Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Karácsonyi versek, himnuszok, énekek Bevezetés Versek szerzô szerint Versek cím szerint Szent vagy, uram! énekek ======================================================================== Bevezetô Ez a gyűjtemény 167 karácsonyi verset, himnuszt és 49 egyházi éneket nyújt át. A gyűjtemény alapja a Karácsonyi versek című könyv, amelyet az Egyesült Államok Passaic városában működô Szent István Magyar Iskola adott ki 1997-ben, Kerkayné Maczky Emese szerkesztésében. Az ott található verseket kiegészítettük a Néri Szent Fülöprôl elnevezett Hittanya Alapítvány által gyűjtött versekkel, majd a Magyar Elektronikus Könyvtárból átvett anyaggal, végül pedig a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár által bevitt művekkel. Az alábbi táblázat tartalmazza a versek eredetét. A program címoldalának grafikája Kerkay Béla munkája, és az elôbb említett Karácsonyi versek című könyv egyik illusztrációja. A Szent vagy, Uram! énekeit a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár elsô számú tételébôl vettük át. Az elektronikus kiadáshoz nem kértük meg a szerzôi jog alatt álló versek kiadási jogát. A gyűjteményt lelkipásztori használatra szántuk, abban bízva, hogy erre a célra mindenki megadja hozzájárulását. Más célokra a jogvédelem alatti anyagokat felhasználni nem szabad. Amennyiben a szerzôi jogot a lelkipásztori célra sem adja meg valamelyik szerzô vagy annak örököse, a verset ki fogjuk törölni a programból. A gyűjteményben szereplô művek forrásuk szerint. Jelmagyarázat: KV Karácsonyi versek című könyv HIT Néri Szent Fülöprôl elnevezett Hittanya Alapítvány MEK Magyar Elektronikus Könyvtár PPEK Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár KV Ady Endre A Jézuska tiszteletére KV Ady Endre A karácsony férfi-ünnep HIT Ady Endre A lelkem Kánaán-magvai HIT Ady Endre A nagyranôtt Krisztusok MEK Ady Endre A téli Magyarország HIT Ady Endre Békesség ünnepén KV Ady Endre Egy jövendô karácsony MEK Ady Endre Egy megíratlan naplóból HIT Ady Endre Ének karácsony ünnepén KV Ady Endre Karácsony -- Harang csendül... KV Ady Endre Karácsony -- Ma tán a béke... HIT Ady Endre Kató a misén KV Ady Endre Kis, karácsonyi ének HIT Ady Endre Virágos karácsonyi ének KV Alföldi Géza A tél KV Alföldi Géza Áldás! Béke! Húgomasszony! KV Alföldi Géza Ha nálunk született volna... KV Alföldi Géza Krisztus!... Krisztus!... KV Alföldi Géza Krisztus lehajolt KV Alföldi Géza Mária dalolja... MEK Ányos Pál Három királyok napján HIT Arany János Almanach 1878-ra HIT Arany János Hej! Iharfa... KV Arany János Karácsonyi éjszakán PPEK Áprily Lajos Karácsony-est HIT Babits Mihály A felnôtt karácsony HIT Babits Mihály Beteg-klapancia MEK Babits Mihály Csillag után HIT Babits Mihály Himnusz HIT Babits Mihály Karácsonyi ének HIT Babits Mihály Karácsonyi lábadozás PPEK Babits Mihály (fordítás) Krisztus születésére KV Baja Mihály Karácsony KV Barna Kornél Karácsonyéji álom KV Batthyány-kódex Új világosság jelenék (XVI. sz.) KV Bernáth William Karácsony KV Bodor Miklós Betlehemi csillag KV Borsiczky Imre Karácsony - újév PPEK Bujdosó Bálint Adventi zsolozsma himnusz (fordítás) PPEK Bujdosó Bálint Karácsony után kivándorlóknak, lágerlakóknak PPEK Bujdosó Bálint (fordítás) Karácsonyi zsolozsma himnusz PPEK Bujdosó Bálint (fordítás) Kisded Jézus és Szűzanya PPEK Bujdosó Bálint (fordítás) Urunk születésérôl KV CsáKVáry Zoltán Újévi imádság PPEK Csanád Béla (fordítás) Karácsonyi párversek PPEK Csighy Sándor Karácsonyfa elôtt HIT Csokonai Vitéz Mihály Újévi ajándék KV Dömötör Tibor Karácsony MEK Dsida Jenô (fordítás) Egy rózsa zsenge szára MEK Dsida Jenô Itt van a szép karácsony MEK Dsida Jenô Közeleg az emberfia KV Dutka Ákos Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban PPEK Farkasfalvy Dénes Adventi himnusz (fordítás) PPEK Farkasfalvy Dénes Karácsonyi himnusz (fordítás) PPEK Farkasfalvy Dénes Vízkereszti himnusz (fordítás) PPEK Farkasfalvy Dénes Vízkereszti himnusz (fordítás) KV Fáy Ferenc Betlehem KV Fáy Ferenc Pásztor-ének KV Gábor Éva Kicsi Jézus (részlet) KV Gárdonyi Géza Fel nagy örömre! KV Gyóni Géza Betlehemesek KV H.M.R. A karácsonyi ajtó PPEK Harangi László Kis Jézusom KV Hervay Gizella XXXVI. gyalogzsoltár PPEK Hevesi M. Angelika Óda a Jászolhoz PPEK Hódsághy Béla Fenyôfát vettem KV József Attila Betlehemi királyok KV József Attila Karácsony HIT Juhász Gyula Betlehem MEK Juhász Gyula Betlehemes ének MEK Juhász Gyula Betlehemi üzenet a vakoknak MEK Juhász Gyula Búcsúfia PPEK Juhász Gyula Karácsony felé KV Juhász Gyula Karácsonyi ének KV Juhász Gyula Karácsonyi köszöntés HIT Juhász Gyula Karácsonyi óda MEK Juhász Gyula Rorate MEK Juhász Gyula Vízkeresztre KV Kacsó Sándor Advent a lágerben KV Kalotay Márta Legenda: 1956 Karácsonyán KV Kányádi Sándor Isten háta mögött KV Kasza-Marton Lajos Karácsony küszöbén KV Kasza-Marton Lajos Utak fehér szönyegén KV Kertész László A Kisdeddé vált Ige PPEK Kiss Jenô Pásztorok zavara KV Kosztolányi Dezsô Karácsony KV Kovásznai Kôvér János Karácsonyi óhaj KV Lajossy Sándor Karácsonykor KV Lendvai Hedvig Karácsonyi utazás PPEK Lendvai István A szent éj zenéje PPEK Lendvai István Könyörgés Betlehembe KV Magyar Cantionale Mária Szűzanya (XVII. sz.) KV Magyar Cantionale Szép Violácska (XVII. sz.) KV Mányoki-Németh Károly Jászol körül KV Mécs László Karácsony KV Medriczky Andor Karácsonyi pásztorének PPEK Mentes Mihály Proletárkarácsony KV Miskolczy Kálmán Magyar Karácsony PPEK Móra László Karácsony édes ünnepén KV Móra László Karácsonyi csengô KV Móra László Karácsonyi imádság KV Murányi Marianna Jézust, ha jô PPEK N. N. (ismeretlen) 1949 Karácsony KV N. N. (ismeretlen) Fehér Karácsony KV N. N. (ismeretlen) Ha soha egyébkor KV N. N. (ismeretlen) Ily szegényen mint én KV N. N. (ismeretlen) Imádság PPEK Nagyfalusy Lajos Ó boldog éj! KV Negyedi Szabó Margit Karácsonyi emlékezés KV Negyedi Szabó Margit Uram! Mit adjak Néked karácsonyra? KV Négyesy Irén Karácsony KV Németh Ernô Fekete karácsony PPEK Népi imádság A kis Jézus aranyalma PPEK Népi imádság Karácsonyi éjfélóra PPEK P. Jánossy Béla Az ingecske PPEK P. Pál Ödön Karácsony éjjele PPEK Paksy Gáspár Adventben KV Pálóczi Horváth Ádám Örvendjetek, keresztyének KV Panajothné László Márta Karácsonyvárás PPEK Petôfi Sándor Karácsonkor KV Pécselyi Király Imre Krisztus Urunknak áldott születésén MEK Pilinszky János A fényességes angyal is KV Pohárnok Jenô Karácsonyfa alatt PPEK Puszta Sándor Betlehemi éj PPEK Radványi Kálmán Azt kérded, kis fiam... PPEK Radványi Kálmán Én Jézust várom, a kis Gyermeket MEK Reményik Sándor A betlehemes KV Reményik Sándor A karácsonyfa énekel MEK Reményik Sándor A karácsonyfa megérkezik KV Reményik Sándor A karácsonyfa panaszkodik MEK Reményik Sándor Karácsonykor KV Reményik Sándor (Végvári) Nagy Magyar télben KV Reviczky Gyula Karácsonykor PPEK Sajó Sándor Karácsonyi ének KV Samu Margit Csillogó karácsony KV Samu Margit Karácsonyi zsoltár KV Samu Margit Karácsony várása PPEK Sándor Dénes Csendes karácsonyi dal KV Sík Sándor A napkeleti bölcsek PPEK Sík Sándor (fordítás) Ádventi himnusz PPEK Sík Sándor (fordítás) Himnusz Krisztus születésérôl KV Sík Sándor Karácsonyi álom PPEK Sík Sándor (fordítás) Karácsonyi himnusz PPEK Sík Sándor (fordítás) Karácsonyi himnusz KV Sík Sándor Regös ének PPEK Sík Sándor (fordítás) Vízkereszti himnusz PPEK Sipos Domokos Megszületett KV Szabó Endre Karácsonykor KV Szabolcska Mihály Karácsony PPEK Szalay Mátyás Békesség a földön! PPEK Szappanos Márta Mária Karácsony éjjelén KV Szegedi Cantus Catholici Az égbôl színméz (1674) PPEK Szemlér Ferenc Karácsonyra KV Tarné Lévay Pálma Karácsonyok KV Tollas Tibor Fekete karácsony KV Tollas Tibor Fenyôk KV Tompa Mihály Karácsony estéjén HIT Tóth Árpád Karácsonyi emlék KV Túrmezei Erzsébet Gyertya KV Túrmezei Erzsébet Kérdez a gyermek KV Tűz Tamás Késô karácsonyok KV V. M. Karácsony elôtt KV Varga Andrásné Kovács Karácsonyvárás 1949-ben Ilus KV Várad, 1566 Jer, mindnyájan örüljünk KV Wass Albert Karácsonyi versek I. KV Wass Albert Karácsonyi versek II. KV Zsitvay Tibor Magyar gyermek imája ======================================================================== A versek szerzô szerint Ady Endre A Jézuska tiszteletére Ady Endre A karácsony férfi-ünnep Ady Endre A lelkem Kánaán-magvai Ady Endre A nagyranôtt Krisztusok Ady Endre A téli Magyarország Ady Endre Békesség ünnepén Ady Endre Egy jövendô karácsony Ady Endre Egy megíratlan naplóból Ady Endre Ének karácsony ünnepén Ady Endre Karácsony -- Harang csendül... Ady Endre Karácsony -- Ma tán a béke... Ady Endre Kató a misén Ady Endre Kis, karácsonyi ének Ady Endre Virágos karácsonyi ének Alföldi Géza A tél Alföldi Géza Áldás! Béke! Húgomasszony! Alföldi Géza Ha nálunk született volna... Alföldi Géza Krisztus!... Krisztus!... Alföldi Géza Krisztus lehajolt Alföldi Géza Mária dalolja... Ányos Pál Három királyok napján Arany János Almanach 1878-ra Arany János Hej! Iharfa... Arany János Karácsonyi éjszakán Áprily Lajos Karácsony-est Babits Mihály A felnôtt karácsony Babits Mihály Beteg-klapancia Babits Mihály Csillag után Babits Mihály Himnusz Babits Mihály Karácsonyi ének Babits Mihály Karácsonyi lábadozás Babits Mihály Krisztus születésére (fordítás) Baja Mihály Karácsony Barna Kornél Karácsonyéji álom Batthyány-kódex (XVI. Új világosság jelenék sz.) Bernáth William Karácsony Bodor Miklós Betlehemi csillag Borsiczky Imre Karácsony -- újév Bujdosó Bálint Adventi zsolozsma himnusz (fordítás) Bujdosó Bálint Karácsony után kivándorlóknak, lágerlakóknak Bujdosó Bálint Karácsonyi zsolozsma himnusz (fordítás) Bujdosó Bálint Kisded Jézus és Szűzanya (fordítás) Bujdosó Bálint Urunk születésérôl (fordítás) Csákváry Zoltán Újévi imádság Csanád Béla (fordítás) Karácsonyi párversek Csighy Sándor Karácsonyfa elôtt Csokonai Vitéz Mihály Újévi ajándék Dömötör Tibor Karácsony Dsida Jenô (fordítás) Egy rózsa zsenge szára Dsida Jenô Itt van a szép karácsony Dsida Jenô Közeleg az emberfia Dutka Ákos Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923- ban Farkasfalvy Dénes Adventi himnusz (fordítás) Farkasfalvy Dénes Karácsonyi himnusz (fordítás) Farkasfalvy Dénes Vízkereszti himnusz (fordítás) Farkasfalvy Dénes Vízkereszti himnusz (fordítás) Fáy Ferenc Betlehem Fáy Ferenc Pásztor-ének Gábor Éva Kicsi Jézus (részlet) Gárdonyi Géza Fel nagy örömre! Gyóni Géza Betlehemesek H.M.R. A karácsonyi ajtó Harangi László Kis Jézusom Hervay Gizella XXXVI. gyalogzsoltár Hevesi M. Angelika Óda a Jászolhoz Hódsághy Béla Fenyôfát vettem József Attila Betlehemi királyok József Attila Karácsony Juhász Gyula Betlehem Juhász Gyula Betlehemes ének Juhász Gyula Betlehemi üzenet a vakoknak Juhász Gyula Búcsúfia Juhász Gyula Karácsony felé Juhász Gyula Karácsonyi ének Juhász Gyula Karácsonyi köszöntés Juhász Gyula Karácsonyi óda Juhász Gyula Rorate Juhász Gyula Vízkeresztre Kacsó Sándor Advent a lágerben Kalotay Márta Legenda: 1956 Karácsonyán Kányádi Sándor Isten háta mögött Kasza-Marton Lajos Karácsony küszöbén Kasza-Marton Lajos Utak fehér szönyegén Kertész László A Kisdeddé vált Ige Kiss Jenô Pásztorok zavara Kosztolányi Dezsô Karácsony Kovásznai Kôvér János Karácsonyi óhaj Lajossy Sándor Karácsonykor Lendvai Hedvig Karácsonyi utazás Lendvai István A szent éj zenéje Lendvai István Könyörgés Betlehembe Magyar Cantionale Mária Szűzanya (XVII. sz.) Magyar Cantionale Szép Violácska (XVII. sz.) Mányoki-Németh Károly Jászol körül Mécs László Karácsony Medriczky Andor Karácsonyi pásztorének Mentes Mihály Proletárkarácsony Miskolczy Kálmán Magyar Karácsony Móra László Karácsony édes ünnepén Móra László Karácsonyi csengô Móra László Karácsonyi imádság Murányi Marianna Jézust, ha jô N. N. (ismeretlen) 1949 Karácsony N. N. (ismeretlen) Fehér Karácsony N. N. (ismeretlen) Ha soha egyébkor N. N. (ismeretlen) Ily szegényen mint én N. N. (ismeretlen) Imádság Nagyfalusy Lajos Ó boldog éj! Negyedi Szabó Margit Karácsonyi emlékezés Negyedi Szabó Margit Uram! Mit adjak Néked karácsonyra? Négyesy Irén Karácsony Németh Ernô Fekete karácsony Népi imádság A kis Jézus aranyalma Népi imádság Karácsonyi éjfélóra P. Jánossy Béla Az ingecske P. Pál Ödön Karácsony éjjele Paksy Gáspár Adventben Pálóczi Horváth Ádám Örvendjetek, keresztyének Panajothné László Márta Karácsonyvárás Petôfi Sándor Karácsonkor Pécselyi Király Imre Krisztus Urunknak áldott születésén Pilinszky János A fényességes angyal is Pohárnok Jenô Karácsonyfa alatt Puszta Sándor Betlehemi éj Radványi Kálmán Azt kérded, kis fiam... Radványi Kálmán Én Jézust várom, a kis Gyermeket Reményik Sándor A betlehemes Reményik Sándor A karácsonyfa énekel Reményik Sándor A karácsonyfa megérkezik Reményik Sándor A karácsonyfa panaszkodik Reményik Sándor Karácsonykor Reményik Sándor Nagy Magyar télben (Végvári) Reviczky Gyula Karácsonykor Sajó Sándor Karácsonyi ének Samu Margit Csillogó karácsony Samu Margit Karácsonyi zsoltár Samu Margit Karácsony várása Sándor Dénes Csendes karácsonyi dal Sík Sándor A napkeleti bölcsek Sík Sándor (fordítás) Ádventi himnusz Sík Sándor (fordítás) Himnusz Krisztus születésérôl Sík Sándor Karácsonyi álom Sík Sándor (fordítás) Karácsonyi himnusz Sík Sándor (fordítás) Karácsonyi himnusz Sík Sándor Regös ének Sík Sándor (fordítás) Vízkereszti himnusz Sipos Domokos Megszületett Szabó Endre Karácsonykor Szabolcska Mihály Karácsony Szalay Mátyás Békesség a földön! Szappanos Márta Mária Karácsony éjjelén Szegedi Cantus Az égbôl színméz Catholici (1674) Szemlér Ferenc Karácsonyra Tarné Lévay Pálma Karácsonyok Tollas Tibor Fekete karácsony Tollas Tibor Fenyôk Tompa Mihály Karácsony estéjén Tóth Árpád Karácsonyi emlék Túrmezei Erzsébet Gyertya Túrmezei Erzsébet Kérdez a gyermek Tűz Tamás Késô karácsonyok V. M. Karácsony elôtt Varga Andrásné Kovács Karácsonyvárás 1949-ben Ilus Várad, 1566 Jer, mindnyájan örüljünk Wass Albert Karácsonyi versek I. Wass Albert Karácsonyi versek II. Zsitvay Tibor Magyar gyermek imája ======================================================================== A versek cím szerint A betlehemes Reményik Sándor A felnôtt karácsony Babits Mihály A fényességes angyal is Pilinszky János A Jézuska tiszteletére Ady Endre A karácsony férfi-ünnep Ady Endre A karácsonyfa énekel Reményik Sándor A karácsonyfa megérkezik Reményik Sándor A karácsonyfa panaszkodik Reményik Sándor A karácsonyi ajtó H.M.R. A kis Jézus aranyalma Népi imádság A Kisdeddé vált Ige Kertész László A lelkem Kánaán-magvai Ady Endre A nagyranôtt Krisztusok Ady Endre A napkeleti bölcsek Sík Sándor A szent éj zenéje Lendvai István A tél Alföldi Géza A téli Magyarország Ady Endre Advent a lágerben Kacsó Sándor Adventben Paksy Gáspár Adventi himnusz Farkasfalvy Dénes (fordítás) Ádventi himnusz Sík Sándor (fordítás) Adventi zsolozsma himnusz Bujdosó Bálint (fordítás) Almanach 1878-ra Arany János Az égbôl színméz Szegedi Cantus Catholici (1674) Az ingecske P. Jánossy Béla Azt kérded, kis fiam... Radványi Kálmán Áldás! Béke! Húgomasszony! Alföldi Géza Beteg-klapancia Babits Mihály Betlehem Fáy Ferenc Betlehem Juhász Gyula Betlehemes ének Juhász Gyula Betlehemesek Gyóni Géza Betlehemi csillag Bodor Miklós Betlehemi éj Puszta Sándor Betlehemi királyok József Attila Betlehemi üzenet a vakoknak Juhász Gyula Búcsúfia Juhász Gyula Békesség a földön! Szalay Mátyás Békesség ünnepén Ady Endre Csendes karácsonyi dal Sándor Dénes Csillag után Babits Mihály Csillogó karácsony Samu Margit Egy jövendô karácsony Ady Endre Egy megíratlan naplóból Ady Endre Egy rózsa zsenge szára Dsida Jenô (fordítás) 1949 Karácsony N. N. (ismeretlen) Én Jézust várom, a kis Gyermeket Radványi Kálmán Ének karácsony ünnepén Ady Endre Fehér Karácsony N. N. (ismeretlen) Fekete karácsony Németh Ernô Fekete karácsony Tollas Tibor Fel nagy örömre! Gárdonyi Géza Fenyôfát vettem Hódsághy Béla Fenyôk Tollas Tibor Gyertya Túrmezei Erzsébet Ha nálunk született volna... Alföldi Géza Ha soha egyébkor N. N. (ismeretlen) XXXVI. gyalogzsoltár Hervay Gizella Három királyok napján Ányos Pál Hej! Iharfa... Arany János Himnusz Babits Mihály Himnusz Krisztus születésérôl Sík Sándor (fordítás) Ily szegényen mint én N. N. (ismeretlen) Imádság N. N. (ismeretlen) Isten háta mögött Kányádi Sándor Itt van a szép karácsony Dsida Jenô Jászol körül Mányoki-Németh Károly Jer, mindnyájan örüljünk Várad, 1566 Jézust, ha jô Murányi Marianna Karácsony Baja Mihály Karácsony Bernáth William Karácsony Dömötör Tibor Karácsony József Attila Karácsony Kosztolányi Dezsô Karácsony Mécs László Karácsony Négyesy Irén Karácsony Szabolcska Mihály Karácsonkor Petôfi Sándor Karácsony elôtt V. M. Karácsony-est Áprily Lajos Karácsony estéjén Tompa Mihály Karácsony édes ünnepén Móra László Karácsony éjjele P. Pál Ödön Karácsony éjjelén Szappanos Márta Mária Karácsony felé Juhász Gyula Karácsony -- Harang csendül... Ady Endre Karácsony küszöbén Kasza-Marton Lajos Karácsony -- Ma tán a béke... Ady Endre Karácsony után kivándorlóknak, Bujdosó Bálint lágerlakóknak Karácsony várása Samu Margit Karácsony -- újév Borsiczky Imre Karácsonyéji álom Barna Kornél Karácsonyfa alatt Pohárnok Jenô Karácsonyfa elôtt Csighy Sándor Karácsonyi álom Sík Sándor Karácsonyi beszélgetés az Úr Dutka Ákos Jézussal 1923-ban Karácsonyi csengô Móra László Karácsonyi emlék Tóth Árpád Karácsonyi emlékezés Negyedi Szabó Margit Karácsonyi éjfélóra Népi imádság Karácsonyi éjszakán Arany János Karácsonyi ének Babits Mihály Karácsonyi ének Juhász Gyula Karácsonyi ének Sajó Sándor Karácsonyi himnusz Farkasfalvy Dénes (fordítás) Karácsonyi himnusz Sík Sándor (fordítás) Karácsonyi himnusz Sík Sándor (fordítás) Karácsonyi imádság Móra László Karácsonyi köszöntés Juhász Gyula Karácsonyi lábadozás Babits Mihály Karácsonyi óda Juhász Gyula Karácsonyi óhaj Kovásznai Kôvér János Karácsonyi párversek Csanád Béla (fordítás) Karácsonyi pásztorének Medriczky Andor Karácsonyi utazás Lendvai Hedvig Karácsonyi versek I. Wass Albert Karácsonyi versek II. Wass Albert Karácsonyi zsolozsma himnusz Bujdosó Bálint (fordítás) Karácsonyi zsoltár Samu Margit Karácsonykor Lajossy Sándor Karácsonykor Reményik Sándor Karácsonykor Reviczky Gyula Karácsonykor Szabó Endre Karácsonyok Tarné Lévay Pálma Karácsonyra Szemlér Ferenc Karácsonyvárás Panajothné László Márta Karácsonyvárás 1949-ben Varga Andrásné Kovács Ilus Kató a misén Ady Endre Kérdez a gyermek Túrmezei Erzsébet Késô karácsonyok Tűz Tamás Kicsi Jézus (részlet) Gábor Éva Kis Jézusom Harangi László Kis, karácsonyi ének Ady Endre Kisded Jézus és Szűzanya Bujdosó Bálint (fordítás) Könyörgés Betlehembe Lendvai István Közeleg az emberfia Dsida Jenô Krisztus lehajolt Alföldi Géza Krisztus születésére Babits Mihály (fordítás) Krisztus Urunknak áldott Pécselyi Király Imre születésén Krisztus!... Krisztus!... Alföldi Géza Legenda: 1956 Karácsonyán Kalotay Márta Magyar gyermek imája Zsitvay Tibor Magyar Karácsony Miskolczy Kálmán Mária dalolja... Alföldi Géza Mária Szűzanya Magyar Cantionale (XVII. sz.) Megszületett Sipos Domokos Nagy Magyar télben Reményik Sándor (Végvári) Ó boldog éj! Nagyfalusy Lajos Óda a Jászolhoz Hevesi M. Angelika Örvendjetek, keresztyének Pálóczi Horváth Ádám Pásztor-ének Fáy Ferenc Pásztorok zavara Kiss Jenô Proletárkarácsony Mentes Mihály Regös ének Sík Sándor Rorate Juhász Gyula Szép Violácska Magyar Cantionale (XVII. sz.) Uram! Mit adjak Néked Negyedi Szabó Margit karácsonyra? Urunk születésérôl Bujdosó Bálint (fordítás) Utak fehér szönyegén Kasza-Marton Lajos Új világosság jelenék Batthyány-kódex (XVI. sz.) Újévi ajándék Csokonai Vitéz Mihály Újévi imádság Csákváry Zoltán Virágos karácsonyi ének Ady Endre Vízkereszti himnusz Farkasfalvy Dénes (fordítás) Vízkereszti himnusz Farkasfalvy Dénes (fordítás) Vízkereszti himnusz Sík Sándor (fordítás) Vízkeresztre Juhász Gyula ======================================================================== A Jézuska tiszteletére Ady Endre A született Jézus, Ez igézetes gyermek, Áldja meg azokat, Kik a szívünkbe vernek Mérges szuronyokat. Áldassanak bennünk A kifeslett vér-rózsák: Bánat, kín, szenvedés, Mert Jézus volt a Jóság S a nagy, szent türelem. Csengessünk csengôkkel, Szeressünk szeretettel, Örüljünk, ha sírunk, Ha ránk tör minden ember S ha álul bántatunk. A született Jézus Született így s kívánta, Hogy ez legyen az üdv: Minden hívság kihányva Életünk gömbibôl. ======================================================================== A karácsony férfi-ünnep Ady Endre Betlehem, a te hajnalod Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat, Hogy fia fogant Máriának. Mienk az arany, myrrha, tömjén S a nagy fájó gondolatok. Mienk az élet s kötelez: Kisded-sírás velünk veszekszik, A nagy Titok fejünkre fekszik. Óh, testvérek, miénk az élet, Bennünket bíztat és sebez. Óh, élni bús és élni szép: Áldott az, aki befogadja. Ma, akinek van édesanyja, Hím testvérem borulj elébe S csókold meg sírva a kezét. ======================================================================== A lelkem Kánaán-magvai Ady Endre Majd elmulnak ezek a remegések, Lesz az Életnek cukros bora, Majd zúgni fog kis templomban az ének, Havas karácsony s Úr-vacsora És rigmusos gyermekek jönnek. S tán árka lesz ennek a vád-özönnek, Gyôztesre szárad ázott szárnyam S eljön, hogy majd csak azt kivánjam, Ami beteljesedhetik S hogy újból és fentujjongva akarjak. Majd galambok lesznek a lomha varjak, Finom nô-testek, remegôsek Várják vágyón, hogy lepleiktôl Szabadítsam meg ôket És nagyon sokan szeretnek ismét S én sokakat fogok nagyon szeretni. Szent szántásba akkor fogom majd vetni Lelkem Kánaán-magvait, Melyek ma még, jaj jaj, rohadnak. Dicsô leszek s örülni fogok Mindennek és magamnak S a földnek, melybe áldott, bô markom Hitet, jövendôt, örömet hintett: De ha nem igy lesz, az is mindegy. ======================================================================== A nagyranôtt Krisztusok Ady Endre Esô után a buja gombák S mint Florencban a májusi virágok, Úgy születnek szent garmadával Mostanában az új és új világok. A Bibliának egy világa Milyen lassu, tétova kézzel készült S ma egy-egy új világ mily készen Ugrik ki terhes, tüzes emberészbül. Bethlehem híres csillagának Híre maradt csak, se hamva, sem üszke, De ezernyi fényes csillagra Az ember-agy lobogóját kitűzte. Az Élet egy elgondolása, Egy dal, melytôl egy csúf óránk megszépült, Teremtés volt a lelkeinkben, Újra-újra egy-egy új világ épült. Repülô, lármás gépmadárnak Istenkisértô, bátor, büszke szárnya Vallja: Emberé a teremtés S Isten csak egy megócskult koronája. S mert halhatunk bármelyik percben S célunk mégis az örökkévalóság, Minden igaz ember ezért hôs S az emberszívben van a legtöbb jóság. Tömjénbűzös, gaz korszakokban, Mikor öltek, raboltak Krisztus-hitben: Akkor is az Emberben maradt meg Egyedül és legtisztábban az Isten. S az emberszívben mind tisztábbak, Boldogabbak, kedvesebbek a lángok S miket teremt a vágyó ember, Egyre szebbek az új és új világok. Egyre erôsebb a nagy Szándék, Hogy az Istent ne szavakban vitassák, De adassék meg az Embernek Itt a Földön minden szépség, igazság. Egyre többen hisszük és valljuk: Kenyér jár nekünk a ránk-dobált kôért S nem-magunkért mind többen küzdünk: A leendôkért, az ékes Jövôért. Érezzük növekvô lelkünkben A Lehetetlent legyôzô hatalmat S hogy egykor eggyé egyesülnek Az új világok, az új birodalmak. Egy lesz majd millió világból, De ez az egy minden örömmel teljes S ez a szegény Siralom-Völgye Mindenkinek kedves, jó lakóhely lesz. Kik most élünk, mink is örüljünk, Bár utódinknak fog Mennyország jutni, Ez a miénk sziveink által, Bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk ki. * Karácsony van, Krisztusok járnak, Nagy hadakban és nagyranôtt Krisztusok, Zengjen a dalod, szent Forrongás S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod. ======================================================================== A téli Magyarország Ady Endre Magyar síkon nagy iramban át Ha nyargal a gôzös velem Havas, nagy téli éjjelen, Alusznak a tanyák. Olyan fehér és árva a sík, Fölötte álom-éneket Dúdolnak a hideg szelek. Vajjon mit álmodik? Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, Régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt. S ahogy futok síkon, telen át, Úgy érzem, halottak vagyunk És álom nélkül álmodunk, Én s a magyar tanyák. ======================================================================== Békesség ünnepén Ady Endre Békesség most tinéktek, emberek. Övendezzél, derék világ, Hangozzatok, jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák. Kicsi gyertyák, lobogjatok föl, Bóduljunk tömjénnek szagán!... Szép dolog ez!... Így kell csinálni Minden karácsony-éjszakán... Hejh, szép az istenes legenda, A csillag, a jászol, az élet, Ki lehetne még vele húzni Talán még néhány ezer évet... Békesség hát néktek, emberek, Örvendezzék a vak, a béna: A jászol benne van a legendában S a jászolban benne a széna... Különben is az élet csupa vígság, Útvesztôkbôl csillag vezet ki, A pásztorok és bölcs királyok Szinte futnak - egymást szeretni S a betlehemi félhivatalosban Miként egykor meg vala írva: Mindenkit jászolánál várja Az arany, a tömjén, a mirrha... Örvendezzél, derék világ, Harsogjatok, jó, égi villik, Örvendezzél, derék világ, Te meg vagy váltva tudniillik. Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat Ennyi kis fény tán a világnak. Odakint szörnyű nagy a kétség, Odakint szörnyű a sötétség. Odakint szörnyű vaksötétben Sirály sikoltoz, vércse vijjog, Bagoly huhog, kóbor eb szűköl... Odakint valami nagy titkot Rejteget a sötét világ, Jó lesz mormolni szaporábban A szent zsolozsmát, bibliát. A föld könnyektôl terhesült meg S a terhesült föld ing, remeg, A vajudó kínnak gyümölcse Nem lehet más, csak szörnyeteg... Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt És rettentett a földgolyón, Vad orkánban kitörni készül, Világot törve, rombolón, Évezredes tragédiának Bosszuló vége fenyeget, Vad-éhesen, vad harcra készen Állnak iszonyú seregek... A Messiást nem várják immár, Nem kell többé a Messiás, Hazug a megváltás meséje, Szentségtelen a szentirás, Hazug minden, amit az ember Évezredekkel istenné tett, Csak egy igazság - közös jussú S egyenlô végű - ez az: élet... Ám ne nézz ki az éjszakába, Örvendezzél, derék világ, Hangozzatok, jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák, Ne halljátok a föld-dübörgést, Menjen tovább a szürke élet, Közelg a földi végitélet... Addig lobogj csak, kicsi gyertya, Harsogjatok csak, égi villik, Örvendezzél, derék világ, Te meg vagy váltva tudniillik. ======================================================================== Egy jövendô karácsony Ady Endre Jön a Karácsony fehéren S én hozzám is jön talán majd Valaki a régiekbôl. Csöndesen lép a szobámba S én köszöntöm: ,,Béke, béke.'' A küszöbön sápadt orvos. És szorongva szól a vendég: ,,Ma Karácsony van, Karácsony, Emlékszel a régiekre?'' És bámulva és vidáman És kacagva mondom én majd: ,,Ma Karácsony van, Karácsony.'' És szorongva szól a vendég: ,,Valami tán fáj a múltból?'' Megmozdul a sápadt orvos. És bámulva és vidáman És kacagva mondom én majd: ,,Hiszen én még sohse éltem.'' És hörögve mondom én majd: ,,Ki a szobámból, pogányok.'' Döng az ajtóm és bezárul. És hörögve mondom én majd: ,,Hiszen én meg se születtem. Karácsony van, száll az angyal.'' És a nagy, szomorú házban Zsoltárokat énekelve Hajnalig várom az angyalt. ======================================================================== Egy megíratlan naplóból Ady Endre dec. 25. Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Itt jött rám a Karácsony, Gyermekségem falujában S azt hitte, hogy megtérít, Hogy szépen visszaingat. dec 26. Talán-talán jobb volna Mégiscsak visszaesni, Betegen is a Krisztust, A régi Krisztust keresni. Talán-talán jobb volna, Mint lelkem keserülni: Krisztus elôtt, templomban, Úgy, miként régen, leülni. Talán-talán jobb volna Most a faluban, itten, Fájó haraggal szólni: Hajh, mégiscsak élsz te, Isten. dec. 27. Ez már nem is Karácsony S kinek mi köze hozzá, Embernek vagy Istennek, Hogy én mint fogok élni, Vagy én mint fogok halni? Békesség az Istennek, Békesség az embernek, Békesség a halálnak, Békesség mindeneknek, De nékem Maradjon a háborúság. (1908) ======================================================================== Ének karácsony ünnepén Ady Endre Ma a bilincses millióknak Éhnyavalyás, kínos élete gyászol S újra megátkoz téged, Csalárd legenda, betlehemi jászol, Hazug fölkentség, ál szeretet. Ma sem hiszünk a pásztoroknak, Sem a prémbundás, víg örvendezôknek, Sem a vezér-csillagnak, Csupán mi saját, szomorú erônknek, Mely megfeszíttetett igazán. Ma a sírokat bontogatjuk S minden léptünknél átok-sírok nyílnak, Melyekbe, hajh, becsalta Hazug fénnyel a betlehemi csillag A Szeretet hiszékenyeit. Ma hóhéraink Jézusához Hallelujázni nem vihetnek minket, Megmutatjuk egymásnak Gyűlölet-szító, nehéz sebeinket S bosszura hívjuk a szíveink. Ma bús fejünk álomra hajtván, Enyhet álmodunk: piros bosszú népe Kél iszonyú rajban S lép a Krisztus-hydra ezer fejére, Megfizetni vad századokért. Ma is Gyülöletet ünneplünk, Miként tegnap, holnap és újra-újra, Gyülöletet és Harcot, Míg új Karácsony jelét ki nem gyujtja Az egész Földön a mi szivünk. ======================================================================== Karácsony -- Harang csendül... Ady Endre I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba' Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívbôl -- Úgy mint régen -- Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna, mindent, Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. III. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. Ez a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erô hatná át A nagy mindenséget. Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra. ======================================================================== Karácsony -- Ma tán a béke... Ady Endre Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna napja, Ma mennyé kén' a földnek válni, Hogy megváltóját béfogadja. Ma úgy kén', hogy egymást öleljék Szívükre mind az emberek -- De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg... Kihült a szív, elszállt a lélek, A vágy, a láng csupán a testé; Heródes minden földi nagyság, S minden igazság a kereszté... Elvesztette magát az ember, Mert lencsén nézi az eget, Megátkozza világra jöttét -- Beteg a világ, nagy beteg... Ember ember ellen csatázik, Mi egyesítsen, nincsen eszme, Rommá dôlt a Messiás háza, Tanítása, erkölcse veszve... Oh, de hogy állattá süllyedjen, Kinek lelke volt, nem lehet!... Hatalmas Ég, új Messiást küldj: Beteg a világ, nagy beteg!... (1899) ======================================================================== Kató a misén Ady Endre Pompás, fehér Karácsony-éjen Kidobta a szikrázó hóba, Kidobta a havas semmibe Magzatját a papék Katója. Aztán Kató, a kis cseléd-lyány, Szédülve, tántorogva, félve, Ahogy illik, elment maga is Éjféli, szent, vidám misére. Kató gazdája, az izmos pap S falusi nyája énekelnek: 'Dicsértessék az egek ura, Hogy megszületett az a gyermek, Az a gyermek, ott Betlehemben.' Kató fölsír a papi szóra S az a gyermek, a betlehemi, Könnyezve tekint le Katóra. ======================================================================== Kis, karácsonyi ének Ady Endre Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten-dicséretére Mégis csak kiállok, De boldogok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám. (Így dúdolgattam én Gyermek hittel, bátran 1883 Csúf karácsonyában.) ======================================================================== Virágos karácsonyi ének Ady Endre Óhajtozom el a Magasságba, Nagy a csúfság idelenn, De van Karácsony, Karácsony, Istenem, én Istenem S ember-vágy küldte Krisztusunkat. Két gerlicét vagy galamb-fiókát, Két szívet adnék oda, Hogyha megint vissza-jönne A Léleknek mosolya S szeretettel járnánk jászolhoz. Krisztus kivánata, Megtartóé, Lázong át a szívemen, Mert Karácsony lesz, Karácsony, Istenem, én Istenem, Valaha be szebbeket tudtál. Óhajtozom el a Magasságba Gyermekségemben kötött Minden szűzséges jussommal, Mert az emberek között Nem így igértetett, hogy éljek. Követelem a bódító álmot, Karácsonyt, Krisztus-javat, Amivel csak hitegettek, Amit csak hinni szabad, Csúfság helyett a Magasságot. Lábainknak eligazitását Kérem én szerelmesen, Karácsony jöjjön, Karácsony És száz jézusi seben Nyiladozzék ékes bokréta. ======================================================================== A tél Alföldi Géza Tél. Nagyapám hogy szerette a csillogó havat. Gyermekkedvvel nézte. A hó megérezte, s hálás volt érte. Hálás, mert egy bánatos karácsony este, mikor a vér agyát eszméletlenre verte, s elesett, úgy találtam rá a hó felett, hogy a láb magas hó karjába vette, s hogy meg ne üsse élet-marta testét, puha párnának aláterítette millió legszebb ezüst hópehelyke ragyogó szemét. ======================================================================== Áldás! Béke! Húgomasszony! Alföldi Géza Áldás! Béke! Húgomasszony! Hallom, hogy az éjjel, Sákok népe gazdagabb lett Egy kis csemetével. Szomorú, hogy istállóban Szakadt rád az este, Sákok népét Ata-Tenünk Nagyon megkereste. Én magam is véred vagyok, Szolga itt e házban, Eljöttem, hogy kis porontyod Elsôk között lássam. Megkéstem bár, a pásztorok Elôttem itt jártak, Hadd kívánjak sok szerencsét Ennek a családnak. Áldás legyen kisfiadon, Áldás legyen rajtad, Legyen néktek boldogság és Öröm ez a magzat! Aranyozza napjaitok, Nevelgesse nagyra Csöndben alvó kicsi testét Anyja óvó karja. Mutassad már, öreg Ond-úr, A zsidónál pásztor, Reggeltájban könnyes szemmel Beszélt e csodáról. Azt mondta, hogy születését Csillag jelentette, Ôsi jóslat szerint hát a Szabadítónk lenne. Jaj, de édes, kicsi keze, Milyen kicsi lába, Csak hogy öreg, könnyes szemem Mosolygását látta. Van egy öreg, kopott bundám, Hull a szôr is róla, Elhoztam, hogy legyen egy jó Meleg takarója. Nincs egyebem, egy kis túrót, Egy kis tejfölt hoztam, Fogyassza el, húgomasszony, Egészséggel nyomban. Addig én majd totojgatom, Mintha enyém volna, Adja ide, édes lelkem, Szúvas vén karomba. Hogy idejött, nem is sírt fel, Hogy nevet a szentem! Azt mondja, hogy: Sákok népe, Szebb jövôd jelentem. Ô lesz biz a szabadítónk, Ô az, akit várunk, Hogy segítsen, Ata-Tenhez Szent szavú tolmácsunk. Szegény fiam, ha te tudnád, Mi sors vár még arra, Aki itt e földön ma az Igazat akarja!? Megszülettél, Tenünk küldött, Legyen érte áldott, Váltsd meg ezt a bűnben úszó Megrothadt világot. Legyen lelked világosság, Szavad bátran zengjen, A Te szódra vár ma minden Földön és a mennyben. Dicsôség a nagy Ôs-tennek, Hogy elküldött végre, Sákok népe s minden népek Örök dicsôsége. (Teising, 1955. XII. 18.) ======================================================================== Ha nálunk született volna... Alföldi Géza Népszámlálás volt Betlehemben, -- így szól a Karácsony története, -- s akkor született meg egy istállóban az Úr egy Fia, -- Mária Gyermeke... Nem volt, ki szállást adjon nékik. Barmok lehelték rá a meleget. Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója, Meséli a monda... Mert ott született! De Cegléden, vagy Kecskeméten, a Hortobágyon ha született volna, az elsô Karácsony igaz történetérôl így szólna ma a bibliai monda: ... Rozál épp az udvart seperte. János meg a jószágnak almozott. A kis Péterke az öreg kandúrral játszott. A Puli, az meg hátul kalandozott. Akkor ért a ház elé József. Jó tejszagot lehelt a méla csönd. Mária, fáradtan, alig vonszolta magát S a kerítésen át József beköszönt. Rozál fogadta hangos szóval: -- Mi szél sodorta erre kendteket? -- -- Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony s pihenni kéne, mert -- ránk esteledett. Kerestünk födélt a korcsmában. De szállást a bérlôje nem adott. Hej pedig az asszony az utolsóban van már, de hiába -- nincs pénz, mert szegény vagyok... Már istálló is elég lenne, Csak tetô legyen már fejünk felett... -- Rozál a seprűjét a falnak támasztotta, Bodri a kiskapuig settenkedett. -- Takarodsz vissza, beste lelke! Kerüljenek csak kietek bentébb! Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál. Hogy elfáradt, szegény!... Eszem a lelkét!...-- Szélesre tárta a kiskaput. Mária arca, mint viasz: sápadt. -- Ne ugass már, Bodri!... Hát nem látod, hogy vendég?! Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak! Jöjjön csak, lelkem, segítek én... Támaszkodjék rám!... Óvatost lépjen!... Úgy-úgy, lelkem!... Kend meg csukja be csak a kaput, de siessen, oszt maga is segéljen!...-- János is sebten elôkerült. Kemény keze még a villát fogta. -- Utasok... Nincsen szállásuk... S beteg az asszony... Behívtam ôket...-- Mért ne tettek volna? -- Az asszonynak vess tiszta ágyat! Az ember meg a lócán elalhat. És valami enni is akad tán a háznál... Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!...-- A Bodri is odasündörgött. Péter a butykossal máris kocog. S ameddig az asszony megvetette az ágyat, János kolbászt s egy köcsög tejet hozott. Máriát már a fájdalom rázta. A párnák között csöndesen feküdt. S amíg az asszony terít, megnyugodva látja, Hogy János a szobába épen befűt. A kemencében lángolt a tűz. Rozál az ágynál csendesen állt ott És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga, Mint békesség, csendesen leszállott... Kint az égen holdfény ragyogott. Házra, tájra ezüstszín-port hintett. S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában, ím, megszületett a régenvárt Kisded... A szomszédságból akadt bölcsô... Nagy Andráséktól csipkés kis paplan. S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában, a kis teknô körül szép kör-alakban... Jaj de szép... s fiú!... Nézd csak, apjuk!... Ujjongott Rozál, míg óva mosta... És ígyen született meg az Isten Gyermek... ... Már... hogyha nálunk születhetett volna!... (1948. december 24.) ======================================================================== Krisztus!... Krisztus!... Alföldi Géza Karácsony éjjel, kint most verte az éjfelet, az égen furcsa fehérlô fény remeg. Az éjben apró lámpások pisla fénye forrósítja az éjjel áhitatát, mintha élne a tiszta hótól felsugárzó visszfény s a kispatak vizén valaki jár. Felnevet a sivár erdôk hólepte fáira, s a mosoly lelke mámort hint a hallgató tájra, az éjjel szája is mosolyra rándul, a völgy felett valaki átnyúl s óriás diadalíveket feszít a patak fölé, hogy aki a víz színén halad érezze, várják; hívja a rét, a hegy, a táj, -- valaki jár a patak vizén. A szél himnuszt orgonál a vén fák koronáján, a víz hátán ezüstszônyeg feszül a titokzatos gyerek lába elé. A hegyek orma fejet hajtó öreg anyóka, a hold a lámpását lopva a parti bokrokra akasztotta. S megy a gyerek a patak vizén a diadal ívek alatt: megy-megy, halad éjféli misére. Az egek fénye baldachinként alázatot bíborlik a tájra, s a szél az ég orgonása fortissimóra hangolja a hegyek, a víz, az árva erdôk kórusát. Zeng-zúg a dallam a kórus ajkán. Csupa áhítat minden az égen, a réten, a vízen és itt lenn. Hat szólamra zsolozsmázik az éjjel, csupa vágy a táj, csupa megrázó ritmus, diadalmasan zeng minden: Isten..... Isten, Krisztus..... Krisztus! (Miltach, 1952. XII. 24.) ======================================================================== Krisztus lehajolt Alföldi Géza Hulló hó fátylán át igézett a hold Mosolya ezüst-sugár s a kopottan is sudár jegenyékre szerelmesen hajolt. A havas réten egy árva nyúl mosdott. Nem figyelt, észre sem vett. S míg a nyár éneke lett, messzirôl egy öreg harang bongott. Babonás, különös téléjszaka volt. Álltam egy kereszt tövén, s fázós, topogós fölém kitárt karjával Krisztus lehajolt. (Budapest, 1937) ======================================================================== Mária dalolja... Alföldi Géza Karácsony este. És esik. Gyermekként sírva csorog az eresz. S halk szél, mint altatódal az anyák ajkán halkan neszez. Ring a csodás égi bölcsô: -- a gyermek sír, ki ma született, -- s Mária dalolja altató dalát a csillagszemű fia felett. (1947. XII. 24.) ======================================================================== Három királyok napján Ányos Pál Kiss Boldizsár tiszteletére Egek, mit szemlélek napkelet tájáról? Három koronás fô költözik honnyáról; Siet Sidóország anyavárosában, Mondanád sas repül kôszál nyilásában, Sok tevék követik megterhelt hátokkal, Izzadnak, fehérôl szájuk tajtékokkal. Vallyon mit jelentnek e gyors jövevények? Talám a városhoz van menni törvények? De tovább mit látok az égnek kékségén? Egy ragyogó csillag ballag kerekségén. Sugarát intézi a koronás fôkre, Mint a felkelô nap bércekek s erdôkre. Ez már a természet rendét fellyül mulja, S az álló csillagok törvényét feldólja. Vagy csak kaprozása a megcsalt szemfénynek? Ó természet, ezek benned mért történnek? Nem! - igaz látás ez, értem már rejtekét, Illik, hogy kihágja természet mértékjét. Amint Betlehembôl jobb felé utaznak, Egy istálló födô fái akadoznak. Födetlen tetejét hófúvás takarja, Rongyos oldalait éjszaki szél marja. Ott fekszik emberi nemünk megváltója, Kinek olly sok század vala sohajtója. A jászolban reszket egy szénanyalábban, Nem pedig kárpitos kevély palotában! Szüz annya Józseffel állnak körülette, Üzi a hideget barmok lehelete. Talám ezt idézi e három jövevény? Kinek kalauzza az a szokatlan fény? Ugy van, béléptek már, bókulva imádgyák, Olly nagy kegyelmekért az egeket áldgyák! Tisztelik királi ajándékjaikkal, Illetvén kis kezét édes csókjaikkal! Örülj mármost ember illyen változáson, S térdet, fejet hajtsál e csudalátáson! Kiss Boldizsár, te is jelentsd örömedet, Ki egy szent királnak köszönöd nevedet. De, hogy hosszas légyen buzgó vigasságod, Élj, s azután égben légyen boldogságod! (1778) ======================================================================== Almanach 1878-ra Arany János Itt van tehát: megjött az Új év, Mint biztató elôlegem; Háromszázhatvanöt nap-éjre Halvány reményszínt hoz nekem; Bár majd, ha eljön a valódi, Nem lesz, mint most, ruhája zöld; Inkább hiszem, hogy a küszöbnél Fejér, halotti leplet ölt. Légy üdvöz, Év, e zöld burokban! Elfogadom a jóslatot, És köszönöm, hogy a jövôre Kilátásom' tovább nyitod: Hisz' egy idôtül fogva nálam Látás, kilátás oly rövid!... Ha meg nem érném: gondolatban Hadd élvezem át örömid. Mindjárt az elsô nap rohammal Köszönt boldog-boldogtalan; Oly ünnep ez (no! nem panaszlom), Midôn szív s tárca nyitva van; S egy ,,szellemdús'' játék (amelynek Nem kellett nagy heuréka) A pénz-pazarláshoz idôd' is Ellopja: a ,,b. u. é. k.'' Aztán jön a farsang, -- az árvíz Mátyás körül, mely ,,tört jeget''; Szegény kiöntött ürge-népség Verdesi jajjal az eget; Mi táncolunk a szenvedôkért, Bôven fogunk pazarlani: S ha nem csordúl -- százezreinkbôl Csöppen nekik is valami. Aztán jön, amely ,,gólyafôt mos'' A híres márciusi hó, Ha ,,Gergely megrázza szakállát'' -- No meg böjt, exekúció. E hó egy napját űltem én is Már két közép embernyomig: ,,Simplicius'' napján születtem: ,,Simplex'' maradtam holtomig. Ápril minden nedvet kiszáraszt, Májusba' jônek a fagyok; -- S ha sáska, féreg, rozsda nem járt, S a június szépen ragyog S a július ,,meg nem szorítja'': Még a vetés bôven terem; Örvend az úr, -- hát még az asszony! Lesz csipke több is, meg selyem. Míg a paraszt izzad, mi gazdák Fürdôre járunk, hűsleni, A repce-, gyapju- s más elôleg A csorbát szépen kifeni; Nem, mint apáink sűltek, -- itthon Töltvén egész mélô nyarat, S nézték a vén béres hogyan vet S a tót napszámos hogy' arat. Szeptember -- ah! szüret már nem lesz: Vagy: lesz szüret, ha bor nem is: Történeti jogát megôrzi Híven az iszom-eszem is; Különbség az, hogy míg apáink Egy canga birkán ,,laktanak'': Nekünk cukor kell, sütve, fôzve, Pezsgô bor, osztrigák, halak. Így, ber, megint ber fogytig-untig S ,,brrr!'' míg az esztendô lefut; Miközben egy nap a halottak Fényűzésére is kijut, Midôn gyertyával, zöld levéllel S virággal megvendégelik, S kitesz halottjáért az élô, Mutatva dúsan, hogy: ,,telik!'' Majd a karácsony hozza végűl Az apró szívek örömét; De a ,,bubus'' már nagy szakértô, Bírálva hordja meg szemét, S ha nem drágát hozott az angyal Ajak lepittyed és befagy; Biz', édes Jézuskám, te is már A luxus terjesztôje vagy! {bmc aranykez.bmp} Az utolsó versszak Arany János kézírásával ======================================================================== Hej! Iharfa... Arany János Hej! iharfa, juharfa, Patyolating, kivarrva: Tudod pajtás, ki varrta? Az a kis lány, Az a kis lány A barna. Patyolating, jegykendô, Múlik az ó esztendô, Karácsonyban hirdetnek, Ünnep után, Ünnep után Esketnek. Verje meg a bubánat, Ki elszólja babámat! Jár a világ rossz szája: Ne hajts rózsám, Ne hajts rózsám Reája. ======================================================================== Karácsonyi éjszakán Arany János Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül. Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek, Üdvözítôt hirdet az emberiségnek? Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol S éji táncaikhoz rémeknek világol? Akár csillag legyen, biztos éji lámpa, Akár bujdosó lány -- én megyek utána! Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen Akkor is jó helyre -- a temetôbe viszen. ======================================================================== Karácsony-est Áprily Lajos Angyal zenéje, gyertyafény -- kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást. Mi gyôzött érdességemen? Mitôl csókolhat úgy kezem? Simogatást mitôl tanult? Erembe Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus-könny szökött? -- kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus-kezem. ======================================================================== A felnôtt karácsony Babits Mihály Mit akarsz? Hová sietsz? Talán azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz mint gyermekjátékot rugója, visszadob utadnak elejére ahelyett hogy az Idô fenéktelen gödrébe suhintana? Karácsony csenget a szörnyű télben. Alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóverésben s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat fojtja az ünnepek kalácsa. Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb s elérhetetlen éden-álma hogy enni legyen kinek-kinek elég! nézz a gonosz nyájra mely naiv báránykora multán nem vél többé magáról semmi jót. Nem kell neki szalag és csengô. A gyermek megnôtt s szép játékjait elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez! A szív hideg és kemény mint a föld. Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk. Nézd a bedugult idôt s hazug tereket: a földet mely a sírok rothadását s csontok pôreségét takarja, s az eget, a Mennyek csillagos homlokzatát, a kivilágított Potemkin-frontot, mely mögött nincsen még levegô sem... ======================================================================== Beteg-klapancia Babits Mihály Látom a ködöket, téli reggeleket, hétfôket, keddeket, napokat, heteket... Nem írok verseket, Beteg vagyok, beteg. Beteg vagyok, beteg. Nem írok verseket, nem zengek éneket... Csak egypár szót nyögök vagy inkább köhögök: beteg vagyok, beteg. Régi idôm elmult, régi kedvem fordult. Ki volt hivem, elbujt, hírem, nevem elhullt, erôm veszni indult, pénzem sohasem volt... Mondd, van-e jussod már hogy így nyögj és kántálj mint unott koldusszáj? Ki hallgat terád már? Naphosszat motyogd bár hogy itt fáj, hogy ott fáj... Künn a fagy közelít. Öröm, gond közelit. Karácsony közelit. A hegyek hátait, fenyôfák sátrait ünnepre meszelik. ======================================================================== Csillag után Babits Mihály Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok... Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyembôl, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy igéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton -- olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék, vinnék boldogan. Mennék száz országon át, míg utamat szelné a vám. ,,Aranyad tilos kivinni!'' szólna ott a vámos rám. ,,Tömjéned meg, ami csak van, az mind kell, az itteni hazai hatalmak fényét méltón dicsôíteni.'' Százszor megállítanának, -- örülnék, ha átcsuszom: arany nélkül, tömjén nélkül érnék hozzád, Jézusom! Jaj és mire odaérnék, hova a csillag vezet, te már függnél a kereszten és a lábad csupa seb, s ahelyett hogy bölcsôd köré szórjak tömjént, aranyat, megmaradt szegény mirrhámmal keserüszagu mirrhámmal kenném véres lábadat. ======================================================================== Himnusz Babits Mihály A Földön még mindig a Hivatal csúf vérengzést kohol; a Falkák ôrjöngnek: a Bestia a magas felhôkig dobálja körmeit; de nékünk már fáj ez! Óh Fájdalom! csakhogy megszülettél! Hozsanna néked! szent Karácsony! Hűlt bolygók keringnek s fészket vert bennük az Élet: vad madár! saját húsát tépi és eszi: rettenetes Pelikán! Óh bolygók! megszületett-e már bennetek a Fájdalom? A Földön itt van már, véres palástban s töviskoronával! Meg fog bennünket váltani: Hozsanna! Hát fájj csak, szent Fájás! Szigorú tanító! vezess pálcáddal magasabb erkölcsbe! Rossz az élet, hogy jobb legyen! Bolond él saját dögén! Az Élet eleven törvényei újulnak! nem marad gyilkos! A Mester léniája fölfelé mutat: Hozsanna! -- s formája mint a kereszt. Fölsajg az új Ige: érc ne tépje a lelkes húsokat! Bénulnak a nagy acélmadarak! kitérnek az apró óndarazsak! mert sűrű hálót fon körénk a Harmadik Szövetség. Óh Fájdalom! csakhogy megszülettél! Hozsanna néked, szent Karácsony! ======================================================================== Karácsonyi ének Babits Mihály Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyult... Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kirôl zengjük, hogy ťmegszületettŤ! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt. ======================================================================== Karácsonyi lábadozás Babits Mihály Komisz, kemény idô. Még a vér is megfagy állatban, emberben. Öregek mondják, hogy ritkán láttak ily nagy telet decemberben. A hó szônyegébe puhán süpped a láb, mintha dunyhán menne. Hejh, ha a hó cukor volna, ez a világ milyen édes lenne!... A kis nyugtalan nô, ki a friss hegypályát futja hótalpakon, akármennyit zuhan, puha combocskáját nem üti meg nagyon. És az állástalan szegény ember, aki nem mer még meghalni, örül hogy reggeltôl estig szabad neki havat lapátolni. Végig a városon nem csilingel a szán, mint gyerekkoromba. Nem gôzölög a hó fázó lovak hátán. A kocsit gép vonja. Angyalok elszálló csengôje se csenget a fehér utcákon. Jézuska pénzért jô, s karácsonyfát rendez gazdagok házában. Nem édes a világ, de mégis szép látni... És én már gyógyulok... Csupa szomj vagyok már, mindenre kiváncsi; mindent elgondolok... Minden éget már hogy lássam is, hogy nézzem... Tapintom tagjaim... Én nem vagyok halott, én mindent tuléltem, s vár a fény odakinn... Oh kedvesem, aki annyi rémtôl védtél, jere, add kezedet: a fagyba, hidegbe, már nem rémit a tél, vezess ki engemet! Nem édes a föld, de mégis szép a hótul. Én megyek... indulok... s azt gondolom, hogy a világ is meggyógyul, ha én meggyógyulok. ======================================================================== Krisztus születésére Babits Mihály fordítása -- középkori portugál ismeretlen Jôjjetek, óh hívek diadalmaskodva, jôjjetek, jôjjetek Betlehembe! Megszületett az angyalok királya. Óh jôjjetek, imádjuk, óh jôjjetek, imádjuk, óh jôjjetek, imádjuk az Urat! Istenbôl Istent sugárból sugarat hordoz méhében egy leány: igaz Istent ki fogant de nem lett. Óh jôjjetek, imádjuk az Urat! Nyájukat elhagyva a szerény bölcsôhöz hívásra igyekeznek pásztorok. Mi is ünnepi lépéssel siessünk: Óh jôjjetek, imádjuk az Urat! Az örök Atyának örök fényességet húsba öltözve fogjuk látni most, a Gyermekistent pólyába takarva. Óh jôjjetek, imádjuk az Urat! Ki értünk szegény lett s széna között alszik, melengesse a jámbor ölelés: ki ne szeretné, aki szeret minket? Óh jôjjetek, imádjuk az Urat! Most himnuszokat kara angyaloknak daloljon egeknek udvara: ,,Dicsôség Istennek az égben!'' Óh jôjjetek, imádjuk az Urat! S ki e mai szent napon megszülettél, kis Jézus, glória neked, örök Atyádnak hússá-lett igéje! Óh jôjjetek, imádjuk, óh jôjjetek, imádjuk, óh jôjjetek, imádjuk az Urat! ======================================================================== Karácsony Baja Mihály Te most is az vagy, áldott szent Karácsony, Mi Betlehemben legelôször voltál: Újjászülôje a kerek világnak, Hitünk napfénye, a szívünkben oltár. Az angyaloknak ajkán a hozsánna Ma is elhat a pásztorok füléhez, s koldust, királyt vezet ma is a csillag Az idvezítô jászol-bölcsôjéhez. Te most is az vagy, csak mi változánk meg, Csak nekünk ócska minden ami régi. Nem hallgatunk az angyalok szavára, Nem kell nekünk a csillag se, ha égi. Mennek, mennek a pásztorok seregben, de nem a Jézus jászol-bölcsôjéhez. Mennek, mennek a bölcsek és királyok, De nem az élet örök kútfejéhez. Ó, szent karácsonyéj csillagvilága... Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra. Az én lelkem csak téged vár, s tetôled száz lidérc fény közt el nem tántorodna. A gyermekhitnek hófehér palástját Borítsd reám csak egy éjszakára, És én megáldlak, síromig követlek Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága. ======================================================================== Karácsonyéji álom Barna Kornél Kelj fel, vedd a gyermeket és ennek anyját és eredj az Izrael földére; mert meghaltak akik a gyermeket halálra keresék vala. (Máté 2- 20) Álmot láttam. A szent karácsony-éjben elcsitult, Atyánk, méltó haragod s míg fényesség gyúlt milliók szívében, békét-hirdetô éjféli haranggal a Földre küldted egyik angyalod s mint egykoron, így szólalt meg az angyal: ... Meghalt mind, kik halálra kerestek minden kis szépség- s jóság-magzatot! Rákhel siralmát megbosszúlta Isten: A nagy Heródes örökre halott, szabad az út! A bujdosásnak vége! Majd így folytatta fennhangon a szózatát: ... Te meggyötört, hontalan bujdosó, leróttad már izzadság- s véradódat, Isten- s császárnak adósa nem maradtál, levezekelted -- ha volt -- vétkedet, teljék be hát... a furcsa, magyar Írás, hogy élned-halnod ottan kell neked, ahol -- szerinted -- fényessebb a csillag, az illat más és árnyasabb a nyár, hol mindent-mindent elvesztettél egykor s ahol most minden, minden visszavár! ... Mert vár... a föld és vár a régi házad. Vakultszemű, gyalázott négy fala tetôre vár, hogy felzenghessen benne az újrakezdett élet himnusza; várnak rád régen elmosódott képek s elfeledhetetlen dallamok, vár valaki... egyedül azt várja, hogy elébehullj s azt mondjad: Itt vagyok; vár rád a kedves, ismerôs harangszó, egy régi város: Utcák és terek -- vagy egy falu -- hogy így mutassál rájok: Látod fiam, én itt voltam gyerek; vár rád a múlt és vár rád a jövendô, a négy folyó és a hármas halom, várnak az élôk és mind visszavárnak a temetôk a domboldalokon; vár hívatásod, munkád -- és terád vár a frissenácsolt tetô jó szaga, ... vedd hát a gyermekid és ezek anyját s eredj... az Isten hírével, Haza! (1965) ======================================================================== Új világosság jelenék Batthyány-kódex (XVI. sz.), Kolozsvár, 1744 Új világosság jelenék, ó tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, újonnan nékünk adaték. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, megmutatá ô kegyelmét. Kit sok száz esztendeiglen eltitkolt volt Atya Isten Mint megmondá jövendölvén Ámos próféta könyvében. Ezt a mi hitetlenségünk és nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, emberbeli reménységünk. Igaz az Isten Igéje, kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje és el nem vész ô reménye. ======================================================================== Karácsony Bernáth William Hó nem szitál. Az ég derűs. Csupán az este hűs. A szív örül: Jézusra vár. A lélek: fénysugár. Havatlan pusztán mély a csend egy csillag megjelent. Az arcokra kíváncsiság mély áhitata szállt. Idézve látom múltamat... a gyémántos havat. S míg lelkem Jézust keresi: szívem békével van teli. ======================================================================== Betlehemi csillag Bodor Miklós Betlehem csillaga vezet három királyt köszöntve Mária újszülött kis Fiát. Karácsony este van csend honol a tájra szeretet szívekben békesség hazája. Harang hangja kondul hótakarta tájon templomba hívogat havas pusztaságon. Harangszó hívogat zengô szép zenével egybeolvad hangja hívôk énekével. Egy család asztalnál szívük valakit vár, Ki nem jöhet haza üres egy szék egy tál. Zöldel a fenyôfa besétál a házba ünnepre öltözik csillogó ruhába. Betlehem csillaga vezet három királyt köszöntve MÁRIA újszülött kis Fiát. ======================================================================== Karácsony -- újév Borsiczky Imre Eljön a karácsony és a sok szép lapok, Miket bizony több világrészbôl kapok, S a könyv-ajándék, mit a hazai jóság Küld: egytôl-egyig megfogható valóság. Majd az új esztendô is gyorsan beköszönt, -- Kapunk jókívánságot, akár egy özönt -- Imánkban hisszük: az Isten halhatatlan, És a jövô, ... a holnap ... megfoghatatlan! ======================================================================== Adventi zsolozsma himnusz Bujdosó Bálint fordítása -- ismeretlen szerzô Matutinumra Örök Atyádnak karjából kelsz útra, égi szent Igénk, segítni földet születel: idônek telje már megért. Ragyogd be most a lelkeket, szereteteddel égesd át, hogy veszendôkre-unt szívünk' betöltse boldog égi vágy. S hogy majd ha Bíró széket ül és minden ártót tűzre vet, s ha majd baráti szó hív el a tárult mennybe híveket: -- lángok sötétes örvényén ne vergôdjünk mint martalék, hanem meglássuk Úr színét, velünk ujjongjon mind az Ég. Atyának, egyben Fiúnak és Tenéked is, Szentlélek, miként volt, légyen örökkön örökké hála, dicséret. Ámen. Laudesra Ím zengô fényes hang űz el minden homályost, áthatón: ,,Álmok mind messze fussatok! Magasból Jézus fölragyog.'' Ocsudjon már a zsibbadt agy! Földhöz tapadva mit hever? Tündöklik már az új Csillag, sötét ártalmat űzve el. Ím Bárány küldetik nekünk oldozni bűnös kötelünk: bocsánatot hát könnyek közt esengjünk, törlesztvén a bűnt. Hogy másodszor ha fölragyog, és e-világot rémíti, el vétkünk szerint ne vessen, de fölkaroljon kegyesen. Erény, dicsôség, hódolat az Atyának és Fiúnak, s Vigasznak, ki a Szentlélek, örökkön, míg tart örökélet. Amen. Vesperásra Csillagvilágot Alkotó, Hívô nép kegyes világa, Mindenség drága váltsága, Hallgass meg, Jézus, esd a szó. Te, hogy sátáni cselszövény földünk ne rontsa, holtbeteg világnak gyógyírul jövél, mert kényszer űzött: szeretet. S hogy minden vétket engesztelj, mit emberfajtánk hordozott; jössz Szűz-szentélybôl, áldozat, s magasba szállsz a kereszttel. Mert nagy, tündöklô: Glóriád. Neved mihelyt ha megkondul, egek és föld és alvilág ijedt-reszketve térdre hull. Esdeklünk, kérünk: harag-nap Végítélôje, nagy Ura, kegyelmet adj és irgalmat, hogy néped Ártó ne dúlja. Erény, dicsôség, hódolat az Atyának és Fiúnak, s Vigasznak, ki a Szentlélek, örökkön, míg tart örök élet. Ámen. ======================================================================== Karácsony után kivándorlóknak, lágerlakóknak Bujdosó Bálint A szamár búsan bólogat. Rád csillag rég már nem tűz... Csak sivatag terül, a vad, körötted, édes Szent Szűz... Oly messzi, messzi elmaradt az otthon és a béke, csöndes szobád és Názáret jó ismerôs vidéke. ...József elôrement, a hű, utat kémlelni árván. De elrekesztett utat mind az Úr, vagy tán az Ármány. Kegyével teljes ki valál, már nem találsz kegyelmet... Az Istent vitted... S hallgat, nézd. Alszik, mint megvert gyermek... A szent éj, csillag, Betlehem mögötted vérbe fulladt. Most kicsinyednek vére is óh, kell talán az Úrnak? Hallod? Sakála hogy' vonyít a fagyos éjtszakának... Nem látod? Villognak szemek, suhannak gonosz árnyak... S ha sikerül? Ha út nyílik? Vár földje Egyiptomnak, sötét varázsok, mágiák hol fojtogatva nyomnak. Egyiptom jô, az idegen, hol te vagy idegen nép. Ország országnak lök tovább... Kinek kell kóbor vendég? És Názáret... már sohse lát, út visszafele nincsen. Óh, nem tesz Fiáért csodát a csodák Ura, Isten. A száműzött, a hontalan kôkenyerét kell enned. Éh-lágerbôl rabszolga léssz, és még örülsz e kegynek. ...A Kisded alszik öleden... Mit tudsz majd Néki adni? Hisz rád maradt... S csak gyűlölet les rá, egy sivatagnyi... Egy oroszlán most felüvölt, s hangjában minden rém bôg, nyíl zúgásától atomig... Szirénák, lánggal égôk... S most: néma csönd... Vak háborúk között a csönd nem mélyebb... Remegsz... S álmában reszket Ô, a te kicsinyke Véred... Most egyedül a szívednek halk dobbanását hallod, s a kis Szívét, kire már les a Lándzsa, tôrök, kardok... Hét tôr -- emlékszel? -- Ôvele. Hát itt van most e jó seb... * * * ,,Kelj, Mária! Már hív az út s Egyiptom!'' -- kiált József, s a bucka hátán köntösét már hajnali szél fújja, mint zászlót, amely fönnragyog, s mártírok, hôsök, angyalok hadát már gyűjti útra. (1950. január 1.) ======================================================================== Karácsonyi zsolozsma himnusz Bujdosó Bálint fordítása -- Sedulius Mindent megváltó Jézusunk, kit, -- míg világ sem kezdeték, -- önnön Fensége képeként nemzett a legfôbb Alkotó. Atyád tündöklô fénye, Te, mindennek hű reménye, Te, hallgasd imánk, mit most eléd önt szerte sok kicsiny cseléd. Tudod, ki, létet alkotád, hogy hajdan testünk alkatát a Szűznek szentelt méhibôl magadra testvérként vonád. Mely év futásin visszatér, tanú ez ünnep, hogy jöttél Egyetlen, Atyád ölébül világ egyetlen üdvéül. A csillagok, föld, tengerek s az ég alatt itt mindenek, mint új üdvösség szerzôjét, új dallal neved köszöntsék. Kiket a Szent Vér öntözött hű árral, nép a bűn között, mi szültöd napján mind együtt a hálahimnuszt hadd zengjük. Jézus, dicsôség Teneked, ki Szűztôl vettél életet, Atyádnak is a Lélekkel hálánk örökkön énekel. Amen ======================================================================== Kisded Jézus és Szűzanya Bujdosó Bálint fordítása -- 14--16. századi ismeretlen szerzô Kisded Istent hogyha látom Édesanyja karjain, szívem olvadoz szent lángon, lelkem boldog dalra int. Vágyik Gyermek, sóvárogja, Szűzanyám, a kebledet. Ez a Gyermek fölmosolygva csókol, simul, ölelget. Amint ragyog kéklô egén fénnyel áradozva Nap, szopva Kisded Anyja keblén, szent örömre úgy ragad. Oly szépséges az ily Anya; s gyönyörűbb a Gyermekkel, mintha titkos halk ibolya, s liljom: Rózsát ünnepel... Annyi szívség, annyi jóság -- ,,dárdákat'' Szív szívre vet, -- rétek amennyi viráguk hozzák s gyújtnak csillagot egek. Óh ha egy a sok ,,nyílhegybűl'' -- Édes Kisded! -- jutna rám! mit Anyádra kis szived küld, -- s megsebezne! ... Jézuskám!... ======================================================================== Urunk születésérôl Bujdosó Bálint fordítása -- Szentviktori Ádám Mert akarta, nem mert kellett, jött Teremtô mint teremtett. Alkotásként itt jelent meg Alkotói dicsôség. Szent Látók Ôt elô-mondták; tér kit nem fog, kor, se korlát, szűk sorunkon vett új formát, nem veszítve elsôjét. Ég a földhöz leszáll véle, ember s Isten egybefére. Ez Egységnek szolgál égbe' angyal: fönti fénylô nép! Király pappá szenteltetik mindenségre -- s ezt jelentik: ,,Földnek béke!'' -- meghirdetik -- ,,Magasságba dicsôség!'' Kérded okát, mindnek célját? Ok: mindenki bűnössé vált, s Úr akarta igaz-voltát kegyelembe újítón. Mily frissítô édes fűszer, gyógyos írral élni fűt fel, míg ecetet, epét ízlel vérbe ázott Megváltónk! Óh te üdvös szentség-titka! Igás-hátra minket bízva, sebünk kente áldott írja, Szamaritán irgalma! Elizeus Ô, második! bűnös-voltra: ránk változik. Istenember föltámaszt itt, Él Szunamit fia ma! Erôs órjás útnak lendült halál-törvény tôle ledűlt. Boldog elsô Hon! Megkerült bárányt odavisz vállán. Istenember él s uralgat! Almán-vesztôt mélybôl ragad! Örvendj ember, égig haladt! Teljes Karban tízes szám. ======================================================================== Újévi imádság Csákváry Zoltán Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylô napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén. Ki igazgatod sorsok fordulását, Romokból építsz boldog holnapot, Hozzád küldjük ma szívünk imádságát Uram, ne hagyd el árva magyarod! Ne hagyd el ôket, akik téged hívnak A mélységbôl kiáltva szent neved. Megváltást váró rongyos rabjaidnak Add meg Uram a napi kenyeret. Segítsd ôket, kik mindig másnak vetnek, Kiknél az éhség elsônek kopog, Mert áldásodból csak akkor ehetnek, Ha a zsarnok vérebje jóllakott. Takard be ôket tél hidege ellen! Hozz sebeikre enyhe gyógyulást! Addj, Uram, nekik áldó két kezeddel Bô szüretet és gazdag aratást! Légy velük, akik verejtékben ázva Az új Bábelhez hordják a követ, S mentse meg ôket irgalmad csódája, Amikor a torony mindent eltemet. Minden áldásod, amit nékünk szántál Oszd ki közöttünk az újév során, Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán Élôket köszöntsön a napsugár. Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek, Keresztre verték, adj hozzá erôt. Addj nekik, Uram, száz kisértô fénynél Fénylôbb csillagot, égi vezetôt. Vezesd ôket, hogy soha, soha többé El ne tévelyedjen a mi nemzetünk. Légy velük, Uram, most és mindörökké, Akkor is, mikor mi már nem leszünk. Akkor is, mikor jô a boldog holnap, S parányi sorsunk emléke sem él, Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad, Szívünk porával messze szállt a szél. Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylô napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén, Ki igazgatod sorsok fordulását, Uram, ne hagyd el árva magyarod, Hallgasd meg szívünk újévi imáját, És legyen minden úgy, mint akarod. ======================================================================== Karácsonyi párversek Csanád Béla fordítása -- Angelus Silesius Emberré lett az Úr, szalmán kapott helyet, Hogy széna-szalma én már soha ne legyek. Alázat s gyermeki lélek mily szent dolog! Kik látták az Urat elsônek? Pásztorok. Mért mondod, hogy a Nagy kicsinnyé nem lehet, S a porszem képtelen felfogni az eget? Nézd a Szűz Gyermekét! S a szűk jászolt tekintsed: Benne a föld s az ég és száz világ pihent meg. Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne, Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne. Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben. ======================================================================== Karácsonyfa elôtt Csighy Sándor Csak nézem és nézem és nézem... Csörgôs pásztorbottal próbálom gyermek lelkemben ébresztgetni emlékét, de csak meddô álom. Mintha sose lett volna, vagy én nem lettem volna soha, olyan. Itt állok elôtte merengve a multon. Lassú idôfolyam fel-felloccsan és megint csak csend. Bűvös varázs kél ki a csendbôl és az évek súlyos leple alól csilingelnek újra a csengôk. Messze száll suhogva a lélek, az értelem szárnyai viszik, a varázs megmaradt, ugyanaz, és már nemcsak csodálja, hiszi. A betlehemi jászol felett a Csillag örök nyomot hagyott s a barmok közt pihegô Kisded minden más királynál nagyobb. Csak nézem a kis karácsonyfát, más, mint ezelôtt hetven éve... Más a fenyô, mások a gyertyák s én is más vagyok, sokkal vénebb. ======================================================================== Újévi ajándék Csokonai Vitéz Mihály Most szegény háztól, hol az úr magános, Így telik. Majd tán vidorabb napunk lesz, Lilla ifjasszony ha jövô karácsonyt Érheti vélem. E szívbôl eredett újesztendôi ajándék Záloga szívemnek légyen örökre, Juli; Éljetek, óh szeretett lelkek! kiket édes örömmel Gyakran emlegetek hegyközi lakhelyemen. Most levelem tisztel, hanem a farsangi napokban, Amint már írám, városotokba megyek. Mert akkor Juliánna nevét, amelyet imádok, A maga képében fogja köszöntni Vitéz. ======================================================================== Karácsony Dömötör Tibor Karácsonykor: Angyalok szállnak, Híradást hoznak, Béke jegyében, Élet fényében, Szentség lelkében, Hívôk hitében, Krisztus képében Földön jár az Isten. Karácsonykor: Harangok zúgnak, Szent igék szólnak, Imádság szárnyán, Szíveknek vágyán, Zsoltárok hangján, Szeretet hídján, Bocsánat útján Mennyben jár az ember. ======================================================================== Egy rózsa zsenge szára Dsida Jenô fordítása -- ó-német karácsonyi dal Egy Rózsa zsenge szára hajtott ki Jessze vén törzsén, s egy éjszakára virág nyílt vesszején: piciny kelyhére nagy csönddel borult az éjfél s a metszô téli fagy. Kit Ézsajás jelentett, kit hirdet énekünk, a kis bimbót, a szentet egy Szűz szülé nekünk. Az Úr ôsterve vált valóra, hogy a Kisded éjfélkor földre szállt. Ó, égi rózsa bokra, kegyes Szűz Máriánk! A szent szülôkínokra kérünk, tekints le ránk: segíts, hogy lenne szép sarjad számára szívünk. ékes virágcserép! ======================================================================== Itt van a szép karácsony Disda Jenô Zólyomi László Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi fínom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhitat minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép. Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született! (1929) ======================================================================== Közeleg az emberfia Dsida Jenô Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tôlem és nem tôled kap életet. Néhány pásztornak, akik sohasem öltek nyulat, nem hordoznak emberölô szerszámot, megjelenik az angyal és megjelenik a csillag és tele lesz dallal a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre és tudni fogjuk, hogy Ô az. Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei, a petroleumbányák frakkos császárai s könnyel a szemükben letérdelnek elé. Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme, legerôsebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog az örök épitôk acélos vidámsága. Ô megmutatja minden vándornak az útat, minden töprengônek az igazságot, minden haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza nekünk a gépek dalának igazi értelmét, megmagyarázza és megáldja a fáradt költôt legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék fehér galamb fog ülni a vállán kétfelôl. Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont, nem ad fegyvert, hanem kenyeret. Ma még sirunk, mert a mosolygás nem én vagyok. Ma még sötét van, mert nem jöttem világosságnak, hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról. Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt. Eljön Ô, minden bizonnyal eljön. (1929) ======================================================================== Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban Dutka Ákos Ha e beteg, bolond világra Uram, még egyszer megszületnél, Bár milliónyi templomod van, Kezdhetnél megint Betlehemnél. Szalmajászolnál rangosabb hely Uram, tenéked ma se jutna: Soha messzibb a Te országod, ,,Miatyánkod'' bár mindenki tudja. Ha így jönnél Názáretbôl Sápadtan, fázva, december este, Az ügyefogyott szenvedôkhöz Párizsba, vagy Budapestre, S leülnél az éhezôk közt S abból, amit valaha mondtál Mesélnél új vigasztalásul -- Elfognának a tizedik szónál. Mondjál csak új Hegyibeszédet S amit mondtál a gazdagokról S ha gyűlnének az elhagyottak S szólnál az Írás-forgatókról S ha megpróbálnád Uram még egyszer Az Embert rávenni Szeretetre -- Internálnának, esküszöm rá, Ha nem is vernének mindjárt keresztre. ======================================================================== Adventi himnusz Farkasfalvy Dénes fordítása -- IX. századi ismeretlen szerzô Vecsernyére Csillagok teremtô Ura, hltünk örök fénysugara, világmegváltó Krisztusunk, hallgasd meg esdeklô szavunk. Mert irgalomra inditott a halálthozó pusztulás, megváltást hoztál: a beteg, bűnös világnak gyógyulást. A világ fáradt estelén, mint nászteremból vôlegény, elhagytad áldott Szűzanyád méhének tiszta templomát. Erôd és hatalmad elôtt térdre borulnak mindenek, az égiek s a földiek készséggel hódolnak neked. Szent Urunk, hittel kér imánk, ki egykor ítélônk leszel, ne érhessen minket soha az álnok ellenség nyila. Krisztus, legkegyesebb Király, dicsérünk téged és Atyád, s a Lelket, a Vigasztalót most és örök idôkön át. Ámen. ======================================================================== Karácsonyi himnusz Farkasfalvy Dénes fordítása -- Szent Ambrus Ó népek Megváltója, jöjj, hadd lássuk a Szűz Gyermekét! Egész világ, ámulva nézz: Istenhez méltó születés. Nem férfi magvából fogant, de Szentlélektôl titkosan: az Úr Igéje testet ölt, mint szűz méhben termett gyümölcs. A Szűz várandós anya lett, szemérme sértetlen maradt, fénylô erényei között Isten, mint templomban lakik. Most hagyja el a nászszobát, a tisztaságos palotát! Két-természetű Óriás, indulj utadra lelkesen! Atyának egyenlô Fia, végy testet: indulj gyôztesen, Testünknek gyengeségeit örök erôddel izmosítsd. Ragyog már jászlad trónusa, új fényt lehel az éjszaka, s ezt nem oltja semmi éj, a hit táplálja sugarát. Krisztus, legkegyesebb Király, dicsérünk téged és Atyád, s a Lelket, a Vigasztalót most és örö idôkön át. Ámen. ======================================================================== Vízkereszti himnusz Farkasfalvy Dénes fordítása -- Prudentius Látván az újszülött Fiút a bölcsek kelet kincseit hódolva átadják neki: mirrhát, tömjént és aranyat. Ismerd fel: nyíltan hirdetik erôdet és országodat; Fiú e hármas jel szerint Atyádtól kaptad sorsodat! Királynak szól a színarany, Istent imád az illatos tömjén: jósolja sírodat a mirrha drága kenete. Minden városnál, Betlehem nagyobb vagy: néked adatott megszülni testben a Királyt, az égi üdvösség urát. Jelezte már prófétaszó, csodáival tanuskodó, magvát elhinti örök Úr, ki minket országába hív. Mert övé lesznek mindenek, a föld, a menny, a tengerek Kelettôl messzi Nyugatig, az alvilág s a magas ég. Áldunk, Jézus, ki magadat a népeknek megmutatod, Atyádat és Szentlelkedet örökre dicsérjük veled. Ámen. ======================================================================== Vízkereszti himnusz Farkasfalvy Dénes fordítása -- Sedulius Gonosz Heródes, mit remegsz, ha Krisztus jöttét hozza hír? Nem bántja földi trónodat, ki koronát az égben ad! A bölcsek jönnek, lám elöl vezérlô csillag tündököl. A Fényt a fényben keresik, Istent imádják kincseik. Az égi Bárányt tiszta víz csorgó patakja fürdeti. Bár bűntelen, lemossa mind magára vállalt vétkeink. Új hatalom, csodálatos: a korsókban a víz piros! Kitöltik, s íme, míg folyik, szavára borrá változik. Áldunk, Jézus, ki magadat a népeknek megmutatod, Atyádat és Szentlelkedet örökre dicsérjük veled. Ámen. ======================================================================== Betlehem Fáy Ferenc A csillag régen nem ragyog, -- megkopnak mind a csillagok. Csak vér van, könny és vad hadak s riadt, lapító házfalak. A három király, számsorok -- osztás, szorzás -- közt hánytorog; s lázas álmokkal méri le: megérte-e? Megéri-e? A pásztorok meg, nagy subák alatt álmodnak új csodát: több esôt, gazdagabb napot s a báránykákért kamatot. És sár van, csönd s a csönd alatt: véres virágok alszanak. ======================================================================== Pásztor-ének Fáy Ferenc Bokánkig ér a hó, térdünk fölé a nyomorúság. Hogy induljunk el hozzád, Betlehembe? Bárányainkat farkasok, lányainkat az ordas-ôsz hurcolta el. A források befagytak. S asszonyaink tömlô-emlôjébôl, esténként, izzó levegôt iszunk. Hamvad a föld. Mi csiholtuk a szikrát, hogy égô testek melegéhez ülve, olvassuk fel megdermedt álmaink. Istenek füstjét fújja a halál s ujjaink nyársán -- korpás napjaink moslékján hízott -- csillagok forognak. Virág lobog és csecsemôk szeme pattog a tűzben... bölcsôk fája lángol. És gondjaink fekete kenyerére méz-ikrás zsírját csurgatja az éj. Megzabáltuk a Holdat s még éhesek vagyunk! Gyengék vagyunk és rongyosak vagyunk... de nem félünk Heródes bosszújától. Mi már elástuk fiainkat, elrejtettük ôket az ôszbe -- október oszló árnyai közé --. Elzártuk ôket a feledés barlangjába és a közöny kardbiztos sziklatömbjét görgette rájuk szorgalmas kezünk. Nincsenek fiaink! Csak fordulj vissza nyugodtan, Heródes; nem kell itt már a kard. Ez a Pill és az abortusz kora, a humanista gyilkosok kora, hol véres jelek milliója szárad az ember bezárt homloka felett. Véresek vagyunk és éhesek vagyunk! Talpunk alól elrágtuk már a földet. Bokánkig ér az ég, és csizmánk szárán becsurog az Isten. A zsoltárokat fújjuk még, Uram, de nincs már idônk Betlehembe menni. ======================================================================== Kicsi Jézus (részlet) Gábor Éva Napkeleti három király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár Késô éjjel, vak sötétben ugyan bizony merre jár? Kincset visznek teveháton: tömjént, mirrhát, aranyat, Fejük felett fényes csillag, az mutatja az utat. Bandukolnak a pusztában, bennük béke, szeretet. Császárt mennek látogatni? Nem. Egy pici gyereket. Leborul a három király betlehemi jászolnál: -- Ég küldötte, kicsi Jézus, a megváltónk Te volnál? Eléd tesszük a szívünket mi szegény, rossz emberek, Símogassad, gyógyítsad meg, Te menybéli kis gyerek. Jászol mélyén, szalma között a kis Jézus felnevet, Áldás van a mosolyában, megbocsátás, szeretet: -- Nem érheti baj és bánat, ki engem szívébe zár; Menjetek hát békességgel, Gáspár, Menyhért, Boldizsár! Elrohantak a királyhoz ôsz szakállú, vén jósok, Nagysüveges, köpönyeges varázslók és tudósok. -- Heródes úr, nagy királyunk! Jaj! Hatalmad odavan: Királya lesz a világnak, százszor nagyobb bárkinél Nem lesz nyugtod trónusodon, amíg a kis Jézus él! -- Elô hát a katonákkal! Fusson a sok fegyveres! Nem bújhat el sehová sem, kit egész sereg keres! Tele is lett katonákkal minden utca, minden út, Minden házat átkutatnak, minden várost és falut. Ámde azért ne féljetek: Jézust ôk meg nem lelik, Nem lelhetik, hisz haraggal, gyűlölettel keresik. Jézus Krisztust megtalálni rossz szándékkal nem lehet, De hit, jóság és megértés biztosan hozzá vezet! Jó Isten a mennyországból égi angyalt küldött le Akkoriban, hogy Heródes a kis Jézust üldözte, Megmenteni a gyermeket, kicsi fiát, Jézuskát S kikre bízta itt a földön: Józsefet és Máriát. Szólt az angyal József ácshoz: ,,Alázattal hallgasd hát, Amit mondok: jó Istenünk, a mi atyánk parancsát! Haragszik a gonosz király, kinek neve Heródes, Sok katona, egész sereg mind csak titeket keres. Még ma éjjel indulj útnak, amilyen gyorsan lehet, Egyiptomnak földjére vidd Máriát s a gyermeket. Ne félj József, baj nem érhet az utadon semmilyen, Minden vészben, nagy veszélyben, megsegít az Úristen. Ô vigyáz rád, bármi bárhol történjék is teveled. Indulj bátran, benne bízzál s van már néked fegyvered!'' Kicsi Jézus családjával csacsiháton menekül, Üldözôi vad kezére, ne féljetek, nem kerül. Mennek-mennek arrafelé, hol Egyiptom földje vár, Drága terhét féltve viszi Fülesük, a hű szamár. Kis batyuba van bekötve minden földi vagyonuk, Pár szál ruha, ácsszerszámok, fúró, fűrész, szeg, gyaluk. Nincsen pénzük, földi kincsük, szegények ám ôk nagyon, De akik egymást szeretik, minek azoknak vagyon? Gyermekére, Jézuskára rámosolyog Mária, Nem kell neki aranyékszer, -- hisz itt van a kisfia. József, az ács nézi ôket, jó Istennek hálát ád, Boldog, hogy így együtt lehet egymással a kis család. Bármennyit kell szenvedniök, a szeretet erôt ad. S akik hűek, akik bíznak, Isten azokkal marad. Igaz hite megmentette a bajtól József ácsot, Megmenekült, mert követte az isteni tanácsot. (1940 körül) ======================================================================== Fel nagy örömre! Gárdonyi Géza Fel nagy örömre! ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a fény, Isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd csak örömmel Istenedet. Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak ez a szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj! Mert ez az égi s földi király. Glória zeng Betlehem mezején, Éjet elűzi mennyei fény; Angyali rendek hirdetik ôt, Az egyedül szent Üdvözítôt. Egyszerű pásztor, arcra borulj, Lélekben éledj és megújulj! ======================================================================== Betlehemesek Gyóni Géza Zakatol, zúg, dübörög a város. Kormos kenyeret izzad a gép. Kavarog, búg az életi vásár, Gyönge a gyöngébbet löki odébb. Vézna, csigázott testek inognak. Vérbefutottan bús szemek égnek. Szöges korbácsát nekieresztve Gyermekeit csak veri az élet. Sírva, sikongva, bukdosva rohannak, Kidôl az egyik, helyibe más áll. -- S ím, egy torlódó nagy utca sarkán Egy percre megáll az életi vásár. Egy percre bámész szemekkel állnak Vézna, csigázott, igázott testek, S utat engednek három kis tömzsi, Piros orcájú betlehemesnek. Három apróság hidegtôl csípett Piros orcával nagy-komolyan Átballag köztük, s újra bezárul A szennyes, könnyes emberfolyam. A lelken régi pásztorzsoltárok, Halk imák hangja száll halkan át -- Egy pillanatra -- s megint az élet Harsogja bôsz, vad, harci dalát. Nincs itt karácsony. Minek kísértesz, Babonás mese, szép Betlehem? Örök nagypéntek szomorúsága Ül hiteroppant, bús lelkemen. Három királyok maguk osztoznak Tömjénen, myrrhán, lopkodott kincsen, És jászolokban milljók születnek, És millióknak jászola sincsen. Nincs itt karácsony. Mit is kerestek Még itt, ti apró betlehemesek? Kik Jézustok holtra keresték, Meg is találták a Heródesek. Mert eljött volna, már eljött volna, Kit sok hazug ajk fennen sóvárog -- S szólna -- ostorát megsuhogtatva -- ,,A templomból ki, kufárok!'' Nincs már karácsony. Menjetek innen Sietve, apró betlehemesek, Szíjostorával a cudar élet Ugyis mihamar elér titeket. Gömbölyű, gyönge kis kezetekben Összetörik a betlehem-játék, Mint az enyémben. S lesztek ti is majd Bús, hiteroppant, lézengô árnyék. ======================================================================== A karácsonyi ajtó H. M. R. Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót hosszú estéken remegve lestem. Vártam nyílását azon a sok-sok felejthetetlen szép, gyermekkori karácsonyesten. Kipirult arccal, dobogó szívvel, úgy vártam, mikor fordul a zárja, mikor tárul fel, mikor ragyog fel a titkok fája. Ó, hogy csábított minden kis ága! Rég volt ... azóta évek repültek, és messzirôl int már az öregség, s azt veszem észre, felnôtt, vén gyerek, -- ez már nem emlék, -- a karácsonyi ajtót lesem még! Ó, de már többet tudok azóta! Gazdagabb titkok hívnak és várnak! Ragyogóbb minden karácsonyfánál, mit a szem nem láthat országában a dicsô Királynak! Tudom, az ajtó egyszer kitárul. S jöhetnek gondok vagy szenvedések, ez ad most nékem derűt, nyugalmat, hogy ott az élet az ajtó mögött ... s már küszöbén élek! ======================================================================== Kis Jézusom Harangi László Kis Jézusom, add meg nekem, Hogy két sóvárgó bús szemem Ködön, homályon általszálljon: Add meg nekem, hogy Rád találjon! Látod, a sok év után Távol csillagod oly halovány. A testem gyenge, ha kész is a lélek, Csak messzirôl hangzik az angyali ének. Pedig úgy vágyom már lenni Veled, Csókolni áldott kis kezedet. Sárba, hidegbe úgy reszket a lélek, Meglelni, oh Jézusom, hol lehet Téged? Szent mosolyodat kire hagytad? Szemd isteni báját -- mondd -- kinek adtad? Meleg, puha lelked tiszta havát, Szent kicsi ajkad bölcs égi szavát? Áldlak, hogy a sárba, a ködbe Ôket helyezéd öröködbe, Hogy adtad, oh Jézusom, hála Neked: Kis tükreidet: a gyermekeket. ======================================================================== XXXVI. gyalogzsoltár Hervay Gizella kitelepített Jézus Mária kishasában József az esôben koldul kintornával pár csillagot löknek micisapkájába az igéretföldjén marhavagon várja (Kolozsvár -- hetvenes évek) ======================================================================== Óda a Jászolhoz Hevesi M. Angelika A S. Maria Maggiore-ban Parányi jászol! Három régi deszka! Téged nem alkotott művész keze, Sem újvilági fényes sáraranytól Nem fénylesz, mint dómod tetôzete, Mégis nagyobb vagy minden alkotásnál, Mi lángelméknek agyába terem... Idôk teljének szent diadalíve, Belôled lépett ki a történelem. Te új idôknek termô mustármagja, Az örök Róma titkos gyökere! Te elsô oltár! Belôled sugárzott Szent áldozatunk ezer tűzhelye. Isten szerelme elsô szent tanúja, Az újszövetség pecsétlevele, Drága frigyszekrény, melyben virágzott A dúsan termô Jessze gyökere. A Szeplôtelen illetése rajtad, Feléd sugárzott szűz tekintete, S kopott deszkádat bíborral bevonta Az anyaságnak boldog ihlete. A Gyermeket, szerelme szép virágát Te ôrizted sok csendes éjjelen... Az Istenember elsô könnye átjárt S átjárt sok édes, égi érzelem. Ó, mennyi szent titoknak vagy te ôre, Parányi jászol, három deszkaszál! Mint méh a méztermô gazdag virágra, Úgy lelkem hozzád gyakran visszaszáll. Szívem titkának is Te vagy tanúja: Újszövetségem gazdag élete Belôled indult. Ôrizd szent csodáját S légy boldogító emlékezete. ======================================================================== Fenyôfát vettem Hódsághy Béla Fenyôfát vettem kint a téren, Sudár fenyô volt, égbenôtt. Pár gyerek fázott a fehéren Szikrázó Jézusfák elôtt. Kisebb, nagyobb... Az arcuk éke Csupa piroskék rózsa volt, S gyöngytiszta szemük szögletébe Egy árva könnycsepp haldokolt. A vásárt leste valahánya, Dámát urat, ki felcsapott. Az árus hümmög: Vigye kánya! Én mondogatom: Drága bot! A szót ôk mint a halak, pedzik, A kis halak a kenyeret, S hogy állt az alku, szól az egyik: Elviszem én az úr helyett. A fát, fillér az ára, ötven! Csak negyven! mond egy kis deres. Csak húsz! Csak tíz! csattant köröttem S már a könyök is árverez. Nevetve mondtam nékik: Ácsi! Nem lesz a pénzbôl így misem! Apróka hang zokogta: Bácsi, Egy kis kenyérért elviszem! Egy kis kenyérért... Sírt, sikoltott, A téren végigvert a hang. Éreztem, fent a dómban oldott Kötéllel zúg a nagy harang. Nem húzza, veri félre senki, Csak ép a mázsás döbbenet, A könnyes Isten kéri, zengi A kenyeret, kenyeret. ======================================================================== Betlehemi királyok József Attila Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta -- biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem, Segíts, édes Istenem. Istenfia, jónapot, jónapot; Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Fôtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, Aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! ======================================================================== Karácsony József Attila Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvetô hitünkrôl komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel sietô szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektôl de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengôn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyezô ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé. ======================================================================== Betlehem Juhász Gyula Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, édes bambino, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény. És nem találtak más födélt az éjjel A városvégi istállón kivül. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Kit a komor Sibillák megígértek, Kit a szelíd Vergilius jövendölt S akit rab népek vártak, szabadítót. Ó emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden földi paloták fölött. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Augustus Caesar birodalma elmúlt, Az ég és föld elmúlnak, de e jászol Szelíd világa mindent túlragyog. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó emberek, gondoljatok ma rá, És hallgassátok meg az angyalok És pásztorok koncertjét, mely e szent éj Ezerkilencszázhuszonhároméves Távolságából is szívünkbe zeng. Ó emberek, gondoljatok ma rá, S gondoljatok rá holnap és minden áldott Napján e múló életnek s legyen A betlehemi énekbôl öröm, A karácsonyi álomból valóság És békessége már az embereknek! ======================================================================== Betlehemes ének Juhász Gyula Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, kedves bambinó, Ó, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény S az istállóban várt födél reájuk. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá! ======================================================================== Betlehemi üzenet a vakoknak Juhász Gyula Testvéreim, egy látó küldi néktek Üdvözletül ma könnyes szavait, Ki mindig fájón és szédülve nézett Egy szép pokolt, mely földnek hivatik. Ô onnan jött, hol a magas mennyeknek Szférája zeng és csillaga ragyog, Szemében még e fény árnyéka reszket, Az édené, mit sírón elhagyott. Mint nagy elôdje, Milton, aki vak volt, Ô is szeretne látni víg eget, Túl minden földi harcon és kudarcon Felé örök világok intenek. Testvéreim, itt mind vak, aki balgán Tűnô örömben üdvöket kutat, Ki istent vár a múló gyönyör arcán: Mind vak szegény, ki nem talál utat. És nem vak az és ô meg fogja látni Istent magát mind, kinek lelke fény, Minden világi pompák csillogási Kialszanak, ha Isten fénye kél. Szeressetek: ezt mondja az Apostol S ennél különbet nem mond senkise. A betlehemi békés csillagokból Üzeni ezt ma a Szivek Szive! ======================================================================== Búcsúfia Juhász Gyula A tanyáról jött Tandari Valér Öreg szülékkel a nagy búcsúra. A pöttöm szöszke lány most lát elôször Világi vásárt és templomi oltárt. Künn a tanyán csak Isten napja süt S Isten szegénye ôrzi a libát. Egy léggömböt vett az egész rokonság A kis Valérnak, szép piros szinűt, Mely ott lebeg a szöszke fej fölött. A vén templomba is bevitte persze Az új jószágot a boldog gyerek S amíg ô némán, tátott szájjal ámult A túlvilági tündöklô csodákra, Az arany és ezüst barokk mennyország Szentjeire és angyalaira S amíg hallgatta repesô szívével A magasságok orgonaszavát, A búcsúfia léggömb hirtelen csak Elszállt kezébôl és repült vígan, Pirosan, mint az élet és öröm A mennyezet felé, hol régi mester Remekén hódolnak három királyok A betlehemi gyermek jászolánál. Öreg szülék és Tandari Valér Ijedten látták szállani a gömböt. -- Istentelen! -- csattant föl egy mogorva Templompribék. Vörös! -- zúgott a másik. Valér szepegve és szipogva állott És kicsi szíve riadót dobolt. A piros üdvözlet pedig mosolygón Suhant, suhant a hívô nyáj fölött S a kis Jézuska ölében pihent meg. A kis Jézuska áldást adva nézte És úgy tetszett, hogy néki kedvesebb Ez áldozat, mint arany, mirrha, tömjén És szinte mintha szólott volna ajka: -- Ne félj, kis hívem, Tandari Valér! ======================================================================== Karácsony felé Juhász Gula Szép Tündérország támad föl szívemben Ikyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ...Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. ...És valahol csak kétkedô beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben. (1902) ======================================================================== Karácsonyi ének Juhász Gyula Szelíd, szép betlehemi gyermek: Az angyalok nem énekelnek, S üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol: Sok börtön és kórház világol, És annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok: sok farkas és holló kóvályog, S nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel, S mikor lesz béke és derű? ======================================================================== Karácsonyi köszöntés Juhász Gyula A Makón pihenô katonáknak Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek Isten hírvivôi Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak. Harcos katonák is Fölnéznek az égre S rágondolnak álmodozva A testvériségre. Bujdosó raboknak Idegen párnákon Kedveseik szelíd arcát Ringatja az álom. Fáradt katonák ti, Pihenjetek szépen Karácsonyfák lángja körül A mi szent esténken. Gondoljatok hittel Zsolozsmát dalolva Eljövendô boldogságos Szent karácsonyokra! Csukaszürke köntös Kopott, tépett szárnya Megváltó nagy békességet Hoz most a világra. Gyôzelmes örömmé Válik majd a bánat, Lesz még otthon víg karácsony Magyar katonáknak! (1916) ======================================================================== Karácsonyi óda Juhász Gyula Csöndes az éj és csöndes a világ is, Caesar Augustus aranyos mosollyal Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás: Béke a földön. Hallgat a germán és hallgat a pártus, Néma az indus és néma a hellén, Herkules távol oszlopa se rendül, Thule se mozdul. Már az aranykor új eljövetének Hírnökeit, a szomorú szibillát S a szűzi Virgilt födi földi sír és Hír koszorúja. S messzi mezôkön nyájaikat ôrzô Pásztori népek nézik a derengô Új csillagot, mely aranyát elönti Jászoli almon, Hol mosolyogva és fázva az éjben, Szôkehajú és szelíd anya keblén, Most mutatod meg magad a világnak, Isteni gyermek! ======================================================================== Rorate Juhász Gyula A kéklô félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok. A gyertyák rendre gyúlnak, A minisztráns gyerek, Mint bárány a mezôben Csenget. Az árny dereng. Hideg kövön anyókák Térdelnek. Ifju pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat. Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó gyönyörű gyerekség, Ó boldog Betlehem! ======================================================================== Vízkeresztre Juhász Gyula Jövének távol, boldog Napkeletrôl Három királyok, híres mágusok, Mert hírt hallottak a csodás Gyerekrôl, Kirôl legenda és jóslat susog. Ki született szegényen Betlehemben, Kit megöletne Heródes király S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár! Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja A Kisdedet, ki a jövô királya S a csillagot, mely homlokán ragyog. Ô édes, kedves. Bájolón gagyog S egy pintyôkét néz, mely szent szeliden A Szűz Mária vállán megpihen... (1924) ======================================================================== Advent a lágerben Kacsó Sándor Ó, gyere be, kicsi Jézus, Ó, gyere be, béke, Hajszolt lelkem hajlékába, Fáradt lábam, hajlott hátam Bús Betlehemébe. Nagyon rossz a világ most itt. Zárva ajtó, ablak, Mindhiába kopogtatnál, Elôkelôbb lakásokban Aligha fogadnak. Nem is nagyon hiszem, hogy jobb Szállásod akadna, Mint ez az én fáradt testem Karácsonyi békét váró Rozzant istállója. Igaz, itt az idegenben Elhagyatott, árva, Kóbor kutyák vonítnak rá, S hosszú puskák, szöges drótok Állnak ajtajába. Igaz, búval vert födelét Komisz szél cibálja, S nincsen semmi, semmi fény már Hideg éjbe vakon nézô Két kis ablakába. De az alázat szalmáját Hintettem le a földre, S meleg párát lehel majd Rád Türelmességem szamara, Jámborságom ökre. Gyere bé hát, kicsi Jézus, Karácsonyi béke! Rozzant testem kis ablakán Hadd tekintsen ki az öröm Meleg lámpafénye. (Tirgu Jiu, 1944. december 10. -- román internálótáborban) ======================================================================== Legenda: 1956 Karácsonyán Kalotay Mária Mikor a kis Jézus lenézett a Földre nyomban mint a zápor megeredt a könnye... Magyar tájra esett szelíd tekintete Pont mikor az orosz ott a magyart ölte. El is födte gyorsan síró csillag-szemét, a Szűzanya ölébe rejtette fejét... A Szent Szűz is búsult ,,Virágos Kertjéért'', Istvántól rábízott hű magyar népéért! Szomorúan telt el Jézuska ünnepe Még az angyalok sem hódoltak elôtte. A kis Isten-Gyermek zokogott-zokogott, s forró könnye-árja Budapestre hullott...! ======================================================================== Isten háta mögött Kányádi Sándor üres az istálló s a jászol idén se lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok sok dolga van a termetônek mindenkivel ô sem törôdhet messzi a csillag mindenüvé nem világíthat megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek hiánya nagyon dideregtet elôrelátó vagy de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak ======================================================================== Karácsony küszöbén Kasza-Marton Lajos Hó szitál és Karácsony jön. Az utcán hömpölyög a nép özön és szinte árad, kicsattan a mosoly, a vágy és csupa öröm minden mozdulat, minden szó, hisz Karácsony jön és hull a hó! -- A lábak mellôl égre tör a gyermek szájt idézô hahó. Az utcákon szellô játszik, -- a hópelyheken látszik megdôlve fut a házak között el és így cicázik, így hintázik sok kicsi hópehely. Most hiretelen, ezen a szép téli reggelen harangja érkezik hozzám, kissé mély-lágyan és csendesen. És újra eszembe jutsz. -- Halk, hang, hallom a hangod, itt lappang körülöttem és mindég visszatér, egyre szebben, csengô haranghangban, télben, fehérhavas reggelen s oly arányos most, közel Karácsonyhoz; a hang, a hó s végtelen... ======================================================================== Utak fehér szônyegén Kasza-Marton Lajos Ünneplôbe öltözött szelíd házsorok között követem friss nyomát a hóesésnek. Az úton gondolat szalad -- hallom amint az emberek hívô hangon Karácsonyról mesélnek... -- A roppanó hó dallamában vajudást üzen az esti szürkület. Utak fehér szônyegén járok s gondolataim közt viszem az új éneket. Még nem volt elég az útból, még csak pár órás ez a fehér üzenet. Az ünnepbôl úgy szeretnék megôrizni minden képet, minden múló ütemet... ======================================================================== A Kisdeddé vált Ige Kertész László Megannyi harsogó száj most csituljon mindenütt! Hó is úgy szálljon földre, a csendre fény szór derűt. Subás pásztorok jönnek, kucsmájuk égtôl párás. Mérföldlépô csizmában, köszöntenek a Földnek. -- Adjon Isten, emberek! -- Fogadj Isten, pásztorok! Szülessen akkora hit, mozduljanak a hegyek! Mert Kisjézus itt közeleg, jászolkája csupa fény, kicsi istálló fölött látni a csillagjelet. Megérzi még a vak is bús szemén a ragyogást. A süket is meghallja, mert a béke nem hamis. A Kisdeddé vált Ige nem hiú pompával jön. Mégis de hatalmas, szép az Isten áldott szíve! Dobogjon hát minden szív, jön az imádságos éj...! Aki bűnös vagy, te se félj, bánatod elébe vidd! Mert mindenki jó lehet, aki látja a jelet, -- Aki hinni akar, hisz, s láthatja a Kisdedet! (1977) ======================================================================== Pásztorok zavara Kiss Jenô A fény, a félelem, az angyal eloszlott már az égi hanggal, nem zeng a mennyei torok -- de szívükben még száll a langy dal s csak állanak a pásztorok --: ,,Megszületett királyotok!'' Hej, mire várunk? Útrakelve siessünk áldott Betlehembe! -- s botunk már indul is sután; az egyik még kinyúl a lenge bárányfelhôs barik után s meghajlít egyet a nyakán. Mennek a tág, visszhangos éjben, ôk a földön, szemük az égen, mennek s nem értik: mint lehet, hogy ôket szólította, éppen ôket, az édes izenet -- Teremtônk! vajon mit jelent? Mit higgyenek? -- bús, senki népek, kik aklos legelôkön élnek s ruhájuk bolhákkal tele -- Szájukon nem volt más, csak ének s szívükben gyapjak melege -- ily kegyet érdemelnek-e? Ég! mért nem üzentél azoknak, kik szentírások közt borongnak? Azok megértik hangodat. Mért nem a díszes gazdagoknak: vihetnek ajándékokat -- A pásztor mit ért meg s mit ad? Így mennek, némán, tépelôdve -- s most már lenéznek, le a földre, hol görcsös árnyuk hánytorog -- Így mennek ôk, így mindörökre, zavartan, hogy ez mi dolog -- a szent, a bundás pásztorok. ======================================================================== Karácsony Kosztolányi Dezsô Ezüst esôben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gôzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezôket karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyôszagú a lég és a sarokba ezüst tükörbôl bókol a rakott fa, a jó barát boros korsóihoz von, És zsong az ének áhítatba zöngve... Csak a havas pusztán a néma csöndbe sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. ======================================================================== Karácsonyi óhaj Kovásznai Kôvér János Ismét jön karácsony, -- nap mint nap közeleg, -- belopja melegét, -- tárd ki a szívedet: Gondold el mit tehetsz, hogy mást is hevítsen a JÓ, mivel Téged megáldott az Isten... Gondold el: -- Erdélyben s az Alduna táján (sôt öt világrészen) a kegyetlen ármány Heródese üldözi szadista szeszéllyel, -- jézuskák, máriák küzdenek a téllel -- menekül a székely... Oláh is követi... Hiszen ôt is bántja hogy megsemmisül a faboronás háza. Földgyalú nem kimél sok-sok ôsi telket, -- amit dolgos szülôk egykor építettek -- se gyümölcsös kertet, -- se karácsonyfákat --, mik a kunyhók körül mostanig ôrt álltak... A zsarnok szívtelen: -- széttép sok családot, hogy elszakítsa a hű szeretet-láncot. S hogy kegyetlenségét kifelé kendôzze, -- ha majd a nemzetek ôt vonják kérdôre -- papírt írat alá: ,,Mi önként távozunk, nem kényszerít senki!'' (Holdkórosok vagyunk...?) Ott hagyják a hazát, -- bujdosnak világgá -- hol az anyanyelvén szólhat magyar, -- oláh, mert rabszolga munkát vállalni a télre, egy nemzet fiának sincsen a kedvére; és a Duna-delta megmutatta nékünk: ,,félmillió hôsi halott'' vérén épült! És jön a karácsony, -- a tél már közeleg, -- ki fogadja be az éhezô sereget? Hová meneküljön: -- a másik koldushoz, ki alamizsnáért maga is most futkos? * * * Megnyomorították Európa szívét... Hallgassátok meg már Kossuth üzenetét: ,,Dunai államok DUNA SZÖVETSÉGE -- Igazság, Szeretet vézerljen végre -- Fogjatok össze mind: -- Ne kerüljön vérbe! Akarjátok mind a nemzetközi békét, s egyesült erôvel szerezzetek érvényt a huszadik század Nagy Ítéletének: ,,Szabadságot, Békét Kárpátok közének s mindenütt e világ koldus, rab népének!'' Ne kelljen szenvedjen sok menekült lélek, anyák és gyermekek, aggastyánok, vének... Kik százezer számra beteg, -- tehetetlen, -- hamvadó reménnyel, -- koldus lágerekben vergôdnek nap mint nap s fájón sóhajtoznak: mikor örülhetnek egy meleg otthonnak, boldog karácsonynak?... Hisz' mind úgy születtünk kicsiny emberkéknek s akkor örvendenénk karácsony esténknek ha nem üldöznék a sok ártatlan népet s jutna falat, fekhely s ruha minden népnek! Gyúljon ki a világ Nagy Karácsonyfája s minden emberfajta égô kicsi lángja szórjon fényt Európának is szívébe, -- érezzük melegét: -- megszületett végre az igaz, -- ôszinte -- emberséges béke, Szegénynek, -- gazdagnak közös örömére!... (Toronto, 1988) ======================================================================== Karácsonykor Lajossy Sándor Soha szebben még nem harangoztak kis falumban, mint szent karácsonykor. Ölelkezett Ég a földdel mostan és tarkállott a sok nép az úton. A templomban szépen énekeltünk: ,,Megszületett Isten Fia nékünk!'' A szentbeszéd ünnepélyes hangja imáinkkal a magasba szárnyalt. Úgy éreztük: Isten kezét fogjuk s megtelt szívünk szent bizonysággal. Szólt az ének. Ó, hogy énekeltünk: ,,Megszületett Isten Fia nékünk!'' ======================================================================== Karácsonyi utazás Lendvay Hedvig Szent Karácsony éjszakán, Elôáll az égi szán, Arany talpa, gyémánt rúdja, Jézus indul földi útra. Földi útra, messze útra, Csengôs bárány húzza, húzza. Ezüst csengôt meg-megrázza, Apró léptét szaporázza. Hegyre föl és völgybe le, Száz kis angyal száll vele. Angyal kocsis ült a bakra, Ostorkáját pattogtatja... Elôl száll a fulajtárja, Vígan zeng a trombitája. Ahol járnak csillag lehull, Minden ember földre borul. Amerre lép csengôs bárány, Hidat ível szép szivárvány. Minden házat sorba járnak, Mindent tudnak, mindent látnak, Mindenkire rátalálnak. Nem nézik az ajtó nyitját, Jézus fáját beállítják. És a végén minden ágnak Meggyújtják a kis gyertyákat. Tesznek alá sok játékot, Jézus küldte ajándékot, Puska, csákó, baba, labda, Örül is ám aki kapja! Gyertya lángja libben-lobban, Száz gyerek láb táncra dobban, Jézus küldte, angyal hozta, Jaj de szép a karácsonyfa. Harang hangja száll a mennybôl, Bari nyakán csengô csendül, Szánkó rúdját az angyalkák Visszafelé fordították. Egyre halkabb egyre messzebb Mennyországba megérkeztek, Üres szánkót helyre tolják, Csengôs bárányt csutakolják. Fáradt szárnyuk összehajtják, Kicsi Jézust elringatják, Álma édes, álma mély, Szent karácsony éjjelén. ======================================================================== A szent éj zenéje Lendvai István Ez éjtszakán -- örömek áldott éjtszakája! -- fehéringes kis Jézus hegedülget, és megvert szívek fölneszelnek rája. Ez éjtszakán, -- ó titkos-boldog éjfél! -- parázsló homlok, tört szem kiderülhet mélyszavú, édes, jézusi zenénél. A csillagok mind vidámak, fehérek, az éjnek rontó babonája nincsen: szent pásztorálmot lát ma minden lélek. Mert szívek könnyes, szomorú utcáján megáll a Gyermek kicsi fehér ingben, és hegedül a fenyôk éjtszakáján. fehér ingben és kék glóriával -- ó halljátok e drága szerenádot? -- és békesség száll a világon által, ó mély, csodás zenéje békességnek, (ez éjtszakán síró szemet ki látott?) szobában, szívben tiszta gyertyák égnek. Fegyverszünet van, békecsók szájon, Közel, ti szívek! nincs, ki menekülhet! nincs, kit Jézus örömre ne igázzon. Ez éjtszakán -- békének áldott éjtszakája -- fehéringes kis Jézus hegedülget, és minden szívek fölujjonganak rája. ======================================================================== Könyörgés Betlehembe Lendvai István Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom, Te minden gyermeké vagy, én tudom, s a Te boldogságos éjszakádon öröm daloljon e kerek világon, de légy ma részrehajló, légy egy kicsinyt pártoskodó is -- az égi csinyt Atyád majd megbocsátja Teneked -- szeresd legjobban a magyar gyereket. Ládd, Jézusom, oly gyermek e nép! Az apja is mind, dalolva lép eke nyomába vagy éji sírba, s tékozlóan, sebgyötörten, sírva oly tiszta, oly bolond és fehér, bánata bizony szebb angyalt megér, szebb angyalt, ezüstebb csengetyűt s képeskönyvbe is aranyabb betűt. Ládd, Jézusom, oly árva e nép! S a gyereke a legszomorúbb kép: aludni kellene habos párnán, s taszigálják föld vásárján, kék szeme démont, pokolt tanul, s oly űzött, mint a hóban a nyúl, ô a te szegény kis komolyod, -- néki add a legszebb mosolyod. Én Jézusom, betlehemi kis Jézusom, rá sokat gondolj a fehér úton, -- vigyél néki szabad mezôket, magyar dalokkal zengedezôket, szabad Kárpátot, székely falut, meleg szobát, szentképes falút, szelíd királyt, aki jóban van veled, s álmot is, mely hosszasan feled. Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom, minden gyermeké vagy, én tudom, de néki alig fénylett karácsony, -- engedd, egyet ô is lásson! A más gyereke oly játszva fut, s néki oly hosszú még az út, alig élt s már annyit temetett, -- szeresd legjobban a magyar gyereket! ======================================================================== Mária Szűzanya Magyar Cantionale XVII. sz. -- Mentes Mihály Mária, Szűzanya Názáretbôl indul útnak. Az úton fa, virág egymásnak szent titkot súgnak. Madárkák zengenek, az ég is ráragyog: Földön még nem esett íly nagy dolog Mária szent szívén dobog szíve örök Úrnak. Virraszt a Szűzanya Betlehemnek barlangjában. Altatja kis fiát hideg téli éjszakában: ,,Szívembrôl leszakadt Isteni magzatom, Ó hogy szent véredet én adhatom! Szíveddel egy szívem áldott, örök boldogságban.'' ======================================================================== Szép Violácska Magyar Cantionale, XVII. sz. Szép violácska, kedves rózsácska, Szerelmes kisded, szép Jézuska, Ki most születtél, emberré lettél, Minékünk örömet szerzettél, Kérünk, vigasztald népünket, Térítsd magadhoz lelkünket, Igazítsd szívedhez szívünket, Igazítsd szívedhez szívünket. Jászolban látlak, szívemben várlak, Ó drága kisded, szép Jézusom. Fogadd el szívem, szeretlek híven, Szűz ágon virágzott Kirsztusom. Jászlad szénája, szalmája, Szívem jó meleg tanyája, Szép kisded, szerelmes Jézusom, Szép kisded, szerelmes Jézusom. Áldott Teremtôm, szent Üdvözítôm, Ó drága kisded, szép Jézusom! Nincs e világon, ki befogadjon, Szűz ágon virágzott Krisztusom. Jöjj el lelkemnek ölébe, Zárkózz el szívem mélyébe, Szép kisded, szerelmes Jézusom, Szép kisded, szerelmes Jézusom. ======================================================================== Jászol körül Mányoki-Németh Károly Hajnal dereng -- hó csillámlik Ezüst sávban holdfény vakít Kéklô mennybolt -- felhô takart zugaiban: Mécs csillag gyúl üstökös fény Karácsony-éj kisded szület -- Pásztordal zeng: Szeretet jön három király Bölcs, vén aggok: Áldást osztók. József az Ács és Mária Jézus anyja Fohászt küldnek Ég Urához: S jászol körül Angyal mosoly -- kara zeng -- száll. ======================================================================== Karácsony Mécs László Mesével nagy gyermekszemedben megjöttél újra szent karácsony, jöttél szívekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyúljon az öröm. És minden oltár átkot fáklyáz, ökölbe görbül a köröm, vér csurran a karácsonyfákról, könny gömbölyül az új kalácson... Naptámadattól naplenyugatig csendôrszurony feszül az égnek: úgy tartják az álcsillagokkal kicifrált rongyos horizontot... Hol most az angyal? Az, ki régen ez éjen békeszárnyat bontott? Szuronyban szárny fennakadt és megfagyott ajkán az ének... Magányom ablakán kinézek a Krisztus-éhes éjszakába, a tél korán jött: kertem mélyén sok megfagyott virág-kísértet bólint, és zörren hófödötten, és sírnak, hogy csak félig éltek... A szél futkos füttyös bolondként, s rugdalja ôket pajkos lába... A kerten túl az utcamedre: ott hömpölyög a nagy kloáka: árulkodóknak rothadt szíve (mint Sátán szennyes ürüléke) gyűlölködés, gyalázat ömlik sötéten, jaj és nincsen vége és árad mindent elborítóan a hosszú, a hosszú éjszakába... A bűzös árban mélyen bujkál a jóság szűzi borzadálya a tiszta szívek kagylójában, mint drága fényű gyöngyvetés... Úgy mennék bujdosó búvárnak s hol gyöngyöt termel szenvedés, mind összeszedném s Betlehembe vinném a három szent királlyal... A nagy kloáka ködje kormos: tudom, feljöttél, mégse látszol te Betlehembe hívó csillag! Úgy mennék, s merre, nem tudom... A pásztorokkal, vándorokkal, együgyűekkel egyúton csak mennék, míg elém virulna barmok között a játszi jászol. És mondanám: parányi jászol! te sártekének legszebb virága, mely tartod csöppnyi Jézusunkat, az égbôl csöppent tiszta mézet, a csillagokba nôjj csodának! Nôjj szuggeráló szent igézet, és csurgasd kelyhed édességét a mérgezett szívű világra! És szólnék: Jézus, szent mosolygás, arany bárányka, Isten csókja, gyöngécske harmatos kacsódat merítsd a bűzös kloákába: s a rothadásból rózsák lesznek, bimbóz a száradt lelkek ága, és földerül az Ember arca, és csókot hány a csillagokra... Szurony már nem szúr emberhúsba, lehullanak minden börtönrácsok, duruzsol mind hűlt kemence: muzsikál benne a szeretet! Minden szegények melegszenek, és minden rongyos gyerekek karácsonyfát, lovacskát kapnak és sohasemfogyó kalácsot... Jézuska, Isten báránykája! csinálj csodát nekünk: az égbôl dobd le a kicifrált sok csalfa fényű csillagot! Csillag legyen kéklô szemecskéd, szíved szórjon ránk illatot s az angyalajkról ellesett dal legyen testvéri énekünk! ======================================================================== Karácsonyi pásztorének Medriczky Andor Betlehemi kis jászolban Isten fia jött közénk, Megváltani minden embert Gazdagot és a szegényt. Szeretetet áraszt máris: Kis kezét nyújtja felénk. Betlehemi kis jászolhoz Jöttek szegény pásztorok, Angyalszózat hívta ôket Az istálló ragyogott. S hoztak ami tellett tôlük: Báránykát, juhászbotot. Késôbb jöttek a királyok Ajándékkal gazdagon, Tömjén, mirha és aranykincs Csillog-villog a napon. Mert király Ô, a kis Jézus, Övé minden hatalom. Most mi jöttünk, hazátlanok, Legszegényebb hívei, Vándorúton, kincsek nélkül Szívünket kiönteni. Kicsi Jézus segíts minket Hinni, tűrni, küzdeni... (1951) ======================================================================== Proletárkarácsony Mentes Mihály Pincelakás. Vad. Nyirkos és hideg. Egy koldusasszony karácsonyt mesél A gyermekeinek. ,,Anyám, úgy fázom...'' ,,Csitt, csak csendesen. Ilyenkor jár az áldott kicsi Jézus. Talán hozzánk is eljön. Ôt lesem.'' ,,Éhes vagyok, jaj...'' ,,Kicsit várjatok: már erre jár a túlsó soron Fényben égnek már mind az ablakok.'' Egy fénycsík táncol a pice falán, Sóváran nézik a lázas szemek: ,,Nem is talál be mihozzánk talán.'' ,,Én behívom. Jó lesz, édesanyám?'' ,,Megyünk mi is mind.'' S az utcán bolyong Az éhes, fázó kolduskaraván. Benéznek itt-ott fényes ablakon. De a kis Jézus tovább hívja ôket: ,,Én odább lakom.'' Hideg templomban koldus Betlehem. A kicsi Jézus szalmán didereg... ,,Nézd, anyám, ott is egy proletárgyerek!'' A szegény rongyos had haza oson, álmukban Jézus látogatja ôket, s könnygyöngyök égnek ócsak vánkoson. ======================================================================== Magyar Karácsony Miskolczy Kálmán Fehér Karácsony! Tündököl az alvó házakon, A Béke halk harmóniája Ömlik be minden ablakon. Csend és éjszaka! Puhán von be mindent az ég hava, Istenem, bár el soh'se múlna, E csodás, szent Karácsony éjszaka! Isteni kisded! Mosolyod melegít ma minden szívet, Csodálva nézzük bájlón fénylô, Ragyogó, ég-kék szemeidet. Hallga, csak, hallga! Mintha most ezernyi nagy harang zúgna, Neki zúg, cseng, bong neki zeng mind, A szívünk ma ôneki húzza! Zúgjon is mind ma! Lelkünkben halk hang súgja és zsongja: Az Ô ajándéka, Néki köszönjük, E csodás, szent Karácsony éjszaka! (1943) ======================================================================== Karácsony édes ünnepén Móra László Legyen ma templom minden ember szíve, Melyben a lélek szárnyat bontogat! Karácsony édes ünnepén Legyen imádság minden gondolat. Legyen ma templom minden ember szíve, S legyen a templom tiszta, szent fehér. Karácsony édes ünnepén Istennek tetszô legyen a kenyér. Szálljon szívünkbe áldott akarat, Ez kösse egybe mind a kezeket. Karácsony édes ünnepén Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet! Akinek könnyet osztogat az Élet És kín a napja, kín az éjjele, Karácsony édes ünnepén Ne fuss elôle! Óh beszélj vele! Testét takard be s enyhítsd sok sebét! Óh lásd meg, tudd meg: testvér ô veled. Karácsony édes ünnepén A szíved szépül, ôt ha öleled. Az emberszívek örökélô ôre Tegye ma össze mind a kezeket! Karácsony édes ünnepén Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet! ======================================================================== Karácsonyi csengô Móra László Csingilingi, cseng a csengô, Száll a szánkó, mint a felhô, Csaknem elszakad a gyeplô, Csingilingi, cseng a csengô. Égi szánkót hajt az angyal. És mire az estihajnal Megjön a szép fenyôgallyal, Cseng a csengô, jô az angyal. Itt a Jézus angyalkája, Égben termett csodafája, S mindent, mindent aggat rája A kis Jézus angyalkája. Arany diót, arany csengôt, Ezüst lepkét, ringót rengôt, Amilyen még földön nem nôtt, S csilingelô arany csengôt. Kérünk Jézus angyalkája, Ahol sok a koldus, árva, Hol jóságod legtöbb várja, Ott pihenj meg legtovábbra. Hozz örömet, békességet, A szíveknek melegséget, Karácsonyi szép meséket, S az Istennek dicsôséget. ======================================================================== Karácsonyi imádság Móra László Ó, édes Jézuska, Hallgasd meg szavunk! Nagy országért síró Bús magyarok vagyunk. Szent karácsony estjén Halld meg ezer jajunk... Igaszágot kérô Bús magyarok vagyunk. Küldd le angyalkáid, Tedd fényessé napunk! Hiszen csak sötétben Botorkálók vagyunk. Széttépett Hazánkban Nézd városunk, falunk! Alig-alig élôk Meglopottak vagyunk. Ne küldj sok játékot! Karácsonyfát se adj! Ó, csak azt tudhassuk, Hogy most közöttünk vagy. Hogy közibénk jöttél S két áldott kezeddel Földi csodát teszel Síró nemzeteddel. Ó, édes Jézuska Hallgasd, amit kérünk: Szent István országát Adjad vissza nékünk! ======================================================================== Jézust, ha jô Murányi Marianna Gyertyák lobogása -- Jézust, ha jô, Vigan melegítse a Kis csecsemôt. Dajkálja dallal Sok kicsi király, S ne legyen annyi Nagy földi viszály. ======================================================================== 1949 Karácsony N. N. (ismeretlen) Kemény az éj a véres cella mélyén, a Sátán áll ôrt kinn az éjszakán, és akit ôriz, annak nincsen társa, csak a világot vádoló magány. Körötte szurony, géppisztoly és börtön s hol a Halál a szolgává tett földön a mártírokból légiót soroz: Ti szabad népek! Moszkva bilincsébôl üzen néktek a fogoly bíboros. Egyedül álltam, Istennel -- Hazáért, míg ránkszakadt a gyilkos Ázsia, de Boldogasszony zsoltáráért zokogva velem jött népem millió fia. Gyilkos erô bár eltörte a kardot, Krisztus keresztje a magasba tartott égi jel: itt, a Tisza felett ti szabadok, ti gondtalanul alvók, az én keresztem védett titeket. Mohinál Ugrin, Tomori Mohácsnál... Vártam én is, hogy mozdul a világ, s nem hagyja veszni -- szemben Góliáttal -- a szabadságért harcoló fiát. Hisz azt védtük itt, ami a tiétek: a lelket, amely az oltáron égett, s karácsony éjjel kialudt a fény... Magam maradtam, mint egykor a kertek a Golgotának égbeszúrt hegyén. Kemény az éj a véres cella mélyén, a Sátán áll ôrt kinn az éjszakán, és akit ôriz, annak nincsen társa, csak a világot vádoló magány. Körötte szurony, géppisztoly és börtön s hol a Halál a szolgává tett földön a mártírokból légiót soroz: Ti szabad népek! Moszkva bilincsébôl üzen néktek a fogoly bíboros. ======================================================================== Fehér Karácsony N. N. (ismeretlen) Havazik, havazik... Meg sem áll tavaszig. Tán az egész világ Hó alatt aluszik. Hó alatt aluszik, Pilláját se nyitja, Hó alatt aluszik Kertünkben a fűzfa. Álmában barkát bont; Csupa fehér bársony... Azt hiszi tavasz van, S itt van a karácsony. Itt van a karácsony, Most nyílik virága, Hócsillagot bontott Minden bokor ága. Ünnepel a tél is; Felöltözött szépen, Kint sétál az utcán Ünnepi fehérben. ======================================================================== Ha soha egyébkor... N. N. (ismeretlen) Ha soha egyébkor eszembe se jutna, Karácsony estéjén hazaszállnék Mindig a mi kis falunkba. Ha soha egyébkor rá sem emlékeznék Karácsony estéjén a mi kis házunkat Mindig fölkeresném. Ha máskor eszembe sosem is jutnának, Karácsony estéjén örökké áldanám Az édesapámat, az édesanyámat. ======================================================================== Ily szegényen mint én N. N. (ismeretlen) Isten küldte földre, égi szeretet Menny és föld ura az, ki ma született, Menny és föld urának istálló jutott, S ô az egész földnek megváltást hozott. Bölcs király ha lennék, hoznék aranyat, Bárányt, hogyha pásztor, Jézusom fogadd. Ily szegényen, mint én, mit adjak Neked? Vedd el ajándékul szívem s lelkemet! Szegény vagyok látod, Mit adjak Neked? Vedd el szent Megváltóm Szívem s lelkemet! ======================================================================== Imádság N. N. (ismeretlen) Jászolban fekvô édes pici Jézus, Bús magyar gyermek imádkozik Hozzád. A Kárpátokat hópihék takarják. Havas fejükkel Hozzád intenek fel, A drága, védô, ôrködô hegyek, Add vissza nékünk, add a hegyeket. Karácsonyfák az erdôn jönnek, jönnek. Gyertyavilágban elmúlnak a könnyvek. A bús könnyek a csillogón lepergôk, Add vissza nékünk, add vissza az erdôt. A rónaságban fázva, összebújva, Tavaszvárón alszik lenn a búza. Milliók várják az élet adóját, Add vissza nékünk, add vissza a rónát. Hozd vissza nékünk, ó hozd el a földet, A könnyeinkkel, vérrel öntözöttet, Amelyet hívunk, sohase felejtünk, A földet, melyhez vissza sír a lelkünk. S ha ideadtad a keserű kelyhet, És ha vezeklünk bús porba esettek, Jászolban fekvô édes pici Jézus Bús magyar ajkak reszketve susogják Csak a szívünket vidd közelebb Hozzád! ======================================================================== Ó boldog éj! Nagyfalusy Lajos Ó, boldog éj, Fönséges éj, Százszorszent Drága éj! Földön is, égen is alleluja! Krisztus, az égnek, a földnek Ura Szűznek ölébe leszáll, Krisztus, a békekirály. Ó, boldog éj, Malasztos éj, Százszorszent Csupa fény! Fény, ki után a világ epedett, Ki örök irgalom és szeretet, Glória! Földre leszáll Isten, a Fény, a Király! Ó, áldott éj, Ó, boldog éj, Százszorszent Békeéj! Békekötést szerez Ô veletek, Nyitva legyen neki a szívetek, Tiszta szívekbe leszáll Krisztus, a békekirály. ======================================================================== Karácsonyi emlékezés Negyedi Szabó Margit Emlékszel-e még az elsô Karácsonyra... Midôn lejött hozzánk az angyal a mennybôl? Nem is tudod talán, mely égi táj felôl kerub hárfájának zengô dalát hozta... Hajlékunk tájékát karácsonyfa-gyertya Ragyogó lángjával mind megaranyozta... Szívünk bús fészkébe hófehér szárnyával Csodák országából béke galambja szállt, Mire a múlt évek minden sötét árnya Aranyharmat lepte liljom mezôvé vált... Éltünk minden útját karácsonyfa-gyertya Édes melegével végig beragyogta... Angyali hárfának zengô ezüst húrját Vak idôk rozsdája eddig meg nem fogta. Maradj itt, ne hagyj el, maradj köztünk végig Fehér galambszárnyon mennybôl eljött angyal! Szívünkbe fogadtunk hajnal hasadással Szívünkbe marasztunk deresedô hajjal... Karácsonyfánk végsô lángja ha ellobban Együtt menjünk veled mennybe szálló angyal... ======================================================================== Uram! Mit adjak Néked karácsonyra? Negyedi Szabó Margit NINCSEN ARANYOM, bíborom, ámbrám, Nem adhatok dús gyámánt-kincseket. Szegény poéta mit adhat szépet, Uram, karácsonyra mit adjak Néked? TÖMJÉNEM VAN csak, néhány szem tömjénem, s a lelkem hittôl lobogó lángja. Hadd illatozzék, szálljon fel Hozzád Áldozattüzem gomolygó árja. ÉN DALT TUDOK csak, egyszerűt, tisztát, Mely Téged áld és Téged magasztal, Fogadd e dalt, mely Tehozzád száll fel Tömjénes, égô füst-áldozattal. SZÁLLJON AZ ÉNEK, zengjen az oltár, Terjessze széjjel illatos árját, Téged dicsérjen, Tégedet áldjon, Szegény poéta kis Jézuskáját. ======================================================================== Karácsony Négyesy Irén Karácsony, bizony --, hogy kellenél! Gyertyafényes malasztok, fehér kalácskenyér mit Nagymamám dagasztott, halk lámpa öble, szaloncukor édessége, aranydió gömbje, az esti béke -- a lelki béke. Elgurult minden a múltba, nem a jövôbe s aminek értelme volt régen annak ma nincs értéke. A materiális valóság ronda ökle dörömböl a fülekbe. Oda a jó, a szép, a színes illuzió! Az Élet beteg lett, jónak hívják a Rosszat s a Jóság nem kell senkinek. Szaladgálunk, mint megzavart hangyaboly nyáron egy süllyedô világon. Az Igazság kidülledt szemekkel fetreng a porba', fojtogatja az Önkény. Hol van a Jóság meleg misztériuma? A lelki szépség elveszett, helyette halálos örvény kevereg. A Csoda -- oda van! Oda. A holnap zsebe bombával tele. Amit oly régen a Sorstól vártam, reméltem: nem jött mint Érdem. Ferde szemszögével oly idegen nékem. De valahol fenn dereng már a Csillag, közeleg a Jászol -- sok új jövendô Karácsony ontja fényeit arcomba, felemelem fejem s mielôtt elragad Korom pocsolyája, az Égi Kegyelem világot mozgató cérnaszála felránt a Magasba, a Lét ölén szunnyadó fényességes új Karácsonyokba! ======================================================================== Fekete karácsony Németh Ernô A lélek néha visszájára fordul, kisértenek az elfelejtett évek, egy régi emlék föléled a múltból, s arcunk fakó lesz, falnál is fehérebb. Egy villanás, egy ellopott tekintet felforgatja, megfogja szíveinket, s amit egyszer eltemetett a távol, visszahozza az idô távlatából. Már éled is az alkony lomha teste, ködbe vesznek a budai hegyek, karácsony este borul Budapestre, benépesednek az utcák és terek. A városon át vert hadak vonulnak, egy ló nyerít, a hídra ágyút vonnak, a Duna zajlik, hullámzik sötéten, gépek moraja hasít át az égen, s szitál a hó. Ez volna hát karácsony? Kis fény szűrôdik át a templomrácson, oltár fölött Mária szíve vérzik, s arcán a könnyek peregve futnak végig. Még látom a Villányi-uti fákat, a sötétben vonuló katonákat, körülöttünk a gyűrű most bezárult, Vecsés felôl dörögnek már az ágyuk. Míg szánakozva nézem ôket tétlen, kezem ökölbe zárul észrevétlen. Valamit felold bennem ez az emlék, nincs fájdalom, kín, mit el nem viselnék, a szorongás szívem markolta, tépte s nem magamért: érettünk hulltam térdre. ======================================================================== A kis Jézus aranyalma Népi imádság A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz Mária, Egy kezébe ringatgatja, A másikkal takargatja. Aludj, aludj kisdedecske, Betlehemi hercegecske, Nem királyné a te dajkád, Szolgálóbul lettem anyád. Oh te dudás mit szundikálsz? Fényes az ég, nem kell lámpás, Ha kimegyek ajtóm elé, Föltekintek az ég felé. Ott látok egy szép kápolnát, Ott látok egy szép kápolnát, Benne a szép Szűz Máriát. ======================================================================== Karácsonyi éjfélóra Népi imádság Karácsonyi éjfélóra Megszületett Istenfia Megszületett Istenfia Az ártatlan Kisjézuska. Gyerünk mennyünk jászolához Boruljunk le a lábához, Fekete fábul a bôcsű Fekete fábul a jászol. ======================================================================== Az ingecske P. Jánossy Béla A kis fiam már gagyogat, Kiáltoz, tör, tipeg, veszekszik, Mosolyog s bámul nagyokat, Ez vagy amaz ha tetszik. Mindenben nagy kedvét leli, Csak egy nem ízlik: fürdeni. Van ilyenkor sűrű sikongás, Hôs rúgkapálás, könnyetontás, A szája reszket, arca kékül, Két májas-kar az ingécskébül Míg negynehezen kikerül, Szóval a dolog sikerül. Az anyja persze ezalatt, Ami csak az eszéig ér, Az égen, földön, föld alatt, Mindent neki igér. Hintalovat, szép hámosat, Székecskét, tulipánosat, El az aranyház se marad, S belé gyémántból madarat. De csípôs végű vesszôcskét is, Amitôl félhet, aki rossz, Karácsonyfát, fehér pihét, Mit a Jézuska hoz. Egy ilyen fergeteg után Beszélt hozzá az anyja egyszer. Mind meg sem is értette tán, De nézte anyját a kis ember. Madonna képe a falon: A kis Jézuska csupaszon Ül a karján, s tekintetével Az Istenanya béragyogja. Kis fiamnak az anyja mondja: ,,-- Hol a Jézuska ott a képen? Tedd a kezecskéd össze szépen, Úgy -- s ints neki most csókot is.'' Cupog a száj, megvan az is. ,,-- Kicsi Jézus, inget reája, Lásd, nem varrhatott anyukája. Fázik szegényke. És neked van, Neked mindig jó meleged van. Nézd a szegénykét, kicsi kincsem: A Jézuskának inge sincsen''... A kis fiam néz mereven Hol az anyjára, hol a képre. Szemén kigyúl az értelem, S nyelve is oldódnék beszédre. Kedveskés ümmögés jelzi, Hogy mit hallott, megszívlelé, Fogja kis ingét kis kezével S nyujtja édes ügyetlenséggel Szegény kis Jézuska felé... ======================================================================== Karácsony éjjele P. Pál Ödön Se hold, se csillag fenn az égen, Eltünt az éjnek méla boltja; A bűn a földet, mint koporsót, Fekete bakacsinba vonta: Pont sincs, hová reményevesztve Az ember bús szemét meressze. De a Sátán lát a sötétben, S minden gonosz fülébe hallik -- Meghallja Heródes parancsát S kéngôzös szája röhejbe vonaglik: ,,Lelöktél Isten! Jó, nem bánom, Hát úrrá lészek e világon!'' Szívekre vág egy kalapácsnak Izzó szikrát verô ütése... Halálosnak gondolta minden -- És -- halleluja! -- mégse, mégse... Sôt ott, hol a szuroksötét volt, Kristályosan dereng a mennybolt. Az Úr szeme villan ki rajta: Nagy égô rózsa fenn az égen. Fényében a Három király Egy rozzant istállóhoz mégyen; És onnan, onnan gôgicsélve Hallatszik a kisded beszéde: ,,Azért küldött -- Atyám -- a földre Hogy minden bajnak -- kútforrását A gonoszságot -- eltöröljem''... Az édes hang lesujtja a Sátánt, De angyalkart zendít meg az égen S hozsannát az ember szívében! ======================================================================== Adventben Paksy Gáspár Már én a földnek szolgaláncát Erôs karokkal szétzuzom, Feléd esengve tiszta hévvel, Sóvárgó vággyal, Jézusom! Látom kigyulni napkeletrôl Királyok fényes csillagát, Komor felhôkön, bús homályon Mennyország fénye csillan át. Sötét, kietlen éjtszakákon Kicsiny bölcsödrôl álmodom, Sokszor merengek égi kéjjel Mosolygó kisded-arcodon. A boldogság regéje lágyan, Szellôk szárnyán susog felém, Sokszor tünôdöm holdas este Az angyalok szép énekén. Vigasztalódva nézhetem már A nagy világot, bár sötét; Egekbôl áradt üdv sugára Oszlatni kezdi bús ködét. Szívem keservét, régi búját Örök reménnyel altatom, A kétség, csüggedés borúján Raráté sír föl ajkamon. Az irgalom nagy Istenéhez Gyakorta szárnyal hô imám, Mert lelkem e csalárd idôknek Megváltót, üdvöt, fényt kíván! ======================================================================== Örvendjetek, keresztyének Pálóczi Horváth Ádám Örvendjetek, keresztyének, Nyíljatok meg nyelvek szívek, Az idvesség Istenének Mondjatok áldást, minden hívek! Felváltatott nagy örömmel A haláltól való félelem, Mit véghetetlen érdemmel Meggyôz az isteni kegyelem. A Megtartó ma született, Az örök Isten emberré lett, És ma visszaszereztetett Az igazság s elvesztett élet. Kiküldé szerelmes Fiát Istenünk a teljes idôben, Hogy a kezes a bűn díját Fizesse s szenvedje testében. Ó, imádandó titkai Ama békesség tanácsának, Ó, nagyhatalmú dolgai A menny és föld szabad Urának! Aki által teremtetett S lett minden serege az égnek, Az Ige testté született, Személye az egy Istenségnek. Ennek örülnek az egek, A titkok mélységén bámulnak, Hirdetik angyal-seregek Jézust, s elôtte leborulnak. A Magasságost tisztelik, A földön békességet zengnek, És ünnepnappá szentelik Megjelenését az Istennek. Áldom én is szent nevedet, Én királyom, szenteknek szente, És vígan ülöm ünneped, Ó Jézus, Istennek felkentje! Magasztalom Felségedet És imádlak szent félelemmel, De egyszersmind szerelmedet Megölelem igaz hitemmel. ======================================================================== Karácsonyvárás Panajóthné László Márta Durván becsapott sötét kapun kívül szegény koldusként, árván didereg -- s míg utána a szidalom kiált, a fagyos úton tovább lépeget... Halkan kopog a szomszéd ajtaján, ,,számodra nincs hely, eridj csak odább'' szól bévülrôl egy fásult, tompa hang, bánatos arccal ballag hát tovább... Csillagszemébôl könnye is kicsordul, ajkán már régen elhalt a mosoly. Hiába kopog, hiába is kérlel, -- zokogva egyre tovább bandukol... Ne búsulj, ne zokogj, drága kicsi Jézus a szívtelenség rideg közönyén. Tekints azokra, kik szívrepesve várnak születésnapod áldott ünnepén -- és akik titokban, az éjt átvirrasztván remegve várják érkezésedet... Ne lássa, ne hallja, meg ne tudja senki, de Téged mégis felköszöntenek. Egy helyett tízen, százan marasztalnánk, térj be hát hozzánk, úgy várunk Reád. -- Mosolyogj újra s hozzad el minékünk szeretetednek szent karácsonyát. Feledd el a rosszat, kis szíved ne fájjon látod, mennyien vígasztalgatunk? Elibéd járulván, dédelgetve kérünk: ne sírj hát, édes kicsi Jézusunk. ======================================================================== Karácsonkor Petôfi Sándor Énhozzám is benézett a karácson, Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson És rajta egy pár reszketô könyűt. Menj el, karácson, menj innen sietve, Hiszen családok ünnepnapja vagy te, S én magam, egyes-egyedűl vagyok. Meleg szobám e gondolattól elhül. Miként a jégcsap függ a házereszrül, Ugy függ szivemrôl ez a gondolat. Hej, be nem igy volt, nem igy néhanapján! Ez ünnep sokszor be vigan virradt rám Apám, anyám és testvérem között! Oh aki együtt látta e családot, Nem mindennapi boldogságot látott! Mi boldogok valánk, mert jók valánk. Embert szerettünk és istent imádtunk; Akármikor jött a szegény, minálunk Vigasztalást és kenyeret kapott. Mi lett a díj? rövid jólét multával Hosszú nagy inség... tenger, melyen által Majd a halálnak révéhez jutunk. De a szegénység énnekem nem fájna, Ha jó családom régi lombos fája Ugy állna még, mint álla hajdanán. Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta; Egy ág keletre, a másik nyugatra, S éjszakra a törzs, az öreg szülôk. Lelkem szülôim, édes jó testvérem, Ha én azt a kort újolag megérem, Hol mind a négyünk egy asztalhoz űl?... Eredj, reménység, menj, maradj magadnak, Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak, Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz... Isten veled, te szép családi élet! Ki van rám mondva a kemény itélet, Hogy vágyam űzzön és ne érjen el. Nem nap vagyok én, föld és hold körében; Mint vészt jelentô üstökös az égen, Magányos pályán búsan bujdosom. (Pest, 1846) ======================================================================== Krisztus Urunknak áldott születésén Pécselyi Király Imre Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Mely Betlehemnek mezejében régen zengett eképen: A magasságban dicsôség Istennek, Békesség legyen földön embereknek, És jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek! A nemes Betlehemnek városába' Gyermek született szűztôl e világra, Örömet hozott Ádám árváira, maradékira. ... Hála legyen mennybéli szent Atyánknak, Hála legyen született Jézusunknak És Szentléleknek, mi vigasztalónknak, bölcs oktatónknak! Ó örök Isten, dicsô Szentháromság. Szálljon mireánk mennyei vígasság, Távozzék tôlünk minden szomorúság, légyen vidámság! ======================================================================== A fényességes angyal is Pilinszky János Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló és puha hóesésben, akár a fényes pelyhek is vigyázva földet értek, a fényességes angyal is, ô is a földre lépett. ======================================================================== Karácsonyfa alatt Pohárnok Jenô Eljött a nap, mit várva-vártunk, Az égen csillagfény ragyog, Jézuska fáját ím' elhozták A halkan szálló angyalok. Köszönjük neked, édes Jézus, Hogy szíved minket így szeret, S az angyalok dalával együtt Dicsôítjük ma szent neved! S ha elmúlik majd a karácsony, Te akkor is maradj velünk, Míg élünk, ezt a kis családot Szeresd, ó édes Istenünk! ======================================================================== Betlehemi éj Puszta Sándor A hold beszűrt a kunyhórepedésen, Ezüst halmot hintett szerte szépen. A glória már fényes messze zengett. Elaludtak. Szendergett a Gyermek. Mária édesen, a bölcsôre hajolva, József, az ács, s fejénél a szalma. Aludt a csacsi és a hű ökör. Ez éjjel nem riadt egy kutya se föl. Bogrács alatt a tűz, csuporban a tej, A fák, a bokrok, mind. És száz virágkehely. Aludt a jószág. A tágas gádorok. A mindig virrasztó csordapásztorok. Egy kis bari, tán álmán, bégetett. Sóhaja gyapjak taváb veszett. Aludt a ház. A csend. A kispatak. Háztetô a nád. S a ház elôtti pad. Aludt a szerszám, a szíj, ostoron a nyél. Gyalogúton, állva, elaludt a szél. Gyöngyháztollú szárnnyal mind, a madarak. Aludt az éj is, egy nagy fa alatt... A glória már csak szinte zümmögött, Mint a hold zenéje alvó fű között. A Hűség virraszt csak Léptét hallani, Hogy ébren legyen itt Mindig valaki... ======================================================================== Azt kérded, kis fiam... Radványi Kálmán Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem? Hogy a karácsony méze sem vidít fel, A muzsikáló angyalok zenéje, Égbôl szívekbe áradó malaszt. Isten békéje emberek között, A karácsonyfa ragyogó csodája, A boldog fény, a víg szent csillogás. A gyermekvágyak termô csodafája, A megvalósult álmok boldog estje Nem gyújtja föl bús szívem mosolyát. Azt kérded, kis fiam, mi fáj nekem... Szemem a sötét messzeségbe fúrom, Átnézek rajtad s boldogságodon S meglátok minden bánatot, nyomort. És hallom a magyar hegyek nyögését, A magyar égnek omló roskadását, És sír bennem a magyar árvaság. Látó szemem ma vándorútra kel, Bocsásd meg nékem, édes kis fiam, Az égô könnyet, mely fejedre hull, S a sötét felhôt a homlokomon. Fájó szívemnek néma zokogását, Lelkem megosztott fájó csonkaságát Bocsásd meg nékem, édes kis fiam. A székely hegyek puha hópalástján Árva kis házak négy fala között Rab lélek gunnyaszt. Szárnyait kitépték, Öröme félénk és bátortalan. Erdély fölött egy nagy korbács suhog, Magyar vér serked minden vad ütésén, S én érzem a korbácsnak szégyenét. Bárhová sujt le ólmos ostora Engem talál s a lelkem megvonaglik. Fáj bennem minden megfojtott magyar szó. Holt gondolatok a vágyak temetôjén Zokogva járok s nem tudok örülni. Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem... Kárpátok gyásza, Garam csobogása, A Tátra fáj és Kassa ékessége, A multat nézô néma várromok, S a jelen romja -- csonka életünk. Idegen lábak gôgös dobbanása, Idegen ajkak vidámsága fáj... És fáj bennem ma minden szenvedés: A kenyértelen asztalok keserve, Az anyák könnye, apák küzködése, Sírásra görbült édes gyermekajk, Odvakban gubbasztó karácsonyok... Minden magyar gond nyomja lelkemet... Édes fiam, ez fáj nekem, Ezért Ül könnyű szememben szent karácsony estén. ======================================================================== Én Jézust várom, a kis Gyermeket Radványi Kálmán Ti nagy, hatalmas Messiásra vártok, Ki fölkavarja az avult világot, Kinek hatalma tisztító vihar, Ki poklot ostromol villámival: Én Jézust várom, a kis gyermeket, Ki bölcsôjében játszik és nevet. Vajúdást vártok, eszmék harcait, Vak gyűlölettel, gôggel küzd a hit, Viharzó harcot vív az öntudat A szent szabadság zászlaja alatt. Én Jézust várom, a kis csecsemôt; Letérdelek kis lábai elôtt. Titeket súlyos problémák gyötörnek: Én átadom magam a szent gyönyörnek. Filozofáltok, írtok könyveket, Az én problémám: lélek s szeretet. Én Jézust várom, aki mosolyog, És mosolyától én boldog vagyok. Gyertek fiúk, ti kicsinyek, körém A hópelyhes karácsony estéjén, Gyertyás és cukros kedves fa alatt Hagyjuk a küzdô, merész vágyakat! Mi Jézust várjuk, a kis gyermeket, Ki báj, szelídség s égi szeretet. ======================================================================== A betlehemes Reményik Sándor Jékely Mártának Az ott Szeben - - Három fenyôfa közt elfér a képe. A látcsövemen át Nézem ezt a kis játék-skatulyát. Oly óriásnak érzem magamat, Oly vidám óriásnak, Úgy megemeltek engem a Hegyek: Jô, hogy kezembe fogjam, felragadjam S magasra tartsam Azt a messzi kis játék-skatulyát És benne minden jajt s minden kacajt És minden megfeszített életet: Mint a jászolt a Betlehemesek. (1939, Szebeni-havasok) ======================================================================== A karácsonyfa énekel Reményik Sándor Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba. A szűk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség idején, Óh csak ne legyen sorsom bús közöny, Óh csak legyek a fény forrása én, Apró gyermekek bálványozott fája, Én az idegen, én a jövevény, Égô fenyôfa, égô áldozat, Akit az Isten ôsi otthonából Emberek örömére elhozat. Csak rajzolódjék mélabús árnyékom Imbolyogjon a szűk szobák falán, Mindegy, hogy mi lesz velem azután. ======================================================================== A karácsonyfa megérkezik Reményik Sándor Mögötte elmaradt a nagyhavas, Mögötte elmaradt a rengeteg, A piacon most megállnak vele A nagy utat járt, csendes szekerek. Vizsgálgatják növését, termetét, Az emberek közt kézrôl-kézre jár. Az óriás lemetszett, csonka karja, A kis fenyôfa: karácsonyfa már. Csodálkozva tekintget szerteszét És fájón leheli ki illatát. Egyben ünnepre felszenteltnek is, Halálraszántnak is érzi magát. ======================================================================== A karácsonyfa panaszkodik Reményik Sándor El-elnézlek ti hontalan fenyôk, Ti erdô-testbôl kitépett tagok. Hányan mondhatják el ma veletek: Óh én is, én is hontalan vagyok! Piacra vitték testem, s a lelkem, És alkusznak az életem felett. És fehér vattát aggatnak reám: Mű-zuzmarát a zuzmara helyett. Tudom: elszárad a levágott kar. Tudom: én vissza nem jutok soha Az ôsrengeteg anyakebelére. Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe. S a végtelen helyett egy szűk szoba. ======================================================================== Karácsonykor Reményik Sándor A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök -- ide. Itt minden fehér lesz, -- fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyôtôl fenyôhöz megyek És minden fenyôt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok? És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyô tetejére, - S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk... Néked ajánlom égô szívemet... Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng. ======================================================================== Nagy Magyar télben Reményik Sándor (Végvári) Nagy magyar télben picike tüzek, A lángotokban bízom, Legyen bár messze pusztán rôzseláng, Bár bolygófény a síron, Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok: Boldog vagyok, ha magyar lángot látok. Nagy magyar télben picike tüzek, Szikrák, mécsek, lidércek, Mutassatok bár csontváz halmokat, Vagy rejtett aranyércet, Csak égjetek, csak melegítsetek ma, Soh'se volt ily szükség a lángotokra! Nagy magyar télben picike tüzek, Jaj, be szétszórva égtek, Királyhágón, Kárpáton, mindenütt! De mondok egyet néktek, Szelíd fények és szilaj vándorlángok: Mit gondoltok: ha összefogóznátok! Nagy magyar télben picike tüzek, Soh'se volt olyan máglya, Mintha most ez a sok-sok titkos láng Összefogna egy láncba......! Az égig, a csillagos égig érne, És minden idegen rongy benne égne! (1919. február) ======================================================================== Karácsonykor Reviczky Gyula A zúgolódás, gúny, harag Rég halva már szívemben. Egy szóval sem panaszkodám, A kis Jézus ellen. Nem vádolnám balgán azért, Hogy engem kifelejtett. Hogy nem hozott ajándékot, Szemem könnyet nem ejtett. Lelkem nyugodtan, csöndesen Átszáll a nagyvilágon. Imádkozom, hogy Jézusom Minden szegényt megáldjon. Ágyamra dôlök, s álmodom Egy régi szép, édes álmot: Boldog, ki tűr és megbocsát, S ki szenved, százszor áldott! ======================================================================== Karácsonyi ének Sajó Sándor Akkoron csillag gyúlt az égre És rásugárzott a vidékre, És Betlehem fölött megállván, Egy rongyos istálló homályán Tündöklött már a Glória: Ott ingecskében, szép fehérben, Feküdt a jászol szent ölében Az Isten egyszülött Fia... A hír bejárta a világot, És jöttek bölcsek és királyok És együgyűk és pásztorok: Ott minden lélek egyetérzett És sírt és álmélkodva nézett És boldogan fohászkodott: Örömöt hozván az embernek, Dicsôség légyen az Istennek! Ó betlehemi égi csillag, Világmegváltó Szeretet! Lásd, én is várlak, várva hívlak: Jöjj, váltsd meg ezt a nemzetet! Lásd, sírva vár egy csonka ország És gyásza fátylát lengeti, Ó szánd meg népe árva sorsát S hozz végre örömöt neki: Jöjj újra úgy, mint azelôtt, Hozz duzzadt ágú friss fenyôt A Tátra s Erdély erdejébôl, Az elrablottból, -- a mienkbôl! Ó, neked lehet és szabad, -- Neked nem állja utadat Oláh Heródes, se cseh zsandár, Mert a te utad magasan jár, Te angyalként jársz, égi szárnyon, Te átrepülhetsz a határon, Mindenhová és mindenhonnan, -- Te sohsem voltál Trianonban... Ó, szállj le hozzánk, égi angyal, Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk, És igazságot hozz magaddal, És sok játékot hozz nekünk, -- Mindent, mit vágyunk álmodott: Sok trombitát és sok dobot, És sok-sok puskát, kardot, ágyút, Hogy szent nevedet áldva-áldjuk, Hozz hírt, amelynek hallatára Itt minden szemek fölragyognak, Boldog Karácsonyt valahára Szegény-bús-árva magyaroknak! ======================================================================== Csillogó karácsony Samu Margit Megszólaltak a csengettyűk, csillog-villog az egész világ, tiszta fehér minden út, akár az égen a fénylô csillagok, mert itt a Karácsony: ma született a Megváltó. Csak a szívek alszanak, a félelem markolja össze, mert nem tudni mit hoz a holnap, mennyi hitehagyott lélek borul le Elôtted. Hány összetört reményt visznek Hozzád, ki nem mondott jajt és könnyeket, néma könyörgéseket, vérzô szíveket. Te vagy a hit és a remény, mert megindult már a föld és az ég, hogy elsodorja szeretô gyermekeidet. Én, a kicsi porszem kérlek: soha ne hagyd elaludni az örökké élô Betlehem fényességét, mert égnie kell mindörökké, hogy hinni tudjanak Tebenned. (1991) ======================================================================== Karácsonyi zsoltár Samu Margit Engedd, hogy felhôk hófehér bársonyával betakarjam ártatlan testedet, az ég kékjét csókoljam szemed fényében, s a Hold sugarával öleljem át életed magányát. Hadd vigyem veled és benned a mindenség fájdalmát, jóságát. Mint az árnyék úgy követlek, mert a sorsod az én sorsom is. Arcod tisztaságában él az örök emberi szenvedés, gonoszság és a végtelen megbocsátás. Engedd, hogy láthatatlan kövesselek életed útjain. Legyek jóban és rosszban a társad, letöröljem könnyeidet, hogy jobbá és igazabbá tedd életünket. Így borulok eléd születésed napján és magamat teszem lábad elé ajándékul. (1985) ======================================================================== Karácsony várása Samu Margit Nézz fel a csillagos égre és mindig látsz egy fényesebb csillagot, mely ragyogóbban ragyog, mint a többi, s gondolj tiszta szívvel a három királyra, akik hittek az Üdvözítô születésében. Vezette ôket a csillag, szívük melege és a szeretet öröme, mert Megváltó született Nyugaton. Higyjél az ô hitükkel, amit nekik adott az Isten, hogy egyetlen fiát lássák, érezzék, imádják és hirdessék, hogy él a Teremtô, ki szereti az embereket. Amíg gyermeki szeretettel tudod szeretni egyetlen Megváltódat, addig az életed boldog és gazdag. Ne hagyd elveszni szívedben élô Istenedet, ne törölje ki senki. Énekelj, mert ô mindennél nagyobb hatalom. Így várjad minden évben Isten egyszülött gyermekét, az értünk megszületett Jézust. (1988) ======================================================================== Csendes karácsonyi dal Sándor Dénes Otthon ma csilingel a csengô, Otthon ma rózsás gyerekarcok Izgalmas csendben várnak valakit. Ajkuk mosolya édesen nevet, Szemükben az ég színe derengô, Otthon ma csilingel a csengô... Otthon ma széttárul az ajtó S a ,,Stille Nacht''-ot zongorázzák, Az öregek befelé mosolyognak, A sok gyerek kacagva szalad, S érzi mindenki a szívek lángját. S a ,,Stille Nacht''-ot zongorázzák... Otton most felragyog a gyertyaláng, Szobánk lámpái ragyogón kigyúlnak, A karácsonyfa tündöklôn zenél, A villanyfény széthinti sugarát, S édes illattal telik be szobánk. Otthon most muzsikál a gyertyaláng, -- A drága sok fény tündöklôn lobog, Száz szép ajándék glédában sorakszik, Örömtôl csillog mindenek szeme, Aranyos ajkú lágy gyermekkacaj Tesz ma üdébbé minden örömet, És felderülnek minden bús szívek... Otthon ma csilingel a csengô, Otthon ma széttárul az ajtó, Otthon ma tündöklik a gyertya S fényárban úsznak mind a bútorok, S én itten messze, szent karácsony este Ezer emléket csendben átölelve Halkan dalolok... ======================================================================== A napkeleti bölcsek Sík Sándor Ama csillag után. A holdsugaras hideg éjszakában, Mint egy fehérlô, csendes álom, Úgy vonult el a komoly karaván. És elôl ment a három. A sziklás föld mogorván és kopáron Feküdt el lábaik alatt. Méltóságos sora a száz tevének A harmaton halkan haladt. És mintha fehér árnyak lengenének, Úgy vonult végig a fehér sereg A völgyön, ahol nem nôttek virágok, S a városon, ahol az emberek Nem virrasztottak és nem énekeltek. S ahol nem látta ôket senkisem. És így suhant el csendesen Életre éledt vágya Napkeletnek Az ezredéves éjszakán. Ama csillag után. ======================================================================== Ádventi himnusz Sík Sándor fordítása -- Szent Ambrus Figyelmezz, Izrael Ura, Ki ülsz a Kerubok felett, Jelenj meg Efraim elôtt, Jöjj, támaszd fel hatalmadat! Nemzetek Megváltója, jöjj, Szűznek szülötte, jöjj közénk, Ámuljanak a századok: Istenhez illô születés! Nem férfiú magva hozott, Titkos lehellet ád nekünk: Isten Igéje testbe vált, S a szűzi méh virága vagy. Kelyhe gyümölcsöt bontogat, Szemérme bár bontatlan áll, Erénye tisztán tündököl: Isten járja e templomot. Szemérme mint királyi ház: E nászterembôl lép elô, Mint kettôs lényű óriás, S vígan repes az út elé. Kijössz Atyádnak mélyirôl, Bemégy Atyádnak mélyire. Leszállasz mind a poklokig, Felszállasz Isten székeig. Ki az Atyának mása vagy, Ölts testet, gyôzelmed jelét. Testünket, a gyámoltalant, Tegye acélossá erôd. Már fénylik Jézus jászola, Új fényt lehel az éjszaka. Ezt immár meg ne rontsa éj, Nem-szűnô láng legyen a hit. ======================================================================== Himnusz Krisztus születésérôl Sík Sándor fordítása -- középkori ismeretlen szerzô Kinyílt egy liliom Tavaszi tájakon, Öntözte fakadó Folyókkal Libanon. Hűvös szellôk alatt Kifejlett szabadon. Eja, eja, eja! Nyáj a legelôn Falatozzon szökdelôn, És kövesse mindenütt Bárányt a liliom között. A Bárányt, ki pásztornak állt, Testét felöltvén mint subát, Titkos kereszten áldozott, Tárttorkú démont szétzuzott, Tárttorkú démont szétzuzott, S a bűnösöknek írt hozott. Ágyasházába tért Az érkezô Jegyes, Aki a kerubok Röpte fölött repes, S mindent elôre lát, Amit titok fedez. Eja, eja, eja! Nyáj a legelôn Falatozzon szökdelôn, És kövesse mindenütt Bárányt a liliom között. A Bárányt, ki pásztornak állt, Testét felöltvén mint subát, Titkos kereszten áldozott, Tárttorkú démont szétzuzott, Tárttorkú démont szétzuzott, S a bűnösöknek írt hozott. A nemes borostyán Immár felragyogott, A kristály tengere Sionból távozott. A förtelmes kigyó Már eltiportatott. Eja, eja, eja! Nyáj a legelôn Falatozzon szökdelôn, És kövesse mindenütt Bárányt a liliom között. A Bárányt, ki pásztornak állt, Testét felöltvén mint subát, Titkos kereszten áldozott, Tárttorkú démont szétzuzott, Tárttorkú démont szétzuzott, S a bűnösöknek írt hozott. ======================================================================== Karácsonyi álom Sík Sándor Magyar karácsony fekete-fakója És minden, ami mostani, múljon, Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon, Csillagos álom pelyhes takarója. Álom, álom karácsonyi álom! -- Álom, álom... Betlehemben Kicsike Jézus megszületett. Szép Szűz Mária, egek ékessége, Mi bűnös lelkünk egy édessége Csókkal hajol a jászolka tövébe, Kicsi Jézuskára rájanevet. Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus, Ügyefogyott népre, ránk mosolyog Csilló levegô-égben, boldog fényességben Nekünk dalolnak angyali karok. ,,Dicsôség, dicsôség mennyben az Istennek, Békesség, békesség földön az embernek!'' Álom, álom... Kegyes kicsi Jézus, Panaszkodjunk-e teneked? Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus, Hiszen te jól tudsz mindeneket! S te, fényes szép angyalsereg, A békességet is ismered! A békesség -- te jól tudod, -- meleg cipô: És édesanyja a bánsági búza. A békesség a nagy hegyek nyugalma: És homlokukat a Tátra koszorúzza. A békesség egy csendes kicsi napsugár talán, Amely a mély komoly vizek tükrén remeg: De máshol még nem látják szegény magyar szemek, Csak Pozsony ôs Dunáján és Szent Anna taván, A békesség a kassai harangszó, S a székely falukon a pásztorok miséje Kétszerte szent!... Dicsôség a magasban... Kicsi Jézus, Tedd, hogy legyen békesség idelent! Dicsôség, dicsôség a magasságoknak, Békesség a földön, békesség, békesség Szegény magyaroknak. ======================================================================== Karácsonyi himnusz Sík Sándor fordítása -- magyarországi ismeretlen szerzô Égi kertek permeteltek Mámorító harmatot. Mind a mennyek daltól zengnek, Ujjongnak az angyalok. Köszöntsétek, szántók, rétek, Kik most kizöldeltetek, Fürge csorgó s ti mosolygó Nagy hegyek, a Kisdedet. Sírva nézi, úgy becézi Egyszülöttét Mária, Néz ragyogva, mosolyogva Szűz Anyjára szent Fia. Jön a pásztor barikástól: Jézus szentebb aklot ád. A Fiúnak sípot fúnak S énekelnek eklogát. Még a néma ócska széna, Még a jászol is nevet, Úgy karolja, úgy apolja A megváltó Kisdedet. Ottan állván, édes álmán Jó barmok virrasztanak, Ráhajolnak, udvarolnak És fel-felsóhajtanak. A kis házra havat rázva Rárohannak a szelek. Jaj puhácska kis babácska Testecskéje didereg! Édesanyja rácsavarja Durva pólyarongyait, Avval ójja Alkotója Ázó-fázó tagjait. Lelkem vágya: Krisztus ágya Szívem immár hadd legyen, Testem szalma, jászol alma S istállója kebelem. ======================================================================== Karácsonyi himnusz Sík Sándor fordítása -- Szentviktori Ádám Nemzetekre fény hasadt, Kik halálos árny alatt Sötétségben ültenek. Vigadozz szegény világ, Mert a Szűz ma Kisfiát Számotokra szülte meg. Im, hogy bűnöst fölsegítsen, Vállaljon az Ember-Isten Emberségünk nyomorát. Ki nem örvend, ki nem újjong, S nem csodálja ezt az újdon Új kegyelmet és csodát? Mi volna édesebb, Mi van mélységesebb, Mint ez a nagy Titok? Légy hát háládatos, Mert oly csodálatos, Amit az Úr adott. Föl nem fejti kényes elme, Amit itt az Úr kegyelme Kötött nekünk, a bogot. Megáll eszem a hogyannál, Ám tudom: több Isten annál, Miz eszemmel fölfogok. Ó fölséges Isteni gondolat! Minden véges Emberit meghalad. Rügy az Áron Nyeste száron: Szűz kelyhen fiu fakad. Épségében Nem érte bántalom, Szépségében Marad a szűz szirom, Foganásban, Fakadásban, Fehér, mint a liliom. Mária, tenger csillagfénye, Hajótöröttek reménye Isten után egymagad, Nézz le hozzánk, kérünk téged, Nézd az álnok ellenséget, Mely dühével ránk szakad. Te adsz erôt, te töröd meg Kevélységét az ördögnek Fiad által, jó Anya. Meg ne rontson, megoltalmazz, Ama kurta, borzadalmas Utolsó szentencia. ======================================================================== Regös ének Sík Sándor Haj regö rejtem, azt is megengedte az a nagy Úristen. Haj regö rejtem. Régi szívem keltem, Régi regém regölöm. Ajkam amik hatják: Búk néma lakatját, Dallal én ma megtöröm. Fájás ma ne fájjon, Szívemre ma szálljon Muzsikáló szent öröm. Megjöttem, megjöttem, Dalba öltözötten Lám e csuda-estelen. Régi szavam hallom, Régi dalom dallom, Régi magam meglelem. Szent karácsony-esten Az a nagy Úristen Ezt mívelte énvelem. Hej regö rejtem. Zúgtanak elejbem Nagy zimánkós záporok. Haj messze sok ország Furcsa szerit-sorját, Kiket vernek viharok, Sok emberek útját Érték, kitanulták Énekmondó jámborok. Sokat ott értének Regösök szegények Havas hegyek zugain. Balgatagok búját Fogas szelek fújják Körmös télben odakinn. De mostan szívünknek Gyertyagyújtó ünnep Fényes szép csillaga int. Haj regö rejtem. Régi-magam leltem Új-magamnak fenekén. Régi tüzek titkát Új dalok felitták Lelkem síró rejtekén. Mondok azért mostan: Újnak amit hoztam Öreg mondást nektek én. Kicsi Krisztuskának Szép Szűz Máriának Mostan igen örülünk. Minden feleinknek, Mind elleneinknek Bô sok áldást regölünk. Míg a világ világ, Gondod legyen miránk, Uram Isten, légy velünk! ======================================================================== Vízkereszti himnusz Sík Sándor fordítása -- Aurelius Prdentius Clemens Ó, te páratlan Betlehem. Nagy városok közt legnagyobb: Megszülni néked adatott Testben az üdvösség Urát, Kirôl a csillag hirdeti (Tündöklôbb, mint a napkorong): A földön megjelent az Úr És földi testbe öltözött. Látták fényét a Mágusok S hozzák keletnek kincseit, Leborulván ajánlanak Tömjént, mirrát és aranyat. Királyt jelent a kincsarany, Istennek szól a szábai Tömjénnek fűszerillata, A mirhapor sírról beszél. Dicsôség teneked, Urunk, Ki megjelentél e napon; Atyának s Szentléleknek is, Most és örök idôkön át. ======================================================================== Megszületett Sipos Domokos Megszületett. Éjszaka volt és ragyogtak fenn a csillagok. Én hiszem a szép csodát, Hogy kedvéért kigyúlt egy égi lámpa És jötte szűzen érte Máriát. Megszületett. És élt harminchárom évet. Én hiszem a bús csodát, Hogy kereszten halt, feltámadott És elevenen a mennybe szállt. Megszületett. ======================================================================== Karácsonykor Szabó Endre Mintha csak ma volna, úgy eszembe van még, Az asztalnál körben ült a kis család, Kint a vihar tombolt, oda-odaverte Ablakainkhoz a zúzos rózsafát. Fekete ruhájú, gyászló özvegyasszony Magához vonta két árva gyermekét: ,,Mikor eltemettük szegény jó apátok, Ilyen rút idô volt odakívül ép.'' Közelebb simultunk gyászoló anyánkhoz, A két árva gyermek: kis öcsém meg én: Nyugtalan szemekkel, néma félelemmel Csüngtünk könnyben úszó, bús tekintetén. -- De zördült a fenyô gyertya-fényes bokra, A gyertyák fénye ránk víg derűt vetett, Szemeinkben a könny fénymosolyra vállott... Oh, a gyermek szíve oly hamar felejt. A karácsonyfánk csecsebecsés terhét Kis öcsém csacsogva számolá nekem: Én, mint az okosabb, megintettem ôt, hogy Imádkozni kell most, komolyabb legyen. Anyánk mosolyogva állott meg felettünk, Összetett kezekkel mink letérdelénk... Oh, e szeretettel teljes pillanatnak Ma is érzem még áldó melegét! Rég volt! Bár nagy idô nem volna az annak, Ki az örömökbôl ki nem fogy soha, De ah! annak a két árva kis fiúnak Ez volt a legutolsó jó karácsonya. Kis családjuk fészkét vihar tépte össze, S üldözte ôket a bajok tengerén, idegen szigetre menekült a testvér, S messze tôle puszta partra estem én. A karácsony estét most magamba' töltöm Ülöm az emlékek fájó ünnepét... Forró homlokom, ki megsimítsa, nincsen, Arcom oly hideg, míg szemem könnyben ég. Hallgatok sötétben... az utcák havában Tomboló vihar, a tél ekéje szánt... Ilyen rút idô volt odakívül éppen, Mikor eltemettük szegény jó anyánk. ======================================================================== Karácsony Szabolcska Mihály Egy nap meg egy este Minden esztendôben: Szeretném, ha király Lehetne belôlem! Ha nem is, ha nem is Valami sokáig: Karácsony estétôl Karácsony napjáig. Karácsony estéjén, Hogy a csillag támad: Kinyitnám aranyos Gyöngyös palotámat. Minden elhagyottat Oda gyűjtögetnék, Sápadozó árvát Szárnyam alá vennék. Ha koldus, ha bűnös: Nagy birodalmamba' Szeretô szó nélkül Senki sem maradna. Könnyet ahol látnék: El azt sem kerülném, Szép selyem kendômmel Szépen letörülném! ... Karácsony estéjén Minden esztendôben, Szeretném, ha király Lehetne belôlem! ======================================================================== Békesség a földön! Szalay Mátyás Valamikor megsimogatta hajunk, Mosolygó puha csókot adott S elaltatott az édesanyánk. Bohóka reménnyel elaludtunk, Neszeltük az angyal szárnya-suhogását, S Jézuska a karácsonyi álmok Aranyesôjét hintette le reánk. Ez az emlék a szívünk szelíd éke. Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. Édesanyánktól elcsal az élet. Magával visz a tengerviharokra Az Isten-lelke-vezette sereg. Hanem a vészben, a szélben A lelkünk mélyén egy karácsonyi emlék Szelíden az utunkba pereg... Ez az emlék a szívünk örök éke, Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. Valakit néha szíven fog a bánat S a remény hídját nem verheti ki rajta, Mert tenger a bánata, tenger... Átsírja vele a világot, de hiába. (Ki osztana könnyet, ki osztana tengert?) S a karácsonyi Betlehem elôtt Boldogan könnybelábad az ember. Itt a vigasznak soha-soha vége! Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. Valahol trónt emel a sötétség; Tele van köddel, borúval a szív S a hite romjaival a lélek. És a ködön átsugárzik a csillag... A jászol elôtt lekonyul a beteg fej... Uram, könnyesen sírom a Hiszekegyet, Itt hiszek, itt újra remélek... Itt a vigasznak soha-soha vége! Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. Várjuk-várjuk ezt az örök éjet, Csillagos éjet, szentséges éjet, Illatos lehellete mindig... Minden fehér és minden aranyos, És vágyó szívünket az angyaldalolások Csöndes Emmanueli örömmel Lassan tele-telehintik. Ez az öröm a szívünk örök éke... Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. ======================================================================== Karácsony éjjelén Szappanos Márta Mária Meg-nyilt az Ég! Pehelyspórákban hullt a szeretet-fény, Millió lámpa gyult A sötétség titkos éjjelén. Testet öltött s emberré lett Az üdvöt sugárzó isteni lény, S fehér gyolcsokban piheg, mint halvány Rozsaszirom: a Szűz kebelén. S gyult millió lámpatűz a sötétség éjjelén S a föld minden zugába betört a lámpa-fény. Ugy lángol azóta s patakzik szerteszet Hogy kétezer év sem olthatta el forró sziv-tüzét. E forró lávafénybôl Harangot öntött a szeretet, E harang zugástól megittasult a föld, A szikla megrepedt, S meg-megkondul ember szivednek Elrejtett zugában, halkan, csendesen, S igy szálldogál Karácsony éjjelen A béke, s megszentelt szeretet. ======================================================================== Az égbôl színméz Szegedi: Cantus Catholici (1674) -- Harsányi Lajos Az égbôl színméz csörgedez, a légben illat lengedez Mozdul az ég, áll a csillag, ég kapui már kinyílnak. Messiásunk születik ma. Ó pásztorok, figyeljetek! Új dalt dalol angyalsereg: Dicsôség a nagy Istennek! Békesség a jó embernek! Messiásunk születik ma. Felserkennek a pásztorok, a szívük hangosan dobog. Viszik nyájuk kis bárányát, jámbor szívük színaranyát, Kisded örömére. Én is sietve elmegyek és elviszem a szívemet. Aranyalma kis Jézusnak, néki adom ajándéknak. Legyen övé mindörökre! ======================================================================== Karácsonyra Szemlér Ferenc Foszlik a fény, fogy a hô, közeledik az idô, meg kell már születned! Gyűlnek is a pásztorok, igazodik száz torok édes énekednek. Nem tudjuk, hogy merre fog jót jelentô csillagod rôt egünkre kelni. De a jászol barma vár s három keleti király készül útrakelni. Az alázott s a szegény sorsa sűrű éjjelén jöttöd után reszket. Nem lehet, hogy annyi test s lélek vágyát félrevesd és hogy ne szüless meg! Vérben, vasban nevedet rebegik a nemzetek, suttogják a népek. Vedd le róluk a sötét égetô vasvesszejét, ahogy megígérted! Kezük még tán fegyveres, de a szemük jelt keres, jelt, ami segítsen. Ó, ne hadd csalódniok, szállj közéjük szép titok, gyermekarcú Isten! S mentsd meg, akit szeretünk, gyermekünk és kedvesünk, barátunk és vérünk -- S ha majd Krisztus született áldd meg ôsi szeretet, minden ellenségünk! ======================================================================== Karácsonyok Tarné Lévay Pálma Ó, ti fázó gyermek lelkek, csodát váró kisgyermekek; Gyertyácskákat gyújtogattok, karácsonyfát díszítgettek. Csodát váró kisgyermekek, magatokat áltatjátok; csodákat ti teremtetek gyújtogatva gyertyalángot. De ti, fázó gyermeklelkek, csodákat csak teremtsetek: gyújtsatok csak sok kis lángot, melegítsék a világot. ======================================================================== Fekete karácsony Tollas Tibor Karácsonyéjen, a börtönmélyben Utam újra hozzád vezet. Harminc évig te jöttél hozzám, S most Betlehembe én megyek. Három királyok kincse után Uram üres a két kezem. Három koldusnak szegénysége, Amivel hozzád érkezem. Aranyaimat szerteszórtam, Évek súlya a vállamon. S tömjén helyett e tömött zsákban Feketéllik a bánatom. Királyaid csillag vezette S nem állta útjuk senkisem. Engem hét falon át hozott hozzád Pirosló mécsem: a hitem. Pásztorok útját angyalok mondták S ki megtalál, az oly kevés. Engem négy éve űz utánad Bús angyalod: a szenvedés. Véresre jártam már a lábam. Fagy járta át a csontomat. Fáj az éhség és senkim sincsen Rajtad kívül, ki befogad. Sose vágytam így szeretetre, Sose voltam ily elhagyott. Zörgetek Uram, jajj eressz be, A régi énem már halott. Nem kérek fényes karácsonyfát, Egy gyertyaláng elég nekem, Ha kigyúl majd a te csillagod Börtön felett a Betlehem. ======================================================================== Fenyôk Tollas Tibor t i tű levelű csend kupolái örök- zöld fenyvesek a hó alól is reményt szikrázni csak zengjetek! Isten nélküli istállók mélyén ti ôrzitek a szárnyatok alá menekült Kisdedet. Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, ha ôrök elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább! Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe': csak a szeretet tehet csodát. ======================================================================== Karácsony estéjén Tompa Mihály Nem hallod-e? Kopogtat valaki... Told hátra, édes anyjok, a reteszt! Setét van künn, s erôsen fú, esik... Ereszd be a szegény utast, ereszd! Boldogtalan, kinek ma útja van, S ott éri a szent est, hol idegen! Csak erre, erre! bátran egyenest, -- A szó elég jókor lesz ide benn! -- Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiúnk! Isten hozott, oldozd le saruid -- Jól ég a tűz, melengesd fel magad! Szemközt fogott a csapkodó vihar, Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt! Hja szenvedés az utas élte most... Szél ostora s köd a kísérete, Ember s hajlék öröm reája, kit Éhes, vonító vad kísérgete. -- Nem jársz-e künn te is, szegény fiam? Elébb, elébb! Úgy hátra mért vonulsz? Tied köztünk az asztalnál a hely, Szerény tálunk mellett bor és kalács, Elégülj meg, vidulj fel, s ünnepelj! Vendégünk vagy, s szállást ad e fedél, S alatta szél -- hideg, ne félj, hogy árt! Megosztjuk, ami jót nyerénk -- veled, Nyújtsd közelebb azt az üres pohárt... -- Hol ünnepelsz te most, jámbor fiúnk? Aztán beszélj, hadd halljam a szavad. S hogy ifjú szívednek mily álma van? Nagy cél után kellett eredned -- a Széles világnak ily fiatalon! Élnek-e még szüleid, a kiket Úgy érdekel szerencséd és bajod? Hazafelé fordul-e már utad, Vagy a tieid még messzebb hagyod? -- Miként az a mi kedves, rossz fiúnk! Mert úgy van az! oly balga a szülô: Hogy a fiak serdült korára vár. Akkor kiszállnak... S árván marad Üres fészkében az anyamadár. Bár szüntelen fáj, fáj... ilyenkor ont Az a hiány legkeserűbb könnyüt: Midôn az édes vagy szent alkalom Nagyot, kicsinyt a háznál egybegyűjt... -- Mikor térsz meg mi várva várt fiúnk? Mikor telnek be édes álmaink...?! Úgy lenne majd végóránk is nyugodt... De ím éjfélt üt -- a hívô világ E nagy s dicsô ünnepre eljutott: Hogy reggel új, szent érzések között Hallgassuk a váltság örök szavát: Hajtsuk fejünket nyugalomra most, Jer, a vetett ágy vár... jó éjszakát! -- Jó éjszakát, mi szeretett fiúnk! ======================================================================== Karácsonyi emlék Tóth Árpád Itt volt, elment a szép karácsony, S amíg itt volt, jó koszton éltünk, Cukron, fügén, mákos kalácson. Hozott diót, mogyorót, smukkot, Új százkoronás is volt nála, De errôl alig szólt egy kukkot. Hogy a pénzügy is derűt öltsön, Adott az osztrák - magyar banknak Húsz koronát -- aranyban! -- kölcsön. És hozott új választó-listát. Mely szerint csak Lukács szavazhat, S megválaszthatja Tisza Pistát. A Béke is, e bús egyénke, Jött volna vele, ám egy hídon A strázsa belelôtt szegénybe. Örült Prohászka is Prizrendbe, Az udvarias szerb kormánytól Egy sérvkötôt kapott prezentbe. Szóval a karácsony sok kincsét Megkaptuk és ami a legfôbb, Megszűnt a fűtôanyag-inség. Ez üdvöt zengem el ma számmal: Egész télen fűthetünk majd Egy-egy dús -- karácsonyi számmal! ======================================================================== Gyertya Túrmezei Erzsébet Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. A belén észrevenni már, hogy égett. S én mégse dobom el mint semmiséget. Nézem, elémbe állítom, Majd a kezembe' forgatom. A cirádáit, ferdeségét, törött voltát, sok betegségét mind tudom már, mind ismerem. Igénytelen, értéktelen. Szépsége, ékessége, ára nincs semmi. Mégse dobom el. Félreteszem karácsonyfára. Majd a lángjába néz szemem, s nem lesz nekem igénytelen, értéktelen. Sok betegsége, ferdesége, törött volta nem semmiség-e, ha ott lobog az ágon, s vezérlôm, világom, útmutató fény Betlehem felé? Tekintetem sugarát issza, lelkem száll századokon vissza: a nagy csodát csodálja újra és megremeg belé. Magában semmi. Félredobnám. De ha zöld fenyôrôl ragyog rám, a szívem fölviszi az égig, az eget meg lehozza hozzám. Kezembe' forgatom, nézegetem, s valami egyre azt súgja nekem, hogy ez a kis gyertya az életem. Görbe, törött, beteg. Valami, amit senki nem keres, mert észrevenni nem is érdemes. Végigélni se volna érdemes, ha nem lenne karácsony... ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával karácsonyesti csodálatos fákon... ha Betlehem felé utat mutatva, nem ragyoghatna, nem világolhatna, végigélni se volna érdemes. De van karácsony, s én úgy szeretem kis gyertyaéletem. Ameddig karácsonyra vártam, értelmét, célját soká nem találtam. Míg egy szép angyalénekes, halk estén Betlehembe értem, s fel nem ujjongtam: ,,Most már értem, Most már tudom, miért is élek ezen a nagy sötét világon: hogy világítson kicsi gyertyalángom elôre, Betlehem felé és megváltatlan, Megváltóra váró, sok emberszív dobbanjon meg belé.'' Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. De ha zöld fenyôrôl ragyog rád, a szíved felviszi az égig, az eget meg lehozza hozzád. ======================================================================== Kérdez a gyermek Túrmezei Erzsébet ,,Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye-e, apukám, nagyon szereted?'' Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat, Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg. ,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kis lányod vagyok. S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?'' Kint csillagfényes hideg este... tél... Bent apja ölén kis leány beszél. ,,Ott se nyughatott szalma-fekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén. Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át. Milyen keserves útjuk lehetett. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?'' Az apa leteszi a gyermeket. ,,Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?'' Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvô Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti. Most a szemébôl könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet. S míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hólepett, fehér tetôk, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneke: ,,Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?'' ======================================================================== Késô karácsonyok Tűz Tamás Kezdetben voltak már a végsô dolgok, alfa és ómega már összeért, Jézuska lába szalmaszálba bomlott, gyermekszeme meglátta már a vért, amely Heródes késeirôl csorgott. Az elsô karácsonyon is csikasz farkasok bújták már az erdôt-bokrot s az elveszettnek nem termett vigasz. De volt Messiás, betlehemi csillag, várták a szabadító hírnököt, volt báránybégetés és szénaillat, Mária szeme fényben tündökölt. Így van ma is késô karácsonyunkon: lobogó gyertyák és kemény padok, ha zúg a szél is kint s akármi súly nyom, én akkor is aranykort álmodok. ======================================================================== Karácsony elôtt V. M. Álmodozó gyermek, bús, koravén kamasz: késôn jött, soká volt vélem a hű tavasz... Hosszú is, boldog is! Jaj, ma tudom: messze míg les a Vég, hogy a Voltat is temesse... Nem láttam kalászos, férfi-derűs nyarat, a gyümölcsös ôsz is valahogy kimaradt... Tavaszból egyszerre rámszakadt a telem; ki gyerek volt tegnap, vén lett az hirtelen. Ki tán sosem vetett, sohasem aratott, Ki ütközet elôtt fegyvert már lerakott, ki futott élettôl, kitôl futott élet: májusból egyszerre decemberre tévedt. Nagy sóvárgó szemben sosem-voltak álma... Nem hozott semmit se, most hogy Eléd állna e tegnapi gyermek derengô barlangba: csak papírcsomó s kusza firka rajta. Hófehér vén fejjel bamba fájó gyermek egyszerre, hogy-hogysem, karácsonynál termett! Arany-tömjén-mirrhán, életre-gyűlt kincsen jönnek ide mások... Nézd el: semmim sincsen! Csak úgy bebotlottam, csak úgy: nem hívottan. Áprilisból, lásd: egy folytába' futottam... S ki semmit se hozott, mindent akar Tôled: hetven év űrjét, hogy Magaddal betöltsed! Arany, ezüst, angyal: telítve Karácsony! Ide tévedt gyermek végre csodát lásson!! ======================================================================== Karácsonyvárás 1949-ben Varga Andrásné Kovács Ilus Kicsi Jézus, tiszta szívek hófehér királya Hozzád esdünk, hallgasd meg, mi az igaz lelkek álma... Kopogtass be, minden szív bezárt ajtaján Oh, -- hozzd le, a Szeretet, s a Béke tündöklô sugarát, Hogy a Te szegényes, -- de csodásan fenséges világra jöttödnél, S az égbôl hozott, mennyországi szikra isteni fényénél Találjon végre Rád, -- s egymásra, -- ez a maga esze után, Vesztébe rohanó, nélküled elhagyott, -- (Sokat szenvedett), árva Emberiség!... ======================================================================== Jer, mindnyájan örüljünk Várad, 1566 Jer, mindnyájan örüljünk, és szívünkben vigadjunk, Mert született Úr Jézus nekünk. Kit az Atya Úr Isten, könyörülvén emberen, Elbocsájta teljes idôben. Ô életnek adója, Szívek vigasztalója, Lelkünk megvilágosítója. Azért jöve, hogy éljünk, Isten kedvébe essünk, Érdemébôl kegyelmet nyerjünk. ======================================================================== Karácsonyi versek I. Wass Albert I. Bajorerdô. Zimánkós fenyvesekbôl elôoson a téli szürkület. Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva koldus szatyorban gondot gyűjtenek. Egy vonat sípol messze valahol. Fulladtan vész el fák között a hang. Sóhajt az erdô. Csönd. Valahol messze kísértethangon fölsír egy harang. Olyan este ez is csak, mint a többi: olyan a színe, nyirkos ködszaga. Pedig valahol szent titokpalástban csodát takargat ez az éjszaka...! Angyalok húznak a világ fölött. Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke! Megszületett az Igazság, a Jóság, akit úgy vártunk: megszületett végre! Keresik régen bölcsek és királyok, papok, költôk és koldusok. Világmegváltó konferenciák várják jöttét és fényes trónusok! Megérkezett. Bámulják bamba szemmel barmok, cselédek, pásztorok. Talán van olyan is, aki letérdel s valami együgyű imát motyog. A jászol fölött fölragyog egy csillag, néhány angyal és gyermek énekel... Szelíden száll az ének és a pára szurtos ólból a fényes égre fel... Aztán a barmokat itatni hajtják. A hajnal megnyergeli rôt lovát és robotos nyomán a szürke élet megy úgy, mind eddig, megy tovább. Mintha nem történt volna semmi sem. Meresztgetik szemeiket a kandik: királyok, bölcsek, költôk, hadvezérek... amíg lassan a csillag is kialszik. A zord-sötét zimankós fenyvesekbôl elôoson a téli virradat. Ködrongyokban gunnyasztanak a házak s vacognak vedlô gondjaik alatt... (Plarnhof, 1945. Karácsony) ======================================================================== Karácsonyi versek II. Wass Albert II. Elindul újra a mese! Fényt porzik gyémánt szekere! Minden csillag egy kereke! Ezeregy angyal száll vele! Jön, emberek, jön, jön az égbôl Isten szekerén a mese! Karácsony készűl, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek ujra gyermekek hogy emberek lehessetek! Vigyázzatok! Ez a mese már nem is egészen mese. Belôle az Isten szeme tekint a földre lefele. Vigyázzatok hát emberek, Titeket keres a szeme! Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplôben elébe menni, mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni. Mert rút a világ, fekete. Vak gyűlölettôl fekete. Vak, mint az emberek szeme: az égig sem látnak vele. Pedig az égbôl lefele porzik már Isten szekere! Minden csillag egy kereke, ezeregy angyal száll vele, az Isten maga száll vele és csillagtükröt nyujt felénk, mesetükröt, a keze. Szent tükrébe végre egyszer Pillantsatok tiszta szemmel, tiszta szemmel, Istenszemmel milyen szép is minden ember! Minden ember szépségtenger s mint a tenger csillagszemmel telve vagytok szeretettel...! Tagadjátok...? Restellitek...? Elfordulnak fejeitek...? Megvakultak szemeitek...? Szépségteket, jóságtokat nem érzitek, nem hiszitek...? Csillaggyertyák fénye mellett Isten elé nem viszitek...? Akkor bizony rútak vagytok, szégenyek és vakok vagytok, ha szépek lenni nem akartok. De még így is, szegényen is, rútan, vakon, mégis, mégis Isten gyermekei vagytok! Rátok süti fényes szemét, elindítja fényszekerét, jó emberek játékszerét. Milyen kár, hogy áldó kezét nem érzitek, nem nézitek s nem hiszitek már a mesét. A rút világnak gondja van, minden embernek gondja van, a sok angyalnak mind gondja van s az Istennek is gondja van, mert mindenekre gondja van. S így múlik el a szép s a jó az ember mellôl, nyomtalan. (1946) ======================================================================== Magyar gyermek imája Zsitvay Tibor Kis Jézuska, kérve kérünk, Tégy miértünk nagy csodát! Rabláncot hord annyi vérünk, És nem bírja már tovább. Nyújtsd kezecskéd csak feléje, Szólj csak egy szót, édeset, S magyar népünk szerencséje Boldogabb lesz, fényesebb! ======================================================================== A Szent vagy, Uram! adventi, karácsonyi, évvégi, újévi és vízkereszti énekei Adventi éneke 1. A kereszténységben, hisszük (Miseének) 2. Harmatozzatok (Miseének) 3. Ó, bezárult Édenünk (Miseének) 4. Téged vár (Miseének) 5. Ave María 6. Az Úristen Ádám atyánknak 7. Áron vesszeje virágzik 8. Bűnös néped sírva kiált 9. Ébredj, ember 10. Mária, szűz virág 11. Ó, fényességes szép hajnal 12. Mennyországi fényes hajnal 13. Mint forró sóhaj 14. Ó, nemes, ékes 185. Mária, Szűzanya 193. Ó dicsôült szép kincs Karácsonyi énekek 15. Üdvözlégy, ó drága vendég (Miseének) 16. Az angyal énekel (Miseének) 17. Az égbôl színméz csörgedez 18. Az Ige megtestesült 19. A szép Szűz Mária 20. Csorda-pásztorok 21. Dicsôség mennyben az Istennek 22. Ez nap nékünk dícséretes nap 23. Istengyermek 24. Jászolodban áldunk 25. Mennybôl az angyal 26. Midôn a Szűz Magzatát 27. Mind a világ 28. Nagy örömnap ez nékünk 29. Ó, gyönyörűszép titokzatos éj 30. Ó, Jézus, szüzen született 31. Örülj, te boldog Betlehem 32. Pásztorok, pásztorok örvendezve 33. Szép violácska 34. Szülte a Szűz szent Fiát 35. Szűz Mária e világra nékünk 36. Vígasságos, hangos, nagy örömünk 219. Az Úrnak dobban (Miseének) Évvégi hálaadó énekek 37. Isten, ki az idônek 38. Az esztendô fordulóján Újévi énekek 39. Szép kelet, szép nap 40. Kél a magasból tiszta fény 41. Ó, szép Jézus Vízkereszti énekek 42. Égi lakomára készüljünk (Miseének) 43. Az isteni gyermeket 44. Fényességén e mai napnak 45. János áll a part felett 46. Ím az égen feltűnik ======================================================================== SZVU/1: A kereszténységben, hisszük (Miseének) 1. Kezdetre A kereszténységben Hisszük, valljuk régen, Hogy az Isten minekünk Véghetetlen kegyességében Ígérte a Megváltót Vigasztalásképpen. 2. Dicsôítésre Dicsôség a mennyben! Öröm, áldás zengjen, Mert az Isten kegyes volt És azonnal nagy elestünkben Megkönyörült mirajtunk Paradicsomkertben. 3. Hiszekegyre Tudjuk, valljuk régen: Az idôk teljében Gábor angyal küldeték Az Istennek követeképen S megtestesült az Ige Mária méhében. 4. Felajánlásra Isten jóságának, Irgalmasságának, Ki mindenkor kegyelmez A halandók gyarlóságának: Felajánljuk magunkat Jóságos Atyánknak. 5. Szent, szent-re Az örök Atyának, Egyszülött Fiának, S a Szentlélek Istennek, Árva lelkünk nagy Vigaszának: Dícséret és dicsôség A Szentháromságnak. ======================================================================== SZVU/2: Harmatozzatok (Miseének) 1. Kezdetre Harmatozzatok Égi magasok! Téged vár epedve A halandók lelke, Jöjj el, édes Üdvözítônk! 2. Kezdetre Mert az emberek Ott tévelygenek, Hol te égi fényed Útján nem vezérled Ôket, édes Üdvözítônk! 3. Dicsôítésre Áldás, dícséret És hála néked: Mert fényes világunk S legfôbb boldogságunk Te vagy, édes Üdvözítônk! 4. Evangéliumra A prófétáknak Lelkei láttak Szent jelenésekben S téged békességben Vártak, édes Üdvözítônk! 5. Evangéliumra Te ember lettél, S új tant hirdettél. A jövendölések Beteljesedének Rólad, édes Üdvözítônk! 6. Hiszekegyre Hiszünk tebenned, Égi szent követ: Út, igazság, élet. Hittel vallunk téged Istenünknek, Üdvözítônk! 7. Felajánlásra Ím, az áldozat, Melyet bemutat Szolgád Fölségednek: Jöjj el és szenteld meg, Ó kegyelmes Üdvözítônk! 8. Felajánlásra Nyújtsd malasztodat, Hogy ez áldozat Bánatot gerjesszen Bűnös szíveinkben. Ó segíts meg, Üdvözítônk! 9. Szent, szent-re Szent az egy Isten Három személyben. Az Atyaistennel És a Szentlélekkel Szent vagy, édes Üdvözítônk! ======================================================================== SZVU/3: Ó, bezárult Édenünk (Miseének) 1. Kezdetre Ó bezárult Édenünk, Rosszra fordult kezdetünk! Megtaláltuk a halált, Üdvünk kincse zárra zárt. 2. Kezdetre Fel-felnyögött bár imánk: ,,Égi harmat, hullj miránk'' De bilincsben a kezek, Mert a lélek vétkezett! 3. Evangéliumra Elhagyottság éjjelén Annyi volt csak a remény, Hogy eljön, ki gyôzni fog, És leszünk még boldogok! 4. Hiszekegyre Állt a világ szótalan, Jessze törzse lombtalan; S a hit mégis szárnyat ölt: Jön Krisztus, kit vár a föld! 5. Felajánlásra Jön az Úr, a végtelen, Könyörül az emberen. Adjuk vissza kincseit, Legyen övé minden itt! 6. Felajánlásra Övé legyen vagyonunk, Minden, amit adhatunk. De ha más kell: jaj nekünk, Nincsen semmi nemesünk! 7. Szent, szent-re Lesz nemsoká! Ara már A szűz, ki mint napsugár Oly tisztán szól, hogy: ,,Igen'', A Szent-szent-szent megjelen. ======================================================================== SZVU/4: Téged vár (Miseének) 1. Kezdetre Téged vár a népek lelki sötétsége, Isten: Nincs, ki nékünk harcainkban segítene itt lenn. Ha szentséges arcod ragyog vándorutunk végén: Megnyugosznak egymás mellett a nemzetek békén. 2. Evangéliumra A sötétség tévedését, Uram, oszlasd széjjel S töltsd be lelkünk Szentegyházad igaz igéjével. Légy a népnek fényessége, hogy egy úton járjon, És a kétség útvesztôin mégis Rád találjon. 3. Hiszekegyre Hisszük, Jézus, Rajtad kívül többé nem kell várnunk Más megváltót és tanítót. A mi Szentegyházunk Igazságod csalhatatlan hirdetôje, ôre, Amely bizton vezet üdvünk útjain elôre. 4. Felajánlásra Áldott kenyér s bor színébe jöjj, Uram, közénk le S tekints szelíd kegyes szemmel e szenvedô népre, Melynek szívét általjárja már a könny s a bánat És vezeklô keresôje lett az éghazának. 5. Felajánlásra Örvendezzünk, keresztények, közel van az Isten, És eléje minden lélek szentül közelítsen S az angyalok seregének hangján énekelje: Siess, Uram, jöjj le közénk, kérünk esdekelve. 6. Szent, szent-re Ki elveszed tôlünk a bűnt, adj erôt szívünknek, Hogy ellene-mondjunk a ránk leselkedô bűnnek És egykoron gyôzelmesen mehessünk elédbe, Angyalokkal ,,Szent, szent, szent vagy!'' zenghessük az égbe'. ======================================================================== SZVU/5: Ave María 1. Ave María, Istennek Anyja, Tebenned virágzik Váltságunk aranyja. Áldásod nyelvünk nem unja. 2. Mária, újul Világ nevedben, A föld kereksége Megépül nemedben, Mert a nagy Isten méhedben. 3. Ó drága Jézus, Szűznek gyümölcse, Teáltalad szűnjék Világ rossz erkölcse, Malasztod szívünk bétöltse. 4. Esedezz értünk, Isten Szülôje. Régi magyarságnak Te valál ôrzôje. Légy minden jónknak szerzôje. 5. Ora pro nobis, Szép Jézus Anyja, Szentlélek oltványa Benned, lelki bánya, Oltalmad néped kívánja. ======================================================================== SZVU/6: Az Úristen Ádám atyánknak 1. Az Úristen Ádám atyánknak, Kegyes vigasztalásnak: Megígérte jövetelét a Messiásnak. 2. És az álnok kígyónak mondta A szép paradicsomba: Megtöri majd kevély fejed egy Asszony magva. 3. Megmondotta Bálám próféta: Csillag kél e világra A Jákobnak nemzetébôl, világ javára. 4. Zsoltárokban szent Dávid ajka Ekképp szólott bíztatva: Székében fog uralkodni királyi magva. 5. Izajás is így jövendöle: Imé, Jessze gyökere Vesszôt terem új virágnak nevelésére. 6. A vesszônek drága virága, Csillag tiszta világa, Dávid magva: Máriától jött e világra. 7. Ám arról is megemlékezünk, Bízó szívvel készülünk: Eljön újra világ végén, s megítéltetünk. 8. Kérjük azért mindnyájunk Urát, Lelkünk kegyes Bíráját, Állítsa majd jobbja felôl hívei nyáját. ======================================================================== SZVU/7: Áron vesszeje virágzik 1. Áron vesszeje virágzik, Reménységünk kicsírázik, Választott Szűzbôl Isten anyja válik. Ezt szent próféták megjövendölték, Szent pátriárkák óhajtva kérték, Szent atyák régen szívükbe rejtették. 2. Anna lánya, mivel hittél, Az angyalnak mert engedtél, Íme az Úrnak szolgálója lettél. Üdvösségünknek hajnali pírja, Mi sebeinknek orvosló írja, Lábad a kígyó erejét lebírja. 3. Amit elzárt Éva vétke, Utat ád az üdvösségbe Szűz Máriának engedelmessége. Szűz, téged tartunk szent Pátrónánknak, Téged kiáltunk édes Anyánknak. Légy orvoslója minden nyavalyánknak. ======================================================================== SZVU/8: Bűnös néped sírva kiált 1. Bűnös néped sírva kiált Hozzád, Ne takard el üdvösséges orcád! Jöjj, apaszd el könnyeinknek kútját, Igazítsd el üdvösségünk útját. 2. Téged hirdet a próféták szája, Epedve vár a nemzetek vágya, Te vagy a kulcs, mely a poklot zárja, És a mennyet elôttünk kitárja. 3. Reménységünk égô csipkebokra, Nézz a bűntôl meggyötrött rabokra. Ne nyeljen el örök halál torka, Szabadítónk, jöjj megváltásunkra! ======================================================================== SZVU/9: Ébredj, ember 1. Ébredj, ember, mély álmodból, Megszabadulsz rabságodból. Közelít már üdvösséged, Eltörlik már minden vétked. 2. Elküldé az Úr angyalát, Hogy köszöntse Szűz Máriát, Kinek tiszta, szűz méhébe Alászállt az örök Ige. 3. A Szűzhöz így szól az angyal: Üdvözlégy, teljes malaszttal! A Szentlélek megárnyékoz, S áldott méhed gyümölcsöt hoz. 4. Fiad Jézus néven hívod, Ô váltja meg a világot, Melyet oly rég tart a sátán Fogságban a bűnnek láncán. ======================================================================== SZVU/10:Mária, szűz virág 1. Mária, szűz virág, Jeruzsálem templomában Hány éjszakát sír át Égbe szálló szent imában: ,,Könyörülj népeden, Könyörülj, Istenünk. Küldd el a Messiást, Küldd el nekünk. Ó, ne hagyd népedet A gonosznak hatalmában.'' 2. Hallja a bús imát A nagy Isten égi trónján. Keresve siklik át Pillantása bércen, rónán. Mindenütt zokogás, Epedô fájdalom; A lélek vágya sír Minden dalon. S az örök Ige szól: ,,Adósságuk én lerónám.'' 3. Jaj, a bűn tengere Elárad az egész földön. A szentség Istene Hová lépjen, hová jöjjön?! Mária liliom, Szeplôtlen, szűz, fehér. Jön az Úr, jön a Szent: Szívébe tér. Ó áldott tisztaság! Nyílik már a lelki börtön. 4. Mária, szűz virág, Isten anyja, liliomszál, Kér egész nagy világ, Értünk most is imádkozzál: ,,Könyörülj népeden, Könyörülj, Istenünk. Küldd el szent Fiadat, Küldd el nekünk.'' Mária, ha te kérsz, Bűnös földre irgalom száll. ======================================================================== SZVU/11:Ó, fényességes szép hajnal 1. Ó fényességes szép hajnal, Kit így köszöntött az angyal: Üdvözlégy, teljes malaszttal! 2. Dicsôséges Szűz Mária, Atyaistennek szép lánya És Szentléleknek mátkája. 3. Tehozzád küldetett mennybôl Szent Gábor angyal követül, Istennek rendelésébôl. 4. Szentséges Szűz, fiad leszen, Ki Isten s ember lesz egyben, És megmaradsz szüzességben. 5. Fiad az ég dicsôsége, A bűnösök reménysége S a megtérôk üdvössége. 6. Ó boldogságos Szűzanya, Kérünk nagy méltóságodra, Végy minket pártfogásodba! 7. Dicsôség Szentháromságnak, Dícséret Szűz Máriának, Üdvözítônk szent Anyjának! ======================================================================== SZVU/12:Mennyországi fényes hajnal 1. Mennyországi fényes hajnal, Mely ránk virrad szép nappal, Üdvözlégy, ó Jézus Anyja, Árva népünk Asszonya! 2. A te drága szüzességed Méltóságra vitt téged. Isten édes anyja voltál, Mégis szűzen virultál. 3. Engedelmes értünk voltál, Angyalszóra hajlottál, Szolgálója Úristennek, Szószólója népeknek. 4. Szólj, ó szent Szűz, most is értünk, Mert Istennek vétettünk. Benned Isten emberré lett, S rabságunkból megmentett. ======================================================================== SZVU/13:Mint forró sóhaj 1. Mint forró sóhaj, Elhaló bús jaj Kél halk énekünk. Sötétben járunk, Hajnalra várunk: Jöjj el, Istenünk! 2. Választott néped Így sírt föl Érted, Nyögve bús igát. Ôsszülôk lelke Várta, epedte Isten egy Fiát. 3. A bűn úr most is; Gyötör is, foszt is. Sír a jó feléd: Mikor jössz végre Kitűzni égre Gyôzelmed jelét? 4. Jöjj, a bűn éget, Jöjj, várunk téged, Jézus, Istenünk! Isteni gyermek, Ó, hozz kegyelmet, Hozz békét nekünk! ======================================================================== SZVU/14:Ó, nemes, ékes 1. Ó nemes, ékes Liliom, édes, Gyönyörű rózsa, Mária, Ki szent malaszttal, Mint gyöngyharmattal Neveltettél, ó Mária. Az Isten kedvelt S Fiának rendelt Anyjául, ó Szűz Mária. 2. Csudák csudája, Gedeon gyapja, Kire szállt égnek harmatja, Malaszttal teljes, Istennek kedves Virágszál, Jézus szent Anyja. Kik hozzád mennek, Mindent megnyernek, Valamint szívük kívánja. 3. Áron vesszôje: Nem vala tôje, Virággal mégis éledék; Annak példája Szűz Máriára Csodásan, szépen bételék. Szűzesség drága, Nemes virága S gyümölcse nékünk adaték. 4. Éva gyümölcse, Bűnös erkölcse Halálra ronta bennünket. Méhed virága Lôn orvossága, Gyógyító írja lelkünknek. Te mennyországba, Szép boldogságba Segítsed bűnös népünket. ======================================================================== SZVU/185: Mária, Szűzanya 1. Mária, Szűzanya Názáretbôl indul útnak. Az úton fa, virág Egymásnak szent titkot súgnak. Madárkák zengenek, Az ég is ráragyog: Földön még nem esett Ily nagy dolog. Mária szent szívén Dobog szíve örök Úrnak. 2. Virraszt a Szűzanya Betlehemnek barlangjában. Altatja kis fiát Hideg téli éjszakákban: ,,Szívemrôl leszakadt Isteni magzatom, Ó hogy szent véredet Én adhatom! Szíveddel egy szívem Áldott, örök boldogságban.'' 3. Golgota szomorú Keresztjén hull Krisztus vére. Váltság és fizetés: Megváltásunk drága bére. ,,Istenem, úgy legyen, Amint Te akarod. Fogadd el tôlem ez Áldozatot!'' És áldott béke száll A Szűzanya hű szívére. 4. Drága Szív, anyaszív, Tebelôled él a Gyermek, Egyetlen jó Anyánk, Megköszönjük szent Szívednek. Jézusé életed, Jézusé a szíved. Szívünk is hadd legyen, Anyánk, tied. Az örök életet, Ó jó Anyánk, nekünk nyerd meg. ======================================================================== SZVU/193: Ó dicsôült szép kincs 1. Ó dicsôült szép kincs, Kiben semmi rút nincs, Kihez nem fér sötétség, Jessze termô törzsén, Dávid háza keblén Felkelt boldog fényesség, Ékes csillagokkal, Nappal és a holddal Vetélkedô dicsôség. 2. Szép liliom szála, Kirôl reánk szálla, Ami jót az ég adott, Kinek drága kertje Önte világszerte Drágalátos illatot, Mikor Ádám népe, Bűneirôl tépve, Átok alatt roskadott. 3. Te mennyország útja, Paradicsom kútja, Ki ránk öntöd jóságod, Kinek tiszta melle, Anyai szent keble Nevele szép virágot, Aki minden bűntôl, Pokolbeli tűztôl Megváltá e világot. 4. Hajnali szép csillag, Ki mindenkor csillog, Ha járunk a setétbén, Kinek fényessége Bátorság és béke Kísértésben, veszélyben, Ragyogj reánk immár, Mert az ördög itt jár, Keresvén kit széttépjen. 5. Esedezzél értem, Hogyha bűnre tértem, Önts belém szent félelmet, Hogy estemet szánjam, Bűneimet bánjam, Szerezz nékem kegyelmet, Hogy Istenhez térjek, Tehozzád elérjek, S dícsérhessem szent neved. ======================================================================== SZVU/15:Üdvözlégy, ó drága vendég (Miseének) 1. Kezdetre Üdvözlégy, ó drága Vendég, Kit most küldött a Kegyesség, Mindeneknek Alkotója, Embereknek Megváltója. 2. Kezdetre Vigadozunk új fényednél, Leborulunk szent szívednél, Szénád közé könnyet öntünk, Kicsi Jézus, így köszöntünk. 3. Dicsôítésre Földön már új napvilág van. ,,Dicsôség a magasságban!'' Angyal néki ezt kiáltja, Néma csillag ôt imádja. 4. Dicsôítésre Mi is immár angyalokkal, Tiszta szívű pásztorokkal Jászlad elôtt áldunk téged. Ó, adj nekünk békességet! 5. Evangéliumra Szűz Mária, vigadozz már, Karodon ül Csillagod már, Áldanak a földi népek, És boldognak hívnak téged. 6. Evangéliumra Födve Fiad arcocskája, De mi hittel nézünk rája. Add, hogy éltünk nagy óráján Láthassuk az ég oltárán. 7. Hiszekegyre Ó, egeknek ékessége, Királyoknak dicsôsége! Most az angyalt mi felváltjuk, Istenünk vagy, azt kiáltjuk. 8. Hiszekegyre Megismerünk jászolodban, És imádunk istállódban. Bár homályba rejteztél is, Gazdag Isten vagy te mégis. 9. Felajánlásra Nem kell mennünk jászolodhoz, Térdelünk csak oltárodhoz, Tested-véred mindjárt itt lesz, Eljössz hozzánk, híveidhez. 10. Felajánlásra Eljössz hozzánk, hogy imádjunk, Áldozatkép felajánljunk, Hiszen ember értünk lettél, Kicsi Jézus, drága testvér. 11. Szent, szent-re Szent az Isten, szent az Isten! Énekeljünk boldog hitben, Kisded testben égi Szentség, Téged dícsér a mindenség. 12. Szent, szent-re De nagy öröm így dicsérnünk, Jászolodban nézdegélnünk. Most az Isten közel hozzánk, Gyermekszemmel mosolyog ránk. ======================================================================== SZVU/16:Az angyal énekel (Miseének) 1. Kezdetre Az angyal énekel, Tekints az égre fel: Napvilágos lett az éj, Meghasadt az ég, És a Második Személy Most földre lép. Mézet ont az ég! Mézet ont az ég! 2. Dicsôítésre Az angyal így dalol A fényes ég alól: ,,Istenünknek glória A mennyekbe fenn!'' Véle mondja Mária, Véle Betlehem. Mondjunk glóriát! Mondjunk glóriát! 3. Hiszekegyre Jó pásztor emberek, Mind jámbor, nyílt szívek, Hallják boldog hangjait: ,,Földön békesség!'' Boldogságot ád a hit, Hogyha szíved ép. Hisszük is szavát, Hisszük is szavát. 4. Felajánlásra És mennek boldogan, Hol Jézus jászla van, Hozzák tiszta szívüket Szép ajándokúl. Mink is hozzunk, jó hívek, Várja már az Úr: Tiszta, hű szívet, Tiszta, hű szívet. 5. Szent, szent-re Most angyal s pásztorok, Ég és föld egybefog: Mind mi él és mind mi van, Glóriára hív, Áldja együtt boldogan Minden tiszta szív, Szent, szent, szent az Úr! Szent, szent, szent az Úr! ======================================================================== SZVU/17:Az égbôl színméz csörgedez 1. Az égbôl színméz csörgedez. A légben illat lengedez. Mozdul az ég, áll a csillag, Ég kapui már kinyílnak. Messiásunk születik ma. 2. Ó pásztorok, figyeljetek! Új dalt dalol angyalsereg: Dicsôség a nagy Istennek! Békesség a jó embernek! Messiásunk születik ma. 3. Felserkennek a pásztorok, A szívük hangosan dobog, Viszik nyájuk kis bárányát, Jámbor szívük színaranyát, Kisded Jézus örömére. 4. Én is sietve elmegyek És elviszem a szívemet. Aranyalma kis Jézusnak, Néki adom ajándéknak, Legyen övé mindörökre! ======================================================================== SZVU/18:Az Ige megtestesült 1. Az ige megtestesült Názáretben, Kit Mária szűzen szült Betlehemben. Itt vagyon elrejtve kenyérszínben, Imádjuk mindnyájan egyetemben. 2. Ezt az igaz nagy Isten bölcsessége Mindeneknek javára cselekedte. E dolgon angyalok csodálkoznak, Emberek, állatok álmélkodnak. 3. Betlehembe ne menjünk, föltaláljuk Jelen e szent oltáron, s magasztaljuk. Mert szívünk ha tiszta és ártatlan, Kedvesebb az neki, mint az arany. 4. Dicsôség és dícséret az Atyának, E világra született szent Fiának, És vele a kegyes Szentléleknek, Szentháromságban az egy Istennek. ======================================================================== SZVU/19:A szép Szűz Mária 1. A szép szűz Mária szent Fiának, Imígyen énekelt kis Jézusnak: Örömest ringatlak, Szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. 2. Aludj el, magzatom, napom fénye, Életem egyetlen szép reménye. Örömest ringatlak, Szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. 3. Aludj el, fiacskám, rózsaszálam, Aludj el, violám, én zöld ágam. Örömest ringatlak, Szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. 4. Barmok közt, jászolban, én gyermekem, Aludj a szénában, szép kisdedem. Örömest ringatlak, Szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. 5. Nem tudom, mit mondjak örömemben, Hogy téged láthatlak ez életben. Örömest ringatlak, Szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. 6. Magamhoz szorítlak, megcsókollak, Tégedet szívembôl úgy imádlak. Örömest ringatlak, Szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. ======================================================================== SZVU/20:Csorda-pásztorok 1. Csordapásztorok midôn Betlehemben Csordát ôriznek éjjel a mezôben, Csordát ôriznek éjjel a mezôben. 2. Isten angyali jövének melléjük, Nagy félelemmel telék meg ô szívük, Nagy félelemmel telék meg ô szívük. 3. ,,Örömet mondok, nagy örömet néktek, Mert ma született a ti üdvösségtek, Mert ma született a ti üdvösségtek. 4. Menjetek el csak gyorsan a városba, Ott találjátok Jézust a jászolba', Ott találjátok Jézust a jászolba'.'' 5. Elindulának és el is jutának, Szűz Máriának jónapot mondának, Szűz Máriának jónapot mondának. 6. ,,Isten titeket hozott Uratokhoz. De nem szólhatok mostan szent Fiamhoz, De nem szólhatok mostan szent Fiamhoz. 7. Mert ô aluszik, nyugoszik pólyában, Szénán bágyadoz a hideg jászolban, Szénán bágyadoz a hideg jászolban. 8. Nem pihen ágyban, sem friss palotában, Hanem jászolban, romlott istállóban, Hanem jászolban, romlott istállóban.'' 9. ,,Serkentsd fel Jézust, szent Fiadat, nékünk, Mert mi angyalok igéjére jöttünk, Mert mi angyalok igéjére jöttünk. 10. Üdvözlégy Jézus, pásztorok Pásztora, Bűnös emberek megváltó szent Ura, Bűnös emberek megváltó szent Ura. 11. Kérünk Tégedet, mi Üdvözítônket, Sok bűneinkért meg ne utálj minket, Sok bűneinkért meg ne utálj minket. 12. Mária, Te is könyörögj érettünk, Hogy halálunkkor boldogok lehessünk, Hogy halálunkkor boldogok lehessünk. 13. Dicsôség Néked, örök Atyaisten, Te kisded Jézus és Szentlélekisten, Te kisded Jézus és Szentlélekisten.'' ======================================================================== SZVU/21:Dicsôség mennyben az Istennek 1. Dicsôség mennyben az Istennek! Dicsôség mennyben az Istennek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsôség, dicsôség Istennek. 2. Békesség földön az embernek! Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet A kis Jézushoz vezet, Békesség, békesség embernek. 3. Dícsérjük a szent angyalokkal, Imádjuk a hív pásztorokkal Az isteni gyermeket, Ki minket így szeretett, Dícsérjük, imádjuk és áldjuk. 4. Kis Jézus! ne vess meg bennünket, Hallgasd meg buzgó kérésünket. Jászolodnál fogadjuk, Hogy a vétket elhagyjuk, Ó Jézus, ne vess meg, hallgass meg. 5. Dicsôség az örök Atyának És értünk született Fiának, S mindkettô Szentlelkének, A malaszt kútfejének: Dicsôség, dicsôség Istennek! ======================================================================== SZVU/22:Ez nap nékünk dícséretes nap 1. Ez nap nékünk dicséretes nap, Napja vigasságunknak, Új bizodalma váltságunknak, Ma született Betlehemben Szűz Máriának Úr Jézus Krisztus, mi Megváltónknak, Áronnak vesszeje kivirágozék, Tiszta Szűztôl gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztusnak, Jézusnak nevezteték. 2. Ez a Gyermek, kit az Atyáknak Igért Isten: Ádámnak, Pátriárkáknak, Ábrahámnak, Kiben minden nemzetségek megáldatának, Életre majdan mind feltámadnak. Áronnak vesszeje kivirágozék, Tiszta Szűztôl gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztusnak, Jézusnak nevezteték. 3. Megtört immár ördög hatalma, A halálnak országa, Pokloknak, bűnnek birodalma, Megnyittaték mennyországnak erôs kapuja, Istennek kedve mireánk szálla. Áronnak vesszeje kivirágozék, Tiszta Szűztôl gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztusnak, Jézusnak nevezteték. 4. Hálát adjunk az Úristennek, Atya-Fiú-Léleknek, És örvendezzünk a Gyermeknek. Nagy örömet az angyalok nékünk hirdetnek, Dícsérik Istent, úgy énekelnek. Áronnak vesszeje kivirágozék, Tiszta Szűztôl gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztusnak, Jézusnak nevezteték. ======================================================================== SZVU/23:Istengyermek 1. Istengyermek, kit irgalmad Közénk lehozott, Angyaloknak énekével Néked áldozok Terjeszd fölém kezedet, Hogy az Istenszeretet Töltse el ma szívem, lelkem, Jászolod tövén. 2. Bár nem látom gyermekarcod Szent vonásait, Hiszem mégis rendületlen: Hogy már Te vagy itt. És mosolygón fölfogod Könnyemet, amit hozok Ajándékul jászolodnak Trónusához én. 3. Istengyermek, nézd szívemnek Forró vágyait: Boldogságot adni másnak Nincs hatalma itt, Csak Tenéked, Istenem. Ó, ha arcod megjelen Áldott ostya szent színében, Boldog vagyok én. 4. Betlehemi csillagodat Ragyogtasd nekem, Ki e sötét lelki éjben Jászlod' keresem! Add hitemnek fényedet, Akkor biztosan megyek S meg nem állok, míg a trónod El nem érem én. 5. Szentségházad jászolához Állok ôrnek én, Hogy ne bántson senki Téged Már e földtekén. Ó ha Téged sértenek, Én szívembe rejtelek S menedéket adok Néked Mindhalálomig. ======================================================================== SZVU/24:Jászolodban áldunk 1. Jászolodban áldunk, édes Jézuska, Igaz pásztorka, Szűzanyáddal, Máriával mindenha. 2. Vajjon mivel érdemlette az ember, A bűnös ember, Hogy érette önmagadat áldozd fel? 3. E végtelen szeretetért imádunk, Szívbôl hódolunk, Igaz szívet, szeretetet áldozunk. ======================================================================== SZVU/25:Mennybôl az angyal 1. Mennybôl az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok. 2. Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban, Ô leszen néktek Üdvözítôtök valóban, valóban. 3. Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária; Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia, szent Fia. 4. El is menének köszöntésére azonnal, azonnal Szép ajándékot vivén szívökben magukkal, magukkal. 5. A kis Jézuskát egyenlôképen imádják, imádják, A nagy Úristent ilyen nagy jóért mind áldják, mind áldják. ======================================================================== SZVU/26:Midôn a Szűz Magzatát 1. Midôn a Szűz Magzatát, Sírdogáló kis Fiát El akarja altatni, Így énekel ôneki: Ó napfény, ó élet, Ó édes Jézus, Ó édes Jézus! 2. Napom édes, szép fénye, Ó életem reménye, A barmoknak jászlában, Aludj a lágy szénában. Ó napfény, ó élet, Ó édes Jézus, Ó édes Jézus! 3. Ó én édes Gyermekem, Téged kíván csak lelkem. Aludj, édes virágom, Gyenge bimbóm, zöld ágom. Ó napfény, ó élet, Ó édes Jézus, Ó édes Jézus! 4. Ó aludj, én Királyom, Aludj, édes magzatom, Aludj, gyenge gyöngyvirág, Amíg enged e világ. Ó napfény, ó élet, Ó édes Jézus, Ó édes Jézus! 5. Akarsz-e más éneket? Hívok pásztorsereget; Nem énekel senkisem, Mint ezek, oly ékesen. Ó napfény, ó élet, Ó édes Jézus, Ó édes Jézus! 6. Mihelyt kedved megértik, Éneküket rákezdik: Aludj, kisded, ó aludj, Jászolkádban csak aludj! Ó napfény, ó élet, Ó édes Jézus, Ó édes Jézus! ======================================================================== SZVU/27:Mind a világ 1. Mind a világ örvendezzen Krisztus születésén, Ki ember lett Szűzanyjától angyal üdvözlésén. Vígszavú énekkel, Tiszta szép elmével. Örvendezzünk, vígadozzunk e napon, Karácsony! Karácsony! Az Úr Jézus megjelent e világon, Karácsony! Karácsony! Szűz Mária szülte nékünk e napon, Karácsony! Karácsony! Vígadozzunk, örvendezzünk, énekeljünk, tapsoljunk! 2. Most az egek mézzel folynak, mind a világ boldog, E gyermekben frigyre léptek égi s földi dolgok. Istenség ember lett, Jászolban szendergett. Örvendezzünk, vígadozzunk e napon, Karácsony! Karácsony! Lélekzel már, bűnös ember, szabadon, Karácsony! Karácsony! Megnyilt néked a mennyország e napon, Karácsony! Karácsony! Vígadozzunk, örvendezzünk, énekeljünk, tapsoljunk! ======================================================================== SZVU/28:Nagy örömnap ez nékünk 1. Nagy örömnap ez nékünk Isten kegyelmébôl. Ma született Krisztusunk tiszta Szűz méhébôl. A kis Gyermek oly nemes, Olyan ékes, kellemes Ô emberségében, Mégis felfoghatatlan, Szóval kimondhatatlan Ô Istenségében. 2. Isten Fia támadott tiszta szűz leánytul, Liliomon rózsaszál! A természet ámul, Hogy születni látja Ôt, Aki századok elôtt E világ szerzôje, Hogy a szent Szűz kebelén Táplálgatja szent tején Azt, ki Teremtôje. 3. Mint az üveg nem törik, napsugár ha járja, Sértetlen maradt a Szűz, ôt hozván világra. Ó boldog a szent Szülô, Kinek teste volt a tô, Mely Krisztust termette! Kinek áldott kebelét, Tisztaságos szent tejét Jézus úgy szerette. 4. Itt az Anya a leány, a Gyermek az atyja, Ember lett az Isten itt! Föl ezt ki foghatja? Szolga lett és mégis úr, Itt van, gyámoltalanul, Mégis: el nem éred! Messze, mégis itt jelen, Kettôs itt a rejtelem, Ésszel föl nem éred! 5. Sötétségben születik, ki a napfényt gyújtja, Istállóban rejtezik, ki a földet tartja. Rejtik pólyák, szalagok Azt, aki a csillagok Ezrét égre szúrja, Sírdogál és nyöszörög, Ki az égen mennydörög S a villámot szórja. 6. Krisztus, kinek kegyelme minden embert táplál, Ki a szent Szűz kebelén értünk földre szálltál, Hittel kérünk, légy kegyes, Bűneinkért meg ne vess, Ne taszíts a mélybe, Üdvözítô Istenünk, Halálunkkor légy velünk, S hívj magadhoz égbe. ======================================================================== SZVU/29:Ó, gyönyörűszép titokzatos éj 1. Ó gyönyörűszép, titokzatos éj! Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél. Kisdedként az édes Úr Jászolában megsimul Szent karácsony éjjel! 2. Ó fogyhatatlan csodálatos ér! Hópehely ostya, csöpp búzakenyér. Benne, lásd: az édes Úr Téged szomjaz, rád borul. Egy világgal ér fel. ======================================================================== SZVU/30:Ó, Jézus, szüzen született 1. Ó Jézus, szűzen született szép rózsaszál, Kit lelkem hideg jászolban, szalmán talál. Ó Jézusom, szent jegyesem, Nyugodjál meleg szívemen, Én kedvesem. 2. Ó Jézus, mennyei vendég, énnálam szállj! Vétkemtôl, rútságaimtól ne irtózzál! Ó Jézusom, szent jegyesem, Nyugodjál meleg szívemen, Én kedvesem. 3. Ó Jézus, ha már szállottál istállóba, Szívünket fektesd magadhoz a jászolba. Ó Jézusom, szent jegyesem, Nyugodjál meleg szívemen, Én kedvesem. 4. Ó Jézus, drága teremtô, én Istenem, Mért jöttél ily nagy ínségre keservesen? Ó Jézusom, szent jegyesem, Nyugodjál meleg szívemen, Én kedvesem. 5. Ó Jézus, hogy miránk szálljon mennyei kincs, Azért, ó drága királyom, most semmid sincs. Ó Jézusom, szent jegyesem, Nyugodjál meleg szívemen, Én kedvesem. 6. Ó Jézus, de kevés szív van e világon, Ki téged istállócskádból befogadjon, Ó Jézusom, szent jegyesem, Nyugodjál meleg szívemen, Én kedvesem. 7. Ah, kérlek, siess énhozzám, királyocskám! Szívemben vessed ágyadat, virágocskám. Ó Jézusom, szent jegyesem, Nyugodjál meleg szívemen, Én kedvesem. ======================================================================== SZVU/31:Örülj, te boldog Betlehem 1. Örülj, te boldog Betlehem! Vígadjatok, örüljetek! A kívánt Kisded megjelent, A Krisztus veletek! Örvendjenek jövetének Együtt ifjak meg a vének. 2. Az örökkévaló Ige, Vígadjatok, örüljetek! Emberformába öltöze. A Krisztus veletek! Örvendjenek jövetének Együtt ifjak meg a vének. 3. Megértve Gábriel szavát, Vígadjatok, örüljetek! A Szűz fogadta szent Fiát. A Krisztus veletek! Örvendjenek jövetének Együtt ifjak meg a vének. 4. Hitvány jászolban sírdogál, Vígadjatok, örüljetek! Aki a mindenen király. A Krisztus veletek! Örvendjenek jövetének Együtt ifjak meg a vének. 5. Megismeri ökör, szamár, Vígadjatok, örüljetek! Hogy ez a kisded a király. A Krisztus veletek! Örvendjenek jövetének Együtt ifjak meg a vének. 6. Jönnek kelet királyai, Vígadjatok, örüljetek! Aranyat tömjént hordani. A Krisztus veletek! Örvendjenek jövetének Együtt ifjak meg a vének. 7. A házba lépnek együtt ôk, Vígadjatok, örüljetek! Hódolnak új urok elôtt. A Krisztus veletek! Örvendjenek jövetének Együtt ifjak meg a vének. 8. Megüljük áldott ünnepét, Vígadjatok, örüljetek! És áldjuk Isten szent nevét. A Krisztus veletek! Örvendjenek jövetének Együtt ifjak meg a vének. ======================================================================== SZVU/32:Pásztorok, pásztorok örvendezve 1. Pásztorok, pásztorok örvendezve Sietnek Jézushoz Betlehembe; Köszöntést mondanak a kisdednek, Ki váltságot hozott az embereknek. 2. Angyalok szózata minket is hív, Értse meg ezt tehát minden hű szív; A kisded Jézuskát mi is áldjuk, Mint a hív pásztorok, magasztaljuk. 3. Üdvözlégy, kis Jézus! reménységünk, Aki ma váltságot hoztál nékünk. Meghoztad az igaz hit világát, Megnyitád szent Atyád mennyországát. 4. Dicsôség, imádás az Atyának, Érettünk született szent Fiának, És a vigasztaló Szentléleknek, Szentháromságban az egy Istennek. ======================================================================== SZVU/33:Szép violácska 1. Szép violácska, Kedves rózsácska, Szerelmes kisded, szép Jézuska, Ki most születtél, Emberré lettél, Minékünk örömet szerzettél, Kérünk vigasztald népünket, Térítsd magadhoz lelkünket, Igazítsd szívedhez szívünket, Igazítsd szívedhez szívünket. 2. Jászolban látlak, Szívemben várlak, Ó drága kisded, szép Jézusom. Fogadd el szívem, Szeretlek híven, Szűz ágon virágzott Krisztusom. Jászlad szénája, szalmája, Szívem jó meleg tanyája, Szép kisded, szerelmes Jézusom, Szép kisded, szerelmes Jézusom. 3. Áldott Teremtôm, Szent Üdvözítôm, Ó drága kisded, szép Jézusom! Nincs e világon, Ki befogadjon, Szűz ágon virágzott Krisztusom. Jöjj el lelkemnek ölébe, Zárkozz el szívem mélyébe, Szép kisded, szerelmes Jézusom, Szép kisded, szerelmes Jézusom. ======================================================================== SZVU/34:Szülte a Szűz szent Fiát 1. Szülte a Szűz szent Fiát! Örvendezzünk! Liliomot rózsaág! Lelkendezzünk! Kisded, atya nélkül, Néki szünet nélkül Glóriát zengedezzünk! 2. A próféták megírák: Örvendezzünk! Csodát látott a világ, Lelkendezzünk! Kisded, atya nélkül, Néki szünet nélkül Glóriát zengedezzünk! 3. Isten itt magára vett, Örvendezzünk! Emberi természetet, Lelkendezzünk! Kisded, atya nélkül, Néki szünet nélkül Glóriát zengedezzünk! 4. Góliát meggyôzetett, Övrendezzünk! Nyert az ember életet, Lelkendezzünk! Kisded, atya nélkül, Néki szünet nélkül Glóriát zengedezzünk! ======================================================================== SZVU/35:Szűz Mária e világra nékünk 1. Szűz Mária e világra nékünk szent Fiát hozá, A jászolban fekszik, ki a mennyet s földet alkotá. Mely végtelen kegyelem Tôled, ó Istenem! Hogy így szeretted Az embereket. 2. Az angyalok Jézus születésén áldva zengenek, A pásztorok a mennyei fényre hozzá sietnek; Örömre ébredének Minden teremtmények, Mind Ôt imádják És magasztalják. 3. Azért mi is, halandó emberek, Jézust dícsérjük, Dicsôséges születése napját vígan szenteljük. Az Atya Úristennek, Oly nagy kegyelmesnek Hálákat adjunk, Szívbôl vigadjunk. 4. Aki hozzánk irgalmasságából szent Fiát küldé, Hogy a bűnbe esett embereket üdvözítené: Megjelent a Megváltó, Világszabadító, Kegyes királyunk, Édes Jézusunk. 5. Ó te kegyes régi szent Pátrónánk, kincs hordozója, E világnak te vagy esedezô oltalmazója. Kit tápláltál tejeddel, Annak kéréseddel Ügyünk ajánljad, Értünk imádjad. 6. Légyen hála a nagy Úristennek, Üdvözítônek; Szentléleknek, boldogságos szent Szűz nagy jegyesének. A Szűz könyörgésével, Maradjunk békével Isten kedvében, Szent szerelmében. ======================================================================== SZVU/36:Vígasságos, hangos, nagy örömünk 1. Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt: Megszületett Jézus a beteg világnak. Felragyog immáron fényességes napja Isten irgalmának. 2. Örvendez a nap, hold, csillagok vigadnak, Ô nagy örömükben fényesen ragyognak, Hogy immár itt vagyon a mennyei váltság földi halandóknak. 3. Ádám, Éva egykor ízlelék az almát, Megízleltük értük a bűnnek siralmát, Míg e nap minekünk megmutatta Jézus mennyei irgalmát. 4. Fénylik az új csillag, angyalok röpdösnek, Ékes dicséretet mondanak Istennek, Békesség örömét, örök üdvösséget a jó embereknek. 5. Azért mi is néki mindnyájan örvendjünk, Született Krisztusnak vígan énekeljünk És az angyalokkal és a pásztorokkal glóriát hirdessünk. ======================================================================== SZVU/219: Az Úrnak dobban (Miseének) 1. Kezdetre Az Úrnak dobban, ég a szív, Csak róla zeng ma szánk. Mert szomjú földre manna hull: Az égi Küldött harmatozza ránk. 2. Kezdetre És Isten ajkán kél a szó: ,,Te Úr vagy, sziklaszál. A Lélek által szült a Szűz, És úri széked mindörökkön áll.'' 3. Dicsôítésre Ó drága gyermek, áldva légy, Te titkos égi lény, Ki harc vagy, mégis béke vagy, Mert tűz a vérted és ruhád a fény. 4. Dicsôítésre A Sátán lábad zsámolya, S arcod mint az ég; Te gyôztes, mégis édes Úr, Ó Szívkirály, ma üdvözölve légy. 5. Evangéliumra Az egy Igében mondta ki Az Isten önmagát. Övébe jött, s nem ösmeré A vak sötét az égnek csillagát. 6. Evangéliumra De mind, kik Ôt megismerik, A mennybe vonzza ô. Az emberszív, ha rátalált, Boldogságos végtelenbe nô. 7. Hiszekegyre A boldog Isten egy Fiát, A Krisztust vallja szánk, Mert mindöröktôl származik: Az Úrral egy, a lángból tiszta láng. 8. Hiszekegyre Az Isten mélye szülte ôt. Az Úrban ô is Úr. De arca mégis emberarc. És drága Szíve emberszívre hull. 9. Felajánlásra Ma öltsön szép mosolyt az ég, És völgyön, halmon át Az égre szálljon könnyű dal, Mert láttuk ôt, ki Szűz ölébe szállt. 10. Felajánlásra Övé a menny, övé a föld, A szív csak érte ég. Övé e tiszta áldozat, Hol emberszívvel egyesül az ég. 11. Szent, szent-re Szent énekünk most száll feléd, Te fényes, drága Szent. Hogy testet öltött szép Igéd, A hálánk érte mindörökké zeng. ======================================================================== SZVU/37:Isten, ki az idônek 1. Isten, ki az idônek Határát kimérted, Örök bölcsességeddel Sorsunkat intézed, Elôdbe most ez évnek Estéjén imádva Jô néped és egy szívvel S lélekkel kiáltja: Hála tenéked! 2. Mindenlátó, te láttad Minden lépteinket, Erôs jobbod megôrzött A veszélytôl minket. Az élet, az egészség S malasztodnak árja, Mind jóságos hatalmad Kegyes adománya. Hála tenéked! 3. Ah, de mi jóvoltoddal Sokszor visszaéltünk, Elhagytunk és a bűnnek Ösvényére tértünk. De te minket, jó Pásztor, Az örök életre Óhajtottál megnyerni S kerestél szeretve. Hála tenéked! 4. Hívásodat követvén, Jobbulást ígérünk, Hogy ebben az új évben Csak tenéked élünk. Segíts meg szándékunkban, Hogy azt megtarthassuk, S életesténk ha eljô, Nyugodtan mondhassuk: Hála tenéked! ======================================================================== SZVU/38:Az esztendô fordulóján 1. Az esztendô fordulóján Összegyűltünk mind ez órán, Oltárodnál leborulunk hál'adásra, Mindentudó színed elôtt számadásra. 2. A múló év minden napja Kegyelmedet megmutatja. Testi-lelki bajainkban gyógyítottál, Haláltestvér karjaitól megtartottál. 3. A mezôket te ruházod, Ég madarát te táplálod; Nem engedtél elpusztulni árván minket, És megadtad mindennapi kenyerünket. 4. Könnyeinket szárítgattad, Homlokunkat simogattad, Ha tévedtünk, a jó útra rátereltél, Ha elestünk, irgalmasan fölemeltél. 5. Hálásan hát megfogadjuk, Törvényedet el nem hagyjuk, Új esztendô minden napján légy mellettünk, Hogy a bűnnek szeplôje se érje lelkünk. 6. S ha majd eljön a végóra, Ajkunk nyílik búcsúszóra, Hozzád vigye lelkünket az ôrzôangyal, Hol nincsen nap, nincsen éj, csak örök hajnal. ======================================================================== SZVU/39:Szép kelet, szép nap 1. Szép kelet, szép nap! nincs benned homály, Mert az örök nap benned a király. Új esztendôben új szívekkel, Dícsérünk Jézus énekekkel. 2. Már a bölcsônél törlöd bűnünket, Szűz Anyád keblén mosod lelkünket. Új esztendôben új szívekkel, Dícsérünk Jézus énekekkel. 3. E napon ontod az elsô csepp vért, Mit a jó Isten váltságul ígért. Új esztendôben új szívekkel, Dícsérünk Jézus énekekkel. 4. Hogyha megtartasz még több idôre, Virradjunk boldog, szebb jövendôre. Új esztendôben új szívekkel, Dícsérünk Jézus énekekkel. ======================================================================== SZVU/40:Kél a magasból tiszta fény 1. Kél a magasból tiszta fény Földre az új év kezdetén. A kicsi Jézus köztünk él, S ontja ma vérét vétkünkért. Hát vigadozzunk mindnyájan. Áldjuk a Jézust Anyjával, És esedezzük térden ôt, Áldja meg ezt az esztendôt! 2. Ó kicsi Jézus, édeském, Mennyei csorgó mézecském. Jaj be korán hull véred már, Szívem, ó Jézus, érted fáj. Hát vigadozzunk mindnyájan. Áldjuk a Jézust Anyjával, És esedezzük térden ôt, Áldja meg ezt az esztendôt! 3. Szép piros véred csordulván, Rajtad a név már Jézuskám: Jézus, ó boldog édes név! Benne az üdv és békesség. Hát vigadozzunk mindnyájan. Áldjuk a Jézust Anyjával, És esedezzük térden ôt, Áldja meg ezt az esztendôt! 4. Három-egy Isten áldva légy, Gyôzelem, áldás mind tiéd. Áldjuk a Jézus szent nevét, Amely a Sátánt zúzza szét. Hát vigadozzunk mindnyájan. Áldjuk a Jézust Anyjával, És esedezzük térden ôt, Áldja meg ezt az esztendôt! ======================================================================== SZVU/41:Ó, szép Jézus 1. Ó szép Jézus! Ez új esztendôben Légy híveidben. Ó Mária! Esedezzél értünk, Édes reményünk! Hogy ez új esztendôben Minden ügyeinkben Lehessünk Jézus Drága kedvében. 2. Ó szép Jézus! Drága szent nevedért Kelj föl népedért. Ó Mária! Tekints híveidre Te szent Fiadért, Hogy ez új esztendôben minden ügyeinkben Lehessünk Jézus Drága kedvében. 3. Ó szép Jézus! Tartsd meg híveidet, Mint tieidet. Ó Mária! Jézusnak szent Anyja! Országunk tornya! Adjad, kérünk, hogy ebben Az új esztendôben Lehessünk épek Testben, lélekben. ======================================================================== SZVU/42:Égi lakomára készüljünk (Miseének) 1. Kezdetre Égi lakomára Készüljünk, hívek, Az öröm Királya Már elénk siet. Meggyógyulnak gondok, sebek, És az Úrnak békélt szívvel Mondunk víg éneket. 2. Dicsôítésre Fölséges Úristen, Eléd térdelünk. Ember, angyal: minden Dícsér, áld velünk. Mert hatalmas a Te karod: A víz borrá, a bor vérré Válik, ha akarod. 3. Evangéliumra Kánai menyegzôn A Szűz Anya szól Szent Fiához esdôn: ,,Elfogyott a bor.'' Hat kôvedret megtöltenek. Jézus szól. A víz borrá lesz. És ujjong a sereg. 4. Hiszekegyre Hiszünk az Atyában: Ô a hatalom. Hiszünk egy Fiában: Ô az irgalom. Vigasztaló Szentlélekben, Gondviselô, csodatevô Áldott egy Istenben. 5. Felajánlásra Fehér ostya és bor Az áldozatunk, Atyánk, magunkéból Csak ezt adhatunk. Harmatozd rá malasztodat S Krisztus teste, Krisztus vére Lesz a szent áldozat. 6. Szent, szent-re Szent, szent, szent vagy: csengje Vígan énekünk. Szent, szent, szent vagy: zengje Egész életünk. Jézus hív, hogy éljünk Vele: Ô a szívünk örömbora, Lelkünk szent kenyere. ======================================================================== SZVU/43:Az isteni gyermeket 1. Az isteni gyermeket, Ki ma kijelentetett A három szent bölcs elôtt, Dícsérjük és áldjuk ôt. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt, Szép napunk támadt. 2. A zsidók ôt üldözék, A bölcsek megtisztelék Arany, tömjén, mirhával, S a szív imádásával. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt, Szép napunk támadt. 3. Szent hitünknek csillaga Minekünk is jelt ada, Hogy megjelent királyunk, Kit epedve úgy vártunk. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt, Szép napunk támadt. 4. Hit, remény és szeretet, Mely tôle nyer életet: Ez a hármas áldozat, Melyet szívünk neki ad. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt, Szép napunk támadt. 5. Isten-ember, nagy király! Elôtted ím néped áll, Kérvén szent malasztodat, Hogy áldja jóvoltodat. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt, Szép napunk támadt. ======================================================================== SZVU/44:Fényességén e mai napnak 1. Fényességén e mai napnak, Éneket mondjunk a mi Urunknak. Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 2. Ült a földön keserű homály, Négyezer évig úr volt a halál. Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 3. S csillag gyulladt a komor egen, Mennyei fénnyel messze keleten. Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 4. Nézvén nézte három bölcs király: Gáspár és Menyhért, öreg Boldizsár. Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 5. ,,Csillag támad Izrael felôl!'' Bálám próféta szólott e felôl! Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 6. ,,Izraelben király született! Menjünk imádni a szent kisdedet!'' Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 7. Mennek, mennek a csillag után, Gyermeki hittel megy a karaván. Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 8. Három szent bölcs hozza a szívét, Hozza a váró nemzetek hitét. Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 9. Áll a csillag egy kis ház fölött, S ôk leborulnak a Kisded elôtt. Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 10. Hoznak tömjént, mirha-kenetet, Aranyat, s hozzá aranyszívüket. Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 11. Szívünk hozzuk mi is ma, hívek, Gyermeki szívet, színarany hitet! Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. 12. Tömjén módra száll fel énekünk, Csorduló mirha szent szeretetünk. Új esztendôben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. ======================================================================== SZVU/45:János áll a part felett 1. János áll a part felett, Véle hívô nagy sereg. S íme Jézus lép oda, Mint a hajnal csillaga. Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. 2. János ujjal rámutat, Készít néki tört utat, ,,Ím a Bárány, ím aki Bűneinket elveszi.'' Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. 3. És az Úr a vízbe lép, Bűnös ember másakép És meghajtva szent fejét, Kéri a kereszt jelét. Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. 4. Ámul a Keresztelô, Ám Urának enged ô És a Krisztus szent jelül A Jordánban megmerül. Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. 5. Áhítattal néz a nép, S kettényílik a nagy ég. Száll a Lélek, szent galamb, A magasból kél a hang. Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. 6. ,,Ím, szerelmes egy fiam! Minden kedvem benne van. Hallgassátok mindig ôt!'' Isten, erre adj erôt! Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. ======================================================================== SZVU/46:Ím az égen feltűnik 1. Ím, az égen feltünik, Fénye melynek nem szünik, Jákob üdvös csillaga, A való fényár maga. Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. 2. Három bölcs, jeles király, Aki régen jelre vár, Látja már e csillagot, Fényességest és nagyot. Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. 3. És a csillagfény nyomán Járnak egy nagy Úr után: Betlehemben föllelik, Buzgalommal tisztelik. Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. 4. És arany ajándokot, Mirha s tömjénillatot Hódolattal nyújtanak Annak, akit áldanak. Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. 5. Régi törvény vak ködét Új világ oszlatja szét, Tört reménység éjjelén Fölragyog ma új remény. Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap. 6. Ó te boldog, szép remény, Melyre int az égi fény, Véled már a szív tele, Csüggedésnek nincs helye. Nincs homály, itt a nap, Minden új fényt kap.