Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Verbényi István--Arató Miklós Orbán (szerk.): Liturgikus Lexikon Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Munkatársak Elôszó Bevezetô Bevezetô a 2. kiadáshoz Útmutatás a Liturgikus Lexikon használatához A liturgikus könyvek latin és magyar nyelvű kiadásai A II. Vatikáni Zsinat után használt latin liturgikus szakkifejezések magyar fordítása Rövidítések A Liturgikus Lexikonban idézett szentírási helyek rövidítése Ábrák jegyzéke Képek jegyzéke Névmutató Helymutató Nem liturgikus fogalmak magyarázata Felhasznált irodalom Szerzôk Szócikkek ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv 2., bôvített kiadásának elektronikus változata. A könyv 2001-ben jelent meg a Szent István Társulat és a Kairosz gondozásában az ISBN 963 361 255 1 azonosítóval. Az elektronikus változat Verbényi István engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más jog a szerzôké. A programot 800 x 600 -as képernyôfelbontás mellett lehet legjobban olvasni. ======================================================================== Munkatársak Szerzôk AM Dr. Arató Miklós Orbán, ciszterci házfônök, Pécs BB Dr. Barsi Balázs, OFM, fôiskolai tanár, Sümeg BGY Béres György, Wien BL †Bíró Lucián, OSB BP Dr. Bohus Péter, plébános, fôiskolai tanár, a veszprémi egyházmegye zeneigazgatója, Nemesvámos FÁ Füzes Ádám, Esztergom-Budapest fôegyházmegye papja, a Pontificio Instituto Liturgico hallgatója, Róma OL Dr. Orosz L. Athanáz, Dámóc OM Oláh Miklós, szemináriumi rektor, Nyíregyháza TL Tardy László, karnagy, az Országos Magyar Cecília Egyesület társelnöke, Budapest VI Dr. Verbényi István, plébános, fôiskolai tanár, az Országos Liturgikus Tanács tagja, Budapest Lektorálta Dr. Sólymos Szilveszter O. S. B -- római liturgia Oláh Miklós -- görög katolikus liturgia Lukin László -- egyházzene Dr. Kelecsényi Gábor és Dr. Kerekes Károly O. Cist. nyelvi lektor Rajzok Simon András és Timkó Imre Fotók Takách Ágnes Borítóterv Gregor László ======================================================================== Elôszó Huszönöt éve, 1963. december 4-én látott napvilágot a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat ,,Sacrosanctum Concilium'' kezdetű Liturgikus konstitúciója. Ebben az elsô és egyik legfontosabb zsinati okmányban olvassuk: ,,A liturgia az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelybôl minden ereje fakad'' (Lk 10). A liturgia szerepének ezt az egyértelmű értékelését nagyhorderejű gyakorlati intézkedések követték. Az Egyház az eddigi latin nyelv helyett tág teret biztosított a liturgiában a népnyelv használatának. Nagy változások történtek az egyes liturgikus cselekmények szertartásrendjében is. Nem is szólva arról, hogy a zsinat óta az Egyház új és egészen sajátos magatartást kíván az istentiszteletek résztvevôitôl. A Liturgikus konstitúció 14. pontja így ír errôl: ,,...A híveket neveljék rá a liturgikus ünneplésben való tudatos, tevékeny és teljes részvételre. Ezt követeli magának a liturgiának a természete: a keresztségbôl származó joga és kötelezettsége ez a krisztusi népnek, amely ,,választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép'' (1Pét 2,9; vö. 2,4--5). Ez a fontos követelmény természetesen csak akkor valósulhat meg, ha az Egyház felelôs vezetôi mindent megtesznek a liturgia résztvevôinek, a papoknak és a híveknek folytonos tanítására és nevelésére. Csak így remélhetô ugyanis, hogy mindnyájan egyre inkább elsajátítjuk a legfontosabb liturgikus ismereteket, és egyúttal áthat bennünket az új liturgia igazi szelleme. Szívbôl reméljük, hogy egyéb más segédeszköz mellett a jelen Liturgikus Lexikon nagymértékben hozzájárul majd liturgikus műveltségünk gyarapításához. Ebben a reményben ajánlom ezt a régóta esedékes kiadványt a lelkipásztorkodó papságnak, a papnövendékeknek, a teológiai tanfolyamok hallgatóinak, a tudatos keresztény életre törekvô világi hívôknek és minden érdeklôdônek is. Szombathely, 1988. december 25. Konkoly István szombathelyi megyéspüspök, az Országos Liturgikus Tanács elnöke ======================================================================== Bevezetô TÖBB MINT ÖTVEN ÉVE jelent meg magyar Liturgikus Lexikon, legutoljára Kühár Flóris és Radó Polikárp bencés atyák szerkesztésében (Komárom, 1933). A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat liturgikus reformja szükségessé tette, hogy elsôsorban a gyakorlati szempontokat figyelembe véve, új szerkesztésben készítsünk el egy olyan Liturgikus Lexikont, amely a felmerülô mindennapi kérdésekben kíván eligazítást adni. Az egyes kifejezések görög, latin, esetleg héber vagy arám eredetére rámutat, de nem kíván a csaknem kétezeréves liturgikus fejlôdés gazdag részleteivel foglalkozni. Sokkal inkább az a célja, hogy a liturgikus reform szellemében világos fogalmi meghatározásokat adjon, és a 25 év alatt megjelent szertartáskönyvek és liturgikus instrukciók, valamint az új Egyházi Törvénykönyv (Róma, 1983; Budapest, 1985) alapján útmutatást és tájékoztatást nyújtson a papságnak, azoknak a világiaknak, akik bármely feladat ellátásával szerepüknek megfelelôen tevékeny végzôi a liturgiának és ugyanakkor mindenkinek, akit érdekel a katolikus egyház liturgiája. Lexikonunk a Magyarországon döntô többségű római (latin) szertartású katolikus egyház gyakorlatára volt figyelemmel, de bôven ismertetjük a Római Szentszékkel egységben élô görög katolikus testvéreink szertartásait is. Az ökumené jegyében többször kitérünk a római egyházzal egységet nem tartó keleti egyházak rítusaira is. Lexikonunkban több helyütt eltérünk az MTA ,,A magyar helyesírás szabályai'' (Bp., 1988.) elôírásaitól. Így pl. tudatosan mindig nagybetűvel írjuk az egyházi ünnepek és szent napok neveit: pl. Szent Család ünnepe, Virágvasárnap, Halottak napja stb. Hasonlóképpen nagybetűvel kezdjük a három isteni személyre vonatkozó elnevezéseket: Isten, Szentháromság, Isten Báránya, Bárány (ha az Jézusra vonatkozik), Eukarisztia, Oltáriszentség, Szentség (ha ez az Eukarisztiát jelöli), Ige (ha ez a második isteni személy megnevezése) stb. Nagybetűvel írjuk az Egyház nevét, ha minden jelzô nélkül Jézus Krisztus egyetemes egyházát jelenti. De kisbetűvel a jelzôs összetételekben. Nagybetűvel kezdjük az imádságok neveit, pl. Miatyánk, Üdvözlégy stb. Ugyancsak: Biblia, Szentírás, Írás, Írások (ha ezek a Biblia megnevezései); végül a zsolozsma imaóráinak és a mise ordináriumának neveit, pl. Vecsernye, Kyrie stb. A nyugati latin egyházi személyiségek neveit magyarosan elfogadott alakjukban hozzuk, pl. Szt. Benedek, Szt. Ágoston stb., de a névmutatóban zárójelben feltüntetjük az eredeti latin nevet, pl. Benedictus, Aurelius Augustinus. A keleti egyház görög személyeinek és helységeinek nevét fonetikus átírással használjuk, pl. Khrüszosztomosz (Aranyszájú Szt. János), Nagy Szt. Baszileiosz (Vazul, Bazil). A görög nevek átírásánál következetesen Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma (Szent István Társulat, Bp., 1980.) c. művét követjük. A nyugati neveknél pedig dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története (Ecclesia, Bp., 1983., 1985.) művében használt írásmódot alkalmazzuk. Sok nehézséget okoz a népnyelvű liturgia bevezetése utáni, még ma is meglévô szaknyelvi bizonytalanság. A különféle katolikus kiadványok ugyanarra a fogalomra több szót és többféle írásmódot használnak, pl. eucharisztia, Eucharisztia, eukarisztia, Eukarisztia. Itt a nyelvészek meghallgatása után döntenünk kellett a legjobbnak látszó kifejezés és írásmód mellett. Mindenesetre nagyon szükségesnek tűnik olyan szószedet összeállítása, amely biztosítaná a teológiai kifejezések könyvkiadásban, folyóiratokban és katolikus sajtóban egységes írásmódját. Munkánkban hálás köszönettel vagyunk Bíró Lucián bencés atyának, aki 90. életévében is lelkesedéssel és támogatásával állandóan segítette e lexikon megszületését. Köszönjük lektoraink áldozatos munkáját, akik igen sok segítséget nyújtottak gondos és részletekbe menô megjegyzéseikkel. Mindezek ellenére kérjük olvasóinkat, hogy a rendkívül nagy és szétszórtan található anyag feldolgozásában elôforduló hiányokra vagy téves adatközlésre szíveskedjenek a szerkesztôk figyelmét felhívni, hogy azokat egy második kiadásban kijavíthassuk. Budapest, 1988. december 4-én, a Liturgikus konstitúció jóváhagyásának 25. évfordulóján Verbényi István és Arató Miklós Orbán szerkesztôk ======================================================================== Bevezetô a 2. kiadáshoz AZ ELSÔ KIADÁS több mint tíz évvel ezelôtt jelent meg, és három év alatt elfogyott. Azóta levélben, telefonon és személyesen is sokan sürgették egy új kiadás megjelentetését. Ezen kérések teljesítésére most van lehetôségünk. Az elmúlt tíz év nem telt el változások nélkül. Új liturgikus könyvek és dokumentumok láttak napvilágot a Liturgikus Konstitúció szellemében. Természetes tehát, hogy az új kiadás szerkesztésénél ezeket a változásokat is figyelembe vettük. Munkatársaink ellenôrizték a szócikkeket, és szükség szerint kiigazították azokat. Új szócikkeket is bôvült az új kiadás, amelyekrôl beszélnünk kellett. Ilyen pl. a ,,Liturgia a Katolikus Egyház Katekizmusában'', vagy az ,,Inkulturáció''. Ezek jelentôsége az utóbbi idôben megnôtt. A fekete-fehér képmellékletet színesekre cseréltük. A lexikon megjelenése óta az örökkévalóságba költözött Bíró Lucián bencés atya, aki az elsô kiadás elôtt buzgón ösztönzött és bátorított bennünket, hogy a II. Vatikáni Zsinat után összeállítsuk a Zsinat szellemében készült új Liturgikus Lexikont. Ô ugyanis annak idején oroszlánrészt vállalt a Radó Polikárp és Kühár Flóris által szerkesztett Liturgikus Lexikon munkájából, amit 1933-ban Komáromban adtak ki. Ô már csak fentrôl segíthetett, amit biztosan meg is tett. Az új kiadás szerkesztésébe bevontuk Füzes Ádámot, a Budapest- Esztergomi Fôegyházmegye fiatal papját, aki jelenleg a római Pápai Liturgikus Intézetben készíti licencia dolgozatát. Az új kiadás elôkészítésében Arató Miklós Orbán ciszter atya nem tudott részt venni, mert közben Pécsre került, és az ottani rendi feladatok megoldása minden idejét leköti. Remélem, e kötetet forgatván, szeretettel emlékezik az elôzô kiadás szerkesztésének hosszú, fárasztó, de igazán örömteli, szép óráira. Kívánom, hogy könyvünk segítségével sokan találják meg kérdéseikre a megfelelô választ, mélyebben ismerjék meg a liturgia szépségeit és szeressék meg Egyházunk legszentebb szolgálatát. Budapest, 2000. augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén Verbényi István szerkesztô ======================================================================== Útmutatás a Liturgikus Lexikon használatához A Liturgikus Lexikon ábécés sorrendben ismerteti a liturgikus fogalmakat. A címszavak vastagon vannak szedve, utána zárójelben vagy az idegen eredetű szó etimológiája, vagy a magyar kifejezés latin megfelelôje található. Utána következik a szócikk, a címszó magyarázata. Ha szócikkben belül elôfordul a címszó, azt az ún. tilde ,,ô'' jel helyettesíti. Az utaló jel --> azt jelenti, hogy a szócikkben használt fogalom bôvebb kifejtését hol találja meg az olvasó. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Liturgikus Lexikonban szereplô minden személy- és földrajzi név adatait külön fejezetek ismertetik a lexikon végén. Ugyancsak egy fejezet magyarázza a lexikonban elôforduló nem liturgikus fogalmak értelmét. A szócikk végén lévô * (csillag) és szám arra utal, hogy az ismertetett liturgikus szertartás a római rítusban melyik liturgikus könyvben található meg a 15. oldalon lévô felsorolás számozása alapján. Ugyancsak a szócikk végén található utalás a tárggyal kapcsolatos ábrára. ======================================================================== A liturgikus könyvek latin és magyar nyelvű kiadásai 1. Calendarium Romanum (1969) magyar: Általános szabályok a liturgikus évrôl és naptárról (A miseliturgia teljes megújítása, Szent István Társulat, Budapest, 1972, 97--130. o.); (Római Misekönyv, Misekönyv I., MKPK, Budapest, 1991 [2. kiadás], 77--101. o.) 2. Caeremoniale Episcoporum (1984) magyar: nincs magyar fordítása 3. Sacra Congregatio pro Cultu Divino, Directorium de Missis cum pueris (1973) magyar: Gyermekmisék vezérkönyve (Bűnbocsánat és Oltáriszentség, MKPK, Budapest, 1976, 377--394. o.) 4. Officium Divinum, Institutio Generalis Liturgiae Horarum (in LH, vol. 1) magyar: Általános rendelkezések a szent zsolozsmáról (Magyar Kurir, 66--67 [1976--77] 1976. okt. 16--1977. jan. 29.); Szent Zsolozsma, Az Imaórák Liturgiája a római szertartás szerint (1. Kötet 11--114. o.); Zsolozsmáskönyv, Az Imaórák Liturgiája a római szertartás szerint az Olvasmányos imaóra kivételével ( 9--114. o.) 5. Missale Romanum, Institutio Generalis Missalis Romani (in MR) magyar: A római misekönyv általános rendelkezései (A miseliturgia teljes megújítása. Szent István Társulat, Budapest, 1972. 11--96. o.); (Római Misekönyv, Misekönyv I., MKPK, Budapest, 21991, 21--69. o.) 6. Pontificale Romanum, De Institutione Lectorum et Acolytorum, de admissione inter candidatos ad Diaconatum et Presbyteratum, de sacro coelibatu amplectendo (1972) magyar: Az egyházi rend felvételére jelöltek befogadási szertartása, a lektorok felavatása, az akolitusok felavatása [A püspök, a pap és a szerpap szentelése, OLT, Budapest, (1993) 119--128. o.] 7. Officium Divinum, Liturgia Horarum iuxta ritum romanum (4 vol. 1971 [1. kiadás], 1987 [2. kiadás]; 5. vol. Supplementum in preparatione) magyar: Szent Zsolozsma, Az Imaórák Liturgiája a római szertartás szerint (4 kötet, Budapest, 1991--1992); Zsolozsmáskönyv, Az Imaórák Liturgiája a római szertartás szerint az Olvasmányos imaóra kivételével, Budapest, (1992 [1. kiadás], 1998 [2. kiadás]); Kis Zsolozsmáskönyv, Válogatás az Imaórák Liturgiája hivatalos kiadásából, OLT, Budapest, (1996) 8. Missale Romanum (1969 [1. kiadás]; 1975 [2. kiadás]; 2000 [3. kiadás]) magyar: Misekönyv (Szent István Társulat, Budapest 1969 [1. kiadás]), Betétlapok a Misekönyvhöz (1969); Római Misekönyv, Misekönyv I., Szent István Társulat, Budapest, 1991 [2. kiadás]; Misekönyv II., A szédesznél (papi széknél) mondandó könyörgések, Budapest, (1991 [2. kiadás]) 9. Pontificale Romanum, Ordo Benedictionis Abbatis et Abbatissae (1970) magyar: nyomtatásban nem jelent meg 10. Pontificale Romanum, Ordo Benedicendi Oleum catechumenorum et infirmorum et conficiendi chrisma ( 1970) magyar: jóváhagyott kézirat (nyomtatásban nem jelent meg) 11. Rituale Romanum, De benedictionibus (1984) magyar: elôkészületben: Szentelések és áldások [ideiglenes OLT (1980)] 12. Rituale Romanum, Ordo Baptismi Parvulorum (1969 [1. kiadás], 1973 [2. kiadás]) magyar: A gyermekkeresztelés szertartása, MKPK, Budapest, (1973) 13. Pontificale Romanum, Ordo Confirmationis (1971) magyar: A bérmálás szertartása (A gyermekkeresztelés szertartása, MKPK, Budapest, 1973. 265--344. o.) 14. Ordo Coronandi Imaginem b. Mariae Virginis (1981) magyar: nyomtatásban nem jelent meg 15. Rituale Romanum, Ordo Celebrandi Matrimonium (1969 [1. kiadás]; 1991 [2. kiadás]) magyar: A házasságkötés szertartása, MKPK, Budapest, (1971) 16. Pontificale Romanum, Ordo Consecrationis Virginum (1970) magyar: nyomtatásban nem jelent meg 17. Pontificale Romanum, Ordo Dedicationis Ecclesiae et Altaris (1977) magyar: jóváhagyott kézirat (nyomtatásban nem jelent meg) 18. Pontificale Romanum, De Ordinatione Diaconi, Presbyteri et Episcopi (1968 [1. kiadás]; 1990 [2. kiadás]) magyar: A püspök, a pap és a szerpap szentelése, OLT, Budapest, (1993) 19. Rituale Romanum, Ordo Exsequiarum (1969) magyar: Temetési szertartáskönyv, I--II, Szent István Társulat, Budapest, (1971 [1. kiadás]; 1977 [2. kiadás]; 1982 [3. kiadás]; 1999 [4. kiadás];) 20. Rituale Romanum, Ordo Initiationis Christianae Adultorum (1972 [1. kiadás]; reimpressio emendata 1974) magyar: A felnôttek keresztelésének egyszerűbb szertartása. MKPK, Budapest. (1973. 229-- 261, o.); Felnôttek beavatása a keresztény életbe, Felnôttek katekumenátusa magyar viszonyokra alkalmazott változat, MKPK, Budapest, (1999); 21. Missale Romanum, Ordo Lectionum Missae (1969 [1. kiadás]; 1981 [2. kiadás]) magyar: A szentmise olvasmányai: Vasárnapokra (A, B, C év); Köznapokra (I--II); A szentek emléknapjaira (VI/1); Különféle alkalmakra (VI/2); Gyászmisékre (VI/3) -- valamennyi kézirat; -- A szentmise olvasmányai: Vasárnapokra [A év, MKPK (1989); B év, MKPK (1991); C év, MKPK (1991)]; Hétköznapokra [I. kötet, MKPK (1997); II. kötet, MKPK (1998)] 22. Rituale Romanum, Ordo Paenitentiae (1974) magyar: A bűnbocsánat szertartása (Bűnbocsánat és Oltáriszentség. MKPK, 1976. 7--220. o.); Enchiridion Indulgentiarum Normae et Concessiones (1968 [1. kiadás]; 1968 [2. kiadás]; 1986 [3. kiadás]; 1999 [4. kiadás]) magyar: A Búcsúk Kézikönyve, Szabályok és búcsúengedélyek, Szent István Társulat, Budapest, 2000) Kiskatekizmus a Szentévi Teljes Búcsúról (A Szentévi Bulla és a Búcsúk kézikönyve alapján), Szent István Társulat, Budapest, (1999) 23. Rituale Romanum, Ordo Professionis Religiosae (1970 [1. kiadás]); (reimpressio emendata 1975, priva della soprascritta ,,Rituale Romanum'') magyar: jóváhagyott kézirat (nyomtatásban nem jelent meg) 24. Rituale Romanum, Ordo Unctionis Infirmorum eorumque pastoralis curae (1972) magyar: A betegek kenete. MKPK, Budapest, (1974). Betegellátó könyv, Szent István Társulat, Budapest (1977 [1. kiadás]; 1979 [2. kiadás]; 1992 [3. kiadás]) 25. Rituale Romanum, De Sacra Communione et de Cultu Mysterii Eucharistici extra missam (1973) magyar: A napjában kétszeri szentáldozás lehetôségének kiterjesztése (az eredeti 2. fejezete; Bűnbocsánat és Oltáriszentség, MKPK, 1976. 369--371, o.) 26. Praeorator, Váci Egyházmegyei Praeorator, I--II. kötet, Szent István Társulat, Budapest (1998); országos és több egyházmegyei elôkészületben 27. Liber Hymnarius, Róma, (1983, az Antiphonale Romanum 2. kötete) 28. Collectio Missarum de Beata Maria Virgine, (1986) magyar: elôkészületben 29. A világi lelkipásztori kisegítôk kézikönyve, OLT, Budapest, (1995) 30. Istruzione su alcune questioni circa la collaborazione dei fedeli laici al ministero dei sacerdoti (1997) magyar: Rendelkezés néhány olyan kérdésben, amely világi hívôknek a lelkipásztorok szolgálatában való együttműködésébôl fakad, Szent István Társulat, Budapest, (1998) 31. Rituale Romanum, De exorcismis et supplicationibus quibusdam (1999) magyar: nem jelent meg Megjegyzés: a szócikkek végén található * és szám arra utal, hogy a szócikkben tárgyalt téma vagy szertartás e liturgikus könyvek melyikében található meg. ======================================================================== A II. Vatikáni Zsinat után használt latin liturgikus szakkifejezések magyar fordítása I. INSTITUTIO GENERALIS MISSALIS ROMANI = A Római Misekönyv Általános Rendelkezései (RMÁR) Missale Romanum = Római Misekönyv, Misekönyv (RM) 1. Általános kifejezések Eucharistia = Eukarisztia, Oltáriszentség Celebratio eucharistica = az Eukarisztia ünneplése, a mise vagy a miseáldozat bemutatása Coena dominica, coena Domini = az Úr vacsorája Missa cum populo = mise a nép részvételével, közösségi mise Missa sine populo = mise a nép részvétele nélkül, magánmise Missa communitatis = a közösség miséje Missa conventualis = konventmise Concelebratio = együttmisézés, koncelebrálás Forma typica missae = a mise alapformája Mysterium paschale = húsvéti misztérium, a Húsvét szent titka Actio liturgica = liturgikus cselekmény Ritus = szertartás, rítus Silentium = szent csend Admonitio = intelem, felhívás Acclamatio = a nép válasza, felkiáltása, akklamáció Lectio continua = folytatólagos olvasás Praeses = elöljáró, a közösség elöljárója Orationes praesidentiales = az elöljáró imái 2. Személyek Episcopus = püspök Presbyter = pap Celebrans = misézô Celebrans principalis = fôcelebráns, fômisézô Concelebrantes = koncelebrálók, együttmisézôk Diaconus = diakónus, szerpap Crucifer = keresztvivô Lector = lektor, felolvasó Acolytus = akolitus, gyertyavivô Minister = segédkezô, ministráns Cantor = kántor, énekvezetô Schola cantorum = szkóla, énekkar Psallista = elôénekes, zsoltárénekes, pszallista Commentator = magyarázó 3. Berendezés, felszerelés Altare fixum = rögzített oltár Altare mobile = mozdítható oltár Altare versus populum = szembenézô oltár Sedes = papi szék, szédesz Legile = könyvállvány (a szédesznél) Presbyterium = preszbitérium (szentély), papi térség Ambo = ambó Tabernaculum = tabernákulum, szentségház Monstrantia = monstrancia, szentségmutató Oblata = adományok, áldozati adományok Hostia = (konszekrálás elôtt) ostya Hostia = (konszekrálás után) Szentostya Abacus = asztalka Vasa sacra = szent edények Pyxis = áldoztatóedény, áldoztatótál, áldoztatókehely Patena = paténa Patina = áldoztatótálca Liber lectionum = Olvasmányos könyv, az olvasmányok könyve Liber evangeliorum = Evangéliumos könyv Incensatio = incenzálás, tömjénezés Purificatio = purifikálás, az edények tisztítása Genuflexio = térdhajtás Inclinatio = meghajlás Inclinatio capitis = fejhajtás, fôhajtás Vestis sacra = szent ruha, liturgikus öltözet Casula, planeta = kazula, miseruha Dalmatica = dalmatika Stola = stóla Pluviale = palást, pluviálé Alba = alba, miseing Cingulum = cingulum, öv II. ORDO MISSAE Ordo missae = a mise rendje 1. Ritus initiales = bevezetô szertartás Salutatio = köszöntés, az oltár és a hívek köszöntése Introitus = kezdôének, introitus Actus penitentialis = bűnbánat, bűnbánati cselekmény Kyrie = Uram irgalmazz, Kyrie Gloria = Dicsôség, Glória Collecta = könyörgés 2. Liturgia verbi = igeliturgia, az ige liturgiája Lectio I. (prima) = olvasmány Lectio II. (secunda) = szentlecke Psalmus responsorius = válaszos zsoltár Responsum = válasz, responzum Versus ante evangelium = evangélium elôtti vers vagy ének Homilia = homília, igehirdetés, szentbeszéd, prédikáció Credo = hitvallás, Credo Oratio fidelium = egyetemes könyörgések, hívek könyörgése 3. Liturgia Eucharistica = az Eukarisztia liturgiája, az áldozat liturgiája Praeparatio donorum = az áldozati adományok elôkészítése Super oblata = felajánló könyörgés Prex eucharistica = eukarisztikus ima Praefatio = prefáció Sanctus = Szent vagy... Sanctus Epiclesis (átváltoztatás elôtt) = Szentlélek-hívás, epiklézisz, Lélek-hívás Epiclesis (átváltoztatás után) = Szentlélek-hívás Intercessio = közbenjárás Doxologia = (záró) dicsôítés Anamnesis = megemlékezés Narratio institutionis = az Eukarisztia alapításának elbeszélése Fractio panis = kenyértörés Immixtio = egyesítés, elegyítés Agnus Dei = Isten Báránya Agnus Dei Communio = áldozás, szentáldozás Communio calicis = Szent Vérrel való áldozás Communio sub utraque specie = két szín alatti áldozás Communio per intinctionem = bemártással való áldozás, bemártással való áldoztatás Antiphona ad communionem = áldozási ének 4. Ritus conclusionis = befejezô szertartás Oratio post communionem = áldozás utáni könyörgés Annuntiationes = hirdetések Oratio super populum = zárókönyörgés, áldókönyörgés Benedictio sollemnis = ünnepélyes áldás Dimissio = elbocsátás III. PROPRIUM DE TEMPORE Proprium de tempore = a liturgikus év idôszaki miséi Proprium de Sanctis = a szentek saját miséi Communia = közös misék Missae rituales = szertartásokkal kapcsolatos misék, rituális misék Missae et orationes ad diversa = misék és könyörgések különbözô szándékokra, alkalmi misék Pro sancta Ecclesia = misék az Anyaszentegyházért Pro rebus publicis = misék közügyekért Pro diversis circumstantiis = misék közérdekű szándékokra publicis Missa votiva = votívmise Missa pro sponsis = nászmise Missa professionis religiosum = mise szerzetesi fogadalomtételkor Pro unitate christianorum = mise a keresztények egységéért Commune Sanctorum et Sanctarum = szentek közös miséi Commune pastorum = lelkipásztorok közös miséi Missa pro defunctis = gyászmise Missa pro defunctis in exsequiis = temetési mise Missa pro defunctis in anniversario= évfordulós gyászmise Missa pro defunctis in diversis = megemlékezô gyászmise commemorationibus Doctor Ecclesiae = egyháztanító Doctrix Ecclesiae = egyháztanító Dedicatio ecclesiae = templomszentelés ünnepe, évfordulója, templombúcsú Ordo ad faciendem et aspergendam = vízszentelés és a szenteltvízhintés rendje Maquam benedictam IV. CALENDARIUM Calendarium = egyházi naptár, kalendárium Calendarium particulare = helyi egyházi naptár Directorium = liturgikus naptár, direktórium Feria = köznap Vigilia = vigília, elôeste, virrasztás Annus liturgicus = liturgikus év, egyházi év Sollemnitas = fôünnep Festum = ünnep Mernoria obligatoria = kötelezô emléknap Memoria = (tetszés szerinti) emléknap A liturgikus év részei Tempus Adventus = ádventi idô, úrjövet, ádvent Tempus Nativitatis = karácsonyi idô Nativitas Domini = Jézus Krisztus születése, Karácsony Tempus Quadragesimae = nagyböjt, Szent Negyvennap Tempus Paschale = húsvéti idô Tempus per annum = évközi idô 1. Ian.: Sollemnitas Sanctae = Szűz Máriának, Isten Anyjának fôünnepe. Genitricis Mariae Újév (Kiskarácsony) 6. Ian.: Epiphania Domini = Urunk megjelenésének fôünnepe. Vízkereszt Festum Baptismatis Domini = Urunk megkeresztelésének ünnepe 25. Ian.: Conversio S. Pauli = Szt. Pál apostol megtérésének apostoli ünnepe, Pál fordulása 2. Febr.: Praesentatio Domini = Urunk bemutatásának ünnepe, Gyertyaszentelô Boldogasszony 22. Febr.: Cathedra S. Petri = Szt. Péter apostol apostoli székfoglalásának ünnepe 19. Mart.: S. Ioseph, Sponsi = Szt. Józsefnek, Szűz Mária Beatae Mariae Virginis jegyesének fôünnepe 25. Mart.: Annuntiatio Domini = Urunk születésének hírüladása, Gyümölcsoltó Boldogasszony Dominica in Palmis de Passione = Virágvasárnap Domini Sacrum Triduum Paschale = A húsvéti Szent Háromnap, Húsvéti Szent Háromnap Feria quinta in cena Domini = Nagycsütörtök Missa chrismatis = krizmaszentelô mise, olajszentelési mise Missa in cena Domini = az utolsó vacsora miséje Feria Sexta in Passione Domini = Nagypéntek Vigilia paschalis = húsvéti vigília, húsvéti virrasztás Pascha = Húsvét 1. Maii.: S. Ioseph, opificis = a munkás Szt. József emléknapja 31. Maii.: Visitatio Beatae Mariae = Szűz Mária látogatásának ünnepe Virginis (Magyarországon júl. 2. -- Sarlósboldogasszony) Ascensio Domini = Urunk mennybemenetelének fôünnepe Pentecostes = Pünkösd Dominica Pentecostes = Pünkösdvasárnap Sollemnitas Sanctissimae Trinitatis= Szentháromság-vasárnap, Szentháromság fôünnepe Sollemnitas Sanctissimi Corporis = Krisztus Szent Testének és Vérének et Sanguinis Christi fôünnepe, Úrnapja Sollemnitas Sacratissimi Cordis = Jézus Szent Szívének fôünnepe Iesu 24. Iun.: Nativitas S. Ioannis = Keresztelô Szt. János Baptistae születésének ünnepe 29. Iun.: SS. Petri et Pauli, = Szt. Péter és Szt. Pál apostoli apostolok ünnepe 6. Aug.: Transfiguratio Domini = Urunk színeváltozása 15. Aug.: Assumptio Beatae Mariae = Szűz Mária mennybevétele, Virginis Nagyboldogasszony 8. Sept.: Nativitas Beatae Mariae = Szűz Mária születése, Virginis Kisboldogasszony 14. Sept.: Exaltatio Sanctae Crucis= A Szent Kereszt felmagasztalása 15. Sept.: Beatae Mariae = A fájdalmas Szűzanya emléknapja Perdolentis 29. Sept.: SS Michaelis, Gabrielis = Szt. Mihály, Szt. Gábor és Szt. et Raphaelis archangelorum Ráfáel fôangyal ünnepe 7. Oct.: Beatae Mariae Virginis = Rózsafűzér Királynéja a Rosario 8. Oct.: Beata Maria Virgo, = Magyarok Nagyasszonya Patrona Hungariae 1. Nov.: Omnium Sanctorum = Mindenszentek ünnepe 2. Nov.: Commemoratio omnium = Halottak napja fidelium defunctorum Sollemnitas Domini Nostri Iesu = Krisztus Király fôünnepe Christi Universorum Regis 8. Dec.: Conceptio Immaculata = A Boldogságos Szűz Mária Beatae Mariae Virginis szeplôtelen fogantatásának ünnepe, Szeplôtelen Fogantatás 25. Dec.: Nativitas Domini = Urunk születésének ünnepe, Karácsony Missa in nocte = éjféli mise Missa in aurora = pásztorok miséje, hajnali mise Missa in die = ünnepi mise Dominica infra octavam Nativitatis:= vasárnap Karácsony nyolcadában: Sanctae Familiae Iesu, Mariae et a Szent Család ünnepe Ioseph V. SZENTSÉGEK ÉS SZENTELMÉNYEK Ordo baptismi parvulorum = A gyermekkeresztelés szertartása Ordo baptismi adultorum = A felnôttkeresztelés szertartása Initiatio christiana = a keresztény életbe való beavatás Catecumen = hittanuló, katekumen Catecumenatus (adultorum) = katekumenátus, a felnôttek keresztségi elôkészítése Catecheta = katekéta, hitoktató, világi hitoktató Scrutinium = vizsga Baptisterium = baptisztérium, keresztelô kápolna, a keresztség kiszolgáltatásának helye Fons baptismalis = keresztelôkút, keresztkút Abrenuntiatio Satanae = ellentmondás a sátánnak Professio fidei = a hit megvallása Benedictio matris cum parvulo = avatás, az anyának és gyermekének megáldása (egyházkelô) Periculum mortis = halálveszély, életveszély Articulus mortis = haldoklás, a halál órája Sacramentum paenitentiae = a bűnbocsánat szentsége (gyónás, szentgyónás) Unctio infirmorum = a betegek kenete, a szentkenet Ritus ordinationum = 1. diakónusszentelés 2. papszentelés 3. püspökszentelés Viaticum = Szent Útravaló Ordo celebrandi matrimonium = a házasságkötés szertartása Consecratio Virginum = szüzek avatása, benedikálása Benedictio abbatis, abbatissae = apát, apátnô-benedikálás VI. ZSOLOZSMA Liturgia Horarum = Az imaórák liturgiája Officium divinum = Zsolozsma, szent zsolozsma Invitatorium = Imádságra hívás Laudes = Reggeli dicséret Vesperae = Vecsernye, Esti dicséret Officium lectionis = Olvasmányos imaóra Tertia, Sexta, Nona = Napközi imaóra Completorium = Befejezô imaóra VII. EGYÉB KIFEJEZÉSEK Congregatio pro Cultu divino = Istentiszteleti Kongregáció ,,Sacrosanctum concilium'', = Liturgikus konstitúció (LK vagy Constitutio de Sacra Liturgia SC) ,,Instructio 1964, 1967'' = az 1964. évi ,,Inter Oecumenici és az 1967. évi ,,Tres abhinc annos'' instrukció a liturgiáról Instructio de musica sacra = Útmutatás a zene szerepérôl a liturgiában Rituale Romanum = Római Rituálé, római szertartáskönyv Pontificale Romanum = Római Pontifikále, Fôpapi Szertartáskönyv Musica sacra = egyházi ének és zene, szentzene Ars sacra = egyházművészet ,,Ad experimentum'' = ,,kísérleti jelleggel'' Ad libitum = tetszés szerint Ad interim = átmenetileg Pro arbitrio = belátása szerint Pro opportunitate = ha jónak látszik, ha megfelelônek látszik ======================================================================== Rövidítések Ad Gentes A II. Vat. határozata a missziókról Ad pascendum VI. Pál motu propriója a diakonátusról (1972) ÁRZS Általános Rendelkezések a Szent Zsolozsmáról (1971) B. b. boldog BK Betegek Kenete (Ordo unctionum infirmorum, 1972, magyarul: 1974) Bp. Budapest BSZ Bérmálás szertartása (Ordo Confirmationis, 1972, magyarul: 1973) CE Caeremoniale episcoporum (1984) CIC Codex luris Canonici (1917) DH Dignitatis humanae, a II. Vatikáni Zsinat nyilatkozata a vallásszabadságról DS H. Denzinger -- A. Schönmetzer: Enchiridion symbolorum, Barcelona -- Freiburg, 36(1976) EÉSZ Az egyházi év szabályai (Normae universales de anno liturgico et de calendario, 1969, magyarul: 1973) egy. e. egyetemes egyház EE Éneklô Egyház, Szt. István Társulat, Bp. (1985) Ep. epistola (levél) ET Codex Juris Canonici (1983), magyarul: Egyházi Törvénykönyv (1985) FESZ Felnôttkeresztelés egyszerűbb szertartása (Ordo simplicior initiationis christianae adultorum, 1972., magyarul: 1973) GEM Gravissimum educationis momentum, a II. Vatikáni Zsinat nyilatkozata a keresztény nevelésrôl gör. görög, görögül gör. kat. görög katolikus GS Gaudium et spes, a II. Vatikáni Zsinat konstitúciója az Egyházról a mai világban GYD Gyermekmisék direktóriuma (Directorium de missis cum pueris, 1973, magyarul: 1975) GYKSZ Gyermekkeresztelés szertartása (Ordo baptismi parvulorum, 1969, magyarul: 1973) héb. héber, héberül HSZ Házasságkötés szertartása (Ordo celebrandi matrimonium, 1969, magyarul: 1971) i. m. idézett mű kán. kánon Kr. e. Krisztus születése (idôszámításunk) elôtt Kr. u. Krisztus születése után (idôszámításunk) után l. lásd lat. latin, latinul LG Lumen gentium, a II. Vatikáni Zsinat konstitúciója az Egyházról lit. mozg. liturgikus mozgalom a 19. századtól a II. Vatikáni Zsinatig lit. ref. liturgikus reform: a II. Vatikáni Zsinat óta megjelent, liturgiát megújító római vagy magyar püspökkari rendelkezések összessége LRI De Liturgia Romana et Inculturatione, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció instrukciója a Római Liturgiáról és az Inkulturációról (1994) KEK Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, Bp. (1993) LK Liturgikus konstitúció (Sacrosanctum concilium), a II. Vatikáni Zsinat rendelkezése a liturgiáról LXX Septuaginta, az ÓSZ görög fordítása magy. magyar, magyarul II. Vat. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat (1962--1965) MKPK Magyar Katolikus Püspöki Kar MN Magyarország liturgikus naptára OE Orientalium ecclesiarium, a II. Vatikáni Zsinat határozata a keleti egyházakról OEMT Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács OLM Ordo lectionum missae, 21981 (Olvasmányok könyve, magyarul: 1970--1971) OLT Országos Liturgikus Tanács OMCE Országos Magyar Cecília Egyesület OMCET Országos Magyar Cecília Társulat ÓSZ Ószövetség ÖD Ökumenikus direktórium párh. párhuzamos helyek (Szentírásban, szertartáskönyvben stb.) PH Propria Officia Dioecesium Hungariae (a magyarországi liturgikus naptár szerinti zsolozsmarészek) PS Paschalis sollemnitatis, 1988. Az Istentiszteleti Kongregáció körlevele a Húsvét megünneplésérôl RM Római Misekönyv (Missale Romanum, 1969, magyarul: 11971, 21989) RMÁR Római Misekönyv általános rendelkezései (Institutio generalis Missalis Romani, 1969, magyar: 1973) RMi II. János Pál pápa Redemptoris missio kezdetű, minden idôre érvényes missziós megbízatásról szóló enciklikája (1990) RR Rituale Romanum SA II. János Pál pápa Slavorum Apostoli körlevele, megemlékezésül Szent Cirill és Metód evangelizációs munkájának 1100. évfordulója alkalmából (1985) sk. skk. és a következô(k) ti. pont(ok), szentírási vers(ek) Szt. Szent sz. század SZMK Szentáldozás és az Oltáriszentség tisztelete a misén kívül (Istentiszteleti Kongregáció határozata, 1973. jún. 21., magyarul: Bűnbánat és Oltáriszentség, Bp. (1976, 223--302. l.) SZVU Szent vagy, Uram, népénektár (1931) ti. tudniillik Trid. Trienti Egyetemes Zsinat (,,Tridentinum'') (1545--1563) TSZ Templom- és oltárszentelés szertartása (Ordo dedicationis ecclesiae et altaris, 1977., magyarul: jóváhagyott kézirat UR Unitatis redintegratio, a II. Vatikáni Zsinat határozata az ökumenizmusról ÚSZ Újszövetség Ü. ü. ünnep(e) vö. vesd össze (tartalmi utalás, nem szó szerinti idézet) VSZ Világi személyek lelkipásztori tevékenységének szabályzata, MKPK, Esztergom, 1986 VLKK A világi Lelkipásztori Kisegítôk Kézikönyve, Bp., 1995. * és szám arra utal, hogy a szócikkben tárgyalt téma vagy szertartás a 15. oldalon található liturgikus könyvek melyikében lelhetô fel. ======================================================================== A Liturgikus Lexikonban idézett szentírási helyek rövidítése Ószövetség Ter Teremtés könyve Kiv Kivonulás könyve Lev Leviták könyve Szám Számok könyve MTörv Második Törvénykönyv Rut Rut könyve 2Kir Királyok II. könyve 1Mak Makkabeusok I. könyve Én Énekek éneke Bölcs Bölcsesség könyve Sir Sirák fia könyve Iz Izajás könyve Jer Jeremiás könyve Dán Dániel könyve Mal Malakiás könyve Újszövetség Mt Máté evangéliuma Mk Márk evangéliuma Lk Lukács evangéliuma Jn János evangéliuma ApCsel Apostolok Cselekedetei Róm Rómaiaknak írt levél 1Kor Korintusiaknak írt I. levél 2Kor Korintusiaknak írt II. levél Gal Galatáknak írt levél Ef Efezusiaknak írt levél Fil Filippieknek írt levél Kol Kolosszeieknek írt levél 1Tessz Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2Tessz Tesszalonikaiaknak írt II. levél 1Tim Timóteusnak írt I. levél 2Tim Timóteusnak írt II. levél Tit Titusznak írt levél Zsid Zsidóknak írt levél Jak Szent Jakab levele 1Pét Szent Péter I. levele 1Jn Szent János I. levele Jel Jelenések könyve ======================================================================== Ábrák jegyzéke 1. ábra. Baptisztérium 2. ábra. Bazilika metszete 3. ábra. Ókeresztény bazilika 4. ábra. Betegáldoztató pyxis 5. ábra. Burza és korporálé 6. ábra. Cibórium-oltár 7. ábra. Cibórium-kehely 8. ábra. Csengô 9. ábra. Egyházi rend jelvényei a bizánci rítusban 10. ábra. Felajánlási asztalka 11. ábra. Fôpapi jelvények és ruhák 12. ábra. Gyertyatartó 13. ábra. Harang 14. ábra. Kancsó 15. ábra. Hagyományos és modern keresztelôkancsó 16. ábra. Kehely 17. ábra. Modern kehely 18. ábra. Kehelyfelszerelés 19. ábra. Keresztjelek 20. ábra. A liturgikus év a magyarországi liturgikus naptár szerint 21. ábra. Liturgikus öltözet a bizánci rítusban 22. ábra. Liturgikus öltözet a római rítusban 23. ábra. Liturgikus térrendezés 24. ábra. Liturgikus térrendezés példája 25. ábra. Manipulus 26. ábra. Olajszelencék 27. ábra. Oltár 28. ábra. Oltárépítmény 29. ábra. Oltárfelszerelés változatai 30. ábra. Örökmécs (függô, fali) 31. ábra. Pacifikále 32. ábra. Paténa (diszkosz) 33. ábra. Protézisz, elôkészületi oltár 34. ábra. Korona (püspöksüveg, a bizánci rítusban) 35. ábra. Reverenda, karing és alba 36. ábra. Szenteltvíztartó edény és szenteltvízhintô 37. ábra. Szentolvasó, rózsafüzér 38. ábra. Szentségmutató (monstrancia) 39. ábra. Szimbolikus betűjelek 40. ábra. Szimbólumok 41. ábra. Templombelsô ======================================================================== Képek jegyzéke 1. Gyermekkeresztelés 2. Felnôttkereszelés 3. Bérmálás 4. A misében az áldozati adományokat viszik felajánlási körmenettel az oltárhoz. 5. Az adományok elhelyezése után oltárfüstölés. 6. Nagycsütörtöki olajszentelési mise. A bíboros fôpásztorral koncelebrálnak a fôegyházmegye segédpüspökei és papjai, valamint az apostoli nuncius. 7. Nagycsütörtöki olajszentelési mise. Az alapítás elbeszélése alatt (konszekráció) a diakónus tömjénez. 8. Kenyértörés 9. Az áldoztatás módjai: kézbeáldoztatásés az Eukarisztia nyelvre való helyezése. 10. A Szentatya (II. János Pál) püspököket szentel, köztük két magyar püspököt is, dr. Erdô Pétert és dr. Veres Andrást. A Mindenszentek litániáját imádkozzák felettük. 11. A püspökszentelés lényegi része a kézrátétel. A Szentatya (II. János Pál) Veres Andrásra teszi fel a kezét. 12. A bíboros fôpásztor segédpüspökét, dr. Beer Miklós rektort szenteli az esztergomi bazilikában: a szentelendô a bíboros fôpásztor szavait hallgatja. 13. A bíboros fôpásztor segédpüspökét, dr. Beer Miklós rektort szenteli az esztergomi bazilikában: a fôpásztor felteszi a kezeit a szentelendôre, majd a szentelési imádságot mondja. 14. A bíboros fôpásztor segédpüspökét, dr. Beer Miklós rektort szenteli az esztergomi bazilikában: a fôpásztor krizmával megkeni a szentelendô fejét. 15. A bíboros fôpásztor segédpüspökét, dr. Beer Miklós rektort szenteli az esztergomi bazilikában: a fôpásztor átadja a püspöki jelvényeket (püspöksüveg, gyűrű, pásztorbot). Az újonnan felszentelt püspök a bazilikában körbejárva áldást oszt. 16. Papszentelés: a szentelô püspök az intelmeket mondja. 17. Papszentelés: a szentelendôk felett a Mindenszentek litániáját imádkozzák. A szentelendôk a kézfeltételre a püspök elé járulnak. 18. Papszentelés: a püspök kézfeltétele után a jelenlevô papság a szentségi közösség kifejezéseképpen felteszi a kezét a szentelendôre. A szentelési imádság után a liturgikus ruhákba öltöztetik a felszentelteket. 19. Papszentelés: a felszenteltek a püspökkel együtt miséznek. 20. Liturgikus térrendezés a kalocsai székesegyházban (terv: Erdei Ferenc). 21. A Magyar Szentek templomában a presbiterium és elkülönítve a szentségi kápolna (terv: Török Ferenc és Balázs Mihály) 22. Liturgikus tér a farkasréti Mindenszentek templomában a tabernákulummal együtt (terv: Szabó István) 23. Az Esztergomi Szeminárium kápolnája: bejárat és liturgikus tér (terv: Tóth Árpád, tűzzománc: Rácz Gábor) 24. Liturgikus térrendezés 25. Miseruhák: hegedű alakú kazula, ôskeresztény és modern miseruha 26. Szkóla 27. A mise kezdetét csengôszóval jelzi a ministráns. 28. A betegek szenségének közösségi kiszolgáltatása a betegek miséjén. 29. Virágvasárnapi barkás körmenet (1) 30. Virágvasárnapi barkás körmenet (2) 31. Szentségi körmenet Úrnapján 32. A Mercedes Művek ökumenikus megáldása 33. Kisbemenet az Evamgéliumos könyvvel a görög katolikus Szent Liturgiában 34. A megszentelt áldozati adományok (az Eukarisztia) felajánlása: ,,Tiedet, a tiedbôl, néked ajánljuk föl mindnyájunkért és mindenekért'' (gör. kat. Szent Liturgia) 35. Zágrábi hangjelzett missale -- XIII. század 36. Pray kódex, 38. oldal ======================================================================== Szócikkek Kattintson a címszóra, hogy a cikket olvashassa! # -- A -- Abacus A, B, C év Ŕcapella Adományok elôkészítése Adoráció Ádvent Agapé Agenda Agnus Dei Áhítatgyakorlat Akathiszt Akklamáció Akolítus Alapítványi mise Alba Áldás a mise végén Áldás Áldások könyve Áldozás Áldozási ének Áldozat Áldozócsütörtök Áldoztató Áldoztatórács Áldoztatótál, -edény Áldoztatótálca Alfa és ómega Alkalmazkodás Alkalmi misék Alleluja Alszerpap Általános feloldozás Altare privilegiatum Altemplom Ambó Ambrozián rítus Ámen Anafóra Anamnézisz András Szt. Angelus Angyal Angyali üdvözlet Angyali üdvözlet ünnepe Angyalok ünnepei Anticipálás Antifóna Antimenzion Antipendium Antiphonale, antiphonarium Anyaegyház Anyakönyv Apát, apátnô Apát, apátnô benedikálása Apátság Apostoli áldás Apostoli hitvallás Apostolok ünnepei Apszis Aranymise Aranyszájú Szt. János liturgiája Asszisztencia Asztalka Aszteriszkusz Avatás Az Úr legyen veletek! # -- B -- Balázsáldás Balázsolás Baldachin Baptisztérium Bárány Barnabás Szt. Bazil liturgia Bazilika Beavató szentségek Befejezés Befejezô imaóra Befogadás Beiktatás Békecsók Bemártás Bemenet Benedek, Szt. Benedictus Beöltözés Bérmálás szentsége Betegáldoztató pyxis Betegek kenete Betlehem Bevonulás Bevonulási ének Biblia Binálás Birétum Bizánci rítus Bizánci ének lejegyzése Boldoggá avatás Boruljunk térdre! Böjt Breviárium Búcsú Burza Búzaszentelo Bűnbánati cselekmény Bűnbocsánat szentsége # -- C -- Caeremoniale episcoporum Ceciliánus mozgalom Celebráns Ceremonárius Ceroferarius Chrizosztom-liturgia Cibórium Cingulum Completorium Corpus Credo # -- CS -- Csend Csengo Csók, liturgikus # -- D -- Dalmatika Diakonikon Diakónus Diakónusszentelés Dicsôség Diptichon Direktórium Dominus vobiscum! Doxológia # -- E -- Egybeesés Egyetemes könyörgések Egyház Egyházi év Egyházi rend szentsége Egyházkelô Ekténia Elbocsátás Elégtétel Elôcsarnok Elôénekes Elôesti mise Elôimádkozó Elôkészületi oltár Élôk szentségei Elôszenteltek liturgiája Elsô (I.), Második (II.) év Elsôáldozás Embolizmus Emléknap Ének Énekes mise, ,,nagymise'' Epifánia Epiklézisz Ereklye Erôs fogadás Érsek Eskü Esküvô Esti ima Eukarisztia Eukarisztia ôrzési helye Eukarisztikus ima Evangélium Evangéliumos könyv Évforduló Évnegyedes idôk Exorcizmus Exsultet Ezüstmise # -- F -- Faldisztórium Fájdalmas Szűzanya Fehérvasárnap Fekete vasárnap Felajánlás Felajánlási asztalka Feloldozás Felolvasó Felszólítás Feltámadás Feltámadás útja Feltételes kiszolgáltatás Felvétel Ferula Feszület Filia Flectamus genua Fogadalom Fogadás Fôcelebráns Fôpapi jelvények Fôünnep Fülöp Szt. Füstölô # -- G -- Galamb Gallikán rítus Gergely-mise Gergely-naptár Gloria Görög katolikus egyház Graduale Gregorián ének Gremiale # -- GY -- Gyászmisék Gyémántmise Gyermekek Gyertya Gyertyaszentelô Boldogasszony Gyertyatartó Gyertyavivô Gyónás Gyóntatószék Gyülekezet Gyümölcsoltó Boldogasszony Gyűrű # -- H -- Hajnali mise Hajó Haldoklók ellátása Halottak napja Halotthamvasztás Hamvazószerda Hangjegyek Hangnemek Hangszer Harang Harangozás Házasság szentsége Helyi ordinárius Himnusz Hitvallás Hitvalló Hivatalos kiadás Homília Hónapokhoz kötôdô áhítatgyakorlatok Hozsanna Hramota Húshagyókedd Hústilalom Húsvét Húsvéti áldozás Húsvéti gyertya Húsvéti gyertyatartó Húsvéti idô Húsvéti misztérium Húsvéti örömének Húsvéti Szent Háromnap Húsvéti ünnepkör # -- I -- Igehirdetés Igeliturgia Ikonográfia Ikonosztázion Ima, imádság Imádás Imádságra hívás Imazsámoly Incenzálás Inkulturáció Insignia Intenció Invitatorium Isten Isten népe Istenszülô ünnepei Istentisztelet Istentisztelet pap távollétében Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció István, Szt. (diakónus) ünnepe István, Szt. (király) fôünnepe Ite, missa est # -- J -- Jakab, Szt. apostol János, Szt. apostol Jegyesoktatás Jel Jézus-ima Jézus neve litánia Jézus szíve Jézus Szíve litánia Joghatóság Jubileumi év Jubilus Julián-naptár # -- K -- Kalendárium Kálvária Kancsó Kánon Kánoni birtokbavétel Kánontábla Kantikum Kántor Kántorböjt Kápolna Kappa Karácsony Karácsonyi idô Karing Kármelhegyi Boldogasszony Katakomba Katedra Katedrális Katekumen Katekumenátus Kegyhely, kegytemplom, kegykép, kegyszobor Kehely Kehelykendô Keleti rítusok Kenyér Kenyértörés Kép Kereszt Keresztelési gyertya Keresztelési ruha Keresztelô Szt. János Keresztény Kereszthódolat Keresztjáró napok Keresztjelek Keresztkút, keresztelôkút Keresztnév Keresztség Keresztszülô Keresztút Keresztvetés Keresztvízszentelés Kétszeri áldozás Két szín alatt való áldoztatás Kézbeáldoztatás Kezdôének Kézfeltétel, kézrátétel Kézmosás Kéztörlô kendô Kiengesztelôdés szentsége Kihirdetés Kilenced Kisasszony napja Kisboldogasszony Kisebb rendek Kommentátor Kompletórium Koncelebráció Konklúzió Konopeum Konták, kondák Konventmise Korális ruha Korona Korporále Korpusz Kórus Könyörgés Könyörgô napok Körmenet Köszöntés Kötelezô ünnep Közbenjáró imák Köznapok Közös misék Kreativitás Kredencia Kripta Krisztus Krisztus jelenléte Krisztus király ünnepe Krizma Krizmaszentelési mise Kukulla Kultusz Kyrie # -- L -- Laikus Lábmosás Lateráni bazilika fölszentelésének évfordulója Latin nyelv a liturgiában Laudes Lektor Lélekajánlás Lélekhívás Leöntés Lépcsôima Litánia Litia Liturgia Liturgia az Egyházi Törvénykönyvben Liturgia a Katolikus Egyház Katekizmusában Liturgia és a család Liturgika Liturgikus cselekmény szépsége Liturgikus ének Liturgikus év Liturgikus konstitúció Liturgikus könyvek (keleten) Liturgikus könyvek (nyugaton) Liturgikus lelkiélet Liturgikus mozgalom liturgikus mozgalom Magyarországon Liturgikus nevelés Liturgikus nyelvek Liturgikus öltözet Liturgikus reform Liturgikus szerek Liturgikus színek Liturgikus térrendezés Lucernárium Lukács, Szt. # -- M -- Magnificat Magyar Egyházzenei Társaság (MET) Magyar gregoriánum Magyar naptárral bôvített általános római naptár Manipulus Mantelletta Maran atha vagy Marana tha Mária-antifónák Mária-ünnepek Márk, Szt. Mártír Martyrologium Máté, Szt. Matutinum Mátyás, Szt. Mediator Dei Megemlékezés élôkrôl és holtakról Megkeresztelt felvétele az Egyház teljes közösségébe Megtérés Mellékoltár Mellkereszt Memento Memoria Mennybemenetel ünnepe Metánia Metropolita Miatyánk -- Mi atyánk Mindenszentek ünnepe Ministráns Ministránsruha Miroválás Mise ,,Mise'' a zeneművészetben Miseformák Miseing Misekönyv Misekönyvtartó Miseruha Misestipendium Miseszándék Misézés ideje Missale Misztérium Mocétum, mocetta Mozarab rítus # -- N -- Nagyboldogasszony Nagyböjt (a keleti egyházban) Nagyböjt (a nyugati egyházban) Nagycsütörtök Nagyhét Nagypéntek Nagyszombat Napközi imaóra Naptár Nászmise Negyvenórás szentségimádás Népnyelv Népének Neumák Nunc dimittis # -- NY -- Nyolcad Nyugati rítusok # -- O -- Ó-antifónák Offertórium Officium Oktáva Olaj Olajszelencék Olajszentelés Oltár Oltárcsók Oltárépítmény Oltárfelszerelés Oltárfosztás Oltáriszentség Oltárkô Oltárszentelés Oltárterítô Olvasmány Olvasmányok könyve Olvasóállvány Oratio, oráció Oratórium Ordinarium Ordinárius Oremus Orgona Orgonista Ornátus Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács Országos Liturgikus Tanács Ostiarius Ostya Ószláv nyelv # -- Ö -- Ökumenizmus liturgikus vonatkozásai Ördögűzés Örökmécs # -- P -- Pacifikále Palást Palla Pallium Pál, Szt. apostol Pálmaszentelés Panaszének Pap Pápa Pápai Liturgikus Intézet Papi szék Papi térség Pap nélküli istentisztelet Papszentelés Paraklisz Paraliturgia Paramentum Parancsolt ünnep Parasztáz Paróchus Passió Pasztofórium Pásztorbot Paténa Pater noster Pátriárka Pectorale Péntek Pentékoszté Perikópa Persely Péter és Pál, Szt. apostolok ünnepe Pileolus Plascsenyica Plébánia, paróchia Plébániatemplom Plébános Pluviále Polifónia Pontifex Romanus Pontificale Pontifikál Pontifikália Praeorator Prefáció Prelátus Preszbitérium Prima Proprium Proszfóra Proszkomídia Prothészisz Pszallista Purifikatórium Purifikálás Pünkösd Püspök Püspöki konferencia Püspöki trón Püspöksüveg Püspökszentelés Pyxis # -- Q -- Quadragesima # -- R -- Reggeli dicséret Requiem Responzórium Retábulum Reverenda Rituális misék Rítus Rítus kongregáció Rochettum Római rítus Rorate Rózsafüzér Rubrika # -- S -- Sacramentarium Salve Regina Sanctus Schola Segédkezok Sekrestye Sequentia Simon és Júdás Szt. Sírkôáldás Stáció Stallum Stipendium Stóla Suffraganeus # -- SZ -- Szakrális művészet Szakrárium Székesegyház Szekvencia Szentáldozás Szentek tisztelete és ünnepeik Szentelmények Szenteltvíz Szenteltvízhintés Szenteltvízhintô Szenteltvíztartó Szentély Szentélykorlát Szentév Szentírás és liturgia Szentlecke Szentlélek, lélek Szentmiseáldozat Szent liturgia Szentolvasó Szentségek Szentségház Szentségkitétel Szentségmutató Szentségtartó Szentsír Szentté avatás Szeplôtelen fogantatás Szerzetestemplomok Szimbolikus betűjelek Szimbólum Szkóla Szobor Szószék Sztichira Szubdiakónus Szuffragáneus # -- T -- Tabernákulum Taláris Tamás, Szt. Tantum ergo Technikai eszközök Te Deum Temetés Temetô Templom Templom címe Templomi padok és székek Templomszentelés Templomtorony Teofánia és Epifánia Terménybetakarítási hálaadás Testtartás Tevékeny részvétel Tiara Tonika Tónus Tömegkommunikációs eszközök Tömjénezés Traktus Triduum Trónus Tropár Trópus Tumba Tunika Turifer # -- U -- Újjászületés Újmise Újonnan kereszteltek Úr Úrangyala Úrfelmutatás Úr imája Úrkoporsó Úrmutató Úrnapja Úr ünnepei -- Keleten Úr ünnepei -- Nyugaton Úr vacsorája Utolsó vacsora Útravaló, szent Utrenye # -- Ü -- Üdvösség Üdvösség története Üdvözlégy, Mária Ünnepek Ünnepek és kiemelt köznapok rangsora (a nyugati egyházban) Ünnepkör Ünneplés # -- V -- Vágykeresztség Válaszos zsoltár Vállkendô Vasárnap Vecsernye Vélum Veni Sancte Vérkeresztség Vers Vértanúk tisztelete Vesperás Vigília Világi lelkipásztori kisegítôk Világnapok Virágvasárnap Viselkedési szabályok Víz Vízkereszt Vízszentelés Votívmise Vulgáta # -- Z -- Zarándoklat Zászló Zene # -- ZS -- Zsolozsma Zsoltár Zsoltáréneklés ======================================================================== abacus -->asztalka ======================================================================== A, B, C év -->olvasmány ======================================================================== ŕcapella (olasz: cappella = 1. ‘kápolna’, 2. ‘templom zenei szolgálatát ellátó énekesek testülete’) • Hangszerkíséret nélküli éneklési mód, illetve hangszerkíséret nélküli, merôben vokális elôadásra készült zenemű. Fénykoraként a 16. sz.-ot, a klasszikus -->polifónia összegezô mestereinek (Palestrina, Lassus, Victoria) korát szokás emlegetni, valójában azonban a liturgikus zene állandóan virágzó ága, amely korunkban is számos kiváló művel gazdagodik. A magyar liturgikus zenei kiadványok ismert ô gyűjteménye vegyeskarra a Harmonia Sacra (Magyar Kórus, Bp. 1934) és a Kórusok Könyve (Szent István Társulat, Bp. 1977), egynemű karra a Magyar Cantuale (Magyar Kórus, Bp. 1935). Sok templomi és liturgikus használatra készült, vagy arra alkalmas mű található egyes szerzôk (pl. Kodály) műveinek összkiadásain kívül az Ezer év kórusai (Magyar Kórus, Bp. 1913) és az Öt évszázad kórusai (Zeneműkiadó, Bp. 1956) c. gyűjteményekben is. Az utóbbi években számos, zenetörténeti érdekességeket is tartalmazó füzetnyi terjedelmű kiadvány látott napvilágot különbözô kiadók gondozásában. -->liturgikus ének, -->polifónia. BP ======================================================================== adományok elôkészítése A -->mise második fôrésze az Eukarisztia liturgiája. Ennek elején a kenyeret és bort, azokat az adományokat, amelyeket Krisztus Testévé és Vérévé változtatnak át, az oltárhoz hozzák. Elôször az -->oltárt készítik elô, amely az egész Eukarisztia liturgiájának helye és központja. A megterített oltárra teszik a -->korporálét, a -- >kehelykendôt, a -->kelyhet és a -->misekönyvet. Ezután az áldozati adományokat hozzák. Helyes, ha a kenyeret és a bort a hívek viszik az oltárhoz, a pap vagy diakónus pedig alkalmas helyen átveszi tôlük és az oltárra helyezi azokat. Pénz vagy más adomány is gyűjthetô ilyenkor az egyház vagy a szegények számára, de ezeket az adományokat sohase tegyék az oltárra, hanem más alkalmas helyre. Az adományokat átadó körmenetet ének kísérheti (felajánlási -- >antifóna), melyet ha nem énekelnek, elmarad. A celebráns kissé felemelve a -->paténát a kenyérrel, elimádkozza az elôírt felajánlási imát. Majd az oltárnál oldalt állva bort és vizet önt a kehelybe, közben csendben mondja az elôírt imát. Az oltár közepére visszatérve, felemeli a kelyhet és felajánlja a bort, miközben az elôírt imaszöveget mondja. Meghajolva imát mond, majd tetszés szerint megincenzálhatja (-- >tömjénezés) az áldozati adományokat. Ezután az oltár oldalánál állva a -->kézmosás következik. A pap a híveket imára hívja fel, majd a nép válaszimája után kitárt kézzel elimádkozza a felajánlási -->könyörgést (-->mise szerkezete). Korábban a mise e részét -->felajánlásnak (offertorium) nevezte a liturgia. AM ======================================================================== adoráció -->imádás ======================================================================== Ádvent (lat. adventus, ‘jövet’, a liturgiában úrjövet) • A -->liturgikus év kezdeti szakasza Krisztus Urunk kettôs eljövetelére utal. Az elsô: az Úr történeti eljövetele (megtestesülése és születése): ezt ünnepeljük - ->Karácsonykor. A második az Úr történelem végi eljövetele, (eszkatológikus) újraeljövetele a világ végén. Az ádventi idô nov. 30- a, vagy a hozzá legközelebb esô vasárnap elsô -->Vecsernyéjétôl karácsony elsô Vecsernyéjéig tart. Négy ádventi vasárnap van, az egyes hetek szerint váltakozó könyörgésekkel. Szokás a templomokban és a családi otthonokban ádventi koszorút készíteni. Ezen a fenyôkoszorún négy gyertyát helyeznek el, minden héten eggyel többet gyújtanak meg. Dec. 16-ig a hét egyes napjainak külön miséje van. Dec. 17--24-ig minden egyes köznapnak megvan a maga saját miséje. Alkalmi (Missae ad diversa), vagy -->votívmisék, valamint -- >gyászmisék ádvent vasárnapjain egyáltalán nem mondhatók. Ádvent köznapjain mondható temetési, a halálhír vétele utáni és elsô évfordulós gyászmise, de nem mondható megemlékezô gyászmise (missa quotidiana). Alkalmi, vagy votívmise pedig csak annyiban mondható, amennyiben ezt valamely lelkipásztori szempont indokolja (pl. az elsôpénteki Jézus Szíve votívmise). Ahol hajnali órában ( -->hajnali mise) a hagyományos ,,Rorate'' miséket látogatják, december 16-ig -- a vasárnapokat és Szeplôtelen Fogantatás ünnepét kivéve -- mondható Szt. Mária votívmise (4. sz. ,,Rorate'') a köznapi olvasmányokkal. Dec. 17-tôl kezdve az ádventi hétköznapi misét mondjuk hajnalban is. Ádvent egész ideje alatt (kivéve a III. vasárnapot) az oltárokat nem díszítjük virággal, az orgona legföljebb csak az ének kíséretére szorítkozhat. (-->hajnali mise, -->Ó-antifónák) * 1. A keleti egyházban a karácsonyi elôkészületi idô nov. 15-én kezdôdik. BL ======================================================================== agapé A gör. ,,agapé'' ‘szeretet’ szóval jelölték az ôsegyházban a liturgikus jellegű szeretetlakomát. A -->kenyértörés szertartásában olyan zsidó hagyományt vett át az ôsegyház liturgiája, amely már Jézus és tanítványai között is elevenen élt. A zsidó kenyértörést és a szombati vacsora megnyitó áldását csak a közösség elöljárója vagy házigazdája végezhette el. Ahogyan a tanítványok körében mindig Jézus végezte a kenyértörést, úgy az ôsegyházban is csak az ô képviselôje, valamelyik apostol vagy annak utóda végezhette. S amint a zsidó családfô vagy elöljáró a vacsora befejeztekor az ,,áldás kelyhe'' fölött végzett hálaadást, ugyanígy Jézus is ,,a vacsora után fogta a kelyhet'' (1 Kor 11,25; Lk 22,17; Mt 14,23). Az ôsegyház is a kehely fölötti hálaadással fejezte be szeretetlakomáját. A zsidó vallási hagyományt megtartva nemcsak a hívôk egységének kifejezésére szolgáltak ezek a közös étkezések, hanem a szegények megvendégelésére is. Szent Pál viszont már komoly visszaélésekkel szemben lépett föl Korintusban, ,,mert étkezés közben ki-ki a saját vacsoráját veszi elô, s némelyek éhen maradnak'' (1Kor 11,21). Ezért a következô évtizedekben az esti szeretetlakoma egyre élesebben elkülönült a vasárnap reggeli -->Eukarisztiától. 692-ben a trullói (Quinisextum) zsinat végleg betiltotta a templomban végzett ôt. Ma már csak a keleti szertartásban maradt fönn a kenyérosztás jelképes szokása a liturgia végén (,,antidóron''). Az elsô keresztény sz.-okban az ô -- a helyi egyházközségeket is jelentette, mint pl. a korintusi ô, a római ô. OL ======================================================================== agenda (lat. agere, ‘tenni’, ‘amit tenni kell’) • Az ôák a -->rituálék ôsei: ezek a szentségek és a szentelmények kiszolgáltatásának és végzésének módját közölték. Az egyes -->sacramentariumokból és -->pontificalékból való kivonatok voltak, melyeket papok készítettek a maguk használatára. VI ======================================================================== Agnus Dei (lat. = Isten Báránya) • 1. Az Eukarisztia ünneplésében az áldozás szertartásához tartozó -->akklamáció, amelyet a kántor vagy a szkóla a nép bekapcsolódásával énekel. Ha nem éneklik, akkor mondják. 2. Az -->Ordinarium része, misekompozíciók önálló tétele. * 5, 28, 29, 31. VI ======================================================================== áhítatgyakorlat (ájtatosság, népájtatosság; lat. pium exercitium) • Az ô a liturgikus imákat utánzó, a lit. ref. elôtt is a nép nyelvén végzett istentisztelet. Az LK 13 így rendelkezik: Nem szabad elhanyagolni a keresztény nép ôait, fôleg, amelyeket az Apostoli Szentszék szorgalmaz, csak feleljenek meg az egyházi törvényeknek és elôírásoknak. ,,Különleges megbecsülést érdemelnek az egyes részegyházak vallási gyakorlatai, ha azokat a püspökök meghagyása alapján, a szokások és törvényesen jóváhagyott szertartáskönyvek ( -->Praerator) szerint végzik. Fontos azonban, hogy ezek az ôok alkalmazkodjanak a liturgikus idôkhöz, legyenek összhangban a liturgiával, mintegy abból fakadjanak és arra készítsék fel a népet; a liturgia ugyanis messze fölötte áll valamennyinek'' (i. m.). Hívek közösségében ilyen ôokat pap, -- >diakónus, -->lelkipásztori kisegítô és -->elôimádkozó vezethet (pl. -- >keresztút, -->litánia stb.). AM ======================================================================== akathiszt (gör. akafthisztosz = ‘nem ülve éneklô’) • A bizánci liturgiában az Úr Jézus, a Boldogságos Szűz vagy valamely nevezetesebb szent tiszteletére rendelt ájtatosság, melyet a hívek állva vagy térdelve végeznek (innen az elnevezés is). Egy bevezetô -->konták eléneklése után a pap fölváltva 12 ikoszt és ugyanannyi kontákot énekel, melyek a görög eredetiben úgy vannak szerkesztve, hogy kezdôbetűik az abc sorrendjét követik. Az utolsó konták után záróima következik. OM ======================================================================== akklamáció (lat. acclamatio, ‘felkiáltás’). • A helyeslés, egyetértés vagy hálaadás rövid, közös kifejezése. A legfontosabb ôk a liturgiában; -->Ámen; -->Alleluja; -->Hozsanna. A misében még a következôk használatosak: Uram, irgalmazz ( -->Kyrie); Istennek legyen hála; Áldunk téged, Krisztus; Az eukarisztikus imádságban: Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz!, és ennek változatai: Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsôség, mindörökkön, örökké. VI ======================================================================== akolítus (gör. akolouthosz = szolga, tanuló) • Korábban a -->kisebb rendekhez tartozó fokozat volt a latin egyházban. A gyertyatartók és misekancsók átadásával avatták fel az oltárszolgálatra az ôt. VI. Pál 1972-ben megszüntette a kisebb rendeket, de megtartotta az ôt és -->lektort (felolvasó) a szolgálatok rendjében, akik fôképpen azt végzik, amit korábban a -->szubdiakónus (alszerpap) cselekedett. ,,Azokat a világi férfiakat, akik a püspöki kar határozatában megszabott életkorral és adottságokkal rendelkeznek, az elôírt liturgikus szertartással tartós jelleggel fel lehet venni a lektori és ôi szolgálatra'' (ET 230). ,,Mielôtt valakinek, akár állandó, akár átmeneti jelleggel a diakonátust feladják, szükséges, hogy a lektor és az ô szolgálatát megkapja és megfelelô ideig gyakorolja'' (ET 1035). A szentáldozás rendkívüli kiszolgáltatója az ô, különös körülmények közt a szentségkitételt és betételt végezheti, de áldás nélkül, és a megyéspüspök elôírásainak megtartásával (vö. ET 910, 943). * 6. AM ======================================================================== alapítványi mise (lat. missa fundata) • Az alapítványtevô az alapítólevélben bizonyos összeget adományoz azzal, hogy meghatározott helyen és idôben szándékára ( -->miseszándék) misét mutassanak be. Az alapítványt jóvá kell hagynia az egyházmegye fôpásztorának. A püspöki kar vagy a helyi - ->ordinárius határozza meg az ô idôtartamát. VI ======================================================================== alba (lat. ‘fehér’; magy. miseing) • Az ô fehér vászonból készült bô, bokáig érô hosszú ing, melynek eredete a -->tunika. ,,Bármely szolgálattevônek közös szent ruhája az ô, amelyet derékban -- >cingulummal szorítunk össze, hacsak az ô szabása ezt feleslegessé nem teszi. Ha az ô nem takar tökéletesen a nyak körül, -->vállkendôt kell venni az ô alá'' (RMÁR 298). A barokk és rokokó kor férfidivatját követve elkezdték az ôt alul és az ingujjak végén hosszabb-rövidebb csipkével díszíteni. Ez a mai felfogás szerint nem férfias ruhadísz. A lit. mozg. hatására liturgikus szimbólumokkal helyettesítették a csipkét, újabban népművészeti motívumokat hímeznek rá. Ízlésesebb a díszítés nélküli, vagy a textilművészet eszközeivel anyagában díszített. Az RMÁR 161 úgy rendelkezik, hogy a -->koncelebrálásnál az együttmisézôk viselhetnek ôt csupán (szélesebb) stólával. A koncelebrációs ô testreszabott, szűkebb és rövidebb, könnyű szövetanyagból készül. Ez esetben nincs szükség cingulumra és vállkendôre. A nemesen egyszerű, könnyű szövetô alkalmas a -->miseruha alatt való viselésre is. Újabban ingszabás helyett begombolható kabátszerű ôkat készítenek. Az ô lehet a világi lelkipásztori kisegítôk liturgikus öltözete. Az ô fehér színe szimbóluma az örömnek, a feltámadásnak, a Jel könyve szerint a mennyei liturgiának is. * 5. (22. ábra: Liturgikus öltözet a nyugati egyházban A1, B1, D1. 35. ábra: Reverenda, karing, alba G. H. I.) AM ======================================================================== áldás a mise végén A mise befejezô részében a pap a hirdetések és ,,Az Úr legyen veletek'' köszöntés után áldást ad. ,,Áldjon meg benneteket a mindenható Isten'' -- keresztet vet a hívekre, a püspök hármas keresztet -- ,,az Atya, a Fiú és a Szentlélek''. Ámen. Ez bizonyos napokon és alkalmakkor zárókönyörgéssel (oratio super populum) és a hívek felé kinyújtott két karral más, (rendszerint hármas) ünnepélyesebb áldásformulával gazdagodhat. Minden egyes mondatra a hívek ,,Ámen''-nel válaszolnak. Ezt követi -- ha más szertartás nincs utána -- az elbocsátás. -->újmise, -->apostoli áldás. * 5. AM ======================================================================== áldás -->szentelmények ======================================================================== Áldások könyve (lat. De benedictionibus) • Liturgikus könyv, amelyet 1984. május 31- én hagyott jóvá az Istentiszteleti Kongregáció. Bevezetôjében az áldások jelentôségérôl beszél az üdvösség történetében és az Egyház életében, majd a lelkipásztori és liturgikus elôírások következnek. Az ô tartalmazza a személyekre (pl. család, családtagok), a tárgyakra (pl. ház, szeminárium, kórház), a templomokban használt liturgikus eszközökre (pl. keresztkút, orgona), a kegytárgyakra és különbözô általános alkalmakra vonatkozó áldásokat. A nemzeti nyelvű kiadásokban csak a lelkipásztori szempontból használatos áldásokat kell közölni. Magy.: Szentelések és áldások (ideiglenes használatra). Bp. 1980. Teljes kiadása készül (1989). * 11. VI ======================================================================== áldozás Mivel az eukarisztikus ünneplés lakoma is, ezért kívánatos, hogy a kellôen felkészült hívek lelki táplálékul magukhoz vegyék Krisztus Testét és Vérét. A misében elôkészületül az Úr buzdítására emlékezve a hívô közösség elimádkozza a -->Miatyánkot, melyet az -->embolizmus után -- >doxológiával fejez be. A béke-rítus célja egyrészt a békéért való könyörgés, másrészt a kölcsönös szeretet kifejezése, mielôtt az Úr asztalához járulnak. Módját a helyi szokásnak megfelelôen a püspöki kar határozza meg. Az Eukarisztia megtörése és egy kis darabkának a szent Vérrel való egyesítése szintén az Egyház egységére utal: egy kenyérbôl részesülünk, sokan egy testet alkotunk. Az Isten Báránya éneklése vagy imádkozása közben a -->celebráns elmondja az elôkészületi imáját, majd felmutatva az Eukarisztiát, Krisztus lakomájára hívja a híveket. Elôször ô maga veszi magához az Úr Testét és Vérét, majd a segédkezôk után a hívek is megáldoznak, általában a kenyér színe alatt, de van lehetôség a -->két szín alatti ôra is. Kívánatos, hogy a hívek ugyanabban a misében átváltoztatott Eukarisztiában részesüljenek. Minden áldozó az -->áldoztató szavára: Krisztus Teste! -- hitének megvallásaként Ámennel válaszol (-->kézbeáldoztatás). Az Eukarisztia kiosztását ôi ének kíséri, majd a szent csend utáni -->könyörgéssel a lelki gyümölcsökért könyörög az Egyház, melyre a hívô nép Ámennel felel. A misén kívüli áldozás az Egyház régi gyakorlatához tartozik, de a liturgia szellemének megfelelôbb, ha a misében járulunk az Úr asztalához. A misén kívüli áldozás rítusát az SZMK határozza meg: A bevezetô szertartás és a bűnbánati cselekmény után -->igeliturgiát kell végezni (még ha ez egészen rövid is), majd következik a szentáldozás a zárókönyörgéssel és a befejezéssel. A szentáldozás misén kívül kiszolgáltatható a -->betegek kenetével együtt, a haldoklóknak pedig szent -->Útravalóként. * 5, 25. VI ======================================================================== áldozási ének (Antiphona ad Communionem, Communio, lat. Communio ‘közösség’) • Az áldozási körmenet alatti zsoltáréneklés szokása mai ismereteink szerint Szt. Ágoston (†430) idejében keletkezett Afrikában, s innen jutott el Rómába. Afrikában a 33. zsoltárt énekelték (Áldom az Urat minden idôben), Rómában már a szövegek változatosságára törekedtek. A nagyböjti hétköznapokon (csütörtökök és a hamvazószerda utáni szombat kivételével) sorra vették a zsoltárokat 1-tôl 26-ig. Elôadásmódjuk antifonális volt. Keretverseik eleinte a szentáldozás témájával foglalkoztak, a Nagy Szt. Gergely utáni idôkben azonban a zsoltár szövegű antifónák egy részét a napi evangéliumra visszautaló antifónákkal helyettesítették. A 11. sz.-tól az áldozási szertartás lerövidülése miatt a zsoltárok elmaradtak, és az antifónát nevezték egyszerűen communionak. A legújabb reform visszaállítja az Antiphona ad Communionem nevet, s újra szorgalmazza a zsoltárversek éneklését (ÉE 594--600). Az ô népénekkel való helyettesítésére vonatkozó tudnivalókat l. -->népének címszónál. * 5, 28, 29, 31 BP ======================================================================== áldozat A vallástörténészek szerint az ôsnépeknél az ô célja az, hogy helyreállítsa az Isten és ember közötti kapcsolatot. Aki Istennek ajánl valamit, az a bô viszonzás reményében kettôs ôot hoz: egyrészt valamit Istennek ad, másrészt meg is fosztja magát attól. A keresztény teológia viszont teljesen megfordította ezt a meghatározást: A keresztény ô nem abból áll, hogy olyasvalamit adunk Istennek, amit ô nem birtokolhatna nélkülünk, hanem önmagunkat tesszük fogékonnyá arra, hogy ô teljesen megragadhasson minket. A keresztény ô azt jelenti, hogy Istent engedjük cselekedni saját magunkban. Jézus az újjáépült jeruzsálemi templom láttán nem az égôáldozatok nagyszerűségén álmélkodott, hanem a legsúlyosabb ószövetségi kritikát elevenítette föl. Így fejezte ki magát: ,,Irgalmasságot akarok, nem áldozatot'' (Mt 9,13). Jézus halála a régi törvény megszűntét, föltámadása pedig az új templom felépülését jelenti (Jn 2,13--22). A keresztény ô és istentisztelet már Jézus sorsában gyökerezik. Az ÚSZben a megváltó szenvedés minden értéke Jézusnak az Atya iránti engedelmességébôl és szeretetébôl fakad. Minden istentisztelet lényege a ,,Lélekben megvalósuló áldozat'' lesz, amellyel a keresztények Krisztushoz társulnak Isten és embertársaik iránti szeretetben. Az Egyház a történelem folyamán naponként föleleveníti, jelenvalóvá teszi fôpapjának egyszeri ôát. -- Ez valósul meg az -->Eukarisztiában, amely egyetlen, valóságos, egyszer s mindenkorra megtörtént eseménynek jelenvalóvá tétele, s hálás megemlékezése Krisztus áldozatáról. OL ======================================================================== Áldozócsütörtök -->Úr ünnepei ======================================================================== áldoztató Az a személy, aki a szentáldozást kiszolgáltatja. Rendes kiszolgáltatói a -->püspök, a -->pap és a -->diakónus, rendkívüli kiszolgáltatója az -->akolítus, a világi -->lelkipásztori kisegítô, vagy az a személy, aki erre a helyi fôpásztortól megbízást vagy engedélyt kapott. * 25, 29, 30. VI ======================================================================== áldoztatórács Lényegében szerényebb méretekben a korábbi -->szentélykorlát szerepét töltötte be, kô, kovácsolt vas vagy fakorláttal elválasztva a -- >szentélyt a -->hajótól. Korábban a hívek az ônál térdelve fogadták a szentáldozást. A -->liturgikus térrendezés megszünteti a -- >preszbitérium és a -->hajó közti elkülönítést, és a lit. ref. bevezeti a hívek állva történô -->áldozását. E térkialakításnak legtöbbször akadálya az ô. Amennyiben értékes, és műemléki védelem alatt áll, az ôot a helyén kell hagyni. Kovácsolt vas, értékes kô- és fafaragású ô esetleg a templom más helyén kaphat rendeltetést, pl. az Eukarisztia ôrzési helye elôtt. Az értéktelen ô eltávolítható az -->ordinárius engedélyével. * 5. -->szentélykorlát. AM ======================================================================== áldoztatótál, -edény -->cibórium, -->paténa ======================================================================== áldoztatótálca (lat. patina) • Kis tálca, melyet a ministráns az áldozó ajka alá tart, hogy az Oltáriszentség vagy részecskéi ne eshessenek a földre. A -->kézbeáldoztatással egyre inkább veszít a jelentôségébôl. * 5. AM ======================================================================== alfa és ómega A görög abc elsô és utolsó betűje. Értelmezésük a liturgiában a Jelenések könyvén alapszik: ,,Én vagyok az alfa és az ómega, az elsô és az utolsó, a kezdet és a vég'' (Jel 22,13; 1,8; 21,6). A keresztény művészet Krisztusra alkalmazza és az Atyával való egylényegűségét a -- >Krisztus monogrammal való összekapcsolással fejezi ki. A középkori ábrázolásokon az ítélô Krisztus kezében tartja a nyitott élet könyvét (Jel 20,12), ennek két lapján látható az ô. -->húsvéti gyertya. (40. ábra: -->Szimbolikus betűjelek.) VI ======================================================================== alkalmazkodás (lat. accomodatio) • A liturgia ugyan egyetemes és minden kultúra felett áll, azonban a hívô nép adott körülményei és kultúrája körében valósul meg. Ezért a liturgiának isteni rendelés folytán vannak változhatatlan részei, de vannak a korok és a különféle kultúrák hatásaira kialakuló elemei is. Ez egyaránt biztosítja a hagyomány megôrzését és az egészséges fejlôdést. Ezért a megújított liturgikus könyveknél figyelembe kellett venni az egyes népek hagyományait, szellemi örökségét, liturgikus szokásait. A szertartásokat jellemezze azonban a nemes egyszerűség, rövidség, fölösleges ismétlések elkerülése (vö. Lk 34), a babonaság és tévedés kizárása. A liturgikus könyvek -->hivatalos kiadásai (editio typica) az egyes országok vagy nyelvterületek püspöki konferenciáinak feladata, hogy a lehetséges módosításokat körülményeiknek megfelelôen alkalmazzák. Körültekintô módon kell eljárni a missziós területeken, ahol nem eléggé ismert a nép vallásos öröksége. Ilyenkor szaktudósok, vallástörténészek véleményét is meg kell hallgatni. -->inkulturáció VI ======================================================================== alkalmi misék (lat. missae et orationes ad diversa) • Az Egyház rendelkezése alapján vagy a hívek kérésére különféle alkalmakra bemutatott misék saját szöveggel. Négy csoportjuk van. I. Az Egyház szükségleteiért. Pl. az Egyházért, a pápáért, a zsinatért, papokért, papi hivatásokért, hívekért, lelkigyakorlatos vagy papi összejövetelekre stb. II. Közügyekért. Pl. hazáért, államfôért, népek jólétéért, békéért stb. III. Különféle nyilvános alkalmakra. Pl. vetés idején, terménybetakarításkor, a fogságban szenvedôkért, betegekért, haldoklókért, esôért, tiszta idôért, valamilyen szükségben, hálaadás Istennek stb. IV. Különleges szándékokra. Pl. az egyetértés ápolásáért, családért, a jó halál kegyelméért stb. Az ôen kívül vannak -->rituális misék és -->votívmisék is. * 5. BL ======================================================================== alleluja (héb. hallelu-Jah = ‘dicsérjétek Jahvét’) • Az ô szó jól ismert az ÓSZ-i Szentírásban. Énekelték templomi kultuszban, de azon kívül is. Egyike azoknak a héber kifejezéseknek, amelyek fordítás nélkül mentek át keresztény használatba, valószínűleg, mert így található a Jelenések Könyvében is (19,1--5). Liturgikus használata eltérôen alakult a keleti egyházban, ahol egész évben éneklik, és Nyugaton, ahol nagyböjtben és gyászszertartásokon nem énekelték. Az LK azon elve alapján, hogy a gyászszertartásoknak ki kell fejezniük a keresztény halál húsvéti jellegét, ma a gyászszertartásokon is énekeljük, nagyböjtben azonban továbbra is elmarad. Az ôt valószínűleg Damasus pápa (366--384) vezette be a római misébe, feltehetôen Szt. Jeromos hatására. Általános elrendelése Nagy Szt. Gergely nevéhez fűzôdik. A mise ô-tétele responzóriális ének, kezdettôl fogva általában csak egy -->verssel. Az utolsó (-ja) szótagon az ôk túlnyomó többségére jellemzô, többé-kevésbé terjedelmes, igen sokszor periodikus dallam a -->jubilus. Az ô éneklését kezdheti mindenki, vagy csak a -->szkóla, ill. a -->kántor, és megismételhetô. A hozzá való -- >verset az -->Olvasmányok könyvébôl vesszük (vö. RMÁR 37). BP ======================================================================== alszerpap -->szubdiakónus ======================================================================== általános feloldozás -->bűnbocsánat szentsége ======================================================================== altare privilegiatum (lat. ‘kiváltságos oltár’) • Különösen a 16. sz.-tól kezdve a pápák egyes oltárokhoz azt a kiváltságot fűzték, hogy azoknak a halottaknak lelke, akikért az ôon mutatnak be misét, teljes -->búcsúban részesül. Ezt a kiváltságot eleinte a székesegyházak, majd minden plébánia- és apátsági templom egyik oltárára kiterjesztették, amelyeket ,,ô'' felirattal láttak el. VI. Pál pápa Indulgentiarum doctrina kezdetű apostoli konstitúciója 20. pontjában így rendelkezik: ,,Az elhunyt hívekrôl legmesszebbmenôen gondoskodó Egyház az eddigi bármely kiváltságot (oltárkiváltság) megszüntetve úgy határozott, hogy a megholtakért bemutatott minden mise ugyanezekkel a kiváltságokkal rendelkezik'', ti. az elhunyt számára teljes búcsút juttat, még ha az nem is -->gyászmise. AM ======================================================================== altemplom (gör. krypta, ‘rejtett, föld alatti hely’) • Emelt szentélyű templomok -->szentélye vagy kórusa alatt kiépített belsô tér, fôleg a román építészetben. Rendszerint jelesebb személyiségek vagy szentek temetési helye. Késôbb oltárt is állítottak fel benne. (Pl. Pannonhalma, pécsi székesegyház, Tihany, Feldebrô stb.) AM ======================================================================== ambó (gör. anabainein, ‘felmenni’ igébôl, keleti egyházban: ambon) • Lépcsôkkel megközelíthetô, kiemelt hely az istentisztelet olvasmányainak felolvasására és egyes liturgikus énekek számára. Gyakran beépítették a szentélykorlátba, ezért kancellusnak is nevezték. A román korban szívesen építettek két ôt, egyiket a szentleckének, másikat az evangéliumnak. A 13. sz.-tól átadta helyét az ô a szószéknek, majd a lit. ref. újra az igeliturgia helyévé tette. Isten igéjének méltósága megkívánja, hogy a templomban legyen egy megkülönböztetett hely, ahonnan azt hirdetik. Illô, hogy ez a hely szilárd ô legyen, ne pedig egyszerű, elmozdítható olvasóállvány (legile). Úgy kell elhelyezni, hogy a hívek jól láthassák és hallhassák azokat, akik az igeliturgiában szolgálatot teljesítenek. Az ôról olvassák fel vagy éneklik a mise egy vagy két olvasmányát (esetleg a -- >válaszos zsoltárt), az evangéliumot és a -->húsvéti öröméneket. Ez a helye a -->homíliának és az -->egyetemes könyörgéseknek is. Kevésbé alkalmas hely az ô a magyarázó, a kántor vagy karvezetô számára. A lit. ref. úgy tekint az ôra, mint az oltár párjára. Az ô az igeliturgia, az oltár az eukarisztikus liturgia helye (RMÁR 272). -->szószék. 41. ábra: Templombelsô, alsó ábra, 2. * 5. AM ======================================================================== ambrozián rítus -->nyugati rítusok ======================================================================== ámen (héb. amen ‘bizony úgy van, úgy legyen’) • Az ÓSZ és ÚSZ-ben egyaránt használatos kifejezés. Míg az OSZ-ben a nép helyeslése és válasza (MTörv 27,15--26), az evangéliumokban mindig Jézus ajkáról hangzik el (pl. Mt 6,2), az apostoli levelekben az imádság befejezéseként az egyetértést és megerôsítést fejezi ki (pl. Róm 1,5), vagy Istent magasztalja (pl. Fil 4,20). Ebben az értelemben használja a liturgia a könyörgések és imádságok végén, ezzel a rövid hitvallással fogadja az áldozó az Úr Testét és fogadja az áldást. VI ======================================================================== anafóra (gör. anapherein, ‘fölemelni’) • A bizánci liturgia központi imádságainak összefoglaló neve, amely a római liturgiában az -- >eukarisztikus imádságnak felel meg. A görög liturgiának ezt a részét a hitvallás utáni párbeszéd vezeti be, ahol az ,,Adjunk hálát az Úrnak!'' felszólítást követi a latin ,,prefációnak'' megfelelô hálaadó imádság. A csöndes ima elsô része a teremtô Atya dicsérete, mely az angyali seregek dicséretébe megy át. A ,,Szent, szent'' utáni folytatás már a Krisztusban beteljesült üdvgondozást eleveníti fel. Ennek befejezését az alapítási igék jelentik: ,,Vegyétek, egyétek...'' ,,Igyatok ebbôl mindnyájan...'' Nagy Szt. Baszileiosz (Szt. Bazil) liturgiájában különösen hosszú ez a hálaadó ima, mert az Ósz-tôl Krisztus kereszthaláláig és megdicsôüléséig minden üdvtörténeti mozzanatot megemlít. Az Eukarisztia alapítási szavai után következô -->anamnézisz Jézus zárószavait követi (vö. Lk 22,19 és 1Kor 11,24). Ünnepélyes befejezése: ,,Tieidet a tieidbôl néked ajánljuk fel...'' Majd az -->epiklézisz következik. A pap csendesen könyörög az Úrhoz, hogy küldje le Szentlelkét a liturgiát végzôkre és a felajánlott adományokra. Ezután a ,,megszentelt adományok'' vételére készülnek fel a liturgia résztvevôi. -->Szent Liturgia felépítése a bizánci rítusban. OL ======================================================================== anamnézisz (gör. ‘emlékezés’, ‘megemlékezés’) • Az ô az eukarisztikus ima része, mely által az Egyház teljesíti az apostolokon keresztül kapott krisztusi parancsot, hogy megemlékezzen Krisztusról és felidézze áldott szenvedését, kereszthalálát, dicsôséges feltámadását és mennybemenetelét. * 5. VI ======================================================================== András Szt. -->Apostolok ünnepei ======================================================================== Angelus -->Úrangyala ======================================================================== angyal (gör. angelosz, ‘küldött’, ‘követ’) • A Szentírásban az ôok mint Isten segítô vagy büntetô követei szerepelnek, vagy Krisztusnak és apostolainak szolgálatában állnak. Szellemi lények, amibôl az is következik, hogy nemük nincs. A Szentírásban férfialakban jelennek meg, a képzôművészek szárnyakkal ábrázolják. (A szárny a gyors szolgálat -- >szimbóluma.) A liturgia úgy fogja fel ôket, mint akik részt vesznek a mennyei és a földi liturgián is. A misében, a -->prefációban így emlékezünk meg szerepükrôl: ,,Ezért mi is, miként az angyalok és fôangyalok, a trónod körül álló égi szellemek és minden seregek a mennyben, a te dicsôséged himnuszát zengjük és vég nélkül mondjuk: Szent vagy, szent vagy...'' -- -->angyalok ünnepei. BL ======================================================================== Angyali üdvözlet -->Úrangyala ======================================================================== Angyali üdvözlet ünnepe -->Úr ünnepei ======================================================================== angyalok ünnepei Ahogyan a szenteket, úgy az angyalokat is liturgikus tisztelettel illetjük. Ünnepeik: Szt. Mihály, Szt. Gábor és Szt. Ráfael fôangyal ünnepe: szept. 29.; a keleti egyházban: nov. 8.; Szt. Ôrzôangyalok emléknapja: okt. 2. BL ======================================================================== anticipálás (lat. anticipatio = ‘elôvételezés’) • Az ô szokás alapján keletkezett jog, mely szerint a -->zsolozsma Éjszakai imaórája (Matutinum) és a Reggeli dicséretek (Laudes) már elôtte való nap délutánján (két óra után) elvégezhetôk voltak, akár kórusban, akár az egyéni -->Breviárium imában. A VI. Pál által kiadott ,,Laudes canticum'' apostoli levél jóváhagyta a zsolozsma új rendjét. Ennek egész felépítése olyan, hogy napszakokhoz kötött imaórákból áll, de megengedi az Olvasmányos imaóra ô át elôzô nap este a Vecsernye után (ÁRZS 59). AM ======================================================================== antifóna (gör. antiphoné = ‘ellenhang’) • 1. ô-nak nevezzük azokat a kisebb- nagyobb terjedelmű keretverseket, amelyeket antifónás zsoltározáskor a zsoltár elôtt és után énekelünk vagy imádkozunk. A szír liturgiából görög közvetítéssel jutott el Nyugatra és honosodott meg a 4. sz. végén. Az új zsolozsmáskönyv (Liturgia Horarum) megengedi, hogy az ô helyett a zsoltár címét, vagy eszmei mondanivalóját megjelölô szöveget imádkozzuk. A mise zsoltárait keretezô ôk az introitus (-->kezdôének) és a communio (-->áldozási ének). A zsolozsma ôinak dallama egyszerűbb, az evangéliumi kantikumokéi esetenként ünnepélyesebb. A zsolozsma ôi gyakorta típusdallamok, a mise ôi viszont egyedi darabok, s csak néha többé-kevésbé sikerült dallamalkalmazások. Az ôk szövege lehet zsoltáridézet, más szentírási szöveg, de egyéb imádság is, gyakran ritmikus prózai vagy verses, esetleg egyenesen rímelô verses formában. Utóbbira szép példákat találunk a magyar szentek zsolozsmáiban. 2. Mint gyűjtônév, használatos minden nem zsoltár és nem strófikus ének jelölésére. Így nevezzük pl. Mária-ônak azt a négy imádságot, melyeket a Boldogságos Szűzhöz intézünk. Régebben meghatározott idôszakhoz voltak kötve (Ádvent-- Karácsony: Alma Redemptoris, böjtelô- nagyböjt: Ave Regina caelorum, húsvéti idô: Regina caeli, pünkösd utáni idô: Salve Regina), s párverssel és könyörgéssel záródtak. Általában a zsolozsma befejezésekor és litániákon énekeltük ôket. Ma a zsolozsmában a -->Befejezô imaórát (Kompletórium) zárjuk Szűz Mária valamelyik, tetszés szerint választható ôjával, húsvéti idôben azonban kötelezô a Regina caeli kezdetű. Van -->gregorián és -->népének dallamuk, és számos énekkari feldolgozásuk is ismeretes. BP ======================================================================== antimenzion (gör. anti ‘elöl’, menza ‘asztal’ magy.: ereklyekendô) • Az oltár lényeges kelléke az ô a keleti templomokban. Négyszögű vászonkendô, melyen az Úr Jézusnak a keresztrôl való levétele van ábrázolva. A kendô felsô részén, a kereszt két ágának találkozásánál valamely szent földi maradványaiból való részecske -- ereklye -- van bevarrva. Az ôt a pápától kapott hiteles ereklyéknek egy kisebb részecskéjével a püspök látja el, s ugyanô szenteli meg évenként egyszer, a nagycsütörtöki Szent Liturgiában (33. ábra: -->elôkészületi oltár). OM ======================================================================== antipendium (lat. ante, ‘elöl’, pendere, ‘függni’) • Az oltárnak a néppel szemben lévô oldalát csaknem az aljáig borító terítô, melyet rendszerint gazdagon hímeztek, díszítettek. V. Pius misekönyve (1570) elôírta a liturgia napi színének megfelelô ô használatát. A RMÁR nem tesz róla említést (27. ábra: -->Oltár, A5). AM ======================================================================== Antiphonale, Antiphonarium Aliturgikus énekgyűjtemények általános elnevezése. A középkorban egyaránt használták a -->mise, vagy a -->zsolozsma énekeinek gyűjteményére. A hagyomány szerint lánccal odaerôsítve ôrizték a Szt. Péter-bazilika fôoltáránál a Nagy Szt. Gergely-féle Antiphonale (Antiphonarium) Missae (Antiphonale Cento). A Szt. X. Pius indította -->liturgikus reform szellemében jelent meg a Liber Antiphonarius pro diurnis horis (1912) és az Antiphonale Monasticum pro diurnis horis (1984). E könyvek a római, ill. a bencés - ->zsolozsma énekeit tartalmazzák. BP ======================================================================== anyaegyház -->plébánia, parochia, -->plébániatemplom ======================================================================== anyakönyv (lat. liber parochialis, ‘plébániai könyv’) • Az ôbe a hívek személyi adatait jegyzi be a helyi plébános. A Trid. óta a kereszteltek és a házasultak ôét, valamint a bérmálkozók és a halottak ôét is vezetni kell. A mai kor igénye miatt rendelte el a MKPK 1999. ádvent 1. vasárnapjától a Katekumenek ôe használatát. A személyi adatokon kívül tartalmazza a katekumenátus és a megvilágosodás eseményeinek idôpontját és a szentségfelvételek (-->keresztség, -->bűnbocsánat, -->bérmálás és az -->Eukarisztia) helyét és idejét. A megkereszteltek feljegyzése valószínűleg már a -->katekumenátus intézményével függ össze: a keresztségre jelentkezô nevét beírták egy könyvbe. A kereszteltek ô-ébe beírandó az illetô személynél a jegyzet rovatba: az elsôáldozás, a bérmálás, a házasságkötés, az egyházi rend szentségének felvétele, valamint az örök fogadalom letétele, az áttérteknél az áttérésre vonatkozó adatok és az aposztázia (hitehagyás) ténye. L.: Egységes Anyakönyvezési Szabályzat, Bp. 1988. * 12, 13, 15, 19, 20. VI ======================================================================== apát, apátnô (arám görögös formában -- abbas = ‘atya’; nôi formája: abbatissa) • Kezdetben azt a szerzetest jelentette, aki a lelkiatya feladatát végezte szerzetestestvérei között. Szt. -->Benedek óta a kolostor elöljárója és vezetôje élethossziglan vagy meghatározott idôtartamig. Az ô -ot a szerzetesközösség választja, és püspök vagy apát végzi a benedikálás szertartását. A monasztikus nôi szerzetesközösség elöljáróját apátnônek nevezik. Megválasztása után püspök vagy apát avatja fel tisztségére. Fô- vagy prézesônak nevezik az egyes monasztikus rendtartomány (kongregáció) vezetô ôját. (Pl. pannonhalmi, monte-cassinói fôô, zirci prézesô) -->apát-benedikálás, -->apátság. VI ======================================================================== apát, apátnô benedikálása (lat. benedictio abbatis, abbatissae) • Szertartását már Szt. -- >Benedek és Nagy Szt. Gergely pápa is említi. A mise evangéliuma után a püspök vagy benedikáló apát bizonyságot szerez a szavazás törvényességérôl, majd rövid intelmet mond. A jelölt a szavazás elfogadása után földre borul, és a jelenlévôk eléneklik a -- >Mindenszentek litániáját. A benedikálási imádság után a püspök átadja az új apátnak a szerzetesi szabályokat, a -->gyűrűt, az apáti süveget (- ->püspöksüveg) és a -->pásztorbotot. -->Békecsókot vált a jelenlévôkkel, majd a mise végén a -->Te Deum éneklése közben vonul végig a templomon. Az apátnô benedikálása annyiban különbözik az apátétól, hogy a benedikáló imádság után a rendi szabályokat és a gyűrűt adják át neki. A mise végén a benedikálást végzô püspök vagy apát kíséri végig az új apátnôt a templomon és Te Deum éneklése közben bevezeti a -->kórusba az ôt megilletô helyre. * 9. VI ======================================================================== apátság (gör. lat. monasterium = ‘monostor’) • Az a monasztikus szerzetesház, amelynek élén -->apát áll. Ilyen pl. a pannonhalmi bencés ô, amelyet Géza fejedelem alapított 996-ban. VI ======================================================================== apostoli áldás (pápai áldás) • Teljes búcsúval járó áldás, melyet a pápa ünnepélyesen ,,Urbi et orbi'' (lat. Róma városának és az egész földkerekségnek) ad a szokásos -->búcsúnyerési feltételekkel. Püspökök bizonyos ünnepélyes alkalmakkor, papok lelkigyakorlatok után és halálveszélyben lévôknek a jog alapján adhatnak ôt. * 2, 24. AM ======================================================================== apostoli hitvallás -->hitvallás ======================================================================== apostolok ünnepei (gör.: aposztolosz = küldött) • Apostoloknak nevezik elsôsorban a Jézus által kiválasztott tizenkettôt (Júdás helyére Mátyás került), de az Egyház más misszionáriusait és követeit is. Az apostolok Jézustól kapták megbízatásukat, hogy hirdessék az evangéliumot és tanúsítsák feltámadását. Szt. Pált külön látomásban hívta meg az Úr, de az apostolok közt ünnepeljük Szt. Barnabást, valamint Szt. Lukács és Szt. Márk evangélistát is. Szt. -->Péter és Pál fôünnepe: jún. 29., Szt. Pál megtérésének ünnepe: jan. 25., Szt. Péter székfoglalásának ünnepe: febr. 22. A többi apostol ünnepe a következô: Szt. Jakab, az idôsebb, Zebedeus fia, János testvére, ünnepe: júl. 25. Heves természetük miatt Jézus a ,,mennydörgés fiainak'' nevezte a két testvért (Mt 3,17). Jézus szűkebb köréhez tartozott Péterrel és Jánossal. ApCsel 12,2 szerint I. Heródes Agrippa király Jeruzsálemben Jakabot lefejeztette, így elsôként lett vértanú az apostolok közül. Szt. János, Zebedeus fia, Jakab testvére, ,,a tanítvány, akit Jézus szeretett.'' Jézus a kereszten haldokolva reá bízta édesanyját. Magas életkort ért meg és Efezusban halt meg. Az ÚSZ-i Szentírásban evangéliuma, levelei és a Jelenések könyve támaszkodnak János apostoli tekintélyére. Ünnepe: dec. 27. Szt. Jakab, a ,,kisebb Jakab'', az ,,Úr testvére'' (rokona). A jeruzsálemi ôsegyház elsô püspöke, jelentôs szerepet vitt az apostoli zsinaton a pogánykeresztények ügyében ajánlott kölcsönös engedmények elfogadtatásával. Szt. Pál az Egyház ,,oszlopának'' tartja. Egy apostoli levél szerzôje. Ünnepe Szt. Fülöppel együtt: máj. 3. Szt. Fülöp betszaidai halász volt, és Keresztelô Szt. János körébôl az elsôk között hívta meg Jézus tanítványának. Ünnepe: máj. 3. Szt. Máté (Lévi néven is szerepel) vámos volt, akit meghívott tanítványának az Úr. Az ô apostoli tekintélyére támaszkodik az elsô evangélium. A hagyomány szerint Etiópiában és Perzsiában hirdette az evangéliumot. Ünnepe: szept. 21. Szt. Tamás, az ,,Iker'' (gör.: Didümosz). Személyével legtöbbet János evangéliuma foglalkozik (Jn 11,16; 14,5; 20,24--29). A hagyomány szerint a pártusok, Perzsia és India apostola. Ünnepe: júl. 3. Szt. András, Péter testvére. Keresztelô Szt. János tanítványa, Jánossal együtt elsônek szegôdik Jézushoz (Jn 1,35--40), és Pétert is Jézushoz vezeti. X alakú kereszten szenvedett vértanúságot. Ünnepe: nov. 30. Különösen a bizánci egyház védôszentje. Szt. Bertalan valószínűleg azonos János evangéliumában Natánaellel. A hagyomány szerint Indiában és Örményországban működött, elevenen megnyúzták, így halt vértanúhalált. Ünnepe: aug. 24. Szt. Simon és Júdás a hagyomány szerint együtt szenvedtek vértanúhalált. A ,,buzgó Simon a zelóták csoportjához tartozott, mielôtt Jézus meghívta (Mt 10,4). Júdás, ,,nem a karióti'' (Jn 14,22) a Tádé melléknevet viselte, talán rokona volt Jézusnak. Ünnepe: okt. 28. Szt. Mátyás megválasztásának történetét az áruló Júdás helyére az ApCsel 1,15--26 mondja el. Péter kezdeményezésére a kezdettôl fogva Jézussal tartó József és Mátyás közt sorsot vetettek, ,,a sors Mátyásra esett, mire a többi tizenegy apostol közé sorolták'' (ApCsel id. versei). Ünnepe: a világegyházban máj. 14., Magyarországon: febr. 24. Szt. Barnabás nem tartozott a tizenkettô közé, de az ôsegyház egyik legjelentôsebb hithirdetôje lett. ,,József, a ciprusi levita, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia'' (ApCsel 4,36). Apostoli munkájának számos részletét az ApCsel-bôl ismerjük meg; egyik legnagyobb érdeme, hogy a megtért Pál apostolt bekapcsolta az antiochiai egyház miszsziós tevékenységébe. Ünnepe: jún. 11. Szt. Lukács evangélista pogány származású görög keresztény, Kol 4,14 szerint orvos volt. Szt. Pált több apostoli útján kísérte. A harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedeteinek szerzôje. Ünnepe: okt. 18. Szt. Márk evangélista, aki a János nevet is viselte, annak a Máriának fia, aki házát az ôsegyház jeruzsálemi gyülekezetének rendelkezésére bocsátotta. A hagyomány szerint Szt. Péter munkatársa és az idôrendben legkorábbi második evangélium szerzôje; alexandriai püspökként szenvedett vértanúhalált, ereklyéit Velencében ôrzik. Ünnepe: ápr. 25. VI--AM ======================================================================== apszis (gör. apszisz ‘boltozat’) • Eredetileg a késô ókori pogány bazilika egyik alkotórészét jelentette, amely a téglalap alakú épület bejáratával szemközt volt. Félkör alaprajzú, és felül félgömb alakban záródó épületrész. Az ókeresztény templomépítôk ezt a -->bazilika-formát fejlesztették tovább. A középhajó meghosszabbításaként a záróívet a fôhajótól alacsonyabban félkör vagy sokszög alakúra képezték ki. Az ô közepén állt a -->püspöki trón, elôtte pedig az oltár. A keleti templomoknál gyakori a hármas ô: a középsô mellett még két kisebbet is építettek az -->elôkészületi oltár és a diakonikon számára, ahol a -->liturgikus szereket tárolták. A nyugati templomokban is található hármas, ritkán kettôs ô. Mivel az ô a templom kiváltságos helyén van, ezért a keleti -->ikonográfia külön elôírásokkal szabályozta azt, hogy milyen képek kerülhetnek erre a falrészletre; leggyakrabban az Üdvözítôt tartó Istenszülô freskója díszíti az ôt. (3. ábra: Ókeresztény bazilika, 13.) OL ======================================================================== aranymise -->évforduló ======================================================================== Aranyszájú Szt. János liturgiája -->bizánci rítus ======================================================================== asszisztencia -->segédkezôk, -->ministráns ======================================================================== asztalka (gör. abakusz, lat. credentia) • A -->preszbitériumban felállított kis asztal, ahová a -->kelyhet, a -->paténát, a -->cibóriumot a konszekrálandó ostyákkal, a bort és a vizet készítették ki a miséhez. Helyes, ha csak a kelyhet és a -->korporálét készítik ki az ôra, amíg az áldoztató tálat, a kenyeret, a bort és a vizet az áldozati adományok asztalára (-->felajánlási asztal) a hajóban helyezik el, ahonnan a hívek (vagy a -->ministránsok) az Eukarisztia liturgiája elején az adományok elôkészítésére az oltárhoz viszik. Az ôra tehetô az -- >igeliturgia alatt a -->misekönyv, és a kézmosáshoz szükséges kancsó a hozzátartozó tállal és kéztörlô kendôvel. (41. ábra: Templombelsô, alsó ábra 5.) AM ======================================================================== aszteriszkusz (lat. ‘csillagocska’) • A gregorián énekeskönyvekben elválasztja a zsoltárvers két félversét; a zsoltár-kádenciában a záróhangról való egész hangos felfelé lépést írja elô; a darab elején vagy végén a teljes kórus belépésének helyét jelzi. BP ======================================================================== avatás (régi hagyományos neve: egyházkelô) • Édesanya megáldása a szülés után. Tetszés szerint kiszolgáltatható szentelmény a gyermek megkeresztelése után, de végezhetô attól függetlenül is. * 12. AM ======================================================================== Az Úr legyen veletek! (lat. Dominus vobiscum) • A püspök, pap és diakónus által leggyakrabban használt liturgikus köszöntés, mely az ÓSZ-ben (Rut 2,4) és az ÚSZ-ben gyökerezik (Lk 1,28). Szt. Pál levelei is a bekezdésnél, befejezésnél ehhez hasonló köszöntéseket tartalmaznak. A közösség válasza: ,,És a te lelkeddel'' is szentírási alapokon nyugszik (pl. 2Tim 4,22). A római liturgiában a leggyakrabban használt köszöntésforma: Az új Római Misekönyv (1969) ô használatát a mise bevezetésekor, befejezésekor, az evangélium elôtt és a prefációt bevezetô párbeszédben jelölte ki. A bevezetô köszöntésnél a püspök ô helyett a ,,Békesség veletek!'' köszöntést használja. AM ======================================================================== balázsáldás A torokbetegség és más bajok ellen adja az Egyház febr. 3-án, Szt. Balázs napján. X alakban vagy félkör alakban összekötött két gyertyát tartanak a hívô elé áldó imádsággal. Szt. Balázs a hagyomány szerint egy fuldokló fiút gyógyított meg. Balázsolásnak is mondják. Szövege: Szt. Balázs püspök és vértanú közbenjárására óvjon meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól. BL ======================================================================== balázsolás -->balázsáldás ======================================================================== baldachin 1. Négy vagy két rúdra erôsített hordozható díszmennyezet, fehér selyem- vagy más díszes anyagból. Körmenetkor az Oltáriszentség fölött hordozzák. Egykor Bagdad, olaszul: Baldocco városából való textilanyagból készült, innen származik neve. 2. Korábban a püspöki -->katedra (trónus) fölé emelt díszmennyezet. 3. Oltár fölött oszlopokon álló szilárd mennyezet (-->cibórium). BL ======================================================================== baptisztérium (gör. baptidzein, ‘keresztelni’) • A keresztség kiszolgáltatásának helye. A ô a korai kereszténységben különálló vagy templomba beépített keresztelô kápolna volt, kôbôl vagy bronzból készített keresztelô medencével, illetve keresztkúttal. A GYKSZ 25. szerint a keresztelés helyét úgy kell megválasztani, hogy a hívek szeme elôtt legyen, és minél több ember közös részvételére nyújtson lehetôséget. (Bár természetesen megmaradt a meglévô keresztelô kápolna létjogosultsága is, akár a templomon kívül, akár azon belül.) A keresztelôkút a lit. ref. elôtt a Nagyszombaton megáldott keresztvizet ôrizte. Az új keresztelési rend (GYKSZ 1969) óta csak a húsvéti idôben ôrzik a megáldott keresztvizet a keresztelôkútban, máskor újonnan szentelt keresztvízzel keresztelnek. De maga a keresztkút, mint a szentség kiszolgáltatásának helye, legyen a keresztelés számára fenntartva és legyen méltó arra, hogy ott vízbôl és Szentlélekbôl újjászülessenek a keresztények (25). Lehetséges, sôt kívánatos olyan megoldás, hogy megfelelô lefolyás biztosításával friss víz folyjon a keresztkútba. A húsvéti gyertya állandó helye -- húsvéti idôn kívül, amikor is az oltár mellett áll -- a ô. A keresztség kiszolgáltatásánál égjen, hogy a keresztelendôk gyertyái errôl könnyen meggyújthatók legyenek. A keresztkút és a húsvéti gyertya emlékeztetô jel a hívek számára, hogy e szentséggel léptek az üdvösségre meghívottak közé. * 11,12. (3. ábra: Ókeresztény bazilika, 12.) AM {kép} 1. ábra. Baptisztérium 1. keresztkút, 2. húsvéti gyertyatartó. 3. húsvéti gyertya ======================================================================== Bárány Az ÚSZ-ben olvassuk, hogy Krisztusnak, a hibátlan és szeplôtelen ônak drága vére váltotta meg a világot (1Pét 1,19). A Jel-ben 27-szer nevezi Szt. János ,,Báránynak'' az Isten Fiát. Evangéliumának elején pedig Keresztelô Szt. János ajkán hangzik el a már liturgikus kifejezésként is használatos elnevezés: ,,Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit'' (1,29. 36). A kifejezés Jézus megváltó -->áldozatára utal. Már az ÓSZ-i templomban is naponta két bárányt áldoztak föl (Kiv 29,38--41), Húsvét elôkészületi napján pedig a szabadulás emlékére ölték le az áldozati bárányt (Kiv 12,6). Jn 19,14--31 szerint Jézus épp abban az órában halt meg, amikor Jeruzsálemben a húsvéti bárányt áldozták föl. Az Isten Báránya Jahve szenvedô szolgájának alakját idézi fel: ,,Mint a juh, amelyet leölésre visznek, s mint a bárány elnémul...'' ,,Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta'' (Iz 53,7. 11). Ezeket a jövendöléseket a -->bizánci liturgiában az -->elôkészületi oltárnál mondja el a pap akkor, amikor kivágja a -->proszfórából a ônak nevezett legnagyobb részt: ,,Föláldoztatik Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit...'' Ez a liturgikus utalás a ôra már az 5. sz.-tól megvolt a reggeli zsolozsma nagy -->doxológiájában. Rómában a 7. sz.-ban honosította meg az -- >,,Agnus Dei'' éneklését a Szíriából származó Sergius pápa. A -- >kenyértörés alatti könyörgéshez a 10. sz.-ban kapcsolták az ,,Adj nekünk békét!'' fohászt (40. ábra: Szimbólumok, C.) OL ======================================================================== Barnabás Szt. -->apostolok ünnepei ======================================================================== Bazil liturgia -->bizánci rítus ======================================================================== bazilika (gör. basziliké = ‘királyi ház’) • 1. A római építészetben nyújtott téglalap alakú, többnyire háromhajós épület volt politikai gyűlésekre és kereskedelmi célokra. Ezek mintája alapján épültek az elsô ôk, azaz ,,ókeresztény'' templomok. A -->szentélyét lezáró -->apszisban helyezték el a püspöki trónt (-->katedrát), körülötte a papság ülôhelyeit. Ezek elôtt állt a szabadon körüljárható -->oltár. Más elrendezésben a hajó kiemelt helyén volt az oltár és a papság helye (a ,,béma''), melyet a liturgia alatt körülálltak a hívek. 2. Építészettörténeti szempontból bazilikális elrendezésnek nevezzük az olyan háromhajós templomot, ahol a fôhajó az oldalhajóknál magasabb, az ablakok az oldalhajók felett adnak fényt a fôhajónak. Alaprajza elnyújtott téglalap. 3. Liturgikus szempontból kiemelt rangú templom. Ide tartoznak a római patriarkális ôk (basilica maior), ahol pápai trón és oltár áll (Lateráni, S. Maria Maggiore, Szt. Péter és Falakon kívüli Szt. Pál, a római Szt. Lôrinc, valamint az Assisi Szt. Ferenc és Porciunkula ô). A Szentszék a jelentôsebb templomoknak basilica minor rangot ad (kis ô). Ilyen hazánkban az esztergomi, egri, székesfehérvári, veszprémi székesegyház, a budapesti Szt. István-ô, a pannonhalmi fôapátsági és a zirci apátsági templom. Az utóbbi idôben néhány -->kegyhely temploma is elnyerte (Pl. Budapest-Máriaremete kegytemploma). AM {kép} 2. ábra. Bazilika metszete {kép} 3. ábra. Ókeresztény bazilika 1. kapuépítmény (popyleia); 2. udvar; 3. kút (kantharosz); 4. külsô elôcsarnok (galilea, exanarthex); 5. belsô elôcsarnok (endonarthex); 6. fôhajó; 7. mellékhajó; 8. diadalív (arcus triumphalis); 9. cibóriumos oltár (martyrium, memoria, confessio); 10. keresztház; 11. raktár, kincstár; 12. baptisterium; 13. apszis; 14. presbyterium; 15. cathedra (püspöki szék) (Dr. Guzsik Tamás után) ======================================================================== beavató szentségek (lat. sacramenta initiationis) • Az ôsegyházban a katekumeneket (-- >katekumenátus) több fokozatban avatták be a keresztény -- >misztériumokba. Ennek beteljesedése volt, a három beavató szentség: a -->keresztség, a -->bérmálás és az -->Eukarisztia. Késôbb a nyugati egyházban idôben egyre távolabb estek egymástól a ô. Felnôtteknél az ôsi gyakorlatot a II. Vat. állította vissza. A ônek legalkalmasabb ideje a húsvéti vigília, de kiszolgáltathatók más misében is. 14 éven felüli felnôtteket lehetôleg a püspök keresztelje, és utána azonnal bérmálja meg, majd a misében nyújtsa számukra az Eukarisztiát (ET 863 és 866). A ôet az összetartozás miatt a püspök engedélyével a keresztelést végzô pap bérmálja meg a szentség felvevôjét. A 7 és 14 év közötti gyermekek keresztelése esetén a bérmálásra saját korosztályukkal kerüljön sor. A ô kiszolgáltatását lehetôleg vasárnap végezzék, és a helyi közösség tevékenyen kapcsolódjon bele. (Felnôttkeresztelés egyszerűbb szertartása, Bp. 1973; Felnôttek katekumenátusa magyar viszonyokra alkalmazott változat, MKPK Bp. 1999).* 20 AM--VI ======================================================================== befejezés (konklúzió -- lat. conclusio) • 1. A liturgiában szereplô imádságok különbözô ôekkel zárulnak. A mise -->könyörgése (kollekta) mindig hosszú ôsel fejezôdik be: a) ha az Atyához szól: A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké; b) ha a Fiúhoz intézik: Aki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Egyéb könyörgéseknél mindig rövid ôt használunk: a) ha az Atyához szól, akkor: Krisztus, a mi Urunk által; ha a könyörgésben említés történik a Fiúról: Aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké; b) ha a Fiúhoz szól: Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. 2. A liturgikus cselekmények -->áldással és -->elbocsátással fejezôdnek be, ha felszentelt személy volt a celebráns. Ha nem felszentelt személy, ilyen vagy hasonló módon kéri Isten áldását: Áldjon meg minket az Úr, ôrizzen meg minden rossztól és vezessen el az örök életre. -- A válasz minden esetben: Ámen. * 5. VI ======================================================================== Befejezô imaóra (lat. completorium = compleo ‘befejezek’) • A napi -->zsolozsma utolsó imaórája. Története a szerzetesség kezdeti idejébe nyúlik viszsza, amikor a -->Vecsernye után a szerzetesek a hálóteremben még egy magánimádságot mondtak. Késôbb ezt az -->oratóriumban végezték. Hozzátartozott még a bűnbánat felindítása is. A mai elôírások szerint a bevezetô rész után lelkiismeret-vizsgálat és bűnbánat következik valamely -- a misében használt -- forma szerint, majd egy vagy két zsoltár antifónával, rövid olvasmány és válaszos ének. A ô csúcsa az agg Simeon éneke, a -->,,Nunc dimittis'', antifónával együtt, végül a zárókönyörgés és az áldás. Valamelyik Mária- -->antifónával végzôdik a ô és a napi zsolozsma.* 4, 7. VI ======================================================================== befogadás (az érvényesen megkeresztelt ôa a Katolikus Egyház teljes közösségébe) • A latin rítusban külön szertartással fogadják be a Katolikus Egyház teljes közösségébe azt a keresztényt, aki egy tôle különvált egyházi közösségben született és keresztelkedett meg. Ez a befogadó szertartás azonban semmi egyéb kötelezettséggel ne járjon, mint ami a közösségi kapcsolat és az egység helyreállításához szükséges. A szertartás félreérthetetlenül tanúsítsa, hogy ez az egész Egyház ünnepe, csúcspontja pedig a szentáldozás, ami két szín alatt is kiszolgáltatható. Éppen ezért a befogadás lehetôleg mise keretében történjék, amelynek lefolyását a körülmények figyelembe vételével elôre pontosan meg kell határozni. Tekintettel kell lenni a keresztények egységtörekvéseinek szempontjaira éppen úgy, mint a plébániai közösség és a jelölt között máris létrejött kapcsolatra. A már megkeresztelt hívôt csak akkor lehet az Egyház teljes közösségébe befogadni, ha arra már hitbeli ismeretekben és lelkileg is felkészült. A legfontosabb az, hogy a jelölt szívvel-lélekkel ragaszkodjék az Egyházhoz, amelyben elnyeri keresztségének teljességét. A ô a püspök joga. Az a pap viszont, akire ô a ôt bízza, a szertartás keretében meg is bérmálhatja a jelöltet, hacsak már nincs érvényesen megbérmálva. Ha a hitvallás letétele és a ô mise keretében történik, a jelölt -- a katolikus közösségben történô elsô áldozása elôtt -- gyónja meg bűneit. A gyónás elején közölje, hogy ô elôtt áll. A jelöltet, hacsak lehetséges, egy vagy két kezes kísérje el a ôra. Lényeges különbség van a ôra készülôk és a keresztségre készülôk között. -- >katekumenátus. * 20. VI ======================================================================== beiktatás 1. Az egyházmegye püspökének szentelése a székesegyházban legyen, ahol a pápai szentelési okirat után a kinevezô okmányt is felolvassák. A szentelés végeztével a szentelô püspök vezeti -->katedrájához (püspöki trón) az új fôpásztort. Ha pedig már felszentelt püspök az új fôpásztor, lehetôleg a -->metropolita vezesse be a székesegyházba, és olvassák fel a kinevezô iratot. Katedráját elfoglalva veszi át az egyházmegye kormányzását. 2. A szerzetes -->apátot és -->apátnôt a benedikálást végzô püspök vagy apát vezeti be a mise végeztével a -->kórusban ôt megilletô helyre. 3. A -->plébánost lehetôleg az egyházmegye fôpásztora iktassa be tisztségébe, miután a hitvallást letette. A püspök bevezeti plébániatemplomába az új plébánost, átadja neki a templom kulcsait. A homíliát a fôpásztor mondja. Az új plébános a hívek elôtt újítsa meg a papi ígéreteket (introductio novi parochi). * 2. VI ======================================================================== békecsók (lat. ritus pacis = béke-rítus, pax = béke) • Az apostoli idôk óta a ô a megkereszteltek testvéri közösségének jele (pl. Róm 16,16: ,,Köszöntsétek egymást szent csókkal''; és több más helyen). Tertulliánus, Szt. Jusztinosz és Szt. Hippolütosz tanúsítja gyakorlatát az ôsegyházban, és ennek szerepét a közös ima megpecsételésében látták. Nagy Szt. Gergely pápa a római liturgiában a kenyértörés után az áldozásra való elôkészület jelévé tette. A kora középkorban ,,Az Úr békéje legyen veletek mindenkor!'' felszólításra az oltártól indult el hierarchikus rendben a ô, és a hívek is átölelték egymást. Ez lassanként csak a papságra korlátozódott, sôt a 13. sz.-tól a csóktáblára vagy feszületre (-->pacifikále) adott csókot a celebráns, és ezt megcsókolva továbbadták. Az RMÁR 56. a Miatyánkot folytató -- >embolizmus és ,,Mert tiéd az ország...'' doxológia után helyezi el a békerítust (ritus pacis). Ebben a hívek békét és egységet kérnek az Egyház és az emberiség nagy családja számára, kifejezik kölcsönös szeretetüket, mielôtt az egy kenyérbôl részesülnének. A béke-rítus módját a püspöki karoknak kell meghatározniok az egyes népek természete és szokásai alapján. Mivel az MKPK erre még nem adott irányítást, ôsi hagyomány alapján a celebráns és a diakónus, illetve a koncelebráló papok adnak ôot egymásnak, miközben mondják: ,,Béke veled!'', a válasz: ,,És a te lelkeddel''. A celebráns vagy a diakónus felszólítja a népet: ,,Köszöntsétek egymást a béke jelével!'', melyre így válaszolnak: ,,Legyen békesség köztünk mindenkor.'' Egyre általánosabbá válik, hogy a hívek kiegesztelôdésük jeleként a mellettük állókkal egyenként kezet fognak, vagy egyszerre nyújt mindenki kezet a mellette állóknak. * 5. AM ======================================================================== bemártás -->két szín alatt való áldozás ======================================================================== bemenet -->bevonulás ======================================================================== Benedek, Szt. Ünnepe júl. 11. A VIII. sz.-ig ezen a napon ünnepelték, a IX. sz.-tól márc. 21-én, halála napján ünnepelték. Mivel ez a nap nagyböjtben van, ezért a naptárreform (1969) visszahelyezte a régebbi napra. A nyugati szerzetesség megalapítója. XII. Pius ,,Európa atyjának, VI. Pál ,,Európa védôszentjének'' nyilvánította. ltáliának Nursia (ma Norcia) nevű kisvárosában született 480 körül, Rómában tanult, de még tanulmányai befejezése elôtt az ottani erkölcstelen élet elôl menekülve Sublacumba (Subiaco) vonult, és ott éveken át szerzetes-remete módján élt. Idôvel sokan felkeresték, ezekbôl közösségeket alapított. Végül Monte Cassinón (Cassinum hegyén) alapította meg monostorát. Itt írta meg híres Reguláját, amely idôvel a szerzetesség egyik alapszabálykönyvévé lett. Ez számos rendelkezést tartalmaz a liturgia rendjére is. Meghalt 547. márc. 21-én. Regulájt követô szerzetesek ezt a napot is megünneplik. BL ======================================================================== Benedictus (lat. ‘áldott’) • 1. Zakariás hálaadó éneke, melyet -->Keresztelô Szt. János születésekor mondott (Lk 1,68--79). ÚSZ-i evangéliumi ének. A -->zsolozsmában a -->Reggeli dicséret csúcspontja, melynek naponként változó -->antifónája van. * 4. 2. A -->misekompozíciókban a -->Sanctus második része, melyet korábban a kórus az átváltoztatás után énekelt. Jelenleg nem szabad elválasztani a Sanctustól. * 5. VI ======================================================================== beöltözés 1. A -->pap- és a -->diakónusszentelésnél a kézfeltétel és a szentelési imádság után az újonnan szenteltet beöltöztetik liturgikus ruháiba: a pap a miseruhát, a diakónus a dalmatikát és a stólát ölti fel. * 18. 2. A szerzetesrendekben a noviciátus elôtt vagy az elsô fogadalomnál öltöztetik be a rendi ruhába a jelöltet. 3. Szokás az egyházmegyés papnövendékeknek is a -->reverenda megáldása és átadása liturgikus keretben. VI ======================================================================== bérmálás szentsége (lat. sacramentum confirmationis) • A bérmálás az a szentség, amely a megkeresztelteket a Szentlélek adományával gazdagítja és tökéletesebben kapcsolja az Egyházhoz. Megerôsíti és kötelezi ôket, hogy szóban és tettben Krisztus tanúi legyenek, és a hitet terjesszék s védelmezzék (vö. LG 11, ET 879. kán.). Ahogy a Pünkösd Jézus húsvéti misztériumának teljességét jelenti, úgy a ô tökéletesíti és megerôsíti a keresztség szentségének hatásait. A megszentelés minden mozzanata sajátosan kapcsolódik a Szentlélekhez. Jelen van már a keresztségi újjászületés kezdeténél (Jn 1,33), itt azonban a megkeresztelt az isteni életnek csak csíráját kapja meg, amelynek növekednie és erôsödnie kell. Az apostolok a keresztség kegyelmének betetôzéseként a Lélek ajándékait kézrátétellel osztották ki az újonnan megkeresztelteknek (ApCsel 8,15--17). Nyugaton -- ôsi tanúságok szerint -- a keresztvíz fürdôje után és az Eukarisztia vétele elôtt történt a megkenés kézrátétellel. Ez a bérmálás, amely különálló szentség. A mai bérmálási szertartás kiemeli, hogy a Szentlélek Krisztus ajándéka. A ônek kiszolgáltatása a homlok krizmával való megkenésével történik kézrátétellel! e szavak kíséretében: Vedd a Szentlélek ajándékának jelét. -- Ámen -- válaszol a megbérmált. A ônek kettôs jelentése van. A püspök kézkiterjesztése a szertartás kezdetén utal a Szentlélek ajándékainak a lehívására, míg a krizmával való megkenés a Szentlélek ajándékainak elnyerését jelzi. A bérmálkozó eltörölhetetlen jegyet kap és vele együtt a Szentlelket. A bérmálás rendes kiszolgáltatója a püspök, de érvényesen kiszolgáltathatja az erre felhatalmazott pap is. Felnôttek keresztelésekor közvetlenül a keresztség után kívánatos a ô kiszolgáltatása az Eukarisztiával együtt. Így valósul meg a keresztény életbe való beavatás ôsi rendje. A bizánci liturgiában a keresztséggel együtt mindig kiszolgáltatják a ôét is. * 13. VI ======================================================================== betegáldoztató pyxis (gör. -- püxisz, ‘szelence’) • Több-kevesebb kisostya számára alkalmas edényke, melyben a pap, diakónus vagy megbízott világi a betegek számára viszi az Oltáriszentséget. Gyakran úgy alakítják, hogy -->paténaszerű szélesebb alja legyen. A ôt kisebb méretű -->korporáléba teszik, s nyakba akasztható tasakban, a -->burzában viszik a Szentséget. AM {kép} 4. ábra. Betegáldoztató pyxis ======================================================================== betegek kenete (lat. unctio infirmorum) • Az ember egyik legsúlyosabb próbatétele a testi szenvedés, a fájdalom és a betegség. Isten gondviselô terve, hogy az ember az egészséget ápolja, a betegség ellen küzdjön, és tegyen meg mindent a betegek testi-lelki megkönnyebbüléséért. Jézus maga is gondjaiba vette a betegeket, kezét rájuk helyezte (Mt 8,3--15 stb.), és tanítványait is még földi életében a betegek gyógyításának parancsával küldte szét (Mk 16,18). Jézus a betegek gondozását Egyházán keresztül folytatja, amint Szt. Jakab apostol levelében olvassuk: ,,Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitbôl fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpraállítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer'' (5,14-- 15). E szentség felvételében az élô hit fejezôdik ki, amely az üdvösségre segíti az embert, felszítja az Istenbe vetett bizalmát, megerôsíti a gonosz lélek kísértéseinek és a halálfélelemnek leküzdésében. Az ember egészségét is visszaszerzi, ha az a lélek üdvösségére válik, és ha szükséges, megadja a bűnök bocsánatát is. A ôét felvehetik mindazok, akik betegségük miatt kérik (öregek és gyermekek is), vagy akikrôl feltételezhetô, hogy kérték volna (eszméletlen betegek). A ôét rendszerint megelôzi a -->bűnbocsánat szentsége, rövid igeliturgia és - ->egyetemes könyörgések, majd a következô szavak kíséretében a betegek olajával a pap megkeni a beteg homlokát és két kezét: E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével. Ámen. Szabadítson meg bűneidtôl, üdvözítsen téged, és erôsítsen meg jóságosan! Ámen. A ôt rendszerint az -->áldozás ( -->Útravaló) követi. A ôét misében vagy azon kívül egyénileg vagy közösségben is fel lehet venni. Ismételten feladható újabb betegség, vagy a beteg állapotának roszszabbodása esetén. -- A bizánci rítusban: a beteg érzékszerveinek megkenését kíséri a szentségi ima, miközben a pap az Evangéliumos könyvet a beteg fejére teszi. Ezt a könyvet aztán a beteg meg is csókolja. A szentség kiszolgáltatása után közösen végeznek könyörgéseket a betegért. A görög ortodox egyházi szokás szerint nagyszerdánként (a román egyházban pedig még gyakrabban) csoportosan is kiszolgáltatják ezt a szentséget, melyben az elôírás szerint egyszerre hét pap működik közre (ez el is hagyható). (-->olaj.) * 24 VI -- OL ======================================================================== betlehem Jézus születésének plasztikus ábrázolása, melynek középpontja a jászolban fekvô isteni Gyermek. Eredete vagy a római S. Maria Maggiore templomban ôrzött (nem hiteles) jászol-ereklyére, vagy arra a jászolra vezethetô vissza, amelyet Assisi Szt. Ferenc Greccióban állított fel Karácsonykor. Az egyre szaporodó szereplôk (Szűz Mária és Szt. József, pásztorok, angyalok, napkeleti bölcsek) színes népi fantáziával vették körül a karácsonyi idôben a templomban és az otthonokban felállított ôet. A ô felállításának szokása mint a népi vallásosság kifejezôje, a karácsonyi idôben a templom megfelelô helyén fenntartható, de a ôet sose helyezzék el a -->preszbitériumban. AM ======================================================================== bevonulás Az egyházüldözés századait követô korszakban bontakozott ki a templomba való ô szertartása. A liturgiafejlôdés során kialakult az -- >antifónák végére került ún. ,,kisbemenet''. A bizánci liturgia elsô körmenetében a diakónus hozza ki a szentélybôl az Evangéliumos könyvet, Jézus tanító körútját jelképezve. A menet élén vitt gyertya az Elôhírnököt, Keresztelô Jánost jelképezi, aki Jézust Isten Bárányának nevezte. Míg ,,Krisztus, az igazi Világosság'' körüljárt, és jót tett, Szt. János, mint ,,ideig-óráig világító fény'' készített utat. A -- >felajánlás elôtti ún. ,,nagybemenet'' során az -->elôkészületi oltártól a papság az oltárra viszi az áldozatra szánt kenyeret és bort. A különféle -->fölajánlási körmenetek közül kiemelkedik ünnepélyességével a bizánci rítusé, ahol az adományokkal bevonuló papság körmenete Jézus Jeruzsálembe való utolsó ôát ábrázolja, a nép ,,minden földi gondot félretéve... a mindenek királyát fogadja''. A római liturgiában a ô a mise bevezetô szertartása. A pap a segédkezôkkel együtt vagy rövidebb úton a -->sekrestyébôl, vagy ünnepélyesebb alkalommal a püspök vagy pap, a segédkezôkkel együtt szent ruhákba öltözve a templom bejáratától a fôhajón át vonul az oltárhoz, amikor a nép összegyűlt. A ô sorrendje a következô: a) a turifer a füstölgô turibulummal, ha -->tömjénezés is lesz; b) a gyertyavivôk (-->akolitus) s közöttük, a keresztvivô a kereszttel, majd a többi ministráns; c) a -->diakónus vagy a -->lektor, aki hozza az -- >Evangéliumos könyvet; d) a misézô pap. Ha tömjénezni akarnak, indulás elôtt a pap tömjént tesz a parázsra. Amíg a ôi körmenet tart, a -- >kezdôéneket éneklik. Amikor megérkeznek az oltárhoz, a misézô pap és a segédkezôk mélyen meghajolnak, vagy térdet hajtanak, ha a -- >tabernákulumban Oltáriszentség van. Ha a ôi körmenetben keresztet is hoztak, azt az oltár mellé, vagy más alkalmas helyre kell állítani. A segédkezôk által vitt gyertyatartókat az oltár mellé vagy az -- >asztalkára kell helyezni, az -->Evangéliumos könyv pedig az oltárra kerül. A pap fölmegy az oltárhoz, és tisztelete jeléül megcsókolja. Ha alkalmasnak látszik, megtömjénezi (incenzálja) az oltárt, körüljárva azt. A pap a ôt azzal fejezi be, hogy ülôhelyéhez megy, ahol megkezdi a misét (vö. RMÁR 82--85). -- A püspök hivatalos templomlátogatása alkalmával -->korális ruhában áldást osztva vonul végig a templom fôhajóján. -->körmenet, -->fogadás (püspöké). OL--AM ======================================================================== bevonulási ének -->kezdôének ======================================================================== Biblia -->Szentírás ======================================================================== binálás (lat. binatio = ‘valaminek megkétszerezése’) • ônak nevezzük, ha egy pap ugyanazon a napon kétszer misézik. Az alábbi esetek kivételével a papnak nem szabad naponta egynél többször miséznie: Nagycsütörtökön a krizmaszentelési és esti misén; Húsvét éjjelén és napján; a híveknek bemutatott miséjén kívül a pap egyházmegyei zsinat, papi lelkigyakorlat és összejövetel, lelkipásztori látogatás alkalmával püspökével koncelebrálhat. Három misét mondhat (trinatio), illetve koncelebrálhat -->Karácsonykor, ha a miséket a maguk idejében mondják, valamint -- >Halottak napján. Paphiány esetén a helyi ordinárius megengedheti, hogy a papok megfelelô okból naponta kétszer, sôt ha a lelkipásztori szükség úgy kívánja, vasárnap és kötelezô ünnepeken háromszor is misézhetnek (vö. ET 905). ô és trinálás esetében csak egy miséért fogadhatnak el -- >misestipendiumot (kivéve Karácsony három miséjét). Az a pap, aki két vagy három misét mutat be, közöttük élelmet vehet magához, még ha így nincs is meg az egyórás szentségi böjt a mise celebrálása elôtt (VI. Pál: Pastorale munus, 3--4). Ahol ennél több istentiszteletre van szükség, ott ne a miséket szaporítsák, hanem az -->istentisztelet pap nélküli formáját gyakorolják, vagy maga a pap tartson igeliturgiát áldoztatással. * 5. VI ======================================================================== birétum (francia: barrette, olasz: beretto = ‘sapka’) • Papi fejfedô. A Trid- ig inkább puha, kerek sapka volt, a 17. sz.-tól kikeményítették, és három vagy négy szárral (,,szarvval'') a katolikus papság jellegzetes fejviselete lett. Viselték utcán, templomban, otthon is (pl. gyóntatáskor, miséhez való kivonuláskor, temetésen stb.). A ô színe alkalmazkodik a papi és -->prelátusi ranghoz. A bíborosokat ma is a vörös ô átadásával iktatja be a pápa tisztjükbe. Használata korunkban egyre ritkább, és a prelátusok hivatalos ténykedésükkor, vagy a papok alkalmanként a hideg elleni védekezésül viselik. 35. ábra: -- >Reverenda, karing, alba, B3. * 2. AM ======================================================================== bizánci rítus A -->keleti rítusú liturgiák forrása Jeruzsálem, Antiochia és Alexandria. Fôleg a kis-ázsiai kappadókiai atyák (Nagy Szt. Baszileiosz) dolgozták át a semita jellegű antiochiai liturgiát görög nyelvre, melyet aztán Khrüszosztomosz (Aranyszájú) Szt. János honosított meg a császári székhely miatt egyre jelentôsebbé vált Konstantinápolyban (Bizáncban). Ezt a görög nyelvű liturgiát vették át a melkita keresztények. Khrüszosztomosz Szt. János liturgiája a 7-8. sz.-ban elterjedt egész Keleten és Dél-Itáliában. 988-ban Vlagyimir kijevi orosz herceg megkeresztelkedett, és ószláv nyelven átvette a ôt a létszámban és missziós tevékenységben egyaránt kimagasló orosz egyház számára. 1589-ben állították fel az önálló moszkvai patriarkátust. A ôt követô egyházak az 1054-ben történt keleti egyházszakadás után is joggal nevezik magukat ,,ortodox'', kevésbé szerencsés fordítással ,,pravoszláv'' = igazhitű egyházaknak. A ôt a görögön kívül ószláv, arab, bolgár, román, észt, finn, japán, magyar, grúz és még számos más nyelven végzik. Elvben minden nyelv használható, bár ez dallami és formai változatokat hozott magával. Elsôsorban a ôt végzô ortodox egyházakat nevezik a volt Habsburg-birodalom területén ,,görögkeleti'' egyházaknak. (-->,,Szent Liturgia'' felépítése bizánci rítusban, -- >keleti rítusok.) AM ======================================================================== bizánci ének lejegyzése A bizánci ônek kezdetét a ,,pontvonalas'' kotta jelentette, amely a 9- - 12. sz.-i kéziratokban található meg. Ekkor még csak kevés jelet használnak, s alkalmazzák részben a 3--4. sz.-ban kifejlôdött hangsúlyos (ekfonetikus) kottázás jeleit is. Ezzel a jelrendszerrel még a hangközöket sem tudták megfelelôen jelölni. A közép-bizánci korban (12--14. sz.) jelent meg a ,,hagiopoliszi'' vagy ,,körvonalas'' kottázás, melyben a dallamívek mellett már a hangközöket, sôt a dinamikát is kiválóan tudták jelölni. Ezt fejlesztette tovább a késô ô, melyet az 1380-ban elhunyt Ivan Kukuzel után ,,kukuzeli'' kottázásnak is neveznek. A hangok abszolút értékének rögzítését csak a 16. sz.-i Oroszországban kezdték átvenni Nyugatról. A magyar bizánci rítusú liturgikus könyvek az ötvonalas, violinkulcsos modern éneklejegyzést használják. OL ======================================================================== boldoggá avatás -->szentté avatás ======================================================================== Boruljunk térdre! Álljatok fel! (lat. Flectamus genua! Levate!) • Az ôsi római liturgiában még a 10. sz.-ban is az volt a szokás, hogy a papnak imádságra való felhívása után a diakónus felszólította a híveket, hogy térdeljenek le. Amikor egy ideig csendben imádkoztak, újra felszólította ôket, hogy álljanak fel. Ennek a mai liturgiában két nyomát találjuk. A pap ,,Könyörögjünk'' felszólítása után rövid csendet tart, hogy alatta a hívek csendben imádkozzanak. A másik forma a püspök- , a pap- és diakónusszentelésen fordul elô, amikor a diakónus e szavakkal szólítja fel a népet a Mindenszentek litániája alatt való letérdelésre, majd utána felállásra. AM ======================================================================== böjt (gör. nészteia, lat. ieiunium) A heti két ôi napot a zsidóságtól vették át a keresztények, de hétfô és csütörtök helyett szerdán és pénteken tartották. 1. A keleti egyházban igen ôsi hagyománya van a nagyheti ônek, amikor Nagycsütörtök estétôl a Húsvétra virradó éjszakáig nem ettek. Késôbb a ôi idôt kiterjesztették az egész negyvennapos nagyböjtre ( -->nagyböjt Keleten). Vízkereszt elôtt a 4. sz.-tól szintén igen hosszú ôöt tartottak, ezt azonban késôbb lerövidítették az elôkészületi napra (vigília). A 8. sz.- ban már 40 napos ô volt Karácsony és aug. 15-e elôtt is. Ma már az Istenszülô mennybevitelének ünnepe elôtt csak kéthetes a ô. A jelenlegi böjti fegyelem a magyar görög katolikusoknál: a) A hústól való megtartóztatás napjai: 1. a nagyböjt minden szerdája és péntekje; 2. a karácsonyi, péter-páli és nagyboldogasszonyi bűnbánati idôk péntekjei. b) Bűnbánati napok: 1. Az év minden szerdája és péntekje -- a nagy ünnepeket (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) követô, ill. az Úrjelenés ünnepét és a nagyböjt elôtti hetet megelôzô, ún. ,,Szabad hét'' kivételével. 2. Nagyböjt és a karácsonyi böjt minden napja. c) Ha a hústól való megtartóztatást valaki komoly okok miatt nem tudja megtartani, helyettesítheti, ill. pótolhatja más jócselekedettel. d) Évente kétszer van ún. ,,szigorú böjt'': 1. A nagyböjt elsô napja. (A keleti egyházban a nagyböjt nem Hamvazószerdán, hanem már elôtte két nappal, hétfôn megkezdôdik.) 2. Nagypéntek. E két napon csak növényi eredetű ételeket fogyasztanak. (Tehát zsírt, tejet, vajat, tojást stb. nem!) 2. A nyugati egyházban ma két szigorú ôi nap van hústilalommal összekötve. Ez Hamvazószerda és Nagypéntek. A szigorú ô a nagykorúakat (betöltött 18. évtôl) kötelezi 60. életévük megkezdéséig (ET 1252) (háromszori étkezés egyszeri jóllakással). A -->hústilalom kötelezi azokat, akik 14. életévüket betöltötték (ET 1252). A szentségi ô (teljes megtartóztatás minden ételtôl, italtól szentáldozás elôtt) a latin egyházban ma nagyon enyhe, mert csupán egy órára szorítkozik a régi gyakorlattal szemben, mely éjféltôl volt kötelezô. Gyógyszer és a víz nem szegi meg a szentségi ôöt. A betegek indokolt esetben még ez alól is felmentést kapnak. * 1, 22 (magy. 305-- 318), 24. OL--VI ======================================================================== Breviárium -->zsolozsma ======================================================================== búcsú (lat. indulgentia) • 1. Az Isten színe elôtt már megbocsátott bűnökért járó ideigtartó büntetések részleges vagy teljes elengedése. Mindazok részesülhetnek benne, akik kellôen felkészültek, és teljesítik azokat a feltételeket, melyeket az Egyház elôír. Az Egyház a Krisztustól kapott oldó és kötô hatalmánál fogva Krisztus és a szentek érdemeinek kincstárából részesítheti tagjait, szeretetük és bűnbánatuk mértéke szerint. Különös jelentôsége van a halottak napi ôknak, melyeket temetô- és templomlátogatás által nyerhetünk az elhunytak javára. A teljes ô feltétele a megszentelô kegyelem állapota és a bűnbánati lelkület, szentáldozás, a ô elnyerésének általános szándéka, és imádság a pápa szándékára. A részleges ôhoz a kegyelem állapota, a ô elnyerésének feltételei és szándéka szükségesek. Bizonyos esetekben az Egyház egyéb feltételt is kívánhat, mint pl. -- >a szentévi ônál a római bazilikák, vagy meghatározott templom meglátogatását stb. -->templom címe, -->zarándoklat. * 22. (magy. 319-- 330) VI ======================================================================== burza (lat. bursa, ‘zseb’) • l. A -->korporále befogadására alkalmas négyzet alakú keményített tasak, amely a miseruha anyagából készül. Használata ma már nem kötelezô. 2. Nyakba akasztható, rendszerint selyembôl készült tasak, melyben betegellátáskor az Oltáriszentséget viszik. * 24. AM {kép} 5. ábra. Burza és korporálé 1. burza, 2. összehajtott korporálé ======================================================================== Búzaszentelô (lat. litaniae maiores = ‘nagyobb könyörgések’) • A pogány Rómában ápr. 25-én körmenettel vonultak ki a városból, hogy Robigo pogány istennek áldozatot mutassanak be a termések megtartásáért. Konstantin császár óta ezt a szokást keresztény szellemben folytatták. Nagy Szt. Gergely pápa óta igen ünnepélyessé vált ez a -->körmenet. A 11. sz.-ban hozzácsatolták a vetések megáldását is (= búzaszentelés). Ma is minden plébániatemplomban el kell végezni a -->Praeorátorban található szertartással. A Mindenszentek -->litániájának elmondása ajánlatos, de nem kötelezô, ha nincs körmenet. A következô hét valamelyik napján mondható -->votívmise a jó termésért vagy az emberi munka megszenteléséért. (-->évnegyedes idôk) * 1, 32. AM ======================================================================== bűnbánati cselekmény A -->misében az -->igeliturgiát ô elôzi meg, hogy a híveket felkészítse Isten Igéjének hittel való hallgatására és az -- >Eukarisztia méltó megünneplésére. Részei: a celebráns lelkiismeret- vizsgálatra és bűnbánatra szólít fel; rövid csend, melyben ki-ki magába száll; majd különbözô imaformákkal a közösség bűnbánatot indít. Ezek: ,,Gyónom a mindenható Istennek...'', vagy: ,,Urunk, Istenünk, könyörülj rajtunk...'' vagy a bôvített -->Kyrie: ,,Uram irgalmazz'' különbözô változatai. Ezt követi a celebráns bűnbocsánatot kérô fohásza, mely nem szentségi feloldozás. -- A -->betegek szentségénél is ezt a ôt alkalmazzuk, ha a beteg nem járul a -->bűnbocsánat szentségéhez. -- A - ->zsolozsma Befejezô imaórájában is e ônyel történik a lelkiismeret- vizsgálat és a bűnbánat. * 5. VI ======================================================================== bűnbocsánat szentsége (lat. sacramentum paenitentiae) • Mindenekelôtt felhívjuk a figyelmet a terminológiára. Az új Ordo Paenitentiae-ben (A bűnbocsánat szertartása) ô jelzésére a latinban a használat folyamán többjelentésűvé vált ,,paenitentia'' (eredetileg megtérés, Istenhez fordulás, metanoia) mellett a biblikus eredetű ,,reconciliatio'' (kiengesztelôdés, kibékülés Istennel és embertársainkkal) terminust találjuk. A magyarban sincs olyan egyetlen szavunk, amelyik ezt a fogalmat: paenitentia -- reconciliatio -- a maga teljességében visszaadná. Éppen ezért a magyarban is ajánlatos váltakozva alkalmazni a következô szakkifejezéseket: penitencia szentsége (metanoia értelemben!), bűnbocsánat szentsége (Istené a kezdeményezés!), bűnbánat szentsége (az ember részérôl a legfontosabb mozzanat!), gyónás, kiengesztelôdés szentsége. Isten azzal mutatta meg irgalmas szeretetét az emberek iránt, hogy Krisztus szenvedése és kereszthalála által kiengesztelôdött a világgal. Az Úr a kiengesztelés szolgálatát Egyházára bízta. Emberi gyarlóságból megtörténhet, hogy a megkeresztelt ember elhagyja ,,elsô szeretetét'' (vö. Jel 2,4), és vétkével megszakítja az Istennel való baráti kapcsolatot. Ezért a keresztség után elkövetett bűnök megbocsátására az Úr a ôt rendelte. Jézus nemcsak felszólít a -->megtérésre, hanem megbocsátja a bűnöket (Mt 9,2--8), és apostolainak megbízást ad a bűnök megbocsátására (Jn 20,22--23). Amikor a bűnös a Szentlélek indítására Istenhez akar visszatérni, ôszintén fájlalnia kell a bűn megtörténtét, és elutasítania azzal, hogy többé nem akar vétkezni (bánat, erôs fogadás). Ettôl függ a megtérés valódisága. A bűnvallomással a megtérô a gyóntató lelkiatya elôtt meggyónja bűneit, hogy a feloldozás által elnyerje azok bocsánatát. Az igazi megtérés a bűnök jóvátételének komoly szándékával, az élet megjavításával és az esetleg okozott kár megtérítésével lesz teljes. A megtérésnek ez a szentségi útja akkor lesz üdvösségszerzô, ha a hívô minden súlyos bűnét a gyóntatónak meggyónja. A bocsánatos bűnök leküzdésére és a kegyelmi állapot tökéletesítésére is nagyon hasznos e szentség gyakori és buzgó felvétele (áhítatból történô gyónás). A ônek formái: a) egy megtérô (gyónni kívánó) esetében: a gyóntatószékben vagy a gyóntatóhelyiségben a pap fogadja a megtérôt, a bűnbánatra indító szentírási vers után következik a bűnbevallás és a buzdítás. Az elégtétel elvállalása és a bánatima után részesül a megtérô szentségi feloldozásban a pap következô szavaival: Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelkel a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét! És én feloldozlak téged bűneidtôl az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében. A szentség felvétele lsten dicsôítésével és a megtérô elbocsátásával zárul. b) Több megtérô esetében (egyéni bűnvallomással) és feloldozással. Az egyéni bűnvallomást és feloldozást megelôzi a közösségi igeliturgia, majd az egyéni gyónások végeztével közös hálaadást végeznek: A kiengesztelôdésnek ez a formája a megtérés közösségi jellegét emeli ki. Ez a forma lelkigyakorlatok alkalmával gyümölcsözôen alkalmazható. c) Több megtérô esetében (bűnvallomás nélkül), általános feloldozással. Ezt a formát kell alkalmazni halálveszély és súlyos szükség esetén. A szükséges feltételek valódiságáról az egyházmegye püspökének, illetve a feloldozó papnak kell döntenie. Az érvényességhez nemcsak az egyéni felkészültség szükséges, hanem az a szándék is, hogy mielôbb, egy éven belül -- egyéni gyónást végeznek. Az MKPK 1977. márc. 16-án úgy döntött, hogy ezt a formát egyelôre nem vezeti be hazánkban a halálveszély esetét kivéve. ,,Minden Krisztus-hívô, aki elérte értelme használatának korát, köteles súlyos bűneit legalább évente egyszer híven meggyónni'' (ET 989). -->húsvéti áldozás. A bizánci liturgiában is ismeretesek a kiengesztelôdésnek különféle formái, fôként az egyéni bűnvallomással. Sokfelé közösen végzik el a gyónási imákat, mielôtt a pap külön-külön meggyóntatná a híveket az -- >ikonosztázion vagy egy ikon elôtt. * 22. OL--VI ======================================================================== Caeremoniale episcoporum (lat. = püspökök szertartáskönyve) • A fôpapi istentiszteletek lefolyását írja le és szabályozza a ô. A középkorban a pápai és püspöki szertartások elôírásait az ,,ordines Romani'' (Római ordo) tartalmazta. A Trid. után a püspöki szertartások rendjét a ô írja le, melyet VIII. Kelemen pápa adott ki 1600-ban. A II. Vat. után új kiadása 1984-ben jelent meg. * 2. VI ======================================================================== Ceciliánus mozgalom Szt. Cecilia szűz és vértanú kiemelt tiszteletét bizonyítja nevének említése a római misekánonban. Az egyházi zene pártfogójának a 15. sz- tól kezdik tekinteni. Ekkortól válik hagyományossá orgonistaként való ábrázolása, majd pedig emléknapjának zenei fesztiválként történô ünneplése. Szt. Cecilia védnöksége alatt zenei társulások is működtek. Rómában a 16. sz.-ban V. Sixtus pápa kánoni megerôsítésével jött létre a húsz kiváló egyházzenészbôl álló ,,Confraternitŕ dei Musici di Roma al Pantheon'' (társalapítója Palestrina), mely Nagy Szt. Gergelyt és Szt. Ceciliát tekintette védôszentjének. A társulat késôbbi neve: ,,Accademia di Santa Cecilia''. A 19. sz.-ban Szt. Cecilia védnöksége alatt tömörültek azok az egyházzenészek és liturgikusok, akik az elvilágiasodott egyházi zenét helytelenítve a liturgikus -->zenének, a -->gregorián éneknek és a -- >polifóniának ihletett megújításáért munkálkodtak. 1867-ben B. IX. Pius pápa jóváhagyásával alakult meg Franz Xaver Witt kezdeményezésére az Allgemeine Cäcilienverein, amely ma azokban az országokban tevékenykedik, ahol német nyelvű liturgia van. Ösztönzô példájára jöttek létre hasonló egyesületek Európa más országaiban is. Hazánkban Bogisich Mihály c. püspök 1897-ben alapította az Országos Magyar Cecilia Egyesületet (OMCE), amely 1968-tól a 90-es évekig az Országos Magyar Cecilia Társulat (OMCET) nevet használta. Élén a püspök-elnök és egy aktív egyházzenész társelnök áll. Fô célkitűzései: a liturgikus ének ápolása, az egyházi kórusmozgalom összefogása és támogatása, egyházzenészek képzése (kántorképzô tanfolyamok, Budapesti Kántor Továbbképzô és Egyházkarnagyképzô Tanfolyam). Célkitűzéseit neves magyar muzsikusok tették magukévá (Demény Dezsô, Harmat Artúr, Werner Alajos, Bárdos Lajos, stb). Nagy eredményei között tartja számon a Szent Vagy Uram-mal (1931) fémjelzett népének-reformot. Egykor jelentôs irodalmi tevékenysége (Magyar Kórus, kottakiadás) szerény keretek között ismét felújul. Havonta tart egyházzenei áhítattal és elôadással egybekötött gyűlést, évente pedig egyszer, Cecilia nap táján közgyűlést és közös éneklést. A ô elvei teljes elismerésüket az egyházi zene megújításának alapdokumentumában, Szt. X. Pius motu propriójában (Tra le sollicitudini, 1903) érték el. A LK zenei tekintetben lényegében ennek a dokumentumnak a kiszélesítése ,,A szent zene és ének'' c. fejezetében. BP ======================================================================== celebráns (lat. ‘ünneplô’) • A liturgikus szertartást vezetô püspök, pap vagy diakónus. Lehet lelkipásztori kisegítô is (-->istentisztelet pap távollétében), vagy világi hívô (bizonyos áldásoknál, -->Áldások könyve). Köréje csoportosulnak a -->segédkezôk. * 5,11. BL--VI ======================================================================== ceremonárius (lat. coeremonia = ‘vallásos szertartás’) • Az a személy, aki fôleg nagyobb templomokban gondoskodik arról, hogy a szent cselekmények rendben történjenek, és hogy a segédkezôk szépen, pontosan és összeszedetten teljesítsék feladataikat (vö. RMÁR 69). VI ======================================================================== ceroferarius (lat. cereus = gyertya, ferre = vinni) • Aô -ok azok a gyertyavivôk, akik a misében a -->Sanctustól a -->Miatyánkig tartják az égô gyertyát (a nagyobb ünnepélyesség céljából), vagy akik egyéb ünnepi alkalommal - ->körmenetben visznek égô gyertyát. VI ======================================================================== Chrizosztom-liturgia -->bizánci rítus ======================================================================== cibórium (gör. küborion = egy bizonyos egyiptomi gyümölcstôl vett elnevezés, vagy lat. népies etimológia szerint: cibus = ‘élelem’) • 1. Az oltár fölé oszlopokra épített szilárd oltármennyezet (baldachin). Gyakran erre függesztették fel az -->Eukarisztiát ôrzô galamb alakú edényt. 3. ábra. Ókeresztény bazilika, 9. 2. Errôl a ôoltártól kapta nevét a ôkehely vagy ôtál, melyben az átváltoztatott Szentostyát a mise után ôrzik, hogy misén kívül is lehessen áldoztatni, elsôsorban betegeket. Legtöbbször fedéllel ellátott kehely, melyet -->vélummal takarnak. A ô kialakításánál ma ismét visszatérnek a kenyér megôrzésére alkalmasabb, lezárt fedelű fém vagy egyéb nemes anyagból készült tál vagy kosárka alakhoz, s nincs elôírás ezeknek vélummal való letakarására. -->Eukarisztia ôrzési helye. * 5. AM {kép} 6. ábra. Cibórium-oltár A pécsi székesegyház cibórium-oltára, A) az oltár (szembenézô) a négy oszlopon álló cibóriummal, B) a ma már misézésre nem használt ún. népoltár. (Készült 1891-ben, azóta a püspök a szembenézô oltáron misézett, ma minden ünnepi misét papok is itt végeznek.) {kép} 7. ábra. Cibórium-kehely A) vélummal letakart cibórium-kehely, B) cibórium-kehely, C) cibórium- tál ======================================================================== cingulum (lat. ‘öv’) • 1. Az -->albát összekötô, legtöbbször fehér öv. Nincs szükség ôra, ha az alba szabása azt feleslegessé teszi (RMÁR 298). 2. A klerikusok -->reverendája felett viselt 10-12 cm széles szalag- öv, melynek két vége baloldalt függ, és rojtban végzôdik. A ô színe kifejezi a klerikus rangját: a papoké fekete (bizonyos egyházi tisztségeket betöltôké vagy címeket viselôké piros), a püspöké lila, a bíborosoké vörös, a pápáé fehér. A szerzetesi ruhához is általában hozzátartozik a ô. (35. ábra. Reverenda, karing, alba A1 B1 G2) * 2. AM ======================================================================== Completorium -->Befejezô imaóra, -->zsolozsma ======================================================================== Corpus (lat. ‘test’) • l. ô Christi = Krisztus Teste az -->Eukarisztiában. 2. ô (korpusz) Krisztus testének szobrászati ábrázolása a -- >feszületen. AM ======================================================================== Credo -->hitvallás ======================================================================== csend (szent) (lat. silentium sacrum) • A ôet is, mint a mise szertartásának részét, a maga idejében meg kell tartani. Ennek belsô tartalma a mise egyes részeihez igazodik: a bűnbánatnál és a könyörgésre való felhívásnál a csendben ki-ki szálljon magába; az olvasmány vagy a homília végén röviden elmélkedjék az elôbb hallottakról; áldozás után pedig szíve mélyén dicsérje és imádja az Istent. A -->homília és az -->áldozás után a celebráns a papi székre ül, és a hívek is ülve tartják a ôet (RMÁR 23). -->zsolozsma, -- >liturgikus nevelés, -->liturgikus lelkiélet. BL ======================================================================== csengô Fémharangocska, mely mint falra erôsített sekrestyeô, a mise kezdetét jelzi, vagy mint oltárô, felhívja a nép figyelmét a mise fontosabb részeire. Ma ritkább szerephez jut az oltárô, melyet az átváltoztatás elôtt és a szent színek felmutatásakor egy-egy alkalommal (esetleg áldoztatás elôtt is) szólaltat meg a ministráns (RMÁR 109). Szoktak hármas, négyes oltárôt is használni, vagy kisebb harangot (gongot), melyet faütôvel szólaltatnak meg. -- Kívánatos, hogy elhagyják az ún. csengôperselyre (-->persely) tett kis csengôcskét. Az Oltáriszentséggel adott áldáskor huzamosabban csengetnek. -->harang. AM {kép} 8. ábra. Csengô A) Négyes oltárcsengô, B) Oltárharang (1), 2. ütôkalapács ======================================================================== csók, liturgikus (lat. osculum) • A szertartásokban többször elôforduló liturgikus csók a természetfeletti szeretetet, továbbá a tiszteletadást fejezi ki. A kiengesztelôdés jele a -->békecsók. Felszentelt és szentként tisztelt tárgyakat ô illeti. A celebráns és a diakónus valamint a koncelebrálók megcsókolják az oltárt, a mise végén azonban csak a fôcelebráns és diakónus köszönti ôkal az oltárt, a koncelebránsok nem. A celebráns vagy diakónus megcsókolja az -->Evangéliumos könyv -->perikópájának kezdetét. Amikor a templomban ünnepélyesen fogadják a püspököt, az megcsókolja a neki nyújtott -->pacifikálét. Korábban a papság és hívek megcsókolták a püspök gyűrűjét, de a papnak adott kézcsókkal együtt ez ma már nem szokás. A -->nagycsütörtöki lábmosás szertartásában a celebráns megcsókolhatja a megmosott lábat. Ez a legnagyobb, jézusi alázat jele. A -->nagypénteki kereszthódolat alkalmával a papság és segédkezôk (esetleg a hívek is) megcsókolhatják a -->feszület lábát. A lit. ref. lecsökkentette a kéz és tárgyak ôját, és csak az oltár és az Evangéliumos könyv ôja maradt elôírás. * 5, 8. AM ======================================================================== dalmatika Az ókorban Dalmáciából elterjedt, fehér szövetbôl készült, csuklóig és bokáig érô ruha, melynek jellegzetessége volt a párhuzamosan hosszában végigfutó két piros vagy bíbor csík (clavi). A 4. sz.-tól a pápa és archidiakónusának díszruhája, késôbb a -->diakónus liturgikus öltözete lett. Hasonló változáson ment át, mint a -->miseruha. Egyre nehezebb és díszesebb anyagból készítették, mind ujja, mind a hossza megrövidült. A könnyebb felölthetôség miatt magát a ruhát és ujjait kétfelé vágták, és felöltése után gombokkal vagy szalagokkal erôsítették össze. A szokásos miseruha készlethez ettôl fogva hozzátartozik a -->kazulával azonos anyagból és díszítéssel készült két ô, amelyet asszisztenciás szertartásokon már nem -->diakónus és -- >szubdiakónus, hanem az ezek szerepét betöltô papok viseltek. Ma csak a valóban diakónusi rendben lévô klerikus vesz fel ôt, mely többhelyütt feleleveníti az ôsi ôformát. A püspök régi hagyományt követve, ünnepélyes alkalmakkor a miseruha alá könnyű selyemôt vesz fel, különösképpen az -->egyházi rend kiszolgáltatásakor, -->apát és apátnô benedikáláson (CE 56). Püspökszentelés alkalmával maga a szentelendô is vegyen fel ôt (CE 567). (22. ábra. Liturgikus öltözet a nyugati egyházban G, H.) * 2, 5. AM ======================================================================== diakonikon (gör. diakonosz = ‘szolga’) • Az ókeresztény és bizánci templomban az apszis déli oldala melletti helyiség, amely sekrestyéül szolgál. VI ======================================================================== diakónus (gör. diakonosz = ‘szolga’, régi magy. = ‘szerpap’) • Az egyházi rend szentségének alsó fokán áll a ô, aki éppúgy, mint minden keresztény, meghívást kapott Krisztus követésére és mások szolgálatára, felszentelése folytán azonban szentségi megbízásból végzi küldetését. A ônak jó hírben álló, bölcs férfiúnak kell lennie (vö. ApCsel 6,3). Krisztus igaz tanújaként tevékenykedjen, és másoknak szolgáljon. ApCsel 6,1--7 számol be az elsô hét ô felszentelésérôl, amint kiválasztásuk után az apostolok imádság közben rájuk tették kezüket. A ô a Szentlélek ajándékaiban részesülve legyen a püspök és papjainak segítségére az Ige, az oltár és a szeretet szolgálatában. ,,A ô feladata, ha az illetékes hatóság megbízza vele, hogy ünnepélyesen kiszolgáltassa a keresztséget, ôrizze és kiossza az Oltáriszentséget; az Egyház nevében eskessen és megáldja a házasulandókat; elvigye a szent Útravalót a haldoklóknak; Szentírást olvasson a híveknek; oktassa és buzdítsa a népet, vezesse a hívek istentiszteletét és imádságát, kiszolgáltassa a szentelményeket és temessen'' (LG 29). A ô liturgikus feladatai az -->Eukarisztia ünneplésénél: ,,A segédkezôk között az elsô helyet foglalja el a ô, akinek papi rendje már az ôsegyházban nagy tiszteletnek örvendett'' (RMÁR 61). ,,A szent ruhákba öltözött ô, ha az -->Evangéliumos könyvet is hozza, az oltárhoz vonuló pap elôtt halad; egyébként oldalt megy mellette. A tiszteletadást az oltár elôtt a pappal együtt végzi..., a pappal együtt megcsókolja az oltárt, és az Evangéliumos könyvet az oltárra helyezi. Ha -->incenzálás is van, a papnak segédkezik.'' ,,Utána a misézôvel együtt a székhez megy, ott a pap mellett áll és segédkezik, amikor arra szükség van'' (RMÁR 128--130). Az -->ambóhoz viszi az Evangéliumos könyvet, és ô olvassa az evangéliumot a szokásos tiszteletadások között. Ô mondhatja az ambóról a hívek könyörgéseinek szándékait (RMÁR 131--132). Felajánláskor a ô a segédkezôkkel elôkészíti az oltárt, a szent edényeket kezeli, az adományokat átveszi és a misézônek nyújtja. Az -->eukarisztikus ima záródicsôítésénél (Ôáltala, ôvele és ôbenne...) ô tartja felemelve a kelyhet. A ô mondja: ,,Köszöntsétek egymást a béke jelével'', majd a misézôvel békecsókot vált. A pap -->áldozása után a ô is kétszín alatt áldozik, aztán segít a nép áldoztatásában. Á1doztatás után ô -->purifikál. A pap áldása után ô bocsátja el a népet. Majd oltárcsók után a mise elején történt bevonuláshoz hasonló rendben távozik (RMÁR 133--141). Az állandó diakonátusra készülô nôtlen embert csak betöltött 25. életéve, a házasembert pedig legalább 35. életéve és felesége beleegyezése után lehet ôsá szentelni. A diakonátushoz szükséges a bérmálás szentségének, az -->akolitusi és -->lektori szolgálatnak elôzetes felvétele és legalább fél évig való gyakorlása, valamint a kellô teológiai felkészültség. * 18. VI--AM ======================================================================== diakónusszentelés A híveknek már elôzôleg bemutatott szentelendôket a mise evangéliuma után szentelik fel. Szertartása: a jelöltek kiszólítása után a szentelô püspök szól hozzájuk, majd kérdéseket tesz fel nekik leendô szolgálatukról. A közösség imája (Mindenszentek litániája) után a kézfeltétel, majd a ô imádsága következik, melynek lényegi része: ,,Küldd rájuk a Szentlelket, kérünk Istenünk, hogy hétszeres kegyelmi ajándékod által a szolgálat hűséges végzésében erôt nyerjenek.'' Liturgikus ruháikba (keresztbe tett stóla és -->dalmatika) öltözve a szentelô püspök átnyújtja nekik az -->Evangéliumos könyvet és -- >békecsókot vált velük. * 18. VI ======================================================================== Dicsôség -->doxológia, -->Gloria ======================================================================== diptichon (gör. düptikosz = kétrétű, két összehajtott lap) • Fából vagy elefántcsontból csuklópánttal összekapcsolt két tábla, amelyre a püspökök, jelentôsebb személyiségek, az élôk és holtak neveit jegyezték fel, akikrôl a misében meg akartak emlékezni. Bár a ô használata az ezredfordulón megszűnt, de szövegük bekerült az -->eukarisztikus imába, korábban az élôkrôl és halottakról való megemlékezés (memento), ma közbenjáró imák néven. VI ======================================================================== direktórium Egyházmegyék, nyelvterületek vagy szerzetesrendek számára kiadott naptár, amely advent I. vasárnapjával kezdôdik, és az egyes napok liturgikus ünneplését jelzi mind a -->mise, mind a -->zsolozsma számára. Országok, nyelvterületek egyházmegyéi részére évenként adják ki. VI ======================================================================== Dominus vobiscum! -->Az Úr legyen veletek! ======================================================================== doxológia (gör. doxa, lat. gloria, ‘dicsôség’) • Már a zsidóknál jelentôs volt a kétféle ,,áldás, amelyek közül a rövidebbet magánimákban is mondták (beraka), hosszabb formáját pedig csak istentiszteleten énekelték (qadis). Szíria közvetítésével ugyanebben a két formában alakult ki az ókeresztény egyház dicsôítô imádsága, a ô. 1. A keleti egyházban a 4. sz.-ban az ariánus viták miatt félreérthetô lett a hagyományos ô: ,,Dicsôség az Atyának a Fiú által a Szentlélekben.'' A három isteni személy egylényegűségét hangsúlyozó Szt. Baszileiosz korától elterjedt az újabb ,,kis ô'': ,,Dicsôség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.'' Nagyon sok helyen szerepel ez a ô, pl. a zsoltárok végén. 2. A ,,nagy ô'' mint ,,reggeli himnusz'' már az 5. sz.-i Alexandriai Kódexben is szerepel. Az angyali istendicséret (Lk 2,14) szavainak felidézése után sokféle elnevezéssel illeti Jézus Krisztust. Ô ,,az Egyszülött'', az ,,lsten Báránya'', ,,az Atyának Fia, aki elveszi a világ bűneit'', mint aki ,,egyedül szent, egyedül Úr''. Míg az angyali dicshimnusz (Gloria) a nyugati egyházban a vasárnapi mise elsô csúcspontját jelenti, a keletieknél mindmáig csak a reggeli zsolozsma része maradt, amelyet viszont ünnepélyesebb formában nemegyszer közvetlenül a Szent Liturgia elôtt énekelnek. 3. A kis ô szövege a római liturgiában: ,,Dicsôség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.'' A nagy ô a ,,Dicsôség a magasságban Istennek'' kezdetű ének, a ,,Gloria'', amelyet ádvent és nagyböjt kivételével minden vasárnapi misén, Húsvét és Karácsony nyolcadában, a fôünnepeken, az ünnepeken és ünnepélyes alkalmakkor imádkozunk. ônak nevezik a -->himnuszok utolsó Szentháromságot dicsôítô szakaszát is. (-->Gloria) 4. Az eukarisztikus ima záródicsôítése (doxológia finalis): ,,Ôáltala, ôvele és ôbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsôség mindörökkön- örökké.'' ,,Ámen.'' (-->befejezés, -->ünnepek rangja) * 5, 8. OL--AM ======================================================================== egybeesés (ünnepek) (lat. occurrentia) • Ha ugyanarra a napra több liturgikus ünneplés esik, azt ünnepeljük, amelyik a liturgikus napok táblázatán az -->ünnepek rangja szerint elôbb áll. Ha két fôünnep esik egybe, az egyik fôünnep a következô napra kerül át. Egyéb esetekben az akadályozott ünnep vagy emléknap elmarad. Az egyetemes egyházat érintô kétséges esetekben az -->lstentiszteleti és Szentségi Kongregáció ad eligazítást. VI ======================================================================== egyetemes könyörgések (hívek könyörgése) • Az ôekben, vagy másként: a hívek könyörgésében lsten népe saját papi szerepét gyakorolva imádkozik minden emberért. Tanácsos, hogy a könyörgés helyet kapjon minden közösségi misében, mégpedig úgy, hogy a kérésekkel gondoljanak az egész Egyházra, a közhatalom gyakorlóira, továbbá a különféle nehézségekben küszködôkre, végül minden emberre és az egész világ üdvösségére. A szándékok sorrendje általában a következô: a) az Egyház, b) a közhatalmat gyakorlók és az egyetemes közjó, c) a különféle szükséget szenvedôk és d) a helyi közösség szükségletei. Sajátos alkalmakkor azonban, amilyen a bérmálás, a házasságkötés, a temetés, a szándékokat a különleges eseményre való tekintettel lehet összeállítani. A misézô pap feladata a hívôk könyörgését irányítani; rövid figyelmeztetéssel a híveket imádságra szólítani, majd pedig a könyörgést bezárni. Tanácsos, hogy a szándékokat a -->diakónus, a -- >lektor, a kántor vagy valaki a hívek közül mondja. Az egész közösség pedig kétféle módon fejezi ki kéréseit: vagy úgy, hogy az egyes szándékok után közös fohászt mond, vagy pedig csendben imádkozik (RMAR 45--47). -->kreativitás a liturgiában. * 5. VI ======================================================================== Egyház (gör. ekklészia, lat. ecclesia = ‘népgyűlés’, hírnök által összehívott polgárok gyülekezete) • Az ô lsten népének közössége, melyet maga az lsten hívott össze, hogy vízbôl és Szentlélekbôl újjászületve, Krisztus titokzatos testeként jele és eszköze legyen az lstennel való belsô egyesülésnek és az egész emberiség egységének. Az ô -->misztériumát gazdagon fejti ki a II. Vat. dogmatikai konstitúciója, a Lumen Gentium. Itt most elsôsorban az ô liturgikus közösségét tárgyaljuk. Ennek lényegét találóan fejti ki Szt. Péter, aki így ír az ô -ról: ,,Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsôségét hirdessétek, aki a sötétségbôl meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok.'' (1Pét 2,9- -10; vö. Kiv 19,5--6.) A földön élô ô hármas tevékenységet fejt ki: diakoniát (szolgálat), martyriát (tanúságtételt) és liturgiát (Isten magasztalását). Az ,,új ég és új föld'' (Jel 21) egyháza az örök életben már csak mennyei liturgiát végez, ez az ô legfontosabb tevékenysége itt a földön is. A liturgia által lesz láthatóvá az ô, elsôsorban az -->Eukarisztia ünneplésével, amikor a püspök vagy az ôt képviselô pap vezetésével Isten népe körülveszi az -->oltárt, hogy Istent imádja, neki hálát adjon, ôt kérje és engesztelje. Az igehirdetéssel terjeszti a hitet, a -->szentségekkel pedig megszenteli az embereket. Az Eukarisztikus áldozat kiterjesztése az egész napra a - ->zsolozsmában folytatódik. Mindezeknek az a célja, hogy Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának -->húsvéti misztériumában való részesedéssel az embert végsô célja felé vezesse: az örök üdvösségre. VI ======================================================================== egyházi év -->liturgikus év ======================================================================== egyházi rend szentsége (lat. sacramentum ordinis, ordo) • Az ÚSZ-i könyvek kétségtelenül igazolják, hogy Jézus az apostolait hármas küldetése folytatásával bízta meg (Mt 28,19): a prófétai, pásztori és a papi szolgálattal. Ez nemcsak kívánsága volt, hanem szentségi megbízatásukra is utalást találunk (pl. Jn 17,17--18). Már az ÚSZ-i iratok is különbséget tesznek a megkereszteltek ,,szent és királyi papsága'' (1Pét 2,5. 9) és a Krisztus hármas tisztségében részesült apostolok közt. Az apostolok vezetése alatt épül a keresztény közösség a Szentlélek adományai és a különbözô szolgálatok révén (pl. 1Kor 12,4--30), de ugyanakkor imádság és kézfeltétel által vezetôket rendelnek a közösségek élére (1Tim 4,14 stb.). A hangsúly a közösség vezetésén van, éppen az elsô századokban, ezért nincs pontosan körülhatárolva az egyes elnevezésekhez -- pásztor, püspök, preszbiter -- tartozó feladat a közösségen belül. Antióchiai Szt. Ignác (†107) leveleiben már beszél a három papi rendrôl: a -- >püspöki, a -->papi és a -->diakónusi tisztségrôl. Így az Egyház élén a püspök áll, akit körülvesz a papok (preszbiterek) közössége és segítségére vannak a diakónusok. E három nagyobb rend mellett kialakultak az ún. -->kisebb rendek, elôször gyakorlati feladattal, késôbb pedig a nagyobb rendekhez vezetô lépcsôfokként. Amíg a nagyobb rend eltörölhetetlen jelet hagy, az 1200 körül kialakult -- >szubdiakonátus ezt nem adta meg, azonban a papi nôtlenség és a zsolozsmázás kötelezettségével járt. VI. Pál pápa 1972. aug. 15-én kelt Ministeria quaedam kezdetű apostoli levelével a szubdiakonátussal együtt megszüntette a -->kisebb rendeket. Mindössze két szolgálat maradt meg: a -->lektor és az -->akolitus (az ostiarius, és exorcista kisebb rendjét VI. Pál eltörölte). A szentségi rendekben szentelés, a szolgálatokban -->avatás által részesül az erre kiválasztott. (-- >püspökszentelés, -->papszentelés, -->diakónusszentelés.) * 6, 18. VI {kép} {kép} {kép} Diákon Áldozópap Püspök (Orár) (Epitrakélia) (Omofór) Orárion Epitrakélion Omofórion 9. ábra. Egyházi rend jelvényei a bizánci rítusban (Timkó Imre rajza) ======================================================================== egyházkelô -->avatás ======================================================================== ekténia (gör. jelentése: ‘kinyújtás’, ‘erôfeszítés’) • A keleti liturgikus imádság egyik formája, amely némileg hasonlít a nyugati -->litániához. Többnyire diakónus által végzett könyörgéssorozat, amire a nép válasza egyszer vagy háromszor elmondott ,,Uram irgalmazz!'' (,,Kürie eleészon''). Amíg a diakónus a képállvány (-->ikonosztázion) elôtt az állandó könyörgéseket olvassa, a pap az oltárnál csöndes imákat vagy alkalmi ôt mond. A reggeli és alkonyati zsolozsmán, illetve a szentségek végzésénél szintén többször is szerepelnek ôk. A keleti liturgia fôbb ôi a következôk: 1. A ,,nagy ô'', amely a békességért végzett könyörgéssel kezdôdik, s amit ,,minden város, község és vidék'' lakóinak üdvösségéért minden fôbb szertartás kezdetén végeznek. 2. A ,,kis ô'' a Szent Liturgiában az antifónák és a reggeli istentisztelet (-->utrenye) himnuszsorának (az ún. kánonnak) éneklése közben rendszeresen ismétlôdik a következô kezdéssel: ,,Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz''. 3. A ,,hármas ô'' az evangélium után következik. Az Egyház közösségéért és elöljáróiért végzett könyörgésekre a nép háromszor ismétli az ,,Uram irgalmazz!'' választ. 4. A ,,kérô ô'' az -->anafóra után kezdôdik a következô könyörgéssel: ,,Minden szentekrôl megemlékezvén ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz''. Az üdvösségért végzett kérésekre a nép válasza: ,,Add meg, Uram!'' Ez az ô végül a Miatyánk éneklésébe torkollik. 5. ,,Igazhívôk ôja'' az áldozat utáni hálaadás. 6. A keleti keresztényeknél a liturgián kívül is gyakori volt a ,,Kürie'' fohász: ugyanezt ismételgették járvány, tűzvész vagy földrengés idején is. A naponta több ezerszer ismételt -->Jézus-ima is erre épült: ,,Uram Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam! -- Kürie Jészousz Krisztosz, eleészon me!'' OL ======================================================================== elbocsátás A római liturgiában az ô a liturgikus szertartások befejezô része. A közösséget a diakónus bocsátja el, vagy annak hiányában maga a pap, vagy a koncelebrálók egyike. Az ô a misében: A szentmise véget ért, menjetek békével! Más, hasonló ô is lehetséges a RM-ben található formák szerint. A közösség válasza: Istennek legyen hála! -- >Húsvétvasárnaptól Fehérvasárnapig az ôhoz és válaszhoz két Alleluját kapcsolunk. Az ô elmarad, ha a mise után más liturgikus cselekmény következik, vagy ha a nép részvétele nélkül végzik a misét. A keresztelés és a zsolozsmázás után ugyancsak a pap vagy a diakónus bocsátja el a közösséget: Menjetek békével! szavakkal. Húsvét nyolcadában hozzáteszik a két Alleluját. -- A keleti -->igeliturgia után a -->katekumeneket elbocsátják. A misén kívüli áldásokat egy ünnepélyesebb áldás zárja. * 5, 8. VI A bizánci liturgiában három típusa van: Nagy-, közép- (köznapi) és kis ô. Formái: 1. Nagyelbocsátó: Pap: Bölcsesség! Nép: Adj áldást! Pap: Krisztus a mi Istenünk, ki áldott és dicsôített öröktôl fogva. Nép: Tedd erôssé Isten az igaz katolikus hitet örökkön örökké. Pap: Legszentebb Istenszülô, üdvözíts minket. Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsôbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged, valóságos Istenszülô, magasztalunk. Pap: Dicsôség néked, Krisztus, Istenünk, a mi reménységünk, dicsôség néked. Nép: Dicsôség az Atyának és a Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. Uram irgalmazz (3-szor)! Adj áldást, Uram! Pap: (elmondja az elbocsátó imát, amely alkalmankint változik). Nép: Ámen. Pap: Az Úr áldása reátok az ô kegyelmével és emberszeretetével, most és mindenkor és örökkön örökké. Nép: Ámen. 2. Közép- (köznapi) elbocsátó: Pap: Bölcsesség! Nép: ,,Ki a keruboknál...'' (továbbiak, mint fent!) 3. Kiselbocsátó: Pap: Dicsôség néked Krisztus Istenünk, dicsôség néked! Nép: ,,Dicsôség az Atyának... (továbbiak, mint fent!) OM ======================================================================== elégtétel -->bűnbocsánat szentsége ======================================================================== elôcsarnok (gör. narthex, lat. atrium) • A templomkapu és hajó közti rész, amely elsôsorban a bizánci stílusú templomokban kapott nagy jelentôséget. A latin templomokban a világi élet és a szakrális tér összekötô része, mely alkalmas arra, hogy állandóan nyitva tartva, a hívek bármikor betérhessenek a templomba imádkozni. Az ô jelenti a templom elôtti bekerített szabad teret is. Az ôban helyezik el a hirdetéseket; az idegenforgalom miatt kívánatos itt a templom történetét ismertetô táblát elhelyezni és azt idônként cserélt, ízléses vallási plakátokkal díszíteni. Ezek hitre és imára indító képeket és szövegeket tartalmazzanak. (3. ábra. Ókeresztény bazilika, 4, 5.) AM ======================================================================== elôénekes 1. A -->gregorián műveket intonáló személy(ek) elnevezése (cantores, antiphonistae). Az intonáció a csillagig (-->aszteriszkusz) tart, ekkor lép be a teljes kórus. 2. Hagyományosan a nemcsak a pap által végezhetô (-->litánia stb) szertartások, vagy kimondottan népi ájtatosságok (-->paraliturgia) énekvezetôje. 3. A -->népének liturgikus rangra emelése után képzett -->kántorral nem rendelkezô helyeken a plébános irányítása szerint az ô a liturgia énekes részeinek vezetôje. E szerepben helyesebb az ,,énekvezetô'' név használata. BP ======================================================================== elôesti mise Az Egyház ôsi szokása, hogy a fôünnepek megülése már az elôzô esti, a vasárnapé a szombat esti -->Vecsernyével kezdôdik. Az esti misék bevezetésével vetôdött fel az igény lelkipásztori megfontolások alapján, hogy az elôesti ünneplés a Vecsernyén kívül a misében is megtörténjék. Így a vasárnapok és a kötelezô ünnepek elôesti miséjével eleget lehet tenni a misén való részvétel kötelezettségének. VI ======================================================================== elôimádkozó 1. A nemcsak pap által végezhetô közös imádságokat (-- >szentségimádás, -->szentolvasó, -->keresztút, -->litánia stb.) vezetô személy; a lit. ref. óta az ô a liturgikus cselekményeknek hivatalos szereplôje. Misében és pap által vezetett liturgikus cselekményekben az -->egyetemes könyörgéseket imádkozza, vagy a fôpásztortól nyert megbízás alapján liturgikus cselekményeket (-->zsolozsma, -- >igeliturgia) vezet. 2. -->Praeorator (elôimádkozó könyv); -->lelkipásztori kisegítôk. BP ======================================================================== elôkészületi oltár (gör. prothészisz) • Az ókeresztény és bizánci stílusú templomokban az apszis északi oldalához csatlakozó helyiség asztala, amely a -- >Szent Liturgia elôkészítésére szolgál (-->proszkomídia). (33. ábra. Protézisz, elôkészületi oltár) AM ======================================================================== élôk szentségei A természetfeletti kegyelmi életet a keresztség hozza létre bennünk, ha pedig halálos bűnnel elveszítettük, a bűnbocsánat szentsége visszaszerzi azt. Ezért e két szentséget a ,,holtak szentségeinek'' nevezik, mert a Szentírás lelkileg halottnak mondja azokat, akikbôl a természetfeletti élet hiányzik. A többi öt szentség az ô: a -- >bérmálás, az -->Eukarisztia, a -->betegek kenete, az -->egyházi rend és a -->házasság. E szentségekhez csak a természetfeletti élet birtokában, a megszentelô kegyelem állapotában járulhatunk. Bizonyos esetben a betegek kenete is a ,,holtak szentségei'' közé tartozhat, ha a betegnek hite és bűnbánata van, de gyónni nem tud, megigazul e szentséggel, és méltón áldozhat. Aki tudja, hogy halálos bűn állapotában van, nem szabad az ôhez járulnia, hanem a bűnbocsánat szentségében vissza kell nyernie a megszentelô kegyelmet. AM ======================================================================== elôszenteltek liturgiája A bizánci liturgia sajátos, böjti formáját nagyböjtben elôre megszentelt áldozati adományokkal végzik. A liturgia böjti elôkészületi és felajánlási része tehát egészen kimarad ezen a ,,csonka'' liturgián, ami tulajdonképpen az alkonyati zsolozsmához kapcsolt ünnepélyes áldoztatási szertartás. Miután a Laodikeai Zsinat (370 körül) nagyböjtre betiltotta a ,,kenyér fölajánlását'' szombat és vasárnap kivételével, a vasárnapi Szent Liturgián a pap nem egy, hanem három -->,,Bárányt'' készít elô. Ezek közül kettôt az Eukarisztia után félretesz, hogy majd szerdán és pénteken este hozhassa ünnepélyes körmenetben az oltárhoz, s ezzel lehetôvé tegye a böjti napokon is a szentáldozást. Az elôre megszentelt áldozatokkal való -->bevonulás szertartása az alkonyati zsolozsma énekei és olvasmányai után következik. A kérô -- >ekténia és a Miatyánk után a pap az ,,elôre megszentelt szentség''-bôl áldoztatja meg a híveket. Az elbocsátás szertartása az amboni ima (-- >ambó) kivételével ugyanolyan, mint a többi Szent Liturgiában. Nyugaton -->Nagypéntek. -->Szent Liturgia felépítése a bizánci rítusban. OL ======================================================================== elsô (I.), második (II.) év -->olvasmány ======================================================================== elsôáldozás Az Eukarisztia elsô vétele Keleten és Nyugaton egyaránt beletartozott a keresztény élet beavatási (iniciációs) szentségei közé. Így a -- >keresztség, a -->bérmálás után rögtön kiszolgáltatták. Azonban az Eukarisztiával kapcsolatban késôbb a személyes hit követelményét kívánták meg, így szükségesnek tartották a személyes érettséget. Ezért idôpontját egyre késôbbre halasztották. Az ôra való felkészítést a szülôk feladatának tekintették, és sok fáradozás ellenére, a 19. sz.-i iskolai hitoktatás sem hozott változást. Szt. X. Pius pápa szorgalmazta a kisgyermek megfelelô oktatás utáni korai szentáldozását. Az ô ideje számos országban -->Fehérvasárnap volt, amikor megfelelô külsôségek közepette ünnepelték meg annak napját. Az ôra kétéves elôkészületet ír elô a MKPK. A közös ô idôpontja a helyi körülményektôl, az egyéni ô pedig a felkészüléstôl függ. VI ======================================================================== embolizmus (gör. embolion, ‘közbeszúrt mondat’) • Az Eukarisztia ünneplésénél ( -->mise szerkezete) a Miatyánk utolsó kérésének gazdagabb kifejtése, amely a földi léten túlmutatva az örök életre irányítja figyelmünket: ...reménykedve várjuk az örök boldogságot és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak dicsôséges eljöttét. Erre válaszol a hívô nép: Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsôség, mindörökké. Ámen. Ezt a -->doxológiát egykor a bizánci rítusban a Miatyánk után mondta a pap, s ezért több középkori evangéliumi kéziratba is bekerült. Ennek alapján Rotterdami Erasmus egy 1516-i görög evangéliumi kiadásba belevette. A protestánsok Erasmus szövegét fordították le, s ezért vették át a Miatyánk záradékaként, jóllehet az eredeti Szentírásban nem szerepel. A II. Vat. után az Egyház régi hagyománya alapján ismét bevezette a miseliturgiába e doxológiát az ô végén. -->Miatyánk. BL ======================================================================== emléknap (lat. memoria) -->ünnepek rangja ======================================================================== ének A vallásos lelkiségnek és az ember művészi önkifejezésének egyaránt fontos eszköze. Lehet -->hangszerrel kísért, vagy hangszerkíséret nélküli ( -->á cappella). Elôadóit tekintve lehet szóló, illetve egy- vagy többszólamú karének. Túlnyomó többségben vannak a szöveges ôek, de vannak szöveg nélküli ôek is (-->jubilus). 1987. nov. 5-én jelent meg az -->Istentiszteleti Kongregáció okmánya ,,Útmutatás a templomi hangversenyekrôl'' címmel. E szerint templomban csak szent, illetve vallásos jellegű zene és ének adható elô liturgián kívüli hangverseny keretében, profán kompozíció sohasem. Az ordinárius csak egyes esetekre adhat engedélyt, fesztiválsorozatra nem. Belépôdíj nem szedhetô, csak önkéntes adomány a rendezés költségeire -->gregorián ô; -->nép-ô. BP ======================================================================== énekes mise, ,,nagymise'' (missa cantata) • Olyan ünnepélyes miseforma, melyben a celebráns gregorián dallamon énekelte a könyörgéseket, intonálta a Gloriát és Credot, énekelte (az evangéliumot), a prefációt, Miatyánkot, az elbocsátást és az áldást. A nép vagy -->népénekkel vagy -->polifónikus énekkel a -->kezdôéneket, felajánlási éneket, -->áldozási éneket és a mise -->ordináriumát énekelte. Általában énekbetétek voltak a -->kánon csendesen imádkozott részei alatt is. Az ôvel szemben volt a ,,csendes mise'' (missa lecta), ahol a celebráns nem énekelt, a hívek esetleg népénekkel kísérték a misét. Az 1967. márc. 5-én kelt ,,Musicam sacram'' instrukció a két miseforma közti különbséget megszünteti: ,,Az istentisztelet ünnepélyes formája közt, amikor mindent énekelnek, amit az éneklés kíván, és az egyszerűbb forma közt, amikor semmit sem énekelnek, különféle fokozatok lehetségesek, attól függôen, mennyit énekelnek.'' Ezt megerôsíti a RMÁR 19 és 77 is (1969): ,,A mise ünneplésében nagy szerepet kell juttatni az éneklésnek, ...de mégsem szükséges minden alkalommal énekelni minden szöveget, mely egyébként éneklésre van szánva. Az egyes éneklendô részek megválasztásánál elsôbbségben kell részesíteni a jelentôsebb részeket, fôleg azokat, amelyeket a papnak és segédkezôknek a néppel felváltva, illetve a papnak és a népnek együtt kell énekelnie'' (19). ,,Illô, hogy a közösségi misét, amennyire csak lehetséges, fôleg vasárnapokon és kötelezô ünnepeken, énekelve... mutassák be. Végezhetô azonban ének nélkül is...'' (77). AM ======================================================================== Epifánia -->Teofánia -->Vízkereszt ======================================================================== epiklézisz (gör. epikaleó = ‘hívok, esdeklek’, lat. epiclesis = ‘Lélekhívás’) • Általánosságban Isten lehívása, hogy egy személyt vagy tárgyat megszenteljen (vö. l Tim 4,3--5). A liturgiában több ô-szerű könyörgés szerepel (pl. -->keresztvízszentelés). Különös jelentôségű az -- >eukarisztikus ima két ôe, Lélekhívása. a) A kenyér és a bor felett -- kezét föléjük nyújtva -- a celebráns Isten erejéért esedezik, hogy az emberektôl felajánlott adományok legyenek szentté, azaz legyenek Krisztus Testévé és Vérévé; b) az áldozási ôben pedig azt kéri, hogy a tiszta áldozat legyen üdvössége azoknak, akik a szentáldozásban magukhoz véve részesülnek benne (vö. RMÁR 55). * 8. VI ======================================================================== ereklye (lat. reliquia) • Szentek vagy boldogok testébôl reánk maradt részek, részecskék. Tágabb értelemben ô minden tôlük maradt vagy velük kapcsolatos emlék, pl. a vértanúk kínzóeszközei, szentek ruhája, vagy más tárgy, amelyet használtak. Tiszteletük alapja a kegyelet (,,pietas''). A keresztényüldözés idején a vértanúk sírja felett miséztek. Innen eredt a szokás, hogy az oltárba ôt helyeznek. Azt a szokást, hogy az oltárba szentek ôit zárjuk, lehetôleg meg kell tartani. Vigyázni kell azonban arra, hogy az ôk valódiságához kétség ne férjen (vö. RMÁR 266). Az ereklyét az oltár menzája alá helyezzük el, s nem a menzába magába. * 5. BL ======================================================================== erôs fogadás -->bűnbocsánat szentsége ======================================================================== érsek -->metropolita ======================================================================== eskü (lat. iusiurandum) • Az ô az Isten nevére való hivatkozással tett kijelentés az igazság tanúsítására vagy ígéret valami természeténél fogva erkölcsileg jó dolog megtételére. Aki szabadon megesküdött arra, hogy valamit megtesz, annak külön vallási kötelezettség annak teljesítése, amit esküvel megerôsített (vö. ET 1199--1204). Eskü csak megfontoltan és igazságosan tehetô le. Esküt kell tenniök az ET szerint az egyházi vagyonkezelôknek feladatuk átvételekor, az egyházi bíróság összes tagjainak és munkatársainak feladatuk hűséges és szabályos ellátására; az egyházi perben szereplô felek és tanúk ôt tesznek az igazmondásra. Mielôtt a püspök hivatalát birtokba venné, hűséget esküszik az Apostoli Szentszék iránt (ET 380). A Hittani Kongregáció 1989. márc. 1-jei hatállyal új esküszövegeket adott ki a II. Vat. tanítása szellemében püspökök, helynökök, teológiai tanárok és diakónusok számára. A -->házasság szentségének kölcsönös kiszolgáltatása után az MKPK által kiadott HSZ ,,ôsi magyar szokás''-ra hivatkozik, amikor a közreműködô pap ôt vesz ki elôbb a vôlegénytôl, majd a menyasszonytól, melyben a ,,holtomiglan-holtodiglan'' való hűségre esküsznek meg. (Ennek több formáját kínálja a HSZ.) Ezért a magyar nép általánosan ,,esküvônek'' nevezi a házasságkötést. Az eskü gesztusa a jobb kéz mutató és középujjának a -->feszületre, a Bibliára helyezése, vagy a jobb kéz felemelése. AM ======================================================================== esküvô -->házasság szentsége ======================================================================== esti ima -->Befejezô imaóra (Kompletórium) ======================================================================== Eukarisztia (gör. ‘hálaadás’) • Az utolsó vacsorát megjelenítô cselekmény megnevezésére ,,A 12 apostol tanítása'' (Didakhé) az ôsegyházban már az ô szót alkalmazza. A -->kenyértörés (ApCsel 2,42--46) és -->úrvacsora (vö. 1Kor 11,20) helyett a 2. sz.-tól a keresztények ônak nevezik a misét, a Szent Liturgiát. Ekkor különül el a Krisztus áldozatát megjelenítô szentség a zsidó hagyományok szerint folytatott szeretetlakomáktól (-->agapé). Az eredetileg házanként végzett kenyértörés a zsinagógai mintára végzett -->igeliturgiával bôvült. A 2. sz.-tól váltotta föl az esti kenyértörést a reggeli ô. Amint az utolsó vacsora a golgotai áldozat elôvételezése, az Egyház tanítása szerint az ô megjeleníti Krisztus megváltó áldozatát. Az alapítási igék után a kenyér és bor színe alatt a megdicsôült Krisztus valósággal jelen van. Jusztinosz I. Apológiája szerint ,,ezt a táplálékot mi ônak nevezzük, ... ezeket mi nem úgy vesszük, mint közönséges kenyeret vagy közönséges italt, hanem mint a megtestesült Jézus Krisztus, Megváltónk, az Isten Igéje által a mi üdvösségünkért felvett testet és vért, az Ô hálaadó imájával megáldott táplálékot'' (66). Keleten a késôbbi liturgikus szóhasználatban az ô jelölte az imádságoknak legünnepélyesebb faját is, amit latinul ,,praefatio''-nak is neveztek. Ez az ô Szt. Hippolütosz ,,Apostoli Hagyománya'' szerint már a 3. sz.-ban a mai formában volt meg (4.). Az áldozati adományok átvétele után a püspök az ,,Emeljük föl szívünket!'' és ,,Adjunk hálát az Úrnak!'' felszólítást mondja el. Ez már bevezeti az üdvtörténet nagy eseményeiért végzett hálaadást és az ô alapításának fölidézését, a tulajdonképpeni -->,,eukarisztikus imát'', vagy ,,kánont'' -->anafóra. ônak nevezzük az -->eukarisztikus imával átváltoztatott adományokat (Oltáriszentség), a latin rítusban különösen az imádó tiszteletre és misén kívüli áldoztatásra megôrzött Szentostyát is. OL ======================================================================== Eukarisztia ôrzési helye Az elsô sz.-okban a mise után a hívek nemegyszer hazavitték az -- >Eukarisztiát, azt tisztelettel ôrizték, s maguk áldoztak. A papok pedig a betegek áldoztatására tartották lakásukban. Az üldözések megszűnte után az Eukarisztiát a templomban kezdték ôrizni, és ennek a következô formái alakultak ki: a) Az oltár mellé állított -- >szentségház, melyet késôbb, a középkorban díszes építménnyé alakítottak ki; b) Ugyancsak általános volt a falba süllyesztett fülkében való megôrzés (-->pasztofórium); c) Több helyütt fémbôl készült, és az oltár elôtt zsinóron függô galamb alakú szentségtartót használtak; d) A Trid. elrendelte, hogy a -->székesegyházak és szerzetestemplomok kivételével -- ahol külön szentségi kápolna volt az ô --, a fôoltáron díszes -->tabernákulumban legyen az Oltáriszentség, és elôtte -->örökmécs égjen. A ,,tabernákulum'' szó kis sátrat jelent és az ÓSZ-i szent sátorra utal, a köztünk maradó, ,,sátorozó'' Krisztus isten-emberi jelenlétére. Napjainkban a székesegyházakban maradt meg a szentségi kápolna. Turisztikai szempontból jelentôs templomokban kialakítottak szentségi kápolnát. Az RMÁR úgy rendelkezik, hogy kívánatos az Oltáriszentséget külön kápolnában ôrizni, ha az alkalmas a hívek magánáhítata számára. Ha ez nem valósítható meg, akkor az Oltáriszentséget a régi megmaradt fôoltáron, vagy megfelelô mellékoltáron kell elhelyezni. Lehet oszlopra állított szentségházban vagy falba süllyesztett fülkében (pasztofórium) is ôrizni. Szabály, hogy a templomban csak egyetlen helyen, szilárd anyagból készült és biztonságos tabernákulumban ôrizzék az Eukarisztiát. Ennek ajtaja nem lehet átlátszó. -->* 22. (magy. 225 -- 227); (28. ábra: Oltárépítmény B1, C1, E1 23. ábra: Liturgikus térrendezés 27. ábra: Oltár A1) AM ======================================================================== eukarisztikus ima (lat. prex eucharistica) • A mise legjelentôsebb része, amely a -- >prefációval kezdôdik és az ünnepélyes -->doxológiával fejezôdik be. A keleti rítusokban -->anafóra a neve. Ez a celebráns (fôcelebráns és koncelebrálók) imája. Az ô elsôsorban Isten magasztalása és hálaadás a megváltás nagy tetteiért. A zsidó étkezéshez hozzátartozott a ,,beráká'', az Isten dicsôítése a kapott javakért, melyet a családfô imádkozott. Az ÚSZ közössége az Eukarisztia ünneplésekor azért a kenyérért és borért magasztalja a Teremtôt, amelyet Krisztus Teste és Véreként kap ajándékul. Hálaadás is azért az eledelért, mely által Krisztus megjelenik övéi körében a kenyér és bor színe alatt. -- Egyben áldozat, mert a szent színek alatt jelenvalóvá válik Krisztus egyetlen végtelen értékű áldozata, ,,az Úr halála'' (1Kor 11,26), amelyet a hívô közösség hirdet és megvall. A -->prefáció után a nép felkiáltása (-->akklamáció) a mennyei seregekkel együtt a -->Sanctus. Ezt követi a Szentlélek lehívása (-- >epiklézisz), az Egyház könyörgése, hogy a felajánlott adományok legyenek szentté, azaz Krisztus Testévé és Vérévé. Az alapítás elbeszélése és az átváltoztatás (konszekráció) által jelenvalóvá válik az áldozat. A megemlékezés (-->anamnézisz) felidézi Krisztus szenvedését és feltámadását, amelyre magától Krisztustól kapott parancsot az Egyház. Az Eukarisztia felajánlása (oblatio) keretében nemcsak a szeplôtelen áldozat felajánlását végzi az Egyház, hanem a híveket is felszólítja, hogy önmagukat is ajánlják fel, és így napról napra jobban egyesüljenek Istennel. Az Eukarisztiát a földi és a mennyei Egyház közösségében ünnepeljük. Ezért a közbenjáró imák (intercessiones) megemlékeznek az Egyház összes élô és elhunyt tagjáról, akik meghívást kaptak a megváltásban való részesedésre és az üdvösségre. A záródicsôítés (-->doxológia): ünnepélyes dicsôítés, amelyre a hívô közösség válasza: Ámen. I.ô (római kánon). Másfélezer éven keresztül a római liturgia egyedüli -->,,kánon''-ja volt. Felfedezhetôk benne a 3. sz. elejérôl származó, Szt. Hippolütosznál található ô elemei. Ünnepélyes hangvételű, és nagyon gazdag teológiai tanításának értékét emeli a számos bibliai utalás. Nagy Szt. Gergely óta a szöveg alig változott, a szertartásban azonban vannak új elemek is (pl. -->úrfelmutatás). Az Úr nagyobb ünnepein szövegbetoldás található benne, amely az ünnepre utal. A II. ô némi változtatásokkal Szt. Hippolütosz Traditio apostolica (Apostoli hagyomány, 215 körül) c. művében megtalálható; benne a régi római hagyomány tükrözôdik. A halottakért végzett misékben szövegmódosítás lehetséges. Bár van saját prefációja, vehetô hozzá a többi prefáció is. A III. ô új alkotás. A szerkezete és stílusa is követi a római liturgia hagyományait. Prefációt szabadon lehet választani hozzá. Gyászmisékben szövegmódosításra van lehetôség a közbenjáró imában (intercessio). (Szövegét lásd alább.) A IV. ô is teljesen új alkotás, amelyet a keleti -->anafórák antióchiai típusa inspirált. A prefáció elválaszthatatlanul hozzátartozik az imához, és végigvonul rajta az egész üdvösségtörténet. Utalás történik azokra az alapvetô emberi és keresztény értékekre, amelyekre a II. Vat. hívta fel a figyelmet. E három új ô fôbb jellegzetessége: egységes szerkezet, világos nyelvezet, két -- >epiklézisz, azaz Szentlélek-hívás konszekráció elôtt és után, a hívek -->akklamációja, és közbenjárások (intercessiones) a befejezô -- >doxológia elôtt. Az V. ô a gyermekek jobb bekapcsolása érdekében készült három formában. Magyar használatba csak egy forma került. Nyelvezete egyszerű, a gyermekek aktivitását pedig számos -->akklamáció biztosítja. Saját -->prefációja van. A VI. ô a kiengesztelôdés kánonja. Csak az egyik került be a magyar nyelvű -->Misekönyvbe. Témái: 1. a kiengesztelôdés, mint az Atyához való visszatérés; 2. Az Istennel való kiengesztelôdés az emberi egyetértés alapja. Saját -->prefációja van. A VII. ô, az ún. svájci kánon. 1974-ben a Svájcban tartott szinódus alkalmával nyert jóváhagyást. Az imában a -->prefációt és a közbenjáró imát lehet változtatni. Négy témája a következô: A) Isten vezeti Egyházát; B) Jézus a mi utunk; C) Jézus a szeretet modellje; D) az Egyház az egység felé vezetô úton. Mindegyiknek saját -->prefációja van. Bár szerte a világon történtek próbálkozások új ôk bevezetésére, jóváhagyást csak egy-egy esetre kaptak. Sokkal járhatóbb útnak tűnik a meglévô kánonokban a megengedett, az alkalomnak megfelelô változatok alkalmazása. E tárgyban az Istentiszteleti Kongregáció 1988. márc. 21- én adta ki a ,,Nyilatkozat az áldozatbemutató hálaimádságokkal és a liturgiai kísérletekkel kapcsolatban'' c. okmányát. -->mise felépítése. * 3, 5. VI Példa az ô szövegére és részeire: III. EUKARISZTIKUS IMA Szentháromságos magasztalás A pap kitárt karral mondja: Valóban szent vagy, Istenünk, és méltán dicsôít téged alkotásod az egész teremtett világ, mert Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, a Szentlélek erejével éltetsz és megszentelsz mindent, és népet gyűjtesz magad közé szüntelen, hogy napkelettôl napnyugatig tiszta áldozatot mutasson be neked. Kezét összeteszi, majd a felajánlott adományok fölé terjesztve mondja: Elsô epiklézisz Kérve kérünk tehát, Istenünk, a Szentlélek által szenteld meg áldozati adományunkat, Kezét összeteszi, keresztet rajzol a kenyér és a kehely fölé, mondván: hogy teste és † vére legyen Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak, Kezét összeteszi akinek rendelése szerint ezeket a szent titkokat ünnepeljük. Az alapítás elbeszélése A következô szakaszban az Úr szavait tagoltan és érthetôen kell mondani, amint azt e szavak természete megkívánja. Ô ugyanis azon az éjszakán, amelyen elárultatott, Kezébe veszi a kenyeret, kissé felemelve az oltár felett tartja, és folytatja: kezébe vette a kenyeret, és neked hálát adva áldást mondott, megtörte, tanítványainak adta, és így szólt: Kissé meghajol VEGYÉTEK, ÉS EGYETEK EBBÔL MINDNYÁJAN, MERT EZ AZ ÉN TESTEM, MELY ÉRTETEK ADATIK. A Szentostyát felmutatja a népnek, ráteszi a paténára és térdet hajtva imádja. Majd így folytatja: A vacsora után ugyanígy Kezébe veszi a kelyhet, kissé felemelve az oltár felett tartja, és így folytatja: kezébe vette a kelyhet, és neked hálát adva áldást mondott, majd tanítványainak adta, és így szólt: Kissé meghajol VEGYÉTEK, ÉS IGYATOK EBBÔL MINDNYÁJAN, MERT EZ AZ ÉN VÉREM KELYHE, AZ ÚJ ÉS ÖRÖK SZÖVETSÉGÉ. EZ A VÉR ÉRTETEK ÉS MINDENKIÉRT KIONTATIK A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE. A kelyhet felmutatja a népnek, ráteszi a korporáléra, és térdet hajt. Ezután így szól: Íme, hitünk szent titka: A nép folytatja: Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz. Vagy: Íme, megváltásunk szent titka: A nép folytatja: Valahányszor esszük ezt a kenyeret, és iszunk ebbôl a kehelybôl, halálodat hirdetjük, amíg el nem jössz. Vagy: Íme, üdvösségünk szent titka: A nép folytatja: Üdvözíts minket, világ Megváltója, ki kereszted és feltámadásod által megmentettél minket. Megemlékezés Ezután a pap kitárt karral mondja: Annak emlékét ünnepeljük tehát, Istenünk, hogy Fiad üdvösségünkért szenvedett, csodálatosan feltámadt, fölment a mennybe, és második eljövetelét várva hálás szívvel felajánljuk neked ezt az élô és szent áldozatot. Az áldozat felajánlása Tekints, kérünk, Egyházad áldozati adományára, ismerd föl benne Fiad áldozatát, amely által kiengesztelôdni akartál. Áldozási epiklézisz Add, hogy mi, akik az ô testét és vérét magunkhoz vesszük, Szentlelkével eltelve egy test és egy lélek legyünk Krisztusban. 1. Közbenjáró imádság: az örök üdvösségünkért Ô tegyen minket neked szentelt örök áldozattá, hogy elnyerhessük az örökséget választottaiddal, elsôsorban Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, szent apostolaiddal, a dicsôséges vértanúkkal, (Szent N.-nel: napi vagy védôszent) és minden szenttel együtt. Közbenjárásukban bízva reméljük, hogy mindenkor megsegítesz minket. 2. Közbenjáró imádság: a világért, az Egyházért és vezetôiért Kérünk, Istenünk, hogy engesztelô áldozatunk hozzon az egész világnak békét és üdvösséget. Erôsítsd meg hitben és szeretetben földi zarándok útját járó Egyházadat: szolgádat, N. pápánkat és N. püspökünket, Itt megemlíthetô a koadjutor vagy a segédpüspök a püspökök testületét, a papságot, és egész megváltott népedet. 3. Közbenjáró imádság: az egyházi közösségért Teljesítsd kegyesen házad népe kéréseit, hiszen te akartad, hogy színed elé álljunk. Jóságos Atyánk, vond magadhoz irgalmasan a világon szétszóródott valamennyi gyermekedet. 4/a. Közbenjáró imádság: az elhunytakért † Elhunyt testvéreinket és mindazokat, akik a te kegyelmedben költöztek el ebbôl a világból, fogadd be jóságosan országodba, ahol reményünk szerint, dicsôségedben velük együtt mi is örökre gazdagon részesülünk. Kezét összeteszi Krisztus Urunk által, mert általa árasztod el minden jóval a világot. † 4/b. Közbenjáró imádság a gyászmisében Amikor ezt az eukarisztikus imát a megholtakért végzett misében használják, mondható: † Emlékezzél meg N. szolgádról (szolgálódról), akit (most) magadhoz szólítottál ebbôl a világból. Add, hogy aki a keresztségben titokzatos módon részesült Fiad halálában, részesüljön Fiad feltámadásában is, amikor a holtakat életre kelti a föld porából, és romlandó testünket megdicsôült testéhez hasonlóvá teszi. Többi elhunyt testvérünket pedig, és mindazokat, akik kegyelmedben költöztek el ebbôl a világból, fogadd be jóságosan országodba. Ott majd reményünk szerint, velük együtt mi is dicsôségedben örökre részesülünk, amikor letörölsz szemünkrôl minden könnyet, és színrôl színre látunk téged, Istenünk. Hasonlók leszünk hozzád mindörökre, és szüntelenül dicsôítünk téged Kezét összeteszi Krisztus Urunk által, mert általa árasztod el minden jóval a világot. † Doxológia Kezébe veszi a paténát a Szentostyával, valamint a kelyhet, és mindkettôt felemelve mondja: Ôáltala, ôvele és ôbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsôség mindörökkön-örökké. A nép válaszol: Ámen. * 8. ======================================================================== evangélium (gör. eu-angelion = ‘jó hír’, ‘örömhír’) • Az -->igeliturgia csúcspontja a négy ô valamelyik szakaszának (-->perikópa) felolvasása. Diakónus vagy egy másik pap hiányában maga a misézô olvassa az ôot. Az ô olvasását a legnagyobb tisztelet övezze. Az ô olvasása elôtt a diakónus vagy nem koncelebráló pap mély meghajlással áldást kér a celebránstól, vagy maga a misézô imádkozik mély meghajlással az oltár elôtt. A pap tömjént tesz a tűzre, ha lesz -->tömjénezés. Majd kezébe veszi az -->Evangéliumos könyvet (ha az oltáron van) és az akolítusok és turifer (ministránsok) kíséretében az ambóra megy. Az ambón a pap kinyitja a könyvet és mondja: ,,Az Úr legyen veletek!'' A nép állva válaszol: ,,És a te lelkeddel.'' A nép felelete után folytatja: ,,Evangélium Szent ... könyvébôl'', miközben hüvelykujjával keresztet rajzol a könyvre, majd homlokára, ajkára és mellére. Ez utóbbit teszik a hívek is, miközben válaszolják: ,,Dicsôség neked Istenünk'' és állva hallgatják végig az evangéliumot. A nép -->akklamációja után a pap megtömjénezheti a könyvet. A -->perikópa végén így szól: ,,Ezek az evangélium igéi'', a nép válasza: ,,Áldunk téged Krisztus!'' A pap megcsókolja a könyvet és csendben mondja: ,,Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára''. A nép leül, majd meghallgatja az ô tanítását kifejtô -->homíliát (RMAR 93--96). * 5. AM ======================================================================== Evangéliumos könyv (lat. evangeliarium) • Külön kötet, amely a teljes evangéliumokat vagy azok liturgikus szakaszait tartalmazza (-->perikópa). Díszesebb, mint az -->Olvasmányok könyve. A mise elôtt az oltárra készítik ki, vagy ünnepélyes bevonuláskor a -->diakónus vagy a -->felolvasó hozza és az oltárra helyezi. Az evangélium felolvasására a diakónus, vagy a pap kezébe veszi az ôet, majd a ministránsok (-->turiferek, -->akolitusok) után az -->ambóhoz megy, ahol az ônek többféle liturgikus tiszteletnyilvánítást ad: -->tömjénezés, kereszttel való megjelölés, -- >csók. Az eukarisztikus liturgia alatt az -->ambón marad az ô, majd kivonuláskor ugyanolyan ünnepélyesen viszik, mint a bevonuláskor (RMÁR 79, 820, 128, 35). Magyarországon együtt adták ki az -->Olvasmányok könyvével. * 5, 21. AM ======================================================================== évforduló (lat. anniversarium) • Valamely vallási esemény emlékének felújítása, évenként meghatározott napon. Ilyen a templom felszentelési ôja: dedicatio. A templomszentelési ôt elsôsorban az illetô templomban ünnepli a helyi egyház: ez a templom -->búcsúnapja. A székesegyház felszentelésének ôját az egyházmegye, a római Lateráni bazilika (nov. 9- én), a Szt. Péter- és a Falakon kívüli Szt. Pál-bazilikák (nov. 18-án), valamint Szűz Mária római templomának, a S. Maria Maggiore fölszentelése ôját (aug. 5-én) az egész egyház ünnepli. Ide tartoznak egyéb ôk is: pl. a pápa megválasztásának és hivatalba lépésének, a püspök fölszentelésének, az apát benedikálásának ô ja. A papszentelés, a szerzetesi örök fogadalom 25., 50., 60. ôját is meg szokták ünnepelni (ezüst, arany, gyémántmise), úgyszintén ugyanezekben az években a hívek házassági ôját. Halottakért végzett misék között is vannak ôs misék. BL ======================================================================== évnegyedes idôk (lat. quattor tempora -- ‘négy idô’, ennek népetimológiai elferdítése: ,,kántorböjt'') Nagy Szt. Leó pápa említi elôször az ôet a 4. sz. elején Rómában. A négy évszakban (Nagyböjt I. vasárnapja, Pünkösd, szept. 14. és Ádvent III. vasárnapja utáni szerdán, pénteken és szombaton) ülték meg böjttel és több olvasmánnyal rendelkezô miseszöveggel. Az ,,Általános szabályok a liturgikus évrôl és naptárról'' (1969) megtartja az Egyház ama szokását, hogy -->keresztjáró napokon és ôben könyörög Istenhez az emberiség különféle szükségleteiért, elsôsorban a föld terményeiért, meg az emberi munka eredményességéért, és nyilvánosan hálát is ad mindezekért. A püspöki karokra tartozik, hogy szabályozzák a keresztjáró napok és az ô megtartásának módjait és idôpontjait, alkalmazva ezeket híveiknek és a különbözô földrajzi helyeknek sajátos szükségleteihez. Az MKPK a következô ,,világnapok, könyörgô napok és megemlékezések'' megtartását rendelte el: 1. Újév, jan. 1.: A béke világnapja. A szentbeszédekben erre ki kell térni, és az egyetemes könyörgésekbe is foglaljunk be ennek megfelelô szándékot. A következô napok egyikén mondható a nép részvételével -- >alkalmi mise a békéért. 2. A Nagyböjtöt megelôzô vasárnap: könyörgô nap a világ éhezôiért. A szentbeszédben erre ki kell térni, az egyetemes könyörgések témáiba fel kell venni. Mondható az errôl szóló -->alkalmi mise. 3. Április utolsó vasárnapján, Szt. Márk ünnepe közelében, a -- >plébániatemplomokban el kell végezni a -->búzaszentelés szertartását. A misét a vasárnapról vesszük, a szertartás a -->Praeoratorban található. A Mindenszentek litániájának elmondása ajánlatos, de nem kötelezô, ha nincs körmenet. 4. Húsvét II. vasárnapja az Isteni Irgalmasság vasárnapja. II. János Pál pápa kívánságára 1994. szept. 1-jén adta ki az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció ,,De Dei Misericordia'' alkalmi mise szövegét. 2000. ápr. 30-án a Szentatya rendelte el ezt a vasárnapot. A mise a vasárnapról van, az alkalmi misét a liturgikus szabályok szerint lehet végezni. 5. Húsvét IV. vasárnapján az evangélium a Jó Pásztorról szól. Ehhez kapcsolódik a papi hivatások világnapja. A misét a vasárnapról vesszük, de a szentbeszéd adjon indítást a híveknek, hogy imáikkal, erkölcsi és anyagi segítségeikkel támogassák a papi hivatások ügyét. Az egyetemes könyörgésekbe is foglaljuk be a papi hivatásokért való imaszándékot. 6. Húsvét VI. vasárnapján van a tömegtájékoztatás világnapja. A szentbeszédben foglalkozni kell a -->tömegkommunikációs eszközök helyes felhasználásával. 7. Augusztus utolsó vasárnapján terménybetakarítási ünnepség és hálaadás van a jó termésért. Mondható az errôl szóló -->alkalmi mise. 8. Szeptember utolsó vasárnapja (Szt. Jeromos ünnepe közelében) a Szentírás-vasárnap. A lelkipásztorok a szentbeszédben fejtsék ki a Szentírás jelentôségét. Több helyütt ünnepélyesen kihelyezik a hívek elé a Bibliát. 9. Október utolsó vasárnapja a Missziós-vasárnap. Mondható -->alkalmi mise ,,az evangélium terjedéséért''. A szentbeszédben is ki kell térni a missziók szent ügyére. 10. A pápa megválasztásának évfordulóján minden templomban legyen a pápáért egy ünnepélyes mise -->Te Deummal és pápai himnusszal, de minden misében külön szándékot kell érette az egyetemes könyörgésekbe felvenni. * 1. AM ======================================================================== exorcizmus (gör. exorkidzein = ‘kiűzni’, ‘ördögűzés’) • Az ô a -->szentelmények különleges faja, melyben az Egyház az istenellenes hatalmakat Krisztus teljhatalmával valamely személy vagy dolog elhagyására kényszeríti (parancsoló ô), vagy Istent erre kéri (könyörgô ô). Démoni erôk létezését és tevékenységét a Szentírás gazdagon igazolja. Maga Krisztus is számos esetben űzött ki tisztátalan lelkeket megszállott emberekbôl, és erre küldte -- többek közt -- tanítványait is. Abból a nézetbôl kiindulva, hogy a pogányok valamiképpen a gonosz lélek hatalma alatt állanak, a -->keresztség szertartásába számos ô került, rendszerint parancsoló formában. Az új GYSZ és FESZ szertartásában is szerepel ô: ,,Imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért'', amelyet a keresztelendôk -->olajával való megkenés zár le. Ez könyörgô ô formájában történik. A -->Római Rituále De exorcismis et supplicationibus quibusdam c. kötete 1999-ben jelent meg. A könyv elôszavában a gonosz lélek különbözô szentírási neveivel foglalkozik, majd az Általános tudnivalókban a teológiai megalapozás után a liturgikus elôírásokkal foglalkozik. Ha a gonosz lélektôl való megszállottság feltételezhetô, a helyi Ordinárius engedélyével csak ,,jámbor, tudós, józan és kifogástalan életű áldozópap'' végezhet ôt (vö. ET 1172). A hosszabb szertartás lényegi részei a kérô forma (forma deprecativa), amelyben Isten védelmét, a Boldogságos Szűz és a szentek közbenjárását kéri az Egyház, hogy Isten dicsôsége megnyilvánuljon. A parancsoló forma (forma imperativa) felszólítja a Sátánt, a világ Fejedelmét, hogy távozzon a megszállottból. A kérô formát magában is lehet alkalmazni, de a parancsoló formát meg kell elôznie a kérô formának. Az egyes országok vagy nyelvterületek püspöki konferenciáinak feladata, hogy a könyv fordításakor vegyék figyelembe az egyes népek kultúráját és hagyományait. * 12, 20, 31. AM--VI ======================================================================== Exsultet -->húsvéti örömének ======================================================================== ezüstmise -->évforduló ======================================================================== faldisztórium (lat. ‘összehajtható szék’) • A püspökök elmozdítható széke, melyet a szertartásoknak megfelelô helyre tesznek (pl. az oltár elé). Öszszehajtható, X lábú, karfával ellátott szék, háttámla nélkül. Amikor a püspök hosszabb ideig térdelt, párnát tettek térdei alá, és a ôra könyökölt. Ebbôl származott az -->imazsámoly. AM ======================================================================== Fájdalmas Szűzanya -->Mária-ünnepek ======================================================================== Fehérvasárnap -->Húsvét II. vasárnapjának régi neve. A -->húsvéti vigílián megkereszteltek Húsvét -->nyolcadában fehér ruhában jártak, és azt csak ô tették le. * 1. BL ======================================================================== Fekete vasárnap (lat. a lit. ref. elôtt: Dominica de passione = ‘a szenvedés vasárnapja’) • -->Nagyböjt ======================================================================== felajánlás (az adományok elôkészítése) • Az ôsegyház liturgiájában (a zsidó kenyértörés mintájára) a résztvevôk már megérkezésükkor közös asztalra helyezhették a magukkal hozott kenyeret és bort. A késôbbi keleti templomokban egy külön helyiség, az ún. -->,,diakonikon'' volt fönntartva erre a célra. Miután itt megvizsgálták a ,,fölajánlott adományokat'', a diakónusok külön szertartással hozták ezeket a püspökhöz az oltárra. Keleten a ô elôtti körmenet különösen ünnepélyessé vált a 6. sz.-tól. Mivel akkor a Hagia Sophia székesegyház papságának száma a diakónusokkal együtt száz személynél is több lehetett, az ünnepélyes körmenet valóban azt a benyomást kelthette a résztvevôkben, hogy itt: ,,A királyok Királya és az uralkodók Uralkodója jön, hogy magát feláldozza''. A gyertyát vivô alszerpap után a diakónusok vonultak fejükön a kenyeret tartalmazó -->paténával (diszkosz), majd pedig a papság vonult be a bort tartalmazó kelyhekkel. -->Szent Liturgia, -- >mise felépítése. Nyugaton -->adományok elôkészítése. OL--VI ======================================================================== felajánlási asztalka ,,Kívánatos, hogy a hívek, részvételük kifejezésére, maguk ajánlják fel a mise bemutatásához a kenyeret és bort, vagy más adományokat is adjanak át, amelyeket az Egyház szükségleteire és a szegényeknek szántak. A hívek adományait átveheti a pap a segédkezôk (vagy a hívek) közreműködésével. Az adományokat erre alkalmas helyre teszik, a kenyeret s a bort pedig az oltárra helyezik'' (RMÁR 10). A ô a hajóban álló asztal, ahová egy egyszerűbb (fa, kerámia stb.) tálra teszik a kenyeret (ostyákat) és az áldozni kívánó hívek kanálka vagy csipesz segítségével a mellette álló áldoztató tálba ( -->paténa) tesznek egy- egy ostyát. Ide készíthetô ki a bor és a víz is. * 5. AM {kép} 10. ábra. Felajánlási asztalka 1. Ostyatál kanálkával, 2. áldoztató tál, 3. boros (V) és vízes (A) kancsó (letakarva), 4. tájékoztató felirat ======================================================================== feloldozás -->bűnbocsánat szentsége ======================================================================== felolvasó -->lektor ======================================================================== felszólítás (lat. monitio, ‘intés’) • Liturgikus cselekményekben a szertartás vezetôje (pap vagy diakónus) felszólítja a résztvevôket bizonyos feladat végzésére. Pl. a misében felajánláskor: ,,Imádkozzatok testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten elôtt!'' Vagy a prefációban: ,,Emeljük föl szívünket!'' Ha segédlettel van a mise, áldozás elôtt a diakónus így szól: ,,Köszöntsétek egymást a béke jelével!'' És a mise végén: ,,A szentmise véget ért, menjetek békével!'' * 3, 5. BL ======================================================================== feltámadás A legôsibb örömhír: a kenethozó asszonyok ,,a hét elsô napján'' reggel üresen találták Jézus sírját (Mk 16,1--8; Mt 28,1--6). Az asszonyok, ,,félelmükben senkinek sem szóltak a dologról'', míg Jézus ismételten meg nem jelent tanítványainak és ,,mintegy ötszáz testvérnek'' (Mk 16,9--14; 1Kor 15,3). Krisztus ôa az üdvtörténet legnagyobb eseménye. ôának a kereszt is jelképe lett, amely Szt. Pál teológiájának értelmében ,,Isten ereje'' (1Kor 1,18) és a diadal jele (Kol 2,15). Az ókeresztény teológiában Nagypénteket a kereszt kapcsolja egybe Húsvéttal. A kereszt ezért a Keresztrefeszített gyôzelmének jele, a crux gemmata, a diadalmas kereszt, dicsfénnyel övezve. Magát a ô eseményét nem szívesen ábrázolták, hanem ehelyett a kenethozó asszonyok történetét festették meg (ennek legôsibb ábrázolása 250 elôtt Dura- Europoszban). A késôbbi -->ikonográfia elôírásai szerint a ô ikonján Krisztus alvilágba való leszállását ábrázolják a keletiek, ahol ô végleg megsemmisíti a sátán hatalmát, és kezét nyújtja az ôsszülôknek, Ádámnak és Évának. Az ikonográfia így egészíti ki a liturgiát, amely vasárnapról vasárnapra Krisztusnak a halál fölött aratott gyôzelmét ünnepli meg. Az Egyház liturgiájának központjában áll szüntelenül a -->húsvéti misztérium: Krisztus halálára és feltámadására való emlékezés, sôt a misztérium jelenvalóvá lesz minden -->szentségben, legfôképpen az -- >Eukarisztiában. A ô reményével imádkozik az Egyház elhunyt testvéreinkért és az öszszes megholtakért az -->eukarisztikus imákban és a -->temetés szertartásában, különösen pedig a -->gyászmisében. OL--AM ======================================================================== Feltámadás útja A -->keresztúti ájtatosság mintájára készült a feltámadt Krisztus útja és találkozásai a mennybemeneteléig. Az utolsó két állomás a Szentlélek várása és eljövetele. A 14 állomás témái adottak, kialakulása még a késôbbiek feladata. VI ======================================================================== feltételes kiszolgáltatás Ha a -->keresztség, a -->bérmálás és az -->egyházi rend szentségének esetében gondos vizsgálat után indokolt kétség marad fenn, hogy csakugyan kiszolgáltatták-e vagy érvényesen szolgáltatták-e ki, az illetô szentséget feltételesen ki kell szolgáltatni (vö. ET 845 kán.). VI ======================================================================== felvétel 1. ô a katekumenek közé (-->katekumenátus) történô ô liturgikus keretben történik (ritus ad catechumenos faciendos). A jelölteket az ajánlók és a hívek között a templomon kívüli alkalmas helyen fogadja a lelkipásztor liturgikus ruhában. Az üdvözlés után a jelölt személyére és szándékára vonatkozó kérdések hangzanak el a pap belátása szerint. A jelenlévôket arra kéri, hogy legyenek a jelölt segítségére Krisztus megismerésében és követésében. A homlok és az érzékszervek kereszttel való megjelölése és a névadás után bevezetik a templomba a katekumenek helyére. * 20 2. A -->diakónus- és a papjelöltek közé történô ô (admissio) csak az -->akolítus-avatás után egy bizonyos idô elteltével következik. A ôt a jelöltnek saját kézírásával és aláírásával írt kérelemben szabad akarattal kell kérnie, amire az illetékes egyházi elöljáró írásban adott válasza fejezi ki, hogy az Egyház elfogadja a szent rendekre való kiválasztottságát. A ô a mise evangéliuma után következik, amikor a püspök intelmei után a jelöltek a hívek közössége elôtt nyilatkoznak szándékuk tisztaságáról, és ígéretet tesznek a hűséges szolgálatra. A püspök befejezô könyörgése után folytatódik a mise. A püspöknek tett ígéretre nincsenek kötelezve az örök fogadalmat tett papi szerzetesrend tagjai. (Ad pascendum I. a. 1972.) * 6. VI ======================================================================== ferula (lat. ‘vesszô’, ‘bot’) • A pápai pásztorbot, amely abban különbözik a püspökbottól, hogy behajtott vége helyett feszülettel van ellátva. A középkori ôt akkor újította fel VI. Pál pápa, amikor letett a -- >tiaráról. Azóta utódai is ôt használnak. (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, F) AM ======================================================================== feszület Olyan kereszt, amelyen a megfeszített Jézus Krisztust ábrázolják a szobrászat eszközeivel. -->kereszt, -->Corpus. AM ======================================================================== filia (leányegyház) • Kisebb falvak és községek krisztushívôinek közössége, amely lelkipásztori szempontból valamelyik szomszédos plébániához tartozik. Nincs önálló anyakönyvezése, de rendszerint templomuk, kápolnájuk vagy misézôhelyük van, ahol a liturgikus cselekményeket végzik. Meg kell különböztetni a társplébániától, amikor egy jogilag megalapított plébániát ideiglenes jelleggel (paphiányra való tekintettel) a szomszéd plébánosra bíznak. VI ======================================================================== Flectamus genua -->‘Boruljunk térdre!’ ======================================================================== fogadalom A ô az Istennek megfontoltan és szabadon valamely lehetséges és nagyobb jóra tett ígéret, melyet a vallásosság erénye alapján teljesíteni kell. A ô nyilvános, ha az Egyház nevében a törvényes elöljáró fogadja el; egyébként magánô. Ez utóbbinál tanácsos elôtte komoly lelkiatya tanácsát kikérni, és lehetôleg ne legyen egész életre szóló. A liturgia szempontjából elsôsorban a szerzetesi egyszerű (ideiglenes) és ünnepélyes (örök) ô jön számításba. Az Istentiszteleti Kongregáció 1970. febr. 2-án tette közzé ,,A szerzetesfogadalom szertartásá''-t. Ez a következô részeket tartalmazza: 1. Felvétel a noviciátusba, amely misén kívül történik. Igeliturgia, a jelölt szándékának kinyilvánítása és az elöljáró könyörgése a felvétel kerete. 2. Az elsô (ideiglenes) fogadalom a noviciátus után mise keretében történik, és az evangélium után kerül rá sor. Vehetô ,,az ideiglenes fogadalom'' -->votívmiséje. Szertartása: a jelölt kéri a felvételt, ezt követik az elöljáró szavai és kérdései, könyörgô imák, a ô letétele, egyetemes könyörgések. 3. Az ünnepélyes (örök) fogadalom letétele lehetôleg vasárnap, az Úr valamelyik ünnepén, Mária-ünnepen, rendi szentnek ünnepén -- hacsak lehet --, a nép nyilvánossága elôtt történjék, mert az életre szóló elkötelezettségnek hitvallásjellege van. Az evangélium után szólítják a jelöltet, aki kéri a rendhez való tartozását, majd homília, kérdés és készségnyilvánítás, -->Mindenszentek litániája, az örök ô letétele, áldó ima, az -->eukarisztikus imában megemlékezés és ünnepélyes befejezô áldás van (esetleg az ,,örök fogadalom'' votívmiséje keretében). Valamely törvényes egyházi közösséghez való tartozást a ôhoz hasonlóan az ígéret is kifejezheti, amely hasonlít az ideiglenes ôhoz, néhány évre szól, és ismételten megújítható. Liturgikus kerete az igeliturgia vagy a zsolozsma valamelyik imaórája (vö. ET 654--658; 1191- -1198). * 16, 23. AM ======================================================================== fogadás (püspöké) • A -->püspököt ünnepi alkalommal saját -->székesegyházának kapujában a káptalan feje, vagy annak hiányában a székesegyház plébánosa fogadja. A püspök megcsókolja a neki nyújtott -->pacifikálét, utána szenteltvízzel elôször magát, majd a jelenlévôket hinti meg. -- >Korális ruhában vonul be a székesegyházba ünnepi ének közben, majd röviden imádkozik az Oltáriszentség elôtt. Ezután, a liturgikus ruhát magára öltve, kezdi a misét. A koncelebráló papság már liturgikus ruhába öltözve fogadja az érkezô püspököt a székesegyház kapujában. Egyházmegyéje területén hivatalos fôpásztori látogatás (bérmálás) alkalmával a templom plébánosa és a környék papsága fogadja a püspököt hasonlóképpen a templomkapuban. Ilyenkor a mise kezdete elôtt a plébános és a hívek könyörgést mondhatnak a fôpásztorért. * 2. VI ======================================================================== fôcelebráns -->celebráns ======================================================================== fôpapi jelvények (lat. insignia, signum, ‘jel’ vagy pontificalia, lat. pontifex, ‘fôpap’) • A püspökök számára fenntartott hivatali jelvények. A legrégibb püspöki privilégium a -->katedra, a megyéspüspök szilárd ülôhelye a templomban; a nem helyi püspöké a -->faldisztórium. Liturgikus jele a -->püspöksüveg és a -->pásztorbot; a -->gyűrűt, -- >mellkeresztet és a -->pileolust állandóan viselhetik. A -->metropolita jele a -->pallium. A püspök -->korális ruházata a lila -->reverenda, -- >mocétum és -->birétum. Csak saját egyházmegyéjében, különösen ünnepélyes alkalmakkor használhatja a hermelin nélküli cappa magná-t (CE 56--64). 1968. szept. 8-tól az Egyház ôet csak a püspököknek és valóságos joghatósággal rendelkezô -->prelátusoknak tartja fenn, elvetve az eddigi jogszokásokat, melyek alapján címzetes prelátusok is viselhették a püspöksüveget, gyűrűt, lila mocétumot stb. * 2. AM {kép} 11. ábra. Fôpapi jelvények és ruhák A) Pileolus, B) Püspöksüveg, C) Mellkereszt, D) 1. Hagyományos, ékköves, 2. modern, egyszerű püspökgyűrű, E) Pásztorbot, F) Pápai ferula, G) Pápai tiara, H) Püspöki öltözet: 1. pileolus, 2. mellkereszt, 3. reverenda lila gombokkal, 4. lila cingulum, I) Püspök korális öltözetben: 1. lila reverenda, 2. karing, 3. lila mocétum, 4. mellkereszt, 5. lila birétum, 6. püspökgyűrű, J) Érsek liturgikus öltözetben: 1. alba, 2. kazula, 3. pásztorbot, 4. pallium, 5 püspöksüveg, K) fôpap hagyományos úti öltözetben: 1. kappa, 2. fôpapi kalap, 3. fekete reverenda (lila gombokkal), lila cingulummal és mellkereszttel ======================================================================== fôünnep (lat. sollemnitas) • A ôek a legjelesebb rangú liturgikus napok. A -- >zsolozsmában ünneplésük már az elôzô napon az elsô -->Vecsernyével kezdôdik, melynek saját szövege van. Több ô elôesti miseszöveggel is rendelkezik: Karácsony, Húsvét és Pünkösd mellett jún. 24.: Keresztelô Szt. János születése, jún. 29.: Szt. Péter és Pál apostol és aug. 15.: Nagyboldogasszony. A ô miséjében három olvasmány található, és -- >Gloriát, valamint -->hitvallást imádkozunk. Két ônek, Karácsonynak és Húsvétnak -->nyolcada is van. ôen, ha temetés miatt szükséges, csak -- >temetési mise mondható, más gyász-, alkalmi vagy votívmise nem. De még temetési mise sem végezhetô -->kötelezô ünnepen, valamint ádvent, nagyböjt és Húsvét vasárnapjain. Ha a ô kötelezô ünneppel, ádventi, nagyböjti vagy húsvéti vasárnappal ütközik, akkor a ôet elôzô napon vagy késôbb kell megtartani. * 1. VI ======================================================================== Fülöp Szt. -->apostolok ünnepei ======================================================================== füstölô (gör. thuribulum; lat. thus, ‘tömjén’) • Három láncon függô edényke, amelyben a -->tömjénezéshez szükséges parazsat tartják. Egy negyedik lánc segítségével az edényke fedelét fel lehet húzni, s így a parázsra a tömjént rászórni. A ôhöz tartozik a navikula (lat. navicula = kis hajó) talpas, hajócskára emlékeztetô edény, melyben a tömjént tartják. Fedelének fele kinyitható, s a benne lévô kanálkával teszi a celebráns a tömjént a ôbe. Azt a szolgálattevôt, aki a ôt viszi, turifernek nevezik. Ô megy a bevonulás élén a füstölgô thuribulummal, ha tömjézenés is lesz (vö. RMÁR 82). * 5. AM ======================================================================== galamb Már a Szentírásban is jelentôs szimbólum: a vízözön végének meghirdetôje (Ter 8, 8--11), a gyászolók panaszának jelképe (Iz 38,14); szelídsége révén erényhordozó (vö. Én 2,14; Mt 10,16), a Szentlélek megjelenési formája Krisztus keresztelkedésekor (Mt 3,16 párh.). A ô volt az egyedüli olyan madár, melyet föl lehetett áldozni megtisztulásért asszonyoknak és férfiaknak egyaránt (Lev 12,5.8; 15,14). Az elsôszülött fiúgyermek bemutatásakor szintén ôot ajánlottak fel a templomban (Lk 2,24). Az ókeresztény katakombákban is gyakran szerepel a ô mint a béke képviselôje, az erény és a lélek jelképe. A Szentlelket jelzi késôbb a bizánci ikonokban és a római rítusú templomok -->szószékének hangvetôjén is. A Krisztus-monogramot vagy keresztet körülvevô 12 ô a 12 apostol által terjesztett keresztséget jelzi. Az evangélisták és egyes szentek képén is megjelenhet a ô ábrázolása a Szentlélekre utalva. (40. ábra: Szimbólumok, G.) OL ======================================================================== gallikán rítus -->nyugati rítusok ======================================================================== Gergely-mise (lat. missa gregoriana) • Nagy Szt. Gergely pápa beszél a ,,Dialógusok'' c. művében egy elhunyt szerzetesrôl, aki az érte végzett harminc mise után szabadult meg a tisztítóhely kínjaiból. Ezen alapszik az a 8-9. sz.-tól kialakult szokás, hogy harminc egymást követô napon a megholtért misét mutatnak be. VI ======================================================================== Gergely-naptár XIII. Gergely pápa a Trid. kívánsága szerint a Julián-naptár késését a csillagászati naptárhoz képest kiigazította. Elrendelte, hogy 1582. okt. 4-e után okt. 15-e következzék. A nyugati egyház ezt a naptárt használja, amely ma már 13 nappal elôbbre van a Julián-naptárnál. A ôt a nem katolikus országok csak vonakodva fogadták el; 1923-ban a Pánortodox Kongresszus Isztambulban a Húsvét idejét kivéve átvette a ôt. -->naptár. BL ======================================================================== Gloria (lat. ‘dicsôség’) • ôskeresztény -->himnusz, melyet eredetileg a hajnali imában mondtak (a keleti egyház ma is a reggeli zsolozsmában imádkozza). Nagy -->doxológiának is nevezik. A ôát Rómában átvették a pápai misébe az ünnepi bevonuláshoz vasárnapokon és vértanúünnepeken, papok csak húsvétkor és elsô miséjükön imádkozhatták. Ez a korlátozás a 12. sz.-ban megszűnt, és a bűnbánati napokat kivéve a mise állandó részévé vált. Ma a fôünnepeken, ünnepeken, ádventet és nagyböjtöt kivéve vasárnapokon imádkozzuk, de mondható egyéb ünnepélyesebb alkalmakkor is. -- Hármas tagolású himnusz: a) Angyali ének Lk 2,14 szavai átvételével; b) Isten magasztalása a dicséret, imádás és hálaadás -->akklamációival és c) a ,,Krisztus-litánia'', melyben a Megváltó fölségcímeit elsorolva több könyörgést intézünk hozzá. A ô szentháromságos befejezéssel ér véget. A pap intonálására a kórus és nép fölváltva, vagy mindnyájan együtt éneklik, illetve recitálva mondhatják. AM ======================================================================== görög katolikus egyház (Magyarországon) • A -->bizánci, görög rítust követô, de hitben és egyházszervezetben a római pápával katolikus egységben élô egyház (-- >keleti rítusok). A magyarországi ô eredete a honfoglaláskori térítésekre vezethetô vissza. Három fôúr keresztelkedett meg Bizáncban: Bulcsu, Tormás (dunántúliak) és Zombor gyula (egyedül ô volt erdélyi). A gyula hozta magával Hierotheoszt, akit Theophilaktosz pátriárka Magyarország püspökévé szentelt. A püspökkel szerzetesek is érkeztek, akik az ország csaknem egész területén térítettek. -- Szt. István az országban csak római katolikus egyházmegyéket szervezett. A gör. kat. magyarok róm. kat. püspökök joghatósága alá kerültek. A 13. sz.-ban (elsô évtizedtôl) ruszinok, románok, majd rácok érkeztek az országba. A rácok egy kis része a márcsai unióban egyesült Rómával (1611). A ruszinok az ungvári, a románok a gyulafehérvári unióval állították helyre az egységet (1646, ill. 1700). A Szentszék a ruszinok számára felállította a munkácsi, majd az eperjesi egyházmegyéket (1771 és 1818), a románok számára pedig a fogarasi és nagyváradi egyházmegyéket ( 1721 és 1777). Ezekben a püspökségekben élt a görög szertartású magyarság is. A Szentszék a délvidéki rácok számára 1771-ben megszervezte a körösi egyházmegyét. A nyelvében is magyar gör. katolikusok számára Szt. X. Pius szervezte meg a hajdúdorogi egyházmegyét, melynek székhelye Nyíregyházán van, papnevelô szemináriummal és hittudományi fôiskolával. A trianoni békekötéskor húzott határok alaposan megcsonkították a hajdúdorogi egyházmegyét. A munkácsi és eperjesi egyházmegyék Magyarországon maradt részeibôl a Szentszék megszervezte a miskolci exarchatust (1924), amelynek ordináriusa 1946 decembere óta a hajdúdorogi megyéspüspök, apostoli kormányzói minôségben. Magyar nyelvű liturgiájukat hivatalosan csak a II. Vat. fogadta el. -- Az ET. 111. Kánon szerint a keresztségben görög rítusú lesz a gyermek: 1) ha szülei görög katolikusok; 2) Ha vegyes rítusúak, akkor a gyermek apja rítusát követi, hacsak erre vonatkozó más megegyezés nem történt a szülôk között (görög rítusú apa esetében a gyermekek mindenképpen az apa rítusát követik, a kisebbség védelmének jogcímén). Továbbá ,,a gyermek rítusát nem az határozza meg, hogy ténylegesen milyen szertartás szerint keresztelték meg, hanem hogy jogilag milyen rítusúnak kell lennie.'' (ET. 111. k. jegyzete.) E kánonnak a magyar egyháztartományban való bevezetését az MKPK függôben tartja, és tárgyalások folynak Rómával az eddigi gyakorlat partikuláris jogként való fenntartásáról (ti., hogy a gyermek mindig apja rítusát követi). A keresztség felvétele után rítust változtatni csak az Apostoli Szentszék engedélye alapján lehet; a jegyes a házasságkötéskor, vagy a házastárs a házasság fennállásának idôtartama alatt nyilatkozhat, hogy áttér házastársának jogilag önálló rítus szerinti egyházába. A Kelet Egyházak Kánonjogi Kódexe, amelyet II. János Pál pápa 1990. október 18-án helyezett hatályba, ezt a lépést csak a feleség számára teszi lehetôvé. A szentségek más rítusban való felvétele nem jelent rítusváltoztatást (ET 112). Az áldozópapságra vagy diakonátusra mindenkit saját püspöke szenteljen fel, de latin rítusú püspök keleti rítusú szentelendôt csak az Apostoli Szentszék engedélye alapján szentelhet fel megengedetten. -- Házasságkötésnél az MKPK 1974. szept. 12-i körlevele értelmében megengedetten a vôlegény rítusa szerinti plébános vagy annak meghatalmazottja illetékes. Két görög rítusú katolikust, vagy gör. kat. és protestáns jegyespárt az illetékes gör. kat. ordinárius engedélye nélkül nem eskethet meg érvényesen latin rítusú plébános. OM ======================================================================== graduale 1. A mise egyik -->proprium tétele. -->válaszos zsoltár. 2. Graduale Romanum (1907), teljes címe: Graduale Sacrosanctae Romanae Ecclesiae: a mise változó énekrészeit tartalmazó hivatalos -- >gregorián énekgyűjtemény. Gyakorlati okok miatt az -->ordinarium énekeinek könyvével (Kyriale) egybekötve jelentetik meg. Kiadásai: reimpressio 1968, editio typica altera 1975. 3. Graduale Simplex in Usum Minorum Ecclesiarum: a LK alapján (117) kiadott énekgyűjtemény, célja, hogy kisebb templomok, kevésbé felkészült elôadók részére rendelkezésre álljon egyszerűbb dallamokat tartalmazó ô is. 4. Graduale Triplex: a münsterswarzachi munkaközösség kiadása, amely a Graduale Romanum kottájához mellékeli a szentgalleni és a laoni neumás lejegyzéseket. BP ======================================================================== gregorián ének (lat. cantus gregorianus = ‘gergelyi ének’) • 1. Elnevezés, történet. A római liturgia legsajátosabb liturgikus éneke. Egyéb elnevezései: cantus choralis (karbeli ének), cantus planus (egyenletes, sima menetű ének), cantus traditionalis (hagyományos ének), cantus firmus (rögzített ének). A cantus gregorianus a Nagy Szt. Gergely pápának tulajdonított, történetileg mindmáig tisztázatlan liturgikus és zenei rendezô tevékenységre utal, amelynek irodalmi és ikonográfiai kifejezéseivel a 8-9. sz-tól találkozunk. A ô fénykora a 12. sz.-ig tart, ettôl kezdve a zenei érdeklôdés a polifónia, a kötött ritmus, a tonalitás és az új műfajok felé fordul, s egyre erôsebben jelentkezik a világi zene. A gregorián komponálás háttérbe szorul, a meglevô anyagot is az új ízléshez alakítják: egyszerűsítik, rövidítik, csonkítják. A tévesen Palestrinának tulajdonított Editio Medicaea (valódi összeállítói Anerio és Soriano) révén e torzult formában maradt az utókorra egészen a Graduale Romanum megjelenéséig. A 19. sz.-ban kezdôdik a ô reneszánsza a szentgalleni 359. sz. Cantatorium publikálásával (Lambilotte SJ, Brüsszel, 1851), majd fôleg a Guéranger apát által (újra) alapított solesmes-i monostor szerzeteseinek kutató, elemzô és népszerűsítô tevékenységével. XIII. Leó, bár még megújította a Pustet cég jogát az Editio Medicaea kiadására, nem tette kötelezôvé a benne szereplô dallamok szerinti éneklést. A solesmes-i Liber Gradualis (1883), majd az 1889-ben elinduló Paléographie Musicale sorozat a késôbbi Szt. X. Pius pápát is megnyerte az ügynek, aki az 1903. Szt. Cecília napján kiadott ,,Tra le sollicitudini'' motu proprioban a liturgikus zene formái között elsô helyen sorolja fel a ôet. Rövidesen megjelennek a Kyrialeval (1905) és a Graduale Romanummal (1907) induló reformkiadványok, majd nyomukban az esztétikai és formai elemzô munkák sora. 2. Jellemzôi: a ô a császárkor utáni latin nyelvre készült ének, amelyben már megszűnt a szótagok hosszúság szerinti megkülönböztetése, szavai ereszkedô végűek (baritonálisak), nyomaték hangsúlyuk és dallami csúcspontjuk egyaránt a szóvégi második vagy harmadik szótagon található, s szükség esetén, ha két ilyen szótag túl messze esik egymástól, másodlagos hangsúlyokat alkalmaz. Elôadása nyugodt, ritmikai szélsôségektôl mentes. Stílusa lehet szillabikus (minden hangra külön szótag), neumás (a darab nagy részében az egyes szótagokon nem túl terjedelmes, de több hangból álló dallamok állnak), vagy melizmás (a darab jellemzôje a túldíszítettség: egyes szótagokon terjedelmes dallamok). Általában elmondható, hogy a -->zsolozsma énekei egyszerűbbek a -->mise énekeinél, a nép és a -->celebráns (nagyrészt szillabikus) énekei pedig a -->szkóla (leginkább neumás) és a szólista (melizmás) énekeinél. Dallamformálása különösen kedveli az ívelt szerkezetet, de nem idegen tôle egyes hangok körülírása sem. Szöveg és dallam szoros egységben állnak egymással, az aranykor darabjai a szövegbe zárt muzsika különbözô stílusú kibontakoztatásai. Az egyszerű eszközöket kedveli: gyakorta recitál, kis hangközökkel építkezik, kvintnél nagyobb ugrás egy dallamrészen belül csak kivételképp fordul elô. A komponálási eljárás módja szerint megkülönböztetjük az egyedi darabokat, a típusdallamokat, s a kisebb-nagyobb terjedelmű, elôre kész zenei elemekbôl építkezô, ún. centonikus énekeket; a művek szerkezete szerint a strófikus, a zsoltárszerkezetű és a szabad komponálású alkotásokat; az elôadás módja szerint a monológ és a dialogizáló énekeket. A ô egyszólamú, tisztán vokális ének. Többszólamú elôadása a középkor átmeneti jelensége. Szerény orgonakíséretét általában megengedhetônek tartják. Sajátos kottaírással (-->neumák) és -->hangnemtannal rendelkezik. Műfajai a mise és a zsolozsma különbözô énekfajtái (pl. graduale, responsorium, antiphona, hymnus, stb). Hivatkozáskor elôször megjelöljük a műfajt, majd utána írjuk az ének kezdô szavait, pl. Gr. Ex Sion. L. még -->Antiphonale, -->elôénekes, -->graduále, -->kórus, -- >szkóla, -->Tantum ergo. * 28, 29. 3.,,Az Egyház a gregorián korálist tekinti a római liturgia sajátos énekének. Ezért a liturgikus cselekményekben -- azonos feltételek mellett -- ennek kell elfoglalnia az elsô helyet. A szent zene és ének többi fajtája, fôleg a polifónia, a legkevésbé sincs kizárva az istentiszteletbôl, csak feleljen meg mindenben a liturgikus cselekmény szellemének.'' (LK 116.) BP ======================================================================== gremiale (lat. gremium, ‘valakinek öle’) A püspök ölébe tett vélumszerű takaró a nap liturgikus színében, amelyet akkor helyeztek oda, amikor a fôpapi mise alatt hosszabb ideig ült. Amikor nem használják, a gremialista tartja. Ma egyre inkább veszít jelentôségébôl, és használata csak a valóban szükséges alkalmakra korlátozódik, a miseruha megóvása céljából. Pl. amikor a püspök gyertyát tart vagy oszt ki; hamvazáskor; olajjal való megkenéskor, nagycsütörtöki lábmosásnál stb. AM ======================================================================== gyászmisék (lat. missae defunctorum) • Az Egyház az elhunytakért is felajánlja Krisztus húsvéti eukarisztikus áldozatát, hogy ez Krisztus összes tagjainak egymással való szoros kapcsolata révén egyeseknek kieszközölje a lelki segítséget, másoknak pedig a remény vigasztalását nyújtsa. A ô között a legmagasabb rangú a temetési mise (missa in exsequiis). Végezhetô bármelyik napon, kivéve mégis a parancsolt ünnepeket, Nagycsütörtököt, a Húsvéti Szent Háromnapot, továbbá ádvent, nagyböjt és Húsvét vasárnapjait. A halálhír vétele után vagy az eltemetés alkalmával, valamint az elsô évfordulón (missa in anniversario) végezhetô ô. Karácsony nyolcada alatt, a kötelezô emléknapokon és köznapon, kivéve Hamvazószerdát és a nagyhetet. Az egyszerű megemlékezô ô (missa in diversis commemorationibus) köznapokon és a nem kötelezô emléknapokon mondhatók a megholtakért. A temetési miséken legyen rövid homília, mellôzve a halott bárminemű dicséretét! Ajánlott a homília minden más közösségi gyászmisén is. Buzdítani kell a híveket, fôleg a gyászoló család tagjait, hogy az elhunytért bemutatott eukarisztikus áldozaton szentáldozással vegyenek részt. Ha a temetési mise közvetlen kapcsolatban van magával a -- >temetéssel, akkor az áldozás utáni könyörgés befejeztével elmarad a mise befejezô szertartása, és mindjárt következik a halottól való búcsúvétel rítusa. Ez azonban csak a holttest jelenlétében végezhetô. Ha nem a holttest jelenlétében mutatták be a temetési misét, tetszés szerint végezhetô a -->lucernárium. A ô, fôleg a temetési misék változó részeinek a megválasztásánál (pl. könyörgések, olvasmányok, egyetemes könyörgések) tekintettel kell lenni a lelkipásztori szempontokra, illetve az elhunytra, a családra és a jelenlévôkre. Különös felelôsséget érezzenek a lelkipásztorok azokért, akik a temetés alkalmával a liturgikus cselekményeken jelen vannak, s hallgatják az örömhírt, akár nem katolikusok, akár olyan katolikusok, akik misén soha vagy csak nagyon ritkán vesznek részt, vagy már a hitüket is elvesztették. Szükséges ugyanis, hogy a papok minden ember számára legyenek Krisztus evangéliumának szolgái (RMÁR 335--341). * 5. VI ======================================================================== gyémántmise -->évforduló ======================================================================== gyermekek A történelem folyamán végbemenô kulturális és társadalmi változásokat az Egyház sohasem hagyta figyelmen kívül. Ugyanis ezek az események nemcsak a felnôttekre, hanem fokozott mértékben a ôre is hatással voltak. A mai változások kevésbé kedveznek a ô lelki fejlôdésének, hitük erôsödésének és keresztény kibontakozásuknak. Ezért különösen is jelentôs a katekézis mellett a liturgiában való részvételük, amely a hitet, az Isten megismerését az életbe beágyazva adja át. De a ô ennek nemcsak néma szemlélôi, hanem egész lényüket bekapcsolja a mozgás, ének, olvasás stb. által. Így lesz számukra természetes, hogy otthon és a világban egyaránt Krisztust képviseljék hitükkel és szeretetükkel. A nemzeti nyelv bevezetése nagyban megkönnyíti a ô bekapcsolódását a liturgiába, azonban a szavak és jelek nem alkalmazkodnak mindig a ô felfogóképességéhez. Ezért 1973. nov. 1-jén adta ki az Istentiszteleti Kongregáció a ,,Gyermekmisék direktórium''-át (GYD). Bár ez csak a misével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza, ám a benne szereplô elvek alkalmazhatók a liturgia más cselekményeire is. Fôbb elvei: az elôkészítô katekézis és felnôtt hívek tanúságtétele mellett figyelemmel kell lenni a ô jelenlétére. Hozzájuk is kell szólni (esetleg más helyen mondani nekik a homíliát), különbözô teendôket reájuk bízni (elôkészítés, felolvasás, éneklés, hívek könyörgéseibe a saját kéréseik bevétele stb.). Családias légkört kell megteremteni, alkalmazkodni értelmi szintjükhöz és igényeikhez, szemléltetô elemeket használni és a szent csendet beiktatni. E rendelkezéssel egy idôben jelent meg három -->eukarisztikus ima a gyermekmisékre (a magyar nyelvű -->misekönyvben csak egy található), majd számos országban a ,,Gyermekmisék olvasmányai''. -->liturgikus nevelés, -->elsôáldozás. * 3. VI ======================================================================== gyertya (lat. candela) • Használata a liturgiában ôsrégi. Meggyújtása halottak sírján már a kereszténység elôtti idôkben szokás volt, s ezért az Egyházban eleinte csak vonakodva kezdték használni; szintén a temetések alkalmával vagy a vértanúk sírjánál (a 4. sz.-tól). A ô fényével az Egyház Krisztus világosságát szemlélteti, körmeneteken a hívek kezében szimbóluma a Krisztust váró éberségnek is; a hitnek, a föltámadásnak, az örök világosságnak stb. Az ôskeresztények katakombáiban a sötétség is szükségessé tette a ôk használatát. Ma templomainkban a villanyvilágítás általános, de a misék alkalmával legalább két ônak is égnie kell az oltáron, vagy az oltár melletti ôtartókon. -->húsvéti ô, -->örökmécses, -->gyertyatartó. BL ======================================================================== Gyertyaszentelô Boldogasszony -->Úr ünnepei ======================================================================== gyertyatartó Az egyes liturgikus cselekményeknél a világításon kívül a tisztelet és az ünnepélyesség kifejezôi a ôk. Az oltáron vagy az oltár körül úgy kell elhelyezni azokat, hogy összhangban legyenek az -->oltár és a -- >preszbitérium szerkezetével. Ha az oltárra teszik, ne akadályozzák a híveket az oltáron történô cselekmény figyelemmel kísérésében. Az oltár mellé felállított ôkat kandelábernek (lat. candela = gyertya) nevezzük, magasságuk kb. az oltármenza magasságának feleljen meg. ,,Az oltáron vagy körülötte legalább két vagy négy, illetve hat ô, sôt ha az egyházmegye püspöke celebrál, akkor hét ô legyen elhelyezve égô gyertyákkal'' (RMÁR 79). Van hordozható ô is, melyet a -->turifer után a gyertyavivôk visznek a bevonulási menetben. Az evangélium ünnepélyes felolvasásakor a könyv két oldalán állnak a diakónus vagy pap mellett. Ha talpas a ô, akkor a mise alatt az -->asztalkára állítják. -- Ünnepélyes körmeneteken a segédkezôkön kívül üvegburás ôt vihetnek a képviselôtestület tagjai vagy a hívek az Oltáriszentség mellett. Ugyanez tehetô temetési gyászmenetben is. -->húsvéti gyertya, -- >gyertya. * 5.; (27. ábra: Oltár A2.) AM {kép} 12. ábra. Gyertyatartó Rokokó és modern otárgyertyatartó ======================================================================== gyertyavivô -->akolítus, -->ceroferárius ======================================================================== gyónás -->bűnbocsánat szentsége ======================================================================== gyóntatószék A bűnbocsánat szentségének szokásos kiszolgáltatási helye. Amikor a pap lelki hatalmát gyakorolva a feloldozással visszaveszi a bűnbánót az élôk közösségébe, ezt ülve teszi. A középkorban az oltár mellé tett alkalmi széken adta a pap a feloldozást, a barokk kor óta vette kezdetét a rendszerint háromfülkés ô, s azt faragásokkal is díszítették vagy szimbólumokkal látták el. A középsô széken a gyóntató pap ül, kétoldalt térdeplôn felváltva végzik szentgyónásukat a bűnbánók, akiket a Római Rituale 1614. évi elôírása óta vállon felül rács választ el a paptól. Századunkban elterjedtek az ajtóval ellátott ,,zárt'' ôek. A lit. ref. helyesli a gyóntatófülke kiképzését, ahol kisebb (elválasztott) világos helyiségben a gyónó ülve vagy térdelve, a lelkiatyával négyszemközt végezheti szentgyónását. Ez különösen elônyös a nagyothalló vagy nehezen mozgó idôsebb híveknek. -- Emellett fenn kell tartani a hagyományos ôet is azok számára, kik nem kívánják kilétüket felfedni. * 22. AM ======================================================================== gyülekezet (gör. szünaxisz, ekklészia, lat. ecclesia = ‘meghívottak egybegyűlése’) • A ,,gyülekezést'' jelentô görög szó ugyanabból a ,,szünagein'' tôbôl származik, mint a ,,zsinagóga''. Krisztus korában pedig a ,,szünagógé'' a gyülekezés helyét jelölte. Mivel ez utóbbi kifejezést a zsidóság már lefoglalta magának, Jeruzsálem pusztulása után a keresztény egyház inkább az ,,ekklészia'' szót vonatkoztatta magára, amely mélyebb teológiai tartalmat hordozott. Többek között még Szt. Ágoston is emlékezett arra (Ennar. Ps. 91), hogy míg az ÓSZ-ben a ,,szünagógé'' olykor még egybegyűjtött juhnyájat is jelentett (congregatio), az ,,ekklészia'' csakis Isten által egybehívott liturgikus közösség lehetett (con-vocatio). A keresztényüldözések korában az Eukarisztia bevezetô részét jelentette a szünaxisz, amelyen még a hitjelöltek (-->katekumenátus) is jelen voltak. Az 5. sz.-tól azonban csaknem teljesen kiszorult ez a kifejezés a teológiai szóhasználatból. Csak Szt. Maximosz hitvalló ,,Müsztagógia'' c. liturgiakommentárja elevenítette föl a 7. sz.-ban az ôsi hagyományt; ennek értelmében a Szent Liturgia nemcsak egyszerűen ,,istentisztelet'', hanem Isten kegyelmébôl egybehívott ô is, azaz elôkészület Isten országának kiteljesedésére, a szentek közösségére. OL ======================================================================== Gyümölcsoltó Boldogasszony -->Úr ünnepei ======================================================================== gyűrű A szabadon kötött szövetség szimbóluma, ujjra húzott, sokszor díszített (nemes)fém-karika. A liturgia több értelemben használja: 1. Jegyô: a házasság szentségében megáldja a pap a jegyesek ôit, melyet hűségük és szeretetük jeléül egymás ujjára húznak és házasságuk alatt viselnek. -->házasság szentsége. 2. Püspökô: A püspökszentelésnél a püspök ujjára ôt húznak. Ez az Egyházzal való eljegyzettségének szimbóluma. A korábban drágakövekkel kirakott püspök ô helyett a II. Vat. szellemében általában egyszerű fémôt viselnek a püspökök (a liturgián kívül is). Korábban a hívek tiszteletük jeléül megcsókolták a püspök ôjét. (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák D1, 2) 3. Apáti ô: jelentése hasonló a püspökôhöz. 4. A szerzetesnôk, az Istennek szentelt szüzek ôje a Krisztussal való eljegyzettségük jele. A püspök áldja meg és nyújtja át nekik, hogy szüntelenül emlékeztessék ôket e szent jegyességre. * 2, 9, 11. AM ======================================================================== hajnali mise Hagyományos néven ,,roráte''. Votívmise Szűz Mária tiszteletére. Neve a mise kezdôénekétôl ered: Rorate coeli desuper = harmatozzatok egek felülrôl. A hajnali kifejezés pedig onnan származik, hogy korán reggel szokás bemutatni. December 17-tôl kezdve azonban az ádventi köznapi misét kell mondani hajnalban is. A roráte misék emlékére elfogadható megoldás, ha napi mise elôtt eléneklik a ,,Rorate coeli'' antifónás éneket az ádventi koszorú gyertyája meggyújtásával (ÉE 14). -->ádvent. * 1. BL -- AM ======================================================================== hajó A templomnak az a része, amelyben a hívek foglalnak helyet. A ô a magasabb szintű -->szentélyhez vagy a -->preszbitériumhoz csatlakozó hosszanti vagy centrális építészeti tér. Vagy osztatlan, vagy fôhajóra és oszlopsorokkal elválasztott mellékhajókra oszlik. A -->szentély elôtt a fôhajóra merôlegesen esetleg kereszthajót találunk. Ma a -- >preszbitérium és a hívek helye nem különül el -->szentélyráccsal vagy -->áldoztatóráccsal oly mereven, mint korábban. ,,Úgy kell a hívek elhelyezkedésérôl gondoskodni, hogy a szent szertartásokat láthassák, és figyelemmel kísérhessék. Helyes, ha székek vagy padok állnak rendelkezésükre. Azt a szokást azonban, hogy egyes kiváltságos személyeknek ülôhelyeket tartanak fenn, meg kell szüntetni. A székeket és padokat úgy kell elhelyezni, hogy a hívek könnyen megtarthassák a szertartás egyes részeinél megkívánt testtartásra vonatkozó elôírásokat, és akadálytalanul járulhassanak a szentáldozáshoz. Gondoskodni kell arról is, hogy a hívek a papot, illetve a segédkezôket ne csak láthassák, hanem a mai technikai eszközök segítségével könnyen hallhassák is'' (RMAR 273). A ô az Egyház szimbóluma, amelyet a kor viharai közepette Péter és utódai kormányoznak, az üdvösségre rendeltek ,,Noé bárkája''. * 5, 17. (3. ábra: Ókeresztény bazilika, 6, 7. 41. ábra: Templombelsô, B.) AM ======================================================================== haldoklók ellátása -->betegek kenete ======================================================================== Halottak napja A cluny-i bencések kezdték a 10. sz.-ban nov. 2-án a ôt megtartani. Újabb kori egyházi elôírás (1915-tôl), hogy ôn minden pap három misét mutathat be az elhunytakért. ô eszméjét megismerjük az egyik aznapi mise könyörgésébôl: Hallgasd meg esedezésünket jóságos Istenünk, hogy amint erôs hittel valljuk Fiad feltámadását a halálból, ugyanúgy erôs reménnyel várjuk elhunyt gyermekeid föltámadását is. Elôestéjén, -- >Mindenszentek ünnepének második Vecsernyéje után, a temetôben vagy a templomban szokás áhítatot tartani a halottakért. Aki a temetôt áhítatos lélekkel látogatja és legalább lélekben imádkozik a megholtakért, november 1--8-ig mindennap (a szokott feltételek mellett: gyónás, áldozás és imádság a pápa szándékára) teljes, az év többi napjain részleges -->búcsút nyerhet a szenvedô lelkekért. Azok a keresztény hívek, akik ôn (vagyis az azt megelôzô nap delétôl a ôt záró éjfélig) meglátogatnak egy templomot, vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek a tisztítóhelyen szenvedô lelkek javára a fent elsorolt feltételek mellett. A templomlátogatás alkalmával egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet kell elimádkozni. * 1. BL ======================================================================== halotthamvasztás A ô nincs ellentétben a feltámadás hitével vagy más dogmatikai tanítással. A keresztényeknél mégis a földbe való temetés gyakorlata élt Krisztus példája nyomán. A múlt sz.-tól fokozatosan erôsödô egyházellenes áramlatok hatására az egyházjog tiltotta (CIC 1203 kán.). Az Egyház ma is ajánlja a test eltemetésének szokását (ET 1176. kán. 3. §.). Akik mégis testük elhamvasztását választották, részesíthetôk a keresztény temetési szertartásban, hacsak nem vezette ôket a keresztény hittel ellentétes megfontolás. -->temetés. VI ======================================================================== Hamvazószerda A -->nagyböjt elsô napja. A hamu az elmúlásnak természetes jelképe. Ezen a napon a misén a pap hamut áld meg, amivel minden eléje járuló hívônek homlokát megjelöli e szavakkal: ,,Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!'' (Ter 3,19), vagy ,,Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban!'' (Mk 1,15). E napon szigorú böjt van, éppen úgy, mint Nagypénteken. -->böjt, -->nagyböjt, -->liturgikus év. * 1. BL ======================================================================== hangjegyek (gregorián) -->neumák ======================================================================== hangnemek (gregorián) • A kiadványok az egyes darabok hangnemét, az egészen kis hangkészletű énekek kivételével, az ún. ,,nyolc modus'' elmélet szerinti osztályozással a darab elején 1-tôl 8-ig terjedô római, vagy arab számokkal jelölik. Kis hangkészletű énekek esetében tartózkodnak a hangnemi besorolástól. A nyolc modus elmélet, melynek kidolgozását a hagyomány Alcuinnak tulajdonítja, a d, e, f és g hangokra épített hangnemeknek (dór, fríg, líd, mixolíd, ill. protus, deuterus, tritus, tetrardus) két formáját különbözteti meg: a magasabb dominánsú, fölfelé építkezô autentikus és a mélyebb dominánsú, elôszeretettel akár kvarttal is az alaphang (tonika) alá szálló plagális változatot. Az autentikus hangnemek a páratlan, a plagálisok a páros számúak. Ezek a modusok valódi értelemben vett ô: az egyes hangcsoportokban szigorú, a domináns-tonika viszony megszabta belsô vonzás érvényesül. Mivel azonban sok darab még a nyolc modus elmélet megalkotása elôtt keletkezett, érthetô, hogy az énekek egy részénél ez az osztályozás erôszakolt. A hexachord elmélet abból a megfigyelésbôl indul ki, hogy a gregorián darabok kisebb-nagyobb egységei ritkán lépik túl a guidói típusú (c-tôl a-ig terjedô) hexachord hangkészletét. Ilyen hexachord felépíthetô a c (alsó hexachord), az f (b hang beiktatásával, középsô hexachord) és a g (felsô hexachord) hangra. Ha az elsô hexachordot egy oktávval magasabbra (felsô kiegészítô hexachord), a harmadikat pedig egy oktávval mélyebbre (alsó kiegészítô hexachord) transzponáljuk, megkapjuk a teljes emberi hangkészletet. A gregorián dallamkincs szép számmal ismer olyan énekeket is, melyek lényegében egy gerinchang körülírásai, mégpedig olyan módon, hogy a darab folyamán ez a gerinchang hol tonikai, hol domináns szerepet tölt be. A többi hang ettôl fölfelé és lefelé is csak terc, hosszabb darabok esetén esetleg kvart távolságra távolodik el. Az ilyen darabok az ún. ôsi modusok példái. Három ilyen ôsi hangnemet tartunk számon: a C, a D és az E modust. BP ======================================================================== hangszer A pogány vallások szertartásai mellett a zsidó templomi kultuszban fontos szerepet betöltô ôekkel szemben a kereszténység kezdetben általában tartózkodó álláspontra helyezkedett, bár vidékenként eltérô, s az idô haladtával egyre enyhülô mértékben. Afrikában pl. Szt. Ágoston (†430) idejében, legalábbis a magánéletben, használták a psalterium nevű pengetôs hangszert, a kitharát, a lyrát és a lantot, Venantius Fortunatus († 600 k.) pedig költeményben csodálta meg a párizsi ôes miséket. A tartózkodás talán Rómában volt a legerôsebb, valószínűleg azért, mert ôek játéka fokozta a tömeg ôrjöngését a cirkuszukban a vértanúk szenvedésekor, s esetleg erkölcsi megfontolások miatt is, elítélve a színházi fuvoláslányok sikamlós énekszámait. Az 1600-as években azonban már Rómában is -->orgonával kísérték az olvasott miséket, XIV. Benedek pedig 1749-ben megengedte a liturgikus ének zenekari kíséretét is. Azóta általában minden ô megszólalhat, amely a templomban elôadható művekhez szükséges zenekar részét képezi. A ôek használatát a LK is engedélyezi (120). Misén zenekar csak akkor szerepelhet, ha az -->Ordinarium, vagy a -- >Proprium tételeit adja elô. Megtűrt gyakorlat misén, vagy egyéb liturgikus cselekményen odaillô szólószám, vagy kamarazenekari betét. Zenei áhítaton szerepelhet zenekar, vagy olyan ô, amelyet a helyi megítélés templomhoz illônek tekint. BP ======================================================================== harang (lat. campana) • A közös szerzetesélet megkívánta, hogy hangjelzésekkel figyelmeztessék a kolostor lakóit az elkövetkezendô imaórára, misére. Ez eleinte fadarabbal történt, de hamar áttértek a kisebb-nagyobb bronz ôok használatára. Az ezredfordulótól egyre általánosabb lesz, hogy a templomok a hívek számára harangozással jelezzék az istentisztelet kezdetét, a távollévôk számára pedig a mise egyes részeit, fôképpen az úrfelmutatást. A középkorban fejlett iparrá vált a harangöntés, mely 78% vörösréz és 22% ón felhasználásával domborművekkel és feliratokkal is díszített bronzharangokat készített. A templomok egyre több és nagyobb ôok felállításáért versengtek. Néhol külön tornyot építettek a ôok számára, a campanilét. A ôot a püspök vagy megbízottja szenteli fel az -->Áldások könyvében található szertartással. A ô rendszerint egy szent nevét kapja, akinek képét domborművel szokták rajta ábrázolni. Harangozni szokás reggel, délben és este -->Úrangyala imára, misék és más istentiszteletek elôtt egyszer vagy kétszer; a beharangozásra több ôgal egyszerre. Az úrfelmutatásra való ôozás néhol még szokásban van, de egyre inkább átvette szerepét az oltárcsengô. A legkisebb ô neve lélekô, mellyel csendítenek, ha az egyházközségben valaki meghal. Veszedelmek idején (tűz, árvíz stb.) félreverik a ôokat. * 11. AM {kép} 13. ábra. Harang 1. bak, 2. korona. 3. a harang fala. 4. nyelv ======================================================================== harangozás -->harang ======================================================================== házasság szentsége A házassági szövetséget, amely egy férfi és egy nô között jön létre felbonthatatlan hűség- és szeretetkapcsolatként, Krisztus Urunk a megkereszteltek között szentség rangjára emelte. A házasság természeténél fogva a házasfelek javára, a gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. Ezért a megkereszteltek között nem állhat fenn érvényes házassági szerzôdés anélkül, hogy ugyanakkor szentség ne lenne. A házasságot a jogképes feleknek törvényes beleegyezése hozza létre, melyben a férfi és nô visszavonhatatlan szövetségben átadják és elfogadják egymást házasság létesítése céljából. A ôt a jegyesek szolgáltatják ki egymásnak az illetékes püspök, pap vagy diakónus (ET 1055--1061; 1108) és két tanú elôtt. Ez a házasság ,,formája'', melytôl két katolikus keresztény között a ônek érvényessége függ. (Világi hívôt is megbízhat a helyi ordinárius a házasságkötésnél való közreműködésre, ha nincs sem pap, sem diakónus.) Krisztus Urunk bôségesen megáldja a házastársak sokoldalú szeretetét, amely Krisztus és Egyháza egyesülésének mintájára jött létre (Ef 5,22--33). A házasságkötés szertartása rendes körülmények közt nászmisében történik. Fontosabb mozzanatai: a) Igeliturgia. A választható szentírási olvasmányok és homília rámutat a keresztény házasság -->misztériumára az üdvösségtörténetben, valamint a házastársak és gyermekeik megszentelôdésére a ôében. b) A házasságkötési szándék kinyilvánítása az esketô pap kérdéseire. c) Magyarországon ôsi szokás szerint a házasságkötési szándékot a feszületre tett -->eskü erôsíti meg. d) A -->gyűrűket, megáldásuk után, a jegyesek egymás ujjára húzzák. e) Az -->egyetemes könyörgések az alkalomhoz igazodnak. f) A Miatyánk után az -->embolizmus elhagyásával ünnepélyes nászáldás következik. g) Az új házastársak -->két szín alatt áldozhatnak. h) A mise végén -- a hívek megáldása elôtt -- a pap külön ünnepélyes áldást adhat az új házasokra. A házasságkötés történhet nászmise nélkül is, ez esetben is a fenti elemeket tartalmazza. A jegyesek áldozhatnak egy korábbi misén vagy az esküvô keretében a Miatyánk után. Hazánkban a házassági eskü miatt a szertartást ,,esküvô''-nek nevezik. Ha a házasságkötés katolikus és megkeresztelt nem katolikus fél közt történik, a mise nélküli szertartást kell választani. Egyes esetekben, a helyi ordinárius beleegyezésével, misével kapcsolatosan is lehet végezni a szertartást (HSZ 8). Külön szertartás van a katolikus és meg nem keresztelt fél házasságkötésére. (HSZ III.) Valahányszor misével kapcsolatosan történik a házasságkötés, a nászmise mondható fehér színben. Vasárnapokon és fôünnepeken a misét a napról kell mondani, de megmaradhat benne a Miatyánk utáni nászáldás és az ünnepélyes befejezô áldás. A karácsonyi idô és az évközi idô vasárnapjain mondható nászmise, ha az nem a plébániai közösség miséje. -->Ádventben és -->nagyböjtben a plébános figyelmeztesse a jegyeseket, hogy legyenek tekintettel e napok bűnbánati jellegére (HSZ 6--11). A keleti egyház sohasem dolgozott ki olyan házasságjogot, mint a nyugati. Az egyesült egyházakon kívül csak a kopt és etiópiai rítusban történik határozott akaratnyilvánítás a házasságra, ezt magában a liturgiában bennfoglaltnak tartják. Fontos eleme a házasságkötésnek, hogy a jegyeseket a pap megkoronázza (sztefanizmosz), mely a 4. sz.-ig a családfô joga volt, attól kezdve a keleti jog szerint a ôt kiszolgáltató pap vagy püspök teszi. Az egész istentisztelet két részbôl áll: a) az eljegyzés, amely a keletieknél felbonthatatlannak számít, és ezért korán összevonták a házasságkötéssel; és a b) koronázás. Végül nem konszekrált bort nyújtanak az új házasoknak (tulajdonképpen az ,,elôre megszentelt adományok'' csökevényes formájaként). Vegyes rítusú (római és görög) katolikusok közt hazánkban a vôlegény rítusa szerint kötik meg a házasságot (és keresztelik meg a gyermekeket). A vegyes rítusú és vallású házasságkötéssel az ET 1124--1129. kán., valamint az MKPK 1971. VI. 16-án kiadott körlevele foglalkozik. *15. -- >ökumenizmus liturgikus vonatkozásai. VI--OL ======================================================================== helyi ordinárius -->ordinárius ======================================================================== himnusz (gör. hümnosz = ‘istenekhez intézett óda’, ‘dicsôítô ének’) • A korai ôirodalom virágzását az ÚSZ ôtöredékei tanúsítják. Keresztségi ô pl. az Ef 5,14; hitvallás típusú az 1Tim 3,16; doxológikus az 1Tim 6,15--16; Jel 4,8.11; 5,9.12--13; 7,10--12; 11,15; 19,1--2. 6--8; de himnikus eredetűnek tekinthetôk a János-prológus és Szt. Pál krisztológiai formulái is (Fil 2,6--11; Kol 1,15--20; Róm 9,33). E (régi típusú) ôok versformája a zsoltárokéhoz hasonló. Ma is használatos példáik a Gloria in excelsis és a Te Deum. A keresztény költészet hamarosan elkezdte énekbe foglalni a hitigazságokat, az Egyházban végbement eseményeket (historiae rythmicae) és a vértanúk dicsôítését. Ezek az énekek egyaránt szolgálhatták az igaz hit védelmét, de tévtanok terjesztését is, ezért hol pártolták, hol egyes helyeken esetleg tiltották is ôket (pl. a 360- -81-es laodiceai zsinat). A római liturgiában, bár a monasztikusoknak már Szt. Benedek elôírta használatukat, csak a 12. sz.-ban nyertek polgárjogot. Az igaz hit védelmét szolgálja a niceai zsinat (325) máig érvényes rendelkezése, melynek értelmében a himnuszok utolsó versszaka (költôileg megfogalmazott) -->doxológia. A mai értelemben vett, új típusú, szabályos versmértékben írt ô megteremtôje Szír Szt. Efrém (306--73). Kezdeményezése talán a keleti száműzetésébôl hazatért Poitiers-i Szt. Hilarius (†367) révén jutott el Nyugatra. A keleti ôirodalom legismertebb művelôi: Damaszkuszi Szt. János, Romanosz Melodosz, Anatoliosz pátriárka, Krétai Szt. András, Kasszia anya, Himnuszköltô József. A nyugati ôköltészet atyja Szt. Ambrus (†397). Kedvelt költôi eszköze a 8 versszakos, versszakonként 4 (4 jambusból álló) sor képezte versforma. Az e sémára készült műveket nevezzük ambrózián ôoknak. Ma négy himnuszról állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy Szt. Ambrus szerzeménye (Aeterne rerum Conditor, Deus creator omnium, Jam surgit hora tertia, Veni Redemptor gentium). A versforma további ismert művelôi: Prudentius (†405, Ales diei nuntius, Salvete flores martyrum), Sedulius (†450 k., A solis ortus cardine, Crudelis Herodes), Venantius Fortunatus (†600 k., Vexilla regis), Nagy Szt. Gergely (590-- 604, Creator alme siderum). Az ambrózián mellett egyéb versformák is megjelennek: másfajta jambikus himnusz pl. a Quodcumque in orbe, trocheusos ôból három fajtát is ismerünk: Pange lingua (Aquinoi Szt. Tamás, †1274), Stabat Mater (Jacopo da Todi †1306), Ave maris stella, de nem hiányzik a sorból pl. a szaffói (Ut queant, Paulus Warnefridus †797), vagy az aszklepiádeszi versszak sem (Te Joseph celebrent). A középkori ôok nyelve a császárkor utáni latin nyelv, amely verslábakon nem a hosszú és rövid szótagok, hanem a magas és mély kiejtésű szótagok egymásra következését értette. A humanista ízlést késôbb bántották az ebbôl adódó ,,szabálytalanságok'', ezért VIII. Orbán 1631-ben elrendelte a himnuszok klasszikus felfogás szerinti kiigazítását. A bencések azonban ezután is ragaszkodtak a régi változathoz, amit végül a II. Vatikáni Zsinat is visszaállított. A középkorból ránk maradt mintegy harmincezer ô között megtaláljuk koruk szellemi vezéralakjainak (a már említetteken kívül Beda Venerabilis †735, Alcuin †804, Hrabanus Maurus †856, Adamus de Sancto Victore †1192, Petrus Abelardus †1142), de sok kevésbé tehetséges költônek a verseit is. A művészileg vegyes színvonalú anyagból ma kb. 100 ô van liturgikus használatban. Az általunk ismert legrégibb latin hymnarium a 8. sz.-ból való. A 17. sz.-ban jelent meg Tommasi gyűjteménye. A latin egyházban ismert összes ôt kezdôszavaik betűrendjében Chevalier adta ki 1892-ben. 1890 és 1921 között Dreves és Blume 58 kötetben jelentetett meg ôokat (csak szöveget), s külön 2 kötetes antológiát is. A ma liturgikus használatban levô ôok énekes gyűjteménye a solesmesiek Liber Hymnariusa (1983). BP ======================================================================== hitvallás (gör. szümbolon, lat. professio fidei, Credo) • Vallási tanítást rögzítô megfogalmazás, amellyel a hívô közösség azonosítja magát. Más megfontolásban: a keresztény hitigazságok rövid formákban való összefoglalása. Az ókeresztény egyház keresztségi ôának szövegéért a püspök felelt. Ilyen ôok olvashatók már Szt. Jusztinosz, Szt. Ireneusz, Tertullianus és Szt. Cypriánus műveiben is. A keresztényüldözések idejébôl fennmaradt vértanúakták szintén tartalmaznak ôokat. Az I. Nikaiai Zsinatnak (325) tulajdonított ôt a keleti liturgiába Konstantinápolyban Timotheosz pátriárka 500 körül vezette be. Az ún. ,,nikai- konstantinápolyi'' csak a 451. évi Khalkedoni Zsinat aktáiban szerepel. Elsôsorban a Szentlélekrôl szóló kijelentések tükrözik benne a 4. sz.-i dogmafejlôdést: a Lélek ,,éltetô Úr'', ,,aki az Atyától származik''. Ezt a tételt a következô sz.-ban egészítették ki Hispániában antiariánus kezdeményezésre a ,,filioque'' betoldással, ,,aki az Atyától és Fiútól származik''. A nikaia-konstantinápolyi ôt hivatalosan II. Justinus császár vezette be a 6. sz. második felében a bizánci liturgiába. Eleinte a hívôk liturgiájának kezdetén mondták, és szigorú titoktartási fegyelemmel ôrizték (ennek a nyoma mindmáig a bizánci rítusban a ô elôtti ,,Az ajtókat, az ajtókat!'' felkiáltás). Késôbb került a bizánci liturgiában a békecsók utáni helyre. Kétféle hitvallás van használatban: az apostoli ô és a nikaia-konstantinápolyi ô. A ô szerepe a misében az, hogy a hívek az olvasmányokban és homíliában (szentbeszédben) hallott isteni igére azzal is válaszolnak, hogy felidézik lelkükben a hit igazságait, mielôtt az -->Eukarisztia liturgiája elkezdôdnék. A római misébe 1014-ben került be a nikaia-konstantinápolyi ô, de csak vasárnapokon és fôünnepeken. A lit. ref. során lehet helyette az apostoli ôt is imádkozni ökumenikus magyar szöveggel (de nem szabad azt népénekkel helyettesíteni). A ôt a pap együtt énekli vagy mondja állva a hívekkel. * 5. BL--OL ======================================================================== hitvalló (lat. confessor) • Az új -->naptár az elôzôleg használatos ô címet elhagyja. -->szentek tisztelete. VI ======================================================================== hivatalos kiadás (lat. editio typica) • Így nevezik azokat a vatikáni kiadású latin nyelvű liturgikus könyveket, amelyeket az Istentiszteleti Kongregáció dekrétuma annak nyilvánít. Azok a kétnyelvű (latin és nemzeti), vagy nemzeti nyelvű liturgikus könyvek szintén ôok, amelyeknek használatát a püspöki konferencia az Istentiszteleti Kongregáció engedélyével elrendelte. VI ======================================================================== homília (gör. homília = ‘beszéd’) • A ô (szentbeszéd) a liturgia szerves része. Mondása igen ajánlatos, hiszen a keresztény élet szükséges tápláléka. A homília fejtse ki vagy a szentírási olvasmányok egy-egy szempontját, vagy az -->ordináriumnak, illetve a napi mise -- >propriumának valamelyik szövegét -- szem elôtt tartva az éppen ünnepelt misztériumot, illetve a hallgatók sajátos szükségleteit. Vasárnapokon és kötelezô ünnepeken ôt kell mondani minden olyan misében, amelyet a hívek részvételével mutatnak be. A többi napokon is ajánlatos, különösen ádvent, nagyböjt és a húsvéti idô köznapjain, valamint olyan ünnepeken és alkalmakkor, amikor a hívek nagyobb számban jönnek össze a templomba. A homíliát általában maga a celebráns mondja (RMÁR 41--42). -- >igehirdetés. * 5, 21. AM ======================================================================== hónapokhoz kötôdô áhítatgyakorlatok Az LK 13 továbbra is szorgalmazza a keresztény nép -- >áhítatgyakorlatait, amennyiben azokat a püspökök meghagyása alapján, a szokások és a törvényesen jóváhagyott szertartáskönyvek (-->Praeorator) szerint végzik. Fontos, hogy ezek alkalmazkodjanak a liturgikus idôkhöz. A ô a következôk: márciusban Szt. József litániája és tisztelete, amely azonban nem szoríthatja háttérbe a -->nagyböjt lelkületét; májusban a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a lorétói litániával; júniusban Jézus Szíve litániája és engesztelô imája; júliusban Krisztus Szt. Vérének litániája; októberben a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a -->szentolvasó imádkozásával; novemberben az elhunytakért végzett áhítatgyakorlatok. -->áhítatgyakorlat, -->litánia, -->Praeorator. VI ======================================================================== hozsanna (héb. hosijah-na ‘légy segítségünk, légy üdvösségünk’) • Elsôsorban segítségkérés, amely dicsôítô felkiáltássá fejlôdött. A Jeruzsálembe való bevonulásban ôval köszönti a nép Jézust, ezért a -->virágvasárnapi liturgiában többször is szerepel. Mind a keleti, mind a római liturgiában része a -->Sanctusnak. * 28, 29, 31. AM ======================================================================== hramota (szláv, ‘az elhunytakért végzett ima’) • Az összes elhunytakról a keleti egyház évente ötször emlékezik meg: húshagyó szombaton, a nagyböjt II., III. és IV. szombatján és Pünkösd elôtti szombaton. E napokon az összes napi istentiszteletet és a Szent Liturgiát is a ,,világ kezdete óta az igaz hitben és az örök életre való feltámadás reményében elhunytakért'' ajánlja föl az Egyház. OM ======================================================================== húshagyókedd A -->Hamvazószerda elôtti nap népies elnevezése. AM ======================================================================== hústilalom A bűnbánati napokon és idôkben a bűnbánattartás egyik formája, amelynek szabályait a püspöki konferencia határozza meg. Magyarországon ô van -->böjttel egybekötve, azaz szigorú böjt, Hamvazószerdán és Nagypénteken. Csak ô van a nagyböjt péntekjein. Az év többi péntekjein szabadon lehet választani a hústól való megtartóztatás, irgalmas szeretetgyakorlat vagy valamilyen áhítatgyakorlat között. Általános felmentés van a bűnbánati napok megtartása alól egyházi és világi ünnepeken. A ô parancsa 14. életévtôl kötelezô. -->böjt, -->nagyböjt. VI ======================================================================== Húsvét (ar. pascha; héb. pesach; gör. paszkha; lat. pascha = ‘átmenet’, ‘áthaladás’; magy. nagyböjt után ekkor ‘vettek elôször magukhoz húst’) 1. Története Az ÓSZ-ben a ô családi ünnep, melyet Niszán hónap 14-én éjszaka (az elsô tavaszi holdtöltekor) ünnepeltek. Fiatal bárányt áldoztak fel, vérét az ajtófélfára kenték, útrakészen fogyasztották. Ez az ünnep nomád eredetére mutat. A választott nép életében ez az ünneplés egybefonódott az Egyiptomból való szabadulással (Kiv 12,21--23) és az arra való emlékezéssel (Kiv 12,11--14; MTörv 16,1). Késôbb még beleszövôdött a kovásztalan kenyerek tavaszi ünnepe is. Így ôkor a szolgaságból való szabadulást a húsvéti bárány áldozatával és a kovásztalan kenyérrel ünnepelték. Ennek szertartása is módosult az idôk folyamán. Jozija király idejében (Kr. e. 622 körül, 2Kir 23,21--23) templomi ünneppé lett, majd a késôbbiekben jeruzsálemi zarándokünneppé változott. Szertartása pontos rend szerint történt. Jézus ezt a pászkavacsorát használta fel arra, hogy az ÚSZ új és örök áldozatát megalapítsa, melyet apostolai az ô emlékezetére végeznek. Itt ô az igazi húsvéti Bárány. Az elôkép teljes értelmét elnyeri a keresztáldozatban (-->utolsó vacsora). Az ÚSZ-ben a ô Krisztus kereszthalálával és feltámadásával egészen új értelmet kapott. Krisztus a bűntôl, a haláltól szabadította meg népét, és új életre támadt. Ezért Krisztus feltámadásának ünnepe rövidesen a keresztség kiszolgáltatásának kiváltságos ideje lett. Az egyházatyák tanítását Szt. Ágoston foglalta össze: Szenvedésével az Úr átment a halálból az életbe és nekünk, hívôknek megnyitotta az utat feltámadásával, hogy mi is átléphessünk a halálból az életbe. 2. Liturgikus ünneplés Az elsô sz.-okban az ünneplés különbözô formákban történt, a 4. sz.- ban kezdték egységesíteni a különbözô egyházak gyakorlatát. a) Idôpontja: a nikaiai zsinat (325) rendelte el, hogy a ôot az egész Egyházban a tavaszi napéjegyenlôséget követô holdtölte utáni vasárnap ünnepeljék. A ô ünnepe március 22. és április 25-e közé eshet, a változó ünnepek ôhoz igazodnak (pl. Pünkösd). b) Liturgiája: a -->nagyhét kialakulásában jelentôs szerepet játszottak a Szentföldre zarándokló keresztények, akik Jézus szenvedésének különbözô eseményeirôl emlékeztek meg. Legkiemelkedôbb emléke ennek a 4. sz. végérôl Aeteria zarándoknô útinaplója, amely a jeruzsálemi liturgiáról részletesen beszámol. -->Virágvasárnap az Olajfák hegyérôl körmenetben vonultak be a városba és ünnepelték Krisztus messiási bevonulását. Nagykedden Jézus világvégi eseményekrôl szóló tanítását, nagyszerdán Júdás árulását állították a hívek elé. A - ->Húsvéti Szent Háromnap Nagycsütörtök estéjével az Olajfák hegyén és a Getszemáni kertben tartott éjszakai virrasztással kezdôdött. Nagypénteken reggel a Pilátus elôtti eseményekre és a megostorozásra emlékeztek, délben a keresztereklyét mutatták fel a népnek, majd a szenvedéstörténetet hallgatták meg délután 3 óráig. Nagyszombat a várakozás napja, amikor az egész Egyház böjtöl, hiszen távol a vôlegény (vö. Mk 2,20), aki most pihen és alászáll a holtak országába, ahol az elsô gyôzelmét aratja a halál felett (bizánci hagyomány). A húsvéti vigília ,,az összes vigíliák anyja, amikor az egész világ virraszt'' (Szt. Ágoston); ,,...szombaton virrasszatok, olvassátok az írásokat és a zsoltárokat, imádkozzatok és könyörögjetek a bűnösökért, várjátok és reméljétek Urunk Jézus feltámadását a szombatot követô éjszaka három órájáig. Akkor ajánljátok fel adományaitokat: egyetek, vigadjatok, örüljetek és legyetek vidámak, mert feltámadásunk záloga, Krisztus feltámadott'' (Didaszkália, 3. sz.) Tertullianus és Hippolütosz (3. sz. elsô fele) a húsvéti vigília legfontosabb eseményének a keresztség |nnepélyes kiszolgáltatását tartotta, közölve annak szertartását és magyarázatát a -->katekumenek számára. Mivel a húsvéti vigília hajnalban fejezôdött be az Eukarisztia ünneplésével, ezért korábban Húsvétvasárnapra nem volt külön miseszöveg. Ma ünnepi miseszövege is van. ô -->nyolcadában az újonnan megkereszteltek számára az ún. misztagogikus (-->misztériumokba bevezetô) hitoktatást tartották, amelyben a felvett szentségekrôl (keresztség, bérmálás és Eukarisztia) és a Miatyánkról szóló tanítást hallgatták meg. -->Fehérvasárnap volt utolsó alkalommal rajtuk a fehér ruha, amelyet a kereszteléskor kaptak. A húsvéti idô (melynek elsô hete ô nyolcada) ötven napig tart és -- >Pünkösd második Vecsernyéjével fejezôdik be. A 4. sz.-tól kezdôdött Urunk mennybemenetelének ünneplése a ô utáni 40. napon. 3. A keleti egyházban a Nagyszombatot az elsô keresztények ,,a törvény szerint nyugalomban töltötték'' (Lk 23,56), hogy fölkészülhessenek az éjszakai ünneplésre. A szentsírnál elvégzik az ünnepélyes reggeli zsolozsmát, melyben a három stáció már a halál fölötti diadalra utal (-->utrenye). Ebben elhangzik a föltámadási magasztaló ének és az eltemetett Krisztus gyôzelmét ünneplô ,,Nagy dicsôítés'' (-->doxológia). Az ôsi hagyomány szerint Nagyszombat már a sírban nyugvó Király diadalának elôünnepe: ,,alszik az élet és reszket a pokol''. Erre utalnak az alvilág siralmait fölelevenítô délutáni énekek is, melyek a ,,pászka'' ókeresztény liturgiáját vezetik be. A 4. sz. óta a ôi feltámadás szertartása a 12 ÓSZ-i olvasmányra épült, melyek a Ter 1--3-tól az ôsi zsidó ,,pászka'' (kivonulás, ,,átmenet'') jelképein át egészen a prófétai könyvekig terjednek. Ezt az idôközben 15-re gyarapodott olvasmányfüzért eredetileg éjfélkor váltották föl az ÚSZ-i szövegek. Késôbb az éjféli szertartás középpontjába a szentsírnál meggyújtott gyertya került, melynek továbbadott fénye a körmeneten már a föltámadás világosságát jelentette. A 10. sz.-tól egyre fényesebb lett a föltámadás éjszakai megünneplése. A templom körüli háromszoros körmenet a halott Krisztust ábrázoló síri lepellel (-->plascsenyica), a háromnapos síri nyugalmat jelképezi. A bizánci rítusban a -->feltámadás evangéliumát (Mk 16,1--8) a pap a zárt templomajtók elôtt énekli el, majd a kezében lévô kereszttel megnyitja a templomajtót, amint Krisztus kereszthalála is megnyitotta az üdvösség ajtaját: ,,mert a halálból az életre, és a földrôl az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk''. Ez után kezdôdik a hajnali istentisztelet (-->utrenye), amelynek gerincét Damaszkuszi Szt. Joannész (János) diadalmasan szárnyaló himnuszfüzére (- ->kánon), majd az örvendezô hangulatú -->sztihirák alkotják. OL--OM A római egyházban a II. Vat. után a lit. ref. felújította az ôsi ô ünneplés szemléletét és gyakorlatát. A -->Húsvéti Szent Háromnap csúcsa a ô éjszakai vigília. Ez az az éjszaka, amelyen feltámadt az Úr, s ezért azt valamennyi vigília szülôanyjának tekintjük. Ezen az éjszakán az Egyház virrasztva várja Krisztus -->feltámadását, a keresztény életbe való beavató és szentségek kiszolgáltatásával ünnepli. Ezt a szent virrasztást tehát teljes egészében éjszaka kell megünnepelnünk (CR 21). ,,A keresztények sok helyen, lelkipásztoraikkal együtt, a legnagyobb jelentôséget tulajdonítják ez ünnepnek, szép számmal és nagy lelki haszonnal vesznek rajtuk részt. Egyes vidékeken azonban kezd kihűlni az a buzgóság és lelkesedés, amellyel a ôi vigília reformját kezdetben fogadták. Néhol már a ôi vigília ünnepe is oly kevéssé ismert, hogy egyszerűen ünnepi elôesti misének tekintik...'' ,,Másutt az ünnep idôpontjára vonatkozó rendelkezéseket nem tartják meg, a híveknek alkalmasabb idôkben népi ájtatosságokat tartanak, s így ezeket jobban látogatják, mint a tulajdonképpeni liturgikus cselekményeket. Kétségtelen, hogy ezeknek a nehézségeknek az egyik okát az magyarázza, hogy mind a papság, mind a hívek képzése hiányos arra vonatkozólag, milyen központi szerepet tölt be a húsvéti misztérium az egyházi évben és a keresztény életben'' (Paschalis sollemnitatis, az Istentiszteleti Kongregáció 1988. jan. 16-án kelt körlevele). -->Húsvéti Szent Háromnap, -->húsvéti idô. VI--AM ======================================================================== húsvéti áldozás Az Eukarisztia méltó ünnepléséhez hozzátartozik az Úr asztalához való járulás is. Mivel a középkori keresztények egyre ritkábban vették magukhoz az Úr testét, ezért a IV. Lateráni zsinat (1215) elôírta a kötelezô ôt. Ezt késôbb kiterjesztették a -->húsvéti idôre, hacsak megfelelô okból egy éven belül más idôpontban nem tesznek neki eleget (ET 920. kán. 2. §.). VI ======================================================================== húsvéti gyertya Külön állványon álló, nagyméretű és díszes gyertya. A -->Húsvéti Szent Háromnap vigíliaszertartása kezdetén a tűz megáldása után a templom bejáratánál a -->celebráns keresztet, majd -->alfát és ómegát, valamint az évszámot rajzolja a gyertyára. A gyertyát e szavakkal gyújtja meg a megszentelt tűzrôl: ,,A dicsôségesen feltámadott Krisztus világossága oszlassa szét szívünk és elménk homályát.'' A sötét templomba körmenetben hozza a -->diakónus (hiányában maga a celebráns), aki három alkalommal megállva énekli: Krisztus világossága! A gyertyát állványra helyezve énekli (a diakónus) a -->Húsvéti öröméneket. A ô a - ->húsvéti idô végéig (Pünkösdig bezárólag) az oltár közelében áll, majd a -->keresztkútnál helyezik el. A ôt a húsvéti idôben minden misén, egész évben pedig minden kereszteléskor és temetési misén meggyújtják. * 8.; (1. ábra: Baptisztérium, 3.) VI ======================================================================== húsvéti gyertyatartó A -->húsvéti gyertyához, a feltámadt Krisztus szimbólumához illô, a többinél nagyobb méretű, álló gyertyatartó, melyet a húsvéti idôben a fôoltár mellé kell állítani, az év többi szakaszában a -->keresztkút mellett áll. Ugyancsak az oltár mellé állítják a -->Lucernárium szertartásakor. (1. ábra: Baptisztérium, 2.) AM ======================================================================== húsvéti idô A Húsvét vasárnapjától Pünkösdvasárnapig tartó ötven napot ujjongó örömben üljük meg: egyetlen ünnepnapként, sôt ,,nagy vasárnapként''. Ezeket a napokat az -->Alleluja gyakoribb éneklése jellemzi. A ô vasárnapjai Húsvét vasárnapjainak számítanak, és Húsvétvasárnap után Húsvét második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik vasárnapjának hívjuk ôket. A ô Pünkösd második Vecsernyéjével zárul. A ô elsô nyolc napja: Húsvét nyolcada. Minden egyes napja az Úr fôünnepe. Húsvét után a 40. napon ünnepeljük Urunk mennybemenetelét. Ahol ez -- mint hazánkban is -- nem kötelezô ünnep, ott át kell tenni Húsvét VII. vasárnapjára. Urunk mennybemenetele utáni hétköznapok -- Pünkösd szombatjáig bezárólag -- a Vigasztaló Szentlélek eljövetelét készítik elô. (Vö. EÉSZ 22--26.) * 1. -->liturgikus év. AM ======================================================================== húsvéti misztérium (lat. mysterium paschale) • Az emberek megváltásának és Isten tökéletes dicsôítésének művét, amelyet az ÓSZ népénél az Isten hatalmának nagy csodajelei elôztek meg, az Úr Krisztus teljesítette be elsôsorban áldott szenvedésének, a halálból való feltámadásának és dicsôséges mennybemenetelének ôa által. Így ,,a mi halálunkat halálával megtörte és az életet feltámadásával újjászerzette'' (LK 5). VI ======================================================================== húsvéti örömének (lat. praeconium paschale) • Eléggé ismert kezdôszavából eredô neve: ,,Exsultet'' -- lat. exsaltare = ‘ujjongani’. A húsvéti vigília szertartáson a tűzszentelés és a húsvéti gyertya megáldása és a templomba való körmenet után a diakónus (pap vagy elôénekes) Húsvétot meghirdetô ünnepi éneke. A 4. sz.-ból származó éneknek több szövegváltozata ismert. Bár szerzôje bizonytalan, de Szt. Ambrus szellemi hatása felismerhetô rajta. Három részbôl áll: Krisztus feltámadása miatt az égben már ujjongva zengjen az angyalok kórusa, a föld is örvendjen, és vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat -- énekli a diakónus (vagy maga a celebráns) a bevezetôben. A fôrész elmondja, hogy abban áll a Húsvét ünnepe, hogy igaz húsvéti Bárányunkat megölték értünk, s ô vére árán megmenti hívô népe életét. Az üdvtörténet jelentôs eseményeinek elbeszélése után a befejezô részben kéri, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng és űzze távol tôlünk az éj minden árnyát. A hívô közösség állva, kezében égô gyertyával hallgatja, és a végén az Ámen éneklésével fejezi ki örömét. * 8. -->Húsvéti Szent Háromnap, D. 1. VI ======================================================================== Húsvéti Szent Háromnap (lat. Sacrum Triduum Paschale) • Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicsôítésének művét Krisztus fôképp az ô húsvéti titka által vitte végbe, amikor halálunkat halálával megtörte, és az életet föltámadásával újjászerzette. Ezért az Úr szenvedésének és föltámadásának ôja az egész -->liturgikus év tetôpontjaként tündöklik. Ahogy a -->vasárnap csúcspont a köznapok fölött, úgy csúcspont a -- >Húsvét ünnepe is a liturgikus évben. (EÉSZ 18.) 1955 elôtt a Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat liturgiáját a reggeli vagy délelôtti órákban végezték el. A lit. mozg. nagy sikere volt, hogy XII. Pius pápa 1951. febr. 9-én a Rítus Kongregáció dekrétumával megújította a húsvéti vigíliát, majd az 1955. nov. 11-én kelt dekrétuma a nagyhét liturgiáját visszaállította, és a szertartásokat a délutáni, esti vagy az éjszakai idôre tette, jellegüknek megfelelôen. A jelenlegi rendelkezéseket és szertartásokat az új Római Misekönyv (1969. ápr. 3.) tartalmazza. Ez teljes szemléletváltozást kíván a papságtól és a hívektôl, hogy az eredeti jellegét kifejezô liturgiát a ôon méltóképpen ünnepeljék. Ezt sürgeti az Istentiszteleti Kongregáció 1988. jan. 16-án kiadott ,,Paschalis sollemnitatis'' c. körlevele (PS). Az Úr szenvedésének és föltámadásának ôja a Nagycsütörtök esti misével kezdôdik, középpontja a húsvéti virrasztás, befejezôje pedig Húsvétvasárnap Vecsernyéje (EÉSZ 19). A) Nagycsütörtökön a Vecsernye elmarad. E napon az Egyház hagyománya szerint tilos minden magánmise. Az esti órákban kezdôdik az ,,utolsó vacsora miséje'' (missa vespertina in Cena Domini). Ezen lehetôleg vegyen részt az egész közösség, a papság és a hívek, ki-ki a maga szolgálatát végezve. Azok a papok, akik a krizmaszentelési misében (-- >Nagycsütörtök) koncelebráltak, az esti misében újra koncelebrálhatnak. (Lelkipásztori érdekbôl az illetékes ordinárius másik esti misét engedélyezhet más templomokban, kápolnákban. Vigyázni kell azonban, hogy ezeket a miséket ne magáncélból végezzék, és az utolsó vacsora miséje emiatt kárt ne szenvedjen.) A hívek csak mise közben áldozhatnak, a betegek azonban a nap bármely órájában részesíthetôk a szentáldozásban. Az esti mise térnája: Krisztus Urunk papi tevékenysége az utolsó vacsorán. A szentleckében: (1Kor 11,23--26) elsôsorban az Eukarisztia alapításáról emlékezünk meg. Az evangéliumban Jézus csodálatra méltó szeretetét idézzük fel (Jn 13,1--15), mellyel megmosta tanítványai lábát. E mise sajátosságai: 1. Amikor a pap énekelni kezdi a Gloriát (Dicsôséget), megszólalnak a harangok és az oltárcsengôk, és a hívek harangzúgás közben éneklik végig azt. Ettôl kezdve a húsvéti vigília Gloriájáig nem szól harang, és az oltárcsengô helyett kereplôt, fakalapácsot használnak a szomorúság jeleként. 2. A homília az utolsó vacsora legfontosabb misztériumairól szól: az -->Eukarisztia és a papi rend szentségének alapításáról, valamint a felebaráti szeretet parancsáról. Utána ott, ahol a lelkipásztori megfontolások ajánlják, elvégzik a lábmosás szertartását. A segédkezôk az erre alkalmas helyen elôkészített ülôhelyhez vezetik az e célból kiválasztott férfiakat. A pap (ha szükséges, a miseruhát levéve) odajárul, és egyenként vizet önt a lábukra, majd a segédkezôk közreműködésével megtörli azt. Közben -->antifónákat vagy más alkalmas énekeket énekelnek. Mindjárt a lábmosás után következnek az egyetemes könyörgések; hitvallást ebben a misében nem mondunk. 3. Az áldoztatás az e misében átváltoztatott Eukarisztiával történik, és annyi ostyát kell konszekrálni, hogy Nagypénteken is lehessen áldoztatni. A hívek ekkor végezhetik a -->húsvéti szentáldozásukat (lehetôleg -->két szín alatt), csatlakozva az utolsó vacsora lelkületéhez. 4. A mise az áldozás utáni könyörgéssel ér véget, tehát nincs áldás is elbocsátás. 5. A mise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen az e napokra külön fenntartott ôrzési helyére viszik, és a húsvéti vigíliamise áldoztatásáig ott ôrzik. 6. Ezután következik az oltárfosztás. Ha lehet, a kereszteket kiviszik a templomból; az esetlegesen ott maradó kereszteket ajánlatos lepellel elfödni. 7. Buzdítsuk a híveket, hogy a helyi körülményeknek megfelelôen a külön ôrzôhelyre vitt Oltáriszentség elôtt, bizonyos ideig végezzenek éjszakai szentségimádást. ,,Az ôrzési helynek ne legyen »szentsír« formája. Kerüljük is a »szentsír« kifejezést. Az ôrzési hely nem arra való, hogy az Úr temetését ábrázolja, hanem hogy az Eukarisztia kenyerét a nagypénteki áldozás céljából ôrizze'' (PS 55). B) Nagypéntek (lat. celebratio passionis Domini ‘Urunk szenvedésének’ ünneplése, gör. paraszkeve ‘elôkészület’). Az Egyház ôsrégi hagyomány alapján ezen és a következô napon egyáltalán nem mutat be miseáldozatot, nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket. A nagypénteki szertartás részei: 1. Az oltár legyen teljesen puszta: kereszt, terítôk és gyertyatartók nélkül. A délutáni órákban -- hacsak lelkipásztori megfontolások késôbbi idôpontot nem kívánnak --, mégpedig három órakor ünnepeljük meg Urunk szenvedésének emlékezetét. A pap és a segédkezôk úgy öltözzenek, mint ahogy a miséhez szokás, piros színű ruhába. Az oltárhoz vonulnak, ott meghajolnak, majd vagy arcra borulnak, vagy csak letérdelnek (a körülmények szerint), és egy ideig mindnyájan csendben imádkoznak. Ezután a pap a segédkezôkkel a papi székhez vonul, és ,,Könyörögjünk'' felszólítás nélkül, a nép felé fordulva könyörgést mond. Ezzel kezdetét veszi az -->igeliturgia. Teljes egészében olvassák fel az elôírt olvasmányokat: a) az elsô olvasmány Izaiás próféta könyvébôl (52,13-- 53,12) a ,,fájdalmak férfiáról'' szól. Az olvasmányt zsoltár követi; b) a második olvasmány a Zsidókhoz írt levélbôl (4,14--16; 5,7--7), Jézusra, mint fôpapra és áldozatra utal. Az -->evangélium elôtti vers után olvassák vagy éneklik c) Urunk szenvedésének történetét (-- >passió) Szt. János evangéliumából. Ezután legyen homília, ha alkalmasnak látszik. Az igeliturgiát az egyetemes könyörgések fejezik be. A pap a papi szék elôtt vagy az ambón, vagy az oltár elôtt állva, összetett kézzel mondja a könyörgés felhívó részét, amely kifejezi a könyörgés szándékát. Ezt követôen mindenki kis ideig csendben imádkozik, majd a pap kitárt karral elmondja magát a könyörgést. A hívek a könyörgés egész ideje alatt térdelhetnek vagy állhatnak. A -->misekönyvben található könyörgések közül a pap kiválasztja azokat, amelyek a helyi körülményeknek leginkább megfelelnek, de meg kell tartani az egyetemes könyörgésekre megállapított sorrendet. 2. Hódolat a Szent Kereszt elôtt. E szertartás igen régi. Jeruzsálemben kezdték, ahol a Szent Kereszt ereklyéjét mutatták fel. A szertartás két részre tagolódik: a) a Szent Kereszt felmutatása; b) hódolat a Szent Kereszt elôtt. A felmutatás két módon lehetséges: 1. A Szent Keresztrôl a pap három részletben veszi le a leplet és háromszor énekli: ,,Íme a Szent Keresztfa'' kezdetű felszólítást, mire a hívek válasza: ,,Jöjjetek hát keresztények...'', és a válasz befejezésekor minden alkalommal letérdelnek. A kereszt mellett égô gyertyával két ministráns áll, akik a válaszok elhangzása után a keresztet az egyéni hódolatra alkalmas helyre (a preszbitérium elejére) viszik; 2. A másik mód: a pap a bejárattól indulva a lepel nélküli keresztet hozza be a templomba, közben háromszor megállva énekli ugyanazt a felszólítást, mint az elôzô változatban. Közben felemeli a keresztet. A ministránsok égô gyertyával kísérik, majd ugyanúgy hódolatra helyezik el a keresztet. A felhívás a kereszt felmutatásánál más ének is lehet (Íme, Jézus keresztjének drága áldott fája, vagy ÉE 820--823). Az elhelyezett Szent Kereszt elôtti hódolatra elsôként a pap indul, majd a papság és utána a hívek. Körmenetszerűen vonulnak sorban a kereszthez, amely elôtt egyszerű térdhajtással (vagy megcsókolva azt) fejezik ki hódolatukat. Ha igen nagy közösség gyűlt össze, alkalmazható az együttes kereszthódolat szertartása (PS 69). Közben antifónát, valamint Panaszéneket (improperia), vagy ezek helyett egyéb ideillô éneket énekelnek, majd a helyükre vonulnak. A jel valódisága azt kívánja, hogy csak egy kereszt elôtt történjék a hódolat, melynek végeztével a keresztet az oltár mellé teszik, és a gyertyatartókat az égô gyertyákkal az oltár körül, illetve a kereszt közelében helyezik el. 3. Szentáldozás. Az oltárra ráteszik a terítôt, a korporálét és a misekönyvet. Az Oltáriszentséget a diakónus, vagy ennek hiányában maga a pap, két égô gyertyát vivô ministráns kíséretében hozza el az ôrzési helyérôl. Ezután a pap szokásos módon mondja az Úr imádságának bevezetését, majd együtt folytatja mindenki. A pap az -->embolizmus és a békerítus elhagyásával azonnal az áldozás elôtti imákat mondja: ,,Íme, az Isten Báránya...'' Megáldozik, majd a híveket áldoztatja meg. Áldoztatás után az Oltáriszentséget ismét a külön ôrzési helyre viszi. Elmondja az áldozás utáni könyörgést, majd zárókönyörgéssel bocsátja el a népet. Akik ezen a napon a délutáni ünnepélyes istentiszteleten részt vettek, és zsolozsmára kötelezettek, nem kell elmondaniok a -- >Vecsernyét. Nagypénteken szokásos -->paraliturgikus áhítat a -- >keresztútjárás és a -->szentsír elôtti ima. Nagypéntek szigorú -- >böjti nap, -->hústól való megtartóztatással. C) Nagyszombaton az Egyház Urunk sírjánál idôzik, szenvedésérôl és haláláról elmélkedik. Az oltár pusztán áll. Az Egyház e napon szigorúan tartózkodik a mise bemutatásától. A szentáldozást is csak haldoklónak nyújtja -->Útravalóként. A szentgyónást és a betegek kenetét kivéve a többi szentséget sem szolgáltatják ki (RMÁR). A lelkipásztorok tanítsák meg a híveknek a Nagyszombat sajátságos jellegét. E nappal egybekötött egyéb szokásokat -- mivel régebben Nagyszombatra elôvételeztük a húsvéti ünnepet -- helyezzék át az éjszakára vagy Húsvét napjára. Hazánkban komoly lelkipásztori feladat a ôpal kapcsolatos hagyományoknak a liturgia igazi szelleméhez és elôírásaihoz való alkalmazása. P1. nem szabad -->szentségmutatóban a szent sírra ünnepélyes -->szentségimádásra kitenni az Oltáriszentséget. D) Húsvéti vigilia. A legrégebbi hagyományok szerint a húsvéti vigília ,,az Úrért átvirrasztott éjszaka'' (Kiv 12,42). Az éjszakai virrasztás megemlékezik arról a szent éjrôl, amelyiken az Úr föltámadt és megünnepli azt a -->keresztség, a -->bérmálás és az -->Eukarisztia szentségeiben. ,,A húsvéti vigília egész ünneplése éjjel történjék, ne kezdôdjék a sötétség beállta elôtt, és ne végzôdjék a vasárnapi pirkadat után'' (CE 332). ,,Ezt az elôírást szigorúan meg kell tartani. Az ellenkezô és itt-ott meghonosodott visszaéléseket és szokásokat, amelyek szerint a húsvéti vigíliát a vasárnapi elômise idejében ünneplik, el kell vetni'' (PS 78). ,,A húsvéti vigília az Úr második eljövetele várásának is ünneplése'' (PS 80). A szertartásnak négy része van: 1. A vigília ünnepélyes megkezdése. ,,Ez a rész jelképes cselekményekbôl áll, amelyeket egész terjedelmükben oly szépen kell végrehajtani, hogy jelentôségük, amint az a bevezetésben és az imádságokban kifejezésre jut, a hívek elôtt feltáruljon. Ha lehetséges, a templomon kívül, egy erre alkalmas helyen faágakból tüzet rakunk, amely legyen olyan nagy, hogy lángja csakugyan áttörje a sötétséget. Ezt a tüzet kell megáldani, és errôl gyújtják meg a -->húsvéti gyertyát. A húsvéti gyertya viaszból való igazi gyertya legyen, és minden évben újonnan kell beszerezni. Tekintélyes nagyságúnak kell lennie és sohasem lehet gyertyautánzat (gáz vagy egyéb betét stb.), hogy valóban Krisztus jelképe legyen, aki a világ világossága. Jelképi értékét részletesebben a -->húsvéti örömének tárja elénk. A körmenetet, melyben a nép bevonul a templomba, csupán a húsvéti gyertya fénye világítsa meg és az vezesse. Mint ahogy Izrael fiait a tűzoszlop vezette az éjszakában, úgy követik a keresztények Krisztust az ô föltámadásában. Errôl a húsvéti gyertyáról kell meggyújtani a segédkezôk és a nép gyertyáit. Eközben még más világítás nincs. A pap elénekli (rábízható egy énekesre is) a -->húsvéti öröméneket, amely költôi szavakkal magasztalja a Húsvét titkát, beleágyazva azt az egész üdvtörténetbe'' (PS 82--84). 2. Igeliturgia. E virrasztáson kilenc olvasmány szerepel, hét az ÓSZ- bôl, melyek a Húsvét elôképeit tárják fel, és kettô az ÚSZ-bôl (a szentlecke és az evangélium). Az ÓSZ-i olvasmányok a világ és az ember teremtésérôl, Ábrahám áldozatáról, a Vörös-tengeren való átkelésrôl, az új Jeruzsálemrôl, a minden embernek felkínált üdvösségrôl, a bölcsesség forrásáról, az új szívrôl és lélekrôl szólnak. Minden olvasmányt válaszos zsoltár és könyörgés követ. A hívek a válasz éneklésével kapcsolódnak be az igeliturgiába. Ha lelkipásztori szempontok azt kívánják, szabad csökkenteni az olvasmányok számát, de mindenképpen meg kell ôrizni az igeliturgia lényegét a húsvéti virrasztáson. Kettônél kevesebb ÓSZ-i olvasmányt sohasem szabad venni, és mindig fel kell olvasni a Vörös-tengeren való átkelés olvasmányát (Kiv 14,1--15,1). Az utolsó ÓSZ-i olvasmány, válaszos zsoltár és könyörgés után a celebráns énekelve kezdi: Dicsôség a magasságban Istennek. Ekkor felzúg az orgona, megszólalnak a harangok és csengôk, és a nép folytatva énekli a Dicsôséget. A mise könyörgése után felolvassák a szentleckét. Ennek befejeztével a nép feláll, és a celebráns (vagy elôénekes) ünnepélyesen énekli az -->Alleluját, melyet a nép megismétel. Az evangélium elôtti zsoltárvers eléneklése után ismét mindnyájan éneklik az Alleluját. Ezt követi az Úr föltámadásának hirdetése az evangélium szavaival, melyet homília követ. 3. Keresztségi liturgia. E szertartás különösen akkor kifejezô, amikor felnôttek részesülnek a -->keresztség szentségében, vagy legalább gyermeket keresztelnek. A szertartás sorrendje: -->litánia, -- >keresztvízszentelés, keresztelés és a keresztségi ígéretek megújítása. Ez utóbbi akkor is elvégzendô, ha vízszentelés vagy keresztelés nincs. A hívek állva, esetleg kezükben égô gyertyát tartva, felelnek a kérdésekre. Ily módon jelek és szavak útján emlékeznek a keresztségre, melyben részesültek. 4. Az Eukarisztia liturgiája, a húsvéti vigília csúcspontja, mert ez alkotja a húsvéti titkot: Krisztus kereszthalálának megemlékezését, a Feltámadott jelenlétét, az Egyházba való beépülés teljességét, az örök Húsvét elôvételezését. ,,Ügyelni kell, hogy ezt az eukarisztikus ünnepet ne siessék el. Az egész szertartás és annak minden szava nyerjen a lehetô legnagyobb kifejezô erôt: a hívek könyörgése, amellyel az újonnan megkereszteltek elôször gyakorolják mint hívôk a királyi papságot; a fölajánlási körmenet, amelyben már együttműködnek az újonnan megkereszteltek; az eukarisztikus ima (a betoldással), amelyet lehetôség szerint énekeljenek; s végül az áldozás, mint a Titokban való részvétel legmélyebb pillanata. Üdvös, ha a húsvéti vigília éjszakáján a szentáldozást az eukarisztikus jelek teljességében, a kenyér és bor színében szolgáltatják ki. A helyi ordináriusok dönthetik el, vajon megfelelô-e ez. Amikor kihirdetik a húsvéti vigíliát, óvakodjanak attól, hogy mint a ,,Nagyszombat estéjérôl'' beszéljenek róla. Inkább azt mondják, hogy a Húsvét vigíliája (éjjeli virrasztása) ,,Húsvét éjszakáján'' megy végbe, mégpedig mint egyetlenegy istentisztelet. A lelkipásztorok buzdítsák a híveket, hogy Húsvét éjszakájának egész ünnepségén részt vegyenek'' (vö. PS. 90--95). E) Húsvét napja. A húsvéti vigília után napközben a Húsvétvasárnap ünnepi miséje következik, amelyet bemutathat, ill. koncelebrálhat az is, aki már az éjszakai vigílián is misét mutatott be. (-->Húsvét) Megjegyzés: A föltámadási körmenetet -->Nagyszombaton a délutáni vagy koraesti srákban szokás tartani, mint elsôsorban Közép-Európában kialakult -- >paraliturgikus szertartást. Ennek összeegyeztetése a húsvéti vigíliával helyi lehetôségek szerinti megoldásra váró lelkipásztori feladat. A megújult liturgikus szemlélet szerint elvileg a legalkalmasabb lenne a húsvéti vigíliát a misétôl elkülönítve megtartani a templom körül, valamelyik húsvétvasárnapi mise után. * 5, 8, 26. OL--BL--VI--AM ======================================================================== húsvéti ünnepkör -->liturgikus év ======================================================================== igehirdetés Az Egyházat Isten küldi a népekhez, hogy az üdvôsség egyetemes szakramentuma (-->szentsége) legyen, ezért akarja minden embernek hirdetni az evangéliumot, katolicitásának legbelsôbb igényébôl és alapítója parancsát kôvetve. Az apostolok mai utódainak is szünet nélkül kell folytatniok az igazság igéjének hirdetését és új helyi egyházak létrehozását, hogy az Úr tanítása terjedjen és dicsôségre jusson, és Isten országát mindenütt hirdessék a fôldôn és megvalósítsák azt (Ad Gentes 1). 1. Az ô elsô formája a missziós evangéliumhirdetés a pogányok és nemhívôk számára. Ezzel foglalkozik a II. Vat. ,,Ad Gentes'' határozata. 2. A homília (gôr. ‘beszéd’), elsôsorban a Szentíráshoz kapcsolódó ô, annak mondatait sorravevô, vagy nagyobb egységben tárgyaló tanítás. Formáját a keleti és latin szentatyák honosították meg, hatásuk a -- >zsolozsmában olvasott részek miatt napjainkig tart. A homília olyan tanítás, amely a liturgikus év folyamán kifejti a hit misztériumait és a keresztény élet elveit (LK 52), szorosan kapcsolódik a felolvasott szentírási -->perikópa vagy az -->ordinárium, illetve a napi mise -- >propriuma valamelyik szôvegéhez. 3. A szentbeszéd (lat. praedicatio = ‘dicsôítô beszéd’), egyes hit- és erkôlcstani témák szónoki kifejtése (prédikáció), amely nincs szorosan a liturgiához kôtve. Korábban rendszerint a ,,nagymisét'' (-- >énekes mise) elôzte meg. Szokásos az ünnepi, egy szent érdemeit példaként bemutató, vagy erkôlcsi buzdítást nyújtó prédikáció, amely a múltban sokszor független volt a felolvasott -->perikópától, de az ô teológiája azt kívánja, hogy a tematikus szentbeszédek is Isten Igéjének alkalomra szóló kifejtései legyenek. Az ilyen jellegű ôt konferenciabeszédnek is nevezik. A tematikus szentbeszéd helye legtôbbszôr a lelkigyakorlatos együttléteken van ( -->triduum). 4. Misztagogikus (-->misztérium) ô célja, hogy feltárja Isten esodatetteit az üdvôsség tôrténetében, fôként Krisztus misztériumát, amely jelen van és műkôdik bennünk mindenkor, de kiváltképpen a liturgikus ünnepléseken (Lk 35,2). Külônôsen az új megkeresztelteket szükséges bevezetni Krisztus üdvôsség-misztériumába, miután részesültek a -->beavató szentségekben. De a Krisztus-hívôk lelkiéletének igazi elmélyítése is abban áll, hogy a Szentírás és a liturgia mélyebb értelmét feltárja elôttük. Az egyetemes egyháznak szóló evangéliumhirdetés feladatát külônôsen a római pápa és a püspôkôk testülete kapta. A rájuk bízott részegyház tekintetében ezt a feladatot az egyes püspôkôk gyakorolják, a papoknak pedig -- mint a püspôkôk munkatársainak -- sajátos feladatuk Isten evangéliumának hirdetése. A diakónusoknak is feladatuk az Ige szolgálata. Világi krisztushívôk is meghívhatók, hogy a püspôkkel és papokkal együttműkôdjenek az Ige szolgálatában (ET 756--759). A plébánosok bizonyos idôkôzôkben rendezzenek lelkigyakorlatos vagy népmissziós prédikációkat. A keresztény tanítást, amit Isten dicsôségére és az emberek üdvôsségére hinni és tenni kell, a hallgatók állapotának megfelelô és a kor szükségleteihez alkalmazott módon kell elôadni (ET 767--770). -->igeliturgia, -->istentisztelet pap távollétében, -->homília. AM ======================================================================== igeliturgia (lat. liturgia verbi) • Istentiszteleti cselekmény, melynek kôzpontjában Isten Igéjének hirdetése áll. Tartható ô ônmagában, de általában a misében, mint annak elsô része, felkészít az eukarisztikus áldozatbemutatásra; egyébként a II. Vat. szándéka szerint minden szentség és szentelmény kiszolgáltatásához hozzátartozik az ô. Az ôsegyház egy ideig részt vett a templomi és zsinagógai ôn. Ez bizonyos formában tovább él a -->zsolozsmában. A ma is élô ôsi keresztény ô formája a húsvéti vigília az olvasmányokkal, válaszos zsoltárokkal és imákkal; ugyancsak ôsi ô formát ôrzôtt meg a nagypénteki szertartás elsô része. Az -->Eukarisztiához kapcsolódó ôról már a 2. sz.-ban tanúságot tesz Szt. Jusztinosz. Az Eukarisztia ünnepléséhez eszerint hozzátartozott ,,az apostolok emlékiratainak'' és a ,,próféták írásainak olvasása'', ,,az elôljáró beszéde'' és a ,,kôzôs ima'' (1. Apologia 67). Az ô a 3. sz.-ban dinamikus fejlôdésnek indul, kialakulnak külônbôzô részei és az olvasmányok rendje ( -->perikópa). A mise ôja vasárnapokon és fôünnepeken: -->olvasmány (ÓSZ-bôl, húsvéti idôben ApCsel és bizonyos ünnepekre a Jel kônyvébôl), -->válaszos zsoltár, -->szentlecke (az apostolok leveleibôl), -->alleluja, verssel (nagybôjtben: evangélium elôtti vers), -->evangélium és -->homília, -->hitvallás, -->egyetemes könyörgések. -->Ünnepnapokon, -->emléknapokon és hétkôznapokon nincs hitvallás; az evangélium elôtt csak egy olvasmány vagy egy szentlecke van. Ilyenkor az evangélium elôtti részt szabadon választhatjuk három lehetôség kôzül: 1. válaszos zsoltár és alleluja, verssel, 2. csak válaszos zsoltár, 3. csak alleluja, verssel (vagy nagybôjtben: evangélium elôtti vers). ô végzése hozzátartozik a keresztség, a bérmálás és a házasságkôtés rendjéhez, ha azok nem mise keretében tôrténnek. Ha a beteg állapota megengedi, helyes a betegellátáskor rôvid ôt végezni. Vasárnapokon, kôtelezô ünnepeken, ahol paphiány miatt nem lehet misét mondani, ott -->lelkipásztori kisegítô tarthat ôt, melyet a szentáldozás kiosztása kôvet (-->istentisztelet pap távollétében). A lelkipásztori kisegítô ilyen alkalommal az ünnepi mise ôját végzi el, a -->homíliára vonatkozóan pedig a helyi ordinárius rendelkezéséhez igazodik. Ilyen ôt hétkôznapokon is lehet tartani. * 21. 30. AM--VI ======================================================================== ikonográfia A keleti liturgiában fontos szerepük van az Egyház által megáldott ,,szentképeknek'', a püspôk által fôlszentelt ,,ikonok''-nak (‘eikón’ = képmás). A Szt. Baszileiosz teológiájára hivatkozó II. Nikaiai Egyetemes Zsinat (787) szerint a képre irányuló tisztelet és hódolat ,,az ábrázoltra száll át''. Mivel az Istenszülô Szűztôl az ôrôk Ige már testet ôltôtt, ezért rá már nem vonatkozhat az ÓSZ képtilalma (vô. Kiv 20,4; MTôrv 5,8--9). A fára festett ikonokat a diakónus megtômjénezi, a hívôk csókkal illetik, és meghajlással kôzelítik meg. Ôsi hagyomány szerint az ikonfestôknek bôjtôléssel és imádsággal kell készülniük munkájukra. Festés kôzben az illetô szent vagy ünnep himnuszait éneklik, és a kánoni elôírások szerint készítik képeiket. Az ô szent szabályai teszik lehetôvé azt, hogy külônféle korokban külônbôzô művészek is ugyanazokat a jelképeket alkalmazzák. Az ikonok elsôdleges helye a szentélyt a templomhajótól elválasztó képállvány (-- >ikonosztázion). -->kép. OL ======================================================================== ikonosztázion A keleti egyház templomaiban ôsi hagyomány szerint képállvány (gôrôgül ikonosztaszisz vagy ikonosztaszion) választja el a -- >szentélyt a templomhajótól. Ezt a tôbbsornyi képbôl álló falat szláv szokás szerint egészen a mennyezetig építik, míg a Balkánon tôbbnyire alacsonyabb a szentélyrekesztô. Az ô ôse az ôskeresztény bazilikánál a szentélyt kôrülvevô korlát (templon). A ,,templon'' készítéséhez márványt, elefántcsontot, aranyat vagy ezüstôt használtak. A 7. sz.-ban már egyre díszesebbek lettek oszlopai, a vízszintes gerenda (architráv) alatt pedig egyre tôbb ikont helyeztek el. Az ô teológiai programja Oroszország területén fejlôdôtt ki a leggazdagabb módon. A magasra nyúló ô lehetôséget adott a teológiai témák csoportosítására. A legalsó sorban kôzépen a ,,királyi'' ajtó mellett megmaradt a két uralkodói ikon (,,deszpotiké''), Krisztus és a gyermekét tartó Istenszülô ábrázolása, akik mellett még Szt. Miklós és Keresztelô Szt. János, illetve a templom védôszentjének képe helyezkedik el. Fôlôttük a tizenkét fôünnep ikonját festik meg, amelynek kôzéppontjában az utolsó vacsora képe áll. E fôlôtt az apostolok és próféták sora kôvetkezik, a kôzéppontban a fôpapi díszben ítélô és tanító Krisztus. A hívekre áldást adó Fôpap fôlôtt pedig ott van a Máriával és Szt. János apostollal kôrülvett kereszt, az üdvôsség és megváltás forrása. OL ======================================================================== ima, imádság liturgikus ô (lat. oratio -- ‘beszéd’, prex = ‘könyörgés’) • Az ô tágabb értelemben ,,a lélek felemelkedése Istenhez'' (Damaszkuszi Szt. János), szorosabb és általánosabban használt értelemben ennek szavakba foglalt kifejezése. A keresztény az ôban a Szentlélekben Krisztus által az Atyához fordul, de imádkozhatunk Krisztushoz és a Szentlélekhez is. Erôteljesen meg kell külônbôztetni az -->imádás (adoratio) jellegű ôt, amely csak Istent illeti meg, a kôzbenjáró ôtól (intercessio), mellyel az angyalok és szentek segítô kôzbenjárását kérjük Istentôl. Az ô hallatlan gazdag, egyetemes és sajátosan keresztény kitárulása az emberi léleknek a természetfôlôtti világ felé. A liturgikus ôban Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlását láthatjuk, amely tôkéletesen megdicsôíti Istent, az embert pedig megszenteli. Krisztus mindenkor maga mellé emeli, társává teszi az Egyházat, szeretett jegyesét; az Egyház pedig segítségül hívja Urát, és általa hódol az ôrôk Atyának. Krisztus jelen van, amikor kônyôrôg és zsoltárt zeng az Egyház, hiszen megígérte: ,,Ahol ketten vagy hárman ôsszegyűlnek az én nevemben, ott vagyok kôzôttük'' (Mt 18,20). Az ApCsel 2,42 így ír az elsô keresztények istentiszteletérôl: ,,Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és kôzôsségében, a kenyértôrésben és az imádságban''. Ezek az ôk a Krisztustól tanult formákból, az Istent imádó, ôt kérô, neki hálát adó, ôt engesztelô zsoltárokból, és az Urat, Krisztust magasztaló és imádó gazdag ôkincsbôl állottak, melyeknek számos nyoma megmaradt az apostoli levelekben és a Jelenések kônyvének ,,mennyei liturgiájában''. Ezekrôl egyre tôbb feljegyzés készült, és külônféle liturgikus ôhagyományok alakultak ki. (-->Eukarisztikus ima, -->szentségek.) A liturgikus ô kôzéppontja és csúcsa az -- >eukarisztikus ima. A misében a pap személyében is jelen van Krisztus, mert az áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, mint aki a kereszten magát feláldozta. A liturgiában Krisztus most is hirdeti az ôrômhírt, a nép pedig erre énekkel és ôgal felel Istennek. Az ôkat az egész szent nép és minden jelenlévô nevében terjeszti Isten elé a pap, aki Krisztus személyes megbízottjaként áll a kôzôsség élén. A pap elsôsorban az -->eukarisztikus ôt imádkozza, melynek záró -- >doxológiájára (,,Ôáltala, ôvele és ôbenne...'') a nép -->ámen válasza adja az imádságos hozzájárulást, elfogadást, Szt. Jeromos tanúsítja, hogy a római bazilikákban, mint a mennydôrgés zúgott fel a nép ámen válasza. Külônôs jelentôségűek a celebráns ôi az ún. praesidentialis (elôljárói) ôk a misében: könyörgés, a felajánlási könyörgés és az áldozás utáni könyörgés ( -->könyörgés). A II. Vat. újította fel az -- >egyetemes könyörgéseket, melyek elsôsorban a hívek ôi a világ és Egyház javáért és alkalmi szükségleteiért, de azokat a pap imája kezdi és fejezi be. Liturgikus ôk gazdag gyűjteménye a szentségkiszolgáltatásokkal kapcsolatos ôok és a -->szentelmények. A liturgia forrását és csúcspontját jelentô misét kôrülveszik a -- >zsolozsma imaórái, melyekben visszatér a mise könyörgése. A liturgikus ôt kísérik a hívek magán ôi és a -->paraliturgikus ôk ( -->rózsafüzér, -->litánia, -->szentségimádás, -->keresztúti áhítat stb. -- >Praeorator). De a magán ôban sem szakad el a hívô a liturgia szellemétôl, melybôl merít, és magán ôja felkészíti a liturgikus ô formalizmustól mentes végzésére. Az ô leggazdagabb, kimeríthetetlen forrása maga a -->Szentírás, melynek sugalmazott ôi (-->zsoltárok, -->kantikumok stb.) által maga a Lélek tanít helyesen imádkozni, másrészt minden Igéje isteni szó, mely magasztalást, hálaadást, bűnbánatot indít az olvasóban, vagy az Ige hallgatójában. AM ======================================================================== imádás (lat. adoratio, gôr. proszkünézisz = ‘leborulás’) • Az ô egyedül Istennek kijáró -->ima, melyben végtelen fôlségét, szentségét a hívô elismeri, magasztalja és érte hálát ad. ô csak az Atyát, a Fiút és a Szentlelket illeti meg. Mivel Krisztus embersége személyi egységben van a Fiú isteni természetével (unio hypostatica), ezért az Oltáriszentségben jelenlévô Krisztust is ô illeti meg (-- >szentségimádás). Bár Nagypénteken kereszthódolat (adoratio crucis) szerepel a szertartásban, ez nem a keresztfának, hanem Annak imádását jelenti, Aki azon értünk meghalt. Az ô liturgikus kifejezése a keleti egyházban a nagyon mély meghajlás, a római egyházban a térdhajtás (az - ->Eukarisztia ôrzési helye elôtt, szentségi -->áldásra). -- >testtartások. AM ======================================================================== Imádságra hívás (lat. Invitatorium, invitare = ‘meghívni’) • A napi -->zsolozsma kezdete, akár az Olvasmányos óra, akár a Reggeli dicséret elején. Egy versbôl: ,,Nyisd meg, Uram, ajkamat...'', a 94. zsoltárból és a liturgikus napnak megfelelô antifónából áll. A 94. zsoltár helyett vehetô a 99. vagy 66. és a 23. zsoltár is. * 4. VI ======================================================================== imazsámoly Térdeplôvel és a karok megtámasztására szolgáló támlával ellátott, klerikusok, szerzetesek és világiak által templomban, de olykor lakásban is használatos bútordarab. Késôbb a gyóntatószékekben a bűnbánó számára is elhelyezték, de litániáknál, házasságkôtésnél és magánimánál is használják. AM ======================================================================== incenzálás -->tömjénezés ======================================================================== inkulturáció Az ô A. Shorter szerint ,,kreatív és dinamikus viszony a keresztény üzenet és egy vagy tôbb kultúra kôzôtt''. A liturgia ôjának kiindulási helye az LK 37--40. pontjában található, amely A népek szelleméhez és hagyományaihoz való alkalmazkodás irányelveit tartalmazza. Tôbb pápai megnyilatkozás, a liturgikus kônyvek bevezetôi és külônbôzô instrukciók foglalkoztak a témával. II. János Pál pápa Szent Cirillrôl és Metódról írja enciklikájában, hogy ,,példáját adták annak, amit ma »ônak« neveznek, azaz az evangéliumot beépítették a helyi kultúrákba, és egyúttal ezeket a kultúrákat bevezették az Egyház életébe.'' (SA 21.) Késôbb kiemeli az ,,idôigényes folyamat'' jelentôségét is (vô. RMi 52.). A legfontosabb dokumentumot 1994. jan. 25-én adta ki az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció De liturgia romana et inculturatione címmel. Az instrukció az elôzmények kôzôtt említi az elôbb említett két dokumentumot, majd utal az evangélium helyzetére a világ külônbôzô országaiban. Egyes helyeken az evangélium újdonságnak számít, másutt viszont nagy hagyományai vannak, de a kôzômbôsség is megtapasztalható. Ennek megfelelôen más-más módon élik meg az ôt. Az I. fejezetben az ô folyamatát az üdvôsség tôrténetében vizsgálja. Elsô helyen a zsidó nép szerepel, akivel elôszôr létesített Isten kapcsolatot, majd a választott nép a Szentírás gôrôg fordításának elkészítésével belépett a gôrôg világba. Az Isten Igéjének megtestesülésével Jézus Krisztus ,,beleolvadt azoknak az embereknek a társadalmi és kulturális miliôjébe, akik kôzôtt élt'' (Ad gentes 10.), és ,,valamiképpen minden emberrel egyesült'' (GS 10.). Ô mint az Újszôvetség fôpapja, mielôtt vérét ontotta volna, megalapította az Eukarisztiát, halálának és feltámadásának emlékét. Így ez a keresztény liturgia kezdete. Mielôtt visszatért az Atyához, tanítványainak feladatul adta, hogy hirdessék ôrômhírét, és kereszteljék meg az embereket. A tôrténelem során külônbôzô népek és kultúrák kôzôtt teljesítette Krisztus Egyháza ezt a feladatot. A II. fejezetben a liturgikus ô igényeit és feltételeit tárgyalja a dokumentum. A liturgia külônôsképpen is az Istennel való találkozás helye. Krisztus fôpapnak és Egyházának, a tagoknak a tevékenysége, hogy együtt valósítsák meg a mennyei Atya dicsôítését és az emberek megszentelését, amely a szent jelek által tôrténik. Az ô megkívánja, hogy a népek megérthessék az Isten üzenetét, ezért a legfontosabb a Szentírás külônbôzô nyelvekre való lefordítása. A kôvetkezô lépés a liturgikus ô fokának helyes meghatározása, amely a püspôki karok feladata kôzé tartozik. Az ô feladatuk megítélni és meghatározni a liturgia ünneplési formáit. A III. fejezet a római rítus inkulturációs normáit és gyakorlati kérdéseit rendezi. Célja, hogy minél tôkéletesebben megérthessék a hívek részvételük által a liturgiát, megtartsák a római liturgiával való egységüket, amit az illetékes egyházi tekintélynek kell biztosítania. Erre is vonatkozik egy elôzô megállapítás: ,,A liturgiának, akárcsak az evangéliumnak, tiszteletben kell tartani a kultúrákat, ugyanakkor azonban ki kell fejteni megtisztító és megszentelô hatását is bennük'' (19. pont). A IV. fejezetben néhány konkrét példán mutatja be az ô lehetôségét, illetve kizárását. Külôn kiemeli, hogy a -->keresztség szentségével ôsszeférhetetlenek a külônféle pogány bevezetô szertartások, míg a -- >házasság szentségénél lehetséges bizonyos elemek bevétele, amelyek ôsszhangban vannak a liturgia szellemével (pl. nálunk a házassági eskü). Ismételten a püspôki karok felelôsségére és éberségére hívja fel a figyelmet azzal zárva, hogy az ô ôrve alatt semmiképpen sem lehet egy új rítust létrehozni. Ennek szellemében készült a -->Missale Romanum új kiadása, illetve nemzeti szertartáskônyveink. Így megvalósul a pünkôsdi -->prefáció tanítása: ,,A Szentlélek Pünkôsdkor, az Egyház születése napján minden népre kiárasztotta az istenismeret fényét, és a sok külônbôzô nyelvű embert az egy kôzôs hit megvallásában egyesítette.'' -->alkalmazkodás VI ======================================================================== insignia -->fôpapi jelvények ======================================================================== intenció -->miseszándék ======================================================================== Invitatorium -->Imádságra hívás ======================================================================== Isten (a liturgia istenképe) • A liturgia mindenben Isten tevékenységét látja: Ô a világ teremtôje, Ô ad ételt és italt; Ô tervelte ki az üdvôsség művét és Ô vitte azt végbe; Ô alapította Egyházát és apostolai által vezeti; Ô erôsít meg igéjével (-->igeliturgia), táplál az ôrôk élet kenyerével és a Lélek italával (-->eukarisztikus ima) a misében; itt jelenik meg Atyaként, akit kôrülvesz házanépe, családja, az Egyház. Ha Krisztust hallgatjuk vagy látjuk cselekedni, akkor szava szerint, ,,aki engem lát, látja az Atyát'' (Jn 14,9), mert a Fiú semmit sem tehet ônmagától, hanem mindent az Atyában tesz, aki benne él (vô. Jn 5,30 és 10,38). A liturgia istenképét erôsen meghatározták a mennyei liturgiának a Jelenések kônyvében leírt látomásai. A Trónon ülô és a Bárány elôtt az ô hét Szelleme (a Szentháromság szimbóluma) kôrül az angyalok és üdvôzültek serege magasztalja és imádja az ôt. A liturgia bôségesen használja az itt elôforduló imádó kifejezéseket: ,,szent'' (gôr. hagios, lat. sanctus = természetfôlôtti ôsvalóság), ,,mindenható'' (gôr. pantokrator, lat. omnipotens), ,,ôrôkkévaló'' -- idôfeletti, ,,Úr'' -->Küriosz, -->Bárány. A keleti egyház imái ,,az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek'' szólnak, ô alatt olykor az Igét, Krisztust értik. A római egyház ,,a Szentlélekben a Fiú által az Atyához'' fordul és ô elsôsorban az Atya megnevezése (-->befejezés). A Szentháromságnak egyenes megszólítását nem ismeri a római liturgia (még Szentháromság vasárnapján sem), a bizánci egyház vasárnap éjféli zsolozsmájában viszont nyolc teljes kánon van a Szentháromság tiszteletére. OL--AM ======================================================================== Isten népe -->Egyház ======================================================================== Istenszülô ünnepei A keleti rítusúak igen nagy becsben tartják az Istenszülô Szűz Mária ünnepeit, mert ezek Mária életének eseményei által Krisztus és a keresztények életének egyes misztériumait is megvilágítják. A keleti egyházban szeptemberben kezdôdô egyházi év elsô és utolsó nagy ünnepe éppen az Istenszülô születése (szeptember 8.), illetve elszenderülése és mennybevétele (augusztus 15.). A születés nyolcnapos ünnepkôrében a bizánciak ôsi szokás szerint megemlékeznek Mária szüleirôl (Joákim és Anna: szept. 9.) és dec. 8--9-én fogantatásáról. Október elsején fôleg a szláv keresztények az Istenszülô oltalmát ünneplik Szt. András látomására emlékezve. November 21-én az Istenszülô Mária templomba vezetésére emlékeznek. Karácsony másodnapján szintén az Istenszülôt ünnepli a keleti egyház. Ennek igen ôsi hagyománya van. Már a 4. sz.-tól rendszeresen megemlékeztek Karácsony után az Egyiptomba való menekülés kôzben megpihent Istenszülôrôl. Tôbb ünnep egy-egy szentfôldi templom fôlszentelése napjához kôtôdik. Március 25-én az örômhírvétel ünneplésének külônleges rendje alakult ki. Ha az ünnep bôjti napra esik, akkor a Szent Liturgiát az alkonyati zsolozsma után végzik. A nyugati szertartásokkal ellentétben, Keleten mindig a napján tartják meg ezt az ünnepet, még ha tôrténetesen Nagypéntekre esik is. -->Mária-ünnepek (Nyugaton). OL ======================================================================== istentisztelet -->liturgia ======================================================================== istentisztelet pap távollétében (lat. celebratio dominicalis absente presbytero) • A vasárnapnak, az Úr napjának teljes értékű megünneplése csak a -->misében valósulhat meg. Üldözés, nagy távolság vagy a papok számának csôkkenése miatt vasárnaponként hívô kôzôsségek maradnának mise nélkül. Ezért az egyházmegye fôpásztora szabályozza a ô módját. Ezt a kifejezést kell e liturgikus cselekményre használni, mert a ,,pap nélküli'' istentisztelet azt jelentené, mintha az Egyházban létezhetne felszentelt pap nélküli eukarisztikus kôzôsség. A -->lelkipásztori kisegítô a fôpásztortól kapja a megbízást, de a plébános feladata a szolgálatára való felkészítése. Az ô két részbôl áll: igeliturgiából és áldoztatásból. A kôvetkezô elemeket tartalmazza: a) a bevezetô szertartásban emlékeztetni kell a résztvevôket az elôzô eukarisztikus ünneplésre és ráhangolni ôket arra, hogy lelkileg egyesüljenek azokkal, akik aznap teljes misén tudnak részt venni. b) Az -->igeliturgiában Isten maga szól népéhez, kinyilvánítja az üdvôsség misztériumát. A hívô kôzôsség azáltal is bekapcsolódik az egyetemes egyház életébe, hogy a könyörgéseket és az olvasmányokat a nap liturgiájából veszi, melyhez kellôképpen elôkészített (esetleg készen kapott) igehirdetés, szentírás-magyarázat is csatlakozik. A nép erre a -->hitvallással válaszol és az -- >egyetemes könyörgésekben pedig az egyházmegyéért és a papi hivatásokért is kônyôrôg. c) Ezután a lelkipásztori kisegítô az Isten magasztalására szólít fel. Ez történhet bizonyos zsoltárokkal (pl. 99, 147, 150), himnuszokkal, a -->Magnificattal, népénekkel vagy litániaszerű imádsággal, amit valamennyien állva, az oltár felé fordulva végeznek. Ez a magasztaló imádság semmiképpen sem vehetô a -- >prefáció vagy az -->eukarisztikus ima szôvegébôl. d) Áldozás. Mielôtt a Miatyánkot elimádkoznák, a liturgia vezetôje az -->Eukarisztia ôrzési helyérôl elhozza és az oltárra helyezi a Szentséget a -->cibóriumban, mikôzben a hívek letérdelnek. Majd a Miatyánkot felállva imádkozzák, és a szertartás ugyanúgy folyik tovább, mint a misében. A befejezés elôtt lehet a szükséges hirdetéseket kôzôlni. A gôrôg katolikusoknál -- >utrenyét vagy ún. Déli istentiszteletet végeztek, ha fôlszentelt pap nem volt jelen. (Ebben szentáldozásra nincs lehetôség.) Az ô Jézus Krisztusban való ôsszejôvetel, a keresztény élet forrása és tanúságtétel Isten mellett, mégha teljes értékében nem is helyettesítheti a misét. Csak az Isten Igéjével és az Eukarisztiával táplálkozva tudnak a hívek pap távollétében sajátos módon részt venni az Egyház egyetemes küldetésében. Természetesen szükséges, hogy egyes vasárnapokon mise is legyen (a kôznapi nem pótolja a vasárnapit), és ezen kellô számú ostyát konszekráljon a misézô pap. Az Eukarisztiát pedig méltóképpen és gondosan ôrizzék. A lelkipásztori kisegítô nem használhatja a felszentelt személyek részére fenntartott kôszôntéseket és áldásokat (pl. Az Úr legyen veletek). A püspôki kar által megállapított liturgikus ruházatot viselje, ne üljôn a papi székre, de elô lehet készíteni számára egy széket a preszbitérium elôtt. Az oltárhoz csak az áldozási szertartásra megy fel. Az ilyen istentiszteleten is kôzreműkôdhetnek segédkezôk (ministránsok, lektor). Ebben az ügyben az Istentiszteleti Kongregáció 1988. jún. 2-án adta ki a ,,Directorium de celebrationibus dominicalibus absente presbytero'' c. rendelkezését. * 30. VI ======================================================================== Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció (Congregatio de Cultu Divino et Disciplina Sacramentorum) • A latin rítusú liturgikus ügyekkel foglalkozó Rítuskongregációt 1588. január 22- én alapította, V. Sixtus pápa. A Trid. után liturgikus kônyvek kiadása és a -->rubrikák magyarázata volt a feladata. Jelentôsége a -->Mediator Dei (1947) pápai enciklika után nôvekedett, amikor a liturgikus- lelkipásztori szempontok és reformok kerültek elôtérbe. VI. Pál pápa 1969. május 8-án a Rítuskongregációból Istentiszteleti és ettôl elválasztott Szenttéavatási Kongregációt szervezett. II. János Pál pápa 1988. jún. 28-án kelt ,,Pastor bonus'' kezdetű apostoli konstitúciójával egyesítette az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációt. Az ô feladata a római és az ôsszes latin rítusok istentiszteleti, szentségi és liturgikus ügyének intézése. A keleti rítusok liturgikus ügyeit a Keleti Egyházak Kongregációja intézi. VI ======================================================================== István, Szt. (diakónus) ünnepe Az ApCsel megôrôkíti István diakónus tôrténetét és vértanúságát (6,1- 8,2). Liturgikus ünneplése a legrégibb kalendáriumokban is december 26- án van. VI ======================================================================== István, Szt. (király) fôünnepe 1038. aug. 15-én halt meg országalapító királyunk. 1083. aug. 20-án László király (1077--1095) emeli fel ,,azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették és az országot a hit hirdetésével ôntôzték, hogy ôket a legnagyobb tiszteletben tartsák, méltó tisztelettel illessék''. Innen ered hazánkban Szt. István király aug. 20-i ünnepe. A Szt. király tisztelete rohamosan elterjedt, XI. Ince pápa 1686 novemberében Buda visszafoglalásának alkalmából ünnepét (hazánkat kivéve) szept. 2-ára helyezte és az egész Egyházra kiterjesztette. Emléknapját, a lit. ref. aug. 16-ra helyezte az egyetemes egyházban. Május 30-án a magyar egyház Szt. István király ereklyéinek átvitelérôl emlékezik meg (Szt. Jobb). A konstantinápolyi egyetemes patriarkátus Szent Szinodusa 2000. február 4-én kelt határozatával ,,szent''-nek ismerte el. Az avató bullát 2000. augusztus 20-án a budapesti Szent István bazilika elôtti téren bemutatott szentmise keretében I. Bartholómiosz konstantinápolyi pátriárka hirdette ki. VI ======================================================================== Ite, missa est (lat. ‘Menjetek, elbocsátás van’) • A római rítusban a diakónus felszólítása az eukarisztikus istentisztelet végén, melyrôl az egész szertartás végül a -->,,mise'' nevet kapta. Diakónus hiányában a celebráns mondja az -->elbocsátást, ünnepi misében éneklik. Mai magyar formája: ,,A szentmise véget ért, menjetek békével''. Ma tôbb változat használata lehetséges. VI ======================================================================== Jakab, Szt. apostol -->apostolok ünnepei ======================================================================== János, Szt. apostol -->apostolok ünnepei ======================================================================== jegyesoktatás A ôban a lelkipásztorok vagy alkalmas világiak (ET 112) idézzék emlékezetbe a keresztény házasságról szóló tanítás alapelveit. Szóljon az oktatás a családra vonatkozó tanításról, a házasság szentségérôl, a házasságkötés szertartásának imádságairól és olvasmányairól, hogy a jegyesek mindebben tudatosan és gyümölcsözôen vehessenek részt. (HSz. 5.) Városokban több plébánia szervezésében közös jegyeskurzust szerveznek. Ha a jegyesek gyermek- vagy ifjúkorukban nem vettek részt hitoktatásban, vagy nem részesültek a kereszténységbe -->beavató szentségekben, akkor ezt pótolni kell. Ha az idô rövidsége miatt nem valósítható meg, akkor vegyesvallás ill. valláskülönbség akadálya alóli felmentéssel kössenek házasságot, majd ezek pótlására mielôbb kerüljön sor. * 15, 20. AM--VI ======================================================================== jel (lat. signum, ‘jel’, ‘lenyomat’, ‘nyom’) • A ô valamilyen látható, természetes vagy megegyezés szerinti valóság, amely egy másik látható vagy láthatatlan valóságra mutat. Így lesz a ô közvetítô eszköz az érzékelhetô és az érzék feletti világ között. A liturgia látható ôeket használ a láthatatlan Isten misztériumai jelzésére, amelyeket vagy maga az Úr, vagy az Egyház választott ki. Ezek a ôek a résztvevôk hitét növelik, szívüket Istenhez irányítják, hogy kegyelmét gazdagabban kapják. Isten tevékenységének hatékony ôei a -->szentségek, és bizonyos mértékben a -->szentelmények is. Az ember ugyancsak ôekkel, szavaival, énekeivel és gesztusaival ad választ erre az isteni tevékenységre, melyek lehetôvé teszik, hogy a közösség tagjai közösen is kifejezzék együttműködésüket az isteni kegyelemmel. A liturgia megújításában úgy kell a szertartásokat kialakítani, hogy azok a ôek, amelyek a liturgia szent valóságára utalnak, az eddiginél világosabban táruljanak fel, és a keresztény nép azokat könnyen megértve, általuk teljesen, tudatosan és tevékenyen ünnepelhessen (vö. LK 21). VI ======================================================================== Jézus-ima A keleti kereszténység ôsi fohászimája, amely különféle formákban Jézus segítségül hívását tartalmazza. Lényege Jézus nevének gyakori említése, amely elvezet a szüntelen imádság gyakorlatához. Egyik leggyakoribb formája: ,,Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön.'' (vö. Lk 18,38) A kopt rítusban sok más formájú fohász is kialakult. Hasonlóképpen ismétlôdô fohász a keleti liturgia könyörgései után: Uram, irgalmazz! -->Kyrie. OL ======================================================================== Jézus neve litánia -->litánia ======================================================================== Jézus Szíve (és ünnepe) • Az ember testi-lelki személyi mivoltának mélységét a Szentírás gyakran fejezi ki a ,,szív'' szóval. Különösen Jn 19,33-- 34 irányítja a figyelmet Krisztusnak a kereszten lándzsával átszúrt oldalára, mely egyben tanúsítja halálának és feltámadásának bizonyosságát (Jn 20,27). ô már a 12-13. sz.-i misztikusok számára Jézus istenemberi szeretetének szimbólumává vált. Az oldalából kifolyt vért és vizet pedig az -->Eukarisztia és a -->keresztség jelképének tekintették. Az újkori ô tisztelet elindítója Alacoque Szt. Margit Mária vizitációs apáca magánkinyilatkoztatása volt (1673--1675 közt a Paray le Monial-i zárdában). A ô tisztelet terjesztôi Colombiére Szt. Kolos, Eudes Szt. János és P. Berulle voltak a 17. sz.-ban. XIII. Kelemen pápa 1765-ben a lengyel egyház és egy római testvérület kérésére engedélyezte ô ünnepét az -->Úrnap nyolcada utáni pénteken, IX. Pius pedig 1856-ban az egyetemes egyházba is bevezette azt. XIII. Leó 1899-ben, a századfordulón, a világot felajánlotta ônek. XI. és XII. Pius is emelte az ünnep rangját. Jelenleg a -->húsvéti idô utáni harmadik pénteken van Jézus Szentséges Szívének fôünnepe, a lit. ref. során új saját miseszövegekkel. A ô tisztelet további módja az elsôpénteki (gyónás és) áldozás, az elsôpéntek elôtti csütörtökön -- >szentségimádási óra, melynek jellege az engesztelés. Az újkori ô tisztelet áttörte a felvilágosodás és a liberalizmus közömbösségét, és általánossá tette a rendszeres és gyakori szentáldozást. AM ======================================================================== Jézus Szíve litánia -->litánia ======================================================================== joghatóság Bizonyos liturgikus tevékenység végzéséhez az ET megszabja azokat a felszentelt vagy világi személyeket, akik azokat végezhetik (esetleg meghatározott plébánia vagy egyházmegye területén). Ez a ô a megszabott keretek között átruházható. AM ======================================================================== jubileumi év -->szentév ======================================================================== jubilus (vulgáris latin, jelentése: szavakba nem foglalt ének) • A mise -- >Alleluja tételében az Alleluja szó utolsó szótagjának ünnepélyes dallama. A ô nem ÓSZ-i, hanem európai eredetű, a munkát segítô, jelzést adó, örömet, bánatot vagy bámulatot kifejezô, jelentés nélküli kiáltásokból (,,ju'') származik. Szt. Ágoston írásaiban sokat foglalkozik ezzel a szavakba nem foglalt énekkel, amely a lélek legmélyebb érzelmeit fejezi ki (l. pl. a 32. és 99. zsoltárhoz írt kommentárjait), az ô nyomán a középkorban a ô a misztika fontos kifejezésévé válik, a Szentháromság szemlélésébôl fakadó mély és bensôséges örömöt jelenti. ôhoz hasonló ,,szavakba nem foglalt ének''-kel találkozunk sok Kyrie eleison-ban is, ahol a két ,,e'' hangzó összevonása (elisio) fölött találunk bô melizmájú dallamot (-->neumák). BP ======================================================================== Julián-naptár -->naptár ======================================================================== kalendárium -->naptár ======================================================================== kálvária -->keresztút ======================================================================== kancsó 1. Miseôk a bor és víz elôkészítésére szolgáló kis edénykék. Ha fémbôl készülnek, csak rozsdamentes anyagból lehetnek. ,,V'' jelzés kerül a bor (vinum) és ,,A'' a víz (aqua) számára való ôra. 2. A pap a miseôban lévô vízzel mos kezet a felajánlás után, a püspök a mise eleién, a felajánlás és áldoztatás után külön kézmosóôt és tálat használ. 3. A keresztelési ôt a szentség kiszolgáltatásánál használják a keresztelendô leöntésére. Az az edény, amellyel a keresztséget kiszolgáltatják, ,,ragyogó tiszta és díszes legyen'' (GyKSz 19). * 12. {kép} 14. ábra. Kancsó Misekancsó a víz (aqua) és a bor (vinum) számára {kép} 15. ábra. Hagyományos és modern keresztelôkancsó ======================================================================== kánon (gör. kanón = ‘zsinórmérték’, ‘szabály’, ‘törvény’) • Több értelemben használt kifejezés: 1. A II. Vat. elôtt: canon actionis = az áldozatbemutatás szabálya. A -->Sanctustól a -->Miatyánkig terjedô rész. Ma -->eukarisztikus ima. 2. Bibliai értelemben: a szentírási könyvek jegyzéke. 3. Egyházjogi értelemben: egyházi joggyűjtemény vagy az egyházi törvénykönyv valamelyik cikke: ET 255. kánon. 4. Egyházzenében: egy vagy több ütemkülönbséggel belépô (azonos) szöveges dallamok. 5. A szentek jegyzéke. (Kanonizálás = szentté avatás, felvétel a szentek jegyzékébe.) -->szentté avatás. 6. A keleti -->kép, ikonfestés szabályai. 7. Az -->utrenye lényeges részét alkotó, kilenc órából álló himnuszfüzér. AM ======================================================================== kánoni birtokbavétel -->beiktatás ======================================================================== kánontábla A II. Vat. elôtt az oltárra helyezett 3 tábla: 1. Középen a felajánlás és átváltoztatás szavai, 2. jobboldalt a bor és víz vegyítésének és a kézmosásnak, 3. baloldalt az utolsó evangéliumnak (Jn 1,1--14) szövege. Ma már nem használják a ôákat, de a régi művészi értékűeket meg kell ôrizni. AM ======================================================================== kantikum (lat. canticum, ‘ének’, ‘dal’) • Szerkezetileg a -->zsoltárokhoz hasonló, de a Szentírás egyéb könyveiben található verses ima (pl. Kiv 15,1--18; Dán 3,52--90). A liturgia elsôsorban a -->zsolozsmában alkalmazza ôket: a különbözô ÓSZ-i ôokat a -->Reggeli dicséretben (Laudes), az ÚSZ-i ôokat a Vecsernyében (Vesperae). A -->zsolozsmában naponta énekeljük az evangéliumi ôokat: Zakariás énekét -->(Benedictus, Lk 1,68-- 79) a -->Reggeli dicséretben, a Boldogságos Szűzanya énekét - ->(Magnificat, Lk 1,46--55) a -->Vecsernyében, Simeon énekét -->(Nunc dimittis, Lk 2,29--32) a -->Befejezô imaórában. Az evangéliumi ôok minden versében van initium (a recitáló hang elôtti kezdet). -->zsoltáréneklés, -->tónus 2. BP ======================================================================== kántor (lat. cantor = ‘énekes’) • A liturgikus közösség elôénekese és énekének vezetôje, aki igen fontos ténykedést végez, ugyanis a helyesen végzett liturgiához hozzátartozik az ének. Ô a vezetôje a -->kórusnak vagy a -->szkólának, de azok hiányában ô helyettesíti éneküket. A misében váltakozva a néppel vagy szkólával énekli a -->kezdôéneket, a - ->válaszos zsoltárt, az -->alleluját, a felajánlási és az -->áldozási éneket. Ezeket adott esetben -->népénekkel helyettesíti. Feladata nem a szólóének, hanem a közösségi ének vezetése. Az éneket kísérheti orgonával (-->hangszer), de nem feladata a liturgiától független orgonajáték. Az MKPK 1985 Húsvétvasárnapján adta ki a ,,Magyarországi Katolikus Kántorok és Karnagyok Működési Szabályzatát'' az LK 112-re hivatkozva, amely jelenleg átdolgozás alatt van. AM ======================================================================== kántorböjt -->évnegyedes idôk ======================================================================== kápolna (lat: capella, ‘kis palást’) • Szt. Márton püspöknek a koldussal megosztott palástját (kappáját) ôrizték kisebb épületben, innen ered a capella, ô neve. A ô rendszerint oltárral is ellátott kisebb helyiség, ahol az illetékes elöljáró engedélyével istentiszteletet lehet tartani. A ô legtöbbször különálló kis épület, de ônak nevezzük nagyobb templomok többé-kevésbé elkülönített részét is (pl. szentségi vagy keresztelôô ). Magán-, háziô: egy vagy több személy javára istentiszteletre rendelt hely. Misének vagy más szent szertartásnak magán-, háziôban való végzéséhez a helyi ordinárius engedélye szükséges. Illô, hogy a ôkat, a magán- és háziôkat megáldják; kötelezô azonban, hogy csakis istentiszteleti célra tartsák fenn ôket, és minden más házi használattól mentesek legyenek. A püspökök létesíthetnek a maguk számára magánôt; ez ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint a ô. (Vö. ET 1223--1229. kán.) * 17.; (41. ábra: -->Templombelsô C) AM ======================================================================== kappa (lat. cappa = ‘csuklyás köpeny’) • A középkorban a lovagok, ma egyes szerzetesrendek öltözetének tartozéka (zsolozsma alkalmával). Zsolozsmához a világi klérus is használta. Ma a pápa visel piros ôt liturgián kívül. A cappa magna püspökök és bíborosok díszruhája, rangjuknak megfelelô színű selyembôl készül, (hermelin) prémmel díszített nagy gallérral, a karok számára nyílással és hosszú uszállyal. A templomba való ünnepélyes bevonuláskor használták, egy segédkezô vitte az uszályt. A liturgia megkezdése elôtt letették. Ma a (minden prém nélküli) ôt csak egyházmegyéje területén használhatja a püspök a legünnepélyesebb alkalmakkor liturgikus cselekményeken kívül (CE 126, 192, 2000). (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, K.) AM ======================================================================== Karácsony (lat. nativitas Domini) • Aurelianus római császár a 3. sz.-ban tisztelôje volt a Napistennek, és ezért bevezette a ,,Legyôzhetetlen nap'' (Sol invictus) ünnepét december 25-re, az antik számítás szerinti napéjegyenlôség napjára. Ez a 4. sz.-ban már oly népszerű pogány ünnep felkínálta a lehetôséget a keresztények számára, hogy Jézus Krisztusnak ,,az igazság Napjának'' (Mal 3,20) és ,,a világ Világosságának'' (Jn 8,12) születési ünnepét megüljék. A legrégibb utalás a 354-ben lezárt ,,Depositio martyrum''-ban (Vértanúk jegyzéke) található a nap pontos megjelölésével együtt. A 4. sz. végén Keleten is ismert ünnep, noha ott ekkor már elterjedt a -->Vízkereszt (Teofánia), melyen Krisztus isteni megnyilvánulását ünnepelték a napkeleti bölcsek elôtt, megkeresztelésekor és a kánai menyegzô csodájában. Liturgikus ünneplése: -->fôünnep -->vigíliával és -->nyolcaddal, valamint az ünnep három miséjével, melyet minden püspök és pap elmondhat. A három mise eredete a jeruzsálemi gyakorlathoz nyúlik viszsza. Jeruzsálembôl Betlehembe mentek éjszaka, és ott ünnepelték Jézus születését, majd Jeruzsálembe visszatérve az Anasztaszisz templomban volt a második mise, a harmadik pedig a Kálvária-hegyen épült fôtemplomban. Ennek mintájára az elsô misét Róma Mária- templomában, a S. Maria Maggiore-bazilikában, a másodikat a Palatinus- hegy lábánál fekvô Anastasia templomban, a harmadikat pedig a Szt. Péter-bazilikában mutatta be a pápa. Az egyes miséknek saját elnevezésük van: éjféli mise, Jézus születésének hírül adása éjfélkor; a hajnali, kora reggeli idôben végzik a pásztorok miséjét, mert az evangéliumban a pásztorok látogatásának leírását halljuk. Az ünnepi misében Szt. János evangéliumának kezdetét olvassák az Ige megtestesülésérôl. Ehhez az ünnephez számos népszokás is tartozik: betlehemes játékok, -->betlehem készítése nemcsak a templomokban, hanem a családi otthonokban is, karácsonyfa, ajándékozás. * 1. VI ======================================================================== karácsonyi idô -->liturgikus év ======================================================================== karing (lat. rochettum, superpelliceum) • Öv nélküli térdig érô fehér vászoning, melyet a klérus és a segédkezôk egyaránt viselnek. A püspök és pap -->reverenda fölé veszi fel, amikor istentiszteleten nem tevékeny módon vesz részt. Misén kívül más alkalmakkor is viselik: pl. szentbeszéd, gyóntatás, palásttal végzett szertartásokon, közösen végzett -->zsolozsmán. A -->segédkezôk liturgikus ruhája az alba, a ô, vagy egyes vidékek jóváhagyott öltözéke (-->ministránsruha). A ôet is, az albához hasonlóan, korábban csipkével vagy hímzéssel díszítették. Ma elônyben részesül a nemesen egyszerű anyagból (könnyű szövetbôl) készült, megfelelô szabású ô. (22. ábra: Liturgikus öltözet [nyugati] E, F.) AM ======================================================================== Kármelhegyi Boldogasszony -->Mária-ünnepek ======================================================================== katakomba (gör. kata kümbasz = ‘a verem mellett, ,,Kümbai'' a Via Appia melletti mély verem) • Az elsô keresztények temetôi a gazdagabb családok tágas ,,mauzóleumai'' mellett, a föld alatt helyezkedtek el. A legôsibb ilyen temetôk a Szt. Péter-bazilika alatti ôk, illetve a Domitilla- és Priscilla-ôk bizonyos részei lehettek a 2. sz. második felében. Igen sok temetkezési hely kialakítása fűzôdik Callixtus pápa nevéhez is. Az örök életbe vetett hitre utal már a -->temetôk elnevezése is: coemeterium (,,koimétérion'') -- azaz nyugvóhely, ahol a halottak a föltámadásra várnak. Jónás történetének és Lázár föltámasztásának ábrázolása a Callixtus-ôban már egyértelműen tanúskodik a feltámadásba vetett hitrôl is. Az ókeresztény egyházban gyakran a ô volt a liturgikus gyülekezôhely. OL ======================================================================== katedra (gör. kathedra = ‘szék’) • A püspök székét a templomban tiszteletreméltó hagyomány alapján ônak nevezik (-->székesegyház). A ô fölé a lit. ref. óta -->baldachint nem emelnek, de a rendelkezés szerint gonddal ôrizzék meg korábbi idôk művészi értékű baldachinját, és ne távolítsák el a liturgikus és egyházművészeti bizottság meghallgatása nélkül. A ô lépesôfokainak száma az adott templom adottságaitól függ. Úgy alakítsák ki, hogy a püspököt a hívek jól láthassák és nyilvánvaló legyen elhelyezésébôl, hogy a püspök a hívek egész közösségének elöljárója. Csak egy püspöki ô legyen egy templomban, ahol a püspök ül, akár celebrál, akár a celebrálásnál fôpapi módon jelen van. A többi püspöknek vagy prelátusnak más, megfelelô helyen székeket készítsenek, amelyek azonban ne legyenek ô módján felállítva (Pontificales rítus 10--13; 1968. jún. 21.). * 2. AM ======================================================================== katedrális -->székesegyház ======================================================================== katekumen -->katekumenátus ======================================================================== katekumenátus (gör. katékhein = ‘tanítani’) • Az ôsegyházban a keresztény hit alapigazságaira oktatott ,,jelöltek'' még nem tartoztak az Egyház közösségébe, de már nem tekintették ôket ,,nemkeresztényeknek''. Amikor aztán az egyházi hierarchia a püspök vezetésével megszilárdult, jogilag is tisztázták a ô helyzetét. A ô általában három évig tartott. Mivel ebben a korban még a ,,titoktartási fegyelem'' igen erôs volt, ezért a ,,hitjelöltek'' csak az -->igeliturgián, a ,,katekumenek liturgiáján'' vehettek részt. Ennek ellenére a 4. sz. elejétôl már komoly kötelességeik is voltak: rendszeres templombajárás, engedelmesség a klérusnak és keresztény életvitel. A hitjelöltek a nagyböjt kezdetén jelentkeztek a keresztségi katekézisre, hogy aztán Húsvétkor megkaphassák a -->,,beavató szentségeket'' (initiatio): a keresztséget, a bérmálást és az Eukarisztiát. A hitjelöltek jegyzékébe beiratkozottak (scripti) nagyböjtben átléptek a pusztán ,,hallgatók'' csoportjából a keresztségre ,,törekvôk'' (competentes) közé. Virágvasárnaptól végleg szakítottak a Gonosszal, majd a hitvallás ,,megtanulása'' után (traditio symboli) Nagyszombat éjjel alámerültek a keresztvízben, hogy ,,Krisztusban megkeresztelkedve Krisztusba öltözködhessenek''. A húsvéti Eukarisztia vételével a megkereszteltek a közösség teljes jogú tagjaivá váltak, s tudatosan vállalták az ezzel együttjáró kötelezettségeiket is. Késôbb a csecsemôkeresztelés elterjedésével már sokfelé fölöslegessé vált a ô, és Nyugaton csaknem nyomtalanul kiveszett az Egyházból. A II. Vat. újra bevezette a ô intézményét, melyet az LK 64--66 alapján az alábbiak szerint szabályoztak: ,,Akik tanújelét adják annak, hogy szándékukban áll elfogadni a Krisztusban való hitet, azokat az elôkatekumenátus idejének elteltével liturgikus szertartással bocsássák a katekumenátusra, és nevüket jegyezzék be az erre a célra szolgáló könyvbe. A katekumeneket a keresztény élet tanulása és gyakorlása útján vezessék be kellôképpen az üdvösség misztériumába és Isten népének hitbeli, liturgikus és karitatív életébe, valamint az apostoli tevékenységbe'' (ET 788,1--2). A ô magyarországi rendjét a Felnôttek Katekumenátusa (FK) c. liturgikus könyv határozza meg, amely az OICA 64--66. szám alatti rendelkezéseit váltja valóra. A ôt megelôzi a prekatekumenátus hosszabb idôszaka, amikor a jelölt megismerkedik a lelki élet és a keresztény tanítás alapjaival. Ha a lelkipásztor, a hitoktatók és a kezesek úgy ítélik, a jelentkezô beléphet a katekumenek közé. A befogadás a katekumenátus nyitánya, kötelezô szertartás. Az -- >Igeliturgia után a katekumenek -->olajával való megkenés és a kereszttel való megjelölés következik. A szertartáshoz tartozik még a Szentírás átadása és nevük bejegyzése a Katekumenek -->anyakönyvébe. Szabadon alkalmazható az (a Hitvallás és a Miatyánk ünnepélyes) átadás; az -->exorcizmus (imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért) és a kereszt átadása; végül a redditió (a hit megvallásának szertartása). Lehetôség szerint a -->nagyböjti idô legyen a katekumenek számára a megtisztulás és a megvilágosodás idôszaka. Ennek eseményei az electio (a kiválasztás), amely kötelezô és javasolt a három skrutinium (a katekumenek hitének megvizsgálása), amelyet a nagyböjt 3., 4., és 5. vasárnapján lehet végezni. Egy alkalommal javasolt a bűnbánati liturgia végzése is. A -->beavató szentségek kiszolgáltatása a -->húsvéti vigílián történjen. A beavatást kövesse a misztagógia (a hit elmélyítésének) idôszaka. Ebbe tartozik a közös hálaadás, áldás pünkösd ünnepén, és hálaadás a szentségek felvételének évfordulóján. -- Az FK tartalmazza a -->gyermekek (7--14 év) katekumenátusának rendjét is, amely a gyermekek életkori sajátosságaihoz alkalmazkodik. * 20. OL--VI ======================================================================== kegyhely, kegytemplom, kegykép, kegyszobor Kegyhelynek azt a templomot vagy más szent helyet nevezzük, ahová különleges vallásos okból számos hívô zarándokol el, vagy a helyi ordinárius (egyházmegyei ô), vagy egy ország püspöki kara (országos ô) vagy a Szentszék jóváhagyásával (nemzetközi ô), amelyeknek bizonyos kiváltságokat lehet adni (vö. ET 1230--1234 kán.). A 2000. évi jubileumi búcsúk elnyerésére minden egyházmegyében a székesegyházon kívül még egy-két templomot kijelöltek. Azokat a helyeket, képeket és szobrokat, melyekhez imameghallgatások (esetleg az egyházi hatóság által megállapított) csodák fűzôdnek, a nép -->zarándoklatokban szívesen keresi fel, hogy ott a szentségekkel megerôsödve, az isteni irgalomban bízva, könyörögjön lelki-testi szükségleteiben. Komoly veszélye van a babonás és mágikus elképzeléseknek, ezért csak az egyházmegyei hatóság által jóváhagyott ôhez lehet zarándokolni, és ott a bűnbocsánat szentségére, az Eukarisztiára és esetleg a szentelményekre, jóváhagyott áhítatgyakorlatokra kell korlátozni a vallásosság kifejezését. AM ======================================================================== kehely (lat. calix, gör. poterion) • A miséknél az átváltoztatásra kerülô bor befogadására szolgáló talpas ivóedény. Hármas tagolású: 1. a kerek vagy karélyos talp (pes); 2. a szár, melyen a szárgomb (nodus) helyezkedik el és a 3. a kupa (cuppa), az ivócsésze. A 811-i tiburi zsinatig a legkülönfélébb anyagból (fából, üvegbôl, fémbôl) készítették. Az eddigi elôírások szerint legalább a kupát vagy aranyból, vagy belülrôl aranyozott ezüstbôl, illetve ónból kellett készíteni. Az RMÁR úgy intézkedik, hogy a szent edények szilárd és az egyes vidékek közfelfogása szerint nemesnek tartott anyagból készüljenek. A fémbôl készült szent edényeket belül általában aranyoztatni kell, amenynyiben rozsdásodásra hajlamos fémbôl készültek. Ha viszont rozsdamentes fémbôl valók, megaranyozásuk szükségtelen. A ôt korábban a püspök krizmával szentelte fel. A TSZ rendelkezése szerint minden pap mise keretében a Benedictionale 171-173. szerint megáldhatja. A ô tartozéka a -->paténa, a keleti egyházban a ,,diszkosz''. * 17. AM {kép} 16. ábra. Kehely A) Gótikus jellegű, B) Barokk jellegű kehely 1. paténa, 2. kupa, 3. nódusz, 4. talp {kép} 17. ábra. Modern kehely 1. paténa, 2. cibórium ======================================================================== kehelykendô (purificatorium -- lat. purifico = ‘tisztítok’) • Összehajtott kendôcske a kehely áldozás és öblítés utáni szárítására és az ajkak megtörlésére. A Trid. írta elô a ma is érvényben lévô használatát. Fehér vászonból készült. Ezt a miséhez kikészített kehelyre helyezik. (18. ábra: Kehelyfelszerelés 6.) AM {kép} 18. ábra. Kehelyfelszerelés 1. Kehelytartó vélum, 2. burza (benne a korporálé), 3. a kehely, 4. paténa, 5. palla, 6. kehelykendô (purifikatórium) ======================================================================== keleti rítusok A keleti egyházak szent szertartásait a következô vonások jellemzik: az istenségét kétségbe vonó ariánizmussal szemben Krisztus imádásának erôteljes hangsúlya, a sajátos, ôsi keleti teológiai gondolkozás tükrözése és a helyi egyház közösségének mély átélése. Ezért a ô mindig közelebb maradtak a néphez, átvették a népnyelvet, látványosabbak és szimbólumokban sokkal gazdagabbak, mint a nyugati liturgia. A ,,Szent Liturgiának'' nevezett misén és a zsolozsmán kívül más áhítatgyakorlatok hosszú századokon át nem alakultak ki. -- A keleti egyház liturgiafejlôdését eredetileg két központ határozta meg: északon az ókori Szíria fôvárosa, Antiochia, délen pedig az egyiptomi fôváros, Alexandria. Ez utóbbi szertartását mindmáig a kopt és etióp rítusú keresztények ôrizték meg, akik többségükben nem fogadták el a Khalkedoni Zsinat (451) határozatait, és így monofizitáknak nyilvánítva elszakadtak a római egyháztól. Ôsi hagyományuk szerint fôként Szt. Márk liturgiáját végzik arab és ghé’ez nyelven, görög betétekkel. Egyes közösségeik ma a Katolikus Egyház kebelében élnek. A Szt. Jakab jeruzsálemi liturgiáját átvevô ,,szír rítus'' idôvel több ágra bomlott fel. A nyugati szírek egy része sokáig arámul és szírül végezte a liturgiát. A Khalkedoni Zsinat után monofizitává lett szíreket ,,jakobiták''-nak hívják. Közülük sokan India délnyugati partvidékén élnek: ôk a malabárok. A Libanonban honos katolikus maroniták Szt. Jakab liturgiáját végzik, és több római szokást is átvettek: kovásztalan kenyérrel, egy szín alatt áldoztatnak, és liturgikus öltözetük is nagyrészt római eredetű. -- A szír nyelv keleti (edesszai) dialektusát használó káld rítus önállósulása a Perzsiába menekült nesztoriánusokra vezethetô vissza. A liturgiatörténészek számára nehéz kérdés, hogy miért hiányoznak náluk az Eukarisztia szerzési igéi a liturgiában. Hasonlóképpen nyitott kérdés még a malabár ,,Tamás-keresztények'' szertartásainak eredete. Helyzeti elônyénél fogva a legelterjedtebb a bizánci rítus lett: Konstantinápoly (Bizánc) volt a Római, majd Kelet-római Birodalom fôvárosa, császári székhelye. A bizánci rítusnak három liturgiája van: a Nagy Szt. Baszileiosz (†379) egyházatya tekintélyére támaszkodó hosszabb, s ma már csak néhány ünnepnapon használt ,,Bazil-liturgia'', a Khrüszosztomosz (Aranyszájú) Szt. János (†407) konstantinápolyi pátriárka által szerkesztett és általánosan használt ,,Chrysostomus-liturgia'', és az -- >,,elôszenteltek liturgiája''. A bizánci liturgiát végzik a melkiták (= a Khalkedoni Zsinatot elfogadó ,,császárhű'' keresztények), a grúzok, görögök, románok, oroszok, bolgárok, szerbek, albánok és magyarok. Mivel a keleti egyházszakadások után késôbb egyes keleti részegyházak újra felvették az egységet a Római Katolikus Egyházzal, ezért gyakorlatilag csaknem minden keleti rítusnak van ortodox és unítus formája. Az ortodox (pravoszláv) egyházak nincsenek egységben a római pápával, míg az unítusok olyan keleti szertartású katolikusok, akik ôrzik liturgiájukat és ôsi hagyományaikat, de a római pápával való egységben élve, liturgiájukba belefoglalják Róma püspökének nevét, és bizonyos latinizáló hatásokat fogadtak el. Emellett vannak hitbeli eltéréseket ôrzô, Rómával egységben nem lévô keleti egyházak is (monofiziták, nesztoriánusok stb.). A II. Vat. ,,Határozata a keleti katolikus egyházakról'' (Orientalium ecclesiarum) teljes jogaiban megerôsíti a ôat, ,,s ha pedig attól helytelenül eltértek volna a korviszonyok vagy személyi körülmények miatt, igyekezzenek visszatérni ôseik hagyományaihoz'' (OE 6.). Ma a következô ô élnek: 1. -->Bizánci rítus: különbözô élô és ó-nyelveken végzett ortodox és -->görög katolikus liturgia. Ezt követik az ortodox és unítus melkiták is, akik szír és arab nyelven végzik a bizánci liturgiát. 2. Örmény rítus, ortodox 5. sz.-i óörmény nyelvű liturgikával, és a ,,georgiánusok''. 3. a) A nyugati szír rítust szírül és arabul végzik a monofizita ,,jakobiták'' és az unítus szírek. Indiában malayam nyelvű liturgiájuk van a jakobita és az unítus malankár egyházaknak. 3. b) Maronita rítus csak a Rómával egyesült egyházban él szír és arab nyelven. 4. A keleti szír rítus szerint ünnepelnek szír nyelven a nesztoriánus keleti és a Rómával egyesült káld egyházban, valamint szír és arab nyelven a szakadár és az unítus malabár egyházakban. 5. Kopt rítus él a monofizita keleti egyházban és az unítus kopt egyházban arab és kopt nyelven. 6. Ezzel rokon a keleti monofizita és az unítus etióp egyházak rítusa. OL--AM ======================================================================== kenyér Már a zsidóság liturgikus életében is jelentôs volt az áldozati adományként kitett (Lev 7,12; 8,2; 2,4.11) vagy a húsvéti lakomán elfogyasztott kovásztalan ô, a ,,mazzoth (Kiv 12,15-- 20; 23,15). A pusztában kapott manna helyett Jézus lett ,,az Isten ôe, aki alászállt a mennybôl, és életet ad a világnak'' (Jn 6,34). Az utolsó vacsorán ôsi hagyomány szerint kovásztalan ôet használhattak. Mindenesetre az evangélium egyszerűen ôet (gör. artosz) említ (Lk 22,19), s késôbb az apostolok korában mindkét fajta ô alkalmas volt az Eukarisztia ünneplésére. Mivel a kovászos ô gyakoribb és könnyebben elérhetô volt, ezért az ôsegyház inkább ezzel végezte a liturgiát. A hívek házi ôükbôl hozták el mindig a legfinomabbat (-->proszfóra). A 7. sz.-tól Nyugaton már általánossá lett a kovásztalan ô (ostya), a keletiek viszont továbbra is ragaszkodtak a kovászos ôhez. Ma a latin rítusban többfelé vannak törekvések arra, hogy a papírvékony ostya helyett vastagabb, a ô jellegének jobban megfelelô kovásztalan ôet készítsenek a miséhez, melyet több részre törve osztanak ki a szentáldozáskor. OL--AM ======================================================================== kenyértörés Sajátosan zsidó kifejezés az étkezés szertartásának megkezdésére. Az ÓSZ népe nem szelte, hanem törte a kenyeret (Jer 16,7), és amint a kenyérszaporítás történetébôl kiderül, Jézus is ezt a szokást követte (Mt 14,19; 15,36 párh.). Az utolsó vacsoráról író evangélisták szintén utalnak a ôre (Mk 14,22 párh.). Az ApCsel (2,42. 46; 20,7. 11) szerint az -->ôsegyház liturgiájában annyira fontos volt ez a kenyértörési mozzanat, hogy eleinte az egész - ->Eukarisztia megnevezésére ezt a szót használták. Ezzel az ôskeresztények már túl is léptek a zsidó hagyományon, amely a ôen mindig csak a házigazda által elvégzett, az étkezést kezdô szertartást értette. Ahogyan a zsidóknál a családapa megtörte, majd kiosztotta a kenyeret, úgy végezte az -->ôsegyház liturgiáját is a mindenkori elöljáró, az apostolutód, aki már Krisztus Testét nyújtotta át a megtört kenyérben. S ahogyan a zsidó vacsora végén az áldás kelyhe fölött végeztek hálaáldást, úgy az ôsegyházban végzett ô is együttjárt a kehely fölötti hálaadással, melynek keretében megtörtént a bor átváltoztatása Krisztus Vérévé. A mai liturgiában a szentáldozás elôtt végzi el a pap a ô (artoklaszisz, fractio panis) szertartását. A -->bizánci rítusúak négyfelé törik a -->Bárány elnevezéssel felajánlott kenyérdarabot, amellyel keresztet vetnek a kehely fölé. A nyugati liturgiában a több részre tört Szentostya egy részét a kehelyben lévô szent Vérbe teszi a celebráns (immixtio). OL ======================================================================== kép (gör. eikón -- ikon = ‘kép’, ‘képmás’, ‘szobor’) • A ô egy személy vagy tárgy ábrázolása valóságos vagy szimbolikus értelemben. Az elvont díszítést nem tartjuk ônek. A keleti gondolkodás szerint az ábrázolt személy és ôe közt bizonyos azonosság jön létre, míg a nyugati kultúra a ôben az ábrázolt személytôl jobban képes elvonatkoztatni. Ebbôl érthetô meg az ÓSZ ôtilalma, hiszen Isten a maga természetfeletti fenségében ábrázolhatatlan. Csak Ô maga adhatott ,,képmást'' önmagáról, megtestesült Fiában, Krisztusban ,,Ô a láthatatlan Isten képmása'' (Kol 1,15). De az ÚSZ azt is kívánja, hogy öltsük fel az új embert, ,,aki teremtôjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig'' (Kol 3,10). A korai kereszténységben a kapott ,,Isten-képmás'', Krisztus megtestesülése következtében megszűnik a ôtilalom- és egyre általánosabb lesz az emlékeztetô és szimbolikus ábrázolás elsôsorban a katakombákban, majd az istentiszteleti helyeken. Erre jó példa az Eufrátesz mellett megtalált, 250 elôttrôl származó Dura-Europoszi keresztény imaház, amelyben épségben megmaradt a Krisztus sírját felkeresô asszonyok ôe. A keleti egyházban a már elterjedt ôekkel szemben léptek fel a képrombolók (ikonoklaszták), akik olykor zsidó és muzulmán hatásra fanatikus módon rombolták szét Krisztus és a szentek ábrázolásait a templomokban (726--787). -- A ôrombolásnak egy idôre a II. Nikaiai Zsinat (787) vetett véget, amely kimondotta, hogy a szent-ô tisztelete helyes és üdvös, ez a tisztelet a ôek ábrázolta személynek, eszmének szól. A ôtisztelet nem -->imádás, mert az csak magát az Istent illeti meg. Nyugaton a reformáció végzett sok helyütt ôrombolást, és egyes egyházai teljesen tiltják, vagy csak mérsékelten tűrik meg a ôeket templomaikban. A keleti ikonokat vallásos tisztelettel, böjttel, imádkozva, szigorú ábrázolási szabályok szerint (kánon) festik meg, és a keleti templomokban akár az -->ikonosztázionon elhelyezett képek, akár az ünnep vagy napi szent képét ábrázoló ikonok mélységes vallásos tiszteletben részesülnek (csók, mécsesgyújtás, mély meghajlás stb.). A nyugati egyházban ,,az Úr, a Boldogságos Szűz Mária és a szentek ábrázolásait az Egyház ôsi hagyománya szerint jogosan helyezik el a szent helyeken a hívek tiszteletadása céljából. Ügyelni kell azonban arra, hogy ne legyenek nagy számban, és úgy helyezzék el azokat, hogy a hívek figyelmét ne vonják el a szent cselekménytôl. Ugyanannak a szentnek ne legyen több ábrázolása'' (RMÁR 278). OL--AM ======================================================================== kereszt Jézus megváltó szenvedésének jele, Isten tökéletes szeretetének kifejezôje: ,,Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda'' (Jn 2,16), ti. megváltó áldozatul. Az ôskeresztények is használták a ô jelét sírjaikon és más tárgyakon. A 4. sz.-tól kezdve már a kereszténység diadalának jele. A román stílus koráig sohasem ábrázolják a ôen felfeszített Üdvözítôt, csak drágakövekkel díszítik (crux gemmata), vagy növényi motívumokkal veszik körül (életfaszimbólum). A román kor is a ôen uralkodó királyt ábrázolja hosszú ruhában, koronával. Csak a gótika jeleníti meg a ôen szenvedô Istenfiát. Az uralkodó vagy szenvedô Krisztussal ábrázolt ôet nevezzük feszületnek. A liturgiában kisebb-nagyobb feszületet hosszabb nyélre erôsítettek, és a templomba való bevonuláskor a segédkezôk a menet élén vitték, majd az oltár mellé állították. Így alakult ki az oltárô , amely a liturgikus szabályok szerint az oltáron vagy az oltár közelében legyen, de lehet fali feszület vagy felfüggesztett ô is. -- Ugyancsak hordozható feszületet visznek a körmenetek élén. A mellô a püspökök és prelátusok jele (-->fôpapi jelvények). A katolikus templom -->tornyán is ô emelkedik. Liturgikus tárgyakon csak mérsékelten szerepeljen díszítôelemként. A nagypénteki kereszthódolat és a -->Szent Kereszt felmagasztalásának szeptember 14-i ünnepe különösen hivatott a ô iránti tiszteletünk kifejezésére. -->ôvetés, ôjelek, ôút, -->Húsvéti Szent Háromnap B2. AM ======================================================================== keresztelési gyertya Már Szt. Ambrus megemlíti, hogy az újonnan megkereszteltek kezükben égô gyertyával vonultak be a hívek közösségébe az Eukarisztia ünneplésére. Jelentése: a megkeresztelt a keresztségben Krisztussal új életre támadt. A keresztelési szertartás végén a ôt a -->húsvéti gyertyáról a pap meggyújtja. ,,Vegyétek Krisztus világosságát'' -- mondja, amikor átadja a szülôknek vagy a keresztszülôknek. Majd így magyarázza értelmét: ,,rátok van bízva a világosság: a hit és a kegyelem fénye, óvjátok gondosan, hogy gyermeketek a világosság fiaként járja az élet útját.'' Felnôttkeresztelésnél a keresztszülô gyújtja meg és adja át a megkereszteltnek, miközben a pap hasonló tartalmú intelmet intéz hozzá. * 12, 20. VI ======================================================================== keresztelési ruha Már a 4. sz.-tól kezdve szokásban volt, hogy a húsvét éjszakáján megkeresztelt fehér ôt öltött fel. Ezzel kifejezésre jutott, hogy a keresztség által új teremtménnyé lett, Krisztust öltötte magára. Ezt a fehér ruhát az újonnan megkereszteltek egészen -->Fehérvasárnapig hordták. A gyermekek keresztelésekor kis ingecskét ad át a keresztelô pap e szavakkal: Fogadd e fehér ruhát, és vidd tisztán Urunk, Jézus Krisztus ítélôszéke elé. Felnôttek keresztelésénél ma is ajánlatos a ô használata. -->keresztség szentsége. * 12, 20. VI ======================================================================== Keresztelô Szt. János Az ÓSZ utolsó nagy prófétája és Jézus Krisztus elôfutára. Születésének liturgikus ünneplése már a 4. sz.-ban általánosan elterjedt a keleti és nyugati egyházban. Szt. Ágoston az ünnep idôpontját is említi: jún. 24. Ennek napját Szt. Lukács evangéliuma alapján számították ki: az Ige megtestesülésének hírüladásakor (ünnepe: márc. 25.) Erzsébet ,,már a hatodik hónapban volt'' (Lk 1,36). Mai liturgikus ünneplése: fôünnep -->elôesti misével. Ugyancsak együtt ünnepli a keleti és római egyház ô vértanúságát (fôvételét) aug. 29-én. A római liturgiában emléknap. VI ======================================================================== keresztény (gör. khrisztianosz = ‘krisztusi’) • A Pünkösd után együtt imádkozó tanítványok csoportját eredetileg nem így hívták; csak az elsô üldözések után Antiochiában kezdték az ottani tanítványokat ôeknek nevezni (ApCsel 11,26). (Palesztinában addig nazarénusoknak nevezték Jézus tanítványait, mivel a ,,Názáreti'' híveinek számítottak.) Antiochiában is eleinte gúnyból hívták ôket ,,khrisztianoi''-nak, mivel a megfeszített Messiás (-->Krisztus) követôinek vallották magukat. Késôbb azonban a ôek már tudatosan vállalták ezt a nevet. ôeknek a Krisztusban hívôket nevezik, akik hitbôl megigazultak a -- >keresztség szentségében és beiktatódtak Krisztus titokzatos testébe, az Egyházba (vö. UR 3). VI ======================================================================== kereszthódolat (gör. sztauroproszkünészisz; lat. adoratio crucis) • Jeruzsálemben a 4. sz.-tól kezdve a zarándokok figyelmének középpontjába került a Szt. Ilona (Konstantin császár anyja) által megtalált ,,szent keresztfa''. A megtalálásra emlékezve minden év szeptember 14-én megülték a -->Szent Kereszt felmagasztalása ünnepét, Nagypénteken pedig hódolva borultak le a keresztfa elôtt. A nagypénteki ô hagyománya Jeruzsálemben kb. a 7. sz.-ig tartott, Rómában viszont épp ekkortól alakult ki ennek ünnepélyesebb formája (-- >Húsvéti Szent Háromnap). A bizánci egyházban Nagyböjt harmadik vasárnapja lett a Kereszthódoló vasárnap, melynek reggeli zsolozsmájában a pap és hívek leborulva csókkal illetik a megtömjénezett keresztet ezzel az énekkel: ,,A te kereszted elôtt leborulunk, Urulkodónk, és a te szent feltámadásodat dicsôítjük''. -- >Úr ünnepei. OL ======================================================================== Keresztjáró napok (lat. Litaniae minores) • Korábban a Húsvét utáni 40. napot (Áldozócsütörtököt) megelôzô három nap neve, melyen körmenetes szertartást vezettek a templom környékén lévô keresztekhez, és ott különféle könyörgéseket mondtak. Útközben a Mindenszentek litániáját énekelték. -- Ennek szabályozását az új Egyházi Naptár a püspöki karokra bízza. Hazánkban eddig (1989) ilyen szabályozás nem történt. AM ======================================================================== keresztjelek A kereszt a megváltás szent jele, mellyel az Egyház mindent elkezd, megáld és a szentségek kiszolgáltatásánál használ. Az ôsi népeknél a kereszt csillagászati jel volt. A napot vagy az égtájakat jelentette. Ezeket az eredetileg pogány eredetű jeleket a keresztények az elsô századokban titkos Krisztus-szimbólumoknak használták. Ismertebb kereszt formák: {kép} 1. A négyküllôjű körkereszt kereszténység elôtti nap és világosságszimbólum. Jelképezte az évszakokat és a négy égtájat (világmindenséget). A keresztény művészetben az Üdvözítôre vonatkoztatott jellé lesz, aki minden fény forrása. {kép} 2. A Tau-kereszt szimbóluma visszanyúlik az ÓSZ-be. A héber Tav betű ôsi formája kereszt alakú volt: X, késôbb + alakban jelenik meg pénzeken. Az egyházatyák Ezekiel 9,4 leírását a megváltás jelének magyarázzák, amikor egy angyal parancsot kap az Úrtól, hogy azok homlokát tav betűvel jelölje meg, akik elkerülik a büntetést, és megszabadulnak. Szt. Antal remetét is Tau- kereszttel szokták ábrázolni, ezért Antal-keresztnek is nevezik. {kép} 3. Füles-kereszt (tévesen Nílus-kulcsnak is nevezik) az egyiptomi hieroglifákban az élet jele. A vízszintes vonal a körrel a felkelô nap, a függôleges az életet adó napsugár. E pogány jel keresztény átértelmezést nyert. {kép} 4. A görög kereszt négy szára egyforma hosszú. A körkeresztre emlékeztet. Már sajátos értelemben vett keresztény jel, melyet számos tárgy díszítésére sokszorozva használnak. {kép} 5. A latin kereszt követi a legvalószínűbb történeti kereszt alakot, melyen Krisztus meghalt üdvösségünkért. {kép} 6. Az András-kereszt Szt. András apostol vértanúságának jele. {kép} 7. A villáskereszt a keresztvízre való rálehelés formája, melyet az idôk folyamán a görög Pszi betűként értelmeztek. Eredetileg valószínűleg életfa-jelkép. {kép} 8. A kettôs kereszt felsô kisebb vízszintes szára a kereszt felirattáblájára utal. Apostoli keresztnek is nevezik, az érsekek és pátriárkák címerjele. Ha Szt. István király nem is kapott II. Szilvesztertôl pápai követi méltóságot, de ôt is, utódait is számos kiváltsággal halmozták el a pápák. Ezért a koronázáskor a király elôtt kettôs keresztet vitt egy püspök. A magyar címerbe is így került be (,,magyar kereszt''). {kép} 9. Az érseki kereszttôl való megkülönböztetésül a pápai kereszthez egy harmadik vízszintes szárat is illesztettek. Pápák ábrázolásán látjuk a hármas pápai keresztet. {kép} 10. Az orosz ortodox kereszten a harmadik, ferdén álló szár a felfeszített Krisztus lábtámaszára utal, de az alsó szár az ,,igazság mérlegét'' is jelenti. {kép} 11. A talpaskereszt négy szárához merôleges végzôdést kapcsoltak. Ilyen forma feltűnik már a Meroving idôkben (6--8. sz.). {kép} 12. A jeruzsálemi kereszt: egy nagyobb keretében négy kisebb kereszt Krisztus öt szent sebére utal. A Szent Sír lovagjai viselték fehér palástjukon. {kép} 13. A máltai kereszt a johannita lovagok (Máltai Lovagrend) jelvénye. Nyolc csúcsát a nyolc boldogságra vonatkoztatják. AM ======================================================================== keresztkút, keresztelôkút (lat. fons baptismalis) • A keresztelés helye a ô, az a hely, ahol a keresztvíz folyik, vagy azt (húsvéti idôben) ôrzik, legyen valóban méltó arra, hogy ott vízbôl és Szentlélekbôl újjászülessenek a keresztények. Akár egy kápolnában a templomon belül, vagy kívül van a ô, akár a templom valamelyik részében a hívek szeme elôtt, helyét úgy kell megválasztani, hogy a keresztség kiszolgáltatásánál minél több hívô részvételére nyújtson lehetôséget. A -->húsvéti gyertya helye -- a húsvéti idô kivételével, amikor is az oltár mellé helyezik -- a ô mellett van (vö. GyKSz 25). -->Húsvéti idôben a húsvéti vigília alkalmával megszentelt keresztvizet ôrizzük és használjuk. A liturgikus év egyéb idôszakaiban legyen a ô üres és példásan tiszta. Ha nincs a medencéjében rézbôl vagy esetleg nemesebb anyagból készült víztartó edény, igen tanácsos készíttetnünk könnyen tisztán tartható és kiemelhetô ô-betétet. Ezt a szertartás elôtt töltjük meg kellô mennyiségű természetes, tiszta vízzel (hideg idôben gondoskodjunk a megfelelô hômérsékletérôl is!), és csak közvetlenül a leöntéshez merítünk belôle a keresztelôkancsóval. Ha több gyermeket keresztelünk, a víz ne folyjon vissza a megkeresztelt gyermek fejérôl a medencébe (vö. MKPK elôszava a GyKSz-hoz). -->baptisztérium. * 11.; ( 1. ábra: Baptisztérium.) AM ======================================================================== keresztnév Már az ókeresztény korban szokás volt a keleti egyházban, hogy a -- >keresztség szentségének a kiszolgáltatásakor a gyermekeknek egy szent nevét adták, akinek hatékony közbenjárását remélték Istennél. A nyugati egyház a 13. sz.-tól írja elô, hogy ha a szülôk gyermeküknek nem valamely szent nevét adják, a keresztelést végzô pap tegye hozzá egy szent nevét, amit az -->anyakönyvbe is be kell írni. A keresztény szülôk számára a névválasztást segíti: Fekete Antal: Keresztneveink, védôszentjeink, Ecclesia, Bp. 1974; A szentek élete, I. (szerkesztette Diós István), Szent István Társulat, Bp. 1984., II. 1988. VI ======================================================================== keresztség (gör. baptidzein = ‘alámeríteni’) • A keresztségbe való beavatás három szentsége közül az elsô a ô. Nemcsak a pogány vallások beavatási rítusaitól különbözik alapvetôen, hanem még az ÓSZ-i tisztulásokat is messze felülmúlja. Erejét Krisztus halálából és feltámadásából nyeri, így akik megkeresztelkednek, vele együtt eltemetkeznek a halálba, és a halálon gyôzedelmeskedve vele együtt feltámadnak (Róm 6,3--5; Kol 2,12- -14). A megkeresztelt a ôben új teremtmény lesz (2Kor 5,17), és általa belép az új élet kapuján (Jn 3,5), elfordul a bűntôl, és Istenhez tér. Az Atya szeretetébe fogadja és így Isten gyermeke lesz (1Jn 3,1), ,,örököse Istennek, és társörököse Krisztusnak'' (Róm 8,17). Az apostolok Jézustól kapták a megbízást az evangélium hirdetésére és a ô kiszolgáltatására (Mt 28,19; Mk 16,16). Elsôsorban felnôtteket kereszteltek, hiszen szükséges volt a Krisztusban való hit megvallása és a megtérés (Mk 1,15), de a gyermekek megkeresztelése sem volt idegen számukra. A megtérés és a hitvallás komoly felkészültséget igényelt (-- >katekumenátus), és az elôkészület egyes állomásai is liturgikus keretben történtek. A ôet ünnepélyesen szolgáltatták ki -->Húsvét vigíliáján alámerítéssel, késôbb leöntéssel. Így fejezôdött ki legjobban, hogy Krisztussal együtt meghal a régi ember, és a megkeresztelt feltámad új emberként. A keresztény életbe való beavatás másik két szentségében is részesült az Egyház új tagja (-->bérmálás és -->Eukarisztia), azonban a kereszténység terjedése és a gyermekkeresztelések miatt a három beavatási szentség különvált. Csak a kellôen felkészült katekument lehet megkeresztelni, de ugyanakkor részesüljön a bérmálás szentségében és a szentáldozásban is. Csecsemôk megkeresztelését legalább az egyik szülônek személyesen kell kérnie olyan idôpontban, amikor már az édesanya is részt vehet a szertartáson. Magánházakban, halálveszély kivételével, ne szolgáltassák ki a keresztséget. Igen fontos, hogy a keresztelendô gyermek szülei jelen legyenek a szentség kiszolgáltatásánál (GyKSz). Erre ôket gondosan fel kell készíteni, kifejtve, hogy feladatuk lesz gyermekük katolikus nevelése is. A szülôket a -->keresztszülôk segítik a keresztény nevelésben, a felnôtt megkeresztelteknek pedig szavukkal és hívô életükkel kell példát mutatniok. A ôet a területileg illetékes plébániatemplomban szolgáltassák ki, más templomban csak az illetékes plébános engedélyével szabad keresztelni. A ô rendes kiszolgáltatója a -->püspök, a -->pap és a -->diakónus, vagy azok hiánya, akadályoztatása esetében más erre megbízott személy. Szükség esetén bárki keresztelhet (ET 861. kán.). A felnôttek keresztelését lehetôleg maga a püspök végezze, aki utána azonnal megbérmálja az újonnan kereszteltet. Ha az ô megbízásából pap keresztel felnôttet, a bérmálás szentségében is részesítheti ôt. A keresztelés tényét a kereszteltek -->anyakönyvébe fel kell jegyezni. A ô kiszolgáltatásának rendje misén kívül: a gyermek fogadása, -- >igeliturgia, keresztelés (keresztvízszentelés, gonosznak való ellentmondás és -->hitvallás, keresztelés), a ô hatását megvilágító szertartások (krizmával való megkenés, fehér ruha és keresztelési gyertya átadása) és a befejezés. Mise keretében: gyermekek fogadása mise elején, az igeliturgia (vagy a vasárnapi vagy a -->rituális misékbôl); Hiszekegy helyett a keresztelési hitvallás, ôi egyetemes könyörgések, majd a keresztelés és a ô hatását megvilágító szertartások. Felajánlástól a mise a szokott rendben folytatódik. -- A ô formája: N. én megkeresztellek téged az Atya (leönti vízzel vagy megmeríti elôször) és a Fiú (leönti vízzel vagy megmeríti másodszor) és a Szentlélek nevében (leönti vízzel vagy megmeríti harmadszor). A ô tehát háromszoros leöntéssel, vagy az egész test (vagy csak a tarkó) háromszoros megmerítésével történhet. Ez utóbbi két módon csak a szülôk kifejezett kívánságára szabad keresztelni, sohasem akaratuk vagy tetszésük ellenére (az MKPK elôszava a GyKSz-hoz). Mivel a ô eltörölhetetlen jegyet hagy, ezért megismételhetetlen. Éppen ezért a nem katolikus keresztény közösségben megkereszteltek érvényesen részesültek a szentségben, -->befogadásuk esetében nem keresztelik meg újra ôket. Viszont, ha a kiszolgáltatás ténye vagy érvényessége kétséges, feltételesen ki kell szolgáltatni azt. A szükségô esetében a szertartásokat pótolni kell, kihagyva a keresztelést. * 12, 20. A bizánci rítusban a bérmálást is mindjárt kiszolgáltatják a ôgel együtt a csecsemôknek is. VI ======================================================================== keresztszülô Eredetileg kezességet vállaltak a keresztelendôért ( -- >katekumenátus), akit ajánlottak, az oktatások alatt segítették és figyelemmel kísérték. A gyermekkeresztelés elterjedésével ígéretet tesznek, hogy a szülôket segítik a megkeresztelt gyermek hitben való nevelésében. ô az a 16 éven felüli gyakorló katolikus lehet, akit az egyházjog ettôl nem tilt el (pl. ha csak polgári házasságban él, nem volt elsôáldozó, nincs megbérmálva, a keresztelendô apja vagy anyja stb.). (Vö. ET 872--874. kán.) Vagy keresztapát és keresztanyát, vagy egy keresztapát és egy keresztanyát válaszszanak. Kettônél több ô nem alkalmazható. Nem katolikus megkeresztelt személy csak egy katolikus keresztszülôvel együtt és csak mint a keresztség tanúja fogadható el (ET 873--874). A ô hiánya miatt nem tagadható meg a keresztség kiszolgáltatása. Hasznos, ha a ô látja el a bérmaszülôi tisztet (ET 893). * 12, 20. VI ======================================================================== keresztút (lat. via crucis) • Népi áhítatgyakorlat, amely emlékezetbe idézi Jézus szenvedésének egyes állomásait. (-->Praeorator, IV.) A ô mai szokásos 14 állomása (-->stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektôl származik. Az 1700- as években terjedt el a ô templomi elhelyezése, falra helyezett 14 fakereszt és ábrázolások formájában. Az áhítatot az elôimádkozó (pap vagy hívô) vezeti, a közösséggel együtt állomásról állomásra haladva. Az Egyház -->búcsúkat is engedélyez, amelyeket akkor is elnyerhetünk, ha akadályoztatás esetében a stációk végigjárása helyett legalább fél órát Urunk szenvedésérôl elmélkedünk. Újabban 15. állomásként Jézus feltámadását is ábrázolják. A ôat megáldják. A szabadban álló, a helység közelében lévô dombra felvezetô ôi -->stációk népies neve kálvária. Rendszerint Golgota-jelenet vagy -->szentsír-kápolna áll a 14. stáció végén a dombtetôn. Ahol a körülmények megengedik, hasznos legalább a -->Nagyböjtben, -->Nagypénteken ott végezni a ôat. A sokszor műemléki értéket képviselô kálváriákat a plébániáknak karban kell tartaniok. * 11, 26. VI--AM ======================================================================== keresztvetés Önmagunk vagy mások megáldásának keresztény formája. A latin rítus szerint -->imádság elôtt és után, a püspöki és papi -->áldás fogadására, templom vagy útszéli kereszt elôtt elhaladva, önmagunknak szenteltvízzel való meghintésére a ,,nagy keresztvetést'' használjuk: lapos jobb kézzel a homlokunktól a mellünkig, majd a bal válltól a jobb vállig rajzolunk keresztet magunkra, miközben mondjuk: ,,Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.'' A püspök hármas, a pap egy keresztet rajzol a hívek felé, amikor megáldja ôket. A ,,kis keresztvetés'' az evangélium olvasása elôtt használt gesztus: hüvelykujjunkkal kis keresztet rajzolunk homlokunkra, szánkra és mellünkre, majd a pap szavaira válaszoljuk: ,,Dicsôség neked, Istenünk''. A ô jele rövid -- >hitvallás a Szentháromságról és a keresztáldozatban történt megváltottságunk örömérôl. Egyes szentségek kiszolgáltatásánál vagy olajjal vagy puszta ujjal kis keresztet rajzol a kiszolgáltató a hívôre. A szülôk nemcsak a -->keresztség vétele elôtt, hanem máskor is megáldhatják gyermekeiket homlokukra rajzolt kereszttel. Kis kereszttel megjelölünk tárgyakat is, pl. az Evangéliumos könyvet. A keleti egyházban a 12. sz.-tól terjedt el a háromujjas ô. A keleti keresztények a Szentháromságba vetett hitjelzésére teszik össze jobb kezük három elsô ujját, két behajtott ujjukkal pedig Krisztus isteni és emberi természetét jelzik. A keleti ô ôsrégi mozdulata: felülrôl lefelé, majd jobbról balra. A pap áldását fogadva jobb vállukról csak az áldás után viszik át kezüket a bal vállukhoz. AM--OL ======================================================================== keresztvízszentelés A Didakhé (2. sz.) szól az ,,élô víz'' használatáról, Tertulliánustól és Hippolütosztól kezdve pedig már mindig megszentelt vizet kívánnak a -->keresztséghez. Régi római vízszentelési imádság rövidített szövegét és egyszerűbb rítusát használja az Egyház a -->húsvéti vigília szertartásán. Az imádság kifejti a -->víz szimbolikus értelmét, a keresztség kegyelmét. Isten Lelke a vizek fölött lebegett a teremtés kezdetén, hogy a víznek megszentelô erôt adjon; a vízözön a bűn végét, a Vörös-tengeren való átkelés a szabadulást jelenti. Jézus megkeresztelkedését és kereszthalálát felidézve így könyörög a pap a keresztelendôért: Most tekints Egyházadra, kegyesen, és jóságod nyissa meg a keresztség forrását. -- A -->húsvéti idôn kívül minden keresztelésnél meg kell áldani a vizet. * 8, 12, 20. VI ======================================================================== kétszeri áldozás (napi) • Általános elv, hogy a hívô gyakran, akár naponként, de egy nap csak egyszer járuljon a szentáldozáshoz szentmise keretében, vagy megfelelô okból azon kívül (ET 918. k.). A hívô ismét megáldozhat, de csak olyan eukarisztikus ünneplés (mise) keretében, amelyen részt vesz (ET 917. k.), kivéve a halál vagy életveszély esetét (ET 921. k.). VI ======================================================================== két szín alatt való áldoztatás A ô a kenyér és a bor színe alatti vételét jelenti. A misézô püspök, pap (koncelebrálók) és a diakónus mindig két szín alatt áldoznak. Az apostoli idôktôl kezdve a hívôknél is ez volt a szokás, de emellett egy szín (csak a kenyér színe) alatt áldoztak otthon a betegek és a remeték. A 12. sz.-tól kezdôdôen az egy szín alatt való áldoztatás lett általános, részben gyakorlati (sok áldozó), részben az Eukarisztiáról szóló dogmatikai tanítás kidolgozása miatt. A lényege: az Eukarisztiában a kenyér színe alatt is az egész Krisztus van jelen az alapító szavak erejénél fogva. A husziták (kelyhesek) erôteljesen követelték a ôt, melyet a Konstanzi Zsinat (1415) megtiltott, majd a Trid. az Eukarisztiáról szóló tanítás tisztázása után a ô gyakorlatát a pápa döntésére bízta. Ez a celebránson kívül csak a kenyér színe alatt való áldozást engedte meg. A lI. Vat. ismét lehetôvé tette a ôt a következô indoklással: ,,...az Eukarisztia lakomajellege beszédesebben áll elôttünk. Világosabban kifejezésre jut az az isteni akarat is, amely az új és örök szövetséget az Úr vérével szentesítette, és jobban felismerhetô az a szoros kapcsolat, amely az eukarisztikus lakoma és az Atya országában reánk váró lakoma között áll fenn'' (RMÁR 240). Így lehet két szín alatt áldoztatni, ha mise keretében történik a keresztelés, házasságkötés, a szent Útravaló, a lektor- és akolítusavatás, szerzetesi fogadalomtétel stb. Ilyenkor a többi jelenlévô is két szín alatt veheti magához az Urat. A misében liturgikus szolgálatot végzôk, más alkalmakkor pedig a misézô pap belátása szerint (pl. lelkigyakorlatok, kisebb közösségek miséin stb.) lehet két szín alatt áldoztatni (vö. RMÁR 242; 21 OLT/ 1973). A ô történhet: 1. kehelybôl való ivással; 2. bemártással; 3. szívócsôvel; 4. kiskanállal. Az MKPK 1967. szept. 13-án kelt utasítása szerint legalkalmasabb a bemártással történô ô. A Szentostyát a pap a szent Vérbe mártva mondja: Krisztus Teste és Vére. Az áldozó válasza (Ámen) után a nyelvére helyezi az Eukarisztiát. Ebben az esetben nem lehet kézbe áldoztatni. De megengedett nászmisén a jegyeseket, valamint felnôttkeresztelésnél, és lelkipásztori szempontból indokolt más alkalommal is a kehelybôl való ivással áldoztatni. -->A bizánci egyházban mindig megmaradt a ô gyakorlata. A pap az áldoztató kanál (-- >protészisz, elôkészületi oltár) segítségével áldoztat. * 25. VI ======================================================================== kézbeáldoztatás A 9-10. sz.-ig általános áldozási forma volt a ô. Ezt az ôsi hagyományt a II. Vat. után újra felelevenítette az Egyház. Magyarországon 1986. szept. 1-jétôl a hívô a két áldozási mód közt szabadon választhat (nyelvre helyezés és ô). Az áldozó jobb kezét maga elôtt felemeli, erre teszi bal kezét, majd a pap szavára (Krisztus Teste) felel (Ámen), míg az Oltáriszentséget bal kezébe helyezik. A Szentséget még az áldoztatás helyén -- esetleg egy lépést oldalt lépve -- azonnal, de kapkodás nélkül, jobb kezével magához veszi és a helyére megy. Az áldozás módjának szabad megválasztását az egyházi rendelkezés 1999-ben ismét megerôsítette. VI ======================================================================== kezdôének (lat. introitus, ‘bemenetel’, mai neve: antiphona ad introitum) • Története a római misében összefonódik a pápáknak a 4. sz.-tól a 14. sz.-ig gyakorlatban levô stációs istentiszteletével, melyen a gyülekezô templomban a pápa megérkezésétôl a körmenet indulásáig, majd a -- >stációs templomba érkezéstôl a mise kezdetéig volt -->zsoltár- és azt keretezô -->antifónaéneklés. Hagyományos elôadása: antifóna -- zsoltárvers(ek), -->doxológiával lezárva -- antifóna. Az introitusok hangulatilag változatos, kifejezô, gyakran friss, lendületes, a szövegre egyedileg komponált, néha rá alkalmazott, neumás stílusú darabok, melyekhez a zsoltárverseket is neumás tónusokban énekeljük. Valójában liturgikus nyitányok, olyannyira, hogy kezdôszavuk sokszor a mise (-->Requiem, -->Rorate), vagy egyenesen a liturgikus nap megjelölésére szolgál (Gaudete, Laetare vasárnapok). A ô népénekkel való helyettesítésére vonatkozó tudnivalókat l. -->népének. * 5 BP ======================================================================== kézfeltétel, kézrátétel (lat. manus impositio, gör. khirotészia) • A ô ôsi felfogás szerint erôt ruház át. Ezért szerepel ô bizonyos áldásoknál (-->katekumenek, beteg megáldása, újmisés áldás, mise végén ünnepélyes áldás kitárt karokkal). Az Egyház kultuszában különös jelentôségűek a szentségeknél alkalmazott ôek, ilyen ô szerepel a bérmálásnál, a diakónus-, pap- és püspökszentelésénél; a ô egyik formája az is, amikor a gyóntató kezét a gyónó felé felemelve mondja el a feloldozás elôtti imát, melyet kereszt jelével fejez be a feloldozás szavai alatt. ô szerepel a misében az -- >epiklézisz alatt, amikor a celebráns az áldozati adományokra a Szentlélek erejét hívja le az átváltoztatás elôtt. A -->keresztség kiszolgáltatásánál az olajjal való megkenés elôtt a keresztelô kitárt kézzel imádkozik a keresztelendô(k)ért. Ugyancsak a házasságkötésnél kitárt kézzel ad áldást a pap a jegyesekre. AM ======================================================================== kézmosás Elôször gyakorlati célt szolgált az adományok átvétele után. Lelki értelmet csak késôbb kap. Rómában még a 14. sz.-ban is ismeretlen volt a misében. A pap a ô alatt imádkozza: Mosd le, Uram, bűneimet és vétkeimtôl tisztíts meg engem! (Vö. Zsolt 26/25/6) VI ======================================================================== kéztörlô kendô A misében lévô kézmosás után a celebráns ezzel törli meg ujjait. AM ======================================================================== kiengesztelôdés szentsége -->bűnbocsánat szentsége ======================================================================== kihirdetés 1. A házasság ôének célja bizonyosságot szerezni arról, hogy a házasság megkötését semmiféle akadály sem gátolja. Az egyetemes jog részletekbe nem bocsátkozik, de a helyi egyházjog továbbra is érvényben tartja a ô régi gyakorlatát. 2. A megyéspüspök vagy a rendi elöljáró elrendelheti, hogy a diakónussá vagy a pappá szentelés elôtt a jelölt alkalmasságáról ô útján is bizonyságot szerezzen. VI ======================================================================== kilenced (lat. novena) • Az ApCsel 1,13 skk. beszéli el, hogy Jézus mennybemenetele után tanítványai mindannyian egy szívvel-lélekkel állhatatosan imádkoztak Máriával, Jézus anyjával és az asszonyokkal, amíg el nem jött a Szentlélek. Ez a kilenc napig tartó ima a ô eredete. Különösen a barokk korban lett népszerű -->áhítatgyakorlat, amely abból állt, hogy bizonyos imákat kilenc napon át imádkoztak, egyénileg vagy közösségben. Ez történhetett ünnepek vagy fontos életfordulók elôkészítésére, személyes vagy közösségi szükséghelyzetekben lehetett bensôséges könyörgés segítségért is. Az új egyházi naptár szerint ,,az Urunk mennybemenetele utáni köznapok -- Pünkösd szombatjáig bezárólag - - a Vigasztaló Szentlélek eljövetelét készítik elô'' (EÉSZ 26). A Pünkösd elôtti hétköznapok mindegyikének saját miseszövege van, melyek arra emlékeztetnek, hogy Krisztus megígérte a Szentlélek küldését. A nagykilenced népáhítatgyakorlat, amely kilenc egymás után következô hónap elsô péntekjén a -->bűnbocsánat szentségéhez való járulásból és - ->áldozásból áll, Jézus Szent Szíve tiszteletére. AM ======================================================================== Kisasszony napja = Kisboldogasszony -->Mária-ünnepek ======================================================================== Kisboldogasszony -->Mária-ünnepek ======================================================================== kisebb rendek A II. Vat. elôtt úgy tekintették az -->egyházi rend szentségét, amely négy kisebb és négy nagyobb rendre tagozódik. A ô közé számított az ostiarius (ajtónálló), a lector (felolvasó), az exorcista (ördögűzô) és az acolithus (gyertyavivô). A nagyobb rendek a -->szubdiakonátus, a -- >diakonátus, a -->presbiterátus (papság) és az episcopátus (püspökség) voltak. VI. Pál 1972. aug. 15-én kelt ,,Ministeria quaedam'' apostoli levelével a ô közül csak a -->lektor és -->akolitus szolgálatát tartotta meg, a többit a szubdiakonátussal együtt megszüntette. -- >egyházi rend. * 6. AM ======================================================================== kommentátor Liturgikus szolgálata abban áll, hogy magyarázataival és figyelmeztetéseivel segítse a mise és egyéb szertartások jobb megértését, és a hívek tevékeny részvételét. Magyarázatait gondosan készítse el, rövid és világos irányítást adjon, kerülje a rögtönzéseket. Alkalmas helyen álljon, a hívek elôtt. Kiképzésükre gondot kell fordítani. VI ======================================================================== Kompletórium -->Befejezô imaóra, -->zsolozsma ======================================================================== koncelebráció (lat. concelebratio’ = együttmisézés’) • A ô több papnak (püspöknek) egy idôben, ugyanazon oltárnál való misézése. Az Egyházban, Keleten és Nyugaton egyaránt -- legalábbis a különösen fontos alkalmakkor -- szokásban maradt a ô (pl. püspök- és papszentelésen). Az elsô 7-8 sz. természetes eukarisztikus ünneplése a ô volt, amikor a püspök a köréje gyűlt papokkal, diakónusokkal és segédkezôkkel az egész helyi egyház közösségének együtt mutatta be a misét. Ennek formája a csendes ô volt: az eukarisztikus imát egyedül a püspök imádkozta, a jelenlévô papok igehirdetéssel, az adományok összegyűjtésével és elôkészítésével, a szentáldozás kiosztásával segédkeztek. A 9-10. sz.-tól kezdve lelkipásztori szükségbôl is, de szemléletváltozásból is a papok magánmiséi kerültek elôtérbe. A középkortól kezdve egy idôben számos mellékoltáron miséztek, különösen a kolostorokban. A lit. ref. egyre jobban igényelte a ô felújítását, nemcsak gyakorlati okokból (sok pap összejövetele alkalmával, nagyobb szerzetesi közösségek misézési nehézségei miatt). A LK 57 kijelenti: ,,A zsinat jónak látja kiterjeszteni az együttmisézés lehetôségeit''. A II. Vat. által megszabott kört a Rítuskongregáció dekrétumai egyre jobban tágították, míg végül a RMAR 153--208. pontja részletesen kifejti a ô alkalmait és végzési módját. ,,Az együttmisézés (koncelebrálás) alkalmas módon fejezi ki a papságnak, az áldozatnak és Isten egész népének egységét.'' Továbbá: ,,Fokozottan kell értékelni az együttmisézést, amit a megyéspüspök végez egyházmegyéje papjaival, fôleg Nagycsütörtökön a -- >krizmaszentelési misében, egyházmegyei zsinat vagy lelkipásztori látogatás idején. Ugyanezen okból ajánlatos az együttmisézés, valahányszor a papok találkoznak püspökükkel, akár lelkigyakorlaton, akár más gyűlésen. Ezekben az esetekben ugyanis fokozott mértékben lesz szemléletessé elôttük a papi rend és az Egyház egysége, amely egyébként is megmutatkozik minden együttmisézésnél.'' A ô mindenkor ajánlatos, amikor lelkipásztori szempontok nem indokolják a papok egyenkénti misézését. Mégis minden papnak megmarad a szabadsága arra, hogy egyénileg misézzen, de nem akkor és ott, ahol ô folyik (ET 902). ,,Ha a mise már elkezdôdött, már senki sem kapcsolódhat be a koncelebrálásba'' (RMÁR 156). A liturgia ôt ír elô a püspök- és papszentelési misében, Nagycsütörtökön, mind a krizmaszentelési, mind az esti mise alkalmával, zsinatok, püspöki összejövetelek és szinódusok miséin és az -- >apátbenedikálás miséjén. A koncelebrálók is kazulát viselhetnek, de elég, ha albát (nem karinget) és stólát vesznek fel. A ô-hoz ajánlatos a hagyományos vászon alba és keskeny stóla megújítása (-->liturgikus öltözetek). A fôcelebránsnak azonban mindig a teljes liturgikus öltözetet kell viselnie, tehát -->kazulát is. A koncelebránsoknak nemcsak az átváltoztatás szavait kell mondaniok, hanem mindazt, amit az együttmisézésre vonatkozó szabályok elôírnak (RMÁR 164--199). A mozgásokat és mozdulatokat illetôen így rendelkezik az RMÁR: A bevonulásnál megcsókolják az oltárt, az igeliturgia alatt a koncelebrálók kijelölt helyükön ülnek illetve felállnak ugyanúgy, mint a fôcelebráns. A -->prefáció kezdetén az oltárhoz mennek, és azt úgy veszik körül, hogy a szertartásokat ne akadályozzák, s a hívek azt jól láthassák. Az -->eukarisztikus imában azokat a szövegeket, amelyek minden koncelebrálóra tartoznak, a koncelebrálók valamivel halkabban mondják, hogy a fôcelebráns hangja jól hallható legyen. Az -- >epiklézisznél a koncelebrálók mindkét kezüket az adományok fölé terjesztik, az átváltoztatás szavainál a kenyér és bor felé kinyújtják jobb kezüket. Amikor a fôcelebráns az -->úrfelmutatás után térdet hajt, a koncelebrálók mélyen meghajlanak. Az egyes eukarisztikus imák meghatározott részeit egy-egy koncelebráló imádkozza egyedül. Az egyedül vagy együtt imádkozott részeknél a koncelebránsok kitárják karjukat. Az áldozás elôtt Krisztus Testét tisztelettel jobb kezükbe veszik, bal kezüket pedig a Szentostya alatt tartják. Majd a fôcelebráns áldozása után vagy Krisztus Testével áldoznak, vagy a szent Vérbe mártva veszik azt magukhoz. A szent Vért magukhoz vehetik a koncelebrálók ezenkívül úgy is, hogy isznak a kehelybôl (RMÁR 200). Áldozás után visszatérnek helyükre, majd a mise végén az oltárnál elvégzik a kellô tiszteletadást, de csak a fôcelebráns csókolja meg az oltárt. A keleti ortodox egyházakban megmaradt a csendes koncelebrálás, az -- >anaforát csak a püspök mondja. A görög katolikusoknál az átváltoztatás szavait halkan együtt mondják a fôcelebránssal. * 5. (22. ábra: Liturgikus öltözet (nyugati) H, I = koncelebrációs alba.) AM ======================================================================== konklúzió -->befejezés (liturgikus imáé) ======================================================================== konopeum (gör. konópion = ‘szúnyogháló’) • 1. Az ôsegyházban lepellel borították le a megôrzött Eukarisztiát. A Trid. után Borromei Szt. Károly újította fel ezt a szokást, és elrendelte egyházmegyéjében az egész -->szentségház sátorszerű leborítását a ônak nevezett lepellel. A Rítus Kongregáció elrendelte a szentségház elôtti selyembôl, lenbôl, vászonból legalább függönyszerű ô használatát, ez azonban csak kevés helyen ment át a gyakorlatba. Az RMÁR nem tesz róla említést, használata szinte teljesen megszűnt. 2.ô az oltár -->baldachin-építményének régi neve. VI ======================================================================== konták, kondák (gör. kontakion, szláv: kondak = ‘ünnepi ének’) • A ô ének, amely röviden, tömören, képletes kifejezések nélkül szól az ünnep tárgyáról. Szinte minden bizánci rítusú istenszolgálatban elôfordul. Legszebbnek a karácsonyi ôot tartják. ,,Ma Szűz a legfelsôbb Lényt szüli, és a föld a Befogadhatatlannak istállót ajánl fel...'' Sok ô megírása fűzôdik Dallamszerzô Szt. Román (Rómanosz Melódosz) nevéhez. A ô néven ismert versszak tulajdonképpen egy hosszú himnusz elsô része. OM ======================================================================== konventmise Valamely szerzetesi közösség vagy káptalani testület ,,közösségi miséje''. Illô, hogy énekelt mise legyen, amelyen a közösség minden tagja tisztségének megfelelôen vesz részt, a papok pedig koncelebráljanak. A ôhez csatlakozhat a napi -->zsolozsma valamelyik része, amelyet együtt (in choro) imádkoznak. VI ======================================================================== korális ruha (lat. habitus choralis, vestis choralis = ‘öltözet, melyet »in choro«’, a -->kórusban viselnek) • Tágabb értelemben a ô azt az öltözetet jelentette, amelyet a -->celebránson és a felszentelt -- >segédkezôn (-->diakónus), kívül a liturgikus cselekmény résztvevôi viseltek (papok, papnövendékek: -->reverendát, -->karinget; ministránsok -->ministránsruhát). Szűkebb értelemben a -->zsolozsma közös végzésére kötelezett közösségek (káptalan, monasztikus és egyéb szerzetesközösség) kórusruhája e liturgikus cselekmény közben. A káptalan tagjai lila -->mocétumot, a szerzetesközösségek -->kukullát, - ->kappát vagy -->karinget vettek fel ez alkalomra. A II. Vat. után a CE (56--57; 1199--1210) a -->liturgikus öltözetektôl megkülönbözteti a ôkat, amelyeket a püspökök, bíborosok, prelátusok és kanonokok viselnek (saját egyházmegyéjük területén kívül is), ha nem -->celebránsai vagy koncelebránsai a liturgikus cselekménynek (-->koncelebrálás). Ilyenkor a püspökök lila reverendát és -->cingulumot, karinget és lila mocétumot, -->pileolust, -->birétumot, valamint -->mellkeresztet viselnek. A bíborosok ôja ugyanaz, mint a püspöké, csak a lila szín helyett piros az öltözék színe. Püspök (bíboros) ôra veszi fel a miseruhát, ha -->fogadással kezdôdô fôpapi misét mutat be. A -- >prelátusok öltözete csak annyiban tér el a püspök ôjától, hogy birétumuk fekete, lila bojttal. A káptalanok valóságos kanonokjainak ôja a reverenda fölé felvett karing és fekete vagy szürke mocétum. A káptalani szabályzat és kiváltság ettôl eltérô öltözködési jogot írhat elô. A szerzetesközösségek hagyományos ôja a II. Vat. után változatlan maradt. VI ======================================================================== korona -->püspöksüveg ======================================================================== korporále (lat. corpus = ‘test’, ti. ‘az Úr Teste’) • Négyszögletes oltárterítô, amely eredetileg az egész oltárt befedte az adományok elôkészítésekor. Késôbb kb. 60 x 60 cm-es méretűre kisebbedett. A felajánlás elôtt a ôt -->burzában viszik a kehellyel együtt az oltárra, és csak akkor terítik ki. Addig az -->asztalkán tartják, majd áldozás után újra felszedik, és a kehellyel együtt ismét az asztalkára viszik. -- A misében és a misén kívül mindig a ôra helyezik azokat a szent edényeket, melyekben Oltáriszentség van. Ezért a -->tabernákulumban is állandóan ki van terítve. * 5. AM ======================================================================== Korpusz -->Corpus ======================================================================== kórus (gör. khorosz = ‘körtánc’, ‘karének’, ‘az énekesek, a kar helye’) • 1. A karban imádkozók vagy éneklôk helye a templomban. Elsôsorban a székesegyházakban és szerzetesi templomokban a -->szentély és a -->hajó között párhuzamosan egymással szemben álló -->stallumok jelentik a ôt. A barokk templomokban a templom bejárati része fölé boltozott, nagyobb, emeletes orgonakarzatot, ôt építettek, ahol a már világiakból álló, többszólamú énekkar szerepel, és énekli a misék -->ordináriumát és a -- >propriumokat. Ma a legtöbb templomban itt áll az orgona, ahonnan a -- >kántor a -->népéneket vezeti. Újabb templomokban az énekeseket a -- >liturgikus tér közelében helyezik el, hogy közvetlenebbül kapcsolódhassanak be a mise szertartásába. 2. Azok közössége, akik részt vesznek a liturgia (énekes) végzésében. Ennek nagyobb részét a -->zsolozsma alkotja. Így pl. a szerzetesközösségeknek a liturgiában részt vevô tagjait nevezzük ônak. 3. Annak a cselekménynek a neve, amelyet a ô végez. llyen értelemben ô a káptalani és szerzetesi közös zsolozsma. 4. A liturgikus (többszólamú) énekkari szolgálatot végzô kar neve is ô. AM--BP ======================================================================== könyörgés (lat. oratio -- ‘beszéd’, ‘imádság’) • Az -->Eukarisztia ünneplésében három olyan ô szerepel, melyek imádkozása sajátosan a -->celebráns feladata: mégpedig a könyörgés (collecta), a felajánlási ô (oratio super oblata) és az áldozás utáni ô (oratio post communionem). Ezeket a ôeket a pap, aki Krisztus személyét képviselve a közösség elöljárója, Istenhez intézi az egész szent nép és minden jelenlévô nevében. Méltán nevezzük ezeket elöljárói imáknak (orationes praesidentiales). Hagyományos szerkezetük: 1. Isten megszólítása, 2. egy vagy több indokolás, 3. a szorosan vett kérés, 4. valamilyen cél kifejezése, 5. - ->befejezés. Saját könyörgésük van a fôünnepeknek, ünnepeknek, kötelezô emléknapoknak, kiemelt hétköznapoknak (pl. ádventi, nagyböjti hétköznapok). Formája: Az elsô és harmadik ônél a celebráns felszólítására (Könyörögjünk!) rövid csend, majd utána kitárt karral a ô következik a megfelelô -->befejezéssel. A felajánlási ôt a celebráns felszólítás nélkül, kitárt karral imádkozza. A hívô közösség a ôre -->ámen válaszával fejezi ki egyetértését. ô a misén kívül szerepel a -- >szentségek és -->szentelmények kiszolgáltatásánál és a -->zsolozsmában is. * 5. VI ======================================================================== könyörgô napok -->évnegyedes napok ======================================================================== körmenet (lat. processio = ‘felvonulás’, ‘körmenet’) • Ünnepi istentiszteleti vonulás, melyben a -->celebráns a -->segédkezôkkel a szertartás helyére vonul (a templomban); vagy valóban ,,kör-menet'' Oltáriszentséggel vagy anélkül a szabadban bizonyos ünnepi alkalommal. Ebben különbözik a -- >zarándoklattól, melynek célja egy -->kegytemplom elérése gyalog vagy járműveken. A keresztényeknél az ókorban a polgári élet adta a példát az ünnepi vonulásra. Még az üldözések idején is felvonulással kísérték a temetôbe a halottaikat. Majd Konstantin császár kora óta a pápa és a püspökök az állami tisztségviselôk mintájára jogot kaptak arra, hogy ünnepi menettel vonuljanak be templomukba. Magában a mise kialakuló rendjében is létrejött az adományokkal az oltárhoz vonulás, áldozáshoz, evangélium felolvasásához való vonulás, melyet énekkel kísértek. Kisebb és nagyobb -->bevonulást ismer a liturgia (a templom fôkapujától, vagy a sekrestyébôl). Az ünnepi ôek gazdag formát öltöttek a középkor és a barokk kor idején (-->áldások, bűnbánati ôek, szentségi ôek stb.). A ô élén a keresztet viszik (gyertyák között); szokás a különbözô testvérületek és egyesületek vallási motívumokkal díszített zászlóinak a ôben való vitele. Ma az egyetemes egyházban általános az úrnapi ô (-- >Úr ünnepei) Oltáriszentséggel, melyet -->baldachin alatt visz a pap, és négy oltárnál áll meg, ahol evangéliumi perikópa, könyörgés és szentségi -->áldás van. A Római Szentszék az úrnapi ôet nem tekinti hivatalos liturgikus cselekménynek, hanem az áhítatgyakorlatok közé sorolja, melyet a püspökre (püspöki karra) bíz, hogy azt elrendelje és szertartását megállapítsa. Hazánkban nagy népszerűsége van a Nagyszombat délutánján tartott feltámadási ônek, melynek összeegyeztetése a -->húsvéti vigíliával lelkipásztori feladat. * 26. - ->Praeorator, IV. Húsvéti körmenet, Úrnapi körmenet. AM ======================================================================== köszöntés (lat. salutatio) • A mise elején a -->keresztvetés után a -->pap a nép felé fordulva kitárja kezét és köszöntô szavakat mond valamelyik formulával: ,,A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítô ereje legyen mindnyájatokkal!''; ,,Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentôl és Urunktól, Jézus Krisztustól!'' (Róm 1,7); vagy a legismertebb és gyakran elôforduló: -- >Az Úr legyen veletek! A püspök így köszönti az egybegyűlt közösséget: Békesség veletek! -- A válasz minden ôre: És a te lelkeddel! Ha a szertartás vezetôje nem egyházi rendben lévô személy (pap nélküli liturgiánál) -- így köszönti a jelenlévôket: Testvérek, magasztaljuk a mi Urunk, Jézus Krisztust, aki szeretett minket, és áldozatul adta magát értünk. -- A válasz: Ámen. * 5, 11. VI ======================================================================== kötelezô ünnep (lat. festum de praecepto) • A vasárnapot, mint a húsvéti misztérium ünnepét apostoli hagyomány alapján az egész Egyházban ôseredeti ôként kell megtartani. Meg kell ünnepelni továbbá Urunk, Jézus Krisztus születésének napját, a Vízkeresztet, Krisztus mennybemenetelét, Szent Testének és Vérének ünnepét (-->Úrnapja), Szűz Máriának, mint Isten Anyjának napját, Szeplôtelen Fogantatását és Mennybevitelét, Szt. József, Szt. Péter és Pál apostol, valamint Mindenszentek napját. A -- >püspöki konferencia azonban az Apostoli Szentszék elôzetes hozzájárulásával a ôek közül egyeseket eltörölhet vagy vasárnapra helyezhet át (ET 1246). Magyarországon az MKPK vasárnapra helyezte a -->Vízkeresztet, Urunk - ->mennybemenetelének, Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepét (-- >Úrnapja); kötelezô ünnep helyett ajánlott ünneppé tette a Boldogságos Szűz Mária Szeplôtelen Fogantatását (dec. 8., az erdélyi egyházmegyékben kötelezô ünnep), Szt. József ünnepét (márc. 19.), Szt. Péter és Pál apostolok ünnepét (jún. 29.) és -->Mindenszenteket (nov. 1.). Kötelezô ünnep: Urunk születésének ünnepe (-->Karácsony) dec. 25., Szűz Máriának, Isten Anyjának ünnepe (jan. 1.) és Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevételének ünnepe (aug. 15.). Vasárnap és más kötelezô ünnepeken a hívôk kötelesek teljes misén részt venni; tartózkodjanak továbbá azoktól a munkáktól, amelyek az Istennek kijáró liturgikus tisztelet megadását vagy a lélek és test kellô pihenését, és az Úr napjának sajátos vidámságát akadályozzák (ET 1 247). A keleti egyház az ünnepek áthelyezését és az ebbôl fakadó gyakorlatot nem ismeri. AM ======================================================================== közbenjáró imák -->eukarisztikus ima ======================================================================== köznapok (mai lat. feria = hétköznap; ókori lat. feriae = ünnepnapok. Az ÚSZ népe minden napot ünnepnek tart a megváltás óta) • 1. A ô a -- >vasárnapokon és -->ünnepnapokon kívül esô hétköznapok. Ezeken a megelôzô vagy más évközi vasárnap könyörgéseit és saját olvasmányait vehetjük a misében, de más -->votív mise, vagy -->alkalmi mise is mondható a ôon. 2. Vannak kiemelt ôok, melyek elônyt élveznek minden más ünneppel szemben. Ezek: 1. -->Húsvéti Szent Háromnap, 2. -->Hamvazószerda, 3. -- >nagyhét köznapjai, hétfôtôl Nagycsütörtökig bezárólag, 4. -->Húsvét nyolcadának napjai, 5. -->Halottak napja, 6. -->ádvent köznapjai dec. 17-- 24-ig bezárólag, 7. -->Karácsony nyolcadába esô napok, 8. -- >nagyböjt köznapjai. (Az utóbbi kettôn -->fôünnep és -->ünnep tartható). * 1. VI ======================================================================== közös misék (lat. Commune sanctorum) • A -->misekönyv és az -->olvasmányok könyvének részei, amelyek a szentek ünnepeire vagy emléknapjaira alkalmazható közös liturgikus szövegeket tartalmazzák. Innen kell, vagy lehet venni azokat a részeket, amelyek a -->szentek ünnepeinél nem találhatók. Ezek a következôk: a Boldogságos Szűz, az apostolok, a vértanúk, lelkipásztorok, egyháztanítók, szüzek, szent férfiak és nôk, köztük szerzetesek, a felebaráti szeretet gyakorlói és nevelôk miséi. Ezenkívül az egyes szövegeknél figyelembe kell venni a liturgikus idôt (pl. húsvéti idô) és egyéb meghatározó körülményt (pl. hithirdetô). Ezek a misék tartalmazzák: a -->kezdôéneket, -->könyörgést, felajánlási könyörgést, -->áldozási éneket, áldozás utáni könyörgést. * 5. VI ======================================================================== kreativitás (a liturgiában) • Az istentiszteletek szerkezete és szövegei (mise, szentségek kiszolgáltatása) a liturgikus könyvekben messzemenôen megállapítottak. Különösen szükség van erre a közösen mondott imákban és -->akklamációkban. De korán kialakultak az -->elöljárói imák és az - ->eukarisztikus ima kötött szövegei (bár ezeket csak példáknak, a rögtönzött imához való segítségnyújtásnak szánták, de lassanként kötelezô formákká váltak). A lit. ref. tág teret nyitott az istentiszteletekben a konkrét helyzet figyelembevételére, spontán szavakra, az adott pillanat alkotó (kreatív) megragadására. Erre elsôsorban az igehirdetésben nyílik lehetôség, továbbá a személyes hangú bevezetô szavakban, a szertartás közben mondható rövid utalásokban és magyarázatokban. Különös lehetôséget nyújt a ôra az -- >egyetemes könyörgések szövegeinek a helyi ünneplésnek, az adott nap örömeinek, gondjainak, szorongattatásainak vagy gyászának megfelelô összeállítása. Sokkal jobban figyelembe kellene venni, hogy éppen az egyetemes könyörgések közreadott szövegei nem kötelezôek, hanem alkotó módon követhetô példák csupán. Az új liturgikus könyvek maguk is bôven nyújtanak lehetôséget különbözô szövegek és szertartásrészek közti választásra. Ez a ônak oly tág teret nyit, melyet általában nem használnak ki eléggé. E téren az alapelv: ahol több szöveg vagy szertartás közt lehet választani, vagy azok valamelyik részének elhagyása, bôvítése, változtatása lehetséges (,,pro arbitrio'' = belátás szerint, ,,pro opportunitate'' = ha megfelelônek látszik), ez módot nyújt a -->celebráns személyes, vagy az adott közösség aktuális lelki igényeihez való dinamikus alkalmazkodáshoz. Ezzel az egész istentiszteletben a merev kötöttségekbôl, a gépies rutinból kilépve, a közösséget tevékeny részvételre inspiráló ô valósul meg. Ennek azonban több elôfeltétele van: a celebráns elôre válassza ki és ismerje meg a napi liturgikus szöveget, azt imádságos módon elmélkedje át; a -->segédkezôk és a közösség tevékenységét elô kell készíteni. Magát a liturgiát pedig áhítattal telt gesztusokkal és -->testtartásokkal, lélekkel imádkozzák és énekeljék. -->liturgikus cselekmények szépsége. AM ======================================================================== kredencia -->asztalka ======================================================================== kripta -->altemplom ======================================================================== Krisztus (gör. Khrisztosz) • A név a gör. ,,khrió'' = ‘felken’, ‘megken’ igébôl ered, és Fölkentet jelent, vagyis a héber ,,masiah'', illetve arám ,,mesiba'' görög megfelelôje. Az ÓSZ görög fordítása (LXX) gyakran használja a ,,Khrisztosz'' szót a királynak, Jahve fölkentjének jelölésére, illetve prófétai értelemben az eljövendô Messiás király megnevezésére. Az ÚSZ-ben sok más név közül végül a ,,Khrisztosz'' felségcím maradt meg Jézus neve mellett, a föltámadás utáni királyi ,,felmagasztalására'' utalva (ApCsel 2,36). Az ôskeresztény liturgia elsô hitvallása ez a ,,Khrisztosz'', illetve ,,Küriosz'' (gör. = ‘Úr’) szó lett, amely Jézus neve mellett az eltemetett és fölszentelt próféta királyi uralmára és messiási küldetésére utalt. Egy évtized alatt a ô név annyira fontos lett, hogy Szt. Pálnál már egymagában jelzi névelô nélkül Jézus személyét. A Márk által leírt evangélium szenvedéstörténete szerint Jézus maga fogadta el a messiási címet a fôtanács elôtt, amikor a fôpap megkérdezte: ,,Te vagy-e a ô, az áldott (Isten) Fia?'' (Mk 14,61) Az elsô keresztény közösség liturgiájának épp ô nevének segítségül hívása volt a megkülönböztetô sajátossága. Az ôsegyház tagjai azzal különültek el a jeruzsálemi zsidó kultusztól, hogy a szigorúan monoteista környezetben ôt Urukként imádták. Errôl tanúskodik ifjabb Plinius levele az 1. sz. fordulóján, amely szerint a keresztények ônak mint Istennek, himnuszokat énekelnek (10, 96, 7). S errôl tanúskodnak a legkorábbi vértanúakták is, pl. Szt. Polükarposzé: ,,Mi ôt el sem tudjuk hagyni, ... s mást tisztelni nem is tudunk. Ôt imádjuk, aki Isten Fia'' (17,2--3). -->Úr. OL ======================================================================== Krisztus jelenléte Már az ôsegyház liturgiájának alapja is ô volt: ,,Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük'' -- ígérte még földi életében a Megváltó (Mt 18,20). A jeruzsálemi szigorúan egyistenhívô környezetbôl kinôtt keresztény közösség kezdettôl fogva Urának és Istenének ismerte el Jézust, Tamás szavaival imádta ôt: ,,Én Uram, én Istenem!'' (Jn 20,28) Az ôskeresztények tehát nemcsak Jézus emlékét elevenítették föl a kenyértöréskor, hanem még a pogány Plinius kormányzó beszámolója szerint is ,,Krisztusnak mint Istennek, váltakozva karban himnuszokat énekelnek'' (Ep. 10, 96, 7). Krisztushoz mint megdicsôült Úrhoz szólt az egyik legôsibb, arám nyelven fennmaradt liturgikus ima: -->,,Maran atha'' vagy ,,Marana tha'' (1Kor 16,22), melynek legvalószínűbb jelentése: ,,Az Úr eljött!'' (Tehát az Úr jelen van!) A Katolikus Egyház máig is szilárdan vallja, hogy Alapítója jelen van Egyházának minden liturgikus cselekményében (-->Mediator Dei). A II. Vat. az LK-ban újra meg újra felhívta a figyelmet Krisztus papi működésére a liturgiában. Krisztus mindig jelen van Egyházában, de kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a misében a pap személyében, mert az áldozatot ugyanaz mutatja be a papok szolgálata által, aki a kereszten önmagát feláldozta. De kiváltképp jelen van az ,,eukarisztikus színek alatt''. Jelen van erejével a szentségekben, igéje által, és végül jelen van, amikor könyörög az Egyház közössége (LK 7). OL ======================================================================== Krisztus király ünnepe -->Fôünnep az utolsó évközi vasárnapon. Tárgya: Krisztus örök fôpapsága és mindenség fölötti királysága. XI. Pius rendelte el 1925- ben a Nikaiai Egyetemes Zsinat 1600 éves jubileuma alkalmából. Ezen a zsinaton emelte ki ugyanis az Egyház Jézus istensége mellett az Ô valóságos emberségét is. Így az ,,Istenembert'' megilleti a teremtett világ és az emberi társadalom fölötti uralom is. Az evangéliumokban kezdettôl fogva királyként szerepel (Lk 1,32--33; Jn 18,33-- 37). A mise -->Gloriájában így énekelünk: ,,Te az Atya jobbján ülsz: Irgalmazz nekünk! Mert egyedül Te vagy a Szent, Te vagy az Úr, Te vagy az egyetlen Fölség: Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsôségében. Ámen.'' * 1. BL ======================================================================== krizma (gör. khriszma = ‘kenet’) Az ÓSZ-ben királyok fölkenéséhez használták a békét és üdvösséget jelképezô igen finom -->olajat. A Messiás görög elnevezése (Khrisztosz) is a ô szóval közös tôbôl származik, és ,,fölkent uralkodót jelent. 1. A keresztény kelet a -->bérmálásnál és -->templomszentelésnél használja a több tucatnyi illatszerbôl összeállított ôt. A keleti pap nyomban a -->keresztelés után megbérmálja a fehér ruhába öltöztetett új keresztényt, megkenve ôval homlokát, szemét, orrát, száját, fülét, mellét, kezét és lábát ezekkel a szavakkal: ,,A Szentlélek ajándékának pecsétje. Ámen''. Már nagyhétfôn összeállítja az egyházfô a különféle fűszerek vegyületével kevert olajat (myron, müró), melyet a nagycsütörtöki Szent Liturgián szentel meg. Utána az egyházmegyék papjai mindnyájan ezzel a ôval végzik a -->bérmálást. 2. A római liturgiában balzsammal kevert -->olaj, melyet a -->püspök -->Nagycsütörtökön szentel meg. Elôször a Bragai Zsinat (563) említi a balzsam keverését az olajhoz. Az illatszerek jelentik a Szentlélek adományainak bôségét, jó illatát. Használatos a -->keresztségnél, a -- >bérmálásban, a -->pap- és -->püspökszentelésnél, -->templom- és -- >oltárszentelésnél. -->olaj, -->Nagycsütörtök. * 10. OL--BL ======================================================================== krizmaszentelési mise -->Nagycsütörtök ======================================================================== kukulla (új lat. cuculla = csuklyával ellátott köntös) • A Szt. Benedek reguláját követô monasztikus szerzetesek bô szabású kórusruhája, legtöbbször csuklyával ellátva. Színe a bencéseknél fekete, a cisztercieknél, trappistáknál stb. fehér. -- Ma az egyszerűbb szabású csuklyás -->albát is ônak nevezik; ez lehet -->lelkipásztori kisegítôk liturgikus ruhája is. (22. ábra: Liturgikus öltözet [nyugati].) AM ======================================================================== kultusz (lat. colere = ‘művelni’, ‘tisztelni’ igébôl: ‘tisztelet’, ‘istentisztelet’) • A keresztény ô természete szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek tiszteletét jelenti, vagy a liturgia szavaival élve, helyesebben: az Atyának Krisztus által a Szentlélekben való imádása. E ô sajátosságai: a) Szoros kapcsolatban áll az -->üdvösség történetével. Isten kinyilatkoztatta magát, igéje és különbözô jelek által meghívta az embert, és szövetségre lépett vele. Ennek alapja nem a kiszolgáltatottság és a megalázottság, hanem a szeretet és a hűség. b) A keresztény ô részesedés Krisztus istenemberi életében. Ô személyében és tetteiben teljessé tette az ÓSZ-i ôt. Részt vett a választott nép vallásos életében, és elítélte a szélsôséges törvénytiszteletet és az igazi lelkiség hiányát. Hirdeti, hogy saját teste az új templom (Jn 2, 19--21 ) és a jeruzsálemi templom ôa befejezôdik (Jn 4,21). A vele kezdôdô új istentisztelet: lélekben és igazságban imádni az Istent (Jn 4,22), amelyre a Szentlélek teszi alkalmassá követôit. c) Az Egyház Krisztus Teste és a Szentlélek temploma. Lélekben és igazságban végzi Isten tiszteletének ôát, és munkálja az emberek üdvösségét. A keresztény közösség ezért kezdettôl fogva tudatában volt annak, hogy szent papsággá kell válnia, hogy ,,Istennek tetszô lelki áldozatot'' hozzon Jézus Krisztus által (vö. 1Pét 2,5). Alapja a keresztség, követelménye pedig az állhatatosság az apostolok tanításának meghallgatásában, a testvéri egységben, a kenyértörésben és az imádságban (vö. ApCsel 2,38--41). Már az ôsegyház is a hét elsô napját az ,,Úr napjának'' nevezi, mert elsôsorban e napon végzi ôát. A ô kifejezése a liturgia, amely összhangban van az Egyház hitével és életének fejlôdésével. Magán viseli az ÓSZ nyomait, de az ÚSZ határozza meg. Egyes korok és kultúrák is alakítják. -->inkulturáció VI ======================================================================== Kyrie (gör. Kürie eleiszon, Khriszte eleiszon = ‘Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz’) • A római latin liturgiában eredeti görög nyelven megmaradt -->akklamáció. 529-ben vezette be a Vaisoni (Gallia) Zsinat a ô könyörgést a misébe és a zsolozsmában a Reggeli dicséretbe. Szt. Benedek Regulája is ugyanebben az idôben rendeli el, hogy a -- >zsolozsma imaóráit a ô könyörgése zárja. Nagy Szt. Gergely pápa korlátozta e könyörgések számát, és a misében az angyali karok vélt száma alapján 3 ,,Kyrie eleison'', 3 ,,Christe eleison'' és 3 ,,Kyrie eleison'' imádkozását rendelte el. Bár ezek az akklamációk mind Krisztushoz fordulnak, a középkorban szentháromsági értelmezést nyertek. A ô kibôvítésébôl keletkeztek a -->trópusok. Az RMÁR 1969-ben úgy intézkedik, hogy a mise bűnbánati része után kezdôdik a ô, hacsak magában a bűnbánatban már helyet nem kapott. Minthogy a ô olyan ének, amellyel a közösség az Úrhoz kiált és irgalmasságát kéri, mindenkire tartozik. De végezheti felváltva nép és a kórus, illetve a kántor. A ô akklamációi rendszerint kétszer hangzanak el, de ha a zenei alkotások úgy kívánják, többször is ismételhetôk. Nem zárja ki az RMÁR a ôbe rövid trópusok beiktatását sem. -- Ha a ôt nem éneklik, akkor mondani kell. (RMÁR 30.) * 5. AM ======================================================================== laikus (gör. laikosz -- laos = ‘nép’ -- ‘néphez tartozó ember’) Az ÚSZ-ben megkülönböztetô elnevezése azoknak, akik Isten népe lettek, míg azelôtt nem voltak azok (vö. 1Pét 2,10). Az ôskeresztény egyház szóhasználatában az egyházi hierarchiához (püspök, pap és diakónus) nem tartozó személyek a ôok, akik különbözô jogokkal voltak felruházva (pl. a püspökválasztásban részt vettek). Mai megfogalmazásban a ôok, azaz a ‘hívek’, ‘világiak’, ellentétben a felszentelt klerikusokkal azok, akik a keresztség szentsége által Krisztus Egyházának tagjai, a bérmálás szentsége által pedig küldetést és felszentelést kaptak, hogy ,,királyi papságuk''-at a miseáldozat felajánlásával, a szentségek felvételével, ,,az imádsággal, a hálaadással, szent életük tanúságával, önmegtagadásukkal és tevékeny szeretetükkel gyakorolják'' (LG 10). A ôok mint felolvasók, -- >segédkezôk, -->kommentárok és énekkari tagok sajátos liturgikus szolgálatot végeznek, a hívô nép pedig tevékeny részvételével részese a liturgikus cselekménynek. Különleges megbízatást kapnak a -- >lelkipásztori kisegítôk. VI ======================================================================== lábmosás -->Húsvéti Szent Háromnap ======================================================================== Lateráni bazilika fölszentelésének évfordulója (ünnep) • A Lateráni bazilika elsô az öt római patriarchális -- >bazilika között, Róma püspökének, a pápának székesegyháza. Címe: ,,A Város és a földkerekség minden templomának anyja és feje'' (Mater et caput omnium ecclesiarum Urbis et orbis). A bazilikát Konstantin császár építtette, és I. Szilveszter pápa szentelte fel a Legszentebb Üdvözítô címére 324. nov. 9-én. A tűzvész, földrengés és fosztogatás áldozatásul esett templomot XIII. Benedek pápa 1726-ban szentelte fel újra a Megváltó és Keresztelô Szt. János tiszteletére. Az Egyház iránti szeretet és hűség jeleként november 9-én a ôt az egyetemes egyház megünnepli. BL ======================================================================== Latin nyelv a liturgiában Isteni vagy apostoli parancs nincs, hogy milyen nyelvet kell használni a liturgiában. Latin nyelven ott kezdték végezni a szertartásokat, ahol a lakosság latinul beszélt. Mindenekelôtt Itáliában, Afrika északi részeiben, Galliában és Hispániában. Latin volt a liturgia nyelve a népvándorlás korában a megtérített népeknél is, kivéve a szlávokat. Jogszokás folytán törvényerôre emelkedett, hogy a római liturgia hivatalos nyelve a latin. Döntô változást hozott a gyakorlatban a II. Vat., amely szerint mind a misében, mind a szentségek kiszolgáltatásában, mind a liturgia más területein nagyon hasznos lehet a nép anyanyelvének a használata és az Apostoli Szentszék jóváhagyásával ennek széles körű alkalmazása (LK 36). -->liturgikus nyelvek. AM ======================================================================== Laudes -->Reggeli dicséret, -->zsolozsma ======================================================================== lektor lat. lector = ‘felolvasó’) • Az istentiszteleten a szentírási -- >perikópák felolvasásával megbízott személy. Korán a -->kisebb rendek közé tartozó, állandó jellegű megbízatássá vált, nemcsak a nyugati, de a keleti egyházakban is. Amikor az evangélium felolvasása a diakónus és pap, a szentleckéé a -->szubdiakónus feladata lett, a ô elvesztette funkcióját, és csak az egyházi rend szentségének formális elôkészítô lépésévé vált. VI. Pál pápa 1972-ben megszüntette a kisebb rendeket, de megtartotta szolgálatokként a lektor és -->akolítus szerepét. A megbízást a ô a püspöktôl (rendi elöljárótól) kapja mise vagy igeistentisztelet keretében. A püspök könyörgések és áldás után átadja neki a Szentírást. Nemcsak az egyházi rendre készülôket avatják ôrá, hanem laikus férfiakat is. A ôi szolgálatnak a lit. ref. nagy fontosságot tulajdonít: a papság mellett a világiak is egyetemes papságuk révén Isten igéinek hirdetôi. Hogy szerepüket méltóképpen lássák el, szükség van megfelelô lelki és gyakorlati felkészítésükre. - ->liturgikus nevelés. *21. AM ======================================================================== lélekajánlás (lat. commendatio animae) • A felebaráti szeretet kívánja, hogy a keresztények kifejezzék összetartozásukat haldokló testvérükkel. A jelenlévôk ezért érte imádkoznak, és vigasztalást merítenek a keresztény halál húsvéti értelmezésébôl. Fohászok, rövid szentírási szakaszok hangzanak el, majd a halál beálltakor: Költözzél el, keresztény lélek, ebbôl a világból. Még ma legyen részed az Úr békéjében! * 24. VI ======================================================================== Lélekhívás -->epiklézisz ======================================================================== leöntés A -->keresztség kiszolgáltatásának egyik formája, amely fôleg a 12. sz.-tól szorította ki a nyugati egyházból a ,,baptiszmosz'' szó által jelölt alámerítést. Elôször a 2. sz.-ban keletkezett ,,Didakhé'' (A 12 apostol tanítása) említi, hogy szükséghelyzetben ,,háromszor önts vizet a fejre, az Atya és Fiú és Szentlélek nevére'' (7. f.). Azonban még sokáig folyó vízben való alámerítés maradt az általános gyakorlat az ókeresztény egyházban. Késôbb az alámerítés és ô helye a -->templomtól elkülönített -->baptisztérium lett. A mai egyházjog lehetôvé teszi mindkét gyakorlatot (ET 854. kán.). Az MKPK utasítása szerint ,,az egész test megmerítésével csak a szülôk kívánságára szabad keresztelnünk, sohasem akaratuk ellenére'' (az MKPK elôszava a GyKSz- hez). A ô ma is háromszor történik a kereszteléskor. A cselekmény úgy jelzi igazán az ,,újjászületés fürdôjét'', hogyha a homlokot önti le a pap, s a víz valóban folyik a fejen. OL ======================================================================== lépcsôima A Trid.-i miseforma szerint a celebráns elôkészületi imája, melyet a ministránsokkal felváltva az oltárlépcsô elôtt imádkozott. Részei: a 42. zsoltár antifónával: ,,Bemegyek az Isten oltárához...'', -- >közgyónás és általános (nem szentségi) feloldozás. A lit. ref. során a -->bűnbánati cselekmény lépett helyére. VI ======================================================================== litánia (gör. litaneuó = ‘könyörgök’) • Különféle szándékokra való könyörgés, amely az 5. sz.-tól bűnbánó imádságot is jelentett. Ennek nyomai még ma is megvannak a miseliturgiában (-->Kyrie eleison), ,,Uram, irgalmazz''. Ma ôn olyan imát értünk, amely az elôimádkozó rövid fohászából és a nép válaszából áll. A legôsibb ô a ,,Mindenszentek litániája''. Ezt az -- >egyházi rend szentségi rendjeinél, -->apát-, apátnô-benedikálásnál, -- >keresztvízszentelésnél, zarándoklatok és bizonyos -->körmenetek alkalmával imádkozzuk. Alapformája, beosztása már a 7. sz.-ban kialakult. Ezenkívül legelterjedtebb a Lorétói ô. (Loreto olasz helyrôl elnevezve.) Ebben a boldogságos Szűz megnevezései részben a Szentíráson alapulnak vagy bizánci eredetűek. Pl. Lelki edény = Szentlélek hajléka; Ájtatosság jeles edénye = Istennek szentelt szűz; Elefántcsont torony = Isten szentélye stb. Több új fohásszal bôvült: pl. Családok királynôje. Különösen májusban és októberben imádkozzák. A 16. sz.-ban több mint 80 ô volt. VIII. Kelemen pápa ezért csak a Mindenszentek és a Lorétói ôt engedélyezte. Újabbkori jóváhagyást nyert a Jézus Szt. Neve (1886), Jézus Szt. Szíve (1899), Szt. József (1909) és Krisztus Szt. Vére ôja (1960). Számtalan új litánia keletkezett az utóbbi évtizedekben egyházmegyei jóváhagyással, de sokszor anélkül. -- >Praeorator. BL ======================================================================== litia (gör. lité = ‘kérés’, ‘könyörgés’) • A ô tágabb értelemben az egész éjszakai liturgikus virrasztást is jelenti. Ti. ebbe illeszkedik be a tulajdonképpeni ô, amely abból áll, hogy a kérô -->ekténia után a pap felonban és epitrakelionban (-->liturgikus öltözetek), az összes gyertya fényében megtömjénezi az egész templomot, mialatt a nép a szokottnál ünnepélyesebb dallamú ôi -->sztihirákat énekli. Ezeket a ôi ekténia követi, amely öt hosszabb könyörgésbôl áll, s a nevezetesebb szentek segítségül hívása mellett kéri Isten irgalmát. Ezt a templom hajójában középre helyezett asztal (tetrapod) elôtt végzi a pap, melyen már el van készítve az ,,artoklász'', vagyis a kenyeret, búzát, bort és olajat tartalmazó ôi készlet. Végül a pap megáldja az öt kis kenyérkét (-->proszfora), búzát, bort és olajat. E régi szokás az ôskeresztények szeretetlakomáira (-->agapé) emlékeztet. Az agapék alkalmával közösen fogyasztották el az áldozatra szánt adományokból fennmaradt kenyeret és bort, és kiosztották a szegények részére összehordott alamizsnát: búzát és olajat. De emlékeztet ez az áldás az Úr Jézus csodájára is, amikor öt kenyérrel és két hallal ötezer embert megvendégelt, -- amirôl az imában említés is történik. -->ünnepek rangja (litiás ünnepek). OM ======================================================================== liturgia (gör. leitourgia = ‘a népért végzett közszolgálat’, ‘Isten és emberszolgálat’) • Az ÓSZ görög nyelvű fordításában (LXX) ô a Szent Sátorban végzett papi szolgálat. A zsidókhoz írt levél e szót lefoglalja Krisztus fôpapi működésének leírására, de a római egyházban nem honosodott meg ez a jelentés. A görög egyház már a 4. sz.-ban a ,,misét'' nevezi ônak. A nyugati egyházban a ô szent szertartások összességét jelentette vagy azoknak az Egyház által elôírt normáknak a gyűjteményét, amely a kultusz végzését szabályozza. A lit. mozg. egyik jeles képviselôje, a belga L. Beauduin, a ôt az Egyház -->kultuszának nevezi. A bencés O. Casel kutatásai alapján így fogalmaz: a ô Krisztus üdvözítô tetteinek (kereszthalálának és feltámadásának) megjelenítése az Egyház szertartásaiban, melyek révén a megváltás üdvözítô eseményei jelenvalóvá lesznek a szimbólumok fátyla alatt. A ô fogalmának tisztázásában jelentôs szerepet játszott XII. Pius pápa -->Mediator Dei (1947) kezdetű enciklikája. Visszautasítja a tévedéseket: ,,Súlyosan tévednek a szent ô fogalmát illetôen azok, akik nem látnak benne mást, mint az Istent megilletô tisztelet érzékelhetô külsô formáit, vagy puszta díszt; ...akik nem látnak benne egyebet, mint szabályok és elôírások foglalatát, amellyel az Egyház az egyes szertartások végzését szabályozza'' (25). Ezzel szemben a ô az a nyilvános istentisztelet, amelyet a mi Üdvözítônk mint az Egyház feje, bemutat a mennyei Atyának, és amelyet a hívek közössége bemutat Alapítójának és rajta keresztül az örök Atyának. Tehát röviden összefoglalva, a szent ô Jézus Krisztus titokzatos testének, a Fejnek és a tagoknak nyilvános istentisztelete (20). A II. Vat. a ôt a következô módon határozza meg: ,,Méltán foghatjuk fel a ôt úgy, mint Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlását. Ebben érzékelhetô jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste -- vagyis a Fô és a tagok együtt --, teljes értékű nyilvános istentiszteletet mutatnak be.'' A teljesség kedvéért hozzá kell tenni: ,,A földi ôban a mennyeinek elôízét élvezzük'' (LK 7--8). A ôban csak úgy tudnak az emberek részt venni, ha meghívást kaptak a hitre és megtérésre. Tehát a ô az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul, de egyben az a forrás is, amelybôl minden erejét meríti. A résztvevôktôl igényli, hogy felkészült lélekkel vegyenek részt benne (LK 7--10). A közösség istentiszteletében való részvétel nem zárja ki azonban az egyéni -- >imádságot és a különbözô -->áhítatgyakorlatok végzését. A ô végül is az Egyház istentisztelete. ônak a fentiek figyelembevételével csak azt a cselekményt nevezhetjük, ahol a hívek közössége (-->egyházi gyülekezet) egy törvényes egyházi hivatalviselô vezetésével az Apostoli Szentszék által jóváhagyott liturgikus könyvek szerint nyilvános istentiszteletet tart, amely jelenvalóvá és láthatóvá teszi az Egyházat a maga üdvösségre vezetô mivoltában. VI ======================================================================== liturgia az Egyházi Törvénykönyvben Az ET általában nem határozza meg a liturgikus cselekmények végzésének kötelezô rítusait, ezért az eddig érvényes liturgikus szabályok hatályban maradnak, kivéve, ha közülük valamelyik ellentétes a törvénykönyv kánonjaival (2. kán.). I. Az Isten népét a krisztushívôk (204--329. kán.) alkotják, akik az Isten kultikus tiszteletét az Egyház törvényes pásztorai által jóváhagyott saját rítusuk szerint végzik. Ez a kultikus kötelezettség elôírásokat és jogokat tartalmaz a világi krisztushívôk számára éppúgy, mint a szent szolgálatot teljesítôk számára ( -->laikus). 1. Az Egyház hierarchiájában (330--572. kán.) liturgikus szempontból kiemelkedô szerepe van a -->püspöknek, aki a liturgia keretében történô -->püspökszentelésben nyeri el a megszentelô feladattal együtt a tanítási és a kormányzási kötelezettséget. Ezért lehetôleg székesegyházában papjai és a nép jelenlétében történjék a fôpásztor püspökké szentelése (375. kán.). Mivel Isten titkainak kezelôje, törekednie kell arra, hogy a krisztushívôk növekedjenek a kegyelemben és éljék a húsvéti misztériumot (387. kán.). Ezért kötelessége a legszentebb Eukarisztia ünneplését vezetni (389. kán.), ügyelni az Ige szolgálatára, a szentségek és a szentelmények kiszolgáltatására, Isten és a szentek tiszteletére (392. 2. §). A liturgia végzésében sajátos feladata van a -->plébánosnak, aki a részegyházon belül megalapított közösség felelôs lelkipásztora. Kötelessége Isten Igéjének hirdetése, az Eukarisztia ünneplése, a szentségek kiszolgáltatása, a liturgia és az imádságos élet irányítása (szentelmények, temetés, vallásos célú társulások támogatása stb.; 528- -530. kán.) és a rábízott népért mise felajánlása (534. kán.). A székesegyházban az ünnepélyes liturgia végzése a káptalan feladata (503. kán.). Más templomokban a liturgia elôírásainak megtartására az esperes ügyel (555. 1. §. 3.). A templomigazgatók a helyhez méltóan végezzék (562. kán.), a lelkészek és káptalanok megbízásuk szerint lássák el liturgikus szolgálatukat (566--567. kán.). 2. A megszentelt élet intézményeiben (573-- 746. kán.) ,,a szerzetes a maga teljes odaadását mint Istennek szentelt áldozatot valósítja meg, és így egész léte folyamatos istentiszteletté válik a szeretetben'' (607. kán.). A szerzetesháznak legalább kápolnája legyen, ahol az Eukarisztiát ünneplik és ôrzik (608. kán.), ott szent szolgálatot végeznek (611. 3. §), és az elöljárók az Isten Igéjével táplálják és a szent liturgia ünneplésében irányítják a tagokat (619. kán.). A noviciusokat (a szerzetesi életre készülôket) tanítsák meg az üdvösség titkáról való szemlélôdésre és az istentiszteletben a szent liturgia gyakorlására (652. 2. §). Mivel a szerzetes az isteni dolgokról való szemlélôdésben és az imádságban az Istennel való állandó egyesülésben él, ezért az Eukarisztia ünneplésében, a szent zsolozsmában, a különbözô jámborsági gyakorlatban vegyen részt (663. 1--4. §.); a nyilvános istentisztelet gyakorlásában, az apostoli munkában készséges lélekkel fogadja el a megyéspüspök irányítását (678. 1.). Azok pedig, akik az evangéliumi tanácsokat fogadalomtétel nélkül világi intézményekben (institutum saeculare) vagy az apostoli élet különbözô célú -- pl. karitatív -- társaságaiban vállalják, lehetôleg naponként misén vegyenek részt, gyakran járuljanak a bűnbánat szentségéhez (719. 2--3. §.), a nyilvános istentisztelet gyakorlásában és a lelkipásztori életben készséges lélekkel engedelmeskedjenek a megyéspüspök vezetésének (738. 2. §.) II. Az Egyház tanítói feladata (747--833. kán.) elsôsorban az Ige szolgálatában valósul meg, amelynek a Szentíráson, a szent hagyományon és az Egyház tanításán kívül a liturgiára is támaszkodnia kell (760. kán.). Különös jelentôsége van a -->homíliának (767. 1--3. §.), a szentségi katekézisnek (777. 1,3.), (-->igehirdetés), a missziós katekézisnek (7R5.1), a -->katekumenátus intézményének (78R. kán.) és a liturgikus könyveknek (R26. kán.). III. Az Egyház megszentelôi feladatát különösképpen a szent liturgia által végzi (834--1253. kán.). A -->liturgia végzésében a megszentelôi feladatot (835. kán.) a -->püspök (1. §.), a -->pap (2. §.), a -- >diakónus (3. §.) és maga a krisztushívô (4. §.) is gyakorolja. A hitbôl ered és táplálkozik a keresztény istentisztelet (836. kán.), amely közösségi tevékenység (837. kán.), irányítására pedig az Apostoli Szentszék, a püspöki konferenciák és a megyéspüspökök illetékesek a -- >liturgikus könyvek elôírásai szerint (838. kán.). A bűnbánat, a szeretet cselekedetei, és a keresztény nép imádságai és vallásos gyakorlatai is a megszentelôdést szolgálják (839. kán.). 1. A -->szentségek. -- A szentségek kiszolgáltatásának és felvételének érvényességét a legfôbb egyházi hatóság állapítja meg (841. kán.). A keresztény életbe való -->beavató szentségek (keresztség, bérmálás és Eukarisztia) szoros összefüggésben vannak (842. 2. §.). A szentségek felvételére fel kell készülni (843. 2. §.), melyeket a katolikusok csakis katolikus kiszolgáltatótól fogadjanak el (844.1. §.). Katolikus kiszolgáltató hiányában szabad a bűnbocsánat szentségét, az Eukarisztiát és a betegek kenetét nemkatolikus kiszolgáltatótól venni, ha egyházukban ezek a szentségek érvényesek. Ebben az esetben katolikus kiszolgáltató is kiszolgáltathat szentségeket az elôbb említett egyházak tagjainak (844. 2--5. §.). A kiszolgáltatásnál követni kell a liturgikus könyvek elôírásait (846. kán.), a szentségekhez szükséges -->olaj újonnan megáldott növényi olaj (847. kán.) legyen. -->szentségek. Az egyes szentségek tárgyalása az ET-ben a következô szempontok szerint történik: a szentség fogalma, kiszolgáltatása, kiszolgáltatója, a felvevôk és egyéb elôírások (pl. anyakönyvi bejegyzés, keresztelési hely értesítése stb.) (849--1165. kán.). 2. A többi istentiszteleti cselekmény között elôször a -- >szentelményekrôl beszél az ET (1166-- 1172. kán.), amelyek a szentségek bizonyos utánzásaként lelki hatásokat érnek el az Egyház könyörgése folytán. A nap megszentelése a -->zsolozsma (1173--1175. kán.) által történik. Az Egyház tiszteli az emberi testet, ezért feladatának tartja a végsô útra is elkísérni (-->temetés; 1176--1185. kán.). A szentek, a szentképek és az ereklyék tisztelete elôsegíti a krisztushívôk megszentelôdését, a szélsôségek veszélyei miatt gondosan körülírja a tiszteletadás formáit és módjait (1186--1190. kán.). 3. Szent helyek és idôk a) Szent helyek azok, melyeket a liturgikus könyvekben elôírt felszenteléssel vagy áldással az istentiszteletre vagy a hívôk temetkezésére szánnak (1205. kán.). A felszentelés a megyéspüspökre tartozik vagy arra, akit ezzel megbíz (más püspököt vagy kivételes esetben papot). Az új -->templomokat szenteljék fel vagy legalábbis áldják meg. A templomok megáldása is a megyéspüspöknek van fenntartva, de megbízhat vele papot is (1217. és 1207. kán.). A nem plébániatemplomokban és kápolnákban tekintettel kell lenni a plébániai jogokra (pl. keresztelésnél, házasságkötésnél: 1219. és 1225. kán.). A -->kegyhelyeken bôségesebben kínálják fel a híveknek az üdvösség eszközeit, a buzgó -->igehirdetéssel, a liturgikus élet megfelelô elômozdításával, fôleg az Eukarisztia és a bűnbocsánat szentsége útján, valamint a népi vallásosság ápolásával (jóváhagyott -- >áhítatgyakorlatokkal). (1234. 1. §.) Az -->oltárokra vonatkozó szabályokat a liturgikus könyvekben talált elôírások szerint meg kell tartani (1137. kán.). A -->temetôket is meg kell áldani, ha ez nem lehetséges, akkor az egyes sírokat kell külön-külön megáldani (1240. kán.). b) Szent idôk. -- A -->vasárnap a húsvéti misztérium heti ünneplése, amelyet az egyetemes egyház az apostoli idôktôl kötelezôen ül meg néhány egyéb ünneppel együtt (-->kötelezô ünnep). Misén vegyenek részt a hívek vagy magán a vasárnapon, vagy annak elôestéjén (1248. kán.). A krisztushívôk méltó bűnbánatát segítik a bűnbánati napok és idôk (1249- 1253. kán.). A liturgikus elôírások és az ET jogi megfogalmazásai ugyanezt a szellemet tükrözik. VI ======================================================================== liturgia a Katolikus Egyház Katekizmusában A katekizmus értékes újraolvasata a II. Vatikáni Zsinat liturgikus konstitúciójának, amelyet az azóta eltelt idôszak liturgikus könyveinek bevezetôivel, valamint más rendelkezések és tanítóhivatali megnyilatkozások tanításával egészít ki és mélyít el. A KEK-ben mintegy ötven helyen történik elszórtan említés a liturgiáról, különféle összefüggésben. Újdonsága a ô, hogy nagy és önálló részt szán a liturgiának. Az elhelyezése is beszédes, ugyanis a keresztény élet logikáját követi: a hitben megvallott misztériumot ünnepeljük a keresztény kultuszban. A négy fô rész közül a második (A keresztény misztérium ünneplése) foglalkozik kifejezetten is a liturgiával (1066--1209), majd pedig a szentségekkel (1210--1690). Bevezetô pontjaiban (1066--1075) néhány elemet találunk a liturgia definiálásához: Mi a liturgia értelme? (1066--1068), Mit jelent a liturgia szó? (1069--1070) stb., de a liturgiát éppen sajátos természete miatt valójában nem lehet definiálni. Sem XII. Pius pápa 1947-es Mediator Dei enciklikájában, sem a zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúciójában nem találunk ilyen meghatározást. Az elsô fejezet két cikkelyre oszlik: A liturgia -- a Szentháromság műve (1077--1112) és A húsvéti misztérium az Egyház szentségeiben (1113- -1134). Eredeti ez a szentháromságos beállítása a liturgiának: az Atyától ered minden áldás és Ô a célja minden imádásnak (1077--1083), Krisztus húsvéti misztériuma teszi jelenvalóvá az Egyház életében ezt az imádást (1084--1090), a Szentlélek pedig felkészít eme misztériumra, felidézi és aktualizálja közösséget teremtve Krisztussal (1091--1109). A második cikkely a húsvéti misztériumra összpontosítja figyelmünket. Bemutatja, hogyan van jelen az Egyház életében szentségein keresztül, amelyek Krisztus szentségei (1114--1116), az Egyház szentségei (1117-- 1121), a hit szentségei (1122--1126), az üdvösség szentségei (1127-- 1129) és az örök élet szentségei (1130). A második fejezet címe A húsvéti misztérium szentségi ünneplése (1135- -1209). Két cikkelyre oszlik, amelyek közül az elsô Az Egyház liturgiájának ünneplésérôl szól (1136--1199), azaz szisztematikusan kifejti: ki, hogyan, mikor és hol ünnepel. A második cikkely Liturgikus sokféleség és a misztérium egysége (1200--1209) az Egyház liturgikus hagyományok sokféleségén is átható egyetemességét magyarázza, valamint az inkulturációról tesz említést. A liturgiával foglalkozó második rész második szakasza a szentségtannal foglalkozik: Az Egyház hét szentsége (1210--1690). Rendszeresen elemzi mind a hét szentséget, minden alkalommal a szentség üdvösségtörténeti és liturgikus dimenzióiból kiindulva halad a teológiai és lelkiségi tartalom felé. Eme összefoglalásban található néhány említésre méltó hangsúly. A keresztény beavatás szentségeinél (1210-- 1419) kiemeli a három szentség szoros és egymástól elválaszthatatlan egységét (1285), valamint ezeknek a római rítusban is érvényes sorrendjét: keresztség, bérmálás és végül a csúcs, az Eukarisztia (1233). A gyógyulás szentségei (1420--1532) között a bűnbocsánat szentségénél megismétli az Ordo Poenitentiae 31. pontját, miszerint az egyéni és teljes gyónás az egyedüli és rendes módja a kiengesztelôdésnek, kivéve fizikai vagy morális képtelenség esetét (1484). Ez némiképpen más irányvonal, mint amit a SC képvisel a 26--27. pontjában, ahol minden szentségnél a közösségi végzést részesíti elônyben. Indoklásában a személyesen a betegek fölé hajló Jézust említi. A házasság szentségének tárgyalásakor kiemeli a nyugati egyház saját hagyományát: a szentség kiszolgáltatói a házasulandó felek (1623). Végül a szentelményekrôl (1667--1679) és a keresztény temetésrôl (1680--1690) olvashatunk. A KEK negyedik része a keresztény imádságról szól (2558--2865), ahol a Miatyánk magyarázata elôtt gazdag összefoglalás található a keresztény imádság értelmérôl, jó liturgikus utalásokkal. A KEK általános jellemzôi között említhetjük gyakran eszkatológikus nyelvezetét (vö.: 1090, 1130, 1137--1139), az ünneplô közösség szerepének hangsúlyozását (vö. 1140, 1141, 1144) valamint a liturgia és katekézis kapcsolatának alapvetô fontosságát. Ez utóbbinak célja, ,,hogy bevezessen a Krisztus-misztériumba, áthaladva a láthatóból a láthatatlanba, a jelbôl a jelzett valóságba, a -->szentségekbôl« a -- >misztériumokba«'' (1075). A KEK tehát ez utóbbi céllal beszél a liturgiáról, annak misztagógiáját szolgálva, hogy a liturgiával karöltve megvalósíthassa a veritas fidei (a hit igazságának) csorbítatlan megôrzését és továbbadását. FÁ ======================================================================== liturgia és a család A család a földön élô keresztények társaságának, a Katolikus Egyháznak legkisebb közössége. Ragyogó példaképe a Bibliában a názáreti Szent Család. József és Mária a rájuk bízott isteni gyermeket bemutatják a templomban az Úr törvényében elôírt áldozattal. Amikor Jézus tizenkét éves lett, elvitték az ünnepi szokás szerint Jeruzsálembe (vö. Lk 2,21--52). Az Egyház nemcsak a Szent Család ünnepével (Karácsony nyolcadába esô vasárnapon) buzdítja a családokat, hogy a gyermek elsô hitoktatói a szülôk legyenek, de az ET-ben is így rendelkezik: ,,A szülôk, mivel életet adtak gyermekeiknek, súlyosan kötelesek és jogosultak is nevelésükre; ezért elsôsorban a keresztény szülôk feladata, hogy gyermekeik keresztény nevelésérôl az Egyház által adott tanítás szerint gondoskodjanak'' (229. kán.). Egészen természetes, hogy ennek elsô föltétele a szülôk, a keresztszülôk -- >liturgikus hitélete. -->liturgikus nevelés. BL ======================================================================== liturgika A ô az a tudományág, amely archeológiai, történeti és teológiai szempontból vizsgálja az Egyház liturgiáját. A liturgia -- mint az üdvösségre vezetô és a kegyelmet közvetítô szertartások összessége -- lényegét tekintve az apostoli kortól fogva azonos. Megjelenési formái azonban a különbözô korokban és kultúrákban annál gazdagabbak. A ô elsôsorban tudományos módszerekkel feltárja és közzéteszi a liturgia forrásanyagát, az ôsi szertartáskönyveket; mint történelemtudomány ezeket történeti összefüggéseiben és fejlôdésében tárgyalja. Ezekre alapozódik a liturgia teológiai értelmezése. Kezdve az egyházatyák és egyháztanítók liturgiamagyarázó írásain és beszédein, figyelembe véve a késôbbi teológusok és teológiai szerzôk állásfoglalásait, a ô igyekszik kifejteni azokat a teológiai kérdéseket, melyek a liturgiával kapcsolatosak. Ezek fôképp a következôk: a keresztény kultusz lényege, Krisztus, mint minden liturgikus cselekmény fôpapja, az egyházi közösség tevékeny és tudatos kultikus cselekménye a liturgiában, a szentségi jelek és a hozzá fűzôdô kegyelmi hatások összefüggése, a liturgia közösségi jellege, a liturgia és egyéb áhítatgyakorlatok kapcsolata stb. A ô segítségül hívja a társtudományokat: szentírástudományt, patrisztikát, vallástudományt, a keresztény régészetet, az ókori kultúrtörténelmet, a keleti kultúra tanulmányozását, a dogmatörténetet, a művészettörténetet és ikonográfiát, a zenetudományt. Kétségtelen, hogy a II. Vat. lit. ref.- ja annak köszönhetô, hogy a ô mint szaktudomány, alapos munkával elôkészítette annak liturgiatörténeti és teológiai megalapozását. AM ======================================================================== liturgikus cselekmény szépsége A liturgia végzése elsôsorban nem művészi cselekmény, és hatásossága nem függ annak esztétikus megjelenítésétôl. De ugyanakkor kívánatos, hogy a liturgikus mozgások, mozdulatok szépsége utaljon méltóképpen azok kegyelmi tartalmára. A szó, amely a prózában vagy énekben megjelenô ige és ima, a beszéd- és énekstílus hitelességével, minden hanyagságtól és színészi mesterkéltségtôl való mentességével teszi hitelessé a liturgia mondanivalóját. Az LK nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a templomépület berendezése, a szent eszközök, szerek és ruhák méltók, szépek és természetesen tiszták legyenek, így tükrözve a természetfeletti világot. Amikor az Egyház közössége összegyülekezik akár az Eukarisztia ünnepére, akár más liturgikus cselekményre, nem művészi teljesítmény nyújtására törekszik, de ha a szabályok megtartását átélt hit járja át, akkor a liturgia a papság, segédkezôk és hívôk tudatos, teljes és tevékeny együttműködésével a művészetek minden ágát összefogó és megvalósító, méltó és nemesen szép istentiszteletté válik (LK VII. fej. 122--130). AM ======================================================================== liturgikus ének A liturgia végzésekor törvényesen használt énekek összessége. Szövegüket tekintve elsôrendű szerep jut a zsoltároknak, s az Ó- és ÚSZ egyéb költôi és prózai részeinek. Mellettük a keresztény irodalom egyrészt prózai (pl. imádságok, vértanúakták stb.), másrészt fôképp verses műveinek (-->himnuszok, -->szekvenciák, késôbbi költészeti alkotások) megzenésítése gazdag énekkincset hozott létre. A latin nyelv törvényszerűségei lehetôvé teszik bármely prózai szöveg énekes elôadását egyszerű vagy többé-kevésbé díszített formulákkal. Műfaj szerint a ô lehet: 1. -->gregorián ének, 2. többszólamú ének ( -->polifónia), 3. -->népének. BP ======================================================================== liturgikus év (lat. annus liturgicus) • 1. A keleti egyházban a keresztények életének középpontjában kezdet óta Jézus föltámadása állt, melyet vasárnaponként újra meg újra megünnepeltek. A vasárnap volt ugyanis ,,a hét elsô napja'', amely egyben a beteljesedés nyolcadik napját és a végsô (eszkatológikus) korszak nyitányát is jelentette. Mivel a Húsvét idôpontja a tavaszi holdtölte szerint évenként változott, ezért a nagyböjttôl Pünkösdig tartó három hónap úgynevezett ,,mozgó ünnepkört'' jelentett. A Húsvétot megelôzô 10. vasárnappal kezdôdik keleten a -->nagyböjt elôkészületi idôszaka és a nagyböjt (Triódion). Utána a Pünkösd utáni vasárnapig tart a (Pentékosztarion), a szent ötvened idôszaka. Ezekhez a változó ünnepekhez igazodnak a Pünkösdtôl kezdve számított évközi vasárnapok, melyeknek énekei nyolchetenként térnek vissza (Oktoékosz). A keleti ô szept. 1-jén kezdôdik. A ô állandó ünnepei a nap járása szerint rendezôdtek. A téli napfordulókor Jézus születését, a tavaszi napfordulókor pedig Keresztelô Szt. János fogantatását és születését (szept. 23 és jún. 24.) ünnepli a bizánci egyház. Az Úr ünnepei közül legelsô a Szent Kereszt fölmagasztalása szept. 14-én. Karácsony után nyolc nappal, jan. 1-jén Jézus körülmetéltetésére, jan. 6-án keresztelkedésére, febr. 2-án pedig Simeonnal való találkozására emlékezik a keleti egyház. A ô utolsó hónapjában, aug. 6-án Urunk színeváltozásának ünnepe van. Az -- >Istenszülô ünnepei mellett a többi szent ünnepei: nov. 9. Szt. Mihály és Gábor fôangyal ünnepe; dec. 6. Szt. Miklós mürai püspök ünnepe; dec. 27. Szt. István fôszerpap, elsô diakónus vértanúsága; jan. 1. Nagy Szt. Bazil egyházatya ünnepe; jan. 30. Nagy Szt. Bazil, Aranyszájú Szt. János és Nazianzoszi Szt. Gergely ünnepe; ápr. 23. Szt. György nagyvértanú ünnepe; jún. 29. Szt. Péter és Pál fôapostol ünnepe; júl. 20. Szt. Illés próféta emléke; aug. 20. Szt. István király ünnepe; aug. 29. Keresztelô Szt. János fejevétele. OL 2. A nyugati egyházban az Egyház meghatározott napokon megünnepli Krisztus egész misztériumát a megtestesüléstôl kezdve az Úr eljövetelének várásáig. Ezáltal minden idôben jelenvalóvá teszi azt, hogy a hívek abba belekapcsolódhassanak és az üdvösség kegyelmével töltekezhessenek. Minden héten egy napot, a -->vasárnapot az Úr feltámadásának emléknapjává teszi, évenként egyszer szenvedése és feltámadása emlékére a legnagyobb ünnepet, a -->Húsvétot szenteli (vö. LK 102). A -->Húsvéti Szent Háromnap (Triduum Paschale) a nagycsütörtöki esti misével kezdôdik, középpontja a -->húsvéti vigília és mise, és a húsvétvasárnapi -->Vecsernyével fejezôdik be. A -->húsvéti idô ünneplése ötven napig tart és -->Pünkösdvasárnappal zárul. A Húsvét elôkészületi ideje a -->nagyböjt (Szent Negyvennap), amely - ->Hamvazószerdával kezdôdik és Nagycsütörtök estig tart. Az a rendeltetése, hogy a keresztségre készülôket (-->katekumenátus) felkészítse a -->beavató szentségek felvételére, a híveket emlékeztesse keresztségükre és arra, hogy a bűnbocsánat szentségében megtisztult lélek örömével ünnepelhessék Urunk húsvéti misztériumát. Az öt nagyböjti vasárnap után -->Virágvasárnappal kezdôdik a -->nagyhét. A ô másik csúcspontja a -->Karácsony, Urunk születésének ünnepe. Karácsony elsô -->Vecsernyéjével kezdôdik és Vízkereszt ünnepét követô vasárnappal fejezôdik be. Karácsony -->nyolcadában van a Szent Család vasárnapja, január 1-jén pedig Szűz Máriának, Isten anyjának ünnepe (-- >Mária-ünnepek). Karácsony elôkészületi ideje az -->ádvent. Ez az idôszak ráirányítja a figyelmet Krisztus második eljövetelére is. A Karácsony elôtti negyedik vasárnap Vecsernyéjével kezdôdik. Nyugaton a ô -->ádvent I. vasárnapjával kezdôdik. E két kiemelt idôn kívül van az évközi idô. Ekkor Krisztus misztériumát nem egy bizonyos szempontból ünnepeljük, hanem a maga teljességében. Ebben az ünneplésben segítenek a mise és a zsolozsma olvasmányai. Az évközi idôben találhatók az -->Úr ünnepei, a Boldogságos Szűz (-- >Mária-ünnepek), az -->apostolok és a -->szentek ünnepei. (20. ábra: A liturgikus év a magyarországi liturgikus naptár szerint.) VI {kép} 20. ábra. A liturgikus év a magyarországi liturgikus naptár szerint ======================================================================== Liturgikus konstitúció (LK) • A Szent Liturgiáról szóló konstitúció (kezdôszavak után: Sacrosanctum Concilium) a II. Vat. elsô dokumentuma, amelyet 1963. dec. 4-én hagytak jóvá a zsinati atyák. A bevezetô után 130 pontból álló hét fejezet és egy függelék következik. Lezárása a 400 éves Trid. utáni liturgiának, és egyben egy új korszak kezdete. A ô a liturgia fogalmának tisztázása után annak minden területére kitér, és alapvetô irányelveket ad a megújulásra: ,,A liturgia megújításában úgy kell a szövegeket és a rítusokat kialakítani, hogy általuk az eddiginél világosabban táruljanak fel azok a szent valóságok, amelyeknek a jelzésére szolgálnak, és így a keresztény nép -- amennyire csak lehet - - könnyen megérthesse azokat, és általuk teljesen, tevékenyen és a közösség jellegének megfelelôen együtt ünnepelhessen'' (LK 21). Így a keresztények lelki életének megújításához a ô jelentôsen hozzájárult. Utána elkezdôdött a több mint két évtizedig tartó munka az új -- >liturgikus könyvek kiadására. -->liturgikus reform. VI ======================================================================== liturgikus könyvek (keleten) A görög katolikus egyházban a Szent Liturgia teljes szövegét a ,,Liturgikon'' tartalmazza. A szentségkiszolgáltatás rendjét, a szentelések és áldások rendjét az ,,Eukhologion'' c. imakönyvbôl vagy magyar elnevezés szerint ,,Szerkönyvbôl'' olvassa a papság. A zsolozsma állandó részei a ,,Horologion''-ban szerepelnek, a nyolchetenként visszatérô énekek és imák pedig az ,,Oktoékhosz''-ból olvashatók. A ,,himnoszok'' elsô versének dallamát Bizáncban a ,,Hirmologion'', magyarul Irmologion rögzítette. A nagyböjti idôszak himnuszait a ,,Triódion'' tartalmazza. Ezt a ,,vámos és farizeus vasárnapjától'' Nagyszombatig használja a görög egyház. Húsvéttól Mindenszentek vasárnapjáig a ,,Pentékosztarion'' tartalmazza a pünkösdi ünnepkör énekeit. Az egyházi év napjaira elôírt himnuszok és olvasmányok a ,,Ménea'' ôban találhatók, a szentek életrajzát pedig a ,,Szünaxarion'' ismerteti. A liturgia énekléséhez szükséges még az ,,Antiphonarion'', ,,Doxasztarion'' és a ,,Kondakarion'', a zsolozsma himnikus ,,verseit'' pedig a ,,Sztikhéraion'' tartalmazza. A ,,Pszaltérion'' 150 zsoltára 20 ,,kathizmára'' van felosztva, amelybôl naponta hármat kell elvégezni ahhoz, hogy egy hét zsolozsmájában minden zsoltárra sor kerüljön. A liturgia középpontjában a négy evangélista művét tartalmazó ,,Evangélium'' áll, amelynek állandó helye az oltárasztal. Ezzel a díszes borítású könyvvel körmeneteket is szoktak tartani, ünnepélyes reggeli zsolozsmán a híveknek csókra nyújtják, esküvéskor pedig kézzel érintik. Az ÚSZ többi könyvét az ,,Apostol'' (gör. aposztaiosz) tartalmazza (a Jelenések könyve kivételével). Ebbô1 a felolvasó énekli el az apostoli levelekbôl, illetve az ApCsel-bôl kijelölt szakaszt. OL ======================================================================== liturgikus könyvek (nyugaton) -->15. oldal ======================================================================== liturgikus lelkiélet Jézus életét hasonlíthatjuk jól illusztrált, nyitott könyvhöz. Az egyik oldalon szavai, a másikon tettei találhatók. Szavai magyarázzák tetteit, s tettei példázzák szavait. Jézus ugyanezt kívánta követôitôl. Elôször ,,magához hívta'', majd küldte ôket: szólni, hogy hirdessék a megtérést, és cselekedni, hogy gyógyítsák a betegeket (vö. Mk 6,6--13) -- a szó és tett egységében. Ugyanez a kölcsönösség áll fenn ige és tett között a liturgiában, kiváltképpen annak középpontjában, a misében. A mise ellipszisre emlékeztet, amelynek két fókusza van: a szó és a tett, az ige és a szentség; Jézus szabadító igehirdetése és Jézus egyetlen áldozatának megjelenítése. Az igehirdetés magyarázza az áldozatot, s az áldozat hitelesíti az igehirdetést. Az -->üdvösségtörténet legfôbb eseményeit megelevenítô liturgikus ünnepek és idôszakok miséiben maga Jézus Krisztus gyűjti egybe övéit az ige és a szentség asztala köré. Magához hív, s egyúttal küldetést is ad. A misében, s általában az istentiszteletben a ô tehát a hívó szó elfogadásából, és a küldô szó vállalásából ered. A részvétel valójában akkor válik a hitéletet gazdagító forrássá, ha ezt a liturgiában részt vevô magával viszi mindennapi életébe. Ebbôl fakad az igéket a szívbe vésô, azokon el-elgondolkodó (bibliaolvasó, imádkozó), érte szeretetbôl áldozatot hozó (aszketikus), hálás (Istent magasztaló) élet. -- >Szentírás, -->homília. BL ======================================================================== liturgikus mozgalom A ô azoknak a liturgikus megújulást szorgalmazó törekvéseknek gyűjtôneve, amelyek a híveket a liturgia jobb megértésére és a liturgikus életben való tevékeny részvételre akarták elvezetni. Az elmúlt sz.-ban legfontosabb feladatuknak a liturgikus örökség feltárását tartották. E célra számos liturgiatörténeti és archeológiai tanulmány és könyv jelent meg. A ô atyja Prosper Gueranger, Solesmes bencés apátja, aki a teljesen kihalt apátságot a 19. sz.-ban ismét életre keltette, és megkezdte a liturgia megújítását. Ennek egyik lényeges mozzanata volt a gregorián kódexek kutatása és folyamatos kiadása. Hatására Németországban 1863-tól a beuroni apátság két bencés szerzetese, Maurus Wolter és testvére, Placidus Wolter végzett kiemelkedô apostoli munkát. Majd a monostor szellemi és lelki örökségét továbbvitték Belgiumba (Maredsous, Mont César apátság Löwenben). A ô kiváló támogatót kapott Szt. X. Pius pápa személyében. 1903-ban kiadja az egyházi zene reformjáról szóló motu proprióját, majd a gyakori (1905) és a korai (1910) szentáldozásra vonatkozó intézkedéseket hozott. 1911-ben a -->breviárium és a -->misekönyv, 1915-ben az egyházi kalendárium reformját rendelte el. A megújulás lényeges elemének tartotta az istentisztelet közösségi végzését. A ôra jótékony és bátorító hatással volt a szent pápa tevékenysége. Lambert Beauduin belgiumi bencés azon fáradozott, hogy kihozza a liturgiát az elzártságból, és a lelkipásztori élet középpontjába állítsa. 1909-ben Mechelnben mondta el híres beszédét, amelylyel nagy visszhangot váltott ki. Liturgikus kiadványokkal, liturgikus hetek szervezésével és a plébániai élet liturgikus megújításával foglalkozott. A ô németországi központja a Maria Laach-i bencés apátság lett. Ennek apátja Ildefons Herwegen, és kiemelkedô tudósa Odo Casel volt. Ez utóbbi kidolgozta a liturgia ,,misztériumteológiáját''. Szerinte a megváltás központja a húsvéti misztérium, amely a liturgikus ünnepléssel jelenvalóvá válik. Így a hívô az ünneplésben közvetlenül találkozik Megváltójával. Elméletének egyes pontjai nagy vihart váltottak ki, de teológiája erôteljesen hatott a II. Vat. tanítására. Ausztriában Klosterneuburg lett liturgikus központtá. Pius Parsch népszerűsítette a tudományos kutatások eredményeit, és kiadványaival hathatós nevelôi munkát folytatott. Folyóirata: ,,Bibel und Liturgie''; könyvei közül számos nyelvre lefordították a ,,Jahr des Heiles'' (magy. Üdvösség éve) c. művét. Az olaszországi ô is számos kezdeményezést mondhat magáénak. A finalpiai bencések vittek vezetô szerepet, köztük Salvatore Marsili apát, akire XXIII. János pápa rábízta a -->Pápai Liturgikus Intézet megszervezését. A világszerte megindult liturgikus mozgalmak XII. Pius pápa két jelentôs enciklikájának hatására még tevékenyebben folytatták munkájukat: a Mystici Corporis (1943) és a Mediator Dei (1947) elmélyíti a liturgia-teológia szerepét az Egyházban. -->liturgikus reform, -->liturgika. VI ======================================================================== liturgikus mozgalom Magyarországon A Szt. X. Pius pápa liturgiát megreformáló szándékai szerint készült többféle imakönyv közül Cséfalvai Nándor SJ. ,,A szentmise. Miseájtatosságok az egyházi misekönyv alapján. Katolikus magyar közönség használatára'' (Bp. 1912) c. munkáját kell megemlíteni. Magyarra fordítva közli a miserend szövegeit, sôt a -->kánont is. A magyarországi lit. mozg. kapcsolatban állt a nyugat-európai törekvésekkel. Ennek egyik bizonyítéka, hogy Pannonhalmán 1921-ben kiadták Lambert Beauduin ,,Az egyház lelki élete'' c. művét, amelyet a jeles magyar liturgikus, Szunyogh Xavér Ferenc fordított magyarra. Itt olvasható ez az egyszerű elv: A plébániai életnek a liturgia a lelke. A hívek számára több kétnyelvű (latin--magyar) Missale készült. A teljesség igénye nélkül kettôrôl teszünk említést: ,,Kis Misekönyv'' (összeállította: Radó Polikárp és Kühár Flóris, Komárom, 1932), valamint ,,Misszálé az év minden napjára'' (szerkesztette Szunyogh X. Ferenc, Bp. 1933). A liturgiában való tájékozódást szolgálta a ,,Liturgikus lexikon'' (szerkesztette: Kühár Flóris és Radó Polikárp, Komárom, 1933). A lexikonra nagy szükség volt, hiszen ,,a liturgia fölépítése, szerkezete, részei, jelképes beszéde a majdnem kétezeréves múltnak ôsi hagyományait ôrzi, szimbólumai, dramatikus cselekményei, ünnepei sokak számára bezárt könyvvé lettek'' (a Lexikon elôszavából). Kiadásában tevékenyen részt vett Bíró Lucián OSB. A liturgikus lelki irodalomból is a teljesség igénye nélkül a következôket emeljük ki: Pius Parsch: Az üdvösség éve (Bp. 1936, Halamka Gyula és rendtársai fordításában); Columba Marmion OSB: Krisztus a lélek élete (Szent István Társulat, 1938); Krisztus misztériumai (1941). -- ,,Liturgikus élet'' c. sorozatban Szunyogh X. Ferenc magyarázza a szentségeket. -- Artner Edgár: ,,Az egyházi év ünnepeinek és szertartásainak kimerítô leírása és magyarázata a művelt nagyközönség számára'' (Bp. 1923); Mihályfi Ákos: ,,A nyilvános istentisztelet'' (Bp. 1933). Az ôsegyház életébe való mélyebb betekintést tette lehetôvé a Kühár Flóris szerkesztésében megjelent ,,Keresztény remekírók'' c. sorozat. A zsolozsma jobb megértéséhez segítséget nyújtottak a különbözô zsoltárfordítások. (Horváth Konstantin, valamint Sík Sándor három különbözô zsoltárfordítása.) A nôi rendek közül kitűnt a Szociális Missziótársulat ,,Liturgia'' kegytárgykereskedése révén, könyvkiadással és igényes beuroni kegytárgyak terjesztésével. Az egyházi zene megújulásáról a -->ceciliánus mozgalmak, köztük a hazánkban tevékenykedô Országos Magyar Cecília Egyesület gondoskodtak. A liturgikus megújulás központjai a szerzetesházak voltak. Elsôsorban a pannonhalmi bencés és a zirci ciszterci apátság, ahol a szerzetesek felemelô módon végezték a konventmisét és a zsolozsmát. A budapesti Szabina kápolnában a hívek liturgikus nevelését Körmendy Béla, majd Szunyogh X. Ferenc végezte. A budapesti kántorképzô -->liturgikatanára, Pantol Márton esztergomi egyházmegyés pap a leendô kántorok tanításában végzett apostoli munkát. VI ======================================================================== liturgikus nevelés A liturgián keresztül valósul meg az emberek megszentelése és Isten dicsôsége. Hogy ez minél tökéletesebben megvalósuljon, a szent cselekményekben tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözôen kell részt venni (-->tevékeny részvétel). Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha ,,a lelkipásztorok szorgalmazzák a ôt, valamint a híveknek belsô és külsô tevékeny részvételét, kinek-kinek a maga kora, adottsága és vallási műveltsége szerint'' (LK 19). A nevelés kétirányú: 1. A liturgiára és az abban való részvételre nevelés. A hívek ismerjék meg a -->liturgia fogalmát, Krisztus és az üdvtörténet misztériumának megjelenítését a liturgikus cselekményekben, ezekben való tevékeny részvételükkel pedig fejezzék ki hitüket. Tanulják meg a külsô kifejezések (szövegek, mozgások, szertartások) mélyebb értelmét, hogy így annál tudatosabban kapcsolódjanak a szertartásokba. 2. A liturgiából való nevelés. ,,A liturgia ugyan elsôsorban hódolat az isteni Fölség elôtt, de jelentôs szerepe van a hívô nép tanításában is... Ezért nem pusztán azoknak a felolvasása, amiket tanulságul írtak meg« (Róm 15,4), hanem mindaz, amit az Egyház imádkozik vagy énekel, vagy cselekszik, növeli a résztvevôk hitét, szívüket Istenhez irányítja, hogy neki lelki áldozatot mutassanak be, és kegyelmét gazdagabban kapják meg'' (LK 33). A ô az Egyház közösségében történjen. Tudatosodjon a résztvevôkben, hogy Krisztus misztikus Testét alkotják, és ebben a ,,Testben'' mindenkinek megvan a sajátos feladata, és erôsödjék bennük az Egyházhoz való tartozás tudata. A ô lehet alkalomszerű (pl. eseménnyel, látogatással kapcsolatos) és szisztematikus (tervszerűen felépített) elméleti és gyakorlati oktatás. Az egyes életkorokban lehetséges ô: a kisgyermeket (6 éves korig) a család vezeti be a maga keresztény életével a liturgiába. Ez alkalomszerű, spontán, élethelyzethez kötött. Nemcsak szóbeli tanítás, hanem játék, rajz, ének stb. Az iskola elôtti években már a liturgikus közösségbe is be kell vezetni a kisgyermeket. -- A gyermek (12 éves korig) a családi közösségbôl kilépve tagja lesz az iskolai, kateketikai és egyéb hosszabb-rövidebb életű közösségeknek. Ismeretanyagot kap, fokozatosan felismeri helyét, szerepét és felelôsségét. A gyermek ôe alkalomszerű (az egyházi év egyes eseményeihez kapcsolódó) és szisztematikus (-->elsôáldozás, liturgikus szolgálatok). -- A serdülést megelôzô idôszakban a fiatal keresi a barátságot, nemcsak társaival, hanem Jézussal is. Ha igazán rátalál, tevékenykedni és cselekedni akar az Ô normái szerint. Szívesen végez karitatív munkát, de a liturgiában is tevékeny szerepet vállal (felolvas, ministrál stb.). -- A fiataloknál figyelembe kell venni sajátos körülményeiket. A közösség utáni igényükbôl fakad, hogy kisközösségekbe tömörülnek, s ezek keretében szívesen vesznek részt liturgikus cselekményekben is. Ugyanakkor alkalmasak arra, hogy a kisebbek liturgikus nevelôi legyenek akár a liturgikus szolgálatot végzôk, akár az énekkar, vagy a -->szkóla irányításában. -- A felnôttek számára elsôsorban a szentségi katekézisekben (házasságkötés, gyermekeik megkeresztelése elôtt) történik a liturgikus nevelés. Közösségileg pedig a liturgia végzésében, megfelelô magyarázatokkal, buzdításokkal. A leghatásosabb nevelôeszköz a szertartások vonzó végzése (-->liturgikus cselekmények szépsége). -- A papság liturgikus nevelése már a szemináriumokban kezdôdik. (Ennek ,,Irányelveit'' adta ki a Katolikus Nevelés Kongregációja 1979-ben.) Számukra a továbbképzô elôadások mélyítik el a liturgikus cselekmények értelmét. Pápai, püspökkari, püspöki, az -- >Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció megnyilatkozásai mindig figyelemre méltó tanítások. A római megnyilatkozásokat a Notitiae (fent: kongregáció hivatalos lapja), és összegyűjtve az EDIL közli. VI ======================================================================== liturgikus nyelvek A ô az istentiszteleteken használt nyelvek. Az -->ôsegyház liturgiáját a nép nyelvén végezték: az arám és görög nyelvű liturgia terjedt el Keleten, s közben Róma is átvette a görög liturgikus nyelvet. Az Afrikában használt -->latin nyelvet az itáliai keresztények csak a 3. sz.-tól kezdték átvenni. A ,,három szent nyelv'' elmélete azonban erôs megmerevedéshez vezetett: Nyugaton másfél évezreden keresztül nem vették át a népnyelvet a liturgiába. Keleten viszont a -->pátriárkák önálló egyházkormányzati területén, magától értetôdô volt a népnyelv liturgikus használata. Így alakult ki már korán Antiochia környékének szír és Alexandria környékének kopt nyelvű liturgiája. Hasonlóképpen ôsi hagyománya van az örmény és georgiai grúz nemzeti nyelv használatának is. Jóval nehezebb volt már az -->ószláv nyelv elfogadtatása Szt. Cirill és Methód térítései idején (9. sz.). A firenzei zsinatot (1439) követô uniók után Róma elfogadta, hogy a vele egyesült keleti egyházak megtarthassák eredeti liturgikus nyelvüket. Így került a ô közé az arab, etióp, szír, káld és román. A magyar liturgikus nyelv hivatalos elfogadása egészen a II. Vat.-ig váratott magára, bár a magyar anyanyelvű görög katolikusok már 1912-tôl magyarul végezték a liturgiát a Szentszék hallgatólagos beleegyezésével. -->keleti rítusok, -->görög katolikus egyház Magyarországon. OL ======================================================================== liturgikus öltözet 1. A bizánci rítusban: A keleti papság ôe sok mindenben hasonlít a késô ókori ruházathoz, s különösen a császári udvar ünnepi öltözködéséhez. Emellett viszont megmaradtak a nyomai az ÓSZ-ben elôírt papi ruházatnak is. [Ábra: Liturgikus öltözet a bizánci rítusban.] Az egyházi rend tagjai Keleten mindnyájan hordják a bokáig érô sztiháriont (1,4), melyet a papok derekán színes öv (6) köt át. A diakónusok stólája egyetlen hosszú, keresztekkel ellátott szalag (orárion, 3), mely az angyalok szolgálatára emlékeztet, a papoknál viszont ez már elöl egybe van kapcsolva, s így a nyakba helyezhetô (epitrakhélion, 5). A bizánci rítusú papság kézelôje (epimanikion 2,7) Jézus kötelékeit jelképezi, mellyel ôt Pilátus elé vezették. A phelonion (8) (magyar szóhasználatban: felon) a pap egész testét befedô nyitott palást, amely a kínszenvedéskor megcsúfolt Jézus bíborpalástját jelképezi. A püspök ôében ezt zárt ,,szakkosz'' (10) helyettesíti, amelyre a Jó Pásztor örökségeként az ,,omophorion''-t (11) (omofor), az elveszett juhot vállára vevô fôpásztor rendi jelvényét teszik. A pásztorbot (19) végén egymással szembenézô kígyófejek a pusztában Mózes által felállított rézkígyóra, a Megváltó elôképére utalnak. A papoknak is kijáró mellkereszt (sztauroforosz) (12,20) mellett a bizánci püspökök sajátos ékessége még az Istenszülôt ábrázoló kép: ,,panhagia'' (13,21). A püspöki koronát (14) szintén az Üdvözítô, az Istenszülô és az apostolok képei ékesítik. A püspöki ruha bal oldalára kardhoz hasonlóan fölerôsített ,,hüpogonation'' (17) a lélek kardját és a föltámadt Krisztus gyôzelmét jelképezi. Ehhez hasonló ,,epigonation''-t (9) adhat a püspök az általa kitüntetett papoknak is, akik ezt két sarkánál fogva az övhöz erôsítve viselik. Amikor a püspöki liturgián a fôpásztor kettôs és hármas gyertyával áldja meg a népet, a ,,dikérion'' (15) Krisztus két természetére, a ,,trikérion'' (16) pedig a Szentháromságra utal. OL {kép} 21. ábra. Liturgikus öltözet a bizánci rítusban A) Diakónus: 1. Sticharion, 2. Epimanikia, 3. Orarion. B) Pap: 4. Sticharion, 5. Epitrachelion, 6. Öv, 7. Epimanikia, 8. Phelonion, 9. Epigonation. C) Püspök liturgikus ruhában: 10. Sakkos, 11. Omophorion, 12. Mellkereszt, 13. Enkolpion, akettô közül az egyik: panhagia, 14. Korona, 15. Dikerion, 16. Trikerion, 17. Hypogonation. D) Püspök egyházi ruházatban: 18. Mandyas, 19. Püspökbot, 20. Mellkereszt, 21. Panhagia, 22. Kamelauchion 2. A római rítusban (lat. paramentum, ‘az istentiszteletet végzô papság és segédkezôk ruhája’) • ,,Az Egyházban, mely Krisztus Teste, nem minden tagnak ugyanaz a szerepe. A szolgálatoknak ezt a különbözôségét az istentiszteleteken a szent ruhák különbözôsége érzékelteti. Éppen ezért jelezniök kell az egyes szolgálattevôk sajátos feladatát. Ugyanakkor a szent ruhák az istentisztelet fényét is hivatottak emelni'' (RMÁR 297). Az elsô évszázadokban -- az ÓSZ-i papsággal ellentétben -- nem viseltek liturgikus ruhát. A népvándorlás korától kezdve alakulnak ki a klasszikus antik ruhadarabokból a barbár népek profánnak tekintett ruhájától eltérô és lassan kizárólag liturgia céljára használt öltözetek. Így a rövidebb és hoszszabb alsóruhából, a tunikából származik az -->alba, a -->karing, sôt a papi -->reverenda és a szerzetesi ruha is. Az utazáshoz használt harang alakú bô, testet fedô ruhából (paenula, casula, planeta) lett a -->miseruha, a csuklyás esôköpenybôl a -->palást (pluviale), a tunikának felsôruha jellegű díszesebb formájából a -->dalmatika. A -->stóla eredete az arctörlô kendô. A Karoling-korszaktól kezdve e ruhadarabok már egyértelműen a liturgikus jelleget és a klérus különbözô fokozatait kifejezô szerepet kapnak. Egyre drágább és gazdagon díszített anyagból készülnek (ornatus = díszített), de ugyanakkor eredeti formájuk egyre jobban zsugorodik. A lit. mozg., de különösen korunk lit. ref.-ja arra törekszik, hogy a liturgikus ruhák eredeti formáját nemes és bô anyagfelhasználással, és kevesebb díszítéssel tegye hitelessé. ,,Mindazt, ami kevésbé felel meg a megújított liturgiának, meg kell változtatni vagy meg kell szüntetni; azokat pedig, amelyek ezt elômozdítják, meg kell tartani vagy újra be kell vezetni'' (LK 128). ,,A szent ruhák anyagban és formában alkalmazkodjanak a helyi igényekhez és szokásokhoz'' (LK 128). ,,A szent ruhák készíthetôk a hagyományos anyagokon kívül az azon a vidéken ismert anyagokból, sôt műszálakból is, csak feleljenek meg az istentisztelet méltóságának'' (RMAR 305). ,,Úgy illik, hogy a ruhák szépségét és nemességét ne a díszítések sokaságában keressük, hanem a felhasznált anyagban és szabásban. A díszítések olyan motívumokat, illetve képeket és szimbólumokat ábrázoljanak, amelyek a szent használatra utalnak; mellôzni kell mindazt, ami a szent célhoz kevésbé illô'' (RMÁR 306). [22. ábra: Liturgikus öltözet (nyugati)] AM {kép} 22. ábra. Liturgikus öltözet a római rítusban A) Ókori miseruha: 1. alba, 2. kazula. B) ,,Római'' miseruha: 1. alba zsinórcingulummal és vállkendôvel, 2. kazula. C) Modern miseruha, zárt nyakú alba bô kazulával. D) Modern miseruha: 1. alba, 2. kazula, 3. kívül feltett stóla. E) Palást hátdíszítménnyel. F) Palást (félkör alakú, hátdíszítmény nélkül reverenda és karing felett). G) A dalmatika ôsi és felújított formája: 1. dalmatika, 2. a diakónus bal vállon viselt stólával. H) Hagyományos dalmatika. I) Ministránsruhák: 1. hagyományos, 2. ,,tarziciusz''-ruha, 3. kis taláris felett viselt karing, 4. zsinórral derékban átkötött, csuklyával díszített ministráns- ruha. J) Segédkezôk, világi lelkipásztori kisegítôk ajánlható liturgikus ruhája: álba, csuklyával (vagy anélkül). ======================================================================== liturgikus reform 1. Elôzmények. Elgondolkodtató tény, hogy amikor a II. Vat. az Egyház titkáról elmélkedett, elsô eredményként a liturgia megújítását tudta felmutatni. Ez a megújulás hosszú érlelôdés gyümölcse. A zsinati döntéseket évtizedek óta tartó tudományos kutatások készítették elô. A liturgikus források kiadásai, a számtalan történelmi és archeológiai tanulmány a liturgia természetérôl és fejlôdésérôl, a különbözô liturgiák jobb megismerése komoly indításokat adtak. Mindezeket még hatékonyabbá tette annak felismerése, hogy a keresztény népet a liturgia tevékeny résztvevôivé kell tenni. Szt. X. Pius pápa a Tra le sollecitudini (1903) motu proporiójában állítja, hogy ,,a keresztény lelkiség elsô és nélkülözhetetlen forrása a legszentebb misztériumokban és az Egyház ünnepi és nyilvános könyörgéseiben való tevékeny részvétel''. Ezt próbálta a gyakorlati életbe átvinni a gyakori szentáldozásról, a gyermekek korai szentáldozásáról, a zsolozsmáról és a liturgikus naptárról való rendelkezéseivel. A liturgia végzésének méltóságát és szépségét kívánta emelni az egyházi zenérôl kiadott rendelkezésével is. A liturgikus megújulás feltételei azonban csak XII. Pius pápa idejére értek meg. Jelentôs apostoli körlevele a liturgiáról (-->Mediator Dei, 1947) és a szent zenérôl (Musicae sacrae disciplina, 1955) számos gyakorlati intézkedés alapja lett. Ezek a következôk: új zsoltárfordítás elkészítése liturgikus használatra, kétnyelvű szertartáskönyv kiadása, liturgikus bizottság alapítása (1948. máj. 28.), a Rítus (-->Istentiszteleti) Kongregáció keretében a reform konkrét javaslatainak elkészítése és tanulmányozása. E bizottság munkája nyomán elkészült a -->húsvéti vigília (1951), majd a teljes nagyhét megújítása (1955); a -->szentségi böjt csökkentése (1953; 1957); az esti mise engedélyezése (1955), a -->zsolozsma és a liturgikus -->naptár egyszerűsítése (1955); rendelkezés a szent zenérôl és liturgiáról (De musica sacra, 1958. szept. 3.). XXIII. János pápa a zsinat meghirdetésekor felállított egy liturgikus elôkészítô bizottságot. Feladatául tűzte ki a zsolozsma, a -- >Pontificale, a -->misekönyv és a hivatalos szertartáskönyv kiadásainak elkészítését és a -->katekumenátus felújítását. A zsinat elôkészítésében a világegyház püspökei javaslataikkal vettek részt. Az elôkészítô bizottság oly gondos és alapos, mindenre kiterjedô munkát végzett, hogy a liturgiáról szóló zsinati dokumentum volt az egyetlen, ahol a bizottság által elôkészített tervezeten lényegében nem változtatott a zsinat. 2. A reform fázisai. -- A -->Liturgikus konstitúció (LK) jóváhagyása (1963. dec. 4.) után megjelent a végrehajtási utasítás (1964. jan. 25.). A pápa a szertartások átdolgozására és az új liturgikus könyvek elkészítésére ,,Consilium''-ot, azaz Tanácsot alapított, amely 1969. máj. 8-án beolvadt az akkor szervezett -->Istentiszteleti Kongregációba, és munkáját annak keretében folytatta. A Consilium rövidesen folyóiratot indított Notitiae címmel (1965). Nagy jelentôségű munkájában teljes mértékben követte a zsinati tanítást: ,,Az egészséges hagyomány megôriztessék és mégis lehetôség nyíljék a jogos haladás számára, valahányszor a liturgia egyes részeit felül kell vizsgálni. Ezt elôzze meg mindenkor alapos teológiai, történeti és lelkipásztori kutatás. Ezenfelül figyelembe kell venni a liturgia általános szellemi és alkati törvényeit, azután az újabb liturgikus újításokból nyert tapasztalatokat, valamint az eddigi, esetenkénti engedményeket'' (LK 23). Az egyes szakcsoportok munkáját gondosan összehangolták, sôt 1966-tól több nem katolikus közösség képviselôje is megfigyelôként részt vett az általános üléseken. Az elkészült részmunkákat is átadták VI. Pál pápának, aki személyesen vizsgált felül mindent és megtette észrevételeit. E hosszú és aprólékos munka végén VI. Pál a legkisebb részletre is maga adta meg a jóváhagyást. 3. Irányelvek. -- A ô megvalósítása megfontolt terv szerint történt, két síkon: a) Az új liturgikus könyvek elkészítése. Az elsô idôben a nyelvváltás (latinról a népnyelvre) okozott gondot, ezért a Kongregáció két irányelvet is kiadott (Inter Oecumenici, 1964. szept. 26.; Tres abhinc annos 1967. máj. 4.). 1977-ig már 344 nyelv liturgikus használatát engedélyezték, és minden fontosabb liturgikus könyv megújítására sor került. A liturgikus könyvek kiadását megelôzi három új -- >eukarisztikus ima kiadása (1968), majd sorban jelennek meg a misekönyvek, olvasmányos könyvek, szentségek kiszolgáltatásának liturgikus könyvei és a zsolozsma átdolgozott kiadásai. Már a könyvek elôkészítése alatt is folyt a papság és a hívek lelki felkészítése a liturgia mélyebb értelmének és megújításának befogadására. Különös gonddal alkalmazták a liturgiát a népek hagyományaihoz (LK 37--40) és a különbözô korosztályok sajátosságaihoz (pl. gyermekmisék). b) A liturgikus megújulás irányítása is fontos feladatot jelentett kezdettôl fogva: VI. Pál célként tűzte ki ,,a visszaéléseket megakadályozni, a késlekedôket biztatni, felszabadítani az energiákat, kedvezni a jó véleményeknek és megdicsérni az erre méltókat''. Fontos szerepet játszottak a nemzetközi találkozók és kongresszusok. Sokat jelentett a gondos tájékoztatás is, amely a Notitiaeben jelent meg. Jelentôs szolgálatot végeztek az egyes országok, nyelvterületek liturgikus tanácsai (hazánkban az -->Országos Liturgikus Tanács) és az egyes egyházmegyék liturgikus bizottságai. Alapvetô munka azonban az egyházmegyékben, egyházközségekben is a legkülönbözôbb formákban folyt: katekézisek, liturgikus hetek, kiadványok segítettek hozzá a reform megvalósításához. 4. A legfontosabb szempontok: a) A szertartások végzésében minden rítusnál állítsák vissza az egyes szertartások eredeti jellegét, hagyják el az idôközben hozzájárult idegen részeket és a ôot alkalmazzák a kor és kultúrák mai követelményeihez. A szertartásokon mindenki tisztsége szerint vegyen részt az ünneplésben. b) A lelkipásztori megfontolások. A liturgia közös istentisztelet, melyet a Fô és a tagok együtt mutatnak be. Ezért jogos kívánság, hogy a közösség, Isten népe, ne néma szemlélôje, hanem tudatos és tevékeny résztvevôje legyen a liturgiának. E magatartásnak nélkülözhetetlen alapja a hit öröme, a megváltott néphez való tartozás tudata, Isten irántunk való szeretetének felismerése és a testvéri szeretet gyakorlása a mindennapi életben. c) A Szentírás kincstárát megnyitotta a megújított liturgia. Ezt bizonyítja az olvasmányok rendje a misében, az igeliturgia szerepe a szentségeknél, a szentelményeknél és az istentiszteleteken pap távollétében. Igényli az Isten Igéjének méltó és mindenki számára érthetô felolvasását és tanításának kifejtését a -->homíliában. d) A liturgikus könyvek több lehetôséget adnak a helyi körülmények szerinti önálló tevékenységre. Ez csak akkor lesz gyümölcsözô Isten népe számára, ha a lelkipásztorokat és a liturgia többi résztvevôjét erre kiképzik. -->kreativitás a liturgiában. 5. A reform hatása és kilátásai. Mint minden megújulásnak, úgy ennek is voltak ellenzôi és túlzásba vivôi. Az ellenzôk történelmi és hittani okokra hivatkoztak, és eleve sok mindent viszszautasítottak a zsinat tanításából. Mások viszont az Egyház tanítását figyelmen kívül hagyva, saját elképzeléseik szerint végezték a szertartásokat. Az Egyház tagjai azonban szerte a világon nagy többségben magukévá tették a reform célkitűzéseit és a maguk területén meg is valósították azokat. Az LK megjelenésének húszéves évfordulóján az Istentiszteleti Kongregáció 1984. okt. 22--28-ig kongresszusra hívta össze Rómába a nemzeti liturgikus bizottságok elnökeit és titkárait, amelyen II. János Pál pápa is részt vett. Beszédében a sok pozitív tapasztalat mellett a kellô liturgikus lelkiséget hiányolta. A feladatokat a liturgikus lelkiség alakításában, a szertartáskönyvek bevezetô magyarázatainak gondos tanulmányozásában, valamint a híveknek a liturgikus cselekményekben való tevékeny bekapcsolásában jelölte meg. A Szentatya az LK kihirdetésének 25 éves évfordulója alkalmából 1988. dec. 4-én (megjelent 1989. máj.) Vicesimus quintus annus kezdetű apostoli levelet adott ki. Kiemelte benne a hagyomány fontosságát, majd megismételte az LK és a liturgikus megújulás fontos irányelveit. A ô alkalmazásából részben nehézségek (aktívabb részvétel követelménye, elutasító magatartás, a régi formákhoz való viszszatérés), részben pozitív eredmények (Isten Igéjének nyitott asztala, több és tevékeny részvétel, és a liturgiából forrásozó tevékeny keresztény élet), valamint a ô téves alkalmazásaiból (meg nem engedett kihagyások és betoldások a liturgikus szövegekben, kitalált rítusok, új eukarisztikus imák készítése, az általános feloldozás meg nem engedett gyakorlata, a hívek általános papságának és a szolgálati papság határainak elmosódása) erednek. A megújulás biztosítékául ismét a biblikus és liturgikus képzést, a népek kultúrájához való alkalmazkodást, az új problémákkal való foglalkozást és a népi -->áhítatgyakorlatok megbecsülését tartja fontosnak. Így a liturgia, mint az elvetett mag, fejlôdésnek indult, és életerôs fává növekedett, amely ugyanakkor gyökereivel a hagyomány talajaiból táplálkozik. VI ======================================================================== liturgikus szerek Az Eukarisztia megünneplésénél szükség van szent edényekre: a -- >kehely a bor, a -->paténa a kenyér számára. Az Eukarisztia ôrzésére szolgáló edény a -->cibórium, áldoztatáshoz az áldoztatótál vagy áldoztatókehely (cibórium) és -->áldoztatótálca. A szentségkitételhez a -->monstranciát használják. A bor és víz számára -->kancsók szolgálnak, a kézmosáshoz -->kancsó, tál és -->kéztörlôkendô. A ô közé tartoznak az oltár felszereléséhez szükséges terítôk (-->oltárterítô), -->kereszt, - ->gyertyatartók és a -->liturgikus öltözetek. A keresztséghez szükséges -->kancsó mellett a szent -->olajokat külön kis szelencékben tartják. Az LK 122. megkívánja, hogy ,,az istentisztelethez tartozó tárgyak igazán méltóak, díszesek és szépek legyenek''. * 5. AM ======================================================================== liturgikus színek A színeknek az ember mindig élénk kifejezôerôt tulajdonított, és az ÓSZ-i liturgia is gazdagon használta azokat. A keresztény ókorban a -- >liturgikus öltözeteknél az alsóruha mindig fehér volt, míg a felsôruhát a bíborcsiga -- egyébként nagyon drága -- váladékában való fôzéssel színezték. A 9. sz.-tól kezdtek az ünnep jellegének megfelelô színű ruhákat viselni, míg a 13. sz.-ban végleg szabályozták a ô kánonját. Ezen lényegében a legújabb rendelkezések sem változtattak. ,,A szent ruhák különbözô színei azt a célt szolgálják, hogy mind az ünnepelt hittitok sajátos jellegét, mind pedig a liturgikus évhez igazodó keresztény hitéletet külsôleg is szemléletessé tegyék'' (RMÁR 307). A nyugati egyházban a szent ruhák színével kapcsolatban megmaradt az eddigi gyakorlat: a) Fehér színt kell használni a -->húsvéti idôszakban és -- >Karácsonykor; ezenkívül az -->Úr ünnepein (kivéve a szenvedésre vonatkozóakat); -->Szűz Mária és nem vértanú szentek ünnepén, és néhány más alkalommal: Mindenszentek, Ker. Szt. János születése, Szt. János evangélista, Szt. Péter székfoglalása és Szt. Pál megtérése ünnepén; b) piros színt használunk -->Virágvasárnap, -->Nagypénteken, -- >Pünkösdkor, az Úr szenvedésének ünnepein, az -->apostolok és evangélisták, valamint a vértanúk ünnepein; c) zöld színt kell használni az évközi vasárnapokon és hétköznapokon; d) lila (viola) színt -->ádvent és -->nagyböjt idején; valamint tetszés szerint -->gyászmisén is; e) fekete színt a -->gyászmisében; f) rózsaszínt lehet venni ádvent III. és nagyböjt IV. vasárnapján. Nagyobb ünnepeken lehet használni nemesebb anyagból készült ruhákat, még ha nem is felelnek meg a napi liturgikus színnek (pl. arany) (RMÁR 308--310). -->miseruha. * 5. A -->bizánci rítusban az arany a végtelenséget jelképezi, a piros pedig a vértanúságot, a böjti idôszak áldozatvállalásait és a Szentlélek tüzét. Ezektôl a jellegzetes alkalmaktól eltekintve világos színű ruhát használnak. A ,,világos'' megjelölés esetében a fehértôl kezdve minden világos színárnyalat egyaránt szerepelhet. AM--OL ======================================================================== liturgikus térrendezés ô alatt értjük a lit. ref. megkívánta változtatásokat a már meglévô berendezésű -->szentélyben. Ennek alapelvei: a meglévô értékes, műemléki berendezést nem szabad sem eltávolítani, sem megcsonkítani. Az új berendezéseket a mai kor művészi stílusában készítsék, s ne a korábbi stílus utánzataként. A ô megkívánja a néppel szembenézô, körüljárható -->oltár felállítását, a -->papi ülôhely megfelelô elhelyezését és az igehirdetésre alkalmas -->ambó felállítását. Kívánatos, hogy elôzetes kipróbálás után a templom méreteihez illô, művészileg értékes, új, állandó berendezés kerüljön a ô során a -->preszbitériumba, a papi térségbe. Ha viszont a régi berendezés silány vagy értéktelen, akkor a ô jó alkalom arra, hogy annak eltávolításával kötetlen, szabad tér álljon rendelkezésre az új berendezés részére. A ô sajátos problémája a legtöbb akadályt képezô -->áldoztatórács eltávolításának vagy áthelyezésének kérdése (RMÁR 253--280). A ôhez tartozik a -->baptisztérium és az -->Eukarisztia ôrzési helyének megfelelô kialakítása is. AM {kép} 23. ábra. Liturgikus térrendezés A), B), C), D) szembenézô oltár, ambó és papi szék elhelyezése olyan preszbitériumban, ahol a régi fôoltárt meg kell tartani, O = szembenézô oltár, A = ambó, S = papi szék, T = szentségház (tabernákulum), K = keresztkút, M = mellékoltár, E), F) a preszbitérium elrendezése a régi fôoltár eltávolítása után {kép} 24. ábra. Liturgikus térrendezés példája A kalocsai barokk fôszékesegyház új szentélye Erdei Ferenc terve alapján: 1. Fôoltár, 2. új szembenézô oltár, 3. ambó, 4. érseki katedra, 5. papi szék, 6. megmaradó kanonoki stallumok, 7. új lépcsôszint-kialakítás ======================================================================== lucernárium (lat. lucerna = ‘mécses’) • 1. A húsvéti vigília ( -->Húsvéti Szent Háromnap) elsô része a ,,fényünnepség'', amelyen meggyújtják a -- >húsvéti gyertyát. * 8. 2. A -->temetési misében a befejezô áldás elôtti szertartás, amely alatt meggyújtják a húsvéti gyertyát. A bevezetô könyörgés, gyertyagyújtás, egyetemes könyörgések és a Miatyánk, Üdvözlégy elimádkozása után a mise áldásával zárul. Végzése nem kötelezô; lehet napi színben mondott mise után is végezni. * 21. VI ======================================================================== Lukács, Szt. -->apostolok ünnepei ======================================================================== Magnificat (lat. ‘magasztalja’ ti. lelkem az Urat) • Szűz Mária magasztaló éneke (Lk 1,46--55), ôskeresztény himnusz, melyet a liturgia a -->kantikumok sorába vett fel. A bizánci liturgiában a reggeli kilencórás -->kánonban kapott helyet. A római liturgiában a -->Vecsernye kantikuma, melyet gazdagabb dallammal énekelnek. Ha ünnepi Vecsernyén tömjéneznek, akkor azt a ô alatt teszik, és mint evangéliumi éneket állva mondják vagy éneklik. AM ======================================================================== Magyar Egyházzenei Társaság (MET) A ô 1992-ben alakult, székhelye Budapesten van. Célja az egyházzenével foglalkozók, illetôleg iránta érdeklôdôk szakmai társulása, amely a sok évszázados zsidó és keresztény liturgikus zenei hagyomány alapján áll. A ô felépítése: elnök, alelnök, titkár, elnökségi tagok. A katolikus, protestáns szekciók mellett pedagógus és orgonatagozat is működik. Tagjai vállalják, hogy egymást támogatják a színvonalas egyházzenei gyakorlat megôrzésében és továbbfejlesztésében; tapasztalatok, zenei anyagok és módszerek átadásával segítik egymást; aktuális egyházzenei ügyekben álláspontjukat kialakítják és szakmai tekintéllyel érvényesíteni próbálják. Feladatuknak tekintik, hogy a szakrális szellemű és művészileg értékes egyházzenét, illetôleg egyházzenei gyakorlatot a korunkban fenyegetô veszélyek ellen védelmezzék. Ennek érdekében kongresszusokat, konferenciákat, továbbképzô elôadásokat rendeznek. Hangversenyeken, énekes istentiszteleteken alkalmat ad az egyházzene barátainak és művelôinek a lelki és szakmai gyarapodásra. Új egyházzenei műveket rendel és mutat be, megalapította és működteti a Fôvárosi Kántorátust, és különbözô szakirodalmi és zenei kiadványokkal segíti az egyházi zenét művelôket. Kiadványaik: tankönyvek, gregorián műfajokkal kapcsolatos szakkönyvek, kórusirodalom és hangdokumentumok. Folyóiratuk a negyedévente megjelenô Magyar Egyházzene. VI ======================================================================== magyar gregoriánum A 11--17. sz. közötti idôben a Kárpát-medence területén keletkezett liturgikus könyvekben sajátos magyar hangjegyírással fennmaradt dallamkincs, amely szerkezetében a dél-európai diatónikus dallamokkal szemben a pentatónia hatását mutatja (,,pentatonizáló'', hasonlóan az Alpoktól északra és keletre jellemzô változatokhoz); a tételek megválogatásában, azok rendjében bizonyos hazai igényeket jelez (ebbôl alakul ki az esztergomi és kalocsai--zágrábi rítus), az egyetemes énekkészletet elôbb a magyar szentek énekeivel (István, Imre, László officiumai), majd más tételekkel bôvíti (-->szekvenciák, -->himnuszok, -->antifónák stb.). Tágabb értelemben ebbe a fogalomkörbe sorolhatjuk a középkor végén, majd a reformáció idején keletkezett magyar nyelvű, de még a hagyományos liturgikus dallamokat ôrzô tételeket (-->Te Deum, temetési szertartási énekek, néhány mise-tétel, -->prefáció mellett a protestánsok részérôl is átvett -->graduálé tetemes anyaga), valamint a -->gregorián dallamkincs újabb alkalmazását mutató, a II. Vat. után megalkotott magyar nyelvű liturgikus énekeket. (Kis Magyar Uzuális, Bp. 1976, Éneklô Egyház, Bp. 1985.) TL ======================================================================== A magyar naptárral bôvített általános római naptár Jelzések: * A magyar naptár ünnepei és a szenteknek az egyetemes egyháztól eltérô ünneplései. 1, 2, 3 stb. kis szám a nevek mellett és jegyzet arra utal, hogy a Névmutatóban milyen formában szerepel az ünepelt szent. A dôlt betűs ünnepek szabadon választható emléknapot jelentenek. # Január -------------------------------------------------------------------- 1. Karácsony nyolcada (Kiskarácsony): Fôünnep SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA (ÚJÉV) 2. Nagy Szent Vazul[1] és Nazianzi Szent Gergely[2] Emléknap püspökök és egyháztanítók 3. 4. 5. 6. 7. Penyaforti Szent Rajmund 8. 9. 10. 11. 12. 13. Szent Hilárius (Vidor) püspök és egyháztanító 14. 15. Remete Szent Pál* 16. 17. Szent Antal apát[3] Emléknap 18. ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT SZŰZ Ünnep 19. 20. Szent Fábián pápa és vértanú Szent Sebestyén vértanú 21. Szent Ágnes szűz és vértanú Emléknap 22. Szent Vince diakónus és vértanú 23. 24. Szalézi Szent Ferenc püspök és egyháztanító Emléknap 25. SZENT PÁL APOSTOL MEGTÉRÉSE (PÁL FORDULÁSA) Ünnep 26. Szent Timóteus és Szent Titus püspökök Emléknap 27. Merici Szent Angéla 28. Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító Emléknap 29. 30. 31. Bosco Szent János áldozópap Emléknap Vasárnap, jan. 2--8. között: URUNK MEGJELENÉSE (VÍZKERESZT) Fôünnep Vasárnap, jan. 6. után: URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE Ünnep # Február -------------------------------------------------------------------- 1. 2. URUNK BEMUTATÁSA Ünnep (GYERTYASZENTELÔ BOLDOGASSZONY) 3. Szent Balázs püspök és vértanú 4. 5. Szent Ágota szűz és vértanú Emléknap 6. Miki Szent Pál és társai vértanúk Emléknap 7. 8. Emiliáni Szent Jeromos 9. 10. Szent Skolasztika szűz Emléknap 11. A Lourdes-i boldogságos Szűz Mária 12. 13. 14. SZENT CIRILL SZERZETES ÉS SZENT METÓD PÜSPÖK, Ünnep EURÓPA TÁRS-VÉDÔSZENTJEI 15. 16. 17. A szervita rend hét szent alapítója 18. 19. 20. 21. Damiáni Szent Péter püspök és egyháztanító 22. SZENT PÉTER APOSTOL SZÉKFOGLALÁSA Ünnep 23. Szent Polikárp[4] püspök és vértanú Emléknap 24. SZENT MÁTYÁS APOSTOL* Ünnep 25. 26. 27. 28. # Március -------------------------------------------------------------------- 1 2 3 4 Szent Kázmér 5 6 7 Szent Perpétua és Felicitás vértanúk Emléknap 8 Istenes Szent János szerzetes 9 Római Szent Franciska szerzetesnô 10 11 12 13 14 15 16 17 Szent Patrik püspök Gyôr: A gyôri Könnyezô Mária* 18 Jeruzsálemi Szent Cirill[5] püspök és egyháztanító 19 SZENT JÓZSEF, A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA JEGYESE Fôünnep 20 21 22 23 Mongrovejói Szent Turibius püspök 24 25 URUNK SZÜLETÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA Fôünnep (GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY) 26 27 28 29 30 31 # Április -------------------------------------------------------------------- 1 2 Paolai Szent Ferenc remete 3 4 Szent Izidor püspök és egyháztanító 5 Ferreri Szent Vince áldozópap 6 7 De La Salle Szent János áldozópap Emléknap 8 9 10 11 Szent Szaniszló püspök és vértanú Emléknap 12 13 Szent I. Márton pápa és vértanú 14 15 16 Soubirous Szent Mária Bernadett szűz 17 18 19 20 21 Szent Anzelm püspök és egyháztanító 22 23 Szent Adalbert püspök és vértanú Emléknap Esztergom: SZENT ADALBERT PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ, Fôünnep A FÔEGYHÁZMEGYE VÉDÔSZENTJE* 24 Szent György vértanú* Sigmaringeni Szent Fidél áldozópap és vértanú 25 SZENT MÁRK EVANGÉLISTA Ünnep 26 27 28 Chanel Szent Péter áldozópap és vértanú Szent Montforti Grignion Mária Lajos áldozópap 29 Sziénai Szent Katalin szűz és egyháztanító (†1380) Emléknap 30 Szent V. Pius pápa Húsvét második vasárnapja: AZ ISTENI IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA # Május -------------------------------------------------------------------- 1 A munkás Szent József 2 Szent Atanáz püspök és egyháztanító Emléknap 3 SZENT FÜLÖP ÉS SZENT JAKAB APOSTOLOK Ünnep 4 Szent Flórián vértanú* 5 6 7 Boldog Gizella* Eger: A BAZILIKA-FÔSZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* Ünnep 8 9 10 11 12 Szent Néreus és Szent Achilleus vértanúk Szent Pongrác vértanú 13 14 15 16 Nepomuki Szent János áldozópap és vértanú* 17 18 Szent I. János pápa és vértanú 19 20 Sziénai Szent Bernardin áldozópap 21 22 Szent Rita özvegy* 23 Boldog Apor Vilmos püspök és vértanú 24 Szűz Mária, a keresztények segítsége Emléknap 25 Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap és egyháztanító Szent VII. Gergely pápa Pazzi Szent Mária Magdolna szűz 26 Néri Szent Fülöp áldozópap Emléknap 27 Canterburyi Szent Ágoston püspök 28 29 30 Szent István király ereklyéinek átvitele* 31 Pünkösd utáni elsô vasárnap: SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA Fôünnep Szentháromság vasárnapja utáni vasárnap: KRISZTUS SZENT Fôünnep TESTE ÉS VÉRE: ÚRNAPJA Pünkösd második vasárnapja utáni péntek: JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVE Pünkösd második vasárnapja utáni szombat: A Boldogságos Szűz Mária szeplôtelen Szíve Emléknap # Június -------------------------------------------------------------------- 1 Szent Jusztin vértanú Emléknap 2 Szent Marcellínus és Szent Péter vértanúk 3 Lwanga Szent Károly és társai vértanúk Emléknap 4 Szombathely: Szent Kviriniusz püspök és vértanú* Emléknap 5 Szent Bonifác püspök és vértanú Emléknap 6 Szent Norbert püspök Debrecen--Nyíregyháza: A SZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* 7 8 Prágai Szent Ágnes szűz* 9 Szent Efrém[6] diakónus és egyháztanító 10 11 Szent Barnabás apostol Emléknap 12 13 Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító Emléknap 14 Szombathely: A SZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* Ünnep 15 Árpád-házi Boldog Jolán szerzetesnô* Emléknap 16 Szombathely: Szent Márton püspök ereklyéinek átvitele* 17 18 19 Szent Romuald apát 20 21 Gonzága Szent Alajos szerzetes Emléknap 22 Nolai Szent Paulin püspök Fisher Szent János püspök és Mórus Szent Tamás vértanúk Pécs: A SZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* 23 24 KERESZTELÔ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE Fôünnep 25 26 Alexandriai Szent Cirill püspök és egyháztanító* 27 SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY* Ünnep Debrecen--Nyíregyháza és Kaposvár: SZENT LÁSZLÓ Fôünnep KIRÁLY, AZ EGYHÁZMEGYE VÉDÔSZENTJE* 28 Szent Iréneus püspök és vértanú Emléknap 29 SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL APOSTOLOK Fôünnep Pécs: SZENT PÉTER APOSTOL, AZ EGYHÁZMEGYE VÉDÔSZENTJE* Fôünnep 30 A római Egyház elsô szent vértanúi # Július -------------------------------------------------------------------- 1 2 SZŰZ MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL Ünnep (SARLÓS BOLDOGASSZONY)* 3 SZENT TAMÁS APOSTOL Ünnep 4 Portugáliai Szent Erzsébet 5 Zaccaria Szent Antal Mária áldozópap 6 Goretti Szent Mária szűz és vértanú 7 8 9 10 11 SZENT BENEDEK APÁT, EURÓPA FÔVÉDÔSZENTJE Ünnep 12 13 Szent Henrik 14 Lellisi Szent Kamill áldozópap 15 Szent Bonaventura püspök és egyháztanító Emléknap 16 Kármel-hegyi Boldogasszony 17 Szent Zoerárd-András és Benedek remeték* 18 Boldog Hedvig királyné* Emléknap 19 20 21 Brindisi Szent Lôrinc áldozópap 22 Szent Mária Magdolna Emléknap 23 Szent Brigitta szerzetesnô 24 Árpád-házi Szent Kinga szerzetesnô* Emléknap 25 SZENT JAKAB APOSTOL Ünnep 26 Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos Emléknap Szűz Mária szülei Veszprém: SZENT ANNA, AZ EGYHÁZMEGYE VÉDÔSZENTJE* Ünnep 27 28 29 Szent Márta Emléknap 30 Aranyszavú (Chrysologus) Szent Péter püspök és egyháztanító 31 Loyolai Szent Ignác áldozópap Emléknap # Augusztus -------------------------------------------------------------------- 1 Liguori Szent Alfonz Mária püspök és egyháztanító Emléknap 2 Vercelli Szent Özséb püspök Eymard Szent Péter Julián áldozópap 3 4 Vianney Szent János Mária áldozópap Emléknap 5 Szűz Mária római fôtemplomának felszentelése (Havas Boldogasszony) 6 URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA Ünnep 7 Szent II. Sixtus pápa és társai vértanúk Szent Kajetán áldozópap 8 Szent Domonkos áldozópap Emléknap 9 10 SZENT LÔRINC DIAKÓNUS ÉS VÉRTANÚ Ünnep 11 Szent Klára szűz Emléknap 12 13 Boldog XI. Ince pápa* Emléknap 14 Szent Maximilián Mária Kolbe áldozópap és vértanú Emléknap 15 SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE (NAGYBOLDOGASSZONY) Fôünnep Gyôr és Székesfehérvár: SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE Fôünnep (NAGYBOLDOGASSZONY), AZ EGYHÁZMEGYE VÉDÔSZENTJE* 16 17 Kaposvár: A SZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* Ünnep 18 Vác: A SZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* Ünnep 19 Szent Bernát apát és egyháztanító* Emléknap 20 SZENT ISTVÁN KIRÁLY, MAGYARORSZÁG FÔVÉDÔSZENTJE* Fôünnep Kalocsa: SZENT ISTVÁN KIRÁLY, A FÔEGYHÁZMEGYE Fôünnep VÉDÔSZENTJE* 21 Szent X. Pius pápa Emléknap 22 Boldogságos Szűz Mária királynô (Királynô Boldogasszony) Emléknap 23 Limai Szent Róza szűz 24 SZENT BERTALAN APOSTOL Ünnep 25 Szent Lajos Kalazanci Szent Józset áldozópap Kalocsa: A FÔSZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* Ünnep 26 27 Szent Mónika Emléknap 28 Szent Ágoston püspök és egyháztanító Emléknap 29 Keresztelô Szent János vértanúsága Emléknap 30 31 Esztergom: A FÔSZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* Ünnep # Szeptember -------------------------------------------------------------------- 1 2 3 Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító Emléknap 4 5 6 7 Szent Márk, Szent István és Szent Menyhért Emléknap áldozópapok, kassai vértanúk* 8 SZŰZ MÁRIA SZÜLETÉSE (KISBOLDOGASSZONY) Ünnep 9 10 11 12 Szűz Mária szent neve* Emléknap 13 Aranyszájú (Chrysostomus) Szent János[7] püspök és Emléknap egyháztanító Gyôr: A SZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* Ünnep 14 A SZENT KERESZT FELMAGASZTALÁSA Ünnep 15 A Fájdalmas Szűzanya Emléknap 16 Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök vértanúk Emléknap 17 Bellarmin Szent Róbert püspök és egyháztanító Gyôr: Aranyszájú Szent János püspök és egyháztanító Emléknap 18 19 Szent Januárius püspök és vértanú 20 Kim Taegon Szent András áldozópap, Emléknap Csong Haszang Szent Pál és társaik vértanúk 21 SZENT MÁTÉ APOSTOL ÉS EVANGÉLISTA Ünnep 22 23 24 SZENT GELLÉRT PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ* Ünnep Szeged-Csanád: SZENT GELLÉRT PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ, Fôünnep AZ EGYHÁZMEGYE VÉDÔSZENTJE* 25 26 Szent Kozma és Damián vértanúk 27 Páli Szent Vince áldozópap Emléknap 28 Szent Vencel vértanú Ruiz Szent Lôrinc és társai vértanúk 29 SZENT MIHÁLY, SZENT GÁBOR ÉS SZENT RAFAEL FÔANGYALOK Ünnep Vác: SZENT MIHÁLY FÔANGYAL, AZ EGYHÁZMEGYE Ünnep VÉDÔSZENTJE* 30 Szent Jeromos áldozópap és egyháztanító Emléknap # Október -------------------------------------------------------------------- 1 A Gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szent Teréz Emléknap szűz és egyháztanító 2 Szent Ôrzôangyalok Emléknap 3 4 Assisi Szent Ferenc Emléknap 5 Veszprém: A BAZILIKA FÔSZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* Ünnep 6 Szent Brúnó áldozópap 7 Rózsafüzér Királynôje Emléknap 8 SZŰZ MÁRIA, MAGYAROK NAGYASSZONYA, MAGYARORSZÁG Fôünnep FÔPÁTRÓNÁJA* 9 Szent Dénes püspök és társai vértanúk Leonardi Szent János áldozópap 10 11 12 13 14 Szent I. Kallixtus[8] pápa és vértanú 15 A Jézusról nevezett Avilai Szent Teréz szűz és Emléknap egyháztanító 16 Szent Hedvig szerzetesnô 17 Antiochiai Szent Ignác[9] püspök és vértanú Emléknap 18 SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA Ünnep 19 Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák áldozópapok és társaik, vértanúk Keresztes Szent Pál áldozópap 20 21 22 A SAJÁT TEMPLOM FELSZENTELÉSE (amennyiben annak Fôünnep napja nem ismeretes)* 23 Kapisztrán Szent János áldozópap* Emléknap 24 Claret Szent Antal Mária püspök Szeged-Csanád: A SZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* Ünnep 25 Boldog Mór püspök* Emléknap Pécs: BOLDOG MÓR PÜSPÖK, AZ EGYHÁZMEGYE Fôünnep TÁRSVÉDÔSZENTJE* 26 27 28 SZENT SIMON ÉS SZENT JÚDÁS TÁDÉ APOSTOLOK Ünnep 29 30 31 # November -------------------------------------------------------------------- 1 MINDENSZENTEK Fôünnep 2 HALOTTAK NAPJA 3 Porres Szent Márton szerzetes 4 Borromeo Szent Károly püspök Emléknap 5 SZENT IMRE HERCEG* Ünnep 6 7 8 9 A LATERÁNI-BAZILIKA FELSZENTELÉSE Ünnep 10 Nagy Szent Leó pápa és egyháztanító Emléknap 11 Tours-i Szent Márton püspök Emléknap Szombathely: TOURS-I SZENT MÁRTON PÜSPÖK, Fôünnep AZ EGYHÁZMEGYE VÉDÔSZENTJE* 12 Szent Jozafát püspök és vértanú Emléknap 13 Magyar szentek és boldogok* 14 15 Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító 16 Skóciai Szent Margit 17 Nagy Szent Gertrúd szűz* 18 Szent Péter- és Szent Pál-bazilikák felszentelése 19 ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET* Ünnep 20 21 A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban Emléknap 22 Szent Cecília szűz és vértanú Emléknap 23 Szent I. Kelemen pápa és vértanú Szent Kolumbán apát 24 Dung-Lac Szent András és társai vértanúk Emléknap 25 Székesfehérvár: A BAZILIKA-SZÉKESEGYHÁZ FELSZENTELÉSE* Ünnep 26 27 Emléknap 28 Szeged-Csanád: Márkai Szent Jakab áldozópap* Emléknap 29 30 SZENT ANDRÁS APOSTOL Ünnep Utolsó évközi vasárnap: KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA Fôünnep # December -------------------------------------------------------------------- 1 2 3 Xavéri Szent Ferenc áldozópap Emléknap 4 Damaszkuszi Szent János áldozópap és egyháztanító 5 6 Szent Miklós püspök[10] 7 Szent Ambrus püspök és egyháztanító Emléknap 8 A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLÔTELEN FOGANTATÁSA Fôünnep 9 10 11 Szent I. Damazus pápa 12 Chantal Szent Johanna Franciska szerzetesnô 13 Szent Lúcia szűz és vértanú Emléknap 14 Keresztes Szent János áldozópap és egyháztanító Emléknap 15 16 17 18 19 20 21 Kaniziusz Szent Péter áldozópap és egyháztanító 22 23 Kenty Szent János áldozópap 24 25 URUNK SZÜLETÉSE: KARÁCSONY Fôünnep 26 SZENT ISTVÁN ELSÔ VÉRTANÚ Ünnep 27 SZENT JÁNOS APOSTOL ÉS EVANGÉLISTA Ünnep Eger: SZENT JÁNOS APOSTOL ÉS EVANGÉLISTA, Ünnep A FÔEGYHÁZMEGYE VÉDÔSZENTJE* 28 APRÓSZENTEK, VÉRTANÚK Ünnep 29 Becket Szent Tamás püspök és vértanú Esztergom: Becket Szent Tamás püspök és vértanú* Emléknap 30 31 Szent I. Szilveszter pápa Karácsony nyolcada alatti vasárnap, vagy ha ilyen nincs, Ünnep december 30.: A SZENT CSALÁD: JÉZUS, MÁRIA ÉS JÓZSEF ____________________ 1 Baszileosz 2 Grégoriosz Nazianzénosz 3 Antoniosz 4 Polikarposz 5 Kürillosz 6 Ephrém 7 Khrüszosztomosz 8 Callixtus 9 Ignatiosz 10 Nikolaosz ======================================================================== manipulus (lat. manus = kéz, ‘kézkendô’) • Eredetileg a kézben tartott, az izzadság letörlésére szolgáló kendô volt, amely a 6 --11. sz.-tól általánosan a miseruha bal karra erôsített díszes ruhadarabjává vált. A szubdiakónus, a diakónus és a pap viselte. A szubdiakonátus eltörlésével a ô használata is megszűnt a lit. ref. során, de az értékes textilművészeti darabokat az egyházi gyűjteményekben meg kell ôrizni. -->szubdiakónus VI {kép} 25. ábra. Manipulus ======================================================================== mantelletta Ujjatlan, térdig érô könnyű kabát, melyet magasabb rangú -- >prelátusok karing felett viseltek, -->püspökök pedig egyházmegyéjük területén. 1969-ben eltörölték. AM ======================================================================== Maran atha vagy Marana tha (arám) • Az ókori liturgiából megôrzött kifejezés, amely az elsô értelmezésben: ,,Urunk eljött, megjelent'', a második szerint: ,,Urunk, jöjj el!'' (Vö. Jel 22,20) (1Kor 16,22; Didakhé 10,6). BL ======================================================================== Mária-antifónák -->antifóna ======================================================================== Mária-ünnepek ,,Az Anyaszentegyház megkülönböztetett szeretettel tiszteli Szűz Máriát, Isten boldogságos édesanyját, akit elszakíthatatlan kötelék fűz Fiának üdvösséget szerzô művéhez. Benne csodálja és magasztalja a megváltás legkiválóbb gyümölcsét, és mint legtisztább képben, örömmel szemléli benne azt, amivé válni a beteljesülésben maga is óhajt és remél'' (LK 103). Fôünnepek: 1. Szűz Mária, Isten anyja (jan. 1.), kötelezô ünnep. XI. Pius 1931-ben az efezusi zsinat 1500 éves évfordulója alkalmából vezette be újra Mária istenanyaságának régi ünnepét, és október 11-re helyezte. A lit. ref. után került jan. 1-jére. 2. Szűz Mária mennybevétele, Nagyboldogaszszony (aug. 15.), kötelezô ünnep. Az 5. sz.-ból származó jeruzsálemi olvasmányos könyv ezen a napon ,,Máriának, az Istenanyának napjáról'' beszél. Rövidesen Mária ,,menynyei születésnapjának'', vagy ,,elszenderülésének'' ünnepe lett. Rómában a 7. sz. közepén aug. 15-én ,,Mária égi születésnapját'' ünnepelték. I. Sergius pápa idejében (7. sz.) körmenetet tartottak ezen az ünnepen. A -->Sacramentarium Gregorianumban (6. sz. végén) az ünnep neve már ,,Mária mennybevétele''. Az elsô könyörgésben Máriáról úgy beszél, mint aki meghalt, ,,de nem a halál kapuján ment keresztül''. Az ünnepléshez rövidesen -->vigília és nyolcad is járult, és az egyetemes egyház ünnepelte. Hittételként XII. Pius pápa 1950. nov. 1-jén hirdette ki, hogy a Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvitetett a mennyei dicsôségbe (DS 3903). 3. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország fôpatrónája (okt. 8.). Elsô királyunk halála elôtt országát Szűz Mária oltalmába helyezte, amirôl népünk története során mindig megemlékezett. A millennium alkalmából, 1896-ban, XIII. Leó pápa okt. 8-ra engedélyezte ennek ünnepét. Ma fôünnep, egyben a Római Szt. Péter-bazilikában lévô ,,Magyarok Nagyasszonya'' kápolnájának felszentelési (1980) évfordulója. 4. A Boldogságos Szűz Mária Szeplôtelen Fogantatása (dec. 8.), erdélyi egyházmegyékben kötelezô ünnep. Annak ünneplése, hogy Mária fogantatásának elsô pillanatától kezdveKrisztus megváltó érdemébôl -- ment volt az áteredô bűntôl és következményeitôl. Az ünnep elsô nyoma Keleten található a 8. sz.-ban, ahol ,,Mária fogantatása'' névvel ünnepelték. A 12. sz.-ban egész Európában elterjedt, majd IV. Sixtus pápa 1477-ben felvette a római egyház ünnepei közé. IX. Pius pápa 1854. dec. 8-án kihirdette a ,,Szeplôtelen Fogantatás'' dogmáját, és ezzel az ünnepnek is új fényt kölcsönzött. Ünnepek 1. Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony) (júl. 2.). Az ünnep ahhoz az evangéliumi eseményhez kapcsolódik (Lk 1,39--56), amikor a -->Magnificat is született. Ferences környezetben tűnik fel elôször (1263), napját -->Keresztelô Szt. János születése ünnepének -- >nyolcadára helyezték (júl. 2.). V. Pius pápa (1568/70) az egyetemes egyházra kiterjesztette ünneplését. A lit. ref. után az egyetemes kalendárium máj. 31-re helyezte. A német és magyar egyház naptárában azonban változatlanul júl. 2-án ünneplik. 2. Szűz Mária sziiletése (Kisboldogasszony) (szept. 8.). Eredete valószínűleg a jeruzsálemi Anna templom szentelési napjához kötôdik, melyet Mária szülôháza helyén építettek az 5. sz.-ban. Az ünnep a 7. sz.-ban már ismert Rómában, a 11. sz.-tól általánossá lett az egyetemes egyházban. Emléknapok A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária (febr. 11.); Szűz Mária, a keresztények segítsége (máj. 24.); Boldogságos Szűz Mária Szeplôtelen Szíve (Pünkösd utáni második vasárnap utáni szombat); Kármel-hegyi Boldogasszony (júl.16.); Szűz Mária római fôtemplomának felszentelése, Havas Boldogasszony (aug. 5.); Boldogságos Szűz Mária Királynô (aug. 22.); Szűz Mária szent neve (szept. 12.); A fájdalmas Szűzanya (szept. 15.); Rózsafüzér Királynôje (okt. 7.); A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban (nov. 21.). * 27. VI ======================================================================== Márk, Szt. -->apostolok ünnepei ======================================================================== mártír -->vértanúk tisztelete ======================================================================== Martyrologium A szentek névsora naptári napok szerint rövid történeti megjegyzésekkel. A helyi jellegű kalendáriumokból állították össze. Az elsô a Hieronymianum (5. sz.), amely csak a szentek neveit sorolja fel, a 8. sz.-ban fűznek hozzá megjegyzéseket. A legjelesebb Usuardus (†877) bencés szerzetes összeállítása. A 9. sz.-tól fokozatosan általánossá vált a ô olvasása a káptalanokban és a szerzetesházakban. XIII. Gergely pápa 1584-ben adta ki a római ôot, melynek további kiadásai jelentek meg. Az új ô 1989-tôl részletekben megjelent, de a teljes ô még nem. VI ======================================================================== Máté, Szt. -->apostolok ünnepei ======================================================================== Matutinum (lat. matutinus ‘hajnali’) • A -->zsolozsma reformja elôtt ,,vigilia nocturna'' (éjszakai virrasztás) volt a neve. Himnuszból, antifónás zsoltárokból és olvasmányokból állt (Szentírás, egyházatyák írásai, szentek életrajzai). Az Olvasmányos imaóra (Officium lectionis) lépett a helyébe, amely a nap bármely órájában végezhetô, de ,,a kórusimádságban megôrzi éjszakai istendicséret jellegét'' (LK 89). -- >zsolozsma, -->anticipálás. * 4. VI ======================================================================== Mátyás, Szt. -->apostolok ünnepei ======================================================================== Mediator Dei (lat. ‘közvetítô Isten és az emberek között’) • Ezekkel a szavakkal kezdôdik XII. Pius pápa enciklikája a Szent Liturgiáról, amelyet 1947. nov. 20-án adott ki. Legjelentôsebb ebben a -->liturgia fogalmának tisztázása, amely nagyban hozzájárult a II. Vat. tanításának kialakításához. -->liturgikus reform. VI ======================================================================== megemlékezés élôkrôl és holtakról Az Eukarisztia misztériumának megünneplésénél Krisztus áldozatában és a Szentlélek közösségében egymásra talál az egész Egyház, és tagjai imádkoznak egymásért. A római liturgiában ezt közbenjáró imáknak nevezzük (intercessiones vagy memento vivorum et mortuorum). -->mise, 3. -->eukarisztikus ima (III.) * 5. A gör. kat. liturgiában az -->epiklézisz után a pap megemlékezik a szentekrôl, majd imádkozik a többi elhunytért, s nyugalmat kér nekik. A következô könyörgést pedig már az élôkért végzi, elsôsorban a római pápáért és az egyházmegye püspökéért (és segédpüspökéért), majd pedig minden városért s a bennük lakó hívekért. OL ======================================================================== megkeresztelt felvétele az Egyház teljes közösségébe -->befogadás ======================================================================== megtérés (lat. conversio = ‘megfordulás’; gör. metanoia = ‘megváltozás’, meta = ‘át’, noia = ‘újrafontolás’) • Vallási vagy erkölcsi átalakulás, melynek során az ember teljesen rábízza magát Isten kegyelmi vezetésére. Az eredeti héber kifejezés (sub) gyökeres fordulatra utal, mellyel a bűnös ember visszafordul Isten felé. A LXX görög ,,fordításban szereplô ,,metanoia'' már inkább a szellemi fordulatot hangsúlyozza: a világ újraértékelését és az értelem visszatérését Istenhez. A keresztény tapasztalat szerint az igaz ô feltétele az egész élet átgondolása (meta-noein), és az ember ráhagyatkozása Isten kegyelmére. Ilyen ô történhet akkor is, ha valaki már eljutott a hitre, és aktív tagja az Egyháznak. A -->bűnbocsánat szentsége egyszersmind a ô szentsége is azok számára, akik már régebben megkeresztelkedtek. Az egyházi szóhasználatban a ô jelenti azt is, amikor valaki ,,konvertita'' lesz, vagyis megtér az Egyház hitére. A ,,konverzió'' (mint az életforma megváltoztatása) jelentheti valamelyik szerzetesrendbe való belépést is, ill. az ott vállalt állandó javulás programját. OL ======================================================================== mellékoltár Amíg az elsô évezredben az eukarisztikus ünneplés a -->koncelebrálás (együttmisézés) volt, a kora középkortól egyre gyakoribb lett a magánmise. Ezek elterjedése miatt -- elsôsorban a kolostorokban -- egyre több ôt kezdtek felállítani a templomhajó oldalfalánál, a mellékkápolnákban, kereszthajóban, szentélykörüljáróban. Az RMAR 267. így intézkedik: ,,ô minél kevesebb legyen! Új templomban a ô lehetôleg a templom hajójától valamiképpen elválasztott kápolnában kapjon helyet''. A TSZ IV. 7: ,,Új templomokban csak egy oltárt állítsanak fel, hogy a hívôk egyetlen gyülekezetében az egy oltár a mi egyetlen Megváltónkat és az egyetlen Egyházat jelképezze. Mellékkápolnában azonban szabad... egy másik oltárt is felállítani, amely valamiképpen a lehetôség szerint el van választva. Itt szabad misézni köznapokon a hívôk kisebb csoportja elôtt. Mindenképpen kerülni kell, hogy csupán a templom díszítése miatt több oltárt állítsanak fel.'' A műemléki védettség alatt álló ôokat meg kell ôrizni. AM ======================================================================== mellkereszt (lat. pectorale; pectus, ‘mell’; a keleti egyházban: sztavrotorosz) • Korán szokásba jött a keresztények között a nyakba akasztott vagy ruhára erôsített kisebb kereszt viselése. A 12. sz.-tól a reverendán és a miseruha alatt viselt ô püspöki, apáti, prelátusi jel. Ma csak a pápa, a püspökök és valóságos -->prelátusok viselhetik. * 2.; (21. ábra: Liturgikus öltözet a bizánci rítusban, C, D; 22. ábra: Liturgikus öltözet a római stílusban, 2. C.) AM ======================================================================== memento -->megemlékezés az élôkrôl és a holtakról ======================================================================== memoria = emléknap -->ünnepek rangja ======================================================================== Mennybemenetel ünnepe -->Úr ünnepei ======================================================================== metánia (gör. ‘metánoia’ = lit. Meghajlás) • A keleti egyházban a térdhajtásnak megfelelô tiszteletadás. A keresztény aszkézis nem harc a test ellen, hanem harc a testért. Ezért az egész ember, lélek és test együtt tart bűnbánatot. A leborulások a bűnbánat, az alázatosság, az imádás és az engedelmesség jelei. Az Egyház keleti ágában a ônak három fokozata van: 1. fejhajtás, amire gyakran hallunk felszólítást a liturgiában; 2. a mély meghajlás (általában ezt nevezik ônak); 3. a ,,nagy leborulás'' (proszkünészisz), amikor a szertartás végzô pap elôbb letérdel, majd egész testhosszal a földre fekszik, homlokát a két, egymásre helyezett karjára fekteti. Ez utóbbi a -->papszenteléskor és a nagyböjti ,,elôre megszentelt áldozatú liturgiában'' történik. OM ======================================================================== metropolita (gör. metroplisz = ‘városállam’, ‘anyaváros’, ‘anyaország’) • l. A területileg szomszédos részegyházak (egyházmegyék) egyháztartományokba szervezôdnek. Az egyháztartomány élén a ô áll, aki saját egyházmegyéjének érseke. (Az -->egyházi rend szerint püspök.) Hivatali jelvénye a -->pallium, melyet csak saját egyháztartományában viselhet. Az egyháztartományába tartozó egyházmegyék a -->szuffragáneusai, melyek felett felügyeleti joga van; amikor saját egyháztartományában celebrál, minden templomban és -- az illetô megyéspüspök elôzetes értesítésével - - a székesegyházakban úgy végezheti a szent szertartásokat, mint a püspök saját egyházmegyéjében. 2. Az ortodox egyházakban az érseknél magasabb rangú fôpap, aki a pátriárka után következik. AM ======================================================================== Miatyánk -- Mi Atyánk (lat. Pater noster) • Az Úr imája. Jézus tanította erre apostolait: ,,Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól'' (Mt 6,9--13). Az Úr imája hamarosan helyet kapott az -->eukarisztikus ima után az áldozás bevezetéseként, nemcsak a mindennapi kenyérre, hanem a kölcsönös kiengesztelôdésre való utalás miatt is. Imádkozzák a -->keresztség kiszolgáltatásánál, -- >házasságkötésnél, a -->zsolozsmában a Reggeli dicséretben, Esti dicséretben és magánimaként. Az elsô keresztények úgy is imádkozták, hogy az elôimádkozó mondta az egyes kéréseket, melyekre a nép Ámennel válaszolt. * 4, 5, 7, 12. A ô ökumenikus szövege (-->ökumenizmus liturgikus vonatkozásai): Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsôség mindörökké. Ámen. BL ======================================================================== Mindenszentek ünnepe ô nov. 1-jén fôünnep. Eszméje az, hogy az összes szentet egy közös napon ünnepeljük, ahogyan a mise -->könyörgése is mondja: Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szentednek dicsôségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bôven áraszd reánk nagy irgalmasságodat. -- Ennek az ünnepnek a gyökerét Keleten találjuk, ahol már 380 körül megvolt, de akkor még csak mint az egész világ vértanúinak a napja. A nyugati ô a 7. sz.-ból indul ki: IV. Bonifác pápa 609-ben Phokasz bizánci császártól megkapta az összes pogány isten tiszteletére épült római Pantheont, és máj. 13- án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére fölszentelte. E napon minden évben megtartották a templomszentelés évfordulóját. Egy évszázaddal késôbb már nemcsak templombúcsú volt, hanem III. Gergely (731-- 741) alatt a ,,Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek'' emléknapjává lett. A végsô lépés ismét egy század múlva történt: IX. Gergely (827--844) aratás és szüret utánra: nov. 1-jére tette át ôt, mert a sok zarándok ellátása májusban nehézségekbe ütközött. * 8. A keleti egyház ôét a Pünkösd utáni vasárnap tartja. BL ======================================================================== ministráns (lat. ministrare, = ‘szolgálni’, ‘aki az oltárnál szolgál’) • A ôok a pap mellett kisebb szolgálatokat végeznek a mise, a szentségek kiszolgáltatása és egyéb szertartások során. Rendszerint gyermekek és fiatalok, akik -->ministránsruhában végzik szolgálatukat. A nép részvétele nélkül végzett miséken szükség van ô jelenlétére. A ô lényegében az -->akolítust pótolja. (-->segédkezôk) * 5. VI ======================================================================== ministránsruha Az istentiszteleten az eltérô szolgálatokat a szent ruhák különbözôsége is érzékelteti, amely jelzi az egyes szolgálatok sajátos feladatát. A -->segédkezôk és -->ministránsok ruhái is hivatottak az istentisztelet fényét emelni. ,,Bármely rangú szolgálattevônek közös szent ruhája az -->alba, amelyet derékben -->cingulummal szorítunk össze, hacsak az alba szabása ezt feleslegessé nem teszi. Ha az alba nem takar tökéletesen a nyak körül, -->vállkendôt kell venni az alba alá'' (RMÁR 297). Az alba -- ha nem vesznek föléje miseruhát -- helyettesíthetô -->karinggel is. Ezek szerint a világi, akár felnôtt, akár fiatal vagy gyermek segédkezô (ministráns) legalkalmasabb liturgikus öltözete az olyan alba, melynek szabása feleslegessé teszi a vállkendôt és esetleg a cingulumot is. Anyaga könnyű (műszálas) szövet lehet. Készítenek csuklyával ellátott albát is (-->kukulla). Az alba helyettesíthetô karinggel, mely alá a -->talárist (vagy annak alsó részét) veszik fel. Ókeresztény minták alapján használják a két piros csíkkal ellátott ,,tarziciuszruhát'' ôként. E téren is érvényes a nemes egyszerűség elve. (22. ábra: Liturgikus öltözet [nyugati] I 1, 2, 3, 4) AM ======================================================================== miroválás (gör. müron = ‘olajkenet’) • A -->litián megáldott kenyeret apró részecskékre vágva, a Szent Liturgia végén szentelményként (eulogia vagy antidor = viszontajándék) szokták a népnek kiosztani. Ugyanakkor a pap a litián megáldott faolajjal keresztet rajzol az eléje járuló hívek homlokára, miközben halkan e szavakkal üdvözli ôket: ,,Krisztus közöttünk!'' Felelet: ,,Van és lesz''. Az antidor-osztás a szeretetlakomák emléke. Az olajjal való kenés a homlokon a bérmálás szentségében nyert kegyelmekre emlékeztet. OL ======================================================================== mise (lat. missa, a dimissio rövidüléseként = ‘elbocsátás’) • l. A ô, vagyis az Úr vacsorája, az Egyháznak szent összejövetele felszentelt püspök vagy pap vezetésével, akik Krisztus személyét képviselik, hogy az Úr megváltó halálának és feltámadásának emlékezetét megünnepeljék. A ô története az Úr vacsorájával kezdôdött, ahol elôször változtatta át a kenyeret áldozatra szánt szent Testévé, és a bort a bűnökért kiontandó Vérévé. Ekkor felhatalmazást adott apostolainak, hogy ,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!'' (Lk 22,19). A keresztáldozatban megvalósult a megváltás, és beteljesedtek az Úr vacsorájának szavai. Krisztus Teste és Vére értelmének teljességét feltámadásában érte el. Az ôsegyház tehát, amikor összejött az Úr vacsorájának megünneplésére, akkor Krisztus meghagyása szerint megemlékezett megváltó haláláról és feltámadásáról, s ugyanakkor az apostol vagy utódja által a kenyér és bor felett kimondott szavakkal jelenvalóvá tette a történelemben egyszer megvalósult áldozatot, melyet hálaadással tökéletes hódolatként ajánlott fel az Atyának. A ô áldozati cselekményéhez az idôk során az igehirdetés és különféle imák, énekek csatlakoztak. Története folyamán különféle módon nevezték. Kezdetben -->kenyértörés volt a neve, hívták az -->Úr vacsorájának, általánossá lett Keleten a Liturgia és Nyugaton az -->Eukarisztia elnevezés, amely a Szentlélekben összegyűlt Egyház hálaadását jelenti az Atyának Krisztus áldozata által. A ô, ,,missa'' név felett (5. sz.) sokat vitatkoztak a liturgiatörténészek. A római egyházban az Eukarisztia ünneplésben két elbocsátás volt: a hittanulóké az igeliturgia végén, és valószínűleg ezt az elbocsátást követô áldozati cselekményt hívták ,,missa''-nak, ,,missarum sollemniának'' (Nagy Szt. Gergely). Késôbb az egész eukarisztikus ünneplés befejezô szavaira ,,Ite, missa est'' vezették vissza a ,,missa'' elnevezést. ( - ->Ite, missa est.) A bizánci egyházban az eukarisztikus áldozatnak -->liturgia, a magyar görög katolikus szóhasználat szerint -->Szent Liturgia a neve. Amikor a helyi egyház ôre gyülekezik össze, arra nagyon is vonatkozik Krisztus ígérete: ,,Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük'' (Mt 18,20). Amikor az Egyház bemutatja a ôt, amelyben a keresztáldozat állandóan megújul, Krisztus valóban jelen van az Ô nevében egybegyűlt közösségben, a misézô személyében, Isten Igéjében, valamint lényegileg és valóságosan az eukarisztikus színek (az átváltoztatott kenyér és bor színe) alatt. (Vö. RMÁR 7.) 2. A mise mint áldozat (,,miseáldozat''). A 12 apostol tanítása (Didakhé, 14), Római Szt. Kelemen, Antiochiai Szt. Ignatiosz és Jusztinosz tanúságtétele szerint az Eukarisztia maga is áldozatbemutatás, Isten új népének tiszta áldozata. Az egyházatyák Malakiás jövendölésének beteljesedését hirdetik: ,,Napkeltétôl napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jóillatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek'' (Mal 1,11). Többször hangoztatják ennek az áldozatnak ,,szellemi'' jellegét is (vö. Róm 12,1; Zsid 13,15--16), mivel a zsidó és pogány áldozatokkal ellentétben itt már a krisztusi lelkülettel való azonosulás a fontos, de azért a ô áldozati jellegét egyöntetűen elfogadják. A Trid. szerint a ô a keresztáldozat megjelenítése (representatio), tehát teljesen a golgotai áldozattól függô relatív áldozat. Mindkettôben azonos az áldozat fô bemutatója: Krisztus, és az áldozat tárgya: Krisztus Teste és Vére. Így maga az áldozati cselekmény is azonos. Különbözô azonban a bemutatás módja: a ôben ugyanis vérontás nélkül (incruente), sôt szemmel nem látható titokzatos módon történik az áldozatbemutatás. S míg a keresztáldozat célja a megváltás volt, a ôáldozat célja a megváltás kegyelmében való részesedés. Míg Jézus a golgotai áldozatot egyedül mutatta be, a ôáldozatot már Egyháza papjainak szolgálatával teszi, akik Krisztus képviseletében az egyetlen keresztáldozatot szentségi módon megjelenítik. A hívôk sem tétlen résztvevôk, hanem bizonyos értelemben ôk is bemutatók, amikor az önmagát feláldozó Fôvel, ,,mint annak tagjai'' egységben vannak. A ô az áldozatok valamennyi céljának elérésére alkalmas: imádó, hálaadó, kérô és engesztelô áldozat (DS 1753). Ennek az áldozatnak hatásai a ô ,,gyümölcsei''. Ezekben általánosságban az egész Egyház részesül, különleges módon pedig a ôt végzôk és azok, akikért a ôt felajánlják. -->miseszándék. OL 3. A ô felépítése. A ô két fôrészbôl áll: az -->igeliturgiából és az -->Eukarisztia liturgiájából. Ezek olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy egyetlen istentiszteleti cselekményt alkotnak. A ô ugyanis mind Isten Igéjének, mind Krisztus Testének és Vérének terített asztala. Innen kapnak tanítást és lelki táplálékot a hívek. Bizonyos szertartások pedig a ô bemutatását bevezetik, illetve befejezik. (Vö. RMÁR 8.) A MISE FELÉPÍTÉSE I. BEVEZETÔ SZERTARTÁS a) Bevonulás -->kezdôénekkel (introitus). b) Az oltár köszöntése (meghajlás -- vagy térdhajtás -->oltárcsók, tetszés szerint -->tömjénezés). c) -->Keresztvetés, a közösség -->köszöntése. d) -->Bűnbánati cselekmény. e) Uram, irgalmazz... -->(Kyrie eleison). f) ,,Dicsôség a magasságban...'' -->(Gloria). g) -->Könyörgés (collecta) hosszabb befejezéssel. II. AZ IGE LITURGIÁJA a) -->Olvasmány az ÓSZ-bôl, ApCsel-bôl vagy Jel könyvébôl. b) -->Válaszos zsoltár. c) -->Szentlecke az apostolok leveleibôl, ApCsel-bôl vagy Jel könyvébôl. d) -->Alleluja vagy evangélium elôtti vers. e) -->Evangélium (tetszés szerint tömjénezés). f) -->Homília (szentbeszéd). g) -->Hitvallás (vagy a nikaia-konstantinápolyi, vagy az apostoli hitvallás) h) -->Egyetemes könyörgések (hívek könyörgése). III. AZ EUKARISZTIA LITURGIÁJA 1. Az -->adományok elôkészítése. a) Felajánlási körmenet (felajánlási ének). b) A kenyér felajánlása. c) A bor betöltése a kehelybe és vízzel való vegyítése. d) A bor felajánlása. e) A celebráns csendes imája (tetszés szerint -->tömjénezés), -- >kézmosás. f) ,,Imádkozzatok testvéreim...'' g) Felajánlási könyörgés (-->könyörgés). 2. Az -->eukarisztikus ima (,,kánon'') (Az eukarisztikus imákban mindezek a részek rövidebben-bôvebben megvannak. A harmadik eukarisztikus ima részei:) a) Hálaadás (-->prefáció) és ,,Szent vagy...'' (-->Sanctus). b) A Szentháromság magasztalása. c) -->Epiklézisz (Lélekhívás az átváltoztatásra). d) Az alapítás elbeszélése, a kenyér átváltoztatása és -->Úrfelmutatás, a bor átváltoztatása és Úrfelmutatás, (tetszés szerint tömjénezés). e) ,,Íme, hitünk szent titka!'' és a nép válasza. (-->akklamáció). f) Megemlékezés ( -->anamnézisz) és az áldozat felajánlása. g) Áldozási -->epiklézisz. h) Közbenjáró imádságok: 1. a szentekhez örök üdvösségünkért, 2. a világért, az egyházért, a pápáért, a püspökért, 3. az egybegyűlt közösségért, 4. az elhunytakért. i ) Záródoxológia (,,Ôáltala, Ôvele és Ôbenne...). 3. Az áldozás rítusa a) -->Miatyánk. b) -->Embolizmus a nép doxológiájával: ,,Mert tiéd az ország...'' c) Béke rítus ( -->békecsók). d) -->Kenyértörés, a Szent Test és Vér egyesítése (immixtio). e) Isten Báránya... ( -->Agnus Dei). f) A celebráns csendes imája az áldozás elôtt. g) ,,Íme, az Isten Báránya...'' Krisztus lakomájára való hívás, ,,Uram, nem vagyok méltó...'' (-->áldozás). h) A pap(ok) és segédkezôk áldozása. i ) -->Áldozási ének. j) A hívek -->áldozása. k) Szent -->csend. l ) Áldozás utáni -->könyörgés. IV. BEFEJEZÔ SZERTARTÁS a) (Hirdetések) b) Áldás (ünnepélyes áldás, zárókönyörgés (oratio super populum). -- >áldás a mise végén. c) -->Elbocsátás. (Vö. Az MKPK körlevele az Eukarisztia méltó és gyümölcsözô megünneplésérôl, Bp. 1978.) * 8. (ô felépítése a bizánci liturgiában, -->Szent Liturgia.) AM ======================================================================== ,,mise'' a zeneművészetben A -->gregorián dallamú miseének után a 14. sz.-ban jelenik meg a több énekessel és hamarosan a hangszeres, sôt nagyzenekari kísérettel elôadott ,,mise'', amelyen vagy az -->ordinarium missae-t értjük, azaz a mise hat állandó részét: Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus és Agnus Dei; vagy pedig a -->proprium missae-t, a mise változó részeit, pl. introitus (,,Requiem''), sequentia (,,Dies irae'', ,,Stabat mater''), offertorium, communio stb. Kiváló zene- szerzôk komponáltak ,,miséket'', ezek egyike-másika már terjedelme miatt sem alkalmas liturgikus használatra (pl. Beethoven: Missa Sollemnis). AM ======================================================================== miseformák Amíg a Trid. utáni misekönyv a magánmisét tekintette a mise alapformájának, és csak mintegy függelékként adott rubrikákat a közösségi és püspöki misékhez, addig a II. Vat. után az RMÁR a közösségi misét veszi alapformának, melyet különféle módon lehet gazdagítani vagy egyszerűsíteni. Így a mise megjelenési formája helyi, idôbeli és személyi adottságoktól függôen különféle lehet. 1. A közösségi misék közt elsô hely illeti meg mindenképpen azt a misét, melyet a püspök mutat be papjai és a segédkezôk körében, és melyen Isten népe is egész lélekkel és tevékenyen vesz részt. Itt lesz az Egyház a legkiválóbb módon láthatóvá (LK 41; RMAR 74). 2. A közösségi mise nagyra értékelt formája az, amelyet valamely közösségben, fôleg plébániai közösségben mutatnak be. Ez is az egyetemes egyházat jeleníti meg térben és idôben, különösen a vasárnapi misén. Illô, hogy a közösségi misét, fôleg vasárnapokon és kötelezô ünnepeken énekelve, és megfelelô számú segédkezôvel mutassák be. Kívánatos, hogy a misézô papnak segítségére legyen a -->lektor, a -- >kántor és legalább egy segédkezô (-->ministráns). Ezt a formát nevezi az RMÁR 78 a mise alapformájának (missa typica). Végezhetô azonban ének nélkül és egyetlen segédkezôvel (ministránssal) is (RMÁR 77 skk.). 3. Azok között a misék között, amelyeket bizonyos meghatározott közösségek mutatnak be, különleges helyet foglal el a konventmise. Ezt egy szerzetesi közösség vagy kanonoki testület (káptalan) mutatja be, és szervesen beépíthetô a zsolozsmába. Bár ezeknek a miséknek külön elôírt formájuk nincsen, nagyon illô, hogy énekelt misék legyenek, és a szerzetesi közösség vagy a kanonoki testület minden tagja bekapcsolódjék. E konventmisén mindazok a papok, akik nem kötelesek a hívek számára külön misézni, koncelebráljanak (-->koncelebráció). Bármely miseformánál szerepelhet diakónus, aki ott a maga tisztét gyakorolja. 4. A koncelebrált mise alkalmas módon fejezi ki a papságnak, az áldozatnak és Isten egész népének egységét. Az állandó szerzetesi közösségeken és kanonoki testületeken kívül papok alkalmi összejövetelén helyénvaló a koncelebrálás. Más esetekben maga a liturgia írja elô, egyéb alkalmakra pedig ajánlja (-->koncelebráció) (RMÁR 153 skk.). 5. A magánmisénél (mise a nép részvétele nélkül) olyan misérôl van szó, amelyet a pap csak egy ministráns jelenlétében mutat be, aki neki segédkezik és válaszol, és a nép szerepét tölti be. Ministráns nélkül a mise bemutatása csak súlyos szükség esetén (ex gravi necessitate) történhet. Ebben az esetben elmaradnak az üdvözlések és a mise végén az áldás (RMÁR 209 skk.). AM ======================================================================== miseing -->alba ======================================================================== misekönyv (lat. missale) • A ô a nyugati egyházban kialakult liturgikus könyv, amely a korábban használt több más könyv egyesítésébôl született (1. a celebráns imáit tartalmazó -->Sacramentarium, 2. a kórus számára készült -->antiphonale, 3. a -->perikópákat tartalmazó Lectionarium és Evangeliarium). A középkor végén egyesítették e könyveket, hogy a celebráns maga recitálhassa a kórus által énekelt részeket is. A Trid. után Szt. V. Pius pápa tette közzé az e hagyományokat követô Missale Romanumot (1570), amely latin nyelven a mise minden részét (olvasmányokat is) és a szükséges -->rubrikákat tartalmazta. A II. Vat. után 1969-ben megjelent Missale Romanum, amely a népnyelvű fordítások alapját képezi, a következô felépítésű: A bevezetô részben olvasható VI. Pál pápa jóváhagyása, majd a Római Misekönyv Általános Rendelkezései (RMÁR), és a -->liturgikus évrôl, valamint a -->naptárról szóló új intézkedések. Az elsô rész a liturgikus év saját miséit tartalmazza (-->kezdôének, -->könyörgés, felajánlási könyörgés, -->áldozási ének és áldozás utáni könyörgés) (Proprium de tempore). A második rész a közösségi mise rendje (Ordo missae) a négy -->eukarisztikus imával, de itt találhatók a nép részvétele nélküli mise rendje, az eukarisztikus imák különleges alkalmakra (gyermekmisére, kiengesztelôdési és ún. svájci eukarisztikus imák), ünnepélyes áldások és a nép fölött mondható könyörgések is. A harmadik rész a szentek saját miséi (Proprium de sanctis), a negyedik rész a közös misék (Communia), ezt követik a szentségekkel és szentelményekkel kapcsolatos rituális misék (ötödik rész: Missae rituales). A hatodik rész az alkalmi miséket és könyörgéseket tartalmazza (Missae et orationes ad diversa), majd a -->votív és -- >gyászmisék következnek (hetedik és nyolcadik rész). Függelék zárja le a lit. mozg. és a II. Vat. gazdag gyümölcseként elkészült új ôet. Az új ô különválasztotta az -->olvasmányokat, és azokat külön kötetekben jelentette meg. A Római ô elsô magyar kiadása 1969-ben jelent meg szűkebb tartalommal. Csak a mise rendjét hozza, de azt latinul és magyarul is; latinul az RMÁR-t, valamint a rubrikákat. A mise könyörgéseit és énekeit külön lapokon készítették el. A Magyar ô második kiadása már mindenben követi a Római ô beosztását (21989). -- Külföldön is megjelent több magyar nyelvű ô. A legfontosabb miséket, olvasmányokat és állandó részeket tartalmazza a Rómában kiadott Útikönyv (Missale parvum). (Lat. 1971, magy. 11982, 21988. Nem használható a javítatlan szövegek miatt.) A hívek számára magyar ô készült Kismisekönyv címmel az ,,A'', a ,,B'' és a ,,C'' liturgikus évre. VI--AM ======================================================================== misekönyvtartó (lat. pulpitus) • Még a múlt században is az oltárra tett párnára helyezték a misekönyvet. Kb. 100 éve jött szokásba az állítható, fából készült ô. Ez a lit. ref. elôtt alkalmas lehetett, de a szembenézô oltáron már nem kívánatos a használata. Minél egyszerűbb, kisméretű ô nem zavaró az oltáron, ha egyáltalán szükség van rá. A misekönyvet a celebráns részére tarthatja a diakónus vagy más segédkezô. AM ======================================================================== miseruha (lat. casula = ‘házacska’; lat. planeta = ‘útiköpeny’, gör. phelones, lat. paenula = ‘útiköpeny’) • Eredetileg az ókorban szövetbôl készült felsôruha, melyet utazóköpenynek használtak. A félkör alakú szövetet elöl összevarrták, s a fej számára nyílást hagytak. A ruha viselôjét a kazula teljesen körbevette, a kezek használatakor bô redôkben feltűrték. Díszesebb kivitelben a kora középkortól klerikusok általánosan használt felsôruhája volt, melyet a legkülönbözôbb szertartásokhoz hordtak és -->kisebb rendeket felvett segédkezôk is viseltek. Az ezredfordulótól a -->püspök és -->pap ôjává vált. Egyre nehezebb anyagokból készült, és sokszor gazdagon díszítették. Ez hozzájárult eredetileg bô, gazdag redôjű alakjának összezsugorodásához, amely végül csak a hátat és mellet fedve szinte elveszítette ruha jellegét (,,római kazula''). Még tovább ment a barokk kor, amikor a ruha alját lekerekítve eljutott az ún. hegedűformához. A lit. mozg. nyomán kezdték a korábbi ô eredeti formáját visszahozni. Egyre általánosabb lett a felismerés, hogy a kazula ruha jellege nem a figurális vagy szimbolikus hímzések gazdagságát kívánja, s rendeltetésének sokkal jobban megfelel a funkciójához méltó szabás, az anyag nemessége és bôsége. A ô színének fontos szerepe az ünnepek és szent idôk liturgikus jelzése. ,,A misézô pap sajátos öltözéke a misénél és a miséhez közvetlenül kapcsolódó szent cselekményeknél -- hacsak más elôírás nincs -- a ô (kazula), melyet az -->alba és a -- >stóla fölé kell felvenni'' (RMÁR 299) -->liturgikus színek. Korunkban egyre általánosabbá lett a ôn felül viselt nagyméretű stóla. Ez vagy egyezik a ô színével, vagy a fehér kazulán a nemes kivitelű, széles stóla jelzi a liturgikus színt. Az Istentiszteleti Kongregáció 1973-ban -- az általános szabályok fenntartása mellett -- engedélyezte az alba nélküli, megfelelô szabású kazula használatát, melyre kívül teszik fel a stólát (Notitiae,1973/3. sz.) * 5.; (22. ábra: Liturgikus öltözet a nyugati egyházban, A, B, C, D.) AM ======================================================================== misestipendium (lat. ‘miseadomány’) • ,,Az Egyház jóváhagyott szokása szerint minden misét bemutató vagy koncelebráló papnak szabad adományt elfogadnia azért, hogy a misét egy bizonyos szándékra ajánlja fel'' (ET 945). Már a kezdeti idôben szokás volt, hogy a hívek az Eukarisztia ünneplésére kenyeret, bort vagy más ajándékot hoztak. Ezt a felajánlási körmenetben vagy más hasonló formában adták át. A középkorban kialakult a misén kívüli adományozás is. A hívek azzal a kéréssel nyújtottak valamely adományt, hogy a pap a misén emlékezzen meg egy bizonyos szándékról. VIII. Orbán pápa elrendelte, hogy egy miséért csak egy ô fogadható el. Késôbb azt is megtiltották, hogy a plébános a plébánia népéért felajánlott miséért adományt fogadjon el. Az a pap, aki ugyanazon a napon több misét mutat be (-->binálás), végezheti arra a -- >miseszándékra, amiért miseadományt kapott, azonban csak egy miséért való adományt fogadhat el, a többit a megyéspüspök által meghatározott célra fizeti be. Hasonló miseadomány a keleti egyházban ismeretlen. -- >miseszándék. VI ======================================================================== miseszándék (lat. intentio, applicatio) • Az Egyház régi gyakorlata, hogy a bemutató vagy koncelebráló pap a misét egy meghatározott szándékra ajánlja fel. Története valószínűleg a halottakért felajánlott misébôl alakult ki. Amikor a Trid. elôírja, hogy a hívek saját plébániatemplomukban vegyenek részt a vasárnapi és ünnepnapi misén, a lelkipásztorokat, vagyis a megyéspüspököt és a plébánost arra kötelezi, hogy ezeken a napokon a népért ajánlják fel e miséket, amelyekért misetipendiumot nem fogadhatnak el (missa pro populo). -- >misestipendium. VI ======================================================================== misézés ideje Az ôsegyházban rendszeresen esténként megtartott ,,kenyértörést'' (ApCsel 2,42) a 2. sz.-tól az ünnepélyesebb Eukarisztia váltotta föl. Ezt többnyire vasárnap reggelenként végezték. Keleten a következô századokban fôként a szerzetesség szigorú böjti fegyelme járult hozzá a ,,liturgia nélküli napok'' elterjedéséhez. Mivel a nagyböjt folyamán a Vôlegény távollétét (vö. Mt 9,15) is át kellett élni, ezért a 4. sz.- tól ilyenkor már csak szombaton és vasárnap gyűlhettek öszsze Eukarisztiára a hívek. Késôbb a nagyböjt szerdai és pénteki napján az - ->,,elôre megszentelt áldozatok liturgiája'' jött szokásba, melyet alkonyati zsolozsmaként bôvítettek ki az áldoztatás szertartásával. Mivel Nagycsütörtök kivételével a nagyhét is liturgia nélküli idôszak volt, ezért Keleten nagyhétfôtôl nagyszerdáig ma is gyakorlatban van az -->elôszenteltek liturgiája. A latin egyházban ma nagyon ajánlott a naponkénti misézés, hiszen ,,az eukarisztikus áldozat misztériumában újra meg újra a megváltás műve valósul meg'' (ET 904). A nap bármely órájában ünnepelhetô és kiosztható az Eukarisztia, csak szent helyen, vagy szükség esetén illô helyen történjék (pl. betegszobában végzett mise). -->Nagycsütörtökön reggel a püspöki székesegyházakban krizmaszentelési misét tartanak, este pedig az utolsó vacsora emlékére végzik a misét. Nagypénteken és Nagyszombaton nincs mise, a -->húsvéti vigíliamise idejét a sötétedés utáni idôre teszi a liturgia. Karácsony elsô miséje az éjféli mise. OL--VI ======================================================================== missale -->misekönyv ======================================================================== misztérium (gör. müsztérion = ‘titok’; müo = ‘becsukom’ ti. a számat, a titkot megôrzöm; müsztagogész = ‘a titokba beavató’) • A ô eredetileg pogány istentiszteleti cselekmény neve, melyet azért végeztek, hogy általa az istenséggel egyesüljenek. Az ÚSZ-ben (Mk 4,11 és párh. helyeken kívül) csak Szt. Pál leveleiben fordul elô a ô kifejezés: Isten minden idôk elôtt elgondolt titkos üdvözítô terve, amely most Krisztusban megnyilvánult, és az igehirdetés feltárja annak mélységes titkát (Kol 2,2; Ef 1,9 és 3,3 stb.). Ezt már az ÓSZ elôképszerűen jelezte (1Kor 10,1--13), de csak az ÚSZ tárta fel (Ef 1,3--14). Istennek ez a Krisztusban megjelent üdvözítô jelenléte tovább is működik az -- >Egyházban és annak kegyelemközvetítô szertartásaiban (elsôsorban az -- >Eukarisztiában). ô ebben az értelemben maga a Szentháromság, aki látható jelekben és szertartásokban az üdvösségre hív. Krisztus ôa: a második isteni személy megtestesülése; húsvéti ô: Krisztus halálával, feltámadásával és mennybemenetelével minket megváltó isteni tett; az Egyház ôa: Megváltójának kegyelmi jelenléte a hívek közösségében; a hét szentség ôa: (gör. müsztérion, lat. sacramentum) e kegyelmi jelenlét üdvösségre hívó közlése a krisztushívôkkel. Amikor a liturgia megünnepli az üdvösségtörténet eseményeit, akkor ,,az év körforgásában kibontakoztatja Krisztus egész ôát a megtestesüléstôl és a születéstôl kezdve a mennybemenetelig, és Pünkösdtôl a boldog reménységnek: az Úr eljövetelének várásáig'' (LK 102). Misztagogikus -->igehirdetés: a szentségek, fôként az Eukarisztia mélyebb értelmébe vezetô, azok ôát feltáró szentbeszéd. A magyar ,,titok'' kifejezés csak nagyon hiányosan adja vissza a ô gazdag tartalmát. AM ======================================================================== mocétum, mocetta (‘vállgallér’, olasz: mozzetta, mozzare = ‘lerövidíteni’) • Valóságos és címzetes -->prelátusok könyökig érô, elöl gombolt, rangjuknak megfelelô színű ruhadarabja, melyet karingre vesznek fel. A szertartásra való bevonuláskor viselik, s olyan szertartások alatt, amikor nem ôk celebrálnak. Ma elhagyják róla az idôvel egyre jelképesebbé váló kis csuklyarészt. (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, I. 3.) AM ======================================================================== mozarab rítus -->nyugati rítusok ======================================================================== Nagyboldogasszony -->Mária-ünnepek ======================================================================== nagyböjt (a keleti egyházban) A Húsvét elôtti ôi idôszak kialakulásában a legfôbb minta Krisztus negyvennapos böjtje volt (Mt 4,2). A kereszténység elsô századaiban jelentôsen befolyásolta a ô rendjét az is, hogy a hitjelöltek ebben az idôszakban készültek a húsvéti keresztelkedésre (-->katekumenátus). A -->keleti rítusok régóta egy héttel korábban kezdték a ôöt, mint a latin szertartásúak, mert Keleten a szombat és vasárnap nem számít böjti napnak, tehát a böjtöt hamarabb kellett megkezdeni, hogy a negyven nap kiadódjon. Így a bizánci szertartásban már a latin Hamvazószerda elôtt megvan a ,,Vajhagyó vasárnap'', sôt az ezt megelôzô ún. ,,Vajhagyó hét'', melynek zsolozsmájában már sok böjti ima és két böjti nap is szerepel. Húshagyó vasárnapon (tehát Húsvét elôtt nyolc héttel) a szentírási olvasmányok és liturgikus imák az utolsó ítéletet állítják középpontba, elôtte pedig halottak szombatján az összes elhunytról emlékezik meg az Egyház. A böjtelô vasárnapjai a vámos és farizeus, illetve a tékozló fiú példabeszédével szintén elôkészületet jelentenek a böjti megtérésre (-->metanoia). Ôsi hagyomány szerint ôben csak szombaton és vasárnap, valamint Örömhírvétel ünnepén végzik a Szent Liturgiát, egyébként a liturgia nélküli napokon a Teremtés és a Bölcsesség könyvét olvassák fel az esti istentiszteleten. Szerdán és pénteken este viszont az ,,elôre megszentelt áldozatok liturgiáján'' áldozhatnak a hívek (-->elôszenteltek liturgiája). Böjti vasárnapokon a hosszabb -->anafórájú ,,Szt. Bazil- (Baszileiosz-) liturgiát végzik. A ô közepén (Kereszthódoló vasárnapon) az életadó Szt. Kereszt elôtt borulnak le a hívek. Utána másfél héttel pedig Krétai Szt. András bűnbánati kánonja és az Istenszülôhöz intézett -->,,akathisztosz himnusz'' ad szép alkalmat a bűnbánó elmélyülésre. Virágvasárnap elôtti szombaton Lázár föltámasztására emlékeznek a keletiek, ami már ,,az általános föltámadás'' elôjeleként készít föl a nagyheti eseményekre. Másnap a Jeruzsálembe bevonuló Jézus köszöntésére pálmaágakat (barkát) szentelnek. A nagyhét elsô felének zsolozsmájában a Vôlegényre váró menyasszonyként virrasztva készül az Egyház a Krisztussal való találkozásra. Esténként az elôszenteltek liturgiáján Jézus végidôre utaló beszédeit olvassák fel Szt. Máté evangéliumából. A nagycsütörtöki vecsernye után az Eukarisztia alapítására emlékeztetô ,,Bazil- liturgiával'' kezdôdik el a húsvéti -->,,triduum''. A következô éjszakai szertartásban ,,tizenkét evangélium'' köznéven említett tizenkét evangéliumi részben hangzik el Jézus kínszenvedésének története. Végül Nagypénteken a sírbatételi vecsernye végén a pap ünnepélyes imádsággal ad hálát a nagyböjt eltöltéséért, s a Keresztrefeszített összes kegyelméért. OL ======================================================================== nagyböjt (a nyugati egyházban) (lat. Quadragesima = ‘Szent Negyvennap’) • 325-ben a Nikaiai Zsinat már általános gyakorlatként beszél a Húsvét elôtti negyvennapos böjtrôl. A negyvenes szám Izrael negyvenéves pusztai vándorlására, Mózes 40 napi sínai-hegyi tartózkodására, de leginkább Jézus negyvennapos böjtjére (Mt 4,2 és párh.) emlékeztet. Mivel vasárnap nem böjtöltek, ezért azokat leszámítva a Szent Negyvennapot -- >Hamvazószerdán kezdték. A ô kettôs rendeltetése: a -->katekumenek felkészítése a keresztség felvételére és a hívek általános bűnbánati ideje, mellyel a húsvéti örömre készítik fel lelküket. A középkorban egyre inkább elôtérbe kerül a fentiek mellett Krisztus megváltó szenvedésére való kegyeletes emlékezés. ,,A Szent Negyvennapnak két jellegzetessége van: elôkészít a keresztségre vagy emlékezetünkbe idézi azt, továbbá hangsúlyozza a töredelmes lelkületet. Ezek révén különösen jól elôkészíti a -->húsvéti misztérium megünneplésére a hívôket, akik Isten Igéjét nagyobb buzgósággal hallgatják, és több idôt fordítanak az imádságra'' (LK 109). A ô bűnbánati szellemét szolgálja a -- >bűnbocsánat szentségéhez járulás, a ôi lelkigyakorlat (-->triduum), az önmegtagadások és a szolgáló szeretet cselekedetei. ô idôszaka Hamvazószerdától Nagycsütörtök estig, a mise megkezdéséig tart (ekkor kezdôdik a -->Húsvéti Szent Háromnap). ôben a zsolozsmában és misében elmarad minden ,,alleluja''. A ôbe esô emléknapokat (memoria) a nagyböjti köznapok (feria) kiszorítják. ô vasárnapjain, fôünnepein, valamint Hamvazószerdán és a nagyhét köznapjain semmiféle - ->votív vagy -->alkalmi mise nem mondható, sem megemlékezô gyászmise. ô egész ideje alatt az oltárokat nem díszítik virágokkal: az orgona hallgat (legföljebb csak az ének támogatására szabad használni, de ez megengedett a Húsvéti Szent Háromnap alatt is). Orgona szólhat ô IV. vasárnapján (Laetare), továbbá a -->templom címének és felszentelésének ünnepén (dedicatio). ô V. vasárnapján korábban a feszületeket és szobrokat lila (esetleg fekete) lepellel takarták le, egészen a nagypénteki keresztleleplezésig. Ahol ez ma is szokásban van, megtartható, de nem kötelezô (régi neve: Fekete-vasárnap). ô V. vasárnapja utáni hétfôtôl a -->prefáció a Szent Keresztrôl szól, a zsolozsmában a ôi himnuszok helyett a Vexilla regis, Pange lingua himnuszokat imádkozzák. -->böjt, -->keresztút. * 8. AM ======================================================================== Nagycsütörtök ô az RMÁR-ban mint feria V. Hebdomadae Sanctae (a nagyhét csütörtökje) szerepel, és csak a délelôtti krizmaszentelési misét tartalmazza, mellyel véget ér a nagyböjt. Az ,,esti mise az Úr vacsorájának emlékére'' a Húsvéti Szent Háromnap kezdete. A nagyhét csütörtök délelôttjén csak a püspöki székhelyeken van mise: a krizmaszentelési mise (missa chrismatis). Legyen ez a mise, amelyet a püspök papjaival együtt -->koncelebrál, és amelyben a szent -->olajok megáldása történik, a papság és a püspök egységének megjelenítése. Kívánatos ezért, hogy lehetôség szerint minden pap részt vegyen rajta, és a misében két szín alatt áldozzék (még ha esetleg nem is koncelebrál). A püspök a homíliában buzdítsa papjait a szent szolgálatukban való hűségre, és hívja fel ôket papi ígéreteik nyilvános megújítására. Ez a homília után következik. A római rítus hagyományai szerint, a betegek olajának megáldása az -->eukarisztikus ima végén történik, míg a keresztelendôk olajának megáldása és a krizma megszentelése az áldozás utáni könyörgést követi. De lelkipásztori okokból elvégezhetô a szertartás az -->igeliturgia után is. A krizmaszentelési mise után elosztják a szent olajokat és az egyházmegye templomaiba viszik, ahol a következô év ôig azokkal szolgáltatják ki a szentségeket (a krizmával bizonyos -->szentelményeket is). Ez is kifejezi a püspökkel való egységet. -->krizma. * 10. AM ======================================================================== nagyhét (hebdomada sancta) • A -->nagyböjt VI. vasárnapján, -->Virágvasárnap kezdôdik, amely Urunk szenvedésének vasárnapja''. A ô rendeltetése, hogy emlékezzünk Krisztus szenvedésének azon eseményeire, amelyek a Jeruzsálembe való messiási bevonulásával vették kezdetüket. -- >Nagycsütörtökön a püspök együttmisézik papjaival. Közben megáldja a szent -->olajokat és megszenteli a -->krizmát. A Nagycsütörtök esti misével az Úr szenvedésének és feltámadásának -- >Húsvéti Szent Háromnapja kezdôdik, ennek középpontja a húsvéti virrasztás, befejezôje pedig -->Húsvét vasárnapjának vecsernyéje (EÉSZ 30, 31). BL ======================================================================== Nagypéntek -->Húsvéti Szent Háromnap ======================================================================== Nagyszombat -->Húsvéti Szent Háromnap ======================================================================== Napközi imaóra (lat. Tertia, Sexta, Nona = ‘a harmadik, hatodik, kilencedik’ ti. órában) • Keleten és Nyugaton egyaránt imádkozták ezeket az imaórákat. A három közül ma csak az egyiket kell mondani, ezért is változott a neve ôra. VI ======================================================================== naptár (lat. calendarium, ,,calendae''’a hónap elsô napja’) • Az évnek hónapokra, hetekre és napokra rendezett sora. Ilyen ôba vezeti be a kereszténység a hetet nyitó vasárnapokat és a -->liturgikus évnek minden állandó és változó fôünnepét, ünnepét és emléknapját. Már a Kr. e. 5. sz.-ban Egyiptomban szokásos volt a 365 napból álló ún. napév. Az ókorban az évet sok helyen holdhónapokra osztották. Kr. e. 46-ban Julianus Caesar vezette be a naptárreformot, amelynek lényege a négyévenként egy nappal hosszabb szökôév. A babiloniak, egyiptomiak, zsidók és rómaiak által is már ismert hét kezdônapja a kereszténységben a vasárnap lett, eukarisztikus ünnepléssel és munkaszünettel. Az ún. Juliánus-ô idôvel reformra szorult, mert 1582-ben már 11 nap késése volt a napévvel szemben a pontatlan számítás miatt. XIII. Gergely pápa 1582-ben kiadott bullájában rendelte el a ôreformot. 1582-ben okt. 4-e után okt. 15-e következett, és a jövôt illetôen a szökôévek rendjét is pontosabban határozta meg. A nem katolikus országok csak vonakodva fogadták el a Gergely-ôt, Németország és Dánia 1693-ban, Anglia és a skandináv államok 1753-ban. Az ortodox egyházak 1924-ben fogadták el a Gergely-ôt, de a -->Húsvét napjának megállapításánál továbbra is a Julianus-ôt követik. Mivel az év napjainak száma sem a 12 hónappal, sem az 52 héttel nem osztható maradék nélkül, a hét napjai hónapról hónapra és évrôl évre más napra esnek. Az ebbôl adódó tökéletlenséghez járul, hogy a -- >liturgikus év csúcspontja, a Húsvét a hozzá igazodó ünnepekkel együtt is változtatja helyét. Mindebbôl kiindulva többféle próbálkozás történt ôreformra. A II. Vat. a Húsvét új idôpontjában nem lát nehézséget (ápr. 7. utáni vasárnap), de ragaszkodik ahhoz, hogy a hét napból álló hetek rendjét nem lehet évenként 1, négyévenként 2 ,,név nélküli'' nappal megtoldani. Más kultúrkörök (pl. iszlám stb.) naptárigényei hasonlóképpen nehezítik egységes ôreform bevezetését. (Vö. LK Függelék. A II. Vat. nyilatkozata a ôreformról.) -->Magyar naptárral bôvített általános római naptár. BL--AM ======================================================================== nászmise -->házasság szentsége ======================================================================== negyvenórás szentségimádás A szokás eredete Krisztus negyven óráig tartó sírban fekvésére nyúlik vissza, melyet a hívek csendes imádságban töltöttek (már Szt. Ireneusnál a 200-as években). E szokást megerôsítette a jeruzsálemi szentsír utánzása a templomokban és a -->Húsvéti Szent Háromnap alatt az Eukarisztia ôrzése a szent sírnál. A 16. sz.-tól más alkalmakkor is végezték. Nagyobb városokban megszervezték a különbözô templomok egybekapcsolódó ôát, ebbôl alakul ki az örökimádás (Rómában 1529-tôl). Az 1967. évi instrukció az Eukarisztiáról kifejezetten nem említi, csak azt tartja kívánatosnak, hogy mindazokban a templomokban, ahol az Eukarisztiát ôrzik, évente legalább egyszer egy hosszabb szentségkitétel és szentségimádás legyen. AM ======================================================================== népnyelv -->liturgikus nyelvek ======================================================================== népének l. Azon énekek összessége, amelyeket az egész nép énekel a liturgiában. A -->gregorián ô legfôbb jellemzôi: a szövege a liturgiából való, az ének stílusa egyszerű, hangterjedelme kicsi, gyakori a recitálás (pl. XVI. Kyrie, XVIII. Sanctus, Agnus Dei). * 28, 29, 31. 2. Mai értelemben a kifejezés műfaji megjelölésre használatos, s azokat az énekeket jelenti, melyek népnyelvű, s egy-két -->himnusz- és -->szekvencia-fordítástól eltekintve, nem liturgikus, inkább azokkal csak gondolati rokonságban levô szövegekre készültek. Hazai ôeink szövegei általában kötött versszakú költemények, ritkábban kötetlenebb szerkezetűek (Hallgasd meg... Uram könyörgésünket, ÉE 331. litániák). Keletkezésük ideje a középkortól napjainkig terjed. ôdallamaink igen szerteágazó eredetűek. Vannak közöttük -->gregoriánra visszamenôk, egész Európában használt énekek, protestáns korálok, népzenei eredetű és más népektôl átvett, vagy más népek zenéjének hatását tükrözô énekek. A ôdallamok keletkezése napjainkig is tart (pl. Gyôzelemrôl énekeljen...). Hazai ôeink elsô kottás kiadása a Kisdy Benedek egri püspök és Szôllôsy Benedek S. J. által kiadott Cantus Catholici (1651); néhány énekünk szövegét és kettônek a dallamát a kódexirodalomból ismerjük (A kereszténységben, Üdvözlégy, üdvösséges ostya, Nádor-kódex). Hazai ôeink szempontjából döntô jelentôségű a Szent vagy, Uram megjelenésével (1931) elindult énekreform. Anyagában részint ezzel közös, részint önálló az Éneklô Egyház verses ôfejezete (1985). Hazai ôeink történetét röviden ismerteti a Szent vagy, Uram orgonakönyv és a Hozsanna! énekgyűjtemény elôszava, valamint Schramm Ferenc: Bevezetô ôeinkhez c. műve (Bp., 1958), amely a Szent vagy, Uram énekeit történeti, ritmikai, verstani és formai szempontból elemzi. A 16--17. sz.-i ôeink dallamanyagforrásainak leírását, változatainak összehasonlítását Dobszay--Szendrei--Rajeczky: XVI--XVII. századi dallamaink a nép emlékezetben c. munkája tartalmazza (Bp., Akadémiai Kiadó, 1979). 3. A ôet csak az LK emelte liturgikus rangra (118). Ennek szellemében az MKPK 1969-ben a mise Proprium-tételei közül az introitus (-- >kezdôének), az offertorium (felajánlási ének) és a communio (-- >áldozási ének) helyén engedélyezte jóváhagyott ô használatát, hozzátéve, hogy ezek megválasztásában lehetôleg ragaszkodjunk a -- >Direktóriumban található ,,Templomi Énekrend'' javasolta énekekhez a ,,Hozsanna!'' c. ôes könyvbôl, vagy az ÉE-ból. 4. ôes könyvek: Szent vagy, Uram, Bp., 1931.; Hozsanna! Bp., 1948. (Werner Alajos), 1972, (Bárdos Lajos); Éneklô Egyház, Bp., 1985. (Népénektári Bizottság). * 30, 31. BP ======================================================================== neumák (gör. neuma = ‘intés’) • Az Egyház liturgikus énekeinek (-- >gregorián) zenei írásjelei, amit elôször a 9. sz.-ban alakítottak ki a dallamok rögzítésére. A különbözô kolostorokban és területeken a neumák sajátos írásjelei alakultak ki. {kép} Egyes zenetudósok két alapvetô neuma-írásképet (notáció) különböztetnek meg: 1. Akcentus-neumák, amelyek a régi hangsúlyt jelölô ékezetekbôl alakultak ki, ezeknek fô jellegzetessége a vesszô (virga). Ezek: szentgalleni, német, középfrancia, angolszász, különféle olasz (pl. beneventumi) és spanyol notációk. Ezek a jelek nem adták meg a dallam pontos hangközeit (vonalrendszer nélküli írásmód), hanem csak a dallam mozgásának irányát. 2. Pont-neumák, amelyekben fôleg pontokat találunk a hangok jelölésére. Ezek: metzi, breton, aquitán, paleofrank. Ezekbôl sem lehet a dallammozgás hangközeit kiolvasni, de ezek próbálják azt követni. Vannak olyan notációk is, amelyben keveredik a két alaptípus. Az akcentus-neumák közül a szentgalleni fejezi ki leginkább az elôadásmódot: 1. A neumák tagolásával; 2. A neumák alakjának megváltoztatásával; 3. Nyújtás jellel (episzéma); 4. A neumákhoz írt betűjelekkel. Ezt az írásmódot St. Gallenben a 14. sz.-ig alkalmazták, míg más kolostorok már a 11. sz.-ban a vonalrendszerre írták a dallamot. {kép} Német ,,patkószög'' notáció Bonni társaskáptalan Graduáléja, XV. sz. OSzK Clmae 259 A pont-neumák közül a metzi notáció adja a legtöbb eligazítást az elôadásmódban: más jelekkel, de ugyanazt fejezi ki, mint a szentgalleni notáció. A legtöbb neumázott kódexet a 10. és 11. sz.-ban írták, ezeknek részletes, tudományos öszszehasonlítása megmutatja, hogy akkor hogyan értelmezték a latin szöveget, és azt hogyan fejezték ki az elôadásban (a kódexekben nem használtak a szövegben központozást). A 11. sz.-tól kezdve a neumákat vonalrendszerre vitték át a dallam pontos rögzítésének céljából. A könnyed neumajeleket azonban nem tudták tökéletesen átrajzolni, csak bizonyos megváltozott formában. A 12. sz.- ban a francia neumák pontjeleinek és a virgák vonalvégeinek megvastagodásából alakult ki az ún. kvadrátnotáció, ami ma is használatos a latin liturgikus énekeskönyvekben. Az ebben használt neumák azonban már nem tudták az elôadásmódot olyan árnyaltan kifejezni. A 14. sz.-ban pedig a metzi és a szentgalleni notáció gótizált formáiból keletkezett a német ,,patkószög'' írás (Hufnagelschrift). Egyes helyeken ezt a 19. sz-ig használták. Magyarországon a 12. sz.-tól a neumaírás magyar változatát találjuk (pl. Pray kódex, Zágrábi Missale Notatum, Esztergomi Missale Notatum). Az 1908-ban Rómában kiadott Graduale Romanum a hagyományos kvadrátnotációt használja. Az ôsi neumaírások azon jeleit, amelyek az éneklésmód szempontjából fontosak, a solesmes-i bencések kutatásaik alapján stilizáltan átültették a kvadrátnotációba. Az 1981-ben kiadott Psalterium Monasticum és az 1983-ban megjelent Liber Hymnarius (Antiphonale Romanum 2. kötete) ezeket a jeleket bevezeti a használatba (lásd: táblázat). BGY ======================================================================== Nunc dimittis (lat. = ‘Bocsásd el most’) • Az agg Simeon dicsôítô éneke (Lk 2,29-- 32), ÚSZ-i evangéliumi ének. A római (nem monasztikus) -->zsolozsmában a napi ,,Befejezô imaórá''-nak csúcspontja, állandó -->antifónával (Te védj meg Istenünk, ha virrasztunk). * 4, 7. A -->bizánci rítus -->Vecsernyéjének egyik állandó és fô éneke. A pap a -->Szent Liturgia végén is imádkozza. VI ======================================================================== Nyolcad (lat. dies octava = ‘a nyolcadik nap’) • Egy ünnep továbbünneplése a rákövetkezô héten, vagy csak a nyolcadik lapon. A legrégibb ô Húsvétnál jelenik meg a 3. sz.-ban. A Húsvétkor megkereszteltek a rákövetkezô hét minden napján istentiszteletre jöttek össze. Húsvét nyolcadik napján (oktáváján), régi idôszámítás szerint a rákövetkezô vasárnapon zárul Húsvét ôa Fehérvasárnappal. A keleti egyházban Epifániának (Vízkeresztnek) is mint fontos keresztelési napnak, korán volt ôa is. A 4. sz.-tól a templomszentelést is ôdal ünnepelték OSZ-i példakép alapján (1Makk 4,59). Rómában a 7. sz.-ban alakul ki Karácsony ôa, majd a pünkösdi ô. Idôközben a ôok annyira megszaporodtak, hogy elôször Szt. X. Pius pápa a ôkat csökkentette, majd a Rítus Kongregáció 1955. márc. 23-án Karácsony, Húsvét és Pünkösd kivételével minden ôot eltörölt. 1969-ben a lit. ref. Pünkösd ôát is megszüntette. Ma tehát csak két ünnepnek van ôa: Húsvétnak és Karácsonynak. AM ======================================================================== nyugati rítusok A ô legjelentôsebb formája a -->római rítus. A legrégibb és legelterjedtebb mellette a gallikán rítus, amely hatással volt a különbözô helyi liturgiákra, és Nagy Károly idejében beolvadt a római rítusba. Hasonló volt a 11. sz.-ban a gallikán rítusból származó mozarab (vízigót, spanyol) rítus helyzete is, amelyet Ximenes bíboros a toledói katedrális egyik kápolnájában újított fel (1502). A II. Vat. szellemében felújítása megtörtént. 1988-ban jóváhagyásra került a -- >Misekönyv, amely 1991-ben megjelent, és Spanyolország mindazon helyein engedélyezték a mozarab rítus szerinti liturgia végzését, ahol hagyománytisztelete és a liturgiatörténeti érdeklôdés kívánta. II. János Pál pápa 1992. máj. 28-án, Urunk mennybemenetelének ünnepén, a Szent Péter-bazilikában mozarab rítus szerint végezte az ünnepi szentmisét. A milánói egyházmegyében ma is él az ambrozián liturgia. Szervezôje és megformálója Szt. Ambrus (†397) püspök. Az évszázadok folyamán sok feszültség okozója volt, de eltörlésére sohasem került sor. Borromei Szt. Károly, Milánó püspöke, a Trid. után újjászervezte. A II. Vat. után elkezdték az ambrozián rítus reformját és új liturgikus könyveiket folyamatosan jelentetik meg. A Trid. csak a 200 évnél régebbi rítusokat engedélyezte, így csak néhány szerzetesrend saját liturgiája maradt meg (pl. domonkosoké, karthauziaké). -->rítus, -->római rítus, -->keleti rítusok. VI ======================================================================== Ó-antifónák A közvetlen Karácsony elôtti napok (dec. 17--23.) zsolozsmájának -- >Magnificat antifónái, melyek ,,Ó''-val kezdôdnek, és a Megváltó utáni vágyakozást fejezik ki. Az új Misekönyvben (1969) az ô Alleluja- versekként is szerepelnek. A megszólítások így hangzanak: ,,Ó, Bölcsesség!'', ,,Ó, Urunk!'', ,,Ó, Jessze gyökere!'' ,,Ó, Dávid kulcsa!'', ,,Ó, szent virradat!'', ,,Ó, nemzetek Királya!'' ,,Ó, Emmánuel!''. Tartalmilag leginkább Izajás próféta szavaihoz állnak a legközelebb. * 7. BL ======================================================================== offertórium -->felajánlás ======================================================================== officium (lat. ‘szolgálattétel’) • Tágabb értelemben minden liturgikus cselekmény, szűkebb értelemben a papságot és a szerzeteseket kötelezô zsolozsma imaóráinak elimádkozása -->kórusban vagy egyedül (-- >Breviárium). A keleti egyházban ennek felel meg az akoluthia, amely sem fogalmilag, sem egyházjogilag nem éri el a nyugati egyház ôára vonatkozó rendjét (-->zsolozsma). AM ======================================================================== oktáva -->nyolcad ======================================================================== olaj (lat. oleum, gör. müron) • Mivel Keleten a bérmáláshoz már az ôskeresztény egyház is különleges kenetet használt, ezért külön szertartás volt ennek a ,,müron'' ônak a megszentelése. Az 5. sz.-ban ezt még az Eukarisztia keretében végezték, s mindig a helyi szükségletnek megfelelôen. A 7-- 8. sz.-tól már általánossá lett az a szokás, hogy az ôszentelést csak fôpap végezheti, mégpedig a nagycsütörtöki liturgián. A legtöbb ortodox egyházban ma az ôat a pátriárka szenteli. Keleten a szent ô több tucatnyi alapanyagát (Görögországban 40, Konstantinápolyban 31, az orosz egyházban 20) az egyházfô már nagyhétfôn megáldja. A legkülönfélébb illatszerekbôl összeállított keveréknek aztán három napig kell fônie. A lepecsételt edényekben elhelyezett ôat Nagycsütörtökön a nagy -->bevonulás során viszik az oltárhoz, a kenyérrel és borral együtt. Az edények felnyitása után fôpapi imádsággal és áldással történik a tulajdonképpeni szentelés. Ezután a papság egy esztendôn át az itt megszentelt ôjal végzi a bérmálást. -->krizma Az ôat elsôsorban ôbogyóból sajtolják, de mindenképpen növényi ô legyen. Az ô mint gyógyszer és az ókori világítás anyaga jelképezi Isten áldását, kegyelmét, gyógyító erejét. A keletiek a különleges összetételű -->krizmán kívül egyszerű olajat is használnak a -->keresztségben a katekumenek közé való felvétel jelzésére, továbbá a -->betegek szentségének anyagául, a fô ünnepeken (- ->litiás ünnepek) az olajkenetnek mint szentelménynek a gyakorlásánál (- ->miroválás), továbbá templom- harang-, oltár- és új lakóház- szenteléskor. Ennek az (olíva-) olajnak a beszerzésérôl is a püspökségek gondoskodnak, és az egyházközségek onnan kapják a szükséges mennyiséget, de megáldását a pap végzi. A latin rítus több szentségnél használja az ôokat. A keresztelendôk ôát keresztelésnél, a -->krizmát keresztelésnél, bérmálásnál, püspök- és papszentelésnél, valamint templomszenteléskor, a betegek ôát a betegek keneténél használja a püspök vagy a pap. Szentelésüket a püspök Nagycsütörtökön a -->krizmaszentelési misén végzi. A keresztelendôk ôát megáldhatja az a pap, aki a felnôtt hittanulót a katekumenátus során a keresztséghez vezeti. Szükség esetén a betegek kenetét kiszolgáltató pap is megáld olajat, de ami megmaradt, el kell égetni. * 10. OL--VI ======================================================================== olajszelencék Belül üvegbôl vagy nemes anyagból készült kis kerek fémdobozkák, melyekben a szent -->olajokat tartják a -->szentségek kiszolgáltatására. A három olajnak megfelelôen a ,,B'' vagy ,,O'' betűvel jelzett szelencében a keresztelendôk olaját, a ,,CH'' vagy ,,SC''-vel jelzettben a -->krizmát, az ,,I'' jelűben pedig a betegek olaját ôrzik. A -->preszbitérium falába süllyesztett fülkében ôrzik az ôet, és nagyobb üvegedényekben a késôbb felhasználásra kerülô szent olajakat. Ezeken is jelezni kell rendeltetésüket. Rövidítések: (B, vagy O = Oleum catechumenorum; CH = Chrysma; SC = Sacrum Chrysma; I = Oleum infirmorum). AM {kép} 26. ábra. Olajszelencék 1. Keresztlendôk olaja, 2. krizma, 3. betegek olaja számára ======================================================================== olajszentelés -->Nagycsütörtök ======================================================================== oltár (lat. altar, altare [altus3 = magas] -- ‘magasított hely’) • Keleten: Az ôsegyház tudatosan ,,asztal'' (trapeza -- vö. 1Kor 10,21) névvel különböztette meg az Eukarisztia helyét a pogány vallásokban használt áldozati ôoktól. Ez a ,,szent asztal'' azonban késôbb Szíriából kiindulva mindenfelé annyira díszes lett, hogy a faasztalokat felváltották a kôbôl készült ôok. Ezekre évszázadokon át csak a szent adományokat, az evangéliumot és a szertartás szövegét tartalmazó könyvet volt szabad elhelyezni: eredetileg a gyertyáknak vagy keresztnek az ôra helyezése is tilos volt. Ma már a betegek áldoztatását lehetôvé tevô ,,artophorion'' (gör. artosz = ‘kenyér’) ( - ->Eukarisztia ôrzési helye) elôtt egy kézikereszt is lehet a bizánci rítusú templomok egyetlen ôán. A szent szertartások végzésekor többször is körüljárják az oltárt (körmenet az evangéliummal, tömjénezés), ezért annak a szentély közepén kell állnia. Az ereklyét nem beleépítik az oltárba, hanem sajátos kendôbe foglalják (oltárterítô, -->antimenzion). Rendes körülmények között enélkül nem szabad Szent Liturgiát végezni. A latin egyházban: Az ÓSZ-i áldozati kultuszt Krisztus egyetlen keresztáldozata hatályon kívül helyezte, és ezért lényegében nincs kapcsolat az ÓSZ-i, az antik, valamint a keresztény ô között. A keresztény közösség az -->eukarisztikus áldozati lakomához asztalt használt, eleinte fából, késôbb inkább kôbôl. A kô szimbólum jellege abban is megmutatkozik, hogy számos ÚSZ-i szentírási hely sziklának, élô sziklának, szegletkônek nevezi Krisztust (1Kor 10,4; 1Pét 2,7; Ef 2,20). A 8. sz. óta egyre inkább tömb jellegű az ô, és a mártírsírok feletti misézésre emlékezve, vértanúk ereklyéit helyezték el benne. A stílusváltozások kihatottak az ôokra is. Eredetileg a -->szentély közepén állott ôt az -->apszis hátfalához helyezték, retábulumot, szárnyas ôt, koporsó alakú ôt készítettek (-- >oltárépítmény), míg a barokk kor művészi felépítményekkel, s a Szentháromságnak, valamint számos szentnek és angyalnak alakjával vette körül az ôt. Ugyanakkor egyre több lett a -->mellékôok száma. Az RMÁR szerint ,,az ô, melyen jelenvalóvá lesz a szentségi színek alatt a keresztáldozat, egyben az Úr terített asztala is... Az ô a hálaadásnak is központja, mely az Eukarisztiában nyeri el tökéletességét'' (259). ,,A misét vagy rögzített (fixum) vagy mozdítható (mobile) ôon kell bemutatni.'' Az ôt a mise alatt terítô (-- >ôterítô) és -->korporálé takarja (260). A faltól elválasztva kell felállítani, hogy könnyen körüljárható legyen és a néppel szemben lehessen misézni. Az ô lehetôleg rögzített legyen és szenteljék fel (-- >oltárszentelés) (262). Az Egyház régi szokása szerint és a jelképszerűség miatt a rögzített ô fedôlapja (menza) lehetôleg természetes kôbôl legyen. A püspöki karok döntése alapján más nemes, szilárd és művészi kidolgozásra alkalmas anyagból is készülhet. Az alapzathoz (stipes) bármilyen méltó és szilárd anyag használható (262), ugyanígy az elmozdítható ô is bármilyen nemes és tartós anyagból épülhet. Mind a rögzített, mind az elmozdítható ôt elég megáldani (-- >oltárszentelés). Az elmozdítható ôban és alkalmi asztalon, melyen miséznek, nincs szükség -->ôkôre. Meg kell ôrizni a szokást, hogy a felszentelendô ô menzája alá vagy alapzatába, esetleg az ô alá vértanúk vagy szentek -->ereklyéit helyezzék, de kizárólag akkor, ha azok kétségtelenül hitelesek. Ha ilyen nem található, inkább mellôzni kell az ereklye elhelyezését az ôba. (-->mellékoltár) * 5, 17. (41. ábra: Templombelsô, 1. ; 23. ábra: Liturgikus térrendezés. AM {kép} 27. ábra. Oltár A) Hagyományos oltár és felszerelése: 1. szentségház oltárkereszttel, 2. hat gyertyatartó, 3. három kánontábla, 4. három oltárterítô, 5. antipendium; B) Mai oltár egy térítôvel, legalább két gyertyatartóval és oltárkereszttel, az oltár mellé helyezett virágdíszítéssel. ======================================================================== oltárcsók A misére való bevonulás után, amikor megérkeznek az oltárhoz, a celebráns (a koncelebrálók és a fôcelebráns, valamint a diakónus) az oltárt tiszteletük jeléül megcsókolják. A mise végén, mielôtt az oltárt elhagyná a celebráns, valamint a diakónus (koncelebrálás esetén csak a fôcelebráns) ugyancsak megcsókolja az oltárt (RMAR 85, 125). (-->csók, liturgikus) AM ======================================================================== oltárépítmény Az ô a román templomoknál a -->cibórium, oszlopokon álló, baldachinszerű tetô, -- a gótikában a -->liturgikus év idôszakának megfelelôen más jellegű képekre nyitható vagy csukható szárnyasoltár, melynek alsó, az oltárlap feletti része a díszesen faragott vagy festett predella. A reneszánsz és barokk kor retábulum ôeket emelt: az -->apszis hátfalához épített vagy közel elôtte álló, oltárképpel vagy/és szobrokkal gazdagon díszített monumentális építményeket kedvelte. Az ôbe a reneszánsz óta, de leginkább a barokk idôben, egészen napjainkig, beépítették a -->tabernákulumot. A TSZ IV. 10. nem engedi meg, hogy a néppel szembenézô oltárra bármi építményt tegyenek (tabernákulum), vagy figurális alakokat helyezzenek el (szentek, vagy a feltámadt Krisztus szobrát stb.). AM {kép} 28. ábra. Oltárépítmény A) Gótikus szárnyasoltár: 1. becsukható oltárszárnyak, 2. predulla. B) Reneszánsz oltár: 1. pasztofóriummal. C) Barokk oltár: 1. szentségház (tabernákulum), 2. szentségi trónus. D) Rokokó mellékoltár. E) Klasszicista oltár: 1. szentségház ======================================================================== oltárfelszerelés Az oltáron legalább egy, méretében, alakjában és művészi díszítésében az oltárhoz illô terítô legyen. A hozzá tartozó -->kereszt lehet oltárra tett, mellette álló vagy föléje függesztett kereszt, úgy, hogy az egybegyűlt közösség jól láthassa, de a -->celebránst ne takarja. A - ->gyertyatartók száma nincs elôírva, de legalább kettô legyen (RMÁR 79.). Azok használata a tiszteletet és az ünnepélyességet fejezi ki. A gyertyatartóknak sem szabad a hívek elôl eltakarni az oltáron történô szent cselekményt. A TSZ nem engedi meg új templomok szembenézô oltárán szentek szobrának vagy képének elhelyezését (TSZ IV. 10). Viszont megemlíti, hogy szabad az oltárt virággal díszíteni (TSZ IV. 54); a virágok elhelyezése inkább az oltár elôtt nagyobb padlóvázában, vagy a menzán egy virágtálban, ne szétaprózva történjék. * 5. (29. ábra) AM {kép} 29. ábra. Oltárfelszerelés változatai A) Oltár négy gyertyatartóval, aszimmetrikusan elhelyezett oltárkereszttel. B) Oltár két gyertyatartóval, középre tett oltárkereszttel. C) Oltár stólaszerű térítôvel, aszimmetrikusan elhelyezett kereszttel. D) Oltár négy kandeláberrel és felfüggesztett oltárkereszttel. E) Oltár páratlan gyertyatartóval és oltárra tett virágtállal. F) Oltár, mellette elhelyezett állókereszttel. G) Oltár kandeláberekkel és állókereszttel. H) és I) Az oltárfelszerelés és díszítés helytelen módja ======================================================================== oltárfosztás -->Húsvéti Szent Háromnap ======================================================================== Oltáriszentség -->Eukarisztia ======================================================================== oltárkô Márványból vagy kôbôl készült, kb. 40 x 40 cm-es lap, melybe legalább egy vértanú és más szent -->ereklyéit helyezték el. A püspök lepecsételte és felszentelte a követ, melyet az állandó vagy alkalmilag használt faoltárokba helyeztek. A lit. ref. elôtt ennek használata kötelezô volt, ma a mise bemutatása már nincs ôhöz kötve. A felszentelt ôveket tisztelettel kell megôrizni, esetleg új kôoltárba be lehet építeni. (-->ereklye, -- >oltár) * 5. AM ======================================================================== oltárszentelés (lat. dedicatio altaris) • Az új templom esetében az ô a -- >templomszentelés része. Elôfordul, hogy az -->oltárt külön kell felszentelni (pl. a papi térség kialakítása után). Szertartása mise keretében történik: az igeliturgiában a hívek könyörgése helyett a Mindenszentek litániáját imádkozzák. Az ereklyék elhelyezése, a szentelési imádság, a krizmával megkenés és az oltár felkészítése után az Eukarisztia liturgiájával folytatódik a mise (CE XI.). -- Az ô egyszerűbb formája az oltár benedikálása, megáldása, amelyet az elmozdítható -->oltárok esetében kell alkalmazni. Ebben az esetben a krizmával való megkenés elmarad (CE XIII.) * 2, 17. VI ======================================================================== oltárterítô Oltárkendôk a keleti egyházban: A -->liturgiához elôkészített -- >oltárt már az ókeresztény korban fehér ôvel borították be. A 4. sz.- tól azonban a fokozódó tisztelet folytán több díszes kendôvel is befödték az oltárt. Egy durvább vászontakaró, kataszarkion, a sírba helyezett Jézus ,,testtakaróját'' jelképezi, és legalul fekszik az oltáron. Ezt fedi a földig érô ,,endütion''. Miután az áldozati adományok már nem vették igénybe az oltár teljes felületét, az oltár közepére kisebb, összehajtható terítô is elegendô volt. A latin -- >korporále görög megfelelôje az iliton (heileton). A bizánci szertartásúak a hívôk liturgiájának kezdetén az ilitonnal együtt hajtják szét az -->,,antimenzion''-t, hogy elhelyezzék rajta a - ->kelyhet és diszkoszt (-->paténa). Az antimenziont, ezt az ereklyékkel ellátott kendôt csak püspök szentelheti fel, együtt több templomnak, vagy a templomszenteléskor. Az elnevezése arra utal, hogy ,,oltárasztal helyett'' is használták. A késô bizánci idôben került még az oltárra a nagypénteki vecsernyén használt ,,epitáfiosz'', a sírbatétel képével ékesített terítô. A feltámadási szertartás kezdete elôtt viszik ünnepélyes körmenettel a szentsírból az oltárra, és a húsvéti ünnepzárásig ott marad. Az -->elôkészületi oltárnál használják a diszkosztakarót, a kehelytakarót és a nagy takarót (aerion). (33. ábra) ô a nyugati egyházban: Az oltárt mint ,,szent asztalt'' az eukarisztikus áldozati lakomára terítôvel borítják le. V. Pius misekönyve 1570-ben elôírta a három terítô használatát, melyekre még a -->korporále is került. Az RMÁR úgy rendelkezik, hogy az oltáron legalább egy terítô legyen, tiszteletbôl az Úr emlékezetének megünneplésére és a szent vendégség iránt, melyben az Úr Testét és Vérét vesszük. A terítô mérete, alakja és díszítése egyezzék meg az -->oltár struktúrájával (268). Ha az oltár menzája nemes anyagból készült, nem szükséges annak teljes letakarása. Elég a nemes vászonból, anyagában díszített kisebb terítô is. Kerülni kell a csipkedíszítést és ízléstelen hímzést. Az ôt a misén kívül inkább vegyék le az oltárról, mintsem hogy újabb védôterítôkkel borítsák (vö. az étkezô asztal megterítése és leszedése). Az ô egyik formája az -->antipendium. (-- >oltárfelszerelés); (27. ábra: Oltár, A4) OL--AM ======================================================================== Olvasmány (lat. lectio) • 1. az ôokban Isten Igéjének terített asztala vár a hívekre, és feltárul elôttük a Szentírás kincsesháza. Az -->igeliturgia három ôa: a) olvasmány (lectio prima), b) szentlecke (lectio secunda), c) evangélium. A hagyományból világosan kitűnik, hogy a lectió felolvasása nem elöljárói, hanem szolgálattevôi feladat. Ezért általában diakónus (vagy annak hiányában a misézô pap) olvassa az evangéliumot, a többi olvasmányt pedig a -->lektor. Az ôok alatt mindenki ülve figyel, de az evangéliumot állva hallgatják. 2. ônak nevezi a magyar liturgia az ÓSZ-bôl, az ApCsel vagy a Jel könyvébôl vett szentírási szakaszokat, függetlenül attól, hogy két vagy három ô van az igeliturgiában. Az elején a felolvasó bejelenti a szentírási könyvet: ,,Olvasmány Izajás próféta könyvébôl''. A végén azt mondja: ,,Ez az Isten igéje''. A nép válasza: ,,Istennek legyen hála''. (-->szentlecke). 3. A -->zsolozsmában az Olvasmányos imaóra (Officium lectionis) a szentírási ô mellett egyéb egyházi írók műveibôl való ôt is tartalmaz. Minden imaórában pedig ,,Rövid olvasmány'' (lectio brevis) található a Szentírásból. 4. Hogy változatosabb és gazdagabb legyen a Szentírás olvasása vasárnapokon és ünnepnapokon, ezért hároméves ciklusokat állapít meg a Mise olvasmányainak rendje (Ordo lectionum Missae, 1969). Az egyes éveket A, B, C évnek nevezzük. Ezt úgy számítják, mintha az 1-es év lett volna az A, a 2-es a B és a 3-as a C. Amely év hárommal osztható, az C év. -- Vasárnapokon és ünnepnapokon tehát csak négyévenként ismétlôdnek az ôok. Az így elrendelt ôrend mindig ádvent 1. vasárnapján kezdôdik. Ami a hétköznapokat illeti, minden évben ugyanazt az evangéliumot olvassák. Az elsô olvasmányt illetôen kétéves rendet állítottak fel: az I. (elsô) év a páratlan, a II. (második) a páros számú év. A szentek fôünnepein, ünnepein és emléknapjain vagy saját olvasmányai vannak a misének, vagy a Szentek közös miséinél található ôok közül lehet választani. Hasonló választási lehetôség van a -- >rituális misék esetében. * 4, 21. AM ======================================================================== Olvasmányok könyve (Ordo Lectionum) • Tartalmazza a mise olvasmányait, szentleckéit, az összekötô énekek -->válaszos zsoltárait és az alleluja-verseket (nálunk az evangéliumi -->perikópákat is). Az -->ambóra készítik ki. A -- >lektor, -->diakónus vagy ezek hiányában maga a pap olvassa fel belôle az olvasmányokat. (RMÁR 79, 80.) * 5, 21. (-->Evangéliumos könyv, -- >perikópa) AM ======================================================================== olvasóállvány (legile, lat. legere = ‘olvasni’) • Szemmagasságú állvány, amely arra szolgál, hogy segédkezô hiányában a celebráns a könyvet rátegye. Nem tévesztendô össze az -->ambóval, amely szilárd építmény, az ô viszont könnyen mozdítható. Legtöbbször a -->papi szék mellé helyezik. Ha lehetséges, az ô helyett inkább a segédkezôk egyike tartsa a könyvet a -->celebráns elôtt. -->misekönyvtartó. * 5. AM ======================================================================== oratio, oráció -->könyörgés ======================================================================== oratórium (lat. ‘imaterem’) • Olyan kisebb különálló vagy templomépületbe foglalt helyiség, amely közösségi (zsolozsma) vagy magánima célját szolgálja. Történetileg a kegyurasághoz kapcsolódik, amikor rendszerint emeleti szinten a templom szentélyébe nézô imahelyiséget nyitottak a kegyúr vagy a király számára. (41. ábra: Templombelsô, D) AM ======================================================================== ordinarium (ordinarius3, lat. = ‘rendes’, ‘szokásos’, ‘szabályos’) • 1. A mise állandó részeinek (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Agnus Dei) gyűjtôneve, melyeket a -->szkóla vagy a hívek énekelnek. Ezeket az énekeket a ,,Kyriale seu Ordinarium Missae'' tartalmazza (1905). Mai értelemben vett ôokat a 13. sz.-tól kezdve ismerünk, de csak a 17. sz. óta kezdték az ô részeit melodikus, vagy hangnemi szempontból csoportosítani. Az ôok különösen a római liturgia nyugati területein voltak változatosak. Az LK 117. pontja értelmében ,,...kisebb templomok igényeinek kielégítésére készüljön egy egyszerűbb dallamokat tartalmazó kiadás''. Ilyen 1965-ben Kyriale Simplex címen jelent meg. Az ôok polifon vagy oratorikus feldolgozásait ,,misék''-nek nevezzük. (-- >,,mise'' a zeneművészetben) 2. ô, Ordinarius liber, Ordo, Ordines; a liturgiatörténet így nevezi azokat a könyveket, amelyek a szertartások rendjét tartalmazzák az egész évre vonatkozóan. E rendtartáskönyvek a helyi egyházak szokásainak fontos dokumentumai. A püspök által végzendô szertartások elôírásait (1984) a Caeremoniale Episcoporum tartalmazza. 3. Ordinarium Liturgiae Horarum: A Zsolozsmáskönyvnek a zsoltárrész (Psalterium) elôtti fejezete, amely a zsolozsma állandó szövegeit tartalmazza. -->zsolozsma. BP ======================================================================== ordinárius (lat. ordinare = ‘szabályozni’, ‘rendezni’) • A pápa az egyetemes egyház ôa, aki teljes törvényhozói, kormányzói és végrehajtási joghatósággal rendelkezik. Az általános szóhasználat ônak elsôsorban a megyés -->püspököt nevezi, aki saját egyházmegyéjében joghatósággal rendelkezik. Korlátozott joghatóságú ô az apostoli kormányzó és egyházmegyei kormányzó a püspöki széküresedés alkalmával, valamint az általános helynök és püspöki helynök a jog vagy a püspök által rábízott ügyekben. A pápai jogú szerzetesintézmények legfôbb elöljárói ôai az alárendelt szerzetesközösségnek. Az ônak joga van bizonyos liturgikus szabályok rendezésére joghatósága területén. Ennél lényegesen bôvebb joggal rendelkezik a -->püspökkari konferencia. AM ======================================================================== oremus (lat. ,,könyörögjünk'') • A liturgikus -->könyörgések elôtti felszólítás. AM ======================================================================== orgona Az ô a latin egyházban a liturgia klasszikus -->hangszere (LK 120). A kezdetleges formájában már az ókorban ismert hangszer fontos lelete az aquincumi hydra (neve arra utal, hogy a szélnyomás egyenletességét hidraulikával biztosították), az óbudai római tábor romjaiból került elô. Ma ismert formáját a barokk korban nyerte el. Lényegében különbözô hangszínű ajak- és nyelvsípok összessége, melyek megszólaltatásához az egész szerkezetet az -->orgonista irányítja a játszóasztalról a változatok (regiszterek, sípsorok) kapcsolásával, és a zongoráéhoz hasonló billentyűzet kézzel, ill. a pedálbillentyűzet lábbal történô leütésével. A primitív ô bizánci közvetítéssel jutott el Nyugat-Európába, ahol regál (nyelvsípokból álló), pozitív (rögzített elhelyezésű) és portatile (hordozható) változatokban volt ismeretes. A kora barokk korban kezdôdött nagyarányú fejlôdése, melynek során lényegében több, némileg eltérô feladatoknak megfelelô orgona, ún. mű épült össze egyetlen hangszerré. Hamarosan megépültek francia, angol, német és olasz klasszikus, 3 manuálos és pedálos ôk. A kezdetben mechanikus (direkt vezérlésű) ôk mellett késôbb épültek pneumatikus (az áttéteket sűrített levegôvel irányító) és elektromágneses vezérlésűek is. A barokk kor az orgonát önálló hangszerként kezelte. Ezt mutatja, hogy koncertáló hangszerként is használták. A késô romantika inkább a zenekari hatást kedvelte az ôban. Ma ismét a barokk felfogáshoz közelítünk. Magyar nyelven az utóbbi idôkben két könyv jelent meg az ôról: Hans Klotz: Könyv az ôról (Bp., Zeneműkiadó, 1972. Ford. Gergely Ferenc), A legfontosabb magyar ôkat is ismerteti. A másik: Pécsi Sebestyén: Az ô (Bp., Ecclesia, 1975.) c. műve. A magyar ôépítés történetét Szigeti Kilián OSB több kötetbôl álló (befejezetlenül maradt) sorozata ismerteti Magyar ôk címmel. Kisebb templomokban a csak nagy költséggel építhetô ôt gyakran harmóniummal, újabban elektromos hangkeltésű ôval helyettesítik. A ,,hangszerek királya'' szolgáló szerepet tölt be a liturgiában. Feladata elsôsorban a liturgikus ének kísérése. A hangszer lehetôségeinek és az -->orgonista képességeinek megcsillogtatására a szertartást bevezetô és záró ôjáték, az énekeket bevezetô elôjáték, ill. két ének közötti közjáték nyújt alkalmat. Nincs akadálya annak, hogy amennyiben egy-egy szertartásrész (pl. felajánlási körmenet, áldozás) nagyon hosszúra nyúlik, az énekek közé rövid, az alkalomhoz illô ôműveket is beiktassunk. A templomi ô hangversenyszerű megszólaltatására az egyházzenei, vagy az ôáhítatok szolgálnak. * 5, 11 BP ======================================================================== orgonista A templomi ôra vonatkozó feltételeket az MKPK által jóváhagyott Kántorszabályzat sorolja föl. Ezek részint szakmai, részint személyi követelmények. A szakmai követelmények nemcsak az orgonajáték megfelelô szinten való művelését, hanem a liturgia kellô ismeretét is elôírják. Magasabb fokon lehet elsajátítani az orgonajátékot az orgonaszakkal rendelkezô zenei szak- és fôiskolákon, mégis a templomi ô számára fontos a kántorképzô tanfolyamok elvégzése. A kántorszabályzat megkívánja, hogy akik az orgonajátékot világi iskolákban sajátították el, az egyházmegyei zenevizsgabizottság elôtt tegyenek kántori alkalmassági vizsgát. A templomi ô köteles rendszeresen gyakorolni és a szertartásokra felkészülni. Kívánatos a szakmai továbbképzése. Az ô felel a rábízott hangszerért, vállalhatja a hangszer karbantartásának mindennapos teendôit. A tôle megkívánt személyi feltételek megegyeznek a -->kántoroktól megkívánt személyi feltételekkel. BP ======================================================================== ornátus (lat. ‘díszruha’) • Az ünnepi misén használt díszesebb -->liturgikus öltözetek készlete a celebráns és a felszentelt segédkezôk számára. AM ======================================================================== Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács (OEMT) • A püspök-elnök által vezetett, egyházi és világi szakemberekbôl álló testület, amelyet az MKPK hozott létre 1967-ben. Célja, hogy a szakrális művészet és a templomi berendezési tárgyak terén kívánt megújulást (LK VII.) a műemlékvédelmi szempontok figyelembevételével munkálja. Legfontosabb kiadványa az Országos Műemléki Felügyelôséggel együtt készült könyv: ,,Egyházi épületek és műtárgyak gondozása'' (Bp., 1971), amely részletesen tárgyalja a -- >liturgikus térrendezés követelményeit is. AM ======================================================================== Országos Liturgikus Tanács (OLT) • Az MKPK 1967. évi tavaszi konferenciáján szervezte meg azzal a feladattal, hogy a LK rendelkezéseinek megfelelô magyar nyelvű liturgikus könyveket elkészítse a püspök-elnök vezetésével. VI ======================================================================== ostiarius -->kisebb rendek ======================================================================== ostya (oltárkenyér) készítése • Az ôsegyház liturgiájában a szeretetlakomák hagyományát megtartva ki-ki a saját kenyerével is hozzájárult a közös - ->Eukarisztiához. A keleti templomokban az -->apszis melletti ,,diakonikon'' szolgált a hívek által hozott kenyér összegyűjtésére. Amikor a hívek által való felajánlásnak ez a formája megszűnt, a papság gondja lett az oltárkenyér elkészítése. Ezt a feladatot a középkorban fôként szerzetesek teljesítették igen nagy körültekintéssel és áhítattal: csak tiszta búzaszemeket használtak e célra. A -->,,proszkomídiához'' mindig friss, egész kenyeret kell használni. A nyugati egyház a hagyományokat követve búzalisztbôl készült kovásztalan kenyeret használ. Gondosan ügyelni kell arra, hogy az ostya ne legyen romIott. * 5. OL--VI ======================================================================== ószláv nyelv A 9. sz.-ig sokfelé hangoztatott ,,három szent nyelv'' (héber, görög, latin) gyakorlatán a szlávok apostolainak, Szt. Cirillnek (†869) és Methódnak (†885) sikerült változtatni. Konstantin (Szt. Cirill) a korabeli kiejtésnek megfelelô ószláv ábécét alkotott (glagolit), melyet csak a 10. sz.-ban váltott fel a mindmáig használatos ,,cirillika''. A két hittérítô a Szentírás mellett a liturgikus könyveket is lefordította, s így lehetôség nyílt az ószláv liturgia végzésére. Ezt elôször a római Szentszék is jóváhagyta, késôbb azonban, Methód halála után a ,,szláv rítus'' a nyugati egyházban megszűnt. Az ószláv ábécé megalkotása nemcsak liturgikus téren volt jelentôs, hanem lehetôséget nyújtott a szláv népek önálló irodalmának kialakulásához is. Ma már a szláv népek liturgiájában is megfigyelhetô a nemzeti nyelv fokozatos érvényesülése, illetve az ószláv liturgia többféle ,,dialektusának'' továbbfejlôdése. De az orosz, szerb, bolgár ortodox egyházban még ma is használják a nép számára már alig-alig érthetô egyházi ószláv nyelvet. OL ======================================================================== ökumenizmus liturgikus vonatkozásai (gör. oikoumené = ‘lakott föld’, a mai szóhasználatban a keresztény egységre való törekvés) • A keresztény egységtörekvés eligazító dokumentuma az ,,Ökumenikus Direktórium'' (Róma, 1967, Bp., 1983), amely kimondja: ,,Szabad, sôt kívánatos, hogy katolikusok különvált testvéreikkel bizonyos rendkívüli alkalmakkor imádságban egyesüljenek, pl. az egységért rendezett könyörgések, vagy ökumenikus összejövetelek alkalmával'' (UR 8.). A különbözô egyházak vagy közösségek minden képviselôjének közös megegyezésével készítsék elô ezeket az összejöveteleket (szentírási olvasmányok, énekek, imádságok és szereplô személyek kijelölése), hogy az ilyen istentisztelet minden keresztény hitének és lelki életének közös elemeit fejezze ki. Ezeknek helye a templom vagy imaház. Kölcsönös beleegyezés esetén -->korális ruhákat használhatnak. -- Alapvetôen más az ökumenikus istentisztelet a nem katolikus keleti egyházakkal és a reformáció egyházaival. Az elôbbiek ugyanis az apostoli jogfolytonosság révén birtokában vannak a papságnak és az Eukarisztiának, míg a Katolikus Egyház felfogása szerint az utóbbiak nem. Ezért az OD ajánlja -- bizonyos feltételek és kölcsönösség mellett -- a keleti egyházakkal való szentségi közösséget. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek nincs lehetôsége saját egyháza papjától a szentségeket kérnie, akkor a katolikusok az elszakadt keletieknél szentgyónáshoz, áldozáshoz járulhatnak, betegek kenetében részesülhetnek, csak meg kell tartaniok a keleti egyházak fegyelmi rendjét. Hasonló módon katolikus papnál, ill. katolikus templomban e szentségekhez járulhat a nem katolikus keleti egyház tagja. Ha egy katolikus hívô -- komoly okból -- a különvált keleti testvéreknél vesz részt vasár- és ünnepnapon a Szent Liturgián (azaz misén), eleget tesz a misén való részvétel kötelezettségének. Ugyancsak kölcsönösen lehetnek keresztszülôk és házassági tanúk a másik egyházban. A nem szentségi jellegű szertartásokon való részvételnél a keleti egyháznak a katolikus liturgián részt vevô hivatalos képviselôjét az a hely és liturgikus tiszteletadás illeti meg, ami a vele azonos rangú katolikusnak jár. Ha katolikus püspök, pap vagy diakónus vesz részt keleti liturgiában, viselheti a katolikus -->liturgikus ruhákat. De igen nagy figyelemmel kell lenni a keleti testvérek lelkületére és szokásaira. Ahol azonban hiányzik a közös hit az Eukarisztiában és a szentségekben, tilos a különvált testvérek és katolikusok közös részvétele a szentségekben, különösen a gyónásban, az Eukarisztiában és a betegek kenetében. E szentségek felvételét halálveszélyben, rendkívül súlyos esetben (pl. börtön) akkor lehet megengedni, ha az illetô saját pásztorát nem érheti el, önként kéri a katolikus paptól a szentséget, kifejezi az illetô szentségre vonatkozó katolikus hitet, és a szentség vételére megfelelô módon felkészült. Hasonló helyzetben katolikus hívô csak olyan egyház lelkipásztorától kérheti e szentségeket. amelynek felszentelt papsága van. Katolikusok és nem katolikus keresztények nem vehetnek tevékenyen részt egymás istentiszteletében (pl. lektor). Nem vállalhatnak keresztszülôi tisztséget, csak a keresztség tanúi lehetnek. Házassági tanúk azonban kölcsönösen lehetnek. Ahhoz, hogy katolikusok különvált testvérek liturgikus istentiszteletén megengedett módon vegyenek részt, jogos ok kell. Ilyenkor a katolikusok részt vehetnek minden olyan imádságban, énekben, mozgásban, amelyek nem ellenkeznek a katolikus hittel. Az ilyen liturgikus részvételnek -- amely azonban mindig kizárja az Eukarisztia vételét -- tudatosítania kell a közösen birtokolt kincseket, és a résztvevôket rá kell döbbenteniök a köztük lévô elkülönülés súlyosságára. Közös megegyezés alapján elfoglalhatják ilyen nem eukarisztikus szertartásokon más keresztény közösségek tagjai és katolikusok a saját közösségükben nekik kijáró helyet, és viselhetik korális öltözetüket. A fôpásztorok kölcsönös megegyezése alapján, szükség esetén, használhatják egymás templomait istentisztelet céljára (OD 34--60). Az ÖD elméleti és gyakorlati folytatását tartalmazza II. János Pál pápa 1995 májusában kiadott ,,Ut unum sint'' apostoli körlevele. Ez több liturgikus vonatkozású ajánlást is tartalmaz. Közeledés tapasztalható az imádság (21--27), az igeliturgia és a szentségek (44--46) vonatkozásában. A legjelentôsebb esemény a magyarországi ökumenizmus történetében II. János Pál pápa 1991-ben tett magyarországi látogatásán történt. Aug. 18- án ökumenikus istentiszteleten vett részt Debrecenben, és elôtte megkoszorúzta a protestáns gályarabok síremlékét. Ez további biztatást jelentett a megkezdett úton. Ugyanis 1987-ben Debrecenben, 1988-ban pedig Esztergomban találkozott az MKPK elnöke és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa vezetôsége. E találkozókon megállapodtak a januári keresztény egységért végzendô imahét minél egyetemesebb és kölcsönös megrendezésén, és közösen elkészítették a -->Miatyánk és az apostoli -->hitvallás ökumenikus fordítását. Ugyanakkor szorgalmazták, hogy az egyházak törvényhozó testületeiken keresztül minél elôbb igyekezzenek használatba venni az egyháztörténelmileg is nagy jelentôségű közös ökumenikus fordításokat. Az ökumenizmus máig kényes pontja a vegyes házasság. Ennek módját VI. Pál pápa 1970. március 31-én kelt ,,Matrimonia mixta'' motu propriója nyomán az MKPK. 1971. június 16-án kiadott rendelkezése, valamint az ET 1124--1129. kánonja (1983) szabályozza. Anélkül, hogy a vegyes házasságok egyházjogi szabályozásának minden részletét kifejtenénk, itt elsôsorban azok liturgikus kereteit ismertetjük (szükségszerűen kitérve arra, hogy azok milyen jogi feltételekhez vannak kötve). A házasságkötés ökumenikus formájának jóváhagyása folyamatban van. ,,A vegyes házasságokat, azaz egy katolikus és egy nem katolikus -- akár megkeresztelt, akár kereszteletlen -- fél között létrejött házasságokat az Egyház mindig aggódó nagy gondossággal kísérte... Az Egyház azt is nagyon jól tudja, hogy a vegyes házasságok, amelyek a vallások különbözôségének és a kereszténység megosztottságának következményei --, a keresztények helyreállítandó egységének -- néhány esetét leszámítva -- nem válnak javára... Minden vegyes házasság ugyanis több problémát hordoz magában, mert megosztást visz Egyházunk e kis élô sejtjébe -- méltán nevezhetjük így a keresztény családokat --, és e családokban az evangéliumi parancsok teljesítése is jóval nehezebbé válik a valláskülönbség miatt, fôként az Egyház nyilvános istentiszteletein való részvételt és a gyermekek vallásos nevelését illetôen'' (Matrimonia mixta). Általános elv, hogy egy római vagy görög katolikus jegyes egyházjogilag érvényes szentségi házasságának elôfeltétele az ún. kánoni forma: az illetékes katolikus plébános vagy annak megbízottja elôtt történjék a házassági szándék kijelentése két tanú jelenlétében. A római egyházban mindez az Ordo celebrandi matrimonium, magy. A házasságkötés szertartása, MKPK, Bp. 1971 c. liturgikus szertartáskönyv elôírásai szerint történik. -->házasság szentsége Jelentôs különbség van azokban az esetekben, ha a katolikus fél jegyese a) kereszteletlen, b) a római egyházzal közösségben nem lévô egyházban megkeresztelték, de ezen egyházaknak katolikus felfogás szerint nincs érvényesen felszentelt papsága, és a házasságot általában nem tekintik szentségnek (ezek általában a reformáció protestáns egyházai); c) a másik fél a római egyházzal közösségben nem lévô egyházak valamelyikében nyerte el a keresztséget, melyekben érvényesen felszentelt papság működik, és a házasságot szentségnek tekintik (ezek általában az ortodox, görög keleti egyházak). a) A katolikus félnek kereszteletlennel kötött házasságához feltétlenül szükség van az illetékes -->ordinárius felmentésére a ,,valláskülönbség'' akadálya alól (ET 1086. kán.). Ezt a felmentést az ordinárius csak akkor adhatja meg, ha az alábbi b) pontban felsorolt, a vegyes házasságokhoz megkívánt, biztosítékok megvannak. E felmentés hiányában a házasság egyházjogilag nem jön létre érvényesen. Szertartása megtalálható ,,A házasságkötés szertartása'' III. fejezetében (Házasságkötés katolikus és meg nem keresztelt jegyes között). b) Az illetékes ordinárius engedélye szükséges ahhoz, hogy katolikus jegyes nem katolikus (protestáns) egyházban megkeresztelt féllel kössön házasságot. Az ordinárius az engedélyt megfelelô és ésszerű okból megadja a következô feltételekkel: 1. A katolikus jegyes írásban nyilvánítsa ki és ígérje meg, hogy elhárítva minden hitellenes veszélyt, katolikus vallásában megmarad; továbbá: 2. a katolikus jegyes megígéri, hogy minden tôle telhetôt megtesz azért, hogy születendô gyermekeit a Katolikus Egyházban keresztelteti meg, és neveli fel. 3. A nem katolikus felet a házasságkötés elôtt tájékoztatni kell katolikus jegyese ígéretérôl oly módon, hogy arról biztos tudomása legyen. (Ezzel az ún. ,,reverzális'' megszűnt, a nem katolikus félnek semmiféle írásbeli, lelkiismeretével ellenkezô nyilatkozatot nem kell tennie, csupán tudnia kell katolikus jegyese ígéretérôl.) (Az MKPK 1971. évi rendelete.) A vegyes házasságokat is a ,,kánoni forma'' rnegtartásával, nászmisével vagy misén kívüli szertartással kell megkötni az illetékes katolikus plébános vagy megbízottja elôtt ,,A házasságkötés szertartása'' I. vagy II. fejezete szerint. -- Ha azonban a kánoni forma megtartása súlyos nehézségbe ütközik, a katolikus jegyes ordináriusa felmentést adhat a kánoni forma alól, az MKPK 1971. évi rendelkezése szerint azzal a feltétellel, hogy a házasságkötéshez valamilyen vallásos szertartás járuljon. Ez a kikötés gyakorlatilag lehetôvé teszi, hogy a házasságot a nem katolikus jegyes lelkésze elôtt kössék meg. De ilyenkor is a katolikus plébánosnál jelentkezzenek a házasságra készülô jegyesek, ott vegyenek részt jegyesoktatáson, a plébános a feltételek biztosítása után megindokolva kérje az engedélyt az ordináriustól. A plébános buzdítsa a katolikus jegyest, hogy ilyen esetben is gyónjék és áldozzék a házasságkötés elôtt. A vegyes házasság különös formája, ha mindkét egyház lelkésze jelen van a házasságkötésen (ökumenikus esküvô). Ilyenkor -- ha azt katolikus templomban kötik -- a katolikus pap (vagy diakónus) vegye ki a házassági nyilatkozatot, a nem katolikus lelkész pedig imát és áldást mondhat. Ugyanígy, ha a jegyesek megkapták a forma alól való felmentést, a katolikus pap részt vehet a nem katolikus házasságkötésen, és szintén mondhat imát és áldást. Csak az nem megengedett, hogy egymás után mindkét lelkész kivegye a házassági nyilatkozatot, vagy egymás után mindkét egyház templomában részt vegyenek a teljes házasságkötés szertartásán. ,,Kívánatos, hogy a lelkipásztorok a más vallású közösségek lelkészeivel vegyenek fel kapcsolatot, amelyet ôszinte becsületesség és bölcs bizalom hasson át'' (Matrimonia mixta), és ezen az alapon rendezzék türelmes megértéssel a vegyes vallású jegyesek javára a nem egyszer kényes és nehéz kérdések megoldását. c) Külön szabályozás illeti azokat a vegyes házasságokat, amikor egy katolikus fél ortodox, görögkeleti féllel kíván házasságot kötni. Ilyenkor is meg kell tartani a kánoni formát a b) pontban felsorolt feltételekkel és az ordinárius engedélyével. De amíg a protestáns egyházakban az ordinárius forma alól való felmentése nélkül a házasságkötés egyházjogilag érvénytelen, addig az ortodox egyházakban felszentelt személy elôtt kötött házasság a katolikus ordinárius engedélye nélkül nincs megengedve, de ha anélkül mégis megkötik, a házasság egyházjogilag érvényes. -- Ha a házasságot a katolikus ordinárius engedélyével kötik meg akár katolikus, akár ortodox templomban, mindkét jegyes -- megelôzô gyónás után -- áldozhat a házasságkötés alkalmával (akár nászmisén, akár azon kívül). Megjegyzés: A kánoni forma alól való felmentéssel más egyház lelkésze vagy papja elôtt kötött házasságot a katolikus jegyes illetékes plébániáján anyakönyvezni kell, és a házasságkötés tényét a kereszteltek anyakönyvébe is be kell jegyezni (ET 1121--1122. kán.). * 15. AM ======================================================================== ördögűzés -->exorcizmus ======================================================================== örökmécs Az ô a -->szentségház (tabernákulum) elôtt -- amelyben az Oltáriszentséget ôrzik -- állandóan világító lámpa Krisztus Urunk jelenlétének jelzésére és tiszteletére (vö. ET 940). Egyes helyeken már a 13. sz.-ban is alkalmazták, az egész egyházra 1614-tôl kötelezô. Égethetô olíva-olaj vagy méhviasz, szükség esetén más olaj; újabban villanyégô is pótolja. Ahol a templomban több oltárnál is ég lámpa, az ô megkülönböztetett legyen. * 5. BL {kép} 30. ábra. Örökmécs (függô, fali) ======================================================================== pacifikále (lat. pacifico = ‘békét szerzek’, ‘kiengesztelôdök’) • A misében a békecsók átadásához használt tábla vagy kereszt, melyet a középkori liturgiában a résztvevôk megcsókoltak és továbbadtak. Ma kereszt, melyet a püspökfogadáskor a püspöknek csókra nyújtanak a békecsók helyett. -->csók, -->békecsók. AM {kép} 31. ábra. Pacifikále ======================================================================== palást (lat. pluviale = ‘esôköpeny’) • Félkör alakú bô -- eredetileg csuklyával ellátott -- esôköpeny. A testet körbevevô ôot gyakran gazdagon díszített csat fogta össze. Amikor a kazula a püspök és pap -- >miseruhájává lett, a misén kívüli jelentôsebb liturgikus eseményeknél (körmenet, temetés, esküvô, litánia stb.) a celebráns ôot öltött. A ô is átvette a középkorban a liturgikus színeket, a ô hátán lévô csuklya pedig ruhadísszé lett. A nehéz, gazdagon díszített ô helyett a -->lit. mozg. során tért hódít a nemes anyagból bôven szabott ô. Ennek nyakrészét néha gallérszerűen kiképzik. A ôra is feltehetô kívül a -- >stóla, ha a ô szabása visszatér eredeti alakjához. (22. ábra: Liturgikus öltözet (nyugati) E, F.) AM ======================================================================== palla (lat. ‘köpenyszerűen takaró kendô’) • A -->misében eredetileg az -- >oltárra készített adományokra ráterítették a felsô -->oltárterítô egy részét, hogy a -->kánon alatt védjék a rovaroktól, portól. Késôbb kisebb, négyzet alakú kartonnal keményített kehelyfedô lett belôle, melyet csupán a kehelybe öntött és átváltoztatott bor megóvására tettek fel. Az RMÁR 80. és 103. szerint a ôt csak akkor kell használni, ha a celebráns ,,szükségesnek véli'', amennyiben annak veszélye forog fenn, hogy rovarok szállhatnak a kehelybe. * 5. (16. ábra: Kehely, 5.) AM ======================================================================== pallium (gör. pallion = ‘köpeny’) • Eredetileg bal vállra akasztott hosszú köpeny volt, amely az antik korban állami hivatali jellé lett. Késôbb a bal vállra vetett, keresztekkel díszített sálszerű szövet. Konstantin császár a pápának ôot adományozott, aki azt késôbb megosztotta a -- >metropolitákkal (érsekekkel), és privilégiumok alapján egyes püspökökkel. A korábban bô köpeny ma csupán keskeny gyapjúszövetcsík, mely a nyakat gallérként veszi körül, a mell, illetve a hát közepéig érô két szárral. A nyakrésznél 4 fekete kis kereszt, a két lelógó száron 1-1 kereszt van beszôve. Három tű rögzíti a miseruhához. A -- >tiara letétele óta (II. Vat. után) a pápa a ô átvételével foglalja el a római -->katedrát. A pápa nevében a protodiakónus bíboros adja fel a metropolitáknak a ôot. A ô azt a hatalmat jelöli, amellyel a jog a római egyházzal közösségben lévô metropolitát (érseket) egyháztartományában felruházza (ET 355.2 és 437). (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, J 4.) AM ======================================================================== Pál Szt. apostol -->Péter ======================================================================== pálmaszentelés -->Virágvasárnap ======================================================================== panaszének (lat. improperia; improperium = ‘szemrehányás’, ‘panaszkodás’) • A jeruzsálemi eredetű (6. sz.) ôet a nagypénteki kereszthódolat alatt énekli az Egyház. A Keresztrefeszített fordul szemrehányó szavaival a választott néphez. A hívek refrénje az egyes panaszokra: Szent Isten, szent erôs, szent halhatatlan Isten -- irgalmazz nekünk! Számos énekkari feldolgozás is ismert a gregorián ôen kívül (pl. Victoria: Popule meus). VI ======================================================================== pap (gör. preszbüterosz = ‘idôsebb személy’, preszbeuó = követségben járok, lat. sacerdos, sacer = ‘szent’) • Az -->egyházi rend szentségének a második foka a papi rend. Az ÚSZ elsôsorban Krisztusra alkalmazza a ô kifejezést: ,,Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint'' (Zsid 7,1--28), aki mindenkor közbenjár értünk és ,,vérének erejében megvan a reményünk arra, hogy beléphetünk a Szentek Szentjébe'' (Zsid 10,19). Amíg az ÚSZ gör. szövege a ,,hiereusz'' kifejezést használja Krisztusra, mint a ôra, a kezdeti egyház ,,preszbitereket'' rendelt az egyházi közösségek elöljáróivá, ahol a kifejezés már rég elveszítette az ,,idôs, vén'' értelmet. Annál élôbb viszont a ,,Krisztus követségében járó'' tartalma. A 2. sz.-tól az ,,episzkoposz'' (-->püspök) körül a preszbitérium, a papok közössége végzi Isten népének szolgálatát Krisztus egyetlen papságában részesülve. Az öszszegyűlt közösségben a láthatatlan Fôt képviselik. Krisztus az egyházi rend szentségében saját küldetését adja a ônak, a Szentlélek pedig a -->püspök kézfeltétele által felhatalmazza sajátos szentségi teendôi ellátására. Az -->egyházi rend eltörölhetetlen jegyet nyom lelkébe (karakter) és a szentségi kegyelemben részesíti. A ô az Egyház nevében mutatja be a misét, szolgáltatja ki a szentségeket (az egyházi rendet és a házasság szentségét kivéve), hirdeti Isten Igéjét és vezeti a rábízott egyházi közösséget. Joga van a legtöbb áldás és -- >szentelmény kiszolgáltatására. Minden papnak egyházjogilag egy egyházmegyéhez vagy szerzetesrendhez kell tartoznia (incardinutio), és minden tevékenységében püspökével vagy rendi elöljárójával való egységben és engedelmességben kell feladatát végeznie. Az egyházi rendben lévô ,,szolgálati ôságot'' lényegében meg kell különböztetni a hívek ,,egyetemes papságától'', melyet a keresztség ad meg és a bérmálás mélyít el lelkükben.* 18. AM ======================================================================== pápa (gör. pappasz = ‘atya’, pap; lat. Pontifex Romanus, pontifex = fôpap) • A ô ôsi püspöki cím. Ma Róma püspökét jelenti, aki a püspökök kollégiumának a feje és az egész Egyház pásztora. Hatalma a törvényes választás elfogadásával lép életbe. Szolgálatát ünnepélyes misével kezdi. Ennek kezdetén átveszi a -->palliumot és fogadja a bíborosok személyes tiszteletadását. Liturgikus jelvénye a -->ferula (keresztben végzôdö pásztorbot). A ô által végzett szertartásokat külön liturgikus könyvek tartalmazzák. Címe: Szentatya (lat. Beatissime Pater). VI ======================================================================== Pápai Liturgikus Intézet (Pontificio Istituto Liturgico) • A ôet XXIII. János pápa 1962. jún. 15-én alapította és vezetését a bencésekre bízta. A II. Vatikáni Zsinat elôkészítésében többen tevékenyen részt vettek, és a LK szellemében készítették el tanulmányi tervét. Célja: a teológiai alapképzés után kétéves speciális liturgikus képzést nyújtani. Biztosítani a professzorok számára a tudományos kutatást, hogy a hallgatókat bevezessék a liturgia tudományába. Így biztosítják, hogy megfelelô felkészültséggel rendelkezô szakemberek oktassák a liturgia ismereteit. Tudományos fokozatot lehet szerezni (licenciátust és doktorátust). A ônek inkább pasztorális jellegű intézménye Padovában működik szintén -- >Szent Benedek fiainak vezetésével. VI ======================================================================== papi szék (lat. sedes = ‘szék’) • A szertartást végzô pap ülôhelye, mely azt jelzi, hogy ô a közösség elöljárója és a liturgia vezetôje. A ôet a lit. ref. hozta vissza a -->preszbitériumba, miután jelentôsége századokon keresztül feledésbe merült. A ô legalkalmasabb helye a néppel szemben a preszbitérium tengelyében van. Ha a preszbitériumban megmarad a régi fôoltár, vagy az -->apszis túl messze van a néptôl, akkor más megfelelô helyet is lehet számára keresni. Kialakításában kerülni kell a trónszék látszatát. A -->celebráns a ôrôl nyitja meg a misét, innen mondja a könyörgést, ülve hallgatja a lektor által felolvasott olvasmányokat, itt imádkozza a hitvallást, vezeti az egyetemes könyörgéseket, majd az eukarisztikus liturgia után a ôrôl mondhatja el az áldozás utáni könyörgést, hirdetéseket, adja az áldást és elbocsátást (RMÁR 271). A püspök ülôhelye a -->katedra. * 5,11. A keleti egyházban a ô mindig a szentélyben található. A pap (és segédlete) az apostoli szakasz olvasását itt hallgatja. (23. ábra: Liturgikus térrendezés.) AM ======================================================================== papi térség -->preszbitérium ======================================================================== pap nélküli istentisztelet -->istentisztelet pap távollétében ======================================================================== papszentelés Amint már az apostoli kor írásaiból is kiderül (2Tim 1,6), a pappá szentelés a ,,kézfeltétel'' által történik. Az -->egyházi rend mindhárom fokozatának anyaga a püspök kézföltétele, formája pedig a kézfeltétel utáni ima. 1. Keleten püspöki Szent Liturgia keretében a ô kézrátétellel és a szentelési imával történik. A szentelô igék a következôk: ,,Az isteni kegyelem, mely az erôtleneket erôsekké s a gyarlókat tökéletesekké teszi, N. istenfélô szerpapot áldozópappá szenteli''. A szentelés imája után a nagy -->ekténiát imádkozzák el az arcra borult felszenteltek fölött, majd pedig a püspök egyenként átadja a papi stólát (epitrakhélion), kézelôket (epimanikion), felont (liturgikus ruhát), kelyhet, a diszkoszt (paténa) és a misekönyvet (Liturgikon). A liturgikus szerek átadásakor a püspök és a nép egyaránt háromszor mondja, hogy méltó erre az illetô: ,,Axiosz''. (-->liturgikus öltözet a keleti egyházban) 2. A nyugati egyházban a ôt az evangélium után végzi a püspök. Lényegi része a püspök kézfeltétele (hozzájárulhat a papok kézfeltétele, amely a preszbiterátus szentségi közösségét fejezi ki), majd a szentelési imádság szavai következnek: ,,Add meg e szolgáidnak, kérünk, mindenható Atyánk, az áldozópapi méltóságot, és újítsd szívük mélyén a szentség lelkét, hogy tôled, Istentôl kapják meg a papságnak ezt a második rendjét, életük pedig legyen az erények példája.'' A szentelési imádság után beöltöztetik az újonnan szentelteket a papi liturgikus ruhákba, majd a szentelô püspök -->krizmával megkeni kezüket, és átadja nekik a miséhez elôkészített paténát az ostyával és a kelyhet a borral. Ezután a püspök -->békecsókot ad az újonnan szentelteknek, a jelenlévô papok is békecsókkal fogadják új testvéreiket. Az áldozati adományok oltárhoz vitelével folytatódik a mise, melyet a felszenteltek -->koncelebrálnak a püspökkel. OL--VI ======================================================================== paraklisz Némileg a reggeli zsolozsma (-->utrenye) szertartására emlékeztet. Van ilyen kérô tisztelet az Úr Jézus, a Boldogságos Szűz, az angyalok, különbözô szentek tiszteletére. Az Istenszülô tiszteletére két ilyen ájtatossági forma van. Hazánkban a görög katolikusok ,,paraklisz'' cím alatt a Boldogságos Szűz kis ôát ismerik. OM ======================================================================== paraliturgia (gör. para = ‘melletti’) • A nép áhítatgyakorlatai, amelyek nem tartoznak a hivatalos liturgiához, de az Egyház velük megbecsüli a részegyházak vallási gyakorlatait. Ezeknek az -->áhítatgyakorlatoknak összhangban kell lenniök az egyházi törvényekkel és elôírásokkal, és alkalmazkodjanak a liturgikus idôkhöz. (Pl. -->keresztút, -- >rózsafüzér) -->Praeorator. VI ======================================================================== paramentum -->liturgikus öltözet ======================================================================== parancsolt ünnep -->kötelezô ünnep ======================================================================== parasztáz (gör. parasztázisz = ‘közbenjárás’, ‘pártfogás’) • Olyan istentisztelet a keleti egyházban, amely által mi, élôk járunk közben Istennél elhunytjaink üdvösségéért. A ô szertartása elsô részében a temetéshez hasonlít. Végzése egyaránt szokásos halottvirrasztáskor (a temetés elôtti este), vagy évfordulók, megemlékezések alkalmával, templomban, temetôben, vagy -- amikor háztól temetnek -- a ravatal mellett. OM ======================================================================== paróchus -->plébános ======================================================================== passió (lat. ‘szenvedés’) • Krisztus Urunk szenvedésének története az evangéliumok szerint -->Virágvasárnap és Nagypénteken ünnepélyesen énekelve vagy felolvasva. Virágvasárnapon A-évben Mt 26,14--27,66-ig; B- évben Mk 14,1--15,47; C-évben Lk 22,14--23,56; Nagypénteken minden évben Jn 18,1--19,42 szerint. A ôkat a zeneirodalomban polifon és oratórikus formában sokan feldolgozták, a barokk korban számos kórusbetéttel bôvítették azokat (pl. Bach: János passió). BL ======================================================================== pasztofórium (gör. pasztophorion ‘fülke’) • A ô az Eukarisztia ôrzési helye a szentély falába vágott fülkében. A Trid. után általánossá vált az oltárra helyezett tabernákulum. A fülkét művészi kôfaragásokkal díszítették és műves vasrácsokkal zárták. A II. Vat. után újra feléledt a ô használata. (-->Eukarisztia ôrzési helye) AM ======================================================================== pásztorbot (lat. baculum = ‘bot’) • A kora szerzetességben elôbb az apátok által használt, pásztori tisztségükre emlékeztetô, hosszú, behajtott végű bot. A 7. sz.-tól Hispániában kezdik a püspökök használni. A 11. sz.- tól található liturgikus használata; a középkortól a fôpásztori hivatal jele. A püspökökön kívül prelátusok, apátok és prépostok a mise alatt és más szertartásoknál is használják. Ma megyéspüspök és joghatósággal rendelkezô apát és prépost használhatja, címzetes püspök csak akkor, ha a megyéspüspök megbízásából végez fôpapi liturgiát. Nagypénteken és gyászmisében nem viselik. A ôot a prelátusok a bal kezükben tartják, hajlott végével elôre fordítva. Amikor nincs a kezükben, akkor a fôpapi szertartás alatt a bakulista (botos) tartja. Szimbolikus értelme a pásztori hivatalból ered (vö. Jn 10; Lk 15,3--7). * 2. -->ferula; (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, E, J3.) AM ======================================================================== paténa (gör.--lat. patina = ‘tál’, ‘tányér’, gör. diszkosz) • Az ostya befogadására szolgáló kör alakú, lapos kis tányérka, melyen felajánlják a kenyeret, és az átváltoztatás után is azon tartják Krisztus Testét. Régente, klasszikus formájában sekély mélyedéssel a kehelyre illett, annak tartozéka volt. A kehelyhez hasonlóan vagy értékes anyagból kell lennie, vagy aranyozzák. A nemesfémeken kívül készülhet keményebb fából, elefántcsontból, rozsdamentes fémbôl. A csak pap számára készített kisebb ô a lit. ref. során helyt ad az egyetlen nagyobb méretű áldoztatótálnak, melyen a celebráns, a segédkezôk és a hívek ostyája is elfér (RMÁR 293). A ô neve a keleti liturgiában ,,diszkosz, és a kehelyhez hasonló talpa van.; (18. ábra: Kehelyfelszerelés, 4.; 16. ábra: Gótikus, barokk kehely A, B, C) AM {kép} 32. ábra. Paténa (diszkosz) (Timkó Imre rajza) ======================================================================== Pater noster -->Miatyánk ======================================================================== pátriárka (gör. patriarkha -- ‘atyai uralkodó’) • Keleten az önálló (autokephal) ortodox egyház fejét nevezik ônak, aki szabadon rendelkezhet a területén lévô üres püspöki székek betöltésérôl. A keletiek kezdettôl fogva Róma püspökét is ônak tekintették, aki a Nyugatrómai Birodalom területén rendelkezett kizárólagos jogkörrel. 325-ben az I. Nikaiai Zsinat már ôi tekintéllyel ruházta fel a kereszténység három fô központja: Róma, Alexandria és Antiochia püspökét. A 451. évi Khalkedoni Zsinat kijelentette, hogy Róma püspöke, a Nyugat ôja után a konstantinápolyi ô a legelsô. Késôbb a jeruzsálemi, velencei, goai (India) és lisszaboni latin rítusú püspök is elnyerte a ô címet. A ô címet viseli hat egyesült keleti egyház feje is. -->keleti rítusok OL ======================================================================== pectorale -->mellkereszt ======================================================================== péntek Már a Didakhé a 2. sz.-ban a zsidóknál szokásos keddi és csütörtöki nap helyett a szerdai és ôi böjtöt ajánlja, amely Jézus szenvedésének és halálának emlékét idézi (Didakhé 8,1). Késôbb ezek a gyülekezeti napok is, melyek a vasárnap megünnepléséhez bűnbánattal és böjttel felkészítenek. Krisztus nagypénteki halálának emlékezete tükrözôdik a ô mai napig is megmaradt bűnbánati jellegében, a böjtöt enyhébb formában -->hústilalommal vagy egyéb bűnbánati gyakorlatokkal kell megtartani. Több helyen szokás ôen 3 órakor harangozni, Krisztus halálának emlékeztetésére. -->böjt. AM ======================================================================== Pentékoszté -->Pünkösd ======================================================================== perikópa (gör. perikopein = ‘körülvágni’) • A ô szentírási szakasz, melyet az istentiszteletek (mise, szentségek, zsolozsma, szentelmények) alkalmával felolvasnak. Eleinte szertartásról szertartásra folyamatosan haladtak a Szentírás szövegében, de ezt csakhamar felváltotta az a szokás, hogy az egyes vasárnapokra és ünnepekre egy-egy meghatározott szentírási szakaszt, ôt választottak ki. Ezeket a középkortól a -- >misekönyv tartalmazta, de külön ôs könyvek is készültek. A II. Vat. ô rendje a vasárnapokat A, B, C évre (-->olvasmány), a hétköznapokat elsô és második évre felosztva a szentírási szakaszok sokkal gazdagabb választékát nyújtja. * 21. (-->Olvasmányok könyve, -->Evangéliumos könyv.) AM ======================================================================== persely A templom számára szánt vagy jótékonysági célú adományok befogadására szolgáló zárt szekrényke (álló ô), vagy a -->felajánláskor körülhordozott, hosszabb nyélre szerelt zárt táska. A hívek figyelmének felkeltésére kis csengôt szerelnek rá (csengô ô). Újabban a hívek inkább kis kosárkát adnak egymás között tovább, hogy az adományok gyűjtése minél kevésbé zavarja a misét. Lehetôleg ne legyen a templomban két ônél több: az egyik a templom, a másik a szegények javára szóló adományok befogadására (Szent Antal-ô). AM ======================================================================== Péter és Pál, Szt. apostolok ünnepe Mindketten Nero (54--68) uralkodása alatt szenvedtek vértanúhalált Rómában. Pétert keresztre feszítették, Pált karddal lefejezték. A 3. sz. közepe óta együtt tartották a két apostol ünnepét jún. 29-én. Ez az ünnep végül három helyi templom ünnepét foglalja egybe: a Szt. Péter- bazilikáét Szt. Péter ünnepével, a Falakon kívüli Szt. Pál-bazilikáét Szt. Pál ünnepével, és mindkettôjüket ünnepelték a Via Appián lévô katakombában, ahol az üldözések alatt egy ideig ereklyéiket elrejtették. A 8. sz.-ban döntöttek úgy, hogy jún. 29-én ünneplik Szt. Péter apostolfejedelmet, míg jún. 30-án Szt. Pált. Ma mindkét fôapostol együttes fôünnepe van -->elôesti misével jún. 29-én. Jún. 30-án pedig a római egyház elsô szent vértanúi ünnepét tartjuk. Mindkét apostolnak még egy-egy ünnepe van az év folyamán: 1. Szt. Péter apostol székfoglalása febr. 22-én; 2. Szt. Pál apostol megtérése jan. 25-én (népszerűen Pál fordulása). VI ======================================================================== pileolus (lat. pileus = ‘nemez kalap’) • Nem liturgikus jellegű fôfedô. Püspökök és valóságos prelátusok viselik a rangjukat megilletô színben. A korábban jóval nagyobb kalap a barokk korban lett kis kerek fôfedô. A mise alatt a -->Sanctustól az -->áldozás végéig leteszik. Ezért néha a ôt ,,soli Deo''-nak is nevezik, arra utalva, hogy ,,egyedül Istennek'' veszik le. AM ======================================================================== plascsenyica (gör. epitáfiosz, epitáfion = ‘ami a síron fekszik’) • Művészettörténetileg a szakrális textíliákhoz tartozik: liturgikus kendô, Krisztus sírba helyezésének és siratásának ábrázolásával. Köréje egy rövid himnusznak (-->tropár) a szövege van felírva Nagypéntek zsolozsmájából: ,,Az istenfélô József levevén a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé, és új sírba helyezé''. A ô sarkain sok esetben az evangélisták szimbólumai találhatók. A 14. sz. óta tudunk róla, de nem lehetetlen, hogy sokkal elôbbi. Ezt a vászonra festett nagyméretű képet nagypénteken, a ,,sírbatételi vecsernye'' végén ünnepélyes menetben hordozzák a templom körül, majd elhelyezik a szentsírban, ahonnan húsvét éjjel, a feltámadási szertartás elsô mozzanataként az oltárra helyezik, és ott marad egészen a mennybemenetel ünnepét megelôzô napig. OM ======================================================================== plébánia, paróchia A ,,paroikia'' görög szó elsôdleges értelemben ,,ideiglenes tartózkodást'' jelölt, így pl. Izrael tartózkodását Egyiptomban. A görög atyák ezt a szót használták a földi élet kifejezésére is. A 3. sz.-tól így nevezték az egy püspök vezetése alatt álló keresztény közösséget. Ilyen értelemben beszél paroikiaról a Nikaiai és Khalkedoni Zsinat is (17. kán.). Euszébiosz egyháztörténete szerint viszont már így nevezték az egy püspökséghez tartozó kisebb egyházközösségeket is (6,2,2). A késôbbi szóhasználatban a görög ,,parókia'' elsôsorban az egyházközséget vezetô pap lakhelyét vagy hivatalát jelentette. ,,A ô a krisztushívôknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, amelynek lelkipásztori gondozását, a megyéspüspök felügyelete alatt, plébánosra (parochusra) bízzák, aki annak saját pásztora'' (ET 515). ,,Egyetlen ôán csak egy plébános (parochus) legyen'' (ET 526). Indokolt esetben létesíthetô személyi jellegű ô valamely terület krisztushívôinek rítusa, nyelve, nemzetisége vagy más szempont alapján (ET 518. kán.). OL ======================================================================== plébániatemplom ,,A plébánia a krisztushívôknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, melynek lelkipásztori gondozását, a megyéspüspök felügyelete alatt, plébánosra bízzák, aki annak saját pásztora'' (ET 515.). E közösség temploma a ô, amely lehetôleg felszentelt és mindig címmel (-->templomcím) ellátott templom legyen. Állandó jelleggel kell ôrizni benne az Eukarisztiát. Legalább vasárnaponként és ünnepnapokon végzik benne a közösségi misét. ,,Minden ônak legyen keresztkútja'' (ET 858.). ,,Szabálynak kell tekinteni, hogy a felnôttet saját ôában kereszteljék, a gyermeket pedig szüleinek saját ôában, hacsak megfelelô ok mást nem tesz indokolttá'' (ET 857.). ,,Katolikusok közötti házasságot vagy katolikus és megkeresztelt nem katolikus házasságát a ôban kell kötni, de a helyi ordinárius vagy a plébános engedélyével más templomban vagy kápolnában is köthetô'' (ET 1118). AM ======================================================================== plébános (lat. plebanus = ‘a nép embere’, gör. paroikosz, parokhosz = ‘nem városi polgár’) • A ô az a pap, aki a reábízott (területi vagy személyi jellegű) közösség saját lelkipásztora, és a megyéspüspök felügyelete alatt ellátja a tanítói, megszentelôi és kormányzói feladatot, más papok, vagy diakónusok és világi krisztushívôk segítségével (vö. ET 519. kán.). Kötelessége az Isten Igéjének hirdetésérôl gondoskodni mind a homíliákban, mind a katekézisben; a keresztény életre nevelni a gyermekeket és fiatalokat. Különös gondja legyen az Eukarisztia méltó ünneplésére, hogy ez legyen a plébániai közösség együttlétének középpontja; biztosítani a szentségek kiszolgáltatását; törôdni a családokkal, betegekkel és idegenekkel; mozdítsa elô a Krisztus-hívôk részvételét az Egyház küldetésében; vasárnapokon és az egyházmegyében kötelezô alkalmakkor ajánlja fel a misét a reábízott népért (missa pro populo). Felelôs a plébánia anyagi ügyeiért, az -->anyakönyvek pontos vezetéséért, az irattár ôrzéséért. A plébániai életet szervezze meg, és az egyes szakterületekre tanácsot bízzon meg (pl. gazdasági, liturgikus, pasztorális, karitatív stb. tanács). Megbízatása felmentés által szűnik meg, lemondás által csak akkor, ha azt a megyéspüspök elfogadta. 75 éves korában mondjon le hivataláról; de ennek elfogadásáról az összes személyi és helyi körülmények figyelembevételével az egyházmegye fôpásztora dönt (vö. ET 515--552. kán.). VI ======================================================================== pluviále -->palást ======================================================================== polifónia (‘többszólamúság’) • Olyan zenei stílus, melyben a zenei szerkezet több szólam együtthangzásából alakul ki. A gregorián ének egyszólamú zenéje mellett az elsô ezredforduló tájékán jelennek meg a kétszólamú (diafonia), majd többszólamú alkotások. A korai többszólamúság csúcsát a 12. sz. végén a párizsi Notre-Dame-i iskola két mesterének, Leoninusnak és Perotinusnak munkái jelentik. A 14. sz. folyamán az Ars Nova (= új művészet) korában a kottaírás újabb reformja lehetôvé tette a szólamok egymáshoz viszonyított mozgásának még pontosabb és aprólékosabb jelölését. Guillaume Machaut Reimsi miséjével pedig elkezdôdik a többszólamú -->ordináriumok máig tartó vonulata. A németalföldi mesterek (Ockeghem, Obrecht, Pierre de la Rue és különösen Josquin des Prés) magukba olvasztják a 15. sz.-i angol (Dunstable) és francia--flamand (Dufay) mesterek eredményeit (a dallamok szabadabb, lazább, vonalas formálását, a harmóniák fűzésének, a disszonanciák oldásának szabályait), és megteremtik azt a többszólamú énekes zenei nyelvet, melybôl a klasszikus vokál-ô két legnagyobb mesterének, Palestrinának és Lassusnak művészete nôtt ki a 16. sz. második felében. E stíluson belül megkülönböztetjük a homofón és polifón szerkezetet. A homofón művekben a szólamok együtt mozognak, egyszerre lépnek egyik harmóniáról a másikra. A polifón szerkezetű darabokban a szólamok önállósága kerül elôtérbe, amely egymástól különbözô dallamok együttes megszólalását, vagy hasonló dallamok egymást követô felhangzását és egybefűzését eredményezi. TL ======================================================================== Pontifex Romanus -->pápa ======================================================================== Pontificale (lat. pontifex = ‘fôpap’) • A -->római rítus liturgikus könyve, amely azoknak a szentségeknek, szentelményeknek és áldásoknak szertartásait tartalmazza, melyeket püspökök végeznek. Az 1596-ban kiadott ô Romanumot a II. Vat. kívánságára teljesen új átdolgozásban, részletekben adják ki: 1968. aug. 15-én: A diakónus-, pap- és püspökszentelés; 1970. nov. 9-én: Apát és apátnô benedikálása; 1970. dec. 3-án: Olaj- és krizmaszentelés; 1971. aug. 22-én: A bérmálás szertartása; 1972. aug. 15-én: Az akolítus- és lektoravatás; 1977. máj. 29-én: A templom- és oltárszentelés. VI ======================================================================== pontifikál (lat. pontifex = ‘fôpap’) • Ha a pápa vagy egy püspök ünnepélyes módon misézik, akkor szokás a ô kifejezést használni. AM ======================================================================== pontifikália -->fôpapi jelvények ======================================================================== Praeorator (lat. -- ‘elôimádkozó’ ti. könyv) • A ô olyan, az egyes egyházmegyék vagy a püspöki karok által kiadott imakönyv, mely a -->paraliturgikus - ->áhítatgyakorlatok rendjét és szövegeit tartalmazza. ,,Különös megbecsülést érdemelnek az egyes részegyházak vallási gyakorlatai, ha azokat a püspökök meghagyása alapján, a szokások és törvényesen jóváhagyott szertartáskönyvek szerint végzik'' (LK 13). A II. Vat. azt kívánja, hogy a meglévô szertartáskönyveket újítsák meg és legyenek összhangban a liturgiával. Ennek értelmében készül hazánkban az új ô, mely a terv szerint a következô részeket tartalmazza: 1. Alapimádságok és parancsok. 2. A -->szentségimádás rendje. 3. -->Litániák és az idôszaki -->antifónák. 4. A liturgikus év folyamán sorra kerülô idôszaki áhítatgyakorlatok, -->körmenetek. 5. Alkalmi imádságok az Egyházért, a világért, személyekért és különféle szükségletekben. 6. Fohászok és néppel együtt végzett könyörgések. 7. A legszükségesebb áldások. A ô egyaránt használható imakönyv a paraliturgikus áhítatgyakorlatok vezetésére a pap, a diakónus, a -->lelkipásztori kisegítô és az -->elôimádkozó számára. Amíg az új ôt az MKPK életbe nem lépteti, addig a meglévô, jóváhagyott ôokat lehet használni. AM ======================================================================== prefáció (lat. praefatio = ‘ünnepi beszéd’) • Hármas válaszosvers után az -- >Eukarisztikus ima bevezetôje. Az Atyaistent dicsôíti, és hálát ad az üdvtörténet egész művéért. A ô három részbôl áll: 1. valóban méltó, hogy hálát adjunk; 2. a hálaadás indoka (idôszakonként és ünnepenként változik); 3. ebbe a hálaadásba belekapcsolódnak az angyalok, fôangyalok stb. Erre méltán zeng fel a közösség ajkán a -->Sanctus. VI ======================================================================== prelátus (lat. ‘elöljáró’) • 1. Fô ôok a pápa és a püspöki kollégium tagjai. 2. A területi prelatura (a CIC-ben nullius prelatura vagy apátság) Isten népének egy körülhatárolt része, melynek gondozása ôra van bízva, aki azt megyéspüspök módjára joghatósággal pásztorként gondozza (ET 370). 3. Az Apostoli Szentszék sajátos helyzetekben személyi prelaturákat alapíthat, melyek világi papokból és diakónusokból állnak. Élén mint saját -->ordinárius a ô áll (ET 294--297). 4. ôi rangot viselnek a római kúria magasabb beosztású tisztségviselôi. 5. Címként adományozott rang joghatóság nélkül. A ôok a liturgiában rangjuknak megfelelô -->liturgikus ruhát, -- >reverendát, azon kívül a püspök és bizonyos ordinárius ôok -->fôpapi jelvényeket viselnek. AM ======================================================================== preszbitérium (gör. preszbüterosz ’pap’) • 1. Az RMÁR szerint a templomnak az a része, ahol a papság és a segédkezôk végzik liturgikus szerepüket hierarchikus rendjük szerint: ki-ki mint elöljáró vezeti az imádságot, hirdeti Isten Igéjét vagy szolgál az oltárnál (257). A ôot vagy némi kiemeléssel vagy különleges kiképzéssel kell a templom -->hajójától megkülönböztetni. Tágas legyen, hogy a szent szertartásokat akadálytalanul lehessen végezni. A ô három fô pontja a körüljárható, a néppel szembenézô -->oltár, az eukarisztikus áldozati cselekmény helye; az -->ambó, az igeliturgia helye és a -->papi szék (sedes), amely a celebráns elöljárói és liturgiát vezetô szerepét jelzi. 2. A püspököt körülvevô papság.; (23. ábra: Liturgikus térrendezés) AM ======================================================================== Prima (lat. hora prima = ‘elsô imaóra’) • A nappal elsô imaórája. Szt. Benedek vezette be Regulájában. Az elsô részét himnusz, zsoltárok és rövid olvasmány alkották. Második része -- melyre általában a káptalanteremben gyűltek össze -- a -->Martyrologium felolvasásából és a munkára indulás elôtti áldásból állt. Az LK 89. d pontja a ôt megszüntette, hogy ne kettôzzék meg a Reggeli dicséret imáját. VI ======================================================================== proprium (lat. ‘valaminek a sajátja’) • A liturgiában több értelemben használt kifejezés. 1. A misének és a zsolozsmának napi változó részei; 2. A mise változó énekei; szemben az -->ordináriummal (állandó részekkel). Ilyen a -->kezdôének, -->válaszos zsoltár, -->alleluja és -->áldozási ének; 3. A római mise- és zsolozsmáskönyvben a ô az egyházi év idôszaki része (ô de tempore), és a szentek saját miséi és zsolozsmái (ô de sanctis); 4. Egyes országok, egyházmegyék és szerzetesrendek ünnepei, melyeket beillesztenek a mai népnyelvű liturgikus könyvekben az egyetemes egyház -->naptárába. -->magyar naptárral bôvített általános római naptár VI--AM ======================================================================== proszfóra A keleti egyházak (az örmény rítusúak kivételével) friss kovászos kenyeret használnak az Eukarisztiához. Ez a -->kenyér a görög ,,proszpherein'' igébôl kapta elnevezését, amely eredetileg háromféle ,,felajánlást'' is jelentett: 1. Az ókeresztény liturgiában a hívek vitték a paphoz az áldozatra szánt kenyeret, amit 2. a -->nagybevonulás elôtt a diakónusok adták át a püspöknek, hogy ô azt 3. Istennek ajánlja föl az -->anafóra során. A görög liturgiában öt ôból vágja ki az áldozathoz szükséges kenyérdarabkákat (particula) az elôkészületet végzô pap, aki az öt kenyérrel ötezer embert jóllakató Krisztusra emlékezik. OL ======================================================================== proszkomídia (gör. ‘elôkészület’) • A -->bizánci liturgia kezdô áldása elôtt a pap az áldozati adományokat külön szertartással készíti elô a ,,protézisz''- nél, az -->elôkészületi oltárnál. A szentély északi falánál Krisztus születésének ikonja alatt álló kis asztalka azt a gyűjtô (collecta) templomot jelképezi, ahol hajdan a hívek a felajánlásra hozott kenyérrel és borral gyűltek össze. Ennek az asztalkának állandó felszereléséhez tartozik a vizet és a bort tartalmazó kancsó és a diszkosz (-->paténa), melyre a fölvágott kenyérdarabokat (-->proszfora) kell elhelyezni. A pap lándzsára emlékeztetô késsel metszi ki a proszforából elôször a ,,Jézus Krisztus emlékezetére'' kijelölt -->Bárányt, akinek ,,egy a vitézek közül lándzsával megnyitá oldalát''. Ezután az istenszülô ,,Mária tiszteletére és emlékére'' háromszögű részt vág ki. Ezt a Bárány jobbjára teszi, majd pedig a szentek emlékezetére kilenc részecskét (particula) helyez el a diszkosz másik szélén, a Bárány bal oldalán. A proszforából kivágott többi részecskét az élôk és holtak emlékezetére lehet elhelyezni az adományok között. Végül a pap a betlehemi csillag jelképével, valamint két kereszt alakban egymásra hajlított fémlemezzel borítja be a kenyérrel teli diszkoszt: ,,Eljutván a csillag, megállapodék a hely fölött, hol a gyermek vala'' (Mt 2,9). Így válik teljessé a karácsony titkának fölelevenítése a bizánci liturgia ôjában.; (33. ábra: Protészisz, elôkészületi oltár.) OL ======================================================================== prothészisz -->elôkészületi oltár {kép} 33. ábra. Protézisz, elôkészületi oltár 1. ,,Csillag'', 2. diszkosz (paténa), 3. kehely, 4. gyertyatartó, gyertya, 5. proszfóra (kovászos kenyér), 6. egy vagy két kancsó, bor és víz számára, 7. szivacs (vagy helyette kendô a liturgikus edények tisztítására), 8. kanál a két szín alatt való áldoztatáshoz, 9. ,,lándzsa'' a kenyér elôkészítéséhez, 10. diszkosztakaró, 11. kehelytakaró kendô (Timkó Imre rajza) ======================================================================== pszallista (lat. psalmus, psallista = zsoltárénekes) • A ônak az a feladata, hogy elôadja a zsoltárt, vagy más szentírási éneket, amit az olvasmányok közé iktatnak be. Feladatának jó betöltéséhez szükséges, hogy járatos legyen a zsoltáréneklés művészetében, a helyes kiejtés és elôadás mesterségében. A lelki felkészültséghez szükséges, hogy megfelelô szentírási és liturgikus ismeretekkel is rendelkezzék (vö. RMÁR 36, 67. OLM2 56). * 5, 21. VI ======================================================================== purifikatórium -->kehelykendô ======================================================================== purifikálás (lat. purus = ‘tiszta’) • A ô a szent edények megtisztítása az áldozás után. A hívek áldozása után a pap visszatér az oltárhoz, ott összegyűjti a Szentostya töredékeit (fragmentum) a -->paténáról vagy az áldoztatótálról és azokat a -->kehelybe helyezi. A kehelybe csak vizet, vagy bort és vizet tölt, s azt a fragmentumokkal együtt magához veszi. Utána a kelyhet a -->kehelykendôvel kitörli. Ha a ô az oltárnál történt, a szent edényeket a -->ministráns az -->asztalkára viszi. Szabad azonban a purifikálandó edényeket megfelelôen letakarva és -- >korporáléra téve az oltáron vagy az asztalkán hagyni, és a mise befejeztével, a nép elbocsátása után végezni el a ôt (RMÁR 120). AM ======================================================================== Pünkösd (gör. pentékoszté = ‘ötven’) Az ÓSZ-ben a Húsvét, a peszah után hét héttel tartották a ,,hetek ünnepét'', melyet hellenista hatásra görögül pentékoszténak neveztek. Az eredetileg aratási hálaadó ünnep késôbb a sínai-hegyi szövetség megünneplésének tartalmával bôvült. A három nagy zarándokünnep egyike. Az ApCsel 2,1--41 szerint e napon történt meg a - ->Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítôje. Ókeresztény szokás szerint ô a Húsvét és a húsvéti idô megkoronázása, melyet Keleten és Nyugaton egyaránt ünnepeltek. Késôbb felmerült a törekvés, hogy a ôöt a Húsvéttól független ünneppé tegyék. Így került sor arra, hogy másodnapját és -->nyolcadát is megünnepeljék. A lit. ref. a ôöt újra szorosan a Húsvéttal hozza kapcsolatba és abban annak beteljesedését látja. Ezért megszüntette nyolcadát és másodnapi ünneplését. A Húsvéttal való kapcsolatára utalnak az új liturgikus szövegek, pl. a ôi prefáció is. A ônek saját -->szekvenciája van: ,,Veni Sancte Spiritus...'' Liturgikus színe: piros. AM A keleti egyház ôvigília napján megemlékezik az összes elhunytakról. Az ünnep délutánja Vecsernyéjének jellegzetessége a három nagy, impozáns ,,térdhajtási ima''. ôhétfôn a Szentháromság ünnepét tartják. A ôi ünnepkör szombatig tart, s az azt követô vasárnapon a Szentlélek működésének gazdag gyümölcseit ünneplik Mindenszentek vasárnapján''. OM ======================================================================== püspök (gör. episzkoposz = ‘felügyelô’) • Az -->egyházi rend teljességében (harmadik fokozatában) részesült személy, aki a helyi egyház (egyházmegye) kormányzója. A -->püspökszentelés folytán a pápával egységben a püspöki kollégium tagja lesz, és közösségét apostoli teljhatalommal vezeti. Amíg a -->pap szolgálatában teljesen a ôtôl függ, s csak mint a ô megbízottja ténykedik, addig a ô közvetlen hordozója Krisztus papi hivatalának: az Egyházat a Krisztustól kapott felhatalmazás alapján vezeti. Kézfeltétellel diakónusokat és papokat szentel az egyházi rendben való szolgálatra. A ô a részegyház legfôbb tanítója, elöljáró az -->Eukarisztia bemutatásában és a -->szentségek kiszolgáltatásában, valamint a helyi egyház kormányzója (fôpásztora), de mindezt csakis a püspöki testület fejével, a pápával és tagjaival való hierarchikus közösségben gyakorolja (ET 375.). Megyésônek azokat a ôöket nevezzük, akikre egy egyházmegye kormányzása van bízva, a többiek címzetes ôök. Ezek legtöbbször a megyésô mellé vannak beosztva, annak munkája megkönnyítésére, mint segédô vagy koadjutor, (utódlási joggal bíró segédô). A ôök jogait és kötelességeit az ET részletesen szabályozza. Liturgikus tevékenységük a Caeremoniale Episcoporum (Róma 1984) szerint történik. Ruházatuk is kifejezi ôi rangjukat (-->fôpapi jelvények, -- >liturgikus öltözet). Azt a ôöt, aki alá egy egyháztartományban több -->szuffragáneus (alárendelt) egyházmegye tartozik, azt a saját egyházmegyéje érsekének, az egyháztartomány -->metropolitájának nevezzük (ET 435.). * 18.; (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák) AM ======================================================================== püspöki konferencia A ô állandó intézmény: valamely ország (vagy egy bizonyos terület) püspökeinek testülete, hogy ezek a püspökök egyes lelkipásztori feladataikat közösen gyakorolják területük krisztushívôi érdekében (vö. ET 447.). Az ET számos liturgikus rendelkezést a ôra bíz. A ônak szabályokat kell kiadnia pl. az állandó diakónusok zsolozsmázásáról, a felnôttek szentségi beavatásának rendjérôl, a klerikus öltözködésésérôl, a katekumenátusról. Szabályokat adhat ki a világiak - ->igehirdetésre való megbízásáról, nem katolikusoknak történô szentségkiszolgáltatásról, a keresztelés módjáról, a házasságkötés szertartásáról, a szilárd oltár anyagáról, ünnepek eltörlésérôl vagy vasárnapra helyezésérôl, a böjt és hústilalom szabályairól; feladata a liturgikus könyvek fordítása, a nemzeti kegyhelyek nevének és szabályzatának jóváhagyása stb. AM ======================================================================== püspöki trón -->katedra ======================================================================== püspöksüveg Az ÓSZ-i fôpap süvegének neve után = mitra, a középkortól lat. infula = ‘homlokkötô, süveg’. Eredetileg díszes száraival hátul lecsüngô homlokpánt volt, amely fejkendôt szorított le. A középkortól kezdve -- az ÓSZ-i hatásra is -- kezd kialakulni a ô mai alakja. Eleinte egycsúcsú süveg, melyet késôbb középen betűrtek, de a szalag függô szárai mind a mai napig megmaradtak (lat. vittae = ‘szalagok’). Anyagát egyre keményítettebb, dúsan díszített szövetbôl készítették, formája pedig a barokk korban aránytalanul magassá vált. Jelenleg a püspök és a valóságos apát liturgikus fejdísze. A pápa is, mint Róma püspöke, ôet visel. A keleti püspökök szentképekkel díszített koronát viselnek, fent középen kereszttel.; (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, B. 21. ábra: Liturgikus öltözet (keleti) C14.) AM {kép} 34. ábra. Korona (püspöksüveg, a bizánci rítusban) (Timkó Imre rajza) ======================================================================== püspökszentelés A legrégibb ôi szöveg Szt. Hippolütosz ,,Apostoli Hagyományában'' olvasható (2--4. f.). Miután a jelöltet a nép megválasztotta s ehhez mindenki beleegyezését adta, a jelenlévô püspökök tették fel a kezüket a megválasztottra, s egyikük a kézrátétel közben elmondta a szentelési imát. A felszentelés után már az új püspök mutatta be a Szent Liturgiát. A késôbbi források szerint a szentelést rendszerint három püspök végzi, illetôleg a -->metropolitának a többi püspök asszisztál. A keleti egyházban a püspöki ruhák és jelvények átnyújtásakor a szentelô püspökök és a nép tanúskodnak az illetô méltó voltáról: ,,Axiosz'' (= ‘méltó’). A latin egyházban a ôt a szentelô püspök két társszentelôvel végzi. A kézrátétel után következik a szentelési imádság, amelyben a lényegi részt valamennyi jelenlévô püspök mondja: Most tehát áraszd e kiválasztottra azt az erôt, amely tôled származik: a vezetés Szentlelkét, akit megadtál Jézus Krisztusnak, szeretett Fiadnak, Ô pedig odaajándékozta szent apostolainak, akik egyházat szerveztek szerte a világon, hogy az legyen a te szentélyed, és nevedet szüntelenül dicsôítsük és áldjuk benne. A -->fôpapi jelvények átadása a püspök különféle feladatára utal. -->püspök. OL--VI ======================================================================== pyxis -->betegáldoztató pyxis -->cibórium ======================================================================== Quadragesima -->nagyböjt ======================================================================== Reggeli dicséret (lat. Laudes) • A ô célja azoknak a korai óráknak megszentelése, amelyek Krisztus feltámadására emlékeztetnek. A bevezetô vers után a ô hangulatát teremti meg a -->himnusz, majd három zsoltár következik, közöttük az egyik ÓSZ-i ének. A szentírási szakasz felolvasása után lehet rövid elmélkedést vagy csendet tartani. A válaszos ének után a -- >,,Benedictus'' következik saját antifónájával, az egyetemes könyörgéssel, majd a Miatyánk és a zárókönyörgés után a befejezô áldással ér véget a ô. * 4. ( -->zsolozsma) VI ======================================================================== Requiem (lat. = ‘nyugodalom’) • A -->gyászmise -->kezdôénekének (introitus) elsô szava. A zeneirodalom gyászmiséi is innen nyerték nevüket. Pl. Mozart és Verdi ôjei. AM ======================================================================== responzórium (lat. ‘válaszos ének’) • A ô a szólista (vagy szkóla) és a nép váltakozó éneke; amelyben a nép egy ismétlôdô válasszal felel. A liturgiában a legrégibb forma. A misében -->válaszos zsoltár, a -- >zsolozsmában rövid válaszos ének a neve. -->vers VI ======================================================================== retábulum -->oltárépítmény ======================================================================== reverenda (‘tisztelendô’ ti. ruha, taláris) • Az ókorban a tunika fölé vett hosszú ujjú, bokáig (talus = boka) érô, végiggombolt köntös, amely a népvándorlás óta a klerikusok ruhájává lett. A Trid. óta elôírás a fekete ô, amely az egyházmegyei papság és több újkori szerzetesrend sajátos ruhája. A ô nyakrészét fehér kolláré (gallér) zárja. A pápa ôja fehér, a liturgikus cselekmények alatt a bíborosok vörös, püspökök és más prelátusok lila ôt viselnek. Nem liturgikus alkalommal minden prelátus fekete ôt visel, a bíborosok vörös, a püspökök lila cingulummal, színes béléssel és gombokkal. A cimáda a papi ô egyik formája, mely nem szorosan simul a testhez, mint a ô, hanem bô ráncokban hull alá cingulum nélkül, s körgallérral, esetleg a felsôkarokon dupla ujjakkal van ellátva. A szerzetesi ô a habitus, amely a régebben alapított szerzetesrendeknél változatos színű öltözet, melyhez skapulárét (vállruhát) vesznek fel, ami rendszerint csuklyával van ellátva. A szerzetesi ruha régi magyar neve: kámzsa. A ôt a polgári életben helyettesítheti fekete vagy sötétszürke öltöny, a nyakig zárt mellénnyel vagy kollárés inggel. (35. ábra: Reverenda, karing és alba.) AM {kép} 35. ábra. Reverenda, karing és alba A) Papi reverenda. B) Papi vállgalléros reverenda, 1. cingulum, 2. vállgallér, 3. birétum. C) Cimáda (cingulum nélküli vállgalléros reverenda). D) Papi polgári ruha. E) Hagyományos karing reverenda fölött. F) ,,Római'' karing reverenda fölött. G) Hagyományos, 1. alba, 2. zsinór-cingulum, 3. papi stóla. H) Kabát-szabású alba. I) Koncelebrációs alba, 1. koncelebrációs stóla ======================================================================== rituális misék Ha valamely -->szentséget vagy -->szentelményt -->mise keretében szolgáltatnak ki, akkor beszélünk ôrôl. ,,A szentségek és szentelmények liturgiája azt célozza, hogy a jól felkészült hívek életüknek szinte minden eseményét megszenteljék a húsvéti misztériumból kiáradó isteni kegyelemmel'' (RMÁR 326). Az -->Eukarisztia pedig a szentségek szentsége, amelynek ünneplése közben lehet a különbözô szentségeket kiszolgáltatni. Így egy sajátos miseszöveg használatával jobban kidomborodik az egyes szentségek jelentôsége. Az -->egyházi rend szentségét csak mise közben szabad kiszolgáltatni, a többi esetben szabadon lehet választani. A ô szövegeit az ádventi, nagyböjti, húsvéti idô vasárnapjain, fôünnepeken, valamint Hamvazószerdán és a nagyhéten nem szabad alkalmazni. Ilyen ô: a keresztelési mise, bérmálási mise, nászmise, -->apát és apátnô benedikálása és szerzetesi fogadalmi mise. VI ======================================================================== rítus (szanszkrit: ríta = ‘elôírt rend’) • Az emberek jelek és jelképek által fejezik ki magukat, fôként a születés, házasságkötés és halál, vagy valamilyen közösségbe való felvétel alkalmával. A vallástörténetben sokfelé megfigyelhetô szertartásokat fôként olyan jelek alkotják, melyek valami szellemi valóságra utalnak. S mivel az emberi tudat nemcsak életkorok szerint, hanem koronként is változik, ezért minden ô is bizonyos változásnak van alávetve. A kereszténységben nemcsak szentségi-liturgikus szertartásokat, hanem népies ôokat is bôven lehet találni (-->zarándoklás, énekek, nagyheti szokások). A liturgia lényeges ôai azok ,,a szavak, mozzanatok, viselkedési formák és dolgok'', melyek a szentségi formához tartoznak, továbbá a Szentírás felolvasása és a hit megvallása. A változó elemek közé tartoznak egyéb mozdulatok, tárgyak és nyelvi kifejezôeszközök. Bizonyos ôokat -- pl. szentségkiszolgáltatás -- csak fölszentelt személyek végezhetnek. Egy-egy ô jellegzetes hagyományának kialakulásában nemcsak liturgikus sajátosságok, hanem társadalmi, kulturális, történelmi és nyelvi tényezôk is fontos szerepet játszottak. Ilyen alapon lehet megkülönböztetni keleti és nyugati ôokat. A keleti ortodox egyházakban a hierarchia élén álló -->pátriárka és a helyi szinodus illetékes a ô meghatározására, míg a nyugati egyházban ugyanezt a jogot a római pápa, illetve az -->Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció tartja fenn magának. -->keleti rítusok, -->nyugati rítusok, -->római rítus, -- >bizánci rítus. OL ======================================================================== Rítus Kongregáció -->Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció ======================================================================== rochettum -->karing ======================================================================== római rítus Róma városában működött és halt vértanúhalált a két apostolfejedelem, Szt. Péter és Szt. Pál. A római apostoli szék a legrégibb hagyományok szerint minden egyház egységének szolgálatát töltötte be. A történelmi fejlôdés során a ô az egész nyugati világban érvényesült, bár kezdetben csak magára a Városra és környékére korlátozódott. A nép görögül beszélt, és ez volt a 4. sz.-ig a liturgia nyelve is. Valószínűleg Damazusz pápa alatt (4. sz.) történt a latin nyelvre való áttérés, de megmaradtak a ôban görög elemek is (pl. Kyrie, nagypénteki ,,Hagios the Theos'' stb.). A ô liturgikus szövegeinek nagy részét Nagy Szt. Leó pápának (5. sz.) köszönhetjük, míg Nagy Szt. Gergely pápa (6. sz.) a liturgiaszervezô és -szerkesztô tevékenységével tűnt ki. A két nagy pápa közti másfél évszázad a ô aranykora. Jellemzi a szertartások nemes egyszerűsége, a cselekményeket úgy végzi, ahogy az rendeltetésüknek megfelel, kerüli a szimbolikus és allegórikus elemeket, ellentétben a - ->bizánci és gallikán rítussal. A régi római -->könyörgések és -- >prefációk szabatos formájukkal, klasszikusan veretes nyelvezetükkel tűnnek ki, melyek lényegesen különböznek az ÓSZ-i imák stílusától is. A többi nyugati rítustól megkülönbözteti a ôt, hogy a prefációktól és néhány kisebb ünnepi betoldástól eltekintve az -->eukarisztikus imája a megszabott, változatlan -->kánon volt, melynek nyelvezete emlékeztet a kereszténység elôtti római szabatos imastílusra. A ô hamar elterjedt Dél- és Közép-Itáliában, a szigeteken, míg Észak-Itáliában Milánó, Ravenna sokáig megtartotta saját latin nyelvű rítusát. A középkorban csaknem mindenütt átvették Nyugaton a ôt, és egyre inkább halkan mondták a kánont. VII. Gergely pápa a 11. sz.-ban egész Nyugaton kötelezôvé tette a ô szerinti ünneplést (kivéve Milánót). A Trid. pontosan meghatározta és egységesen megkövetelte a ô végzését. A II. Vat. a népnyelvű ôt engedte meg, és a több -->eukarisztikus ima közt elsônek a régi ,,római kánont'' tartotta meg. AM ======================================================================== Rorate -->hajnali mise ======================================================================== rózsafüzér -->szentolvasó ======================================================================== rubrika (lat. ruber = ‘vörös’) • A régi rómaiak törvényeik címét és magyarázó jegyzeteit vörös betűkkel írták. Ezeket ôknak nevezték. A 11--12. sz.- ban került be ez a kifejezés a liturgikus nyelvhasználatba. Azokat a piros betűkkel írt nélkülözhetetlen rituális és ceremoniális elôírásokat jelentette, amelyek biztosították a szertartások pontos és szabályos végzését. Az utolsó liturgikus reform a ô aprólékos elôírásait eléggé leegyszerűsítette, hogy nagyobb teret engedjen a teológiai és lelkipásztori megfontolásoknak. VI ======================================================================== Sacramentarium A nyugati liturgia szertartáskönyve a kora középkorban, melyet az Eukarisztia celebrálója használt. Tartalmazott a mise könyörgésein kívül egyéb szertartásokat is. A késô középkortól fogva kiszorította a -->misekönyv, ma csak liturgiatörténeti jelentôsége van (pl. ô Veronense [Leonianum], ô Gelasianum, ô Gregorianum, -->ambrozián ôok stb.). AM ======================================================================== Salve Regina -->antifóna ======================================================================== Sanctus (lat. ‘szent’) • ,,Szent vagy, szent vagy, szent vagy'' a misében a - ->prefációt követô dicsôítô ének, amelyet a pappal együtt a hívek is mondanak vagy énekelnek. Szövege szentírási szavakból áll. ,,Szent, szent, szent a seregek Ura, Istene, dicsôsége betölti az egész földet!'' (Iz 6,3 és Jel 4,8). ,,Hozsanna Dávid fiának. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!'' (Mt 21,9). A ,,szent'' szó háromszoros ismétlése Isten végtelen magas fokú szentségét jelzi. Míg a prefáció alapgondolata a hálaadás (,,Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek''), a ,,Szent vagy...'' az imádásé. Valószínűleg már az apostolok idejében is énekelték, és zsidókból lett keresztények hozták át az ÚSZ-i liturgiába. Keleten a 4. sz.-i emlékekben már ott van, míg nyugaton késôbb jelenik meg. A ,,Szent vagy'' második részét (,,Áldott, aki...'') egykor az Úrfelmutatás után énekelték, hogy ezzel az oltárra szállt Krisztust köszöntsék. Ma ez még énekkari nagymisékben sem megengedett: mindig az átváltoztatás elôtt kell énekelni a ôt és ,,Benedictus''-t (Áldott, aki...). BL ======================================================================== schola -->szkóla ======================================================================== segédkezôk (lat. ministri) • Azoknak a személyeknek gyűjtôneve, akik az ünnepélyes istentiszteleten a -->celebráns segítségére vannak. Ilyenek: a felszentelt -->diakónuson kívül a két -->akolítus, a turifer (a tömjén és a füstölô kezelôje), a -->lektor és a -->ceremonárius (a szertartások és a közös mozgások irányítója). A diakónus szerepe kivételével a többit -->ministránsok is elláthatják. VI ======================================================================== sekrestye (lat. sacristia = ‘szent dolgok’ tároló- helye) • A -->templom elválasztott helyisége, melyben az istentisztelethez szükséges ruhákat és a szent edényeket ôrzik. A -->celebránson kívül itt öltöznek fel a - ->segédkezôk (ministránsok) a misére vagy más szertartásokra. A ô a székesegyházakban rendszerint a bejárat mellett kiképzett helyiség volt, ahol a püspök és a papság felkészült a szertartásra, és a hajón keresztül ünnepélyesen vonult be a -->szentélybe. Késôbb inkább a szentély mögé vagy oldala mellé építették. Újabb templomokban ismét a bejárat mellé teszik, több egymástól elválasztott helyiséggel. Itt fogadhatja a lelkipásztor a betérô híveket, készülnek a ministránsok szolgálatukra és ôrzik a felszereléseket. Így megvalósítható a kívánatos ünnepélyes bevonulás a templomon keresztül az oltárhoz, továbbá egy elválasztott részében helyet kaphat a beszélôszoba, vagy a gyóntató helyiség is. AM ======================================================================== sequentia -->szekvencia ======================================================================== Simon és Júdás Szt. -->apostolok ünnepei ======================================================================== sírkôáldás -->temetô ======================================================================== stáció (lat. ‘állomás’) • 1. A középkorig Rómában, majd nagyobb városokban, ahol több templom volt, bizonyos napokra a püspök kijelölt egy ô templomot, ahol aznap papságával és a hívekkel együtt ünnepelte az Eukarisztiát. Elôzôleg egy másik templomban gyülekeztek (collecta), ahonnét könyörgés és olvasmány után bűnbánó jellegű -->körmenettel vonultak a ô templomba. 2. A -->keresztút 14 fakeresztje, melyek mellé Jézus szenvedéseinek jeleneteit ábrázoló képet, domborművet helyeznek el. Ezek elôtt elvonulva, az egyes ôk elôtt imádkoznak a hívek. AM ======================================================================== stallum (lat. stare = ‘állni’) • Kóruspad klerikusok vagy szerzetesek számára. Térdeplô tartozik hozzá és felhajtható ülôrész. Ennek hátán egy kis támaszkodó polc van (misericordia = irgalom), hogy a hosszabb állás alatt támaszul szolgálhasson. A székesegyházi kanonoki padokat és a szerzetesi ôokat a barokk korban gazdagon díszítették. AM ======================================================================== stipendium -->misestipendium ======================================================================== stóla (gör. sztólé = ‘ruha’) • 1. Hosszú, szalag alakú, vállon viselt ruhadarab, sokszor gazdagon díszített anyagból. A szalag két azonos méretű szárát a -->püspök és a -->pap vállára akasztva melle elôtt párhuzamosan viseli (a pap a lit. ref. elôtt keresztbe kötötte), a -- >diakónus bal vállára fektetve, testét átlósan keresztezve a jobb karja alatt köti össze. Színe az adott liturgikus cselekményhez elôírt szín. Az -->alba, -->karing, bizonyos esetekben (pl. gyóntatás) a -- >reverenda fölött hordják a ôt. -- Az idôk folyamán elvékonyodott ô helyett ma ismét elterjedt a jelentôségének inkább megfelelô nagyméretű, széles és térden alul érô ô. Ennek díszítése és liturgikus színe különösen a koncelebrálásnál jut érvényre. A ôt megfelelô szabású miseruha fölé helyezve is viselik. -- A ô eredetileg verítéket, szájat törlô kendô volt (orarium), mely már az ókorban állami, végül egyházi rangot jelzô ruhadarabbá vált. Ma a ô egyértelműen az egyházi rendben részesült személyek jele a liturgikus cselekmények alkalmával. 2. Bizonyos egyházi szolgáltatások alkalmával fizetendô díj (pl. temetéskor). 3. A -->bizánci rítusban a diakónusnál ,,orarion'', a papnál ,,epitrakhélion'', a püspöknél ,,omophorion'' (omofór) a neve. AM (9. ábra: Egyházi rend jelvényei a keleti egyházban.; 21. ábra: Liturgikus öltözetek (keleti) A3, BS, C11.; 22. ábra: Liturgikus öltözetek (nyugati) D3, G2.; 35. ábra: Reverenda, karing, alba G 3, I1.) ======================================================================== suffraganeus -->szuffragáneus ======================================================================== szakrális művészet Témájával részletesen foglalkozik a LK VII. fejezete. A ô Isten végtelen szépségére figyel, azt akarja lehetôségei szerint emberi alkotásban kifejezni. Annál jobban szolgálja tehát Istent s az Ô dicséretét és dicsôségét, minél tudatosabban törekszik arra, hogy alkotásaival a lehetô legjobban vezesse Isten felé az emberek lelkét. Az Anyaszentegyház ezért mindenkor barátja volt a képzôművészeteknek, nemes szolgálatukat szüntelenül igénybe vette és művészeket nevelt, hogy az istentisztelethez tartozó tárgyak igazán méltóak, díszesek és szépek legyenek, jelezzék és tükrözzék a mennyei valóságokat. Az Egyház mindig fenntartotta magának a jogot, hogy ítélkezzék a műalkotások felett: megfelelnek-e a hitnek, a vallásosságnak és a vallás áthagyományozott elveinek, továbbá alkalmasak-e a szakrális használatra (LK 122.). Az Egyház semmiféle művészi stílust nem tekint kizárólagosnak, hanem befogadja minden kor kifejezési formáját... Így a művészeti alkotásokkal a századok folyamán olyan kincseket hozott létre, amelyeket minden lehetô gondoskodással ôrizni kell. A mi korunkban is biztosítani kell az Egyházban minden nép és földrész művészeti szabadságát -- csak szolgálják megfelelô tisztelettel és kellô megbecsüléssel az Isten házát és a szent szertartásokat --, hogy napjaink művészete, a maga remekléseivel csatlakozhassék ahhoz a kórushoz, amelyben az elmúlt évszázadokban kiváló művészek kifejezték hitünk misztériumait. Amikor az Egyház szorgalmazza és támogatja a művészi alkotásokat, ugyanakkor többre tartja azok nemes szépségét, mint a hivalkodó költekezést. A műalkotások helyes megítélése érdekében hallgassák meg a helyi ordináriusok az egyházművészeti bizottságot, adott esetben még más, különösen hozzáértô személyeket... Gondosan ügyeljenek a fôpásztorok arra, hogy a szent fölszerelésekbôl és az értékes műalkotásokból, mint Isten háza ékességeibôl, semmit áruba ne bocsássanak vagy veszendôbe menni ne engedjenek. A püspökök törôdjenek magukkal a művészekkel is, vezessék be ôket a szent művészet és liturgia szellemébe... A művészek pedig, akik alkotó tehetségük ösztönzésére az Anyaszentegyházban Isten dicsôségét kívánják szolgálni, tartsák mindig szem elôtt, hogy tevékenységük bizonyos értelemben a teremtô Isten művének mintegy folytatása, és hogy alkotásaik célja az istentisztelet szolgálata, a hívôk lelki épülése, lelkiségük és vallási ismereteik gyarapítása (vö. LK 122--130). 2. A ô ágai: a) építôművészet leginkább a -->templomépületek fenntartását (műemléki védelmét) és új templomok építését jelenti. ,,A templomok tervezésében ügyelni kell arra, hogy azok alkalmasak legyenek a liturgikus cselekményekre, és tegyék lehetôvé a hívek tevékeny részvételét'' (LK 124). b) képzôművészet a templomokban különbözô technikájú műfajokban jelenik meg: mozaik, freskó és szekkó falfestés, táblakép, szobrászat, dombormű. Amikor az LK hangsúlyozza a régi művészi értékek gondos megóvását, megengedi a modern stílusban készült képzôművészeti alkotásokat (sôt minden kornak saját stílusában kell alkotnia, s nem letűnt stílusirányzatokat követnie), de ugyanakkor a ,,püspököknek szigorúan távol kell tartaniok a templomoktól és a szent helyektôl az olyan műalkotásokat, amelyek ellenkeznek a hittel, az erkölcsökkel és a keresztény érzülettel, amelyek a józan vallásos érzést sértik akár azzal, hogy a formákat elcsúfitják, akár azzal, hogy művészi szempontból nem kielégítôek, silányságok vagy csak utánzatok'' (LK 124). ,,Ragaszkodni kell továbbra is ahhoz a gyakorlathoz, hogy a templomokban szent ábrázolásokat helyeznek el, amelyeket a hívôk tiszteletben részesítenek. Csak legyenek ezek mérsékelt számban, legyenek megfelelô rendben elhelyezve, ne okozzanak a keresztény népben megütközést és ne adjanak alkalmat helytelen jámborságra'' (LK 125). A képek és szobrok elrendezésének tükröznie kell a hitigazságok rendjét. A szentek képei -- beleértve a templom patrónus-szentjének ábrázolását is -- ne kerüljenek elôtérbe a Szentháromság vagy az isteni személyek rovására. A fôoltár képe legyen elsôsorban krisztocentrikus jellegű, egyéb ábrázolások pedig ennek alárendelt szerepet játsszanak. ,,Ugyanannak a szentnek ne legyen több ábrázolása'' (RMÁR 278.). c) iparművészet a szent tárgyakat és liturgikus eszközöket alkotja meg (ötvös-, textil-, kerámiaművészet, belsôépítészet stb.). Az Egyház itt is engedélyezi azokat a módosításokat, amelyek a mai iparművészet követelményeit kielégítik: ,,a szent felszerelési tárgyak jól feleljenek meg rendeltetésüknek'' (RMÁR 287.). A nemes egyszerűség kívánalma mellett lehetôség nyílik új, eddig nem használt, de megfelelôen méltó és szilárd anyagok alkalmazására. (Az ún. ,,műanyagok'' alkalmazását nagy fenntartással lehet csak elfogadni.) -- >kép, -->szobor, -->templom, -->liturgikus cselekmény szépsége. AM ======================================================================== szakrárium (lat. sacrarium -- ‘szent hely’) • Régebben a sekrestyét jelentette, ma azt a kis földbe süllyesztett gödröt az oltár mögött vagy a keresztelôkút mellett, amelyben a szertartásoknál használt vizet (pl. keresztvizet) s általában a szent tárgyak maradványait szokták elhelyezni (pl. az Eukarisztia megromlott színeit, tönkrement szent olajakat stb.). AM ======================================================================== székesegyház (katedrális = ‘ahol a püspök széke: katedrája áll’; dóm, a lat. domus- ból, ‘ház’) • Az egyházmegye fô- és anyatemploma. A püspök a papságtól és segédkezôktôl körülvéve itt végzi az ünnepélyes eukarisztikus liturgiát és más szertartásokat a káptalannal és a néppel együtt. A ô felszentelésének napját minden egyházmegyei templomban megünneplik. A ôat ünnepélyes szertartással kell felszentelni. -->katedra. AM ======================================================================== szekvencia (lat. sequentia = ‘egymásra következôk’) • A ô St. Gallenben alakult ki, ahol Boldog Notker Balbulus (†912) egy normandiai eredetű Antiphonariumból merített ötlet alapján az -->Alleluja -->jubilusának bonyolult dallama alá a könnyebb megjegyezhetôsége céljából szövegeket szerkesztett. Ezeknek annyi szótagja volt, ahány hangja a jubilusnak. Mivel a jubilus egymást szabadon követô szakaszok periodikus sora (innen a ô név), a ô egyes versszakai is elütnek egymástól. Notker egy negyven ôból álló gyűjteményt készített, e gyűjtemény hosszabb darabjait tekintjük a ôk elsô típusának. Sorai, versszakai kötetlenek. E típus továbbfejlesztett alakjának ismert példája Burgundiai Wipo (†1050) húsvéti ôja, a ,,Victimae paschali''. Ennek már jobb a verselése, kiegyensúlyozottabb a ritmusa és rímes elemek jelennek meg benne. Zenéje önálló, nem a jubilus dallama. A továbbiakban a ô egyre határozottabban a -->himnuszhoz hasonló szabályos versformát öltött. A zene, amely nem egy esetben típusdallamként több szövegírót is megihletett, nem melizma-felbontás, hanem eredeti és népi jellegű. Elsôsorban a párizsi ágostonos kanonok, Adamus de S. Victore (†1192) neve emelkedik ki e korszakában. Az ô ,,Laudis crucis''-át vette mintául Aquinói Szt. Tamás (†1274) -->úrnapi ôja, a ,,Lauda Sion Salvatorem''. A ôirodalom e korszakához kapcsolódik a magyar ôirodalom is, amelynek mintegy 200 darabja maradt ránk. Az irányzat olyan darabot is eredményezett, ami egyaránt himnusz (formáját tekintve) és ô (terjedelmét tekintve: ilyen a ,,Stabat Mater''). A mintegy 5000 ô értékes vallástörténeti emlék. A Trid. mindössze öt ôt hagyott meg. Ezeket tovább csökkentette a lit. ref.: csupán két elôírt ô maradt meg: a Húsvétkor kötelezô, a Húsvét nyolcadában tetszôlegesen imádkozható Victimae paschali és Pünkösdkor a Veni Sancte Spiritus. Ezek mellett tetszôlegesen vehetô Úrnapján a Lauda Sion (vagy ennek vége: Ecce panis angelorum) és a Fájdalmas Szűzanya emléknapján a Stabat mater. A ô helye a misében az Alleluja elôtt van. * 21. BP ======================================================================== szentáldozás -->áldozás ======================================================================== szentek tisztelete és ünnepeik 1. A megkereszteltek egész közössége Isten népe, ,,szent nemzet'' (1Pét 2,9). Kezdetben nem ismerték az Egyház egyes tagjainak szentként való kiemelését. Az Egyház elsôsorban a vértanúkat kezdte tisztelni különös módon, hiszen ôk életük feláldozásával tettek tanúságot Krisztus mellett, s így elnyerték a mennyei dicsôséget. Haláluk napjának évfordulóján (dies natalis = ‘születésnap’ ti. mennyei) sírjuknál összegyülekeztek, és felette vagy egy közeli templomban az Eukarisztiát ünnepelték. A legkiválóbb vértanúk nevét megemlékezésül bevették a helyi egyház eukarisztikus imájába is. Késôbb más egyházi közösségek is felvették naptárukba a legismertebb vértanúk ünnepét és a róluk való megemlékezést, ami példát és erôt adott az üldözésben; egyben közbenjárásukat kérték a földön küzdô egyház tagjaiért is. Más részegyházakban a sír hiányában -->ereklyét használtak, késôbb az illetô szent képét helyezték el. A vértanúkkal egy idôben alakult ki az apostolok tisztelete, akik Krisztus közvetlen tanúi, és szinte mindannyian vértanúk is voltak. Különös tisztelet illette a hitvallókat, akik az üldözések alatt fogságot, kínzást vagy száműzetést szenvedtek Krisztusért. Már a korai sz.-okban nagy tisztelettel övezték a kiemelkedô püspököket, pl. Keleten Csodatévô (Thaumaturgos) Szt. Gergelyt (3. sz.), Nyugaton Tours-i Szt. Mártont (4. sz.). Ezekhez csatlakozott a szent remeték és szüzek tisztelete. Életüket vérontás nélküli tanúságtételnek, a krisztuskövetés kiemelkedô példáinak tekintették, mely elválaszthatatlan Krisztus szenvedésétôl és húsvéti gyôzelmétôl. A ô között különös jelentôségűek a -->Mária-ünnepek. -- Az Egyház az ezredfordulón kialakította a -->szentté avatás szertartását. A Trid. nyomán V. Pius misekönyve 158 szent ünnepét tartalmazza, de számuk azóta is állandóan gyarapodott. A II. Vat. nyomán kiadott Római Naptár (Calendarium Romanum, 1969) szabályozza a ô rendjét. 2. Az Egyház tiszteletreméltó hite az, hogy a mennyei dicsôséget élvezô testvérekkel eleven közösséget alkotunk (szentek ,,egyessége'' = közössége). Ha el is kell ismernünk, hogy bizonyos korokban és vidékeken a szentek tiszteletével kapcsolatban túlzások és félreértések, sôt visszaélések is elôfordultak, az Egyház hivatalos tanítása sohasem tért el az 1Tim 2,5--6 igazságától: ,,Egy az Isten, s egy a közvetítô Isten és ember között: az ember Jézus Krisztus, aki váltságul adta magát mindenkiért''. Amíg egyedül a három személyű egy Istent illeti meg az imádás (cultus latriae), az Istenszülôt pedig kiemelt tisztelet (cultos hyperduliae), addig az üdvözült szenteknek tisztelet (cultus duliae) jár, hogy példájukon a krisztushívôk épüljenek, és közbenjárásuk támogatást jelentsen számukra. Ezért az Egyház lelkipásztori gondoskodásával buzdítja az illetékeseket, hogy ha itt vagy ott becsúszott valami visszaélés, túlzás vagy fogyatékosság, törekedjenek azt kijavítani, és mindent újítsanak meg Krisztusnak és Istennek nagyobb dicsôségére. Tanítsák meg tehát híveiket, hogy a szentek hamisítatlan tisztelete nem annyira külsô gyakorlatok sokaságában rejlik, hanem sokkal inkább tevékeny szeretettel keressenek példát a szentek magatartásában, részesedést közösségükben, támogatást közbenjárásukban saját maguk és az Egyház nagyobb javára. Ha a szentekhez forduló imát a hit teljesebb fényénél fogjuk fel, egyáltalán nem szegényíti az Isten i:nádó tiszteletét (amelyet megadunk az Atyaistennek Krisztus által a Szentlélekben), hanem épp ellenkezôleg, nagyon gazdagítja azt (vö. LG 51.). A II. Vat. hangsúlyozza, hogy ,,a hívek figyelme mindenekelôtt az -->Úr ünnepeire irányuljon, mert ezekben ünnepeljük az év folyamán az üdvösség misztériumait... Ezek elsôbbséget élvezzenek a szentek ünnepeivel szemben'' (LK 108.). 3. A keleti egyház szintén mennyei születésnapnak (genethlion) nevezi a szentek halála napját. Az apostolok, szent életű püspökök és próféták |nnepét haláluk napján tartották és a 6. sz.-tól alkalmazzák egyes kiemelkedô Krisztus-követôkre a ,,hagiosz'', (gör. ‘szent’) kifejezést. A 4. sz.-tól egyre gyarapodtak az -->Istenszülô ünnepei is. Kezdettôl fogva tisztelték Szt. Péter és Szt. Pál apostolt jún. 29-én, és az apostolokat. A keleti egyház kiemelkedô szentjei: dec. 6.: Szt. Miklós; dec. 27.: Szt. István vértanú; jan. 1.: Nagy Szt. Bazil; jan. 30.: Három Fôpap (Nagy Szt. Bazil, Aranyszájú Szt. János, Nazianzi Szt. Gergely); ápr. 23.: Szt. György vértanú; jún. 24.: Keresztelô Szt. János születése; jún. 29.: Szt. Péter és Szt. Pál; júl. 20.: Szt. Illés próféta; aug. 20.: Szt. István király; aug. 29.: Keresztelô Szt. János halála. Az 5. sz.-tól különleges tisztelet illette meg a sivatagi atyákat és remetéket (Szt. Antal, jan. 17., Szt. Onophriosz, jún. 12.). Késôbb a szentéletűek közül kiemelkednek a Krisztusért balgatagok (Emeszai Szt. Simeon, júl. 21.) és az oszlopos szentek (Szt. Simeon, jan. 5.). A vértanúk közt is egyre jelentôsebb szentek lettek az ingyenes orvosok: pl. Szt. Kozma és Damján: okt.17., nov. 1., júl. 1., illetve a katona vértanúk (Szt. Demeter, okt. 26., a szebasztei 40 vértanú, márc. 9.). Késôbb a nemzeti szentek is elôtérbe kerültek (pl. Szt. Cirill és Methód, a szlávok apostolai, júl. 7.). 4. A római egyházban VI. Pál 1969. febr. 14-én kelt apostoli levelével tette közzé ,,Az egyházi év egyetemes szabályainak és az új általános római naptárnak'' jóváhagyását. Ebben hangsúlyozza, hogy ,,a szentek ünnepei Urunk csodálatraméltó vonásait hirdetik, melyek szolgáiban nyilvánulnak meg, a hívek számára pedig követendô jó példával szolgálnak. A Katolikus Egyház mindig meg volt gyôzôdve, hogy a szentek ünnepei Krisztus húsvéti titkát hirdetik és újítják meg.'' ,,A szentek ünnepei ne kerüljenek túlsúlyba az üdvösséget szerzô misztériumok ünnepeivel szemben, megtartásuk többnyire egy-egy részegyház, nemzet vagy szerzetescsalád körére korlátozódjék. Az egész Egyházra csak azoknak a szenteknek a tiszteletét kell kiterjeszteni, akiknek jelentôsége valóban egyetemes'' (LK 111.). A II. Vat. e határozatainak foganatosítása végett egyes szentek neve kimaradt a naptárból, másrészt helyet kapott benne néhány olyan vértanú, akinek hazájába csak késôbb jutott el az Evangélium híre. Az új általános naptár, amely a latin rítus használatára készült, egyfelôl jobban illeszkedik korunk vallásosságának szempontjaihoz, másfelôl jobban kifejezi az Egyház egyetemes voltát. Az új Római Naptárnak alapelve: a szentek életének történetkritikai felülvizsgálata alapján azoknak a szenteknek ünneplése, akiknek valóban egyetemes jelentôségük van földrajzi, kortörténeti és lelkiségi szempontból. A szentek ünnepe lehetôleg haláluk napjára (dies natalis) essék. A liturgikus könyvekben a szentek címét valósághűbben határozzák meg (ezek közül néhányat elhagytak: hitvalló, özvegy; sem szűz, sem vértanú) és most a következô címek szerepelnek: apostol, evangélista, vértanú, szűz, pápa, püspök, pap, diakónus, egyháztanító, apát, szerzetes, remete és szerzetesnô (ha szerzetbe lépése elôtt házasságot kötött, különben szűz). Ha bizonytalan, a szent cím nélkül szerepel a naptárban. Jelentôségük alapján a naptárba felvett szentek ünnepeinek különféle rangja van: 1. Fôünnep (pl. Szt. Péter és Szt. Pál apostolok fôünnepe), 2. Ünnep (pl. a többi apostolé), 3. Emléknap (pl. Páduai Szt. Antal áldozópap és egyháztanító, vagy a Gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szt. Teréz szűz). 4. Tetszés szerint tartható emléknap (pl. Szt. Vencel vértanú, vagy Szt. Gertrud szűz). Ez utóbbi napokon tetszés szerint vehetô a szent ünneplése vagy a hétköznap miséje, zsolozsmája. Az egyes nemzetek (-->magyar naptárral bôvített általános római naptár) és a szerzetesrendek saját szentjeik ünneplését beilleszthetik az általános naptárba. (-->Mária-ünnepek, -->apostol ünnepek, -- >Keresztelô Szt. János). * I. VI--OL--AM ======================================================================== szentelmények (lat. = sacramentalia) • ,,A szentségek mellett az Anyaszentegyház adott a híveknek szentelményeket is. Ezek a szentségekhez hasonlóan szintén szent jelek, mert nemcsak jelzik az elsôdlegesen lelki hatást, hanem az Egyház könyörgésének erejével azt meg is szerzik'' (LK 60). Amíg a hét szentséget maga Jézus Krisztus alapította, addig a ô az Egyháztól valók. Egyedül az Apostoli Szentszék létesíthet új szentelményeket, magyarázza azokat hitelesen, megváltoztathatja vagy eltörölheti a meglévôket (ET 1166--67). A ô gazdag koszorúként veszik körül a szentségeket. Mind a középkori, mind az újkori szertartáskönyvek (Rituale Romanum) igen sok szentelményt tartalmaznak. A II. Vat. ezeknek korunk igényeihez alkalmazkodó átdolgozását kívánja meg. Egyes ôet bizonyos körülmények közt és a fôpásztor ítélete szerint megfelelô lelkületű és adottságokkal rendelkezô világi hívôk is kiszolgáltathatnak. Rendes kiszolgáltatójuk azonban a püspök vagy pap az egyházi hatóságtól jóváhagyott szertartások és formulák szerint. A ô lehetnek: 1. Felszentelések (dedicationes, consecrationes), melyeket csak felszentelt püspök végezhet érvényesen, vagy olyan papok, akiket erre a jog vagy törvényes engedély felhatalmaz (ET 1169). A felszenteléssel vagy megszenteléssel az Egyház személyeket és tárgyakat véglegesen és ünnepélyesen Istennek szentel. Ilyen: -->apát- és apátnô- benedikálás, szüzek szentelése, -->templom-, -->oltár- és -->krizmaszentelés. A felszentelés rendszerint -->krizmával történik. 2. Az áldások (benedictiones) által az Egyház Isten kegyelmét hívja le személyekre és tárgyakra (illetve azok használóira). Az áldásokat, kivéve azokat, melyek a római pápának (-->apostoli áldás), vagy a püspöknek vannak fenntartva, minden áldozópap megadhatja. Mivel az áldás Krisztus egyetemes papságának gyakorlása, ezért, a kifejezetten fenntartott áldásokat kivéve, a krisztushívôk helyzetüknek és feladatuknak megfelelô áldásokat adhatnak (pl. szülôk gyermekeiknek, házastársak egymásnak; bárki adhat asztali áldást stb.). Az áldás formája: (ha alkalmas, rövid igehirdetés után) az isteni jóság magasztalása és a kegyelmi segítség kieszközlése. Ez utóbbi egy könyörgés és egy jel (-->kézrátétel, -->kereszt jele, -->szenteltvízzel való meghintés, -->tömjénezés stb.) által történik. Az áldások végezhetôk önállóan, de -->mise keretében is. Bizonyos napokon és alkalmakkor zárókönyörgéssel és ünnepélyesebb áldásformulával gazdagodik az -->áldás a mise végén. Szentségi áldás az Oltáriszentség kitételével kapcsolatos áldás -->cibóriummal vagy -->szentségmutatóval; ezt csak felszentelt személy adhatja. A nép ,,áldásnak'' nevezi a litániával összekapcsolt szentségi áldást. Ha az áldás -- a felszenteléshez hasonlóan -- személyeknek vagy tárgyaknak tartós szent jelleget ad, benedictio constitutiva a neve (pl. templom, oltár, kehely, keresztelôkút, keresztút, harang stb. megáldása). Ha egyszerűen Isten segítségét vagy oltalmát kéri vele az Egyház, akkor benedictio invocativa-nak hívjuk (pl. -->balázsáldás, betegek, járművek, házak, lakások stb. megáldása). ,,A szent dolgokat, vagyis azokat, amelyeket felszenteléssel vagy áldással az istentiszteletre szántak, tisztelettel kell kezelni, és nem szabad közönséges vagy nekik meg nem felelô célra használni még akkor sem, ha magánszemélyek birtokában vannak'' (ET 1171). A -->kelyhet, -->paténát, -->szentségmutatót, -- >keresztelôkutat, -->keresztutat használatbavétel elôtt meg kell áldani, ezt pap is végezheti; a -->liturgikus szereket és ruhákat illô megáldani használatbavétel elôtt. A ,,Szentelések és áldások a Rituale Romanum alapján'' (Bp., 1980) kiadvány tartalmazza a legfontosabb egyházi évhez, személyekhez és tárgyakhoz kapcsolódó áldásformákat. -- >temetés, -->exorcizmus (ördögűzés), -->húsvéti gyertya, -- >krizmaszentelési mise, -->Áldások könyve, -->apostoli áldás, -- >szentségek. AM--VI A görög katolikusoknál használatos gyakoribb szentelmények: a menyasszony, majd a szülôanya avatása, szertartás a lélek távozásakor, síremlék megáldása, a temetés, ünnepélyes vagy egyszerűbb -- >vízszentelés (elôbbi jan. 6-án), Úrjelenés, -->Teofánia ünnepén és aug. 1-jén, a Makkabeus vértanúk napján, -- utóbbi bármikor végezhetô; házszentelés (újonnan épült házaknál ünnepélyesebb formában), Virágvasárnap barkaszentelés, húsvéti eledelek megáldása (,,pászkaszentelés''), búzaszentelés (Szt. György napján, ill. az azt követô vasárnapon); gyümölcsmegáldás (aug. 6-án); templom-, kereszt-, harangszentelés; oltári edények, templomi ruhák, -szerelvények, -képek, gyertyák, sôt ,,bármely tárgy'' megáldása; iskolás gyermekek, útrakelôk megáldása. Szentelmény az olajjal való megkenés (-->miroválás), tömjénezés, szentelt vízzel való meghintés is. OM ======================================================================== szenteltvíz (lat. aqua benedicta) • Az az ókori szokás, mely a vizet tisztulási és engesztelési célra használta, a keresztény közösségekben is elterjedt. P1. (rendszerint sóval kevert) vízzel hintették meg a pogány templomokat, melyeket keresztény használatba vettek. Az alkalmi -- >vízszentelésekbôl fejlôdött ki az Egyházban a víz megáldása a mise elôtt, és az azt követô szenteltvízhintés (Asperges). Ez egyre inkább magára öltötte a keresztség megújításának és a bűnbánat szándékát. Ezért a templomok bejáratánál helyezték el a -- >szenteltvíztartókat, és a hívek a ôzel vetnek keresztet magukra, belépve a templomba. A ôet használják bizonyos áldások (-- >szentelmények) adásánál. A ô -->szentelmény, melyet a krisztushívôk is használhatnak lakásukban minden babonaság és mágikus szándék gondos kerülésével. AM ======================================================================== szenteltvízhintés (lat. Asperges = ‘hints meg’) • Minden vasárnapi misén végezhetô vízszentelés és a szenteltvízzel való meghintés, mégpedig a bűnbánati cselekmény helyett. Ilyenkor az üdvözlés után így vezeti be a szertartást a pap: ,,Könyörögve kérjük Urunkat, Istenünket, hogy áldja meg jóságosan ezt a vizet, amit keresztségünkre való emlékezéssel akarunk magunkra hinteni. Ô, a mi mennyei Atyánk segítsen minket kegyelmével, hogy a tôle kapott Szentlélekhez hűségesek maradjunk''. Ezután megáldja a vizet. A víz megáldása után a pap meghinti önmagát, a segédkezôket, majd az egész népet. Esetleg végigvonul a nép között. Közben énekelhetô: ÉE 401--403. (-->szenteltvíz) * 5 (Függelék), Szentelések és Áldások 29. BL ======================================================================== szenteltvízhintô (lat. aspergile, vagy aspersorium, aspergere = ‘meghinteni’) • A ô szenteltvízzel való meghintésre szolgáló eszköz. Korábban kis ágacskát használtak erre a célra (ÓSZ-ben az izsóp növényt). A középkor óta ismeretes mai formája: az átlyuggatott, szivacsot tartalmazó félgömb, nyéllel ellátva. Hozzá tartozik a hordozható szenteltvíztartó edény. Készítenek temetésre tokba zárt kisebb ôt is. (-->szenteltvíz); (36. ábra: Szenteltvíztartó edény, 2.) AM ======================================================================== szenteltvíztartó A templomok (és lakások) bejáratánál a -->szenteltvíz részére kisebb- nagyobb kô-, márvány- vagy fémmedence. Eredetileg mosakodó medence volt a templom bejáratánál, késôbb tartóedénye lett a szenteltvíznek, mely szentelményként a lelki tisztulás jele is, a keresztségre emlékeztetô szimbólum. Ezért a hívek a templombalépéskor a ôba bemártott ujjukkal keresztet vetnek magukra. Vallásos családokban az otthoni bejáratnál is van kis ô. Ezért a hívek haza is vihetnek a templomban ôrzött szenteltvízbôl. Nincs olyan elôírás, mely elrendeli a bejárat mellett felállítandó templomi ôt, de szokása általánosan elterjedt. Van, ahol kis csappal ellátott hordócskában vagy edényben áll a szenteltvíz a hívek rendelkezésére, melybôl otthonukba is vihetnek haza. (-- >vízszentelés, -->szenteltvízhintô, -->szenteltvíz.) AM {kép} 36. ábra. 1. Szenteltvíztartó edény, 2. szenteltvízhintô ======================================================================== szentély (lat. sanctuarium, presbyterium = papi térség) • A ô a II. Vat. elôtti terminológia szerint a templomnak az a része, ahol a fôoltár áll és ahol a pap a misét mutatja be, és más istentiszteleti cselekményeket végez. Itt ôrizték az Eukarisztiát is. Fôleg ezért nevezték ÓSZ-i elôkép után ônek. A -->hajótól rácsozat (-->szentélykorlát) választotta el, és több lépcsôvel emelték a hajó szintje fölé. Ôsi hagyomány szerint a ô a templom keleti felén áll (keletelés), a hívek a reggeli misén a Krisztust jelképezô felkelô nap felé néztek. A ô szó helyett a lit. ref. mindenütt a -->preszbitérium, papi térség kifejezést használja, mely a hajóval együtt a liturgikus teret alkotja, és az -- >Eukarisztia ôrzési helye ettôl elkülönül. * 5.; (41. ábra: Templombelsô, A.) AM ======================================================================== szentélykorlát (lat. cancellus = ‘korlát’ ‘rács’) • A ô a szentély és a hajó közti kô elválasztófal a bazilikákban, mely a gótikus templomokban már nem egyszer magasan elzárta a szentélyt a hajótól. A fal magassága és tágassága lehetôvé tette, hogy onnan olvassák a -->perikópákat (lectorium), onnan prédikáljanak, és ott helyezkedjék el az énekkar. Történetileg a cancellusból származott a -->szószék, az -- >áldoztatórács és a -->kórus. AM ======================================================================== szentév (jubileumi év, jubileum anni sancti, héb. jóbel = ‘kos szarva’; az ebbôl készült kürttel 50 évenként hirdették ki a papok a jóbel-évet) • Az ÓSZ-i jóbel-évet a társadalom szociális egyensúlyát biztosító parancsokkal kellett megtartani (zálogok visszaadása, adósságok elengedése, zsidó rabszolgák felszabadítása). 1300-ban VIII. Bonifác pápa hirdetett jubileumi évet (iubileum maius). Ezt eleinte 50, majd 25 évenként ismételték, melynek lényege a Rómába való zarándoklat, a patriarchális -->bazilikák felkeresése és a szokott feltételek mellett teljes -->búcsú elnyerése volt. Ilyenkor a Szt. Péter-bazilika befalazott jubileumi kapuját maga a pápa nyitotta meg és zárta be (majd a ô végén befalazták a következô ôig), a többi bazilikában pedig egy bíboros tette meg ugyanezt. A ôi zarándoklatok rendkívüli népszerűségre tettek szert, már 1350-ben egymillióra becsülték a zarándokok számát Rómában, akik ilyenkor fenntartott bűnök, egyházi büntetések alóli feloldozást kaptak, felmentést fogadalmak alól stb. Századunkban a 25 évenkénti ôen kívül egyre többször rendeltek el a pápák rendkívüli ôket. (XI. Pius 1933-ban, II. János Pál 1983-ban). Utóbbi idôben a ôi búcsúkat bizonyos feltételek mellett nemcsak Rómában lehet elnyerni. A 2000. jubileumi évet hároméves elôkészület elôzte meg. A jubileumi búcsút a székesegyházakban és a kijelölt templomokban lehet elnyerni. AM ======================================================================== Szentírás és liturgia A ô életszerűen egybefonódó valóság. Az Ó- és ÚSZ számos könyvének szóbeli elôzménye a szent nép istentiszteletén élôszóban elhangzó igehirdetés volt. Viszont a már írásba foglalt igehirdetést is olvasták, és azt az adott körülményekhez alkalmazták az istentiszteleteken. Különösen az ÚSZ-ben láthatjuk, hogy az evangéliumok gyökere az az apostoli tanítás volt, amely a -- >,,kenyértörés'' alkalmával elhangzott. Szt. Pál leveleit is az Úr nevében összejött gyülekezet olvasta. -->Himnuszokat is énekeltek a feltámadt Krisztusnak és ezek a himnuszok beleszövôdtek az ÚSZ irataiba. A liturgiának és a Szentírásnak ezt az életegységét mindig is érezte a keresztény nép. A -->misében felolvasott Írások egészen sajátos módon kegyelemközvetítô szavak (l. Remete Szt. Antal és sok szent megtérését), mert az Egyházban hangzanak fel, ahol születtek. Az egyéni szentírásolvasásnál gazdagabb kegyelmi esemény a vasárnapi gyülekezetben felolvasott és meghallgatott isteni ige. Minél mélyebben értjük a liturgiát, annál jobban megszeretjük a Szentírást, és minél inkább megértjük Isten Igéjét, annál mélyebben hatolunk a liturgia értékelésében. Egyfajta csendes, állandó, de igen erôteljes Pünkösd (Szentlélek-járás) jellemzi a liturgia és a Szentírás kapcsolatát. Ez a hívô lelkében végtelen gazdag és mégis egyszerű megvilágosodásokat eredményez, mert a liturgia Lelke azonos a Szentírást sugalmazó Lélekkel és azzal a Lélekkel, aki kiáradt a hívek szívébe a keresztség és a bérmálás szentségében. Ô az az örök Lélek, aki által Krisztus önmagát ajánlotta fel (és ajánlja fel minden szentmisében) szeplôtelen áldozatul Istennek (ld. Zsid 9,14). A különbözô liturgiák mind kifejezik azt a mély, a hagyomány által ôrzött meggyôzôdést, hogy a Szentírásnak a liturgia keretében történô ünnepélyes behozatalával maga az Úr érkezik népe körébe és sajátos erôvel szól népéhez (-->Evangéliumos könyv). Ünnepélyes misében gyertyát vivô -->akolítusok kísérik az evangéliumot felolvasni induló -->diakónust, aki a Szent Könyvet -- >megtömjénezve jelzi, hogy Krisztus jelen van Igéje által, minthogy ô maga szól hozzánk, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák (LK 7.). Az evangéliumi szakasz felolvasása után a pap vagy a diakónus meg is csókolja a könyvet, mint mise kezdetén az oltárt, hiszen a misének két fókusza van: az -->igeliturgia és az -->Eukarisztia liturgiája. A Szentírás-vasárnap a ô életegységére hívja fel a figyelmet. A keleti egyházban a díszes kötésű evangéliumot állandóan az oltár fôhelyén tartják, s minden Szent Liturgiában ünnepélyesen körülhordozzák. Természetesen a liturgia szövegei majdnem mind a Szentírásból vett vagy abból ihletett szavakból állnak. BB ======================================================================== szentlecke (lat. legere = ‘olvasni’) • A ô az -->igeliturgia azon olvasmánya, melyet az apostolok leveleibôl veszünk. Ha az igeliturgiában három -- >perikópa van, akkor az elsô neve -->olvasmány, a másodiké a ô, a harmadik az -->evangélium. A ôét a lektor (ennek hiányában a celebráns) olvassa és felolvasása elôtt megnevezi annak forrását: Pl. ,,ô Szt. Pál apostolnak az efezusiakhoz írt levelébôl''. A végén a felolvasó ezt mondja: ,,Ez az Isten Igéje''. A nép válasza: ,,Istennek legyen hála''. -->Olvasmányok könyve. * 21. AM ======================================================================== Szentlélek, Lélek A kinyilatkoztatásból nyilvánvaló, hogy az üdvtörténet csúcspontja a Lélek közlése, akit Jézus a híveknek adott elsô ajándékul (IV. eukarisztikus ima). A ô által részesedünk a testté lett Örök Ige istenfiúságából, és így már mi is Atyánknak nevezhetjük az Istent. Az Egyház liturgiájában elsôsorban a -->keresztség és a -->bérmálás szentsége adja át a Szentlelket a benne hívôknek. A liturgia lényegében állandósuló és egyre terjedô ,,Pünkösd''. A ô működése révén új és új kegyelmi gazdagodás indul el az emberek életében. Az Örök Ige a ô által testesült meg és született Szűz Máriától ( -- >hitvallás); egész földi működését az ,,erô'' (a Lélek) kiáradása jellemezte (l. Lk ev.); saját magát az Örök Lélek által adta tiszta -- >áldozatul az Istennek (Zsid 9,14); és Isten a ô által támasztotta fel. Mivel tehát Jézus élete a ôben lett tökéletes és végleges istentiszteletté az ember is csak a ô által képes bekapcsolódni a krisztusi liturgiába. BB ======================================================================== szentmiseáldozat -->mise ======================================================================== Szent Liturgia A bizánci rítusú görög katolikus egyház ônak hívja az eukarisztikus ünneplést, melyet a római egyház -->misének nevez. A ô Isten népének, az Anyaszentegyház híveinek áldozata, papja vezetésével, Krisztussal titokzatos közösségben. Jézus beváltja ígéretét: ,,Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük'' (Mt 18,20). Krisztus jelen van Isten népének kettôs áldozatán: a dicséret áldozatán (a hitjelöltek liturgiáján), és az azt követô eukarisztikus áldozaton (a hívôk liturgiáján). A dicséret áldozatán, a ô elsô felében, Isten népe valóra váltja Szt. Pál parancsát: ,,Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanitsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket'' (Kol 3,16). Az eukarisztikus áldozaton a pap Isten oltárára teszi népének kenyérajándékát és borát. A nép elsorolja kérését, -->békecsókot vált, -->hitvallást mond és hálaadást imádkozik. A titokzatosan velünk lévô Krisztus a kenyeret kereszten megtört Testévé, a bort kiontott Vérévé teszi: a Golgota áldozatával azonosítja. Immár népe áldozatában önmagát áldozza fel a Szentháromságnak dicsôült szentjeiért, tisztuló szenvedôiért és földi zarándoktestvéreiért. -- Krisztus viszonzásul szent oltárához vendégségre hívja népét, s azt az élet kenyerével és az üdvösség kelyhével táplálja. Isten népe megköszöni a vendéglátást és Krisztussal a lelkében, az Úr áldásával folytatja földi zarándokútját az örök élet felé. (-->Eukarisztia.) A -->bizánci rítus három ôt ismer: 1. a legáltalánosabban használt Aranyszájú Szt. János liturgiáját, 2. a meghatározott napokon imádkozott hoszszabb Nagy Szt. Vazul (Bazil-) liturgiát és a 3. -- >elôreszenteltek liturgiáját. A SZENT LITURGIA FELÉPÍTÉSE (Aranyszájú Szt. János liturgiája szerint): 1. A szolgálattevôk felkészülése a ôra a) -->Ima az -->ikonosztáz elôtt; belépés a -->szentélybe. b) Felöltözés (-->liturgikus öltözet a bizánci rítusban) és -- >kézmosás. 2. Az adományok elôkészítése (-->proszkomídia a prothéziszen, az -- >elôkészületi oltáron). a) A -->Bárány elôkészítése. A bor és víz elôkészítése. A kenyérrészek megemlékezô kivágása. b) Tömjénezési ima, az adományok megtömjénezése (-->tömjénezés). c) Az adományok lefödése három takaróval. d) Felajánlási ima. I. A HITJELÖLTEK LITURGIÁJA (A dicséret áldozata) 1. Elôkészítô szertartás a) Az oltár és a nép megtömjénezése. b) Kezdô csendes áldás imádságokkal. 2. Enarxisz (a Liturgia megnyitása) a) Kezdô -->doxológia. b) Irinika (,,Békességben könyörögjünk az Úrhoz''). c) -->Antifónák -->zsoltárokkal, -->könyörgésekkel és -->ekténiákkal. 3. Kisbemenet az evangéliumos könyvvel, bevonulási ének (isodikon) ( -- >bevonulás). 4. -->Tropár énekek, ,,Háromszorszent triszhagion, prokimen ének zsoltárversek). 5. Olvasmányok: apostoli -->olvasmány, -->tömjénezés, -->alleluja, evangélium elôtti ima, -->evangélium, -->homília. 6. -->Katekumenok ekténiája (nagy ekténia). 7. Ima a katekumenekért és azok elbocsátása. II. HÍVÔK LITURGIÁJA (Az eukarisztikus áldozat) Az -->anafóra kezdete: 11. Hívek könyörgése (nagy ekténia). 12. Nagybevonulás: kerubének és felajánlási körmenet. 13. -->Felajánlás: kis ekténia. 14. -->Békecsók. 15. -->Hitvallás. Az anafóra (az ,,eukarisztikus ima'') 16. Dialógus (,,Emeljük fel szívünket''). 17. Prológus (,,Méltó és igazságos imádni az Atyát s a Fiút és a Szentlelket...). 18. ,,Szent vagy'' ének. 19. Alapítási igék (átlényegülés). 10. -->Anamnézisz. 11. -->Epiklézisz. 12. Megemlékezések a dicsôséges egyházról. 13. Megemlékezések a szenvedô egyházról (halottakról). 14. Megemlékezések a küzdô egyházról, pápáról, püspökrôl. 15. -->Doxológia. Áldozási liturgia 1. Elôkészület a szentáldozásra: a) Áldás. b) Kérô ekténia. c ) -->Mi Atyánk. d) A meghajlás imája (,,Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak'') e) ,,Szentség a szenteknek''. f ) Kenyértörés. 2. Áldozás a) A színek egyesítése. b) Áldozási vers. c) Áldozási ima. d) A celebráns(ok) áldozása (pap, diakónus). e) A hívek áldozása két szín alatt. f) Áldozás utáni ének. g) Átvonulási ének, áldás. 3. Hálaadás áldozás után a) ,,Igazhívôk'' -- a diakónus ekténiája. Elbocsátás és befejezés 1. Elbocsátás a) ,,Békével távozzunk'' (amboni ima). b) Befejezô áldás és elbocsátás. 2. Befejezés a) A megáldott kenyerek kiosztása (antidóron). b) A liturgikus öltönyök letétele. OM--AM ======================================================================== szentolvasó (rózsafüzér) • Megváltásunk történetének nagy eseményeirôl, tehát hitünk ,,titkairól'' elmélkedve szokás imádkozni a ôt. Nem liturgia ugyan, de egészében véve az imádkozót oda vezeti. A 15 titok a megváltás -->misztériumának hármas csoportosítása. A ô imádkozását a Hiszekeggyel kezdjük, majd egy -->Miatyánkot mondunk három -- >Üdvözléggyel (melyekbe Jézus neve után kéréseket illesztünk) és a kis Dicsôséggel (-->doxológia). Ezután következnek a tizedek: 10-10 Üdvözlégy, a tized elején vagy minden Üdvözlégyben a Jézus név után mondott ,,titokkal''. Minden tizedet Miatyánkkal vezetünk be és a kis Dicsôséggel zárunk. Az elsô három Üdvözlégyben Jézus neve után mondjuk: 1. aki hitünket növelje, 2. aki reményünket erôsítse, 3. aki szeretetünket tökéletesítse. Az örvendetes olvasó titkai: 1. akit te, Szent Szűz, a Szentlélektôl fogantál, 2. akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál, 3. akit te, Szent Szűz, a világra szültél, 4. akit te, Szent Szűz, a templomban bemutattál, 5. akit te, Szent Szűz, a templomban megtaláltál. A fájdalmas olvasó titkai: 1. aki érettünk vérrel verítékezett, 2. akit érettünk megostoroztak, 3. akit érettünk tövissel koronáztak, 4. aki érettünk a keresztet hordozta, 5. akit érettünk keresztre feszítettek. A dicsôséges olvasó titkai: 1. aki a halálból feltámadott, 2. aki a mennybe fölment, 3. aki nekünk a Szentlelket elküldötte, 4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett, 5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott. ,,Olvasónak'' is nevezzük, mert a Miatyánkot és az Üdvözlégyeket a rózsafüzér szemeivel számoljuk, ôseink szóhasználatával ,,olvassuk''. Rózsafüzérnek is, mert egy-egy titok szemeibôl mintegy rózsakoszorút fonunk. Szűz Mária zsolozsmájának is hívjuk, mert a 150 Üdvözlégy a 150 zsoltárra is emlékeztet. Latin neve ,,Rosarium'', vagy ,,Psalterium Beatae Mariae Virginis'', azaz a Boldogságos Szűz zsoltárkönyve. Ha -- >zsolozsma végzésére kötelezett pap vagy szerzetes súlyos beteg, vagy látása elgyengült, az illetékes egyházi elöljáró a zsolozsmázástól fölmenti és helyette a ô imáját írja elô. BL {kép} 37. ábra. Szentolvasó, rózsafüzér ======================================================================== szentségek (gör. müsztérion, lat. sacramentum) • Aô Krisztus által rendelt látható jelek, amelyek kegyelmet jelölnek és közölnek. A II. Vat. tanítása szerint az Egyház az ,,az üdvösség egyetemes sacramentuma'' (LG 48.), mivel Isten Igéjét hordozva jelenvalóvá teszi a világban az üdvösséget és az egyetemes beteljesedést eszközlô kegyelmet. A Krisztus által alapított hét szentség: a -->keresztség, -->bérmálás, -- >Oltáriszentség (-->Eukarisztia), -->bűnbocsánat szentsége, -->betegek kenete, -->egyházi rend, -->házasság. Ezek közül a keresztség, bérmálás és egyházi rend szentsége azt a különleges hatást is eredményezi, amelyet a teológia Szt. Ágoston nyomán ,,eltörölhetetlen jegy'' (character indelebilis) néven tárgyal. Ezek a ô nem ismételhetôk, mivel érvényes, de ,,nem méltó'' felvételük esetén is létrejön a szentségi jegy. A többi szentség is Krisztusnak az Egyházban jelenlévô misztériumába kapcsolja a keresztényeket, s ,,krisztusképiséget'', bizonyos ,,lelki ékességet'' eredményez (ornatus animae). A Trid. szerint a ô objektív hatékonysága azon alapul, hogy a szentségi hatás nem a kiszolgáltató vagy a fölvevô lelki állapotán múlik, ugyanis a kegyelmet a szentségi jel tartalmazza (continet). Ez a szentségi jel két részbôl áll: anyagból és alakból. Alakja (forma) avatja hatékony szó által szentségi jellé a ô anyagát (materia). Pl. a vízzel való leöntést, olajjal való megkenést (matéria) az egy idôben mondott ige (forma) teszi szentséggé. A ô a szentségi jelnek az Egyház szándéka szerint való alkalmazása során közlik hatásukat a ô felvevôjével, ha az nem vet eléjük akadályt (obex gratiae). Ilyen akadály lehet a hit, remény és bánat (attritio), illetve az -->,,élôk szentségeinél'' a megszentelô kegyelem hiánya. A ô érvényes kiszolgáltatásához a kiszolgáltatónak rendelkeznie kell a jogszerű lelki hatalommal, és meg kell lennie annak a szándékának, hogy azt cselekszi, amit a szentséget kiszolgáltató Egyház tenni szándékozik. A fölvevô személy részérôl föltétlenül szükséges az Istennel való találkozás igénylése, a felvétel szándéka. A méltó vagy gyümölcsözô felvételhez az akadályok elhárításán kívül kellô tisztelet és gondos elôkészület is szükséges. Ezért minden szentség (elsô) felvétele elôtt elôkészítést, oktatást végez az Egyház. OL ======================================================================== szentségház (lat. tabernaculum = ‘sátor’) • A ô az Eukarisztia ôrzési helye. A gótika különálló tornyocska formájában építette fel az evangéliumi oldalon (balfelôl). -- Késôbb vált szokássá a ô a fôoltárra helyezett - ->tabernákulum. A lit. ref. óta újra nagyobb szerepet kap a külön oszlopon (sztélé) álló ötvösművészeti fém ô vagy félig falba süllyesztett -->pasztofórium jellegű ô. -->Eukarisztia ôrzési helye. * 5.; (41. ábra: Templombelsô A2; 27. ábra: Oltár, A1; 23. ábra: Liturgikus térrendezés) AM ======================================================================== Szentségkitétel Az Oltáriszentség -->cibóriumban vagy -->szentségmutatóban való kitétele az oltárra vagy annak kiemelkedô helyére (szentségi trónus). A híveket az Úr jelenlétére figyelmezteti és a szentáldozásban a vele való egyesülésre hívja; ezért a ônek a misével való kapcsolatát nyilvánvalóvá kell tenni (pl. a misében átváltoztatott Szentostyát helyezzenek ki a mise után szentségimádásra). A ô alatt ugyanabban a templomban nem lehet misét tartani, tehát a lit. ref. a régi ,,szentséges misét'' megtiltotta. A ô célja az Oltáriszentségben valósággal jelenlévô Jézus Krisztus imádása. A ôt pap vagy diakónus végezheti szentségi -->áldással, ezek hiányában akolítus vagy lelkipásztori kisegítô, de áldás nélkül. A ô alatt szentírási olvasmányok, imák, énekek és szent csend váltakozhatnak egymással. A szentségmutatóval végzett ô alkalmával 4 vagy 6 gyertya égjen, a cibórium kitételekor legalább kettô. Az elôzô esetben tömjénezés is van, a másodiknál ez tetszés szerint végezhetô. AM ======================================================================== szentségmutató (monstrancia -- lat. monstrare = ‘mutatni’) • A 13. sz.-tól kezdve az Oltáriszentség imádásra való kitételének és körmenetben való vitelére szolgáló tartó, amely a reliquiariumból (ereklyetartó) alakult ki. Művészi módon díszített felsô részében átlátszó, kör alakú ostyaház van, ahol a félhold alakú lunula (lat. holdacska) tartja a Szentostyát. A felsôrészt gyakran napkorongszerűen alakítják ki, különféle eukarisztikus motívumokkal díszítik. Régi neve: Úrmutató. AM {kép} 38. ábra. Szentségmutató (monstrancia) A) Szentségmutató a 19. századból (Szentpéteri József), B) Modern szentségmutató ======================================================================== szentségtartó (custodia -- lat. custodire = ‘ôrizni’) • Az Oltáriszentség kitételére szánt nagyostyát a lunulával ellátott (-->szentségmutató) kis talpas, ostyatartóban ôrizték, amelyet a -->tabernákulumban helyeztek el. Az újabb rendelkezések megkívánják, hogy a misét követô - ->körmenetre vagy -->szentségimádásra mindig újonnan átváltoztatott nagyostyát tegyenek a -->szentségmutatóba, s így a ô használata feleslegessé válik. AM ======================================================================== szentsír Amikor a keresztesháborúk idején megszűnt a lehetôsége a jeruzsálemi Szent Sír-templomba való zarándoklásnak, egyre több templomban állítottak fel állandó kôépítmény jellegű ôt, ahol ugyanazokat a búcsúkat engedélyezték, mint a jeruzsálemi Szent Sír-templomban. A középkor szemléletességet kívánó lelkülete a Húsvét elôtti napokban ideiglenes ôt állított fel egy mellékoltárnál, ahová a nagycsütörtöki oltárfosztás után az Eukarisztiát is elhelyezték, és a nagypénteki keresztleleplezés után a feszületet is odatették. A nép a kereszthódolatot itt folytatta, megcsókolva a kitett feszületet. A barokk kor kezdte a halott Krisztus testét barlangszerűen kiképzett sírba helyezni, s az Oltáriszentséget -->szentségmutatóban, lepellel letakarva, a ô fölé tenni. Ez lett a -->negyvenórás szentségimádás kiindulópontja. A ôtól indult el a nagyszombati feltámadási körmenet. A lit. ref. rendelkezései megtiltják, hogy a -->szentségmutatóban a ô fölé kitegyék az Oltáriszentséget; a nagycsütörtöki áldoztatás után pedig ne ôrizzék az Eukarisztiát annak a -->mellékoltárnak -- >tabernákulumában, mely alatt a halott Krisztus szobrával a ôt felállítják (PS 55). Régi neve: -->Úrkoporsó. -->Húsvéti Szent Háromnap. AM ======================================================================== szentté avatás (lat. canonisatio = ‘a szentek névsorába, ,,kánonjába'' való felvétel’) • Egy vértanú vagy kiemelkedô hitvalló nyilvános tiszteletét kezdettôl fogva valamilyen egyházi hatóság engedélyezte vagy hagyta jóvá (elsôsorban a püspök vagy a -->metropolita). Eleinte ez a vértanúakták felolvasásából, a ,,felemelésbôl'' (a szentté avatandó sírjának kinyitásából és az esetleg tiszteletére emelt templomba való szállításából) állt, késôbb helyi zsinatok erôsítették meg a ôt. Ennek joga egyre inkább a pápa számára lett fenntartva. 993-ban avatta elsônek szentté az augsburgi Ulrik püspököt (†973) XV. János pápa. Az egyre gyarapodó szenttéavatási kérelmek elbírálását XIV. Benedek pápa, majd VI. Pál pápa szigorította meg, II. János Pál pápa pedig 1983. jan. 25-én kiadott apostoli konstitúciójával (Divinus perfectionis Magister) újraszabályozta a szentté avatás rendjét. Ennek elsô fokozata a boldoggá avatás. Valamelyik helyi egyház által kiemelkedô, és hôsi erényeivel kitűnô személyként tisztelt ,,Isten szolgáját'' a pápa avatja boldoggá; felolvassák az errôl szóló pápai brevét, Te Deummal, pápai mise keretében. A ô is pápai mise keretében történik, melyben a pápa kijelenti, hogy az illetô ,,boldogot'' a szentek jegyzékébe felveszi, és ünneplését az egyetemes egyházban elrendeli. Ezt a Te Deum, majd pápai mise követi, melynek -- >homíliájában a pápa a szent érdemeit méltatja. Amíg a ô eddig csak a római Szt. Péter-bazilikában történt, II. János Pál pápa több boldogot és szentet avatott azok hazájában. -->szentek tisztelete. AM ======================================================================== Szeplôtelen Fogantatás -->Mária-ünnepek ======================================================================== szerzetestemplomok A közösségbe gyűlô szerzetesek kolostoraiban központi helyet foglal el az imádság helye, a templom. A keleti kolostorokban a fôtemplom többnyire különálló épület, a középkorban Nyugaton viszont a ,,kerengô'' (quadratura) felôl szorosan egybe van építve a lakórésszel. A keleti monostorok egyik jellegzetessége a sok kis melléktemplom. A középen felépített nagy templom körül a kolostor falain belül még több kis kápolnaszerű templomocska (parakklészia) helyezkedik el, melyekre kívülrôl csak kupolájuk utal. A falakon kívül jelentôs még a temetô kicsiny temploma, amely alatt az elhunytak csontjait helyezik el, felsô szintjén pedig a haldoklókat ápolják. A papi szerzetesintézmények a helyi ordinárius engedélyével templomot építhetnek és birtokolhatnak, s ott a plébánia jogainak figyelembevételével végezhetik a szent szertartásokat (ET 611, 1215). OL--AM ======================================================================== szimbolikus betűjelek {kép} Alfa és Ómega a görög betűsor elsô és utolsó betűje. ,,Én az Alfa és Ómega vagyok, a kezdet és a vég, mondja Isten, az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendô: a Mindenható'' (Jel 1,8). E két betű tehát Krisztus- szimbólum. {kép} A görög Tau betű keresztszimbólum, mely a felsô szár nélküli keresztre hasonlít. Ezekiel 9,4-re utal, aki parancsot kap az Úrtól, hogy Tau jellel jelölje meg a választottakat: az egyházatyák a megváltás szimbólumának tartják. {kép} A görög Khi betű a Krisztus kezdôbetűje; egyben az ,,Andráskereszt'' szimbóluma. (-->kereszt) {kép} A görög Théta betű nem szimbólum, hanem Isten görög nevének kezdôbetűje (Theosz). {kép} Az Ióta és Khi görög betűk kombinációjából származó Krisztus-monogram (IHSOYS XPISTOS) ún. csillag- monogram. {kép} A Khi és Ró görög betűkbôl szerkesztett ,,XPISTOS'' monogram (Krisztus nevének kezdôbetűi), mely a legáltalánosabban elterjedt a 2. sz. óta. {kép} Elfordított Khi és Ró betűk együttesen Krisztusra és a keresztre utalnak. Az üldözések alatt a keresztények titkos Krisztus- és keresztjelként használták. {kép} Görög betűkkel Jézus neve ,,IHSOYS''. Ennek elsô három betűje Jézus nevének rövidítése. Használatát különösen Sziénai Szt. Bernardin (†1444) terjesztette. {kép} IHSOYS XPISTOS NIKA = Jézus Krisztus gyôz! Az 5. sz.- tól kezdve sok felirat tanúskodik róla, a görög liturgia az eukarisztikus kenyérre (-->proszfóra) nyomja a kereszttel együtt. {kép} ,,Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága'' (Jn 1,4) alapján a zoé (élet) és fósz (világosság) szavak Krisztusra utaló, kereszt alakban való elhelyezése a megváltás betűszimbóluma. {kép} Mária-monogram görög betűkkel: MÉTÉR THEOU = Isten anyja. {kép} Mária nevének összefont latin betűi. {kép} Tetragram = ,,négy betű''. JHVH = Jahve, az Isten héber neve, melyet Mózesnek kinyilatkoztatott, s melyet Isten iránti tiszteletbôl csak a legritkábban mondtak ki. ======================================================================== szimbólum (gör. szün-bolein = ‘összevetni’) • Az ókorban gyakran használtak két részbôl álló tárgyi ismertetôjegyet, melynek elemeit egymásba illesztve birtokosaik igazolhatták összetartozásukat. Innen ered a görög elnevezés is. Vallástörténetileg jelentôsebb lett a konkrét anyagi valóságnak a szellemi valósággal való egybevetése, s így a ôoknak is többféle jelentése alakult ki. Nem egyszerű jelek (pl. a közlekedési jelzések), hanem bonyolultabb jelentéshordozók. Ugyanakkor különböznek az allegóriától is, mely megszemélyesített, elvont eszmét jelent. A keresztény ôrendszer maradandó alapja Krisztus megtestesülése, mely által az érzéki világ analógiába állítható a szellemi világgal. Ahogyan az ókori görögök az ,,egybevethetô'' ô alapján ismerhették fel összetartozásukat, a keresztények körében középpontba került a két jelentôs ô a megváltás titkát magába foglaló -->keresztjele és a -- >hitvallás. Ezekrôl ismerhették fel összetartozásukat a keresztény közösségek tagjai. A keresztelés elôkészítésének (-->katekumenátus) jelentôs eseménye volt a hitvallás ,,átadása'' (ahol szinte titok módjára adták át ezt a ,,ô''ot). Az -->Eukarisztia vétele elôtt is így fejezik ki hovatartozásukat az Egyház tagjai, akik az apostoli vagy nikaiai-konstantinápolyi hitvallást imádkozzák el. Kétségtelen, hogy a -->szentségek anyagának is mély szimbolikus értelme van. A kenyér és bor mint emberi táplálék, a lélek természetfeletti táplálékára utal, a keresztségben a víz az élet, a tisztulás ôa. A -->krizma a felkenésre, a Lélek kenetére utal, az -- >olaj a gyógyítás ókori anyaga, a lelki gyógyulásra utaló ô. A liturgia ezeken kívül számtalan más ôot is használ (pl. hamu, kézmosás, lábmosás, gyertya stb.), melyek a közvetlen tárgyi értelmüknél távolabbra, természetfeletti valóságra utalnak. Az ÓSZ-i és ÚSZ-i Szentírás, az Egyház liturgiája és a -->szakrális művészet nagyon gazdag ôokban. Az antik világ képszerű nyelve ezeket állandóan használta, képzôművészetben alkalmazta. Ezt a nyelvet a ma emberének újra meg kell tanulnia, hogy hitének ne csak elvont tételeit ismerje, hanem a ôok, jelképek világát megértve, azokat egzisztenciálisan is átélje.; (40. ábra: Szimbólumok) AM--OL {kép} 40. ábra. Szimbólumok A) Szem háromszögben: Szentháromság-, Isten-szimbólum. B) Hal, amelynek görög IKHTHÜSZ nevét, rövidítésnek értelmezve, így oldották fel: Jészuosz Khrisztosz Theou Hüiosz Szótér = Jézus Krisztus, Isten Fia, Üdvözítô. Hal kenyeres kosárral = Eukarisztia. C) Isten Báránya = Jézus Krisztus. D) A Jel 4,7-ben szereplô négy ,,élôlény'' Ez 1,10-re utaló leírása alapján átvitt értelmű evangélista szimbólumok: 1. Szárnyas ember = Szt. Máté, szárnyas oroszlán = Szt. Márk, szárnyas tulok = Szt. Lukács, sas = Szt. János szimbóluma. E) Kígyó = a Sátán, a bűn gyümölcsével és a kereszttel, mely legyôzte hatalmát. F) Pelikán, mely saját vérével táplálja kicsinyeit = Krisztus, Eukarisztia. G) Galamb = Szentlélek. ======================================================================== szkóla (ógör. szkholé = 1. ‘oktatásban részesülôk csoportja’, 2. ‘iskola’) • 1. A liturgikus éneket irányító képzettebb vagy biztosabb hangú énekesek csoportja. Szerepüket az LK valódi értelemben vett liturgikus ténykedésnek minôsíti, s ajánlja, hogy az Egyház, megfelelô intézmények életre hívásával is gondoskodjék képzésükrôl (LK 29, 115). A zeneszerzôket pedig arra inti, hogy műveik megírásakor a csak kisebb feladatok megoldására képes ôkra is legyenek tekintettel. 2. Schola Cantorum. A 4. sz.-tól a nagyméretű bazilikák és a gyakori körmenetek nagyobb hangerôt, az ünnepélyesebb szertartások egyre avatottabb éneklést követeltek. Az énekesek megfelelô képzésének és utánpótlásának biztosítására létesült a 4. sz.-ban Rómában Damasus pápasága alatt a Schola Cantorum (énekiskola). A már jogi státussal rendelkezô intézmény végleges formáját Nagy Szt. Gergely adta meg, aki az ott folyó munka anyagi alapjait is biztosította. A karoling korszakban a római Schola Cantorum mesterei alapították a nagy hírű, messze földrôl látogatott énekiskolákat Metzben és Rouenban. A római Schola Cantorum egyre egyetemesebb hatását biztosították a metzi példára egymás után létesülô újabb énekiskolák (Párizs, Chartres, Nevers stb.). A -->gregorián ének hanyatlása maga után hozta a római Schola Cantorum hanyatlását is. V. Orbán pápa hivatalosan is megszüntette működését (1370). A Schola Cantorum szellemi utódjának tekinthetjük a Szt. X. Pius által életre hívott Istituto Pontficio di Musica Sacra-t (1911). 3. A lit. ref. során hazánkban is egyre több ô alakul; kiemelkedik közülük a Schola Hungarica, amely európai tekintélyt vívott ki magának. Liturgikus énekeiket nemcsak a szent szertartások szolgálatába állítják, hanem a -->magyar gregoriánumot hangversenyekkel és hanglemezekkel a legszélesebb körben is ismertté teszik. -->Ceciliánus mozgalom. BP--VI ======================================================================== szobor Olyan képzôművészeti alkotás, amely vagy körkörösen, vagy egynézetbôl plasztikusan ábrázol egy személyt vagy tárgyat. Az ábrázolás lehet naturális vagy szimbolikus. Az ÓSZ parancsa nagyon határozott: ,,Ne csinálj magudnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt'' (Kiv 20,4). Amint a láthatatlan Krisztus képmása megjelent a földön Krisztusban (Kol 1,15), az ÚSZ-i Isten népe szabadnak érezte magát arra, hogy ne csak sík felületű -->képen, hanem ôban is ábrázolhassa Krisztust és más szent személyeket. Már a katakombákból ismert a Jó Pásztor szimbolikus Krisztus-szobra. A síremlékeket nagyon gazdagon borítják üdvtörténeti eseményekre utaló domborművek. Kedvelt műfaj volt Keleten és Nyugaton egyaránt a 10. sz. körül az elefántcsont dombormű, mellyel püspöki trónszékeket és sok egyéb vallásos tárgyat díszítettek. Igen gazdag a középkori bronzkapuk relief ábrázolása (Augsburg, Hildesheim, Verona stb). Késôbb a kôfaragás lépett elôtérbe, és a templomok kôszobrokkal való díszítése értékes művészi gazdagságot ért el különösen a gótikában (feszületek, szentek, angyalok stb.). A barokk kor színes, aranyozott szobrai sokszor színpadiassá tették a templombelsôt. -- Amíg a keleti egyház nem helyez el templomaiban szobrokat, addig a nyugati rítus templomaiban továbbra is megengedett ôk felállítása. Liturgikus és esztétikai követelmény, hogy csak mérsékelt számban legyenek, és elrendezésük megfeleljen az ábrázolt személyek üdvrendben betöltött szerepének (RMÁR 278). AM ======================================================================== szószék Az igehirdetés eredeti helye a püspök -->katedjára, majd az -->ambó volt, melyet sokszor egybeépítettek a kancellussal, a -->szentélyzáró ráccsal. A kolduló rendek megjelenésekor, a 13. sz.-tól a nagy hatású prédikációkat a templom oldalfalára vagy egyik oszlopára erôsített, meglehetôs magasságban elhelyezett ôrôl mondták. Kosár alakú, díszesen kiképzett, mellvéddel körülvett hely, melyet szintén gazdagon díszített hangvetô-tetô zárt le. A lit. ref. az igeliturgia és homília helyét az -->ambóban jelölte meg, ezzel a ônek többnyire csökkent a funkciója. A ôet az értékes templombelsô-berendezésbôl nem szabad eltávolítani. * 5.; (Ábra: -->templombelsô, 5.) AM ======================================================================== sztichira (gör. sztichéron, szláv: sztichiri = ‘énekvers’) • Az ünnep titkát, a heti nap liturgikus gondolatát vagy a napi szent erényeit magasztaló ének, amelyet rövid zsoltárversre (sztichosz) énekelnek. Rendszerint az esti (-->vecsernye) és hajnali istentiszteleten (-->utrenye), litiában és a ,,királyi imaórákban'' fordulnak elô. A zsolozsmán kívül sok más istentiszteletben, szertartásban szerepelnek, az ezeknek megfelelô tartalommal. Dallamuk a nyolc alaphang (tónus) és a különbözô, ún. mintadallamok szerint sokféle lehet. OM ======================================================================== szubdiakónus (lat. gör. = ‘alszerpap’, a keleti egyházban: hypodiakonosz) • A -- >kisebb rendek és a -->diakónus közt elhelyezkedô, a 12. sz. óta egyházjogilag a nagyobb rendek közé tartozó szolgálat, melynek tagjai a -->zsolozsma mondására és Nyugaton a cölibátusra voltak kötelezve. Feladatuk volt a -->szentlecke felolvasása. Felszenteléskor a ô felvette liturgikus ruháját, a tunicellát (-->tunika), mely az idôk során teljesen a -->dalmatikával lett azonos és a -->manipulust. VI. Pál 1972. aug. 15-én kelt ,,Ministeria quaedam'' apostoli levelében a szubdiakonátusban inkább liturgikus szolgálatot, mint az egyházi rend egyik fokát látja, és feladatát a továbbiakban az -->akolítusnak és a - ->lektornak adja át. Ezzel a római egyházban megszűnt a ô rendje. AM ======================================================================== szuffragáneus (lat. suffragium = ‘szavazati jog’) • A püspök és egyházmegyéje ôa annak a -->metropolitának, akihez tartozik. Pl. a gyôri püspök ôa az esztergomi metropolita-érseknek. AM ======================================================================== tabernákulum (lat. tabernaculum = ‘kis sátor’) • Szekrényke alakú szentségház, különösen a Trid. óta, amelyben a fôoltáron az Eukarisztiát ôrizték. Gyakran imádó angyalok és szentek szobrai veszik körül, közelében -- >örökmécses ég. Az RMÁR rendelkezését lásd: Eukarisztia ôrzési helye. * 5.; (Ábra: -->Eukarisztia ôrzési helye, 3, 4.) AM ======================================================================== taláris -->reverenda ======================================================================== Tamás, Szt. -->apostolok ünnepei ======================================================================== Tantum ergo (Tantum ergo Sacramentum, lat. = ‘Azért ezt a nagy Szentséget’) • Az -->úrnapi -->Vecsernye -->himnuszának (Pange lingua, szerzôje Aquinói Szt. Tamás egyháztanító) 5. és 6. versszakát ünnepélyesebb -- >szentségkitétel alkalmával éneklik (szentségi körmenet; szentségi áldás, szentséges litánia), ma már leginkább magyarul (,,Azért ezt a nagy Szentséget'', vagy az Éneklô Egyház változata szerint Babits művészi fordításában: ,,Méltó ezt a nagy Szentséget''). A hívek jó része még latinul is tudja énekelni. Két gregorián dallama is közismert: a dór és a frig. Használata az egyes magyar egyházmegyékben nem teljesen egyöntetű: van, ahol a két versszakot összefüggôen, van, ahol különválasztva éneklik. Éneklésüket párvers és könyörgés követi. A szöveg számos komponistát ihletett énekkari feldolgozásra is. BP ======================================================================== technikai eszközök (felhasználása a liturgiában) • ,,Gondoskodni kell arról, hogy a hívek a papot, illetve a segédkezôket ne csak láthassák, hanem a mai ô segítségével könnyen hallhassák is'' (RMÁR 273). E rendelkezés nemcsak lehetôvé teszi, de meg is kívánja a nagyobb vagy rossz akusztikájú templomokban elektronikus hangosítási módszerek alkalmazását, hogy a liturgikus ima és az igehirdetés mindenütt jól hallható legyen. Ennek általánosan elterjedt módja mikrofonok, és a templomtérben hangfalak felállítása. Veszélye, hogy ezeknek és tartozékaiknak látványa nem illeszkedik be esztétikusan a liturgikus környezetbe. Tehát amennyire lehetséges, el kell ezeket rejteni. Alkalmas hangosítási mód a vezetéknélküli mikrofon, amely egyrészt a celebráns szabad mozgását nem gátolja, másrészt észrevétlenül feltehetô a liturgikus öltözetre. A ô közé tartozik a vetítôgép, melynek segítségével -- lehetôleg valamelyik üres falfelületre -- kivetíthetôk a mise énekei és közösen mondott imái. Ezt kellô érzékkel adott esetben képmeditációra is fel lehet használni (különösen gyermekmisén). -- Nem helyeselhetô a hangszalagra rögzített orgonajáték és énekvezetés. Kántor hiányában a csendben imádkozott mise nem egyszer elmélyültebb részvételre ad lehetôséget, mint a napjainkat elárasztó gépzene. Viszont a hangszalagra rögzített templomi szertartások, igehirdetés és lelkigyakorlatok eljuttatása betegekhez vagy a részvételben akadályozottakhoz, jó módja az apostolkodásnak (magnós misszió). Újabban képmagnóra (videókazettára) rögzített szertartások (keresztelô, esküvô, egyházi ünnepségek stb.) a késôbbi évek folyamán hasznosan emlékeztetnek egy ünnepi eseményre. -- Minden esetben a ô használatánál a szent hely és cselekmény méltóságát nem veszélyeztetô önmérsékletre, finom tapintatra és jó liturgikus érzékre van szükség. -->tömegkommunikációs eszközök. AM ======================================================================== Te Deum (lat. ‘Téged Isten, ti. dicsérünk’) • 1. Latin nyelvű, a Szentháromságot dicsérô himnusz. A hagyomány a 9. sz.-tól Szt. Ambrusnak és Szt. Ágostonnak tulajdonítja szövegét. Szerzôsége ma is vitatott. Mivel ez a himnuszforma szokatlan a latin irodalomban, ezért ôsi görög eredetét tételezik fel. Gregorián, magyar gregorián és népének változata ismeretes. Ünnepi alkalmakkor hálaadásként énekli a hívek közössége. Vasárnapokon és fôünnepeken a -->zsolozsmában is imádkozzák. A zeneirodalom is számos híres ôot ismer (pl. Kodály: Budavári Te Deum). 2. Jelentôs események befejezését is ônak nevezik, amelyhez hozzátartozik a ô éneklése is (pl. iskolai és polgári év végén; lelkigyakorlatok befejezésére). VI ======================================================================== temetés A temetkezésnél az elsô keresztények számos zsidó és antik szokást megtartottak: földbe temették halottaikat, halotti tort ültek a halál után 3., 7. és 30. napon, valamint a halál évfordulóján (-->agapé), amikor a halott sírjánál összegyülekeztek. A 2. sz.-tól a római keresztények e halotti agapét eukarisztikus ünnepléssel kötötték össze. A pogányok fekete gyászszínét fehérrel váltották fel, mert nem úgy szomorkodnak, mint akiknek nincs reménységük (1Tessz 4,13). A sirató asszonyok keserves énekei helyett örvendezô zsoltárokat énekeltek, Keleten -->Alleluját is. A középkorban a ônél elhalványult a feltámadás reményének öröme és a ,,Harag napjának'' félelmetessége töltötte el a híveket. Ez hatott a liturgikus szövegekre is. A halottakért mondott ima, az értük felajánlott -->gyászmise elôtérbe került. Az újkorban pedig a ô ünnepi külsôségeinek ,,osztályokra'' sorolása révén kerültek egyre távolabb a -->húsvéti misztérium örömétôl. Az LK 32. ezt gyökeresen eltörölte: ,,A szertartásokban és az ünnepélyes külsôségekben ne legyenek tekintettel se magánszemélyekre, se társadalmi állásra... Kivételt csak azok a megkülönböztetések képeznek, amelyek a ... felszentelésen alapulnak''. S azt kívánja, hogy ,,a temetés szertartása fejezze ki világosabban a keresztény ember halálának jellegét, alkalmazkodjék jobban az egyes területek adottságaihoz és hagyományaihoz, még a liturgikus színben is'' (LK 81). Ez utóbbi arra utal hogy a ôi szertartáson és ôi misében használható a lila szín (gyermekeknél a fehér) a fekete helyett. Az MKPK által kiadott (1977) Temetési Szertartáskönyv (Ordo Exsequiarum) felhasználja az LK 81-ben adott lehetôséget a helyi szokások figyelembe vételére. A temetési szertartás felépítése a latin rítusban a következô (kétállomásos temetésnél): I. Állomás: A ravatalozónál l. Köszöntés és keresztvetés. 2. Bevezetô szavak (együttérzés kifejezése). 3. Kezdôének. 4. Igeliturgia: a) Olvasmány. Szentlecke és válaszos ének (tetszés szerint). b) Evangélium. c) Rövid homília vagy ima a megholtért. 5. Végsô ajánlás és búcsúvétel. 6. Ének, világi gyászbeszéd (tetszés szerint). 7. A gyászmenet indítása. 8. Útközben: ima és ének. II. Állomás: A sírnál 1. A sírhely megáldása (minden temetésnél). 2. Szenteltvízhintés sírra és koporsóra, és tetszés szerint tömjénezés. 3. A koporsó sírba helyezése, hantvetés a koporsóra. 4. Elhantolás -- közben hitvallás és egyetemes könyörgések. 5. Befejezô ének. Ugyancsak kétállomásos a megkeresztelt és keresztségre készülô gyermek ôi szertartása. A TEMSZ különféle szentírási szakaszokat, ima- és énekváltozatokat is tartalmaz. ,,A Magyarországi Katolikus Egyház Urnatemetési Szabályzata'' (1988) az Apostoli Szentszék 1963. júl. 5-én kiadott rendelkezése (Instructio Sancti Officii de cadaverum crematione) értelmében megengedi a katolikus hívek számára is a halotthamvasztást, amennyiben a halott még életében nem azért kérte, hogy a hamvasztással az örök életbe és a feltámadásba vetett hitét megtagadja. Ugyanez az Urnatemetési Szabályzat elôírja a hamvasztást követô szertartás rendjét is. Ha a holttestet hamvasztás elôtt felravatalozzák, akkor az elsô állomást kell elvégezni a TEMSZ-ból, az urna elhelyezésekor pedig a másodikat. Ha csak az urna elhelyezésekor végeznek szertartást, ott kerüljön sor az egész gyászszertartásra. Ha a hozzátartozók a hamvak szétszórását kérik, a szertartást a lelkipásztor a szétszórás elôtt fejezze be, majd a helyszínrôl távozzék. * 19. A -->bizánci rítusú temetésben fokozottan érvényre jut a föltámadás örömhíre. Az egész szertartás a reggeli zsolozsma rendjét tartotta meg: ezt tükrözi az a helyi szokás is, hogy az 50. zsoltár mellett helyenként még a nagy dicsôítést (-->doxológia) is eléneklik a szertartás végén. A föltámadásról szóló evangéliumi szakaszok után a holttestet fejjel kelet felé helyezik a sírba, amit a pap keresztjellel pecsétel le. Húsvét fényes hetében a feltámadás örömét tükrözô húsvéti énekekkel és fehér liturgikus öltözetben temetik el az elhunytakat. A temetés utáni harmadik, kilencedik és negyvenedik napon szokás megemlékezést végezni (-->Szent Liturgia, pannüchida, -->parasztász), amellyel egyes keleti népeknél ma is együtt jár a közös étkezés (kolüba). AM--OL ======================================================================== temetô (gör. coemetorium = ‘alvók helye’, népies régi elferdítéssel ‘cinterem’) • Az ember természetéhez tartozik, hogy halottait eltemeti. Az ÓSZ-i és ókori törvények csak a város falain kívül engedték meg a temetkezést. A római jog elismerte különféle temetkezési társulatok (collegium funerale) létezését, és ezeket a keresztényekre nézve még az üldözések alatt is tiszteletben tartották. Így alakulhattak ki Róma és az ókori városok környékén a keresztények közös temetkezési helyei, melyeket lefelé mélyített folyosókkal bôvítettek, ha oldalirányú terjeszkedésre már nem volt lehetôség (-->katakomba). Különösen tisztelték a neves vértanúk sírjait, és szívesen temetkeztek azok közelébe. Ez már a szentek közösségének a hitét tükrözi. Az ókori temetôi ábrázolások és szimbolikus képek Krisztusra, a feltámadásra és az örök életre utalnak. A városokon kívüli temetkezés törvénye lassan megszűnt, és a kora középkortól fogva a templomokba, azok -- >elôcsarnokába, -->altemplomokba vagy a templomok köré temetkeztek. Ez ismét kidomborította a szentek közösségének hitét. A sírokat kereszttel jelölték meg a megváltottság jeleként, a ôket pedig a középkortól fogva megáldották. Az Egyház jelenleg is a ,,szent helyek'' között tartja számon a hívek temetkezésére szánt és megáldott ôket (ET 1205). Ahol lehetséges, legyenek az Egyháznak saját temetôi, vagy a világi temetôkben, ahol ez megvalósítható, az elhunyt híveknek szánt részek. Mindezeket meg kell szabályszerűen áldani (CE 1054--1069). Ha a püspök nem áldhatja meg a temetôt, akkor a temetés alkalmával minden egyes sírhelyet külön áld meg a temetô pap (Temetési Szertartáskönyv 41. és párh.), valamint a szabadon választható 254--256. pont formája szerint. Ha a ô egészben vagy részben az Egyház tulajdonában vagy kezelésében van -- de ha van lehetôség, a világi temetôkben is --, állítsanak fel közös temetôi keresztet. A katolikus hívek jelöljék meg sírjukat a kereszt jelével. Vigyázzanak a temetô tisztaságára, rendjére és a szent helynek kijáró tiszteletre. A hívek a temetés után egy idôvel gyakran készíttetnek a sírhalom helyére új síremléket. Ezt is meg lehet áldani a Temetési Szertartáskönyv 357--364. pontja szerint. Templomban ne temessenek el holttestet, kivéve a római pápát, bíborost vagy megyéspüspököt a saját templomában (ET 1242). A tilalom kizárólag templomokra vonatkozik, nem a kápolnákra, sem a szó szoros értelmében templomként nem működô altemplomokra és kriptákra (ET 1242. lábjegyzet).* 2. AM ======================================================================== templom 1. A ô az istentiszteletre összegyülekezett közösséget befogadó épület. Szemben az ÓSZ-i és antik pogány ô fogalommal, az ÚSZ-i ô nem az Isten vagy istenség ,,lakóhelye'', ahová csak a papság léphet be, míg a nép a ô elôtt szemléli az istentiszteletet. Jn 2,19-21 szerint az ÚSZ ôa maga Jézus Krisztus, ,,kiben az Istenség teljessége lakozik'' (Kol 2,9). Az Ô személyéhez kapcsolódva épül a hívek közössége az Úr szent ôává (Ef 2,20--22; 1Kor 3,16--17 stb.). Az Egyház élô közössége, az Eukarisztia liturgiája teszi magát az épületet is Isten ôává. 2. Az üldözések alatt a keresztények magánházakban végezték a -- >kenyértörésnek nevezett eukarisztikus liturgiát. 313-ban polgárjogot nyert a keresztény templomépület, mely azóta a történelem művészeti stílusváltozásait átvéve mégis minden korban tükrözi az Egyház önmagáról alkotott képét. (Fôbb templomépítészeti stílusok: bazilikális, bizánci, román, átmeneti, gótikus, reneszánsz, barokk, rokokó, klasszicista, romantikus, eklektikus, szecessziós, modern). 3. A ô részei az elsô -->bazilikáktól napjainkig nagyjából azonosak. Az oltártér a papság által ünnepelt liturgia helye: a II. Vat.-ig a -- >szentély, azóta ismét az ôsi elnevezéssel a -->preszbitérium. A hívek a -->hajóban foglalnak helyet, a bejárathoz csatlakozik a ô -->elôtere, kb. a 10. sz. óta az egy vagy több -->torony. A liturgikus edények, szerek és öltözetek ôrzését, a szertartásokra való felkészülést a -- >sekrestyében végzi a papság. A ô fontos része az -->Eukarisztia ôrzési helye és a -->baptisztérium. 4. Egyházjogilag a templomoknak bizonyos rangjuk van. A római öt és az assisi két patriarkális bazilika mellett az Egyház jelentôsebb templomai basilica minor (= kis bazilika) rangot kaptak. A püspöki ô a -->székesegyház (katedrális, dóm), az egyházközségek ôa a -- >plébániatemplom. Ez- után következnek a lelkész vagy templomigazgató által vezetett nyilvános ôok, -->szerzetesi templomok, nyilvános és magán-házi -->kápolnák. (-->bazilika) 5. Az új ôot mielôbb szenteljék fel vagy legalább áldják meg (vö. ET 1217. -->templomszentelés). ,,Minden templomnak legyen címe (titulus, patronus), melyet a ô felszentelése után nem lehet megváltoztatni'' (ET 1218). (-->templom címe.) ,,A templomba való belépésnek a szent szertartások alatt szabadnak és ingyenesnek kell lennie'' (ET 1221). ,,Hacsak súlyos indok nem gátolja, az a ô, melyben a legszentebb Eukarisztiát ôrzik, legalább naponta néhány órán át álljon nyitva a hívôk számára, hogy imádkozhassanak a Legszentebb elôtt'' (ET 937). * 17. AM {kép} 41. ábra. Templombelsô Felsô ábra: Hagyományos templombelsô. A) Szentély: 1. fôoltár, 2. szentségház (tabernákulum), 3. oltárkép, 4. oltárépítmény. B) Hajó: 5. szószék. C) Kápolna, 6. mellékoltár. D) Oratórium. E) Sekrestyebejárat. F) Oldalkarzat. Alsó ábra: Korszerű preszbitérium lehetséges példája: 1. szembenézô oltár, gyertyatartókkal és díszítéssel, 2. ambó, 3. papi szék, 4. oltárkereszt, 5. asztalka, 6. a segédkezôk ülôhelye. ======================================================================== templom címe (titulus, patrocinium) • Minden templomot egy hittitok vagy egy szent tiszteletére szentelnek fel. Ha egy hittitok a templom címe (pl. Szentháromság, Szentlélek, Jézus Szíve, Szent Kereszt, Jó Pásztor stb.), akkor ezt a templom titulusának nevezzük. Ha pedig egy meghatározott szent a templom védôszentje (patrónusa), akkor beszélünk patrociniumról. A ôének ünnepe a templombúcsú, amely a templom felszentelésének (dedicatio) évfordulójával együtt az illetô templom két -->fôünnepe. E napokon a hívek a szokásos feltételek mellett teljes -->búcsút nyerhetnek (még abban az esetben is, ha a ônek ünnepét a rákövetkezô vasárnapra helyezik át), és a templom papsága fôünnepként mondja a zsolozsmát. Illô, hogy a misét is e két napon kellô ünnepélyességgel végezzék. * 17. AM ======================================================================== templomi padok és székek A barokk korig a templomokban alig fordultak elô. A nép nagyrészt állt vagy térdelt a mise alatt. Az idôsebbek részére a fal mellé lócákat tettek. Csak a püspöki -->katedra és a -->stallumok álltak a szentélyben és a kóruson. A barokk templomban a kor stílusának megfelelô padokat állítottak fel térdeplôkkel, francia, olasz templomokban inkább székeket, térdeplô-székeket. Az RMÁR 273. úgy rendelkezik, hogy helyes, ha székek vagy padok állnak a hívek rendelkezésére. A belsôépítész feladata olyan ülôhelyeket tervezni, ahol fárasztó testtartás nélkül lehet ülni, állni és térdepelni. Új templomokban sok helyütt szívesen veszik a szabadon elrendezhetô székeket a nagyon statikus padok helyett. A görög katolikusok is bevezették a ô használatát, az ortodox templomokban azonban továbbra is csak a falak mentén vannak ülôhelyek a betegek és öregek részére. -- >hajó. AM ======================================================================== templomszentelés (lat. dedicatio ecclesiae) • Nagy Konstantin császár uralkodása alatt vált szokássá, hogy a templomépületeket ünnepélyes formában adták át rendeltetésének. Ez az elsô eukarisztikus ünneplés alkalmával történt. A pogányoktól használatba vett templomok esetében a templom falait -- >szenteltvízzel hintették meg. Ha pedig vértanúk ereklyéit helyezték el, azokat ünnepélyes körmenetben hozták, majd elhelyezésük után az -- >Eukarisztia ünneplése következett. A legrégibb ôi forma a napi könyörgés elôtt három könyörgést írt elô. 1. A bizánci liturgiában a keresztény templom akkor vált szent hellyé, amikor a püspök vezetésével az elsô -->Szent Liturgiát végezték el benne. Az egyházjog már az alapkôletételt is komoly feltételekhez kötötte, s az épülô templom fô alkotórészeit elôre meghatározta. Az -- >oltárt annak a -->szentnek az -->ereklyéjére helyezték, akinek tiszteletére az új épületet szentelték. Hajdan az -->oltárterítôk ünnepélyes elhelyezése után egész éjszaka -->virrasztást tartottak, majd reggel szenteltvízzel hintették meg az épületet. Az oltárt -- >olajjal (müron) történô megkenés után felszerelésével együtt megtömjénezték. A keleti templomszentelés fontos része a körmenet után az -->antimenzion és az Evangélium elhelyezése az oltáron. 2. A nyugati ô szertartása is az alapkô letételével kezdôdik. Körmenetileg vonulnak az építés helyére, melyet az alapkôvel együtt az -->igeliturgia után megáldanak. A szertartás befejezô könyörgéssel zárul. A tulajdonképpeni ô a misével együtt a következô módon történik: Körmenetben érkeznek az -->ereklyékkel az új templomhoz, ahol a bezárt ajtók elôtt a hívek képviselôi és az építôk a templom kulcsát átnyújtják a szentelô püspöknek. Majd bevonul a templomba, és szenteltvízzel hinti meg elôször a híveket, hogy bűnbánatra intse, és keresztségükre emlékeztesse ôket, ezután meghinti a templom falait. Az igeliturgia (hívek könyörgése helyett a Mindenszentek litániája) után az ereklyék elhelyezése, a szentelési imádság, az oltár felszentelése és a falak tizenkét helyen krizmával való megkenése következik. Ezek után kerül sor az Eukarisztia ünneplésére, amely szorosan hozzátartozott a ôhez, saját miseszöveggel, prefációval és olvasmányokkal. A templomban rendszerint 12 kereszttel jelzik azokat a helyeket, ahol a püspök krizmával megkente a falakat. -- A ô egyszerű formája a templom benedikálása, amelyet misézôhelyek használatbavétele elôtt a püspök vagy az általa megbízott pap végez el. * 17. A ô évfordulóját a templom papsága és hívei minden évben fôünnepként tartják (anniversarium dedicationis ecclesiae). -->évfordulók, -- >búcsú. OL--VI ======================================================================== templomtorony A román stílusban a 10. sz.-ban jelennek meg elôször a templomok mellé épített tornyok, valószínűleg elôbb védelmi célból, késôbb a harangok elhelyezése végett. Számukat kettôre, háromra, négyre is emelték. A románból a gótikába forduló átmeneti stílusú ciszterci építészetben és kolduló rendek templomainál eszmei okokból lemondtak a toronyépítésrôl, és csak a tetôgerincen ülô ,,huszártornyot'' alkalmazták. A gótikától kezdve magasságban és kiképzésben egyre inkább reprezentatív jelleget nyer a ô, meghatározó jelleget adva a város- vagy településképnek. A ôban helyezik el a -->harangokat. A különálló harangtornyot ,,kampanilének'' nevezik. Az újkor óta gyakran nagyméretű órát, esetenként harangjátékot is szereltek rá. A toronysisak rendkívül változatos formákkal zárja a ôot. A katolikus ô csúcsán hagyományosan kereszt áll. A modern templomépítészetben elvi és anyagi okokból egyaránt kérdésessé válik a ô szerepe, és új templomoknál azt sokszor elhagyják. AM ======================================================================== Teofánia és Epifánia (gör. theophania és epiphaneia -- ‘Istennek valamilyen alakban való megjelenése’) • Vallástörténetileg igen jelentôs szó a görög ,,epiphaneia'', amely az istenség megpillantására, kinyilvánulására utal. Az Egyházban a Teofánia eredetileg a dec. 25-én ünnepelt Karácsonyt, késôbb pedig a jan. 6-án ünnepelt Vízkeresztet is jelentette. A keleti egyházban a jan. 6-i Úrjelenés a húsvéti ünnepkör mellett a -->liturgikus év legôsibb ünnepei közé tartozik. Alexandriában már a 2. sz. végén ünnepelték Krisztus megtestesülését azon az éjszakán (január 5--6.), amikor az ottani pogányok a ,,szűztôl'' (Koré) született világidôt (aión) ünnepelték. A január 6-án tartott -->vízszentelésnek is volt hasonló elôzménye: a Nílus áradásának éjjelén fáklyás menetben vonultak az egyiptomiak a folyóhoz, hogy annak vörösre színezôdô vizébôl merítsenek maguknak. Ez adhatta az ösztönzést a keresztényeknek arra, hogy a kánai menyegzô csodájára emlékezzenek. Jeruzsálemben viszont csak Krisztus születését ünnepelték jan. 6-án, úgyhogy itt nem volt -->vízszentelés. Betlehemben a születés barlangjában tartottak éjszakai virrasztást, majd a liturgia után himnuszokat énekelve vonultak föl a szent városba. A Teofánia (Úrjelentés) ünnepét ma is éjszakai virrasztás elôzi meg tizenkét olvasmánnyal. Jan. 5-én már a királyi imaórákat végzi a bizánci egyház, s az ünnep sajátos szertartásaként végzi a vízszentelést. -->Vízkereszt. OL ======================================================================== terménybetakarítási hálaadás -->évnegyedes idôk ======================================================================== testtartás (a latin rítusban) • 1. Állás, az ember legsajátosabb ôa. Kifejezi egy magasabb lény (személy) elôtti tiszteletet, az örömet, a készséget a figyelemre és engedelmességre, az (ôrségben) a virrasztást. A fiatal kereszténység az ima és az istentiszteleti összejövetel természetes ôának tartotta az állást. Ezért az elsô évezred -->Eukarisztikus istentiszteletét állva ünnepelték (,,Hálát adunk. . ., hogy színed elôtt állhatunk'', 2. eukarisztikus ima). Nyugaton az állás lassan a celebránsra és a segédkezôkre korlátozódott, míg a hívek a templomba kerülô padokban ültek vagy térdeltek. Ma az MKPK rendelkezése szerint (mely sokban eltér más országok gyakorlatától) állunk a bevonulásra, a bűnbánati szertartásra, az evangéliumra, a hitvallásra, a hívek könyörgésére, a Miatyánkra és az elbocsátásra. 2. Térdhajtás, térdelés. A térdelést, sôt annak legalázatosabb formáját, a leborulást Krisztus is gyakorolta (Mk 14,35; Lk 22,41). A térdhajtásban az ember Isten elôtti kicsinységét, imádását, bűnbánatát fejezi ki. A (jobb lábbal a térdet földig érintô) térdhajtással az -- >Eukarisztia elôtt fejezzük ki imádásunkat. Térdhajtással köszöntjük -- >Nagypénteken a keresztet is, de itt az imádás a kereszten értünk önmagát feláldozó Megváltónak szól. Két térddel térdelünk a misén az átváltoztatás és Úrfelmutatás alatt. A térdelés a bűnbánatot fejezi ki a bűnbánat szentségénél, a gyónás alatt (nem szükségképpen, mert más testhelyzetben is lehet gyónni, de lehetôleg le kell térdelni a bánatimára és a feloldozásra). A térdelés leginkább a magánimák, szentségimádások stb. ôa. Keleten a térdhajtás helyett mély meghajlás szokásos -->keresztvetéssel. 3. Teljes testtel való leborulás szerepel a nagypénteki szertartás elején, az -->egyházi rend szentsége és az -->apátbenedikálás alkalmával a -->Mindenszentek litániája alatt. 4. Gesztusok, vagyis kézzel végzett mozdulatok alkalmasak arra, hogy a test is kifejezze a lelki magatartást. Az ima gesztusa általában az összetett, összekulcsolt kéz; a pap a praesidentialis, elöljárói imákat (-->ima) kitárt kézzel imádkozza. További gesztusok: mellverés (bűnbánati jel), kézfeltétel (szenteléseknél), -->keresztvetés, -- >áldás, -->eskü. 5. Járásmódja a liturgiában a ,,vonulás'', egyenletes, nem sietô, nem elhúzott, hátra sohasem lépô mozgás. A -->körmenetben részt vevôk egymáshoz igazodnak. 6. Meghajlás. -- Megkülönböztetünk fejhajtást és meghajlást: a) fejet kell hajtani (inclinatio capitis), midôn a három isteni személyt együtt említjük, továbbá Jézus, Szűz Mária és annak a szentnek nevénél, akire emlékezve végezzük a misét; b) meghajolunk (inclinatio corporis, seu profunda) az oltár elôtt, ha nincs rajta tabernákulum Oltáriszentséggel; a ,,Tisztítsd meg (Munda cor) és az ,,Alázatos lélekkel'' (In spiritu humilitatis) könyörgések alatt; a Hiszekegyben a ,,Megtestesült'' (Et incarnatus est) szavaknál; a római kánonban a ,,Mély alázattal'' (Supplices) kezdetű szakasznál; ugyanúgy hajol meg a diakónus, amikor áldást kér az evangélium olvasása elôtt. Ezenkívül: a pap meghajol, de csak kevéssé, amidôn az átváltoztatás szavait mondja (RMÁR 234). 7. Ülés a befogadó és figyelmes hallgatás ôa. Már az ApCsel 20,9 is tanúsítja, hogy a hívek ültek az ige hirdetése alatt. A mise alatt a hívek ülnek, amikor a rendelkezés nem kívánja meg a felállást vagy a térdelést. Régen szokásos volt, hogy a püspök a -->katedrájáról, a pap szószékrôl ülve hirdette Isten igéjét. AM ======================================================================== tevékeny részvétel (lat. participatio actuosa) • A tudatos ô a liturgiában: a misén, a szentségek vételében, a zsolozsmában, a szent idôk megünneplésében azt jelenti, hogy a hívek az imákra és szertartásokra odafigyelnek, azokat megértik, feleletekkel, -->akklamációkkal válaszolnak, és mindazt végzik, ami a dolgok természete és a liturgikus szabályok szerint rájuk vonatkozik. Ide tartoznak: a mozdulatok, a -->testtartás, sôt a maga idején a szent -->csend (LK 14, 30, 48). -->liturgikus nevelés. BL ======================================================================== tiara (gör. ‘fejedelmi fejdísz’) • Az ókori perzsa és méd fejedelmek díszes fejfedôje, majd a pápai hatalom egyik jelvénye lett. Magas, csúcsos, hármastagozású, drágakövekkel és aranyabroncsokkal díszített korona, melyet a pápa ünnepélyes alkalmakkor viselt (liturgiában soha). Szimbolizálta papi, tanítói és pásztori hatalmát. A 7. sz.-ban még egyszerű süveg, a 13. sz.-tól kettôs, majd 1303-tól három abroncs díszíti. VI. Pál pápa a II. Vat. után letette, és utódai sem viselik. Helyette a -->palliumot hordják, de csak a pápai mise alkalmával. (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, G.) AM ======================================================================== tonika 1. A hangnem alaphangja (egyházi -->hangnemek, modusok). A modalitásból egyszerűsödött tonalitás két hangnemének ôja a do (dúr) és a la (moll). 2. A modalitás és a tonalitás szellemében fogant darabok záróhangja (záróakkordja). BP ======================================================================== tónus (gör. eredetű lat. szó = ‘feszítés’, ‘dörgés’, ‘hang’, ‘hangsúly’, ‘színárnyalat’) • 1. Egész hang távolság. Recitáló énekeknél megkülönböztetünk szubtonális (a szomszédos alsó hangnál egész hanggal magasabb: re, mi, szo, la, ti) és szubszemitonális (a szomszédos alsó hangnál fél hanggal magasabb: fa, do) recitáló hangokat. Flexáláskor az elsô esetben egész hangot, a másodikban kis tercet lépünk lefelé. 2. Zsoltáréneklési forma: Zsoltártónusoknak nevezzük azokat a kétrészes, szillabikus, neumás, esetleg melizmás recitáló dallamformákat, melyeket a gregorián részint római vagy arab számokkal (1-tôl 8-ig), részint névvel (tonus peregrinus, tonus paschalis, tonus in directum), részint C, D, E betűkkel jelöl meg. Az 1--8 számú zsoltártónusok az azonos számú modusok (hangnem) belsô törvényei szerint épülnek fel. A teljes zsoltárdallam két félsorból áll, ezeket a félsor-zárlat (mediatio), ill. a sorvégi zárlat (terminatio, cadentia finalis) zárja le. Initium szillabikus zsoltározás esetén csak az l. versszakban van, a neumás és melizmás zsoltártónusoknak viszont mindegyik félsora tartalmaz initiumot. Az evangéliumi kantikumok tónusai l. félsorukban neumás, 2. félsorukban viszont szillabikus dallamúak lévén, minden sort initiummal kezdenek. A recitáló hang (tenor, tuba) a szillabikus és neumás zsoltártónusokban egyszerű, kevés kivétellel (tonus peregrinus, neumás 6. ô) mindkét félsorban azonos, s csak a szillabikus zsoltározás l. félsorában, ill. a melizmás zsoltározásban alkalmaz flexát. A melizmás zsoltártónusok általában 2-3 recitáló hangot alkalmaznak, gyakorta díszített formában. A szillabikus ôok mindkét zárlata (az E ô kivételével, melynek végzárlata 4 szótagú szótagszámláló, azaz kurzív formula) hangsúlyos, a neumás zsoltártónusoknál a félsorzárlatok különbözô hangsúlyos, a sorvégi zárlatok viszont az 5. ôt kivéve (2 hangsúlyos) 5 szótagú kurzív formulák. A melizmás zsoltárok kadenciái nagyon változatosak. A flexa elôkészítés nélküli 1 hangsúlyos formula. A sorvégi zárlat az esetek nagy többségében több változatban fordul elô (differentiae). A mise neumás stílusú antifónás zsoltártónusai az órómai ünnepélyes zsoltározás értékes tanúiként a -->kezdôének zsoltáraiban maradtak ránk. 3. Hangszín, zenei darab hangulata: Sötét ôúaknak mondjuk az olyan zenei eszközöket (dallam, ritmus, hangszín, stb.) és darabokat, melyek a hallgatóban komor érzelmeket váltanak ki. Világos ôúaknak a hallgatót lelkesítô, felemelô darabokat nevezzük. Ebben az értelemben a ô kifejezés a művészetek egyéb ágaiban is használatos. BP {kép} (A ,,második tónus így kezdôdik, így hajlik le, ez a közepe és így végzôdik'') 1. Initium (kezdet); 2. Tenor (recitáló hang); 3. Flexa (a hosszú félsor miatt a lehajlás); 4. Meditatio (az elsô félsor záradéka); 5. Finalis (a második félsor befejezése) ======================================================================== tömegkommunikációs eszközök A II. Vat. ,,Inter mirfica'' kezdetű határozatában foglalkozott a mai technikai eszközökkel, melyek alkalmasak arra, hogy általuk elérhetôk és befolyásolhatók legyenek a tömegek, s ezért ezeket joggal nevezik ônek. Ilyen a sajtó, a film, a rádió és a televízió. A liturgia szempontjából nagy jelentôsége van ez utóbbi kettônek, mert egy idôben képes nagy tömegekhez eljuttatni igehirdetést, evangelizációt, ünnepségek lefolyását. ,,A Katolikus Egyházat belsô kényszer készteti az evangélium hirdetésére... Feladatának tartja tehát, hogy a ôkel is továbbítsa az üdvösség jóhírét'' (IM 3). ,,Az Egyház minden tagja a szívek és szándékok közösségében azon legyen, hogy a ôet haladéktalanul és semmi fáradságot nem kímélve eredményesen használja fel az apostolság legkülönfélébb munkáiban, amint azt az idôk és a körülmények megkívánják... A lelkipásztorok siessenek ezen a téren is eleget tenni feladatuknak, amely általános igehirdetôi tisztüknek szerves része'' (IM 13). A zsinati határozat tehát elsôsorban az igehirdetés korszerű és tömegeket elérô módszerének használatára sürget. Elrendeli országos és nemzetközi bizottságok felállítását, melyek a ô ügyeivel foglalkozzanak, továbbá minden országban állapítsák meg a ,,ô napját'', melyen a hívek ezért az ügyért imádkozzanak és e célra adakozzanak. A katolikus rádió- és televíziós adások ügyeit a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Kultúra és Tömegtájékoztatási Bizottsága felügyeli és irányítja. Felállíttatták a Magyar ‘Katolikus Félóra’ műsorának szerkesztôbizottságát'', mely a rendszeresen jelentkezô katolikus rádióadásokat készíti elô. A Magyar Televízió misét elôször 1987 karácsonyán közvetített éjfélkor. Ettôl kezdve rendszeres élô és elôre elkészített műsorok hangzanak el, ill. kerülnek a képernyôre. Vácott katolikus tv-, Egerben rádióadó működik. ,,A keresztény tanításról szóló, rádióban vagy televízióban elhangzó beszédek tekintetében a -- >püspöki konferencia által kibocsátott elôírásokat meg kell tartani'' (ET 772. kán. 2). A Vatikáni Rádió és számos más adó rendszeresen közvetít misét, mely különösen azok segítségére van, akik betegség vagy más súlyos ok miatt nem vehetnek részt misén. Egészségesek számára azonban a rádión hallgatott mise nem pótolja a vasárnapi és a kötelezô ünnepi misén való személyes részvételt. A rádió- és televíziós közvetítések bekapcsolhatnak a pápai misékbe is, sôt a hittel fogadott -->apostoli áldást azok is elnyerik, akik akár rádión, akár televízión az eseménnyel azonos idôben közvetített adást hallgatják, ill. nézik. Az Urbi et orbi pápai apostoli áldás tehát nagy távolságokon áthatolva egy idôben eljuthat valóban a földkerekség minden pontjára. A televízión közvetített liturgikus cselekményeknek példásan szépnek, mély hittel átélt közösségi istentiszteletnek kell lennie, hogy minden zavaró körülmény nélkül juthasson el az Egyház -->misztériuma a nézôkhöz. AM ======================================================================== tömjénezés (incenzálás, lat. incensatio = ‘tömjénnel való füstölés’) • A tömjén egy meleg égövi fa kérgébôl nyert és füstölôszerül használt illatos gyanta. Mint több ôsi vallásban, a zsidóságnál is igen jelentôs szerepe volt a tömjénnel való füstölésnek. A Kiv 30 szerint maga Isten jelölte meg a választott népnek, hogy mikor, hol és hogyan égesse ezt az illatáldozatot. A Jel 8,3--4 szerint a ô már a mennyei liturgiával kapcsol össze. Az üldözött Egyházban még évszázadokon át az Istentôl való elfordulás jele lett a ô, mivel azt hivatalosan az uralkodónak és isteneinek mutatta be a pogány nép, és 252-ig épp a császárhoz pártolt híveket nevezték ,,tömjénezôknek'' (turficati). Hitvalló keresztények ekkoriban sokfelé még csak temetésnél használtak tömjént. A 4. sz.-tól egyre inkább elterjedt a ô mind a keleti, mind a nyugati liturgiában. Nyugaton azonban mai formájában csak a 9. sz.-tól végezték a mise alatti ôt. 1. Keleten már a Szent Liturgia elôkészületénél, a -->proszkomídia során is tömjénfüsttel tisztelik meg a fölajánlott adományokat, majd a szent tárgyakat, az oltárt és ikonokat, s végül az egész népet. A ô megismétlôdik az evangélium olvasása elôtt, a nagybemenetkor és az -- >anamnézisz után az elhunytak emlékére. A ô az imádás jele, szimbolikus kifejezése a ,,Szentek imáinak'' (Jel 5,8). Az Eukarisztia, az oltár, az Evangéliumos könyv megfüstölése Krisztus imádását fejezi ki, míg a személyek incenzálása a tiszteletadás jele, amennyiben az illetô Krisztus helyettese (pl. a pap incenzálása a misében). A szent tárgyak és az ikonok ôe is csak azon személy(ek) tiszteletét -- Krisztust ábrázoló ikon esetén Krisztus Isten imádását -- fejezi ki, akivel a tárgy használata kapcsolatos, illetve akit az ikon ábrázol. A temetésnél is használható, ahol a megkeresztelt ember teste iránti tiszteletet fejezi ki. Testét ugyanis a szentségek a Szentlélek templomává avatták. Mint szentelmény, egyebekhez (pl. szenteltvíz) hasonlóan, kegyelemközvetítô eszköz a ô. Liturgia elôtt a nép és a templom megtisztításának az eszköze is: ô közben az 50. zsoltárt imádkozzák. A reggeli istentisztelet ( -->utrenye) közben a népet tömjénezve ezt énekli a pap: ,,Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz''. 2. A római liturgiában a ô tetszés szerint alkalmazható bármely misében a) a bevonulási körmenet alatt; b) a mise kezdetén az oltár incenzálására; c) evangéliumi körmenetkor és az evangélium felolvasása elôtt; d) felajánláskor az adományok, az oltár, a pap és a nép incenzálására; e) átváltoztatás után a Szentostya és a kehely felmutatásakor (RMÁR 235). A ô azzal kezdôdik, hogy a pap szavak nélkül tömjént tesz a füstölôbe, és megáldja a kereszt jelével. Az oltár ôe így történik: a) ha az oltár és fal között hely van (szembenézô oltár esetében) a pap körüljárva incenzál; b) ellenkezô esetben elôször az oltár jobb oldalát incenzálja, majd átmegy a túlsó oldalra és a baloldali részt tömjénezi meg. Ha a kereszt az oltáron vagy az oltár mellett van, azt még az oltárt megelôzôen kell megtömjénezni; ha pedig a kereszt az oltár mögött áll, akkor kell megincenzálni, amikor elhaladnak mellette (RMÁR 236). A misén kívül a következô ôeket ismeri a liturgia: 1. -- >szentségkitételkor: -->szentségmutatóban elôírás a ô, a cibórium kitételekor tetszés szerint lehet végezni; 2. A -->húsvéti vigília szertartáson meg lehet incenzálni a -->húsvéti gyertyát; 3. Templom- és oltárszentelésnél szintén szerepel ô; 4. A -->zsolozsmánál a Reggeli dicséretnél és a Vecsernyén az evangéliumi -->kantikum alatt megtömjénezhetô az oltár, a pap és a nép; 5. Temetésen tetszés szerint meg lehet a halottat incenzálni. * 5. -->füstölô. VI--OL--AM ======================================================================== traktus (lat. tractus = ‘húzás’, ‘vontatás’) • A misének nagyböjtben az -- >Alleluját helyettesítô éneke. Hagyományosan a szólista énekelte, ennek megfelelôen stílusa melizmás (-->gregorián ének). Eredetileg valószínűleg csak egyetlen típusdallama létezett, a ma is használatos 8. modusú (l. pl. Tr. Cantemus Domino), késôbb olyan énekeket is alkalmaztak ôként, melyek eredetileg responzóriumok voltak. ôok mindössze két hangnemben találhatók: 8. és 2. modusban. A legrégibb misék ôa általában az ôsi típusdallam. Szövegük elsôsorban zsoltárszöveg (Tr. Qui habitat), néha több zsoltárból összeválogatva (Tr. Domine non secundum), esetleg más szentírási szöveg (Tr. Cantemus Domino), de ismerünk nem szentírási szövegű ôt is (Tr. Te Deum Patrem). 5, 28, 29, 31 BP ======================================================================== triduum (lat. triduum = ‘háromnapi idô’) • 1. ô paschale, a -->Húsvéti Szent Háromnap, melyen Urunk szenvedését, kereszthalálát és dicsôséges feltámadását ünnepli az Egyház. Nagycsütörtök esti misével kezdôdik és a Húsvét vasárnapi -->Vecsernyével zárul. 2. ô, azaz háromnapos lelkigyakorlat. Ádvent és nagyböjt idején szokásos lelki elôkészületül az ünnepre. VI ======================================================================== trónus 1. Püspöki ô. -->katedra. 2. Szentségi ô az oltár fölött kiemelkedô hely, ahová -- >szentségimádáskor a -->szentségmutatóban lévô Oltáriszentséget helyezték. Ma ilyen alkalommal magára a szembenézô oltárra teszik szentségmutatóban, vagy -->cibóriumban az Oltáriszentséget. Így a szentségi ô már nem használatos. VI ======================================================================== tropár (gör. troposz = ‘út, mód’, szláv: tropár) • A bizánci rítusban a ô az ünnepek fôéneke. Az ünnep tárgyát vagy az ünnepelt szent élettörténetét mondja el röviden, többnyire hasonlatokban. (Néha csak a szent imáit kéri lelkünk üdvösségére.) Nincs olyan zsolozsmarész a nap folyamán, ahol ne fordulna elô ô, ezenkívül szinte minden szertartásban megtalálható. Legtöbbször a -->konták nevű énekkel együtt fordul elô. OM ======================================================================== trópus (gör. troposz = ‘út’, ‘mód’, szokás’, ‘fordulat’, ‘irányzat’, ‘életvitel’) • 1. ôoknak nevezzük a liturgikus szöveghez vagy dallamhoz hozzáadott szövegi, vagy dallami toldásokat. A ô keletkezésében valószínűleg nagyobb szerepet játszott az újdonság keresése, mint a gyakorlati igények kielégítése (pl. melizmás énekek könynyebb memorizálása a szöveg szillabikussá tételével), bár ez is segíthette terjedését. A szöveg ôok gyakran a liturgikus szöveghez fűzött kommentároknak, vagy róla való elmélkedéseknek tekinthetôk. Híres ôíró volt a művészetek egyéb ágaiban is jeleskedô szentgalleni Tutilo (†913). A ôokat sokan a vallásos népének egyik forrásának tartják. Az elgondolás késôbb nagyobb zenei alkotásokban (motetta, kantáta, passió) fejlôdött igazi művészetté. 2. Tropizáló szöveg beiktatására a neumás és melizmás énekek adtak lehetôséget. A legegyszerűbb -->ordináriumok kivételével a misének minden tétele ilyen. A -->zsolozsmában a nagy responzórium esetében volt lehetôség tropizálásra. Tropizált Kyriét pl. így énekeltek: Kyrie rex genitor ingenite eleison. 3. A ôírók néha olyan túlzásokba estek, hogy hallás után az eredeti szöveget már fel sem lehetett ismerni. A Trid. a ôok használatát megtiltotta. A Kyriale azonban több esetben ma is használja ôket egy- egy Kyrie (pl. Kyrie fons bonitatis), vagy egész -->ordinarium (Lux et origo mise) címeként. BP ======================================================================== tumba A ô jelképes ravatal és koporsó, amely a holttestet magába foglaló igazi koporsót helyettesítette a gyászszertartásokon. A lit. ref. eltörölte. Ma a -->temetési mise végén -- ha a temetés nem a misével együtt történt -- a -->lucernáriumot végzik ô helyett az oltár mellé állított -->húsvéti gyertyával. VI ======================================================================== tunika Az ókor fehér alsóruhája vászonból, gyapjúból, rövid ujjú, térd feletti és hosszú ujjú bokáig érô változatban. E ruhadarabból származik az -->alba, az alszerpapok ôja, mely azonban a középkorban teljesen a diakónus -->dalmatikájának szabását vette át egyszerűbb díszítéssel. A középkorban szokás volt -->akolítusokat és -->ministránsokat színes ôba öltöztetni. Az alszerpapság megszűnésével elvesztette jelentôségét. -- >ministránsruha. AM ======================================================================== turifer -->tömjénezés, -->füstölô ======================================================================== újjászületés A -->keresztség szentségének elsôdleges gyümölcse. Szt. János evangéliuma szerint a mennyország elnyerésének elôfeltétele ez: ,,Aki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát'' (3,3). A Nikodémusnak adott válaszból nyilvánvaló az ô módja is: ,,vízbôl és Szentlélekbôl'' (3,6). S az ÚSZ-ben az ô már nemcsak hasonlat, hanem mélységes valóság. ,,A Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdôjében'' (Tit 3,5) Isten gyermekévé lesz minden megkeresztelt, s így igényt tarthat az Ô országának öröklésére (Jn 3,5; Róm 8,17; Gal 4,7). Az apostolok utáni egyházatyák egyöntetűen a ,,keresztségi fürdôt'' tartják az ô eszközének (Jusztinosz, I. Ap. 66,1 ). Jeruzsálemi Kürillosz katekétikus beszéde szerint a keresztségben ,,a hit által lelkileg születünk újjá a vízbôl, mint az anyaméhbôl'' (1,2). OL ======================================================================== újmise (lat. primicia = ‘elsô termés’, a liturgiában: ‘elsô mise’) • ô az újonnan fölszentelt pap elsô, ünnepélyes keretek között bemutatott miséje. (Valójában a második, mert szenteléskor már együttmisézett a szentelô püspökkel). (-->egyházi rend szentsége, -->koncelebrálás.). Az ôt régi szokás szerint az újmisés pap származási helyén tartja a helyi plébános vagy más (idôsebb) pap segédkezése mellett. Ezt a paptestvért manuduktornak (kézvezetônek) mondjuk. Vannak olyan helyek, ahol a hívek az újmisést a szülôi házból körmenetileg kísérik a templomba. Ezen a misén a szülôk, testvérek, a szűkebb rokonság és az esetleges jótevôk két szín alatt járulhatnak szentáldozáshoz. A mise végén van az újmisés áldás, mely a szokásos feltételekkel teljes -->búcsúval jár. Szokás újmisés emlékképek kiosztása is. BL ======================================================================== újonnan kereszteltek A -->katekumenátus hosszú évei alatt a hajdani hitjelöltek alaposan felkészülhettek a keresztény életre, s az -->újjászületés húsvéti misztériumában részesedve azonnal az Egyház teljes jogú, nagykorú tagjai lettek. Megkeresztelésük után még nyolc napon át (az ún. ,,fényes héten'') a keresztelési fehér ruhában vettek részt a misén, elôvételezve a teljes boldogságot. A Húsvét utáni vasárnapon mosták le róluk a szent kenetet, Keleten hajukat megnyírva (vö. ApCsel 18,18) bocsátották ôket vissza a világba. (Fehér ruhájukról nevezték el a -- >Fehérvasárnapot: Dominica in albis depositis -- a letett fehér ruhák vasárnapja.) A Timóteusnak írt elsô levélnek megfelelôen (3,6) az Egyház élére nemigen választottak újonnan keresztelteket (neobaptisztoi v. neophütoi). Az ET a lelkipásztorok lelkére köti, hogy az ôet vezessék az evangéliumi igazság teljes ismeretére s a keresztségben vállalt kötelességeik betöltésére (ET 789). OL ======================================================================== Úr (héb. adón, arám: mar, gör. Küriosz) • Az egyiptomi és semita vallások isteneiket az ország legfôbb uralkodójaként tisztelték, az ÓSZ népe is Jahvét többnyire ,,Úr''-nak nevezte, mivel a Jahve tulajdonnév kiejtése tiltott volt. Így helyére az ô jelentésű ,,adonai'' uralkodói cím került, s ezt a görög fordítás (LXX) a ,,Küriosz'' névvel adta vissza. Egyébként a ,,kürie'' egyszerű udvariassági formula is lehetett: uram. Az evangéliumi leírások szerint Jézust már a föltámadás elôtt is Úrnak szólították, s Ô el is fogadta ezt a címet (Jn 13,13). Igazi uralkodói hatalmát azonban csak a föltámadás utáni megdicsôülésével érte el, amikor ,,Isten Úrrá és Messiássá tette'' Ôt (ApCsel 2,36). Ekkortól tanítványai -->imádásban is részesítik Ôt, noha földi életében nem imádták (Jn 20,28). Az arám nyelven fennmaradt -->,,Marana-tha'' -- ,,Urunk eljô'' (1Kor 16,22) fohász is arra utal, hogy a Krisztusra vonatkoztatott ô cím a zsidókeresztény közösségbôl eredt, s csak innen jutott át a hellénkeresztény közösségbe (Róm 10,12). A keresztény liturgiába bekerült ô fogalomnak az ÓSZ ad tartalmi megalapozást, amely szerint az ô maga az Isten, s Jézust azért nevezi az ÚSZ és a liturgia ônak, mert valóságos Istennek vallották. OL ======================================================================== Úrangyala (lat. Angelus) • A ferencesek kezdték el esténként háromszor az -- >Üdvözlégy Máriát imádkozni, s közben harangoztak. Ez a szokás egyre jobban elterjed a 14. sz.-ban, amikor már reggel, délben és este is harangoznak, és az Üdvözlégy elé három verset mondanak: 1. ,,Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát és ez méhébe fogadá Szentlélektôl Szent Fiát'' (vö. Lk 1,26--38). 2. ,,Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint'' (Lk 1,38), és 3. ,,és az Ige testté lôn és miköztünk lakozék'' (Jn 1,14). Ehhez csatolták késôbb egy párverssel a könyörgést: ,,Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy mi, akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az Ô kínszenvedése és keresztje által a föltámadás dicsôségébe vitessünk.'' Az ima nagyrészt a Szentírásból vett idézetekbôl áll, majd a zárókönyörgés bevezet a -- >Krisztus-misztériumba. Méltán lett népszerű ima. Különösen a törökveszély idején lett általános, amikor III. Callixtus pápa a nándorfehérvári gyôzelemért hálaadásként 1456-ban az egész Egyházra kiterjesztette a déli harangszót és az ô imáját, melyet több helyütt már korábban is végeztek. AM ======================================================================== úrfelmutatás Miután a celebráns a -->misében elmondta a kezében lévô kenyér és kehely felett az átváltoztatás szavait, a híveknek felmutatja Krisztus Testét, majd Krisztus Vérét. Kevéssel az átváltoztatás elôtt a ministráns csengetéssel figyelmezteti a híveket, ha ez megfelelônek látszik. Hasonlóképpen csenget a helyi szokások szerint mindkét szín felmutatásakor is (RMÁR 109). A Szentostya és a kehely felmutatása után a celebráns (fôcelebráns) térdet hajt, a koncelebrálók mélyen meghajlanak. Nyugaton a 12. sz.-ig a Miatyánk elôtt történt az átváltoztatott kenyér és bor felmutatása e szavakkal: ,,Ôáltala, ôvele és ôbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsôség, mindörökkön örökké''. Erre az ôsi -->doxológia formájú ôra a régi feljegyzések szerint ,,mint a tenger zúgása'' válaszolt a nép ,,Ámen''-nel. Ez a ,,kis ô''-nak nevezett forma ma is megvan minden -- >eukarisztikus imában. A 12. sz.-ban elôször Franciaországban, majd általánosan az egész Egyházban elterjedt közvetlenül az átváltoztatás utáni ô. Eleinte csak a szentostyát mutatták fel (mint ma is a karthauzi rítusban), jóval késôbb a kelyhet is. Mivel a ,,csendes'' latin nyelvű misében a hívek nehezen tudták követni a szent cselekményt, a ministráns ezt csengetéssel, esetleg harangozással jelezte. Ilyenkor elhallgat az ének, orgona, a hívek letérdelnek és feltekintenek a felmutatott Eukarisztikus színekre (néhol a tisztelet jeleként állnak). * 5. csengô, -->harang. AM ======================================================================== Úr imája -->Miatyánk ======================================================================== úrkoporsó A -->szentsír egy változata: kápolnaszerű építmény, benne a halott Krisztus szobra, körülötte a sírt ôrzô katonák alakjai. A nagyheti szertartásoknál használták. Pl. a gótikus garamszentbenedeki ô az esztergomi Keresztény Múzeumban. AM ======================================================================== úrmutató -->szentségmutató ======================================================================== Úrnapja Az ô Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, de számos országban, így nálunk is, a következô vasárnapon tartott fôünnep. A mise és az Oltáriszentség megalapításának tulajdonképpeni megemlékezô napja ugyan a Nagycsütörtök, de mert a nagyhéten lelkünk nem tudja eléggé kifejezni az Oltáriszentségbe vetett hitünk, reményünk, szeretetünk örömét, e célt szolgálja az ô. Hiszen Krisztus megtestesülése nem ért véget földi életében, hanem mennybemenetele után is közöttünk van, kiváltképpen az Oltáriszentségben (vö. LK 7). Az ô ünnepi miséjéhez csatlakozik a szentségi -->körmenet. -->Eukarisztia -->Praeorator. BL ======================================================================== Úr ünnepei (Keleten) Az -->ôsegyház liturgiájának elsô ünnepe Krisztus föltámadásának napja, a vasárnap volt. Ezt a zsidó ,,szabbat'' után, a hét elsô napján ünnepelték. A következô sz.-ban Kis-Ázsiában már évenként is megünnepelték a feltámadást a zsidó pászkalakoma napján (Niszán hó 14- én). A hosszasan elhúzódó húsvéti idô vitája után végül is ez az ünnep a következô vasárnapra került; s hozzá kapcsolódott egy héttel korábban Jézus jeruzsálemi bevonulásának megünneplése (Virágvasárnap). Pünkösd elôtt tíz nappal van Jézus mennybemenetelének ünnepe. Krisztus születését a 3. sz.-tól Egyiptomban és a Szentföldön jan. 6- án ünnepelték (-->Teofánia), de Alexandriában ugyanezen a napon már a Jordánban megkeresztelt Üdvözítô emlékére tartottak -->vízszentelést. Rómában a 4. sz.-ban váltotta fel az Aurelianus császár tiszteletére bevezetett ,,legyôzhetetlen Nap'' (Sol Invictus) ünnepét Krisztus születésnapja, a téli napfordulókor ünnepelt Karácsony (dec. 25.). S ezt kilenc hónappal megelôzi Jézus Krisztus fogantatásának ünnepe (örömhírvétel, márc. 25.). A -->bizánci rítusúak Karácsony után nyolc nappal emlékeznek meg Jézus körülmetélésérôl (jan. 1.), s negyven nap múlva a Simeonnal való találkozásról (febr. 2.). A 6. sz.-tól egész Keleten elterjedt még Krisztus színeváltozásának (metamorphószisz) ünnepe is, melyet azóta aug. 6-án tartanak. A szeptember 1-jén kezdôdô új egyházi évben az Úr ünnepei közül elsônek a Szt. Kereszt felmagasztalása kerül sorra szept. 14-én. OL ======================================================================== Úr ünnepei (Nyugaton) -->Húsvét, -->Karácsony, -->Vízkereszt, -->Úrnapja, -->Jézus Szíve ünnepe, -->Krisztus Király ünnepe, -->vasárnap. 1. Urunk bemutatása (Gyertyaszentelô Boldogasszony) febr. 2., ünnep. Alapja a Lk 2,22--29-ben leírt esemény, mely szerint Jézust születése után a negyvenedik napon bemutatták a templomban és ott Simeon világosságnak magasztalta, aki megvilágosítja a pogányokat. Erre vezethetô vissza Keleten az -->Epifánia utáni, Rómában a Karácsony utáni negyvenedik napon már az 5. sz.-ban kialakult ünnep. Késôbb gyertyás körmeneteket tartottak (bűnbánati jelleggel). A gyertyák megáldását a 10. sz.-ban kezdték el Galliában. E napon ma a fômise elôtt gyertyaszentelés van, melyet a pap fehér miseruhában végez. Ennek végeztévél mindjárt a Dicsôséggel (-->Gloria) folytatódik a mise. Bár az ünnep neve Máriára utal, mégis az Úr ünnepe. Ajánlott ünnep. 2. Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony) márc. 25., fôünnep. Már az 5. sz.-tól kilenc hónappal Karácsony elôtt annuntiatio és incarnatio néven tartottak ünnepet, mely az angyali üdvözletrôl és az Ige megtestesülésérôl szólt Lk 1,26--38 alapján. Anélkül, hogy Mária üdvösségtörténeti szerepét kisebbíteni kívánná, a lit. ref. inkább az Úr ünnepének tartja e napot. E napon a misében a hitvallás megtestesülésérôl szóló mondatnál térdet hajtunk, ha pedig énekeljük a hitvallást, letérdelünk. Ha ez az ünnep nagyhétre vagy Húsvét nyolcadára esik, Húsvét nyolcada utáni hétfôre teszi át az Egyház. Ajánlott ünnep. 3. Urunk mennybemenetele, fôünnep. Már a 4. sz.-ban megünnepelték ôt, mégpedig az ApCsel 1,3 és ApCsel 1,9--11 leírását követve Húsvét után negyven nappal. Szt. Ágoston már úgy ír róla, hogy ez az ünnep az egész világon elterjedt. Hazánkban Húsvét VII. vasárnapján tartjuk. Az ünnep régi neve: ,,Áldozócsütörtök''. 1918-ig ezen a napon zárult a -- >húsvéti szentáldozás ideje, amely most Pünkösd vasárnapján az esti miséig tart. Ma ekkor ér véget a húsvéti idô. A -->húsvéti gyertya is az oltár mellett marad Pünkösd esti miséjének végéig. -- Kötelezô ünnep. 4. Urunk színeváltozása, aug. 6., ünnep. Alapja a szinoptikus evangéliumokban elbeszélt esemény (Mt 17,1--8; Mk 9,2--9; Lk 9,28--36). A keletszír liturgiában tűnik fel az 5. sz.-ban, a római egyház a 10. sz.-tól ünnepli. 1457-ben III. Callixtus pápa rendelte el az egész Egyházban a törökök felett aratott gyôzelem emlékére. 5. A Szent Kereszt felmagasztalása, szept.14., ünnep. Közvetve ez is az ô közé tartozik, mert a megváltás szent jelét tiszteljük a keresztben. 335. szept. 13-án Jeruzsálemben ünnepélyesen felszentelték a Szent Sír-bazilikát. Másnap, 14-én, elôször mutatták fel a népnek a megtalált keresztereklyét. Késôbb összekötötték ezt az ünnepet azzal az eseménnyel, hogy Heraklius császár 618-ban visszaszerezte a perzsáktól az elvitt Keresztet. AM ======================================================================== Úr vacsorája (lat. = Coena Domini) • A ,,küriakon deipnon'' kifejezést a görög atyák is fôként az utolsó vacsorára vonatkoztatták. Az ,,Úr vacsoráját'' fölelevenítô Eukarisztiát ,,titkos vacsoraként'' (müsztikon deipnon) emlegették, amelyben már minden keresztény részesülhet. A bizánci liturgiában erre utal a nagycsütörtöki liturgia fô éneke, melyet a szentáldozás elôtt minden liturgián elismételnek: ,,A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem..., mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás''. OL ======================================================================== utolsó vacsora Jézusnak a halála elôtti utolsó étkezését az elsô három evangélista és Szt. Pál húsvéti vacsoraként írja le. Az ünnepi zsúfoltságban is ragaszkodott hozzá a Mester, hogy ezt az étkezést Jeruzsálem falain belül, este fogyasszák el és a Hallél-zsoltárok hálaadásával fejezzék be. Mindezekbôl pászkalakomára következtethetünk, jóllehet János evangélista szerint a zsidók csak a Jézus elítélését követô napon szándékoztak elfogyasztani a húsvéti lakomát. Szt. János a kereszthalálban szemléli a húsvéti bárányra vonatkozó jövendölés beteljesülését: ,,Csontot ne törjetek benne'' (Jn 19,37). A zsidó hagyomány szerint a pászkalakoma a következôképp zajlott le: Az ünnepi áldás és az elsô kehely megáldása után fogyaszthatták el annak tartalmát, valamint az elôételt, a keserű füveket és a kovásztalan kenyeret. Az ünnep jelentôségének kifejtése után a Hallél- zsoltárok elsô részét (113. zsoltár) énekelték el, majd a második kehely kiürítése következett. Rövid áldás után a kenyeret megtörték s körbeadták az asztalnál, majd a bárány elfogyasztása után a harmadik kehely következett. A Hallél-zsoltárok végigéneklése után (114--118. zsoltár) a befejezést a negyedik kehely fölött elmondott hálaadó ima jelentette. Az evangéliumi beszámolók szerint Jézus a kenyér fölötti áldást használta fel arra, hogy közölje Testének titkát, s a ,,vacsora után'', a harmadik kehely bor fölött ejtette ki az átváltoztatás szavait. Jézus a kehely fölött mondott szavaival már saját életáldozatára utalt az ÓSZ-i áldozati nyelv egyes elemeivel, pl. a ,,szövetség vére'' kifejezéssel. Így már nemcsak elôvételezte a másnapi áldozatot, hanem az ôt is áldozatként értelmezte. Az itt fölkínált étel és ital már áldozati lakoma, melyet majd ,,az Úr halálának emlékére'' kell a meghívottaknak az Eukarisztiában föleleveníteniük. -->Húsvéti Szent Háromnap, A., -->Eukarisztia. OL ======================================================================== Útravaló, Szent (lat. viaticum) • A földi életbôl távozó hívôt az Egyház Krisztus Testének és Vérének szent ôjában kívánja részesíteni. A szent ôként vett -->szentáldozás különleges módon jelzi az Úr halálát és az Atyához való távozását. Nyújtható mise keretében is a -->bűnhocsánat szentségével vagy a -->betegek kenetével együtt. Plébános vagy más pap hiányában más -->áldoztató is kiszolgáltathatja. A ,,Krisztus Teste!'' felhívás után az áldoztató hozzáteszi: ,,Ôrizzen meg téged, és vezessen el az örök életre''. * 24. VI ======================================================================== utrenye (gör. orthrosz, szláv: utrenica = reggeli istentisztelet) • A keleti egyházban a szerzetes közösségekben mindennap, az egyházközségi templomokban pedig vasárnap és nyilvános ünnepeken a hívekkel együtt végzik. Hálát adnak Istennek, hogy megôrzött az éjen át és áldását kérik a nappal idejére is. A Szentháromság magasztalásával kezdôdik, amit az angyalok karácsonyi éneke (-->doxológia) és -->zsoltár követ. A -->Szent Liturgiából ismert nagy -->ekténia után ,,Isten az Úr...'' (a 118. zsolt. 27. és 26. vers), a nap himnusza (-->tropár), ,,Sokirgalmú ének'' (a 135. és 136. zsoltár versei), vasárnap Krisztus feltámadásának magasztalása, ünnepeken az ünnepelt személyt vagy eseményt dicsôítjük. Evangéliuma vasárnap mindig a feltámadás egy-egy mozzanatáról szól (tizenegy evangéliumi szakasz ismétlôdik folyamatosan). Ezután egy, a Szentírásban megfogalmazott isteni Ige iránti tiszteletnek szép kifejezése következik, az evangélium-csókolás. A pap a díszes Evangéliumos könyvet, amelyet mindig az oltáron tartanak, most a hívek elé viszi, akik felsorakozva, magukra keresztet vetve csókkal illetik azt. Egyik fô énekcsoportja a -->kánon, általában az ÓSZ szent tényeit tárja elénk, befejezô szakasza (a IX. óda) az Istenszülôvel, ill. Urunk fogantatásával és születésével foglalkozik. A -->sztichira elnevezésű énekek után (szintén változó részek az ünnep, vagy a nap témája szerint) a nagy dicsôítéssel (-->doxológia) és -- >ekténiával fejezôdik be. Szövegben is, dallamban is egyaránt nagy változatosság jellemzi az ôt. OM ======================================================================== üdvösség Az ÓSZ tanúságtétele szerint az ô mögött mindig meghatározott tapasztalat áll: megszabadulás az ellenségektôl, a fogságból, felgyógyulás súlyos betegségekbôl; vagyis Isten segítségének megtapasztalása. Ilyen tapasztalatokból bontakozik ki egyre tisztábban az ô története, melynek során a választott nép a végleges ô felé tart. Ennek a végsô ônek feltétele a belsô megszabadulás a bűnöktôl. Az ÚSZ-ben a ,,szótéria'' fogalma egyaránt utal a testi-anyagi jólétre és a lelki-szellemi élet beteljesedésére. Jézus életében az egész emberiség számára köszöntött be a végsô ô korszaka: s ebbôl már az ÓSZ-i vallási közösség kivetettjei sem lehetnek kizárva (vö. Lk 19,9). Akiket Jézus meggyógyított betegségeikbôl, megmentett a halálveszélytôl vagy megszabadított a haláltól, azok ugyanúgy az Istentôl jövô ôet tapasztalták meg, mint akik a bűneiktôl szabadultak meg. Ezeknek az embereknek Jézus evangéliuma az ô útja, ,,Isten ereje az ôre'' (ApCsel 1,16; 16,17), s az örömhír minden szava ,,az ô szava'' (ApCsel 13,26, vö. 11,14). A szabadulás és ô forrása viszont Jézus megváltó halála, mely mindenkit megszabadíthat bűneitôl. A kereszthalál erejébôl vált lehetségessé a megmenekülés ,,Isten haragjától'' (Róm 5,9 vö. Mk 13,13), s a részesedés Jézus Krisztus dicsôségében (2Tessz 2,13 kk., Róm 8,30). A keresztények már a -->keresztség szentségében részesei lesznek az ônek, melynek végsô bekövetkeztét Jézus második eljövetelekor várják. OL ======================================================================== üdvösség története Az apostoli egyház szemlélete szerint a történelem nemcsak véletlenszerű események egymásutániságát jelenti. Szt. Pál gyakran említi Isten ,,akaratának titkát, azt az elôre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idôk teljessége, és Krisztusban mint fôben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van'' (Ef 1,9--10). Az ÓSZ-i szemlélet szerint az emberiség a ,,szövetségek történelmében'' él. A kiindulópont a teremtés, ám az Isten által felajánlott elsô szövetséget hamar megzavarta az eredeti bűn. Utána a Noéval kötött szövetséget tekinthetjük a természeti vallások és kultuszaik megalapozásának. Késôbb az Ábrahámmal kötött szövetség jelentette az Isten és az emberek közötti baráti kapcsolat kezdetét. Ennek csúcspontja a sínai-hegyi szövetség, amikor megszületett Isten választott népe. A hűtlenség késôbbi jelei láttán azonban a próféták új szövetséget hirdettek meg, amelynek megvalósítója az Isten Fia lesz. Ebben a szövetségben Jézus Krisztus megváltó áldozata vezeti el az Egyház tagjait az isteni ,,üdvgondozás'' (ökonómia) végcéljához, a mennyei Jeruzsálemhez. ,,S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben'' (1Kor 15,28). A zsidó és a keresztény liturgia a szövetségkötés nagy eseményeit eleveníti föl, elôremutatva a beteljesedés felé. Izrael gyülekezete a kivonulásra és a Sínai-hegyre, a keresztény liturgia viszont Krisztus megváltó áldozatára emlékezik, elôrejelezve a mennyei beteljesedést. Minden üdvösségtörténeti szakasz magában foglalja az elôzôeket is, ezért olvashatja a keresztény közösség is az ÓSZ-i olvasmányokat, miközben már elôretekint a Bárány és szent Városa felé (Jel 21). Az eljövendô Ország dicsôsége nem törli el a történelmet, hanem beteljesíti. A liturgikus közösség végcélja a beépülés a Szentháromság életközösségébe: ,,hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsôségére'' (Ef 1,14). OL ======================================================================== Üdvözlégy, Mária Ez az imádság három részbôl áll: 1. az angyal köszöntése (Lk 1,28): Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled; 2. Erzsébet köszöntô szavai (Lk 1,42): Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse; 3. az Egyház könyörgése. A 12. sz.-tól a 16. sz.-ig alakult ki ez a ma is használt forma: ,,Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen. Ez a záró rész a keletieknél így hangzik: ,,mert szülted nekünk Krisztust, az Üdvözítôt, a mi lelkünk szabadítóját''. OL ======================================================================== ünnepek ,,Az Egyház feladatának tartja, hogy isteni Vôlegényének üdvösséget szerzô művét az év folyamán meghatározott napokra szétosztva, szent emlékezéssel megülje. Minden héten egy napot, a vasárnapot, az Úr feltámadásának emléknapjává teszi. Évenként egyszer pedig a feltámadás és a boldogságot szerzô szenvedés emlékére a legnagyobb ünnepet, a Húsvétot szenteli'' (LK 102). A keleti egyházban a Húsvét, az ,,ünnepek ünnepe'' után, a legmagasabb rangúak a ,,litiás ünnepek'', melyeknek zsolozsmájában a kenyéráldásnak is külön szertartása van. (-->litia) Az -- >ikonográfiában is kiemelt helyen szereplô 12 fôünnep az Istenszülô születésével kezdôdik, és mennybevételének ünnepével végzôdik (szept. 8.--aug. 15.). A többi nyilvános ünnep zsolozsmájában a 135. zsoltárról elnevezett ,,Sokirgalmú'' ének szerepel: ezért ezeket ,,polieleoszos'' ünnepeknek is szokás nevezni. Külön csoportba tartoznak azok a szentek, akiknek ünnepén a reggeli zsolozsmában ,,nagy dicsôítést'' (-- >doxológia) énekelnek: ezek a ,,doxológiás'' ünnepek. E két utóbbi csoportnak már nem mindegyik tagja nyilvános ünnep. A nyugati egyházban a Húsvét mindeneket megelôzô elsôbbsége a hetenkint visszatérô -->vasárnapi ünneplésben is megnyilvánul. Húsvét mellett a -->Karácsony a másik legkiemelkedôbb ünnep. A középkorban a vértanúk és szentek ünnepei úgy megszaporodtak, hogy az a veszély fenyegetett, hogy a -->liturgikus év alapformáját elhomályosítják. Ez az elmúlt évszázadokban rendkívül bonyolult ünneprangsorhoz vezetett. Így pl. V. Pius a Trid. által elrendelt misekönyvben és zsolozsmában (1568, 1570) hat ünnepi rangot határozott meg, amelyet még bonyolított a számos -->nyolcad. Több egyszerűsítési próbálkozás után, az LK adta felhatalmazás alapján, VI. Pál pápa alapvetôen rendezte az ünnepek rangját (1969). Isten népe minden napot megszentel liturgikus ünnepléssel: a miseáldozattal és a zsolozsmával. A liturgikus nap éjféltôl éjfélig tart. A liturgikus ünneplések fontosságuk szerint különböznek egymástól. A -->fôünnep (sollemnitas) különleges nap, ünneplése már az elôzô napon az elsô -->Vecsernyével kezdôdik. A misében -->Gloria, három -- >olvasmány és -->hitvallás van. Saját -->prefációja van, és nem végezhetô ezeken a napokon semmiféle -->votívmise és -->gyászmise. Néhány fôünnepnek saját vigiliamiséje, Húsvét és Karácsony ünnepének pedig -->nyolcada van. A zsolozsma már az elôzô napon az elsô -- >Vecsernyével kezdôdik, az olvasmányos imaórában pedig -->Te Deum-ot imádkoznak. -->vigilia Az ünnepet (festum) a természetes nap határain belül tartjuk. A misében -->Gloria, csak két -->olvasmány van, a -->hitvallás nem kötelezô, de ünnepélyes alkalommal mondható. A zsolozsma csak akkor kezdôdik elsô -->Vecsernyével, ha az ünnep Úr ünnepe és vasárnapra esik. Az ünnep zsolozsmájában Te Deum is van. Az emléknap (memoria) kötelezô vagy tetszés szerinti. Megtartása összefonódik az egyidejű hétköznappal. A misében nincs -->Gloria, könyörgései vagy a saját misébôl, vagy a szentek közös miséibôl veendôk. Rendszerint saját olvasmányai vannak, melyek a szent életére jellemzôek. Még kötelezô emléknapon is vehetôk a köznapi olvasmányok. A -- >prefáció vagy saját (pl. Ôrangyalok ünnepén az angyalokról), vagy a közös prefációk közül veendô. A zsolozsmában az -->antifónákat, -- >zsoltárokat a hétköznapról vesszük, az -->Imádságra hívás, -->himnusz, rövid olvasmány, valamint a -->Benedictus és -->Magnificat antifónája a szentrôl, vagy a közös részbôl, vagy a hétköznapról választható. A könyörgés mindig a szentrôl, az Olvasmányos imaórában pedig a második olvasmány a szentrôl szól; nincs Te Deum, és a Napközi imaórák a hétköznapról mondandók. Figyelembe kell venni a kiváltságos liturgikus idôket is. Mindenrôl pontos tájékoztatást ad a -->direktórium. -->Köznapnak hívjuk a hétnek a vasárnapra következô napjait. A mise szövegében és az olvasmányoknál lehetôség van a szabad választásra a lelkipásztori szempontok vagy a misézô pap egyéni igénye szerint. * 1. OL--VI ======================================================================== Ünnepek és kiemelt köznapok rangsora (a nyugati egyházban) 1. Az Úr szenvedésének és feltámadásának Húsvéti Szent Háromnapja. 2. Karácsony, Vízkereszt, Urunk mennybemenetele, Pünkösd. 3. Évközi vasárnapok. 4. Hamvazószerda. 5. A nagyhét köznapjai hétfôtôl Nagycsütörtökig bezárólag. 6. Húsvét nyolcadának napjai. 7. Az Úr, a Boldogságos Szűz Mária és a szentek fôünnepei. 8. Halottak napja. 9. A város, vagy község fôvédôszentjének fôünnepe. 10. A templom címének fôünnepe. 11. Szerzetesrend címének, alapítójának és fôvédôszentjének ünnepei. * 1, EÉSZ 59. ======================================================================== ünnepkör (a keleti egyházban, gör. hemérai okto = ‘nyolc nap’, a nyugati egyházban lat. octava = ‘nyolcad’ l. ott) • Az ókeresztény egyházban a nagyobb ünnepeket nyolcnapos utóünneplés követte (oktáv). Az ünnep után visszatért az elôzô ünnep teljes zsolozsmája, s így az ünnepzárás újra ünnepnapot jelentett. Keleten legelôször a Húsvét utáni ô alakult ki, amikor az újonnan megkereszteltek a ,,fényes héten'' át a templomban maradtak, s a nyolcadik napon kapták meg újra az elbocsátást a tanúságtételre. A nyolcnapos ünneplést nemcsak az ókori számmisztika, hanem a -- >föltámadás napjának eszkatológikus jelentôsége is megalapozta (a ,,8. nap''). Keleten az -->egyházi év másik fontos ôe a -->karácsonyi ô, amely a Vízkereszt utáni nyolcaddal fejezôdik be. A keleti egyház nyolcnapos ,,utóünneplést'' tart még augusztus és szeptember 2. és 3. hetében (aug. 6 és 15, illetve szept. 8 és 14 után). Rövidebb utóünnep követi febr. 2-át és nov. 21-ét; az utóbbit azért, mert az Istenszülô Szűz templomba vezetésének ünnepzárását a böjti idôre való tekintettel már Szent Katalin nagyvértanú ünnepén, november 25-én tartják. OL A római egyházban ô alatt a karácsonyi és húsvéti ôt értjük, melyek között az évközi idô van. A karácsonyi ô ádvent elsô vasárnapjának elsô Vecsernyéjétôl Urunk megkeresztelkedése második -->Vecsernyéjéig, a húsvéti ô Hamvazószerdától Pünkösd második Vecsernyéjééig tart. -- >liturgikus év. AM ======================================================================== ünneplés Minden vallásnak vannak ünnepei, melyek kiválnak az egymást követô hétköznapok sorából; bizonyos vallási eseményeket felidézve külsôségekben is az öröm, a hálaadás megnyilvánulásai. ,,Boldog a nép, mely ünnepelni tud'' (Zsolt 88,16). Az ÓSZ-ben számos ünnep alakult ki, melyek közül a legfontosabb a Húsvét (peszáh), a Pünkösd (pentékoszté) és a sátoros ünnepek (sukkót). Ezeket a templomi, zsinagógiai és családi szertartások és hagyományos szokások kíséretében örömteli lélekkel tartották meg. Az ÚSZ elsô ünnepe az Úr napjának, a szabbatnak áttétele a hét elsô napjára, a -->vasárnapra, amely Jézus feltámadásának napja. Átvette a zsidóktól a Húsvét és Pünkösd ünnepét is, mely most már ÚSZ-i tartalommal telt meg: Jézus feltámadása és a Szentlé!ek eljövetele. A 3. sz. elején Keleten feltűnik az Epifánia ünnepe. Ezen a napkeleti bölcsek hódolatát, Krisztus megkeresztelkedését és a kánai menyegzôn történt elsô csodáját ünnepelték, melyekben ,,megnyilvánult istensége'' (gör. epiphanein = ‘megnyilvánulni’, ‘megmutatkozni’). Nyugaton a 4. sz.-ban a Sol invictus (a legyôzhetetlen nap) téli napforduló ünnepén kezdték a földrejött igaz világosságot, Jézus születését ünnepelni (dec. 25. Karácsony). A vértanúkat haláluk évfordulóján a misében való megemlékezéssel ünnepelték. Az elsô Mária-ünneprôl a 4. sz.-ban történik említés, az efezusi zsinat után (431) egyre több Mária-ünnep fejlôdött ki. A munkaszünettel összekötött ünnepek száma az idôk során annyira megszaporodott, hogy VIII. Orbán pápa a 17. sz.-ban, XIII. Benedek a 18. sz.-ban, Szt. X. Pius a 20. sz. elején, legújabban pedig a II. Vat. a nyilvános és kötelezô ünnepeket alaposan korlátozta, vagy egyes esetben a püspöki konferenciák döntésére hagyta, hogy azokat napjukon, vagy a rákövetkezô vasárnap ünnepeljék (-->ünnepek). Az ô bizonyos külsôségekkel és hagyományos szokások megtartásával jár együtt. Ilyenkor ünnepélyesebb -->liturgikus öltözetet vesz fel a celebráns és segédkezôk (-->ornatus), a templom díszítése is kifejezi az ôt, -->énekes mise (esetleg -->szkólával, -->kórussal, vagy -- >hangszeres zenével) emeli az ünnep fényét. De e külsôségeknél sokkal lényegesebb, hogy az -->igehirdetés rávezesse a híveket az ünnep -- >misztériumának befogadására. Több ünnepet családi hagyományok kísérnek (pl. karácsonyfaállítás, ajándékozások; a -->templombúcsú alkalmából a templomot körülvevô szórakoztató sátrak azonban nem egyértelműen segítik az ôt). Az ôsel együtt jár és nagyon ajánlott a szentségekhez való járulás (esetleg -->körmenet, -->paraliturgikus cselekmények, pl. misztériumjáték stb.). AM ======================================================================== vágykeresztség (votum baptismi) • A tökéletes bánatban és istenszeretetben megfogant komoly, erôs vágy, mellyel egy még meg nem keresztelt egyén elhatározza, hogy ha lehetôsége nyílik, a keresztség szentségét fölveszi. Az üdvösségnek ez rendkívüli (szentségen kívüli) útja. Mivel a megigazulás a hitbôl fakad, ezért bizonyos esetekben még a bennfoglalt vágy (votum implicitum) is biztosíthatja az üdvösséget, noha ez még nem adhat szentségi jegyet (character), és nem tesz a látható Egyház tagjává. A Szentírás tanítása a tökéletes szeretetrôl (és az azt magába foglaló bánatról) igazolja a ô üdvöt adó hatását. Kornéliusz százados (ApCsel 10,44--47) vette a Szentlelket a keresztség elôtt. A ô tanát Szt. Ágoston és Szt. Ambrus fejti ki. A ô nem teszi feleslegessé a keresztséget, mert csak az azzal való összefüggésébôl nyeri kegyelemadó erejét. -->keresztség. OL ======================================================================== válaszos zsoltár (lat. psalmus responsorius, graduale = gradus: ‘lépcsôfok’) • A mise elsô olvasmánya után következik a ô, amely szerves része az ige liturgiájának. A zsoltárt rendszerint az Olvasmányok könyvébôl vesszük, mivel a napi zsoltárszöveg szorosan kapcsolódik a megelôzô olvasmányhoz. Az -->elôénekes az -->ambóról, vagy más alkalmas helyrôl énekli (vagy olvassa) a zsoltárverseket. Ezalatt a nép ül, s a választ az egyes szakaszok után refrénszerűen ismételgeti. Hogy a nép könnyebben énekelhesse a válaszokat, megengedett egyes idôszakokban (pl. húsvéti idô, évközi idô), vagy ünnepcsoportokban (pl. Mária- ünnepek, apostolok ünnepei) általánosan énekelhetô ô alkalmazása. Az Olvasmányok könyvében feltüntetett zsoltár helyett, de csak ha éneklik, vehetô a -->graduále a Graduale Romanum-ból, vagy a Graduale Simplex- bôl. A ô ,,graduále'' neve abból a Rómán kívüli szokásból ered, hogy az elsô századok liturgiájában a szólista a zsoltárt az ambó lépcsôjérôl (gradus) énekelte. Kezdetben a szólista éneke melizmás, a népé azonban egyszerű ének volt, amikor azonban a -->szkóla átvette a néptôl a válasz éneklését, a -->responzum stílusában a szólista énekéhez zárkózott fel. A graduálék a liturgia legdíszesebb énekei. Hangnemtani érdekességük, hogy gyakran a responzum ugyanazon -->hangnem plagális, a verzus pedig autentikus változata. A mise egyszerűsítésére törekvés következtében (elmaradt az olvasmány!) a graduálé elvesztette válaszos jellegét: a szólista egyetlen verzusa után rögtön elkezdôdött az -- >Alleluja éneklése. Szövegük leggyakrabban zsoltár, vagy más szentírási idézet, néha egyéb imádság (pl. Gr. Benedicta et venerabilis es, Virgo Maria). BP ======================================================================== vállkendô (lat. amictus, humerale) • Téglalap alakú vászonkendô két szalaggal. Eredetileg a bô -->alba fölé vették fel, hogy annak redôit összefogják vele, késôbb az alba alá került a nyak elfedésére és az értékes -- >miseruháknak a verítéktôl való megóvására. Használata mellôzhetô olyan albánál, amely a nyakat tökéletesen elfedi (RMÁR 298). Sok helyütt terjed a könnyen mosható, gallérral ellátott, vállraszabott ô, melyet az alba alá vesznek fel, és gyakran cserélnek.; (Ábra: -->Papi és liturgikus öltözetek, G, 4.) AM ======================================================================== vasárnap (lat. dies Dominica vagy egyszerűen: Dominica = ‘az Úr napja’) • Már az ApCsel 20,7-ben olvassuk, hogy a keresztények ,,a hét elsô napján összegyűltek a -->kenyértörésre''. Ez volt a ô, Jézus föltámadásának emléknapja. A zsidó szabbat helyére lépett, és liturgiájának középpontjában az Eukarisztia ünneplése állott. A zsidók szabbatja ünnep és munkaszüneti nap volt, de a keresztények ô az üldözések idején ilyen ünneplésre nem gondolhattak. Ezért hajnalban gyűltek össze a ,,kenyértörésre'', hogy (a mai óránk szerint) 9-kor munkába állhassanak. A ôi misén való részvétel azon az alapon is kötelezô volt, ahogyan a zsidók szombatjának a megülése: ,,Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek pihenô napja'' (Kiv 20,8--11). Így lett a ô minden ünnepnap ôse és az egész liturgikus évnek alapja (vö. LK 106), amely semmi más hitéleti, vallási gyakorlattal nem pótolható. Az ET 1247. szerint a hívek ô és minden más kötelezô ünnepen kötelesek a misén részt venni. Ezenfelül elôírja, hogy tartózkodjanak minden olyan munkától, amely akadálya lehetne az istentiszteleten való részvételnek, és ami a ô sajátos örömétôl avagy a szellemi és testi felüdüléstôl is megfosztaná a híveket. A ôi és a kötelezô ünnepi liturgián való részvétel vonatkozik a teljes misére, tehát Isten Igéjének meghallgatására (-->igeliturgia), és az -->áldozaton való jelenlétre. (-->tevékeny részvétel.) A csak puszta jelenlét a lélekben való bekapcsolódás nélkül nem elegendô. -- >tömegtájékoztatási eszközök, -->kötelezô ünnep. BL ======================================================================== Vecsernye (gör. heszperinon, lat. vesperae, vesper = ‘esti csillag’, szláv: vecsernyja) • 1. Az alkonyati zsolozsma a keleti egyházban mindmáig a liturgikus nap megnyitását jelentette. Vallástörténeti elôzménye a pogányoknál és zsidóknál egyaránt elterjedt esti hálaadás volt, mely a gyertya vagy mécses meggyújtásakor hangzott el. A keresztény keleten ezt a ,,lükhnikon'' nevű szertartást kapcsolták össze a szeretetlakomával (-->agapé). A 4. sz.-ban a püspök bevonulásakor gyújtották meg a gyertyákat s mondták el az esti zsoltárokat (13, 113, 130, 141). Hippolütosz ,,Apostoli Hagyománya'' szerint a püspök bevonulását himnuszok és imádságok kísérték, s csak ezek után következett az elbocsátás. A bizánci rítusú ô rendje ma a következô: A szokásos kezdet után a bevezetô zsoltár (prooimiakosz pszalmosz) a 104., melyek éneklése alatt a pap hét csendes imát mond el. A nagy -->ekténia és az ehhez kapcsolódó zsoltárcsoport után a 141. zsoltár következik a megfelelô versekkel és -->,,sztihirákkal''. Az ünnepélyes -->bevonulást követô esti hálaének (,,Enyhe világossága...'') után ÓSZ-i szakaszokat olvasnak fel. Az újabb -->ekténia befejeztével az elôverses sztihirák kezdôdnek, amelyeket Simeon hálaéneke zár le (,,Most bocsásd el Uram...''). Az elbocsátás elôtti himnuszok már azonosak a reggeli zsolozsma kezdô énekeivel (apolütikion). 2. A latin rítusú ô rendje a következô: a bevezetô vers után a -- >himnusszal adja meg az Egyház az ünnep hangulatát. -->Antifónákkal keretezett két zsoltár és egy -->kantikum (az apostolok leveleibôl vagy a Jel könyvébôl) után egy szentírási olvasmány következik, amelyhez elmélkedés vagy -->homília is kapcsolódhat. A -->válaszos énekkel a hívô nép az Isten szavára válaszol, majd a Boldogságos Szűz éneke, a -- >Magnificat csendül fel az -->antifónájával. Végül a közbenjáró kérések és a -->Miatyánk után a zárókönyörgéssel és az elbocsátással fejezôdik be. -->zsolozsma. OL--VI ======================================================================== vélum (lat. ‘lepel’) • Több liturgikus ruhadarab neve. Ôsi szokás a -- >misztérium lepellel való letakarása, szent tárgyak lepellel való megfogása. Mai formái: 1. Válltakaró ô rendszerint díszesen hímzett selyemlepel, melyet a pap az -->Oltáriszentség -->körmenetben való hordozásakor és a vele való áldáskor vállára terít, és a lepellel fogja meg a -- >szentségmutatót (esetleg -->cibóriumot, melyet ily alkalommal teljesen befed a ômal). 2. Cibóriumô az -->Oltáriszentség ôrzésére szolgáló fedeles kehely vagy áldoztató tál kis köpenyszerű letakarása (nem kötelezô). Ábra: Cibórium 1. 3. Kehelytakaró ô a misézô -->kelyhet borítja -->felajánlásig, és -- >áldoztatás után. Színe és anyaga általában megegyezik a -- >miseruháéval, de mindig lehet fehér színű (RMÁR 80). Ábra: Kehely felszerelése, 1. 4. -->Nagyböjtben szokásos az oltárkép lila lepellel való letakarása. 5. -->Nagypénteken lila lepel takarja a feszületet, melyet a szertartás alatt a celebráns ünnepélyesen leleplez a -- >kereszthódolatra. 6. Püspöki misén a -->segédkezôk viselhetnek vállukon könnyű leplet, s azzal tartják a -->püspöksüveget és a -->pásztorbotot. AM ======================================================================== Veni Sancte (lat. Veni Sancte Spiritus = ‘Jöjj, Szentlélek’) • 1. A pünkösdi mise -->szekvenciája. 2. -->Antifóna, melyet a hozzá tartozó párverssel és könyörgéssel tanulás, munkakezdés elôtt énekelnek vagy imádkoznak. 3. Iskolai évet, vagy egyéb évadot nyitó, a Szentlélek segítségül hívását magában foglaló, rendszerint misével egybekötött, vallásos ünnepség. BP ======================================================================== vérkeresztség (lat. baptismus sanguinis) • A vértanúságnak elôször Tertullianus által használt elnevezése. A 3. sz.-i üldöztetés idején Órigenész is többször nevezte a vértanúk szenvedését ,,baptiszmá''-nak. Hippolütosz ,,Apostoli hagyománya'' szerint az Úr nevéért letartóztatott katekumen ,,mielôtt még elnyerte volna bűnei bocsánatát -- megigazul, mivel saját vérében nyerte el a keresztséget'' (19. f.). ,,A ô teológiai alapja az, hogy míg a szentségi keresztség csak szakramentálisan köt hozzá bennünket Jézus halálához, addig a vértanúság Jézus kereszthalálának valódi követése'' -- (Elôd I. ,,Katolikus dogmatika'' 550. old.). Jézus ugyanis örök boldogságot ígért azoknak, akik üldözést szenvednek az igazságért, és a saját vértanúi halálát is egyfajta keresztségnek tartotta (Mk 10,38). OL ======================================================================== vers (lat. versus, kicsinyítve: versiculus = a Szentírás egy rövid szakasza; a liturgiában legtöbbször egy zsoltársor, vagy párvers = két zsoltársor.) • A ô vagy párô a -->zsolozsmában és más liturgikus imákban elôforduló rövid fohász, melyben segítséget kérünk Istentôl. Az elsô sor maga a ô, és ezt mondja a pap vagy elôimádkozó, erre következik a hívek vagy a kar felelete (responsum vagy responsorium). Pl. Vers: ,,Uram, hallgasd meg könyörgésemet!'', amelyre a felelet: ,,És kiáltásom jusson eléd!'' AM ======================================================================== vértanúk tisztelete A hôseiket (,,hérosz'') tisztelô késô ókori pogányokkal ellentétben a keresztények a vértanúk sírjánál (memoria) az évfordulók éjjelén azok égi születését ünnepelték. Az örömünnep fô mozzanatai a vértanúakta felolvasása, a közös étkezés (refrigerium) és az Eukarisztia megtartása voltak. A késôbbi századokban a ôbe már egyre több pogány szokás keveredett. A néhol már túlburjánzó kultusz a 4. sz.-tól a püspök részérôl is fokozottabb ellenôrzést tett szükségessé. Meg kellett gyôzôdni az ereklyék hitelességérôl, majd össze kellett állítani a szentként tisztelhetô vértanúk és elhunytak listáját. Ez vezetett a -->szentté avatás jogi formájának kialakulásához. Az egyetemes egyház által elismert szentek ünnepei fokozatosan kitöltötték az egész -->liturgikus évet, s így megindulhatott a hónap szentjeinek himnuszait egybefoglaló ,,méneák'' vagy ,,menologion''-ok összeállítása. A szentek életrajzát Keleten a ,,Szünaxarion'', Nyugaton a -->Martyrologium foglalja öszsze az emléknapok naptári ünneplési rendjének megfelelôen. A ôt különösen fokozta az az ókeresztény szemlélet, mely szerint a hitvalló szentek különleges ,,szólásjogot'' (gör. parrészia, lat. intercessio) nyertek Istentôl, s Krisztusnál közbenjárhatnak a keresztény hívôkért. -->Ereklyéjüket ezért igen nagy kegyelettel ôrzik, s minden -->templomszenteléskor külön szertartással helyezik el. -- >szentek tisztelete. OL ======================================================================== Vesperás -->Vecsernye ======================================================================== vigília (lat. = ‘éjszakai virrasztás’) • Már a kereszténység elôtt is sokfelé gyakorlatban volt az ünnepet megelôzô éjszakán át tartó nyilvános vagy házi vallásos ünneplés. A zsidóság a Niszán hó 14-én tartott esti pászkalakomával adott ösztönzést a keresztény ô kialakulására, amelynek elnevezése a római katonák éjjeli ôrségére, ôrváltásaira utal. Az ApCsel több helyütt beszámol zsoltárénekléssel és imádsággal töltött éjszakai virrasztásról (12,12; 16,25). A templomokban tartott liturgikus virrasztás eredete azonban mindenképp Húsvét éjjeléhez vezethetô vissza. A ,,világosság éjszakáján'' a föltámadás fénye ragyogta be az ünneplô közösséget, különösen is a keresztségben ,,újonnan megvilágosítottakat''. A Húsvét ôja mellett Jézus születésének éjszakája a másik fontos üdvtörténeti esemény. Ezért az Úrjelenés (jan. 6. -->Teofánia), illetve Karácsony ünnepének esti ,,nagy zsolozsmáját'' Keleten mindmáig ÓSZ-i imádságok és olvasmányok egész sora tölti ki, melyeknek középpontjában Iz 8,9--9,6 éneke áll: ,,Velünk az Isten!'' A nyugati egyházban az ünnepek elôtti ô éjszakai szertartását a középkortól elôre tették az elôzô nap délutánjára. A 14. sz.-tól kezdve pedig az ünnepet már a megelôzô nap reggelén kezdték, és így ez az egész nap az ünnep ôja lett. Kiváltságos ôt tartottak Karácsony, Húsvét, Pünkôsd és Vízkereszt elôtt, és további 14 ünnepnek volt a lit. ref.-ig ôja. Virrasztással egybekötött ô ma már csak egy van: a húsvéti ô a Húsvét napját megelôzô éjszakán. Egyéb fôünnepeket megelôzô napokon ún. ô -mise van, saját miseszövegekkel. Ezt az ünnep elôtt késô délután (naplemente után) mutatják be. Ilyen misék vannak a következô ünnepeket megelôzô napokon: -->Karácsony, -->Pünkösdvasárnap, -->Ker. Szt. János születése, -->Szt. Péter és Szt. Pál apostolok és -->Szűz Mária mennybevétele. BL--OL ======================================================================== világi lelkipásztori kisegítôk A ô azok a világi személyek, akik az egyházmegye fôpásztorának megbízásából (mandátum) kijelölt lelkipásztor irányítása és vezetése mellett, meghatározott helyen és terjedelemben olyan lelkipásztori feladatokat végeznek, amelyeket az ET számukra megenged (ET 230. 3.; VSZ 1). A ô különbözô lelkipásztori feladatokra kaphatnak megbízást. 1. Végezhetnek liturgikus funkciókat a jóváhagyott liturgikus könyvekben közölt elôírások és szövegek szerint. Ilyen funkciók: a) Vasárnapokon és ünnepnapokon, adott esetben hétköznapokon is vezethetnek -->istentiszteletet pap távollétében, amelynek keretében elláthatják az Ige szolgálatát és áldoztathatnak is. b) Megáldoztathatják a híveket istentiszteleti helyen, betegeket otthonukban vagy kórházban, és kiszolgáltathatják nekik a szent -- >Útravalót. c) A liturgikus könyvek elôírásai szerint vezethetnek különbözô liturgikus -->áhítatgyakorlatokat, kiszolgáltathatnak egyes -- >szentelményeket. d) Külön rendelkezés alapján egyházi temetésben részesíthetik az elhunytakat. e) Hivatalosan kiszolgáltathatják a keresztséget. 2. A ô elláthatják az -->igehirdetést lelkipásztor által kijelölt vagy önállóan készített beszéddel akár liturgia keretében, akár azon kívül is (pl. bibliaórán). 3. A ô megfelelô képzettség esetében hitoktathatnak iskolában és templomban is. 4. A ô vezethetnek önálló lelkipásztor nélküli egyházközséget (VSZ 3. §.). A VSZ ötévi próbaidôre készült. Azóta átvette helyét a VLKK (Bp., 1995), amely a fentieken kívül tartalmazz a ô felkészítését, megbízását, plébániai feladatait, valamint a MKPK által kiadott Szabályzatot is. A könyv a ô által végzett szertartásokat is közli. A ô a liturgikus funkciókat lehetôleg liturgikus öltözetben végezzék. Ennek lehetôségei: -->karing, alatta nem papi jellegű fekete taláris vagy annak alsó része; stóla nélküli szövet -->alba vagy -->kukulla. (35. ábra: Reverenda, karing, alba.) A ô vonatkozó liturgikus és egyéb elôírásokat a Rendelkezés (világi hívôknek a lelkipásztori szolgálatban való együttműködésérôl) tartalmazza, amelyet 1997. aug. 15-én adtak ki. *30 VI ======================================================================== világnapok -->évnegyedes napok ======================================================================== Virágvasárnap (lat. Dominica in palmis de passione Domini = ‘pálmavasárnap az Úr szenvedésérôl’) • Urunk messiási bevonulását már a 4. sz. végén nagy ünnepélyességgel ünnepelték meg Jeruzsálemben. Az Olajfák hegyén gyűltek össze a keresztények, hosszabb igeliturgián vettek részt, majd estefelé a püspököt körmenetben kísérték végig a városon. A részt vevô gyermekek olajfa- és pálmaágakat vittek. Ez a szertartás Keleten gyorsan elterjedt, a nyugati egyházban csak a 8. sz.-ban vált a liturgia részévé. Eleinte liturgikus-drámai játékon adták elô ô eseményeit. A körmenet csak a 11. sz.-ban lett általános gyakorlattá. E liturgikus cselekményeket megelôzôen Rómában már Nagy Szt. Leó pápa idejében Jézus szenvedése állt a ôi liturgia elôterében. A századok folyamán az ünneplés két témája összekapcsolódott, mindmáig meghatározva a ôi ünnepi mise liturgiájának rendjét. Az ünnepi szertartásnak többféle formája lehet a helyi körülmények szerint. Részei: a pálmaágak (barkaágak) megáldása, evangélium és a körmenet, majd bevonulás a templomba. Mise a liturgikus évnek megfelelô szenvedéstörténettel (-->passió). A körmenet nem a szentírási történeti esemény utánzása, hanem Krisztus követése mellett való hitvallás. Liturgikus színe: piros. * 5. VI ======================================================================== viselkedési szabályok szent helyeken • Történelmi korok és kultúrák, egyéb vallások és egyházi közösségek, de még az Egyházon belül is a különbözô rítusok és népek hagyományai a legkülönfélébb módon nyilvánítják ki a tiszteletadást a szentnek tekintett helyeken, elsôsorban a templomban és a temetôben. Itt csak a Katolikus Egyház hazánkban hagyományos viselkedési szabályait ismertetjük. Sokfelé él még az a tiszteletreméltó szokás, hogy a katolikus hívô temploma elôtt keresztet vet, vagy a férfiak megemelik kalapjukat (útmenti kereszt és képoszlop elôtt is). A férfiak és fiúk fedetlen fôvel lépnek be a templomba, míg az asszonyok, lányok fejfedôt hagyhatnak magukon. Ez a szokás az ôsegyház gyakorlatában gyökerezik (1Kor 11,4--5). Az -->elôcsarnokból a -->hajóba lépve, a hívô az ajtó mellett található -->szenteltvíztartóba mártja ujját, s magát szenteltvízzel meghintve, keresztet vet. Ezzel emlékezik keresztségére, és kifejezi bűnbánatát. Nem helyes, ha istentiszteletre gyülekezve, a hívôk hátul megállnak vagy az utolsó padokban foglalnak csak helyet. Elôre haladva az elsô szabad ülôhelyekig, közben az -->Eukarisztia ôrzési helye felé fordulva, jobb térdüket a földig leengedve, imádásuk jeléül térdet hajtanak. A gör. katolikusok ehelyett mély meghajlással és keresztvetéssel fejezik ki tiszteletüket az Eukarisztia elôtt. A tiszteletadás után a hívôk elfoglalják helyüket a padokban úgy, hogy a késôbb érkezôknek helyet biztosítsanak. Néma fejhajtással üdvözöljék a mellettük ülôket (vagy állókat), és beszélgetés nélkül, csendben várják az istentisztelet megkezdését. A szertartások alatt azok rendje szerint felállnak, keresztet vetnek, ülnek vagy térdelnek (-->testtartások). Különösen fontos a segédkezôk komoly és imádságos magatartása. Aki az istentisztelet alatt lép be a templomba, csendben álljon meg hátul, hogy senkit se zavarjon. A szertartás valamelyik énekes része alatt jöjjön elôre, és foglaljon helyet a padban. Senki ne járkáljon a szentírási -->olvasmányok, az -->igehirdetés és az -->Eukarisztikus ima alatt. -- Az istentisztelet végén ismét térdhajtással (mély meghajlással) és szenteltvízhintéssel vesz a hívô búcsút a templomtól. Ahol az Eukarisztiát ôrzik, ott a hívek mindig térdet hajtanak (a szenteltvízhintés tetszés szerint el is hagyható), ahol nem ôriznek Eukarisztiát, ott az oltár felé fejet hajtanak (a gör. katolikusok az ikon felé is mélyen meghajolnak). Helyes, ha a hívek istentisztelet után egy ideig a templom elôcsarnokában vagy a templom körül együtt maradnak és egymással beszélgetve ápolják a testvéri kapcsolatot. Ez a templomban is megengedhetô, különösen, ha külön kápolnában ôrzik az Eukarisztiát. Vigyázni kell a templom tisztaságára. Turisták istentisztelet alatt nem tekinthetik meg a templomot. Természetesen csak illô öltözetben (tehát strandruhában nem) lehet a templomba belépni, tilos égô cigarettát, fagylaltot, állatot oda bevinni, ott étkezni. A nem hívô férfi is vegye le kalapját, és mindenki maradjon csendben. Istentiszteleti idôkön kívül vezetô ismertetheti a templom művészi értékeit, történetét. Lelkipásztori feladat, hogy ezt az alkalmat a látogatók evangelizációjára használják fel, hiszen a templomban sok műtárgy és annak egész berendezése hitünkrôl tanít. Helyes az idegenvezetést is rövid csenddel, szentírási igével vagy imával befejezni (-->világi lelkipásztori kisegítôk számára ez szép feladat lehet a sokat látogatott templomokban). Képeslapokat, egyházi újságokat, könyveket vagy kegytárgyakat csak a templom elôcsarnokában árusítsanak, de profán ,,souvenireket'' még ott sem. A temetôben, mely szintén szent hely, a kegyelet lelkülete vezesse a magatartást, tehát nincs helye hangoskodásnak, tréfálkozásnak. Temetôben megengedett a halk beszéd, ha szükséges, de ilyenkor is mindenki legyen tekintettel a halottaik sírja elôtt imádkozókra. Temetési szertartáson még menet közben sem illik beszélgetni. Ilyenkor a férfiak fedetlen fôvel vesznek részt a szertartáson (hacsak a zord idôjárás mást nem kíván). A temetôben is vigyázni kell a rendre és a tisztaságra, a hervadt virágokat gyűjtôhelyükre vigyék a sírok gondozói. AM ======================================================================== víz A ô az élet, a termékenység, a megtisztulás -->szimbóluma. De ugyanakkor az özönvízben és a tenger mélyében megnyilvánuló fenyegetô hatalom jelképe is. 1Kor 10,2 az OSZ-i Vörös-tengeren való átkelésben a keresztség elôképét látja, az Úr halála által az új életre való születést (-->húsvéti misztérium). A misében a borhoz ôet önt a celebráns, melyet jelképesen Krisztus isteni és emberi természetére vonatkoztattak. A ô tisztító jellegét fejezi ki a misében a -- >kézmosás. A ôet Vízkereszt elôtti délután vagy este szentelik meg, melyet -->szenteltvízhintésre, áldásra (-->szentelmények) alkalmaznak, valamint a templom bejáratához helyezett -->szenteltvíztartóban helyeznek el. Meghintéshez a -->szenteltvízhintôt használják. -- >vízszentelés, -->szenteltvíz * 5, 11. AM ======================================================================== Vízkereszt (lat. Epiphania Domini = ‘az Úr megjelenésének fôünnepe’) • Keleti eredetű ünnep. Számos bizonyíték van arra, hogy a 3. sz. vége felé már elterjedt. Ezen a napon ünnepelték Jézus születését (ezt a jelleget a Nyugatról átterjedt Karácsony teljesen kiszorította), keresztségét és kánai csodáját, melyhez még a napkeleti bölcsek látogatása is társult. Nyugaton 360 körül jelenik meg az ünnep, ezzel a tartalommal. Késôbb kizárólag a bölcsek látogatása az ünnep tárgya: Jézus Krisztus kinyilvánítja magát a pogány népeknek. Liturgikus ünneplése: fôünnep, január 6-án, illetve számos országban, köztük Magyarországon is, jan. 2--8. közé esô vasárnap. Régi szokás szerint vizet szentelnek (innen a Vízkereszt név), és ezzel megáldják a családi otthonokat. Ilyenkor szokás az ajtóra írni: 20 + G + M + B + 00 = eredetileg Christus Mansionem Benedicat = Krisztus áldja meg e hajlékot’, népiesen: Gáspár (Caspar), Menyhért, Boldizsár ,,Háromkirályok'' legendás nevének kezdôbetűje. VI A keleti egyházban éjszakai virrasztással egybekötött, litiás nagy ünnep. Mindig a napján (jan. 6-án) tartják, igen gazdag liturgiájú -- >vízszenteléssel egybekötve, amit egészen a legutóbbi évtizedekig folyóparton vagy legalább kútnál végeztek, újabban -- nálunk kizárólag templomban. OM ======================================================================== vízszentelés 1. A keleti egyházban: A kereszteléshez szükséges víz megszentelésének ünnepélyes formái alakultak ki. A ôi imádságban lényeges a Szentlélek lehívása, a vízbe rajzolt kereszt jel, s ,,az ott lappangó ellenség'' kiűzése, vagyis az -->exorcizmus. A bizánci egyházban a nagy ôt jan. 6-án, Úrjelenés (-->Teofánia) ünnepén végzik. Az eredeti éjszakai virrasztásszertartás különbözô részletei után hosszú imádság veszi sorra az üdvtörténet ,,kifogyhatatlan jótéteményeit''. Ennek az imádságnak középpontjában a megkeresztelt Krisztus áll, aki a világot megvilágosította. Az imádságot végzô pap elôször a hármas gyertyát (trikérion) meríti háromszor a vízbe, majd a vízre lehelve kéri a Szentlélek lejövetelét, s végül a kereszt áldásával végzi a megszentelést. Sokfelé a szentelt vízbôl haza is visznek. Ebbôl alakult ki a házszentelés szokása is. OL 2. A nyugati egyházban: 1. A -->húsvéti vigília alatt keresztvizet áldanak meg, gazdagon felsorolva annak szimbolikáját. Az áldás során a -->húsvéti gyertyát is be lehet tenni tetszés szerint egyszer vagy háromszor a megáldandó vízbe, a keresztségben Krisztussal való meghalás és feltámadás jelképeként. Ezzel a megáldott keresztvízzel keresztelnek az egész -->húsvéti idôben. Különben mindig friss vizet áld meg a keresztelést kiszolgáló felszentelt személy. Szükségkeresztség esetében lehet természetes (meg nem áldott) vízzel is keresztelni. -->Húsvéti Szent Háromnap. 2. -->Vízkereszt elôtti este végzik a hagyományos ôt ( -- >szenteltvíz). 3. Bármikor lehet vizet megáldani. Amennyiben sót is tesznek a vízbe, azt elôbb áldja meg a pap. Szertartása megtalálható: Szentelések és áldások, 28. OLT, Budapest, 1980. 4. Minden vasárnapi misén -- a szombat estén mondottakon is -- végezhetô vízszentelés és szenteltvízzel való meghintés a bűnbánati cselekmény (közgyónás, ,,Irgalmazzon nekünk...'' és ,,Uram irgalmazz'') helyett. Utána ha a misében elô van írva -- a pap mindjárt elkezdi a -- >Gloriát. (Szentelések és áldások, 29.) AM ======================================================================== votívmise (lát. missae votivae) • Olyan mise, amelyet a hívek áhítatának megfelelôen szabadon lehet választani az Úr misztériumaival, a Boldogságos Szűz Mária vagy a szentek tiszteletével kapcsolatban. Ilyen pl. Szentháromság, Szent Kereszt, Jézus szent neve, Boldogságos Szűz, vagy valamelyik szent ôje. VI ======================================================================== Vulgáta (lat. ‘elterjedt’, ‘közismert’) • A 383-ban Szt. Jeromos által megkezdett és 410-re befejezett latin bibliafordítás, amely a 7. sz. végén véglegesen felváltotta a ,,Vetus latina'' addig általánosan használt fordítását. A ôban fôként az ÓSZ héberbôl készült fordítása jelentôs, mivel korábban minden latin fordítás a görög LXX alapján készült. Az ÓSZ bölcsességi könyveinél Jeromos fordítása is átveszi az addig használt ,,Vetus latina'' szöveget. Az ÚSZ elsô részében fôleg nyugati szövegváltozatok alapján készült a fordítás, de sok stilisztikai változtatással. Az ÚSZ második része, amelyet nem Szt. Jeromos fordított, Szt. Pál levelei és a pasztorális levelek, már kevesebb korrekcióval készült. Ehhez a részhez nem kapcsolódnak Jeromos elôszavai sem. A Trid. 1546-ban hitelesnek nyilvánította a ôt, és elrendelte hivatalos kiadását. VII. Kelemen pápa idején ,,Sixtina-Clementina'' néven adták ki a ôt. 1907-ben Szt. X. Pius pápa a bencés rendet bízta meg a ô kritikai kiadásával. A II. Vat. döntése alapján VI. Pál külön bizottságot hozott létre a liturgikus szövegeknek az eredeti ôval való egybevetésére. Az így készült ,,Neovulgata'' szövegét II. János Pál 1979 áprilisában fogadta el, s a latin liturgiában és egyházi dokumentumokban ezt tette kötelezôvé. OL ======================================================================== zarándoklat Ôsi, általános (a pogányságban is ismert) vallási szokás olyan helyeket felkeresni, ahol a hiedelem szerint az istenség különös módon van jelen. A kereszténységben más szempontokból indult ki a ô. Már az elsô századokból vannak arról emlékek, hogy hívek keresik fel a Szentföldön azokat a helyeket, ahol Jézus született, szenvedett, meghalt és föltámadott. E ôokkal kívánták hitüket megerôsíteni és elmélyíteni. Konstantin császár e helyeken hatalmas zarándokbazilikákat emelt, a fejedelmek, királyok (így Szt. István is) zarándokházakat építtettek, és a zarándokok ellátására alapítványokat tettek. A vértanúk tiszteletével kapcsolatosan alakult ki a szokás, hogy a hívek elzarándokolnak sírjukhoz és közbenjárásukat kérik. Elsôsorban Rómában az apostolfejedelmek sírja, majd a -->bazilikák lettek a ôok célpontjai, ahol a zarándokok bűnbánatot tartottak, misét hallgattak és áldoztak. Késôbb a középkorban hatalmas ô útvonalak alakultak ki Rómán kívül Tours-i Szt. Márton templomához és Santiago de Compostellába. A középkorban terjed el a zarándoklás elsôsorban a kegyképet vagy szobrot ôrzô Mária-templomokhoz, ahol a hívek -->búcsút nyerhettek. A búcsújárás élénk vallási népmozgalommá vált, különösen olyan helyeken, ahol a természetfölötti világ megnyilatkozását az Egyház által is elismert csodák jelezték. (Lourdes, Fatima stb.). Szerte Magyarországon is állnak olyan kegytemplomok, ahol a közelrôl-távolról ôra érkezô hívek -->búcsút nyerhetnek, ha szentségekhez járulnak, szentbeszédet hallgatnak és egyéb áhítatgyakorlatokat végeznek. Korunkban a nagyobb mozgási lehetôségek újabb tömegeket vonzanak a kegytemplomokhoz, búcsújáróhelyekre. A tradicionális ôokon kívül ma már hagyománnyá válnak a fiatalok sajátos zarándokútjai, -menetei is. Mindezek célja a hit elmélyítése, a hívô közösséggel való találkozás, valamint annak átélése, hogy az Egyház az örök haza felé zarándokló közösség. -->kegyhely, kegytemplom, kegykép. AM ======================================================================== zászló Nyélhez erôsített, különféle szimbolikus ábrázolásokkal díszített szabályos alakú kelmedarab. Az elsô ezredfordulótól kezdve a körmeneti kereszt száraira tett szalagokból alakultak ki a templomi és körmeneti ôk. Ezért nyelük ma is keresztben végzôdik. A barokk korban nagy szerepet kaptak. Az egyre szaporodó vallásos társulatok, testvérületek és céhek a templomokat telezsúfolták ôikkal. A történelmi, a jelentôsebb vallási hagyományokkal és művészi értékekkel rendelkezô ôkat a -->kórus alatt vagy a -->hajóban hátul tanácsos elhelyezni, hogy a szertartásokra való szabad rálátást ne akadályozzák. -->körmenet. AM ======================================================================== zene (egyházi) (lat. musica sacra) • A ô fontos része minden vallás istentiszteletének, így a keresztény istentiszteleti cselekményeknek is. Háromfajta egyházi ôrôl beszélünk: a szorosan vett liturgikus ô, az ún. szent ô és a tágabb értelemben vett vallásos ôrôl. 1. A liturgikus ô mindig énekes, a -->keleti rítusokban mindig -->ŕ capella ének, a nyugati rítusban egyaránt lehet ŕ capella vagy hangszerkíséretes ének. A liturgikus ô legfontosabb területe az -- >Ordinárium, vagy a -->Proprium tételeinek megzenésítése; utóbbiban néhány tétel megfelelô -->népénekkel helyettesíthetô (-->népének 3.). A liturgikus ô a római rítusban elsôsorban a -->gregorián ének (LK 116), de a ô egyéb fajtái is helyet kapnak benne, ha a liturgia szellemének megfelelnek. Ezek: a -->polifónia (LK 116) és a -->népének (LK 118), a missziós területeken pedig az egyes népek sajátos kultúrájából fakadó ô is (LK 119). 2. Szent ôn azokat az elsôsorban vokális műveket értjük, amelyek nem liturgikus szövegeket zenésítenek meg, hanem egyéb imákat, szentírási szövegeket stb. (pl. Liszt: Via Crucis, Kodály: Adventi ének), továbbá az egykor liturgikusnak tekintett, ma azonban már valamilyen ok miatt nem ilyennek tartott, vokális vagy merôben hangszeres műveket. E művek csak kivételes alkalmakkor szólalhatnak meg liturgikus ôként. Részleteikben vagy egészükben azonban elhangozhatnak betétként liturgikus cselekmények alatt, ha azok idôtartamát nem nyújtják meg ésszerűtlenül, és nem szorítják ki az elôírt énekeket. 3. Vallásos ô: a keresztény hit és lelkiség szellemében fogant nép- vagy műôi alkotás. Ilyenek liturgikus ôként nem alkalmazhatók, de lehetnek ôi áhítatok műsorszámai (pl. Kodály: Esti dal, Szép könyörgés stb.). Templomi hangversenynek egy-egy esetre való engedélyezése az illetékes ordináriusra tartozik. Több elôadásra (például fesztiválra vagy egy hangverseny-ciklusra) vonatkozó engedély nem adható. Az ilyen hangversenyek idôtartamára gondoskodni kell az Oltáriszentség megfelelô helyre történô átvitelérôl. -->liturgikus ének. (Istentiszteleti Kongregáció: Útmutatás a templomi hangversenyekrôl, 1987. nov. 5.) BP ======================================================================== zsolozsma (lat. officium = ‘szolgálat’ jelenleg Liturgia Horarum = ‘az imaórák liturgiája’) • A keresztény közösség rendszeres, az eukarisztikus áldozaton kívüli összejövetele a nap bizonyos óráiban, még éjszaka is, hogy teljesítse az Úr felszólítását a szüntelen és kitartó imára (Lk 18,1; 21,36). 1. Az ÓSZ-ben naponként az -->üdvösség történetének két eseményét ünnepelték: este az egyiptomi kivonulást, reggel pedig a sínai-hegyi szövetségkötést. Erre emlékeztetett a jeruzsálemi templomban is a reggeli és az esti áldozat (Kiv 29,38--43; Szám 28,1--8). A fogság idején az áldozatbemutatás megszűnt, de az imádságokat az elôírt idôkben elvégezték, és ezek a késôbbi zsinagógai istentiszteletben is megmaradtak. Ezt a gyakorlatot az ÚSZ már az ôsegyházban átvette (Lk 24,53; Zsid 13,15). Hippolütosz az ,,Apostoli hagyomány''-ban (215) részletesen beszámol a Reggeli dicséretrôl (41) és az esti Vecsernyérôl (25), mint az imaórák két sarkpontjáról. Rövidesen a -->húsvéti vigília révén az éjszakai imaóra végzése is megjelenik. 2. A nyugati egyházban az imaórák kialakulására a legnagyobb hatással Szt. Benedek volt, aki Regulájában (Szerzetesi Szabályaiban) pontosan megszabta, hogy a szerzetesek a nap melyik órájában mit imádkozzanak (egy hét alatt a 150 zsoltárt, olvasmányokat, himnuszokat stb. -- officium divinum -- istenszolgálat). Ez határozta meg a szerzetesek és papok zsolozsmázásának rendjét csaknem 1500 éven keresztül. Ennek rendje volt: a) Vigília vagy késôbb Matutinum, melynek hétköznap két, vasárnap és ünnepnap három nocturnusa (része) volt. 12 zsoltár és a Szentírásból, valamint a szentatyák írásaiból álló éjszakai Olvasmányos imaóra. b) Laudes (Dicséretek) imáját virradatkor kezdték. c) A régi idôszámítás szerint reggel 6 órakor volt az elsô óra, a Prima. d) Napközben háromszor jöttek össze rövid imaórákra. Ezek a Tertia (‘harmadik’, ma 9 óra), a Sexta (‘hatodik’, ma déli 12 óra) és a Nona (‘kilencedik’, ma du. 3 óra). e) Alkonyatkor Ad vesperas (‘estére’) szóló zsoltárokat imádkozták. f) Mielôtt aludni tértek, a Completorium (‘befejezés’) imája zárta a napot. Úgy, ahogy a próféta mondja: ,,Napjában hétszer mondok dicséretet neked'' (Regula 16). A szerzetesi imaórák rendszerét a székesegyházak, majd részben a plébániatemplomok is átvették. Ezek életében ugyanis a legkülönbözôbb módon szerzetesek is részt vettek, és püspököt is sokszor szerzetesközösségbôl választottak. Így a Reggeli dicséretet és Vecsernyét, még ha nagyon egyszerű formában is, a plébániatemplomokban is végezték. Ez a gyakorlat a keleti egyházban ma is megtalálható. A székesegyházakban pedig a püspök a káptalan tagjaival együtt végezte a ôt. A ô hanyatlásának jele volt, hogy a felszentelt személyek egyedül kezdték végezni. E célra a közös ô végzéséhez használt könyvek szövegeit egyetlen könyvbe, a -->Breviariumba (lat. brevis = rövid) foglalták össze. 3. A lit. mozg. hosszú évekig tartó elômunkálatokat végzett a ô megújítására is. Ennek a munkának gyümölcse érett meg a LK IV. fejezetében. Ez a ôt Krisztus és Egyháza együttes imájának írja le, mely az Isten dicséretével a nappalt és az éjszakát egyaránt megszenteli. A II. Vat. segítséget akar nyújtani a papoknak és az Egyház más tagjainak a ô jobb és tökéletesebb végzésére. Ezért a római rítusú ô megújítását rendelte el. Ennek nyomán a római liturgiatanács, a ,,Consilium'' hétévi munkával letette VI. Pál pápa asztalára a megújított ôt, a Liturgia Horarumot, melyet a pápa 1970-ben Mindenszentek napján kiadott ,,Laudis canticum'' apostoli konstitúciójával jóváhagyott. Az Istentiszteleti Kongregáció 1971 Húsvétján közzétette az elsô kötetet, melyet rövidesen a másik három kiadása követett. A négykötetes Liturgia Horarum elsô kötetében találhatók az általános rendelkezések a szent ôról (ÁRZS). Magyar nyelven a hivatalos kiadás több ideiglenes kiadás után 1991-- 1993 között jelent meg. Ugyancsak kiadták az egykötetes Zsolozsmáskönyvet, amely az Olvasmányos imaórán kívül mindent tartalmaz. A ô éppúgy, mint más istentiszteleti cselekmény, közösségi jellegű. Ez elsôsorban a Reggeli dicséretre és a Vecsernyére vonatkozik. Napközben a Napközi imaórák segítenek rövid idôre Istenhez fordulni, míg a Befejezô imaórában (Kompletórium) az éjszakai pihenés megkezdése elôtt Isten oltalmába helyezi magát az imádkozó. Az Olvasmányos imaóra a Szentírás és más lelki táplálékot nyújtó olvasmány alapján a lelki elôrehaladást segíti. Néhány fontos szempont a ô végzéséhez: a) Az imádkozó Egyház egységét a Szentlélek hozza létre, aki minden megkereszteltben működik. Az ô erejében merjük mondani: ,,Atyánk'' (Róm 8,15). b) A ô valójában dialógus. Az olvasmányokban, zsoltárokban az Isten szól népéhez, a nép pedig az Írások ösztönzésére imájával, énekével válaszol. Ha valóban bekapcsolódik az imába, akkor ez számára kegyelmek forrása. c) A papi és szerzetesi közösségekben, plébániákon minél gyakrabban végezzék közösen a ô egy-egy imaóráját, sôt a családi életet is szenteljék meg a közös ô imával. d) Az egyes imaórák sajátos rendeltetése miatt kívánatos azokat megfelelô idôben végezni. e) A püspökök, papok, diakónusok, szerzetesek nagy örömmel kapcsolódjanak be az Istent dicsérôk kórusába, és imádkozzanak Isten rájuk bízott népéért. f) Akik súlyos szembetegségük vagy vakságuk miatt a ôt nem tudják végezni, a fôpásztor más imakötelezettséget írhat elô számukra [,,Pastorale munus'' kezdetű apostoli levél, 1963. nov. 30. I(26). g]. A megfelelô idôben szent csendet ajánlatos tartani, hogy ez hozzásegítsen a gyümölcsözô részvételhez. Ha a lelkipásztori szempont megkívánja, az egyes imaórákat misével is össze lehet kapcsolni. A -->bizánci rítusú imaórákban a szokásos kezdet után 3-3 zsoltár szerepel. Ezután az ünnep vagy a szentek himnuszai következnek (-- >tropár, -->konták). A 40 ,,Uram irgalmazz'' ( -->ekténia) után a záró imádság összefoglalja az imaóra témáját: az elsô órán (virradatkor): Krisztus világossága; a harmadik órán: Krisztus elítélése, illetve a Szentlélek leküldése; a hatodik órán: Krisztus keresztrefeszítése, megváltó áldozata; a kilencedik órán: a kereszthalál emléke ,,haláloddal a halált legyôzted''. -->anticipálás. VI--OL--AM A ZSOLOZSMA (LITURGIA HORARUM) SZERKEZETE) OLVASMÁNYOS REGGELI NAPKÖZI VECSERNYE v. BEFEJEZÔ IMAÓRA DICSÉRET IMAÓRA ESTI DICSÉRET IMAÓRA (Officium (Laudes) (Tercia, (Vesperas) (Completorium) lectionis) Sexta, Nona) Naközben Reggeli ima Napközben Esti ima Lefekvés elôtt bármikor Imádságra hívás vagy Kezdôvers Kezdôvers Kezdôvers Kezdôvers (1) Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz 3 zsoltár- 2 zsoltár, 3 zsoltár- 2 zsoltár, 1 v. 2 zsoltár, rész) 1 ÓSZ-i (rész) 1 ÚSZ-i antifónákkal antifónákkal kantikum antifónákkal kantikum antifónákkal antifónákkal Szentírási Rövid Rövid Rövid Rövid olvasmány olvasmány olvasmány olvasmány olvasmány Válaszos ének Patrisztikai Válaszos ének ,,Te Deum'' ,,Benedictus'' ,,Magnificat'' ,,Nunc dimittis'' (vasárnapokon, (evangéliumi (evangéliumi (evangéliumi fôünnepeken kantikum) kantikum) kantikum) és ünnepeken) antifónával antifónával antifónával Fohászok Fohászok Miatyánk Miatyánk Könyörgés Könyörgés Könyörgés Könyörgés Könyörgés Elbocsátás Elbocsátás Elbocsátás Elbocsátás Elbocsátás Mária-antifónák (1) A Liturgia Horarumot lehet az Olvasmányos imaórával vagy a reggeli dicsérettel kezdeni. Bármelyikkel kezdjük, az Imádságra hívás elôzi meg, a másik imaóra elôtt a Kezdôverset imádkozzuk. ======================================================================== zsoltár (lat. psalmus) • A ôok az ÓSZ verses imádságai, melyeket Jézus és a keresztény egyház is átvett (vö. 16,25). Az ôsegyház istentiszeteletét részben a ôozás töltötte ki, melyet még a zsidóságtól örökölt. A zsinagógában ugyanis a kórus rendszeresen énekelte a ôokat. Vitatott, hogy a zsidók felváltva, illetve visszatérô versekkel énekelték-e ezeket, de az igen valószínű, hogy a gyülekezet bizonyos idôközönként az ,,Ámen'', vagy a ,,Halleluja'' betoldásával megszakította a ôozást. Dallam szempontjából már a zsinagógákban is különbözô ôozást írtak elô az ünnep- és a hétköznapokra. A szír--palesztinai keresztények körében kezdettôl fogva magától értetôdô ez az imádkozási forma. Mindenesetre a keresztény ôozás annyiban tér el a zsinagógaitól, hogy szorosan kötôdött a mindenkori olvasmányhoz, s hogy rendszerint már -->,,responzórium'' vagy késôbb -- >,,antifóna'' is kapcsolódott hozzá. Így vezették aztán be a váltakozó (antifóné) éneklést, amikor két kórus vagy elôénekes váltogatta egymást. A római liturgiában nemcsak a -->zsolozsmában, hanem a -->mise, a -- >szentségek, a szentelmények és -->áldások végzésénél is fontos szerepet kaptak a ôok. A bizánci liturgiában egyes ôokból már néhol csak a refrén maradt meg. -->vers OL--VI ======================================================================== zsoltáréneklés 1. A ônek jelentôs szerepe volt már az ÓSZ-i templomi és zsinagógai istentiszteletben is. A keresztény gyakorlat három elôadásmódot használ: a) a direkt (tractim) zsoltározást, amikor az éneklendô szöveget ugyanaz(ok) az elôadó(k) énekli(k), minden váltakozás nélkül (- ->traktus); b) a válaszos (responzóriális) zsoltározást, amikor magát a zsoltárszöveget az éneklô közösségnek csak kis része (-->szólista, -- >szkóla) énekli végig, a többiek pedig az egyes versszakokra a refrénszerű válasszal (responzum) felelnek (zsolozsma -->invitatoriuma, -->válaszos zsoltár, -->graduále, -->alleluja, -->offertorium); és c) az antifónás zsoltározást, amikor az egyes zsoltárverseket (vagy félsorokat) felváltva énekli a két részre osztott közösség (-- >zsolozsma zsoltáranyaga, -->kezdôének, -->áldozási ének, s eredetileg ilyen volt az offertorium, a felajánlási ének is). -->tónus 2. 2. Zeneileg zsoltárformának nevezzük azokat a zenei képleteket, melyek intonáció -- tenor (egy vagy több egyszerű, vagy díszített recitáló hang, tuba) -- kadencia felépítésűek. BP ======================================================================== Névmutató A Névmutatóban szerepel a Liturgikus Lexikonban található minden személy neve. A ,,Magyar naptárral bôvített általános római naptár'' szócikkbôl csak a magyar naptárban szereplô szenteket vettük fel a Névmutatóba. # ABAELARD (Petrus Abelardus) (1079--1142), filozófus, hittudós. ADALBERT (Adalbertus) Szt. (†997), püspök, vértanú, a magyarok térítôje, az esztergomi fôegyházmegye védôszentje. Ü. ápr. 23. ÁDÁM, Szent Viktori (Adamus de s. Victore) (1110--1192). A párizsi Szt. Viktor ágostonrendi kolostor kanonokja, teológus, költô. AETHERIA (Eucheria, Egeria) galliai apátnô, aki 393--394-ben a Szentföldre zarándokolt. Úti beszámolójában részletesen leírja a nagyheti és húsvéti szertartásokat. ÁGOSTON (Aurelius Augustinus) Szt. (354--430), hippói püspök, a keresztény ókor legkiemelkedôbb bölcselôje és hittudósa, a négy nyugati egyházatya egyike. Ü. aug. 28. ALKUIN (Flaccus Alcuinus) (735--804) angol származású bencés apát. Nagy Károly környezetében a missziók szervezôje, az egyházi kultúra, liturgia és egyházzene teoretikusa. AMBRUS (Ambrosius) Szt. (339--397), Milánó püspöke, a négy nyugati egyházatya egyike, Szt. Ágoston megtérítôje. A római kánon legrégibb nyomát a ,,Szentségekrôl'' (IV. f.) c. művében találjuk. Ü. dec. 7. ANATOLIOSZ, konstantinápolyi pátriárka (449-- 458). Számosan azonos személynek tartják ô himnuszköltôvel. ANDRÁS, Krétai Szt. ô (660 körül--740). Jeruzsálemi szerzetes, majd Kréta érseke lett, jeles szónok és egyházi költô. ANERIO, Felice (1560--1614) a S. Maria Maggiore énekese, majd 1594-tôl a pápai kórus komponistája, -->Palestrina utóda. ANTAL (Antonius), Páduai Szt. (1195--1231). Ferences hitszónok, egyháztanító, a legnépszerűbb szentek egyike. Ü. jún. 13. ANTÓNIOSZ, (Remete Szt. Antal) (251--356). A keresztény ókor remetéje, akihez számosan csatlakoztak. Életmódjuk a szerzetesi életforma kezdete. ARTNER Edgár dr. (1895--1972). A Hittudományi Akadémián az ókeresztény egyház- és dogmatörténet professzora volt. AURELIANUS pogány római császár (270--275). # BACH, Johann Sebastian (1685--1750) az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb egyénisége, számos egyházzenei mű komponistája. BALÁZS (Blasius) Szt. (†316 körül), a kis-ázsiai Szebaszté püspöke, vértanú. Ü. febr. 3. BÁRDOS Lajos (1899--1986) zeneszerzô, karnagy, az OMCET világi társelnöke. BASZILEIOSZ (Nagy Szt. Vazul) (330--379). A kappadókiai Caesarea metropolitája. Liturgiája és szerzetesi regulája ma is érvényben van a keleti egyházban. Ü. jan. 2. BEAUDUIN, Lambert (1873--1960) belga bencés, a liturgikus mozgalom kiemelkedô egyénisége. BEDA Venerabilis (672--735) bencés szerzetes, történetíró, himnuszköltô. BEETHOVEN, Ludwig van (1770--1827) zeneszerzô, a bécsi klasszikusok legjelesebb képviselôje. Számos egyházzenei alkotása van. BENEDEK (Benedictus) Szt. ô apát, (480--547) a nyugati szerzetesség atyja, különösen a zsolozsma kialakítására volt nagy hatással. Európa védôszentje. Ü. júl. 11. és márc. 21. ô XIII. ô pápa (1724--1730). A domonkos rendbôl való pápa restauráltatta a Lateráni bazilikát. ô XIV. ô pápa (1740--1758). Kiváló egyházjogász, számos liturgikus rendeletet bocsátott ki. BERNÁT (Bernardus) Szt. ô apát, (1090--1153). Ciszterci szerzetes, a szerzetesi élet megújítója, egyháztanító. Ü. egyetemes egyházban aug. 20án, Magyarországon aug. 19. BÍRÓ Lucián (1898--1990) bencés szerzetes, a liturgikus mozgalom tevékeny apostola, a Kühár-Radó: Liturgikus lexikon, 1933. kiadója. BOGISICH Mihály (1839--1909) címzetes püspök, zenetörténeti író, az Országos Magyar Cecília Egyesület alapítója (1897). BONIFÁC (Bonifatius) IV. Szt. ô pápa (608-- 615). Phokasz császár neki adományozta a római pogány Pantheont, melyet Mária és az összes vértanúk tiszteletére felszentelt. Ide hozatta a vértanúk ereklyéit. ô VIII. ô pápa (1294--1303). Ô vezette be a római jubileumi vagy szentévet (1300). # CALLIXTUS, I. Szt. ô pápa (217--222), a róla elnevezett katakomba felügyelôje volt, mielôtt pápává választották. Ü. okt. 14. ô III. ô pápa (1455--1458). Kapisztrán Szt. Jánost küldte Magyarországra, akinek segítségével született meg a nándorfehérvári gyôzelem. CASEL, Odo (1886--1948). A Maria Laachi bencés apátság szerzetese, a liturgia misztériumteológiájának kidolgozója. CIRILL, Szt. (827--869) testvérével, Szt. METÓDDAL (815--885) együtt a szlávok apostola, Európa védôszentjei. Ü. febr. 14. CYPRIANUS, Szt. (†258). Karthágó vértanú püspöke, Szt. Ágostonig a latin teológia legnagyobb tekintélye. Ü. szept. 16. # DAMASUS, Szt. ô pápa (366-384) Szt. Jeromost bízta meg a Szentírás latin fordításával. Összeíratta és felirattal látta el a vértanúsírokat. Ü. dec. 11. DEMÉNY Dezsô (1871--1937) pap, egyházkarnagy, zeneszerzô. A Szt. István- bazilika karnagya, az OMCE elnöke volt. DEMETER, (Demetriosz) Szt. ô (†304 körül). Szaloniki környékén tisztelt vértanú. Ü. okt. 8. és 26. DOBSZAY László (1935--) zenetörténész, egyetemi tanár, a Schola Hungarica egyik vezetôje, MET elnöke. DUNSTABLE, John (1380?--1453). Brit zeneszerzô. # ELÔD István dr. (1912--) piarista, dogmatikus. EPHRÉM (Szt. Efrém) (†373) diakónus, a szír egyház legnagyobb írója és költôje. Ü. jún. 18. ERASMUS (Rotterdami ô ) (1465--1536), humanista, 1516-ban ô tette elôször közzé az ÚSZ görög nyomtatott szövegét. Ez a fordítás lett alapja elsôsorban a protestáns népnyelvű bibliakiadásoknak, szinte napjainkig (textus receprus = elfogadott szöveg). ERZSÉBET, Árpád-házi Szt. ô (1207--1231), Lajos wartburgi ôrgróf felesége, az önfeláldozó szeretet példaképe. Ü. az egyetemes egyházban nov. 17., Magyarországon nov. 19. EUSZÉBIOSZ, Caesareai (†339) püspök, egyháztörténeti író. # FARKASFALVY Dénes dr. (1936--) dallasi (USA) ciszterci apát, zsoltár- és himnuszfordító, Szentírás-kommentátor. FERENC, (Franciscus) Assisi Szt. ô (1182--1226) rendalapító, az evangéliumi szegénység és alázatosság példaképe. Ü. okt. 4. # GERGELY (Gregorius), I. Nagy Szt. ô pápa (590 --604). A liturgia és az egyházi ének rendezôje. A négy nyugati egyházatya egyike. Ü. szept. 3. ô III. ô pápa (731--741), a képrombolást elítélte. ô IX. ô pápa (1127--1241). II. Frigyes császárral és II. Endre magyar királlyal tárgyalt kereszteshadjáratról. ô XIII. ô pápa (1572--1585). Kötelezôvé tette a róla elnevezett Gergely- naptárt. GERGELY Ferenc (1914--1998) orgonaművész, organológus, több orgona tervezôje. GERTRUD, Nagy Szt. ô (1216--1302) misztikus szerzetesnô, a Jézus Szíve tisztelet egyik elsô elindítója. Ü. nov. 16. GÉZA (970--997) az utolsó Árpád-házi fejedelem. Megkezdte és elôkészítette fia államalapító és egyházszervezô tevékenységét. GRÉGORIOSZ Nazianzénosz (Nazianzi Szt. Gergely) (330--390), püspök, egyháztanító, a ,,teológus''. Ü. jan. 2. GUERANGER, Prosper (1805--1875). A franciaországi Solesmes felújítója, majd bencés apátja. A liturgikus megújulás buzgó apostola volt. GUIDÓ, Arezzói ô (†1050). Az arezzói székesegyházi iskolában tanított. Nevéhez fűzôdik a hangjegyírás reformja, a szolmizáció és a hallásképzés új módszere. ,,Micrologus'' címen zenei tankönyvet írt. # HALAMKA (Hantó) Gyula dr. (1898--1942) piarista, a rend római fôiskolájának tanára, liturgikus könyvek fordítója. HARMAT Artúr (1885--1962) zeneszerzô, a Szt. István-bazilika karnagya, egyházzenész. HEDVIG, Szt. (Jadviga) (1373--1399). Nagy Lajos király leánya, lengyel királynô, Jagelló litván fejedelem felesége. Jelentôs szerepe volt a litvánok megtérésében. Ü. júl. 18. HELÉNA (Szt. Ilona) (250?--330?) császárnô, Nagy Konstantin édesanyja. Nevéhez fűzôdik a Szt. Kereszt megtalálása. Ü. aug. 18. HÉRAKLEIOSZ (Heraclius) bizánci császár (610--641), aki 630 körül visszaszerezte a perzsáktól a Szt. Kereszt ereklyéjét. HIPPOLÜTOSZ (Szt. Ipoly) (†235) vértanú. Számos írása közül liturgikus szempontból ,,Az apostoli hagyomány'' c. műve jelentôs, mely 215-ben készült. Ebben leírja a római egyház liturgikus gyakorlatát (püspök- , pap- és diakónusszentelés, katekumenátus intézménye, keresztség, bérmálás rendje stb.). Ü. aug. 13. HORVÁTH Konstantin dr. (1896--1970) ciszterci, fôiskolai tanár, zsoltárfordító. HRABANUS Maurus (780?--850), bencés szerzetes, mainzi érsek. Tudós, egyházjogász, liturgikus. # IGNATIOSZ (Antiochiai Szt. Ignác) (†110 körül). Antiochia püspöke, Traianus császár idejében megbilincselve vitték Rórnába, ahol vértanú lett. Útközben írta hét híres levelét az egyházaknak. Ü. okt. 17. INCE (Innocentius) B. XI. ô pápa (1676--1689). Sokat fáradozott Magyarország török uralom alóli felszabadításáért és a rendezett egyházi életért. Ü. aug. 11. IRENEUS (Eirénaiosz), Szt. ô (130?--202?) Lyon püspöke. A római egyház elsôbbségét vallotta a többi egyházakkal szemben. Ü. jún. 28. ISTVÁN, Szt. ô király (1000--1038), Magyarország államalapító és egyházszervezô királya. Ü. aug. 20. # JACOPONE DA TODI (1228?--1306) olasz költô, ferences szerzetes. JÁNOS (Johannes) Aranyszájú Szt. ô -->Khrüszosztomosz ô Damaszkuszi Szt. ô (†753) az egyházatyák teológiai belátásait egységes szempontok szerint rendszerezte. Ü. dec. 4. ô Eudes Szt. ô (1601--1680) a Jézusról és Máriáról nevezett papi társulat alapítója, Jézus és Mária Szíve tiszteletét terjesztette. Ü. aug. 19. ô Keresztelô Szt. ô. Születésének ü. jún. 24., vértanúságáé aug. 29. ô Nepomuki Szt. ô (1350?--1393). Cseh pap, akit IV. Vencel király agyonkínoztatott és a Moldvába dobatott. Ü. máj. 16. ô XV. ô pápa (985--996). Ô rendelte el az elsô szentté avatást. ô XXIII. B. ô pápa (1958--1963). Összehívta a II. Vat.-ot. JÁNOS PÁL, I. pápa (1978). JÁNOS PÁL, II. ô pápa (1978--) JEROMOS (Hieronymus) Szt. ô (345--420), pap, a nyugati négy egyházatya egyike. A Szentírás latin fordítását készítette el (Vulgáta). Ü. szept. 30. JOLÁN (Jolánta) B. ô (1239--1295) szerzetesnô, IV. Béla király leánya. Ü. jún. 15. JOSQUIN DE PRES (1450?--1521) komponista, karnagy, kortásai a ,,zene fejedelmének'' nevezték. JÓZSEF, Himnuszköltô Szt. ô (816?--886). Szerzetes, pap; éveket töltött rabságban. A gör. liturgia használja himnuszait. Ü. ápr. 3. ô Tomasi (Giuseppe) Szt. ô (1649--1713) bíboros. Több liturgikus kódex felfedezôje (pl. Sacramentarium Gelasianum) és kiadója. Ü. jan. 1. JULIUS CAESAR (kb. Kr. e. 100--44) ókori római politikus, hadvezér, történetíró. JUSZTINOSZ (Justinus), Szt. ô (100?--165?) filozófus, hitvédô, vértanú. Ü. jún. 1. # KÁROLY, Nagy ô német-római császár (768-- 814). ô Borromei (Carlo Borromeo) Szt. ô (1538-- 1584). Milánó jelentôs püspöke, a Trid. határozatainak következetes végrehajtója egyházmegyéjében, mely az egész egyházi megújulásra nagy hatással volt. Ü. nov. 4. KASSAI VÉRTANÚK, Szt. Kôrösi Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuiták 1619-ben szenvedtek vértanúhalált Rákóczi György katonáitól hitükhöz való ragaszkodás miatt. Ü. szept. 7. KASSZIA ANYA (kb. 810-- ?). Elôkelô családból származó bizánci költônô. Kolostort alapított, és ô maga is ott élt. KELEMEN (Clemens) I. (Római) Szt. ô pápa, (92--101), vértanú. Ü. nov. 23. ô VIII. ô pápa (1591--1605), újonnan kiadatta a Vulgátát és a szertartáskönyveket. ô XIII. ô pápa (1758--1769) nehéz sorsú egyházfô, Mária Terézia királynônek engedélyezte az ,,Apostoli Felség'' címet és az apostoli kettôs kereszt használatát. KELETI EGYHÁZATYÁK: Szt. Athanaziosz (Atanáz) (295?--373) Alexandria pátriárkája; Szt. -->Baszileiosz (Nagy Szt. Vazul); Szt. -- >Krüszosztomosz (Aranyszájú Szt. János); Szt. -->Gregoriosz Nazianzénosz (Nazianzi Szt. Gergely). KERSCH Ferenc (1853--1910) nagyváradi, majd esztergomi székesegyházi karnagy. Megjelentette az ôsi magyar népénekeket a ,,Sursum corda'' c. (1902) énekeskönyvben. KRÜSZOSZTOMOSZ (Aranyszájú) Szt. János (350--407), konstantinápolyi pátriárka, a bizánci liturgia atyja. Ékesszólása miatt kapta az ,,aranyszájú-krüszosztomosz'' melléknevet. Keleti egyházatya. Ü. szept. 13. KISDY Benedek (1598--1660) egri püspök, a ,,Cantus catholici'' (1651) c. énekeskönyv kiadója. KLOTZ, Hans (1900--) zeneszerzô, orgonista, zenekutató. KODÁLY Zoltán (1882--1967) zeneszerzô; zenetudós, zenepedagógus. KOLOS (B. Claude de Colombiére) (1641--1682) jezsuita, Alacoque Szt. -- >Margit lelkivezetôje. KONSTANTIN (Constantinus) Nagy ô (306-- 337) római császár. 313-ban milánói rendeletével biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlatát. A Birodalom fôvárosát Büzantionba (Bizánc) helyezte, melyet önmagáról ô városának, Konstantinápolynak nevezett el. KOZMA (Kozmasz) és DAMJÁN, Szt. ingyenes orvosok, vértanúk. Ü. szept. 26. KÖRMENDI Béla (1916--1967) szatmári egyházmegyés pap, hittanár, plébános. A lit. mozg. fáradhatatlan apostola. KUKUZEL, Ivan (1280 körül) a bizánci udvar énekese, majd Athosz-hegyi szerzetes. KÜHÁR Flóris dr. (1893--1943) bencés, fôiskolai tanár. -->Radó Polikárppal együtt a Liturgikus Lexikon szerkesztôje (1933). KÜRILLOSZ, (Jeruzsálemi Szt. Cirill) (315-- 383) jeruzsálemi püspök. Jelentôs írásai a katekumeneknek és az újonnan megkeresztelteknek tartott katekézisei. Ü. márc. 18. # LA RUE, Pierre de ô, (1460?--1518) frank-flamand komponista. LASSUS, Orlandus (Orlando di Lasso) (1532-- 1594) németalföldi zeneszerzô, jelentôs elôadóművész, karmester. LÁSZLÓ, Szt. ô király (1077--1095), Árpád-házi uralkodó. Ü. jún. 27. LEÓ, XIII. ô pápa (1878--1903). LEONINUS Magister a 12. sz. második felének jeles francia komponistája és orgonistája, a párizsi Notre Dame karmestere. LISZT Ferenc (1811--1886) zeneszerzô, zongoraművész, a zenei romantika jelentôs egyénisége, számos egyházzenei mű komponistája. LÔRINC (Laurentius), Szt. ô római diakónus, a szegények védôszentje, 258-ban vértanú lett. Ü. aug. 10. # MACHAUT, Guilaume de (1300--1377) klerikus, költô, zeneszerzô. MARGIT (Marguerite-Marie Alacoque) Szt. (1642--1690) szerzetesnô, misztikus, a Jézus Szíve tisztelet terjesztôje. Ü. okt. 16. ô Árpád-házi Szt. ô (1242--1270) domonkosrendi szerzetesnôvér, IV. Béla király leánya. Ü. jan. 18. MARMION, Columba B. ô (1858--1923); a Maredsous-i bencés kolostor (Belgium) apátja. Jeles liturgikus író, művei közül többet magyarra is lefordítottak. MÁRTON (Martinus) Szt. ô (316--397) a galliai Tours püspöke, a szombathelyi egyházmegye védôszentje. Ü. nov. 11. MARSILI, Salvatore (1910--1983) finalpiai bencés apát (Olaszország), a Pápai Liturgikus Intézet szervezôje és vezetôje volt. MAXIMOSZ, Szt. ô hitvalló (580?--662), jelentôs keleti teológus, kb. 90 írásműve maradt fenn. Ü. aug. 13. MIHÁLYFI Ákos (1862--1937) ciszterci, egyetemi tanár, lelkipásztori és liturgikus könyvek szerzôje. MÓR, B. ô (1000?--1070?) pannonhalmi bencés szerzetes, pécsi püspök; elsô magyar íróként megírta -- latinul -- András és Benedek szent életű remeték életét. Ü. okt. 25. # NIKOLAOSZ (Szt. Miklós) a 4. sz.-ban Myra város püspöke. Ü. dec. 6. NOTKER Balbulus (= dadogó) (840?--912) St. Galleni bencés szerzetes, a -->szekvenciairodalom legrégibb és legjelentôsebb képviselôje. # NYUGATI EGYHÁZATYAK: Szt. -->Ambrus; Szt. -->Ágoston; Szt. -->Jeromos; Nagy Szt. -->Gergely pápa. # OBRECHT, Jacob (1450?--1505) németalföldi zeneszerzô, karmester. OKEGHEM (Ockeghem) Johannes de (1420-- 1495) flamand zeneszerzô, énekes, udvari karnagy. ONUPHRIOSZ, Szt. (†4. sz. végén vagy 5. sz. elején) pusztában élô remete, majd szerzetes. Ü. jún. 12., a görögöknél jún. 11. ORBÁN (Urbanus) V. ô pápa (1362--1370) az utolsó avignoni pápa, aki elôkészítette a pápák visszatérését Rómába. ô VIII. ô pápa, átdolgoztatta a misekönyvet és a zsolozsmát. # PÁL, VI. ô pápa (1963--1978), a II. Vat. befejezôje és határozatainak bölcs végrehajtója. PALESTRINA, Giovanni Pierluigi da (1526-- 1594) olasz zeneszerzô, a vokális polifónia nagymestere, a római Capella Sixtina kóristája. PANTOL Márton (1904--1960) esztergomi fôegyházmegyés pap, a liturgikus nevelés fáradhatatlan apostola. Jelentôs hittanári működése és a budapesti Kántorképzô Tanfolyamon végzett munkássága. PARSCH, Pius (1884--1954). A klosterneuburgi (Ausztria) ágostonos kanonokrend tagja. A liturgikus kutatás eredményeit népszerűsítette. A ,,Bibel und Liturgie'' c. folyóirat megalapítója és számos liturgikus lelkiséget ápoló mű szerzôje. Könyvei közül több magyar fordításban is megjelent. PÉCSI Sebestyén (1910--1991) orgonaművész, fôiskolai tanár. PEROTINUS Magister (12. sz.) francia zeneszerzô, az ,,ars antiqua'' legnagyobb mestere. PHOKASZ bizánci császár (602--610). PIUS, V. Szt. ô pápa (1566--1572) a Trid. nyomán kijavított misekönyvet és Breviáriumot adott ki. Ü. ápr. 30. ô IX. ô pápa (1846--1868) az I. Vatikáni Egyetemes Zsinatot hívta össze (1869-- 1870). ô X. Szt. ô pápa (1903--1914) az egyházzene és az Eukarisztia rendjének megújítója (korai szentáldozás). Ü. aug. 21. ô XI. ô pápa (1923--1939) a Keleti lntézet felállításával a római egyház figyelmét a keleti rítusok megismerésére irányította. PIUS, XII. ô pápa (1939--1958) a ,,Mediator Dei'' enciklikája megerôsítette a lit. mozg.-at. PLINIUS (az ifjabb) (61--114) a kis-ázsiai Bythinia helytartója. POLÜKARPOSZ (Szt. Polikárp) (†156) Szt. János apostol tanítványa, Szmirna városának püspöke, vértanú. Ü. febr. 23. PRUDENTlUS, Aurelius Clemens (348?--410?) az ókeresztény kor latin költôje. # RADÓ Polikárp dr. (1899--1974) bencés, egyetemi tanár. Fôműve: Enchiridion Liturgicum, 11961; 21966. Herder. RAJECZKY Benjamin dr. (1901--1989) ciszterci, a magyar zenetörténet tudósa. Énektanári munkássága mellett jelentôsek a magyar középkori zene anyagában végzett kutatásai. ROMANOSZ MELODOSZ (Dallamszerzô Román) az 5. sz. végén Szíriában született és Konstantinápolyban diakónusként tevékenykedett. # SCHRAM Ferenc (1923--1975), zenekutató. SEDULIUS (400?--450?) keresztény latin himnuszköltô. SÍK Sándor (1889--1963) piarista, költô, himnusz- és zsoltárfordító. SIMEON, Emesszai Szt. ô, 6. sz.-i szír aszkéta. SIXTUS, IV. ô pápa (1471--1484), a Sixtusi kápolna építtetôje. ô V. ô pápa (1585--1590), a Vulgáta és a Septuaginta új kiadását rendelte el. SORIANO, Francesco (1549--1620) olasz zeneszerzô, karnagy. # SZENDREI Janka (1938--) zenetudós, a Schola Hungarica egyik vezetôje, egyetemi tanár. SZIGETI Kilián dr. (1913--1981) bencés, fôiskolai tanár, orgonaszakértô, a gregorián ének kutatója. SZILVESZTER (Silvester) I. Szt. ô pápa (314-- 335). Ü. dec. 31. ô II. ô pápa (999--1003) koronát küldött Szt. István királynak. SZÔLLÔSY Benedek (1609--1656) jezsuita. SZUNYOGH Xavér Ferenc dr. (1895--1980) bencés, a magyar lit. mozg. vezéregyénisége. # TAMÁS (Thomas) Aquinói Szt. ô (1225--1274) domonkos, a legjelentôsebb skolasztikus filozófus és hittudós. Ü. jan. 28. TERÉZ (Teresia de Avila), Avilai Nagy Szt. ô (1515--1582), karmelita, misztikus, egyháztanító. Ü. okt. 15. ô (Therése de Lisieux) A Gyermek Jézusról nevezett Szt. ô (1873--1897), karmelita, a missziók védôszentje. Ü. okt. 1. TERTULLIANUS, Quintus Septimius Florens (160?--220 után) Szt. Ágostonig a legeredetibb teológusa volt a latin egyháznak, annak ellenére, hogy élete végén a montanista eretnekséghez csatlakozott. TIMOTHEOSZ, I. ô konstantinápolyi pátriárka (511--518). TRAJANUS római császár (98--117). TUTILO, Szentgalleni bencés (850?--913), költô, zenész. # UBALD, Szt. ô (1080?--1160) Gubbio püspöke. Ü. máj. 16. ULRIK, Szt. ô augsburgi püspök. Ü. júl. 4. USUARDUS (†875 körül), bencés, az elsô Martyrológium készítôje. # VENANTIUS Fortunatus (535--600) költô és életrajzíró. VENCEL, Szt. ô (†929) cseh herceg és vértanú. Ü. szept. 28. VICTORIA (Vittoria, Tomas Luis) (1550?--1611) kiváló spanyol zeneszerzô, a Palestrina-stílus művelôje. # WERNER Alajos dr. (1905--1978) szombathelyi egyházmegyés pap, zeneakadémiai tanár. A Schola Cantorum Sabariensis és a Schola Regia alapítója. WIPO, Burgundiai (1000?--1046) költô és történetíró. # XIMENES de Cisternos (1436--1506) bíboros, a mozarab liturgia megújítója. ======================================================================== Helymutató ALEXANDRIA (El Iszkandarija). -- Hatalmas kikötôváros a Nílus torkolatánál (Egyiptom). Nagy Sándor alapította Kr. e. 332-ben. A görög szellemi élet és a keresztény hittudomány centruma (alexandriai iskola). Antióchia mellett a keleti, az alexandriai típusú, pl. kopt liturgia legjelentôsebb központja volt. ANTIÓCHIA (Antakya, Törökország). -- Kr. e. 300 körül alapított jelentôs kereskedô város. Neves kultúrcentrum (antióchiai iskola, pl. Khrüszosztomosz Aranyszájú Szt. János, Szt. Ephrem). A keleti liturgia kialakulásában jelentôs szerepet játszott (antióchiai típus, pl. örmény liturgia). AUGSBURG -- Római alapítású bajor püspöki székhely. BENEVENTO -- Római alapítású dél-itáliai város. BETLEHEM -- Jeruzsálemtôl délre 9 km-re fekszik ,,Dávid városa'', ahol Jézus Krisztus megszületett. BEURON -- A 11. sz.-ból való kolostort a szekularizáció után 1862-ben a bencések kapták meg, akik sajátos stílusú művészeti iskolát honosítottak meg benne. BIZÁNC (Büzantion, Konstantinápoly, ma Istanbul, Törökország). -- Ókori város, melyet Nagy Konstantin Kr. u. 330-ban a római birodalom új fôvárosává tett meg. Kiemelkedô szerepe van az egyetemes és a keleti egyház életében. Liturgiájára hatással voltak a nagy liturgikus centrumok. DURA-EUROPOS (Szíria). -- Az ásatások 250 elôttrôl származó keresztény gyülekezeti házat tártak fel, benne a legjelentôsebb a keresztelô medence és néhány épen maradt freskó. EDESSZA (Urfa, Törökország). -- A 2. sz. végétôl az arám (szír) keresztény irodalom és egyházi élet virágzó központja volt. EFEZUS (Törökország). -- Az ókori kis-ázsiai Ázia tartomány fôvárosa, amely az ôsegyház életében fontos szerepet játszott. FINALPIA (Savona, Olaszország). -- Bencés apátság a Ligur tenger partvidékén. FIRENZE (Toscana, Olaszország). -- Ôsi múltú város, érseki székhely, az 1439. évi uniós zsinat színhelye. GOA (India). -- Város India nyugati partvidékén, az újkor elsô missziós állomása Dél-Ázsiában (1530). HILDESHEIM (Niedersachsen, Németo.). -- 815-tôl püspöki székhely Hannover közelében. JERUZSÁLEM (Izrael). -- Jézus Krisztus életének és az ôsegyház legfôbb eseményeinek színhelye. A különbözô liturgikus ünnepléseket azokon a helyeken végezték, ahol azok történtek. KHALKEDON (Kalcedon, Kadiköy, Törökország). -- Város Kis-Ázsiában Konstantinápollyal szemben, ahol 451-ben egyetemes zsinatot tartottak. KLOSTERNEUBURG (Ausztria). -- Ôsrégi ágostonrendi prépostság Bécs mellett. Az osztrák lit. mozg. központja ma is. LAODIKEA (Laodicea, Törökország). -- Frígiai város, Szt. Pál tanítványa, Epafrász alapította a keresztény közösséget. LISSZABON (Lisboa, Portugália). -- A 4. sz.-tól püspöki székhely, 1394- tôl érsekség, 1716-tól patriarchátus. LÖWEN (Belgium). -- Katolikus egyetemérôl nevezetes ôsi város. MAREDSOUS (Belgium). -- Bencés apátság, a lit. mozg. egyik központja. MARIA LAACH (Koblenz közelében, Németo.). -- Bencés apátság, a lit. mozg. egyik központja. MECHELN (Belgium). -- Régi belga fôváros, a ôi érsekség a belga egyház központja. MONT BLANDIN (Belgium). -- Bencés kolostora volt. MONZA (Lombardia, Olaszország). -- Longobárd emlékeket ôrzô város Milánó közelében. MÜNSTERSCHWARZACH (Unterfranken, Németo.). -- Bencés apátság. NIKAIA (Nicea, Isnik, Törökország). -- Kis-ázsiai város, két egyetemes zsinat színhelye (325, 787). PANNONHALMA -- Géza fejedelem által alapított bencés monostor (996), neve Szt. Márton-hegy a 19. sz.-ig. PARAY LE MONIAL (Franciaország). -- Az 1644-ben alapított vizitációs zárda a Jézus Szíve tisztelet legfôbb zarándokhelye. RÓMA (Olaszország). -- A Katolikus Egyház központja, a pápa székhelye (Vatikán). Szt. Péter és Szt. Pál vértanúságának helye. ST. GALLEN (Svájc). -- Szt. Gallus ír remete cellája fölé 720-ban neves bencés monostort építettek. A 17--18. sz.-ban átépített monostor 1804-ben a szekularizáció áldozata lett. SOLESMES (Franciaország). -- Bencés apátság, a gregorián ének felújításának tudományos központja. UNGVÁR (Uzsgorod, Szovjetunió). A munkácsi görög katolikus püspökség székhelye. VERONA (Olaszo.). -- Északolasz püspöki székhely. VELENCE (Venezia, Olaszország). A lagúnákra épült város 1451-tôl pátriarchai székhely. ZIRC -- ciszterci monostorát III. Béla alapította 1182-ben a Bakonyban. ======================================================================== Nem liturgikus fogalmak magyarázata apostoli levél • tágabb értelemben minden pápai ügyirat, szorosabb értelemben adminisztratív kérdésekrôl szóló intézkedés. Lehet breve vagy bulla. arianizmus • Arius alexandriai pap által 315 körül hirdetett tévtanítás, mely szerint a Logosz (az Ige) nem egylényegű, örökkévaló isteni természetű lény az Atyával és a Szentlélekkel, hanem létét az Atyától kapta: Jézusban a Logosz foglalta el emberi lelkének helyét. E tanokat 325-ben a Nikaiai I. Egyetemes Zsinat ítélte el, de a 7. sz.-ig fennmaradt. autokephal • pátriárkával rendelkezô, önálló ortodox egyház. deklaráció • (nyilatkozat) a II. Vat. állásfoglalásai idôszerű kérdésekrôl. dekrétum • a II. Vat. 9 határozata fôleg gyakorlati, lelkipásztori témákkal foglalkozik. Didakhé • (A tizenkét apostol tanítása) az ôsegyház szentségeirôl, az Eukarisztia megtartásának rendjérôl szóló legrégibb szövegemlék (a 2. sz. elejérôl), melyet 1873-ban találtak meg. enciklika • (lat. ‘körlevél’) a pápák körlevelei egyes vagy az összes fôpásztorhoz, az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai. Kezdô szavaikról nevezik ôket, pl. Mediator Dei. husziták • Husz János (†1415) cseh pap, egyházi és politikai reformer. Az Egyházról írt könyvében elvetette a Krisztus törvényével szembekerült egyházi elöljárók jogait, az Egyházban csak a választottak szűk körét látta, tiltakozott az egyházi vagyon ellen és követelte a két szín alatti áldoztatást. Tanait a konstanzi zsinat (1415) elítélte, utána máglyán elégették. Hívei még sokáig folytattak vallásháborúkat. ikonoklaszta • ,,képromboló'' mozgalom, melyet 726-ban III. Leó bizánci császár indított el zsidó-mohamedán vallási hatásra és egyben politikai szempontokból. A rengeteg műkincset megsemmisítô mozgalom 787-ben csitult el, amikor a II. Nikaiai (VII. egyetemes) Zsinat elítélte a képrombolást és tisztázta a szentképek helyes tiszteletét. instrukció • az Apostoli Szentszék valamely hivatalának a kiadott törvényeket vagy rendeleteket magyarázó vagy végrehajtási utasítása, okirata. jakobiták • Zanzalus Jakab (†578)-ról elnevezett szír -->monofiziták. konstitúció • a II. Vat. négy, nagyobb teológiai, elméleti okmánya. motu proprio • (lat. ‘saját indításból’) a pápai rendeletek egyik fajtája, melyet minden ünnepélyesebb forma nélkül ad ki a Szentszék. monofiziták • az 5. sz.-ban keletkezett eretnekség, mely szerint Krisztusban az isteni természet teljesen magába olvasztja emberi természetét, így csak egyetlen isteni természettel rendelkezik. 451-ben a Kalkedoni Egyetemes Zsinat ítélte el a ôat. népmisszió • a plébániai hitélet fellendítésének (házasságok rendezése, haragosok kibékülése stb.) a középkortól szokásos módja. Idônként (1015 év) 8-10 napon keresztül a misén kívül napi 4-5 szentbeszéd hangzik el az egész közösség, ill. egyegy csoport (asszonyok, fiatalok stb.) számára. A ô lényeges feladata a bűnbocsánat szentségéhez való járulás is. A ôs beszédeket az ET 770. kán.-ja külön ajánlja. A templomokban missziós kereszteket állítanak a ôk emlékére, az idôpontok felírásával. nesztorianizmus • Nesztóriosz konstantinápolyi pátriárkáról elnevezett eretnekség, mely nem tudta összeegyeztetni Krisztusban az isteni és emberi természetnek valóságos és elválaszthatatlan egységét isteni személyében (unio hypostatica). Ezért szerinte Szűz Máriát sem lehet Istenanyának nevezni. Tanait 431-ben az efezusi III. Egyetemes Zsinat ítélte el. patrisztika • az egyház-, a dogma- és a teológiatörténetben az egyházatyák kora és irodalma, mely kb. a 8. sz.-ban zárult le. Egyházatyák azok az ókori keresztény írók, akik egységben az Egyházzal a hitnek megbízható tanítói voltak. püspöki szinódus • a világ különbözô részeirôl választott és kinevezett püspökök gyülekezete, amely a pápa tanácsadó testülete. Háromévenként ülésezik, a tárgyalásra kerülô témákat a világegyház életébôl a pápa határozza meg. Utána általában különbözô dokumentumok ismertetik a ô munkáját. P1. 1983-ban a ô után jelent meg II. János Pál pápa enciklikája ,,Kiengesztelôdés és bűnbánat'' címmel. Septuaginta • az ÓSZ-i Szentírás legrégibb és legfontosabb görög nyelvre való fordítása. A név: ,,hetvenes fordítás'' legendás eredetű: Alexandriában 72 zsidó (minden törzsbôl 6) 72 nap alatt készítette volna el a fordítást. Rövidítése: LXX (római számokkal: hetven). szekularizáció • az Egyház hozzájárulása nélküli államjogi kényszerintézkedés az egyházi vagyon, kolostorok és intézmények világi célra való használatba vételére (17--20. sz.-ban). Vetus Latina • (ólatin Biblia) különféle latin fordítástöredékek, melyeket nagyon különbözô színvonalon fordítottak a görög és héber Szentírásból. Éppen rendezetlenségük miatt bízta meg Damasus pápa Szt. Jeromost új fordításra, amely Vulgáta néven vált ismertté. ======================================================================== Felhasznált irodalom 1. ADAM, A. -- BERGER, R.: Pastoralliturgisches Handlexikon, Herder, Freiburg, Basel, Wien, 1986. 2. A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat tanítása, Szt. István Társulat, Budapest, 1986. 3. BERGER, R.: Kleines liturgisches Lexikon, Freiburg, Basel, Wien, 1987. 4. JUNGMANN, J.: A szentmise, Eisenstadt, 1977. Minesota 1976. 5. KÜHÁR F. -- RADÓ P.: Liturgikus lexikon, Komárom, 1933. 6. LE GALL, Dom Robert: Dictionnaire de Liturgie, C. L. D. 1982. 7. LODI, E.: Liturgia della Chiesa, Edizioni Dehoniane, Bologna, 1981. 8. Nuovo Dizionario di Liturgia (a cura di SARTORE, D. e TRIACCA, A.) Edizioni Paoline, Roma, 1984. 9. ONASCH, K.: Liturgie und Kunst der Ostkirche in Stichworten, Koehler und Amelang, Leipzig, 1981. 10. MISTRORIGO, A.: Guida alfabetica alla Liturgia, Enciclopedia di base per la partecipazione attiva, la preghiera e la vita, Edizione Piemme, Casale Monferrato (AL), 1997. 11. A II. Vat. után megjelent valamennyi liturgikus könyv editio typicaja (hivatalos kiadása és magyar fordítása). Lásd: Liturgikus könyvek jegyzéke, 13. oldal. 12. Enchiridion Documentorum Instaurationis Liturgicae I. (comp. Kaczynski) Marietti, Torino, 1976. II. C. L. V: Edizioni Liturgiche Roma, 1988. III. 1997. 13. SCIENTIA LITURGIA direzione di Anscar Chupengco, OSB. Manuale di Liturgia Vol. I--V. Edizioni Piemme, Casale Monferrato (AL), 1998. 14. Dizionario liturgico-pastorale (a cura di MISTRORIGO, A.) Edizioni Messaggero, Padova, 1977. ======================================================================== Szerzôk Verbényi István Arató Miklós Orbán 1938-ban született Budapesten. 1923-ban született Pécsett. A budapesti Piarista Gimnáziumban Középiskolai tanulmányait a érettségizett. ciszterci rend pécsi Teológiai tanulmányait Szegeden gimnáziumában végzi. végezte. 1947-ben a Pécsi 1961-ben szentelik pappá, majd a Tudományegyetemen ,,sub laurea székesfehérvári egyházmegye több almae matris'' jogi doktorrá plébániáján káplán. Közben avatják. egyházzenei tanulmányokat végez, 1947-ben Zircen a ciszterci és egyik megszervezôje az rendbe lép, ahol az Orbán Országos Magyar Cecília Egyesület szerzetesi nevet kapja. kántortovábbképzô tanfolyamának. 1950-ben a szerzetesrendek 1974-1981-ig az esztergomi feloszlatása után a szeminárium, 1983-1985-ig a székesfehérvári szemináriumban budapesti Központi Papnevelô folytatja teológiai tanulmányait, Intézet tanulmányi felügyelôje. 1951-ben pappá szentelik, majd a 1981-1983-ig Rómában a bencések budapesti Hittudományi Akadémia egyetemén, a Pápai Liturgikus hallgatója (Szentírástudomány, Intézetben végzi tanulmányait; liturgia). 1984-ben teológiai doktorrá 1954-tôl hitoktató, káplán. 1963- avatják Budapesten. Laurea 1990-ig plébános. disszertációja: ,,A zsoltárok 1990-tôl ciszterci házfônök liturgikus használata Ambrus Pécsen. püspök műveiben". 1967-1990-ig az Országos 1985-tôl plébános a Budapest XI., Egyházművészeti és Műemléki albertfalvai Szent Mihály Tanács titkára, majd alelnöke. plébánián. 1993-tól Esztergom- Budapesti fôegyházmegyés, 1994- Publikációi: tôl protonotárius, kanonok, az A liturgikus berendezési tárgyak Egyházzenei Bizottság vezetôje. és eszközök művészete. Az OEMT A Pázmány Péter Katolikus Egyetem sokszorosított kiadványa, Bp., Hittudományi Kar Fôiskolai 1968.; Levelezô Tagozatán és a Sapientia Egyházi épületek és műtárgyak Fôiskola Ward Mária hittanári gondozása, Bp., 1971 szakának tanára. Az Országos (társszerkesztô és cikkíró); Magyar Cecília Egyesület Begegnung mit Ungarn, Tyrolia vezetôségi tagja, a (Budapesti) Verlag, Innsbruck, 1980 Harmat Artúr Központi Kántorképzô (társszerkesztô); igazgatója, az OMCE Magyar Katolikus Almanach II. Kántortovábbképzô és Karnagyképzô Bp., 1988. ,,A magyar katolikus liturgikatanára, az Országos egyházművészet'' fejezet Liturgikus Tanács tagja. szerkesztôje és cikkírója; Liturgikus témájú tanulmányai Publikációi: jelentek meg a Teológiában és a ,,Örömmel és buzgósággal...'' Vigiliában. Ministránc ABC, Bp., 1996 (1. kiadás), 1999 (2. kiadás); Adventtôl adventig (Takách Ágnes fotóművésszel); Betekintés a Katolikus Egyház ünnepléseibe. - A katolikus család képeskönyve, Bp., 1997. Szakterülete témáiról írásai jelentek meg a Távlatokban, a Teológiában és a katolikus sajtó különbözô lapjaiban.