárt emléktárgyuk. Az is bizonyosnak látszik, hogy meg voltak gyôzôdve arról, hogy a jótettért jutalom, a gonoszságért valamiféle büntetés jár.''[157] ,,Mint mondottuk, a pogány magyarok ,,egy igaz istent imádtak, a Mindenség Urát. Más kifejezéssel az Egek Urát, akinek lakhelyét távol, a Nap mögött képzelték el. Onnét uralta a Nagy Mindenséget...'' A magyarok istene kifejezés szintén nagyon régi, de valószínű, hogy csak azt jelenti, hogy az az Isten, akit ôk imádnak, elég erôs ahhoz, hogy imáikat meghallgatva, fegyverekeiket gyôzelemre vigye. Tehát nem különálló Isten. Bár a történelmi eseményeket sorra véve, kétségtelen, hogy a puszták, sztyeppék népei hajlamosak voltak úgy elképzelni a sorsdöntô pillanatokat, hogy az adott idôpontban valóban melléjük állt az Isten, aki a Mindenség Ura, s így lettek nyerôk, nem pedig a vesztôk között... A fejedelem tehát nem Isten, csak a menny vagy az ég kedveltje. Személye ezért sérthetetlen, ezért van joga uralkodásra, s ez a joga, kiváltsága mindaddig megmarad, amíg el nem veszíti ,,az ég'' vagy ,,az Isten'' kegyét, pártfogását... Ipolyi Arnold óta számos kutató jutott arra a következtetésre, hogy a magyarok ôsvallása nem egyetlen zárt rendszer, hanem többrétegű hiedelemvilág... De hittek a jó és a rossz szellemekben is. A jótevôket tündéreknek, a kártevôket sárkányoknak hitték vagy ábrázolták.''[158] A kereszténység nem ellensége volt ôseink hitének, hanem megszentelôje Eme nagyon hézagos ismertetés után is kitűnik, hogy sokkal tisztultabb hiedelemviláguk volt ôseinknek, mint a görögöknek vagy rómaiaknak. Nagyon tisztelték, de nem imádták az ôsök szellemét. Monogám házasságuk is tisztelereméltó. Csodálattal szemlélhetjük tehát az egyszerű, friss, tiszta magyar ésszel kialakított hiedelemvilágukat. Örüljünk annak, hogy az ôsi kinyilatkoztatás aprócska magvaiból ennyire szép virágok nyíltak népünk lelkében, s nem tévedtek súlyos mértékben, mint nálunk nagyobb és műveltebb népek, pl. a rómaiak. Felhasználhatjuk, -- fel is használjuk --, arra, hogy bizonyos titkokat jobban megértsünk ôsi vallásunk ismeretében, de nem állítjuk picit sem, hogy az Istentôl adott biztos kinyilatkoztatás, amit a kereszténységbôl ismert meg népünk, magyar-ellenes bűnt követett volna el Kandra Kabosék felfogásában, amikor a kezdetleges formák helyett biztos istenismeretet és tökéletes világképet nyújtott. A csillagászok sem ítélik el a geocentrikus világképet valló elôdeiket, inkább megbámulják, micsoda remek gondolataik ébredtek a kevés ismeret birtokában. De azért az űrhajózást nem akarják az ötszáz évvel ezelôtti tudás alapján igazgatni. A kuruzslók, akik nem részesültek tudományos orvosi képzésben, látják az emberi testet. Tudják vagy sejtik, hogy az egészség romlása valamilyen oknak a következménye. Ezt az okot próbálják megtalálni és megszüntetni primitív módon, esetleg jó érzékkel, némi gyakorlati készséggel, örökölt vagy szerzett ügyességgel. Egykori sekrestyésem bokája kificamodott. Kezelték a kórházban. A fájdalom nem szűnt meg. Elment a közeli faluban élô ,,csontkovácshoz''. Éppen a mezôrôl ért haza. Megnézte a beteg bokát, megtapogatta, nyomott valahol valamit, a csontok helyre kerültek, a fájdalom elmúlt. A két-, háromezer évvel ezelôtti orvosok ,,tudományát'', módszereit, orvosságait ki lehet mosolyogni a mai orvostudomány színe elôtt, de lehet úgy is nézni, hogy ezek a kezdetleges próbálkozások indították el a fejlôdést a modern orvostudomány felé. Érdekes és értékes meglátásaik is lehetnek. Az egészen természetes viszont, hogy a magasabb ismeretek, módszerek kiszorítják a primitíveket. De senki sem állíthatja józanul, hogy ezek a magasabb rendű módszerek vétkesek, elítélendôk és kerülendôk, mert a régieket kiszorították. A komplikált műtétet végzô orvos nem nyúl vissza a távoli századok elképzeléseihez, módszereihez. A normális szülô örül annak, hogy a gyermeke élénk fantáziája mindent megszemélyesít, ragyogó kis világot varázsol maga köré. De a felnôtt tudja, hogy ez mesevilág, amely majd átadja helyét a maga idejében az igazságoknak, a tényeknek. S ezt a valós világot akkor is vállalni kell, ha a gyermekálmok gyönyörűek voltak. Szent Pál mondja: ,,Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek a gyermekhez valók. Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színrôl színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.''(1Kor 13,11-12) Ez a nagyszerű megvilágítás nemcsak azt magyarázza, hogy a kezdetleges magyar vallás, bármily tiszta és szép is volt, a kereszténységben lett felnôtt és valóban gyönyörű, hanem még arra is ráébreszt bennünket, hogy a maga teljességében majd a túlvilágon, az örök boldogság istenlátásában lesz igazán tökéletes. Sajnálatra méltó az a felnôtt, aki elfeledte a meseszép gyermekkorát. Még szánalomra méltóbb, akinek ilyen gyermekkora nem is volt, akit koravénné silányítottak a körülményei, és igazán nincs mire emlékeznie. -- Nagy kár, hogy népünk kezdeti évszázadait megszépítô tündérvilágunkból csak nyomok maradtak, de a problémát a Szent Pál-i idézettel kell okosan a helyére tenni. A kimosolygott ima Az 1998-as országos választások elôtt a legmagasabb szintű TV vita során elhangzott egyik részrôl: ,,kell az imádság is'' -- A másik így felelt: ,,Én becsülöm az imádkozó embereket, de ide nem ima kell...'' -- Én nézôként megjegyeztem: hanem mi? Persze, kell a kiváló tudás, becsület mindenek felett, a nemzet kizárólagos szolgálata, hiszen a miniszter szolgát jelent. Ha ez nincs, vagy eddig nem volt valakiben, tarthat bűnbánatot. De ha nem tud vagy, nem akar imádkozni, ki garantálja, hogy holnap nem vész-e el a becsület vagy az ország szolgálatához az erô? Jézus Krisztus, a ,,királyok Királya és uralkodók Ura'' (Jel 19,16) sem önmaga, sem Édesanyja nem vádolható semmiféle bűnnel. Sem földi életükben, sem azóta nem vettek el senkitôl semmit, csak adtak, adnak mindent nagylelkűen. Erre komoly példa a magyar történelem. Nem kellene az Ô elveikhez, parancsaikhoz, nagylelkű szeretet-uralmukhoz állami szinten is visszatérni? Ki másban bízhatunk, mint Nagyboldogasszonyunkban? ======================================================================== Elképzelhetô-e a Szent István-i eszme nélkül Magyarország újabb ezer éve? ,,Múltadban nincs öröm, Jövôdben nincs remény, Hanyatló szép hazám, Miattad vérzem én.''[159] A pesszimisták semmilyen boldog jövôben nem hisznek. Isten és Nagyasszonyunk nélkül szemlélve a múltat: tragédia. Velük együtt látva: Golgota-járás, amely feltámadáshoz vezet. Az elsô két részben láttuk, hogy Isten kiválasztotta népünket, hogy erôs, független magyar országot alapítson a Kárpát-medencében. Ezt a feladatot személy szerint Szent Istvánra bízta, majd ô a Gondviselés útjait megértve a Mennybevitt Szűzanyára hagyta örökségül. Amíg ebben a hitben élt az ország, sok Golgota-járás ellenére is nemcsak élni tudott, de megôrizte függetlenségét, nemzeti létét is. Aztán az állam gyakorlatban, majd késôbb elvben is elszakadt a Nagyboldogasszony hitétôl és a kereszténységtôl is. 1945. után kényszerbôl ugyan, de hivatalosan ateista elveket fogadott el. Nagy hanggal, de még nagyobb erôszakkal távolítottak el mindent, ami addig keresztény érték volt. Bemagyarázták népünknek, hogy ezen az új úton gazdag, szabad, virágzó magyar élet birtokába jutunk. 1989-ig teljesen eladósodott, a működésképtelenség határáig jutott ez az addig virágzó kis ország. Bűneit nem, de működésképtelenségét belátva az ateista-internacionalista rezsim, átadta a hatalmat a magyar népnek. Ízleljük és próbálgatjuk a népuralmat, az önállóságot. 1998-ig az állam az istenhitet, a vallásosságot jobban eltűrte, mint a népi demokrácia idején, de az Egyházat -- ha nem is ellenségnek --, de ellenfélnek tekintette. Most más a felfogás: legalább partnereknek néznek bennünket hivatalosan. Most az Egyház partner az állam szemében Ez a felfogás elegendô-e a jövô építése terén? Demokrácia van. Mindenki egyénileg felelôs az ország jövôjéért. Szembe kell néznünk a tényekkel. 1000 éven át megmaradt az az ország, amit Szent István alapított a kereszténység által megszentelt magyar hagyományra, és azért maradt meg, mert egy igen hatalmas kéz tartotta, irányította, védte: a Nagyboldogasszonyé. ,,A történelem az élet tanítómestere'' -- mondja az ôsi latin közmondás. Értünk belôle? A múlt század, a XX. század magyar vezetôi nem nagyon értették. Nem tudták a közmondást: ,,Más kárán tanul az okos.'' Akkor nézzük a tényeket, hátha mi okosabbak vagyunk. Portugália példájából okulhattunk volna. Azt a kis országot 1910-ben hatalmába kerítette egy ateista, szabadkôműves csoport. Azt ígérték, hogy földi paradicsomot teremtenek a szegény országból. Természetesen ára van, -- mondták --, az istenhitet kell kiirtani. Ezért meg is tettek mindent. Hét év alatt annyira tönkretették a szerencsétlen országot, hogy a Népszövetség gyámság alá akarta vonni. Nem paradicsommá, hanem működésképtelenné vált, teljesen eladósodott Portugália. 1917-ben három kisgyereknek megjelent a Szűzanya. Az angyal által elôre jelzett látogatás fénye, a Szűzanya csodálatos jósága elbűvölte a kicsiket. ,,Mit akar?'' -- kérdezte a legidôsebb, a 10 év körüli Lúcia. ,,Imádkozzatok, engeszteljetek, és én hazahozom a katonáitokat, és megmentem hazátokat.'' A kicsik ellen harcba szállt az államhatalom sajtójával, apparátusával. Ijesztgették még kivégzéssel is a teljesen ártatlan gyerekeket. A Szűzanya természetesen nem ijedt meg, a gyerekek pedig teljesítették a kérését. Portugália azóta egyenletesen fejlôdik, az egyik legstabilabb európai ország. Az ateista szovjet rémuralomtól megmenekülhettünk volna, ha teljes lélekkel Istenhez és a Nagyboldogasszonyhoz fordulunk legalább az 1930- as években. Már hivatkoztam Jézus üzenetére a 2 pengôs, máriás veretű érménkkel kapcsolatban. Van másik üzenetem is. Egy jámbor, idôsebb hölgy mesélte el nekem 1962-ben: Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus csodálatosan szép élménye volt Magyarországnak és külföldi vendégeinknek is. A befejezô szentséges körmenet végén a legméltóságosabb Oltáriszentséget a városligeti Jáki- kápolnába vitték. Ott a diakonus visszahelyezte a szentségházba. Ez a hölgy ott térdelt a kispadban. ,,Hirtelen arra eszméltem, --- mondta --, hogy Jézus ott áll elôttem teljes életnagyságban. Nagyon szomorú volt. Csodálkozva kérdeztem: ,,Uram, ilyen gyönyörű ünneplést nyújtottunk neked, és Te nem örülsz neki?'' ,,Az ünneplés nagyszerű volt, -- felelte Ô --, de a néped nem tért hozzám egész szívvel. Pedig ha ezt megtette volna, megmentettem volna azoktól a szörnyű szenvedésektôl, amelyek érni fogják.'' Ezzel a látomás eltűnt. Hamarosan kitört a második világháború, és mi is belesodródtunk rengeteget szenvedve, sok-sok emberéletet, házat és hazát veszítve. Csak Jézushoz és Édesanyjához kellett volna visszatérnünk, hogy elindulhassunk egy békességes, komoly fejlôdés útján, kiiktatva negyvenöt év keserveit. 1938-ban, mondják, alig voltunk lemaradva fejlettségben Nyugat-Európától. Mostanában olvastam valahol, hogy egy osztrák szakember szerint harminc év múlva elérhetjük az ô mostani szintjüket. Szent István országa harminc év alatt évszázadokat ugrott át szellemi és gazdasági téren, s majdnem elérte az európai szintet. Az utolsó, a szabad tíz év alatt mi is sokat tettünk, de jóval többet tehettünk volna minden téren, ha -- az egyébként tiszteletreméltó és rangos emberi erôfeszítések felett -- ott állhatott volna hivatalosan is országunk örökös Úrnôje. Nem vett volna el senkitôl semmit, de adott volna békét, testvériséget és nagyobb kenyeret is mindenkinek. A sötét és bonyolult alvilági hatalmak ellen nehéz eredményesen harcolni, fôként, ha megfontoljuk Szent Pál intelmeit: ,,Végezetül pedig: erôsödjetek meg az Úrban és az Ô hathatós erejében. Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságában lévô szellemei ellen.'' (Ef 6,10-12) Mennyivel több lenne az esélyünk, ha ezt a harcot a sátántipró Asszony, Királynônk oltalma alatt vívjuk! A pénz veszedelme A pénz nyolcszáz éve kezdte kétes értékű diadalútját Európában. Assisi Szent Ferenc zsenialitása kellett ahhoz, hogy a kezdet kezdetén rádöbbentsen embereket a pénzbôl fakadó veszedelmekre. Addig a rang és a birtok volt az érték. A XIII. századtól a pénz lett a fontosabb: ezen a rangot és a birtokot is meg lehetett szerezni, és ezen kívül a szó legszorosabb értelmében majdnem mindent és mindenkit. 1995-ben Koppenhágában világkongresszust tartottak a legismertebb közgazdász szakemberek. Egyedül a Vatikáni Rádió adott hírül néhány megállapítást: ,,A világ szörnyű'' katasztrófa elôtt áll, olyan gazdasági válság lesz, amelyben földrészek fognak éhen halni. A pénzembereket ez nem érdekli, ôk a profitjukat akarják biztosítani. Ettôl a válságtól egyetlen módon lehet megmenekülni, ha mindenfajta gazdasági rendszer áttér azonnal a Római Katolikus Egyház szociális körleveleinek alapjára, mert ott a gazdaságról való gondolkodás központja az ember, minden más gazdasági rendszer alapja a pénz. Még a mi kis országunkban is mennyi botrány pattan ki idôrôl-idôre a kétes, nem lelkiismeretes pénzügyek körül. A bankókra nyomtatott becsületes nemzeti hôsök képe mit érezhet az ilyen ügyleteknél? Csak úgy, emberi igyekezetbôl vége lesz-e a korrupciós folyamatoknak? Hadd álljon itt újra a figyelmeztetés Jézustól: ''Támadnak majd férfiak, akiket sokan követnek, s akik arra törekszenek, hogy Anyám képe ne csak a pénzérmékrôl, hanem a szívekbôl is eltűnjék mindörökre.[160] Nem lenne-e égetôen szükséges a Nagyboldogasszony képét a pénzre és fôként a szívekbe visszahozni? A politikai hatalom kizárólag Istentôl ered. Találjon vissza az Istenhez ,,Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak. Nincs ugyanis hatalom, csak Istentôl; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte. Aki tehát ellene szegül a felsôbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével. Az ellenszegülôk pedig önmagukat vetik ítélet alá. Mert a fejedelmek a jótettet nem büntetik, csak a rosszat. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a felsôbbségtôl? Tedd a jót, és dicséretet nyersz tôle, mert ô Isten szolgája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik. Eszerint tehát szükséges, hogy alávessétek magatokat, nemcsak a büntetô harag, hanem a lelkiismeret miatt is.''(Róm 13,1-5) A modern gondolkodás szerint a régi államelmélet válságba került ,,A történelem során minden politikai rendszer a szakrálissal[161] való szoros, sôt elválaszthatatlan kapcsolatáról tett bizonyságot, akár az ókori görög, zsidó vagy római, akár a nem nyugati, azték, kínai, vagy közel-keleti államformákról legyen szó. De így volt ez a középkori Európában, sôt még az újkorban is, az Isten kegyelmébôl uralkodó királyok esetében. A modern korszak kivétel; nem azért, mert a társadalmi osztályok vagy tömegek teljesen új történelmi szerepet kaptak, hanem inkább azért, mert az új körülmények között új politikai elméleteket fogalmaztak meg olyan gondolkodók, mint Machiavelli, Hobbes, Mandeville, Montesquieu, Locke és késôbb Tocqueville, Kant, Hegel, Donoso Cortes, Marx és utódaik. Az kapcsolja össze ezeket a máskülönben egészen eltérô felfogású teoretikusokat, hogy mindegyikôjük kiszakítja a politika jelenségeit (a legitimitást, eredet-elméletet, a társadalmi szerkezetet, a nemzeti összetartozást, az állam működését és célját stb.) a hagyomány kötelmei alól és a szent eleven szövetébôl. Az elmúlt évszázadok során egyes gondolkodók elôször kétségbe vonták a hatalom szakrális jellegét, majd megtagadták, és mint használhatatlant elvetették.''[162] Molnár Tamás így folytatja: ''Alaptételem tehát, hogy ma a hatalom megalapozásának a válságát éljük; ennek oka, hogy a hatalom elszakadt szent forrásától. Lényegében véve ez korunk legfontosabb politikai kérdése.'' [163] ,,A modern társadalom, elszakadva az eleven, kozmikus gyökerektôl, az egyéni akarat eredményeként értelmezôdik. Ez a fajta autonóm társadalom meg akar szabadulni a világegyetemben megnyilvánuló isteni gyámkodástól, ezért eleve tagadja a szent szükségét a társadalom valóságában.''[164] Az említett teoretikusok nyomán a társadalmak nem tekintették tovább a csillagvilágot a maga abszolút rendjével a társadalmi rend szent típusának, utánzandó képének. A kereszténység megtanította az embereket arra, hogy a világot Isten akarata igazgatja, mindent a maga természetének megfelelôen: az értelmetlen teremtményeket a beléjük oltott törvényekkel, az értelmes embert pedig az erkölcsi törvényekkel, amelyeket szabad akaratával vagy elfogad, teljesít, vagy elvet az ember. A megtestesülés révén az Isten Egyszülött Fia részese lett ennek az emberi közösségnek. Nem erôszakolja rá senkire Isten az akaratát, még a kozmikus rend formájában sem, hanem megmutatja, hogyan kell azt a legtisztább szeretetbôl megtartani, szabadon engedelmeskedve az Atya akaratának, hogyan lehet megvalósítani az Isten boldog nagy-családját. Molnár Tamás elmélete szerint tehát az újkori gondolkodók elvetik a kozmosz mintájára berendezett államot, majd a személyes Istent is. ,,A nyugati világszemlélet fejlôdése során elôször a kozmikus modellt tagadták meg a személyes Isten nevében; azután megtagadták a személyes Istent vak és mechanisztikus erôk kedvéért... Az emberek politikai közössége nem rendelkezik transzcendens vonatkozással, ezért nincs helye a szellemi világban, törvényessége kérdésessé válik... Az egyént nemcsak hogy elônyben részesítik a társadalommal szemben, hanem valójában szétroncsolják a közösségi lét összetartozó szövetét.''[165] A magyar valóság kivétel lehetett volna a személyes Isten hite miatt Az ôsi magyar államszervezet nem a kozmikus rend utánzata volt. Amit pl. Babilon esetében tapasztalhatunk, hogy még a hadsereg berendezése is a csillagvilág tökéletes másolata volt, az nálunk nem érvényes társadalmi szinten sem. A magyarok ôsvallása, mint idéztem, személyes Istenhez igazodik. Ôt úgy képzelték el, hogy a Nap mögött lakik. A Nap és a Hold, tehát naprendszerünk két legjobban látható égiteste iránt tanúsítottak különleges figyelmet, az egész kozmosz nem volt vizsgálódásuk tárgya. Amíg tehát Szent István következetesen ragaszkodik a hagyományos magyar szokásjoghoz a fejedelem, majd a király választásánál, kikiáltásánál, s megtartja a keresztény idôben is, a kozmikus vonásokkal nincs gondja, nálunk ez ismeretlen. Viszont ôsvallásunkban Isten különös kegyeltje a fejedelem. Ezt a tényt ismeri a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás is, mint fentebb idéztünk néhány sort a sok ide vonatkozó szentírási helybôl. Erre Szent István nagyon figyel. Ezért kér Jézus Krisztus helytartójától, a római pápától koronát, a független államiság szent jelképét. Majd élete végén az Istentôl kapott országát végrendeletében átadja a Boldogságos Szűznek, aki ezzel Magyarország örökös Királynôje lesz. A hatalom szentsége mindennél jobban biztosítva van Mária által. Az újkori államok berendezésének gyökérvesztése, amirôl Molnár beszél, minket nem fenyegetett volna, ha a Boldogasszony-hitet és magát Jézus Krisztust nem szorítják ki a közéletbôl közömbös, majd ateista elvek. Milleneumi állami megemlékezések A megtestesülés kétezer éves és a keresztény magyar állam ezer éves jubileumán -- hála Istennek -- hazánk állami vezetôi egyre többen, sokszor és nagy tudással, tekintéllyel, hittel tesznek tanúságot arról, hogy a magyar állami lét és a kereszténység igen szorosan összetartozott, ma is összetartozik, és erre az alapra kell újra építenünk a jövônket. Egyetlen hiányérzetem van a megnyilatkozásokkal kapcsolatban: a Nagyboldogassszony-eszmét nem ismerik? Nem merik vagy nem akarják elismerni, megvallani? Vagy annyira bíztatók a remények, hogy az Európai Unióban mindent megkapunk, megtalálunk? Az uniós zászló és a nagy jel Asszonya Az Európai Uniónak nagyon nehezen találtak zászlót. Végül valaki gyönyörű kék alapon tizenkét csillagból álló koronát javasolt. Ezt szívesen elfogadták. Amikor a történetet hallottam, rögtön az jutott eszembe: itt az új magyar keresztény hivatás: A kék mezôbe a csillagok közé nekünk kell belerajzolnunk a mi örökös Királynônk, a Világ Gyôzedelmes Királynôjének gyönyörű alakját. Így lesz teljes a jövô reménye. Ez pedig nem fog eszébe jutni senki másnak, mint ahogyan az sem jutott eszébe egyetlen országnak sem rajtunk kívül, hogy állami létét végrendelettel az Ô örökségévé tegye. Milyen fenséges képet rajzol elénk Szent János a Jelenések Könyvében: ''A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: ,,A mi Urunké és az ô Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön örökké! Amen.'' Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten elôtt ülnek székeiken, arcra borultak és imádták az Istent: Hálát adunk neked, mindenható Úristen, aki vagy, és aki voltál, mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz. A nemzetek ugyan haragudtak, de eljött a te haragod, és az idô, hogy a halottakat megítéljék, és megadják a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és azoknak, akik nevedet félik, a kicsinyeknek és a nagyoknak, és hogy kiirtsák azokat, kik megrontották a földet.'' Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomban; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégesô támadt.''(Jel 11, 15-19) Nem a kozmosz tehát a kötelezô minta a földi élet számára, hanem a mi világmindenségünkön kívül álló mennyország. Onnan küldték a világot kormányzó elveket, onnan jön a számonkérés is. Az áldás a jóknak, akik tartják a szeretet szövetségét; és a büntetés, amit a nagy jégesôt hozó égiháború és a földrengés jelez, a gonoszok számára. Ezek között a döbbenetes, a Bibliában leírt történetek között az emberek végre figyeltek fölfelé. Isten pedig megmutatta nekik, hogy az igazi küzdelem nem a földön zajlik, nem az emberek a nagy ellenfelek: ,,Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstôl gyötrôdve kiáltozott. Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme egy nagy tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta ôket. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszült, elnyelje fiát. Az fiú gyermeket szült, aki vasvesszôvel fogja kormányozni az összes nemzetet. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, hogy ott táplálják ôt ezerkettôszázhatvan napig.''(Jel 12,1-6) A megtestesült és világra született istenembert a sárkány-sátán el nem érheti már. Édesanyját sem, hisz Ô is az égbe vétetett és a világ Királynôjévé koronáztatott. De gyermekeik, a hívô emberek ellen elkeseredett harcot vív a világ végéig. Errôl a küzdelemrôl szól a Jelenések Könyve 12-14 fejezete. A Szűzanya pedig nem hagyja el gyermekeit, különösen örökségét, a magyarokat és Magyarországot. Reméljük, hogy a 20. fejezetben leírt boldog, krisztusi világban mi is helyet kapunk. Hogy hazánk, országunk ebben a boldog földi világban is ép Magyarország lesz, s ugyanígy megéri a világ végét, ebben csak remélhetünk, mert a Szent János apostollal lezárult kinyilatkoztatás errôl nem beszél. Reményt nyújt, hogy Mária öröksége vagyunk, Ô különleges védelmet ígér számunkra, és ezer év viharában már ténylegesen megvédett minket. Az viszont valóság, hogy az országok, népek nem üdvözülnek, ilyen formában nem kerülnek a mennyországba. Az Istenhez hű egyéneket viszont örök üdvösség várja: ,,A trónon ülô így szólt: ''Íme, megújítok mindent!'' És azt mondta nekem: ,,Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak'' Aztán azt mondta nekem: ''Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. Minden azé lesz, aki gyôzni fog. Én Istene leszek, ô pedig az én fiam lesz. De a gyáváknak és a hitetleneknek, az elátkozottaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkôvel égô tóban lesz. Ez a második halál.''(Jel 21,5-8) Istenben és Nagyboldogasszonyunkban megvan a jóakarat üdvözítésünkre, de ezt a fentiek értelmében nekünk magunknak is akarnunk kell. Így tette ezt Szent István királyunk: ô nagyon akart üdvözülni, és mindent elkövetett, hogy népét is hozzásegítse a szép, tartalmas földi élet után egy még sokkal szebb örök élethez. Volt annyira bölcs és alázatos, hogy belátta, még életében sem sikerült mindent biztosítania, ezért fordult az édesapjának felajánlott, sokszor személyesen is megtapasztalt nagyasszonyos segítséghez. Nem csalódott: népe ezer éven át megmaradt, él és állama van. Jövôje is van? A fejezet elején felvetett kérdésre a válaszom: ugyanígy megalapozható a második keresztény magyar évezred is, mint az elsô, de már nem egy személy, hanem minden magyar ôszinte Isten- és emberszolgálatával, és Nagyasszonyunk egyöntetű, bizalmas szeretetével. Ennek az ügynek vállalása nem magánügy, hanem elsôrendű nemzeti érdek. Bízhatunk-e más népek komoly segítségében? Szent István korától a tatárjáráson át a XVII. század végéig vagy vazallussá akartak tenni, vagy legalább hasznot szerettek volna húzni belôlünk a környezô népek. 1686-ban és a következô pár esztendôben mellénk állt Európa néhány népe, de ehhez is XI. Ince pápa tekintélye és pénze kellett. A II. Rákóczi Ferenc-féle és az 1848-49-es szabadságharcnak is el kellett buknia, mert nem tűrték el, hogy szabad Magyarország legyünk. Az orosz pedig már akkor is hajlandó volt eltiporni bennünket. A legutóbbi háromnegyed évszázad történelme pedig rámutatott, hogy a szabadság bajnokainak vélt nagy népekben sem bízhatunk. Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok, valamint a Szovjetunió évtizedeken át kimondottan ellenségünk volt, Németország pedig nagyhatalmi és piaci érdekeinek megfelelôen emelt vagy ejtett minket. Franciaország: ,,Eleinte -- a századforduló éveiben -- még csak kritikus hangok erôsödtek fel, és a Monarchia föderalizálásának különbözô szláv programjai, illetve a pánszlávizmus iránt nôtt meg az érdeklôdés. Már a háború (I. világháború) elôtt megfogalmazódott azonban a birodalom nemzeti államokká alakításának programja is. Ez -- mint ismeretes -- a háború végére a francia külpolitika elfogadott céljává vált''[166] Rengeteg honfitársunk rajongott Párizsért, követte példáját és remélte támogatását a legújabb korban. A Batsányi János által adott jelszó: ,, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!'' -- hiábavaló ábránd volt hazánk sorsdöntô kérdéseiben. Franciaország Trianon kitalálója, végrehajtója, csendôre lett. Anglia: Két évszázada még azt tartották, hogy Európa erôegyensúlyához hozzátartozik az erôs Monarchia. A XX. században ez a felfogás megváltozott. A II. világháború idején már megegyeztek Magyarország felosztásában a különbözô nézetű csoportok, legfeljebb abban tértek el a vélemények, milyen alapon történjék a felosztás. Lord Hardinge pl. védte az etnikai elvet, vagyis hogy a határok a nemzetek között húzódjanak. Az illetékes tárgyalóbizottságok viszont -- szerinte: ,,Úgy tűnik, minden esetben Magyarország rovására döntöttek.''[167] -- Nem törôdve azzal, hogy sokmillió magyar kerül idegen országba. ,,A Foreign Office ezekben a vitákban kivétel nélkül mindig Magyarországgal szemben és szomszédai mellett foglalt állást.''[168] ,,A leplezetlenül magyar gyűlölô Harold Nicolson, 33 éves Balkán szakértô, aki emlékirataiban utóbb minden kertelés nélkül bevallotta, hogy a magyarokra, ,,erre a turáni törzsre heves utálattal és ellenszenvvel tekintett.''[169] Nem csodálkozhatunk azon, ami Trianonban hazánk ellen végbement. A két világháború között is arra ösztönözték az angolok az igazunkat keresô hazánkat, hogy békésen törôdjünk bele helyzetünkbe. Ennek ellenére a magyarok keresték gazdaságilag és politikailag is Anglia segítségét. Tudjuk azonban, hogy az angol miniszterelnök is benne volt abban a tárgyaló csoportban, amely hazánkat eladta a Szovjetuniónak. Úgy vélhetnénk, hogy a két világháborúban szövetséges nagy Németország erôsebb szimpátiával viseltetett irántunk. Nézzük csak az I. világháború után hogyan gondolkodtak rólunk: ,,A weimari köztársaság... 1923 és 1929 közötti szakaszának külpolitikája Délkelet- Európával szemben két stratégiai célkitűzést fogalmazott meg és követett: a gazdasági (elsôsorban kereskedelmi) kapcsolatok újrafelvételét, illetve erôsítését, valamint a német kisebbségek támogatását.''[170] ,,Az egyik 1926-os külügyminisztériumi állásfoglalás így szól errôl: ,,... miután vagy gyengén fejlett, vagy -- mint Ausztria és Csehszlovákia -- csak egyoldalúan fejlett iparral rendelkeznek ... a Duna középsô és alsó folyása melletti országok'' a német ipar ,,természetes piacai''.[171] Szó sem esik tehát arról, hogy hazánk érdekében is tennének valami fontosat. A náci Németország pedig 1944-ben formálisan is megszállta hazánkat. Évszázadunk nagy fordulatai 1956-ban a magyar rádióban állandóan könyörgött Nagy Imre miniszterelnök, hogy jöjjenek a nyugati nagyhatalmak és segítsenek rajtunk. Nem értek rá. Azaz nem érdekelte ôket Magyarország sorsa. Vagy féltek szembenézni a szovjet erôvel? Mint késôbb kitudódott, nagy volt az egyetértés hazánk dolgában az egyébként hidegháborús ellenségek között a Szovjetunió kizárólagos elônyére Magyarország gyilkos elnyomására. 1989-ben sem másoknak köszönhetjük az ország sorsának jobbrafordulását, hanem Annak, aki hetven évvel korábban Portugáliát megsegítette a rózsafüzért imádkozó gyerekek és az ôket követô nép esedezésére. ,,Nagyasszonyunk, hazánk reménye'', meghallgatva a hívô imát, és amit senki vagy nem sokan mertek remélni, néhány óra alatt megfordult a legyôzhetetlennek kikiáltott Szovjetunió helyzete, és a vasmarok elengedte Magyarországot. Nem perelünk, nem vádolunk senkit, legfeljebb idézzük XII. Pius pápa szokatlanul kemény, diplomata hangneméhez viszonyítva erôs figyelmeztetését, amely akkor hangzott el, amikor Nagy Imre hiába könyörgött: ,,Vigyázzanak a nagyhatalmak, mert ha a kicsik kérésére nem segítenek, nem fogják elkerülni Isten büntetését!'' Mi, hívô magyarok, Isten irgalmában bízunk, mint ahogy Szondy egykoron: ,,Mondd meg neki, Márton, ím ezt felelem: kegyelmet uradtól nem vár soha Szondy, Jézusa kezében kész a kegyelem, Egyenest oda fog folyamodni.''[172] Tudjuk, hogy aki kegyelmet vár, annak gyűlölnie kicsit sem szabad, kegyelmet kell adnia ,,mindazoknak, akik reánk törtek...''. Legyen kegyes hozzájuk a mi Nagyboldogasszonyunk, aki nekik is Édesanyjuk. Mit tehetünk ma Mária országáért? A XIX. század végére Európa-szerte terjedt a vallási közömbösség. Sokan elfordultak Istentôl, Egyháztól, késôbb szembe is fordultak vele. A fiatal nemzedékekkel nem, vagy nem megfelelôen foglalkozott a társadalom. Különösen a szegény gyerekek iskolázása és vallásos nevelése volt nagyon megoldatlan kérdés. A Gondviselés ebben az idôben küldte az olasz ifjúsághoz Bosco Szent Jánost. Ô a tanítás, nevelés, munkásképzés terén egyaránt komoly eredményeket ért el. Segítôtársakat gyűjtött maga mellé, szerzetesrendet alapított, hogy ezt a keresztény szellemű munkát tökéletesebben és más országokban is el tudják végezni. Nálunk Budapesten nem új szerzetesközösséget hoztak létre erre a célra, hanem katolikus hittanár-papok éreztek elhivatottságot arra, hogy a gondokon segítsenek. ,,Prohászka Ottokár püspök egykori tanítványai közül kilencen, felismerve, hogy a fiatalok lelki gondozásában megannyi fogyatékosság tapasztalható, létrehozták a Néri Szent Fülöprôl elnevezett Philippinum papi egyesületet. Ez volt a késôbbi Regnum Marianum szellemi elôdje. Az esztergomi egyházmegyés, fôvárosban dolgozó hittanárokat az a közös szándék vezérelte, hogy valamiképpen megújítsák a hitoktatás gyakorlatát, s egy olyan, ifjúságcentrikus tanítási módszert dolgozzanak ki, amely túlmutat a didaktikus kereteken, s az ifjak egész életére nyújt valláserkölcsi mintát. Az egyesülésnek másik fontos eleme volt a modern nagyvárosi szent papi életforma kialakításának eszméje.''[173] Az 1896-ban kezdôdött mozgalom: Prohászka Ottokár, Majláth Gusztáv püspök és Kanter Károly plébános irányításával, anyagi segítségével jött létre és működött egyre ígéretesebben. ,,A Regnum Marianum (Mária országa) elnevezést a közösség 1901-tôl használta. A névválasztással az atyák a keresztény és nemzeti értékek egységét kívánták jelezni, emlékezve és emlékeztetve arra, hogy Szent István király Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot. Ennek szellemében olyan, mélyen hívô magyar hírességeket állítottak példaként a fiatalok elé, akiket követve -- úgymond -- ,,nemcsak emberebb emberré, magyarabb magyarrá, hanem hívôbb hívôvé'' is válhattak. A név ugyanakkor utalt arra a ,,máriás lelkületre'' is, amely az atyákat jellemezte, s amelyrôl Emôdi László, a közösség krónikása így írt: ,,Nagyon kedves mindannyiunk számára a Mária-tisztelet, amelyik a Szentírásra épül, és nem is tér le arról az alapról...'' Lelki vezetôjük volt ,,Prohászka Ottokár, aki naplójában 1913. november 4-én így emlékezett az atyákra: ,,Mindig nagy érdeklôdéssel, s mondhatom, tisztelettel néztem föl a Regnum Marianum papjaira. Van bennük valami iram. Törik magukat, dolgoznak, s fáradnak ... a kereszténységet a világba beállítani, mégpedig úgy, hogy ne veszítsen semmit, hanem ellenkezôleg, adjon új miliôben ... Hálát adok az Úrnak, hogy a fiatal papokra rányomhattam a lelkes papság karakterét..."[174] A honfoglalás ezredik évfordulóján indult mozgalom nyilván rádöbbent, hogy a Szent István által felismert igazság: Jézus Édesanyja nélkül nem lehet nálunk tartós eredményeket elérni, hiszen Ôrá bízta, örökségként ráhagyta országát elsô királyunk. Az övé vagyunk. Az is nagyon fontos, hogy felismerték: a pesti Chicago, a külkerületi szegény gyerekek is Isten gyermekei, velük foglalkoztak elsôsorban. Az ország többi fiataljához pedig a Zászlónk, Nagyasszonyunk, Kispajtás c. lapjaikkal küldték tanításaikat, s ezzel nagy hatással voltak az egész magyar ifjúság nevelésének megújítására. Az idôsebb generációkhoz pedig azokat a könyveket juttatták el, amelyeket az általuk működtetett Élet Kiadó jelentetett meg. A meglévô magyar keresztény értékeinket ültették bele a gyakorlati életbe. Nem idegenkedtek a máshonnan jött kezdeményezések elfogadásától sem. A Mária Kongregáció módszerét éppúgy alkalmazták, mint az általuk ,,megkeresztelt'' angol eredetű cserkésznevelést. Mivel manapság is inkább csak értelmi nevelés folyik, érdemes ezeken a módszereken elgondolkodni, hiszen az ember nem észlény, van akarata és érzelemvilága is. Az utóbbiak nélkül csonka, féloldalas egyének alakulnak a fiatalokból. Hiányzik belôlük a legfontosabb erény, a szeretet, a mással törôdni tudás, mások megbecsülése és segítése. Aki komolyan veszi küldetését a nevelôk közül, érdemes elolvasni a Regnum Marianum két könyvét: ,,Így, vagy sehogy'' és ,,Mozaikok a Regnum életébôl'' című műveket. Pénzhajhászó világunk megtanulhatná az ô alapelvüket: ''Elsô az Isten, második a gyermek, utána nagyon sokáig semmi, aztán jön az atyák érdeke.''[175] A nagyszerűen működô Regnum Marianum kihívta a nagy ellenség, a sátán haragját. Hatalmas templomát felrobbantották, helyébe egy gyatra ember- szobrot állítottak. Damjanich utcai házukat lebombázták. De élt a mozgalom tovább. Tagjait begyűjtötte a kommunista rendszer rendôrsége. Sokakat el is ítéltek, súlyos börtönbüntetést viseltek el jónéhányan. De túlélt minden vihart, és újra virágozni fog, mert Mária országa építésén fáradozik. Amikor 1901 szeptemberében új és sokáig otthont nyújtó házukat szentelte fel Majláth Gusztáv erdélyi püspök atya a Damjanich u. 50. sz. alatt, Prohászka Ottokár mondta a szentbeszédet. ,,Mikor a hajóraj indulásra készen áll, fölhúzzák az admirális hajóra a zászlót. Ennek a megáldott intézetnek homlokára fölhúzunk mi is egy zászlót, de odatűzünk egy jelet, amelyet nem ember, amelyet maga Isten gondolt s azt a kinyilatkoztatás zárkövére állította. Ez az a signum magnum. Egy nagy jel az égen: az asszony, harczi jel ez, mélyen tisztelt közönség, jóllehet asszony; harczi jel, mert ideális ember s az egész kinyilatkoztatás reá mutat: nézzétek, ez az isteni ember! Ott a túloldalon pedig lehetetlen harczot vívnak, ott is fölhúzzák a zászlót, ott is harczi jel az ember, de az Istentôl elfordult ember.''[176] Íme, egyfajta nagyszerű cselekvés a magyar nép, magyar haza jövôjéért. Az idô sürget és a nemzet érdeke mindenkit ösztönöz a jóra, amit neki és csak neki, itt és nem másutt kell a cél érdekében megtennie. Úgy, ahogyan a napokban elhunyt Keglevich István regnumi atya fogalmazta: ,,Így, vagy sehogy!'' ,,Itt, vagy sehol!'' Ô az 1919. utáni szabadulásért hálából épült, majd a Rákosi Mátyás parancsára felrobbantott Regnum Marianum templom újjáépítésére céloz. Én az egész Regnum Marianumra értem, arra, hogy újra kell építenünk Mária örökségét, a Nagyboldogasszony országát Jézus Krisztus dicsôségére. Lehetetlennek látszik? Iszonyú csata után tartott szemlét az orosz fronton Kéry tábornok. Már lemondott a huszárzászlóaljról, amikor a jeges havon vágtatva megérkezett a csoport. Tabódy István fôhadnagy jelentette: ,,Tábornok úr, a többszörös túlerôbôl kivágtam és visszahoztam a Szűzanya segítségével a zászlóaljamat.'' Összeesett a nagy vérveszteségtôl. Mások mondták el, hogy a rettenetes helyzetben hangosan fogadta meg a fôhadnagy: ,,Szűzanyám, ha kimented a katonáimat, pap leszek.'' Állta a szavát akkor is, amikor már kispapként börtönbe hurcolták, késôbb újra meg újra megszenvedtették. Nem rég temettük. Ha lesznek követôi, az ördögi gyűlölet gyűrűjébôl kimenti hazánkat Nagyboldogasszonyunk. ======================================================================== ,,Assumptio-dogma'' Függelék Az ,,Assumptio-dogma'' ünnepélyes kihirdetése 1950. november 1-én, Mindenszentek ünnepén történt. A kihirdetést megelôzte egy világméretű teológiai felkészítés. Ennek az elôkészületi munkálkodásnak része az a történelmi dokumentum is, amelyben Rendtartományunk szombathelyi Hittudományi Fôiskolája is kérte az Assumptio-tételnek dogmaként történô kihirdetését. (Az eredeti szöveg -- latin nyelvű.) A DOKUMENTUM Szentséges Atya! Mi. a Kisebb Testvérek Rendje magyarországi Mária-Tartománya Hittudományi Fôiskolájának tanárai és hallgatói, Szentséged lábaihoz borulva a legmélyebb hódolattal és tisztelettel kérjük, hogy a Boldogságos Szent Szűz mennybevitelének misztériumát, amely eddig, mint katolikus híveinknek általánosan vallott és híveink körében legmélyebb hittel elfogadott igazsága létezett, -- szent hitünk tételeként és katolikus Egyházunk dogmájaként hirdesd ki. Rendtartományunk az 1523. esztendôtôl, a burgosi nagykáptalan évétôl kezdve -- a Mennybefelvett Boldogságos Szűz Máriáról, a Nagyboldogasszonyról nevezte magát és sajátos tisztelettel mindig, e címen övezte az Isten Anyját. Ennek egyik bizonysága, hogy a középkortól kezdve nemkevés kolostorát a Nagyboldogasszony tiszteletére építette és szentelte. Így pl. Kôrös, Segesd, Kanizsa és más kolostorok. Korunkban: Andocs. Továbbá a magyar ferences írók, nevezetesen fr. Laskai Osvát híres művében a ,,Biga salutis''-ban, fr. Temesvári Pelbárt ,,Stellarium coronae BMV'' c. könyvében, valamint Rendtartományunk provinciálisa P. Kopcsányi Bonaventura Márton (1614-16) magyar nyelven írt ,,Szűz Mária élete'' c. könyvében és Tartományunk szinte összes szónokai, akik a XVIII. és XIX. században publikáltak prédikációkat, mint P. Sztankovátai Lipót, P. Klenál Nárciusz, P. Török Ignác, P. Kovács Ágoston; a közelmúltban P. Buttykay Antal, szakadatlanul úgy hirdették a misztériumot, Mária test- és lélek szerinti mennybevételét, mint amely az Isten Anyját tisztelô hívek imádságos életében mindig is otthonos. A Rendtartománynak e tanúbizonyságára támaszkodva, annál nagyobb bizalommal tárjuk fel kérésünket Szentséged színe elôtt, minthogy tények világánál joggal tarjuk magunkat is a Mennybefelvitt Boldogasszony fiainak. Megismételve és újra szorgalmazva hô kérésünket, kérjük Szentségedet, hogy tévedhetetlenségi karizmád birtokában ne késlekedj a Szent Szűz mennybevitelének tételét szent hitünk dogmájaként ,,urbi et orbi'', ,,Róma városa és az egész földkerekség'' számára minél elôbb kihirdetni. Szentséged lábát csókolva, mindhalálig hűséggel, a Magyar Nagyboldogasszony Ferences Rendtartomány Teológiai Fakultásának tanárai és hallgatói. Kelt, Szombathelyen (Sabaria), 1946. december 31. Aláírások Kérésünk b. e. XII. Pius pápához annak idején a többi kéréssel együtt bizonyosan eljutott. A sok-sok ezer kérelem között súllyal, fôleg döntô jelentôségű súllyal természetesen nem esett latba. De elment és szerényen ott húzódott meg a többi között. A történelmet irányító Isten azonban látta és számba vette: a tétel ma Anyaszentegyházunk dogmája. ======================================================================== Az Október 6. tér emlékparkja Zalaegerszegen Függelék Zalaegerszeg lendületesen fejlôdô nyugat-magyarországi város. Nyolcvan éve még csak tizenháromezer lakosa volt, ma már hatvanötezer. A jubileumi és millenniumi évben az Október 6. téren emlékparkot létesítenek. Emléket állítanak azoknak a katonáknak, akik hazájuk védelmére vonultak hadba történelmünk során, és életüket áldozták érte. Az emlékpark négy méter magas, román-stílusú kapun léphetünk be. Ez kissé szabálytalanul illeszkedô elemeivel maga is emlékeztet a történelmi kataklizmákra. Gyámkövén a magyar címer díszeleg. A szerkezet koronája viszont a Magyarok Nagyasszonyának a szobra. ,,Mária a trónon ül, -- írja le az alkotó, Szabolcs Péter szobrászművész --, az alakját megnyújtottam, hiszen négy méter magasra kerül, s a rövidülés miatt csak így láthatjuk majd jól az arcát. A Magyarok Nagyasszonya áldásra emeli a kezét, ô viseli a millennium jelképévé vált koronát. Ölében tartja a Gyermeket, a Kisjézust, akinek a kezében ott a jogar és az országalma.'' ,,Ez volna a ,,nemzet kapuja'', az emlékpark bejárata, a hazáért elesett hôsök emlékművéhez vezetô út kezdete.'' Mögötte ott sorakoznak történelmünk jelképei: ,,A kapun áthaladva következne a 48-49-es emlékmű, egy füves dombra szúrt bronz huszárkard, pengéjén a szöveg: ,,Hazádnak rendületlenül''. A dombon emlékkövek, rajtuk az aradi vértanúk és a zalai honvédek nevei. Az elsô műalkotás az ország megteremtésérôl szól, a második egy csodálatos, a függetlenségért, a szabadság gondolatáért kiálló korszakot idéz. A harmadik, már meglévô, arról üzen, hogy elszenvedtünk egy ránk kényszerített háborút. A szoboregyüttes záróakkordja nyolc gránittáblából épülne, felül egy kis lélekharanggal. A táblákba vésve olvasható majd a II. világháborúban elesett katonák névsora.... 800 körülire bôvült a lista.'' (Zalai Hírlap, 2000. nov. 25.8.) Úgy érzem, a XX-XXI. század fordulóján élô és alkotó művész Kovács Attila építésszel zseniálisan érzett rá a történelmi igazságra: a magyar nép és állam sorsának, de még a létének, fennmaradásának a megértéséhez is csak ezen a ,,kapun'', a Magyarok Nagyasszonyának eszméjén át lehet bejutni. Már nyomták a könyvemet, amikor az újsághír eljutott hozzám. Boldogan olvastam és örömmel adok hírt írásom záróakkordjaként a kedves olvasónak: Íme az eszme a modern világban is felragyog, művészi ihleteket sugall, megragadja a tehetséget, és ez nem csak történelmi igazsághot önt bronzba, hanem egész lelkével megszereti -- s reméljük, velem együtt -- meg is szeretteti a Magyarok Nagyasszonyát. Erre utalhat a lapban közölt külön fotó a fejérôl és az aláírás: ,,Egy szerethetô arc...'' (Fotó: Pezzetta Umberto) Igen, a mi csodálatos Nagyasszonyunk szeretô és szerethetô arca. Az emlékpark elôtt áll, de a jövôbe néz, és utat mutat. Remélem, sokan eltalálnak hozzá, és írással, művészettel, de mindenképpen nagy-nagy szeretettel viszik közelebb hozzá újra nemzetünket: Az Ô egyetlen földi örökségét. {kép} Szabolcs Péter alkotása: Magyarok Nagyasszonya Zalaegerszeg, Október 6. tér Mészáros T. László fotója ======================================================================== Köszönetnyilvánítás Függelék Hálásan köszönöm minden segítôtársam munkáját, akik a szerkesztésben, szedésben, szövegellenôrzésben velem munkálkodtak. Külön köszönöm Macskássy Izoldának az Emese álma c. kép reprodukciójának és Szabolcs Péternek a Magyarok Nagyasszonya szobráról készült fotó közlésének engedélyezését. ======================================================================== Felhasznált irodalom Függelék Arany János, Szibinyáni Jank -- V. László -- Szondy két apródja A Világ Gyôzelmes Királynôje Balogh Ágost de Nemcsicz, Beatissima Maria aua Regina et Patrona Hungariarum, Agriae, 1873. I.k. -- u. o. 1876. II. k. Bárczi Géza, Magyar szófejtô szótár, Budapest, 1941. Kir. Magy. Egyet. Ny. Berzsenyi Dániel, A magyarokhoz Bíró István, Saeculum Marianum Bonfinius, Antonius, Rerum Hungaricum Decades 5, /Budae, 1770/ Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei ford.: Kulcsár Péter, Balassi Kiadó, Bpest. 1995. Bozsóky P. Gerô, Magyarok útja a pogányságból a kereszténységig, Agapé Szeged, 1999. Dobszay János, Így vagy sehogy, 1991.Mozaikok a Regnum életébôl, 1996. Corvinus Kiadó Érszegi Gábor, Árpádkori legendák Eszterházy Pál nádor könyörgése a Magyarok Nagyasszonyához Fejér, Gregorius, Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus et civilis Budae S. Gerardi Epistola scripta Gombocz-Melich, Magyar etimológiai szótár, Budapest, 1914-30. MTA Hartvicus de Ortenburg, Vita S. Stephani Hung. Protoregis. Ed. Josephus Podhraczky, Budae, 1836. Hozsanna, ima- és énekeskönyv Istvánfi, Regni Hungariae Historia Izsóf Alajos, Néhány ismertetô szó a Regnum Marianumról Kandra Kabos, Magyar Mythologia, II. kiadás, Hídfô Baráti Köre, kiad. 1978. Lányi Károly, Magyar Egyháztörténelem, átdolgozta Knauz Nándor, Esztergom, 1866. Magyarország műemlékei I-II. Magyar Sion, 1869. Nagyfalussy Lajos, Regnum Marianum, Budapest, 1938. Pázmány Péter összes munkái, VII. k. Prédikációk Mária tiszta fogantatásáról Pray Gy. Eppatus Strig. Specimen Hierarchiae Hung., Pozsony, 1776. Religio, 1857. II. Relkovic Neda dr. Kat. Szemle, 1921. I. Romsich Ignác, Helyünk és sorsunk a Duna-medencében, Osiris Kiadó, Budapest, 1996. Schematizmus Franciscanus S. Ladislai, 1866. Schwandtner, Scriptores rerum Hungaricarum Stiltingus, Joannes, SJ, Vita Sancti Stephani R. Hung., Cassoviae, 1767. Szarvas Gábor-Simonyi Zsigmond, Magyar nyelvtörténeti szótár, Budapest, 1890. Szerelmey Miklós, Magyar hajdan és jelen élethű rajzolatokban magyarázó szöveggel, Pest, 1847. Temesvári Pelbárt, OFM, Pomerium Aureum totius Theologiae Rosarium Timon, Epitome Chronolog. Regni Hung. Vita S. Gerardi Zlinszky János, A szentkorona-eszme és története A magyar szentkorona és a szentkorona-tan az ezredfordulón Molnár Tamás, Szakralitás és legitimáció A Szentírási idézeteket az Ó- és Újszövetségi Szentírás Neovulgáta alapján fordításból vettem. Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1997. kiadása ======================================================================== Macskássy Izolda: Emesa álma Függelék {kép} Macskássy Izolda: Emese álma ======================================================================== Jegyzetek Függelék 1 A magyar küldetéstudat története, 1991. 1998. 2 Fatima üzenete, 5 3 Schwandtner, Scriptores rerum Hung., Tom I. 583-4 4 u.o. 5 Fejér, Codex diplomaticus, T:III. 326 6 Stilting, Vita S. Stephani, 148. 7 Szerelmey Miklós, Magyar hajdan és jelen, 18b 8 Vita S. Gerardi, 333 9 Lányi Károly: Magyar Egyháztörténelem, 255-6. 10 S.Gerardi Epistola scripta 11 Bonfini, Rerum Hungariarum II. Lib. 1.140. -- Fejér,Codex Diplomaticus, Tom. 4. vol. 2. 487-488. -- Tom. 8.vol.2.329-330. 12 Lányi, im. 162 13 Magyar etimológiai szótár, 155 14 Magyar szófejtô szótár, 11 15 Szarvas-Simonyi, Magyar Nyelvtörténeti Szótár, 13 16 V. S. Stephani, 67 17 Bonfini, i.m. Dec.2. lib.1.140 18 A pogányságban tisztelt nagyasszony nyári ünnepérôl bôven olvashatunk Kandra Kabos Magyar mythologia 272-277.; téli ünnepérôl u.o. 277-284. 19 lásd Hartvik, im. 50 20 Bonfini, im. Dec.II.lib.1.,142 21 Hartvik, im. 75 22 Vö. Stilting, im. 362 23 Pray Gy. Eppatus Strig. Specimen Hierarchiae Hung. Pozsony, 1776., I. 308) 24 im. 303-4 25 Stilting, im. 130-1 26 Balogh Á., Beatissima Maria qua Regina et Patrona Hungariarum, 1873. 1876. 35 27 Vö. Balogh, im.35,93,165 28 Bonfini, im. Dec.II. Lib. 1.140. 29 im. 67-8. 30 im. 21-2 31 Indictio: 15 éves idôszámítási ciklus. 32 Szerelmey, im. 21-22. 33 Regnum Marianum, 45 34 Vö. Lányi, im. 267-9 35 Hartvik, ad Cracov. Cap. IV. 26. 36 Stilting, 287 37 Hartvik, 71-2 38 Bonfini, im. Dec.II. lib. 1. 144 39 Vö. Hartvik, im. 83-4 40 vö. Bonfini,im. Dec.II.lib. 1. 144 41 im. 307-8 42 Hartvik, im. 84 -- Bonfini, im. 144 43 Hartvik, im. 84-85; vö. Bonfini, i. hely 44 Zlinszky János, A Szentkorona eszme és története, 9-10 45 Arany J., Szibinyáni Jank 46 Bozsóky P. Gerô, Magyarok útja, 258 47 Érszegi G., Árpád-kori legendák,17 48 Bozsóky, im. 217 49 Szeretném, ha szeretnének 50 Hozsanna 195. 51 Arany: V. László 52 Hervadt tulipán -- örök árvalányhaj, 1917 53 Mária, Világ Gyôzedelmes Királynôje, 120-121. 54 (Fejér, Codex dipl. T.4.vol.2.487-8. Az 1259. évben) 55 Fejér, im.T.8.v.2.329-330 56 Balogh, im. 46 57 Fejér, im.T.9.v.4.131 58 Istvánfi, Regni Hungariae Historia, Lib. 47. 604 59 Timon, epitome Chronolog.Regni Hung. 556 60 Balogh, im.27/b 61 Lányi, im. 472-3 62 Balogh, im. 326-331 63 Balogh, im. 331 64 Világ Gyôzedelmes Királynéja, 131-2 65 Vö. Magyarország műemlékei, I.131. 245., II. 283. 66 Balogh, im.131-2 67 im.172 68 Relkovicz Neda dr., Katolikus Szemle, 1921. I.268 69 Vö. Nagyfalussy,im.16a,40a 70 u.o.32b 71 Balogh, im. 46 72 Nagyfalussy, im. 29 73 u.o. 32 74 Balogh, im. 289 75 Balogh, im. 287 76 Balogh, im. 308 77 Vö. Nagyfalussy, im. 13 78 Pázmány P. összes munkái, VII. kötet, 781 79 Hozsanna 192, 1.3.5.7.10.12.13. 80 Zsolozsmáskönyv III. 4. 1263 81 Balogh, im. 32 82 Balássy F. Történelmi adatok s töredékek az erdélyi kat. fônemesek vallásos buzgalmáról. -- Religio, 1857. II.18.sz. 151 83 Balogh, im. 772 84 Schematizmus Franciscanus S.Ladislai, 1866. 20 85 Vö. Fejér, im. T.VIII.v.1. 381 86 Vö. Knauz, Magyar Sion, 1869. 736 87 Balogh, im. 329 88 Balogh, im. 406 89 Vö. Balogh, im. 331. 403 90 Prohászka Ottokár, Összegyűjtött munkái, XVIII. k. 23 91 Világ Gyôzedelmes Királynôje, 117 92 Berzsenyi D. : A magyarokhoz 93 Celanoi Tamás, Vita II. c. 7. 94 Az elsô név szerint ismert magyar költô 95 Pest, 1508. 96 Kozma Andor: A magyarok symphoniája 97 Hozsanna 167, 1-3 98 Hozsanna 168, 2.5.6 99 Hozsanna 197, 1-2 100 Hozsanna 285, 5. 101 Hozsanna 285, 1-3. 102 Hozsanna 284, 9 103 Hozsanna 171, 3 104 Hozsanna 148, 5-6 105 Hozsanna 191, 1. 3. 106 Hozsanna 167, 7-8. 107 Hozsanna 204, 1-2. 108 Hozsanna 190, 1. 109 Hozsanna 286, 3-5. 110 Hozsanna 290, 1-2. 111 Hozsanna 286, 1-2. 112 Hozsanna 290, 3-5. 113 Hozsanna 189, 1-2. 114 Hozsanna 284, 11. 115 Hozsanna 182, 1-4. 116 Hozsanna 285, 6 117 Hozsanna 288, 1.3.5-7. 118 Hozsanna 183, 1-2. 119 Hozsanna 288, 4. 120 Hozsanna 181, 3. 121 Hozsanna 165, 4. 6. 8. 122 Hozsanna 175, 2. 5. 123 Hozsanna 184A, 1. 124 Hozsanna 185, 1-2. 4. 125 Hozsanna 171, 1. 126 Hozsanna 161, 1-2. 127 Hozsanna 162, 3-4. 128 Hozsanna 162, 1-2. 129 Hozsanna 180A 130 Hozsanna 193, 4. 131 Hozsanna 188, 3. 132 Hozsanna 189, 3-6. 133 Hozsanna 187, 1-4. 134 Hozsanna 161, 7. 135 Hozsanna 165, 4-5. 136 Hozsanna 176, 1. 137 Hozsanna 167, 8. 138 Hozsanna 169, 1-3. 139 Hozsanna 172B, 1-2 140 Hozsanna 174, 5 141 Hozsanna 155,4 142 Hozsanna 195, 1-5. 143 Hozsanna 196, 4 144 Stampay, 85 145 Stampay János, Kath. Egyházi énekek, imák, 106 146 Világ Gyôzedelmes Királynôje 147 u.o. 126-127 148 im. 127 149 Világ Gyôzedelmes Királynôje, 170-171 150 u.o. 172 151 im. 173 152 im. 173 153 im. 173 154 Kandra K., Magyar Mythologia, VIII-IX 155 im. IX 156 Bozsóky, 94-120 157 94. 158 102-111 159 Bajza József: Sóhajtás 160 Világ Gyôzedelmes Királynôje, 132 161 Szakrálisnak, szentnek mondja a szerzô azt az elgondolást, hogy az állam, a társadalom hű tükörképe az Isten által alkotott csillagvilágnak, kozmosznak 162 A magyar szentkorona és a szentkorona-tan az ezredfordulón, 37; Molnár Tamás, Szakralitás és legitimáció 163 im. 38 164 im. 41 165 im. 48-49 166 Romsics Ignác, Helyünk és sorsunk a Duna-medencében, 12 167 im. 67 168 uo. 169 im. 63 170 im. 183 171 uo. 172 Arany J., Szondy két apródja 173 Dobszay J., Így, vagy sehogy, 10 174 Dobszay J, Mozaikok a Regnum életébôl, 9 175 Mozaikok, 12 176 Izsóf Alajos, Néhány ismertetô szó a Regnum Marianumról, 4