Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Kozkáky István Sch. P. A kereszt fényében A Magyar Kegyestanítórend Fônökének engedélyével. Nihil obstat. Daniel Hunya S.J. censor deputatus. Nr. 1303/1944. Imprimatur. Szegedini, die 20. Maii 1944. Alexander Raskó vicarius generalis. ,,Papi Lelkiség'' kiadása, Szeged, 1944 ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus kiadása Ajánlás Elôszó Bevezetô elmélkedés. Vedd föl keresztedet! I. Jézust halálra ítélik II. Jézus vállára veszi a keresztet III. Jézus elôször roskad le a kereszt terhe alatt IV. Jézus megszomorodott Édesanyjával találkozik V. Cirenei Simont kényszerítik, hogy Jézus keresztjét vigye VI. Veronika letörli kendôjével Jézus verítékét VII. Jézus másodszor roskad le VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz IX. Jézus harmadszor roskad le X. Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják XI. Jézust keresztre szegezik XII. Jézus meghal a kereszten XIII. Jézust leveszik a keresztfáról XIV. Jézust sírba teszik Befejezô elmélkedés. Föltámadt Krisztus e napon! A könyv énekei ======================================================================== A könyv elektronikus kiadása Ez a program az azonos című könyv szöveghű változata. Az eredeti könyvet 1944-ben a ,,Papi Lelkiség'' adta ki Szegeden. Az elektronikus kiadás szövegét Szabó L. Éva vitte számítógépbe. A könyvben szereplô énekeket tartalmazza a program, de nyomdai minôségű, 300 dpi felbontásban külön állományban is megtalálható a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban. A KOZKOTTA.ZIP nevű file (nagysága 944.414 byte) tartalmazza az összes kottát külön bitmap formátumban. A kották mérete egységsen 1.225 x 1.796 pixel, nagyságuk 280.238 byte. A ZIP file kibontása után az állományban a következô kottalapok találhatók: A file mérete A grafika tartalma A file neve (byte-ban) Mottó éneke kozkotmt.bmp 280.238 Bevezetés éneke kozkotbv.bmp 280.238 1. állomás éneke kozkot1.bmp 280.238 2. állomás éneke kozkot2.bmp 280.238 3. állomás éneke (elsô oldal) kozkot3a.bmp 280.238 3. állomás éneke (második oldal) kozkot3b.bmp 280.238 4. állomás éneke kozkot4.bmp 280.238 5. állomás éneke kozkot5.bmp 280.238 6. állomás éneke kozkot6.bmp 280.238 7. állomás éneke (elsô oldal) kozkot7a.bmp 280.238 7. állomás éneke (második oldal) kozkot7b.bmp 280.238 8. állomás éneke kozkot8.bmp 280.238 9. állomás éneke kozkot9.bmp 280.238 10. állomás éneke kozkot10.bmp 280.238 11. állomás éneke kozkot11.bmp 280.238 12. állomás éneke kozkot12.bmp 280.238 13 állomás éneke kozkot13.bmp 280.238 14. állomás éneke kozkot14.bmp 280.238 Befejezés éneke kozkotbf.bmp 280.238 A könyv grafikáit (egy teljes keresztutat és a feltámadt Krisztus ábrázolót) külön állományban adja közre a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. Az állomány neve KKEP8, amely a Keresztúti illusztrációk tétel alatt (PPEK szám: 29) található. Ebben a ZIP file-ban (nagysága 3.868.664 byte) a könyv mind a tizenöt grafikája megtalálható 16 szürke árnyalatban, nyomdai minôségű, 300 dpi felbontásban. A tizennégy keresztúti grafika mérete egységesen 1.157 x 690 pixel, nagyságuk 801.478 byte. A tizenötödik, Krisztus feltámadását ábrázoló, 990 x 1.600 pixel és 1.588.278 byte nagyságú. A ZIP file kibontása után az állományban a következô grafikák találhatók: A file mérete A grafika tartalma A file neve (byte-ban) 1. Jézust halálra ítélik k8r1.bmp 801.478 2. Jézus vállára veszi a keresztet k8r2.bmp 801.478 3. Jézus elôször roskad le a kereszt terhe k8r3.bmp 801.478 alatt 4. Jézus megszomorodott Édesanyjával találkozik k8r4.bmp 801.478 5. Cirenei Simont kényszerítik, hogy Jézus k8r5.bmp 801.478 keresztjét vigye 6. Veronika letörli kendôjével Jézus verítékét k8r6.bmp 801.478 7. Jézus másodszor roskad le k8r7.bmp 801.478 8. Jézus szól a síró asszonyokhoz k8r8.bmp 801.478 9. Jézus harmadszor roskad le k8r9.bmp 801.478 10. Jézust megfosztják ruháitól és epével k8r10.bmp 801.478 itatják 11. Jézust keresztre szegezik k8r11.bmp 801.478 12. Jézus meghal a kereszten k8r12.bmp 801.478 13. Jézust leveszik a keresztfáról k8r13.bmp 801.478 14. Jézust sírba teszik k8r14.bmp 801.478 15. Krisztus feltámadt e napon! k8r15.bmp 1.588.278 Kattintson az állomás nevére, hogy meglássa a képet (alacsony, képernyôi felbontásban)! ======================================================================== Ajánlás Fôtisztelendô Dr. Hamvas Endre csanádi megyéspüspök úr Ônagyméltóságának hódolattal ajánlja a szerzô. Ave Crux! Ave Crux! Ego servus tuus sum. Ego servus tuus sum. Ave, ave Crux! Ave Crux! Ave Crux! Ego servus tuus sum. Ave Crux! Ave Crux! ======================================================================== Elôszó Több keresztúti ájtatosságot és hasonló tárgyú elmélkedô írást és imakönyvet tanulmányoztam át, de saját lelki életemnek sok édes és keserű tapasztalata is közreműködött, míg a keresztútnak elmélkedésekben és imádságokban kikristályosodott ez új értelmezése és formája kialakult bennem. Megvallom, hagy az elmélkedéseknek alapvetô gondolatait lelkiatyámnak, Kardas József S. J. spirituális úrnak hozzám intézett tanításaiból, a vele való lelki beszélgetésekbôl szűrtem le, tehát a Keresztútnak új értelmezését is, az ,,Úrangyalának'' új beállítását is. Van ezekben az elmélkedésekben sok indítás Prohászka műveibôl is, mint pl. az a gondolat, hogy Isten fogalma nem a ,,lenni'' igénk fogalmával azonos, hanem hogy az Úr a ,,nagy Van''... Ezt a gondolatot Prohászkának egy nagyböjti beszédében voltam szerencsés mint fültanú hallani. Mind az elmélkedések, mind az imádságok a lelki életben már haladottabbak részére készültek. Végezhetjük ezt a keresztúti elmélkedô és imaájtatosságot úgy is, hogy kéthetes lelkigyakorlatul naponkint egy -- egy elmélkedést és imádságot dolgozunk fel és igyekszünk gondolatait napközben, mindennapi munkánk közepette is megvalósítva, napi különszándékul választani. Erre természetesen leginkább a nagyböjti idôszak alkalmas. A művet mindenesetre nem arra szántam, hagy azt egyfolytában egyszerre olvassuk végig. Mindegyik keresztúti állomást mint a lelki életben való haladásnak egy fokát állítom be. Mindegyik fokra a szentek életébôl is találhatunk üdvös, intô példákat. A Szentek életére való hivatkozás Schütz Antal és társai 1933-ban megjelent négykötetes, hasonló című művének lapszámaira utal. Az általam egyik vagy másik vonatkozásban megemlített szent természetesen más összefüggésben is például szolgálhatna. A szenteknek szemelvényesen említett példái csak az elmélkedôt akarják megsegíteni, hogy elmélkedése anyagát saját ízlése szerint kibôvítse. A közölt kis énekek az elmélkedôk művészi igényeit akarják kielégíteni. Magánelmélkedésünk és imánk után üljünk harmóniumhoz vagy zongorához, ha járatosak volnánk e hangszerek kezelésében, és kísérjük saját énekünket. De ezeket az énekeket magunkban is elénekelhetjük, kíséret nélkül, -- ezért írtam a szöveget a felsô szólamhoz, a voltaképpeni dallamhoz. A szöveg a Harmat -- Sík-féle ,,Szent vagy, Uram'' egyházi népénektár 78. számú Keresztút-énekének szövege, illetôleg Sík Sándornak szép költeménye, -- míg a dallam új dallam -- természetesén csak magánhasználatra szánva, mert hiszen az említett népénektárban megtalálhatjuk a hivatalos dallamát is. Ezért ezeket az eredeti és új dallamokat minden jognak (az elôadási jognak is!) fenntartásával csak ,,kézirat gyanánt'' közlöm, mint ahogyan a megfelelô klisék valóban saját -- gyarló -- kézírásom! Végezetül egy Ave Maria-t kér a SZERZÔ. ======================================================================== Bevezetô elmélkedés és imádság Elmélkedés Via Crucis! Jézus keresztútja az örök emberi életút, -- és az ember földi életútja keresztút is egyúttal. Jézus keresztútjának tizennégy állomásán nyisd fel Uram, lelki szemeimet, rázd fel lelkemet aléltságából! Ó hogy szeretlek Téged, Jézus, a keresztúton! Csihold ki Uram, kôszívemen a bánat éltetô lángját, kereszt-varázsvesszôddel fakassz könnypatakot szemembôl. Ó, mily gyönyörű a te utad, Uram! Tizennégy állomása olyan, mint tizennégy lugas a tikkasztó nyári fényözönben, mint az üdén illatozó oázis a homokviharos sivatagban... Engedd, hadd rejtôzzem el bennük! Ha nem hangolna szenvedésed bánatra, úgy most voltaképpen örülnöm kellene: hiszen Te már túl vagy mindenen. Te már bevonultál Atyád örökébe. Vagy talán most is járod a keresztutat, most is felveszed keresztedet, most is feláldozod testedet és véredet értem, bűnösért? Még feltámadásod dicsôsége ellenére is? Vagy talán éppen azért, mert - - feltámadtál? Tudom: szentmisében, szentáldozásban, oltárainkon, Oltáriszentségben mindennap újra kezded az áldozatot. Most is keresztre feszítenek? Igen; igen, sokan. Ó, hogy én is annyiszor köztük voltam! Tiporj el engem, Uram, ha kedved tartja,... a nádszálon próbáld hát ki hatalmadat. De nem. Te hívsz: Jöjj, vedd föl keresztedet és kövess engem. És én csak így felelhetek: Imádlak Téged, Krisztus, és áldlak Téged, mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot... És rálépek a keresztútra, beírom magam a szenvedés iskolájának növendékei közé. Bárcsak a Te szent sebeid vérpiros rózsái az én testemen is bimbóba, virágba szöknének és eljegyeznének engem Veled és a Te utaddal, amely Igazság és Élet! Mert a szenvedésben és keresztben, a kereszthordozásban és kereszthalálban van az igazi élet magva és veleje. Eddig boldogságot, egészséget, sikereket és az örök üdvösséget kértem Tôled, Uram. Mikor pedig keresztet adtál kezembe, eldobtam azt magamtól és megfutamodtam. Még imáimban is azt kértem voltaképpen Tôled, hogy engedd eldobni a keresztet. Pedig Atyád akarata, hogy ne múljék el tôlem se a szenvedés keserű pohara. S ha megfutamodom is, keresztet mégis kell vinnem: és így a kereszthordozás kínná és átokká lesz, mert úgysem kerülhetem el. Ha pedig megtanulom szeretni, boldogító vigaszommá válik, hiszen Tehozzád leszek általa hasonlóvá, Veled, Jézusom, egyesít örökre. Ó kérlek, adj, adj keresztet, minél többet, Uram! Kereszted útja az én életemnek mennyei útja is legyen. Add, hogy megismerjem azt a tizennégy állomást, mely életem útját is kell hogy szegélyezze, mint ahogyan csupa kereszt szegélyezi amúgy is, kezdve a kereszteléstôl a napi keresztvetésen, a pap áldásán keresztül, szeretteim temetôkeresztjéig, -- és saját halotti keresztemig. Példák A szenvedés, a Krisztus szenvedésérôl való elmélkedés szeretetére, a szenvedésben rejlô lelki fejlôdés tudatosságára, a Szent Kereszt tiszteletére példák a Szentek Életébôl: Szent Margit (I. 105); vö. Szent Romuáld ,,égi létráját'' (I. 156), Ricci Szent Katalin (I. 169), Szent Porfirius gyógyulása a kereszt tövében (I. 209), Lajtorjás Szent János műve az ,,égi lajtorjáról'' (I. 317), Keresztes Szent Pál (II. 103) és ,,kereszt-kongregációja'', Merici Szent Angéla (II. 237), Boldog Jolánta (II. 300), Szent Ciprián (III. 345). Idézetek Boldog az ember, kit Isten megfenyít. Meg ne vesd tehát az Úr feddését! Ô sebet ejt ugyan, de be is kötözi, megver, de keze gyógyít is. (Jób 5,17-18) Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,10) Hát nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ô dicsôségébe? (Lk 24,26) Ez a mi jelenlegi pillanatnyi könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsôségnek fölötte nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk. (2Kor 4,17) Örüljetek, ha Krisztus szenvedéseiben részt vehettek, hogy az ô dicsôségének kinyilatkoztatásában is vigadva örvendezzetek. (1Pét 4,13) A minden kegyelem Istene pedig, aki az ô örök dicsôségére hívott meg minket Jézus Krisztus által, maga fog minket, miután kissé szenvedtünk, tökéletesíteni és megszilárdítani. (1Pét 5,10) Mondá a zsidóknak Jézus: Majd amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok (Jn 8,28), -- én pedig, ha fölemeltetem a földrôl, mindeneket magamhoz vonok. Ezt pedig mondá jelezvén, hogy milyen halállal fog meghalni. (Jn 12,32.33) Világító fáklya pályámon a te igéd, Uram, és fényesség ösvényemen. (Zsolt 118) Imádság Keresztutadat járó, jóságos Jézusom! Világosítsd meg elmémet, hogy keresztutadban saját lelki tökéletesedésem állomásait ismerjem fel. Hadd gyôzôdjem meg arról, hogy a Veled együtt való kereszthordozásnál és szenvedésnél nagyobb boldogság e földön nem juthat nekem. Engedd, hogy mindig kellô pillanatban megismerjem keresztemet, mely a Te akaratodból azért vetôdik elém, hogy felvegyem. Világosítsd meg elmémet, hogy átlássam, mennyire nem adatott más út számomra az örök istenlátás szent hegye felé, mint csak a Kálvária- hegyre vezetô keresztút, mint ahogyan nem adatott más név, melyben üdvözüljünk, mint a Te drága szent neved, Jézusom! Szeretném ezt a te, szent nevedet nemcsak ajkamon hordani, hanem szívembe is akarom rejteni legnagyobb kincsemként, kezemben akarom hordozni, mint valami biztos és törhetetlen vándorbotot: keresztútvándorlásaimon. Nemcsak azt kérem a jerichói vakkal: Add, Uram, hogy lássak, -- hanem sokkal inkább esedezem: Add, Uram, hogy égjek! Már e földi életemben hadd legyek ,,purgatóriumi lélek''! Égess, Uram, szenvedéssel és fájdalmakkal, hogy ilymódon vezekelve megtisztuljak. De égess szent szerelmed kereszttüzével is, hogy erényekben meggazdagodva megerôsödjem. Változtasd át bennem a régi embert ,,szent megújulással'' új emberré, akire az egész természet és az egész emberiség, s fôleg közvetlen környezetem, vigasztalódva tekinthessen fel, mintegy ,,Krisztus második énjére'', kinek értelmében, akaratában és érzelmi világában az Örök Igazság, Jóság, Szépség, azaz a Szentháromság egy Isten végtelen szentsége tükrözôdik és valósul meg e földi életben és az örökkévalóságban. Amen. ======================================================================== Elsô állomás: Jézust halálra ítélik Elmélkedés A gonoszság halálra ítéli az ártatlanságot. Aki tiszta és szent, azt a bűnösök már csak azért is elítélik, csak azért is megszentségtelenítik saját fertôzött lelkük mocskával tündöklô arcát, mert élô tilalomfát, saját ítéletüket látják benne. Számukra ô szinte maga a megtestesült vád, -- melyet tehát saját bűnös lelkiismeretük megnyugtatására vesznek üldözôbe... Ez a ,,krisztusi sors'' jut ki majd nekem is, ha az erény királyi útjára lépek: életem keresztúttá változik, és a szenvedés éppen ezért nem lesz kínná, hanem mély, tiszta, természetfölötti belsô örömmé! És íme, ott áll Jézus, fönséges nyugalommal, ártatlanságának isteni tudata ragyog homlokán..., és mégis micsoda zsivaj veszi ôt körül immár két évezred óta! Mindenki ujjal mutat rá!... Mi nem hívtunk Téged, Krisztus, -- kiáltozzák teli torokkal -- nekünk elég a mi erônk önmagunk üdvözítésére és a ,,földi paradicsom'' megvalósítására! -- Jézust teszik a történelmi sorsfordulatok élôsdiei felelôssé mindenért, népek, nemzetek, hatalmasok és gyengék tévedéseiért, bűneiért, gazságaiért is. Micsoda istenkáromlás vegyül ebbe az égbekiáltó zsivajba! Feszítsd meg ôt! -- Most, mutasd meg hatalmadat, ha valóban te vagy a ,,világ Megváltója'', most igazold magad, hogy valóban megváltottál-e minket! Szabadulj ki karmai közül, ha tudsz! Ha Jézus vagy, szállj le a keresztrôl! Vajon mennyit haladt a világ, az emberiség a jó felé a te ,,megváltói műved'' óta, Krisztus?! Van-e nyoma csupán a mának zűrzavarában és kegyetlen vérontásaiban is valamiféle ,,megváltásnak''?! Félrevezettél minket, ,,megváltásod'' ábránd csupán! A te véred rajtunk és a mi fiainkon!... -- Így kiáltanak Jézus felé a bűnös századok. De Jézus hallgat, nem száll le keresztjérôl, nem lép ki az oltár tabernákulumában vállalt félelmes várakozásából és türelmes visszavonultságából, nem tér le keresztútjáról, -- amelyet ma is jár rendületlenül, kérlelhetetlen következetességgel... Én is hányszor álltam a torz tömeg zsivajában! Amikor láttam az emberek gonoszságát, hányszor tettem fel én is a kérdést: Hát vajon meg vagyunk-e egyáltalán váltva? Nemcsak nagy önámítás, mindnyájunknak végzetes tévedése-e minden, erény, imádság, megtisztulás, megigazulás és üdvözülés? Nem tettem-e én is már fel ezt a kérdést: Talán egyszerű történelemhamisítás volt mindennek kiindulópontja? -- Ó, Uram, adj csak egyetlen jelet! Szinte hallom dorgáló szavad: Köztetek élek, és te jelet kívánsz? -- Igen, Uram, hiszem, hogy Te vagy az élô Istennek Fia, az a Messiás, akire vártunk, akire mindenki vár, még ha látszólag tagadja is ezt! Hiszem, hogy az Oltáriszentségben mint személyes valaki, nem mint a ,,nagy Lenni'', hanem mint a ,,nagy Vanni'' sugárzod ránk a megváltás titkainak örök kegyelmeit. És mégis! Miért a lázongó emberfejek milliói, miért a kegyetlen, ádáz gyűlölet annyi ember lelkében Irántad? Hol van hatalmad velük szemben!? Hol itt egyáltalában ezeknek az örök emberi problémáknak egyetlen helyes megoldása? Csak egy megoldás van. Ne mutasson senki többé se Jézusra, se Krisztus földi helytartójára, se Krisztus helyetteseire, se Jézus ,,második énjére'', ne mutasson többé senki embertársára, hogy: íme te, vagy te, vagy ti mind hibásak vagytok abban, hogy nem valósulhatott meg eddig az a ,,földi paradicsom'', mely után mindnyájan vágytunk,... hanem fordítsa mindenki az ô vádoló, ujjmutató kezét saját maga ellen! Mert hiszen nem megy be senki az Úrnak örömébe, aki nem szigorú bírája, nem ellensége Jézusért, -- még saját lelkének is! Igen, az elsô lépés a Kereszt királyi útján: elítélem magam, csak magam! Én, én és mindig csak én vagyok az oka a sok bajnak. Annyi ember bukásának, a szeretet helyett a vak gyűlölség, irigység és kenyérharc orgiáinak, -- megint csak én vagyok felidézôje! És ha egyszer úgy igazában megismertem magam, megláttam saját lelki nyomorúságomat, megszámlálhatatlan apró-cseprô hibáimat, tévedéseim és bűneim mérhetetlenségét, ha egyszer ráébredtem arra, hogy visszavonhatatlanul elrontottam velük életemnek, lelkemnek egykori eredeti érintetlenségét és ártatlanságát, hogy a test és a szemek kívánságának, az élet kevélységének keresztútjain, az élet belsô és külsô kísértéseiben mennyire állhatatlan, szertelen, gyarló, semmirekellô és rosszakaratú vagyok, ha végre belátom, hogy kár ,,földi paradicsomról'' ábrándozni, mert hiányzik annak egyetlen döntô feltétele, a romlatlan emberi természet, ha azt tapasztalom, hogy minden földi nyomorúság forrása egyetlen nagy tévedésünkben rejlik: emberi természetünkrôl feltételezzük, hogy az egészen jó, elfeledjük, hogy romlott, elfeledjük, hogy e földön mindent egy ,,természetellenes'' emberi természetre építünk, amely meghazudtolja ezernyi jóföltételeinket és erôs fogadásainkat, -- ha mindezt megfontolom és látom, hogy a legforróbb könnyekben égô bánat, a legmélyebbreható szentségi megtisztulás a gyónásban sem mentesít attól, hogy a magam erejében elbizakodva legközelebb meg ne ismételjem egyszer már megbánt bűneimet, -- ha mindezt egyszer úgy a maga megdöbbentô valóságában meglátni merem, akkor ugye, de jól esik magam ellen fordítani mutatóujjamat: Íme, ide nézzetek embertársaim, barátaim, ellenségeim! Én vagyok a bűnös! Nálam nagyobb bűnöst ezen a földön nem találtok! Íme, lássátok, én ráébredtem már arra, hogy senki vagyok, hogy Isten kegyelme nélkül az ördög fajzatához tartozom, -- és még Isten kegyelmével is csak éppen hogy merhetem magam a jók legutolsójának is tekinteni... Így vagyunk mindnyájan saját jellemünk megbízhatóságával! -- És mi még kényelmeskedünk! Még kétségesnek tartjuk, hogy nekünk, akik Isten szent kegyelme nélkül szinte semmivé leszünk, a mi örök üdvösségünk eléréséhez szükséges-e a kereszt útjára lépni és ott Krisztus nyomdokain haladva engesztelnünk, vezekelnünk? Íme, az egész világ színe elôtt halálra ítélem tehát magam! Az élet úgyis megtenné ezt velem elôbb-utóbb, -- mert ez minden mulandónak útja. De én megelôzöm sorsomat, -- és meghalok elsôsorban a magam szemében. Haljak meg, semmisüljek meg tehát embertársaim szemében is! Haljak meg hírnévnek és dicsôségnek, érdemeknek és elismerésnek, sikereknek és vagyonnak, bírvágynak és szeretetnek, szerelemnek és testnek, vígságnak és szórakozásnak, önápolásnak, lustaságnak és kényelemnek... Fôleg pedig mindannak, ami bűn. Haljak meg mindennek azért, hogy ami bennem rendetlen, azt rendezzem, ami ,,természet'', azt ,,természetfölöttivé'' tegyem és megszentelhessem. Íme, barátaim, tegyetek sírba! Nem a végleges megsemmisülés sötét kétségbeesésének tátongó sírja lesz ez most már, -- hanem Krisztus sírja! Adjátok ide keresztemet! Hiszen most már valóban nem a szürke és keserű mindennapi élet robotjának keresztje ez, -- hanem Krisztus Keresztje, melyben vigaszt, erôsséget és boldogságot találok! Az emberek, ellenségeim pedig gyalázhatnak, korbáccsal üthetnek, keresztre feszíthetnek, -- de most már Krisztus Keresztjére! Ez legyen elsô lépésem krisztusi lelki életem keresztútján: szent megsemmisülés, szent világtagadás, -- hogy legyen belôle valóban szent felszabadulás és szent életigenlés. Krisztus elítéltetésének mérlegére tettem magamat és mindent, amit ez az élet ígérhet és adhat, - és könnyűnek találtatott! Példák Az alázatra, önmegalázásra, a világ megvetésére és hôsies elhagyására példák a Szentek Életébôl: Oszlopos Szent Simon (I. 28), Szent Pachómius (II. 171), Szent Pamfilus (II. 243), Szent Alajos (II. 321), Nólai Szent Paulin (II. 325), Szent Elek (III. 21), Szent András (I11. 71), Szent Hildegárd (III. 351), a kartauzi Szent Brúnó (IV. 24), Szent Lénárd (IV. 263). Idézetek Tôlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, ki által a világ megfeszíttetett nekem, és én a világnak. (Gal 6,14) A kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, ugyan oktalanság, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Istennek ereje. (1Kor 1,18) Minél nagyobb vagy, annál inkább alázkodjál meg mindenben, akkor kegyet találsz Istennél. (Sir 3,19; 1.kk.) Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek, és aki elsô akar lenni köztetek, az lesz a ti szolgátok. (Mt 20,26. 27) Az alázatosak és a szelídek könyörgése volt kedves elôtted mindenkoron. (Jud 9,16) A töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. (Zsolt 50,19) Aki magát megalázza, felmagasztaltatik. (Mt 23,11-12) Imádság Ó, bűnös emberek által elítélt ártatlan Megváltóm, édes Jézus! Fogadd elsô lépésemet a keresztúton azzal a tekintettel, amellyel a naimi ifjúra és Lázárra tekintettél, hogy ôket feltámasszad, amellyel Péterre tekintettél, hogy ôt önmaga és árulása megsiratására indítsd! Én most halálra ítélem magam a világ és a magam szemében, hogy Benned, Uram, a halálraítéltben, örök életet nyerjek. Minden bántalomért, amely engem eddig ért, kérlek, -- ha ugyan van eddigi szenvedéseimnek némi kis természetfölötti értéke -- fogadd el áldozatul halálraítéltségemet és világosítsd fel embertársaimnak, szeretteimnek, jótevôimnek és elleneimnek értelmét, hogy ôk is ítéljék magukat halálra Benned, és így mindnyájan megsemmisülve, a szenvedés és a Te Szent Kereszted által a feltámadás dicsôségébe vitessünk, hol Téged dicsérhessünk és a teljes Szentháromságot örökkön-örökké magasztalhassuk. Amen. ======================================================================== Második állomás: Jézus vállára veszi a keresztet Elmélkedés Földi életünknek elemi törvénye, hogy elôbb-utóbb mindenkit ,,elítélnek'', ,,halálra keresnek'', elôbb-utóbb mindenki egyszer ,,egyedül marad''. Ennek azonban egyetlen ellenszere, hogy mi magunk sietünk megelôzni az életet, a bennünket megítélôket, -- és mi magunk ítéljük el saját magunkat... halálra! -- Miért? Mert saját, egyéni, önzô voltunk miatt aggodalmunk és üdvösségünkért való rettegésünk késztet, hogy ezt megtegyük! Éppily elemi csapása életünknek, hogy szinte minden napunk, olykor minden percünk egy-egy keresztet rak vállunkra. Akár akarjuk, akár nem, meg kell ennek lennie, -- sôt vinnünk is kell a keresztet, ,ameddig bírjuk, -- és ameddig mi nem is akarjuk,... Jézus elé is odaviszik hóhérai a keresztet. És mit tesz az Úr? ,,Mint a bárány nyírója elôtt'', némán, hangtalanul tűr és vár, majd kitárja karjait, átöleli a keresztet és vállára veszi. Ezeket a messiási vállakat ne mondjuk gyengéknek. Erôs vállak ezek! A halálraszánt harcos, a kegyelmi világ atlétájának vállai ezek. Igaz, hogy ostorozásban, töviskoronázásban, ütlegelésben, elcsigázó éhségben, szomjúságban megrokkant vállak... És örömmel vitte Jézus a keresztet? Igen, mert a keresztviselés tragikus következetességének világában a pusztulásnak éppoly ellenszere a belsô lelki öröm,[1] mint volt önmagunk elítélése a ,,halálraítéltség'' ellen. Öröm, öröm! Ez az, ami kell nekem, hogy a keresztet, Krisztus keresztjét tárt karokkal várjam, átöleljem, csókolgassam és örömkönnyeimmel öntözgessem száraz, élettelen fáját -- hátha újra kivirágzik?! Jézus örömmel ölelte át a keresztet, mert Isten akaratának beteljesedését látta benne, -- és íme, mindannyiunk vigasztalásának rügyei fakadtak rajta! Kell-e nagyobb öröm, mint az a tudat, hogy bennem most testté válik az Isten akarata? Múljék el tôlem a pohár? Nem! Inkább legyen meg, Uram, a Te akaratod! Van ebben az örömben valami a munkások békés esti örömébôl: a jól elvégzett munka gyümölcse ez az öröm. Van ebben az örömben valami az áldozat örömébôl, az édesanyák és hôsök áldozati örömébôl. Áldozat akarok lenni másokért... Szeretteimért, a rámbízottakért, nemzetemért, az egész emberiségért. Próbáljam csak feláldozni egyszer magam, -- és érezni fogom az édesanya örömét, aki a fájdalommal világra hozott gyermeknek úgy örül, hogy elfelejti elôbbi fájdalmait, -- mert hiszen az édesanya lényege és legnagyobb boldogsága: gyermekeiért feláldozni magát! Van ebben az áldozati örömben vagy örömáldozatban valami a nagy hôsbôl, a gyôzelmes hôsbôl, aki gyôzelme napján kap halálos sebet és esik el, -- de haldokolva még hallhatja a diadalmenet ünnepi mámorát! Átölellek Kereszt, Krisztus Keresztje! Isten akaratának záloga, életem legnagyobb öröme... Példák Hogy a szenvedés mennyi lelki örömnek forrása, hogy mennyire nem lehetetlen dolog minden szenvedés ellenére örvendezô lelki emberré válni, arra példát mutattak a testi-lelki szenvedés hôsei: B. Lidvína szűz (II. 55), Pazzi Szent Magdolna (II. 230), Szent Ludgárd szűz (II. 302), Falkonieri Szent Juliána (II. 315), Chantal Szent Janka- Franciska (III. 227), Limai Szent Róza (III. 276), Magyarországi Szent Erzsébet (IV. 229); a szenvedés -- kincs: Szent Lôrinc (III. 184), Szent Brigitta (IV. 34). Idézetek Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem. (Mt 16,24; Mk 8,34; Lk 9,23) Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó énhozzám. (Mt 10,38; Lk 14,27) Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó énhozzám. (Mt 10,37; Lk 14,26) Örüljetek az Úrban mindig, újra mondom, örüljetek. (Fil 4,4) ,,...telve vagyok vigasztalással, túláradok az örömtôl minden szorongatásunkban.'' (2Kor 7,4) ,,...nyomorúságnak sok megpróbáltatása között bôséges lett az örömük...'' (2 Kor 8,2) ,,...részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudván, hogy jobb és maradandó javatok van.'' (Zsid 10,34) Imádság Keresztedet átölelve hordozó Jézusom! Add meg nekem az áldozattétel lelki örömét, és add, hogy lelki fejlôdésem e második állomásán csak ezzel az egyetlen vággyal töltekezzen lelkem: valósuljon meg bennem mennyei Atyád szent akarata! Bármi történjék is velem ezentúl, bármily súlyos kereszteket rak reám az élet, mindenben Isten akaratát akarom felismerni, meglátni és imádni. És ha az élet nem halmozna el eléggé ,,krisztusi keresztekkel'', akkor én magam akarom ezentúl felkutatni a nekem szánt kereszteket és bennük Isten akaratát, én magam korbácsolom meg akkor önmagam a kemény tehervállalás szöges korbácsával, és magam övezem fel akkor a hôsi önsanyargatás vezeklôövét, hogy ilymódon szeretetáldozatul mutassam be magam Neked szeretteimért, a reámbízottakért, nemzetemért és az egész emberiségért, akikkel együtt járva keresztutadat egykor eljuthassak a Te szent színeváltozásod és a mi megszentelôdésünk Táborhegyére, hol Téged magasztalhassunk, és mint a Te szent akaratod hôsi beteljesítôi egyesülhessünk Szentjeidnek gyôzelmi énekével egy örökkévalóságon keresztül. Amen. [1] Olyan örömrôl van itt szó, amelyet a világ nem adhat, nem is ismer. Isten csodálatos kegyelme ez. Kezdetlegesen nem más ez, mint odaadás Isten szent akarata iránt, és béke és megnyugvás ebben az odaadásban. De aztán kifejlôdhetik a keresztviselésben megélt igazi boldogsággá, amint sok szenvedô szentnek életébôl ismerjük. ======================================================================== Harmadik állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt terhe alatt Elmélkedés Édes Jézusom, mennyire emberi akartál lenni, hogy magadat egészen porig aláztad a kereszten való felmagasztalásod elôtt! Csodállak, szeretlek és imádlak emberi gyengeségedben és rokkantságodban! Most érzem át igazán, hogy irántad való szeretetbôl mennyire szívesen ítélném magam halálra, mennyire szívesen ölelném magamhoz keresztedet, hogy vigyem, és mennyi öröm fakadhatna számomra ebbôl az irántad való együttérzésbôl, és mégis, hányszor roskadok le én magam is a keresztem súlya alatt! Én dôre ember még mindig nem tudom, hogy életem sok keresztje közül melyik a krisztusi kereszt, melyik az, amelynek hordozásában, átölelésében Isten szent akarata valósul meg és amely tehozzád, Jézusom, hasonlóvá tesz. Honnan van, hogy ezt még mindig nem veszem észre? Pedig éppen ez a lelki keresztútnak harmadik állomása! És éppen ennél a harmadik állomásnál torpan meg a legtöbb ember. Hányszor mondtam én is: Nem, ezt nem tudom tovább viselni! Lehetetlen, hogy ez legyen Isten akarata! Ha ártatlanul meghurcolnak, ha a nemes, nagy célokért folytatott küzdelmem, természetfölötti indítékból végzett munkám kudarcba fullad és sikertelen lesz, -- hát ez volna Isten akarata? És hányszor futamodom meg a krisztusi szenvedés emberfelettinek látszó feladataitól annyi embertársammal együtt éppen ezen a harmadik életkeresztúti állomáson! Hányszor jutottam már el idáig életemben, hányszor lettem már épp azáltal krisztusivá, hogy -- leroskadtam a keresztem alatt! És akkor -- a helyett, hogy hálát adtam volna Istennek, a helyett, hogy újra feltápászkodtam volna, átkozni kezdtem tragikus sorsomat. Megint csak az én dédelgetett énem szerelme kerekedett felül és -- eldobtam magamtól egyetlen kincsemet, a Te keresztedet, Jézusom! Pedig, íme, itt az isteni jel! Akarod tudni, melyik kereszt az, amelyben Isten akarata és a Jézushoz való hasonlóság nyilatkozik meg? Hát éppen az az, amelyik alatt végképp leroskadsz! Ez az a jel, amely adatott neked, errôl tudhatod, hogy Krisztus útját járod és még nem tértél le róla. Lelkem, nyugodj meg hát és áldd Istenedet, ha keresztje földrenyomott. Példák Hogy az embernek nem kell saját sorsáért aggódnia, mert a Gondviselés tervei szerint kellô idôben felemel mindnyájunkat az Úr, hogy az embernek minden szorongattatás ellenére sem kell letörnie, nem kell letennie a fegyvert, nem kell feladnia sohasem a végsô reményt, hogy az élet útját egyedül járni éppen az erôsek kiválóságának jele, és hogy felállni mindig lehet, arra példát adott Szent Sebestyén (I. 76), Kapisztrán Szent János (I. 310), Szent Atanáz (II. 122), Szent Godrik (II. 139), VII. Szent Gergely pápa (II. 213), Szent Klotild (II. 252), Szent Bonifác (II. 260), Keresztes Szent János (IV. 249), Szent Olimpiász (IV. 347), Becket Szent Tamás (IV. 396). Idézetek Vesszôd és pásztorbotod megvigasztal engem. (Zsolt 22,4) Én vigasztallak meg titeket. Ki vagy te, hogy félj halandó embertôl, ember fiától, ki elszárad, mint a fű? (Iz 51,12) Boldogok, akik sírnak, mert ôk majd vigasztalást találnak. (Mt 5,5; Lk 6,21) Az Úr adta s az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett, legyen áldott az Úr neve! (Jób 1,21) Ne aggódjatok éltetekrôl, mit egyetek, se testetekrôl, mibe öltözzetek. Nézzétek az ég madarait... Nem értek-e ti többet azoknál? Nézzétek meg a mezôk liliomait. Ha pedig a mezei füvet az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek? (Mt 6,25-34; Lk 12,22-30) Hűséges az Isten. (MTörv 32,4) Minden idôben áldd az Urat, és kérd, hogy ô irányítsa utaidat. (Tób 4,20) Imádság Szent kereszted alatt földre roskadva elerôtlenedtél édes Jézusom, hogy ezzel isteni jelet adj keresztutamra! Magam is földre esve és elerôtlenedve, elhomályosult szemmel is Téged, az isteni áldozati Bárányt keresve, imádlak és áldlak, én Üdvözítôm. Hálát adok Neked, hogy az elesettségben is magadhoz hasonlóvá engedsz lennem! Téged korbácsütéssel, szidalmakkal, véres könyörtelenséggel ösztökéltek felkelésre. Most azonban engedd, hogy én meg csókjaimmal boríthassam szent Arcodat, és így vigyek üdülést és vigaszt törôdöttségedbe! Valahányszor pedig én is, annyi embertársammal együtt összeroskadok krisztusi keresztem hordozása közben, ó Istenem, emelj fel szent kegyelmeddel a porból és vonzzad Magadhoz lelkemet! Ha könyörgök is Hozzád, Uram, lelki-testi egészségért, ezt egyedül csak azért teszem, hogy minél tovább hordozhassam a vállaimra helyezett szent keresztedet, és hogy mindig legyen kellô erôm és bátorságom a krisztusi leroskadtságból újra lábra állni és új erôre kapva engedelmesnek lennem mindhalálig, egészen a kereszt haláláig. Amen. ======================================================================== Negyedik állomás: Jézus megszomorodott Édesanyjával találkozik Elmélkedés Jézus újra felkelt, újra viszi a keresztet vérzô vállán! Mert aki elsô leroskadtságában mindjárt leszerel, aki lelkének keresztútján a harmadik fejlôdési fokon eldobja a keresztet, az elvesztette a játszmát, -- és kezdheti a keresztutat elölrôl. Hányszor kellett nekem is mindig újra elölrôl kezdenem! És mert mindig újra eldobtam keresztemet -- nem találkoztam a Szent Szűzzel! Pedig mily boldogság a kereszt súlya alatt összeroppanva az aléltságból új erôre kapni! Hiszen a mi drága Jézusunkkal együtt találkozunk megszomorodott Édesanyjával! A Szent Szűzben, a vele való találkozásban kapja az elsô vigasztalást az, aki a kereszt útján leroskadtságából újra talpraáll! Ez a találkozás a Szent Szűzzel a segítô és megszentelô kegyelem erejében kapcsol minket a szentek közösségébe! Anya és a kereszt alatt roskadozó Fiú találkoznak: ez a kép legyen az én keresztutamon is a legédesebb biztatás! Szinte látom, mennyi fájdalom az Anya szemében, mennyi vigasz a Fiú arcán! Én is találkozni akarok Veled, Szűzanyám! Már ismertem valamit a Te szeretetedbôl az én édesanyám ölelésében és csókjában. Már megsejtettem valamit mennyei tisztaságod gyönyörűségébôl madárdalban, hótakarta hegyóriások néma csendjében, távoli csillagok tündöklésében és a déli napsugárözönben fénylô, hullámtalan tenger áttetszôen kék tükrében. De elhagyottságban, veszélyben, betegségben és szenvedésben Veled találkozni, Szűzanyám, ó, az még ezerszerte nagyobbszerű a csillagvilágnál, milliószorta vigasztalóbb minden földi muzsikánál, tündöklôbb és illatosabb minden virág pompájánál! Add nekem újra erényeid tárházát, szent Fiad szerelmének kincsét! Hiszen a kereszten nekem adott Téged, és Neked adott engem is legkedvesebb tanítványában! Mennyire sietek majd ezentúl fölvenni szent Fiad keresztjét! Hiszen Téged vigasztallak meg ezzel, hétfájdalmú Szűz, akinek legnagyobb fájdalma az volna, ha szent Fiad a keresztutat hiába járta volna, ha a megváltás gyümölcseit az emberek továbbra is elvetnék maguktól, és ha bűneimmel még ezután is csak súlyosabbá tenném Jézus kínjait! Ó, hadd engeszteljelek és vigasztaljalak ezzel az én keresztutammal is! Egyetlen anyai tekinteted szépségérôl, Szűzanyám, talán volt fogalmam a művészek ábrázolásából, nagyszerű zeneművek, e földi muzsikák bájából... Légy Te egykoron a mennyei énekkarok vezetôje, amikor én e mulandó világ köreit átlépve elôször pillanthatom meg mennyei Jegyesedben, a Szentlélekben azt az Örök Szépséget, amely minden földi művészet ihletôje. Hadd halljam meg akkor ennek az Örök Szépségnek a lelkem mélyén zsongó visszhangján túl a valóságban is az isteni Lényeg örökszép harmóniáit! Hadd élvezzem azt az Örök Szépséget, amelyért egy élet keresztútján át annyit vágyva aggódtam, amelynek bírásáért rettegéssel és félelemmel munkálkodtam és öntöttem a mennyei művészet törvényei szerint isteni formába üdvösségem művét. És így ,,lesz majd az Ige mibennünk testté és lakozik miköztünk''. Jobbommal mellemet verem, amikor az ,,Úrangyalát'' imádkozom. Azért is teszem ezt, mert hiszem, hogy a Szent Szűz könyörgésére valóban ,,testté és vérré lett'' bennem már az Ige, megvalósult bennem a keresztény élet lényege, -- és megvalósul mindazokban, akik az ,,Úrangyala'' szavai szerint élnek és Krisztus misztikus testével egybeforrva ,,Krisztus második énjévé'', azaz egymásnak is Jézusává tudnak lenni. Az egyszerű beteg asszony is azt mondotta: Hacsak ruhája szegélyét érintem, meggyógyulok. Hát legyünk mi is ,,Jézus ruhájának szegélye'', hogy a lelkek titokzatos érintésére a krisztusi megtestesülés titkainak gyümölcseit fakasszuk. Példák Szűz Mária tisztelôi: Alexandriai Szent Cirill (I. 155), vö. a Bold. Szűz lourdesi megjelenését (I. 162); valamint a hét szervita alapítót (I. 166), B. Hermann József (II. 25), Szent Rajmond (III. 282), Szent Domonkos (III. 156), Nagy Szent Albert (IV. 204). Vö. a fatimai Szűz üzenetét. Idézetek A Szentlélek száll tereád és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged. (Lk 1,35) Anyja vagyok én a szép szeretetnek, a félelemnek, beismerésnek és a szent reménynek (Sir. 24, 24.), aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt merít az Úrtól. (Péld 8,35) Ki az, ki elôjön, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a rendben álló tábor? (Énekek Éneke 6, 9.) Áldott vagy te az asszonyok között. (Lk 1,42) ,,Ó, ti mindnyájan, kik jártok-keltek az úton, nézzetek ide és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam?...'' (Jer 1,12) ,,Mivel mondjalak egyenlônek, hogy megvigasztaljalak, Sionnak szűz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a te bánatod.'' (Jer 2,13) Imádság Édesanyád bánatán könnyezô Jézusom! Ó, adj erôt, hogy újra felkelhessek, ha elestem, és hogy keresztutamon én is találkozzam szűz Anyáddal! Add, hogy e keresztúton necsak Hozzád, hanem a Te elszomorodott Édesanyádhoz is hasonlóvá lehessek. Hadd szálljon le hozzám is isteni követségben ,,az Úr angyala'', mennyei hírt, égi ihletést és isteni kegyelmet hozva le szívembe! Hadd mondhassam én is, az angyalokkal társalogva, hogy: íme, az Úrnak szolgája és szolgálóleánya vagyok és készséggel teszem mindazt, amit tôlem az Úr kíván. E földi szegénységben és igénytelenségben, tisztaságunknak és engedelmességünknek áldozatában hadd legyen testté az Ige, hogy a nyolc boldogság örököseiként Szűz Mária közbenjárása méltókká tegyen minket ,,Krisztus ígéreteire'', és így az ô kínszenvedése és szent keresztje által a föltámadás dicsôségébe vitessünk, a mi Urunk Jézus Krisztus Édesanyjának, Szűz Máriának érdemeiért. Amen. ======================================================================== Ötödik állomás: Cirenei Simont kényszerítik, hogy Jézus keresztjét vigye Elmélkedés A lelkem keresztútjának negyedik fejlôdési foka az Istenanyával való találkozás volt. Ezzel átléptem az énvilágom önzô határmezsgyéit, -- és most új világ tárul fel elôttem, lelki fejlôdésemnek és kereszthordozásomnak ötödik foka: találkozás az embertárssal! Cirenei Simont felfogadták, ,,angariaverunt'', kényszerítették, hogy Jézus keresztjét vigye. Íme, a rossz szolga, aki csak annyit tesz, amennyi éppen kötelessége. De azt, ami kötelesség, -- kényszerűségbôl végzi el becsülettel. Értékét nem látja át. Ô Jézusban nem Isten Fiát, keresztjében sem a Megváltó keresztjét látja. Hétköznapi, szürke emberke ô. Viszi a keresztet, mert kell vinnie, ôrá bízták, erôltették. Kénytelen vinni. Ó, hányszor vagyok én is ilyen kénytelen-kelletlen keresztviselô Simon! Nagy terveket szôve ábrándoztam hôsi tettekrôl, nagyszerű jövôrôl, és most itt tengôdöm hivatali asztalomnál, tanítói katedra elôtt görnyedve, kisgyermekem ákombákomjait éjtszakákon át javítgatva, itt sínylôdöm a kereskedôi pult mögött, zajos-füstös gyári termekben. Világmegváltó ábrándokat szôttem, és most tehetetlenül látom tűnni az éveket. Türelemmel hallgatom betegek jajait, vagy védem a védtelent, - - és magam védtelenül ki vagyok szolgáltatva az élet ütéseinék. Szebbre, jobbra lettem volna tán hivatott? Tehetségem, képességeim, amelyekkel az Isten megáldott és amelyekkel embertársaimat boldogítani szerettem volna, nagyobbszerű környezetre adhattak volna tán jogot? -- És hány ,,jobb sorsra érdemes'' családanya és háziasszony sírja el éppen így a Cirenei Simonoknak ezt a szomorú énekét, felhánytorgatva az életnek, hagy miért kell ,,cselédsorban'' élnie! Hány nagy ambíció törik meg azon, hogy az ,,állapotbeli kötelességek'', a közösségi élet hétköznapi szolgálatai lehetetlenné teszik az egyéni értékek kibontakozását! Pedig az a felszólítás, hogy vegyük fel a keresztünket, -- a hétköznap megszentelésére is vonatkozik! A nagy szentek, mint pl. egy Szent Alajos, a hétköznap csendjében születnek. Csak aki a mindennapi élet szürkesége fölött gyôzedelmeskedik, és annak ellenére is ki tudja fejteni egyéni értékét, az lesz egyszer méltó nagy dolgok véghezvitelére. És, ugye: Isten, aki a rejtekben is lát, majd megfizet érte? De nemcsak Isten lát minket ebben a hétköznapi környezetben, a hétköznapi szürke kötelességek keresztjének viselôjeként! Hétköznapi, szürke emberek is látnak mindegyikünket, akik most tôlem, tôled, mindannyiunktól várják a megváltás tényének aprópénzré váltását, és hogy ,,Jézusa legyünk'' mindannyian egymásnak. ,,Supportate invicem'', -- ,,viseljétek el egymást'' -- ez a Cirenei Simonok keresztje, s talán a legnehezebb kereszt épp az, amelyet testvérkéz rak vállainkra... Ó, ezentúl a bántalmazó, irigy, goromba, bűnös, tűrhetetlen, ideges embertársamban is Jézust látom, ôt is Alterego Christinek, Jézus második énjének fogom tekinteni, és kezeimet Tamásként az én felebarátom sebeibe fogom mélyeszteni, együttérzô lélekkel. Minden szidalomra, minden bántalomra, csak egy feleletem lesz ezentúl, Tamás szava: Deus, meus et omnia! Én Istenem és én mindenem! Példák A hétköznapi munka hôsei, a másoktól elszenvedett sértés tűrôi, a családi élet szépségének és szenvedéseinek hôsei, a betegségek tűrésének hôsei, kis dolgok művészei és -- akik jelentéktelen emberi külsô ellenére világokat mozgattak meg: Szent Genovéva (I. 20), B. Veronika és a ,,három betű'', amit meg tudott tanulni (I. 51), Szent Románnak poklosokat gyógyító csókjai (I. 219), Római Szent Franciska (I. 248), Nagy Szent Gergely pápa (I. 257), Szent József (I. 283), Svéd Szent Katalin (I. 294), Szevillai, Izidor (II. 15), B. Krescencia (II. 32, csodás keresztje!), B. Herluka (II. 62), Szent Zita (II. 70), Szent Monika (II. 129), Szent Izidor (II. 157), Taigi B. Anna-Mária (III. 3), Szent Kamil betegsége (III. 74), Szent Notburga (III. 296), a családi élet hôsei: B. Szerafina (III. 318), B. Armella (IV. 104). Idézetek Sanyargassátok tehát tagjaitokat, melyek földiek (Kol 3,5); lélek szerint járjatok;... akik Krisztuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és kívánságokkal együtt. (Gal 5,16.24) Fogadd el mindazt, ami reád ki van szabva, tűrd el, szenvedve bár, és viseld békével megaláztatásodat, mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára, a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében. (Sir 2,4.5) Éljetek... teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Szívleljétek el egymást szeretettel. (Ef 4,2) Vegyétek tehát magatokra, mint az Istennek szent és kedves választottjai, az irgalom indulatát, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést. (Kol 3,12) Legyetek türelmesek mindenki iránt. (1Tesz 5,14) Sok emberrel élj egyetértésben, de bizalmasod ezerbôl csak egy legyen. (Sir 6,6) Hordozzátok egymásnak terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét. (Gal 6,2) Imádság Cirenei Simon mellett fájdalomtól roskadozó édes Jézusom! Mily boldog lehettem volna, ha a Te elsô keresztutadon engem fogadtak volna fel, hogy keresztedet én vigyem és szenvedéseidet én enyhítsem! De ha ez már nem is lehetséges, add meg nekem legalább azt a kegyelmet, hogy a mindennapi élet szürke csendjében titokban is kész örömmel és holtraszántan tudjam vinni a hétköznapi élet állapotbeli kötelességeinek nehéz terhét, és ezzel a részvevô lélekkel tudjam viselni embertársaimnak hibáit, a sok sértés és megbánás közepette reám váró kereszteket! Add, hogy mindnyájan napjai lehessünk környezetünknek, és Te mintegy megtestesülve bennünk, engedd lehetôvé válni, hogy Neked tegyük, amit atyánkfiai közül egynek is cselekedünk, -- hogy így egykor valóban kiérdemeljük az ítélet napján dicséretedet, ha most a felebaráti szeretet örömeinek és keresztjeinek viselését a Te dicsôségedért és szerelmedért vállaltuk. Amen. ======================================================================== Hatodik állomás: Veronika letörli kendôjével Jézus verítékét Elmélkedés A Szűzanyával való találkozásunk, a segítô és megszentelô kegyelemben való részesülésünk jelzi a mi keresztutunkon a szentek közösségébe való belépést. Az isteni kegyelmek szent közössége avatja azután mindennapi kényszerű kötelességeink végzését természetfölötti cselekedetekké. Mi lesz tehát ezután lelki keresztút-fejlôdésünknek hatodik foka? Íme, Veronika könnyezô szemmel, szeretettel kitüzesedett orcával, remegve nyújtja oda a kínnal vérzô Üdvözítônek a hófehér kendôt! És az Úr aléltan, erôtlen kézzel nyúl a lepel után, -- rányomja verejtékezô arcát, a fehér lepel mohón issza be a véres verejtéket... És amikor Jézus visszaadja a könyörületes asszonynak a kendôt, -- a legszebb ajándékot adja, melyet valaha ember Istentôl kaphatott: a vérzô Istenarc lenyomatát... Az egyetlen kép Krisztusról nem a Tábor hegyén diadalmasan színét glóriássá változtató Jézusarcról maradt meg, nem a gyermekeket áldó Jézus arcát, nem a feltámadtnak dicsôséges arcát örökítette meg számunkra a Gondviselés -- hanem egyedül a vérzô, a szenvedô Krisztusról van képünk! De nemcsak Veronika kendôjén... Mindenki, aki a krisztusi keresztutat járja, lelke fehér leplén ôrzi ennek a vérzô és szenvedô Arcnak tükörképét. Minden lélek lehet Isten képének visszatükrözôje. Az isteni igazság, jóság, szépség és szentség lelkünkre nyomja ismertetôjegyeit, -- és ez a tükörkép csakis Jézus vérzô és szenvedô Arcán, könnyes tekintetén keresztül átszűrôdve válik bennünk valósággá! Veronikát nem kényszerítették arra, hogy Jézus fájdalmát enyhítse, nem úgy, mint Cirenei Simont. Bárcsak én is ilyen belsô tűztôl hevítve, a Jézusarc után vágyódva tárnám oda önként lelkemet a drága Úr elé! Nemcsak kényszerű kötelességeket teljesítve, hanem önként, ihlettel, lendülettel, áldozatos lélekkel! Ha tehát köteles imáimat elvégeztem, nem ezekben fogom egyedül és tökéletesen fellelni Jézus arcát, hanem azokban az imákban, amelyeket önként, szeretetbôl, az Istenbe való elmerülés vágyával, a természetfölötti világnak ez anyanyelve iránt érzett lelkesülésbôl, Jézus iránti könyörületbôl, vele együtt szenvedni akarásból, ,,compassio''-ból végzek. Veronika fehér leple: elmélkedéseim, fohászaim, lelki olvasmányaim, esti lelkiismeretvizsgálatom, a napi külön szándékomnak reggeli megújítása, megôrzése és megvalósítása a nap folyamán. Veronika fehér leple: ha hivatásbeli kötelességeimet buzgalommal kiterjesztem, ha életemnek külön tartalmat és magasabb értelmet adok azzal, hogy önként feláldozom magam Istennek, az Egyháznak, a katolicizmusnak, az egyetemes emberi megszentelôdésnek. Veronika fehér leplét tartom kezemben, ha apostolkodó, missziós lélekkel a rosszért jóval fizetek, ha a szeretetlenség tüzét áldozatos szeretettel oltogatom, ha az elégedetlenség, konokság és kérkedés viharzó hullámcsapásaira a tűrés, alázat és békülékenység olaját öntöm. Veronika-kendô a lelkem, ha már gyermekkoromtól kezdve vagy még fiatal éveimben, a saját képességeim, tehetségeim szerint választva, valami külön munkálkodási területre vetem magam, ahol egészen egyéni módon fejthetem ki erômet, ahol egészen sajátos passziók keretében szolgálhatom kedvvel és kedvtelésbôl Isten dicsôségét, ahol értelmem a maga különös módján keresheti Isten igazságát, ahol akaratom sajátos eszközökkel valósíthatja az örök jót, és ahol érzelem- és alkotásvilágom rendkívüli fokban tükrözheti az örök szép ihletô sugarát. Ez a különös és sajátos alkotási terület, amelyen tehát a rendes hétköznapi kötelességeken felül kell helytállanom, ölelje fel egész valómat, -- és kívánjon bár az állapotbeli kötelességeken felül is még egy ,,egész embert'' tôlem, tartozzék akár a tudományok, akár a művészetek, akár az irgalmasság közjót szolgáló jócselekedeteinek körébe, -- azért mégis tükrözze mindig Jézus Arcát, indítékai legyenek mindig természetfölöttiek. Akinek lelke olyan fogékony Jézus Arcának tükrözésére, mint Veronika kendôje, -- az képtelen a semmittevésre és unalomra, mert állandó természetfölötti befolyásokra, indításokra, sugallatokra kell hallgatnia, és a Szentlélek hét ajándéka ömlik el lényén. Értelmét éltetni fogja az Értelem, Bölcsesség és Tudomány Lelke, akaratát a Jótanács, Erôsség, Istenfélelem Lelke indítja majd, és érzelmeire a Jámborság áhítatos Lelkének tüze csókolja rá imában és önmegtagadásban a Szent Kereszt jelét. Szállj rám, életadó Lélek! Példák Az önként vállalt áldozatok hôse: Alamizsnás Szent János (I. 87), az imádság hôse: Ferreri Szent Vince (II. 20), a sajátos hivatás hôse: Naziánzi Szent Gergely (II. 150), isteni hívás embere: Páduai Szent Antal (II. 288), vö. Szent Cecília sajátos élethivatását, a ,,mennyei muzsikát'' (IV. 241), továbbá Bold. Frŕ Angeliconak, a csodás Mária- képek festôjének életformáját (IV. 379), önként vállalt nagy hivatások: Szent Cirill és Metód (III. 26), Postel Szent Mária Magdolna (III. 66), Kenti Szent János (IV. 89). Idézetek Minden viselkedésben szentek legyetek, mert írva van: Szentek legyetek, mivel én szent vagyok. (1Pét 1,15-16; Lev 19,2) Ne fordítsd el tôlem arcodat. (Zsolt 26,26; 9,68.18; 101,3) Isten, állíts minket helyre, ragyogtasd fel arcodat, hogy megszabaduljunk. (Zsolt 79,4) Imádság Vérzô és verejtékezô drága Krisztusarc! Ó, mennyi csodálattal és szeretettel tárom eléd szegény bűnös lelkemet, a szenvedélyek rabságában vérzô énemet, a pusztulás utálatosságával halálharcot vívó személyiségemet! Ó borulj reám, mennyei örök Atya, táplálj szent testeddel és véreddel, üdvözítô Jézusom, ihless meg engem, hét ajándék szent Lelke: Ne fordítsd el tôlem arcodat! Adj angyali fehérséget e léleknek, amelyet drága áron váltottál meg, mennyei Atyám, egyetlen Fiad vérével fizetve váltságdíjat. Vésd szívembe igazságod, jóságod, szépséged és szentséged csodálatos tükörképét, és égess az önként elszenvedett áldozat szent tüzével, hogy miként a Veronika-kendôn, úgy rajtam is kiverôdjenek a vérzô Jézusarc szent vonásai, hogy buzgalommal vállalt imaáldozatom, elmélkedésem, lelkigyakorlataim ihletettsége és sajátos alkotó tetterôm szentsége érdemessé tegyen engem egykor a Te mennyei dicsôséged isteni Arcának édes fénykörét látni és élvezni örökkön-örökké. Amen. ======================================================================== Hetedik állomás: Jézus másodszor roskad le a kereszt terhe alatt Elmélkedés Ó édes Jézusom! Mily nagy lehet bűneink súlya, hogy ha Neked, az ártatlanul szenvedônek nem volt elég csak egyszer földre buknod vezeklô keresztutadon! Nem volt elég csak egyszer, hogy esés közben vérezzél a sziklás úton? Most Cirenei Simon segítsége, szűz Anyád vigasztaló látása, Veronika figyelmes szeretete után még jobban elgyengültél, és újra leroskadtál? Milyen nagy lehetett lelkeden az a teher, amelytôl ennyire elerôtlenedtél, amely ennyire a földre sújtott? Ó tudom, ismét egy isteni jelet akartál nekem emlékül adni a Te keresztutadról! Hányszor gondoltam én, amikor már elhagytam az önmagam sorsa iránt való aggódás önzô világát, amikor már beléptem a mindennapi megszentelôdés, a mások verejtékét törlô áldozatosság szent közösségébe, hogy most már azután ,,szövetséget kötöttem'' az Éggel, a Gondviseléssel, saját sorsommal, hogy most már ment vagyok a további elesésnek még lehetôségétôl is! Hiszen máris szent életet élek, gondoltam. Másokért égek, a Krisztus-arc vonásai lelkemen. És ez a szent bélyeg megóv engem majd minden további leroskadástól. És mennyire tévedtem! Ahogyan Neked, édes Jézusom, le kellett újra és újra roskadnod keresztutadon, éppúgy nekem is mindig újra és újra kell lerogynom, elerôtlenednem az emberi élet kínjainak és a szent életre való törekvés vérzô sebeinek fájdalma miatt. Most már tudom, hogy én sem lehetek ment soha egy ,,második eleséstôl''. Csakhogy most ezt a második leroskadást egy magasabb síkban, nagyobbszerű fokban kell elviselnem. Elesésem most már nem a magam sorsának megpecsételése. Hiszen a Szűzanyával való találkozásban a szentek egyességébe olvadtam, a hétköznapomat ugyancsak keresztet hordozó embertestvéreimnek áldozom, önkéntes buzgóságomban Jézus Arcát tárom eléjük, mindenkinek verejtékét én akarom letörölni. De most, drága testvéreim, értetek, értetek akarok a keresztúton Jézussal földre roskadni! Elesettségemet most nem magamért, hanem értetek ajánlom fel áldozatul. Ó, mily boldogság nekem értetek, szeretteim, reám bízott, istenáldotta drágaságaim, alattvalóim, betegeim, gondozottaim, szegényeim, tanítványaim, lelki gyermekeim, szolgáim, ápolóim, értem fáradozó, véres verejtékkel értem dolgozó kiszolgálóim, házi és hivatali alkalmazottaim, alantasaim és ti is parancsolóim, de ti is mind jótevôim és ellenségeim, akiknek az élet javait egyaránt méltatlanul köszönhetem, -- mily boldogság nekem értetek ajánlanom fel erôtlenségemet, elbukásaimat, kísértéseimet, leroskadtságomat, öregedô tehetetlenségeimet engesztelô áldozatul! Mindent tiértetek! Így leszek keresztutamon Krisztus második énje -- és így leszek Jézusom megváltói művének folytatója. Példák A másokért vállalt üldöztetés és szenvedés hôsei: vö. Szent Julián és Bazilissza csodás életét (I. 41), továbbá Szent István elsô vértanú imáját ellenségeiért (IV. 384); vagyonukat és életüket adták másokért, idegenekért, felebarátaikért: fogolykiváltó Nolaszkó Szent Péter (I. 121), Mathai Szent János (I. 151), Istenes Szent János (I. 244); egész életük mások szolgálatában folyt le: Néri Szent Fülöp (II. 216), Kláver Szent Péter (III. 313), Xavéri Szent Ferenc (IV. 288). Idézetek Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat: én vagyok az Úr! (Kiv 19,18) Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz. (Jn 13,34.35) Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mintha valaki életét adja barátaiért. (Jn 15,13) Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. (1Jn 3,16-18) Ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki vizet inni; az Úr megfizeti neked. (Péld 25,21.22) Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lk 23,34) Imádság A keresztúton másodszor leroskadó édes Jézusom! Engedd, hogy a Te példád lelkesítsen, ha magamat porig alázva a földön fetrengeni látom. A Te példád vigasztaljon, ha vélt és állítólagos életszentségemet emberi gyarlóságom porig sújtja és pellengérre állítja. És ha talán bennem is egyszer a ,,korrekt emberek'' dölyfe, a büszke öntudat vélt bűntelenségének féktelen hevében mások élete fölött pálcát törni akarna, úgy engedj engem inkább újra meg újra leroskadnom mindazokért, akik erre az én áldozatomra rászorulnak, mindazokért, akiket szeretek és azokért is, akik nem szeretnek. Hadd tanuljam meg a megváltó szenvedés sorsát embertestvéreim lelkiüdvéért áldozati bárányként elviselni. Ha pedig megzavarna az a tapasztalás, hogy e földi életben mindig csak a jók szenvednek, a gonoszak pedig bántatlanul űzik sátáni játékukat, úgy engedd, Uram, megvérezni homlokomat és roskadozó térdeimet a földi Koponyák hegyének sziklás útján, hogy ne jusson soha eszembe az isteni Gondviselés titokzatos útjainak miértjét oktalanul feszegetni és meghánytorgatni, hanem a Te drága Arcodat arra a boldog pillanatra halasszam, mikor, Jézusom, a Te drága Arcodat elôször láthatom meg, Téged dicsôítve mindörökkön-örökké. Amen. ======================================================================== Nyolcadik állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz Elmélkedés És a nagy ,,miért?'' mégis elém áll. Miért siratják az asszonyok a szenvedô Jézust? Miért mondja nekik az én Üdvözítôm, hogy Jeruzsálem leányai ne ôt sirassák, hanem csak saját maguk és fiaik miatt sírjanak? Miért művelik, édes Jézusom, ezt a sok gyalázatot éppen te rajtad, a zöld ágon, üdvösségünknek olajágán? Miért kellett annyit szenvedned értünk, Uram, Te a keresztfának véresen kivirágzott oltóága? Miért? Miért? A bűn! Ez az a rettenetes valóság, amely Istent arra késztette, hogy világszeretetében egyszülött Fiát adja értünk. A bűn az, ami engem is kényszerít, hogy Jézus keresztútját járjam. A magam bűne és az a sok-sok gonoszság, amellyel az emberiség naponkint, a nap minden órájában és percében Isten haragját az egész természet és az egész teremtett mindenség ellen felgerjeszti. Az ember, akinek az egész teremtett világ nevében kellene az angyalok istendicsôítô énekkórusát kiegészítenie és az Eszme megdicsôülését testté váltania, -- éppen az ember feszíti keresztre szabadakaratával az Isten Szerelmét! Ki váltja meg tehát azt a sok-sok elkárhozásra indult bűnöst? Ki teszi jóvá azt a sok igazságtalanságot, amelyet a jelen szomorú világtörténelmében az emberek szinte percrôl-percre elkövetnek? Ki hozza végre egyensúlyba az igazságos Atyának mérlegét? Talán a bűnösök maguk eleget tehetnek bűneikért? Tudom, ott van Jézus szentséges Szíve, ott van a Szűzanya tisztaságos Szíve, -- ôk tesznek eleget mindezért! De azért neked is, lelkem, mint még sok más krisztusi léleknek is, fel kell venned Krisztus keresztjét, mert Krisztus kínszenvedése és kereszthalála megváltott ugyan mindnyájunkat a bűn hatalmából, jóvátette ugyan Isten szörnyű megbántását, -- de nem üdvözít saját hozzájárulásunk, közreműködésünk nélkül. Azért hát rajta, lelkem! Sirasd meg elôször a magad bűneit! Tégy eleget értük azzal, hogy Jézus keresztjét viszed. Azután sirasd meg az egész emberiség bűneit, áldozd fel magadat jóvátételül egészen a leroskadásig! És azután zengj dicsôítô himnuszokat a lelked mélyén felhangzó természetfölötti harmóniák hangján! Áradjon szét lelkeden az anyagban megvalósított szellem és a szellemben megdicsôített anyagvilág nagy mindenségének örök boldogító dala, mert hiszen most már tudod, én lelkem, hogy csak egy szükséges és csak egyetlen kincs és egyetlen boldogság van e földön: a bűntelenség. ,,O quam pulchra est casta generatio cum claritate!'' Ha ez megvan, úgy az erények glóriája övez, ha ez nincs meg, -- úgy sírj, sírj és javulj! Példák A bűn utálatosságára és borzalmaira sok szent mutatott rá tanításával, szintúgy sokan vannak a szentek között, akiket a bűnbánat hôseinek nevezhetnénk: Folignói Szent Angéla (I. 24), Szent Özséb (I. 69), Szent Anzelm (II. 77), Szent Ambrus (IV. 313), Gualbert Szent János (III. 47), a keresztviselô Borromei Szent Károly (IV. 149), valamint a bűnbánók: Szent Mária Magdolna (III. 94), Kortonai Szent Margit bűnbánó (I, 194), Egyiptomi Szent Mária bűnbánó (II. 27). Idézetek Életed minden napján pedig eszedben legyen az Isten: vigyázz, hogy soha bűnbe bele ne egyezzél, és ne hagyd figyelmen kívül az Úrnak, a mi Istenünknek törvényeit. (Tób 4,6) Fuss a bűntôl, mint a kígyó színétôl. (Sir 21,2-3) Minden dolgodban gondolj a végedre, akkor sohasem vétkezel többé. (Sir 7,40) Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, nem vagytok ugyanis már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt. (Róm 6,14-23) A bűn egy ember által jött be a világba, és a bűn által a halál. (Róm 5,12) Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa. (Mt 3,2; 4,17) Imádság Ó vérzô, könnyekkel síró édes Jézusom! Szabadíts meg engem a bűnöktôl, fordítsd el drága arcodat tôlük, hintsd meg könnyeiddel és az én könnyeimmel, hintsd meg a bánat izsópjával tisztátalan lelkemet és add, hogy megigazulva ,,erôssége lehessek atyámfiainak''. Hadd vehessük le végre mindannyian tökéletes bánatunkkal szent válladról a keresztet, hadd legyünk részesei a legnagyobb földi boldogságnak, a bűntelenségnek, hadd legyünk birtokosai a legnagyobb földi kincsnek, az erényességnek, hogy bánatunkon megenyhülve édesatyai mosolyoddal fogadhass minket, amikor a halál kiragadta már kezünkbôl vezeklôövünket, és amikor már a halál érintésére vezérlôostorunk csapásai ellankadnak, -- hogy azután a mennyei karok vidámságának vigasztalása közepette vonulhassunk be örök dicsôségünkbe, ahol minden e földi bút és bánatot feledve csak Téged lássunk, és a megfoghatatlan Szentháromságot csodálhassuk örökkön-örökké. Amen. ======================================================================== Kilencedik állomás: Jézus harmadszor roskad le Elmélkedés Elítéltem magam, örömmel öleltem magamhoz keresztemet, -- és leroskadtam terhe alatt: felismertem, hogy épp ez a ,,krisztusi kereszt'' isteni ismertetôjegye... És a Szűzanyán keresztül felvétettem a szentek közösségébe. S akkor új élet kezdôdött számomra. A mindennapi élet kötelességei és Isten akarata lettek keresztem, -- és ezzel Isten képe rajzolódott lelkemnek Veronika-kendôjére. Megtanultam egy magasabb régióban földre roskadni keresztem súlya alatt: mindent másokért, embertestvéreimért, a ,,küzdô Egyházért''! Erre az a felismerés késztetett, hagy a legnagyobb boldogság a bűntelenség. És a bűntelenség mégsem mentesít végleg az újabb elesésektôl, a még nagyobb, még fájdalmasabb és még erôtlenebb leroskadástól, földreborulástól. Ezt akarja a szenvedô Jézus az ô harmadik leroskadásával szívembe vésni: van még nagyobb kincs is, mint a bűntelenség, van a földre roskadásnak egy még magasabb régiója, -- az istenszeretet! Jézust, a végtelenül szent és bűntelen Istenembert földre sújtja a vérveszteség, a szomjúság, a kín, a halálos fáradtság. Már nemcsak keresztjét nem tudja vinni, hanem még önnön testét is alig tudja a keresztúton tovább vonszolni. Térdreborul... és ez a leroskadása fejezi ki a Fiú alázatos szerelmét az örök Atya iránt. Mintha már most is így kiáltana: Atyám! miért hagytál el engem? Pedig mind e szenvedést irántad való szerelmembôl viselem! Földi életem kálváriaútján íme új korszak kezdôdik, lelkem keresztút-fejlôdésének kilencedik foka. Mi volna, ha ezentúl nem azért viselném el a keresztem súlya alatt szívembe nyilaló összeroppanásomat, mert ez földi sorsom, vagy mert ezzel résztveszek a megváltás művében, mert ezzel embertársaimért bemutatott áldozat vagyok, -- hanem egyedül azért, mert az istenszeretet tüze ég lelkemben!? Mindent Isten szerelméért! Mindent Jézus szerelméért! Íme, Uram, -- ha bűntelen életet élnék is, újra le kell roskadnom, földre kell tiportatnom. De most már még magasabb szempontból nézem ezt a lesújtottságomat: most már áldozati bárány akarok lenni szerelmed mennyei oltárán. Most már azért viselem szótlanul, mert végtelenül szeretlek! Ha eddig megfosztottam magam mindentôl, -- most már engedem magam önként kifosztatni teljesen, hiszen térdrehullásom Veled egyesít, édes Jézusom, lelkem mennyei Jegyese! Ez a térdrehullás jelentse, hogy szolgálni akarok Neked, Uram, mindhalálig, mint ahogyan Te is szolgáltál az Atyának és a bűnös emberiség megváltásának mindhalálig. Tudom, hogy a valódi istenszeretet nem érzelmekben rejlik, hanem tettekben. Az szeret Téged, Istenem, aki megtartja a parancsolatokat. Igen, ezentúl mindent megteszek, amit tôlem kíván szent Fölséged, még egy jottányi se hiányozzék parancsolataidból, -- hogy azután én is mondhassam keresztre szegezve: Beteljesedett! Teljesedjék be rajtam is szent akaratod. Ne múljék el tôlem a pohár, hadd igyam ki fenékig... De ahogyan Te szeretted a világot, mennyei Atyám, ahogyan egyszülött Fiadat adtad érte, ahogyan Szentlelked ,,lebegett a vizek fölött'' a teremtéstôl egészen az elsô pünkösdig, beárnyékolva természetet, Szűz Máriát, apostolokat, mindeneket, -- úgy én is eggyé akarok forrni Jézussal, azonosulni akarok vele, úgy akarom érezni a Jézus iránti szerelmemet, a lelkem mennyei Jegyesével való végtelenül és kimondhatatlanul boldogító egyesülést, hogy az érzelmeim erejétôl elolvadjak, mint a viasz a tűzben, lelkem feléd hullámozzék, mint ahogyan a patakok és folyók feltartóztathatatlanul a világtengerbe ömlenek. Nem Isten iránti hálából viselem tehát ezentúl keresztemet, nem a várt természetfölötti vigasztalás és jutalom reményében, nem azért, mert Isten elhalmozott tehetséggel, sikerrel, minden földi jóval, nem kötelességbôl, azért, mert a keresztviselés a mennyei birodalom polgárainak jellemzéke, -- hanem egyes-egyedül a mártírok gyôzelmes istenszerelme ihlet, mert: Ô énbennem, és én Ôbenne, mert Jézus énemmé lett, és énem Jézusba olvadt. Érzem, érzem, ,,ó szép Jézus'', érzem közellétedet, -- és mennyei boldogság, a mennyei jegyesek szerelme, az Amor Sanctus égeti lelkemet! Példák Az isteni szeretet hôsei: Szent Benedek (I. 291), Szent Mechtildisz (II. 34), Kölni Boldog Krisztina (II. 316), Escobar Boldog Marina (III. 34), Szent Kajetán és az ,,isteni szeretet társulata'' (III. 164), Szent Gertrud (IV. 214) és Szent János apostol. (IV. 388). Idézetek A tűz mindenkor égjen az oltáron. (Lev 6,12) Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes erôdbôl. (MTörv 6,5) Amint engem szeretett az Atya, én is szerettelek titeket... Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. (Jn 15,9.12) Éljetek szeretetben, amiként Krisztus is szeretett minket s odaadta magát értünk áldozatul, jóillatú áldozatul az Istennek. (Ef 5,2) Maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem. (Jn 16,17) Aki parancsaimat ismeri és azokat megtartja, az szeret engem. Aki pedig engem szeret, Atyám is szeretni fogja azt. (Jn 14,21) Imádság Ó, isteni szerelemtôl földre roskadó Jézusom! Szerelmed édessége mint valami mennyei honvágy árasztja el lelkem. Add, hogy ha már tettekben beteljesedtek rajtam az örök élet igéi, -- melyek Nálad vannak, ha már az isteni akarathoz megtanultam igazodni, hadd tanuljak gyönyörködni Isten szépségében, nemcsak a fiú szerelmével atyja iránt, nemcsak a barát hűségével a baráthoz, hanem a jegyes ölelésével... Engedd fejemet kebleden nyugodni, mint azt legkedvesebb tanítványodnak megengedted. Engedj Beléd felejtkeznem. Vonzzad lelkemet Magadhoz, és engedd, hogy én is vonzzalak magamhoz, mélyen sóhajtva szívjalak lelkembe, mint a havasi rétek virágillatát. Kápráztass el szépségeddel, tölts el boldogságoddal! Lemondtam mindenrôl Érted, szenvedek, keresztet viselek Érted, embertársaimat is éppoly mélyen szeretem, mint Téged, mert Téged szeretlek bennük. Ellenségeimnek is ezt a szeretetet osztom ki. És most az élet teljére, a legnagyobb létteljességre, a legtökéletesebb életigenlésre vágyom, nemcsak részvétben, nemcsak jóakaratban, nemcsak baráti mosolyban, hanem az istenjegyesi ölelésben is, amelyben kitartani akarok akkor is, ha meg is vonnád tôlem jelenlétednek boldogító érzését... Mert jegyeseddé lenni lelkem glóriája, -- hadd legyen lelkem is a Te glóriádnak egy halvány, szerény kis sugara! Hiszen nemcsak vendégem, társam, barátom, hanem lelkem jegyese is vagy a szentáldozásban, édes Jézusom! Anima Christi sanctifica me! Krisztus Lelke, szentelj meg engem! Amen. ======================================================================== Tizedik állomás: Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják Elmélkedés Jézus engedi, hogy a keresztrefeszítés elôtt teljesen kifosszák. Csak az isteni szerelem ihletettségében teszi ezt. Eddig mindentôl én is saját magam fosztottam meg magam: most Jézus iránti szerelmem és természetfölötti hitem fénye késztet, hogy engedjem magam embertársaim által is mindentôl megfosztani... nunc alius cingit me... Idáig csak a hit útján juthatok el... De ez a kifosztottság voltaképpen a legnagyobb szabadság. Mindent eldobok magamtól, mert a Jézus iránti jegyesi szerelmem és az én csalhatatlan hitem által végleg felvilágosított értelmem tisztán látja már az abszolút isteni igazságot. Ha bírom is a földi javakat, úgy bírom ôket, mintha nem is az enyéim volnának. Ha boldogok a ,,lélekben szegények'', úgy ez azt jelenti, hogy ôk teljesen megszabadították értelmüket a földhözkötöttségtôl, és teljesen közömbösek lettek minden földi sors iránt. Ez a szent szegénység lényege. A szerzetesek szegénységi fogadalmat tesznek. De nemcsak a szerzetesek, hanem bárki más, én is és mindannyian csak akkor érhetjük el az isteni tökéletesség legmagasabb fokát, ha e világ sara valóban csak bokánkig ér, szívünkhöz fel nem hatol, ha bármily pillanatban kifoszthatnának mindenünkbôl, mert a világ dolgai iránt táplált szent közönyösségünk által Istent, az Atyát és benne az abszolút igazságot dicsôítjük meg a föld és sár erejétôl és vonzásától megszabadult elménkben. Ó, édes Jézusom! Ha látom a Te kifosztottságodat, életem semmiféle változása engem többé nem fog izgatni. Gloriamur in tribulationibus! Megdicsôülök a viszontagságokban, mert béketűrést, megpróbáltságot és reményt keltenek bennem. Hiszen az Isten jegyesi szerelme a Szentlélek által szétömlött lelkemben, szememrôl leesett a hályog, nem vagyok már vak, tisztán látok! Az e földi dolguk fátylát széttéptem, -- és Téged látlak, én édes Jézusom! Mit nekem az egész világ minden gazdagsága, ,,quid hoc ad aeternitatem'', -- mondom Szent Alajossal -- csak Téged bírjalak, ez egyedül kielégíti bírvágyamat! Én Istenem, én mindenem! Hiszek benned! Példák A szent szegénység és a hit fényétôl megvilágított isteni bölcsesség és igazság hôsei: Remete Szent Pál (I. 58), Kunyhós Szent János (I. 62), B. Szúzó Henrik (I. 117), B. Jó Károly (I. 224); Szent Kunigunda (I. 227), B. Csáky Mór (I. 287), Paulai Szent Ferenc (II. 7), Alexandriai Szent Katalin és az isteni bölcsesség (IV. 258), Jusztiniáni Szent Lôrinc (III. 300), Szent Guidó (III. 338), Szent Euszták (III. 364), Assisi Szent Ferenc (IV. 14), Szent Eligius (IV. 280). Idézetek A szegények mindenkor veletek vannak, de én nem mindig vagyok nálatok. (Mt 26,11) Ne aggódjál, fiam! Szegényes életet élünk ugyan, de sok jóval fogunk rendelkezni, ha féljük az Istent, tartózkodunk minden bűntôl és jót cselekszünk. (Tób 4,23) Boldogok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. (Lk 6,20; Mt 5,3) Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erôsek. (1Kor 16,13) Vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (Ef 6,16) Nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem... Tartsd hát magadat a tôlem hallott egészséges igék mintájához, hittel s szeretettel Krisztus Jézusban, ôrizd meg a reád bízott szép kincset a Szentlélek által, ki bennünk lakozik. (2Tim 1,12-14) Hiszek, Uram! Segíts az én hitetlenségemben! (Mk 9,22-23) Ez okból hajtom meg térdemet a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja elôtt, akitôl minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: Adja meg nektek dicsôségének gazdagsága szerint, hogy megerôsödjetek bensô emberré az ô Lelke által, hogy Krisztus a hit által szívetekben lakjék; s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva legyetek, s fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, a magasság és mélység... (Vö. Ef 3,14-21) Íme, most van a kellô idô; íme most van az üdvösség napja!... viselkedjünk mindenben Isten szolgáiként sok tűrésben: nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, verésben, tömlöcben, zendülésben, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudásban, béketűrésben, nyájasságban, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, az igazság igéjében, Isten erejében, jobbról és balról az igazságosság fegyverzetében, dicsôségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben: mint csábítók és mégis igazmondók, mint ismeretlenek és mégis ismeretesek; mint halálra váltak és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezôk; mint szűkölködôk, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen és mindenük megvan. (2Kor 6,2-10) Imádság Ó, mindenbôl kifosztott, epével itatott én édes Üdvözítôm! Hogyne engedném magam teljesen kifosztani Teérted! Hogyne ízlelném meg az evilági dolgok keserűségét, ha Téged epével itattak és ruháidtól megfosztottak! Az emberi nem iránti végtelen isteni szeretet késztetett Téged, hogy csupaszon lépj be Atyád örökébe! Úgy engem is az irántad való jegyesi szerelem és a természetfölötti hit kényszerít, hogy minden földi dologtól megfosztottan lépjek nyomdokaidba. A szent szegénység álljon ôrt ezentúl mellettem, hitem változtassa epévé e világ örömeit, és bennem keserűvé a bírvágyat. A lelki szegénység boldogítson ezentúl, rámutatva a mennyei Atyának és benne az abszolút igazságnak végtelen fölségére és gazdagságára. Add, Uram, hogy én se felejtsem el mindenben ezt a kérdést felvetni: Quid hoc ad aeternitatem? Mi ez az örökkévalósághoz képest? E világ javait csak úgy akarom bírni, mintha nem volnának enyéim, és helyükben töltsön már most el inkább az örök boldogság elôérzete, hiszen bírom az Istent, a hit által él bennem az isteni igazság szabadsága, amelyet a szentekkel és angyalokkal együtt egykor dicsôíteni akarok örökkön-örökké. Amen. ======================================================================== Tizenegyedik állomás: Jézust keresztre szegezik Elmélkedés Íme, az én drága Jézusom tisztaságos, szent testét újabb kínnal, a képzelhetô legnagyobb fájdalommal gyötrik! -- Megérkezett a keresztvivô Jézus a Kálváriahegyre, ott megfosztották ruháitól, epével itatták, hogy elkábítsák, azután a földre fektették a keresztet, -- és Jézusnak arccal az ég felé rá kellett feküdnie. Két kezét kifeszítették, tenyérrel fölfelé rászorították a keresztfára, azután két vastag, hosszú szöget vettek elô; a szögeket egy-egy katona a Megváltó szent kezére illesztette; majd egy kalapáccsal rácsapott a szeg fejére. Elôször tompán csattant fel a kalapácsütés, de a szög hegye nemsokára átlyukasztotta a bôrt, a húst, hatalmas sugárban fröccsent szét a vér, a szög belefúródott a kézfej izmai és apró csontjai közé, hogy azután átfúródva ereken, izmokon, csontokon, a kereszt kemény fájához szorítsa az amúgy is elgyengült kezet. Ugyanezt tették a két lábfejjel, amelyet egymásra illesztettek, és így egymáson keresztül verték be a harmadik szöget... Elképzelem ezt a szörnyű fájdalmat, mintha az én kezemet és lábamat lyuggatnák keresztül a szegek! Azután felemelték a keresztet, és Jézus szent teste ezen a három szögön, a szögek által keletkezett nagy, véres, roncsolásszerű seben, a kezek és lábak átszakított és kitágult lyukain függve elôször megzökkent, majd ropogva elôredűlt, kicsavarodva lefelé görbült. Elképzelem, micsoda rettenetes fájdalomnak kellett átjárnia az én drága Jézusomnak egész testét, amíg azután a tetániás merevgörcs és nagy vérveszteség kioltotta életét. Azok a keresztek, amelyeket nekem kell viselnem, talán nem is okoznak ilyen fizikai fájdalmat soha, vagy ha talán jár is velük fizikai fájdalom, mint a betegséggel, fáradtsággal és törôdöttséggel, -- vajon ugyan volt-e csak egyszer is a keresztrefeszített és a kereszten haldokló Jézus fájdalmaihoz fogható kínom? És Jézus kínját csak a jobb lator megtérése enyhítette. Ó, mennyire sietnem kell megtérésemmel, hogy én is enyhíthessem fájdalmát! Némi megnyugvást okozhatott Jézusnak, hogy drága Édesanyját legkedvesebb tanítványára bízhatta. Ó, bízhatnád-e énreám is, édes Jézusom? Ha nem is abban az értelemben, mint akkor, de legalább ajánlj engem szűz Anyádnak, mint azt akkor Jánossal tetted! A keresztrefeszített Jézus hármas fájdalmának dicsôítésére teszik szinte le a szerzetesek hármas fogadalmaikat: a szegénység, tisztaság és engedelmesség fogadalmát. De ha valaki nem is szerzetes, ha valaki nem is pap, akár nôs vagy nôtlen, akár házaséletet él, akár hajadon, a ,,három evangéliumi tanács'' valamilyen fajta megvalósítása által megdicsôítheti önmagában, lelkében és testében egyaránt Krisztus gyôzelmes kereszthalálát. Alkalmas erre a ,,lelki szegénység'', amely a krisztusi hit által lelki keresztutunknak tizedik állomása lett. Még szentebbé és krisztusibbá tesz azonban a szent tisztaság, amely testünket Jézus keresztfájára függeszti, és szinte leküzdhetetlennek látszó kínokat, szenvedéseket okozhat annak, aki az isteni szeretet kereszttüzében hiánytalanul megvalósítja. ,,Magnificabitur Christus in corpore meo, sive per vitam, sive per mortem... mihi enim vivere Christus est et mori lucrum!... Jézus dicsôül meg testemben és Jézus válik örök életemmé, ha megpróbálok -- akárcsak a házasélet keretein belül is -- ,,tiszta életet'' élni, -- ...a nélkül persze, hogy a házasélet kötelességeit elmulasztanám! Hát még milyen dicsôség a házaséletre készülô fiatalember, fiatal leány számára tisztán megôrizni testét a házasságig! Itt már valóban keresztre van szegezve a test. Még nagyobb hôsiesség kell ahhoz, hogy valaki végleg lemondjon testének jogos és természetes követeléseirôl. Fôleg ,,nagy kereszt'' Krisztusért lemondani a leendô atyai és anyai szeretetrôl, Krisztus kedvéért elvenni leendô tárgyát ennek a természetes, ösztönös és örök emberi szeretetnek. Mert aki végleg lemond arról, hogy testileg új emberéletet hozzon a világra, annak nemcsak a természetes testi szerelem ellen kell felvérteznie magát, hanem a rejtve maradt atyai és anyai szeretet ellen is, amely olykor talán még követelôdzôbb és hatalmasabb minden testi szerelem erejénél. Ezt az áldozatot azonban csak azzal a feltétellel hozhatjuk meg Krisztusért, ha lemondva a természetes életadás jogáról, nem csupán néhány testi értelemben vett gyermek jövôjének felelôsségét vesszük magunkra, hanem egyúttal az a reményünk is fűzôdhetik ehhez az önkéntes áldozathoz, hogy e lemondás segítségével száz és ezer léleknek adjuk meg az újjászületés erejét. A papnak és mindannak, aki egyéni tiszta élete által testét keresztre feszíti, hogy a lelkek százainak újjászületést hozzon, az elhagyott egyéni és önzô családi gondok helyébe még sokkal nagyobb közösségi gondokat kell magára vennie, mert hisz voltaképpen Szűz Mária méltóságát ölti magára. Miként a Szent Szüzet, ôt is ,,beárnyékolja'' a Szentlélek, és elég egyetlen igen-szava arra, hogy az Isten leszálljon ismét a földre, a lelkekbe, mint az elsô karácsonyestén, -- miként leszáll naponkint a pap szavára a szentmisében. Ezért a szent tisztaság a Szentléleknek legkülönösebb tisztelete és szinte ,,jegyesi viszony'' édes béklyóival köti egybe a lelket a Szentlélekkel. A szent tisztaság tárgya nem a földi, hanem az abszolút szépség, és világa az emberi érzelemvilág, a szeretet világa, de nem a földi, hanem az ,,égi szerelem'' köreiben. O, quam pulchra est casta generatio cum claritate! Ó mily szívesen szegezem keresztre testemet a szent tisztaságban, hogy e szenvedés árán részese lehessek az ,,égi szerelemnek''! Én Istenem, én mindenem! Szeretlek Téged, mint a szent tisztaság örök kútfejét! Példák A szent tisztaság hôsei: Remete Szent Antal (I. 65), Szent Ágnes (I. 79), Szent Vince (I. 83), Szent Ágota (I. 140), Szent Alajos (II. 321), Tolentinói Szent Miklós (III. 322), Liziôi Szent Teréz (IV. 9), Szent Hilárion (IV. 92), Szent Malkus és társnôje (IV. 97), Szent Imre (IV. 156), Kosztka Szent Szaniszló (IV. 195), Szent Luca (IV. 325). Idézetek Boldogok a tisztaszívűek, mert ôk meg fogják látni az Istent. (Mt 5,8) Hints meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg engem, hogy hónál fehérebb legyek. (Zsolt 50,7.9.12) Aki féli az Urat, azt nem éri baj; megóvja ôt Isten a kísértésben és kiragadja a bajból. (Sir 33,1) Emberi kísértésnél egyéb ne érjen titeket, de hűséges az Isten, és nem fogja megengedni, hogy erôtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja, hogy elviselhessétek. (1Kor 10,13) Akik szeretnek téged, Uram, úgy ragyognak, mint ahogyan tündöklik felkeltekor a nap. (Bír 5,31) Akik szeretik Istent, eltelnek törvényeivel. (Sir 2,19) Ki szereti Istent, bűneit engeszteli; tartózkodik tôlük, és mindennapi imája meghallgatásra talál. (Sir 3,4) Isten szeme vagyon azokon, kik szeretik ôt. (Sir 34,15) Imádság Keresztrefeszített édes Jézusom! Én is kitárom ég felé kezeimet, mint azt Te tetted, amikor a kereszt fájára feszítettek, hogy kezeidet és lábaidat átlyuggasszák a kegyetlen szögekkel. Kérlek, add meg nekem a ,,szent tisztaság'' tüzes stigmáit, égô, isteni jeleit testemen, hogy habár a testi úton való atyaságról (anyaságról) le is mondhatnék vagy róla le is mondtam már a Te dicsôségedért és a Te országadnak eljöveteléért, -- a lelkek újjászületésérôl soha le ne kelljen mondanom. Add, hogy amilyen hatalmat nyertem az isteni szeretet által és szent önmegtartóztatással az ösztönön, állati énemen és a vétkezô anyagon, úgy százszoros hatalmam legyen a lelkeken, akiknek mennyei születése az örök szépnek ihletésével a Szentlélek Úristen bennem való megdicsôülése által válik csak lehetségessé. Nekem ezentúl egyetlen vágyam, hogy mindazokkal, akik általam lettek a Te mennyei birodalmad polgárai, édes Jézusom, együtt imádhassalak és az isteni szeretet glóriájában áldhassalak az Atyával és Szentlélekkel egyetemben mindörökké. Amen. ======================================================================== Tizenkettedik állomás: Jézus meghal a kereszten Elmélkedés Három nagy áldozatot akarok hozni Krisztusért. Az elsô áldozatom a lelki szegénység a külvilágra vonatkozott és a hit magaslataira vezetett. A második áldozat, a szent tisztaság az isteni szeretetbôl táplálkozott és testemet szegezte a keresztre. Hátra van még egy harmadik, egy lelki áldozat: áldozatul akarom hozni akaratomat. És ebben az áldozatban Jézust, a Fiút, a Szentháromság második isteni személyét akarom megdicsôíteni, -- mert hiszen éppen Jézus volt az, aki: ,,engedelmes volt egészen a kereszthalálig''... Ideálom az abszolút Jóság, a jóakarat. Így leszek részese Jézus békéjének, amelyet a világ nem adhat, mert hiszen ,,békesség a földön a jóakaratú embereknek''... És maga Jézus is az Atyának teremtô és megváltó akarata, Jézus is az Atya akaratának hirdetôje és teljesítôje. A szerzetes engedelmességi fogadalmában Jézusnak áldozatul hozza saját egyéni, emberi akaratát, -- és az isteni akarat, a krisztusi örök jó békéjének valósulását szorgalmazza saját lelkében, amikor az isteni akarat kedvéért lemond legemberibb jogáról, saját emberi akaratáról. De nemcsak a szerzetes gyakorolhatja az engedelmesség erényét. Vajon egész életünk nem áll-e csupa engedelmességbôl és alárendeltségbôl? Ha az engedelmességben csak nagy kényszerűséget látok, úgy az a maga legmélyebb gyökéréig meg van mérgezve, valóban kínná változik. De mi volna, ha egyszer a parancsolóban Isten helyettesét, az isteni törvényeknek megfelelô parancsában pedig Isten akaratát látnám, -- függetlenül a parancsoló személy emberi gyarlóságaitól? Ugye akkor meg kellene halnom saját akaratomnak, hogy új, még nagyobb áldozatot hozhassak az én kereszten haldokló Jézusomnak. Dicsôíttessék meg Isten akarata az én emberi akaratom halála által a szent engedelmességben, mert ebben a természetfölötti engedelmességben megtalálhatom földi életemnek minden természetfölötti reményét. Én Istenem, én mindenem! Remélek és bízom Benned, mert Te egyedül elég vagy nekem egy örökkévalóságon át. Ez a természetfölötti remény azt súgja nekem, hogy szabad vágynom a teljes istenlátásra és istenbírásra, szabad hinnem abban, hogy földi keresztutamon kiérdemelhetem a halál pillanatában azonnal bekövetkezô istenbírást. Éppen azért, amikor lelki szegénységemben az isteni Eszmét akarom megdicsôíteni a hit ereje által, amikor testem keresztrefeszíttetésén és a Szentlélek ihletésén keresztül az istenszeretetben felolvadva csak az Örök Szépben találom meg minden boldogságomat, és amikor Jézusnak akaratomat is áldozatul hozom a halál után eljövendô istenbírás reményében, -- e hármas áldozatot imáimban kedves halottaim, a purgatóriumi lelkek, a szenvedô Egyház javára is gyümölcsöztetni akarom. Ha aztán egyszer a küzdô Egyház kötelékeibôl talán nekem is majd a purgatórium tisztító tüzében kell istenbíró lélekké formálódnom, -- nekem is legyenek segítôtársaim az imádkozó Egyház szent gyülekezetében, akik keresztáldozat- hozatalukkal, imáikkal engem, a tehetetlenül sínylôdve Isten után vágyakozót, megsegítsenek. Keresztutam érdemeiért, Istenem, adj enyhületet a szegény, bűneiket sirató purgatóriumi lelkeknek, -- akiknek egyetlen kincsük a mennyei reménység... Példák A szent engedelmesség hôsei: Szent Timóteus (I.90); Barat Szent Magdolna Zsófia (II. 208), Garcias Szent Anna (II. 268), Szent Janka (II. 305), Loyolai Szent Ignác (III. 129); Szent Alipius (III. 203), Berchmans Szent János (III. 233), Boldog Stefánia (IV. 103), Szent Odó (IV. 226). Idézetek Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. (ApCsel 5,29) Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedjél szavának. (MTörv 30,20) Többet ér az engedelmesség, mint az áldozat. (1Kir 15,22) Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, ki engem küldött, hogy elvégezzem az ô művét. (Jn 4,34) Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, éspedig a halálig a keresztfán. (Fil 2,8) A fiú, aki szótfogad, megmenekszik a romlástól. (Péld 29,27) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hódoljatok nekik, mert ôk ôrködnek, mint akik számot fognak adni lelketekért. (Zsid 13,17) Ha meg is öl engem, benne reménykedem. (Jób 13,15) Uram, én Istenem, benned remélek! Ments meg minden üldözômtôl és szabadíts meg engem. (Zsolt 7,2) Valóban, benne örvend szívünk, és szent nevében reménykedünk. (Zsolt 32,21) Reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem! (Zsolt 37,16) Áldalak téged mindörökké, hogy így cselekszel, remélek nevedben, mert jó vagy szenteiddel szemben. (Zsolt 51,11) Azokban leli örömét az Úr, akik ôt félik, és reményüket az ô irgalmába vetik. (Zsolt 146,11) Imádság Kereszten haldokló és mindhalálig engedelmes édes Jézusom! Meghalni akarok Veled az én keresztemen, amely a Te kereszted is. Eldobtam magamtól e világ gazdagságát, eldobtam testemhez való jogomat, hogy megdicsôíthessem az Atyában az örök igazságot, hogy beárnyékoljon engem is a Szentlélek az örök szépség ihletésével. És most elvetem magamtól utolsó önzô mentsváramat: saját akaratomat. Oltárra helyezem áldozatul, hogy megdicsôíthesselek magamban Téged, én édes Jézusom, aki a szent engedelmességgel a természetfölötti remény isteni erejét élteted bennem e földön, és akiben felismertem a legfôbb Jót, a legfelsôbb isteni akaratot, az életet, utat és igazságot, és a jóakaratú embereknek megígért krisztusi lelki békét... Ha igaz az, hogy Te, Jézusom, lelkem isteni Jegyese vagy, akkor Te én vagy, és én Te vagyok, akkor akaratom helyébe Te léptél, és velem egyesülve az örök boldogság részesévé teszel engem már e földi életben, amikor a keresztrôl lehajolva hozzám, lelkembe mennyei reményt és békét lehelve, életem minden percében titokzatos módon kinyilatkoztatod isteni akaratodat, amelynek engedelmeskedni akarok, Téged dicsérve és dicsôítve örökkön-örökké. Amen. ======================================================================== Tizenharmadik állomás: Jézust leveszik a keresztfáról Elmélkedés A keresztfa ,,szent gyümölcse'' megérett. Jézus testének kék foltjai, piros sebhelyei olyanok, mint az érett gyümölcs hamvas színei. És leveszik a szent gyümölcsöt fájáról -- és azóta is napról- napra osztogatják ezt a gyümölcsöt, Krisztus szent testét és vérét azoknak, akik az égi boldogságra, a megváltás titkainak birtoklására vágyódnak... Mindnyájunkat egyszer levesznek arról a keresztrôl, amelyet életünk keresztútján magunkkal vittünk, és amelyen megfeszítve Isten oltárára áldozatul hoztuk magunkat az emberiségért és önmagunkért. Mint az érett gyümölcsöt, engem is egyszer ,,levesznek'' keresztfámról, hogy kiosszanak az éhezôknek és szomjazóknak. Sok szerzetesrendben az elôbbi három fogadalom mellé még egy negyediket is választanak, úgymint a tanítást, betegápolást, missziót stb: Ôket így ,,tépik le'' mint érett gyümölcsöket, és osztogatják a lelkeknek. De azok, akik ezen a lelki keresztúton az isteni tökéletességet el akarják érni, ha nem is szerzetesek, ha nem is papok vagy apácák, mégis érett gyümölccsé változtathatják magukat egy külön, sajátos hivatás választásával, -- és engedhetik, hogy a lelkek letépjék ôket gyümölcsként fájukról és töltekezhessenek velük. Ezért kell megtalálnia mindenkinek a maga legsajátosabb alkotási terét, hogy ez a cél megvalósulhasson. Hogy az ember mint valami ,,alterego Christi'', mint Krisztus hasonmása, érett gyümölcsként lelki táplálékul osztogatja magát és életművét másoknak: jópéldában, tanításban, alárendeltek, alattvalók irányításában, tudományos, művészeti munkában, a közjót szolgáló élethivatásban, -- épp ez a ,,szent élet'' lényege. Hogy valakiben megdicsôül-e Isten szentsége, abban nyilatkozik meg, hogy vajon érett gyümölcsként adhatja-e oda magát a lelkeknek, engedheti-e letépni magát a keresztnek zöldelô, vérvirágos fájáról. Mert ha természetfölötti módon éretté nem lett az én keresztemnek gyümölcse, akkor az éretlen gyümölcs csak kárára lesz azoknak, akik számára megérnem kellett volna. Éltetô erôvel csak úgy lehetek krisztusi tápláléka a lelkeknek, ha saját keresztfámon, Jézus szerelmének napfényén, lelki szegénységem, testi tisztaságom és engedelmes akaratáldozatom kereszttüzében lettem érett gyümölccsé és ha bárki, aki arra rászorul vagy arra hivatott, bízvást leszaggathat errôl az én életfámról, hogy életművem gyümölcseit megízlelje. Ó, bárcsak így volna! Bárcsak a szent élettôl ne volnék annyira távol, mint amilyen messze érzem még most is magam tôle! Példák A Jézus szerinti példaadás és -- Jézus második énjeként -- a különleges hivatásban megvalósítható életszentség hôsei: Aquinói Szent Tamás (I. 239), Damaszkuszi Szent János (I. 307), Szent Notker (II. 21), Boszkó Szent János (II. 94), Kaniziusz Szent Péter (II. 98), Bellarmin Szent Róbert (II. 165), De la Salle Szent János (II. 175), Szent Béda (II. 223), Szent Bonaventura (III. 57), Szent Kasszián (III. 194), Kalazanci Szent József (III. 258); Leonardi Boldog János (IV. 38), Nagy Szent Terézia (IV. 64), Szent Lucián (I. 35), Szalézi Szent Ferenc (I. 113). Idézetek Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülrôl vagyon, alászállva a világosságok Atyjától, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Mert szabadakaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ô teremtésének. (Jak 1,17-18) Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, mik a Lélek kívánságai: hogy tudniillik közbenjár a szentekért az Isten akarata szerint. Tudjuk pedig, hogy az Isten közreműködtet mindent azok javára, akik ôt szeretik, azoknak, akik meghivatottak a végzése értelmében, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelt, hogy hasonlók legyenek Fia formájához s így ô elsôszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsôítette. (Róm 8,27-30) Imádság Édes Jézusom, akit a keresztrôl érett gyümölcsként levettek, és aki napról-napra az Oltáriszentségben tápláléka vagy lelkünknek! Add nekem is azt a kegyelmet hogy keresztfámon érett gyümölccsé lehessek, és a Te második énedként krisztusi tápláléka lehessek embertársaimnak, napja lehessek környezetemnek, éltetô eleme az örökkévalóságra hivatott lelkeknek. Hadd nyíljanak ki rajtam a Te szent sebeid vérvirágai, hadd bocsássa el az én keresztem is gyümölcsterhét, valahányszor engem leszakajtanak róla azok, akiknek engedelmeskednem kell, akikhez küldve vagyok és akikrôl gondoskodnom kell. Hadd folyjon a vérem a Te véreddel egy patakba össze, és legyek részese a Te megváltó művednek, amelynek gyökerei ebben az árnyékvilágban ágaznak ugyan szerte, de legfelsô ágai az örökkévalóság számára virágzanak és gyümölcsöznek, ahol azután mindnyájan, akik e lelki keresztutat járjuk, gyümölcsei vagyunk az élet fájának, azaz a Te keresztednek, vesszôi vagyunk az Egy szôlôtônek, akik Veled együtt hozzuk e világnak az örök élet italát, az életszentséget, amellyel itt és a mennyben a teljes Szentháromságot dicsôítjük meg, áldva Téged örökké. Amen. ======================================================================== Tizennegyedik állomás: Jézust sírba teszik Elmélkedés A sírba rejtett Krisztus-test az állhatatosság és az eljövendô feltámadás erejének jelképe. Fehér gyolcsba takarva itt fekszik a szent test állhatatos mozdulatlanságban. Nehéz kô zárja el útját, a Grálkô ez, amelyen a Szentlélek galambja megújítja az Isten emberréválásának, megtestesülésének csodáját. A követ lepecsételték, a Halál és Sátán sorsa pecsételôdik meg vele. Katonák, majd angyalok ôrzik a szent sírt, szent asszonyok jönnek, hogy szent kenettel óvják meg a testet a felbomlástól. Jézus ma is foglya a ,,szent sírnak'': a misekehely, a paténa és az oltárszekrény az ô sírja. És ez a Szent Grál mindannyiszor megújhodik, valahányszor a szentmiseáldozatot bemutatják, mindennap kilép ebbôl a ,,sírbarlangból'' az édes Úr, mindennap ,,feltámad'' az oltáron; mindennap járja az alvilágokat, megváltást hozva a purgatóriumban szenvedôknek is, de járja a kórházakat, börtönöket, átjárja a mi egész modern világunkat táplálékként szétosztható szentség formájában, -- és mindenütt a feltámadás jár nyomában. Az Úrnak a szentsírba rejtett Teste, a fehér gyolcson pirosló, értünk ontott szent Vére, -- az Oltáriszentség misztériumának forrása. Ezentúl úgy fogom magamhoz venni ezt a szent Testet, ezt a szent Vért, -- hogy bennem is ,,feltámadjon'' Jézus. De a szentsírba rejtezô Üdvözítô nemcsak az oltáron és az oltár tabernákulumában rejtezô szentségi Jézust juttatja eszembe. Van ennek a szentsír-jelenetnek még más jelentése is. Ha engem is levettek érett gyümölcsként keresztemrôl, akkor én is ilyen ,,szentsírrá'' lehetek, amelybe elrejtem Jézusomat, akit most már visszavonhatatlanul birtokolok és nem veszítek el többé. Ez a tény az én földi keresztutamnak lepecsételt záróköve: állhatatos kitartás a Krisztust bíró állapotban. Angyalok, a mennyek katonái, szentek, a Szent Szűz és a ,,szent asszonyok'' ôriznek, hogy utamról le ne térjek, hogy Krisztusomat el ne rabolhassák többé tôlem. Itt állnak mellettem: az ima, az önmegtagadás, a jóakarat, a hit és erény, a halálra való gondolás és istenfélelem, párosulva az istenszerelemmel. Ôk azok a ,,szent asszonyok'', akik az isteni kegyelmek szent kenetével árasztanak el, hogy minden lelki felbomlástól menten Grál-kelyhe lehessek az én édes Jézusomnak. Még egy harmadik jelenése is lehet számomra a szentsír- jelenetnek. Nemcsak azt jelképezheti számomra, hogy én vagyok Grál- kelyhe Jézus szentségi jelenlétének a földön, hanem azt jelenti, hogy egyben Krisztus hasonmásaként én is mint ,,krisztusi szent test'' nyugodhatnék másoknak lelkében, akik számára a ,,keresztemrôl levettek''. Hiszen már bennem is működnek az eljövendô feltámadás megújító erôi. Jézusomban örök megújulás az életem, általam azután mások is megújulnak, feltámadnak lélekben és igazságban a reám bízottak is, akiknek példát adok a krisztusi életforma iskolájában... In is Jézus sírjában az állhatatosság és a végig való megmaradás kegyelmének fehér gyolcsába vagyok takarva, úgyhogy szinte el sem mozdulhatok krisztusbíró ,,síromból'', el sem távolodhatom Jézus mellôl, de ugyanakkor már görgetik az angyalok a nagy követ, minden szívverésem, minden perc, minden óraütés egy-egy lépéssel odább taszítja a ,,nagy zárókövet'', -- és elérkezik ,,mennyei születésnapom'', égi feltámadásomnak napja, amelyre meghívom mindazokat, akiknek Jézusa lehettem e földön, akiknek a végig való megmaradás kegyelmét én közvetíthettem! Így beteljesednek rajtam is a szavak: ,,Szeretettel, szenvedéssel, örök ifjú lendüléssel, Titokzatos magvetés, Örök égi születés...'' (Kaszap István himnusza.) Az én titokzatos földi magvetésem után is eljön az égi születésnap, amikor levetem e földi világ fátylát, ledobom azt síromba, és az égi világ kapujában Égi Jegyesem ölelô karjaiba sietek... Példák A kitartás, a végig való megmaradás és állhatatosság, valamint az Oltáriszentség tiszteletének hôsei: Szent Fruzsina (I. 45), Szent Perpétua és Felicitas (I. 236), a negyven szebasztéi vértanú (I. 251), Hofbauer Szent Kelemen (I. 268), Szent Libertas (I. 297), Szent Jónás és Barakíz (I. 314), Szent Ákos (I. 319), Szent Malkus és társnôje (IV. 97), Szent Timót és Maura (II. 127), Szent Szimforoza és fiai (III. 38), Vianney Szent János (III.173), Dulau Boldog János és társai (III. 288). Az Oltáriszentség hôsei: Sziénai Szent Katalin (II. 113), Baylon Szent Paszkál (II. 182), Caracciolo Szent Ferenc (II. 258), Liguori Szent Alfonz (III. 140), Szent Klára (III. 192), Szent Tarzíciusz (III. 214). Idézetek Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj el a megpróbáltatásra! (Sir 2,1) Szentek ivadékai vagyunk és azt az életet várjuk, melyet az Isten azoknak juttat, kik sohasem szegik meg iránta való hűségüket. (Tób 2,18) Aki pedig állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. (Mt 24,13) Tudjátok meg, hogy az Úr meghallgatja könyörgésteket, ha hűen kitartotok az Úr színe elôtt a böjtben és az imádságban. (Jud 4,12) Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, mely értetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre... ez a kehely az újszövetség az én véremben. (1Kor 11,23-26) Én vagyok az élet kenyere... én vagyok az élô kenyér, mely mennybôl szállott alá. Ha valaki e kenyérbôl eszik, örökké él... Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete vagyon; és én föltámasztom ôt az utolsó napon. (Jn 6,48-59) Imádság Sírban fekvô édes Jézusom! Jöjj lelkembe az Oltáriszentség szent kegyelmeivel, és legyen testem-lelkem is a Te sírod, ahol egyszer s mindenkorra lakást vettél. Szent Szűzanyám, ti szent angyalok és minden szentek, álljatok ôrt szívemnek, e ,,szentsírnak'' kapuja elôtt, hogy az Úr megadhassa nekem az Ô állandó bírásának és a végig való kitartásnak kegyelmét! Mert csak így lesz halálom pillanata az én mennyei születésnapommá, amikor lelkemet mennyei Jegyesének édes mosolya és ölelése közepette a feltámadás dicsfénye övezi örökkön- örökké. Amen. ======================================================================== Befejezô elmélkedés és ima: Feltámadt Krisztus e napon! Elmélkedés A keresztutat járó keresztény léleknek aztán éppen az a legnagyobb vigasza, hogy a keresztút végén ott van -- az üres sír. Feltámadt Krisztus, -- elôször ott, abban az ,,új sírban'', melybe Arimatheai József helyezte a szent Testet,... és azóta is mindig újra és újra ,,feltámad'' azokban a lelkekben, akik végigjárják vele az Ô keresztútját. Az én lelkemben is ma, most: ,,Feltámadt Krisztus! Alleluja!''... A keresztút végén szívembe temettem, és most azt látom, hogy az én szívem helyett egy másik Szív dobog, az én édes Üdvözítômnek szent Szíve. Angyalok elhengerítették szívem rejtett sírkamrája elôl bűnös emberi természetem tehetetlenségének hatalmas kövét, -- de a kérdezônek most már nem azt felelik, hogy ,,nincs itt'', -- hanem azt, hogy ,,itt van, mert feltámadott!'' Feltámadott bennem is. És a bennem feltámadt Krisztus dicsôítésére szívem mélyén, ahol eddig tompa csend honolt, szürkeség, homály, egykedvűség, száraz lehangoltság -- egyszerre csak valami titokzatos belsô hallással, valami csodálatosan földöntúli módon -- misztikus orgonaszó hangjai búgnak fel. A természetfölötti élet harmóniái szólalnak itt meg a ,,Szentlélek orgonáján''. Ha egykor Berlioznak, a híres francia komponistának hangversenyén egy zenész így kiáltott fel elragadtatásában: ,,A szivárvány íve az ön hegedűjének vonója, a szél szólaltatja meg az ön orgonáját, és -- az idô veri hozzá az ütemet!'' -- akkor most én is felkiálthatok: Az én lelkem húrjain az isteni szeretet szivárványvonója játszik, a lelkemben titokzatosan daloló orgonát a Szentlélek sugallata szólaltatja meg, és -- nem az idô, hanem az örökkévalóság ritmusa veri hozzá az ütemet. Hogy megértsem, milyen a lelkem állapota a Jézussal együtt végigjárt lelki keresztútnak végén, az orgona képérôl veszem a hasonlatot. Az orgona sípjainak szekrényét úgy építik, mint valami nagy szárnyasoltárt. A sípsorok jobb- és balszárnyát azután a homlokzaton legtöbbször a néma sípoknak szélesen ívelô sora köti egybe, amelyek mint valami szivárványív csak szimbólumként állnak ott, az orgona külsô képét teszik egységessé, -- de maguk meg nem szólalnak. Ez a némán ívelô szimbolikus sípsor: az isteni szeretet vonója! Jól van az úgy, hogy e sípok nem szólalnak meg az orgonán, mert ha az isteni szeretet a földi muzsika hangjain megszólalhatna, hallása egyszeriben a földre sújtana valamennyiünket, annyira félelmes volna, vagy azonnal a halálba ragadna minket, annyira édes volna hangja, annyira csábító, hogy szinte egy intésre a természetfölötti istenlátásba ragadná el lelkünket! Azért rejtezik az isteni Szeretet az Oltáriszentség csendjébe, azért szólalnak meg a természetfölötti élet harmóniái csak titokzatosan elrejtve mindenkinek lelke mélyén, akár a lelkiismeret szavába burkolva, akár a lelki vigasztalásnak orgonaszaváig felfokozva, mert hiszen Jézus is így imádkozott: ,,Non rogo, ut tollas eos de mundo, sed ut serves eos a malo... ut omnes unum sint...'' Még a ,,Szentlélek orgonájának'' szívünkben felhangzó csodálatos harmóniáival sem akar minket Isten földi keresztutunk befejezése és érdemeink beteljesedése elôtt e földi életbôl magával ragadni. 'Mert mi érdeme volna földi küzdelmeinknek, ha a természetfölötti világ isteni harmóniáinak misztikus muzsikája már itt kézzelfoghatóvá válna, már itt örök boldogsággal járná át lelkünket, és már itt meggyôzôdhetnénk arról, hogy az istenbírásért érdemes volt egy keresztutat végigjárni. A lelkemben titokzatosan Isten dicsôségét daloló orgona azért is a Szentlélek orgonája, mert a Szentlélek hét ajándékának hét hangja egyesül benne egy természetfölötti harmónia keretében, mint ahogyan az orgonafújtatók szélzúgása átjárja az egész orgonát, megszólaltatva az egyes billentyűknek és regisztereknek megfelelô sípokat: az Értelem adománya látni engedi, hogy a legnagyobb földi tudás a hit, a Bölcsesség Lelke értenem engedi, hogy a legnagyobb földi bölcsesség Isten igazsága, és a Szentlélek orgonájának hangja tanít meg engem arra is, hogy e földön csak egy Tudomány van: megismerni és végrehajtani Isten akaratát. A Szentlélek orgonájának hangja sugalmazza és ihleti a Jótanács Lelkével tetteimet és életművem alkotásait, az Erôsség Lelkével tüzeli kitartásomat, és az Istenfélelem Lelke tanít meg arra, hogy minden tettemet, gondolatomat, érzelmemet Isten dicsôségének szenteljem, -- mert csakis így nem kell félnem Istentôl. Az isteni lényegbe legmélyebben azonban a lelkem Szentlélek-orgonájának ,,hetedik hangja'' hatol le: a Jámborság Lelke, azaz az imádság, amely egyúttal a keresztnek is felmagasztalása. Mert imádság és önmegtagadás, imádság és szenvedés, imádság és kereszthordozás egymás nélkül meg nem lehetnek: ezek egyedül gyôzik le a Sátán hatalmát. És melyik aztán az a ,,nyolcad'', az az ,,oktáva'', amely erre a ,,hetedik hangra'' felel? A Szentlélek orgonáján az örök oktáva: az örökkévalóság ritmusa. A mi Istent dicsôítô himnuszainkhoz az örökkévalóság veri az ütemet. És mi ez az ütem? Ezt is talán az orgonáról vett hasonlattal tudom a legjobban megérteni. Az orgona két részbôl áll: egy alsó és egy felsô régióból. A játszóasztal, amelynek billentyűin, regiszterein a művész a szó legszorosabb értelmében ,,kézzel-lábbal'' játszik, -- ez az orgona alsó régiója, és jelképezi a mi véges világunkat, az öt érzék világát, amelybe valóban sokan közülünk ,,kézzel-lábbal'' kapaszkodnak, -- és még csak szerencse, hogy e földi életünkben nem halljuk, micsoda hangzavar szólal meg aztán ott túl, abban a ,,felsô régióban'', az orgona sípszekrénye által jelképezett természetfölötti világban, az Úr trónja elôtt, a mi ,,földi játékaink'' nyomán. Egyszer meg fogjuk ezt is hallani, -- és jaj nekünk, ha akkor annyira meg kell rémülnünk, hogy nem merünk az Úr színe elé kerülni! Az orgonának égbenyúló sípjai a maguk katonás rendjében tehát azt a természetfölötti világot, a természetfölötti élet harmóniáinak régióit jelképezik, amelyeknek igazi művészei a szentek. Csak a szenteknek és az életszentségre törekvôknek ,,földi játéka'' szólal meg ott a túlvilági sípok birodalmában harmonikusan, a Szentháromság egységes ,,hármashangzatával'' összhangzóan, hatalmasan, Isten végtelen fölségének és dicsôségének visszhangjaként. Mi tehát az örökkévalóság ritmusa? Az alkotó isteni Lélek öröktôl fogva vágyakozik arra, hogy az Ô megfoghatatlan abszolút isteni Lénye a teremtmények véges világában megtestesüljön, -- mint ahogyan az orgonában is a fújtatók szélzúgása száll le az öt érzék világának billentyűihez, hogy azoknak legkisebb megérintésére felemelkedjék a sípokhoz és azokat megszólaltassa. A teremtmények véges világa pedig, azaz az anyagvilág, létezése elsô percétôl fogva vágyakozik arra, hogy a Természetfölöttiben, azaz Istenben megdicsôüljön, -- és ezt a ,,megdicsôülést'' az egész Mindenség nevében az embernek kellene elvégeznie, mint ahogyan az orgonán is az ember, a művész szólaltatja meg a billentyűkön keresztül a természetfölötti régiók túlvilági sípjait, hogy a Szentlélek világorgonáján az isteni Lényeg szentháromságú harmóniái megdicsôülten megvalósuljanak. Felülrôl tehát a lélek lehellete, sugallata, éltetô indítása, -- alulról pedig a vágy fölfelé... Az orgona sípjainak harmonikus összessége és egysége pedig azt a ,,Corpus Christi mysticum''-ot jelképezi, melynek tagjaivá bennünket egyrészt a Szentlélek lehellete, másrészt az Üdvözítô megváltó szent Testével és Vérével való töltekezésünk az Egyháznak, Krisztus Jegyesének életformájában tesz. És ez az örökkévaló természetfölötti ritmus véglegesen Jézusban testesült meg. Benne nemcsak a Szentháromság második személye lett emberré, hanem benne megtestesült az egész emberiségnek vágya az Istenben való megdicsôülésre. Hiszen Jézus éppen az Ô keresztjén ,,vonz mindannyiunkat magához''!... Micsoda, vagy inkább Kicsoda tehát a Szentlélek orgonája, amely bennem a keresztút végén megszólalt? Jézus Szíve ez a Szentlélek-orgona. Mert hiszen Jézus szentséges Szívérôl mondjuk, hogy ,,a szeretet lángoló tűzhelye'', és az ,,igazságosság és szeretet tárháza''. Nem az isteni szeretet vonója-e tehát ez? És Jézus Szívérôl mondjuk, hogy ,,minden erény mélysége'', és hogy a ,,bölcsességnek és tudománynak összes kincsei'' benne megvannak. Nem a Szentlélek szélzúgása-e ez a ,,hét ajándék Lelkének'' orgonáján? És nem Jézus Szívérôl mondjuk-e, hogy benne ,,az Istenség egész teljessége lakozik'', és hogy ô a ,,desiderium collium aeternorum'', ,,az örök halmok kívánsága''? Mert éppen az ,,Istenség teljességének'' bírása, -- épp ez -- a Szentlélek orgonájának ,,nyolcadik hangja'', a hét ajándék ,,hét hangjának'' betetôzése az örökkévalóság ritmusában. És vajon lelkünkben nem ,,az örök halmok kívánsága'' szólal-e meg, amikor a Szentlélek orgonájának lelkünkben zúgó harmóniái a keresztút végén felcsendülnek? Hová vezetett tehát a mi lelki keresztutunk? A ,,Desiderium Collium Aeternorum''-hoz, ahhoz a vágyhoz, amely a vándort is készteti, hogy a hegyek ormára hágjon és gyönyörködjék az erdôk illatában és zúgásában, amely annyira emlékeztet a Szentlélek szélzúgására. A keresztút tehát végül elvezetett Jézus Szívében, valamint a Szent Szűznek szeplôtelen szent Szívében az ,,Istenség teljességének'' bírásához! Ezért ajánlom magamat, enyéimet, hazámat, de még elleneinket is, mindeneket a Szentlélek-orgona két szárnyának, -- Jézus és Szűz Mária szent Szívének védelmébe! Amikor Keresztelô Szent János születését hirdette az angyal, atyja, az öregedô Zakariás megnémult, -- és amikor megkérdezték, mi legyen az újszülöttnek neve, és ô felírta a János nevet, -- akkor egyszercsak megszólalt, és elsô szava ez volt: Benedictus Dominus Deus -- Áldott legyen az Úristen! Ha eddig némaságban sínylôdött lelkem, -- most a keresztút végén szólaljon meg benne a természetfölötti világnak Istent dicsôítô himnusza: Feltámadt bennem Krisztus e napon! Áldott legyen az Úr! Alleluja! Alleluja! Az Istennek légyen hála! Példák A lelki feltámadás hôsei: Pál fordulása (I. 93), Korzini Szent András (I. 137), Gonzalesz Szent Péter (II. 52), Szent Ágoston (III. 264), Péter és Pál (II. 355), Alacoque Szent Margit, a Szent Szív tisztelôje (IV. 76), Szent Ciprián (III. 345). Idézetek Ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent való dolgokat, ahol az Isten jobbján ülô Krisztus vagyon. Az odafent való dolgokat keressétek, ne a földieket. (Kol 3,1-2) Zeng az Úr szava erôsen. (Zsolt 28,4) Hadd halljam hangodat, mert a Te szavad édes! (Én 2,14) Hallgassatok szavamra és én Istenetek leszek. (Jer 7,23) Az én lelkem közöttetek leszen. Ne féljetek. (Ag 2,6) Senki sem mondhatja: Úr Jézus! -- hanem csak a Szentlélek által. (1Kor 12,3) A szél, ahol akarja, ott fú; és hallod zúgását, de nem tudod, honnét jön vagy hová megyen. (Jn 3,8) Isten szeretete kiáradt szívünkben a Szentlélek által. (Róm 5,5) Akiket az Isten Lelke vezérel, mindazak Istennek fiai. (Róm 8,14- 17) Miután hallottátok az igazság igéjét, és hittetek is neki, ti is megkaptátok ôbenne az ígéret Szentlelkének pecsétjét. (Ef 1,13-14) Tanuljatok tôlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű; és nyugalmat találtok lelketeknek. (Mt 11,29) Pax vobis, ego sum, alleluja! Laudate Dominum... in psalterio et cithara,... in chordis et organo, omnis spiritus laudet Dominum. (Zsolt 150) Imádság Sírodból diadalmasan feltámadó édes Jézusom! Alázattal leborulva imádlak és áldlak Téged, mert keresztutadon a feltámadás dicsôségébe vezettél engem. Add, hogy az isteni szeretet sohase szűnjön meg lelkem húrjait a Téged dicsôítô himnuszokra késztetni, hogy a Szentlélek ihletése járja át értelmemet, akaratomat és érzelmeimet, és hogy végül az Istenség teljességével egyesítsen engem a Te szentséges Szíved és szűz Anyád szeplôtelen Szíve, és elégítse ki bennem ,,az örök halmok kívánságát'' itt a földön és ott túl a Te boldogító isteni Valóságod látásában örökkön-örökké. Amen.