Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Tiefenthaler József: Budapest apostola Kanter Károly élete. 1853--1920 Képekkel, dokumentumokkal kiegészítette: Munka Margit Lektorálta Stirling János Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Elôszó az új kiadáshoz Elôszó 1. A szíjgyártó fia 2. A papnövendék 3. A falusi káplán 4. Budapesten 5. A Budapesti Központi Oltáregyesület Igazgatója 6. A várplébános 7. A budapesti Örökimádás-templom építése 8. A közéleti férfiú 9. Életszentség hírében 10. Esztergomban 11. Életalkony 12. Imameghallgatások A szerzô művei A képek jegyzéke és forrása Jegyzetek ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1999-ben jelent meg a Szent István Társulat kiadásában, az ISBN 963 361 083 4 azonosítóval. Az elektronikus változat a Szent István Társulat és Munka Margit engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Szent István Társulaté. Ez az elektronikus változat nem tartalmazza a nyomtatott könyv képállományát. A teljesség céljából azonban felsoroljuk a teljes képállományt és megadjuk a képek forrását (lásd A képek jegyzéke és forrása című fejezetet). ======================================================================== Elôszó az új kiadáshoz Kanter Károly 1942-ben megjelent életrajzát tartja kezében a tisztelt olvasó. Amikor Tiefenthaler József ezt a könyvét írta, még éltek azok az emberek, akik emlékeztek Kanter Károly lánglelkű prédikációira, és akik hálásak voltak azért a lelki vagy anyagi segítségért, amit akár a szentgyónás vagy egyéb más tevékenysége által tôle kaptak. Abban az idôben Budapest lelkiatyjának, az Oltáriszentség apostolának nevezték Kanter Károlyt. Ezt a címet a századforduló és az elsô világháború vérzivataros idôszaka után nem könnyen osztogatta Budapest lakossága. A második világháború után még nehezebb idôk következtek. A hivatalos szervek -- mint tudjuk -- arra törekedtek, hogy azok az emberek, kik valamilyen módon összefüggésben voltak a katolikus egyházzal, feledésbe merüljenek. Bár ezért mindent megtettek, de az emlékeket nem tudták kitörölni, az érzésvilágot nem tudták teljesen megváltoztatni. Bizony sok helyen -- városban és falun egyaránt -- valamilyen módon tovább működött az apostolkodás szelleme. Én olyan szerencsés családban nôttem fel, ahol a vallás és a katolikus hit gyakorlása -- bármilyen nehézségbe is ütközött -- mindig az elsô helyen állt. Mivel szüleim tanítók voltak, bizony sokféle akadállyal kellet megküzdeniük hitük megvallásáért, de ennek ellenére mindent megtettek annak érdekében, hogy vallási gyökereinket az élet folyamán semmiféle új szellemi rendszer ne tudja kitépni. Ehhez nagyban hozzájárultak anyai nagyszüleim is. Anyai nagyapám -- Kanter Ernô -- Kanter Károly testvérének a fia volt. Neki még közvetlen, élô emlékei is voltak a -- családban csak Károly bácsinak emlegetett -- nagybácsiról. Nagyszüleimet Kanter Károly eskette, de nem sokkal utána meghalt. Így sajnos édesanyám már nem ismerhette ôt személyesen. De ha visszaemlékezem gyermekkoromra, biztos vagyok benne, hogy apostoli lelke tovább élt a családban. A családi emlékekrôl talán majd egy másik könyvben fogok mesélni az olvasóknak. Én magam is elcsodálkoztam, hogy mennyi tárgyi emlék maradt, a világháború és az azt követô idôk megpróbáltatásai ellenére. De nemcsak ezek a dolgok, hanem Kanter Károly irodalmi munkássága is feldolgozásra vár. Az Örökimádás-templom és zárda is ôriz még eredeti dokumentumokat. A ,,Budapest apostola'' című könyv ezen újabb kiadásában -- a szöveg megváltoztatása nélkül -- megpróbáltam régi és újabb képekkel szemléletesebbé tenni az olvasó számára a kort és Kanter Károly életútjának egyes szakaszait. Ugyanakkor néhány családi iratot, fényképet is közreadtam, illetve apró félreértéseket kijavítottam. Ezúton mondok köszönetet a Szent István Társulatnak, hogy a könyv újabb kiadását lehetôvé tette. 1981-ben Ausztriában a ,,Prugg Verlag'' egy könyvet jelentetett meg ,,Sugárzó emberek'' címmel. Ebben Lelóczky Gyula foglalta össze röviden Kanter Károly életét. Ô idézi Ijjas Antal szavait: Ha valaki majd egyszer megírja Szent Kanter Károly életrajzát, az ,,bizonyára annak lesz ábrázolása, hogy valaki elindul élete útján s végigjárja úgy, hogy az isteni kegyelemnek lehetôleg egyetlen ôt érô érintését sem utasítja el magától.'' Kívánom, hogy az olvasó a saját életében is megérezze az isteni kegyelemnek ezen fontos állomásait, és a saját életében is fel tudja használni ezeket maga és a mások javára, mint ahogy azt Kanter Károly tette. Tata, 1998. április Munka Margit ======================================================================== Elôszó Kanter Károly élete nagyvonalú körkép abból az idôbôl, amikor a modern magyar katolicizmus öntudatra ébred. Amit a politikai vonalon gróf Zichy Nándor és Molnár János apát, az intelligencia világnézeti vonalán az egyetemi keresztmozgalom ifjúsága, a Szent Imre Kör, a meginduló Szent Imre Kollégium és mindenekelôtt dr. Prohászka Ottokár történelmi missziója teljesített, azt a szigorúan vett lelki, vallási és vallásszervezeti síkon Kanter Károly végezte el. Bár hazánknak az elsô világháborúval kapcsolatos történelmi tragédiája nem maradt hatás nélkül katolikus életünk és szervezkedésünk fejlôdésére, mégis határozottan megállapítható egy távolabbi lassú, tervszerű építés és fejlôdés is, s ez arról tanúskodik, hogy a mai lüktetô vallásosságunknak és virágzó szervezettségünknek alapjait Kanter Károly kora, amely joggal nevezhetô a katolikus restauráció hôskorának, rakta le. És jól rakta le. Mert ezen úttörô és alapozó munka nélkül egyrészt nem érthetôk a mai állapotok, másrészt nem is jutottunk volna el odáig, ahol ma Isten segítségével vagyunk, annak ellenére, hogy rég nem látott rideg materializmus áramlatával kell megküzdenünk. Éppen ezért Kanter Károly életének megírása és benne az ô kora lelkiségének és küzdelmeinek feltárása hézagot pótló vállalkozás és történelmi szükségesség. Ilyen értelemben üdvözölte dr. Glattfelder Gyula érsek e könyv keletkezésnek gondolatát: ,,Nagyon örülök, hogy Kanter Károly emlékét a feledésbôl megôrizni és az ô ragyogó papi egyéniségét az érdeklôdés központjába helyezni törekszik. Már rég vártam, hogy a fôvárosi papság e páratlan képviselôjét a magyar és nemzetközi katolikus közvéleménnyel megismertetni és a neki járó tiszteletet biztosítani fogják, és hogy ezt az ügyet kézbe vette, azért mint egyik munkatéren követôje, s e címen érdemeinek ismertetôje csak dicséret illetheti meg.'' Mások bizonyára tökéletesebben oldották volna meg ezt a feladatot. De lassan elhalnak mindazok, akik Kanter Károly egyéniségét és lelkiségét egészen közelrôl ismerték, mellette és vele dolgoztak és páratlan karizmatikus hatása alatt állottak. Mikor a fôpásztor intézkedése engem, a kétéves falusi káplánt az Örökimádás-templom lelkészévé kinevezve Kanter munkatársává rendelt s nála tisztelegtem és bemutatkoztam, ô azzal fogadott, hogy én nem önt akartam és nem önt kértem. Ezt igazságérzete mondatta vele, de ennek ellenére elsô perctôl fogva annyi igyekezettel és odaadással segített és támogatott, hogy egész papi életemre elhatározó módon kerültem lelki befolyása alá. Fôleg az utóbbi években valóságos lelki kényszer fogott el, melynek, mint Isten akaratának végül is engedve, hozzá kellett látnom gazdag életének összeállításához. Ez annál könnyebben ment, mert megboldogult Kanter Károly volt munkatársai és ismerôsei, akik még életben vannak, mind boldog örömmel és a terv megvalósítása szükségességének feltűnô hangsúlyozásával segítettek a sokoldalú munkakör anyagát felkutatni, amit e helyen is hálásan köszönök. E könyv azonban egy másik, távolabbi célt is kíván szolgálni, tudniillik, hogy Kanter Károlyt, ha a jó Isten is úgy akarja, a hivatalos Egyház valamikor mint kanonizált szentet emelje oltáraira. A magyar katolikus hitélet és a magyar katolikus papság olyan ideált bír Kanterben, mely a világegyház viszonylataiban is figyelemre érdemes és termékenyítô hatást gyakorolhat mindnyájunkra. A kanonizációs gondolat érdekében 1941-ben a rákospalotai Don Bosco nyomdában kis Kanter-emléklapocska jelent meg, melynek imprimaturját a megboldogult dr. Hanauer Á. István mint illetékes fôpásztor e sorok kíséretében adta meg: ,,Örömmel vettem a hírt, hogy Istenben boldogult Kanter Károly boldoggá, illetve szentté avatásának mozgalmát megindítani szándékozik.'' Kijelentve, hogy eleve alávetem magam Szentegyházam minden intézkedésének, Isten nevében közrebocsátom Kanter Károly életrajzát és vallási kultúrájának általam ismert adatait, elnézést kérve azokért a gyarlóságokért, melyeket nem sikerült elkerülnöm és köszönetet mondva a Szent István Társulatnak készségéért, mellyel munkám kiadását vállalni szíves volt. Budapest, 1942. Úrnapján Dr. Tiefenthaler József ======================================================================== 1. A szíjgyártó fia Hazánkban még sok a felfedezetlen hely, ahol a természet, történelem és kultúra csodái szunnyadoznak, várva azt az elhivatottat, ki életre kelti és beilleszti ôket az ország vérkeringésébe. Ilyen Tata-Tóváros is. Úgyszólván teljes épségben ránk maradt gyönyörű reneszánsz stílű várkastélyának bástyái, vízzel telt árkai a történelem leheletével fogadnak. Az ôsi várkastély voltaképpen örök idôkre megakadályozza a két nagyközség teljes összeforradását. Ablakai hatalmas tóba tekintenek, melynek bô vize gazdag patakokban hömpölyög a városon át. Angolparkjának hattyúkat ringató kis tava, a törökfürdô romjai és ragyogó kristálytiszta patakja maga a költészet. Tóváros a magyarabb rész. Jellegzetes kapucinus templom és kolostor lábánál húzódik el. Modern nyúlványa a vasút felé nem tud beleolvadni a régi hangulatba. Tata felett mint egy tiara emelkedik ki fellenthali Fellner Jakab gyönyörű és hatalmas arányú barokk temploma, melynek testvéreit Egerben és Pápán találhatod meg. Hatalmas tornyai kilométerekrôl láthatók. Sekrestyéjében a majki kamalduli szerzetesek egykori sekrestyéjének finom barokk szekrényei csodálkoznak rá az emberre. Tóvárosról Tata felé haladva a várfalaknak folytatása a szerény Hajdú utca. Itt áll Kanter Károly szülôi háza. Most Kanter Ernô szíjgyártó mester neve olvasható a cégtáblán és az ajtó fölé helyezett lófej jelzi most is a benntűzött mesterséget[1]. Kanter Károly dédatyja Carl Gottlob Cantor huszár, kinek Anne Marie Bienizinnel Freistadtban kötött házasságából született 1739-ben Carl Gottlob, Kanter Károly nagyapja, mint ez a freistadti evangélikus lelkésztôl 1819. augusztus 16-án kiállított keresztlevél bizonyítja. +-------------------------------------------------------+--------------+ | | | | Kanter | Kasztner | | | | | Carl Gottlob | | | (Freistadt, Szilézia) | | | Huszár | | | Annemarie Bienizin | | | | | | Carl Gottlob | Gáspár | | (Freistadt, Szilézia 1739-+) | | | Fazekas | Varga | | Szunzer Mária | Surgi Klára | | | | | | | | Károly (Carl) | Klára | | (Freistadt, Szilézia 1793--1870 Tata) | (1819--1893 | | Szíjgyártó | Tata) | | Kasztner Klára | <-Kanter | | (1819--1893 Tata) | | |-------------+-------------+-------------+-------------+--------------+ | Ernô | Borbála | Károly | Adolf | | (Tata 1849- | (Tata 1851- | (Tata 1853- | (Tata 1857- | | 1903 Tata) | +Tata) | 1920 Bpest) | 1934 Tata) | | Szíjgyártó | | R. k. pap | Szíjgyártó | | | | | | | Perényi | Sümegh | | Stirand | | Paula | Lajos | | Aloisa | | (Tata 1864- | Rézműves | | | | 1918 Tata) | | | | |-------------+-------------+-------------+-------------+ Kanter Károly családfája Az apának iparoskönyvében, a ,,Wanderbuch''-ban már Carl Kanter olvasható, mint saját névaláírása. Vándorlásának utolsó elolvasható bejegyzett állomása: Wien, 1818. március 11. Innét már könnyen volt elérhetô Magyarország. Kanter szüleinek 1848. november 30-án kötött házasságáról a tatai plébániának anyakönyvében ez olvasható: Kanter Károly 55 éves, özvegy, evangélikus, született Freistadt Burkus Sziléziában és Kasztner Mária 26 éves[2] tóvárosi születésű, római katolikus. Öreg szülei: Kanter Károly fazekasmester és Szunzer Mária ,,hütvöse'', továbbá Kasztner Gáspár tóvárosi vargamester és Surgi Klára. Kanter Károly 1853-ban június 7-én látott napvilágot. A négy testvér közül: Ernô, Károly, Adolf, Betti -- ô a második[3]. Két fiú szintén szíjgyártó lett, mint az apa, minek megfelelôen a Hajdú utcában ma is két Kanter szíjgyártó üzlet, illetve műhely[4] van, úgyhogy ez az utca igazában Kanter utcának volna nevezhetô. Tata-Tóváros a kis egzisztenciák, a jómódú gazdák (Tata) és a messze környéket ellátó, jólszituált iparosok (Tóváros) kis társadalma, melyre az elôkelô gróf Esterházy-kastély levegôje és nagyszámú tisztviselô az átlagnál nagyobb műveltséget lehel. E hatás alól a Kanter család sem vonta ki magát. A három fiú közül egyet taníttatni akart. Az elsôszülöttet természetesen az üzletre, a családi mesterségre nevelte, mert értékelte saját életstandardját. Valami betegség, vagy oktalan nagyravágyás fészkeli be magát az olyan iparos- vagy gazdacsaládba, ahol kitör a saját foglalkozástól való menekülés, amely a társadalmi rétegek egészségtelen eltolódásához vezet. A józan Kanter családtól ez távol állott. Károly, a szerencsés és tehetséges második fiú volt az, kinek taníttatását határozták el a szülôk. Szociális viszonyuk rendezettsége ezt elbírta. Károly intelligenciája és lelkiségre való hajlama, amelyet zsenge gyermekkorától elárult, alátámasztotta a szülôk elhatározását. Tata- Tóváros akkor algimnáziummal rendelkezett, melyet a piarista rend vezetett, s kapcsolatos úri konviktusával országosan ismert volt. Ez a körülmény emelte a kis gimnázium nívóját és látókörét is, hiszen erôsen túlsúlyban voltak a tanulóknál az úri fiúk, nemcsak a város és uradalom elôkelôségeibôl, hanem a konviktus kizárólag gazdag úri famíliák gyermekeibôl. Kedvezôbb légkört és környezetet nem lehet hamarjában találni a szerényebb társadalmi réteg gyermekei számára, akikhez a kis Kanter is tartozott. Mert ha joggal csúf hűtlenségnek és jellemgyengeségnek lehet tekinteni és minôsíteni, ha a magasabb társadalmi osztályba feljutott elfelejti, hogy hol ringott a bölcsôje, ugyanakkor felette kívánatos, hogy a kicsi és alacsony körbôl kilépô gazdagon szívja magába a született intelligencia nagyobb kulturális és műveltségű felkészültségét. A tatai algimnázium tanulóinak társadalmi összetétele és Kanter Károly származása teljesen megfejti az ô népi réteget szeretô, szociálisan érzô, lelkes lelkipásztori, de elôkelô úri, nemes egyéniségét, mely ôt nemcsak a nagy népi rétegek buzgó lelkületű papjává avatta, hanem a vallásosság felé orientálódó intelligencia és a mélyen vallásos arisztokrácia kedvencévé is tette. Keresztlevele után az elsô vallási dokumentum a tatai plébániatemplomban elvégzett elsô szentáldozásának emlékképe, 1862. április 27-érôl. A gyermeknek gazdag fantáziájában talán akkor merült fel elôször víziószerűen az a kép, hogy valamikor ô fogja nyújtani mások számára az ,,Élet Kenyerét''. Az elsô szentáldozás kétségkívül nagy esemény volt nemcsak a gyermek lelki fejlôdésében és vallásosságának elmélyítésében, hanem egész életében is, amit bizonyít az a tény, hogy rengeteg irata közt gondosan megôrizte azt a megsárgult emléklapocskát, melyet szentáldozási jelenetek díszítenek. Eucharisztikus apostolságának fáján a legmélyebb hajszálgyökér ez a tatai elsô szentáldozás. Buzgó és lelkes ministráns volt. Boldog gyermekemlékei csillantak fel lelkében mindannyiszor, ahányszor mint elôkelô prelátus, az Örökimádás- templom sekrestyéjében szelíd mosolyával végigsimította a ministránsok élénk csoportját. A tatai kamalduli sekrestyébôl vitte ki naponta a misézô elôtt a könyvet ahhoz a fôoltárhoz, amelyen egy gyönyörű, hatalmas feszület az egyetlen oltárkép. Ma sem lehet erre feltekinteni anélkül, hogy Krisztus tragikus nagysága meg ne remegtetné a hívô lelket. A teljes katolikus légkörbe pottyant atya persze mindebbôl keveset látott. Ôt lefoglalta mestersége, nagy családjának tisztességes eltartása, a vásárlókkal és rendelôkkel való tárgyalás. Józansága és realitása, mely ôt jellemezte, súgta azt is, hogy katolikus vallású gyermekeit katolikus szellemben nevelje. Ezt Kanter rendkívül nagyra becsülte édesatyjában, kire mindig a legnagyobb tisztelettel és hálás kegyelettel gondolt. Még prelátusi méltóságának éveiben is. A gyermek Kanter mély vallásosságának kifejlôdését semmi sem gátolta és minden támogatta, fôleg édesanyjának vallásos lelkülete. A papi hivatás korai csírái már itt mutatkoznak. Szeret otthon misézgetni. Valaki itt-ott segédkezik is neki testvérkéi közül. Kis Betti húga is. Családja azonban nem tulajdonított a dolognak semmi különös jelentôséget. Egyszerűen a lelkes ministráns kedvenc játékának tekintették és nem zavarták. De annál nagyobb érdeklôdéssel kísérték azt, hogy kitűnô tanuló, kit Steck Alajos piarista igazgató különösképpen kedvelt. Ez hízelgett a családnak és az apa jól tanuló fiának értékes, művelt és hasznos pályát szánt: orvost kívánt belôle nevelni. Még nem sejthette, hogy fia ugyan sokakat fog meggyógyítani, de nem testi betegségeket, hanem lelki sebeket fog kezelni. A ,,Kegyes Tanítórend tatai algimnáziumába járó ifjúságnak érdemsorozata az 1864/65. tanév második felében'' című értesítôben Kanter II. gimnazista és a kitűnô rendűek csoportjában található. A piarista gimnázium akkoriban elôkészítô elemit is tartott fenn, ,,elemi fôtanoda'' címen. Ugyanebben az évi értesítôben, mely a II. gimnazista Kantert a kitűnôk csoportjában sorolja, Tatának egy másik nagy egyházi szülöttje: Giesswein Sándor, az elemi fôtanoda IV. osztályában a jelesek közt található. Giesswein Sándor emlékét a tatai plébánia falán elhelyezett emléktábla örökíti meg. Talán nem sokat jelentett, hogy egyszerű polgári, jómódú famíliákból a fiúk nekiindultak a gimnáziumnak, mert sokan közülük két-három osztály után kimaradtak és mesterség után néztek vagy otthon maradtak a gazdaságban. Kanter olyan jó tanuló és olyan lelkes kis diák volt, hogy kijárta mind a négy osztályt, ami azután a nagy döntés pillanata elé állította a szülôket. A városkában csak algimnázium volt, a továbbtaníttatás tehát óriási eseményt jelentett a családnak: el kellett hazulról engedni a kamaszkorba lépô fiúcskát, ami némileg végleges döntést is sürgetett, hogy úri életpályára neveljék. Erkölcsi és anyagi probléma egyszerre a szülôk számára. A kis Károly szülei is jól meg hányták-vetették ezt a kettôs problémát. Az apa agyában végleg megfogamzott a terv, hogy orvost nevel a fiából, tehát be kell íratni valahol a fôgimnáziumba. A tatai gyerekek elôszeretettel keresték fel az esztergomi bencés fôgimnáziumot. Kanterék is így döntöttek. Károly egy ismerôs iparos családnál nyert elhelyezést és beiratkozott az 1867/68-as tanévre az esztergomi bencés fôgimnáziumba. A magyar nemzet életében ez az év új történelmi korszak beköszöntését jelentette, amely mellett nem mehetünk el észrevétlenül, mert Kanter lelkében is mély nyomokat hagyott. Az ô gyermekkora és alsó gimnazista évei beleestek a szomorú emlékű Bach-korszakba. Széchenyi István és Kossuth Lajos reform-nacionalizmusa beletorkollott a 48-as szabadságharcba és 1849. augusztus 12-én kiszenvedett Görgey Arthur világosi fegyverletételénél. ,,Az utolsó Éljen Görgeyre még az ô vasidegeit is összeroppantották, egy pillanatra leborult hű lova nyakára. Miként a varsói herceg urának jelentette: Magyarország az orosz cár lábainál hevert. Brescia hóhéra és szétrombolója, Haynau éppúgy pathologikus jelenség volt vér- és bosszúszomjában, mint a hideg vámpír Schwarzenberg Félix, aki nem tudásvágyból, hanem állati érzéseinek hódolva járt a klinikára holttesteket boncolni. Magyarország nem a cár, hanem e két ember lábainál hevert'' (Szekfű). Bosszújuknak végsô akkordja az október hatodiki 13 aradi kivégzése, ami valóságos vér-szemfedô volt a nemzet sírja felett. Utána Bach Sándor jogászi és bürokratikus elgondolása szerint Magyarország az osztrák császárság egyik helytartósága lett. De Ausztria külpolitikai sikertelenségei, a halálos operációból magához tért magyarság visszanyert ereje és nem utolsó sorban a negyvennyolcas idôkben kizárólag befolyástól irányított, de most már férfiúvá érett, saját szemével látó Ferenc József megértése, Deák Ferencnek, a haza bölcsének, gróf Andrássy Gyulának, az új Magyarország miniszterelnökének végsô fokon való tárgyalásai meghozták az 1867-es kiegyezést: az újra önálló Magyarország új életét. Erzsébet királyné sürgetésére 1867. június 8-án Simor János hercegprímás Ferenc József fejére tette a budai Koronázó- templomban a magyar Szent Koronát. Kanter Károly éppen ebben a történelmi hónapban tette le a tatai gimnázium IV. osztályának vizsgáit jeles eredménnyel és a kiegyezés évének ôszén iratkozott be az esztergomi bencés fôgimnázium V. osztályába. A régi negyvennyolc elôtti, de elbukott reform- nacionalizmus most boldog és szabad fellángolásba törhetett ki, minek jeléül Kanter és osztálytársai magyar ruhában jártak. Érdekes, hogy a hamarosan elhatalmasodott liberalizmus kozmopolitasága ezt a magyar ruhát a lomtárba tétette és csak a világháború vérzivatarának és Trianon szégyenének görbéjén át jutott el a magyar ismét odáig, hogy kezdi újra hordani -- bár még szórványosan -- a magyar ruhát. Kanter egy szép levelet írt édesatyjának Tatára és kérte ôt, hogy küldjön pénzt új magyar csizma csináltatására. De ez a vállalkozás nagy tragédiába fulladt: Károly elvesztette az édesatyjától küldött csizma- pénzt, amely minden idôk valutáris viszonyaiban egy szegény diáknál már tetemes összeget jelentett. Az új kérô levél válasza természetesen tagadó volt. Az apa ilyen könnyen nem kereste és nem is adta ki a pénzt. Sôt nem is akarta egészen elhinni, hogy fia a pénzt elvesztette. A távolság nem adott neki módot arra, hogy tüzetesebben kivizsgálja. Károly tehát kénytelen volt az új magyar csizmát nélkülözni. A Sziléziából bevándorolt apa házában magyarul és németül beszéltek. A jó Kanter papa természetesen jobban bírta a németet, hisz ez volt anyanyelve és Károly különös gyermeki figyelmére vall, hogy édesatyjának névünnepére német nyelvű levéllel gratulált. A családi emlékek egyet megôriztek belôlük. ,,Zum Namensfeste Vaters, Theuer Vater! Mit wahren kindlichen Herzen geliebter Vater sage ich Ihnen am heutigen Tage meinen innigsten Dank für ihre Liebe, Güte und Nachsicht. Der Wunsch Ihnen recht viele Freude machen zu können vereinigt sich bei mir mit dem Gebete Ihrem Wohl. Ihr dankbar Sohn: Karl Kanter.'' -- Persze a dátum hiányzik. Teljes nevének aláírása valószínűleg az ünnepélyességet jelenti, de naiv öntudatra is vall. A csipkés szélű és színes képpel tarkított levelet, melyben gyengéd sorait írja, gondosan eltették a tatai rokonok. A gimnáziumi változás egyébként kissé megviselte, mert esztergomi bizonyítványában a kitűnô és jeles jegyek közé becsúszott néhány jó is. Történelembôl, Vaszary Kolostól, a késôbbi bíbornok-hercegprímástól kitűnôt kap. Bizonyítványa mégis ,,elsôrendű'' bizonyítvány jellegét hordja. Leggyengébb oldala a testgyakorlás. Talán erôs lelkisége sem predesztinálta rá. A hirtelen nôtt, vékony, magas fiú elég törékeny testű, bár ekkor még nem betegeskedik. Csak 16 mulasztási órája van. A magyar Sion nagyszerűsége, a soktemplomú Esztergom a maga teljes katolikus lelkével csak fejlesztette és növelte vallásosságát. A VI. osztályt is még mint civil fiú, a bencés fôgimnáziumban végzi. Jeles rendű, de testgyakorlatból kapja a leggyengébb jegyet: hármast. Óramulasztása csak egy. Négyszer kap bizonyítványt, mert négy idôszakra volt felosztva az iskolai év. Három idôszaki bizonyítványt remegô, öreg írással öreg édesatyja láttamoz, egyiket azonban szállásadó gazdája: Johan Manitsch írja alá. Ez az esztendô sorsdöntô volt életében, mert elhatározta, hogy felvéteti magát az esztergomi érseki szemináriumba papnövendéknek. Hogy már gimnáziumi éveiben kopogtat a papnövelde kapuján, korai papi hivatásának diadala, mert hiszen édesatyja orvosi pályára szánta, tehát szülôi befolyás nem érvényesült elhatározásában. De annál nagyobb meglepetést okozott a szülôi házban. Vallásos édesanyja örült neki, hogy a kamaszkor ezer veszélye közt fia bemenekül a szemináriumba. A reális gondolkodású okos apa pedig protestáns létére sem gördített akadályt. Ez már a jó Isten műve volt. Így tehát a VII. osztályt már az esztergomi érseki líceumban végzi. Ez akkor magángimnázium jelleget jelentett. A növendékek otthon, a szemináriumban hallgatták a tantárgyakat és csak vizsgázni jártak ki a bencésekhez. Ez a metódus mindenesetre biztosította a nevelés zárt egységét és lelkiségét. Kanter életében új korszak kezdôdött: a papnövendék korszaka. ======================================================================== 2. A papnövendék Kanter Károly papi hivatástudata kifejezetten az isteni kegyelem műve volt, úgy, amint azt a teológia tanítja. Szülei kétségkívül vallásos emberek voltak. Korán elhunyt édesatyja elsôben a kötelességteljesítés és felebaráti szeretet mintaképeként lebegett a szeme elôtt. Errôl gyönyörűen tanúskodik egy levél a szemináriumból. Elsô szemináriumi éveinek nagy fájdalma édesatyja halála volt. Hiszen édesatyja Károly fia születésekor már közel volt a hatvanhoz. Így nem adhatott neki az a kegyelem, hogy gyermekeit felnevelhesse, de a jó Isten arra még alkalmat adott neki, hogy fiának papi pályára való lépésében tanúsított nagylelkűségét és nemes gondolkodását kispap fia élvezhesse és hálás szívében haláláig megôrizze. A csapás 1870-ben, karácsony elôtt érte. Atyja temetésérôl visszatérve a szemináriumba, levéllel siet gyászba borult és megtört édesanyja vigasztalására. ,,Ismét itt vagyok -- írja -- s visszatérésemmel a növeldénkbe a nyugalom és Isten akaratában való megadás is visszatért a roppant veszteségtôl csak imént mélyen sújtott lelkembe, mert tudom, hogy ô -- kit e világra nézve elvesztettünk --, hogy szeretett atyánk fönn a mennyben él és érettünk könyörög, mert hiszen élete családja boldogságának elômozdításában folyt le s a munka és fáradalom, az öröm és szenvedés közt sohasem feledkezett meg Istenrôl, sohasem feledkezett meg szenvedô embertársairól, kiket szükségükben mindig kész volt segíteni, s kiknek egyike-másika talán életét is neki, az ô jószívűségének köszönheti. Emeljük föl naponkint reggel és este, elôtt és után (aláhúzva), valahányszor templomba megyünk, szívünket és lelkünket Istenhez, kérve ôt, adja meg szeretett atyánknak azt, amire egész élete irányozva volt, adja meg neki az örök békét és nyugalmat.'' A szép levél apoteózisa édesatyja nemes jóságának és családfôi erényeinek, de megnyilatkozása Kanter hálás, édesatyját mérhetetlenül tisztelô, nemes lelkületének is. Szegény özvegy édesanyjának vállára nehezedett most egészen gyermekeinek nevelése. Az isteni Gondviselés különös jóságát látta abban, hogy korai özvegységében idôsebbik fia mellette és az apai műhelyben maradt, tanuló fia pedig a szeminárium védelme alatt állott. Mélyen vallásos lélek, és amikor fájós lábai miatt nem bírt gyakran templomba járni, otthon imádkozott sokat. Kedvenc imakönyve az Oltáriszentségrôl szóló imakönyve volt, melyet Kanter édesanyjának halála után magával vitt. Nem túlzás tehát az a megállapítás, hogy Kanter, az Oltáriszentség késôbbi lángoló apostola szinte az édesanyatejjel szívta magába az Oltáriszentség iránti különös szeretetét. A családi légkör nem volt kedvezôtlen Kanter papi hivatásának kisarjadása számára, de viszont semmiféle különös mozzanatot sem mutat fel, amely ezt a hivatást kívülrôl fejlesztette volna. Apja tudvalevôleg orvost akart fiából nevelni. Tatán a vallásos szülôi otthon és a piarista papi gimnázium kétségkívül tényezô volt Kanter vallásos lelkületének kialakulásánál. De aztán Esztergomba kerülve, a kamaszkor idején aggódni lehetett miatta, mert a gondos szülôi házat nem váltotta fel vallásos intézet, internátus. Csak a papi gimnázium maradt meg továbbra is. Papi hivatása tekintetében egészen magára maradt. Egyenesen a kegyelem szava és ereje vezette ahhoz a döntéshez, hogy még mint gimnazista, belépjen az esztergomi érseki szemináriumba. Itt 1871. július 12-én tette le az érettségit. Bizonyítványában kitűnô, jeles és jó jegyek váltakoznak. Jobb tanulók is akadtak nálánál, de nem jobb, lelkesebb, buzgóbb kispap, amiért elöljáróinak elôterjesztésére 1871. szeptember 10-én Simor János hercegprímás, Pázmány Péter híres bécsi magyar szemináriumába, a Pazmaneumba diszponálta. Ez év ôszén boldog örömmel vonult be a Pazmaneumnak -- ma már nem létezô Schönlaterngasse-i -- Pázmány korából való házába, és iratkozott be a régi jezsuita, császári egyetemre, amelyen október 15-én iktatták be egyetemi polgárnak. Bécs akkor a régi, pompás császárváros. A mai generáció fogalma Bécsrôl messze elmarad a régi Bécs fényétôl és jelentôségétôl. Bécs akkor 50 milliót számláló országok és népek fôvárosa, melyben Ferenc József egészen kivételes uralkodói egyénisége és tekintélye a Habsburg dinasztia nagyságát a földi örökkévalóság fényével ragyogta be. A bécsiek erôsen hittek a döblingi karmelita templomban ôrzött és tisztelt ,,Mária mit dem geneigtem Haupte'' bájos Madonna kép legendájában, mely szerint a harmincéves háborúk idején Ferdinánd császár-király -- ki ezt a kedves képet mindenütt magával vitte és házioltárul használta -- trónja megingathatatlanságának ígéretét kapta elôtte. A császárváros nagysága, ragyogása, a csodálatos Stephans dóm, a gyönyörű templomok, múzeumok, a Pazmaneum nagy múltja, alapítójának, a legnagyobb magyar bíborosnak szelleme, csodát műveltek Kanter érzékeny, eleven, rendkívül impulzív, gazdag lelkében. Késôbbi egyéniségének mindenegyes jegye kibontakozik benne. Kicsi, csendes vidéki városok: Tata, Esztergom után Bécs világvárosi üteme, mérhetetlen kulturális gazdagsága, grandiózus benyomásokkal rohanta meg, amit csak fokozott az 1872-i bécsi világkiállítás látványossága. Mindig nagyon szeretett jegyezni, naplókat vezetni, benyomásokat, ismereteket megörökíteni. Ezt a szokását még idôs korában is megtartotta. Ennek köszönhetô, hogy életének minden mozzanata ismeretes és lelkigyakorlatainak jegyzetei révén lelkének legbensôbb énje kitárul elôttünk. A világkiállítást is gondosan leírja egy könyvecskében. Minden érdekli ôt, mindent megnéz. Tudásvágyó intelligenciájával és elevenségével sorba járja a kiállított pavilonokat. A híres Zschokke biblikus professzor vezetésével tanulmányozza a keleti érdekességeket, miközben belebotlik egy magyar falusi bíróba. Ez kispaptársaival együtt meghívta ôt egy pohár pilseni sörre és ,,bíró uram tarisznyájából elôvett sonka és kitűnô ízű (jobbat még sohasem ettem) fehér kenyérbôl ugyancsak jó étvággyal falatozának. Hiába, a magyar ember még Bécsben sem tagadja meg vendégszeretetét, jellemét.'' De a kulturális benyomásoknál jobban érdekel bennünket Kanter kispapi vallásossága. 1869/70-es iskolai év októberében tartott esztergomi lelkigyakorlatának teljes jegyzetét megôrizte. A papi hivatásról szóló elmélkedés nyomán írja: ,,Mély hálával tartozom, hogy nyájad egyházi ôrévé és vezetôjévé hívni méltóztattál.'' De rögtön ráeszmél arra is, hogy egész életét meg kell javítania. Kanterben óriási a gyarlóságok és hibák felett érzett bűntudat és bűnbánat és minden lelki jegyzete a végén imává magasztosul. A bűn és gyarlóság ellen indított harc nála, a lehetô legkomolyabb jellegű. Igazi lelki harc a híres Scupoli könyv címével kifejezve. Ebben a harcban sohasem hiányzik némi pesszimizmus, bizonyos fokig türelmetlen aggodalom és elégedetlenség önmagával, mert lelke szeretne már a magaslatokon száguldani, de szintén éreznie kell: a lélek kész, de a test gyenge. A bűniszonyattól aláfestett pesszimizmus sodorja a skrupulizmus felé, mely ôt, a kiváló gyóntatót, lelki tanácsadót és lelki vezetôt sohasem hagyta el teljesen. Az Oltáriszentség iránt táplált különleges áhítata, késôbbi papi életének és működésének legfôbb hordozója, már a nyolcadikos gimnazista lelki életében meglelhetô. Minden hó elsô napjára egy órai szentségimádást fogad és belép a Jézus Szíve Társulatba, amit azután rendkívül komolyan vesz. Zelátor benne. Leírja magának a naplójában a bécsi úrnapi körmenetet is. ,,A király fehér lovagöltönyben, az aranygyapjas és Szt. István-rend jelvényeivel. Andrássy magyar tábornoki díszöltönyben, továbbá Szlávy miniszter, báró Khun közös hadügyminiszter, a magyar gárda, svájci testôrök, palotaôrök, tábornoki kar, vagy száz mágnás díszöltönyben következtek.'' Lelkigyakorlati jegyzeteit azzal a célkitűzéssel készíti, hogy ,,minden héten'' elolvassa. Ugyanakkor, mikor ezt elhatározza, aláhúzva írja: ,,Úgy élj e földön, mint vendég, kit a világ zaja nem érdekel.'' Ennek a lelkigyakorlati jegyzetnek utolsó mondata: ,,Oh Istenem, adj, kérlek, erôt, hogy úgy cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem.'' A teológiai tudományok olyan nagy hatással vannak reá, hogy az 1871- es lelkigyakorlati jegyzeteit latinul készíti. Minden sora tele van lendülettel, lelkes Isten-odaadással, sok apró kis fogadalommal és önmegtagadási elhatározással. Így: naponta egy imát ígér a Boldogságos Szűz Szeplôtelen Fogantatásának tiszteletére a tisztaság erényéért; naponként egy önmegtagadási cselekményt ró magára. Egy külön lapon ünnepélyes írással ez áll: ,,Carole, ad quid venisti?'' (Károly, mi végre jöttél?) Nagyon kiérett és komoly az 1874-i lelkigyakorlata. A következôkre kíván különösen figyelni: engedelmesség -- ima -- fôleg röpimák -- hivatás -- heti szentgyónás -- a szem és nyelv fékezése, amit ismételten aláhúz és igazi erénnyé fejlesztett. Ezeket teszi napi lelkiismeret-vizsgálatainak tárgyává. Határozottan komoly, tudatos és igazi lelkiéletet élô ember, kinek semmi sem kerüli ki figyelmét, ami akár egyéniségének valláserkölcsi tökéletesítésére, akár leendô papi felelôsségére vonatkozik. Állandóan kétfelé néz: befelé önmagába és kifelé, de kifelé nem a világba, amelytôl mindig fél, hanem papi működésébe és elhivatottságába. Kifejezetten jámbor életű, de aktív lelkipásztort kíván magából nevelni. Hirtelen növése, testi kultúra iránti érzéketlensége és rámenô ernyedetlen szorgalma, lángoló lelkesedése azonban súlyos kárt tesz testi épségében. Nyilván nem akadt senki sem, aki erre figyelmeztette volna. A szemináriumi nevelésnek ez gyakori hibája. Az érett korú pedagógusok könnyen elfelejtenek fiatalosan gondolkodni és érezni. Kanter sokat bajlódott a gyomrával. A Pazmaneum ellátási viszonyai sem voltak sohasem rózsásak. Bár gimnáziumi bizonyítványaiban alig találunk hiányzó órákra, a teológián többször ki kell kapcsolódnia a munkából. Sôt meggyengült egészségi állapota miatt betegszabadságra is kell mennie Tatára, a szülôi házba, ahol öreg édesanyja és szeretô testvérei gondossága és szeretete várja. Ez a kis törés azonban nem csökkenti lángoló buzgóságát. 1874. június 30-án ezt írja naplójába: ,,Ma az esztergomi papnöveldei magyar iskola zárógyűlésén alkalmam volt az egyház és hazáért lelkesülô ifjak ajkáról a búcsúzás megható percében hallani a hazafias és katolikus érzetek ragyogó kifakadásait. Ez az óra mondhatom, lelkemnek gyönyört szerzett és a váló tisztviselôk buzdító szavait lelkemben ôrzôm. Igen, tudom, milyen változó az emberi kedély, melynek pillanatnyi érzeteit követni az ész gyakran tiltja, tudom, hogy annak a jóért felhevülô érzetei is többnyire csak pillanatnyiak. De ha ez igaz is, ha az érzetek mulandók is, a legszebb, a legnemesebb elv, az Egyház dicsôségéért tenni és cselekedni -- ez tiszta meggyôzôdésem. Ezen elvbôl kiindulva, ezen elvnek igazságára támaszkodva, most lelkem felhevült pillanatában talán új, de az isteni kegyelemtôl támogatva, életem végleheletéig soha meg nem ingó, tartós eréllyel és bátorsággal fogok küzdeni, tenni, az Egyház e nagy és szent anya dicsôségéért parányi erôm minden megfeszítésével, egészen a sírig dolgozni. Oh, Isten, Te, ki felülrôl a magasságból letekintesz, Te látod, Te tudod akaratomat, Te tudod, hogy tenni, buzdítani akarok, Te tudod egyszersmind azt is, mily gyengék erôim, segíts, oh segíts elhatározásomban és ne vesd meg e habár csekély, de szívbôl jött áldozatomat! Oh, Mária, Egyházam és hazám védasszonya, könyörögj érettem!'' Sok ezekben a sorokban az ifjúi hév, de öröm látni, hogy milyen Kanter akkor is, ha betegszabadságon van. Ez már az a Kanter, kit Budapest közönsége annyiszor hallgatott a fôváros szószékein. Ezen a nyáron különben nagy hadgyakorlatok voltak Tatán. Persze, szorgalmasan jegyez. ,,Augusztus 26-án (szerdán) délután megérkezett Zalka gyôri püspök ôméltósága és fogadta a városi és kerületi papság tisztelgését. Este 3/4 6-kor érkezett meg Ôfelsége, kit a nép többszöri éljennel fogadott.'' A történelem is hálás lehet Kanternek nem minden humort nélkülözô további feljegyzéseiért: ,,A magas vendéggel érkeztek meg: Albrecht fôherceg, Pejacsevich tábornok (félkezű), Schlick tábornok (a félszemű), Ludwig Viktor fôherceg (hallomás szerint), Szapáry gróf (híres futtató), herceg Rohan tábornok, gróf Zichy és neje (Stollberg hintájában), Walles herceg lengyelországi helytartó (arca bevágva), porosz, francia, angol, orosz és olasz követek, Kálnoky gróf udvari ajtónálló (négyszer pályázott a lóversenyen, fülét veszté egy párbajban). A felséget Horváth Ferenc helybeli esperes-plébános fogadta ékes beszéddel...'' Tata híres volt lóversenyeirôl. A Felség tiszteletére is rendeztek egyet, melyet szintén részletesen leír Kanter a naplójában. A kispap naplóiból kiérezni, hogy kissé túl sok világi és kulturális hatás zúdult rá rendkívül fogékony lelkére, ami nem gyakorolt mindenben kedvezô hatást mélyebb vallásosságára. Valami világi hangulat is borul a lelkére. Bár a karizmatikus, magát Istennek áldozó, tökéletességre törekedô odaadás, amely lelke mélyén lappangott, lángoló kitöréseket is talált, mégsem tudott teljesen kibontakozni és feltétlenül úrrá lenni benne. Ez papi életének elsô éveiben valóságos krízisbe juttatta lelkiségét. A damaszkuszi út, mely ôt a világ hiúságától elhatározottan és maradéktalanul elszakítja és Isten felé lendíti, még nem érkezett el számára. A Pazmaneum saját latin nyelvű imakönyvét, úgynevezett ,,Preces''-t ad ki, mely most is használatban van. Kanter is ebbôl imádkozott s nagyon szívéhez nôtt, mert szintén megôrizte iratai közt. Példányára: Kanter Károly, 1875. okt. 15. van beírva. Az 1876-os év nagy esztendô az ô életében. Amire éveken át készült, azt ebben az esztendôben elérte. Január 22-én Simor János hercegprímás Esztergomban pappá szentelte. Nála a papi rend nem állás, megélhetés és elhelyezkedés, hanem hivatás és Isten-szolgálat. A papszentelés szertartásának egyik legmegkapóbb mozzanata, mikor a fiatal leviták Isten és püspökük elôtt arcra borulva kérik a Mindenszentek segítségét, Kanter alázatos lelkén ezalatt újból átviharzott a papi hivatás óriási felelôssége. Az -- ,,ígérsz-e engedelmességet'' -- mit a szentelô püspök ünnepélyesen hozzáintézett, az ô lelkében az apostolutód szent elhatározást kiváltó nagy kérdés volt, melyre lelke teljes odaadással felelt. Ez nála annyira valóságot jelentett, hogy még halálos ágyán is üzent a fôpásztornak, hogy utolsó leheletéig hódolatteljes tisztelettel viseltetik iránta. A papi rend szentségének kegyelme átjárta lelkét és a szent olajjal való megkenés ott csillogott azon a kézen, amely annyiszor mutatta fel az Urat oltárainkon és nyújtotta táplálékul az áldozok millióinak. Az ô kezét mindig azzal az érzéssel csókolgatta lelkigyermekeinek tömege, mint Istennek eljegyzett, szent életű embernek kezét. Elsô szentmiséjét -- ezt a boldog papi megindulást -- Esztergomban, a Bakócz-kápolnában mondotta, melynek élete alkonyán plébánosa is lett. Kanter Károly tehát véghetetlenül boldog: felszentelt pap, Krisztus papja. ======================================================================== 3. A falusi káplán Kanter mint pap, egészen otthon volt Esztergomban. Papi hivatása itt fakadt ki, éveket töltött az esztergomi érseki szemináriumban, az elsô nagy egyházi és papi benyomásokat itt szívta magába, ahol pappá szentelték és elsô szentmiséjét mutatta be. Sôt a Gondviselés úgy akarta, hogy életének és működésének utolsó állomása is Esztergom legyen. A magyar Sion, Prohászka Ottokár kedvenc elnevezése, elsô perctôl fogva megihlette Kanter ideális, fogékony lelkét. A magyar Sion ormáról mindig is országos távlat nyílott, hiszen Magyarország hercegprímásának ôsi székhelye, ahonnét nemcsak a hatalmas, bár ismételten le- és megcsonkított Esztergom fôegyházmegye szálai futnak szét, hanem országos problémák és gondok is oldódnak meg. Különösképpen igaz volt ez Simor János hercegprímás magyar Sionjáról. Kanter elsô lelkipásztori szárnypróbálkozásai is ide fűzôdnek, mert pappá szentelése idejéig Szentgyörgymezôn, Esztergomnak egészen falusi jellegű plébániája területén volt megbízva hitoktatással. A várhegy, rajta a monumentális Bazilikával, a hatalmas szeminárium és a kanonoki sorok a palotáival magától a várostól annyira elzárja Szentgyörgymezôt, hogy teljesen kimarad Esztergomnak amúgy is mérsékelt városi lendületébôl. Nos, Kanter itt lépett elôször érintkezésbe az iskolás gyermeksereggel és kezdte járni azt az utat, a hitoktatás útját, mely másfél évtizedig papi működésének gerincét alkotta. 1876. január 28-án -- tehát még felszentelésének hónapjában kapta elsô diszpozícióját, még pedig Ipolyvarbóra. A világi diplomás keresi az állását. A felszentelt pap úgy kapja fôpásztorától. Rendszerint az utolsó pillanatig sejtelme sincsen, hogy hol, mit. Ez persze nagy izgalommal jár és nem kis feszültséget jelent, fôképpen az újmisés lelkivilágában. Nem hiányzik a találgatás sem. Akik az egyetemen végezték a teológiát, és nem az egyházmegyei teológiai fôiskolán -- mint Kanter is --, azoknak családja és jó barátai jobb állást helyeznek kilátásba. A világ csak karrier jegyében tud gondolkozni és nagy mértékben hibás abban, hogy nem egy pap is ezzel a szemmel nézi papi életét, ami máris rontja benne a természetfelettiséget és működésének önzetlenségét. De a találgatások és karrierálmok szövése ritkán válnak be: a postán érkezett fôpásztori intézkedés meglepetése rövidesen véget vet nekik. Végül is a szent engedelmesség, melynek ígérete még ott vibrál az újmisés ajkán, áthidal mindent és szárnyakat ad a fiatal ideális léleknek, még ha Isten háta mögötti faluba is küldi a fôpásztori döntés. Így történt Kanter Károllyal is. Elsô diszpozíciójának a papi viselkedésrôl szóló hivatalos oktatást gondosan megôrizte annak jeléül, hogy komolyan megszívlelte és mellékelte azt a hivatalos írást is, mely az egyházilag tiltott könyvek olvasására tartalmaz rendelkezéseket. Ipolyvarbó -- elsô kápláni állásának faluja --, a Börzsönyi hegyek északi lejtôje mögött húzódik meg a rosszindulatú Ipoly völgyében, melyet ez a rakoncátlan, a trianoni Magyarország földrajzában híressé vált folyócska tavaszi áradás idején tengerré varázsol. A kis filiák, majorok és tanyák szétszórtsága Kanter lángoló fiatal lelkesedésének és gyenge egészségének nem volt veszélytelen. A hosszú készületi évek minden felgyülemlett lelkipásztori éhségével járta a távolságokat. A hitoktatás, a szegény falusi nép gondja, baja, a betegek ellátása annyi munkát kínál egy papnak, amennyit csak akar. Kanter munkájában sohase tudott vagy akart mértéket tartani. Varbón is túlbecsülte erejét. Drága jó unokahúga -- egyetlen leánytestvérének a leánya -- mondotta róla, hogy gyermekkorában súlyos tífuszon ment át, minek a nyoma véglegesen megmaradt nála. A szemináriumi zárt nevelés és szerény ellátás hátrányait sem tudta még kiheverni. Gyomrával, majd bélrenyheséggel vergôdött egész papi életén át. Rövidesen betegszabadságra kellett mennie Ipolyvarbóból. Szerencsére a tatai szülôi ház szívesen látta ôt. Kanter erôs lelkét és a fiatalember ösztönös optimizmusát ugyan nagyon bántotta a betegség és az elsô papi állás kényszerült elhagyása, de le nem törte. Itt Tatán, a betegszabadsága idején kapta kézhez Simor János kardinális újabb diszpozícióját az Esztergomhoz közel fekvô, párkányi esperesi kerülethez tartozó Kéméndre. Ez a Garamvölgyének kies vidékén és partján fekszik. A szeszélyes Garam kanyargóiban szinte bújósdit játszanak a sűrűn felsorakozó községek, melyek Kéménddel együtt rácsodálkoznak a messze távolba ellátszó esztergomi várfokon büszkélkedô hideg klasszicitásában grandiózus Bazilikára. Kanter Kéménden jó pár évig tudott zavartalanul dolgozni és mélyebb, idegen megszállást is túlélô lelkipásztori hatást gyakorolni. A hosszú cseh megszállás szenvedései és elnyomatása sem tudták az emlékét kitörölni a nép lelkébôl, sôt a cseh börtönben éppen a régi magyar benyomások -- melyek a falusiaknál erôsen vallásiak -- tartották ébren a magyar reményt és bizodalmat a magyar feltámadásban. Dr. Porubszky Géza -- Kéménd képviselô plébánosa, esztergomi káplán -- a szent életű kanonok Kanter iránt érzett kegyelettel és tisztelettel teli levélben írja, hogy Kéménden egy csomó ember -- kiket név szerint elsorol -- még most is élénken emlékezik Kanterra, ki emlékezetükben mint rendkívüli jólelkű, jámbor, igazi lelkiatya él. Kéménden leteszi a iurisdictio és így a gyóntatási jog meghosszabbításához elôírt iurisdictionális vizsgát. A iurisdictio fôpásztori okmányát gondosan megôrzi. Ônála -- mint látható -- minden, ami a fôpásztortól jön, elég fontos ahhoz, hogy írásai között megôrizze. Jószívűségének, lelkesedésének, de egyúttal fiatalos buzgóságának kitűnô bizonyítéka a kéméndi bérmálás. 1877. aug. 29-ére esett és szép tiszta írással bejegyzi naplójába ennél a bérmálásnál vállalt bérmafiainak jegyzékét: Nagy Sándor, Kardos Jeremiás, Tungli Móricz és Melecska András. Ha ebben az ütemben folytatta volna, élte alkonyán egy kötetre rúgott volna védenceinek hosszú sora. A falusi évek a lelkipásztor Kanterra döntô befolyást gyakoroltak. A városi fiú, ki egyetemi éveit Bécsben, ebben a pompás világvárosban tölti, sohasem tapadt volna annyira a lelkipásztorkodáshoz és a kis emberhez, ha nem dolgozhat éveken át falun. Intellektuális hajlamok sem hiányoztak nála. Szorgalmasan vezeti egy ideig könyveinek katalógusát, mely tudományos könyveket, aszketikus irodalmat és lelkipásztori gyakorlati útmutatókat tartalmaz. Egyetemi végzettsége is sodorja a könyv felé. Viszont a nagyvárosi jobb mód, az ottani lelkipásztori munkának bizonyos gyáriassága -- különösen az akkori mamutplébániákon - - a kezdô papot könnyen elsodorta volna a lelkiségtôl, mihez a falusi csend és eseménytelenség alkalmasabb, fôleg akkor, ha a pap úgysem hajlamos az elposványosodásra. Nemcsak az egyházmegyei kormányzat bölcsessége, hanem az isteni Gondviselés különös törôdése tartotta Kantert hat évén át falun. Az akkori szabadkôműves Budapest olyan rossz hírű volt lelki szemmel nézve, hogy Kanter egyik kortársa Budapestre szóló diszpozíciója alkalmával azt írta egyházi hatóságának, hogy Budapesten nem vállal felelôsséget papi erkölcsi korrektségéért, amiért kéri az egyházi hatóságot, hogy hagyja ôt inkább falun dolgozni. Ijedten ott is hagyta a hatóság. Kanterben falun fejlôdött ki az iskolás gyermekek iránti szeretete, kiknek lelkén szemlélhette a lelkipásztori munka és az isteni kegyelem közvetlen hatását és eredményét. A falusi káplán fô működési tere az iskola, a hitoktatás, melyet a plébános urak, az iskolaigazgatók rendszerint teljesen a káplánra bíznak. És szerencsés az a pap, ki papi életét iskolás gyermekek serege közt kezdheti, mert ezek ártatlansága nem jelent számára kísértést, sôt saját tiszta lelkűségének megerôsödését segíti elô. Az újmisés elsô évei sok tekintetben a krízisek évei, melyeknél rendkívül fontos, hogy hol és minô környezetben működik. A szemináriumban felépített lelkisége ekkor teszi le a gyakorlati vizsgát. Kanter mindig gondosan készült a hitoktatásra: Könyveket is szerzett magának hozzá, melyeket szorgalmasan forgatott. Célja nemcsak a tanítás, hanem elsôsorban a vallásosságra való nevelés, szoktatás. A gyermek révén próbál a felnôttek lelkéhez is férkôzni, ami mindig eredményes metódusnak bizonyul. Feltűnik a szószéken is. Tüzes beszédekkel döngeti a nép fásult lelkületét. E tekintetben is képzi magát és olvas beszédgyűjteményeket. Külön összeírja magának azokat a könyveket, melyek Mária-beszédek elkészítésére segédeszközök. A szeretet a gyermek iránt végigkíséri egész papi pályáján, köszönésüket mindig különös gyengédséggel fogadja, szívesen megáll egy- két tréfás szóval velük és késôbb a pesti utcákon is szeret keresztet rajzolni homlokukra. Úgy látszik, hogy Kéménden kísérletet tett a szolgálatban álló felnôtt ifjúsággal is törôdni, ami falusi elgondolásban nehéz és Kanter fiatal éveiben úttörô munka volt. Mert 1878-ban összeírja magának a kéméndi szolgálatban álló legényeket és leányokat. Kis- és Nagybényrôl is. Csupa pompás magyar név. Kanter Károly most már hat éve presbiter. A fiatal évek elsô nehézségein túl van, érett férfiú, kit nagy műveltsége, páratlan agilitása, mély lelkisége egyenesen a fôvárosnak teremtett. A Gondviselés jövô terveit senki sem ismerte, sem az egyházi hatóság, sem maga Kanter. Vallásos lelkülete és zelozitása mindenütt és mindig megtalálta volna a maga működési terét. De a fôváros, Budapest mindig is kiinduló pontja a szellemi áramlatoknak, jó és rossz értelemben egyaránt, és irányítója az ország vallásos mentalitásának is. Az a szörnyű letargia, amely a 70-es és 80- as években a fôváros vallásosságát jellemezte, kiáradt az egész országra, a vidékre, fôleg mindig a nagyvárost majmoló kis vidéki városokra. Míg Budapesten valaki meg nem törte a jeget, a hitközönynek jégpáncélját, mely a magyar intelligencia lelkét borította, addig senki sem remélhette, hogy a vidék a maga kisebb műveltségével, de a maga feszélyezettebb lelki függetlenségével valamit merjen kezdeni vagy tenni a liberalizmus dicsôsége mögött burjánzó és uralkodó vallási közöny és sekélyesség megtörésére. Olyan pap kellett ehhez, mint Kanter Károly: fanatikusan vallásos, erkölcsileg intakt, nagylátókörű, művelt, nagyvárosi egyéniség, aki mer és tud új utakat járni. Ezért a Gondviselés művét kell abban látni, hogy Simor János hercegprímás ôt 1881-ben Budapestre diszponálta. ======================================================================== 4. Budapesten Az 1867-i kiegyezés után Budapest rohamos fejlôdésnek indult. Az egybeforrt nagyváros alapjait még Széchenyi István, a Lánchíd létrehozója és József nádor vetették meg. De az új nagy Budapest csakhamar elhagyta azt a nemzeti alapot, amelyen megindult és kozmopolita, szabadkôműves, elzsidósodott, liberális nagyváros terpeszkedett a Duna két partján, a Gellért-hegy lábainál. A politikai élet a 80-as évek felé eseménytelen volt. A közjogi harcok a kiegyezés súrlódásai körül mozogtak és a 48. vagy 67. jelszavaival foglalták le a nemzet legjobbjait (Apponyi); a parlamentáris élet választási módszere, mely a legnagyobb hazugság volt egy szabad nemzet életében, mesterségesen tartotta fenn a helyzetet, s demoralizálta a közéleti erkölcsöt. Emellett a magyar élet szociális fejlôdésében teljesen elmaradt. Ugyanezt a képet mutatta a magyar egyházi élet, fôleg Budapesten, a szellemi központban. Akkor nem voltak a fôvárosban még a jezsuiták, dominikánusok, karmeliták, annál kevésbé voltak egyházközségek, súlyt jelentô vallási szervezetek, egyesületek, mozgalmak. Ilyen körülmények közt nem lehet csodálni, hogy a magyar Egyház egén viharfelhôk kezdtek jelentkezni. Az elkeresztelés, a reverzális körüli elôcsatározások, melyeknek végén megszületett a mi polgári házassági kódexünk, már az Egyház vereségével végzôdtek. Lelkipásztori munka voltaképpen alig volt. A budapesti mamutplébániák csak sematikus, irodával kapcsolatos plébániamunkát végeztek. A papságot erôsen megfertôzte a liberális elvtelenség és ennek vallási közönyre nevelô hatása. A jobb indulatúakat bátortalanokká tette fôleg az, hogy az intelligencia a liberális mákonynak teljesen áldozatul esett és még mutatóba is alig akadt közéleti katolikus hitvalló férfiú. Ebben a lelki Szaharában jelenik meg Kanter Károly Budapesten. Az átmenetet a faluból a nagyvárosba megkönnyítette az, hogy az elsô budapesti állomás az óbudai plébánia volt, a kis egzisztenciák és kis házak sváb városa. Elôdje Budajenôn lett adminisztrátor és az esztergomi érseki irodaigazgató szeretetteljes levélben figyelmeztette, hogy elôdje április 2-án indul Budajenôre, tehát érdeklôdjék a plébánosnál az álláselfoglalás terminusa iránt. A levél záradéka: ,,Maradok tisztelettel alázatos szolgája, dr. Csernoch János irodaigazgató''. Harminc év múlva mint bíbornok-hercegprímás, Kanternek legkedvesebb fôpásztora. Az új óbudai káplán jól tudott németül, tehát kitűnôen helyt tudott állani. Óbudán a Zichy-család barokk művészete virult. A kedves barokk plébániatemplom, amely ugyan elmarad Tata hasonló stílusú, nagyvonalú plébániatemplomától, melegen emlékeztette gyermekkorára. Óbudán 2 évig működött. Zelózus lelkülete teljesen betöltötte azt a helyet, melyet a Gondviselés szánt neki. A gyóntatószék, a szószék, a szegények ügye és elsôben az iskolai gyermekek hitoktatása töltötték ki idejét. Közben volt ideje és módja megismerni a fôváros lelki viszonyait, az embereket, kik a közéletben szerepeltek és vezettek, a problémák tömegét, melyek megoldásra vártak. Szeme a csendes Budáról Pest felé tekintett, mint ahonnét az életet irányították és stilizálták. Egyenlôre csak a Lánchíd és a Margit híd kötötte össze Budát a rohamosan fejlôdô, idegen szellemet árasztó Pesttel. Az egyházi hatóság csakhamar gondoskodott arról, hogy Kanter közelebb jusson a problémákhoz. 1884-ben a fôpásztor a lipótvárosi plébániára diszponálta. A szent Lipót tiszteletére ideiglenes használatra épült igénytelen kis lipótvárosi templom akkor már nem állott, hanem a helyén építés alatt volt a mai büszke Szent István-bazilika. A máról holnapra világvárossá duzzadt Budapest pesti oldalának nemcsak kevés volt a temploma, hanem egyáltalában hiányzott egy nagyvároshoz illô, katedrálisszerű, monumentális és reprezentáló nagytemploma. Fôleg a nagyobbik pesti oldal érezte ezt a hiányt. Budapest a történelmi fejlôdés sajátos játéka szerint sohasem volt püspöki székhely és így nem épült katedrálisa. A magyar nagyon szeret utánozni és fôleg Itáliát járta nagy elôszeretettel a magyar intelligencia, ahol minden város centruma és bálványa az il Duomo: a dóm. Ilyenrôl álmodott a modern Budapest. Talán nem is annyira vallásosságból, mint inkább presztízs okból határozta el Budapest közönsége és kegyura a bazilika fölépítését. A mai neoreneszánsz monumentális és művészileg rendkívül gazdag tartalmú Szt. István-bazilika három neves építô művészt: Hild, Ybl és Hauser műépítészt emésztett fel. Az eredeti elgondolás gyönyörű volt. A Bazilika fôkapujától a Dunáig el akartak távolítani minden épületet, hogy a Duna felôl legyen élvezhetô a gyönyörű kupolás Istenháza. De Budapest városfejlesztésének szerencsétlen zökkenôi közé tartozik az is, hogy erre kellô idôben nem került a sor, s így a gyönyörű templom megfordítva látszik, beleszorítva egy dísztelen kicsi terecskébe. Kanter idejében már készen állott a szentélyt körülölelô félkör templom, melyet elsônek készítettek el a lebontott, alig 10 éves régi templom helyébe. Kanter lipótvárosi működésének évei a Bazilika külsô befejezésének örömévei voltak, melyek már régen kiheverték azt a szomorúságot, mit a Hild-féle kupolabeomlás okozott. A 80-as évek végén minden összefogott a Bazilika továbbépítése érdekében és 1889-ben örömkönnyek közt helyezték el a keresztet az új, Ybl-féle kupola csúcsára, 1890-ben pedig elkerültek a falak mellôl az állványok. A lipótvárosi hívek lelkesedésében és törôdésében a templomépítés körül Kanter is részt vett. De az építéssel járó nyugtalanságok és a kis körtemplom zárt volta nem nyújtottak alkalmas keretet nagyobb pasztoráció kifejtésére. A hívek imádságos lelkületének mélyítésére mégis Rózsafüzér Társulatot alapít, amelynek igazgatójává kinevezi a fôpásztora. Buzgósága mindenfelé feltűnik. Paptársai is értékelik, mert az esperes kerület jegyzôjévé választja meg. Alig foglalja el lipótvárosi kápláni állását, 1885-ben, január 9-én Cselka Nándor kerületi esperes értesíti, hogy a megüresedett V. kerületi állami fôreáliskola helyettes hittanári állására nyer megbízatást. Egyúttal az Angolkisasszonyok leány nevelôintézetében a bentlakó növendékek hitoktatását is vállalja. A reáliskolai hittanári megbízatása ,,nevezetes körülménnyel találkozott -- írja naplójában. -- Ugyanis 12-én Ferenc József ôfelsége, Trefort miniszter s Luttor Nándor fôigazgató kíséretében meglátogatta a fôreált, hol is ötnegyed órán át megszemlélte a helységeket, a berendezést és meghallgatta a tanulók feleleteit. Ez alkalomból nemsokára Hofer igazgatót a Ferenc József lovagrenddel tüntette ki.'' Február 7-én az Angolkisasszonyoknál nagystílű hangversenyen vett részt. ,,Ekkor láttam közelebbrôl a szintén megjelent Haynald bíbornokot és Liszt zenekirályt.'' Egyéniségének szokott lelkesedésével áll neki a hitoktatói és hittanári megbízatásainak. Teljes embert állít mindenhova, ide is. A liberális szabadkôműves Budapest vallási indolenciája erôsen érezteti hatását az iskolában, ahol szabadkôműves szellem terpeszkedik, a világi tanerôkben szívesen látott aposztata papok jellemzik a helyzetet. Kanter a katolikus iskolaügy apologétájává lép fel és tollal, cikkel harcol a vallás érdekeiért az iskolában. A rövidesen megszűnt ,,Katholikus Társadalom'', majd a ,,Magyar Állam'' című katolikus napilapban közöl cikksorozatot az iskolaügyrôl. A fôpásztor figyelmét is felhívja, hogy ,,a hitoktatás mily elszomorítólag szűk térre van kárhoztatva az állami középiskoláknál, hogy mily nagy és természetellenes akadályokkal kénytelen megküzdeni''. A hitoktatás minden ágát -- elemi, középiskolai, leánytanodai -- gyakorolja, ismeri és tanulmányozza. Nemcsak a saját neve alatt, hanem írói néven is jelennek meg harcias cikkek és tanulmányok, melyekben a katolikus érdekekért száll síkra. ,,A középiskolai hitoktatás ellen irányzott intézkedések és teendôink'', ,,Makra és Rosa által magyarított tankönyvek'', ,,A fôvárosi hitoktatási értekezletekrôl'', ,,A Katolikus egyetem'' fôbb cikkeinek címe, melyekre ô maga hivatkozik hittanári kinevezését kérvényezô feliratában a hercegprímáshoz. A hittanárság nála hivatás lett. Úgy érezte, hogy ebben kell életét eltöltenie, azért fekszik bele annyi lendülettel és felkészültséggel. Messzetekintô lelke a nevelés mezejét figyeli, úgy hogy arra is gondol, hogy a középiskolás ifjúság minô környezetbe kerül, milyen szellemi légkörbe jut, ha elhagyja a középiskola padjait és átlép az egyetemre. Igazi lelkipásztori pedagógus, ki nem elégszik meg a napi pensummal, hanem a rábízott lélek távolabbi sorsával is törôdik, mert nem akarja, hogy veszôdsége kárba vesszék és mert felelôsséget érez a rábízott lélek üdvösségéért. Így jut el a katolikus egyetem gondolatához, mely mellett páratlan merészséggel tör pálcát egy olyan korban, amikor gyakorlatilag szó sem lehet róla. A budapesti Tudományegyetem -- melyet akkor még nem hívtak Pázmány Péter egyetemnek -- inkább az ateizmusnak, mint a katolikus világnézetnek volt a terjesztôje. Lelkesen karolja fel Kanter a ,,Katolikus Kör'' gondolatát, mely akkor születik meg a Belvárosban és amelyhez óriási reménységeket fűz. ,,Ez idô szerint -- írja a hercegprímásnak -- alig van lelkemet inkább érdeklô és tervelô gondolkodásomat inkább foglalkoztató társadalmi ügy, mint a fôváros katolikus polgárságának >>Katolikus Körbe<<, a középiskolai és egyetemi ifjúságnak pedig >>Katolikus Egyesületekbe<< való tömörítése. Egy >>Középiskolai Katolikus Ifjak Egylete<< tagokat nevelne -- fejtegeti tovább -- >>Az egyetemi katolikus ifjúság Egyesülete<< számára és pedig bátor, művelt s ami elengedhetetlenül szükséges -- apologetice képzett intelligenciát nevelne a nyilvános élet számára. A katolikus intelligenciát a társadalom egyéb elemeivel a >>Katolikus Kör<< segítene összefogni.'' Bámulatos átfogó és messze tekintô program, melyre még most is fel lehet figyelni és melybôl most is akadna megvalósítani való. Mikor hittanári kinevezését kéri, azt is ígéri fôpásztorának, hogy ,,mint középiskolai, illetôleg fôgimnáziumi hittanár, kiváló figyelmet fordítanék azon tanulókra, akik netalán az egyházi pályára lennének hivatva; a szünidôket pedig törekednék hittanirodalmi munkálatokra fordítani''. Csodálatos, hogy minô gondosan figyel a magyar egyházi élet minden problémájára, melyeket nem az intellektuel hideg tekintetével néz, hanem a lelkipásztor lelkes, meleg szívével. Kantert ekkor már kifelé is kezdik észrevenni és szereplését értékelni, minek némi bizonyítéka Szilágyi Bernát temetése, melynél a kerepesi temetôben Kanter mond beszédet. A ,,Magyar Állam'' a kort jellemzôen ír róla: ,,A protestánsok és szabadkôművesek minden koporsó felett dicshimnuszokat zengenek, ft. Kanter halotti beszédében ezekkel szemben a katolikus felfogást a következôleg juttatta érvényre: ,,Nem akarom avatlan kezekkel a fájdalom barázdáit még mélyebbre hasítani, a fájdalmat, melyet egy emberbaráti és honpolgári hivatását nemesen betöltött férfiúnak elhunyta von szíveinkben. Emberbaráti, polgári, honfiúi nemes erényeit felsorolni egyébként sem hivatása az Egyház szolgájának. Szent vallásunk felülemelkedve az emberi szokásokon, az ítéletet Istenre bízva, egyet tekint hivatásának, hogy imájával, könyörgéseivel közbenjárója legyen Isten és az Isten elé jutott lélek között, mert az élethalálharcot átküzdött léleknek csak porhüvelyét látja a koporsóban, lelkét pedig Isten ítélôszéke elôtt. A temetôk kapujára a kereszténység e szavakat írja: feltámadunk! A túlvilágéra pedig: örökké élünk! De amint a Napnak is meg vannak a maga foltjai, s a földön mindennek meg van a maga árnyéka, úgy az élet küzdelmeiben még a legerôsebbnek lelkén is sebeket ejt az emberi gyarlóság, amint az Egyház kéri imáiban a Mindenhatót, ne tekintse az elhunytnak gyarlóságait, hanem könyörüljön nagy irgalmassága szerint. Azért az igazi keresztény szeretet nem elégszik meg azzal, hogy puszta jelenlétünkkel vagy könnyeinkkel, melyek saját lelkünket megkönnyítik, de nem könnyítenek a megholtnak lelkén, a tiszteletnek adóját róják le, hanem kívánja, hogy imáinkkal a keresztény szeretetnek igazi adóját meghozzuk a megholtnak és porba hullva a Mindenható színe elôtt, egy szívvel, egy lélekkel könyörögjünk érte.'' 1890-ben Kanter nagy esemény elôtt áll, mely végül mély keserűséggel töltötte el. Megüresedik a lipótvárosi plébánia, s ô is megpályázza. A fôpásztor ôt nevezi ki adminisztrátorrá, miután már jó ideje vezette a beteg plébános helyett a plébánia összes ügyeit. Budapesten plébánossá lenni sohasem volt kellemes és könnyű vállalkozás, mert a fôpásztori jelölés után és mellett a plébánost választó városatyák megnyerésén múlik a siker. Kanter idejében ez a szabadkôművesektôl és zsidó korifeusoktól függött, kik a városházán uralkodtak. Könnyű elgondolni, hogy Kanter, ez a harcias, zelódus fiatal pap nem illett bele az ô programjukba. Sôt veszedelmet jelentett a csendes vizek számára, melyekbe az akkori pesti plébániai élet bele volt szorítva. A pesti plébánosok maguk is Kanter ellen voltak. Bizonyossá lett, hogy Kanterbôl az akkori légkörben -- éppen buzgósága, harciassága és bátorsága miatt -- a városatyák kegyébôl sohasem lesz budapesti plébános. Csak most látta a maga realitásában a budapesti vallásosság és egyháziasság szomorú helyzetét és mivel saját testén kell éreznie, joggal fájt is neki. Abban az idôben azért gyakran találkozunk keserű hanggal a megnyilatkozásaiban. Az egyházmegyei hatóság finomságára vall, hogy amikor a plébániára más kapott megbízatást, ôt rögtön elhelyezték a Lipótvárosból. Tekintélye már olyan nagy volt, hogy dr. Csernoch János irodaigazgató külön levélben megkérdezte, hogy elmenne-e a Belvárosba káplánnak. A tapasztalt keserűség semmit sem koptatott el Kanter idealizmusából. A következôt felelte Csernochnak: ,,Ha a Belvárosba való áthelyezésem Fômagasságú Urunk óhaja és így Istennek akarata, habozás nélkül engedelmeskedem.'' Az áthelyezés 1890-ben meg is történt. 14 éves pap és a toll révén szinte országos hírű ember. Budapesten pedig szinte egészen egyedül álló fenyôszál, oázis, buzgó harcos, kire minden oldalról felfigyeltek. A belvárosi kápláni kinevezés fordulópont az életében. Mélyen eucharisztikus lelkülete rövidesen megtalálja azt az utat, melyen buzgalma, jámborsága teljesen kifejlôdik, szervezô képessége pedig a budapesti vallási megindulásnak minden ágában úttörô és alapozó tényezô. Simor kardinális kinevezése október 5-én kelt. Még ebben az évben kinevezi az evangélikus fôgimnázium katolikus növendékei hittanárává. Gyenge fizikuma alig bírta a rengeteg tanítási órát, papi szíve meg erôsen vonzotta a lelkipásztori munka karizmatikus világa felé, mire az ôsi Belvárosi-templom is serkentette. 1891. szeptember 9-én tehát lemondott kedvenc iskolájáról, az V. kerületi állami fôreál hittanári megbízatásáról, hol pedig annyira szeretett volna véglegesítést kapni. A tanári testület és tanulók fájó szívvel búcsúznak tôle, mert lelkes munkáját, párosulva szerénységével és páratlan udvariasságával még azok is értékelték, kik egyébként nem értették meg vallási lángolását. Az egyházi hatóság is -- ismerve lelkes és eredményes munkásságát -- sajnálattal egyezett bele. ,,Miután ezt a munkát egészségi állapota nem engedi, kénytelen voltam kérését teljesíteni'' -- írja a fôpásztorát vesztett fôegyházmegye fôkáptalani helynöke. Az V. kerületi fôreál igazgatója külön levélben is elköszön értékes hittanárától: ,,Mindig tudtam értékelni és méltányolni Fôtisztelendôségednek odaadó, ritka buzgóságát tanári működésében és szíves voltát minden érintkezésben vélem és az intézet tanáraival elnézô kegyességet a tanuló ifjúsággal szemben.'' A belvárosi kápláni tevékenység két súlyos gyász jegyében indult meg. Nagy egyházi veszteséget jelentett Simor János hercegprímás halála, kihez mint fôpásztorhoz annyi szál fűzte Kantert. Érzékeny lelkét mélyen érintette a nagy veszteség, annak a fôpásztornak a halála, kinek szentelésekor engedelmességet esküdött s kinek különös megbecsülését örömmel élvezte. Emlékét halhatatlanná teszi az esztergomi Bazilika monumentális oszlopcsarnoka, melyet ô állított és bent a Bazilikában hálás kanonokjaitól Pázmány Péter szobrának pandantjaként emelt karrarai márványszobra. A Kanter-típusú papok pedig szívükben állítottak a nagy fôpapnak szeretetbôl és hálából mauzóleumot. Egészen egyéni csapás zúdult Kanterra édesanyja halálával. 1893-ban hunyt el vízibetegségben. Pár éve már nem tudott járni, amikor is csak imáival tudta vallásosságát gyakorolni. Kanter nagyon szerette édesanyját, sokat is köszönhetett neki, mert nemcsak vallásosságában gyakorolt rá nevelô hatást, hanem gyenge egészségében is sokat áldozott érette. Úgy látszik, a jó Isten akkor vágta el a földi szeretet legszorosabb kötelékét, mikor teljesen az Isten országának apostolsága felé kívánta sodorni. Az ôsi Belvárosi-templom -- Kanter új temploma -- ebben az idôben nem mutatta a mai képet. A váci utcai sarkon ott állott még a régi empire stílusú piarista rendház finom, művészi vonalaival. Az Erzsébet híd, amely lebontással vagy eltolással fenyegette a pesti oldal egyedüli értékes régiségét, a kettôs stílű ôsi templomot, még nem épült. A másik oldalon a régi piarista gimnázium dísztelen masszája sötétlett. A templom külsejét pedig a falakhoz lapított üzletek és műhelyek csúfították. Kanter rövidesen olyan pasztorális központtá fejlesztette a templomot, aminô sem elôtte, sem utána nem volt. Egyedül és kizárólag Kanter jámborsága és buzgósága varázsolt oda páratlan hitéletet. Budapesten akkor még hiányoztak a mai gyönyörűen dolgozó szerzetesrendek. A mamutplébániák a javarészt liberális szellemű papsággal irodák voltak csupán. Gyónni Budapesten, a húsvéti idôn kívül úgyszólván csak Kanternél lehetett. Ô viszont néha még éjfélen túl is gyóntatott és olyan tömegben keresték fel a lelkiségre vágyók, hogy amint állásában kollégája és utóda, a jó Baumann Károly mondja -- a plébános kénytelen volt este 9 órakor úgy lezáratni a templomot, hogy kimenni még lehetett, de bejutni már nem... Ô volt Budapest lelkiatyja! A belvárosi kápláni állása idején jutott érintkezésbe a budapesti Oltáregyesülettel, ami Kanter életének új színt és új irányt adott. Ugyanis Kanter számára hiányzott az az átfogó lelkipásztori szervezet, mely egyfelôl teljes lelkiéleti munkát végez, másfelôl országos kihatást ígér. Egyéniségének és lelkiségének varázsa ugyan tömegeket sodort feléje, de magára hagyottan szappanbuborék- fellángolásnál tovább nem igen jutott volna, miközben azonban ereje felôrlôdött volna. ======================================================================== 5. A Budapesti Központi Oltáregyesület igazgatója Mikor az új magyar hercegprímás, Vaszary Kolos Kanter Károlyt állította 1894-ben az Oltáregyesület élére, az üdvözlô beszédre adott válaszában azt mondotta, hogy ôt Isten két nagy kegyelemben részesítette: elôször, hogy az oltárhoz, másodszor az Oltáregyesülethez hívta meg. A budapesti Oltáregyesület alapító igazgatója, Trautwein János piarista 1894-ben halt meg. Trautwein rendkívüli ember volt. Az Oltáregyesület tárgyainak, egyházi szereinek beszerzését, szétosztását a piarista rendházban rendezett kiállításait mind maga végezte. Nem volt könnyű ôt pótolni. Utódjának piaristát akart, annyira összeforrott rendjével az Oltáregyesület. Lévay igazgatóra gondolt. Lévay Pestre Veszprémbôl jött fel, ahol a ,,Veszprémi Közlönyt'', az elsô katolikus folyóiratot alapította és szerkesztette. Itt megjelent cikkeiben tervezte a Katolikus Kör alapítását. Úgy gondolta, hogy egy budapesti katolikus központ köré csoportosulnak az ország minden városában megalapított Katolikus Körök, melyek a közéleti katolicizmus melegágyai lettek volna. Mikor Budapestre került igazgatónak, meg is valósította a gondolatát. A Központi Katolikus Kör ôrzi is emlékét és képét. Ebben a munkában éppen Kanter Károlyt vette maga mellé. Kanter lelkes természete rögtön tüzet fogott és a ,,Magyar Állam''-ban cikkezett a ,,Katolikus Kör'' érdekében. Ahogy Lévay fáradozásai célt értek és a ,,Katolikus Kör'' alapszabályai megerôsítést nyertek, a ,,Veszprémi Közlöny''-ben is adott le nyilatkozatot, melynek aláírói Lévay Imre, a szervezôbizottság elnöke és Kanter Károly, a szervezôbizottság jegyzôje. A Kör a szervitáknál kezdte meg a működését. Ez Lévayt nyilván annyira lefoglalta, hogy nem tudott vállalkozni Trautwein örökségének átvételére. Átmenetileg Dajkó Pál piarista vezette, de azután Lévay és Franck Ferenc piarista -- ki Kanter rokona volt -- tanácsára gróf Cziráky Jánosné elnök asszony választása végül is Kanter Károlyra esett. Az Oltáregyesület már jó ideje az Angolkisasszonyok templomában tartotta ájtatosságait, Kanter pedig az Angolkisasszonyok hitoktatója volt egészen a királyi vár plébánosává való kinevezéséig. Így ismerte ôt Almásy, az Angolkisasszonyok fônöknôje is, egyúttal Czirákyné munkatársa az Oltáregyesületben; viszont Kanter itt ismerte és szerette meg az Oltáregyletet, mely az Oltáriszentség különös kultuszát és a szegény templomoknak egyházi ruhákkal és szerekkel való ellátását célozta. Kanter ekkor a ,,Magyar Állam''-ban az Oltáregyesületrôl ragyogó cikket írt, mely az Oltáregyesület áldott lelkű alapító elnöknôjének, gróf Cziráky Jánosnénak figyelmét is felkeltette. A budapesti Oltáregyesület félszázados jubileumára kiadott ünnepi kiadványban dr. Makay Lajos, az ,,Örökimádás'' szerkesztôje ezeket írja az Oltáregylet élére került Kanter Károlyról: ,,Örömmel terjedt el a hír, hogy Trautwein utóda Kanter Károly lett. E férfiú szereplése összeesik a katolikus restauráció születési évével. A Központi Oltáregyesület a katolikus egyesületi élet magva lett. S midôn ennek mintájára és az Oltáregyesület tagjainak kebelébôl újabb hitbuzgalmi egyesületek alakultak, Kanter Károlyt ott látjuk az összes egyesületekben, propagálva az eszmét, hogy a közélet porondján csak akkor egyesülhetünk, ha elôbb az oltárnál, a szentségimádásban és vételében egyek leszünk. Az oltár a tűzhely, a Szentség a tűz, éleszti lelkünkben a katolikus öntudatot. Ez az Oltáriszentségben megerôsödött öntudatos katolicizmus, mely püspökökben, fôurakban, fôúrnôkben, szerzetesekben, tudósokban és egyszerű ismeretlen emberekben oly sok apostolt és közhasznú intézményt adott az országnak, teremtette meg áldozatkészségével és nagyarányú agitációjával végül az Oltáregyesület központi otthonát is.'' Bár Trautwein rengeteget dolgozott, az ô oltáregyesülete mégiscsak szerény, német mintájú ,,Parlamenten-Verein'' volt. Egyesületi jellege különösen szerény keretek közt mozgott. Igaz, hogy halála akadályozta meg abban, hogy nagyobb terveket valósítson meg, mikhez hagyatékában óriási összeget, 97.000 forintot találtak az Oltáregyesület számára, mit az Oltáregyesület át is vett. Kanter gyönyörű stílusú nyomtatott, ékes emlékiratot nyújtott át a piarista rendnek, méltatva benne Trautwein János halhatatlan oltáregyesületi érdemeit. Ezzel az Oltáregyesület kapcsolata a piarista renddel megszűnt. Az Oltáregyesület nagy korszakát Kanter indította meg. A magyar katolikus hitélet teljesen töretlen ugar volt. Kanter országos jelleget kívánt adni az Oltáregyesületnek egyrészt az Oltáriszentség kultuszának növelésével és mélyítésével az egész katolikus élet megszentelése és vallásossá tétele céljából, másrészt az egész ország szegény vagy elhanyagolt templomainak egyházi szerekkel való ellátása érdekében, ami az Oltáriszentségben való élô hitnek természetes és szükséges légköre. Trautwein szerény, egyszerű ruhákkal elégedett meg, hisz különben nem tudott volna olyan nagy pénzösszeget megtakarítani. Kanter rajongó szeretete az Oltáriszentség iránt azt kívánta, hogy a szentmise ruhái, az oltár kegytárgyai értékes anyagból készüljenek. A miseruhák finom selyembôl varródtak, a templomi fehérneműk pedig kitűnô rumburgi vászonból gyönyörű csipkékkel, a kelyhek kupája és paténája, a beteglátogató szerek szelencéi, a ciboriumok, monstranciák lehetôleg aranyozott ezüstbôl készíttettek. Kiss Aladárné, Kanter elsô munkatársainak egyike így írja le megindulását az Oltáregylet élén: ,,Nagyérdemű elnök asszonyunk hamarosan felismerte a szerény káplánban Isten választottját és a legfelségesebb Oltáriszentség szent életű nagy tisztelôjét. Igazgatónk tekintélye napról-napra növekedett. Szerénysége és szelídsége volt az a hatalom, mellyel a lelkeket Istenhez vezette. Az egyesület megreformálásának nagy munkája az úgynevezett ,,petit comité''-ben bámulatos megértô módon ment végbe. Az a szent áhítat, mely igazgató urunkat mindenkor kísérte, megáldotta és megnemesítette a munka eredményét. Trautwein idejében a tagokkal való érintkezés csupán abban állott, hogy minden hó második vasárnapján az Angolkisasszonyok templomának szószékén megjelent az igazgató és az ott jelenlévô néhány egyesületi tagnak rövid elôadást tartott. Kanter ellenben mindjárt azzal kezdte, hogy szónoklatait ugyanott, de du. 6 órakor tartotta. Ezekkel az eucharisztikus szónoklatokkal nyíltak meg a hívôk részére az isteni kegyelem forrásai és itt vette kezdetét a térítés hatalmas műve. Az igazi krisztusi szeretetrôl, a valódi Eucharisztiáról szóló lángoló szavait híveinek egyre növekvô száma szinte rajongással szívta magába, úgy hogy rövid idô múlva már szűknek bizonyult a templom a hallgatóság számára. Keményen ostorozta a szószékrôl a híveknek a templomban akkor általában divatos komolytalan viselkedését. Akkoriban szinte botránkoztatók voltak az utcai egyházi körmenetek, melyeken néhány vregasszony, az alsó néprétegekbôl álló tarka tömeg, zene, lármás kíséretébôl állottak tarka összevisszaságban. Csupán népies látványosságok voltak, minden áhítat és vallásosság nélkül, amin a jobb érzésű emberek ôszintén megbotránkoztak. Hogy azután mindez lassankint megváltozott, a hívôk Úrfelmutatáskor letérdepeltek, a körmeneteken úribb, felsôbb társadalmi osztályok is részvettek, és pedig fedetlen fôvel, a szentséges körmenetek elhaladásakor az utcán lévô tömegek is térdre borultak -- mindez túlzás nélkül állapítható meg, a mi földön járó szentünk fáradhatatlan munkájának eredménye volt.'' A belvárosi plébániatemplomban naponkint a 9 órás misét különös kiváltságképpen szentségkitétellel és orgonaszóval tartották. A hívek nagy része azonban errôl nem volt tájékoztatva. Kanter ezen is változtatott és hamarosan megteltek a templom padsorai. Országszerte sok helyen működtek Oltáregyesületek. A legrégibb magyar a soproni. Ezeknek elôjogait Kanter mindvégig tiszteletben tartotta, de szükségesnek látta egy országos szervezet létesítését. Ehhez azonban a püspöki kart kellett megnyernie. Ezért gróf Cziráky Jánosné elnök asszonnyal együtt terjedelmes emlékiratban terjesztette szándékét a magyar püspöki kar elé. Az emlékirat bevezetô szavai minden idôk számára valóságos magna charta az oltáregyesületi munka számára, de egyúttal Kanter lelkének gyönyörű megnyilatkozása. ,,Az Oltáregyesületnek elsôsorban Istentôl nyert kegyelmes fôpásztorának jóindulatára, hatalmas pártfogására és szent áldására van szüksége, mert csakis így lehetséges, hogy az Isten dicsôségére emelt ne csak kérelmezôkre találjon országszerte, hanem egyesületi tagokra is, hogy a nehéz idôk közepette mindgyorsabban egyesíthesse a jó lelkeket egész hitéletünknek központja, a legfölségesebb Oltáriszentség körül, a viszontagságok által sújtott templomokról és oltárokról való gondoskodása által pedig országszerte díszt és fényt derítve az istentiszteletre, elérhesse, hogy ne legyen kénytelen templomainkban többé senki sem látni szegénységben sínylôdô oltárokat és foszlányokba menô egyházi ruhákat, hanem inkább lássa a katolikus és nem katolikus egyaránt, hogy nekünk az Oltáriszentség legszentebb birtokunk, melyért idônket, kényelmünket, filléreinket áldozni mindenkor készek vagyunk! Imáinkkal egybekapcsolt törekvéseink oda irányulnak, bárha annyit tehetnénk, hogy szép hazánkban egyetlen község sem lenne oltáregyleti tagok nélkül, bárha nappal és éjjel, mint egy élô koszorú a szeráfok módjára, országszerte az Oltáregyesület százai imádnák fölváltva a legfölségesebb Oltáriszentséget és egyetlen temploma se maradna dísztelen és elhagyatott.'' A hitnek ez a nagysága és mélysége, mely Kanter lelkében lángolt, persze magával ragadott mindenkit. Az emlékirat visszhangja teljes volt. A fôpásztorok sorban kinevezték az egyházmegyei megbízottakat és az egész országban megindult a lázas szervezkedési munka. Ennek befejezésére Kanter megírja szinte skrupulózus lelkiismeretességgel az országos szervezet ,,Útmutató''- ját, mely hosszas tárgyalások és ismételt változtatások után csak 1915- ben tudott könyv alakban nyomtatásban megjelenni. A szervezés folyamán Kanter rengeteget tárgyalt a fôpásztorokkal, egyházmegyei megbízottakkal. Az egyházi élet akkori szervezetlenségében az ô akciója mérhetetlenül fontosságot nyert. És Kanter tárgyalásában hosszadalmas és rendkívül figyelmessége miatt határozatlan is volt, úgyhogy óriási lelkipásztori elfoglaltsága mellett, melynek összes vonatkozásait csak késôbb fogjuk látni, emberfeletti munkát végzett. Nagy nehézségekkel is kellett megküzdenie. Voltak egyházmegyék, amelyek nehezen voltak rábírhatok arra, hogy az országos központ alá tartozzanak. A központnál régebbi alapítású oltáregyletek presztízs kérdést vetettek föl. Nehéz volt áttörni az önzésnek és kislátókörűségnek azt a nem csekély akadályát, mely nem tudta felérteni azt a nagy katolikumot és kizárólag az Oltáriszentség dicsôségének szempontjait, hogy a vagyonosabb plébánia oltáregyesületi pénzeket adjon át a központnak, ahol azokból szegény templomok és külsô missziók számára készüljenek egyházi ruhák. Szűkkeblűség és apostoli lendület hiánya egyszerűen üzletszerűen fogta fel a dolgot és a beküldött pénzért kért felszerelést, mit sem törôdve azzal, hogy szegényebb templom számára is szánjon adományaiból. A missziók belekapcsolódása számára pedig általában hiányzott az érzék. Kanter ebben ötven évvel megelôzte kortársait gondolkodását és valóságos hideg jégpáncélt kellett áttörnie ideális elgondolásaival, melyekben igazi katolikum, gyönyörű testvéri szolidaritás nyilatkozott meg. De kitartásával ránevelte a hívôket nemes gondolkodására. Kitartásánál és lelkesedésénél csak szerénysége nagyobb, mire jellemzô, hogy mikor a hosszan vajúdó ,,Útmutató'', mely nem árulja el, hogy mennyit dolgozott vele, teljesen készen volt és kiállotta a tárgyalásokat az egyházmegyékkel, az egyházmegyei igazgatókkal és régi ,,önálló'' oltáregyesületekkel, akkor még jónak látta elküldeni Kalocsára dr. Révay Tibornak, aki akkor az érseki udvarban dolgozott, s kinek véleményére Kanter igen sokat adott. Kanter azt sem akarta, hogy az egyházi ruhákat készpénzért vásárolják egyes cégeknél, hanem hogy oltáregyesületi nôk varrják meg ôket. Így sokkal több paramentum került ki egy bizonyos összegbôl s több templomot is lehetett segélyezni. Az egyházi ruhákban bent rejlett a vallásos hölgyek áldozatkészsége és a megszervezett munkadélutánok alkalmat adtak arra, hogy az egyleti hölgyek összejöjjenek, testületi szellemre tegyenek szert, sôt a munkaórákon tartott vallásos elôadások révén vallási képzésben is részesüljenek. E téren nyílott alkalma a Központ országos elnök asszonyának a tevékenységére, mely akkor jutott teljes virágzáshoz, mikor nôi szerzetesrendet sikerült az oltáregyesületi munka számára letelepíteni. Kanter eucharisztikus reformmunkáját és oltáregyleti szervezô tevékenységét eucharisztikus sajtó is támogatta. A Gyôr egyházmegyei Hanekamp György szerkesztésében megjelenô ,,Magyarországi Papi Imaegylet és Eucharisztia Társulat Értesítôje'', a jezsuita páterektôl kiadott ,,Jézus Szívének Hírnöke'', és Vargha Mihály plébános ,,Reménységünk'' című folyóirata állottak lelkesen Kanter munkája mellé. Késôbb a Központ is alapított magának folyóiratot, az ,,Örökimádás''-t, melybe beleolvadt a ,,Reménységünk''. Mivel Kanter -- mint káplán -- a Belvárosi-templomban működött, ezt az ôsi templomot is belevonta az oltáregyesületi életbe. Keresett gyóntatószéke is itt állott. De hivatalos oltáregyesületi szentmisék és közös szentáldozás -- a hó minden második vasárnapján -- az Angolkisasszonyok templomában tartattak meg. Az áldozók között rendesen ott térdelt Cziráky János grófnô elnök asszony férjével és gyermekeivel. A délutáni szentségi ájtatosságon hangzottak el Kanter híres, lelkes és hosszú eucharisztikus beszédei, melyekben tüzes eucharisztikus lelke valósággal magával ragadta a lelkeket. Rövidesen az oltáregyesületi vasárnap egésznapi szentségimádással gazdagodott. ,,Engesztelô szentáldozás társulata'' létesült az oltáregyesület keretében és sűrűn tartott lelkigyakorlatok -- akkor teljesen új fogalom a magyar glóbuszon -- mélyítették az eucharisztikus lelkek buzgalmát. A külsô szervezkedés és csendes kegyelmi élet munkája mellett a belsô vallásosságot, az összetartás szellemét és kifelé a tömegekre való vallási kihatást hatalmas ünnepélyek is szolgálták, melyek sok izgalmat és munkát igényeltek. Ilyenek voltak 1895-ben a drága oltáregyesületi zászló megáldása; a millenniumi esztendôben rendezett eucharisztikus körmenet, mely úttörôje azoknak a lélekemelô, gyönyörű eucharisztikus diadalmeneteknek, melyeket a budapesti eucharisztikus kongresszus generációja élvezhetett az Eucharisztikus Világkongresszuson és az országos katolikus nagygyűléseken; a századfordulón 1900-ban rendezett oltáregyesületi római zarándoklat és országos eucharisztikus kongresszus. Magyarország vallásos életét ekkor az oltáregyesületi mozgalom jelentette, melyben Kanter lángbuzgalma, jámborsága és hihetetlen munkabírása lüktetett. Úttörô vallási munkája két remek gondolatot termelt ki, mely teljesen új volt vallásos gondolkodásunk és életünk egén: az örökimádás igézô, misztikus gondolatát, melynek imakönyvét megírta Vargha Mihály plébános és az örökimádás ápolására építendô díszes templom, az Örökimádás-templom eszméjét. Mikor 1898-ban hôn szeretett Erzsébet királynénkat meggyilkolták, az országos felháborodás, a szörnyű gaztett engesztelése az Örökimádás- templom eszméjének megvalósítása kitermelte a tervet is: Erzsébet királyné emlékére Örökimádás-templom építése. A terv voltaképpen Almásy, az Angolkisasszonyok lelkes fônöknôjének agyában fogamzott meg. Ez a templomterv nemcsak vallásos síkon, hanem a nemzeti lélekben is országos érdeklôdésre tarthatott igényt. A Gondviselés azonban ebben a feladatban nem juttatott részt Cziráky Jánosné grófnô elnök asszonynak, kinek nemes lelke 1899. január 6-án elköltözött Ahhoz, kit a nagy Szentség leplében oly hôn imádott s kinek dicsôségéért annyit áldozott és dolgozott. Az Örökimádás-templom építésének oltáregyesületi országos elnök asszonya ôrgróf Pallavicini Edéné gróf Majláth Etelka, Majláth erdélyi püspök nôvére, ki ma már Kanterral együtt várja az Örökimádás-templom kriptájában a boldog feltámadást. ======================================================================== 6. A várplébános Mielôtt testet ölthetett volna az Örökimádás-templom építésének eszméje, nagy változás állott be Kanter életében. Vaszary Kolos hercegprímás 1898. szeptember 26-án latin kísérô levéllel Ferenc József apostoli király legmagasabb kéziratát juttatta el Kanter kezeihez. ,,Mi elsô Ferenc József Isten kegyelmébôl Ausztriai Császár, Csehország királya stb. Magyarország apostoli királya emlékezetül adjuk ezennel jelezvén mindenkinek, kit illet, hogy mi -- kegyes tekintetbe vevén azon erényes szép tulajdonokat, tudományt, tanultságot, példás erkölcsi jámborságot és egyéb jeles tehetségeket, melyeknél fogva tisztelendô Kanter Károly esztergomi fôegyházmegyei áldozár-hívünk királyi kegyelmünkbe ajánltatott, fôpártfogói jogunk erejével, mellyel és melyet úgy, miként dicsô emlékű elôdeink, a boldogult magyar királyok, Magyarországnak és a hozzákapcsolt részek valamennyi egyháza és egyházi javadalma adományozására nézve teljes joggal bírunk és gyakorolunk, ôt az esztergomi fôegyházmegyébe bekebelezett és jelenleg jogilag és tényleg megüresedett Szent Zsigmondról nevezett budavári plébánia plébánosává tartottuk fôkegyúri jogunknál fogva kegyesen választandónak és nevezendônek, sôt választjuk és nevezzük ezennel neki adományozván az említett plébániai javadalmat összes jövedelmeivel, hasznával és illetményeivel és ôt, -- aki kedvelt hívünknek fôtisztelendô méltóságos Vaszary Kolos bíbornok, hercegprímás és esztergomi érseknek, mint Esztergom fôegyházmegye fôpásztorának az említett lelkészségbe a szokott mód és rend szerint való beavatás és bevezetése kegyúri jogunknál fogva királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel bemutatjuk. -- Kelt Ischlben, Kisasszonyhava harmadik napján, az Úr ezernyolszáz-kilencvennyolcadik esztendejében. Magyar, Cseh, stb. országi uralkodásunknak ötvenedik évében. Ferenc József, Wlasics Gyula.'' Vezinger Károly eddigi királyi várplébános esztergomi kanonoki stallumba távozott. Kanter rendkívüli jámborságáról és buzgóságáról értesült a király legkedvesebb leánya Mária Valéria, kitôl tudomást szerzett maga a Felség is. Rövidesen királyi audienciára rendelik Kantert. A királyra kedvezô mély benyomást keltett Kanter nem hétköznapi egyénisége és közölte vele, hogy udvari plébánossá fogja kinevezni. Kanter alázatos lélekkel hallgatott errôl az audienciáról, melyrôl csak a kinevezéskor értesült a világ. Akkoriban a buzgó Kanter más módon, a fôvárosi városatyák kegyébôl, sohasem jutott volna Budapesten plébániához. A magas kinevezés nagy változást jelentett Kanter életében. Felköltözött a belvárosi plébánia sötét káplán szobájából a pompás, világviszonylatban is nagyszerű királyi palotába. A sikló felôli szárnynak a Szent György térre nyíló kaputól vezet fel a lépcsô a várplébános lakásába. Dolgozószobájában íróasztala fölött függött az arsi plébános képe, kit lelkipásztori mintaképének tekintett. Az íróasztalán egy meleg tónusú bájos Szűz Mária kép a gyermek Jézussal állott, mint valami kis házioltár. Egy kis asztalkán XIII. Leó pápa fehér pileoluszát ôrizte egy üvegbura alatt. Piros garnitúrája elôkelôséget kölcsönzött egyszerű lakásának. A falakat könyvekkel telített könyvállványok borították. Ez a lakás rövidesen központja és kiindulópontja lett Budapest vallásos és katolikus társadalom- irányításának és vezetésének. Az elôkelô pozícióban és környezetben rangot is kellett adni az új udvari plébánosnak, miért is Ôfelsége kinevezte Szűz Máriáról nevezett beheli apátság címzetes apátjává, ami akkor nagy dekórumot jelentett. Akkor ugyanis még a címzetes apátok és prépostok, mint a püspökök, arany nyakláncon aranykeresztet hordhattak. Kanter ezt a fôpapi ékítményt méltósággal hordta, ezután még alázatosabb lélekkel mosolygott bele az életbe. Munkaköre is sokban változást szenvedett. A tanítás súlyos terhe alól, -- mit ô olyan ritka lelkesedéssel és szakértelemmel végzett -- felszabadul, de rögtön kinevezik a II. kerületi fôreáliskolához és a IV. kerületi elemi és polgáriskolai tanítóképzôhöz érseki biztosnak, hogy rengeteg tudását és tapasztalatát, mit a tanítás terén szerzett, legalább ebben a minôségben tudja a köz javára értékesíteni. Várplébánossá történt kinevezésekor fejezôdött be véglegesen a királyi palota építkezése, melybôl azonban kihagyták a vártemplomnak a palotához méltó átépítését és művészi díszítését. Kanter rögtön felismerte feladatát. Egyenesen a királyhoz fordult a sérelemmel, mert meggyôzôdött, hogy a liberális szabadkôműves itthoni fórumok nem értik ôt meg, hiszen nem ok nélkül hagyták ki éppen a templomot az építési költségvetésekbôl és királyi felterjesztésekbôl. Kanter merész lépését siker koronázta. A vártemplom megkapta a mai díszes formát, amiben egyenesen a király intézkedett. Azt már nem tudta megakadályozni -- ami pedig vallásos lelkét igen bántotta --, hogy Mátyás király vadászjelenetét a templom szentélyének külsô falára helyezzék, ahova mindenképpen valami vallásos kompozíció illett volna. Tornyot sem sikerült szerezni temploma mellé, holott ezt nagyon szerette volna, de ezt most már -- amikor a templom csak a pótmunkákban kapott helyet -- építészetileg és művészetileg nem lehetett megoldani. A sikertôl -- melyet mégis elért -- felbuzdulva megkezdte a hosszú plébániai állásának utolsó napjáig elhúzódó harcot a plébánia rangjának udvari plébániává való emelése érdekében, miáltal úgy a plébános, mint a templom alkalmazottja, udvari személyzet jellegét nyerik. Nehezítette törekvését az, hogy ugyanakkor a Koronázó Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom is hasonló igényeket támasztott. Szerette volna a már megszűnt régi Szent Zsigmond prépostság címének végleges egyesítését, ill. egybekapcsolódását az udvari plébános állásával, de ezt a fonalat inkább elejtette, hogy annál biztosabban sikerüljön a várplébániának udvari plébánia rangjára való emelése. A magyar hatóságok vad liberális mentalitásuk elvakultságában nem vették észre ezt a magyar presztízs gondolatot, mely Kanter hazafias törekvéseiben rejlett. Egyébként egész csokorra való probléma várt megoldásra, melyeket gondosan összefoglalt Uxa József: ,,A budavári királyi kápolna'' kiadványában. A király Ôfelségének a plébános kinevezését illetô legmagasabb személyi joga mellett vétessék fel a plébániatemplom, mint a királyi palotának szerves és kiegészítô része az udvari templomok sorába (Bécsben a Hofkapelle, Augustiner Kirche és Michaeler Kirche, tehát három élvezte ezt a jelleget); legyen a templom a ,,Szent Jobbról nevezett'' kiváltságos magyar királyi udvari templom, a mindenkori plébános pedig a Szent Jobbról nevezett magyar királyi udvari plébános és a Szent Jobb ôre, a káplán magyar királyi udvari káplán, a karmester udvari karmester, az énekkar személyzete, a templomszolga az udvari szolgák sorába felvéve, az összes egyházi szerelvények a Szent Koronának, mint a templom kegyuraságának kánonjog szerinti tulajdona. Ezekben a törekvésekben Kanter leglelkesebb támogatója volt dr. Csernoch János csanádi püspök, ki mint volt esztergomi irodaigazgató, jól ismerte az ügyeket és különös szeretettel viseltetett Kanter iránt. A hosszú harcról a közvélemény semmit sem tudott. Kanter tudott hallgatni, nehogy a politikai parlamenti ellenzék politikai eszközt kovácsoljon magának az ügybôl, amivel Kanter elvesztette volna a király jóindulatát. Mikor dr. Csernoch János hercegprímás lett, akkor Kanter újból felvette a tárgyalások fonalát, melyet a királynak 1916. május 6- i döntésével teljes gyôzelemmel végzôdtek. Kanter azonban akkor már Esztergomban volt. Persze a várplébános távolról sem elégedett meg ezekkel a jogi természetű elfoglaltságokkal. Nagystílű eucharisztikus lelkipásztorkodása a legteljesebben kibontakozott, minek országos távlatát nemcsak az országos jellegű oltáregyesületi központ és szervezkedés nyújtotta, hanem a körülmény is, hogy a magyarországi papok Imaegyesületének és Eucharisztia Társulatának országos igazgatója lett. Így papok és hívek lelkében egyaránt szíthatta az Oltáriszentség iránti szeretetet. Arról a királyi várpalota sohasem álmodott, hogy magas izoláltságában valaha is pasztorális központtá váljék. Kanter azzá tette. Természetesen elsôbben a hivatalos istentiszteletek foglalkoztatták. Az udvar budapesti tartózkodása alkalmából kellett a Felség számára miséznie; országgyűlések megnyitásakor pedig udvari, ill. országos istentiszteletek színhelye volt a várkápolna. Innét indult ki és tért vissza az évenkénti országos Szent Jobb körmenet Szent István király ünnepén. Magánpasztorációja hihetetlen mérveket öltött, amit az udvari emberek nem szívesen láttak, de Kanter mindig támaszt és pártfogót talált Ôfelségében. A király budapesti tartózkodása alatt az udvari tisztségekkel együtt Kantert is fogadta, amikor mindig melegen érdeklôdött munkája iránt. Egy alkalommal a Felség azt kérdezte tôle, hogy jól van-e, mire Kanter sietett leadni azt a panaszát, hogy a vártemplom gyengén van ellátva méltó egyházi ruhákkal, mire a király Bécsbôl küldött neki. Ezeken a ruhákon ma is fel van tüntetve, hogy a király magánpénztárának terhére szerezték be ôket. Az udvari méltóságok azt sem látták szívesen, hogy a Szent Jobb megtekintése és a Szent Jobb Szent István heti kultusza miatt rengeteg ember látogatta a vártemplomot, ami Kanternek kitűnô alkalmat adott az apostolkodásra, és mozgalmat indítottak arra, hogy a Szent Jobb ôrzése bízassék a Mátyás- templomra, mint koronázó templomra. Kanter minden hivatalos helyen eljárt e terv megakadályozására, de nem sok biztatást kapott. A helyzetet ismét a király mentette meg. Az udvar tisztelgése alkalmával ismét megszólításával tüntette ki Kantert, aki drámai hangon jelentette ki, hogy óriási baj van; el akarják vinni a vártemplomból a Szent Jobbot, melyet Mária Terézia, a nagy királyné hozatott el Ragusából és helyeztetett el megôrzés céljából örök idôkre a budai udvari templomban 1771-ben nagy ünnepélyességgel. A király az egész környezet hallatára tiltakozott a terv ellen, hogy Mária Terézia intézkedését megváltoztassák, amire természetesen levették napirendrôl, Kanter pedig megmentette temploma számára az értékes kincset, templomának fôjelentôségét. Mindezek után érthetô, hogy, Kanter egészen kivételes hódolattal és tisztelettel viseltetett a király iránt, hisz feltűnôen élvezte kitüntetô kegyességét, ôre volt a Szent Jobbnak, melyben a Szent Király ôrködik nemzete és utódai felett, lelkésze az apostoli király magyar templomának és a sors különös fordulatából a királyné emlékére emelt Örökimádás-templom építôje. Ez a hódolat azonban nála sohasem süllyedt lakájtermészetté. Talán éppen lelkének fennköltsége és okosan természetfölötti beállítottsága tetszett benne a királynak. Kanter politikai mentalitása inkább ellenzéki volt, mert ekkor az jelentette a magyar géniuszt és mert a hatalmon levô liberális-demokrata irányzat nem állt a kereszténység vonalán. Plébániájának udvari jellegéért és benne a magyar paritásért vívott harcát annyira komolyan vette, hogyha az udvar Budapestre költözésével lejött Bécsbôl az udvari plébános is, akkor ebben jogsérelmet látott, mely ellen legalábbis úgy tiltakozott, hogy elutazott, mert nem akart magyar presztízsbôl második lenni ott, ahol az elsôség illette meg. Ebben az alázatos Kantert egyedül a szuverén magyar haza szempontja vezette. Kanter azonban elôkelô várbeli pozíciójában elsôsorban plébános és lelkipásztor akart lenni. Elsô dolga volt, hogy szép terjedelmes sekrestyéjét gyönyörű üvegajtós gyóntatószékkel látta el. Ebben tartózkodott legtöbbet. Rövidesen naponta bent ült órákon át mise elôtt és után, vagy fogadott a gyóntatószéken kívül a sekrestyében. Sajnos, nem kímélte egészségét a lelkek érdekében, mert mise után reggeli nélkül ült a gyóntatószékbe és rendszerint csak a késôi órákban jutott fel a lakására. Lelkigyermekei jórészt az oltáregyesületi hölgyekbôl kerültek ki, kiknek lelki életét a leggondosabban irányította s tökéletes eucharisztikus élet felé terelte. Hírneve azonban magához vonzott mindenkit, kit súlyos lelki gond gyötrött. Pasztorációjának egészen speciális területe volt a konvertitákkal való foglalkozás. Érdekes forgatni a konvertiták plébániai naplóját, melyet maga vezetett. Óriási elfoglaltságában -- és a konvertiták gyakran zilált viszonyai, származási bonyolultsága sok nehézséggel járt -- naplózása nem mindig történt azzal a precizitással, melyet a mai okmánykutató irányzatban megkívánnak. A törvénytôl megkívánt kijelentkezések ellenôrzése, bejegyzése rengeteg törôdést igényelt és irodai munkával járt. Kanternál pedig a konvertitákkal való bajlódás kizárólag lélek-halászat volt, lelkipásztorkodás. Egy hónapra átlag 5-6 áttérô esett. Idôk folyamán ez a tevékenysége csak erôsödött. A keresztszülôkbôl látni, hogy minden munkatársát, arisztokrata hölgyeket, papokat, elôkelô urakat belevont munkájába. Konvertitáinak naplójában a legtöbbet szereplô név a keresztszülôk rovatában, a jó Kohl Medárd püspök. Rendkívül komolyan vette oktatásukat. A legintenzívebben hitoktatásban részesített mindenkit, mielôtt felvette volna az Egyházba. A gyakorlott hittanár, ki annak idején ezt a hivatást olyan odaadóan és szakszerűen végezte, tört ki belôle. Ha az áttérôk többen voltak, akkor nyilvános oktató kurzust rendezett a sekrestyében, melyen lelkigyermekei, oltáregyleti hölgyek is résztvettek. Az áttérôkkel való foglalkozás nemcsak nagyon fárasztó volt, hanem igen hálátlan feladat. Konjunktúra áttérôk nem fordultak hozzá, mert nem bírták a hosszú és alapos lelki átgyúrást. De annál többször akadtak olyanok, akiknek anyagi gondjaival és elhelyezkedésével is neki kellett bajlódnia. Kanter jósága, szociális szeretete párosult a lelki síkon ritka idealizmussal. Visszaélések és zsarolások, melyeknek gyakran áldozata volt, nem ijesztették el ettôl a munkától sem, mert arról is módja volt meggyôzôdni, hogy mély hit és ôszinte vágy az Egyház után is hozott sok lelket eléje. Az áttérések ügyét annyira lelki jognak, az Egyház eminens apostoli küldetésének tekintette, hogy teljes felelôsséggel olyanokat is átvett az Egyházba -- fôleg egész család megtérésének esetén --, kiknek az Egyházba való felvétele a magyar törvények szerint hét és tizennyolc éves kor között nem volt megengedett. Ilyenkor a hat- és tizennyolc éves életkor közé esô új katolikusoknak vallásos nevelése különös gondot okozott, mely elôl szintén nem tért ki Kanter Károly. Kényelmes hajlamú plébániák az áttérésre jelentkezôket egyszerűen elküldték a királyi várplébániára és ez így jó is volt, mert Kanter legalább olyan lelkiismeretességgel készítette ôket elô, ahogy talán egyetlen egy pesti plébánián sem tették volna. Pasztorális buzgóságának központjában az oltáregyesületi szentségi napok állanak. Az elsô vasárnap mindig a váré volt. Mert szívvel- lélekkel plébános volt, elsô helyen állott az ô temploma. A reggeli szentséges mise után délig gyóntatott. Délután prédikált és szentségi áldást tartott. A templom ezeken a vasárnapokon zsúfolásig megtelt. Messze távolból is jöttek az ô szentmiséjére áldozni vagy szentbeszédét hallgatni. A hó második vasárnapján a Központi Oltáregyesületi-templom -- eleinte az Angolkisasszonyok temploma, késôbb a megépült Örökimádás- templom az Üllôi úton -- volt színhelye a szentségi ájtatosságoknak. Szentmise után reggeli nélkül ült be a gyóntatószékbe, s onnét csak dél felé jött ki. Délután legalább egy órás beszédén és a szentségi ájtatosságon, melyet az Örökimádásban a szerzetesnôk gyönyörű éneke emelt, a templom és a karzatok zsúfolva voltak. Ugyanezt csinálta végig a hó harmadik vasárnapján a budai Szent Erzsébet apácák templomában. A negyedik vasárnapot nem kötötte le, hogy felkéréseknek tehessen eleget. Gyenge egészségének talán leginkább gyóntatásai és beszédei ártottak. Rendszerint egy óráig vagy ötnegyedóráig beszélt a legnagyobb hévvel és szuggesztíve hatott hallgatóira. Bármirôl beszélt, mindig az Oltáriszentséggel végezte. Ô volt akkoriban Budapest legkedveltebb templomi szónoka. Mikor a királyi vártemplomban beiktatták plébánosnak, olyan hatalmas, lelkes beszédben mutatkozott be, hogy Kanovics, a beiktató esperes kijelentette: ilyen apostoli lelkületű szónoknak nem a kicsi vártemplomban, hanem a római Szent Péterben kellene plébánosnak lenni. Egyik lelkigyermeke írja a szónok Kanterrôl: felejthetetlen és megfoghatatlan volt az a csodálatos szeretet-kisugárzás, mely Kanter atyánk alázatos lényébôl az Oltáriszentségre vetôdött, midôn imádásra kihelyezte a tabernákulumra, vagy felszentelt kezeiben tartva áldást adott mindnyájunkra. Egy alkalommal az Örökimádás-templomban olyan hévvel prédikált a szentségi Úr Jézusról, hogy többeknek úgy tűnt fel, mintha felemelkedett volna a levegôbe, egy fejjel magasabbnak látszott és hallottam is a megjegyzést, ,,azt hitte, kirepül a prédikálószékbôl''. Lelkesedése a szószéken korával sem csökkent. Késôbbi éveiben minden beszéde után úgy átizzadt, hogy át kellett öltözködnie. Bár hivatalosan csak 41 híve volt a plébániájának, egyéniségének varázsa és buzgóságának fáradhatatlansága, karizmatikus lelkének térítô ereje Budapest vallási centrumává avatta a vártemplomot, vagyis inkább Kanter Károly személyét, ki így -- mint láttuk -- egyszerre több templomból irányította a hitéletet. Amennyire a vallásosságban a mélységet és a kegyelmi életet kereste, annyira szerette az istentisztelet fényét és pompáját, melyet szerinte egyrészt Isten méltósága és fönsége -- mert Isten az ô szemében is a nagy spanyol Szent Terézia értelmében Ôfelsége volt --, másrészt az ember alázatossága, boldog hite és hódolata megkíván. Ezért is tudott az Oltáregyesületi törekvéseknek ezen a vonalán -- szegény templomokat ékes ruhákkal ellátni -- annyira lelkesedni. Plébániatemplomát persze elsôben igyekezett pompásan felszerelni és drága ruhákkal ellátni. Mikor 1905-ben és 1910-ben megjelentek a nagy eucharisztikus pápának, X. Piusnak eucharisztikus körlevelei a gyakori és a gyermekek korai szentáldozásáról, Kanter volt a legboldogabb pap, mert egyrészt a Szentatyától látta igazolva az ô eucharisztikus lelkipasztorációját, melyben jóval megelôzte a hivatalos Egyház intézkedését, másrészt hatalmas lendületet kapott arra, hogy még jobban dolgozzék az eucharisztikus lelkiélet terjedésén és elmélyítésén. Már mint belvárosi káplánról írja róla káplán kollégája és utóda: Baumann Károly, hogy buzgósága következtében a plébániai 7 és 9 órai szentmiséken egész tömege volt a szentáldozóknak, pedig akkor még nem jelentek meg a pápa eucharisztikus körlevelei. Mikor a moralisták a pápai körlevelek elôtti idôben még azon vitatkoztak, hogy egy gyónás után háromszor vagy négyszer engedjék-e a híveket a szentáldozáshoz, akkor Kanter már a napi áldozásra nevelte ôket. A gyermekek korai és gyakori áldozásának elterjesztését Kanter bíztatására a lazarista Reviczky páterrel együtt e könyv írója irányította. Ennek érdekében megalakítottuk az Eucharisztikus Gyermekszövetséget, mely rövidesen az egész országban elterjedt és megindítottuk a ,,Jézusom Örömöm'' eucharisztikus gyermekfolyóiratot, mint az ,,Örökimádás'' havi folyóirat kistestvérét. Kantert ez mérhetetlen örömmel töltötte el. A vallási forrongás, melyet a pápa körlevelei világszerte, Magyarországon is létrehoztak szemben a klérus jórészének janzenisztikus és jozefinista gondolkodásával, összeesik Kanter Károly egyik legnagyobb alkotásával, a budapesti Örökimádás-templom megépítésével. ======================================================================== 7. A budapesti Örökimádás-templom építése Kanter Károlynak királyi várplébánosi kinevezése összeesik a magyar nemzettôl romantikusan szeretett, boldogtalan Erzsébet királyné szörnyű meggyilkolásával. Finom lelkek a kegyetlen tett kiengesztelését és a királyné emlékének megörökítését összekötötték az Örökimádás-templom építésének gondolatával. Ezért Kanter Károly 1898. október 26-án a következô levelet intézte Ferenc József királyhoz: ,,Császár és királyi apostoli Felség! Legkegyelmesebb Uram! Ama nagy megpróbáltatás napjaiban, midôn a királyné Ôfelsége elhunyta alkalmából mély gyász borult királyi Felséged szívére, nemzetünk hű fiai és leányai Felséged trónja elé borulva, a gyászoló kegyelet találékonyságával és az alattvalói hűség egész odaadásával siettek az elhunyt királyné emlékére a magyar nemzethez méltó nagy emlékművet ajánlani fel királyi Felségednek. Egymásután fogamzottak meg a kegyelet sugallta nemes tervek, hogy kifejezôi legyenek az alattvalói és hazafiúi erényeknek. Csak egy hiányzott és hiányzik még ma is a kegyelet cselekedeteibôl: egy vallásos mű, mely míg egyrészrôl leginkább felelne meg királyi Felséged és az elhunyt királyné vallásos lelkületének, másrészt örök idôkre fennmaradó alkalmat nyújtana királyi Felséged katolikus jobbágyainak, hogy késô századokon át égbe szárnyaló imával hódolhassanak a drága halott feledhetetlen emlékének. És erre legméltóbb hely volna egy az elhunyt királyné emlékére és a legfölségesebb Oltáriszentség folytonos imádására az ország szívében, Budapesten emelendô templom, mely az ország összes katolikus polgárainak adományaiból építtetve kifejezésre juttatná a király iránti hűséget és az Isten könyörülô irgalmasságába vetett vallásos hitet. E terv királyi Felséged katolikus alattvalóinak máris közóhaja, mely, hogy mielôbb megvalósulhasson, legmélyebb alázattal esedezem Császári és Királyi Apostoli Felségedhez, legalázatosabban esdekelve, hogy az általam megindítandó templomépítô bizottság védnökségét Királyi Felségtek mélyen vallásos lelkületű gyermekére, Mária Valéria fenséges asszonyra bízni méltóztassék.'' A felterjesztést Kanter fogalmazta és özvegy Cziráky Jánosné elnök asszony írta alá. A király a kérést teljesítette s ezzel az Örökimádás terve országos üggyé növekedett. Országos nagy bizottság alakult a hazai fônemesség és az ország vezetô osztályainak hölgyeibôl és férfiaiból. Minden megyében és városban helyi bizottságok alakultak. Idôközben egyik gondolat kergette a másikat arra vonatkozóan, hogy hova építtessék az ,,Erzsébet Örökimádás-templom''. Voltak, akik a Gellért-hegyen a Citadella helyén szerették volna látni, mint a fôváros ékét és koronáját, melyben a magyar fôváros imádságos lelke belenyúlnék az égbe. Mások inkább amellett törtek pálcát, hogy forgalmas helyen, templomot nélkülözô városrészben épüljön, mert hiszen csak úgy valósul meg benne az igazi örökimádás. Kanter éjjel-nappal foglalkozott a tervvel, de vallásos lelkével megérezte, hogy elébb az örökimádás vallásos megoldásának kell valóra válnia, mert csak akkor fog a jó Isten segíteni, a nagy műhöz az anyagi eszközöket elôteremteni. Még gróf Cziráky Jánosné elnök asszony eszméje volt, hogy az Oltáregyesületnek állandó saját otthont kell szerezni s szerzetesnôkre bízni a vezetést, mit Kanter lelkesen tett magáévá, mert nemcsak az Oltáregyesület fejlôdését, hanem egyúttal az örökimádás megvalósítását várta ettôl a megoldástól. Mikor az Angolkisasszonyok iskoláik gyarapodásával nem tudtak helyet szorítani az Oltáregyesületnek, mely napról-napra erôsbödött, az elnök asszony a templommal szemben álló Gorove palotában bérelt helységet. Kanter két ízben Belgiumba utazott, hogy az ottani oltáregyesületbeli Örökimádás nôi rendet Budapestre telepítse. Három magyar hölgy e célból be is lépett ebbe a szerzetbe, de a kísérlet nem sikerült, ami nagy lehangoltságot keltett. A Gondviselés nyilván másoknak szánta a munkát, melyre Kanter apostoli lelkeket keresett. Kanter Rómában meglátogatta a Mária Reparatrix Kongregáció Via Nomentana-i központi házát. A döntés mellette szólt. Gróf Cziráky Jánosné közbejött halála miatt báró Orosdy Fülöpné nagylelkű áldozatkészségébôl sikerült kibérelni a Rákos utcai Révay palotát. A Mária Reparatrix központtal való további tárgyalást az új országos oltáregyesületi elnöknô, ôrgróf Pallavicini Edéné folytatta, minek eredményeképpen 1901-ben június 14-én megnyílt a Mária Reparatrix szerzetesnôk Rákos utcai háza, mely egyúttal otthont adott az Oltáregyesület központjának és házikápolnájában végre megkezdôdött, megvalósult Kanter eucharisztikus álma: az örökimádás. A budapesti vallásos lelkek rövidesen felfedezték a Rákos utcai kápolnát, ahol az Oltáriszentség naponta és állandóan ki volt téve imádásra, és olyan sűrűn látogatták, hogy a kápolna szűk volt, ami állandóan növelte a vágyat és törekvést az Örökimádás-templom megépítése után. Vargha Mihály plébánostól kiadott Walser: ,,Örökimádás'' imakönyv közkézen forgott és a vidéki templomok szentségimádási óráinak ez volt a vezérfonala. A Budapesti Oltáregyesület pedig idôközben olyan kitűnô szervezô erôt nyert, mely Kanter lelki elôkészítése mellett tetté varázsolta a templomi telekszerzés és felépítés eszméjét. Ez dr. Glattfelder Gyula volt. Ô lett a Központi Oltáregyesület másodigazgatója s az ,,Örökimádás'' oltáregyesületi folyóirat szerkesztôje. 1902-ben XIII. Leó pápa, aki Baylon Szent Paszkált, az egyszerű spanyol franciskánus testvért avatta az eucharisztikus művek védôszentjévé, pápaságának negyedszázados évfordulójára kiadott pápai körlevelében az Oltáriszentség gyönyörű apoteózisát írta meg. A jubileumi ünnepekre az Oltáregyesületek római zarándoklatát dr. Glattfelder Gyula szervezte meg, mikor a budapesti Oltáregyesület értékes kelyhet nyújtott át a jubiláló Szentatyának. Rómától megihletve rohamosan közeledett a templom megvalósítása. Kanter Károlynak és dr. Glattfelder Gyulának fôbb munkatársai voltak: gróf Wenckheim Krisztina, a modern, közéleti magyar katolicizmus patriarchája gróf Zichy Nándor, a fiatal gróf Zichy János, a lelkes Kiss Aladárné alelnöknô, a bôkezű adakozó Heinrich Aladárné és mindenekelôtt a fáradhatatlan, áldozatkész és tetterôs ôrgróf Pallavicini Edéné elnök asszony. Az események most már gyorsan gördülnek. 330.000 koronáért megvásárolták az Üllôi úti 75- 77-es telkeket. Az építési tervezet mestere Aigner Sándor műépítész lett. 1904-ben május 18-án országos ünnepség keretében, Ferenc József király jelenlétében dr. Samassa József egri érsek leteszi és megáldja a templom alapkövét. Az ünnepség után serényen folyik az építkezés. Az országos gyűjtés, a fôváros, a vallásalap adományai, 300.000 korona bankkölcsön, özv. Majláth Györgyné, ôrgróf Pallavicini Edéné elnök asszony édesanyjának 200.000 koronás fejedelmi adománya, összesen 1.600.000 korona -- abban az idôben óriási összeg -- tették lehetôvé, hogy a templommal együtt a két oldalán két hatalmas palota is épülhetett a Központi Oltáregyesület, ill. a Mária Reparatrix szerzetesnôk számára. A zárda és az Oltáregyesületi ház már 1905-ben elkészült, amikor is a szerzetesnôk átköltöztek az Üllôi úti 75. sz. alá, az Üllôi úti 77-es számú házban pedig folytatták a házi kápolnában az örökimádást a ház termeiben a megélénkült oltáregyesületi munkát. Nehezen várta mindenki, hogy megnyíljék a díszes templom és befogadja a szentségi Jézus imádására sereglô hívôk tömegét. Végre 1908-ban szeptember 8-án dr. Kohl Medárd püspök a betegeskedô Vaszary Kolos hercegprímás képviseletében felszenteli a templomot és szeptember 10-én dr. Samassa József érsek a király és az ország színejavának jelenlétében mondja benne az elsô szentmisét. A szentbeszédet dr. Prohászka Ottokár elragadó ékesszólása mondotta. Ebben a boldog eucharisztikus esztendôben a fôpásztor felmentette Kantert a Papi Eucharisztia Társulat országos igazgatói tisztségétôl, mellyel dr. Hanauer Á. István bízatott meg, ki ebben a minôségben vitte fel elôször a királytól adományozott márványoltár trónusára a legméltóságosabb Oltáriszentséget. Kanter kimondhatatlanul boldog volt. Ôt nem lehetett látni. Mikor elôször kitették a fôoltár trónusára a Legszentebbet, ott zokogott elrejtve az egyik kis karzaton. Ajka ezután még többször és bensôségesebben rebegte -- amivel minden oltáregyesületi gyűlést nyitott és zárt --: ,,Dicsôítessék és áldassék most és mindörökké a legméltóságosabb Oltáriszentség.'' A templom gyors létrehozásán sokan dolgoztak, mégis Kanter Károly műve. A Szentatya prelátusi címmel dekorálta. Ô pedig ezután többet lakott itt, mint a Várban. Ez a templom volt a boldogsága. Rengeteget imádkozott, prédikált, gyóntatott benne. Aigner Sándor műépítész valójában kitűnô harmóniába hozta a gótika égbetörô ívelését az Oltáriszentségnek égi életét árasztó jellegével. A világos derű, az eucharisztikus oldalablakok beszédes színpompája, a szentségi oltár feletti karcsú ablakok imádó kerubjai, a gótikus bordázatok szelíd vonala, csupa magasabb élet lehelete, csupa elevenség és melegség, mely távol áll a középkori gótikus templomok sötét komorságától és félelmetes magasságától. Kanter drága felszerelésrôl gondoskodott. A magyar papságtól adományozott rendkívül drága gótikus monstrancia, művészi és eucharisztikus szimbólumokban gazdag áldoztató kehely és súlyos egyházi ruhák csodái szolgálják az Urat és a rítust. Kanter a legaprólékosabb dolgokat is megbeszélte. Órákon át tudott vitatkozni azon, hogy az Oltáriszentség trónusa mögött milyen színű drapéria emeli ki jobban a Szentséget. Ô úgy gondolta, hogy a piros színű. Ilyet használtak is. Az Örökimádás-templomban Erzsébet királyné emlékét leheletfinom fehér márványszobor ôrzi, ez a bécsi Klotz Hermann tanár kitűnô alkotása és a királynét úgy ábrázolja, amint éppen kilép imakönyvvel a kezében a templomból. A szobor a fôkaputól jobbra, a kórus alatt nyert elhelyezést, de a kommunizmus idején tanácsosnak látszott onnét eltávolítani. A helyén a Segítô Szűz Mária oltára van, melynek lábainál a templom kriptájában nyugszik Kanter Károly. Erzsébet királyné szobra az Oltáregyesület lépcsôházában nyert elhelyezést; ezt azonban nem lehet véglegesnek tekinteni, mert nem méltó megoldás és nem felel meg a templom szándékának. A közvélemény tudatában eléggé feledésbe ment a templom Erzsébet királyné emlék-jellege, mert a nagyobbik eszme, az örökimádás természetszerűen elzsugorítja a kisebbiket, annál is inkább, mert a királyné szobra elszakadt a templomtól. Kanter maga mindig gondosan ôrködött e jelleg felett is, s mindig az Erzsébet Örökimádás-templom elnevezését használta. A templom felszentelésének fenséges keretet adott X. Pius pápa, az eucharisztikus pápa áldozópapságának 50 éves jubileuma. Az akkor rendezett római oltáregyesületi kiállításon olyan rendkívül gazdag kiállítással vett részt a pesti központ, hogy a Szentatya is elragadtatással nézte. Ez ugyan már ôrgróf Pallavicini Edéné elnök asszony műve volt, de Kanter szíve dobogott benne. Kanternek az Örökimádás-templom új lendületet adott. Szűk lett neki Budapest. Gyenge egészségével nem törôdve -- hiszen voltaképpen állandóan betegeskedett --, vidéki körutakra is indult az Oltáriszentség dicsôségét hirdetni és Oltáregyesületeket szervezni. Az 1909-i szegedi eucharisztikus kongresszuson mondott ünnepi szónoklatában azt sürgette, hogy az Oltáriszentség és az Oltáregyesület legyen minden egyesületi mozgalom lelke és munkatársainak nevelôje, az Örökimádás-templom pedig minden egyesület temploma. Az eucharisztiának kell a hitélet központjában állani, ami csak úgy valósul meg, ha minden vallási mozgalom, minden katolikus szervezet, egyesület, bármi legyen is a különleges célja, az eucharisztikus hitélet kialakítására törekszik a maga tagjaiban. Csakis ilyen vallásos nevelésben és önnevelésben részesült lelkek tekinthetôk igazi, hitbôl élô katolikusoknak. Ez a gondolat lett most Kanter apostolkodásának tengelye. Az Örökimádás-templom létesítése és ezt követô pár éves hullámverés, mind az Oltáregyesület belsô és országos kiépítésében, mind a szentségi kultusz terjesztésében s elmélyítésében, a gyakori szentáldozás elterjesztésében a hívek minden rétegénél és a katolikus egyesületi élet eucharisztizálásában jelentették Kanter életének zenitjét. Kora, egészségének felôrlôdése már nem sok idôt engednek neki a földön. Fôleg budapesti évei voltak megszámlálva. A közvélemény Kantert tartotta Magyarország egyik legjelesebb, de fôképpen a legjámborabb papjának. Mikor 1913-ban dr. Csernoch János lett Magyarország hercegprímása, ki Kantert rendkívül nagyra becsülte és szent embernek tartotta, az akkor legolvasottabb magyar napilap, az ,,Az Est'', azt írta róla, hogy az új hercegprímás elsô intézkedései közé fog tartozni a budapesti érseki vikáriátus megalapítása, és erre Kanter Károly kinevezése, kit a hercegprímás, mint esztergomi kanonokot, egyúttal segédpüspökké szentel. Kanter lett volna erre legméltóbb, de megtört egészségi állapota mellett már valójában alkalmatlan. ======================================================================== 8. A közéleti férfiú A jámbor emberek szokásos elvonultságát hiába keressük Kanterben. Félt a világtól mint minden aszkéta, ki legnagyobb súlyt lelki értékeire és célkitűzéseire helyezte. Szemét azért mindig lesütve tartotta, ami már hitoktató korában feltűnt rajta. Különösen nôkkel szemben volt nagyon tartózkodó, sôt azokkal szemben sem vetette le tartózkodó modorát, akikkel állandóan együtt dolgozott, tárgyalt, akiknek lelki életét irányította. Igazán szerény és alázatos volt minden mozdulatában, még inkább lelkületében, s mindenki bámulta benne ezeket az erényeket. Nevelésénél fogva átlagon felüli műveltséggel rendelkezett s ez egyenesen predesztinálta közéleti szereplésre. Sokat utazott, ami szintén tágította látókörét. Utazásaiban páratlanul tanulékony volt. Mint a fiatal kis diák, ki még az állomásokat is, melyeken vonatja átfut, feljegyzi, Kanter is szorgalmasan jegyzett utazásai alkalmából. Kétszer járt Belgiumban, Rómában. Részt vett több eucharisztikus világkongresszuson. A második világháború legboldogtalanabb szigete: Málta, melynek színtiszta katolikus lakossága még ma is Szent Pál népének -- ki megtérítette -- tekinti magát és a világ egyik legvallásosabb népe, különösen vonzotta eucharisztikus világkongresszusa alkalmával. Boldog volt, hogy újra láthatta Rómát, a Szentatyát és végigjárhatta a szent helyeket. A gyóntató ezen az úton is érvényesült benne, mert a római vikáriustól 15 napra Róma összes templomára gyóntatási joghatóságot szerzett magának. A máltai kongresszus nagy lelki élmény volt számára, bár hazautazásában óriási tengeri viharba került, mely szörnyen letörte, úgy hogy napokon át betegen feküdt Syrakusában. Madridban dr. Hanauer Á. Istvánnal vett részt a felejthetetlenül szép eucharisztikus világkongresszuson, melyen egyébként hivatalosan is szerepelt, mert dr. Csernoch János hercegprímást képviselte. Nagyon készült a bécsi eucharisztikus világkongresszusra, melynek elôkészítésében aktíve is résztvett a magyar részvétel belekapcsolódásának megszervezésével. Elôadást is vállalt, de betegsége miatt lemaradt. Elôadását az ô megbízásából a sorok írója tartotta meg a bécsi kapucinus templomban. Igazi nagyvárosi úriember volt. Asztalához szinte naponta hívott és látott vendégeket. Fiatal papokat, vezetô embereket, munkatársakat. Ô alig evett valamit, beteg gyomra akadályozta, aszkétikus szempontok is gátolták, de vendégeit elôkelôen ellátta. A madridi kongresszusból külön hozott magával spanyol olajat, hogy vendégeinek bemutathassa, milyen ízletesek a vele készített ételek. Hogy szent élete mellett ennyire emberi és kedélyes tudott lenni, az csak vonzóbbá és hódítóbbá tette jámborságát. Asztalánál Kanter rendkívül élénken, a tréfán és humoron kitűnôen szórakozva tudta vendégei számára kellemessé tenni az estéket. Káplánja hosszú éveken át a zeneköltô és dirigens Demény Dezsô volt, ki tetôtôl-talpig művészember létére semmi érzéket sem tanúsított Kanter hitbuzgalmi iránya iránt, de Kanter azért kitűnôen kijött a káplánjával, ami nem kis dicséret Kanter szerény, de úri egyéniségére. Kanter tüzes lelke, aktív egyénisége, az egész vallásos életet és közéletet átreformálni akaró törekvése nem engedte ôt a kontempláció magányában elrejtôzni, hanem kisodorta az életbe, a vallási és társadalmi mozgalmak élére. Az ô idejében nem volt Budapesten, Magyarország vallási és szellemi központjában, vallási vonatkozású probléma vagy mozgalom, mely nem Kanter körül forgott volna. Oltáregyesületi munkája sem maradt meg a jámbor társulatok szerény templomos keretében, pedig katexochen vallásos, templomos gondolatot valósított meg. Kanter nagysága az oltáregyesületi munkában nemcsak szigorúan a vallásos síkon keresendô, ahol terjesztette és mélyítette az Oltáriszentség tiszteletét, a szentségimádást, meghonosította az örökimádás gyönyörű misztikus mélységét, apostola lett a gyakori szentáldozásnak, ellátta a szegény templomokat szép és művészi egyházi ruhákkal és szerekkel, hanem abban a tényben is, hogy az oltáregyesületi mozgalmat és eucharisztikus vallásosságot a katolikus közéletnek elsôrangú, a liberális érában szinte egyedülálló tényezôjévé tudta tenni. Katolikus közélet megteremtése volt az eszméje, katolikus közéleti férfiak és nôk nevelése volt a célja, de teljesen vallási síkon, abból a meggyôzôdésbôl kiindulva, hogy csak a hitbôl élô, gyakorlati katolikus egyén alkalmas és elég bátor arra, hogy a közéletben a vallás ügyét képviselje és az Egyház igazát megvédje. Az ô oltáregyesületi munkájának jelentôségét nem lehet a mai fejlôdött egyesületi élet, az országosan megszervezett katolikus akció szemüvegén át értékelni és mérlegelni. Akkor a katolikus akció Kanter Károly és Oltáregyesülete volt. De Kanter sokoldalúsága rengeteg más mozgalomra is kiterjedt, számos megszületett katolikus mozgalom megindítója, megmentôje, vagy fômunkatársa volt. Sokirányú, széles körű működésének fô vonzóereje és forrása mindenütt feltűnést keltô vallási buzgósága volt, de kitűnô társadalmi összeköttetésekkel is rendelkezett, melyeket nem is annyira a fehér asztallal, mint inkább papi tevékenységével szerzett. Az ô korában még domináló arisztokráciával két kapcsolata is volt: az Oltáregyesület, melynek elnök asszonya és választmánya az arisztokrácia és úri osztály tagjaiból került ki, és gróf Szapáry Gyula, volt miniszterelnök, kinek családjában hittanári minôségben dolgozott. Kanter vallási és társadalmi reformmunkájában igen szenvedett a budapesti papság kifogásolható szelleme és magatartása miatt. A fôváros papsága abban az idôben zelózitás tekintetében igen gyenge lábon állott. Már hittanár korában tapasztalta és pasztorációs munkájában még jobban meggyôzôdött arról, hogy a klérusban, fôleg Budapesten silányan vegetált a karizmatikus vonás. Lipótvárosi plébánosi pályázata teljes betekintést engedett neki a budapesti papság elvilágiasodásának és függésének okaiba: a fôváros szabadkôműves-zsidó-liberális bizottsági tagok kegyétôl függött egy-egy budapesti plébánia elnyerése, minek érdekében a plébániára pályázó papság feladta lelki függetlenségét és súlyos kárt szenvedett szinte érvényesülési gátlást jelentô vallásosságában. Kanter ezért állott oly egyedül, mint sík földön a fenyô, a városházán, ahol inkább világi urak harcoltak mellette és vele, mint a papság. Ennek sorvasztó szomorú vallási és közéleti hátrányait napról- napra élesebben látta. Érezte, hogy a klérussal törôdni kell, hogy a klérus lelkisége érdekében valaminek történnie kell. Ezért rendkívül kedves paptársaival szemben. Törôdését már a kispapoknál kezdi. A nála asszisztáló kispapokat minden vasárnap úri módon megvendégelte, ellátta cigarettával s ha volt ideje, megjelent közöttük, kedves melegséggel szóba elegyedett velük, ami ettôl a szent embertôl mindig mély és jó hatást váltott ki. Figyelme azonban különösen a budapesti hittanárok és hitoktatók felé fordult. A fôváros ugyanis 1885-ben kezdett önálló hitoktatókat alkalmazni. Ezek nem laktak plébánián, hanem általában véve mint albérlôk valamelyik bérházban és vendéglôbe jártak étkezni. Pedig ezek kivétel nélkül egészen fiatal papok voltak, kikre ez a helyzet nem kis erkölcsi és elvilágiasodási veszéllyel járt. Kanter elsôsorban látta meg ezt a veszedelmet és valami megoldás után nézett. Fôrangú összeköttetései segítségével megszerezte a szükséges anyagi eszközt ahhoz, hogy földszintes házat béreljen, a mai jezsuita templom környékén, s azt hitoktatói otthonná alakítva, benne 10-12 papnak nyújtott lakást és ellátást. Ez a Philippinum. Mikor aztán a házat megvette gr. Zichy Nándor és helyébe palotáját építette, akkor átvándorolt a Pál utcába, s ott e célra lakásokat bérelt ki három évre Kanter. De sajnos, az otthon nem tudott magának egységes közszellemet kitermelni. Megszűnt a közös étkezés is, a hitoktatók újra vendéglôkbe jártak étkezni. Kantert ez nagyon lehangolta, a jótevôk pedig elkedvetlenedve, visszavonták támogatásukat. Az eszme azonban nem halt meg. Ebben az idôben kezdte meg Sólymos Oszkár a középiskolai Mária-kongregációk felállítására irányuló nagyszerű munkáját, melyben Kanter lelkesen és tevékenyen támogatta. Sólymos kitűnô munkatársaival, Krywald Ottóval és Baumann Károllyal felkereste Kantert, kérve ôt, hogy a megszűnô félben lévô hitoktatói otthon helyett létesítsen papok kongregációs otthonát, mely csak olyan papokat vesz fel, kik ifjúsági kongregációkat vezetnek. Az egészséges testületi szellemet az biztosítaná, hogy a közös életre önként vállalkoznának, közös napi ájtatosságot tartanának házi kápolnájukban és kebelükbôl három évenként fônököt választanának. Közben az 1898-i anarchista gyilkosság, melynek szeretett Erzsébet királynénk esett áldozatul, a megdöbbent társadalmat arra figyelmeztette, hogy az alsóbb néprétegekkel kellene foglalkozni. Elsôben lelkipásztori megdolgozásra gondoltak. Gróf Wenckheim Frigyesné buzgólkodása folytán tanoncotthont állítottak fel Óbudán, Angyalföldön és a Ferencvárosban. Az egyházi részt itt a kongregációs otthon gondolatának papjai vállalták. Színielôadásokat rendeztek az ifjak nemes foglalkoztatására, a társadalom és a szülôk bevonására. Ebbôl kifolyólag egy jómódú iparos felesége az önzetlenül dolgozó lelkes hittanárt arcátlan szerelmes levelekkel és ajánlatokkal ostromolta. A leveleket bemutatták Kanternek, ki elszörnyülködve látta a fiatal pap erkölcsi veszedelmét még a legideálisabb munkával kapcsolatban is, és sietett Sólymos és társai kérését támogatni, mire 1899-ben megnyílt a Damjanich utca 28. sz. házban az elsô kongregációs otthon. A III. emeleten három bérlakásból kápolna és 9 paplakás lett közös ebédlôvel, konyhával és alkalmazottak lakásával. A II. emeleten 10 középiskolás fiú számára ingyenes internátus. Ebbôl a merész kiindulásból fejlôdött 1901-ben a Regnum Marianum, amely eszerint Kanterben tiszteli egyik alapítóját. ,,Kanter -- írja ezzel kapcsolatban Krywald Ottó prelátus -- különben minden fôvárosi katolikus kezdeményezésnél részt vett és amikor a gondolat megvalósult, szerényen félreállott. Így volt ez a Középponti Katolikus Kör, a Tanoncvédô Egyesület, a Katolikus Hitoktatók és Hittanárok Egyesülete, a Rákócziánum, a Regis Szent Ferenc Egyesület, a Szent Alajos-ház megalapításánál'', melyeknek bölcsôjénél, vagy felvirágoztatásánál ott találjuk az ô lelkes, kezdeményezô, szervezô és áldozatos tevékenységét. Pedig ez az elsorolás nem teljes. Kanter Károly közéleti működésének egészen kiemelkedô és úttörô tere Budapest törvényhatósági bizottsági tagságához fűzôdik. Pedig keresztény politikus akkor nem is álmodhatott arról, hogy Budapesten szóhoz jusson. A Néppárt -- Zichy Nándor gróf nagy politikai merészsége -- vidéken tudott csak hihetetlen harcok árán érvényesülni és így jutott be a magyar parlamentbe. Ezt a hatalmas, remek palotát, mely büszkén szemléli magát a Duna tükrében, a régi nagy Magyarország nem azért építette, hogy benne a liberális ,,felvilágosodottságot'' blamáló, a liberális szótárban kellemetlen reakcionalizmusnak nevezett és elmaradottságnak bélyegzett kereszténység megszólalhasson. Egy gróf Zichy Nándornak mély vallásosságára, egészen kivételes katolikus lelkiségére és munkatársainak önzetlen bátorságára volt szükség, hogy a kereszténység a liberalizmus fénykorában tényezôvé válhasson a magyar törvényházban. Ugyanezt a munkát a budapesti városházán Kanter végezte el. A politika veszélyes talaj és könnyen messze sodorhatja a papot igazi hivatásától. De Kanternek nem jelentett veszedelmet, mert ô -- mint róla egyik papmunkatársa írja -- ,,az akkori liberális világ sok selejtes papja között buzgóságával, imádságos lelkületével, apostoli életével messze kimagaslott.'' El lehet azonban képzelni azt is, hogy minô szálegyedül állott a városházán. Budapesten a keresztény gondolathoz legközelebb állott a Szabad Polgári Párt. Mint asztaltársaság indult meg. Kanter az alapítói között van. Eleinte gondolni sem mertek arra, hogy községi párttá alakuljanak, annyira reménytelennek látszott a Vázsonyi-féle demokratákkal szemben a városházára bejutni. A parlamenti szabadelvű párttal, Tisza Kálmán pártjával szemben, melynek Budán Falk Miksa volt a képviselôje, a kis Szabad Polgári Párt mégis felvette a harcot és rövidesen behozta Szebeny Antalt. Ez a siker felbátorította arra, hogy Budapest községi politikai életébe is beleszóljon. Kanter széles társadalmi mozgalmat indított, melybe beletartozott a Budai Katolikus Kör létesítése is. Az I. kerületben a demokratáknak -- a parlamenti szabadelvű párt pandantjának -- fészke a budai Polgári Kaszinó volt, az említett Falk Miksával az élükön. A Szabad Polgári Párt a budai, fôleg krisztinavárosi kisegzisztenciákra támaszkodott. Dr. Szebeny Antal, dr. Ripka Ferenc, dr. Baránszky Gyula, Szigeti János, Kasit Béla, Plathy György voltak jelesebb elôharcosai, kiknek lelkületét misem jellemzi jobban, minthogy Kanter tartozott legszorosabb körükbe. Ebbôl a társaságból indult el a keresztény Budapest. A budai kerület a Lágymányostól a Zugligetig terjedt -- ma már három politikai kerület -- és Kanter e hatalmas területen kezdte meg úttörô munkáját. Még pártvacsorákra is eljárt, s azokon is szívesen lelkesített, vagy mivel ez az élet nagyon nehezére esett, inkább lakására hívta vacsorára a vezetô embereket. Az eredmény gyorsan megérett. A Szabad Polgári Párt, mely a parlamentben az Apponyi pártot támogatta, Kantert is bejuttatta a fôváros törvényhatóságába. Kanter markáns egyénisége, szinte oda nem illô jámborsága kitűnôen megállotta helyét a városházán. Sokszor felszólalt a városi gyűléseken, s minden alkalmat megragadott az Egyház védelmére. Tanügyi és vallási kérdésekben úttörô munkát végzett abban a liberális szabadkôműves, zsidó gyülekezetben, ami akkor Budapest törvényhozó testülete volt. Egyik felszólalása alkalmából Vázsonyiék vköllel rohantak neki, hangosan szokásuk szerint lizoformnak csúfolták. A tettlegesség elôl jó barátai: Ripka Ferenc és Baránszky Gyula védték meg. Sokáig emlékezetben maradt az a hatalmas beszéde, melyet a halotthamvasztás ellen, a szabadkôművesség ezen mindenkori fegyvertára ellen mondott. Ez a kísérlet Budapesten nem is sikerült. Kanter megjelenése a városházán mindvégig feltűnô és egyedülálló eset maradt, egy jámbor, zelózus pap, templomi ember a politikai fórumon! Mivel azonban nem keresett egyéni célokat, nem fűtötte egyéni ambíció, hanem kizárólag az Egyházat szolgálta, nagy tekintélyre tett szert. Tevékeny és döntô része volt abban, hogy pártja révén a keresztény kispolgárság a budai kerületben teljes gyôzelmet aratott, szemben a hatalmas demokratákkal. Kanter Budapest törvényhatósági tagságát mindaddig megtartotta, míg budapesti lakos volt. Egészen nagyszerű munkásság kohója volt Kanter számára a Budai Katolikus Kör, amely vele élte legküzdelmesebb idejét és fénykorát. Ide már elôiskolázottan, tapasztalatokkal lép a munkába, mert hiszen hittanár és káplán korában egyik eszmei és gyakorlati megalapítója lett a pesti Középponti Katolikus Körnek. A budai Katolikus Körnek 1901-ben történt megalapítása óta, alapító tagja és egyházi elnöke volt. Világi elnöke gróf Pallavicini Ede, a középponti Oltáregyesület elnök asszonyának férje, ügyvezetô alelnöke pedig meghitt munkatársa, dr. Baránszky Gyula volt. A Kör eleinte a Toldy Ferenc utcában kapott helyiséget. Kanter elsô perctôl fogva nagy koncepcióval lép a Kör életének porondjára. Tüzes lelke sehol sem elégedett meg a közepes sikerrel. A Katolikus Kör az akkori társadalmi katolikus szervezkedések nagy reménye volt, s az intelligencia, a jobb módú kereskedô és iparos világ olyan társadalmi összefogását jelentette, mely mind az egyházi, mind a közélet és katolikus politika számára hazafias közvéleményt, katolikus hitvalló társadalmat és katolikus gondolkozásért mindenütt síkraszálló élharcosokat volt hivatva nevelni. Közéletünk vallási szürkesége, a szabadkôművesség ellenséges beállítottsága idején a Katolikus Kör alapítása elsôrangú katolikus úttörô munka volt, amelyet csak Kanter vallásos, harcias, önzetlen egyéniségével lehetett a siker reményében megindítani. Kanter az egész budai oldal katolicitását akarta a budai Katolikus Körbôl irányítani. A budai Katolikus Körben kívánta egész Buda katolikus beszervezését megoldani. Ez sikerült is neki. Thym Adolf fôtitkár a Kör 1908. évi működése ecsetelésében így emlékezik meg róla: ,,Az egyházi elnök úr az, ki kezdettôl fogva a Kör élén vezetett, jó és balsorsban lelkesített, vigasztalt, erôt öntött belénk.'' Az ,,Alkotmány'' február 17-i száma azt írta róla, hogy a Kör Kanter vezetése alatt fennállása óta elsôrangúan részt vett az ország katolikus központja, a fôváros vallási életében. Az a siker, mely a Rákócziánum alapítását kísérte, melyet egy fillér nélkül hoztak létre, felbátorította Kantert, hogy a Budai Katolikus Kör saját ház építésének jelszavát kiadja. Már 1911-ben elhatározták egy székház építését. Az építôbizottság elnöke Kanter lett. Dr. Kohl Medárd püspök segítségével dr. Vaszary Kolos hercegprímástól 40.000 koronát kaptak kölcsön és ugyanazon év december 17-én az alapkôletételnél Kanter ünnepi beszéde a budai katolikus társadalom elé tárja a Kör rendeltetését és tevékeny megindulását. ,,Három fiatal lelkes pap, Milakovszky István, Thym Adolf és dr. Sebôk Imre látva azt, hogy itt Budán a katolikusok nélkülöznek olyan helyiséget, ahol társadalmi téren találkozhatnak, katolikus ügyeiket megbeszélhetik, ahol vallásos, hazafias és társadalmi kérdések felöl magasabb szinten álló felolvasásokkal képezhetik magukat, ahol bátran és fesztelenül beszélhetnek katolikus ügyekrôl, anélkül, hogy ezeket kigúnyolják vagy megtámadnák ôket, ahol politikai, szépirodalmi lapokat és folyóiratokat találhatnak, hova aggodalom nélkül mehetnek és vihetik magukkal családtagjaikat szórakozni: elhatározták, hogy Katolikus Kört alakítanak. Lelkes felhívás után tartották meg az alakuló gyűlést a kapucinus atyák házában. És éppen ez az alakuló gyűlés mutatta meg, hogy mennyire szükségét érezte már a katolikus polgárság egy Katolikus Kör létesítésének. A budai társadalom színe-java jelent meg a szervezkedô gyűlésen, még pedig olyan nagy számban, hogy a terem zsúfolásig megtelt és a Katolikus Körbe tömegesen léptek be a tagok. Azóta nagynevű egyházi és világi férfiak és nôk tartottak fôleg adventi és nagyböjti idôben vallásos és tudományos, népszerű és magasabb nívójú elôadásokat. Elôkelô művészek és művésznôk gyönyörködtették művészetükkel a katolikus közönséget. Közben tanulságos vitaestélyek is voltak. A Kör tagjai testületileg jelentek meg a katolikus istentiszteleteken, megvallottak hitüket a körmeneteken, szentgyakorlatokat tartottak és szentségekhez járultak. A Kör testvéri frigyben volt a Mária-kongregációkkal és egyéb budai katolikus egyesületekkel. A községi választások alkalmával megkísérelték befolyásukat érvényesíteni. Midôn azonban a Budai Katolikus Kör tôle telhetôleg, sôt nem egyszer nagy áldozatok árán iparkodott megfelelni feladatának és a katolikus polgárok társadalmi igényeit kielégíteni, mindinkább érezhetôvé vált egy megfelelô és saját tulajdonát képezô helyiség. Hiszen a mi Körünk hivatása, hogy nem egy kerületnek, hanem a székesfôváros budai oldalán élô összes katolikusoknak legyen Katolikus Köre és találkozó helye, hogy egyéb kaszinókkal kényelem dolgában is kiállhassa a versenyt és hogy nagyobb közönséget fogadhasson be az összejövetelekre és elôadásokra és hogy kulturális eszközökkel is kellôen fel legyen szerelve.'' Baumgartner, a Rákócziánum építôjének keze dolgozott itt is. Hatalmas bankkölcsönök és a társadalomban elhelyezett kölcsönkötvények segítségével megépült a Pálfy-téri hatalmas palota. A számításokat azonban halomra döntötte a világháború. A kommunizmus rátette kezét a Körre nézve károsan konvertált kölcsönökre, sôt úgyszólván teljesen kiszorította a Kört. A kommün bukásával megsemmisültek ezek az intézkedések és a Pálfy-téri palota a vallásalap kezébe került azzal a kikötéssel, hogy a Kör ingyen élvezi a helyiségeit. Így tehát Kanter küzdelme végre mégis célt ért. Helyesen állapítja meg róla dr. Szôke József a Kör ügyvezetô elnöke: ,,Kanter Károly a katolikus világnak egy áldott lelkű és nemes tiszta életű fôpapja abban az idôben, amikor a katolikus társadalom tömörítésére gondolni is alig lehetett, merész kiállással és lelkesedéssel fogta össze és irányította a világi katolikusok tömegét, részükre maradandó katolikus társadalmi egyesületet és saját székházat teremtve, a katolikusok állandó együttmunkálkodását biztosította... Ezzel a működésével nemcsak az akkori nemzedéknek, de az utókornak is örök háláját érdemelte ki.'' Kanter Károly közéleti működésének egyik legkedvesebb területe -- régi hittanári működésének társadalmi vetülete -- a Rákóczi-kollégium is érseki gimnázium volt. A Rákóczi-kollégium és gimnázium voltaképpeni megalapítója dr. Sebôk Imre. Kitűnô koponya, remek szervezô, de heves természeténél fogva nem tudott alkotásaiban békés viszonyokat teremteni. A kollégiumot szó szerint a semmibôl építette meg Baumgartnerral 1903-ban. Társadalmi hátterül a Katolikus Ifjúságot Pártoló Egyesület szolgált, melyet Buda szívügyének tekintett. Sebôk tanári oklevelet szerzett és megkezdte a gimnázium építését, amiben erôsen támogatta a kultuszminisztérium részérôl a harcias katolikus br. Barkóczy Sándor. A fojtogató adósságok rendezésére egy hajórakomány Szent István Társulati könyvvel Amerikába hajózott pénzt szerezni. Alighogy eltávozott, a gondnokság egy része nem tudott megküzdeni az adósságokkal, tárgyalásokat kezdett a bencés renddel az intézmények átvétele érdekében. De Thym Adolf távirati értesítésére Sebôk rövidesen itthon termett és hihetetlen agilitással az egyesületet maga mögé sorakoztatva, újra átvette az intézeteket. A vihar következtében gróf Majláth György világi elnök és dr. Várady L. Árpád, dr. Andor György, dr. Szebeny Antal, dr. Zsembery István és dr. Hindy Zoltán gondnoksági tagok kiváltak a mozgalomból. Ekkor vette át Kanter Károly az egyházi elnökséget. Világi elnökül maga mellé vette Wolf Károlyt, az udvari bíróság elnökét. Wolf Károlyt Kanter vonta bele és nevelte a katolikus politika számára, ami elévülhetetlen érdeme. A gondnokságba többek közt behozta: Pokorny Emánuelt, Krywald Ottót, dr. Hanauer Á. Istvánt. Kanter békülékeny szelleme, jósága, alázatossága, nobilitása rendet teremtett a Rákócziánumban és szellemet hozott az egész vezetésbe. Kanter annyira emelte az intézet nívóját, hogy rövidesen dicsérettel emelhette ki a tanári kar működését. Minden ügyet a lakásán tárgyalt meg, ahol úgy a tanárok, mint a gondnoksági tagok sűrűn felkeresték és egyszer és mindenkorra véget vetett a viharos gondnoksági üléseknek, amelyeken ô alatta nyugodt együttműködés uralkodott. Németh Imre mint a Rákóczi-kollégium tanára és prefektusa sokszor fordult meg nála a lakásán hivatalos ügyekben és kiemeli, hogy ,,ítéleteiben mindig megfontolt volt; ha mint elnöknek többször kényes természetű személyi ügyekben kellett döntenie, a szeretetet és igazságosságot igyekezett összeegyeztetni.'' Alig négyéves működésében a Rákócziánum legnagyobb embere lett és igazán maradandó kihatású munkát végzett. Mikor esztergomi kanonokká történt kinevezése alkalmából távozik az elnöki székbôl, Wolf Károly méltatja érdemeit és a következô szavakkal búcsúzik tôle: ,,Eltávozik körünkbôl a Vezér, kinek ajtaja minden kopogtató számára mindenkor nyitva állott, elhagyja a fôvárost az elnök, ki az önzetlenül fáradozó gondnokságot és egyesületet oly szerencsés kézzel vezette! Szubjektíve úgy érzem, hogy atyai jó barátom távozik el benne.'' Magas és bizalmi megbízatás érte Kantert élete végén. A magyar piarista rend apostoli vizitátora lett. A jeles piarista rendhez régi szeretet és tisztelet fűzte, nála nevelôdött a tatai gimnáziumban és mint belvárosi káplán a piarista rendház árnyékában dolgozott. A nagy Trautwein piarista atyától vette át az Oltáregyesületet és több lelkes piaristával ismerkedett meg. Kényes misszióját tehát senki annyi szeretettel és megértéssel nem végezhette volna, mint ô. Római megbízatásának indítéka két körülményben keresendô. Egyik az 1918-ban érvénybe lépett új egyházi törvénykönyv: a Codex juris canonici. Ennek a szerzetesrendekre vonatkozó általános rendelkezései kívánták azt, hogy megvalósításukról, tekintetbe véve a szerzetesrendek egyéni célkitűzéseit, gondoskodás történjék. E célból minden szerzetesrend az egész világon kapott apostoli vizitátort. Ez a köztudatba úgy ment át, mint a szerzetesrendek reformjának kérdése, mert sok esetben a Codex szerzetesi rendelkezéseinek megvalósítása gyakorlatilag tényleg ezt jelentette. A magyarországi kommunizmus okozta megrázkódtatás szolgáltatta a másik okot a vizitátor kiküldésére. Ugyanis a kommunizmus egyházi népbiztosa különösen ráfeküdt a szerzetesekre, fôként a szerzetesi tanító rendekre s a tanárokkal igyekezett nyilatkozatokat aláíratni, hogy otthagyják a rendet. Akik ezt megtagadták, azokat szélnek bocsátották. Az aláírók egy része aposztáziát követett el, másik része magánéletében továbbra is papi életet élt. A kommün bukásával természetesen sok rendezni való akadt és kevés kivétellel rendezhetô is volt. Ez volt Kanter feladata. Dr. Sebes Ferencet, a késôbbi kiváló piarista rendfônököt vette maga mellé titkárnak és a legnagyobb bölcsességgel és türelmes megértéssel oldotta meg nehéz és kényes feladatát. Naplói közt található a piarista rendnek 1919/20. évi névtára, amikor megbízatását megkezdte. A névtárból kitűnik, hogy majdnem minden rendházat meglátogatott, a rendtagokat kihallgatta, illetve meghallgatta. A rend lelkiségének emelése volt a fô gondja és ennek érdekében az volt a fô elve, hogy mindazt, ami a noviciátusban van (pl. közös ima, klauzúra) a tanári kollégiumban is folytatni kell, hogy a kommunitásos lelki élet és szerzetesi jelleg érvényesüljön a rendházban. Kanter vizitátori kiküldetése, minek a piarista atyák tanúsága szerint ritka finomsággal és egyháziassággal tett eleget, közéleti működésének hattyúdala volt. Néhány önmagában nem kis jelentôségű, csendes, egyházi közérdekű munkásságát még röviden ki kell emelnünk. Nagyon szívéhez nôtt Kanternek a Regis Szent Ferenc Egyesület, mely a vadházasságok rendezésével foglalkozott. Világi munkatársai minden plébániára eljutottak és százával rendezték a rendezetlen házassági viszonyokat. A jó Knapp Nándor a Kanter korabeli budai papságnak egyik jellegzetes tagja, segített sokat ebben a nehéz és hálátlan munkában. Ez a munkakör a legszegényebb társadalmi réteghez vezette el Kantert. Rendkívüli türelmet és anyagi áldozatkészséget igényelt, mert mondani sem kell, hogy nemcsak teljesen ingyen elfoglaltságot jelentett, hanem a házasságrendezés anyagi kiadásait is vállalni kellett, mert hiszen túlnyomó részben ezen múlott a szentségi házasság felvételének kérdése. A Regis Szent Ferenc Egyesületet, melynek munkáját Kanter vallásossága és szociális szeretete sarkallta, a világháborút követô egyházközségi szervezkedés voltaképpen feleslegessé tette. Hogy mennyire vallásos lelkiismeret vezette Kantert ebben a tevékenységében, bizonyítják lelkigyakorlati feltételei, melyek közt ismételten szerepel a Regis Szent Ferenc Egyesület. Csak a jó Isten tudná megmondani, hogy Kanter ez Egyesület révén a társadalom mennyi elesettjével jutott kapcsolatba és hány embernek nyújtott lelki és szociális segítséget egyszerre. Némi fogalmat alkothatunk mégis ennek a lelki és szociális munkának nagyságáról, ha figyelembe vesszük dr. Saly Lászlónak a szegénygondozásban kitűnô munkatársának állítását, hogy volt év, mikor 20-25.000 koronát is összegyűjtött és fordított a Regis Szent Ferenc Egyesületi pasztorációra. Mikor gróf Zichy Nándor és Kanter Károly 1908- ban megköszönik az esztergomi fôkáptalan 500 koronás adományát, a köszönôlevélben megemlítik, hogy ebben az évben 1036 szegény házasulandó párt segítettek a szentégi házasság megkötéséhez, 2138 gyermeket törvényesítettek. Kanter szociális pasztorációjának másik tere a Szent Vince- konferencia volt. Ez az idô volt a Szent Vince-konferenciák fénykora. A konferencia szelleme és célja: az anyagi megsegítésen keresztül a lelket is megmenteni, még pedig a társadalom nyomorgóinál és kitaszítottjainál, teljesen megfelelt Kanter lelkiségének. Épp azért a Várban is alakított maga körül egy ilyen konferenciát s ebben a társadalom színe-java segített neki. Sokan megcsodálták azt a Kantert, kit körülrajongott a vallásos arisztokrácia, mikor a szegények és nyomorgók közt forgolódott olyan otthonos szeretettel, hogy a munkásnegyedek lelkipásztorai tanulni járhattak hozzá. Hetenként vagy kéthetenként tartott megbeszélést a lakásán. Rendesen péntek délután ,,az Úr Jézus szenvedésének és szeretetének örök emléknapján'' és megtárgyalta a munkatársaival a segélyforrások felkutatásának és az adományok elvitelének módozatait. Kanter mindig mindkettôre örömmel vállalkozott. Ô aztán valójában sokkal többet tett, mint amit a konferencia vállalt. Dr. Lász Gyula miniszteri tanácsos, kinek édesatyja egyik legbuzgóbb szentvincés munkatársa volt, írja a következôket: ,,Egy alkalommal találkoztam vele a Margit hídon, a lovasúton és megkérdeztem, hogy honnét jön. Újpestrôl jövök, volt a válasz s mint beszélgetésünk folyamán megtudtam, egy szegény koldusnál járt, egy öreg anyókánál, ki beteg volt és akinek lelki vigaszt vitt. Abban az idôben, a ló vasutak idejében, a budaiak, különösen a várbeliek szemében Újpest olyan megközelíthetetlen messzeségnek látszott, akárcsak Amerika.'' Sehr Gusztáv a budavári Szent Vince- konferencia egyik legbuzgóbb munkatársa 135.000 pengôre becsüli azt az összeget, mely Kanter révén a Szent Vincés szegényeknek jutott. Havi pausálét juttatott a konferenciának a fôhercegi udvar. Esterházy Miklós herceg, a konferencia legnagyobb jótevôje és az esztergomi fôkáptalan, minek fejében a nevezettekhez befutott szegénykérvényeket a konferencia intézte el. A három budapesti konferencia munkájának egységesítésére a budavári konferencia megalakította a helyi tanácsot Zichy Nándor lakásán. Sehr Gusztáv említi, hogy az agg pátriárka olyan tisztelettel viseltetett Kanter iránt, hogy ôt, ki utolsónak távozott, egészen a kapuig lekísérte. Kanter szegénygondozásában az Arsi plébános és de Paul Szent Vince lelkülete dolgozott. Kedvenc gondja volt még Kanternek a Szent Alajos-ház is. A szerény Szent Alajos-ház Óbudán a katolikus szervezkedés egyik legrégibb alkotása. Kanter Károly segítségével és támogatásával árvaháznak indult. Fischer Ágoston -- kinek érdemét emléktábla örökíti meg a ház falán -- teljesen ennek élt és egyedül vezette az árvaházat. Kanter tanácsára és közreműködésével férfi- és hölgybizottságot alakítottak egyes kerületekben és plébániákon, hogy megszerezzék az árvaház fenntartásához szükséges erkölcsi és anyagi támogatást. Természetesen nagyon tevékeny csoport működött a Várban, melynek elnöke Kanter volt, A Szent Alajos-ház most a derék szaléziánus atyák kezében van, kik erôs fiúpasztorációt folytatnak, szaléziánus oratóriumot és kápolnát tartanak fenn a kiscelli kastély tövében. Ezzel viszont a ház gondviselésszerűen beletorkollik Kanter másik szívügyébe, az inaspasztorációba, melynek érdekében Kanter állandó gondosságának tárgya a Katolikus Tanoncvédô Egyesület. Az inaspasztoráció akkor még teljesen új idea volt, s a liberális légkörben, a szociáldemokraták egyeduralma mellett mérhetetlen nehézségekkel küzdött. Kanter itt is úttörô munkát végzett. ======================================================================== 9. Életszentség hírében A külsô tevékenység, egyesületi élet, közéleti harcok, társadalmi belekapcsolódás, a szereplés és ünneplés mindig azzal a veszéllyel járnak, hogy a bensôség elsekélyesedéséhez és bizonyos elvilágiasodáshoz vezetnek. Szereplô közéleti emberek, fôleg szereplô közéleti papok általában valami lelki krízis elé sodródnak; a túlzottan kifelé való élet és tevékenység könnyen elsorvasztja a magány és bensôség lelkiségét. Az ember önmagát sem tudja eléggé megismerni, sôt a legtöbb éppen önmagát nem, de kétségkívül nehéz tudomány az is, hogy másnak lelki rejtekeibe beletekintsünk. Kanter Károlynál zárkózottsága, személytelensége és végtelen szerénysége miatt ez lehetetlen volna, ha nem állanának rendelkezésünkre lelkigyakorlatos jegyzetei. Hogy mennyit kellett aszkéziséért küzdeni, azt sejteni lehet abból a szokatlan állandó törôdésbôl, mellyel saját lelkének ügyét ápolta, féltette, a rengeteg lelkigyakorlatból, melyet a legkitűnôbb lelki mesterek lábainál tartott abban az idôben, mikor ezt kevesen tették, és talán abból is, hogy irodalmi hagyatékában lelki jegyzetei mellett ott feküdt a cilicium, az önsanyargató öv is, melynek használatából folyó lelki javak abban a pillanatban értéktelenekké váltak volna, amelyben bárki is tudomást szerzett volna róla. Nem is találtunk rá naplójegyzeteiben semmi célzást, vagy utalást. Kanter azonban nem volt műgyűjtô, hogy mint antik eredetiséget ôrizte volna a ciliciumot, legelrejtettebb lelki jegyzeteinek társát. Bizonyára volt idô, amikor használta. Igaz, hogy ô nem szorult rá, mert a jó Isten gondoskodott kellô sanyargatásáról állandó gyomor- és bélbaja által, melyet igazán nagy lélekkel vállalt. Betegségérôl sohasem panaszkodott, nem is törôdött vele, sôt kétszer-háromszor annyit dolgozott, mint az egészségesek. De Kanter sem kerülte ki a lelki krízist, bár az ô külsô tevékenysége, közéleti szereplése nem volt szereplési viszketegség, érvényesülési vágy, karrier kérdés, vagy a férfiember természetes pozíció keresése, hanem belsô lelki telítettségének, páratlan buzgóságának s kegyelmi gazdagságának kiáradása, Isten országának karizmatikus szolgálata. Kanter bensôségének pillére és hordozója a lelkigyakorlatai. Ezeknek értékérôl és jelentôségérôl Kanter lelki életében csak úgy nyerünk teljes képet, ha visszagondolunk korának vallási pangására és sivárságára. A fénykorát érô liberalizmus éppen a fôvárosban bontakozott ki a maga teljességében. A vallás egyet jelentett az elmaradottsággal. A társadalom közéleti mentalitása, a politikai élet letért a vallási síkról. A liberalizmus természetével ellenkezett a vallás pozitív üldözése. A vallás ellenségeinek fegyverzete a lenézés, a gúny, a kulturális gôg és álhumanizmus bódító frázisai voltak. A vallást a pöffeszkedô és üres felvilágosodottság tagadásának tekintették. A magyar europaizmus túltett sok nyugati liberalizmuson. Nélkülözött minden önállóságot, merôben külföldutánzásban állott, ami így nemcsak vallási szempontból volt értéktelen és sekélyes, hanem kozmopolitaságában kimondottan nemzetietlen. Az intelligencia igazi műveltség hiányában kéjelgett a felvilágosodottság hamis ürességében. Csak a király születése és neve napján ment hivatalból a templomba, melyet az elmaradott és tôle teljesen cserbenhagyott nép hagyományos ópiummá degradált. Az életet a szabadkôművesség vitte. A legutolsó elemi iskolai igazgató is törtetett Budapesten valamelyik páholy felé, hogy karrierjében elôbbre jusson. A bér, a vallás feláldozása volt. A cinizmus elôl a papság sem tudott eléggé kitérni. Ô is hivatalnok lett. A fiatal pap boldog volt, ha névkártyájára ezt írhatta: ,,állami hitoktató''. A jámbor pap ritka volt, s mint egy régebbi kor, mondjuk ,,sötét középkor'' elkésett példánya az intelligencia sajnálkozásának mosolyát érdemelte ki. Kanter oázis volt ebben a lelki Szaharában. Vallásosságának lendülete, bátor öntudata és biztonsága, párosulva európai látókörével és társadalmi műveltségével, még ebben a sivár korban is tiszteletet tudott kivívni magának. Jámborsága mellett teljesen modern volt, s elsôben ô fedezte fel a vallási restauráció intellektuális nagy vezetôjét dr. Prohászka Ottokárt, kit mint esztergomi spirituálist ô hívott meg elsônek Budapestre szónokolni. Kanter életének virágában nálunk nem létezett Manréza vagy lelkigyakorlatos ház, ami ma már az élet hétköznapi vallási stílusához tartozik. Könnyen meg lehet számolni azokat a papokat, kik minden évben végeztek lelkigyakorlatokat, úgy mint Kanter Károly. Pozsony, Lainz, Piliscsaba, Graz, Nagyszombat, Budapest és Esztergom voltak a leggyakoribb lelkigyakorlati állomásai. Minden lelkigyakorlatáról kispap kora óta jegyzeteket készített. Lelkigyakorlati jegyzetei élén mindig leírja vallási mentorait: Jézus Szent Szíve, az eucharisztikus Úr Jézus, a Szent Szűz, Szent József, Borromei Szent Károly a védôszentje, s gyakran Loyolai Szent Ignác és Depaul Szent Vince. 1892-ben Pozsonyban tartott lelkigyakorlatának célkitűzése a ,,vak engedelmesség'' volt, mert lelkiismeretessége állandóan küzdött a skrupulózitással. Ez köztudomásúvá vált róla, úgy hogy Prohászka értesülve Kanter haláláról a Soliloquiá-ban ezt írja: ,,Meghalt a jó Kanter prelátus. Egy skrupulózus, buzgó, türelmes ember. Sok jót tett. Kifogyhatatlan volt buzgalma. Kár, hogy Budáról elkerült Granba.'' (II. 64. o.) Jegyzetének végére koporsót rajzol, ezzel a felírással: a jó pap halála, teste a földé, lelkéért pedig jó cselekedetei és hívei könyörögnek Krisztusnál. Egyik lelkigyakorlatát a ,,Sanctissimus altaris Sacramentum'' a legszentebb Oltáriszentség jegyében kívánja végezni és külön imádkozni a Szent Szűzhöz, Szent Józsefhez, Borromei Szent Károlyhoz, Szent Vincéhez, Loyolai Szent Ignáchoz és Szalézi Szent Ferenchez. Ebben a lelkigyakorlatban aszkézisbôl lemond a dohányzásról, gyakori szentséglátogatást fogad meg, napi elmélkedésre vagy lelki olvasmányra kötelezi magát. Ahogy azonban belesodródik a közéletbe és elfoglaltsága óriási mértékben nô és érzi a mondén fôváros levegôjének káros erkölcsi hatását, ijedten veszi észre bensôségének ellaposodását. E téren fordulópont az 1899-es évi lelkigyakorlat, melynek feltételei fölé ezt írja: quotidie lege haec, naponta olvasd el. E lelkigyakorlat jegyzetének felzetén ez olvasható: ,,Újjászületésem napja''. Világi hangulat és életstílus lopódzott be a lelkébe. Ünnepeltetés és tisztelet is okoznak káros hatást benne. ,,Ennek a szörnyű állapotnak véget kell vetni -- írja --, a harc nehéz lesz, de nem lehetetlen. Abban, aki ,,a jót elkezdi, az be is fogja fejezni''. Eddig is törekedtél, küszködtél lázasan, izgatottan és mit nyertél?'' Ebben az ivben bukik meg ugyanis a lipótvárosi plébános választáson, amelyre, úgy látszik, sok emberi ambíciót fordított és amelyért olyan eszközökkel is harcolt, amelyek kívül esnek a lelki síkon. ,,Csak a szív nyugtalansága, a lélek fájó sebei maradtak meg. Ha ennyit küzdöttél, tűrtél, szenvedtél volna az egyedül Szentért, mennyire vihetted volna. Hivatásod, melyre esküdtél, becsületed, melyre féltékeny voltál, minden azt parancsolja: uralkodj önmagadon. Reád nézve nincsen más hátra -- oly sok keserűség árán szerezted ezt a meggyôzôdést --, mint a teljes lemondás és kitartó önmegtagadás útján a menny felé irányzott tekintettel fölfelé törekedni.'' Talán ebbôl a küzdelmes idôbôl való a ciliciuma, az önsanyargató öv, melyet hagyatéka ôriz. Felteszi magának a kérdést: ,,Kikért vagy felelôs?'' Amire meg is felel: 1. A hívekért; 2. Az ártatlan gyermekekért (mint hitoktató); 3. A zárdabeli növendékekért (Angolkisasszonyoknál); 4. A tanuló ifjúságért; 5. Más vallásúakért, kiket meg kell nyerni az Egyház számára. Milyen csodálatos lelkipásztori felelôsségérzet! Ebben a fordulatot jelentô lelkigyakorlaton jó feltételei: ,,Sétákat kizárólag nappal végezni, este otthon lenni, kávéházat és vendéglôt csak végsô esetben, vagy sohasem látogatni, mindig reverendában járni, betegekkel, paptestvérekkel szeretettel törôdni.'' Az 1893-as Lainzi lelkigyakorlat már sokkal nyugodtabb lélekbe enged bepillantást. Ennek fô témája: a lelkiatyához való viszonya. Heti gyónást ír magának elô újra, és elhatározza, hogy a lelkiatyával való megállapodástól nem tér el. Fekete tintával és vörös ceruzával aláhúzza magának: az ördög mindig elfoglalva találjon. S ezt Kanter be is tartotta, mert szünet nélkül dolgozott. Lelkigyakorlatai azonban nemcsak bensô lelkiségének rendbetartói, hanem kötelességteljesítésének is ôrei. Ilyenek a feltételei: fecsegô látogatókkal röviden, pönitensekkel béketűrôen bánni; szentbeszédekre jól elôkészülni; betegekhez, szegényekhez eljárni; mindenki iránt türelemmel lenni. Egyik jegyzetében két esztendôrôl általános jellemzést ad önmaga hibáiról: hiúság, étkezésben való rendetlenség, felesleges izgatottság, hanyagság iskolai és oltáregyesületi dolgokban, rendetlen kapkodás, gyónásainak elhalasztása. Lelkigyakorlatainak hatását havi rekollekciókkal igyekszik biztosítani. Ha ezek elmaradnak elfoglaltsága miatt, akkor egy napi elvonulással pótolja. Lelkigyakorlatainak hatását havi rekollekciók -- szentgyónások pontos és idôben való elvégzése, a szentmise gondos elmondása, az Oltáriszentség különös tisztelete, napirend, különösen pontos lefekvés és felkelés, törôdés a betegekkel, szegényekkel és paptestvérekkel. Lelkiatyja Tomcsányi Lajos jezsuita atya, akihez mint orakulumhoz jártak az elôkelôek. Legtöbb lelkigyakorlatát nála tartotta. Legfôbb tanácsadójának is tekintette. A vezetése alatt tartott lelkigyakorlatai mindig a szeretet gyakorlati jófeltételeit termelték ki nála, mint: szeretni paptársait, tiszta szívvel misézni, mindenkinek rendelkezésre állani és mindent derülten tenni. Az örökké mosolygó Tomcsányi páter egyszerű, keresetlen aszkézist nemcsak a Manrézában kifüggesztett arcképe sugározza, hanem Kanter lelke is visszatükrözi. Egyik érdekes törekvése a világban úgy élni, mint egy szigorú szerzetes. Ez minden lelkigyakorlatát áthatja, amiért is mindig harcol, azért, hogy zaklatott életébe napirendet vigyen bele. Lelkes természete nagyon hajlamos volt arra, hogy az idô felett könnyen elsiklik. A lekésések nála sohasem voltak ritkák, persze sosem tunyaságból, mert ez igazán távol állott tôle, hanem mindig túlzott elfoglaltságból. Megtörtént, hogy egész sereg meghívott vacsoravendég várt reá lakásán, míg ô lelkesen elnökölt valahol valami ülésen. Ilyen hibákért nagyon tudott vezekelni és meghatóan bocsánatot kérni. 1897-es lelkigyakorlat, melyet megint lelkiatyja, P. Tomcsányi vezetése alatt tartott Budapesten, különösen gazdag jófeltételekben: 1. Étkezéseknél szigorú mértékletesség. 2. A nép elôtt mindig komolyan viselkedni. 3. Paptestvérekkel szelíd és alázatos lenni. 4. Mindent az Úr Jézusért. 5. Az Oltáregyesület ügyeit tökéletesen elvégezni. 6. Hat órakor reggel már beülni a gyóntatószékbe. 7. Naponta három lelkiáldozást végezni. 8. Önmagáról sohase beszélni. 9. Mindig készen lenni az emberek számára. 10. Hetente egyszer szentgyónást végezni. Íme a tökéletes ember és a tökéletes lelkipásztor. A szent pap! Mikor várplébános korában rengeteg egyesület veszi körül, megállapítja a lelkigyakorlatban teendôi sorrendjét. Sôt amikor ez sem használ, és a sok munka miatt szenved lelkileg, mert lelkiéletének hanyatlását látja, elhatározza, hogy igyekszik lemondani az egyesületekrôl. Persze ez csak részben sikerült neki, mert azok görcsösen ragaszkodtak hozzá és nélküle jórészt tönkre is mentek volna. Jámborsága nem maradt véka alatt. Az újhartyáni c. kanonok esperesplébános még abból az idôbôl ismeri, mikor ô a piarista gimnáziumba járt Pesten, Kanter pedig belvárosi káplán volt. ,,Magam és iskolatársaim is felfigyeltünk a már akkor jámborsága és buzgósága folytán közismert papra és én már akkor foglalkoztam a gondolattal -- Istentôl kapott hivatásomból kifolyólag --, hogy pap leszek és így különösen figyeltem a papokat, Kanterben szent embert és szent papot láttam.'' Kanter jóságos szívét és szent jámborságát természetesen családja és rokonsága is érzi, bár ô éppen nem az a pap, aki pusztán a családjának él. Ezt a szűk papi szívet hiába keressük Kanternál. Nagyon szerette szüleit, testvéreit, s minden bajukban velük érzett, de ebben a viszonylatban is mindig a pap és lelkipásztor állott elôtérben. Érdekes bizonyíték erre sógornôjéhez írt levele, melyet fivére betegsége alkalmával intézett hozzá és amely gyengédsége mellett mindig magas lelki síkon marad. A betegeskedô embernek orvosi jártassága is kiviláglik belôle. A levél felsô sarkában rövidítve a katolikus köszöntés (Dicsértessék) és Mária köszöntése olvasható. A levél pedig így szól: ,,Kedves sógornô Paulin! Igazán sajnálom, hogy Ernô beteges és hogy ô is érzi ennek testi-lelki következményeit. Nem is csodálom, hogy Ernô baján megijedt, mert az ilyen fulladásos rohamok még akkor is, ha nem veszélyesek, méltán megijesztik az embert, mert mindig nagyon szenved a beteg a roham alatt. Tudom és látom ezt olyan betegeknél, akikhez el szoktam járni. Szeretnélek meglátogatni benneteket, de éppen holnap reggel jön a Király Ôfelsége és ki kell keresnem egy napot vagy egy fél napot, melyen egy-két órára eljövök hozzátok, hogy lássátok, hogy igazán részvéttel vagyok irántatok, noha azt hiszem, hogy a baj szép csendesen fog lefolyni. Mivel az orvos Ernônél hurutot konstatált, elsô dolog, hogy attól megszabaduljon. Tehát maradjon lehetôleg egyenletes melegben a szobában. Aztán valami tisztító orvosság sem fog ártani, hogy a test megkönnyebbüljön. A tavasszal okvetlenül valami jó vízkúrát kell használnia. Legjobb lenne, ha egy-két hétre lejönne hozzám. Itt nyugodtan ihatná a gyógyvizet, aztán sétálhatna akár a városban, akár itt fenn a Várban, ami jól elszórakoztatná, mert a sétát itt észre sem veszi az ember. No meg a fô, hogy nem bántaná és nem zavarná semmi sem, sôt idônkint hazamehetne, hogy utána nézzen a legszükségesebb teendôinek. Tudom, hogy erre nehéz elhatároznia magát, mert az ember azt hiszi, hogy nélküle nem megy úgy a dolog, s mert vele kívánnak beszélni, de utóvégre jobb meghozni az áldozatot egy idôre és meggyógyulni, mint folytonosan félni, hogy mikor jön ismét baj. Nem jöhetne akár most mindjárt le egy-két napra Ernô hozzánk? Azt hiszem, hogy jót tenne neki és én teljes lélekkel tennék meg mindent kényelmére. Csak erôs elhatározás kell és megy minden. Ön is, kedves Sógornô, legyen azon, hogy ne ijedjen meg mindjárt minden bajon. Hiszen az ijedtség Önre is bajt hoz! A fôdolog, hogy mindent a jó Istenre bízzanak, hogy lelkük nyugodt legyen. Hiszen mindnyájan a jó Isten kezében vagyunk. Még a legegészségesebb ember se biztos, hogy legközelebb nem éri-e baj. Én magam is csak abban bízok, hogy mindennap részesülök a szentáldozásban. Csak így bírom el a sok munkát, mely különben ledöntene, mert hiába, sok aggodalommal jár ez a mi szent hivatásunk. De a jó Istennel még mindig megmarad a lelki békém és erôm. Hát a gyermekek hogy vannak? Remélem, hogy ôk most egészségesek. Bizony nem olyan könnyű ez az élet. A szegény Lajoséknak is megvan mindig a bajuk. Ha nem otthon, hát Izsán, ahol mint Lajos írta, nemcsak édesanyja, hanem a Kari is szenved. De már befejezem levelemet. Igen kérem kedves Paulin, írjon minél elôbb, hacsak egy sort is, hogy tudjam, miként vannak Ernô is, meg Ön is. Remélem, hogy találok legalább egy délutánt, amikor egy-két órára meglátogathatom Önöket és Lajos- és Adolfékat. Mindnyájukat üdvözölve és szentmiséimbe és egyéb imáimba zárva vagyok szeretô sógora Károly.'' Lelkigyermekei rajongva tisztelték Kantert. ,,Úgy járt közöttünk, mint egy felsôbbrendű szellem. Puszta megjelenésével is olyan jelenség volt, aki mindig magával hordta a legméltóságosabb Oltáriszentséget.'' Az Oltáriszentség szerelmese. Éjjeli szentségimádásokat tartott. Szentbeszédei, bármirôl beszélt, mindig az Oltáriszentségnél kötöttek ki, vele végzôdtek. Külön feltűnt ez a művészete. Valahogyan minden igazságnál ki volt benne dolgozva a kapcsolat az Oltáriszentséggel, vagy pedig csodás intuícióval rendelkezett ennek a kapcsolatnak a meglátásához. A lelkek éhsége mindenünnen feléje sodorta az embereket, pedig félt tôlük s ezért lelkigyakorlati jegyzeteiben többször kötelezi magát, hogy szemlesütve jár az utcán és kellô távolságban marad az emberektôl. Fel is tűnt rajta, hogy sohasem néz az emberek szemébe, fôleg sohasem nôk arcába. A vallásos úrihölgyekkel órák hosszat tárgyalt vallási és oltáregyesületi dolgokról és sohasem nézett a szemükbe. Ez feltűnôen jellemezte Kantert. Mindenki életszentségének védelmét látta benne és nála természetesnek találta. A bizalom iránta határtalan és feltétlen volt. Sok fôúri családba is eljárt. Persze mindig lelki kapcsolatok és beteglátogatás érdekében. Az Esterházy hercegi család is gyakran vendégül látta és mint a család régi nevelônôje írja, a herceg igen sokat adott véleményére. Háza, otthona a mély vallásosság szellemét lehelte. A jó Lorencz-család, a budai vártemplom sekrestyései boldogok voltak, hogy egy szent embert szolgálhattak az Isten oltára körül. Az öreg Lorencz bácsi, ki rajongó tisztelettel segédkezett Kanternek a vártemplom sekrestyéjének nagy forgalmát lebonyolítani, ministrált azokon a hivatalos csendes szentmiséken, melyeken a Felség vett részt. Egy ízben a prelátus úgy gondolta, hogy talán stílusosabb volna, ha kispapok ministrálnának. A Felségnek azonban feltűnt a hozzá külsôleg nagyon hasonló Lorencz bácsi távolléte és megkérdeztette, hogy vajon nem beteg-e az öreg úr. Persze ezután megint csak ô ministrált. Adél, finom lelkű és jámbor életű leánya, Kanternek egyik leghűségesebb munkatársa az apostolkodásban, ki talán már tanúja az égi hazában Kanter megdicsôülésének, beszélte el és írta meg, hogy mikor Budapestrôl Esztergomba való távozása alkalmából az Örökimádás-templomban utolsó szentmiséjét mondotta, melyen ô is résztvett, az Úrfelmutatás után azt látta, hogy az Úr karjával átfonta Kantert e szózat kíséretében: Ezt a szentet adtam nektek a mai idôben. Kantert életében mindenütt mint szent életű papot emlegették. Mohl Adolf apátkanonok a ,,Gyôregyházmegyei jeles papok'' című könyvében az Eucharisztia Társulattal kapcsolatban így ír róla: ,,Az elbetegesedett Nagy József helyett csakhamar a szent életű Kanter Károly kerül a Társulat élére, ami az Eucharisztia Társulat ügyének mérhetetlen nagy hasznára vált''. (337. old.) Egy jámbor és intelligens lelkigyermeke kitűnô lelki jellemrajzot ad róla. ,,Kanter Károly éveken át volt gyóntatóm és lelki vezetôm s így ôt közelrôl volt alkalmam megismerni. Érzésem mindig az volt, hogy ô igazán Isten szíve szerinti papja Egyházunknak. Papi ténykedéseit, a szentmise bemutatását, szentségimádást mindig olyan áhítattal végezte, hogy szinte nem is a földön levônek látszott. Áldoztatásnál teljesen elmerült Jézus jelenlétének imádatába és ezen különösen nagy áhítata mindazokra mély benyomást tett, akik ôt áldoztatni látták. Úgy gondolom, hogy nem egy lélek tért meg Istenhez, aki ôt a szentmise bemutatásakor, vagy áldoztatáskor látta, mert nem egyszer fordult elô, hogy utána a sekrestyében valaki életgyónást végzett és megtért. Tudomásom is van néhány esetrôl, mikor maguk mondották el megtérésük körülményeit. A papság részérôl is különös nagy tiszteletet, szinte csodálatot észleltem Kanter Károly iránt. A legméltóságosabb Oltáriszentségben valósággal jelenlevô Úr Jézus iránti szeretete mérhetetlenül nagy volt. Ô tartotta mindig az Oltáregyesület szentségimádási szentbeszédeit. Német szentbeszédeket is tartott az Oltáriszentségrôl, bár nem bírta tökéletesen a német nyelvet. Az Oltáriszentségrôl tartott szentbeszédei egészen rendkívüliek voltak, szinte földöntúliak, csukott szemmel beszélt, olyannyira lelkébôl, hogy nem vette észre az idô múlását, a végkimerülésig beszélt. Tudok egy esetet, amikor a szentbeszéd után (pl. a Belvárosi plébániatemplomban, amikor a Tabernákulum feltöréséért és az Oltáriszentség megszentségtelenítéséért tartott engesztelô imádást) a szószékrôl lejövet összeesett. Az Oltáriszentség iránti lángoló nagy szeretetéért nevezték el Kanter Károlyt az Oltáriszentség lánglelkű apostolának. Rendkívüli volt az ô alázatossága is. Fôpapi rangja dacára, egészen alacsony munkákat végzett. Láttam a várkápolnában megtisztítani az oltárlépcsôket és a padozatot. Egyszer pedig -- sekrestyése már öreg lévén -- egy hivatalos gyászmise elôtt ô maga hozta ki a fekete szônyegtekercseket, felterítette az oltárlépcsôn és a templom elsô padjain. Kik nem ismerték Kantert, azoknak nagy volt a meglepetése, mikor a szertartás kezdetekor ugyanaz az egyén (kit talán sekrestyésnek gondoltak) fôpapi ornátusban, nagy asszisztenciával pontifikálta a nagymisét. Egyszer a gyóntatószéke mellett elment valaki az oltár felé és leejtette a rózsafüzért. Kanter kilépett a gyóntatószékbôl és felvette. Ilyen szolgálatokat utcán is tett. És nem egyszer, ha valahol felfedezett egy szegényt, ki betegségében rendetlenségben és piszokban volt, takarított rá Kanter, tisztította, mosdatta a beteget, mielôtt orvost vagy más valakit hívott volna. Isten rendkívüli kegyelmekkel halmozta el Kanter Károlyt mint gyóntatót. Sok nagyon megtévedt embert tudott a helyes útra és szent életre vezetô elhatározásokra vezetni. Minden gyónóját teljesen egyénileg oly finom érzékkel és hozzáértéssel kezelte, hogy szinte bámulatba ejtette az embert. Gyóntatni mindenkor kész volt, akár korán reggel, akár késôn este. Mikor a várkápolna megkapta az engedélyt, hogy a karácsonyi éjféli misén szabad a híveknek a szentáldozáshoz járulni (ez eddig ismeretlen volt), délutántól egészen éjfélig gyóntatott. Eljárt gyóntatni a legszegényebbek lakására is, ha azok testi fogyatkozásuk miatt vagy betegségük miatt templomba nem mehettek. Ilyenkor bennünket -- lelkigyermekeit -- értesített és mi elôkészítettük testileg és amennyire lehetett lelkileg az Úr Jézus fogadására. Csodálatosak és felejthetetlenek a lakásokon, -- még a legszegényebbeknél is -- végbement szent szertartások, amikor láthattam és halhattam szép lelkének megnyilatkozásait. Felebaráti szeretete is rendkívüli. Mindenkin segített, ki hozzá fordult. Segített sokat pénzadománnyal, ahol indokolt volt és valakit ezzel átsegített az elsô nehézségeken. Munkabíróknak inkább utánjárással megfelelô megélhetési lehetôséget szerzett. Lelkigyermekeit ellátta egy bizonyos összeggel, amellyel beszerezték azt, amire az illetô vak vagy más testi fogyatkozásban szenvedô szegénynek szüksége volt. Voltak olyan szegények, akiket saját konyhájáról táplált. Küldött orvost és beutaltatta kórházba. Ha ô nem tudott pénzzel segíteni, másokkal segíttetett. Egyszer egy hideg februári napon télikabát nélkül jött haza Kanter. Megtudtuk, hogy útközben egy szegény kért tôle pénzt zálogcédulának kiváltására és mivel nem tudott pénzt adni, odaadta a kabátját, hogy annak értékével segítsen magán.'' Egyik elsô oltáregyesületi munkatársa tanúsága szerint -- könnyeket szárítani, szenvedôket vigasztalni voltak Kanter legkedvesebb foglalkozásai. Minthogy ilyen dolgok sokak részérôl visszaélést váltanak ki, neki is volt hasonló esetekben része, de ô akkor sem hagyta el pártfogoltját, nehogy a nyomor lelküket veszélybe sodorja. Titokban taníttatott is pártfogoltakat, amit a világ nem tudott megérteni és inkorrekt kapcsolatokkal magyarázott. Beteges, hisztérikus egyének folyton zaklatták. A titkos jótékonyságával kapcsolatban vállalt diszkréció néha távolállók szemében érthetetlen helyzeteket teremtett és erkölcsi gyanúsításoknak adott tápot. Mikor egyszer ilyen lehetetlen vád híre ismét felmerült, szinte gondviselésszerűleg találkoztam egy esztergomi patrícius család nagy műveltségű tagjával, ki jól ismerte Kantert és mérhetetlen tisztelettel volt jámborsága iránt, s minden bevezetés nélkül azzal a meglepô hírrel lepett meg, hogy álmában azt a kijelentést hallotta: Kanter tiszta volt. Egy tanító osztálytársát súlyos betegségében sokat látogatta és áldoztatta. A ház 27 lakója épült rajta. Meleg szíve minden irányban megnyilatkozott. Rendkívül érdekelte osztálytársainak összetartása, találkozása; fényképeiket gondosan megôrizte, a találkozás közös képei alá írta a nevüket és mint igazi pap, törôdött vallásosságukkal. Egy Rákóczi kollégiumi paptanár és munkatárs szerint ,,a jobb érzésűek, ha nem is kimondottan szentnek, de szent életűnek tartották és fájt nekik, hogy még papok is akadtak, akik a városházi demokraták gyalázkodó nyelvén szent ,,lizoform''-nak csúfolták és gúnyos tréfát űztek abból, hogy az utcán elgondolkodva, összeszedetten járt''. Errôl talán nem tudott. De a gúny maró nyilai többször leplezetlen durvasággal űzött játékot jámborságával. Egy ízben például éjjel hívták beteghez, igen messzire, de a helyszínen kitűnt, hogy otromba tréfának esett áldozatul. Kanter páratlan türelemmel imádkozva visszatért otthonába. Gyönyörű dr. Cselényi Pál országgyűlési képviselô nyilatkozata Kanterrôl. ,,A legmélyebben járó lélek volt. El lehet mondani, hogy állandóan Isten közelében élt. Ezt bizonyítják azok a gyakori röpimák, amelyeket napközben, munkája, ténykedése között végzett s melyeket könnyen észrevehetett az, ki közelében volt. Minden nélkülözhetô fillérjét a szegényeknek adta. Garmadával kapta a segítséget kérô leveleket, koldusoktól, nyomorgóktól, úgynevezett szemérmes szegényektôl. Egyet sem hagyott elintézés nélkül. Olykor valamelyik bizalmasával meggyôzôdést szerzett a segélyt kérô helyzetérôl. A hónap végén emiatt már sohasem volt pénze. Egy alkalommal éppen emiatt saját apáti aranykeresztjét zálogosította el, hogy valakin valami sürgôs esetben segítsen. Személyesen is látogatta a szegényeket és betegeket. Csak fel kellett hívni a figyelmét valakire, aki lelki vigaszra szorult. Így történt, hogy bérmafia elmondta neki, hogy egyik színész barátja, M. L. súlyos tuberkulózisban fekszik tabáni viskójukban, ahol mosónô édesanyja ápolja. A halál már ott ólálkodott a szegényes betegszoba körül s a 24 éves fiatalember mégsem gondolt lelki ügyei rendezésére. Kanter Károly még aznap este megjelent M. L. ágyánál. A fiatalembert maga az a tény, hogy egy ilyen magas rangú elôkelô fôpap tiszteli meg hajlékát, igen meghatotta. Aztán egyik látogatás a másik után következett. M. L. végül is meggyónt és Kanter Károly kezébôl vette az Úr szent testét. Egy hét múlva a beteg meghalt. Feltétlenül szentnek tartottam, mert egész élete, magán- és közélete a legnagyobb fokú életszentség jegyében folyt le. Senki sem tudott nála emberi gyengeséget felfedezni. Soha senki haragudni, felháborodni, türelmetlenkedni nem látta. Mindenkivel szemben szelíd volt és megértô. Éppen életszentsége volt az, ami rengeteg embert vonzott köréje, kiknek lelki támogatása és gondozása volt lelkipásztori működésének egyik legterhesebb, de egyúttal legfontosabb célkitűzése. Tisztasága és szerénysége egész lényén elömlött. Köztudomású volt róla, hogy nôre sohasem nézett. És ez a magatartása sohasem volt bántó, vagy kihívó. Órákon át beszélt leányokkal, asszonyokkal, lelkigyermekeivel, mindig szemlesütve, de mellette jóságosan és kedvesen. Kortársai, iskolatársai mondták számtalanszor, hogy már kispap korában szent volt és tiszta életére már ettôl az idôtôl fogva soha folt nem esett.'' Nagyon jól mondja egy lelkigyermeke -- Kanterben megint csak a jámbor embert és a kitűnô lelkivezetôt dicsérve -- ,,ha a lelkihatásokat is úgy lehetne mérlegelni és nyilvántartani, mint a fizikai jelenségeket, akkor boldog emlékű Kanter Károly fôtisztelendô úr a lélekgyógyítás világhírű szaktekintélye lehetett volna. Behatóan érdeklôdött a gyónó ifjúsága, élete, körülményei, szellemi tápláléka, olvasmányai, szórakozásai, barátai iránt. Sokszor egy óráig is foglalkozott egy gyónóval. Nem törôdött azzal, hogy nagy úr vagy munkás, grófnô vagy alkalmazott az illetô. Sohase mulasztotta el a gyónójának lelkére kötni a gyakori szentáldozást. És ha azt tapasztalta, hogy sikerült gyónója szívét az eucharisztikus Üdvözítô kegyelmébôl fakadó lelkiélettel telíteni, akkor szinte kibuzgott hangjából a boldog meghatottság. Viszont nem kívánta a világtól, társadalmi élettôl való elzárkózást. Kanter minden tekintetben magasztos papi hivatásának magaslatán állott. Rajongó tisztelôje volt az Oltáriszentségnek, valóban együtt élt Krisztussal és bizonyára most is Krisztussal van az örök hazában''. Nagyon sok ember él Budapesten, akik személyesen ismerték Kantert. Mindnyájan egybehangzóan, elragadtatással beszélnek jámborságáról, szociális szeretetérôl, akár világi, akár társadalmi, közéleti, vagy szigorúan vallási vonatkozásban jutottak vele érintkezésbe. Egy Szent Vincés munkatársának írásbeli nyilatkozata: ,,Kanter éveken át plébánosom volt, sôt vele több éven át egy házban laktam s mint a várbeli szentvincés és a Szent Vince-konferencia titkára, vele úgyszólván naponta érintkeztem. Bôven volt tehát alkalmam fáradhatatlan tevékenységét közelrôl megfigyelni s ez határtalan csodálatot és rajongó tiszteletet váltott ki bennem. És mert ezt a szent férfiút jól ismertem, végtelenül fájt, hogy oly hamar ment feledésbe.'' Kriegs-Au Emil plébános ezt írja róla: ,,Megható volt látni ôt a legméltóságosabb Oltáriszentség közelében. Imába elmerülve olyan volt, mint egy angyal. Az Eucharisztia édes titka volt örök témája a szószéken. Az Eucharisztia kultuszának lángoló apostola volt. Az egész országra és papságra kiáradt az ô lelki hatása. Mindenki szent embernek tartotta, aki egyszer is a közelében lehetett''. A budapesti Oberbauer cégnél egyszer megkérdeztem, hogy emlékeznek-e Kanterre. ,,Ó -- mondja a cég egyik illusztris tagja --, Kanter rendkívüli, szent életű ember volt, rengeteget fordult meg nálunk, mi még többet nála és a sekrestyéjében, mert a templom dísze nagyon a szívén feküdt. Egy alkalommal saját szememmel láttam a sekrestyében, hogy lehúzta a lábáról a jó cipôt, odaadta egy szegénynek, maga pedig felhúzta a kopottat, melyet lakásáról hoztak le neki.'' Mikor dr. Glattfelder Gyula érsek, az Örökimádás építésénél nagy munkatársa, arról értesült, hogy Kanter Károly jámbor életét életrajz kívánja a feledés homályától megmenteni és hogy esetleg boldoggá avatása érdekében lépések történnek, a következô gyönyörű levélben tett tanúságot Kanter mellett: ,,Több mint félszázad alatt sok kiváló papi egyéniséggel találkoztam, de az isteni gondviseléssel szemben oly feltéten bizalmat tanúsító odaadást mint nála, még nem találtam. A legnagyobb vállalkozásokkal kapcsolatban senki sem tette magát úgy át a természetes erôkön és várta a sikert a természetfeletti segítségtôl úgy, mint ô. Az Örökimádás-templom és zárda ügyét a legnagyobb indifferentizmus idején kézbe venni és sikerre vinni tisztára gondviselésszerű ténykedés volt és ilyen műre az ô kortársai gondolni sem mertek. Ehhez olyan lángoló hit és az Oltáriszentség diadalával szemben ápolt törhetetlen remény volt szükséges, mint aminôt a boldogult mindig ragyogtatott. -- Ha a számokat és összegeket említette ily merész kezdeményezéssel szemben bárki, gyermeteg mosollyal tette magát túl minden aggodalmaskodáson. Ugyanaz a feltétlen bizalom jellemezte a közéleti mozgalmakkal kapcsolatos tevékenységét. Amikor ô a székesfôvárosi közélet keresztény szellemű befolyására vállalkozott, az akkor korlátlanul uralkodott zsidó-liberális felfogással szemben, sohasem az emberi tekinteteket helyezte elôtérbe, hanem a szokott eszközök elmellôzésével az isteni Gondviselés befolyásától remélt minden sikert, és igaza lett, mikor erre az eredményre a legjobb papok sem mertek gondolni. Mindent lelki szempontból mérlegelt és ezt érezték a széles néprétegek és mentek utána. Ahol ôneki feladatát teljesíteni kellett, és ahová elöljárói helyezték, ott azonnal tömegek sorakoztak köréje s lelkesedése olyan mágnesnek bizonyult, amelynek ellenállni nem volt lehetséges. A bürokratikus papi munka idején tolongtak szószéke és gyóntatószéke körül az emberek már a belvárosi plébánián, ahol mint segédlelkésznek nem jogcímen, de lángoló buzgalmon teremtôdött irányító szerepe. A legjellemzôbb volt buzgalmának hatása a kis vártemplomban, mely sokak által magától értetôdô módon kizárólag hivatalos istentiszteleti helynek tekintett akkor és ennek megfelelôleg néptelen volt s amikor ô került oda, egy csapásra a legvirágzóbb hitéletnek lett központja, mert Kanter Károlyt hallgatni és az ô lelki vezetését igénybe venni az életszentségre törekvô híveknek legnemesebb ambíciója volt. Az eucharisztikus kultusznak Magyarországon ô volt valóságos apostola. Amit az Oltáregyesületért és amit az Oltáregyesületben művelt, arról magáról egész köteteket lehetne írni. Csak azt szeretném leszögezni, hogy e szervezet természetfeletti és nemcsak templomsegélyezô jellegét ô domborította ki elsônek és ezzel teremtette meg azt a kegyelmi gócpontot, amely igen sok karitatív és szociális kezdeményezésnek lett kiinduló helye. Amikor ô az Oltáregyesület vezetését kézbe vette, a katolikus szervezkedés még gyermekéveit élte, de az Oltáregyesület buzgó hívei között minden szükséges és üdvös mozgalom számára talált apostoli lelkeket, akiknek személyes és anyagi áldozata révén a legtöbb katolikus megmozdulás erôt és sikert nyert. Eucharisztikus gondolkodása különben is minden eredményt a kegyelemtôl, annak leggazdagabb forrásától várt, és amint a következmények mutatták, nem hiába. A papi tehetségek és értékek felkeresésében páratlan buzgalmat és találékonyságot mutatott. Az egyik fôérdemének kell betudni, hogy a munkába állított erôket kicsinyes gyámkodással sohasem korlátozta, ellenkezôleg minden sikernek ôszintén tudott örvendeni, és az érdemeseket illetékesek figyelmébe ajánlani. Egyébként is meg lehet állapítani, hogy féltékenység, mely annyi jószándék meghiúsulását okozza, nála ismeretlen fogalom volt, minthogy szíve és háza mindig nyitva állott paptársai és egyházias gondolkodású hívek számára, lévén ô Budapestnek egyik legvendégszeretôbb háziura és fôpapja, éppúgy, mint arra rászorulók nagylelkű pártfogója és bôkezű támogatója. Ha volt valaki az elôttem ismeretes papok között, akire ráillik a régi mondás: ,,pietas ad omnia utilis (a jámborság mindenre hasznos), úgy Kanter Károly élete annak magyarázata, azért azt minél szélesebb körökkel megismertetni és megbecsültetni: dignum et justum est''. Kanter Károly halála alkalmából kiadott emlékfüzet számára nem kisebb tekintély, mint dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás, a fôpásztora írt néhány méltató sort, melynek utolsó mondata: ,,Szent volt és hisszük, hogy a szentek közé költözött, örüljünk rajta és tanuljunk tôle, mert ,,defunctus adhuc loquitur'' (holtan is még beszél). ======================================================================== 10. Esztergomban Az esztergomi Bazilika Bakócz-kápolnájából megindult és sikerekben gazdag papi élet a Gondviselés bölcsességébôl oda tért vissza. Kanter Károlyt dr. Csernoch János hercegprímás elôterjesztésére Ferenc József király 1915. augusztus 25-én kinevezte az esztergomi fôkáptalan mesterkanonokává. Installációja dr. Klinda Teofil fôesperesi beiktatásával együtt szeptember 27-én ment végbe. A hercegprímás még ez év november 15-én a Bazilika, illetve Bakócz-kápolna plébánosává nevezte ki. Az ,,Alkotmány'' 1915. évi szept. 6-i száma -- amikor a kinevezés közhírré vált -- ezeket írja: ,,Ez a kinevezés bizonyára széles körökben örömöt fog okozni. A királyi kegy olyan férfiút tüntetett ki, akinek rokonszenves egyénisége, országszerte ismert agilitása, széles körű áldásos köztevékenysége máris a legnagyobb sikert, a közéleti pálya legszebb jutalmát, az általános elismerést és közbecsülést vívta ki. Kanter igazi példája a tevékeny egyházi férfiúnak, aki lelkipásztorkodás mellett kiveszi részét a társadalmi kötelességek teljesítésében is. A katolikus mozgalmak, a különbözô hitbuzgalmi és szociális akciók mindenkor áldozatkész pártfogóra találtak benne. Kanter évek óta szerepet játszik a katolikus restauráció küzdelmeiben. Azonkívül a katolikus egyesületi élet terén fejtett ki áldásos munkásságot, vezetô embere több egyesületnek, melyeket nemcsak erkölcsi pártfogásban részesített, hanem jelentékeny anyagi áldozatokkal is támogatott. A hitbuzgalmi élet fellendítésében is nagy érdemei vannak. Mint a Központi Oltáregyesület igazgatója lelkes odaadással és nagy hozzáértéssel irányította az eucharisztikus mozgalmakat. Tollal is szolgálta a közügyet. Nemrégen bocsátotta közre az Oltáregyesület Útmutatóját, mely nagy segítségére van a lelkészkedô papságnak Oltáregyesületek alapításában. Az igazi érdemnek megjutalmazása ezúttal nemcsak egy kiváló egyházi férfiú sikerét jelenti, hanem újabb hasznát a katolikus közéletnek.'' Egyébként már egy éve dúlt a világháború, s így sötét felhôk kísérték Kantert Esztergomba, mely fáradt vándort látott benne viszont. Budapesttôl fájó szívvel búcsúzik. Életének nagy küzdelmei és maradandó alkotásai ezer szállal kötötték hozzá. Mégis szívesen fogadta a kinevezést, nemcsak a nála sokat emlegetett engedelmességbôl fôpásztora iránt, hanem azért is, mert Isten jóságát kellett látnia abban, hogy munkásságának rengetegébôl kiemelte éppen akkor, amikor hivatását Budapesten betöltötte és legyengült egészsége alig bírt megküzdeni a köréje csoportosult rengeteg elfoglaltsággal. De azért otthagyni drága kincsét, az Örökimádás-templomot és kedvenc budavári plébániatemplomát, sok kedves lelkigyermekét, erôsen próbára tette buzgó lelkületét. Legbensôbb érzelmeirôl, fájdalmáról azonban a külvilág sohasem vett tudomást, nem vett semmit sem észre, mert páratlan szerénységével mindig el tudta terelni a figyelmet magáról. A vérzivataros világháború leple alatt sikerült neki ünnepeltetés nélkül otthagyni az ô kedves Budapestjét. -- Nem vagyok úgysem messze és mindennel tovább is fogok törôdni -- mondotta mindenfelé, ahol a meghatottság könnyei csillogtak a szemekben és a búcsúzás, az elvesztés fájdalma remegett az ajkakon. Ha fáradt volt is -- Esztergom mégis megérezte jövetelét. A nagy papnak és epochális lelkipásztornak ott is kicsiny templom -- a Bakócz- kápolna -- jutott, de ennek is végtelenül örült, nemcsak a lelki kapcsolat miatt, mely ôt a Bakócz-kápolnához, elsô szentmiséjének oltárához fűzte, hanem mivel tovább is a lelkipásztorkodásé maradhatott. Az esztergomi Bazilika szokott plébánosi háza a belváros felöli kanonoksor elsô háza volt. Ide költözött Kanter a királyi palotából. A kétemeletes hatalmas sarokházban nehezen találta meg helyét és jó ideig tartott, míg véglegesen elhelyezkedett. Érezte, hogy ez életének utolsó stációja. Sokat adott lakásának kényelmes kiképzésére. Úri modora itt is számított arra, hogy társadalmi kötelességek is várnák otthonára. Feltűnt azonban mindenkinek, hogy valami nyugtalan idegesség ütközött ki rajta, aminek magyarázata fôkképpen abban rejlett, hogy kimerült volt és egészségileg is rosszabbul állott, mint valaha. Asztalánál két karkáplánja étkezett, kik csodáló tisztelettel tekintettek a fáradt szent papra, ki a fiatal papok iránti szeretetének minden jelével és gazdagságával halmozta el ôket. Közülük sem Rolkó Pál, sem Trinkl Kálmán nem él már, de annál rajongóbb tisztelettel beszél róla Loczner Gusztáv plébános, ki utolsó percéig Kanter bizalmasa volt és aki a legnagyobb gonddal megôrizte lelkinaplóit és jegyzeteit, melyek elsôsorban tették lehetségessé Kanter belsô életének megismerését. Kanter Locznerral híveit sorra látogatta. Ebben az arsi plébános volt a mintaképe. Plébániai szentmiséjét 6 órakor a Bakócz-kápolnában naponta maga végezte és tüzes prédikációi, melyekben csakúgy ömlött gazdag lelkisége, rögtön feltűnést keltettek és szép publikumot vonzottak. Egészen sohasem tudott Esztergomban felmelegedni. Annyi szál fűzte ôt Budapesthez, működésének fénykorához, hogy volt idô, mikor azzal a gondolattal foglalkozott, hogy otthagyva Esztergomot, valami kisebb budai plébániára húzódik el. A legjobb napok az ô jótékonysági hajlamára derültek, mert a kanonoki jövedelem erre több lehetôséget nyújtott, mint a budapesti szerény anyagi helyzete, bár rokkant egészségének gondozása, nyári utazásai gyógyfürdôkbe, sokba kerültek. Ajtajától szegény nem távozott üresen és nem volt mozgalom, melyet bôkezűen nem támogatott volna. Szemérmetes úri szegényekhez személyesen vitte az anyagi segélyt. Ebbôl az idôbôl ott fekszik iratai közt Ernszt Sándor hatalmas fejtegetése az akkor lázas tovább szervezésnek indult Katolikus Népszövetségrôl, melynek megsegítésére 500 koronát kér. Ernszt jól tudta, hogy kitôl lehet kérni. Az esztergomiak azt mondják, hogy a kommunizmus rémnapjaiban ô nem aggódott jövôje felôl, ha a kommunisták elrabolják a káptalan ôsi vagyonát. A kitűnô gyóntatót budapesti lelkigyermekei lelki levelekkel halmozták el, s az esztergomiak is rögtön megtalálták benne Isten kiválasztott emberét és a lelkivezetés páratlan mesterét. Ezt fôpásztora jól tudta és ezért egymásután kinevezi a szeminárium rendes gyóntatójává, a szatmári Szent Vince-nôvérek gyóntatójává és pönitenciális kanonokká. A legnagyobb esztergomi lelki élménye mégis Budapesthez fűzôdik. 1918-ban ünnepelték meg ugyanis a Központi Oltáregyesület igazgatójává történt kinevezésének huszonöt éves jubileumát. Az Oltáregyesület itt is szívügye maradt. Örömmel értesült arról, hogy a Központi Oltáregyesület termeiben hadikórházat rendeztek be. Amikor pedig ezt feloszlatták, akkor szívesen járult hozzá ahhoz, hogy a jó Ruffy Pál, az állami gyermekmenhely igazgatója, hadiárvákat és elhagyott gyermekeket helyezzen el ott, hogy az Oltáregyesület ,,így az ország közügyeinek szolgálatába álljon''. A 25 éves jubileum alkalmat adott a Központi Oltáregyesületnek arra, hogy -- amit a budapesti távozás idején Kanter szerénysége miatt nem tehetett -- nagy igazgatójának, az Örökimádás-templom alkotójának és a Reparatrix szerzetesnôk letelepítôjének háláját kifejezhesse. Igaz, hogy most sem jelenhetett meg az ünnepeltetésen -- mert betegsége ágyhoz szegezte --, ami alázatos lelkének jólesett. De a posta annál gazdagabban szállította az üdvözléseket és hálanyilatkozatokat. A szívek érzelmét talán legértékesebben dr. Babura László Központi szemináriumi lelki igazgató, egyúttal a Papi Eucharisztikus Társulat igazgatója, levele tolmácsolta: ,,Megilletôdve állok e dicsô határkônél, mely öt lusztrum lelkes apostoli munkájának, sok bánatának és sok szent örömnek emlékét ôrzi. Méltóságod kiolthatatlan lángbetűkkel írta bele nagy nevét édes hazánk hitéletének kódexébe. Papi szívében állandóan égett, lobogó lánggal ég most is az eucharisztikus Úr Jézus áldozatos szeretete. Buzgósága sokfelé hintett szikrát, csóvát ebbôl a szeretetlángból. És áldás volt e buzgóságon! A Szentlélek lángra gyújtotta e szikrákat s kigyúltak széles e hazában az eucharisztikus szeretet ôrtüzei. Hány millió lélek éledt fel új életre mellettük! Hány sötét lélek világosodott meg újra az Eucharisztia fényében. Legyen érte örök hála és imádás az Úr Jézusnak. De hálát kell mondanom Méltóságodnak is, aki oly fáradhatatlan buzgósággal vezette a híveket az oltár Urához! Örüljön szent örömmel Méltóságos Uram, hogy ily nagy és sok örömöt szerezhetett az Úr Jézusnak. Ô nem marad érte adós!'' Kanter gazdag lelkisége újra fellángolt. Szerette volna, hogy még sokat dolgozhassék. Egyéniségének régi készsége és vallásos lángolása lüktet abban a hatalmas levélben, melyet a jubileumi üdvözlésekre ôrgróf Pallavici Edénének, a Központi Oltáregyesület országos elnök asszonyának küldött. Kanter egész eucharisztikus lelkülete és buzgósága dobog benne. ,,Nagy meghatottsággal vettem az engem felette megtisztelô sorokat, melyekkel a budapesti Országos Központi Oltáregyesület nagyérdemű vezetôsége oltáregyesületi igazgatóvá történt kineveztetésem 25 évi fordulója alkalmából engem megtisztelni kegyes volt. Fogadja érette Kegyelmes Asszonyom, fogadja érette az Oltáregyesület nagyérdemű vezetôsége hálás köszönetem kifejezését. Az Oltáregyesület nagyérdemű vezetôsége nekem érdemül rója fel működésemet, melyet az Oltáregyesület érdekében 25 év folyamán kifejtettem. Hálátlan lennék az isteni Gondviselés iránt, ha elfelejtkezném azon bôséges kegyelmekrôl, melyeket az Oltáregyesület kötelékében az Úr Jézus dicsôségének elômozdítására felém nyújtott. De ha ezeket némiképpen felhasználtam is, az nekem éppenséggel nem érdemem. Hiszen oltáregyesületi kötelességeim teljesítése nekem soha a legkisebb önmegtagadásomba sem került, sôt annyi lelki örömöt termett számomra, melyekért hálatelt szívvel emelem kezeimet az eucharisztikus Úr Jézus felé! Imádva végtelen jóságát, hogy az Oltáregyesület fejlôdésének munkájában résztvehettem, hogy támogathattam azokat a buzgó lelkeket, akik annyi szent hevüléssel, tehetségük, befolyásuk, anyagi nagy áldozatokkal az Oltáregyesület ma fennálló intézményeit megteremtették. Jórészük már átköltözött az örökkévalóságba és én a legszilárdabban meg vagyok gyôzôdve, hogy most már színrôl-színre látják Azt, akit itt a legfölségesebb Oltáriszentségben oly buzgón imádtak. A másik részük még itt van a földön. Itt vannak ôk tagjaink között, és nem kételkedem és azért imádkozom is, hogy az Úr Jézus iránti lángoló szeretetük még növekedni fog, hogy nagy és mélységes hitükkel, teljes odaadásukkal és apostoli lelkületükkel támogatni fogják az oltár felkent szolgáit a lelkek restaurációjának ama nagy munkájában, mely papokra és hívekre egyaránt vár most és a legközelebbi jövôben. Valóban az Oltáregyesületeknek csak most lesz igazán nagy missziójuk, mégpedig semmiféle egyesületnek úgy, mint éppen az Oltáregyesületnek! Hiszen éppen most, midôn a Mindenható keze négy év (a világháború) kimondhatatlan szenvedései és megpróbáltatásai után talán még nagyobb megpróbáltatások keserű tengerén fog keresztülvezetni bennünket, hol keressünk inkább vigasztalást, hol keressünk erôt és kitartást a szenvedések között, mint éppen az Úr Jézusnál! Aki nem hagyott el minket, mikor csaknem mindenki elhagyott bennünket. Aki állandóan közöttünk van a legméltóságosabb Oltáriszentségben! És mennyire meg fogják könnyíteni az Oltáregyletek a pönitencia, a megtérés útját azoknak, kik hitükben, lelkükben megtörve ismét a jó Jézushoz kívánkoznak, amikor rámutathatunk arra az irgalmas szívű, bűneink és gyarlóságaink dacára is minket végtelenül szeretô és magához hívó Úr Jézusra, ki oltárainkon van a legméltóságosabb Szentségben! És a szegény templomok és oltárok, amelyek négyévi pusztulás és magukra hagyatottság után sóvárogva tekintenek felénk, az Oltáregyesületek felé, hogy könyörüljünk rajtuk? De van-e igazán katolikus élet Eucharisztia nélkül? Van-e igazán áldás még a katolikus műveken is az Oltáriszentség áldása nélkül? Ó, valóban érdemes és szükséges az Oltáregyesületért lelkesedni és fáradni! Mondják meg azért kérem azoknak, kik már eddig is tagjai az Oltáregyesületnek, maradjanak és legyenek hű és buzgó tagok ezután is; azoknak pedig, akik még nem ismerik az Oltáregyesületet, kik még nem tudják, hogy mennyi boldogságot nyújt az eucharisztikus Úr Jézusnak a szolgálata, mondják kérem azoknak: jöjjetek ide, jöjjetek az Úr Jézushoz az Oltáregyesületbe! Mondják kérem a többi egyesületek vezetôinek: szép, fenséges a ti munkátok, de lássátok, hogy csak az Eucharisztiával kapcsolatosan lesz igazán katolikus, lesz igazán termékeny és áldásos a ti működéstek! Én megvallom, hogy nekem mindig az volt és most is valósággal az a szilárd meggyôzôdésem, hogy bármely katolikus egyesületbe lépni kívánkozó tagot elôször az Oltáregyesületben szeretnék látni, hogy itt eucharisztikus lelkülettel megtelve, adja magát át azután a szociális, karitatív és más egyesületi működésre. Az ilyen tagok alázatosak lesznek, az ilyen tagok önzetlenek lesznek, buzgók és megbízhatók, mert szívüket, lelküket vezetni fogja az Úr! És önzetlen kitartásban és önfeláldozásban segíteni fogja ôket Az, aki oltárainkon magát nekünk és érettünk teljesen feláldozza! Mindig az volt a meggyôzôdésem és sohasem fájt nekem valami jobban, mint az, amidôn az országos katolikus nagygyűléseknél egyszerre csak elhagyták azt a szép és a külföld által is feldicsért szép szokást, hogy nagygyűléseink mindig eucharisztikus gyűléssel és körmenettel vették kezdetüket. Nem nehéz visszaemlékezni, hogy a katolikus nagygyűlések csak az Eucharisztiával kapcsolatosan voltak igazán nagyméretűek, katolikus jellegűek és termékenyek. De lám, hová jutottam írásomban! Hálásnak kellett volna lennem szíves jókívánatukért és nem visszaélni a nagyérdemű vezetôség türelmével. De talán mentségemül szolgál, hogy most úgy is ritkábban szólhatok közvetlenül, hogy a bekövetkezett nagy lelki katasztrófákkal egy új korszak elé kerül az Oltáregyesület is és hogy lelkem mélyébôl kérni szeretném az Oltáregyesület Vezetôségét, Választmányát és Terjesztônôit és mindenrendű tagjait, maradjatok hívek és ne hagyjátok el semmiféle kicsinyes emberi tekintetek és az elkerülhetetlen emberi gyarlóságok miatt az Oltáregyesületet. És a híveknek általában és egyenkint oda szeretném kiáltani: jöjjetek ide mindnyájan a mi jóságos, imádandó Úr Jézusunkhoz!'' Az Oltáregyesületekre mély hatást tett Kanter lelkes levele. Örömmel ismerték fel benne Kanter igazi rajongó szeretetét az Oltáriszentség és az Oltáregyesület iránt. A mélyebben látók és akik jobban észrevették Kanter egészségének leromlását, testamentumát vélték hallani ezekben a szavakban. Nagyobb akciója ezután már csak a piarista rendhez való apostoli vizitátori kiküldetése volt. Egyébként a régi tanügyi szakembert még Esztergom is igénybe vette, mert a hercegprímás 1918-ban kinevezi a vízivárosi-zárda polgári iskolájához érseki biztosnak azzal a megbízással, hogy egyúttal a vizsgálóbizottság elnöki tisztségét is betöltse, ami azzal járt, hogy nemcsak a hittan, hanem a profán tantárgyak vizsgáin is elnökölt. Ugyanekkor az esztergomi érseki Tanítóképzô Segítô Egyesülete választmányi tagul választja meg. Nagy szeretettel gondozza a lélekszámban kicsiny plébániája területén fekvô Vöröskereszt Kórház betegjeit. Úgyszólván naponta láthatták Kanter imát mormoló buzgó alakját. Bár esztergomi évei már az erôsen hanyatló Kantert mutatták be az esztergomiaknak, lelki nagysága még így is csodálatot keltett mindenfelé. ,,Olyan férfiú volt -- írja róla Loczner Gusztáv káplánja --, aki ifjúkori idealizmusát megôrizte az utolsó pillanatig. Szinte szabadulni igyekezett a vagyontól, nehogy fejtörést okozzon neki a hagyaték. El lehet mondani, hogy mindenét szétosztotta életében, mert halálakor csak pár korona készpénze maradt.'' Reggel öt órakor kelt; félórás elmélkedését itt sem mulasztotta el, pontosan végezte az adorációs órákat. ,,Mint fôpap, ember és elöljáró szent ember benyomását keltette fel bennem'' (Loczner). Ez Kanter esztergomi fényképe. De mind Esztergomban, mind Budapesten is észre kellett venni és észre is vették, hogy Kanter már nem a régi, bár közelebbi tragédiára senki sem gondolt, mert Kanter önfegyelmezettsége és állandó jóságos mosolya páratlanul tudta rejtegetni a valóságot egészségi állapotáról. Errôl Wolf Károly szavai is tanúskodtak: ,,A katolikus nagygyűlésen találkoztunk utoljára. Ó, ha sejtettem volna, hogy utoljára tartom a kezét és nézek abba a jóságos szempárba!'' ======================================================================== 11. Életalkony Kanter Károly életének esztergomi évei voltaképpen a legszomorúbb korszaka. Hisz a világháború szörnyűségeiben rengeteg testi és lelki nyomor tárult eléje. Ott érte meg a kommunizmus véres napjait, melyek nemcsak a magyar trikolórt gyalázták meg, hanem a magyar egyházat is végveszéllyel fenyegették. Igaz, hogy Kanter véghetetlen bizodalma a Gondviselésben meg nem ingott, szociális szeretete és bízó optimizmusa pedig segített ott, ahol tudott. De azért mérhetetlenül szenvedett lelkileg, látva a szörnyű erkölcsi kataklizmát, melybe nemzete és egyháza belesodródott. Mindent elölrôl kellett kezdeni. Ô pedig nagyobb akcióra összetört egészsége miatt már képtelen volt. Tatai rokonai Esztergomban jobban hozzáférhettek, mint Budapesten. Néhányszor ô is ellátogatott Tatára. Rokonai aggódva észlelték gyengülését és kérlelték, hogy többet törôdjék egészségével. Régi baja mellett szemei is nagyon meggyengültek a sok éjjeli munkától és olvasástól s állandóan könnyeztek. Ismételten járt Karlsbadban és Wörishofenben betegségére gyógyulást vagy enyhülést keresni. Most már nem igen jegyez benyomásokat, mint régen, inkább orvosi tanácsokat és valutaszámolásokat tartalmaznak jegyzetei. 1920 ôszén a kommunizmus szennyétôl való megszabadulás örömére Budapest eucharisztikus kongresszust rendez. Ez nélküle elgondolhatatlan lett volna. Boldog volt, hogy a megújhodás az eucharisztikus Jézusból indult el. Elôadást már nem mer vállalni, de puszta megjelenése is lelkesítôleg hat. Az elnöklô dr. Csernoch János kardinális a legmelegebb szavakkal emlékezik meg negyedszázados fáradozásairól az Oltáriszentség dicsôségére. Lázas szemei nem jót sejttettek, mindenkinek feltűntek és sokan féltek híveibôl, hogy utoljára látják ôt körükben. A kongresszust követô napon ô mondja a 8 órai szentmisét az Örökimádás-templomban. A szerzetesnôk gyönyörű éneke, a hívek buzgó áhítata, az egész templom eucharisztikus lehelete Kanter utolsó szép napja életében. Mivel 25 éves oltáregyesületi igazgatói jubileuma idején az éppen betegen fekvô Kantert az Oltáregyesület vezérkara nem tudta személyesen köszönteni, a nagy eucharisztikus apostolt most, a szentmise után, lepték meg azzal, hogy rajongó szeretetüket, mélységes tiszteletüket és határtalan hálájukat elôtte tolmácsolták. Ôrgróf Pallavicini Edéné elnök asszony remekbeszabott zöld miseornátust nyújtott át neki, melyet azonban már egyszer sem tudott magára venni. Jelenleg az esztergomi Bazilika egyházi ruhatárának egyik dísze. Kanter alig tudott felocsúdni a meglepetéstôl. Nagy testi fájdalmai ellenére is, melyekrôl senkinek sem beszélt, boldog volt, kétszeresen jól esett neki a szeretet melege. De bár arca mindent elárult, mégis mindenki azt hitte, hogy visszamegy Esztergomba, ahonnét pedig azzal búcsúzott el, hogy radikálisabb eszközzel kísérletezik egészségének helyreállítására. Elhatározta, hogy megoperáltatja magát. El is rendezett Esztergomban mindent. Végrendeletet is készített budapesti útja elôtt. Húgának kedves leánya, Sümegh Irma, ôrzi esztergomi otthonát. Azt sürgönyözte neki: ,,Irma maradjon, imádkozzunk egymásért!'' Érezte, tudta, hogy komoly út elôtt áll. Valahogyan úgy gondolta, hogy minden eszközt igénybe vesz egészsége helyreállítására -- ha a jó Isten is úgy akarja -- dolgozni szeretett volna még. A róla kiadott emlékfüzetben dr. Mátrai Gyula, az Örökimádás-templom lelkésze, örökíti meg ezt a kijelentését: ,,Ha meggyógyulok, bejárom a szemináriumokat és megmondom az elöljáróknak, ne engedjék ebéd és vacsora után rögtön tanuláshoz ülni a kispapokat és megmondanám azt is a fiatal papoknak, hogy telt gyomorral ne üljenek rögtön a gyóntatószékbe.'' -- Ô persze az ellenkezôt cselekedte, azért mentek tönkre belsô szervei: belsô aranyerek és bélrenyheség kínozták. Néhány napra bevonult a gyôri úti Vöröskereszt Kórházba, de a szakszerű kezelés csak némi enyhülést hozott nagy fájdalmaira. Tovább is kitart elhatározása mellett, hogy megoperáltatja magát. Átmegy tehát a Grünwald-szanatóriumba, ahonnét csak holtan távozott. Az operációnál kitűnt, hogy belein rákos sebek rágódnak. Az orvosok tudták, hogy menthetetlen. Az Örökimádás-templom és az Oltáregyesület féltô gonddal kísérték betegségét és a jó Hergerth Szerénát, lelkigyermekét bízza meg, hogy állandóan a közelében maradva, álljon rendelkezésére a súlyos betegnek. Hamarosan híre ment, hogy Kanter súlyosan beteg. Rengetegen érdeklôdtek állapota iránt. Látogatókat nem igen engedtek hozzá. Gróf Cziráky Antal, herceg Esterházy halála után, a hercegi gyermekek gyámja, tudott az elhunyt herceg különös tiszteletérôl Kanter iránt, de maga is jól ismerte és nagyra becsülte ôt, s ezért megbízta a francia nevelônôt, ki naponta kijárt a Sacré Coeur-be, ahol a kis hercegnô tanult, hogy frissítôket vigyen Kanterhez és érdeklôdjék hogyléte felôl. Végtelen örömet szerzett neki dr. Csernoch János hercegprímás látogatása és a Nunciustól megszerzett pápai áldás. Lelkigyermeke virággal díszített kis házioltárt készített szobájában. A virágok az Örökimádás-templomból kerültek oda, ami mélyen meghatotta a nagybeteget. Shvoy Lajos, akkor regnumi plébános hozta rendszerint az Oltáriszentséget, helyezte a virágos házioltárra és áldoztatta ôt meg. Megérezte és tudta halála közeledtét. Az Örökimádás-zárdának és lelkigyermekei seregének hô imái nem egészségét, hanem szép halálát hozták meg neki. Az orvosok és a személyzet csodálattal voltak eltelve Kanter bámulatos türelme és áhítatos lelkülete iránt. Mindnyájan úgy érezték - - s ennek kifejezését is adták --, hogy egy szentéletű pap harcolja meg utolsó óráit. Az volt a kívánsága, hogy haláltusája idején állandóan pap legyen mellette. Halálának elôestéjén maga mellé kérette Shvoy Lajost. Neki mondotta, hogy betegsége alatt az Úr Jézus csodálatosan visszafizetett neki mindent, amit csak érette tehetett. A regnumi plébános este fél 9 órakor ismét megjelent a betegágy mellett. ,,Sok betegnél voltam már -- mondotta --, de Kanter Károly viselkedése egyikhez sem hasonlított. Olyan rendkívüli béke töltötte el lelkét, hogy a jó Isten természetfeletti adományát láttam benne.'' A beteg keze este 9 órakor már jéghideg volt. Arckifejezése a szenvedés, a gyermekded jóság, a jó Isten utáni vágyódás és bűnbánat csodálatos vegyülékét árulta el, tanúsítja az ápolónô. De állandóan magánál volt. Tekintetét folyton egy pontra szegezte, mintha valamit látna, vagy mintha már az örökkévalóság kapuját fürkészné. Sűrűn kapott rohamokat, melyek siettették a vég közeledtét. Éjfélkor a regnumi plébános ismét abszolútiót adott és apostoli áldásban részesítette. Intésébôl lehetett észrevenni, hogy tudja, mi történik vele és örül neki. Erre meg is nyugodott. Késôbb megint felléptek a rohamok. A harmadiknál, november 20-án, éjfél után 3 órakor, egy szombati napon, Istenhez szállott nemes lelke. Esterházy hercegék francia nevelônôje mit sem sejtve a történtekrôl, reggel szokása szerint megint érdeklôdni jött a szent pap hogyléte felôl. A betegágyhoz sohasem engedték, de most senki sem állotta útját, hogy megnézze a szanatórium szuterrénjában, ahol ideiglenesen feküdt a halott. Felemelte a fehér leplet, mellyel letakarták, és kezére áhítatos csókot lehelt, kérve ôt, hogy szerezze meg neki a végsô kitartás és jó halál kegyelmét... ,,És én -- írja levelében -- bizonyos vagyok benne, hogy meghallgatásra találtam, mert Kanter szent volt és most közbenjárónk Istennél.'' Ágya mellett ôrködô lelkigyermeke mondja, hogy az utolsó órában friss volt és hogy nem is várták a halál pillanatát. A haldoklók imáját együtt mondta a jelenlévôkkel, s így lelke szó szerint az ima szárnyán szállott az égbe. A szanatórium szuterrénjában kiterítve olyan volt, ,,mint aki fáradságos munka után jólesôen pihen. Arcán nem volt semmi visszataszító. Szinte megszépültén, megdicsôülten feküdt a hordágyon.'' Reggel 7 órakor Requiem volt érte az Örökimádás-templomban, mely a Központi Oltáregyesülettel fájdalomtól megtört szívvel és a jó Isten akaratában való megnyugvással jelenti, hogy szeretve tisztelt igazgatója, méltóságos és fôtisztelendô Kanter Károly, pápai prelátus, esztergomi kanonok, a fôszékesegyház plébánosa és a Központi Oltáregyesület országos igazgatója életének 68., áldozárságának 45. évében és az eucharisztikus Úr Jézus szolgálatában, mint oltáregyesületi igazgató eltöltött 27 évi áldásos működés után példás türelemmel viselt súlyos szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után folyó évi november 20-án reggel 3 órakor nemes lelkét visszaadta Teremtôjének. A megboldogultnak hűlt teteme utolsó kívánsága szerint folyó hó 22-én de. fél 11 órakor ünnepélyes gyászmisével kapcsolatban, az Üllôi úti Örökimádás-templomban fog beszenteltetni és innét a farkasréti temetôben a boldog feltámadásig nyugalomra helyeztetni. Kedvenc káplánjától azt kérte, hogy mint egy Reparatrix kedves anyát, úgy temessék az Örökimádás-zárdából. Ezt a kérését az óriási részvét és a drága halott országos hírneve mellett nem lehetett teljesíteni. A kívánságból csak annyi valósult meg, hogy halála napjának estéjén, 8 órakor, üveglappal lezárt koporsójában áthozták a szanatóriumból az Oltáregyesület palotájába, ahol a lelkész szentelt vízzel, a szerzetesnôk égô gyertyával fogadták, és ott az oltáregyesületi kápolnában felravatalozták. Másnap valóságos búcsújárás indult ravatalához. Ez egyszer nem a pesti kíváncsiság, hanem az ôszinte szeretet és fájdalom hozta az embereket. ,,Nemcsak ôérte imádkoztak, de olyanok is voltak sokan, akik benne a szentet tisztelve, közbenjárásáért könyörögtek földi maradványai mellett'', írja a templom lelkésze. Mikor délután a templomban elmúlt a napi litánia és az Oltáriszentséget visszahelyezték a tabernákulumba, levitték a koporsót a templomba és a szentélyben ravatalozták fel. Kanter Károly így abban a templomban és szentélyben feküdt ravatalon, melyet annyi lelkesedéssel és fáradtsággal alkotott s az elôtt az oltár elôtt, ahol annyit imádkozott, adorált, misézett és áldoztatott. Ez már maga olyan jutalom volt számára, amelyért érdemes volt élnie és dolgoznia. November 22-én egész délelôtt gyászmisét mondottak lelki üdvéért. A misézôk közt volt dr. Hanauer Á. István váci és dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök is. Az ünnepélyes requiemet dr. Mészáros János várplébános, oltáregyesületi igazgató, Kanter Károly közvetlen utóda mondotta. A hívek zsúfolásig megtöltötték a gyászba borult templomot. Mindenki siratott valakit a nagy halottban: a lelkiatyát, a szónokot, a segítô jóságot, a jámbor példaadó papot. Evangélium után templomépítô nagy munkatársa dr. Glattfelder Gyula püspök lépett a szószékre, és nemcsak a született szónok ékesszólásával, hanem a szent pap iránt érzett mély tisztelettel méltatta az elhunytat: Kanter Károly halálakor szinte halljuk az égbôl a szózatot: Euge serve bone et fidelis -- Örülj, jöjj hű szolgám! Aki annyira dicsérte Istent és magától mindig elhárított minden dicséretet, most már nem tiltakozhat az ellen, hogy ôt dicsérve tetteirôl megemlékezzünk. Hirdeti dicsôségét az Örökimádás-temploma. Ô igazán elmondhatta magáról, hogy zelus domus tuae comedit me. Házad buzgalma emészt engem -- mert mindig azon volt, hogy Isten temploma az ô dicsôségéhez méltó legyen. Ezért gyűjtötte ô maga köré a buzgó lelkeket, mert ô országszerte minden templom ügyét szívén viselte. Az Örökimádás-templom pedig kiváltképpen hirdeti ennek a buzgó papi léleknek kitartó, türelmes energiáját, amellyel csatasorba tudta állítani a hívôknek ezreit. Az Úr házának dicsôségéért való buzgóság emésztette fel ôt és ez az ô tagadhatatlan dicsôsége! De nemcsak kôbôl akart templomot építeni, nemcsak selyembôl készült ajándékot kívánt szétosztani országszerte, hanem ô lelkekbôl is akart templomot építeni a Mindenhatónak. Lelkeket akart és tudott is felszabadítani és az ég felé irányítani. Mert az ô lelke fôleg emelkedni tudott, igazán buzgó papi lélek volt. Beszélhetnének errôl lelki gyermekei. Igazi karizmája volt a lelkek vezetéséhez és átalakításához. Ezeknek a lelkeknek imája és hálája tegyen tanúságot mellette és kísérje ôt az örökkévalóságba. A lelkekért végzett munka nem mentette ki buzgóságát. Ott volt, ahol fájdalmat enyhíteni, adakozni kellett. Buzgósága elvezette a nyomor tanyáira, ahol adakozással, szóval, cselekedettel lehet csak a lelkeket is csillapítani. A szentek gyülekezetében, az igazak társaságában fog bizonyságot tenni az a sok jócselekedet, melyet ezer és ezer lélekkel gyakorolt, hogy az igazi papi buzgóság az élet bajainak is az orvosa. Hisszük, hogy az örök élet dicsôségét elérte. Az örök élet fénye ragyogjon neki és áldása szüntelenül áradjon reánk. Mi pedig ígérjük neki, hogy szellemét ápolni fogjuk; a papok, akiknek példát adott, és a hívek, kiket felemelt, és velük együtt az egész ország! Beszentelésénél kedves várkápolnájának énekkara énekelt. A farkasréti temetôbe, ahová ideiglenesen sírba helyezték, tisztelôinek tömegei kísérték. Itt az esztergomi fôkáptalan képviselôje dr. Robicsek Ferenc szentelte be. Kevés papnak sírjára hullott annyi ôszinte könny, mint Kanteréra. Sírját állandóan friss virág díszítette és lelkigyermekeinek fájdalmát egyedül az enyhítette, hogy bizonyosra vették holttestének áthozatalát az Örökimádás-templomban építendô kriptába. A kripta kiképzése és a szükséges formaságok és engedélyek megszerzése után 1922. november 18-án ismét népes lett Kanter híveitôl a farkasréti temetô. A rossz idô sem tartotta ôket vissza attól, hogy asszisztáljanak Kanter exhumálásánál és áthozatalánál az Örökimádás- templomba. Úgy nyugodott a koporsóban, ahogyan halálakor belehelyezték. Szelíd arcán már látszottak az enyészet nyomai. Kezei békésen, imára kulcsoltan pihentek. A halottszállító kocsi már délelôtt fél 10 órakor az Örökimádás-templom kapujában állott. Az üres templom kapujában a lelkész szentelt vízzel, a szerzetesnôk pedig égô gyertyával várták a drága hazatértet. Mihelyt ravatalra helyezték, megnyílt a templom a hívek számára, kik azt színültig megtöltötték. A szeretet semmit sem kopott vagy gyengült a két év alatt, mely halála óta eltelt. Dr. Hanauer Á. István váci püspök ünnepélyes requiemet pontifikált, a szószéken pedig az aggastyán Tomcsányi jezsuita atya mondott megrázó beszédet, melyet igaz lelki gyönyörűséggel hallgattak mindazok, kik Kanterben mindig szent papot láttak. XIV. Benedek pápa szerint mondotta -- nemcsak azok a vértanúk, akik tényleg vérüket ontották Krisztusért, hanem azok is, akik egész életükben Krisztus szent országáért dolgoztak és ebben az apostoli munkában felôrölték és feláldozták erejüket. Ilyen értelemben vértanú Istenben boldogult Kanter Károly is. 23 évig volt Kanter a lelkigyermekem és nekem az a hitem, hogy ô már a mennyországban van. A koporsót a Központi Szeminárium kispapjainak éneke kísérte a templom kórusa alatt a padló alá süllyesztett kriptához, ahová véglegesen nyugalomra helyezték. Egyszerű márványlap fedi a sírkamrát ezzel a felírással: Mons. Kanter Carolus praelatus, per 26 anno director unionis altavis el primus rector huius ecclesiae. Azóta már ott nyugosznak az Örökimádás zárda nagy mecénásai: ôrgróf Pallavicini Edéné és férje is. Kanter végrendeletébôl kitűnt, hogy tulajdonképpen érték nem maradt más hátra utána, mint bútorai és egyéb felszerelése. Ô maga is csak ,,netáni készpénz''-érôl tesz említést. Ismerte magát, hogy nem szokott készpénzzel rendelkezni, annak ellenére, hogy szép jövedelme volt kanonok korában. Hagyatékot csak holmiainak eladásából remélt. Aranykeresztjét állítólag egy gyászba borult szegény rokonnak adta a temetési költségek fedezésére, aranyláncát pedig -- mely aztán a jászberényi c. apát birtokába jutott -- lelkiatyja, P. Tomcsányi rendjének ajándékozta. Elsô rendelkezése, hogy négyszáz szentmisét mondjanak érte, a második, hogy temetése napján a szegényeknek alamizsnát adjanak. Egész maradék vagyonát szegényekre, szegény tanulókra, a Budapesti Tanonc védô Egyesületnek, esztergomi, kéméndi és bényi szegényeknek, továbbá szegény elaggott papoknak és szegény rokonainak hagyta. Manapság kevés embernek jutott az a kegy, hogy templomba temetkezhessék. Kanter saját alapítású kedves templomának boltívei alatt pihenhet. Ez a Gondviselés különös jósága az ô buzgó, jámbor apostola iránt. Hívei és lelkigyermekei pedig könnyen férhetnek hozzá és imádkozhatnak sírjánál. Mindig találni is ott valakit. Kanter, egyéniségének megfelelôen, végtelenül szerényen pihen az Örökimádás bejáratánál, a segítô szent Szűz oltárának tövében. Egyszerű vasrács övezi a kriptát fedô márványlapot. Tisztelôi azonban bíznak abban és imádkoznak azért, hogy onnét majd felkerül, mint szentté avatott az oltárra. Kantert most már bizonyos történelmi távlatból tudjuk megítélni. Ez a távlat csak megnövelte az ô nagyságát, szent életérôl való meggyôzôdést. Döntô marad azért még mindig azoknak a véleménye, kik mellette éltek, magánéletének minden mozzanatát ismerték. A történelmi távlat inkább az alkotások maradandóságán át állapítja meg az elhunyt értékét és jelentôségét. Nagy emberek azonban közeli családi vonatkozásban, hétköznapi magánéletben gyakran igen sok gyarlóságot árulnak el. Kanter nemcsak az elsô vonatkozásban rendkívüli nagy ember, hanem a második nézôpont szerint is igazán szent ember volt. Ennek egyik bizonyságául álljon még itt az a levél, mellyel Loczner Gusztáv kedvenc káplánja beszámol az ô barátjának Kriegs-Au Emilnek Kanter haláláról: ,,Ne haragudj, hogy kissé várakoztattalak soraimmal. A nagy zűrzavarban kénytelen voltam hozzáfogni a sok íráshoz, mely reám vár. Hozzá nehéz is a feladat: méltatni a mi szent Atyánkat. Róla Shvoy plébános úr tudhat többet mondani, mert a szanatóriumban az utolsó hetekben ô volt mellette. Az utolsó éjszakát is nála virrasztotta át. Úgy halt meg, mint egy szent. Nem félt a haláltól, hisz egészen az Úr Jézusnak élt. Mindent rendben hagyott itt. Végrendelkezett. A nagygyűlésre ment le és utána a Vöröskeresztbe, hogy megvizsgáltassa magát. Az utolsó idôben sokat szenvedett görcsei miatt, melyeket a bélrák okozott. Imrédy professzor megvizsgálta és ennek alapján Winternitz megoperálta. ,,Az operáció sikerült'' -- de szíve elgyengült és nem bírta a nagy vérveszteséget, amit a bélkivágás okozott. Megszűnt dobogni az az áldott szív. Sokat sírtam, nem rajta, hanem rajtunk. Most tudjuk, hogy sokat vesztettünk. Áldott legyen emléke! Ragyogó példaképünk volt. Mint ember, mint pap, mint principális mérhetetlen magas lelki tökéletességben élt. Egy árnyoldalát sem ismerem. A legtökéletesebb összhangban, bizalomban, szeretetben éltünk. Atyai bizalommal volt irántunk. Nagyon sok jót hallottunk, tanultunk tôle. Egész életemre ki fog hatni az ô élete és halála. Temetése, amelyen az ô lelkigyermekeinek ezrei vettek részt, nem a külsô pompában, mint a mélységes gyászban impozáns volt. Ô a legegyszerűbb temetést óhajtotta, hívei közt akart eltemetve lenni. Az ô sírjához -- a farkasréti temetôben -- sokan fognak elzarándokolni. A legnagyobb kegyelet fogja ôrizni azt a drága helyet, mely egykor talán még a szentek glóriólájával lesz övezve, lehet, hogy az Örökimádás- templomba, melyet ô épített, fog mint egy szentnek porhüvelye kerülni. R. i. p. Alleluja!'' ======================================================================== 12. Imameghallgatások Kanter Károly szentté avatásáért könyörgô imalap ------------------------------------------------------------------------ Úr Jézus, aki a Te szolgád Kanter Károly szívét eucharisztikus szereteted tüzével lángra gyújtottad, add meg nekünk is azokat a kegyelmeket, amelyek a Te szolgádat Kanter Károlyt eucharisztikus jelenléted apostolává avatták. KANTER KÁROLY 1853. június 7-én született Tatán. Gyermekkori mély vallásossága korán érlelte ki papi hivatását. Tanulmányait sokszor megakasztotta betegeskedése, de annál inkább elmélyítette papi hivatásáért való lelkesedését. Mint az egyházi rend boldog birtokosa Ipolyvarbón, Kéménden, Budapest-Lipótvárosban és Budapest-Belvárosban káplánkodott. Mindenütt rajongással tekintettek a rendkívül buzgó papra. Szószékét és gyóntatószékét az egész vallásos Budapest állotta körül. A nyolcvanas évek minden vallási megindulása Kanter Károlytól való. Ô volt -- mint halálakor megállapították -- ,,az ébredô katolicizmus karizmás vezére.'' Mai nyelven azt mondanánk: Ô volt maga a Katolikus Akció. ,,Lelkébôl lelkezett egyesülete az Oltáregyesület volt és meggyôzôdéssel vallotta, hogy semmiféle egyesület sem tudja a híveket egyesíteni, ha nem egyesíti elôbb a szentségi Jézussal a szentségimádás és a szentáldozás csodálatos ereje.'' Mint Borromei Szent Károly, az ô nagy védôszentje a tridenti szent zsinatnak, úgy Kanter Károly X. Pius pápa korszakos eucharisztikus körleveleinek izzólelkű apostola. Ferenc József apostoli király személyes érdeklôdéssel emelte ôt a budavári plébániai székbe. Mikor 1920. nov. 20-án meghalt, valóságos búcsújárás volt a megboldogult koporsójához; nemcsak érte imádkoztak, hanem -- mint szemtanúk megírták -- ,,benne a szentet tisztelve közbenjárásáért könyörögtek''. Az Örökimádás templom, melyet ô alkotott, bejárata alatt várja oltárraemelését és a dicsô feltámadást. A Te szolgád Kanter Károly érdemeire, aki annyira szeretett Téged a legméltóságosabb Oltáriszentségben, kérünk Téged, hallgass meg minket Úr Jézus! Jézus eucharisztikus Szíve, hálát adunk Neked szereteted azon kincseiért, amelyekkel a Te szolgád Kanter Károly lelkét elárasztottad, megtöltve azt lángoló hittel szereteted Szentsége iránt és fáradhatatlan buzgalommal a lelkek megmentésére; alázattal kérünk Téged, dicsôítsd meg szolgádat, engedd, hogy hathatós közbenjárónk legyen és számunkra is elnyerje az Eucharisztia lángoló szeretetének kegyelmét. Úr Jézus, aki a Te szolgád Kanter Károly lelkét megtöltötted lángoló szeretettel oltáraink Szentsége iránt és fáradhatatlan buzgalommal az Isten dicsôségére és a lelkek megmentésére folytatott munkájában, kérünk Téged, hogy az ô példája nyomán töltsd el papjaid lelkét az Oltáriszentségben való eleven hittel és olthatatlan szomjúsággal, hogy a lelkek megmentésén munkálkodva Istennek dicsôséget szerezzenek. Áraszd ránk, akik alázatos szolgád érdemeire hivatkozva Hozzád fordulunk, a hivatásunk teljesítéséhez szükséges kegyelmeket, hogy az általa követett úton haladva az ô tanítását és példaadását megszívlelve az Oltáriszentségbôl és az Oltáriszentség által a legméltóságosabb Oltáriszentségnek éljünk. Nro. 3016/1941. Nihil obstat. Dr. Michael Vaszary cancell. can. censor. Imprimatur. + Stephanus Episcopus Vaciensis Vacii die 29. Mai 1941 ,,Örökimádis'' Központi Oltáregyesület havi folyóirata, Budapest, IX., Üllôi út 77. Kanter Károly-imalapocska a szerkesztôségben kapható. F. k.: Tiefenthaler J. -- Don Bosco Ny. ------------------------------------------------------------------------ Kanter Károly életszentségében mindenki hitt, aki közelébe férkôzött. Ennek a hitnek alapja egyrészt az ô aszkétikus élete és erkölcsi tökéletessége volt. Nemcsak lelkigyermekeinek nagy tábora és társadalmi és közéleti tevékenységének segítôtársai, hanem háztartásának tagjai, éppúgy, mint káplánjai kimondottan szent életű papot láthattak benne. De az életszentségébe vetett bizalom másrészt abból a karizmatikus, vallásbuzgalmi, kegyelmi és eucharisztikus lelkületbôl és lángolásból is táplálkozott, melyet mindenki csodált benne és amelynek sugárzó gazdagságából annyi ezer ember merített. Már életében is határtalan bizalommal viseltettek imájának értéke és közbenjárásának hatékonysága iránt. Egyik lelkigyermeke írja: ,,Két testvéremnek és nekem lelkiatyám volt. Édesanyánk halálos beteg lett. Ôt hívtuk segítségül. Ellátta a szentségekkel és utána a beteg jobban lett. Lelkiatyánk azt mondotta: Édesanyátok meg fog gyógyulni; azért volt beteg, mert 25 évig nem vette magához az Oltáriszentséget. Fel is gyógyult és sokáig élt megtérten gyermekei örömére.'' Zelózitása ellenállhatatlan hatást gyakorolt az emberekre, amiben nemcsak apostoli buzgóságának hódító erejét látták, hanem istenközelségének kegyelmet közvetítô és kiérdemlô szentségét. Sehr Gusztáv a Szent Vince-konferencia szegény gondozásában buzgó munkatársa ebben az értelemben írja róla: ,,ô szent volt, és aki látta ôt a szentmisét bemutatni, vagy az Oltáriszentség elôtt imádkozni, nem felejti el soha és hisz életszentségében.'' A halál Kantert még közelebb sodorta Istenhez. A szentek egyességének dogmatikus tétele szerint az Istenhez tartozó lelkek különbözô birodalmai: a földön élô, a túlvilágon tisztulók és a megdicsôültek kapcsolatban maradnak egymással, úgy hogy az élôk segíthetnek imájukkal és érdemeikkel a tisztítótűzben szenvedô lelkeken, a megdicsôültek pedig közbenjárhatnak Istennél a földön küszködök érdekében. Ha a keresztény hívô lélek imádkozik valamelyik elhunyt lelkéhez, ezt abban a meggyôzôdésben teszi, hogy az illetô már a megdicsôültek közt van az Istennél. Ezt tették azok, akik elsô perctôl fogva, már Kanter koporsójánál és temetésénél imádkoztak hozzá, amit papok és világiak egyaránt észrevettek közvetlen halála után. Mikor az Esterházy hercegi család nevelônôje a Grünwald szanatóriumban elsônek járult hűlt teteméhez és kezét csókolva imádkozott a jó halál kegyelméért, lelkigyermekei ezreinek bizalmát és hitét fejezte ki, hogy Kanter Károly a megdicsôültek közé emeltetett, ahol égi közbenjárónk lett. Dr. P. E.-né hallotta ,,boldogult özv. Pallavicini Edéné gr. Majláth Etelka elnök asszonytól, hogy hamarosan a szent életű apát halála után imameghallgatások történtek. Én magam is -- évekkel ezelôtt -- az ô közbenjárását kértem, és tapasztaltam is, hogy az ô általa kért ügyeim kedvezôen alakultak és intézôdtek el''. T. A., Kispest: ,,Halála után több imameghallgatásról tudok. Sôt egy csodálatos gyógyulásról is értesültem abban az idôben, mikor még a farkasréti temetôben pihent, tehát nem sokkal halála után''. Egy édesanya: ,,Érettségi után pályát kellett választania a fiamnak. Ô magában már tisztában volt, hogy hívja az Úr, az oltár. Az édesatyja hallani sem akart arról, hogy a fia pap legyen. Sok küzdelem és lelki harc után fiam mégis bejutott a szemináriumba. Tele vággyal és lelkesedéssel kezdte a tanulmányait, de sajnos, hamarosan letört. Az izgalmak, amibe hivatása került, idegeire mentek, görcsös megbetegedés vett erôt rajta. A feljebbvalók kegyes elnézése folytán nem küldték el, de folyton orvosoltatni kellett. Pár hónap múlva, miután a helyzet csak rosszabbodott, betegszabadságra elhagyta a szemináriumot. Jártuk az orvosokat, rengeteg injekciót kapott, de a baj nem múlt el. Ekkor megboldogult Kanter Károlyhoz folyamodtam, kilencedet végeztem s közbenjárását kértem, eszközölje ki fiam gyógyulását és kértem a jó Istent, dicsôítse meg az ô hű szolgáját, Kanter Károlyt, fiam meggyógyulása által. A kilenced után kivizsgálásra befeküdt a klinikára. A görcsök már nem jelentkeztek és azóta hála Istennek -- nem tértek vissza''. V. J.-né, Budapest. ,,Istenben boldogult szeretett, volt lelkiatyámhoz, Kanter Károlyhoz kilencedet kezdtem, kérve egy kegyelmet, melyért évek óta könyörögtem. Harmadik napra a jó Isten kegyelmébôl és az ô közbenjárására megkaptam. Örök hála érte! Áldott legyen az Isten az ô szentjeiben mindörökké''. H. S., Budapestrôl közölte élô szóval a következôt: ,,Arcomon igen mérges kelés kínzott. Nagyon féltem orvoshoz menni. Életemben Kanter Károly volt a legnagyobb jótevôm és mindenben segítségem. Mivel közvetlen közelrôl szemlélhettem csodálatos életszentségét, határtalan bizalom töltött el most iránta, a megholt iránt, kirôl mindig hittem, hogy halála után mindjárt Istenhez jutott. Ebben a szenvedésemben tehát hozzá fordultam segítségül és belsô sugallattól vezéreltetve a tôle ajándékképpen kapott gyóntató stólát, melyet mint drága ereklyét ôrzök, a tôle megáldott rózsafüzérrel együtt, odaérintettem a fájdalom helyére, mire az egész baj hirtelen elmúlt''. Gr. B. L., Budapest: ,,Egy nehéz ügyben boldogult szent életű lelkiatyámhoz, Kanter Károlyhoz fordultam közbenjárásért. Elôvettem az arcképes kis imát, emléklapot, melyet a ferenciek temploma elôtt vettem, novénát tartottam Hozzá és közbenjárását kértem. Alig értem a novéna befejezéséig, teljesült a kérésem. Ígéretemhez képest szeretnék most nyilvánosan hálát adni a közbenjárásért''. Sírjánál az Örökimádás-templomban gyakran látni imádkozókat, akik sohasem érte imádkoznak, mint a halottaiknál a temetôben, hanem közbenjárását kérik, mert ismerték még életében, és most a jó Isten intézkedését látják abban, hogy mint egy szentet a templomban helyezték örök nyugalomra. A sírjára helyezett virágok is jelei a tiszteletnek, mellyel iránta viseltetnek. Mellette nyugosznak a templom és zárda nagy jótevôi is, de a virágok mindig Kanter neve fölé kerülnek, éppúgy, mint Rómában a San Pietro kriptájában, ahol egymás mellett pihennek X. Pius pápa és XV. Benedek pápa az ô utóda, de a virágok és égô gyertyák mindig a szent emlékű X. Pius pápa sírját ékesítik. Egy jámbor lélek Szegvárról, kit Kanter vezetett az Istenhez, az aureola eucharisticával ékezetten látja Kantert. Barátnéjához írja az örvendetes hírt, hogy a Remete-Kertvárosban épített templom ablakjainak egyikén Prohászka Ottokár és Kaszap István mellett Kanter Károly atya képe mint a gyóntatás nagy mestere lila stólával lesz megörökítve. Levelében ereklyét is küld, ,,Kanter atyánk testi ruhájából. Az isteni Gondviselés ôrizte meg nálam -- írja --, tiszteletteljes viselésével sok kegyelmet hozhat viselôjének. A mi szegény beteg ....-nak is szántam belôle. Ha van bátorságod, fivéred ruhája bélése alá is csúsztathatnál egyet. Mi majd imádkozunk tovább is''. Kanter Károly boldoggá avatása érdekében közvetlenül a Kanter Károly kis imalap megjelenése után az Örökimádás-zárdába pár nap alatt bejelentettek: 165 szentáldozást, 186 szentmisehallgatást, 2780 imát és 174 önmegtagadást. Rengeteg levél pedig bejelenti a további buzgó imasegítséget Kanter nagy számú ismerôseinek és tisztelôinek hô vágyához, hogy ,,korának legszentebb papja'' oltárra emeltessék. ======================================================================== A szerzô művei Krisztus papja (Szent István Társulat, 1919.) A keresztény élet (Szent István Társulat, 1922.) Hit és élet (Szent István Társulat, 1925.) Aszkézis és misztika (Élet-nyomda, saját k. 1930.) Az Eucharisztia és a lelkipásztorkodás (füzet, Egyházm.-n. k. Veszprém, 1937.) Budapest apostola (Szent István Társulat, 1942.) ======================================================================== A képek jegyzéke és forrása A könyv elektronikus változata nem tartalmazza a nyomtatott könyv képállományát. A teljesség céljából azonban felsoroljuk a teljes képállományt és megadjuk a képek forrását. A képek jegyzéke ------------------------------------------------------------------------ 1. kép Az 1942-es kiadás elsô oldalai a szerzô ajánlásával 2. kép Kanter Károly egykori szülôháza 3. kép A tatai vár 4. kép Műromok a tóvárosi Angolparkban 5. kép A tóvárosi Kapucinus-templom és rendház 6. kép Fellner Jakab szobra és a Nagytemplom Tatán 7. kép Kanter Károly családfája 8. kép A szülôk házassági anyakönyvi kivonatának másolata 9. kép Német nyelvű feljegyzés születési adatokkal (1800-as évek végérôl) A feljegyzés magyar fordítása: Háztulajdonos: Carol Kanter, szül.: 1793. okt. 16. evangélikus Felesége: Clara Kanter, szül.: Clara Kassner szül.: 819. márc. 15. 1. fiú Ernst Kanter szül.: 849. szept. 18. katolikus. 2. fiú Carl Kanter szül. 853. jún. 8. katolikus. 3. fiú Adolf Kanter szül.: 857. okt. 15. katolikus. 4. leány Barbara Kanter szül.: 851. ápr. 19. katolikus. 10. kép Német nyelvű üzleti hirdetés az 1900-as évek elejérôl 11. kép Kanter Ernô (Károly testvérének fia) a szíjgyártó műhelyben munka közben (1960 körül) 12. kép A tatai Eszterházy-kastély 13. kép Tóparti látkép: Gimnázium, Piarista rendház és a Nagytemplom tornyai 14. kép A piarista rendház Tatán (1888) 15. kép Keresztelômedence a Nagytemplom sekrestyéjében 16. kép A Nagytemplom fôoltára 17. kép Deák Ferenc és Andrássy Gyula 18. kép A kiegyezési törvény szentesítô záradéka 19. kép A császári pár fogadása Budapesten a kiegyezési tárgyalások idején 20. kép Ferenc József és Erzsébet királyné magyar ruhában 21. kép Ferenc József megkoronázása 1867-ben a budai Koronázó- templomban 22. kép A magyar királyi korona, a jogar és az országalma 23. kép A kard és a koronázó palást 24. kép Erzsébet királyné fogadása a koronázás után 25. kép Károly testvére, Barbara (Betti) által a szülôknek írt német nyelvű újévi jókívánság (1861) 26. kép Esztergom látképe az 1800-as évekbôl 27. kép Az Egyetem tér Bécsben a XVIII. sz. közepén (Canaletto festménye) 28. kép Kanter Károly Bécsbôl nôvéréhez írt levele (1872) 29. kép Egyetem téren álló bécsi jezsuita templom belseje (1800- as években) 30. kép Bécs madártávlatból (1860) 31. kép Schönlaterngasse az 1960-as években 32. kép Az egyetem új épülete Bécsben (1900 körül) 33. kép Az 1872. évi bécsi világkiállítás madártávlatból 34. kép Rotunda, az 1872. évi bécsi világkiállítás központi épülete 35. kép Az 1872. évi bécsi világkiállítás ipari csarnokának keleti bejárata 36. kép ,,hogy a gonosz társak csábításaiba soha bele ne egyezzünk,mert a kísértés csak olyan embernek árt, kik a rosszba bele is egyeznek'' (részlet Kanter Károly lelkigyakorlatos füzetébôl) 37. kép Úrnapi körmenet Bécsben, a Stephans-dóm elôtt (1800-as évekbôl) 38. kép Lelkigyakorlatos jegyzetének elsô lapja 39. kép Az esztergomi Bazilika 40. kép Bakócz-kápolna az esztergomi Bazilikában 41. kép ,,...vétkes embertársunkat üdvös intésekkel a jó útra téríteni iparkodjunk, sôt magunk is a jó intéseket köszönettel fogadjuk és hibáinkat azonnal megjavítsuk'' (Kanter Károly lelkigyakorlatos füzetének utolsó lapja) 42. kép Szentgyörgymezô látképe a plébániatemplommal 43. kép ,,hogy az Isten szavát kiváltképp hitoktatás alatt legnagyobb tisztelettel hallgassuk'' (részlet Kanter Károly lelkigyakorlatos füzetébôl) 44. kép Pest az 1800-as évek végén 45. kép Buda látképe a Lánchíddal az 1800-as évek végén 46. kép A Flórián utca és a Vásártér Óbudán az 1900-as évek elején 47. kép Az óbudai Fôtér az 1900-as évek elején 48. kép Binder János Fülöp: Néri Szent Fülöp óbudai szobra a Zichy kastéllyal (1763) 49. kép Az óbudai Plébániatemplom 50. kép A Lánchíd az 1900-as évek elején 51. kép A Margit híd az 1900-as évek elején 52. kép A Szent István-bazilika 53. kép A hajdani Váci körút a Szent István-bazilikával az 1900- as évek elején 54. kép A Szent István-bazilika fôoltára és a fôoltár Szent István szobra 55. kép A Tudományegyetem épülete Butapesten az Egyetemi- templommal az 1900-as évek elején 56. kép A régi Erzsébet híd, háttérben a Belvárosi-templommal az 1900-as évek elején 57. kép Az új Erzsébet híd a Belvárosi-templommal 58. kép A régi pesti Városháza jobbra a Belvárosi-templommal (1800-as évek) 59. kép A Városház tér, balra a piaristák rendháza (1900-as évek eleje) 60. kép ,,Jézus Krisztus az Atyaistennek bizonysága szerint igaz Isten, kit az oltáriszentségben legnagyobb tisztelettel mindenkor imádjuk'' (részlet Kanter Károly lelkigyakorlatos füzetébôl) 61. kép Az Oltáregyesület tagjai Vezérkönyvének fedôlapja (1896) 62. kép Oltáregyesület kiállítása 1934-ben 63. kép Az Oltáregyesület tagjainak Vezérkönyve (1896) 64. kép Az Oltáregyesület tagjai Vezérkönyvének elsô két oldala (1896) 65. kép Felhívás az ,,Örökimádás'' és a ,,Jézusom örömöm'' folyóirat elôfizetésére (1934) 66. kép Az Oltáregyesület központi körmenetes zászlaja (1934) 67. kép A budai királyi vár az 1900-as évek elején 68. kép A királyi vár a Lánchíddal az 1800-as évek végén 69. kép A királyi vár bejárata a Szent György térrôl az 1900-as évek elején 70. kép Mária Valéria, Ferenc József legfiatalabb gyermeke (1890 körül) 71. kép A királyi vár Szent István terme az 1900-as évek elején 72. kép A királyi vár márványterme az 1900-as évek elején 73. kép Az arsi plébános (Vianney Szent János) 74. kép Az alagút bejárata a Vársikló mellett (1900 körül) 75. kép A Vársikló az 1900-as évek elején 76. kép A várkápolna mai képe 77. kép Mátyás király kútja a Várban 78. kép Mátyás-templom a Várban az 1900-as évek elején 79. kép Ferenc József és Erzsébet királyné elsô gyermekének, Sophie-nak keresztelôje Bécsben a Hofkapelle-ben (1855) 80. kép Michaeler Kirche Bécsben 81. kép Ferenc József és Erzsébet királyné esküvôje az Augustiner-templomban Bécsben (1854) 82. kép A Szent Jobb és az 1862-ben készült ereklyetartó 83. kép Ferenc József és Erzsébet királyné utolsó pesti tartózkodása 84. kép Eucharisztikus Gyermekszövetség központi zászlaja (1934) 85. kép Az Örökimádás-templom fôoltára 86. kép Erzsébet királyné: szegények és betegek vigasztalója 87. kép Erzsébet királyné meggyilkolása 1898. szeptember 10-én Genfben 88. kép Wiener Tagblatt: ,, A császárnôt meggyilkolták'' 89. kép Az Örökimádás-templom szentségmutatója 90. kép Örökimádás-templom 1930 körül 91. kép Erzsébet királyné portréja (1897) 92. kép Az Örökimádás 25 éves jubileumára készült szentkép 93. kép Az Örökimádás-templom mai képe 94. kép ,,... hogy soha hiú tiszteletet ne keressünk, hanem inkább mindenkor az alázatosságot keressük, a büszkeséget pedig gyűlöljük'' (részlet Kanter Károly lelkigyakorlatos füzetébôl) 95. kép Eucharisztikus Kongresszus Bécsben (1912) Felvonulás a Heldenplatz-on (Julius v. Blaas festménye) 96. kép Újházi Ferenc (1760 körül): Gonzága Szent Alajos a tanuló ifjúság patrónusa 97. kép A budapesti Városháza az 1800-as évek végén 98. kép A pesti városi tanács utolsó ülése a régi Városházán (1900. február 8.) 99. kép ,,... a szív gonosz indulatait és vágyait magunkból kiirtani törekedjünk'' (részlet Kanter Károly lelkigyakorlatos füzetébôl) 100. kép ,,... hogy Jézus példájakint a vallás minden parancsait készséggel engedelmeskedjünk'' (részlet Kanter Károly lelkigyakorlatos füzetébôl) 101. kép Kanter Ernô (Károly testvére) feleségével (Paulin) és gyermekeikkel (1897 körül) 102. kép ,,...hogy Jézus példája szerint a szűkölködôkkel mindig részvétünket, sôt tehetségünk szerint jótékonyságunkat is éreztessük'' (részlet Kanter Károly lelkigyakorlatos füzetébôl) 103. kép Esztergom látképe a prímási palotával az 1900-as évek elején 104. kép Ferenc József kiáltványa az I. világháború megindításakor 105. kép Az esztergomi tornyok és kupolák 106. kép A szatmári irgalmas nôvérek egykori gimnáziuma 107. kép ,,... boldogok kik az Isten igéjét hallgatják és azt megtartják; mert csak egyedül ez a valódi boldogságnak kútforrása'' (részlet Kanter Károly lelkigyakorlatos füzetébôl) 108. kép Mária Magdolna-templom Karlsbadban 109. kép Kanter Károly gyászjelentése 110. kép Kanter Károly szentté avatásáért könyörgô imalap 111. kép Kanter Károly szentté avatásáért könyörgô imalap A képek forrása ------------------------------------------------------------------------ Az itt fel nem sorolt képek családi dokumentumokból, vagy képes levelezôlapokból kerültek a könyvbe. 1. Bildband zur Gesichte Österreichs Herausgeben von Herbert Zippe unter Mitarbeit namhafter Wissenschaftler Pinguin Verlag Innsbruck -- Umschau Verlag Frankfurt am Main (1967) 95. kép -- Der Eucharisctische Kongreß in Wien, 1912. Zug über den Heldenplatz. Gemalde von Julius v. Blaas, Rom, Vatikán, Galerie die Quadri Moderni 2. Die Österreichisch-Ungarische Monarchie: geographisch-statistisch Handbuch für Leser aller Stände von Friedrich Umlauft Wien 1897 44. kép -- Budapest II. (Pest) 45. kép -- Budapest I (Ofen) 74. kép -- Tunnel und Drahtseilbahn in Ofen 103. kép -- Gran 3. Die Österreichisch-Ungarische Monarchie in Wort und Bild Druck und Verlag der kaiserlich-königlichen Hof- und Stadtsdruckerei Wien, 1886. Wien und Niederösterreich 27. kép -- Der Universitätsplatz in Wien im die Mitte des XVIII. Jahrhunderts (Nach Canaletto) 29. kép -- Das Innere der Jesuitenkirche auf dem Universitätsplatz in Wien 4. Österreichs Hort (Zweiter Band) Geschichts und Kulturbilder aus den Habsburgischen Erbländern Eine Festgabe an das das österreichische Volk zur Jubelfeier des Kaisers Franz Josef I. 1908. Patriotische Volksbuchhandlung (Ges.m.b.H) Wien XX. Brigittenauer Laende 28. 1910. 83. kép -- Letzte Ausfahrt de Kaiserpaares zu Budapest im Frühjahre 1878. 5. Renate Basch -- Ritter: Österreich -- Ungarn in Wort und Bild -- Menschen und Länder Verlag Styria Graz Wien Köln (1995) ISBN 3-222-11883-3 20. kép -- Kaiser Franz Joseph I. in ungarischer Uniform (Foto A. Mudrák) 20. kép -- Kaiserin Elisabeth in ungarischer Tracht (Foto A. Mudrák) 34. kép -- Die Rotunde, das zentrale Gebäude auf der Weltausstellung von 1873. 6. Johannes Emmer: Kaiser Franz Joseph I. Fünfzig Jahre österreichischer Geschichte Wien 1898 C. Daberkom's Verlag Erster Band Vom Jahre 1845--1859: 17. kép -- Franz Deák 37. kép -- St. Stephans-Dom in Wien (Fronleichnams Prozession) 79. kép -- Die Taufe der Erzherzogin Sophie von Österreich in der Hofburgkapelle zu Wien am 6. März Johannes Emmer: Kaiser Franz Joseph II. Zweiter Band Vom Jahre 1859-1898: 21. kép -- Krönung Kaiser Franz Joseph's zum König von Ungarn am 8. Juni 1867. (Nach einer Lithographie von Kaßler) 26. kép -- Gran 32. kép -- Die k. k. Universität in Wien 33. kép -- Die Weltausstellung in Wien 1873 (Vogelschau) 35. kép -- Das Ostportal der Industriehalle der Weltausstellung 1873 68. kép -- Die Königsburg in Ofen (von Pest aus gesehen) 70. kép -- Erzherzogin Marie Valerie (nach einer Photographie von C. Pietzner, Wien) 91. kép -- Kaiserin Elisabeth von Österreich im Jahre 1897 (Nach einer Photographie von Carl Pietzner Wien) 7. Hamman B.: Sissi Benedikt Taschen Verlag GmbH, Köln, 1997. ISBN 3 8228 7865 19. kép -- Empfang des Kaiserpaares in Budapest zur Zeit der Verhandlungen über den Ausgleich mit Ungarn 1866 24. kép -- Elisabeth nach der Krönung in Budapest 81. kép -- ,,Hochzeit der Franz Joseph I. und Elisabeth'' Wood engraving from a contemporary original from ,,Über Land und Meer'' 1880 86. kép -- Elisabeth als Trösterin der Armen und Kranken 87. kép -- Der Tod in Genf am 10. Sept. 1898. 88. kép -- Wiener Tagblatt: Die Kaiserin ermordet 8. Franz Hubmann: K. u. K. Familienalbum Die Welt von Gestern in 319 alten Photographien Verlag Fritz Molden Wien -- München -- Zürich Copyright 1971 by Verlag Fritz Molden; WIEN -- München -- Zürich 98. kép -- Letzte Sitzung im alten Budapester Rathaus am 8. Februar 1900. Photograph unbekannt 9. Ein Rundgang mit Bildern im Komitat Komárom--Esztergom Tatabánya 1992 Verlag: Center GmbH. ISBN 963 04 2236 0 4. kép -- Műromok az angolparkban (118) 5. kép -- Kapucinus-templom és rendház (113) 12. kép -- Esterházy-kastély (131) 39. kép -- A Bazilika (13) 39. kép -- A Bazilika belsô tere, háttérben a fôoltárképpel (17) 40. kép -- A Bakócz-kápolna (23) 42. kép -- Szentgyörgymezô látképe a plébániatemplommal (52) 105. kép -- Esztergom, tornyok és kupolák (7) 106. kép -- A szatmári irgalmas nôvérek egykori leánygimnáziuma (48) 10. Budapest Szalontai Verlag Budapest ISBN 963 807 702 6 76. kép -- Unterkapelle des mittelalterlichen Königspalastes mit Flügelaltar aus dem 15. Jh. 77. kép -- Der Matthias Brunnen (Alajos Stróbl 1904) 11. Antalffy Gy.: Reformkori magyar városrajzok Panoráma 1982 ISBN 963 243 234 7 58. kép -- A pesti Városház tér, jobbról a fôtemplom és a kegyesrendiek kolostora 12. Bertényi I., Diószegi I., Horváth J., Kalmár J., Szabó P.: Királyok könyve Officina Nova: 1994 ISBN 963 8185 97 X 17. kép -- Andrássy Gyula magyar miniszterelnök 18. kép -- A kiegyezési törvény szentesítô záradéka 104. kép -- ,,Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam'' uralkodói kiáltvány az I. világháború kezdetérôl 13. Emlékfüzet az Országos Középponti Oltáregyesület 75 éves jubileumára Az Örökimádás folyóirat 1934. júl.--aug.--szept.-i száma 62. kép -- Oltáregyesületi kiállítás 65. kép -- ,,Örökimádás'' és Jézusom örömöm'' újság hirdetése 66. kép -- Az Oltáregyesület központi körmenetes zászlaja 84. kép -- Az eucharisztikus gyermekszövetség központi zászlaja 89. kép -- Az Örökimádás szentségmutatója 90. kép -- Örökimádás-templom 92. kép -- Az Örökimádás 25 éves jubileumára készült szentkép 14. Halász Zoltán: Magyarország Corvina kiadó 1980 ISBN 963 13 1385 9 57. kép -- A pesti belváros 15. Haraszti Norbert, Haraszti Mihály: Tata Hagyomány és szépség Tata város önkormányzata 1994 ISBN 963 7824 06 5 3. kép -- Vár II 16. Király László: István király emlékezete, Európa könyvkiadó, Budapest 1988 ISBN 963 07 4765 0 82. kép -- A Szent Jobb 17. Kollin Ferenc: Budapesti üdvözlet, Helikon Kiadó, 1983. 46. kép -- A Flórián utca és a Vásártér Óbudán (81) 47. kép -- Az óbudai Fôtér (82) 50. kép -- A Lánchíd a pesti Duna parttal (14) 53. kép -- A Váci körút a Bazilikával (170) 55. kép -- A Tudományegyetem épülete az Egyetemi templommal (211) 56. kép -- Az Erzsébet híd (6) 51. kép -- Margit híd (62) 59. kép -- A régi pesti Városháza épülete (214) 67. kép -- A királyi vár (23) 69. kép -- Királyi várbejárat a Szent György térrôl (24) 71. kép -- A királyi vár Szent István terme (29) 72. kép -- A királyi vár márvány terme (28) 75. kép -- A Vársikló (80) 78. kép -- A Nagyboldogasszony- (Mátyás-)templom (18) 97. kép -- A Városház tér (215) 18. Lovag Zs.: A magyar koronázási jelvények Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986 22. kép -- A korona 22. kép -- Az országalma 22. kép -- A jogar 19. Ruffy P.: Koronánk könyve Móra Ferenc könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 2436 3 23. kép -- Koronázópalást 23. kép -- Koronázási kard 20. Székely Géza: Tata Komárom megye Tanácsának Idegenforgalmi Hivatala Tata, 1963. 6. kép -- Fellner Jakab szobra 21. G. Székely Photo L. Huba: Tata Herausgeben vom Fremdenverkehrsamt beim Rat des Komitates Komárom 6. kép -- Die große Kirche in Tata 15. kép -- Taufbecken in der Sakristei 22. Szilárdfy Zoltán: Barokk szentképek Magyarországon Corvina Kiadó 1984 ISBN 963 13 2050 0 48. kép -- Binder János Fülöp: Néri Szent Fülöp óbudai szobra a Zichy kastéllyal 96. kép -- Újházi Ferenc: Gonzága Szent Alajos 23. Tata-Tóváros írásban és képekben Kalauz a kirándulók számára Kiadja özv. Kopasz Józsefné 1888. 14. kép -- A piaristák háza 24. Trochu: Az arsi plébános Ecclesia, Budapest, 1988. ISBN 963 363 510 1 73. kép -- Vianney Szt. János 25. Útikönyvek Magyarország Panoráma 1978 ISBN 963 243 140 5 76. kép -- A gótikus várkápolna ======================================================================== Jegyzetek 1 A házat új út nyitása miatt 1975-ben lebontották. 2 A családi feljegyzések szerint Kasztner Mária 1819-ben született és így a házasságkötéskor 28 éves volt. Az anyakönyvben csak az életkor szerepel, ami elég rosszul olvasható. 3 A családi feljegyzések alapján Betti (Barbara) a második és Károly a harmadik gyermek. Mivel a leánygyermeket a fiúgyermekek után jegyezték fel, így csúszhatott be ez a félreértés. 4 Az 1970-es években mindkét műhely megszűnt. ======================================================================== A könyv hátsó borítójának szövege: Tiefenthaler József az Örökimádás-templom volt lelkésze 1942-ben elsôként vállalkozott arra, hogy papírra vesse Kanter Károly életrajzát. Ô azon szerencsések közé tartozott, akik még személyesen ismerhették korának eme lánglelkű apostolát. A könyv megírásával elsôdleges célja az volt, hogy a már akkor is jellemzô, széles körben terjedô materializmus ideológiájával szemben egy olyan követendô példát állítson, amelyet Kanter Károly apostoli tevékenysége sugárzott és ami manapság is ugyanúgy aktuális. Kanter Károly közeli rokona Munka Margit, értékes családi dokumentumokkal egészítette ki az 1942-es eredeti kiadást. A könyv megjelenéséhez nagyban hozzájárult a Központi Oltáregyesület áldozatkész segítsége. Amikor útjára bocsátom Kanter Károlynak, a budapesti Örökimádás- templom építôjének és az Oltáregylet elsô igazgatójának életrajzát a Központi Oltáregyesület 140. évi jubileumának alkalmából, azt kívánom, hogy e mű legyen az engesztelô lelkek erôforrása, papi és szerzetesi hivatások elômozdítója, az engesztelés terjesztésének vezérfonala az egész országban. Imádságos szeretettel ajánlom e könyvet a Püspök Atyáknak, a Fôtisztelendô Atyáknak, az Oltáregyesületnek és a kedves híveknek. Budapest, 1999. év Nagycsütörtökén, az Oltáriszentség szerzésének ünnepén. + Paskai László