Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== A jezsuita nevelés jellemzôi és Az ignáci pedagógia A könyv elektronikus változata Elôszó a magyar kiadáshoz A jezsuita nevelésjellemzôi Az ignáci pedagógia.Gyakorlati megközelítés Kiadja a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, 1988-ban Felelôs kiadó: P. Ádám János S.J. ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1998-ban jelent meg a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya kiadásában, ISBN azonosítója 963 8014 18 0. Az elektronikus változat a Jézus Társasága magyarországi tartományfônökének az engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Jézus Társasága Magyarországi Tartományáé. ======================================================================== Elôszó a magyar kiadáshoz A jezsuiták Ratio Studiorum-a (Az oktatás és nevelés alapdokumentuma), amelyet végleges formájában 1599-ben hagytak jóvá, századokon át nagy befolyást gyakorolt a nyugati világ nevelési rendszereire. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Magyar Korona országai területén 1773-ban, a jezsuita rend föloszlatásának évében 42 jezsuita oktatási intézmény létezett, feltételezhetjük, hogy a ,,Ratio'' hazánkban is éreztette hatását. A majdnem 400 éves nevelési útmutatás azonban fölfrissítésre szorult. A jelen munka, a jezsuita nevelés elveit és alapirányulását megtartotta, de azokat a mai idôkre alkalmazta. A rend kiterjedt nevelési hálozata tette ezt szükségessé. A jezsuiták 68 országban 191 egyetemet és fôiskolát, 477 középiskolát, 30 szakközépiskolát, 405 elemit és 98 óvodát, valamint 124 iskolán kívüli nevelôközpontot tart fönn. Ezekben 80247 tanár, tanító és nevelô kb. 1,25 millió fiatallal foglalkozik. A tanárok közül azonban csak 8%, 6310 jezsuita (5128 fôfoglalkozásként, 1182 részidôben), 92% pedig, 73937 világi vagy más szerzetes családhoz tartozó nô és férfi. Éppen ezért a szerzôk művüket nem szánták kizárólagosan a jezsuiták használatára, hanem mindazok számára, akik akár jezsuita intézményekben működnek, akár nem, érdeklôdnek az ignáci pedagógia iránt és meg akarnak ismerkedni egy századokon át bevált nevelési rendszerrel. Ez a kötet két egymást kiegészítô részt tartalmaz. Az elsô, a Jezsuita Nevelés Jellemzôi, 1986-ban látott napvilágot a Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság gondozásában, a másod rész, az Ignáci Pedagógia 1993-ban jelent meg ugyanazon bizottság szerkesztésében, s nem más, mint az elsô rész 10. fejezetének bôvebb kifejtése. Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor megköszönöm Babos István és Komárom Péter rendtestvéreimnek fordító munkáját, Nemeshegyi Péter készségét, amellyel a nyersanyag végsô formába öntésére vállalkozott, és a gépelô Meleg Károlyné, Marianne türelmét. Köszönet illeti A Szív munkatársait, Bárdosy Évát és Fülöp Kálmánt is, akik a kész fordítás tördelését végezték. Isten áldja meg mindazokat, akik e mű megjelenéséhez hozzásegítettek, és töltse el szívüket az a boldog tudat, hogy szükséges és hasznos munkát végeztek. Örömmel bocsátom útjára e jeles mű magyar fordítását. Remélem, hogy hazánkban is sokan fogják olvasni és az itt talált elveket alkalmazni a magyar ifjúság és egész magyar népünk javára. Az ignáci pedagógia célja olyan emberek nevelése, akik a társadalomban a változás elkötelezett hívei és elômozdítói, hitbôl, másokért élô, hozzáértô és együttérzôen elkötelezett nôk és férfiak, akik az igazságosság és béke emberei. Ilyen emberekre Magyarországon is szükség van. P. Ádám János S.J. Tartományfônök 1998. március 25-én ======================================================================== A jezsuita nevelés jellemzôi tartalomjegyzéke Peter-Hans Kolvenbach S.J. levele (1) Elôszó (12) A jezsuita nevelés jellemzôi: Bevezetô megjegyzések 1. fejezet (23) 1.1. A jezsuita nevelés állítja a világot a világ gyökeres jósága csodálkozás és misztérium megérzése (25) 1.2. A jezsuita nevelés segíti minden egyén teljes képzését, a közösségen belül lehetô legteljesebb képességfejlesztés intellektuális képzés képzeletôtehetség, érzelmi és kreatív dimenzió fejlesztése kommunikációs készség testnevelés a kiegyensúlyozott személyiség az emberi közösség tagjaként (34) 1.3. A jezsuita neveléshez az egész nevelést átható vallási dimenzió tartozik hozzá vallási és lelki nevelés hit Isten imádása és a teremtett világ tisztelete (37) 1.4. A jezsuita nevelés apostoli eszköz felkészítés az életre (38) 1.5. A jezsuita nevelés elômozdítja a hit és a kultúra közötti párbeszédet 2. fejezet (42) 2.1. A jezsuita nevelés fontosnak tartja, hogy minden személlyel egyénileg törôdjünk a lelki növekedés fejlôdési szakaszai személyközpontú tanmenet személyes kapcsolatok (,,cura personalis'') felelôsség a közösségen belül (45) 2.2. A jezsuita nevelés hangsúlyt fektet a diákok öntevékenységére személyes tanulás személyes felfedezésre szolgáló alkalmak megfontolásra való készség (46) 2.3. A jezsuita nevelés szorgalmazza, hogy az emberek egész életük folyamán készek legyenek növekedni a tanulás öröme és tanulásvágy a felnôtt tagok készek a változásra 3. fejezet (51) 3.1. A jezsuita nevelés érték-irányított erénnyel párosuló tudás iskolai szabályzatok, fegyelmi rendszer önfegyelem (54) 3.2. A jezsuita nevelés önmagunk valós ismeretére, szeretetére és elfogadására buzdít keresztény humanizmus a bűn és annak következményei a növekedés akadályai kritikai képesség fejlesztése (57) 3.3. A jezsuita nevelés a környezô világ valós ismeretét nyújtja a bűn társadalmi hatásainak tudatosítása realizálása annak, hogy a személyek és a struktúrák megváltozhatnak 4. fejezet (61) 4.1. A jezsuita nevelés Krisztust állítja elénk az emberélet példájaként a Krisztus példáját mindenki követheti a keresztények személyes barátságra törekszenek Jézussal (63) 4.2. A jezsuita nevelés megfelelô lelkipásztori gondozást nyújt hit és vallási elkötelezettség Lelkigyakorlatok válasz Isten személyes hívására (67) 4.3. A jezsuita nevelés gyakorolja a hitet személyes és közösségi imádságban, istentiszteletben és szolgálatban személyes ima közösségi istentisztelet katolikusok számára: az eukarisztia és a bűnbocsánat szentsége elkötelezés Krisztus utánzására 5. fejezet (73) 5.1. A jezsuita nevelés tevékeny élet-elkötelezettségre készít fel (74) 5.2. A jezsuita nevelés az igazságot megvalósító hitet szolgálja szeretettôl áthatott igazságosság tettek a békéért új ember-típus egy új fajta társadalom igazságosság tárgyalása a tanmenetben az igazságosság cselekedetei törôdés napjaink komoly kérdéseivel (82) 5.3. A jezsuita nevelés igyekszik ,,másokért élô embereket'' nevelni képességeink kifejlesztése az emberi közösség javára hangsúly a közösségi értékeken az iskolai közösség felnôttjeinek tanúságtétele (85) 5.4. A jezsuita nevelés különleges törôdést mutat a szegények irányában a szegényeket elônyben részesítô választás mindenki részesedhessen a jezsuita nevelésben mindenki számára ingyenes nevelést a szegények képezik a nevelés kontextusát érintkezés a szegényekkel és annak megfontolása 6. fejezet (93) 6.1. A jezsuita nevelés apostoli eszköz az emberi társadalmat szolgáló egyház szolgálatában részvétel az egyház apostoli küldetésében az egyházhoz való hűség és az egyház szolgálata hűség az egyház tanításához a kultúra átgondolása az egyház tanításának fényében a helyi polgári és vallási közösség szolgálata együttműködés más apostoli munkákkal tevékenység a helyi közösségben ökumenikus együttműködés (101) 6.2. A jezsuita nevelés felkészíti a tanulókat, hogy mások szolgálatára tevékenyen vegyenek részt az egyház és a helyi közösség életében hitoktatás katolikusok számára az egyház és a szentségek ismerete és szeretete az egyházi élet konkrét megtapasztalalása a Krisztusi Élet Közösségei 7. fejezet (107) 7.1. A jezsuita nevelés a képzésben mindig a kiválóságra törekszik emberi kiválóság a kiválóságot a helyi körülmények szerint kell megítélni minden személy lehetô legteljesebb kifejlesztése az emberiség javára munkálkodó emberek képzése ,,magis'' a hitbeli elkötelezettségen alapszik tüntessék ki magukat a diákok az együtt dolgozásban (113) 7.2. A jezsuita nevelés tanúságot tesz a kiválóság mellett a kiválóságot elômozdító iskolai légkör a felnôtt tagok tanúságtétele a kiválóságról együttműködés más iskolákkal és nevelési intézményekkel 8. fejezet (118) 8.1. A jezsuita nevelés súlyt helyez a laikusok és jezsuiták együttműködésére közös küldetés készség a felelôsség vállalására jezsuita magatartás (122) 8.2. A jezsuita nevelés közösségi szellemen nyugszik a tantestület és az ügyintézôk között az iskola szellemiségének megértése közös céltudat (124) 8.3. a jezsuita közösség tagjai között az élet tanúságtétele lényeges élet- és imaközösség nem hivatalos közös együttlétek Ignác világnézetének terjesztése lelkipásztori szolgálatok kapcsolatok az iskolaigazgatóval (130) 8.4. az igazgató tanács tagjai között (131) 8.5. a szülôk között szoros együttműködés a szülôkkel az ignáci világnézet ismertetése az iskola és a család mozdítsák elô ugyanazokat az értékeket (134) 8.6. a diákok között (135) 8.7. a végzett diákok között (136) 8.8 a jótevôk között (137) 8.9. A jezsuita nevelés közösséget építô szervezet keretében történik a felelôsség megosztása az igazgató küldetése az igazgató szerepe vezetô csoport jezsuita hatalom és felügyelet jogok és kötelességek 9. fejezet (145) 9.1. A jezsuita nevelés az eszközöket és módszereket úgy alkalmazza, hogy céljait a leghatásosabban elérje változtatások bevezetése a változtatás normái alkalmazkodás a helyi szükségletekhez (148) 9.2. A jezsuita nevelés közös nevelési szemléletmóddal és céllal rendelkezô iskolahálózatot képez helyi és nemzetközi gondolat- és tapasztalatcsere tanárok és diákok cseréje az igazságosság elômozdítása érdekében (152) 9.3. A jezsuita nevelés segít biztosítani a kellô szakmai továbbképzést, különösen a tanárok számára továbbképzési lehetôségek az ignáci lelkiség megértetése és tanulás a laikusoktól 10. fejezet A jezsuita pedagógia néhány jellemzôje: (155) A. A Lelkigyakorlatok tapasztalatából (161) B. A Rendalkotmányból és a Ratio Studiorumból idézett néhány utasítás (164) Befejezés I. függelék: Ignác, az elsô jezsuita iskolák, és a Ratio Studiorum A. Loyolai Szent Ignác lelki útja B. A Jézus Társasága nevelôi munkára vállalkozik C. A Ratio Studiorum és a jezsuita nevelés késôbbi története II. függelék: Összefoglaló vázlat: Párhuzam Ignác világképe és a jezsuita nevelés alapvetô jellemzôi között Lábjegyzetek ======================================================================== Peter-Hans Kolvenbach S.J. levele A jezsuita nevelés jellemzôi Valamennyi felsôbb elöljárónak Kedves Tisztelendô Atya! Krisztus békéje! Ebben az évben, az elsô Ratio Studiorum létrejöttének négyszázadik évfordulóján, örömmel tölt el, hogy jóváhagyhatom a Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság munkáját, és közreadhatom A Jezsuita nevelés jellemzôi című iratot. Ez a dokumentum valamennyi jezsuitának szól; szól azonkívül azoknak a laikusoknak és más szerzetesközösségek tagjainak is, akik együttműködnek velünk apostoli munkáinkban, különösen nevelési intézményeinkben. A jezsuita nevelés jellemzôit felsoroló irat nem egy új Ratio Studiorum. De a XVI. század végén írt Ratiohoz hasonlóan és az akkor elkezdôdött hagyomány folytatásaként e dokumentum közös szemléletmódot és közös céltudatot nyújthat nekünk, és oly mérce lehet számunkra, amelyhez mérhetjük magunkat. A jezsuita nevelési apostolkodást az utóbbi években alapos vizsgálatnak vetették alá. Egyes országokban a jezsuita nevelés válságban van. Ezen országokban számos tényezô, például kedvezôtlen kormányrendeletek, gazdasági nyomás és súlyos személyzethiány teszi bizonytalanná annak jövôjét. Ugyanakkor a világ sok részében a megújulás egyértelmű jelei mutatkoznak Hálás vagyok mindenkinek, akik a jezsuita nevelés terén dolgoznak, mind a jezsuitáknak, mind annak a sok ezer más szerzetesnek és laikusnak, akik ebben az apostoli munkában együttműködnek velünk. Oktatói, ügyintézôi, igazgatói vagy hivatalnoki minôségben önzetlenül szolgáltak, és odaadásukat azzal is kimutatták, hogy együttműködtek a megújulás munkájában. Haladtunk; és így ma már lehetségessé vált, hogy szintetikus formában újra meghatározzuk nevelési céljainkat, és ezt a meghatározást a további megújulásra felhasználjuk. A jelen dokumentum segíteni fog, hogy nevelôi munkánkat mélyebben tanulmányozzuk és kiértékeljük. Kiadása egyrészt bizonyítja, hogy rendületlenül bízunk a jezsuita nevelési apostolkodás fontosságában, másrészt kifejezi imádságos reményemet, hogy az egyre sikeresebb lesz céljai elérésében. A szülôk sokat áldoznak arra, hogy gyermekeik jó nevelést kapjanak. Az egyház és az állami kormányzatok is nagy súlyt helyeznek az ifjúság nevelésére. A Társaságnak továbbra is ki kell elégítenie a mai világ ezen alapvetô szükségletét. Ezért a nehézségek és bizonytalanságok ellenére a nevelés ügye a Jézus Társasága egyik elsôrendű apostoli munkája kell, hogy maradjon. Az osztályteremben tanítók és az irodában dolgozók, akár jezsuiták akár laikusok, olyan szolgálatot tesznek az egyháznak és a társadalomnak, amelynek apostoli hatékonysága még ma is igen jelentôs lehet. Egy hónappal ezelôtt, amikor a ,,Közös apostoli megkülönböztetô megfontolásról'' írtam az egész Társaságnak, megemlítettem, hogy annak gyakorlata ,,az apostoli munka tapasztalataira vonatkozóan keresi, hogy hogyan lehet azt jobban végezni. Mindig alkalmasabb eszközöket keres a kapott küldetés hűséges és sikeres teljesítéséhez, figyelembe véve az állandóan változó körülményeket''. A jelen irat segítheti a jezsuita nevelésben dolgozó minden személyt az apostoli megkülönböztetô megfontolás eme lényeges feladatának gyakorlásában. Alapul szolgálhat arra, hogy újra átgondoljuk a nevelési apostoli munka tapasztalatait, és ennek az átgondolásnak fényében kiértékeljük az iskolai tevékenységünket és gyakorlatainkat. Ez a kiértékelés ne csak negatív szemmel történjen (Mit csinálunk rosszul?), hanem fôképp pozitívan (Mit csinálhatnánk jobban?). E kiértékelésnek az állandóan változó helyi körülmények figyelembevételével kell történnie: minden egyes országban és vidéken át kell gondolni, hogy a jezsuita nevelés jellemzôi a helyi körülményekben mit jelentenek, és milyen következményekkel járnak, és olyan további dokumentumokat kell alkotni, amelyek a jelen egyetemes jellegű dokumentumot a konkrét és speciális szükségletekhez alkalmazzák. A közösségi apostoli megkülönböztetô megfontolás az egész pedagógus közösség feladata. A jezsuiták az ignáci lelkiség ismeretével és tapasztalatával, a laikusok pedig a családi, társadalmi és politikai életben szerzett tapasztalataikkal járulnak hozzá ehhez a megfontoláshoz. Közös küldetésünk annál hatékonyabb lesz, minél inkább vagyunk képesek állandóan tanulni egymástól. Megköszönöm a Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság tagjainak azt a négy éves munkát, melyet a jelen dokumentum megírására fordítottak. A jezsuita középiskolai nevelés megújulása céljából 1980-ban kinevezett bizottság természetszerűleg közvetlenül a középiskolai nevelésre összpontosította munkáját. Azonban a jelen dokumentum nagy része minden szintű jezsuita nevelési munkára is alkalmazható; a benne foglalt irányelvek pedig alkalmazhatók minden jezsuita apostoli munkára. Egyéb nevelési intézményekben, különösen az egyetemeken és fôiskolákon működô jezsuiták ejtsék meg a szükséges módosításokat, vagy dolgozzanak ki a jelen dokumentum alapján egy újat, amely jobban megfelel sajátos helyzetüknek. Más jezsuita apostoli munkákat végzô, például plébániákon vagy lelkigyakorlatadásban vagy szociális apostolkodásban tevékenykedô rendtagok saját apostoli megkülönböztetô megfontolásuk alapjaként használják fel a jelen dokumentumot. Avégbôl, hogy ez a megkülönböztetô megfontolás megtörténjen, szükséges, hogy az egyes rendtartományok szükségletei és szokásai szerint a jelen dokumentumot széles körben terjesszük. Minden érintett személy olvassa el és ismerje meg azt. Ezért azt tanácsolom, hogy a rendtartományában működô jezsuita középiskolák valamennyi tanára, hivatalnoka és az igazgató tanács tagjai -- jezsuiták és laikusok egyaránt -- kapjanak egy-egy személyes példányt. A dokumentum kivonatát kioszthatják a szülôk és növendékek között is. Juttassunk példányokat más apostoli munkákban tevékenykedô jezsuitáknak és laikusoknak is. A Jezsuita nevelés jellemzôi, az 1586-os Ratio Studiorumhoz hasonlóan, az egész világról beérkezett megjegyzéseket figyelembe véve, számos fogalmazáson ment keresztül. Csak a késôbbi tapasztalatok fogják megmutatni, hogy vannak-e esetleg hiányok a világos megfogalmazásnál, kimaradtak-e egyes szempontok, téves-e néha a hangsúlyozás. Úgy adom tehát közre A Jezsuita nevelés jellemzôit, miként P. Claudio Acquaviva rendfônök az 1586-os Ratio Studiorumot: ,,nem mint végleges, befejezett munkát -- mivel ez igen nehéz és talán lehetetlen volna is --, hanem inkább mint eszközt, amely azáltal, hogy egy egységes szemléletmódot ad egész Társaságunknak, segít legyôzni bármely felmerülô nehézséget''. Testvéri szeretettel Krisztusban: Peter-Hans Kolvenbach S.J. általános rendfônök Róma, 1986. december 8. A Szeplôtelen Fogantatás fôünnepén ======================================================================== Elôszó A jezsuita nevelés jellemzôi (1) 1980 szeptemberében egy jezsuitákból és világiakból álló kis nemzetközi csoport gyűlt össze Rómában, hogy a jezsuita neveléssel kapcsolatban felmerült fontos kérdéseket tárgyaljon meg. A világ számos részén komoly kérdések vetôdtek fel a jezsuita iskolák jelenlegi hatékonyságát illetôen: Szolgálhatják-e a Jézus Társasága apostoli céljainak megvalósítását? Kielégítik-e a mai világ embereinek szükségleteit? Képesek-e választ adni korunk emberének szükségleteire? A római összejövetel célja az volt, hogy megvizsgálja e kérdéseket, és olyan megújulást ajánljon, amely lehetôvé teszi, hogy a jezsuita középiskolai nevelés a jelenben és a jövôben továbbra is segítse az egyház kreatív és gyógyító küldetését. (2) A tanácskozások alatt világossá vált, hogy az iskoláink új hatékonysága részben azon múlik, hogy világosabban és pontosabban megértjük-e a jezsuita nevelés sajátos jellegét. Az összejövetel tagjainak nem állt szándékában, hogy a problémákat minimalizálja, mégis kijelentette, hogy a jezsuita iskolák bizalommal elébe nézhetnek a jövô kihívásainak, feltéve ha hűek maradnak sajátos jezsuita örökségükhöz. Loyolai Ignácnak, a Jézus Társasága alapítójának szemléletmódja négyszáz éven keresztül adott támaszt ezeknek az iskoláknak. Ha sikerül ezt a szemléletmódot világosan körvonalazni és feléleszteni, és azután a jelen kornak megfelelôen alkalmazni a nevelésre, mindez által olyan helyzetet teremtenénk, amelyben képesek leszünk a többi problémával is szembeszállni. (3) P. Pedro Arrupe, a Jézus Társasága akkori általános rendfônöke, a tanácskozások befejezô ülésén mondott beszédében ugyanezt a következtetést erôsítette meg. Szavai szerint, a jezsuita iskolának ,,jezsuita iskolaként könnyen felismerhetônek kell lennie. Az ilyen iskola sokban hasonlítani fog más iskolákhoz... De ha hiteles jezsuita iskola, azaz, ha működése sajátos jezsuita karizmánk erejébôl táplálkozik, ha a lényeges jellegzetességeinkre és az alapvetô választásainkra fektetjük a hangsúlyt, akkor -- ha szabad így mondanom -- a diákjainknak adott nevelés, egy bizonyos ,,ignáciságot'' fog kialakítani bennük. Nem önteltséget vagy sznobizmust ajánlok, mégkevésbé felsôbbrendűségi érzést. Egyszerűen csak arra szeretnék utalni, hogy mi a logikus következménye saját karizmánk megélésének és működtetésének. Kötelességünk az, hogy iskoláink révén azt nyújtsuk, amit hitünk szerint Isten és az egyház elvár tôlünk''.[1] (4) A római összejövetel tagjai javasolták egy állandó nemzetközi bizottság felállítását a középiskolai neveléssel kapcsolatos kérdések megtárgyalására. E bizottság elsô feladatai között szerepelne tisztázni: miként tudna Ignác szemléletmódja ma is megkülönböztetô jelleget adni a jezsuita középiskolai nevelésnek. (5) E javaslat értelmében megalakult a Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság. E bizottság 1982-ben tartotta meg elsô gyűlését. Tagjai a következôek: Daven Day S.J. (Ausztrália), Vincent Duminuco S.J. (U.S.A.), Luiz Fernando Klein S.J. (Brazília, 1983 óta), Raimondo Kroth S.J. (Brazília, 1983 óta), Guillermo Marshall S.J. (Chile, 1984 óta), Jean-Claude Michel S.J. (Zaire), Gregory Naik S.J. (India), Vicente Parra S.J. (Spanyolország), Pablo Sada S.J. (Venezuela), Alberto Vasquez (Chile, 1987 óta), Gerard Zaat S.J. (Hollandia) és James Sauvé S.J. (Róma). (6) E bizottság által megszerkesztett jelen dokumentum négy év tanácskozásainak és a világ minden részérôl befutott megjegyzéseknek az eredménye. (7) Ahhoz, hogy ma megkíséreljünk szólni a jezsuita nevelésrôl, figyelembe kell vennünk azokat a nagy változásokat, amelyek Ignác kora óta, de fôként a jelen században hatottak a nevelésre, és befolyásolták azt. Kormányrendeletek és más iskolán kívüli tényezôk gyakorolnak befolyást az iskolai élet különféle oldalaira, beleértve a tanmenetet és a használandó tankönyveket is. Néhány országban a kormány politikája vagy a magas költségek létükben veszélyeztetik a magániskolákat. A diákokat és a szülôket sok esetben csak az egyetemi felvételi vizsgák sikerét biztosító tanulmányok érdeklik, vagy csak azon iskolai programok iránt mutatnak érdeklôdést, amelyek jó elhelyezkedést segítenek. A mai jezsuita iskolák gyakran koedukációs összetételűek. Nôk tanárként vagy ügyintézôként együtt dolgoznak laikus férfiakkal és jezsuitákkal. A legtöbb jezsuita iskolában a diákok létszáma jelentôsen megnövekedett, és ugyanakkor az iskolákban dolgozó jezsuiták száma csökkent. Ezenkívül: a.) A természettudomány és technológia modernkori haladása megváltoztatta a tanmenetet: a természettudományos tantárgyak bevezetése azt eredményezte, hogy jelenleg kevesebb hangsúly esik a humán tantárgyakra, sôt néha el is hanyagoljuk azokat, pedig a hagyományos jezsuita nevelés épp ezekre helyezte a hangsúlyt. b.) Az emberi fejlôdést kutató pszichológia és a társadalomtudományok, valamint az elméleti pedagógiának és magának az emberi nevelésnek haladása új fényt vetett arra, hogy a fiatalok hogyan is tanulnak, és válnak éretté egyénenként egy közösségben. Mindez befolyást gyakorolt a tantárgyak tartalmára, az oktatási technikákra és az iskolák működésére. c.) Az utóbbi években kifejlôdött teológia világosan felismerte és bátorította az egyházban a laikusok apostoli szerepét. Ezt a meglátást a II. vatikáni zsinat jóváhagyta, különösen ,,A laikusok apostolkodásáról'' című határozatában[2]. E teológiát követve a Jézus Társasága utóbbi általános rendgyűlései is hangoztatták, hogy azokban az iskolákban, melyek egykor kizárólag jezsuiták irányítása alatt álltak, és melyekben csak jezsuiták tanítottak, most közös céltudattal és a felelôsség valódi megosztásával a laikusok és a jezsuiták együttműködését kell megvalósítani. d.) Jézus Társasága elkötelezte magát ,,a hit szolgálatára, melynek feltétlen követelménye az igazságosság elômozdítása''[3]. Felszólított bennünket, hogy ,,vizsgáljuk felül hagyományos apostoli módszereinket, magatartásunkat és intézményeinket, és alkalmazzuk azokat az idôk szükségleteihez, egy olyan világhoz, amely állandó, gyors változások folyamatában áll''[4]. Erre az elkötelezettségre válaszolva, a szegények és hátrányos helyzetűek ügyét megújult figyelemmel kisérve, jelenleg felülvizsgáljuk nevelési céljainkat és lehetôségeinket. A mai jezsuita nevelés célját ,,sokszorosítók képzése'', valamint ,,másokért élô emberek'' képzése szavakkal fejezzük ki.[5] e.) A mai jezsuita iskolák diákjai és tanárai különbözô társadalmi osztályokból, kultúrákból és vallásokból jönnek; néhányuknak nincs vallásos hite. Sok jezsuita iskolára mély hatást gyakorolt az iskolai közösség gazdag, de ugyanakkor kihívást jelentô összetétele. (8) Ezek és más változások kihatottak az iskolai élet konkrét részleteire és megváltoztattak alapvetô iskolai tevékenységeket. Ezek azonban nem változtatták meg azt a meggyôzôdést, hogy jelenleg is sajátos szellemiség jellemzi azokat az iskolákat, amelyeket valóban jezsuita iskolának nevezhetünk. Ezt a sajátos szellemiséget azáltal fedezhetjük fel, hogy átgondoljuk Ignác élettapasztalatát, azt a módot, ahogyan e tapasztalatát másokkal megosztotta, a Rendalkotmányban és leveleiben a nevelésre alkalmazta, valamint azt a módot, ahogyan a történelem folyamán, beleértve ebbe a jelenkort is, az ignáci szemléletmódot továbbfejlesztették, és a nevelésre alkalmazták. A pedagógia, a tanmenet és az iskolai élet hátterében közös szellemiség húzódik meg, még akkor is, ha ezek nagymértékben eltérnek a korábbi századokétól, és az iskolai élet konkrét részleteit illetôen jelentôs különbség áll fenn az egyes országok között. (9) A ,,sajátos jelleg'' kifejezéssel nincs szándékunkban azt sugallni, mintha jellegünk vagy módszerünk ,,egyedülálló'' lenne. E kifejezés inkább ,,jezsuita eljárásmód''[6]-unkat jelenti: azt az inspirációt, azokat az értékeket, magatartásformákat és stílusokat, amelyek a jezsuita nevelést hagyományosan jellemezték, most is sajátos jelleget kell adniuk bárhol a világon minden jezsuita iskolának, és a jövôben is lényegként fognak megmaradni. (10) Amikor olyan inspirációról beszélünk, amely a Jézus Társaság által került a jezsuita iskolákba, ez semmiképpen sem jelenti azok kirekesztését, akik nem tagjai a Társaságnak. Bár az iskolát általában ,,jezsuitának'' szokták nevezni, a szemléletmódot inkább ,,ignáci szemléletmódnak'' nevezzük, és ezt soha sem korlátoztuk a jezsuitákra. Ignác, amikor Isten hívását meghallotta, maga is laikus volt. Ô ezt a hívást késôbb Lelkigyakorlatos Könyvében írta le, és sok más laikusnak adott Lelkigyakorlatokat, hogy ugyanabban az élményben legyen részük. Az utóbbi négy évszázadban számtalan laikus és nem jezsuita szerzetes osztozott Ignác szellemiségében, és került annak hatása alá. Továbbá, a laikusoknak a családban és a társadalomban megélt istentapasztalatuk, valamint az egyházban és vallási kultúrájukban játszott sajátos szerepük alapján saját hozzájárulásukkal gazdagíthatják lelkiségünket. Ez a hozzájárulás gazdagítja a jezsuita iskola lelkiségét és növeli hatékonyságát. (11) A következô leírás a jezsuita iskolákban dolgozó jezsuiták, laikusok és más szerzetesek számára, az ezekben az iskolákban működô tanárok, ügyintézôk, az igazgató tanács, valamint a szülôk számára készült. Mindannyiukat felhívjuk, hogy egyesült erôvel egyre hatékonyabban jelenítsék meg a jelenkorra alkalmazott ignáci hagyományt az iskola életét meghatározó tevékenységekben és gyakorlatokban. ======================================================================== Bevezetô megjegyzések A jezsuita nevelés jellemzôi (12) Bár a következô oldalakon megfogalmazott számos sajátosság minden jezsuita nevelésre vonatkozik, figyelmünket a jezsuita középiskolai nevelésre összpontosítottuk. (Országtól függôen ez jelenthet csak középfokú oktatást, vagy magába foglalhatja mind az alap- mind a középfokú oktatást.) A többi jezsuita oktatási intézményben, különösen az egyetemeken és fôiskolákban működôket kérjük, hogy alkalmazzák módosított formában az alábbi jellemzôket saját helyzetükre. (13) Ignác életének és a jezsuita nevelés kialakulásának rövid történeti öszszefoglalása megtalálható az I. függelékben. Ennek elolvasása segítheti azokat, akik kevésbé ismerik Ignácot és a régi jezsuiták történetét, hogy jobban megértsék azt a lelki szemléletmódot, amelyen a jezsuita nevelés jellemzôi alapulnak. (14) A jezsuita nevelés jellemzôi és Ignác lelki szemléletmódja közötti kapcsolat élesebb megvilágítása végett a következô oldalakon felsorolt huszonnyolc jellemzôt kilenc fejezetre osztottuk. Minden fejezet az ignáci szemléletmódot kifejezô mondatokkal kezdôdik, az utána felsorolt jellemzôk pedig ezeket a mondatokat alkalmazzák a nevelésre. Ezt követôen részletesen kifejtik az egyes jellemzôket. A tizedik fejezet példaként felsorolja a jezsuita pedagógia néhány jellemzôjét. (15) A bevezetô mondatok közvetlenül Ignác világszemléletébôl származnak. A jezsuita nevelés jellemzôi ennek a szemléletmódnak átgondolásából származnak, és a mai ember szükségleteinek fényében alkalmazzák azt a nevelésre. (Az ignáci világszemléletet és a jezsuita nevelés jellemzôit a II. függelékben két oszlopba rendeztük. E függelékhez tartozó jegyzetek az ignáci szemléletmódot összefoglaló egyes mondatok forrásait jelölik meg. (16) Néhány jellemzô csak egyes csoportokra vonatkozik: például a diákokra, végzett diákokra, tanárokra vagy szülôkre. Más jellemzôk a nevelôi közösség egészére vonatkoznak. Megint mások elsôsorban az iskolai ügyintézôket vagy az igazgatói tanácsot érintik. Ez utóbbiak elsôsorban az intézmény tevékenykedésére és gyakorlataira vonatkoznak. (17) E dokumentum nem szól a neveléssel foglalkozó személyek életének nagyon is valós nehézségeirôl: a diákok ellenállásáról és fegyelmi problémáikról, az iskolai ügyintézôk, a diákok, a szülôk és mások részérôl érkezô sok ellentétes követelés összehangolásának nehézségérôl, a gondolkodásra szánható idô hiányáról, a nevelôi munkával járó elkedvetlenedésrôl és kiábrándulásról. Nem szól továbbá a modern élet általános nehézségeirôl sem. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk tudatában e problémáknak, vagy hogy minimalizáljuk azokat. Ellenkezôleg, teljesen lehetetlen volna jezsuita nevelésrôl beszélni, ha nem léteznének laikusok és jezsuiták, akik minden csalódás és kudarc ellenére nagylelkűen a nevelés ügyének szentelik magukat. A jelen írás nem kísérli meg, hogy könnyű, de felületes megoldásokat adjon megoldhatatlan problémákra, hanem egy olyan szemléletmódot vagy inspirációt próbál nyújtani, amelynek segítségével a mindennapos küzdelem mélyebb jelentést kap, és bôvebb termést hoz. (18) A jezsuita nevelés leírását a dokumentum egésze adja meg. Ha csak részleteket olvasunk, torzított képet nyerünk, amely úgy tűnhet, hogy mellôz lényeges jellemzôket. Például az igazságosságot megvalósító hitre való elkötelezettségnek át kell hatnia az egész jezsuita nevelést -- bár errôl egészen az ötödik fejezetig nem esik szó. (19) Mivel a dokumentum a világ minden részén folyó jezsuita középiskolai nevelésrôl szól, a jezsuita nevelés sajátosságai némileg általános és sematikus formában nyertek megfogalmazást. Szükséges ezért, hogy a helyi körülményekre alkalmazva, konkrét magyarázatokkal legyenek ellátva. E dokumentum tehát inkább gondolkodásra és tanulmányozásra szolgáló irat, semmint befejezett alkotás. (20) A jezsuita nevelés nem minden jellegzetessége lesz ugyanolyan mértékben jelen minden egyes iskolában. Bizonyos helyzetekben állításaink inkább ideálnak tekinthetôk, mint a jelen valóság leírásának. ,,Az idôk, helyek, személyek és más hasonló tényezôk megszabta körülményekkel'' számolni kell[7]: ugyanaz az alapvetô szellemiség különbözô helyzetekben különféleképpen fog megvalósulni. Hogy elkerüljük a helyi körülmények szerinti megkülönböztetéseket, és az ideált kifejezô ,,kíván lenni'', vagy az ítélkezô ,,kell legyen'' kifejezések állandó ismétlését, a nevelési sajátosságokat kijelentô módban fogalmaztuk meg: ,,a jezsuita nevelés ilyen meg ilyen...'' ======================================================================== 1. fejezet A jezsuita nevelés jellemzôi (21) Ignác számára Isten Teremtô és Úr, legfôbb Jóság, az egyetlen Abszolút Valóság. Minden más valóság Istentôl van, és csak annyiban van értéke, amennyiben bennünket Ôhozzá vezet[8]. Ez az Isten jelen van életünkben, minden dologban ,,értünk munkálkodik''[9]. Hittel felfedezhetjük Istent a természet és az emberi világ minden eseményében, a történelem egészében, fôképp pedig minden egyes személy saját élettapasztalatában. (22) A jezsuita nevelés: -- állítja a világot -- segíti minden egyén teljes képzését az emberi közösségen belül -- az egész nevelést átható vallási dimenzió tartozik hozzá -- apostoli eszköz -- elômozdítja a hit és a kultúra közötti párbeszédet 1.1. Állítja a világot (23) A jezsuita nevelés elismeri, hogy Isten minden valóság, minden igazság és minden ismeret szerzôje. Isten minden teremtményben jelen van és munkálkodik: jelen van a természetben, a történelemben és az emberi személyekben. A jezsuita nevelés tehát állítja a világ gyökeres jóságát. Tudja, hogy ,,Isten nagyszerűsége betölti'' azt[10]. A jezsuita nevelés a teremtés minden részét úgy tekinti, mint amely méltó a tanulmányozásra, a szemlélôdésre, és alkalmas végnélküli kutatásra. (24) A jezsuita iskolában történô nevelés törekszik arra, hogy Isten teremtményeinek tanulmányozása által a növendékekben csodálkozást és a misztérium megérzését váltsa ki. A teremtmények teljesebb ismerete elvezethet Isten teljesebb ismeretéhez, és nagyobb hajlandóságot ébreszthet a diákokban, hogy Isten munkatársai legyenek a folytatódó teremtés művében. A tanítás oly módon történik, hogy a diákok Isten jelenlétének alázatos felismerése által örömet találnak a tanulásban, és egyre behatóbb és mélyebb tudásra irányuló vágy ébred bennük. 1.2 Minden egyén teljes képzése a közösségen belül (25) Isten legfôképpen a ,,saját képére és hasonlatosságára teremtett''[11] emberi személy misztériumában mutatkozik meg. A jezsuita nevelés feladata tehát kutatni az emberélet értelmét és gondoskodni arról, hogy minden egyes diák az Isten által személyesen szeretett egyénként teljes képzésben részesüljön. A jezsuita nevelés célja: segíteni, hogy minden egyes személy az emberi közösség tagjaként a lehetô legteljesebben kifejleszthesse Istentôl kapott képességeit. (26) A mély és alapos intellektuális képzés magába foglalja az alapvetô humán és természettudományi jellegű tantárgyak beható ismeretét. Ezek elsajátításához szükség van alapos és kitartó tanulásra, amelyet színvonalas és helyesen motivált oktatás alapoz meg. Ez az intellektuális képzés egyre inkább képessé teszi a diákot, hogy figyelmesen, logikusan és kritikusan gondolkodjon. (27) A jezsuita nevelés továbbra is hangsúlyt fektet az emberi személy megértéséhez lényegesen szükséges hagyományos humán jellegű tantárgyakra, de ugyanakkor magába foglalja a technológia valamint a természet- és társadalomtudományok gondos és kritikai tanulmányozását is. (28) A jezsuita nevelés minden tanmenetben különleges figyelmet szentel a diákok képzelôtehetségének valamint érzelmi és kreatív dimenziójának fejlesztésére. Ezek a dimenziók gazdagítják a tanulást, és segítenek, hogy az ne legyen pusztán intellektuális. Lényegesek a teljes személy képzésé-ben, és segítenek felfedezni a szépségben önmagát kinyilatkoztató Istent. Ugyanezen okok miatt a jezsuita nevelés a tanmenettel és az azon kívüli tevékenységekkel minden diák számára alkalmakat teremt, hogy értékelni tudja az irodalmat, az esztétikát, a zenét és a szépművészeteket. (29) A XVII. század jezsuita iskolái híresek voltak a kommunikációs képességet, az ún. ékesszólást fejlesztô nevelésükrôl, amelyet esszéírás, színjátszás, szónoklatok, viták, stb. elômozdításával értek el. A kommunikációs médiumok által irányított mai világban hatékony kommunikációs készség fejlesztése szükségesebb, mint valaha. Ezért a jezsuita nevelés fejleszti a hagyományos beszéd- és írásbeli készséget, és ezen felül segít abban is, hogy a diákok jártasak legyenek a modern kommunikációs eszközökben (film, video). (30) A tömegmédia az emberek és kultúrák magatartásformáinak és felfogásának minden területére kiterjesztik hatásukat. Ennek tudatosítása szintén fontos a mai világban. A jezsuita nevelés ezért tartalmaz olyan tanfolyamokat, amelyek lehetôvé teszik, hogy a tanulók megértsék és kritikailag értékeljék a tömegmédia befolyásoló hatását. Megfelelô neveléssel a modern élet ezen kellékei segíthetnek, hogy az emberek emberiessége ne csökkenjen, hanem inkább növekedjen. (31) A teljes személy fejlesztésnek része a nevelési folyamat többi elemével összhangban történô testnevelés. Ezért a jezsuita nevelés magába foglal alaposan kidolgozott sport- és testnevelési tervezetet. A test erôsítése mellett a sport segíthet a fiataloknak, hogy megtanulják mind a siker, mind a kudarc szép elfogadását. A sport révén tudatára ébrednek, hogy mennyire szükséges a másokkal való összjáték, amelyben mindenki legjobb képessége szerint járul hozzá a csoport sikeréhez. (32) A nevelési folyamat valamennyi fenti elemének egy célja van: olyan kiegyensúlyozott személyiség képzése, aki személyesen átgondolt életfilozófiával rendelkezik, melyhez hozzátartozik az állandó megfontolás szokása. E képzés érdekében olyan alaposan megtervezett nevelési programra van szükség, amelyen belül az egyes tantárgyak összefüggnek, és az iskolai élet minden eleme minden egyes tanuló teljes személyes kifejlôdését segíti[12]. (33) Mivel az igazi emberiesség csak a másokkal való olyan kapcsolatokban található, melyekben helyet kap a figyelem, a szeretet és a szolgálat, a jezsuita nevelés súlyt fektet arra a szerepre, melyet minden egyes személy az emberi közösségben játszik, és segíti annak kifejlôdését. Diákokat, tanárokat és a nevelôi közösség minden tagját felhívjuk, hogy szolidaritást építsen ki másokkal, faji, kulturális, vagy vallási különbségre való tekintet nélkül. A jezsuita iskolában elvárjuk a jómodort; iskoláink légköre olyan, hogy mindannyian egyetértésben és szeretetben élhetnek és dolgozhatnak együtt, Isten gyermekeiként tisztelve egymást. 1.3. A vallási dimenzió áthatja az egész nevelést (34) Mivel minden iskolai tevékenység Isten felismerésének eszközévé válhat, minden tanár felelôs az iskola vallási dimenziójáért. Isten felismerésének és az emberélet igazi értelme megértésének folyamatában az integráló tényezô a teológia, amelyet a vallási és lelki nevelés közvetít. A vallási és lelki képzés szervesen hozzátartozik a jezsuita neveléshez; nincs hozzáadva a nevelési folyamathoz, és nincs is különválasztva attól. (35) A jezsuita nevelés minden személynek igyekszik segíteni a minden emberben működô teremtô Szentlélek működését azáltal, hogy alkalmat nyújt az Istenbe vetett hitre, de ugyanakkor elismeri, hogy a hitet nem lehet parancsolni[13]. Minden elôadásban, az iskola szellemi légkörében és különösképpen a hittanórákon megteszünk mindent avégbôl, hogy az istenhit lehetôségét megteremtsük, hitbeli igazán emberi magatartásformaként mutassuk be, amely egyáltalán nem áll ellentétben az ésszel; emellett pedig igyekszünk kifejleszteni azokat az értékeket, amelyek képesek ellenállni a modern élet szekularizáló hatásának. A jezsuita iskola minden tôle telhetôt megtesz, hogy betöltse a Jézus Társaságának adott küldetést, hogy ,,egyesült erôkkel, határozottan álljunk ellent az ateizmusnak''[14]. (36) A fejlôdési folyamat minden mozzanata a végsô elemzésben elvezethet a teremtett világban jelenlevô és munkálkodó Isten imádásához és az Istent tükrözô teremtett világ tiszteletéhez. Az imádat és a tisztelet részei az iskolai közösség életének; kifejezést nyernek a személyes imában és megfelelô közösségi istentiszteleti formákban. Minden egyes diák értelmének, képzelôtehetségének, érzelemvilágának, kreativitásának és testének fejlôdése, valamint minden tantárgyat és az iskola egész életét átható csodálkozás szelleme -- mindez segítheti a diákokat, hogy felismerjék a történelemben és a teremtett világban munkálkodó Istent. 1.4. Apostoli eszköz[15] (37) A jezsuita nevelés tiszteletben tartja az iskolai tantárgyak sajátos értékét, de ugyanakkor feladatának tekinti az életre való felkészítést; ez az élet pedig az örök életre való felkészülés. Az egyesek képzése nem elvont cél. A jezsuita nevelés azzal is törôdik, hogy miként fogják a diákok felhasználni képzésüket akkor, amikor majd az emberek közösségében ,,Isten dicséretére, tiszteletére és szolgálatára''[16] másoknak szolgálnak. A jezsuita nevelés sikerének mértéke nem a diákok tudományos teljesítménye vagy a tanárok szakmai kiválósága, hanem sokkal inkább a most említett élet-minôség megvalósulása. 1.5. A hit és a kultúra közötti párbeszéd (38) Azzal a meggyôzôdéssel, hogy Isten minden teremtményben és az emberiség egész történetében működik, a jezsuita nevelés elômozdítja a hit és a kultúra közötti párbeszédet -- amely magába foglalja a hit és a természettudomány közötti párbeszédet is. Ez a párbeszéd egyrészt elismeri, hogy az emberek és a kulturális struktúrák is csak emberiek, tökéletlenek, olykor magukon viselik a bűn hatását, és megtérésre szorulnak[17]; ugyanakkor felfedezi a különbözô kultúrákban önmagát megmutató Istent. A jezsuita nevelés ezért szorgalmazza a más kultúrákkal való kapcsolatot és azok valódi megbecsülését, hogy kreatív kritikával fedezzük fel értékeiket és hiányaikat. (39) A jezsuita nevelés alkalmazkodik azon ország és kultúra szükségleteihez, amelyben az illetô iskola működik[18]. Ez az alkalmazkodás elômozdítja az ,,egészséges hazaszeretet'', de nem jelenti a nemzeti értékek megkérdôjelezhetetlen elfogadását. A ,,kapcsolatban lenni'', a ,,valódi megbecsülés'' és a ,,kreatív kritika'' szavakkal kifejezett magatartást kinek-kinek saját kultúrájára és hazájára is kell alkalmaznia. A cél mindig az, hogy felismerjük a teremtett világban és a történelemben jelenlevô és munkálkodó Istent. ======================================================================== 2. fejezet A jezsuita nevelés jellemzôi (40) Isten minden embert személyesen ismer és szeret. Ez a szeretet választ vár. E válasz akkor lesz hitelesen emberi, ha radikális szabadság kifejezôdése. Ezért avégbôl, hogy Isten szeretetére válaszolhasson, minden ember hivatása: -- hogy képes legyen szabadon odaadni önmagát, és ugyanakkor felelôsséget tudjon vállalni saját tetteiért és azok következményeiért: legyen tehát szabad, hogy hűséges lehessen; -- hogy képes legyen szabadon hittel munkálkodni az igazi boldogságért, amely az emberélet célja: legyen tehát szabad, hogy másokkal együtt Isten országának szolgálatában munkálkodjék a teremtett világ gyógyításáért. (41) A jezsuita nevelés: -- fontosnak tartja, hogy minden személlyel egyénileg törôdjünk -- hangsúlyt fektet a diákok öntevékenységére -- szorgalmazza, hogy az emberek egész életük folyamán készek legyenek növekedni 2.1. Egyéni törôdés minden személlyel (42) A jezsuita iskolában tanuló fiatalok nem jutottak még el a teljes érettség szintjére; a nevelési folyamat elismeri az intellektuális, érzelmi és lelki növekedés fejlôdési szakaszait, és segít minden egyes növendéket abban, hogy mindezeken a területeken fokozatosan fejlôdjön az érettség felé. Így a tanmenet inkább a személyre összpontosul, mint a végzendô tananyagra. Minden növendéknek megengedjük, hogy az egyéni képességei-nek és személyisége sajátosságainak megfelelô ütemben fejlôdjön, és érjen el eredményeket. (43) A szabadság felelôs használatának fokozatos elsajátítását megkönnyíti a diákok és tanárok közötti személyes kapcsolat. A tanárok és az iskolai ügyintézôk szerepe, akár jezsuiták, akár laikusok, több mint a tanulmányi vezetés. Mindannyian törôdnek a diákok életével: személyes érdeklôdést mutatnak azok intellektuális, érzelmi, erkölcsi és lelki fejlôdése iránt, és segítenek minden egyes diákot, hogy egyre inkább tisztában legyen saját értékeivel, és a közösségen belüli felelôs egyénné váljék. Tiszteletben tartják ugyan a diákok személyiségét, de készen állnak arra, hogy meghallgassák az élet értelmével kapcsolatban felmerült gondjaikat, osztozzanak örömeikben és bánatukban, segítsék személyes fejlôdésüket és emberek közötti kapcsolataikat. Ilyen és más módon a nevelôi közösség felnôtt tagjai egy olyan értékrend kialakulását segítik elô a diákokban, amely az ,,én''-üket meghaladó és mások szükségleteivel törôdô élet-döntésekhez vezet. A nevelôi közösség felnôtt tagjai igyekszenek úgy élni, hogy életükkel példát mutassanak a diákoknak, és készek megosztani velük saját élettapasztalataikat is. A ,,cura personalis'' (személyes törôdés) alapvetô jellegzetessége marad a jezsuita nevelésnek.[19] (44) A szabadság a közösségen belüli kötelezettségekkel jár. A ,,cura personalis'' nem korlátozódik a tanárok és diákok közötti kapcsolatra, hanem kiterjed a tanmenetre és az intézmény egész iletére. Az iskolai közösség minden tagja törôdik társaival, és tanul tôlük. A diákok és felnôttek közötti személyes kapcsolatok, valamint a felnôtt laikusok és jezsuiták, ügyintézôk, tanárok és más alkalmazottak közötti kapcsolat is az egymással törôdést mutatják. A személyes törôdés a végzett diákokra, a szülôkre és a diákok otthoni életére is kiterjed. 2.2. A diákok öntevékenysége (45) A szabadságban való növekedéshez szükséges növekedést az érettség és önállóság terén jobban elômozdítja a tevékeny részvétel, mint a passzív befogadás. A tevékeny részvétel felé irányuló fontos lépéseknek tekintendôk a személyes tanulás, a személyes felfedezésre és kreativitásra szolgáló alkalmak és a megfontolásra való készség. A tanár feladata segíteni minden diáknak, hogy önálló tanulóvá váljon, és így felelôsnek érezze magát saját neveléséért. 2.3. Az egész élet folyamán készség a növekedésre (46) Mivel a nevelés életre szóló folyamat, a jezsuita nevelés a tanulás olyan örömére és olyan tanulásvágyra igyekszi rávezetni a diákokat, amely az iskola elvégzése után is megmarad. ,,Talán a nekik adott képzésnél is fontosabb, hogy kifejlesszük bennük a saját képzésük folytatására irányuló képességet és érdeklôdést. Ez az, amit feltétlenül beléjük kell nevelnünk. Tanulni fontos; de sokkal fontosabb megtanulni, hogyan tanuljunk, és megtanulni azt, hogy egész életükben vágyódjanak a tanulásra''[20] (47) A tanulókkal való személyes kapcsolatok segítenek az iskolai közösség felnôtt tagjainak, hogy készek legyenek a változásra, s így ôk maguk is folytassák a tanulást. Ezáltal nagyobb hatékonyságot érhetnek el munkájukban. Ez különösen manapság fontos: a kultúrában gyors változások mennek végbe, és a felnôttek sok esetben csak nehezen képesek helyesen megérteni és értelmezni a fiatalokra ható kulturális nyomásokat. (48) A jezsuita nevelés elismeri, hogy az intellektuális, érzelmi és lelki növekedés az egész életben folytatódik. Az iskolai közösség felnôtt tagjait biztatjuk, hogy mindezeken a területeken tovább fejlôdjenek, az iskola pedig szervez e fejlôdést segítô továbbképzô programokat[21]. ======================================================================== 3. fejezet A jezsuita nevelés jellemzôi (49) A bűn és a bűn hatásainak következtében az isteni szeretetre adott szabad válasz nem működik magától. Isten megváltó szeretete által segítve és megerôsítve folyamatosan küzdünk a szabadságot leállító akadályokkal -- beleértve ebbe a bűnösség következményeit --, ugyanakkor fejlesztjük az igazi szabadság használatához szükséges képességeket. a) E szabadság egyrészt megköveteli önmagunk valódi megismerését, szeretetét és elfogadását, másrészt az elhatározást, hogy megszabadulunk minden szertelen ragaszkodástól: legyen az bár a gazdagsághoz, hírnévhez, egészséghez, hatalomhoz, vagy bármi máshoz, még magához az élethez való ragaszkodás is. b) Az igazi szabadság azt is megkívánja, hogy valósan ismerjük a környezô világban működô különféle erôket, és hogy szabadok legyünk a valóság torzított felfogásától, egyoldalú értékítéletektôl, merev magatartásformáktól vagy szűk ideológiák iránti elkötelezettségtôl. c) Ha törekedni akarunk e valódi szabadság megszerzésére, akkor meg kell tanulnunk felismerni és kezelni azokat a hatásokat, amelyek vagy elômozdítják, vagy korlátozzák ezt a szabadságot: a belsô lelki megmozdulásokat, mindenfajta múltbeli tapasztalatot, a más emberekkel való kölcsönhatásokat, a történelem, a társadalmi struktúrák és a kultúra dinamizmusait. (50) A jezsuita nevelés: -- érték-irányított -- önmagunk valós ismeretére, szeretetére és elfogadására buzdít -- a környezô világ valós ismeretét nyújtja 3.1. Érték-irányított (51) A jezsuita nevelés magába foglalja az értékekre, a magatartásformákra és a kritériumok értékelésének képességére irányuló képzést; vagyis magába foglalja az akarat képzését. A jó és a rossz, valamint a javak fontossági rangsorának ismerete szükséges mind a szabadságot befolyásoló különféle hatások felismeréséhez, mind a szabadság használatához. Ezért a nevelés az erkölcs keretében történik: a tudást összekapcsolja az erénnyel. (52) A szükséges és méltányos iskolai rendszabályok segítik a jellem és az akarat nevelésével, az önzés, a másokkal való nemtörôdömség és a bűnösség egyéb kihatásainak legyôzésével, valamint a mások iránti tisztelettel és a felelôsség vállalásával történô személyiség- fejlesztést. Ezek a rendszabályok méltányos fegyelmi rendszert is tartalmaznak. Ugyanilyen fontos a minden tanulótól elvárt önfegyelem. Ez megmutatkozik az intellektuális fegyelemben, a kitartó, komoly tanulásban és minden emberi személy méltóságát elismerô, másokkal szembeni magatartásban. (53) A jezsuita iskolában jogos egy olyan kutató keret léte, amelyben a diákok egymással elismerésért versenyzô különbözô szemléletekkel való küszködés folyamata által tesznek magukévá egy irtékrendszert. 3.2. Önmagunk valós ismerete, szeretete és elfogadása (54) Az embert Isten teremtményeként teljes egészében kifejleszteni: ez a jezsuita nevelés ,,keresztény humanizmusa''. Ez a humanizmus hangsúlyozza a szabadság felelôs használatának eredményeként megvalósuló boldog életet, de tényként elismeri a bűnt és annak hatásait is minden ember életében. Ezért a jezsuita nevelés igyekszik buzdítani a diákokat, hogy ôszintén szembesüljenek a szabadság ezen akadályával, egyre inkább önmaguk tudatára ébredjenek, és mind jobban megértsék, hogy Isten megváltó szeretete és segítsége révén lehetséges a megbocsátás és megtérés[22]. (55) Az a küzdelem, hogy az ember eltávolítsa a szabadság útjában álló akadályokat, és kifejlessze magában a szabadság használatának képességét, többet jelent a bűn hatásainak elismerésénél. Az is lényeges, hogy folytonosan törekedjen arra, hogy felismerje a növekedés minden akadályát[23]. Segítsük a diákok erôfeszítéseit, hogy egyrészt felismerjék az elôítéleteket és a korlátozott látköröket, másrészt pedig kiértékeljék a javak viszonylagos értékét. (56) A tanárok és ügyintézôk kihívásokkal segítenek a diákoknak ebben a növekedésben. Segítik ôket, hogy megfontolják személyes tapasztalataikat, és így megérthessék saját istenélményüket. Eközben a növendékek elismerik képességeiket, és fejlesztik azokat, ugyanakkor pedig elfogadják korlátjaikat is, és amennyire csak lehet legyôzik azokat. A nevelési program valós érintkezésbe hozza a diákokat önmagukkal, és így segíteni igyekszi nekik, hogy felismerjék ezeket a különféle hatásokat, és kifejlesszenek egy olyan kritikai képességet, amely mélyebbre hatol az igaz és hamis, a jó és a rossz egyszerű felismerésénél. 3.3. A világ valós ismerete (57) A teremtett világ valós ismerete látja Isten minden művének jóságát, de tudatában van a bűn társadalmi hatásainak is: minden emberben, minden kultúrában, minden emberi struktúrában láthatók lényeges hiányosságok, igazságtalanságok és a megváltás szükségessége. Amikor a jezsuita nevelés igyekszik kifejleszteni a megfontoló gondolkodás képességét, hangsúlyt fektet a valós világgal, tehát az átalakítást megkívánó világgal való érintkezés szükségességére, anélkül hogy szem elôl tévesztené a teremtett világ lényegi jóságát. (58) A jezsuita nevelés igyekszik kifejleszteni a diákokban a valóság megismerésére és kritikus értékelésére való képességet. Ezáltal a diák tudatosítja magában azt, hogy a személyek és a struktúrák változhatnak, és elkötelezi magát oly változásokért folytatott munkára, amely segíti igazságosabb emberi struktúrák építését -- olyan struktúrákét, amelyek mindenkinek alkalmat adnak a szabadság gyakorlására és a nagyobb emberi méltóság elérésére[24]. ======================================================================== 4. fejezet A jezsuita nevelés jellemzôi (59) Ignác világképének központjában Jézus Krisztus történelmi személye áll. Ô mintaképe az emberi életnek, mert másoknak szolgálva tökéletesen válaszolt az Atya szeretetére. Osztozik emberi természetünkben, és meghív bennünket, hogy szeretettel válaszolva az Atyának kövessük ôt a kereszt zászlaja alatt[25]. Jézus közöttünk él, és mindig megmarad az Isten szolgálatában másokért élô embernek. (60) A jezsuita nevelés: -- Krisztust állítja elénk az emberélet példájaként -- megfelelô lelkipásztori gondozást nyújt -- gyakorolja a hitet személyes és közösségi imádságban, istentiszteletben és szolgálatban. 4.1. Krisztus mint példakép (61) A mai jezsuita iskolában az iskolai közösség tagjai különbözô vallásokhoz és kultúrákhoz tartoznak. Mindannyiuk elé, bármi legyen is vallási felfogásuk, mi Krisztust állítjuk az emberélet példájaként. Mindenki ösztönzést meríthet és elkötelezettséget tanulhat Jézus életébôl és tanításából. Jézus tanúságot tett Isten szeretetérôl és megbocsátásáról, szolidaritást vállalt minden szenvedôvel, és feláldozta életét mások szolgálatában. Példáját mindenki követheti abban, hogy kiüresíti önmagát, és elfogad bármilyen nehézséget vagy szenvedést, amelyet az elérendô egyetlen cél megkövetel: ez a cél pedig nem más, mint másoknak szolgálva teljesíteni az Atya akaratát. (62) Az iskolai közösség keresztény tagjai személyes barátságra törekszenek Jézussal, aki halála és feltámadása által megbocsátást és igazi szabadságot nyert számunkra, és aki ma is jelen van, és működik történelmünkben. Kereszténynek, ,,krisztusinak'' lenni azt jelenti, hogy követjük Krisztust, hasonlóvá leszünk hozzá, osztozunk értékfelfogásában és életmódjában, és elômozdítjuk ezeket az értékeket, amennyire csak lehetséges[26]. 4.2. Lelkipásztori gondozás[27] (63) A lelkipásztori gondozás a ,,cura personalis'' része. Arra képesít, hogy minden egyes személy felismerje Isten szeretetének kinyilatkoztatását, és válaszoljon rá; meglássa Isten működését saját életében, mások életében és minden teremtményben; majd pedig a közösség szolgálatára való elkötelezettségben választ adjon erre a felismerésre. Így indulnak csírázásnak a hit és a vallási elkötelezettség magvai mindenkiben. A jezsuita iskola az egész iskolai közösség számára biztosít megfelelô lelkipásztori gondozást, hogy ezt a személyes hit-elkötelezettséget felébressze és megerôsítse. (64) A keresztények számára e lelkipásztori gondozás központja Krisztus, aki jelen van a keresztény közösségben. A diákok úgy találkoznak Krisztus személyével mint baráttal és vezetôvel. Megismerik ôt a Szentírás olvasása, a szentségek és a személyes és közösségi ima által, felismerik ôt a játékban, a munkában és a többi emberi személyben is. A másokért élô Krisztus követése ôket is mások szolgálatára vezeti[28]. (65) Szorgalmazzuk a Lelkigyakorlatok elvégzését[29], hogy az emberek Krisztust jobban megismerjék, megszeressék és kövessék. A Lelkigyakorlatok abban is segítenek, hogy az iskolai közösség tagjai megértsék Ignác szemléletmódját, amely a jezsuita nevelés szellemi hátterét képezi. Elvégzésének sokféle módja van: alkalmazni kell a lelkigyakorlatozó idejéhez és képességeihez, akár felnôtt, akár diák az illetô. (66) A jezsuita iskola bátorítja és segíti a diákokat, hogy feleljenek Isten személyes hívására: vállalják a szolgáló hivatást életükben és munkájukban -- akár házasemberként, akár szerzetesként vagy papként, akár nem házas világiként. 4.3. Ima és istentisztelet (67) Az ima a hit kifejezése, és hatékony módja annak, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki Istennel, s így elkötelezzük magunkat mások szolgálatára. A jezsuita nevelés a diákokat fokozatosan bevezeti az imába. Ezzel a diákok követik Krisztus példáját, aki rendszeresen imádkozott az Atyához. Mindenkit buzdítunk, hogy imádságban dicsérjék Istent, hálát adjanak neki, imádkozzanak társaikért az iskolai közösségben, és kérjék Isten segítségét a nagy emberi közösség szükségletei számára. (68) Az Istennel való hitbeli kapcsolat egyben személyes és közösségi. A jezsuita iskola közösségét összekötô szálak nem csupán emberiek: az iskolai közösség a hit közössége, és ezt a hitet megfelelô vallási szertartásokkal fejezi ki. A katolikusok számára a krisztusközpontú hitközösséget megülô szertartás a szentmise. Az iskola buzdítja az iskolai közösség minden felnôtt tagját, hogy vegyenek részt ezeken a szertartásokon, nemcsak saját hitük kifejezéseképpen, hanem azért is, hogy az iskola céljairól tanúságot tegyenek. (69) Az iskolai közösség katolikus tagjai Isten szeretô irgalmában részesülnek a bűnbocsánat szentségében. Helyi körülményektôl függôen, a jezsuita iskola más szentségek vételére is felkészíti a diákokat (és a felnôtteket is). (70) Az Atya iránti engedelmesség Krisztust arra vezette, hogy tökéletesen mások szolgálatára adja magát. Az Istennel való kapcsolat szükségképpen magába foglalja az embertársainkkal való kapcsolatot[30]. A jezsuita nevelés olyan hitet mozdít elô, amely Krisztus történelmi személyét helyezi a központba, és így arra vezet, hogy elkötelezzük magunkat Krisztusnak, mint ,,másokért élô embernek'' utánzására. ======================================================================== 5. fejezet A jezsuita nevelés jellemzôi (71) Isten szeretetének szabad szeretô viszonzása nem lehet pusztán spekulatív vagy elméleti. Az elméleti elveknek mindenáron döntô cselekvéshez kell vezetniük: ,,a szeretet cselekedetekben nyilvánul meg''[31]. Ignác azt kívánja, hogy az emberek vállaljanak teljes és tevékeny elkötelezettséget arra, hogy ,,valóságosabban kövessék Krisztust, jobban hasonlóvá legyenek hozzá''[32], és gyakorlatra váltsák ideáljaikat a család, a gazdasági élet, a társadalmi mozgalmak, a politikai és jogi struktúrák és a vallási tevékenységek reális világában[33]. (72) A jezsuita nevelés: -- tevékeny élet-elkötelezettségre készít fel -- az igazságosságot megvalósító hitet szolgálja -- igyekszik ,,másokért élô embereket'' nevelni -- különleges törôdést mutat a szegények irányában 5.1. Tevékeny élet-elkötelezettség (73) ,,A szeretet cselekedetekben nyilvánul meg'': az Isten megváltó szeretetére adott szabad emberi válasz tevékeny élet-szolgálatot jelent. A jezsuita nevelés, az emberi fejlôdés szakaszait figyelembe véve és minden manipulációt kerülve, segíti olyan emberek képzését, akik meggyôzôdésüket és felfogásukat egész életükben gyakorlatra váltják. ,,Felszólítunk és igyekszünk ösztönözni titeket, hogy az általatok kedvelt értékeket, melyeket képzésetek során kaptatok, konkrét tevékenységben gyakorlatra váltsátok.''[34] 5.2. Nevelés az igazságosságot megvalósító hit szolgálatára (74) A jelenkor ,,döntô cselekvése''[35] az igazságosságot megvalósító hit. ,,A Jézus Társasága mai küldetése a hit szolgálata, amelynek feltétlen követelménye az igazságosság elômozdítása. Az embereknek az Istennel való kiengesztelôdése ugyanis megkívánja az egymás közötti kiengesztelôdésüket is''[36]. Az igazságot megvalósító hitnek e szolgálata Krisztust követô tetteket jelent: az Isten igazságossága az, amelyet az evangéliumi szeretet hat át. ,,Szeretet ad erôt a hitnek, és táplálja az igazságosság utáni vágyat. Az igazságosság belsô teljességét csak a szeretet által éri el. A krisztusi szeretet megköveteli az igazságosságot, és az igazságosság igényeit kiterjeszti a legvégsô határokig azáltal, hogy motiválja azt, és új belsô erôt ad annak gyakorlására. A szeretet nélküli igazságosság nem evangéliumi.''[37] Isten országa az igazságosság, a szeretet és a béke országa[38]. (75) Az igazságosság elômozdításának elengedhetetlen része, hogy tettekkel mozdítsuk elô a békét. A béke nem csupán azt jelenti, hogy nincs háború. A béke abban áll, hogy keressük a minden ember közötti bizalom- és szeretetkapcsolatokat. (76) Az igazságosságot megvalósító és a békéért munkálkodó hit célja: egy új embertípus és egy új fajta társadalom megteremtése, amelyben mindenkinek alkalma van teljes emberi kifejlôdésre, és amelyben mindenki felelôsnek érzi magát mások emberi fejlôdésének elômozdítására. A diákoktól elvárt aktív elkötelezettség és a végzett diákok és a nevelôi közösség felnôtt tagjai által gyakorolt elkötelezettség nem más, mint egy emberibb világ és a szeretetközösség megvalósulására irányuló küzdelemre való elkötelezettség. Keresztények számára ez az elkötelezettség válasz Krisztus hívására, a hívô ember alázatosan felismeri, hogy a megtérés csak Isten segítségével lehetséges. Számukra a bűnbocsánat szentsége szükséges része a békéért és az igazságosságért folytatott küzdelemnek. De az iskolai közösség minden tagja, azok is, akik nem osztják a keresztény hitet, együttműködhetnek ebben a munkában. Az emberi személy méltóságának valós elismerése kezdôpontja az igazságosság elômozdításában való közös munkának, oly kezdete az ökumenikus párbeszédnek, amely megláttatja az igazságosság és a hit szoros kapcsolatát. (77) A jezsuita iskolában a súlypont az igazságosságra való nevelésre esik. A szabatos és kritikus gondolkodással párosuló megfelelô tudás teszi hatékonyabbá az igazságosságért való elkötelezettséget a felnôtt életben. E szükséges alapfokú képzés mellett az igazságosságra való nevelés a nevelési kontextusban három elembôl áll: (78) 1. Az igazságosságot érintô kérdések tárgyalása része a tanmenetnek. Ehhez néha új tantárgyak oktatás szükséges. Fontosabb azonban, hogy minden tantárgyban megvizsgáljuk az igazságosság dimenzióját[39]. Ha a tanárok egyre tudatosabban foglalkoznak ezzel a dimenzióval, akkor a diákokat olyan intellektuális, erkölcsi és lelki képzésben tudják részesíteni, amely képesíti ôket a szolgálatra való elkötelezettségre, vagyis arra, hogy változásokat hozzanak létre. A tanmenet tartalmazza a társadalom kritikai elemzését, alkalmazva azt a diákok életkorához. Ez az elemzés magában foglalja egy olyan megoldás felvázolását, amely összhangban van a keresztény alapelvekkel. A támaszpontok a Szentírás, az egyház tanítása és az emberi tudományok[40]. (79) 2. A jezsuita iskola tevékenységes és rendezvényei konkrét tanúságot tesznek az igazságosságot megvalósító hit mellett; ellentanúságot tesznek a fogyasztói társadalom értékeivel szemben. Az iskolát körülvevô valóság szociológiai elemzése az iskolai intézmény olyan kiértékeléséhez vezethet, amely szerkezeti változásokat tesz szükségessé az iskola tevékenységeiben és gyakorlatában[41]. Az iskola tevékenysége és élete elômozdítják a kölcsönös tiszteletet és az iskolai közösség minden tagjának emberi méltóságát és emberi jogait, akár felnôtt, akár fiatal az illetô személy. (80) 3. ,,Nincs valódi megtérés az igazságosságra az igazságosság cselekedetei nélkül.''[42] Az iskolában a személyek közötti kapcsolatok mutatják mind az igazságossággal, mind a szeretetettel való törôdést. Hogy az életre szóló elkötelezettségre felkészítsen, a jezsuita nevelés alkalmakat teremt az igazságtalanság világával való tényleges érintkezésre. A tanmenetben történô társadalmi elemzés így az igazságtalanság strukturális dimenzióival való tényleges érintkezés kiértékelésévé válik. (81) A nevelôi közösség tagjai tisztában vannak korunk nagy kérdéseivel, és tudják, hogy ôk is részei ezeknek. Az iskolai közösség és benne minden egyén tudja, hogy befolyást gyakorol másokra. Az iskolai tevékenységek alakításánál tudatában vagyunk, hogy mi lehet azok hatása a nagyobb közösségre és annak társadalmi struktúráira. 5.3. Másokért élô ember[43] (82) A jezsuita nevelés segít a diákoknak megérteni, hogy képességeik kifejlesztésre váró adományok, melyeknek célja nem önmagunk kielégítése vagy magunk haszna, hanem Isten segítségével az emberi közösség javának szolgálata. A diákokat arra buzdítjuk, hogy képességeiket Isten iránti szeretetbôl mások szolgálatára használják: ,,Elsôdleges nevelési célunk másokért élô emberek képzése kell, hogy legyen, olyan emberek képzése, akik nem önmagukért, hanem Istenért és Krisztusért élnek, azért az Istenemberért, aki a világért élt, és a világért halt meg. Olyan embereket kell képeznünk, akik el sem tudnak képzelni olyan istenszeretetet, amely nem foglalja magába legkisebb embertársaik szeretetét; olyan embereket, akik szilárd meggyôzôdéssel vallják, hogy az az istenszeretet, amely nem épít igazságosságot az emberek számára, nem több, mint komédia.''[44] (83) Minden diákban tudatosítani kell, hogy rajta kívül más ember is létezik. A jezsuita nevelés ezért súlyt helyez a közösségi értékekre. Ilyenek például az egyenlô lehetôségek megadása mindenki számára, az osztó és a társadalmi igazságosság alapelvei, valamint az a gondolkodásmód, amely az önkiteljesedést inkább mások szolgálatában, mint a sikerben vagy a jólétben látja[45]. (84) A nevelôi közösség tagjai -- különösen azok, akik naponta érintkeznek a diákokkal -- életükkel mutatnak példát a másokkal való törôdésrôl és az emberi méltóság megbecsülésérôl[46]. 5.4. Különleges törôdés a szegényekkel (85) Mérlegelve a mai világ aktuális helyzetét, és felelve a szegényeket különösen szeretô és felkaroló Krisztus hívására, az Egyház és a Jézus Társasága elkötelezte magát arra, hogy elônyben részesíti a szegényeket[47]. A szegényeken értjük a gazdaságilag szűkölködôket, a testi és értelmi fogyatékosokat, a peremhelyzetbe szorítottakat és mindenkit, aki bármilyen értelemben képtelen emberhez méltó életet élni. A jezsuita nevelésben ez az elkötelezettség megmutatkozik egyrészt abban, hogy mely diákokat veszünk fel, másrészt az adott képzés típusában. (86) A jezsuita iskolák nem egy meghatározott társadalmi osztályhoz tartozó diákok számára léteznek[48]. Ignác csak akkor vállalt iskolákat, ha az alapítvány minden kiadást fedezett, úgyhogy azokban bárki ingyen nevelkedhetett. Megkövetelte, hogy az alapítvány biztosítson a szegény diákok számára különleges szállási lehetôséget minden általa jóváhagyott iskolában, és azt is kívánta, hogy a tanárok különleges figyelmet szenteljenek a szegény diákok szükségleteire. Manapság, bár a helyzet országonként nagy mértékben különbözik, és a diákok kiválasztásának mércéje a helyi és a személyes körülményektôl függ, minden jezsuita iskola megteszi, amit csak tud, hogy jezsuita nevelésben mindenki részesedhessen, beleértve a szegényeket és a hátrányos helyzetűeket is[49]. Ezt lehetôvé tevô eszköz a rászorulók anyagi támogatása, és a lehetôség szerint a kiadások csökkentése. Ezenfelül a jezsuita iskolák tudományos és tanácsadói segítséget nyújtanak az erre rászorulóknak, úgyhogy az általuk adott nevelésbôl mindenki hasznot merítsen. (87) Hogy a szülôk, különösen a szegény szülôk, szabadon választhassák meg, hogy milyen iskolába íratják be gyermekeiket, a jezsuita iskolák csatlakoznak azokhoz a mozgalmakhoz, amelyek mindenki számára ingyenes nevelési alkalmakat segítenek elô. ,,Az igazságosság elômozdításáért folytatott küzdelmünk részeként törekszünk arra, hogy a nevelés terén valóban egyenlô alkalmak és valódi ingyenesség legyenek biztosítva.''[50] (88) Annál, hogy milyen diákokat veszünk fel, még fontosabb az, hogy milyen nevelést adunk. A jezsuita nevelésben az iskolai közösség által közvetített, tanúsított, az iskolai tevékenységekbe és struktúrákba beépített és az iskolai légkört képezô értékek azonosak azokkal az értékekkel, amelyek elôsegítik az emberhez méltó élethez szükséges feltételeket nélkülözôk iránti különleges törôdést. Ebben az értelemben a szegények képezik a jezsuita nevelés kontextusát: ,,Nevelési terveink kialakításánál szükséges, hogy a szegényeket szem elôtt tartva, és a szegények szemszögébôl nézve készítsük el azokat''[51]. (89) A jezsuita iskola alkalmakat teremt a diákok számára, hogy mind az iskola keretein belül, mind iskolán kívül érintkezésbe lépjenek a szegényekkel, és szolgálják ôket. Így a diákok egyrészt képesek lesznek testvérükként szeretni az emberi közösség minden tagját, másrészt pedig jobban megértik a szegénység okait. (90) Ezt az érintkezést megfontolással kell párosítani, hogy nevelô hatású legyen. A fenti 80. pontban említett, tanmeneten belüli igazságosság elômozdításának egyik konkrét feladata a szegénység okainak elemzése. ======================================================================== 6. fejezet A jezsuita nevelés jellemzôi (91) Ignác elgondolása szerint az emberek a Római Katolikus Egyházban és azon keresztül adnak választ Krisztus hívására. Ez az egyház az az eszköz, amelyben Krisztus szentségileg jelen van a világban. Mária, Jézus anyja mintája ennek a válasznak. Ignác és elsô társai mind pappá lettek szentelve, és a Jézus Társaságát Krisztus helytartójának szolgálatába állították, ,,hogy odamenjenek, ahova csak a világon, ítélete szerint, Isten nagyobb dicsôségére és a lelkek segítségére küldi ôket''[52]. (92) A jezsuita nevelés: -- apostoli eszköz az emberi társadalmat szolgáló egyház szolgálatában -- felkészíti a tanulókat, hogy mások szolgálatára tevékenyen vegyenek részt az egyház és a helyi közösség életében 6.1. Apostoli eszköz az egyház szolgálatában (93) A jezsuita iskolák részei az egyház Isten országát építô apostoli küldetésének. Bár Ignác kora óta a nevelési folyamat gyökeresen megváltozott, és a vallási fogalmak kifejezésmódjai nagyon mások, a jezsuita nevelés ma is eszköz, mely segíti a diákokat, hogy mélyebben megismerjék Istent, és jobban válaszoljanak hívására. Az iskola most is rendelkezésére áll Isten népének, hogy választ adjon annak felmerülô szükségleteire. A jezsuita nevelés célja Jézus Krisztus példájára másokért élô, jellemes, érték-orientált személyek képzése. Jezsuita iskolában tanítani tehát egyházi szolgálat. (94) Az egyházhoz, Isten népéhez való hűség és az egyház szolgálata ignáci magatartás, és jellemez minden jezsuita munkát. Ezért ezt közvetítjük a jezsuita iskola egész közösségének. A más vallásúak céljai és ideáljai összhangban lehetnek a jezsuita iskola céljaival, és így ôk is elkötelezhetik magukat ezekre a célokra a diákok fejlôdésének és a társadalom jobbításának érdekében. (95) A jezsuita nevelés -- bár figyelembe veszi minden tanuló lelkiismeretét és meggyôzôdését -- hűséges az egyház tanításaihoz, fôként az erkölcsi és vallási képzés terén. Amennyire csak lehetséges, az iskola azokat választja a nevelôi munkaközösség vezetôinek, akik képesek a katolikus egyház által elénk terjesztett módon továbbadni a diákoknak Krisztus tanításait, és tanúságot is tenni azokról. (96) A nevelôi közösség szem elôtt tartva Krisztus példáját, valamint a Krisztust követô Mária példáját[53], és az egyház tanításának fényében átgondolva korunk kultúráját, elômozdítja a lelki szemléletmódot[54] a materializmussal szemben, a másokkal való törôdést az egoizmussal szemben, az egyszerűséget a fogyasztói társadalom felfogásával szemben és a szegények felkarolását a társadalmi igazságtalansággal szemben. (97) Az egyház szolgálatának részeként a jezsuita iskola szolgálja a helyi polgári és vallási közösséget, valamint együttműködik a helyi püspökkel. Ennek egyik példája az, hogy az iskola tevékenységére vonatkozó fontos döntéseknél tekintetbe vesszük a helyi egyház lelkipásztori irányelveit. Az iskola tevékenységeire vonatkozó döntéseknél további tekintetbe kell venni a helyi egyházra és polgári közösségre gyakorolt várható hatásu-kat is. (98) Az emberi szükségletek eredményesebb szolgálata érdekében a jezsuita iskola együttműködik a jezsuiták más apostoli munkáival, a helyi plébániákkal, más katolikus és polgári szervezetekkel, valamint a szociális apostolkodás intézményeivel. (99) Az iskolai közösség minden tagja a helyi polgári közösség és egyházközségeik tagjaként tevékenyen szolgál ezekben. Részt vesznek gyűléseiken és más tevékenységeikben, különösen amikor azok a nevelésre vonatkoznak. (100) A jezsuita iskolai közösség szorgalmazza a más egyházakkal való ökumenikus együttműködést, és tevékenyen párbeszédet folytat minden jóakaratú emberrel. Az iskolai közösség tanúságot tesz Krisztus evangéliumáról, az emberi közösség szolgálatában. 6.2. Felkészítés az egyház életében való tevékeny részvételre (101) A jezsuita nevelés elômozdítja minden diák vallási fejlôdését. A diákoknak tanítjuk hitük alapigazságait. Keresztény diákok esetében ez magába foglalja a Szentírás, különösen az Evangéliumok ismeretét. (102) A katolikus diákokkal a jezsuita nevelés megismerteti és megszeretteti az egyházat és a szentségeket mint a Krisztussal való találkozás kiváló alkalmait. (103) Iskolához illô módon, minden diáknak alkalmat adunk az egyházi élet konkrét megtapasztalására az egyházi kezdeményezésekben és tevékenységekben való részvétel által. A laikus tanárok, különösen a plébániai tevékenységekben aktív szerepet játszó tanárok játszhatnak vezetô szerepet ennek elômozdításában. Ôk mutathatják meg a diákoknak a laikusok apostolkodásának jelenlegi hangsúlyozását. (104) Követve a régi jezsuita iskolák példáját, ahol a Mária Kongregációk igen fontos szerepet játszottak az áhítat és a keresztény elkötelezettség elômozdításában, Krisztus teljesebb ismeretére törekvô és életükben szorosabban Krisztus életéhez igazodni kívánó diákoknak erre alkalmakat nyújtunk a Krisztusi Élet Közösségei és hasonló kezdeményezések által. Hasonló alkalmakat nyújtunk hitbeli elkötelezettségüket mélyíteni kívánó más vallásúak számára is. ======================================================================== 7. fejezet A jezsuita nevelés jellemzôi (105) Ignác újra meg újra hangsúlyozta a ,,magis''-t, vagyis ,,a többet''. Állandó szívügye volt Krisztus szorosabb követése, s ezáltal Isten nagyobb szolgálata. Ez a hozzáállás az elsô társak minden apostoli munkájára befolyást gyakorolt. Az Istennek adott valóságos válasznak mindig "magasabb értékű önfelajánlásnak" kell lennie[55]. (106) A jezsuita nevelés: -- a képzésben mindig a kiválóságra törekszik -- és tanúságot tesz a kiválóság mellett 7.1. Kiváló képzés (107) A jezsuita nevelésben a kiválóság kritériumát az iskolai élet minden területére alkalmazzuk: a cél a személy minden dimenziójának lehetô legteljesebb kifejlesztése; ehhez kapcsolódik az értéktudat és a mások szolgálatára való elkötelezettség kifejlesztése. Ez az elkötelezettség a szegények szükségleteit helyezi elôtérbe, és kész az önérdekrôl való lemon-dásra az igazságosság elômozdítása érdekében[56]. A tanulmányi kiválóságra való törekvés illik a jezsuita iskolához, de csak az emberi kiválóság nagyobb kontextusán belül[57]. (108) A kiválóság kritériumát mint minden más ignáci kritériumot a ,,helyi és személyes körülmények'' szerint kell alkalmazni. ,,Az intézmény sajátossága, helye, a diákok létszáma, a tanulmányi kiválóság megcélzott területei, a szolgálatainkban részesülô embercsoportok megválasztása stb. -- olyan tényezôk, amelyek alapján az iskolát mint eszközt alkalmazni kell a körülményekhez.''[58] A ,,magis'' keresése tehát nem más, mint olyan típusú és szintű nevelés biztosítása a diákok számára, amely legjobban megfelel azon vidék szükségleteinek, melyen az iskola fekszik. (109) A ,,magis'' nem jelent összehasonlítást másokkal, és nem jelenti azt, hogy az elôrehaladást egy abszolút színvonalhoz mérjük; a ,,magis'' minden emberi személy egyéni képességeinek lehetô legteljesebb kifejlesztését jelenti az élet minden szakaszában. Ehhez járul egyrészt a készség, hogy a diákok ezt a fejlesztést az egész élet folyamán folytassák, másrészt a motiváció, hogy a kifejlesztett képességeket mások javára használják fel. (110) A jezsuita nevelés hagyományos célja ,,vezetôk'' képzése volt. A vezetô olyan ember, aki felelôs pozíciókat vállal a társadalomban, s így pozitív hatást gyakorol másokra. Ez a cél néha túlzásokhoz vezetett, amelyeket helyesbíteni kell. Bármit is jelentett a ,,vezetô'' fogalom a múltban, a jezsuita nevelés célja, az ignáci világnézet mai értelmezése szerint, nem egy társadalmi-gazdasági elit nevelése, hanem inkább a szolgálatban kiváló emberek képzése. A jezsuita iskola tehát segít a diákoknak, hogy olyan szellemi-lelki képességek fejlôdjenek ki bennük, amelyek alkalmassá teszik ôket, -- bármi legyen is a társadalmi helyzetük -- hogy másokkal együttműködve az egész emberiség javára munkálkodjanak Isten országának szolgálatában. (111) A szolgálat Isten iránti hitbeli elkötelezettségen alapszik. Keresztények számára ez Krisztus követéseként nyer megfogalmazást. A döntés, hogy szeretetbôl követjük Krisztust, a ,,magis''-ra való vágyhoz vezet, és képessé tesz bennünket, hogy sokszorosító tényezôkké legyünk[59]. Ebbôl a vágyból személyes felkészülés születik, vagyis a diák tanulásra és személyes képzésre adja magát. Ez végül cselekvéshez vezet. (112) A Ratio Studiorum a tanulásra való hatásos ösztönzésképpen versenyzést ajánl -- inkább csoportok, mint személyek között. Ma a jezsuita nevelés más valósággal szembesül: a túlzó versengés világával, amely az individualizmusban, a fogyasztási hajszában és a mindenáron való sikerhajhászásban tükrözôdik. Bár a jezsuita iskola értékeli a versenyjátszmák ösztönzôerejét, a diákokat inkább arra buzdítja, hogy tüntessék ki magukat együtt dolgozási képességükkel, legyenek figyelmesek egymás iránt, és kötelezzék el magukat egymást segítve mások szolgálatára. ,,A krisztusi tanúságtételre való vágy... nem virágozhat a tanulmányi versengés légkörében, sem ott, ahol az ember személyes értékét csak a másokkal való összehasonlítással mérik. Ez a vágy csak egy olyan légkörben fog virágozni, amelyben megtanuljuk, hogyan lehetünk mások segítésére és szolgálatára.''[60] 7.2. Tanúságtétel a kiválóságról (113) Az iskola eljárásmódja, az általa kialakított légkör a kiválóságot mozdítja elô. Ehhez az eljárásmódhoz hozzátartozik a célok, programok, szolgálatok és oktatási módszerek folyamatos kiértékelése, hogy a jezsuita nevelés egyre hatásosabban érje el céljait. (114) Az iskolai közösség felnôtt tagjai azáltal tesznek tanúságot a kiválóságról, hogy növekednek mind szakmai tudásukban, mind odaadásukban. (115) A jezsuita iskola tanárai és igazgatói együttműködnek más iskolákkal és nevelôi intézményekkel, hogy egyre hatékonyabb intézményes eljárásmódokat, nevelési módokat és pedagógiai módszereket fedezzenek fel.[61] ======================================================================== 8. fejezet A jezsuita nevelés jellemzôi (116) Miután Ignác megismerte Istennek Krisztusban kinyilatkoztatott szeretetét, és válaszként Isten országának szolgálatára adta magát, megosztotta tapasztalatait másokkal, és társakat gyűjtött maga köré. ,,Barátok lettek Krisztusban'', mások szolgálatára[62]. Az Isten országát szolgáló közösség ereje nagyobb, mint bármely egyén ereje vagy az egyének bármely csoportjának ereje. (117) A jezsuita nevelés: -- súlyt helyez a laikusok és jezsuiták együttműködésére -- a tantestület és az ügyintézô személyzet, a jezsuita közösség, az igazgató tanács, a diákok, a szülôk, a végzett diákok, és a jótevôk közösségi szellemén nyugszik -- a közösséget építô szervezet keretében történik 8.1. A laikusok és jezsuiták együttműködése (118) A laikusok és jezsuiták együttműködése értékes cél, amelyet a jezsuita iskola, a II. vatikáni zsinat[63] és a Jézus Társasága utóbbi Általános Rendgyűléseinek[64] tanítása szerint igyekszik megvalósítani. Mivel a közös küldetés fogalma még új, szükség van a megértés elmélyítésére. (119) A jezsuita iskolában mind a laikusok, mind a jezsuiták részérôl megvan a készség, hogy megfelelô felelôsséget vállalva együttműködjenek a vezetésben és a szolgálatban. Törekszünk arra, hogy valódi szellemi-lelki egységre jussunk, és apostoli testületként[65] együtt dolgozzunk a diákok képzésében. Osztozunk tehát a szemléletmódban, a célban és az apostoli erôfeszítésben. (120) Az iskola jogi struktúrája lehetôvé teszi az iskola vezetésében való lehetô legteljesebb együttműködést.[66] (121) A jezsuiták tevékenyen elômozdítják a laikusok és jezsuiták közötti együttműködést az iskolában. ,,Fontolják meg a jezsuiták, hogy mily nagy jelentôséggel bír a Társaság számára az ilyen együttműködés, hiszen a laikusok számunkra mindig a modern világ természetes értelmezôi lesznek, s így mindig nagy segítséget fognak nyújtani ebben az apostoli munkában.''[67] ,,Késznek kell lennünk másokkal együttdolgozni, kész-nek kell lennünk alárendelt, támogató, névtelen szerepet játszani, és késznek kell lennünk, hogy a szolgálat módját azoktól tanuljuk meg, akiket szolgálni akarunk.''[68] A szerzetes- elöljáró egyik kötelessége elômoz-dítani ezt a nyitottságot az apostoli munkában. 8.2. A tantestület és az ügyintézô személyzet (122) Lehetôség szerint a nevelôi közösségbe választottak olyan emberek legyenek, akik meg tudják érteni az iskola sajátos szellemiségét, és képesek segíteni az ignáci szemléletmódból eredô jellemzôk megvalósítását. (123) A tanárok, az ügyintézô személyzet és a többi alkalmazott, akár jezsuiták, akár laikusok, személyes, szakmai és vallási szinten rendszeresen érintkeznek egymással az iskolai élet valóságos körülményeihez alkalmazott közös céltudat elômozdítása érdekében. Készek megvitatni szemléletmódokat és reményeket, vágyakat és tapasztalatokat, sikereket és kudarcokat. 8.3. A jezsuita közösség (124) Az iskolában dolgozó jezsuitáknak ,,világos identitással rendelkezô csoportnak kell lenniük'', akik megélik az igazi ignáci karizmát, gondolkodásuk és szívük egysége által szorosan egymáshoz kötôdnek, és a közös küldetés nagylelkű vállalása által kifelé is szorosan kapcsolódnak egymáshoz... Ez az egység legyen ösztönzô erô a nevelôi közösség többi tagja számára is... Életünk tanúságtétele lényeges.''[69] (125) A jezsuiták az egész nevelôi közösség szolgálatában és ösztönzésében nagyobb hatékonyságot érnek el, ha egymást szolgálják és ösztönzik, és így igazi élet- és imaközösséget alkotnak. Ez az élô tanúságtétel egyik eszköze annak, hogy a jezsuiták iskolai munkája testületi munka legyen, és segíti a nagyobb iskolai közösséget, hogy működésében és érzelmileg egységes legyen. (126) Legalábbis különleges alkalmakkor a nevelôi közösség laikus tagjait meghívjuk a jezsuita közösség étkezéseire, liturgikus és baráti összejöveteleire. A nem hivatalos közös együttlét segíti a közösségépítést, és a laikusok jobban megérthetik a jezsuita életet, ha alkalmuk van részt venni abban. (127) A jezsuiták az iskolában vállalt tanári, ügyintézôi és lelkipásztori kötelezettségeik mellett, szívesen nyújtanak alkalmat olyan viták, műhelyek, lelkigyakorlatok tartására, amelyek lehetôvé teszik az iskolai közösség más tagjai számára, hogy jobban megértsék és megbecsüljék Ignác világnézetét. (128) A tanárok, az ügyintézôk és egyéb alkalmazottak nevelôi munkája önmagában apostoli jellegű tevékenység. De az egyház apostoli eszközeként működô iskola természetének megfelelôen, a jezsuita papok közvetlen papi munkákban is tevékenykednek, például eucharisztiát tartanak, készek a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatására stb. (129) Az iskola szabályzata meghatározza az iskolaigazgató kötelességeit és a Jézus Társasága hatáskörét (lásd 8.9.). A helyi körülményektôl függôen az iskolában dolgozó jezsuitáknak sem egyénileg, sem közösségileg nincs joguk olyan döntéseket hozni, amelyekre nincsenek feljogosítva az említett szabályzatban. 8.4. Az igazgató tanács (130) A Jézus Társasága 31. általános rendgyűlése ajánlotta, hogy a jezsuita iskolákban laikus és jezsuita tagokból álló igazgatói tanácsot alakítsunk.[70] E tanács is segítheti a jezsuiták és a laikusok közötti felelôsség megosztását, és így elômozdíthatja a laikusok és jezsuiták közötti együttműködést. Az igazgatói tanács a különféle emberek szakmai képességeibôl sok hasznot meríthet. Tagjai, akár jezsuiták, akár laikusok, ismerik a jezsuita iskola céljait és e célok alapjául szolgáló ignáci szemléletmódot. 8.5. A szülôk (131) A jezsuita iskola tanárai és vezetôi szorosan együttműködnek a szülôkkel, akik szintén tagjai a nevelôi közösségnek. Az iskola és az otthon között gyakori érintkezés és folyamatos párbeszéd folyik. A szülôket tájékoztatjuk az iskolai tevékenységekrôl; buzdítjuk a szülôket, hogy keressék fel gyermekeik tanárait és beszélgessenek velük gyermekeik elôrehaladásáról. Alkalmakat adunk nekik, hogy növekedjenek szülôi szerepük gyakorlásában, és arra is, hogy tagjai legyenek iskolai tanácsadó testületeknek. Ily módon és egyéb hasonló módokon segítjük a szülôket, hogy eredményesebben gyakorolják szülôi nevelôi jogaikat és kötelességeiket otthon és a családban; a szülôk pedig a maguk részérôl segítik az iskolában folyó nevelési munkát.[71] (132) Kívánatos, hogy a szülôk, amennyire csak lehet, megértsék, értékeljék és elfogadják az iskolára jellemzô ignáci világnézetet. Az iskolai közösség, figyelembe véve az országonként különbözô helyzeteket, lehetôségeket teremt, amelyek által a szülôk jobban megismerhetik ezt a világnézetet és annak alkalmazását a nevelésre. (133) Kívánatos, hogy az iskola és a család ugyanazokat az értékeket mozdítsák elô. Amikor a gyermekek elôször iratkoznak be az iskolába, szüleiket tájékoztatjuk, hogy a jezsuita nevelés az igazságosságot megvalósító hit szolgálatára kötelezte el magát. Folyamatos képzési programokat helyezünk a szülôk rendelkezésére, hogy jobban megértsék ezt a célt, és határozottabban elkötelezzék magukat mellette. 8.6. A diákok (134) A diákok egymást megértô és támogató közösséget képeznek. Ezt a közösséget elômozdítják mind a mindennapi kapcsolatok, mind a diákönkormányzat és a diáktanács. Továbbá, életkoruknak és képességeiknek megfelelôen a tanácsadó testületekben és más iskolai bizottságokban való részvétel által is elôsegítjük a diákok részvételét a nagyobb iskolai közösségben. 8.7. A végzett diákok (135) A végzett diákok ,,az Isten országának szolgálatában dolgozó közösség tagjai''; a jezsuita iskola különleges felelôsséggel tartozik irántuk. Amennyire erôink engedik, az iskola további vezetést és folyamatos képzést kínál fel nekik, hogy azok, akik az iskolában megkapták alapfokú képzésüket, eredményesebben tudják azt gyakorolni felnôtt életükben, és elmélyíthessék mások szolgálatára irányuló elkötelezettségüket.[72] Szoros baráti kötelék és kölcsönös támogatás all fenn a jezsuita iskola és az öregdiákok (végzett diákok) egyesületei között.[73] 8.8. A jótevôk (136) Hasonló módon a jezsuita iskolának jótevôivel szemben is különleges kötelezettségei vannak, és szükséges támogatást és irányítást nyújt nekik. Különösképpen, alkalmat adunk nekik, hogy jobban megismerjék a jezsuita iskola sajátos szellemiségét, az annak alapját képezô ignáci szemléletmódot, valamint az általuk segélyezett iskola céljait. 8.9. Az iskolai szervezet (137) Az utóbbi években egyre jobban kifejlôdött a felelôsség megosztása. Döntéseket egyre inkább csak nem hivatalos megbeszélések, hivatalos bizottságok és más hasonló eszközök felhasználásával hozunk. A nevelôi közösség minden tagját tájékoztatjuk a döntésekrôl és az iskolai élet fontos eseményeirôl. Ez a felelôsség-megosztás akkor lesz valóban hatékony, ha a fentebb említett közös szemléletmódon és közös céltudaton alapszik. (138) A múltban a Jézus Társasága általános rendfônöke által a jezsuita közösség élére kinevezett rektor volt a jezsuita iskola felelôs irányítója. Munkájáról rendszeresen a jezsuita tartományfônöknek számolt be. Manapság a világ sok részében a jezsuita közösség rektora már nem a ,,mű'' (vagyis az iskola) igazgatója. Egyes helyeken, a Jézus Társaságával együttműködve, egy igazgatói tanács nevezi ki az igazgatót. Ez az igazgató pedig mind gyakrabban laikus személy. Bármilyen sajátos is a helyzet, és bármilyen is a kinevezés módja, az iskolaigazgatóra bízott felelôsség mindig olyan küldetést foglal magába, amely végsô soron a Jézus Társaságától származik. A Társaság rendszeres idôközökben kiértékeli ezt a küldetést az iskola jezsuita sajátossága szempontjából. (Ez a kiértékelés általában a jezsuita tartományfônök vagy annak delegátusa által történik). (139) Az igazgató az apostoli vezetô szerepét tölti be. Szerepe alapvetô fontosságú: ô lelkesít, fejleszti ki a közös szemléletmódot, és megôrzi a nevelôi közösség egységét. Mivel a közös szemléletmód alapja Ignác világnézete, az igazgatót ez a világnézet vezeti, és ô felelôs olyan alkalmak megteremtéséért, amelyeken keresztül a közösség többi tagja jobban megértheti ezt a világnézetet és annak alkalmazásait a nevelésre. E lelkesítô szerep mellett az igazgató a végsô felelôs az iskola alapvetô nevelési módjának és a nevelés sajátosan jezsuita voltának megvalósításáért. E felelôsség mibenlétének pontos leírását az egyes iskolák szabályzatai tartalmazzák. (140) Sok esetben az iskoláért való felelôsség különbözô szerepeket betöltô, különbözô emberek (rektor, igazgató, elnök, vezetô tanár) között oszlik meg; a gyakorlatért való végsô felelôsséggel gyakran az igazgatói tanács van megbízva. A jezsuita iskoláért felelôs valamennyi személy egy vezetô-csoportot alkot. Ôk ismerik a nevelésre alkalmazott ignáci szemléletmódot, és képesek azt befogadni; képesek egymás kölcsönös támogatásával, megbecsülésével és egymás képességeinek kölcsönös felhasználásával együtt dolgozni. Ez a fajta csoportszervezet a szubszidiaritás elvének alkalmazása. Azért elônyös, mert több ember képességeit kapcsolja bele az iskola vezetésébe, ezenkívül pedig nagyobb stabilitást biztosít az iskola alap- orientációját megvalósító eljárásmódok keresztülvitelében is. (141) Ha jezsuita iskoláról van szó, elegendô hatalom és felügyelet kell, hogy maradjon a Jézus Társasága kezében ahhoz, hogy a Társaság intézményeivel eleget tehessen az egyház elvárásainak, és biztosíthassa a jezsuita iskola további hűségét hagyományaihoz. Ennek a megkötésnek fenntartása mellett, az iskolában bárki gyakorolhat tényleges vezetôi hatalmat, akár jezsuita, akár laikus, ha a nevelés jezsuita jellegét ismeri, rokonszenvet mutat iránta, azonosul vele, és elkötelezi magát mellette. (142) Az iskolai szervezet biztosítja a diákok, az igazgatók, a tanárok és az alkalmazottak jogait, és meghatározza mindenki egyéni felelôsségét. A közösség minden tagja együttműködik, hogy a szabadság felelôs használatában való növekedéshez mindenki számára megteremtse és fenntartsa a legkedvezôbb körülményeket. A közösség minden tagja hivatott arra, hogy tevékenyen munkálkodjék az egész közösség építésében. Az iskolai szervezet azt az új társadalmat tükrözi, amelyet az iskola nevelésével építeni törekszik. ======================================================================== 9. fejezet A jezsuita nevelés jellemzôi (143) Ignác és társai a döntéseket állandó egyéni és közösségi ,,megkülönböztetô megfontolással'' hozták[74]. Ezt a ,,megfontolást'' mindig kísérte az imádság. Tevékenységeik eredményének imádságos átgondolásával a társak felülvizsgálták múltbeli döntéseiket, és módosították módszereiket, mindig Isten nagyobb szolgálatát (a ,,magis''-t) keresve. (144) A jezsuita nevelés: -- az eszközöket és módszereket úgy alkalmazza, hogy céljait a leghatásosabban elérje -- közös nevelési szemléletmóddal és céllal rendelkezô iskolahálózatot képez -- segít biztosítani a kellô szakmai továbbképzést, különösen a tanárok számára 9.1. A jezsuita nevelés céljainak elérése végett akalmazzuk az eszközöket (145) A jezsuita iskola nevelôi közössége tanulmányozza a jelenkori társadalom szükségleteit, és ennek fényében átgondolja az iskola eljárásmódját, szervezetét, módszereit, a jelen pedagógiai módszereket és az iskola minden más alkotórészét, hogy így megtalálja azokat az eszközöket, amelyek legjobban teljesítik az iskola célkitűzéseit, és legjobban valósítják meg az iskola nevelésfilozófiáját. Ennek az átgondolásnak alapján, szükség esetén, változásokat vezet be az iskolai szervezetben, módszerekben, tanmenetben stb. Kívánatos, hogy a jezsuita hagyományban élô nevelô nagy szabadságot és képzelôerôt gyakoroljon a tanítási technikák, a pedagógiai módszerek stb. megválasztásában. Az iskola eljárásmódja és gyakorlatai szorgalmazzák az átgondolást és kiértékelést; megengedik a változtatást, amennyiben szükséges. (146) Bár az általános normákat a konkrét körülményekhez kell alkalmazni, a megfontolás és kiértékelés alapjául szolgáló elvek megtalálhatók az Egyház és a Jézus Társasága jelenkori dokumentumaiban[75]. Ezenfelül a jezsuita Rendalkotmány kritériumokat nyújt a ,,magis''-t megvalósítani kívánó megkülönböztetô megfontolás számára. Ilyen kritériumok: az egyetemesebb jó, a sürgetôbb szükséglet, a maradandóbb érték, a mások által nem végzett munka stb.[76] (147) A ,,személyi és helyi körülmények'' megkívánják, hogy a tanmenetet, a nevelési folyamatot, a tanítási stílust és az iskola egész életét alkalmazzuk az iskola helyének és az ott élô embereknek sajátos szükségleteihez. 9.2. A jezsuita iskolahálózat (148) A Társaság elsô iskoláiban működô jezsuiták megosztották egymással gondolataikat, és kicserélték tapasztalataikat; így kutatták a hatékonyabb alapelveket és módszereket nevelôi munkájuk céljainak elérésére. Minden egyes iskola saját helyzetére alkalmazta ezeket az alapelveket és módszereket. A jezsuita nevelési rendszer erôssége ebbôl a tapasztalatcserébôl nôtt ki. A jezsuita iskolák ma is egy hálózatot alkotnak. Ezt a hálózatot nem az egységes ügyintézés vagy az egységes tanmenet köti össze, hanem a közös szemléletmód és a közös célok. Tanáraink és ügyintézôink ma újból megosztják gondolataikat és tapasztalataikat, hogy felfedezzék azokat az alapelveket és módszereket, amelyek biztosítják a közös szemléletmód leghatékonyabb megvalósítását. (149) A gondolatcsere akkor lesz hatásosabb, ha minden iskola beilleszkedik a környezetének konkrét valóságába, és folyamatos tapasztalat- és gondolatcserét folytat a helyi egyház és az illetô ország más iskoláival és nevelôi intézményeivel. Minél szélesebb körű az eszmecsere helyi szinten, annál gyümölcsözôbb lesz a jezsuita iskolák között nemzetközi szinten. (150) A tapasztalat- és gondolatcsere elômozdítását segítendô, lehetôség szerint az iskoláink között elômozdítjuk a tanárok és a diákok cseréjét. (151) A világ minden részén számos próbálkozás folyik arra vonatkozólag, hogy hogyan lehet ,,az igazságosságot megvalósító hit szolgálatát'' hatásosabb módon a nevelési munka egyik dimenziójává tenni. Minthogy ez a feladat igen fontos, és teljesítése nehéz, szükség van az eredményes tapasztalatok kiértékelésére és az eredmények másokkal való közlésére, hogy a tapasztalatokat a helyi iskolai eljárásmódokba, gyakorlatokba és az iskolai közösségbe bevezethessük. E területen különösen nagy szükség van a tapasztalat- és gondolatcserére -- nemcsak az egyes iskolák számára, de az egész nevelési apostolkodás számára is. 9.3. Szakmai továbbképzés (152) A gyors változás a modern világ sajátossága. Az eredményes nevelés folytatása és az Istentôl kapott hívásra adandó konkrétabb válasz megtalálása érdekében a nevelôi közösség minden felnôtt tagjának szüksége van a folyamatos nevelés és folyamatos személyes fejlôdés alkalmainak felhasználására -- különösen a szakmai tudás, a pedagógiai módszerek és a lelki képzés területén. A jezsuita iskola mindezt úgy segíti elô, hogy minden iskolában személyzeti továbbképzô programokat szervez, és lehetôség szerint biztosítja a szükséges idôt és pénzügyi segítséget a hosszabb képzésekre. (153) A valódi együttműködés és felelôsség-megosztás érdekében szükséges, hogy a laikusok ismerjék az ignáci lelkiséget, a jezsuita nevelés történetét, hagyományait és a jezsuita élet lényegét, ugyanakkor a jezsuitáknak is meg kell ismerniük azokat az élettapasztalatokat, kihívásokat és módokat, amelyek a laikusokat is mozgató Isten Lelkétôl származnak, és ismerniük kell a laikusok által az egyháznak és a jezsuita iskolának nyújtott segítséget. A jezsuita iskola a személyzet új tagjai számára külön orientációs programot tart; emellett olyan folytatólagos programokat is szervez, amelyek egyrészt elôsegítik a jezsuita nevelés céljainak nagyobb ismeretét és megértését, másrészt alkalmat adnak a jezsuitáknak, hogy tanuljanak a közösség laikus tagjaitól. Ahol lehetséges, speciális szakmai- és lelki nevelési programokat szervezünk, amelyekkel segítjük a laikusok felkészülését vezetôi tisztségek betöltésére is a jezsuita iskolában. ======================================================================== 10. fejezet A jezsuita nevelés jellemzôi A jezsuita pedagógia néhány jellemzôje (154) Ignác azt kívánta, hogy a jezsuita iskolák a Párizsi Egyetem módszereit (,,modus Parisiensis'') kövessék, mert ezeket tekintette leghatékonyabbnak azoknak a céloknak elérésére, melyeket a jezsuita iskola elé tűzött. Ezeket a módszereket a jezsuita nevelôk kipróbálták, és a Lelkigyakorlatokban megélt lelki tapasztalatuk és a nevelésben szerzett gyakorlati tapasztalatuk alapján módosítva alkalmazták. Sok alapelv és módszer ezek közül még ma is jellemzi a jezsuita nevelést; mert ma is alkalmasak az elôzô fejezetekben leírt jellemzôk gyakorlati megvalósítására. A legismertebbek közül most felsorolunk példaképpen néhányat, s ezzel egyben utolsó fejezetünkhöz érkeztünk. A. A Lelkigyakorlat tapasztalatából[77] (155) 1. A Lelkigyakorlatok vezetôje és végzôje közötti kapcsolat mintája a tanár-diák kapcsolatnak, bár a két helyzet között nyilvánvaló különbség is van. Akárcsak a Lelkigyakorlatok vezetôje, a nevelô is éber, hogy észrevegye a diák sajátos képességeit vagy nehézségeit, személyesen törôdik minden egyes diákkal, és segíti ôket belsô képességeik kifejlesztésében. (156) 2. A Lelkigyakorlatot végzô személy aktív szerepe mintául szolgál a diák aktív szerepére a személyes tanulásban, személyes felfedezésben és kreativitásban. (157) 3. A Lelkigyakorlatokban leírt haladás egyik forrása annak a gyakorlati, fegyelmezett, az eszközöket a célra irányító elôrehaladásnak, amely a jezsuita nevelés egyik jellegzetessége.[78] (158) 4. A Lelkigyakorlatok Könyvének elején rögzített ,,Feltételezés''[79] a tanárok és diákok között, a tanárok és az igazgató között, a tanárok között, a diákok között és a nevelôi közösség minden tagja között megvalósítandó személyes kapcsolat és jó viszony kialakításának normájaként szolgálhat. (159) 5. A Lelkigyakorlatok Könyvében foglalt ,,Megjegyzések'' és a Lelkigyakorlatok adójának adott tanácsok jó része megfelelô alkalmazással segítheti a jezsuita iskola tanárait is. (160) 6. Hasonlóságok találhatók a Lelkigyakorlatok módszerei és a hagyományos jezsuita oktatási módszerek között, melyek közül sokat a Ratio Studiorum rögzített. a.) Az ,,elôgyakorlatok''-hoz és az ,,elmélkedési pontok''-hoz hasonlít az elvégzendô tananyag elôadása; b.) A szemlélôdések ,,megismétlésé''-hez hasonlít a tananyag magunkévá tétele az órán hallottaknak gyakori és gondos átismétlése által. c.) Az ,,érzékek alkalmazásá''-hoz hasonlít a kreativitás és a képzelôerô hangsúlyozása, valamint a tanulás folyamán az élmény, a motiváció, az értékelés és az öröm hangsúlyozása. B. A Rendalkotmányból és a Ratio Studiorum-ból idézett néhány utasítás (A két dokumentum teljesebb leírását lásd az I. függelékben) (161) 1. A tanmenetet gondosan meg kell szervezni: legyen napi órarend, a tanfolyamok építsenek az elôzô tanfolyamon végzett anyagra, a tanfolyamok kapcsolódjanak egymáshoz. A tanmenetet olyan egységbe kell rendezni, hogy minden egyes tanfolyam elômozdítsa az iskola átfogó célját. (162) 2. A pedagógiában kapjon helyet a tananyag elemzése, ismétlése, aktív megfontolása és szintézise; az elméletet annak gyakorlati alkalmazásával kell egybekapcsolni. (163) 3. Nem az elvégzett tananyag mennyisége fontos, hanem inkább a szilárd, mély és alapos képzés (,,Non multa, sed multum'') ======================================================================== Befejezés A jezsuita nevelés jellemzôi (164) Az elôszó utalt az 1980-ban tartott római tanácskozásra és Pedro Arrupe atyának a tanácskozás befejezésekor mondott beszédére. A beszéd késôbb írásban is megjelent ,,Our Secondary Schools Today and Tomorrow'' címmel. Többször idéztük mind a ,,jellemzôk'' felsorolása közben, mind a lábjegyzetekben. (165) Ebben a beszédben Arrupe atya megfogalmazta a jezsuita iskola célját. Szavai szerint ez a cél nem más, mint ,,Krisztus tanítása által belsôleg átalakult olyan új emberek képzésének elôsegítése, akik saját életükkel fognak tanúságot tenni az Ô haláláról és feltámadásáról. Középiskoláinkban végzett diákoknak korukhoz és érettségükhöz mérten olyan életmódot kellett az iskolában elsajátítaniuk, amely önmagában hirdeti Krisztus szeretetét, a Tôle származó hitet és az Ô általa hirdetett igazságosságot''.[80] (166) A Jézus Társasága jelenlegi rendfônöke, Peter-Hans Kolvenbach atya, ugyanezt a célt fejezte ki nagyon hasonló szavakkal: ,,A mi ideálunk az olyan «teljesen és harmonikusan képzett» személy, aki intellektuális tudással rendelkezik, nyitott a további fejlôdés irányában, vallásos, szereti embertársait, és elkötelezte magát az igazságosság megvalósítására Isten népének önzetlen szolgálatában''.[81] (167) A jezsuita nevelés célja sohasem volt csupán információ-halmaz és készségek közlése, sem pedig a karrierre való elôkészítés, bár ezek önmagukban véve fontosak és hasznosak a jövô keresztény vezetôi számára. A jezsuita középiskolai nevelés végsô célja inkább az a teljes személyiségfejlôdés, amely cselekvéshez vezet, -- ahhoz a cselekvéshez, melyet Jézus Krisztus, a Másokért Élô Ember lelkülete és jelenléte jár át. (168) A Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tárgyaló Nemzetközi Bizottság megkísérelte leírni a jezsuita nevelés jellemzôit, hogy segítsen a jezsuita iskoláknak e cél sikeresebb elérésében. Az anyag nem új; a dokumentum nem teljes; a megújulás műve sosem ér véget. A jezsuita nevelés jellemzôinek leírása sohasem lehet tökéletes, és sohasem lehet végleges. De a jezsuita iskolák örökségének, vagyis a nevelésre alkalmazott ignáci szemléletmódnak jobb megértése erôt adhat arra, hogy új odaadással végezzük nevelôi munkánkat, és új készséggel teljesítsük azokat a feladatokat, melyek e munkánkat egyre sikeresebbé teszik. ======================================================================== I. függelék: Ignác, az elsô jezsuita A jezsuita nevelés jellemzôi iskolák és a Ratio Studiorum A. Loyolai Szent Ignác lelki útja: 1491--1540 (Ignác életét A zarándok naplója[82] című önéletrajz alapján ismertetjük, amelyet a rendalapító három évvel halála elôtt egyik rendtársának diktált le. Az önéletrajzban Ignác következetesen harmadik személyben beszél magáról.) Loyolától Montserratig (169) Ignác 1491-ben nemesi család gyermekeként született a család loyolai kastélyában, Baszk földön, és Spanyolország udvaraiban lovagi nevelésben részesült. Önéletrajzában életének elsô huszonhat évét egy mondatban foglalja össze: ,,A világ hiúságainak hódolt, és különösen a fegyverforgatásban találta kedvét. Azt az erôs és hiú kívánságot táplálta, hogy hírnevet szerez magának''.[83] Dicsôségvágya Pamplonába vezette, hogy segítse megvédeni ezt a határvárost a francia katonai támadással szemben. A védelem reménytelen volt; 1521. május 20-án egy ágyúgolyó öszszezúzta egyik lábát, és súlyosan megsebesítette a másikat. Mind Ignác, mind Pamplona városa a francia haderôk kezére került. (170) A francia orvosok gondozásukba vették a súlyosan sérült Ignácot, és visszavitették Loyolába, ahol hosszú ideig lábadozott. A cselekvésképtelenség kényszerű idôszaka alatt kérte, hogy adjanak neki valami olvasnivalót, amivel unalmát elűzheti. A Szentek élete és a Krisztus élete című könyveket hozták neki, mivel csak ezek álltak rendelkezésre. Amikor nem olvasott, álmodozott -- idônként Szent Domonkos és Szent Ferenc tetteinek követésérôl, máskor vitéz lovagi tettekrôl ,,egy bizonyos hölgy'' szolgálatában.[84] Egy idô után ,,a következô különbséget vette észre: Ha világias vonatkozású álmodozásaival foglalkozott, míg tartottak, nagy örömet érzett. Mihelyt rájuk unt és elejtette ôket, lelkét üresnek és elégületlennek találta. Ha viszont arra gondolt, hogy mezítláb zarándokol Jeruzsálembe, füvekkel táplálkozik, és gyakorolja azokat a szigorú vezekléseket, amelyeket a szenteknél megfigyelt, akkor nemcsak addig érzett vigaszt, amíg e gondolatokkal foglalkozott, hanem azután is megelégedett és vidám maradt, ha fölhagyott velük. Ekkor még nem figyelt és nem is gondolt erre a különbségre, míg egyszer meg nem nyílt a szeme. Ámulva látta és figyelte meg a köztük levô különbséget. Saját tapasztalata világosította fel arról, hogy az egyik gondolat elkedvetleníti, a másik jókedvre hangolja. Ráeszmélt lassanként a szellemek közti különbségre, amelyek befolyásolták, megismerte a Sátán és az Isten szelleme között fennálló ellentétet''.[85] Ignác így fedezte fel a saját életében munkálkodó Istent; hírnév-vágya új vággyá alakult: vágyott rá, hogy teljesen Isten szolgálatába álljon, bár még nemigen tudta, hogy ez pontosan mit is jelent. ,,Az pedig, amit gyógyulása után leginkább meg akart valósítani, ... a jeruzsálemi zarándokút volt. Közben olyan ostorozásokat és böjtöket kívánt magára vállalni, aminôket a nagylelkű és Isten szeretetétôl lángoló szív végezni óhajt.''[86] (171) Amint visszanyerte egészségét, megkezdte jeruzsálemi zarándokútját. Az út elsô állomása Montserrat híres szentélye volt. 1522. március 22-én letette kardját és tôrét ,,a boldogságos Szűz montserrati kegyoltára elôtt. Úgy határozott, hogy ott veti le addigi ruháit, és ölti magára Krisztus katonájának fegyverzetét''.[87] Az egész éjszakát virrasztásban töltötte, zarándokbottal a kezében. Montserratból egy Manréza nevű kisvárosba vándorolt. Szándéka az volt, hogy csak néhány napot marad ott, de végül is, majdnem egy évig tartózkodott e helyen. (172) Ignác Manrézában úgy élt mint igazi zarándok: a létfenntartásához szükséges dolgokat koldulásból fedezte, és szinte minden idejét imádságban töltötte. Elsô napjait átjárta a vigasz és az öröm érzése, de késôbb az imádság kínossá vált, komoly kísértések, aggályok jelentkeztek és oly nagy vigasztalanság, hogy ,,nagyon heves kísértés ösztönözte, hogy cellája nagy ablaknyílásán át levesse magát''.[88] Végül visszatért a béke. Ignác a ,,jó és a gonosz szellemekrôl''[89] elmélkedve lassan kezdte észrevenni, hogy ,,vigasz'' és a ,,vigasztalanság'' érzései befolyásolják az Istennek adandó válaszának képességét. ,,Isten úgy bánt vele ebben az idôben, mint a tanító szokott bánni oktatás közben a gyermekkel.''[90] (173) Ignác fokozatosan egyre inkább érzékelni tudta szíve belsô megmozdulásait és a környezô világ külsô hatásait. Felismerte a szeretetét kinyilatkoztató és válaszra hívó Istent, de arra is rájött, hogy a válaszhoz szükséges szabadságot segítette vagy akadályozta az a mód, ahogyan ô maga a belsô és külsô hatásokra reagált. Megtanulta, hogy a szabadság útjába álló akadályok leküzdésével válaszoljon szabadon Isten szeretetére. ,,A szeretet azonban tettekben fejezôdik ki.''[91] A szabadság teljessége elkerülhetetlenül tökéletes hűséghez vezetett, az Isten szeretetére adott szabad válasz Ignác esetében szeretô szolgálattá lett, teljes odaadással vállalt Krisztus- szolgálattá. Ezt a Krisztust a ,,nemesember'' Ignác Királyának tekintette. Mivel Ignác válasza az Isten szeretetére adott szeretô válasz volt, ezért sosem lehetett ,,elég''; a szeretet logikája mindig nagyobb választ követelt (,,magis''). (174) Az Isten szeretô szolgálatára való megtérés egy különleges élmény által nyert megerôsítést. Akkor történt, amikor Ignác egy nap pihenés végett megállt a Cardoner folyó mellett. ,,Amint ott ült, nyílni kezdtek lelki szemei, nem abban az értelemben, mintha látomása lett volna, hanem amennyiben sok kérdést megértett és megismert, melyek részben a lelki életre, részben a hitre és részben a tudományra vonatkoztak, és oly nagy megvilágosítással voltak összekötve, hogy minden új színben tűnt fel elôtte. De lehetetlen mindent, amit csak annak idején átértett, közölnie, jóllehet nagyon sok volt az. Csak azt mondhatja, lelkét oly nagyfokú világosság töltötte el, hogy úgy véli, ha mindazokat a kegyelmeket, melyeket egész élete folyamán az elmúlt 62-ik életévéig Istentôl nyert és mindazt, amit a tudás által elsajátított összegezné és egybefoglalná, még akkor sem kapott annyit, mint ez alkalommal.''[92] (175) Ignác egy kis könyvben örökítette meg tapasztalatait. Ilyen jegyzeteket már loyolai lábadozása alatt készített. Kezdetben csak magának szánta, de késôbb rájött arra, hogy mások is használhatnák. ,,Amit saját lelkében megfigyelt és hasznosnak tartott, és amirôl azt gondolta, hogy másoknak is javára válhat, írásba foglalta.''[93] Felfedezte Istent, s ezáltal felfedezte az élet értelmét. Minden lehetôséget megragadott, hogy másokat is elvezessen ennek a tapasztalatnak felfedezéséhez. Ahogy telt az idô, a jegyzetek rendszeresebb formát öltöttek: ez lett alapja a ,,Lelkigyakorlatok Könyvének''.[94] Ezt a könyvet Ignác azért tétette közzé, hogy segítsen másoknak abban, hogy elvezessék az embereket olyan belsô szabadság megtapasztalásához, amely Isten szolgálatában mások hűséges szolgálatához vezet. Jeruzsálemtôl Párizsig (176) A Lelkigyakorlatok Könyve nem egyszerű olvasásra való: vezérkönyv ez, amely oly tapasztalathoz és aktív elkötelezettséghez vezet, mely lehetôvé teszi a hűséges szolgálathoz vezetô szabadságban való növekedést. Ignác manrézai tapasztalatai így személyesen megélt tapasztalattá válhatnak. A Lelkigyakorlatokban mindenki rádöbbenhet, hogy bár bűnös ember, Isten egyedülálló módon szereti ôt, és megérezheti, hogy Isten szeretete választ vár. A válaszadás kezdete a bűn és a bűn hatásainak beismerése, a bűnt legyôzô isteni szeretet felismerése, végül pedig a megbocsátó és megváltó isteni szeretet utáni vágy. A válaszhoz szükséges szabadságot ezután úgy érjük el, hogy Isten segítségével mind jobban elkötelezzük magunkat: legyôzzük a szabad válaszadást akadályozó belsô és külsô tényezôket. A válasz folyamatosan úgy születik meg, hogy keressük és elfogadjuk az Atya akaratát, aki szeretetét Egyszülött Fia, Jézus Krisztus személyében és életében nyilatkoztatta ki, valamint felismerjük és vállaljuk azt a sajátos módot, amellyel Isten szeretô szolgálatát a reális világban az emberek tevékeny szolgálata által megvalósíthatjuk. (177) 1523-ban Manrézát elhagyva, Ignác folytatta jeruzsálemi zarándokútját. A Manrézában töltött hónapok tapasztalata által véglegesen szakított múlt életével, és megerôsítette azt a vágyat, hogy teljesen Isten szolgálatába szegôdjön. E vágy célpontja azonban még nem volt világos. Jeruzsálemben akart maradni, látogatni a szent helyeket, és szolgálni másokat, de nem kapott engedélyt, hogy ebben a zaklatott városban maradjon. ,,Mióta a zarándok felismerte, hogy Jeruzsálemben maradása nem Isten akarata, állandóan azon gondolkozott, mit tegyen ezután. Végül úgy vélekedett, hogy egy ideig tanul, hogy így nagyobb hasznára lehessen a lelkeknek. Ezért elhatározta, hogy Barcelonába megy.''[95] A harminc éves Ignác tehát iskolába kezdett járni: beült az iskolapadokba a városi gyerekek közé nyelvtant tanulni. Két évvel késôbb egyetemi tanulmányokat kezdett Alcalában. A tanulás mellett másoknak beszélt Istenrôl és Lelkigyakorlatokat adott nekik. Az ottani Inkvizíciós Bíróság azonban nem engedélyezte neki, hogy teológiai képzettség nélkül lelki dolgokról beszéljen. Ignác, mivel nem akarta elfogadni, hogy a számára egyetlen fontos dologról hallgasson, és mivel meg volt gyôzôdve, hogy Isten vezeti ôt, elhagyta Alcalát és Salamancába ment. Az Inkvizíciós Bíróság ott is zaklatta ôt, úgyhogy végül 1528-ban elhagyta Spanyolországot, és Franciaországba ment, hogy ott a Párizsi Egyetemen folytassa tanulmányait. (178) Ignác hét évig maradt Párizsban. Bár igehirdetôi és lelkivezetôi tevékenysége révén már Barcelonában, Alcalában és Salamancában maga köré gyűjtött olyan társakat, akik egy ideig vele maradtak, maradandóbb baráti csoport a Párizsi Egyetemen alakult elôször. Ignác kifejezése szerint ôk ,,barátok voltak az Úrban''.[96] Favre Péter és Xavér Ferenc szobatársai voltak, ,,kiket késôbb lelkigyakorlataival rávezetett Isten szolgálatára''.[97] Ugyanilyen módon még négyen csatlakoztak hozzá. Mindegyikük személyesen tapasztalta meg Isten szeretetét, és a vágy, hogy válaszoljanak erre oly nagy volt, hogy életmódjuk teljesen átalakult. Mivel mindannyian megosztották ezt a tapasztalatot egymással, olyan közösségi kötelék szövôdött közöttük, amely egész életük folyamán megmaradt. Párizstól Rómáig (179) A csoport hét tagot számlált. 1534-ben közösen elmentek a Párizs melletti Montmartre-n lévô kicsiny kolostor-kápolnába, és az egyetlen közülük, aki pap volt, Favre Péter misét mondott, mely alatt szegénységi és tisztasági fogadalommal Istennek szentelték életüket. Azokban a napokban ,,határozták el, hogy mit fognak tenni a jövôben, vagyis hogy Velencébe, és onnan Jeruzsálembe utaznak, és életüket a lelkek javára szentelik''.[98] Velencében pappá szentelték a hat másik társat, köztük Ignácot is. A jeruzsálemi út azonban nem vált valóra. (180) A megújuló keresztény--iszlám háború lehetetlenné tette a Közel-Keletre való utazást. Amíg a társak a politikai feszültség enyhülésére és a zarándokutak újraindulására vártak, igehirdetôi tevékenységet folytattak, lelkigyakorlatokat adtak, a kórházakban és a szegények között működtek. Végül, amint az év eltelt, és a jeruzsálemi hajóút változatlanul lehetetlen volt, elhatározták, hogy ,,Rómába mennek, és Krisztus helytartója rendelkezésére bocsátják magukat, hogy ott használja ôket, ahol saját ítélete szerint jobban munkálhatják Isten dicsôségét és a lelkek javát''.[99] (181) Elhatározásuk, hogy a Szentatya szolgálatába szegôdnek, azt jelentette, hogy a pápa küldheti ôket a világ bármely tájára, ahol éppen szüksége van rájuk. Ez azt fogja magával hozni, hogy a társak szétszóródnak. Csak ekkor döntötték el, hogy csoportukat olyan maradandóbb kapcsolattal kötik össze, amely akkor is megôrzi egységüket, amikor földrajzilag távol lesznek egymástól. Elhatározták tehát, hogy engedelmességet fogadnak, s így szerzetesrenddé alakulnak. (182) Római útjuk vége felé egy La Storta nevű kicsiny kápolnában Ignácnak látomása volt. ,,Egy templomban imádkozott, oly nagy változást tapasztalt lelkében, és oly világosan látta, amint az Atyaisten Fia Krisztus mellé helyezte ôt, hogy nem merte volna kétségbe vonni, hogy a mennyei Atya valóban Fia mellé helyezte ôt.''[100] Így lettek a társak Jézus társai, akik szorosan kapcsolódnak a feltámadt Krisztus megváltó művéhez, hogy a világban dolgozva, az egyházban és az egyházzal, vegyék ki részüket ebbôl a megváltói műbôl. Így lett a Jézus Krisztusban vállalt istenszolgálatuk az egyházban végzett szolgálattá, és krisztusi küldetése végrehajtásában az egyházat szolgáló szolgálattá. (183) 1539-ben III. Pál pápa kegyesen fogadta a csoportot (mely most már tíz fôt számlált), 1540-ben pedig hivatalosan jóváhagyta a Jézus Társaságát. Néhány hónappal késôbb Ignácot választották a Társaság elsô általános rendfônökévé. B. A Jézus Társasága nevelôi munkára vállalkozik: 1540--1556 (184) Bár Ignác elsô társainak mindegyike a párizsi egyetemen szerzett végzettséggel rendelkezett, a Jézus Társasága eredeti céljai nem tartalmazták oktatási intézmények működtetését. A III. Pálnak benyújtott Formula Instituti szerint a Jézus Társaságát ,,fôként arra alapították, hogy a lelkeknek a keresztény életben és tanításban való elômenetele, valamint a hit terjesztése érdekében, nyilvános szentbeszédekkel, Isten Igéjének szolgálatával, a Lelkigyakorlatokkal, a szeretet cselekedeteivel, különösen gyermekek és tanulatlanok keresztény oktatásával és szentgyónás hallgatással a keresztény hívôknek fôképpen lelki vigaszt nyújtson''.[101] Ignác azt kívánta, hogy a jezsuiták mindig szabadon mehessenek helyrôl helyre -- mindig oda, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk; meggyôzôdése volt, hogy az intézmények lekötik az embert, és akadályozzák az az említett mozgékonyságot. A társaknak azonban csak egy célja volt: ,,mindenben szeretni és szolgálni az Isteni Fölséget''[102]; Ezért készek voltak felhasználni bármely eszközt, ha az a legjobban valósítja meg mások szolgálata által Isten szeretetét és szolgálatát. (185) A társak hamarosan felfigyeltek az ifjúság nevelése által elérhetô jó eredményekre, és rövid idôn belül a jezsuiták bekapcsolódtak a nevelôi munkába. Xavér Ferenc, 1542-ben az indiai Goából írt levelében lelkesen számolt be azokról az eredményekrôl. melyeket az ottani Szent Pál Kollégiumban tanítást vállaló jezsuiták elértek. Ignác biztatóan válaszolt. Kollégium alakult a spanyolországi Gandía-ban a Jézus Társaságába belépni kívánók nevelésére; a szülôk sürgetésére ez a Kollégium 1546-tól kezdve diákjai közé más ottani fiúkat is felvett. Az elsô olyan intézményes ,,jezsuita iskola'', amelyet elsôsorban laikus diákoknak szántak, alig két évvel késôbb létesült a szicíliai Messinában. Amikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a nevelés nemcsak hogy megfelelô eszköz az emberi és lelki fejlôdésre, hanem hatásos eszköz arra is, hogy megvédje a katolikus hitet a reformátorok támadásaitól, a jezsuita iskolák száma gyors növekedésnek indult: 1556-ban bekövetkezett haláig, maga Ignác negyven iskola alapítását hagyta jóvá. Századokon keresztül a szerzetesrendek a filozófia és a teológia oktatásával járultak hozzá a nevelés fejlôdéséhez. Az, hogy az újonnan alapított jezsuita rend tagjai nevelési munkájukat a humán tantárgyakra, sôt iskolák működtetésére is kiterjesztik, valami újat jelentett az akkori egyház életében. Ezért szükség volt ezt hivatalosan jóváhagyó pápai határozatra. (186) Ignác eközben Rómában maradt, és életének utolsó éveit a Rendalkotmány megírására szentelte.[103] (187) A Rendalkotmányt ugyanaz a szemléletmód járja át, mint a Lelkigyakorlatokat. A Rendalkotmány kimutatja, hogy Ignác képes volt magasztos célokkal egybekapcsolni az azok elérésére szolgáló, igen pontosan meghatározott és konkrétan megfogalmazott eszközöket. A tíz ,,részre'' osztott Rendalkotmány a jezsuita élet útmutatója. A Rendalkotmány elsô megfogalmazásában a IV. rész a fiatal jezsuiták kiképzését szabályozta. Mivel az új iskolák alapításának jóváhagyása és a Rendalkotmány írása idôben egybeesett, Ignác részben átdolgozta a IV. részt. Az átdolgozott szöveg már tartalmazta az újonnan jóváhagyott iskolákban megkezdett nevelési munkára vonatkozó fôbb elveket is. Ezért a Rendalkotmány e IV. része a legjobb forrás, melybôl világosan és közvetlenül megismerhetjük Ignác felfogását a nevelési apostolkodásról, bár e szöveg nagy része már kész volt, mielôtt még Ignác láthatta volna, hogy a nevelés milyen nagy teret fog elfoglalni a jezsuiták apostoli munkáiban. A IV. rész bevezetôje kitűzi a célt: ,,A Társaságnak célja, amelyre egyenesen törekszik az, hogy segítse saját tagjainak és embertársainak lelkét végsô céljuk elérésében, amelyre teremtve lettek. Az életpélda mellett ehhez megfelelô tudás és e tudás elôadási módjának ismerete szükséges''.[104] A jezsuiták kiképzésének prioritásai a jezsuita nevelés prioritásaivá váltak: hangsúly a humán tantárgyakon, melyeket a filozófia és a teológia tanulása követ[105], gondos, szabályos elôrehaladás az egymást követô tantárgyakban[106], a tananyag ismétlése és a tanulók aktív bekapcsolódása saját nevelésükbe. A Rendalkotmány szerint[107], sok idôt kell fordítani a jó írásbeli stílus kialakítására[108]. A rektor szerepe lényeges: ô a tekintély, az inspiráció és az egység központja[109]. Mindez nem volt új pedagógiai módszer; Ignác megtapasztalta a nevelési módszerek hiányát, de sok iskola módszereit is ismerte, különösen a Párizsi Egyetemét. Azokat a módszereket válogatta össze, amelyek a leghatásosabbak voltak a jezsuita nevelés céljai elérésére. Ignác a laikus diákok számára nyitott iskolákról a Rendalkotmány IV. részének 7. fejezetében ír, de csak néhány dolgot említ meg kifejezetten. Például, azt írja hogy a diákok (abban az idôben majdnem mind keresztény diákok voltak) ,,jól tanulják meg a keresztény tanítást''[110], valamint hangsúlyozza azt az alapelvet, hogy a jezsuiták szolgálataikért semmi anyagi juttatást nem fogadnak el, és ezért tiltja tandíjak beszedését[111]. Ilyen megjegyzések és még néhány hasonló megjegyzésen kívül Ignác elegendônek vélte, hogy az ilyen iskolákban is alkalmazza a Rendalkotmányban többször is említett következô alapelveket: ,,Mivel a helyek és személyek különbözôsége miatt a nevelés részleteinek nagyon különbözôknek kell lenniük, itt nincs helye annak, hogy azokra kitérjünk. Azt azonban meg kell említeni, hogy minden egyes kollégiumban legyenek minden szükséges pontra kitérô szabályok''[112]. Egy késôbbi bekezdésben ezt írja: ,,A római kollégium szabályaiból alkalmazni lehet egyéb kollégiumokra az egyeseknek megfelelô szabályokat''.[113] (188) Levelezésében Ignác megígérte, hogy részletesebben ki fogja dolgozni a minden iskolánkat irányító szabályokat és alapelveket. De azt is hangoztatta, hogy mindaddig nem fogalmazhatja meg ezeket az elveket, amíg nem lesz képes arra, hogy a nevelés területén dolgozó jezsuiták tapasztalataiból vezesse le azokat. Ignác, mielôtt valóra válthatta volna ígéretét, meghalt. 1556. július 31-én korán reggel. C. A Ratio Studiorum és a jezsuita nevelés késôbbi története (189) Az Ignác halálát követô években nem minden jezsuita értett egyet abban, hogy az iskolai munka megfelelô tevékenység a Jézus Társasága számára. Ez a vita egészen a XVII. századig tartott. Ennek ellenére a jezsuiták iskolai nevelômunkássága sokszorosan növekedett. Az Ignác által személyesen jóváhagyott mintegy negyven iskolából Ignác halálakor legalább 35 működött, bár a Jézus Társasága teljes létszáma akkoriban még alig érte el az ezer fôt. Negyven évvel késôbb a jezsuita iskolák száma már elérte a 245-öt. Így az Ignác által megígért, a jezsuita iskola alapelveit leszögezô dokumentum megalkotása feltétlenül szükségessé vált. (190) Az egymást követô jezsuita rendfônökök konkrét tapasztalatcserét szorgalmaztak, hogy e tapasztalatcsere alapján minden jezsuita iskola számára, ,,a helyek és személyek különbözôségének'' figyelembevételét szorgalmazó ignáci alapelv megsértése nélkül, közös alaptantervet és alappedagógiát dolgozzanak ki. A rendfônökök felhívását követôen a Társaság iskolái között intenzív eszmecsere alakult ki. (191) A közös dokumentum elsô tervezete Ignác kívánságának megfelelôen a ,,Római Kollégium Szabályzatán'' alapult. Claudio Aquaviva általános rendfônök hattagú jezsuita nemzetközi bizottságot nevezett ki; a bizottság Rómában gyűlt össze, hogy a világ különbözô részein szerzett tapasztalatok alapján megvitassa és átdolgozza a tervezetet. 1586-ban, majd 1591-ben ez a bizottság az eredetinél részletesebb tervezeteket bocsátott közzé. Ezeket sokfelé szétküldték véleményezésre, és módosító indítványokat kértek. A további eszmecsere, a bizottsági ülések és a szerkesztôi munka végsô eredményeként végül 1599. január 8-án megjelent a végleges Ratio Studiorum.[114] (192) Végleges formájában a Ratio Studiorum kézikönyv, mely a tanárokat és ügyintézôket az iskola mindennapi működtetésében segíti. Az iskola kormányzására, a tanárok képzésére és beosztására, a tanmenetre és a tanítási módszerekre vonatkozó gyakorlati utasításokat tartalmaz. A Rendalkotmány IV. részéhez hasonlóan a Ratio Studiorum sem eredeti mű, hanem inkább a kor legeredményesebb nevelési módszereinek összefoglalója, amelyeket a jezsuita iskolák kipróbáltak és sikeresen alkalmaztak. Kevés világos utalás található benne Ignác és társai tapasztalatából származó, a Lelkigyakorlatokban, és a Rendalkotmányban megfogalmazott alapelvekre. A Ratio tervezetei megemlítik ezeket, de az 1599-es végleges kiadás feltételezi ismeretüket. Például igaz, hogy a tanár és a diák kapcsolata a Lelkigyakorlatok vezetôje és a lelkigyakorlatozó közötti kapcsolatot veszi mintájául; de mivel a Ratio Studiorum szerzôi, akárcsak az iskolák tanárainak nagy többsége, akkoriban jezsuiták voltak, ezt fel lehetett tételezni. Bár nincs világosan kijelentve, a Ratio Studiorum szelleme -- akárcsak az elsô jezsuita iskolák szelleme -- Ignác szemléletmódján alapult. (193) A Ratio Studiorum kiadásához vezetô és a kiadását eredményezô folyamat olyan iskolahálózatot eredményezett, amelynek ereje és hatása a közös szellemiségen és az ebbôl születô közös pedagógiai elveken alapult. Ez a pedagógia a tapasztalatokra épített, majd állandó eszmecsere által folyamatosan csiszolódott, tovább fejlôdött. Ez volt az elsô ilyen egységes nevelési hálózat a világon. (194) A jezsuita iskolahálózat több mint kétszáz évig tovább fejlôdött és terebélyesedett , de 1773-ban váratlan és tragikus véget ért. A Jézus Társasága feloszlatását kimondó pápai rendelet következtében, Európában, Amerikában, Ázsiában és Afrikában a 845 oktatási intézménybôl álló iskolahálózat szinte teljesen megsemmisült. Csak néhány jezsuita iskola maradt fenn orosz területeken, ahol a pápai rendeletet nem hajtották végre. (195) Amikor VII. Piusz pápa 1814-ben a Jézus Társasága visszaállítását elrendelte, e rendelet egyik okaként azt jelölte meg, hogy ,,a katolikus egyház újból elônyt meríthessen a jezsuiták nevelôi tapasztalataiból''[115]. A jezsuiták nevelôi munkássága nemsokára újrakezdôdött, és röviddel ezután, 1832-ben pedig megjelent a Ratio Studiorum kísérleti jellegű átdolgozott kiadása. Ez azonban sohasem nyert véglegesen jóváhagyást. A XIX. századi Európa zavargásai, a gyakori forradalmak és a jezsuiták több országból és -- következésképpen -- iskoláikból történô kiűzése megakadályozták a valódi megújulást a jezsuita nevelés filozófiája és pedagógiája terén. Gyakran még maga a Társaság is megoszlott, oktatási intézményei pedig ideológiailag állást foglaltak a háborúzó országok valamelyike mellett. Mégis a nehéz helyzetek ellenére, különösen Amerika, India és Kelet-Ázsia fejlôdô népei között a Társaság iskolái újból virágzásnak indultak. (196) A XX. században, különösen a Második Világháborút követô években a jezsuita iskolák száma és nagysága gyors növekedésnek indult. A megújult nevelési szellem magjait a különbözô rendgyűlési határozatok hintették el, különösen a 31. Általános Rendgyűlés 28. határozata, amely a II. vatikáni zsinat tanításait alkalmazta a nevelésre. A jezsuiták jelenleg több mint 2000 oktatási intézményt működtetnek. Ezekben az intézményekben a legkülönbözôbb típusú és fokozatú oktatás folyik. Ma 10.000 jezsuita közel 100.000 laikussal szoros együttműködésben nevel több mint 1.500.000 fiatalt és felnôttet a világ 56 országában. (197) A jezsuita nevelés jelenleg nem alkot olyan egyesített rendszert, mint a XVII. században, és bár az eredeti Ratio Studiorum sok alapelve mind a mai napig érvényes, a világon minden jezsuita iskola számára elôírt egységes tanmenet és struktúra helyébe a különbözô kultúrák és vallások eltérô szükségleteihez, valamint a pedagógiai módszerek kultúránként változó kifinomultságához alkalmazott módszerek léptek. Ez nem jelenti azt, hogy ma már nem létezhet egy jezsuita nevelési módszer. A XVI. századi jezsuita iskolák számára a közös szellemiség, az ignáci szemléletmód tette lehetôvé, hogy közös alapelveket és módszereket dolgozzanak ki. Ez a közös szellemiség és közös cél, valamint a Ratio Studiorumban megfogalmazott részletesebb elvek és módszerek hozták létre a XVII. századi iskolahálózatot. Ugyanez a közös szellemiség, valamint az abból folyó közös célok és tevékenységek érvényesek lehetnek minden mai jezsuita iskola számára a világ minden országában, még akkor is, ha azok konkrét alkalmazása a helyek szerint nagymértékben különbözik, vagy ha az iskolai élet sok részletét kulturális vagy külsô tényezôk határozzák meg. ======================================================================== II. függelék: összefoglaló vázlat A jezsuita nevelés jellemzôi (Ez az összefoglaló vázlat szemlélteti Ignác lelkiségi szemléletmódját és a jezsuita nevelés jellegmzôit. Az elsô oszlopba helyezve megismételtük a szöveg kilenc fejezetének elején található ignáci meglátásokat. A lábjegyzetek feltüntetik e meglátások forrásait Ignác írásaiban (fôképp a Lelkigyakorlatokban és a Rendalkotmányban), valamint a fenti történelmi összefoglaló paragrafusaiban. A második oszlopban megismételtük a jezsuita nevelés 28 jellemzôjét. A szövegek elhelyezése mutatja az ignáci szemléletmód egyes elemeivel való kapcsolatot. Ezzel nem pontos párhuzamot akartunk jelezni. A jellemzôk nem közvetlen alkalmazásai az ignáci elvnek. Pontosabban így mondhatnánk: a jellemzôk az ignáci szemléletmódból származnak vagy abban gyökereznek.) A szentignáci világkép A jezsuita nevelés ================================ ================================ 1. Ignác számára Isten Teremtô és Úr, legfôbb Jóság, az -- apostoli eszköz. egyetlen Abszolút Valóság[116]. Minden más valóság Istentôl van, és csak annyiban van értéke, -- az egész nevelést átható amennyiben bennünket Ôhozzá vallási dimenzió tartozik hozzá. vezet[117]. Ez az Isten jelen -- állítja a világot. van életünkben, minden dologban -- elômozdítja a hit és kultúra ,,értünk munkálkodik''[118]. közötti párbeszédet. Hittel felfedezhetjük Istent a -- segíti minden egyén teljes természet és az emberi világ képzését az emberi közösségen minden eseményében, a történelem belül. egészében, fôképp pedig minden egyes személy saját élettapasztalatában[119]. 2. Isten minden embert -- fontosnak tartja, hogy minden személyesen ismer és szeret. Ez személlyel személyesen a szeretet választ vár. E válasz törôdjünk. akkor lesz hitelesen emberi, ha radikális szabadság kifejezôdése. Ezért avégbôl, hogy Isten szeretetére válaszolhasson, minden ember hivatása: -- hogy képes legyen szabadon -- szorgalmazza, hogy az emberek odaadni önmagát, és ugyanakkor egész életük folyamán készek felelôsséget tudjon vállalni legyenek növekedni. saját tetteiért és azok következményeiért: legyen tehát szabad, hogy hűséges lehessen; -- hogy képes legyen szabadon -- hangsúlyt fektet a diákok hittel munkálkodni az igazi öntevékenységére. boldogságért, amely az emberélet célja: legyen tehát szabad, hogy másokkal együtt Isten országának szolgálatában munkálkodjék a teremtett világ gyógyításáért[120]. 3. A bűn és a bűn hatásainak következtében az isteni szeretetre adott szabad válasz nem működik magától. Isten megváltó szeretete által segítve és megerôsítve folyamatosan küzdünk a szabadságot leállító akadályokkal -- beleértve ebbe a bűnösség következményeit --, ugyanakkor fejlesztjük az igazi szabadság használatához szükséges képességeket.[121] a) E szabadság egyrészt -- önmagunk valós ismeretére, megköveteli önmagunk valódi szeretetére és elfogadására megismerését, szeretetét és bátorít. elfogadását, másrészt az elhatározást, hogy megszabadulunk minden szertelen ragaszkodástól: legyen az bár a gazdagsághoz, hírnévhez, egészséghez, hatalomhoz, vagy bármi máshoz, még magához az élethez való ragaszkodás is.[122] b) Az igazi szabadság azt is -- a környezô világ valós megkívánja, hogy valósan ismeretét nyújtja. ismerjük a környezô világban működô különféle erôket, és hogy szabadok legyünk a valóság torzított felfogásától, egyoldalú értékítéletektôl, merev magatartásformáktól vagy szűk ideológiák iránti elkötelezettségtôl.[123] c) Ha törekedni akarunk e -- érték-irányított. valódi szabadság megszerzésére, akkor meg kell tanulnunk felismerni és kezelni azokat a hatásokat, amelyek vagy elômozdítják, vagy korlátozzák ezt a szabadságot: a belsô lelki megmozdulásokat, mindenfajta múltbeli tapasztalatot, a más emberekkel való kölcsönhatásokat, a történelem, a társadalmi struktúrák és a kultúra dinamizmusait.[124] 4. Ignác világképének -- Krisztust állítja elénk az központjában Jézus Krisztus emberélet példájaként. történelmi személye áll.[125] Ô mintaképe az emberi életnek, mert másoknak szolgálva -- megfelelô lelkipásztori tökéletesen válaszolt az Atya gondozást nyújt. szeretetére. Osztozik emberi természetünkben, és meghív -- gyakorolja a hitet személyes bennünket, hogy szeretettel és közösségi imádságban, válaszolva az Atyának kövessük istentiszteletben és ôt a kereszt zászlaja szolgálatban. alatt.[126] Jézus közöttünk él, és mindig megmarad az Isten szolgálatában másokért élô embernek. 5. Isten szeretetének szabad -- tevékeny életre készít fel. szeretô viszonzása nem lehet pusztán spekulatív vagy -- az igazságosságot megvalósító elméleti. Az elméleti elveknek hitet szolgálja. mindenáron döntô cselekvéshez kell vezetniük: ,,a szeretet cselekedetekben nyilvánul -- igyekszik ,,másokért élô meg''.[127] Ignác azt kívánja, embereket'' nevelni. hogy az emberek vállaljanak teljes és tevékeny elkötelezettséget arra, hogy -- különleges törôdést mutat a ,,valóságosabban kövessék szegények irányában. Krisztust, jobban hasonlóvá legyenek hozzá'', és gyakorlatra váltsák ideáljaikat a család, a gazdasági élet, a társadalmi mozgalmak, a politikai és jogi struktúrák és a vallási tevékenységek reális világában.[128] 6. Ignác elgondolása szerint -- apostoli eszköz az emberi az emberek a Római Katolikus társadalmat szolgáló egyház Egyházban és azon keresztül szolgálatában. adnak választ Krisztus hívására. Ez az egyház az az eszköz, amelyben Krisztus szentségileg jelen van a világban[129]. Mária, Jézus anyja mintája ennek a válasznak[130]. Ignác és elsô -- felkészíti a diákokat, hogy társai mind pappá lettek mások szolgálatára tevékenyen szentelve, és a Jézus Társaságát vegyenek részt az egyház és a Krisztus helytartójának helyi közösség életében. szolgálatába állították, ,,hogy odamenjenek, ahova csak a világon, ítélete szerint, Isten nagyobb dicsôségére és a lelkek segítségére küldi ôket''.[131] 7. Ignác újra meg újra -- a képzésben mindig a hangsúlyozta a ,,magis''-t, kiválóságra törekszik. vagyis ,,a többet''. Állandó szívügye volt Krisztus szorosabb követése, s ezáltal Isten -- tanúságot tesz a kiválóság nagyobb szolgálata. Ez a mellett. hozzáállás az elsô társak minden apostoli munkájára befolyást gyakorolt. Az Istennek adott valóságos válasznak mindig ,,magasabb értékű önfelajánlásnak'' kell lennie.[132] 8. Miután Ignác megismerte -- súlyt helyez a laikusok és Istennek Krisztusban jezsuiták együttműködésére. kinyilatkoztatott szeretetét, és -- a tantestület, az ügyintézô válaszként Isten országának személyzet, a jezsuita közösség, szolgálatára adta magát, az igazgatói tanács, a diákok, a megosztotta tapasztalatait szülôk, a végzett diákok, és a másokkal, és társakat gyűjtött jótevôk közösségi szellemén maga köré. ,,Barátok lettek nyugszik. Krisztusban'', mások -- a közösséget építô szervezet szolgálatára[133]. Az Isten keretében történik. országát szolgáló közösség ereje nagyobb, mint bármely egyén ereje vagy az egyének bármely csoportjának ereje. 9. Ignác és társai a -- az eszközöket és módszereket döntéseket állandó egyéni és úgy alkalmazza, hogy céljait a közösségi ,,megkülönböztetô leghatásosabban elérje. megfontolással'' hozták. Ezt a ,,megfontolást'' mindig kísérte -- közös nevelési az imádság. Tevékenységeik szemléletmóddal és céllal eredményének imádságos rendelkezô iskolahálózatot átgondolásával a társak képez. felülvizsgálták múltbeli döntéseiket, és módosították -- segít biztosítani a kellô módszereiket, mindig Isten szakmai továbbképzést, különösen nagyobb szolgálatát (a ,,magis''- a tanárok számára. t)[134] keresve. ======================================================================== Az ignáci pedagógia tartalomjegyzéke Hans-Peter Kolvenbach S.J. levele Elôszó 1-10 Bevezetô megjegyzések 11 Ignáci pedagógia 12-14 A jezsuita nevelés célja 15-22 A hitet és igazságosságot szolgáló pedagógia 23-26 A Lelkigyakorlatok pedagógiája 27-29 A tanár-diák viszony 30-31 Az ignáci módszer 32-67 Az ignáci módszer dinamikája 68-70 Állandó folyamat 71-76 A ignáci pedagógiai módszer figyelemre méltó jellemzôi 77-89 Az ignáci pedagógia megvalósításának akadályai 90-92 Az elméletbôl a gyakorlatba: továbbképzô programok a tanszemélyzet számára 93 Néhány konkrét segítség az ignáci módszer megértéséhez 94-95 Felhívás az együttműködésre 96-98 Függelékek 99-115 1. Néhány általánosan érvényes pedagógiai elv. Szent Ignác: lelkigyakorlatos ,,megjegyzései'' alapján. 116-158 2. ,,Ignáci pedagógia ma'', Hans-Peter Kolvenbach S.J. beszéde 116-120 Helyzet: Keresztény humanizmus ma 121-129 A Társaság válasza erre a helyzetre 130-139 Pedagógiai irányelvek 140-143 A tanár szerep döntô 144-152 Módszerek 153-158 Zárszó 159-163 3. Módszertani példák a ignáci pedagógiai módszert alkalmazni kívánó tanárok számára Lábjegyzetek ======================================================================== Hans-Peter Kolvenbach S.J. levele Ignáci pedagógia Minden felsôbb elöljárónak Kedves Tisztelendô Atya! Krisztus békéje! Hét évvel ezelôtt jelent meg A jezsuita nevelés jellemzôi című irat. Azóta az egész világon a jezsuita nevelés terén dolgozó számos személy fejezte ki érte háláját. Ez az irat, a laikus és jezsuita nevelôk számára egyaránt, olyan újszerű megújulási szemléletet nyújtott, amely megfelel korunknak, és ugyanakkor az ignáci lelkiségben gyökerezik. A legfontosabb az, hogy ez az irat meghatározta azokat a célokat, amelyekhez a jezsuita iskolák és egyetemek mérhetik törekvéseiket ebben az igen fontos nevelési küldetésben. A jezsuita nevelés jellemzôi új módon kifejezte a jezsuita nevelés szellemét. Az elmúlt néhány esztendôben azonban jezsuiták és laikus tanártársaik gyakran kérték, hogy segítsük ôket e szellem gyakorlati megvalósításában. Gyakran így hangzott a kérdés: Hogyan valósítsuk meg ezeket az értékeket, elveket és irányvonalakat az osztályteremben? Hogyan segíthetjük magunkat és tanártársainkat, hogy ezeket a magas ideálokat valóra váltsuk? Hogyan építhetjük be A jezsuita nevelés jellemzôiben bemutatott lelkiséget gyakorlati életünkbe? A Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság már egy idô óta dolgozott azon, hogy gyakorlati választ adjon ezekre a kérdésekre. Tárgyalásaik folyamán hamarosan világos lett a bizottság tagjai elôtt, hogy minden eredményes megújulási törekvésnek az egész iskolai közösséget, fôleg pedig a tanárokat kell érintenie. A bizottság egy modellt keresett, amely elômozdítaná a jezsuita nevelés céljait, és ugyanakkor érintené az osztályteremben történô gyakorlati tanító--tanuló folyamatot. A 33. általános rendgyűlés 1. határozatának egyik kifejezésében talált a bizottság útmutatást ebben a kérdésben. A Társaság szolgálatainak megújítását szorgalmazó e határozatban ugyanis az áll, hogy ,,meg kell változtatni megszokott gondolkodásmódunkat a tapasztalat, megfontolás és cselekvés állandó összjátéka által'' (40.pont). Ignáci eljárásmódunk szellemében ez a hármas összjáték mutatott egy járható utat a jezsuita nevelés jellemzôinek megvalósítására a mindennapi iskolai életben. A Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság tagjai ennek a módszernek a kidolgozása közben jöttek rá, hogy annak teljessége végett figyelembe kell venni a diák helyzetét, valamint a tanulási folyamat lényeges befejezô elemeként annak kiértékelését. Az ignáci pedagógiai módszer tehát a következô öt lépésbôl áll: helyzetismeret, tapasztalat, megfontolás, cselekvés, kiértékelés. Levelemhez csatolom Az ignáci pedagógia. Gyakorlati megközelítés című füzet egy példányát, mely ismerteti az ignáci pedagógiai módszert, és a továbbképzô programok tervezetét. A Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság okosan úgy vélekedett, hogy az ignáci pedagógiai program nem merülhet ki egy bevezetô irat elkészítésében. Avégbôl, hogy e program eredményes legyen, a tanároknak meg kell tanulniuk és sajátjukká kell tenniük a szóban forgó pedagógiai módszereket. Ezért az ignáci pedagógiai módszer megfogalmazása után e bizottságra két feladat hárult. Az elsô feladat ennek a módszernek értelmét és lépéseit kifejtô irat elkészítése volt. Ezt az iratot küldöm itt szét a jelen bevezetô levéllel. A második feladat volt a tantestületek továbbképzési programjainak beindítása, melyek arra szolgálnak, hogy az ignáci pedagógiát térségi, rendtartományi és iskolai szinten elterjesszék az egész világon. Ez volt a célja a Róma melletti Villa Cavalleti-ben 1993. április 20-30 között tartott nemzetközi műhelynek. E műhely sajátos célja az volt, hogy az egész világon megvalósítandó programot beindítsa. 26 országból gyűltek össze küldöttek, hogy megismerkedjenek az ignáci módszerrel, gyakorolják annak különbözô elemeit, és kidolgozzanak egy három-négy éves képzési tervet e módszer tanítására kinek-kinek az országában. E fontos háttér ismertetése után, két kéréssel fordulok hozzátok. Elôször azt kérem, hogy olvassátok el az Ignáci pedagógia. Gyakorlati megközelítés című iratot, mely e módszert világosan az ignáci hagyományon alapuló lelkiségi és nevelési iratok keretébe helyezi. Amint A jezsuita nevelés jellemzôi című iratra vonatkozólag kértem, kérem erre az iratra vonatkozólag is, hogy a legtágabb körben ismertessétek azt a jezsuiták és laikus tanártársaik körében, mind nevelési intézményeinkben, mind egyéb nevelési központjainkban. Ezért azt ajánlom, hogy az Ignáci pedagógia. Gyakorlati megközelítés című iratból kapjon egy-egy példányt rendtartományotok nevelési intézményeiben, valamint iskolai vagy iskolán kívüli nevelési központjaiban működô minden tanár, ügyintézô és igazgatótanácsi tag, jezsuiták és laikusok egyaránt. A szülôknek és a diákoknak is kioszthatnátok ennek az iratnak kivonatos összefoglalását. Sok esetben ehhez szükséges az irat lefordítása, és minden esetben szükséges annak sok példányban és ízléses, könnyen olvasható formában való kinyomtatása. E feladat megoldása végett kérhetitek a rendtartományi nevelési felelôs segítségét, és együtt is működhettek más felsôbb elöljárókkal országotokban vagy asszisztenciátokban. A jelen irat igazi értékét persze nem az olvasók száma fogja meghatározni, hanem az, hogy mennyire segítette elô a tanító--tanuló folyamat megújulását az osztályteremben. Ezért a következô, második kérésem talán még fontosabb. Arra kérlek benneteket, hogy minden erôtökkel támogassátok és buzdítsátok azokat a térségi vagy rendtartománybeli kiképzô-csoportokat, amelyek tervezik és vezetik a hosszú távú tanári továbbképzô programokat a jezsuita iskolákban, fôiskolákban, egyetemeken, valamint egyéb iskolai vagy iskolán kivül nevelési központokban azzal a céllal, hogy az ignáci pedagógiai módszer használatára képezzék ki a tanárokat. Az ignáci pedagógiai program megvalósításánál figyelembe kell venni az állandóan változó helyi körülményeket. Az egyes országoknak és térségeknek kell tehát azon gondolkodniuk, hogy az ignáci pedagógiának mi a jelentôsége és melyek a kívánalmai az ô helyi körülményeik között, és ennek alapján ki kell dolgozniuk kiegészítô anyagokat, amelyek a jelen általános jellegű iratot saját helyzetükre és szükségleteikre alkalmazzák. Végül szeretném megköszönni a Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság munkáját, amellyel beindították ezt a programot, és megszervezték annak elterjesztését az egész világon. Ez egyedülálló példája ,,sokszorosítók'' képzésének, és -- mint ilyen -- igazán ignáci. A jelen irat már több átdolgozáson ment keresztül, de csak akkor lesz igazán kész, amikor mondanivalója megragadja és ihleti a tanárok és tanulók szívét-lelkét a jezsuita nevelési apostolkodásban. Ezt az iratot ajánlva azért imádkozom, hogy az egy további fontos lépés legyen nevelési célunk elérésében, amely nem más, mint szakértô, lelkiismeretes és elkötelezetten együttérzô emberek képzése. Krisztusban testvéretek: Peter-Hans Kolvenbach S. J. általános rendfônök Róma, 1993. július 31. ======================================================================== Elôszó Ignáci pedagógia A jezsuita nevelés jellemzôi című irat megjelenése 1986-ban megújult érdeklôdést keltett a jezsuita nevelés iránt a tanárok, ügyintézôk, diákok, szülôk és mások körében az egész világon. Azonosság- és céltudatot adott nekik. Ezt az iratot 13 nyelvre lefordították, és számos tanulmányi összejövetelen megtárgyalták. Szinte kizárólag igen kedvezô fogadtatásban részesült. Újabban a világ különbözô részein felmerült a kérdés: Hogyan tehetnénk e dokumentum nevelési elveit és irányvonalát még használhatóbbá a tanárok számára? Az ignáci értékek hogyan építhetôk bele az iskolában nap nap után a tanár és diákjai között lezajló gyakorlati pedagógiába? A Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság három évi munkával igyekezett választ adni erre a kérdésre. Jezsuita és laikus nevelôk szerte a világon kifejezett visszajelzéseire és javaslataira támaszkodva, hét tervezet készítette elô a jelen iratot, amelynek célja az ignáci nevelési módszer bemutatása. Kezdettôl fogva azonban az volt a meggyôzôdésünk, hogy egymagában semmilyen irat sem ad elég segítséget a tanároknak ahhoz, hogy nevelési és tanítási módszerüket hozzáalakítsák az ignáci nevelés megkívánta pedagógiai megközelítéshez és oktatási módszerhez. A Nemzetközi Bizottság tagjai meg vannak gyôzôdve arról, hogy az ignáci nevelési módszer sikeres bevezetéséhez a jezsuita iskolákba, a tantestületek számára továbbképzô programokat kell szervezni minden rendtartományban és minden iskolában. A tanároknak sokkal többre van szükségük, mint elméleti bevezetésre. Olyan gyakorlati képzés kell, amely rávezeti és képesíti ôket arra, hogy az új módszert bátran és eredményesen alkalmazó tapasztalataikat átgondolhassák. Ennek érdekében a Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság kezdettôl fogva tanárok képzését segítô program kidolgozásán fáradozott. Az ignáci pedagógiai program két elembôl áll: 1. Egy az ignáci pedagógiai módszerbe bevezetô irat. Ez az irat bôvebben kifejti A jezsuita nevelés jellemzôi 10. fejezetének tartalmát. 2. Fejlesztési programok a tantestületek számára térségi, rendtartományi és iskolai szinten. A tantestületet fejlesztô programok legalább három-négy évig tartsanak, hogy a résztvevôk lépésrôl lépésre elsajátíthassák az ignáci nevelés módszerét, és otthon érezzék magukat abban. Avégbôl, hogy ezt a programot hatásossá tegyük, és iskoláinkban gyakorlati tanárképzô programokat indítsunk meg, jelenleg a világ különbözô rendtartományaiban képezünk ki embereket az ignáci nevelési módszerben és az annak megfelelô tanítási eljárásokban. E programon belül az elsô lépés a Róma melletti Villa Cavalleti-ben 1993. április 20. és 30. között tartott nemzetközi oktatási műhely volt. Minden egyes világrészrôl a jezsuita nevelés terén dolgozó hat- hat személy jött össze (összesen 40 személy 26 nemzetbôl), hogy jobban megismerjék, gyakorolják és magukévá tegyék a legfontosabb ignáci nevelési módszereket. Ôk viszont oktatóműhelyeket készítenek elô a környékükön levô rendtartományokhoz tartozó munkacsoportok számára. Ezek a munkacsoportok majd képesek lesznek iskolai szinten továbbképzô tanfolyamokat kezdeni a tantestületek részére. A Villa Cavaletti-ben tartózkodó oktatócsoport segítsége és az ott tartott nemzetközi műhely nagylelkű résztvevôi nélkül lehetetlen lett volna az ignáci nevelési programot eljuttatni tanárainkhoz. Ezért nagyon hálás vagyok nekik. Ôk valóban nagy szolgálatot tesznek a jezsuita nevelésnek az egész világon. Külön köszönetemet akarom kifejezni a Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tárgyaló Nemzetközi Bizottság tagjainak, akik több mint három éven át kitartóan dolgoztak: hétszer írták újra ezt a bevezetô tanulmányt, és kidolgozták az ignáci nevelési program lényegét alkotó pedagógiai folyamatokat. A Bizottság tagjai a világ legkülönbözôbb tapasztalatait és kulturális nézôpontjait képviselik: Agustin Alonzo S.J. (Európa), Anthony Berridge S.J. (Afrika és Madagaszkár), Charles Costello S.J. (Észak-Amerika), Daven Day S.J. (Kelet-Ázsia), Gregory Naik S.J. (Dél-Azsia) és Pablo Sada S.J. (Latin-Amerika). Elôre köszönetet mondok a tartományfônököknek, a nevelésügyi megbízottjaiknak, a tanároknak, az ügyintézôknek és az igazgatósági tanács tagjainak, akiknek biztatása és közreműködése életbevágóan fontos ebben a nevelési apostolkodásunkat átfogóan megújító törekvésben. Végül elismeréssel adózok három alapítványnak nagylelkű anyagi segítségükért. Ôk névtelenek akarnak maradni. Erôfeszítéseinknek nyújtott segítségük azonban kiváló példája annak az érdeklôdésnek és együttműködésnek, amely az egész világot átfogó jezsuita nevelési közösséget jellemzi. Vincent J. Duminuco S.J. Jézus Társasága nevelésügyi titkára ======================================================================== Bevezetô megjegyzések Ignáci pedagógia (1) 1. A jelen irat A jezsuita nevelés jellemzôi 10. fejezetének anyagát fejti ki bôvebben. Ezzel válaszolni szeretnénk arra a számos kérésre, amelyekben segítséget kértek tôlünk az ignáci világszemlélettel és A jezsuita nevelés jellemzôiben felsorolt értékekkel megegyezô és azokat hatásosan közvetítô gyakorlati pedagógia megfogalmazásához. Igen fontos tehát, hogy az itt mondottakat A jezsuita nevelés jellemzôiben kifejtett tényleges ignáci szellem és apostoli célkitűzés szerint értelmezzük. (2) 2. Századokon át, számos könyvben és tudományos cikkben tárgyalták a jezsuita nevelés minden területét. Jelen iratunkban ennek a pedagógiának csak néhány szempontját tárgyaljuk, azokat, amelyek elôsegítik egy gyakorlati tanítási módszer bevezetését. Az itt bemutatott ignáci nevelési módszer segít abban, hogy A jezsuita nevelés jellemzôiben felsorolt számos elvet egységbe foglaljuk, és megvalósítsuk. (3) 3. Nyilvánvaló, hogy ma lehetetlen a hajdani Ratio Studiorum módjára egy minden jezsuita iskolában és kollégiumban követendô általános tanmenet kidolgozása. Lényegesnek és a jezsuita hagyománnyal egyezônek véljük azonban egy olyan szisztematikusan kidolgozott pedagógia birtoklását, amelynek lényege és módszere elômozdítja a jezsuita nevelôi küldetés kifejezett szemléletmódját. A területi vagy helyi orgánumok feladata lesz, hogy ezt a pedagógiát a különbözô kultúrák követelményeihez alkalmazzák. Egyetemes síkon ma azt tartjuk kívánatosnak, hogy bemutassunk egy olyan ignáci nevelési módszert, amely segíti a tanárok és diákok munkáját úgy irányítani, hogy az tudományosan nívós legyen és ugyanakkor ,,másokért'' élô embereket képezzen. (4) 4. Az itt javasolt nevelési módszer sajátos oktatási stílust és folyamatot hoz magával. Nem új tantárgyak bevezetését ajánlja, hanem inkább a meglevô tanmenetbe kívánja beleépíteni az értékek hangsúlyozását és a személyes növekedés elômozdítását. Véleményünk szerint ez az eljárás helyesebb. Egyrészt azért, mert a legtöbb iskolában található zsúfolt tanrendet tekintve, ez realisztikusabb, másrészt mert -- tapasztalataink szerint -- jobban segítette a tanulókat A jezsuita nevelés jellemzôiben megfogalmazott ignáci értékek elsajátításában és gyakorlásában. (5) 5. Jelen írásunknak az Ignáci pedagógia címet adtuk, mivel nemcsak a jezsuita iskolákban, fôiskolákban és egyetemeken nyújtott intézményes nevelésre vonatkozik, hanem segít minden más nevelési szolgálatot, amely valamilyen módon a Lelkigyakorlatokban, Jézus Társasága Rendalkotmányának 4. részében és a Ratio Studiorum-ban megfogalmazott ignáci tapasztalatból merít. (6) 6. Az ignáci pedagógia a keresztény hitbôl táplálkozik. De azok is, akik nem osztják ezt a hitet, értékes tapasztalatokat szerezhetnek ebbôl az iratból, mert a Szent Ignác inspirálta pedagógia mélységesen emberi és ennek következtében egyetemes. (7) 7. Az ignáci pedagógia kezdettôl fogva eklektikus volt a tanítási és tanulási módszerek kiválasztása terén. Loyolai Ignác maga a ,,modus Parisiensis''-t, vagyis az ô idejében a párizsi egyetemen követett, rendezett nevelési módszert alkalmazta a jezsuita nevelési intézmények szükségleteihez. Ebbe illesztett bele néhány módszertani elvet, amelyeket elôbb a Lelkigyakorlatok számára dolgozott ki. Természetesen, a 16. század jezsuitái nem voltak birtokában azoknak a kifejezett és tudományosan kiértékelt módszereknek, mint amelyeket például napjainkban a neveléspszichológia tár elénk. Az egyedi diákra fordított figyelem tudatosította ezekben a jezsuita tanárokban azt, ami valóban elôsegítette a tanulást és diákjaik emberi fejlôdését. Megfigyeléseiket közölték egymással a világ különbözô részein, és így nagyobb általánosságban hatásos nevelési módszereket alakítottak ki. Ezeket részletesen leírták a Ratio Studiorumban, a jezsuita humán nevelés e kézikönyvében, amely kötelezôvé lett minden jezsuita iskolában. (A 3. függelékben található néhány ilyen módszer leírása.) (8) 8. Századok során, más nevelôk által tudományosan kidolgozott néhány nevelési módszert is átvettek a jezsuita nevelésbe, annyiban, amennyiben segítették a jezsuita nevelés céljainak elérését. Az ignáci pedagógia egyik állandó jellegzetessége a különbözô forrásokból származó olyan módszerek folyamatos és rendszeres beolvasztása, amelyek jobban elôsegítik az egész ember értelmi, társadalmi, erkölcsi és vallási fejlôdését. (9) 9. A jelen irat csak egy része annak az átfogó, hosszú távú megújulási programnak, amely évek óta folyamatban van. E program rendezvényei voltak például a Tanító Szolgálatot tárgyaló kollokvium, a Tanrend Megújítási Folyamat, a ,,Magis'' Program stb. A megújuláshoz szívünk változására és értelmi, lelki nyitottságra van szükség. Csak így nyithatunk új utakat tanulóink javára. A jelen irat célja tehát az, hogy a megújulás elôzô lépéseire építve, egy nagy lépést tegyen elôre azáltal, hogy bevezet a ignáci pedagógiába olyan módszerek ismeretei és gyakorlata által, amelyek alkalmasak a jezsuita nevelés céljainak elérésére. Ezért ezt az iratot ki kell egészíteni gyakorlati tanárképzô programokkal, amelyek képesítik a tanárokat arra, hogy megismerjék és magukévá tegyék azt a struktúrát, amely képesít ôket az ignáci pedagógiai módszer tanítására és tanulására, valamint az annak használatát elôsegítô módszerek használatára. Hogy ez megtörténjen, jelenleg jezsuita és világi nevelôket képeznek minden földrészen tanári továbbképzô programok vezetésére térségi, országos és helyi iskolai szinten. (10) 10. Az Ignáci Pedagógiai Program elsôsorban a tanároknak szól. A jezsuita nevelés célkitűzései ugyanis fôképp a tanítás során a diákokkal való mindennapi érintkezéseikben valósíthatók meg. Az, hogy a tanár hogyan viszonyul diákjaihoz, mi az elgondolása a tanításról- tanulásról, hogyan vonja be diákjait az igazság keresésébe, mit vár el diákjaitól, milyenek az eszményei, milyen becsületes: -- mindezek igen jelentôs nevelô hatást gyakorolnak a diákok fejlôdésére. Kolvenbach atya figyelmeztet arra, hogy ,,Ignác a diákok értékeket elsajátító növekedését elôsegítô eszközként fontosabbnak mondja a tanárok személyes jópéldáját, mint tudásukat'' (2. függelék, 142). Természetesen, az iskolában mindenkinek, az ügyintézôknek, az igazgatói tanács tagjainak és az alkalmazottaknak kulcsszerepe van az ignáci pedagógia célkitűzéseit elôsegítô légkör és tanulmányi folyamatok elômozdításában. Fontos tehát, hogy bevonjuk ôket programunkba. ======================================================================== Ignáci pedagógia Ignáci pedagógia (11) A pedagógia abban áll, hogy a tanárok kísérik a tanulókat növekedésükben és fejlôdésükben. A pedagógia, amely nem más, mint a tanítás tudománya és művészete, nem szűkíthetô le csupán módszertanra. Hozzá tartozik egy világszemlélet is, valamint a kinevelendô ideális ember fogalma. Ezek jelölik meg azt a célt, amelyre a nevelési hagyomány minden eleme irányul. Ugyancsak ezek adják meg a nevelés folyamatában használt nevelési eszközök kiválasztására szolgáló normákat is. A jezsuita nevelés jelen korra alkalmazott világszemléletét és ideálját A jezsuita nevelés jellemzôi füzetben foglaltuk össze. Az Ignáci pedagógia feltételezi ezt a világszemléletet, és egy lépéssel tovább megy: részletesebben ajánl módokat, amelyekkel az ignáci értékek megvalósíthatók a tanítói- tanulási folyamatban. ======================================================================== A jezsuita nevelés célja Ignáci pedagógia (12) Mi a mi célunk? A jezsuita nevelés jellemzôi-ben leírtuk a célt, amelyet Kolvenbach atya így fejezett ki részletesebben: ,,Minden egyes diák értelmi kifejlesztése az Isten adta tehetségeik teljes kibontakozásáig ma is jogosan tekinthetô a jezsuita nevelés egyik kimagasló céljának. E nevelés célja azonban sohasem volt csupán tudáshalmozás vagy szakmai képzés, noha ezek is fontosak, és a jövô keresztény vezetôi számára hasznosak. A jezsuita nevelés legvégsô célja a teljes személyiség kifejlesztése, amely cselekvésben nyilvánul meg --, olyan cselekvésben, amelyet átitat Jézus Krisztus, az Isten Fia, a másokért élô ember lelke és jelenléte. Ez a komoly tudásra épülô és a szemlélôdô imától éltetett cselekvési cél önfegyelemre, kezdeményezésre, becsületességre és szabatosságra ösztönzi a diákokat. Ugyanakkor az egyénhez méltatlannak, sôt a világ számára, amelyet szolgálni hivatott, veszélyesnek tartja a felületes és hanyag gondolkodást''[1]. (13) Arrupe atya röviden így jelölte meg nevelôi célunkat: ,,másokért élô emberek képzése''. Kolvenbach atya jellemzése szerint a jezsuitáknál végzett növendéktôl azt reméljük, ,,hogy teljesen és harmonikusan képzett személy lesz, aki intellektuális tudással rendelkezik, nyitott a további fejlôdés irányában, vallásos, szereti embertársait és elkötelezte magát az igazságosság megvalósítására Isten népének nagylelkű szolgálatában''. Kolvenbach atya céljainkat így is fogalmazta: ,,Célunk olyan szolgáló vezetôk képzése, akik Jézus Krisztus példáját követik, szakértelemmel rendelkeznek, lelkiismeretesek és elkötelezetten együttérzôk''. (14) Az ilyen cél megkívánja az ember teljes és mélyebb képzését, egy olyan nevelési folyamatot, amely megköveteli a kiválóságot, vagyis a diák törekvését, hogy kiváló legyen, képességeit megvalósítsa. E kiválóság magába foglalja az értelmi, tudományos kiválóságot és még sok egyebet. A jezsuita nevelés olyan emberi kiválóságot követel meg, melynek példája az evangéliumok Krisztusa, egy olyan kiválóságot tehát, amely tükrözi a megtestesülés misztériumát és valóságát, tiszteletben tartja minden ember méltóságát és az egész teremtés szentségét. A történelemben sok esetet találunk arra, hogy a nevelés terén a kiválóságot leszűkített értelemben vették. Értelmi téren rendkívül képzett olyan embereket neveltek, akik ugyanakkor érzelmileg fejletlenek és erkölcsileg éretlenek maradtak. Lassan rájöttünk, hogy maga a nevelés nem teszi szükségszerűen jobb emberré vagy kereszténnyé az egyént vagy a közösséget. Nem fogadjuk el többé azt a naiv nézetet, hogy a nevelés, bármilyen is az és bármilyen a célja, szükségszerűen erényessé tesz. Ezért egyre világosabb, hogy ha a jezsuita nevelés révén erkölcsi erôvé akarunk válni a társadalomban, nemcsak értelmi síkon, hanem erkölcsi síkon is nevelnünk kell. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy lélekölô besulykolást gyakoroljunk, sem azt, hogy bevezessünk az élettôl elvont elméleti tantárgyakat. Olyan kutatási keretet kell teremtenünk, amely arra képesít, hogy birkózzunk korunk fontos problémáival és az élet bonyolult értékeivel; és olyan tanárokra van szükség, akik hajlandók és képesek irányítani ezt a kutatást. ======================================================================== A hitet és igazságosságot szolgáló pedagógia Ignáci pedagógia (15) A fiatalok szabadon járjanak olyan úton, amely képesíti ôket arra, hogy teljes emberré nôjenek és fejlôdjenek. A mai világban, sajnos, van egy olyan irányzat, amely a nevelés célját túlzottan hasznossági szempontok szerint ítéli meg. Az anyagi siker túlzott hangsúlyozása túlzott versengéshez és önzô célok hajhászásához vezet. Ennek eredménye az lesz, hogy a tananyag emberi vonatkozásai jelentéktelenné válnak a diákok tudatában. Ez könnyen elhomályosíthatja a humanista nevelés igazi értékeit és céljait. Az ilyen torzításokat a jezsuita iskolák tanárai azzal kerülik el, hogy a tantárgyakat ember-közponúian mutatják be. A hangsúly azon lesz, hogy bemutassák és felkutassák azokat az összefüggéseket, viszonyokat, tényeket, kérdéseket, meglátásokat, következtetéseket, problémákat, megoldásokat és következményeket, amelyek egy adott tantárgy révén azt hozzák jobban tudomásunkra, hogy mit jelent embernek lenni. A nevelés így gondosan átgondolt kutatássá válik, amelynek segítségével a diák kialakítja vagy átalakítja más emberek és a világ iránti maradandó magatartását. (16) Keresztény szempontból az ember életének és következésképpen az igazi emberré nevelt ember életének mintája Jézus személye. Jézus szóval és példájával arra tanít minket, hogy emberi képességeink legteljesebb megvalósulása Istennel való egyesülésünk. Ezt az egyesülést az embertestvéreink iránti szeretô, igazságos és együttérzô magatartásunkkal keressük, és érjük el. Az Isten iránti szeretet felebarátaink nap nap után történô szeretetében, a szegények és a szenvedôk iránti együttérzô szeretetünkben, másokért mint Isten népéért érzett emberi törôdésünkben nyer kifejezést. Az ilyen szeretet tanúsítja hitünket, és tettekben beszél egy igazságosságra, szeretetre és békére épülô világközösség megalakulása érdekében. (17) Jézus Társaságának mint a katolikus egyházban működô szerzetes rendnek küldetése manapság a hit szolgálata, amelynek lényeges eleme az igazságosság elômozdítása. Ez a küldetés abban a meggyôzôdésben gyökerezik, hogy az igazságosságon, szereteten és békén alapuló új világközösség megteremtéséhez szükségesek szakértô, lelkiismeretes és együttérzô, művelt emberek, akik készek arra, hogy elfogadják és elômozdítsák mindazt, ami igazán emberi, elkötelezték magukat minden ember szabadságának és méltóságának elômozdítására, és ezekért a célokért hajlandók együttműködni mindazokkal, akik hozzájuk hasonlóan elkötelezték magukat a társadalom és a társadalmi struktúrák megreformálására. Erôtálló és leleményes emberekre van szükség társadalmi, gazdasági és politikai rendszerünk olyan megújításához, hogy az éltesse és megôrizze közös emberségünket, és szabaddá tegyen embereket arra, hogy nagylelkűen és szeretettel gondoskodjanak másokról. Olyan emberekre van szükség, akik a hit és igazságosság elkötelezettjei, akikben él és egyre jobban erôsödik a vágy, hogy sikeres szószólói, megvalósítói és példaképei legyenek Isten igazságosságának, szeretetének és békéjének, mind a hétköznapi életükben és munkájukban, mind jeles alkalmakkor. (18) Éppen ezért a hitre és igazságosságra való nevelés azzal kezdôdik, hogy tiszteletben tartjuk az egyének és közösségek szabadságát, jogát és erejét a jelenleg uralkodó életmódtól eltérô életmód kialakítására. Ez azt jelenti, hogy segítjük a fiatalokat annak az áldozatnak és örömnek megtapasztalásában, melyet életük másokkal való megosztása jelent. Segítjük ôket annak felfedezésében, hogy a legtöbb, amit adhatnak, az saját maguk, és nem az, amit birtokolnak. Segítjük ôket megérteni és értékelni, hogy a legnagyobb kincsük a másik ember. Az ô útjukon velük együtt menetelünk a több ismeret, szabadság és szeretet felé. Ez lényeges része az egyház által sürgetett új evangelizálásnak. (19) A jezsuita iskolákban tehát a nevelés meg akarja változtatni a fiatalok látásmódját, azt, hogy hogyan szemlélik önmagukat, embertársaikat, a társadalmi struktúrákat, az egyetemes emberi társadalmat és az egész teremtett világot. Ha valóban sikeres a jezsuita nevelés, akkor átalakítja nemcsak az emberek szokásos gondolkodás- és cselekvésmódját, hanem egész életmódjukat e világban, úgyhogy olyan szakértô, lelkiismeretes és együttérzô emberek lesznek, akiket hitbeli meggyôzôdésük és az igazságosságra való elkötelezettségük arra késztet, hogy keressék a nagyobb jót, és emeljék az emberek, különösen Isten elhanyagolt és elnyomott szegényeinek az életminôségét. (20) Mint a jezsuita iskolák nevelôi, céljaink eléréséhez olyan pedagógiára van szükségünk, amely másokért élô embereket igyekszik nevelni a mi posztmodern világunkban, ahol annyi, a mi célunkkal ellenséges erô működik.[2] Emellett mint tanároknak szükségünk van állandó továbbképzésre, hogy ezt a pedagógiát hatásosan gyakorolhassuk. Vannak továbbá olyan vidékek, ahol a kormányzati szervek meghatározzák a nevelési programok határait, és ahol a tanárok képzése pontosan ellenkezik azzal a pedagógiával, amely a tudás közlése és a szakképzés mellett a nevelési folyamat lényeges részeként elômozdítja a diákok tevékenységét a tanulásban, elôsegíti a növekedést az emberi kiválóságban, szorgalmazza a hit és az erkölcsi értékek elsajátítását. Ez a reális helyzet, amellyel sok jezsuita iskola tanárainak és ügyintézôinek szembe kell nézniük. Ez bonyolult apostoli kihívást jelent számunkra, amint nap nap után hivatásunkat teljesítve azon igyekszünk, hogy az új fiatal nemzedék bizalmát és hitét megnyerjük a célból, hogy együtt haladjunk velük az igazság felé vezetô úton, és segítsük ôket egy Krisztus irgalmával telített igazságos világ felépítésében. (21) Hogyan fogjunk hozzá? A jezsuita nevelés jellemzôi 1986-ban történt megjelenése után a jezsuita iskolákban működô tanárok és ügyintézôk gyakran feltették a kérdést: ,,Hogyan valósíthatjuk meg ennek a iratnak az elgondolását? Hogyan nevelhetjük a fiatalokat másokért élô emberekké a mai világban?'' A válasznak alkalmazhatónak kell lennie különbözô kultúrákban, használhatónak különbözô helyzetekben, alkalmazhatónak különbözô tudományágakban és kívánatosnak különféle stílusok és ízlések számára. A legfontosabb pedig az, hogy a válasz szóljon a tanároknak mind a tanítás valóságairól, mind annak ideáljáról. Mindezt pedig úgy kell tenni, hogy mutassunk megkülönböztetett szeretetet a szegények iránt az egyház mai küldetése szerint. Ez komoly kihívás; olyan, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert jezsuita nevelési apostolkodásunk lényegére vonatkozik. A megoldás nem az, hogy nagyobb odaadásra buzdítsuk tanárainkat és ügyintézôinket; inkább egy olyan modellre van szükségünk, amely felvázolja, hogyan kell elôrehaladnunk úgy, hogy elômozdítsuk a jezsuita nevelés célját. Olyan módszer bemutatására van szükségünk, amely a tanuló-tanító folyamatra vonatkozik, a tanár-diák viszonyát tárgyalja, gyakorlati jelentôsége van, és alkalmazható az osztályteremben. (22) A Jézus Társasága 33. Általános Rendgyűlésének elsô határozata (,,Jézus társai a mai világban'') megkülönböztetô megfontolásra buzdítja a jezsuitákat hagyományos és újabb szolgálataikra vonatkozóan. Azt ajánlja, hogy az ilyen megfontolás figyeljen az Isten szavára, és az ignáci hagyományt kövesse. Továbbá, ez a megfontolás tegye lehetôvé az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatását a TAPASZTALAT, MEGFONTOLÁS és CSELEKVÉS állandó összjátéka által.[3] Ezek a szavak vázolnak fel egy olyan modellt, amely megvalósítja A jezsuita nevelés jellemzôit iskoláinkban, tökéletesen megfelel a jezsuita nevelési ideálnak, és teljesen megegyezik a Jézus Társasága küldetésével. Ezért most figyelmünket az ignáci módszerre fordítjuk, amely kiemelkedô szerepet juttat a TAPASZTALAT, MEGFONTOLÁS ÉS CSELEKVÉS állandó összjátékának. ======================================================================== A lelkigyakorlatok pedagógiája Ignáci pedagógia (23) Az ignáci pedagógiai módszer sajátossága az, hogy Szent Ignác Lelkigyakorlatainak fényében értelmezve nemcsak a tanító-tanuló folyamatban megnyilvánuló tapasztalat, megfontolás és cselekvés állandó kölcsönhatását írja le szabatosan, hanem egyúttal ideális képet ad a tanár--diák közötti dinamikus kölcsönhatásról, amely a diák életében a tudás és szabadság növekedéséhez vezetô úton történik. (24) Ignác Lelkigyakorlatai egy kis könyv, amelyet szerzôje nem olvasásra szánt, mint más könyveket. E könyvet Ignác inkább a lelkivezetônek szánta, hogy utat mutasson, miként kell másokat vezetni az imádságban nyert tapasztalatokon át, amelyben találkoznak és beszélnek az élô Istennel, ôszintén szembesülnek életük értékeinek és felfogásainak valóságával, és szabadon és tudatosan meghatározzák jövô életük folyását. Az Ignác által nagy gonddal megszerkesztett és jegyzetekkel ellátott kis kézikönyvben található Lelkigyakorlatok nemcsak ismeretközlésre vagy jámborsági gyakorlatokra szolgálnak. E Lelkigyakorlatok inkább a lélek igényes gyakorlatai, amelyek igénybe veszik az ember testét, értelmét, szívét és lelkét. Nemcsak megfontolásra adnak anyagot, hanem szemlélôdésre tárnak elénk valóságokat, elképzelésre mutatnak be jeleneteket, felhívnak érzelmek kiértékelésére, lehetséges választások megfontolására, különbözô lehetôségek mérlegelésre, döntések megtételére, tettek választására, mindezt azzal a kifejezett céllal, hogy segítsék az embereket abban, hogy keressék és megtalálják Isten akaratát, és aszerint rendezzék gyökeresen életüket. (25) Ignác Lelkigyakorlatainak alapvetô dinamikája abban áll, hogy állandóan reflektáljunk az imádságban nyert tapasztalataink összességére azért, hogy megismerjük, merre vezet bennünket az Isten Lelke. Ignác arra buzdít, hogy tegyük megfontolás tárgyává emberi tapasztalatainkat, mert ezzel a lényeges eszközzel igazolhatjuk azok hitelességét. Okos megfontolás híján ugyanis könnyen öncsalás áldozataivá leszünk, gondos megfontolás híján pedig tapasztalataink könnyen elhanyagolódnak vagy jelentéktelenné válnak. Csak a tapasztalatokat gondosan átgondolva és tanulmányainkat bensôleg magunkévá téve leszünk képesek arra, hogy szabadon és biztonsággal válasszuk a megfelelô cselekvésmódot teljes emberi növekedésünk elôsegítéséhez. Ezért a megfontolás döntô jelentôségű Ignác számára a tapasztalattól a cselekvéshez vezetô úton. Emiatt szerinte a Lelkigyakorlatok vezetôinek elsôdleges feladata az, hogy segítsék a lelkigyakorlatozó megfontolásainak elôrehaladását. (26) Ignác szerint a Lelkigyakorlatok alapvetô dinamizmusa az egyén találkozása az Igazság Lelkével. Ezért nem meglepô, hogy a lelkigyakorlatozók irányítására adott elvei és utasításai tökéletesen leírják a tanár nevelô-szerepét, kinek nemcsak az a feladata, hogy információkat közöljön, hanem az, hogy segítse a diák haladását az igazságban.[4] Ha eredményesen akarják használni az ignáci nevelési módszert, a tanároknak figyelemmel kell kísérniük saját tapasztalataikat, magatartásaikat és véleményeiket, nehogy a saját tevékenységi programjukat rákényszerítsék diákjaikra. (Lásd 111. §.) ======================================================================== A tanár-diák viszony Ignáci pedagógia (27) Alkalmazzuk az ignáci módszert a jezsuita nevelésben a tanár és diák viszonyára. Eszerint a tanár elsôdleges feladata segíteni a diákot, hogy növekedjen kapcsolata az igazsággal, különösen abban a tárgyban, amelyet a tanár vezetésével jelenleg tanul. A tanár teremti meg a feltételeket, fekteti le az alapokat, és gondoskodik a lehetôségekrôl ahhoz, hogy a diák TAPASZTALATA, MEGFONTOLÁSA és CSELEKVÉSE között állandó összjáték jöjjön létre. 1. ábra. Az ignáci módszer és a tanár-diák viszony (28) Kezdjük a TAPASZTALATTAL. A tanár teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy a diákok összegyűjtsék, és emlékezetükbe idézzék saját tapasztalataikat, és hogy azokból leszűrjék azt, amit tény-, érzelem-, érték-, meglátás- és megérzésként már megértettek a szóban forgó anyagból. Ezután a tanár irányítja a diákokat újabb információk és további tapasztalatok elsajátításában úgy, hogy tudásuk növekedjen teljességben és igazságban. A tanár azáltal, hogy rávezeti a diákokat a megfontolás módjára és művészetére, lerakja az alapokat ahhoz, hogy a diák megtanulja, hogyan kell tanulni. Ebben a folyamatban arra használja a diák az emlékezôtehetségét, értelmét, képzelôtehetségét és érzelmeit, hogy megragadja a tanult anyag lényeges értelmét és értékét, észrevegye annak kapcsolatát az emberi tudomány és tevékenység más elemeivel, és értékelje annak jelentôségét az igazság állandó keresésének folyamatában. A megfontolásnak olyan képzô és felszabadító folyamatnak kell lennie, amely úgy alakítja a diákok öntudatát, vagyis szokásos magatartását, értékeit, meggyôzôdését és gondolkodásmódját, hogy az az ismereten túl, CSELEKVÉSRE készteti ôket. A tanár feladata tehát, hogy gondoskodjon olyan alkalmakról, amelyek ösztönzik a tanulók képzelôtehetségét és akaraterejét, hogy a tanult anyagból folyó és azt tovább vezetô legjobb cselekvést válasszák. Amit a tanár irányítása alatt tesznek, nem fogja azonnal átalakítani a világot az igazságosság, béke és szeretet egyetemes közösségévé, de legalább egy nevelkedési lépés lesz ebben az irányban és efelé a cél felé, még akkor is, ha ez a lépés mindössze újabb tapasztalatokhoz, további megfontoláshoz és azt követô cselekvéshez vezet a kérdéses témakörben. (29) A TAPASZTALAT, MEGFONTOLÁS és CSELEKVÉS állandó összjátéka az osztályteremben történô tanító-diák dinamikában: ez képezi az ignáci pedagógia szívét. Ez a mi eljárásmódunk a jezsuita iskolákban, amint kísérjük a diákokat azon az úton, amelyen egész emberré válnak. Ez az ignáci nevelési módszer, amelyet mindannyian alkalmazhatunk az általunk tanított anyagban és az általunk vezetett programokban, mindig annak tudatában, hogy azt hozzá kell hangolni sajátos helyzetünkhöz. ======================================================================== Az ignáci módszer Ignáci pedagógia (30) A tapasztalat, megfontolás és cselekvés ignáci módszere számos lehetôséget nyújt a tanároknak arra, hogy kísérjék diákjaikat, és megkönnyítsék számukra az igazsággal való találkozások és az ember számára fontos jelentések felkutatása által a tanulást és növekedést. Ez olyan módszer, amely igen jó választ tud adni a ma megoldandó kritikus nevelési kérdésekre. Ez a módszer képesít arra, hogy a puszta elméleten túl gyakorlati és eredményes eszközzé váljon, amely megváltoztatja tanításunk módját és diákjaink tanulásának módját. A ,,tapasztalat, megfontolás és cselekvés modell'' nemcsak érdekes idea, amirôl érdemes hosszan értekezni, és nem is egy hosszú vitát megkívánó javaslat. Ez a modell inkább a jezsuita nevelésnek új, de ugyanakkor ismerôs ignáci módszere, egy olyan eljárásmód, amelyet mindnyájan bizalommal követhetünk fáradozásainkban, hogy diákjaink valóban szakértô, lelkiismeretes és együttérzô személyekké fejlôdjenek. 2. ábra. Az ignáci módszer (31) Az ignáci módszer döntôen fontos része a megfontolás lényeges mozgató elemként történô bevezetése. Századokon át a nevelést elsôsorban elôadásokból és bemutatásokból szerzett ismerethalmaznak tekintették[5]. A tanítás igen kezdetleges kommunikációs modellt követett: a tanár adta át az információkat, és származtatta át a tudást a diáknak. A diákok világos és alaposan megmagyarázott elôadást kapnak, a tanár pedig megköveteli, hogy a diákok, rendszerint emlékezetbôl megismételve azt amit halottak, megmutassák, hogy sikeresen magukévá tették az anyagot. Ez a tanár által a diáktól megkívánt cselekvés. Közben az elmúlt két évtized kutatásai újra meg újra bebizonyították, hogy eredményes tanulás ott történik, ahol a tanuló és a tapasztalat kölcsönösen hatással vannak egymásra. Ennek ellenére gyakran az oktatási modell még mindig a két lépésbôl álló, TAPASZTALAT -- CSELEKVÉS -- modellre szorítkozik, amelyben a tanár sokkal aktívabb szerepet játszik, mint a diák[6]. Ezt a modellt gyakran ott követik, ahol a nevelés elsôdleges célja a tanulók emlékezôtehetségének kifejlesztése. A jezsuita nevelésben azonban ez a modell két okból elégtelen: 1) A jezsuita iskolákban a tanulási tapasztalatnak meg kell haladnia a memorizálást, és el kell vezetnie az összetettebb tanulási képességekhez, vagyis a megértéshez, alkalmazáshoz, elemzéshez, szintézishez és kiértékeléshez. 2) Ha a tanulás a tapasztalatnál megállna, nem lenne ignáci. Hiányozna belôle a megfontolás, amely arra ösztönzi a diákokat, hogy megfontolják a tanult anyagnak az ember számára fontos jelentését, és felelôsségtudó tanulóként magukévá tegyék ezt a jelentést, hogy így lelkiismeretes és együttérzô személyekké váljanak. ======================================================================== Az ignáci módszer dinamikája Ignáci pedagógia (32) Az átfogó ignáci pedagógiai módszernek figyelembe kell vennie nemcsak a szoros értelemben vett pedagógiai folyamatot, hanem a tanuló helyzetét is. Ezenfelül segítenie kell a diákot, hogy bármely tanmenet befejezése után is nyitott legyen további fejlôdés számára. Ezért a következô öt lépés szükséges: HELYZETISMERET, TAPASZTALAT, MEGFONTOLÁS, CSELEKVÉS, KIÉRTÉKELÉS. (33) 1. A TANULÓ HELYZETÉNEK ISMERETE: Ignác, mielôtt elvállalta valakinek a vezetését a lelkigyakorlatokban, mindig tudni akarta, hogy az illetô hogyan viszonyul az imához és Istenhez. Tudta ugyanis, hogy milyen fontos a nyitottság a Lélek indításaira, ha valaki gyümölcsözôen akar elôrehaladni lelkének vándorútján. Erre, a lelkigyakorlatok elôtt szerzett ismeretre támaszkodva döntötte el, hogy valaki készen van-e arra, hogy gyümölcsözôen végezze a teljes lelkigyakorlatokat, vagy csak annak rövidebb formáját. (34) A lelkigyakorlatok könyvében Ignác elôírja, hogy a lelkigyakorlatozó tapasztalatai határozzák meg a végzendô gyakorlatok formáját és helyét. Ezért a lelkigyakorlatok vezetôjének a feladata nemcsak a legmegfelelôbb gyakorlatok kiválasztása, hanem azokat módosítania és alkalmaznia is kell a lelkigyakorlatozónak megfelelôen. Ignác arra buzdítja a vezetôt, hogy a lelkigyakorlatok megkezdése elôtt ismerkedjék meg a lelkigyakorlatozó élettapasztalatával, hogy a lelkigyakorlatok alatt jobban segítségére lehessen a Lélek indításainak kiértékelésében. (35) Hasonló módon a jezsuita nevelést jellemzô személyes törôdés megkívánja, hogy a tanár a lehetô legalaposabban ismerje diákjainak élettapasztalatát. Mivel az ignáci pedagógia mindenkori kiindulópontját képezô emberi tapasztalat sohasem történik légüres térben, a lehetôség szerint ismernünk kell mindazt, amit csak lehet, arról a tényleges helyzetrôl, amelyben a tanító-tanuló folyamat lezajlik. A tanároknak ismerni kell tehát a diák világát, beleértve azt is, hogy a család, barátok, osztálytársak, a fiatalok kultúrája és erkölcsei, szociális nyomások, iskolai élet, politikai és gazdasági élet, vallás, tömegtájékoztatási médiumok, művészet, zene és más tényezôk hogyan érintik és befolyásolják a tanulók világát jó vagy rossz irányba. Sôt, idônként a diákokkal együtt kellene komolyan átbeszélnünk a mi világunkat és az ô világukat befolyásoló tényezôket. Milyen erôk működnek a diákokban? Hogyan észlelik azokat az erôket, amelyek befolyásolják magatartásukat, értékeiket és meggyôzôdéseiket; és hatást gyakorolnak felfogásunkra, ítéleteinkre és választásainkra? A világ megtapasztalása milyen hatással van a diákok tanulásmódjára, hogyan segíti ôket szokásos gondolkodás- és cselekvésmódjuk kialakításában? Milyen gyakorlati lépéseket tehetnek, és hajlandók tenni azért, hogy nagyobb szabadsággal rendelkezzenek és sorsukat irányítsák? (36) Ahhoz, hogy egy ilyen hiteles és igaz kapcsolat fejlôdjön ki a tanár és a diák között, olyan kölcsönös bizalomra és tiszteletre van szükség, amely arra a folytatólagos tapasztalatra épül, hogy a másik fél igazi társunk a tanulásban. Arra is szükség van, hogy érzékenyen figyelmesek legyünk az iskolai intézmény helyzetére. Mint tanárok és ügyintézôk biztosítanunk kell azt, hogy az intézményen belüli normák, elvárások, viselkedések és viszonyok gyakran bonyolult hálózata megteremtse a tanulásnak megfelelô légkört. (37) Dicséret, tisztelet és szolgálat jellemezze nemcsak a tanárok és diákok, hanem az iskola egész személyzetének kölcsönös kapcsolatát. A jezsuita iskola ideálja az, hogy olyan hely legyen, ahol hisznek az emberekben, tisztelik ôket és törôdnek velük; ahol elismerik és dicsérik az egyének természetes adottságait és kreatív képességeit; ahol értékelik az egyének közreműködését és teljesítményeit; ahol mindenkivel méltányosan és igazságosan viselkednek; ahol mindennapi esemény a gazdaságilag szegényekért, a szociális téren ínséget szenvedôkért és a nevelési téren hátrányos helyzetben lévôkért hozott áldozat; ahol mindegyikünk megtalálja a szükséges kihívást, bátorítást és támogatást, hogy a lehetô legjobbat hozzuk ki magunkból; ahol nagylelkűen és lelkesedéssel segítjük egymást, együtt dolgozunk, és így igyekszünk megvalósítani szóval és tettel a tanulóink és saját magunk elé kitűzött ideálokat. (38) A tanároknak és az egész iskolai közösségnek ezért figyelembe kell vennie a következôket: a) a diák életét alkotó helyzetet. Ennek alkotó elemei: a család, az osztálytársak, a társadalmi helyzetek, maga a nevelési intézmény, a politikai és gazdasági helyzet, a kulturális klíma, az egyházi helyzet, a tömegtájékoztató médiumok, a zene stb. Mindezek jó vagy rossz irányba befolyásolják a diákot. Hasznos és fontos idôrôl-idôre felszólítani a diákokat, hogy tegyék megfontolás tárgyává megtapasztalt helyzetük tényezôit, és vizsgálják meg, hogy ezek hogyan befolyásolják magatartásukat, felfogásaikat, ítéleteiket és választásaikat. Ez különösen fontos olyan esetekben, amikor olyan kérdésekrôl van szó, melyek valószínűleg erôs érzelmeket válthatnak ki. (39) b) Az a szociális-gazdasági, politikai és kulturális helyzet, amelyben a diák felnövekedik, nagy hatással lehet arra, hogy másokért élô személlyé fejlôdik-e vagy sem. Például, állandó szegénységgel küszködô ország rendszerint kétségeket ébreszt a diákokban tanulmányaik sikerét illetôen. Elnyomó politikai rendszerek pedig uralkodó ideológiájuk érdekében akadályozzák a kutatás szabadságát. Ezek és hasonló tényezôk korlátozhatják azt a szabadságot, amelyet a ignáci pedagógia megkíván. (40) c) Figyelembe kell venni az iskolai intézmény helyzetét, vagyis az intézmény légkörét megteremtô normák, elvárások és különösen a kapcsolatok bonyolult hálózatát. Katolikus iskolákban végzett újabb felmérések kiemelik az iskola légkörének fontosságát. A múltban a vallásos és értéket szem elôtt tartó nevelést iskoláinkban új tanrend, szemléltetô eszközök és megfelelô tankönyvek bevezetésével igyekeztek javítani. Mindez elért valamit, de a vártnál kevesebb eredményt hozott. Újabb felmérések azt mutatják, hogy az iskola szelleme elengedhetetlen elôfeltétele annak, hogy az értéket szem elôtt tartó nevelés megkezdôdhessen, és hogy sokkal több figyelmet kell szentelni az iskolai környezetnek, amelyben a növekvô fiatalok erkölcsi és vallásos nevelése történik. Konkrétan mondva: törôdés a minôségi tanulással, bizalom, mások tisztelete a véleménykülönbségek ellenére, gondoskodás, megbocsátás, valamint néhány világos jel, amely mutatja, hogy az iskola hisz a transzcendens valóságban, képezi azt a környezetet, amely elôsegíti az egész ember növekedését. Legyen a jezsuita iskola olyan közösség, ahol hívô és tanulni vágyó emberek állnak szemben egymással, és ahol a tanárok és diákok között virágozhat az igazi személyes kapcsolat. Enélkül a kapcsolat nélkül nevelési rendszerünk elveszítené sajátos erejének nagy részét. A tanár és diákok közötti bizalom és barátság nélkülözhetetlen elôfeltétele ugyanis az értékek iránti elkötelezettségben való minden növekedésnek. Az alumnorum cura personalis, vagyis az ôszinte szeretet és személyes gondoskodás minden diákról, lényeges összetevôje tehát annak a légkörnek, amely elômozdítja az itt elôterjesztett ignáci pedagógiai módszert. (41) d) Figyelmet kell fordítani arra, hogy milyen elôbb szerzett felfogásokat hoznak magukkal a diákok a tanulási folyamat megkezdésekor. Elôbbi tanulmányaik folyamán szerzett vagy kulturális környezetükbôl önkéntelenül felszedett vélemények és meglátások, valamint érzelmeik, magatartásuk és a tanulandó tárgyra vonatkozó értékítéletük szintén részei a tanuló helyzetének. (42) 2. A TAPASZTALAT Ignác szerint ,,valaminek bensô ízlelését'' jelenti. Ehhez elsôsorban az szükséges, hogy ismerjük a tényeket, fogalmakat és elveket. Ehhez viszont az szükséges, hogy mérlegeljük a szavak és események mellék- és bennfoglalt jelentését, a fogalmakat elemezzük és kiértékeljük, egyszóval gondolkozzunk. Csakis annak értelmét értékelhetjük igazán, amit gondolkodva pontosan megértettünk. Az ignáci tapasztalat azonban meghaladja a puszta értelmi megértést. Ignác szerint az egész ember -- értelme, szíve és akarata -- vegyen részt a tanulási tapasztalatban. Arra buzdít, hogy használjuk a megtapasztalásban nemcsak az értelmünket, hanem képzelôtehetségünket és érzelmeinket is. Így az ember érzelmi és értelmi dimenziói vesznek részt a megtapasztalásban. Ha ugyanis a belsô érzelem nem kapcsolódik az értelmi felfogáshoz, a tudás maga nem készteti cselekvésre az embert. Például, lehet, hogy elfogadjuk azt az igazságot, hogy az Isten: Atya. De hogy ez az igazság élô és hatékony legyen, Ignác arra akar rávezetni, hogy érezzük azt a gyöngédséget, amellyel Jézus Atyja szeret bennünket, törôdik velünk, és megbocsát nekünk. És ez a mélyebb megtapasztalás rávezethet annak megértésére, hogy Isten ugyanígy szereti minden testvérünket az emberiség nagy családjában. Szívünk mélyén ez arra ösztönözhet, hogy törôdjünk mások örömével és bánatával, reményeivel, megpróbáltatásaival, szegénységével, igazságtalan helyzetével, és igyekezzünk valamit tenni értük. Mert itt a szív és az ész egyaránt, az egész ember érintve van. (43) Tehát a TAPASZTALAT kifejezésen minden olyan tevékenységet értünk, amely a szóban forgó kérdés értelmi megragadása mellett valami érzelmet is kelt a diákban. Minden megtapasztalásban a diák értelmileg fog fel egy adott valóságot. E valóság elemeire és viszonyulásaira vonatkozólag további kérdéseket feltéve, képzelôtehetségét működtetve és kutatva a diák egységet formál ezekbôl az elemekbôl, és egy hipotézist alakít ki: ,,Mi ez?'' ,,Hasonló-e valamihez, amit már ismerek?'' ,,Hogyan működik?'' Tudatos akarás nélkül is, ez az ismeret érzelmi hatást vált ki: ,,Ez nekem tetszik.'' ,,Ez veszélyt jelent számomra.'' ,,Ilyen téren soha sincs sikerem.'' ,,Ez érdekes.'' ,,Unom az egészet.'' (44) Új elôadások kezdetén a tanárok sokszor észlelik, hogy az érzelmek növekedésre ösztönzik a diákokat. Igen ritka ugyanis az az eset, hogy a diákok valami olyan tapasztalatra tesznek szert tanulmányaikban, hogy azt nem hozzák kapcsolatba azzal, amit már tudnak. Új tények, ideák, nézôpontok, elméletek gyakran kihívást jelentenek a diák akkori tudása számára. Ez fejlôdésre ösztönöz: a diák szükségét érzi a teljesebb megértésnek, amely módosítja vagy megváltoztatja az eddig elegendônek hitt tudását. Az újonnan szerzett tudásnak a már meglevô tudással való szembesítése nem korlátozódhat puszta memorizálásra vagy újabb adatok passzív befogadására, fôleg akkor nem, ha az új adatok nem illenek pontosan az eddigi ismeretekhez. A tanulót zavarja az a tudat, hogy valamit nem teljesen ért. Ez arra készteti, hogy tovább kutasson -- elemezve, összehasonlítva, szembeállítva, összegezve, kiértékelve -- sokféle pszichomotorikus tevékenységet folytatva, amelyekkel igyekszik jobban megérteni a valóságot. (45) Az emberi megtapasztalás lehet közvetlen vagy közvetett. -- Közvetlen: Az újságban olvashatjuk például a Puerto Rico tengerparti városaira zúduló hurrikánról szóló beszámolót. Ezáltal megismerhetjük az összes adatot: a szél sebességét, irányát, a halálos áldozatok és sebesültek számát, a kár nagyságát és kiterjedését. De meglehet, hogy ez az értelmi tudás hidegen hagyja az olvasót, és nem érzékeli a vihar emberi dimenzióit. Egészen más a helyzet, ha valaki érzi a szél erejét, tapasztalja, hogy veszélyben forog élete, otthona, mindene, szíve összeszorul a halálfélelemtôl, amikor a fülsüketítô vihar a saját és embertársainak életét fenyegeti. Ebbôl a példából világos, hogy a közvetlen megtapasztalás rendesen teljesebb, és elevenebben érinti az embert. Közvetlen megtapasztalás a tanulás során rendszerint személyek közötti tapasztalatokban valósul meg, például beszélgetésekben, vitatkozásokban, laboratóriumi kutatásban, helyszíni vizsgálatokban, szolgálatokban, sportokban. -- Közvetett: A tanulás terén nem mindig lehetséges a közvetlen megtapasztalás. A tanulás gyakran közvetett megtapasztalás útján, vagyis olvasás vagy elôadások meghallgatása útján történik. Annak érdekében, hogy a diákok a tanulást közvetlenebbül -- emberi síkon -- jobban megtapasztalják, a tanároknak törekedniük kell arra, hogy serkentsék a diákok képzelôtehetségét és érzékszerveik használatát acélból, hogy jobban belehatolhassanak a tanulmányozott valóságba. Például a történelmi körülményeket, a korabeli felfogásokat, a tanulmányozott kor embereit érintô kulturális, politikai és szociális tényezôket. Szerepjátszás, audio-vizuális szemléltetô eszközök használata segíthet e cél elérésben. (46) A megtapasztalás kezdeti szakaszában, akár közvetlen, akár közvetett, a tanulók felfogják mind az adott valóságot, mind és az arra adott érzelmi válaszaikat. De csak az adott valóság ismeretének rendszerezése által foghatja fel a diák tapasztalatát a maga egészében, és válaszolhat a kérdésekre: ,,Mi ez?'' ,,Hogyan reagálok rá?'' A tanulónak tehát figyelmesnek és tevékenynek kell lenni, hogy fel tudja fogni és meg tudja érteni azt az emberi valóságot, amellyel szembesül. (47) 3. MEGFONTOLÁS: Ignác egész életében tudatában volt különbözô indításoknak, hívásoknak és lehetôségeknek, amelyek sokszor egymással ellenkeztek. A legnagyobb gondja volt, hogy felfedezze, mi mozdítja cselekvésre minden egyes esetben: jóra irányuló ösztönzés-e az, vagy pedig rosszra irányuló ösztönzés? A mások szolgálatára irányuló vágy mozgatja-e, vagy pedig a saját önzése? A megkülönböztetô megfontolás mestere lett, és még ma is az, mert sikerült neki megkülönböztetni ezeket az indításokat. Ignác számára a megkülönböztetô megfontolás a belsô motivációk tisztázását, az ítélete okainak feltárását, tapasztalatai okainak és következményeinek kikutatását, a különbözô lehetôségek mérlegelését, a választások várható eredményének kiértékelését, a kívánt célhoz vezetô legjobb út felfedezését jelentette. A megkülönböztetô megfontolást végzô ember tehát minden helyzetben szabad emberként keresi, megtalálja és megteszi Isten akaratát. (48) A MEGFONTOLÁS fokán az emlékezôtehetséget, az értelemet, a képzelôtehetséget és az érzelmeket működtetjük a tanulmányozott anyag értelmének és lényeges értékének megértése, más ismert anyaggal és emberi cselekvéssel való viszonyának felfedezése, valamint az igazság és szabadság folytatólagos keresésében játszott szerepének kiértékelése céljából. Ez a megfontolás alakító és felszabadító folyamat. Alakítja a tanulók tudatát (meggyôzôdéseiket, értékeiket, magatartásukat és egész gondolkodásmódjukat) úgy, hogy a tudáson túllépve cselekvésbe lendüljenek. (49) A megfontolás szó azt jelenti, hogy valami adottságot, tapasztalatot, ideát, célt vagy spontán reakciót figyelmesen átgondolunk avégbôl, hogy azok jelentését jobban megértsük. A megfontolás tehát az a folyamat, amelynek segítségével a felszínre kerül az emberi tapasztalat jelentése: (50) {bmc butbull.bmp} azáltal, hogy a tanulmányozott anyagot jobban megértjük. Például: ,,Mik a feltételezések ebben az atomelméletben, a bennszülöttek történelmének e bemutatásában, e statisztikai elemzésben? Helytállóak-e? Tárgyilagosak-e? Lehetségesek-e más értelmezések? Más feltételezések esetén hogyan változna az anyag bemutatása?'' (51) -- azáltal, hogy megértjük e megfontolás során születô érzelmeink vagy reakcióink forrásait. Például: ,,Ezt a novellát tanulmányozva, mi érdekel a legjobban? Miért?'' ,,Mi az, ami zavarólag hat rám ebben a fordításban? Miért?'' (52) -- azáltal, hogy megértjük a felfogott dolgok hatását magunkra és másokra. Például: ,,Milyen hatással lehetnek saját életemre, családom és barátaim életére, valamint a szegény országok népeinek életére a légkör felmelegedését meggátoló környezetvédelemi törekvések?'' (53) -- azáltal, hogy személyes meglátásokat nyerünk eseményekrôl, ideákról, az igazságról vagy annak elferdítésérôl és ehhez hasonlókról. Például: ,,Legtöbb ember úgy érzi, hogy a világ termékeinek igazságosabb elosztása legalább is kívánatos cél, sôt erkölcsi kötelesség. Saját életstílusom, amelyet természetes jogomnak tartok, növeli a jelenlegi egyenlôtlenséget. Hajlandó vagyok-e átgondolni, hogy valóban mi az, ami szükséges ahhoz, hogy boldog legyek?'' (54) -- azáltal, hogy megértjük, hogy kik vagyunk (,,Mi indít cselekvésre és miért?'') ...és hogy másokhoz viszonyítva kivé fejlôdhetünk. Például: ,,Milyen érzéseket ébreszt fel bennem az, amit fontolgattam? Miért? Fölzavarta-e lelki békémet saját reakcióm? Akár igen, akár nem, miért?'' (55) A tanulási módszer e fázisában a tanár egyik fontos feladata olyan kérdések megfogalmazása, amelyek a diákok tudatát bôvítik, és mások, fôleg a szegények nézôpontjának megfontolására késztetik ôket. Ilyenkor nagy a kísértés arra, hogy a tanár valamelyik nézôpontot rákényszeríti a diákokra. Ha ez történik, nagy a veszély, hogy az ignáci szellemmel homlokegyenest ellenkezô módon, emberek manipulációja vagy nézetek besulykolása történik. A tanárnak ezt minden áron el kell kerülnie. De megmarad a tanárok feladatának, hogy a diákokkal érzékeltessék az újonnan tanult anyag emberi vonatkozásait, rámutatva, hogy az túllépi elôbbi tapasztalataik határait, és így segíti növekedésüket kiválóbb emberekké. (56) Mint nevelôk hangsúlyozzuk, hogy mindezt a tanulók szabadságának teljes tiszteletben tartásával kell tenni. Lehetséges, hogy a megfontolás után a diák azt határozza el, hogy önzô módon cselekszik. Elismerjük annak lehetôségét, hogy a fejlôdési tényezôk, önbizalom hiánya és más események úgy befolyásolják egy diák életét, hogy a jelen pillanatban nem képes nagylelkűségben, igazságosságban és hasonló erényekben növekedni. Jézus is szembetalálta magát hasonló magatartással, amikor a gazdag ifjúval találkozott. Tisztelnünk kell az egyén szabadságát akkor is, ha megtagadja a fejlôdést. Mi magokat vetünk el. Az isteni Gondviselés gondoskodik róla, hogy az késôbb ki is kelhessen. (57) A szükséges megfontolást a lehetôség szerint ki kell bôvíteni azáltal, hogy a tanárok és a diákok megosztják egymással megfontolásaikat, és így alkalmuk nyílik arra, hogy együtt növekedjenek. A megosztott megfontolás megerôsíthet, új kihívásokat hozhat, új megfontoláshoz vezethet, és végül nagyobb biztonságot nyújthat, hogy (az egyéni vagy csoportos) cselekvés átfogóbban és következetesebben felel meg a másokért való élet követelményeinek. (58) A TAPASZTALAT és MEGFONTOLÁS -- szavakat különbözôképpen határozzák meg a különbözô pedagógiai irányzatok. Helyeseljük azt az irányzatot, amely e szavakkal azt fejezi ki, hogy a tanítás személyekre összpontosul, elômozdítja a tanuló tevékenységet, és célja nem a tantárgy egyszerű betanulása, hanem a személyiség kialakítása. Az ignáci nevelési hagyományban azonban ezeknek a szavaknak különleges jelentésük van: azt az eljárásmódot fejezik ki, amely eredményesebbé teszi a diákok teljes emberi képzését, más szóval a tapasztalat és megfontolás olyan módját, amely nemcsak arra vezeti a diákot, hogy elmélyedjen magában a tárgyban, hanem arra is, hogy keresse az élet értelmét, és egy összefogó világképet tartva szem elôtt, személyes döntéseket hozzon (CSELEKVÉS). Másrészt tudatában vagyunk annak, hogy a tapasztalat és megfontolás nem választható el egymástól. Lehetetlen valamit megtapasztalni legalább valamelyes megfontolás nélkül, és minden megfontolás magával hordoz értelmi vagy érzelmi tapasztalatokat, belátásokat és felfedezéseket, a világról, önmagunkról és másokról alkotott képet.) (59) 4. CSELEKVÉS: Ignác számára a szeretet döntô próbája az, amit az ember tesz, és nem az, amit mond. ,,A szeretet inkább cselekedetekben nyilvánul meg, mint szavakban.'' A Lelkigyakorlatok pontosan ezt célozzák: segíteni a lelkigyakorlatozót, hogy Isten akaratát megismerje, és azt szabadon megtegye. Ezért Ignác és az elsô jezsuiták nagy gonddal igyekeztek kialakítani diákjaik magatartását, értékeit és ideáljait, hogy ezek alapján döntsenek majd a legkülönbözôbb helyzetekben. Ignác azt akarta, hogy a jezsuita iskolák olyan fiatalokat képezzenek, akik a társadalom jólétét okosan és hatékonyan tudják és fogják elômozdítani. (60) -- Az ignáci pedagógiában a megfontolás megcsonkított folyamat lenne, ha az megértéssel és érzelmi reakciókkal befejezôdne. Az ignáci megfontolás, amint a tapasztalat valós tényével kezdôdik, úgy -- szükségszerűen -- a megcselekedendô valósággal végzôdik. A megfontolás csak akkor fejlôdik ki és érik meg, ha elhatározást és elkötelezettséget mozdít elô. (61) -- Pedagógiájában Ignác azért hangsúlyozza a tanulási folyamat érzelmi/kiértékelô szakaszát, mert tudatában van annak, hogy ez nemcsak ,,érzéshez és ízleléshez'', vagyis a tapasztalat elmélyítéshez vezet, hanem hogy az érzelmek motiváló ereje cselekvésre és elkötelezett-ségre is mozdítja az értelmet. És az egészen világos, hogy Ignác nem akármilyen cselekvést vagy elkötelezettséget kíván, hanem -- az emberi szabadságot tiszteletben tartva -- olyan elhatározásra és elkötelezettségre buzdít, amely a magis-t tartja szem elôtt, vagyis Isten és embertársaink odaadóbb szolgálatát. (62) -- A CSELEKVÉS-szó itt jól átgondolt megtapasztalásra épülô, belsô emberi növekedést, valamint ennek külsô megnyilvánulását jelenti. Két lépésbôl áll: 1) Belsô választások A megfontolást követôen a tanuló személyes, emberi szempontból szemléli tapasztalatát. Ekkor a tapasztalat értelmi felfogásának és az ezt követô (pozitív vagy negatív) érzelmeknek hatására az akarat mozgásba jön. A felfogott és kiértékelt jelentések választások elé állítják az embert. Ilyen választások történhetnek, amikor valaki elhatározza, hogy valamely igazság lesz késôbbi döntéseit meghatározó személyes kiinduló pontja, hozzáállása vagy alap-beállítottsága. Ennek a választásnak a formája abban is állhat, hogy az illetô fokozato-san tisztázza prioritásait. Ezen a ponton a diák magáénak választja az igazságot, és egyben nyitva marad az igazság vezetésének követésére. 2) Külsôleg kifejezett választások Idôvel, ezek a jelentések, hozzáállások és értékek, amelyeket a diák személyesen magáévá tett, és bensôleg elsajátított, arra indítják ôt, hogy cselekedjen: tegyen valamit, ami összhangban van új meggyôzôdésével. Ha a jelentés kedvezô volt, a diák valószínűleg azokat a helyzeteket és körülményeket fogja fokozottan megvalósítani, amelyekben az eredeti tapasztalat történt. Mondjunk néhány példát: ha a testnevelés elérte célját, a tanuló szívesen fog szabad idejében rendszeresen sportolni; ha az irodalomtörténetet megkedvelte, el fogja határozni, hogy idôt szakít magának az olvasásra; ha érdemesnek tartja társai segítését a tanulásban, önként részt fog venni gyengébb diákok segítésében; ha a nyomornegyedben nyert tapasztalatait megfontolva jobban megértette a szegények szükségleteit, ez befolyásolhatja pályaválasztását, vagy arra indíthatja, hogy önkéntesként szolgáljon a szegényeknek. Fordítva, ha a jelentés kedvezôtlen volt, akkor a diák valószínűleg arra fog törekedni, hogy átalakítsa, megváltoztassa, csökkentse vagy elkerülje azokat a helyzeteket és körülmé-nyeket, amelyekben az eredeti tapasztalat történt. Például, ha a diák rájön tanulmányi sikertelenségének okaira, valószínűleg elhatározza, hogy jobban tanul, nehogy megint megbukjon. (63) 5. KIÉRTÉKELÉS: Minden tanár tudja, hogy fontos idôrôl-idôre kiértékelni a diák tanulmányi elôhaladását. Napi kikérdezések, heti vagy havi dolgozatok, félévi vizsgák azok a szokásos kiértékelési eszközök, amelyekkel a tanárok megítélik a diákok tudását és jártasságát. Az idônkénti számonkérés egyrészt megismerteti a tanárral és a diákokkal haladásukat, másrészt felhívja figyelmüket a hiányosságokra, ahol pótlásra van szükség. Az ilyen ellenôrzés eredménye arra figyelmeztetheti a tanárt, hogy másfajta tanítási módszert kell alkalmaznia. Egyben alkalmat ad arra, hogy egyénileg bátorítsuk a diákot, és tanulmányainak (pl. tanulási módszerének) javítására tanácsot adjunk. (64) Az ignáci pedagógia célja azonban az olyan képzés, amely magába foglalja ugyan, de egyben túlszárnyalja a tudásban való jártasságot. A mi célunk az, hogy a diák kiegyensúlyozottan növekedjen másokért élô emberré. Ezért fontos, hogy rendszeres idôközökben kiértékeljük: növekedett-e a diák magatartása, értékrendje, cselekvésmódja a másokért élô személy ideáljának irányában? Erre vonatkozó teljes kiértékelést nem fogunk olyan gyakran végezni, mint a tanulmányi számonkéréseket, de ezt a kiértékelést is meg kell tervezni, legalább félévenként egyszer. Természetesen, éles szemű tanár sokkal gyakrabban fogja észrevenni a diák fejlôdésének vagy visszaesésének jeleit az osztályban történô megbeszélésekben, a közösség iránti magatartásban stb. (65) Többféle módon kiértékelhetô ez a teljesebb emberré fejlôdés. Minden esetben figyelembe kell venni az egyes diákok korát, adottságait és fejlôdési fokát. A tanárok és diákok közötti kívánatos kölcsönös bizalom és tisztelet határozza meg a növekedésrôl folytatott megbeszélés légkörét. Alkalmas pedagógiai módszerek között említhetôk: személyes tanácsadás, a diákok által szerkesztett lapok olvasása, a diákok ön-kiértékelése a személyes növekedésre vonatkozó kérdôívek segítségével, valamint annak megfigyelése, hogy a diák mire használja szabadidejét, és mennyiben vállalkozik önként mások szolgálatára. (66) Az ilyen kiértékelés jó alkalom lehet a tanárnak, hogy gratuláljon a diáknak haladásához, és további haladásra biztassa, vagy arra is, hogy látva a hiányokat és vak pontokat a diák szemléletében, további megfontolásra serkentse. A tanár elôsegítheti a további szükséges megfontolást azáltal, hogy megfelelô kérdéseket tesz fel, újabb szempontokat említ, szükséges információkat közöl, más nézôpontot ajánl. (67) Egy késôbbi idôpontban a diák magatartását, prioritásait és döntéseit újra ki lehet értékelni, tekintetbe véve további tapasztalatait, megváltozott életkörülményeit, a szociális és kulturális fejlôdés okozta kihívásokat stb. A tanár tapintatos kérdései rávilágíthatnak arra, hogy megfelelôbb döntésekre vagy elkötelezettségre van szükség. Ignác ezt nevezte magis-nak. Ha a diák így újra felfedezi a növekedés szükségességét, ez indítást adhat neki arra, hogy újra belépjen az ignáci tanulási módszer ciklusába. ======================================================================== Állandó folyamat Ignáci pedagógia (68) Így ez az eljárásmód állandóan hatékony modellé válhat a tanulás terén, és egyben arra is ösztönözhet, hogy egész életünkben a növekedésre nyitottak maradjunk. 4. ábra. (69) A ignáci módszer megismétlése elôsegítheti a diák növekedését: -- a diák fokozatosan megtanul különbséget tenni és helyesen megválasztani a tapasztalatokat; -- képes lesz ezeket a tapasztalatokat átgondolva belôlük teljességet és gazdagságot meríteni; -- képessé válik arra, hogy saját becsülete és embersége motiválja tudatos, felelôsségteljes döntésekre. (70) Ezenfelül -- és ez talán a legfontosabb --, az ignáci módszer következetes használata segíthet abban, hogy kialakítsunk egy életre szóló tanulási módszert, amely a figyelmet a tapasztalatra, az önzésen túllépô megfontolásra és a felelôsségteljes cselekvés kritériumaira fordítja. Az ilyen, nevelés eredményezte hatások jellemezték a jezsuita diákokat a korai Társaságban. Ilyenekre talán még nagyobb szüksége van a harmadik évezred felelôs polgárainak. ======================================================================== Az ignáci pedagógiai módszer figyelemre Ignáci pedagógia méltó jellemzôi (71) Mi, természetesen, szívesen fogadjuk az olyan ignáci módszert, amely megfelel a jezsuita nevelés jellemzôinek és saját tanári céljainknak. A HELYZET, TAPASZTALAT, MEGFONTOLÁS, CSELEKVÉS és KIÉRTÉKELÉS állandó összjátéka olyan pedagógiai modellt állit elénk, amely napjaink kultúrájában nagy fontosságú. Ez egy tartalmas és vonzó modell, amely közvetlenül érinti a tanító-tanuló folyamatot. Gondosan átgondolt eljárásmód ez, amely meggyôzôen és logikusan következik az ignáci lelkiség és a jezsuita nevelés elveibôl. Ez a modell következetesen fenntartja a tanár, tanuló és tantárgy kölcsönhatásának fontosságát és teljességét azok valós életkörülményeiben. Ami a legfontosabb: a tanítás realitását és ideálját gyakorlati és rendszeres módon közelíti meg, és ugyanakkor rendelkezésünkre bocsátja azokat a radikális eszközöket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy nevelési hivatásunkat teljesítsük, amely nem egyéb, mint a másokért elô emberek felnevelése. Miközben azon fáradozunk, hogy az ignáci pedagógiát a jezsuita nevelés lényeges alkotóelemévé tegyük iskoláinkban és az osztályteremben, hasznos lesz a következôket megjegyezni az ignáci módszerrôl: (72) -- Az ignáci pedagógiai módszert alkalmazni lehet minden tantárgyra. Mint egész tanításunkat átható magatartás, mentalitás és következetes megközelítés, az ignáci pedagógiai módszer minden tantárgyra alkalmazható. Könnyen alkalmazható a helyi nevelési hatóságok által elôírt tantárgyakra is. Nem kívánja meg új tantárgy bevezetését, de megkívánja azt, hogy új módszerrel tanítsuk a létezô tantárgyakat. (73) -- Az ignáci pedagógiai módszer alapvetôen fontos a tanítási-tanulási folyamatban. Nemcsak a tantárgyak tanítására vonatkozik, hanem a nevelés egyéb tereire is, például a tanításon kívüli tevékenységekre, a sportra, a közösségi szolgálatokra, lelkigyakorlatokra stb. Az egyes tantárgyakon (történelem, matematika, nyelvek, irodalom, fizika, művészetek stb.) belül ez a módszer hasznos útmutató lehet a tanárnak az elôadások elôkészítésében, feladatok kijelölésében és oktatási tevékenységek kidolgozásában. E módszer jelentôs mértékben segítheti a diákokat abban, hogy az egyes tantárgyakon belüli és a tantárgyak közötti összefüggéseket felfedezzék, és az újonnan tanultakat a már meglevô tudásukkal összekapcsolják. Ez a módszer, ha következetesen alkalmazzuk az iskola programjában, összefüggô egységbe hozza a tanulók teljes nevelési tapasztalatát. A módszer rendszeres használata a tanításban azt a természetes szokást alakítja ki a diákban, hogy megfontolja tapasztalatát mielôtt cselekedne. (74) -- Az ignáci pedagógiai módszer segíti a tanárokat, hogy jobb tanárok legyenek. Képesíti ôket arra, hogy gazdagabbá tegyék a tananyag tartalmát és szerkezetét. Új segítséget nyújt nekik a diákok kezdeményezésének bátorítására. Segíti a tanárokat, hogy többet várjanak el diákjaiktól, nagyobb felelôsséget és tevékenyebb részvételt követeljenek meg tôlük saját képzésükben. Segíti a tanárokat diákjaik motiválásában azáltal, hogy alkalmat és megokolást ad a diákoknak arra, hogy összehasonlítsák a tanultakat a világról szerzett tapasztalataikkal. (75) -- Az ignáci pedagógiai módszer személyessé teszi a tanulást. Arra hívja fel a tanulókat, hogy fontolják meg a tanult anyag értelmét és jelentôségét. Igyekszik a diákokat motiválni azáltal, hogy bevonja ôket aktív és kritikus résztvevôként a tanító-tanuló folyamatba. A tanulást személyesebbé igyekszik tenni azáltal, hogy egymáshoz közelebb hozza a diák és tanár tapasztalatait. Arra buzdít, hogy az osztályteremben szerzett tanulmányi tapasztalataikat egységbe vonják az otthon, a munkahelyen, a felnôttek kulturális közegében stb. szerzett tapasztalatokkal. (76) -- Az ignáci pedagógiai módszer hangsúlyozza a tanulás és tanítás szociális dimenzióját. Szoros együttműködést és kölcsönös tapasztalatcserét és megfontolt dialógust sürget a diákok között. A diák tanulását és növekedését összekapcsolja személyes kölcsönhatásokkal és emberi viszonyokkal. A mások életét jó irányba befolyásoló cselekvés felé irányítja folyamatosan és fokozottan a diákot. A diákok fokról fokra megtanulják, hogy legmélyebb tapasztalataik az emberi személyes kapcsolatokból és tapasztalatokból származnak. A megfonto-lás törekedjen mindig mások életének nagyobb megbecsülésére, és különböztesse meg az emberi család tagjainak kölcsönös növekedését és fejlôdését elôsegítô vagy, ellenkezôleg, gátoló cselekedeteket, politikákat és struktúrákat. Mindez feltételezi, hogy a tanárok az ilyen értékek tudatában vannak, és elkötelezték magukat azokra. ======================================================================== Az ignáci pedagógia megvalósításának akadályai Ignáci pedagógia (77) A jezsuita nevelés jellemzôi-ben elôadott, értékekre irányuló célokat nem könnyű elérni. Célunk elérését akadályozó komoly kihívásokkal kell szembenéznünk. Íme néhány mutatóban: 1. A nevelés fogalmának leszűkítése (78) A nevelés célját sokszor úgy határozzák meg mint a kultúra, vagyis a századok folyamán felgyülemlett bölcsesség továbbadását az új nemzedéknek. Ez valóban fontos feladat. Ezzel biztosítjuk az emberi törekvések folytatólagosságát minden egyes társadalomban és az emberiség nagy családjában. Ha elmulasztanánk átadni az ifjúságnak azt, amit mi tanultunk, az azt jelentené, hogy újra fel kell találni a kereket. Valóban, sok helyen a kultúra átadása az új nemzedéknek az uralkodó, sôt néha egyetlen célja a köznevelésnek. (79) A nevelés célját azonban a mai, minden emberi tevékenység szintjén igen gyorsan változó és egymással versenyzô értékrendszerek és ideológiák világában nem lehet így leszűkíteni, ha azzal eredményesen akarunk szakértô és lelkiismeretes embereket képezni, akik majd jelentôsen befolyásolják az emberiség jövôjét. Csupán pragmatikus szempontból szemlélve, csak a kultúra áthagyományozására szorítkozó nevelés elavult módon gondolkodó embereket nevel. Ez igen világos a technológiai képzés területén. Kevésbé világos, amikor arról van szó, hogy elmulasztjuk megvizsgálni az emberi életet érintô fejlemények emberi vonatkozásait. Ilyenek például a géntechnológia, a kép-kultúra, az új energiaforrások, a kialakulóban levô nemzetközi gazdasági blokkok szerepe és egy sereg más, haladást ígérô újítás. Sok ezek közül jobb életet ígér, de milyen áron? Az ilyen problémákat nem lehet egyszerűen a politikusokra vagy az ipari vállalkozókra hagyni; minden egyes polgár joga és felelôssége a most születô emberi közösség érdekében az ilyen problémákat átgondolni, és megfelelô módon cselekedni. Az embereket nevelni kell a felelôsségtudó polgári viselkedésre. (80) Ezenfelül, a kultúra továbbadása mellett feltétlenül szükséges felkészíteni az embereket a kultúra fejlesztésében való jelentôs részvételre. A harmadik évezred emberének kétségtelenül szüksége lesz új műszaki szaktudásra, de még ennél is fontosabb lesz a képesség arra, hogy szeretettel megértik és kritikusan átvizsgálják az élet minden (személyes, társadalmi, erkölcsi, szakmai, vallási) szempontját, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek jó irányba terelik mindnyájunk életét. Az ilyen, tanulás, megfontolás, elemzés, kritika és hatásos alternatívák kidolgozása által történô fejlôdés kritériumai elkerülhetetlenül értékekre épülnek. Ez igaz, akár tudatában vagyunk ezeknek az értékeknek, akár nem. A tanítás mindig érték-átadás, és ezek az értékek lehetnek olyanok, amelyek elômozdítják az igazságosságot, vagy olyanok, amelyek részben vagy teljesen a Jézus Társasága küldetésével merôben ellenkeznek. (81) Olyan pedagógiára van tehát szükségünk, amely felhívja a fiatalok figyelmét a modern életben -- reklámban, zenében, politikai propagandában stb. -- sokszor titkosan rejtett értékek bonyolult hálózatára -- azért, hogy a fiatalok meg tudják vizsgálni ezeket, és szabadon, komoly ismeretre támaszkodva legyenek képesek döntésekre és elkötelezettségek vállalására. 2. A pragmatizmus túlsúlya (82) A gazdasági fejlôdés elômozdítása, magában véve jogos és méltányos lehet, de ennek elérése érdekében számos kormány kizárólag a nevelés gyakorlati hasznosságú elemeire fekteti a hangsúlyt. Ennek eredménye az, hogy a nevelés kizárólag állások betöltéséhez szükséges képességek kialakítására szorítkozik. Ezt az irányzatot sokszor az üzleti vállalatok is támogatják, bár szép szólamokkal dicsérni szokták a nevelés szélesebb kulturális céljait is. Napjainkban a világ számos részén sok oktató intézet fogadta el ezt a szűklátókörű nevelési ideált. Megdöbbentô látni a nagy eltolódást a diákok szakterület- választásainál az egyetemeken. Egyre kevesebben választják a humán, szociológiai és pszichológiai tárgyakat, filozófiát és teológiát, és egyre többen csupán az üzlettel kapcsolatos tárgyakat, a gazdaságtant és a mérnöki képzést vagy a fizikát és biológiát. (83) A jezsuita nevelésben nemcsak sóhajtozunk emiatt a mai helyzet miatt. Azt figyelembe kell venni, és foglalkozni kell vele. Mi úgy hisszük, hogy minden tudományos tárgy, ha ôszinte önmagához, tudatában van, hogy az általa közölt értékek függnek attól, hogy kiindulópontként mit gondolunk ideális személynek és ideális közösségnek. Ezért a jezsuita iskolákban és egyetemeken alkalmazott nevelési programok, tanítás, kutatás és azok módszerei igen fontosak, mivel mi elvetünk minden részleges vagy elferdített emberfogalmat, mert az ember az Isten képmása. Ez éles ellentétben áll azokkal a nevelési intézményekkel, amelyek -- sokszor akaratlanul -- nem törôdnek a központi fontosságú emberi személlyel, mivel hozzáállásuk töredékes és túlzottan szakosított. (84) Ezért a jezsuita nevelésnek ragaszkodnia kell a diákok teljes képzéséhez úgy, hogy a mindenkinek kötelezô alapképzésben, minden szakképzés mellett, helyet kapjanak a humán tárgyak, filozófia, teológia, szociális problémák vizsgálata stb. Ezenfelül a szaktárgyakba jól be lehet illeszteni a tanult anyag mélyebb emberi, erkölcsi és szociális vonatkozásainak magyarázatát. 3. Az egyszerű megoldások utáni vágy (85) Ma számos társadalomra jellemzô, hogy az embert érintô bonyolult kérdésekre egyszerű megoldásokat keres. Gyakran használnak válaszként jelszavakat, de ez nem segít megoldani a problémát. Nem megoldás a több helyen észlelhetô sodródás az egyik véglet, a fundamentalizmus, vagy a másik véglet, a szekularizmus felé. Ezek ugyanis leegyszerűsítések, és nem elégítik ki a teljes emberi növekedés iránti szomjat, amelyre a fiatalok vágyakoznak. (86) A jezsuita nevelés egyértelmű célja a teljes személyiség nevelése ezért kihívást érez arra, hogy az említett szélsôségeket elkerülô pedagógia alkalmazására mutasson utat, és így segítse a tanulókat, hogy megértsék a teljesebb igazságot és tanulmányaiknak emberi vonatkozásait. Így lesznek képesek hatékonyabban gyógyítani az emberiség családját és egy ,,emberibb--istenibb'' világot építeni. 4. Bizonytalanság-érzet (87) Az egyik fô ok, ami miatt sokan egyszerű válaszokat keresnek, a sokak által manapság megtapasztalt bizonytalanság-érzet. Ez az érzet abból ered, hogy már nem működnek olyan emberi intézmények, amelyek azelôtt az emberek normális növekedését szolgálták. Tragikus, hogy a legalapvetôbb emberi közösség, a család, szerte a világon szétbomlóban van. Sok nyugati országban a házasságok 50%-a válással végzôdik, a házastársak és fôleg a gyermekek nagy kárára. Másik forrása a bizonytalanságnak és zűrzavarnak tömegek vándorlása az egész világon. Felnôttek és gyermekek milliói szakadnak ki megszokott kultúrájukból elnyomás, polgárháború, éhség vagy munkanélküliség miatt. Az idôsebb kivándorlók még ragaszkodnak egyes kulturális és vallási hagyományaikhoz, a fiatalok viszont gyakran megtapasztalják a kultúrák ütközését, és arra kényszerülnek, hogy elfogadják a befogadó hely kultúráját abban a reményben, hogy így ôket is befogadják. Mégis, a szívük mélyén, nincsenek meggyôzôdve az újonnan befogadott kultúra értékeirôl. A bizonytalanság sokszor védekezô viselkedésben, önzésben, önközpontúságban jut kifejezésre, és akadályozza a mások szükségleteinek figyelembevételét. Az ignáci módszer hangsúlyozza az értelmet keresô megfontolást. Ez segítheti a diákokat abban, hogy megértsék elbizonytalanodásuk okait, és jobb módokat találjanak megoldásukra. 5. A kormány által elôírt tananyag (88) Mindezeket a tényezôket befolyásolja a ma mindenütt jelenlevô pluralizmus. A 16. században működô jezsuita iskoláktól eltérôen, ma nincs egy nevelési normaként általánosan elfogadott tanmenet, mint az akkori trivium és quadrivium. A tanrendek, jogosan, a helytôl függôen nagyon változók, és a helyi kultúrát és szükségleteket igyekeznek kielégíteni. Több országban a kormány pontosan elôírja az elemi és középfokú iskolák tananyagát. Ez akadályozhatja az iskola nevelési prioritásainak alkalmazását a tanrendben. (89) Mivel az ignáci nevelési program egy bizonyos stílust követel meg, ezért a meglevô tananyagba illeszti bele ezt a stílust, és nem ad új tantárgyakat a meglévôkhöz. Így egyrészt elkerüli a tananyag további zsúfolását, másrészt pedig nem látszik a ,,fontos'' tárgyakhoz kapcsolt fölösleges díszítésnek. (Ez nem zárja ki annak a lehetôségét, hogy bizonyos helyzetekben etika-órákat vagy ehhez hasonló órákat vezessünk be.) ======================================================================== Az elméletbôl a gyakorlatba: Továbbképzô Ignáci pedagógia programok a tanszemélyzet számára (90) Átgondolva az itt mondottakat, felmerül a kérdés, hogyan lehet mindezt megvalósítani? Végül is, nagyon kevés tanár alkalmazza következetesen az itt leírt módszert. Valószínű, az a legnagyobb akadálya a tanári magatartás eredményes megváltoztatásának, hogy a tanárok nem tudják, miképpen valósítsák azt meg. A Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tárgyaló Nemzetközi Bizottság tagjai meg tudják érteni az ilyen fenntartásokat. A kutatások kimutatták, hogy számos nevelési újítás megfeneklett az ilyen problémák miatt. (91) Éppen ezért meg vagyunk gyôzôdve arról, hogy a tanároknak szolgálati idô alatt történô továbbképzô tanfolyamon kell részt venni minden iskolában és rendtartományban, ahol ezt az ignáci pedagógiai módszert használni fogják. Mivel a tanítás módját csak gyakorlat útján lehet elsajátítani, a tanároknak nemcsak a módszer szóbeli magyarázatára, hanem gyakorlati alkalmazására is szükségük van. Idôvel a továbbképzô tanfolyam, az ignáci pedagógiának megfelelô számos pedagógiai módszerrel gazdagíthatja a tanárokat, amelyekbôl a diákok szükségleteinek megfelelôbbeket választhatják. Ezért a rendtartományi vagy iskolai szinten megszervezett továbbképzô programok lényeges alkotóelemei az ignáci pedagógiai programnak. (92) Meggyôzôdésünk, hogy ki kell választani és ki kell képezni olyan kiképzô-csoportokat, amelyek fel lesznek készítve rendtartományi szinten a tanárok számára továbbképzô tanfolyamokat vezetni az ignáci pedagógiai módszer használatáról. Ezért tervezünk most kiképzôket nevelô műhelyeket. Természetesen, ezek a műhelyek figyelembe fogják venni a helyi adottságoknak megfelelôen olyan módszerek kidolgozását, amelyek összhangban vannak az ignáci pedagógiával. ======================================================================== Néhány konkrét segítség az ignáci módszer Ignáci pedagógia megértéséhez (93) Az ide csatolt függelékek jobban megértetik az ignáci pedagógia gyökereit. Az 1. függelék Ignác szavain alapszik; a 2. függelék Kolvenbach atya beszédének fordítása. A 3. függelék az ignáci módszer minden egyes lépésénél alkalmazható konkrét módozatokat sorol fel a tanárok számára. Ezeket a pedagógiai módszereket követô bôvebb kiképzési anyag képezi majd a helyi vagy rendtartományi tanártovábbképzô kurzusok tartalmát. Ezek segíteni fogják a tanárokat, hogy megértsék és eredményesen használják az ignáci pedagógiát. ======================================================================== Felhívás az együttműködésre Ignáci pedagógia (94) Jobban megértjük majd az ignáci pedagógiai módszer használatát és alkalmazását, amikor a jezsuita iskolákat szerte a világon jellemzô sokféle körülmények között használjuk azt diákjainkkal az osztályteremben vagy azon kívül, és így a tanuló-tanító folyamatot eredményesebbé tevô praktikus és konkrét módokat találunk a módszer használatára. Remélhetô továbbá, hogy több részletes és hasznos írás jelenik majd meg az ignáci pedagógiai módszerrôl. Ezek az írások az ignáci módszert sajátos tantárgyak területén alkalmazó, képzett és gyakorlott tanárok tapasztalatai révén még gazdagabbá fogják tenni. Mi valamennyien, akik a jezsuita nevelés területén dolgozunk, reméljük, hogy a többi tanár meglátásai és ajánlatai hasznunkra válnak. (95) Az ignáci együttműködés szellemében reméljük, hogy azok a tanárok, akik az ignáci módszert követve kidolgozták saját kurzusukat vagy egyes elôadásaikat, munkájuk gyümölcsét megosztják másokkal. Tervezzük, hogy ezt felhasználva idônként rövid szemléltetô anyagokat fogunk szétküldhetni. Ezért kérjük a tanárokat, hogy küldjék be rövid leírását annak, hogy hogyan használják az ignáci módszert tantárgyuk tanításánál. Cím: The International Center for Jesuit Education Borgo S. Spirito, 4 C.P. 6139 I-00195 Rome ======================================================================== A függelék tartalomjegyzéke Ignáci pedagógia (96) 1. függelék: Néhány általános pedagógiai elv. (Ignác: lelkigyakorlatos ,,megjegyzései'' alapján). A Lelkigyakorlatok vezetôje számára írt ignáci ,,utasításokat'' alkalmazzuk a pedagógiára. (97) 2. függelék: IGNÁCI PEDAGÓGIA MA Peter-Hans Kolvenbach atya Az ignáci pedagógia: Gyakorlati megközelítés című füzetet elôkészítô nemzetközi műhely résztvevôihez 1993. április 29-én intézett beszéde. (98) 3. függelék: Az ignáci módszer minden egyes lépésénél alkalmazható konkrét módozatok rövid listája. Ezek a módozatok vagy a jezsuita nevelési hagyomány (Ignác, a Ratio Studiorum stb.) vagy más körökben újabban kidolgozott, és az ignáci pedagógiával összhangban lévô forrásokra támaszkodnak. N. B. A tantestület továbbképzô programjai fogják megmagyarázni ezeket a módozatokat, és segíteni fogják a tanárokat azok elsajátításában és gyakorlásában. ======================================================================== 1. függelék: Néhány általánosan érvényes Ignáci pedagógia pedagógiai elv (Szent Ignác lelkigyakorlatos ,,megjegyzései'' alapján) (99) Az itt következô rész a Lelkigyakorlatok vezetôjének szánt ,,útmutatások'' átírása bevezetô ignáci pedagógiai tételekké. (100) 1. Tanuláson értünk az igazságra vonatkozó tapasztalást, megfontolást és cselekvést jelentô minden módszert, valamint minden tevékenységet, amely elôkészíti és alkalmassá teszi az embert arra, hogy eltávolítsa magától szabadságának és fejlôdésének minden akadályát (1. megjegyzés). (101) 2. A tanár adja elô a tanulónak a tananyag módszerét és rendjét, és híven közli a tényeket. Szorosan kövesse a témát, és csak rövid magyarázatokat fűzzön hozzá. Azért járjon el így, hogy a diákok az eléjük tárt alapvetô anyagot önmaguk átgondolják, megfontolják, és így maguk fedezzék fel azt, ami annak világosabb megértéséhez vezet. Ez a megértés saját gondolkodásuk eredménye, és nagyobb sikerélményt találnak benne, mintha a tanár fejtegette volna ki hosszan az anyag értelmét. Mert nem a sok tudással laknak jól a diákok, és elégül ki a lelkük, hanem azáltal, hogy a dolgokat bensôleg érzékelik és ízlelik (2. megjegyzés). (102) 3. Minden tanulásnál használjuk értelmünket a megfontolásban és akarati tevékenységünket szeretetünk kimutatásában (3. megjegyzés). (103) 4. Tanulásra határozott idôszakokat jelölünk ki, és ezek általában követik a tananyag természetes felosztását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden felosztásnak szükségszerűen egy meghatározott idôszakkal kell egybeesnie. Megtörténhetik ugyanis, hogy egyesek lassúbbak annak elérésében, amit keresnek, míg mások serényebbek, megint mások pedig zavartak és fáradtak. Ezért szükséges, hogy némelykor megrövidítsük, máskor viszont meghosszabbítsuk az idôt (4. megjegyzés). (104) 5. A tanulni készülô diák jól teszi, ha teljes szívvel és nagylelkűen, egész akaratát és szabadságát felajánlva kezdi meg a tanulást (5. megjegyzés). (105) 6. Ha a tanár azt veszi észre, hogy a diákot nem érinti semmiféle megtapasztalás, kérdezze ki ôt alaposan arról, hogy hogyan tanul, megértette-e a kapott irányítást, mi volt megfontolásának az eredménye, és kérje számon tanulmányait (6. megjegyzés). (106) 7. Ha a tanár azt látja, hogy valamelyik diáknak zavaró problémái vannak, szelíden és gyengéden bánjon vele. Öntsön belé bátorságot és erôt a továbbiakra. Beszélje meg vele gyengéden hibáit, és adjon neki tanácsot a javulásra (7. megjegyzés). (107) 8. Ha a megfontolás alatt a diák örömet vagy levertséget érez, további megfontolással keresse az ilyen érzések okait. Ha megosztja az ilyen megfontolást a tanárral, az segítheti a diákot abban, hogy felismerje a vigasztalás vagy kihívás olyan területeit, amelyek további növekedéshez vezetnek, vagy észrevétlenül akadályozzák a növekedést (8., 9., 10. megjegyzés). (108) 9. A diák úgy álljon hozzá a megtanulandó anyaghoz, mintha semmi más további tanulnivalója nem lenne. Nem szabad úgy sietnie, mintha mindent mindjárt tudni akarna. ,,Non multa sed multum'' (,,Nem sokfélét, de alaposan. Ne akarj egy adott kutatási területen mindenrôl mindent tudni'') (11. megjegyzés). (109) 10. A diák fordítsa tanulásra az arra szánt egész idôt. Jobb több, mint kevesebb idôt szentelni a tanulásnak, fôleg amikor a kisértés nagy, hogy rövidítsen, és a tanulás nehezen megy. Így a diák megtanul ellenállni, és kitartóbban fog tanulni a jövôben (12., 13. megjegyzés). (110) 11. Ha a tanulás nagy sikerrel halad elôre, a tanár tanácsoljon nagyobb gondosságot és kevesebb sietséget (14. megjegyzés). (111) 12. Amíg a diák a tanulmányait végzi, helyesebb ha maga az igazság motiválja és irányítja ôt. A tanár mint egyensúlyt tartó mérleg ne hajoljon sem egyik sem másik oldal felé, hanem hagyja, hogy a diák közvetlenül az igazsággal foglalkozzon, és az befolyásolja ôt (15. megjegyzés). (112) 13. Azért, hogy a Teremtô Úr biztosabban működjék teremtményében, nagyon kívánatos, hogy a diák küzdjön mindaz ellen, ami meggátolja a teljes igazságra irányuló nyitottságot (16. megjegyzés). (113) 14. A diák tárja fel a tanár elôtt problémáit és nehézségeit, hogy így a tanulási folyamatot egyéni szükségleteinek megfelelôen lehessen alakítani (17. megjegyzés). (114) 15. A tanulást mindig az azt végzô diák körülményeihez kell alkalmazni (18. megjegyzés). (115) 16. (A két utolsó megjegyzés megengedi a Lelkigyakorlatok módosított alkalmazását a személyek és körülmények különbözôsége szerint. Ez az alkalmazkodó készség nagyon hatékony a tanítói-tanulói tapasztalatokban (19. és 20. megjegyzés). ======================================================================== 2. függelék: Ignáci pedagógia ma Ignáci pedagógia Peter-Hans Kolvenbach S.J. beszéde a Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság tagjainak Villa Cavalletti, 1993. április 29. Helyzet: keresztény humanizmus ma (116) Bevezetôként mostani törekvéseinket a jezsuita nevelés hagyományaiba szeretném beilleszteni. A jezsuita nevelés 16. századbeli kezdetétôl a keresztény humanizmus kifejlesztését és továbbadását szorgalmazta. Ennek a humanizmusnak két forrása volt: Loyolai Ignác sajátos lelki élményei, és a reneszánsz és reformáció korabeli Európa kulturális, szociális és vallási kihívásai. (117) E humanizmus lelki gyökerét a Lelkigyakorlatok utolsó szemlélôdésében találjuk. Itt Ignác arra készteti a lelkigyakorlatozót, hogy kérje annak bensô ismeretét, hogy Isten hogyan lakik az emberekben, adva nekik az értést, és saját képére és hasonlóságára alakítva ôket, és fontolja meg, hogy Isten hogyan munkálkodik és dolgozik minden egyes emberért minden teremtményben. Az Isten és a világ ilyen kapcsolatának megértésébôl az következik, hogy az Istenbe vetett hit és minden igazán emberi valóság elválaszthatatlanok egymástól. Ez a lelkiség tette lehetôvé, hogy az elsô jezsuiták átvegyék a reneszánsz humanizmusát, és oly nevelési intézmények hálózatát építsék ki, amelyek újszerűek voltak, és az idôk sürgetô igényeit kielégítették. A hit és a humánum elômozdítása kéz a kézben haladtak. (118) A II. vatikáni zsinat óta felismertünk egy mélyreható, új kihívást, amely a keresztény humanizmus új formáját, a kiemelten szociálisan hangsúlyozott humanizmust követeli meg. A zsinat szerint ,,Korunk súlyos tévedései közé kell számítani a sokaknál tapasztalható hasadást a vallott hitük és a mindennapi életük között'' (GS 43). Úgy tűnik, a világ darabokra van törve. (119) Az alapvetô kérdés a következô: Mit jelent az Istenbe vetett hit, amikor szembe találjuk magunkat Boszniával és Szudánnal, Guatemalával és Haitivel, Auschwitz-cal és Hirosimával, Kalkutta zsúfolt utcáival és a Tiananmen tér legyilkolt diákjaival? Mit jelent a keresztény humanizmus az Afrikában éhezô férfiak, nôk és gyerekek millióival szemben? Mit jelent a keresztény humanizmus, amikor milliókat látunk, akiket az üldözés és terror kiszakított saját földjükbôl és idegen földre kényszerített? Mit jelent a keresztény humanizmus, amikor a hajléktalanok ôgyelegnek városaink utcáin, és az állandóan növekvô nyomorgókat látjuk, akik örök reménytelenségre vannak ítélve? Mi a humanista nevelés az ilyen tények láttán? Az emberi nyomorúság és kizsákmányolás iránti fegyelmezett érzékenység nem jelent egy meghatározott politikai nézetet vagy gazdasági rendszert. Ez az érzékenység nem más mint a humanizmus, az az emberi érzékenység, melyet ma újra meg kell valósítanunk, szem elôtt tartva a ma követelményeit. Ez a humanizmus egy olyan nevelés eredménye kell, hogy legyen, amelynek ideálját a fôparancs motiválja: szeresd az Istent, és szeresd felebarátodat. (120) Más szavakkal, a huszadik század végén a keresztény humanizmus szükségszerűen magába foglalja a szociális humanizmust. Mint ilyen, sok közös vonást mutat fel más hitű emberek ideáljaival, akik itt a földön igazságos és békés Isten-országát építve igyekeznek hatékonyan kifejezni Isten szeretetét. Ahogyan a korai jezsuiták sajátos vonásokkal gazdagították a 16. századbeli humanizmust nevelési újításaikkal, úgy ma is hasonló feladatra vagyunk hivatottak. Ez kreativitást kíván a gondolkodás, nevelés és lelkiség minden területén. Egy ilyen humanizmust fog eredményezni az ignáci pedagógia, amely a hitet szolgálja azáltal, hogy megfontolva keresi a keresztény tanítás teljes értelmét és annak követelményeit napjainkban. A hitnek ilyen szolgálata és az abból következô igazságosság-elômozdítás a mai keresztény humanizmus alapja. Ma ez képezi a katolikus és jezsuita nevelés központját. A Jezsuita nevelés jellemzôi ezt nevezi ,,emberi kiválóság''-nak. Erre utalunk, amikor azt állítjuk, hogy a jezsuita nevelés célja a másokért élô, szakértô, lelkiismeretes és elkötelezetten együttérzô emberek kialakítása. A társaság válasza erre a helyzetre (121) Épp egy évtizede számos kérés érkezett a világ minden részérôl, hogy idôszerűbb módon fogalmazzuk meg a jezsuita pedagógia lényeges elveit. Az igényt elôidézték a jelentôs változások, a tanrendre vonatkozó új kormányrendeletek megjelenése, a diákság új összetétele, pedagógiánk megosztásának szükségessége a jezsuita nevelést nem ismerô, egyre nagyobb számú laikus tanárral, a Társaság küldetése a mai egyházban és különösen az a változó és egyre nehezebben érthetô világ, amelyben a mai fiatalok nevelkednek. Válaszunk A jezsuita nevelés jellemzôi című irat volt. Ez az egész világ jezsuita nevelôi által nagyon kedvezôen fogadott irat azonban egy még sürgetôbb kérdést vetett fel: a ,,hogyan'' kérdését. Hogyan jutunk el a jezsuita nevelés vezérelveinek mai megértésétôl a gyakorlathoz, amely a tanárok és diákok közötti kölcsönhatásban ezeket az elveket megvalósítja? Mert itt, a tanítás-tanulás kihívásában és izgalmában lesznek ezek az elvek hatékonnyá. Ez a műhely, amelyben részt vesztek, igyekszik megadni a gyakorlati pedagógiai módszereket, amelyek megválaszolják a döntô kérdést: hogyan tehetjük a jezsuita nevelés jellemzôit valósággá az osztályteremben? Az ignáci pedagógiai módszer adja meg a keretet arra, hogy a megfontolás kulcsfontosságú elemét beépítsük a tanulás folyamatába. A megfontolás adja meg a lehetôséget a diákoknak arra, hogy a tanult anyag emberi vonatkozásait és jelentôségét átgondolják. (122) A diákok idejére és energiájára sok ellentétes követelmény emel igényt. Ilyen helyzetben keresik a diákok életük értelmét. Tudják, hogy a nukleáris megsemmisítés több, mint egy ôrült álma. Legalább a tudatalattiban rettegnek életükért egy olyan világban, amelyet inkább a terror egyensúlya, mint a szeretet tart össze. Máris túl sok fiatal van kitéve az emberre vonatkozó igen cinikus meghatározásoknak; ezek szerint az ember egy zsák, azonnali kielégítést követelô, önzô hajlam, vagy pedig embertelen rendszerek ártatlan áldozata, amelyek fölött semmi hatalma nincs. A világ számos országában fokozódó gazdasági nyomás következtében a fiatalokat a fejlett országokban túlságosan foglalkoztatja a karrierjük elôkészítése és az önmegvalósítás, a szélesebb emberi növekedés rovására. Nem mutat-e mindez igen nagyfokú bizonytalanságukra? A gyakran rámenôség által takargatott félelmeik mögött és az ember sokféle meghatározása miatti zavartságuk mögött ott van azonban egy mindent egységbe fogó élet- és emberszemléletre irányuló vágy. Számos fejlôdô országban fiatal diákok ki vannak téve az éhínség és háború veszélyének. A rombolás hamui számukra az egyetlen ismert világ. Ebben a világban élve szeretnék remélni azt, hogy értékes az emberi élet, és van jövôje. Más országokban, ahol a szegénység felôrli az emberi szellemet, modern hírközlô eszközök cinikusan jó életként mutatják be a gazdagságot és az anyagi javak fogyasztását. Ezek után csoda, hogy diákjaink szerte a világon zavarban vannak és bizonytalanok az élet értelmét illetôen? (123) Középiskolás korban a fiatalok viszonylag szabadok, hogy füleljenek és kutassanak. A világ még nem telepedett rájuk. Foglalkoztatja ôket az élet értelmének és céljának mélyebb kérdése. Tudnak még álmodni és lelkesedni az építendô jövôért. A Társaság azért szentelt tagjaiból és anyagi forrásaiból oly sokat az ifjúság nevelésére, mert a fiatalok a tanulmányi síkon elérhetô kiválóságon túl az élet forrásait keresik. Biztos, hogy a tanár névre méltó minden tanárnak hinni kell az ifjúságban, és bátorítani kell ôket csillagokra törésükben. Ez azt jelenti, hogy a tanár egységes életfelfogása a diákok számára csodálatosan vonzó kell, hogy legyen, és a lényeges dolgokról folytatott párbeszédre kell, hogy serkentse ôket. Ennek az életfelfogásnak bíztatnia kell ôket arra, hogy magukévá tegyék a mély és egyetemes együttérzést szenvedô embertársaikkal, és hogy magukat a béke és igazságosság embereivé alakítsák, akik vállalják, hogy megváltoztatják ezt a világot, amely felismerte, hogy mennyire elterjedt benne az igazságtalanság, és mennyire mindenütt jelen van az elnyomás, önzés és a földi javak fogyasztásának élvezete. (124) Elismerten, ez nem könnyű feladat. Mint ahogy mindnyájan tettük, mielôtt elkezdtünk volna komolyan gondolkodni, a diákjaitok is, anélkül hogy ennek tudatában lennének, elfogadtak olyan értékeket, amelyek nem egyeztethetôk össze azzal, ami valóban az emberi boldogsághoz vezet. Diákjaitoknak, az elôbbi korok fiataljainál is inkább, sok ,,oka'' van arra, hogy szomorúan távozzanak, amikor meglátják a keresztény életszemlélet követelményeit, és olyan alaposan megváltoztatott világnézetet tárunk eléjük, mely elveti azt a puhányságot és torzítottan varázslatos életmódot, amelyet a divatos folyóiratok és olcsó filmek árulnak. Jobban ki vannak téve, mint bármely eddigi nemzedék, a kábítószerek csábításának, és ezek által a fájdalmas valóságtól való menekülésnek. (125) Ezeknek a fiataloknak bizalomra van szükségük, amint a jövôjük felé néznek. Erôre van szükségük, amikor saját gyengeségükkel szembenéznek. Érett, megértô és szeretetteljes tanárokra van szükségük minden tárgyban, akikkel az élet lenyűgözô misztériumát kutatják. Talán arra a fiatal, párizsi egyetemen tanuló diákra emlékeztetnek, akivel 450 éve Inigo barátságot kötött, és átformálta ôt India apostolává. (126) Ezek azok a fiatalok, akiket úgy kell vezetnetek, hogy nyitottak legyenek a Lélek indításaira, hajlandók legyenek elfogadni a megváltó szeretet látszólagos vereségét, egyszóval, hogy elveikhez hű vezetôkké legyenek, akik készek vállalni a társadalom nehezebb terheit, és tanúskodnak az igazságosságot megvalósító hit mellett. (127) Nagyon kérem, legyetek meggyôzôdve, hogy diákjaitok hivatása vezetôkké lenni világukban. Segítsétek ôket annak megérzésében, hogy tiszteljük és szeretjük ôket. Szabadítsátok meg ôket az ideológiák és a bizonytalanság béklyóitól, mutassátok be nekik az emberi élet teljesebb értelmét, és készítsétek fel ôket testvéreik szolgálatára, arra, hogy legyenek érzékenyek a szociális igazságtalanságokra, és igyekezzenek úgy használni befolyásukat, hogy a társadalom bajait orvosolják, és hivatásos, társadalmi és egyéni életüket egészséges értékekkel telítsék. A szociális problémák iránti érzékenységetek és figyelmetek nagyban fogja e téren ösztökélni diákjaitokat. (128) Ezt az apostoli célt azonban gyakorlatilag kell megvalósítani az iskola reális világának megfelelô tevékenységekkel és módszerekkel. Ignác egyik jellemzô tulajdonsága, amelyet a Lelkigyakorlatokban, a Rendalkotmány 4. részében és számos levelében megtalálhatunk, az, hogy egyszerre hangoztatja a legmagasabb ideálokat és az azok eléréséhez szükséges igen konkrét eszközöket. A megfelelô módszer említése nélkül hangoztatott ideál csupán üres közhelynek tűnhet, viszont az egységes szemlélet nélkül alkalmazott módszer gyakran csupán múló divatnak vagy pepecselésnek számít. (129) Az ideálnak és a gyakorlatnak ezt az Ignácra jellemzô egyesítését megtaláljuk alkalmazva Francesco Sacchini atyának, a Társaság második hivatalos történészének Protrepticon, Buzdítás a Jézus Társasága másodfokú iskoláiban dolgozó tanárokhoz című művében, amelyet 1599-ben, pár évvel a Ratio Studiorum megjelenése után írt. A Bevezetôben így ír: ,,Nálunk az ifjúság nevelése nem szorítkozik a nyelvtani alapismeretek közlésére, hanem kiterjed a diákok keresztény nevelésére is.'' Az Epitome megkülönbözteti az ,,oktatást'' és a ,,nevelést'' ez utóbbit a jellemnevelés értelmében veszi, és elôírja, hogy az iskolában tanítók kapjanak megfelelô képzést mind az oktatás módszereiben, mind a nevelés művészetében. A jezsuita nevelési hagyomány mindig hangsúlyozta, hogy a jezsuita iskolákban a siker mércéje nem egyszerűen a tételek, formulák, filozófiák stb. ismerete. A nevelés sikerét nem szavak, hanem tettek bizonyítják: mit tesznek majd a diákjaink azzal a hatalommal, amit nevelésükkel kaptak? Ignác azt akarta, hogy művelt emberek dolgozzanak mások javára, ehhez viszont a tudás nem elégséges. Ha valaki nagylelkűen akarja használni a kapott nevelést, egyszerre jónak és képzettnek kell lennie. Ha nem képzett, nem tudja elég eredményesen segíteni felebarátját. Ha nem jó, nem fogja segíteni ôket, vagy legalábbis nem lehet számítani arra, hogy azt következetesen fogja tenni. Ez világosan annyit jelent, hogy a jezsuita nevelésnek az értelmi növekedésen túl az ember fejlôdésével kell foglalkoznia, ami magában foglalja a megértést, motivációt és meggyôzôdést. Pedagógiai irányelvek (130) Ennek a célnak megfelelôen, Ignác és követôi kidolgozták a hatékony nevelésnek nagyjelentôségű pedagógiai elveit. Megemlítünk párat a következôkben: (131) a) Ignác szerint az embert, a teremtett világ, a világegyetem és saját élete láttán, Isten ezen ajándékai iránti tisztelet és csodálat tölti el. Az Istennek a teremtésben való jelenlétérôl szóló, kulcsfontosságú elmélkedéseiben Ignác arra akar rávezetni, hogy lépjünk túl a logikus elemzésen, és érzelmileg válaszoljunk Istennek, aki az egész mindenségben értünk munkálkodik. Azáltal, hogy felleljük Istent mindenben, felfedezzük Istennek ránk vonatkozó szeretô tervét is. A képzelôtehetség, az érzelmek és az akarat szerepe az ignáci módszerben ugyanolyan fontos, mint az értelemé. A jezsuita nevelés a teljes személyt alakítja. Iskoláinkban ezt a teljesebb dimenziót azért kell beleépíteni a nevelésbe, hogy diákjaink fel tudják fedezni a lét értelmét, ami viszont irányt ad annak megértésében, hogy kik vagyunk, és miért vagyunk itt. Kritériumokat nyújthat, amelyek szerint életünk fordulópontjain meghatározzuk prioritásainkat, és döntünk. Éppen ezért különleges tanítási módszereket alkalmazunk, amelyek elômozdítják mind a szabatos kutatást, mind a megértést és megfontolást. (132) b) Ebben az Istent keresô kalandban Ignác tiszteletben tartja az emberi szabadságot. Ez kizár bármiféle besulykolást vagy manipulációt a jezsuita nevelésbôl. A jezsuita pedagógiának képessé kell tennie a tanulókat arra, hogy a valóságot nyitott szívvel és értelemmel kutassák. A tanulónak igyekeznie kell, hogy ôszinte legyen, és ezért óvakodnia kell, nehogy saját feltételezéseinek és elôítéleteinek csapdájába, vagy pedig az embert az igazsággal szemben elvakító, divatos felfogások csapdájába essen. Ezért a jezsuita nevelés arra buzdítja a diákokat, hogy ismerjék meg és szeressék az igazságot. Célja az, hogy megtanítsa a diákokat kritikus szemmel nézni a társadalmat, meglátni annak jó és rossz oldalait, elfogadni az abban található egészséges értékeket és elutasítani a vonzó, de hamis értékeket és tevékenységeket. (133) Intézményeink azzal járulnak hozzá a társadalom javához, hogy nevelési rendszerünkben szabatos, mélyre hatoló vizsgálatnak vetjük alá a létfontosságú emberi problémákat. Ezért kell a jezsuita iskoláknak kimagasló tanulmányi eredményekre törekedniük. Ez nagyon távol áll a jelszavak komolytalan és felületes világától, a csupán érzelmi és énközpontú reakcióktól és azonnali leegyszerűsített megoldásoktól. Tanítás és kutatás és mindaz, ami a nevelési folyamathoz tartozik, a legnagyobb fontosságú intézményeinkben, mert ezek elvetnek és megcáfolnak az emberi személyre vonatkozó minden részleges vagy eltorzított szemléletet. Ez éles ellentétben áll azokkal a nevelési intézményekkel, amelyek, sokszor akaratlanul, szem elôl tévesztik az emberi személyt, mivel nézôpontjuk, a túlzott szakosítás miatt, töredékes. (134) c) Ignác az emberi személy legteljesebb kifejlesztésének ideálját tárja elénk. Jellemzô erre, hogy a magis-t, a többet, az Isten nagyobb dicsôségét követeli. Ezért a nevelésben is megköveteli, hogy elvárásaink lépjék túl egy jó tanulóban általában fellelhetô tudást és készségeket. A magis nemcsak a tanulásra, hanem a cselekvésre is vonatkozik. A jezsuiták hagyományos kiképzésük folyamán olyan különbözô tapasztalatokra tesznek szert, melyek arra indítják ôket, hogy a nagylelkűség kifejlesztésének eszközeként a krisztusi szolgálat kiterjedését és megnyilvánulásait kutassák. Iskoláinkban ki kellene fejleszteni az ignáci szemléletmódnak ezt a mozgató erejét olyan szolgálati jellegű programokkal, amelyek rávezetik a diákokat, hogy tevékenyen tapasztalják meg, és ellenôrizzék a magis elfogadását. Ez a szolgálat segítheti a diákokat, hogy felfedezzék a cselekvés és szemlélôdés dialektikáját. (135) d) De nem minden cselekedet szolgálja Isten nagyobb dicsôségét. Ezért Ignác megmutatja az utat, hogy hogyan találjuk meg, és válasszuk Isten akaratát. A megkülönböztetô megfontolás igen fontos. Ezért a mi iskoláinkban, kollégiumainkban és egyetemeinken a megkülönböztetô megfontolást tanítani és gyakorolni kell. A mai világban igen sok ellentétes érték bombázza az embereket. Ezért a szabad választás nem könnyű. Igen ritka az az eset, hogy minden ok egy meghatározott elhatározás mellett szól. Mindig két irányba vonzanak az okok. Ilyenkor lényeges a megkülönböztetô megfontolás. E megfontoláshoz szükséges, hogy ismerjük a tényeket. Ezeket át kell gondolni, meg kell keresni a motívumokat, amelyek cselekvésre indítanak, mérlegelni és értékelni kell az értékeket és prioritásokat, meg kell gondolni azt, hogy milyen hatással lesz a döntés a szegényekre, és azt, hogy mi magunk hogyan tudunk majd élni elhatározásunkkal. (136) e) Továbbá, Jézus hívására adott válaszunk nem lehet én- központú. Megköveteli, hogy mi magunk másokért éljünk, és erre tanítsuk diákjainkat. Ignác világszemléletének középpontja Krisztus. A megtestesülés ténye a jezsuita nevelést lényegileg érinti. Iskoláink létének végsô célja és oka ugyanis, hogy másokért élô embereket formáljunk, akik Jézus Krisztust, Isten Fiát, a másokért élô ember ideálját követik. Így a jezsuita nevelés, a megtestesülés elvét követve humanista. Arrupe atya írja: (137) ,,Mit jelent a világ humanizálása, ha nem azt, hogy az emberiség szolgálatára rendeljük? De az önzô ember, nemcsak az anyagi világot képtelen humanizálni, hanem magukat az embereket dehumanizálja. Az embereket tárgyakká teszi azáltal, hogy uralkodik fölöttük, kizsákmányolja ôket, és munkájuk gyümölcsét eltulajdonítja. A tragédia ennél az, hogy az önzô ember önmagát is dehumanizálja: annak lesz rabja, amit megkíván, szolgájuk lesz, már nem önálló személy, hanem személytelen tárgy, akit vak vágyak és azoknak tárgyai hajtanak.'' (138) Napjainkban kezdjük megérteni, hogy a nevelés nem szükségképpen humanizál vagy tesz kereszténnyé. Többé nem hisszük, hogy minden nevelés, tekintet nélkül, hogy az milyen és mi az iránya és célja, erényessé tesz. Egyre világosabb lesz, hogy ha erkölcsi tényezô akarunk lenni a társadalomban, hangoztatnunk kell, hogy a nevelés erkölcsi összefüggésekben történjen. Ezzel nem a szellemet fojtogató besulykolást akarunk javasolni sem pedig spekulatív és a valóságtól idegen elméleti kurzusokat. Egy olyan kutatási keretre van szükség, amelyben teljes joggal birkózunk meg korunk nagy kérdéseivel és bonyolult értékeivel. (139) f) Szakértô, lelkiismeretes és együttérzô embereket nevelni törekvô ezen igyekezetünknél Ignác sohasem felejtkezett meg az egyénrôl. Tudta, hogy Isten minden egyes embernek sajátos képességeket adományozott. Ebbôl következik a jezsuita nevelés egyik alapvetô elve: az alumnorum cura personalis, vagyis a minden egyes diák iránti ôszinte szeretet és a velük való személyes törôdés. A tanár szerepe döntô (140) A jezsuita iskolában az erkölcsi és értelmi nevelésért elsôsorban nem valami eljárásmód vagy tevékenység, hanem -- Isten után -- maga a tanár felelôs. A jezsuita iskolának egymással szembenézô emberek közösségének kell lennie, ahol a tanárok és diákok között hitelesen személyes kapcsolatok alakulnak ki. Enélkül a baráti kapcsolat nélkül nevelési munkánk egyedülálló erejének nagy része elveszne. A tanár és a diákok közötti kölcsönös bizalom és szeretet által megvalósuló hiteles kapcsolat ugyanis felbecsülhetetlenül fontos elôfeltétele az értékekre való elkötelezettség kialakításának. (141) Ezért az 1591-ben kiadott Ratio azt sürgeti, hogy a tanárok mindenek elôtt ismerjék diákjaikat. Ajánlja, hogy a tanárok hosszasan tanulmányozzák diákjaikat, fontolják meg adottságaikat, hibáikat és az osztályteremben mutatott viselkedésük sajátosságait. Azt is hozzáteszi, hogy a tanárok tartsák tiszteletben a diákok személyiségét és emberi méltóságát. Tanácsolja, hogy a tanárok legyenek türelmesek a diákokkal szemben, nézzék el egyes hibáikat, és halasszák el a fenyítést addig, amíg el nem érkezik a megfelelô pszichológiai pillanat. Inkább dicsérjenek, mint korholjanak, és ha fenyíteni kell, tegyék azt keserűség nélkül. A gyakori, kötetlen tanácsadás -- akár az órákon kívül is -- táplálja azt a barátságos légkört, amely nagyban segíti az említett cél elérését. Ezeknek az apró tanácsoknak is az a célja, hogy megmutassák az iskola közösségi jellegét és a tanároknak abban betöltött kulcsszerepét. (142) A Rendalkotmány 4. részének bevezetôjében, Ignác a diákok értékeket elsajátító növekedését elôsegítô apostoli eszközként fontosabbnak mondja a tanárok személyes jópéldáját, mint tudásukat vagy ékesszólásukat. Az iskolai közösségben a tanár életpéldájával hatásosan befolyásolja -- jó vagy rossz irányban -- a diák jellemét. VI. Pál pápa fogalmazta meg ezt világosan Evangelii nuntiandi kezdetű enciklikájában: ,,A mai diákok nem tanítókra hallgatnak, hanem tanúkra. Ha pedig tanítókra hallgatnak, az azért van, mert ôk egyben tanúk is''. (143) Jezsuita iskolában működô tanárként hivatásotok megköveteli, hogy nemcsak képzett nevelôk legyetek, hanem egyben a Szentlélek által vezetett emberek is. Akár tetszik akár nem, ,,hegyen épült város'' vagytok. Létetek hangja erôsebb tetteitek vagy szavaitok hangjánál. A mai kép-kultúra korában a fiatalok megtanulnak válaszolni a szívükben homályosan megérzett ideálok élô megtestesítôinek. Önátadás, szegények szolgálata, igazságos társadalmi rend, faji elôítéltektôl mentes társadalom, a Szentlélek ösztönzései iránti nyitottság stb. kifejezések talán gondolkodásra késztetik a diákokat, De az élô példa vezeti ôket oda, hogy -- a gondolkodáson túllépve -- megvalósítsák azt, amit e szavak jelentenek. Ezért az Igazság Lelkének országában történô növekedésünk olyan meggyôzôen teljes és jó életre kell, hogy vezessen minket, mely példaként kihívás a diákjaink számára, hogy szaktudással rendelkezô, lelkiismeretes és együttérzô emberekké váljanak. Módszerek (144) Ignác saját, keserves iskolai tapasztalatai révén jött rá, hogy a tanulás sikeréhez nem elegendô a lelkesedés. Döntôen fontos, hogy milyen vezetést kap a diák, és hogy milyen tanítási módszert alkalmaznak. Amikor átlapozzuk a Ratio-t, elsô benyomásunk az, hogy elôírások tömkelegét tartalmazza, melyek az órarendrôl, az osztályok fokozatos tagolásáról, a tankönyvek kiválasztásáról, az egyes délelôtti és délutáni órákon alkalmazandó különbözô tanítási módszerekrôl, dolgozatok javításáról, írásbeli feladatok kijelölésérôl, az egyes osztályokban elsajátítandó és a magasabb osztályba való átlépéshez szükséges, pontosan meghatározott tudásról szólnak. Mindezeknek a részleteknek a célja azonban az, hogy egy szilárd és biztonságos, rendezett és világos keretet nyújtsanak a tanárnak és a diáknak, amelyen belül biztonságban haladhatnak céljuk elérése felé. A következôkben megemlítek a jezsuita nevelésben alkalmazott néhány tipikus módszert. (145) 1) A világos rend és gondos módszer keretében aránylag könnyű meghatározni az egyes osztályok pontosan körülírt tanulmányi anyagát. A Ratio szerzôi úgy vélték, hogy minden tanulási folyamatnak elsô követelménye az, hogy a diák tudja, mit keres, és hogy azt hogyan kell keresnie. Az erre használt sajátos eszköz a tanár elôadása volt, amellyel gondosan felkészítette a diákokat az elôadást követô személyes tevékenységükre, mely egyedül képes igazi tudást és maradandó készségeket létrehozni. (146) 2) Az anyagot jól ki kell választani és a diákok képességeihez alkalmazni. Az elsô jezsuita tanárok meg voltak gyôzôdve arról, hogy még kis gyerekek is képesek sokat tanulni, feltéve, hogy nincsenek egyszerre sok mindennel túlterhelve. Ezért nagy gondot fordítottak arra, hogy a tananyag mennyiségét és sorrendjét minden egyes tanuló képességeihez alkalmazzák. Egy századdal a Ratio megjelenése után Jouvancy megjegyezte, hogy a fiatal tanulók olyanok, mint a szűknyakú edény. Nem lehet ôket megtölteni, ha mindent egyszerre akarunk beléjük önteni. De jól megtölthetôk, ha óvatosan, cseppenként öntjük beléjük a tartalmat. (147) 3) Mivel Ignác jól ismerte az emberi természetet, tudta, hogy még az imádságban vagy a tanulásban szerzett rendszeres tapasztalás sem segíti az embert a növekedésben, ha az illetô nem működik tevékenyen közre. A Lelkigyakorlatokban hangoztatja a lelkigyakorlatozó öntevékenységének fontosságát. A második ,,megjegyzés''-ben figyelmezteti a lelkigyakorlat vezetôjét, hogy csak röviden adja elô minden egyes elmélkedés anyagát, hogy a lelkigyakorlatozó saját imádkozó tevékenysége által fedezze fel azokat az igazságokat és cselekvéseket, melyekre Isten hívja ôt. Ez a felfedezés megörvendezteti a lelkigyakorlatozót, ,,és gyümölcsözôbb lesz számára, mintha a lelkigyakorlat vezetôje hosszan fejtegetné és bôven magyarázná a történet értelmét''. A 15. ,,megjegyzés''-ben ezt írja: ,,Megfelelôbb és sokkal jobb, ha maga a Teremtô Úr közli magát a szolgálatára kész lélekkel''. Ignác jól tudta, hogy a tanárok hajlamosak arra, hogy hosszan fejtegessék nézeteiket egy adott tárgyra vonatkozólag, legyen az akár az imádság, akár a történelem, akár a természet-tudományok. Meg volt gyôzôdve, hogy nincs tanulás a tanuló saját, intelligens tevékenysége nélkül. Ezért tartották fontosnak a jezsuiták az iskoláikban folyó nagyszámú gyakorlatoknál és a tanulmányoknál a tanulók tevékenységét. (148) 4) A diák öntevékenységének elômozdítása végett írta elô a Ratio részletesen a napi, heti, havi és évi ismétléseket. Ezek is eszközök voltak, amelyek serkentették, vezették és támogatták a diákot arra a tevékenységre, mellyel magáévá teheti az anyagot. Ezek az ismétlések nem a memorizált anyag unalmas felmondásából álltak. Ellenkezôleg, arra adtak alkalmat, hogy a tanuló újra megfontolja azt, ami megzavarta vagy felkeltette érdeklôdését az elôadásban, és így személyesen átgondolja és magáévá tegye az anyagot. (149) 5) Ahogy -- mint láttuk -- nem tehetünk magunkévá valamit tevé- kenység nélkül, úgy nincs sikeres tevékenység motíváció nélkül. Ignác elôírta, hogy a tanulók ne tanuljanak egyhuzamban két óránál hosszabb ideig anélkül, hogy szünetet ne tartanának. Elôírta azt is, hogy az osztályban folyó tevékenységek változatosak legyenek, mert ,,semmi sem lankasztja le jobban a fiatalok energiáját, mint ugyanannak a tevékenységnek túlságosan hosszú folytatása''. Amennyire csak lehetséges, folyjon a tanulás élvezetesen, mind tartalmilag, mind formailag. A tanítás kezdetén igyekezzünk felszítani a diákok érdeklôdését a tantárgy iránt. Ebben a szellemben adattak elô a jezsuiták a diákokkal színdarabokat és történelmi jeleneteket, hogy így az irodalom tanulására serkentsék ôket. ,,Friget enim poesis sine theatro'' (Hideg a költészet színjátszás nélkül). Ezenfelül versengéseket, játszmákat stb. rendeztek, hogy a fiatalok kitűnési vágya segítse ôket a tanulmányokban való elômenetelben. Mindez mutatja, hogy a jezsuiták milyen nagy gondot fordítottak arra, hogy érdekessé tegyék a tanulást, és így felkeltsék és a szorgalmas tanulás szolgálatába állítsák a fiatalok figyelmét. (150) Mindezek a pedagógiai elvek szorosan egymáshoz kötôdtek. A tanulás célja a diákok hiteles növekedése volt; e növekedést pedig maradandó képességek és készségek elsajátításában látták. A maradandó készségeket nem egyszerűen a tények és eljárások ismerete alakítja ki, hanem az, hogy személyesen magunkévá tesszük azokat. Állandó értelmi erôfeszítés és gyakorlat által tehetjük magunkévá e készségeket. De az ilyen eredményes erôfeszítés lehetetlen, elégséges motiváció és a megfontolást elôsegítô emberi környezet nélkül. A fentebb felsorolt eljárások egyike sem volt eredeti, bár szoros egymáshoz kapcsolásuk korukban újdonság volt. (151) Ezért avégbôl, hogy segítsük diákjainkat az apostoli cselekvés melletti elkötelezettség kialakításában, a jezsuita iskoláknak alkalmakat kell nyújtaniuk nekik az emberi értékek kritikus tanulmányozására, valamint saját értékeik tapasztalat általi kipróbálására. Cselekvéshez vezetô erkölcsi és vallási értékek magunkévá tétele sokkal fontosabb, mint adatoknak és mások nézeteinek memorizálása. Egyre világosabb, hogy a harmadik évezred embereinek szüksége lesz ugyan új technikai képességekre, de még inkább szükségük lesz arra a képességre, hogy szeretettel megértsék és kiértékeljék az élet minden vetületét azért, hogy olyan személyes. társadalmi, erkölcsi, hivatásbeli és vallási döntéseket hozzanak, amelyek jó irányba befolyásolják életünket A tanulás, megfontolás, elemzés, ítélet és hatásos alternatívák kidolgozása által történô ilyen növekedés elkerülhetetlenül értékeken alapszik. Ez igaz, akár világosan megfogalmazzuk ezeket az értékeket, akár nem. A jezsuita nevelésben a Lelkigyakorlatok által kiemelt evangéliumi értékek képezik a teljes emberi fejlôdés irányt mutató kritériumait. (152) Nyilvánvaló, hogy e cél eléréséhez fontos mind a módszer, mind a tartalom. Nem érhetjük el az olyan értékirányú célt, mint amilyen a miénk -- vagyis a másokért élô emberek képzését --, hacsak nevelési programunk minden szintjén nem szólítjuk fel diákjainkat, hogy megfontolás tárgyává tegyék a tanult anyag viszonyát az értékekhez. Sajnos, megtapasztaltuk, hogy a tudás megszerzése önmagában nem humanizál szükségképpen. Remélhetôleg azt is megértettük, hogy nem létezik értékmentes nevelés. Az élet számos területét átható valódi vagy hamis értékeket manapság burkoltan tárják elénk. Ezért van szükségünk olyan módszerek felfedezésére, amelyek képessé teszik a diákokat arra, hogy szert tegyenek a megfontolás szokására, mellyel az általuk tanult természettudományi és humán tárgyakban, a fejlôdô mai technológiában, valamint a próféták és politikusok által hangoztatott szociális és politikai programok egész mezején fel tudják ismerni a valódi vagy hamis értékeket és azoknak az emberekre gyakorolt hatását. Szokásokat nem véletlenszerű történések alakítanak ki. Ezért a megfontolás szokásának kialakítását a jezsuita iskolákban, fôiskolákban és egyetemeken minden tanárnak minden tárgyban -- a diákok érettségének megfelelôen, különbözô fokokon -- tevékenyen elô kell mozdítania. Zárszó (153) Jelenkori küldetésünkben Ignác alapvetô pedagógiája nagy segítségünkre lehet az új nemzedék értelmének és szívének megnyerésében. Az ignáci pedagógia ugyanis az egész ember képzésére összpontosul: nemcsak az eszet képezi, hanem az ember szívét, értelmét és akaratát. Felhívja a diákokat, hogy ne csak memorizálják a tanult anyagot, hanem azt megfontolva fedezzék fel annak értelmét. Serkenti az alkalmazkodást, amely megköveteli mindnyájunktól a növekedés iránti nyitottságot. Megkívánja, hogy tiszteletben tartsuk a diákok képességeit, fejlôdésük különbözô fokain. Az egész nevelési folyamat olyan gondoskodó, tisztelettudó és bizalomteljes iskolai környezetben zajlik le, ahol mindenki ôszintén szembenézhet azokkal a sokszor fájdalmas kihívásokkal, melyek arra szólítják fel, hogy másokkal és másokért élô emberré váljon. (154) Nem kétséges, hogy sikerünk mindig el fog maradni az ideál mögött. De az ideálra, vagyis az Isten nagyobb dicsôségére való törekvés volt mindig jezsuita munkák fémjele. (155) Ha ma kissé nyugtalanul gondoltok arra, hogy miként lesztek képesek megfelelni annak a felelôsségteljes feladatnak, hogy megosszátok az ignáci pedagógiát a földrészeteken működô tanárokkal, legyetek tudatában, hogy nem vagytok egyedül. Legyetek tudatában annak is, hogy minden kételyre van válasz. Hiszen Charles Dickensnek a maga korára mondott ironikus megjegyzése ma is érvényes: ,,Ez volt a legrosszabb és a legjobb kor, a remény tavasza és a kétségbeesés tele''. Engem, személy szerint, igen felbátorít, hogy látom: egyre növekszik a vágy a földkerekség számos országában, hogy erôteljesebben valósítsuk meg a jezsuita nevelés célkitűzéseit. Ez a nevelés, ha helyesen értelmezzük, diákjainkat nem a megoszláshoz, hanem az egységhez, nem a cinizmushoz, hanem a hithez, nem a természet megerôszakolásához, hanem az élet tiszteletéhez, nem a félénk visszahúzódáshoz vagy vakmerô támadáshoz, hanem az erkölcsön alapuló cselekvéshez fogja vezetni. (156) Bizonyára tudjátok, hogy nem az a legjobb egy iskolánál, amit mondanak róla, hanem az, amit diákjai életükben megvalósítanak. A jezsuita nevelés ideálja az, hogy diákjai eszüket használó, becsületes, embertársaikat igazságossággal és szeretettel szolgáló és Istent szeretô emberként éljenek. Krisztus ma erre hív minket: fejlôdésre, életre. Ki válaszol neki? Ki, ha nem ti? Mikor, ha nem most? (157) Végül emlékezzünk Krisztus szavaira, amikor elköszönt tanítványaitól: ,,Menjetek és tanítsatok!'' Küldetést adott nekik. De tudatában volt annak is, hogy az apostolok és mi is emberek vagyunk, és Isten a tudója, hogy hányszor veszítjük el önbizalmunkat. Ezért Jézus így folytatta: ,,Nem vagytok egyedül! Soha sem lesztek egyedül, mert én veletek vagyok. Szolgálataitok teljesítésekor, nehéz idôkben is, örömteli és boldog idôkben is, minden nap veletek vagyok a világ végéig.'' Óvakodjunk a pelagianizmus csapdájától, attól hogy csak magunkban bízunk, és elfelejtjük, hogy Isten kezében vagyunk, és kéz a kézben vele dolgozunk Isten Igéjének szolgálatában. (158) Isten áldása legyen ezen az együttes munkátokon. Várom a beszámolókat a világ minden részérôl az ignáci pedagógiai program haladásáról. Köszönöm mindazt, amit tenni fogtok. ======================================================================== 3. függelék: Módszertani példák az ignáci Ignáci pedagógia pedagógiai módszert alkalmazni kívánó tanárok számára N.B.: Ezeket, és az Ignáci pedagógiai módszernek megfelelô egyéb pedagógiai módszereket az ignáci pedagógiai program szerves részeként fogják magyarázni és gyakorolni a tanárok számára rendezett továbbképzô tanfolyamokban. (159) A TANULÁS KÖRÜLMÉNYEI 1. A diák készsége a növekedésre a) A diák helyzete: azoknak a tényezôknek felmérése, melyek érintik a diáknak a tanulásra és növekedésre való készségét. E tényezôk magukba foglalják a diák testi, tanulmányi, pszichológiai, politikai, gazdasági és lelki helyzetét. b) A diák tanulási stílusa: hogyan tanítsunk hatékonyan? c) A diák növekedésének profilja: hogyan tervezzük a növekedést? 2. A társadalom a) Az idôk jeleinek feltárása; a szocio-kulturális elemzés néhány eszköze. 3. Az iskola a) Az iskola légköre: melyek az azt kialakító eszközök? b) A tanmenet. -- Formális/informális. -- A tanmenet célja és fokozatai; interdiszciplináris tanulmányok lehetôsége. -- Az értékek kiemelése a tanmenet folyamán. 4. A tanár: elvárások és a valóság (160) TAPASZTALAT 1. Az elôadások a) Folytonosság. b) Az elôzetes felkészítés megszervezése. c) Világos célok. d) Az emberi érdeklôdést felkeltô tényezôk. e) A tanulmányi anyag történelmi összefüggései. f) Nézôpont/a tankönyv írójának személyes véleményei. g) Tanulási módszer. 2. A diák képességeinek megvizsgálása 3. A diák öntevékenysége: jegyzetek 4. Problémamegoldás/felfedezô tanulás 5. Együttműködés a tanulásban 6. Kiscsoportos tevékenységek 7. Versengés 8. Az óra befejezése 9. A diáktársak általi tanítás (161) MEGFONTOLÁS 1. Tanácsadás 2. Diák-újságok 3. Az ignáci ,,ismétlés'' 4. Valós esetek tanulmányozása 5. Dilemmák/Viták/Szerepjátszások 6. Összefoglaló szemináriumok (162) CSELEKVÉS 1. Tervek/megbizatások; a minôségre való ügyelés 2. A szolgálatokból nyert tapasztalatok 3. Esszék írása és esszé-formájú kérdések 4. Tervezés és alkalmazás 5. Pályaválasztás (163) KlÉRTÉKELÉS 1. Vizsgák és egyéb ellenôrzési módszerek 2. A diákok önkiértékelése 3. A diákok viselkedéseinek kiértékelése: diák-jegyzôkönyv 4. A tanárok tanácskozó gyűlései 5. Kérdések a tanárok számára 6. A diákok arcélének felmérése ======================================================================== Lábjegyzetek A jezsuita nevelés jellemzôi 1. Pedro Arrupe S.J.: ,,Our Secondary Schools, Today and Tomorrow'', 10.§, ARom XVIII, 238-276. Alább az OSS-szel rövidítjük. 2. Apostolicam actuositatem. 3. 32. általános rendgyűlés, 4. határozat. 4. id. mű, 9. 5. E két kifejezést Arrupe atya gyakran használta. 6. Az ,,eljárásmódunk'' -- kifejezés gyakran fordul elô a Rendalkotmányban és Ignác más írásaiban. 7. Rendalkotmány [351] és másutt. 8. Lelkigyakorlatok, 23. 9. Lelkigyakorlatok, 236. 10. Gerard Manley Hopkins ,,God's Grandeur'' című versébôl. 11. Ter 1,27 12. ,,Ideálunk... a görögök felülmúlhatatlan modellje, keresztény változatban: egy kiegyensúlyozott, derűs és kitartó személy, aki nyitott bármi felé, ami emberi.'' (OSS 14). 13. Vö. 4. és 6. fejezet. 14. VI. Pál és II. János Pál adta ezt a küldetést Társaságunknak. 15. Vö. 6,1. 16. Lelkigyakorlatok, 23. 17. Vö. 3. fejezet. 18. Vö. 34. általános rendgyűlés, 4. határozat. 19. ,,A minden diákkal való egyéni törôdés most is hivatásunk egyik jellegzetessége, és annak is kell maradnia.'' (Peter-Hans Kolvenbach beszéde az európai jezsuita nevelôk 1983. novemberi gyűlésén.) 20. OSS, 13. 21. Vö. 9. fejezet, 3. pont. 22. Vö. 6. fejezet. 23. Vö. Lelkigyakorlatok, 136-148. 24. ,,E területen és sok más területen ne féljetek politikai elkötelezettséget vállalni. A II. vatikáni zsinat szerint ez a laikusok sajátos szerepe. Az ilyen elkötelezettség vállalása elkerülhetetlen, ha részt vesztek a világot emberibbé tevô struktúrák megvalósításáért folytatott küzdelemben. Ezek a struktúrák valósítják meg a Krisztus által megígért új teremtést.'' (Peter-Hans Kolvenbach beszéde a Jezsuita Iskolák volt diákjainak Versailles-i összejövetelén, 1986. július 20). 25. Vö. Lelkigyakorlatok, 143-147. 26. ,,Fontos felfigyelnünk arra, hogy Ignác Jézus küldetésének megfontolását nem azért ajánlja nekünk, hogy elmélkedjünk rajta, vagy hogy jobban megértsük Jézus magatartását, hanem azért, hogy meghalljuk Jézus hívását, amely követésére szólít... E beállítottság nélkül, nincs valódi megértés. Ignác gondolkodásmódjában a Jézusról való elmélkedés, beleértve ebbe a történeti Jézus személyérôl szóló elmélkedést is, a mai kereszténység számára egy kiváltságolt szempontból fontos. Ez a szempont: Krisztus követése'' (Jon Sobrino, Cristología desde America Latina. Collección Teología Latinoamericana, Ediciones CRT, México, 1977; 329.old.) 27. A lelkipásztori gondozás a lelki fejlôdést segíti, de nem korlátozódik az Isten és az egyén kapcsolatának gondozására, hanem kiterjed az emberek közötti viszonyokra is. Ezek ugyanis kifejezik és kiterjesztik az Istennel való viszonyt. Ezért a hit elkötelezettséghez, és Isten megtalálása pedig a közösség egyéb tagjainak szolgálata által történô istenszolgálathoz vezet. 28. Vö. OSS, 8. 29. Lásd az I. függeléket. 30. Vö. 9. fejezet. 31. Lelkigyakorlatok, 230. 32. id. mű, 167. 33. Az Ignác által írt ,,Formula Instituti'' [3] ugyanezt a lelkigyakorlatos alapelvet alkalmazza. 34. Peter-Hans Kolvenbach beszéde a Jezsuita Öregdiákok Versailles- i Világkongreszszusán. Lásd 24. jegyzet 35. A ,,hit''-tel az 1. és a 4. fejezet foglalkozik. A jelen 5. fejezet központjában az ,,igazságosság'' fogalma áll. Fontos azonban, hogy ne válasszuk szét a hitet és az igazságosságot: ,,A hit és igazságosság egységének megélése a történelmi Jézus szoros követése által válik lehetôvé. A következô pontok lényeges részei ennek a követésnek: 1.) Amikor Jézus az Isten országáról beszélt, és a bűn ellen harcolt, olyan személyekkel és struktúrákkal került konfliktusba, amelyek objektíve bűnösek voltak és ezért szemben álltak Isten országával. 2.) A hit és az igazságosság közötti kapcsolat alapját a hit és a szeretet közötti elválaszthatatlan kapcsolatban kell látnunk. Egyrészt, az igazságosságért folyó küzdelem az a forma, amelyet ebben az igazságtalan világban a szeretet föl kell, hogy vegyen. Másrészt, az Újszövetségi Szentírás egész világosan rámutat arra, hogy az emberek iránti szeretet az a királyi út, amely rávilágít, hogy Isten szeret bennünket, és amely elvezet minket Isten szeretetére.'' (Reunion Latinoamericana de Educación, Lima, Perú; 1976; kiadta: CERPE; Caracas, Venezuela; 65. old.). 36. A Jézus Társasága 32. általános rendgyűlésének 4. határozata, 2. Lásd 3. jegyzet. 37. OSS, 11 38. Lásd a Római Katolikus Misekönyv ,,prefációját'' Krisztus Király ünnepén. 39. A Jezsuita Egyetemek Elnökeinek és Rektorainak találkozóján 1985. november 5-én az olaszországi Frascatiban mondott beszédében Peter-Hans Kolvenbach atya felhozott néhány példát arra, hogy az egyetemi elôadásokon miként foglalkozhatunk az igazságosság kérdésével. (Lásd ,,The Jesuit University Today'', megjelent az Education: SJ 53. 1985. november-decemberi számában, 12-13 old.). 40. Lásd: Gabriel Codina SJ.: ,,Faith and Justice within the Educational Context'' (megjelent az Education: SJ 56, 1986. június-július számában), 12-13. old. 41. Id. mű, 11. old. 42. Id. mű, 14-15 old. 43. Lásd 5. jegyzet. E sokat ismételt kifejezésben a ,,mások'' szó az ,,Irgalmas Szamaritánus'' példázatában megjelenô ,,felebarát''-ot jelenti (Lukács 10,29-37). 44. Arrupe atya: ,,Másokért élô Emberek'' (lásd 5. jegyzet), 9. old. 45. A közösségi értékeket hangsúlyozó konkrét példák a jelen irat majdnem minden fejezetében találhatók. 46. ,,A család hatása mellett, a tanári kar és az általa kialakított iskolai légkör hatása az az egy és leghatásosabb tényezô, mely a hitre és az igazságosságra nevel''. (Robert J. Starratt SJ: ,,Sowing Seeds of Faith and Justice'', Jesuit Secondary Education Association, Washington, D.C., 17.old.). 47. Ez a kifejezés gyakran fordul elô az Egyház és a Jézus Társasága újabb irataiban. Pontos jelentése sokat vitatott. Biztos, hogy nem jelent egy társadalmi osztály melletti elkötelezettséget más társadalmi osztályok kizárásával. Nevelési téren való jelentését az 5. fejezet 4. pontja tartalmazza. 48. ,,A Jézus Társaságának egy a célja: mi mindenkiért létezünk. Gazdagokért, szegényekért, elnyomottakért és elnyomókért, mindenkiért. Apostolkodó munkánk senkit sem zár ki. Ez áll iskoláinkra vonatkozólag is.'' (Pedro Arrupe SJ.: ,,Reflections during the Meeting on Secondary Education'', Education: SJ, 30 (1980. október--december) 11. old.). 49. A tanulók felvételére vonatkozó helyzet országonként nagyban különbözik. Ahol nincs állami támogatás, az iskola tandíjakból és adományokból él. Az igazságosság azt is megköveteli, hogy az iskolában dolgozók igazságos fizetést kapjanak, és jó munkakörülmények között dolgozhassanak. A szegények melletti elkötelezettség megfontolásakor ezt is figyelembe kell venni. 50. OSS, 8. 51. Lásd: Gabriel Codina SJ.: ,,Faith and Justice within the Educational Context'', (Education:SJ 56, 1986. június-július, 8. old.). 52. Rendalkotmány, [603]. 53. Vö. II. vatikáni zsinat, Lumen Gentium, 66-69. 54. Az itt említett ,,lelki szemléletmód'' magába foglalja a korábbi fejezetekben leírt teljes hit-választ. Újra hangoztatjuk: az igazságosság kérdése nem választható el az annak alapját képezô hittôl és evangéliumi szeretettôl. 55. A kifejezést a Lelkigyakorlatok ,,Krisztus Király'' elmélkedésébôl [97] vettük. Ennek az elmélkedésnek célja: elvezetni a lelkigyakorlatozót Krisztus minél szorosabb követésére. 56. ,,Az általunk megcélzott kiválóság olyan emberek nevelése, akik helyes elveket személyesen magukévá tettek. Olyan emberek legyenek, akik nyitottak az idôk jelei felé, összhangban állnak kulturális környzetükkel és annak problémáival, és másokért élnek'' OSS 9. 57. A 9. fejezet 1. pontja felsorolja a kiválóság néhány kritériumát; ezek megegyeznek a ,,megkülönböztetô megfontolás'' kritériumaival. 58. OSS, 6. 59. ,,Az a különös kifejezés, amelyet Arrupe atya oly gyakran használt -- ti. hogy sokszorosító tényezôként működô személyeket kell képeznünk -- valójában teljesen összhangban van Ignác apostoli szemléletmódjával. Ignác levelezése (6815 levél!) bôségesen igazolja, hogy mindig kereste és szorgalmazta a lehetô legszéleskörűbb együttműködést mindenfajta emberrel...'' (Peter-Hans Kolvenbach, A Jezsuita Öregdiákok Versailles-i Világkongresszusának nyitó ülésén. Lásd 24.jegyzet.). 60. OSS, 12. 61. ,,Meg kell tanuljuk, mit jelent osztozni. Osztozni kötelességünk. Rengeteg elônyt nyerhetünk mindenfajta együttműködésbôl. Bolondság lenne úgy tenni, mintha nem lenne tanulnivalónk. Tervezéseinknél felelôtlenség lenne csak magunkra gondolni, anélkül hogy megfontolnánk a más középiskolákkal való együttműködés szükségességét. Mindez hatékonyabbá teszi apostoli munkáinkat, ugyanakkor növeli és erôsíti bennünk azt a tudatot, hogy az egyház része vagyunk.'' (OSS, 25.) A kiértékelés kérdését a 9. fejezetben részletesebben tárgyaljuk. 62. E kifejezés Ignáctól ered; 1537. július 24-én Juan de Verdolayhoz írt levelében szerepel. (Monumenta Ignatiana, Epp. XII, 321 és 323). 63. Apostolicam Actuositatem, lásd 2. jegyzet. 64. 31. általános rendgyűlés, 33. határozat; 28. határozat, 27; 32. általános rendgyűlés, 2. határozat, 29; 33. általános rendgyűlés, 1. határozat, 47; 34. általános rendgyűlés, 13. határozat. 65. ,,Régebben az intézményt a mi intézményünknek tekintettük, melyben néhány laikus segít bennünket. Még akkor is így gondolkoztunk, amikor e laikusok létszáma sokkal nagyobb volt, mint a jezsuitáké. Ma, néhány jezsuita talán úgy gondolja, hogy a laikusok száma annyira megnôtt, és az ellenôrzés feladatát annyira másokra hárítottuk, hogy az intézmény valójában már nem is jezsuita többé... Én azt szeretném hangoztatni, hogy az iskola most is apostoli eszköz, mégpedig nem egyedül a jezsuitáké, hanem az együttműködô jezsuitáké és laikusoké.'' (Peter-Hans Kolvenbach: ,,The University of Today''. Lásd 39. jegyzet.) 66. Lásd alább, 8. fejezet, 7. pont és 9. fejezet, 3. pont. 67. 31. általános rendgyűlés, 1. határozat, ,,A jezsuita nevelési apostolkodás'', 27. 68. 32. általános rendgyűlés, 1. határozat, 29. 69. OSS, 16, 18. 70. ,,Elônyös lenne megfontolni, vajon nem segítene-e, ha egyes felsôfokú oktatási intézményeinkben létrehoznánk egy részben jezsuitákból, részben laikusokból álló igazgatói tanácsot.'' (31. általános rendgyűlés, 28. határozat, 27.) 71. ,,A nevelôi munkában együtt kell működnünk a szülôkkel... Különösen szeretném dicsérni azokat a kezdeményezéseket -- csoportokat, folyóiratokat, tanfolyamokat --, amelyek elômozdítják a diákjaink szüleinek képzését, s így felkészítik ôket a középiskolával való hatásosabb együttműködésre.'' (OSS, 22.). 72. ,,A végzett diákok folyamatos továbbképzése kötelességünk... Ez olyan munka, amelyet tulajdonképpen csak mi tudunk végezni, mert azt a képzést kell folytatni, amit húsz vagy harminc évvel ezelôtt adtunk. A világnak ma másfajta emberekre van szüksége, mint amilyeneket régebben képeztünk. Mindez óriási feladat, és messze túlhaladja képességeinket; megvalósításához szükségünk van a laikusok segítségére.'' (OSS, 23.). 73. ,,Mit akar elérni a Jézus Társasága végzett diákjainál? Ugyanazt, amit Ignác akart elérni, és amit Arrupe atya is oly sokszor hangoztatott: »sokszorosító tényezôként működô személyekké tenni benneteket, vagyis képessé tenni, hogy megtestesítsétek Ignác szemléletmódját és ... a Társaság küldetését életetekben... A kapott képzés bizonyára megadta nektek az életeteket meghatározó értékeket és elkötelezettséget, valamint azt a képességet, hogy segítsétek egymást ezen értékeknek életetek változó körülményeire és a világ változó szükségleteire való alkalmazásában. Mi jezsuiták nem hagyunk el benneteket, de irányítani sem fogunk folytatólagosan benneteket! Veletek leszünk, kísérôként, lelkesítôként, kihívásként és segítségként. De megbízunk bennetek, hogy a nektek adott képzést, tovább gyakoroljátok életetekben és a világban.«'' (Peter-Hans Kolvenbach, A Jezsuita Öregdiákok Versailles-i Világkongresszusának nyitó ülésén mondott beszéde; lásd 24. jegyzet.) 74. A ,,megkülönböztetés'' szó sok különbözô összefüggésben használatos. Ignác a Lelkigyakorlatok egyik fejezetének ezt a címet adta: ,,A szellemek megkülönböztetésének szabályai''. [313-336]. A jelen szövegben a szót a ,,közös apostoli megkülönböztetô megfontolás'' értelmében használjuk. Ezt gyakorolták az elsô társak, és ezt ajánlja a 33. általános rendgyűlés is. Munkánk olyan áttekintésérôl van szó, amely magába foglalja ,,az Isten Igéjére való odafigyelést, az ignáci hagyomány szerinti vizsgálatot és megfontolást; egyéni és közösségi megtérést, amely azért szükséges, hogy a cselekvésben szemlélôdôk legyünk (,,contemplativi in actione''), a közömbösség és készség oly megélését, amely képessé tesz, hogy mindenben megtaláljuk Istent, valamint a tapasztalat, a megfontolás és a cselekvés kölcsönhatása révén megvalósuló szokásos gondolkodásmódunknak átalakulását. Emellett a Rendalkotmány VII. részében található működési kritériumokat, valamint újabb rendi határozatok részletesebb utasításait is mindig alkalmaznunk kell " (33. általános rendgyűlés, 1. határozat, 40.) 75. Lásd: Peter-Hans Kolvenbach 1986 novemberében kiadott levele: ,,Közösségi apostoli megkülönböztetô megfontolás''. 76. Lásd Rendalkotmány 7. rész, különösen [622-624]. 77. Számos tanulmány készült arról, hogy a jezsuita nevelés miként függ a Lelkigyakorlatok alapelveitôl és módszereitôl. Azon művek közül, amelyek igen részletesen tárgyalják ezt a kérdést, klasszikus jelentôségű Franois Charmot SJ. ,,La pédagogie des Jésuites'', (Paris, 1941) című műve. E mű kissé idejét múlta ugyan, de még mindig hasznos. Újabb munkák ugyanerrôl a témáról: Robert R. Newton ,,Reflections on the Educational Principles of the Spiritual Exercises'' (Monograph 1, ,,Jesuit Secondary Educational Association'' kiadó 1977), ,,Le secret des Jésuites'' Paris, Desclée de Brouwer 1984, ,,Collection Christus'' 57. 78. Lásd 1. fejezet. 79. Ignác a feltételezésrôl szóló szöveget azért írta, hogy bemutassa a lelkigyakorlat vezetôje és végzôje közötti helyes kapcsolatot. De ez a szöveg az emberi kapcsolatok általános normája is lehet, különösen az iskolai közösségben. ,,Hogy mind a Lelkigyakorlatok vezetôje, mind a gyakorlatozó jobban támogassa egymást és jobban haladjon elôre, eleve fel kell tételeznünk, hogy minden jó kereszténynek készebbnek kell lennie arra, hogy felebarátja állítását megmentse, hogysem elítélje. Ha nem tudja azt megmenteni, kérdezze meg ôt magát, hogyan érti állítását. Ha helytelenül, javítsa ki ôt szeretettel. Ha pedig ez nem elég, használjon fel minden alkalmas eszközt, hogy felebarátja helyes értelmet adjon annak és megmeneküljön.'' (Lelkigyakorlatok 22.). 80. OSS, 12. 81. Peter-Hans Kolvenbach beszéde 1986. május 14-én Kanadában, a Winnipeg-i St. Paul's High School-ban (megjelent a Felsô Kanadai Jezsuita Provincia 1986 júniusi ,,Newsletter''-jében, 7- 8 old.). 82. Szent Ignác ,,önéletrajzának'' részleges magyar fordítását, lásd Szabó Ferenc (szerk). Rövidítésére alább az ,,Önéletrajz'' szót használjuk. 83. Önéletrajz, 1. 84. Uo., 6. 85. Önéletrajz, 8. 86. Uo, 9. 87. Uo, 17. 88. Uo, 24. 89. Uo, 25. 90. Önéletrajz, 27. 91. Lelkigyakorlatok, [230] (Lásd 8. jegyzet). 92. Önéletrajz, 30. 93. Uo, 99. 94. Lásd 8. jegyzet. 95. Önéletrajz, 50. 96. Lásd 62. jegyzet. 97. Önéletrajz, 82. 98. Uo, 85. 99. Önéletrajz. 100. Uo, 96. 101. Formula Instituti, [1]. 102. Lelkigyakorlatok, [233]. 103. Lásd 7. jegyzet. 104. Rendalkotmány, [307]. 105. Uo. [351]. 106. Uo. [366]. 107. Uo. [375] és [378]. 108. Uo. [381]. 109. Rendalkotmány [421-439]. 110. Uo. [395]. 111. Uo. [398]. 112. Uo. [395]. 113. Uo. [369]. A Római Kollégiumot maga Ignác alapította 1551-ben; bár kezdetben igen kisméretű intézmény volt, Ignác mégis minden jezsuita iskola mintájának szánta. Idôvel Egyetemmé fejlôdött, amely Olaszország egységesítése után felvette a Gergely Egyetem nevet. 114. A Ratio Studiorum 1599-es eredeti latin szövege a korábbi tervezetekkel együtt megjelent a Monumenta Paedagogica Societatis Iesu V. kötetében, szerkesztôje: Lukács László S.J. (Institutum Historicum Societatis Iesu, 1986). A Ratio angol fordítása is megjelent: ,,The Jesuit Ratio Studiorum of 1599'', fordította valamint bevezetéssel és magyarázattal ellátta Allan P. Farrell SJ. (The Jesuit Conference, Washington, D.C. 1970.) 115. Idézet az 1814. augusztus 7-én kiadott ,,Sollicitudo Omnium Ecclesiarum'' kezdetű pápai bullából, amely visszaállította a Jézus Társaságát az egész világon. 116. I. függelék (175). Ignác műveiben e nevekkel illeti Istent, pl. a Lelkigyakorlatok [15], [16]. 117. Ez a Lelkigyakorlatok ,,Vezérelv és Alapigazság'' című fejezetében foglalt állítás [23], lásd 8. jegyzet. 118. A teremtésben értünk munkálkodó Isten fogalma alapvetô fontosságú az ignáci lelkiségben. Két példa a Lelkigyakorlatokból: a ,,Megtestesülés''-rôl szóló elmélkedés, [101-109], és a ,,Szemlélôdés a szeretet elnyerésére'' [230- 237]. Az idézet a [236]-ból van véve. Ignác gyakran mondotta, hogy ,,Mindenben Istent kell látni'':, Nadal (Ignác elsô társainak egyike) ebbôl a kifejezésbôl alakította ki a jól ismert ,,contemplativus in actione'' kifejezést. 119. I. függelék (173). 120. A Lelkigyakorlatok elvégzésének célját a ,,szabadság'' kifejezésben foglaltuk össze. Maga Ignác a következô címet adta könyvének: ,,Lelkigyakorlatok, hogy az ember önmagát legyôzze és életét rendezze anélkül, hogy bármely rendezetlen hajlamból elhatározást tenne''. [21]. 121. I. függelék (172); ez a mondat a Lelkigyakorlatok ,,Elsô Hetének'' összefoglalója. 122. I. függelék (173); Lelkigyakorlatok [1], [113-329] (,,A szellemek megkülönböztetésének szabályai''). 123. I. függelék (173); Lelkigyakorlatok [142-146] (,,A két Zászló''). 124. Lelkigyakorlatok [24-42] (,,Lelkiismeret vizsgálat''), és a fenti ,,Két Zászló''. 125. I. függelék (173), (182); Lelkigyakorlatok, [53], [95-98] (Krisztus Királysága), [167] (Az alázatosság harmadik foka). A Lelkigyakorlatok második, harmadik és negyedik ,,Hetének'' célja, hogy a gyakorlatozó elkötelezze magát Krisztus követése mellett. 126. Lelkigyakorlatok, [116] (,,Szemlélôdés Jézus születésérôl''); lásd még a fent említett ,,Két Zászló'' elmélkedést. 127. I. függelék (173), (179), Lelkigyakorlatok [135]. [169-189] (,,A választás''). 128. I. függelék (177), (184). 129. Lelkigyakorlatok [352--370] (,,Szabályok, hogy együtt gondolkodjunk az egyházzal''); Form. Inst. [3]; Rendalkotmány, [603], és sok más helyen Ignác írásaiban. Mihelyt Ignác belátta, hogy nem lesz lehetôsége a Szentföldre menni Krisztus közvetlen szolgálatára, a ,,sorban következô legjobbat'' választotta: elment Rómába, hogy ,,Krisztus Helytartójának'' szolgálatában szolgálja az egyházat. 130. Mária, Jézus anyja iránti tisztelet Ignác egész életét áthatotta. Amint az I. függelékben mondottuk (171), zarándoklata Montserratban kezdôdött. Mária sok helyen szerepel a Lelkigyakorlatokban, lásd pl. [47], [63], [102] kk, [111] kk, [147], [218], [299]. 131. I. függelék (180), (182). Egyes szerzôk szerint Ignáctól ered a ,,Krisztus Helytartója'' kifejezés; akár igaz ez, akár nem, a pápához való hűség mind Ignácot, mind az általa alapított Jézus Társaságát egyaránt jellemzi. 132. I. függelék (173); Lelkigyakorlatok [97], [155]. 133. I. függelék, (178), (181). 134. A szellemek megkülönböztetése Ignác egész életét jellemzi. Ezt gyakorolja már Manrézában is [I. függelék, (170)], de a gyakorlat folyamatosan tökéletesedett egész életében. ,,Az elsô atyák megfontolásai'' című irat leírja Ignác elsô társainak megkülönböztetô megfontolásait, melyek Jézus Társaságának alapításához vezettek. Lásd továbbá az I. függelék (189)-(193) szövegét, amely a Ratio Studiorum megalkotásának folyamatát írja le, valamint a Lelkigyakorlatokat (a Szellemek megkülönböztetésérôl szóló fejezet) [313-336]. ======================================================================== Lábjegyzetek Ignáci pedagógia 1. Vö. A jezsuita nevelés jellemzôi, 167. és Peter-Hans Kolvenbach S.J. Georgetownban mondott beszéde, 1989. 2. Ilyen erôk a szekularizmus, materializmus, pragmatizmus, utilitarianizmus, fundamentalizmus, rasszizmus, nacionalizmus, szexizmus, konszumerizmus stb. 3. 1. határozat, 40. 4. Ezt az ignáci Lelkigyakorlatok nevelési módszerére vonatkozó alapvetô meglátást és annak a jezsuita nevelésre vonatkozó következményeit François Charmot S.J. dolgozta ki La Pédagogie des Jésuites: Ses Principes -- Son Actualité ( Páris, 1943) című munkájában. 5. A középkortól kezdve az elôadóterem módszertana, ahol a tudást osztogató tanár (magister) tekintélye egyeduralkodó, volt a legelterjedtebb tanítási modell az iskolákban. A tanár általi hangos felolvasás képezte az elôadást (lectio); a diáknak azt kellett emlékezetébe vésnie és megvédenie. A nyomdaipar fejlôdése révén késôbb több könyv állt a diákok rendelkezésére, melyeket egyénileg is olvashattak és melyekbôl tanulhattak. Korunkban a szakemberek által írt, a nevelési nagypiac számára közzétett és hirdetett tankönyvek gyakorolnak jelentôs hatást az osztályban történô tanításra. Sok esetben már nem a tanár, hanem a tankönyv a legnagyobb tekintély a tanítás és tanmenet területén, olyannyira, hogy a tankönyv kiválasztása sok tanár legfontosabb pedagógiai döntése. Sok esetben azt követelik meg a diáktól, hogy a tankönyvek bizonyos fejezeteit és oldalait megtanulja, és abból vizsgázzon. Kevés figyelmet fordítanak arra, hogy egy meghatározott tudományág területén megfontolás tárgyává tett tudás és gondolatok dramatikusan növelhetik nemcsak a tantárgy megértését, hanem a környezô világ megértését és értékelését is. 6. Gondoljunk csak a tanítványok képzésére és az inas-képzésre, és látni fogjuk, hogy nem minden nevelési rendszerben játszott a tanuló ennyire passzív szerepet.