Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Kempis Tamás Krisztus követése Pázmány Péter után átdolgozta Zsiros Ferenc S.J. 420/1943. Imprimatur. Budapestini, die 6. Julii 1943. Stephanus Borbély S.J. Praep. Prov. Hungariae Nihil obstat dr. Stephanus Kosztolányi censor dioecesanus. Nr. 2617/1943. Imprimatur. Strigonii, die 30. Martii 1943. dr. Michael Török vic. gen. subst. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus kiadása Vedd és olvasd! ELSÔ KÖNYV. OKTATÁS A LELKI ÉLETRE I. Az ember célja 1. Krisztus követése és a világ minden hiúságának megutálása 2. Az alázatos önismeret 3. Az igazság tanítása II. Az akadályok legyôzése 4. Elôrelátás a teendôkben 5. A lelki olvasmányok 6. A rendetlen kívánság 7. A hiú remény és kevélység kerülése 8. A túlságos bizalmaskodás kerülése 9. Az engedelmesség és alárendeltség 10. A fölösleges beszéd kerülése III. A tökéletesség eszközei 11. A lelki béke megnyerése és a jóban való buzgólkodás 12. A viszontagságok haszna 13. A kísértések elviselése 14. A vakmerô ítélet kerülése 15. A szeretetbôl származó cselekedetek 16. Mások hibáinak elviselése 17. A szerzetes-élet 18. A szentatyák példája 19. A jó szerzetes foglalatosságai 20. A magány és hallgatás szeretete 21. A szívbeli töredelmesség 22. Az emberi nyomorúság szemlélése 23. Elmélkedés a halálról 24. Az utolsó ítélet és a vétkek büntetése 25. Egész életünk buzgó megjavítása MÁSODIK KÖNYV. BUZDÍTÁSOK A BELSÔ ÉLETRE I. A belsô béke Isten országának elôkészítôje 1. A belsô élet 2. Az alázatosság 3. A jó, békeszeretô ember 4. A tiszta szív és egyenes szándék 5. Az önvizsgálat 6. A jó lelkiismeret öröme II. Eszközök Isten országának megalapításához 7. Jézusnak mindenekfölött való szeretete 8. Jézus meghitt barátsága 9. Minden vigasztalás hiánya 10. Hála az isteni kegyelemért 11. Kevesen vannak, kik Jézus keresztjét szeretik 12. A szent kereszt királyi útja HARMADIK KÖNYV. BELSÔ VIGASZTALÁS I. Isten beszélgetése a lélekkel. 1. Krisztus belsô szava a hű lélekhez 2. Az igazság belül szól hangos szó nélkül 3. Isten igéjét alázatosan kell hallgatni, de sokan nem veszik fontolóra Könyörgés az ájtatosság kegyelméért 4. Isten elôtt igazságban és alázatosan kell járnunk II. Az isteni szeretet és alázatosság 5. Az isteni szeretet csodálatos ereje 6. Az igazi szeretet próbája 7. Az alázatosság az isteni kegyelem ôrzôje 8. Csekélységünk elismerése Isten színe elôtt 9. Mindent Istenre, mint végsô célunkra kell irányítanunk 10. Édes a világot megvetve Istennek szolgálni III. Istentôl jön minden jó 11. A szív kívánságait meg kell vizsgálni és mérsékelni 12. Oktatás a béketűrésre és az érzékiség elleni harcra 13. Alázatos engedelmesség Krisztus Jézus példája szerint 14. Isten titkos ítéletének megfontolása, hogy a jóban föl ne fuvalkodjunk 15. Mint viselkedjék az ember kívánságaiban? Imádság Isten akaratának teljesítéséért 16. Csak Istenben kell igazi vigasztalást keresni 17. Minden gondunkat Istenre kell bíznunk 18. Az élet bajait Krisztus példájára jó kedvvel kell tűrni 19. A bántalmak elszenvedése. Ki az igazi béketűrô? 20. Saját gyarlóságunk megvallása s ez élet nyomorúságai 21. Minden jó és ajándék fölött Istenben kell megnyugodni 22. Megemlékezés Isten sokféle jótéteményeirôl IV. A lélek békéje és szabadsága 23. Négy dolog szerez nagy lelki békét Imádság gonosz gondolatok ellen Imágság lelki világosságért 24. Más emberek életét kíváncsian ne vizsgáljuk 25. Miben áll a szív állandó békéje és az igazi tökéletesség? 26. A szabad lelkület nagy méltósága, amelyre az alázatos imádság jobban segít, mint az olvasás 27. Az önszeretet leginkább visszatart a legfôbb jótól Imádság szívbeli tisztaságért és mennyei bölcsességért 28. A megszóló nyelvek ellen 29. Lelki nyugtalanság idején hogyan kell Istent kérni és áldani? 30. Istent kell segítségül hívnunk és kegyelme visszanyerésében bíznunk 31. Hogy a Teremtôt megtaláld, meg kell válnod a teremtménytôl 32. Az önmegtagadás és minden kívánság elhagyása 33. A szív állhatatlansága. Szándékunk végsô célja Isten 34. A szeretô szívnek csak Isten tetszik 35. Ez életben nincs biztonság a kísértésektôl 36. Az emberek hiábavaló ítéletei ellen 37. A tiszta és tökéletes lemondás a szív szabadságának szerzôje 38. Okos viselkedés a külsô dolgokban és Istenhez-folyamodás bajos ügyekben 39. Az ember ne legyen nyugtalan dolgaiban 40. Az embernek magától semmije sincs és nincs is miben dicsekednie 41. Minden világi tisztelet megvetése 42. Békességünket nem kell emberbe helyeznünk 43. A hiú és világi tudomány ellen 44. Külsô dolgokhoz ragaszkodunk 45. Ne higgyünk mindenkinek; könnyű a beszédben véteni 46. Istenben kell bíznunk, ha nyelvek nyilai támadnak V. Az örök élet 47. Minden viszontagságot el kell tűrni az örök életért 48. Az örökkévalóság napja és a jelen élet nyomorúságai 49. Az örök élet forró kívánsága; mily nagy jutalom vár a jó bajnokra 50. Hogyan kell az embernek elhagyatottságában magát Isten kezébe ajánlani 51. Csekély dolgokkal kell foglalkoznunk, mikor nagyobbakra kifogyunk az erôbôl 52. Az ember ne tartsa magát méltónak vigasztalásra, hanem inkább büntetésre 53. Isten kegyelme nem jut annak, kinek a földi dolgokban telik kedve 54. A természet és kegyelem különbözô indulatai 55. A természet romlottsága, s az isteni kegyelem ereje 56. Meg kell magunkat tagadnunk és Krisztust a kereszt által követnünk VI. Jézust a keskeny úton kell követni 57. Az ember el ne csüggedjen nagyon, ha valami hibába esik 58. Nagyon magas dolgokat és Isten titkos ítéleteit nem kell fürkészni 59. Minden bizodalmat és reménységet egyedül Istenbe kell vetni NEGYEDIK KÖNYV. AZ OLTÁRISZENTSÉG I. Buzdítás a szentáldozásra Krisztus szava 1. Mily nagy tisztelettel kell Krisztust fogadni 2. Az Oltáriszentségben mutatkozik Isten nagy jóvolta és szeretete az emberek iránt 3. Hasznos gyakran áldozni 4. Nagy áldásokban részesülnek, akik ájtatosan áldoznak II. Lelki elôkészület az áldozáshoz 5. Az Oltáriszentség nagy méltósága és a papi hivatal 6. Kérdés az elôkészületrôl az áldozáshoz 7. Lelkiismeretünk megvizsgálása és az erôs fogadás 8. Krisztus áldozata a keresztfán és magunk föláldozása 9. Magunkat és mindenünket Istenre kell bíznunk és mindenkiért imádkoznunk III. A gyakori szentáldozás 10. Az Oltáriszentség vételét nem kell könnyen elmulasztani 11. Krisztus teste és a Szentírás igen szükségesek a hívô léleknek IV. Elôkészület a szentáldozáshoz 12. Aki áldozni akar, nagy gonddal készüljön hozzá 13. Az ájtatos lélek teljes szívbôl óhajtson Krisztussal egyesülni az Oltáriszentségben 14. Mily nagy buzgósággal kívánja a buzgó lélek Krisztus szent testét 15. Az ájtatosság kegyelme alázatosság és önmegtagadás által nyerhetô 16. Szükségeinket az Úr Jézus elé kell terjesztenünk és tôle kegyelmet kérnünk 17. Krisztust lángoló szeretettel és kívánsággal kell fogadnunk 18. Ember ne kutassa kíváncsian e szentséget, hanem higgyen Krisztusnak és kövesse ôt Betűrendes tárgymutató ======================================================================== A könyv elektronikus kiadása Ez a program szöveghű elektronikus változata Pázmány Péter fordításának, amelyet Zsiros Ferenc S.J. dolgozott át. A könyv eredeti kiadása 1943-ban jelent meg, ez az elektronikus változat az 1960-ban Rómában, ,,Anonymus"-kiadásban megjelent alapján készült. Az elektronikus kiadás szövegét Szabó L. Éva és Volges Judit vitte számítógépbe. ======================================================================== Vedd és olvasd! Mivel e könyvecskében semmi ártalmas nincs, hanem a maga egészében az áhítat és béke jó illatát leheli, azért mindenki bátran olvashatja. Elôadásmódja egyszerű, a szóvirágokat kerüli, bizonyítékokat, érveket, csak nagyritkán használ. Azért tartalma oly tömör, ereje oly nagy és a benne bôvelkedô gondolatok komolysága oly mélységes, hogy rajta változtatni, bôvíteni, rövidíteni nem lehet. Egész és befejezett mű, mivel a tökéletesség minden fokát és útját érinti és magában foglalja a belsô istentisztelet általános elveit, amelyekbôl számtalan, terjedelmes szentbeszédet lehet készíteni. Olvasása mindig élvezetes, sohasem unalmas és a hallgató lelkét csodás módon gyönyörködteti, még ha ezerszer ismétlik is, mert minden arra irányul benne, hogy az ember lelkét tisztítsa, megvilágítsa, tökéletesítse, szentté tegye. Nagyon hasonlít a Szentíráshoz, mert a mondottakon kívül még bizonyos isteni erô, mondhatjuk: a Szentlélek titkos ereje rejtôzik benne, mely az olvasó vagy hallgató lelkét, ha áhítattal figyel, úgy elárasztja, hogy egészen átalakul és a teremtményektôl Istenhez fordul. A keresztény tökéletesség gyakorlását magyarázza tehát, azért ha ezt a könyvet ájtatosan, figyelemmel és kitartóan olvasod, bizonyára bô gyümölcsöt terem számodra. Ezekrôl elmélkedjél tehát, ezekben légy,... mert ezt cselekedvén, magadat üdvözíted. (1Tim 15,16) Ima olvasás elôtt. Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Szolgád vagyok én, adj nekem értelmet, hogy tudjam a te bizonyságaidat. Szólj hozzám lelkem vigasztalására, egész életem megjobbítására, neked pedig örök tiszteletedre, dicséretedre és dicsôségedre (III. 2.). Ima olvasás után. Hajlítsd szívemet ajkad igéjére, Uram Istenem, örök igazság, ne talán meghaljak és terméketlen legyek, ha csak kívülrôl intenek és belül lángra nem gyulladok; és ne legyen ítéletemre a hallott, de nem teljesített, a megismert, de meg nem szeretett, az elhitt, de meg nem tartott ige. Amen. (Uo.) ======================================================================== I./1. Krisztus követése és a világ minden hiúságának megutálása. 1. ,,Aki engem követ, nem jár sötétségben'' (Jn 8,12), mondja az Úr. 2. Ezek Krisztus szavai, melyekkel int, hogy életét és tanítását kövessük, ha valóban felvilágosodni és minden lelki vakságtól meg akarunk szabadulni. 3. Legfôbb törekvésünk legyen tehát, hogy Jézus Krisztus életérôl elmélkedjünk. 4. Krisztus tanítása a szentek minden tudományát felülmúlja és akiben az ô szelleme megvan, benne rejtett mannát talál. 5. De megtörténik, hogy sokan az evangélium gyakori hallásából kevés felbuzdulást éreznek, mert nincs bennük Krisztus szelleme. 6. Aki pedig Krisztus igéjét teljesen és helyesen meg akarja érteni, annak törekednie kell, hogy egész életét ahhoz alkalmazza. 7. Mi haszna a Szentháromságról nagy tudósan vitatkoznod, ha nincs alázatosságod, amiért nem tetszel a Szentháromságnak? 8. Bizony, nagy szavak szentté és igazzá nem tesznek, hanem a tökéletes élet tesz Isten elôtt kedvessé. 9. Inkább kívánom érezni magamban a bánatot, mint mivoltát érteni. 10. Ha könyv nélkül tudnád az egész Szentírást és az összes bölcsek mondásait: mit használna mindez Isten szeretete és kegyelme nélkül? 11. ,,Hiúságok hiúsága és minden csak hiúság'' (Préd 1,2), kivéve Istent szeretni és egyedül neki szolgálni. 12. Ez az igazi bölcsesség, hogy e világ megvetése által a mennyei boldogság után törekedjünk. 13. Hiúság tehát mulandó gazdagságot keresni és abban bizakodni. 14. Hiúság tisztségeket vadászni és magas állásba törtetni. 15. Hiúság a test kívánságait követni és olyan után vágyódni, amiért végre keményen kell bűnhôdnie. 16. Hiúság hosszú életet óhajtani és a szent életre kevés gondot fordítani. 17. Hiúság csak a jelen életre figyelni és a jövendôkre nem tekinteni. 18. Hiúság azt szeretni, ami gyorsan elmúlik és oda nem sietni, ahol örökkévaló boldogság vár. 19. Emlékezzél meg gyakran errôl a közmondásról: ,,Meg nem elégszik a szem látással, a fül sem telik be hallással.'' (Préd 1,8) 20. Igyekezzél tehát szívedet a látható dolgok szeretetétôl elvonni és a láthatatlanokra fordítani. 21. Mert akik az érzékiséget követik: beszennyezik lelkiismeretüket és kiesnek Isten kedvébôl. ======================================================================== I./2. Az alázatos önismeret. 1. Minden ember természet szerint tudásra vágyik; de isteni félelem nélkül mi haszna a tudománynak? 2. Bizony sokkal jobb az alázatos munkás, ki Istennek szolgál, mint a kevély tudós, aki magáról elfeledkezve, az ég forgásán töri a fejét. 3. Aki önmagát alaposan ismeri, nem tartja magát nagyra és nem gyönyörködik emberi dicséretben. 4. Tudnám bár e világ minden titkait, ha Isten szeretetében nem vagyok, mi hasznom Isten elôtt, ki engem cselekedeteim szerint fog ítélni? 5. Hagyj fel a túlságos tudásvággyal, mert ebben nagy szórakozottság és csalódás rejlik. 6. A tudósok szeretnek mások elôtt megjelenni és bölcs hírében állani. 7. Sok minden van, aminek tudása keveset vagy éppen semmit sem használ a léleknek. 8. És nagyon esztelen az, aki egyébre jobban ügyel, mint ami üdvösségére szolgál. 9. A sok szó nem tölti be a lelket, de a jámbor élet megnyugtatja a szívet; a tiszta lelkiismeret pedig nagy bizalmat kelt Isten iránt. 10. Mennél többet és jobbat tudsz, annál keményebb ítéleted lesz miatta, ha szentebbül nem élsz. 11. Fel ne fuvalkodjál tehát semmiféle ügyességedben vagy tudományodban, hanem inkább félj a neked jutott ismeret miatt. 12. Ha azt gondolod, hogy sokat tudsz és jófelfogású vagy, tudva legyen elôtted, hogy sokkal több van, amihez nem értesz. 13. ,,Ne légy fennhéjázó'' (Róm 11,20), hanem inkább valld be tudatlanságodat. 14. Ugyan miért akarod magad valakinél magasabbra tartani, mikor találkozik sok bölcsebb és a törvényben jártasabb, mint te? 15. Ha valami hasznosat akarsz tudni és tanulni: szeresd, hogy ismeretlen vagy és semminek sem tartanak. 16. Ez a legnagyobb és leghasznosabb tudomány: önmagunk igazi megismerése és semmibevétele. 17. Nagy bölcsesség és tökéletesség: önmaga felôl semmit sem állítani, mások felôl pedig mindenkor jól és nemesen vélekedni. 18. Ha másnak nyílt botlását vagy súlyos bűnét látnád is, magadat nála jobbnak nem kell tartanod, mert nem tudod, meddig lehetsz állhatatos a jóban. 19. Mindnyájan gyarlók vagyunk, de te senkit se tarts magadnál gyarlóbbnak. ======================================================================== I./3. Az igazság tanítása. 1. Boldog az, akit az igazság maga tanít, nem jelek és mulandó szavak által, hanem valóságban. 2. A mi véleményünk és érzésünk gyakran megcsal minket és rövidlátó. 3. Mit használ a nagy vitatkozás a titkos és kétséges dolgokban, amelyek miatt nem vádol senki az utolsó napon, hogy nem tudtuk? 4. Nagy esztelenség, hogy a hasznos és szükséges dolgok kárával önként haszontalan, sôt ártalmas ügyekbe avatkozunk. 5. Van szemünk, de nem látunk. 6. Ugyan mi gondunk a teremtett dolgok nemére, fajára? 7. Akinek az örök ige szól, az sokféle vélekedéstôl megszabadul. 8. Egy igétôl ered minden, ezt hirdeti minden teremtmény, ,,és ez ama Kezdet, ki szól is nekünk''. (Jn 8,25) 9. Senki sem lehet értelmes nélküle, sem helyesen nem ítélhet. 10. Akinek ez az Egy mindene és aki mindent ebbe az Egybe foglal és mindent ebben szemlél, annak állhatatos a szíve és Istenben csendesen nyugodhatik. 11. Ó, Istenem, te igazság, egyesíts engem veled örök szeretetben! 12. Gyakran unalmas nekem sok dolog olvasása és hallása, mert tebenned van mind, amit én akarok és kívánok. 13. Hallgasson tehát minden bölcs, némuljon el minden teremtmény a te színed elôtt: csak Te egyedül szólj nekem. 14. Minél jobban magábavonult az ember és minél egyszerűbb lélek, annál több és mélyebb dolgot ért meg fáradság nélkül, mert mennybôl veszi az értelem világosságát. 15. A tiszta, egyszerű és állhatatos lélek sokféle tennivalója közt sem szórakozik el, mert mindent Isten dicsôségére cselekszik és arra ügyel, hogy tulajdon kedve keresésétôl mindenben ment legyen. 16. Ki bánt, ki más háborgat téged, mint szívednek meg nem tört indulata? 17. A jámbor és ájtatos ember elôbb megfontolja magában, amit külsôképp tennie kell. 18. Nem is vonja ez ôt valami vétkes hajlam kívánására, hanem inkább ô irányítja az okosság útjára. 19. Kinek van keményebb küzdelme, mint aki önmagát le akarja gyôzni? 20. Pedig ez volna a mi dolgunk, hogy magunk felett diadalt arassunk, naponkint legyôzzük magunkat és a jóban elôbbre haladjunk. 21. Ebben az életben minden tökéletességhez tapad valami fogyatkozás; és nincs vizsgálódás némi homály nélkül. 22. Az alázatos önismeret biztosabb út Istenhez, mint a világi tudományok mély kutatása. 23. Nem vétek a tudomány vagy akármilyen egyszerű ismeret, mert ez magában jó és Isten ajándéka; de mindig többre becsülendô a jó lelkiismeret és erényes élet. 24. Minthogy pedig sokan jobban igyekeznek tudósok lenni, mint szentül élni, azért gyakran csalódnak és vagy semmit vagy igen kevés eredményt látnak. 25. Bárcsak olyan szorgalmasak volnának a bűnök kiirtásában és a jó erkölcsök beoltásában, mint a mély kérdések fölvetésében, bizony nem volna annyi gonoszság és botrány a világban, sem annyi fegyelmetlenség a kolostorokban. 26. Bizony, ha eljön az ítélet, nem kérdik, mit tanítottunk, hanem mit cselekedtünk; sem azt nem vizsgálják, mily szépen beszéltünk, hanem mily szentül éltünk. 27. Ugyan mondd meg, kérlek, hol vannak most azok az urak és tanárok, akiket jól ismertél, mikor éltek és tudományukban virágoztak? 28. Javadalmuk már másokra szállott és nem tudom, gondol-e reájuk valaki? 29. Életükben látszottak valaminek, most mindenki hallgat róluk. 30. Jaj, mily hamar elmúlik e világ dicsôsége! 31. Bárcsak az életük együtt járt volna tudományukkal! Bizony, jól tanultak s jól tanítottak volna! 32. Mily sokan vesznek el gonoszul e világon a hiú tudomány miatt, akik az isteni szolgálattal keveset gondolnak! 33. De mivel jobban szeretnek nagyok lenni, mint alázatosságban maradni, azért vesznek el hiú gondolataik által. 34. Valóban az a nagy, akinek nagy a szeretete. 35. Valóban nagy, aki maga elôtt kicsiny és semmire sem becsül minden magas hivatalt és méltóságot. 36. Valóban okos az, ,,aki szemétnek tartja mind'' (Fil 3,8), ami e földön van, hogy Krisztust megnyerhesse. 37. Valóban igen tudós az, aki Isten akaratát cselekszi és a maga kívánságával felhagy. ======================================================================== I./4. Elôrelátás a teendôkben. 1. Nem kell sem minden szónak, sem minden ötletnek hinni, hanem óvatosan és hosszú várakozással Isten szerint kell mindent megfontolni. 2. Jaj, gyakran s hamarabb mondunk és hiszünk rosszat másokról, mint jót: oly gyarlók vagyunk! 3. De a tökéletes ember nem egykönnyen hisz minden beszélônek, mert tudja, hogy az emberi gyarlóság hajlandó a gonoszra és szavakban eleget botlik. 4. Nagy bölcsesség a cselekvésben nem hirtelenkedni és makacsul a maga tetszéséhez nem ragaszkodni. 5. Az is bölcsesség, el nem hinni akárki szavát, sem a hallott és elhitt dolgokat mindjárt másnak tovább adni. 6. Bölcs és lelkiismeretes emberrel tarts tanácsot és inkább iparkodjál nálad jobbtól tanulni, mint saját véleményedet követni. 7. A jámbor élet Isten szerint bölccsé és sokban tapasztalttá teszi az embert. 8. Minél alázatosabb valaki önmagában és Istennek engedelmesebb, annál bölcsebb és megfontoltabb lesz mindenben. ======================================================================== I./5. A lelki olvasmányok. 1. Igazságot kell keresni a Szentírásban, nem ékesszólást. 2. Az egész Szentírást olyan lélekkel kell olvasni, amilyennel készült. 3. Inkább hasznot kell a Szentírásban keresni, mint művészies beszédet. 4. Éppoly örömmel kell olvasnunk az ájtatos és szent könyveket, mint a tudományosokat és mélyértelműket. 5. Ne ütközzél meg az író személyén, se arra ne nézz, mély vagy csekély tudománya volt-e; hanem a tiszta igazság szeretete indítson az olvasásra. 6. Ne kérdezd, ki mondotta ezt, hanem arra figyelj, mit mondott. 7. Az emberek elmúlnak, ,,de az Úr igazsága örökké megmarad''. (Zsolt 116,2) 8. Személyválogatás nélkül sokféleképpen szól nekünk az Isten. 9. Kíváncsiságunk gyakran megakaszt a Szentírás olvasásában, midôn ott akarunk mindent tudni s megérteni, ahol egyszerűen tovább kellene mennünk. 10. Ha hasznot akarsz húzni, alázatosan, egyszerűen és ôszinte szívvel olvass, és soha tudós névre ne vágyódjál. 11. Örömest kérdezz és csöndesen figyelj a szent emberek mondásaira: az öregek példabeszédeit ne vedd félkedvvel, mert ok nélkül nem szólanak. ======================================================================== I./6. A rendetlen kívánság. 1. Mihelyt az ember helytelenül kíván valamit, azonnal nyugtalan lesz. 2. A kevély és telhetetlen soha meg nem nyugszik; a szerény és alázatos nagy békében él. 3. Aki még egészen nem halt meg önmagának, hamar kísértésbe esik és kicsiny és hitvány dolog vesz erôt rajta. 4. A lelkileg gyönge és némiképpen még testi és az érzékiségre hajló ember nehezen szabadul teljesen a földi kívánságoktól. 5. Azért sokszor megszomorodik, midôn magát ezektôl elvonja és könnyen bosszankodik, ha valaki útjában áll. 6. Ha pedig hozzájut, amire vágyódott, mindjárt furdalja ôt bűnös lelkiismerete, mert szenvedélyét követte, ami éppen nem segít a lelki békéhez, melyet keresett. 7. Tehát a rendetlen indulatok legyôzése adja meg a szív igazi nyugalmát, nem pedig, ha nekik szolgálunk. 8. Nincs tehát béke a testi ember szívében vagy aki külsô dolgokba merült, hanem csak a buzgó és lelki emberben. ======================================================================== I./7. A hiú remény és kevélység kerülése. 1. Csalódik, aki emberben vagy a teremtményekben reménykedik. 2. Ne szégyeld, ha Krisztus szeretetéért másnak szolgálsz és e világ szemében szegénynek látszol. 3. Ne bizakodjál magadban, hanem Istenbe vesd reménységedet. 4. Tégy annyit, amennyit bírsz és Isten majd gyámolít jó szándékodban. 5. Ne bízzál tudományodban vagy más élô okosságában, hanem Isten kegyelmében, aki az alázatosakat segíti, azokat pedig megalázza, akik nagyra tartják magukat. 6. Ha gazdag vagy, ne dicsekedjél vele, se hatalmas barátaidban, ha vannak, hanem Istenben, akitôl minden jó származik és ki mindent, még magát is neked akarja adni. 7. Föl ne fuvalkodjál tested erejében vagy szépségében, melyet kis betegség elhervaszt és elcsúfít. 8. Ne tetszelegj magadnak jó tehetségedben és ügyességedben, hogy Isten kedvébôl ki ne essél, akié mind az a jó, ami természetedben van. 9. Magadat másoknál jobbnak ne tartsd, hogy Isten színe elôtt alábbvaló ne légy, aki látja, mi van az emberben. 10. Ne kevélykedjél jó cselekedeteidben, mert másképpen ítél az Isten, mint az emberek s gyakran nem tetszik neki, amit az emberek helyeselnek. 11. Ha valami jó van benned, másokról még jobbat gondolj, hogy így alázatosságodat megtartsad. 12. Nem árt, ha mindenki után helyezed is magad; igen ártalmas pedig, ha magad csak egynek is elébeteszed. 13. Szűntelen béke van az alázatos lélekben, de a kevély szívekben gyakori az irigység és bosszankodás. ======================================================================== I./8. A túlságos bizalmaskodás kerülése. 1. Ki ne beszéld minden embernek szíved titkait, hanem bölcs és istenfélô emberrel közöld ügyedet. 2. Ifjaktól és idegenektôl tartsd magad távol. 3. Gazdagoknak ne hízelegj és ne forgolódjál örömest nagy urak között. 4. Az alázatosakkal és egyszerűekkel, az ájtatosakkal és jó erkölcsűekkel társalogj és oly dolgokról beszélgess, amelyeken te is, mások is épülnek. 5. Asszonnyal bizalmas ne légy, hanem általában minden jó asszonyt Istennek ajánlj. 6. Csak Istennek és szent angyalainak barátságát kívánd, az emberek ismeretségét pedig kerüld. 7. Szeretettel kell viselkedni mindenki iránt, de a bizalmaskodás nem üdvös. 8. Akárhányszor megtörténik, hogy míg ismeretlen valaki, jó hírben van; de jelenléte megváltoztatja az emberek ítéletét. 9. Néha azt hisszük, hogy másoknak tetszünk, ha velük társalkodunk, pedig a rajtunk észrevett erkölcsi hibák miatt gyakran kiesünk kegyükbôl. ======================================================================== I./9. Az engedelmesség és alárendeltség. 1. Valóban nagy dolog engedelmességben elöljáró hatalma alatt élni és magával szabadon nem rendelkezni. 2. Sokkal biztosabb engedelmesség alatt állni, mint másokat igazgatni. 3. Sokan inkább csak kénytelenségbôl vannak az engedelmesség alatt, mint szeretetbôl; ezeknek nagy a kínjuk, könnyen is zúgolódnak. Nem is jutnak lelki szabadságra, míg Istenért teljes szívbôl az engedelmesség alá nem vetik magukat. 4. Futkoss bár ide s tova, nem találsz nyugalmat, csak az alázatos engedelmességben az elöljáró hatalma alatt. 5. A képzelôdés a helyekrôl és helyváltoztatás sokakat megcsalt. 6. Igaz, mindenki örömest jár a maga esze szerint és azokhoz vonzódik, kik vele egyetértenek. 7. De ha Isten lelke van bennünk, szükséges, hogy néha a magunk tetszését is megvessük a békesség kedvéért. 8. Kicsoda oly bölcs, hogy mindent teljesen megért? 9. Azért túlságosan ne bízzál a saját véleményedben, hanem örömest halljad mások ítéletét is. 10. Ha helyes, amit gondolsz, de Istenért elhagyod és mást követsz, nagyobb hasznodra lesz. 11. Gyakran hallottam ugyanis, hogy biztosabb más tanácsát elfogadni és követni, mint tanácsot adni. 12. Az is megeshetik, hogy mind az egyik, mind a másik helyesen beszél; de azért más ítéletén meg nem nyugodni, noha maga a dolog és a józan ész azt kívánja, kevélységnek és makacsságnak jele. ======================================================================== I./10. A fölösleges beszéd kerülése. 1. Amennyire teheted, kerüld az emberek társaságát, mert sokat árt a világi ügyekbe való avatkozás, bár tiszta szándékból történik is. 2. Csakhamar beszennyez ugyanis és elfog bennünket a hiúság. 3. Szeretném, ha többször hallgattam és emberek között nem forgolódtam volna. 4. De ugyan miért is beszélgetünk és csevegünk egymással oly szívesen, noha ritkán térünk vissza a magányba lelkiismeretünk sérelme nélkül? 5. Azért beszélgetünk oly szívesen, mert a beszélgetés által egymástól vigasztalást várunk és sokféle gondban elfáradt szívünkön könnyíteni akarunk. 6. Arról szólunk és gondolkodunk ui. szívesebben, amit vagy igen kedvelünk és kívánunk vagy ami kedvünket szegi és aggodalmat okoz. 7. De jaj, gyakran hiába és haszontalanul! 8. Mert ez a külsô vigasztalás a belsô és isteni vigasztalás elé nem kevés akadályt gördít. 9. Azért vigyáznunk kell és imádkoznunk, hogy az idô kárba ne vesszen. 10. Ha szabad és helyén van szólani, épületes dolgokról beszélgess. 11. A rossz szokás és lelki elômenetelünk elhanyagolása nagy oka nyelvünk szabadosságának. 12. A lelki épülésre nem keveset használ a lelki dolgokról való ájtatos beszélgetés fôképp azok közt, kik szívvel-lélekkel Istenben egyesülnek. ======================================================================== I./11. A lelki béke megnyerése és a jóban való buzgólkodás. 1. Szép lelki nyugalomban maradhatnánk, ha nem akarnók magunkat mások szavaiba és cselekedeteibe ártani, amelyekre semmi gondunk. 2. Miképp is maradhat sokáig békében, aki más dolgába avatkozik, aki egyre alkalmat keres a világi foglalkozásokra, aki keveset és ritkán száll magába? 3. Boldogok az egyszerű szívűek, mert nagy lelki békében élnek. 4. Mi az oka, hogy némely szent oly tökéletes volt és az elmélkedésben oly sokra vitte? 5. Mert e világi kívánságoktól mindenképpen igyekezett szívét elvonni, legyôzte magát és így teljes szívvel Istenhez ragaszkodott és nagy lelki szabadsággal gondot viselhetett magára. 6. Mi pedig igen sokat engedünk szenvedélyeinknek és a múlandókkal sokat bajlódunk. 7. Azonfelül az is ritkaság, hogy csak egy hibánkat is tökéletesen kiirtsuk; ritkán lelkesülünk arra, hogy a jóban naponkint növekedjünk: innen van, hogy mindig hidegek és lanyhák maradunk. 8. Ha valóban meghaltunk volna magunknak és szívünket semmihez sem kötnôk, akkor éreznôk az isteni dolgok izét és valamennyire tapasztalhatnók a mennyei szemlélôdés édességét. 9. Egyedüli és legnagyobb akadályunk csak az, hogy a gonosz indulatoktól és hajlamoktól még nem vagyunk szabadok és nem törekszünk a szentek nyomdokait követni. 10. Mikor pedig valami kis bántódásunk esik, igen hamar elhagyjuk magunkat és emberi vigasztalások után nézünk. 11. Ha bátor férfiak módjára igyekeznénk a küzdelemben helytállani, bizonyára éreznôk rajtunk Isten segítségét az égbôl. 12. Mert ô kész segíteni a küzdôket, kik kegyelmében bíznak; hiszen azért ad alkalmat a harcra, hogy gyôztesek lehessünk. 13. Ha csak külsôségekbe helyezzük a szent és istenes élet tökéletességét, hamar vége lesz ájtatosságunknak. 14. Azért a gyökérbe vágjuk a fejszét, hogy a szenvedélyeket kiirtsuk és lelki békére jussunk. 15. Ha minden évben kigyomlálnánk egy vétket, hamar eljutnánk a tökéletességre. 16. De most gyakran az ellenkezôjét tapasztaljuk, hogy megtérésünk elején jobb és tisztább életet éltünk, mint sok esztendôvel fogadalmaink után. 17. Buzgóságunknak és haladásunknak naponként kellene növekednie: de most nagynak látszik, ha valaki elsô buzgóságának egyrészét megtarthatja. 18. Ha kezdetben kissé megerôltetnôk magunkat, azután könnyen és vígan teljesítenénk mindent. 19. Nehéz a megszokottakat elhagyni; de még nehezebb az embernek saját akarata ellen küzdeni. 20. De ha az apróban s könnyűben sem gyôzöl, miképp gyôzhetsz nehezebb dolgokban? 21. Kezdetben állj ellen indulataidnak és gonosz szokásaiddal szakíts, hogy lassankint nagyobb bajokba ne bonyolítsanak. 22. Ó, ha meggondolnád, mily nagy békét szereznél magadnak és mekkora vigasztalást másoknak, ha jól viselkednél, hiszem, szorgalmasabb lennél a jóban való növekedésben. ======================================================================== I./12. A viszontagságok haszna. 1. Javunkra szolgál, hogy néha bajaink, kellemetlenségeink vannak, mert ezek az embert gyakran észretérítik, hogy megismerje számkivetett voltát s ne helyezze reményét e világon semmibe. 2. Javunkra van az is, hogy néha ellentmondások támadnak s rólunk helytelenül és gonoszul ítélnek, még ha jó is a szándékunk és jót is cselekszünk. 3. Ezek minket gyakran alázatosságra segítenek és a hiú nagyravágyástól megoltalmaznak. 4. Mert hamarabb folyamodunk akkor belsô tanúnkhoz, Istenhez, amikor külsôképpen csekélybe vesznek az emberek és nem jót gondolnak rólunk. 5. Azért úgy kellene az embernek Istenre támaszkodnia, hogy ne legyen kénytelen sok emberi vigasztalást keresgélni. 6. Mikor a jólelkű embert sanyargatás éri, vagy kísértések ostromolják, vagy gonosz gondolatok kínozzák, akkor érti, hogy Istenre leginkább szüksége van, aki nélkül semmi jót sem tehet. 7. Akkor szomorkodik, sóhajt, esedezik a rajta esett nyomorúság miatt. 8. Akkor megunja további életét és halálát kívánja, hogy feloszolhasson és Krisztussal lehessen. 9. Akkor az is világos elôtte, hogy tökéletes biztonság és teljes békesség e világon nem lehet. ======================================================================== I./13. A kísértések elviselése. 1. Amíg e világon élünk, nyomorúság és kísértés nélkül nem lehetünk. 2. Innen van az írás szent Jóbnál: ,,Küzdelem az ember élete a földön.'' 3. Azért mindenkinek kellene a kísértésekkel gondolnia és virrasztania az imádságban, hogy alkalmat ne találjon ámításra az ördög, ki sohasem alszik, hanem körüljár, keresve, kit nyeljen el. 4. Senki sincs oly tökéletes és szent, hogy valamikor kísértései ne lennének, teljesen kísértések nélkül nem maradhatunk. 5. De azért a kísértések gyakran igen hasznosak, noha terhesek és kellemetlenek; mert az ember a kísértésben megalázódik, megtisztul és tanul. 6. A szentek mindnyájan sok mindenféle nyomorúságon és kísértésen mentek keresztül, de növekedtek is a jóban. 7. Akik pedig ki nem állották a kísértéseket, megromlottak és végképp elpártoltak. 8. Nincs olyan szent szerzet, sem oly titkos rejtek, ahol kísértések és kedvünk ellen való dolgok ne volnának. 9. Nincs az az ember, aki teljesen biztos a kísértésektôl, míg e földön él; mert magunkban van, amibôl a kísértés ered, minthogy bűnben születtünk. 10. Mihelyt egyik kísértés és háborúság megszűnik, másik kezdôdik és mindig van mit szenvednünk, mert boldogságunk javát elvesztettük. 11. Sokan kerülik a kísértéseket, de annál inkább beleesnek. 12. Puszta elkerüléssel nem gyôzhetjük le ôket, de tűrés- szenvedéssel és igaz alázatossággal minden ellenségünknél erôsebbekké válunk. 13. Aki csak külsôleg tér ki a kísértések elôl és gyökerüket ki nem irtja, nem sok hasznát veszi, sôt hamarabb hozzáférnek a kísértések és rosszabb lesz a dolga. 14. Lassan, nagylelkű béketűréssel, Isten segítségével jobban boldogulsz, mint erôszakkal és heveskedéssel. 15. A kísértések idején gyakran kérj tanácsot és a kísértésben levôvel ne bánjál keményen, hanem inkább úgy vigasztald, mint kívánnád, hogy veled is bánjanak. 16. Minden gonosz kísértés kezdete a lélek állhatatlansága és a csekély bizalom Istenben. 17. Mert amint a hajót, ha kormánya nincs, a habok ide s tova hányják, úgy azt az embert is, ki ellanyhul és jó szándékával felhagy, sokféle kísértés ostromolja. 18. Tűz próbálja meg a vasat, az igaz embert pedig a kísértés. 19. Gyakran magunk sem tudjuk, mihez van erônk, de a kísértés kimutatja, kicsodák, micsodák vagyunk. 20. Vigyázni kell azért, kivált a kísértés elsô támadásánál, mert az ellenséget könnyű legyôzni, ha szívünk kapuján be nem engedjük, hanem még a küszöbön kívül, mihelyt kopogtat, ellenállunk. 21. Azért mondotta valaki, ,,Idején vedd elejét a bajnak, mert a megrögzött betegség ellen késô az orvosság!'' 22. Elôször ugyanis csak puszta gondolat tűnik elmédbe, azután erôs képzelet, erre gyönyörködés, aztán gonosz indulat és beleegyezés. 23. És így apránkint teljesen becsúszik az ellenség, ha mindjárt elején nem küzdünk ellene. 24. És minél tovább késlekedik valaki az ellenállással, annál erôtlenebb lesz, az ellenség pedig annál hatalmasabb vele szemben. 25. Némelyek megtérésük elején szenvednek nagyobb kísértéseket, mások életük vége felé. 26. Mások megint mintegy egész életükben bajlódnak. 27. Sokan elég gyönge kísértéseket éreznek, Isten bölcs és kegyes gondviselése szerint, ki az emberek állapotát és érdemeit nézi és mindent választottainak üdvösségére rendel. 28. Azért nem kell kétségbe esnünk, mikor kísértés ér, hanem annál buzgóbban könyörögjünk Istenhez, hogy minden szenvedésünkben rajtunk segíteni méltóztassék, aki Szent Pál szavai szerint a ,,kísértésekkel együtt kegyelmet is ad'', hogy azokat elviselhessük. (1Kor 10,13) 29. Alázzuk meg tehát lelkünket Isten keze alatt minden kísértésben és háborúságban; mert az alázatos szívűeket megszabadítja és felmagasztalja. 30. A kísértések és háborúságok próbálják meg az embert, mennyire halad; ezek által növekszik érdeme és világosabban kitűnik az erénye. 31. Nem nagy dolog, ha ájtatos és buzgó az ember, mikor semmi sem bántja, de ha a háborúság idején békével tűr, nagy a remény elômeneteléhez. 32. Némelyek megmenekednek a nagy kísértésektôl, de mindennapi apróságokban gyakran megbotlanak, hogy megalázódjanak és nagy dolgoknál magukban ne bízzanak, mikor már apróságokban oly gyöngék. ======================================================================== I./14. A vakmerô ítélet kerülése. 1. Magadra fordítsd szemedet és mások cselekedetét meg ne ítéld. 2. Mások megítélésében az ember hiába fárad, gyakrabban téved és könnyen vétkezik; de mikor magát megítéli és rostálja, mindig hasznos munkát végez. 3. Amilyen kedvünk van valamihez, úgy ítélünk is róla, mert a helyes ítéletet a rokonszenv miatt könnyen elferdítjük. 4. Ha kívánságunk tiszta szándéka mindig Isten volna, nem oly könnyen zavarna bennünket érzékiségünk idegenkedése. 5. De gyakran bennünk rejlik titokban, vagy kívülrôl is belénk akad valami, ami magával ragad. 6. Sokan alattomban magukat keresik abban, amit tesznek, és nem veszik észre. 7. Látszatra jó békességben vannak, míg az ô akaratuk és nézetük szerint folynak a dolgok. 8. De ha másképp történik, mint kívánják, csakhamar indulatosak lesznek és megszomorodnak. 9. Az érzületek és ítéletek különbsége miatt elég gyakori versengések támadnak barátok és polgártársak, sôt szerzetesek és ájtatos emberek között is. 10. Régi szokást nehéz elhagyni és a maga tetszésén túl senki sem lép örömest. 11. Ha okosságodra és iparkodásodra jobban támaszkodol, mint Krisztus Jézus magához hódító szeretetére, nemigen vagy csak késôn leszel Istentôl megvilágosított emberré, mert Isten azt kívánja, hogy neki teljesen alávessük magunkat és okoskodásunk szűk körén a lángoló szeretet szárnyain felülemelkedjünk. ======================================================================== I./15. A szeretetbôl származó cselekedetek. 1. A világ minden kincséért, senki kedvéért sem szabad gonoszt cselekedni; noha szűkölködô felebarátunk hasznáért néha el szabad hagyni a jót, vagy más, nagyobb jóval fölcserélni. 2. Mert ezzel a jócselekedet el nem marad, hanem jobbra változik. 3. Szeretet nélkül haszontalan a külsô cselekedet. 4. Ami pedig szeretetbôl származik, akármily csekély és egyébként megvetendô is, mind gyümölcsössé lesz. 5. Mert Isten inkább azt nézi, ki milyen szándékkal cselekszik, mint azt, mit cselekszik. 6. Sokat cselekszik, aki nagyon szeret. 7. Sokat cselekszik, aki valami jót cselekszik. 8. Jól cselekszik, aki inkább a közjónak, mint a maga akaratának szolgál. 9. Gyakran szeretetnek látszik, ami inkább testiség; mert a természeti hajlandóság és tulajdon akaratunk, a jutalom reménye és kényelmünk keresése ritkán marad ki. 10. Akinek igaz és tökéletes a szeretete, semmiben sem keresi önmagát, hanem mindenben Isten dicsôségét kívánja. 11. Senkire sem irigykedik, mert maga örömét semmiben sem keresi. 12. Nem kíván magában vigadni, hanem minden jó fölött Istenben keresi boldogságát. 13. Senkinek semmi jót nem tulajdonít, hanem egészen Istenre hárítja, akibôl mint forrásból származik minden és akiben utóvégre minden szent örök boldogsága nyugodalmát leli. 14. Ó, akiben csak egy szikrája volna az igaz szeretetnek, bizony érezné, hogy minden földi dolog tele van hiúsággal. ======================================================================== I./16. Mások hibáinak elviselése. 1. Amit az ember magában vagy másokban megjavítani nem bír, tűrje békében mindaddig, míg Isten másképp nem rendeli. 2. Gondold meg, hogy talán jobb így a te próbádra és türelmedre, amely nélkül nem kell nagyra becsülni érdemeinket. 3. Mégis az ilyen akadályok közt esedezned kell, hogy Isten megsegítsen és hogy amit rád bocsátott, békével viseld. 4. Aki egy vagy két intésnek nem enged, ne versengj vele; hanem hagyd Istenre, hogy legyen az ô akarata és dicsôsége minden szolgájában, mert ô a rosszat is jóra tudja fordítani. 5. Mások hibáinak és akármilyen gyarlóságainak elviselésében türelemre törekedjél; mert tebenned is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie. 6. Ha magadat nem teheted olyanná, aminônek szeretnéd, miképpen akarsz mást kedved szerint alakítani? 7. Szívesen látjuk, hogy mások tökéletesek, de saját hibáinkat meg nem javítjuk. 8. Azt akarjuk, hogy másokat keményen megdorgáljanak, de magunk nem tűrjük, hogy minket megfeddjenek. 9. Nem tetszik mások szabados élete; de azért nem akarjuk, hogy megtagadják tôlünk, amit óhajtunk. 10. Azt akarjuk, hogy másokat szigorú törvény alatt tartsanak, de mi magunk sehogy sem tűrjük, hogy szabadságunkat megszorítsák. 11. Így tehát világos, mily ritkán merünk felebarátunknak úgy, mint magunknak. 12. Ha mindnyájan tökéletesek volnánk, mi szenvedni valónk lenne másoktól Isten kedvéért? 13. Most pedig Isten úgy rendelte, hogy tanuljuk meg egymás terhét viselni, mert senki sincs hiba nélkül, senki sincs teher nélkül, senki sem elég önmagának, senki saját bölcsességével be nem éri a maga dolgában; hanem szükséges, hogy mindnyájan egymás terhét hordozzuk, egymást vigasztaljuk, egymást segítsük, egymást oktassuk és intsük. 14. Kiben mennyi az erény, jobbadán viszontagság alkalmával tűnik ki. 15. Mert az alkalmak az embert gyarlóvá nem teszik, hanem megmutatják, ki milyen. ======================================================================== I./17. A szerzetes-élet. 1. Ha másokkal békében és egyességben akarsz élni, szükséges, hogy sok dologban megtörd magadat. 2. Nem kis dolog kolostorban vagy társulatban élni, ott panasz nélkül megmaradni és mindhalálig híven kitartani. 3. Boldog, aki ott jól élt és pályafutását szerencsésen bevégezte. 4. Ha úgy akarsz élni, amint illik és a jóban elôhaladni kívánsz, úgy viseld magadat, mint számkivetett zarándok a földön. 5. Esztelenné kell lenned Krisztus kedvéért, ha szerzeteséletet akarsz élni. 6. A ruházat és hajkorona keveset használ; hanem az erkölcs javítása és a vétkes indulatok gyökeres kiirtása teszi az embert igazi szerzetessé. 7. Aki a szerzetben mást keres és nem tisztán csak Istent és a maga lelke üdvösségét, szorongatásnál és keserűségnél egyebet nem talál. 8. Békességben nem maradhat sokáig, aki a legkisebb és valamennyi közt legutolsó nem igyekszik lenni. 9. Szolgálatra jöttél, nem mások igazgatására: tudd meg, hogy tűrésre, szenvedésre és munkára hívott az Isten, nem hivalkodó henyélésre vagy fecsegésre. 10. Megpróbálják tehát itt az embert, mint az aranyat a kemencében. 11. Itt senki meg nem maradhat, csak aki teljes szívbôl meg akarja magát Isten kedvéért alázni. ======================================================================== I./18. A szentatyák példája. 1. Tekints a szentatyák ragyogó példájára, kikben az igazi tökéletesség és jámborság tündöklött és meggyôzôdöl róla, mily kicsiny, sôt úgyszólván semmi, amit mi cselekszünk. 2. Jaj, micsoda a mi életünk, ha azokéval összevetjük! 3. A szentek és Krisztus hű barátai az Úristennek éhen és szomjan, téli fagyban és nélkülözésben, munkában és fáradságban, virrasztásban és böjtölésben, imádságban és szent elmélkedésekben, sanyarú üldözésekben és sok gyalázatban egyaránt szolgáltak. 4. Ó, mily sokféle súlyos nyomorgatásokat szenvedtek a szent apostolok, vértanúk, hitvallók és szüzek, egyszóval mindazok, kik Krisztus nyomdokát akarták követni! 5. Mert e világon gyűlölték életüket, hogy az örök életre megmenthessék. 6. Ó, mily sanyarú és mindenrôl lemondó életet viseltek azok a szentatyák a vad pusztában, mily hosszú és nehéz kísértéseket szenvedtek. 7. Mily gyakran háborgatta ôket az ellenség, mily gyakori és buzgó imádságot mutattak be Istennek. 8. Mily kemény böjtöket tartottak szüntelen, mily buzgó hévvel haladtak a tökéletesség útján. 9. Mily kemény harcot vívtak a vétek kipusztításában, mily tiszta és egyenes szándékkal tekintettek Istenre! 10. Napestig munkálkodtak, éjszaka hosszú imádsággal foglalkoztak, noha munkájuk közt sem volt szünete a szívbeli imádságnak. 11. Minden idejüket hasznosan, Isten szolgálatában töltötték! 12. Minden óra rövidnek látszott és az elmélkedésnek édes gyönyörűsége mellett a szükséges étel sem jutott eszükbe. 13. Minden gazdagságtól, méltóságoktól, tisztségektôl, barátaiktól és rokonaiktól búcsút vettek, semmit e világ javaiból nem kívántak. 14. Az élet fenntartására szükséges dolgokat is szűken vették, testüknek még a szükségesekben is csak félkedvvel szolgáltak. 15. Igaz, szegények voltak e világi javakban, de igen gazdagok isteni ajándékokban és jóságos cselekedetekben. 16. Külsôképp szűkölködtek, de belül isteni kegyelemben és lelki vigasztalásban bôvelkedtek. 17. Idegenek voltak e világ elôtt, de igen közel jártak Istenhez, meghitt barátai voltak. 18. Magukat semmibe sem vették, a világ is megvetette ôket, de Isten elôtt drágák és kedvesek voltak. 19. Az alázatosságban meggyökereztek, egyszerű engedelmességben éltek, szeretetben és béketűrésben folytak napjaik; azért a lelkiekben is naponkint gyarapodtak és Isten elôtt nagy kegyelmet nyertek. 20. Például állította ôket az Úristen minden jámbor életű ember elé; méltó is, hogy az ô szavuk jobban fogjon rajtunk a jóban való haladásra, mint némely hanyag emberé a hátramaradásra. 21. Ó, mily nagy lelki buzgóság volt minden szerzetesben szent rendje kezdetén. 22. Ó, mily nagy ájtatosság volt az imádságban, mily szent versengés a cselekedetekben, mily kemény fegyelem alatt éltek, mily nagy engedelmesség és tisztelet virágzott valamennyiben mesterük szabta törvények alatt. 23. Hátrahagyott nyomdokaik még most is tanúbizonyságot tesznek róla, hogy valóban szent és tökéletes emberek voltak, akik elszántan vitézkedtek és a világot lábuk alá tiporták. 24. Most már nagy embernek tartják, aki nagyot nem esik és amit egyszer felvállalt, azt békével elviseli. 25. Ó, ez a szerencsétlen lanyhaság és állapotunkkal nemtörôdés, hogy oly hamar kifogyunk az elôbbi buzgóságból s már életünket is megunjuk csupa léhaságból és restségbôl! 26. Adná Isten, hogy tebelôled végképp ki ne aludnék a jóra való törekvés, aki oly gyakran láttad azt a sok példát, amit Isten emberei adtak. ======================================================================== I./19. A jó szerzetes foglalatosságai. 1. A jó szerzetes életének minden erénnyel bôvelkednie kell, hogy belül is olyan legyen, amilyennek külsôképpen látszik az emberek elôtt. 2. Sôt sokkal több jónak kell belül lennie, mint ami kívül látszik, mert Isten szívünkbe tekint, aki elôtt imádó tisztelettel kell viselkednünk, bárhol járunk, bárhol kelünk és angyali tisztaságban illik az ô szent színe elôtt járnunk. 3. Mindennap meg kell újítanunk feltett jó szándékunkat és magunkat buzgó szeretetre serkentenünk, mintha csak ma kezdenôk magunkat Isten szolgálatára adni és sóhajtanunk: 4. Uram, Istenem, segíts meg jó szándékomban és szent szolgálatodban, s engedd, hogy még ma kezdjek tökéletesen neked szolgálni, mert amit eddig cselekedtem, semmi! 5. Eltökélt szándékunk szerint igazodik a jóban való elômenetelünk és ugyancsak szorgalmasnak kell lennie, aki haladni akar a szent életben. 6. Ha még az is gyakran hűtelen lesz, akinek erôs a szándéka, hogyan jár az, aki ritkán és nemigen erôsen fogad valamit? 7. Sokféle oka van annak, hogy jó szándékunkkal felhagyunk; de kárvallás nélkül alig mulaszthatunk el akármi csekélységet is szokott lelki gyakorlatainkból. 8. Az igazak szándéka inkább Isten kegyelmétôl, mint a maguk bölcsességétôl függ, azért minden munka kezdetén Istenbe helyezik bizodalmukat. 9. Mert ember tervez, Isten végez, nincs is az ember hatalmában az ô útja. 10. Ha néha istenes szándékból vagy felebarátunk javáért szokott foglalatosságunkat elmulasztjuk, azt késôbb még könnyen helyrehozhatjuk. 11. De ha unalomból vagy tunyaságból könnyen elhagyjuk, elég rosszul cselekszünk és utóbb kárát valljuk. 12. Bárhogy igyekszünk is, mégis sokban könnyen hibázunk. 13. Mégis mindenkor valami bizonyost kell magunkban feltennünk, fôképpen az ellen, amiben nagyobb akadályt tapasztalunk. 14. Mind külsô, mind belsô magunkviseletét meg kell vizsgálnunk és jól rendbeszednünk, mert mindkettô hasznos a jóban való elômenetelre. 15. Ha nem tudsz szüntelen magadra vigyázni, legalább néha-néha szállj valóban magadba: legalább napjában kétszer, teszem, reggel és este. 16. Felkeltedben határozd el, este vizsgáld meg, hogyan viselted magadat aznap beszédedben, cselekedetedben és gondolatodban; mert ezekben talán gyakran vétettél Istened és felebarátod ellen. 17. Férfiasan fegyverkezzél fel az ördög gonoszsága ellen; zabolázd meg a torkosságot és tested minden indulatát könnyebben megfékezed. 18. Sohase légy egészen dolog nélkül, hanem vagy olvass vagy írj vagy elmélkedjél vagy imádkozzál vagy a közjóért valami hasznosat munkálkodjál. 19. A test sanyargatásához pedig módjával kell nyúlni és nem egyaránt kell mindenkinek ezeket felvállalni. 20. Nem kell mások elôtt mutogatni, amit nyíltan nem szokás végezni, mert a magángyakorlatokat jobb egyedül és rejtekben véghezvinni. 21. De vigyázz ám, hogy a közös gyakorlatokra rest ne légy, a magad jó kedvébôl választottakra pedig serény. 22. Hanem végezd elôbb pontosan és híven, amivel tartozol és amire köteles vagy, aztán ha van idôd hozzá, ájtatosságod szerint tégy eleget magadnak is. 23. Nem minden gyakorlat való mindenkinek, hanem ennek efféle, amannak másféle jobban alkalmas. 24. Sôt idôközönkint más-más ájtatossághoz van kedvünk, mert némely dolognak ünnepnapon érezzük nagyobb izét, másnak pedig hétköznapon. 25. Másféle gyakorlatokra van szükségünk, mikor kísértés zaklat, másra pedig, amikor békés és nyugodt a lelkünk. 26. Másfélék tetszenek, amikor szomorúak vagyunk, másfélék, mikor az Úrban örvendezünk. 27. A fôünnepeken meg kell újítanunk az Isten szolgálatában való serénykedésünket és a szentek közbenjárását nagyobb buzgósággal kikérnünk. 28. Ünneprôl-ünnepre úgy kell életünket rendeznünk, mintha akkor búcsút vennénk e világtól és amaz örökkévaló ünnepre költöznénk. 29. Azért is a szent napokra szorgalmasan illik készülnünk, magunkat ájtatosabban viselnünk, és kötelességünkben pontosabban eljárnunk, mintha Istentôl csakhamar fáradságunk jutalmát vennôk. 30. Ha pedig ebben mulasztás történik, készületlen voltunknak tulajdonítsuk és arra vessünk, hogy még nem vagyunk méltók ama nagy dicsôségre, mely meghatározott idôben a mienk lesz és igyekezzünk jobban készülni kimúlásunkra. 31. Boldog az a szolga, mondja Szent Lukács evangélista, kit midôn eljövend az Úr, virrasztva talál; bizony mondom nektek, minden javát reá bízza. ======================================================================== I./20. A magány és hallgatás szeretete. 1. Alkalmas idôt keress a magadbaszállásra és Isten jótéteményeirôl gyakran gondolkodjál. 2. Hagyj békét a hiúságoknak; oly dolgokat olvasgass, melyek inkább töredelmességet szereznek, mint szórakozást. 3. Ha a felesleges beszélgetéstôl és haszontalan futkosástól, ha az újságok és hírek hallásától elvonod magadat, elég alkalmas idôt találsz üdvös elmélkedésekre. 4. A legnagyobb szentek, ahol módját ejthették, elkerülték az emberekkel való társalkodást és rejtekben igyekeztek Istennek élni. 5. Valaki azt mondotta: Valahányszor emberek között voltam, kárommal tértem vissza. 6. Ezt mi is gyakran érezzük magunkban, mikor sokáig csevegünk. 7. Könnyebb hallgatni, mint a beszédben mértéket tartani. 8. Könnyebb otthon tartózkodni, mint kívül forgolódva magad eléggé megôrizni. 9. Aki azért belsô és lelki tökéletességre akar jutni, annak szükséges, hogy Jézussal a sokaság elôl félrevonuljon. 10. Senki sem foroghat szem elôtt bátran, csak az, ki örömest rejtôzik. 11. Senki sem beszélhet bátran, csak az, ki örömest hallgat. 12. Senki sem lehet bátran másnak elöljárója, csak az, aki örömest függ mástól. 13. Senki sem parancsolhat bátran, csak aki jól megtanult engedelmeskedni. 14. Senki sem örvendez bátran, hacsak a jó lelkiismeret bizonyságát nem érzi magában. 15. Mindazáltal a szentek bátorsága mindenkor együtt járt Isten félelmével: nem is hagytak alább szorgalmukban és alázatosságukban, mert nagy erényekben és Isten kegyelmében tündököltek. 16. A gonoszok bátorsága pedig kevélységbôl és vakmerôségbôl ered és csalódásban végzôdik. 17. Soha e világéletedben teljes biztonságot ne ígérj magadnak, habár jó szerzetesnek és ájtatos remetének tartanak is. 18. Akik legjobb hírben állottak az emberek elôtt, sokszor a legnagyobb veszedelemben forogtak a magukban való bizakodás miatt. 19. Azért sokaknak hasznosabb, hogy nem teljesen szabadok a kísértésektôl, hanem gyakorta küszködjenek, hogy nagyon el ne bizakodjanak és igy kevélységre ne vetemedjenek, se pedig a külsô vigasztalásokra szerfölött ne hajoljanak. 20. Ó, mily tiszta volna annak a lelkiismerete, aki e világ után nem kapkodna és múlandó örömet sohasem hajhászna! 21. Ó, mily nagy békében és nyugalomban élne, aki minden haszontalan gondot elhagyna, csak üdvös és isteni dolgokról gondolkodnék, és minden reményét Istenbe helyezné! 22. Senki sem méltó a mennyei vigasztalásokra, ki magát szorgalmasan nem gyakorolta a szívbeli töredelmességbe. 23. Ha szívbeli töredelmességet kívánsz, szállj be szíved rejtekébe, rekeszd ki a világ zaját az Írás szava szerint: nyugvóhelyeteken bánjátok meg bűneiteket. 24. A cellában találod azt, amit kinn gyakran elvesztesz. 25. Úgy lesz kedves a cella, ha gyakran benne maradsz, de ha ritkán ôrzöd, igen unalmas. 26. Ha megtérésed kezdetén jól hozzá szokol a cellában-lakáshoz, azután édes barátod és kedves vigasztalásod lesz. 27. Hallgatásban és csöndben növekszik az istenes lélek, minden erényben, és ott tanulja meg a Szentírás titkait. 28. Ott találja fel a könnyek kútforrását, amelyben minden éjjel megmossa és tisztogatja magát, hogy annál bizalmasabban társalkodhassék Teremtôjével, minél távolabb van a világ zajától. 29. Aki tehát elvonja magát ismerôseitôl és barátaitól, ahhoz Isten közelit szent angyalaival. 30. Jobb az embernek rejtekben maradni és magára gondot viselni, mint magáról elfeledkezve csodákat művelni. 31. Dicséretes dolog a szerzetesben, ha ritkán jár ki, kerüli a nyilvánosságot és nem örömest látja az embereket. 32. Miért akarod látni, amit nem szabad kívánnod? ,,Elmúlik e világ s az ô kívánsága.'' (1Jn 2,17) 33. Vágyódik a test az ide s tova járkálásra, de miután az óra elmúlt, mit nyersz egyebet lelkiismereted terhénél és szíved sokféle szórakozásánál? 34. A víg kimenet gyakran szomorú hazajövettel végzôdik, és az esti vígadás szomorú reggelre válik. 35. Így minden testi örömnek kedves a kezdete, de a végén megmardos és megöl. 36. Mit láthatsz másutt, amit otthon nem látnál? 37. Nem elôtted-e az ég, a föld és a többi elemek? Hiszen ezekbôl van alkotva minden teremtmény. 38. Láthatsz-e valahol olyasmit, ami sokáig állandó az ég alatt? 39. Azt hiszed talán, kielégít; pedig azt sohasem éred el. 40. Ha minden szemed elôtt van is, mi volna ez egyéb, mint hiú látomás? 41. Emeld fel szemed Istenhez a magas mennybe és könyörögj vétkeid és hibáid bocsánatáért. 42. Hagyd a hiúságot a hiúknak, te pedig arra gondolj, amit neked Isten parancsol. 43. Zárd be magadra az ajtót és hívd magadhoz a te édes Jézusodat. 44. Maradj vele celládban, mert másutt nem találsz oly nagy békét. 45. Ha ki nem lépsz és híreket nem hallasz, nagyobb lelki békében maradtál volna. 46. Mióta új hírekben kezdesz gyönyörködni, azóta szükségképpen szívbeli nyugtalanságokat szenvedsz. ======================================================================== I./21. A szívbeli töredelmesség. 1. Ha a jóban haladni akarsz, Isten félelmében ôrizd meg magadat és fölötte szabados ne légy, hanem fegyelem alatt tartsd minden érzékedet és balga vígságra ne engedd magad. 2. Szívbeli töredelmességre szánd el magadat és feltalálod az igaz ájtatosságot. 3. Sokféle jót nyújt a töredelmesség, amit a széles jókedv hamar elveszteget. 4. Nagy csoda, hogyan vigadhat az ember valaha igazi kedvvel e világon, ha számkivetett sorsát és lelkének sok veszedelmét meggondolja és szívére veszi. 5. Szívünknek állhatatlansága miatt és mert hibáinkra mitsem gondolunk, nem érezzük lelkünk sérelmeit, és sokszor dôrén nevetünk, mikor inkább sírnunk kellene. 6. Nincs igazi szabadság, sem tökéletes öröm, csak az istenfélelemben és a jó lelkiismeretben. 7. Boldog, aki megválhat minden szórakoztató akadálytól és szent töredelmességre adhatja magát. 8. Boldog, aki magáról lerázza, ami lelkiismeretét bemocskolhatná és megterhelné. 9. Férfiasan küzdj, a megszokást leszokással gyôzöd meg. 10. Ha el tudod az embereket hagyni, ôk sem igen bolygatnak a magad dolgában. 11. Más emberek dolgával ne gondolj, és a föllebbvalók ügyeibe ne avatkozzál! 12. Mindenelôtt magadra vigyázz és minden kedves barátod elôtt magadat intsd legelôször. 13. Ha nem vagy kedves az embereknél, meg ne szomorodjál azért; hanem azt sajnáld, hogy nem elég rendesen és óvatosan viseled magad, amint Isten szolgájához és ájtatos emberhez illenék. 14. Gyakran hasznosabb és biztosabb, hogy az embernek ne legyen e világon sok vigasztalása, fôképpen pedig testi. 15. Hogy pedig nincs isteni vigasztalásunk vagy ritkábban érezzük, csak a magunk vétke; mert nem keressük a szív töredelmességét, sem teljesen meg nem vetjük a külsô, hiú vigasztalásokat. 16. Ismerd el, hogy méltatlan vagy isteni vigasztalásra, sôt inkább méltó sok sanyargatásra. 17. Mikor az ember teljesen meg van törve, akkor nehéz és keserű neki az egész világ. 18. A jó ember elég okot talál a bánkódásra és könnyhullatásra. 19. Mert akár magát tekinti, akár felebarátjára gondol, tudja, hogy senki sem él e világon nyomorúság nélkül. 20. És minél komolyabban száll magába, annál jobban kesereg. 21. Ôszinte bánatunknak és szívünk keserűségének okai a mi vétkeink és hibáink, amelyekben úgy el vagyunk merülve, hogy a mennyei dolgokról elmélkedni ritkán érünk rá. 22. Ha gyakrabban gondolkoznál halálodról, mint hosszú életedrôl, kétségkívül serényebb volnál a javulásra. 23. Ha a pokolnak vagy a tisztítótűznek bekövetkezô kínjait szívedben megfontolnád, úgy hiszem, minden munkát és fájdalmat örömest elviselnél és semmi szigorúságtól sem rettegnél. 24. De mivel ezek nem hatnak szívünkre és még a kényelmet igen kedveljük, azért hanyagok és restek maradunk. 25. Sokszor a lélek gyávasága az oka, hogy a romlott test oly könnyen zúgolódik. 26. Könyörögj azért alázatosan Istennek, adja meg neked a töredelmesség lelkét és kiálts fel Szent Dáviddal: ,,Uram, táplálj engem a siralom kenyerével, és adj könnyeket italul mértékkel.'' ======================================================================== I./22. Az emberi nyomorúság szemlélése. 1. Akárhol vagy és akárhová fordulsz, csak nyomorult vagy, ha Istenhez nem folyamodol. 2. Mit zúgolódol, hogy nem történik minden kedved és akaratod szerint? 3. Ki az, akinek minden kívánsága kedve szerint telik? Sem én, sem te, sem más e föld színén. 4. Nincs e világon senki keserűség nélkül, sem király, sem pápa. 5. Kinek van jobb dolga? Bizonyára annak, aki Istenért valamit szenvedni tud. 6. Sok gyönge és gyáva azt mondja: De boldog ez vagy amaz az ember! Lám, mily gazdag, mily nagy úr, mily hatalmas, mily tekintélyes! 7. De tekints csak a mennyei javakra, meglátod, hogy mind e világi javak csak semmik, igen bizonytalanok, sôt inkább terhesek; mert gond és rettegés nélkül nem bírhatók. 8. Nem abban áll az ember boldogsága, hogy világi javakkal bôvelkedik; mert elég neki a középszerűség. 9. Bizony, igazi nyomorúság e világi élet. 10. Minél jobban törekszik az ember a lelki életre, annál keserűbb neki ez az élet, mivel jobban érzi és világosabban látja a romlott emberi természet fogyatkozásait. 11. Mert hogy ennie, innia kell, hogy aludnia és ébren kell lennie, hogy fáradnia és a természet egyéb szükségeinek kénytelen magát alávetni, bizony nagy baj és a lelki embernek kész nyomorúság, aki örömest szabadulna mindentôl és ment lenne minden bűntôl. 12. Mert nagy teher a belsô embernek a sok testi szükséglet e világon. 13. Azért könyörög Szent Dávid nagy fohászkodással, hogy megszabaduljon az efféléktôl: ,,Uram, szabadíts meg engem sokféle szükségeimtôl .'' 14. De jaj azoknak, kik be nem ismerik nyomorúságos voltukat; s még nagyobb jaj azoknak, kik még szeretik is ezt a nyomorúságot, ezt a mulandó életet! 15. Sokan, akik munkájukkal, sôt koldulással alig szerzik be a szükségeseket, annyira ragaszkodnak e világhoz, hogy ha mindenkor itt élhetnének, a mennyországgal semmit sem törôdnének. 16. Ó, esztelen és hitetlen szívű emberek, kik oly nagyon ragaszkodnak e földhöz, hogy csak a testiek ízlenek nekik! 17. De szegények, végtére maguk kárán tanulják meg, mily hitvány és semmi volt, amit szerettek. 18. Isten szentjei pedig és Krisztus minden barátja nem azzal gondoltak, mi kedvez a testnek, sem azzal, ami csak ideig-óráig csillog; hanem minden reményük és igyekezetük a mennyei javak után sóhajtott. 19. Oda föl, az örökkévaló és láthatatlan javakra irányult minden kívánságuk, hogy a látható dolgok szeretete valahogy alávalóságokra ne ragadja ôket. 20. Édes testvérem, ne hagyd magadban meghűlni a lelki elômenetelre való bizodalmat: van még hozzá idôd és órád. 21. Miért akarod napról-napra halogatni e szándékodat? Kelj fel és tüstént fogj hozzá és mondd: Most az ideje a munkának, most itt az idô, hogy magamat megjobbítsam. 22. Mikor rosszul vagy, mikor bajod van, akkor van az érdemszerzés ideje. 23. Tűzön-vízen át kell menned, csak úgy jutsz nyugalomra. 24. Ha magadon erôt nem veszel, vétkeiddel sem bírsz. 25. Amíg ezt a gyarló testet viseljük, vétek nélkül nem lehetünk, sem unalom, bánat nélkül nem élhetünk. 26. Örömest akarnánk megszabadulni minden nyomorúságunktól; de minthogy bűneink által elvesztettük az ártatlanságot, az igaz boldogságtól is meg vagyunk fosztva. 27. Nem marad egyéb hátra, tűrnünk, szenvednünk kell és Isten irgalmasságát várnunk, míg elmúlik e vétkes világ s e halandóságot felváltja az élet. 28. Ó, de nagy az emberi gyarlóság, mely mindig hajlandó vétekre! 29. Ma meggyónod bűneidet, holnap újra elköveted a meggyóntakat. 30. Most eltökélted magad, hogy óvatos leszel és egy óra múlva úgy viseled magad, mintha semmit sem ígértél volna. 31. Azért méltán alázódunk meg és soha nagyra nem tarthatjuk magunkat, mivel oly gyarlók és állhatatlanok vagyunk. 32. Hamar el is veszthetjük hanyagságunkkal, amihez Isten kegyelmébôl sok fáradsággal nagynehezen jutottunk. 33. Végtére mi lesz belôlünk, ha oly korán elhagyjuk magunkat? 34. Jaj nekünk, ha úgy akarjuk magunkat a nyugalomnak adni, mintha most már békesség és biztonság volna, pedig magunkviseletén még nyoma sem látszik a szentségnek. 35. Bizony nagyon szükséges volna, hogy újra jámbor életre tanítsanak, mintha csak most kezdenénk Isten szolgálatához; így talán lehetne reményünk, hogy megjavulunk és a tökéletességben elôre haladunk. ======================================================================== I./23. Elmélkedés a halálról. 1. Itt igen hamar véged lesz; lásd azért, miképp végzed dolgaidat. 2. Ma él az ember, holnap elenyészik. 3. Mikor pedig szem elôl eltűnik, hamar feledésbe megy. 4. Ó, mily nagy az ember szívének tompasága és keménysége, hogy csak a jelenrôl gondoskodik és a jövendôvel jobban nem törôdik! 5. Minden cselekedetben és gondolatban úgy kellene viselkedned, mintha még ma meg kellene halnod. 6. Ha tiszta volna lelkiismereted, nemigen félnél a haláltól. 7. Jobb volna a bűntôl óvakodnod, mint a haláltól futnod. 8. Ha ma nem vagy készen, holnap hogyan leszel? 9. Bizonytalan a holnap és honnan tudod, hogy a holnap reád virrad? 10. Mi haszna soká élni, ha oly keveset javulunk? 11. Jaj, nem mindenkor javít a hosszú élet, sôt gyakran jobban szaporítja a vétket! 12. Bárcsak egy nap jól viseltük volna magunkat e világon! 13. Sokan számlálják megtérésük esztendeit, de jobbulásuknak kevés a látszatja. 14. Ha rettenetes a halál, talán veszedelmesebb a hosszú élet. 15. Boldog, aki halála óráját mindenkor szeme elôtt tartja és naponkint készül a kimúlásra. 16. Ha láttál valaha embert meghalni, gondold meg, hogy azon az úton te is átmégy. 17. Reggel azt gondold, hogy az estét nem éred meg. 18. Ha pedig beesteledik, a reggelt ne merd magadnak ígérni. 19. Készen légy tehát mindenkor és úgy élj, hogy a halál soha készületlenül ne találjon. 20. Sokan hirtelen és váratlanul halnak meg: ,,az Emberfia abban az órában jô el, melyben nem is sejtjük''. (Mt 24,42) 21. Mikor az utolsó óra eljön, egészen másképp kezdesz majd ítélni teljes lefolyt életedrôl és nagyon megbánod, hogy oly rest és tunya voltál. 22. Mily boldog és okos, aki életében olyan igyekszik lenni, amilyennek halála óráján találtatni kíván. 23. Mert nagy bizalmat ad a boldog kimúlásra e világ tökéletes megutálása, az erényekben való elômenetel buzgó kívánsága, a fegyelmezett élet szeretete, a bűnbánat sanyarúsága, az engedelmesség gyorsasága, kívánságaink megtagadása és Krisztus szeretetéért minden viszontagság elviselése. 24. Míg egészséges vagy, sok jót tehetsz; de ha megbetegszel, nem tudom, mit tehetsz majd? 25. Kevesen javulnak betegségükben, amint ritkán válnak szentté, akik sokat járnak-kelnek. 26. Ne bízzál barátaidban, se ne halogasd egyre üdvösséged ügyét, mert hamarább megfeledkeznek rólad az emberek, mint hinnéd. 27. Jobb most idején magadra gondot viselned, és Isten színe elé valami jót elôre küldened, mint mások segítségére támaszkodnod. 28. Ha magad most nem gondoskodol magadról, kinek lesz gondja reád a jövôben? 29. Most igen drága az idô, most van ,,az üdvösség napja, most van az igen kedvezô óra''. (2Kor 6,2) 30. Jaj, hogy jobban nem töltöd ezt az idôt, amelyben érdemeket szerezhetsz, hogy örökre boldogul élj. 31. Eljön az idô, midôn életed jobbítására egy napot vagy egy órát kívánsz; de nem tudom, kapsz-e? 32. Íme, édes testvérem, mily nagy veszedelembôl menekülsz ki, mily nagy félelemtôl szabadulhatsz meg, ha istenfélô vagy és gondolsz a halálra. 33. Úgy igyekezzél most élni, hogy halálod óráján inkább örülnöd lehessen, mint rettegned. 34. Most tanulj meghalni e világnak, hogy akkor élni kezdj Krisztussal. 35. Most tanulj megvetni mindent, hogy akkor szabadon mehess Krisztushoz. 36. Most sanyargasd testedet bűnbánattal, hogy akkor bátran nézhess a jövôbe. 37. Ó, esztelen, mit ígérsz magadnak hosszú életet, mikor egyetlen biztos napod sincs? 38. Mily sokan csalatkoztak és váratlanul költöztek el az életbôl. 39. Hányszor hallottál ilyen szavakat: azt levágták, emez vízbehalt, amannak a nyaka tört ki, az evés közben halt meg, amannak játék közben lett vége; ki tűz, ki fegyver által, ki döghalál, ki rabló által veszett el. 40. Így mindennek a halál a vége és az ember élete, mint az árnyék, hirtelen elröpül. 41. Ki emlékezik meg rólad holtod után, vagy ki imádkozik majd éretted? 42. Rajta, édes testvérem, most tedd, amit tehetsz, mert azt sem tudod, mely órában halsz meg és mi lesz veled holtod után. 43. Míg idôd van, addig gyűjts magadnak halhatatlan gazdagságot. 44. Üdvösségeden kívül semmivel se gondolj, csak az isteni dolgokkal törôdjél. 45. Most ,,szerezz jóakarókat'', tiszteld a szenteket és kövesd jó cselekedeteiket, ,,hogy mikor kimúlsz e világból, befogadjanak az örökkévaló hajlékokba''. (Lk 16,9) 46. Zarándok és jövevény gyanánt viseld magadat e földön, mint akinek semmi köze sincs e világhoz. 47. Szabadon és mindenkor Istenhez felemelve tartsd szívedet, mert ,,nincs itt maradandó városod''. (Zsid 13,14) 48. Oda fel irányítsd mindennapi imádságaidat és sóhajtásaidat könnyhullatásaiddal együtt, hogy holtod után a lelked boldogul Istenhez jusson. Amen. ======================================================================== I./24. Az utolsó ítélet és a vétkek büntetése. 1. Minden dolgodban szemed elôtt tartsd az utolsó napot és vedd fontolóra, hogyan állsz majd a kemény ítélôbíró elôtt, kinél semmit el nem lehet titkolni, sem ajándékkal megengesztelni, ki semmi mentségnek helyet nem ad, hanem ítéletében, azt követi, ami igaz. 2. Ó, szerencsétlen és oktalan bűnös, mit fogsz felelni Istennek, aki minden gonoszságodat ismeri, holott sokszor a haragragyúlt ember színétôl is rettegsz? 3. Ugyan miért nem készülsz az ítélet napjára, melyen senki nem mentegethet, sem meg nem oltalmazhat, hanem mindenki elég terhe lesz önmagának? 4. Most még hasznos a fáradságod, kedves a siránkozásod, foganatos a fohászkodásod, elégtételre és tisztogatásra sokat érô a kesergésed. 5. Elég nagy és üdvös tisztítótüze van a béketűrô embernek, aki mikor bántalmakkal illetik, inkább ellensége gonoszságán szánakozik, mint a maga baján. 6. Ki ellenségeiért örömest imádkozik és szívbôl megbocsátja az ellene elkövetett vétket; ki nem késik mástól bocsánatot kérni; ki hajlandóbb a könyörületességre, mint a bosszúállásra. 7. Ki gyakran megtagadja magát és azon igyekszik, hogy testét a léleknek egészen alávesse. 8. Jobb most megtisztulnunk a bűntôl és a vétkeket kiirtogatnunk, mint a tisztulást a másvilágra halogatnunk. 9. Bizony csak magunkat csaljuk a rendetlen szeretettel, amellyel testünknek hízelgünk. 10. Mi egyebet fog emészteni ama tűz, ha nem csak bűneidet? 11. Minél többet kedvezel most magadnak és követed testedet, annyival keményebben lakolsz érte és több égetnivalót gyűjtesz. 12. Amiben az ember többet vétett, abban súlyosabban bűnhôdik. 13. Ott a tunyákat égô ösztökékkel döfdösik, a torkosokat szörnyű éhséggel és szomjúsággal kínozzák. 14. Ott a bujákat, a testi gyönyörűség rabjait lángoló szurokkal és büdös kénkôvel öntözik, az irigyek fájdalmukban mint dühös ebek ordítanak. 15. Nincs az a bűn, amelynek nem lenne a maga tulajdon gyötrelme. 16. Ott a kevélyeket nagy szégyen-gyalázat éri, a fösvényeket a legszomorúbb szegénység szorongatja. 17. Ott a kínokban gyötrelmesebb lesz egy óra, mint itt száz esztendô a legszigorúbb bűnbánatban. 18. Ott semmi nyugodalmuk, semmi vigasztalásuk nincsen a kárhozottaknak; itt mégis néha szünete van a fáradságnak és jóakaróink vigasztalásaitól felüdülünk. 19. Most aggódjál tehát, most bánd meg bűneidet, hogy az ítélet napján bátorságban lehess a megdicsôült szentekkel. 20. Mert akkor az igazak nagy bátran szembeszállnak azokkal, kik ôket szorongatták és lábuk alá tapodták. 21. Akkor föláll és ítéletet mond, aki most alázatosan az emberek ítélete alá veti magát. 22. Akkor nagy bátorsággal lesz a szegény és alázatos és retteg mindentôl a felfuvalkodott ember. 23. Akkor megösmerszik, hogy igazán bölcs volt e világon, aki Krisztusért bolond és megvetett akart lenni. 24. Akkor tetszeni fog minden baj, amelyet békével szenvedtünk és minden álnokság befogja a száját. 25. Akkor örvendez az ájtatos és kesereg minden vallástalan ember. 26. Sokkal jobban vígad akkor a megsanyargatott test, mintha mindenkor kedvére dédelgették volna. 27. Akkor fényessé változik az ócska köntös és meghomályosodik a fényes öltözet. 28. Akkor dicséretesebb lesz a szegényke hajlék, mint az aranyos palota. 29. Akkor hasznosabb lesz az állhatatos béketűrés, mint az egész világ hatalma. 30. Akkor nagyobb dicsérete lesz az egyszerű engedelmességnek, mint a világ minden ravaszságának. 31. Akkor jobban örül a tiszta és jó lelkiismeret, mint a tudós bölcselkedés. 32. Akkor többet ér a gazdagság megvetése, mint a föld fiainak minden kincse. 33. Akkor jobban örülsz ájtatos imádságodon, mint a jóízű lakomákon. 34. Akkor nagyobb örömed lesz a megôrzött hallgatásból, mint a hosszú csevegésbôl. 35. Akkor többet érnek a szent cselekedetek, mint a sok szép beszéd. 36. Akkor jobban tetszik a kemény élet és sanyarú bűnbánat, mint minden földi gyönyörűség. 37. Tanulj most egy keveset szenvedni, hogy akkor nagyobbaktól megmenekülj. 38. Itt próbáld meg elôbb, mit bírsz majd utóbb szenvedni. 39. Ha most oly keveset bírsz szenvedni, miképp viseled el majd az örökkévaló kínokat? 40. Ha most egy kis szenvedésért így békétlenkedel, mire visz majd a pokol kínja? 41. Bizony, két örömed nem lehet: hogy itt e világon is gyönyörűségben élj és azután Krisztussal is uralkodjál. 42. Ha mind e mai napig mindenkor csupa tiszteletben és gyönyörűségben éltél volna is, mi hasznod belôle, ha e pillanatban meg kellene halnod? 43. Azért csak hiúság minden, Isten szeretetén és hű szolgálatán kívül. 44. Mert aki teljes szívbôl szereti Istent az sem haláltól, sem kínoktól, sem ítélettôl, sem pokoltól nem fél; mivel a tökéletes szeretet bátorságos utat nyit Istenhez. 45. Akinek pedig még mindig gyönyörűsége telik a bűnökben, nem csoda, ha retteg a haláltól és ítélettôl. 46. Mindazáltal jó, hogy ha a tiszta szeretet vissza nem tart a gonosztól, legalább a pokol félelme tartson zabolán. 47. Aki pedig Isten félelmét hátraveti, nem sok ideig lesz állandó a jóban, hanem annál hamarabb az ördög tôrébe esik. ======================================================================== I./25. Egész életünk buzgó megjavítása. 1. Éber és szorgalmas légy Isten szolgálatában és gondold meg gyakran, mire jöttél és miért hagytad el a világot? 2. Nem azért-e, hogy Istennek élj és lelki emberré válj? 3. Buzdulj fel tehát a jóban való haladásra, mert rövidesen elnyered fáradalmaid jutalmát; akkor aztán távol lesz tôled minden félelem vagy fájdalom. 4. Keveset kell most fáradnod, de nagy nyugalmat, sôt örökkévaló boldogságot találsz. 5. Ha te híven és buzgón kitartasz a szolgálatban, kétségkívül Isten is hű és bôkezű lesz a jutalmazásban. 6. Reméld híven és rendületlenül, hogy elnyered a boldogság koronáját; de biztonságban ne ringasd magad, nehogy ellanyhulj vagy elbizakodjál. 7. Midôn valaki félelem és reménység között aggódva ingadozott és egy ízben szomorúságtól elgyötörve a templomban az oltár elôtt leborult, imádság közben ezt mondogatta magában: 8. ,,Ó, ha tudnám, vajon állhatatos maradok-e mindvégig a jóban?'' De mindjárt hallotta bensejében Isten feleletét: ,,Ugyan mit tennél, ha ezt tudnád? Tedd meg most, amit akkor tennél és nem lesz mitôl félned!'' 9. És nemsokára megvigasztalódva és megerôsödve Isten akaratára bízta magát és megszűnt nyugtalan tétovázása. 10. Nem is akarta kíváncsian kutatni, mi történik vele, hanem inkább azt törekedett megtudni, mi az Isten kedves és tökéletes akarata minden jónak elkezdésében és végzésében. 11. ,,Bízzál az Úrban és cselekedjél jót, -- mondja a próféta -- bírjad a földet és táplálkozzál gyümölcseivel.'' (Zsolt 36,3) 12. Egy dolog tart vissza sok embert az elômeneteltôl és buzgó javulástól: hogy irtózik a nehézségtôl, vagyis a harc fáradalmaitól. 13. Márpedig azok haladnak legjobban elôre a többiek fölött az erényekben, akik, minél nehezebb és ellentétesebb valami, annál férfiasabban törekszenek legyôzni. 14. Mert abban halad az ember többet elôre és nyer bôvebb kegyelmet, amiben önmagát jobban legyôzi és lélekben megtagadja. 15. De nem mindenkinek ugyanannyit kell legyôznie és kiirtania. 16. A szorgalmas küzdô ugyanis, ha több a szenvedélye, jobban halad, mint más szelídebb, de az erényekben kevésbé buzgó. 17. Fôképp kettô segít nagy életjavulásra, tudniillik, ha erélyesen elvonjuk magunkat, amire vétkesen hajlik a természet; és ha buzgón törekszünk a jó megszerzésére, amire nagyobb szükségünk van. 18. Azt is buzgóbban törekedjél kerülni és legyôzni, amit másokban rosszallani szoktál. 19. Mindent hasznodra fordíts: ha jó példát látsz, vagy hallasz, követésére buzdulj. 20. Ha valami feddenivalót látsz, óvakodjál, hogy el ne kövesd ugyanazt, vagy ha elkövetted, minél hamarabb jobbítsd meg magad. 21. Amint a te szemed másokat vizsgál, úgy figyelnek reád is mások. 22. Ó, mily öröm és gyönyörűség buzgó, ájtatos, jó erkölcsű és fegyelem alatt élô testvéreket látni! 23. Mily szomorú és fájdalom olyanokat látni, kik rendetlenül élnek, és amire hivatva vannak, nem gyakorolják. 24. Ó, mily káros, ha hivatásunk kötelességeit elhanyagoljuk és arra hajlunk, ami nem a mi dolgunk. 25. Gondolj gyakran feltett szándékodra és állítsd szemed elé a Megfeszített képét. 26. Van min pirulnod, ha Krisztus Jézus életét tekinted, hogy mostanáig sem törekedtél hozzá hasonlóbb lenni, habár Isten útján sokáig voltál. 27. Az a szerzetes, ki figyelmesen és ájtatosan foglalkozik Urunk szentséges életével és szenvedésével, bôségesen megtalál benne mindent, ami neki hasznos és szükséges, nincs is oka rá, hogy Jézuson kívül jobbat keressen. 28. Ó, ha a megfeszített Jézus szívünkbe szállna, de hamar és eléggé tudósak lennénk! 29. A buzgó szerzetes mindent szívesen elvisel és elfogad, amit parancsolnak. 30. De a rest és lanyha szerzetest egyik baj a másik után éri s mindenfelôl szorongatja, mert belsô vigasztalása nincsen, külsôt pedig keresnie nem szabad. 31. Az a szerzetes meg, ki a fegyelmen túlteszi magát, mély bukás elôtt áll. 32. Aki a kényelmesebbet és könnyebbet keresi, mindig bajban lesz, mert hol ez nem tetszik neki, hol amaz. 33. Mit tesznek oly sokan más szerzetesek, kik meglehetôs szigorú életet élnek a kolostori fegyelem alatt? 34. Ritkán járnak ki, elvonultan élnek, szűken táplálkoznak, durván öltözködnek, sokat dolgoznak, keveset beszélnek, késôn feküsznek, korán kelnek, hosszasan imádkoznak, gyakran olvasnak és a fegyelmet mindenben megtartják. 35. Nézd csak a kartauziakat, cisztercieket s más szerzetbeli barátokat és apácákat, hogy kelnek fel minden éjjel Isten dicséretére. 36. Bizony szégyen volna, ha te ebben a szent idôben rest volnál, mikor annyi szerzetes vígan zengedez Istennek. 37. Bárcsak egyéb tennivalónk sem volna, mint Urunkat Istenünket teljes szívvel, szóval dicsérnünk. 38. Bár sohase szorulnál sem evésre, sem ivásra, sem alvásra, hanem mindig dicsérhetnéd Istent és csak lelki dolgokkal foglalkozhatnál! Akkor sokkal boldogabb volnál, mint most, midôn a testnek minden ügyében-bajában szolgálsz. 39. Bárcsak ne volna semmi ilyen szükségletünk, hanem csak lelki táplálékkal élnénk, amelyet, sajnos, oly ritkán ízlelünk. 40. Mikor annyira jut az ember, hogy semmi teremtménytôl sem várja vigasztalását akkor kezdi tökéletesebben kedvét találni Istenben és akkor marad nyugodt lelkében, bárhogy fordul is a világ. 41. Akkor sem nagy dolognak nem örvend, sem apróságon el nem szomorodik, hanem teljesen és nagy bizalommal Istenre bízza magát, ki neki mindenben mindene, ki elôtt semmi sem vész el, semmi meg nem hal; hanem akinek minden él és az ô intésére vonakodás nélkül szolgál minden. 42. Gondolj mindig utolsó órádra és hogy az elveszett idô nem tér vissza. 43. Szorgalom és fáradság nélkül erényt soha nem szerezhetsz. 44. Ha lanyhulni kezdesz, romlásodba indulsz. 45. Ha pedig buzgósághoz látsz, nagy békét élvezel; a munka is jobban esik Isten segítségével és az erény szeretetébôl. 46. A buzgó és szorgalmas ember mindenre kész. 47. Nagyobb fáradság a vétkekkel és gonosz szenvedélyekkel küzdeni, mint testi munkában verítékezni. 48. Aki nem kerüli a kis bűnöket, lassan nagyobbakba esik. 49. Este mindig vidám leszel, ha a napot hasznosan töltötted. 50. Vigyázz magadra, ébreszd magad, buzdítsd magad és akárki mit tesz, csak te magad el ne hanyagold! 51. Annyit haladsz elôre a jóban, amennyire erôt veszel magadon. Amen. ======================================================================== II./1. A belsô élet. 1. ,,Bennetek van az Isten országa'' -- úgy mond az Úr. (Lk 17,20) Térj teljes szívedbôl az Úrhoz, szakadj el e nyomorult világtól és nyugalmat talál a lelked. 2. Vesd meg a külsô dolgokat s add magadat a belsô, lelki dolgokra, s meglátod, hogy eljön hozzád Isten országa. 3. Mert ,,Isten országa béke és öröm a Szentlélekben'' (Róm 14,17), melyben az istenteleneknek nincs részük. 4. Eljô hozzád Krisztus és megízlelteti veled vigasztalását, mihelyt magadban méltó lakást készítesz neki. 5. Minden dicsôsége és ékessége belsôdben van és ott telik neki kedve. 6. Gyakran meglátogatja a belsô embert, édesdeden beszél vele, nyájasan vigasztalja, nagy békével és barátságával áldja meg. 7. Rajta tehát, hű lélek, készítsd el szívedet ennek a te jegyesednek, hogy kegyelmesen hozzád jöjjön és benned lakjék. 8. Mert ô így szól: ,,Aki engem szeret, megtartja beszédemet és Atyám is megszereti és hozzá megyünk és lakóhelyet szerzünk nála.'' (Jn 14,23) 9. Adj azért helyet Krisztusnak és minden egyebet ô kívüle zárj ki. 10. Ha Krisztus tied lesz, elég gazdag vagy és beéred vele. Ô lesz a te gondviselôd és minden ügyedben hű segítôd, hogy ne legyen szükséged az emberekbe vetni reményedet. 11. Mert az emberek hamar megváltoznak és hirtelen elpártolnak; Krisztus pedig örökké megmarad és állhatatosan mindvégig veled tart. 12. Nem kell nagyon bíznod a gyarló és halandó emberben, ha mégoly igen hasznos és kedves is. Azon sem kell nagyon szomorkodnod, hogy néha veled ellenkezik és ellened szól. 13. Aki ma veled tart, holnap ellened lehet, mert az emberek mint a szél, gyakran megfordulnak. 14. Minden bizalmadat Istenbe helyezd, Ô legyen a te félelmed és szereteted. Megfelel Ô érted és azt cselekszi veled, ami legjobb. 15. Nincs itt maradandó városod és akárhol légy, idegen és jövevény vagy; nem is lesz soha nyugtod, ha nem ragaszkodol szívedbôl-lelkedbôl Krisztushoz. 16. Mit nézel itt köröskörül, mikor nem ez a te nyugalmad helye? 17. Mennyben legyen állandó lakásod és csak amúgy futtában tekintsd mind e földi dolgot. 18. Minden elmúlik, te is vele együtt. 19. Vigyázz, ne ragaszkodjál hozzá, hogy meg ne fogjon és el ne vessz. 20. A Magasságbelinél legyen gondolatod és könyörgésedet szűntelen Krisztushoz intézd. 21. Ha nem tudsz elmélkedni mélységes mennyei dolgokról, nyugodjál meg Krisztus kínszenvedésében; és örömest lakjál szent sebeiben. 22. Mert ha Jézus sebeihez és drágalátos sebhelyeihez ájtatosan folyamodol, bajaidban és háborúságaidban nagy erôsítést érzel; nem is sokat gondolsz vele, ha az emberek megutálnak és könnyen elszenveded a rágalmazó beszédeket. 23. Krisztust is megvetették e világon az emberek és nagy szükségében ismerôsei és jóbarátai a gyalázatok között elhagyták. 24. Krisztus szenvedni akart és megutáltatni; és te még valami ellen panaszkodni mersz? 25. Krisztusnak voltak ellenségei és rágalmazói, te meg azt akarod, hogy mindenki barátod és jótevôd legyen? 26. Honnan szerzi meg koronáját a te béketűrésed, ha semmi ellenkezés nem ér? 27. Ha semmit, ami kedvedet szegi, nem akarsz eltűrni, hogyan leszel Krisztus barátja? 28. Tűrj Krisztussal és Krisztusért, ha Krisztussal akarsz uralkodni. 29. Ha egyszer amúgy igazán behatoltál volna Krisztus szívébe és egy keveset ízleltél volna az ô lángoló szeretetébôl, akkor sem hasznoddal, sem károddal nem gondolnál, hanem inkább örvendenél, ha gyalázattal illetnek; mert Jézus szeretete arra tanítja az embert, hogy magát figyelemre se méltassa. 30. Aki Jézust és az igazságot szereti, aki igazán lelki ember és a rendetlen vágyaktól ment, akadály nélkül fordulhat Istenhez, lélekben maga fölé emelkedhetik és csöndesen nyughatik. 31. Aki mindent csak úgy vesz, amint van és nem amint mondogatják és becsülik, az igazán bölcs, azt inkább Isten, mint emberek oktatták. 32. Aki belsôképp tud élni és a külsô dolgokat kevésre becsüli, sem helyet nem keres, sem idôt nem vár az ájtatosság gyakorlására. 33. A lelki ember hamar magába tér, mert soha nem merül el teljesen a külsô dolgokban. 34. Nem áll útjában sem a külsô munka, sem ideigvaló szükséges foglalatosság, hanem úgy alkalmazkodik a dolgokhoz, amint jönnek. 35. Akinek a lelke jól rendben van, nem gondol az emberek furcsa és felfordult viseletével. 36. Annyi az ember akadálya és szórakozása, amennyire a világi dolgokba merül. 37. Ha belül jól állna dolgod és lelked tiszta volna, minden javadra és elômeneteledre válnék. 38. Azért fáj neked sok dolog, azért háborodol meg gyakorta, mert még nem haltál meg tökéletesen magadnak és nem szakadtál el teljesen a földi dolgoktól. 39. Semmi sem szennyezi be és köti meg az ember szívét annyira, mint a teremtmények tisztátalan szeretete. 40. Ha megveted a külsô vigasztalásokat, szabadon elmélkedhetel a mennyei dolgokról és gyakran örvendezhetsz belsôképpen. ======================================================================== II./2. Az alázatosság. 1. Ne igen gondolj arra, ki fogja pártodat vagy ki támad ellened, hanem azon fáradj és gondolkodjál, hogy minden dolgodban Isten legyen veled. 2. Legyen jó lelkiismereted és Isten mindenben oltalmad lesz. 3. Mert akit Isten segíteni akar, nem árthat annak senki gonoszsága. 4. Ha tudsz hallgatni és tűrni, kétségkívül tapasztalod Isten segítségét. 5. Ô tudja idejét és módját szabadulásodnak, azért teljesen Ôreá kell bíznod magadat. 6. Istené a segítés és minden gyalázattól való megszabadítás. 7. Sokszor igen hasznos az alázatosság növelésére, hogy fogyatkozásainkat mások is tudják és megdorgálják. 8. Mikor az ember hibáiért magát megalázza, akkor másokat is könnyen megengesztel és kevés fáradsággal lecsillapítja, akik netalán neheztelnek reá. 9. Az alázatos embert oltalmazza és megszabadítja Isten; az alázatost szereti és vigasztalja; az alázatoshoz kegyesen leszáll; az alázatosnak bôven nyújtja nagy kegyelmét és elnyomatása után felemeli dicsôségre. 10. Az alázatosnak kijelenti titkait és édesdeden magához hívogatja és vonzza. 11. Az alázatos ember, ha gyalázzák is, csendes békében marad, mert Istenre és nem e világra támaszkodik. 12. Ne gondold, hogy valamennyire elôrementél, ha magadat mindenkinél alábbvalónak nem tartod. ======================================================================== II./3. A jó, békeszeretô ember. 1. Elôször magadat tartsd békében, akkor másokat is békéltethetsz. 2. A békeszeretô ember hasznosabb a nagy tudósnál. 3. A szenvedélyes ember a jót is rosszra ferdíti és könnyen elhiszi a gonoszt. 4. A jó és békeszeretô ember mindent jóra magyaráz. 5. Aki csendes békében van, senkire sem gyanakszik. Akinek pedig nincs helyén a szíve és indulatos, tele van gyötrô gyanakodással; maga sem nyugszik, mást sem hagy nyugodni. 6. Gyakran olyat mond, amit el kellene hallgatnia, azt meg elmulasztja, amit hasznosabb volna megtenni. 7. Igen szemes abban, amire mások kötelesek; de azt könnyen elhagyogatja, amivel maga tartozik. 8. Azért elôször is magadért buzgólkodjál úgy aztán méltán buzgólkodhatol felebarátod jobbításán. 9. Saját tetteidet igen jól tudod mentegetni és szépíteni, de mások mentségét el nem akarod fogadni. 10. Jobb volna, ha magadat vádolnád és felebarátodat mentegetnéd. 11. Ha azt akarod, hogy mások viseljék terhedet, te is vállald el más terhét. 12. Íme, mily távol vagy még az igaz szeretettôl és alázatosságtól, amely nem tud senkire haragudni vagy bosszankodni, hanem csak magamagára. 13. Nem nagy valami jókkal és szelídekkel társalogni, mert ez természetesen mindenkinek tetszik és mindenki örömest van békében és azokat kedveli jobban, akik vele tartanak. 14. De nyers és gonosz vagy faragatlan és izgága emberekkel békességben élni nagy istenáldása és igen dicséretes és férfias dolog. 15. Vannak, kik maguk is csendben élnek, másokkal is békességben vannak. 16. Találkoznak azonban, kik maguk sem nyughatnak és másoknak sem hagynak békét; másoknak terhesek, de maguknak mindig terhesebbek. 17. Vannak viszont, kik magukat békésen viselik és másokat is békességre bírnak. 18. Mindazáltal ebben a nyomorult világban igazi békességünk inkább az alázatos türelemben áll, mint abban, hogy semmi bajt ne érezzünk. 19. Aki jobban tud tűrni, nagyobb békében lesz része. Ez önmaga legyôzôje, a világ ura, Krisztus barátja és a mennyország örököse. ======================================================================== II./4. A tiszta szív és egyenes szándék. 1. Két szárnyon emelkedik fel az ember a földrôl, tudniillik az egyenesszívűségen és a tisztaságon. 2. Az egyenességnek szándékunkban, a tisztaságnak kívánságunkban kell lennie. 3. Az egyenes szív Istenhez törekszik, a tisztaság eléri és gyönyörködik benne. 4. Semmiféle jócselekedet sem esik nehezedre, ha belül rendetlen kívánságoktól ment leszel. 5. Ha egyébre nem törekszel és mást nem keresel, mint Isten akaratát és felebarátod hasznát, belsô szabadságban örvendezhetsz. 6. Ha szíved egyenes úton járna, minden teremtmény életednek tüköre és szent tudományok könyve volna. 7. Nincs oly apró és silány teremtmény, amelyben Isten jóvolta nem tündökölne. 8. Ha te belsôképp jó és tiszta volnál, bezzeg mindent akadály nélkül felismernél és jól megértenél. 9. A tiszta szív áthatja az egeket és a poklot. 10. Aki minô belül, akként ítél külsôképpen. 11. Ha van e világon öröm, az csak a tisztaszívű emberben lakik. 12. És ha van valahol nyomorúság és lelki szorongatás, azt legjobban érzi a gonosz lelkiismeret. 13. Mint a vas, ha tűzbe teszik, elveszti a rozsdát és egészen tüzes lesz; úgy az ember is, ha egészen Istenhez tér, kivetkôzik a lanyhaságból és új emberré válik. 14. Mihelyt az emberben meghűl a lelki buzgóság, legott irtózik akármi kis munkától és örömest kap a külsô vigasztaláson. 15. De mikor kezdi magát tökéletesen legyôzni és emberül az Isten útján járni, akkor kevésbe veszi, amit azelôtt súlyosnak tartott. ======================================================================== II./5. Az önvizsgálat. 1. Túl sokat nem bízhatunk magunkban, mert gyakran isteni kegyelem és mélyebb belátás híjával vagyunk. 2. Kevés világosság van bennünk s ezt a keveset is csakhamar elvesztegetjük restségünk által. 3. Gyakran észre sem vesszük, hogy belül oly vakok vagyunk. 4. Gyakran gonoszul cselekszünk és gonoszabbul mentegetjük. 5. Néha a harag indít és szent buzgalomnak tartjuk. 6. Másokban az apró hibát is gáncsoljuk, magunkon pedig a nagyobb hibákat látatlanra vesszük. 7. Elég hamar megérezzük és nagyra tartjuk, amit másoktól szenvedünk, de mennyit tűrnek mások mitôlünk, eszünkbe sem jut. 8. Aki jól és igazán megfontolná a maga dolgát, nem találna okot, hogy szigorúan megítéljen mást. 9. A lelki ember a magára való gondot minden egyéb gondnál nagyobbnak tartja és aki szorgalmasan vigyáz magára, könnyen hallgat másokról. 10. Sohasem leszel lelki és ájtatos ember, ha nem tudsz hallgatni mások dolgairól és magadat kiváltképp nem tartod szemmel. 11. Ha tisztán csak Istenre és magadra fordítod szemedet, igen keveset érint, amit kívülrôl megtudsz. 12. Hol vagy, mikor magadnál nem vagy; és ha bejártál mindent, de magadról megfeledkeztél, mi hasznod belôle? 13. Ha békét és csöndes magadbaszállást kívánsz, szükséges, hogy az egész világot megvesd és egyedül magadat tartsd szemed elôtt. 14. Azért nagy lesz a lelki hasznod, ha megôrzöd magad minden világi gondtól. 15. Ha pedig valami mulandót nagyra becsülsz, igen hátra maradsz. 16. Ne tarts semmit nagynak, semmit felségesnek, semmit kedvesnek, semmit kellemesnek, hanem csak tisztán Istent és ami Istentôl való. 17. Mind hiúságnak tartsd, ami vigasztalás a teremtményektôl ered. 18. Az Istent szeretô lélek az egy Istenen kívül mindent megvet. 19. Csak az egy örökkévaló, megmérhetetlen és mindent betöltô Isten a lélek vigasztalása és a szív igaz öröme. ======================================================================== II./6. A jó lelkiismeret öröme. 1. A jó ember dicsôsége a jó lelkiismeret tanúbizonysága. 2. Legyen jó lelkiismereted és mindenkor víg leszel. 3. A jó lelkiismeret igen sokat elviselhet és vigadoz a balesetekben is. 4. A gonosz lelkiismeret mindenkor retteg és nyughatatlan. 5. Édesen nyughatol, ha lelkiismereted nem vádol. 6. Máskor ne vigadj, csak mikor jót cselekszel. 7. A gonoszoknak soha sincs igaz örömük, nem is éreznek szívükben békét; mert az Úr mondja: ,,Nincs békességük az istenteleneknek.'' (Iz 48,22) 8. Ha mondják is: békességben vagyunk, semmi gonosz nem ér minket és ki mer nekünk ártani? Ne higgy nekik; mert hirtelen felgerjed ellenük Isten haragja és semmivé lesz kezük munkája s odavesz minden tervük. 9. A szorongatásban dicsekedni nem nehéz annak, aki Istent szereti; mert ez a dicsekvés nem egyéb, mint Krisztus keresztjében dicsekedni. 10. Rövid a dicsôség, melyet az emberek adnak és kapnak. 11. A világ dicsôségével mindenkor együtt jár a szomorúság. 12. A jámborok dicsôsége nem az emberek ajkán, hanem a saját lelkiismeretükben van. 13. Az igazak vígsága Istentôl és Istenben van s lelkük örvend az igazságon. 14. Aki az igaz és örökkévaló dicsôséget kívánja, nem gondol az ideigvaló dicsôséggel. 15. És aki az ideigvaló dicsôséget keresi vagy szívbôl meg nem veti, elárulja, hogy a mennyei dicsôséget nemigen szereti. 16. Nagy lelki békéje van annak, aki sem dicsérettel, sem gáncsoskodással nem gondol. 17. Könnyen megelégszik és megnyugszik, akinek tiszta a lelkiismerete. 18. Szentebb azzal nem vagy, ha dicsérnek, sem alábbvaló, ha gyaláznak. 19. Aki vagy, az vagy; különbnek sem mondhatnak, mint aminô Isten elôtt vagy. 20. Ha arra figyelsz, mi vagy belsôképp magadban, nem sokat gondolsz vele, mit szólnak felôled az emberek. 21. Az ember színedet, Isten szívedet látja. 22. Az ember a cselekedetet nézi, Isten pedig szándékodat méri. 23. Mindig jót cselekedni és maga felôl keveset tartani, alázatos lélekre vall. 24. Semmiféle teremtménytôl vigasztalást nem keresni nagy tisztaságnak és belsô bizalomnak a jele. 25. Aki kívülrôl semmiféle bizonyságot nem keres magának, azt mutatja, hogy teljesen Istenre bízta magát. 26.,,Mert nem az a dicséretes, aki magát ajánlja, mondja Szent Pál, hanem akit Isten ajánl. (2Kor 10,18) 27. Aki belsôképp Istennel jár, kit semmiféle teremtmény fogva nem tart, az él igazán lelki életet. ======================================================================== II./7. Jézusnak mindenekfölött való szeretete. 1. Boldog, aki érti, mi az, Jézust szeretni és magát Jézusért figyelemre sem méltatni. 2. Minden teremtményt, melyben kedved telik, Jézusért el kell hagynod; mert Jézus azt akarja, hogy egyedül ôt szeressük mindenfölött. 3. A teremtmény szeretete csalárd és állhatatlan; Jézus szeretete hű és állhatatos. 4. Aki teremtményhez ragaszkodik, elmúlik a múlandóval; aki Jézushoz ragaszkodik, örökké szilárdan áll. 5. Szeresd Jézust és tarts ki barátságában, aki, ha az egész világ elhagy is, téged el nem hagy és nem engedi, hogy végleg elvessz. 6. Minden egyébtôl valamikor meg kell válnod, akár akarod, akár nem. 7. Jézushoz ragaszkodjál éltedben-holtodban s az ô hűségére bízd magadat, aki egyedül segíthet rajtad, ha mindenki elszakad is tôled. 8. Lelked választottja olyan természetű, hogy idegent maga mellett nem tűr, hanem egyedül akarja bírni szívedet s benne mint király, tulajdon székében ülni. 9. Ha a teremtményeket el tudnád távolítani szívedbôl, örömest laknék veled Jézus. 10. Meglátod, kárba veszett dolog mind amit Jézuson kívül emberekre építettél. 11. Ne bízzál, se ne támaszkodjál a lenge nádhoz, mert ,,minden test széna, minden dicsôsége elhull, mint a szénavirág''. (Jn 40,6) 12. Hamar csalatkozol, ha az embereknek csak külsô színére veted szemedet. 13. Mert ha másban keresed hasznodat és vigasztalásodat, gyakran kárát vallod. 14. Ha mindenben Jézust keresed, mindenütt megtalálod Jézust. 15. Ha pedig mindenben csak magadat keresed, magadat is megtalálod, de tulajdon vesztedre. 16. Mert többet árt magának az ember, ha Jézust nem keresi, mint az egész világ és minden ellensége. ======================================================================== II./8. Jézus meghitt barátsága. 1. Mikor Jézus jelen van, minden jól van és semmi sem látszik nehéznek, mikor pedig Jézus nincs jelen, minden terhes. 2. Mikor Jézus belsônkben nem szól, keveset ér a vigasztalás; ha pedig Jézus csak egy szót is mond, nagy vigasztalást érzünk. 3. Nemde Mária Magdolna tüstént fölkelt helyérôl, ahol sírt, mihelyt azt mondta neki Márta: ,,Itt van a Mester és hív téged.'' (Jn 11,28) 4. Boldog óra, mikor Jézus a siralomból lelki örömre hív. 5. Ó, mily száraz és kemény vagy Jézus nélkül, mily balgatag és hiú vagy, ha Jézuson kívül valamit kívánsz. 6. Nem nagyobb kár-e ez, mintha az egész világot elvesztenéd? 7. Jézus nélkül mit adhat neked e világ? 8. Jézus nélkül élni kemény pokol, Jézussal élni gyönyörűséges paradicsom. 9. Ha Jézus veled van, nem árthat semmi ellenség. 10. Aki Jézust megtalálja, nagy kincset talál, sôt minden jó fölött jóra talál. 11. Aki Jézust elveszti, igen sokat veszít, többet az egész világnál. 12. Legszegényebb az, aki Jézus nélkül él, leggazdagabb, aki jól van Jézussal. 13. Nagy mesterség Jézussal társalkodni s nagy annak az okossága, aki Jézust meg tudja tartani. 14. Légy alázatos és békeszeretô és veled lesz Jézus. 15. Légy ájtatos és csöndes és veled marad Jézus. 16. Hamar elidegenítheted magadtól Jézust és elveszítheted az ô kegyelmét, ha külsô dolgokba avatkozol. 17. Ha pedig elűzted és elvesztetted, kihez folyamodol s kit fogadsz barátodnak? 18. Jóbarát nélkül nehezen boldogulsz és ha Jézus nem lesz mindenfölött barátod, igen szomorú és elhagyatott leszel. 19. Balgán cselekszel tehát, ha másvalakiben bízol vagy örvendesz. 20. Inkább válaszd, hogy az egész világ ellenséged legyen, mint hogy Jézust megbántsd. 21. Azért minden jóbarátod közül egyedül Jézus legyen kiváló édes barátod. 22. Szeress mindenkit Jézusért, Jézust pedig önmagáért. 23. Egyedül Jézus Krisztust kell kiváltképpen szeretnünk, aki egyedül jó és hű minden jóakarónk fölött. 24. Ôérette és ôbenne kedveld mind barátodat, mind ellenségedet és mindezekért könyörögj hozzá, hogy mindnyájan ôt ismerjék és ôt szeressék. 25. Sohase kívánd, hogy különösen téged dicsérjenek és szeressenek; mert ez egyedül Istent illeti, akihez nincs hasonló. 26. Azt se kívánd, hogy valaki szívében veled foglalkozzék; te se foglalkozzál szívedben másnak szeretetével; hanem Jézus legyen tebenned és minden jó emberben. 27. Légy tisztaszívű s belsôképp szabad és ne kösd szívedet teremtményhez. 28. Ki kell vetkôznöd minden világi kívánságból és tiszta szívvel járulnod Jézushoz, ha nyugodt akarsz lenni és látni kívánod, ,,mily gyönyörűséges az Úr''. (Zsolt 33,9) 29. Erre pedig bizonyára el nem jutsz, hacsak szent kegyelme meg nem elôz és nem vonz: hogy minden teremtményt szívedbôl eltávolíts és tiszta szívvel, egyedül magával Istennel egyesülj. 30. Mert mikor Isten kegyelme száll az emberbe, akkor mindenre képes; de mikor eltávozik, akkor szegény és gyarló lesz és mintha csak ostorcsapásokra hagyták volna. 31. De mindezekben ne hagyd el magad és ne essél kétségbe, hanem csöndesen nyugodjál meg Isten akaratán s bármi következik rád, tűrd el az Úr Jézus dicsôségére: mert tél után nyár köszönt be, az éj után fölkel a nap, a förgeteg után kitisztul az ég. ======================================================================== II./9. Minden vigasztalás hiánya. 1. Könnyű megvetni az emberi vigasztalást, mikor Isten vigasztal. 2. Nagy, igen nagy dolog mind emberi, mind isteni vigasztalás nélkül élni és ily lelki számkivetést Isten dicsôségére örömest szenvedni, magát semmiben sem keresni és saját érdemére nem nézni. 3. Micsoda nagy dolog az, ha víg és ájtatos vagy, mikor Isten kegyelme száll reád? Mindenki óhajtja ezt az órát. 4. Könnyen üget, akit Isten kegyelme hordoz. 5. S csoda-e, ha terhet nem érez, akit a Mindenható hordoz és a legfôbb vezér vezet? 6. Örömest kapunk a vigasztaláson és nehezen vetkôzik ki magából az ember. 7. Meggyôzte Szent Lôrinc vértanú az ô papjával e világot; mert mindent megvetett, ami e világon gyönyörűségesnek látszott és Krisztus szeretetéért nyugodt lélekkel tűrte, hogy Isten fôpapját, Sixtust, akit mindenfölött szeretett, elragadják tôle. 8. A Teremtô iránt való szeretetével legyôzte az ember iránt való szeretetet és az emberi vigasztalásért inkább Isten szent akaratát választotta. 9. Tanulj meg tehát te is Isten kedvéért bármely rokont és kedves barátodat elhagyni. 10. Ne is vedd zokon, mikor barátod elhagy; hisz tudod, hogy utóvégre mindnyájunknak el kell egymástól válnunk. 11. Sokat és sokáig kell az embernek önmagával viaskodnia, mielôtt megtanul teljesen erôt venni magán és minden vonzalmát Istenhez igazítja. 12. Mikor az ember maga lábán jár, könnyen hajlik emberi vigasztalásokra. 13. De aki Krisztust igazán szereti és az ô erényeit buzgón követi, nem kap e vigasztalásokon, nem is keres ilyen érezhetô édességeket, hanem inkább fárasztó küzdelmet és kemény munkát óhajt Krisztusért. 14. Azért, ha Isten lelki vigasztalást ad, hálával vedd; de Isten ajándékának ismerd ám s ne a te érdemednek. 15. Föl ne fuvalkodjál rajta, ne örülj neki túlságosan és hiúságból el ne bízd magad; hanem az ajándékból alázatosabb légy; okosabban és óvatosabban viselkedjél minden cselekedetedben; mert elmúlik az a boldog óra és kísértés áll be. 16. Mikor leveszi tôled Isten a vigasztalást, ne essél kétségbe: hanem alázattal és béketűréssel várd be a mennyei látogatást; mert hatalmas az Isten és bôvebb vigasztalással látogathat meg. 17. Nem is újság vagy szokatlan dolog ez azoknál, kik Isten útján járnak; mert nagy szentekben és a régi prófétákban is nem egyszer voltak efféle változások. 18. Azért mondotta valaki az isteni látogatás órájában: ,,Azt mondottam az én bôvelkedésemben: örökké soha meg nem ingok.'' (Zsolt 29,7) 19. De utánaveti, mit érzett magában, mikor eltávozott Isten kegyelme: ,,Elfordítottad, úgymond, rólam arcodat és megháborodtam.'' (Zsolt 29,8) 20. E közben pedig korántsem esik kétségbe, hanem nagyobb buzgalommal kéri az Urat: ,,Tehozzád kiáltok, Uram, úgymond, és az én Istenemhez esedezem.'' (Zsolt 29,9) 21. Végre imádságának gyümölcsét veszi és bizonyságot tesz róla, hogy meghallgatta ôt Isten: ,,Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam; az Úr segítôm lett.'' (Zsolt 29,11) 22. De ugyan miben? ,,Az én siralmamat, úgymond, örömre fordítottad s körülöveztél engem örömmel.'' (Zsolt 29,12) 23. Ha így jártak a nagy szentek, nekünk gyarló és szegény embereknek sem kell tehát kétségbe esnünk, ha néha fölbuzdulunk, néha kihűlünk; mert az ihlet jön és megy, amint neki tetszik. Azért mondja Szent Jób: ,,Meglátogatod ôt reggel és hirtelen megpróbálod.'' (7,18) 24. Mibe vethetem tehát reményemet, vagy mi egyébben kell bíznom, mint Isten nagy irgalmában és egyedül a mennyei kegyelem reményében? 25. Mert legyenek bár körülöttem akár istenfélô emberek, akár jámbor testvérek vagy hű barátok, akár szent könyvek és szebbnél-szebb oktatások, akár gyönyörű énekek és himnuszok; mindez keveset használ, kevés a jó íze, mikor Isten kegyelmétôl meg vagyok fosztva és magam szegénységében kínlódom. 26. Akkor nincs jobb orvosság, mint a béketűrés, önmegtagadás és megnyugvás Isten akaratában. 27. Sohasem találtam oly jámbor és istenfélô embert, akitôl Isten néha-néha meg nem vonta volna érezhetô kegyelmét, vagy aki nem érezte volna buzgóságának apadását. 28. Nem volt szent oly magasra elragadva, sem annyira felvilágosítva, ki elôbb-utóbb kísértést nem szenvedett volna. 29. Mert nem méltó Isten mélységes titkainak szemlélésére, aki Istenért valami bajon nem ment keresztül. 30. A következô vigasztalásnak ugyanis a megelôzô kísértés szokott a jele lenni. 31. Mert csak annak van megígérve a mennyei vigasztalás, aki a kísértéseket jól megállja. ,,Aki gyôz, úgymond az Úr, annak az élet fájának gyümölcsébôl adok enni.'' (Jel 2,7) 32. Vigasztalást pedig azért ád az Isten, hogy az ember erôsebb legyen a viszontagságok eltűrésére. 33. A vigasztalás után meg kísértés következik, hogy a jóban föl ne fuvalkodjék. 34. Nem alszik az ördög, a test sem halt meg, azért folyton-folyvást készülj a viadalhoz, mert jobbra-balra ellenségek vannak, kik sohasem nyugosznak. ======================================================================== II./10. Hála az isteni kegyelemért. 1. Miért keresel nyugodalmat, mikor munkára születtél? 2. Készülj inkább szenvedésre, mint vigasztalásra, keresztviselésre inkább, mint örömre. 3. Mert melyik világfi nem venné szíves-örömest a lelki vigasztalást és örömöt, ha mindig szerét ejthetné, bírhatná? 4. Hiszen a lelki vigasztalások fölülhaladják a világ minden örömét és a test minden gyönyörűségét. 5. E világ összes gyönyörűségei ugyanis vagy hiúk vagy tisztátalanok. Egyedül a lelki gyönyörűségek örvendetesek és tiszták, az erénybôl fakadnak és Istentôl ömlenek a tiszta szívekbe. 6. De ezen isteni vigasztalásokban senki sem örvendezhet szüntelen kénye-kedve szerint, mert a kísértés ideje nem soká késik. 7. Nagyon ellenkezik az isteni látogatásokkal lelkünk fonák szabadsága és a magunkban való bizakodás. 8. Isten jót tesz velünk, ha kegyes jóvoltából vigasztalást nyújt; de gonoszul cselekszik az ember, hagy háladatosan nem Istennek tulajdonít mindent. 9. Azért nem áradhatnak ránk szabadon Isten ajándékai, mert hálátlanok vagyunk ahhoz, akitôl származnak, és nem térítjük vissza mindenestül az eredeti kútfôhöz. 10. Mert mindig újabb ajándékot érdemel, aki, mint illik, meghálálja a vett ajándékot; a kevélytôl pedig elveszik, amit az alázatosnak szoktak adni. 11. Nem kívánok én oly vigasztalást, amely elveszi tôlem a szívbeli töredelmet; nem is vágyódom oly szemlélôdésre, amely kevélységre visz. 12. Mert nem mind szent ám ami magasztos; nem mind jó, ami édes; nem minden kívánság tiszta; nem mind kedves Istennél, ami nekünk kellemes. 13. Örömest fogadom azt a kegyelmet amelybôl mindig alázatosabb, óvatosabb és magam megtagadására készebb leszek. 14. Aki a kegyelem ajándékából tanult és elvonásából okult, nem mer magának semmi jót sem tulajdonítani, hanem inkább szegénynek és nyomorultnak vallja magát. 15. Add meg Istennek, ami Istené, ami pedig a tied, azt magadnak tulajdonítsd, azaz Istennek adj hálát jótéteményeiért, magadról pedig azt tartsd, hogy bűnös vagy s azért büntetésre méltó. 16. A legalsó helyre ülj mindenkor, és megadják neked a legfölsôbbet; mert a legmagasabb nem áll meg a legalacsonyabb nélkül. 17. Akik Isten színe elôtt a legnagyobb szentek, azok a legkisebbek maguk elôtt; minél dicsôségesebbek, annál alázatosabbak magukban. 18. Igazsággal és mennyei dicsôséggel teljesek, s így nem kívánják a hiú dicsôséget. 19. Istenben meggyökerezve és megerôsödve nem lehetnek kevélyek. 20. Akik azt a jót, amit kaptak, mind Istennek tulajdonítják, nem keresnek egymásnál dicsôséget; csakis azt a dicsôséget akarják, mely egyedül Istentôl jön, és azt kívánják, hogy magukban és minden szentben mindenekfölött csak az Istent dicsérje és magasztalja minden teremtmény; ez az a cél, amelyre szűntelen törekszenek. 21. Légy tehát hálás a legkisebb ajándékért is és méltó leszel nagyobbak vételére. 22. A legkisebb ajándékot is a legnagyobbnak tartsd, és amit föl sem szoktak venni, kiváló ajándékul fogadd. 23. Ha annak méltóságára tekintesz, aki adja, semmiféle ajándék sem fog csekélynek vagy silánynak tetszeni, mert nem silány, amit a fölséges Isten ad. 24. Ha bajt és csapásokat ad is, kedvesen kell venned, mert mindent csak a mi üdvünkért tesz, amit reánk bocsát. 25. Aki Isten kegyelmét meg akarja ôrizni, hálás legyen, ha Isten kegyelmet ad; békével tűrje, ha elveszi tôle; imádkozzék, hogy visszatérjen, óvatos és alázatos legyen, hogy el ne veszítse. ======================================================================== II./11. Kevesen vannak, kik Jézus keresztjét szeretik. 1. Jézusnak manapság sok olyan híve van, aki mennyországát szereti, de kevés, aki keresztjét hordozza. 2. Sokan kívánják a vigasztalást, de kevesen a szorongatást. 3. Sok társat talál Jézus az asztalához, de keveset a böjtöléshez. 4. Mindnyájan akarnak Krisztussal örvendeni, de kevesen akarnak ôérette vagy ôvele tűrni, szenvedni. 5. Sokan követik Jézust a kenyérszegésig, de kevesen a kínszenvedés kelyhének kiürítéséig. 6. Sokan tisztelik csodatételeit, de kevesen követik keresztjének gyalázatát. 7. Sokan szeretik Jézust, míg bajuk nincsen. 8. Sokan dicsérik és áldják, míg tôle valami vigasztalást kapnak. 9. Ha pedig Jézus elrejtôzik és keveset eltávozik tôlük, vagy zúgolódnak vagy nagyon elcsüggednek. 10. Akik Jézust Jézusért és nem holmi maguk vigasztalásáért szeretik, minden bajban és szívbeli szorongatásban csakúgy áldják, mint a legnagyobb vigasztalásban. 11. És ha nekik soha nem nyújtana is vigasztalást, mégis örökké áldanák és mindig hálát adnának neki. 12. Ó, mily hatalmas Jézus szeretete, ha tiszta és nem elegyedik közé a haszonlesés és önszeretet. 13. Nem mind béreseknek kell-e nevezni azokat, kik mindig csak vigasztalást keresnek? 14. Nem szemlátomást inkább önmagukat szeretik-e, mint Krisztust, akik minduntalan csak saját hasznukról és nyereségükrôl gondoskodnak? 15. Hol találni embert, aki ingyen akarna szolgálni? 16. Ritkán találkozik oly lelki ember, aki mindenbôl kivetkôzött. 17. Igazán lelki szegény és mindenbôl kivetkôzött embert ki talál? Ritka gyöngy és messzeföldön kereshetni párját. 18. Ha az ember minden jószágát kiosztogatja, még az semmi. 19. Ha sanyarú bűnbánatot tart is, még kevés. 20. Ha minden tudományban otthonos volna is, még igen távol esik tôle. 21. Ha erénye nagy és ájtatossága igen lángoló is, még sok híjával van, tudniillik annak az ,,egynek'', ami neki a legszükségesebb. 22. Mi az? Hogy miután mindent elhagyott, magát is elhagyja, tökéletesen kivetkôzzék önmagából, és az önszeretetbôl semmit se tartson meg. 23. És miután mindent megtett, amit tudomása szerint tennie kell, azt gondolja, hogy semmit sem tett. 24. Ne tartsa nagynak, amit talán nagyra becsülhetne, hanem igaz szívvel haszontalan szolgának vallja magát az Igazság szava szerint: ,,Mikor mindent megtettetek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk.'' (Lk 17,10) Akkor az ember igazán lelki szegény és mindenbôl kivetkôzött lehet és a prófétával azt mondhatja: ,,Egyedül és szegény vagyok én.'' (Zsolt 24,16) Azonban senki sem gazdagabb, senki sem hatalmasabb, senki sem szabadabb annál, aki magát mindenestül el tudja hagyni és a legalacsonyabb helyet elfoglalni. ======================================================================== II./12. A Szent Kereszt királyi útja. 1. Sok ember elôtt keménynek látszik ez a szó: ,,Tagadd meg magad, vedd föl keresztedet és kövesd Jézust!'' (Mt 16,24) 2. De sokkal keményebb lesz amaz utolsó szót hallani: ,,Távozzatok tôlem, átkozottak, az örök tűzre!'' (Mt 25,14) 3. Akik most örömest hallják és követik a kereszt szavát, akkor nem félnek az örök kárhozat hallásától. 4. Ez a keresztjel lesz az égen, mikor az Úr eljön az ítéletre. 5. Akkor majd a kereszt szolgái, kik a keresztrefeszített Krisztushoz szabták életüket, nagy bizalommal járulnak az ítélô Krisztushoz. 6. Miért rettegsz hát a kereszt elvállalásától; hisz ezen az úton mégy a mennyországba? 7. A keresztben van az üdvösség, a keresztben az élet, a keresztben oltalom az ellenségtôl; a keresztben a mennyei édességnek áradása, a keresztben lelkünk ereje, a keresztben szívünk öröme, a keresztben az erény színe-java; a keresztben a szentség tökéletessége. 8. Nincs lelki üdvösség, sem az örök élethez remény, mint csak a keresztben. 9. Vedd fel tehát a keresztedet, kövesd Jézust és bemégy az örök életre. 10. Ô elöl ment, vállán hordozta keresztjét és meghalt éretted a keresztfán, hogy te is viseld magad keresztjét és a keresztfán meghalni kívánj. 11. Mert ha vele meghalsz, vele együtt élsz is; és ha a kínszenvedésben társa vagy, a dicsôségben is az leszel. 12. Íme, a kereszten fordul meg minden, és az a lényeges, hogy magunknak meghaljunk; nincs is más út az életre és az igazi belsô békére, mint csak a szent kereszt és a mindennapi önmegtagadás útja. 13. Járj, amerre akarsz, keress, amit akarsz, nem találsz magasabb utat odafönt, sem biztosabbat idelent a kereszt útjánál. 14. Intézz és rendezz bár mindent, amint akarod, ahogy tetszik, nem találsz egyebet, mint hogy mindenkor szenvedned kell valamit vagy szíves-örömest vagy kénytelen-kelletlen és így mindenütt föltalálod a keresztet. 15. Mert vagy testi fájdalmat érzel vagy lelki háborúságot szenvedsz. 16. Néha Isten hagy el, máskor felebarátod háborgat, és ami nagyobb, gyakran önmagadnak leszel terhére. 17. És nem is lesz orvosság vagy vigasztalás, amely neked szabadulást vagy könnyebbséget okozna, hanem addig kell tűrnöd, míg Isten úgy akarja. 18. Mert Isten azt akarja, hogy tanuld meg a háborúságokat vigasztalás nélkül szenvedni, és hogy magadat teljesen az ô akarata alá vesd és a bajlódás által alázatosabbá légy. 19. Senki sem veszi annyira szívére Krisztus kínszenvedését, mint aki hasonlókat szenvedett. 20. A kereszt tehát mindenkor kész és mindenütt vár reád. 21. Meg nem szabadulhatsz tôle, akárhova futsz; mert akárhová mégy, magaddal viszed énedet és mindenütt magadra találsz. 22. Tekints föl, tekints le, nézz kifelé, nézz befelé, mindenben keresztet találsz: és mindenütt béketűréssel kell lenned, ha belsô békében akarsz élni és az örök koronát megnyerni. 23. Ha örömest hordozod a keresztet, az hordoz téged, és elvezet az óhajtott célra, ahol vége lesz a szenvedésnek, ámbár nem itt e földön. 24. Ha kedvetlenül hordozod, terhet szerzel magadnak, csak bajodat szaporítod és szenvedned mégis kell. 25. Ha egyik keresztet elveted kétségkívül másikat találsz, talán nehezebbet. 26. Azt hiszed, hogy elkerülöd, amit halandó soha el nem kerülhetett? Melyik szent volt e világon kereszt és küzdelem nélkül? 27. Hiszen a mi Urunk Jézus Krisztus sem volt csak egy óráig is szenvedés és fájdalom nélkül, amíg élt. ,,Szenvednie kellett -- úgymond -- Krisztusnak és halottaiból föltámadnia és úgy menni be dicsôségébe.'' (Lk 24,26) 28. Miképp keresel te más utat, mint ezt a királyi utat, a szent kereszt útját? 29. Krisztus teljes élete kereszt volt és kínlódás és te nyugalom és öröm után jársz? 30. Csalódol, hidd el, csalódol, ha egyebet keresel bajoknál és szenvedéseknél; mert ez az egész halandó élet tele van nyomorúsággal és köröskörül keresztekkel megrakva. 31. S minél magasabb fokra jutott valaki a lelki életben, annál nehezebb keresztekre akad gyakran, mert számkivetésének kínja a szeretettel jobban növekszik. 32. Aki azonban ily sokféleképp szenved, még sincs vigasztaló enyhülés nélkül; mert érzi, hogy keresztje békés elviselésébôl a legszebb gyümölcs terem számára. 33. Mert mikor ezt kész szívvel vállára veszi, a szorongatás terhe az isteni vigasztalás reményévé változik. 34. És minél inkább megtörik a test a szenvedésben, annál jobban gyarapszik a lélek a belsô kegyelem által. 35. Sôt néha a szenvedést és viszontagságot annyira megkedveli és mivel megszerette a hasonlatosságot Krisztus keresztjével, úgy megedzôdik, hogy nem is kíván fájdalom és háborúság nélkül élni; mert azt hiszi, hogy annál kedvesebb Isten elôtt, minél többet és súlyosabbat szenvedhet érette. 36. Ez nem az ember ereje, hanem Krisztus kegyelme, mely oly nagyot bír és munkál a gyarló testben, hogy amitôl természet szerint iszonyodik és menekül, azt nagy buzgón megragadja és megszereti. 37. Nem embertôl telik az ki, hogy a keresztet viselje, a keresztet szeresse, testével keményen bánjék és zabolára fogja, hogy a tiszteletet kerülje, a gyalázatot örömest tűrje, magát megvesse és a maga megvetését kívánja, mindenféle kárt és csapást kiálljon s e világon semminemű szerencsét ne kívánjon. 38. Ha magadra tekintesz, magadtól nincs ilyenre képességed. 39. De ha az Úrban bízol, erôt kapsz az égbôl és le bírod a világot és a testet gyôzni. 40. Sôt ellenségedtôl, az ördögtôl sem félsz, ha hittel vagy fölfegyverkezve és Krisztus keresztjével fölvértezve. 41. Határozd el tehát magadat, hogy mint Krisztus igaz és hű szolgája, férfiasan viseled Urad keresztjét, aki hozzád való szeretetbôl a keresztfán halt meg. 42. Készülj tehát sok baj és mindenféle kellemetlenség elszenvedésére ebben a nyomorúságos életben; mert bizony csak így lesz a dolgod, akárhol vagy, és nem is találod másképpen, akárhová rejtôzöl. 43. Ennek így kell lennie, nincs is más mód megmenekülni a szorongató szenvedésektôl és fájdalmaktól, mint hogy békességgel tűrj. 44. Szívesen idd az Úr poharát, ha neki barátja akarsz lenni és részt akarsz venni javaiban. 45. A vigasztalásokat hagyd Istenre, rendelkezzék velük, amint neki tetszik. 46. Te pedig szánd el magadat háborúságok szenvedésére és tartsd azokat nagy vigasztalásoknak; mert ,,a szenvedések e világon nem olyanok, hogy megérdemelnék a jövô dicsôséget'', még ha mind valamennyit egyes-egyedül el tudnád is tűrni. (Róm 8,18) 47. Mikor már eljutsz arra, hogy a szenvedés Krisztusért kedves és édes, hidd el, hogy akkor rendben vagy, mert paradicsomot találtál e földön. 48. Ameddig terhedre esik a szenvedés és futni igyekszel elôle, mindaddig rosszul áll dolgod, és akárhová futsz is, nyomodban lesz a baj. 49. Ha elszánod magad arra, amire el kell magad szánnod, tudniillik a szenvedésre és meghalásra, hamar jobban leszel és békességet találsz. 50. Ha Szent Pállal a harmadik égbe ragadtatol is, azért biztonságban még nem leszel, hogy semmi ellenkezés nem ér. ,,Én -- úgymond az Úr Jézus -- megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.'' (ApCsel 9,16) 51. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy szenvedj, ha Jézust szeretni és neki örökre szolgálni akarsz. 52. Vajha méltó volnál, hogy Jézus nevéért valamit szenvedj! Mekkora dicsôségedre volna ez, mily nagy örömükre a szenteknek, mily nagy épülésükre felebarátaidnak? 53. Mert a békés szenvedést mindenki dicséri, noha kevesen vannak, kik tűrni akarnak. 54. Pedig méltó, hogy örömest szenvedj egy keveset Krisztusért, mikor sokan sokkal nehezebbet szenvednek e világért. 55. Gyôzôdjél meg, hogy még életedben kell meghalnod; és minél jobban meghal valaki magának, annál inkább kezd Istennek élni. 56. Senki sem alkalmas a mennyei dolgok felfogására, aki rá nem szánja magát, hogy Krisztusért minden bajt elvisel. 57. Nincs Isten elôtt kedvesebb, sem neked üdvösebb e világon, mint Krisztusért örömest szenvedni. 58. És ha rajtad állna, inkább azt kellene kívánnod, hogy Krisztusért szenvedj, mint hogy sok vigasztalásban gyönyörködjél; mert így hasonlóbb volnál Krisztushoz s minden szentnek hasonmása. 59. Mert érdemünk és állapotbeli tökéletességünk nem a sok édesség és vigasztalás, hanem inkább nagy nehézségek és háborúságok szenvedése. 60. Hiszen ha lett volna valami jobb és hasznosabb az emberek üdvére a szenvedésnél, kétségkívül azt mutatta volna meg Krisztus szóval és példával. 61. Ô pedig az ôt követô tanítványait és mindenkit, aki nyomdokaiba akar lépni, világosan a kereszthordozásra inti és azt mondja: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, fogja keresztjét és kövessen engem.'' (Mt 16,24) 62. Azért tehát, ha mindezt átolvastuk és meggondoltuk, ez legyen a végkövetkeztetés: ,,hogy sok háborúságon keresztül kell bemennünk Isten országába''. (ApCsel 14,21) ======================================================================== III./1. Krisztus belsô szava a hű lélekhez. 1. ,,Hadd halljam, mint mond bennem az én Uram Istenem.'' (Zsolt 84,9) 2. Boldog az a lélek, aki a benne szóló Urat hallja, és az ô szájából fogadja a vigasztalás igéit. 3. Boldog a fül, mely az isteni sugallatot befogadja és e világ suttogására nem figyel. 4. Valóban boldog a fül, mely nem a kívül hangzó szót, hanem a belül tanító igazságot hallgatja. 5. Boldog a szem, mely bezárul a külsô dolgokra és a belsôkre kinyílik. 6. Boldogok, akik a belsôkbe hatolnak és a mennyei titkok megértésére napi gyakorlat által mindjobban készülni iparkodnak. 7. Boldogok, kik Istennel igyekeznek foglalkozni s minden világi akadályt leráznak. 8. Minderre jól vigyázz, lelkem, és zárd be érzékeid kapuját, hogy meghallhasd, mit szól benned az Úristen. 9. Ezeket mondja a te szeretô Urad Istened: ,,Én vagyok a te üdvöd, a te békéd és a te életed.'' (Zsolt 34,3) 10. Maradj énvelem és békességet találsz. Hagyj el minden mulandót és keresd az örökkévalót. 11. Mi egyéb az ideigvaló, mint csábító? Mit használ minden teremtmény, ha elhagy a Teremtô? 12. Szakadj el tehát mindentôl és add át magadat Teremtôdnek örömest és híven, hogy részesülhess az igaz boldogságban. ======================================================================== III./2. Az igazság belül szól hangos szó nélkül. 1. ,,Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Szolgád vagyok én, adj nekem értelmet, hogy tudjam a te bizonyságaidat.'' (Zsolt 118,125) 2. Hajlítsd szívemet ajkad igéjére: folyjon beszéded, mint a harmat. 3. Azt mondták régente Izrael fiai Mózeshez: ,,Te szólj nekünk és meghallgatunk: ne szóljon nekünk az Úr, nehogy meghaljunk.'' (Kiv 20,19) 4. Nem így, Uram, nem így könyörgök én, hanem inkább Sámuel prófétával alázatosan és nagy buzgósággal kérlek: ,,Te szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!'' (1Kir 3,10) 5. Ne szóljon nekem Mózes vagy valaki a próféták közül, hanem inkább te szólj, Uram Istenem, minden próféta oktatója és megvilágítója. Mert te magad nélkülük is tökéletesen megtaníthatsz engem mindenre, amazok pedig nálad nélkül semmire sem mennek. 6. A szót kimondhatják, de lelket nem adhatnak. 7. Igen szépen szólnak, de ha te hallgatsz, lángra nem gyújtják a szívet. 8. A betűt elôadják, de te jelented ki értelmét. Titkokat mondanak, de te tárod ki a jelek értelmét. 9. Kihirdetik a törvényt, de teljesítésére te adsz erôt. 10. Az utat megmutatják, de te erôsítesz a rajta járásra. 11. Ôk csak kívül munkálkodnak, de te a szíveket tanítod és megvilágosítod. 12. Ôk kívül öntöznek, de te adod a termékenységet. 13. Ôk kiáltanak szóval, de te adsz a hallomásra értelmet. 14. Ne szóljon tehát nekem Mózes, hanem te, Uram Istenem, örök Igazság, hogy meg ne haljak és terméketlen ne legyek, ha csak kívülrôl intenek, és belül lángra nem gyulladok. 15. Ne legyen ítéletemre a hallott, de nem teljesített, a megismert, de meg nem szeretett, az elhitt, de meg nem tartott ige. 16. ,,Szólj azért, Uram, mert hallja a te szolgád; hiszen nálad vannak az örök élet igéi.'' (Jn 6,69) 17. Szólj nekem, lelkem vigasztalására, egész életem megjobbítására, neked pedig örök tiszteletedre, dicséretedre és dicsôségedre. ======================================================================== III./3. Isten igéjét alázatosan kell hallgatni, de sokan nem veszik fontolóra. 1. Halljad, fiam, szavaimat, e legédesebb szókat, melyek e világ minden tudósának és bölcsének tudományát fölülmúlják. 2. ,,Az én szavaim lélek és élet'', nem szabad azokat emberi ésszel mérni. (Jn 6,64) 3. Nem szabad azokat hiú öntetszésre csavarni: hanem csöndesen kell hallgatni, és nagy alázatossággal és forró kívánsággal fogadni. 4. ,,Boldog ember, akit te oktatsz, Uram, és törvényedre tanítasz, hogy enyhítést nyújts neki gonosz napjaiban, és árván ne maradjon a földön.'' (Zsolt 93,12) 5. Én, úgymond az Úr, tanítottam eleitôl fogva a prófétákat és maˇ nap sem szűnöm meg, hanem szólok mindenkihez. 6. De sokan süketek az én szavamra és keményszívűek; szívesebben hallgatják e világot, mint Istent; könnyebben követik testük kívánságát, mint Isten akaratát. 7. A világ ideigtartó és csekély dolgokat ígér, és nagy mohón szolgálnak neki; én nagyokat és örökkévalókat ígérek, mégis fásult az emberek szíve. 8. Ki szolgál és ki engedelmeskedik nekem oly szorgalmasan, mint a világnak és urainak szolgálnak? ,,Pirulj, Szidon, mondja a tenger.'' (Iz 23,4) És ha az okát kérded, halljad, miért: 9. Kis jövedelemért hosszú utat futnak; az örök életért sokan alig emelik fel egyszer lábukat a földrôl. 10. Hitvány nyereség után járnak-kelnek, egy fillérért néha rútul veszekednek, haszontalan dologért, kis ígéretért nem röstelkednek éjjel-nappal fáradni. 11. De jaj, a változhatatlan jóért, a megbecsülhetetlen jutalomért, a legnagyobb tiszteletért és végtelen dicsôségért még kis fáradságtól is félnek. 12. Szégyelld magad, rest és elégedetlen szolga, hogy amazok készebbek a pusztulásra, mint te az életre. Azok jobban örvendenek a hiúságnak, mint te az igazságnak. 13. Pedig ôk nem egyszer csalatkoznak reménységükben; de az én ígéretem nem csal meg senkit, sem üresen nem bocsátja el a bennem bízókat. 14. Amit ígértem, megadom, amit mondottam, megtartom, de úgy, ha valaki mindvégˇg híven megmarad az én szeretetemben. 15. Én vagyok minden jónak megjutalmazója, minden ájtatosnak kemény megpróbálója. 16. Írd szívedbe az én szavaimat és forgasd szorgalmasan; mert igen szükségesek lesznek a kísértés idején. 17. Amit nem értesz, mikor olvasod, megérted a látogatás napján. 18. Kétféleképp szoktam választottaimat meglátogatni: kísértéssel tudniillik és vigasztalással. 19. És mindennap két leckét olvasok nekik, az egyikben megfeddem hibáikat, a másikban az erényekben való gyarapodásra ösztönzöm ôket. 20. Aki hallja az én igéimet és megveti, van, aki megítélje ôt az utolsó napon. # Könyörgés az ájtatosság kegyelméért. 21. Uram Istenem, te vagy minden javam, és ki vagyok én, hogy veled szólni merjek? 22. Szegény kis szolgád vagyok, elvetett féreg, sokkal szegényebb és alábbvaló, mint értem és mondani merem. 23. De emlékezzél, Uram, hogy semmi vagyok, semmim sincs és tehetetlen vagyok. 24. Egyedül te vagy Jó, igaz és szent, te mindenható vagy, mindent adsz, mindent betöltesz, csak a bűnöst hagyod üresen. 25. Emlékezzél irgalmasságodra és töltsd be szívemet szent kegyelmeddel, hisz nem akarod, hogy hiába éljen a te alkotmányod. 26. Hogyan tarthassak ki e nyomorult életben, ha irgalmad és kegyelmed nem gyámolít? 27. Ne fordítsd el tôlem arcodat; ne halaszd látogatásodat; ne vond meg vigasztalásodat, hogy az én lelkem kiszáradjon, mint a föld víz híjában. 28. Uram, taníts engem akaratod teljesítésére, taníts engem szent színed elôtt méltóképpen és alázatosan járni. 29. Mert te vagy az én bölcsességem, aki engem igazán ismersz, sôt ismertél, mielôtt a világ lett s mielôtt én e világra születtem. ======================================================================== III./4. Isten elôtt igazságban és alázatosan kell járnunk. 1. Fiam, igaz lélekkel járj elôttem, és ôszinte szívvel keress engem mindenkor. 2. Aki igazságban jár színem elôtt, megmenekszik sok gonosz támadástól, és az igazság megszabadítja ôt a csábítóktól és a hamis emberek rágalmazásaitól. 3. Ha az igazság megszabadít, valóban szabad vagy és nem gondolsz az emberek hiábavaló beszédeivel. 4. Úgy van, Uram, amint mondod; kérlek, úgy cselekedjél velem. 5. Igazságod tanítson, ôrizzen és vezessen engem üdvösséges végemig. 6. Szabadítson meg engem minden gonosz kívánságtól és rendetlen szeretettôl, és így veled járok nagy lelki szabadságban. 7. Én téged megtanítlak, mondja az igazság, mindenre, ami igaz és kedves elôttem. 8. Nagy bánattal és töredelmességgel gondolj bűneidre, és sohase hidd, hogy jó cselekedeteid miatt valami vagy. 9. Valóban bűnös vagy, s nem egy szenvedély vonz magához és kerít hálójába. 10. Magadtól minduntalan a semmi felé fordulsz, és hamar elesel, hamar vereséget szenvedsz, hamar felháborodol és hamar elromlasz. 11. Semmi sincs benned, amivel dicsekedhetnél, de sok van, amiért magad meg kell aláznod, mert sokkal gyarlóbb vagy, mint fölfoghatnád. 12. Ne tarts tehát semmit nagynak, amit művelsz. 13. Ne tarts semmit nagyszerűnek, sem értékesnek és csodálatosnak, semmit becsülésreméltónak, semmit fölségesnek, semmit igazán dicséretesnek és kívánatosnak, hanem csak azt, ami örökké megmarad. 14. Szeresd mindenfölött az örök Igazságot, de sohase saját hiábavalóságod. 15. Semmitôl úgy ne félj, semmit úgy ne gáncsolj és kerülj, mint hibáidat és bűneidet, amelyeket inkább kell fájlalnod, mint akármily jószágod kárát. 16. Némelyek nem ôszinte szívvel járnak elôttem, hanem bizony kíváncsiságból és kevélységbôl titkaimat akarják tudni és az Istenség mélységeit megérteni, magukkal pedig, meg lelkük üdvével nem gondolnak. 17. Ezek kevélységük és kíváncsiságuk miatt gyakran nagy kísértésekbe és bűnökbe esnek, mert ellenük szegülök. 18. Félj Isten ítéletétôl; rettegj a Mindenható haragjától. 19. Ne nyomozd vakmerôen Isten szent fölsége műveit: hanem saját gonoszságaidat vizsgáld, mily sokban vétkeztél és mennyi jót mulasztottál. 20. Némelyek ájtatosságukat csak könyvekbe helyezik, mások képekbe, némelyek külsô jelekbe és alakokba. 21. Vannak olyanok, kik szájukban hordozzák, de szívükben kevés az áhítat. 22. Vannak mások, kik fölvilágosodott értelemmel s tisztult szívvel mindig az örökkévalókra áhítoznak, a földi dolgokról nem szívesen hallanak, a természet szükségleteinek csak bánkódva szolgálnak: s ezek érzik, mit szól bennük az igazság lelke. 23. Mert ez megtanítja ôket, hogy e földi dolgokat megvessék, a mennyeieket szeressék, a világot föl sem vegyék és éjjel-nappal a mennyország után vágyódjanak. ======================================================================== III./5. Az isteni szeretet csodálatos ereje. 1. Áldlak téged, mennyei Atyám, az én Uram, Jézus Krisztusnak Atyja, hogy rólam, szegényrôl megemlékezni méltóztattál. 2. Ó, irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, hálát adok neked, aki engem minden vigasztalásra méltatlan szolgádat néha-néha vigasztalásoddal felüdítesz. 3. Áldlak téged szüntelenül és dicsôítlek egyszülött Fiaddal és a vigasztaló Szentlélekkel örökkön-örökké. 4. Ah, Uram Istenem, végtelen szeretet, ha szívembe szállsz, örvendez egész bensôm. 5. ,,Te vagy az én dicsôségem és szívem öröme; te az én reményem és menedékem a szorongatás napjaiban.'' (Zsolt 3,4) 6. De mivel még gyönge vagyok a szeretetben és tökéletlen az erényekben, szükséges, hogy erôt adj és vigasztalj. Azért látogass meg engem gyakrabban, oktass szent tanításoddal. 7. Szabadíts meg engem a gonosz szenvedélyektôl, gyógyítsd meg szívemet minden rendetlen kívánságtól, hogy belsôleg meggyógyulva és jól megtisztulva alkalmas legyek a szeretetre, erôs a szenvedésre, állhatatos a kitartásban. 8. Nagy dolog a szeretet, valóban nagy jó, mely egyedül megkönnyít minden terhet és egyformán elvisel minden egyenetlent. 9. Mert a terhet teher nélkül viseli és minden keserűséget édessé és jóízűvé tesz. 10. Jézus nemes szeretete nagy tettekre ösztönöz, és az akaratot mindig nagyobb tökéletességre ébresztgeti. 11. A szeretet fölfelé igyekszik és nem tűri, hogy földi dolog lekötve tartsa. 12. A szeretet szabad és minden világi hajlamtól ment akar lenni, hogy belsô szemlélôdésében semmi se akadályozza, földi elôny le ne kösse, se kárvallás el ne csüggessze. 13. Nincs édesebb, nincs erôsebb, nincs fölségesebb, nincs kedvesebb, nincs gyönyörűségesebb, nincs tökéletesebb, nincs jobb az égen és a földön a szeretetnél. Mert a szeretet Istentôl származik és minden teremtmény fölött egyedül Istenben nyughatik. 14. Aki szeret, röpül, fut, örül, szalad és béklyót nem tűr. 15. Odaad mindent mindenért, és övé minden mindenben, mert mindenfölött az egy legfôbb jóban nyugszik, amelybôl minden jó ered és szétárad. 16. Nem nézi az ajándékot, hanem minden jó fölött ahhoz fordul, aki azt adja. 17. A szeretet gyakran nem ismer határt, hanem minden mértéken felül lángol. 18. A szeretet terhet nem érez, a fáradsággal nem gondol, többet akar, mint bír; a lehetetlenséget nem fontolgatja, mert azt hiszi, hogy mindenre van ereje és szabadsága. 19. Azért mindenre képes és sokat visz véghez, ahol erejébôl kifogy és leroskad, akiben nincs szeretet. 20. A szeretet ébren van s aludva sem alszik. 21. Faradságoktól el nem bágyad, szorongatások közt nem szorul; rémítésekre nem jön zavarba, hanem mint a sebes láng és az égô fáklya, fölfelé lobog és mindenen keresztültör. 22. Akiben szeretet van, tudja, mit hirdet oly hangosan ez a szó. 23. Mert hangos kiáltás Isten fülében már maga a lélek égô kívánsága, mely így szól: Én Istenem, én szerelmem, te egészen az enyém vagy, én egészen a tied. 24. Öregbítsd bennem a szeretetet, hogy szívemben mindinkább megízleljem, mily gyönyörűség téged szeretni és e szeretetben elolvadni és úszni. 25. Tartson engem a szeretet, midôn nagy buzgalomból és álmélkodásból magamon túlemelkedem. 26. Add zengenem a szeretet énekét, hadd kövesselek téged a magasba, szeretô Istenem; hadd epedjen el lelkem dicséretedben és örvendezzen szeretetbôl. 27. Hadd szeresselek téged jobban, mint magamat, sôt magamat is csak teéretted, tebenned, meg mindazokat, kik téged szeretnek, amint meghagyja a szeretet törvénye, mely Istenségedbôl kisugárzik. 28. A szeretet gyors, ôszinte, kegyes, nyájas, erôs, béketűrô, hű, okos, vidám, nagylelkű, bátor, és soha magát nem keresi. 29. Mert amint valaki magát keresi, mindjárt csökken szeretete. 30. A szeretet óvatos, alázatos és egyenes, nem kényes, nem könnyelmű, hiúságokkal nem bibelôdô, józan, tiszta, állhatatos, csöndes és minden érzékét féken tartja. 31. A szeretet szófogadó és engedelmes elöljárói iránt, a maga szemében csekély és megvetett, Isten iránt buzgó és háladatos, benne bízik és reménykedik még akkor is, mikor Isten nem ízlik neki: mert fájdalom nélkül a szeretetben sem lehet élni. 32. Aki nem kész mindent tűrni és szeretett Istene pártjára állani, nem érdemli Isten barátja nevét. 33. Aki szeret, annak minden nehézséget és keserűséget örömest kell fogadnia azért, akit szeret, és balesetek miatt nem szabad tôle elfordulnia. ======================================================================== III./6. Az igazi szeretet próbája. 1. Fiam, a te szereteted még nem erôs és okos. 2. Miért, Uram? 3. Mert csekély ellenkezés miatt felhagysz avval, amibe fogtál, és igen mohón keresed a vigasztalást. 4. Az erôs szeretet kiállja a kísértést és nem hisz az ellenség alattomos hitegetésének. 5. Amint a jószerencsében tetszem neki, úgy a szerencsétlenségben sem kedvetlen hozzám. 6. Az okos szeretet jó barátjának nem annyira ajándékára, mint az ajándékozó szeretetére tekint. 7. Inkább a szívességre néz, mint az adomány értékére; és minden adományt kevesebbre becsül annál, akit szeret. 8. A nemes szeretet nem az ajándékban nyugszik meg, hanem énbennem minden ajándék fölött. 9. Nincs azért minden veszve, ha néha irántam és szenteim iránt nem úgy érzel, mint magad akarnád. 10. Az a jó, édes indulat, melyet néha érzel, az isteni malaszt jelenlétébôl ered és a mennyei boldogság elôíze; erre nem igen kell támaszkodnod, mert jön és megy. 11. De a szívben felmerülô gonosz indulatokkal küzdeni és az ördög incselkedéseit megvetni az erény jele és nagy érdemmel jár. 12. Azért meg ne zavarjanak az idegen képzelôdések, akármiféle dologról jutnak is eszedbe. 13. Tartsd meg, amire eltökélted magadat, és szándékodat egyenesen Istenre irányítsd. 14. Nem csalódás, hogy néha hirtelen lángoló buzgóság ragad el, és azonnal megint visszatérsz szíved szokott balgaságaira. 15. Ezeket inkább akaratod ellen szenveded, mint cselekszed; s ameddig kelletlenek és ellenállsz nekik, érdemedre és nem károdra szolgálnak. 16. Tudd meg, hogy az ôs ellenség minden kitelhetô módon meg akarja akasztani jó szándékodat és ki akar forgatni minden buzgó gyakorlatból: kivált a szentek tiszteletébôl, kínszenvedésem jámbor megfontolásából, a bűnök töredelmes meggondolásából, saját szíved ôrzésébôl, az erényekben való növekedés erôs szándékából. 17. Sok gonosz gondolatot ébreszt, hogy eluntasson és elriasszon, s hogy az imádságtól és szent dolgok olvasásától elvonjon. 18. Nem tetszik neki az alázatos gyónás és ha tehetné, az Úr testének vételétôl is visszatartana. 19. Ne higgy neki és ne is gondolj vele, habár folyvást kiveti álnoksága tôrét. 20. Neki tudd be, mikor benned gonosz és förtelmes gondolatok keletkeznek és mondd neki: 21. Pusztulj innen tisztátalan lélek; pirulj te nyomorult; igen ocsmány vagy, mikor ilyesmit súgsz a fülembe. 22. Takarodj tôlem, hamis csábító, nem lesz bennem részed; hanem Jézus lesz velem, mint erôs bajnok, és te szégyen-gyalázattal magadra maradsz. 23. Készebb vagyok meghalni és minden kínt szenvedni, mint neked engedni. 24. Hallgass és némulj meg, rád nem hallgatok többé, ha mégannyit háborgatsz is. 25. ,,Az Úr az én világosságom és üdvösségem; kitôl féljek?'' (Zsolt 26,1) 26. ,,Ha táborok állanak is ellenem, nem ijed meg az én szívem. Az Úr az én segítôm és megváltóm.'' (Zsolt 26,3) 27. Küzdj, mint jó vitéz; és ha néha gyarlóságból meg is botlasz, nagyobb erôfeszítést tégy az elôbbinél az én bôségesebb segítségemben bízva és nagyon óvakodjál a hiú öntetszéstôl és kevélységtôl. 28. E miatt csalódnak sokan s jutnak nem ritkán csaknem gyógyíthatatlan vakságba. 29. Legyen okulásodra és szüntelen alázatosságodra a kevélyek és magukban oktalanul bizakodók bukása. ======================================================================== III./7. Az alázatosság az isteni kegyelem ôrzôje. 1. Fiam, hasznosabb és biztosabb neked, ha az ájtatosság kegyelmét elrejted, vele nem dicsekszel, róla nem sokat szólsz, rá nem sokat tartasz, hanem inkább magadat megalázod és félsz, netalán érdemtelennek jutott. 2. Nem is kell az ilyen érzülethez túlságosan ragaszkodnod, mert igen hamar az ellenkezôre változhat. 3. A kegyelem idején gondold meg, mily szegény és nyomorult szoktál lenni a kegyelem nélkül. 4. Nem is abban áll az elômenetel a lelki életben, hogy a vigasztalás kegyelmében részesülsz, hanem hogy alázatosan magad megtagadva, béketűrôen viseled elvesztését; úgy, hogy ez esetben az imádság gyakorlásában meg ne restülj és a többi szokásos jócselekedeteidet semmi szín alatt el ne mulaszd. 5. Hanem tehetséged és értelmed szerint örömest megtedd mindazt, ami tôled telik, és elméd szárazsága vagy keserűsége miatt, melyet érzel, magadat semmiképpen el ne hanyagold. 6. Mert sokan vannak. kik midôn nincs kedvük szerint, legott türelmetlenek vagy elcsüggednek. 7. Nincs mindig az ember hatalmában az útja; hanem Isten adja a vigasztalást, amikor akarja, amennyire akarja, akinek akarja; és csak úgy adja, amint neki tetszik és nem másképpen. 8. Nem egy gondatlan jutott tönkre az ájtatosság kegyelme miatt, mert többet akartak tenni, mint amennyit bírtak, nem fontolták meg, csekély erejükhöz van-e mérve a munka, hanem inkább szívük indulatát követték, mint a józan ész szavát. 9. És mivel vakmerôen nagyobbra törtek, mint Isten akarta, azért a kegyelmet csakhamar elvesztették. 10. Szegényeké lettek és nyomorultan magukra maradtak, akik az égbe rakták fészküket, hogy megalázva és elszegényedve tanuljanak nem a maguk szárnyain repülni, hanem az én szárnyaim alatt reménykedni. 11. Akik újak és járatlanok az Úr útján, könnyen csalódnak és csúffá lesznek, ha okos emberek tanácsát nem követik. 12. Ha inkább saját kedvüket akarják követni, mint tapasztalt embernek hinni, rossz végük lesz, hacsak fejeskedésükkel föl nem hagynak. 13. Akik magukat bölcseknek tartják, ritkán engedik, hogy mások igazgassák ôket. 14. Jobb a csekély tudomány és kevés belátás alázatossággal, mint a bölcsesség tömérdek kincsei hiú tetszelgéssel. 15. Jobb, hogy kevesed van, mint hogy a sokban büszke légy. 16. Nem elég okosan cselekszik, aki egészen átengedi magát az örömnek és megfeledkezik elôbbi szegénységérôl és a tiszta istenfélelemrôl, amely mindig retteg, hogy az Isten-nyújtotta kegyelmet elveszti. 17. Az sem elég erényes és értelmes, aki a viszontagság és bármely nehézség idején igen kislelkűen viseli magát: én felôlem kevesebb bizalommal gondolkodik és érez, mint illenék. 18. Aki béke idején igen bátor akar lenni, az a hadakozás idején gyakran nagyon leverten és bátortalanul viselkedik. 19. Ha mindenkor alázatos, a magad szemében csekély maradni s lelkedet szépen mérsékelni és kormányozni tudnád, nem esnél oly hamar veszedelembe és bűnbe. 20. Jótanács: ha lelki buzgóságot érzel, arra gondolj, mi lesz veled, mikor a lelki világosság eltávozik. 21. Mikor pedig ez megtörténik, jusson eszedbe, hogy megint visszatérhet a világosság, amelyet a te oktatásodra és az én dicsôségemre ideig-óráig megvontam. 22. Az efféle próba sokszor hasznosabb, mint ha mindig kedved szerint jól menne dolgod. 23. Mert az érdemeket nem a szerint kell számítani, hogy valakinek több látomása vagy vigasztalása van, vagy hogy a Szentírásban jártasabb vagy hogy magasabb fokon áll. 24. Hanem abból, hogy az igazi alázatosságban jól meggyökerezett és isteni szeretettel teljes, ha mindenkor tisztán és igazán Isten dicsôségét keresi, ha magát semmibe sem veszi és igazán megveti, jobban örül annak, hogy megvetik és megalázzák, mint hogy magasztalják. ======================================================================== III./8. Csekélységünk elismerése Isten színe elôtt. 1. ,,Szólok az én Uramhoz, noha por és hamu vagyok.'' (Ter 18,27) 2. Ha ennél többre becsülöm magamat, íme, te ellenem állsz, s igaz bizonyságot tesznek gonoszságaim, és én nem mondhatok ellent. 3. Ha pedig ôszinte vallomást teszek és magamat semminek sem tartom és felhagyok minden dicsekvéssel és magamat pornak ismerem, aminthogy az vagyok, kegyes lesz hozzám a te irgalmad és szívemhez közelít világosságod, és minden, még a legkisebb önbecsülés is, semmiségem mélységébe merül és örökre elvész. 4. Ott mutatod meg nekem önmagamat, mi vagyok, mi voltam, mire jutottam, hogy semmi sem vagyok és nem tudtam. 5. Ha magamra hagysz, íme semmi sem vagyok és csupa gyarlóság. 6. Ha pedig hirtelen reám tekintesz, mindjárt erôre kapok és új örömtôl repes a lelkem. 7. Nagy csoda, Uram, hogy engem oly hirtelen fölkarolsz és oly kegyelmesen magadhoz ölelsz, aki magam terhétôl mindig lesüllyedek. 8. Ez a te szereteted műve, mely engem érdemem nélkül megelôz, annyi szükségemben megsegít, súlyosabb veszedelmektôl megôriz, és igazán mondhatom, számtalan bajból kiragad. 9. Mert én, mivel magamat gonoszul szerettem, elvesztem; de hogy téged kerestelek és tisztán szerettelek, magamat és velem együtt téged is megtaláltalak és szeretetbôl még mélyebbre ereszkedtem semmiségembe. 10. Mert, ó édes Uram, minden érdemem fölött cselekszel velem és azonfelül, amit reményleni vagy kérni mernék. 11. Áldott légy, én Istenem, mert noha én minden jóra méltatlan vagyok, mégis a te nagylelkűséged és végtelen jóvoltod soha meg nem szűnik jót cselekedni, még a hálátlan és tôled messze elrugaszkodott emberekkel is. 12. Téríts minket magadhoz, hogy hálásak és ájtatosak legyünk, mert te vagy a mi üdvünk, erôsségünk és bátorságunk. ======================================================================== III./9. Mindent Istenre, mint végsô célunkra kell irányítanunk. 1. Fiam, én legyek a te legfôbb és végsô célod, ha igazán boldog akarsz lenni. 2. Eme szándéktól tisztul a kívánság, amely önmagadhoz s a teremtményekhez gyakran rendetlenül hajlik. 3. Mert ha valamiben magadat keresed, csakhamar elgyengülsz s kiszáradsz magadban. 4. Azért fôképp reám vonatkoztass mindent, mert Én vagyok, aki mindeneket adtam. 5. Úgy tekints egytôl-egyig mindent, mint a legfôbb Jóból származót, azért vezess vissza mindent énhozzám, mint eredetéhez. 6. A kicsiny és nagy, szegény és gazdag belôlem mint élô forrásból meríti az élet vizét; és akik nekem önként és szabadon szolgálnak, kedvességükért kedvességet nyernek. 7. Aki pedig rajtam kívül keresi dicsôségét, vagy más személyes elônyében akar gyönyörködni, nem lesz állandó, igazi öröme, szíve föl nem buzdul, hanem sok bajjal és akadállyal küzd. 8. Magadnak tehát semmi jót se számíts, más embernek se tulajdonítsd az erényt, hanem az egészet add Istennek, aki nélkül semmije sincs az embernek. 9. Én adtam mindent, mindent én akarok visszakapni s nagy szigorúsággal megkövetelem a hálát. 10. Ez az igazság, mely elűzi a hiú dicsôséget. 11. S ha meglesz a mennyei kegyelem és az igazi szeretet, nem lesz irigység, sem szűkkeblűség, sem önszeretet. 12. Mert mindezt legyôzi az isteni szeretet és a lélek erejét kiterjeszti. 13. Ha van eszed, egyedül csak bennem örvendesz, csak bennem remélsz, mert senki sem jó, csak egyedül az Isten, akit mindenfölött dicsérnünk és mindenben áldanunk kell. ======================================================================== III./10. Édes a világot megvetve Istennek szolgálni. 1. Most ismét szólok, Uram és nem hallgatok. Igen, szólok az én Istenem, az én királyom fülébe, ki a mennyekben van. 2. ,,Ó, mily nagy a te édességed sokasága, Uram, melyet eltettél azoknak, akik téged félnek!'' (Zsolt 30,20) 3. Hát még mi vagy azoknak, akik szeretnek téged, akik teljes szívbôl szolgálnak neked? 4. Bizony, kimondhatatlan a te szemlélésed édessége, melyet azokkal közölsz, kik téged szeretnek. 5. Fôképpen abban mutattad szereteted édességét, hogy midôn nem voltam, teremtettél; midôn tôled távol bolyongtam, visszahoztál, hogy neked szolgáljak, és azt parancsoltad, hogy szeresselek. 6. Ó, örök szeretet forrása, mit mondjak rólad? 7. Hogy feledkezhetném meg rólad, ki még akkor is kegyesen megemlékeztél rólam, mikor elsenyvedtem és odavesztem? 8. Minden reménység fölött irgalmasan bántál szolgáddal és minden érdemem fölött áldottál meg barátságoddal és kegyelmeddel. 9. Mit adjak neked e kegyességedért? Mert nem mindenkinek van módja, hogy mindent megvessen, e világról lemondjon és a szerzeteséletet válassza. 10. Vagy talán nagy dolog, hogy én neked szolgálok, kinek minden teremtmény köteles szolgálni? 11. Nem azt kell nagyra tartanom, hogy én neked szolgálok; hanem inkább azt tekintem nagynak és csodálatosnak, hogy ilyen szegény és méltatlan teremtményt szolgálatodba fogadni és kedves szolgáid közé számítani kegyeskedel. 12. Íme, Uram, mind a tied, amim van s amivel neked szolgálok. 13. Mégis megfordítva, inkább te szolgálsz nekem, mint én neked. 14. Íme az ég és föld, melyeket az ember szolgálatára teremtettél, készen állnak és naponkint teljesítik, amit parancsoltál. 15. És ez még kevés, mert az angyalokat is az ember szolgálatára teremtetted és rendelted. 16. De mindezt meghaladja, hogy te magad is szolgálni méltóztattál az embernek s magadat jutalmul ígérted neki. 17. Mit adjak, Uram, neked ennyi ezer sok jóért? 18. Ó, bár életem minden napján szolgálhatnék neked! 19. Ó, bárcsak képes volnék csak egy nap is úgy szolgálni neked, amint kellene! 20. Valóban, Uram, igen méltó vagy minden szolgálatra, minden tiszteletre, örök dicsôítésre. 21. Te valóban az én Uram vagy, én pedig szegény, nyomorult szolgád, ki minden tehetségemmel tartozom neked szolgálni és dicséretedbe sohasem szabad beleunnom. 22. Ezt kívánom, ezt óhajtom; és ami hiányoznék, méltóztassál helyrehozni. 23. Nagy tisztelet és nagy dicsôség neked szolgálni és teérted mindent megvetni. 24. Mert nagy kegyelemben részesek, akik magukat önként a te szolgálatodra szentelik. 25. A Szentlélek legédesebb vigasztalását találják, kik a te szeretetedért minden testi gyönyörűséget megutáltak. 26. Nagy lelki szabadságot nyernek, akik a te nevedért a szoros úton járnak és minden világi gondot megvetettek. 27. Ó, kedves és örvendetes isteni szolgálat, amely az embert igazán szabaddá és szentté teszi! 28. Ó, áldott szerzetesi hivatás, mely az angyalokhoz hasonlóvá, Isten elôtt kedvessé, az ördögnek rettenetessé és minden hívônek ajánlatossá teszi az embert! 29. Ó, drága és mindig kívánatos szolgálat, amellyel az ember a legfôbb jót érdemli és a vég nélkül megmaradó örömet nyeri. ======================================================================== III./11. A szív kívánságait meg kell vizsgálni és mérsékelni. 1. Fiam, sokat kell még tanulnod, amit eddig nem jól tanultál meg. 2. Mi ez, Uram? 3. Hogy kívánságodat teljesen az én akaratomhoz szabd; ne magadat keresd, hanem az én akaratomat szeresd és buzgón kövesd. 4. Kívánságaid gyakran lángra kapnak és erôsen sürgetnek, de gondold meg, vajon az én dicsôségem vagy magad haszna indít-e. 5. Ha én vagyok az oka, akármit rendelek is, belenyugszol; ha pedig valamiben titkon magadat keresed, íme ez az, ami téged feltartóztat és terhel. 6. Azért vigyázz, hogy eltökélt szándékodhoz túlságosan ne ragaszkodjál, míg velem nem tanácskozol; hogy aztán meg ne bánd és kedved ellen ne legyen, ami elôbb tetszett és amiért annyira buzgólkodtál, mint valami jobb ügyért. 7. Mert nem minden kívánságot kell követni, mely jónak látszik. Nem is kell minden ellenkezô érzelemtôl elsô tekintetre kitérni. 8. Hasznos néha a különben jó vágyakat és kívánságokat zabolára fogni, hogy a kapkodás el ne szórakoztasson, hogy rendetlenségeddel másokat meg ne botránkoztass vagy magad is hirtelen meg ne zavarodjál és el ne essél. 9. Néha meg szükséges erôszakkal élni és vitézül harcra kelni az érzéki kívánsággal és rá sem hederíteni, mit akar vagy mit nem akar a test; hanem minden kitelhetô módon arra kell törekedni, hogy a test akarata ellen is a léleknek szolgáljon. 10. És addig kell sanyargatni és szolgálatra kényszeríteni, míg mindenre kész, kevéssel megelégszik, gyönyörködik az egyszerűben és semmi kedveszegô dolgon nem zúgolódik. ======================================================================== III./12. Oktatás a béketűrésre és az érzékiség elleni harcra. 1. Uram Istenem, úgy veszem észre, nagy szükségem van a béketűrésre; mert e világon sok mindenféle baja van az embernek. 2. Mert akárhogy rendezek el mindent, hogy békességem legyen, mégsem lehet életem küzdelem és fájdalom nélkül. 3. Úgy van, fiam, nem is akarom, hogy te olyan békességet keress, amely kísértésektôl ment és semmiféle ellenkezést ne érezzen. 4. Hanem gyôzôdjél meg róla, hogy akkor is békét találsz, ha különféle bajokkal veszôdöl és sok kellemetlenséget kell kiállanod. 5. Ha azt mondod, hogy nem bírsz sokat tűrni, miképpen viseled el majd a tisztítótűz lángját? 6. Két baj közül mindig a kisebbet kell választani. 7. Hogy tehát a jövendô örök kínokat elkerülhesd, igyekezzél a jelenvaló szenvedéseket békével tűrni. 8. Vagy azt hiszed, hogy a világ fiai semmit vagy csak keveset szenvednek? 9. Olyant sehol sem találsz, még ha a legkényesebbeket keresed is föl. 10. De van azoknak, mondod, gyöngyéletük és a maguk akaratán járnak; azért nem is veszik nagyba bajaikat. 11. Ám legyen, hogy minden kedvük szerint folyik, de mit gondolsz, meddig tart ez így? 12. Íme, akik itt e világon mindennel bôvelkednek, elenyésznek, mint a füst, és örömeiknek még emlékezete sem marad. 13. De még mikor élnek sem nyugosznak meg bennük keserűség, unalom és félelem nélkül. 14. Mert ugyanazon dologért, amiben gyönyörködnek, gyakran fájdalmasan bűnhôdnek. 15. Ez igazságos is, hogy mivel rendetlenül keresik és hajhásszák a gyönyörűséget, szégyen, és keserűség nélkül ne élvezzék. 16. Ó, mily rövidek, mily hamisak, mily rendetlenek, mily rútak e világ gyönyörei! 17. Azonban mámoruk és vakságuk miatt ezt be nem látják, hanem mint az oktalan állatok, e világ kis gyönyörűségeiért lelküket kárhozatba taszítják. 18. Azért, ,,fiam ne járj kívánságaid után és térj el magad akaratától''. (Sir 18,30) ,,Gyönyörködjél az Úrban és ô beteljesíti szíved kívánságait.'' (Zsolt 36,4) 19. Ha az igazi örömöket érezni és tôlem bôségesebb vigasztalásban kívánsz részesülni: íme, minden világi dolog megvetésébôl és minden alantas gyönyör eltávolításából háramlik rád áldás és bôséges vigasztalás. 20. És minél jobban elvonod magad a teremtmények vigasztalásától, annál édesebb és hathatósabb örömet találsz bennem. 21. De eleinte erre nem jutsz némi szomorúság és fáradságos küzdelem nélkül. 22. Akadályt vet a megrögzött szokás, de szeget-szeggel, jobb szokással kell amazt legyôzni. 23. Zúgolódik a test, de megzabolázza a lelki buzgóság. 24. Ingerel és kísértget az ôskígyó, de az imádság elkergeti; e mellett még a hasznos foglalkozás is elállja útját, hogy hozzád be ne férkôzzék. ======================================================================== III./13. Alázatos engedelmesség Krisztus Jézus példája szerint. 1. Fiam, aki az engedelmesség alól ki akarja magát vonni, a kegyelembôl vonja ki magát; és aki önhasznát keresi, elveszti a közöst. 2. Aki örömest és önként alá nem veti magát elöljárójának, jele, hogy saját teste sem engedelmeskedik neki tökéletesen, hanem gyakran ellenkezik és zúgolódik. 3. Tanulj meg tehát elöljáródnak gyorsan szótfogadni, ha testedet iga alá akarod hajtani. 4. Mert hamarább gyôzöd le a külsô ellenséget, ha a belsô ember nincs feldúlva. 5. Nincs a léleknek gonoszabb és ártalmasabb ellensége, mint magad, ha szépen meg nem egyezel a lélekkel. 6. Mert föltétlenül szükséges, hogy magadat igazán megvesd, ha diadalmaskodni akarsz a testen és véren. 7. De mivel magadat még mindig igen rendütetlenül szereted, azért rettegsz teljesen más akaratára bízni magadat. 8. De mi van abban, ha te por és semmi, Istenért embernek veted alá magadat, mikor én, a mindenható és fölséges Isten, ki semmibôl teremtettem mindent, teéretted alázatosan embereknek vetettem alá magamat? 9. Én mindenek közt a legalázatosabb és legkisebb lettem, hogy alázatosságommal gyôzzem le kevélységedet. 10. Tanulj szótfogadni, por és hamu, tanulj megalázkodni, föld és agyag, és mindenki elôtt meghajolni. 11. Tanuld meg saját akaratodat megtörni és magadat mindenképpen más akarata alá rendelni. 12. Gyulladj szent haragra magad ellen és ne tűrj magadban felfuvalkodást, hanem olyan engedelmesnek és csekélynek mutasd magad, hogy mindenki rajtad járhasson és mint az utca sarát tapodhasson. 13. Mi jogon panaszkodol, hitvány ember? 14. Mit szólsz azok ellen, nyomorult bűnös, kik szidnak, mikor Istent annyiszor megbántottad és a poklot számtalanszor megérdemelted? 15. De könyörült rajtad az én szemem, mert drága volt a lelked elôttem, hogy megismerd szeretetemet és mindig hálás légy jótéteményeimért, hogy igaz engedelmességre és alázatosságra szánd magadat és békével tűrd, ha megvetnek. ======================================================================== III./14. Isten titkos ítéletének megfontolása, hogy a jóban föl ne fuvalkodjunk. 1. Mennydörög fejem fölött ítéleted, Uram, félelemmel és rettegéssel rázod meg minden csontomat és nagy rémület fogja el lelkemet. 2. Megdöbbenve állok és meggondolom, hogy az egek sem tiszták színed elôtt. 3. Ha az angyalokban vétket találtál és nem bocsátottál meg nekik, mi lesz belôlem? 4. Csillagok zuhannak le az égbôl, és én por, hogy merek bizakodni? 5. Akiknek cselekedetei dicséreteseknek látszottak, a mélységbe süllyedtek; és akik az angyalok kenyerével táplálkoztak, láttam, hogy a sertések eledelében gyönyörködnek. 6. Nincs tehát szentség, Uram, ha te elvonod kezedet. 7. Nem használ a bölcsesség, ha te nem vezérled. 8. Nem segít az erôsség, ha te nem gyámolítod. 9. Nem biztos a tisztaság, ha te nem ôrzöd. 10. Nincs haszna ôrködésünknek, ha hozzá nem járul a te szent virrasztásod. 11. Mert ha elhagysz, elmerülünk és elveszünk; ha meglátogatsz, talpra állunk és élünk. 12. Állhatatlanok vagyunk, de te megszilárdítasz; ellangyosodunk, de te lángra gyullasztasz. 13. Ó, mily alázatosan és megvetôleg kell önmagamról vélekednem! Mily semmire se kell becsülnöm, ha valami jó mutatkozik bennem! 14. Ó, mily mélyen kell megalázódnom megfoghatatlan ítéleteid elôtt, mikor azt találom, hogy semmi egyéb nem vagyok, mint semmi és semmi! 15. Ó, mérhetetlen hatalom! Ó, áthajózhatatlan tenger, ahol nem találok egyebet magamból, mint éppen csak semmit! 16. Hol van tehát helye a dicsekvésnek? Hol az erénybe vetett bizalom? 17. Elmerült minden hiú dicsekedés fölöttem tartott ítéleted örvényében. 18. Mi a te színed elôtt minden test? 19. ,,Vajon dicsekedhetik-e az agyag az alkotójával szemben?'' (Iz 49,9) 20. Hogy fuvalkodhatik föl kevély szavakban, akinek szíve igazán Istennek hódol? 21. Akin az igazság uralkodik, e világ nem teheti kevéllyé soha; még ha minden ajak dicséri is, nem indul meg rajta, aki minden reményét Istenbe helyezte. 22. Mert bizony maguk is, akik szólnak, mind nem egyebek a semminél, elenyésznek szavuk zengésével együtt. ,,Az Úr igazsága pedig örökké megmarad.'' (Zsolt 116,2) ======================================================================== III./15. Mint viselkedjék az ember kívánságaiban? 1. Fiam, igy szólj minden ügyedben: Uram, ha ez neked úgy tetszik, legyen úgy! 2. Uram, ha dicsôségedre szolgál, legyen meg a te szent nevedben. 3. Uram, ha látod, hogy ez javamra szolgál, és azt találod, hogy hasznomra van, engedd, hogy dicsôségedre fordítsam. 4. De ha látod, hogy káromra van és lelkem üdvére nem szolgál, vedd el tôlem ezt a kívánságot. 5. Mert nincs minden kívánság a Szentlélektôl, noha jónak és helyesnek látszik. 6. Nehéz helyesen megítélni, vajon a jó vagy gonoszlélek buzdít-e ennek vagy annak a kívánására, vagy pedig saját természeted ingerel. 7. Sokan utóbb megcsalatkoztak, kiket eleinte, látszólag, jó lélek vezetett. 8. Azért mindenkor isteni félelemmel és alázatos szívvel kell kívánni és kérni, ha valami kívánatosnak látszik; különösen teljes önmegadással bízd rám az egészet és mondd: 9. Uram, te tudod, mi a legjobb, tedd ezt vagy azt, amint akarod. 10. Add azt, amit akarsz, amennyit akarsz és amikor akarod. 11. Cselekedjél velem, amint tudod és amint neked jobban tetszik és nagyobb dicsôségedre válik. 12. Tégy oda, ahová akarsz, bánj velem szabadon tetszésed szerint mindenben. 13. A te kezedben vagyok; forgass és hány-vess engem keresztül- kasul. 14. Íme, én a te szolgád, kész vagyok mindenre. Mert nem akarok magamnak élni, hanem neked; bárcsak méltóképpen és tökéletesen. # Imádság Isten akaratának teljesítéséért. 15. Add nekem, kegyelmes Jézus, a te malasztodat, hogy velem legyen, velem munkálkodjék és végig velem maradjon. 16. Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked kedvesebb és kellemesebb. 17. A te akaratod legyen az én akaratom, és az én akaratom mindenkor a te akaratodat kövesse és vele tökéletesen megegyezzék. 18. Csak azt akarjam és ne akarjam, amit te; ne is legyek képes mást akarni vagy nem akarni, mint csak amit te akarsz vagy nem akarsz. 19. Add Uram, hogy mindennek meghaljak, ami a világon van s a te kedvedért jó néven vegyem, ha az emberek megvetnek és félreismernek. 20. Add, hogy mindenekfölött téged kívánjalak, benned nyugodjam és szívem benned találja békéjét. 21. Te vagy a szívnek igaz békessége, Te vagy egyedüli nyugalma. Te kívüled minden csak teher és nyugtalanság. 22. ,,Ebben a békességben magában, azaz tebenned, egyetlen, örökkévaló, legfôbb jóban akarok aludni és nyugodni.'' Amen. ======================================================================== III./16. Csak Istenben kell igazi vigasztalást keresni. 1. Amit vigasztalásomra kívánhatok vagy gondolhatok, nem itt várom, hanem a jövendôben. 2. Ha a világ minden öröme enyém volna és minden gyönyörűségét egymagam élvezhetném is, bizonyos, hogy nem sokáig tarthatna. 3. Azért, lelkem, teljes vigasztalásod és tökéletes örömöd csak Istenben lehet, ki a szegényeket vigasztalja és az alázatosaknak fogja pártját. 4. Várj egy keveset, lelkem; várd be Isten ígéreteit, és a mennyországban bôségesen tied lesz minden jó. 5. Ha nagyon rendetlenül óhajtod a jelenvalókat, elveszted az örökkévaló és mennyei javakat. 6. Használd az ideigvaló javakat, kívánd az örökkévalókat. 7. Semmi ideigvaló jó ki nem elégítheti szívedet; mert nem a végre teremtett Isten, hogy ezekben gyönyörködjél. 8. Ha minden teremtett jó a tied volna is, mégsem lehetnél szerencsés és boldog; hanem Istenben van tökéletes szerencséd és boldogságod, ki mindent teremtett. 9. Nem olyan boldogság, aminôt a világ balga fiai annak tartanak és dicsérnek, hanem aminôt Krisztus jámbor hívei várnak, és a lelki emberek a tisztaszívűek és akiknek társalgása a mennyben van, olykor élvezni szoktak. 10. Hiú és rövid minden emberi vigasztalás. 11. Boldogító és igazi az a vigasztalás, melyet bensônkben az Igazságtól nyerünk. 12. A jámbor ember mindenütt magával hordozza vigasztaló Jézusát és igy szól hozzá: ,,Légy velem, Uram Jézus, minden helyen és minden idôben.'' 13. Az legyen vigasztalásom, hogy szívesen legyek minden emberi vigasztalás nélkül. 14. És ha vigasztalásodat megvonod is tôlem, legyen nekem a te akaratod és igazságos próbád legnagyobb vigasztalásom. 15. Mert ,,nem haragszol örökké és nem is fenyegetôzöl örökké'' (Zsolt 102,9) ======================================================================== III./17. Minden gondunkat Istenre kell bíznunk. 1. Fiam, ne tarts vissza, hadd cselekedjem veled, amit én akarok; én tudom legjobban, mi hasznos neked. 2. Te úgy gondolkodol, mint ember; te sok dologban úgy ítélsz, ahogy természetes indulatod sugallja. 3. Uram, igazat mondasz. Nagyobb a te gondviselésed fölöttem, mint minden gond, melyet magamra fordíthatok. 4. Ugyancsak vakesetre bízza magát, ki nem reád hagyja minden gondját. 5. Uram, csak az én akaratom igaz és állhatatos maradjon tebenned; tégy velem, amint neked tetszik. 6. Mert jónál egyéb nem lehet, amit velem cselekszel. 7. Ha azt akarod, hogy sötétségben legyek, áldott légy; ha azt akarod, hogy világosságban járjak, azért is áldott légy; ha kegyelmesen megvigasztalsz, áldott légy, ha azt akarod, hogy baj érjen, egyenlôen mindenkor áldott légy. 8. Fiam, ilyen lelki állapotban kell lenned, ha velem akarsz járni. 9. Éppúgy készen kell lenned a szenvedésre, mint az örömre. 10. Éppúgy jó kedvvel kell venned a szűkölködést és szegénységet, mint a bôvelkedést és gazdagságot. 11. Uram, jó kedvvel szenvedem éretted, amit rám bocsátasz. 12. Válogatás nélkül akarom a te kezedbôl a jót és rosszat, az édest és keserűt, az örömöt és szomorúságot; s mindenért, ami rajtam történik, hálát adok neked. 13. Oltalmazz engem, Uram, minden bűntôl, és nem félek sem haláltól, sem pokoltól. 14. Csak te ne taszíts el örökre és ne törülj ki az élet könyvébôl, nem árt nekem semmi, akármilyen baj érjen is engem. ======================================================================== III./18. Az élet bajait Krisztus példájára jó kedvvel kell tűrni. 1. Fiam, én a te üdvösségedért az égbôl leszállottam, magamra vettem a te nyomorúságaidat nem kénytelenségbôl, hanem szeretetbôl; hogy tanulj békén tűrni és e világ bajait bosszankodás nélkül elszenvedd. 2. Mert születésem órájától kereszthalálomig meg nem szűnt bennem a fájdalom és szenvedés. 3. Az ideigvalókban nagy hiányt szenvedtem; gyakran sok panaszt hallottam ellenem; pirulást és alázatot szelídséggel tűrtem; jótéteményeimért hálátlanságot, csodáimért káromlást, tanításaimért szemrehányást arattam. 4. Uram, mivel te életedben türelmes voltál és kiváltképpen ezáltal teljesítetted szent Atyád akaratát, igen illô, hogy én nyomorult bűnös a te akaratod szerint béketűréssel szenvedjek mindent és ameddig akarod, üdvösségemért e mulandó élet terhét viseljem. 5. Mert noha terhesnek tapasztaljuk a mostani életet; mégis a te malasztod által már igen érdemszerzôvé, példád és szentjeid nyomdokai által a gyöngéknek is tűrhetôbbé és derültebbé vált. 6. Sôt sokkal vigasztalóbb most, mint az ószövetségben, mikor a mennyország kapuja be volt zárva és az útja is homályosabbnak látszott, mikor oly kevesen törôdtek a menny keresésével. 7. De még az akkori igazak és választottak sem juthattak szenvedésed és engesztelô szent halálod elôtt a mennyországba. 8. Ó, mily nagy hálaadással tartozom neked, hogy nekem és minden hívednek az igaz és jó ösvényt a te örökkévaló országodba irgalmasan megmutattad! 9. Mert a te életed a mi utunk és a szent béketűrés által jutunk tehozzád, ki a mi koronánk vagy. 10. Ha te elôttünk nem jársz és nem tanítasz, ki igyekeznék téged követni? 11. Jaj, mennyien maradnának el messze hátra, ha dicsô példádat nem látnák! 12. Hiszen még így is hanyagok vagyunk, habár annyi csodádat és tanításodat hallottuk; mi lenne, ha ily nagy világosságunk nem volna a te követésedre? ======================================================================== III./19. A bántalmak elszenvedése. Ki az igazi béketűrô? 1. Mit beszélsz, fiam? Szűnjél meg panaszkodni, gondold meg inkább, mit szenvedtem én meg az én szenteim. 2. ,,Még nem álltál ellen vérig.'' (Zsid 12,4) 3. Kevés amit szenvedsz, azokhoz képest, akik annyit tűrtek, oly kemény kísértésekben voltak, oly nagy gyötrelmeket állottak ki, oly sokféle próbákon és keserűségeken mentek keresztül. 4. Azért juttasd eszedbe mások nehezebb szenvedéseit, hogy könnyebben viseld csekélyebb bajaidat. 5. Ha pedig azokat nem tartod csekélységnek, vigyázz, nem türelmetlenséged-e annak az oka? 6. Azonban akár kicsinyek, akár nagyok, igyekezzél mindent békével elszenvedni. 7. Minél jobban készülsz a szenvedésre, annál okosabban cselekszel, annál több érdemet szerzel magadnak; de könnyebben is tűrsz, ha gondolkodás és gyakorlat által serényen rákészülsz. 8. Ne mondd: Ezt ettôl az embertôl nem bírom eltűrni, nem is kell efféléket elviselnem, mert nagy kárt okozott, olyanokat fog rám, mikre sohasem gondoltam; de mástól szívesen szenvedek, s amint majd jónak látom, eltűröm. 9. Balgatag az efféle gondolkodás, mert nem veszi tekintetbe az erényt, sem azt, akitôl koronáját várja, hanem csak a személyre és a rajta ejtett bántalmakra néz. 10. Nem igaz béketűrô, aki csak annyit akar tűrni, amennyit maga jónak lát és csupán akitôl neki tetszik. 11. Az igazi béketűrô nem azt nézi, ki bántja, elöljárója-e vagy magához hasonló, vagy alattvaló, jámbor és szent ember-e vagy gonosz és méltatlan. 12. Hanem válogatás nélkül mindenkitôl, bármekkora és akárhányszor esik valami baja, azt mind hálaadással fogadja Isten kezébôl és nagy nyereségnek tartja. 13. Mert Isten elôtt bármily kicsiség is, ha Istenért szenvedjük, nem marad jutalom nélkül. 14. Készen légy tehát a harcra, ha gyôzelmet akarsz aratni. 15. Harc nélkül nem juthatsz el a béketűrés koronájára. 16. Ha nem akarsz tűrni, a koronát utasítod vissza. 17. Ha pedig koronát óhajtasz, vitézül harcolj, békével tűrj. 18. Munka nélkül nem juthatsz nyugalomra, harc nélkül nem nyerhetsz gyôzedelmet. 19. Add, Uram, hogy a te szent kegyelmeddel sikerüljön, ami a természet szerint lehetetlennek látszik. 20. Hisz látod, hogy keveset bírok elviselni, s hogy hamar elcsüggedek, ha egy kis bajom keletkezik. 21. Add, hogy minden szenvedés a te nevedért kedves és kívánatos legyen elôttem, mert érted tűrni, szenvedni igen üdvös az én lelkemnek. ======================================================================== III./20. Saját gyarlóságunk megvallása s ez élet nyomorúságai. 1. Megvallom magam ellen gonoszságomat; megvallom te elôtted, Uram, az én gyarlóságomat. 2. Gyakran kicsiség, ami engem lever és megszomorít. 3. Felteszem magamban, hogy derekasan tartom magamat, de mihelyt egy kis kísértés ér, nagy aggodalomba esem. 4. Néha igen hiábavaló dolog, amibôl nagy kísértés támad. 5. És mikor azt hiszem, biztonságban vagyok; egyszer csak azt veszem észre, hogy gyönge fuvallat is leterített. 6. Lásd azért, Uram, az én csekély voltomat és gyarlóságomat, melyet minden oldalról ismersz. 7. ,,Könyörülj rajtam, ragadj ki a sárból, hogy el ne süllyedjek benne és ne maradjak végképp letiporva.'' (Zsolt 68,15) 8. Ez az, ami engem gyakran lever és színed elôtt megszégyenít, hogy oly könnyen elesem és szenvedélyeimmel szemben oly gyönge vagyok. 9. S ha nem is ragadnak engem egészen a beleegyezésig; mégis bánt és terhemre esik, hogy minduntalan ostromollak és nagyon restellem, hogy így mindennap pörben kell élnem. 10. Ebbôl látom gyarlóságomat, hogy az utálatos képzeletek sokkal könnyebben támadnak bennem, mintsem távoznának tôlem. 11. Ó, Izrael hatalmas Istene, hívô lelkek pártfogója, tekintsd szolgád fáradalmát és fájdalmát és állj mellette mindenben, amihez fog. 12. Erôsíts engem mennyei erôsséggel, hogy az ó ember, a nyomorult test, mely még nem tökéletesen engedelmes a léleknek, erôt ne vehessen rajtam; ez ellen harcolnom kell, amíg élek e nyomorúságos világban. 13. Jaj, micsoda élet ez, ahol szüntelen a háborúság és nyomorúság, ahol minden tele van tôrrel és ellenséggel. 14. Mert alighogy egyik baj vagy kísértés eltávozik, már beállít a másik; sôt ha az elsô ütközet még javában tart, már más is tör reám, éspedig váratlanul. 15. Ugyan hogy lehet szeretni ezt az életet, amely annyi keserűséggel jár és annyi ínségnek és nyomorúságnak van alávetve. 16. Hogy is nevezhetô ez életnek, mikor annyi halált és dögvészt szül. 17. Pedig sokan szeretik és gyönyörűséget keresnek benne. 18. Gyakran szidják ezt a világot, hogy álnok és hiábavaló; de azért nem egykönnyen válnak meg tôle; mert a testi kívánság nagyon uralkodik rajtuk. 19. De más okok vonzanak a világ szeretetére, mások annak megvetésére. 20. A világ szeretetére indít ,,a test kívánsága, a szem vágyódása, az élet kevélysége''; (1Jn 2,16) de a büntetések és nyomor, melyek utánuk igazságosan következnek, gyűlöletet és undorodást keltenek a világ iránt. 21. Azonban, fájdalom, a bűnös gyönyörűség erôt vesz a világhoz ragaszkodó szívén, szegény azt képzeli, hogy tövisek közt lenni kész gyönyörűség; mivel az Isten édességét és az erény belsô, kedves voltát sem nem látta, sem nem ízlelte. 22. De akik a világot tökéletesen megvetik és szent fegyelem alatt Istennek szolgálnak, tudják, mi az isteni édesség, amely azoknak van megígérve, kik igazán megutálják a világot; tisztábban is látják, mily veszedelmesen téved és mily sokféleképpen csalódik a világ. ======================================================================== III./21. Minden jó és ajándék fölött Istenben kell megnyugodni. 1. Mindenekfölött, mindenben és mindenkor az Úrban nyugodjál meg, ó lelkem; mert ô a szentek örök nyugodalma. 2. Engedd, ó édes és szerelmes Jézusom, hogy minden teremtmény fölött tebenned leljem nyugtomat. 3. Minden jólét és szépség fölött, minden dicsôség és tisztelet fölött, minden hatalom és méltóság fölött, minden tudomány és finom ízlés fölött. 4. Minden gazdagság és művészet fölött, minden öröm és vígság fölött, minden hírnév és dicséret fölött, minden édesség és vigasztalás fölött. 5. Minden remény és ígéret fölött, minden érdem és kívánság fölött. 6. Minden adomány és ajándék fölött, amelyet adhatsz és szívembe önthetsz; minden vigadás és örvendezés fölött, melyet lelkem befogadhat és érezhet. 7. Végre az angyalok és arkangyalok és minden mennyei sereg fölött, minden látható és láthatatlan fölött, szóval mindenfölött, ami nem te vagy, én Istenem, mert te, Uram Istenem, mindenfölött a legeslegjobb vagy. 8. Egyedül te vagy fölséges, te egyedül hatalmas, te egyedül teljesen elégséges és végtelen gazdag, te egyedül gyönyörűséges és kedves. 9. Te egyedül a legszentebb és szeretetre legméltóbb, te egyedül nemes és dicsôséges mindenki fölött, akiben minden kigondolható jó tökéletesen együtt van, mindenkor együtt volt és örökké együtt lesz. 10. És azért minden kevés, mind elégtelen, amit magadon kívül adsz, vagy magad felôl kijelentesz vagy ígérsz, ha Téged nem látlak és teljességgel nem bírlak. 11. Mert az én szívem igazán meg nem nyughat és nem elégedhet meg teljesen, hacsak tebenned meg nem nyugszik, s fölül nem emelkedik minden adományon és minden teremtményen. 12. Ó, lelkem mennyei jegyese, Jézus Krisztus, legtisztább szeretet, minden teremtmény ura, ki adja nekem a valódi szabadság szárnyait, hogy hozzád fölrepüljek és benned megpihenjek? 13. Ó, mikor lesz az, hogy felhagyva mindennel, egyedül csak neked szolgáljak és lássam, mily édes vagy, én Uram, Istenem? 14. Mikor rejtôzöm el tökéletesen tebenned, hogy téged szeretve magamra ne gondoljak, hanem egyedül reád, minden gondolat és mérték fölött, olyan fokban, amely nem mindenki elôtt ismeretes? 15. Most pedig gyakran fohászkodom és fájdalommal viselem boldogtalanságomat. 16. Mert ebben a siralomvölgyben sok bajom esik, amely engem gyakran háborgat, megszomorít, bűnbánatba ejt, gyakran megakaszt, sokfelé vonz, csalogat, hálóba kerít, hogy ne legyen szabad utam hozzád és ne gyönyörködjem végtelen boldogító szeretetedben, amelyet a dicsôült lelkek élveznek. 17. Indulj meg, Uram, az én fohászkodásomon és sokféle nyomorúságomon. 18. Ó Jézus, örök dicsôség fényessége, zarándok lelkem vigasztalása, szó nélkül is hozzád nyílnak ajkaim, hallgatásom is hozzád kiált. 19. Meddig késik s el nem jön hozzám az én Uram? 20. Jöjjön hozzám, szegény szolgájához és vigasztaljon meg engem. Nyújtsa ki kezét és ragadjon ki engem, nyomorultat, minden ínségembôl. 21. Jöjj el, jöjj el, Uram, mert nálad nélkül nincs vidám napom vagy órám: mert te vagy az én örömöm és nálad nélkül üres az én asztalom. 22. Nyomorult vagyok, mint tömlöcbe vetett és vasravert ember, amíg jelenléted világosságával föl nem üdítesz, szabadságomat vissza nem adod és kegyes arcodat felém nem fordítod. 23. Keressenek mások te helyetted akármit, amiben kedvük telik; nekem semmi egyéb nem tetszik, sem ezután nem fog tetszeni, csak te, én Istenem és reményem és örök üdvösségem. 24. Nem hallgatok, nem szűnöm meg könyörögni, míg vissza nem adod kegyelmedet és bensômben nem szólsz hozzám: 25. Íme, jelen vagyok. Íme, hozzád jöttem, mert hívtál; siralmaid és lelki kívánságaid, alázatos és töredelmes szíved megindítottak és hozzád vezettek. 26. És én azt mondom: Hívtalak, Uram, benned kívánkoztam örvendezni, kész vagyok mindent megvetni teérted. 27. Mert te elôbb serkentettél engem, hogy keresselek. 28. Áldott légy azért, Uram, ki ezt a jót cselekedted szolgáddal irgalmasságod sokasága szerint. 29. Mit se mondhat egyebet a te szolgád elôtted, mint hogy igen megalázza magát színed elôtt és folyton megemlékezik saját gonoszságáról és méltatlanságáról. 30. Mert nincs az ég és föld összes csodái között semmi hozzád fogható. 31. Műveid, Uram, igen jók, ítéleteid igen igazságosak, a te gondviselésed igazgat mindent! 32. Dicséret tehát és dicsôség neked, ó Atyának bölcsessége! Téged dicsérjen és áldjon ajkam, lelkem és velem együtt minden teremtmény. ======================================================================== III./22. Megemlékezés Isten sokféle jótéteményérôl. 1. Nyisd meg, Uram, szívemet törvényed elôtt és taníts meg engem parancsaid szerint járni. 2. Add, hogy megértsem akaratodat és nagy tisztelettel és figyelmes meggondolással emlékezzem jótéteményeidrôl általában és külön, hogy neked ezekért méltó hálát adhassak. 3. De tudom és megvallom, hogy a legkisebb jóért sem róhatom le a méltó hála és tisztelet adóját. 4. Érdemetlen vagyok minden jóra, amit velem cselekedtél; és ha szent Fölségedet tekintem, végtelen dicsô voltán elalél az én lelkem. 5. Minden, amink van lelkünkben, testünkben, amit kívül vagy belül, természetes és természetfölötti módon bírunk, mind a te ajándékod, mind a te adományod, kegyes jóvoltodat hirdeti, akitôl minden jót vettünk. 6. Noha egyik többet, másik kevesebbet nyert, mégis mind a te ajándékod és nélküled a legparányibb jóban sem lehet részünk. 7. Aki többet kapott, nem dicsekedhetik érdemével, mások fölé nem helyezheti magát, sem kevélyen le nem nézheti a csekélyebbet; mert Isten elôtt az a nagyobb és jobb, aki magának kevesebbet tulajdonít, a hálaadásban pedig alázatosabb és buzgóbb. 8. És aki mindenkinél gyarlóbbnak és méltatlanabbnak tartja magát, alkalmasabb nagyobb ajándékok elfogadására. 9. Aki pedig kevesebbet kapott, ne búsuljon, ne nehezteljen, se ne irigykedjék a gazdagabbra. 10. Hanem inkább tereád figyeljen és mindenfölött a te jóvoltodat magasztalja, hogy oly bôségesen, ingyen és kegyesen, személyválogatás nélkül osztogatod ajándékaidat. 11. Minden tôled van, Uram, azért méltó, hogy mindenki mindenben téged dicsérjen. 12. Te tudod, kinek milyen ajándék hasznos; s hogy miért jutott ennek kevesebb, amannak több; ezt vizsgálni nem a mi dolgunk, hanem a tied, aki ismered kinek-kinek érdemeit. 13. Azért, Uram Istenem, nagy jótéteménynek tartom azt is, ha valaki nem sokkal bír, amibôl külsôképpen és az emberek elôtt dicséret és dicsôség háramlik reá. 14. Azért, ha valaki szegénységét vagy alacsony voltát meggondolja, e miatt nemcsak nem neheztel, nem szomorkodik, el nem csügged, hanem inkább vigasztalódik és örvendez. 15. Mert te, Úristen, a szegényeket, alázatosakat és a világtól megvetetteket választottad meghitt barátaiddá és házad lakóivá. 16. Bizonyságok erre apostolaid, kiket az ,,egész földkerekség fejedelmévé tettél''. (Zsolt 44,17) 17. Mégis panasz nélkül éltek e földön, oly alázatosan és egyszerűen, minden álnokság és csalárdság nélkül, hogy még örültek, mikor nevedért gyalázatot szenvedtek és amitôl a nagy világ irtózik, kívánsággal fogadták. 18. Azért aki téged szeret és jótéteményeidet elismeri, semminek sem örvendez annyira, mint a te akaratodnak és örök végzésed tetszésének. 19. Ezzel pedig annyira be kell érnie és megvigasztalódnia, hogy éppoly örömest akar a legkisebb, mint más a legnagyobb lenni. 20. Éppoly nyugodt és megelégedett az utolsó helyen, mint a legelsôn is szintoly jónéven veszi, ha ócsárolják és megvetik, ha sem híre, sem neve, mintha másoknál nagyobb tiszteletben és méltóságban állna a világ elôtt. 21. Mert szükséges, hogy a te akaratod és a te dicsôséged szeretete mindent fölülmúljon és hogy ez nagyobb örömére és nagyobb vigasztalására szolgáljon, mint minden jótétemény, amelyben részesült vagy részesülni fog. ======================================================================== III./23. Négy dolog szerez nagy lelki békét. 1. Fiam, most már megtanítlak a béke és az igazi szabadság útjára. 2. Tedd meg, Uram, amit mondasz, mert szíves-örömest hallgatom. 3. Igyekezzél, fiam, inkább más akaratát tenni, mint a magadét. 4. Válaszd mindig a kevesebbet, ne a többet. 5. Törekedjél mindig az utolsó helyre jutni és mindenkinek alárendelve lenni. 6. Kívánd és kérd szüntelen, hogy benned Isten akarata egészen teljesedjék. 7. Íme, az ilyen ember jut el a béke és a nyugalom földjére. 8. Uram, rövid a beszéded, de nagy tökéletességet foglal magában. 9. Rövid a szava, de mélységes az értelme és bôséges a gyümölcse. 10. Mert ha híven megtartanám, nem egykönnyen keletkeznék bennem nyugtalanság. 11. Mert valahányszor érzem, hogy nyugtalan és levert vagyok, azt találom, hogy e tanítástól eltértem. 12. De Te, aki mindent megtehetsz és a lélek elômenetelét mindig szereted, növeld bennem kegyelmedet, hogy végrehajthassam tanításodat és üdvösségemet munkálhassam! # Imádság gonosz gondolatok ellen. 13. Uram Istenem, ne távozzál el tôlem! Én Istenem, figyelj rám és segíts meg, mert mindenféle hiábavaló gondolat és nagy félelem támadt föl bennem, amely lelkemet gyötri. 14. Hogy mehetek rajtuk keresztül sérelem nélkül? Hogy törhetek át rajtuk? 15. ,,Én elôtted megyek, -- mondja az Úr -- megalázom a föld hatalmasait.'' Megnyitom a tömlöc kapuit és a titkok rejtekeit feltárom elôtted. 16. Tedd meg, Uram, amit mondasz és széledjen el színed elôtt minden gonosz gondolat. 17. Ez az én reményem és vigasztalásom, hogy minden bajban hozzád folyamodom, tebenned bízom, téged szívembôl-lelkembôl segítségül hívlak és békével várom vigasztalásodat. # Imádság lelki világosságért. 18. Világosíts meg engem, ó áldott Jézus, belsô világosságod fényével és vess ki szívem hajlékából minden sötétséget. 19. Zabolázd meg sok, csapongó gondolatomat, és verd szét az erôszakos kísértéseket. 20. Harcolj keményen érettem és űzd ki a fenevadakat, azokat az édesgetô, csábító kívánságaimat, hogy ,,békesség legyen hatalmad által'' és dicséreted szerte hangozzék szent hajlékodban, a tiszta lelkiismeretben. 21. Parancsolj a szeleknek és viharnak; mondd a tengernek: csöndesedjél; és az északi szélnek: ne fújj, és mindjárt nagy csönd lesz. 22. ,,Ragyogtasd világosságodat és igazságodat'', hogy fényeskedjenek a földön; mert én kietlen puszta föld vagyok, míg meg nem világosítasz. 23. Áraszd reám kegyelmedet, öntözd meg szívemet mennyei harmattal, csurgasd lelkembe az ájtatosság vizét a föld színének megöntözésére, hogy jó, sôt legjobb gyümölcsöt teremjen. 24. Emeld föl lelkemet, mely a bűn terhe alatt görnyed és irányozd minden kívánságomat az égiekre, hogy megízleljem a mennyei boldogság édességét és rösteljek a földi dolgokkal bíbelôdni. 25. Szabadíts meg és ragadj ki a teremtmények múlandó vigasztalásából; mert nincs az a teremtmény, amely képes volna vágyaimat tökéletesen lecsillapítani és megnyugtatni. 26. Fűzz engem magadhoz a szeretet feloldhatatlan kötelékével, mert te, Uram, egymagad elég vagy annak, ki téged szeret és nálad nélkül minden csak hiábavalóság. ======================================================================== III./24. Más emberek életét kíváncsian ne vizsgáljuk. 1. Fiam, ne légy kíváncsi, s haszontalan gondokon ne törd eszedet. 2. ,,Mi közöd ehhez vagy ahhoz? Kövess engem!'' (Jn 21,22) 3. Mi közöd hozzá, ilyen-e ez vagy amolyan, így vagy amúgy cselekszik-e vagy beszél? 4. Te nem vagy másért felelôs, hanem magadért adsz majd számot. Mit ártod tehát magadat más ember dolgába? 5. Íme, én mindenkit ismerek s mindent látok, ami az ég alatt történik és tudom, ki mint van, mit gondol, mit akar, mi a szándéka. 6. Azért hagyj rám mindent, te pedig maradj szép csöndben és hagyd az izgágát, garázdálkodjék, amint kedve tartja. 7. Fejére száll, amit csinál és beszél, mert engem meg nem csalhat. 8. Ne törôdjél a nagy név hamis dicsôségével, se sokak barátságával, se egyes emberek külön szeretetével. 9. Mert ezek csak szórakozottságot és szívbeli sötétséget okoznak. 10. Örömest szólanék hozzád és kijelenteném neked titkaimat, ha jöttömet figyelmesen észrevennéd és szíved ajtaját nekem megnyitnád. 11. Légy elôrelátó, vigyázz, imádkozzál és ,,alázd meg magad mindenben''. (Sir 3,20) ======================================================================== III./25. Miben áll a szív állandó békéje és az igazi tökéletesség? 1. Fiam, én mondottam: ,,Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem amint a világ adja, adom én nektek.'' (Jn 14,27) 2. A békét mindenki óhajtja; de ami igaz békét szerez, avval nem mindenki törôdik. 3. Az én békém az alázatosakkal és szelídszívűekkel van. A te békéd nagy tűrésben áll. 4. Ha reám hallgatsz és szavamat megtartod, nagy békében élhetsz. 5. Mit tegyek tehát, Uram? 6. Minden dologban vigyázz magadra, mit mívelsz, mit mondasz és minden szándékodat arra irányozd, hogy egyedül nekem kedveskedjél, rajtam kívül se ne kívánj, se ne keress semmit. 7. De felebarátod szavait és tetteit se ítéld vakmerôen, ne is ártsd magad rád nem bízott dolgokba; így arra juthatsz, hogy keveset vagy csak ritkán zavarják békédet. 8. Hogy pedig soha semmiféle háborodást ne érezz, se testedet, se lelkedet semmi kellemetlenség ne érje, az nem a jelen élet sorsa, hanem az örök nyugalom állapota. 9. Ne gondold azért, hogy igaz békét találtál, mikor semmi nehézséget nem érzel; se pedig, hogy egészen rendben vagy, ha ellenkezést nem tapasztalsz vagy hogy az már tökéletesség, ha minden kívánságod szerint történik. 10. De még akkor se tartsd magad valami nagynak, sem ne hidd, hogy különös kedvességben állsz, ha talán nagy ájtatosságot és lelki vigasztalást érzel. 11. Mert nem ebbôl ismerhetô meg az erény igaz szeretete, nem is ebben áll az ember elômenetele és tökéletessége. 12. Miben tehát, Uram? 13. Abban, hogy szívedbôl-lelkedbôl Isten akaratának ajánlod fel magad, nem keresed önmagadat sem nagyban, sem kicsinyben; sem az idôben, sem az örökkévalóságban. 14. Úgy, hogy arcod változása nélkül egyaránt hálás maradsz jó és balsorsban és mindent egyenlô mérôvel mérsz. 15. Ha oly erôs és rendületlen leszel a reményben, hogy bár a belsô vigasztalás elhagyott, szívedet még nagyobb szenvedésekre is elkészíted. 16. És magadat nem igazolod, mintha ezt és ekkorát nem kellene tűrnöd; hanem minden intézkedésemben engem mondasz igazságosnak, engem vallasz szentnek. 17. Akkor a békesség igaz és egyenes útján jársz és bízvást remélheted, hogy örvendezve újra meglátod arcomat. 18. Ha majd annyira jutsz, hogy magadat semmibe sem veszed, tudd meg, hogy akkor teljes békében örvendezel, amennyire az e siralomvölgyben lehetséges. ======================================================================== III./26. A szabad lelkület nagy méltósága, amelyre az alázatos imádság jobban segít, mint az olvasás. 1. Uram, csak tökéletes embertôl telik, hogy a lelke folyton a mennyei dolgokon fárad és az élet tenger bajain, hogy úgy mondjam, aggódás nélkül megy keresztül, de nem tunya ember módjára, hanem a szabad lélek bizonyos kiváltságával: semmiféle teremtményen rendetlen kívánsággal nem csüggve. 2. Kérlek, kegyelmes Istenem, ôrizz meg engem ez élet gondjaitól, hogy túlságosan beléjük ne keveredjem; a test ezer követelésétôl, hogy a gyönyör láncra ne verjen; a lélek tömérdek akadályától, hogy a kellemetlenségek meg ne törjenek és el ne csüggesszenek. 3. Nem olyan dolgokról szólok, Uram, amelyek után a világi hiúság eped, hanem ama nyomorúságokról, amelyek az emberiség közös átka következtében szegény szolgád lelkét keservesen terhelik és feltartóztatják, hogy ne juthasson kívánsága szerint a lelki szabadságra. 4. Ó, Istenem, kimondhatatlan édesség, változtass nekem keserűséggé minden testi vigasztalást, mely engem az örökkévalók szeretetétôl elvon és valami jelenvaló, gyönyörködtetô jónak színe alatt álnokul magához csalogat. 5. Ne fogjon ki rajtam, Uram, ne gyôzzön le engem a test és vér; meg ne csaljon ravasz fogásaival a világ és rövid dicsôsége; meg ne ejtsen engem az ördög és az ô álnoksága. 6. Adj, Uram, erôt az ellenállásra, béketűrést a szenvedésre, állhatatosságot a végig kitartásra. 7. Add nekem a világ minden vigasztalása helyett a te lelkednek kimondhatatlan édes ihletét; az érzéki szeretet helyett pedig öntsd szívembe a te nevednek szeretetét. 8. Íme az étel, ital, ruha és egyéb, mi a test fönntartására szükséges, csak terhére van a buzgó léleknek. 9. Engedd, Uram, hogy az efféle gyámolításokkal csínyján éljek, szerfölött ne kívánjam és bennük el ne merüljek. 10. Ezeket mind el nem vethetem, mivel kötelesség a természetet fönntartani; de azt keresni, ami fölösleges és jobbára csak gyönyörködtet, szent törvényed tiltja; mert különben a test a lélek ellen lázadna. 11. Mindenben, kérlek, igazgasson a te kezed és oktasson, hogy józan, okos mértéket tartsak. ======================================================================== III./27. Az önszeretet leginkább visszatart a legfôbb jótól. 1. Fiam, mindenért mindent oda kell adnod, és magadból semmit vissza nem tartanod magadnak. 2. Tudd meg, hogy az önszeretet többet árt neked, mint bármi e világon. 3. Amilyen szeretettel és vonzalommal te viselkedel valami dolog iránt, ugyanazon mértékben tapad az többé-kevésbé tehozzád. 4. Ha szereteted tiszta, egyszerű és jól rendezett, semminek sem leszel rabja. 5. Ne kívánd, amivel nem szabad bírnod; ne kívánd, hogy tied legyen, ami csak akadályul lehet és belsô szabadságodtól megfoszthat. 6. Különös, hogy szívedbôl-lelkedbôl nem bízod magadat reám mindavval együtt, amit kívánnod és bírnod lehet. 7. Miért emészted magad haszontalan bánattal? Mit fárasztod magad hiábavaló gondokkal? 8. Hagyd tetszésemre magadat és semmi kárt nem szenvedsz. 9. Ha ezt vagy azt keresed, ha emitt vagy amott akarsz lenni, hogy kényelmesebben élhess és kedvedet tölthesd: sohasem lesz nyugtod, sem nem leszel szabad az aggodalmaktól, mert minden dologban van valami hiba és mindenhol akad, aki veled ellenkezik. 10. Korántsincs tehát javadra, ha valamely külsô dolgot elérsz és gyarapítasz, hanem inkább, ha azt megveted és szívedbôl gyökerestül kiirtod. 11. Ezt pedig necsak a pénzrôl és gazdagságról értsd, hanem a tisztelet és hiú dicséret hajhászásáról is, ami mind elmúlik a világgal együtt. 12. Nem nagy oltalmat nyújt a hely, ha a buzgóság lelke nincs benned. 13. Nem is tart sokáig a kívülrôl keresett békesség, ha szíved állapotában nincs kellô alapja; azaz, ha nem énbennem gyökerezel; cserélni cserélhetsz ugyan helyet, de magad avval nemigen javulsz. 14. Mert ha alkalom nyílik és te megragadod, megint arra akadsz, amit elkerültél, sôt többre. # Imádság szívbeli tisztaságért és mennyei bölcsességért. 15. Erôsíts meg engem, Istenem, a Szentlélek kegyelmével. 16. Adj erôt, hogy a belsô ember bennem megerôsödjék és szívem megszabaduljon minden haszontalan gondtól és aggódástól, hogy ne ragadjon ide s tova bármily dolog kívánságára, akár hitvány, akár becses, hanem e világon mindent annak tekintsek, ami, tudniillik mulandónak és magamat is olyannak, aki velük együtt elmúlik. 17. Mert semmi sem állandó a nap alatt, ahol ,,minden csak hiúság és lélekgyötrelem''. (Préd 1,14) 18. Ó, mily bölcs, aki igy gondolkodik! 19. Adj, Uram, mennyei bölcsességet, hogy mindenfölött téged szeresselek és megtaláljalak, mindenfölött téged becsüljelek és szeresselek, minden egyebet bölcsességed rendje szerint fogjak fel, amint magában van. 20. Add, hogy okosan kitérjek a hízelkedô elôtt és békén tűrjem az ellenkezôt. 21. Mert nagy bölcsesség meg nem indulni minden szóra és szóba sem állani a ravaszul hízelkedô csábítóval: mert csak így halad az ember a megkezdett úton elôre. ======================================================================== III./28. A megszóló nyelvek ellen. 1. Fiam, ne búsulj, ha valaki rosszul vélekedik felôled és olyat mond, amit nem örömest hallasz. 2. Még rosszabbul kell magadról vélekedned és magadnál gyarlóbbnak senkit sem tartanod. 3. Ha belsô életet élsz, nem sokat adsz a lengedezô szavakra. 4. Nem kis okosság rossz sorsban hallgatni és magadba szállva hozzám fordulni és az emberek ítéletén fel nem háborodni. 5. Békességed ne legyen az emberek ajkán; mert akár jóra, akár rosszra magyarázzák ezt vagy amazt, azért nem vagy más ember. 6. Hol van az igazi béke és igazi becsület? Nemde énbennem? 7. Aki nem töri magát, hogy az embereknek tessék; és nem aggódik, ha nem tetszik nekik, nagy békességben él. 8. A rendetlen szeretetbôl és hiábavaló félelembôl ered minden nyugtalanság és az érzékek szórakozottsága. ======================================================================== III./29. Lelki nyugtalanság idején hogyan kell Istent kérni és áldani? 1. ,,Legyen áldott örökre a te neved'' (Tób 3,23) Uram, ki azt akartad, hogy engem ez a kísértés és háborúság érjen. 2. Nem szabadulhatok tôle, hanem hozzád kell folyamodnom, hogy segíts és javamra fordítsd. 3. Uram, bajban vagyok, szívem veszélyben forog, nagyon gyötör a jelen szenvedés. 4. És most, szeretô Atyám, mit mondjak? Szorongatás közt vagyok, ,,szabadíts ki ebbôl az órából''. (Jn 12,27) 5. De azért jutottam ebbe az órába, hogy tied legyen a dicsôség, ha nagy megalázás ér és általad megszabadulok. 6. Uram, szabadíts meg engem szent akaratod szerint, mert én szegény, mit tehetek és hová menjek nélküled? 7. Add, Uram, hogy ezúttal is békén tűrjem látogatásodat; segíts meg engem, Istenem, és nem rettegek, bármi szorítja szívemet. 8. Most pedig jelen bajomban mit mondjak? ,,Legyen meg, Uram, a te akaratod.'' Én e szorongatást és aggodalmat igenis megérdemeltem. 9. Tűrnöm kell, bárcsak békével tűrnék, míg elmúlik ez a förgeteg és jobban leszek. 10. Hatalmas a te kezed, leveheti rólam a kísértést és megenyhítheti rohamát, hogy végképp el ne sodorjon; amint ezelôtt is sokszor így cselekedtél velem, ,,én Istenem én irgalmasságom''. (Zsolt 76,11) 11. És minél nehezebb nekem, annál könnyebb neked mindenható jobboddal rajta változtatni. ======================================================================== III./30. Istent kell segítségül hívnunk és kegyelme visszanyerésében bíznunk. 1. Fiam, én vagyok az Úr, én bátorítlak a háborúság napján. 2. Jöjj hozzám, ha nem jól megy dolgod. 3. Ez az, ami leginkább hátráltatja a mennyei vigasztalást, hogy késôn fogsz az imádsághoz. 4. Mert mielôtt engem buzgó lélekkel kérnél, mindenfelé vigasztalást keresel és külsô dolgokban leled kedvedet. 5. Innen van, hogy keveset használ minden, amíg be nem látod, hogy én vagyok, aki a bennem bízókat megszabadítom; hogy rajtam kívül nincs foganatos segítség, sem üdvös tanács, sem hathatós orvosság. 6. De ha a förgeteg elálltával nyugalmad visszatér, éledj föl irgalmam fényében: mert közel vagyok, úgymond az Úr, hogy mindent helyreállítsak, nemcsak egészen, amint ezelôtt volt, hanem bôségesen és tetézve. 7. Nehéz-e nekem valami? Vagy hasonló vagyok-e ahhoz, aki ígér, de szavának nem áll? 8. Hol a te hited? Állj erôsen és rendületlenül! 9. Légy hosszútűrô és bátor férfiú; megjön annakidején a vigasztalás. 10. Várj reám, várj; eljövök és meggyógyítlak. 11. Kísértés, ami gyötör és hiábavaló félelem, ami rettegtet. 12. Mihaszna aggódol jövô sorsodon, mint hogy szomorúságodat szomorúsággal tetézd? ,,Elég minden napnak a maga baja.'' (Mt 6,34) 13. Hiábavaló és haszontalan a jövendô dolgokon búsulni vagy örülni, melyek talán soha be nem következnek. 14. Azonban megesik a gyarló emberen, hogy efféle képzelôdések játékot űznek vele; és még kis bátorság jele, hogy az ellenség sugalma ôt oly könnyen ide-oda űzi. 15. Mit gondol ez azzal, hogy igaz vagy költött dolgokkal játssza ki és szedi rá az embert; a jelenvalók szeretetével vagy a jövendök félelmével ejt-e meg minket? 16. Azért ne háborodjék meg szíved és ne rettegjen. 17. Higgy bennem és bízzál irgalmasságomban. 18. Mikor azt hiszed, hogy messze elszakadtál tôlem, gyakran éppen olyankor vagyok legközelebb hozzád. 19. Mikor azt véled, hogy odavan minden, akkor nyílik alkalom nagyobb érdemekre. 20. Nincs minden veszve, mikor kedvünk ellen esik valami. 21. Ne ítélj a szerint, amint jelenleg érzel; és akárhonnan akad valami nehézség, meg ne ütközzél rajta és ne törd magadat, mintha oda volna minden remény, hogy valaha kivergôdhetel belôle. 22. Ne gondold, hogy végképp el vagy hagyva, ha ideig-óráig szenvedést bocsátottam reád vagy pedig a kívánt vigasztalást megvontam tôled; mert ez az út visz a mennyországba. 23. Kétségkívül hasznosabb neked és többi szolgáimnak, hogy megforgat benneteket a viszontagság, mintha minden kedvetek szerint menne. 24. Ismerem a titkos gondolatokat, hogy igen hasznos üdvödre, hogy olykor kelletlen, ízetlen neked minden, hogy föl ne fuvalkodjál, ha jól sikerül dolgod és ne dicsekedjél abban, ami nem vagy. 25. Amit adtam, el is vehetem, vissza is adhatom, mikor kedvem tartja. 26. Amit adok, az enyém, mikor megvonom, nem a tiedet veszem el, mert ,,minden jó adomány és minden tökéletes ajándék az enyém''. (Jak 1,17) 27. Ha szenvedést vagy egyéb viszontagságot bocsátok reád, ne bosszankodjál és el ne csüggedjen szíved; én hamar könnyíthetek rajta és minden bajt örömre fordíthatok. 28. De azért igazságos vagyok és minden dicséretre méltó, mikor így bánok veled. 29. Ha igazán bölcs vagy s úgy veszed a dolgot, amint van, sohasem kell valami baj miatt kedveszegetten szomorkodnod, hanem inkább örülnöd és hálákat adnod. 30. Sôt azt kellene egyetlen örömödnek tartanod, hogy fájdalmakkal gyötörlek és nem bánok veled kíméletesen. 31. ,,Amint engem szeretett Atyám, én is úgy szeretlek titeket'' (Jn 15,9) mondtam kedves tanítványaimnak; 32. Kiket bizony nem küldtem ideigvaló örömökre, hanem nagy küzdelmekre, nem méltóságokra, hanem gyalázatokra, nem nyugalomra, hanem fáradalmakra, hogy bô gyümölcsöt teremjenek a béketűrés által. 33. Eszedben tartsd, fiam, ezeket az igéket! ======================================================================== III./31. Hogy a Teremtôt megtaláld, meg kell válnod a teremtménytôl. 1. Uram, még több kegyelemre van szükségem, ha annyira kell jutnom, hogy nekem senki és semmi teremtmény akadályul ne szolgáljon. 2. Mert amíg engem valami fogvatart, nem repülhetek hozzád szabadon. 3. Szabadon szeretett volna röpülni, aki azt mondta: ,,Ki ad nekem szárnyat, mint a galambnak, és elrepülök és megnyugszom.'' (Zsolt 54,7) 4. Mi lehet csöndesebb a tiszta szemnél? és ki szabadabb annál, aki semmit sem kíván e földön? 5. Szükséges tehát minden teremtményen fölülemelkedni, magát tökéletesen elhagyni és elragadtatásban lenni és szemlélni, hogy hozzád, a mindenség Teremtôjéhez semmi sem fogható. 6. És ha valaki nem szakad el minden teremtménytôl, nem képes szabadon foglalkozni az isteni dolgokkal. 7. Azért értenek oly kevesen a szemlélôdéshez, mert ritka ember tud szívbôl-lélekbôl megválni a mulandó teremtményektôl. 8. De erre kiváló kegyelem szükséges, hogy a lelket fölemelje és önmaga fölé ragadja. 9. És ha az ember lelkileg föl nem emelkedik, minden teremtménytôl el nem szakad és Istennel tökéletesen nem egyesül, akármit tud, akármije van, nem sokat ér. 10. Sokáig kicsiny marad és a földhöz tapad, aki nagyra becsül valamit az egyetlenegy, véghetetlen, örökkévaló Jón kívül. 11. Mert ami nem Isten, az mind semmi és semmibe veendô. 12. Nagy a különbség a felvilágosult, jámbor férfiú bölcsessége és a sokat tanult s a tudományokban jártas pap ismerete közt. 13. Sokkal nemesebb az a tudomány, amely fölülrôl, isteni forrásból származik, mint amelyet az emberi ész fáradságosan szerez magának. 14. Nem egy szeretne szemlélôdô életet élni, de ami hozzá szükséges, nem akarja gyakorolni. 15. Az is nagy akadály, hogy holmi külsô és érzéki dolgokkal bíbelôdünk, a tökéletes önmegtagadásra pedig keveset adunk. 16. Nem tudom, mi az, miféle lélek vezet és mivel mentegetôdzünk, hogy mi, akik lelki ember nevét viseljük, annyi fáradságot és még több gondot fordítunk a mulandó és hitvány dolgokra, belsô állapotunkra pedig egészen összeszedett elmével csak ritkán és elvétve gondolunk. 17. Fájdalom, egy kis magunkbaszállás után ismét kifelé fordulunk és amit cselekszünk nem választjuk meg szigorú vizsgálattal. 18. Hogy hol idôznek hajlandóságaink, arra nem gondolunk, sem nem siratjuk, hogy oly szennyes bennünk minden. 19. ,,Mert romlott útra tért minden test a földön'' (Ter 6,12), azért állt be az özönvíz. 20. Minthogy tehát szívünk hajlamai romlottak, nem csoda, hogy a belôle származó cselekedet is, mint a belsô erô hiányának világos jele, szükségképpen romlott. 21. Tiszta szívbôl származik a jó élet gyümölcse. 22. Azt kérdezgetik, ki mennyit tett; de mily erényesen cselekedett, azt nem vizsgálják oly gondosan. 23. Ha erôs, gazdag, szép, ügyes, jó író, jó énekes, munkás valaki, azt mindenki tudja; de hogy mily alázatos, mily béketűrô és szelíd, mily ájtatos és lelki ember, arról jóformán hallgatnak. 24. A természet az ember külsejét tekinti, a kegyelem a belsô felé fordul. 25. Az gyakran csalódik, ez pedig Istenben remél, hogy ne csalatkozzék. ======================================================================== III./32. Az önmegtagadás és minden kívánság elhagyása. 1. Fiam, tökéletes szabadságod nem lehet, hacsak teljesen meg nem tagadod magad. 2. Vasravert rabok mindazok, akik tulajdonnal bírnak, akik csak magukat szeretik, akik csak érzéki örömöket hajhásznak, akik mindent látni és hallani akarnak, akik ide s tova lótnak-futnak és mindig csak a puha életet keresik, nem pedig amit Jézus Krisztus akar; hanem gyakran azon törik fejüket, azt tervezgetik, ami meg nem marad. 3. Mert mind elvész, ami nem Istentôl vette eredetét. 4. Tartsd meg e rövid, de tökéletes igét: Hagyj el mindent és megtalálsz mindent; hagyd az érzékiséget és megtalálod a békességet! 5. Ezt forgasd elmédben és ha teljesíted, mindent megértesz. 6. Uram, ez nem egynapi munka, sem nem gyermekjáték; sôt ez a rövidke mondat magában foglalja a szerzetesi élet minden tökéletességét. 7. Fiam, nem kell megijedned, sem mindjárt elcsüggedned a tökéletesek útja hallatára; sôt inkább magasabbra kell törnöd, vagy legalább szívbôl utána fohászkodnod. 8. Bárcsak igy tennél és arra jutottál volna, hogy magadat ne szeretnéd, hanem az én akaratomhoz és a vezetésedre rendelt lelkiatyád és elöljáród akaratához tartanád magad: akkor igen tetszenél nekem és egész életedet örömben és békességben töltenéd. 9. Még sok van, amitôl meg kell válnod amiben, ha nem hagyod magad mindenestül az én akaratomra, meg nem nyered, amit kívánsz. 10. ,,Tanácsolom, végy tôlem tűzpróbás aranyat, hogy meggazdagodjál'' (Tit 3,18), azaz mennyei bölcsességet, mely lábbal tapod minden alávalót. 11. Vess el minden földi bölcsességet és ne keresd sem magad, sem más ember kedvét. 12. Azt mondtam, hogy az emberi dolgokban a silányabbat kell megszerezned a drága és nagyszerű helyett. 13. Mert nagyon silány és csekély s majdnem feledésbe ment látszólag az igazi, mennyei bölcsesség; nagyra nem tartja magát sem dicséretet nem keres a földön, melyet sokan magasztalnak szájjal, de életük messze jár tôle. 14. De mégis ez az a sok ember elôtt elrejtett drágagyöngy. ======================================================================== III./33. A szív állhatatlansága. Szándékunk végsô célja Isten. 1. Fiam, mostani kívánságodnak ne higgy; csakhamar másra változik. 2. Amíg e földön élsz, akaratod ellen is változó vagy: majd vidám, majd szomorú, majd csöndes, majd nyugtalan, majd buzgó, majd száraz, majd szorgalmas, majd tunya, majd komoly, majd könnyelmű. 3. De a bölcs és lelki dolgokban jártas ember efféle változások fölé emelkedik, nem nézi, mit érez magában vagy honnan fúj az állhatatlanság szele, hanem azt, hogy szíve egész szándéka a kellô és legjobb célnak tartson. 4. Mert így maradhat mindig egyforma és rendületlen, ha szándékának szemét a különféle eshetôségek közt tisztán és folyton reám irányítja. 5. Minél tisztább a szándék, annál szilárdabban halad az ember a különféle viharokon keresztül. 6. De sok emberben sandít a tiszta szándék szeme; mert könnyen valami kecsegtetô dologra fordul, ami elébe tűnik. 7. Mert ritkaság ám, hogy valaki teljesen szabad a haszonlesés szennyétôl. 8. Így hajdan a zsidók is Bethániába jöttek Mártához és Máriához, de ,,nem egyedül Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák''. (Jn 12,9) 9. Meg kell tehát tisztítani a szándék szemét, hogy egyszerű és egyenes legyen és a mindenféle közbeesô dolgokon túl egyenest én reám forduljon. ======================================================================== III./34. A szeretô szívnek csak Isten tetszik. 1. Íme, én Istenem és mindenem! Mit akarok többet és mi boldogabbat kívánhatok? 2. Ó kedves, édes ige, de csak annak, aki az Igét szereti és nem a világot, sem azt, ami a világban van. 3. Én Istenem, én mindenem! Aki érti, eleget mondtak neki: és ezt újra meg újra hallani gyönyörűség annak, akiben Isten szeretete ég. 4. Mikor te jelen vagy, Uram, minden gyönyörűséges, mikor te távol vagy, minden ízetlen. 5. Te adsz a szívnek nyugalmat, nagy békességet és ünnepi örvendezést. 6. Te cselekszed, hogy mindenkirôl jól gondolkozzunk és mindenben téged áldjunk s nem is lehet valami sokáig kedves nálad nélkül. 7. De hogy valami kedves és édes legyen, szükséges, hogy a te kegyelmed járuljon hozzá és bölcsességed szava fűszerezze. 8. Akinek te tetszel, mi ne volna annak kedvére? Akinek te nem tetszel, mi lehet annak gyönyörűséges7 9. A te bölcsességed elôtt megsemmisülnek a világ bölcsei és az érzékiség rabjai, mert amabban tömérdek hiúság, emebben meg halál rejtôzik. 10. Akik pedig a világ megvetése és a test sanyargatása által téged követnek, valóban bölcsek, mert a hiúságtól az igazsághoz, a testtôl a lélekhez térnek. 11. Ezeknek tetszik az Isten és amit jónak találnak a teremtményekben, mind a Teremtô dicsôségére fordítják. 12. Azonban különbözô, nagyon különbözô íze van a Teremtônek meg a teremtménynek, az örökkévalónak meg a mulandónak, a teremtetlen és teremtett világosságnak. 13. Ó, örök Világosság, mely minden teremtett világosságot meghaladsz, villogtasd fényedet a magasból, hadd hassa át szívem minden rejtekét. 14. Tisztítsd, vidámítsd, derítsd föl és elevenítsd az én lelkemet minden tehetségével együtt, hogy csak hozzád ragaszkodjék örvendetes elragadtatással. 15. Ó, mikor jön el az a boldog és kívánatos óra, hogy engem jelenléteddel kielégítesz és te leszel mindenben mindenem? 16. Amíg ezt el nem érem, nem teljes az örömöm. 17. Fájdalom, még mindig él bennem a régi ember, nincs egészen megfeszítve; nem halt meg tökéletesen. 18. Még mindig erôsen lázad a lélek ellen, belsô hadat indít s a lélek országát nem hagyja békében. 19. De te, Uram, ,,ki a tenger erején uralkodol és a habok csapkodásait lecsöndesíted, kelj föl, segíts meg engem''. (Zsolt 88,10) 20. ,,Oszlasd szét a népeket, melyek hadat kívánnak; rontsd meg ôket hatalmaddal.'' (Zsolt 67,31) 21. Mutasd meg, könyörgöm, a te fölségedet és dicsôítsd a te jobbodat, mert nincs egyéb reménységem és oltalmam, csak tebenned, Uram istenem! ======================================================================== III./35. Ez életben nincs biztonság a kísértésektôl. 1. Fiam, az életben sohasem vagy biztonságban, hanem míg élsz, szükséged van lelki fegyverre. 2. Ellenség közt forogsz, jobbról-balról ostromolnak. 3. Ha tehát nem forgatod mindenfelé a béketűrés pajzsát, nem sokáig maradsz seb nélkül. 4. E mellett ha szívedet állhatatosan énhozzám nem fordítod s el nem tökéled magad, hogy értem mindent eltűrsz: ki nem állod a kemény csatát és nem éred el a boldogok gyôzedelmi pálmáját. 5. Azért szükséges férfiasan mindenen keresztültörni és erôs kézzel az akadályokhoz nyúlni. 6. Hiszen csak a gyôzedelmesnek jut a manna, a tunya gyávának nagy nyomorúság a sorsa. 7. Ha e világon keresel nyugalmat, hogyan juthatsz majd az örök nyugalomba? 8. Ne készülj itt nagy nyugalomra, hanem nagy béketűrésre. 9. Az igazi békességet ne keresd e világban, hanem az égben, ne az emberekben, sem más teremtményben: hanem egyedül Istenben. 10. Isten szeretetéért mindent szíves-örömest kell szenvedned, tudniillik munkát és fájdalmat, kísértést, bosszantást, szorongatást, nélkülözést, betegséget, bántalmat, rágalmat, szidalmat, kisebbítést, pirongatást, megfeddést és megvetést. 11. Ez segít az erényre, ez próbálja meg Krisztus tanítványát, ez készíti neki a mennyország koronáját. 12. Örök jutalmat adok e rövid fáradságért és végtelen dicsôséget a mulandó szégyenkezésért. 13. Azt hiszed, hogy mindig, amikor kedved tartja, lesz lelki vigasztalásod? 14. Szentjeimnek sem voltak mindig ilyen vigasztalásaik, hanem volt sok nehézségük, különféle kísértésük és nagy lelki kínjuk. 15. De mindezt békével tűrték és inkább Istenben bizakodtak, mint önmagukban; mert jól tudták, hogy ,,a jelen élet szenvedései össze sem hasonlíthatók a jövendô dicsôséggel, amelyet általuk szereznek''. (Róm 8,18) 16. Rögtön arra akarsz-e jutni, amit sokan annyi könnyhullatás és fáradság után alig értek el? 17. ,,Várakozzál az Úrra, férfiasan viseld magad'', légy erôs, el ne csüggedj, helytállj és add oda magadat, testedet, lelkedet állhatatosan Isten dicsôségéért. 18. Megfizetek én neked bôségesen, veled leszek én minden bajodban! ======================================================================== III./36. Az emberek hiábavaló ítéletei ellen. 1. Fiam, bízzál erôsen az Úrban s ne félj az emberek ítéletétôl, ha lelkiismereted tiszta és nem vádol. 2. Jó és boldogító ilyesfélét szenvedni, nem is nehéz az alázatos szívűnek és ki jobban bízik Istenben, mint magában. 3. Sokan sokat beszélnek s ezért csak kötve kell nekik hinned. 4. De nem is lehetséges, hogy mindenkinek eleget tegyünk. 5. Noha Szent Pál mindenkinek igyekezett kedvére járni az Úrban és mindenkinek mindene lett, mégis keveset gondolt vele, mit ítél róla az emberi törvény. 6. Eleget fáradozott mások épüléséért és üdvösségéért, amennyire rajta állott és tôle kitelt; de el nem kerülhette, hogy egyik-másik meg ne ítélje, meg ne vesse. 7. Azért mindent Istenre hagyott, aki mindent tudott és béketűréssel s alázatossággal védelmezte magát azok ellen, akik ôt rágalmazó nyelvükre vették vagy üres hazugságokat költöttek rá és kényük-kedvük szerint róla mindenféle híreket terjesztettek. 8. Néha mégis megfelelt nekik, hogy hallgatásán meg ne botránkozzanak a gyöngék. 9. Ki vagy te, hogy félsz a halandó embertôl? Ma van, holnap elenyészik. 10. Istentôl félj és az emberek rémítgetésére meg nem ijedsz. 11. Mit árthat neked valaki szavával vagy gyalázásával? Többet árt magának, mint neked és el nem kerüli Isten ítéletét, akárki legyen. 12. Te Istent tartsd szemed elôtt és ne feleselj, se ne panaszkodjál. 13. Ha most talán látszólag kisebbséget szenvedsz és szégyent vallasz, melyet nem érdemeltél, ne bosszankodjál és türelmetlenségeddel ne kisebbítsd koronádat. 14. Emeld föl szemedet énhozzám az égbe, akinek van hatalma téged kiragadni minden gyalázatból és bántalomból és kinek-kinek megfizetni cselekedete szerint. ======================================================================== III./37. A tiszta és tökéletes lemondás a szív szabadságának szerzôje. 1. Hagyd el magad, fiam, és megtalálsz engem. 2. Ne kösd magad semmihez, ne ragaszkodjál semmihez és mindig nyertes leszel. 3. Mert mihelyt magadról lemondasz és azt vissza nem vonod, azonnal bôségesebb kegyelemben részesülsz. 4. Uram, hányszor mondjak le magamról és miben hagyjam el magamat? 5. Mindenkor és minden órában, kicsinyben is, nagyban is; nem veszek ki semmit, hanem azt akarom, hogy minden akadálytól szabad légy. 6. Különben hogy lehetsz te az enyém és én a tied, ha kívül-belül tökéletesen le nem mondasz tulajdon akaratodról. 7. Minél gyorsabban teszed ezt, annál boldogabb leszel és minél tökéletesebben és ôszintébben, annál kedvesebb vagy elôttem és annál nagyobb a jutalmad. 8. Némelyek lemondanak magukról, de valamit megtartanak; mert nem bíznak teljesen Istenben, azért igyekeznek magukról gondoskodni. 9. Némelyek pedig eleinte mindent fölajánlanak, de utóbb, ha kísértés szorongatja ôket, tulajdonukhoz visszatérnek és ezért az erény útján semmit sem haladnak. 10. Az ilyenek a tiszta szív igaz szabadságához és boldogító barátságom kegyelméhez nem jutnak, csak teljes lemondással s ha elôbb magukat naponkint föláldozzák; mert e nélkül nincs, nem is lehet boldogító egyesülés. 11. Sokszor mondtam neked és ismét mondom: Hagyd el magadat, mondj le magadról és nagy belsô békét élvezel. 12. Adj mindent mindenért, ne végy ki semmit, ne kérj vissza semmit. 13. Ragaszkodjál hozzám tisztán és habozás nélkül és én a tied leszek. 14. Szabad leszel szívedben és a sötétség nem borít el téged. 15. Erre törekedjél, ezt kérd, ezt kívánd, hogy minden tulajdonodtól megszabadulhass és szegényen követhesd a szegény Jézust; magadnak meghalj és nekem élj örökre. 16. Akkor aztán megszűnik minden hiábavaló ábrándozás, gonosz inger és a sok haszontalan gond. 17. Akkor eltávozik a túlságos félelem és meghal a rendetlen szeretet. ======================================================================== III./38. Okos viselkedés a külsô dolgokban és Istenhez folyamodás bajos ügyekben. 1. Fiam, arra kell szorgalmasan törekedned, hogy minden helyen, minden cselekedetben vagy külsô foglalkozásban bensôleg szabad, magad ura légy, hogy minden alattad legyen, ne te alattuk. 2. Hogy te légy cselekedeteid ura s igazgatója és ne azok szolgája és rabja. 3. Hanem inkább szabad és igaz hívô, aki az Isten fiai szabadságába és örökségébe jutott. 4. Kik az ideigvalók fölött állnak és az örökkévalókra tekintenek. 5. Kik a mulandókat balszemmel, a mennyeieket jobbszemmel nézik. 6. Kiket a világi dolgok le nem kötnek, hanem inkább ôk kényszerítik, hogy arra szolgáljanak nekik, amire Isten szánta és a fô alkotó rendelte, aki teremtményeiben semmit sem hagyott rendezetlenül. 7. Ha mindenben, ami történik, nem a külsô látszatnál maradsz és amit látsz vagy hallasz, nem pusztán a test szemével nézed, hanem minden dologban Mózest követve Isten sátorába lépsz, hogy az Istentôl tanácsot kérj; meghallod olykor Isten feleletét és sok jelen és jövendô dologra nézve felvilágosodva térsz vissza. 8. Mózes ugyanis mindig Isten sátorához fordult a kétes ügyek és kérdések megfejtéséért; az imádság segítségéhez folyamodott, hogy a veszedelmeket és az emberek gonoszkodását elhárítsa. 9. Úgy kell neked is szíved rejtekébe vonulnod és ott nagy buzgósággal Isten segítségét kiesdekelned. 10. Azért csalták meg Józsuét és Izrael fiait a gabaoniták, mint a Szentírásban olvassuk, mert nem kértek elôbb tanácsot Istentôl, hanem a mézes szavaknak adtak hitelt és így a hamis jámborság rászedte ôket. ======================================================================== III./39. Az ember ne legyen nyugtalan dolgaiban. 1. Fiam, mindig énreám bízd ügyedet, majd elintézem annakidején. 2. Várd meg az én rendelésemet és nagy hasznát tapasztalod. 3. Uram, szíves-örömest hagyom reád minden ügyemet, mert saját eszemmel kevésre mehetek. 4. Bár ne törôdnék annyit a jövô eshetôségekkel, hanem tétovázás nélkül a te szent akaratodra hagynám magam. 5. Fiam, az ember nagyon gyakran sürgeti, amit kíván; de mikor eléri, más szemmel nézi; mert nem tartósak ugyanazon dolgokra nézve a kívánságok, hanem ide-oda ragadják az embert. 6. Nem csekélység tehát a legcsekélyebb dologban is megtagadni magunkat. 7. Az ember igaz elômenetele az önmegtagadás és csak az önmegtagadó ember igazán szabad és biztos. 8. De az ôsellenség, aki minden jó megrontója, nem hagy föl a kísértéssel, éjjel-nappal gonoszul csalogat, hogy a vigyázatlant tôrébe ejtse. 9. ,,Vigyázzatok és imádkozzatok'', mondja az Úr, ,,hogy kisértésbe ne essetek''. (Mt 26,41) ======================================================================== III./40. Az embernek magától semmije sincs és nincs is miben dicsekednie. 1. ,,Uram, micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? vagy mi az emberfia, hogy meglátogatod?'' (Zsolt 8,5) 2. Mivel érdemlette az ember, hogy malasztodat nyújtod neki? 3. Uram, mit panaszkodhatom, hogy elhagysz? vagy mit hozhatok föl igazán ellene, ha meg nem adod, amit kérek? 4. Bizony, igaz lélekkel gondolhatom és mondhatom: Uram, én semmi sem vagyok, semmit sem tehetek, semmi jó sincs bennem magamtól, hanem fogyatkozom mindenben és a semmi felé tartok. 5. És ha rajtam nem segítesz és belsôleg nem tanítasz, egészen lanyha és gonosz leszek. 6. De te, Uram, mindig ugyanaz vagy és ugyanaz maradsz örökké, mindig jó, igaz és szent, mindent jól, igazságosan, szentül cselekszel és mindent bölcsen rendelsz. 7. De én, aki hajlandóbb vagyok az elmaradásra, mint a haladásra, nem tartok ki mindig egy állapotban, mert az idô változik fölöttem. 8. Azonban minden jobbra fordul, mihelyt akarod és segítô kezedet nyújtod; mert egyedül te segíthetsz rajtam emberi támogatás nélkül és úgy megerôsíthetsz, hogy színt ne változtassak többé, hanem hogy egyedül hozzád térjen és tebenned nyugodjék meg az én szívem. 9. Azért ha igazán meg tudnám vetni az összes emberi vigasztalásokat, akár az ájtatosság kedvéért, akár szükségbôl, mely arra kényszerít, hogy téged keresselek, mivel senkim sincs, ki megvigasztalna: akkor bátran remélhetném kegyelmedet és örvendhetnék új vigasztalásod ajándékán. 10. Hálát adok neked, akitôl minden ered, ami jól sikerül. 11. Én pedig merô hiúság vagyok és semmi a te színed elôtt, állhatatlan, gyarló ember. 12. Miben dicsekedhetem tehát? s mi okból kívánom, hogy mások becsüljenek? 13. Talán a semmiért? Ez a legnagyobb hiúság! 14. Csakugyan hiú dicsôség, valóságos rákfene, legnagyobb hiúság, mert elvonja az embert az igaz dicsôségtôl és megfosztja a mennyei kegyelemtôl. 15. Mert mikor az ember önmagának tetszik, neked nem tetszik; mikor emberi dicséretet hajhász, a valódi erény kárát vallja. 16. Az az igazi dicsôség és szent vigadozás, mikor tebenned dicsekszünk és nem magunkban; mikor a te nevedben örvendünk, nem saját erônkben és semmi teremtményben nem gyönyörködünk, csak teéretted. 17. Dicsérjék a te nevedet, ne az enyémet; magasztalják a te művedet, ne az enyémet; áldják a te szentséges nevedet; nekem pedig ne jusson semmi az emberek dicséretébôl. 18. Te vagy dicsôségem, te szívem örvendezése. 19. Tebenned dicsekszem és örvendezem egész nap, ,,magam részérôl egyedül erôtlenségeimben dicsekedhetem''. (2Kor 12,5) 20. Keressenek a zsidók egymástól dicsôséget; én azt keresem, mely egyedül Istentôl van. 21. Mert minden emberi dicsôség, minden földi tisztelet, minden világi méltóság a te örökkévaló dicsôségedhez mérve csak hiúság és esztelenség. 22. Ó, én igazságom és irgalmasságom, én Istenem, teljes Szentháromság, egyedül téged illet dicséret, tisztelet, hatalom és dicsôség mindörökkön örökké! ======================================================================== III./41. Minden világi tisztelet megvetése. 1. Meg ne szomorodjál, fiam, ha látod, hogy másokat tisztelnek és fölemelnek, téged pedig megvetnek és megaláznak. 2. Emeld föl szívedet hozzám az égbe, és meg nem szomorít az emberek megvetése e földön. 3. Uram, vakoskodunk és hamar elcsábít a hiúság. 4. Ha igazságosan nézem magamat, soha semmiféle teremtmény nem tett ellenem jogtalanságot, azért nincs is okom ellened panaszra fakadni. 5. Mivel pedig sokszor és súlyosan vétettem ellened, joggal támad ellenem minden teremtmény. 6. Méltán illet engem ezért szégyen és gyalázat, téged pedig dicséret, tisztelet és dicsôség. 7. S ha nem vagyok készen arra, hogy örömest veszem, ha minden teremtmény megvet, elhagy és éppen semmibe sem vesz; soha belsômben nem leszek nyugodt, szilárd, sem lelkileg fel nem világosodom, sem veled tökéletesen nem egyesülök. ======================================================================== III./42. Békességünket nem kell emberbe helyeznünk. 1. Fiam, ha békességedet valamely emberbe helyezed, mivel úgy érez, mint te és veled él, nyugtalan és elégedetlen leszel. 2. De ha az örökkévaló, halhatatlan és maradandó igazsághoz fordulsz, meg nem szomorít barátod távozása vagy halála. 3. Énrajtam mint szegletkövön kell állnia a baráti szeretetnek; énérettem kell szeretned, aki neked jónak és kedvesnek látszik e világon. 4. Nálam nélkül mit sem ér és nem állandó a barátság; nem is igazi, nem is tiszta az a szeretet, melyet nem én kötök. 5. Annyira meg kell halnod az efféle vonzalmaknak jó barátaid iránt, hogy amennyire rajtad áll, minden emberi társaság nélkül kívánj élni. 6. Annál közelebb jár az ember Istenhez, amennyivel távolabb jut minden földi vigasztalástól. 7. Annál jobban közelít Istenhez a magasba, minél mélyebbre száll magába és minél kisebb a maga szemében. 8. Aki pedig magának tulajdonít valami jót, akadályt gördít Isten kegyelme elé, mert a Szentlélek kegyelme mindig alázatos szívet keres. 9. Ha magadat tökéletesen semmibe sem vennéd és minden teremtmény szeretetébôl kibontakoznál, akkor szükségképp benned laknám és elárasztanálak malasztommal. 10. De mikor a teremtményt szemléled, Teremtôdet veszted el szemed elôl. 11. Tanuld meg Teremtôdért mindenben meggyôzni magadat, akkor képes leszel Isten ismeretére jutni. 12. Akármily keveset érô is valami, ha rendetlenül szereted és kívánod, visszatart a legfôbb jótól és beszennyez. ======================================================================== III./43. A hiú és világi tudomány ellen. 1. Fiam, ne indulj meg az emberek szép, finom beszédein. ,,Mert nem beszédbôl áll az Isten országa, hanem erôbôl.'' (1Kor 4,20) 2. Figyelj az én szavamra; ezek lángra gyullasztják a szívet, megvilágosítják az értelmet, töredelmességre indítanak és különféle vigasztalást szereznek. 3. Soha semmit ne olvass csak azért, hogy tudósabbnak és bölcsebbnek lássál. 4. Igyekezzél vétkeidet kiirtogatni, mert ennek nagyobb hasznát veszed, mint a sok nehéz kérdés megfejtésének. 5. Bár sokat olvastál és tanultál, mindig csak az egy kútfôhöz kell visszatérned. 6. Én vagyok, ki az embereket az igaz bölcsességre tanítom és a kisdedeknek világosabb ismeretet adok, mint aminôt az emberek tanítás útján adhatnak. 7. Akinek én szólok, hamar bölcs lesz és a lelkiekben nagyon gyarapszik. 8. Jaj azoknak, akik kíváncsian sok haszontalanságot tudakolnak az emberektôl, de az én szolgálatom útjával keveset gondolnak. 9. Eljön az idô, mikor megjelenik a tanítók tanítója, Krisztus, az angyalok ura, s meghallgatja, ki mit tanult és kinek-kinek lelkiismeretét megvizsgálja. 10. És akkor nagy fényben átkutatja Jeruzsálemet és napvilágra jönnek a sötétség titkai és elnémulnak a nyelvek hamis fogásai. 11. Én vagyok, ki egy pillanat alatt fölemelem az alázatos szívet, hogy az örökkévaló igazsághoz többet értsen, mintha valaki tíz esztendeig járt volna iskolába. 12. Én hangos szó nélkül, a vélemények zavarása nélkül, fitogtatás és kevélység nélkül és okoskodó vitatkozás nélkül tanítok. 13. Én vagyok, aki arra tanítlak, hogy a világot megutáld, a jelenvalókat megvesd, az örökkévalókat keresd, a kitüntetéseket kerüld, a botrányokat békében tűrd, minden reményedet énbelém helyezd, rajtam kívül semmit se kívánj s engem mindenekfölött buzgó szívvel szeress. 14. Mert egy valaki, mivel engem tiszta szívbôl szeretett, isteni dolgokat tanult és csodálatos dolgokat beszélt. 15. Nagyobb elômenetelt tett a jóban, mikor mindent elhagyott, mint mikor mély dolgokkal foglalkozott. 16. De némelyeknek közönséges dolgokról szólok, másoknak külön tanítást adok; némelyeknek édesdeden jelekben és képekben jelenek meg, másoknak meg ragyogó világossággal nyilatkoztatom ki titkaimat. 17. A könyveknek egy és ugyanaz a szavuk, de nem egyformán oktatnak mindenkit; mert én vagyok az igazság tanítója, a szívek vizsgálója, a gondolatok ismerôje, a cselekedetek gyámolítója, és mindenkinek úgy osztogatom ajándékaimat, amint méltónak ítélem. ======================================================================== III./44. Külsô dolgokhoz ragaszkodunk. 1. Fiam, igen sok dologban tudatlannak kell lenned s magadat úgyszólván megholtnak tekintened a földön és akinek az egész világ meg van feszítve. 2. Sok dolgot süket füllel kell mellôznöd és inkább arra ügyelned, mi szolgál békességre. 3. Hasznosabb elfordítanod szemedet nem tetszô dolgokról és kinek- kinek meghagynod a maga véleményét, mint ha civakodó beszédekbe elegyedel. 4. Ha kedves vagy Istennél és az ô ítéletét tekinted, könnyebben tűröd, ha legyôznek. 5. Ó, Uram, mire jutottunk? Íme a mulandó kárt megsiratjuk, egy kis nyereségért fáradunk, lótunk-futunk, de a lelki kárt elfeledjük és késôbb is alig gondolunk rá. 6. Aminek kevés, vagy éppen semmi haszna, arra vigyázunk, de ami föltétlenül szükséges, azt hanyagul föl sem vesszük, mert az ember egészen a külsô dolgokra hajlik, és ha gyorsan elejét nem veszi, örömest tapad a külsô foglalkozásokhoz. ======================================================================== III./45. Ne higgyünk mindenkinek; könnyű a beszédben véteni. 1. Segíts ki, Uram, bajomból, mert az emberi segítség keveset ér. 2. Hányszor történt, hogy gyakran ott nem találtam hűséget, ahol arra számítottam. 3. Hányszor találtam ott is, ahol kevésbé vártam volna! 4. Hiúság tehát az emberekbe vetni reményünket; az igazak üdvössége tebenned van, Úr Isten! 5.Áldott légy, Uram Istenem, mindenben, ami bennünket ér. 6. Gyarlók és állhatatlanok vagyunk, könnyen csalatkozunk és változunk. 7. Ki az, ki oly óvatosan és gondosan tudna mindenben magára vigyázni, hogy valamikor csalódásba vagy zavarba ne essék? 8. De aki benned bízik, Uram és téged egyszerű szívvel keres, nem esik el oly könnyen. 9. S ha valami bajba talál esni, segítségeddel hamar kivergôdik belôle és vigasztalást nyer tôled, bármennyire bonyolódott is bele; mert nem hagyod el, aki véges-végig benned bízik. 10. Ritka a hű barát, aki barátja minden szorongásában állhatatos marad. 11. Te, Uram, te vagy egyedül a leghűségesebb mindenben és hozzád nincs senki hasonló. 12. Ó, mily igazán bölcs volt az a jámbor lélek, ki igy szólott: ,,Az én szívem meg van erôsítve és Krisztusban gyökerezik.'' 13. Ha így volna velem is, nem oly könnyen aggasztana az emberi félelem és nem hatnának rám a szavak nyilai. 14. Ki képes mindenrôl elôre gondoskodni, ki bír minden jövendô bajtól elôre ôrizkedni? 15. Ha már az elôrelátott bajok is gyakran bántanak, hogyne sebesítenének meg a váratlanok? 16. De miért nem vigyáztam jobban magamra, én szegény? Miért hittem oly könnyen másnak? 17. Azonban emberek vagyunk, nem egyebek, mint gyarló emberek, habár sokan angyaloknak tartanak és mondanak is. 18. Kinek higgyek, Uram, kinek, ha nem neked? Te vagy az igazság, aki nem csalsz, sem nem csalatkozhatol. 19. Ellenben ,,minden ember hazug'', gyarló, állhatatlan és könnyen botlik kivált szavaiban; azért nem kell mindjárt elhinni, ami elsô hallásra igaznak látszik. 20. Mily bölcsen figyelmeztettél minket, hogy ôrizkedjünk az emberektôl; és mivel ,,az embernek ellensége a háza népe'', ne higgyük el, ha valaki azt mondja: ,,Íme, itt, íme amott.'' (Mt 24,23) 21. Magam kárán tanultam, bárcsak nagyobb óvatosságomra, nem pedig esztelenségemre! 22. Eszeden légy, mondja valaki, légy óvatos, titokban tartsd, amit mondok. 23. De míg én hallgatok és titokban tartom, maga nem tudja elhallgatni, amire kért, hogy titokban maradjon, hanem csakhamar elárul engem is, magát is és elillan. 24. Ments meg, Uram, engem ilyen meséktôl és szeles emberektôl, hogy kezükbe ne jussak és ilyesmit soha el ne kövessek. 25. Igaz és helyes szót adj ajkamra és az álnok nyelvet távoztasd el tôlem. 26. Amit nem akarok szenvedni, attól mindenképen ôrizkednem kell. 27. Ó, mily jó és békeszerzô: másokról hallgatni, nem mindent vaktában elhinni és könnyelműen tovább nem adni. 28. A maga titkait kevés emberrel közölni. Téged, a szív vizsgálóját mindig szem elôtt tartani. 29. A beszédek szelétôl nem ingadozni, hanem kívánni, hogy a külsôk és belsôk mind szent akaratod szerint teljesedjenek. 30. Mily hasznos a mennyei kegyelem megôrzésére elkerülni, ami feltűnést okoz az emberek elôtt és nem óhajtani, ami kifelé csodálkozást gerjeszt; hanem nagy szerénységgel arra törekedni, ami az élet javítására és a buzgóság élesztésére szolgál. 31. Hány embernek volt vesztére, hogy erénye köztudomásra jutott és idônap elôtt dicséretet aratott! 32. Ellenben mily üdvös volt másokra, hogy titokban megôrizték Isten ajándékát e gyarló életben, amelynek igazi neve: kísértés és küzdelem. ======================================================================== III./46. Istenben kell bíznunk, ha nyelvek nyilai támadnak. 1. Fiam, erôsen állj és bennem bízzál. Mert mi egyéb a szó, mint puszta szó? 2. A levegôt hasogatja, de a követ nem sérti. 3. Ha lelked vádol, azt gondold, hogy örömest meg akarsz javulni; ha nem tesz szemrehányást, azt gondold, hogy ezt örömest akarod Istenért szenvedni. 4. Az is valami, hogy néha legalább szavakat tűrj békével, ha keményebb csapásokat még nem bírsz elszenvedni. 5. Minek veszed zokon az efféle apróságot, ha nem azért, mert még mindig testi ember vagy és kelleténél többet adsz az emberekre. 6. Félsz a megvetéstôl, azért nem akarod tűrni, hogy hibáidért megdorgáljanak, azért iparkodol azokat mentegetéssel takargatni. 7. Csak tekints be mélyebben szívedbe és elismered, hogy még jócskán él benned a világ és a hiú kívánság az emberek tetszése után. 8. Mert hogy menekülsz a megalázás elôl és nem tűrheted, hogy fogyatkozásaidért megpirongatnak, napnál világosabban mutatja, hogy sem szívbôl alázatos nem vagy, sem igazán meg nem haltál a világnak, de a világ sincs neked keresztrefeszítve. 9. Azonban vedd szívedre szavamat és nem gondolsz tízezer ember szavával. 10. Íme, ha mindazt rád fognák, amit álnokul kigondolhatnak az emberek, mit ártana, ha mind füled mellôl szélnek ereszted és annyiba sem veszed, mint a szalmaszálat? Kihúzhatnak-e csak egy szál hajadat is? 11. De akinek szíve szanaszét bolyong, szeme elôtt pedig nem lebeg az Isten, igen könnyen fölindul minden szemrehányó szóra. 12. Aki pedig bennem bízik és nem követi akaratosan a maga eszét, az szabad az emberi félelemtôl. 13. Mert én vagyok a bíró, én ismerem a titkos gondolatokat, én tudom, hogy történt a dolog; én látom, ki az, aki bánt és ki az akit bántott. 14 . Tôlem eredt a szó, az én engedelmemmel történt, hogy napfényre jöjjenek sok szív gondolatai. 15. Én ítélem meg majd a bűnöst is, az ártatlant is; de elôbb mindkettôt titkos ítélet által próbára akartam tenni. 16. Az ember tanúbizonysága gyakran csal; az én ítéletem pedig igaz, mindig fönnmarad és soha meg nem dönthetô. 17. Többnyire ugyan rejtve van és kevesen értik egészen, de sohasem téved, nem is tévedhet, bár az esztelenek szemében nem látszik helyesnek. 18. Azért minden ítéletben hozzám kell folyamodnod és tulajdon véleményedre nem kell támaszkodnod. 19. Mert az igaz fel nem háborodik, akármit bocsát rá az Isten. Ha szinte hamisan ráfognak is valamit, nem sokat törôdik vele. 20. De azon sem örül kérkedve, ha mások ôt helyes okokkal mentegetik. 21. Mert meggondolja azt, hogy én vagyok, aki a veséket és szíveket vizsgálom és nem ítélek a külsô szín és emberi látszat szerint. 22. Mert az én szemem sokszor kivetnivalót talál abban, amit az emberek ítélete dicséretesnek tart. 23. Úristen, igaz, hatalmas, türelmes bíró, aki ismered az emberek gyarlóságát és gonoszságát, légy az én erôsségem és teljes bizodalmam; mert lelkiismeretem nem nyugtat meg tökéletesen. 24. Te tudod, amit én nem tudok; azért meg kellett volna magamat aláznom és szelíden tűrnöm. 25. Bocsásd meg kegyelmesen, valahányszor nem így cselekedtem, s adj új malasztot nagyobb béketűrésre. 26. Mert üdvösebb nekem bűneim bocsánatára a te bôséges irgalmad, mint képzelt ártatlanságom annak igazolására, ami lelkiismeretemben el van rejtve. 27. És bár lelkem semmivel sem vádol, mégsem igazolhatom magam vele; mert ha irgalmadat megvonod tôlünk, nem igazul meg a te szent színed elôtt egy élô sem. ======================================================================== III./47. Minden viszontagságot el kell tűrni az örök életért. 1. Fiam, meg ne törjön az a sok veszôdség, melyet értem fölvállaltál, és ne csüggedj el végképen a viszontagságokban; hanem az én ígéretem bátorítson és vigasztaljon minden ügyedben. 2. Elég hatalmas vagyok arra, hogy minden mód és mérték fölött jutalmazzak. 3. Nem sokáig fáradsz itt, nem gyötörnek örökké a fájdalmak. 4. Várj egy keveset és hamar végét látod bajaidnak. 5. Eljön az óra, amikor megszűnik minden munka és veszôdség. 6. Csekély és igen rövid mindaz, ami az idôvel elmúlik. 7. Tedd, amit teszel; híven munkálkodjál szôlômben; én leszek a te jutalmad. 8. Írj, olvass, énekelj, fohászkodjál, hallgass, imádkozzál, férfiasan szenvedd a viszontagságokat; méltó az örök élet ezekre, sôt még nagyobb küzdelmekre. 9. Eljön a béke egy napon, mely tudva van az Úrnál; és nem lesz sem éjjel, sem nappal, mint most van e világon; hanem örök világosság, végtelen fényesség, állandó békesség és biztos nyugalom lesz. 10. Nem mondod akkor: ,,Ki szabadít meg engem a halál testébôl?'' (Róm 7,24) 11. S nem fohászkodol: ,,Jaj nekem, hogy zarándokságom meghosszabbíttatott!'' (Zsolt 119,5) 12. Mert a halál hatalma elenyészik és fogyhatatlan üdvösség, semmi szomorúság, boldog öröm, kedves és díszes társaság lesz. 13. Ó, ha látnád a mennyekben a szentek hervadhatatlan koronáját, ha látnád, mily dicsôségben örvendeznek, akiket egykor a világ számba sem vett és szinte az életre is méltatlanoknak tartott! 14. Bizonyára mindjárt földig megaláznád magad és inkább kívánnál mindenkinek szolgálni, mint csak egy fölött is uralkodni. 15. Nem is kívánnád meg e jelen élet víg napjait, hanem inkább örülnél, hogy Isten kedvéért szenvedsz és a legnagyobb nyereségnek tartanád, ha az emberek maguk közt semmibe sem vesznek. 16. Ó, ha ezekben kedvet találnál és mélyen szívedbe vésnéd, hogy mernél csak egyszer is panaszra fakadni? 17. Nem érdemes-e az örök életért minden fáradságot örömmel elviselni? 18. Nem valami csekélység Isten országát elveszteni vagy megnyerni. 19. Emeld föl tehát szemedet az égre. Íme, én és velem együtt minden szenteim, akik a földön kemény harcokat vívtak, most örvendeznek, most vigadnak, most biztonságban vannak, most nyugosznak és vég nélkül Atyám országában velem maradnak. ======================================================================== III./48. Az örökkévalóság napja és a jelen élet nyomorúságai. 1. Ó, boldog lakás a magasságbeli városban! 2. Ó, örökkévalóság ragyogó napja, melyet az éj soha homályba nem borít, hanem az örök igazság sugaraival szüntelen megvilágít; nap, amely mindenkor örvendetes, mindig barátságos, melynek boldogsága sohasem fordul ellenkezôre. 3. Ó, bárcsak fölvirradt volna már ez a nap és vége volna minden mulandónak! 4. Ragyog ugyan a szenteknek örökké sugárzó fényében, de csak távolról és tükörben világít a zarándokoknak e földön. 5. Tudják a mennyország polgárai, mily örvendetes az; megsiratják Évának számkivetett fiai, hogy oly keserves és unalmas emez. 6. E mulandóság napjai rövidek és gonoszok, teli fájdalommal és ínséggel. 7. Hol az embert sok bűn beszennyezi, sok szenvedély behálózza, sok félelem szorongatja, sok gond lefoglalja, sok haszontalanság szórakoztatja, sok hiúság ejti tôrbe. 8. Sok tévedés körülözönli, sok fáradtság emészti, kísértés zaklatja, gyönyörűség elpuhítja és ínség kínozza. 9. Ó, mikor szakad vége ennek a sok nyomorúságnak? Mikor szabadulok meg a vétkeknek ezen alávaló rabságából? 10. Mikor lesz, Uram, hogy egyedül csak rád gondolok? Mikor lelem egyedül tebenned minden örömömet? 11. Mikor leszek minden akadály nélkül teljes szabadságban, minden testi-lelki nyomorúság nélkül? 12. Mikor lesz állandó béke, háborítatlan és biztos béke, belsô és külsô béke, minden oldalról erôs békesség? 13. Ó, áldott Jézus, mikor jutok színed látására? Mikor szemlélem országod dicsôségét? Mikor leszel mindenben mindenem? 14. Ó, mikor leszek veled országodban, melyet öröktôl fogva készítettél választottaidnak? 15. Magamra maradtam, mint szegény és számkivetett az ellenség földjén, ahol mindennap háborúk és nagy szerencsétlenségek fenyegetnek. 16. Vigasztalj meg számkivetésemben, enyhítsd meg fájdalmamat, mert utánad eped szívem vágyódása. 17. Mind teher nekem, ami vigasztalást e világ nyújt. 18. Tiszta szívembôl veled szeretnék lenni, de még el nem érhetlek. 19. Szüntelen mennyei dolgokkal szeretnék foglalkozni, de lenyomnak a földi dolgok és féktelen szenvedélyek. 20. Lélekben minden teremtett dolgon felül szeretnék emelkedni; de a test akaratom ellen is rabbá tesz. 21. Így küzdök én boldogtalan ember önmagammal és magamnak is terhére vagyok; mivel a lélek fölfelé, a test pedig lefelé törekszik. 22. Ó, mennyit szenvedek bensômben, mikor elmém a mennyeiekkel foglalkozik és imádság közben hirtelen a testi kísértések és gondolatok egész serege támad reám! 23. ,,Én Istenem, ne távozzál el tôlem és ne fordulj el haragodban a te szolgádtól!'' (Zsolt 70,12) 24. ,,Cikáztasd villámaidat és széleszd el azokat; bocsásd ki nyilaidat'' és elriad az ellenség minden szemfényvesztése. (Zsolt 143,6) 25. Vezesd érzékeimet tehozzád: felejtess el velem minden világi dolgot és add, hogy tüstént kivessem elmémbôl és megutáljam a vétkek csalóka képeit. 26. Jöjj segítségemre, örökkévaló igazság, hogy meg ne ingasson engem semmi hiúság. 27. Jöjj el, mennyei édesség, hadd széledjen el színed elôl minden tisztátlanság. 28. Bocsásd meg és irgalmasan nézd el, valahányszor imádságban rajtad kívül mást forgatok elmémben. 29. Mert igazán megvallom, hogy nagyon szórakozott szoktam lenni. 30. Sokszor nem ott vagyok, ahol test szerint állok vagy ülök, hanem inkább ott vagyok, ahová gondolataim visznek. 31. Ott vagyok, ahol gondolatom; gondolatom pedig gyakran ott van, ahol az van, amit szeretek. 32. Hamar eszembe jut, amiben természetszerint gyönyörködöm vagy ami szokásból kedves. 33. Ezért világosan mondottad, örök igazság: ,,Ahol a kincsed, ott szíved.'' (Mt 6,21) 34. Ha a mennyországot szeretem, örömest forgatom elmémben a mennyei dolgokat. 35. Ha a világot szeretem, a világ szerencséjén örvendek és szomorkodom szerencsétlenségén. 36. Ha a testet szeretem, gyakorta testi dolgokon jár az eszem. 37. Ha a lelket szeretem, örömest gondolkodom lelki dolgokról. 38. Mert amit szeretek, arról örömest szólok, hallok s efféle dolgok képzelmeit hazaviszem magamban. 39. De az a boldog ember, aki éretted, Uram, minden teremtménynek búcsút mond. 40. Aki megtöri természetét, és a test kívánságait a lélek buzgóságával keresztrefeszíti, hogy derült lelkiismerettel tiszta imádságot mutasson be Neked és méltó legyen az angyalok karába vegyülni; miután kívül-belül minden világi dolgot eltávolított magától. ======================================================================== III./49. Az örök élet forró kívánsága; mily nagy jutalom vár a jó bajnokra. 1. Fiam, ha érzed, hogy az örök boldogság vágya onnan fölülrôl szívedbe ömlik és te el szeretnél költözködni a test hajlékából, hogy az én fényességemet a változás minden árnyéka nélkül szemlélhesd: tágítsd ki szívedet és forró kívánsággal fogadd e szent sugalmakat. 2. Mondj hálás köszönetet a legfôbb Jóságnak, aki veled oly kegyesen bánik, kegyesen meglátogat, buzgón ébreszt, hatalmasan fölemel, hogy magad terhétôl a földiekbe ne merülj. 3. Mert nem a te gondolatodból vagy igyekezetedbôl származik, hanem csak a mennyei kegyelem és isteni gondviselés irgalmából, hogy az erényekben és alázatosságban növekedjél, a jövô küzdelmekre készülj, teljes szívedbôl hozzám ragaszkodjál és nekem buzgó akarattal szolgálni iparkodjál. 4. Fiam, sokszor ég a tűz, de a láng nem csap föl füst nélkül. 5. Így lángol ugyan némelyekben a kívánság a mennyei dolgokra, de azért a testi kívánság kísértéseitôl még nem szabadultak meg. 6. Azért nem is tisztán Isten tiszteletére teszik, amit oly nagy kívánsággal kérnek. 7. Sokszor ilyen a te kívánságod is, amelyrôl azt mondogatod, hogy oly forró. 8. Mert nem tiszta és tökéletes, amihez haszonlesés ragad. 9. Kérj, de ne olyat, ami neked gyönyörűséges és kényelmes, hanem ami nekem tetszik és dicsôségemre szolgál; mert ha józanul gondolkodol, az én rendelésemet nagyobbra kell becsülnöd és jobban követned, mint minden kívánságodat és mindent, amit kívánsz. 10. Ismerem kívánságodat és hallottam gyakori sóhajtásaidat. 11. Már most szeretnél Isten fiai szabadságában és dicsôségében lenni; gyönyörködtet az örökkévalóság hajléka, az örömmel teljes mennyei haza; de még el nem jött az óra, hanem most még más idô jár, tudniillik a harc, a munka és a próba ideje. 12. Szeretnél eltelni ama legfôbb boldogsággal, de azt most még nem érheted el. 13. Én vagyok, mondja az Úr, várakozzál reám, míg eljön Isten országa. 14. Elôbb még sok próbán és zaklatáson kell e földön átesned. 15. Néha kapsz ugyan vigasztalást; de bôséges kielégítésig nem adnak belôle. 16. Embereld meg magad és bátor lélekkel vidd véghez és szenvedd, ami természeteddel ellenkezik. 17. Új emberbe kell öltöznöd és egészen mássá változnod. 18. Gyakran azt kell tenned, amit nem akarsz, és amit akarsz, avval föl kell hagynod. 19. Ami másnak tetszik, az sikerül; ami neked tetszik, annak nem lesz eredménye. 20. Amit más mond, azt meghallgatják; amit te mondasz, észre sem veszik. 21. Mások amit kérnek, megnyerik; te kérhetsz, de semmit sem kapsz. 22. Másoknak nagy lesz a hírük-nevük az emberek ajkán, de rólad mindenki hallgat. 23. Másokra ezt meg amazt bízzák; terólad azt hiszik, hogy hasznodat se vehetik. 24. Ezért néha elszomorodik a természet, és nagy dolog, ha zúgolódás nélkül tűröd. 25. Ezekben és sok hasonlóban szokta az Úr hű szolgáját próbára tenni, miképp tudja magát megtagadni és magán mindenben erôt venni. 26. Alig van valami, amiben oly nagyon szükséges volna meghalnod, mint mikor kénytelen vagy látni és eltűrni, ami akaratoddal ellenkezik; fôleg pedig mikor olyasmit parancsolnak, ami képtelenségnek és haszontalannak látszik elôtted. 27. És mivel alattvaló létedre a felsôbb hatalomnak nem mersz ellenszegülni, azért nehezedre esik más ember akaratán járni és a magad nézetével fölhagyni. 28. De gondold meg, fiam, eme fáradtságok gyümölcsét, gyors végét és igen nagy jutalmát, és nem esik majd nehezedre, hanem a legnagyobb vigasztalásodra, ha békével tűröd. 29. Mert ha most apróságokban lemondasz akaratodról, a mennyekben mindig meglesz a te akaratod. 30. Ott ugyanis mind meglátod, amit akarsz és amit csak kívánhatsz. 31. Ott lesz módod minden jóra és sohasem kell félned, hogy elveszted. 32. Ott a te akaratod mindenkor énvelem tart és semmi idegent, semmi tulajdont nem óhajt. 33. Ott senki sem ellenkezik veled, senki sem panaszkodik majd ellened, senki sem akadályoz, senki sem állja utadat; hanem amit kívánsz, mind meglesz és minden óhajtásod tetézve teljesedik. 34. Ott dicsôséget adok a szenvedett gyalázatért, díszpalástot a szomorúságért és az utolsó helyért örökkévaló királyi széket. 35. Ott majd elôtűnik az engedelmesség gyümölcse, örvendez a bűnbánat sanyarúsága: ott kapja meg az alázatos hódolat a dicsôség koronáját. 36. Hajolj meg tehát most alázatosan mindenki keze alatt, ne nézz arra, ki mit mondott, mit parancsolt. 37. Hanem azon légy, hogy mindazt, amit akár elöljáród, akár nálad fiatalabb, akár hozzád hasonló kíván vagy értésedre ad, mindig jóra magyarázd és ôszinte jóakarattal teljesítsd. 38. Keresse bár az egyik ezt, a másik amazt, dicsekedjék az egyik ebben, a másik amabban, magasztalják ôt az emberek ezernyi ezerképpen, de te sem ebben, sem abban, hanem magad megvetésében és egyedül az én tetszésemben és dicsôségemben örvendezzél . 39. Az legyen egyetlen kívánságod, hogy akár életed, akár halálod által Isten szent fölsége benned mindenkor dicsôíttessék. ======================================================================== III./50. Hogyan kell az embernek elhagyatottságában magát Isten kezébe ajánlani. 1. Uram Istenem, mennyei szent Atyám, áldott légy most és mindörökké, mivel amint akartad, úgy történt, és amit te teszel, az mind jó. 2. Tebenned örvendezzen a te szolgád, ne magában, sem más valamiben, mert egyedül te vagy, Uram, a szívnek valódi öröme, te vagy az én reményem és koronám, te az én örömöm és dicsôségem. 3. Mi egyebe van a te szolgádnak, mint amit tôled kapott minden érdeme nélkül? 4. Mind a tied, amit adtál és amit alkottál. 5. ,,Szegény vagyok és ifjúságomtól fogva veszôdöm,'' lelkem néha úgy megszomorodik, hogy sírnom kell, néha meg zavarba jövök a fenyegetôdzô szenvedélyek miatt. 6. Óhajtom a béke örömét, sóhajtva könyörgök a te fiaidnak békességért, akiket vigasztalásod fényében boldogítasz. 7. Ha békességet adsz, ha szent örömet öntesz szívembe, megtelik a te szolgád lelke örömzengedezéssel a te dicséretedben. 8. De ha visszavonulsz, amint igen gyakran szoktál, nem bír gyorsan járni parancsaid útján, hanem inkább térdet hajt, hogy mellét verje. 9. Mert nem érzi magát úgy, mint tegnap és tegnapelôtt, mikor még a te világosságod tündöklött feje fölött és szárnyaid árnyékában oltalmat talált a berontó kísértések ellen. 10. Igazságos és mindenkor dicséretreméltó Atyám, eljött az óra, mely próbára teszi a te szolgádat. 11. Szeretetreméltó Atyám, úgy illik, hogy ez órában szenvedjen valamit a te szolgád. 12. Örökké tiszteletreméltó Atyám, eljött az óra, melynek beálltát öröktôl fogva tudtad, hogy a te szolgád rövid ideig külsôkép legyôzessék, de belsôkép mindig nálad éljen. 13. Kis idôre ócsárolják, megalázzák és semmibe se vegyék az emberek; hogy szenvedés és nyomorúság megtörje, de viszont veled együtt az új világosság hajnalában föltámadjon és a mennyországban megdicsôüljön. 14. Szent Atyám, te így rendelted, így akartad és úgy lett, amint parancsoltad. 15. Mert a te barátodnak kegyelem az, hogy e világon szenved és gyötrôdik irántad való szeretetbôl, akárhányszor és akárki által bocsátod is reá szent tetszésed szerint. 16. A te rendelésed és gondviselésed nélkül és ok nélkül nem történik semmi e világon. 17. ,,]ó nekem, Uram, hogy megaláztál, hogy megtanuljam a te igazságodat és kipusztuljon belôlem minden kevélység és elbizakodás.'' (Zsolt 118,71) 18. Üdvös nekem, hogy pirulás fogta el arcomat, hogy inkább nálad keressek vigasztalást, mint az embereknél. 19. Megtanultam belôle azt is, hogy féljek kifürkészhetetlen ítéleteidtôl, aki az igazat és a gonoszt is ostorozod, de nem az érdemre való tekintet nélkül és nem igazság nélkül. 20. Hálát adok neked, hogy nem kímélted gonoszságomat, hanem keserves csapásokkal vagdaltál, fájdalmakkal sújtottál és kívülrôl- belülrôl szorongatásokat zúdítottál reám. 21. Nincs az ég alatt, aki engem megvigasztalhatna, egyedül csak te, Uram Istenem, lelkek mennyei orvosa, aki sebet ejtesz és meggyógyítod, a pokolba viszel és onnan visszahozol. 22. Ostorod fejem fölött suhog és vesszôd oktatást ad. 23. Íme, szeretett Atyám, kezedben vagyok, meghajtom magam fenyítô vesszôd alatt. 24. Sújtsd hátamat és nyakamat, hogy akaratod szerint megtörjem makacsságomat. 25. Alkoss belôlem jámbor és alázatos tanítványt, amint bölcsen tenni szoktad, hogy egészen a te akaratod szerint viseljem magamat. 26. Magamat és mindenemet kezedre bízom; jobb nekem, hogy itt fenyítesz, mint a másvilágon. 27. Te mindent tudsz egytôl-egyig és nincs elôtted elrejtve semmi az ember lelkiismeretében. 28. Tudod a jövendôt, mielôtt történik, nincs is szükséged, hogy valaki bemondja vagy eszedbe juttassa, ami e világon történik. 29. Te tudod, mi szolgál lelki elômenetelemre s mennyire használ a szorongatás a vétkek rozsdájának letörésére. 30. Cselekedjél velem a te szent akaratod szerint, ne vess meg bűnnel terhelt életem miatt, melyet nálad senki jobban és világosabban nem ismer. 31. Engedd, Uram, hogy tudjam, amit tudnom kell; szeressem, amit szeretnem kell; dicsérjem, ami neked legjobban tetszik; becsüljem, ami legdrágább elôtted; gyalázzam, ami utálatos szent színed elôtt. 32. Ne hagyj engem látszat szerint ítélni, sem tudatlan emberek fecsegése után indulni. 33. Hanem add, hogy igaz ítélettel különbséget tegyek a látható meg lelki dolgok közt és mindenkor azt keressem, ami neked tetszik. 34. Az ember érzékei gyakran csalódnak az ítéletben; csalódnak azonban azok is, kik a világot szeretik és csak a látható dolgokat becsülik. 35. Mennyivel jobb az ember azáltal, hogy más ember ôt nagyrabecsüli? 36. Csalárd csalárdot, hiú hiút, vak vakot, gyarló gyarlót ámít, amikor magasztalja; voltaképpen inkább gyalázza, mikor ok nélkül dicséri. 37. Mert amennyit a te szemedben ér, csak annyit ér és nem többet, mondja az alázatos Szent Ferenc. ======================================================================== III./51. Csekély dolgokkal kell foglalkoznunk, mikor nagyobbakra kifogyunk az erôbôl. 1. Nem lángolhat benned, fiam, szüntelen az égô kívánság az erények után, nem is maradhatsz meg mindig a szemlélôdés legmagasabb fokán. 2. Hanem az eredeti romlottság következtében néha alább kell szállnod és e romlandó élet terhét akaratlanul és kelletlenül viselned. 3. Míg e halandó testben élsz, mindig unalmat és szívbeli szorongatást érzel. 4. Ennélfogva elég okod lesz a testben a test terhe miatt sóhajtozni, mivel miatta nem bírsz szüntelen lelki gyakorlatokkal és szent elmélkedéssel foglalkozni. 5. Ilyenkor hasznodra van valami alázatos külsô munkával foglalatoskodni és jó cselekedetekben enyhülést keresni, érkezésemet és a mennyei látogatást erôs bizalommal várni. 6. Számkivetésedet és szíved szárazságát békével tűrni, míg ismét meglátogatlak és minden szorongatásból megszabadítlak. 7. Mert lesz gondom rá, hogy elfelejtsd a fáradalmakat és belsô nyugalomnak örvendj. 8. Kitárom szemed elôtt a szent könyvek virágos kertjeit, hogy vidám szívvel és gyors léptekkel kezdj parancsaim útján haladni. 9. Akkor magad is azt mondod: ,,Nem mérhetôk össze a jövendô dicsôséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.'' (Róm 8,18) ======================================================================== III./52. Az ember ne tartsa magát méltónak vigasztalásra, hanem inkább büntetésre. 1. Uram, nem vagyok méltó vigasztalásodra, sem valami lelki látogatásra; s azért igazságosan bánsz velem, mikor nyomorúságban és vigasztalás nélkül hagysz. 2. Mert ha tenger könnyeket hullatnék is, nem vagyok méltó vigasztalásodra. 3. Nem is érdemlek mást, mint ostort és büntetést, mert sokszor és sokat bántottalak és igen sokban nagyot vétkeztem. 4. Ha tehát jól megfontolom a dolgot, a legkisebb vigasztalásra sem vagyok méltó. 5. De te kegyes és irgalmas Isten, aki nem akarod teremtményed vesztét, sôt hogy jóvoltod gazdagságát az irgalom edényein kimutasd, a te szolgádat nagykegyesen minden érdeme nélkül emberi mérték fölött megvigasztalod. 6. Mert a te vigasztalásod nem olyan, mint az emberi szóbeszéd. 7. Mit cselekedtem, Uram, hogy engem mennyei vigasztalással megáldasz? 8. Én nem emlékszem, hogy valami jót cselekedtem, hanem igenis arra, hogy mindig gonoszra hajlandó és a javulásra késedelmes voltam. 9. Úgy van, nem tagadhatom, ha mást mondanék, te kelsz ki ellenem és senki sem oltalmazna engem. 10. Mit érdemeltem vétkeimért egyebet a pokolnál és örök tűznél? 11. Igazán megvallom, hogy minden gyalázatra és megvetésre méltó vagyok, s nem is érdemlem, hogy buzgó szolgáid közé számítsanak. 12. S noha ezt nem örömest hallom, mindazáltal az igazság okáért megvallom bűneimet, hogy könnyebben irgalmat találjak színed elôtt. 13. Mit mondjak én bűnös és szégyenvallott ember? 14. Nem mondhatok egyebet, mint csak ezt a szót: vétkeztem, Uram, vétkeztem, könyörülj rajtam, bocsáss meg nekem! 15. Adj egy kis idôt, ,,hogy sirassam fájdalmamat, mielôtt a földbe szállok, melyet a sötétség és halál árnyéka borit''. (Jób 10,20-21) 16. Mit kívánsz egyebet a szegény és bűnterhelte embertôl, mint hogy megtérjen s magát bűneiért megalázza. 17. Az igaz töredelmesség és szívbeli alázatosság szüli a bocsánat reményét, lecsöndesíti a háborgó lelkiismeretet, megoltalmazza az embert a jövendô haragtól és szent csókban találkoznak egymással Isten és a bűnbánó lélek. 18. A bűnös ember alázatos töredelme, Uram, kedves áldozat elôtted, mely sokkal kellemesebb illatú a te színed elôtt, mint az égô tömjén. 19. Ez ama drága kenet, ezt akarod, hogy lábaidra öntsék; mert az alázatos és töredelmes szívet sohasem vetetted meg. 20. Itt a menedékhely ez ellenség haragja elôl. Itt javul és tisztul meg, ami másutt ránk ragad. ======================================================================== III./53. Isten kegyelme nem jut annak, kinek a földi dolgokban telik kedve. 1. Drága kincs, fiam, az én kegyelmem; nem jár külsô dolgokkal, sem földi vigasztalással. 2. Azért el kell magadtól távolítanod a kegyelem minden akadályát, ha azt kívánod, hogy reád szálljon. 3. Keress rejtekhelyet és szeresd az egyedüllétet, ne kívánd senkinek mulattató társalgását, hanem inkább Istennel társalogj buzgó imádságban, hogy szívedet töredelmességben és lelkedet szeplôtelenül megôrizzed. 4. Az egész világot semmibe se vedd, az Istennel való foglalkozást minden külsô foglalkozásnál többre becsüld. 5. Mert ez a kettô nem fér össze, hogy velem is foglalkozzál és a mulandókban is gyönyörködjél. 6. Ismerôseidtôl és kedves barátaidtól el kell szakadnod és szívedet minden földi vigasztalástól elfognod. 7. Arra inti Szent Péter apostol Krisztus híveit, hogy e világon úgy viseljék magukat, mint jövevények és vándorok. 8. Ó, mily nagy lesz halála óráján annak a bizodalma, akit semmi dolog nem vonz és nem köti le a világon semmi érdek. 9. De a beteg lélek nem bírja felfogni, mily fölséges dolog, mikor az ember szíve mindentôl elválik, nem érti a testi ember, mi a belsô ember szabadsága. 10. Pedig, aki valóban lelki ember akar lenni, le kell mondania mind az idegenekrôl, mind a rokonokról és senkitôl sem kell annyira ôrizkednie, mint önmagától. 11. Ha magad tökéletesen legyôzöd, egyéb dolgot is könnyebben lábad alá tiporsz. 12. A tökéletes gyôzelem: önmaga fölött diadalmaskodni. 13. Mert aki úgy bír magával, hogy az érzékiség az észnek, az ész pedig mindenben nekem engedelmeskedik, az valóban gyôzelmes és a világ ura. 14. Ha van benned akarat a tökéletesség eme csúcsára följutni, emberül kell hozzáfognod s a fejszét a gyökérbe vágnod, hogy tövestül kiirtsd és kiszaggasd azt a titkos és rendetlen hajlandóságot, mely minduntalan csak magadhoz és mindenféle tulajdon és földi javakhoz vonszol. 15. Ebbôl a hibából, hogy tudniillik az ember önmagát rendetlenül szereti, burjánzik csaknem mindaz, amit gyökerestül ki kell gyomlálni. 16. Mihelyt ezt a hibát legyôztük és elfojtottuk, nagy békesség és nyugalom áll be. 17. De mivel vajmi kevesen igyekeznek maguknak teljesen meghalni és az önszeretet hálóiból kivergôdni, azért mindig magukba bonyolódva maradnak és nem bírnak lélekben maguk fölé emelkedni. 18. Aki pedig szabadon akar velem társalogni, annak szükséges, hogy minden rendetlen és gonosz hajlamát elfojtsa és semmi teremtményhez különös szeretettel ne ragaszkodjék. ======================================================================== III./54. A természet és kegyelem különbözô indulatai. 1. Szorgalmasan vigyázz, fiam, a természet és kegyelem indulataira, mert nagyon ellenkeznek egymással és e mellett oly titokban működnek, hogy még a lelki és belsôleg megvilágosított ember sem könnyen különbözteti meg. 2. Mind jót akarnak ugyan: és szavukban meg cselekedetükben valami jót tűznek ki célul; innen van, hogy a jó színe alatt sokan csalatkoznak. 3. A természet ravasz, sokakat magához vonz, tôrbeejt, megcsal: és mindenben magát teszi célul. 4. A kegyelem pedig egyszerűen, ôszintén jár, a gonosznak még színét is kerüli, nem csal meg senkit és mindent Istenért tesz, akiben mint utolsó céljában megnyugszik. 5. A természet nagynehezen hal meg magának, nem akar elnyomást szenvedni, sem vereséget tűrni, sem engedelmeskedni, sem önként hódolni. 6. A kegyelem pedig szereti az önmegtagadást, ellenáll az érzékiségnek, szívesen engedelmeskedik, örömest hódol, nem akar tulajdon szabadságával élni, örömest van fegyelem alatt, nem kíván senki fölött uralkodni, hanem mindenkor Isten alatt élni, állni és maradni, és kész Istenért minden emberi teremtmény elôtt alázatosan meghajolni. 7. A természet a maga hasznáért munkálkodik s arra néz, mi hasznot húzhat másból. 8. A kegyelem pedig nem arra tekint, mi szolgál hasznára vagy kénye- kedvére, hanem inkább arra, ami soknak javára válik. 9. A természet örömest veszi a tiszteletet és becsülést. 10. A kegyelem pedig minden tiszteletet és dicsôséget híven Istenre hárít. 11. A természet retteg a megszégyenüléstôl és megtévesztéstôl. 12. A kegyelem pedig örül, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenved. 13. A természet szereti a henyélést és testi nyugalmat. 14. A kegyelem pedig nem tud tétlen lenni, hanem örömest vállal magára munkát. 15. A természet keresi a ritkaságot és csecsebecsét és irtózik a közönséges és durva holmitól. 16. A kegyelem pedig az egyszerűben és alázatosban gyönyörködik, nem berzenkedik a daróc ellen és nem átall kopott ruhába öltözni. 17. A természet a mulandókra figyel, örül a földi nyereségnek, szomorkodik a kárvalláson és egy kis sértô szóra haragra gerjed. 18. A kegyelem azonban az örökkévalókra figyel, nem tapad a mulandókhoz, fel nem háborodik a káron, el nem keseredik a keményebb szavakon; mert kincsét és örömét a mennyországba helyezte, ahol semmi sem vész kárba. 19. A természet haszonlesô, örömestebb kap, mint ad és szeret külön tulajdonnal bírni. 20. A kegyelem pedig könyörületes és szíves; nem keres különösséget, kevéssel beéri és azt tartja, hogy ,,boldogabb adni, mint kapni''. (ApCsel 20,35) 21. A természet hajlandó a teremtményekhez, maga testéhez, hiúságokhoz és szórakozásokhoz. 22. De a kegyelem az Istenhez és az erényekhez vonz, lemond a teremtményekrôl, megveti a világot, gyűlöli a test kívánságait, szűk korlátba szorítja a látogatásokat és pirul ha nyilvánosság elôtt kell föllépnie. 23. A természet örömest veszi a külsô vigasztalást, hogy benne érzékileg gyönyörködjék. 24. De a kegyelem egyedül Istenben akar vigadozni és minden látható fölött a legfôbb jóban kíván gyönyörködni. 25. A természet mindent a maga hasznáért, nyereségéért tesz, nem tud semmit ingyen tenni, hanem jótéteményei fejében vagy egyenlôt vagy nagyobbat vagy dicséretet vagy kedvezményt vár és azt kívánja, hogy tetteit és szolgálatait ki-ki nagyra becsülje. 26. A kegyelem pedig nem keres semmi mulandót és Istennél egyéb jutalmat nem vár; nem is kíván a szükséges ideigvaló javakból többet, mint amennyi ôt az örökkévaló javak elnyerésére segítheti. 27. A természet örül sok jóbarátjának és rokonának, dicsekszik elôkelô rangjával és nemes származásával, kedveskedik a hatalmasnak, hízelkedik a gazdagnak, tapsol a magához hasonlónak. 28. A kegyelem pedig ellenségét is szereti, jóbarátai sokaságára nem büszke, rangra, származásra semmit sem ad, ha nagyobb erény nem jár vele. 29. Jobban kedvez a szegénynek, mint a gazdagnak, inkább szánakozik az ártatlanon, mint a hatalmason, örvend az igazmondónak, nem a hazug csalónak. 30. A jókat mindig arra serkenti, hogy nagyobb kegyelmekre törekedjenek és Isten Fiához erényekben mindinkább hasonlítsanak. 31. A természet igen hamar panaszra fakad fogyatkozás vagy alkalmatlanság miatt. 32. A kegyelem békével tűri a szűkölködést. 33. A természet mindent magához ragad, magáért pöröl és vádaskodik. 34. A kegyelem pedig mindent Istenhez térít, akitôl minden jó származik; semmi jót magának nem tulajdonít, magáról nagyokat nem állít, nem civakodik, saját véleményét nem helyezi másoké fölé, hanem mindenben, amit érez, amit belát, az örök bölcsességnek és isteni ítéletnek veti alá magát. 35. A természet titkokat akar tudni és újságokat hallani, szembe akar tűnni és érzékeivel sokat tapasztalni; azt kívánja, hogy mindenki csak róla beszéljen s olyan dolgokkal szeret foglalkozni, amelyekbôl dicséret és csodálat háramlik reá. 36. A kegyelem ellenkezôleg nem gondol újságok és ritkaságok tudásával, mert ezek mind a régi romlott állapotból erednek, amint nincs is e földön semmi új és maradandó. 37. Azért arra tanít, hogy érzékiségünket megfékezzük, a hiú dicsekvést és ámítást kerüljük, a dicséretes és méltán csodálatos dolgokat alázatosan elrejtsük és mindenben, amit teszünk és mindenben, amit tudunk, valódi hasznunkat, Isten dicséretét és dicsôségét keressük. 38. Nem akarja, hogy ôt és cselekedeteit úton-útfélen teli torokkal dicsôítsék, hanem azt kívánja, hogy Istent minden adományaiban áldják, aki mindent tiszta szeretetbôl osztogat. 39. Ez a kegyelem természetfölötti világosság és Isten kiváló ajándéka, voltaképpen a választottak jegye, az örök üdvösség záloga, mely az embert a földi dolgoktól a mennyeiek szeretetére emeli és a testi emberbôl lelki embert alkot. 40. Azért is minél jobban megtöri és 1egyôzi az ember a természetet, annál nagyobb mértékben árad reá a kegyelem, a belsô ember pedig új látogatások következtében naponkint Isten képe szerint megújul. ======================================================================== III./55. A természet romlottsága s az isteni kegyelem ereje. 1. Uram Istenem, aki engem képedre és hasonlatosságodra teremtettél, add nekem, könyörgök, azt a kegyelmet, amely, mint az imént mutattad, oly fölséges és üdvösségemre annyira szükséges, hogy legyôzzem az én rossz természetemet, amely bűnre és veszedelemre vonz. 2. Mert érzem ,,testemben a bűn törvényét, mely ellenkezik lelkem törvényével és engem mint valami rabot'', arra visz, hogy sok dologban az érzékiségnek engedjek; s nem is vagyok képes szenvedélyeinek ellenállni, hacsak szívembe nem öntöd szentséges kegyelmedet s ez védelmemre nem kel. 3. A te kegyelmedre mégpedig nagy kegyelmedre van szükségem, hogy a természetet meggyôzzem, amely kiskoromtól fogva szűntelen a rosszra hajlik. 4. Mert mióta Ádámban, az elsô emberben, elesett és a bűn által megromlott, e szeplô büntetése örökség gyanánt minden emberre átszállt; úgyhogy ugyanazon természet, melyet te jónak és igaznak teremtettél most már a bűntôl és gyarlóságtól megromlott természet, mivel indulata, ha magára van hagyva, gonosz és alávaló dolgokra vonz. 5. Mert az a kevés erô, amely benne maradt, olyan, mint a hamuban lappangó szikra. 6. Ez maga a természetes ész, mely sűrű ködbe borulva ítélni tud ugyan a jó és rossz között és látja, mily távol van az igaz a hamistól; de nincs ereje mindazt teljesíteni, amit jónak tart s nem is bír már sem az igazság teljes világával, sem indulatai józanságával. 7. Innen van, én Istenem, hogy a ,,belsô ember szerint gyönyörködöm a te törvényedben'', hisz tudom, hogy parancsod jó, igaz és szent, minden gonoszságot megfenyít és a bűn kerülésére ösztönöz; de a test szerint a bűn törvényének szolgálok, midôn inkább az érzékiségnek engedelmeskedem, mint az észnek. 8. Innen van, hogy ,,megvan bennem az akarat a jóra, de a véghezvitelre nem jutok''. (Róm 7,18) 9. Ez az oka, hogy sok jót akarok, de kis akadály miatt meghátrálok és szándékomtól elállok; mert hiányzik a kegyelem, mely gyarlóságomat gyámolítaná. 10. S innen van, hogy a tökéletesség útját ismerem és elég világosan látom, hogyan kell cselekednem de mivel romlottságom terhe alatt görnyedek, nem emelkedem föl arra, ami tökéletesebb. 11. Ó, mily szükséges nekem, Uram, a te kegyelmed, hogy a jót megkezdjem, folytassam és végrehajtsam! 12. Nélküled semmit sem tehetek, de mindent elbírok veled, ha a te kegyelmed gyámolít. 13. Ó, valósággal mennyei kegyelem, mely nélkül tulajdon érdemeink és a természet minden ajándéka semmit sem érnek. 14. Kegyelem nélkül semmit sem ér elôtted, Uram, a tudomány és a gazdagság, semmit a szépség és testi erô, semmit a ragyogó elme és ékesszólás. 15. Mert a természet ajándékai jókkal, rosszakkal közösek; de a kegyelem, vagyis az isteni szeretet a választottak tulajdon ajándéka; akit ez díszít, méltó az örök életre. 16. Annyira fölülhalad mindent ez a kegyelem, hogy sem a jövendölés ajándéka, sem a csodatevô erô, sem bárminemű mélységes ismeret nem ér semmit nélküle. 17. Sôt a hit, remény és egyéb erények sincsenek kedvedre a szeretet és kegyelem nélkül. 18. Ó áldott kegyelem, mely a lelki szegényt erényekkel gazdagítod és a bôvelkedôt szívbôl alázatossá teszed! 19. Jöjj, szállj le hozzám s töltsd el szívemet kora reggel vigasztalásoddal, hogy lelkem el ne epedjen bágyadtságtól és szívbeli szárazságtól. 20. Kérve-kérlek, Uram, hadd találjak kegyelmet színed elôtt; mert elég nekem a te kegyelmed, ha nem is kapom meg a többit, amit a természet kíván. 21. Ha velem van a te kegyelmed, nem félek én semmi bajtól, ha zaklat is a kísértés és gyötör a sok háborúság. 22. Ez az én erôsségem, ô ad jótanácsot és segítséget. 23. Hatalmasabb minden ellenségnél és bölcsebb minden bölcsnél. 24. Ô az igazság mestere, a fegyelem tanítója, a szív világossága, a szomorúság eloszlatója, a sanyarúság enyhítôje, a félelem elűzôje, az ájtatosság növelôje, a könnyek fakasztója. 25. Mi vagyok nála nélkül, mint száraz fa és haszontalan, kivetni való tôke? 26. Azért, Uram, hadd elôzzön és kövessen engem mindenkor a te kegyelmed és adja, hogy folyton-folyvást jóban foglalkozzam a te szent Fiad, Jézus Krisztus által. Amen. ======================================================================== III./56. Meg kell magunkat tagadnunk és Krisztust a kereszt által követnünk. 1. Fiam, amennyire el tudsz magadtól távozni, annyival juthatsz közelebb szívemhez. 2. Amint belsô békességet szerez, ha kívülrôl semmit sem kívánsz, szintúgy Istennel egyesít, ha magadtól belsôképp elválsz. 3. Azt akarom, hogy megtanuld tökéletesen megtagadni magadat úgy, amint én akarom, minden ellenkezés és zúgolódás nélkül. 4. ,,Kövess engem: én vagyok az út, az igazság és az élet.'' (Jn 14,6) 5. Út nélkül nem járhatsz; igazság nélkül nem láthatsz; élet nélkül nem élhetsz. 6. Én vagyok az út, melyen járnod kell, az igazság, melyet hinned kell, az élet, melyet reménylened kell. 7. Én vagyok a biztos út, a csalhatatlan igazság, a végtelen élet. 8. Én vagyok a legegyenesebb út, a legfôbb igazság, az igazi élet, boldog élet, örök élet. 9. Ha az én utamon maradsz, megismered az igazságot, az igazság megszabadít és elnyered az örök életet. 10. ,,Ha az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsokat.'' (Mt 19,17). 11. Ha meg akarod ismerni az igazságot, higgy nekem. 12. ,,Ha tökéletes akarsz lenni, add el mindenedet.'' (Mt 19,21) 13. Ha tanítványom akarsz lenni, tagadd meg magad. 14. Ha az örökké boldog életre akarsz jutni, vesd meg a jelen életet. 15. Ha azt akarod, hogy fölmagasztaljalak mennyek országában, alázd meg magad e világon. 16. Ha velem akarsz uralkodni, viseld velem együtt a keresztet. 17. Mert csak a kereszt szolgái találják meg a boldogság s igaz világosság útját. 18. Uram Jézus Krisztus, mivel szoros a te utad s a világnak sehogy sem kell, add, hogy én e világot megvessem és téged kövesselek. 19. ,,Mert nem nagyobb a szolga az uránál, sem a tanítvány a mesterénél.'' (Mt 10,24) 20. Hadd törôdjék bele a te szolgád szent életedbe, mert ebben van az én üdvösségem és az igazi szentség. 21. Amit ezenkívül olvasok vagy hallok, nem üdít engem s nem vigasztal meg tökéletesen. 22. Fiam, mivel mindezt tudod és olvastad, boldog leszel, ha megtartod. 23. ,,Aki tudja az én parancsomat és megtartja, az szeret engem, én is szeretem ôt és kinyilatkoztatom neki magamat és magam mellé ültetem Atyám országában.'' (Jn 14,21) 24. Uram Jézusom, amint mondottad és ígérted, úgy legyen, ó engedd elérnem! 25. Elfogadtam, elfogadtam szent kezedbôl a keresztet; viselem, halálomig hordozom, amint vállamra raktad. 26. Valóban kereszt a jó szerzetes élete, de a paradicsomba vezet. 27. A kezdet megvan, hátrálni s az útról letérni nem szabad. 28. Rajta tehát testvéreim, menjünk együtt; velünk lesz Jézus! 29. Jézusért vettük vállunkra ezt a keresztet; Jézusért viseljük végig a keresztet. 30. Segítônk lesz, mert ô a mi vezérünk és útmutatónk. Íme, a mi királyunk elôttünk megy s harcol is érettünk. 31. Kövessük öt férfiasan, ne féljen senki a veszélyektôl; legyünk készek bátran meghalni érte a csatában; meg ne gyalázzuk dicsôségünket, hogy megfutunk a kereszt zászlójától. ======================================================================== III./57. Az ember el ne csüggedjen nagyon, ha valami hibába esik. 1. Jobban tetszik nekem, fiam, a béketűrés és alázatosság a szerencsétlenségben, mint a vigasztalás és ájtatosság a szerencsében. 2. Mit búsulsz minden apróságon, amelyet ellened mondanak? 3. Ha nagyobb dolog volna, akkor sem kellene megindulnod rajta. 4. Hadd múljék el most; nem az elsô eset, nem is új, nem is lesz az utolsó, ha sokáig élsz. 5. Elég bátor vagy, míg semmi sem bánt; jótanácsokat is adsz s másokat bíztatni és bátorítani is tudsz; de mikor a te ajtódon kopogtat váratlanul a baj, kifogysz a jótanácsból és erôdbôl. 6. Vedd figyelembe nagy gyarlóságodat, melyet gyakran aprólékos dolgokban is tapasztalsz, de csak üdvösségedre szolgál, ha ez vagy ehhez hasonló megesik rajtad. 7. Vesd ki az eszedbôl, ahogyan bírod; s ha kellemetlen is, le ne sújtson, se ne veszôdjél sokáig vele. 8. Legalább tűrd békével, ha örömmel nem bírod. 9. Habár nem örömest hallod is és bosszankodást érzel magadban, fékezd magad s ne engedd, hogy ajkaidról helytelen szó essék, amelyen a gyengébbek megbotránkozhatnának. 10. Majd lecsöndesedik a viharos indulat és a kegyelem visszatértével megédesedik a belsô keserűség. 11. Még élek én, úgymond az Úr, kész vagyok rajtad segíteni és a szokottnál bôségesebben megvigasztalni, ha énbennem bízol és ájtatosan segítségül hívsz. 12. Légy béketűrôbb és készülj nagyobb szenvedésekre. 13. Nincs minden oda, ha érzed is, hogy gyötrelem és kemény kísértés háborgat. 14. Ember vagy, nem Isten; test vagy, nem angyal. 15. Hogy maradhatnál folyton az erény ugyanazon állapotában, mikor ez az angyalnak az égben és az elsô embernek a paradicsomban nem sikerült? 16. Én vagyok, aki a kesergôket bánatukban megvigasztalom és azokat, akik gyarlóságukat elismerik, istenségemhez fölemelem. 17. Ó Uram, áldott a te szavad, édesebb ajkamnak a méznél és a színméznél. 18. Hova lennék ennyi sok bajomban és szorongatásomban, ha föl nem bátorítanál szent igéiddel? 19. Mi gondom vele, akármit és akármennyit szenvedek, csak végre az üdvösség révpartjára jussak! 20. Adj jó véget; adj boldog kimúlást e világból. 21. Emlékezzél meg rólam, én Istenem és igazgass engem egyenes úton a te országodba. Amen. ======================================================================== III./58. Nagyon magas dolgokat és Isten titkos ítéleteit nem kell fürkészni. 1. Óvakodjál, fiam, mélységes dolgokról és Isten titkos ítéleteirôl vitatkozni; mi az oka, hogy ez így teljesen magára van hagyva, amaz pedig annyi kegyelemben bôvelkedik; ez annyira nyomorog, a másik oly szembetűnôen van magasztalva? 2. Mindezek fölülmúlnak minden emberi bölcsességet és semmiféle okoskodás vagy vitatkozás nem képes Isten ítéletét kifürkészni. 3. Mikor tehát az ellenség efféléket bocsát szívedbe vagy nyugtalan emberek ilyesmirôl kérdezôsködnek, azt feleld a prófétával: ,,Igazságos vagy, Uram, és igaz a te ítéleted.'' (Zsolt 118,137) 4. és ezt: ,,Az Úrnak ítéletei igazak s önmagukat igazolják.'' (Zsolt 18,10) 5. Az én ítéleteimet rettegni kell, nem pedig feszegetni; mert emberi ésszel megfoghatatlanok. 6. Ne kutass, ne vitatkozzál a szentek érdemeirôl, hogy melyik szentebb, melyik nagyobb a mennyek országában. 7. Effélék nem egyszer pörlekedéseket és haszontalan vitatkozásokat okoznak, a kevélységet és hiú dicsekvést táplálják, amibôl aztán irigység és visszavonás támad, midôn egyik ezt, a másik azt a szentet iparkodik nagykevélyen elôbbre tenni. 8. Efféléket tudni és fürkészni haszontalanság, ez a szenteknek nem kedves; mert én nem vagyok a visszavonás, hanem a békesség Istene; s ez a békesség inkább az alázatosságban, mint a maga fölmagasztalásában áll. 9. Némely ember szíve buzgó szeretetbôl inkább ezekhez, mint amazokhoz vonzódik, de ez a vonzódás inkább emberi indulatból, mint isteni szeretetbôl ered. 10. Én vagyok, aki a szenteket egytôl-egyig teremtettem, én adományoztam nekik a kegyelmet, én adtam nekik a dicsôséget. 11. Én ismerem mindegyik érdemeit, én elôztem meg ôket szeretetem áldásaival. 12. Én ismertem kedveseimet a világ kezdete elôtt, én választottam ki ôket a világból, nem ôk választottak engem. 13. Én hívtam meg ôket kegyelmem által, magamhoz vontam irgalmam által, én vezettem ôket sokféle kísértéseken keresztül. 14. Én öntöttem szívükbe fölséges vigasztalásokat, én adtam nekik végig kitartást, én koronáztam meg béketűrésüket. 15. Én ismerem az elsôt és utolsót, én ôket mind megbecsülhetetlen szeretettel szívemhez szorítom. 16. Engem kell dicsérni minden szentemben, engem kell mindenfölött áldani és tisztelni mindenegyesben; mert én magasztaltam föl ôket oly dicsôségesen, én választottam ki ôket öröktôl fogva minden elôleges érdemük nélkül. 17. Aki tehát egyet legkisebbjeim közül megvet, a nagyot sem tiszteli, mert a kicsinyt is, a nagyot is én teremtettem. 18. Aki valamelyik szentet ócsárolja, engem ócsárol és mind egytôl- egyig, akik a mennyekben vannak. 19. Ôk mindnyájan egyek a szeretet köteléke által, egyet éreznek, ugyanazt akarják és mindnyájan egy szívvel szeretik egymást. 20. Mégpedig ami sokkal több, jobban szeretnek engem, mint magukat és maguk érdemeit. 21. Mert maguk fölé emelkedve s minden önszeretetbôl kivetkôzve, mindenestül az én szeretetembe mennek át és benne örvendezve megnyugosznak. 22. Semmi sem képes ôket tôlem elvonni vagy elkedvetleníteni; mert az örök igazsággal eltelve a szeretet olthatatlan tüzében lángolnak. 23. Hallgassanak tehát a testi és érzéki emberek és ne fecsegjenek a szentek állapotáról; hisz úgysem tudnak egyebet szeretni, mint csak a maguk jókedvét; elvesznek és hozzátesznek maguk kényük-kedvük szerint, nem beszélnek úgy, amint az örök igazságnak tetszik. 24. Soknál tudatlanság az oka, kivált azoknál, akikben kevés világosság van és akik ritkán tudnak valakit tökéletes lelki szeretettel szeretni. 25. Nagyobbára még természetes indulatból és emberi barátságból vonzódnak ezekhez vagy amazokhoz; s amint a földi dolgokban szokták, úgy képzelik maguknak a mennyei dolgokat is. 26. Pedig végtelen különbség van a között, amit tökéletlen emberek gondolnak és amit felvilágosodott emberek felsôbb kinyilatkoztatás útján szemlélnek. 27. Azért, fiam, ne feszegess vakmerôen olyan dolgokat, melyek értelmedet fölülmúlják; hanem inkább arra vigyázz, abban fáradozzál, hogy a mennyországban legalább a legkisebb lehess. 28. S ha valaki tudná is, melyik szentebb és nagyobb a másiknál a mennyországban, mi haszna lenne a tudásból, ha magát ezért elôttem meg nem alázná és az én nevem nagyobb dicsôítésére nem buzdulna? 29. Sokkal kedvesebb dolgot cselekszik Isten elôtt, aki bűneinek nagysága és erényeinek csekély számára gondol, ki megfontolja, mily messze áll a szentek tökéletességétôl, mint az, aki nagyobb vagy kisebb voltukról vitatkozik. 30. Jobb a szentekhez ájtatos könyörgéssel és könnyhullatással folyamodni és dicsôséges esedezésüket alázatos szívvel kérni, mint az ô titkaikat hiú vizsgálat alá venni. 31. A szentek nagyon megelégszenek állapotukkal; csak az emberek is meg tudnának elégedni és hiábavaló fecsegéseikkel fölhagynának. 32. Nem dicsekednek tulajdon érdemeikkel, mivel maguknak semmi jót sem tulajdonítanak, hanem mindent nekem; amint csakugyan én adtam nekik mindent végtelen szeretetbôl. 33. Oly nagy isteni szeretettel és túláradó örömmel vannak tele, hogy dicsôségüknek nincsen semmi híja és boldogságukban sem lehet fogyatkozás. 34. Minél nagyobb dicsôségben vannak a szentek, annál alázatosabbak magukban, de annál közelebb állnak is hozzám és annál kedvesebbek elôttem. 35. Meg is van azért írva, hogy koronájukat Isten elôtt letették, arcukra borultak a Bárány elôtt és ,,imádták azt, aki mindörökkön- örökké él. (Jel 5,14) 36. Sokan kérdezgetik, ki nagyobb a mennyországban, pedig szegények azt sem tudják, méltók lesznek-e a legkisebbek közé bejutni? 37. Nagy dolog a legkisebbnek is lenni a mennyek országában, ahol mindenki nagy, mert ,,mindenkinek istenfia a neve'' és az is lesz. (Mt 5,7) 38. ,,A legkisebb ezerré lesz'', s a százesztendôs bűnös meghal. (Iz 60,22) 39. Mert mikor a tanítványok azt a kérdést vetették föl, ki nagyobb a mennyek országában, ezt a feleletet kapták: ,,Ha csak meg nem tértek s nem lesztek olyanok, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába.'' ,,Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisded, az nagyobb lesz a mennyek országában.'' (Mt 18,4) 40. Jaj azoknak, akik méltatlannak tartják a kisdedekkel megalázódni, mert alacsony a mennyország ajtaja, be nem bocsátja ôket. 41. Jaj a gazdagoknak is, akiknek már itt van vigasztalásuk; mert míg a szegények bemennek Isten országába, ôk majd kívül állnak és jajveszékelnek. 42. Örüljetek, ti alázatosak, és örvendezzetek, ti szegények; mert tietek az Isten országa, de csak úgy, ha igazságban jártok. ======================================================================== III./59. Minden bizodalmat és reménységet egyedül Istenbe kell vetni. 1. Uram, mi az én bizodalmam ez életben? Vagy mi az én legnagyobb vigasztalásom az ég alatt? 2. Nemde, te vagy, én Uram, én Istenem, kinek irgalma végtelen? 3. Hol volt nekem jó dolgom nálad nélkül? Vagy mikor járhattam rosszul, ahol te jelen voltál? 4. Inkább akarok szegény lenni teéretted, mint gazdag nálad nélkül. 5. Inkább akarok teveled e világon bujdosni, mint nálad nélkül az égben lenni. 6. Ahol te vagy, ott a mennyország! Ahol te nem vagy, ott a halál és pokol! 7. Te vagy az én kívánságom és azért utánad kell fohászkodnom, hozzád kiáltanom és esedeznem. 8. Senkiben sem bízhatom meg teljesen, hogy majd szükségem idején hathatós segítséget nyújt, csak tebenned egyedül, én Istenem. 9. Te vagy az én reménységem és bizodalmam, te vagy az én leghívebb vigasztalóm és jóakaróm minden ügyemben. 10. Mindenki a maga hasznát keresi, te tisztán csak az üdvösségemet és lelki elômenetelemet akarod és mindent javamra fordítasz. 11. Akkor is, mikor különféle kísértéseket és szorongatásokat bocsátasz reám, mind az én hasznomra rendeled, mert ezerfélekép szoktad próbára tenni, akiket szeretsz. 12. S eme próbákban éppoly szeretetre és dicséretre vagy méltó, mint mikor mennyei vigasztalásokkal látogatsz. 13. Tebenned helyezem tehát, Uram Istenem, minden reményemet, tehozzád folyamodom, a te kezedre bízom minden bajomat és aggodalmamat; mert amit te kívüled látok, mind gyarlónak és állhatatlannak találom. 14. Mert nem használ nekem az én sok jóbarátom; nem segíthetnek rajtam hatalmas pártfogóim; nem adhatnak üdvös tanácsot okos tanácsadóim; nem oltalmazhat meg semmiféle csendes és kies hely, ha te magad nem védelmezel, nem segítesz, nem erôsítesz, nem bátorítasz, nem vigasztalsz, nem oktatsz és ôrizel. 15. Mert mind, ami a béke és a boldogság elômozdítására alkalmasnak látszik, nálad nélkül éppen semmi és voltaképpen semmit sem segít a boldogságra. 16. Te vagy tehát minden jónak forrása, az élet magasztos eszménye, a bölcsesség mélysége; mindenfölött benned reményleni a te szolgáidnak legfôbb vigasztalása. 17. Rajtad csügg az én szemem, benned bízom, én Istenem, irgalmasság Atyja. 18. Áldd meg, szenteld meg lelkemet mennyei áldásoddal, hogy szent hajlékod és örök dicsôséged székhelye legyen; ne találkozzék Istenségednek ezen templomában semmi, ami szent fölséged szemét bánthatná. 19. Jóvoltod nagysága és irgalmasságod sokasága szerint tekints le rám és hallgasd meg szegény szolgád könyörgéseit, aki messze száműzve él a halál árnyékának országában. 20. Oltalmazd és ôrizd a te szolgád lelkét e mulandó élet annyi veszedelme közt: kegyelmed kísérje és vezesse ôt a békesség útján az örök fényesség hazájába. Amen. ======================================================================== IV. Krisztus szava. 1. ,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhítlek titeket.'' (Mt 11,28) 2. ,,Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.'' (Jn 6,52) 3. ,,Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely érettetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.'' (Mt 26,26) 4. ,,Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én ôbenne.'' (Jn 6,57) 5. ,,Az igék, melyeket én mondottam nektek, lélek és élet.'' (Jn 6,64) ======================================================================== IV./1. Mily nagy tisztelettel kell Krisztust fogadni. 1. Ezek a te szavaid, Krisztus, örök igazság, noha nem egy idôben mondottad, nem is egy helyen vannak megírva. 2. Mivel tehát a te szavaid és igazak, hálával és híven kell mindazokat fogadni. 3. A te szavaid, mert te mondottad; de az enyém is, mert az én üdvösségemre mondtad. 4. Örömest fogadom a te szent ajkadról, hogy annál mélyebben vésôdjenek szívembe. 5. Buzdítanak engem ezek a nagykegyességű, édességgel és szeretettel teljes szavak; de rettentenek vétkeim és ily nagy titok vételétôl elriaszt engem tisztátalan lelkiismeretem. 6. Bátorít engem szavaid édessége, de terhel bűneim sokasága. 7. Azt parancsolod, hogy bízvást járuljak hozzád, ha azt akarom, hogy részem legyen veled; hogy a halhatatlanság táplálékát vegyem magamhoz, ha az örök életbe és az örök dicsôségbe akarok jutni. 8. ,,Jöjjetek hozzám'', mondod ,,mindnyájan, kik fáradtok és terhelve vagytok és én megenyhítlek titeket''. (Mt 11,28) 9. Ó édes és barátságos szó a bűnös ember fülében, hogy te, Uram és Istenem, a szűkölködôt és földhözragadt szegényt szent tested vételére hívod! 10. De ki vagyok én, Uram, hogy hozzád merjek járulni? 11. Íme, az egek egei be nem fogadnak, s te azt mondod: Jöjjetek hozzám mindnyájan. 12. Mit jelent ez a nagykegyelmes leereszkedés s az ily barátságos meghívás? 13. Hogy merjek hozzád közeledni, midôn semmi jót sem érzek magamban, ami engem arra bíztathatna. 14. Hogyan vezesselek be hajlékomba, miután kegyes jóságodat oly gyakran megbántottam? 15. Az angyalok és arkangyalok tisztelnek téged, a szentek és igazak rettegnek és te azt mondod: Jöjjetek hozzám mindnyájan? 16. Ha te magad nem mondanád, ki hinné, hogy igaz? 17. Ha te nem parancsolnád, ki merne hozzád járulni? 18. Íme, Noé igaz ember volt, száz esztendeig dolgozott a bárka építésén, hogy kevesed magával megmeneküljön. 19. S én hogyan készülhessek egy óra alatt a világ Teremtôjének méltó vételéhez? 20. Mózes, a te nagy szolgád és kiváló barátod, rothadatlan fából alkotta a szekrényt és tiszta arannyal borította be, hogy a törvény tábláját helyezze bele. 21. És én romlandó teremtmény, én merjelek téged, a törvény szerzôjét és az élet adóját oly könnyen szívembe fogadni? 22. Salamon, Izrael legbölcsebb királya, hét álló esztendeig építette azt a fölséges templomot neved dicsôségére, nyolc napig ülte meg felszentelését, ezer engesztelô áldozatot mutatott be és a frigyszekrényt ünnepiesen nagy trombitaszó és víg ének közt helyezte az elkészített helyre. 23. És én boldogtalan és szegény ember, hogy vezesselek be házamba, mikor alig tudok félórát ájtatosan tölteni, s adná Isten, hogy csak egyszer is félórát töltenék méltóképpen! 24. Ó Istenem, mennyit iparkodtak azok tenni, hogy neked kedveskedjenek! 25. Jaj, mily kevés mindaz, amit én teszek; mily rövid idôt fordítok a készületre, mikor a szentáldozáshoz akarok járulni. 26. Ritkán szállok teljesen magamba, még ritkábban vagyok ment a szórakozástól. 27. Pedig Istenséged üdvhozó jelenlétekor bizony nem kellene semmiféle illetlen gondolatnak eszembe jutni és semmiféle teremtménnyel foglalkoznom; mert nem angyalt, hanem az angyalok urát akarom magamhoz venni. 28. Végtelen nagy a különbség a frigyszekrény között a benne levô szent dolgokkal és a te szentséges tested közt az ô kimondhatatlan erényeivel; amaz ószövetségi áldozatok közt, amelyek csak a jövendônek példázatai voltak és a te szent tested valóságos áldozata közt, mely az ószövetségi áldozatok beteljesítôje. 29. Miért nem gerjedek föl tehát jobban a te szentséges jelenlétedre? 30. Miért nem készülök nagyobb gonddal szentséges tested vételére, midôn ama régi szent pátriárkák és próféták, királyok és fejedelmek az egész néppel oly nagy ájtatosságot és buzgalmat tanúsítottak az isteni szolgálat iránt? 31. Dávid, az az istenfélô és jámbor király, teljes erejébôl táncolt a frigyszekrény elôtt, megemlékezve ama jótéteményekrôl, melyekben az ôsatyák részesültek; különféle hangszereket készíttetett, zsoltárokat szerzett és örvendezéssel énekeltette, maga is a Szentlélek kegyelmétôl ihletve hárfaszó mellett énekelt; megtanította Izrael népét Istent teljes szívbôl dicsérni és naponkint egy szájjal, egy lélekkel áldani és magasztalni. 32. Ha akkor oly nagy ájtatosságot gyakoroltak és Isten dicséretét oly ünnepiesen hangoztatták a frigyszekrény elôtt, mily nagy tiszteletet és buzgóságot kell tanúsítanom nekem és az egész keresztény népnek ezen nagy szentség jelenlétében és az Úr fölséges testének vételében? 33. Sokan idestova zarándokolnak a szentek ereklyéit nézni; csodálkoznak tetteik hallatára, nézegetik a roppant nagy templomokat és csókolgatják aranyba-selyembe takart szent csontjaikat. 34. És íme, Te itt nálam jelen vagy az oltáron, én Istenem, a szentek szentje, mindenek Teremtôje, az angyalok ura. 35. Ama látogatásokra gyakran csak nyughatatlan kíváncsiság és újságlátás indít; s azért, ha visszatérnek, az erkölcsi javulásnak vajmi csekély gyümölcse látszik rajtuk, kivált, ha ez az idestova járás csak úgy könnyelműen és nem igazi töredelmességbôl történik. 36. Itt pedig az Oltáriszentségben egészen jelen vagy, én Uram, Istenem, Jézus Krisztus. Itt szedi az ember az örök élet gyümölcseit, valahányszor téged méltóképpen és ájtatosan magához vesz. 37. Erre bizony nem vonz valami könnyelműség, sem kíváncsiság vagy érzékiség, hanem erôs hit, ájtatos remény és tiszta szeretet. 38. Ó Istenem, a világ láthatatlan Teremtôje, mily csodálatosan bánsz velünk! Mily édesdeden és kegyelmesen jársz el választottaiddal, akiknek tenmagadat adod eledelül az Oltáriszentségben. 39. Ez ugyancsak felülhalad minden értelmet; ez vonzza kiváltképpen a jámborok szívét és lángra gyullasztja szeretetüket. 40. Mert a te igaz híveid, kik teljes életüket maguk megszentelésére fordítják, e méltóságos szentségbôl gyakran az ájtatosság nagy kegyelmeit és az erény szeretetét merítik. 41. Ó, mily csodálatos és elrejtett e szentség kegyelme, melyet csak Krisztus hívei ismernek, a hitetlenek pedig és a bűn rabjai nem tapasztalhatnak. 42. Ebbôl a szentségbôl lelki kegyelem árad, a lélekben az elveszett erény megkerül és a bűntôl elrútított szépség visszatér. 43. Néha oly nagy ez a kegyelem, hogy a nyert ájtatosság bôségébôl nemcsak a lélek, hanem a gyarló test is érzi, hogy benne az erô gyarapodik. 44. Azonban nagyon kell bánnunk és szánnunk a mi lanyhaságunkat és hanyagságunkat, hogy nem vonzódunk nagyobb vágyódással Krisztus szent testének vételéhez, noha ôbenne van a választottak minden reménye és minden érdeme. 45. Mert ô a mi megszentelésünk és váltságunk, ô a földön zarándoklók vigasztalása és a mennyekben a szentek örök boldogsága. 46. Azért végtelen szomorú, hogy sokan oly kevésbé veszik ezt az üdvhozó szentséget, mely az egeket megörvendezteti és az egész világot fönntartja. 47. Ó, mily vak, mily kemény az emberi szív, hogy ily kimondhatatlan ajándékot többre nem becsül és a mindennapi áldozás megszokása által még közömbösségre is vetemedik! 48. Mert ha ezt a legméltóságosabb Szentséget az egész világon csak egy helyen ünnepelnék és csak egy pap mutatná be a szentmisében: mit gondolsz, mily nagy kívánsággal vonzódnának az emberek ahhoz a helyhez és Istennek ama papjához, hogy az isteni titkok bemutatását lássák. 49. Most pedig nagy számmal vannak a felszentelt papok és sok helyen mutatják be Krisztus áldozatát, hogy Isten szeretete és kegyessége az emberiség iránt annál nyilvánosabb legyen, minél messzebbre terjed a földkerekségen a szentáldozás. 50. Hálákat adok neked, áldott Jézus, örök pásztor, ki minket szegény számkivetetteket drága szent testeddel és véreddel táplálni és a szentséges titkok vételére tulajdon ajkaid szavaival meghívni kegyeskedel, midôn azt mondod: ,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtok és terhelve vagytok és én megenyhítlek titeket.'' ======================================================================== IV./2. Az oltáriszentségben mutatkozik Isten nagy jóvolta és szeretete az emberek iránt. 1. Jóvoltodban és nagy irgalmasságodban bízva hozzád járulok, Uram, mint beteg az orvoshoz, mint éhezô és szomjúhozó az élet kútfejéhez, mint szűkölködô az ég királyához, mint szolga urához, mint teremtmény a Teremtôhöz, mint szomorú az én kegyes vigasztalómhoz. 2. De honnan van az, hogy te jössz hozzám? Ki vagyok én, hogy önmagadat adod nekem? 3. Hogy mer a bűnös ember színed elé lépni? És te hogyan kegyeskedel a bűnöshöz betérni? 4. Ismered szolgádat és tudod, semmi jó sincs benne, hogy ezért ily nagy kegyelemre méltasd. 5. Megvallom tehát méltatlan voltomat, elismerem jóságodat, magasztalom kegyességedet és hálát mondok igen nagy szeretetedért. 6. Mert önmagadért cselekszed ezt, nem az én érdememért, hogy annál világosabban lássam a te jóságodat, szereteted annál bôvebben ömöljön szívembe és az alázatosság annál tökéletesebben meggyökerezzék bennem. 7. Mivel tehát neked így tetszik és meg is hagytad, hogy így legyen, nekem is tetszik leereszkedésed; ó, bárcsak bűneim akadályt ne vetnének! 8. Ó, édes és jóságos Jézus, mily nagy tisztelettel és hálaadással és dicsérettel tartozom neked, hogy szent testedet magamhoz vehetem, melynek méltóságát nincs ember, aki megmondhatná. 9. De vajon mit gondoljak a szentáldozásnál, mikor az én Uramhoz járulok, akit méltóan nem vagyok képes tisztelni s kit mégis ájtatosan magamhoz akarok venni? 10. Mit gondolhatok jobbat és üdvösebbet, mint hogy magamat teljesen megalázzam színed elôtt és a te véghetetlen jóvoltodat magasztaljam. 11. Dicsérlek, Istenem és örökké magasztallak, megalázom magam és méltatlan voltom mélységében alávetem magam szent Fölségednek. 12. Íme, te vagy a szentek szentje, én a bűnök söpredéke. 13. Íme, te hozzám közeledel, ki nem vagyok méltó szememet hozzád emelni. 14. Íme, te hozzám jössz, te velem akarsz lakni, a te lakomádra hívsz. 15. Te nekem mennyei eledelt, az angyalok kenyerét akarod táplálékul adni, éspedig nem mást, mint magadat, ,,az élet kenyerét, ki alászállottál az égbôl és életet adsz a világnak''. (Jn 6,33) 16. Íme, itt a szeretet forrása! Ó, mily nagy leereszkedés tündöklik belôle! Mily nagy hálaadás és dicsôítés illet ezért téged! 17. Ó, mily üdvös és áldásos volt szándékod, mikor ezt a nagy Szentséget rendelted! Mily édes és gyönyörűséges a lakoma, midôn önmagad adtad táplálékul! 18. Ó, mily csodálatos, Uram, a te működésed, mily hatalmas a te erôd, mily kimondhatatlan a te igazságod! 19. Szólottál ugyanis és minden meglett s ez a titok is úgy lett, mert te parancsoltad. 20. Csodálatos, hitelreméltó, bár az emberi elmét végtelenül túlhaladja, hogy te, Uram és Istenem, igaz Isten és igaz ember, a kenyér és bor színe alatt egészen jelen vagy, az áldozó magához vesz, de magad el nem enyészel. 21. Te, a mindenség Ura, ki semmire sem szorulsz, a te Szentséged altal mibennünk akartál lakni. 22. Ôrizd meg tehát szívemet és testemet szeplôtelenül, hogy vidám és tiszta lelkiismerettel gyakran ülhessem meg szentséges titkaidat és örök üdvösségemre vehessem azt, amit kiváltképp a te tiszteletedre és örök emlékezetedre szerzettél és rendeltél. 23. Örvendezz lelkem s adj hálát Istennek e dicsô ajándékért és e kiváló vigasztalásért, amelyet neked e siralomvölgyében hagyott! 24. Mert ahányszor e titokhoz járulsz és az Úr testét magadhoz veszed, mindannyiszor megváltásod munkájával foglalkozol és Krisztus minden érdemében részesülsz. 25. Mert Krisztus szeretete soha el nem fogy s engesztelésének nagysága soha ki nem merül. 26. Azért mindenkor szívbeli megújulással kell hozzá készülnöd és az üdvösség nagy szentségét figyelmes elmélkedéssel fontolóra venned. 27. Éppoly nagynak, újnak és édesnek tartsd, mikor misét mondasz vagy hallgatsz, mintha Krisztus aznap szállna a Szent Szűz méhébe és lenne emberré, vagy mintha a keresztfán függve szenvedne és halna meg az emberek üdvéért. ======================================================================== IV./3. Hasznos gyakran áldozni. 1. Íme, hozzád járulok, Uram, hogy boldog legyek ajándékodból és örvendezzek szent vendégségedben, melyet te, Istenem, ,,kedvességedben a szegénynek készítettél''. (Zsolt 61,11) 2. Íme, tebenned van mind, amit kívánnom lehet és kell, te vagy üdvösségem és váltságom, reménységem és erôsségem, édességem és dicsôségem. 3. ,,Vigasztald'' meg tehát ma a ,,te szolgád lelkét; mert tehozzád, Úr Jézus, emeltem föl lelkemet.'' (Zsolt 85,4) 4. Ájtatos szívvel és nagy tisztelettel óhajtlak most magamhoz venni, hajlékomba kívánlak fogadni, hogy Zakeussal méltó legyek áldásodat megnyerni s Ábrahám fiai közé számíttatni. 5. Lelkem kívánva-kívánja szent testedet és szívem veled egyesülni óhajt. 6. Add nekem magadat és elég az nekem; mert nélküled haszontalan minden vigasztalás. 7. Nálad nélkül nem lehetek, látogatásod nélkül nem élhetek. 8. Azért szükséges gyakran hozzád járulnom és téged üdvös orvosságul magamhoz vennem, hogy el ne fogyatkozzam az úton, ha e mennyei táplálék nélkül vagyok. 9. Hiszen hajdan, mikor a népet tanítottad és mindenféle betegséget gyógyítottál, te mondottad, irgalmas Jézus: ,,Nem akarom ôket éhen hazabocsátani, hogy ki ne fogyjanak az úton erejükbôl.'' (Mt 15,32) 10. Velem is így cselekedjél tehát, aki magadat e nagy szentségben híveid vigasztalására hagytad. 11. Mert te vagy a lélek édes tápláléka és aki téged méltón fogad szívébe, az örök dicsôség részese és örököse. 12. Nekem, aki oly gyakran megbotlom és vétkezem, oly hamar ellankadok és elfáradok, igen szükséges, hogy magamat gyakori imádság, gyónás és szent tested vétele által megújítsam, tisztogassam, fölserkentsem, hogy kitűzött szent célomtól el ne essem, ha hosszabb ideig ezek nélkül maradnék. 13. Mert az ember szíve kiskorától hajlandó a gonoszra és ha az isteni orvosság nem segít rajta, csakhamar még gonoszabbra vetemedik. 14. De a szentáldozás visszatart a gonosztól és megerôsít a jóban. 15. Ha ugyanis, most oly sokszor tunya és hanyag vagyok, mikor áldozom vagy misézem, mi lenne, ha orvossággal nem élnék és ily hathatós segítséget nem keresnék? 16. És habár nincs módomban mindennap áldozni s nem is vagyok a szentmiseáldozat bemutatására kellôképp elôkészülve: igyekszem mégis, hogy alkalmas idôben ezen isteni titkokhoz járuljak és ily nagy kegyelemben részesüljek. 17. Mert ez a hívô léleknek egyik fôvigasztalása, hogy még távol tôled e halandó testben zarándokol, Istenérôl megemlékezve a végtelen szeretet zálogát gyakran buzgó szívvel magához vegye. 18. Ó, mily nagy a te szereteted irántunk! Mily csodálatos a te leereszkedésed, hogy te, Úristen, minden lélek teremtôje és éltetôje, a szegény lelket arra méltatod, hogy hozzá beszélj és éhségét egész istenségeddel és emberségeddel csillapítsd! 19. Ó, áldott szív, boldog lélek, aki oly szerencsés, hogy téged, Urát Istenét, ájtatosan magához vegyen és vételedben lelki vigasztalással és örömmel elteljék. 20. Ó, mily nagy Urat fogad hajlékába, mily kedves vendéget vezet be, mily nyájas társat talál, mily hű barátot nyer, mily dicsô és nemes jegyest zár szívébe, aki mindenfölött kedves és minden kívánatost fölülmúl! 21. Némuljon el jelenlétedben, édes Jézusom, az ég és a föld és minden ékességük; mert ami szép és dicséretes van az égen és földön, mind a te bôkezű adakozásodból származik és nem éri el neved dicsô voltát, akinek bölcsessége mérhetetlen. ======================================================================== IV./4. Nagy áldásokban részesülnek, akik ájtatosan áldoznak. 1. Én Uram Istenem, elôzd meg szolgádat édességed áldásaival, hogy fölséges Szentségedhez méltóképpen és ájtatos szívvel járulhassak. 2. Emeld föl szívemet hozzád és ragadj ki nagy lelki tespedésembôl. Látogass meg üdvözítô erôddel, hogy lelkem megízlelje édességedet, mely e Szentségben mint forrásban bôségesen rejlik. 3. Világosítsd meg szememet is, hogy szemléljem e dicsô titkot és erôsíts meg, hogy rendületlen hittel igaznak tartsam. 4. Mert a te munkád nem emberi erôlködés; a te szent alkotásod nem emberi találmány. 5. Nincs is olyan ember, aki ezt magától fölfoghatná és megérthetné; mert az angyali értelemnek élességét is fölülmúlja. 6. És én, méltatlan bűnös, por és hamu, mit fürkészhetek és érthetek e fölséges és szent titokból? 7. Uram, szívem egyszerűségében igaz és erôs hittel és a te parancsod szerint nagy reménnyel és tisztelettel járulok hozzád; és erôs hittel hiszem, hogy te, igaz Isten és ember, itt e szentségben jelen vagy. 8. Te akarod, Uram, hogy magamhoz vegyelek és szeretetben veled egyesüljek. 9. Azért kérem irgalmasságodat és esedezem, add meg nekem azt a kiváló kegyelmet, hogy egészen elolvadjak benned, szeretettôl áradozzak és ezentúl semmi egyéb vigasztalással ne törôdjem. 10. Mert ez a legfölségesebb és legméltóságosabb Szentség a lélek és a test üdvössége, minden lelki betegség orvossága, ez vétkeimet meggyógyítja, gonosz indulataimat megzabolázza, kísértéseimet legyôzi vagy enyhíti; nagyobb kegyelmet áraszt szívembe, a gyönge erényt gyarapítja, a hitet megszilárdítja, a reményt erôsbíti, a szeretetet lángra qyullasztja és növeszti. 11. Istenem, lelkem gyámola, minden emberi gyarlóság orvosa, minden belsô vigasztalás ajándékozója, sok jóval ajándékoztad meg már és egyre ajándékozod e szentségben a te híveidet, kik ájtatos szívvel járulnak hozzá. 12. Mert sok vigasztalást öntesz szívükbe a sok mindenféle szorongatás ellen és bátortalanságuk mélységébôl oltalmad reményére emeled és új kegyelemmel annyira megerôsíted és megvilágosítod ôket belsôképen, hogy akik imént a szentáldozás elôtt aggódtak és semmi buzgóságot sem éreztek, utóbb azt tapasztalták, hogy a mennyei eledel és mennyei ital által megenyhülve jobb emberekké változtak. 13. Azért bánsz pedig oly kegyelmesen a te választottaiddal, hogy valósággal megismerjék és tapasztalásból tudják, mily tehetetlenek önmaguktól, mily sok jót és kegyelmet nyernek tôled. 14. Mert maguktól hidegek, kemények, áhítatlanok; a te kegyelmed által pedig buzgók, serények és ájtatosak lesznek. 15. Ki járul ugyanis alázatos szívvel az édesség forrásához, hogy belôle valami édességet ne merítene? 16. Vagy ki áll nagy tűznél, hogy valamennyire meg ne melegedjék? 17. Te pedig, Uram, folyton áradozó és mindig teli forrás vagy; tűz, mely mindig él, de soha ki nem alszik. 18. Azért ha nem is szabad a forrás teljességébôl merítenem és szomjúságom oltásáig innom; legalább a mennyei csatorna nyílását illetem ajkammal, hogy onnan legalább kis csöppet kaphassak szomjúságom oltására, hogy egészen el ne száradjak. 19. És ha nem is lehetek szent, mint az égiek és lángoló, mint a kerubok és szeráfok, igyekszem mégis ájtatos lenni és szívemet elôkészíteni, hogy ez életadó szentség alázatos vételébôl annak a mennyei tűznek legalább valami kis szikráját vehessem. 20. Ami pedig hiányzik bennem, egészítsd ki kegyelmesen és irgalmasan, áldott Jézusom, szentséges Megváltó, aki mindenkit magadhoz hívni méltóztattál, midôn mondottad: ,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik veszôdtök és terhelve vagytok, én megenyhítlek titeket.'' 21. Én valóban arcom verítékével fáradok, szívfájdalommal szenvedek a bűn terhe alatt, a kísértések miatt folytonos nyugtalanságban élek, sok mindenféle gonosz szenvedély rabságában sínylôdöm és nincs, aki megsegítsen, nincs, aki megszabadítson és üdvözítsen, csak te, üdvözítô Uram Istenem; neked ajánlom magamat és amim van, hogy megoltalmazz és az örök életre vezérelj. 22. Fogadj el engem szent neved dicséretére és dicsôségére, ki testedet és véredet ételül és italul készítetted nekem. 23. Engedd, Uram, üdvözítô Istenem, hogy e nagy szentségnek gyakori vétele által növekedjék bennem az ájtatosság és buzgalom. ======================================================================== IV./5. Az oltáriszentség nagy méltósága és a papi hivatal. 1. Ha az angyalok tisztasága és Keresztelô Szent János szentsége ragyogna is benned, mégsem volnál méltó e szentséget magadhoz venni vagy kiszolgáltatni. 2. Mert nem ember érdeme, hogy Krisztus szentségét ember szentelje, Istennek bemutassa, kezébe vegye és az angyalok kenyerével táplálkozzék. 3. Fölséges titok ez és nagy az áldozópapok méltósága, akiknek az van megadva, ami az angyaloknak sincs megengedve. 4. Mert egyedül az Anyaszentegyházban törvény szerint fölszentelt papoknak van hatalmuk misézni és Krisztus testét és vérét Istennek bemutatni. 5. A pap ebben Isten szolgája, aki Isten igéjét Isten parancsa és rendelete szerint kimondja; de Isten benne a fôtényezô, a láthatatlan cselekvô, akinek minden, amint Ô akarja, engedelmeskedik és kinek minden, amint parancsolja, szótfogad. 6. Többet kell tehát hinned e fölséges szentségben a mindenható Istennek, mint saját érzékeidnek vagy valamely látható jelnek. 7. Azért félelemmel és nagy tisztelettel kell e szent cselekményhez járulnod. 8. Vigyázz tehát magadra és gondold meg, mily hivatalt kaptál a püspök kezének reád tétele által. 9. Íme, pappá lettél, a szentmise bemutatására vagy fölszentelve, láss hozzá tehát, hogy mikor annak ideje van, híven és ájtatosan mutasd be Istennek az áldozatot és magadat feddhetetlenül viseljed. 10. Nem könnyítettél terheden, hanem még szorosabb kötelék fűz a fegyelemhez és sokkal nagyobb tökéletességre és szentségre vagy köteles. 11. A pap minden erénnyel ékeskedjék és másoknak jó életre példát adjon. 12. Társas életében ne járjon a világiak szokásos és közönséges útjain, hanem a mennyekben az angyalokkal vagy a földön a tökéletes emberekkel. 13. A pap szent ruhába öltözve Krisztus képét viseli, hogy Isten elôtt magáért és az egész népért alázatosan és ájtatosan könyörögjön. 14. Maga elôtt és maga mögött a szent kereszt jelét viseli, hogy Krisztus szenvedését szüntelen emlékezetében tartsa. 15. Keresztet visel maga elôtt a miseruhán, hogy Krisztus nyomdokát gondosan szem elôtt tartsa és serényen követni igyekezzék. 16. Hátul is a szent kereszttel van jelölve, hogy ami bántalmat mástól szenved, Istenért békével tűrje. 17. Elöl keresztet visel, hogy sirassa a maga bűneit; hátul pedig, hogy mások vétkein is szánakozva szomorkodjék, s eszében tartsa, hogy ô Isten és a bűnös ember között közbenjárónak van rendelve. 18. Azért föl ne hagyjon az imádsággal és szentáldozattal, míg Istentôl kegyelmet és irgalmat nem nyer. 19. Mikor a pap misézik, Istent tiszteli, az angyalokat örvendezteti, az Anyaszentegyházat építi, az élôket segíti, a holtakat vigasztalja, önmagát pedig minden jóban részesíti. ======================================================================== IV./6. Kérdés az elôkészületrôl az áldozáshoz. 1. Uram, mikor a te méltóságodat és az én méltatlanságomat tekintem, igen megrettenek és szégyenkezem magamban. 2. Mert ha nem járulok hozzád, az élettôl futok; ha pedig méltatlanul odatolakodom, bűnbe esem. 3. Mitévô legyek tehát, Istenem, segítségem és tanácsadóm szükségeimben? 4. Mutasd meg nekem az igaz utat. Taníts valami rövid gyakorlatra, mely elôkészít a szentáldozáshoz. 5. Mert igen hasznos tudnom, miképp készítsem elô szívemet ájtatosan és tisztelettel szentséged üdvös vételére vagy pedig e nagy és isteni áldozat bemutatására. ======================================================================== IV./7. Lelkiismeretünk megvizsgálása és az erôs fogadás. 1. Elôször is nagy szívbeli alázattal és a legmélyebb tisztelettel, élô hittel s egyedül Isten dicsôségét keresô buzgó szándékkal járuljon a pap e szentség bemutatásához, kiszolgáltatásához és vételéhez. 2. Szorgalmasan vizsgáld meg lelkiismeretedet és tehetséged szerint igaz bánattal és alázatos gyónással tisztítsd meg és ékesítsd föl lelkedet, hogy tudomásod szerint semmi ne maradjon rajta, ami terhelné és akadályozna, hogy szabadon járulhass e szentséghez. 3. Szánjad-bánjad általában minden bűnödet, a mindennapi hibák fölött pedig külön bánkódjál és keseregj. 4. És ha az idô engedi, szíved rejtekén valld meg Istennek szenvedélyeid nyomorúságát. 5. Sóhajtozzál és bánjad, hogy még oly testi és világias vagy. 6. Hogy oly féktelenek a szenvedélyeid, oly tele vagy gonosz indulatokkal és kívánságokkal. 7. Hogy oly gondatlan vagy külsô érzékeid ôrzésében; hogy oly gyakran haszontalan képzelôdésekre keveredel. 8. Hogy oly hajlandó vagy a külsôkre, oly tunya a belsôkre. 9. Oly gyors a nevetésre és féktelenségre, oly lassú a sírásra és bűnbánatra. 10. Oly készséges a könnyelműségre és testi kényelemre, oly késedelmes a komolyságra és lelki buzgóságra. 11. Oly kíváncsi új hírek hallására és szép dolgok látására, oly kedvetlen a megalázó, silány dolgok elfogadására. 12. Oly telhetetlen a gyűjtésben, oly fösvény az adakozásban, oly szívós a megtartásban. 13. Oly vigyázatlan a beszédben, oly fékezetlen a hallgatásban. 14. Oly rendetlen erkölcsödben, oly rakoncátlan cselekedeteidben. 15. Oly telhetetlen az ételben, oly süket Isten igéjére. 16. Oly gyors a nyugalomra, oly késedelmes a munkára. 17. Oly figyelmes a mesékre, oly aluszékony a szent virrasztásra. 18. Oly sietô a bevégzésre, oly tétovázó a figyelésben. 19. Oly rest a zsolozsmára, oly langyos a misemondásban, oly száraz az Úr vételében. 20. Oly hamar szórakozó, oly ritkán egészen magadba szálló. 21. Oly hamar haragra gerjedô, oly könnyen sértegetô. 22. Oly hajlandó a megítélésre, oly kemény a megdorgálásban. 23. Oly jókedvű a szerencsében, oly csüggeteg a szenvedésben. 24. Oly szapora a jószándékban, oly rest a véghezvitelükben. 25. Ha ezeket és egyéb hibáidat szívbeli bánattal és saját gyarlóságod megutálásával megsirattad és meggyóntad, erôsen fogadd meg, hogy életedet megjobbítod és a jóban elômenetelt teszel. 26. Azután teljes hódolattal és ôszinte akarattal áldozd föl magadat szíved oltárán nevem dicsôségére égô áldozatul, azaz testedet és lelkedet hűségesen reám bízd. 27. Hogy így méltón járulhass az áldozat bemutatásához és az én testem szentségét üdvösségesen magadhoz vehesd. 28. Nincs ugyanis méltóbb áldozat, sem hathatósabb elégtétel a bűnök eltörlésére, mint mikor az ember a szentmisében vagy szentáldozás közben Krisztus teste bemutatásával együtt önmagát tisztán és osztatlanul Istennek föláldozza. 29. Ha az ember mindent megtesz, ami tôle telik és ôszinte bánata van, valahányszor bocsánatért és kegyelemért járul hozzám: ,Élek én, mondja az Úr, nem akarom a bűnös halálát, hanem inkább, hogy megtérjen és éljen (Kiv 33,11); bűneirôl többé meg nem emlékezem, hanem minden meg lesz neki bocsátva.'' ======================================================================== IV./8. Krisztus áldozata a keresztfán és magunk föláldozása. 1. Amint én a keresztfán kiterjesztett karokkal és mezítelen testtel szívesen feláldoztam magamat az Atyaistennek a te bűneidért úgy, hogy semmi sem maradt bennem, ami Isten engesztelésére áldozattá nem vált volna: úgy kell neked is mindennap a szentmisében magadat önként, minden erôddel és kívánságoddal, a legbensôbben nekem tiszta és szent áldozatul bemutatnod. 2. Nem kívánok én tôled mást, mint hogy magad mindenestül reám bízni iparkodjál. 3. Amit magadon kívül adsz, semminek sem tartom, mert nem adományodat keresem, hanem tégedet. 4. Amint neked nem volna elég, ha mindened megvolna, csak én nem: úgy nekem sem tetszik, akármit adsz is, ha magadat nem adod. 5. Magadat add nekem, mindenestül add oda magadat Istenért: és kedves lesz adományod. 6. Látod, én egészen föláldoztam magamat érted Atyámnak; odaadtam neked testemet ételül, véremet italul, hogy én egészen a tied legyek, te pedig egészen az enyém maradj. 7. Ha azonban magadra támaszkodol és nem hagyod magadat önként az én akaratomra, nem teljes az áldozatod, nem is lesz köztünk tökéletes egyesség. 8. Ha tehát szabadságot és kegyelmet akarsz nyerni, minden cselekedeted elôtt önmagadat ajánld és áldozd fel önként Isten kezébe. 9. Azért jutnak oly kevesen mennyei világosságra és belsô szabadságra, mert nem tudják magukat tökéletesen megtagadni. 10. Rendületlenül áll az én szavam: ,,Ha valaki le nem mond mindenrôl, nem lehet az én tanítványom.'' (Lk 14,33) 11. Ha tehát az én tanítványom akarsz lenni, magadat és minden kívánságodat nekem áldozd fel. ======================================================================== IV./9. Magunkat és mindenünket Istenre kell bíznunk és mindenkiért imádkoznunk. 1. Uram, ami az égen és földön van, mind a tied. 2. Azért fel akarom magamat ajánlani szent felségednek önkéntes áldozatul s mindörökké a tied maradni. 3. Uram, szívem egyszerűségében felajánlom magamat neked ma örökös szolgádul, hogy kedvedben járjak és téged örökké dicsérô áldozat legyek. 4. Fogadj el engem drága szent tested áldozatával együtt, melyet az angyalok láthatatlan jelenlétében bemutatok, hogy nekem és egész népednek üdvösségére szolgáljon. 5. Uram, eléd terjesztem könyörületed oltárán minden bűnömet és hibámat, melyet elôtted és szent angyalaid elôtt elkövettem ama naptól, melyen elôször vétkeztem, mind e jelen óráig, hogy te azokat mindenestül felgyújtsd és szereteted tüzével elégesd; bűneim minden undokságát letöröld, lelkiismeretemet minden vétektôl megtisztítsd, a bűn miatt elvesztett kegyelmedet visszaadd, mindent teljesen megbocsáss és a béke csókjára irgalmasan magadhoz engedj. 6. Mit tehetek bűneimért egyebet, mint hogy azokat alázatosan meggyónjam és megsirassam és szüntelen bocsánatért esedezzem. 7. Esdve kérlek, én Istenem, hallgass meg kegyelmesen, midôn színed elôtt állok. 8. Utálom szívembôl minden bűnömet, többé nem akarom elkövetni; hanem bánom és amíg élek, bánni fogom s kész vagyok értük bűnhôdni és tehetségem szerint eleget tenni. 9. Bocsásd meg, Úristen, bocsásd meg bűneimet szent nevedért; mentsd meg lelkemet, melyet drága véreddel megváltottál. 10. Íme a te irgalmadra hagyom, kezedbe ajánlom magamat. 11. Cselekedjél velem jóságod szerint, nem az én gonoszságom és álnokságom szerint. 12. Kezedbe ajánlom, ami jó bennem van, bár igen kevés és tökéletlen, hogy azt megtisztítsd és megszenteld, hogy kedvesen fogadd és színed elôtt kellemessé tegyed; engem pedig, tunya, haszontalan embert, boldog és üdvösséges kimúlásra juttass. 13. Felajánlom neked az istenfélôk minden jámbor kívánságát; szüleim, barátaim, testvéreim s minden hozzám tartozók szükségeit és mindazokét, kik szeretetedért velem vagy másokkal jót tettek; akik tôlem magukért vagy övéikért imádságot vagy misét kívántak és kértek, akár még testben élnek, akár már e világból kimúltak; hogy mindnyájan kegyelmed segítségét, vigasztalásod bátorítását, veszedelemtôl oltalmat, büntetéstôl szabadulást nyerjenek és hogy minden gonosztól megmenekedve neked vidám szívvel nagy hálát adjanak. 14. Felajánlom neked könyörgéseimet és engesztelô áldozatomat kiváltképpen azokért is, akik engem valamikor megbántottak, szomorítottak vagy rágalmaztak vagy valami kárt vagy keserűséget okoztak. 15. Nemkülönben mindazokért, akiket valaha megszomorítottam, háborítottam, megkárosítottam és megbotránkoztattam szóval vagy cselekedettel, tudva vagy tudatlanul, hogy nekünk mindnyájunknak szintén megbocsásd bűneinket és egymás ellen való vétkeinket. 16. Végy ki, Úristen, szívünkbôl minden gyanakodást, bosszúságot, haragot, versengést és mindent, ami a szeretetet megsértheti és a testvéri egyességet kisebbítheti! 17. Irgalmazz, Uram, irgalmazz azoknak, kik irgalmadért esedeznek; adj kegyelmet a nélküle szűkölködôknek, azoknak, kiknek hiányzik, és engedd úgy élnünk, hogy méltók lehessünk kegyelmedben részesülni és az örök életre eljutni. Amen. ======================================================================== IV./10. Az oltáriszentség vételét nem kell könnyen elmulasztani. 1. Hogy gonosz indulataidból és vétkeidbôl kigyógyulhass és az ördög minden kisértése és csalárdsága ellen erôsebb és vigyázóbb lehess: gyakran kell a kegyelem és irgalmasság forrásához, a kegyesség és minden tisztaság kútfejéhez folyamodnod. 2. Tudja ugyanis az ellenség, hogy nagy haszon és a leghathatósabb orvosság van a szentáldozásban; azért minden úton-módon, ahol csak szerét teheti, azon erôlködik, hogy a hívôket és istenfélôket attól elvonja és visszatartsa. 3. Mert némelyek éppen akkor szenvednek az ördög gonoszabb incselkedéseitôl, mikor a szentáldozáshoz készülnek. 4. A gonoszlélek ugyanis, amint Jób könyvében írva van, az Isten fiai közé megy, hogy ôket szokott gonoszságával háborgassa vagy megfélemlítse és elcsüggessze, hogy ekképpen buzgóságukat csökkentse, vagy ostromaival hitüket megingassa, hogy ha szerét ejtheti, vagy egészen elhagyják a szentáldozást vagy csak lanyhán járuljanak hozzá. 5. De nem kell gondolni semmit az ördög csalárdságával és sugalmaival, akármily rútak és szörnyűségesek; hanem minden efféle ábrándot az ô fejére kell hárítani. 6. Meg kell vetni és csúfolni a nyomorultat és támadásai meg ama nyugtalanság miatt, melyet okoz, nem kell elhagyni a szentáldozást. 7. Nem ritkán akadályt gördít a túlságos gond, hogy megvan-e az emberben a kellô ájtatosság, valamint az a bizonyos szorongás: gyónjál- e? 8. Cselekedjél a bölcsek tanácsa szerint, vesd ki szívedbôl azt az aggodalmat és töprengést, mert gátat vet Isten kegyelmének és elveszi szíved ájtatosságát. 9. Valami kis zavar vagy neheztelés miatt el ne mulaszd az Úr vételét: hanem eredj hamar, gyónjál meg és bocsásd meg örömest, amivel megbántottak. 10. Ha pedig te bántottál meg valakit, kérj alázatosan bocsánatot, s az Isten is örömest meg fog neked bocsátani. 11. Mit használ a gyónást és szentáldozást sokára halogatni? 12. Mihamarabb tisztítsd meg lelkedet, vesd ki hamar a mérget: siess, vedd be az orvosságot és jobban lesz dolgod, mintha késôre halasztanád. 13. Ha ma ezért mulasztod el, holnap talán nagyobb akadály támad s így sokáig elmaradnál a szentáldozástól és még alkalmatlanabb lennél rá. 14. Azért sˇess, rázd le magadról e pillanatnyi nehézséget és hanyagságot. 15. Mert semmit sem használ sokáig gyötrôdnöd, sokáig nyugtalanságban maradnod és a mindennapi akadályok miatt az isteni dolgoktól magad távoltartanod. 16. Sôt fölötte ártalmas a szentáldozást sokáig halasztani; mert ebbôl nagy lelki tunyaság szokott származni. 17. De fájdalom, nem egy lanyha és rendetlen életű ember kapva-kap az alkalmon, hogy gyónását elhalassza, örömest húzza-halasztja a szentáldozást, hogy ne legyen kénytelen magára jobban vigyázni. 18. Jaj, mily kevés szeretet és gyöngéd ájtatosság van azokban, kik a szentáldozást oly könnyen halogatják! 19. Mily boldog és Isten elôtt kedves, ki úgy él és lelkét oly tisztán tartja, hogy akár mindennap kész a szentáldozásban részesülni, s ezt meg is tenné, ha szabad volna és szemet nem szúrna. 20. Ha valaki alázatosságból vagy egyéb méltó okból néha tartózkodik a szentáldozástól, dicséretreméltó e tiszteletért. 21. Ha pedig tunyaság a titkos oka, serkentse magát és tegye meg, ami tôle telik; és az Úr teljesíti kívánságát a jóakaratra való tekintetbôl, melyet kiváltképp nagyba szokott venni. 22. Midôn pedig helyes ok akadályozza benne, gerjessze fel magában mindig a jóakaratot és a jámbor szándékot az Úr teste vételéhez, és így nem marad a szentáldozás gyümölcse nélkül. 23. Mert az ájtatos ember mindennap, sôt minden órában üdvösségesen és akadály nélkül járulhat a lelki szentáldozáshoz. 24. Mindazáltal bizonyos napokon és kiszabott idôben Üdvözítôjének szent testét forró szeretettel és tisztelettel a szentségben is magához kell vennie és ebben inkább Isten dicséretét és dicsôségét kell szemmeltartania, mint a maga vigasztalását keresnie. 25. Mert mindannyiszor lélek szerint áldozik és láthatatlanul táplálkozik, valahányszor Krisztus megtestesülése és kínszenvedése titkát ájtatosan meggondolja és iránta való szeretetre gyullad. 26. Aki csak akkor készül, mikor valamely ünnep közelget vagy a szokás indítja rá, gyakorta készületlen marad. 27. Boldog, aki az Úrnak égô áldozatul ajánlja fel magát, valahányszor misézik vagy áldozik. 28. A misemondásban se igen lassú, se igen sietô ne légy; hanem kövesd azoknak rendes, jó szokását és módját, akik között lakol. 29. Nem kell másoknak kellemetlenséget vagy unalmat okoznod, hanem ôseink rendelete szerint a közönséges úton járj és inkább mások lelki hasznát, mint magad ájtatosságát vagy kedvét keresd. ======================================================================== IV./11. Krisztus teste és a Szentírás igen szükségesek a hívô léleknek. 1. Ó édes Uram Jézusom, mily nagy az édesség, amelyet az ájtatos lélek érez, mely veled szent lakomádban vendégeskedik: ahol nem adnak eléje más táplálékot, mint csak Téged, egyetlen és végtelen szeretet, akit szívének minden vágya fölött kíván. 2. Mily édes volna, ha jelenlétedben belsô megindulástól sírhatnék és a bűnbánó Magdolnával lábaidat könnyeimmel öntözhetném. 3. De hol van ez az ájtatosság? Hol van e szent könnyek bôséges forrása? 4. Bizony, elôtted és szent angyalaid elôtt teljes szívemnek lángolnia és örömtôl sírnia kellene. 5. Mert te e nagy szentségben valósággal jelen vagy, noha idegen szín alatt elrejtve. 6. Tulajdon és isteni ragyogásod ugyanis oly nagy, hogy szemem bele nem tekinthet; de még az egész világ sem bírná dicsôséged és felséged tenger fényét kiállani. 7. Hogy tehát elrejted magad e szentségben, azzal csak az én gyarlóságomhoz szabod magadat. 8. De azért valósággal bírom és imádom azt, akit a mennyekben az angyalok imádnak, én ugyan még most hit által, az angyalok pedig színrôl-színre és fátyol nélkül. 9. Meg kell elégednem az igazi hit világosságával és mindaddig abban járnom, míg fel nem kel az örök világosság napja és a példaképek árnyéka el nem tűnik. 10. Midôn pedig eljô a tökéletes valóság, megszűnik a szentségek vétele; mert a mennyei dicsôségben uralkodó boldogoknak nincs szükségük a szentségek orvosságára. 11. Hiszen örökkön-örökké vigadoznak Isten jelenlétén és színrôl- színre látják végtelen dicsôségét; és azért az istenség fénytengerében fényességbôl fényességbe változva ízlelik Isten megtestesült Igéjét, amint kezdetben volt és mindörökké marad. 12. Ha ezeket a csodálatos dolgokat meggondolom, unalmasnak találok bármely lelki vigasztalást is; mert amíg én Uramat színrôl-színre nem látom az ô dicsôségében, mindazt semminek sem tartom, amit e világon látok és hallok. 13. Te vagy bizonyságom, Úristen, hogy semmi sem képes engem megvigasztalni, semmiféle teremtmény ki nem elégít, hanem csak te, én Istenem, kit örökké szemlélni kívánok. 14. De erre nem juthatok, míg ez a halandó élet tart. 15. Azért nem marad egyéb hátra, mint hogy nagy béketűrésre szánjam el magamat és minden kívánságomat reád hagyjam. 16. Mert a te szentjeid is, Uram, kik már a mennyországban veled örvendeznek, e földi életükben nagy hittel és béketűréssel várakoztak dicsôséged jövetelére. 17. Amit ôk hittek, azt hiszem én is; amit ôk reménylettek, azt reménylem én is; ahová ôk jutottak, oda, bízom, kegyelmed segítségével én is eljutok. 18. Addig is szentjeid példájával gyámolítva a hit szerint akarok élni. 19. Van Szentírásunk is és ez az én vigasztalásom és életem tüköre; de mindenfölött a te szentséges Tested az én kiváló oltalmam és orvosságom. 20. Fôképp két dolognak érzem ugyanis ez életben szükségét, mely nélkül elviselhetetlen volna e nyomorúságos világ. 21. Míg a test tömlöcében sínylôdöm, megvallom, két dolog szükséges nekem, tudniillik eledel és világosság. 22. Azért adtad nekem erôtlen betegnek testi és lelki táplálékul szent testedet; szent igédet pedig utaim világosságául állítottad. 23. E kettô nélkül lehetetlen élnem: mert Isten igéje lelkem világossága, a te szentséged pedig az élet kenyere. 24. Ezeket két asztalnak is lehet mondani, mely az Anyaszentegyház tárházában jobbra-balra van felállítva. 25. Egyik asztal a szent oltár, amelyen a szent kenyér, azaz Krisztus drága teste van. 26. A másik Isten törvényének asztala, rajta a szent tudomány, mely az igaz hitre oktat és biztosan vezet a kárpit mögé a szentek szentjébe. 27. Hálát adok neked, Úr Jézus, örök világosság fénye, a szent tudomány asztaláért, melyet nekünk szolgáid által, a próféták, apostolok és egyéb tanítók által készítettél. 28. Hálát adok neked, az emberi nem Teremtôje és Megváltója, ki meg akarván ismertetni az egész világgal szerelmedet, nagy vacsorát készítettél, melyen nem jelképes húsvéti bárányt, hanem a te szentséges testedet és véredet adtad ételül és italul; ahol minden hívô lelket szent lakomáddal megörvendeztetsz és az üdvösség poharával üdítesz, amelyben megvan a paradicsom minden gyönyörűsége; s velünk együtt vendégeskednek a szent angyalok is, csakhogy boldogabb gyönyörűséggel. 29. Ó, mily dicsô és tiszteletreméltó a papok hivatala, kiknek Isten hatalmat adott, hogy a kenyeret és bort a szent igék erejével a végtelen felségű Úrnak testévé és vérévé változtassák, ajkaikkal áldják, kezükben tartsák, magukhoz vegyék és másoknak kiszolgáltassák. 30. Ó, mily tisztának kell lennie ama kéznek, mily tisztának ama szájnak, mily szentnek ama testnek, szeplôtelennek ama szívnek, amelyhez annyiszor betér a tisztaság szerzôje! 31. A papnak, ki oly sokszor veszi magához Krisztus szentségét, csakis szent, csak tisztességes, csak hasznos szó jöjjön ajkairól. 32. Az ô szeme, mely Krisztus testét szokta nézni, egyszerű és szemérmetes legyen. 33. Keze, mely az ég és föld teremtôjét szokta illetni, tiszta és az égre emelve legyen. 34. Kiváltképp a papoknak szól az a törvény: ,,Szentek legyetek; mert én, a ti Uratok Istenetek, szent vagyok.'' (Lev 19,2) 35. Segítsen meg tehát a te kegyelmed, mindenható Isten, hogy akik a papi hivatalt vállunkra vettük, neked méltóképen és ájtatosan, teljes tisztaságban, feddhetetlen lelkiismerettel szolgáljunk. 36. És ha nem vagyunk képesek oly ártatlanul élni, amint kellene, engedd, hogy ôszintén sirassuk a gonoszt, amit elkövettünk és alázatos lélekkel, jó szándékkal és kész akarattal ezután buzgóbban szolgáljunk szent felségednek. ======================================================================== IV./12. Aki áldozni akar, nagy gonddal készüljön hozzá. 1. Én vagyok a tisztaság barátja és minden szentség kútfeje. 2. Én tiszta szívet keresek, s ebben van nyugalmam helye. 3. Készíts nekem nagy és megterített ebédlôt és nálad tartom a húsvétot tanítványaimmal együtt. 4. Ha azt akarod, hogy hozzád jöjjek és nálad maradjak, takarítsd ki a régi kovászt és ékesítsd fel szíved hajlékát. 5. Rekeszd ki az egész világot s a vétkek minden zenebonáját; ülj veszteg, mint a magános veréb a ház födelén és gondold meg vétkeidet lelked keserűségében. 6. Mert aki szeret, szíve választottjának a legszebb és legjobb helyet készíti, mivel ebbôl ismerszik meg, minô szívvel fogadja kedves vendégét. 7. Tudd meg azonban, hogy korántsem készülhetsz el kellôképen saját érdemedbôl, bár álló esztendeig készülnél is hozzá és egyebet semmit sem forgatnál eszedben. 8. Csak jóságomból és kegyelmembôl bocsátlak asztalomhoz, mintha gazdag ember valamely koldust hívna meg asztalához, ki semmi egyébbel nem hálálhatná meg amannak jótéteményét, mint hogy magát megalázza és szíves köszönetet mond. 9. Tedd meg, ami tôled telik, de tedd meg szorgalmasan, ne puszta szokásból, ne kénytelenségbôl, hanem félelemmel, szeretettel és buzgó kívánsággal vedd magadhoz szeretô Urad és Istened szent testét, ki hozzád méltóztatik jönni. 10. Én vagyok, aki hívtalak, én parancsoltam, hogy így legyen, én helyrehozom, aminek híjával vagy; jöjj csak, végy magadhoz engem. 11. Mikor az ájtatosság kegyelmét nyújtom, adj hálát Istennek, nem mintha méltó volnál rá; hanem mivelhogy én könyörültem rajtad. 12. Ha ájtatosság nélkül vagy és száraznak érzed lelkedet, el ne hagyd az imádságot, hanem sóhajts, zörgess és meg ne szűnjél, míg az üdvösséges kegyelembôl egy morzsát vagy egy csöppet nem kapsz. 13. Neked van szükséged énreám, nem nekem tereád. 14. Nem azért jössz hozzám, hogy engem megszentelj; hanem én megyek hozzád, hogy téged megszenteljelek és megjobbítsalak. 15. Te jössz hozzám, hogy általam szentté lehess és velem egyesülj, hogy új kegyelmet nyerj és újra meg újra önmagad javítására buzdulj. 16. El ne mulaszd ezt a nagy kegyelmet: hanem készítsd el szívedet a legnagyobb szorgalommal és vezesd be oda Ôt, aki téged végtelenül szeret. 17. De necsak a szentáldozás elôtt készítsd el szívedet az ájtatosságra, hanem a szentség vétele után is nagy gonddal ôrizd meg magadat benne. 18. Mert nem kisebb ôrködésre van szükséged az áldozás után, mint ájtatos készületre az áldozás elôtt. 19. Mivel a gondos ôrködés a szentáldozás után a legjobb készület nagyobb kegyelem elnyerésére. 20. Azáltal válik ugyanis az ember igen készületlenné, hogy mindjárt túlságosan belemerül a külsô vigasztalásokba. 21. Ôrizkedjél a sok beszédtôl; maradj magadban és vigadj Istenben. 22. Hisz az van nálad, akit az egész világ el nem vehet tôled. 23. Én vagyok, akinek magadat mindenestül át kell adnod; hogy ezentúl ne magadban, hanem énbennem élj minden aggodalom nélkül. ======================================================================== IV./13. Az ájtatos lélek teljes szívbôl óhajtson Krisztussal egyesülni az Oltáriszentségben! 1. Uram, ,,ki adja meg nekem, hogy megtaláljalak téged'' egyedül és kitárjam neked egész szívemet és benned örvendezzek, amint lelkem óhajtja és ezután velem már senki se foglalkozzék, semmi teremtmény engem ne vonzzon, se velem ne gondoljon, hanem egyedül te szólj hozzám és én hozzád, amint szokott a kedves kedveséhez szólani és barát barátjával vendégeskedni. 2. Arra kérlek, azt óhajtom, hogy veled, édes Istenem, teljesen egyesüljek, szívemet minden teremtménytôl elvonjam és a gyakori szentáldozás és misemondás által napról-napra mindig több kedvet és gyönyörködést találjak a mennyei és örökkévaló dolgokon. 3. Ah, Uram Istenem, mikor leszek már egészen a tied? Mikor merülök el benned egészen? Mikor feledkezem meg magamról tökéletesen? 4. Én tebenned s te énbennem, add, Uram hogy így maradjunk együtt. 5. Igenis szeretlek Uram, teljes szívembôl, téged választottalak ki ezrek közül, benned telik kedve az én lelkemnek, veled akarok lakni éltem minden napján. 6. Valóban te vagy békességem szerzôje; mert tebenned találok teljes békét és igazi nyugodalmat; kívüled nincs egyéb, mint fáradság, fájdalom és véghetetlen nyomorúság. 7. ,,Valóban te elrejtett Isten vagy'' (Iz 45,15) és nincs a gonoszokkal tanácsod, hanem az alázatosakkal és egyenes szívűekkel szoktál érintkezni. 8. ,,Ó, mily kegyes, Uram, a te lelked!'' (Bölcs 12,1) Mert hogy fiaid iránt szíves jóvoltodat megmutassad, nagykegyelmesen mennybôl szállt, gyönyörűséges kenyérrel táplálod ôket. 9. ,,Valóban nincs más nemzet oly dicsô, melynek istenei oly közel állnának hozzá, mint te, mi Istenünk, közel vagy minden hívedhez'' (MTörv 4,7), akiknek tenmagadat adod ételül és táplálékul, hogy mindennap megvigasztald és szívüket az égbe emeld. 10. Hol akad ugyanis más oly áldott nép, mint a keresztény nép? 11. Vagy hol van teremtmény az ég alatt, mely Istennek oly kedves, mint az ájtatos lélek, melyhez Isten tér be, hogy dicsôséges testével táplálja? 12. Ó, kimondhatatlan kegyelem! Ó, csodálatraméltó leereszkedés! Ó, véghetetlen szeretet, mely kivált az emberekért áldozza magát. 13. De mit adjak viszont az Úrnak e kegyelemért, e kiváló szeretetért? 14. Kedvesebbet nem adhatok, mint hogy szívemet egészen Istennek adom és vele a legbensôbben egyesítem. 15. Akkor örvendez majd egész belsôm, mikor lelkem tökéletesen egyesül Istennel. 16. Akkor így szól hozzám: Ha te velem akarsz lenni, örömest veled maradok. Én pedig így felelek: Méltóztassál, Uram, velem maradni, én örömest veled akarok lenni. 17. Ez az én legforróbb kívánságom, hogy szívem veled egyesüljön. ======================================================================== IV./14. Mily nagy buzgósággal kívánja a buzgó lélek Krisztus szent testét. 1. ,,Ó, mily nagy, Uram, a te édességed bôsége, melyet fenntartottál azoknak, akik téged félnek!'' (Zsolt 30,20) 2. Mikor eszembe jut némely jámbor lélek, aki a legnagyobb ájtatossággal és lángoló buzgalommal járul, Uram, a te szentségedhez: elszégyenlem magam és elpirulok: 3. hogy oly lanyhán, sôt hidegen járulok a te oltárodhoz és a szentáldozás asztalához. 4. Hogy oly száraz és szívbeli buzgóság nélkül maradok; hogy színed elôtt, én Istenem, egészen lángra nem gyulladok. 5. És nem oly erôsen vonzódom hozzád, sem nem égek oly buzgó szeretettôl, mint sok jámbor lélek, ki a szentáldozás után való nagy vágyból és szíve érezhetô szeretetébôl nem tartóztathatja magát a sírástól: 6. hanem szívvel-lélekkel utánad eped, én Istenem, az élô kútfô után és éhségét nem csillapíthatja és ki nem elégítheti másképen, mint hogy szent testedet nagy örömmel és lelki vágyódással magához veszi. 7. Ó, az az erôs hit, mely az ilyen emberekben lángol, hiteles tanúbizonysága a te jelenlétednek! 8. Ezek valósággal megismerik Urukat ,,a kenyérszegésben'', akiknek oly magasan fellángol a szívük Jézushoz, ki velük jár. 9. Jaj, de sokszor igen távol járok én az ilyen buzgóságtól és ájtatosságtól, ily forró szeretettôl és lángadozástól. 10. Könyörülj rajtam, kegyes, irgalmas, édes Jézusom és engedd nekem, szegény, nyomorult koldusodnak, hadd érezzek a szentáldozásban néha-néha egy-egy cseppecskét szívednek forró szeretetébôl: 11. hogy hitem jobban megerôsödjék, reményem jóvoltodból gyarapodjék és hozzád való szeretetem, ha egyszer tökéletesen lángra gyullad és a mennyei mannát megízlelte, soha többé meg ne fogyatkozzék. 12. Hatalmas a te irgalmad, megadhatja nekem a kívánt kegyelmet, meglátogathatsz engem nagy irgalmasan azon a napon, mikor szent felségednek tetszik, a lángoló buzgóság lelkével. 13. Mert ha nem lángolok is oly nagy kívánságtól, mint a te választott jámbor szolgáid, de a te kegyelmedbôl mégis buzgón kívánom azokat a lángoló kívánságokat, kérem is és óhajtom, hogy részes legyek buzgó híveid szeretetében és szent gyülekezetükhöz számítsanak. ======================================================================== IV./15. Az ájtatosság kegyelme alázatosság és önmegtagadás által nyerhetô. 1. Szükséges, hogy az ájtatosság kegyelmét szüntelen keresd, kérve- kérd, béketűréssel és bizalommal várd, hálával fogadd, alázatosan szívedben ôrizd, vele szorgalmasan munkálkodjál és a mennyei látogatás idejét és módját, míg eljô, Istenre bízd. 2. Fôképen akkor kell magad megaláznod, mikor belül kevés vagy semmi ájtatosságot nem érzel; de azért nem kell ám szerfölött elcsüggedned vagy rendetlenül elkeseredned. 3. Sokszor egy pillanatban megadja az Isten, amit sokáig megtagadott: nem ritkán az imádság végén adja meg, amit kezdetben meg nem adott. 4. Ha a kegyelem mindenkor tüstént megadódnék s kívánságra ott teremne, a gyarló ember nehezen bírná elviselni. 5. Azért jó reménységgel és alázatos türelemmel kell várni az ájtatosság kegyelmét. 6. De mégis magadra és bűneidre vess, mikor meg nem adja Isten vagy titkon elveszi tôled. 7. Néha kicsinység, ami a kegyelmet akadályozza vagy elrejti; ha ugyan kicsinységnek és nem inkább igen nagy dolognak kell azt mondani, ami oly nagy jótól fosztja meg az embert. 8. Ha tehát azt a kis vagy nagy akadályt elhárítod és tökéletesen legyôzöd, megnyered, amit kértél. 9. Mihelyt ugyanis teljes szívedbôl Istennek adod magadat és sem ezt, sem azt nem keresed kedved és akaratod szerint, hanem teljesen Istenre hagyod magad, mindjárt érzed, hogy Istennel egyesültél, és magadban nyugodt vagy; mert semmi sem lesz neked oly kedves és kellemes, mint Isten akarata és tetszése. 10. Aki tehát szándékát egyszerű szívvel felfelé, Istenhez emeli és minden teremtmény rendetlen szeretetébôl vagy a tôle való idegenkedésbôl tökéletesen kibontakozik, az legalkalmasabb a kegyelem befogadására és méltó az ájtatosság ajándékára. 11. Isten odaönti áldását, ahol üres edényt talál. 12. És minél tökéletesebben lemond valaki az alacsony, földi dolgokról és minél inkább meghal magának az önmegvetés által, annál hamarabb száll reá a kegyelem, annál bôségesebben árad reá s annál magasabbra emeli fel a szabad szívet. 13. Akkor aztán néz és bôvelkedik és csodálkozik és szíve feltárul, mert az Úr keze van vele és önmagát egészen az ô kezére bízta mindörökké. 14. ,,Íme, ilyen áldás éri azt az embert'' (Zsolt 127,4), aki teljes szívébôl keresi az Istent és hiúságra nem adja lelkét. 15. Az ilyen az Oltáriszentség vételében méltóvá teszi magát az isteni egyesülés nagy kegyelmére; mert nem keresi a maga ájtatosságát és vigasztalását, hanem minden ájtatosság és vigasztalás felett Isten dicsôségét és tiszteletét. ======================================================================== IV./16. Szükségeinket az Úr Jézus elé kell terjesztenünk és tôle kegyelmet kérnünk. 1. Édes és forrón szeretett Uram, kit most ájtatos szívemmel magamhoz akarok venni, te tudod az én gyarlóságomat és szükségemet, melyben szenvedek, tudod, mennyi bajban. és vétekben vergôdöm, mily nagy teher alatt nyögök, mily nagy kísértés zaklat, mily sok dolog háborít, mily rút vagyok a bűntôl. 2. Orvosságért jövök hozzád, vigasztalásért és könnyebbségért könyörgök hozzád. 3. Hiszen ahhoz szólok, aki mindent tud s aki elôtt tárva-nyitva az én szívem, aki egyedül képes engem tökéletesen megvigasztalni és rajtam segíteni. 4. Te tudod, mi jóra van leginkább szükségem és mily szegény vagyok az erényekben. 5. Íme, itt állok elôtted szegényen és ruhátlanul, kegyelemért könyörögve és irgalomért esedezve. 6. Táplálj engem, éhezô koldusodat, gyullaszd fel jéghideg szívemet végtelen szerelmed tüzével, világosítsd meg vakságomat jelenléted ragyogó fényével. 7. Változtass keserűséggé részemre minden földi dolgot, adj béketűrést minden nehézségben és viszontagságban, utáltass és felejtess el velem minden hitvány és teremtett dolgot. 8. Emeld fel szívemet hozzád a mennyekbe, és ne hagyj bujdosni e földön. 9. Egyedül te légy ezentúl az én gyönyörűségem örökké; mert egyedül te vagy az én ételem és italom, szeretetem és örömöm, édességem és minden javam. 10. Ó, vajha jelenléteddel egészen lángra gyullasztanál, elégetnél és magadba átváltoztatnál, hogy veled egy szívvé, egy lélekké váljak a belsô egyesülés kegyelme és az égô szeretet olvasztóereje által. 11. Ne bocsáss el magadtól éhen-szomjan, hanem bánj velem irgalmasságod szerint, amint gyakorta csodálatosan bántál szenteiddel. 12. Csoda volna-e, ha általad egészen áttüzesedném és magamban megsemmisülnék; mivel te tűz vagy, mely mindig lángol és soha ki nem alszik; szeretet vagy, mely a szíveket megtisztítja és az elmét felvilágosítja. ======================================================================== IV./17. Krisztust lángoló szeretettel és kívánsággal kell fogadnunk. 1. A legnagyobb ájtatosságtól lángoló szeretettel, szívem minden kívánságával és buzgóságával óhajtlak téged, Uram, magamba fogadni, amint sok szent és istenfélô lélek a szentáldozásban óhajtott, akik neked életük szentsége által leginkább tetszettek és buzgó ájtatosságtól lángoltak. 2. Ó Istenem, örökkévaló szeretet, legfôbb javam és végtelen boldogságom, a legforróbb kívánsággal és a legméltóbb tisztelettel szeretnélek magamhoz venni, aminôt valaha valamely szent magában érzett és érezhetett. 3. És noha méltatlan vagyok mindamaz ájtatos érzelmekkel bírni, felajánlom neked mégis szívem minden indulatát, mintha mindaz a lángoló szeretet, mindaz a forró kívánság egyedül énbennem volna. 4. De még, amit egy jámbor lélek felfoghat és kívánhat, mindazt a legnagyobb tisztelettel és forró vággyal neked nyújtom és felajánlom. 5. Semmit sem kívánok magamnak megtartani, hanem magamat mindenestül, amim van, önként, szíves-örömest neked áldozom. 6. Uram Istenem, Teremtôm és Megváltóm, oly indulattal, tisztelettel, dicsérettel és hódolattal, oly háladatossággal, méltósággal és szeretettel, oly hittel, reménnyel és tisztasággal kívánlak mai nap magamhoz venni, amint óhajtott, fogadott a te szent anyád, a dicsôséges Szűz Mária, mikor az angyalnak, aki neki megtestesülésed titkát hirdette, alázatossággal és ájtatos szívvel mondotta: ,,Íme, az Úr szolgálója, legyen nekem a te igéd szerint.'' 7. És mint a te követed, a legkiválóbb szenteid közül, Keresztelô Szent János, jelenlétedben örvendezve repesett a Szentlélek örömében, midôn még anyja méhébe volt zárva és azután, midôn Jézust az emberek közt járni-kelni látta, mély alázatossággal és ájtatos megindulással mondotta: A jegyes barátja, ki elôtte áll és hallja, nagy örömmel örvend a jegyes szaván'': szintúgy kívánok én is nagy és szent kívánságoktól lángolni és magamat teljes szívembôl neked bemutatni. 8. Ez okból bemutatom és felajánlom neked minden ájtatos és jámbor lélek örömeit, lángoló érzelmeit, lelki elragadtatásait, természetfölötti megvilágosításait és mennyei látomásait, mindazzal az erénnyel és dicsérettel, amellyel valaha teremtmény téged az égen és a földön dicsôített és még dicsôíteni fog, magamért és mindazokért, kik imádságomba ajánlották magukat, hogy téged mindenki méltóképpen dicsérjen és örökkön-örökké dicsôítsen. 9. Vedd kedvesen, Uram Istenem, ôszinte fogadásomat és azokat a végtelen dicséreteket és örökkévaló dicsôítéseket, melyeket neked adni szeretnék és amelyek téged kimondhatatlan felségedért és végtelen nagyvoltodért joggal megilletnek. 10. Ezekkel tisztellek és tisztelni akarlak mindennap és minden pillanatban és buzgón esedezve kérem és felszólítom a mennyország minden boldogult lakóját és minden hívedet, hogy jöjjenek és velem együtt hálákat és dicséreteket mondjanak szent felségednek. 11. Dicsérjen téged minden nemzet, nép és nyelv és a te szent és mézzel folyó nevedet nagy örvendezéssel és forró buzgósággal magasztalja. 12. És mindazok, kik a te fölséges szentségedet hódoló tisztelettel és ájtatossággal ünneplik a szentmisében és élô hittel szívükbe fogadják, kegyelmet és irgalmat nyerjenek színed elôtt és érettem, szegény bűnösért imádkozzanak. 13. És mikor az óhajtott ájtatosságban és örvendetes egyesülésben részesülnek s jól megvigasztalva és csodálatosan megerôsítve szent és mennyei asztalodtól visszatérnek: rólam, szegény bűnösrôl megemlékezni szíveskedjenek. ======================================================================== IV./18. Ember ne kutassa kíváncsian e szentséget, hanem higgyen Krisztusnak és kövesse ôt. 1. Ha nem akarsz a kételkedés feneketlen örvényébe merülni, ôrizkedjél e mélységes szentségnek kíváncsi és hasztalan feszegetésétôl. 2. ,,A felségnek vizsgálóját elnyomja a dicsôség.'' (Péld 25,27) 3. Többet tud az Isten cselekedni, mint az ember értelmével felfogni. 4. Tűrhetô azonban az igazság kegyeletes és alázatos kutatása, amely mindig kész tanulni, útba igazodni és a szentatyák bölcs és igaz tanítása szerint járni. 5. Boldog az az egyszerűség, mely a nehéz kérdések tövises útjait elhagyva, Isten parancsainak egyenes és biztos ösvényén jár! 6. Sokan elvesztették az ájtatosságot, mivel értelmüket túlhaladó dolgokat akartak fürkészni. 7. Hitet kívánnak tôled és tiszta életet, nem mély értelmet és Isten titkainak végére járó tudományt. 8. Ha nem érted és fel nem fogod, ami alattad van, hogy érheted fel eszeddel, ami fölötted van? 9. Hódolj meg Istennek, hajtsd meg értelmedet a hitnek és Isten megáld a tudomány világosságával, amennyire neked hasznos és szükséges lesz. 10. Némelyek kemény kísértéseket szenvednek a hitre és e szentségre nézve; de ezt nem nekik, hanem az ellenségnek kell betudni. 11. Ne gondolj és ne vitatkozzál efféle gondolatokkal, se ne felelj az ördögsúgta kérdésekre, hanem higgy Isten szavának, az ô szenteinek és prófétáinak és elfut tôled a gonosz ellenség. 12. Sokszor nagyon hasznos, hogy effélét szenved az Isten szolgája. 13. Mert a hitetleneket és gonoszokat nemigen kísérti, hiszen már amúgy is hatalmában vannak; de a jámbor hívôket sokféleképen kísérti és háborgatja. 14. Maradj meg tehát egyszerű és tántoríthatatlan hitedben és imádó tisztelettel járulj e nagy szentséghez. 15. És amit fel nem érsz eszeddel, bármi is az, bízvást hagyd a mindenható Istenre. 16. Meg nem csal az Isten; csalatkozik pedig, aki önmagának sokat hisz. 17. Isten az egyszerűekkel jár, az alázatosaknak jelenti ki magát, a kisdedeknek ad értelmet, a tiszta szívűek szemét nyitja meg, de elrejti kegyelmét a kíváncsiak és a kevélyek elôtt. 18. Az emberi ész nagyon gyarló és könnyen csalatkozik, de az igaz hit nem csalatkozhatik. 19. Minden ész és természetes vizsgálat követni köteles a hitet, nem pedig megelôzni vagy megrontani. 20. A hit és szeretet ugyanis ebben a legszentebb és legfelségesebb szentségben az elsô helyet foglalja el és titkos módon munkálkodik. 21. Az örökkévaló, megmérhetetlen és véghetetlen hatalmas Isten nagy és kifürkészhetetlen dolgokat mível az égben és a földön, nincs is az a teremtmény, aki végére járhatna csodálatos művének. 22. Ha Isten művei olyanok volnának, hogy az emberi ész könnyen felfoghatná, nem volnának már csodálatosak, nem is lehetne azokat kimondhatatlanoknak nevezni. M. I. N. D. ======================================================================== Betűrendes tárgymutató -- A -- Alázatosság a tudományokban és ismeretekben II. 2. Alázatosság és igazság Istennel való érintkezésünkben III. 4. Alázatosság az isteni kegyelem ôrzôje III. 7. Alázatosság megszerezhetô a szentáldozás által IV. 5. Ájtatosság eszköze (szentáldozás) IV. 15. Áldozás gyümölcsei IV. 4. Áldozást nem szabad könnyelműen elhagyni IV. 10. -- B -- Bánat (belsô) I. 21. Bántalmak elszenvedése III. 19. Barátság (Jézusé) II. 8. Barátság (túlságos) I. 8. Belsô élet II. 1. Béke (lelki) I. 11. Béke (lelki) miben áll? II. 6. Béke (szív állandó békéje) III. 25. Béke (lelki) eszközei III. 23. Békességünk (nem emberben) III. 42. Békeszeretô ember II. 3. Béketűrés III. 13. Bizalom Istenben III. 17. Bizalom Istenben (a nyelvek ellen) III. 46. Bizalom Istenben (szentáldozásnál) IV. 9. Buzgó kívánság szentáldozás után IV. 14. Buzgóság a jóban I. 11. Bűnök büntetése I. 24. Bűnt semmi áron I. 15. -- C -- Cél (végsô) III. 9. Csekélységen kezdeni III. 51. Csekélységünk elismerése III. 8. Csüggedés a hibák miatt III. 59. -- E -- Egyesülés Krisztussal (szentáldozásban) IV. 13. Elhagyottságban III. 50. Elôkészület szentáldozáshoz IV. 12. Emlékezés Isten jótetteirôl III. 22. Engedelmesség I. 9. Engedelmesség (Krisztus példája szerint) III. 13. Erôsfogadás IV. 7. Érzékiség elleni harc III. 12. Élet bajait jókedvvel tűrni III. 18. -- F -- Fogyatkozások (másoké) I. 16. Földi dolgok megvetése III. 12. -- G -- Gondviselés (isteni) III. 14. Gyakori áldozás haszna IV. 3. Gyarlóságunk megvallása III. 20. -- H -- Halál I. 23. Hallgatás I. 20. Harc (lelki) III. 29. Hála (Isten kegyelméért) II. 10. Hallgatás gyümölcse I. 20., I. 16. Hiszékenység kerülése III. 45. Hit gyakorlása szentáldozásnál IV. 18. -- I -- Igazi béketűrô, kicsoda? III. 19. Igazság szava III. 2. Igazság tanítása I. 3. Igazságban járni III. 4. Ima (ájtatosságért) III. 3. Ima szentáldozásnál IV. 16. Ima gonosz gondolatok ellen III. 22. Ima lelki világosságért III. 22. Ima szívbeli tisztaságért III. 27. Isten igéjének hallgatása III. 2. Isten jótéteményei III. 22. Isten segítségül hívása III. 30. Isten szeretete az Oltáriszentségben IV. 2. Isten szolgálata édes III. 10. Ítélet (emberi) III. 36. Ítélet (utolsó) I. 24. Ítélet (vakmerô) I. 14. -- J -- Jézus barátsága II. 8. Jószándék I. 15. -- K -- Kegyelem ereje III. 55. Kereszt királyi útja II. 12. Kísértések III. 35. Kísértések elviselése I. 13. Kíváncsiság III. 24. Kívánságok (rendetlen) I. 6. Krisztus áldozata a keresztfán IV. 8. Krisztus követése I. 1. Krisztus követése a kereszt által III. 56. Krisztus szava a lélekhez III. 1. Krisztus teste szükséges a léleknek IV. 11. Külsô dolgok III. 38. Külsô dolgok mellôzése III. 44. -- L -- Lelki szárazság (vigasztalás hiánya) II. 9. Lelkiismeret (jó) öröme II. 6. Lelki restség I. 25. Lelki vakság II. 5. Lelki vizsga (szentáldozás elôtt) IV. 7. Lemondás III. 37. -- M -- Magány I. 20. Megnyugvás Istenben III. 21. Megnyugvás Isten ítéleteiben III. 15. Megnyugvás Isten ajándékai fölött III. 15. Megszóló nyelvek III. 28. Megtérés I. 25. -- NY -- Nyelveskedés I. 10. Nyomorúság (emberi) I. 22. Nyomorúság az életben III. 48. Nyugtalanság kerülése III. 39. -- O -- Oltáriszentség méltósága IV. 5. Oltáriszentség vételét el ne mulaszd IV. 10. Olvasása (a szent könyvnek) I. 5. Óvatosság a kutatásban III. 58. Óvatosság (beszédben) I. 4. Önismeret I. 2. Önmegtagadás III. 32., III. 56. Önszeretet III. 27. Örökkévalóság napja III. 48. Öröme (a jó lelkiismeret) II. 6. -- P -- Papi hivatal IV. 5. Példa (szentatyák) I. 18. Pokol I. 24. -- R -- Reménység (hiú) I. 7. Reménység Istenben III. 59. -- S -- Semmiségünk III. 40. Szabadság (lelki) III. 26. Szabadság (szív) szerzôje III. 37. Szándék (jó) III. 33. Szentírás IV. 11. Szeretet (igaz) próbája III. 6. Szeretet (isteni) csodás ereje III. 5. Szeretet Jézus iránt II. 7. Szeretet Jézus iránt szentáldozásnál IV. 17. Szeretô szívnek csak Istenben telik kedve III. 34. Szerzetes-élet I. 17., I. 19. -- T -- Teremtmények elhagyása III. 31. Természet indulatai III. 54. Természet romlottsága III. 55. Tisztelet szentáldozásnál IV. 1. Tökéletesség III. 25. Töredelmesség I. 21. Türelem III. 18. -- V -- Vigasztalás Istenben III. 16. Vigasztalásra nem méltó az ember III. 52. Világ megvetése III. 10. Világ tisztelete III. 41. Világi tudomány III. 43. Viszontagság eltűrése III. 47. Viszontagságok haszna I. 12.