Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Gertrud von le Fort Himnuszok az Egyházhoz Fordította: Lénárd Ödön 1955-1981-1996 Címlap fotó: Húsvéti gyertyatartó, XII. század (részlet) Róma, Szent Pál Bazilika Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Gertrud von le Fort A kötet eredeti bevezetése Prológus Hazafelé az Egyházba I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. Az Egyház szentsége I. II. III. IV. V. Az Egyház imái I. II. III. IV. Corpus Christi mysticum I. II. III. IV. Az egyházi év I. Advent I. Advent II. Karácsony Passió I. Passió II. Passió III. Passió IV. Passió V. Húsvét Az Úr mennybemenetele után I. Az Úr mennybemenetele után II. Pünkösd Úrnap Te Deum Litánia Jézus Legszentebb Szívének Ünnepére Mária mennybemenetelének vigiliája Krisztus Király ünnepe I. Krisztus Király ünnepe II. A végsô dolgok I. II. III. IV. ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1998-ban jelent meg a Korda Kiado gondozásában az ISBN 963 9097 17 9 azonosítóval. A magyar fordítás elektronikus változata a kismarosi ciszterci apátnô és a Piarista Rend tartományfônökének az engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Piarista Rendé. ======================================================================== Gertrud von le Fort 1876-ban született. Családja valamikor protestáns vallása miatt menekült át Olaszországból elôször Franciaországba, majd Németországba. Utazásai folyamán belsô éhsége Rómába vitte. Itt tért meg. Himnuszai konverziójának belsô kísérôiként születtek meg. Egyike korunk legjelentôsebb katolikus íróinak. Nô, aki kemény és markáns, és modern ember, aki annyira transzcendens, hogy párját ritkítja a mi soraink között is. Többi íróinkat érdekli az Isten ügyének története a történelemben és a társadalomban, vagy a lelkek tántorgása a bűn és kegyelem között. Ô a legérzékenyebb ponthoz nyúl: az Egyházhoz. A ma embere nem hívô, vagy hitetlen, hanem egyházias, vagy egyházellenes. Ezen a legkényesebb ponton keresztül aktualizálódik legtöbbünk számára az Isten ügyének dolga. Emiatt, és a kereszténység legbelsô lényegéhez tartozó minden ideigvaló máit levetkôzött transzcendenciája miatt, rendkívül alkalmas mérôműszer annak megállapítására, hogy bensônk evangéliumi címkékkel ellátott vélekedései és állásfoglalásai mennyi evilági, pogány szennyezôdést rejtenek magukban. Az értetlenség, elutasítás, ki-nem-elégítettség érzései kedvezôtlen szimptómak. Magyar nyelven a Veronika kendôje, a Magdeburgi menyegzô és a Gettóból jött pápa című kötetei jelentek meg önállóan. Azután szép számmal fordítások elszórtan a Vigiliában, Jelenkorban, Korunk Szavában stb. (A Kiadó megjegyzése: 1961-ben Münchenben a ,,Pannónia Sacra'' kiadásában megjelentek a Himnuszok, Himnusz az Egyházhoz címmel, Kisjókai Erzsébet fordításában, de ez alig juthatott el Magyarországra.) Az itt következô kötet eredetije: Hymnen an die Kriche. Pustet kiadás. München. 1932. 5. kiadás. A fordítás teljes. Az eddig itt-ott megjelent egy-két darab fordítását nem tartom kifogástalannak. Nem is egyszerű dolog fordítani. Himnuszai gondolati versek, melyek minden rímes vagy mértékes formát nélkülöznek, s csak a belsô feszültség lüktetése emeli ôket a hétköznapi beszéd fölé. Ezt a belsô feszültséget kell önmagunkban létrehoznunk, hogy a lélek áradó életét kifejezhessük, vagy akárcsak -- olvasóként -- ennek kifejezését felfogjuk és átéljük. S mivel a külsô forma hiányzik, csak a meztelen lélek puszta lüktetése él, ahol az is kimarad, vagy elcsitul, bizony csak a süket szóforma zörög tovább, ami számára még a zengô érc és a pengô cimbalom is megtisztelô megjelölés lenne. De errôl már nem tehet sem Gertrud von le Fort, sem az Egyház, sem az Isten. Más bajok vannak ott. De talán mindez még akkor is elindíthat egy nagy belsô sírást a bajok felett... ======================================================================== A kötet eredeti bevezetése A ,,Himnuszok az Egyházhoz'' párbeszédet alkotnak. Az Isten után sóvárgó léleknek felel az Isten az Egyház hangjában. Az önmagában még mélyen elmerült lélek a maga elmélkedéseiben úgy fogja fel ezt a hangot, mint csodálatos és ijesztô átélését a természetfelettinek, egyénisége kereteit szétrobbantó igazságnak és szeretetnek, ami mind az Egyházból árad feléje. Küzdelem alakul ki a lélek belsejében, amely azzal végzôdik, hogy a lélek bizalomteljesen átadja magát a természetfölötti igazságnak és az Egyház szeretetének. S valóban csak ettôl fogva ismeri meg, szereti meg és dicsôíti az Egyházat. A rémület köszönetnek és Hozsannának ad helyet. Az Egyház most maga kezd szólni a lélekhez, ôt felvilágosítani önmagáról és végigvezetni az Istentôl az Egyházra bízott boldogító titkok során. Itt már a lélek saját, egyéni hangja fokozatosan elhallgat, amíg -- teljesen összenôve az Egyházzal -- már csak annak szavára figyel. Az Egyház szavát, ahogyan a lélek ezekben a himnuszokban felfogja, az ,,És szólsz'' -- ,,Ma így szólsz'' bevezetô mondatok jelzik. Ahol ezek hiányoznak, ott mindig saját hangja csendül meg. ======================================================================== Prológus Uram, a lelkemben él egy álom Rólad, de magam nem tudok Hozzád menni, mert bereteszelték minden kapumat! Mintha csak hadseregek zártak volna körül, úgy vagyok bezárva örök önmagamba! Ezen tört össze a kezem, ezen verdestem sebesre a fejemet, s ezen halványult árnyékká szellemem minden látomása. Mert egyetlen sugarad sem hatol a mélyeimbe, csak saját lelkem holdvilága süt oda. És te, hogyan hatoltál belém, Istenemnek Hangja? Vajon nem csak ligeteim vad madarainak kiáltozása vagy? A Reménység legmagasabb csúcsaihoz hurcoltalak téged, de azok is csak önmagam csúcsai! A Kétségbeesés vizeihez repültem, de azok sem mélyebbek enszívemnél! A Szeretetem: lépcsôk a lelkemben, de mindig, mindig csak magamban maradok. De a szobáimban nincs nyugalmam, a legcsendesebbjük is metszô, mint egy sikoltás. Az utolsójuk is csak elôszoba, a legszentebbjük is csak várakozás, és a legsötétebb közülük: dal a nappalról. ======================================================================== Hazafelé az Egyházba -- I. Kidôlt törzsnek vagyok a hajtása, de a Te árnyékod úgy borul rám, mint az Alpesek árnya. Pacsirta vagyok, aki ôsszel nem talált haza, de a Te hangod olyan, mint szárnyak suhogása. A neved úgy csendül felém, mint egy csillag neve. Szemeim szertefutó határai közt nincs képmás, mely a tieddel vetekedhetnék. Virágzó oszlop vagy, halott törmelékek között. Nemes kehely vagy, mihaszna cserepek között. Királyok fonnyadnak el és seregek sápadnak el elôtted, mert mindnyájunk testvére a szél, de a te testvéreid a sziklák. Ki tudna úgy szólani, ahogyan Te szólsz? Kit ne pusztítana el a Magasságbeli haragja? Az égig emeled a fejed, és a koponyád nem perzselôdik meg, a pokol pereméig ereszkedsz alá, és a lábaid sértetlenek maradnak. Az Örökkévalóságról teszel vallomást, és a lelked nem rémül meg. A Bizonyosságot kéred számon, és az ajkaid nem némulnak el. Valóban angyalok fellegei kell hogy tanyázzanak feletted, s kerubfelhôknek kell téged befödniök. Mert úgy virítasz vakmerôségedben, mint a sivatag pálmája, és annyi a gyermeked, mint a szántóföldek kalásza. ======================================================================== Hazafelé az Egyházba -- II. Egy csöndességnyi idôre szeretném fejemet az öledbe hajtani! Egy reménységnyi idôre szeretnék a karjaidban megpihenni! De Te nem vagy útszéli fogadó, és a kapuid nem nyílnak kifelé. Senki sem élt át Téged, aki továbbenged! A kétkedônek azt mondod: hallgass, a kérdezônek: térdelj le! A menekülônek: add meg magad, és a szárnyalónak: ereszkedj alá! Benned lesántul minden kalandkeresés, és hazatalál minden búcsújárás. Ezért menekülnek a napjaim Elôled, ahogy a szélvihar menekül a csend elôl. De tudom, hogy sohasem szabadulok meg Tôled, mert valóban, ahogy Te jössz utánam, úgy csak az Isten tud követni! ======================================================================== Hazafelé az Egyházba -- III. Anyám, öledbe hajtom a fejemet, ments meg engem önmagamtól! Mert félelmetes a Hit parancsa, amit Te hangoztatsz. Idegenként bolyong látásom minden mezôin, az órák völgyei és a csillagok közötti űrök mitsem tudnak róla. Mint jégmezôkön, imbolyognak rajta a lábaim, és a szellemem úgy porlik szét ott, mint üvegsziklákon. Anyám, biztos vagy benne, hogy nem csapott be a Mélység Követe? Hogy nem űztek csúfot belôled az angyalok seregének idétlenjei? Biztatsz, hogy oltsam ki egyetlen fényecskémet, és biztatsz, hogy gyújtsam fel magam újra az Éj Sötétjén. Vakságot ajánlasz nekem, hogy lássak, és süketséget, hogy halljak. Anyám, tudod Te, hogy mit teszel? Én az öledbe hajtom a fejemet; ments meg engem önmagamtól! ======================================================================== Hazafelé az Egyházba -- IV. Úgy estem bele a Te hited törvényébe, mint egy meztelen kardba. Az értelmem derekán hatol át az éle, a tudásom világán ment keresztül. Soha többé nem fogok bolyongani enszemeim csillagai alatt, és a magam erejének istápjávál. Elszakítottál partjaimtól, és megerôszakoltad lábaim alatt a földet. Hajóim a tengeren bolyonganak, mert eltépted minden horgonyomat. Gondolataim láncai elszakadtak, s most úgy csüngenek le, mint bozót a szakadékba. Röpdösök az apám háza körül, mint egy madár, hogy nincs-e rajta egy rés, mely beereszti oda a te idegen fényedet. De lelkem sebén kívül nincs több nyílás a földön, -- Úgy estem bele a Te hited törvényébe, mint egy kétélű kardba! ======================================================================== Hazafelé az Egyházba -- V. De a tüskéidbôl még mindig erô árad, és a mélységeidbôl ének tör föl. Az árnyékod úgy borul a lelkemre, mint egy rózsa, és az éjszakáid olyanok, mint a nemes bor. Ott akarlak szeretni, ahol már elapad az irántad való szeretetem. Ott akarlak még igenelni, ahol már tagadlak. Ott akarok elenyészni, ahol forrásozom, és ahol elenyésznék, ott akarok élni örökké. Ahol a lábaim már vonakodnak továbbkísérni, ott akarok letérdelni. Ahol a kezeim csôdöt mondanak, ott akarom ôket összekulcsolni. Szellôvé szeretnék válni a gôgöm ôszében, és hóvá kétségeim telén. Igen, úgy kell aludnia bennem a félelemnek, ahogy alusznak a hóval betemetett sírok. Porrá vágyom válni Tanításod sziklái elôtt, és hamuvá parancsaid lángjában -- és szét fogom zúzni az eleven karjaimat, hogy átöleljelek az árnyékukkal. ======================================================================== Hazafelé az Egyházba -- VI. És íme így szól hozzám a te törvényed hangja: Amit én török el, az éppen nincs eltörve, és amit porba alázok, azt emelem fel. Kegyelembôl lettem hozzád kegyetlen, és könyörületbôl könyörtelen. Elvakítottalak, hogy feloldódjanak a határaid, és sötétségbe burkoltalak, hogy ne találd meg többé korlátaidat. Úgy nyeltelek el, ahogyan a tenger nyel el egy szigetet, hogy belesodorjalak az Örökkévalóságba. Gúnnyá lettem az eszed, és erôszakká a természeted számára, hogy -- mint egy pincelyukban -- megláncoljalak, és kihozzalak szellemed börtönkapui mögül. Mert ahol a te Mélyeid Mélységek után szomjaznak, ott már nem csörgedeznek ennek a földnek a forrásai. S ahol végül elfonnyad még a te honvágyad is, ott lejárt az idô minden ingaórája. Nézd, a Másvilág fehér árnyékát hordom a szárnyaimon, s homlokomon az Odatúl partvonalai zúgnak. Azért kell torzzá válnom az agyadban, és pusztulássá a szádon, de a lelked számára Hajnal vagyok és Hazatérés, és vagyok az Istennel való Békéd Szivárványa a felhôk fölött. ======================================================================== Hazafelé az Egyházba -- VII. Ki menti meg a lelkemet az emberek szavaitól? A távolból olyan a hangjuk, mint a trombitáké, de ha közelebb érnek, csak kolompok lógnak a nyakukon. Lobogókkal és zászlókkal tolonganak felénk, de ha feltámad a szél, szétfoszlik minden pompájuk. Figyeljetek csak ti hangosak és elbizakodottak, ti, a szellem viharvertjei, ti, kényetek-kedvetek fattyai: Elepedtünk a forrásaitoknál, kiéheztünk az ételeiteken, megvakultunk a lámpáitoknál. Út vagytok, amelyik sehová sem vezet, csupa kis apró lépés vagytok önmagatok körül. Olyanok vagytok, mint az áradó vizek, mindig a magatok motyogásával van teli a szátok. Ma igazságtok bölcsôje ring bennetek, de holnapra ti vagytok a sírja is. Jaj, nektek, kik kézzel fogtok meg bennünket, egy lelket csak Istennel szabad megmarkolni. Jaj, nektek, kik pohárból itattok bennünket, a léleknek az Örökkévalóságot kell adni. Jaj, nektek, kik üres szíveteket mutogatjátok! A papnak az oltárnál nincs arca, s a kezek, melyek az Urat emelik, nem díszesek, s nem szennyesek. Mert akit az Isten beszéltet, azt elhallgattatja, s akit a Lelke felgyújt, az kialszik. ======================================================================== Hazafelé az Egyházba -- VIII. A lelkemet csak Te kerested! Ki merné hűséged jogait csorbítani? Gyermek volt a lelkem, kit titokban kitettek. Árva volt az élet minden asztalánál, és özvegy még a kedvese karjaiban is. A fivéreim megvetették, és a nôvéreim elidegenítették. A világ bölcsei elárulták. Ha szomjazott, múlandósággal kínálták, s ha gyötrôdött, azt mondták neki: hisz nem is létezel! Aztán elküldték a szívemhez, mintha csak annak vére-cseppje lenne. Aztán elküldték az agyamhoz, mintha csak egy gondolat lenne. Űzött vad volt sötét ösztönök erdejében, felriasztott madár a halott Mindenségben. Olyan volt, mint aki egész életén keresztül haldoklik. De te imádkoztál érte, s ez megmentette, áldozatot mutattál be érte, és ô abból táplálkozott. Drága kincsként sirattad meg, ezért kiáltozza a nevedet. Fölmagasztaltad mint egy királynôt, ezért borul a lábaid elé. Ki merné hűséged jogait csorbítani? ======================================================================== Az Egyház szentsége -- I. És szólsz: A karom még tele van az ôserdôk virágaival, s a hajam még az emberiség tavaszának völgyeiben lett harmatos. Olyan imákat ismerek még, mikre hallgatnak a rétek, s még tudom, hogy hogyan szelídíti meg az ember a zivatart, és hogyan áldja meg a vizet. A sivatag titkait hordom még az ölemben, és ôsz gondolkodók tisztes hajzatát a fejemen. Mert a föld minden fiának én vagyok az anyja: mért mocskolsz hát engem, te világ, hogy nagyságos lehetek, mint az én mennyei Atyám? Lásd, bennem még itt térdelnek a rég elpusztult népek, és annyi pogány botorkál az Örökkévalóság felé lelkem mécsesével. Isteneik templomaiban titokban én lakoztam, s én voltam a Sejtelem bölcseik minden bölcsességében. Én virrasztottam csillagvizsgálóik tornyán, s én álltam ott azoknál a magányos asszonyoknál, kiket megszállt a Lélek, Én voltam minden idôk vágyakozása, Én voltam minden idôk világossága, Én vagyok minden idôk teljessége. Én vagyok az ô nagy Együttesük, én vagyok örök Egységük. Minden útjuk számára én vagyok az Út: s a századok rajtam keresztül vonulnak az Isten felé. ======================================================================== Az Egyház szentsége -- II. Te szikla vagy, mely az Örökkévalóság felé zuhan, s az én napjaimnak a népe homok, mely a Semmibe hullik. Porfelhô, mely önmaga körül örvénylik. Vérének szavát tette meg a Szellem törvényévé, és nemzetségének nevét Istenné. Ezért zúzmaraként borítod be álmai erdejét, és mint a hó gôgjének fenyôtornyait. Mert nem engeded magad az emberek jármába hajtani, s a Hangodat nem adod kölcsön múlandóságunknak. Magad alá gyűröd a nemzeteket, hogy megmentsd ôket, s megparancsolod nekik, hogy egyenesedjenek fel elôtted, hogy az üdvösségükön dolgozzanak. Mert határaik számodra csak árnyakból épült falak, és gyűlöletük zúgása kacagásként hangzik. A fegyvereik úgy csörögnek, mint az üvegcserepek, és a gyôzelmeik: apró kamrácskák gyertyalángja. De a te diadalod Napkelettôl Napnyugtáig ér, és a szárnyaid túlszárnyalnak minden tengeren. A karod átölel négereket és fehéreket, és a Te lelked lebeg minden nemzetek fölött. Óráidnak nincs órája, és a határaid határtalanok, mert az Úr irgalmát hordod az öledben. ======================================================================== Az Egyház szentsége -- III. Köpenyed bíborfonalakból készült, de ezeket nem a földön fonták. Homlokodat fátyol ékesíti, amit angyalaink sírtak számodra. Mert kedvesek elôtted haragosaid, és szívbôl szereted gyűlölôidet. Nyugodni is csak töviseken tudsz, mert a lelkükön jár az eszed. Ezer sebed van, s belôlük ömlik a könyörületed: mert megáldod minden ellenségedet. Még azokat is, akik errôl már mit sem tudnak. A világ könyörületessége csak a te szökött leánygyermeked, s az ember minden jogával te voltál viselôs. Tôled tanultak minden emberi bölcsességet. Minden jelképük mögött te vagy a titkos írás. Minden vizünk mélyén te vagy az ismeretlen áram. Életünknek Te vagy bűvös ereje. A tévedôk nem pusztulnak el, mert Te még tudod az utat, és a bűnösöket megkímélik, mert Te még imádkozol. A megátalkodott számára a legutolsó kegyelem még a te ítéleted. Ha csak egy napig is hallgatnál, kialudnának, s ha egy éjszakán át aludnál, elpusztulnának. Mert miattad nem ejti le az ég a földet, s minden gyalázód csak tebelôled él! ======================================================================== Az Egyház szentsége -- IV. A szolgáid soha el nem avuló ruhákat hordanak, s a nyelved olyan, mint harangjaid érce. Imáid ezeréves tölgyek, és zsoltáraidban a tenger lélegzik. A tanításod vár bevehetetlen hegyek ormán. Ami fogadalmat elfogadsz, az az idôk végéig tart, és mikor áldást osztasz, az egekben építesz házakat. A szentségeid óriási jelzôtüzek a homlokunkon, senki sem tudja azokat eloltani. Mert a te hűséged mértéke nem az emberi hűség, és éveid nem ismernek ôszidôt. Örökös láng vagy a kavargó hamu fölött. Torony vagy rohanó áradat közepén. Azért hallgatsz olyan mélyen, mikor a napok lármáznak, mert estére úgyis csak a te irgalmadra szorulnak rá: Mert minden sírgödör fölött Te imádkozol! Holnapra pusztaság áll ott, ahol ma kert díszlik, s ahol reggel egy egész nép lakott, ott éjjelre a pusztulás üt tanyát. -- Te vagy az Örökkévalóságnak egyetlen jele ezen a földön: amire Te nem nyomod rá a bélyegedet, azt lebélyegzi a Halál. ======================================================================== Az Egyház szentsége -- V. Szentjeid olyanok, mint idegen országok hôsei, és arcuk úgy fest, mint egy ismeretlen írás. Kiemeled ôket a teremtmények törvényei alól, mintha csak tönkre akarnád tenni ôket. Hegynek folyó vizek ôk, és tűzhely nélkül lobogó lángok. Nagy hurrá-kiáltások ôk a halálban, eleven tűz sötét kínok alatt. Az éjszakában elmondott imák ôk, mély erdôk csendjében bemutatott ünnepi áldozatok. Üdítô serlegként öntôd ki az erejüket, és borral teli kehelyként a vérüket. Mert úgy kutatsz fel minden egyediséget, mint egy forrást, és úgy tárod fel ôket, mint csillámot a kôzetben. A sivatagból elvezetsz a szeretethez, és a hallgatásból a szótlansághoz. A kapuidban nem ülnek árvák, mint az embereknél. Nálad, akik lemondtak mindenrôl: pazarolnak, és a szegényeid fejedelmi ajándékokat adnak. A Megkötözöttjeid szabadítanak meg, és Feláldozottjaid adnak életet. Magánosaid váltak meg a Magányosságtól: mert Te vagy a lelkek fogsága feletti gyôzelem. ======================================================================== Az egyház imái -- I. Az imáid vakmerôbbek, mint a bölcsek hegyláncai! Hidakként építed be ôket a parttalanba, s mint sasokat hajtod ki ôket a viharba. Hajóként küldöd ôket az Ismeretlen tengerére, mint nagy tengerjárókat ködös vadvizekre. A világ borzad a te összekulcsolt kezeidtôl, s bántják odaadó térdeid. Ajkai aggodalmasan gúnyolódnak, s bezárkózik kétségei kamrájába. Mert Te eleven testtel zsákmányul dobod ôt az Örökkévalóságnak, s mielôtt még elmúltak volna, már hiábavalónak tartod az éveit. Az Utak, melyek a szádból indulnak, a túlvilág útjai, ahová a lelked elér, ott megszűnik minden teremtmény. Magad azonban felékesítve térsz vissza a sivatagból, és Megvilágosítottként az éjszaka szárnyai alól. Elevenen jössz vissza a Mélységbôl, és Meghallgatottként az örök hallgatásból. A megsemmisülésbôl úgy térsz vissza, mint aki erôre kapott, és a láthatatlanból, mint aki megtestesült! ======================================================================== Az egyház imái -- II. Amikor a városok még lázasan hánykolódnak az ágyukon, és a nedves falvak elsüllyednek a földnek kigôzölgésében, amikor az állatok még nem is mozdulnak, s az Úr magánya üli meg a földet, akkor csendíted fel hangodat a sötétbôl, ahogyan a lélek emelkedik ki a vak anyagból. Lerázod tagjaidról az álmot, és a sötétben már birokra kelsz a pillanat borzalmával. Mert az éjszaka bűnei olyanok, mint a mérges gôzök, s az élôk álma, mint a Halál súlya. Valóban senki sem tudja, hogy felvirrad-e a következô nap. De te kigyújtod a lelked, és az reménysugárként megelôzi a hajnalpírt. Arcra hullsz az Úr elôtt, mielôtt még a harmat lehullanék. Felallelujázol rá, mielôtt felkelnének a pacsirták, és Teremtôd dicséretével elűzöl minden félelmet. Megmosod a föld arcát himnuszaiddal, és megfürdeted ôt imáidban, míg egészen tiszta nem lesz, és egészen új arccal fordítod az Úr felé. És az Úr kilép Magányosságából, és fénykarokkal átölel téged, -- s íme, az egész világ Kegyelme ölében ébred fel. ======================================================================== Az egyház imái -- III. Tudom, hogy rajtad keresztül az Úr szól, mert nálad van az ô Hallgatásának a kulcsa. Úgy tanultad ezt meg, mint egy csodálatos nyelvet; a szavaid csak az ô követei. Ha ez felzúg, elnémul dómjaid zsibongása, és orgonatitánjaid visszatartják lélegzetüket. Zsoltáraid a földre hullnak elôtte, és kórusaid hangtalanul esnek össze. Mintha csak hullámhegyek simulnának el, s hatalmas viharok csuknák össze szárnyukat. S az a nagy-nagy emberi nyugtalanság elcsitul, mint egy gyermek. Szép a halála és boldog: gyertyával és tömjénnel a kezében megy a másvilágra s dicsôítés az utolsó sóhaja. Utolsó imáidra fekteted le ôt, mielôtt még eljô az Úr; a ezek hófehérek, mintha csak csillogna a hangod: de senki sem hallja ôket többé. Mert akit te árnyékba borítasz, megvilágít téged, s az süllyed itt el, akiben Te süllyedtél el. ======================================================================== Az egyház imái -- IV. Az erényeid úgy közelednek az oltár felôl, mint eltaszított királylányok. Dicsôséged nemes fonónôi elveszítették orsóikat! Csak Alázatod áll még a lépcsôkön. Elsápasztottad a nôvéreit, hogy ô kiszínesedjék, megtépáztad királynôid dicsôségét, hogy ô jusson tisztelethez. Mert a többiek mind csak a Kegyelem lányai, de Alázatod a Mindenhatóság szülötte: Ô Isten rokona, a mély porban sem méltatlan hozzá. A Teremtésben ô a Hatalom, vele szemben az égben sincs ellenállás. Keresztültör a kerubok-ôrizte kapun, és az ércangyalok leeresztik elôtte kardjukat. Egészen az Úr arculatáig merészkedik, hogy ott térdenálljon egy örökkévalóságon keresztül. ======================================================================== Corpus Christi mysticum -- I. Ahogy az ég kéklô szeretete borul minden lény fölé, úgy feszíted ki sátradat a szétszórtak fölé. Ahogy a nap aranytengere árad mezôrôl-mezôre, úgy ömlesz át az egyik lélekbôl a másikba. Egyetlen áramlás vagy, egyetlen ölelés a boldogság mélyeiben. Szülôföldünk kivirágzása vagy, sötét értelmünk megvilágosodása. Mert az Isten ölében feküdtünk, egyik a másikban, álombamerülten feküdtünk teremtônk titkaiban. A szeretetnél is közelebb voltunk egymáshoz, egyek voltunk a formák elsô derengése elôtt: S most úgy magasodsz fel a ködbôl, mint az emlékezés dómja. Óriás toronyként emelkedsz ki az idô omladékaiból. Minden harangod származásunkról szól, s éjjel-nappal hirdeted örök hazatérésünket. ======================================================================== Corpus Christi mysticum -- II. Mert a földön mindenütt az elhagyatottság orkánja zúg, hallgasd csak: erdôn-mezôn hogy panaszkodik a világ. Mert mindenütt csak árvák élnek és sehol sincsenek kettesben. Mert valami börtönbôl mindenütt süvölt egy sikoly, és mindenütt nyúlik egy kéz az elfalazott kapuk mögül, mert mindenütt eltemettek valakit elevenen. Anyáink jajgatnak, és kedveseink elnémulnak, mert senki sem tud a másikon segíteni, mert mindenki egyedül van. Hallgatástól hallgatásig kiabálnak, árvaságtól árvaságig csókolódznak, s magukba szerelmesek ezer fájdalomnyi távolságra saját lelküktôl. Mert az emberek minden közelsége síron nôtt virág, és vigasztaló szavaik kívülrôl jönnek. Magad pedig a Hang vagy benn a Lélek közepén. ======================================================================== Corpus Christi mysticum -- III. Arányló homlokkal lépsz elénk boldogságunk visszfényében! Mert Az jött utánunk, Ahonnan elindultunk, és Akibôl szétszóródtunk, Az gyűjtött össze bennünket, Nyomorúságunk mélyén utolért bennünket, és alázattá változott a Te tenyereden. Kelyheid borában lakik, és oltáraid fehér ostyájában. Beágyazod ôt a vágyainkba, beágyazod éhes ajkainkba. Mélyen beágyazod ôt árva szívünkbe, s az felnyílik, mint az ajtók, mikrôl letépték a pecsétet: Összeáll az atomok pora, mert az Örökkévalóság csöndje erôsebb a viharoknál. Egy testbôl és vérbôl valók vagyunk, egy lélek lángjai vagyunk -- hisz Te vagy a föld egyetlen igazi Teste. ======================================================================== Corpus Christi mysticum -- IV. És szólsz: Most már hadd kösselek meg téged, egek Hatalmasa, Mindenható a mindenhatóságból, te a Szentháromság egyetlenje, te a kiolthatatlan Fénynek ki nem oltott Lánya: Kedvesem, megláncollak a lelkemmel, hatolj be a sötét emberiség sötét szívébe. Az én karjaimból ne váltson meg semmi fájdalom, ne szabadítson meg semmi szégyen, ne öljön ki semmiféle halál. Légy a te örök foglyod Foglya. ======================================================================== Az egyházi év -- I. És szólsz: Hajoljatok meg évek és álljatok meg holdak. Ti múló napok töröljétek meg lábatokat! Mert az Örökkévalóság szólítja így meg a lelkemet: Nézd nagyon sok a földön a Máma, nagyon sok az emberek fiai közt a mulandóság. Úgy kell engem feltárnod, mint egy kaput, úgy kell áttörnöd az én hófehér pecséteimet, mint egy vékony falat! Mert olyan közel vagyok hozzád, mint a susogás a füledhez, csak egy szeretetnyi várakozás és már beállítok. Csak ide kell egy kissé térdelnetek, és már átölellek benneteket, rázzátok le magatokról minden vándorösztönötöket. Mert én le akarok ereszkedni hozzátok az egekbôl, a Teremtetlen szava akarok lenni, mely beburkolódzott a szegényes idôbe! Nem akarom, hogy örökkévalóságnak hívjatok, a ti harangjaitok nevét akarom felvenni, hogy úgy harangozzanak velem, ahogyan az Angyali Üdvözletre harangoznak. Úgy akarok vándorolni az emberi történelmen keresztül, mint ahogyan a Hit nagy ünnepei vonulnak azon át, úgy akarok felkelni a népek órái felett, mint a karácsonyi csillag. Hívjatok így: Békét, békét a földnek! Énekeljetek ki engem, ahogyan az Alleluját énekelitek. Áldjatok meg engem, mint Húsvéthajnalon a tüzet: úgy ünnepeljetek engem, mint az Úr szent évét! ======================================================================== Az egyházi év -- Advent I. És szólsz: Csukd össze lélek a szárnyaidat, fordulj vissza a távolból, szállj le az egekbôl a te kis házadba! Te, az Elrejtett vértanúja, a rejtelmes Isten megkínzottja, a Láthatatlan szerelmese. Lehet-e lépni lépések nélkül? Lehet-e járni a puszta levegôben? Lehet-e szeretni befelé a Hangtalan-Örökkévalóságba? Hívd haza a lábaidat, hívd haza a szívedet, hívd haza ôket a te szegény emberségedhez! Mert nézd, ujjongva járom a rétjeidet, a barna ôszön ál sietôs örömmel járok elôtted! Angyalok indultak el és nagy csillagok vannak már útban efelé a föld felé -- ringassátok a bölcsôiteket anyák, ringassátok: mert a fényük fel fog derengeni minden csecsemô felett! ======================================================================== Az egyházi év -- Advent II. És szólsz: Énekeljelek a hajnali várakozásban, énekeljetek halkan, nagyon halkan sötét fülébe a világnak. Énekeljetek térden állva, énekeljetek szinte lefátyolozva, úgy énekeljetek, mint a reménykedô asszonyok: Mert gyengéd lett, aki itt még Erôs, kicsiny lett a Végtelen, bájossá lett a Hatalmas, és alázatossá a Magasztos. Egy szűz kamrájában van helye, az ölében lesz a trónja, és dicséretnek is elég neki egy bölcsôdal. Az áhítattól a napok már nem akarnak többé felvirradni, s a mélységes tisztelettôl elsötétülnek a föld éjszakái. Világosságot akarok gyújtani nektek, ó lélek, örömet akarok felvillantani az embervilág minden zugában: Legyen áldott, ki idáig hozza az Urat! ======================================================================== Az egyházi év -- Karácsony És szólsz: Örökkévalóság gyermeke, most az anyádnak akarok énekelni! Olyan szép legyen az énekem, mint a reggeltôl meg színesedett hó! Örvendj Szűzmária, földnek leánya, lelkem nôvére, örülj te, örömeim öröme! Én az éjszakákon áthúzódó vándorút vagyok, te ház vagy a csillagok alatt. Én üres kehely vagyok, s te Óceánja az Úrnak! Örvendj Szűzmária, én boldognak mondom azokat, akik téged boldognak mondanak. Sohasem kell többé kétségbeesnie senki emberfiának! Én csak egyetlen egy kis szeretetecske vagyok, de mindig ezt fogom hajtogatni mindenkinek: Valakit közületek felmagasztalt az Úr! Örülj Szűzmária, földemnek szárnya, lelkem koronája, örülj, örömeim öröme: mert boldognak mondom azokat, ki téged boldognak mondanak! ======================================================================== Az egyházi év -- Passió I. És szólsz az én lelkemhez: Ne félj aranyos ruháimtól, és ne rémülj meg gyertyáim sugarától. Mert ezek mind csak szeretetem fátyola, mind csak titkomat befödözô gyengéd kezek. De elvonom majd ôket onnan, te síró lélek, hogy meglásd: nem vagyok számodra idegen. Hogy ne hasonlítana egy anya a gyermekére? Minden fájdalmad az enyém is! Szenvedésbôl születtem, öt szent sebbôl sarjadtam ki, szégyenfán nôttem, könnyek keserű borán edzôdtem, vérrel teli kehelyben úszó fehér rózsa vagyok! Szenvedésbôl élek, szenvedésbôl való erô vagyok, szenvedésbôl eredô dicsôség vagyok! Borulj a lelkemre, s találd meg ott az otthonodat! ======================================================================== Az egyházi év -- Passió II. Ma így szólsz: Ismerem a boldogságtól való borzongásodat, láttam, hogy sápadsz el a bíborba öltözött órák elôtt. Ismerem a teli kelyhektôl való viszolygásodat, és ismerem még a legkedvesebb lélektôl való idegenkedésedet is. Mert a boldogság megsebzi a bensôdet: hideg kezekkel nyúl annak a mélyeibe. Kioltja az álmaidat, és mint egy nagy-nagy kétségbeesés, úgy oltja ki vágyaidat. Úgy nehezedik az érzékeidre, mint a megkövült bűn, úgy ülepedik a lelkedre, mint elfonnyadt füvek halálos illata. Tetôtôl-talpig fájdalommal burkol be, s így a magad boldogsága rejt el a Boldogság elôl -- ezért lesz örökkétartó minden fájdalmad. ======================================================================== Az egyházi év -- Passió III. Ma így szólsz: Fel szeretném tárni elôtted szenvedésed titkát, te kedves, te szemérmes, te lelkem rokona, szerelmesem: Én zokogok a te mélyeidben! Évezredek óta dolgozom rajtad, minden apádat-anyádat megáldottam a kereszttel. Fájásokba és sebekbe kerültél nekem, tövisek közt szabadítottam ki csuklóidat a világ kötelékeibôl. Magányosságba és sok emberélet sötét csendjébe kerültél nekem. Vérembe és vagyonomba kerültél, a lábaim, alatt elnyúló földembe kerültél, egész világomba kerültél! Kifinomodtál, te lélek, selyemfonallá lettél, amit jól megsodortak. Most már egészen könnyű szál vagy, ami nem tapad meg többé. Átlebegsz az élet mezôin, tovaszállsz a világ virágzó tartományain, de egyikük sem fog már lekötni, te hontalan, te fájdalmaim Bolygó hollandija! ======================================================================== Az egyházi év -- Passió IV. Ma így szólsz: Olyan glóriát akarok zengeni, hogy zsongásba kezdjenek tôle harangos tornyaim: A föld minden fájdalma áldja az Urat! Áldja a nyomorgó és a száműzött, áldja a csalódott és a kifosztott, áldja ôt minden soha-le-nem-csillapodott. Áldja ôt a lélek izzó kínja, és áldja a természet sötét fájdalma! Áldja a szeretet áldott kínja! Áldja a lélek magányossága, és áldja a lélek fogsága. Áldja ôt a bűn kínja, a pusztulás kínja, és áldja ôt a halál keserves kínja. Íme, lefoszlottam minden díszt az oltáraimról: hervadjon le róluk a vászon, mint a mezôk virága. Takarja el arcát minden festett képük. Kioltottam utolsó vigaszomat, elviszem az Uram testét is, hogy a lelkem egészen elmerüljön az éjszakába, mert boldogsággá változott a föld minden szenvedése, hisz Valaki nagyon szerette: nézd a Kereszt fáját, ezen függött a világ Üdvössége! ======================================================================== Az egyházi év -- Passió V. Ma így szólsz: Levetem lábamról a cipômet, levetem véges részemet és belépek a Határtalan Birodalomba: fakadjatok fel életem sötét forrásai! Gyűljetek ide éjszakáim, ti a bűn fekete madarai kiterjesztett szárnyakkal ereszkedjetek le rám: most kezdek legmélyebb dalomba, hogy megtaláljam Istenemet! Mert óriási a világ szenvedése, szörnyűséges és végtelen. Kitelt tôle, hogy szétáradjon az égen és a földön, kibírja az örök szeretet súlyát. Szentséges Isten, szentséges Erôsség, szentséges Végtelenség, bűneim Istene, gyengeségeim Istene, halálom Istene: ajkamat odafektetem a sebeidre, -- Uram, odafektetem a lelkemet a keresztedre. ======================================================================== Az egyházi év -- Húsvét Hangot hallottam az éjszakából, zúgott, mint a világ lélegzete, s ezt kérdezte: Ki akarja hordani az Üdvözítô koronáját? S a szeretetem felujjongott: ,,Hordom én, Uram, szívesen.'' És kezembe vettem a koronát, s a vérem végigfolyt fekete tüskéin, le az ujjaimra. De a Hang újra megdördült: ,,A koronát a fejeden kell hordanod!'' S szeretetem azt felelte: ,,Igen, ott fogom hordani.'' Fejemre tettem a koronát, s erre fényesség gyúlt ki rajta, olyan áttetszô, mint a hegyi patakok. És a Hang újra szólt: ,,Nézd, a fekete tövis kivirágzott!'' S fény ömlött le a fejemrôl, szélesen, mint egy folyó, s földig körülölelt engem. És én rémülettel felsikoltottam: ,,Mit akarsz. Uram, hová vigyem a koronádat?'' S a Hang felelt: ,,Az Örökkévalóságba!'' És én így szóltam: ,,Ez a fájdalmak koronája, Uram, hadd haljak meg vele!'' De a Hang így felelt: ,,Nem tudod, hogy a Fájdalom halhatatlan? Hisz én is egy Örök Valóságot hirdetek: hogy Krisztus feltámadott.'' S a Fény ekkor elragadott engem... ======================================================================== Az egyházi év -- Az Úr mennybemenetele után I. Ki fogja most már húrjaidat pengetni, lelkem aranyos hárfája? Te elhagyott jegyes, ki fogja újra felcsigázni örömödet? Messze földet bejártam, de mindenütt csak földek és rétek vannak, és mindenütt süket teremtmények! A fák ágai a szemem közé lógnak, sűrű lombjuk elfödözi minden reményemet -- Te gyönyörűséges, zöld börtöne a természetnek, mennyi szenvedést okozol nekem! Minden éjszaka kisírom fájdalmaimat, de ezek is csak források, amik a földön fakadnak! Úgy eresztem fel imáimat, mint madarakat, de egy sem tért még vissza, hogy feleletet hozzon nekem. Uram, hol találom meg, a Partjaidat? ======================================================================== Az egyházi év -- Az Úr mennybemenetele után II. És a Hangod így szólítja meg a lelkemet: Miért panaszkodsz az imáidra? Azok az Irgalmasság Tengerében merültek el, ezért nem jönnek vissza, ott nyugosznak a kegyelem mély ölén, ezért nem térnek haza. Hegycsúcsok közt bolyongó susogás vagyok, virágok közt villódzó fény, a mezôk selymes fűszálai közt futkosó keresés. A mezôk imája, a levegô harangzúgása vagyok, a minden hullámzó réteken való letérdelés vagyok. Íme megáldom földjeidet és ligeteidet, kitárom kezeimet, mint felpattanni készülô rügyeket, úgy tárom fel szívemet, mint a föld ölét: s megáldom magamat a reménnyel ezerszeresen! ======================================================================== Az egyházi év -- Pünkösd Ma így szólsz: Allelujának hívnak s az Örvendezés az én arcom, olyan vagyok, mint a nyíló rét a hajnalpír koszorújában, mint egy behízelgô tárogató a dombokon! Hallgassatok meg, duzzadó völgyek, hallgassatok meg, hullámzó rétek, hallgassatok meg, daloló, boldog erdôk. Mert én sem állok már árván a ti dicsekvéstek közt, rokonotok és nôvéretek lettem, köszönts engem szelíd képmásom, te föld, akit az Úr töltött el. Mert a közeli távoli is, a kegyelem lépcsô is, s ez úgy él bennem, mint örök birtokom. Úgy született meg rajtam, ahogy a rügy születik meg a bokron, úgy fakadt rajtam, mint rózsák a cserjésben. Szeretetének piros töviseivel virágzom: bíboros ajándékai fakadnak minden ágamon. Tüzes nyelvekkel virágzom, a lángoló valósítással virágzom: virágzom az Úr Szentlelkébôl! ======================================================================== Az egyházi év -- Úrnap Ma így szólsz: Királyi zászlók lobognak: most fedem fel az Örök Titkot! Milyen gyengéden öleli körül a fény a kezemet, és milyen boldogan csurog le róla. A szeretet itt már csak a Szeretet mögé rejtôzik el: s én nyílt aranykehelyben viszem végig a nyílt mezôkön! Sok mondanivalóm van nektek emberek, de ma csak térdelnetek kell -- és a térdetek lesz a szárnyatok! ======================================================================== Az egyházi év -- Te Deum És szólsz: Hatalmas teremtô Istenem, hadd dicsérjelek egyetlen világosságod mindhárom partján. Dicsôséged tengerében akarok dalommal elmerülni, nagyságod hullámverése közben akarok énekelni. Csillagaid aranyló Istene, viharaid dübörgô Istene, tűzokádó hegyeid lángoló Istene, folyóid és tengereid Istene állataid Istene, kalászaid és vadrózsáid Istene, köszönöm neked, Uram, hogy életre keltettél bennünket, az angyali kórusokig köszönök Neked mindent. Légy áldott mindazért, ami él! Fiad Istene, Örök Könyörület nagy Istene, Zűrzavaros embered hatalmas Istene. Minden itt szenvedôk Istene, minden itt haldoklók Istene, sötét örvényeink testvéri Istene. Köszönöm, hogy megváltottál bennünket, Uram, az angyali kórusukig köszönök Neked mindent! Légy áldott a mi boldogságunkért! Te, a magad Lelkének Istene, a Magad Mélyeiben szeretettôl szeretetig áradó Isten, Aki egészen az én lelkemig zuhogsz, minden téreimen átviharzó, egész bensômet lángragyújtó, te, új Földjeidnek teremtô Istene. Köszönöm neked, uram, hogy köszönhetek, az angyali kórusaidig köszönök neked mindent. Zsoltáraim Istene, hárfáim, Istene, kürtjeim és orgonáim hatalmas Istene, hadd dicsôítselek egyetlen fényességed hármas partjain! Dicsôséged tengerébe akarok dalommal elmerülni, nagyságod hullámverése közben akarok énekelni. ======================================================================== Az egyházi év -- Litánia Jézus Legszentebb Szívének Ünnepére Ma így szólsz: Úgy akarom most végigimádkozni a lélek tüzet, ahogy egy nagy litániát mondunk végig: arra a dicsôítô énekre akarok gyújtani, amit az ember nem végigénekel, hanem végigszeret! Szentséges Szív, isteni Szív, mindenható Szív, Mindenek bíborló Titka! Ó, Szeretet, hadd szeressünk Téged, Ó, Örök Szeretet, hadd szeressünk Téged örökké! Tűzhely a jeges világ sötétjében: Ó, Szeretet, hadd szeressünk Téged! Lángoló árnyék a világ minden hamis fénye felett, Ó, Szeretet, hadd szeressünk Téged! A világ hamis nyugalmának égô jele, Magányos Szív, lobogó Szív, kiolthatatlan Szív, Ó, Örök Szeretet, hadd szeressünk Téged! Szív, aki olyan vagy, mint az éjszakák, melyeknek már nincs arcuk, Ó, hadd szeressünk Téged! Szív, aki oly erôs vagy, mint a hullámok, melyeknek már nincs partjuk, Ó, hadd szeressünk Téged! Szív, ki oly szelíd vagy, mint a kisgyerekek, kikben még semmi keserűség sem él, Ó, hadd szeressünk Téged örökké! A Láthatatlan mélyeibôl való rózsa, az alázatos Szűz kelyhébôl való rózsa, virágzó rózsacsokor, melyben ég és föld ölelkezett össze, Ó, Örök Szeretet, hadd szeressünk Téged örökké! Véred lecsurgó köpenyébe öltözött királyi Szív, Ó, Szeretet, hadd szeressünk Téged! A töviskoszorú nyers gúnyával övezett testvérszív, Ó, Szeretet, hadd szeressünk Téged! Halálos sebeid kemény ékszerében megtört Szív, trónfosztott, Szív, elárult Szív, szörnyűségesen megkínzott Szív, Ó, Szeretet, hadd szeressünk Téged! Ó, Örök Szeretet, hadd szeressünk Téged örökké! Szív, akiben a hatalmasok rátalálnak a térdükre, add nekünk szeretetedet! Szív, akiben a hidegek megtalálják könnyeiket, add nekünk szeretetedet! Szív, akiben a tolvajok és gyilkosok is bocsánatra lelnek, hatalmas Szív, kegyelmes Szív, dicsôséges Szív, add nekünk szeretetedet! Örömünk piros tövise, bánatunk fájó tövise, halódásunk szép esti pírja, add nekünk a szeretetedet! Bíborkendô, ami mellett bűneink halotthalvánnyá sápadnék, add nekünk a szeretetedet! Rubinvörös forrás, ami után szomjazik minden beteg lélek, add nekünk a szeretetedet! Nesztelen közelség, melyben találkoznak a távollévô jóbarátok, add nekünk szeretetedet! Megszomorodottak mécsese, üldözöttek és megalázottak világítótornya, titokzatos hely, ahol még lélegzenek a csendes halottak, mindentudó Szív, mindeneket megítélô Szív, legvégsô Szív: add nekünk a szeretetedet! Szív, aki szívedre ölelsz mindnyájunkat, Szív, aki mindenünk szívén áthatolsz, Szív, aki megtöröd mindnyájunk büszke szívét: add nekünk szeretetedet! Szív, akiben az egyedüllét egész néppé tágul, add nekünk szeretetedet! Szív, akiben a szétszakítottság egész néppé forr össze: add nekünk szeretetedet! Szív, akiben az egész világ a te népeddé válik: mi a te szeretetednek szenteljük magunkat. Túláradó Szív, égiglobogó Szív, messzezúgó Szív: Ó, Szeretet, hadd szeressünk Téged! Ó, Örök Szeretet, hadd szeressünk Téged örökké! Hogy felvirradjon a te napod: szeretetednek szenteljük magunkat. Hogy mindnyájunk szívének felvirradjon a te napod: szeretetednek szenteljük magunkat! Hogy a te napod mindnyájunk szívét a Szívedbe égesse, szeretetednek szenteljük magunkat! Hatalmas Szív, Szív, aki elôl nem lehet elmenekülni, mindent elemésztô Szív -- Tűz! Tűz! Ég az angyalok szárnya! Lángol a kerubok kardja! Fellobogtak az ég tüzei! Égnek a föld mélyei, lángol a Kô és lángol az Idô! Lángol minden teremtmény vágyakozása. Lángol a lélek a koponyacsúcs sötétjében. Minden a Szeretetbôl származott, mindennek a Szeretethez kell visszatérnie: szentül, szentül, szentül lobogjanak a szeráflángok! Szív, ahonnan ered az egek dicsôsége, Szív, a napok és csillagok kezdete és vége, Szív, az üdvözültek üdvössége, az egész világon segítô Szív, Szív, aki meggyôzôd a világot, Te páratlan Szív: Legyen így! Legyen így! Virradjon fel a te örök szereteted napja! ======================================================================== Az egyházi év -- Mária mennybemenetelének vigiliája Ma így szólsz: Az Úrangyala köszöntötte Szűzmáriát, és Ô elfogadta az Örök Szeretet hazahívó szavát. Mária lelke, készülôdj! Megjöttek az Ég követei! Magukkal akarják vinni azt a bölcsôt, melyben a te isteni Fiad ringott. Most fektesd magad arra a Szívre, ami a Te szíved alatt szendergett, most burkolózz azokba a leplekbe, mik oly gyöngéden rejtették el Ôt! Mária lelke készülôdj! Készülj fel a Magasságbeli bölcsôjébe! Mi történik Veled Tisztaságos? Az egekbe indulsz! ======================================================================== Az egyházi év -- Krisztus Király ünnepe I. A Király himnusza azzal a szeretettel kezdôdik, amiért a királyi Jegyes könyörög. Ébredj, te világ, mert a Legszebb szólal meg! Kelj fel a fekvôhelyedrôl, mert az Üdvösséged hív -- Miért hallgattok olyan nagyon, ti hangosak, és ti sürgölôdôk, most miért nem mozdultok? Hallom dicsekvésteket az utcasarkokon, hencegtek a tengereken, és a hegycsúcsokon ültök gyôzelmi ünnepeket: Nem akarnátok a Magasságbeli Jegyesét köszöntem? Hisz aki az ô arcát meglátja, az megpillantotta a Királyt! ======================================================================== Az egyházi év -- Krisztus Király ünnepe II. A Jegyes dicséretét kell zengeni minden földi szív elôtt: a Király csókja díszlik homlokán. Lelke dicsôségbe merült el. Teste szeretetének titka. Kezét kegyelmeivel ékesíti, amik túláradnak minden határunkon. Fejét a remény csillagával díszíti fel, s ez bevilágít a sírokba is. Vágyódjatok utána, és megadja nektek a népek békéjét, és az ég kapuit birtokotokul! Birodalmának minden lelkét nektek ajándékozza, s hogy boldogok legyetek, nektek adja még az elveszett lelkeket is. Ô a hatalmas a beszédében és erôs a hallgatásában. Ô a magányos az elhagyatottságában és nagyságos a dicsôségében. Énekelni kell a Jegyes dicséretét minden földi szív elôtt, a lélek trónjára kell Ôt emelni! -- A Király dala a szeretettel végzôdik, ez az öröktôl fogva kiválasztottak koszorúja! ======================================================================== A végsô dolgok -- I. És szólsz: Láttam egy felhôben tovaszállni a világ nyugtalanságát: az est csöndje volt a vihar a vitorláiban, s így menekült gondterhelten a napnyugta elôl. Mert hová fordulhat vajon, ha közeleg az ijesztô Álom, és hol keressen menedéket, ha az kiűzi a kuckójából? Hiábavaló már kínoznia az embereket, s ellenük korbácsolnia szenvedélyeik sóvárgásait, mert mégiscsak megfôzi számukra az italt, amitôl elnémulnak. A városok még zümmögnek egy darabig, de a Nagy Csönd már keresztül szivárog a falaikon. Fájdalmaik bíbora elsötétül, és kéjeik bíbora olyan lesz, mint a szürkület. Büszke szellemeik elsápadnak, mint a feledés. A nagyot-akarás köddé válik. és álmok álmává a nagyotalkotás. A királyok aludni mennek, s a hatalmasok úgy csitulnak el, mint a kisgyermekek: Mindnyájan a Végszükség keblére borulnak, s ott puszta homokká válik minden nagyravágyásuk. Olyanokká lesznek mindnyájan, mint majd a sírjaikban -- könyörülj, Urunk, a szegény lelkeken! ======================================================================== A végsô dolgok -- II. És szólsz: Ki vagy le, világ, hogy ijesztgetsz engem? Hiszen ezerszeresen halok meg a gyermekeimmel! Hol van az ítéleted, ami engem meghajlíthatna? Az örök Bíróval küszködik a lelkem! Nézd, utolsóként állok a búcsúzás óriási hídján, s a karjaimban tartom mindazokat, akiket az élet ellökött magától. A fülem nem telik be jajszavukkal, és sápadt az arcom az aggodalmaiktól. A lábamat bokáig hamu takarja, s ruháimról nem szárad fel a sírboltok nedves lehelete. Valóban belefáradtam már a rémületbe, s a félelmem úgy elgyengült, mint egy kisgyerek keze. A szeretetem legyôzte ôt, s úgy térdrekényszerítette, hogy már sohasem tud többé felállni. Jaj, neked világ, aki hiszel a halálban, mert hideg vagy: olyan halálod lesz, amilyenrôl nem is álmodsz! Olyan halálod lesz, hogy egy örökkévalóságon át sem halsz bele! Vigasztalódjatok meg, akik sírtok, és örüljetek, kik nem feledkeztetek el magatokról, mert hűségteket megbocsátássá bűvölöm, s emlékezetetek kelyhét karimáig töltöm meg értelemmel. Az okosság minden rabszolgája ellenére a szabadságban akarom felmagasztosítani szíveteket. El akarom fogadni az izzókat, és megszégyeníteni a lemondókat! A megsemmisülés színe elôtt akarok jogot adni a Szeretôknek: az örök élet trónjára akarom ôket ültetni. Az Igazság fölé akarom emelni ôket: fel akarom vinni ôket, egészen az Úr Irgalmáig! ======================================================================== A végsô dolgok -- III. És szólsz: Tudom, hogy kigúnyolnak, tudom, hogy haragszanak rám, s tudom, hogy a sötétben tapogatnak utánam, mert hallják ugyan a hangomat, s tükörképemet is látják a szívükben, de az Arcomat nem láthatják: s fôm ott nyugszik elrejtve az Isten ölében, évszázadok óta még sohasem emeltem fel! Megnôtt mögöttem a Mindentudó árnyéka, s titkai úgy burjánzanak homlokomon, mint a sötét moha. Mert engem erre a névre kereszteltek, hogy a ,,Megismerhetetlen'' -- s ennek szépségét így hívják: ,,Mélyen elrejtett''. Az örökkévalóságát áradó hullámokkal takarja el, és végtelenségét kitörô viharokkal. Hagyja, hogy a zivatarok megjátsszak, mintha ôk volnának az urak, s erôit elrejti oly nevek alá, miket az emberek alkották. A szívükbe rejti el lelkét, Kenyér és Bor alá a Szeretetét. Nézd, gyöngeségem fátyola takar, s takar a félreismerés sötét leple. Jegyesi fátylam leplez, és égi örökségem fehér fátyola. Mert abban kell engem felismerned, amit nem látsz, és lelkednek ott kell bennem hinnie, ahol aggodalom tölti el. ======================================================================== A végsô dolgok -- IV. És szólsz: De ha egyszer majd elérkezik Minden Titkok Utolsó Perce, s felvillan az Elrejtett, a bilincseit széttépett Szeretet dúló viharaiban, mikor hazafelé való sodrása keresztülviharzik a Mindenségen, s felujjonganak teremtésének eltemetett vágyai, amikor lángot fognak a csillagtömbök, s hamujukból kikél a szabaddá lett fény, amikor felszakadnak az Anyag vaskos gátjai, és kinyílnak a Láthatatlan foglyultartó reteszei, amikor az évszázadok, mint sasok suhannak haza, és az Aeonok seregei visszatérnek az Örökkévalóságba, amikor szétesnek a Nyelvek edényei, és elôtör a Soha-Ki-Nem-Mondottak sodró árama, amikor napvilágra lépnek még a legmagányosabb lelkek is, és felbugyog ami még önmagáról sem tudott: akkor a Leleplezett majd felegyenesíti a fômet, és pillantásától ellobban minden fátyolom, és úgy fekszem majd ott, mint egy fedetlen tükör a világ színe elôtt. És a csillagok felismerik majd bennem saját dicsfényüket, a mulandók felismerik bennem örökkévalóságukat, a lelkek isteni részüket, és az Isten felismeri bennem saját Szeretetét. És nem hullik többé más fátyol a fejemre, csak az én bírám ragyogása. És abba süllyed el a világ. És a fátyol neve kegyelem lesz, és a kegyelem neve Örökkévalóság lesz, és az örökkévalóság neve Boldogság lesz. Ámen. ======================================================================== Hátsó borító: Gertrud von le Fort 1876-ban született Németországban. Utazásai folyamán belsô éhsége Rómába vitte. Itt tért meg. Himnuszai konverziójának belsô kísérôiként születtek meg. Egyike korunk legjelentôsebb katolikus íróinak. Nô, aki kemény és markáns, és modern ember... Magyar nyelven a Veronika kendôje, a Magdeburgi menyegzô és a Gettóból jött pápa című kötetei jelentek meg önállóan. Himnuszai gondolati versek, melyek minden rímes vagy mértékes formát nélkülöznek, s csak a belsô feszültség lüktetése emeli ôket a hétköznapi beszéd fölé. Én voltam minden idôk vágyakozása, én voltam minden idôk világossága. Én vagyok minden idôk teljessége. Én vagyok az ô nagy Együttesük: én vagyok örök Egységük. Minden útjuk számára én vagyok az Út: s a századok rajtam keresztül vonulnak az Isten felé.