Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Fohászok és vallomások A világ legszebb imái A válogatás alapjául szolgáló kötet címe: Die schönsten Gebete der Welt, Südwest Verlag, München, 1964 Christoph Einiger összeállítása A magyar változatot szerkesztette Lukács lászló A szemelvényeket fordította Bánhegyi Miksa Lektorálta Rádics József Tillmann J. A. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Elöljáróban Motto -- Vivekananda Az egész világon elterjedt keresztény imák Mi Atyánk János evangéliuma 1,1-14 Gloria in excelsis Deo Nicea-Konstantinápoly-i Hitvallás Apostoli Hitvallás Ave Maria Magnificat, Mária dicsôítô éneke Imádság Máriához (Oltalmad alá futunk...) Imádság Máriához (Ó Úrnôm, ó Anyám...) Imádság Máriához (Üdvözlégy Királynô... Szabó Flóris fordítása) Imádság Krisztushoz (Krisztus lelke, szentelj meg engem) Jézus fôpapi imája. Az ôskeresztények imádsága. Paul Gerhardt: Ó Krisztus-fô...(Áprily Lajos fordítása) Martin Luther: Erôs vár (József Attila) Népek imái Németország -- Ausztria -- Svájc Reggeli ima Esti ima (Keresztury Dezsô fordítása) Asztali ima étkezés elôtt (Édes Jézus...) Asztali ima étkezés elôtt (Istenünk, Te adsz nekünk mindent...) Asztali ima étkezés után (Köszönjük neked...) Asztali ima étkezés után (Ételért, italért, minden jóért...) Asztali ima étkezés után (Aki ételt s italt adott...) Ima szülôkért és testvérekért Ima hivatásért Bánatima (Istenem, Uram...) Bánatima (Istenem, légy irgalmas hozzám...) Krisztus magasztalása Ónémet karácsonyi ének (Kalász Márton fordítása) Angelus Silesius: A kerubi vándor (részlet; Sík Sándor fordítása) Jakob Böhme imája Isten nagy tüzes szeretetéhez Martin Luther: Kérô imádság Martin Luther (Szenvedésem mélyérôl...) Johannes Tauler (Lábam táncra perdül...) Eckhart mester (Uram, Jézus Krisztus...) Eckhart mester (Köszönjük neked...) Heinrich Seuse éneke az isteni szerelemrôl Stella maris (Babits Mihály fordítása) Walter von der Vogelweide: Reggeli ima (Rónay György fordítása) Bingeni Szent Hildegard: Himnusz a Szentlélekrôl (Babits Mihály fordítása) A keresztes vitézek éneke Kempis Tamás imája az angyalokhoz és minden szentekhez (Babits Mihály fordítása) A wessobrunni imádság Ôsgermán imádság az Edda-ból Magasztaló ének az Edda-ból: Wala igaz szava A hegyi gazdaság megáldása Svájcban Zwingli kappeli énekes imádsága Flüeli Szent Miklós Miatyánkja Jeremias Gotthelf: Svájci imádság Franciaország François Fénelon: Reggeli ájtatosság Guyon, Jeanne Marie Bouvier de la Mothe: Misztikus imádság Szalézi Szent Ferenc: Imádság kegyelemért Françis Jammes: Imádság szép halálért (Rónay György fordítása) Pierre Jean Jouve: Imádság (Rónay György fordítása) Anglia Ismeretlen angliai szerzô éneke Krisztus szerelmérôl (Babits Mihály fordítása) John Donne: La Corona (Ferencz Gyôzô fordítása) Anglikán imádság minden élethelyzetben John Henry Newman imája (Szükségem van rád...) John Henry Newman imája (Istenem, egyedül Te vagy végtelenül bölcs...) Írország Óír-kelta esti ima Dánia (Uram, eljöttem házadba) Svédország Esaias Tegnér reggeli éneke Svédországi Szent Brigitta magasztaló imája Norvégia Björnstjerne Björnson zsoltára Izland Hallgrímur Petúrsson imája Finnország Ima a Kalevala-ból (Vikár Béla fordítása) Imádság a hazáért Itália Assisi Szent Ferenc imája (Uram, tégy engem békéd eszközévé...) Assisi Szent Ferenc Naphimnusza (Sík Sándor fordítása) Aquinói Szent Tamás: Úrnapi ének (Babits Mihály fordítása) Aquinói Szent Tamás: Himnusz az Oltáriszentségrôl (Babits Mihály fordítása) Szent Bonaventura éneke Krisztus irgalmáról (Babits Mihály fordítása) Jacopo de Todi: Stabat Mater (Babits Mihály fordítása) Spanyolország Keresztes Szent János: Vers az istenirôl (Takács Zsuzsa fordítása) Loyolai Szent Ignác: A teljes önátadás imája Portugália Fatimai imádság Lengyelország Reggeli dicséret Imádság a hazáért Fohászok Maximilian Kolbéhoz Jan Kochanowski zsoltárimája Magyarország Ómagyar Mária-siralom (Pais Dezsô értelmezése szerint) Jégesô elleni bájoló imádság (Csík megye; Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése) Thewrewk-kódex (Hálát adok neked...) Lobkovitz-kódex (Édes Uram, Jézus Krisztus) Vásárhelyi András: Ének Szűz Máriáról Kecskeméti Vég Mihály: Az LV. zsoltár Tinódi Lantos Sebestyén (Siess, keresztyén...) . Petrôczi Kata Szidónia (Elbágyadt lelkeknek...) Esterházy Pál felajánló imája Magyarország Nagyasszonyához II. Rákóczi Ferenc könyörgése Faludi Ferenc: A feszülethez Dugonics András: Imádság magamért Jugoszlávia Mária-imádság Dubrovnikbôl Oroszország Ima a meghalt lelkek emléknapján Orosz egyházi ének (Enyészendô emberek... Rab Zsuzsa fordítása) Bizánc Új-Teológus Simeon (Jöjj, igaz fény...) Eusebius püspök imája Szent Basziliosz imája Nazianzi Szent Gergely: Betegen (Madarassy Orsolya fordítása) Nazianzi Szent Gergely: Nehéz órán (Madarassy Orsolya fordítása) Kürenei Szünesziosz püspök reggeli énekébôl Szent Metód: Himnusz Krisztusról, az Egyház jegyesérôl (Horváth Béla fordítása) Görögország Klasszikus kor Szoli Aratosz imája Homéroszi himnusz a Földhöz, mindenek Anyjához (Devecseri Gábor fordítása) Újkor Nicetas a Remesiana: Te Deum Újgörög ortodox imádság (Ó emberszeretô Uralkodónk...) Újgörög ortodox imádság (Méltó és igazságos...) Az Athosz-hegyi szerzetesek szív-imája Izrael Dávid dicsérô éneke (részlet a 18. zsoltárból; Gál Ferenc fordítása) 42. zsoltár (Szenczi Molnár Albert fordítása) 90. zsoltár (Szenczi Molnár Albert fordítása) 129. zsoltár: De profundis (Gál Ferenc fordítása) Imádság a Tóra fölolvasása elôtt (Halljad, Izrael! A zsidó vallás alapjai, Budapest, 1988) Velünk a Seregek Istene Egyiptom A Világanyához, Iziszhez szóló fölajánló ima Réhez intézett bánatima A fölkelô Naphoz Amon-Ré napisten himnusza Ramszesz-himnusz Afrika Countee Cullen: A fekete nép litániája A kivu-pigmeusok védô imája Libériai imádság A galla nép imája (Föld Istene...) A galla nép imája (Istenem, békében engedted eltöltenem a napot...) A masszai asszonyok imája gyermek születésekor A masszaik reggeli imája A busmanok kérô imája Kelet-afrikai imádság A khoikhoik imája a menny istenéhez A silluk imája az ôsök sírja mellett Etiópiai Mária-ének részlete Etiópiai anafora (Bajcsy Erzsébet fordítása) Közel-Kelet Részletek a Koránból (Simon Róbert fordítása) ,,A mindenható és mindentudó.'' Mohamed imája ,,Könyörgök hozzád a jóért.'' Mohamed imája Mohamed bocsánatkérô imája Mohamed dicsôítô imája ,,Kegyelmezz!'' Mohamed ,,Vezess bennünket az egyenes úton!'' Mohamed Karaván imája a sivatagi homokviharban Mezopotámiai reggeli imádság. Al Ghazáli Mezopotámiai magasztaló ének. Al Ghazáli Imádság a mecsetbe való belépéskor. Al Ghazáli Mezopotámiai imádság. Al Ghazáli Abdullah Anszári imája Rabi'eh Al'-Adavija misztikusnô imája Libanoni keresztény-arab ráolvasó imádság India Indiai hindu imádság Rabindranath Tagore: Te alkottál végtelennek (Zoltán Vilmos fordítása) Zsoltárimádság A kandok imája Tulszi Dasz imája A Visnu-hívôk bűnvallomása (Jamuna-muni) Tukaram vallomása Árjasúra imádsága Árjasúra dicsérô imája Raman-Chandrasekhara: Légy kegyelmes Indiai dicsérô himnusz Kálidásza: Az istenek imája Visnuhoz Részlet az upanisadokból: Az Úr lakozik mindenben (Vekerdi József fordítása) Részlet az upanisadokból: A teremtmények Ura (Vekerdi József fordítása) Részlet a Bhagavad-Gítából: Ardzsuna imádsága Krisnához (Lakatos István fordítása) Részlet a Rig-védából: Az éjszakához (Weöres Sándor fordítása) Részlet a Rig-védából: A Teremtés Urához (Weöres Sándor fordítása) Részlet a Rig-védából: Kérô imádság Perzsia Bahá'ulláh imádsága Dzselal ed-Din Rúmí: A dervisek imája Dzselal ed-Din Rúmí éneke (Vas István fordítása) Dzselal ed-Din Rúmí: Nyújtsd a kezed Abu Mohamed Nizámi: Könyörülj meg rajtam Abu Hariri kérô imádsága Ibn Khuszrau Nasziri hálaimája Abu Szaid bűnvallomása Firdauszi: Te vagy A yezidek imája Törökország Muzulmán imádság (Dicsôség neked, Szent Uralkodó...) Ziyá Gökalp: Iszlám misztikus himnusz Hocsói imádság Babion Sumer Mardu hosszú húros éneke (Komoróczy Géza fordítása) Akkád Himnusz a Naphoz (Rákos Sándor fordítása) Szin Holdisten magasztalása (Rákos Sándor fordítása) Ima házszentelôkor (Rákos Sándor fordítása) Samashoz könyörög feloldozásért (Rákos Sándor fordítása) Kína Imádság Kwanyin istennôhöz Imádság A megnevezhetetlen -- Egy -- Lao-ce Nagy Szelleme Kínai buddhista imádság. Tsing-Tu, a Tiszta Ország iskolája Imádság az ezer Buddhához Nepal Imádság Vietnam Imádság az esô istenéhez Imádság a gazdagság, a termékenység és az öregkor istenéhez Imádság a sors istenéhez Imádság halottért Japán Li Hiing Csang: Ima a selyem istennôjéhez Sintoista ima az ôsökhöz Polinézia A batakok áldozati imája A fôpap esti imája Dél-szigetiek könyörgô imája békéért Dél-szigeti asszony imája Mikronéziai törzsek imája Ausztrália A presbiterinánus egyház imádsága Észak-Amerika Reggeli és esti ima Ismeretlen katona imája ,,A hit az otthonunk.'' Néger spirituálé Néger spirituálé (Ha szívemet a Lélek indítja...) A sziú indiánok imádsága Indián sámán imája Indián imádság (Kalász Márton fordítása) Mexikó A zuni-pueblo indiánok imája Frissen választott azték fejedelem imája Az otomik himnusza Peru Az inkák imája Az inkák himnusza Karibi-szigetek A tambu négerek reggeli imája Argentína Bánatima Imádság Máriához Brazília Imádság Nagy személyiségek hite Abraham a Santa Clara: Aki Istenre hagyatkozik Angelus Silesius: Szűz Máriához, a titkos liliomhoz {Kalász Márton fordítása) Szent Anzelm: Arcodat keresem, Uram! (Szabó Ferenc fordítása) Ernst Moritz von Arndt: Áll még a láthatatlan Egyház Ludwig Achim von Arnim: Ima (Garai Gábor fordítása) Aurelius Augustinus: Arcod keresem (Szabó Ferenc fordítása) Sri Aurobindo: Isteni rózsa Franz von Baader: Belsô fénytôl megvilágítottan Francis Bacon: Istentelenül -- értéktelenül Balassi Bálint: Zarándoknak vagy bujdosónak való ének Ludwig van Beethoven: Imádság M.Y. Ben-Gavriel: Istennek misztériumnak kell lennie Ny. A. Bergyajev: A megoldás nem lehetséges, csak... Georges Bernanos: Az imádságról Clairvaux-i Szent Bernát: Ujjongása Jézus nevére (Babits Mihály fordítása) Berzsenyi Dániel: Fohászkodás Dietrich Bonhoeffer (Áldó hatalmak oltalmába rejtve... Evangélikus Énekeskönyv, 1982) Robert Boyle: A Teremtô bölcs szándékai Clemens Brentano: Szolga kiált tavasszal a mélybôl (Tandori Dezsô fordítása) Max Brod: Hitem Anton Bruckner: A tiszteletrôl Martin Buber: Hászid történeteibôl Alexis Carrel: Ima Paul Claudel: A keresztút (részlet; Szedô Dénes fordítása) Alighieri Dante: Szent Bernát imája (Babits Mihály fordítása) Charles Darwin: Az a kérdés, hogy létezik-e Teremtô Humphry Davy: A vallás világítótorony René Descartes: Szubsztancia, amely nem igényel egyetlen más lényt sem F. M. Dosztojevszkij: Ebben van az egész hit Annette von Droste-Hülshoff: Virágvasárnapra (Kalász Márton fordítása) Albreht Dürer: Imádság Eckhart mester: In hoc apparuit caritas dei in nobis Chirstian Gottfried Ehrenberg: A nagy isteni építmény tudatosítása Joseph von Eichendorf: Jelmondat Albert Einstein: A vallás kozmikus élménye Thomas Stearns Eliot: Simeon éneke (Vas István fordítása) Pierre Emmanuel: A galamb (Rónay György fordítása Rotterdami Erasmus: Amit Isten azoknak készített Eugen, Savoya hercege: Mindennapi imádság Michael Faraday: Vallás és tudomány Michael Faulhaber (Mennél hangosabban káromolják azt a nevet...) Heinrich Federer: Zsoltárimádság Johann Gottlieb Fichte (Hogy Isten van, s hogy bennünk működik...) Sir Alexander Fleming (Hiszek benned, végtelen világszellem...) Charles de Foucauld (Atyám, reád bízom magamat...) Benjamin Franklin: Kövesd Jézust! Benjamin Franklin: Maga fogalmazta sírfelirata Galileo Galilei: A Szentírás igazsága Mahatma Gandhi: Mindennapi imádság Carl Friedrich Gauss: Ragaszkodjunk a hithez! Nagy Szent Gertrúd (Üdvözlégy, áldott légy, ó legszentebb Oltáriszentség.... Szemerjay Kovács Dénesné fordítása) Johann Wolfgang Goethe: Vándor éji dala (Szabó Lôrinc fordítása) Joseph von Görres: Isten tüze ég az emberi természetben Jacob Grimm: Hiszem Romano Guardini: Nagy vagy, Uram! Hakuin, Zen-mester: A megvilágosodás himnusza Dag Hammarskjöld Imáiból (Lukács László fordítása) Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték (Vajda Endre fordítása) Friedrich Hölderlin: Patmosz (Kálnoky László fordítása) Christian Huygens: Aki a világmindenséget szemléli Francis Jammes: Ima azért, hogy a szamarakkal mehessen a paradicsomba (Szabó Lôrinc fordítása) Keresztes Szent János: Ének a legfontosabb jegyzetekbôl (Takács Zsuzsa fordítása) Carl Gustav Jung: A léleknek vallási funkciója van Immanuel Kant: Az erkölcsi törvény Sziénai Szent Katalin (Ó mennyire édes a léleknek...) Nikosz Kazantzakisz: Istenem kiáltása Gottfried Keller: Az éjszaka csöndje (Lator László fordítása) Kempis Tamás (Add meg nekem, édes és szerelmes Jézusom... Jeleníts István fordítása) Johannes Kepler: Himnusz Sören Kierkegaard: Ima (Szabó Ferenc fordítása) Sören Kierkegaard: Hogyan beszéljünk a szeretetrôl? (Szabó Ferenc fordítása) Rudyard Kipling: A festôk feltámadása Paul Klee: Napló (részlet; Tillmann J. A. fordítása) Paul Klee: Augusztus (Tillmann J. A. fordítása) Christoph Kolumbus: Imádság Gottfried Wilhehn Leibniz: (A régi filozófusok nagyon kevéssé ismerték ezeket a fontos igazságokat; Endreffy Zoltán fordítása) Eino Leino: Aleksis Kivi Leonardo da Vinci: Minden példabeszéd M. J. Lermontov: Ima (Lator László fordítása) Justus von Liebig: A természet ismerete elvezet a hitre Carl von Linné: Csodálattal tölt el a Teremtô bölcsessége Maurice Maeterlinck: Ima (Weöres Sándor fordítása) Gabriel Marcel: Ima (Szabó Ferenc fordítása) François Mauriac: A kegyelem élménye döntô James Clerk Maxwell: Kérô imádság Rupert Mayer: Ima Magdeburgi Szent Mechtild: Üdvözlégy, édes Uram, Jézus Krisztus... (Szemerjay Kovács Dénesné fordítása) Thomas Merton: Imádság (Lukács László fordítása) Mikes Kelemen: Leveleibôl (részlet) Michelangelo Buonarroti: Imádság John Milton: A vak szonettje (Tóth Árpád fordítása) Morus Tamás: Imája a börtönben (Sík Sándor fordítása) John Henry Newman: Imádság egyházias lelkületért (Sík Sándor fordítása) John Henry Newman: Istenem és mindenem! (Sík Sándor fordítása) Isaac Newton: Isten -- a világ Kormányzója Novalis: Mind hűtlenek lehetnek (Rónay György fordítása) Hans Christian Örsted: A teremtôerô fölemel Janus Pannonius: Békéért (Csorba Gyôzô fordítása) Paracelsus: Az orvos imája Blaise Pascal: Emlékeztetô (1654 kegyelmi esztendeje; Szabó Ferenc fordítása) Blaise Pascal: Imája, melyben betegségeinek jó használatát kéri Istentôl (Reisinger János fordítása) Borisz Paszternák: Csoda (Gömöri György fordítása) Coventry Patmore: Aurea dicta (Just Béla fordítása) Jean Paul: Van gondviselés a világtörténelemben Pázmány Péter: A végig való állhatatosság kegyelméért Pázmány Péter: Imádság keresztény egységért Pilinszky János: Vallomások az imádságról Pilinszky János: Az imádság szerepe a világban Max Planck: Önmagában nem létezik anyag Edgar Allan Poe: Himnusz (Babits Mihály fordítása) Prohászka Ottokár: Elhagyatottságban A. Sz. Puskin: Imádság (Szabó Lôrinc fordítása) Jean Racine: Szerdai laudes (Rónay György fordítása) Karl Rahner: Életem Istene (Szabó Ferenc fordítása) II. Rákóczi Ferenc: Ima a hazáért nehéz idôben Ramakrishna: Imádság az isteni anyához Hermann von Reichenau: Salve Regina (Kalász Márton fordítása) Carl Ritter: Az imádság áldása Franz Rosenzweig: Levél unokatestvéréhez, Gertrúd Oppenheimhez Antoine de Saint-Exupéry (Uram, idônként jeges a magányom...) Friedrich Schiller: A hit szavai (Rónay György fordítása) Roger Schütz: Isten arcának ragyogása (Kiss Zsuzsa fordítása) Albert Schweitzer: A kereszténység lényege Swami Sivananda: Hogyan szenved vereséget a félelem? Benedictus de Spinoza: Miben áll az örökkévalóság? Edith Stein (Engedd, Uram, hogy vakon járjam az utakat...) Adalbert-Stifter: Uram, jó az, ami kezedbôl származik August Strindberg: Imádság August Strindberg: Hitem Jules Superville: Imádság az ismeretlenhez (Rónay György fordítása) Jan Swammerdam: Az embernek mindent Istentôl kell kapnia Széchenyi István: Mindennapi ima I. V. Szolovjov: A szeretet értelme (Légrády Viktor fordítása) Rabindranath Tagore: Tűrd, Uram (Zoltán Vilmos fordítása) Hippolyte Taine: Krisztus napja Aquinói Szent Tamás (Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem... Babits Mihály fordítása) Johannes Tauler: Adventi ének (Rónay György fordítása) Pierre Teilhard de Chardin: Mise a Világ felett (Felajánlás; Szabó Ferenc fordítása) Teréz anya: Kicsoda számomra Jézus? L. Ny. Tolsztoj: A hit felfokozott fény Tompa Mihály: Úrvacsorai ének Georg Trakl: Az eltávozott éneke (Kálnoky László fordítása) François Villon: Ballada (Mészöly Dezsô fordítása) François Villon: Ajánlás (Mészöly Dezsô fordítása) Voltaire: Imádság Vörösmarty Mihály: Himnusz Simone Weil: A Miatyánkról Franz Werfel: Veni Creator Spiritus (Rónay György fordítása) Elie Wiesel: Aki szeret, szereti Istent (Szabó Ferenc fordítása) Zrínyi Miklós: Imádság (részlet a Szigeti veszedelembôl) Korunk imái Edwin Aldrin (Világok nagy építômestere...) Stephen Vincent Benét: Az Egyesült Nemzetek imája Dietrich Bonhoeffer: Az Isten utáni szomj (Szabó Ferenc fordítása) Helder Carrara: Imádságok Charles Duke (Nyolc hónappal a Hold-utazásom után lettem keresztény...) James Irvin (A Holdon kristálytisztán rohant meg...) XXIII. János pápa: Ima a II. Vatikáni zsinatért Anthony de Mello: A kis hal (Lukács László fordítása) Thomas Merton: Ima (Lukács László fordítása) Czeslaw Milosz: Veni Creator (Bojtár Endre fordítása) Pilinszky János: Imádságért Karl Rahner: Befejezô áldás (Lukács László fordítása) Roger Schütz: Imádság (Kiss Zsuzsa fordítása) Pierre Teilhard de Chardin: Az Anyag Szíve (Ima a mindig nagyobb Krisztushoz; Szabó Ferenc fordítása) Teréz anya: Imádsága Jean Vanier (A szegények és gyengék tárták fel elôttem...) Simone Weil: Ima (Pilinszky János fordítása) Misztikusok élményei Sri Aurobindo: Kegyelem és világosság Szent Bernát: A Vôlegény érkezése Jakob Böhme: Az újjászületés a lelkületben kezdôdik Jakob Böhme: Az ember háromféle életérôl (Mándy Stefánia fordítása) Celanói Tamás testvér Assisi Szent Ferencrôl A megfeszített angyalalak jelenése A lelki vidámság dicséretérôl és a rossz hangulat rossz voltáról Az angyali hárfáról Hogyan énekelt a Szent a lélek ölömében franciául Areopagita Szent Dénes: Leveleibôl (Geréby György és Perczel István fordítása) Eckhart mester: Leválni a világról (Mándy Stefánia fordítása) Eckhart mester: Surrexit autem Saulus (Schneller István fordítása) George Fox: Újjászületve Isten képmására Nagy Szent Gertrúd: A szeretet sebe (Ágoston Julián fordítása) Al Ghazáli: A szív csodás világa Bingeni Szent Hildegard: Egy látomás Arányszájú Szent János: Isten felfoghatatlanságáról (Perczel István fordítása) Keresztes Szent János: A szemlélôdésbôl fakadó elragadtatottság strófái (Takács Zsuzsa fordítása) Sziénai Szent Katalin: Elragadtatásban kapott intelmek (Csertô György fordítása) Guyon, Jeanne Marie Bouvier de la Mothe: Szemlélni és szeretni Plótinosz (Ami felette áll az életnek, az az élet oka...; Horváth Judit és Perczel István fordítása) Louis-Claude de Saint-Martin: A vágyakozó ember (Isztrayné Bíró Anna fordítása) Heinrich Seuse: Hol van Isten és milyen Ô? Pierre Teilhard de Chardin: Isten arca a másik emberen (Rezek Román fordítása) Pierre Teilhard de Chardin: ,,A külsô sötétségek'' (Rezek Román fordítása) Pierre Teilhard de Chardin: Esteledik... (Rezek Román fordítása) Avilai Szent Teréz: Egy látomás leírása Avilai Szent Teréz: Egy elragadtatás leírása Rövid életrajzok Betűrendes névmutató ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1988-ban jelent meg a Vigilia Kiadó gondozásában az ISBN 963 02 5933 8 azonosítóval. Az elektronikus változat a Vigilia Kiadó engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektornikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Vigilia Kiadó tulajdonában marad. A könyv szövegét Lovász László kalocsai egyházmegyés másodéves kispap vitte számítógépbe. A nyomtatott könyv tartalomjegyzékébôl kimaradt Nicetas a Remesiana: Te Deum című himnusza (190. oldal) és a ,,Brazília'' részben szerepel. Itt a ,,Görögország -- Újkor'' című részhez soroltuk. ======================================================================== Elöljáróban Sokféleképpen próbálták meghatározni, kicsoda is az ember. A munka tesz emberré, mondták -- a gondolkodás, a szabadság, a kételkedés, a szeretet. Mindez igaz, de csak a valóság egyik részére utal. Az embert az imádsága teszi a legteljesebben emberré: felismert és elismert kapcsolata Istennel, létének gyökerével és céljával, vágyainak forrásával és beteljesítôjével. Attól ember az ember, hogy túl akar lépni önmagán, szívét felnyitja az Abszolút Titokra, arra a rejtett Teljességre, amely elérhetetlenül távolinak tűnik, mégis bensôségesebb és jelenvalóbb minden emberi közelségnél. Nem található meg a világ lényei között, mégis mintha róla beszélne, reá utalna minden nagyság és szépség ezen a földön. Talán nevén se tudja nevezni az ember, mégis szüntelenül ôt szólongatja: az Ezernevűt. Talán rossz irányban keresi -- Az, akit keres, mégis hozzásegíti ahhoz, hogy végül eltaláljon hozzá. A kereszténység sajátos helyet foglal el a vallások között, hiszen Krisztusban ,,látható alakban megjelent a láthatatlan Isten'', s általa mindnyájan gyermekei vagyunk a mennyei Atyának. Az ô Lelke szólal meg bennünk, ha imádkozunk, s a szeretet bensôséges együttlétére hívogat. Mégis gazdagíthatják imádságos tapasztalatunkat a nem-keresztények imái, vallomásai is, még ha szokatlannak, másnak érezzük is fohászkodásukat. Könyvünk elsôsorban a kétezer éves keresztény imádságos hagyományból ad válogatást, de bepillantást nyújt más kultúrák, más népek, más vallások imádságaiba is. Elôször különbözô nemzetek fiaitól olvashatunk imádságokat, majd az európai kultúra nagy személyiségeinek hitvallásaiból találunk szemelvényeket. A sort modern imák követik -- bizonyítékául annak, hogy a hit talán megritkult, de semmiképpen sem gyöngült meg századunkban. Az Istennel való találkozásnak, a vele való egyesülésnek sajátos formája a misztikus élmény -- nem volna teljes a kép, ha ezek közül is nem olvashatnánk néhányat az imádságok és vallomások után. A kötet, felépítésében és szemelvényeiben a Die schönsten Gebete der Welt című német gyűjteményt követi -- ezt azonban a magyar olvasók igényei szerint dolgoztuk át és bôvítettük ki. ======================================================================== Motto -- Vivekananda Az, aki a keresztényeknek a ,,Mi Atyánk'', a zsidóknak Jehova, a moszlimoknak Allah, a zarathusztriánusoknak Ahura Mazda, a buddhistáknak Buddha, a hinduknak Brahma, ez a mindenható és mindentudó Lény, akit mindannyian Istenünknek ismerünk, adja meg az embereknek a békét, és egyesítse szívünket lelki testvériségben. ======================================================================== Mi Atyánk Keresztény imák Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek, és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tied az ország, a hatalom és a dicsôség mindörökkön örökké. Ámen! ======================================================================== János evangéliuma 1,1-14 Keresztény imák Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, Ó volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világit a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ô volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istenbôl születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsôségét, az Atya egyszülöttének dicsôségét, akit kegyelem és igazság tölt be. ======================================================================== Gloria in excelsis Deo Keresztény imák Dicsôség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsôítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged, hálát adunk neked nagy dicsôségedért. Urunk és Istenünk, mennyei Király, mindenható Atyaisten! Urunk, Jézus Krisztus, egyszülött Fiú! Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia! Te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk! Te elveszed a világ bűneit: hallgasd meg könyörgésünket! Te az Atya jobbján ülsz: irgalmazz nekünk! Mert egyedül Te vagy a Szent, Te vagy az Úr! Te vagy az egyetlen Fölség: Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt -- az Atyaisten dicsôségében. Ámen. ======================================================================== Nicea--Konstantinápoly-i Hitvallás Keresztény imák Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtôjében. Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában: aki az Atyától született az idô kezdete elôtt. Isten az Istentôl, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentôl. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennybôl. Megtestesült a Szentlélek erejébôl Szűz Máriától, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra feltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsôségben, ítélni élôket és holtakat, és országának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsôítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ô szólt a próféták szavával. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, várom a holtak föltámadását és az eljövendô örök életet. Ámen. ======================================================================== Apostoli Hitvallás Keresztény imák Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtôjében. És a Jézus Krisztusban, Ô egy Fiában, a mi Urunkban, aki fogantaték Szentlélektôl, született Szűz Máriától, kínzatott Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették; alászállt a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámadt; fölment a mennyekbe, ül a mindenható Atyaistennek jobbja felôl; onnét lészen eljövendô ítélni elveseket és holtakat. Hiszek a Szentlélekben; egy katolikus, keresztény Anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bűnöknek bocsánatát, testnek föltámadását és az örök életet. Ámen. ======================================================================== Ave Maria Keresztény imák Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen. ======================================================================== Magnificat, Mária dicsôítô éneke (Lk 1,48--55) Keresztény imák Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett alázatos szolgálójára. Lám, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas és Szent az ô neve. Irgalma nemzedékrôl nemzedékre az istenfélôkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívükben gôgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezôket jóllakatta, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért. ======================================================================== Imádság Máriához (Oltalmad alá futunk...) Keresztény imák Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Asszonyunk, közbenjárónk és szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak! Ámen. ======================================================================== Imádság Máriához (Ó Úrnôm, ó Anyám...) Keresztény imák Ó Úrnôm, ó Anyám! Egészen fölajánlom magam neked. S hogy odaadásomat megmutassam, ma neked szentelem szememet, fülemet, számat, szívemet, egész magamat. S mert a tied vagyok, jóságos Anyám, ôrizz és oltalmazz mint tulajdonodat. Ámen. ======================================================================== Imádság Máriához (Üdvözlégy Királynô...) Keresztény imák Üdvözlégy Királynô, nagy irgalmasság Anyja, élet, édesség, boldog remény, áldunk. Hozzád kiáltunk Évának száműzött fiai, hozzád fohászkodunk sóhajtva, zokogva, hozzád, e siralomvölgyben. Kérünk tehát, kegyes közbenjárónk, fordítsd felénk mindenkor éber szemedet üdvösségünkre. És Jézust, anyaságod áldott, szent gyümölcsét, nekünk e földi út végén mutasd meg. Ó áldott, ó édes, ó jóságos szép Szűz Mária. (Szabó Flóris fordítása) ======================================================================== Imádság Krisztushoz (Krisztus lelke, Keresztény imák szentelj meg engem...) Krisztus lelke, szentelj meg engem. Krisztus teste, üdvözíts engem. Krisztus vére, ihless meg engem. Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem. Krisztus szenvedése, erôsíts meg engem. Ó, édes. jézus, hallgass meg engem. Szent sebeidbe rejts el engem. Ne engedd, hogy elszakadjak tôled. A gonosz ellenségtôl oltalmazz engem. Halálom óráján hívj él engem. És juttass magadhoz engem, Hogy szenteiddel dicsérjelek téged Mindörökkön örökké. Ámen. ======================================================================== Jézus fôpapi imája. Az ôskeresztények imádsága Keresztény imák Szent Atyám, tartsd meg ôket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megôriztem ôket a nevedben, akiket nekem adtál. Megôriztem ôket; senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az írás. Most visszatérek hozzád... Nem azt kérem tôled, hogy vedd ki ôket a világból, hanem hogy óvd meg ôket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg ôket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint Te a világba küldtél, úgy küldöm én is ôket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ôk is szentek legyenek az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egy. Amint Te, Atyám, bennem vagy s én benned, úgy legyenek ôk is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsôséget, amelyben részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egyek vagyunk: én bennük, Te bennem, hogy így ôk is teljesen egy legyenek, s megtudja a világ, hogy Te küldtél engem, és szereted ôket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsôségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése elôtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ôk is felismerték, hogy Te küldtél. Megismertettem velük nevedet és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek. (Jn 17,11-13a;15-26) ======================================================================== Paul Gerhardt: Ó Krisztus-fô.... Keresztény imák Ó Krisztus-fô, Te zúzott, Te véres, szenvedô, Te tövis-koszorúzott Kigúnyolt drága fô, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás, remek, De most megcsúfolódtál: Szent fô, köszöntelek! Ékességed, Te drága, Melytôl máskor szepeg Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el? Mind, ami kín s ütés ért, Magam hoztam Reád; Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddô szót érdemelve Itt állok én szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém. Itt állok -- ó ne vess meg -- A gyötrelmek helyén; Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én, S ha életed kilobban; Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed. Ó légy érette áldott Jézus, Egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva, híven Tôled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el. Mellôzem el ne távozz, Ha majd én távozom; A kínban, mit a halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás. Légy pajzsom és reményem Ha kétség látogat, Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szüntelen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem -- Így halni jó halál. (Áprily Lajos fordítása) ======================================================================== Martin Luther: Erôs vár Keresztény imák Erôs vár a mi Istenünk, kemény vasunk és vértünk. Ínségben együtt van velünk, megvált és harcol értünk. Kél az ôsi rossz bajvetô gonosz, csel vad fegyvere, erôszak ôvele. A földön ô az elsô. Önnön erônk csak délibáb, és bizony esnénk esten, de harcba küldte Egy-Fiát értünk maga az Isten. Kérded-é, ki az? Jézus, az igaz. Sok had, Egy a fô. Nincs Isten más, csak Ô, Krisztus, a Gyôzedelmes. Ha a földön ördög nyüzsgene és elnyelni akarna, meg nem riadnánk -- ellene gyôz hitünk diadalma. A világi úr tombolhat vadul, semmit sem tehet, ô megítéltetett. Megrendül egy szavunkra. Él, áll az ige igazul, akárki vesse-hányja. Táborainkra száll az Úr Szent Lelke, adománya. Jóhír, nô, család, jószág, test, világ veszhet, vihetik veszendô kincseik', -- miénk marad az Ország. (József Attila fordítása) ======================================================================== Reggeli ima Németország -- Ausztria -- Svájc Ó Istenem, Te ezen az éjszakán atyai szeretettel vigyáztál rám; dicsérlek és áldalak ezért, és hálát adok neked minden jóért. Ôrizz meg a mai napon a bűntôl, s haláltól és minden bajtól. Mindent, amit gondolok, amit mondok, amit teszek, áldj meg mindent, jóságos Atyám! Isten szent Angyala, kérlek, ôrizz te is engem. Mária, Isten trónusánál könyörögj értem Fiad, Jézus elôtt, aki legyen dicsérve most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. ======================================================================== Esti ima Németország -- Ausztria -- Svájc Ha lefekszem, ágyamnál tizennégy jó angyal áll kettô jobb oldalra, kettô bal oldalra, kettô fejem mellett, kettô lábam mellett, kettô, hogy befedjen, kettô, hogy ébresszen, kettô, hogy vezesse lelkemet a paradicsomkertbe. (Keresztury Dezsô fordítása) ======================================================================== Asztali ima étkezés elôtt (Édes Jézus...) Németország -- Ausztria -- Svájc Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Ámen. ======================================================================== Asztali ima étkezés elôtt (Istenünk, Te Németország -- Ausztria -- adsz nekünk mindent...) Svájc Istenünk, Te adsz nekünk mindent: magasztalunk téged ajándékidért. Te adsz ennünk, mert szeretsz bennünket: áldd meg, amit nékünk adsz. Ámen. ======================================================================== Asztali ima étkezés után (Köszönjük Németország -- Ausztria -- neked...) Svájc Köszönjük neked, Jézus Krisztus, hogy vendégünk voltál: Te vagy az Élet kenyere, szabadíts meg minket minden bajtól. Ámen. ======================================================================== Asztali ima étkezés után (Ételért, italért, Németország -- Ausztria -- minden jóért...) Svájc Ételért, italért, minden jóért, téged dicsérünk, téged áldunk, Istenünk! Te adtad nekünk, Te adod nekünk mindig: magasztaljon téged egész életünk. Ámen. ======================================================================== Asztali ima étkezés után (Aki ételt s italt Németország -- Ausztria -- adott...) Svájc Aki ételt s italt adott, Annak neve legyen áldott. Ámen. ======================================================================== Ima szülôkért és testvérekért Németország -- Ausztria -- Svájc Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az elsô naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg ôket jó egészségben, vigasztald ôket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a jóban és ôrizd meg ôket minden rossztól. Áldd meg testvéreimet is és minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre, hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban. Ámen. ======================================================================== Ima hivatásért Németország -- Ausztria -- Svájc Mennyei Atyám! Te teremtettél engem és jóságodban kijelölted életem útját is, hogy azon járva érjem el örök üdvösségemet. Engedd felismernem, hogy milyen terveid vannak velem, mutasd meg nekem hivatásomat. Mutasd meg, hol tudnám a legjobban használni erôimet, s hol tudnálak téged a legjobban szolgálni. Engedd, hogy jól válasszam meg hivatásomat, alaposan elsajátítsam és megfelelôen teljesítsem abban feladatomat. Engedd, hogy egész életem téged dicsôítsen. Ámen. ======================================================================== Bánatima (Istenem, Uram...) Németország -- Ausztria -- Svájc Istenem, Uram! Sokat vétkeztem, és megérdemeltem igazságos büntetésedet. Légy kegyelmes nekem, bűnösnek! -- Isten, Fiad értem halt meg a kereszten, s én hálátlansággal fizettem szeretetedért. Teljes szívembôl bánom ezt. Te, jóságos mennyei Atyám, Te végtelenül jó vagy, én pedig vétkeimmel megszomorítottalak és megharagítottalak. Bánom egész lelkembôl és megfogadom, hogy megjavulok és többé nem vétkezem. Segíts kegyelmeddel! Ámen. ======================================================================== Bánatima (Istenem, légy irgalmas hozzám...) Németország -- Ausztria -- Svájc Istenem, légy irgalmas hozzám, szegény bűnöshöz! Istenem, bocsásd meg vétkeimet! Engedd el tartozásomat! Uram, irgalmazz nekem! Jézusom, irgalom! Jézus, Isten Fia, irgalmazz nekem! Jézusom, légy hozzám kegyelmes, Jézusom, légy hozzám irgalmas, Jézusom, bocsásd meg vétkeimet! ======================================================================== Krisztus magasztalása Németország -- Ausztria -- Svájc Üdvözítôm, nagy Királyom, beértél lelkembe. Örömmel hordalak szívemben téged, aki a mindenség vagy. Legyen a tied minden, ami a szívemben van; mindent lábad elé teszek. Te vagy az én Királyom! Édes Úr, Te lejöttél az égbôl egykor a földünkre, értünk, emberekért éltél, s meghaltál a kereszten, feküdtél a sírban. Dicsôségesen föltámadtál, fölmentél a mennyekbe, de szereteted emlékeként nekünk adtad e szentséget. Add nekem most kegyelmedet, segíts engem testeddel és véreddel, hogy méltó lehessek hozzád, szentül, jól és jámborul éljek. Krisztus, minden földek, minden népek, minden kor Királya, boldogan énekelje neked az egész világ: Dicsértessék mindörökké! ======================================================================== Ónémet karácsonyi ének Németország -- Ausztria -- Svájc Serken egy rózsa, szépen hajlik gyönge tövén. Ôseink énekében Jesse eredetén. S nyit virágot idén a tél hideg fagyán, az éjszaka közepén. Bimbaját, mit idézünk s Izajás mond igét, maga hordta ki nékünk Mária, szűz cseléd. Isten szavára, ím megszülte kisdedét, az éjszaka közepén. (Kalász Márton fordítása) ======================================================================== Angelus Silesius: A kerubi vándor (részlet) Németország -- Ausztria -- Svájc Nem hiszek a halálban: haljak bár miden órán, Mind valamennyiszer magasabb élet vár rám. Egyedül a halálban lehetünk szabadok. Mondom: minden dolog között ô a legjobb dolog. Nem élek, nem halok: Isten maga hal bennem, És mindig mindenestül Ô él az életemben: Mondom: nem hal meg semmi, csak épphogy másik élét, (Ha még oly nyomorult is), csak a halálban éled. Nem mozgat semmi téged, magad vagy a kerék Te: Mely magától szalad és nincsen pihenése. Ha válogatás nélkül veszed a dolgokat, Örömben, fájdalomban nyugalmad egy marad. Ki a pokolban is pokoltalan nem élhet, Nem adta még magát egészen Istenének. Csoda dolog az Isten; az Ô, amit akar; És ami: azt akarja, mérték- és céltalan. Végtelen nagy az Isten (egyhamar elhiggyétek!) Soha még Ô sem éri végét istenségének. Isten áll, alap nélkül, méredzik mérték nélkül. Ember, megérted ezt, ha szellem vagy szellemérül. Csak egyet szeretek, s hogy mi az, nem tudom: S mert nem tudom, azért akarom oly nagyon. Ha szeretsz valamit -- (nem ez vagy az az Isten!) Úgy semmit sem szeretsz, hát a valamit vesd el. Boldog való vagyok, vagy tán valótalan, Mindennek ismeretlen, más és rokontalan. Idô: mint az öröklét; -- Öröklét: mint idô, -- Hacsak különbözésük benned nem áll elô. Ki rendületlen-egy, öröm-kín-bánatában, Attól nincs messze már Isten egyformasága. Mustármag szellemünk; ha napja rá ragyog: Boldog gyönyörűséggel, mint Isten, nôni fog. Ember, míg fáradsággal, munkával törsz erényre, Addig még nem tiéd, csak hadakozol érte. Istenhez ne kiálts: a kútfô temagadban: Amíg el nem tömöd, omlik elállhatatlan. Ha nincs bizalom benned, és úgy imádkozol, S nem hagysz Istenre mindent: vigyázz, káromkodol. Kinek a lába béna, vakok a szemei, Éber legyen: tán Istent valahol megleli. Ember, ha nyugtodért keresed az Urat, Magadat keresed, nem fit: még szolga vagy. Lehetnék bár szeráf: ha amúgy többet érek Az Úrnál, legyek inkább leghitványabbka féreg. Gonosztól lelkedet kereszt és Golgota, Ha ott nincs benned is, nem váltja meg soha. Nehéz a szeretet. Szeretni nem elég: Kell, hogy -- mint Isten -- a szeretet maga légy. Oly fényben él az Isten, amelyhez nincsen út; Ki úttá maga nem lesz, láttáig sohse jut. Megállj, hová rohansz? Tebenned van a menny: Soha meg nem találod az Istent más helyen. Hogyan lehet, ó, ember, még valamire vágyad, Ha átölelted Istent s a mindent megtaláltad? Ki úgy van, mint ki nincs és nem is volt soha, Az már-már csupa Isten (ó, örömünk okai) Én nekem kell az Isten, én kellek ôneki: Ô engemet segít, Én Ôt kifejleni. Az Isten képét hordom. Ha úgy tetszik neki, Önnönmagát csak bennem, bennünk, szemlélheti. Istennek igéjében élnek a teremtmények: Hogy omlanának hát el, hogyan enyészhetnének? Olyan csendes az Isten, a semminél is semmibb. Az látja, aki látja a mindenben a semmit. Kell hogy a nap legyek és fénnyel festeném meg Színtelen óceánját a teljes istenségnek. (Sík Sándor fordítása) ======================================================================== Jakob Böhme imája Isten nagy tüzes Németország -- Ausztria -- szeretetéhez Svájc Szentséges Isten, Te olyan világosságban lakozol, amelyre senki el nem juthat, csak Fiad, Jézus Krisztus szeretetén keresztül, s Te ezt a szeretetet jóságos kegyelmedben kiárasztottad emberiségünkre. Már a világ teremtése elôtt szerettél bennünket, szegény embereket, s örök szereteted által megmentettél bennünket haragodtól, a halál és a pokol hatalmától. S most ezt a szeretetet Jézus Krisztus, a te Fiad által mutatod meg nekünk tűzláng Lelkedben, hogy kérjük ôt, s Te megadod nekünk. Én szegény, méltatlan ember, tudom, hogy nem vagyok rá érdemes. Mivel azonban szeretetedet kinyilatkoztattad hozzád tért emberségünkben, s magadhoz hívod vele a szegény tékozló bűnöst, testünkbe öltöztél vele, hogy megváltsd a bűntôl és üdvözítsd, ahogyan szavad tanítja. Ezért, ó jóságos Atya, hozzád jövök; amikor hív a szavad, befogadom lelkembe szavadat és igazságodat, magamba foglalom mint ajándékodat. És kérlek téged, Istennek tűzzel lángoló szeretete, amelyet Jézus Krisztus új Szövetsége ajándékozott nekünk, gyújtsd lángra ezzel a szeretettel az én szegény lelkemet is, hogy új életet nyerjen, új akaratra kapjon, és megmeneküljön a halál torkából. Ó Istennek tüzes szeretete, Te összetörted emberségünkben a halált, leromboltad a poklot, és lelkünknek gyôzelmet szereztél Krisztusban a halálon. Pünkösd szent ünnepén tüzes láng alakjában ezt öntötted az apostolok ajkára és szívébe, ez gyújtotta lángra szentjeidet, ezáltal művelted csodatetteidet. Hozzád jövök és egészen átadom magam neked, aki szereted és megtartod az egész világot és minden teremtményt. Ó Istennek hatalmas kútforrása, nyílj meg lelkem legmélyén, gyújtsd lángra bennem is szereteted tüzét, hogy lelkem is a te szeretetedben égjen, s én felismerjelek és magasztaljalak benne. Végtelen Szentség, Jézus Krisztus, az én üdvözítôm érdeme, szent vére és halála árán jutok elôdbe önmagamban, s vetem bele magamat a lángodba: az ô feltámadása és mennybemenetele által vezesd el akaratomat magadhoz, sajátítsd ki egészen, tégy vele, amit akarsz, mentsd meg a hamis gyönyörtôl, törd meg hatalmát, hogy csak terád tekintsen. Ó Istennek szent Ereje, aki a menny és a föld fölött lebegsz, aki közel vagy mindenhez, áraszd ki magad bennem, hogy újraszülessek benned, hogy kizöldüljek és jó gyümölcsöt teremjek benned mint vesszô az üdvözítô Jézus Krisztus szôlôtôkéjén, örök dicsôítésedre és dicsôségedre. Ó Isten szentségének kapuja, ragyogj fel templomodban, a lelkemben, hogy a te világosságodban járjak, mindig téged dicsérjelek, és neked szolgáljak szentségben és igazságban, hogy kedves legyek elôtted, aki egy Isten vagy, Atya, Fiú és Szentlélek, örökké áldott. Ámen. ======================================================================== Martin Luther: Kérô imádság Németország -- Ausztria -- Svájc Életünk kellôs közepén körülvesz bennünket a halál: Kit keressünk, hogy segítséget nyerjünk, hogy kegyelmet nyerjünk? Urunk, Téged egyedül. Szánjuk, Urunk, gonosz tettünket, mellyel haragra ingereltünk. Szent Urunk, Istenünk, szent, erôs Isten szent, irgalmas Üdvözítô, Te örök Isten, ne engedd, hogy elmerüljünk a keserű halálban. Kyrie eleison! Halálunkban magában a pokol torka támad ránk: Ki szabadit meg bennünket ebbôl a veszedelembôl? Urunk, Te egyedül. Irgalmadat könyörögve kéri a mi nagy bűnünk és szenvedésünk. Szent Urunk, Istenünk, szent, erôs Isten, szent, irgalmas Üdvözítô, Te örök Isten, ne engedd, hogy elcsüggedjünk látván a pokol tüzét. Kyrie eleison! A pokoltól való félelmünkben űznek bennünket bűneink: Hova meneküljünk, hol lesz maradásunk? Egyedül nálad, Krisztus Urunk. Te kiontottad véredet, amely elegendô a bűn eltörlésére. Szent Urunk, Istenünk, szent, erôs Isten, szent, irgalmas Üdvözítô, Te örök Isten, ne engedd, hogy elszakadjunk az igaz hit vigasztalásától. Kyrie eleison! ======================================================================== Martin Luther (Szenvedésem mélyérôl...) Németország -- Ausztria -- Svájc Szenvedésem mélyérôl kiáltok hozzád, Úristen, hallgasd meg hívásomat: kegyes füledet fordítsd felém, s nyisd meg kérésem elôtt. Mert ha azt tekinted, ami bűnt és gonoszat tettem, Uram, ki tud megállni elôtted? Nálad nincs más, csak kegyelem és irgalom, hogy megbocsásd a vétket. A mi erôlködésünk semmi, még ha legjobban élnénk is. Elôtted nem dicsekedhet senki; ettôl rettegjen mindenki és éljen kegyelmedben. ======================================================================== Johannes Tauler (Lábam táncra perdül...) Németország -- Ausztria -- Svájc Lábam táncra perdül, ha felcsendül neved fülemben: Mária; minden ügyem úgy sikerül, ahogy akarod, Mária, varázsvesszô, Mária. Elôtted énekeljen, feléd törekedjen a világ, Mária. Akit idekerget, akit eléd térdepeltet szívének kínja, kiáltsa: Segíts, szelíd Szűz, Mária! Könyörülj rajtunk, nyomorultakon Gyermeked véréért; Te vagy édes igánk. S amit teszünk, azért vezekelünk lábaid elôtt. Tekints le ránk szelíd szemekkel a siralomvölgybe, törd meg kezeddel bűnnek bilincsét. Segíts bennünket, hogy tiszta szívvel köszönthessünk! ======================================================================== Eckhart mester (Uram, Jézus Krisztus...) Németország -- Ausztria -- Svájc Uram, Jézus Krisztus! Hozzád jövök minden nyomorúságommal, Uram, és elsírom neked szívem minden keserűségét. Neked ajánlom egész bensômet és minden ember minden ügyét, különösen is azokét, akik erre kértek. Szeretettel teljes Uram, arra kérlek, meríts meg bennünket, és moss tisztává nemes véred erejével, öltöztess belé, és tégy kedvessé bennünket mennyei Atyád szemében. Engesztelj ki bennünket vele, nyerd meg számunkra szívének jóindulatát, hogy szeretetének kegyelme és lelke áradjon belénk, s csak ez a szeretet ébressze gondolatainkat, szülje szavunkat és tettünket áldott akaratod dicséretére. ======================================================================== Eckhart mester (Köszönjük neked...) Németország -- Ausztria -- Svájc Köszönjük neked, mennyei Atyánk, hogy nekünk ajándékoztad egyszülött Fiadat, akiben nekünk adod önmagadat és minden dolgot. Kérünk téged, mennyei Atyánk: ahogy nekünk adtad Fiadat, Jézus Krisztust, aki által és akiben nem akarsz és nem is tudsz megtagadni senkinek semmit, úgy hallgass meg bennünket ôbenne, szabadíts meg bennünket sok gyarlóságunktól és egyesíts bennünket önmagadban vele. Ámen. ======================================================================== Heinrich Seuse éneke az isteni szerelemrôl Németország -- Ausztria -- Svájc Lásd, Uram, ha teljesíteni tudnám vágyamat, akkor az lenne a legnagyobb, a legkívánatosabb és a leggyönyörűbb, amit a szívem s a lelkem el tudna képzelni: hogy Te különösen is szeress engem, s hogy, ó jaj, édes Uram, egyetlen különösen is bensôséges szerelmes pillantást vess rám. Ó milyen boldogság volna az! Szívek, nézzétek, nem a mennyek országa volna az? Uram, szemed ragyogóbb, mint a fényes nap csillogása, ó, jaj, Te édes, tiszta szádat, szerelmesen kinek tárod, fényárban úszó arcod, a te szép alakod, minden földi vágyat egészen meghalad. Mennél inkább lehántunk rólad minden anyagit, annál szerelmetesebben tekintünk rád tiszta, örömteli gyönyörben; mennél tisztábban választjuk ki minden emberbôl a bájt, a szépséget és a finom termetet, annál lényegesebben találjuk meg azt benned, édes szeretet. Nézd, van valamely szeretô emberben valami szerelmes, valami tetszô és jólesô, ami ne lenne meg teljesen tisztán, ezerszer szerelmetesebben benned, szerelmes szeretet? Nos nézzétek, szívek mind, nézzétek, ó, nézzetek szerelmesemnek a szemébe, nézzétek: ,,Ilyen az én szerelmesem, Ô a barátom, ó Jeruzsálem leányai.'' Olyan szerelmetes az én édes szerelmem, Ô az én szívem kedvese, tudjátok meg ezt, Jeruzsálem leányai! Ô édes Istenem, milyen boldog az, akinek Te vagy szerelme, s aki abban örökre megmaradhat! ======================================================================== Stella maris Németország -- Ausztria -- Svájc Tengernek csillaga, Isten édesanyja, üdvözlégy, mindig szűz, menny boldog kapuja. Te, kinek Gábriel ajka mondott Avé-t, tégy közöttünk békét, fordítsd Éva nevét! Szabadíts rabokat, adj fényt a vakoknak, űzd el bajainkat, igényeld javunkat. Mutasd, hogy anyánk vagy! Hallja megimádat, ki értünk fiaddá születni nem átallt. Kiváltságos szent Szűz, mindenek közt enyhe, oldd föl bűneinket, enyhíts, tisztíts minket! Mosd meg életünket, készítsd el utunkat, hogy örök örömben lássuk Jézusunkat! Istennek dicséret, Krisztusnak dicsôség, Szentlélekkel együtt hármas-egy tisztesség! (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== Walter von der Vogelweide: Reggeli ima Németország -- Ausztria -- Svájc Kelts áldásoddal, ó Uram, s Te igazgasd minden utam, sorsom ösvénye akármerre térjen. Krisztusom, rajtam tanúsítsd irgalmasságod javait, s oltalmazz engem szent Anyád nevében. Ahogy az angyal rá vigyázott, s jászladnál melletted is állott, szamár s ökör közt, ahogy ott pihegtél, ôs Isten, gyenge kisded (s a derék József is, szívében ártatlan hűséggel, serényen ôrizni sosem tankadott): úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek híveként töltsem a napot. (Rónay György fordítása) ======================================================================== Bingeni Szent Hildegard: Himnusz a Németország -- Ausztria -- Szentlélekrôl Svájc Ó, Isten lelkének tüze, minden teremtmény életének élete, szent vagy, ki a formákat élteted! Szent, ki írral kened a törések veszélyét s gyógyítva dörzsölöd a bűzös sebeket! Szentség szellôje, szelelôje, szeretet tüzelôje! Ó, zamat a mellekben, édes íz, ki szíveinkbe átivódsz az erények jóillatával. Ó tiszta forrás, akiben példázható, hogy Isten maga köré gyűjti az idegent s megkeresi az elvesztettet. Ó élet páncéla! Ô egység záloga minden tagok között! Ô tisztesség öve, áldj meg és tégy boldoggá! Erôs pálya, lelki út, ki áthatoltál mindenen a magasságban s földi világban s minden mélység szurdokában: mindenkit összekötsz és egybehajtasz. Általad felleg árad, levegô röpül, átivódik a kô, vizek folyókat öntenek és zöld pompát izzad a barna föld. S te neveled a doktorok erényét, akiket életükben a bölcsesség ihlete vidámít. Dicsôség. hát neked, ki a dicsôség hangja s élet öröme vagy; remény és erôs becsület, s fényességgel fizetsz! (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== A keresztes vitézek éneke Németország -- Ausztria -- Svájc Az Úr nevében indulunk. az ô kegyére vágyódunk, segítsen Isten ereje és az a sír, a szent, Isten maga feküdt bent! Kyrieleison! Kyrieleis, Christeleis! Szentlélek Isten vezess, Istennek igaz Szava, hogy bátran menjünk tova! Kyrieleison! Segítsen minket szent sírja Annak, ki magát nekünk adta, szentséges sebeivel: hogy Jeruzsálembe jutván majd örvendezhessünk, és a mennyek országában megadja Isten nagy jutalmát, énekeljük: Kyrieleison! Úr Krisztus! Ó jóság! Szent véred által óvjál, szentséges sebeiddel: hogy boldogan találjon az angyalok édes dala országodban: Kyrieleison! (12. század) ======================================================================== Kempis Tamás imája az angyalokhoz és minden Németország -- Ausztria -- szentekhez Svájc Ég polgárai, halljatok és figyeljetek, angyalok! Én kérlek, ki e bánatok völgyében száműzött vagyok. Ti örök örömök között, én pedig szegény száműzött; ebbôl kell megbecsülnötök: csoda-e hogyha így nyögök? Sokáig élni idelenn s Krisztust nem látni sohasem: fáj a léleknek végtelen, kit érte lankaszt szerelem. S mint délben aggódó ara: kérdi, mátkája hol marad, kihez misztikus szín alatt e távolból is hú maradt? Hit, remény s tiszta szeretet kérdik Jézust, hová siet? ,,Rabbi, hol a ház, mely tied? Mért téssz úgy, mint ki messze megy?'' ,,Hogy tôled így távolodok, ne sírj, óh lélek, ne zokogj! Ama honba küldd sóhajod, hová elôtted indulok! Vigaszod támaszom legyen, cseppenkint hulló kegyelem, társaidtól segedelem s hogy kínod égi bért terem. Én az Atyához fölmegyek s Szentlelkem küldöm el neked, hogy benne, mint bennem, szíved viduljon, míg jársz föld felett.'' (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== A wessobrunni imádság Németország -- Ausztria -- Svájc Ezt tudtam meg, ez a legnagyobb emberi bölcsesség: Hogy nem volt lent a föld, fönt az ég; nem volt fa, sem hegy, nem ragyogott arany Nap, nem fénylett a Hold a csodás tengeren; amikor még nem kezdôdött meg a mozgás és a vég, amikor egyedül a mindenható Isten létezett, a Legjóságosabb, és vele sok nagyszerű lelkek. És Isten, a Szentséges... Mindenható Isten, aki alkottad a mennyet és a földet, aki annyi jót adtál az embereknek, adj nekem kegyelmedben igaz hitet és jóakaratot, bölcsességet, okosságot és erôt, hogy ellen tudjak állni az ördögöknek, kerülni tudjam a rosszat, és tehessem a te akaratodat. ======================================================================== Ôsgermán imádság az Edda-ból Németország -- Ausztria -- Svájc Üdv neked, Nap! Üdv nektek, Napfiak! Üdv, éjszaka és éjfia! Kegyes szemekkel tekintsetek ránk és adjatok gyôzelmet! Üdv nektek, ászok! Üdv nektek asszonyászok! Üdv neked gyümölcstermô mezô! Adjatok nekünk jótanácsot igaz szót és gyógyító erejű kezeket! ======================================================================== Magasztaló ének az Edda-ból: Wala igaz Németország -- Ausztria -- szava Svájc Összegyülekeznek az aranymezôn az istenek, hogy ítélkezzenek a világot megkötô Óriáson, gondolván a legfelsôbb Beszélô ôsi runáira és sok hatalmas figyelmeztetésére. Ismét ott fogják találni a fűben a csodálatos aranytáblácskákat, amelyekkel ôsi idôkben Wodan és az ászok minden nemzete játszadozott. Vetetlen is teremnek a szántók, minden rossz jóvá lesz; Balder is hazatér, és vele lakik Hader a Hatalmas házában. Boldogok a wal-istenek! -- Tudtok róla? Látom, hogy a Napnál ragyogóbban áll ott, ott fent a Gimel-en, arannyal borítva a terem, ahol laknak a hôsök boldogan és gyönyörben fürödve mindörökké. Mert egy Gazdag érkezik a tanácskozók körébe, egy fentrôl érkezô Erôs eldönti a vitát, elsimító döntésekkel eldönt mindent. Örökké álljon, amit ô parancsolt. ======================================================================== A hegyi gazdaság megáldása Svájcban Németország -- Ausztria -- Svájc Ígérjétek, hogy magasztaljuk. Isten nevében magasztaljuk! Ígérjétek, hogy magasztaljuk. Miasszonyunk nevében magasztaljuk! Ígérjétek, hogy magasztaljuk. Isten legszentebb nevében magasztaljuk! Isten és Szent Vendel, Szent Márton és Szent Balázs és országunk mindentudó atyja, Miklós, tartsák oltalmazó kezüket kis havasi házunk fölött... Itt, ezen a réten áll egy aranyos trón, abban lakik a boldogságos Istenanya Fiával, kegyelemmel elárasztva, szíve alá zárta a Szentháromságot, az elsô az Atyaisten, a második a Fiú, a harmadik a Szentlélek Isten, amen. Ave Maria, szívem szerette Istenanya! Édes Úr, Jézus Krisztus! Ôrizd meg állatainkat, lelkünket-testünket, Tisztességünket, vagyonunkat és mindent, ami ezen a réten jár! Ó, fogadjátok dicséretünket! Jártunkat-keltünket, minden lépésünket végezzük Isten nevében! ======================================================================== Zwingli kappeli énekes imádsága Németország -- Ausztria -- Svájc Uram, most Te magad vezesd a kocsit, mert különben árokba dôl. Ez örömére volna az ellenfélnek, aki oly káromlón vet meg téged. Istenem, emeld magasra neved dicsôségét, távoztasd el és büntesd meg a gonoszok haragját, hangoddal ébreszd föl a juhokat, akik bensôségesen szeretnek téged. Segíts, hogy minden keserűség eltávozzon tôlem, Uram, és minden hűség térjen vissza és újuljon meg, hogy ôrökké dicsérhessünk téged. ======================================================================== Flüeli Szent Miklós Miatyánkja Németország -- Ausztria -- Svájc Mi Atyánk, irgalmasság örökkévaló Atyja, Te mindig szeretô, hűséges Atyja maradsz hívô és engedelmes gyermekeidnek, s Te magadat itt a földön a szegény ember szolgájává és támaszává tetted: engedd, hogy bűneinkbôl megtérve engedelmes gyermekeid lehessünk! Kérünk téged, mennyei Atyánk, minden hívô emberért, engedd, hogy ismereted és életük megszentelése által neked tetszô életet éljenek, hogy soha el ne szakadjunk országodtól, hanem általunk és bennünk megszenteltessék a te neved Fenséged dicséretére és dicsôségére. Urunk, Jézus Krisztus, nem az evilági országért kérünk téged, amely mulandó és ideiglenes, hanem azért az Országért imádkozunk hozzád, amely örökké tart, amelyben nem lehet hiány és gyöngestég, ahol a szép angyalok színrôl színre jutnak és dicsérnek téged. A te isteni akaratod, az örökké szent és üdvösséges, teljesüljön rajtunk tökéletesen, gazdagságban és szegénységben, szomorúságban és jólétben, az életben és a halálban. Hűséges Úr, Jézus Krisztus, azért is kérünk téged, hogy tarts meg bennünket kegyelmesen és add önmagadat táplálékul nekünk, hogy egységben maradjunk veled. Bocsásd meg a mi vétkeinket! Miután mi mindenkinek megbocsátunk, aki itt a földön szenvedést okozott nekünk és jogtalanságot követett el ellenünk. Bocsásd meg Te is nekünk, amit vétettünk a te isteni akaratod és felebarátunk ellen. S mivel gyöngék vagyunk mi, földi emberek, ôrizz meg minket, Urunk, minden káros kísértéstôl, az ördög cselvetésétôl, a test kívánságától és a világ hamisságától és csalárdságától. És szabadíts meg, Úristen, engem és minden keresztény embert a test és a lélek bajaitól. Ámen. ======================================================================== Jeremias Gotthelf: Svájci imádság Németország -- Ausztria -- Svájc Atyánk, már most vedd kezedbe lelkünket, amikor még itt a földön szolgálunk neked. Oszlasd szét a komor ködöt, amely a földbôl és saját megfélemlített lelkünkbôl száll föl. Világosíts meg bennünket bölcsességeddel, hogy a te igazságodban szemléljünk mindent, s hogy megtaláljuk mindenre a megfelelô szót, magunknak, másoknak, minden idôben. Tölts el bennünket erôddel, amely soha nem fárad el, soha nem halványul el, minden próbatétel között megtartja ígéreteid csalhatatlanságába vetett hitünket. Ne engedd, hogy elveszítsük reményünket abban, hogy soha nem haszontalan, amit a te nevedben teszünk, hogy a beléd vetett bizalmunk soha nem csalatkozik meg. Gyújtsd lángra bennünk a szeretet szent tüzét, amely türelmes és barátságos, nem irigy, nem akaratos, nem fuvalkodik fel. Azt a szeretetet, amely nem szegül ellen, nem keresi a magáét; nem keseredik el, nem keresi a más kárát. Azt a szeretetet, amely nem örül az igazságtalanságnak, de örvend az igazságnak. Azt a szeretetet, amely mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. Ezt a szeretetet add nekünk, Atyánk, hogy kísérjen bennünket életünk útján, tisztítsa meg szívünket és életünket, s innét ragyogjon át fényessége házunkra és községünkre. Ez szentelje meg minden tettünket, ez szelídítse meg heves voltunkat, ez legyen vigasztalónk a világtól elítéltetvén, és saját lelkiismeretünk ítélôszéke elôtt is. Ez legyen napunk, ha bealkonyodik számunkra itt a földön, s ha testünk enyészetnek indul, ez legyen a híd, amelyen át a kötelékeitôl megszabadult lélek karjaidba siet, ó Atyánk, aki a Szeretet vagy kezdettôl fogva mindörökké. ======================================================================== François Fénelon: Reggeli ájtatosság Franciaország Legszentebb Szentháromság, három Személyben egy Isten, szilárd hittel vallom, hogy jelen vagy. Mély alázattal imádlak téged, minden erômbôl dicsérlek és magasztallak téged. Add hálát Istennek a kapott jókért és add át magad neki egészen. Hálát adok neked, ó bôkezű Isten, szívem mélyébôl mindazon kegyelmekért, amelyeket bármikor is kaptam tôled. A te végtelen jóságod óvott meg ez éjjel minden bajtól, és ismét új napot ajándékozott nekem. Hogyan mutathatnám ki jobban hálámat, ó Legfôbb Jó, mint azzal, hogy ezen a napon egyedül neked szolgálok? Tehát egyedül neked ajánlom minden gondolatomat, szavamat, tettemet és szenvedésemet. Áldd meg mindezt, ó Szent Isten, hogy megszentelje ôket isteni Szereteted, s hogy a te dicsôségedre és az én üdvösségemre lehessenek. Határozd el erôsen, hogy kerülöd a bűnt és gyakorolod az erényeket. Szerelmes Jézusom, annak a tökéletességnek isteni mintája, amelyre törekednem kell, kegyelmed segítségével mindig azon leszek, hogy mindenben téged kövesselek, hogy szelíd, alázatos, tiszta, buzgó, türelmes, szeretetteljes és készséges legyek, amilyen Te voltál. Különösen is minden erôvel arra törekszem, hogy megôrizzem magamat azoktól a bűnöktôl, amelyeket olyan gyakran elkövettem, s amelyeket egész szívembôl kerülni kívánok. Kérd Istentôl a szükséges kegyelmet, hogy megjavulj!. Istenem, Te ismered gyöngeségemet. Kegyelmed nélkül nem tudok semmit sem tenni, ne tagadd meg hát tôlem, ó Istenem, és szükség szerint erôsíts engem. Adj elegendô erôt, hogy elkerüljek minden rosszat, amit tiltasz, megtegyem mindazt a jót, amit parancsolsz, és minden keresztemet türelemmel viseljem, amint irgalmas Gondviselésed rám küldi. ======================================================================== Mme Guyon, Jeanne Marie Bouvier de la Mothe: Franciaország Misztikus imádság Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk ez az örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság, amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan bensôségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem! Ámen. ======================================================================== Szalézi Szent Ferenc: Imádság kegyelemért Franciaország Kegyelmet, Istenem, kegyelmet! Kegyelemért könyörgök hozzád és bűneim teljes elengedéséért, egyszülött Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, aki üdvösségemért meghalt a kereszten. Belé helyezem minden reményemet. Ma megújítom, Istenem, a hűségesküt, amit a keresztségemben fogadtam neked: tehát most ugyanúgy, mint akkor, ellene mondok az ördögnek, a világnak és a testnek, valamint minden cselekedetüknek, bujaságuknak és gyönyörüknek életem egész hátralévô részére, ó végtelenül jóságos, irgalmas Isteni Igen, ezzel a szándékkal szentelem neked, ó Istenem, a ,lelkemet és minden erejét, a szívemet és minden dobbanását, a testemet és annak minden érzékét, és fogadom, hogy egész lényemnek egyetlen részét sem akarom használni isteni Fenséged akarata ellenére. Ha azonban az ellenség cselvetése becsapna, vagy emberi gyöngeségem vinne bűnbe, és ezért elmulasztanám a kegyelmeddel való hűséges együttműködést és a szándékomnak megfelelô cselekvést, úgy megfogadom neked, hogy nem késlekedem egy pillanatig sem, hogy a Szentlélek kegyelmébôl újra fölkeljek elestembôl. Ez megváltoztathatatlan elhatározásom, visszavonhatatlan akaratom, minden fenntartás és kivétel nélkül. Örök, mindenható, végtelenül jóságos Isten, Atya, Fiú és Szentlélek, méltóztass elfogadni ezt az egész lényembôl álló áldozatot kedves illatként. És mivel megadtad nekem a kegyelmet, hogy ezt az elhatározásomat áldozatul hozzam neked, végtelen jóságod szerint, adj ahhoz is kegyelmet, hogy mindezt teljesíteni is tudjam. Ô, Isten, Te vagy az én Istenem, szívem Istene, értelmem Istene, lelkem Istenei Imádlak téged, szeretlek téged, imádni és szeretni akarlak örökkön örökké. Éljen Jézus! Ámen. ======================================================================== Francis Jammes: Imádság szép halálért Franciaország Uram, add, hogy halálom szép és tiszta legyen, nagy béke járja át azt a napot, melyen írói s más kétségek s a lét iróniája megfáradt homlokom elhagyják tán valahára. Nem úgy kívánom a halált, mint aki játszik vele csupán, hanem nagyon-nagyon igazán, úgy, ahogy egy babát a kisleány. Te tudod, Istenem, hogy valami hiányzik abból, amit az ember boldogságnak nevez, és hogy nincs is ilyen, s nincs dicsôség egészen teljes, se szerelem, se virág nincs hibátlan, s egy csipet fekete mindig van a fehérben... De add, Uram, hogy szép legyen s tiszta a nap, midôn -- így vágyom én, békés költô -- az ágyam körül majd nagyszerű gyermekek raját lássam: éjszemű fiúkat, égszemű lányokat... Könnyek nélkül állják körül a fekhelyem, s a komolyságra, mely betölti arcvonásom, hassa át ôket egy édes-mély sejtelem, amelyben kegyelemnek tűnik majd a halálom. Fiaim ezt gondolják: mit ér a hír? hiszen megnyugvást úgysem ád annak, ki tudja, hogy csak egy költô van, Isten, midôn a hársszagot a menyasszonyok hűsen édes ajkára lopja. S ezt gondolják: a szerelem csak gúny lehet, mely szétválasztja az egyesült lényeket: lám, apánk szíve is mostig fájt amiatt, hogy édes üdvöskéje szívétôl elszakadt... A lányaim pedig tűnôdjenek eképpen: a síron túl ki vár, nem tudjuk, de apa úgy haldoklik, ahogy a víz siklik tova simán egy ôszi erdô tündöklô derűjében... Uram, add, hogy halálom szép és tiszta legyen, kezem pihenjen a gyermekeim kezében, mint a derék gazdáé a La Fontaine-mesében, s így haljak meg, nagy békével a szívemen. (Rónay György fordítása) ======================================================================== Pierre Jean Jouve: Imádság Franciaország Mi vagyunk a Föld és te vagy az Isten Halld meg zsongó szavunkat s láss meg engem Szikla vagyunk turbékolás vagyunk Ragyogó vizek és pálmák S ó Téged is értsen meg a gondolkodó lény S dicsérjen a természet hangján hatalmas Szellem! Mi por vagyunk és Te vagy a Tekintet Alvó dolgok vagyunk és Te vagy a Lélek Anyag vagyunk homályos és riadt Te vagy a Jóság Lomhák vagyunk és súlyosak Te vagy a Teremtô; Mi ernyedtség vagyunk Te vagy a világosság Tér és idô fölött a tiszta áram Te vagy a lényegem s kibontod lényegembôl lényemet Te vagy a föltétlen úr a kéz s az eszme Elhalmozol örömmel Mert vért öntesz belém s természetet Szellemet adsz nekem Vagyis eggyé teszel magaddal Megteremtesz elhagysz és nem hagytál el Akarsz engem javalsz engem szeretsz lángoló szeretettel S én csodáid célja hatalmad partja jóságod szomjú kelyhe Ösztönösen a szíved felé tárulok Hiszek és fölemelkedem S szerelmesen teljességedbe hullok. (Rónay György fordítása) ======================================================================== Ismeretlen angliai szerzô éneke Krisztus szerelmérôl Anglia Ha vágysz szerzôdni vélem, elszánva, hogy szíved semmi másért ne éljen mert engemet szeret: én egemet ígérem s hogy ott leszek veled s hogy harcon és veszélyen gyôzni tudj, dúsra mérem lelki erôidet. Menj vágyad számbavenni: mit választ, merre nyúl? Csábít sok tarka semmi hogy értük lángra gyúlj. Ne akarj balga lenni; ítélj és jól okulj, s ha én legtöbbet érek, másfelé megvetôleg ne fordulj konokul! Mert én vagyok az Isten, Atyámtól származó, s hogy a bűnös ne vesszen, lettem itt földlakó. Szenvedtem a kereszten, szegény voltam, zsidó... Így mutattam neked meg, szenvedve, hogy szeretlek s szívem mennyire jó. S ha hívnak más barátok, ,,Mit adtok ti?'' -- felelj. -- ,,Óh jaj, húsbeli vágyak, ragályotok lever. Óh világi virágok, hamar hervadtok el. Óh csábok, rossz tanácsok, ti engem örök átok tüzébe visztek el!'' De mind balzsam s szívüdve éntôlem ami jön, melytôl sápad feledve a múlandó öröm: majd lesz idô, önikre nevetni odafönn, ha följutsz az egekbe hol vélem egybekötve vár boldog örököm. Párját annak ha véled, tévedsz, mert párja nincs; mert mindig semmivé lesz a külsô földi kincs. Édesbôl gyűl a méreg: édesre ne tekints! Napod szentebben éljed, s tiéd az örök élet, melynek romlása nincs. (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== John Donne: La Corona Anglia 1. Vedd kezembôl ez ima-koronát, bánatom fonta és mély áhítat, te minden jónak a tárháza vagy, mozgatónk, s örök minden koron át; Múzsámnak, ki maga a tisztaság; mulandó babérkoszorút ne adj: töviskoszorúd add, mit átitat a dicsôség, s mindig nyíló virág; művünket a vég koronázza meg, s végünket te: végtelen nyugalom; türelmetlen-kitartón szomjazom, lelkem óhajtja elsô végemet. Szálljon a szív s a hang magasra fel, Lélek, készülj, a Megváltás közel. 2. Angyali üdvözlet Lélek, készülj, a Megváltás közel: Minden, mely Mindenben ott van jelen, mely hordozza a bűnt, bár bűntelen, halhatatlan, s mégis halnia kell, nézd, állhatatos Szűz: önként hever börtönben -- méhedben --, s bár mélyiben nem vétkezik s nem vétkezel te sem; hús-vér testét halál ragadja el. Az idô kezdete elôtt terád gondolt már Ô, ki Bátyád és Fiad, nemzett és benned fogant: Atyád anyja, teremtôd teremtôje vagy; sötétbe zárva fénylik ékesen Méhed klastromában a végtelen. 3. Jézus születése Méhed klastromában a végtelen imádott börtönébôl most kilép, mert szándéka szerint immár elég gyenge lett, s világunknak megjelen; nem fogadnak be a szálláshelyen? e jászolban készítsd el fekhelyét, s csillag nyomán bölcsek jönnek eléd, nem ér el Heródes parancsa sem. Lelkem, látod-e, hogy mint fekszik ott, ki mindent betölt -- s nem fogadja senki? S a szívnek bár rajta kellett megesni, az Ô könyörülete volt nagyobb. Csókold meg, s kísérd Egyiptomba át Anyjával, kinek osztod bánatát. 4. Templom Anyjával, kinek osztod bánatát, térj vissza, József, nézzed, gyermeked szikrázva árasztja a szellemet, s bölcsebb, mint az írástudó atyák; az Ige néma volt, s egyszerre, ládd, csodákat mesél, mert hogyan lehet, hogy minden írt s íratlan ismeret megtölti egy zsenge gyermek agyát? Bár istenség: emberi volt a lelke, és ilyen érettséget nem a kor hoz; de kinek hosszú feladata lenne, a Nappal együtt lásson a dologhoz. Élte hajnalán ezért tehetett Emberfölötti csodatetteket. 5. Megfeszíttetés Emberfölötti csodatetteket ez hittel, az irigykedve fogad; és sok jött hozzá: gyengét hódolat, a becsvágyót hajtotta gyűlölet; és többen varrnák a hitetlenek, s a szeplôtelennek, ki maga szab sorsot: sorsot szabnak a gonoszak, örök létét arasznál rövidebb mértékkel mérik. Nézd, vállán kereszttel mint lép az elítélt mind magasabbra, míg felfeszíttetvén lelkét kiadja. Ki odafönt vagy, engem is emelj fel, s mit oly bôven áldoztál, add, hogy egy Vércsepp nedvezze szikkadt lelkemet. 6. Feltámadás Vércsepp nedvezze szikkadt lelkemet, mely (kô ugyan, mégis végletesen hús) nem lesz kemény, dideregni sem fog már: átmelegíti az a csepp, és halálod íme véget vetett a halálnak, nem úr az életen, engem sem gyötör halál-félelem kis könyvedbe nevem ha fölveszed. E hosszú álomban nem rothad el a hús, azzá lesz, mibôl vétetett, üdvözülést más módon úgyse nyer. Feledjem halálom s a vétkeket, múljék az álmuk, serkenjek legott, Köszöntve a végsô, örök napot. 7. Mennybemenetel Köszöntve a végsô, örök napot, örvendj, a Fiúval emelkedett; s ha szenvedtél, hullattál könnyeket: ezek mosták, égették agyagod; nézd, a Magasságos eltávozott, amerre lép, a felhôk fénylenek, s nem egyedüli Ô, ki Mennybe megy, de elöl megy, elsônek lép be ott. Kos, aki a Mennyet nekem kitártad, Bárány, ki vérrel jelölted utad, ó Fáklya, ki lobogsz, hogy látva lássak, véreddel fojtsad szent haragodat; én szent lelked Múzsámat hassa át: Vedd kezembôl ez ima-koronát. (Ferencz Gyôzô fordítása) ======================================================================== Anglikán imádság minden élethelyzetben Anglia Ó Istenünk, az egész emberiség Teremtôje és Fenntartója, könyörögve és alázatosan kérünk minden emberért: tanítsd meg ôket utaidra, hogy minden nép üdvösségére legyenek. Különösen is kérünk téged az egyetemes egyház megtartásáért, hogy Lelked vezetése és oltalma alatt az igazság útján vezesse mindazokat, akik kereszténynek vallják magukat, hogy megmaradjanak a Lélek egységében, békében és igazságban és a hitben. Végül atyai jóságodba ajánljuk mindazokat, akik bármilyen módon, lélekben, testben vagy bármiképpen szorongatásban vannak vagy szomorúak, hogy méltóztass ôket, mindenkori szükségük szerint vigasztalni és szenvedésüket enyhíteni; adj nekik türelmet szenvedésükben és minden szomorúságuknak adj szerencsés véget. Ezért imádkozunk hozzád Jézus Krisztus nevében. Ámen. ======================================================================== John Henry Newman imája (Szükségem van rád...) Anglia Szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a követelménye és szükséglete szerint. Add meg nekem, Uram, a lelkiismeretnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak Te tudod élessé tenni fülemet, tisztává tenni szememet, megtisztítani és megújítani szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál és hallgassam a szavadat. Ámen. ======================================================================== John Henry Newman imája (Istenem, egyedül Anglia Te vagy végtelenül bölcs...) Istenem, egyedül Te vagy végtelenül bölcs és mindentudó. Hiszem, hogy Te tudod, mi válik javamra. Hiszem, hogy jobban szeretsz engem, mint én magamat, hogy végtelenül bölcs vagy gondviselésedben és mindenható védelmedben. Köszönöm neked egész szívembôl, hogy kiragadtál önmagam ôrizetébôl és azt parancsoltad nekem, hogy adjam magam a te kezedre. Nem kívánhatok jobbat, mint hogy a te terhed legyek és nem a saját terhem. Uram, kegyelmed által követni akarlak, bárhová mégy is, és nem akarok elédbe vágni utadon. Várni akarok rád, a te vezetésedre, és ha megkaptam azt, egyszerűségben és félelem nélkül akarok cselekedni. Ígéretet teszek, hogy nem leszek türelmetlen, ha valamikor sötétben és kuszáltságban hagysz; akkor sem akarok panaszkodni, sem haragra gerjedni, ha szerencsétlenségbe esem, vagy ha félelem fog el. Ámen. ======================================================================== Óír-kelta esti ima (Kr. u. 1000 körül) Írország Ó Krisztus, élô Isten Fia, szent angyalaid vigyázzák álmunkat, pihenésünket, fehérlô ágyunkat. Mutassanak nekünk szendergésünkben igaz álomképeket, világmindenség fenséges fejedelme, nagy, titokzatos Király! Sem démonok; sem baj vagy pusztulás, sem gonosz álmok ne zavarhassák pihenésünket, mély, zavartalan álmunkat. Szent legyen ébredésünk, munkánk és egész napunk, amint az álmunk és pihenésünk zavartalan és szüntelen. ======================================================================== Uram, eljöttem házadba Dánia Uram, eljöttem házadba; hogy meghalljam, mit mondasz nekem Te, Atyaisten, Teremtôm, s Te, Úr Jézus, Megváltóm, Te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben és életmódban. Halld meg és hallgasd meg, Istenem, Jézus Krisztus által. Ámen. ======================================================================== Esaias Tegnér reggeli éneke Svédország Nap, elbújtál elôlem, de a hegyek fölött boldogan látom újra sugaraidat. A hajnali fény árjában fürdô miriádokkal akarok imádkozni. Végy fel, Istenem, mennyei sátradba. Nyisd meg elôttem a dal világának kapuját. Engedd, hogy tisztán lebegjenek földi szemem elôtt az országodat benépesítô képek... Adj nekem erôt és bátorságot, hogy igazán meg tudjam vetni a balgák büszkeségét. És adj nekem okosságot, amely mosolyog azon, amit a költök festenek, még ha megmerítik is sugaraidba... Te tudod és ismered, hogyan szeret téged szívem; vond értelmemet az ég felé, magadhoz! Hatalom és tisztesség, az arany csillogása soha nem választhatnak el országodtól. Igen, te meghallgatod kérésemet, fogadd el dicsérô szavamat is! Oly szép a világ, az égbolt kékje, szellôk susognak a fák ágai közt; a légben hárfadalok zengenek! Csak rövid az idô, a művészet pedig oly hosszú! S az életpálya oly messze visz. Föl hát, dalra, miriádok, halljátok az égi hangzatot! Isten jelenik meg a fényben és a dalban. ======================================================================== Svédországi Szent Brigitta magasztaló imája Svédország Dicséret neked, Úristen, aki vagy és aki voltál vég nélkül. A te tulajdonod vagyunk, magasztalunk és dicsérünk téged. Mert azért alkottál minket, hogy benned örvendezzünk, nekünk adtad kimondhatatlan fényedet, hogy örökké élvezzük azt... Uram, szereteted kormányozza kezed művét, az embert! Egyedül téged kell félnünk mérhetetlen mindenhatóságodban, csupán téged kell látnunk szeretetedben, csak téged kell szeretnünk változhatatlan állandóságodban. Ezért légy magasztalva vég nélkül. ======================================================================== Björnstjerne Björnson zsoltára Norvégia Érzem magamban, hogy valami feléd sodor, feléd, a kozmoszban kibontakozó Harmóniai Száműzve vagyok? Felismerted, hogy lényem helytelenül irányítja magát? Mert látod, imádkozom erôtlenül, gyáván és lankadtan, máskor kétségbeesetten, hogy vigasz és kegyelem, szó és tanács emeljen föl engem, amikor letiportál. Istenem, hallgasd meg szavamat! Ne taszíts el, hadd reménykedjem a célban és a törekvésben! Csillagom kialszik; hatalmas borzalom veszi körül lépteimet. Száraz értelmemben ijesztô szellemek csapata leng ide-oda. Mondjátok, ti, akiket annyiszor elűztem, mit akartok? Csak ma nem tudok orrá lenni rajtuk. Ó, béke, jöjj! Add, hogy hívô lélekkel hordjam az élet erôs kötelékét, ne engedd, hogy hiába és kétségbeesetten keressem, hívjam, kérdezzem itt önmagamat! ======================================================================== Hallgrímur Petúrsson imája Izland Atyám vagy, Atya Isten! Jézusom, Üdvözítôm nevében kezed vezessen minden utamon, hogy elkerüljek minden vétket. ======================================================================== Ima a Kalevala-ból Finnország Oh, Ukkó, te felsô Isten, Öregapó fenn a mennyben, Fellegek közül felelô, Égen által szót emelô! Tüzes kardot küldjél nekem, Hüvelye is tűzláng légyen; Kivel aggságot elosszak, Kivel rontást fölbogozzak, Földi gyűlölöm legyôzzem, Víz boszorkányit elűzzem Elôttem való egembôl, Megettem való helyembôl Fejem fölôl, magam mellôl, Oldalamról mindkét felôl, Gyôzzek bűvösön nyilával, Boszorkányon késvasával, Táltosfélén tôrhegyével, Rossz férfiún fegyverével! (Vikár Béla fordítása) ======================================================================== Imádság a hazáért Finnország Mindenható, jóságos Isten, hálát adunk neked, hogy erôs kezeddel vezetted népünket és megadtad neki a szabadságot. Tôled kaptuk ezt az országot. Te tetted, hogy eleink itt szorgoskodtak, itt készítettél nekünk lakóhelyet, itt nôttek föl gyermekeink. Te adtad földjeinknek a növekedést. Népünk minden tagja örvendhetett jóságodnak. Balsors vagy jólét, minden a te kezedbôl származik. Te voltál menedékünk nemzedékrôl nemzedékre. Dicsértessék a te neved. Könyörgünk hozzád: légy velünk, ahogy velük voltál atyáinkkal. Engedd, hogy kegyelmed állandóan ott ragyogjon Finnország földje fölött hogy lakóhelyre találjon itt az igazság és a becsület! Add meg nekünk, hogy megelégedjünk sorsunkkal! Adjál egységet és egyetértést! Add áldásodat azokra, akik hazánk javát akarják, szégyenítsd meg azonban a gonoszok terveit, kik ellene törnek: Add, hogy ezért a földért éljünk-haljunk! Hallgass meg bennünket a mi Urunk, Jézus Krisztus által! ======================================================================== Assisi Szent Ferenc imája (Uram, tégy engem békéd Itália eszközévé...) Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, hogy összekössek, ahol széthúzás van, hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek. Mert aki így ad, az kapni fog, aki elveszíti magát, az talál, aki megbocsát, annak megbocsátanak, aki meghal, az fölébred az örök életre. ======================================================================== Assisi Szent Ferenc Naphimnusza Itália Mindenható, fölséges és jóságos Úr, Tied a dicséret, dicsôség és imádás, És minden áldás, Minden egyedül téged illet, Fölség, És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja. Áldott légy, Uram, s minden alkotásod, Legfôképpen urunk-bátyánk a Nap, Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a te világosságod. És szép ô és sugárzó, nagy ragyogással ékes: A te képed, Fölséges. Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az égnek. Ôket az égen alkotta kezed, fényesnek, drága szépnek! Áldjon, Uram, téged Szél öcsénk, Levegô, felhô, jó és rút idô, Kik által élteted minden te alkotásod. Áldjon, Uram, téged Víz húgunk, Oly nagyon hasznos ô, Oly drága, tiszta és alázatost Áldjon, Uram, Tűz bátyánk, Vele gyújtasz világot éjszakán. És szép ô és erôs, hatalmas és vidám. Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk, Ki minket hord és enni ad, És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat. Áldjon, Uram, tégedet minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát. És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, akik tűrnek békességgel, Mert tôled nyernek majd, Fölséges, koronát. Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál; Akitôl élô ember el nem futhat. Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak, És boldogok, kik magukat megadják te szent akaratodnak. A második halál nem fog fájni azoknak. Dicsérjétek az Urat és áldjátok, És mondjatok hálát neki, És nagy alázatosan szolgáljátok. (Sík Sándor fordítása) ======================================================================== Aquinói Szent Tamás: Úrnapi ének Itália Dicsérd, Sion, a Megváltót, dicsérd a vezért, a pásztort, zengj himnuszt, zengj éneket! Ahogy bírod, akként merjed: nagyobb Ô, mint a dicséret, méltón nem dicsérheted. S a dicséret külön tárgya ma hogy a kenyeret áldja, mely éltet és eleven, s hogy végvacsoráján kapta a Tizenkettôk csapatja, nem kétséges semmiben. Legyen teljes, legyen zengô, legyen vidám és illendô szívünk ujjongása ma: mert azt a napot jelzi ünnepünk, melyen elôször adatott nekünk ez a lelki lakoma Új királynak asztalára új törvénynek szállt páskája: elavult a régi már. Fut az újtól, ami agg, igazságtól, ami vak; fut a fénytôl a homály. Amit Krisztus tett az estén, hagyta hogy rá emlékezvén cselekdjük mi is azt. Okultunk szent törvényébôl: így lesz borból és kenyérbôl üdvösséges áldozat. Más és más -- de nem lényegben, csak jel szerint más -- színekben égi jók lappanganak. A vér ital, a hús étel: mégis Krisztus, lényegével, teljes mindkét szín alatt. Oly kenyér, melyet meg nem tör, aki vesz miként étekbôl, s el se vág, és meg se szel. Veszi egy és veszik ezren; fogyasztják és nem fogy el. Veszik jók és veszik rosszak: csakhogy különbözô sorsnak részesei ôk vele. Rossznak halál, jónak élet: ilyen az egyforma étek különbözô ereje. Ím az angyalok kenyere, útonjárók eledele, édesfiaknak étele, nem ebek számára szánt, melynek elôképe már a húsvéti bárány halála, valamint Izsák oltára s hogy az égbôl manna szállt. Óh igaz Kenyér, jó Pásztor, Jézus, óvj az elbukástól, te táplálj és te palástolj s add hogy a feltámadáskor üdvnek látói legyünk. Te, ki mindent bírsz és értesz, s e földön táplálsz és éltetsz, tedd, hogy szent népeddel, ékes asztalodnál majd az édes örökségben résztvegyünk! (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== Aquinói Szent Tamás: Himnusz az Oltáriszentségrôl Itália Zengjed, nyelv, a dicsôséges test titkát s a drága vért melyet hullatván értékes váltságul az emberért a föld ura, a felséges méh gyümölcse nem kímélt. Egünk küldte, s nekünk szülte tiszta szűz, szeplôtelen. Köztünk élt és hinté földre az Igét, mely jót terem; a csodás szertartással ülte búcsúestjét idelenn. Mert a végsô estebédet tartván ô és társai, együtt a törvényes étket jámborul fogyasztani: étkül a tucatnyi népnek önmagát osztotta ki. És a kenyeret testévé igézte az Ige-test s a bor lett Krisztus vérévé: magyarázni ne keresd! Hit dolga és igaz szívé, hogy erôsen tartsa ezt. Azért kell e nagy szentséget leborulva áldani és a régi Szövetséget új rítussal váltani: pótolják a rest érzéket a merész hit szárnyai! Az Atyának és Fiának légyen áldás, dicsôség, üdv, hozsanna és imádat, ujjongások hirdessék! S aki kettejükbôl árad, a Lélek is áldassék! (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== Szent Bonaventura éneke Krisztus irgalmáról Itália Jézus, bocsánat kútfeje, Jézus, búbánat sugara, Jézus, bűnbánat öröme, Jézus, bűnbánók óhaja, mikor ott függtél csüggeteg, ártatlanul megfeszített, a gonosz latrok közepett, megosztva büntetésöket, és egyik akkor Téged ott megvádolt és rádtámadott, ostobán gúnyolt és szidott és káromolva szólított: ,,Ha tényleg Isten fia vagy, ments meg bennünket és magad: magadhoz zordon ne maradj ki megváltottál másokat.'' S mikor a másik rá-csarélt s feddte a balga szavakért s megvalló, hogy ô rosszul élt, de Téged mint szentet dicsért s Általad igaz útra tért és könyörögve így beszélt: ,,El ne feledj engem, Uram, ha országodba érkezel, mely édességgel tele van, s király-ruhádba öltözöl.'' Te, kit a bánat visszanyer s malasztod szíveket emel, nemcsak hogy nem feledted el: égbe méltattad venni fel! Óh isteni kész irgalom! Kész irgalom, jószívűség! Adakozó kész szánalom! Szánakozó bôkezűség! Tehozzád fut az áhítat, hozzád tér az emlékezet, a vágy Feléd nyög lankatag, a bűnbánat Feléd eped; a gyónás székedhez tapad: a szív Neked tárul, Neked! Azért bizalommal teli imádkozunk hozzád, Uram, mert Te vagy az egyedüli bűntelen és mocsoktalan; gondolj reánk végnélküli türelmedhez képest, Uram! (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== Jacopo da Todi: Stabat Mater Itália Állt az anya keservében sírva a kereszt tövében, melyen függött szent Fia, kinek megtört s jajjal-tellett lelkét kemény kardnak kellett kínzón általjárnia. Óh mily búsan, sújtva állt ott amaz asszonyok-közt-áldott, ki Téged szült, Egyszülött! Mily nagy gyásza volt sírása mikor látta szent Fiát a szívtépô kínok között! Van-e oly szem, mely nem sírna Krisztus anyjával s e kínra hidegen pillantana? Aki könnyek nélkül nézze, hogy merül a szenvedésbe fia mellett az anya? Látta Jézust, hogy fajtája vétkéért mit vett magára és korbáccsal vereték. S látta édes fiát végül haldokolni vigasz nélkül, míg kiadta életét. Kútja égi szeretetnek, engedd érzenem sebednek mérgét: hadd sírjak veled! Engedd, hogy a szívem égjen Krisztus isten szerelmében, s ô szeressen engemet! Óh szentséges anya, tedd meg, a Keresztrefeszítettnek nyomd szívembe sebeit! Oszd meg, kérem, kínját vélem, kinek érdem nélkül értem tetszett annyit tűrni itt! Jámborul hadd sírjak véled és szenvedjek míg csak élek Avval; ki keresztre szállt! Álljak a kereszt tövében! Szívem szíved keservében társad lenni úgy sóvárg! Szűzek szűze! légy szívedben hozzám jó és nem kegyetlen! Oszd meg vélem könnyedet! Add hogy sírván Krisztus sírján sebeit szívembe írnám s bánatodban részt vegyek! Fiad sebe sebesítsen! Szent keresztje részegítsen és vérének itala, hogy pokol tüzén ne égjek! S az ítélet napján, kérlek, te légy védôm, Szűzanya! Ha majd el kell mennem innen, engedj gyôzelemre mennem anyád által, Krisztusom! És ha testem meghal, adjad ogy lelkem dicsón fogadja a pálmás paradicsom! (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== Keresztes Szent János: Vers az istenirôl Spanyolország Támaszkodva, támasz nélkül vaksín, fogytán a világnak, gyöngülök, erôm alábbhagy. Elbocsátották a dolgok, útjára küldték a lelkem, önmaga fölébe röppent, új életre, íme, boldog, megfogózott Istenemben, és a legfôbb jó, mi várt, nem vágyhattam többre végül, lelkem látta önmagát, támaszkodva, támasz nélkül. Bár halálos életemnek félhomálya meggyötör, nem veszít el, meg nem öl, fénytôl sötétsége foszt meg, lelkem mégis égbe tör, mert az ilyen szeretetnek ereje lelkembe árad, s az magát föladva enged, vaksin, fogytán a világnak. Csodát tesz a szeretet azzal, aki ismeri, jó vagy rossz -- egy íz neki, kínt nem érez, örömet, minden ôvele lesz egy. Így tesz önmagammá engem, s lángja én e lángolásnak, hagyom hogy megsemmisítsen, gyöngülök, erôre alábbhagy. (Takács Zsuzsa fordítása) ======================================================================== Loyolai Szent Ignác: A teljes önátadás imája Spanyolország Vedd el, Uram, egész szabadságomat. Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet, vedd el egész akaratomat. Amim van és amit birtokolok, Te ajándékoztad nekem. Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom, hogy Te irányítsd akaratod szerint. Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben, és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást. Ámen. ======================================================================== Fatimai imádság Portugália Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétôl, s vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra. ======================================================================== Reggeli dicséret Lengyelország A Föld, amelyet Te tartasz egyensúlyban, tengereid, csillagaid s a Napod egyetlen dalban zengik: Dicsértessél, ó nagy Isten! S az ember, akit ajándékaid bôségével halmoztál el mérték nélkül, akit megalkottál és értelemmel láttál el, ô miért ne dicsérne téged? Íme, amikor szemeimet törlöm, szívembôl kiáltok hozzád, hozzád, Uram, világ Teremtôje, téged kereslek mindig s mindenütt! S bár sötét álmok gyötörtek, mert tegnap nehéz nap után pihentem el, új erôvel ébredtem újra, s ezért, jó Istenem, magasztallak téged! Dicsértessél most és mindörökké! ======================================================================== Imádság a hazáért Lengyelország Istenünk, ki a lengyeleknek nehéz idôk során világosságot és erôt adtál, oltalmadba vetted ôket, s megôrizted a pusztulástól, oltárod elé hozom kérésemet: Áldd meg, Uram, a szabad hazát! Te ôrizted meg a pusztulástól a szent ügy csatázó harcosait; Te adtad, hogy a balsorsban megnôtt az erô, s az egész világ volt tanúja! Oltárod elé hozom kérésemet: Áldd meg, Uram, a szabad hazát! Sírjából támadt föl szent szavadra! Lengyelek, a népek kórusa ujjong: békésen kering ismét a fehér sas és biztonságot ad nektek! Oltárod elé hozom kérésemet: Áldd meg, Uram, a szabad hazát! ======================================================================== Fohászok Maximilian Kolbéhoz Lengyelország Boldog Maximilian Kolbe, te halálod által tanúságot tettél Krisztusnak olyan szeretetérôl, amely meghalad minden értelmet! Vértanú, aki életedet más helyett adtad oda, könyörögj értünk, hogy mi is a Kereszt titkából éljünk! Az Istenanya buzgó tisztelôje, könyörögj értünk, hogy Mária elvezessen bennünket Krisztushoz! Assisi Szent Ferenc buzgó tanítványa, könyörögj értünk, hogy Krisztus követése által életünk új alakot nyerjen! Hazaszeretettel eltelt lengyel hazafi, könyörögj értünk, hogy a különbözô népek az egyházban egyesülve dicsérjék és magasztalják Istent! Szeretet tanúja, mely erôsebb a halálnál, könyörögj értünk, hogy a világ semmilyen hatalma ne válasszon el bennünket Krisztustól! Mindenható örök Isten, Te boldog Maximilian Kolbénak erôt adtál, hogy halálával vallja meg Krisztus-hitét, jöjj gyengeségünk segítségére, hogy igazságodról életünkkel tegyünk tanúságot, Krisztus, s mi Urunk által! Ámen. ======================================================================== Jan Kochanowski zsoltárimája Lengyelország Uram, trónusod lépcsôjéhez hadd; szálljon el szavam! Istenem, Királyom, könyörgésemet ne engedd el füled mellett! Alig merül föl a tenger hullámaiból a hajnalpír szelíd fénye, borús tekintetemet máris fölemeltem imámban. Az is, kinek szíve telve bűnnel, menedéket remél találni nálad, de hiába, reménye csalódik, a gonosz nem ér el színed elé. Mert bár ajka hűséget hazudik, s nyájas hangon hízeleg neked, keblének Búbarlangjába rejtve ott van fekete lelke. Uram, Te leleplezed az árulókat, elôtted nem áll meg a gonosztevô, akik megtagadnak téged, azokat Te is megtagadod és megveted. Adj bátor szívet azoknak, akik neked szentelték magukat, a nagy örömet, hogy magasztalhatnak téged, ó, ezt add meg nekik mindörökre. ======================================================================== Ómagyar Mária-siralom (1300 körül) Magyarország Valék siralom-tudatlan. Siralomtól süppedek, Bútól aszok, epedek. Választ világomtól -- Zsidó fiacskámtól, Édes örömemtôl. Ô én édes uracskám, Egyetlen egy fiacskám! Síró anyát tekintsed, Bújából kinyújtsad! Szemem könnytôl árad, Én keblem bútól fárad, Te véred hullása Én keblem alélása. Világ világa, Virágnak virága! Keservesen kínzatol, Vas szegekkel veretei: Ó nekem, én fiam, Édes, mint méz! Szegényül szépséged, Véred ürül vízként. Siralmam, fohászkodásom -- Terjed kívül Én keblemnek belsô búja, Mi soha nem hűl. Végy halál engemet, Egyetlenem éljen, Maradjon uracskám, Kit világ féljen! Ó igaz Simeonnak Biztos szava ére, Én érzem e bú-tôrt, Mit valamikor ígére. Elválnám tôled, De ne volna, Hogy így kínzatol, Fiam, halálra. Zsidó, mit téssz, Törvénytelen, Mert fiam Bűntelen hal. Fogva, húzogatva, Öklelve, kötve Ölöd. Kegyelmezzetek fiamnak, Ne legyen kegyelem magamnak, Avagy halál kínjával Anyját édes fiával Egyetemben öljétek! (Pais Dezsô értelmezése szerint) ======================================================================== Jégesô elleni bájoló imádság (Csík megye) Magyarország Dicsôség az Atyának és Fiúnak és Szentlélekistennek, Miképpen kezdetben vala, most és mindörökkön örökké. Ámen. Ím elôdbe állok a teljes Szentháromság erejivel. Teremtetlen az Atya, Teremtetlen a Fiú, Teremtetlen a Szentháromság egyisten. Eloszolhatatlan az Atya, Eloszolhatatlan a Fiú, Eloszolhatatlan a Szentháromság egyisten. Kényszerítelek téged, te gonosz Sátán, Addig az én falum határára bé ne következzél, Míg a Názáretbeli Jézus szájából szent igéit nem követed, Addig az én falum határára bé ne következzél. Erdô ága-bogára, hol kakasszó nem hallatik, Vakaru kalács nem illatik. Vigyen el téged az Atya, Vigyen el téged a Fiú, Vigyen el téged a teljes Szentháromság egyisten. (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése) ======================================================================== Thewrewk-kódex (Hálát adok neked...) Magyarország Hálát adok neked mennybéli szent Atyám és örökkévaló Istenem, hogy az elmúlt éjszakán megôriztél, megoltalmaztál minden veszedelemtôl, szerencsétlenségtôl, az ördög .incselkedésétôl és a hirtelen haláltól. Íme, újból kérlek Istenem: tarts meg a mai napon is szent neved dicséretére és lelkem üdvösségére. Ámen. ======================================================================== Lobkovitz-kódex (Édes Uram, Jézus Krisztus...) Magyarország Édes Uram, Jézus Krisztus, szeretett Atyám! Kérlek, énvelem lakozzál, ez éjjel velem nyugodjál, hogy testem álomba merüljön, de a szívem soha el ne aludjék, hanem koronként hozzád forduljon. Édes Üdvözítôm, mindazokat öleld magadhoz, akiket szeretek, és soha el ne hagyd ôket, hanem áldd meg és oltalmazd meg mindörökkön örökké. Ámen. ======================================================================== Vásárhelyi András: Ének Szűz Máriáról Magyarország Angyeloknak nagyságus asszonya, Úr Jézusnak bódugságus anyja; Mennyországnak szépséges ajtója: Paradicsomnak vagy széles kapuja! Reád néznek szenteknek szemei, És véneknek keserves szűvei, És árváknak nyomorólt ihai, Bűnössöknek óhajtó lelkei. Árvaságnak kegyes táplálója, Özvegyeknek megoltalmazója, Szegényeknek meggazdagejtója, Számkivetéseknek megbódogejtója. Asszonyok szépséges tűköre, Férfiaknak tisztes gyôzedelme, Halottaknak nagy hiedelme, Ördögöknek ô nagy töredelme: Rólad szólnak szenteknek mondási, Szentháromságnak nagy titkus tanácsi, Apostoloknak szent prédikálási, Mártíromoknak diadalmassági. Halottaknak megszabadejtója; Törököknek megnyomorojtója, Kerályoknak jó tanácsadója, Magyaroknak megoltalmazója! Legyen hála az Szentháromságnak, Azonképpen az áldott Jézusnak; Legyen hála az Szíz Máriának: Velem öszve mend az Bódogoknak. ======================================================================== Kecskeméti Vég Mihály: Az LV. zsoltár Magyarország Mikoron Dávid nagy búsultában Baráti miatt volna bánatban, Panaszolkodván nagy haragjában, Ilyen könyörgést kezde ô magában: Istenem-uram! kérlek tégedet, Fordítsad reám szent szemeidet, Nagy szükségemben ne hagyj engemet, Mert megemészti nagy bánat szívemet. Csak rívok-sívok nagy nyavalyámban, Elfogyatkoztam gondolatimban, Megkeseredtem nagy búsultomban, Ellenségemre való haragomban. Hogyha énnékem szárnyam lett volna, Mint az galamb elrepültem volna, Hogyha az Isten engedte volna, Innét én régen elfutottam volna. Akarok inkább pusztában laknom, Vadon erdôben széllel bujdosnom: Hogynemmint azok között lakoznom, Kik igazságot nem hagynak szólanom. Ezeknek szájok zsírosb az vajnál, Síkosb ajakok az faolajnál, Élesb az nyelvek az éles kardnál, Szájokban nincsen egyéb álnokságnál. Te azért lelkem, gondolatodat -- Istenben vessed bizodalmodat, Rólad elvészi minden terhedet, És meghallgatja te könyörgésedet. Igaz vagy, Uram, ítéletedben, Az vérszopókat ô idejekben Te meg nem áldod szerencséjekben, Hosszú életek nem lészen ez földön. Az igazakat te mind megtartod, Az kegyeseket megoltalmazod, Az szegényeket felmagasztalod, Az kevélyeket aláhajigálod. Ha egy kevéssé megkeserítôd Az égô tűzben el-bétaszítod, Nagy hamarsággal onnét kivonszolod Nagy tisztességre ismég felemeled. Szent Dávid írta az zsoltárkönyvben, Ötvenötödik dicséretiben, Melybôl az hívek keserűségben Vigasztalásért szörzék így versekben. ======================================================================== Tinódi Lantos Sebestyén (Siess, keresztyén...) Magyarország Siess, keresztyén, lelki jót hallani, Régi törvénybôl harcolni tanulni, Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni. Mert nem hiába ezt az ó törvénybe, Próféták írták Biblia könyvébe; Szép tanulság ez most az új törvénybe', Mi eleinkbe'. Jól tudja földön ezt minden keresztyén: Nemcsak fegyverrel oltalmaz az Isten. Ezt minden népnek tudására adóm: Istenünk vagyont Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon ô kezében; Kiket Ô akar, föld kerekségében: Emeli égben. Ne ess kétségbe ô nagy jóvoltában, Az igaz hitben erôs légy magadban, Mint Dávid, úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban. Dávidot Isten hagyó királyságban, Ô ellenségit veté gyalázatban. Dicsérjük Istent nagy hálaadásban, Énekmondásban. ======================================================================== Petrôczi Kata Szidónia Magyarország Elbágyadt lelkeknek, Szomorú szíveknek Ki vagy vigasztalója, Gyámoltalanoknak Ügyefogyottaknak Erôs oltalmazója, Mennybéli Istenség, Uralkodó Felség, Üdvösség megadója! Sok felôl ostromol S ugyan reám omol A keresztek zápora, Nincs, kihez fordulnom, Segedelmet várnom, Mert felséged ostora Reám eresztetett, Szívemre vettetett Hitemnek próbálója. Tehozzád kiáltok, Ki férgecskéd vagyok, Figyelmezz kérésemre; Látod gyötrelmimet, Fájdalmas szívemet, Tekints szívem sebére. Irgalmas szemeddel, Hatalmas kezeddel Jöjj el segítségemre. Én gyarlóságomat, Erôtlen voltomat, Óh Úristen, jól látod. Hogy bánatim terhét, Ostromló erejét Nem bírhatom, te tudod. Segedelmed nélkül Reménységem meghűl, Uram, ha nem táplálod. Ha pedig tovább is Ez öldöklô tövis Sebhet akaratodból: Vigasztald szívemet, Én nádszál-hitemet Erôsítsd jóvoltodból. Ha holtig is érzem Ostorodat, vészem Jó szívvel mint Atyámtól. Csak Jóbnak tűrését, Ábrahámnak hitét Oltsad az én szívembe; Én reménységemet S erôtlenségemet Fogadd szent kegyelmedbe. Ellened ne vétsek, Csak teneked éljek, Bízzam ígéretedbe. ======================================================================== Esterházy Pál felajánló imája Magyarország Magyarország Nagyasszonyához Emlékezzél meg, Istennek dicsôséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Máriai Emlékezzél meg örökségedrôl, melyet hű szolgád, elsô királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra és dicsô érdemeid által légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiállottak ôseink és minden ínségükbôl kiszabadultak; mert folyton-folyvást vigyázott éber szemed örökségedre, ó mindörökké áldott Nagyasszonyunk! Ezt mi biztosra vévén gyakran folyamodtunk hozzád és tapasztalásból tudjuk, és bízvást el is mondhatjuk, hogy egyedül szószólásod miatt áldott meg minket az Úr. Ez a remény éltet most is, ez a bizodalom lelkesít, hogy oltalmad szárnyai alatt keressünk menedéket, mi, a te néped, örökséged és hű nyájad, kik szentséges Fiadról vagyunk elnevezve, különös pártfogásodért pedig hazánkat Mária országának hívjuk és valljuk. Azért emeljük föl tehát hozzád szívünket, imádkozásra kulcsolt kezünkkel együtt, hogy nagy alázattal kitárjuk színed elôtt könyörgésünket. Oltalmazzad is, esennen esdünk, és védjed hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki gonosz ellen édes hazánkat, hogy mindenha virágzó legyen Isten dicsôségére és néped vigasztalására. Legyen eszköz benne a te esedezésed, hogy az Anyaszentegyházat, vagyis a katolikus hitvallást idehaza és mindenütt széles e világon fölmagasztalás érje; hazánk püspöki karának, a fôpásztoroknak és az egész papságnak nyerj isteni segítô kegyelmet, nekünk pedig, híveidnek, tanulékony, engedelmes és az élô hit cselekedeteivel s gyümölcseivel bôvelkedô szívet, hogy meg ne nehezteljen szent Fiad reánk és országát tôlünk joggal el ne vonja... Légy minden bajos ügyeinkben szószólónk szent Fiadnál, hogy az ô akaratja szerint rendezzük életünket és téged mindenha Nagyasszonyunknak, különös pártfogónknak valljunk és tiszteljünk is életünknek minden napjaiban. Kelj fel tehát, édes jó Anyánk! Te uralkodjál felettünk és szent Fiad, Jézus Krisztus, a mi Üdvözítônk. Fogadd kegyesen hódoló szívünk esdeklését; melyet ezúttal színed elé terjesztettünk, hogy közbenjárásod ereje által megsegítve, a jelen élet viszontagságai után a síron túl az örökkévaló boldogságra juthassunk. Ti pedig, édes magyar hazánk védôszentjei: Adalbert püspök, István, elsô király, Imre herceg, Mór és Gellért püspökök, László király, Erzsébet asszony, nemkülönben boldog Margit, Kinga és Jolán, IV. Béla király leányai, valamint boldog Márk, István és Menyhért kassai vértanúk, Isten minden dicsôült szentjeivel együtt esedezzetek érettünk a mi Urunk Jézus Krisztusnál. Ámen. ======================================================================== II. Rákóczi Ferenc könyörgése Magyarország Gyôzhetetlen én kôszálom, Védelmezôm és kôváram A keresztfán drága áron -- Oltalmamat tôled várom! Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért . . . Életemet ostromolják: Feszítsd, feszítsd! -- azt kiáltják, Mint gyilkosok, azt kívánják És véremet szomjúhozzák. Reád bízom ez ügyemet Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Én szegény árva fejemet. . . . Ím elmégyek országomból, Drága, kedves, jó hazámból; Eddig való hajlékomból, Költöznöm kell jószágomból. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomra adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendôben idvességet. ======================================================================== Faludi Ferenc: A feszülethez Magyarország Szűzek, ifjak sírjatok, Méllyen szomorkodjatok, Keseregjen minden szív, Aki Jézusához hív. Nincsen abban irgalom, Hozzád buzgó fájdalom, Aki téged meg nem szán, Ó Jézus, a keresztfán. Gyenge testén sebeit, Vérrel buzgó kékeit, Aki látja és nem sír, Élô hittel az nem bír. A kôsziklák repednek, Nap és hold setétednek, Minden állat megindul, Csak a bűnös nem búsul. Szállj szívedbe, sirasd meg Bűneidet; gondold meg: Hogy az Isten Fia volt, Aki érted is megholt. ======================================================================== Dugonics András: Imádság magamért Magyarország Én édes Istenem, el fogom elôtted beszélni szükségeimet, nem azért, mintha Te azokat nem tudnád, kinek szemei elôtt mindenek ki vannak nyitva, hanem csak éppen azért, hogy midôn azokat zokogásaim és szívszorongatásom között elôdbe adom, a te nagy irgalmasságod kívánságát inkább felgyullasszam magamban, és a te kegyelmedbôl megérdemelhessem azoknak orvosságát. Engedd, Uram, megzabolázását tévelygô ítéletemnek, akaratomnak, belsô indulataimnak és érzékenységemnek, nehogy ezek valaha megcsaljanak és elvonjanak azoktól, amik neked tetszenek. Add; Uram, hogy igazán megvessem a földi jókat, mértéktelenül ne keressem a becsületet: hanem tebenned legyen minden becsületem, igaz kincsem és szeplôtelen gyönyörködésem. Szabadíts meg ellenségeimnek minden kísértéseitôl és ravaszságától, azoktól fôképpen, melyek a jónak színe alatt lappanganak: nehogy talán az igazságot keresvén az igaz jótól messze essem. Engedd, én Istenem, hogy az a hitem, melyet a te kegyelmedbôl érdemem fölött vettem, szüntelen megtartassék és öregbedjék bennem. Világosítsd meg elmémet égi világoddal, hogy az isteni titkokat megfoghassam, és amiket felôled és egyetlenegy Fiadról hiszek, tökéletesebben értsem. Adj állandó reménységet, hogy magam erejérôl éppen elfeledkezvén, minden gondjaimat a te szent gondviselésednek kebelébe helyezzem, s onnan várjak örök életet s annak elnyerésére szükséges eszközöket: Öntsd szívembe a te szent szeretetedet, hogy téged tökéletesen önmagadért, felebarátimat, pedig teérted szeressem. Engedd meg, hogy az én akaratom egybe legyen kapcsolva szent akaratoddal. Gerjeszd föl szívemben a te dicsôségednek és felebarátimnak ösztönét. Helyezd szívembe a könyörületességet; hogy felebarátim nyomorúságain és fájdalmain könyörüljek, s azokat tehetségem szerint segíthessem. Adj engedelmes szívet, hogy a magam gondolatainak imádója ne legyek. Adj, Uram, buzgóságot is, hogy néked ne ímmel-ámmal, hanem serényen szolgáljak. Add, hogy magamra jó gondot viseljek, mindenfelé szemes legyek, hogy lelkemnek vesztét elkerülhessem és gondatlanságom miatt ne cselekedjem olyat, ami szent színed elôtt kellemes nem volna. Engedd meg, hogy akaratom szeresse az igazságot, hogy kinek-kinek megadjam az övét. Áldj meg az imádság ajándékával, hogy mindenekben a te dicsôségedet keresvén, néked, Uramnak, Istenemnek imádást, az angyaloknak és szenteknek illô tiszteletet adjak. Adj oly szívet, mely szüleimhez, kegyes elöljáróimhoz engedelmes, a velem jóttevôkhöz hálaadó, kedveseimhez édes, a cselekedetekben egyenes, a beszédben igaz. Adj erôs és nagy szívet, mely téged keressen mindenben, a világi jókat éretted megvetni bátor legyen, ami fájdalmakat és nyomorúságokat rám adandasz, azokat örömest elszenvedje, s amit egyszer fölfog, azt véghez is vigye, mert a te szent Fiadnak szava ez: Aki mindvégig állhatatos lészen, üdvözülni fog. Mérsékeld, Uram, kívánságaimat, hogy az undok és förtelmes dolgoknak még az árnyékától is fussak, a jókat kívánjam, testem ékesítésében fölül ne haladjam a módot. Engedd a józanságot, hogy mind ételemben, mind italomban mértéket tartsak. Áldj meg a tisztaság és szemérem erkölcsével, hogy testemet, a Szentlélek házát, tisztán és minden mocsok nélkül megtarthassam. Áldj meg kegyességgel is és szelídséggel, hogy a haragot és bosszút megzabolázhassam. Tégy alázatossá, hogy magam felôl legcsekélyebb vélekedésben legyek, cselekedeteimben tisztességes, beszédeimben okos; hogy semmi se legyen bennem, ami szent fölségednek nem tetszenék. Nyugodjanak rajtam, Uram, a Szentléleknek ajándékai: az okosság, az értelem, a tanács, a bátorság, a tudomány, az áhítatosság és a félelem lelke, hogy ezen ajándékokkal tökéletes legyek minden erkölcsben. Más ajándékaidból pedig, melyek nélkül ellehetnék, azokat engedd énnekem, melyek a lelkem üdvösségével s a te szent akaratod beteljesítésével éppen nem ellenkeznek. Engedd, hogy azon ajándékaiddal ne magamat, hanem tégedet keresselek. Áldj meg az állhatatosság ajándékával is, hogy mind holtomig, mind holtom után tebenned megmaradjak. Engedd meg, Uram, hogy úgy éljek, hogy bátran mondhassam a te apostoloddal: Kívánok feloszlani és a Krisztussal lenni. Adj, Uram, halálom óráján bensô világosságot, hogy a késztetô világnak lépesvesszeit elkerülhessem. Öntsd szívembe az örökkévalóknak szeretetét, hogy e mulandókat örömest megvessem. Add akaratomnak valóságos megegyezését a te szent akaratoddal. Vedd el végre énrólam, szegény szolgádról mindazt, ami a keresztényi tökéletességrôl akármi módon más útra vihetne. Adj, Uram, én Istenem, hathatós segítségeket a szent életre és a szerencsés halálra. Ezek, én édes Istenem, kéréseim, ezek az én mindennapi kívánságaim; alázatos szívvel kérem, hogy irgalmasan teljesítsed nemcsak énbennem, hanem minden felebarátomban; hogy ezen a világon mindenkor tessünk szent Fölségednek, a másvilágon pedig a te szent színed látásában örökké gyönyörködhessünk. Ámen. ======================================================================== Mária-imádság Dubrovnikból Jugoszlávia Üdvözlégy, édes Úrnô! Csodálatos virágot szültél, aki beragyogja az eget és a földet. Világosítsd meg értelmemet, hogy fölismerjem jóságodat. Most aludni térek. Csak Isten tudja, fölkelek-e holnap. Lelkemet neked ajánlom és szeretett Fiadnak, Jézusnak, Istenemnek! Jézusom, elôtted van egész életem! Ôrangyalom vigyázzon rám ez éjjel és ôrizzen egész nap, reggeltôl estig. Igen, édes Fiadnak ajánlom lelkemet, hogy ne essen áldozatul a kísértésnek, hanem kegyelmed mennyországában legyen! Ámen. ======================================================================== Ima a meghalt lelkek emléknapján Oroszország Tartsa az Úr hűséges emlékezetében mindkét szülôtöket, rokonságtokat és nemzetségteket, atyátokat, anyátokat, fivéreiteket s nôvérkéiteket, nagybátyáitokat és nagynénéiteket. Mindegyiküket név szerint ismeri az Úr hűségben. Írd be ôket, Uram, az egyház könyvébe! Emeld föl ôket, Uram, a szent trónusokhoz! Adj nekik, Uram, kegyesen örök emlékezetet! ======================================================================== Orosz egyházi ének Oroszország Enyészendô ember, tekintsd elmúlásod, idôd letelik, közelegvén közeleg halálod. Ôrzô angyalom, irgalmazz, segíts! Szentkönyvét Isten ímé eléveszi, mind az bűneink Isten számba veszi. Megyünk messzi pusztába megigazulni, magunkat sanyarni, böjttel áldozni. Imáinkkal a halált el nem űzhetjük, szeretteinket attól meg nem menthetjük, arany marhával a halált meg nem kérlelhetjük. Leszünk setét földben férgek prédája. Kél keleten a piros nap, nyugszik nyugaton, hogy lenyugoszik, testünktôl a lelkünk el is búcsúzik, száll a lelkünk igazulni, földben lészen testünk múlása, fejér tölgyfa rönk -- léssz immár az ember lakása. Lelkünk meg amott fizeti meg nehéz vétkeit, lelkünk meg amott igazítja jóra bűneit. Földben lakozó férgek lesznek eztán barátink, földben nyugovó kövek lesznek immár komáink! Bűneimtôl tisztulni, jó hívek; segítsetek! Bűneimért Krisztus Úrhoz esedezzetek! Dicsôség az Atyának, ô Szent Fiának, az Szent Léleknek ezen órában és örökkön örökké. Ámen. (Rab Zsuzsa fordítása) ======================================================================== Új-Teológus Simeon (Jöjj, igaz fény...) Bizánc Jöjj, igaz fény! Jöjj, örök élet! Jöjj, rejtett titok! Jöjj, nevezetlen gyönyörűség! Jöjj, kimondhatatlan! Jöjj, emberi szellem elôl menekülô lény! Jöjj, örök ujjongás! Jöjj, alkony nélkül való világosság! Jöjj, mindenki téged vár e nyomorúságban! Jöjj, holtak föltámadása! Jöjj, hatalmas, aki puszta intéseddel teremtesz, átformálsz és megújítasz szüntelenül mindent. Jöjj, Te, aki láthatatlan vagy, akit soha senki nem érinthet, meg nem simogathat. Jöjj, aki az órák árjában zuhogsz, mégis mozdulatlan állasz fölötte; aki magasabban lakozol az egek egénél, de meglátogatsz bennünket, földresújtottakat. Jöjj, legkívánatosabb és legmagasztaltabb név: kimondani, hogy ki vagy, felismerni, hogy milyen vagy és hogyan létezel, soha meg nem adatik nekünk. Jöjj; örökké tartó öröm! Jöjj, el nem hervadó koszorú! Jöjj; Urunk és Istenünk bíbora! Jöjj, kristálytiszta drágakövekkel tarka öv! Jöjj, hozzáférhetetlen menedék! Jöjj, téged kívánt és kíván szegény lelkem! Jöjj, magányos a magányoshoz -- mert magányos vagyok, láthatod! Jöjj, aki egyedül valóvá és magányossá tettél a földön! Jöjj, aki vágyam lettél -- a te műved, hogy vágyakoznom kell utánad, akit azonban emberi lehelet el nem ér. Jöjj, lélegzetem és életem! Jöjj, örömöm, dicsôségem, tartós pihenésem! Hálát. adok neked, mert egy lélek vagy velem, anélkül hogy lényembe vegyülnél és elveszítenéd magad, s hogy mindenem lettél a mindenben úgy, hogy Isten maradsz, magasan mindenek felett. Megnevezhetetlen táplálék, elvehetetlen, aki állandóan lelkem ajkaira áradsz, s túláradóan buzogsz fel szívem forrásában. Hálát adok neked, hogy örök nappalommá lettél, amelynek nincs alkonya, napommá, amelynek nincs lenyugvása; hogy nincs hova rejtôznöd, mert hatalmaddal betöltöd a világmindenséget. Sohasem rejtôztél el senki elôl, mi azonban folyton bújunk elôled, ha nem akarunk a szemed elé kerülni. Te akarnál elrejtôzni, kinek nincs sehol nyugvóhelye? Avagy miért rejtôznél el Te, aki senkivel nem szállsz szembe az egész világon, aki nem félsz senkitôl? Jöjj hát, Szentséges Úr, verj sátrat bennem, végy szállást bennem, ne hagyj el halálomig, ne távozz szolgádtól, hogy halálomban és halálom után is benned találjam meg magamat és veled uralkodjam, Isten, aki mindent uralsz! Maradj velem, Uram, ne hagyj magamra! Erôsítsd meg szívemet, tedd minden idôkre szilárddá, s védelmezz engem bennem lakozásoddal, hogy naponta téged szemlélve halottként éljek, téged birtokolva szegényként gazdag legyek! Így hatalmasabb leszek, mint az összes királyok: s amikor téged eszlek és téged iszlak, s amikor kiváltságos órákon beléd burkolózom, kimondhatatlan gyönyörben van részem. Mert Te vagy az egész jóság, Te vagy a szépség teljessége, a boldogság egésze. Téged illet az Atyával és a Fiúval az egész világ imádása mindörökké. Ámen. ======================================================================== Eusebius püspök imája Bizánc Ó Istenem, add, hogy ne legyek egy embernek se ellensége, de legyek barátja annak, ami örök és maradandó! Hogy soha ne tervezzek rosszat mások ellen, és ha velem esik meg ez, úgy meneküljek meg, hogy ne sértsem meg azt, aki ilyet akart velem tenni! Hogy csak a jót szeressem, keressem és el is érjem! Hogy mindenki boldogságát kívánjam és senkiét ne irigyeljem! Hogy soha ne várjak arra, hogy mások feddjenek meg, ha valami rosszat mondtam vagy tettem, hanem magam feddjem meg magamat, míg meg nem javulok! Hogy soha ne arassak olyan gyôzelmet, amely fájdalmat okoz nekem vagy ellenfelemnek! Hogy újra megbékítem a barátokat, ha haragusznak, hogy erôim szerint segítsek mindenkinek, aki rászorul! Hogy soha ne tegyem ki egyetlen barátomat sem a veszélynek! Hogy becsüljem önmagamat! Hogy mindig megszelídítsem azt, ami bennem dühre képes. Hogy soha ne szóljak arról, hogy valaki rossz vagy rosszat tett, hanem keressem a jó embereket és az ô nyomukba járjak. ======================================================================== Szent Basziliosz imája Bizánc Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük tôled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötôje! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erôt ahhoz, ami igaz javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton örvendjünk a te csodálatos és felüdítô jelenlétednek! Tiéd minden szent dicsérete és magasztalása mindörökké. Ámen. ======================================================================== Nazianzi Szent Gergely: Betegen Bizánc Krisztus, segíts! Kiáltok és magamra hagysz? Lankadt a nyelv, mely téged áldott. Tűröd ezt? Adj gyógyulást! Kérlek, ne dobd szolgádat el! Hadd álljak újra talpra, üdvösségedet hirdetni, megtisztítva népemnek szívét! Erôm tebenned, mindenem vagy, el ne hagyj! Elhagytalak akár csak egyszer téged én? (Madarassy Orsolya fordítása) ======================================================================== Nazianzi Szent Gergely: Nehéz órán Bizánc Fergeteges démon ragadott el a krisztusi útról, két szemedet, szavadat; hallásodat összezavarta, árva szívem? Hova kószálsz, távol az isteni fénytôl, balgatagon, vágyakba, sötét gondokba merülve? Rezzen az árny, s remegôn menekülsz, sápadva felindulsz, hogyha gonosz szó sért, fortyogsz keserű haragodban? Ó, ne bolyongj, szívem, összezavart elméd viharában, ó, ne feledd, örök életedet, testedbe tapadva, tested tompa homálya borít, csak a bűn fele tárul. Bátran vesd meg a bajt, a gonoszt szórd szét a szelekbe, perdüljön csak a kocka, nyomán az idô adománya: földi dicsôség, gazdagság, s a csalóka szerencse. Krisztus, téged ölel szívem át, míg láthatom én is színrôl színre a Három fényözön Egy ragyogását, míg csak a test kötelékeibôl már megszabadultan képmásod hazatér hozzád, az egek magasába. (Madarassy Orsolya fordítása) ======================================================================== Kürenei Szünesziosz püspök reggeli énekébôl Bizánc Döntésedtôl függ a mindenség; Te vagy a gyökere jelennek, jövônek s annak, ami elmúlt. Te Atya vagy és Anya, férfi vagy és nô, Te vagy a beszéd és a hallgatás, a természet létrehozója. Király, az idôk ideje, ahogy joggal nevezünk téged. Légy köszöntve világ gyökere, légy köszöntve létezôk központja, boldog számok egysége, lényegelôtti Uralkodót Köszöntelek, légy üdvözölve! Istenben köszöntés van és öröm. Ô, hajolj le jóságos füllel himnuszaim kórusához! Nyisd meg a bölcsesség fényét, ajándékozd áldásod gyönyörét, ajándékozd kegyelmed ragyogását, a nyugodt és vidám életet, amely megôriz engem nyomorúságtól, betegségtôl és pusztulástól! Hárítsd el tagjaimtól a betegségeket, a vágyak támadását, tartsd távol életemtôl a lélek nehéz gondját, hogy a por átka ne nehezedjen lelkem röptére, hogy szabadon szárnyalva ujjonghassak Fiad mély titkaiban! ======================================================================== Szent Metód: Himnusz Krisztusról, az Egyház jegyesérôl Bizánc Az égbôl, szüzek, zeng a szó, a sírokat szakítva zeng: Keletre menjetek! a Vôlegény jön gyôztesen! Öltözzetek fehérbe, lángot gyújtsatok, A nagy Király kapuja meglegyen! ,,Neked leszek örökre tiszta, lámpát lengetek feléd S futok hozzád, Szerelmesem!'' Ne süssön rám öröm, ne sírjon sóhajom, Ne gyújtson engemet az élet forró kedve sem, De élet-osztó kebleden, Boldogság Hercege, Te védj meg engem kegyesen! ,,Neked leszek örökre tiszta, lámpát lengetek feléd S futok hozzád, Szerelmesem!'' A földi ágyat elkerültem, nem kerestem földi nászt, Te nagy Király, arany szobádat keresem, Mocsoktalan ruhában itt vagyok, vezess a jobbodon, Jegyezz el engemet, malaszttal teljesen. ,,Neked leszek örökre tiszta, lámpát lengetek feléd S futok hozzád, Szerelmesem!'' Kiálltam boldogan a Sárkányok dühét, Nem kaphatott belém a láng öldöklô tüze sem, Vadállatok dühét viseltem, Téged várlak; Krisztusom, A mennyeket lesem. ,,Neked leszek örökre tiszta, lámpát lengetek feléd S futok hozzád, Szerelmesem!'' Itt nincs hazám, te vagy Hazám, te alkotó Ige! És nincs hugom, nôvéreim dalán nyugalmam nem lelem! Nincsen családom, nincs anyám, Te vagy nekem csak Krisztusom, A szívem csak Veled legyen! ,,Neked leszek örökre tiszta, lámpát lengetek feléd S futok hozzád, Szerelmesem!'' Legyen neked dicséret, Krisztusi Élet Hercege! Alkonytalan Nap! Hallgass meg engem, lányaid közös dalát fogadd el szívesen, Te hervadatlan Rózsa, Végtelen tudás, Kegyesség, Szent Öröm, Te legbölcsebb Ige! Gyönyörű Jegyesem! ,,Neked leszek örökre tiszta, lámpát lengetek feléd S futok hozzád, Szerelmesem!'' (Horváth Béla fordítása) ======================================================================== Szoli Aratosz imája Görögország Klasszikus kor Hadd kezdjem Istennel, barátaim, nevérôl megfeledkeznünk soha nem szabad. Istennel telítettek az utak, vele vannak tele az emberek piacai, a kikötôk és a tengerek. Istent nem nélkülözhetjük soha, semmikor. Hisz az ô nemzetsége vagyunk. Barátian utasít ô bennünket, munkára szólítja a népet, tevékenységre buzdít, amely táplál bennünket, hogy mikor kell szántani vagy felásni a földet, mikor kell betakarni a szôlôt, és vetni a magot. Ezért helyezett csillagokat az égboltra, ezért különítette el a csillagképeket, és az év folyamán elkövetkezik mind és figyelmeztet, hogy a hórák adományai a maguk idejében viruljanak. Így neki hódol mindig a kezdet és a vég. Atya, légy üdvözölve, csodák legcsodásabbja, az emberek legmagasztosabb üdve! Köszöntelek téged, téged és az isteneket, idôsebb testvéreinket! ======================================================================== Homéroszi himnusz a Földhöz, mindenek Görögország Klasszikus kor Anyjához Mindenek anyját énekelem, Gaiát, a szilárdat, ô a legôsibb, ô táplál mindent a világon, mit csak az isteni föld tart hátán vagy mit a tenger, bô vagyonából táplálkoznak a szárnyasok is mind. Általad áldottak termésben, gyermekeikben, úrnô, mind a halandók, s élelmük, ha kívánod, adhatod, elveheted, s az a boldog, kit te szívedben méltatsz jóakaratra: van annak mindene bôven. Szántóföldje kövér termést ont és legelôje barmokban gazdag, házát megtölti a sok jó. Kormányoznak szép nôkkel. teli városaikban bölcsen, boldogság és jólét jár a nyomában mindnyájuknak: gyermekeik viruló vigadalomban élnek, lányaik ékes körtáncokban örömmel, rétjeiken puhaszirmú virág közt játszva szökellnek. Így jár, kit te becsülsz, kegyes úrnô, sok javat osztó. Csillagos Ég felesége, köszöntelek, istenek anyja, érdememért kegyesen nyújts szívvidító eleséget. Énekelek mást is, de fogok még zengeni rólad. (Devecseri Gábor fordítása) ======================================================================== Nicetas a Remesiana: Te Deum Görögország Újkor Téged Isten áldunk. Téged vallunk miurunknak, Téged az egész föld úgy imád mint örök Atyját. Néked minden angyalok, Néked egek és minden hatalmasságok, Néked kerubok és szeráfok kiáltoznak szűnhetetlen hangon: ,,Szent vagy, szent vagy, szent vagy, seregek ura, Istene! Egek és föld telistele fenségednek sugaraival.'' Téged a dicsô apostolok kórusa, Téged próféták dicséretes hadai és mártírok fehérruhás sokasága magasztal. Néked az egész földön hitvallást tesz a szent eklézsia. Szabadítsd meg a Te népedet, Uram és áldjad meg a Te örökségedet! Igazgasd ôket és emeld föl ôket most és mindörökké! S naponta nem szűnünk magasztalni Téged. És dicsérjük szent nevedet századokig és századok századain. Méltóztassál, Uram, ama napon vétek nélkül megôrizni minket! Könyörülj mirajtunk! Úristen, könyörülj mirajtunk! Teljesedjen, Uram, mirajtunk a Te irgalmasságod, amiképpen reméltünk Tebenned! (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== Újgörög ortodox imádság (Ó emberszeretô Görögország Újkor Uralkodónk...) Ó emberszeretô Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. ======================================================================== Újgörög ortodox imádság (Méltó és Görögország Újkor igazságos...) Méltó és igazságos énekelni néked, magasztalni téged, hálát adni néked, imádni téged mindenütt, ahol uralmadat látjuk: mert Te vagy a kimondhatatlan, a kikutathatatlan, a láthatatlan, a felfoghatatlan Isten, aki örökké és mindenkor ugyanaz vagy, egyszülött Fiaddal és Szentlelkeddel. Te a semmibôl teremtettél minket, s amikor elbuktunk, fölemeltél bennünket, és mindent megtettél, hogy elvezess bennünket az égbe, hogy ott nekünk ajándékozd eljövendô országodat. Mindezért hálát adunk neked és egyszülött Fiadnak és Szentlelkednek: minden nekünk nyújtott jóért, amirôl tudunk, s amirôl nem tudunk, a nyilvánvalókért és az elrejtettekért. Hálát adunk azért is, hogy szívesen fogadtad kezünkbôl ezt az istentiszteletet, bár arkangyalok ezrei szolgálnak neked, az angyalok tízezrei, kerubok és szeráfok, akiknek hat szárnyuk van és sok szemük, akik mind ott fenn a magasban szállnak, énekelnek, és hangosan kiáltják a diadalmas éneket. ======================================================================== Az Athosz-hegyi szerzetesek szív-imája Görögország Újkor Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, irgalmazz nekem! ======================================================================== Dávid dicsérô éneke (részlet a 18. zsoltárból) Izrael Szeretlek, Uram, erôsségem, (te megmentesz az erôszaktól). Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzád menekülök. Védôpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtôl. Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek, az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenhez emeltem szavam. Ô meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el ôket lángoló haragjától). Lehelete füstölgô felhô volt, szájából pusztító tűz lövellt, (izzóvá tette a parazsat). Lehajtotta az egeket és leszállt, Iába sötét felhôn nyugodott. Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhô. Az elôtte járó fényességbôl jégesô és izzó parázs tört elô. Mennydörgésben szólt az Úr az égbôl, a Magasságbeli hallatta szavát. Kilôtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta ôket. Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtôl, Uram, leheletednek haragos zúgásától. Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyérôl. Elragadott ádáz ellenségeimtôl, gyűlölôimtôl, akik erôsebbek nálam... Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. A leigázott népeknek szabadulást hozol, a gôgös tekintetet megalázod. Igen, Te vagy világosságom, Uram, Istenem, Te megvilágítod sötétségemet. Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa Ô mindenkinek, aki nála keres menedéket. Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsôség üdvöm Istenének! (Gál Ferenc fordítása) ======================================================================== 42. zsoltár Izrael Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik, Lelkem úgy óhajt Uramra És hozzá fohászkodik. Tehozzád én Istenem, Szomjúhozik én lelkem! Vajjon színed eleiben Mikor jutok, élô Isten? Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel-nappal, Midôn azt kérdik éntôlem: Hol Istened, kit vártál? Ezen lelkem kiontom És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben. Én lelkem mire csüggedsz el, Mit keseregsz ennyire? Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendjek végre, Midôn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását. Ó én kegyelmes Istenem, Mely igen kesereg lelkem! Mert terólad emlékezem Ez Jordánnak földjérôl, Szent helyedre igyekezem Ez Hermon kis hegy mellôl. Mélység kiált mélységet, Midôn én fejem felett A sok sebes víz megindul, Mintegy erôs hab megzúdul. Sebessége árvizednek És a nagy zúgó habok Énrajtam összeütköznek, Mégis hozzád óhajtok. Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vígsággal Dicséreteket éneklek Néked, erôs ôrizômnek. Mondván: Isten, én kôszálam, Mire felejtesz így el? Ellenségim vagynak rajtam, Gyászban járok veszéllyel. Mert az ô hamis nyelvek Csontjaimban megsértnek, Mert így bosszantnak ellened: Lássuk, hol vagyon Istened? Én lelkem mire csüggedsz el, Mit keseregsz ennyire? Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendek végre. Ki nékem szemlátomást, Nyújt kedves szabadulást, Nyilván megmutatja nékem, Hogy csak Ô az én Istenem. (Szenczi Molnár Albert fordítása) ======================================================================== 90. zsoltár Izrael Tebenned bíztunk eleitôl fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak, Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva: Te voltál és Te vagy erôs Isten. És Te megmaradsz minden idôben. Az embereket Te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendô elôtted annyi, Mint a tegnapnak az ô elmúlása, És egy éjnek rövid vigyázása. Kimúlni hagyod ôket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik azontúl, Mihelyt az ember felserken álmábúl -- És mint a zöld füvecske a mezôben, Amely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik, s estve megszárad. Midôn, Uram, haragodban versz minket, Ottan meghalunk és földre leesünk; A te kemény haragodtól rettegünk, Hogyha megtekinted nagy bűneinket, Titkos vétkünket, ha elôhozod, És színed eleibe állatod. Haragod miatt napja életünknek Menten elmúlik oly hirtelenséggel, Mint a mondott szót elragadja a szél. A mi napink, kiket nékünk engedtek, Mintegy hetven esztendei idô, Hogyha több, tehát nyolcvan esztendô. És ha kedves volt is valamennyire, De többire volt munka és fájdalom. Elkél életünknek minden ékessége, Elmúlik, mint árnyék és az álom. De ki érti a te haragodat? Csak az, aki féli hatalmadat. Taníts meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük, És eszességgel magunkat viseljük. Óh, Úristen, fordulj hozzánk ismétlen! Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon! Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jó kedvvel vigyük véghez éltünket, Ne terheltessünk szorgalmatossággal; Vigasztalj minket és adj könnyebbséget, És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régúlta ostoroztatunk. Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsôségedet ezeknek fiain; Add értenünk felséges hatalmadat. Mi kegyes Urunk, óh irgalmas Isten! Minden dolgunkat bírjad, forgassad, kezeink munkáját igazgassad. (Szenczi Molnár Albert fordítása) ======================================================================== 129. zsoltár: De profundis Izrael A mélybôl kiáltok, Uram, hozzád, hallgasd meg, Uram, szavamat! Fordítsd felém füledet, figyelj hangos kiáltásomra! Uram, ha figyelembe vennéd bűneinket, Uram, ki állhatna meg elôtted? De nálad a bocsárat; hogy tisztelettel szolgáljunk téged. Én az Úrban reménykedem, benne remél lelkem, bizakodva várom a szavát. Lelkem az Úrra vár, jobban, mint az ôrök a reggelre. Jobban, mint az ôrök a reggelre, jobban várjon Izrael az Úrra. Mert az Úrnál az irgalom, bôséges a megváltás nála. Igen, Ô váltja meg Izraelt minden gonosztettétôl. (Gál Ferenc fordítása) ======================================================================== Imádság a Tóra fölolvasása elôtt Izrael Halljad, Izraeli Az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy! Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, egész szíveddel, egész lelkeddel és minden tehetségeddel! Legyenek ezek a szavak szívedben, és vésd azokat jól gyermekeidbe. Beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz, vagy ha úton jársz, amikor lefekszel és amikor fölkelsz. (Halljad, Izrael! A zsidó vallás alapjai, Budapest, 1988) ======================================================================== Velünk a Seregek Istene Izrael Lelkem jobban vágyódik az Örökkévaló után, mint az éjjeli ôr a reggel után. Egy szeretettel és hittel teljes, bensôséges dal leng át lelkünkön szent dallamon, és hűségedrôl énekel. Hűségedet hirdetjük, amikor sötét éjszaka ölel át bennünket, amikor aranyló reggel ragyog be minket. Hűségedet dicsérjük, ha friss sírgödrök nyílnak, ha vidáman köszönt ránk a fiatal élet. Hűségedre építünk az idôk és az évek változásában, és dicsôítünk téged, erôs várunk és pásztorunk, az ôsi, lélekkel teli dallal: Velünk a Seregek Istene, Jákob Istene erôs várunk, mindörökké! ======================================================================== A Világanyához, Iziszhez szóló fölajánló ima Egyiptom (Kr. e. 1300 körül) Te Szent, az emberi nem örökkévaló fenntartója, aki mindig bôkezűen üdíted fel a halandókat, aki a szerencsétleneknek a sors csapásai közepette az édesanya szeretetét mutatod meg! Egy nap, a pihenés egy órája, sôt egyetlen csöppnyi pillanat sem telik üresen jótéteményeid mellett: te véded meg az embert szárazon és vízen, te űzöd el az élet viharait, te nyújtod segítô kezedet, hogy te magad oldd meg a sors kibogozhatatlanul összekeveredett szálait, te mérsékled a balsors tombolását, te fékezed a csillagok pusztító járását! Téged tisztelnek az égiek, neked szolgálnak az alvilág istenei, te forgatod körben a földet, te gyújtod föl a nap fényét, te uralkodsz a világon, tiporsz rá az alvilágra! Neked felelnek a csillagok, változnak az évszakok, ujjonganak az istenek, szolgálnak az elemek! A te intésedre lélegzenek a szellôk, adnak táplálékot a felhôk, csíráznak a magok, hajtanak a rügyek! Fenséged elôtt megremegnek a madarak, amelyek az égen repülnek, a vadállatok, amelyek a hegyekben kóborolnak, a kígyók, amelyek a földön rejtôznek, a szörnyek, amelyek a tengeren ringatóznak! Ámde gyönge az én lelkem ahhoz, hogy a te dicséretedet zengje, szegény vagyok a földiekben, hogy méltó áldozatot hozzak neked, hiányzik a szavak bôsége ahhoz, hogy elmondjam, mit érzek nagyságod láttán; de ehhez nem lenne elegendô ezer száj, ezer nyelv, nem lenne elegendô a fáradhatatlan beszéd örök folyama! Így csak azt teszem, amit egy jámbor, bár szegény ember tehet: szívem mélyén örökre megôrzöm isteni arcodat és legszentebb lényedet, s örökké szemem elôtt tartom! ======================================================================== Réhez intézett bánatima (Kr. e. 1400 körül) Egyiptom Te egyedül való, egyetlen, Harachti! Akihez itt nincsen hasonló! Aki milliókat védelmez és százezreket ment meg! Védelmezôje annak, aki hozzád kiált, Héliopolisz ura! Ne büntesd meg bennem sok bűnömet! Olyan vagyok, aki nem ismeri önmagát. Balga ember vagyok. Egész nap a szám után megyek, ahogy az ökör megy a fű után, s este olyan vagyok, akihez eljön a hűsítô (a te kegyelmed)... ======================================================================== A fölkelô Naphoz Egyiptom Ré dicsôséges, amikor fölkel a keleti látóhatáron, örömteli; amikor lenyugszik a nyugati látóhatáron. Üdv neked, amikor fölhágsz a magas égre, ha reggelente fölragyogsz az égi horizonton! Mert akkor békében jössz, béke uralkodója, és látásod új életre kelt minden embert; az egész föld egyesül megjelenésedre, s karjai imádva emelkednek a magasba... Az ég magasában imádom és tisztelem mindkét ország urát, Akhnatont, a sorsot, amely életet ad, a parancsok urát; az egész föld fényét, amelynek idején élet van, minden országok Nílusát, amelynek erejében jóllakik az ember; Istent, aki a nagyokat alkotja és a kicsiket létrehozza; az orr páráját, amelyen át lélegzik az ember. ======================================================================== Amon-Ré napisten himnusza (Kr. e. 15-14. század) Egyiptom A létezôk létrehozója, a lények alkotója, Nagykirály és az istenek feje, magasztaljuk akaratodat, ahogy megalkottál bennünket, mi belôled készíttettünk, aki szültél minket, magasztalunk téged bennünk levô dicsôségedért. ======================================================================== Ramszesz-himnusz (Kr. e. 1300 körül) Egyiptom Téged hívlak, Atyám! Ismeretlen népek tömegének közepette vagyok, egyedül állok elôtted. Senki sincs velem. Elhagytak íjászaim és lovasaim, amikor kiáltottam nekik; senki sem hallgatott rám, amikor segítségüket kívántam. De számomra Ammon több az íjászok millióinál, a lovasok százezreinél, az ifjú hôsök billióinál, még ha mind egyesülnének is. Az emberi cselvetés nem tud semmit végbevinni, Ammon úrrá lesz rajtuk. ======================================================================== Countel Cullen: A fekete nép litániája (20. század) Afrika Mi: tegnap még nem emberek. Mi: ma a hajnali fény sugara. A régi istenek lehanyatlottak, Názáret a lelkünk és a szívünk. Elásva a múlt. Urunk, tárd szélesre ruhád redôit, s borítsd fölénk ebben az órában! Mesterünk, csillagfényes a ruhád, bennünk Krisztus van és keresztény hit. S ha tövis vérzi is homlokunk, ha lándzsa érinti is oldalunk, s ha a fehér ember törzse számunkra vértanú-kereszt, haldokló sóhaj lesz is -- nem gyôztök ti, régi istenek, még ha a szem megtörik is egy utolsó jajban! Ó vérrel, kötelességgel teljes sötét út! A végén a világítélet vár bennünket. A sötétségben benne lakik a fény. S ha ma nincs is kenyerünk és italunk -- amikor majd szükségünkben meglátjuk, hogy meghasad a csillagos ég, s ott állunk a bírák Bírája elôtt -- engedd, Urunk, hogy mi legyünk azok, akik kenyeret és italt adnak a fehéreknek, s szemünkben legyen ott a megbocsátás fölvillanása, és Betlehem és mártír-kín belemerül a Paradicsom világosságába! ======================================================================== A kivu-pigmeusok védô imája (Közép-Afrika; 20. század) Afrika Ha kimegyünk az erdôbe, s ha elmegyünk az alvó oroszlán mellett, s a kígyó mellett, amelyik mindjárt a föld fölött harap: ha velünk van Imana, megôriz bennünket ezektôl a szörnyetegektôl. Ha azonban ellenünk van Imana, akkor megölhetik az embert, még egy kis aranymajom is megölheti. De ha az ember Imanával van, egy állast sem állhat ki vele, sem a szellemek, sem másféle lények. ======================================================================== Libériai imádság (20. század) Afrika Te küldtél bennünket ebbe a világba; senki sincs e világon, aki hasonló volna hozzád! Egyedül Te vagy a nagy Isten, a mi Atyánk vagy! Bármilyen ügyünk van, hozzád fordulunk, mert Te vagy az, aki intézed dolgainkat! ======================================================================== A galla nép imája (Föld Istene...) (Kelet-Afrika; Afrika 19-20. század) Föld Istene, Uram, Te fölöttem vagy és én alattad vagyok; ha valamilyen baj fenyeget, tartsd távol tôlem a bajt, mint ahogy a fa távol tartja tôlem a napot: légy Te az árnyékom! Hozzád kiáltok nappal, hozzád kiáltok éjszaka; ha feljön a hold, ne tévessz szem elôl, ahogy én sem tévesztelek szemem elôl, amikor fölkelek: tartsd távol tôlem a veszélyt, Istenem, Uram! Te harmincsugarú Nap, amikor jön az ellenség, ne engedd, hogy földi férged elpusztuljon, tartsd fölé kezedet, ahogy mi is, ha akarjuk, megöljük a földön a férget, ha akarjuk, megkíméljük! Ahogy megölhetünk egy lépéssel egy férget a földön, úgy Te is, ha úgy akarod, egyetlen lépéssel eltaposhatsz bennünket a földön. Istenem, Uram, Te kezedben tartod a jót és a gonoszat! Az olyan ember, aki nem ismeri a jót és a rosszat, nem gerjeszt haragra; ha azonban már megismerte, s utána sem tudja, akkor már rossz: tégy vele, amint akarod! Ha nem tanulta meg ifjúságában, tanítsd meg, Uram, tanítsd meg Te, ha nem érti az emberek nyelvét, a te nyelvedet ismeri. Istenem, Te teremtetted az állatokat és az embereket, mind, ami a földön van; a gabonát is Te alkottad a földön, hogy abból éljünk, nem mi tettük azt. Te erôt adtál nekünk, Te megajándékoztál bennünket vaddal és maggal, s erôt kölcsönöztél földünknek, mi azzal dolgoztunk, s felnôtt vetésünk. Te növesztetted gabonánkat, s az emberek jóllaktak. Házainkban elégett a tartalékunk, csak Te tudod, ki gyújtotta föl. Ha én ismerek is egy-két embert, csak akkor ismerém, ha saját szememmel láttam ôket. Te azonban, amikor szemeddel megláttad, szívedben már ismered ôket. Egyetlen rossz ember kergetett ki mindenkit, az anyát és gyermekeit szétszórta, mint egy csapat pulykát, a gyilkos ellenség kiragadta a széphajú gyermeket anyja karjából és megfojtotta. Mindezt engedted megtörténni; miért tetted? Te tudod. Te növesztetted meg vetésünket, megmutattad szemeinknek; az éhes ember megnézi szemével és megvigasztalódik. Ha virágzik a gabona, sáskát és galambot küldesz rá; minden a te kezedbôl jön, Te engeded, hogy így történjék; hogy miért teszel így, Te tudod! Uram, kíméld azokat az embereket, akik hozzád imádkoznak! Ha kedves vagyok elôtted, szabadíts meg engem, egész szívembôl kérlek! Ha nem szívembôl imádkozom hozzád, nem hallgatsz meg; én azonban teljes szívembôl kérlek téged, Te tudod ezt, és kegyelmes vagy hozzám! ======================================================================== A galla nép imája (Istenem, békében engedted eltöltenem Afrika a napot...) (19. század) Istenem, békében engedted eltöltenem a napot, engedd, hogy békében tölthessem az éjszakát is! Bárhol járjak is az úton, amelyet Te rendeltél nekem békességben, Istenem, tedd igazzá lépéseimet! Ha beszélek, vedd el tôlem a rágalmazást, ha éhezem, vedd el tôlem a zúgolódást, ha jóllaktam, vedd el tôlem az elbizakodottságot! Téged hívlak, s úgy töltöm napomat, Uram, aki fölött nincsen más Úr! ======================================================================== A masszai asszonyok imája gyermek születésekor Afrika (Kelet-Afrika; 19--20. század) Isteni Isten! akihez kiáltok; Istenem! Adj nekem utódokat! Te mennydörögsz, s esik az esô. Egyedül hozzád kiáltok napról napra. Hajnali csillag, amelyik itt kel fel, egyedül téged hívlak nap mint nap! Jóillat Ura, egyedül téged hívlak nap nap után. Akit hívnak, s aki meghallgat: egyedül téged hívlak mindig! ======================================================================== A masszaik reggeli imája (19. század) Afrika Add, hogy ezen a napon is leljek valamit, amivel jóllakhatom. Nyomorúságom Istene, adj nekem eledelt, adj tejet, adj húst, Atyám! ======================================================================== A busmanok kérô imája (Dél-Afrika;19--20. század) Afrika Ó, Kage, Kage, nem vagyunk gyermekeid? Nem látod éhségünket? Adj ennünk! ======================================================================== Kelet-afrikai imádság (19. század) Afrika Te mentettél meg, Istenem, ments meg mindig! ======================================================================== A khoikhoik imája a menny istenéhez (19. század) Afrika Te, ó nagy Csuigoa, te vagy az atyák atyja, te vagy a mi atyánk! Áraszd meg a dörgô fellegeket, engedd élni nyájainkat, engedj bennünket élni! Bizony teljesen elgyengültem a szomjúságtól és az éhségtôl. Mégis hogy szeretnék enni a föld gyümölcseibôl! Nem vagy atyánk, az atyák atyja, Csuigoa, te? Ó, csakhogy dicsérhetnénk téged! Ó, bár visszaadhatnánk néked! Te, az atyák atyja, te, Urunk, Csuigoa, te! ======================================================================== A silluk imája az ôsök sírja mellett, ahova elvezeti Afrika lányát, amikor az férjhez akar menni (Észak-Afrika; 19--20. század) Uram, itt hozom neked gyermekemet, áldd meg! Te tudod, hogy útjai egyenesek lesznek-e, hogy szerencse lesz-e osztályrésze! Ha te akarod, boldog lesz a gyermekem! Föláldozok egy báránykát is; vére a földön át elédbe járul és szól érdekemben és gyermekem érdekében. ======================================================================== Etiópiai Mária-ének részlete Afrika Üdvözlégy, Mária, csillagkorona, a messzi Nap trónusa; a föld virágba és gyümölcsbe öltözik, Mária, május hava! Üdvözlégy, illatok, illatszerek, kenetek: gránátforma aranycsengôk, igen: Mária, tunika! Üdvözlégy, a kert illata dalolja édesen dicséretedet a földben a föld rögével: Mária, mezei virág! Üdvözlégy, ha elragadtatásba esnék ragyogó arcodtól, szép virághoz hasonlítanálak téged, Mária, gyöngyszem. Ahogy a szomjazó törekszik a friss vízhez, úgy siet ajkam dicsérni jóságodat; Mária, szôlô virága! ======================================================================== Etiópiai anafora Afrika Ó Mária, mennyország magasa, föld fundamentuma, tenger mélye, napnak fénye, hold szépsége, csillagok ragyogása... Méhed az Istent hordta, akinek fenségétôl megreszket az ember. Tested az izzó parazsat zárta magába. Térded azt az oroszlánt tartotta, akinek fölsége ijesztô. Az érinthetetlent érinthette kezed és az istenség benne rejlô tüzét. Ujjaid, mint a fehéren izzó fogó, melybôl a próféta fogadta az égi szent parazsat. Te vagy a kosara e tüzes izzásból jövô kenyérnek és ennek a bornak a kelyhe. Ó Mária, a te öledben érik az odaadás gyümölcse... Állhatatosan kérünk, ments meg minket az ellenségtôl, aki cselt vet, és mint a borba kevert víz többé el nem választható tôle. Add, hogy mi tôled és Fiadtól, az üdvösség Bárányától, el ne szakadjunk. (Bajcsy Erzsébet fordítása) ======================================================================== Részletek a Koránból Közel-Kelet 1. szúra Dicsôség Allahnak, a teremtmények Urának, a könyörületesnek és az irgalmasnak, aki az ítélet Napját uralja! Néked szolgálunk és hozzád fordulunk segítségért. Vezess minket az egyenes úton, azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál, s ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygôkén! 113. szúra Menedéket keresek a hajnalhasadás Uránál annak a rossza elôl, amit teremtett és a szétterjedô sötétség rossza elôl és a csomókba fújó (boszorkányok) rossza elôl és az irigy rossza elôl, amikor irigykedik. 114. szúra Menedéket keresek az emberek Uránál, az emberek királyánál, az emberek Istenénél: minden lopva sugalmazó elôl, aki (gonosz gondolatokat) sugalmaz az emberek keblébe -- legyen ô dzsinn, avagy ember. (Simon Róbert fordítása) ======================================================================== ,,A mindenható és mindentudó.'' Mohamed imája Közel-Kelet Az irgalmas Isten nevében! Minden; ami az égen és a földön van, dicséri Istent. Ô a mindenható és mindentudó. Övé az uralom égen és földön. Ô ad életet, Ô adja a halált, Ô mindenható. Ô az elsô és az utolsó, a látható és a rejtett, Ô ismer minden dolgot. Hat nap alatt teremtette az eget és a földet, s aztán helyet foglalt trónusán. Ô tudja, hogy mi hatol be a földbe, és mi lép ki abból; Ô tudja, mi hull le az égbôl és mi emelkedik föl oda; Ô veletek van, bárhol legyetek is! Isten figyeli minden cselekedeteket! Övé az uralom égen és földön. Egykor majd Istenhez tér vissza minden. Ô hozza a nappalra az éjszakát, Ô hozza az éjszaka után a nappalt, Ô ismeri a szív legbensejét! ======================================================================== ,,Könyörgök hozzád a jóért.'' Mohamed imája Közel-Kelet Ó Isten, könyörgök hozzád, hogy szilárd legyek elhatározásomban, megingathatatlan szándékomban! Könyörgök hozzád odaadó szívért, ôszinte beszédért. Könyörgök hozzád a jóért. ======================================================================== Mohamed bocsánatkérô imája Közel-Kelet Bocsáss meg nekünk, Urunk, Istenünk! Hozzád menekülünk! Isten senkit sem terhel meg jobban annál, amennyit elbír. Mindenki a cselekedete szerint kapja jutalmát. Urunk, Istenünk ne büntess bennünket, amiért nem figyeltünk rád és gonoszat tettünk! Ne rakd ránk azt az igát, amit az elôttünk járókra raktál. Ne rakj ránk olyan terhet, amely túl nehéz nekünk! Bocsáss meg nekünk, irgalmazz, légy hozzánk kegyelmes! Mert Te vagy a mi támaszunk! Segíts bennünket a hitetlenekkel szemben! ======================================================================== Mohamed dicsôítô imája Közel-Kelet Az irgalmas Isten nevében. Dicsôség Istennek, akié minden, ami az égen és a földön van, dicsôs ég neki a másvilágon! Mert Ô ismer és lát mindent. Tudja, hogy mi hatol be a földbe, és mi lép ki abból; mi hull le az égbôl, és mi emelkedik oda föl. Ô irgalmas és megbocsátó. ======================================================================== ,,Kegyelmezz!'' Mohamed Közel-Kelet Hatalmadra kérlek, kegyelmezz; mert Te erôs vagy, én erôtlen; Te tudó vagy, én tudatlan... Te vagy az Úr, és én a szolgád vagyok! Bocsásd meg minden bűnömet; mert a bűnöket senki meg nem bocsátja rajtad kívül! Vezess el engem a jó erkölcsökre, mert rajtad kívül senki nem vezet el oda; távolítsd el tôlem a rossz erkölcsöket, mert senki sem távolítja el azokat rajtad kívül! Minden jó a te kezedben van... ======================================================================== ,,Vezess bennünket az egyenes úton!'' Közel-Kelet Mohamed Dicséret legyen Istennek, a világok Urának, a könyörülônek, az irgalmasnak, az Ítélet Napja királyának! Téged imádunk és tôled kérünk segítséget! Vezess bennünket az egyenes úton; azoknak az útján, akiknek megadtad kegyelmedet; ne a haragvók és ne a tévelygôk útján! ======================================================================== Karaván imája a sivatagi homokviharban Közel-Kelet Kegyelmezz, Istenünk, a halál áll a hátunk mögötti Kegyelmezz, Istenünk, nincs itt anyánk, nincs itt nôvérünk, és váratlanul közeleg a halál! Elhagyottak vagyunk, senki sem sirat meg bennünket! Bocsáss meg, Istenünk! -- Állt egyszer egy magasra épített ház, s a világ szétrombolta, szétmorzsolta a kôpilléreket. Kegyelmezz; élô Isten, oltalmazz e nyomorult sírtól, a bosszú angyalától és a kövek súlyától! ======================================================================== Mezopotámiai reggeli imádság. Al-Ghazáli Közel-Kelet Dicséret legyen Istennek, aki életet adott nekünk, miután hagyott bennünket meghalni, és akihez újra föltámadtunk! Fölébredtünk, és Allahé az uralom és a nagyság; a hatalom, a fenség és az erô Allahé, a világok uráé! A napot az odaadás érzületénél kezdjük, a tisztaság megvallásával, Mohamed, a mi prófétánk vallásában, ôsatyánknak, Ábrahámnak a követôiként, aki igazhívô volt és moszlim, nem a bálványok szolgája. Istenünk, kérünk téged, csak a jóra kelts föl bennünket ma; hozzád menekülök, hogy ne kövessek el ma semmi rosszat, ne tegyek semmi rosszat egy moszlimmal szemben sem! Ó Istenünk, veled kezdjük a napot és veled fejezzük be, veled élünk és veled halunk és hozzád támadunk föl! Tôled kérjük a mai napban rejlô jót, és hozzád menekülünk a rossz elôl, amit ez a nap rejteget! ======================================================================== Mezopotámiai magasztaló ének. Al-Ghazáli Közel-Kelet Dicsértessél, Istenünk, ahogy megillet a dicséret! Megvallom, hogy nincs isten rajtad kívül. Gonoszat tettem és lelkem bűnt követett el! Bocsánatodat kérem és visszatérek hozzád; bocsáss meg hát nekem és fordulj újra hozzám, hisz Te megbocsátó vagy és irgalmas! Ó Istenem, tégy engem a megtértek, a bűntôl mentesek egyikévé, igaz szolgáid egyikévé; tégy engem türelmessé és hálássá; tedd, hogy sokszor megemlékezzem rólad, s hogy korán és késôn is magasztaljalak téged! ======================================================================== Imádság a mecsetbe való belépéskor. Al-Ghazáli Közel-Kelet Ó Istenem, áldd meg Mohamedet és Mohamed családját, és add meg neki az üdvösséget! Ó Isten, Te vagy az üdvösségi S tôled jön az üdvösség és hozzád tér vissza! Engedd, Urunk, hogy üdvösségben éljünk, és vezess el bennünket a te szent helyedre, üdvösséged áldott helyére! Ó Fenséges, tiszteletreméltó! Dicsôség az én Uramnak, a Nagynak, a Legnagyobbnak! Nincs más isten Allahon kívül, neki nincs társa, övé az uralom és övé a dicsôség! Ô adja az életet és a halált, de Ô halhatatlan; az Ô kezében van a jó s Ô mindenható! Nincs isten Allahon kívül, s mi nem imádunk senkit, csak Ôt, neki hódolunk ôszinteséggel, ha a hitetlenek ellene szegülnek is! Ó Istenem, nézd, nem tudom elkerülni, amit utálok, s nem tudom elérni, ha valami hasznosat remélek, mert a te kezedben s nem más kézben van a dolog, én kötve vagyok a cselekedetemhez; és nincs nálam szegényebb szegény elôtted, s nincs nálad gazdagabb gazdag elôttem. Ô Istenem, ne adj örömöt ellenségemnek, ne adj szomorúságot barátomnak énmiattam. Ne engedd, hogy boldogtalan legyek a vallásomban, ne engedd, hogy a világ legyen a legnagyobb gondom, tudásom tartalma, s ne engedd, hogy vétkem miatt az uralkodjék fölöttem, aki velem szemben nem ismer irgalmat! ======================================================================== Mezopotámiai imádság. Al-Ghazáli Közel-Kelet Ó Istenem, hozzád könyörgök minden jóért, a hamarosan és a késôn eljövôért, amit Te már ismersz, én azonban nem ismerek! Könyörgök a paradicsomért és azért, ami elvezet hozzá: tettért, szóért, szándékért, meggyôzôdésért! Könyörgök a jóért, amiért szolgád és prófétád, Mohamed könyörgött hozzád: Istenem, add, hogy jól végzôdjön, amit számomra elrendeltél! ======================================================================== Abdullah Anszári imája Közel-Kelet Ó Uram, add szívemnek kegyelmesen az élet lelkét, hisz türelmesen nyújtod orvosságod minden fájdalomra! Hogyan tudnám én, szegény szolga, hogy mit keressek? Csak Te vagy a tudója mindennek -- add hát nekem, amit tudsz! Nyugtalanul ingadozom nélküled, Uram, mert a te jótéteményednek nincs száma, se határa: s ha minden hajamszála nyelvvé válna is, akkor sem tudnék elég hálát adni neked! A szeretet úgy lüktet testemben, mint a vér, baráttal tölt be engem, s kiüresít önmagamból; testemnek részeit megragadta a kegyes jóbarát; belôlem csak a test maradt meg, a többi ô! ======================================================================== Rabi'eh Al'-Adavija misztikusnô imája Közel-Kelet Ó Istenem, amit a világból nekem akarsz adni, add az ellenségeidnek, s amit az égben akarsz nekem juttatni add a barátaidnak, mert Te egyedül elég vagy nekem! Ó Istenem, ha a pokoltól való félelem miatt imádlak, akkor égess el engem poklodban, s ha paradicsomod miatt imádlak, akkor zárd be elôttem ajtaját. De ha csak miattad imádlak, akkor ne fossz meg engem arcod látásától! ======================================================================== Libanoni keresztény-arab ráolvasó imádság Közel-Kelet Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Ó Istenem, aki minden dolgok királya vagy, aki a fény királya vagy, magasztaltassál és dicsértessél szentjeid között! Amit szolgád ellensége... írt egy ciszternába, egy üllôre vagy bármely más tárgyra, ha az el van téve a szabadban vagy a házban, veszítse el erejét. Atyám, nyisd meg elôttem az irgalom kapuit a nap és a fény által, a reggel és csillogása által, a mi Urunk erejében, aki megjelent e hegyen és megmutatta magát tanítványainak, miközben felhô fedte el ôket; s aki megnyitotta a vakok szemét és megnyugtatta szájának szavával a tengert. Éppen úgy, ha valaki varázslatot űz vagy zsinórt kötöz, hogy rémületet okozzon vagy levegye az erôt, vagy akár egy irigy szem az, semmisítsd meg mindezt, ó nagy hatalmú Isten, s szálljon el mindez szolgád elôl. Minden gonosz hatalmat űzzön el Isten ereje, s ne álljon meg elôtte semmi, ami Isten szolgájának a tulajdonát fenyegeti. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, az egy Isten nevében. Ámen. Megparancsolom nektek, gonosz szellemek és ártó hatalmak, az élô Isten nevében, aki a sziklára írt, de a szikla nem tudta elviselni írását és megolvadt tôle, tehát olvadjatok meg..., mint a viasz megolvad a tűztôl. A tűz, amely elôtte ég, semmisítsen meg minden rosszat, ahogy a tűz elégette Illés szavára az ötvenötöt. Istenre, a királyok mindenható Királyára, az urak Urára parancsolom nektek Isten nevében: ti gonosz szellemek, s minden, ami rossz gondolatot táplál, a kereszt nevében ne menjetek közel hozzá vagy házához, amikor ébren van, s amikor alszik, amikor megy, s amikor jön, amikor fölkel, s amikor leül. Bárhol van is ez az imádság, meneküljön onnan a sátán, mert nincs benne keresnivalója, és pusztuljon el és omoljon le, mint ahogy leomlottak Jerikó falai. És ha ti, gonosz szellemek és rossz szemek nem engedelmeskedtek, hanem közel mentek hozzá, akkor jöjjön rátok azon a napon rettegés és félelem. Táguljatok innen a trombita hangjára, amelyet megfújnak az Úr Jézus elôtt, Mózes, a próféta miatt, aki átvette a kôtáblákat, amelyekre Isten ujja ráírta a parancsolatokat, a törvény miatt, Gábriel és Mihály miatt, a három ifjú imádsága miatt a tüzes kemencében. Minden gonosz hatalom meneküljön az elôl, aki ezt az írást viseli, bárhol legyen is. István koszorúja miatt, a mi Urunk nevében, a kereszt miatt, a szögek miatt, amelyekkel kezei oda voltak szögezve, a spongya miatt, amelyet odanyújtottak neki, amikor szomjazott, a lándzsa miatt, amely átfúrta oldalát, a sír miatt, amelybe temették, miközben elsötétedett a nap és nem adott világosságot, a templom kárpitja miatt, amely kettéhasadt, a sírok miatt, amelyek megnyíltak, és minden megnevezett és meg nem nevezett csoda miatt semmisüljön meg az elôtt, aki ezt az imát hordja, minden varázsló megkötés és minden gonosz szem. A Golgota és a Szentsír miatt, János jobbja miatt, amely oldalát érintette, menjenek ki az ördögök és a gonosz szellemek, és temettessenek el a halotthordó ágyban. Senki ne vegye magának a merészséget; hogy közel menjen hozzá vagy megérintse, vagy útját álja, mert Isten védelme alatt áll, aki alkotott minden. teremtményt, aki kiszárította a Vörös- tengert; és Jézus védelme alatt áll, aki leszállott az égbôl, és Pál védelme alatt áll: hogy semmi ártalmas dolog ne férkôzhessék pózzá vagy földjéhez; hanem mellette maradjon minden jó, mindörökkön örökké, ámen, ámen, ámen. ======================================================================== Indiai hindu imádság India Te vagy az anyám, Te vagy az apám is; Te vagy a rokonom, Te vagy a barátom is! Te vagy a neveltetésem, Te vagy a gazdagságom is! Ó, istenek Istene -- számomra Te vagy minden! ======================================================================== Rabindranath Tagore: Te alkottál végtelennek India Te alkottál végtelennek, Mert úgy tetszett a szívednek -- Lelkem törékeny edénye, Mert akartad, testet öltött, Újra, újra kiüríted, S friss élettel újratöltöd. Ezt a kicsiny nádtilinkót Mindenütt hordod magaddal És betöltöd a világot Örökké új dallamokkal. Kezed halk érintésére Szívem bilincse lepattan, S ujjongó szavak születnek Arra, ami mondhatatlan. Amit adsz, oly véghetetlen, Hogy nem fér el két kezemben -- Évek tűnnek, korok múlnak, Folyton töltesz dús kezekkel, De az edény nem telik meg, S ahova tölts, mindig lesz hely. (Zoltán Vilmos fordítása) ======================================================================== Zsoltárimádság (20. század) India Ments meg, szabadíts meg, Mindenható! Ments meg és tégy szabaddá! Engedd, hogy a keblemet eltöltô, szeretet szeretetben beléd kapaszkodjék! Engedd éreznem, mily édes vagy; add meg ezt nekem, könyörgök hozzád! És soha ne távolodjam el, soha ne forduljon él szeretetem tôled. Nevedet akarom magasztalni, téged akarlak mindig dicsôíteni; ezért a csodálatos örömért és szeretetért Istenem elôtt akarok táncolni és sírni! Engedd nekem, Vitthal, hogy szent lábaidnál pihenhessek; add meg nekem, legdrágább, legjobb, és én teljesen megelégszem. ======================================================================== A kandok imája (19-20. század) India Mi nem tudjuk, hogy mi a jó, és miért kell imádkoznunk. Te tudod, hogy mi a jó, add meg azt nekünk! ======================================================================== Tulszi Dasz imája India Uram, tekints le rám: magamtól semmire sem vagyok képes! Hova forduljak? Kire bízhatnám gondomat? Néha elfordultam tôled, és a világ dolgai után nyúltam, de Te vagy az irgalom forrása, ne fordítsd el tôlem arcodat) Amikor a világra tekintettem, nem volt meg bennem a hit szeme, hogy láthattalak volna téged; de Te vagy, Mindentlátó. Én csak áldozati adomány vagyok, odadobva a lábad elé: milyen kélés emelheti föl a tükörképet az élôhöz, hozzád, aki a tükör elôtt állsz? Tekintsd elôször magadat, emlékezzél meg irgalmadról és hatalmadról; azután fordítsd szemedet énrám és rendelkezz szolgádról, jobbágyodról! Mert az Úr neve biztos menedék, aki megragadja, megmenekül. Uram, irányításod megörvendezteti szívemet! Tulszi Dasz egyedül a tied! Ó, irgalmasság Istene, tégy velem belátásod szerint! ======================================================================== A Visnu-hívôk bűnvallomása (Jamuna-muni) India Megsértettem a jogot, nem volt bennem önismeret. Nem gyakoroltam a hűséget lótuszlábad elôtt, semmi vagyok, nélküled oltalom nélkül való, ó oltalmazóm! Lábadnál könyörgök hozzád, nyújts nekem menedéket! Az egész világon nem található olyan rossz, amit én ezerszer el ne követtem volna. A bűnben érett voltam. Mert nincs gyámolom, hozzád kiáltok! Segíts rajtam, föloldást adó! Elmerülve a létezés hullámaiba, végül mégis elértem a partot tebenned. Te is nem keveset nyertél velem: üres hordót, amit teljesen meg kell töltened kegyelemmel. Ami soha meg nem történt velem, most essen meg? Vagy tovább gyötör minden velem született fájdalmam? Távol legyen tôled, ez nem illik hozzád! Aki hozzád menekül, az meg nem szégyenülhet! De ha mégis elűznél magadtól, fenséges Úr; én megragadnám lábadat, mint a gyermek, aki még erôsebben kapaszkodik anyjába, hogyha az haragjában elkergeti magától! ======================================================================== Tukaram vallomása (17. század) India Nem ismertem föl, hogy mi szolgált volna üdvömre; nem arra gondoltam, hogy mit kellett volna tennem. Magamnak is rombolás vagyok, mindenki ellensége; megvétésre méltó vagyok. Te adj menedéket, irgalomnak tengerei Így szól Tuka. Életem elmúlt a boldogság utáni csillapíthatatlan vágyban; igazában egy pillanatig sem küzdöttem megváltásomért. Kimerültem az ide-oda vándorlásban. Lelkemet a csalódás fátyla vonta be. ======================================================================== Árjasúra imádsága India Hozzád vágyódunk, rád szomjazunk, lelkünk felolvad benned, Urunk... Amint a gyermek jóllakik, ha tejet iszik, amint a szegény megvigasztalódik, ha jólétre jut, amint a szomjazó felüdül, ha vizet iszik, úgy lesz a lelkem boldog Hari-ban; Uram... Amint a lámpa a sötétben világít, amint boldog lesz, ha találkozik társával az, aki vágyakozva nézte, nem jön-e már, úgy ugrál a szívem a Hari iránti szeretettôl, Uram. ======================================================================== Árjasúra dicsérô imája India Te vagy az atyám, Te vagy az anyám, Te vagy a rokonom, Te vagy védelmezôm mindenütt! Hogyan közelíthet hozzám félelem és gond, Uram? Irgalmasságod által éreztelek meg! Te vagy a támaszom, Te vagy a menedékem! Kívüled nem találni senkit, minden a te akaratod, a te műved! Minden eleven lényt Te teremtettél, tetszésed szerint állítod ôket ide vagy oda, minden teremtmény a tied, semmi sem a mienk, Uram! ======================================================================== Raman-Chandrasekhara: Légy kegyelmes India A te tanítványod vagyok, a te ajkad oktat! Csak a te fiad vagyok, akkor vagyok boldog, ha megemlékezel rólam, hozzád sietek oltalomért! Buddha, Úr, Mester és: Atya, ôrizz meg engem... Csak te tudsz kimenteni engem, aki itt tévelygek az atman nélküli ingatag, jó híján való, rossz-rossz körforgásban, ó kegyelem tengere! Ezért, ó Uram, légy kegyelmes, kegyelmes, kegyelmes! Légy kegyelmes, Úr; istenek Ura, világ Ura, Gyôzelmes, légy kegyelmes hozzám és a világhoz és minden jóhoz: Imádandó, Buddha, a bűn, a szenvedés, a vágy, a sötétség legyôzôje! ======================================================================== Indiai dicsérô himnusz. Visnu-Purana (8.század) India Egyedül te vagy minden fényre jutó lény menedéket! Aki megszüntetsz minden bajt, légy hozzám is kegyelmes, és tisztíts meg minden tisztátalan dologtól! Tenger vagy és hegység, erdôség és folyó, ég és föld, levegô és víz és tűz: lélek vagy és tudás, az, ami minden tudást meghalad, te vagy a lélegzet, az élet ura, az örökkévaló és minden, ami az örökkévalóság fölött van! Te vagy mindenek fönntartója, fölötte állsz mindenszületésnek és elmúlásnak, érzésnek és érzékelésnek: el nem múló vagy, határtalan, változatlan, nem növekszel, nem fogysz. Lényed egy Brahmával, kezdet és vég nélkül való. Tôled származnak az istenek, a szent atyák, a lelkek, a szellemek és égi látnokok, tôled a nimfák, a vízi és más tündérek; belôled származik ember és állat, madár és hal és vad, kígyó és féreg, belôled virágzik ki minden növény. Belôled indult ki minden, ami volt, van és lesz, ami mozog és ami nyugszik, ami alakot nyert s ami alaktalan, ami durva, finom vagy láthatatlan; ez vagy te, világ fönntartója, s rajtad kívül nincs semmi! Ó Uram, állandóan háromszoros fájdalmat éreztem gondolatban, szóban és cselekedetben, a világi lét körpályáján bolyongtam mindig, és sehol sem találtam nyugalmat. A fájdalmat gyönyörnek tartottam, mint ahogy a sivatagban a levegô tükrözését tónak nézik, s az élvezet csak kínt szerzett nekem. Volt a földön hatalmam, kincsem, voltak barátaim és társaim, asszonyaim és gyermekeim, megvolt minden vagyonom; ami csak örömet okoz az embernek, s azt gondoltam, ebben találom boldogságomat -- és mulandóságukban, Uram, csak hiábavaló nyomorúságra találtam. Még a nagy égi istenek is rászorultak támogatásomra! Hol van itt maradandó béke? Ki találhat örök nyugalomra a te kegyelmed nélkül, Leghatalmasabb Szellem, aki mindennek ôsoka vagy? Alakjaid sokaságát nem képes áttekinteni az ember, nem látja igazi lényedet, újra meg újra járja a szenvedés végtelen ösvényeit: születés; öregség, halál; újra meg újra pokoli világokba jut, hogy ott pokoli kínokat szenvedjen: saját tettei következményeit. Odadobtam magam a lét csábításának, mivel nem ismertelek téged, sötétség és esztelenség forgatagában kavarogtam; ma azonban itt vagyok nálad, megtaláltam végsô célomat minden uralom Uránál, aki egyedül nyújt menekülést. Elfordulva a világtól és annak szenvedésétôl az üdvösség beteljesedésére vágyom, az esztelenségtôl való menekülésre, minden létezésnek a végére! ======================================================================== Kálidásza: Az istenek imája Visnuhoz India Te a szívben lakozol és csupa fény vagy... Te meg tudod védeni a létezôket, s mégis érzéketlen tudsz maradni irántuk... Reád irányulnak gondolataik, reád irányulnak tetteik. Te vagy az üdvössége azoknak, akik ellentmondanak a szenvedélyeknek, akik nem térnek vissza a világba! A te minden földet és minden elemet átfogó nagyságod a szemünk elôtt van, de senki sem képes fölmérni azt! ======================================================================== Részlet az upanisadokból: Az Úr lakozik mindenben India Az Úr lakozik mindenben, mi a világon él s mozog. Fogadd el, amit Ô rád hagy, és ne kívánd a más javát. Tedd, ami kötelességed, s éld száz évig az életet: ha így teszel és nem másként, a tettbôl rád szenny nem tapad. A démonok világa az örök sötétség vak hona: oda zuhan, ki testében igaz Énjét gyilkolja meg. Egy, mozdulatlan, s sebesebb a szélnél. Istenek sem bírnak nyomába érni. Általában megelôzi a futókat. A levegô a vizet ebben ôrzi. Halad is, mozdulatlan is; közel is van, és messze is. Az élôk belsejében van, s mégis kívül van mindenen. Aki az összes lényeket önmagában találja meg, s minden lényben magát látja, az többé semmitôl se fél. Ha felismerte, hogy minden létezô nem más: ô maga, nem gyötri bánat és kétség, ha az Egységet ismeri. Mindent bejár Az, ragyogóan, tisztán, testetlenül, sérthetetlen, ronthatatlan. Önmagától születô, teljhatalmú. A dolgok rendjét örökre kiszabta. Vak sötétségbe buknak le a tudatlanság hívei, de még nagyobb sötétségbe, kit dölyfössé tesz a tudás. Máshová juttat a tudás, és máshová a nem-tudás. Így hallottuk a bölcsektôl, akik feltárták a valót: Aki egyaránt ismeri a tudást és a nem-tudást, nem-tudása halált gyôz le, tudása öröklétbe visz. Vak sötétségbe buknak le, kik a nemlétet hirdetik, de még mélyebb sötétségbe, ki a létben gyönyörködik. Máshová juttat el a lét, és a nemlét is máshová. így hallottuk a bölcsektôl, akik feltárták a valót. Aki egyaránt ismeri a létet és a pusztulást, pusztulása halált gyôz le, ám .léte öröklétbe visz. (Vekerdi József fordítása) ======================================================================== Részlet az upanisadokból: A teremtmények Ura India Vizek ködén túl, a világ-közepén, az ég ormán ragyogó csillagokban a Teremtmények Ura fénye lángol, s élettel tölt meg valamennyi csírát. A Mindenség benne születve hull szét. Az istenek benne lakóznak ott fenn. A múlt benne van; benne van a jövendô. A változatlan; örök ég az ô hona. Magába zárja az, eget s a földet. A Napnak ô ad meleget, sugárzást. Költôk ôt éneklik az óceánban, falandók dicsérik az Óm igében. Ô teremtette a világteremtést. A vízbôl létrehozta a világot. Növénnyel táplál állatot és embert, és áthat minden mozgót s mozdulatlant. Nincs semmi sem, ami nála parányibb, s nincs rajta túl semmi: Nagyobb a nagynál. Egy, végtelen, alakja láthatatlan. Örök és ôsi. A homályban is fény. A népek ajkán a neve: Igazság. Költôk dalában: a magasztos brahman: Ô testesül meg valamennyi testben. Ô a Világkerékben a kerékagy. Ô a tűz, ô a szél és víz, az égbolton a Nap s a Hold, a halhatatlanság; brahman -- a Teremtmények Ura mind. A Lélek villámfényébôl született meg a pillanat, a szempillantás; perc, óra, a nappal és az éjszaka, a hónap, a holdváltozás, az évek és az évszakok. A légbôl s égbôl ô fejte a lenti s fenti vizeket. Magasságában s széltében semmi mérték sem éri át. Fölötte nincs parancsoló. Nagy Dicsôség az ô neve. Nem látható szemmel az ô alakja, nincs pillantás, amely odáig elhat. Szív, gondolat, vágy tudja utolérni. Aki ezt tudja, örök életet nyer. (Vekerdi József fordítása) ======================================================================== Részlet a Bhagavad-Gítából: Ardzsuna imádsága Krisnához India Már látva látom az egek lakóit, látom, nagy isten, ami él tebenned; lótuszszirom-trón magasán Brahmá ül, szentek hadában, körül égi kígyók. Szem, száj, kar, emlô sokasága vagy te, szent alakod vész a határtalanba, nincs kezdeted, nincs közeped, se véged, formád, Világok Ura, fogyhatatlan. Látom korongod, jogarad, fej-éked, fény-tömegeddel beragyogsz ma mindent, óh Mérhetetlen, szemem elvakítja Napnál vadabban lobogó varázsod! Minden tudásunk tefeléd, törekszik, Isteni Törvény örök ôre, végsô pillére vagy te az egész világnak, szent, ôsi szellem -- riadozva nézlek. Hozzád halál, sors, születés nem ér fel, roppant erô vagy, szemed a Nap és Hold, karod tervérdek, tüzes ajkad oltár: világok üszkét legelészi lángja! Föld s Ég között a teret és a földnek minden zugát te egyedül betöltöd; ámulva tested iszonyú csodáin Hármas Világunk riadozva hôköl. Beléd sietnek az egek lakói, reszketve hívnak, kezük összetéve. ,,Üdv!'' zeng e bölcsek s igazak fohásza, ékes dalukban lobog a dicséret. (Lakatos István fordítása) ======================================================================== Részlet a Rig-védából: Az éjszakához India Az éj-istennô érkezett, felnyitva számtalan szeme, felöltve ékességei. Az örök úrnô tölti be a magasságot és a mélyt, a sötétséget széttöri. Az érkezô nô űzi el testvérét, az alkony-sugárt s vele együtt a félhomályt. Te vagy, akinek jöttekor nyugodni térünk, mint a fán fészeklakó madársereg. Mind elpihentek a faluk, négylábúak és szárnyasok és a fürge ragadozók. Tartsd távol a farkasokat, tartsd távol a tolvajokat, baj nélkül múljék el az éj. A sötétség ékeskedik, fekete fénybe öltözött, és versenytársa alkonyat. Mint gyôztesnek tehén-gulyát, himnuszt hoztam tenéked, éj, fogadd, ég lánya, égi nô! (Weöres Sándor fordítása) ======================================================================== Részlet a Rig-védából: A Teremtés Urához India Ôskezdetben mint aranycsíra kelt ki, majd lett a világ egyetlen urává, helyére tette a földet s a mennyet: ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Lélegzet s erô adományozója, parancsait az istenek fogadják, árnya öröklét, övé a halálunk; ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Mind e világnak egyetlen királya, ha lélegzik, ha szemeit lehunyja, kétlábúak, négylábúak vezére; ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Övé hófödte hegyek sokasága, övé az óceán, mindenki mondja, karjai égtájak, akárki tudja; ki az, akit tiszteljünk áldozattal? A magas mennyet s tartóját, a földet, aki a fényt s égboltot elhelyezte, a levegôben a teret kimérte; ki az, akit tiszteljünk áldozattal? A segítségre váró csatarendek szorongó szívvel tekintenek ôrá, kitôl a: felkelô nap fénye árad; ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Mikor a nagy hullámok útrakeltek, minden csírát hordva, tüzet vajúdva, akkor fakadt ô, az isteni lélek; ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Ki végiglát az áldozat szülôjén, az ajándékot osztó óceánon, az istenek fölött egyetlen Isten; ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Ne tegyen kárt bennünk a föld-teremtô, az ég-szülô, az igaz törvénytartó, a tündöklô nagy víz létrehozója; ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Teremtés Ura, senki más, csakis Te, nem uralkodhat más a sokaságon. Amire vágyón áldozunk tenéked, az legyen a miénk, mindannyi jószág. (Weöres Sándor fordítása) ======================================================================== Részlet a Rig-védából: Kérô imádság India Tartsd távol tôlem a félelmet, Varuna, légy hozzám jóindulattal, te, valóban mindenek királya! Oldd le rólam a félelmet, mint a borjúról a kötelet, mert tôled távol még arra sem vagyok képes, hogy lehunyjam szememet! ======================================================================== Bahá'ulláh imádsága Perzsia Ó Istenem, tedd szépségedet ételemmé, jelenlétedet italommá! Engedd, hogy bizodalmam megnyugvást találjon akaratodban, hogy tetteim összhangban legyenek parancsaiddal. Engedd, hogy szolgálatom elnyerje tetszésed, s hogy minden tettem a Te dicsôítésed legyen! Engedd, hogy csak tôled kapjak segítséget, hogy otthonom legyen lakóhelyed, Szent és Határtalan. Te vagy a legnemesebb, a mindenütt jelenlévô, a mindent szeretô! Hozzád menekülök; ó Uram! Nevedre kérlek, amelynek fénye beragyogja az eget és a földet, tégy engem arra képessé, hogy alávessem akaratomat annak, amit Te rendeltél parancsaid útján, hogy ne érezzek más vágyat, csak azt, amit Te kívánsz legfôbb hatalmad erejében, ne akarjak mást, csak azt, amit Te rendeltél szent akaratoddal! Ó Istenem, segíts, hogy igaz ember lehessek. Ments meg engem a babonák és a képzelet világának tengerébôl, adj nekem lelki szemet, hogy életem körforgásában meglássam és megértsem a te egységedet. a te igazságodat! Kérlek téged, Istenem, erôddel és hatalmaddal, amely átfog mindent, ami az égen és a földön van, mutasd meg szolgáidnak az egyenes utat, hogy olyan bizonyossággal ismerjék fel egységedet és egyetlen voltodat hogy se a kételkedôk képzelgései ne rendíthessék meg ôket, se a tévelygô vándorok hiú feltevései ne téveszthessék meg ôket! ======================================================================== Dzselal ed-Din Rúmí: A dervisek imája Perzsia Te, aki egyedül vagy élô és bölcs, Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! Életünk utazásán segíts bennünket, Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! Örökkévaló, kegyesen fölnyitod kezedet, csodálatos vagy, vég nélkül szent, csak az irgalom az adományod; Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! A gyönyörök vernek bennünket bilincsbe, a vágyak hozzák ránk a szolgaságot, s mi a rejtett dolgokat kutatjuk -- Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! Gyengék és szegények vagyunk, tele szégyennel. Értelmetlenül tévelygünk távol országokon, a testkötelékeinek bilincsiben vagyunk -- Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! Akik fejüket küszöbödre hajtják, hallani: nyelvük dicsôítésedre rebben, hangosan és csendben, mindig téged magasztalva: Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! Igen, elôtted eltűnik minden rossz, kegyesen eltávolítasz minden bűnt, és engeded, hogy kegyelemre leljünk; Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! Egyszer a világ gyönyörűsége nyűgöz le, máskor a világ jutalma boldogít, s a Mester nincs szemünk elôtt, Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! A fülemüle reggeli dalához hasonlóan zengjenek mindig panaszaid, fájdalmadban és megalázottságodban dadogod: Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! Fejedelem, aki bölcsen old és köt mindent, nézz szolgáid seregére, amely vakon egyedül kegyelmedben talál vigaszt; Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! Te eltakarod szolgád hibáit, gazdagon és gyönyörűen ékesíted lelkedet, korlátlanok, parancsolataid Úr és Isten súlyosan vétkeztünk! Ne engedd hogy elvesszünk a bűnben, akik bánatosan bocsánatért esdeklünk; de, ó, bent vagyunk a fekete könyvben, Úr és Isten, súlyosan vétkeztünk! Halld, miként kiált, hozzád Dzselal a forró szeretet ösztönzéséré; Uram! félénken csatlakozik a kerub szent énekéhez: Úr és Isten; súlyosan vétkeztünk! ======================================================================== Dzselal ed-Din Rúmí éneke Perzsia Dob peregjen! Síp is zengjen! Allah hu! Hajnalpír is táncra lengjen! Allah hu! Téged, Nap, az Úr emelt, hogy így legyél fényközép a csillagrendben! Allah hu! Szívek és világok tánca, szerelem hajtja ôket, mind kerengjen! Allah hu! Szerelemnek létra-tánca hajnalpír s nap fölött-ér célt a mennyben. Allah hu! Énekelj a rózsafának, csalogány! Tenger vad viharja rengjen! Allah hu! Ha a lélek úgy forog, mint csillagok, földi gondon mért merengjen? Allah hu! Az, aki a tánc hatalmát ismeri, meg tud halni szerelemben. Allah hu! (Vas István fordítása) ======================================================================== Dzselal ed-Din Rúmí: Nyújtsd a kezed Perzsia Jöjj, hogy hadd fogjalak, nyújtsd a kezed! Hogy soha el ne engedjelek, nyújtsd a kezed! Nézd a sötétséget, amely a földet borítja, a sötét utcán nyújtsd a kezed! Megtudtam, hogy a sors végzése gonoszat forral ellenem; az út veszélyes pontján nyújtsd a kezed! Zarándokod útját ellenség fenyegeti, védd ki gyűlöletét, nyújtsd a kezed! Gyere, hadd szorítsam égô szívemre, könnyes szememre, nyújtsd a kezed! Tehozzád, kastélyodba török, szelíd Hold, hogy neked haljak, nyújtsd a kezed! ======================================================================== Abu Mohamed Nizámi: Könyörülj meg rajtam Perzsia Adj nekem, Erôteljes, erôt, aki nálad nélkül oly gyönge vagyok, ó tanácstalan tanácsa, ügyeim intézôjel Hazulról kezdettôl fogva nem hoztam semmit. Te adtad nekem, amim van, s a tied, ami vagyok. Mert Te gyújtottad meg fényemet a te csillagodnál, tartsd hát távol tôlem a szelet, amely kioltja a fényeket. Magas a hegy nyerge, meredek a vad patak medre: keményen fogd a kantárt, ne engedj elszunnyadni a nyeregben! Engedd, hogy szerencsésen jussak át a szakadék fölötti keskeny ösvényen, hogy alattam ne vigye el az ár a hidat! Szemem telített hited fényével, nyílt elôttem a hozzád vezetô út. Amit én, a teremtmény, tekintetemmel elérek, az mind teremtôjérôl, rólad ad jelet nekem! Minden helyen és minden idôben rajtad keresztül látom, hogy minden általad van, s csak Te vagy önmagad által! Azonban köztem és közted rengeteg állomás van, s engem csak fényed vezet. Bár a magam akaratából indultam el, hajtott a vágy feléd, de félúton ottragadtam. Útközben mindig elbotlottam a fele úton, a félúton gyere elém kegyelmeddel! Az enyém a keresés, a tied a vezetés, s amikor elhagy az erôm, rád hárul a tikkadó felüdítése. Olyan vagyok, amilyennek alkottál; úgy nôttem, ahogy növeltél, s kezedbôl veszem sorsomat, amilyet szánsz nekem. Mit kívánsz tôlem, erôtlen gyöngétôl? Neked adom akaratomat, adj viszonzásul erôt! Tégy velem jót utazásom alatt! Ne úgy bánj velem méltatlannal méltatlanul! Fejemet, amelyre a kiválasztás jelét helyezted, ne engedd a porban heverni! Szívemet, amelynek bejárást és enyhületet engedtél palotádban, ne hagyd idegen kapuknál koldulni és vendégeskedni! ======================================================================== Abu Hariri kérô imádsága Perzsia Istentôl kérem minden bűnöm bocsánatát, amit valaha is elkövettem. Ó, a tévedések mily tengerét hajóztam végig, amikor elbódított a hatalom! Milyen vakon engedelmeskedtem vágyaimnak nappal és éjszakai Dacoltam a tilalom zablájával és kantárszárával, nevettem a parancson, megmásztam minden bűn csúcsát, átkutattam minden rossz mélységét! Ó, bár ne születtem volna, s ne gondolna rám senki! Mert a bűnösnek jobb volna a halál, mintsem tudatosan megbántani Istent. Ó Istenem! Bocsáss meg, hiszen Te meg tudsz bocsátani annak is, aki gonoszat cselekszik! ======================================================================== Ibn Khuszrau Nasziri hálaimája Perzsia Istenem, kiárasztottad rám kegyelmedet, felnyitottad elôttem a gondolat kapuját -- áldással teljes felhôbôl öntötted szívem gyökerére a bölcsesség esôjét!... Bocsáss meg, ha valami rosszul sikerült, s tömd be tetteim burkán a repedést! Bocsáss meg nekem jóságodban, szenteld bensômet istenes gondolatoknak! Minden idôben a te kegyelmedben reménykedem, Te adod meg nekem ehhez a remény örömét. S ha kiragadnál engem az érzékek korlátai közül, százszorosan mondanék köszönetet neked, Te ôskép! Igazság Istene, óvd meg szavaimat attól, hogy a csalárdságnak az igazság látszatát kölcsönözzék! Engedd, hogy lelkem mindig az igazat és a helyeset nézze, hogy hamis szó ne hagyja el számat! Én tudom, mi az igazi belátás, tudom, hogy a tudásban nagyon szegény vagyok. S hogy oly tudatlan és gyönge vagyok, bocsáss meg nekem, utamon vezetôm, ajándékozz meg kegyelmeddel! ======================================================================== Abu Szaid bűnvallomása Perzsia Uram, bűneim gyalázata romba döntötte életutamat; szégyent ébreszt bennem mindaz a rossz, amit mondtam vagy tettem! Engedd, hogy kegyelmed árja ömöljön világodból szívembe, hogy kiöljön szívembôl minden semmit érô ôrültséget! ======================================================================== Firdauszi: Te vagy... Perzsia A világ mélysége és magassága vagy. Ki tudja, mi vagy? Az vagy, ami van. ======================================================================== A yezidek imája Perzsia Ó Uram; Te kegyelmes vagy! Ó Uram, Te örökkévaló vagy! Isten vagy, az országok és birodalmak Istene, a kegyelem országának Istene, a magas trón Birtokosa! Kezdettôl fogva örökkévaló vagy, tiéd a mennybolt, tiéd a trón, Te vagy a dzsinnek és a látható lények Istene, Te méltó vagy az ég legvégsô határaira! Nincs alakod, nincs hangod; nincs Színed; senki nem tudja, milyen vagy. Te vagy az imádságok elbírálója, a királyok és rabszolgák bírája! Te alkottad a bűnbánó Ádámot, Te alkottad Jézust és Máriát, Te teremtetted nekünk a gondot és az örömöt! S Te mégis megemlékezel rólam, Te vagy a Cyk'ub gyógyszere. Ó Uram, bocsásd meg bűneimet! Ó Istenem, ó Istenem! Ámen. ======================================================================== Muzulmán imádság (Dicsôség neked, Szent Uralkodó...) Törökország Dicsôség neked, Szent Uralkodó; dicsôség neked, Szent Uralkodó; dicsôség neked, Szent Uralkodó! Úristen, irgalmadat remélem, hogy megmenekülök a nekem szánt büntetéstôl! Remélem, Úristen, hogy nem keltem föl nemtetszésedet, s bízom kegyes jóindulatodban, amellyel magaddal szemben viseltetsz! Nem tudlak eléggé magasztalni mindazon nevekkel, amelyek megilletnek! Vezess bennünket, Úristen, miként mindazokat, akiket Te vezettél! Tárd föl elôttünk akaratodat, mint mindazoknak, akiknek kinyilatkoztattad akaratodat! Add áldásodat mindazokra, akiket velünk egyesítettél! Óvj meg bennünket attól a szerencsétlenségtôl, amely eleve el van rendelve számunkra! Egyedül Te határozod meg, hogy mindazok, akik téged Istenként imádnak, sohase aláztassanak meg, s hogy ellenségeink ne gyarapodjanak! Neved legyen dicsôséges és szent, dicsértessék, hogy akaratod teljesedjék mindenkor! Irgalmadat kérjük, Úristen, s kérünk, fogadd el bűnbánatunkat. Könyörgök hozzád, Úristen, szabadíts meg engem minden értéktelen tudástól, minden olyan munkától, amely nem tesz nemessé, s az erôtlen imádságtól! Gazdagítsd, Úristen, értelmemet, ékesítsd szívélyességgel lényemet, add, hogy a jóság uralkodjék bennem, s a teljes egészség legyen ékességem! Könyörgök hozzád, Úristen, hogy szerencsésen alakuljon életünk -- itt s odaát! Védelmezz bennünket, Úristen, a szegénységtôl, a sors csapásaitól; hiúsítsd meg a szerencsétlen szándékot, hogy másokat el akarjak nyomni, vagy hogy engem nyomjanak el! Szabadítsd meg, Uram, szívemet a kétszínűségtôl, tevékenységemet a csalárdságtól és hazugságtól, szememet a vágyakozástól! Könyörgök hozzád, Úristen, védelmezz minden kín, gond, gyöngeség, lustaság, könnyelműség és fukarság ellen! ======================================================================== Ziyá Gökalp: Iszlám misztikus himnusz Törökország Szíved olyan a szorongattatásban, mint a téli napon éhen haló fülemüle! A lelkem beteg, Te vagy az orvossága, ments meg szenvedésemtôl, Istenem! Sem közel, sem távol nem vagyok tôled, csak megrettent vagyok a zavarban! Nem tudok tôled elszakadni, olyannyira hozzád szoktam! Engedd, hogy újra szeressük egymást, Istenem! Én nem láttalak téged, Te rám tekintesz, világosságom leszel és szívembe áradsz! Ha égek, Te vagy az, aki lángra lobbantasz! De a tűz, amely lángra lobbant, maga is ég, Istenem! Ne engedj át a semminek! Dobj engem, ha akarsz, a pokolra! Mert a pokolban is ott van fényednek egy sugara: arra vágyakozom, hogy lássalak téged, Istenem! ======================================================================== Hocsói imádság (4-5. század) Törökország Kegyelmes Atyánk! Ó jót cselekvô Fejedelmünk! Számtalan milliárd év múlt el azóta, hogy elválasztattunk tôled!... A te kedves, ragyogó, eleven arcod látásáért epedünk és vágyakozunk! Amíg a te erôd jegyében jártunk, addig veszélytelenül jártunk-keltünk. Azonban nem teljesítettük parancsolataidat! Kegyelmes királyi Istenem, légy irgalmas! Látni szeretnénk örökké tökéletes, ártatlan lényedet! El akarjuk feledni a hosszú idôn át elszenvedett kínjainkat! Örökkévaló, szeretettel teljes, örömmel teljes... ilyenek akarunk lenni. ======================================================================== Mardu hosszú húros éneke Babilon/Sumer Vitéz, fenséges ifjú: tied a messzi hegyvidék, tiéd legszélsô széle is; Mardu, fenséges ifjú: tied a messzi hegyvidék, tiéd legszélsô széle is! Vad oroszlán erejű isten: a hegység szűzi földjén, fénylô emelvényen ülsz; Mardu, vad oroszlán erejű isten: a hegység szűzi földjén, fénylô emelvényen ülsz! Rémület árad belôled: a fénylô An nemzett, a végtelen ,,erô'' téged ékesít, Ninhurszag a szülôanyád, alakodat remek tagokkal látta el, nem mer rád támadni senki, az Anunnák, a nagy istenek, hatalmassá tették vitézlô karod, igaz szóval szóltak rólad, tekintélyt adtak, mely a csatában pajzsként jár elôtted, kezedbe adtak buzogányt, dárdát, öles íjat, nyilat, tegezt, tökéletessé tették istenséged, nincsen hozzád hasonló! Mellét düllesztve jár a mezôkben, ô a hatalmas; ereje oroszláné, ô a rettenetes; ereje fene oroszláné, ereje öklelô bölényé. Marka a hét szelet szorítja, tűz-esôt szór, harcban, csatában elsodor, villámot villant, fensége a gonoszt lenyűgözi -- betemeti, mint a déli szél, a város, melyet átkába foglal, erejét nem nyeri vissza; a királynak engedetlen országokat feldúlja, s az igaz pásztornák, fénylô szíve választottjának, Mardu, An fia, a kezét nyújtja. Neve fenséges név; szándékába ember nem láthat, isteni keze tiszta, kezet mosott; ,,erô''-i ragyogó ,,erô''-k; a háborút, erôszakot elpusztítja, helyükre jogot állít, haragos isten ô: egyenes ítéletet hoz, tud dönteni, ô a tanácsadó: atyjától a szó adományát kapta. Nemzôatyja, az istenek ura, a sorsot megszabó fejedelem (a messzi eget, a téres földet ôneki adta), a tiszta hegységet, a lazúrkô hegyet neki ajándékozta: ez a Mardu- hegy. Oroszlánfejű vitéz, csatában a király segítô karja; az egyenes szándékú férfi, akinek ô jogos ítéletet hozott, mindig hozzá fog könyörögni; pálcája vezeti a népet, lakóhelyét messzire terjeszti ki, jót tesz vele: téres karámjába borjúkat terel, aklában, karámjában a jószágot megszaporítja, halat, madarat ad neki, friss gyümölcsöt érlel, a király kincses házából az ezüstöt nem engedi kifogyni; nagy sorsot rendel neki, a folyam vizét bôségessé teszi, édes vizet iszik belôle, a szántók hozamát bôségessé teszi, gabonát eszik belôle, a bôségben kinyújtózik a nép... Akit kegyes szívében a királyságra választott ki, azt az igazság Oltalmazója védi, oldalán áll nap mint nap, nem pihenve. Fénylô ének zengi ôt, a drága istent, a hegység emberét, magasztalásra méltó neve felragyog. Ó Mardu, An fia, édes a dicséreted! (Komoróczy Géza fordítása) ======================================================================== Himnusz a Naphoz Babilon/Akkád Mi Urunk, aki eloszlatod a sötétséget és megvilágosítod az ember arcát, kegyelmes isten vagy te: fölegyenesíted a meghajoltat, véded a gyöngét -- a föld fiai mindenütt a te fénylô orcádra tekintenek! Jöttödkor egyugyanazon hang mozdul minden élô torkában, s a fejek is egyféleképpen emelkednek, amikor elsô sugárkévéid fölizzanak -- keltedet mindenek örvendezve és ujjongva köszöntik. Te vagy a távoli egek határán kibomló fény, te vagy a föld peremén lobogó égi máglya -- ha csak reád pillantunk, halandó szívünk belereszket! (Rákos Sándor fordítása) ======================================================================== Szin Holdisten magasztalása Babilon/Akkád Világító Szín, erôs égen, földön! Király a királyok között, isten az istenek között! Ó, te, a nagy Minden királya, szent istenek apja-ôse, Anunnakik ura-jegyese! Nálad különb, elôkelô hôst sem az ég, sem a föld nem szült még! Ó, te, egek világossága, istenek nyája rád figyel, lesi-várja bölcs szavaid folyását! Nélküled ott fönn gyűlés nem esik -- és itt alant az embernek fia bölcs fényed nélkül rettegi az éjt! Úgy fakad élet csak, ha rendeled; pártját fogod a gyöngének; kiegyenesíted a meghajoltak derekát: igaz szép igazság, egyenes szép egyenesség ítéletét ítéled! Fiat adsz annak, aki magtalan; a meddô méhet termôvé teszed; a hozzád kiáltót meghallgatod; a benned bízót erôs karod védelmezi. Az elsô gyermek kínját-gyönyörét, néked köszönik asszonyaink; a vezér azt, hogy elöl megy a sorban -- mert lett légyen bármily gyönge az ember, emelt fôvel jár, ha te akarod. Könyörgünk: az elszéledt családokat tereld össze! Akinek bűne van, oldozd föl! Akivel istene haragos, békítsd meg istenével! (Rákos Sándor fordítása) ======================================================================== Ima házszentelôkor Babilon/Akkád Ég s föld ura, Samas! Városaink és házaink építôje! Intézed sorsukat, igazítod elrendelésüket. Szavad megáll, számadásod nem változik. E mai napon arra kérlek, áldd meg a házat, melyet építettem! Szabj neki jó sorsot, parancsolj neki boldog elrendelést! Bárcsak békét égettek volna tégláiba, bárcsak béke költöznék falai közé! Bárcsak Teljesség Háza lehetne a házam! Ó, Samas, adj hát jó sorsot nekem is, aki házat építettem! Gyarapodjék a ház, építôje gazdagodjék! Örökké tartsa meg Samas ezt a házat -- mi épnek épült, ép maradjon! Lelje a gazda örömét benne, ünnep legyen itt hétköznapja is! Bár verne szíve fészket e falak közt, s ne kívánkoznék el-innen soha! (Rákos Sándor fordítása) ======================================================================== Samashoz könyörög feloldozásért Babilon/Akkád Hozzád kiáltok, Samas, téged magasztallak! Éltessél engem! Bízd rá sorsomat istenem, istennôm kegyes kezére életem korsaját épségben ôk majd megôrzik! (Rákos Sándor fordítása) ======================================================================== Imádság Kwanyin istennôhöz Kína Szívem valóban telve van hálával azért, hogy osztályrészemül jutott megismerni a megváltás útját, amelyet Buddha mutatott nekünk. Bár én már elindultam ezen az úton, és istenhozzádot mondtam a világnak, mégis fájdalmas tudatában vagyok annak, hogy szívemet még nem járta át egészen az igazság. Még nagyon gyakran nincs meg bennem a helyes belátás, még egész tömege van bennem a hiú gondolatoknak és hamis elképzeléseknek. Hiányzik belôlem az erénynek az az ereje, amely szükséges volna ahhoz, hogy elôbbre jussak lelkileg. Bár szorgalmasan kutatom az írásokat, még nem vagyok képes arra, hogy teljesen megértsem és elsajátítsam szent bölcsességüket... Lásd, szívem tisztaságára vágyakozom, s közben a félelem könnyei hullanak szemembôl. Tisztelettel és alázattal borulok térdre elôtted: éjjel s nappal arcodon csüggnek gondolataim. Moss le édes harmatoddal, hogy letörölje rólam a gyűlölet és a rosszakarat minden szennyét; tisztíts meg minden bűntôl és gonoszságtól, s tedd tisztává gondolkodásomat és cselekvésemet!... Ó, bár világosan fölismerném gyöngeségemet! Bár hálámat mutathatnám minden irgalomért, amelyben részem volt. Bizalmamat Buddhába helyezem, a törvénybe és a megvilágosultak közösségébe. Bár találkozna össze minden élôlény a tökéletes bölcsességben, amely elvezet a Buddhaság békességére! ======================================================================== Imádság (5. század elsô fele) Kína Legyen vége az egész világon minden lény szenvedésének, a sérültek sorsa forduljon ismét jóra, gyógyuljanak be mind a sebek, gyógyuljanak meg hamar a betegek! ======================================================================== A megnevezhetetlen -- Egy -- Lao-ce Nagy Szelleme Kína (Kr. e. 4. század) Feléje nézünk és nem látjuk, ô a megismerhetetlen. Feléje figyelünk és nem halljuk, ô a felfoghatatlan. Utána nyúlunk és nem érjük el, ô a megfoghatatlan. Lényének háromsága szétválaszthatatlan, csak egymásba fonódó egységként ismerhetjük meg. Felülete nem áttetszô, mélysége nem áthatolhatatlan. Örökké munkálkodik, mégis megnevezhetetlen. A lénynélküliségig nyúl vissza. Úgy hívják: az alaktalan alakja, a kép nélküli képe. Úgy hívják: a felfoghatatlan-titokzatos. Eléje megyünk és nem találjuk a kezdetét. Követjük és nem találjuk a végét. Aki megérti a régi mesterek Tao-ját, az uralkodik általa a saját korán és minden korok ôskezdetiségén. Ez a Tao végtelen lánca. ======================================================================== Kínai buddhista imádság. Tsin-Tu, a Tiszta Ország iskolája Kína Amitabha, odaadom magam neked. Bár minden teremtmény eljutna az élet nagy törvényének a megértésére, és felfogná azokat a dolgokat, amelyek felülrôl jönnek. n átadom magam az élet nagy törvényének. Bár a teremtmények mind elmélyednének az írásokban és eljutnának arra a bölcsességre, amely hatalmas, mint a tenger. tadom magam a szent közösségnek: Bár a teremtmények mind egyetlen zárt menetben vonulnának a minden szentek nagy gyülekezetéhez! ======================================================================== Imádság az ezer Buddhához (Tibet) Kína Tartsatok ôrséget fenn a magasban, tartsatok ôrséget lent a földön. Gyújtsatok fényt a sötét éjszakában, gyôzzétek le az ellenség és az ördögök seregét. Teljesüljön be vágy és reménység, legyen részünk életerôben, a gazdagság teljességében, nagy boldogságban. ======================================================================== Imádság Nepál Hol vagy, ó Mindenható, aki az élet való elve vagy? Az egész világ csalóka látszat, eltakar téged, Mindenható! Ahogy titokzatos módon megadtad nekem a testi életet, úgy el is veszed majd. Add, hogy fölismerjem: az igazi, a magas értelem nem a testemhez van kötve, Mindenható! Az igazságban benned vagyok s te bennem, engedj legyôznöm mindent, ami elszakít tôled; fényed csak akkor ragyogja be bennem a föld sötétjét, ha akarod, Mindenható! Nélküled olyan vagyok, mint aki fönnakadt a hurkon: kérlek hát, ne takard el fenséges arcodat. Hiszen te vagy a Nap, amely egyedül képes most és mindenkor virágot fakasztani sorsom földjén, Isten! ======================================================================== Imádság az esô istenéhez Vietnam Adj nekünk esôt a rizsföldekre, hogy növekedjék a rizs! ======================================================================== Imádság a gazdagság, a termékenység és az öregkor istenéhez Vietnam Védelmezz bennünket, hogy mi és gyermekeink egész öregségünkig meg legyünk áldva a föld ajándékaival! ======================================================================== Imádság a sors istenéhez Vietnam Engedd, hogy halottaink bemehessenek a paradicsomba, s ott Buddhának szolgáljanak! ======================================================================== Imádság halottért Vietnam Az eltávozott lelke éljen örökké, míg a teste porrá lesz! ======================================================================== Li Hung Csang: Ima a selyem istennôjéhez Japán Eléd, a selyemvilág teremtô istennôje elé lép egy férfi, a földig borulva, akit megáldottál, akit boldogítasz! Lelkének teljes alázatával kér téged: hallgasd meg imáját, dicséretét, kérését. Te, aki a legnemesebb mű ôsúrnôje vagy, túlságosan magasztos vagy méltatlan szavaimhoz képest. Mert a hét tavasz mennyei köreiben milliók és milliók vannak, akik tôled kapták lelkük leheletét és testük táplálékát. Ôk most alázatos szolgáid és alattvalóid, magasztalásuk hangja zeng föl hangosan, s fülednek oly édesen; az éri szavaim kemények és durvák, rossz hangzásuk biztosan zavar. Ó csodás művészet gyönyörteljes királynôje, te nem tudhatod, hogy egyvalaki, aki oly csekély, oly kicsi, mint én, ott él pompás országodban, s még kevésbé azt, hogy semmi-koldusod ezekben a napokban a nevedet magasztalta és tisztelte, dicséretedet énekelte; azokért imádkozott, akik hozzád kiáltanak; végtelen jóságodról gondolkodott nappal, álmodott éjszaka, amelyet a virágok országának ajándékoztál. De ó, ôsi Sin magasztos asszonya, én, csekély koldusod, mint gyermek ott dolgoztam az eperfák alatt, gonddal etettem a kis állatokat, amelyeket te tanítottál meg a művészi fonásra, törékeny házacskájukról én tekertem le a mennyei ragyogást, amelynek létrehozását te tanítottad, saját kezemmel szôttem a selymes fonatokat, találmányodat, és szôttem szélesen és hosszan a csillogó anyagot, amit magasztal minden világ... Imámat, ó páratlan istennô, fájdalommal kell megrövidítenem. Pedig olyan szívesen szólnék hozzád az éj minden órájában. De tudom, hogy hangom elhal égi magasodban, anélkül, hogy tetszésedre találna. De most újra merem kérni, hogy a legsötétebb éjszakának ebben az órájában árassz új áldást mindazokra, akik most dolgoznak műveden. Áldd meg azokat, akik a földeken levelet szednek, áldd meg a selyemhernyó gömbölyded gubóját, áldd meg azokat, akik a munka csarnokaiban dolgoznak, áldd meg azokat, akik a sós tengeren vitorláznak, akik viszik az árut idegen országokba, áldd meg azokat, akik szép termetükön a kincses Indiában, Európa és a Nyugat távoli országaiban hordják az anyagot; a szigeteken, az égtájakon, hidegben és melegben, napsütésben és esôben, magas hegyek között és kies völgyekben, gazdag palotákban és egyszerű kunyhókban, mindenütt, ó hatalmas Nap, szeretô Királynô, ismert és magasztalt a te neved. Küldd rájuk áldásodat, mint a harmatot a földre. ======================================================================== Sintoista ima az ôsökhöz Japán Hozzátok szólok, minden nemzedékben ôseimnek magasztos lelkei Évenként ismétlôdô gyakorlatainkat követve, mi, a rokonaitok, összegyűltünk itt, hogy az ôsök tavaszi (ôszi) ünnepét megüljük. Hallgassátok nyugodtan, amint ígéretet teszünk, hogy különbözô áldozatok bemutatásával nagy tisztelettel szolgálunk nektek. Könyörgök hozzátok, ne engedjétek, hogy ezt a házat valamilyen szerencsétlenség érje, és engedjétek, hogy mi, a ti gyermekeitek és unokáitok, a végsô nemzedékig szolgálhassunk nektek ezzel az ünneppel, mint ma is, szünet és mulasztás nélkül. ======================================================================== A batakok áldozati imája (Észak-Szumátra) Polinézia Egy lelkülettel nagyapánkkal, a nagy istennel, aki a testet alkotja, aki a mellet szélessé teszi, aki a lábikrát kövérré teszi, aki a kéz ujjait karcsúvá teszi, aki a fejet kerekké teszi, tisztává a szemet, hallóvá a fület. Legyen halló a füled, tiszta a szemed, hogy ôrizz, bennünket, hogy egészségesek és jól legyünk. Adj nekünk fiakat, akik harcos kedvűek, a tanács emberei és elôharcosok; adj nekünk lányokat, akik tudnak fôzni egy nagy fazékkal, akik ügyesek a szövésben, adakozókedvűek. Számtalan a csillag, tornyosulnak a felhôk, így legyenek számosak a fiak, így szaporodjanak a lányok. ======================================================================== A fôpap esti imája (Dél-tenger) Polinézia Engedjétek aludni a földet, simítsátok el a tengert a föld közelében, ne engedjétek, hogy nagyon magasra csapjanak a hullámok, Loua és Hakahiliaroho! Óvjátok a halászt, ha este halászni indul, ôrizzétek. Engedjétek látni a csillagokat az éjszakában. Vigyázzatok ránk. Hallgassatok meg bennünket! ======================================================================== Dél-szigetiek könyörgô imája békéért Polinézia A király hangja egyedül: Kiválasztottuk a véres áldozatot oltárunkra. Elűztük földünkrôl a gonoszt, amelyik fölemelkedett az alvilágból. Minden dob és minden hang: Kezdôdjék béke. Felhôtlen legyen az ég. Kezdôdjék béke. Felhôtlen legyen az ég. Űzz el minden gonoszt! Űzd el, űzd el, űzd el örökre. Ó add, hogy az a fenyegetô felhô eltűnjön egészen! ======================================================================== Dél-szigeti asszony imája Polinézia Ments meg, ments meg. Este van, az istenek estéje. Ôrködj mellettem, istenem; mellettem, Uram! Ôrizz meg engem minden balgaságtól és rossz tanácstól. Ôrizz meg engem a hirtelen haláltól, a rossz gondolatoktól, a rossz kívánságoktól. Ôrizz meg engem a titkos támadásoktól, a veszekedéstôl és a föld megosztásától. Uralkodjék tartósan béke közöttünk. Ô Istenem, ôrizz meg engem az ôrjöngô harcostól, attól, aki ôrjöngve jár körbe, aki élvezi, ha megriaszt, akinek haja mindig égnek áll. Hogy éljek én és a lelkem. Ó Istenem! (följegyezte Paul Gauguin) ======================================================================== Mikronéziai törzsek imája Polinézia Itt van az adomány számodra, ó Yonaláv, nos tedd meg tehát, hogy elmúljon a járvány a közép-karolinai primatháukról menjen el a tájfun lakóhelyüktôl, hozzanak a fák gyümölcsöt lakhelyükön, hogy az emberek szívesen legyenek terhesek a primatháuk otthonában, és egyenlôen oszd el az esôt és a napsugarat. ======================================================================== A presbiteriánus egyház imádsága Ausztrália Atyánk, erôért könyörgünk hozzád, hogy magunkat szolgálatodra szenteljük: olyan ajándék ez, amely meghaladja a mi erôfeszítéseinket. Nyilatkoztasd ki magadat a jóságban, amely kifejezi mester voltodat teremtett világunkban. Ments meg bennünket a felszínes kívánságok szolgaságából, hogy személyiségünk igazi és szabad legyen, s ilyen valóságban nyilatkoztasd ki nekünk folytonosan, hogy benned élünk. Add, hogy a világosság, amely megvilágítja sötétségünket, legyen úrrá a sötétségen, s hogy az igazság, amely bennünk van, legyen a tökéletes igazság fölöttünk! Urunk, az áramlatokban, amelyek jóvá vagy rosszá teszik életünket, veled kell küzdenünk. Add meg nekünk a te erôdet, hogy ne hagyjuk abba, hogy ne fáradjunk bele, míg el, nem nyerjük áldásodat. Segíts bennünket törekvéseinkben, amíg fényed el nem oszlat minden bizonytalanságot. ======================================================================== Reggeli és esti ima Észak-Amerika Mindenható, kegyelmes és könyörületes Atyánk! Eltévedtünk, s mint elveszett juhok letértünk útjaidról. Túlságosan saját szívünk tervei, szándékai és kívánságai után futottunk. Megsértettük szent törvényeidet. Azt tettük, amit nem lett volna szabad tennünk. Nincs bennünk semmi jó. De Urunk, Te légy irgalmas hozzánk, szegény nyomorult bűnösökhöz! Kíméld meg azokat, Urunk, akik megvallják hibáikat. Emeld fel mindazokat, akik készek a bűnbánatra, azon ígéret miatt, amit az embereknek adtál Krisztus Jézus, a mi Urunk által. És ôérette add meg, ó jóságos és irgalmas Isten, hogy ezután istenfélô, neked tetszô, becsületes és tisztességes, komoly életet éljünk szent neved dicsôségére. Ámen. ======================================================================== Ismeretlen katona imája Észak-Amerika Íme, Uram, én soha nem szólítottalak meg téged, most mégis szeretnék neked jó napot kívánni. Az emberek azt mondták nekem, hogy Te nem is létezel, s a buta fejemmel mindezt el is hittem nekik. Tegnap este egy gránáttölcsérbôl néztem fel a csillagos égboltra. S abból következtettem arra, hogy hazudtak nekem. Ha szakítottam volna idôt arra, hogy megnézzem műveidet, magamtól rájöttem volna arra, hogy áprilist járattak velem. Szeretném tudni, Istenem, hogy idenyújtanád-e nekem a kezedet. Az érzésem azt súgja, hogy Te megértesz. Különös, ide kellett jönnöm, ebbe a földi pokolba, hogy legyen idôm belenézni az arcodba. Úgy gondolom, most nem kell sokat beszélnem; de örülök, hogy ma rád találtam. Azt hiszem, hamarosan üt a támadás órája, de amióta tudom, hogy közel vagy hozzám, nem félek. Hallom a jelet. Istenem, mennem kell. Szeretlek téged, ezt meg akarom mondani neked. Kemény harc lesz, ki tudja, hátha ezen az éjszakán odaérkezem a te lakásodhoz. Azelôtt nem voltam hozzád nagyon barátságos, éppen ezért gondolkodom azon, vajon ott vársz-e az ajtóban. Íme, sírok, hullnak a könnyeim! Igen. Most mennem kell, Istenem, a viszontlátásra. Különös. Amióta rád találtam, nem félek attól, hogy hozzád kell mennem. (Az imádságot 1945-ben egy Olaszországban elesett amerikai katonánál találták.) ======================================================================== ,,A hit az otthonunk.'' Néger spirituálé Észak-Amerika Otthonom van a sziklák közt, Nem látod tán? Otthonom van a sziklák közt, Nem látod tán? A föld és az ég között Hallom Üdvözítômnek szavát. Otthonom van a sziklák közt, Nem látod tán? Szegény Lázár, szegény, mint én is, Nem látod tán? Szegény Lázár, szegény, mint én is, Nem látod tán? Szegény Lázár, szegény, mint én is. Mikor meghalt, otthonra talált. Otthona van a sziklák közt, Nem látod tán? Gazdag ember, oly jól él, Nem látod tán? Gazdag ember, oly jól él, Nem látod tán? Gazdag ember, oly jól él, Mikor meghalt, pokol lett otthona. Otthona nincs a sziklák közt, Nem látod tán? Isten Noénak jelként szivárványt adott, Nem látod tán? Isten Noénak jelként szivárványt adott, Nem látod tán? Isten Noénak jelként szivárványt adott, Nincs vízözön, de aztán majdan tűz. Az otthon jobb a sziklák közt, Nem látod tán? (Az észak-amerikai négerek vallásos éneke; 19-20. század) ======================================================================== Néger spirituálé Észak-Amerika Ha szívemet a Lélek indítja, letérdelek, imádkozom. Ha szívemet a Lélek indítja, letérdelek, imádkozom. A Hegyrôl szólt hozzám Istenem, szájából ház és füst gomolygott, lent a völgyben térdeimen kértem, Istenem, bocsáss meg énnekem. Ha szívemet a Lélek indítja, letérdelek, imádkozom. Ha szívemet a Lélek indítja, letérdelek, imádkozom. A Jordán folyója tele jéggel, hideg a testem, de lelkem izzik. Köröttem minden oly szép és gazdag: Istentôl kérdem, az enyém mindez? Ha szívemet a Lélek indítja, letérdelek, imádkozom. Ha szívemet a Lélek indítja, letérdelek, imádkozom. ======================================================================== A sziu indiánok imádsága Észak-Amerika Ó nagy Szellem, akinek hangját hallom a szélben, s akinek lehelete életet ad az egész világnak, hallgass meg engem! Odalépek eléd, én, sok gyermeked közül egy. Kicsi vagyok és gyönge. Szükségem van a te erôdre és bölcsességedre. Engedd, hogy szépségben járjak, s hogy szemem mindig meglássa a bíborvörös naplementét. Engedd, hogy kezem tisztelettel érintse a dolgokat, amiket te alkottál, hogy fülem meghallja hangodat. Ajándékozz meg bölcsességgel, hogy amit népemnek tanítottál, s azt a tanítást, amit beleírtál minden falevélbe, elrejtettél minden sziklába, megismerjem. Nem azért keresem az erôt, hogy föléje kerüljek testvéreimnek, hanem hogy le tudjam küzdeni legnagyobb ellenségemet, önmagamat: Tégy készségessé engem, hogy tiszta kézzel és nyílt pillantással léphessek eléd, hogy lelkem, ha életem elveszti színét, mint a lement nap, szégyenkezés nélkül mehessen eléd. ======================================================================== Indián sámán imája Észak-Amerika Te vagy az üdvösség nagy Istene, szereted azokat, akik szívükben hisznek benned, s nem hagynak el téged semmilyen bajban és veszélyben. Te adod, hogy a sas felemelkedjék a Naphoz, te adsz neki bátorságot a repüléshez. Te adsz nekem is bátorságot, mert tüzes a vérem nagy világlelked fényszikráitól! Érzem, szárnyaid fölöttem vannak, kitárt meleg szárnyaddal védelmezel engem. Te mutatod meg a hangyáknak az utat, te adsz termékenységet lónak s bikának, minden élôlénynek odaadod leheletedet, mert minden lényt szeretsz és velük vagy. Te megszentelted a földet, mint ahogy testemet is, ezért szentként tisztelem a földet a te nevedben, tisztelek minden fűszálat, becsülök fát s virágot. Az élôlények tisztelete által növekszik a lelkem, és testem megerôsödik Napod és Holdad ritmusában! Szeretlek, nagy Szellem, add meg nekem azt a kegyet, hogy az emberekben testvéreimet lássam. Öröktôl örökig te vagy az, aki felragyogtatod a Napot, aki esôt küldesz, aki felüdíted a földet, az embert és az állatot. Engedelmesen követem titkos parancsaidat, a tied vagyok most és mindenkor! ======================================================================== Indián imádság Észak-Amerika Isten, aki szellem vagy, a szél gyönge susogásában hangod hallható, lélegzeted a világnak életet ad, fohászkodunk erôdért s bölcsességedért. Teljék el szépségben életünk. A bíbor alkonyat mindig lángoljon szemünk elôtt. Tégy bölccsé bennünket, hogy tanításodat megértsük. Segíts, hogy annak értelmét fölfejtsük, amit minden levélbe, valahány sziklakôbe elrejtettél. Készíts föl bennünket, hogy tiszta kézzel, nyílt tekintettel hozzád érkezzünk, hogy aztán, ha életünk kioltva, akár a hunyó nap, szellemünk szégyenkezés nélkül járulhasson elébed. (Kalász Márton fordítása) ======================================================================== A zuni-pueblo indiánok imája Mexikó Imámat fölküldtem az égbe: minden gyermekünk, azok is, akik a vadon szélén élnek, biztosan járhassanak útjukon; az erdô és a bozót pihentesse el vízzel dagadt karjaikat, üdítse föl szívüket; biztosan járhassanak útjukon! Legyenek boldogok, minden nehézség nélkül! Legyen minden fiúgyermeknek, legyen minden leánygyermeknek, akik elôtt van még az élet napja, legyen nekik erôteljes szívük, legyen bátor lelkünk; a szürkület tavához vivô útjukon érjenek meg szép kort! Érjen minden utatok boldog véget, legyetek erôvel áldottak, hogy melegedjetek Atyátok napsugaránál, mert ô ad áldást utatokra, vele érnek szerencsés véget útjaitok! (Új-Mexikó) ======================================================================== Frissen választott azték fejedelem imája (14-15. század) Mexikó Jóságos Isten, kegyes voltál hozzám. Oktalanság volna azt hinni, hogy az én érdemem indított arra, hogy vállamra helyezd az uralkodás nehéz terhét... Istenem, te ismered minden gondolatomat, te osztasz ki minden adományt, ne rejtsd el elôlem szavaidat és bölcsességedet. Nem ismerem az utat, amelyen járnom kell. Ne rejtsd el elôlem fényedet s a tükröt, amelyet követnem kell... Istenem, kérlek téged, ne hagyj el engem: szállj le hozzám sokszor szegény házamba, itt várok rád mindig. Szomjú vágyakozással várok állhatatosan, s könyörögve esdeklek szavadért, amelyet ráleheltél régi barátaidra és választottaidra, hogy igazságosan és odaadóan kormányozzák államodat. ======================================================================== Az otomik himnusza Mexikó Ohuaya! Ohuaya! Neked éneklek; körül minden virágba borult, minden teret betölt az áldott öröm! Neked éneklek; mert csillog a harmat, mert ujjonganak mind a tarka madarak, a coyolok éneke hangzik mindenünnen. Mind a te dicsôségedet zengi, a mindenség alapjáét, a tiédet, aki isten vagy. Ohuaya! Ohuaya! Egyedül te vagy a dal forrása: mert a költészet az égben születik. Igen, csak az égben ragyogtatja fel hangját a bájos coyolmadár, s a szent zaquan madarak páros éneke ujjongva magasztalja a világok alapját, Ohuaya! Ohuaya! Szívem hallja a hangokat, s én a feledés minden sötét fátylát odadobom a szeleknek, hogy sóhajtásom fölszállhasson a végtelen ragyogó égig, s ott magasan, ott lehessen, ahol a sárga kolibrik éneklik a mennyek dicséretét. Ohuaya! Ohuaya! Nem akarok sírni itt a földön! Nem dôl romba a földi álmok háza? Igen, tudom, mindannak, ami a földön van, véget kell érnie, ahogy az életünk is befejezôdik itt. Engedd, hogy énekeljek neked, mindenség alapja, hadd énekeljen a lelkem az égben, hogy szemedet rávesd te, aki által élünk! Ohuaya! Ohuaya! (Ó-Mexikó) ======================================================================== Az inkák imája Peru Ó Viracocha! Mindenség Ura, akár férfi vagy, akár nô vagy, a forráság ura, a nemzés ura! Elégséges a jóslás ahhoz, hogy megtudjuk: Hol vagy? Messze van, ahol vagy? Ha odafönt vagy, ha ott vagy uralkodói trónusodon, kezedben jogarod: hallgass meg! Az ég magasából, a tenger mélyérôl, bárhol vagy is! Világ teremtôje, emberek alkotója, uraknak ura! Gyenge szememmel csak feléd törekszem, arra vágyom, hogy megismerjelek! Azért jövök hozzád, hogy megismerjelek, hogy megértselek! Te látsz engem, te ismersz engem. Nap és Hold, nappal és éjszaka, tavasz és tél, mind hozzád siet engedelmeskedve parancsodnak, meghatározott helyrôl határozott célba: idôben ott leszek, ahova parancsoltad, te tartod kezedben ôket. Hallgass meg! Tégy kiválasztottaddá! Ne engedd, hogy elfáradjak, hogy meghaljak! ======================================================================== Az inkák himnusza Peru Jöjj el, ki oly nagy vagy, mint az ég: ki uralkodsz a földön minden dolgok alkotója, embereknek teremtôje! Mindig imádlak... Téged kereslek, hogy megláthassalak, úgy kereslek, mint szomjúságtól űzött a forrást, a folyót! ======================================================================== A tambu négerek reggeli imája Karibi-szigetek Segíts bennünket, Istenünk! Nem tudjuk, holnap élünk-e még; a te kezedben vagyunk! ======================================================================== Bánatima Argentína Fájlalom, Istenem, és teljes szívembôl bánom, hogy megbántottalak: Fájlalom a pokol miatt, amit: megérdemlek, s a mennyország miatt, amit elveszítettem. De még sokkal jobban bánom, hogy téged bántottalak meg, nagy és jóságos Istenem! Bár haltam volna meg inkább, mintsem hogy megbántottalak. Erôsen fogadom, hogy többé nem vétkezem, és elkerülöm a bűn közelségét. ======================================================================== Imádság Máriához Argentína Szentséges Szűz Mária, légy a lesújtottak támasza, segíts az elkeseredetteknek, erôsítsd a gyöngéket, imádkozz a népért, könyörögj a papságért, légy a nôvérek közbenjárója, érezzék segítségedet mindazok; akik hozzád imádkoznak. ======================================================================== Imádság Brazília Jöjj, édes Úr Jézus, szabadíts meg engem szenvedélyeim börtönébôl, bűneim sötétjébôl. Világítson nekem isteni kegyelmed, hogy engedelmesen kövesselek és örökké dicsérjelek. Ámen. ======================================================================== Abraham A Santa Clara: Aki Istenre Nagy személyiségek hite hagyatkozik Szégyelljétek magatokat, kishitűek! Inkább azt a virágot szagoljátok, amit én nyújtok nektek, a Bizakodó szurokfüvet! Erôsítsétek meg szíveteket, hagyatkozzatok Istenre! Ô az az Isten, aki Sámsonnak erôt adott! Ô az, aki nekünk is segít majd! Ha csak a fegyvereinkben bizakodunk: roskatag ház, ha csak a magunk erejében bizakodunk: szúrágta gerenda; haderônkben bizakodni: gyenge dolog. Igen, minden tehetségünk tehetetlenséggé válik, ha nem Isten védelme a védôsáncunk, ha nem Isten védôsánca a védelmünk. Aki Istenre hagyatkozik, soha nem lesz elhagyott! ======================================================================== Angelus Silesius: Szűz Máriához, a titkos Nagy személyiségek hite liliomhoz Te, ékes liliom, foghatót ki találna? Az édeni füvellô mezejét míg bejárja. Csillogsz, akár a hó, ha eljön ideje S az ég rá Phaeton aranyát hinti le: Elôled nap és hold s csillag suvad homályra. Pompád, viseleted, mint Salamon ruhája, Fénylôbb, díszesebb, mint királyi ékszere, Fényedet a szeráf szép villáma nem állja: Páratlan illatod világnak balzsama S ami égi Urunk elé még hullana. Csak tebenned van meg a szüzek ékessége, Vértanúk ereje, szentek tűz-alkata. Így, ékes liliom, jöjj, üdíts meg, hogy a Látásom örökké lényed s magvad fölérje. (Kalász Márton fordítása) ======================================================================== Szent Anzelm: Arcodat keresem, Uram! Nagy személyiségek hite Hát most, emberke, hagyd el egy kicsit foglalatosságaidat, rejtôzködj el egy kicsikét gondolataid özöne elôl. Feledd a terhes gondokat és tedd félre fárasztó szórakozottságodat. Idôzz egy kicsit Istennél, és nyugodj meg egy pillanatra benne! Lépj be lelked hajlékába; zárj ki onnan mindent Isten és mindaz kivételével, ami segít az Ô keresésében; bezárva ajtód csak öt keresd. . Mondd most, teljes szívem, mondd most Istennek: Arcodat keresem; vultum tuum, Domine, requiro. Most tehát Te, Uram és Istenem, tanítsd meg szívemet, hol és hogyan keressen téged, hol és hogyan találjon meg téged. Uram, ha nem vagy itt, hol keresselek téged, távollevôt? Ha pedig mindenütt vagy, miért nem látlak téged, jelenlevôt? Az biztos, hogy megközelíthetetlen fényben lakozol. És hol van a megközelíthetetlen fény, vagy hogyan jutok el e megközelíthetetlen fényhez? Vagy ki vezet engem, ki vezet el arra, hogy meglássalak benne tégedet? Tehát milyen jelek révén, milyen arc mögött keresselek? Sohasem láttalak téged, Uram, Istenem; nem ismerem Arcodat. Mit tegyen, Magasságbeli Isten, mit tegyen ez a te távoli számkivetetted? Mit tegyen szolgád, akit szerelmed szorongat, és messze vettetett Arcod elôl? Emészti a vágy; hogy lásson téged, és távol van tôle Arcod, Szeretne hozzád járulni, és lakásod hozzáférhetetlen számára. Arra vágyakozik, hogy megtaláljon, és nem tudja, hol vagy. Keresve keresne, de nem ismeri Arcodat. Uram, Istenem és Uram vagy, és sohasem láttalak téged. Te teremtettél és újraalkottál, és sohasem ismertelek téged: Végül azért lettem, hogy lássalak, és sohasem tettem azt, amiért teremtettél. De, Uram, meddig tart még ez? Uram, meddig feledkezel el rólunk? Meddig fordítod el Arcod tôlünk? Mikor tekintesz felénk, hogy meghallgass bennünket? Mikor világosítod meg szemünk, és mutatod meg nekünk Arcodat? Mikor adod vissza önmagad nekünk? Tekints ránk, Uram, hallgass meg és világosíts meg bennünket! Mutasd meg magadat nekünk! Add vissza nekünk önmagadat; hogy boldoguljunk, mert nélküled ínség a sorsunk. Könyörülj meg rajtunk, aki küszködve igyekszünk feléd, akik semmit sem tehetünk nélküled. Tanítsd meg engem, hogy keresselek, és mutasd meg magadat a keresônek; mivel nem kereshetlek, ha Te nem tanítasz, és megtalálni se tudlak, ha nem mutatod meg magadat. Keresselek vágyakozva, vágyakozzam rád keresve, találjalak meg szeretve, és szeresselek, ha megtaláltalak! (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== Ernst Moritz von Arndt: Áll még a Nagy személyiségek hite láthatatlan Egyház Áll még a láthatatlan Egyház, méghozzá olyan oszlopokon, amelyeket sem a pokol kapui, sem a legélesebb ész, sem az esztelenség okoskodása nem tud megingatni; s még élnek Istennek azon papjai, akiket Isten maga hívott, világosított meg és kent föl; méghozzá nem az iskolák bölcsessége, nem a nyelvek értelmezgetése, nem a nyelveken szólás lelkülete által, hanem az egyszerűség és a hit lelke által, amely az égi Szóból süvít... A tüzet és a világosságot tették Krisztus és az apostolok tanításuk szimbólumává, ezért a keresztény vallás a fény vallása. Tizenkét évszázadon keresztül, sok nemzedék életén át a világot olyannyira átjárta és átitatta a tűz és a Lélek, hogy egészen más nemzedék áll elôttünk, mint amelyhez Szent Pál, Szent Bonifác, Szent Bernát és Luther és Kálvin prédikációit intézte. Krisztus e kiskorú emberi nemzet vezetéséhez lelki fényvallását századokra külsô testtel vette körül és földi alakot öltött, hogy az emberek el tudják viselni ragyogását. Mára az Egyháznak ez a teste nagyrészt elavult és elkorhadt, s a vallás csaknem átszellemülve lebeg a levegôben, úgy. hogy sokan alig veszik észre röptét. Nem állítom, hogy ez a jelen állapot a szerencsés; tudom, hogy a vallás nem állhat meg az Egyház külsô alakja nélkül, valamilyen test vagy testhez hasonló valami nélkül. Azonban ennek a testnek annál finomabbnak és áttetszôbbnek kell lennie, minél finomabb és éteribb lett az a tűz és fény, amelynek vezére Jézus Krisztus volt. ======================================================================== Ludwig Achim von Arnim: Ima Nagy személyiségek hite Szerelmet adj s vidítsd föl ajkamat, hogy téged, Úr, e Földön valljalak, egészséget s gondtalan javakat, jámbor szívet és bátorságot adj; s gyermekeket, kikért jó küzdenem, óvd ellenségtôl meghitt tűzhelyem; még szárnyat s kupac földet kérek én, kupac földet édes hazám ölén, szárnyért búcsúzni rest lelkem kiált, hogy könnyen hagyjon itt, te szép világ. (Garai Gábor fordítása) ======================================================================== Aurelius Augustinus: Arcod keresem Nagy személyiségek hite Uram, Istenem, egyetlen reményem! hallgass meg engem, nehogy megfáradva ne akarjalak keresni téged; add, hogy mindig égô nyugtalansággal keressem Arcodat! Te adj erôt keresésedhez, aki megadtad, hogy megtaláljalak téged, és reményt adtál, hogy egyre jobban megtaláljalak. Elôtted van erôm és erôtlenségem: ôrizd meg erôm és gyógyítsd meg gyengeségemet! Elôtted tudásom és tudatlanságom: ahol ajtót nyitottál, engedj belépnem; ahol bezártad az ajtót, nyisd meg zörgetésemre! Emlékezzem rád, ismerjelek meg és szeresselek téged! Növeld bennem ezt a hármat, mígnem teljesen újjáalakítasz engem... Szabadítsd meg, Istenem, a bôbeszédűségtôl, amely miatt lelkem mélyén szenvedek; lelkem nyomorúság tekinteted elôtt, de irgalmasságodba menekül. Mert gondolkodásom akkor sem csitul el, amikor szám hallgat... Számos gondolatom támad: tudod, emberi gondolatok, mivel hiábavalók... Add, hogy ne egyezzek bele e gondolatokba... és ne merüljek beléjük, mint valami álomba... Amikor eljutunk hozzád, megszűnnek ezek a szavak, amelyeket szaporítunk, anélkül, hogy elérnénk téged: akkor majd egyedül Te maradsz minden mindenben: akkor majd vég nélkül egyetlen szót ismételünk, együtt dicsôítve téged, és benned egyek leszünk... (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== Sri Aurobindo: Isteni rózsa Nagy személyiségek hite Isteni rózsa, vöröslô pír az ég zafírjain, gyönyör rózsája, tűzédes, a hét eksztázistól hétárnyalatú! Pattanj ki az emberiség szívében, ó csoda, ó láng, a névtelen szenvedés virága, a misztikus név bimbója! Isteni rózsa, bölcsességvirág a lét csúcsain, fényrózsa, mag, érinthetetlen, magasztos látású! Élj földünk lelkében, aranytitok, sarj, nap az idôtlen fejénél, a nagyszerű óra vendége! Isteni rózsa, a mindenhatóság acélpengéje, az erô képe, az erôsség rózsája, gyémántfényeddel áthatolsz az éjszakán. Gyúlj lángra a haladók akaratában! Rajzold meg csodás tervedet! Halhatatlanság képe, istenség kitörése az emberben. Isteni rózsa, az isteni vágy bíbor sebhelye, élet rózsája, betöltve és megkoronázva az Ô színének dalával. Alakítsd át a halandó testet, mint édes varázsige, légy híd az égbôl a földre, tedd az idô gyermekeit haláltalanná! Isteni rózsa, elragadtatott pír az örökkévalóság arcán, szeretet rózsája, a lét rubinmélye, a kegy tűzvágya, kelj föl a látó szívbôl, amely a szakadékok mélyén zokog, tedd a földet a mese honává és az életet boldogságos csókká! ======================================================================== Franz von Baader: Belsô fénytôl Nagy személyiségek hite megvilágítottan Kit nem ragadott még el boldog pillanataiban a szeretet érzése minden lelkek egyetlen, láthatatlan Atyja iránt, és kit nem izzított át lobogó tűzzel? Kit nem járt keresztül szelíd, szívet melengetô és éltetô izzása? Ki nem tapasztalta volna, hogy egy ilyen felülrôl jövô lehelet, amely az embert a hűvös, csendes esti szellôben vagy a hajnali pír szelíd aranysugarában éri, néha órákon, sót napokon keresztül remegésben tartja bensôjét, s ezen idôn túl is erôt és kenetet ad neki minden nemesebb, csendesebb erénygyakorlathoz? Nem imádkozhatunk ôszintén és szívbôl Istenhez úgy, hogy ne a belsô erô növekedésének és a lélek megelevenedésének a tagadhatatlan érzésével zárnánk imánkat. Nyisd ki a szemedet -- ne tégy semmi mást -- és látsz! Akarsz vagy nem, kételkedsz vagy sem -- látod: ez van! És bensônkben nem így lenne Isten kinyilatkoztatásával? Kinyitom szememet és látom mindazt, ami jelen van. Bensô szemem is megnyílik, s amikor a megismerés elérte legfénylôbb világosságát, akkor az szintúgy annak szemlélése, ami van. Ekkor eloszlik a kétely. Azt látom, ami van. ... A fényben van Isten országa, a tűzben Isten ereje, tűz és fény az isteni lény, az anyag pedig, amiben a tűz ég, a sötétség... ... A szabadságra törekvô és eddig, azaz a kozmikus közösségig és univerzalitásig felérô ember áttörésekor, a legnagyobb feszültség pillanatában Isten fénye villámként járja át és átvilágítja... A legnagyobb feszültséggel az Én képességektôl való megfosztása, az egoizmus eltűnése jár együtt, s ebben az átalakulási folyamatban a lény az isteni villám lepleként, avagy testeként szolgál, amelyben romboló hatalma már nem nyilvánul meg, hanem benne lakozó, képzô, tápláló fényként ismerszik meg. ======================================================================== Francis Bacon: Istentelenül -- értéktelenül Nagy személyiségek hite A kevés filozófia eltávolít a vallástól, a sok visszavisz hozzál Az elsô, amit Isten a hat nap munkájában alkotott, az érzéki megismeréshez szükséges fény volt, az utolsó pedig az értelem fénye. Senki sem hiszi, hogy nincs Isten, csak az, aki szeretné, ha nem volna Isten. Az istentagadók az emberi nem nemes voltát és méltóságát tapossák porba. Mert az ember teste kétségtelenül rokon az állattal; ha tehát lelkében nem hasonul Istenhez, akkor minden magasabb érték nélküli, közönséges teremtmény. ======================================================================== Balassi Bálint: Zarándoknak vagy bujdosónak Nagy személyiségek hite való ének Pusztában zsidókot vezérlô jó Isten, Ki elôttök menél tüzes oszlopképben, ígéret földében vezérelvén szépen, kalauzok voltál minden szerencséken; Te adtál csillagot három szent királnak, Vezérül is angyalt ifjú Tóbiásnak, Heródes elôl futó Szűz Máriának, Te voltál vezére minden zarándoknak. Könyörgök, nekem is hogy légy már vezérem, Mert ím bújdosni űz vágy bú és szemérem; Én Istenem, ebben ne vesszen el vérem, Ôrizz meg gonosztól, félségedet kérem. Építs fel elmémet az jó bölcsességgel, Szívemet pediglen hittel, merészséggel, Bújdosó fejemet törödelmességgel, S te-adtad lelkemet buzgó könyörgéssel. Jártamban, leöltömben hogy csak reád nézzek, Búmban, leöltömben reád figyelmezzek S jó, gonosz szerencsét csendesen viseljek, Soha semmi helyen el ne felejtselek. Hogy bújdosásom ideje tölte után Én édes hazámban térjek esmég vígan, Mindazokat jó egészségben találván, Azkik szomorkodnak éntôlem búcsúzván. Én édes hazámból való kimentemben, Szent Mihály elôtt való harmad hétben, Az másfélezerben és nyolcvankilencben Az ó szerént, szerzém ezt ilyen énekben. ======================================================================== Ludwig van Beethoven: Imádság Nagy személyiségek hite Tágítsd ki lelkemet; ó emeld fel a nyomasztó mélységbôl, ragadd el művészeteddel, hogy félelem nélkül törjön fölfelé tüzes lendülettel! Mert csak Te, egyedül Te tudsz, egyedül Te vagy képes lelkesíteni! ======================================================================== M. Y. Ben-Gavriel: Istennek misztériumnak Nagy személyiségek hite kell lennie A vallásosságra való kényszerítés önellentmondás, mert a vallásosság feltételezi a vallásos készséget. A vallásosság végzet. Az önkéntesség csak a döntést követô pillanatban kezdôdik. Ebben a pillanatban kezdôdik a hit szabadságára vagy ,,a bérért történô szolgálat'' görcsös magatartásához vezetô út. Csak ha felismerjük a bérért való szolgálat méltatlanságát, juthatunk el a fizetség nélkül való szolgálaterkölcsi, abszolút értékéig, a hit szabadságára; ezzel egyúttal eljuthatunk a parancs és a bér vallástalan oksági összefüggésének a legyôzéséhez, hiszen ez a morál a kereskedelmi jogból vett premisszákon nyugszik. Istennek misztériumnak, elképzelhetetlennek és megérthetetlennek kell lennie, különben olyan automata volna, amelybe egy jó cselekedetet bedob az ember, és kihúzhatja érte a fizetséget. ======================================================================== Ny. A. Bergyajev: A megoldás nem Nagy személyiségek hite lehetséges, csak... Az emberi személyiségnek azokhoz a közösségekhez való kapcsolata, amelyekben az ember itt a földön élni kénytelen, mindig paradox és ellentmondásos. Teljes harmónia és maradéktalan összhang nem lehetséges. Sohasem válik lehetségessé a személyiség és a társadalom között fönnálló tragikus konfliktus maradéktalan megoldása. Megoldás nem lehetséges, csak Isten országában. ======================================================================== Georges Bernanos: Az imádságról Nagy személyiségek hite Általában nagyon is ellentmondásos elképzeléseink vannak az imádságról. Hogy beszélhetnek róla könnyelműen olyan emberek, akik alig vagy egyáltalán nem ismerik? Egy trappista vagy karthauzi szerzetes éveken át azért kínlódik, hogy az imádság emberévé legyen, s az elsô jöttment, meggondolatlan ember ítéletet akar mondani egy egész élet törekvésérôl! Ha az imádság valóban az volna, aminek az ilyen emberek gondolják -- valamiféle fecsegés, egy ôrült beszélgetése a saját árnyékával vagy még ennél is kevesebb: hiú és babonás kérés, amely el akarja nyerni a világ javait --, lehetséges volna akkor, hogy ezrek és tízezrek találnak benne életük utolsó napjáig talán nem annyira édességet, mert nem bíznak az érzelmi vigasztalásban, hanem kemény, erôs és tökéletes örömöt? A tudósok persze szuggesztiót emlegetnek. Bizonyára még soha nem találkoztak szemtôl szembe olyan bölcs öreg szerzetessel, akinek hajlíthatatlan az ítélete, s mégis telve van megértéssel, együttérzéssel és emberiességgel. Milyen csoda révén tudnának ezek a félbolondok, ezek az álom-rabok, ezek az alvajárók napról napra mindjobban behatolni embertársaik nyomorúságának a megértésébe? ======================================================================== Clairvaux-i Szent Bernát: Ujjongása Jézus Nagy személyiségek hite nevére Jézus édes emlékezet e adsz szívünknek örömet. Se méz, se semmi nem lehet jelenlétednél édesebb. Hallani boldogabb soha nincs, se dalolni muzsika, sem elgondolni idea, mint Jézus, az Isten fia. Nyelv sohase mondhatja ki, betű föl nem jegyezheti, csak aki tudja, hiheti, mit tesz Jézusért érzeni. Jézus, szívbéli szent öröm, igazság kútja, fényözön, gyönyör, túl minden gyönyörön, kihez a vágy közel se jön. Ki Téged ízlel; éhezik s szomjasabb lesz, aki iszik, de másra már nem szomjazik, csak Jézusért óhajtozik. Estére zárva reteszem ágyamban Jézust keresem: titkon vagy fényes tereken csak ôt szeretem, ôt lesem. Máriával bús reggelen sírjához megyek s nem lelem; nyögve és sírva keresem: szívem keresi, nem szemem. A sírt könnyemmel áztatom, a tért betölti sóhajom, Jézus lábaihoz bukom, testét csüggve szorongatom. Jézusnak vívom nyomdokát, sírva csókolom ajakát, hogy nyerhessem bocsánatát s teljes malasztja hasson át. Maradj velünk, Uram, maradj, fényedbôl fényességet adj, elménkben ködöket ne hagyj ki e világnak méze vagy! Ha szívünket látogatod az igazság fölragyog ott; a hiúság elpárolog s a mélyben szeretet lobog. Jézus szerelme mennyei édességgel telisteli, ezerszer inkább isteni, mint ki tudhatnám mondani. Ez amit kínod is -- amit véred ömlése bizonyít, mely utat váltságunkra nyit s Istent szemlélni megtanít. Kegyesem, Jézus, add nekem szerelmed bôvét érzenem, színed elôtt lenni jelen s glóriádba tekintenem. Ezer vágyam feléd eped. Mikor jössz Jézus? kérdelek. Mikor vidítsz föl engemet? s elégíted ki lelkemet? Ég országának népe, szállj, ajtót, kaput elébe tárj, köszöntsd a gyôztest, harsonálj: ,,Üdvözlégy, Jézus, nagy király!'' (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== Berzsenyi Dániel: Fohászkodás Nagy személyiségek hite Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érzô lelke ohajtva sejt: Léted világít, mint az égô Nap, de szemünk bele nem tekinthet. A legmagasb menny s aether Uránjai, Mellyek körülted rendre keringenek, A láthatatlan férgek, a te Bölcs kezeid remekelt csudái. Te hoztad e nagy minden ezer nemét A semmiségbôl, a te szemöldököd, Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idôk folyamit kiméri. Téged dicsôít a zenith és nadir. A szélvészek bús harca, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásit. Buzgón leomlom színed elôtt, Dicsô, Majdan ha lelkem záraiból kikél, S hozzád közelb járulhat, akkor Ami után eped, ott eléri. Addig letörlöm könnyeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain, A jobb s nemesb lelkeknek útján, Merre erôm s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de óh, nem, nem lehet az gonosz, Mert a te munkád: ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják. ======================================================================== Dietrich Bonhoeffer: (Áldó hatalmak Nagy személyiségek hite oltalmába rejtve...) Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jô. Mert Isten ôriz híven reggel, este, Ô hű lesz, bármit hozzon a jövô. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz! És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked! A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked! (Evangélikus Énekeskönyv, 1982) ======================================================================== Robert Boyle: A Teremtô bölcs szándékai Nagy személyiségek hite Már a teremtett szervetlen természet is -- bár viszonylag a legkevésbé -- világosan és csattanósan mutatja a Teremtô bölcs szándékait. A harmonikus rend az égitestek pályáján bizonyára nem véletlen dolog, az emberi nemet és nyilván Isten más teremtményeit is szolgálja. A természet szerves részében, mindenekelôtt a lelkes lényekben, az állatokban azonban a cél szinte kézzel fogható. Már a legkisebb szervek is az életet segítô célokhoz alkalmazkodnak: egy kutya karmában több tudás van, mint a strassbourgi dóm híres órájában. A Biblia mellett nagyon is elmaradnak az emberi könyvek; még a legjobbak is csak olyanok, mint a bolygók, amelyek fényüket és ragyogásukat a Naptól kapják. ======================================================================== Clemens Brentano: Szolga kiált tavasszal a Nagy személyiségek hite mélybôl Mester, ó, légy irgalommal, itt ne hagyj lenn senyvedésre, emelj fel erôs karoddal, ó, emelj megint a fényre. . . . Egyszer születünk a fényre, születünk ezer halálra; hiányod: létem veszése, tűntöd: létem pusztulása. . . . És felborzong a szívembôl egy keserű kút, komorló, ha tavasz les odakintrôl, áradat tör rám szorongó. . . . Jaj, a tér mindegyre szűkebb, és a habok mind vadabbak; ó, Uram, ne add e véget! szivárvánnyal válts magadnak! . . . Uram, intlek, ne tiporj szét, Uram! gyerekként ha hittem, hogy ott ég s csodás a mentség, beszélték, vércseppjeidben. . . . A fény szent forrása ismét -- add! -- tisztán forrjon szívemben! Vérednek parányi cseppjét, Jézus, vesd rám kegyelemben! (Tandori Dezsô fordítása) ======================================================================== Max Brod: Hitem Nagy személyiségek hite Egyértelműen monoteista vagyok, tehát hiszek egy végtelenül jó és minden tekintetben tökéletes Istenben, aki a mindenséget alkotta; hiszem, hogy egy számunkra fokozatosan megfejtendô cél felé törekszünk, amelyet azonban ma még csak homályos körvonalaiban és a gonosz által gyakran árnyékba borítva, részlegesen ismerhetünk fel. Ezt a hitet a legvilágosabban Mózesnél találom és a prófétáknál: Izajásnál és a többieknél, Platónnál és Goethénél. A zsidó állam újraalapítása azzal a reménnyel tölt el, hogy az igazságosság és a minden teremtmény iránti szeretet válik a céljává. Azonban egyrôl nem szabad elfeledkeznünk: a még nagyon is tökéletlen emberi természet elôtt két út áll. Amint a ,,Vitatható élet'' című önéletrajzom utolsó fejezetében kifejtettem, van nemes és nemesség híján való szerencsétlenség. A nemes szerencsétlenség -- ilyen a halál, legjobb és legforróbb érzelmeink múlandósága, gondolkodásunk alacsonysága -- elháríthatatlan. A nemesség híján való szerencsétlenség -- mint amilyen a háború, a társadalmi igazságtalanság, az anyagi szükség -- elhárítható, tehát erônek erejével leküzdhetô (és leküzdendô). A nemes szerencsétlenséggel szemben az alázatosság a megfelelô magatartás, a másikkal szemben erônk és akaratszabadságunk teljességét kell bevetnünk. Az emberi lélek ebbôl eredô konfliktusai adják azokat a feladatokat, amelyeket a közeli és távoli jövôben meg kell oldanunk. ======================================================================== Anton Bruckner: A tiszteletrôl Nagy személyiségek hite Tegnap ismét végiggondoltam édesanyám sírjánál: tulajdonképpen mindazt, amit a barátaim ,,nagynak'' mondanak, csak azért vihettem végbe, mert gyermekkoromtól kezdve tiszteltem minden igazat és szentet. Valahányszor tisztelettel néztem föl apámra, anyámra, valamelyik mesteremre vagy éppen Istenre, akkor kitágult és megnôtt a szívem. Ilyen lelkiállapotban alkottam legjobb dolgaimat. ======================================================================== Martin Buber: Hászid történeteibôl Nagy személyiségek hite Szuszja így imádkozott egyszer Istenhez: ,,Uram, olyannyira szeretlek, de nem féllek eléggé! Uram, olyannyira szeretlek, de nem féllek eléggé! Add, hogy úgy féljelek téged, mint angyalaid, akiket átjár rettenetes neved!'' Isten azonnal meghallgatta az imádságát, s Neve átjárta Szuszja rejtett szívét, ahogy az angyalokkal történik. Akkor Szuszja bebújt az ágy alá, mint a kiskutya; megreszkettette az állati félelem, mígnem fölüvöltött: ,,Uram, add, hogy úgy szeresselek újra, mint Szuszja!'' És Isten ismét meghallgatta imáját. * * * Noah rabbi azt hallotta egyszer a kamrájában, hogy a mellette fekvô tanteremben hűséges tanítványainak egyike éppen elkezdte fölmondani a hitigazságokat. Azonban amikor azokhoz a szavakhoz ért: ,,Tökéletes hittel hiszek'', hirtelen abbahagyta és azt suttogta: ,,Ezt nem értem'', s aztán újra: ,,Ezt nem értem''. A caddik átment kamrájából a tanterembe, s megkérdezte: ,,Mi az, amit nem értesz?'' ,,Nem értem, hogy miféle dolog ez'', válaszolta a férfi. ,,Azt mondom: hiszek. De ha valóban hiszek, akkor hogy történik meg mégis, hogy bűnt követek el? Ha azonban igazából nem hiszek, akkor mért mondok fel egy hazugságot?'' ,,Meg van írva.'', mondta neki Noah rabbi; ,,a ťhiszekŤ imádság. Annyit jelent, mint ťszeretnék hinniŤ''. Felragyogott erre a hászid: ,,így jól van'', kiáltotta, ,,így jól van! Világ Ura! Szeretnék hinni! Szeretnék hinni!'' ======================================================================== Alexis Carrel: Ima Nagy személyiségek hite Hálát adok neked, Uram, amiért hosszabbra nyújtottad életemet, mint a legtöbb kortársamét. Mielôtt becsuknád a könyvet, engedd meg, hogy elôbb elolvassam még mindazt, amit ez ideig nem tudtam elolvasni. Pusztaságnak látom eddigi életemet, mert nem ismertelek téged eléggé. Add, hogy ez a pusztaság kizöldüljön és kivirágozzék, ha életemre rá is borult az ôsz. Semmi mást nem kérek már a magam számára, mint te kegyelmedet, hogy kezedbe ajánlhassam azt a keveset, ami vagyok. Teljesen, minden fenntartás nélkül. Tégy velem tetszésed szerint. Úgy, ahogyan a szél cselekszik a füstgomolyaggal. Mit akarsz, hogy cselekedjem? Hová szólítasz? A sötétségben tapogatódzva szünet nélkül csak téged kereslek. Ha vakon is, igyekszem hívásodat követni -- ó Uram, csak mutasd a helyes utat! Mindent megteszek, amit akaratod sugall. Adj olyan világosságot értelmemnek, hogy megfelelhessek hívásodnak! Ha fel akarsz használni, örökké áldalak érte. Ha elutasítasz, azért is áldalak. Legyen meg a te akaratod. Engedd, Uram, hogy új fejezetet fűzhessek ahhoz a silány műhöz, ami az életem volt. Felajánlom neked mindazt, amim még megmaradt. Szívesen és készséggel adom áldozatul életemet, mint valami imádságot. Arra kérlek, vezess engem a helyes úton, az egyszerű emberek útján. Az olyan emberek útján, akik szeretnek, dolgoznak és imádkoznak. Bocsásd meg, hogy eddig úgy kóboroltam az élet útjain, mint egy vak koldus. Engedd, Uram, hogy még hátralevô napjaimat a te szolgálatodra szentelhessem s azokéra, akiket szeretek. Adj nekem világosságot és erôt! ======================================================================== Paul Claudel: A keresztút (részlet) Nagy személyiségek hite Taníts, Veronika, nem törôdni véle, amit ez vagy az lát. Mert akinek Jézus Krisztus nem puszta kép, hanem élô valóság, A többiek szemében tüstént kényelmetlenné s gyanússá válik. Életformája idegen, szándékai merôben mások. Mindig lesz benne valami megközelíthetetlen és magányos. A férfi, aki olvasóját végzi, vagy restellkedés nélkül gyónik éppen, Ki böjtöl pénteken, és asszonyok közt látni a miséken, Nevetség tárgya, megütközést kelt, különös és bosszantó is egyben, Jól vigyázzon, bármit cselekszik, kíséri sok-sok figyelmes szem. Jól vigyázzon minden léptére, mivelhogy jel már, Lévén minden keresztény Krisztus valódi képe, méltatlanul bár. S melyet mutat, az arc, parlagi tükrözése az istenarcnak, Mely ôbenne riasztó s egyben diadalmas! (Szedô Dénes fordítása) ======================================================================== Alighieri Dante: Szent Bernát imája Nagy személyiségek hite Óh szűz Anyánk, leánya ten Fiadnak, teremtményeknél nagyobb és szerényebb, ôs célja az örök határozatnak: természetünket a te tiszta lényed megnemesíté, úgy, hogy a Teremtô teremtménnyé lett benned, s szent erényed méhedben felgyújtó a tisztelendô szerelmet, melynek örök melegébül a Béke e Virága volt kelendô. Te déli láng a Szeretet egébül vagy itt nekünk; és lenn az embereknek élô forrás, melytôl reményük épül. Úrnô, minden kegyek tôled erednek! Aki nélküled vágyik szent malasztra, szárny nélkül vágyik szállni az eretnek. S nemcsak könyörgô lel nálad vigaszra: jóságod gyakran azt a szenvedônek kérés elôtt megadja, nem halasztva. jóság és nagyság benn egybenônek, és irgalmasság, s ami csak erénye lehet teremtett lénynek, földi nônek. Ím ez, ki -- bárha gyarló, gyenge lénye -- a mindenségnek mélyétôl idáig látta a szelleméltet, s szemefénye most még magasabb, új látványra vágyik, kér új erôért, fölhatolni, téged kegyelembôl az utolsó csodáig. S én, mert soha még vágyam így nem égett magamért sem, küldöm imámat érte, kérvén, ne vesd meg e szegény igéket, s mely halandó voltából ôt kísérte, oszlasd a felhôt szent imáddal szerte, hogy lássa a legfôbb Jót, mint remélte! S még arra kérlek, nagy Királynô, mert te mindent tehetsz: hogy ily látás után is maradjon épen magas vágyú lelke. Gyôzzön hatalmad emberi voltán is! (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== Charles Darwin: Az a kérdés, hogy létezik-e Nagy személyiségek hite Teremtô A természet küzdelmébôl, az éhségbôl és a halálból közvetlenül következik a számunkra felfogható legnagyobb probléma megoldása: a mindig magasabb rendű és tökéletesebb állatok létrejötte. Valóban csodálatos, hogy a Teremtô minden élet csíráját, az életét, amely körülvesz bennünket, csak néhány vagy csak egyetlen formába lehelte beléje, s hogy -- amíg bolygónk a nehézségi erô szigorú törvényének engedelmeskedve körben forog --, ebbôl az olyannyira egyszerű kezdetbôl a legszebb és legcsodálatosabb formák végtelen sora fejlôdött ki és fejlôdik még ma is. Arra a kérdésre, hogy létezik-e Teremtôje és Kormányzója a világmindenségnek, a legnagyobb szellemek, akik valaha is éltek, igennel feleltek. ======================================================================== Humphry Davy: A vallás világítótorony Nagy személyiségek hite A széliemnek a lelkiismeret az az alakzata, mely képes azt a halandóságban próbára tenni. S ez a legteljesebb összhangban van vallásunk alapfogalmaival, amelyek isteni eredetét nem kevésbé mutatja történetük, mint természetünkkel való összhangjuk. A vallás az a világítótorony, amely hazavezeti a hajóst a hullámok tombolásában, amikor, mint a norvég kormányos, kiszökik a viharos Északi-tengerrôl, s eléri a csendes, nyugodt szépségű fjordokat, amelyeket derűs ligetek és idilli rétek öveznek. A vallás zöld, lombos, friss forrástól áztatott oázis, amely a sivatag közepén fogadja a szomjas, kimerült vándort. ======================================================================== René Descartes: Szubsztancia, amely nem Nagy személyiségek hite igényel egyetlen más lényt sem Isten létét csupán azzal lehet empirikusan (a posteriori) bebizonyítani, hogy az ideába bennünk van. Szubsztancián csak olyan lényt érthetünk, amelyik úgy létezik, hogy létezéséhez nem igényel egyetlen más lényt sem. Azon a szubsztancián pedig, amely semmi módon sem igényel egyetlen más lényt sem, csak egyetlenegyet érthetünk, tudniillik Istent. Ellenben a testi szubsztancia és a teremtett szellem vagy gondolkodó szubsztancia közös fogalom alá vonható: olyan lények, amelyeknek a létezéséhez Isten közreműködése szükséges. Azokban a dolgokban; amelyekrôl a vallás nem tanít semmit, a filozófusnak csak azt szabad igaznak elfogadnia, amirôl belátta, hogy igaz, és hogyha az érzékeknek több hitelt ad, akkor ez annyit jelent, hogy a gyermeki kor meggondolatlan . ítéleteiben jobban bízik, mint az érett észben. ======================================================================== F. M. Dosztojevszkij: Ebben van az egész hit Nagy személyiségek hite Isten és Krisztus tagadói nem gondoltak még arra, hogy Krisztus nélkül a világban minden azonnal szennyes és bűnös lesz... Amikor félreállítják Krisztust -- a szépségnek és a jóságnak elérhetetlen eszményképét távolítják el az emberiség körébôl... Hisz Krisztus csak azért jött el, hogy az emberiség megtapasztalja, hogy a földi természet, az emberi értelem is mennyei fényben jelenhet meg ténylegesen és testi alakban, s nem csupán szellemileg, eszményként. Krisztus követôi, ennek a megdicsôült hús-vér testnek az imádói, a legkegyetlenebb kínzások közepette bizonyították be, hogy milyen boldogság ezt a valóságot magunkban hordani, ennek az alaknak a tökéletességét követni, és valóságos testi voltában hinni. A többiek pedig, akik látták azt, hogy milyen boldogságot ad ez a valóság amint az ember részesülni kezd benne és valóban közeledik szépségéhez -- csodálkoztak, ámultak, s végül maguk is élvezni akarták ezt a boldogságot: kereszténnyé lettek, s már elôre örültek a kínzásoknak. Az egésznek a titka abban rejlik, hogy az ,,Ige'' valóban ,,testté'' lett. Ebben áll az egész hit, az emberiség minden vigasza, az a vigasz, amelyrôl senki nem mondhat le. ... Szeressétek Isten egész teremtett világát, az egész világot, minden homokszemet a földön! Szeressetek minden levélkét, Isten minden fénysugarát! Szeressétek az állatokat, szeressétek a növényeket, szeressetek minden dolgot! Ha majd szeretsz már minden dolgot, meg fogod érteni a dolgokban Isten titkát is. ======================================================================== Annette von Droste-Hülshoff: Virágvasárnapra Nagy személyiségek hite Száll a korai harmat! A pálmák zöldek-e? Föl, lengessük a gallyat, Menjünk eleibe. Hozzánk jönni kíván, Kis kamránkba betérne; Énekkel jámbor népe Lépdel egymás után. Nem futhatok közétek, Nehéz lélegzetem: Zászlótóti emeljétek, Én már nem követem. Mily áttetszô öröm! Jézus világossága Édesen tűz szobámba, Járja doh-börtönöm. Mit hordjak föl elébed, Vendég, csodálatos? Szeretném, vendégséged Hadd lenne huzamos. Jaj, ékesítselek, Övezlek sok virággal; Fôd hajolni nem átall, Bizonyos lehetek. Anyád gyönge jobbjában A tiszta liliom, Elvonom tôle bátran, Lábadra ráfonom. Hadd nyűgözzelek úgy Csupa szirom-füzérbe, Aztán fejedre téve A rózsa-koszorút. Padlatom telehintve Pálmával teljesen, Nézz szenvedéseimre, Csöndben, már nehezen Viseltem napjaim: Leteszem mind elôdbe, Ajánlom nagy erôdbe, Nem csüggeszt el a kín! Szerelmed uralmába Hogy foglalom magam, Bűnöm utálatára Rá se néztél ugyan! Nem is engedlek el E hamar búcsúzással. Érzem boldog fohásszal, Még vendégem leszel. (Kalász Márton fordítása) ======================================================================== Albrecht Dürer: Imádság Nagy személyiségek hite Mindenható Úr és Isten, bensôségesen szemléljük azt a nagy szenvedést, amelyet Jézus, egyszülött Fiad viselt el, hogy elégtételt adjon értünk. Ó Uram, adj nekem igaz bűnbánatot, hogy ôszintén sajnáljam bűneimet és megjavuljak! Ezt kérem tôled teljes szívembôl! Uram, Te gyôztél, engedd, hogy részesedjem a gyôzelmi koszorúban! Ó Istenszülô, a legmagasabb trón mennyei Királynôje, minden bűnösök legnagyobb reménysége, kérlek téged szent Fiadért, Jézusért, aki teremtett téged, hadd lássam meg megváltó művét! Üdvözlégy Krisztus keresztje! Aki nem hisz benned, nem talál nyugalmat. Kérlek téged, légy mellettem mindig, oltalmazz a világtól, a test és az ördög cseleitôl, és segíts végsô küzdelmemben, amikor a keserű halál érkezik! ======================================================================== Eckhart mester: In hoc apparuit caritas Dei Nagy személyiségek hite in nobis ,,Isten szeretete abban nyilvánul meg, s azáltal válik láthatóvá bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy a Fiúval, a Fiúban és a Fiú által éljünk.'' Hiszen aki nem a Fiú által él, bizony helytelenül él. Ha egy gazdag királynak szép leánya volna, és egy szegény ember fiához adná feleségül, ezzel a fiú egész nemzetségét nemesi rangra emelné. Azt mondja egy mester: Isten emberré lett, s ezzel az egész emberi nemet fölemelte, nemessé avatta. Örvendjünk tehát, hogy Krisztus, a mi testvérünk saját erejébôl az angyalok karai fölé, emelkedett és Isten jobbján ül. Ez a mester jól beszélt, ám nem sokat érek vele. Mert mit segítene rajtam, ha volna ugyan egy gazdag fivérem, de én magam szegény volnék? Vagy mit segítene rajtam, ha volna ugyan egy bölcs fivérem, de én magam bolond volnék? Mást mondok inkább, valamit, ami mélyebbre hatol: Isten nemcsak hogy emberré lett, hanem magára is vette az emberi természetet. A mesterek általában azt tanítják, hogy az emberek természetükben egyformán nemesek. Bizony mondom: mindaz a jó, ami valaha is a szentek sajátja volt, és Máriáé, Isten anyjáé, és Krisztusé, emberi mivolta szerint, az mind az én sajátom is ebben a természetben. Azt kérdezhetnétek erre: ha ebben a természetben már eleve az enyém mindaz, amit Krisztus az ô embervoltában nyújthat, akkor miért emeljük mégis magunk fölé, és miért tiszteljük Urunkként és Istenünkként? Azért, mert Isten hozzánk küldött követe volt, aki elhozta nekünk üdvösségünket. De az üdvösség, amit elhozott, a miénk volt. És ez a természet benne lüktet abban a legmélyebb alapban, ahol az Atya a Fiát szüli. Ez a természet Egyetlen Egy és egyszerű. Lehet, hogy itt még valami kilátszik belôle vagy hozzátapad, de az nem ez az Egy. Most olyat mondok, amit már nehezebb megérteni. Ha közvetlenül e természet fedetlenségében akarsz állni, túl kell lépned azon, ami személyhez kötött. Aki a tengeren túl él, s akit sose láttál, annak is ugyanúgy jót kell akarnod, mint aki veled él és meghitt barátod. Ha több jót kívánsz saját magadnak, mint annak, akit sose láttál, még helytelen úton jársz, és soha egy pillanatra sem pillantottál bele ebbe az egyszerű alapba. Legföljebb az igazság hasonmását, elvont képét láthattad, nem többet. Másodszor: légy tisztaszívű, mert csak az a szív tiszta, amelyik minden teremtettséget megsemmisített magában. Harmadszor: vess le magadról minden ,,nemet''. Sokszor kérdezik: mi ég a pokolban? A mesterek általában azt felelik: az önakarat. Én azonban azt mondom: a ,,nem'' ég a pokolban. Tegyük fel például, hogy valaki fog egy darab izzó parazsat és a kezembe nyomja. Ha most azt mondanám, hogy a parázs égeti a kezemet, igazságtalan volnék a parázshoz. Helyesen azt kellene mondanom: a ,,nem'' égeti a kezemet. A parázsban van ugyanis valami, amivel az én kezem nem rendelkezik. Lám, ez a ,,nem'' éget engem. De ha az én kezemben is megvolna a parázs összes tulajdonsága és képessége, akkor teljesen tűztermészetű volna, s hiába ontanák rá a világ minden tüzét, nem okozhatnának fájdalmat vele. Hasonlóképpen azt mondom: mivel Istenben és azokban, akik Istent szemlélik, az igaz üdvösséghez tartozóan van valami, ami az Istentôl elszakadtakban nincs meg, ez a ,,nem'' jobban gyötri a pokolbeli lelkeket, mint az önakarat vagy bármilyen tűz. Bizony mondom: amennyi ,,nem'' tapad hozzád, annyi a tökéletlenség benned. Ezért ha tökéletesek akartok lenni, vessetek le magatokról minden ,,nemet''. Az ige, amit felolvastam, ezt mondja: Isten a világba küldte egyszülött Fiát. Ne a külvilágra értsétek ezt, ahol, velünk evett és ivott, hanem a belsô világra. Amilyen valóságosan szüli meg természetes Fiát az Atya egyszerű természetében, éppolyan valóságosan szüli meg Öt a szellem legbensejében -- és ez a belsô világ. Itt Isten alapja az én alapom, és az én alapom Isten alapja. Itt a sajátomból élek, ahogy Isten a sajátjából él. Aki ebbe az alapba csak egyetlen pillantást is vetett, annak ezer font színarany sem jelent többet, mint egy hamis garas. Amit cselekszel, mindig ebbôl a legmélyebb alapból cselekedd, minden miért nélkül. Bizony mondom: amíg a mennyek országáért, Istenért, vagy a magad örök üdvösségéért, tehát külsô okból cselekszel, addig helytelenül élsz. Az talán elfogadható, de nem a legtöbb. Mert aki úgy véli; hogy többet kap Istentôl bensôséges áhítatban, édes elragadtatásban és kivételes egyesülésben, mint a tűzhely mellett vagy az istállóban, az úgy tesz, mintha megragadná Istent, fátylat borítana fejére és a pad alá hajítaná Aki Istent egy bizonyos módon keresi, az csak a módot ragadja meg s nem a módban rejtôzô Istent. Aki nem valamilyen módon keresi Istent; az úgy ragadja meg, amilyen Isten önmagában. Az ilyen ember a Fiúval él, és ô maga az élet. S ha ezer évig faggatnánk is az életet: ,,miért élsz?'' -- ha felelni tudna, csak egyet felelhetne: ,,azért élek, hogy éljek''. Mert az élet saját alapjából él. Ezért minden miért nélkül abban él, hogy önmagáért él. Ha megkérdeznétek egy saját alapjából munkálkodó igaz embertôl, vajon miért munkálkodik, az helyesen csak egyet felelhetne: azért munkálkodom, hogy munkálkodjam. Isten ott kezd létezni, ahol a teremtmény véget ér. Isten csak annyit kíván tôled, hogy lépj ki önmagadból a teremtmények módján, és engedd, hogy Isten Isten lehessen benned. A legkisebb teremtett kép, amely beléd ivódik, ugyanolyan nagy, mint Isten. Miért? Mert egy egész Isten útját zárja el elôled! Amint ez a kép beléd hatol, Istennek és egész istenségének hátrálnia kell. De amint ez a kép távozik, belép Isten. És Isten olyan erôsen kérlel téged, hogy lépj ki önmagadból a teremtmények módján, mintha egész üdvössége ezen múlna. Nos jó ember, mit árt neked, ha megengeded Istennek, hogy Isten legyen benned? Lépj ki magadból teljesen Isten kedvéért, s akkor Isten is teljesen kilép magából a te kedvedért. Ahol e kettô kilép, ott az, ami marad: az Egyszerű Egy. Ebben az Egyben szüli az Atya a Fiát a legbelsô forrásban. Itt virágzik ki a Szentlélek; itt ébred Istenben egy olyan akarat, amely teljesen a léleké. Amíg ez az akarat a teremtményektôl és a teremtettségtôl érintetlenül áll, addig szabad. Krisztus azt mondja: Senki nem jut a mennybe, csak aki a mennybôl való (János 3,13.). Isten mindent a semmibôl teremtett, tehát a teremtett dolgok igazi eredete a semmi. S amennyire ez a nemes akarat a teremtmények felé hajlik, maga is belevész a teremtményekkel együtt az ô semmijükbe. Felvetôdik a kérdés: vajon ez esetben annyira elenyészik-e, hogy soha többé nem térhet vissza? A mesterek általában azt tanítják, hogy soha többé nem térhet vissza, ha egyszer elfolyt az idôvel. Én azonban azt állítom: ha ez az akarat önmagától és a teremtményektôl akárcsak egy pillanatra is visszatér ôseredetéhez, akkor megint saját szabad módján létezik és szabad, s ebben a pillanatban minden elveszett idô jóvátétetik. Az emberek gyakran mondják nekem: Imádkozzál értem! Ilyenkor arra gondolok: miért fordultok kifelé? Miért nem maradtok magatokban és ragadjátok meg azt, ami a tiétek? Hiszen lényege szerint minden igazság bennetek van! Hogy ilymódon valóban önmagunkban maradhassunk, és minden igazság közvetlenül és megkülönböztetés nélkül a sajátunk legyen az igaz üdvösségben, ahhoz segítsen minket az Isten. Ámen. (Surányi László fordítása) ======================================================================== Christian Gottfried Ehrenberg: A nagy Nagy személyiségek hite isteni építmény tudatosítása Azok az írók, akik, mivel nem tudnak továbblépni befejezik és azt mondják: ,,Nincs lélek, tehát nincsen halhatatlanság sem; itt állok; nincs tovább'' -- lehet, hogy személy szerint jogosan mondják ezt, de nem szabad a természetkutatók képviselôinek tekinteni ôket. Egy természetkutató helyes gondolkodásmódja -- ha szabad ezt a kifejezést használnom -- abban áll, hogy nem tartja magát sugalmazottnak vagy mindentudónak, hanem alázatosan elismeri azokat a korlátokat, amelyeket személyes élete állít eléje; ugyanakkor feszülten és határtalan reménységgel, szorgalmasan tevékenykedve tekint a jövôbe, ahol nemzedékek a legkisebb cserépdarabkát is áldják, amivel a helyesen gondolkodó elôd a nagy isteni építmény tudatosításához hozzájárult. A természet kutatója fejezze ki ama meggyôzôdését, hogy minden ember tekintse magát a világok tervébe teljesen beillô fiúnak az apai házban és valamely módon a Világrendezô munkatársának. ======================================================================== Joseph Von Eichendorff: Jelmondat Nagy személyiségek hite Amit akartam, romokban hever. Uram, nem panaszkodom, szívem csendes. De adj erôt, hogy el tudjam viselni, amit nem akarok! ======================================================================== Albert Einstein: A vallás kozmikus élménye Nagy személyiségek hite A vallás kozmikus élménye a természettudományos kutatás legerôsebb és legnemesebb motívuma. A misztikum élménye a legmélyebb és legmagasztosabb érzés, amire képesek vagyunk. Egyedül csak ebbôl eredhet igazi tudomány. Ha ez az érzés idegen, ha valaki már nem tud csodálkozni, nem képes elveszíteni magát a tiszteletben, az lelkileg máris halott. Annak tudása, hogy a kikutathatatlan valóban létezik; s hogy a legmagasabb igazságként és a legragyogóbb szépségként nyilatkozik meg, amirôl nekünk csak halvány sejtelmünk lehet -- ez a tudás és ez a sejtelem minden igaz vallásosság magja. ... Az én vallásosságom egy magasabb természetű végtelen szellemi lény alázatos imádásában áll, amely lény apró részletekben ad hírt magáról, s e részleteket mi a magunk gyönge és elégtelen érzékeivel föl tudjuk fogni. Ez a mély, érzésszerfa meggyôzôdés egy magasabb gondolkodó erô létezésérôl, amely erô a kikutathatatlan világmindenségben lesz kézzelfoghatóvá, ez adja istenképzetem tartalmát. ======================================================================== Thomas Stearns Eliot: Simeon éneke Nagy személyiségek hite Uram, a római jácintok virulnak a cserepekben, Téli nap kúszik havas hegyeken: A konok évad visszaretten. Súlytalan életem halálos szélre vár, Mint kezem fején pihe rebben. Por a sugárban és emlék a zugban: A holt vidékre húz a szél felettem. Te békédet add meg nekünk, Uram. Jártam e városban sok éven át, Betartottam a böjtöt, senki sem éhezett miattam, Senki se zörgetett kapumon hasztalan. Becsületet és vigaszt kaptam, adtam. Ki emlékszik majd házamra, hol laknak gyermekeim gyermekei, Ha majd a bánat kora eljövend? A zerge ösvényére bújnak s a róka otthonába lent S idegen arcoktól, idegen kardoktól menekülnek. Jön kora a kötélnek, az ostornak, a könnynek -- A Te békédet most add meg, Uram. A csüggedés hegyének stációi jönnek S az anyai kin biztos percei, Most még az elmúlás korai évszaka van -- Engedd, hogy a Gyermek, a még néma s ki nem mondott Ige Most adja meg Izráel vigaszát Annak, ki nyolcvanéves és holnapnélküli. Ígéreted szerint. Majd dicsôítenek gúnyoltatással s glóriával S szenvednek minden nemzedéken át. Fel a szentek lépcsején fény fény után lobog. Ne énnekem a rajongó imát s gondolatot, Ne énnekem a végsô látomást s a kínhalált: A Te békédet add meg most nekem. (S kard döfi át a szívedet, A tiédet is.) A saját életemtôl s az utánamjövôk életétôl fáradt vagyok. A saját halálomba s az utánamjövôk halálába belehalok. Bocsásd el szolgádat, Mert látta üdvösségedet. (Vas István fordítása) ======================================================================== Pierre Emmanuel: A galamb Nagy személyiségek hite Röptödben fogjon el kezük árnyéka téged Galamb! s szegezzenek a poklok kapujára! Így kell lennie. Mert vér s hadak dühe habzik sárrá mállik a hús és a viszály savát a lelket elnyeli a roncs ember nyomára hömpölygô néma víz. Az ég leroskad, éhes keselyűk ülnek a szirtekre és a vér visszfényétôl a rôt csillagok elpirulnak: a szellem síkjait vér lepi, csupa vér lesz a világ; keserű zsigere vérben ázik ó mocskos révület lágy bűzöd szétsugárzik kloáka mámorod fortyog! s nincs többet isten. Eljött ideje ím az egyetlen Galambnak támaszt neked csupán az ô gyors szárnya adhat ó véres Éj! De ô Atyja ölében alszik édes közönyben: ah! szentségtörô kezek haldoklók árnyakat rebbentô kezei vessék ki rá vadul vak hálóként a semmit s ejtsék a ragyogót rabul, horzsolva s már-már szétzúzva szárnyait zsákmányuk örömében... S kötözzék vakmerôn a vérre, teste ívét feszítse megfeszült ereje pattanásig amint láncaival viaskodik, s ragadja a dúlt vért tébolyult tusájában magasba. Hallja hát a világ halálát! vagy hatalmas sikollyal tépje szét pányváit és suhanjon a vad kaosz fölé melyben a gondolat rohasztja makacsul szebb értelmét a létnek s szemünket s az Igét megzabálják a férgek. A szolga lárma és a tôle született Hang s az egyszerre bakó s vértanú hús s a habzó gyűlölet füstölô mészárszéke fölött párzó testek fölött amelyeken a zsarnok dôzsöl s a zsarnokok fölött kik új meg új képekre fröcskölik rút vérük szennyvizét: repülj Galamb repülj ünneplô körben úszva ámultan és merev szárnnyal a meztelen szabadság remegô leheletén lebegve -- villan friss röptöd a vak mélységek fölött már irgalmas csonka ív merészen égbe tör bár árnyéka leng s a vért szétosztja amaz új egyezségre midôn az új hajnal kigyúl s a legvadabb vizek tükre is elsimúl. (Rónay György fordítása) ======================================================================== Rotterdami Erasmus: Amit Isten azoknak Nagy személyiségek hite készített... Mármost amennyivel tökéletesebb a szeretet, annál erôsebb az elragadtatás, de annál boldogabb is. Milyen hát az a boldogságos élet, amelyre oly forrón vágyakoznak a jámbor lelkek? A szellem úrrá lesz a test fölött, mert erôsebb, s annál is könnyebben teszi ezt, mert szinte a saját birodalmában van itt, és mert a testet már az életben elôkészítette és kifinomította ehhez az átváltozáshoz: S aztán a szellemet is magához veszi a végtelen Szellem; végül az egész ember teljesen magán kívülre kerül, és boldogsága abban fog állni, hogy része lesz valami kimondhatatlanban, amit a legfôbb jó ad neki, amely mindent magához és magába vonz..., amint elôre megmondatott: ,,Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szívekbe be nem hatol, amit Isten azoknak készített, akik ôt szeretik.'' ======================================================================== Eugen, Savoya hercege: Mindennapi imádság Nagy személyiségek hite Tebenned hiszek, Istenem! Te erôsítsd hitemet! Szeretlek téged. Te gyújtsd lángra mindjobban szeretetemet! Bánom bűneimet, de te erôsítsd bűnbánatomat! Neked ajánlom gondolataimat, szavaimat, cselekedeteimet, keresztemet, munkámat, szenvedésemet. Azt kívánom, hogy mindig a szívemben légy, hogy munkámat a Te nevedben végezhessem, és minden balsorsot türelemmel viseljek. Nem akarok semmit, csak amit Te akarsz, Istenem, s azért akarom, mert az a Te szent akaratod! Hadd részesüljek kegyelmedben, hogy figyelmes legyek imádságomban, mértékletes az életemben, éber és óvatos mindabban, amit teszek s amit nem teszek, s rendíthetetlenül megmaradjak a helyes magatartásban! Add meg nekem, Istenem, hogy igaz legyek mindazokhoz, akik titkukat rám bízzák, hogy szerény és jótékony legyek minden emberrel szemben, hogy szóban és tettben példát adjak nekik! Kormányozd szívemet, hogy megcsodálja és magasztalja kegyelmedet, gyűlölje a tévedést és a bűnös életet, szeresse a felebarátot, s vesse meg a világot. Állj mellettem, kegyelmes Istenem, hogy vágyaimat testem sanyargatásával, fukarságomat bôkezűséggel, haragomat szeretettel, hidegségemet forró buzgósággal gyôzzem le! Tégy engem ügyessé, hogy minden ügyben okosan, a veszélyben bátran és rettenthetetlenül, a szerencsétlenségben türelmesen, a szerencsében alázatosan viselkedjek! Kegyelmed világosítsa meg értelmemet, irányítsa akaratomat, szentelje meg testemet, áldja meg lelkemet! Tégy engem serénnyé szenvedélyeim megfékezésében, buzgóvá kegyelmed segítségül hívásában, állhatatossá a szentségre való törekvésben! S végül, Istenem, engedd felismernem, hogy milyen csekély a világ, milyen nagy a menny, milyen rövid az idô, és milyen hosszú az örökkévalóság. Add, hogy szüntelenül féljem ítéletedet! Engedd, hogy megmeneküljek az ideiglenes és az örök kínoktól, s elnyerjem tôled, Istenem, az örök életet, Jézus Krisztus, a mi Urunk érdemei által! ======================================================================== Michael Faraday: Vallás és tudomány Nagy személyiségek hite A lehetetlen szónak csak helytelen logikai következtetésekkel szemben van jogossága. Egyébként én nem tartom szükségesnek, hogy a tudományok művelését a vallásossághoz kössem; az embertársaimmal való érintkezésben a vallásos és a tudományos kapcsolatokat mindig egymástól teljesen különbözônek tekintem. Nem lenne helyes, errôl többet is mondani, csak még azt az egyet, hogy a dallásos hitet és a közönséges vélekedést és tudást teljesen el kell választani. Én egy kis megvetett szektához tartozom, amely Sandeman nevérôl ismert. A mi reményünk azon a hitem alapszik, amely Krisztusban van. ======================================================================== Michael Faulhaber: (Mennél hangosabbam Nagy személyiségek hite káromoljákazt a nevet...) Mennél hangosabbam káromolják azt a nevet, amelyben egyedül van üdvösségünk, annál hangosabban és annál nagyobb örömmel valljuk: Benned lakozik az Istenség teljessége! Neked szólnak a karácsonyi harangok! Neked ujjonganak a gyermekszívek! Elôtted hajoljon meg minden térd, téged valljon meg minden nyelv! Te vagy minden kor sarokköve, minden világosságot keresô fényessége, minden éhezô eleven kenyere, az örök béke hirdetôje. Te vezesd mindazt, ami békétlen Isten békességére! A szeretet kötelékével fűzd össze mindazokat, akik idegenek lettek egymás számárai Engeszteld ki egymással mindazokat, akik ellenségek lettek! Add meg nekünk a békét! ======================================================================== Heinrich Federer: Zsoltárimádság Nagy személyiségek hite Uram, nélküled semmi sem vagyok! Amikor gyengeségemben elbíztam magam -- összeszorítottam az öklömet és azt mondtam: íme, itt az én erôm; amikor nagyot léptem és azt mondtam: íme, ez az én léptékem; amikor azokat a gondolatokat, amelyeket Te sugalltál nekem, saját paripáimként lovagoltam meg, és büszkén ugrattam az utcanép közé. Én ostoba, elfelejtettem, hogy mi az árnyék alak nélkül, a fény olaj nélkül, mi vagyok én tenélküled! Amikor dicsekedtem: ez vagyok én, én magam, én egyedül, akkor a Te kezed egy csapással a semmibe vetett, miként a kôműves elveti a romlott anyagot, s undorral dobja le a földre. Itt fekszem, bálványaim romjai között, magam is rom; s aki erre megy az úton, megborzad Isten ítéletének ez emlékén, figyelmezteti kezénél fogva vezetett kisfiát és meggyorsítja lépteit. Én azonban itt fekszem segítség nélkül. Aki egykor csókolt, most utánam köp, akinek kenyeret adtam, most követ dob fejemhez: Senki sem emel föl, ha Te magad nem jössz, sújtó és üdvözítô Isteni Uram, nélküled nem vagyok semmi! ======================================================================== Johann Gottlieb Fichte: (Hogy Isten Nagy személyiségek hite van, s hogy bennünk működik...) Hogy Isten van, s hogy bennünk működik, ez nem elvont, színtelen, hipotetikus filozoféma, hanem tény, amely minden lelkes, az önkeresés korlátait legyôzô megismerésben és akarati cselekvésben megmutatkozik, amely a végesség és az emberi gyengeség világában olyat állít szemünk elé, ami több, mint emberi. És ez a filozófiai bizonyítás csúcsa is, mert e bennünk lévô szellemi megszentelô hatalmat kell filozófiailag Istennek neveznünk. Amilyen bizonyos, hogy mi vagyunk, olyannyira bizonyos, hogy Isten van és mi ôbenne vagyunk. Amilyen bizonyos a mi szellemi voltunk, olyannyira Isten a legfôbb szellem; mert mi benne fejtjük ki szellemi tevékenységünket, benne gondolkodunk. Isten a szent akarat, mert amennyiben szent-re törekszünk, az az ô akaratának ereje bennünk Isten a legfôbb szeretet, mert benne szeretjük kölcsönösen egymást és ôt. Ezáltal nem csupán tudományosan értelmeztük az embert, mivel éppen itt szűnt meg a tudomány merôben absztrakt, önmagán kívül érthetetlen tanítása, és így az ember önmagával is tisztába jött, értelmezhetôvé vált nyugtalan vágyakozása, megoldatlan kettôssége, amely értetlenül hajtja --, és ezáltal teljesen felépült. Szeretete, lényének alapvetô ösztöne ezzel megkapta igazi, megmaradó tárgyát, akarata az igazi megnyugvást, s nem azért, hogy tétlenül nyugodjék bennük, hanem hogy saját önzetlenségében, de az isteni lelkesedéstôl vitetve, mind a szemlélôdésben, mind a cselekvésben csak az örökkévalóra törekedjék, csak azt teljesítse be. ======================================================================== Sir Alexander Flemming: (Hiszek benned, Nagy személyiségek hite végtelen világszellem...) Hiszek benned, végtelen világszellem, egyedül a Te kegyelmed által lettem az, amit kezdettôl fogva lelkembe helyeztél, segítô! Te adtad nekem azt a tüzet és azt a fáradhatatlan buzgalmat, ami nélkül tevékenységem töredékes maradt volna. Csak neked köszönhetem, hogy a tiszta akaratot, amely lelkesített, úgy vethettem be, hogy az emberek segítségére tudtam lenni. Amint Te mindig vigaszt, örömöt és áldást adtál nekem, Úgy tudtam én is hitet, reményt és szeretetet adni a világnak. A Te neved dicsértessék mindörökké! ======================================================================== Charles de Foucauld: (Atyám, reád bízom Nagy személyiségek hite magamat...) Atyám, reád bízom magamat, tégy velem, amit akarsz! Bármit teszel is velem, köszönöm neked. Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent. Csak teljesedjék akaratod rajtam és minden teremtményeden, semmi másra nem vágyom, Istenem! ======================================================================== Benjámin Franklin: Kövesd Jézust! Nagy személyiségek hite Kövesd Jézust! -- Egy prédikációt hallgattam, amely egy árvaházi gyűjtés célját szolgálta; az elején elhatároztam, hogy odaadom a rézpénzemet, aztán az ezüstömet, a végén odaadtam mindent, az aranyamat is! ======================================================================== Benjámin Franklin maga fogalmazta Nagy személyiségek hite sírfelirata Itt nyugszik Benjamin Franklin teste, egy könyvnyomtatóé; olyan, mint egy régi könyv fedôlapja, amelybôl kivették a belsejét, amelyrôl leszedték a föliratot és az aranyozást -- férgek eledele. Azonban maga a mű nem vész el, hanem hite szerint egykor újra meg fog jelenni egy új, szebb kiadásban, újra átnézve és javítva a Szerzô által! ======================================================================== Galileo Galilei: A Szentírás igazsága Nagy személyiségek hite A Szentírás soha nem hazudhat vagy tévedhet. Kijelentései feltétlenül és sérthetetlenül igazak. Soha nem tévedhet, csak a magyarázói képesek különféleképpen tévedni, mert sok helyen nem csupán alkalmas a közvetlen, szó szerinti értelemtôl eltérô magyarázatra, hanem igényli is azt. A Szentírás és a természet, mind a kettô az isteni igébôl ered; az elôbbi a Szentlélek sugallatára, az utóbbi az isteni parancsok teljesítôje. Azonban el kell ismerni a következôket: egyrészt a Biblia, hogy alkalmazkodjék a nagy tömegek felfogóképességéhez, sok olyat mond, ami látszólag, ha megállunk a tulajdonképpeni szó szerinti értelemnél, eltér az abszolút igazságtól; másrészt viszont a természet kérlelhetetlen és változatlan és semmit nem törôdik azzal, hogy rejtett működési módja hozzáférhetô-e az emberi felfogóképesség számára vagy sem. ======================================================================== Mahatma Gandhi: Mindennapi imádság Nagy személyiségek hite Az igazságban akarok maradni. Semmiféle igazságtalanság elôtt nem akarok meghajolni. A félelemtôl ment akarok maradni. Nem akarok erôszakot alkalmazni. Mindenkivel szemben jóakaratú akarok maradni. ======================================================================== Carl Friedrich Gauss: Ragaszkodjunk a hithez! Nagy személyiségek hite A halál által történô fájdalmas elszakadáskor nincsen más vigaszunk, csak az az erôs meggyôzôdésünk, hogy az utolsó osztályt járjuk, s mindig magasabb iskolába léphetünk. Ragaszkodjunk ahhoz a hitünkhöz, hogy a földi élet rejtélyének lesz egy szebbe magasztosabb megoldása, s mi részese leszünk ennek. Sok minden bizonyítja, hogy az anyagi világ mellett létezik még egy másik, tisztán szellemi világrend, ugyanolyan sokféleséggel, mint ez, amelyben élünk -- s egykor abban fogunk részesedni. Vannak olyan kérdések, amelyeknek a megválaszolására sokkal nagyobb súlyt fektetnék, mint a matematikai problémákra; ilyenek például az etika, az Istenhez fűzôdô kapcsolatunk vagy rendeltetésünk és jövônk kérdései. A lélek számára létezik egy magasabb rendű kielégülés, amihez az anyagi világra egyáltalán nincs szükség. ======================================================================== Nagy Szent Gertrúd: (Üdvözlégy, áldott Nagy személyiségek hite légy, ó legszentebb Oltáriszentség...) Üdvözlégy, áldott légy, ó legszentebb Oltáriszentség! Annyiszor, ahány csillag van az égen, szikra a. tűzben, por a levegôben, vízcsepp a tengerben és homokszem a földön! Légy áldott annyiszor, ahány virág van tavasszal, gyümölcs nyáron, hulló falevél ôsszel, hópehely télen s ahány teremtmény van az égen és a földön! Méltó vagy erre én Istenem, aki a kenyér és bor színe alá rejtôzöl. Üdvözlégy, áldott légy, ó legszentebb Oltáriszentség, annyi dicsérettel, amennyit csak minden angyal és minden ember műveivel és cselekedeteivel, szívének vágyával, agyának gondolatával, kimondott szavaival zengeni tud. Méltó vagy erre én Istenem, aki szent testeddel és véreddel táplálsz bennünket. Üdvözlégy, áldott légy, ó legszentebb Oltáriszentség! Annyi dicsérettel, amennyit a Szentháromság mindenhatóságával létre tud hozni, bölcsességével magába tud fogadni, tudásával el tud ismerni s szeretetével kíván és akar, mindenütt, mindig, örökkön örökké! Méltó vagy erre én Istenem, aki ebben a szentségben nemcsak emberségeddel, hanem Istenségeddel is egyesülni akarsz velünk! (Szemerjay Kovács Dénesné fordítása) ======================================================================== Johann Wolfgang Goethe: Vándor éji dala Nagy személyiségek hite Égi vendég, ki a bút és a kínt elcsöndesíted s aki kétszer nyomorult, kétszeresen felüdíted: nincs a harcnak most se vége! Ennyi kín és kéj minek? Drága béke, jöjj és töltsd be szívemet! (Szabó Lôrinc fordítása) ======================================================================== Joseph von Görres: Isten tüze ég az emberi Nagy személyiségek hite természetben Még frissen és elevenen csobognak a források; még kimerítetlen áll minden élet négy eleme a természetben, három tenger árad egy hatalmas hegység körül; itt kell az embernek merítenie és innia, mert a természet arra vágyakozik, hogy az ember megváltsa az átoktól. Egyáltalán nem aludt ki a szent tűz, amely Istentôl indul ki és ott ég az emberi természetben; egyetlen szikra sem hunyt ki, amely egyszer fellobbant! Sokan balgatagon nekivágtak, hogy elhagyják Istent, de Isten nem hagyta el ôket emiatt, csak jobbik énjüket veszítették el: ami korábban tudatosan működött bensôjükben, az most öntudatlanul zajlik, s azok, akik belsô elhivatásuknak megfelelôen a Legmagasabb tanácsában ülhetnének, most alávetett eszközként kénytelenek szolgálni ôt. Legyen mindenki mindig ôszinte önmaga és a saját lelkiismerete elôtt; hallgasson mindazokra a hangokra, amelyek lelkében megszólalnak, s ne hallgattassa el erôszakkal azokat, amelyek számára kellemetlenek; ne tegyen másokat becstelenségének vagy gyávaságának társainál A megbántott természet elôbb vagy utóbb viharos lázadásban bosszulja meg magát, és az embert ügyeskedése éppen akkor hagyja cserben, amikor a legnagyobb szüksége volna a segítségre. Szabadon, megkötések nélkül járjon az ember; amilyennek Isten megalkotta, olyannak vegye önmagát! ======================================================================== Jacob Grimm: Hiszem... Nagy személyiségek hite Hiszem, érzem és bízom abban, hogy van bennünk valami isteni, ami Istenbôl indult ki, és ismét Istenhez vezet bennünket. Ez megmarad és ott él az emberben, s mint a tűz; önmagától lesz naggyá; de történelmileg, vagyis a mi idôfogalmainkkal kifejezve, nagyon különbözô módon nyilatkozik meg, a földihez, az emberihez fűzôdô viszonya szerint. ======================================================================== Romano Guardini: Nagy vagy, Uram! Nagy személyiségek hite Nagy vagy, Uram, és fenségednek nincsen mértékei Minden Te vagy! Mindent megtehetsz! Végtelen életed teljességében nem szorulsz rá semmire, hanem örök szabadságban nyugoszol! A Te hatalmad azonban nemcsak erô, hanem igazság és jóság isi És a Te Fiad nemcsak valóság, hanem szent értelem is! Te olyanaranyira vagy igaz, amennyire létezô vagy; olyannyira vagy jóságos, amennyire erôs vagy; és a Te valóságod, Uram, amely elôtt nem állhat meg a miénk, teljesen egy szentségeddel, ó örök Fényi így vagy ,,az Úr, az Isten, az Egyeduralkodó, aki van, és aki volt'', és ,,aki'' méltó, hogy fogadja a magasztalást, a tiszteletet és a hatalmat''. Taníts meg, hogy megismerjem magasztos voltod titkát! Engedd megértenem, hogy az elôtted való meghajlásban teljesedik ki a lényem! Csak amennyiben ez világossá válik számomra, annyiban leszek az igazság birtokosa. Csak akkor üdvözülök, ha így teszek. Örök Isten, ha téged imádlak, akkor vagyok biztos nyugalomban, s ha ezt nem teszem, életem ámításban és zavarodottságban vész el. Ajándékozd nekünk, Uram, fenséged örömét! Ha az megvan bennünk, gazdagok vagyunk! ,,Dicsérünk téged, magasztalunk téged, imádunk téged, hálát adunk neked nagy dicsôségedért'' -- imádkoztatja velünk az egyház; add kegyelmedet, hogy ezt a szív örömében tegyük! Ámen. ======================================================================== Hakuin, Zen-mester: A megvilágosodás himnusza Nagy személyiségek hite Minden élôlény eredetileg buddha. Úgy van, mint a víz és a jég. Víz nélkül nincsen jég. Az élôlényeken kívül nem létezik buddha... Föltárul az ok és az okozat egységének a kapuja, egyenesen vezet a nem-kettôsség és nem-háromság útja, a nem-forma formáját formává teszi, haladás és visszatérés nélkül, mentesen minden mozgástól, a nem-gondolás gondolatát gondolattá teszi: az ének és a tánc szintén a dharma hangja. Akadály nélkül nyílik a Szamadhi ege, kereken ragyog a négyszeres bölcsesség Holdja, Mire lehetne még vágyódni, kinek mutatja meg magát a kioltódás? Itt van a Lótusz földje, ez a test buddha. ======================================================================== Dag Hammarskjöld: Imáiból Nagy személyiségek hite Szenteltessék meg a te neved, ne az enyém; jöjjön el a te országod, ne az enyém; legyen meg a te akaratod, ne az enyém. Adj nekünk békét veled, békét az emberekkel, békét önmagunkkal, és szabadíts meg a félelemtôl. Te, aki fölöttünk vagy; Te, aki egyikünk vagy; Te, aki vagy -- mibennünk is, hadd láthassanak mindnyájan téged -- énbennem is; hadd készíthessem elô a te utadat, hadd köszönjem meg neked mindazt, ami történik velem; hadd figyelhessek mindig mások szükségeire. Tarts meg szeretetedben, ahogy kívánságod szerint én is megtartok mindenkit az enyémben. Hadd irányuljon bennem minden a te dicsôségedre. Ne essem sohasem kétségbe. Mivel kezed oltalmában vagyok, s tiéd miden hatalom és jóság. Mindenható... bocsásd meg kételyeim, haragom, büszkeségem. Irgalmad alázzon meg, szigorod emeljen fel. (Lukács László fordítása) ======================================================================== Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték Nagy személyiségek hite A Mind zenéje s Mesterek zenéje Hallgatására készülünk ma itt fel, Megidézni a tiszta ünnepélyre Áldott korokat nagy szellemeikkel. Emeljen minket mágikus jelképek Titka, formuláik igézetén A parttalan, a viharzó, az élet Hasonlat lett, gyémántkemény. Csillagzatként kristályos hangot adnak, Szolgálatukban teljesül a lét, És köreikbôl senki sem zuhanhat Máshova, mint a szent Közép. (Vajda Endre fordítása) ======================================================================== Friedrich Hölderlin: Patmosz Nagy személyiségek hite Közeli s megfoghatatlan az Isten. De ahol veszély fenyeget, fölmagaslik a menedék is. Sötétségben fészkelnek a sasok, s félelmet nem ismerve járnak a szakadék fölött az Alpok fiai az ingatag fahídon. Tehát, mivel körös-körül az idô ormai tornyosulnak, s közel élnek szeretteink, tikkadva a legkülönállóbb csúcsokon, adj ártatlan vizet nekünk, adj szárnyat, hogy hűségesen átjuthassunk és visszatérjünk. Így szóltam, mire egy géniusz, gyorsabban a vártnál s messzebbre a valaha is reméltnél, elragadott hajlékomból. Esti homályba borultak, amerre jártam, a hazai árnyas erdôk és elvágyódó patakok; sosem láttam ezt a vidéket; de nemsokára üde fényben, titokzatosan, arany párába burkolódzva, gyorsan föltornyosulva, egy iramban a nappal, ezer hegyorommal illatozva, felragyogott elôttem Ázsia, s szemkáprázva kerestem valami ismerôset, mert szokatlanok voltak a tágas utcák, ahol a Tmóloszról aláfut az aranyékű Paktólosz, s a Taurosz áll s a Messzógisz, s virággal teli a kert, mint hangtalan tüz; de a fényben odafenn az ezüst hó tündököl, s halhatatlan élet tanújaképpen, megmászhatatlan szirtfalakon ôsidôktôl nô a borostyán, és élô oszlopok, cédrusok tartják és babérfák az ünnepélyes, isteni alkotású palotákat. Zajlik Ázsia kapuja táján, erre meg arra futva a bizonytalan tengerszinten, árnyéktalan út elég, de ismerôs a szigetek közt a hajós. S amint fülembe jutott, hogy a közel fekvôknek egyike Patmosz maga, heves vágy tört reám, hogy oda látogassak, és ott a sötét barlanghoz közeledjem. Mert a forrásokban bôvelkedô Ciprusnál, sôt nem egy másik szigetnél Patmosz kevesebb pompa között lakozik. Vendégszeretô szűkösebb hajlékában mindazonáltal, s hogyha hajótöröttként, avagy szülôföldjét siratva, avagy elveszített barátját, közeledik egy idegen, szívesen meghallgatja, és gyermekei, a forró liget hangjai, s ahol besüpped a fövény, és megreped a föld felszíne, ama hangzatok hallják ôt, s szeretô visszhangja kél a férfi panaszának. Ezt cselekedte egykor az Istentôl kegyelt látnokkal is, ki boldog fiatalkorában kísérte a Magasságbeli fiát elválhatatlanul, mivel kedvelte a Zivatarhozó az ifjú jámborságát, s látta a figyelmes férfiú színrôl színre az Isten arcát, mert a szôlô misztériumakor együtt ültek, estebéd idején, s nagy lelkében nyugodt sejtelemmel a halálról beszélt az Úr, és a legmélyebb szeretetrôl, mivel a jóság felôl sosem elégelte meg a szót, sem azt, hogy földerítse, mit látott, a világ haragját. Hisz mindenki jó. Meghalt azután. Sokat lehetne errôl mondani. S látták végül társai, mint tekint diadalmasan a legörvendezôbbre. Mégis búslakodtak, mivel beesteledett, s álmélkodónak, mert nagyra szánták magukat szívükben e férfiak, noha szerették a nap alatt az életet, s nem vágytak elszakadni az Úrnak és honuknak arculatától. Úgy beléjük égett, mint tűz a vasba, az, és árnyalakja. a Szeretettnek melléjük szegôdött. Leküldte ezért hozzájuk a. Lelket, s íme megremegett a ház, s Isten viharai robogtak messzedörögve a balsejtelmű fôk felett akkor, komoran. Épp összegyűltek a halálmegvetôk, mikor búcsúzóul még egyszer megjelent elôttük. Mert kialudt a napvilág, a fejedelmi, s darabokra törte az egyenes sugarú jogart, istenkínokat állva ki, önnön akaratából, mert bizonyára visszatér annak idején. Hisz nem lett volna jó késôbb, hirtelen összeomolva, nem méltó, az emberi munka, de attól fogva boldogság volt lakozni szerelmetes éjben, s megôrzeni jámbor szívükben állhatatosan a bölcsesség mélységeit. És messze benn a hegyekben is zöldell sok eleven kép. Mégis rettenetes, hogyan szórja szét vég nélkül, erre-arra, az élôket az Isten. Mert már a kedves; jó barátok arcától is válni kellett, és messze menni, túl a hegyeken, egyedül, noha kettôs alakban ismert, egyetlen hangon szóló volt a mennyei Lélek; és nem jóslatban élt, hanem fürtjeikbe kapott, jelen lévén, amikor rájuk, hirtelenül messzesietve, visszanézett az Isten, s ôk esküt kiáltva, hogy megálljon, s mintegy aranykötélre kötve azontúl, a gonoszságot nevén nevezve, egymás felé nyújtották kezüket. De mikor meg kellett halnia annak, aki leginkább volt szépséggel tetézve, úgyhogy alkata csoda számba ment, és az égiek reá mutattak, és mikor, egymás számára örök rejtelem, nem tudták megérteni egymást, kik együtt éltek immár az emlékezésben, és nemcsak a fövény avagy a legelôk vétettek el, s nemcsak a templomot rabolták el, hanem a félistennek s övéinek tisztelete is eltöröltetett, s még a Magasságbéli arca is afölött látszott töprengeni, hogy sehol sem található többé halhatatlan az égben, avagy a zöldellô földön, mi oka lehet ennek? A magvetô szórása ez, mikor föllapátolja a búzát, a fényességbe hajítja, s megrostálja a szérűn. Pelyva hull a lába elé, azonban hullik végül a szem is. Sebaj, ha némelyik veszendôbe megy, s eleven hangok halnak ki a beszédbôl, mert az isteni munka hasonlít a miénkhez. A Magasságos nem kíván egyszerre mindent. Bárcsak volnék annyira gazdag, amennyi vasat terem a tárna, s tüzes lávát az Etna, hogy képet festhetnék, s olyannak látnák, amilyen volt, a Krisztust. De ha valaki magát ösztönözné, s szomorú szavakkal, útközben, fegyvertelen létemre, rajtam ütne, hogy meglepôdjem, s az Isten képét egy szolga gyarlón festené meg -- Egyszer haragudni láttam az ég Urát, nem azért, hogy cselekedjem, hanem, hogy okuljak. Jóságosak az istenek, de nincsen gyűlöletesebb, mígcsak uralkodnak, a hamisságnál nekik, s kihalt az emberség immár az emberekbôl. Mert nem az égiek intézkednek, hanem a halhatatlan Sors parancsol, s műve önként halad útján, és siet a vég felé. Ugyanis, hogyha magasabbra száll a mennyei diadalmenet, az erôsek jelszó gyanánt kiáltják nevét a Magasságbeli gyôzedelmes Fiának, akárcsak a napét, s ím itt az ének kormánypálcája, amely lefelé int, mert semmisem alantas. Ébresztgeti a holtakat, kiket hatalmába még nem kerített az eldurvulás. Várja már nemegy bátortalan tekintet, hogy megláthassa a fényt. Nem kívánnak éles sugárzásban virulni, bár csak az arany kantár tartja féken merszüket. De amikor már elfeledkeztek a világ bozontos szemöldökérôl, s rájuk a Szentírás lágyan derengô fénye hull, a kegyelemtôl boldogan járhatnak-kelhetnek a szelíd tekintet sugarában. És ha az égiek most úgy szeretnek, mint hiszem, mennyivel inkább téged, mert egyet jól tudok, nevezetesen, hogy az örök Atya akarata számodra szent. Elcsendesült az ô jele a mennydörgô boltozaton. S van, aki az alatt áll életehosszat. Mert Krisztus él még. A hôsök pedig az s fiai, tôle jöttek mind, és a szent könyvek nemkülönben, s a villám fényét növelik az eddigi földi tettek, a szakadatlan versenyfutás. S jelen van ô, hisz alkotásai öröktôl ismeretesek elôtte. Rég, túl rég láthatatlan dicsôsége az égieknek. Mert szinte már vezetniük kell ujjainkat, és szégyenletesen tépi ki szívünket hatalmuk. Hisz áldozatra vár az égiek mindegyike. Ha csak egyet is elhanyagoltunk, jó abból sosem származott. Szolgáltunk a földanyának s a napvilágnak, nem is oly rég, tudatlanságból, de az Atya, ki mindenek fölött uralkodik, azt óhajtja leginkább, egy szokásban maradjon a szilárd betű, s magyaráztassék híven a fennálló világ. Ezen légy, német költemény! (Kálnoky László fordítása) ======================================================================== Christian Huygens: Aki a világmindenséget Nagy személyiségek hite szemléli... A világmindenség szemlélete elvezet az alázatossághoz. Ha megfelelô módon jelenítjük meg a miénkhez hasonló földek és az azokat benépesítô lények nagyságrendjét, nem fogjuk többé a földi nagyságot bámulni. És nem nézhetünk föl Istenre, mindezen nagy világok ôskorára másképp, mint mély tisztelettel lelkünkben! ======================================================================== Francis Jammes: Ima azért, hogy a Nagy személyiségek hite szamarakkal mehessen a paradicsomba Add meg, Uram, hogy oly napon szólítson el az ég, amikor porzik az ünnepi vidék. Szeretnék, ahogy itt lent szoktam, valami kedvemrevaló utat választani a Paradicsomba, nagy csillagokkal rakottat. Fogom majd botomat, megyek az országútra, s így szólok a szamarakhoz, barátaimhoz: Francis Jammes vagyok és az égbe indulok, mert a jó Isten a poklot nem ismeri. S folytatom: Jöjjetek; kék ég barátai, kik csak fületekkel hessentitek, szegények, szelíd állatok, a bögölyt, botot s a méhet.... Óh, hadd lássam velük együtt Szent Színedet, hiszen úgy szeretem, amikor fejüket lehajtják szelíden, és megállnak, keresztbe téve kis lábukat, hogy reszket az ember szíve. Elôtted állok majd, s mögöttem a fülek ezre s mind, kik kosarakat cipeltek görnyedezve, vagy tollseprôs kocsit húztak s bádogkocsit, púpos kannák elôtt roskadozó csacsik, tömlôhasú, terhes nôstények, rogyadozók, s akiknek lábszárán kis nadrágocska lóg kék és szivárgó sebeik miatt, melyeket kimarnak és körülülnek makacs legyek. Hadd járuljak, Uram, eléd e bús seregben. S add meg, hogy angyalod bennünket elvezessen a lombos patakokhoz, ahol cseresznye leng dús fürtökben, sima, mint a kacagó leányhús, és add meg, hogy a lelkek édenében égi vized fölé hajolva, olyan legyek én is, mint ôk, akik szelíd s nagy szegénységüket az örök szeretet tükrében nézegetik. (Szabó Lôrinc fordítása) ======================================================================== Keresztes Szent János: Ének a legfontosabb Nagy személyiségek hite jegyzetekbôl Élet vizét ha itta, lelkemnek kínzó szomjúsága támadt, kijáratát kutatta a testbôl, arra várt csak, oltó vizét igya e szomjúságnak. Nyűgét levesse végleg, e köteléket porba hagyja veszni, mert kín neki az élet, édes hazája messzi, idegen az, mi tôle elrekeszti. Még kínzóbb így az emlék, a rossz jelen tűnt javakat idéz föl, minden övé volt nemrég, s most gyötrelem sebétôl sajog a szív, megfosztva Istenétôl. Isten kinek jelen van, szerencsésebb e léleknél, ki volna? Ki élne boldogabban! Szomját forrás ha oltja, vizét az tôle többé el se vonja! Hazám, te egy s valódi, Te benned élôk menekítô háza! Vigaszt te tudsz csak adni. Igazak zokogása csitul s a szív ott Istenét imádja! Ó, életem, múlandó, az örök élettel ha egybeverlek, nem vagy hozzá hasonló! Hogy hívnám életemnek? Csakis halálomnál kegyetlenebbnek. Kemény és kurta élet, lefejtem majd magamról szorításod, elhagylak végre téged, koporsómból kiszállok, hisz vôlegényem vár, akit imádok. Ó, jaj, égess magaddá! Ó; Istenem szentséges szerelemmé! Földed bár hátrahagyná teremtményed, bár eggyé válhatna Véled s glóriád övezné! Szerelmesem, mikor lesz, magam hogy látom ily dicsfényre jutni, E testbôl hogy jutok ki? Mikor fogok ily gyôzelmet aratni? Szerelmed átkarol majd, jó Jézusom, s lesz halálnál erôsebb? A világ szája hallgat, nem választ el tetôled, az ördög és hús hatalma se tör meg? Szerelmed lángja, Isten, mikor gyújt engem édes lángolásra, hogy égessen, hevítsen kemence lángolása, mikor emészt, mikor fogad magába? Mikor ragad el innen a szerelem mindennél szilajabban? Mikor engedsz be engem? Dicsôn, háborítatlan mikor is lakhatom már országodban? Végy föl, Isten, a sárból, Te vígaszom, javam és menedékem, e nagy nyomorúságból! Dicsôségem, ó, nékem, Tevéled hadd lakozzam fönt az égben. Magadba, ó, emelj föl, s mi eggyéválnom Tevéled nem enged, a hideget szívembôl vedd ki, e szeretetnek vakságáért szereteted ne vond meg! Tüzedtôl lángra kapva egész bensôm elégne Benned, Isten! Ó bár Beléd omolna, megsemmisülne minden, eloldozódna testem és a lelkem! Kapudat nyisd Uram meg! E nyomorult szeretetedbe lépjen! Jelét szeretetednek add meg neki egészen! E csúszó féreg Benned hadd reméljen! Ne késlekedj szeretni, tedd hogy erôsen szeresselek Téged! Szemedet rámemelni méltóztass, kérve kérlek! Elôtted állok, Uram, amíg élek. Akartad szólításom, szólítlak hát szüntelen sóhajommal. Akartad vágyódásom, Uram, hogy végre meghallj, még meddig esdekeljek sóhajommal? Méltatsz-e szerelemre? Mikor kapom meg válaszodat immár? Uram, kérlek, tekints le, halálomon vagyok már, Mindenhatóm, Te mintha távolodnál! lelkemnek éke, édessége, jöjj el! Szerelmed közelítsen, napod vígan ha fölkel, a Te kegyelmed fényessége tölt el! Hozzád sóhajtok egyre, s ha börtönömnek ideje tovább tart, akkor is esedezve várom, hogy rám figyelsz majd, hogy mennyei dicsôségedbe foglalsz. Ha elfeledlek egykor, szerelmesem, egyetlenem, egy Isten, legyek feledve akkor, kinek senkije sincsen, teremtett lélek engem ne segítsen! (Takács Zsuzsa fordítása) ======================================================================== Carl Gustav Jung: A léleknek vallási Nagy személyiségek hite funkciója van Ha a lélekben nem lennének tapasztalatunknak megfelelôen a legmagasabb értékek, akkor a legkevésbé sem érdekelne a lélektan, hisz a lélek nem volna más, csak nyomorúságos pára. Én azonban százszoros tapasztalat alapján tudom, hogy nem az, ellenkezôleg, mindazon dolgoknak tartalmazza a megfelelôjét, amiket a dogma megfogalmazott, sôt még azon felül is néhány dolgot, s éppen ez teszi a lelket képessé arra, hogy olyan szem legyen, amelynek az a rendeltetése, hogy szemlélje a fényt. Ehhez végtelen nagyságra és elérhetetlen mélységre van szüksége. Szememre vetették, hogy ,,istenivé teszem a lelket''. Nem én -- Isten maga tette istenivé! Nem én találtam ki a lélek vallási funkcióit; én csak felsorakoztattam a tényeket, amelyek bizonyítják, hogy a lélek ,,naturaliter religiosa'', azaz vallási funkciója van: olyan funkciója, amit nem én helyeztem beléje vagy értelmeztem, hanem saját maga hozza létre magából úgy, hogy semmiféle vélemény vagy szuggesztió nem ösztönzi rá. ======================================================================== Immanuel Kant: Az erkölcsi törvény Nagy személyiségek hite A lélek halhatatlansága és Isten léte a tiszta gyakorlati ész posztulátuma. A Végtelen, akinek az idôhöz kötöttség semmi, ebben a számunkra vég nélküli sorban látja az erkölcsi .törvénynek való megfelelés egészét... Ami a teremtménynek csupán ezen rész reményét tekintve juthat, az a megpróbált gondolkodásmódjának a tudata. A kereszténység tanítása, ha még nem mint hittant tekintjük, ebben a dologban fogalmat ad a legfôbb Jóról (Isten országáról), amely egyedül tesz eleget a gyakorlati ész legszigorúbb követelményének. Ily módon az erkölcsi törvény elvezet a legfôbb Jó fogalmán mint a gyakorlati ész tárgyán és végcélján keresztül a valláshoz, vagyis kötelességeinknek isteni parancsként való fölismeréséhez, nem szankciókként, vagyis egy idegen akarat önkényes, önmagában véletlen rendelkezéseiként, hanem mint minden egyes szabad akaratnak a törvényeiként, amelyeket azonban mégis a legfôbb Lény parancsainak kell tekinteni, mert csak egy erkölcsileg tökéletes (szent és jóságos), ugyanakkor mindenható akarattól remélhetjük a legfôbb jót, amelyet törekvéseink tárgyává tenni parancsolja és az erkölcsi törvényt kötelességünkké teszi, s csak az ezzel az akarattal összhangban juthatunk el oda. Kötelesség, mily magasztos, nagy szól Mindent a kötelesség szentsége mögé helyezni, és tudatában lenni annak, hogy ezt meg is tudjuk tenni, mert a saját eszünk saját parancsának ismeri el, és azt mondja, hogy ezt kell tennünk, vagyis mintegy magát teljességgel az érzéki világ fölé kell emelnie. S a törvénynek ettôl a tudatától elválaszthatatlan az érzékiséget uraló képesség ösztönzô rugója is. A természeti szükségszerűség törvénye szerinti kauzalitást csupán a jelenségnek, míg a szabadságot (spontaneitást) ugyanazon lénynek, önmagában való dolognak (Ding an sich) kell tulajdonítanunk. Két dolog van, ami lelkületünket mindig új és növekvô csodálattal és tisztelettel tölti el, mennél gyakrabban és tartósabban foglalkozik vele a gondolkodásunk: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem. ======================================================================== Sziénai Szent Katalin: (Ó mennyire édes a Nagy személyiségek hite léleknek...) Ó mennyire édes a léleknek és mennyire kedves elôttem a szent imádság, amelyet önmaga és az Én megismerésem házában végez, amikor felnyitja az értelem szemét a szent hit világosságával és kitárja érzületét szeretetem bôsége felé! Ez a szeretet láthatóvá lett számotokra az én látható egyszülött Fiam által, aki a Vérével mutatta meg e szeretetet. A Vér megrészegíti a lelket, az isteni szeretet tüzébe öltözteti és eledeléül adja a Szentséget, melyet Én bocsátottam rendelkezéstekre a szent Egyház misztikus testében. Azaz odaadtam Fiam, az egészen Isten és egészen ember Testét és Vérét, hogy szolgám; kinek kezében vannak a Vér kulcsai, szolgálja fel nektek. Ez az a misztikus fogadó, miként már mondtam, amely ott áll a hídon, és a vándoroknak és zarándokoknak, akik Igazságom tanításának útján járnak, eledelt és nyugvóhelyet ad, hogy gyengeségükben el ne lankadjanak. Olyan eledelt, amely a belôle táplálkozó lélek vágyának megfelelôen többé vagy kevésbé erôsít meg, akár lelkileg, akár szentségileg veszi magához. Szentségileg akkor veszi, amikor a Szentáldozáshoz járul; lelkileg pedig akkor, amikor a szent vággyal áldozik: akár úgy, hogy a Szentáldozás után vágyakozik, akár úgy, hogy a megfeszített Krisztus Vérét szemléli, azaz a szeretetnek azzal az érzületével áldozik, amelyet a megfeszített Krisztus Vérében talált és ízlelt meg, mert meglátta, hogy ez a Vér szeretetbôl ontatott ki. Ettôl megrészegül és szent vágyra gyúl; és vágya kielégül, mert egyedül az én szeretetem és a felebarát szeretete tölti be. Hol nyerte ezt a kegyelmet? Önismerete házában és a szent imádság gyakorlatában, mely által elérkezett oda; hogy elvesztette a tökéletlenségét. Ugyanúgy, mint a tanítványok és Péter, akik bezárkóztak, virrasztottak és imádkoztak, és elveszítvén a tökéletlenségüket, megnyerték a tökéletességet: Mivel? A kitartással, melyet a szentséges hit fűszerezett. Ne gondold azonban, hogy a lélek sok: buzgóságot és táplálékot talál az imádságban, ha az csak az ajkak imája, miként sok lélek; is teszi, kiknek imádsága inkább szó, mint érzület, s úgy tűnik; nem figyelnek másra, csak hogy sok zsoltárt és Miatyánkot mondjanak el,. és a kitűzött számú imádságokat elvégezzék. Valóban úgy tűnik, hogy figyelmüket is, érzületüket is csak az imádság szóbeli elmondásába vetették. Nem szabad így tenni, hiszen ha minden egyebet mellôznek, kevés gyümölcsöt hoznak és imádságuk, kevéssé tetszik nekem. És ha most megkérdezet: ,,Talán el kell hagyni a szóbeli imádságot, lévén, hogy a bensô imádság nem mindenkit vonz?'' -- mondom neked, nem; hanem a léleknek használnia kell az értelmét; mert én jót tudom, hogy a Lélek elôször tökéletien és csak utána lesz tökéletes, és ugyanígy imádsága is elôször tökéletlen. Amíg pedig a lélek tökéletien, addig szóbeli imát kell mondania, nehogy lustaságba essen, de a szóbeli imádság sohasem végezhetô a bensô ima nélkül. Miközben ajkaival mondja az imát; törekednie kell rá, hogy elméjét az irántam való szeretethez emelje és vezesse, úgy, hogy végiggondolja általában a bűneit és szemléli az én egyszülött Fiam Vérét; amelyben megtalálja szeretetem bôségét és bűneinek bocsánatát. Akkor önismerete és hibáinak tudata megismerteti vele az én benne levô jóságomat, és ettôl az imádság gyakorlatát igaz alázatosságban fogja folytatni. ======================================================================== Nikosz Kazantzakisz: Istenem kiáltása Nagy személyiségek hite Isten teljesen és egészen benne lakik a csöppnyi rovarban, a legkisebb gondolatban. Itt áll ki Isten a döntô küzdelemre. Az ég és a föld legjelentéktelenebb részecskéjében hallom Istenem kiáltását: Segítség! Minden dolog olyan, mint a tojás, amelyben nyugtalanul ôrködik és működik Isten csirája. Megszámlálhatatlan erô kínálkozik benne és kívüle, és biztosítja védelmét. Világos értelmem és égô szívem erejébôl ostromlom Isten miniden börtönét, tapogatva, vizsgálgatva és kopogtatva; hátha sikerül az anyag erôdjén kireteszelni egy kaput; hátha sikerül megállapítanom Istennek az anyag erôdjébôl való hôsi kitörését. ======================================================================== Gottfried Keller: Az éjszaka csöndje Nagy személyiségek hite Üdv, harmatittas réteken tündöklô éj! Köszöntelek, ki játszadozva ringsz a menny ívén, arany csillagsereg! Körül az ôshegység, akár éji fohászom, hangtalan, és messze túl a tengerár rémlik, ahogy partnak rohan. Szellôk szárnyán nyugat felôl fuvola édes hangja száll és keleten az égre tör a nap halvány sejtelme már. Tűnôdöm: távol, meglehet, most hal meg egy emberfia -- s most tart gyôzelmi menetet a várva várt hôs dalia. De mint a ködlô földi völgy nagy hallgatása, én olyan könnyű vagyok, s akár a föld, olyan jó, olyan szótalan. Szívem mélyén a maradék maró sajgás is elcsitul. Mintha elôttem ôs nevét végre kimondaná az Úr. (Lator László fordítása) ======================================================================== Kempis Tamás: (Add meg nekem, Nagy személyiségek hite édes és szerelmes Jézusom...) Add meg nekem, édes és szerelmes Jézusom, hogy minden teremtményen túl benned nyugodjam meg, minden egészség és ékesség, minden dicsôség és tisztesség, minden hatalom és méltóság, minden tudomány és elmeél, minden gazdagság és művészet, minden öröm és ujjongás, minden hírnév és magasztaltatás, minden édesség és vigasztalás, minden reménység és ígéret, minden érdem és kívánság, minden adomány és ajándék fölött, amit adhatsz, belém áraszthatsz, minden vigasság és örvendezés fölött, amit szívem fölfoghat, átélhet, végül az angyalok és arkangyalok fölött, az ég seregei fölött, túl minden láthatón és láthatatlanon, mindenem, ami nem Te vagy, én Istenem. Mert Te, Uram, Istenem, mindennél jobb vagy, Te vagy egyedül fölséges, egyedül hatalommal teljes, Te egyedül minden mértéket betöltô, telisded-teljes, Te egyedül árnyéktalanul kedves és vigasztaló, Te egyedül hibátlanul ékes és szeretnivaló, Te egyedül mindennél nemesebb és dicsôséggel teljes, akiben minden jó egyszerre és tökéletesen megvan, mindig is megvolt és meg is lesz, s azért kevesebb és elégtelen rajtad kívül minden más, amit nekem adsz, vagy amit magadról kinyilatkoztatsz, megígérsz, amikor még nem látlak, egészen meg nem ragadlak. Mert az én szívem igazán meg nem nyughatik, sem teljes megelégedésre nem juthat, hacsak benned meg nem nyugszik, és túl nem lép minden ajándékon, minden teremtményen. (Jelenits István fordítása) ======================================================================== Johannes Kepler: Himnusz Nagy személyiségek hite Nagy a mi Urunk, erôs és hatalmas; bölcsességének nincsen határai Dicsérjétek ôt, Nap, Hold és bolygók, amilyen nyelven csak zenghetitek Teremtôtök dicséretét! Dicsérjétek ôt, égi harmóniák; és ti is; felfedett igazságainak tanúi és igazolóit És lelkem, te is zengd az Úr dicséretét egész életeden át! Tôle és általa és érte vannak minden dolgok, a láthatóak és a láthatatlanok. Egyedülôt illesse tisztelet és dicsôség öröktôl örökké! Ámen. ======================================================================== Sören Kierkegaard: Ima Nagy személyiségek hite Te, aki egyszer személyesen jártál-keltél a földön, nyomot hagyva, amelyet követnünk kell; Te, aki még most is letekintesz a mennybôl minden zarándokra; Te, aki megerôsíted a fáradt utast, megvigasztalod a levert lelket, jó útra vezeted az eltévedtet, enyhíted a harcos szomját; Te, aki majd visszatérsz az Idôk végén, hogy külön-külön megítélj mindnyájunkat, és meglássad, hogy ki követett Téged: Ó, Istenünk és üdvözítônk! Példád tisztán ragyogjon a lélek elôtt, hogy szétoszlasd a ködöt. Adj erôt, hogy egyedül és változatlanul példádat kövessük, hogy hozzád hasonulva és téged követve megtaláljuk az utat, amely biztosan elvezet az ítélethez, ahol minden embernek meg kell jelennie és amely -- Általad -- elvezet az égi boldogságba, Hozzád. Ámen. (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== Sören Kierkegaard: Hogyan beszéljünk a Nagy személyiségek hite szeretetrôl?... Hogyan beszélhetnénk helyesen a szeretetrôl, ha elfelejtenénk Téged, ó Szeretet-Isten, akitôl minden szeretet származik a mennyben és a földön! Te; aki nem fukarkodtál, hanem mindent odaadtál szeretetedben. Te, aki maga a Szeretet vagy, így aki szeret, csak azért az, arai, mivel benned van! Hogyan beszélhetnénk helyesen a szeretetrôl, ha elfelejtenénk téged, aki kinyilatkoztattad, mi a szeretet, Te, Üdvözítônk és Megváltónk, aki önmagadat adtad oda, hogy mindannyiunkat megváltsa Hogyan beszélhetnénk helyesen a szeretetrôl, ha elfelejtenénk téged; a Szeretet Lelkét, aki semmit sem vesz el abból, ami kijár neki, de aki emlékeztet arra a nagy szeretetáldozatra, aki emlékezteti a hívôt arra, hogy szeressen úgy, ahogy akarja, hogy ôt szeressék, hogy szeresse felebarátját, mint önmagát! Örök szeretet, Te, aki mindenütt jelenvaló vagy, vidd el tanúságtételedet mindenhová, ahol hívnak. Mert igaz, hogy csak néhány művet különböztet meg az emberi nyelv, és nyomorultul a szeretet műveinek nevezi ôket. De az égben csak a tett kedves, ami szeretet-aktus, ôszinte az önmegtagadásban, amit a szeretet indítékából hajtanak végre, tékát nem követelve semmi érdemet! (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== Rudyard Kipling: A festôk feltámadása Nagy személyiségek hite Amikor már az utolsó festmény is meg van festve és a tubusokba beszáradt a festék, amikor már a legrégibb tónusok elhalványodtak, és kihaltak a legifjabb kritikusok, akkor fogunk nyugodni -- megérdemeltük --, míg a jó segédek Mestere, ha elmúlik egy-két aion, újra munkába állit bennünket! A kitűnôk akkor boldogok lesznek; aranyszéken ülnek. Üstökös hajából kötött ecsettel óriás vászonra festenek. Valódi szentek állnak modellt, akiket nagy fáradsággal festettünk itt a földön, egy életen át ülnek egyvégtében és nem fáradnak belé. És senki sem feddhet vagy dicsérhet bennünket, csak a Mester, és senki sem gyötri magát akkor a pénzért vagy hírnévért. Mindenki a mű miatt érzett örömében dolgozik, mindenki a saját csillagán, úgy festi a dolgot, ahogy látja -- Istennek, minden dolgok Urának! ======================================================================== Paul Klee: Napló (részlet) Nagy személyiségek hite Csak Istennél keresek helyet magamnak, s ha rokonságban vagyok Istennel, akkor nem képzelem, hogy testvéreim nincsenek rokonságban velem... Izzásom inkább a holtak és a meg nem születettek fajából való. Nem csoda, hogy több szeretetre talál. A nemes érzékiség sokakat vonz magához melengetôn... A művészet olyan, mint a teremtés; az elsô és utolsó napon érvényes. Művészetembôl bizonyosan hiányzik egyfajta szenvedélyes emberiesség. Az állatokat és valahány lényt nem földies-szívbélien szeretem. Nem hajlok le hozzájuk és nem emelem ôket magámhoz. Inkább elôbb magam oldódom föl az egészben, így aztán testvériségbe kerülök a legközelebbivel, minden földi szomszédsággal. Birok. A földgondolat meghátrál a világgondolat elôl. Szeretetem távoli és vallásos. Mindennemű fausti vonás távol áll tôlem. Egy messzi, eredendô teremtéspontra helyezkedem, ahol formákat adok az emberek, állatok, növények, kôzetek és a föld, a tűz, a víz, a levegô, valamint az összes áramló erô számára. Ezer kérdés némul el, mintegy megoldódva. Itt nincsenek se tanok, se tévtanok. A lehetôségek tálon túl végtelenek, csak a beléjük vetett hit él alkotóan bennem. Meleg árad belôlem? Hideg? Errôl ott, túl a fehérizzáson, szó sincsen. És mivel oda nem jutnak el túlontúl sokan, keveseket érint meg: Sokakhoz a mégoly nemes érzékiség sem ver hidat. Művem embere sem species, hanem kozmikus pont. Földi szemem túlontúl messzire látó és többnyire túlnéz a legszebb dolgokon. Ezért aztán gyakran mondják rólam: ,,Hisz nem is látja a legszebb dolgokat.'' A művészet teremtéshasonlat. Istent sem különösebben foglalkoztatják a jelen esetleges stádiumai. (Tillmann J. A. fordítása) ======================================================================== Paul Klee: Augusztus Nagy személyiségek hite Mivel eljöttem, felfakadtak a rügyek, körben teljesség van, mivel vagyok. A fülön át a szívhez szól varázsos pacsirtaszó. Mindenek Atyja vagyok, minden csillagzaton és minden messzeségben. És ahogy elmentem, leszállt az est és felhôfüggönyök fedték el a fényt ahogy elmentem. A semmi árnya vetült mindenre. Ó, te tövis a hamvasan duzzadó gyümölcsökben! (Tillmann J. A. fordítása) ======================================================================== Christoph Kolumbus: Imádság Nagy személyiségek hite A mi Urunk az, aki az igaz gondolatot adta nekem, aki mellettem volt, hogy a művet jól véghezvigyem. De nagyon jól tudom, szilárdan meg vagyok gyôzôdve -- s ebbe a meggyôzôdésbe a kételkedés leghalványabb lehelete sem vegyül --, hogy a Fölséges visz végbe mindent, ami jó; a bűnt kivéve -- semmit sem tehetünk, valamely dologról gondolatot vagy ítéletet sem alkothatunk a legfelsôbb hozzájárulás nélkül. Amikor Péter a tengerbe vetette magát, addig ment a víz tetején, amíg hite szilárd maradt; a hegyek engedelmeskednek annak, akinek hite van, ha csak akkora is, mint egy kölesmag; aki hisz, kérjen és minden megadatik neki; kopogjatok és ajtót nyitnak nektek! Ma sem kell félnie senkinek attól, hogy tiszta kézzel és a Megváltó nevével belekezdjen valamely vállalkozásba, amely igaz, s amit nemes szándékkal az ó szolgálatában visz végbe. Tetszése szerint szabott a mi Urunk minden dolognak célt, az emberi természet minden képességének Ô a patrónusa. Ó, mindennél jobb az Úr, aki azt akarja, hogy az emberek tevékenykedjenek, s aki föltárja kezét, hogy kezükbe adja az ahhoz szükséges eszközöket! Éjjel és nappal, minden pillanatban alázatosan adjunk hálát neki! ======================================================================== Gottfried Wilhelm Leibniz: (A régi Nagy személyiségek hite filozófusok nagyon kevéssé ismerték ezeket a fontos igazságokat...) A régi filozófusok nagyon kevéssé ismerték ezeket a fontos igazságokat. Egyedül Jézus Krisztus fejezte ki ôket isteni tökéletességgel, oly világosan és egyszerűen, hogy a legfaragatlanabb szellemek is megértették. Evangéliuma megváltoztatta az emberi dolgok egész arculatát is. Jézus Krisztus megajándékozott minket a mennyek országának vagy a szellemek ama tökéletes államának ismeretével, amely méltó arra, hogy Isten országának nevezzék, és felfedte számunkra ennek csodálatos törvényeit; egyedül ô mutatta meg nekünk, hogy mennyire szeret minket Isten, és hogy milyen aprólékosan gondoskodott mindenrôl, ami ránk vonatkozik; hogy Isten, aki gondot visel a verebekre, nem fog megfeledkezni az értelmes teremtményekrôl, akik összehasonlíthatatlanul kedvesebbek neki; hogy Isten többet törôdik a legkisebb értelmes lélekkel, mint a világ egész gépezetével; hogy egyáltalán nem kell félnünk azoktól, akik megölhetik a testet, de a lelkeknek nem árthatnak, mivel egyedül Isten teheti a lelkeket boldogokká vagy boldogtalanokká; hogy az igazak lelkei Isten kezében biztonságban vannak a világ minden változásával szemben, mivel semmi sem gyakorolhat rájuk hatást, csak egyedül Isten; hogy egyetlen cselekedetünk sincs elfelejtve; hogy minden számba van véve, a felesleges szavakig és egy kanál vízig, amelyet jól használtunk fel; végül, hogy mindennek sikerülnie kell, ami a jóknak leginkább javára válik; hogy az igazak olyanok lesznek, mint a Nap, és hogy sem szellemünk, sem érzékeink nem éreztek soha olyasmit, ami akár csak megközelíthetné azt a boldogságot, amelyet Isten készít azoknak, akik ôt szeretik. (Endreffy Zoltán fordítása) ======================================================================== Eino Leino: Aleksis Kivi Nagy személyiségek hite Egy gyermek született az ôsszel -- evesen dúltak a viharok -- egész élete viharként száguldott tova, nem látott nyarat, nem látott tavaszt, csupán ôsztôl karácsonyig élt. Az ôszi gyerekeknek sietôs az útjuk -- kialszik a falon a fenyôfáklya -- repülnek a gondolatok, kalapál az agy, hevesen tör a vér a fejbe, az ajtónál ott vár Szilveszter. ,,Maradj még, óesztendô!''-- hevesen dúlnak a viharok. ,,Még nincs itt az ideje, hogy kövesselek!'' Az öreg bólint az ajtónál: ,,Ôsztôl karácsonyig fogsz élni.'' ,,Várj, várj még, óesztendô!'' -- kialszik a falon a fenyôfáklya. ,,Tele, csordultig tele a szívem, szeretném odaadni a népemnek, még nincs idôm meghalni!'' Az idô elrepül, üt az óra -- hevesen dúlnak a viharok. ,,Valóban éjfél van már?'' ,,Végezd el munkád, gyermekem, a csillagok már a reggelt jelentik.'' ,,Még egy pillanatot, óesztendô!'' -- kialszik a falon a fenyôfáklya. Lassan elhal az ének. Az ajtóban megfordul az öreg; az énekes élete kialudt. ,,Hova viszel óesztendô?'' -- a szelek szelíd illatot hoznak. ,,Úgy félek, borzongok.'' Légy nyugodt, kedves gyermekem, máris elértünk az ég kapujához.'' Az óesztendô rálép a küszöbre -- égnek a mennyei gyertyák -- elkíséri az énekest a világ Teremtôjéhez: ,,Hoztam magammal egy fiút, csak ôsztôl karácsonyig élt.'' Szól a világ Ura -- a szelek szelíd illatot hoznak. ,,Számodra soha nem virult nyár.'' Csak az ôszt láttam és a sötét telet'' -- válaszolja reszketve az énekes. A Teremtô szemét ellepi a könny -- égnek a mennyei gyertyák. ,,Legyen sorsod az örök nyár! Mondd csak el, szegény fiam, ki vagy és honnét jöttél?'' ,,Kegyelmedbôl énekes vagyok'' -- a szelek szelíd illatot hoznak. ,,Egy kis csillagról jövök, földnek hívják.'' -- ,,Hogyan haltál meg?'' ,,Éhezve és nyomorúságban.'' A világ Ura haragra gerjed -- kialusznak a mennyei gyertyák. ,,Mondd meg népednek, bosszút állok halálodért!'' ,,Ne, ne! Népem jó és erôs, nem állhatsz rajta bosszút. De mérsékeld viharaidat, túlságosan hevesen tombolnak szeretett hazám síkságain. Ragyogtasd fel napodat Finnország lápjaim'' Kiáltott fájdalmában az énekes. Mosolyog a jóságos Isten -- égnek a mennyei gyertyák. ,,Lehet, hogy így van. Talán túl erôsen próbára tettem szegény népedet faggyal és széllel. Serkenjenek újra virágok dombjain!'' ======================================================================== Leonardo da Vinci: Minden példabeszéd Nagy személyiségek hite Amikor a követ megütötte a tűzsugár, az nagyon csodálkozott és szigorú hangon így szólt hozzá: ,,Milyen ôrület ösztönöz arra, hogy kínozz? Ne okozz több fájdalmat nekem, mert tévedsz: én senkinek nem okoztam soha fájdalmat.'' Így felelt erre a tűzsugár: ,,Légy türelemmel, s akkor meglátod, milyen csodálatos dolog támad majd belôled.'' Ezekre a szavakra megnyugodott a kô, türelmesen tűrte a csapásokat, és meglátta, hogyan pattant ki belôle a csodálatos tűz. Isten is így pattantja ki belôlünk sokszor, a sors csapásai által, a Szeret Lángot! Minden lélek a napból való. Az Úr, minden dolgok világossága, lesz oly kegyelmes hozzám, hogy engem, aki a fényt kutatom, szintén megvilágosít. ======================================================================== M. J. Lermontov: Ima Nagy személyiségek hite Ne sújtson átkod, könyörülj meg rajtam; ne büntess, Istenem, hogy e sötét siralomvölgyet s szenvedélyeit szeretem. Hogy élô igéid patakja lelkem ritkán öntözte meg, hogy hajlékodat odahagyva elmém béklyótlan tévelyeg. Hogy keblembôl sisteregve a láva-szenvedély kicsap, hogy homályt lobbant a szememre az iszonyatos indulat. Hogy tehozzád hajolni félek, s e földi tér szűk énnekem, s nem hozzád szárnyaló dicséret, Teremtôm, bűnös énekem. Vagy ezt a lángot oltsd ki bennem, e vad tűzvészt fékezd Te meg, tedd, hogy e szív kôvé meredjen, vakítsd meg e sóvár szemet! Írtsd ki bennem iszonyú szomját, maró szomját a dalnak -- add, hogy megtaláljam újra hozzád vezérlô Keskeny Utadat! (Lator László fordítása) ======================================================================== Justus von Liebig: A természet ismerete Nagy személyiségek hite elvezet a hitre A természet ismerete az út, mely a Teremtô nagyságának a csodálatához vezet; az szolgáltatja nekünk Isten fenségének igazi szemléltetô eszközeit. A természet törvényeinek és a természeti jelenségeknek az ismerete nélkül csôdöt mond az emberi szellemnek az a kísérlete, hogy kialakítsa elképzelését a Teremtô nagyságáról és kikutathatatlan bölcsességérôl. Az egyszerű, empirikus természetmegismerés ellenállhatatlan erôvel kényszeríti ránk azt a meggyôzôdést, hogy ez nem olyan határ, amelyen túl már nincsen hozzá hasonló és nála tökéletesebb; a mi észlelésünk számára csak az alsó és legalsó fokozatai hozzáférhetôek, s miként az induktív természetkutatásban minden más igazság, ez is egy legmagasabb lény létezését okolja meg, amely Lénynek a szemléletére és megismerésére már nem elégségesek az érzékeink, s amit csak értelmünk eszközeinek a tökéletesítése által tudunk teljes nagyságában és magasztosságában fölfogni. ======================================================================== Carl von Linné: Csodálattal tölt el a Nagy személyiségek hite Teremtô bölcsessége Csodálattal tölt el a Teremtô bölcsessége -- másoknak is megmutatom --, amely mindig új módon ismerteti meg magát. Ember, ismerd meg magad teológiai szempontból: hogy halhatatlan lélekkel Isten képére teremtettél; erkölcsi szempontból: hogy csak Isten dicséretére teremtettél értelmes lélekkeli Én mindent Istenre hagytam, s minden jól ment! ======================================================================== Maurice Maeterlinck: Ima Nagy személyiségek hite Mint asszony, teltem riadtsággal. Ó lásd, mit műveltem, Uram! Kézzel, lelkem liliomával, szemmel, hol szívem mennye van! Szánd meg tenger nyomorúságom! Pálmám és gyűrűm elhasadt; hallgasd meg esdô imádságom, pohárba lankadt szirmokat. Szánd meg az ajkak gonoszságát, szánd meg kérô tekintetem; liliommal hintsd a láz táját, rózsával lápot szelíden. Isten! volt galamb-repülések szemem mennyén sárgulnak el, szánd meg az ágyék-rejtô leplet mely kék lengéssel átölel. (Weöres Sándor fordítása) ======================================================================== Gabriel Marcel: Ima Nagy személyiségek hite Uram, Isten, ha hozzád tartozom, ez nem azt jelenti: a te birtokod vagyok; nerci ezen a síkon helyezkedik el titokzatos kapcsolatunk... Nemcsak hogy Te szabadság vagy, hanem engem is szabadnak akarsz. Engemet is mint szabadságot támasztasz életre, arra szólítasz fel, hogy önmagamat teremtsem; Te azonos vagy ezzel a hívással... Ha ez így van, akkor elismerni, hogy hozzád tartozom, hozzád, annyi, mint elismerni, hogy én csak ezzel a feltétellel tartozom önmagamhoz, sôt mi több: ez a hozzádtartozás összeolvad azzal az egyetlen igazi és teljes szabadsággal, amelyre törekedhetem: ez a szabadság ajándék; de el kell azt fogadnom. (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== François Mauriac: A kegyelem élménye döntô Nagy személyiségek hite Énelôttem nem volt, mint mások elôtt, szabad út a bűnhöz. Kezdetben félénkséggel, undorral, vallási és családi gátlásokkal vértezett föl Isten a bűn ellen. A veszélyes pillanatban egy bensô hang támadt föl bennem, s elém tárta az összes dogmát, Isten minden parancsát. Családom minden élô és holt tagja rögtön családi tanácsot tartott, hogy ítélkezzék felettem. És ha ez sem segített, akkor egy olyan ember, aki nagyon közel állt hozzám, s akit a legbensôségesebben szerettem, elhatározta, hogy meghal, és sírját az élvezet és a vágyam között ásta meg. Még az a vigaszom sem maradt, hogy föllázadjak. Ezt a szelíd erôszakkal rám nehezedô törvényt kénytelen voltam értelmesnek érezni. Szigorú volt, de nem embertelen. Nagyon messze volt attól, hogy megtiltsa az élvezetet, csupán fegyelmezett határokat állított neki. Ez a törvény nem fosztott meg sem a szerelemtôl, sem a nô ölelésétôl; ellenkezôleg, ennek a szerelemnek örök tartamot, az öleléseknek pedig termékenységet kölcsönzött. Nagyon messze volt attól, hogy elátkozza az emberi szerelmet, sôt a szentség méltóságára emelte. ======================================================================== James Clerk Maxwell: Kérô imádság Nagy személyiségek hite Mindenható Isten, aki az embert képedre és hasonlatosságodra teremtetted és élô lelket adtál neki, hogy keressen téged és uralkodjék a teremtményeken, taníts meg bennünket, hogy úgy kutassuk kezed alkotását, hogy szolgálatunkba hajtsuk a földet, a Te szolgálatodra erôsítsük értelmünket, s úgy fogadjuk a Te szent igédet, hogy higgyünk abban, akit Te küldtél, hogy megadja nekünk az üdvösség tudományát és bűneink bocsánatát! Ezért kérünk mindent Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében. ======================================================================== Rupert Mayer: Ima Nagy személyiségek hite Uram, úgy legyen, ahogyan Te akarod; úgy akarok járni, ahogyan Te akarod, de segíts megértenem akaratodat! Uram, akkor van itt az ideje, amikor Te akarod, és én készen vagyok, amikor Te akarod, ma és mindörökké! Uram, elfogadom, amit Te kívánsz, és az a nyereség nekem, amit Te kívánsz, elég annyi, hogy én a tied vagyok! Uram, azért jó így, mert Te akarod, s azért nem félek, mert Te akarod! Szívem a te kezedben nyugszik! ======================================================================== Magdeburgi Szent Mechtild: (Üdvözlégy, Nagy személyiségek hite édes Uram, Jézus Krisztus...) Üdvözlégy, édes Uram, Jézus Krisztus, az élô Istennek fia, Istenem, akit a hit szemével nézek most! Tudom és vallom, hogy mint valóságos Isten és ember vagy itt jelen, imádlak téged, Uramat és Istenemet, Teremtômet és Megváltómat és szeretlek mindenekfölött. Minden dicséret téged illet most és mindörökké! Szívembôl szánom és bánom, Istenem, szent Fölséged elôtt; hogy félelem és szégyen nélkül vétkeztem. Segíts rajtam; irgalmas Istenem, nagykönyörületeddel: Tisztítsd meg a szívemet minden rendetlen szeretettôl s önts a szívembe égi kegyelmet, hogy a szégyent, amit rád hoztam s bűneim nyomorúságát megsirassam! Hálát adok neked, édes Uram, minden kegyelmedért, amelyet eddig ajándékoztál s amit még ezentúl ajándékozni akarsz nekünk. Jézus nevére kérlek, Atyám, tisztíts meg engem kegyelmesen minden gonosztól, ôrizz meg a bűntôl s szentelj, erôsíts meg az örök életre! Kérlek téged, Uram, a dicsôségedre kérlek, ôrizz meg minket, híveidet a jóban, Szent Péter székében, élô fejünket magasztald fel minden erénnyel s Egyházad növekedjék a te szeretetedben, szabaduljon meg minden gonosztól szentelôdjék meg minden erényben! Könyörgöm, édes Jézus Krisztusom, adj békét a kereszténységnek, adj elegendô termést minden keresztény országnak. Tartsd meg, Uram, barátaidat szent szolgálatodban, térítsd meg ellenségeidet s fékezd meg gonoszságaikat. Könyörgöm, Uram, Királyok Királya, az egész világ uralkodóiért, egyesítsd ôket a te szellemedben, hogy sohase vezessenek gonosz háborút akaratod ellenére és a lelkük kárára. Könyörgöm, édes Uram; minden szükséget szenvedô keresztényért: hánykolódjanak azok a tengeren, sínylôdjenek betegségben, börtönben, nyomorban vagy gondban. Szolgáljon vigasztalásukra a te kegyes jóságod s ne veszítsék el kegyelmedet soha! Könyörgöm hozzád, égi Atyám, minden keresztény lélekért, akik ma válnak meg a testüktôl: mentsd meg ôket irgalmas Istenem, s légy kegyes hozzájuk az ítéletkor! Könyörülj, édes Uram Istenem, apám, anyám lelkén és minden tisztítótűzben lévô lelken: mutasd meg nekik megváltó hatalmadat s engedd; hogy békében nyugodjanak. Ámen. (Szemerjay Kovács Dénesné fordítása) ======================================================================== Thomas Merton: Imádság Nagy személyiségek hite Tedd lelkemet megigazulttá, ó Istenem, de akaratomat is töltsd meg tűzzel a te forrásaidból. Ragyogj föl értelmemben, még ha ez talán ,,sötétség is tapasztalatomnak''. Töltsd be szívemet a te roppant életeddel. Szemem ne lásson semmi mást a világon; mint a te dicsôségedet, kezem ne érintsen semmi olyat, ami nem a te szolgálatodra van. Nyelvem ne ízleljen olyan kenyeret, amely nem dicsôséged magasztalását erôsíti bennem. Hallani akarom hangodat, és hallani akarom azt az általad teremtett harmóniát; amely himnuszokat énekel neked. A juhok gyapja és a gyapot a mezôrôl adjon elég meleget ahhoz, hogy téged szolgálva élhessek, a többit szegényeidnek akarom adni: Add, hogy minden dolgot egyetlen céllal használjak: egyedül annak örüljek, hogy dicsôíthetlek téged. Ôrizz meg ezért mindenekelôtt a bűntôl. Ôrizz meg a halálos bűn pusztításától, amely pokollá teszi lelkemet. Ôrizz meg azoktól a bűnöktôl, amelyek ellenállhatatlan tűzzel rágják az ember testét, míg teljesen föl nem emésztik. De add meg az erôt, hogy csendben és békében várakozzam rád. Adj alázatot, amely egyedül adhat nyugalmat, és szabadíts meg a gôgtôl; a legsúlyosabb tehertôl. Vedel birtokba egész szívemet és lelkemet a szeretet egyszerűségével. Foglald el egész létemet a szeretet gondolatával és vágyával: hadd szerethessek, nem azért, mert ez érdemszerzô, tökéletes, erényes, szent, hanem egyedül Istenért. Mert egyetlenegy tudja kielégíteni és megjutalmazni a szeretetet: egyedül Isten. Ámen. (Lukács László fordítása) ======================================================================== Mikes Kelemen: Leveleibôl (részlet) Nagy személyiségek hite Az elsô levelemet amidôn nénémnek írtam, huszonhét esztendôs voltam. Ebbôl kiveszek 17 esztendôt, a többit haszontalan bujdosásban töltöttem. A haszontalant nem kellett volna mondanom, mert Isten rendeléseiben nincsen haszontalanság, mert Ô mindent a maga dicsôségére rendel. Arra kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk, és úgy minden irántunk való rendelése üdvességünkre válik. Ne kívánjunk tehát egyebet az Isten akaratánál. Kérjük az üdvösséges életet, a jó halált és az üdvességet. És azután megszűnünk a kéréstôl, mind a bűntôl, mind a bujdosástól, mind a tehetetlen kívánságtól. Ámen. ======================================================================== Michelangelo Buonarroti: Imádság Nagy személyiségek hite Ó, beteg lelkem, milyen reszelô érdessége fogyasztja fáradt hüvelyedet! Mikor old el az idô a testtôl; hogy hazatérj az égbe, tisztán és örömmel, mint egykor, megszabadulva a halandóság fátylától? Talán az utolsó rövid évek elváltoztatják a hajat, én már megváltoztatni nem tudom a régi szokásomat, ami most, öregségemben, kényszerítôbb. Bevallom: irigylem a halottakat, megdöbbenve és zavartan reszket bennem a lélek üdvösségük miatt. Uram, utolsó órámban nyújtsd ki felém irgalmasan a kezedet, vegyél el magamtól, s add, hogy tetszésedre legyek! Semmi sem olyan alacsony, semmi sem olyan koldusszegény itt a földön, mint amilyennek én érzem magam nélküled. Milyen magasra szállnak vágyaim, milyen gyönge azonban az erô, hisz irgalmat kell esdenie. Nyújtsd nekem, Uram, azt a láncot, amely magához köt minden égi ajándékot: a hitre gondolok, amely felé ösztönzést és indítást érzek, azonban teljesen és egészen elérnem nem hagy bűnös voltom! A hit az ajándékok ajándéka, amely számomra olyan nagy, mint amilyen ritka, sôt még nagyobb, mert nélküle a földön nincs békesség, nincs boldogság. Aki nem fukarkodtál véreddel, mit használ nekünk adakozó jóságod, ha hiányzik a mennyország másik kulcsa, a hit! ======================================================================== John Milton: A vak szonettje Nagy személyiségek hite Tűnôdöm olykor, mért szállt rám homály Éltem felén? E tág föld vak legén Talentumom tétlen mért rejtem én, Mely így elásva bennem kész halál? Ha majd a számonkérô óra száll, Uram feddése nem lesz-é kemény? ,,Mit kezdjek így, ha nincs munkámra fény?'' Lázongok halkan. Ám vigaszt talál Türelmem és szól: ,,Senki sem viszen Méltó munkát Elé. Csak tűrd szelíd Igáját, úgy a jó. Hisz Ô a szent Király. A szárazföldön és vízen Sürögteti szolgái ezreit, S az is cselédje, ki csak vár s mereng.'' (Tóth Árpád fordítása) ======================================================================== Morus Tamás imája a börtönben Nagy személyiségek hite Add meg kegyelmedet, én jóságos Uram, hogy megvessem a világot, szilárdan rád szegezve tartsam lelkemet és ne igazodjam ama szél után, amely emberi szájból jô. Add kegyelmedet, hogy békességben legyek egyedül Istennel. Ne vágyódjam társaság után. Ne akarjam hallani a világi dolgokat, szeressem a magányosság csöndjét. Szívesen gondoljak Istenre. Bensôségesen kérjem segítségét, benne keressem támaszomat és erômet. Szeretetében növekedjem. Alacsonyságomat és megvetésre méltó voltomat szemem elé állítsam: Megalázzam és megkicsinyítsem magam az ô erôs keze alatt. Sirassam bűneimet. Vezeklésül türelemmel hordjam a viszontagságokat. Örömmel viseljem el a tisztítótüzet idelent, vidám legyek a keserűségben. ,,Szoros az út, mely az életre vezet.'' Viseljem a keresztet Krisztussal, hogy megdicsôüljek vele. Gondoljak az utolsó dolgokra. Állítsam szemem elé a halált, amely mindig közel, és szívemben hordozzam a szenvedést, amelyet Krisztus szenvedett. Szüntelenül hálát adjak jótéteményeiért. Semmibe se vegyem javaim, barátaim, szabadságom, életem elvesztését, hogy megnyerjem Krisztust. A legnagyobb ellenségben ismerjem fel legjobb barátomat: Józsefnek testvérei sohasem használhattak volna annyit szeretetükkel, mint amennyit használtak gonoszságukkal és gyűlöletükkel. Ezek az érzelmek drágábbak minden keresztény számára, mint e világ királyainak minden kincsei. (Sík Sándor fordítása) ======================================================================== John Henry Newman: Imádság egyházias Nagy személyiségek hite lelkületért Ó imádásra méltó titok, mely öröktôl fogva van: Atya, Fiú és Szentlélek! Nem emberi belátás vezetett rá: hiszek. Hiszek, mert Te adtad ezt tudtomra, ó Uram. Örömmel fogadtam a szót, amelyet kinyilatkoztattál nekünk magadról. Te tudod, mi vagy --, és ki tudja még rajtad kívül? Én, por és hamu, bizonyára nem. Ezt az ismeretet csak Te adhatod meg nekem. Elfogadom hát erôs hittel bizonyságodat, ó én Teremtôm. Utánad mondom, amit elém mondtál, mert én magam meg nem érthetem: hitben akarok élni. Inkább akarok hinni neked, semmint magamban bízni. Ó én Uram, Jézus Krisztus, engedd, hogy ne feledjem egy pillanatra sem, hogy országot alapítottál a földön: hogy az egyház a Te műved, a Te alapításod, a Te eszközöd; hogy a Te vezetésed, a Te törvényed alatt, a Te szemeid elôtt vagyunk; hogy mikor az egyház szól, Te szólasz! Ne engedd, hogy a megszokás eltompítson a csodálatos igazság iránt! Ne engedd, hogy az emberi fogalmak és képzetek gyengesége feledtesse velem: Te vagy az, aki az egyházban működöl és beszélsz! Óvj meg engem attól a gondolkodásmódtól, amely nem az igazi, hiszen elvezet engem tôled. Add meg nekem azt az ajándékot, hogy meg tudjam különböztetni a szellemi kérdésekben az igazat és a hamisat! És azért add meg nekem, ó Uram, a lelkiismeretnek ama tisztaságát, amely egyedül fogékony sugallataidra és egyedül tudja azokat hasznára fordítani! Taníts meg engem lábaidnál ülni, mint Mária, és szavaidat lesni. Add meg nekem azt az igazi bölcsességet, amely akaratodat inkább imádságban és szemlélôdésben, a veled való közvetlen közösségben akarja megtalálni, mint olvasásban és gondolkodásban. Add meg nekem azt a finom lelki érzékenységet, hogy képes legyek hangodat megkülönböztetni minden idegen hangtól, és követni tudjam mindennél jobban, bízva és keresve, mint olyan valamit, amely túl van saját énemen -- és mégis felelj nekem lelkem legbensejében, amikor úgy tisztellek és úgy bízom benned, mint felettem álló titokban. Ámen. (Sík Sándor fordítása) ======================================================================== John Henry Newman: Istenem és mindenem! Nagy személyiségek hite Imádlak Tamással, én Uram és én Istenem, és ha elôbb hitetlenség által vétkeztem, miként ô, annál mélyebben imádlak most. Imádlak, mert Te vagy egyedül imádásra méltó és dicsôséges, fôképpen megaláztatásodban, az emberektôl való megvettetésedben. Én Istenem és mindenem! Téged bírni annyi, mint mindent bírni, ami bírható. Örök Atya, add nekem magadat. Nem merészelnék ilyen vakmerôséget kérni, ha Te magad nem bátorítottál volna rá, és magad nem adnád számba a szót. Magadra vetted természetünket, testvéremmé lettél, halállal haltál, mint más emberek, csak hasonlíthatatlanul borzasztóbb módon, hogy ne csak távolról, félve merjünk téged nézni, hanem bizalommal telten közeledhessünk hozzád. Úgy beszélsz velem, mint Tamással beszéltél, és magadhoz intesz, hogy illesselek, mint ô tette. Én Istenem és mindenem! Mit mondhatnék többet ennél, még ha egy örökkévalóságon át kellene is beszélnem? Szívem telve van, és túlárad minden jótól, ha téged bitlak. De nélküled semmi vagyok, elhervadok, széthullok és elpusztulok. Én Uram és én Istenem, add nekem magadat és semmi mást! Ámen. (Sík Sándor fordítása) ======================================================================== Isaac Newton: Isten -- a világ Kormányzója Nagy személyiségek hite A Nap, a bolygók és az üstökösök csodálatra méltó rendje csak egy mindentudó és mindenható Lény határozatából és uralmából eredhet. Ha minden állócsillag egy, a miénkhez hasonló rendszer központja, akkor az egész rendszer -- mivel úgy látjuk, hogy egységes terv szerint van megszerkesztve -- egy és ugyanazon Uralkodó birodalmát alkotja. Ebbôl az következik, hogy Isten élô, láthatatlan és mindenható, hogy az egész mindenségen fölül áll és teljesen tökéletes. Világos, hogy Isten szükségképpen létezik, és ezen szükségszerűség erejénél fogva mindenütt és minden idôben létezik. Mindenki vallja, hogy van Isten, de éppen ama szükségszerűség folytán, amelynél fogva van, örök is és mindenütt jelenlévô. Ezért Ô egészen önmagával azonos, egészen fül, egészen kar, egészen megismerôerô, gondolkodóerô és hatékonyság, persze mindez nem emberi módon. Mi csak az alakokat és a színeket látjuk, csak a hangokat halljuk; magukat a szubsztanciákat nem érzékszervekkel, nem a belôlük kiinduló hatások révén ismerjük még. Éppoly kevéssé van fogalmunk Isten szubsztanciájáról vagy lényegérôl. Ôt egyedül tulajdonságai és attributumai alapján ismerjük meg. Csodáljuk tökéletességéért, tiszteljük és imádjuk mint a világ Kormányzóját, mi, akik a nagy Világuralkodó szolgái vagyunk. Egy olyan isten, amelyik nem kormányozza a világot, amelyben nincs gondviselés és nincsenek bölcs célok, nem volna más, csak a fátum vagy a természet. A vak metafizikai szükségszerűségbôl, amely mindenütt ugyanaz, nem származik a dolgok változása. A teremtményeknek összes, az idôknek és a tereknek megfelelô különbözôsége egyedül egy szükségképpen létezô Lény eszméibôl és akaratából származhat. ======================================================================== Novalis: Mind hűtlenek lehetnek Nagy személyiségek hite Mind hűtlenek lehetnek, de híved leszek én: a hála mégse veszhet ki így a föld színén. Kínban értem halódtál, s értem haltál te meg, ezért neked adom már örökre szívemet. Halálodért magamban gyakorta könnyezek; s népedben hány olyan van, ki holtig elfeled! Csak mert értünk hevültél, vállaltál ily igát, és lám, mégis letűntél, s nem gondol senki rád. Ragaszkodó szerelmed mindenkit átölel, s még ha mindenki elvet, akkor is hű leszel; s hűséggel gyôzni fogsz, ha eljön majd, végnapunk, és gyermekként zokogva térdedhez simulunk. Megízleltem szerelmed; ó, többet el se hagyj! Kötözzön szent kötelmed, mindig velem maradj; és véreim is egyszer majd rád pillantanak, s hódolva, szeretettel szívedre omlanak. (Rónay György fordítása) ======================================================================== Hans Christian Örsted: A teremtôerô fölemel Nagy személyiségek hite Mindazok a tiszta és világos igazságok, amelyek az emberben támadnak, az örök értelem kinyilatkoztatásai. A tudományban és vallásban közös, hogy föl akar emelni bennünket az érzéki világ fölé. Az ég és a föld csak jelenség, mögöttük egy mélyebb és tartósabb természeti rend rejtezik. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ember megvet- e egy nemes, szellemi örömöt vagy sem; annak élvezete közeledés Istenhez. Egyszer csak úgy érezzük, hogy az isteni bölcsesség és teremtôerô kinyilatkoztatásának egy sugara fölemel és eltölt az alázatosság legmélyebb érzésével; ha nem tudnók elôbb, akkor most kellene megtanulnunk, hogy Istenhez képest semmik vagyunk, csak Isten által vagyunk valamik. ======================================================================== Janus Pannonius: Békéért Nagy személyiségek hite Ó Te, az ég meg a csillagok egy-ura, Isten-Atyánk, nézz, Nézz le, örök hatalom, nyomorult földünkre, szegényre: Bôsz Mars dúl mindenfele, hosszú háborúságok Pusztítják -- megláthatod -- itt régóta a népet. Adj nékünk, jóságos Atyánk, békét valahára, Múljanak el tôlünk a bajok s a halál riadalma. (Csorba Gyôzô fordítása) ======================================================================== Paracelsus: Az orvos imája Nagy személyiségek hite Istenünk, Te a szeretetet orvosságként adtad nekünk, és azt akarod, hogy az orvos részesüljön ebbôl a szeretetbôl, így gyógyítva meg a beteget. Amint a Te szeretetednek nincsen vége, úgy a mi kutatásunknak és szolgálatunknak sem lehet vége. A Te segítséged nélkül tehetetlen az orvos, de veled a legnagyobbra is képes. Te felhasználsz bennünket, mert a legszívesebben rejtekben maradsz. Te általunk akarod meggyógyítani a betegeket. Te adod meg a szívnek az örök élet örömét, s mind, aki hisz benned, felfog támadni és nem ízleli meg a halált. Te fogtad össze az emberben titokzatos módon minden elem erejét, mint az orvos, aki a növények nedvébôl kivonja a gyógyítóerôt. Add, hogy mindent a legjobb tudásom és megítélésem szerint a betegek javára rendeljek, s hogy távoltartsak tôlük minden ártalmas dolgot. Add, hogy szentül és tisztán ôrizzem meg mesterségemet és életemet! Ámen. ======================================================================== Blaise Pascal: Emlékeztetô (1654 kegyelmi Nagy személyiségek hite esztendeje) -- Tűz Hétfô, november 23., Szent Kelemen pápa és vértanú és a martirológium más szentjeinek napja. Szent Krizogonusz vértanú és mások vigíliája. Este körülbelül fél tizenegytôl körülbelül éjfél után fél egyig. Tűz Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, nem a filozófusok és a tudósok Istene. Bizonyosság. Bizonyosság. Érzelem, Öröm, Béke. Jézus Krisztus Istene. Deum meum et Deum vestrum. Istened az én Istenem lesz. A világ és minden felejtése Istenen kívül. Ô csak az Evangéliumban tanított utakon található meg. Az emberi lélek nagysága. Igaz Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged. Öröm, Öröm, Öröm, örömkönnyek. Elszakadtam tôle: Derelinquerunt me fontem acquae vivae. Istenem, elhagysz engem? El ne szakadjak tôle örökre. Ez az örök élet, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél J.-K.-t. Jézus Krisztus Jézus Krisztus Elszakadtam tôle. Elmenekültem tôle, lemondtam róla, keresztre feszítettem. Soha el ne szakadjak tôle. Csak az Evangéliumban tanított utakon tarthatjuk meg ôt. Teljes és édes lemondás. (A pergamenen még hozzáadva:) Teljes alávetettség Jézus Krisztusnak és lelkivezetômnek. Örökké örömben egynapi földi gyakorlatért. Non obliviscar sermones tuos. Amen. (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== Blaise Pascal Imája, melyben betegségeinek Nagy személyiségek hite jó használatát kéri Istentôl I. Uram, kinek lelke olyan szelíd és olyan jó minden dolgainkban, s olyan irgalmas vagy, hogy választottaid irgalmasságod jeleit látják nemcsak a boldogulásban, hanem az elhagyatottságban is, légy kegyes hozzám, nehogy pogányok módjára cselekedjem abban a helyzetben, melybe igazságosságod vetett, hanem igaz keresztényként Atyámnak és Istenemnek ismerjelek, bármily helyzet várna rám, hiszen az én változásaim nem a Te változásaidból következnek, hiszen Te mindig ugyanaz vagy, ha mindjárt én magam változásoknak vagyok is alávetve, és nem kevésbé vagy Isten, ha sanyargatsz s ha büntetsz, mint ha vigasztalsz s elnézed vétkeinket. II. Egykor egészséget adtál, hogy szolgáljak neked, ám nagyon gyalázatosan éltem vele. Most betegséget adtál, hogy megjobbítsd; ne hagyd, hogy most békétlenkedve bosszantsalak. Rosszul használtam az egészség idejét, s igazságosan büntettél érte; légy türelmes, ha büntetésem idejét is rosszul használnám fel. Veszendô természetemben áldásaid átkok lesznek; tedd, ó Istenem, hogy mindenható kegyelmed büntetésedbôl üdvösséget szerezzen. S ha szívem, midôn erejét érezte, világi hajlandósággal volt teljes, üdvösségemért emésszed el azt az erôt, s akár a test erôtlensége, akár a szeretet buzgalma által, ne engedd, hogy gyönyörűséget találjak a világban, hanem egyedül belôled élve gyönyörködjem. III. Ó, Istenem, aki elôtt nekem minden tettemrôl pontosan számot kell majd adnom életem végén és a világ végezetekor! Istenem, csupán azért áll elôtted a világ és benne minden más, hogy választottaidat próbák elé állítsd és a bűnösöket megfedd! Istenem, hagyod, hogy a megátalkodott bűnösök a világ vészes gyönyöreiben leljék kedvüket! Istenem, testünket majd a halálnak adod, és halálunk óráján lelkünket elszakítod mindattól, amit a világon egykor szeretett! Istenem, amihez csak ragaszkodtam, amibe csak szívem reményét vetettem, mindenbôl kiszakítasz életem utolsó óráján! Istenem, amaz utolsó napon eget és földet s benne minden teremtményt elemésztesz, hogy megmutasd az embereknek, örök egyedül Te vagy, s ezáltal egyedül Te vagy méltó a szeretetre, mivel nálad hosszabban nem él senki sem! Istenem, semmisítsd majd meg szenvedélyünk hiú bálványait és gyászos céljait! Áldalak, Uram, s éltem minden napját neked áldozom, mert kedves volt elôtted, hogy javamat akarva elvezess gyötrôdésem napjaiba, s betegségemben eltöröljed mindazt, mi tekintetemet zavarja! Áldalak, Uram, s éltem minden napját neked áldozom, mert kedves volt elôtted, hogy kioltsál bennem minden vágyat, mellyel az egészség elônyeinek és világi kívánságoknak hódolhattam, s mert részben máris eltávoztattad tôlem a hamis isteneket, miket örökre tűzre vetsz ama harag napján, a gonoszok megszégyenítésére. Add, Uram, hogy megsemmisülésem után magam ítélhessem meg magamat, nehogy én ítéltessem majd meg az életemet és a világ életét követelô teljes megsemmisülésben! Mert ahogy halálom pillanatában eloldatom a világtól és minden dolgától és egyedül állok majd színed elôtt, Uram, hogy szívem minden vágyáról számot adjak igazságosságodnak, úgy most add meg nekem, e betegségben mint a halál egyik nemében lássam magam, eloldozva a világtól, megfosztva ragaszkodásaimnak valamennyi céljától, egyedül állván elôtted; hogy irgalmadtól szívem átalakítását esdjem; s így teljes vigaszt nyerjek abban, hogy most a halál egyik nemét azért bocsátottad rám, hogy megmutasd irgalmasságodat, mielôtt ítéleted véghezvitelére valóban halált küldenél. Add hát, Uram, hogy amiként elôre láttad halálomat, én is elôre lássam ítéleted keménységét, és igazságtevésed elôtt megvizsgáljam magam, hogy megjelenésedben majd irgalomra találhassak. IV. Éleszd föl bennem, Uram, a néma csodálatot az iránt a csodálatos gondviselés iránt, melyben életem folyamán részeltettél; ostorozásod iránt, mely nyugovást hoz; s ahogy béketűrésed idején keserves bűnökben tengôdtem, most üdvös bajaimban hadd ízleljem kegyelmed égi édességeit mindabban, amivel sújtasz. És azt is megértettem, Uram, hogy szívem annyira megkeményedett, és a világ gondolatával, gondjával, izgalmával és ragaszkodásával annyira megtöltekezett, hogy az egészséghez hasonlóan sem a betegség, sem a beszélgetés, sem a könnyek, sem a Szentírás, sem Evangéliumod, sem a legszentebb misztériumok, sem az alamizsnálkodás, sem a böjtölések, sem a halálra készülés, sem a csodák, sem a szentségek vétele, sem szent tested tisztelete, sem összes erôforrásom és valamennyi emberi erôforrás együttvéve nem kezdeményezheti megigazulásomat, ha mindezekben nem övezel fel kegyelmednek egészen különleges segítségével. Tehozzád szólok azért, Uram, mindenható Istenemhez, hogy olyan javat kérjek tôled, mit az összes teremtmény együttesen sem adhat meg. Nem volna bátorságom hozzád intézni kiáltásomat, ha valaki más meghallgatná. Szívem átalakítása azonban, mit tôled kérek, Istenem, a természet minden erôfeszítését fölülmúlja, szavamat egyedül természetem és szívem mindenható alkotójához és mesteréhez intézhetem. Kihez kiáltsak, Uram, kihez folyamodnám, ha nem hozzád? Rajtad kívül senki sincs, aki betöltené várakozásomat. Magát Istent kérem és keresem; egyedül hozzád fordulok, Uram, hogy magaménak vallhassalak. Nyisd meg szívemet, Uram, lépj a pártütés fészkébe, melyet a bűnök szálltak meg; ôk tartanak hatalmukban. Hatolj be, mint valami erôdítménybe, ám kötözd meg elôbb az erôs és hatalmas ellenséget, ki kényuraságban tart, s utána foglald le az itt levô kincseket. Uram, vedd szeretetedet, melyet a világ elrabolt; tartsd kezedben azt a kincset, avagy inkább vedd vissza, mivel egészen a tied, akár az a képedet viselô adópénz is, mellyel tartozom neked. Te alkottad, Uram, második születésem, keresztségem pillanatában; mostanra már egészen kivehetetlenné vált. A világ annyira belényomta saját ábrázatát, hogy a tiéd fölismerhetetlenné vált. Egyedül Te adhattad a lelket nekem; egyedül Te formázhatod újra, és homályosodott képed helyén egyedül Te nyomhatod bele azt újra, vagyis jézus Krisztust, Üdvözítômet, aki képmásod és lényeged igaz jelleme. V. Ó, Istenem, milyen boldog a szív, ha oly kedves tárgyat szerethet, mely sohasem hagyja el és a hozzá való ragaszkodás üdvösségére válik! Érzem, ha a világot szeretem, sértelek téged, megsemmisülök, megszégyenülök; és mégis, még mindig a világ kedvteléseim tárgya. Ô Istenem, mily boldog a lélek, melynek kedvtelése Te vagy; az ilyen lélek nemcsak aggály nélkül adhatja át magát szeretetednek, hanem még érdemet is nyer belélel Milyen szilárd, tartós az ô boldogsága, várakozását nem érheti hiány, mivel soha nem semmisülsz meg benne, és sem élet, sem halál soha el nem választják vágyainak tárgyától; és az a pillanat, mely a gonoszokat bálványaikkal együtt közös romhalmazba veti, az igazakat veled közös dicsôségbe egyesíti; s ahogy egyesek ragaszkodásuk mulandó tárgyaival együtt múlnak el, mások örök életet nyernek attól az állandótól és öröktôl, melyhez állhatatosan kapcsolódnak. Ó, milyen boldogok azok, akik akaratuk teljes szabadságával és legyôzhetetlen hajlandóságával tökéletesen és szabadon szeretik, amit szükségképpen kell szeretniök! VI. Istenem, tedd teljessé azokat a jótéteményeket, melyeket adsz nekem: legyél végcéljuk, amiképpen eredetük vagy. Koronázd meg javaidat, mivel fölismertem, hogy ezek a javak a te javaid. Igen, Uram; s távol legyen tôlem, hogy imádságomnak olyan érdemet tulajdonítsak, hogy az téged kielégítésére kötelezzen; inkább alázattal fogadom el, hogy -- teremtményekre vesztegetvén szívemet, kiket egyedül magadnak teremtettél és nem a világnak, nem is önmagamnak -- üdvösségemet egyes-egyedül irgalmasságodtól remélhetem, mivel bennem semmi nem teremné meg azt, és mivel szívem szokásos ragaszkodása a teremtményekhez és önmagamhoz bosszúságot szereznek csak neked. Hálát adok tehát, Istenem, azokért a jótéteményekért, melyekben részeltetsz, sôt azért is, amelyben azért részeltetsz, hogy hálát adhassak neked. VII. Indítsd meg szívemet a bűnök megbánásával, mert belsô fájdalom nélkül a testemre bocsátott külsô bajok csak újabb bűnforrásul szolgálnának. Vésd velük jól emlékezetembe, hogy a test bajai a lélek bajainak büntetései és egyben kiábrázolásai. De gyógyírt is adj rájuk, Uram, hogy ismertté teszed ôket mostani fájdalmaimban, s az egykor érzett fájdalmakban, melyek lelkemet beteggé és fekélyessé tették. Mert lelkünk legnagyobb baja, Uram; az az érzéketlenség és az a mérhetetlen erôtlenség, mely nyomorúságunk minden érzésétôl megfoszt. Add, hogy elevenen érezzem ezt a nyomorúságot, s hogy maradék életemben folyvást bűnbánatot tartsak az elkövetett sértések eltörléséért. VIII. Uram, eltelt életem mentes volt ugyan a nagyobb bűnöktôl, hiszen alkalmaikat távol tartottad tôlem, olykor azonban igen gyűlöletes lehetett elôtted a folytonos hanyagság, üdvös szentséged illetéktelen használata, szavad és ösztönzésed megvetése, szavaim és tetteim teljes közömbössége és haszontalansága, s fôleg az elvesztegetett idô, melyet éppen azért adtál, hogy áldjalak és tetszésed eszközeit keressem minden igyekezetemben, s hogy bűnbánatot tartsak a mindennapok vétkeiért, s ez a folytonos bűnbánat még a legigazabbak számára is kötelesség, mert nélküle az igazságosságukból való kihullás veszélye fenyegetné éket. Ezekben, istenem, örökké ellenkeztem veled. IX. Igen, Uram, mind ez ideig süket voltam ösztönzésedre; jövendöléseidet megvetettem; éppen ellenkezôképp ítéltem, mint ahogy Te ítélsz. Ellentmondtam a szent alapelveknek, melyeket örök Atyád ölének világára hoztál, aminek alapján majd ítéletet tartasz a világon. Azt mondod: Boldogok, akik sírnak, és jaj azoknak, akik megvigasztalódnak. S én így feleltem: Boldogtalanok, akik sóhajtoznak, s igen boldogok, akik megvigasztalódnak. Azt mondottam: Boldogok, akik kiváló szerencsének, dicsôséges hírnek és tartós egészségnek örvendhetnek. S vajon miért ismertem ôket boldogoknak; ha nem azért, mert ezekkel az elônyökkel játszi könnyen gyönyörködhettek a teremtményekben, vagyis megsérthettek téged? Megvallom, Uram, az egészséget jónak gondoltam, de nem azért, mert könnyű eszköz lehetne eredményes szolgálatodra, arra, hogy gond és virrasztás javadra és felebarátunk javára váljék, hanem azért; mert az egészség jóvoltából kevesebb önmegtartóztatással adhattam át magam a gyönyörök pompázatónak, s jobban megízlelhettem gyászos örömeiket. Adj kegyelmet, Uram, megromlott értelmem helyreállítására és érzelmeim magadhoz igazítására. Arra, hogy boldognak találjam lesújtottságomat és -- külsô tevékenységre, való képtelenségemben -- megtisztítottnak érzelmeimet, hogy végre ne vessenek meg téged; s így megtaláljalak bensômben, mert erôtlenségem miatt magamon kívül kerestelek. Hiszen Országod azokban van, Uram, akik hívek hozzád, s akkor találom meg majd önmagamban is azt, ha Lelked és lelkületed belém költözik. X. De mit tegyek, Uram, hogy Lelked szétárasztására bírjalak ezen a nyomorúságos világon? Amim csak van, gyűlöletes, és semmit nem találok magamban, mi tetszenék elôtted! Semmit, Uram, ha csak fájdalmaimat nem, melyek valamicske hasonlóságot mutatnak a tieiddel. Tekintsd tehát a bajokat, amiket elszenvedek, és amik felém merednek. Könyörületes szemmel nézd kezed ejtette sebeimet! Ó, Megváltóm, ki halálodban is szeretted szenvedésedet! Ô, Istenem, ki csak azért nem lettél pusztán ember, hogy jobban szenvedhess az ember üdvösségéért, mint akármilyen emberi Ó; Istenem, ki az emberek bűneit követben csak azért testesültél meg, csak azért öltöttél földi ruhát, hogy minden bajt elszenvedj, mit bűneink érdemeltek! Ó, Uram, ki a szenvedô testet annyira szereted, hogy a szenvedés ideje alatt a legmegtörtebb testet választottad magadénak! Legyen boldogságos az én testem is, nem önmagáért, nem is azért, amit elvisel, hiszen mindez inkább haragodra lehetne érdemes, hanem azért a sok bajért, melyet cipel, melyek egyedül lehetnek méltók szeretetedre. Szeresd szenvedéseimet, Uram, és azt, hogy bajaim hívnak meglátogatásomra. S hogy szállásod elôkészítését befejezzem, add, ó, Uram, ha testemnek van valami része a tiedben, mely sértéseimért szenved, lelkemnek is legyen része a tiedben, hogy ugyane sérelmekért szomorúság eméssze; s így, amint Te, testben is, lélekben is, veled együtt szenvedhetek mindazokért a vétkekért, melyeket elkövettem. XI. Add kegyelmedet, Uram, szenvedéseimhez vigasztalásodat is társítsad, hogy keresztényként szenvedhessek. Nem azt kérem, hogy megvonj a fájdalmaktól, hiszen ez a szentek jutalma; azt kérem, hogy a természet fájdalmainak ne legyek alávetve Lelked vigasztalása nélkül, hiszen ez a zsidók és pogányok terhe. Nem is azt kérem, hogy vigasztalásod tengerét áraszd felém, ha semmi fájdalmam sincsen, hiszen ez a dicsvágyók élete. S nem is azt kérem, hogy tenger fájdalmam legyen meg vigasztalás nélkül, hiszen ez a judaizmus állapota. Hanem azt kérem, Uram, hogy érezzem természetem fájdalmait is bűneimért s Lelked vigasztalásait is kegyelmed folytán, hiszen ez az igazi keresztény állapot. Hogy fájdalmat vigasztalás nélkül ne érezzek: hanem együtt érezzem a fájdalmat és a vigasztalást, hogy végül elérkezzem addig, hogy már csak vigasztalásodat érezzem, akár szenvedések híján is. Mert elsorvadni hagyod majd a világot, Uram, vigasztalódás nélküli természetes fájdalmakban egyszülött Fiad megjelenése elôtt; vigasztald most és egyszülött Fiad kegyelmébôl csillapítsd híveid fájdalmát; s tökéletes tisztaságú boldogsággal töltsd el szentjeidet egyszülött Fiad dicsôségében. Ezek azokat a csodálatos fokozatok, melyeken át művedet céljához vezeted. Kiszakítottál az elsôbôl; vezess át a másodikon, hogy a harmadikba juthassak. Uram, ezt a kegyelmet kérem tôled. XII. Ide engedd, hogy távol legyek tôled, hogy lelkedet halálig szomorúnak lássam, és bűneimért haláltól elrogyó testedet úgy, hogy ne örvendeznék szenvedésemen testemben is, lelkemben is. Mert van-e gyalázatosabb és mégis megszokottabb a keresztényekben és önmagamban, hogy míg vétkeinkért való vezekléseddel vért izzadsz arcodon; közben mi gyönyörökben élünk; és azok a keresztények, akik tieidnek vallják magukat, akik a keresztséggel követésedért a világról lemondottak, akik az egyház színe elôtt ünnepélyesen esküt tettek, hogy veled élnek és veled halnak, akik vallják, hogy a világ meggyötört és megfeszített, akik hittel vallják, hogy kiszolgáltattattál Atyád haragjának és az emberek gonoszságának, hogy vétkeikbôl kiváltsd ôket: mondom, mindazok, akik ezeket az igazságokat elfogadják, akik a szentostyában üdvösségükre szolgáló testedet látják, akik a világi élvezeteket és bűnöket fájdalmad egyedüli okának és a világot magát hóhérodnak tartják, ôk mégis ugyanezekkel az élvezetekkel és ugyane világban cirógatják testüket; s miként borzalom nélkül nem nézhetjük az olyan embert, aki apja gyilkosát simogatja és becézgeti, apjáét, kitôl életét nyerte; úgy én is, ki szívem örömével éltem olyan emberek között, akiket most igazi gyilkosodnak tartok, Istenem és Atyám, ki üdvömért magadat ki szolgáltattad, s ki személyedben gyarlóságaim gondját hordoztad. Bizony, Uram, oly bűnös örömnek vetettél véget, melyben csak lakozhatott ember, a halál árnyékában. XIII. Szabadíts meg, Uram, az elkeseredéstôl, melyet önszeretetem kényszerítene rám fájdalmak és világi dolgok enyhítésére: szívemnek nem igazi hajlamai szerint valók ezek s nincs dolguk dicsôségeddel sem; oly fájdalmat bocsáss rám, mely megegyezik a tieddel. Vajha fájdalmaim haragodat elapasztanák! Tedd üdvösségem és megtérésem eszközeivé ôket! Hogy életet és egészséget ezentúl csak azért kívánjak, hogy érted, veled és benned használjam és teljesítsem be! Nem érek sem egészséget, sem betegséget, sem életet, sem halált; hanem csupán azt, hogy Te rendelkezz egészségemmel és betegségemmel, életemmel és halálommal, dicsôségedért, üdvösségemért, egyházad és szentjeid gazdagításáért; kegyelmed által magam is részt remélek belôlük. Egyedül Te tudod, hogy mi vár rám; legfölségesebb Úr vagy, tégy, amit csak jónak tartasz. Adj nékem és végy el tôlem, csak akaratomat igazítsd a magadéhoz; s alázatos és teljes alávetettségben és szent bizodalomban hadd fogadjam örök gondviselésed ajándékait, és hasonlóképpen, hadd áldhassam mindazt, mi tôled érkezik hozzám. XIV. Add, Istenem, hogy engedelmet gyakorolva, elmém háborítatlan fogadjon bármilyen eseményt, mivel nem tudjuk; mit kellene kérnünk, és önteltség nélkül nem tudom jobban szeretni az egyik dolgot, mint a másikat, sem pedig megítélni azt, és felelôsséget vállalni azért, amit bölcsességed elrejtett. Jól tudom, Uram, hogy tudásom mindössze ennyi: jó követni téged és rossz ellened szegülni. Ami túl van ezen, jó vagy rossz volta beláthatatlan számomra. Nem tudom, mi kedvezôbb, egészség vagy betegség, bôség vagy szegénység, s nem tudom a világ más ügyeiben sem. Ezek szétválasztása meghalad emberi és angyali erôket, gondviselésed titkait rejtik, melyet imádok, s melynek mélyére nem találhatok. XV. Add tehát, Uram, hogy életemet a Te akaratodhoz igazítsam; s ha beteg vagyok is, fájdalmaimban is téged dicsôítselek. Nélkülük nem juthatok el a dicsôségre; Te magad, Megváltóm, csak így akartál elvezetni ide. Szenvedésed sebeirôl ismertek meg tanítványaid; és a szenvedés által ismered meg Te is tanítványaidat. Ismerj hát engem is tanítványodul azokban a bajokban, melyeket testemben és lelkemben az ellened elkövetett sérelmek miatt viselek el. S mivel Isten elôtt csak az kedves, mit Te ajánlasz fel nevünkben, egyesítsd akaratomat a tieddel, és szenvedésemet azokkal, melyeket Te viseltél el. Add, hogy az enyémek részei legyenek a tieidnek. Egyesíts magaddal, tölts el magaddal és Szentlelkeddel. Szállj szívembe és lelkembe, hozd el ide szenvedéseimet, tartsd ébren bennem mindazt, mit kereszthalálodból még szenvedni részem, mit Tested teljes megsemmisüléséig tagjaidban Te szenvedtél el, hogy megtelvén veled, többé ne én éljek és ne én szenvedjek, hanem Te legyél az, aki él és aki szenved bennem, ó, Megváltóm; és így bármilyen kis részem legyen is szenvedésedben, teljesen megtöltesz vele abban a dicsôségben, melyet ez szerzett neked, s melyben az Atyával és Szentlélekkel együtt élsz, örökkön örökké. Ámen. (Reisinger János fordítása) ======================================================================== Borisz Paszternák: Csoda Nagy személyiségek hite Ahogy Bethániából Jeruzsálembe ment, szívét baljós sejtelem szállta meg. Hôség perzselte a domb tüskés bozótját, egy közeli kunyhó fölött megállt a füst, tüzelt a levegô, nem rezzent a nád, s a Holt Tenger tükre sírna volt és ezüst. S ô, tengernél keserűbb keserűséggel ment az úton, fisak pár felhô követte, a város felé, ahol egy csapszékben a tanítványok gyülekeztek. És gondjaiba annyira belemélyedt, hogy üröm szagával telt meg a mezôség és elcsitult minden. S ô megállt középen egymaga. Ájultan terült a táj leple el. És egybefolyt minden: a sivatag, a hôség, források, gyíkok, patakmeder. Nem messze tôle egy fügefa nôtt, de nem volt rajttermés, csak levél meg ág. S ô így szólt hozzá: ,,Mi hasznom belôled? Göcsörtöd ugyan mi örömet ád? Éhezem, szomjazom, s te -- ennem nem adsz, s oly vigasztalan vagy, mint a gránit. Be szánalmasan tehetetlen állsz itt! Hát mindörökre ily meddô maradj!'' S ahogy vezetéken a villám leszalad, végigborzadt a fán az ítélet, elhamvasztva egy pillantás alatt. A lomb, az ágak, a törzs, a gyökérzet, nem több: egy perc szabadsággal ha lehet a természet erôi megtették volna dolguk. De a csodák -- csodák; bennük Isten beszél, és midôn zavartan tévelygünk és bolyongunk, Ô nagy hirtelenséggel ránk csap, utolér. (Gömöri György fordítása) ======================================================================== Coventry Patmore: Aurea dicta Nagy személyiségek hite Az Ég, a Föld, a Tenger, a Pokol ezer hangja tesz bizonyságot a titok mellett, mely az ember egyetlen boldogsága -- s mégis: alig akad ember, aki meghallgatná hangjukat. Az ördög betű szerint betartja ígéreteit, de a szellem szerinti értelmezésben adós marad velük; Isten betű szerint adós marad ígéreteivel, de szellemük szerint mindig teljesíti ôket, minden reményen felül. Az igazi művészet, az igazán hatékony erkölcsi tanítás csak olyan embertôl jöhet, aki összehasonlíthatatlanul többet tud annál, amit közölni óhajt. Tegyetek jót, és Isten majd megadja nektek, hogy jól tegyétek azt. Add meg nekem, hogy oly módon birtokoljam ezt a misztériumot, hogy ne kívánjam azt megérteni. Isten hosszú, fárasztó, elviselhetetlen feladatokat ró a lélekre; ezzel szemben megelégszik az elsô ôszinte bizonyítékkal, melyet a lélek vele szemben engedelmességbôl tanúsít -- és azonnal leveszi róla a terhet. ,,Nem tudnátok velem virrasztani egy órát?'' Isten rendszerint inkább saját nagyszerűségének mértéke szerint hallgatja meg imánkat, mint kérésünk szerint, annyira, hogy bôkezűségének adományaiban gyakran nem ismerünk rá még azokra a javakra sem, melyeket kértünk tôle. Az emberek sohasem bántanák meg Istent, ha tudnák, mennyire kész megbocsátani nekik. ,,Noli me tangere'' -- ez az egyetlen kegy, melyet a szent a világtól kér. Azok, akik ismerik Istent, tudják, hogy tökéletes tévedésben van az, aki azt hiszi: csak öt érzékünk van. A teremtés a létezés tényétôl csak úgy különbözik, amint egy forrás elsô buzogása különbözik további útjától. ,,A dolgok mélye feltárul annak számára, aki várni tud'', de csak akkor, ha elég bátor meg nem tagadni a sötétben azt, amit a fényben látott. Senki sem juthat el az ígéret földjére ,,csak azok a kisdedek, akikrôl megmondtad, hogy áldozatok lesznek''; vagyis a gyermek- és ifjúkorban szerzett adományok, melyeket megôriztünk lelkünkben és amelyeket a kísértô szüntelenül meg akar semmisíteni. ,,Szemem kristályán át gyönyörködtem a Sarjban, S a kertben lépteim mellett az Isten lépett'' -- mondja Browning. Vigyázzon hát az, akinek szeme így megnyílott, mert a Paradicsomba soha senkit sem eresztenek be másodszor. Kérjetek bôségesen, mert kéréstek mértéke szerint adatik nektek. (Just Béla fordítása) ======================================================================== Jean Paul: Van gondviselés a világtörténelemben Nagy személyiségek hite A végzet éjszakát borít ránk és csak a legközelebbi útig ad világító fáklyát a kezünkbe; hogy ne veszítsük kedvünket a jövô szakadékai és a cél távolsága miatt. Voltak évszázadok, amelyekben az emberiséget bekötött szemmel vezették -- egyik börtönbôl a másikba, lesznek ezután is századok, amelyekben némelyek meghalnak, amikor népek emelkednek föl, népek enyésznek el, s közben az emberi nem tovahalad. Mi vigasztal bennünket? Egy végtelen szív e világon túl. Van magasabb rend, van gondviselés a világtörténelemben, amelyik nem az általunk lefektetett szabályok szerint köti zavaros földünket Isten magasabb városához. ======================================================================== Pázmány Péter: A végig való állhatatosság Nagy személyiségek hite kegyelméért Mit használnak, én Istenem és üdvösségem, a jóságos cselekedetek a végig való megmaradásnak ajándéka nélkül? Mihaszna a szerencsés hajónjárásnak, ha a révparton elmerül a hajó? Vagy mi haszna a szántás- vetésnek és szépen-kelésnek, ha aratás idején elvész a gabona? Semminemű tökéletes élet, semmi jóságos erkölcs nem juthat a boldogságnak nyugalmára a végig való megmaradás nélkül, mert Te, igaz Isten, mindeneket abban az állapotban ítélsz, melyben halála óráján találod, és amely felé dűl a fa, ott marad örökké. Azért ezt a drága ajándékot, melyet csak Te adhatsz egyedül, Irgalmas Úristen, öntsd a te méltatlan szolgád lelkébe: hogy semmi háborúság és kísértet, semmi fáradság és kárvallás, semmi öröm és vigasság, semmi gyönyörűség és szomorúság el ne szakasszon engem a te szerelmedtôl és az istenes élettôl, a te szerelmes szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak drága szent vére hullásáért. Ámen. ======================================================================== Pázmány Péter: Imádság keresztény egységért Nagy személyiségek hite Irgalmas Isten, ki minket egy örök életnek reménységére hívtál, hogy amint Te egy vagy, és egy a tetôled rendelt keresztség, úgy mindnyájan egy hitben, egy szívvel szolgáljunk neked: adj szívünkbe Szent Lelket, hogy mindnyájan egyet értsünk, egyet valljunk és a te akaratodban való egységet szorgalmatosan megtartsuk. Add, hogy mindnyájan egy akolban legyünk az egy Pásztornak gondviselése alatt, és téged minden visszavonás, gyűlölség és egymás rágalmazása nélkül dicsérjünk. Térítsd meg, Uram, a te elszéledett juhaidat, vedd el a homályt szívünkrôl, nyisd meg a siketek fülét, világosítsd meg a vakok szemét, és a te igaz hitedre tanítsad meg a tévelygôket. A te szerelmes szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. ======================================================================== Pilinszky János: Vallomások az imádságról Nagy személyiségek hite Hogy mit keresünk az imádságban? Akarva-akaratlanul: Istent magát. Errôl a bensôséges, örök és örökké új útról korunk se szűnt meg vallani, s e vallomások éppoly élôek, mint amilyenek az elsô századokban voltak. Az ima béke és öröm, de sokszor magas fal állja el az utat, s épp az Istenhez legbuzgóbban igyekvôk elôtt. Bernanos így kiált föl: ,,Ó, tökéletesen tudom, hogy az ima vágya már maga is imádság, és tökéletesen elég Istennek. De nekem nem elég a puszta vágy. Úgy kellene az imádság, mint tüdônek a levegô, mint szívnek kell az oxigén: Ami mögöttem áll, az többé nem a hétköznapi, megszokott élet, amihez bármikor visszatérhetek. Úgy érzem most, hogy semmi sincs mögöttem, s szemközt velem csak egy fal, egy fekete fal áll.'' Istennek ez a ,,sötét hiánya'' gyakran a lélek önvádjában jelentkezik, mint Julien Green naplójában olvashatjuk: ,,Hazaérve egy este, elôvettem a Bibliát, hogy valami világosságot derítsek éjszakámra. Vannak percek, amikor lehetetlen nem iszonyodnunk önmagunktól, s amikor készek volnánk egyetérteni vádlóinkkal. Csakhogy a világ nem is sejti, mi történik egy lélekben; ha tudná, és neki kellene ítélnie Isten helyett, a világ engem örök idôkre elítélne.'' Beteges önvád? Nem, a keresztény önismeret kezdete, s az igazi imádság küszöbe. Green számára, élete késôbbi tanúsága szerint, ezek a feljegyzések jelezték az ima közeledtét. A küszöb: sokszor a kétségbeeséssel határos önvád és önismeret. Aki ózonban nem fordul vissza innét, azt Isten az imádság békéjével várja. Néhány év múlva már ilyen mondatokkal találkozunk naplójában: ,,Az igazi rendnek az imádság az alapja... ''S innét már csak egy lépés a fölismerésig: ,,... a legjobb imakönyv: maga Isten.'' E fölismerésben már benne él a lélek annyira áhított békéje, megérkezése: ,,Az imádság célja nem annyira az, hogy megkapjuk, amit kérünk, hanem hogy mi magunk változzunk meg. Sôt, azt kellene mondanunk, hogy az igazi imádság képessé tesz bennünket arra, hogy elejtsük kérésünket.'' A kétségbeesést nemcsak emberek tudják; Isten éjszakáját, hiányát, ,,csendjét'': maga Jézus is megszenvedte. Mégis: az imádság szívében határtalan öröm lakozik, ahogy a természet éjszakája sem jelenti a nap halálát, csupán távollétét. Ebben az értelemben kérdezi Bernanos azoktól, akik hívôknek vallják magukat: ,,Vajon alkalmasak vagytok-e megfiatalítani a földet, igen vagy nem? Az Evangélium örökké fiatal, csak ti vagytok öregek.'' Igen, az imádság lényege szerint Istenközelséget jelent, örök fiatalságot. Isten hiányának és jelenlétének megtapasztalása: két partja az emberi imának. Mondhatnánk, küszöbe és betetôzése. A hívô számára az ima jelenti a teljes valóságot. Rettenetes a súlya, de nem szabad félni tôle: Jézus az imában rakja ránk édes igáját. S végül azok számára, kik gyöngének érzik magukat az imádság realitására; nem fölmentésül, de ízelítôül az isteni szeretet makacs természetérôl, mely nem engedi, hogy egykönnyen lemondjunk róla, hadd idézzük a haldokló Lisieux-i Szent Terézt: ,,... ha el is követtem volna minden lehetséges bűnt, éppoly bizakodva érezném, hogy e tengernyi gonoszság is csepp víz csupán a szeretet tűzvészében.'' (Idézetek: Ch. Moeller művébôl) ======================================================================== Pilinszky János: Az imádság szerepe a Nagy személyiségek hite világban Számtalanszor tapasztaljuk, hogy szavaink süket fülekre találnak. Ilyenkor ne okoljunk soha másokat, mivel a szemrehányásokban mindig van valami tisztátalan. Sókkal jobb, ha ilyenkor imádkozni kezdünk, érezve szavaink kölcsönös végességét. Csodálatos erôtere és szótlan csöndje van az imádságnak. Igen, imádkozni annyi, mint eljutni Isten csöndjébe, abba a néma közegbe, amely ugyanakkor az egyedül tiszta beszéd Isten és ember, ember és minden ember között. Ha minden zavaró elemtôl meg akarjuk tisztítani imánkat, minden rejtett önzéstôl, nagylelkűségbe öltözött rút kicsinyességtôl -- okosabb Istenre bíznunk, hogy mit is kérünk tôle, mit is üzenünk általa egy másik embernek. E néma és kérésektôl-kikötésektôl mentes ima, amelyben lemondunk akaratunkról, és Istenre bízzuk, miként boldogítsa és vezesse akár feleségünket vagy gyermekünket, vagyis azokat, akiket Isten legközvetlenebbül ránk bízott, s akikkel szentsége szerint is egyek vagyunk -- igen, még hozzájuk intézett szavaink közül is a legtisztább és legszebb az a néma imádság, amely megfogalmazását egyedül Istenre bízza. Rengeteg tisztátalan beszédnek vehetjük így elejét. Ember szájában a tiszta szó ritka, akár a színarany. Kivált, amikor valamiféle közvétlen célt kell szolgálnia. Innét, hogy a művészet elvontabb szintjén már sokkal több a Szép Szó. S még több az imádság, s fôként az Úr csöndjébe valósággal belesemmisülô imádság szintjén. Az imádságúak ez a formája ugyanakkor az önzetlenség iskolája is. Arra tanít, ezerszer jobb saját bűnünket ismernünk, mint másokét, hiszen a Bárány színe elôtt se másokról kell majd beszámolnunk, hanem egyedül saját magunkról, egyedül saját vétkeinkrôl kell számot adnunk. Nincs komolyabb a földön, mint a vétkeit töredelmesen meggyónó és Istenéhez szinte szakadatlanul imádkozó ember. Amikor gyónunk, vétkeinket egyre pontosabban kell megfogalmaznunk, de amikor imádkozunk, igyekezzünk egyre inkább elnémulni, hogy még leghôbb kérésünket is végül maga Isten fogalmazhassa meg, hiszen egyedül Ô tudja megfogalmazni! Szívünk egyedül Isten fogalmazásában képes a tiszta beszédre, számíthat hatékony beszédre és meghallgatásra. Ha életünkben csak egy órára komolyan vennénk Jézust! Csak egy percre azt a percet, amikor egyedül szembesülünk Istennel! Amikor a Bárány egyedül engem néz, s egyedül engem kérdez, s egyetlen szó erejéig se mások bűneirôl, hanem egyedül a saját bűneimrôl. A szentség tulajdonképp nem is más, mint a végsô (de valójában mindig is érvényes) helyzet fölismerése és boldog elfogadása. A szent egyedül van Istennel, élete ettôl folyamatos gyónás és szakadatlan imádság, vagyis az ô életformája az egyedül valóságos élet és életforma. ======================================================================== Max Planck: Önmagában nem létezik anyag Nagy személyiségek hite Mint fizikust, vagyis olyan embert, aki egész életét a józan tudománynak, az anyag kutatásának szentelte, aligha gyanúsíthatnak fantasztasággal. Ezért mondom, atomkutatásokkal a hátam mögött, a következôket: Önmagában nem létezik anyagi Mindennemű anyag csak erô következtében jön létre és áll fönn, mely erô az atomrészecskéket rezgésbe hozza, s azokat az atom parányi naprendszerében összetartja. Mivel azonban a világmindenségben sem értelmes, sem örök (absztrakt) erô nincsen -- az embernek nem sikerült feltalálnia a hón óhajtott perpetuum mobilét --, ezért kénytelenek vagyunk e mögött az erô mögött egy tudatos, értelmes szellemet föltételezni. Ez a szellem minden anyag ôsoka. Nem a látható; de múlékony anyag a reális, az igaz, a való (mert az anyag, amint láttuk, e nélkül a szellem nélkül nem is állna fönn), hanem a láthatatlan, halhatatlan szellem az igaz. Mivel azonban nem lehetséges magában vett szellem, s minden szellem egy lényhez tartozik, ezért kényszerülünk föltételezni egy szellemi lényt. Mivel azonban szellemi lények sem lehetnek önmaguktól, hanem teremtetniök kell, ezért nem félek ugyanúgy nevezni ezt a titokzatos Teremtôt, amint a korábbi ezredekben a Föld minden régi kultúrnépe nevezte: ISTEN! ======================================================================== Edgar Allan Poe: Himnusz Nagy személyiségek hite Reggel -- délben -- vak éjeken Mária! hallád énekem! Ha kéj, ha kín, ha jó, ha rossz ér: Isten anyja gyámolozz! Míg minden óra kedvre folyt s felleg az égen egy se volt: voná hogy lomha ne legyek, lelkem jövôm felé kegyed. Most hogy a sorsvész megjelent felverve múltat és jelent: hadd vonja, szép remény elé lelkem jövôm -- Kegyed felé! (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== Prohászka Ottokár: Elhagyatottságban Nagy személyiségek hite Uram, nem vagyok méltó, hogy bejöjj; de ha méltatsz és bejössz hozzám, szívem eltelik örömmel és hódolattal. Isten minden szívbe be akar jönni, ezt jelzi az írás: ,,Íme, ajtódnál állok s kopogtatok.'' Te; az Úr... bebocsáttatást kérsz. Nem kényszerítesz, nem tolód föl magad és kegyelmeid. Értelek Uram, vágyódól utánunk. Kopogtatsz szívünk ajtaján, várakozol ajtóm elôtt. És kitartasz, el nem mégy! Ô édes, erôs szeretet! Istenem, hol vagy: ugye közel vagy? Velem vagy? Így lehet tűrni a keresztet s a kínt: Ó Uram, hadd legyek veled! Vigy be országodba. Ámen. ======================================================================== A. Sz. Puskin: Imádság Nagy személyiségek hite Jámbor asszonyok és szerzetesek, hogy áldva Szárnyalhasson szívük egy tisztultabb hazába, S a föld harcaiban szilárdak legyenek, Szerkesztettek imát; meghatót, eleget. De nekem egyszerű igazságában egy se Oly szép, mint amit a nagyböjti ünnepekre Olvas fel a pap a gyülekezet elôtt. Ez a leggyakoribb imám; csodás erôt Kapok tôle s vigaszt, javítót, boldogítót: ,,Ne ereszd rám, Uram, a háromfejű Kígyót, Vagyis a zsarnokság leskelô szellemét, Az emberszapulást s a tétlen csüggedést! De add, hogy bűneim mindenkor látva lássam, Testvéremet soha törvénybe ne citáljam, S elevenítse meg lankadó lelkemet Alázat, türelem, erény és szeretett'' (Szabó Lôrinc fordítása) ======================================================================== Jean Racine: Szerdai laudes Nagy személyiségek hite Zord éj, sötétség vaksi ködje, fussatok, kél a nap, az Olümposz ragyog; démonok, térjetek gyászos börtönötökbe; egy Isten gyôzi meg szörnyű uralmatok. A nap áttér az ég homályán, a magasba lövi tündöklô sugarát és áthatolva a természet sűrű fátylán a mindenségnek új szint és új lelket ád. Ó, Krisztus, egyetlen világ vagy! Egyedül a te szent fényednek hódolunk. Lelkünk eléd borul; ó, hallgasd meg imánkat s vesd isteni igád alá akaratunk. Álerényében bízva vétkes lelkünk gyakran el-elalszik esztelenül. Örök fény, jöjj, siess, hajolj le a szegényhez, ki a komor halál zord árnyékában ül. Atya, Fiú, Szentlélek, áldunk, s illesse hódolat a Három Szent Személyt, most, míg a napsugár beragyogja világunk, s majd, ha a századok futása véget ért. (Rónay György fordítása) ======================================================================== Karl Rahner: Életem Istene Nagy személyiségek hite Veled akarok beszélni, és mi másról szólhatnék, mint rólad. Mert létezhet-e valami, aminek nem nálad, a Te szellemedben és a Te szívedben lenne már öröktôl fogva otthona és végsô alapja? Bármit is mondok, nem mindig rólad beszélek-e? Pedig, ha halkan és félénken veled és rólad beszélek, ismét csak magam kerülök szóba, én magam, jóllehet rólad akarok szólni. Mert rólad mi mást mondhatnék, mint azt, hogy Istenem vagy, minden kezdésem és végzésem Ura-Istene, örömömnek és bánatomnak, egész életemnek Istene? Igen, még akkor is, amikor azt vallom, hogy néked nincs rám szükséged, mert fenségesen és messze trónolsz ama völgyek felett, amelyeknek ölén veszôdséges életem útjai elhúzódnak -- akkor is csak életem Istenének neveztelek. Mert Istene lennél-e életemnek, ha nem lennél több, mint csupán az én életem Istene? Dicsérlek téged, Atya, Fiú, Szentlélek! Vallom életednek háromszorosan szent titkát, amely végtelenséged titkos. mélyén rejlik. Teremtményeidbôl ezt a magunk erejébôl meg nem fejthetnénk. Még ha kinyilatkoztattad is életednek ezt a titkát, meg tudnálak-e vallani és szeretni tudnálak-e téged, Atyám, és téged, az atyai szív örök Igéje, és téged, az Atyának és Fiúnak Lelke, ha életed a kegyelemben nem vált volna életemmé, ha Te nem lennél kegyelmedbôl, mint Háromságos is, életem Istene? Életem Istenei Mit is mondok, ha téged életem Istenének nevezlek? Hogy. életem értelme vagy? Útjaim célja? Tetteim megszentelôje? Bűneim bírája? Keserű óráim keserűsége és legtitkosabb boldogságom? Erô, amely elôtt erôm tehetetlenül összeomlik? Teremtô, Fenntartó, Kegyelemosztó, aki közel vagy és távol? Megfoghatatlan? Testvéreim Istene? Atyáim Istene? Van-e még név, amelyet nem kellene neked adnom? De mit mondtam, ha mindent felsoroltam is? Ha végtelenséged peremén állva belekiáltanám léted úttalan messzeségébe mindazokat a szavakat, amelyeket összekapargattam végességem szűk korlátai közt, akkor sem tudnálak kimondani soha. De miért is kezdek el egyáltalán rólad beszélni? Miért kényszerítesz arra, hogy utaidat járjam, hiszen ezek éjszakáid zord kietlenségébe vezetnek, amely csak számodra fény. Nekünk csak a véges és a megfogható valóságos és érthetô. De Te lehetsz-e nekem valóságos és közeli, ha végtelennek vallak? A keresztségben miért égetted bele pecsétedet lelkembe, miért gyújtottad meg szívemben a hitfényét, ezt a sötét fényt, amely minket kunyhóink meghitt világosságából a te éjszakádba csalogat? Miért tettél papoddá, akinek hivatása az, hogy az emberek közvetítôje legyen nálad -- nálad, akinél végességünk még lélegzethez sem jut? Nézd, Uram, az embereket! Alig gondolnak reád! Bocsásd meg, hogy megítélem ôket. Te vagy-e az elsô és az utolsó, aki szívüket és lelküket nyugtalanítja? Nemde nélküled is berendezkednek ebben a világban; otthonosan járnak benne és tudják, mivel kell számolniok. Több vagy-e nekik földi életükben, mint az, akinek csak arról kell gondoskodnia, hogy a világ ki ne forduljon sarkaiból, de akire egyébként nincs szükségük? Mondd hát, Istene vagy-e életüknek? Nem tudom, Uram, igaz-e, amit most az emberekrôl mondtam. Mert ki más ismeri az emberek szívét,. mint egyedül Te. Én nem, hiszen a tulajdon szívemet sem ismerem. A többiekre azért gondoltam -- Te tudod ezt, mert szívem mélyére látsz, Te Elrejtôzött, aki elôtt semmi sincs elrejtve --, mivel sokszor az a vágyam támad, hogy én is olyan legyek, amilyeneknek ôket látom. Uram, mennyire tanácstalanná lesz a lelkem; ha rólad akarok beszélni veled. Mi másnak nevezhetnélek téged, mint ťéletem IstenénekŤ? De mit mondtam ezzel, mikor téged semmiféle név meg nem nevezhet. Mindig kísértésem támad, hogy olyan dolgokhoz meneküljek, amelyek érthetôbbek nekem, mint Te, és szívemnek meghittebbek, mint a te kietlenséged. De hová is mehetnék? Otthonom lehetne-e ez a szűk kunyhó a föld meghitt dolgaival, a földi élet nagy örömeivel és szenvedéseivel, ha mindezt nem ölelné át távoli végtelenséged? Otthonom-e a föld, ha nem boltozódik fölötte távoli mennyországod? Igen, még ha be is érném azzal, amit egyesek ma életünk értelmének mondanak, és ha dacos elszántsággal el is fogadnám és vallanám múlandóságomat, akkor is csak úgy tudnám ezt a végességet világos öntudattal elismerni, és csak azért tudnám mint egyetlen lehetséges sorsomat vállalni, mert elôzôleg is folytonosan kitekingettem a határtalan messzeségbe, amelynek elmosódó láthatárán életed végtelensége kezdôdik. Hiszen egész múlandóságom elsüllyedne nyomasztó, önmagát rejtô szúk korlátai között, és nem válhatna vágyakozó gyötrelemmé, sem elszánt beletörôdéssé, ha a tudó szellem nem lendült volna mindig túl saját végességén, ki a szótlan messzeségbe, amelyet Te töltesz be, hallgatag Végtelenség. Hova meneküljek hát elôled; hiszen a sóvárgás a határtalan után és végességem elszánt vállalása is téged vall meg! Mi mást mondjak rólad, mint ezt: Te vagy az, aki nélkül nem létezhettem, Te a végtelenség vagy, az egyetlen, akiben én, a véges ember élni tudok. És ha ezt mondom rólad, akkor adtam az igazi nevet önmagamnak is, ahogy Dávid zsoltárában imádkozom: tuus sum ego -- nem a magamé, hanem a tied vagyok. Többet sem magamról, sem rólad nem tudok. Te életem Istene, végességem végtelensége. Mit tettél velem? Hogyan teremtettél? Csak azt tudom rólad és magamról, hogy életem örök titka vagy! Uram, milyen ijesztô talány is az ember: a tied, Te pedig felfoghatatlan vagy! Felfoghatatlan lényeged szerint és még érthetetlenebb útjaidon és ítéleteidben. Mert ha mindaz, amit velem teszel, szabadságod műve és egyben mérhetetlen kegyelmed, amely nem ismer ťmiértetŤ, ha teremtésem és egész életem szabad elhatározásodtól függ, ha minden utam lényegében a Te kifürkészhetetlen utad, Uram, akkor szellemem, ťmiértŤ kérdései soha sem fognak felôled teljesen kimerítô választ kapni. Te akkor is még mindig felfoghatatlan maradsz, ha majd szemtôl szembe látlak. De ha nem volnál felfoghatatlan, akkor hatalmam alatt lennél, mert megértenélek és felfognálak. Akkor Te lennél az enyém és nem én a tiéd. Ez azonban maga a pokol, az elkárhozottak sorsa volna; véges, megértett létemmel önmagamé volnék és végességem börtönudvarában körbe- körbe járnék. De lehetsz-e nekem egyúttal otthonom is, Te, aki kiszabadítasz múlandóságom börtönébôl: vagy pedig csak életemnek újabb kínját lelem benned, ha a végtelenségedre nyíló ajtót kitárod elôttem? Több vagy-e Te, mint az én nagyfokú elégedetlenségem, ha minden ismeretem mégiscsak a te felfoghatatlanságodba torkollik? Csak örök zaklatója volnál nyughatatlan lelkünknek? Válasz nélkül kell elôtted minden kérdésnek elnémulnia? Csupán a szótlan ťez-így-vanŤ lennél, amely elôtt minden érteni akarás tehetetlenül összecsuklik? Bocsásd meg, hogy úgy faggatlak, mint valami esztelen. Fiad által mondtad nekem, hogy szeretetem Istene vagy. Megparancsoltad, hogy szeresselek. Parancsaid gyakran nehezek, mert sokszor éppen az ellenkezôjét kívánod tôlem, mint amihez kedvem volna. De mivel azt parancsolod, hogy szeresselek, olyat követelsz, amihez parancsod nélkül nem volna bátorságom: hogy téged egész bensôséggel szeresselek. Hogy saját életedet szeressem. Hogy magamat elveszítsem benned, hiszem tudom, hogy befogadsz szívedbe és tegezhetlek téged, életem felfoghatatlan titkát, mert maga vagy a szeretet. Csak a szeretetben talállak meg téged igazán, Istenem. Itt tárulnak fel lelkem kapui és itt engedhetem szabadjára és felejthetem el önmagamat. Itt árad túl egész létem végességem és szorongó önigenlésem merev falán, amelyek tulajdon szegénységembe és ürességembe zártak: Lelkem erôi feléd áramlanak, és nem kívánnak többé visszatérni, elvesznek benned, mert a szeretetben szívem középpontja vagy, közelebb hozzám, mint én önmagamhoz. Ha szeretlek, többé már nem keringek nyugtalanul csak önmagam körül gyötrô kérdezgetésemmel. Nem csupán mintegy távolból és kívülrôl tekintek szinte vaksi szemmel megközelíthetetlen fényedbe. Ellenkezôleg, ekkora szeretet révén Te magad lettél, Felfoghatatlan, életem legbelsôbb középpontja, és így benned felejtem magamat és magammal együtt minden kérdésemet; titokzatos Isten. Az ilyen szeretet téged akar: úgy, ahogy vagy. Hogyan is akarhatna más módon ez a szeretet, amely csakis téged akar és nem a saját lelkében lévô képedet. Csak téged akar és úgy egyesül veled, hogy abban a pillanatban, amikor a szeretô személy megszűnt saját magáé lenni, Te leszel az övé, nem pedig csak képed. A szeretet úgy kíván téged, ahogy vagy. És ahogy önmagáról tudja, hogy jó és igaza van és nem szorul további megokolásra, úgy vagy Te neki jó és megfelelô, átölel téged és nem szorul semmi magyarázatra, miért vagy éppen ilyen. ťAhogy vagyŤ, az a legnagyobb boldogság számára. E boldogságban megismerésem nem akar többé lekényszeríteni téged önmagához, hogy örök titkodat elragadja. A szeretet a magasba lendít: hozzád és beléd: Ha föladom magam a szeretetben, akkor Te vagy az életem, és felfoghatatlanságod elmerül a szeretet egységében. Megérteni, hogy felfoghatatlan vagy, boldogság annak, aki téged szerethet. Minél távolabbra jut lényed végtelensége semmiségemtôl, annál inkább kihívja szeretetem vakmerôségét. Minél maradéktalanabbul függ kétes létem kifürkészhetetlen határozataidtól, annál inkább kell boldogan rád hagyatkoznom, szeretett Istenem. Minél inkább megsemmisít az a tudat, hogy utaid és ítéleteid felfoghatatlanok, annál nagyobbnak kell lennie szeretetemnek. Szeretetem annál erôsebb és boldogabb, minél kevésbé fog fel téged nyomorúságos értelmem. Életem Istene, Felfoghatatlan! Légy az én életem! Hitem Istene -- ez a hit elvezet engem homályodba, szeretetem Istene -- ez a szeretet homályosságadat életem édes világosságává varázsolja. Légy reménységem Istene, hogy Istene lehess életemnek, Te, az örök Szeretet! (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== II. Rákóczi Ferenc: Ima a hazáért nehéz idôben Nagy személyiségek hite Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gôgjét, amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, ôseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeltük ostorodat. Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsôsége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tôled, Istenünktôl és Urunktól. Mindazonáltal, ó Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák hozzád felsíró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhôdésre kész ártatlanoknak kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteirôl, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylô választott népedet. És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erôsítsd, meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erôvel szolgálhassunk kegyes akaratodnak. Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, a balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak: Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenségnek cseleitôl, s űzd el az álmot a virrasztók szemérôl, nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod legyen ôrünk és vezetônk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s valamint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén. Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid ôreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen. ======================================================================== Ramakrishna: Imádság az isteni anyához Nagy személyiségek hite Ó isteni anya, a te kegyelmedbe ajánlom magam. A te szent lábadnál keresek menedéket. Légy kegyes és ajándékozz nekem irántad való tiszta szeretetet; olyan szeretetet, amelyet nem rombol szét a vágy, nem szeplôsít meg az önzô akarás; olyan szeretetet, amelyre odaadó szolgád csak a szeretet kedvéért törekszik! Isteni anya, nincs rajtad kívül senki, akit az enyémnek mondhatnék. Nem tudom, hogy tiszteljelek, nincsenek jámbor érdemeim; nem vagyok odaadó, sem tudós. Légy kegyes, isteni anya, végtelen kegyességedbôl ajándékozz nekem lótuszlábaidnál szeretetet! ======================================================================== Hermann von Reichenau: Salve Regina Nagy személyiségek hite Üdvözlégy, Királyné Asszonyunk, Irgalmasság Anyja, Életünk, Mi üdvösségünk, Üdvözlégy, ó, mennyei Reményünk. Éva űzött gyermekei, Hozzád kiáltunk, Bánatban, sírva e siralom völgyében Hozzád fohászkodunk. Kérünk, Szószólónk, Fordítsd irgalmas szemeid felénk, S annyi kín után mutasd meg nekünk Jézust, Tested áldott Gyümölcsét. Ó, jóságos, ó, kegyelmes, ó, szerelmetes Asszonyunk, Mária! (Kalász Márton fordítása) ======================================================================== Carl Ritter: Az imádság áldása Nagy személyiségek hite Minden szerzett bölcsességem, okosságom, lelki vidámságom lehull rólam, és nem tudok mást tenni, mint imádságban ahhoz menekülni, akiben akkora irgalom volt, hogy Isten létére meztelen földi gyermekként jött el hozzánk. Amikor megszabadultam a külvilágtól és minden idegenségtôl, boldogan térdeltem színe elôtt, és az alázat és a bánat édes könnyét onthattam, akkor éreztem, hogy új, kimondhatatlan áldás egész árja áradt rám, s a hosszú sötétség után újra világosság gyúlt bennem: Ô az Úr, aki mindig közel van hozzánk, örömben és balsorsban. Nem értelmetlenül kerültünk a világba, itt kell megérnünk egy másik világ számára. Nagy bűneimnek teljes tudatában vagyok, mégis bizalom tölt el, mivel tudom, hogy Isten az örök szeretet és kegyelem, s hogy Megváltóm él, s híveit az Örökkévaló és az Igazságos kegyelmében részesíti. ======================================================================== Franz Rosenzweig: Levél unokatestvéréhez, Nagy személyiségek hite Gertrúd Oppenheimhez (1917. május 30-31.) Kedves Trudi, tehát a célról? Könnyű beszélni róla, mert tulajdonképpen mindig errôl kell beszélnünk, ha valamirôl igazán és végkövetkeztetést levonva akarunk beszélni. Teljesen mindegy mirôl, háborúról vagy a legújabb divatról, színházról vagy arról, hogy 2 x 2 = 4 (mert ,,mi hát az igazság!?'' -- kéretik egyébként a ,,mi''-t hangsúlyozni, mint J. S. Bach teszi) vagy valami másról. Felfogni valamit annyi, mint felfogni, hogy mivégre van. Addig minden ködben úszik és elúszik elôlünk. A puszta lét semmit sem magyaráz meg, sôt, mégcsak bizonyosságot sem ad (mert ki biztosít arról, hogy ezt az állítólagos létezést nemcsak álmodora: léte is csak akkor válhat biztossá, ha már tudom; hogy ez olyan valami, amit nem szabad csak álmodni). Ha csak annyit tudunk a dolgokról, hogy teremtve vannak; még semmit sem tudunk. A babyloni papoktól a jénai monistákig nincs az a pogányság, amelynek ne lenne meg a maga teremtésmítosza. Tudást azonban csak az ad, hogy a ,,teremtett'' (ami persze semmi mást nem jelent, mint: ,,nemcsak álmodott'') dolgokat a végcélért teremtette Isten és hogy az, aki az Elsô, az Utolsó is (mint Jesaja mondja), vagy az A és az O (mint János mondja). Mert az egész görög ABC az Alfa és az Omega között van és másutt nincs betű; és minden pogány mitológia és miniden kinyilatkoztatott között az a különbség, hogy az egyik az istenek kalandos kitérôirôl szól, a másik pedig Isten útjairól. A pogány istenek mindent megengedhetnek maguknak, az igazi azonban alkotmányos uralkodó, aki szigorúan tartja magát ahhoz, hogy kizárólag ,,államának elsô szolgája'' legyen; és magánélete (ami Jupiter fôereje) nincs. Ahogyan a logomythiában (a mi mai nyelvünkön: a tudományban) is az a különbség, hogy míg a pogány gondolkodás számára sok világ és lehetôség, ok és véletlen, cél és érték van, a kinyilatkoztatott gondolkodás számára minden csak ,,egy példányban'' létezik. Mert a kinyilatkoztatás egyrészt föntet és fentet alapoz meg, egy Európát és Ázsiát stb. -- másrészt korábbat és késôbbet, múltat és jövôt. A határtalan (az ,,abszolút''!) leszáll a földre és innen, alászállása helyérôl határokat von a tér tengerébe és az idô áramába. Errôl van szó. Fönt és lent, Kopernikusz dacára. Észak, Dél, Kelet és Nyugat, ahelyett; hogy csak fordulnom kellene egyet, és a jobboldalt ballá változtattam. Múlt és jövô, ahelyett, hogy egy kicsit késôbb vagy egy kicsit korábban kellene élnem és más lesz a múlt és más a jövô. A világ rendezett. Többé semmi sincs mindenütt és sehol, mert már vannak irányjelzôink; tudjuk, hol állunk és ismerjük a célt. A megnevezhetetlen érzés mindenüttje helyett a név ,,mutató ujja'': Igen, a névé, amely nem ,,hang és füst''. [1] Nem hang és füst, hanem szó és tűz. És ahol meghallják a szót, ott vége a hallgatásnak, csöndnek, némaságnak, de a zajnak, ordításnak, állati üvöltésnek is. És ahol a tűz ég, ott nincs hideg és nincs sötétség. Mindez persze van még, de már csak ott, ahová a szó és a tűz még neon hatolt el; de határt nem szab nekik semmi; a szó tovább hangzik az idôben, szájról-szájra, és a tűz kiterjed a térben. Azzal, hogy a név betört a megnevezetlen káoszába, abba, amit másként is nevezhetnénk (és ami egyáltalán ,,másként is lehet''), megszületett a világtörténelem színhelye és tartalma. Sem, Platón, sem Arisztotelész nem tudott errôl semmit. Az ,,egész Föld'' és az ,,idôk vége'' nem szerepel szókincsükben. Minden azon múlik, hogy az ember ne hangnak és füstnek ismerje meg a nevet, vagyis ne csak úgy, mint a dolog lenyomatát és árnyképét, hanem, durván fogalmazva, mint dolgot a többi dolog között, szót más szavak mellett, tüzet más tüzek mellett. Isten nem -- minden, hanem minden ,,belôle kiindulva és feléje irányulva'' létezik. Tudományosan szólva tehát: mindenhez viszonya van. Ô maga csak valami meghatározott, sôt pontosabban csak egyetlen meghatározott valami, az alászállás pontja, a horizont, ahol ég és föld érintkeznek. Az érzés persze csakugyan ,,minden''. A méter mértékegysége nem csupán minden ilyen mértékegység ideája, hanem valóságos rúd is, amelyet Párizsban ôriznek. Ezt ma már nem kell tudnunk ahhoz, hogy méterben számolhassunk: De amikor még nem volt meg ez a rúd, illetve ennek kevésbé tökéletes elôdei, nem is számoltak méterben. Lényegégien én is ugyanazt nevezem célnak, amit Kant, Fichte és Hegel. Csakhogy ôk csupán mondják, hogy ez a cél, minden megalapozottság nélkül, s ettôl én, Énfelségem az Én még nyugodtan mondhatja az ellenkezôjét, és valóban mondom is és teszem is, mert udvaroncaim uralkodnak fölöttem. De ha a megalapozatlan állítás helyett a -- természetesen szintén megalapozatlan -- tényekkel találom szemben magamat, akkor meg van kötve a kezem: hiszen a ténytôl nem megalapozottságot. várok, hanem tényszerűséget. A valóságok világában nekem valóságos cél kell. Hamletnek (s már ötven évvel elôtte Loyolának is) kételyei voltak: ,,A látott szellem ördög is lehet'', de a valóságban, amelyet az egész világ lát, amelyre az egész világ reagál, s amelyet ezáltal az egész világ elismer, a valóságban tehát nem lehet kételkedni. Hatása alól kivonhatjuk magunkat, de akkor tudatában vagyunk annak, hogy mit teszünk. Gyakorlatilag csak az a lényeges, hogy az ember összenôjön ezzel a valósággal. ,,Isten az Égben'' teljesen mellékes. Nem a rossz, hanem éppenséggel a jó keresztények azok akikkel az ,,Úrjézus'' elfeledteti magát a Jóistent. És nem a ,,monoteizmus'' tesz zsidóvá, hanem a Tóra. A hitnek ebbôl a földi házából és szántóföldjérôl Isten mindig elérhetô ugyan -- nem mint metafizikai hipotézis (,,eszme''), hanem teljes bizonyossággal -- de erre aligha van szükség. Az ember: általában nem spekulációra vágyik, hanem szép zöldrétre. De hogy mégse hanyagoljuk el a spekulációt: végiggondoltad már valaha a jóságban rejlô belsô ellentmondást? Valaki jó akar lenni, ehhez azonban az kell, hogy rossz is lehessen. Ám ha mindenki jó; akkor erre már nem lesz lehetôség. Az általános jóság helyett akkor egy olyan tökéletes szervezet alakulna ki végül, ahol nem lehetünk rosszak, de következésképp jók sem. Így arra a következtetésre jutunk, hogy Jó birodalmában tett minden lépést árnyként kíséri egy lépés a Rossz birodalmában is, és a két birodalom egyszerre növekszik. A világ elôrehaladása tehát fokozódó szétválás. (Gondolj csak a demokráciára vagy a színházra, vagy a toleranciára vagy Geothére -- Mennynek és Pokolnak mindenütt egyaránt oka van ünnepelni az illetô Valami születésnapját. Demokrácia = felelôsség és féktelenség; színház = dráma és ,,színház''; tolerancia = meggyôzés és közöny; Goethe = Faust és Mefisztó.) Vagy a másik oldalról: valaki jó akar lenni, de a világ -- a viszonyok -- nem teszik lehetôvé, tehát nem tud jó lenni, ám a viszonyok csak akkor javulhatnak meg, ha az emberek jók -- mert ,,a világban a jó csak jók által lehetséges''. Míg az imént az volt az ellentmondás, hogy a cél önnönmagát szüntette meg, most az, hogy a kezdet tulajdonképpen már feltételezi a végét. Mindkettô arra vall, hogy bármilyen világos is az egyes ember számára a ,,kategorikus imperatívusz'', az értelmi belátás számára a végállapot konkrét formája és az odavezetô út egyaránt hozzáférhetetlen. Szigorúan véve sem az ideál, sem a történelem mint az ideálhoz vezetô út nem ,,érthetô meg''. Ahogyan te a ,,sors urával'' kapcsolatban nagyon helyesen mondod. Az ,,utolsó ember'' valójában már nem közönséges ember, hanem az ,,Ég felhôin lovagol''; a világtörténelmet pedig értelmezhetjük ugyan, és kell is értelmeznünk, de az értelmezés mindig hipotetikus marad és semmit sem tudhatunk elôre; mindig csak a közvetlenül következô lépésre, ,,a mai nap követelményére'' terjed ki a hatalmunk; egyedül erre érvényes, hogy ,,képes vagy rá, mert így kell cselekedned''. Már a holnapi naphoz is szükségünk van a teljes erejű bizalomra ahhoz, hogy ne essünk kétségbe. 1 Utalás Geothe Faustjára: ,,Mondom csak érzés, a név hang s fűst csupán.'' (Horváth Ágnes fordítása) ======================================================================== Antoine de Saint Exupéry: (Uram, idônként Nagy személyiségek hite jeges a magányom...) Uram, idônként jeges a magányom. És valami jelre vágyom elhagyatottságom pusztájában. De álmomban kioktattál. Felfogtam, hogy minden jel hiábavaló, mert ha Te az én szintemhez tartoznál, nem kényszerítenél a növekedésre. És mit tudok én kezdeni magammal, Uram, amilyen vagyok? ======================================================================== Friedrich Schiller: A hit szavai Nagy személyiségek hite Három nagy szó, amit megnevezek; Tovaszállanak ajkról ajkra; De nem kintrôl származnak ezek, Hangjuk csak a szívünk hallja. Elveszti az ember örökre becsét, Ha nem hiszi Többet e három igét. Szabadnak eredt s szabad; ha még Láncban született is az ember. Ezt hidd, ha üvölt is a csôcselék, S ne törôdj vad ôrületekkel. A szolga: elôtt, ha bilincse szakad, Szabadember elôtt soha meg ne riadj. S az erény sem üres szó, puszta beszéd: Az élet váltja valóra; Bár botlik az ember, akárhova lép, Törekedhet az isteni jóra. Mit a bölcsek bölcs esze föl nem ér, Gyakorolja a gyermeki tiszta kedély. S van Isten, él egy szent akarat, Az ember akárhogy inog bár; Túl réten, idôkön a legmagasabb Bölcs Gondolat éberen ott áll, Fut a lét, változva örökre körén, De nyugodt Szellem virraszt a cserén. E három igére ügyeljetek, Adjátok ajakról ajkra, S bár nem kintrôl származnak ezek, Legbensônk szózata vallja; Ember soha el nem veszti becsét, Amíg hiszi ezt a három igét. (Rónay György fordítása) ======================================================================== Roger Schütz: Isten arcának ragyogása Nagy személyiségek hite ,,Isten, minden embernek Istene, akik csak éltek az idôk homályos kezdete óta, Szent Lelked által mindannyiunkba bevésted a szeretet törvényét. De csak kevesen fogják föl, hogy azért teremtetted ôket a magad képére szabadnak, hogy szerethessenek. Isten, élô Isten, Te úgy próbálod megértetni magad, hogy Jézus Krisztusban szegényként jöttél le a földre. És ezt a Jézust, akit elvetettek, kereszten gyötörtek, halottként sírba tettek, te föltámasztottad.'' Senki sem értheti meg Jézus halálát, amíg nem látta ôt mint Föltámadottat. Ekkor villámként fölragyog a titokbeli valóság értelme: ,,Te, Krisztus, miként tanítványaidnak, nekünk is fölteszed a kérdést: Ki vagyok számotokra? ,,Te vagy az Élô. Te, a Föltámadott, ott vagy annak halálos félelmében, akit utolér a megpróbáltatás. A te Szent Lelked lakik abban, aki megéli az emberi szenvedést. Mindenkit hívsz, hogy kövessen téged. És téged követni annyit tesz, hogy mindennap fölvegyük saját keresztünket. Ám Te aláállsz odáig, ahol mi vagyunk, ha kell, a legmélyebbre is, hogy válladra vedd a mi terhünket. Te közel vagy mindegyikünkhöz. Meglátogatod azokat is, akik anélkül haltak meg, hogy téged megismerhettek volna (1 Pét 3,19-20). Végtelen irgalmasságod szemlélése jóságot sugároz az alázatos szívbe, amely engedi, hogy Szent Lelked vezérelje.'' Hogy Krisztus által Isten ennyire mindenkié legyen; messze meghaladja az emberi értelem fölfogóképességét. Ennek a, titoknak a nagysága elôtt már az Evangéliumban így kiáltott föl egy hívô: ,,Hiszek, Uram, segíts kishitűségemen!'' És ez a csekély hit, ez a nagyon kevés, amit ki-ki naponta föl tud fedezni önmagában, íme; ez is elegendô, hogy elôrehaladjunk a Föltámadott nyomdokain. Aki Krisztust alkarja követni, vesse belé bizalmát, nemcsak azokon a napokon, amikor túlcsordul a szíve, de azokban a percekben, is, amikor fölüvölt benne a magány. ,,Ha Te nem támadtál volna föl, Krisztus Urunk, kihez mennénk akkor, hogy megláthassuk Isten arcának ragyogását? Ha Te nem támadtál volna föl, akkor nem volnánk együtt, hogy keressük Veled a közösséget. Akkor nem találhatnánk meg nálad a megbocsátást; a kiengesztelôdést, az újrakezdésnek ezeket a forrásait. Ha Te nem támadtál volna föl, honnan merítenénk az erôt, hogy követhessünk emberlétünk végsô határáig, hogy újból és újból Téged választhassunk, egészen öregségünkig?'' Krisztust választani! Ô válaszút elé állít minket: ,,Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki odaadja életét az én szerelmemért, megtalálja azt.'' De nem erôszakolja ránk a megfelelô választást. Mindannyiunknak szabadságot ad, hogy magunk válaszuk, vagy hogy elvessük azt. Soha nem kényszerít. Egyszerűen, kétezer év óta, szelíd és alázatos szívvel, ott áll minden emberi szív ajtajánál, és kopogtat: ,,Szeretsz-e engem?'' És ha úgy látszik, hogy nem vagyunk képesek válaszolni neki, még mindig így szólhatunk hozzá: ,,Engedd, hogy átadjam magam neked, hogy megnyugodjam benned, Krisztusom, testestôl-lelkestôl.'' Krisztust választani azt jelenti, hogy egyetlen úton járunk és nem egyszerre kettôn. Aki egyszerre kívánná ôt is követni és saját magát is, az olyan, mintha saját árnyéka után futna, az emberi tekintélyt, a társadalmi megbecsülést hajszolva. Saját magát szolgálván, nemde tudta nélkül is eszközzé tenné Krisztust és azt a közösséget, ami az egyház? Hátranézni, amikor már elfogadtuk a hívást, nem lehet anélkül, hogy meg ne sebzôdnénk: A sajnálkozás növeli a nyugtalanságot; és önmagunk ellép lázít. Végül is ezek az érzések, mint a hullámok, átcsapnak fölöttünk és a többiek ellen fordulnak. Micsoda pusztítás! Aki megkísérli, hogy megszökjék az útról, annak számára nincs fontosabb, mint hogy meghallgassák. Hogy ne ôrizze saját magában azt, ami megsebzi bensejét, hogy ne maradjon félholtan. Hogy merjen mindent föltárni egy másik személynek, aki képes rá, hogy megpróbáltatásain keresztültörve ôt belülrôl megragadja, szívében olvasni tudjon, anélkül, hogy ítélkeznék. És akkor eljön a nap, amelyen azt fogja suttogni: ,,Arra vágyódva, hogy csak az egyedül szükségesnek éljek, rád gondolok, Föltámadott. Szívein és lelkem, a testem is, miként a szomjas föld, terád szomjazik. Mikor elfeledtelek, akkor sem szűntem meg szeretni téged. És Te reám árasztod azt a szeretetet, amelynek neve megbocsátás, és élôvé teszel engem.'' (Kiss Zsuzsa fordítása) ======================================================================== Albert Schweitzer: A kereszténység lényege Nagy személyiségek hite Mindennemű keresztény vallásosságnak csak annyiban van értelme, amennyiben akaratunk feláldozására, Krisztus követésére vezet... Én a feladatomnak tekintem, hogy elmondjam: a vallásosság független az áthagyományozott hitbeli elképzelésektôl... Krisztus nem volt dogmatikus; nem fogalmazott meg hittételeket. Sehol sem kívánja hallgatóitól, hogy áldozzák fel gondolkodásukat a hitnek. Ellenkezôleg: meghagyta nekik, hogy gondolkodjanak el a hitükrôl! A Hegyi beszédben arra tanítja ôket, hogy a vallásosságot a szerint ítéljék meg, hogy etikai értelemben mivé alakítja az embert. így a Hegyi-beszéd a szabadgondolkodó kereszténység oklevele. Ama igazságot, hogy a vallásosság lényege az etikum, Jézus, tekintélye támasztja alá. Jézus tanítása szerint és a gondolkodás számára egyaránt, a kereszténység lényege az, hogy csakis a szeretet útján léphetünk Istennel közösségre. Istenrôl szerzett valamennyi tapasztalatunk arra megy vissza, hogy ôt a szeretet akarásaként éljük meg szívünkben... ... Az élet tiszteletének szándéka hat az egyházak eszményi vallási közösségekké való átalakításában, mivel ez a szándék mélyen vallásos természetű. Az élet tisztelete minden történelmileg megfogalmazott hitben a végtelen Akarattal való egyesülés etikus misztikáját mint a vallásosság elemi és lényegi alapelvét juttatja érvényre -- s ez a szeretetre törekvésként jelentkezik bennünk. Mivel a vallásosságból a lényegeset és a legáltalánosabbat állítja középpontba, a különbözô vallási közösségeket kivezeti a történelmi múlt szűkösségébôl, és megértést és egységet épít ki köztük... ======================================================================== Swami Sivananda: Hogyan szenved vereséget a Nagy személyiségek hite félelem? Alakítsd ki magadban azt a szokást, hogy naponta sokszor gondold: ,,Isten'' -- s közben lassan lélegezz, nyugodtan és lazított arccal ülj, s hamarosan érezni fogod, hogyan árad érezhetôen beléd Isten nagy nyugalma. Mennél inkább teret adsz önmagadban az isteninek, annál messzebb kerülsz a világtól, és mind kevesebb lesz benned a félelem. Ezen kezdet után már egyáltalán nem kell magadnak oly sokat tenned, mert most már Isten maga válik benned hatékonnyá; szelíd erôszakkal mind szebben és világosabban mutatja meg ,neked, mily balga vagy, ha a világ felé fordulsz, amikor már bármikor képes vagy magadban megtapasztalni Istent. Most már -- aszerint, hogy milyen alkat vagy -- vagy abban leled a kedvedet, hogy magadat és az életedbôl mindent odaadsz Istennek az iránta való szeretetbôl, vagy -- ha tevékeny ember vagy -- ezután már csak Istenért dolgozol, és erôidet csak a szeretet szellemében engeded működni. Ettôl kezdve a világ nem fog rajtad. Mennél erôsebben odaadod magadat Istennek, annál kevésbé lesz jelentôsége számodra a világnak. De amilyen mértékben ismét teret engedsz a félelemnek vagy harcosan védelmezed énedet, annál erôsebben érintenek a visszaesések; azonban ezek is mind újra elvezetnek Istenhez, míg aztán egyszer csak nem lesz több visszaesés és egészen és teljesen Istenben élsz. Ettôl kezdve a tested egészséges, a szellemed mindig jókedvű és örömteli. Hivatásbeli munkád nem esik majd nehezedre és eredményes lesz. ======================================================================== Benedictus de Spinoza: Miben áll az Nagy személyiségek hite örökkévalóság? Minden, ami van, Istenben van, s Isten nélkül nem lehet semmi, és nem képzelhetô el semmi. A természetben nincs semmi véletlenül, hanem minden arra van rendelve az isteni természet szükségszerűsége által, hogy egy meghatározott módon legyen és működjék. A dolgokat Isten esem volt képes más módon és más rendben létrehozni, mint amelyben létrehozattak. Az elképzeléseknek-a rendje és kapcsolata ugyanaz, mint a dolgok rendje és kapcsolata. -- Isten szeretete a legfôbb jó, amire az értelem parancsának megfelelôen törekedhetünk; s ez közös minden ember számára, s kívánjuk, hogy mindannyian örvendjenek neki. A lélek csak testének ideje alatt képes valamit képszerűen elképzelni, valamint az elmúlt dolgokra emlékezni. Istenben azonban szükségképpen van egy elképzelés, amely ennek és annak az emberi testnek a lényegét az örökkévalóság formájában fejezi ki. Az emberi lélek nem pusztítható el teljességgel a testtel együtt, hanem megmarad belôle valami, ami örök. Amennyiben lelkünk önmagát az örökkévalóság formájában ismeri, annyiban szükségképpen rendelkezik Isten ismeretével, s tudja, hogy Istenben van és Isten képzeli el ôt. Az Isten iránti szellemi szeretet örök. Akinek teste van, ami sok mindenre használható, annak van lelke, amelynek a legnagyobb része örökkévaló. Még ha nem is tudnók, hogy lelkünk örök, akkor is a legnagyobbnak tartanánk a jámborságot és a vallást s egyáltalán mindazt, ami a lelkierôre és a nemes érzületre tartozik. A boldogság nem az erény jutalma, hanem maga az erény, s nem azért okoz örömet, mert a gyönyört féken tartjuk, hanem mert örömet okoz, azért tudjuk féken tartani a gyönyört. A boldogság az Isten iránti szeretetben áll. ======================================================================== Edith Stein: (Engedd, Uram, hogy vakon Nagy személyiségek hite járjam az utakat...) Engedd, Uram, hogy vakon járjam az utakat, amelyek a tiéid. Nem akarom megérteni akaratodat, hiszem, gyermeked vagyok! Bölcsesség Atyja, az én Atyám is vagy. Ha éjszakában vezetsz is, magadhoz vezetsz. Uram, hadd történjék, amit akarsz: én készen állok! Még ha életemet ez idôben nem is békíted meg. Hisz Te vagy az idô Ura: tiéd a Mikor. A Te örök jelened egykor az enyém is lesz! Válts minden valóra, miként terveidben elgondoltad! Ha majd csendesen áldozatra hívsz, segíts is végbevinni azt! ======================================================================== Adalbert Stifter: Uram, jó az, ami kezedbôl Nagy személyiségek hite származik... Nem halódik-e az ember halála elôtt éveken át szünet nélkül, születése óta; és nem él-e még az utolsó lélegzetvétel után is, ki tudja meddig? Ugyanaz érvényes az anyag fokozatos átalakulására is. Ami bennünk gondolkodik, érez, szeret, gyűlöl, imádja Istent, túlnyúlik e világ határán, teljesen és tökéletesen változtathatatlan, s csak többé-kevésbé tudják a befolyások fékezni vagy elômozdítani: Van, nemlétét nem tudjuk gondolni, és legmagasabb teljességében Istennek nevezzük. Nem tudjuk felfogni, miként van testetlen voltában, mert csak a testen át érzékelünk, miként az, aki csak a hegy egyik oldaláról néz és nem láthatja, hogy mi van a hegy másik oldalán; de azt sem, hogy mi lehet a mögött a határ mögött, ami a szemünket lezárja. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a legjobb, a legpompásabb és a legbölcsebb valami; ezt elégségesen megmutatja az a darabka élet, amit evilágnak nevezünk. Értelmünk nem tudja másként elképzelni, és Isten nem volna Isten, ha másként volna. Ez a gondolat azóta a sajátom, amióta férfi lettem, s ez nemcsak a túlvilágra érvényes, hanem ennek a világnak az eseményeire is, mindre, s ez imádságomnak a tartalma: ,,Uram, ami a kezedbôl származik, az jó, imádom, még ha fájdalmas is.'' ======================================================================== August Strindberg: Imádság Nagy személyiségek hite Örökkévaló! Nem engedem el kezedet, a keményet, míg meg nem áldasz! Áldd meg emberiségedet, Uram! Mert szenved, szenved az élet ajándékától. Áldj meg mindenekelôtt engem, aki a legjobban szenvedek a fájdalomtól, hogy nem az vagyok, aki lenni szeretnék. ======================================================================== August Strindberg: Hitem Nagy személyiségek hite Ha kereszténynek mondom magamat, az azért van, mert Krisztust hatalomnak, erôforrásnak ismerem el, akibôl az imádság révén erôt merítek, hogy az élet nehézségeit úgy-ahogy el tudjam viselni. Ugyanakkor megvallom, hogy a kiengesztelés tanát az áldozati halállal nem tudom felfogni vagy megmagyarázni, de ez nem a tanítás hibája, hanem az én hibám, s nekem nincs jogom tagadni a tényt, csak azért, mert én nem értem. A pogányság és a kereszténység közötti küzdelem tölti be ma a világot. De miként biztos, hogy a kereszténység újabb keletű, mint a pogányság, éppolyan biztos, hogy a jövô a kereszténységé, még ha a majomkodók pillanatnyilag többségben vannak is. ... Ha az istenfélô elbukik, föl is áll ismét, leporolja magát és megy tovább, az istentelen viszont fekve marad a sárban. ... Imádkozni, de dolgozni, szenvedni, de reménykedni, egyik szemünk a földre, a másik a csillagokra irányuljon; nem lecövekelni, nem letelepedni. Hiszen vándorúton vagyunk: nem otthon ez, csak vendégfogadó, postaállomás. Keresni az igazságot, mert létezik... ======================================================================== Jules Superville: Imádság az ismeretlenhez Nagy személyiségek hite Lám, azon kapom magamat, hogy hozzád intézem szavam én Istenem, aki azt sem tudom még, hogy vagy-e, és suttogó templomaid nyelvét nem értem, nézem az oltárokat, házad boltíveit, mint aki egyszerűn: ,,Íme fa -- mondja -- íme kô, ezek itt román oszlopok, annak a szentnek hiányzik az orra, s idebent is, mint odakint, csupa emberi nyomorúság.'' Mise alatt lesütöm a szemem, de letérdelni nem tudok. Mintha hagynám, hogy a vihar elhúzzon a fejem fölött, s hogy másra ne gondoljak, meg nem állom. Bár úgy töltöttem volna életem, hogy mindig másra gondolok, ez a más, ez is én vagyok, talán ez az igazi lényem. Ide menekülök, s itt vagy talán Te is, mindig e vonzó messzeségben vágytam élni, a jelen pillanat ajándék s hasznomra fordítani sose tudtam, nyitját nem ismerem, forgatom erre-arra, bonyolult szerkezetét járásra bírnom sose sikerült. Nem hiszek benned, Istenem, mégis szeretnék beszélni veled; a csillagokkal is beszéltem, pedig tudom, hogy élettelenek, s a legszerényebb állatokkal is, pedig tudtam, hogy nem felelnek s a fákkal is, bár ha nem járna szél, némák volnának, mint a sír. Magammal is beszéltem, pedig nem tudom biztosan, hogy vagyok-e. Nem tudom, hogy meghallod-e imánkat, a miénket, emberekét, és hogy szívesen hallod-e, ha hallod, hogy van-e, mint nekünk, szíved, mely mindig retteg, mindig résen áll, s van-e éber füled a különféle híreket figyelni. Nem tudom, szeretsz-e ide lenézni, mégis szeretném eszedbe idézni ezt a bolygót, a Földet, virágaival, kavicsaival, kertjeivel, házaival Mind a többiekkel s velünk, akik tudjuk, hogy szenvedünk. Szeretnék késedelem nélkül szólni hozzád alázatos emberi szavaimmal, mert most mindegyikünk meg kell hogy kísértse a teljes lehetetlent, még ha egyéb se vagy, tízezer év elôtti fuvalom csak, sodró kezdôsebesség, vagy maradandó szomorúság, mely a szférákat dallamukra máig forgatja még. Szeretném, orca nélkül létezô és talán reménytelen Istenem, figyelmed, annyi kóbor ég között, az emberekre vonni, kiknek nincs már nyugalmuk e planétán. Figyelj rám, sürgôs a dolog, elcsüggednek lassan mindannyian, s a vének közt az ifjakat már nem ismerni meg maholnap. Minden reggel azt kérdezik szorongva, nem az öldöklés kezdetére keltek- e, a vérnek, a kínnak, a könnynek furcsa osztogatóit készítik mindenütt, azt kérdezik, nem rejtenek-e már fegyvereket a búzatáblák. Elmúlott volna az az idô, mikor még törôdtél az emberekkel, más világokba hívnak talán, tanácskozásra orvost, ki azt se tudja, hova kapjon, s betegei soha kihalnak? Figyelj rám, egy ember vagyok a többi sok közt, testünkben jól érzi magát a lélek, nem akar megszökni belôle valami bombarobbanásban, szelíd cirógatás, titkos hízelkedés nekünk ô. Engedj még úgy lélegzenünk, hogy ne kelljen új mérgeken tűnôdnünk, engedd úgy néznünk a gyermekeinket, hogy ne gondoljunk folyton a halálra. A mi szívünk nem a csatáké és nem a tábornokoké. Hadd kóboroljunk erre-arra, mint kolompszavával a nyáj, és nyomában a tej szaga a kövér fű szagával elvegyül. Ó ha vagy, Istenem, tekints le ránk, pihenj meg köztünk, jöjj, a Föld olyan szép fáival, folyóival, tavaival, hogy azt hinné az ember, hogy egy kicsit sajnálod is. Uram, ne engedd el füled mellett továbbra is szavunkat, s ne haragudj reám, amiért így tegezôdöm veled s ily kurtán-furcsán egyszerűn beszélek, de semmiben sem hinnék oly kevéssé, mint egy olyan Istenben, aki zsarnok; s jobban ki tudod fejezni magad villámodnál a hajlékony füvekkel, patakok tárt szemével s a kisgyerekek játékaival, amitôl bízvást téged vallanak még a tengerek és a hegyláncok is. Nem haragudhatsz meg reám, mert ami a szívemen, az a számon, és eltűnôdöm, ahogy telik tôlem, az emberen és létén, oly nyíltan, mint amilyen nyílt a Föld s a forgó évszakok (s te magad is talán, bár leckéid nem ismerem). Vannak mentségeim, tűrd el gyarló fondorkodásaim, olyan sok minden készül alattomban ellenünk, bármit tegyünk is, egyre rettegünk, hogy így lepnek meg készületlenül, mint a bikát: mi történik, nem érti, a vágóhidra vezetik, nem tudja, hova baktat, s épp mielôtt a halálos csapás a homlokára sújt, éhét bôgi szegény, konokul legelni szeretne, de mi történt velük ma reggel, hogy vértôl lucskos kötényeikben mind vele akarnak törôdni? (Rónay György fordítása) ======================================================================== Jan Swammerdam: Az embernek mindent Nagy személyiségek hite Istentôl kell kapnia A Szellem a legnagyobb teremtményekben is csodálatos és megfoghatatlan, a legkisebbekben pedig még sokkal rejtélyesebb. Csodálatra méltó és Isten mindenható keze művét állítja elénk dicsôségben és fenségben, amely egy és ugyanazon állatból egy másikat alkot, miközben semmivel sem kevésbé marad ugyanaz (miként a hernyó és a lepke). A legjobb, ha önmagunkkal szemben mindenkor elôvigyázatosak és bizalmatlanok vagyunk, mert a nyomorult ember minden tekintetben tudatlan; igazi tudománya abban áll, hogy elismeri gyöngeségét és hiúságát, mert magától és magában semmivel sem bír, hanem mindent Istentôl kap. ======================================================================== Széchenyi István: Mindennapi ima Nagy személyiségek hite Mindenható bírája az embereknek s a megfoghatatlan nagy mindenségnek! Ámulattal és imádattal borulok le elôtted, s csak gyengeségemet s szorongó szívem dobbanásait érzem. Engedd megérlelnem magamban azt az erényt és tökéletességet, amelyet az ember minden fogyatkozása és tomboló szenvedélyei ellenére már itt a földön elérhet! Add nekem azt a bensô vigaszt, a lélek ama nyugalmát, amely nélkül a röghöz kötött halandó a te szemléletedben nem gyönyörködhetik, s lelke azt a föld feletti szárnyalást el nem érheti, melyre az ájtatos ima a tétovázó kedélyt, hacsak rövid percekre is képesíti! Engedd, hogy ily magaslaton állandóan megmaradhassak! Acélozd meg bennem a gondolkodó erôt, hogy habár még e földi léthez vagyok is kötve, lelkileg halott ne lehessek, s tiszta képzelettel emelkedve föl hozzád, a te jóságodat és nagyságodat megismerhessem és földi pályám célját is fölfoghassam! Eszközöld Te magad, hogy elmém megértsen téged! Szabadítsd meg lelkemet az elôítéletektôl, s töltsd meg szívemet véghetetlen béketűréssel és szeretettel az egész emberi nem iránti Vess fátyolt elmúlt életemre s engedd meg, hogy tapasztalataimból, élményeimbôl, hibáimból s vétkeimbôl az, ami legüdvösebb lesz, háromolhassék reám. Ámen. ======================================================================== Sz. V. Szolovjov: A szeretet értelme Nagy személyiségek hite Az ember abszolút értékét nem önmagáról alkotott véleménye határozza meg, sem pedig az az empirikus tény, hogy a természeti világban nincs az embernél tökéletesebb létezô. Az ember abszolút értéke a racionális tudatnak kétségtelenül csak az emberre jellemzô abszolút formájában (képében) rejlik. Az ember, csakúgy, mint az állat, tudatosítja a múltban és a jelenben átélt szituációkat, s a köztük meglevô összefüggések feltárásával gondolati úton, elôre megtervezi azokat a helyzeteket, amelyek a jövôben várnak rá. Az embernek azonban ezen túlmenôen az a képessége is megvan, hogy számot tud adni magának saját helyzetérôl, cselekedeteirôl s általában minden egyes tényrôl, a tényeknek nemcsak más egyedi tényekhez, hanem az egyetemes, eszményi normákhoz kapcsolódó viszonyáról is; tudatát az élet jelenségein túl az igazság rációfia is meghatározza. A cselekedeteit ehhez a legfelsôbbrendű tudathoz igazító ember képes szüntelenül tökéletesíteni életét és természetét, miközben megmarad az emberi forma határain belül. Ebbôl következik, hogy az ember a .természeti világ legmagasabbrendű létezôje, a teremtés reális végpontja. Azon Lény mellett, aki maga az örök és abszolút igazság, az összes többi létezô között, aki önmagában képes megismerni és megteremteni az igazságot, végsô soron az ember a legmagasabbrendű lény -- nem viszonylagos, hanem abszolút értelemben. Miféle racionális érvet lehet felhozni annak bizonyítékául, hogy szükség van új, lényegileg tökéletesebb formák létrehozására, amikor már létezik az a forma, amely szüntelenül képes egyre tökéletesebbé válni és az abszolút tartalmat annak teljességében képes befogadni? Egy új forma megjelenésével a további fejlôdés e forma tökéletesedésének csak minôségileg új fokozatát jelenti és nem azt, hogy az adott formát egészen más teremtmények, a létezésnek mindeddig ismeretlen formái váltják fel. Ebben rejlik a kozmogóniai és a történelmi folyamat lényegi különbsége. A kozmogóniai folyamat hozza létre (az ember megjelenését megelôzôen) az élôlények új és új válfajait, míg az egyes korábbi fajok mint sikerületlen példányok részben kipusztulnak, részben új, külsô formákat öltve együtt élnek a többi változattal; a véletlen folytán egymással összeütközésbe kerülnek, de semmilyen valóságos egységet nem alkotnak egymással, mivel nincs meg bennük a közös tudat, amely ôket egymással és az egyetemes múlttal összefűzné. Ilyenfajta közös tudat csak az emberiséget kapcsolja össze. Az állatok világában a magasabbrendű formáknak az alacsonyabbrendűekkel való összefüggése mindamellett, hogy ez az összefüggés szabályosságot és célszerűséget mutat, az állatok számára mindenképp külsôdleges, tôlük idegen s valójában nem is létezô tényként merül fel: az elefánt, a majom semmit sem tudhat azokról a bonyolult geológiai és biológiai átalakulási folyamatokról, amelyek eredményeképpen megjelentek a földön; az egyéni tudat viszonylag magas fejlettségi foka itt semmilyen elôrelépést nem jelent a közös tudat irányában, nyilvánvaló, hogy ez a közös tudat sem ezeknél az értelmes állatoknál, sem pedig az oktalan osztrigánál nem lelhetô fel; a legfejlettebb emlôsállat bonyolult agyfelépítése éppoly kevéssé vezet a természet teljes öntudatra ébredéséhez, akár egy féreg kezdetleges idegdúcai. Az emberiség esetében ezzel szemben a magasan fejlett egyéni tudat, a vallásos és a tudományos tudat az egyetemes tudat kibontakozásának záloga. Az individuális ész itt nemcsak az egyéni élet szerve, egyszersmind az emberiség, mi több, az egész természeti világ emlékezetének és jövôbelátásának szerve is egyben. Az ember öröklött tudatának roppant nagysága és az emberiség tudatához való folyamatos kapcsolódása révén -- emberi mivoltának határain belül -- képes átfogni és megvalósítani a lét végtelen teljességét, s ezért az embert semmilyen fejlettet élôlény nem válthatja fel, s nem is kell, hogy felváltsa. Tulajdon valóságának határain belül az ember csupán a természet része; azonban az ember szüntelenül és következetesen áttöri ezeket a határokat; szellemi produktumai által -- a vallásban és a tudományban, az erkölcsiségben és a művészetben -- a természet egyetemes tudatának centrumává, a világ lelkévé, az abszolút és egyetemes egység megteremtésének reális lehetôségévé válik, következésképpen fölötte csak maga a legtökéletesebb abszolútum, az örök létezés abszolútuma, Isten állhat. (Légrády Viktor fordítása) ======================================================================== Rabindranath Tagore: Tűrd, Uram... Nagy személyiségek hite Tűrd, Uram, hogy melléd települjek S arcod láttán kissé felüdüljek. Ami munka itt van a kezemben, Legyen szabad késôbb befejezem. Szívem nem tud megnyugodni távol Arcod boldogító látásától; S mi a munkám? Hálószövés régen Hálók partnélküli tengerében. Ma a nyár jött lopva ablakunkhoz, Ezer sóhajt és sejtelmes dalt hoz; Kis erdôcske virágtengerében Méhedongás zsong szerte a légben. Itt a perc, hogy nyugodtan leüljek, Arcod láttán viduljak, örüljek, S a virágos, illatozó csendben Zsolozsmás imámat énekeljem. (Zoltán Vilmos fordítása) ======================================================================== Hippolyte Taine: Krisztus napja Nagy személyiségek hite Hideg lesz a világban, ha lenyugszik Krisztus napja. A kereszténység az a kettôs szárny, amelyre az embernek szüksége van, hogy önmaga földöncsúszó élete, szűk horizontja fölé emelkedjék. Bárhol és bármikor mondott is csôdöt az elmúlt 1800 esztendôben ez a szárny, bárhol verték is szét, mindig mélyre süllyedt az általános és a személyes erkölcsiség. Fölébredt a brutális és számító önzés, elhatalmasodott a kegyellenség és az érzékiség, az emberiség latrok barlangjává és a bűn tanyájává lett. A kereszténységen kívül nincsen semmi, ami támaszt adhatna nekünk a végzetes lejtôn, s a régi Evangélium, bárhogyan hirdetik is azt, még ma is a szociális ösztön legfôbb támasza. ======================================================================== Aquinói Szent Tamás: (Imádlak áhítattal, Nagy személyiségek hite Isten: rejtelem...) Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem, aki e jelekben titkon vagy jelen. Néked egész szívem átadja magát, mert Téged szemlélve elveszti magát. Szem, ízlés, tapintás megcsalódhatik: de a hallás rólad hittel biztosít. Hiszem, amit hinni Isten fia szab: igédnél, Igazság, mi van igazabb? Isten-volta rejtve volt a keresztfán; itt ember-arcát is rejti e talány. De én mind a kettôt hiszem, s vallhatom, kérve amit kért a bűnbánó lator. Sebeid Tamásként látnom nem lehet, mégis Istenemnek vallak tégedet. Hadd, hogy egyre jobban hinni tudjalak, tebenned reméljek, téged vágyjalak. Isten halálára emlékeztetô eleven kenyér és embert éltetô, add, hogy éljen lelkem belôled csupán s jóízét tebenned ne veszítse szám. Kegyes pelikánom, Uram, Jézusom, szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom, melybôl elég volna egy csepp hullni rá világ minden bűnét meggyógyítaná. Jézus, kit titokba fedve látlak itt, mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik, hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat, leljem szent fényedben boldogságomat? (Babits Mihály fordítása) ======================================================================== Johannes Tauler: Adventi ének Nagy személyiségek hite Terhétôl roskadozva egy hajó közeleg, az örök Igét hozza, az Isten-gyermeket. A kis hajó közelget a csendes áron át, nagy kincset hoz, a mennynek királyné-asszonyát. Mária, ritka rózsa, minden örömnek ág, légy bűnünk tisztítója, idôtlen szép virág. A hajó terhe drága; halkan siklik tova. Szeretet vitorlája, Szentlélek árboca. (Rónay György fordítása) ======================================================================== Pierre Teilhard de Chardin: Mise a Világ Nagy személyiségek hite felett -- Felajánlás Uram! Mivel most ismét -- nem az aisne-i erdôben, hanem az ázsiai sztyeppén -- nincs sem kenyerem, sem borom, sem oltárom, a szimbólumok fölé emelkedem egészen a Valóság tiszta fenségéig, és felajánlom Neked, én a te papod, az egész Föld oltárán a Világ munkáját és kínlódását. A nap éppen most világította meg amott Kelet legvégsô szegélyét. Tüzeinek lengô abrosza alatt a Föld élô felszíne ismét ébred, megborzong és újrakezdi félelmetes robotját. Istenem, paténámra helyezem az új erôfeszítés ígérkezô termését. Kelyhembe öntöm minden ma kipréselt gyümölcs nedvét. Kelyhem és paténám lelkem mélye lesz, amely szélesen kitárul mindazoknak az erôknek, amelyek csakhamar feltörnek a Föld minden pontjáról és a Szellem felé összpontosulnak. -- Szálljon hát hozzám mindazoknak az emléke és titokzatos jelenléte, akiket a fény ma új napra ébreszt! Uram! külön-külön látom és szeretem mindazokat, akiket nekem adtál létem támaszául és természetes varázsául. Egyenként számba veszem annak a másik kedves családnak a tagjait is, amely lassanként körém gyűlt a barátság; a tudományos kutatás és a gondolkodás legkülönbözôbb elemeibôl. Bár még határozatlanabbul, de kivétel nélkül felidézem mindazokat, akiknek névtelen serege az élôk megszámlálhatatlan tömegét alkotja: anélkül, hogy ismerném ôket; azokat, akik körülvesznek és gondoskodnak rólam, azokat, akik jönnek és azokat, akik távoznak; különösen is azokat, akik -- igazságban vagy tévelyegve -- hivatalukban, laboratóriumukban vagy gyárukban hiszek a Dolgok haladásában és ma szenvedélyesen keresik a világosságot. Azt akarom, hogy ez a gomolygó, zavaros vagy tisztuló sokaság, ez az emberóceán, amelynek lassú és monoton hullámzása még a leghívôbb emberek szívében is zavart kelt, visszhangot keltsen lényemben mély morajlásával. Mindazt, ami növekszik majd a Világban a mai nap folyamán, mindazt, ami csökkenni fog -- és azt is, ami meghal -- igyekszem összegyűjteni magamba; hogy neked ajánljam fel, Uram; íme, ez áldozatom anyaga, az egyedüli, amit kívánsz. Hajdanában a termés zsengéjét és a nyájak színe-javát hordták templomodba. Az áldozati adomány, amelyet valóban vársz tôlünk, az, amelyre mindennap titokzatosan szükséged van, hogy csillapítsd éhségedet és enyhítsd szomjadat, nem kevesebb, mint az egyetemes fejlôdésben sodródó Világ naponkénti növekedése. Fogadd el, Uram, ezt a teljes Ostyát, amelyet a vonzásodtól mozgatott Teremtés mutat be Neked az új nap hajnalán. Ez a kenyér, a mi erôfeszítésünk, tudom, önmagától csak véghetetlen szétesés. Ez a bor, a mi fájdalmunk sem más még, sajnos, mint szétoldó ital. De -- biztos vagyok benne, mert érzem -- ebbe az alaktalan tömegbe, azt az ellenállhatatlan és megszentelô vágyat rejtetted, amely, hívôkkel és hitetlenekkel, ezt kiáltatja velünk: ťUram, egyesíts bennünket!Ť Istenem! minthogy -- a lelki buzgóság és Szentjeid magasztos tisztasága híján -- ellenállhatatlan rokonszenvet adtál nekem mindaz iránt, ami a sötét anyagban mozog, -- minthogy gyógyíthatatlanul felismerem magamban a Föld fiát, sokkal inkább, mint az Ég fiát --, ma reggel gondolatban felmegyek a magaslatokra, megterhelve anyám reménykedéseivel és nyomorúságaival; és ott -- ama papság erejében, amelyet, hiszem, Te adtál nekem -- mindarra, ami az emberi Testben születni vagy halni készül, a felívelô Nap alatt, lehívom a Tüzet. (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== Teréz Anya: Kicsoda számomra Jézus? Nagy személyiségek hite Jézus a megtestesült Ige. Jézus az élet kenyere. Jézus áldozati bárány -- akit bűneinkért feláldoztak a kereszten. Jézus az áldozat, akit a szentmisén feláldoznak a világ bűneiért és saját bűneimért. Jézus az ige, amelyet hirdetni kell. Jézus az igazság, amit közhírré kell tenni. Jézus a fény, amelynek föl kell ragyognia. Jézus az élet, amit élnünk kell. Jézus a szeretet, amely szerint szeretnünk kell. Jézus az öröm, amelyet szét kell osztanunk. Jézus a béke, amelyet adnunk kell. Jézus az élet kenyere, hogy tápláljon minket. Jézus az éhezô, akinek enni kell adnunk. Jézus a szomjazó, akinek szomját csillapítanunk kell. Jézus a mezítelen, akit fel kell ruháznunk. Jézus a hontalan, akit be kell fogadnunk. Jézus a beteg, akit meg kell gyógyítanunk. Jézus a magára maradott, akit szeretnünk kell. Jézus a kitaszított gyermek, akit örökbe kell fogadnunk. Jézus a leprás, akinek ki kell mosnunk sebeit. Jézus a koldus, akire rá kell mosolyognunk. Jézus a szerencsétlen, akit meg kell hallgatnunk. Jézus a rokkant, akit fel kell karolnunk. Jézus a kisgyermek, akit át kell ölelnünk. Jézus a vak, akit vezetnünk kell. Jézus a néma, akihez szólnunk kell. Jézus a nyomorék, akit kísérnünk kell. Jézus az elhagyott, akinek társává kell lennünk. Jézus a, prostituált, akit ki kell szabadítanunk a veszélybôl és akinek barátjává kell lennünk. Jézus a rab; akit meg kell látogatnunk. Jézus az öregember, akit szolgálnunk kell. Jézus az Isten. Jézus a vôlegény. Jézus az élet. Jézus az egyetlen szerelem. Jézus mindenben minden. Jézus az egyetlenem és mindenem. Jézus az, akit teljes szívemmel és teljes lényemmel szeretek. Mindent neki adtam, még bűneimet is, és Ô gyöngéden, szeretettel eljegyzett engem. Most és egész életem során megfeszített vôlegényem menyasszonya vagyok. Ámen. ======================================================================== L. Ny. Tolsztoj: A hit felfokozott fény Nagy személyiségek hite Egészen váratlanul -- meséli Gorkij -- egyszer csak megkérdezte tôlem (olyan volt, mint egy ütés): ,,Miért nem hisz Istenben?'' ,,Nincs hitem, Lev Nyikolajevics.'' ,,Nem igaz. Maga természeténél fogva hívô, és Isten nélkül nem képes semmire. Ezt hamarosan meg fogja érezni. Maga nem hisz: makacsságból, sértôdöttségbôl -- mert a világ nem olyan, amilyennek maga szeremé. Vannak olyanok is, akik zavarukban nem hisznek; ez fiatal emberekkel fordul elô: istenítenek egy nôt, de nem akarják kimutatni; félnek, hogy nem érti meg, s aztán nincs hozzá bátorságuk. A hithez, akárcsak a szerelemhez, szintén bátorság kell. Ki kell mondanunk önmagunknak: hiszek -- és minden jóra fordul, minden magától értetôdô lesz és vonzó. Látja, maga sok mindent szeret, és a hit -- az éppenséggel a felfokozott szeretet, még többet kell szeretni -- s akkor a szeretet hitté alakul. Ha az ember feltétel nélkül szeret egy nôt, a legjobbat a világon -- mindenki a legjobbat szereti --, ez már hit. A hitetlen nem képes szeretni: ma ebbe szeret bele, egy év múlva egy másikba. Az ilyen emberek lelke csavargó, terméketlenül él; s ez nem jó. Maga hívônek született, semmi értelme annak, hogy tettesse magát. Nézze, maga azt mondja: Szépségi De mi a szépség? A Legmagasabb és Legtökéletesebb, vagyis Isten.'' ======================================================================== Tompa Mihály: Úrvacsorai ének Nagy személyiségek hite Idvességünk, váltságunk, Jézus! Hozzád kiáltunk: Midôn a kegyelem asztalához lépünk, Jövel, maradj mivélünk! Nagy volt szüleink bűne, De Atyád könyörülete; És az örök halál tüzébôl megváltott Engesztelô halálod. Ez a terített asztal Bűneinkben vigasztal, Hogy könyörülsz rajtunk s kegyelmed velünk lesz, Ha bízunk érdemedhez. Szent testednek jegyei Annak itt a jelei, Hogy csak az igazán megtérô találhat Idvességet tenálad. Vérednek kiömlése Bűneink eltörlése; Emlékeztess, midôn ajkunk a bort issza: Légyen éltünk szent s tiszta! Jézusi a te véred szent! Légyen szívünk bűntôl ment; Mert örök életet az remélhet, Ki megveti a vétket. Szent törvényed fáklyája Világoljon pályánkra! Mert e földi úton, tudjuk, el nem téved, Ki híven követ téged. Fogjad azért kezünket S magad vezérelj mindket; Mert a Te utadon Istenünkhöz vezet A hit, remény, szeretet. Ha szemeink meglátnak Jobbján Te szent Atyádnak; Ott a Szentlélekkel örök egyességben Üdvözítsd majd az égben! ======================================================================== Georg Trakl: Az eltávozott éneke Nagy személyiségek hite Csupa harmónia a madarak röpte. A zöldellô erdôk a csöndesebb kunyhók köré gyülekeztek az estben; az ôz kristály legelôi. Patakcsobogás enyhíti a homályt és nedves árnyak meg a nyári virágok, mik szépen csengnek a szélben. Arca már földerül az eltöprengô férinak. És lámpa világol szívében, a jóság s békessége az estebédnek; mert megszenteltetett a kenyér s a bor Isten keze által, és éjsötét szemével néz rád csöndben a testvér, hogy megpihenjen tövises vándorútján. Ó, az éjszakák lelkes kékségében idôzés! Szívesen is övezi a csend a szobában a régiek árnyát, a bíborszínű gyötrelmeket, egy nagy nemzetség panaszát, amely elhal most megadón az egy szál unokában. Mert egyre sugárzóbban ébred fekete percek tébolyából a béketűrô a kôvé vált küszöbön, s hatalmasan veszi körül a hűvös kékség; a világos ôszi alkony, a néma ház meg az erdei mondák, mérték, törvény s a már eltávozottak holdas ösvényei. (Kálnoky László fordítása) ======================================================================== François Villon: Ballada Nagy személyiségek hite Ki égen-földön tartod trónusod; S pokol fertôjét fennen ülve nézed, Szent Szűz, ne vesd meg az alázatost: Tiéid közé bocsásd be a vétkest! Bármily esendô s gyarló is e vén test, És lelkem bármily sok teher nyomasztja, Százannyi a Te irgalmad malasztja! Kinek Te kincsed ingyen nem adod, Az mennybe nem jut -- esküszöm szavamra -- E hitben élek, e hitben halok. Mondd meg Fiadnak: hittel áldozok, S váltságot én csak általa reménylek, Adjon hát nékem bűnbocsánatot, Mint amaz egyiptomi nôszemélynek, S mint Theophilnek, kit nem vert ítélet, Bár önkint szánta lelkit a pokolra -- Te óvj, hogy én ne bukjam így botolva) -- Ó, Szűz, kiben tisztán fogantatott Az Ô szent teste, az Oltári Ostya -- E hitben élek, e hitben halok. Én csak szegény kis vénasszony vagyok, Oly együgyű, a betűhöz sem értek; De templomunkban, festve látom ott, Hogy zeng a mennyben lantszó, hárfa, ének, Míg a pokolban kárhozottak égnek: Ez elborzaszt, az ád reményt vigaszra -- Te vigasztalj és Te emelj magasba, Mi Asszonyunk! Hiszen Te hallgatod A bűnöst is, ha benned van bizalma -- E hitben élek, e hitben halok. (Mészöly Dezsô fordítása) ======================================================================== François Villon: Ajánlás Nagy személyiségek hite Viselted Ôt méhedben, Isten Anyja, Isten Fiát, ki trónját odahagyva, Lelkét miértünk szolgaságra adta, Leszállt a mennybôl, s veszni nem hagyott; Ontotta vérét, értünk élve, halva; Nagy Isten Ô, örökkön áll hatalma -- E hitben élek, e hitben halok. (Mészöly Dezsô fordítása) ======================================================================== Voltaire: Imádság Nagy személyiségek hite Ó Isten, kit félreismer az ember, ó Isten, kit minden hirdet, Ó hallgasd meg a végsô szót, amit ajkam rebeg. Akkor is a hozzád vivô utat kerestem, amikor tévelyegtem, Veled volt telt a szív, amely zavartan vert. Félelem nélkül nézem már az örök fényt, Nem hiszem, hogy Isten, aki a földnek ajándékozott, aki napjaimat jóságával itatta át, a kínnak adna át engem örökre, amikor kialszik életem lángja. ======================================================================== Vörösmarty Mihály: Himnusz Nagy személyiségek hite Isten segíts! királyok Istene! Emeld fel hozzád a király szívét, Értelme légyen, mint napod szeme, Hogy végig lássa roppant helyzetét. Hogy aki fényben milliók felett van, Legyen dicsôbb erényben, hatalomban. Isten segíts! népeknek Istene! Tedd jóra munkássá e nemzetet, Hogy amihez fog óriás keze, Végére hajtson minden kezdetet. Add, hogy mit emberész és kéz kivívhat, Ne várja mástól mint szerencsedíjat. Isten segít! országok Istene! Ruházd fel áldásoddal e hazát, Hogy mint az ôskor boldog édene, Dúsan virítson, bércen, síkon át. És míg keblén a hűk örömben élnek, Pallost mutasson fondor ellenének. Isten segíts! szabadság Istene! Add, hogy megértsük e nagy szózatot, Adj csüggedetlen szívet is vele, Hogy tűrni tudjuk, mint szent közjogot; Tisztelni tudjuk azt a törvény érc szavában. S ha víni kell, a vérnek bíborában. Mindenható egyesség Istene, Ki összetartod a világokat, Engedd, hogy bármi sorsnak ellene Vezessen egy nemes s nagy gondolat: Hogy nemzetünknek mindegyik nyomára Ragyogjon emberméltóság Bugára. ======================================================================== Simone Weil: A Miatyánkról Nagy személyiségek hite Miatyánk, ki vagy a mennyekben Atyánk Ô; semmi élô nem akad bennünk, mely ne ôtôle származnék. Övéi vagyunk. Szeret minket, mivel szereti önmagát, s mi övéi vagyunk. Ám olyan Atya Ô, ki a mennyekben van. Nem máshol. Ha úgy véljük, földi Atyánk van, az nem Ô, az hamis isten. Egyetlen lépést sem tehetünk feléje. Nem mozoghatunk függélyes irányban. Csak tekintetünket irányíthatjuk rá. Nem keresnünk kell, csak tekintetünk irányán kell változtatnunk. Ô keres minket. Boldogító tudat, hogy várakozásunkat végtelenül felülmúlja. Így bizonyosak lehetünk benne, hogy a bennünk levô rossz, még ha egész valónkat árasztja is el, semmiképp se szennyezi be az isteni tisztaságot, boldogságot, tökéletességet. Szenteltessék meg a Te neved Csak Isten képes magát megnevezni. Nevét ki nem ejtheti emberi száj. Neve: a beszéde. Az Ige. Bármely lény neve közvetítô az emberi szellem és az illetô lény között, az egyedüli út, melyen át az emberi szellem megragadhat valamit belôle, ha távol van; Isten távol van; a mennyekben van. Neve az egyetlen lehetôség az ember számára, hogy megközelítse. A közvetítô. Az ember élhet e névvel, noha ez is transzcendens. A világ szépségében, rendjében és az emberi lélek fényében tündöklik. E név maga a szentség; rajta kívül nincs szentség; fölösleges hát, hogy megszenteltessék. E megszentelést kérve, azt kérjük, ami öröktôl fogva megvan; teljes valóságához hozzá nem adhatunk, belôle el nem vehetünk semmit. Azt kérni, ami valósággal, tévedhetetlenül és mindörökké, kérésünktôl teljesen függetlenül létezik: tökéletes kérés. A vágyat nem tagadhatjuk meg magunktól; csupa vágy vagyunk, de ezt a vágyat, mely minket a látszathoz, az idôhöz, az önzéshez kapcsol, ha teljesen e kérésbe ömlesztjük át, olyan felvonóvá alakíthatjuk, mely minket énünk börtönébôl, a látszólagosból a valóságosba, az idôbôl az örökkévalóba ragadhat ki. Jöjjön el a Te uralmad Ezúttal arról van szó, ami eljövendô, ami nincs itt. Isten uralma: a Szentlélek, mihelyt az értelmes teremtmények lelkét teljesen betölti. A Lélek ott fú, ahol akar. Legföljebb hívni van módunkban. Még csak nem is arról van szó, hogy éppen magunkra hívjuk, vagy valamely meghatározott személyre, avagy mindenkire: hanem csak puszta, egyszerű hívásról; a rágondolás váljék hívássá, kiáltássá, mint amikor a szomjúság határán, betegen a szomjúságtól, már nem az ivás aktusát képzeljük el magunkra vonatkoztatva, még csak nem is. az ivás aktusát általában. Csupán a vizet képzeljük el önmagában, de a víznek ez a képe mintha az egyetemes lét kiáltása volna. Legyen meg a Te akaratod Isten akarata felôl csak a múlt vonatkozásában lehetünk tökéletesen és csalhatatlanul biztosak. Minden végbement esemény, bármilyen legyen is az, megegyezik a mindenható Isten akaratával. Ez már bennfoglaltatik a mindenhatóság fogalmában. A jövô is, bárhogy alakuljon, ha beteljesül, Isten akaratával megegyezôen teljesül be: E megegyezéshez semmit sem tehetünk hozzá, semmit sem vehetünk el belôle. Így hát a lehetségesre irányuló vágyunk után, e mondattal ismét csak azt kérjük, ami van. De már nem örök valóságot kérünk, mint amilyen az Isten szentsége. Vágyunk tárgya itt az, ami az idôben megy végbe. De az idôben lezajlónak örök és biztos megegyezését kérjük az isteni akarattal. Miután az elsô kérésben az idôlegestôl vontuk el a vágyat, hogy az örökre alkalmazzuk, s így át is alakítottuk azt, visszatérünk e bizonyos értelemben örök vágyhoz, hogy ismét az idôre vonatkoztassuk. Vágyunk tehát áttör az idôn, hogy mögötte meglelje az örökkévalót. Ez történik, mikor minden befejezett eseményt, bármilyen is az, vágyunk tárgyává tudunk tenni. Merôben más ez, mint holmi beletörôdés. Az elfogadás szó is túl gyenge rá. Arra kell vágynunk, hogy épp az menjen végbe, ami már végbement, és semmi más. Nem azért, mert ami végbement, jónak látszik a szemünkben, hanem azért, mert Isten megengedte, s mert az Istennek való engedelmesség, mely az eseményekkel kapcsolatos, már magában is abszolút jó. Mennyben, földön egyaránt Vágyaink Isten mindenható akaratával való megegyezésének szellemi dolgokra kell kiterjednie. Szellemi fölemelkedéseink és kudarcaink, valamint azokéi, akiket szeretünk, összefüggenek a másvilággal, noha idelenn az idôben mennek végbe. Ilyen címen részei az események roppant tengerének, vele együtt sodródnak Isten akaratának megfelelô módon. Minthogy múltbeli bukásaink már megtörténtek, vágyódnunk is kell rá, hogy megtörténtek legyenek. Ki kell terjesztenünk e vágyunkat a jövendôre, arra a napra, mikor az már múlttá lett. Szükséges helyesbítése ez Isten eljövendô uralmára való vágyódásunknak. Minden vágyunkat fel kell áldoznunk az örök élet vágyának, de még ehhez sem szabad görcsösen tapadni. A megszabaduláshoz sem szabad ragaszkodnunk. Az üdvhöz való ragaszkodás még sokkal veszélyesebb a többinél. Úgy kell az örök életre gondolni, mint szomjanhaló a vízre, de ugyanakkor inkább kell vágyakoznunk arra, hogy mi és szeretteink mindörökre nélkülözzük e vizet, hogysem -- ha ugyan ez lehetséges volna -- Isten akarata ellenére jussunk hozzá. E fenti három kérés a Szentháromság három személyéhez kapcsolódik, a Fiúhoz, a Szentlélekhez és az Atyához, egyszersmind az idô hármas tagolódásához, a jelenhez, a jövôhöz és a múlthoz. A következô három kérés közvetlenebbül és más sorrendben vezet az idô hármas tagolódásához, a jelenhez, a múlthoz és a jövôhöz. Kenyerünket, mely természetfölötti, add meg nekünk ma Krisztus a mi kenyerünk. Csak a jelenre kérhetjük. Mindig itt tartózkodik ugyan lelkünk kapujában belépésre készen, de engedélyünket mindig tiszteletben tartva. Ha megadjuk, belép; mihelyt visszavonjuk, visszavonul. Nem kapcsolhatjuk mai kívánságunkhoz a holnapit, nem szövetkezhetünk vele ma arra, hogy holnap is bennünk maradjon kívánságunknak megújítása nélkül. Beleegyezésünk, hogy jelen legyen, egy az Ô jelenlétével. A beleegyezés mindig cselekvô, Ô pedig nem tud más lenni, csak cselekvô. Nem adott nekünk olyan akaratot, mely a jövendôre alkalmazható. Mindaz, ami akaratunkban nem hatékony, csupán képzelgés. Az akarat hatékony része tüstént hatékony, hatékonysága tôle elválaszthatatlan. Nem a jövôre irányuló erôfeszítés. Olyan, mint a házassági beleegyezés, az ,,igen''. A jelen pillanatban kimondott igen, de örök értelemben kimondva, mert lelkünk örök részének beleegyezése a Krisztussal való egyesülésbe. Szükségünk van kenyérre. Olyan lények vagyunk, kik erônket folyton kívülrôl kapjuk, mert amilyen mértékben kapjuk, ki is merítjük erôkifejtéseinkben. Ha erônk naponta meg nem újul, erôtlenné válunk és mozgásképtelenné. A betű szerint vett eledelen kívül minden ösztönzés is erôforrás a számunkra. A pénz, elômenetel, megbecsülés, kitüntetés, hír, megbízatás, szeretett lények, mindaz, ami cselekvésre képesít, olyan, mint a kenyér. Ha e járulékok valamelyike elég mélyen, testi lényünk eleven gyökeréig hatolt belénk, hiányába megtörhetünk, sôt belé is halhatunk. Belehalt bánatába -- mondjuk ilyenkor. Mintha csak éhen halnánk. Kapcsolataink mind e tárgyai, a szoros értelemben vett táplálékkal együtt alkotják földi kenyerünket. Csupán a körülmények adhatják vagy tagadhatják meg. A körülmények tekintetében pedig legföljebb azt kell kérnünk, hogy megegyezzenek Isten akaratával. Nem földi kenyeret kell kérnünk. Másvilági erô az, forrása az égben van, mely belénk árad, mihelyt vágyunk rá. Valóságos erô az, tetteit lelkünk és testünk közvetítésével hajtja végre. Ezt a táplálékot kell kérnünk. Mihelyt kérjük, a kérés puszta ténye által tudjuk, hogy Isten meg is adja. Egyetlen napig se bírjuk ki nélküle. Mert hogyha csupán földi szükségnek megfelelô földi erôk táplálják tetteinket, nem gondolhatunk és tehetünk egyebet a rossznál: ,,Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és a szívük állandóan a rosszra irányul'' (Gen 6,5). A rosszra indító kényszer egészen hatalmában tart, kivéve azt a percet, melyben a felsô erô belénk hatol. Készletet nem tartalékolhatunk belôle. És engedd el tartozásainkat, ahogy adósunkét mi is elengedtük. E szavak kiejtése pillanatában már minden tartozást el kellett engedniük. S ez nemcsak vélt sérelmeink jóvátételére vonatkozik. Kiterjed a vélt jótetteinkért elvárt hálára is, és legtágabb értelemben mindarra, amit járandóságunknak vélünk, s minek elmaradását megrövidülésünknek éreznôk. Ide tartozik az egész jövendô, amire múltunk alapján jogot formálunk. Mindenekelôtt valamiféle megmaradásunknak igénye. Ha ugyanis hosszabb ideig élvezünk valamit, úgy véljük, az már meg is illet minket, és a sors kötelessége, hogy élvezetét tovább is meghagyja nekünk. Továbbá az az igény, hogy minden erôkifejtésünk -- legyen az munka, szenvedés vagy vágy -- megtérüljön. Valahányszor erô távozik tôlünk, s a vele egyenértékű erô látható gyümölcs gyanánt nem tér vissza hozzánk, kiegyensúlyozatlanság, üresség érzését kelti; úgy érezzük, megloptak. Ha sérelem ér, elvárjuk a sértô fél bűnhôdését, vagy hogy bocsánatot kérjen; ha jót teszünk valakivel, számot tartunk hálájára; ám ezek csak különleges esetei lelkünk általános törvényének. Valahányszor valami távozik belôlünk, föltétlenül szükségünk van rá, hogy a vele nagyjából egyenértékű visszatérjen hozzánk, s mert erre szükségünk van, úgy véljük, jogunk is van rá. Adósunk minden lény, minden dolog, az egész mindenség. Úgy véljük, követelésünk van mindennel szemben. És ez minden esetben múltunk képzelt jogigénye a jövôvel szemben. Ez az, amirôl le kell mondanunk. Adósainknak megengedni annyi, mint lemondani egész múltunkról. Elfogadni, hogy jövônk még szűz és érintetlen, rejtelmes és szoros kapcsolatban áll ugyan a múlttal, de ez távolról sem a képzelgéseinkben fennálló kapcsolat. Elfogadni, hogy bármi megtörténhet, és hogy a holnapi nap egész elôzô életünket meddôvé és haszontalanná teheti. Egy csapásra és kivétel nélkül lemondván a múlt valamennyi gyümölcsérôl, kérhetjük Istent, hogy múltunk vétkei se teremjék meg lelkünkben a bűn és tévedés szánalmas gyümölcseit. Amíg a múltba kapaszkodunk, maga Isten sem akadályozhatja meg ezt a szörnyű megtermékenyülést. Nem ragaszkodhatunk a múlthoz anélkül, hogy vétkeinkhez ne ragaszkodnánk, mert ami leginkább rossz bennünk, nem ismerjük. Legfôbb vélt követelésünk a mindenséggel szemben személyiségünk fönnmaradása. Ez a követelés magában foglalja mind a többit. A konzerválás ösztöne: e folytatást szükségesnek érzi, s úgy véljük, ami szükséges, jogos is. Akárcsak a koldus, mikor Talleyrand-hoz fordult: ,,Nagyuram, élnem kell!'' Amaz pedig így felelt: ,,Nem látom be ennek szükségességét.'' Személyiségünk teljesen külsô körülményektôl függ, ezeknek e korlátlan hatalmuk van rá; hogy szétrobbantsák. De inkább meghalnánk, semhogy ezt beismernôk. A világ egyensúlya a körülményeknek olyan láncolata számunkra, mely személyiségünket érintetlen hagyja úgy, hogy az magunkénak látszik. Minden elmúlt körülményt, mely személyiségünkön sebet ejtett, oly egyensúly- megbillenésnek látunk; melyet elôbb-utóbb csalhatatlanul jóvá kell tennie ellentétes jelenségeknek. E megtérülések várakozásában élünk. A halál fenyegetô közelsége azért oly iszonyú, mert rádöbbent, hogy e kártalanítások elmaradnak. Az adósságoknak elengedése annyi, mint a saját személyiségünkrôl való lemondás. Lemondás mindarról, amit én-nek hívunk. Semmiféle kivételt nem tűr. Fölismerése annak, hogy úgynevezett énünknek egyetlen lélektani eleme sincs, amit a külsô körülmények el ne tüntethetnének. Ezt kell elfogadnunk, boldogan hozzájárulva, hogy így legyen. A ,,legyen meg a te akaratod'' szavak egész lelkünkbôl való kimondása már magában foglalja ezt a lemondást. Épp ezért mondhatjuk néhány pillanattal késôbb: adósaink tartozását elengedtük''. A tartozások elengedése egyenlô a lelki szegénységgel, a lelki mezítelenséggel, a halállal. Halálunkat teljesen elfogadván, kérhetjük Istent, élesszen újjá a bennünk rejlô rossz nélkül. Mert adósságaink elengedését kérni tôle nem más, mint a bennünk rejlô rossz eltörlését kérni. A megbocsátás egyenlô a megtisztulással. A bennünk levô és maradó rosszat maga Isten se teheti meg nem történtté. Azzal engedi el tartozásainkat, hogy a tökéletesség állapotába juttat. Addig részlegesen engedi el tartozásainkat, olyan mértékben, ahogy adósunkét mi is elengedjük. S ne próbálj meg; inkább óvj meg a rossztól Az ember egyetlen megpróbáltatása, ha a rossznak kiszolgáltatva, magára marad. Semmi volta ezzel kísérletileg beigazolódik. Noha a természetfölötti kenyeret a kérelem pillanatában megkapta, öröme azzal az aggodalommal párosul, hogy csak a jelen számára kérhette. A jövô kétes. Nincs joga rá, hogy holnapra is kérje, de aggodalmát könyörgés formájában fejezi ki. Ezzel végzi is. Az ,,Atya'' szóval kezdett imádságot a ,,rossz'' szó zárja: A bizalomnak aggodalomba kell torkollania. Csak a bizalom ad rá erôt, hogy a félelem bukásba ne sodorjon. Miután Isten nevét; uralmát és akaratát szemlélte a lélek, miután megkapta a természetfölötti kenyeret és megtisztult a rossztól, készen áll a valódi alázatosságra, mely minden erényt megkoronáz. Az alázat annak fölismerése, hogy minden földi lélek -- s nemcsak az, melyet ,,én''- nek hívunk általában, de a lélek természetfölötti része, vagyis a benne jelenlévô Isten -- a változás viszontagságainak van kitéve a Föltétlenül el kell fogadnunk a lehetôségét, hogy mindannak, ami bennünk természetes, meg kell szűnnie. De el kell fogadni és egyben el is kell utasítani annak a lehetôségét is, hogy a lélek megszűnjék. Elfogadni, mint olyan eseményt, mely csak Isten akaratával megegyezôen következhet be; és elutasítani, mint valami szörnyűséget. Félni kell tôle; de ez a félelem bizalomból fakadjon. A hat kérés páronként felel meg egymásnak. A természetfölötti kenyér ugyanaz, mint az isteni név. Az teremti meg az ember kapcsolatát Istennel. Isten uralma ugyanaz, mint oltalmunk a rossz ellen; az oltalmazás királyi föladat. Adósaink tartozásainak elengedése ugyanaz, mint Isten akaratának tökéletes elfogadása. A különbség csak az, hogy az elsô három kérésben a figyelem csak Istenre irányul. A három végsôben viszont önmagunkra korlátozódik, hogy képzelgések helyett a valóság talajára kényszerítsük magunkat. Az ima elsô felét elfogadással kezdjük. Majd egy vágyat helyesbítve, visszatérünk az elfogadáshoz. A második részben változik a sorrend; a vágy kifejezésével végezzük. Ám e vágy negatívvá vált; aggodalomként jelentkezik; megegyezik az alázat legfelsôbb fokával, ahogy a befejezéshez illik. Ez az imádság minden lehetô kérést magában foglal; nem szerkeszthetünk mást, mely már benne ne foglaltatnék. Az imádságok színe-java, akárcsak Krisztus az emberiségé. Lehetetlen, hogy ha egyetlen egyszer is minden szavára teljes figyelmet szentelve mondjuk el, bármily parányi, de mégis reális változást létre ne hozna bennünk. (Szedô Dénes fordítása) ======================================================================== Franz Werfel: Veni Creator Spiritus Nagy személyiségek hite Jöjj, Lélek, jöjj el, Alkotónk, hogy formánk márványát föloldd, s a forrást, hol létünk fakad, ne rejtsék többé vak falak, de együtt s fölfelé repesve omoljunk mint a lángok egybe. Sebzett szívünkbôl törj elô, Delphin, te létet emtetô, szent Hal, nem véges, új meg ó! Jöjj, tiszta Szellem, alkotó, Nap, melyre létünk nyitva nyit már, világrendünk törvénye, kristály! Ó, ember, ember átka vagy! Hisz kórágyán a sárga agg, kin inge már mint holtlepel, gyűlöl, míg végsôt nem lehel; s mielôtt fordulsz napkeletre, magányosan gyújtsz lángot este. Igába fogva élsz, szegény, lapulva léted peremén, s étked csak acsarkodni jó. Jövel, Szentlélek, alkotó; szívünkbôl száz szárnyon kitörve tagjaink jégburkát te törd lel Hogy könnyesen s ujjongva már forrjon a forró, boldog ár; ne távol, érthetetlenül keringjen lény a lény körül; de szemben, szájon, hajban, kézben, egész valónkon jeled égjen! Hogy ki testvére tárt karjába hull: szívében szíved verjen boldogul; hogy kire ránéz csak egy kis kuvasz: pillantásoddal legyen gazdag az; s ajkunk, a csókok árjaiba omlón, csak a te szent ajkadat szívja folyton! (Rónay György fordítása) ======================================================================== Elie Wiesel: Aki szeret, szereti Istent Nagy személyiségek hite Isten nem semleges. Nem is elvont fogalom. Ô egyszerre az ember szövetségese és bírája a teremtésen belül. A kötelék, amely egyesíti ôket, helyettesíthetetlen, és szeretetnek nevezik. Istennek magának is szüksége van szeretetre. Aki szereti istent, azt Isten és az emberek is szeretik. Istent az emberben kell szeretni, mert Isten szeretete az emberek szeretetén keresztül halad, valósul meg. Aki Istent az ember kizárásával szereti, lefokozza szeretetét és Istenét, egy elvont fogalomra. ,,Isten az ember árnyéka''; amint az árnyék követi a mozdulatokat, a test mozgását, ugyanúgy Isten is követi a lélek mozdulatait. Ha az ember szeretetreméltó, Isten is az lesz. Az ember titka Isten, és Isten titkának sincs más neve, mint amit az ember kitalált: szeretet. Aki szeret, szereti Istent. (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== Zrínyi Miklós: Imádság (részlet a Szigeti Nagy személyiségek hite veszedelembôl) Véghetetlen irgalmú szentséges Isten, Az, ki engem segítesz minden ügyemben, Te vagy énnékem gyôzhetetlen fegyverem, Pajzsom, kűfalom, minden reménségem. Hajtsd le füleidet az magas kék égbôl, És nem csinálj törvént az én érdemembôl, Hanem véghetetlen irgalmas szüvedbôl. Nem-é én tetűled csináltattam földbül? Nem nagy bűnnel jöttem-é anyám méhéhül? De nagy irgalmaddal tisztultam meg ebbül, S minden világi jómat vettem kezedbül. Uraságot adtál, kivel én megérem, S vitéz szűvel áldottál s van böcsületem Világ elôtt; nem érhet az én érdemem Annyit, mennyi sok jókat tetüled vettem. Mert az én érdemem nálad annyit tészen, Mennyi vizet kis fecske szájában veszen. Az megmérhetetlen tengermélység ellen, Annyi én érdemem te kegyelmed ellen. Mégis én nyomorult háládatlan vagyok, Újabb bűnre mindennap sok okot adok Uram, költs fel, kérlek, én mikor szunnyadok, Moss meg szent lelkeddel, mert rút mocskos vagyok. Atyáink vétkérôl meg ne emlékezzél, Sôt minden bűnökrül, kérlek, feledközzél: Mert tégedet nem holt, hanem ki inast is él, Dicsér és nevedrôl tisztességet beszél. Nem nékünk, nem nékünk, Uram, tisztességet, De szent nevednek adj örök böcsületet. Minket azért áldj meg, hogy híjuk nevedet Mi segítségünkre és bízzunk tebenned. Uram, te Feleségedet arra is kérem; Látod, immár a vénség majd elér engem, Immár nem lesz oly erô az én testemben, Hogy ellenségedet, mint elôbb törhessem. Vedd hozzád lelkemet, mely téged alig vár, Miként segítséget hadtól megszállott vár: Vedd ki én testembôl, mellyen vagyon nagy zár, Ne süllessze bűnöktül megnevelt víz-ár. ======================================================================== Edwin Aldrin: (Világok nagy építômestere...) Korunk imái Világok nagy építômestere, hálát adok neked, hogy láthattam, milyen egyedülállóan szép és rendezett a Te világod. Megfogadom, hogy ezentúl a hazaszeretet és az emberszeretet művein munkálkodom, és életemet csendesen a Te teremtô kezedbe helyezem. Te uralkodsz örökkön örökké, Te vagy minden igazság és igazságosság foglalata! ======================================================================== Stephen Vincent Benét: Az Egyesült Nemzetek imája Korunk imái Földünk csak egy kicsiny csillagzat a nagy világmindenségben. A mi feladatunk, hogy olyan bolygóvá alakítsuk, amelynek a teremtményeit nem sújtják háborúk, nem kínozza éhség és félelem, nem szakítják szét értelmetlen válaszfalak faj, bôrszín vagy világnézet szerint. Adj nekünk bátorságot és elôrelátást, hogy már ma megkezdjük ezt a munkát, hogy gyermekeink és unokáink egykor büszkén viselhessék az ember nevet! ======================================================================== Dietrich Bonhoeffer: Az Isten utáni szomj Korunk imái ,,Miként a szarvasgím a hűs forrás vízére, a lelkem úgy kívánkozik Rád, Uram, a szomjtól égve...'' (Zsolt 42) Hallottad-e már hideg ôszi éjjelen a szarvasgím éles hangját? Az egész erdô beleremeg ebbe a nyögô bôgésbe. Így kiált az emberi lélek itt, így sóhajtozik, nem valami emberi kapcsolat, hanem Isten után. A hívô, akitôl Isten eltávolodott, az üdvösség és a kegyelem Istene után kiált. Ismeri ezt az Istent, akihez kiált. Nem keresi az ismeretlen Istent, nincs arra ítélve, hogy folyton keressen és soha ne találjon. Egyszer már megtapasztalta Isten segítségét és közelségét. Saját Istenét szólítgatja. Igazában csak akkor kereshetjük Istent helyesen, ha már kinyilatkoztatta magát nekünk, ha egyszer már megtaláltuk. Uram Isten, ébreszd fel lelkemben az utánad való nagy vágyat! Ismersz engem, és én is ismerlek téged. Segíts engem, hogy keresselek és megtaláljalak téged! Ámen. ,,Istenre szomjazik a lelkem, az élô Isten után vágyom, mikor lehet már Isten arcát látnom?...'' (Zsolt 42) Isten szomja... Ismerjük a fizikai szomjúságot, amikor hiányzik ivóvíz; ismerjük az élet és a boldogság utáni szenvedélyes szomjat. De ismeri-e lelkünk az Isten utáni szomjat? Az az Isten, aki csak eszme vagy eszmény lenne, nem tudná kielégíteni ezt a szomjat. Az élô Istenre, minden igazi élet Istenére és eredetére szomjazik a lélek. Mikor enyhül szomjunk? Mikor szemlélhetjük arcát? Szemlélni Isten arcát: ez minden élet célja -- ez az örök élet. Jézus Krisztusban; a keresztrefeszítettben szemlélhetjük arcát. Ha itt találkoztunk vele, szomjúhozzuk, hogy világosabban lássuk, teljes tisztaságban mindörökre. Jézus mondotta: ,,Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!'' (Jn 7,37). Uram, arra vágyakozunk, hogy színrôl színre szemléljünk téged. Ámen. (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== Helder Camara: Imádságok Korunk imái Tékozló fiú, aki ott vagy a mennyben, fiú, akit megmentett a bizalom, aki ezer meg ezer tékozlónak vagy példaképe, fiatalember, akit megborzasztott a messzeség, a bűn üressége, a szülôi ház fájó hiánya, segíts, hogy ebben a félelmetes éjszakában tudjak imádkozni. a tékozló szülôkért, akiknek az a bűnük, hogy kiforgatják jézus példabeszédét, kitörlik lelkükbôl az örök Atya képét. Szüntelenül imádkozom a tékozló fiú bátyjának a megtéréséért. Folyton a fülemben cseng a rettenetes figyelmeztetés: ,,Az elsô felébredt bűnébôl. A második -- az mikor riad fel az erényességébôl?'' . . . Minden, de minden -- hála néked -- ólad szól hozzám. Amikor írok, azt kérem, lehessek fehér papír a kezeden, hogy írhass rá tetszésed szerint. Ha egy könyvben lapozok, bízva remélem, hogy a benne levô szavak nem maradnak terméketlenek, s hogy senki nem fog írni, aki nem tud örömhírt közölni. Minden léptem arra emlékeztet, hogy mindig -- bárhova megyek is -- úton vagyok az örökkévalóság felé. Az emberi hangzavar, a földön tovasodródó száraz levél, az elsuhanó kocsik, a zsúfolt kirakatok, a közlekedési rendôr, a tejesember kordéja, a szegény koldus, a lépcsô és a lift, a vasúti sínek és a hullámvölgyek, a fajkutyák és a csavargó korcsok, a terhes asszony, az újságárus, az utcasöprô, a templom és az iskola, az iroda és a gyár, az út, amelyet szélesítenek, a domb, amelyet legyalulnak, az odaút meg a visszaút, a kulcs; amellyel az ajtómat nyitom, az alvás éppúgy, mint az álom: minden, egyszerűen minden Feléd tereli gondolataimat. Mit adjak az Úrnak viszonzásul azért, amit nekem adott? ======================================================================== Charles Duke: (Nyolc hónappal a Korunk imái Hold-utazásom után lettem keresztény...) Nyolc hónappal a Hold-utazásom után lettem keresztény. Egy éjszaka fölébredtem, s éreztem, hogy a mindenható Isten jelen van a szobában. Hirtelen a vállamon éreztem a kezét, majd szabályosan kihúzott az ágyból. Lenyűgözô élmény volt. Fölkeltem, átmentem másik szobába, letérdeltem, magasba emeltem a kezemet és egészen átadtam magamat az Úrnak. Szívembôl fakadt a szó: ,,A tied vagyok!'' Igen, élményem volt vele, az élô Istennel, s ez az élmény olyan lenyűgözô, hogy emellett a Hold-utazás maradéktalanul elhalványodik. ======================================================================== James Irvin: (A Holdon kristálytisztán rohant meg...) Korunk imái A Holdon kristálytisztán rohant meg Isten és szent Fia végtelen hatalmának az érzése. A Holdon éreztem Isten lenyűgözô jelenlétét. Lelkét oly közel éreztem magamhoz, ahogyan a Földön sohasem éreztem. Megdöbbentô volt... azóta imádkozom! Azóta hirdetem az egész világon, Indiában, Kínában, Németországban és más országokban lelki üzenetemet, ami így hangzik: Minden ember élhet áldottan és boldogan, ha reménykedik és imádkozik, hogy Isten átalakító érintése által megkapja a Krisztus iránti szeretetet. ======================================================================== XXIII. János Pápa: Ima a II. Vatikáni zsinatért Korunk imái Szentlélek Istenünk, téged Jézus nevében küldött el az Atya. Te ôrzöd az egyházat és vezeted csalhatatlanul. Tehozzád fohászkodunk, jóságosan áraszd el bôséges adományaiddal a most kezdôdô zsinatot. Szelíd tanítónk és vigasztalónk, világosítsd meg püspökeink lelkét, hogy az egyház legfôbb pásztora iránti engedelmességbe egyesüljenek e szentegyüttlétben. Add meg, hogy a zsinat bôséges termést hozzon! Add, hogy az evangélium fénye és ereje egyre jobban átjárja az emberi társadalmat! Add, hogy a katolikus hit és a missziók műve erôteljesen növekedjék! Add meg kegyelmesen, hogy az egyház tanítását egyre jobban megismerjék, s a keresztény erkölcs és fegyelem az emberek üdvösségére megerôsödjék. Lelkünk jóságos barátja, szilárdítsd meg minket az igazságban, s tedd szívünket készségessé az igazi engedelmességre, hogy a zsinat határozatait készségesen elfogadjuk, majd vidáman és határozottan végrehajtsuk. Azokért a keresztényekért is könyörgünk hozzád, akik még nem tartoznak Jézus nyájához. Add, hogy mindazok, akik Krisztus hitét vallják, végül egyesüljenek az egyetlen Pásztor vezetése alatt. Újítsd meg a mi korunkban is a pünkösd csodáját. Add meg anyaszentegyházunknak, hogy Máriával, Jézus anyjával egyesülve kitartson az imádságban, és Szent Péter irányításával terjessze az isteni Megváltó Országát, az Igazság és az Igazságosság Országát, a Szeretet és a Béke Országát, Ámen. ======================================================================== Anthony de Mello: A kis hal Korunk imái ,,Bocsáss meg'', mondta egy tengeri hal ,,Idôsebb vagy nálam, meg tudod hát mondani, hol találom azt, amit Óceánnak hívnak?'' ,,Az Óceán'', mondta az idôsebb hal, az, amiben benne vagy.'' ,,Ez az? De hiszen ez víz. Én pedig az Óceánt keresem,'' mondta a csalódott hal, s továbbúszott, hogy keresse az Óceánt. Sannyasi ruhába öltözve érkezett a Mesterhez. És sannyasi nyelven szólt hozzá: ,,Évek óta keresem Istent. Mindenütt kerestem, amerre csak azt mondták; hogy ott van: hegyek csúcsán, a végtelen sivatagokban, a kolostorok csendjében, a szegények kunyhóiban.'' ,;És megtaláltad?'', kérdezte a Mester. ,,Nem, Te igen?'' Mit mondhatott erre a Mester. A lenyugvó nap aranyos fénysugarakkal ömlött be a szobába. Több száz veréb csivitelt a fügefán. A távolból odahallatszott az országút zaja. Egy moszkitó figyelmeztetôen zümmögött, hogy csípni készül... S ez az ember mégis képes ideülni, s azt állítani, hogy nem találta meg ôt. Egy idô után elment, csalódottan, hogy másutt keresse Istent. * Hagyd abba a keresést, kis hal. Nem kell nyomoznod tovább. Nyisd ki a szemed és láss! (Lukács László fordítása) ======================================================================== Thomas Merton: Ima Korunk imái Vedd kezedbe az életemet, és tégy vele, amit akarsz. Odaadom -- nem utasítva vissza sem a nehéz, sem a kellemes dolgokat, amelyeket számomra rendeltél. Elég nekem a Te dicsôséged. Minden, amit Te terveztél, jó. Minden: szeretet. Az út; amelyet megnyitottál elôttem, könnyű út, a magam akaratának nehéz útjához képest, amely visszavisz Egyiptomba, a vályogtéglák közé. Ha megengeded, hogy az emberek dicsérjenek, nem fogok megzavarodni. Ha hagyod, hogy sértegessenek, még kevésbé jövök zavarba, inkább örülni fogok. Ha munkát küldesz, örömmel fogadom, és nyugalmat okoz nekem, mert Te akarod. És ha nyugalmat küldesz, akkor megnyugszom tebenned. Csak önmagamtól ments meg engem. Szabadíts meg attól a bennem lappangó mérgezô vágytól; hogy mindent megváltoztassak, hogy értelmetlenül cselekedjem, hogy öncélúan nyüzsögjek, hogy összekeverjek mindent, amit Te elrendeztél. Engedd, hogy megnyugodjam a Te akaratodban és elcsöndesedjek. Akkor a Te örömöd fénye fogja átmelegíteni az életemet. Ennek tüze ég majd a szívemben és kisugárzik belôle a Te dicsôségedre. Ez az, amiért élek. Ámen, ámen. (Lukács László fordítása) ======================================================================== Czeslaw Milosz: Veni Creator Korunk imái Jöjj, Szentlélek Úristen, hajlítsd meg (vagy ne hajlítsd meg) a füveket, mutatkozz (vagy ne mutatkozz) lángnyelvként fejük fölött, mikor a szénát kaszálják, vagy mikor tarlóhántásra indul a traktor a diófaligetek völgyében, vagy mikor a hó földre dönti a Sierra Nevada rokkant jegenyefenyôit. Csupán ember vagyok, így hát látható jelre van szükségem, hamar ráúnok az absztrakció lépcsôfokait rakosgatni. Nemegyszer kértem, magad is tudod, hogy a templomi szobor emelje föl kezét a kedvemért, egyszer, egyetlen egyszer. De megértem, hogy a jel csak emberi lehet. Ébressz föl hát egy embert, bárhol a földön (ne engem, mert azért tudom, mi a tisztesség), és engedd, hogy ôt nézve téged csodálhassalak. (Bojtár Endre fordítása) ======================================================================== Pilinszky János: Imádságért Korunk imái Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellôl senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a Te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid idôre annál az eljövendô asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a Te békéd a lámpása, eledele és terítéke. Add meg elôlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog. Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk; mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál. Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart... Mint vándornak megérkeznie a tengerpartra, szívem és értelmem elhallgat már a távoli közelségedtôl is, meghallva a végtelen intelligencia hullámverését... Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak téged. Fáradt vagyok, Istenem, kifárasztottak ,,kéréseim'', és megtéptek a világ ,,kérései''. Apostolod mondta, hogy a szeretet irgalmas, türelmes, nem kér és nem panaszkodik. Add, hogy sose kívánjak ,,színen lenni''. A világnak amúgy is kötelezô olvasmánya a ,,zűrzavar kézikönyve''. Ha lehet, ragaszd össze lapjait, megértek a csirizre. Ha mégis kérek tôled imámban valamit: ne vedd tôlem, ne vedd el tôlünk a kérés nélküli imádságot. A kérés nélküli imában nemcsak én, de az egész mindenség hallgat, s hallgatnak azok is, akik -- egy szinttel még mélyebben -- torzsalkodnak, harcolnak, lázonganak és ítélkeznek. A nem kérô imádságban azonban, imádkozza bárki is, az egész világ térden áll a ,,teremtés egyességében''. Valójában minden imádság, a kérô is, messze túlmutat önmagán. Jézus kérte, hogy kérjünk, de... ,,mindazonáltal legyen a Te akaratod szerint''. És: ,,... kezedbe ajánlom lelkemet''. A kérô ima természete nem azonos a földi kéréssel, mely legtöbbször- kivéve az éhség és szomjúság szavait -- valamiféle mástól szennyes. A kérô imádság, amennyiben csakugyan eljut az imádságig, szinte automatikusan veti ki magából kérései homokzsákjait, hogy végül el juthasson abba az egyetlen magasba, ahol -- mindazonáltal ne a mi kérésünk és akaratunk teljesedjék, hanem az övé. Igen, nem hiszek többé tulajdon kéréseimben. Istenben, a egyetemes békében nincs többé mit kérnünk, az egyetemes igazságba érkezve, elképzelhetetlen bármiféle ítélkezés bárkivel vagy bármivel szemben. Ezért imádkozni az imádságért; bűnösök és szentek közös kiáltásai itt a földön, és a kérés nélküli ima jók és gonoszak számára talán nem egyéb; mint egy pillantást vetni az asztalra, mely öröktôl fogva terítve áll az atyai ház udvarán. Ennél az asztalnál -- Jézus isteni ígérete szerint -- nem .lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülô, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétôl. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül -- annyi vita, helycsere és zűrzavar után. ======================================================================== Karl Rahner: Befejezô áldás Korunk imái Urunk Jézus Krisztus, minden munkánk vége éppen úgy hozzád vezet, mint a kezdete, hiszen Te vagy a kezdet és a vég. Ez a befejezés; Urunk, kicsiny kezdet csupán: feladat, nem pedig beteljesedés; jószándék csupán, nem teljesítmény. De Te adtad meg a kezdetet. Rólad áll az írásban: ,,Aki meghívott benneteket, az hűséges és végbe is viszi.'' (1 Tessz 5, 24). Ezért arra kérünk: hadd maradjon velünk könyörtelen kegyelmed, amikor most folytatni próbáljuk életünket és azt a feladatot, amelyet ránk bíztál. A régi dolgok várnak ránk, Urunk, ugyanaz, mint mindig: gyönge és bűnös énünk, a régi környezet, a régi mindennapok, a jövô sötétje -- mindegy ugyanolyan ma, mint tegnap: a régi ember régi tapasztalatai: Ezért nem bízunk magunkban és elhatározásainkban még a lelkesedésünkben vagy a jószándékunkban sem. Egyedül a Te kegyelmedben bízhatunk, türelmedben irántunk. Csak Te maradj velünk, Urunk! Maradj velünk nappal, s akkor is, ha ránk esteledik. Nem kívánjuk tôled azt, hogy lelkesedésünkön át érezzük meg hűséges jelenlétedet, hiszen így csupán élvezetünket kereshetnénk benne. Enélkül is hiszünk abban, hogy velünk maradsz minden nap a befejezésig, addig a végig is, amikor ki kell majd ürítenünk halálod keserű kelyhét. Ha Te velünk vagy, az nekünk elég. Maradj velünk, ezt kérjük tôled. Maradj velünk Szentlelkeddel, az istentisztelet lelkével, az összetöretettség és az alázat lelkével, hogy féljünk a szent Istent bűneinkkel megbántani. Maradj velünk a hitnek és az imádságnak, a szeretetnek a lelkével, a bátorság lelkével, hogy átérezzük felelôsségünket evangéliumod ügyéért és országodért ezen a világon, a mi korunkban. Maradj velünk a nagylelkűség és a nemesszívűség lelkével, a szent kereszted iránti szeretet kegyelmével. Te az idô és az örökkévalóság között vándorlóknak szent kenyerévé akartál lenni -- add, hogy egyenes hittel és igaz szeretettel fogadhassunk magunkhoz téged, aki az élet ura és minden kegyelem forrása vagy; aki megerôsítesz a halálban; biztosítod számunkra az örökéletet és testvérek közötti szeretet szent kötelékét. Add meg nekünk a kegyelmet, hogy keresztedet ismerjük fel mindabban, ami életünk terveit és számításait keresztülhúzza. Általuk a Te halálodban veszünk részt, amely az örök életre vezet bennünket. Töltsd be szívünket örök gyôzelmed erejével és azzal a vak bizalommal, hogy a Te országod örökké tart, és ott támad fel gyôzelmesen, ahol látszólag csak pusztulást tapasztalunk. Uram, látod, csupán egyetlenegyet kérünk tôled: hogy maradj velünk, és hogy mindig téged követhessünk. Csak arra kérünk, hogy add meg nekünk azt, amit már nekünk adtál; hogy tedd teljessé azt, amit Te magad kezdtél el bennünk: Egyetlenegyet kérünk tôled: téged magadat. Mivel azonban Te magad vagy Isten emberré testesült szeretete, ezért tudjuk, hogy meghallgatod az imánkat. Nekünk adtad magadat: sorsodat és életedet alámerítetted a föld és az emberiség történelmébe -- Te vagy a barátunk és testvérünk, hűséges társa létünknek és sorsunknak. Mindenben hasonlóvá lettél hozzánk. Ezért nem riaszt téged az, hogy velünk legyél, és magadévá tedd a mi ügyünket. Mindig meghallgatod az imádságunkat. Bennünk való jelenléted gyümölcse már az is, hogy ezért imádkozunk: maradj velünk. Rád bízunk tehát mindent, amink van és amik vagyunk: üdvösségünket, hivatásunkat, napi munkánkat, családunkat, életünket és halálunkat. Végezetül is csak azt akarjuk mondani neked, ami foglalata minden kívánságunknak és kérésünknek: fogadd el, Uram, s vedd magadhoz egész szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet és akaratomat; mindazt, amim van és amivel rendelkezem. Te adtad nekem, Uram -- neked akarok visszaadni mindent. Minden a tiéd, rendelkezz vele, egészen tetszésed szerint. Csak szereteted és kegyelmed add nekem, s ez elég. Ámen. (Lukács László fordítása) ======================================================================== Roger Schütz: Imádság Korunk imái Krisztus, Te ránk hagytad, újra meg újra ránk bízod a szót: Isten megbocsátásának, az emberbe vetett bizalmának igéjét. Hogy követni tudjunk, erôt adsz a szüntelen újrakezdéshez. Követni téged életünk hétköznapi eseményei közepette: ez csak abból áll, hogy rátalálunk az útra --nem a merev törvények ösvényére -- hanem terád, Krisztus, aki valóban út vagy: rajtad keresztül maga Isten siet felénk. (Kiss Zsuzsa fordítása) ======================================================================== Pierre Teilhard de Chardin: Az Anyag Szíve Korunk imái Ima a mindig nagyobb Krisztushoz Uram, mivel életem minden idegszálával és minden esélyén át szüntelenül kerestelek és téged helyeztelek az egyetemes Anyag szívébe, valami egyetemes Átlátszóságtól és egyetemes Izzástól elvakítva hunyom majd le örömmel szemem... Mintha a Világ két pólusát -- az érinthetôt és érinthetetlent, a külsôt és a belsôt -- egymáshoz közelítettük és érintkezésbe hoztuk volna, e Világ elragadva bennünket mindent lángbabosított és minden erôt elszabadított... Jézus! mint ,,egészen kicsiny'' Anyád karjában -- a Születés nagy Törvényének megfelelôen -- éptél be gyermeki lelkembe. És íme most megismételve és meghosszabbítva bennem az Egyházon keresztül való növekedésedet -- íme palesztinai emberséged lassankint mindenfelé kitágult, mint valami megsokszorozódó szivárványfény, Jelenléted semmit sem rombolva le, hanem magasabb szellemi síkra emelve, áthatott mindent körülöttem... Mindez azért történt, mivel az elôttem feltárult összpontosuló Mindenségben Te Feltámadásod jogán a teljes Központ uralkodó helyét foglaltad el, amelyben minden egyesül! (...) A Szilárdság és az Egyesítés Ura, Te, akinek ismertetô jegye és lényege az, hogy folyton növekedhetsz alakváltozás és szakadás nélkül, miként a titokzatos Anyag, amelynek Szívét Te foglalod el és legmélyebb rugóinál ellenôrzöd minden mozgását -- gyermekkorom és végem Ura -- Isten, aki önmagad számára befejezett vagy, de számunkra sohasem szűnsz meg születni -- Isten, aki -- mivel imádásunk számára úgy jelentél meg, mint ,,kibontakoztató és kibontakozó'' -- ezentúl már egyedül tudsz kielégíteni bennünket, -- oszlasd el végre mindazokat a felhôket, amelyek még elrejtenek -- az ellenséges elôítéletek és a hamis hiedelmek homályát egyaránt. És Átlátszóságod és Tűzlángod révén egyszerre fakadjon fel egyetemes Jelenléted! Ô mindig nagyobb Krisztust (Szabó Ferenc fordítása) ======================================================================== Teréz Anya: Imádsága Korunk imái Urunk, tégy méltóvá bennünket arra, hogy az egész világon szolgálhassunk embertársainknak, akik éhségben és szegénységben élnek és halnak. Kezünk által add meg nekik ma mindennapi kenyerüket, s megértésünkön keresztül adj nekik szeretetet, békességet és örömet. Add, hogy minden nôvér Jézus Krisztust lássa a szegényben. Mennél visszataszítóbb a munka vagy az ember, annál erôsebb legyen az ô hitük, szeretetük és örömteljes áldozatuk, amikor ebben a nyomorúságos álruhában Urunknak szolgálnak. Az ima nagyon nehéz, ha nem tudja az ember, hogy hogyan imádkozzék: de segítenünk kell egymásnak, hogy megtanuljunk imádkozni. A legfontosabb a csend. Akik az imádságot szeretik, szeretik a csendet. Nem tudunk Isten jelenlétébe helyezkedni, ha nem szorítjuk rá magunkat a belsô és külsô csendre. Ezért hozzá kell szoknunk a lélek, a szem és a nyelv csendjéhez. Isten a csend barátja. Meg kell találnunk Istent, de nem találhatjuk meg ôt sem a zajban, sem a nyüzsgésben. Nézzétek, milyen mély csenden növekszik a természet: a fák, a virágok, a fű, mint amilyen csendben kelnek föl és nyugszanak le a csillagok és a Nap. ======================================================================== Jean Vanier: (A szegények és gyengék tárták fel Korunk imái elôttem...) A szegények és gyengék tárták fel elôttem Jézus nagy titkát. Ha követni akarod ôt, nem kapaszkodhatsz fölfelé a siker és hatalom létráján, egyre fontosabbá válva Inkább lefelé kell lépkedned, hogy a megtört és szenvedô emberekkel találkozz és velük járj. Ott a fény, amely a sötétségben ragyog, szegénységük sötétjében. A szegények, akikkel hivatásod szerint megosztod életed, talán a betegek és az öregek, a munkanélküliek, vagy a kábítószerek rabságába került-fiatalok a szitkozódók, akiket rettenetesen megbántottak fiatal korukban, tehetetlen nyomorultak vagy AIDS-tôl betegek a börtönbôl most szabadultak; nyomornegyedek és gettók lakói, a távoli vidékek lakói, ahol oly nagy az éhség és a szenvedés, emberek, akiket bôrük színe miatt nyomnak el, emberek, akik magányosak a túlzsúfolt városokban, emberek, akik szenvednek. Megtört embert szolgálni annyit jelent, hogy segítünk -- mint az anya segít gyermekének -- fölfedezni saját tehetségét és szépségét; nagyobb önállóságra segítjük, hogy aztán fokozatosan eltűnhessünk. Annyit jelent, hogy lefelé lépkedünk a létra fokain, és megmossuk lábukat, mint Jézus, fölfedezzük kicsinységük boldogságát: láthatatlan szolgákká válunk, elfoglaljuk az utolsó helyet; itt találjuk meg Jézust. Keresztelô Szent János azt mondta: neki kisebbednie kell, hogy Jézus növekedhessék, Isten dicsôségének hatalma úgy növekedett, hogy Jézus eltűnt és a legalacsonyabb helyre szállt alá. Jézus mondta: ,,Jobb nektek, ha én elmegyek, hogy elküldjem Lelkemet hozzátok, s így növekedjetek és bô gyümölcsöt hozzatok.'' És valóban, Jézus meghalt a kereszten, hogy azután elrejtôzzön az Eukarisztia kenyerében. Akik a legerôsebbek vagy legidôsebbek egy közösségben, azoknak ugyanígy meg kell tanulniuk eltűnni, el kell foglalniuk az utolsó helyet, kenyérré kell válniuk, hogy a többiek táplálkozhassanak és növekedjenek általuk. Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák méltó helyüket a társadalomban és az egyházban. ======================================================================== Simone Weil: Ima Korunk imái Atyám, Krisztus nevében add meg nekem a következôket: Hogy testem egyedül a Te akaratoddal mozduljon, vagy váljék mozdulatlanná. Hogy hallásom, látásom, ízlelésem, szaglásom és tapintásom a teremtés pontos lenyomatát adják. Hogy szellemem, világosságod fényében, gondolatait egyedül a Te igazságod szerint rendezze. Hogy érzékenységem a lehetô leghatékonyabb formában s teljes tisztaságában élje át a fájdalom minden egyes részletét, s az örömöt is a legapróbb rezdüléséig. Hogy szeretetem Isten szeretetének emésztô lángja legyen bennem s egyedül Isten iránt lobogjon. S hogy minden, ami enyém, vétessék e1 tôlem, hogy Istentôl fölemésztve Krisztussá lényegüljön át, s adassék eledelül a szerencsétleneknek, kiknek teste-lelke egyaránt nélkülöz mindenfajta táplálékot. (Pilinszky János fordítása) ======================================================================== Sri Aurobindo: Kegyelem és világosság Misztikusok élményei Itt nem az alkalmasságról, avagy az alkalmasság hiányáról van szó, hanem a kegyelem elfogadásáról. Egyetlen ember sem alkalmas a jógára. Erre kegyelem és felülrôl jövô világosság folytán válik az ember alkalmassá, s ehhez az kell, hogy az ember ne fáradjon bele és képes legyen megnyílni a fény elôtt. Az erôsség helyénvaló az erôs ember számára -- azonban a vágyódó törekvés és az arra válaszoló kegyelem sem egyszerűen mítosz, hanem a hívô élet valósága. Kevesen vannak olyanok, akiktôl visszavonul a kegyelem, de sokan vannak olyanok, akik visszavonulnak a kegyelemtôl. Higgy Istenben, az isteni kegyelemben! Mondottam, hogy a béke és a csend a magasságból ereszkedik alá, s valóban így érkezik, ha a befogadó nincs is mindig tudatában a folyamatnak. Azt érzi, hogy a békesség szállást vesz vagy legalábbis megnyilvánul benne, de annak nincs tudatában, hogy hogyan és honnan jött. Az az igazság, hogy mindaz, ami a magasabb tudathoz tartozik, a magasságból érkezik; nem csupán a csend és a lelki béke, hanem a fény, az erô, a megismerés, a magasabb vágy és gondolkodás s az öröm is a magasságból érkezik. Sem a legnagyobbnak, sem a legkisebbnek közülünk nem sajátja az erô, hanem úgy adatik meg nekünk. Ez a leereszkedés sine qua nan-ja az átmenetnek és az átalakulásnak. Az isteni szeretet ereszkedik le elôször transzcendens és egyetemes valóságként, és ebbôl a transzcendenciából és egyetemességbôl osztja szét magát az embereknek az isteni igazság és az isteni akarat szerint. Ezáltal átfogóbb, nagyobb és tisztább szeretetet teremt, mint amilyet emberi szellem és szív valaha is képes volna kigondolni. Aki ezt az alászállást érezte már, az valóban a születés és a cselekvés eszköze lehet a világban. A nirvána elérése volt saját jógám elsô radikális eredménye. Váratlanul egy minden gondolat fölötti és minden gondolat nélküli állapotba vetett, amit nem árnyékolt be semmilyen mentális vagy vitális mozgás. Ott nem volt én, nem volt reális világ. Csak amikor végignéztem a mozdulatlan érzékeken, akkor észleltem az üres formák, a materializált árnyékok szubsztancia nélküli világát, ami a teljes csönd fölé telepedett. Nem volt ott az Egy, kivált nem a Sok, csak kizárólag Az, tulajdonság nélkül, kapcsolat nélkül, teljesen, leírhatatlanul, elgondolhatatlanul, abszolút módon, mégis a legnagyobb mértékben reálisan, és egyedül valóságosan. Ez nem valami fantázia szüleménye volt, nem valami felülrôl ellesett, nem is absztrakció, hanem valóságos, az egyetlen pozitív realitás, még ha nem is volt térben elhelyezkedô fizikai világ, áthatva, körülvéve vagy inkább mindazt eldöntve és elárasztva, ami hasonlíthatott volna valamely fizikai világhoz, nem hagyva helyet vagy teret semmiféle realitásnak önmagán kívül. ======================================================================== Szent Bernát: A Vôlegény érkezése Misztikusok élményei Megvallom, az Ige meglátogatott, mégpedig nagyon gyakran. Bár sokszor jött el a lelkembe, sohasem tudtam megállapítani érkezésének pontos pillanatát. Éreztem, hogy itt volt, emlékszem, hogy nálam járt. Néha elôre éreztem érkezését; de jöttét vagy távozását sohasem éreztem. Meg kell vallanom, hogy a mai napig sem tudom, hogyan jön és megy . . . Honnét tudtam egyáltalán, hogy itt volt? Hatalmas, eleven jelenléte által. Hogyha belém szállt, fölébresztette alvó lelkemet, megvilágította, megszelídíttette és fölgyújtotta szívemet . . . Csak szívem mozdulatáról ismerhettem föl jelenlétét, és csupán bűnös természetem javulásán és földi hajlamaim erôs fékentartásán mérhettem föl hatalmát. Jósága és barátsága életem javulásában mutatkozott meg, bármilyen csekély legyen is e javulás. Szellemem, belsô lényem átalakulásán és megújulásán ismertem föl kedvességét és szépségét, és csodálkozó bámulattal töltött el mérhetetlen nagysága. Ha el is távozik tôlem, hangom visszahívja. Ha elment, nem szűnök meg ôt szólítani, hogy visszatérése után tudassam vele szívem sürgetô vágyakozását arra, hogy boldogságban hozzá tartozzam, s hogy részeltessen engem önmagából. Meg kell vallanom, hogy addig, míg vissza nem jön, semmi más nem tud megörvendeztetni, csak Ô, az én egyetlen barátom. ======================================================================== Jakob Böhme: Az újjászületés a lelkületben Misztikusok élményei kezdôdik Azt kérdezed: mi az, hogy újjászületés? Vagy hogy hogyan történik ez az emberrel? Halld és lásd, ne zárd el lelkedet: ne engedd, hogy evilág szelleme töltse be hatalmával és pompájával lelkedet! Vedd lelkedet és általa szakítsd ki magad; hajtsd meg lelkedet és tedd Isten barátságos szeretetébe, tedd lelkeddel való szándékodat komollyá és szigorúvá, hogy nem törôdve vele áttörhess evilág gyönyörén; gondold meg, hogy nem vagy otthon ebben a világban, hanem idegen vendég vagy; súlyos tömlöc tart fogva! .Kiálts és könyörögj ahhoz, akinek kulcsa van a tömlöchöz, add neki magad az igazságosság, a fegyelem és az igazság engedelmességében; ne keresd tehát olyannyira evilág gazdagságát, az enélkül is tapadni fog hozzád: így fog találkozni veled a szemérmes szűz a lelked magaslatain és mélységeiben, ô fog elvezetni vôlegényedhez, akinek kulcsa van a mélység kapuihoz. Elôtte kell megállnod, Ô az égi mannából ad majd enned, ami felüdít téged s megerôsödsz és küzdeni fogsz a mélység kapuival. Átfogod törni a hajnalpírt, és még ha teljesen fagya lennél is ebben az éjszakában, a nap hajnalpírjának sugarai mégis megjelennek majd neked a paradicsomban; ott áll majd a te szemérmes szüzed és örömteli angyalsereggel vár majd rád, újjászületett lelkedben nagy barátsággal fogad majd téged. Ha már most követni akarod a nemes Sophia tanácsát, akkor nem csupán a földi élet után fogod megtapasztalni önmagadban, hanem még újjászületésedkor, evilágban is találkozni fogsz vele, akinek lelkébôl írt a szerzô. Tekints magadra, vak lelkület, hol van angyali alakod? Miért vagy olyan haragos, bosszús és gonosz? Miért fokozod gonoszságodat gôgben, hatalomban és pompában? Miért véled azt, hogy szép állat vagy? Mit teszel? Miért engedted magadba evilág szellemét, amely úgy vezet téged, ahogy akar, fennhéjázásba és büszkeségbe, saját hatalmába és pompájába, fukarságára és hazugságára, hamisságára és csaló voltára s végül betegségbe és romlásba? Ó, e vak lélek, hatalmadban és pompádban, tele az ördög gonoszságával és mérgével, te ott vagy az összes ördöggel együtt a pokol fenekén. Ha nem fordulsz vissza és nem lépsz az angyali lábak nyomába úgy, hogy komolyan bánod és levezekled gonoszságodat, hogy találkozzék veled az Üdvözítô, aki a gonoszságnak, haragnak, rosszaságnak, hazugságnak és csalásnak, a veled született büszkeségednek és fukarságodnak a kígyótiprója, hogy karjába vegyen és önmagában újjászüljön, hogy a szemérmes szűz ölébe helyezzen, hogy angyal légy, akkor az örök halálé leszel az örök sötétségben, és sohasem éred el Isten országát. Mert nem a haragos, fennhéjázó, maga dicsôségét keresô, hazug, tolvaj, rabló, gyilkos, szemérmetlen, tisztátalan lélek az Isten képmása, hanem az alázatos, szemérmes, szűzies, tiszta, barátságos lélek, aki kívánságával és szeretetével Isten szívéhez hajol. Ô az Isten képmása, akiben a tűzlángú Lélek fölemelkedik az akaratból, az akarat elôtt, örömben és szelídségben; Lelkének akaratából szívesen ad testvéreinek is, hozzájuk hajol, s ahogy a szólásban mondjuk, a szívét megosztja. Mindez a lélekben történik, amelyben a mennyei öröm fölkel az örök elemben, és Isten csodái láthatók lesznek a szűzben, Isten vrök kedvére és dicsôségére, mert a Lélek Dávid hárfáján Isten dicséretét játssza. Ekkor az örök szent Lélekben föloldódik a megismerés, föloldódnak a színek az elemben és a csodák a. lélekben tettekkel és erôvel. Ez az Isten képmása, amit a maga dicsôségére és örömére alkotott, és semmi más. Ne engedd, hogy az örült Antikrisztus másikat rajzoljon eléd; nincs másik. Errôl gyôz meg tested és lelked, ég és föld, errôl gyôznek meg a csillagok és elemek. Nézz arra; amire csak akarsz, minden errôl gyôz meg. És ha nem akarsz megtérni és nem akarod magadra venni azt a képet, amire Isten alkotott téged, akkor tested romlásában szégyenkezel majd minden teremtmény elôtt, amikor majd lelkületed nyers valójában, testetlenül áll a lélekszellemben Lásd, mindaz, amit bebocsátasz lelkedbe; úgy, hogy lelked nem hajol Istenre; nem tekint rá hittel és bizalommal, akkor minden bűn, bármit teszel is. Mert földi lelkületet viszel a mélység kapuiba, ahol Isten Lelke jár, és beszennyezed azt az elemet, amely Isten elôtt van. Azt mondod: Hogyan, hisz Isten a mennyben lakik? Ó, te sötét és vak lélek! A menny, amelyben Isten lakik, benned is van, ahogy Ádám a földön a paradicsomban volt. Ne engedd, hogy az Antikrisztus e világból a csillagok fölé vezessen téged; hisz úgy hazudik, mint maga az ördög. Isten mindenütt van, a pokol feneke is mindenütt van, ahogy Dávid prófétája mondja (Zsolt 139,9): Ha a hajnalpírig szállnék vagy a pokolba, Te ott is jelen vagy. És: Hol van nyugalmam helye; nem én vagyok, aki mindent betölt? Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak és megtört szívűek, ott akarok lakni (Iz 66,1-2). És; Jákobban akarok lakni, Izrael legyen lakóhelyem (Zsolt 132, 13; 15; Sir 24,8). Jól értsed: A megnyílt és a megtört lélekben akar lakni, aki megnyitja a sötétség kapuit; hozzá akar Ô benyomulni. Ezért ôrizkedj a szenvedélyektôl; ne mondd: sötétben vagyok, az Úr nem lát, bármit gondolok és teszek is. Ott áll lelked kapujában, ahol a lélek áll megnyitott kapukban Isten fényes színe elôtt: és Isten megismeri minden gonosztettedet, és te ezzel elszínezed Isten elemét. Megszomorítod a szemérmes szüzet, aki társadul adatott neked a lelkedben, aki a centrumában lakik és óv téged az istentelen utaktól. Ha azonban engedelmeskedel megtérsz és igaz bűnbánatot tartva térsz meg hozzá, Ô bölcsességgel és értelemmel koszorúzza lelkedet. ======================================================================== Jakob Böhme: Az ember háromféle életérôl Misztikusok élményei 1. Ha életünk kezdetére gondolunk, és szembeállítjuk az örök élettel, amelyben ígéret szerint részesülni fogunk, akkor nem mondjuk és nem is tapasztaljuk, hogy otthon vagyunk ebben a külsô életben, mert látjuk a külsô élet kezdetét és végét, s hogy testünk milyen törékeny és végül elenyészik: nem látjuk azonban és nem tudunk semmit arról, hogy visszatérünk ebbe az életbe, nem is kaptunk ilyen ígéretet a legfôbb és örökkévaló jótól. 2. Mivel tehát van bennünk egy élet, amely örök és romolhatatlan, s amellyel a legfôbb jó felé törekszünk, és egy evilági élet, amely véges és törékeny, és egy olyan élet is, amelyben az örök romlás, gyötrelem és nyomorúság legfôbb veszedelme rejlik, vissza kell gondolnunk az élet kezdetére, ahonnan mindez ered és amelyben (ilyenformán) gyökeredzik. 3. És ha ezek után elgondolkodunk azon, hogy mi is voltaképpen az élet, úgy találjuk, hogy égô és emésztô tűz; és amikor aztán már nincs mit elmésztenie többé, kialszik, amint ez minden tűzzel történni szokott. Mert az élet a testet fogyasztja, a test pedig a táplálékot: amikor pedig a test tápláléka elfogyott, akkor elemészti az élet tüze, olyannyira, hogy elhervad és elszárad, mint ahogyan a réti virág fonnyad el víz nélkül. 4. Dehát van az emberben még egy élet, amely örök és elpusztíthatatlan: ez a lélek, . amely maga is tűz, és éppen úgy szüksége van táplálékra, akárcsak -- az elemi (halálra kárhoztatott) életnek; meg kell ismernünk ennek az életnek a minôségét s hogy mi is az, ami örökké táplálja, hogy soha ki ne alhasson az idôk végezetéig. 5. És harmadszor azután ráeszmélünk, hogy lakik a mi lelki- életünkben egy még nagyobb éhség: a sóvárgás egy magasabb és jobb élet, a legfôbb jó után, amely isteni életnek neveztetik; mert a lélek nem elégszik meg maga táplálékával; hanem nagy vágyakozással és szomjúsággal kívánja a legfôbb és legjobb jót, és nem csupán a maga gyönyörűségére, hanem táplálékul kívánja azt éhsége csillapítására. 6. Nagy akarat és igaz megismerés tárja fel elôttünk, hogy minden élet anyját kívánja táplálékul, akibôl az élet eredt; a fa a tűznek anyja, s reá vágyakozik a tűz; és mihelyt anyjától elszakad, kialszik; ugyanígy a föld minden fának és növénynek anyja, és ezek a földre vágyakoznak; a víz pedig a többi elemmel egyetemben a földnek anyja, nélkülük a föld halott volna, és nem teremne benne érc, sem pedig fák, növények és füvek belôle sem sarjadnának. 7. Valóban azt látjuk, hogy az elemi élet szakadatlanul forrásban van, hogy egyre fô; és mihelyt nem forr többé, kialszik: éppen így tudjuk, hogy a csillagok gyújtják fel az elemeket; és míg a csillagok adnak tüzet az elemeknek, a csillagokat a nap gyújtja fel, vagyis az elemek élete egymásban forr és fô; ámde az elemi élet véges és törékeny, a lélek élete pedig örök. (Mándy Stefánia fordítása) ======================================================================== Celanói Tamás testvér: Assisi Szent Ferencrôl Misztikusok élményei A megfeszített angyalalak jelenése Midôn egykor remeteségben volt az Alverno nevet viselô helyen -- ez két évvel azelôtt történt, hogy lelke megtért az égbe --, akkor megjelent neki egy isteni férfialak, akinek hat szárnya volt, mint a szeráfoknak. Kitárt karokkal és összezárt térdekkel keresztre volt szögezve. Két szárnya a feje fölé borult, kettôt repülésre tárt ki, kettô pedig beborította egész testét. Amikor a Magasságbeli boldog szolgája meglátta ezt, mérhetetlen csodálat töltötte el, azonban nem tudta, hogy mire akarja ez a látomás a figyelmét irányítani. Azonban nagyon megörült; amikor észrevette, hogy a szeráf jóságosan és kegyesen tekintett rá -- ugyanis kimondhatatlanul szép volt --, csupán az ijesztette hogy keresztre volt szögezve és keservesen szenvedett. Így tehát úgyszólván egyszerre állt ott szomorúan és vidáman, az öröm és a fájdalom váltakozva fogta el szívét. Fontolgatta, hogy mit is jelenthet ez a látomás, s abban az igyekezetében, hogy kimutassa mélyebb okát, lelkét átjárta az aggódás. Miközben e dologban nem jutott világos belátásra, a szívét még egészen lefoglalta az új látomás, kezein és lábain lassanként megjelentek a szögek sebhelyei; olyanok, amilyeneket röviddel ezelôtt a keresztre szögezett férfin látott. Kezei és lábai középen mintegy át voltak szúrva szögekkel, s a kézfejek közepén és a lábak felsô felén megjelentek a szögek fejei, az ellenkezô oldalon pedig a szöghelyek. A jelek ugyanis a tenyerén kerekek voltak, kívül viszont hosszúkásak; egy kitüremkedés jelent meg ott, amely olyan volt, mint egy át- és visszahajtott szöghegy, s ez a többi hús fölé nyúlt. Ilyenek voltak a szögek helyei a lábain is. A jobb oldalát is mintha egy lándzsadöfés járta volna át, és egy varas sebet mutatott, amely gyakran vérzett, így a csuháját szent vérének foltjai borították. Ó, milyen kevesen láthatták s a megfeszített Úr. megfeszített szolgájának életében szent oldalsebét! De láthatta boldog Illés, amikor . élt még a Szent, s a nem kevésbé boldog Rufinus. is, aki saját kezével érinthette. Amikor ugyanis egyszer Rufinus testvér, hogy valamit ledörzsöljön róla; kezét a szent ember keblére tette, ahogy sokszor megtörténik, keze lecsúszott a jobb oldalára, s ekkor történt, hogy megérintette a drága sebet. Az érintéskor a Szent erôs fájdalmat érzett, ellökte magától a kezet és azt kiáltotta: ,,Isten irgalmazzon neked!'' Gondosan rejtegette a sebet az emberek elôl, még a legközelebbi hozzátartozói elôl is eltakarta, úgy, hogy a közvetlen környezetében élô testvérek és a legodaadóbb tanítványai sem tudtak róla sokáig. Bár a Magasságbeli szolgája és barátja ilyen gyöngyökkel és értékes drágakövekkel volt fölékesítve, s minden emberi dicsôségnél és megtiszteltetésnél csodálatosabban földíszítve, mindez nem tette hiúvá a szívét, s nem kereste senki tetszését hiú dicsôségvágyból, hanem azon fáradozott, hogy emberi szándék ne téveszthesse meg arról a kegyelemrôl, melynek birtokosa, és hogy minden lehetséges módon titokban tartsa azt. A szokásai közé tartozott ugyanis hogy csak eveseknek vagy egyáltalán senkinek sem mondta el a titkokat, mert tartott attól, hogy ennek fölfedésével részrehajlásra ad okot maga iránt. Mert az ilyesféle kegyben részesültekkel megesik, hogy éppen a nekik nyújtott adományból fakad káruk. Szívében és ajkán a prófétai szó volt: ,,Szívemben elrejtettem szavaidat, nehogy újra vétkezzek ellened.'' Valahányszor ugyanis világi emberek érkeztek hozzá, és ô jobb szeretett volna nem beszélni velük, megegyezett tanítványaival és testvéreivel, hogy ezzel a verssel adja tudtukra szándékát. Amikor így tett, az egybegyűlteknek el kellett búcsúzniuk tôle. Azt tapasztalta ugyanis, hogy egyáltalán nem jó, ha mindig mindenkinek elmondunk mindent, s hogy nem lehet igazán a lélek embere az, akinek a benseje semmivel sem gazdagabb és nagyobb annál, mint amit kifelé mutat, s amit az emberek megítélhetnek. Olyan emberekkel is találkozott, akik látszat szerint kapcsolatban álltak vele, bensôleg azonban távol .voltak tôle; nyilvánosan tetszést színleltek, a háta mögött azonban kinevették, sôt egy kevéssé még az ô ítéletét is befolyásolták, s elôtte az igazakat gyanúba keverték. A gonoszság ugyanis sokszor megpróbálja beszennyezni a tisztaságot, s mivel az emberek többsége hazugságot beszél, a kevés igaznak már nem hisznek. ======================================================================== Celanói Tamás testvér: Assisi Szent Ferencrôl Misztikusok élményei A lelki vidámság dicséretérôl és a rossz hangulat rossz voltáról Az ellenség ezer kelepcéje és csalárdsága ellen a legbiztosabb szer a lelki vidámság -- mondta a Szent. Azt szokta mondani: ,,Akkor diadalmaskodik legjobban az ördög, amikor el tudja rabolni Isten szolgájától a lélek örömét. Van neki valami pora, ebbôl amennyit csak akar, rá tud szórni a lelkiismeretre, s így be tudja mocskolni a .tiszta lelkületet és a bűntelen. életet. Azonban a lelki ember életét betöltô öröm közömbösíti a kígyó mérgét. Az ördögök nem tudnak semmit sem tenni Krisztus szolgái ellen, ha látják, hogy szent öröm tölti el- ôket. Ha azonban Krisztus szolgája sírós kedvében van, elkeseredik és panaszkodik, akkor könnyen fölemészti a szomorúság, vagy pedig a hiábavaló örömök felé fordul.'' Ezért a Szent állandóan azon volt, hogy vidám legyen a szíve, s hogy lelkében az öröm olajának kenetét megôrizze. A legkörültekintôbben kerülte a rosszkedv betegségét, úgy, hogy rögtön imádkozni indult, valahányszor a szíve rosszkedvre hajlott. Azt mondta ugyanis: ,,Ha Isten szolgája valamely okból megzavarodott -- ami elôfordulhat --, azonnal keljen föl, imádkozzon, s maradjon mindaddig a mennyei Atya színe elôtt, amíg az vissza nem adja neki üdvösséges örömét. Ha azonban sokáig tart a szomorúsága, akkor növekszik a baj, s ha nem mossák le a könnyek, maradandó kárt okoz a lélekben.'' ======================================================================== Celanói Tamás testvér: Assisi Szent Ferencrôl Misztikusok élményei Az angyali hárfáról Amikor szembaja miatt Rietiben tartózkodott, egyszer magához hívta egyik társát, aki a világban lantos volt, s azt mondta neki: ,,Testvérem, a világ fiai nem ismerik az isteni szentélyeket; mert a hangszerek, amelyeknek eredetileg az Isten dicséretére kellett volna szolgálniuk, az emberi gyönyör által a fül lakomája lettek. Szeretném tehát, testvérem, hogy titokban végy kölcsön egy lantot, kiálts hozzá egy tisztességes dalt, s nyújts vigasztalást a testvérnek, aki tele van testi fájdalommal.'' A testvér így válaszolt: ,,Attól tartok, Atyáim; hogy az emberek ezt könnyelműségnek tartanák.'' Erre azt mondta a Szent: ,,Hagyjuk hát testvér. Jó elhagyni oly dolgokat, melyek botránkoztatást okoznának.'' Amikor a következô éjszakán a Szent Istenrôl gondolkodott, hírtelen csodálatos; édes dallamú lantszó ütötte meg a fülét. Nem látott senkit, azonban hamarosan hol innét, hol onnét hallotta a hangokat, mintha egy ide-oda járkáló lantos játszott volna. Istenre irányított lelkével ebben az édesen szóló dalban olyan mennyei gyönyörűségben volt része az atyának, hogy azt hitte, a másvilágon van. Amikor reggel fölkelt, magához hívta az említett testvért, elmondott neki mindent sorjában, s hozzátette: ,,Az Úr, aki megvigasztalja a szomorúakat, még sohasem: .hagyott vigasztalás nélkül. Látod, mivel nem hallgathattam emberi lantszót, édesebb hangzatokat fogadott be fülem.'' ======================================================================== Celanói Tamás Testvér: Assisi Szent Ferencrôl Misztikusok élményei Hogyan énekelt a Szent a lélek örömében franciául Sokszor cselekedte a következôt: A benne lévô léleknek legédesebb hangzatát francia dalban öntötte ki, s az isteni sugalmazás, amelyet szíve titokba fogadott be, francia tájszólású ujjongó énekben bárt ki belôle. Néha saját szemeinkkel láttuk, hogy fölvett egy darab fát a földrôl, bal karja alá fogta, jobb kezében egy zsineggel meghajlított pálcát tartott, s ezt úgy vonogatta a fa fölött, mintha hegedű lenne, és szíve mélyébôl énekelt franciául. Azonban-ez az öröm sokszor könnyekben végzôdött, s az ujjongás Krisztus szenvedésével való együttérzésbe fordult. Sóhajtozott és sírt a ,szent, elfeledte a húros hangszert, amit a kezében tartott, s tekintete az égre szegezôdött. ======================================================================== Areopagita Szent Dénes Leveleibôl Misztikusok élményei (I.) A sötétség eltűnik a világosságban, és annál inkább, minél nagyobb a világosság. A tudatlanságot eltűnteti a tudás, és annál inkább, minél nagyobb a tudás. Ezeket a dolgokat azonban a kiválóság, nem pedig a tökéletlenség értelmében véve igazság fölöttien tagadva állítsad azt, hogy aki a létezô fénynek és a létezôk tudásának van birtokában, az elöl elrejtezik az Isten szerinti tudatlanság, s hogy az ô mindenek feletti sötétsége elnyel minden fényt és elrejtôzik miden tudás elôl. Ha pedig valaki Istent látván megértette, amit látott, akkor nem ôt látta, hanem valamit az ô dolgai, a létezôk és megismerhetôk közül, mivel Ô maga túlon is túl áll szellemen és valóságon éppen azáltal, hogy lét fölötti módon létezik és szellem fölötti módon létezik és szellem fölötti módon ismerhetô meg. Ez a magasabb értelemben vett tökéletes tudatlanság jelenti annak ismeretét, aki fölötte áll minden megismerhetônek. (II.) Miképpen lehetséges, hogy a mindeneken túli túl van az istenség princípiumán és a jóság princípiumán is? Úgy, hogy ha istenségen és jóságon nem egyebet értesz, mint a jóvá tevô és istenné tevô adományt, az isten fölötti és jó fölötti nem hasonló hasonmását, amelynek révén istenné és jóvá leszünk. Ha ez a princípiuma a megistenülök és megjobbulók megistenülésének és megjobbulásának, akkor az, aki több, mint princípiuma minden princípiumnak, túl van a fönti értelemben vett istenségen és jóságon, vagyis az istenség princípiumán és a jóság princípiumán is. Amennyiben hasonlíthatatlan és elsajátíthatatlan, fölötte áll minden hasonulásnak és elsajátításnak, valamint mindazoknak, akik hozzá hasonulnak és belôle részesednek. (III.) A ,,hirtelen'' a nem vártat jelenti, az imént még rejtôzô napvilágra kerülését. Úgy vélem, a teológia a krisztusi emberszeretetrôl szólván e szóba beleérti azt a misztikus tartalmat is, hogy emberi lényeget öltvén elôlép rejtekébôl a lényegfölötti, hogy jelenvalóvá legyen közöttünk. Mindazonáltal megnyilatkozván, vagy hogy istenibben fejezzem ki magam, megnyilatkozásában is elrejtett marad. Jézusnak ugyanis a megjelenülése is titok, és sem gondolat, sem belátás az ô misztériumát meg nem jeleníti, hanem kimondva is kimondhatatlan és felfogva is megismerhetetlen marad. (IV.) Miképpen lehet, kérdezed, hogy Jézus, aki lényege szerint túl van mindeneken, lényege szerint egy sorba került velünk, emberekkel? Hiszen nem mint az ember alkotóját nevezzük itt embernek, hanem mint aki a maga egész valójában igazán ember. Mi azonban Jézust nem emberi módon határozzuk meg, hiszen nem pusztán ember (sem pusztán lényegfölötti), mégis valóban ember a kiváltképp emberszeretô, aki bár lényegfölötti, egyszerre emberen túli, és emberi módon lényeget ölt magára az emberi lényegbôl. Ámde ettôl még az örökké lényegentúli ugyanúgy több mint teljes marad lényegfölöttiséggel, nyilvánvalóan ennek bôsége miatt. Habár igazán valósággá lett, valóságfelettien vette magára e valóságot, és emberfeletti módon cselekedte az emberi dolgokat. Bizonyítja ezt a természetfölötti módon szülô Szűz és az állhatatlan víz is, amely a Genezáreti-tavon a földi lábak súlyát megtartván nem enged, és természetfölötti erô hatására megszilárdul ... (V.) Az isteni homály nem egyéb, mint a megközelíthetetlen világosság, amelyrôl mondják, hogy Isten ezt tette meg lakhelyéül. Ebbe a mindent fölülmúló ragyogásában láthatatlan és valóságfölöttiségének túláradásában megközelíthetetlen világosságba jut el mindaz, aki Isten megismerésére és meglátására méltattatott. Éppen azáltal, hogy nem látja, sem nem ismeri ôt; jut el ahhoz, aki fölötte áll látásnak és megismerésnek. Éppen csak annyit tud, hogy Az túl van minden érzékelhetô és szellemmel felfogható dolgon, és a prófétával együtt így kiált: ,,Csodálatossá lett éntôlem a Te megismerésed, felmagasztaltatott, nemigen érhetem föl azt.'' Ilyen értelemben mondják az isteni Pálról is, hogy megismerte Istent, mert megismerte, hogy Isten túl van minden elgondoláson és minden megismerésen. Miért is kinyomozhatatlannak mondja az utait, kikutathatatlanoknak az ô ítéleteit, elmondhatatlanoknak az Ô adományait és minden értelmet fölülhaladónak az Ô békéjét, minthogy megtalálta a mindenek fölöttit és minden felfogás fölött megismerte, hogy Az túl van mindenen a mindenek alkotójaként. (Geréby György és Perczel István fordítása) ======================================================================== Eckhart mester: Leválni a világról Misztikusok élményei Sokféle írást olvastam már, pogány mesterektôl és prófétáktól, az Ó- és Újtestamentumból, és minden erômmel és igyekezetemmel azon voltam, hogy megismerjem a legfôbb és legtökéletesebb erényt, amelynek révén az ember leginkább és legközvetlenebbül hasonulhat Istenhez és kegyelembôl azzá lehet, ami Isten természettôl fogva s ami által az ember leginkább lehet azonossá azzal a képpel, amelyként Istenben volt, mielôtt Isten az ô teremtményeit létre nem hozta, mikor közte és Isten között még semmi különbség nem volt. És hogyha mindannak, amit errôl valaha írtak, a mélyére hatolok, olyannyira, amennyire csak értelmem erre képes, s amennyire csak ezeket meg tudja ismerni, úgy nem találok ott semmi egyebet, mint azt, hogy .a világról való legteljesebb leválás mindent felülmúl, mert minden erény valamilyen vonatkozásban áll a teremtménnyel, míg az, aki levált a világról, független minden teremtménytôl. Ebben az értelemben szól az Úr Mártához: ,,Unum est necessarium'' (Lk 10,42), ami azt jelenti: ,,Márta, aki a rezdületlen nyugalmat és tisztaságot akarja, annak számára egy a szükséges dolog, hogy leváljon a világról.'' A mesterek ugyancsak magasztalják a szeretetet, miképpen Szent Pál, amikor azt mondja: ,,Bármit cselekszem is, szeretet pedig nincs bennem, semmi nem vagyok'' (vö. 1Kor 13,1 köv.). Én azonban úgy vélem, hogy még a szeretetnél is elôbbrevaló, hogy leváljak a világról. Elôször is azért, mert a szeretetben a legfôbb jó éppen az, hogy arra kényszerít engem, hogy Istent szeressem, míg ha leválok a világról, Isten kényszerül szeretni engem. És annál, hogy Istenhez kényszerüljek, többre való, ha Istent kényszerítem magamhoz. Éspedig azért, mert Isten mélyebben tud áthatni engem és tökéletesebben tud egyesülni velem, mint ahogy én tudnék egyesülni Istennel. S hogy pedig a világról való leválás Istent énhozzám kényszeríti, .ezt azzal bizonyítom: Minden létezô a maga legsajátabb, természetes helyére törekszik. Isten legsajátabb, természetes helye pedig az egység, a színtisztaság: és ezek éppen abból adódnak, hogy leválok a világról. Így azután Istennek szükségképpen oda kell adnia magát a világról levált szívnek. Másodszor azért magasztalom inkább a világról való leválást, mint a szeretetet, mert a szeretet arra kényszerít engem, hogy Isten kedvéért mindent elviseljek, míg ha leváltam a világról, semmi más iránt nem vagyok fogékony, mint Isten iránt. Mégpedig sokkal többet ér, ha valaki csak Isten iránt fogékony, mint ha mindent elvisel Isten kedvéért. Mert a szenvedés még odaköti az embert ahhoz a teremtményhez, aki miatt szenved; a világról levált szív azonban nem függ többé semmilyen teremtménytôl. Hogy pedig az, aki levált a világról, egyesegyedül Isten iránt fogékony, ezzel bizonyítom: Ami befogadásra vár, annak valahol be kell fogadtatnia. A világról levált szív oly közel van már a puszta semmihez, hogy Istenen kívül senki és semmi nem volna elég leheletszerű ahhoz, hogy helyet találhasson benne. Ô olyannyira egyszerű és leheletszerű, hogy a világról levált szívben helyet talál: Ezért az, aki levált a világról, egyesegyedül Isten iránt fogékony. A mesterek az alázatot is többre tartják sok más erénynél. Én azonban a világról való leválást minden alázatnál elôbbrevalónak tartom, éspedig azért, mert az alázat lehetséges a világról való leválás nélkül is, a világról való végsô leválás azonban nem mehet végbe a legteljesebb alázat nélkül, mert hiszen a legteljesebb alázat saját énünk megsemmisítésére törekszik. Leválásom a világról azonban már olyannyira megközelíti a semmit; hogy legvégsô leválás és a semmi között immár semmi sem lehet. Éppen ezért a végsô leválás a világról nem lehetséges alázat nélkül. Márpedig két erény. mindig többet ér, mint magában az egyik. A másik ok pedig, amely miatt az ilyen leválást elôbbrevalónak tartom az alázatosságnál, az, hogy a tökéletes alázat valamennyi teremtménynek alárendeli magát és az az ember, aki így alárendeli magát, kilép önmagából a teremtmények felé, míg a világról levált lény megmarad önmagában. Ám legyen bármilyen magasrendű is a kilépés önmagunkból, megmaradni önmagunkban még sokkal magasabbrendű. Ezért mondja Dávid próféta: ,,Omnis gloria eius filiae regis ab intus'', ami azt jelenti: ,,A király leányának minden ékessége belülrôl való'' (Zsolt 45,14). Aki teljesen leválik a világról, az nem törekszik más teremtmények felé, egyáltalában nem kíván semmiféle teremtmény elôtt hódolni, sem pedig fölébekerekedni; nem akar sem lentebb, sem fentebb lenni senkinél, pusztán megállni önmagában, anélkül, hogy bárkinek örömöt vagy szenvedést okozna, és nem akar hasonló lenni más teremtményekhez, sempedig különbözni azoktól. Nem akarja sem egyiket sem másikat; nem akar semmit, csak lenni. De hogy ez vagy az legyen, arra nem törekszik. Mert aki ez vagy az akar lenni, az valami akar lenni. Aki azonban leválik a világról, az nem akar semmi lenni. Ezért ôtôle a világ minden dolga érintetlen marad. Azt mondhatná erre valaki: De hiszen minden erény hiánytalanul megvolt a Miasszonyunkban, így hát neki a világról teljesen le kellett válnia. Ha pedig ez a leválás elöbbrevaló az alázatnál, akkor miért a maga alázatával dicsekszik a Miasszonyunk, és nem azzal, hogy levált a világról, mondván: ,,Quia respexit Dominus humilitatem ancillae suae'', ami azt jelenti: ,,Mert reá tekintett az ô szolgáló leányának alázatos állapotjára'' (Lk 1,48). Ehelyett miért nem szólott így: ,,Mert reá tekintett az ô szolgáló leányának világról-leváltságára''? Erre azonban én azt felelem, hogy Istenben megvannak a világról való leválás és alázat erényei, amennyiben Istennel kapcsolatban erényrôl egyáltalában beszélhetünk. Mert tudnod kell, hogy éppen szeretetteljes alázata indította Istent arra, hogy az emberi természetbe aláereszkedjék, míg az ô világtól való elkülönültsége önmagában rezdületlen maradt, amikor emberi alakot öltött, éppúgy, mint amikor az eget és a földet megteremtette, amint arról még alább szólani fogok. És mert a mi Urunk, emberi alakot öltvén, mégis rezdületlenül megmaradt az ô világtól való elkülönültségében, így hát a Miasszonyunk nagyon jól ''tudta, hogy ugyanezt kívánja tôle is és hogy ebben a; vonatkozásban az ô alázatára tekintett és nem az ô világtól- leváltságára. Éppen ezért a Miasszonyunk világtól-leváltáságban rezdületlen maradt, és nem ezzel, hanem az ô alázatával dicsekedett. És ha csak egyetlen szóval is megemlékezett volna a világról való leválásáról, mondván: ,,És reám tekintett, aki leváltam a világról'', úgy már ez a leválása a világról csorbát szenvedne és nem volna sem teljes, sem tökéletes, ,mert közben ki kellett volna lépnie önmagából. S akármilyen jelentéktelen volna is ez a kilépése önmagából, a világról való leválása többé már nem volna makulátlan. Ebbôl megértheted, hogy lehetséges az, hogy a Miasszonyunk az ô alázatával dicsekedett és nem azzal, hogy levált a világról. Ebben az értelemben mondotta a próféta: ,,Audiam quid loquatur in me Dominus Deus'' (Zsolt 84,9), ami annyit jelent: ,,Én hallgatni fogok, hogy halljam, miként szól az én Istenem és Uram énbennem''; mintha csak azt akarta volna mondani: ,,Ha. Isten szólni akar hozzám, úgy költözzön belém, én nem lépek ki magamból.'' Én az, irgalmasságnál is elôbbrevalónak tartom a leválást a világról; mert ha irgalmat gyakorol az ember, ki kell hogy lépjen önmagából szükséget szenvedô felebarátja felé és akkor az ô szíve elszomorodik. Ezzel szemben a. világról levált ember szabad marad és megmarad önmagában és nem enged közel önmagához semmiféle szomorúságot; mert amíg az' embert bármi is el tudja szomorítani, még nincs minden rendjén ôbenne. Röviden szólva: bármilyen erényre tekintsek is, egyiket sem találom olyan makulátlanul tisztának és Istennel egyesítônek, mint a világról való leválást. Egy Avicenna nevű mester azt mondja: ,,A világról levált szellem nemessége oly nagy, hogy-minden igaz, amire rátekint, és minden az övé, amire csak áhítozik és mindenben engedelmeskednünk kell neki; bármit is parancsoljon.'' És ezt tudnod kell: Ha a szabad szellem valóban levált a világról, úgy Istent a maga' léte felé kényszeríti; hogyha pedig minden formát és akcidenciát levetve állhatna meg magában, úgy Isten létét venné magára. Isten azonban nem adhat mást senkinek, mint önmagát; éppen azért Isten annál többet nem is tehet a világról levált szellemmel, mint hogy önmagát adja neki. És az az ember, aki teljes egészében le tudott válni a világról, olyan mélyen belemerül az örökkévalóságba, hogy semmi, ami múlandó, többé meg nem rezdítheti; hogy semmit, ami testi, többé nem érzékel és ilymódon meghalt a világ számára, mert többé nincs igénye semmi, ami földi. egy értette ezt Szent Pál, mondván: ,,Élek és mégsem én élek; Krisztus él bennem'' (Gal 2,20). Ha mármost azt kérdezed: milyen is voltaképp ez a leválás a világról, hogyha már önmagában véve is ilyen nemes? Úgy hát tudd meg: Az igazi leválás a világról nem jelent egyebet; mint hogy a szellem olyan mozdulatlan marad minden szeretet és szenvedés; dicsôség, szégyen és megvetés közepette, mint egy ólomból való hegy a gyenge szélfúvásban. Ez a rezdületlen leválás teszi leghasonlatosabbá az embert Istenhez. ' Mert éppen ez a mozdulatlan elkülönültsége a világtál teszi az Istent Istenné, és ebbôl az elkülönülésbôl származik az ô tisztasága és egyszerűsége és változtathatatlansága. És ezért azt, hogy az ember hasonlatossá váljék Istenhez, olyannyira, amennyire egy teremtmény Istenhez egyáltalában hasonlatos lehet; ezt .csakis a világtól való leválás útján érheti el: Ez azután az embert tisztává, tisztasága egyszerűbbé, egyszerűsége pedig változathatatlanná teszi, s mindezek révén az ember hasonlóvá válhat Istenhez; ennek a hasonlóságnak azonban kegyelembôl kell létrejönnie, mert a kegyelem elvonja az idô minden dolgától és megtisztítja miden mulandó dologtól. Tudd meg hát: Aki megüresíti magát, kirekesztvén magából a teremtett világot, az megtelik Istennel és aki megtelik a teremtett világgal, az kirekeszti magából Istent. Tudnod kell tehát, hogy Isten mindig óta ilyen mozdulatlan elkülönültségben állott és áll ma is, és tudnod kell azt is, hogy midôn Isten az eget és a földet teremtette, ez oly kevéssé érintette az ô mozdulatlan elkülönültségét, mintha soha semmiféle teremtményt nem teremtett volna: Ezért továbbá azt mondom: Mindazok az imák, amelyek elmondatnak, és mindazok a jótettek, amelyeket az ember az idôben véghez vitt, épp oly kevéssé érintik Istent elkülönültségét a világtól, mintha egyetlen ima soha el nem mondatott, egyetlen jótett soha végbe nem ment volna, és Isten egyáltalában nem lesz sem kegyesebb, sem közelebb az emberhez, épp olyan lesz, mint hogyha az ima soha el nem mondatott, a jótettek soha végbe nem vitettek volna. így hát továbbá azt mondom: Amikor a Fiú emberré akart válni az Istenségben és amikor azzá vált és elszenvedte kínjait, ez épp oly kevéssé érintette Isten mozdulatlan elkülönültségét, mint ha soha emberré nem vált volna. Erre azt mondhatnád: Ezt tehát úgy kell értenem, hogy minden ima, minden jótett hiábavaló, mert Isten nem veszi tudomásul olymódon, hogy ôt ezáltal bárki megindíthatná, és mégis azt mondják: ,,Isten azt akarja, hogy mindenért imádkozzunk hozzá.'' Most azonban figyelj rám és igyekezz jól megérteni, ha képes vagy rá, hogy Isten a maga elsô örök pillantásával -- ha ilyen elsô pillantást egyáltalában .feltételezhetünk -- minden dolgot úgy látott, ahogy az történni fog, és ugyanezzel a pillantásával látta azt is, hogy mikor és hogyan fogja megalkotni a maga teremtményeit és mikor kell a Fiúnak emberré válnia és szenvednie. S ugyanígy látta a legkisebb imát és jócselekedetet, ami majd valaha elmondatik, vagy véghez vitetik, és látta azt is, milyen imát és áhítatos fohászt akar vagy fog majd meghallani; látta, hogy holnap szíved mélyébôl szólítod ôt és fohászkodsz hozzá, és ezt az imát és fohászt Isten nem holnap fogja meghallani, mert már elôbb hallotta a maga örökkévalóságában, mielôtt te emberré lettél volna. Ha azonban a te imád nem mélyrôl fakad és áhítat nélkül való, úgy Isten nem most fog elutasítani téged, hiszen a maga örökkévalóságában mindigtôl fogva elutasított. Így hát Isten a maga elsô örök pillantásával mindent látott és Isten nem alkot semmit újonnan, mert eleve mindent megalkotott. Ezért van, hogy noha Isten mindenkoron a maga mozdulatlan elkülönültségében honol, mégsem mennek veszendôbe az emberek imái és jócselekedetei, mert aki jót cselekszik, az aszerint jutalmaztatik, aki pedig rosszat, az meg aszerint ítéltetik meg. Ezt a gondolatot fejezi ki Szent Ágoston ,,A Szentháromságról'' szóló, ötödik könyvének utolsó fejezetében, mondván: ,,Deus autem'' stb., ami annyit jelent• ,,Isten óvjon mindenkit attól, hogy azt mondja: Isten bárkit is idôbeli módon szeret, mert nála nincs elmúlt és jövendô, és valamennyi szentet szerette, még mielôtt megteremtette volna a világot olyannak, amilyennek már eleve látta. És ha eljön az ideje, amikor az idôben láthatóvá teszi azt, amit ô már a maga örökkévalóságában elôre látott, akkor az emberek úgy vélik, hogy Isten valamiféle új szeretettel fordul feléjük; pedig amikor ô haragra lobban, vagy jót cselekszik velünk, mi változunk meg, miközben ô maga változatlan marad, éppúgy, ahogyan a napfény a beteg szemnek fájdalmat okoz, az egészségesnek azonban jót tesz, miközben maga napfény változatlan marad''. Ugyanezt a-gondolatot érinti Ágoston ,,A Szentháromságról'' szóló, tizenkettedik könyvének negyedik fejezetében, mondván: ,,Nam Deus non ad tempus videt, nec aliquid fit novi in eius visione.'' ,,Isten nem idôbeli módon lát és az ô számára semmi új nem válhatik láthatóvá. ''Errôl a gondolatról Isidorus így nyilatkozik ,,A legfôbb jóról'' szóló könyvében: ,,Sokan azt kérdezik: ŤMit .tett Isten, mielôtt még az eget és a földet teremtette, és hogyan ébredt benne az új akarat; hogy teremtményeit létre hozzať'' és így felel a kérdésre: ,,Soha semmilyen új akarat nem ébredt Istenben, mert habár valóban úgy van, hogy a teremtmény maga annak elôtte nem létezett'' abban a formában, mint ahogy most létezik, ,,mindamellett öröktôl fogva létezett Istenben és az ô elméjében''. Isten nem úgy teremtette az eget és a földet, ahogy mi valamelyik pillanatunkban így szólunk: ,,Ez (vagy az) legyen'', hiszen minden teremtmény kimondatott az örök szóban. Ehhez még hozzáfűzhetjük, amit a mi Urunk Mózesnek mondott, amikor Mózes azt kérdezte az Úrtól: ,,Uram, ha azt kérdi a fáraó tôlem, hogy ki vagy Te, mit feleljek néki?'' S szólott erre az Úr: ,,Aki van, az küldött engem'' (Kiv 3,13-14). Ez azt jelenti: Aki önmagában változatlan, az küldött engem. Ezek után azt kérdezhetné valaki: Vajon Krisztus is a világról levált rendületlenség állapotában volt-e, amikor így szólt: ,,Szomorú az én lelkem mindhalálig'' (Mt 26,38; Mk 14,34), és Mária, amikor a kereszt alatt állván az Írás szavai szerint oly fájdalmasan kesergett -- hogyan lehetséges mindez a világról levált rezdületlenség állapotában? Tudnod kell, hogy a mesterek szerint mindegyik emberben kétféle ember lakozik: az egyik a külsô ember, ez az érzékiség: ezt az embert öt érzéke szolgálja, mindamellett a külsô ember cselekedeteit a lélek irányítja. A másik a belsô ember, vagyis az ember belsô énje. Tudd meg tehát, hogy a szellemi ember, aki Istent szereti, a lélek erôit a külsô emberben már csupán annyira veszi igénybe; amennyire azok az öt érzék szempontjából nélkülözhetetlenek; s a belsô ember csak oly mértékben fordul az öt érzék felé, hogy ezeknek vezetôje és irányítója lehessen és megóvja ôket attól, hogy akárcsak az állatok, teljesen átadják magukat érzéki életük tárgyának, amiképpen azt az olyan emberek teszik, akik egész életüket a testi élvezetnek rendelik alá, mint az esztelen állatok; s az ilyeneket inkább lehet állatoknak, semmint embereknek nevezni! És mindazokat az erôket, amelyekkel a lélek az öt érzékre fordított erôin túl rendelkezik, átengedi a belsô embernek. És ha ez az ember valami magasrendű és nemes dolog felé fordul, akkor a lélek visszavonja mindazokat az erôket is, amelyeket az öt érzéknek kölcsönözött, s az ilyen embert azután eszeveszettnek és révetegnek tartják; mert egész lényét valami szellemi megismerést szolgáló képre irányítja, vagy valami kép nélkül való szellemi megismerésre: Ám tudnod kell, hogy Isten valamennyi szellemi embertôl azt várja, hogy lelke minden erejével szeresse ôt. Ezért mondotta:. ,,Szeresd a te Istenedet teljes szívedbôl!'' (Mk 12,30; Lk 10,27). Némelyek azonban lelkük minden erejét a külsô emberre pazarolják. Ezek azok az emberek, akik minden érzékükkel és egész értelmükkel múlandó javak felé fordulnak; ezek mit sem tudnak a belsô emberrôl. Tudd meg mármost: Megeshet, hogy miközben a külsô ember tevékenykedik, a belsô ember mindettôl független és rezdületlen marad. Így Krisztusban is volt egy külsô és egy belsô ember, és éppúgy a Miasszonyunkban is; és amit Krisztus és a Miasszonyunk valaha külsô eseményekrôl mondott, az a bennük lakozó külsô embertôl való, miközben a belsô ember megmaradt a maga világról levált rezdületlenségében. így beszélt Krisztus is, amikor azt mondotta: ,;Szomorú az én lelkem mindhalálig'' (Mt 26,38; Mk 14,34); és bármit is kesergett, avagy bármiképpen is szólott volt valaha a Miasszonyunk, az ô bensôje mindenkor megmaradt a maga világról levált rezdületlenségben. És mindehhez még vedd a következô példázatot: Az ajtó egy sarokvason fordul, nyílik és csukódik. Nos, hát én a külsô ajtódeszkát a külsô emberhez, a sarokvasat pedig a belsô emberhez hasonlítom. Ahogy mármost az ajtó nyílik és zárul, úgy mozog a külsô deszka ide-oda, de a sarokvas mégis mozdulatlanul marad a helyén és ezért sohasem változik. Ha ezt a példázatot megértetted, látni fogod, hogy ugyanígy van ez itt is. És most azt kérdezem: Mi voltaképpen a világról való teljes leválás tárgya? S azt felelem rá, ami alább következik: A világról való teljes leválásnak semmiféle tárgya nincs. A puszta semmin alapszik, s azt is megmondom neked, hogy ez miért van így: A világról teljesen levált ember a legmagasabban áll. Márpedig a legmagasabban az áll, akiben Isten a maga teljes akarata szerint. hathat. Isten ugyanis nem hathat minden szívben a maga teljes akarata szerint, mert habár Isten mindenható, mégis csak olyan mértékben hathat, amilyen mértékben erre készséget talál vagy teremt. És azt, hogy: ,,teremt'', Szent Pál miatt mondom, mert ônála nem talált semmilyen kétséget, azonban kegyelem útján késztette rá. Azért mondom így: Isten olyan mértékben hat, amilyen mértékben erre készséget talál. Másképpen hat az emberben, mint a kôben. Erre lelhetünk hasonlatot a természetben: Ha befűtjük a kemencét és egy zabból, egy árpából, egy rozsból meg egy búzából gyúrt kenyértésztát teszünk bele, s a kemencében mindenütt egyforma forróság --.van, az mégsem hat egyféleképpen a tésztákra; az egyikbôl szép kenyér válik, a másikból durvább, a harmadikból még durvább. És ez nem a kemence forrósán múlik, hanem a tészták különféle anyagán. Ugyanígy Isten nem hat egyformán minden szívben; aszerint hat, amilyen készségre és fogékonyságra talál. Ha valamely szívben ez vagy az honol, úgy ,,ez vagy az'' rejthet magában valamit, ami akadályozza Istent abban, hogy a maga teljességében hasson. Ha tehát a szív a legmagasabbnak befogadására készül, úgy már a puszta semmin kell állnia, és ez a legfôbb lehetôség, 'ami megadatik. Amidôn tehát a világról levált szív a legmagasabban áll, akkor a puszta semmin kell állnia, mert ez teszi a legfogékonyabbá. Végy megint csak egy példát a természetbôl: Ha egy viasztáblára írni akarok, úgy bármilyen nemes szöveg álljon is rajta, akadályozni fog abban, hogy a táblára írjak; s ha pedig mégis írni akarok rá, úgy mindent le kell törölnöm és meg kell semmisítenem, ami a táblára írva van. És a tábla sohasem kínálkozik olyannyira az írásra, mint amikor semmi sem áll rajta. Ugyanígy ahhoz, hogy Isten teljes egészében a szívember írhassa magát, el kell távoznia belôle mindennek, amit ennek: vagy. annak nevezhetünk, és éppen így van ez a világról levált szívvel is. Ezért tehát Isten a maga teljes egészében; és legfôbb szándéka szerint hathat benne. ,A világról levált szív tárgya tehát sem ez, sem az nem lehet. Ezek után pedig felteszem a kérdést: Milyen a világról levált szív imája? Erre csak az alábbiakat felelhetem: A világról levált tisztaság nem imádkozhatik, mert aki imádkozik, azt kívánja Istentôl, hogy részesévé tegye valaminek, vagy hogy valamitôl megszabadítsa. Márpedig a világról levált szív nem kíván semmit és nincs is semmije, amitôl szabadulni akarna. Ezért mentes minden imától, és az ô imája nem más mint hogy hasonlóvá váljék Istenhez. Ebbôl áll az ô egész imádsága. Ehhez még hozzá tehetjük azt, amit Szent Dionysius fűz Szent Pál alábbi szavaihoz: ,,Sokan vannak, akik mind azért futnak, hogy elnyerjék a koszorút, de csak egynek ítélhetik oda''. (vö. 1Kor 9,24) -- a lélek erôi mind a koszorúért futnak, de ez csak a lélek lényegének ítéltetik oda -- Dionysius tehát azt mondja: A koszorúért futni annyi, mint elfordulni valamennyi teremtménytôl és eggyé válva önmagunkkal, beleoldódni a teremtetlenségbe. És ha a lélek eljut idáig, akkor elveszíti a nevét . és Isten magába vonja, s ezáltal a lélek megsemmisül, úgy ahogyan a nap magába olvasztja és megsemmisíti a hajnalpírt. S ide semmi más nem vezeti el az embert, mint a világról való teljes leválás. Itt hivatkozhatunk még Ágostonra, aki azt mondja: ,,A léleknek van egy rejtett kapuja, amely az isteni természetbe vezet s ott minden dolog megszűnik számára''. Ez a kapu itt a földön nem egyéb, mint a teljes leválás a világról. Amikor ez a leválás eléri legmagasabb fokát, a megismeréstôl ismeret nélkül való lesz, a szeretettô1 szeretet nélkül való és a fénytôl sötét. Ehelyütt idézhetünk még egy mester szavait: A lelki szegények azok, aki minden dolgot átengednek Istennek; mint ahogy az övéi voltak, amikor mi még nem voltunk. S ez csupán a világról teljesen levált szív számára lehetséges. Hogy Isten minden más szívnél inkább költözik a világról levált szívbe, az a következôkbôl érthetô meg: Ha azt kérdezed tôlem: ,,Mi az, amit Isten minden dologban keres?'' úgy a bölcsesség könyvének szavai szerint felelek neked, ahol azt mondja: ,,Minden dologban a nyugalmat keresem!'' (Sir 24; 11). De sehol másutt nincs teljes nyugalom, egyesegyedül a világról levált szívben. Ezért Isten inkább lakozik itt, mint más erényekben vagy bármi egyébben. És tudnod kell azt is: Minél inkább lakozik itt, mint más erényekben vagy bármi egyébben. És tudnod kell azt is: Minél inkább törekszik az ember arra, hogy a beléje áramló Isten befogadására képes legyen, annál boldogabb lesz ô; s akinek végül is sikerül felkészülnie a legteljesebb befogadásra, az éri el a végsô üdvösséget. Márpedig senki sem képes másképpen felkészülni a beléje áramló Isten befogadására, mint úgy, hogy hasonlóvá válik Istenhez; mert amennyire az ember hasonlóvá válik az Istenhez, annyira képes magába fogadni a belé áramló Istent. Ez a hasonlóság pedig csakis onnan való, hogy az ember aláveti magát Istennek; minél inkább veti tehát alá magát az ember a teremtett világnak, annál kevésbé hasonlatos Istenhez. Így hát a tiszta, világról levált szív immár nem függ semmilyen teremtménytôl. Ekkor már teljes egészében Istennek veti alá magát és ilymódon válik éppen a leghasonlatosabbá Istenhez, s egyszersmind a legfelkészültebbé a beléje áramló Isten befogadására. Így értendôk Szent Pál szavai: ,,Öltsétek magatokra Jézus Krisztust'' --, ami azt jelenti: váljatok hasonlatossá Krisztushoz; mert másképp nem vehetjük magunkra Krisztust, mint hogy hasonlatossá válunk ôhozzá. És tudd meg: Amikor Krisztus emberré vált, akkor nem az embert öltötte magára, csak az emberi természetet. Szabadulj meg tehát minden dologtól, s így nem marad benned egyéb, mint amit Krisztus magára vett, és így öltöd magadra Krisztust. Aki tehát meg akarja érteni a világról való teljes leválás nemességét és hasznát, . gondoljon Krisztus szavaira, amelyeket a maga embervoltáról a tanítványainak mondott, szólván: ,,Jobb néktek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, nem lehet részetek a Szentlélekben (Jn 16,7); vagyis mintha ezzel azt mondta volna: Túlságosan sok örömöt leltetek az én földi jelenlétemben, semhogy részetek lehetne a Szentlélek tökéletes örömében. Ezért váljatok le a képrôl és legyetek eggyé az alaktalan léttel, mert Isten szellemi vigasza annyira leheletfinom, hogy csak az részesülhet benne, aki a testi vigaszt megveti. Vessétek bôt emlékezetetekbe mindnyájan, akiknek fogékony az elmétek! Senki sem lehet boldogabb annál, mint aki teljesen levált a világról. A hús és a test vigasza nem lehetséges a lélek kára nélkül, ,,mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen'' (Gal 5,17). Aki tehát a zabolátlan szerelem magvát veti el a testben, az örök halált arat; aki pedig az igazi szeretet magvát veti el a szellemben, örök életet nyer a szellemtôl. Éppen ezért: minél hamarabb menekül az ember a teremtésbôl, annál hamarabb siet felé a Teremtô. Véssétek hát jól elmétekbe: Ha már az az öröm is, amit Krisztus testi megjelenése okozhat, akadályoz bennünket a Szentlélek befogadásában, mennyivel inkább akadályoz Istennel szemben az a zabolátlan élvezet, amelyet múlandó vigaszul kapunk. Éppen ezért mindennél jobb leválni a világról, mert ez makulátlanná teszi a lelket és tisztává a lelkiismeretet és felgyújtja a szívet és felébreszti a szellemet és felhevíti a vágyat és megismertet Istennel és megszabadít mindattól, ami kreatúra, és az Istennel való egyesüléshez visz. Véssétek hát emlékezetetekbe mindnyájan, akinek fogékony az elmétek! A leggyorsabb lábú állat, amelyik ehhez a tökéletességhez eljuttat titeket, a szenvedés; mert senki sem élvez örökebb édességet azoknál, akik Krisztussal együtt vannak a legnagyobb keserűségben. Nincs keservesebb a szenvedésnél és senkinek sem jut osztályrészül mézédesebb édesség, mint . annak, aki szenvedett; semmi sem csúfítja el jobban a; testet az emberek elôtt a szenvedésnél, ám semmi sem ékesíti fel jobban a lelket Isten elôtt, mint az, hogy szenvedett. A legszilárdabb alap, amire ez a tökéletesség épülhet, az alázat; mert akinek a természete itt a legmélyebben alacsonyítja le magát, annak szelleme szökken fel a legmagasabbra Istenben, mert a szeretet szenvedést hoz, a szenvedés pedig szeretetet. Aki tehát végképp le akar válni a világtól, az törekedjék teljes alázatra, mert így kerül közel Istenhez. S hogy ezt valamennyien elérhessük, abban legyen segítségünkre a legtökéletesebb elkülönültség, aki maga Isten. Ámen. (Mándy Stefánia fordítása) ======================================================================== Eckhart mester: Surrexit autem Saulus de Misztikusok élményei terra apertisque oculis nihil videbat Az ige, melyet az imént latinul mondtam el, Szt. Lukács, Apostolok Cselekedeteirôl írt könyvében található. Szt. Pálról szól és így hangzik: ,,Felkelt Pál a földrôl, és nyitott szemeivel sem látott semmit.'' (ApCsel 9,8) Úgy tűnik nekem; hogy ennek a kis, igének négy jelentése is van. Egyik jelentése az, hogy amint-a földrôl fölkelt és szemét kinyitotta, semmit sem. látott, és ez a semmi Isten volt, mert amiképp Istent látta .azt nevezi semminek. Második jelentése az, hogy amint felkelt, nem látott semmi mást csak Istent. A harmadik, hogy egyetlen dologban sem látott semmi mást csak Istent. A negyedik, hogy amint Istent látta, minden dolgot semminek látott. Korábban arról beszél Szt. Lukács, hogy miként támadt hirtelen fény a mennybôl, és miként terítette le Pált a földre. Nos figyeljétek meg jól, hogy mit mond: fény támadt a mennybôl (vö. ApCsel 9,3). Legjobb mestereink mondják, hogy a mennyben fényesség van, de a menny mégsem világít. A napnak is van saját fénye a nap azonban világít. Éppígy a csillagoknak is van fénye, jóllehet ez csak rájuk vetül. Mestereink azt mondják, hogy a tűz; a maga egyszerű, természetes tisztaságában, a legfelsô szférában nem világít. Természete oly tiszta, hogy szem semmiképpen nem láthatja. Oly finom és a szemtôl oly idegen, hogy ha a szemünk elôtt volna is, tekintetünk még akkor sem lenne képes megérinteni. Jól látható azonban a tűz a tôle idegen dolgokban, akkor, amikor a fában vagy a szénben felgyullad. Mennyei fénynek azt a fényt hívjuk, ami maga az Isten, amit emberi érzékeinkkel el nem érhetünk. Ezért mondja Szt. Pál: ,,Isten olyan fényben lakozik, ahová senki sem képes eljutni. . . .'' (1Tim 6,16) Azt mondja, hogy Isten az a fény, amihez nem vezet bejárat. Istenhez nincs bejárat. Aki még a kegyelem és a fény kibontakozásában él, Istent még soha el nem érte. Isten nem a növekvô fény, jóllehet az embernek növekedés révén kell elérkezni hozzá. Növekedés közben Isten nem látható Istennek olyan fényben kell láthatóvá válnia; ami Isten maga. Egy mester azt mondja, hogy Istenben nincs kevesebb vagy több, sem ez vagy az. Ameddig .úton vagyunk, nem léptünk még be. Ezt mondja hát Szt. Lukács: ,,...fény sugárzá ôt körül a mennybôl.'' (ApCsel 9,3). Itt pedig arra gondol, hogy mindazt ami lelkéhez tartozott, körülvette ez a fény. Egy mester azt mondja, hogy ebben a fényben felbuzdulnak és szárnyalnak a lélek erôi. A külsô érzékek -- melyekkel látunk és hallunk -- éppúgy, mint a belsôk, melyeket gondolatoknak nevezünk. Csodálatos, hogy milyen messzire elérnek, és milyen kifürkészhetetlenek a gondolatok. Éppoly könnyen tudok elgondolni valamit, ami a tenger túlsó partján van, mint azt, ami közvetlenül mellettem van. A gondolatok fölé emelkedik azonban az értelem, amennyiben még kutat is. Körös-körül bejár mindent és kutat, vizsgálódik itt is, ott is, begyűjt és kirostál. Ezen a kutató értelmen is túl van azonban egy másik értelem, mely nem kutat, mely tiszta egyszerű létében nyugszik, abban a létben, melyet fény vesz körül. Én pedig azt mondom, hogy ebben a fényben a lélek összes erôi szárnyalnak. Az érzékek a gondolatokba rugaszkodnak fel, s hogy a gondolatok milyen magasan szárnyalnak és milyen kifürkészhetetlenek, nem tudja más csak az Isten és a lélek. Mestereink mondják -- és ez egy nehéz kérdés hogy maguk az angyalok sem tudnak a gondolatról semmit, ha ôk maguk nem törnek át és nem hágnak fel a kutató értelemig, és ha az értelem nem szökken fel abba az értelembe, amelyik már nem kutat, hanem sokkal inkább önmagában levô tiszta fény. Ez a fény foglalja magába a lélek összes erôit. Ezért mondja Szt. Lukács, hogy ,,. . . fény sugárzá ôt körül a mennybôl.'' Egy mester azt mondja, hogy azok a dolgok, melyekbôl kiárad valami, nem fogadnak be semmit náluk alacsonyabbrendű dolgokból. Isten árad ki minden teremtménybe, és mégsem érinti meg ôt egyikük sem: Nincs szüksége semmire abból, ami az övék. Isten adományozza a természetnek a működés képességét, annak pedig elsô műve a szív. Ezért hitte néhány mester, hogy a lélek a szívben van elrejtve, és onnan kiáradva. eleveníti meg a többi tagot. Ez azonban nem így van. A lélek minden egyes tagban oszthatatlanul benne van. Jóllehet az igaz, hogy elsô műve a szívben található. A szív középen van, s körös-körül védett akar lenni. Éppúgy, ahogy a menny, amelyben nincs idegen hatás, és nem is fogad be semmit másból. Minden dolgot magába foglal, minden dolgot megérint, miközben ô maga érintetlen marad. Még maga a tűz -- legyen bár mégoly magasan a legfelsô szférában -- sem érinti meg a mennyet. A fényár a földre terítette, és szemei úgy nyíltak fel, hogy bár nyitva voltak, minden dolgot semminek látott (vö. ApCsel 9,8). És amikor minden dolgot, semminek látott, akkor látta Istent. Most pedig figyeljetek! A ,,Szerelem Könyvében'' így szól a lélek: ,,Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, akit szeret az én lelkem, keresém ôt, és meg nem találtam.'' (Énekek Éneke 3, 1) Az ágyasházában kereste, s ezzel arra mutat a lélek, hogy aki olyasmihez tapad és olyasmitôl függ, ami Isten alatt van, annak ágya túl szűk. A lélek így beszél: ,,. . . éjjeleken keresém ôt.'' Nincs olyan éjszaka, amelyben egyáltalán ne lenne fény, jóllehet valami eltakarhatja elôlünk. A nap világít az éjszakában, de valami eltakarja. Napközben fénylik és minden más fényt eltakar. Így tesz az isteni fény is, minden fényt eltakar. Amit a teremtményeknél keresünk, mindaz éjszaka. Az a véleményem, hogy amit a teremtmények bármelyikénél keresünk, mindaz árnyék és éjszaka. Még a legfôbb, angyal, mégoly magasrendű fénye sem érinti meg. a lelket. Mindaz, ami nem az elsô fény sötét és éjszaka. Ezért nem találja Istent a lélek. ,,Akkor felálltam és mindenütt kerestem; bejártam széltében hosszában mindent. Így találtak rám az ôrizôk, az angyalok voltak ôk. Megkérdeztem tôlük, hogy vajon nem látták-e azt, akit lelkem szeret.'' ôk pedig hallgattak, talán nem tudták megnevezni ôt. ,,Alig mentem vala el azoktól, mikor megtaláltam azt, akit az én lelkem szeret.'' (Énekek Éneke 3, 4) Arról az ,,alig''- ról és arról a ,,kicsiny''-rôl, amely ekkor a lelket olyannyira hátráltatta, hogy Istent nem találta, már máskor is beszéltem: az akinek az összes múlandó dolog nem csekélység, nem annyi mintha semmi sem lenne, nem találja az Istent. Ezért mondta a lélek: ,,Amint egy kissé továbbmentem, megtaláltam azt, akit kerestem.'' Amikor Isten önmagáról képet formál és önmagát kitölti a lélekben mint fényt; mint létet vagy mint jóságot fogadod be ôt. Ha ezenkívül még valamit megtudsz róla, az már nem az Isten. Lássátok ezen a ,,kicsin'' kell túllépni, minden rárakódást le kell róla hántani, és Istent mint egyet kell megismerni. Ezért mondja a lélek: ,,Amikor kissé továbbmentem, megtaláltam azt, akit az én lelkem szeret.'' Elég gyakran mondjuk: ,,akit az én lelkem szeret.'' De miért mondja itt a lélek: ,,akit az én lelkem szeret''? Nos Isten jócskán fölötte áll, és éppen ezért nem nevezi meg, hogy kit is szeret. Négy oka is volt arra, hogy ne nevezze meg. Az egyik oka az, hogy Istennek nincsen neve. Ha nevet akart volna adni neki, azt elôbb el kellett volna gondolnia. Isten azonban fölötte áll minden névnek, senki sem juthat oly messzire, hogy Istent képes legyen kimondani. A második ok, amiért nem adott nevet neki az, hogy ha a lélek a szeretetben Istenbe teljesen beleolvad, már nem tud másról csak a szeretetrôl. Azt hiszi minden ember úgy ismeri Istent, ahogy ô. Csodálkozásra készteti, ha valaki még Istenien kívül is megismer valamit. A harmadik ok az, hogy nem volt annyi ideje, hogy megnevezze. Nem tud oly sokáig a szeretettôl elfordulni, nem tud önmagából más szót elôhívni, mint azt, hogy szeretet. A negyedik ok az, hogy talán úgy vélte, hogy nincs is más neve a szereteten kívül, a szeretettel kimondja az összes többi nevét is. Ezért mondja a lélek: ,,Felálltam, bejártam keresztül-kasul mindent. Amint egy kissé továbbmentem; megtaláltam azt, akit kerestem.'' ,,Fölkelt Pál a földrôl, és nyitott szemmel sem látott semmit.'' Képtelen vagyok az egyet látni. Nem látott Pál semmit, és ez volt az Isten. Isten semmi és Isten valami. Ami valami, az egyúttal semmi is. Ami Isten, az teljes egészében Isten. Ezért a megvilágosodott Szt. Dénes, akárhol is ír Istenrôl, így beszél: ô lét feletti, élet feletti, fény feletti. Nem tesz hozzá sem ezt, sem azt, és így arra utal, hogy Isten olyan -- tudom is én mi szükségképpen, ami mindezeken messze túl van. Amit lát valaki, vagy ami ismereteid sorába jut, az nem az Isten, éppen azért nem, mert ô nem ez vagy az. Ne higgyetek annak, aki azt mondja, hogy Isten itt vagy ott van. Az a fény ami Isten maga, a sötétségben fénylik. (Jn 1,5) Isten az igazi fény, s ahhoz, hogy ezt lássa valaki, vakká kell legyen, és Istent minden ,,valamitôl'' meg kell ôrizze. Egy mester azt mondja, hogy aki Istenrôl bármilyen hasonlattal beszél, tisztátalanul szól róla. Aki azonban a semmivel beszél Istenrôl, hozzá illô módon teszi ezt. Ha a lélek az egybe érkezik, és eljut örvmaga teljes elvetéséig, Istenre úgy talál, mintha a semmiben lelné meg. Egyszer egy embernek úgy tűnt, mintha álmában -- s ez éber álom volt -- terhes lett volna a semmitôl, mint egy asszony egy gyermekkel. Ebben a semmiben pedig Isten született meg, ô volt a semmi gyümölcse. Isten született meg a semmiben. Ezért mondja, hogy ,,fölkelt a földrôl, és nyitott szemekkel sem látott semmit.'' Látta Istent ott, ahol az összes teremtmény semmi volt. Semminek látta az összes teremtményt, mert minden teremtmény léte Istenben önmagában van. Ô olyan lét, amely minden létet magába foglal. Másvalamire is gondolt Szt. Lukács, amikor azt mondja, hogy ,,nem látott semmit''. Mestereink azt mondják, hogy ha valaki külsô dolgokról tud meg valamit, abba szükségképpen bele kell hogy ,,hulljon'' valami, legalábbis egy ,,benyomás''. Ha képet akarok kapni egy dologról, mondjuk egy kôrôl, a legdurvábbat vonom be magamba belôle, mert kívülrôl hántom le róla. Ahogy viszont lelkem alapjában, a lélek legemelkedettebb és legnemesebb tartományába van nem más az mint (szellemi) ,,kép''. Minden esetben, ha lelkem kívülrôl ismer meg valamit, beléhull valami idegen. Amit azonban a teremtményekkel kapcsolatban Istenben ismerek meg, ahhoz nem adódik hozzá más, csupán Isten. Ha minden teremtményt Istenben ismerek meg, semmiként ismerem meg ôket, Pál látta Istent, akiben minden teremtmény semmi. Harmadszor, azért nem látott semmit, mert a semmi Isten volt. Egy mester azt mondja, hogy Istenben minden teremtmény olyan, mint a semmi, mert minden teremtményi létet ô foglal magába. Isten olyan lét, akiben minden lét együtt van. Azt is mondja egy mester, hogy nem létezik olyan dolog Isten alatt, legyen az mégoly közel hozzá, amibe ne jutna be valami idegen. Megint egy másik mester azt mondja, hogy egy angyal közvetlenül ismeri meg önmagát és Istent. Amit viszont ezenkívül megismer, annak révén bejut valami idegen; valami benyomást gyakorol rá, legyen bár az mégoly kicsi is. Ha Istent akarjuk megismerni; közvetlenül kell annak megtörténnie, nem társulhat hozzá semmiféle idegen. Ha abban a bizonyos fényben ismerjük meg Istent, e fénynek egészen önállónak és önmagába zárulónak kell lennie, annyira, hogy bele ne kerülhessen semmi teremtett dolog. Ekkor ismerjük meg az örök életet egészen közvetlenül. Amikor semmit nem látott, akkor látta az Istent. Az a fény, ami Isten maga, kiárad és elsötétít minden fényt. A fényben, amiben Pál ekkor látott, látta Istent, egyébként nem. Ezért mondja Jób: ,,Aki szól a napnak és az fel nem kél és bepecsételi a csillagokat.'' (Jób 9,7) Mivel ez a fény fogta körül, nem látott semmi egyebet, mert mindannak, ami lelkében volt, arra a fényre volt gondja, és azzal a fénnyel volt elfoglalva, ami az Isten. Oly mértékig, hogy nem is volt képes semmi egyebet észrevenni. Ez pedig jó lecke számunkra, mert ha Istenre van gondunk, kevés külsô dolog okozhat gondot nekünk. Negyedszer azért nem látott semmit, mert az a fény, ami az Isten, nem keveredik semmivel, nem kerül bele semmiféle adalék. Az volt a jele annak, hogy az igazi fényt látta, hogy semmisem volt benne. A fénnyel nem akart kifejezni semmi mást, mint azt, hogy nyitott szemekkel sem látott semmit. Azáltal, hogy semmit sem látott, az isteni semmit látta. Szt. Ágoston mondja: amikor semmit sem látott, látta az Istent. Szt. Pál azt mondja, hogy aki semmi egyebet nem lát és vak, az látja az Istent. Ezért mondja Szt. Ágoston: mivel az Isten igaz fény és a lélek támasza, és közelebb van a lélekhez, mint amaz önmagához, amikor a lélek az összes teremtett dologtól elfordul, az Isten szükségképpen felfénylik és ragyog benne. A lélekben nem lehet sem szeretet, sem szorongás anélkül, hogy ne tudná honnan ered. Ha a lélek nem irányul külsô dolgokra, akkor hazatért és saját egyszerű, tiszta fényében lakik. Itt, .nem szeret, és nincs is benne szorongás vagy félelem. A megismerés minden lét talpköve és fundamentuma. A szeretet nem kötôdhet .máshoz, csakis a megismeréshez. Ha a lélek vak és más egyebet nem lát, akkor Istent látja, és ez szükségszerű. Egy mester azt mondja, hogy a szem akkor lát minden színt; ha a legmagasabbrendű tisztaság állapotában van, ahol nincs benne szín egyáltalán. S nemcsak ott, ahol minden színtôl mentes, hanem itt a testben is, ha színeket akarunk felismerni, szemünkben nem lehet szín. Ami maga híjával van a színeknek, annak segítségével látunk minden színt, s még akkor is így lenne ez, ha az amivel látnánk, a lábainknál lenne. Isten olyasfajta létezô, aki minden létet önmagában hord. Ha a lélek Istent akarja megismerni, vakká kell válnia. Ezért mondja Szt. Lukács: ,,a semmit látta'', azt akinek fénye minden fény, akinek léte minden lét. Ezért mondja a menyasszony a ,,Szerelem Könyvében'': ,,Alig mentem vala el azoktól, mikor megtaláltam azt, akit az én lelkem szeret.'' (Énekek Éneke 3, 4) Ez az alig, amelyen túllépett, az összes teremtmény volt. Aki nem löki el magától mindezeket, nem találja meg Istent. Azt is megérteti velünk itt a menyasszony, hogy akármilyen finom és akármilyen tiszta is lehet az az eszköz, amivel Istent megismerem, el kell tűnnie. Igen még a fény is, ami valóban Isten; ha úgy ragadom meg, ahogy lelkemet megérinti, méltatlan ôhozzá. Ott kell megragadnom, ahol kiárad. Nem lennék képes a fényt igaz mivoltában látni, ha csak úgy látnám, ahogy a falat megvilágítja, s nem fordítanám arra a tekintetemet, ahonnan kiárad. Még akkor is, ha ott ragadom meg, ahol kiárad, meg kell üresítenem magamat a kiáradástól. Úgy kell megragadnom, ahogy önmagában lebeg. Sôt még ekkor is azt mondom, hogy nem az igazi. Ott kell megragadnom, ahol sem nem érint; sem pedig kiárad vagy önmagában lebeg, mert mindezek még létezési módok. Istent azonban mint létezési mód nélküli módot, mint létnélküli létet kell megragadni, mert híjával van a módozatoknak. Ezért mondja Szt. Bernát: ,Aki téged akar megismerni, Istenem, mérték nélkül kell téged mérjen. Kérjük Urunkat, hogy olyan megismerésre juthassunk, amely egészen módozatok és mérték nélkül való. Ehhez segítsen minket az Isten. Ámen. (Schneller István fordítása) ======================================================================== George Fox: Újjászületve Isten képmására Misztikusok élményei Egy napon, miután kint jártam, majd hazatértem, fölemeltettem Isten szeretetébe, úgy, hogy csak csodálkozni tudtam szeretetének nagyságán. Ebben a lelkiállapotomban megnyilatkozott nekem az Örökkévaló világossága és hatalma, úgy, hogy világosan láttam, hogy mi minden történt Krisztusban és Krisztus által, s hogy mi mindennek kell még történnie s hogy hogyan gyôzte le és semmisítette meg a Kísértôt, a Sátánt és annak minden művét, s hogy miként áll fölötte. Fölismertem, hogy ezek a nyugtalanságok javamra voltak, hasonlóképpen a Krisztustól kapott hitem próbatételét szolgáló kísértések is. Ha néha el is fátyolozódott a lelkem, rejtett hitem mégis szilárd maradt; és lelkem mélyén megtartott a remény, mint a horgony a tenger mélyén és lehorgonyozta halhatatlan lelkemet püspökéhez, s rávette, hogy ússzon a világ tengerén, a tomboló hullámok, a viharok és a kísértések között. De ó! Egyszerre csak jobban láttam, mint valaha félelmeimet, próbatételeimet és kísértéseimet. Amikor kiáradt a fény, mindaz, ami a fényen kívül volt, sötétségnek, halálnak, kísértésnek tűnt; az istentelen, bűnös dolgok mind nyilvánvalóvá és láthatóvá váltak a fényben. Ezután tiszta tűz támadt bennem, s akkor láttam, hogy miként járt át , tisztító tűzhöz hasonlóan . . . akkor rám szállt a megkülönböztetés lelke, amelyben élesen láttam a saját gondolkodásomat, nyögésemet és sóhajtásomat, s hogy mi volt az, ami megvilágosított engem. Lélekben ekkor eljutottam a lángoló kardon át Isten paradicsomába. Minden megújult, és az egész teremtés másként illatozott, mint azelôtt; valóban teljességgel leírhatatlanul. Most már csak tisztaságot; ártatlanságot és igazságot ismertem; mert Jézus Krisztus által újjászülettem Isten képmásává, Ádámnak a bűnbeesés elôtti állapotába. A teremtés nyilatkoztatott ki nekem, és megmutattatott, hogy minden dolog természetének és gyógyítóerejének megfelelôen kapta a nevét. Az a gondolatom támadt, hogy talán orvosként kellene tevékenykednem az emberiség javára, mivel az Úr kinyilatkoztatta nekem a teremtmények mivoltát és gyógyítóerejét. A Lélek azonban rögtön tovább vezetett, s egy másik állapotba láttam bele, amely maradandóbb volt, mint Ádám ártatlansága, egy olyan állapotba tudniillik, mint Jézus Krisztusé, ami sohasem bukik el... Az Úr nagy titkokba vezetett be, leírhatatlan mélységek tárultak föl elôttem. Aki átadja magát a Szentléleknek, és felnövekszik a Mindenható képmásává, befogadhatja a bölcsesség Igéjét; .aki kinyilatkoztat minden dolgot, és képes fölismerni az örökkévalóban rejlô egységet. ======================================================================== Nagy Szent Gertrúd: A szeretet sebe Misztikusok élményei Advent 3. vasárnapján, amikor a Gaudete in Domino-t (Önvendezzetek az Úrban) éneklik, amikor kimeríthetetlen. kegyességedbôl szent testedet és véredet magamhoz: vehettem a szentáldozásban, elsodró vággyal töltötted be szívemet, s ajakamról ellenállhatatlanul bugyogtak a szavak: ,,Megvallom, Uram, hogy érdemeim szerint nem vagyok méltó legcsekélyebb ajándékod vételére sem, de a jelenlévôk érdemeiért és vágyakozására való tekintettel kérve kérlek: szegezd át szívemet szereteted nyilával.'' Ekkor legott megéreztem kegyelmed belsô kiáradásából, másrészt a keresztre feszített képeden megnyilatkozó bizonyos jelbôl, hogy kérésem meghallgatásra talált. Mikor az életadó szentség vétele után csöndes imádkozóhelyemre visszatértem, úgy tetszett, mintha egy festett feszület jobb oldalsebébôl nyílhegyes napsugár törne elô. Ez elôször megnyúlt, aztán összehúzódott, majd megint felém nyúlt, s szívemet egy darabig szelíden magához vonta. Vágyam azonban még így sem elégült ki egészen addig a szerdáig, amikor a mise végén híveid megtestesülésed szent titkáról és az angyali üdvözletrôl emlékeznek meg. Erre irányult az én figyelmem ha kissé lanyhán is --, amikor, íme, megjelentél. elôttem s egészen váratlanul megsebezted szívemet. ezekkel a szavakkal: ,,Minden .érzelmed áradása itt folyjon. egybe: folyjon egybe minden gyönyöröd ,. vágyad, .örömöd, fájdalmad, rettegésed, folyjon egybe minden más érzelmed szeretetemben!'' Ekkor hirtelen eszembe jutott mindaz, amit egykor hallottam: a. sebre fürdô, kenet és gyolcs szükséges. Akkor még nem tudtam, mit tegyek. Csak késôbb tártad föl elôttem világosan egyik nôvérem által, aki sokkal állhatatosabban és gyöngédebb szeretettel szoktatta hozzá fülét isteni sugallataid meghallásához, mint én. Ô azt tanácsolta, hogy kereszten függô szentséges Szíved imádjam szakadatlanul. Forró szeretetedbôl merítsem az áhítat patakját, ezzel. mossam le vétkeimnek szennyét; mérhetetlen szereteted forrásából vegyem a hála kenetét minden megpróbáltatás ellen; a hathatós és erôs szeretet készítse el megigazulásom kötelékét, ezzel irányítsam feléd minden gondolatomat, szavamat és cselekedetemet, ezzel tapadjak hozzád elválaszthatatlanul. (Ágoston Júlián fordítása) ======================================================================== Al Ghazáli: A szív csodás világa Misztikusok élményei A szív világának megszámlálhatatlan csodája van. Legcsodálatosabb mégis a szív nemessége, bár a legtöbb ember föl sem figyel rá. A szív nemessége a tudás és a hatalom kettôs alapján nyugszik. A tudáson nyugvó nemesség szintén kettôs. Az egyik felfogására mindenki képes; a második azonban titokzatosabb az elsônél, nem mindenki ismeri és nagyon ritka. A mindenkinek kinyilatkoztatott tudás által érti meg az ember a művészeteket, olvassa mindazt ,ami a könyvekben áll és fogja fel a geometriát, a számtant, a gyógyítás tudományát, a csillagászatot. és jogtudományt. Bár a szív oszthatatlan egység mégis mindezeknek a tudományoknak megvan benne a helyük, sôt az egész világ úgy elfér benne, mint egy atom a tengerben. Az ember egyetlen szempillantás alatt gondolatban fölemelkedik a földrôl az ég . legfelsôbb magaslataira, s fölméri a világot keletkezésétôl pusztulásáig. A föld porának világához kötve fölméri az ég szférájának Teljességét, megismeri minden csillag méretét; s a mérés művészete által megadja kiterjedésüket. Fölcsalja a halat a tenger mélyérôl, a madarat lehívja a 'levegô birodalmából, szolgálatába hajtja a legerôsebb állatokat, a tevét, ami csak létezik a világon, a maga mesterségévé teszi. Mindezt az öt érzék útján szerzi meg az ember. Ezért ez külsôdleges tudás és mindenki ismeri a hozzá vezetô utat. Azonban mindennél csodálatosabb az az ablak, amely a szív bensejében az ég érzékfölötti világára tárul, hasonlóan ahhoz, ahogyan a szíven kívül öt ablak van nyitva az érzéki világra. Az érzéki világ a testek világa, az érzékfölötti a lélek világa. A legtöbb ember csak az érzékekkel fölfogható testi világot ismeri, a megismerés útjaként pedig csupán az érzékek útját. Ha egy ember virrasztásban aszkézist gyakorol, s megtisztítja szívét a haragtól, a vágytól, minden rossz lénytál és a világ minden gonoszságától, s aztán egy elhagyatott helyen letelepszik, lehunyja szemét, elcsendesíti érzékeit, szívében kapcsolatot teremt a felsôbb világgal és lelkében, nem a nyelvével, folyvást ezt mondogatja: ,,Allah! -- Allah!'' -- mindaddig, amíg elveszíti önmaga és az egész világ tudatát, s már nem tud semmirôl csak Istenrôl, akkor megnyílik elôtte az az ablak, amin mások csak álomban látnak, ô pedig ébrenlétben szemlélheti. Az angyalok lelke jelenik meg neki csodálatos alakban, látja a prófétákat, tanítást és támogatást .kap tôlük, és megmutattatik neki a föld és az ég birodalma. Akinek megnyílik ez az út, az leírhatatlan és hatalmas dolgokat lát. Ha Isten küldötte azt mondja: ,,Láthatóvá vált elôttem a föld, és megmutattattak nekem napkelet és napnyugat országai'', vagy ha ezt mondja Isten igéje: ,,Így megmutattuk Ábrahámnak az ég és föld birodalmát'' -- akkor az ilyen állapotban történt. Nos, a prófétáknak ezen az úton lett részük a tudásban, nem az érzékek és nem fokozatos tanulás útján. Ennek kezdete azonban mindig a szent harc, amint Isten igéje mondja: ,,Szenteld magad neki szentségben'' -- ami annyit jelent: szabadulj meg minden dologtól, add át magad neki egészen, és ne törôdj e világ eseményeivel, mert azokat Isten magától is jó végre vezeti. ,,Ô napkelet és napnyugat Ura, nincs Isten rajta kívül, ôrá bízd ügyeidet!'' De ha rá bízod ügyeidet, akkor tartsd magad szabadon, ne keveredj az emberek közé, hanem ,,viseld el, amit mondanak, s különülj el tôlük barátságban''. ======================================================================== Bingeni Szent Hildegard: Egy látomás Misztikusok élményei Egy nagy, fémes hegyet láttam. Azon valaki olyan ragyogó fényességben ült; hogy világossága elvakított. Minden irányban -- szelíd árnyékként -- széles, hosszú szárnyak nyúltak ki. Elôtte, a hegy lábánál egy alak állt körös--körül szemek borították, olyannyira, hogy a szemek tömegétôl semmit sem láthattam belôle. Ez elôtt az alak elôtt egy másik állt. Ez olyan volt, mint egy gyermek, fakó ruhája és fehér cipôje volt. A hegyen ülô felôl a fénynek olyan áradata érte; hogy nem láthattam az arcát. Eleven szikrák is áradtak felülrôl, szeretetteljesen a két alak közé fonódva. A hegyen sok ablakot lehetett látni, bennük fakó és fehér emberfejék tűntek föl. S ekkor hirtelen hatalmas, átható hangon szólt a hegytetôn ülô: ,,Te törékeny ember, por a föld porából, hamu a hamuból, szólj a tiszta megváltás beköszöntérôl, hogy mindenki oktatást nyerjen, aki az Írás velejéig lát, és mégsem akarja hirdetni és prédikálni, mert langyos és eltompult Isten ügye iránt. Tárd föl nekik a titkok kastélyát, amelyet vonakodva lepleznek a rejtett mezôn. Tárulj a túláradás forrásává, áraszd szét magad misztikus tanításokban, hogy azok, akik Éva bukása miatt megvetôen bánnak veled, megrendüljenek öntözô vized árjától. Mert nem embertôl kaptad ennek a mélységnek a magasztosságát, felülrôl fogadod be, a magasságbeli Szent Bírótól, aki ragyogó fénybe és világlásba sugározza derűjét. Emelkedj föl hát, kiáltsd és hirdesd, ami neked kinyilatkoztatott az isteni segítség nagy erejében! Mert aki hatalmasan és jóságosan uralkodik minden teremtményén, Ô járja át az égi megvilágosítás tiszta fényével mindazokat, akik félik ôt, és az odaadás lelkületével szeretettel szolgálnak neki, és vezeti az állhatatos zarándokokat a helyes úton az örök szemlélés örömeihez. A nagy fémes hegy az örökkévaló isteni birodalom erejét és állandóságát jelenti, amely nem rendíthetô meg az ingatag változás semmiféle vihara által. És az a Valaki; aki a hegyen ül és fényes szépségével elvakítja szemedet, ôt mutatja a boldogság birodalmában, aki az örökkétartó derű fényében, isteni magasztosságban, az emberi értelem számára fölfoghatatlanul az egész földkerekségnek parancsol. A hosszú, széles, árnyékhoz hasonló szárnyak mindkét oldalon a szelíd, enyhe pártfogást jelentik, melyek buzdítással, de büntetéssel is tiltanak; méltóan mutatják az állandó; mérlegelô igazságosság kimondhatatlan lényét. A hegy lába elôtt áll a körös-körül szemekkel kirakott alak. Alázatosan megfeledkezve önmagáról ismeri meg Isten országát, s az Úr félelmében elsáncolva serényen és kitartóan működik az emberek között a jó és egyenes törekvés éleslátásával. Mivel csupa szem, nem ismerhetô föl emberi alakja. Mindent átható arcának köszönhetôen teljesen leküzdötte az istenihelyes feledését, amit az emberek gyakran élnek át melankolikus hangulatban, így éber látását már nem tudja megtéveszteni a gyönge, földi kérdezésmód. Eme alak mellett jelen van egy másik, gyermeki lény, sápadt ruhában és fehér cipôben. Az istenfélelmet ugyanis, amely elöl jár, követi a lelki szegénység. Mert Isten félelme az áhítat szellemében birtokolja annak a lelki szegénységnek a lelkületét is, amely nem akarja a fennhéjázó önzést, a szív büszkeségét, hanem a lélek egyszerűségét és józanságát szereti. Tekintély nélküli, odaadó magatartásban, fakó és jelentéktelen ruhába öltözve nem önmagának, hanem Istennek tulajdonítja a jótetteket, és örömmel követi az Isten Fiának ragyogó lábnyomait. A mindenható Istenbôl különféle, mennyei fényben ragyogó erôk indulnak ki, segítô védelmezôként veszik körül és simogatják tüzükkel azokat, akik valóban félik Istent, és lélekben hűséges szeretettel adják .át magukat a szegénységnek. A hegyben sok ablakot látni, amelyekben: sápadt vagy fehér emberfejek jelennek meg. Ez annyit tesz: A legmagasztosabb magasságban Isten összehasonlíthatatlanul mély; éles Ismerete elôtt nem maradhat titokban és rejtve az emberek törekvése és cselekvése, amint azok - magukban is sokszor lényüknek sápadt hűvösét vagy izzását mutatják kifelé -- egyszer fáradt szívű és fáradt kezű emberek, amint lassan álomba zuhannak, másszor felébredt és tisztességesen ôrködô emberek. Így mondja Salamon is, egészen az én kívánságomnak megfelelôen: A petyhüdt kéz szegénységet szerzett magának, az erôsek keze viszont gazdagságot teremt (Péld 10,4). Ez annyit tesz: gyöngévé és szegénnyé tette magát az ember, aki nem akart semmiben sem hozzájárulni az igazságossághoz, nem akarta leküzdeni a maga bűnét, nem akarta elengedni a más adósságát, üresen maradt hát a boldogság nagyszerű műveitôl. Aki azonban az üdvösség erôs tetteit műveli, az utána nyúl - - miközben az igazság útját járja -- a dicsôség felszökô forrásának, amelybôl az ég és a föld legértékesebb kincseit szerzi meg magának. Mindazok, akikben tehát adva van a tudás a Szentlélekben és adva vannak a felemelô szárnyak a hitben, azok ne szegjék meg figyelmeztetéseimet, hanem fogadják el és ízlelgessék lelkükben.'' ======================================================================== Aranyszájú Szent János: Isten Misztikusok élményei felfoghatatlanságáról Meg van írva: ,,Féld az Istent és tartsd meg az ô parancsolatai, mert ez az egész ember.'' Ha tehát az istenfélelem az egész ember, az istenfélelem pedig az ismeretbôl származik, az ismeret viszont eltöröltetik, amint azt- Pál mondja, akkor ismeret nélkül egészen elveszünk, mindenünk odalesz, és semmivel sem leszünk jobb állapotban az értelem nélküli teremtményeknél, hanem sokkal rosszabban. Hiszen emiatt vagyunk többek náluk, hiszen ami a többi, testi képességet illeti, ôk jóval fölöttünk állanak. Mit jelentsenek hát ezek a páli igék, és mire vonatkozik az, hogy ,,az ismeret eltöröltetik''? Nos, nem a teljes, hanem a rész szerinti ismeretrôl mondja ezt, eltöröltetésen pedig az ismeret jobbra változását érti: a rész szerinti ismeret eltörültetik, hogy többé ne rész szerinti, hanem tökéletes ismeret legyen. Mert amiképpen a gyermekkor eltöröltetik, ami nem a gyermek létének végét jelenti, hanem csak a felnôttkor beköszöntét és a gyermek teljes emberré válását, ugyanúgy történik az ismerettel is. Ezt mondja: ez a kis ismeret többé nem lesz kicsiny, mert az elkövetkezendôkben naggyá lesz. Ezt jelenti az, hogy eltöröltetik. Mindezt a következôkben még világosabbá teszi. Nehogy azt hallván, hogy ,,eltöröltetik'', úgy értsd ezt, hogy ,,teljesen megszűnik'', ahelyett, hogy ,,megnövekszik'' és ,,jobbá lesz'', az ,,eltöröltetik'' után még hozzáteszi: mert rész szerint ismerünk és rész szerint prófétálunk. Amikor azonban eljön a tökéletes, a rész szerinti eltöröltetik. Vagyis többé már nem rész szerinti, hanem tökéletes. Vagyis ami benne tökéletes. Ez az eltöröltetés tehát beteljesedés és jobbra fordulás. Figyeld most meg Pál szavainak mély értelmét: nem azt mondja, hogy egy részt ismerünk, hanem hogy rész szerint ismerünk, azt mutatván meg ezzel, hogy csak a résznek egy részét birtokoljuk. Talán szeretnétek hallani, hogy mekkora részt birtokolunk és mekkora hátramaradt részt, és hogy vajon a kisebbik vagy a nagyobbik rész van birtokodban, de nem is egyszerűen a kisebbik rész, hanem mondhatni az egésznek század vagy tizedrésze, hallgasd meg a következôket Pontosabban szólva, mielôtt felolvasnám nektek az apostoli igét, egy hasonlatot mondok, amelybôl fogalmat alkothattok róla -- már amennyire ez egy hasonlat alapján lehetséges --, mi az, ami hiányzik nekünk, és mi az, amit most birtokolunk. Mekkora tehát. a különbség a majdan osztályrészünkül jutó tudás és a jelenlegi között? Akkora, amekkora a különbség a felnôtt férfi és a csecsszopó gyermek között. Ennyivel különb tehát az eljövendô ismeret a jelenvalónál. S annak bizonyítására, hogy ez igaz, és amaz ismeret ennyivel több a jelenvalónál, beszéljen ismét maga Pál. Mert azután, hogy ezt mondta: ,,rész szerint ismerünk'', meg akarván mutatni mekkora ez a rész, és hogy milyen csekélyke az, amit most birtoklunk, hozzáteszi: ,,mikor kisded voltam, kisded módra beszéltem, kisded módra éreztem, kisded módra gondolkoztam. Ámde mikor férfiú lettem, elhagytam a kisdedhez illô dolgokat.'' A kisdedek viselkedéséhez hasonlítja a jelen ismeretet és felnôtt férfiúhoz az eljövendôt. Nem azt mondja: ,,mikor gyermek voltam'' -- hiszen a tizenkét éves gyermek is gyermek --, hanem: ,,mikor kisded voltam'', amivel a csecsemô képét tárja elénk, azét, aki még szopik és anyatejjel táplálkozik. S hogy az írás ezt érti kisdeden, annak bizonyítására hallgasd meg a zsoltárt: ,,Uram, mi Urunk, mily csodálatos a te neved az egész földöni Mert fenséged az egek fölé emelkedett. Kisdedek és csecsemôk szájából szerzettél dicséretet.'' Látod, hogy mindenütt a csecsszopót hívja kisdednek? Ezután, lélekben elôre látván az eljövendô emberek szégyentelepségét, az apostol nem elégszik meg ezzel az egy példával, hanem egy másodikkal, sôt harmadikkal teszi, ezt számukra bizonyossá. Amiképpen ugyanis Mózes. a zsidókhoz küldetvén három jel felmutatására kapott ,hatalmat, hogyha nem hisznek az elsônek, hallgassanak a. második hangjára, ha pedig ezt is megvetik, harmadjára megszégyenülvén, befogadják a prófétát, hasonlóképpen Pál is három hasonlatot említ. Az egyik a kisgyermek példája, amikor ezt mondja: ,,amikor kisded voltam, kisded módra éreztem'', a második a tükör példája, a harmadik pedig a talányé. Mert azután, hogy ezt mondja: ,,mikor . kisded voltam '', hozzáteszi: ,,most tükör általlátunk, talányosan''. eme egy második hasonlat jelenlegi gyengeségünkre és tudásunk tökéletlenségére. A harmadik pedig az, hogy ,,talányosan''. Hiszen egyébiránt a kisgyermek sok mindent lát, hall és beszél de semmit nem lát, nem hall, nem mond világosan. Érez, gondolkodik is, de teljesen tagolatlanul. Hasonlóképpen sok mindent tudok én is, de nem ismerem a tudás jelentését: Tudom, hogy az Isten mindenütt jelen van, és hogy mindenütt teljes egészében van jelen, ámde hogy miként; nem tudom. Tudom, hogy kezdet nélküli, nem született és örökkévaló, de hogy miként, nem tudom. Hiszen a gondolat nem tudhatja, miként létezhet olyan ,valóság, amely nem is önmagától kapja a létét és nem is valami mástól. Tudom, hogy Fiút szült, de hogy miként ered tôle, nem tudom. Tudom, hogy a Lélek tôle ered, de hogy miként ered tôle, nem tudom. Ételeket eszem, de hogy miként lesz belôlük nyál, vér, nyirok, epe, nem tudom. Nem ismerjük, amit nap mint nap evés közben tapasztalunk, és ugyanakkor Isten lényegérôl tudakozódunk? Hol vannak hát azok, akik azt állítják, hogy immár elnyerték a tudás teljességét, hol vannak ezek, akik a tudatlanság feneketlen szakadékába zuhantak? Akik, mivel azt mondják, hogy már most mindent elnyertek, a jövôben megfosztják magukat a tökéletei ismerettôl? Mert én, aki elismerem, hogy rész szerint ismerek , ha azt mondom is, hogy ez az ismeret eltörölteik, a jobb és a tökéletesebb felé haladok elôre, mert a rész szerinti eltöröltetik és tökéletesebb lesz. Ô viszont; aki azt állítja, hogy teljes, tökéletes és hiánytalan ismerettel rendelkezik, azután pedig megvallja, hogy ez az ismeret a jövôben eltöröltetik, bebizonyítja, hogy híjával van az ismeretnek, mert ez a mostani eltöröltetik, és nem jön helyébe más, tökéletesebb, ha egyszer szerintük ez a mostani tökéletes. Látjátok-e, hogy miközben azon erôsködnek, hogy már itt minden az övék, az itteni sincs birtokukban, ott pedig mindentôl megfosztják magukat? Ilyen nagy baj az, ha valaki nem marad meg az Isten által kezdettôl fogva szabott határok között. így esett el Ádám is a nagyobb méltóság reményében a meglévôtôl is, és ez történik a kapzsi emberekkel is: sokan sokszor a több utáni vágyukban azt is elvesztették, amijük volt. Ugyanígy ezek is, miközben azt képzelik, hogy már itt minden az övék, még a résztôl is elestek. Ezért hát intelek benneteket, meneküljetek az ô ôrületüktôl! Hiszen a legvégsô örültség azt bizonygatni, hogy tudjuk, micsoda az Isten lényege szerint. S hogy megértsétek, hogy ez valóban a legvégsô ôrültség, a prófétákból fogom ezt megvilágítani elôttetek. Hiszen a próféták láthatólag nemcsak hogy azt nem tudják, micsoda az Isten lényege szerint, hanem még az isteni bölcsesség nagysága felôl is kétségben vannak. Holott nem a lényeg származik a bölcsességtôl, hanem; a bölcsesség a lényegbôl. Ha pedig a próféták a bölcsességet sem tudják pontosan felfogni, mekkora ôrültség azt hinni, hogy magát a lényeget alávethetjük önnön gondolatainknak. Hallgassuk hát meg, mit mond a próféta a bölcsességrôl: ,,Csodálatossá lett a te tudásod elôttem.'' Ámde kövessük még tovább e beszédet: ,,Hálát adok néked, mert félelmetesen csodálatossá lettél.'' Mit jelent az, hogy félelmetesen? Sok mindent csodálunk most, de félelem nélkül, például az oszlopok szépségét; a festmények formáit, a virágzó szépségű testeket. Ugyancsak csodáljuk a tenger nagyságát és végtelen mélységét, de ezt már félelemmel, ha a mélység fölé hajolunk. Így hát a próféta is, amikor az Isten bölcsességének végtelen és tátongó tengere fölé hajolt, megszédült, és nagy félelemmel teljes csodálatában visszatántorodott, ezt kiáltván és mondván: ,,Hálát adok néked, mert félelmetesen csodálatossá lettél. Csodálatosak a te műveid.'' És ismét: ,,Csodálatossá lett a te tudásod elôttem, hatalmassá, nem érhetek fel hozzá.'' Lásd a szolga jóérzését: Hálát adok néked -- mondja -- azért, hogy felfoghatatlan az én Uralkodóm. És itt nem a lényegrôl beszél. Azt ugyanis, minthogy közismerten felfoghatatlan, meg sem említi. Mindezt Isten mindenütt jelenvalóságáról mondja, megmutatván, hogy még azt sem tudja, miként van az Isten mindenütt jelen. S hogy valóban errôl van szó, annak bizonyítására hallgasd meg a folytatást: ,,Ha a mennybe szállok, Te ott vagy, ha az alvilágba ereszkedem, jelen vagy.'' Láttad, miként van mindenütt jelen? A próféta nem tudja, hanem szédeleg, zavarban van és fél, ha csak rágondol is. Hogyne volna hát a legvégsô eszeveszettség, hogy ezek, akik oly távol vannak a prófétát ért kegyelemtôl, magát Isten lényegét tudakolják? Habár ugyanez a próféta mondja ezt is: ,,Bölcsességed rejtett, és titkos dolgait megmutattad nékem.'' Mégis, miután tudomást szerzett Isten bölcsességének rejtett és titkos dolgairól, ugyanerrôl a bölcsességrôl mondja, hogy az valami végtelen és felfoghatatlan. Mert ,,nagy az Úr'', mondja, ,,és nagy az ô ereje, és az ô értelmének nincsen száma'', vagyis felfoghatatlan. Mit mondasz? A bölcsesség felfoghatatlan a próféta számára, és a lényeg számunkra felfogható volna? Hát nem nyilvánvaló ôrültség ez? Isten nagyságának nincsen határa, és a lényegét körülírhatod? (Perczel István fordítása) ======================================================================== Keresztes Szent János: A szemlélôdésbôl Misztikusok élményei fakadó elragadtatottság strófái Hol van az, hová beléptem, hol idôzöm, mit se tudtam, s. mindent ismertem tudatlan. Nem tudtam, hová kerültem, nem tudtam, hogy maradok, mily világba elmerülten, mégis mindent láttam ott. Szólni mégsem szólhatok, hol idôzöm, mit se tudtam, mindent ismertem tudatlan. Tökéletes tudomány: béke csöndje és kegyesség, mérhetetlen mély magány, tévelygônek, hogy vezessék, titkos út, hogy el ne essék. Nem beszéltem, csak dadogtam, mindent ismertem tudatlan. Idegenül önmagamnak, véle egy és tôle részeg, érzékeim mind kihagytak, éreztem, hogy mégis érzek, s fölfogja bennem a lélek, amit tudni mégse tudtam, s ismerek mindent, tudatlan. Az, ki ide érkezik meg, önmagát elveszni látja, mit tudott rég -- semmivé lesz, s megnövekszik új tudása. Bizonyságát leli abban, mindent fölismer tudatlan, tudja azt, mi tudhatatlan. Léphet egyre magasabbra, annál sűrűbben homálylik. Mily felhô, mi eltakarja, s éjjel, mégis, hogy világít? Homályát érteni vágyik, és tudása, bár tudatlan, tudja, ami tudhatatlan. Oly ködös, fölfoghatatlan, bölcselô nem bír vele, vizsgálhatja szakadatlan, érvelés nem bírja le. Sosem érhet el ide, ki e tudáshoz tudatlan, nem látja mi láthatatlan. Mindennek fölötte álló, oly magas e tudomány, képesség, bármily kiváló, hozzá mérve mind silány, gyôzni hiába kíván. Csak tudásunk, mely tudatlan, tudja azt mi tudhatatlan. Hogyha vágytok hallani, ily dolognak mi a nyitja, válaszom: az isteni Lényeg érzése a nyitja, mely kegyelmét tanúsítja, s hagyja, hogy mi tudhatatlan, tudjuk általa tudatlan. (Takács Zsuzsa fordítása) ======================================================================== Sziénai Szent Katalin: Elragadtatásban Misztikusok élményei kapott intelmek ...A gyötrelmes vágy fájdalmas szomjúsága megújult bennem Isten színe elôtt, hiszen az értelem világossága. az örök Háromságban szemlélôdött, és abban a .mélységben meglátta az értelmes teremtmény méltóságát és a nyomorúságot, amelybe az ember a ,halálos bűn elkövetésével jutott. És látta a szent Egyház szükségét, amint Isten megmutatta a szívében, és hogy senki sem juthat el Isten szépségének a Szentháromság mélységében való ízlelésére ennek az édes Menyasszonynak közvetítése nélkül, mert mindannyiunknak, a megfeszített Krisztus kapuján kell átmennünk, és ezt a kaput csak a szent Egyházban lehet megtalálni. Látta, hogy ez a Menyasszony életet ad, mert olyan élet birtokosa, amit senki sem tud megölni; erôt és világosságot ad, és nincs senki, aki elgyengíthetné vagy a maga sötétségét átadhatná neki. És látta, hogy gyümölcse soha el nem fogy, hanem mindig gyarapszik. Akkor az örök Isten mondta: ,,Mindezt a méltóságot, amit értelmed fel se tud fogni, én adtam nektek magamból. Fájdalommal és keserűséggel nézd és szemléld tehát, hogy ezt a Menyasszonyt nem keresik másért, csak külsô öltözetéért, azaz az anyagi javakért. Jól látod, hegy nincs senki, aki a velejéért, azaz a vér gyümölcséért keresné; amely gyümölcs nem életet, hanem, halált ad azoknak, akik nem a szeretet váltságdíján, veszik a szentséges hit világosságával és igaz alázatossággal, hanem úgy tesznek, mint a tolvaj, aki elveszi ,azt, ami nem az övé. A vér gyümölcse ugyanis azoké; akik a szeretet váltságdíját hordozzák, mert a szent Egyház szeretetben van megalapozva és maga a szeretet. És a szeretet miatt akarom (mondta az örök Isten), hogy mindenki azt adja, amit tôlem kapott, azért, hogy szolgálja az én szolgáimat különféle módokon, amint én adom. De fájdalom, nem találok olyanokat, akik szolgálnák, sôt úgy látom, mindenki elhagyta Egyházamat. Én azonban a gyógyítója leszek.'' És a megnövekedett vágy tüze és fájdalma felkiáltott Isten színe elôtt, mondván: ,,Mit tehetek én, ó felbecsülhetetlen tűz? És az ô jósága felelt: ,,Ajánld fel újra az életedet. És soha ne hagyj nyugtot magadnak. Erre a gyakorlatra rendeltelek és állítottalak téged és azokat, akik téged követnek és követni fognak. Ügyeljetek tehát arra; hogy soha ne lanyhuljanak, hanem mindig növekedjenek vágyaitok, mert én a szeretet érzületével valóban ügyelek arra, hogy testi és lelki Kegyelemmel segítselek titeket. És annak érdekében, hogy elmétek ne legyen másban elfoglalt, gondviselésem ösztökéli azt, akire kormányzástokat bíztam, és titkos és új módokon vonzom és késztetem elméteket e gyakorlatra. Innen van az, hogy ô, az én Vikáriusom a mulandó javakban szolgálja Egyházamat, ti pedig a szüntelen, alázatos és hűséges imádságban és azokban a gyakorlatokban, melyeket jóságom ró ki rátok, kire-kire a maga szintje szerint. Helyezd tehát életedet, szívedet és érzületedet egyedül csak ebbe a Menyasszonyba, általam és nélküled. Tekints belém és figyeld a Menyasszony jegyesét, azaz a legfôbb fôpapot, és lásd szent és jó szándékát, amely szándék azonban szertelen. És amint egyetlen a Menyasszony, úgy egyetlen a jegyes is. Én engedem meg, hogy a maga módján, szertelenül és alattvalóiban félelmet keltve tisztítsa meg a szent Egyházat. De jön majd más, aki szeretettel fogja kísérni és eltölteni bárányaimat. Az történik majd a Menyasszonnyal, ami a lélekkel szokott: elôször eltölti a félelem és megtisztítja a víciumoktól, majd betölti a szeretet és felöltözteti az erény. Mindez édes szenvedések között fog végbemenni: édes és szelíd lesz azok számára, akik igazságban táplálkoznak az ô kebelén. De azt mondd meg az én Vikáriusomnak,. hogy lehetôségei szerint engesztelôdjék ki és adjon békét azoknak, akik kérik. A szent Egyház oszlopainak pedig mondd meg, ha orvosságot akarnak a nagy romlás ellen, ezt tegyék: váljanak eggyé és alkossanak egyetlen nagy köpenyt, amely eltakarja azt, ami hibásnak tűnik atyjukon. Életük legyen rendezett és álljanak azok mellé, akik félnek és szeretnek engem; és találjanak egymásra abban, hogy megtagadják önmagukat. Ha így tesznek, Én, aki a világosság vagyok, meg fogom adni azt a világosságot, amelyre a szent Egyháznak szüksége van. És miután magukban meglátták, mit kell tenni, igaz alázatossággal, készséggel és égô, nagy el határozással tárják fel az én Vikáriusom elôtt. Akkor ô kényszerítve lesz arra, hogy jóakaratuk szerint tegyen, hiszen szent és jó szándék él benne.'' A nyelv nem elegendô annak a nagy misztériumnak elbeszélésére, amit az értelem látott és az érzület befogadott. És ebben a teljes csodálatban telt el a nap és jött el az este. És éreztem, hogy a szívet annyira vonzza a szeretet érzülete, hogy nem tud ellenállni annak, hogy az imádság helyére menjen, és mivel ugyanazt éreztem, mint halálom idején, leborultam és nagy szemrehányásokkal dorgáltam magam, amiért sok tudatlansággal és hanyagsággal szolgáltam Krisztus Menyasszonyát és oka voltam annak, hogy mások is ezt tegyék. És fölemelkedvén ezzel a benyomással, ami az értelem szeme elôtt állt (amely értelem szemérô1 már beszéltem), Isten maga elé állított engem; jóllehet számára én mindig jelen vagyok, hiszen ô magában foglal mindent, most azonban új módon voltam elôtte, úgy mintha az emlékezetnek, az értelemnek és az akaratnak semmi köze se lenne a testemhez. És olyan nagy világossággal szemlélte a lélek az Igazságot, hogy abban a mélységben megelevenednek a szent Egyház misztériumai és az összes testi és lelki kegyelmek, melyeket elmúlt és jelen napjaimban kaptam; az a nap is, amely eljegyezte az én lelkemet. De mint ezt feledtette velem az egyre növekvô tűz és csak arra figyeltem, mit tehetnék és hogyan áldozhatnám fel magam Istennek a szent Egyházért, és hogyan vehetném el azok tudatlanságát és hanyagságát, akiket Isten a kezeimre bízott. Ekkor az ördögök serege ordított körülöttem: rettegést keltve akarták akadályozni és csillapítani a bennem látott szabad és égô vágyat. Ütlegelték testem porhüvelyét, de a vágy csak magasabbra lobogott felkiáltván: ,,Ó örök Isten! Fogadd be életem áldozatát a szent Egyház misztikus testébe! Nem adhatok mást neked, csak amit tôled kaptam: vedd tehát a szívemet és préseld a Menyasszony arcába!'' Akkor az örök Isten reám fordította kegyességének szemét és kivette a szívemet és belepréselte a szent Egyházba. És olyan erôvel vonta magához, hogy ha azonnal meg nem erôsít a maga erejével (nem akarván, hogy testem edénye összetörjön), véget ért volna az életem. Az ördögök erre sokkal jobban ordítottak, mintha csak elviselhetetlen fájdalmat éreztek volna; minden erejüket megfeszítették, hogy rémületet keltsenek, azzal fenyegetôzvén, hogy nem hagyják végezni e gyakorlatot. Mivel azonban az alázatosság erénye ellen, mely a szentséges hit világosságával jár, a pokol semmit sem tehet, a lélek csak jobban egyesült és dolgozott a tüzes vasal, az isteni Fölség színe elôtt hallott vonzó szavakkal és vidámságot adó ígéretekkel: És mivel annyira nagy misztérium ez, nyelv soha nem lesz elegendô elbeszélésére. Most azt mondom: hála, hála legyen a magasságban az örök Istennek, aki csatatérre állított minket, mint lovagokat, hogy harcoljunk Menyasszonyáért a szentséges hit pajzsával. Szabadon harcolhatunk azzal az erôvel és hatalommal, amely legyôzte az ördögöt, aki az emberi nemet birtokolta, és akit nem az emberség ereje, hanem az istenség ereje gyôzött le. Az ördögöt tehát nem testünk szenvedéseivel gyôzzük le és fogjuk legyôzni, hanem a felbecsülhetetlen, legégôbb isteni szeretet tüzének erejével (Csertô György fordítása) ======================================================================== Jeanne Marie Bouvier de la Mothe-Guyon: Misztikusok élményei Szemlélni és szeretni Aki imádkozik, annak imája nem tökéletes, ha tudja, hogy imádkozik. Ó Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add kegyelmedet, hogy megtehessem, s add meg ezt azoknak is, akiket nekem adtál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk ez az örökké tartó és szakadatlan imádság. Isteni Bárány, Te vagy a fény, amely bevilágítja lelkünk egész égboltozatját. Ó, bár soha ne kívánnánk más imádságot; csak a te imádságodat, más fényt, csak a te fényedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! Ma éjjel szép álmom volt. Úgy tűnt, mintha fekvôhelyemen az egyik sarokba bújtam volna, hogy imádkozzam. S akkor megmutattatott nekem, hogyan szemlélik az angyalok Istent. Ez valami olyan, hogy nem vagyok képes kimondani. Megtanultam akkor, hogy az angyalok nem gondolkodnak, tudniillik tevôlegesen, képekben, formákban és alakokban. Ez idô alatt bennem sem volt helye egyetlen gondolatnak sem: A teremtett dolgok fölé emelkedô lélek nem kap többé világosan észlelhetô elképzelést, hanem elmerül a minden lényt fölülmúló Istenben. Ekkor megtanultam, mennyire szükséges, hogy ne engedjünk meg egyetlen gondolatot sem, legyen az jó vagy rossz; s hogy mennyire meg kell szabadítanunk magunkat minden alaktól és minden képtôl, hogy a tiszta, a bensô imádságot gyakoroljuk. Ez mindenesetre egyfajta halált jelent. Abban áll, hogy nem adunk helyet semmiféle megfontolásnak, semmilyen gondolatnak, semmilyen képnek azért, hogy az értelembe, amely annyira szabad lett, az kerül ön bele, ami Istennek tetszik, vagy inkább, hogy Ô idôzzön el ebben a mérhetetlen ürességben. Ha az ember ebben a minden képtôl, alaktól, gondolattól, értelemtôl és emlékezettôl mentes szabadság teljességében lehetne és benne megmaradhatna, amint megmarad a minden vágytól és akarástól való szabadságban, akkor tökéletes lenne Istenben, még akkor is, ha Isten kívülrôl szembetűnô hibákkal és hiányosságokkal fedné, hogy rejtve tartsa az emberek elöl a maga szentélyét és lakóhelyét. Azonban az ember újra meg újra gondolkodásba esik, és nem marad hűséges, mert szívesebben cselekszik emberi, mint isteni módon. Az értelemnek ez a halála sokkal tovább tart, sokkal keményebb és nehezebb, mint minden más halál. Ha azonban az ember idôben elkezdene teljes és tartós hűséggel dolgozni azon, hogy eltávolodjon az értelem bonyodalmaitól és nyugtalanságaitól, akkor megtisztulna a lelke, s így megtisztult lélekkel imádná a tiszta és magasztos Szellemet. Gyermekeim bárcsak újult erôvel állnának ellen az említett dolgoknak, s akkor egy új országba jutnának, el tudnának szakadni és meg tudnának szabadulni az érzéki képektôl és ezernyi bajtól, amit a képzelôerô okoz. Isten erejével támogat bennünket ebben, és végül minden művét véghezviszi bennünk: ,,Mert minden dolgunkat Te vitted végbe értünk'' (Iz 26,12). Ó Istenem, lelkemet ily magasrendű ismeretre akartad elôkészíteni. Ô Szeretet, ó Szentlélek, megtanítottál, hogyan kerüljük el a halálnak ezen az útján az összes eretnekséget, tévedést, mindent viszályt, minden tisztátalanságot, sôt mindazt, ami érzelmeinket fölébreszti és makacsságunkat kiváltja, hogy a meztelen és tiszta igazságra juthassunk. Ô Istenem, add, hogy valamennyi választottad felismerje ezt! Az írás szerint Jézus Krisztus fölment egy hegyre, hogy az éjszakát Isten imádásának szentelje (Lk 6,12). Mit jelent itt az Isten imádása? Szemlélést és szeretetet. Ez az az ima, amit egész éjszakán át gyakorolt a hegyen, s amit nekünk is tennünk kell, mert a Róm 8,29 szerint arra vagyunk rendelve, hogy hasonlatossá legyünk Fia képmásához. Vessünk egy pillantást ennek az imádságnak a körülményeire. Elôször is Jézus Krisztus egyedül félrevonul, hogy megtanítson bennünket arra, hogy el kell távolodnunk minden teremtménytôl, gondolattól és hajlamtól. A hajlamból és a vágyból erednek rendesen a gondolatok. Ha sok az önszeretet bennünk, akkor az önmagunkra irányuló gondolatok és szándékok gyakran szétszórttá tesznek bennünket. Ezért mindettôl meg kell szabadulnunk. Ezenkívül a hegyre is föl kell mennünk, azaz önmagunk fölé kell emelkednünk, és meg kell feledkeznünk magunkról, hogy kizárólag az egyetlen és változatlan Lénnyel találkozzunk. Ott aztán, megszabadulva mindattól, ami nem Ô, képessé válunk képmása, vagyis Igéje befogadására. A lélek így részesedhet a legszentebb Szentháromság kimondhatatlan közösségében. Szükséges továbbá, hogy a hegyre való felmenetelünk éjszaka történjék, s ebbôl felismerjük, hogy bármilyen elôrehaladott is szemlélôdésünk ebben az életben, az örökkévalósággal szemben mégiscsak éjszaka, s hogy az igazi szemlélôdésnek a hit éjszakájában kell végbemennie. Szent Dionüsziosz ezt a hasonlíthatatlan sötétséget homályló ködnek nevezi; ennek volt elôképe az a felhô, amely a szövetség sátra fölött jelent meg, midôn azt betöltötte Isten jelenléte. Ô éjszaka, szebb; mint a legragyogóbb nappal! Ó sötétség, világosabb a fénynél! Gyönge értelmünk elôtt sötétnek látszol, pedig magad vagy a világosság. Nem lehetsz az ember kedvére, amíg nem ismer téged. Jóllehet ez a homályló hit olyan múlhatatlanul szükséges, hogy nélküle ebben az életben soha nem juthatunk el a tökéletes szemléléshez. Ennek a szemlélésnek pusztának és egyszerűnek, mert színtisztának kell lennie. Mindaz, ami meghatározza és határt szab neki; megszakítja és akadályozza. Mivel Isten tiszta és egyszerű lén , nem lehet másképp szemlélni, csak úgy, ahogy Ô mutatkozik. Semmi más nem képes ily tiszta szemlélôdéssel megajándékozni bennünket, csak a sötét és mezítelen hit, s ez a szemlélôdés nem válhat kifejezetté, hisz nem kifejezhetô dologgal foglalkozik. És ebben rejlik a tiszta szeretet forrása. Minden különös világlás és megismerés olyan, mint az ellenfényben kirajzolódó árny, amely sohasem olyannak mutatja a dolgot, mint amilyen az önmagában, hanem csak elnagyolt képet ad róla, amivel az egyszerű és fölmérhetetlen mindenség nem azonosítható. ======================================================================== Plótinosz: (Ami felette áll az életnek, az Misztikusok élményei az élet oka...) Ami felette áll az életnek, az az élet oka. Mert az élet megnyilvánulása, vagyis a mindenség nem az elsô, hanem mintha elôtörne egy forrásból. Gondolj el egy forrást, amelynek nincsen egyéb kezdete, átadja magát az összes folyónak, de a folyók nem merítik ki, hanem szép nyugodtan megmarad önmagában, a belôle elôtörô folyók pedig, mielôtt mindegyik más irányban kezdene folyni, elôször még együtt vannak, de már mindegyik mintha csak tudná, merre tart majd a folyása. Vagy tekintsd egy hatalmas fa életét, amely az egész növényt átjárja, de a kezdete nyugalomban marad, és nem szóródik szét mindenhová, mert a gyökérben van a székhelye, ô. adja a növénynek az egész sokszínű életet, ô maga azonban megmarad olyannak, amilyen: nem sok, hanem a sokaság kezdete. Nincsen ebben semmi csodálatos. Vagyis hát csodálatos, hogyan születik az élet sokasága abból, ami nem sokaság, és nem is létezne a sokaság anélkül, ami a sokaság elôtt van, anélkül, ami nem sokaság. A kezdet ugyanis nem oszlik el a mindenségben. Ha részekre oszlana, elveszejtené a mindenséget is, és ez nem is jöhetne többé létre, ha nem maradna meg az önmagában nyugvó kezdet, amely más, mint minden más. Ezért is kell mindent egyre visszavezetni. Minden egyes dolog esetében van egyvalami, amire visszavezetheted. Ezt a mindenséget visszavezetheted az ôt megelôzô egyre; amely még nem egyszerűen az Egy, amíg csak el nem jutunk ahhoz, ami egyszerűen az Egy. Ezt viszont már nem lehet másra visszavezetni. Amikor megragadjuk azt, ami a növényben vagy az állatban, vagy a lélekben, vagy a mindenségben egy, vagyis változatlan kezdetüket, mindenben azt ragadjuk meg, ami a leghatalmasabb benne és ami az értékét adja. Amikor pedig azt ragadjuk meg, ami a valóságosan létezôkben egy, kezdetüket, forrásukat és lehetôségüket, kezdjünk el talán kételkedni, és feltételezzük, hogy ez semmi? Valóban semmi sem azok közül, amiknek a kezdete, semmit sem lehet állítani róla, sem azt, hogy van, sem azt, hogy lényeg, sem azt, hogy élet, mert fölötte áll a dolgok minden tulajdonságának. Ha viszont úgy ragadod meg, hogy elvonatkoztatsz a létezéstôl, csodát fogsz látni. Ha ráveted a tekinteted és eléred ôt és megpihensz a birodalmában, ôt magát inkább abból fogd fel, amit ebben a szempillantásban megértettél, nagyságát pedig az ôutána és ôáltala létezôkben lásd meg. Még csak ennyit: a szellem mint egyfajta nézés, mégpedig látó nézés, nem egyéb, mint megvalósuló lehetôség. Elkülöníthetô tehát benne anyag és forma ugyanúgy, ahogyan a megvalósult látásban, anyaga azonban szellemi anyag: A megvalósult látásban is megvan ez a kettôsség, legalábbis mielôtt látott volna, egy volt. Tehát az egy kettôvé lett, és a kettô eggyé. A látás számára azonban a beteljesedés és mondhatni tökéletessé válás az érzékelhetô világból adódik, a szellemi nézést viszont a Jó teljesíti be. Hiszen ha ô maga volna a Jó, mi szüksége volna arra, hogy lásson, vagy egyáltalán, hogy tevékenykedjék? Minden más a jó körül és a Jó miatt tevékenykedik, a Jónak viszont semmire sincsen szüksége. Ezért nincs is semmije önmagán kívül. Amikor tehát kimondod, hogy Jó, ne gondolj hozzá semmi többet. Ha hozzáteszel valamit, hiányossá tetted azt, amihez bármit is hozzátettél. Ezért a megismerést sem szabad hozzátenned, mert akkor valami mással társítod, és kettô lesz belôle, szellem és Jó. A szellemnek szüksége van a Jóra, a Jónak viszont nincsen szüksége a szellemre. Ennélfogva, ha eléri a Jót, hasonlatossá lesz hozzá és be is teljesedik tôle; mivel a rávetülô forma a Jótól érkezik hozzá, e forma által olyan lesz, mint a Jó. És amilyen a Jónak a szellemben látható nyoma, olyannak kell elgondolni az eredetit, a lenyomat ôsképét is. A szellemre vetülô nyomából alkothatunk fogalmat ôróla. Azt adta tehát a Jó a szellemnek, hogy a látásban övé lehessen a Jó rávetülô lenyomata. Így tehát a szellemben vágyakozás lakik, örökké vágyakozik, és örökké el is éri, amire vágyakozott. Ott viszont nincs, aki vágyakozzon, hiszen mire is vágyna, és nincs mit elérnie, ha egyszer nem is vágyott semmire. Így hát Ott szellem sincsen. Hiszen a szellemben is vágyakozás lakik és önnön formája felé igyekszik. A szellem tehát szép és mindenek között a legszebb, tiszta fényben és tiszta ragyogásban lakozik, magába foglalja a létezôk mindenségét, és a mi szép világrendünk az ô árnyképe és hasonmása. Teljes fényben ragyog, mert nincsen benne semmi, ami értelmetlen, semmi, ami sötét, semmi, ami mértéktelen volna, örök boldogságban, él, döbbenet fogja el, aki csak látja, és annak rendje s módja szerint elmerül benne és eggyé lesz vele. Ha valaki feltekint az égre, és látja a csillagok ragyogását, az Alkotóra gondol, és azt kérdezi, ki lehet az. Ugyanígy, ha valaki bepillantott a szellemi világba és megszemlélte és megcsodálta, annak is fel kell tennie a kérdést, ki alkothatta ezt, ki az, aki mindezt létrehozta, hol van és milyen lehet, aki ilyen gyermeket nemzett, mint a szellem, a gyönyörű teljesség, a tôle született fiú. ô maga egyáltalán nem szellem és nem is teljesség, hanem elôbbi a szellemnél és a teljességnél. A szellem és a teljesség ôutána következik, és nekik szükségük van arra, hogy elteljenek vele és megismerjék ôt. Ott vannak közvetlenül amellett, ami nem lát szükséget semmiben, és nincs szüksége rá, hogy bármit is megismerjen. Teljességük igazi teljesség és tudásuk igazi tudás, mert eredendôen az övék. Ami viszont mindezeket megelôzi, annak nincs is szüksége semmire és nincs is semmije. Különben nem lehetne a Jó. (Horváth Judit és Perczel István fordítása) ======================================================================== Louis-Claude de Saint Martin: A vágyakozó ember Misztikusok élményei 1. Mintha rendszer és cél nélkül szórták volna az Úr csodáit a végtelen térbe. Mindenütt ragyognak, mint a tavasz számtalan virága, melyek tarkán díszítik rétjeinket. Túl szabályos tervet ne keress bennük. Lények alapja, mind tôled való. Titokzatos viszonyuk Veled teszi ôket becsessé, mindegy, milyen rangon és helyen állanak. Íme, megkísérlem felemelni tekintetemet dicsôséges trónodig. Gondolataim ekkor életre kelnek, látván szeretetedet az emberek iránt, s bölcsességedet, mely műveiden uralkodik. Szavad kezdetben újra szétosztódik akár a vízesés, mely a hegyek ormáról a tarajos sziklákra zuhan. Látom, ahogy párafelhôként felszökik újra; minden cseppje, melyet a levegôégbe küld, szemembe a ragyogó Nap fényét tükrözi vissza. Szavad minden sugara ekként gyújtja meg a bölcs szemében eleven, szent fényedet; látja, hogy tetted hozza létre és kelti életre a világegyetemet. Hálaadó énekem nagyszerű alakjai, gyakran kell majd szememet elfordítanom rólatok. Az ember halandónak hitte magát, mert talált magában valami halandót. Az ember még ót is úgy tekintette, ki minden lénynek az életet adja; mintha sem az élet sem a lét nem lenne az övé. Ô, Jeruzsálem, mi mindent kell szemedre vetniök az Úr prófétáinak) Kezedet rátetted arra, ami téged ékesíteni volt hivatva, szól az Úr, mely aranyamból és ezüstömbôl készült, mit egykor neked adtam: belôle emberképeket készítettél, melyekhez lealacsonyodtál. Fájdalmas kiáltások vegyüljetek ujjongó énekembe; a tiszta gyönyör már nem az ember szomorú ittlétére teremtetett. Nem nyilatkozott-e már meg a legelsô igazság cáfolhatatlan tanújelekkel a nemzeteknek? Ha van még kétség bennetek, menjetek, és tisztuljatok meg e forrásokban. Majd visszatértek; hogy hangotok az enyémmel egyesüljön. És együtt hirdessük a vágyakozó ember gyönyörét, ki elnyeri az igazságért ejtett könnyek boldogságát. 2. Légy áldott ragyogó fény, az örök fény látható tündöklése, kitôl gondolatom létét kapta. Ha gondolatom nem belôled született szikra volna, nem tudnék szemléletedben elmerülni. Nem csodálhatnálak elragadtatottan nagyságodért, ha mértéked néhány elemét lelkembe nem vetetted volna. Nevezetes emberek, ne mondjátok: a fáklya lángja is átterjed a többi fáklyára, mégse fogy, s hogy Isten így hozta. létre a lelkeket. Ne gyalázzátok többet a-látható fényt azzal, hogy csak anyagi működésérôl beszéltek. A fáklya a meglétet ábrázolja, és nem a keletkezés törvényét. Vajon a fáklya mellett nem szükséges-e még egy szubsztancia, mely a látható fényt adja? De a mi Istenünk maga a fény, saját méhébôl vonja ki a szellem fényes szubsztanciáját. Minden teljes a minden alapjának kezébôl kilépve. ô azt akarta, hogy a látható fény érzékelése testem életéhez tartozzék. Úgy akarta, hogy a Nap ébressze fel szememben a látható fény érzékelését. De ó maga akarta felébreszteni lelkemben a láthatatlan fény érzékelését. Minthogy ô is e fénybôl merítette a szent magot, mely az ember lelkét élteti. Nem ágaznap-e szét az élô gyertyatartókarjai, s nem a szent olaj az ô éltetô nedve, mely bennem a fényt táplálja? Nem ez az olaj, mely mindig ég, és nem fogy el sosem? Az élet egyesüljön életemmel, és újítsa meg az életet, melyet bennem létrehozott! Mint örök forrásom, oly szakadatlanul növekedjem a halhatatlanságban és az isteni létben! Isten a lényekbe hatolva éri el, hogy érzik életüket, de a halálban vannak, mihelyst nincsenek már vele közösségben. Ti, Földnek lakói, repessetek mind az örömtôl, mert hozzájárulhattok az egyetemes közösséghez. ( . . . ) 3. Fogd lantodat és ne hagyd el többé. Ne hagyj már nyugtot szellemednek. Mikor elérte nyugatot, forduljon keletnek, hogy új pályát kezdjen. Mikor érintette északot, forduljon délre. A szakadék mélyérôl emelkedjen fel nap mint nap a fény házába, ahonnan a fényhullámok folynak alá. Az Úr sürgetni fogja az embert, hogy meghallja a hívó igazságot. Megzavarja hamis örömeiben, és nagy példákkal döbbend meg. Felélénkíti az erény titkos vonzásával. Tanítani fogja könnyű álmokkal. Így vezettem olykor prófétáimat. Gyenge és rest emberek, ha roppant mocsaras vízbe esnétek, nem kellene-e élénken mozognotok, hogy ismét partra jussatok? Egy tett hozta ki ôket eredeti ôrhelyükrôl. Csak egy tettel emelkedhetnek vissza. Keressétek a menedéket nyújtó városokat, mert oly sötét éjszakában vagytok, hogy talán nincs is perc, mikor ne ontanátok fivéreitek vérét. Rokonaik szakadatlanul üldöznek; hogy bosszút álljanak. Napjaitok veszélyben vannak; de az Úr meg akarja menteni életeteket. Repüljetek, repüljetek e menedéket nyújtó városokba, melyekkel betöltötte a földet, amelyet nektek adott. Ó, béke Istenei emlékezzél, választottaid azt kérték, hogy legyenek kiátkozva testvéreik üdvéért. Érted és nem ellened kívánták ezt. Szereteted követni fogja ôket a pusztába, és táplálja mindaddig, amíg testvéreik ki nem jönnek a pusztából. Túszul adják magukat a halálnak, s te ki fogod váltani ôket. Csak könyörület képes ilyen áldozatra, s csak könyörület tudja megérteni. Egyedül halhatatlan szereteted vezérelheti teljesítését. 4. Ó, halandók, ne mondjátok) Hogy igazságszomjatok csak szenvedéstekre adatott. Az igazság egyáltalán nem büntet, az igazság javít és tökéletesít. A bölcsesség egyáltalán nem büntet, a bölcsesség tanít. A szeretet egyáltalán nem büntet, a szeretet szelíden készíti az utat. Hogy tudna a szeretet büntetni? Íme halandók, ez alkotja Istenetek lényegét. A bölcsesség nem juttatna valóságos vágyakat bensôtökbe, ha nem adott volna nektek e vágyak betöltésére biztos eszközöket. Ô maga a mérték, s csak e mérték szerint cselekszik veled. De ti, esztelen és meggondolatlan bírák, megzavarjátok-e mértéket a halandókban) Ha túl korán kezdtek úrrá lenni rajtuk, csupán korai vagy elvadult gyümölcsöket ajándékoztok nekik, amelyek végül titeket is zavarba ejtenek. Ha gondolataikat túlságosan felajzzátok, idôelôtti veszélyes vágyakat adtok. Ha szellemüket az összetett dolgok felé hajlítjátok, olyan nehézségeket keltetek bennük, amelyek tévútra viszik ôket. Bölcsesség, bölcsesség, csak te tudod az embert fáradhatatlanul és veszélytelenül vezérelni a fény és az igazság szelíd lépcsôfokain. Idôt fordítottál közvetítôdre és szervedre; aki mindent szelíden és észrevétlenül tanít, mint te, folytonos csendben, az emberek pedig semmit se tudatnak velünk szertelen és szakadatlan szóáradatukkal. Az Úr úgy halad elôre, mint az eleven tűz; hatalmába keríti mind az élôlényekbe szétszórt tüzeket. Meggyújtja fáklyáit az emberi lélek elôtt, ô maga kíséri, hogy biztosabban eljuttassa a szeretet kapujába. Ó ember, hogy fogsz te jajgatni egy napon, amikor a zavarral telítve közeledel a rend birodalmához. Hogy lettem mindama csodával ékes, amelybôl az élô bölcsesség formálta lelkemet -- látszatok gyártóját és bérencét? Hogy vádolhattam igazságtalansággal azt a kezet, amely csak azzal törôdött, hogy kegyeivel halmozzon el? A szó azért gyôzte le egykor az idôt, azért lépett az emberbe, azért vésetett belé, azért hangzik fel benne folytonosan, hogy az ember kimondja e harmonikus hangokat, és hirdesse az egyetemes irgalom dicséretét. (Isztrayné Bíró Anna fordítása) ======================================================================== Heinrich Seuse: Hol van Isten és milyen Ô? Misztikusok élményei A jó lány így szólt: ,,Uram, biztosan megéreztem, hogy van Isten, de hogy hol van Isten, azt nagyon szeretném tudni.'' Ô ezt válaszolta: ,,Halljad hát!'' ,,A tanítók azt mondják, istenben nincsen ťholŤ, ô Minden a mindenben. Most nyisd ki belsô füleidet, lelkednek a fülét, s figyelj erôsen! Ugyanezek a mesterek a logika művészetében azt mondják, hogy néha a néven keresztül is eljutunk a dolgok megismerésére. Mármost azt mondja a Tanító, hogy ez a név: ťLétŤ az elsô neve Istennek. Erre a létre a maga egyszerűségében fordítsd most figyelmedet, és ne törôdj a részletekkel) Csak a létet vedd önmagában, amely nincs összevegyülve a nemléttel; mert ahogyan a nemlét tagad minden létet, ugyanúgy az önmagában vett lét is tagad minden nemlétet. ,Egy dolog, aminek ezután kell létrejönnie vagy már volt, jelenleg nincsen meg a létezô jelenben. Azonban a vegyes létet vagy nemlétet nem lehet másképpen megismerni., mint a mindenlét szemlélése révén. Ez nem egyik vagy másik teremtménynek a megosztott léte; mert a részlet össze van vegyülve valami mássággal, azaz valamilyen lehetôséget arra nézve, hogy még fölvegyen magába valamit. Ezért a névtelen isteni Létet Mindenlétnek kell nevezni, amely jelenléte által minden megosztott létet tartalmaz. Az emberi értelem elképesztô vaksága folytán képtelen megvizsgálni azt, ami nélkül semmit sem képes megérteni vagy meglátni. Ezért mondja egy bölcs mester, hogy megismerôképességünk szeme a maga gyöngeségében úgy viszonyul a léthez -- amely önmagában a legmegismerhetôbb --, mint a denevér szeme a Nap fényéhez; mivel a sok megosztott lét úgy megzavarja és elvakítja az értelmet, hogy nem láthatja az isteni sötétséget, amely azonban önmagában a legfényesebb világosság. Nos, nyisd fel belsô szemedet, és szemléld, ha tudod, ezt a Létet, a maga egyszerű tisztaságában; s hamarosan látni fogod, hogy senkitôl sem ered, nincs elôtte és utána, nem változhat sem kívülrôl, sem belülrôl, hanem egyszerű Lét. Azt is meg fogod látni, hogy a legvalóságosabb, a legjelenvalóbb, a legtökéletesebb, amelyben nincs gyöngeség, sem másság, hanem csak az egyetlen Egy egyszerű mezítelenségében van. S ez az igazság olyan tisztán . áll minden megvilágosodott értelemben, hogy nem képes semmi mást gondolni, mert az egyik bizonyítja és kimutatja a másikat. Mivel tehát ez a Lét egyszerű, szükségképpen az elsônek kell lennie. Mivel pedig elô, örök és egyszerű, a legjelenlévôbbnek kell lennie. A legmagasabb tökéletességben és egyszerűségben trónol, amihez nem lehet semmit hozzátenni, s amibôl nem lehet semmit elvenni. Ha képes vagy megérteni, amit az istenségrôl mondtam, akkor ezáltal mélyen belemerülsz a rejtett isteni igazság felfoghatatlan fényébe is. Ez az egyszerű, tiszta Lét az elsô és legfôbb oka minden okkal bíró lénynek, s a maga mindenben benne rejlô jelenvalósága által, mint minden .dolgok kezdete és vége, átfog minden idôben létrejöttet. Egyszerre van minden dolgon belül és kívül. Ezért mondja egy tanító: ,,Isten olyan kár, amelynek a középpontja mindenütt ott van, kerülete pedig sehol .. sincs. A leány így beszélt: ,,Dicsértessék Isten! Ha tudtalak követni, arra tanítottál meg, hogy Isten van, és hogy hol van. Most azt is szeretném tudni, hogy hogyan lehet háromságos, s mégis ugyanakkor egészen egyszerű is.'' Ô tehát megint beszélni kezdett: ,,Minden lény annál sokrétűbb a maga képességei erejében, mennél egyszerűbb önmagában; aminek semmije nincs, az nem ad semmit, akinek sok van, az sokat képes adni. Nos az elôbb a beáradó és túláradó jóról beszéltünk, ami Isten önmagában, s akit mélységes, természetfölötti jósága arra késztet, hogy ne tartsa meg magának, hanem szabadon szétárassza önmagában és magán kívülre. A legfelsô jónak szükségképpen önmaga legmagasabb és legnemesebb kiáradásának kell lennie, s ez nem lehet másként. mint jelenvalóságban, bensôleg, szubsztanciálisan, személyesen, természetesen, szükségképpen, végtelenül és tökéletesen. Minden más kiáradás, ami az idôben vagy a teremtményben történik, csupán visszfénye a kimeríthetetlen isteni jóság örök kiáradásának. Azt is mondják a mesterek, hogy a teremtménynek az elsô eredetbôl való kiáradásával a vég kör alakban újra visszahajlik a kezdetbe; mert miként a személyeknek Istenbôl való kiáradása a teremtmény eredetének alakja és elôképe, ugyanúgy a teremtménynek Istenbe való visszaáramlásának is elôjátéka. Figyeld meg a különbséget a teremtménynek és Istennek a kiáradása között: mivel a teremtmény szétosztott lét, tehát az adása és kiáradása is megosztott és mértékkel bíró. Az emberi atya fiának születésében létének egy részét adja; de egyáltalán nem azt, ami ô maga, mert hiszen ô maga is csupán megosztott jó. Mivel tehát ama jónak a nagyságának megfelelôen, ami Isten -- és mivel Ô minden más jót határtalanul felülmúl, tehát minden jónál bensôbbnek és nemesebbnek kell lennie --, szükségképpen következik, hogy ennek a kiáradásnak Isten lényegével is azonosnak kell. lennie, tehát nem történhet személyi tulajdonságainak kiárasztása nélkül. Ha tehát megtisztult szemmel bele tudsz tekinteni, és látod, eme legfôbb jónak a legtisztább jóságát, amely lényegében jelenlévô, hatékony kezdete annak, hogy önmagát természetes módon és szíves akarattal szeresse, akkor látod az Igének az Atyából történô túláradó, természetfölötti kiáradását, akinek a születésével és kimondásával minden dolgok kimondatnak és megadatnak. Azt is láthatod, hogy a legfelsôbb jóban és a legmagasabb kiárasztottságban forrásozik az isteni Háromság: Atya, Fiú és Szentlélek. És mivel a legmagasabb kiáradás a legfôbb létezô jóból árad, azért a kiáramló Háromságban benne kell lennie a legmagasabb és legnemesebb együttlétnek, azon lét legfôbb egyenlôségnek és önnönvoltának, amelyet a Személyek a bennmaradó kiáradásban a három Személynek az Istenségben való osztatlan szubsztanciájában, oszthatatlan mindenhatóságában birtokolnak.'' A leány így szólt: ,,Ó, úgy úszom az istenségben, mint a sas a levegôben.'' Ô így szólt: ,,Azonban a kiáradó Lélekrôl tudni kell, hogy az isteni értelem szubsztanciája megismerés, és ennek -- ama formának megfelelôen, amely az értelemben megfogant -- saját céljához és végéhez való hajlandósággal kell bírnia. Ez a hajlandóság akarat, és vágya a Legjobb keresésének a gyönyöre. Nos, fontold meg azt is, hogy a szeretett lényrôl alkotott elképzelés abban, aki szeret, nem azonos a természet formájával, viszont azonos az értelem elképzelése a megismerés fényében. Mivel tehát az Ige az atya kiáradása révén a természet formájába és személyi különbséggel áramlik ki, ezért az Atyából történô kiáradást születésnek nevezzük. Mivel az akarat és a szeretet kiáramlásával, azaz a harmadik Személy esetében -- aki a szeretet árama szerint éppúgy forrásozik az Atyából, mint az ô legbensô mélyének kifejezésébôl és másából -- nem úgy megy végbe, mint az imént, azért errôl a harmadik Személyrôl nem mondhatjuk sem azt, hogy Fiú, sem azt, hogy születik. És mivel a Szeretet értelmes vagy szellemi, és az akaratban mint a szeretet alanya és tárgya közötti belsô hajlandóságban vagy belsô szeretetkötelékben áll, ezért a harmadik Személy a szeretet szándékából ered, amelynek a neve Lélek. Az embert itt besugározza az isteni fény, és átalakítja rejtett szeretete teljességével, amit senki sem tud felfogni.'' A leány így szólt: ,,Ó Uram, milyszárnyaló keresztény tanítás ez! De nem egy értelmes embert találunk, aki mindazt tagadja, amit Istenrôl mondottál, s helyette azt tartja, hogy aki a legmagasabbra törekszik, annak számára Isten egy gonosz válaszfal; ezért az embernek el kell szakadnia Istentôl, el kell szakadnia a Lélektôl is, vissza kell utasítania minden látomást, és egyedül az ésszerű igazsághoz kell fordulnia, amelyik ô maga.'' Ô így szólt: ,,Ezek a szavak hamisak abban a jelentésben, amit általában tulajdonítanak nekik. Ezért ne állj velük szóba, és halld, mit tart errôl a keresztény igazsági A közönséges emberek számára Isten az egész világ Ura, aki nem hagy bosszulatlan elmúlni semmi gonoszságot, és nem hagy jutalmazatlanul semmi jótettet. Annak, aki bűnt tesz, Isten rettenetes Isten, amint Jób mondja: Minden idôben féltem Istent, mint a hajósok a nagy hullámokat. Annak is, aki nagy jutalomban reménykedve szolgálja Istent, nagy Istene van, aki nagylelkűen meg tudja jutalmazni. Azonban a gyakorlott lelki embernek, aki az Isten által gyűlölt bűnös dolgoknak sokszorosan meghalva elszakadt azoktól, s bensôséges szeretettel szolgál minden idôben Istennek, annak a számára Isten a szívében nem az az Isten, amilyennek ôt amazok fölfogják; számára valahogy nem Isten. Istent szívélyes szeretettel elteltként fogadja, és a szolgai félelem lehull róla -- ahogy Pál mondja. Tehát az Istennel bensôséges viszonyban élô ember számára Isten valóban Isten és Úr, de abban a durva formában mégis megszabadult tôle, mert valami magasabbat ragadott meg. Azonban hadd oktassalak még arról, hogy miként kell az embernek a saját lelkétôl megszabadulnia. Ha az ember a kezdet kezdetén észreveszi, hogy testbôl és lélekbôl álló teremtmény, s hogy a test halandó, a lélek viszont örök szellem, akkor búcsút vesz a testétôl és annak minden állati érzékiségétôl, a lélekhez ragaszkodik, s testet aláveti a léleknek. Minden tevékenysége befelé irányul, egyetlen törekvése a földöntúli Lélek, s az, hogy miként tudja azt elérni, felfogni, s lelkét ezzel a Lélekkel egyesíteni. Az ilyen embereket nevezzük lelki, szent embereknek. Hogyha ebben egy ember a legmélyéig megragadtatik, hosszú idôn át gyakorolja magát benne, s azután a minden lét fölött lebegô Lélek elôtte játszadozik, s mégis kicsúszik az utána kapó kezébôl; akkor a teremtett lélek lassan belátja saját tehetetlenségét, önmagától lesüllyed lelkének a legmélyére, s ott átadja magát az örök, isteni erônek; önmagától hozzá fordul, s megveti saját létét a legmagasabb lét mérhetetlensége láttán. S ezzel az elmerüléssel Istenben valamiképpen eljut a lélek addig, hogy feledje és elveszítse önmagát. Ebben az értelemben mondta Pál: ťÉlek, de már nem én élek.Ť Krisztus pedig azt mondta: ťBoldogok a lélekben szegények.Ť Tehát a lélek lényegileg megmarad és mégis elvész önös létének hordozójaként.'' ======================================================================== Pierre Teilhard de Chardin: Isten arca a Misztikusok élményei másik emberen Istenem, ragyogtasd fel számomra a Másik életében a Te Arcodat. Szemed ellenállhatatlan fénye; amely a dolgok mélyén gyullad ki, már belevetett minden munka vállalásába, minden fájdalom átvészelésébe. Add meg nekem azt is, hogy Téged vegyelek észre embertestvéreimben -- sôt éppen ott --, lelkük legbensô, legteljesebb, legtávolibb zugában is . . . Te azt akarod, hogy Eukarisztiád segítségével az Emberek és énköztem megmutatkozzék az az alapvetô nagy vonzódás (halványan megérezhetô már minden erôssé vált szeretetben), amely a rengeteg szellemi teremtménybôl misztikusan szinte ugyanegy Monádot alkosson Benned, Jézus Krisztus. Azt akarod, hogy a csak személyes szimpátiánál valami magasabb rendű vonzzon engem a ťMásikŤ felé: az a lelki rokonság, amelyben összefonódnak a világnak önmagkért és e világnak az Istenért egybeszövôdô szálai! Jézus, Megmentôje az emberi aktivitásnak, amelynek Te adsz értelmet; Megváltója az emberi szenvedésnek, amelybe Te lehelsz éltetô értéket . . . Légy az emberi egység üdvöcssége, arra szorítva minket, hogy elhagyjuk kicsinyességeinket, s hogy Terád támaszkodva ki merjünk kalandozni a szeretet ismeretlen óceánjára. ======================================================================== Pierre Teilhard de Chardin: ,,A külsô Misztikusok élményei sötétségek'' Minden egyes lélek, amely a kegyelem hívásai ellenére elvész és ezzel le kellene, hogy rombolja a közös Egyesülés tökéletességét -- szembetalálja magát Veled, Istenem, s Te azonnal elvégzel egy újraöntést, és ezzel minden percben új frissességbe és új tisztaságba állítod vissza a Világmindenséget . . . Van a semmi által bezárt Világmindenség, azaz valamiképp a záróra állított nagyságok létrája . . . Istenem, szétszakítod a Világegyetem alsó árnyait és arra tanítasz, hogy lábam alatt egy másik félgömb nyílik, a legalábbis lehetséges létezôknek valódi tere, amely határ nélkül nyílik lefelé... Ugye, Uram, a Világ ilyen negatív pólusának valósága kell hogy megkettôzze hatalmad sürgôsségét és végtelenségét, amellyel Te zuhansz ránk? Jézus, rettenetesen szép és magadnak lekötô Mester, bezárva szememet afölött; amit emberi gyöngeségem még nem képes megérteni, tehát elviselni sem -- nem kutatva, hogy valóban vannak elkárhozottak, legalább a Világról alkotott állandó és gyakorlati látásomba akarom iktatni az ítélet mindig fenyegetô súlyosságát . . . -- nem azért, hogy féljek Tôled, Jézus, hanem hogy egyre szenvedélyesebben tiéd legyek . . . A pokol tüzei és az ég tüzei nem különbözô erôk, hanem ugyanannak az energiának ellentétes megnyilvánulásai... Mester, bárcsak a pokol lángjai ne érnének el hozzám, s ne kapnának el senkit sem azok közül, akiket szeretek . . . Senkit se érjenek el, Istenem (megbocsátasz, tudom, hogy ily esztelenül könyörgök)! De sötét villogásuk, a fölvillantott minden szakadékkal együtt, mindegyikünk számára még csak növelje az Isteni Erôtér patakzótüzű teljességét. ======================================================================== Pierre Teilhard de Chardin: Esteledik . . . Misztikusok élményei Maradj velünk, Urunk, mert már esteledik . . . Alakítsam át, használjam fel az évek múlásával növekvô árnyakat: a gyöngülést, az elszigeteltséget, amikor nem tárulnak elém új távlatok . . . Krisztusban, az Ómegában találjak lehetôséget, hogy fiatal maradjak, vidám, lelkesedô, vállalkozó kedvű. Még ne tekintsem ,,bölcsességnek'' azt, ami csak melankólia, közömbösség, kiábrándultság. Adjak helyet a közelgô végnek, fölemelô szerepet szánjak hanyatló napjaimnak. Ahányszor csak ezt mondtam: ,,Készen vagyok'', mindig ezt jelentette: ,,Nekifeszülök annak, ami elôttem van'' . . . . . . Fogadjam a halált úgy, ahogyan az Ómega-Krisztusban jön el, azaz fejlôdésem érdekében . . . . . . Belül is, kívül is mosolyogva, szívesen fogadjam, ami rám vár. Ómega--Jézus, add, hogy hátralévô gyapjaimmal s fôleg halálommal Téged szolgáljalak, hirdesselek, mutassalak meg az embereknek, mindig és mindvégig! . . . Jézus, szívszakadva bízom Rád utolsó munkás éveimet, halálomat. El ne gyöngítsék azt, amit vágyvavágytam. Teérted befejezni. . . A kegyelmek kegyelme az az ajándék, hogy jól érem meg a véget: ahogy leghathatósabban szolgálhatom az Ómega-Krisztus dicsôségét) Egyetlen szenvedély uralja életemet: növeljem Krisztus és a Világ szintézisét. Tehát szeressem mindkettôt, különösen az Egyházban élô Krisztust, a legfôbb Tengelyt . . . Egyesülés a Halál által, az egyesítô Halál . . . Végül az imádásraméltó vár reánk . . . Megyek Ôelébe, aki jön felém... (Rezek Román fordítása) ======================================================================== Avilai Szent Teréz: Egy látomás leírása Misztikusok élményei Bal oldalamon egy angyalt láttam testi alakban. Ilyen formában csodálatosan ritkán látom ôket. Bár sokszor jelennek meg nekem angyalok, de rendszerint anélkül, hogy látnám ôket. Most azonban azt akarta az Úr, hogy lássam az angyalt testi alakban. Nem volt nagy, hanem kicsiny és nagyon szép: Arca úgy lángolt, hogy a legmagasztosabb angyalok egyikének gondoltam, akik teljesen lángban állni látszanak. Bizonyára ôk azok, akiket kerubimnak neveznek. Nevüket ugyan nem mondják meg, de azt nagyon jól látom, hogy az égben kimondhatatlan különbség van közöttük. A nekem megjelent angyalnak a kezében láttam egy hajítódárdát, s úgy tűnt, hogy a hegye tüzes. Úgy éreztem, mintha a dárdával néhányszor átütötte volna a szívemet. És amikor kihúzta, úgy éreztem, mintha szívemnek legbensejét húzta volna ki. Végül elhagyott, s én egészen lángra lobbantam Isten tüzes szerelmétôl. Ennek a sebesülésnek a fájdalma olyan nagy volt, hogy panaszos sóhaj hagyta el ajkamat. Azonban a gyönyör is, amelyet ez a rendkívüli fájdalom okozott, olyan túláradó volt, hogy lehetetlen lett volna azt kívánnom, hogy szabaduljak tôle, vagy hogy bármi csekélyebb dologgal megelégedtem volna, mint Istennel; ez nem testi, hanem lelki fájdalom, bár a test is részt vett benne, nem is kis mértékben. Ez a szeretetegyesülés, amely most a lélek és Isten között végbemegy, oly édes, hogy azért esdeklek az Úr jóságához, ízleltesse meg azzal is, aki talán hazugságnak gondolja ezt. Ez idô alatt mintha magamon kívül lettem volna. Nem akartam sem beszélni, sem látni, csak belesüllyedni a magam fájdalmába, amely nagyobb dicsôség volt számomra, mint ami bármely teremtményben lelhetô. Amikor a lélek lángra lobban, gyakran átsuhan rajta a halál gondolata: a halál szó hallatára szúrást érez, mintha egy tüzes nyíl járta volna át, anélkül, hogy. tudná, hogy honnan és hogyan jött. Nem állítom; hogy valóságos nyíl; de legyen bármi is, azt világosan láthatjuk, hogy nem származhat a mi természetünkbôl. Éppoly kevéssé valóságos a szúrása, bár annak nevezem, és noha élesen sebez, véleményem szerint nem ott, ahol egyébként a fájdalmakat érezzük, hanem a léleknek a legbensejében és a legmélyén, s ott ez a gyorsan tovatűnô villámcsapás mindent hamuvá éget, ami földire csak talál. Amíg ugyanis tart ez az állapot, amelybe a lélek kerül, lehetetlen, hogy valamire emlékezni tudna, ami a saját lényét érinti, mert képességei egy pillanat alatt olyannyira kötötté válnak, hogy nem marad szabadságuk semmi másra, csak arra, hogy a lélek fájdalmát gyarapítsák. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha túloznék, mert való igaz, hogy még csak nagyon keveset mondtam el. Ezt az állapotot lehetetlen kimerítôen leírni. Oly elragadtatás ez, amely -- mint már mondottuk -- alkalmatlanná teszi az érzékeket és képességeket mindarra, ami nem a kín növelésére szolgál. Az értelem eközben teljesen éber marad, hogy felismerje, milyennek érzi a lélek távollétét Istentôl. Ehhez járul még az is, hogy Isten maga segíti a lelket, ekkor lényének oly eleven ismeretében részesíti, hogy kínjában fel kell kiáltania. Nem tehet másként, noha egyébként hozzászokott a fájdalmak türelmes elviseléséhez, mivel ezt a kínt nem a testében, hanem amint mondottuk, a legbelsejében érzi. Bár ez az állapot nem tart sokáig, a test mégis egészen elváltozik, az érverés oly gyönge, mintha a lélek már Istenhez készülne, s ezzel egyáltalán nem mondottunk sokat. Mert a test természetes melege lecsökken, ellenben a lelket oly emésztô forróság járja át, hogy közel kerül ahhoz, hogy beteljesedjen Isten iránti vágya. S közben a testében mégsem érez fájdalmat, noha. az teljesen elváltozik. Két- három napon át tartó szenvedései közepette még írni sincs ereje, és megítélésem szerint korábbi állapotához képest legyengül. Ez az érzéketlenség a lélek belsô fájdalmából eredhet, amiért is egyáltalán nem tud figyelni a külsô fájdalmakra. ======================================================================== Avilai Szent Teréz: Egy elragadtatás leírása Misztikusok élményei Olykor megesik, hogy az ember hirtelen észreveszi a lélek gyors elmozdulását. Úgy tűnik; hogy a lélek oly gyorsasággal ragadtatik el, hogy az embert, különösen kezdetben, nagy félelem szállja meg. Ezért mondtam nektek, hogy annak, akit a mi Urunk ilyen kegyelemben részesít, nagy bátorságra van szüksége; s most hozzáteszem, hogy nagy hitre, nagy bizalomra és az Isten akaratának való teljes odaadásra van szüksége, hogy Isten azt tehesse a lélekkel, ami neki tetszik. Vagy azt gondoljátok, hogy csekély ijedtség, ha az ember érzékeinek a birtokában van és azt látja, hogy a lelke és azután, ahogy egyesekrôl olvassuk, a teste is elragadtatik, anélkül, hogy tudná, hogyan, kitôl és hová? Mert ennek az elmozdulásnak az elsô pillanatában az ember még nem biztos abban, hogy eredete Istentôl való. Dehát nincs valami eszköz arra, hogy ellent tudjunk állni? Semmiképpen sincs! Ellenkezôleg, ahogy egy bizonyos személyrôl tudom, az ellenállás még rosszabb következményekkel jár. Úgy látszik, Isten tudtára akarja adni a léleknek, hogy miután annyiszor és olyan komolyan a kezébe adta magát, és teljes akarattal tökéletesen áldozatul hozta magát, ettôl kezdve semmi hatalma sincs örvmaga fölött; s ha megpróbál ellenszegülni, észrevehetôen erôteljesebb mozdulattal ragadtatik el. Ezért az említett személy el is határozta -- a szalmaszálhoz hasonlóan, amelyet, amint talán ti is láttátok, magához vonz a borostyánkô --,többé már nem áll ellen, hanem átengedi magát ama hatalmas kéznek. Belátta, a legjobb, ha a szükségbôl erényt csinál. És ha már említést tettem a szalmaszálról, biztosítalak benneteket, hogy ez az Óriás oly könnyűséggel ragadja el a lelket, mint amellyel egy erôs férfi fölemel egy szalmaszálat. A lélek elragadtatása úgy megy végbe; mintha a lélek elválna a testtôl ugyanakkor mégis kétségtelen, hogy az illetô személy nem halt meg, jóllehet néhány pillanatig maga sem tudja megmondani, hogy a lelke a testében van-e vagy a testén kívül. Ha azonban magához tér, azt hiszi, hogy egészen más világban járt, mint amelyikben élünk. Az a fény, amely ott megmutatkozott elôtte, annyira különbözik a földitôl, hogy nem képes róla fogalmat alkotni, ahogy más dolgokról sem, amiket látott, még ha egész életén át azon fáradozna is. ======================================================================== Rövid életrajzok -- A -- ABRAHAM a Santa Clara (Haris Ulrich Megerle; Krenheinstetten, 1644 -- Bécs, 1709) sarutlan Ágostonrendi szerzetes. Ízes beszédű hitszónok, a szellemes szójáték mestere. (Schiller Wallensteinjében ô a ,,kapucinus- prédikáció'' modellje.) ABU Szaid ibn Abi'l Cheir (967--1049) perzsa misztikus; a perzsa panteista misztika megalapítója. ALDRIN, Edwin (1930--) amerikai űrhajós, 1969-ben lépett a Holdra. Azóta ,,a Lélek misszionáriusa''-ként sok elôadásában vallott Istenrôl. ANGELUS SILESIUS (Johann Scheffler; Breslau, 1624 -- uo., 1677) misztikus barokk költô. A 17. század legnagyobb német lírikusa. Legismertebb műve: A kerubi vándor. ANSZÁRI Abdullah (Herat, 1006 -- ?, 1088) perzsa költô, író. A népszerű misztikus-didaktikus szúfiköltészet elsô jelentôs képviselôje. ANZELM, Canterbury, Szent (Rosta, Piemont, 1033 -- Canterbury, 1109) egyházdoktor, Canterbury érseke. A bencés rendi teológia kimagasló alakja. Fô műve: Miért lett Isten emberré? (Cur Deus homo?) ARATOSZ (Soli, Kilikia) görög költô és tudós. A makedóniai, majd a szíriai királyi udvarban élt a Kr. e. 3. század elsô felében. ÁRJASÚRA (Arjun guru; 4. sz. ?) szankszkrit költô. A buddhista legendákat irodalmi szanszkritra ültette át. ARNDT, Ernst Moritz (Schoritz, Rügen sziget, 1769 -- Bonn, 1860). A Napóleon elleni német szabadságharc költôje. ARNIM, Ludwig Achim von (Berlin, 1781 -- Wiepersdorf, 1831). Clemens Brentanoval együtt az ún. ,,heidelbergi romantika'' fô képviselôje. Közösen adták ki A fiú csodakürtje című népdalgyűjteményt. AUGUSTINUS, Aurelius (Szent Ágoston; Thagaste, Észak-Afrika, 354 -- Hippo Regius, 430) püspök, hitvalló, egyháztanító. Ágoston ifjúkorában kicsapongó életet élt. Késôbb Karthágóban, Rómában és Milánóban retorikát tanított. Sokáig a manicheizmus és a neoplatonizmus hatott rá. 387-ben Szent Ambrus milánói püspök hatására megtért. Megkeresztelkedett, majd hamarosan pappá szentelték. 395-tôl Hippo Regius püspöke lett. Megtérésének történetét a Vallomások című művében mrta meg. Ez az önéletrajzi-elmélkedô műfaj legelsô és máig talán leghatásosabb képviselôje. AUROBINDO, Sri (1872--1950), az integrális jóga megalapítója a modern Indiában. -- B -- BAADER, Franz Xaver von (München, 1765 -- uo., 1841) német katolikus filozófus. Eredetileg orvos és bányamérnök. A középkori keresztény misztika és Böhme újraföldfedezôje; az újkori keresztény társadalombölcselet egyik megalapítója. BACON, Francis, lord Verulam (London, 1561 -- Highgate, 1626) angol államférfi (lordkancellár), jogtudós. A természettudományos, empirikus alapokon nyugvó, modern angol filozófia megalapítója. BAHÁ'ULLÁH (Mírzá Huszain Alí Núri; Siráz, 1817 -- Akka, 1892) perzsa vallásos író, a bábista mohamedán szekta megalapítója. Könyvei Európában és Amerikában is népszerűek lettek. BALASSI Bálint (1554 -- Esztergom, 1594) az elsô nagy magyar költôegyéniség. Bornemissza Péter neveltje volt, késôbb katolikus hitre tért. Kalandos, szenvedélyes életet élt. Esztergom ostrománál hôsi halált halt. Költészetében egyaránt tükrözôdnek a humanizmus és a protestantizmus eszméi, a végvári élet tarka képei. Istenes versei lírájának csúcspontját jelentik. BASZILIOSZ (Nagy Szent Vazul; Caesarea, Kisázsia, 330 -- uo., 379). A nagy keleti egyházatyák egyike. A keleti szerzetesség metropolitája. BEETHOVEN, Ludwig van (Bonn, 1770 -- Bécs, 1827) zeneszerzô. Sokoldalú művész: zseniális műveivel minden műfajban maradandót alkotott. Az atyai részrôl németalföldi, anyai részrôl rajnai családból származó Beethoven, Haydn tanítványa lett Bécsben. Tehetsége kibontakoztatását fôúri pártfogóinak köszönhette. Élete utolsó két évtizedét megkeserítette hallásának romlása és környezetétôl való fokozatos elidegenedése. Életművével maradandó szabályokat adott a zeneművészet számára, különösképpen a szimfónia, a hangszeres és a kamarazene területén: BENÉT, Stephen Vincent (Betlehem, Pennsylvania, USA, 1888 -- New York, 1943) amerikai író. Fôleg népi motívumokat dolgozott föl gazdag képzelettel. Az amerikai polgárháborúról írott műve. A John Brown's body (1928) Pulitzer-díjat kapott. BEN-GAVRIEL, M. Y. (Bécs, 1891 -- Jeruzsálem, 1965) izraeli író, újságíró esszéista. Az elsô világháború idején osztrák tiszt volt. 1927 óta Jeruzsálemben élt. BERGYAJEV, Nyikolaj Alexandrovics (Kiev, 1874 -- Clamart, Párizs mellett, 1948) orosz vallásfilozófus. Az egzisztencializmus perszonalista-spiritualista irányát képviselte. Műveit pravoszláv szellemiség hatja át. BERNANOS, Georges (Párizs, 1888 -- Neuilly, 1948) francia regényíró és filozófus. A mai, közönybe fulladt civilizáció számára új, szabad embereszményt kívánt kialakítani, katolikus perspektívából. Fô művei: A Sátán árnyékában, Egy falusi plébános naplója. BERNÁT, Clairvaux-i, Szent (Fontaines, 1090 -- Clairvaux, 1153), a cisztercita rend alapítója. Korának kimagasló egyénisége. Kiváló tudós, szónok, a misztikus imaélet mestere. BERZSENYI Dániel (Egyházashetye, 1776 -- Pest, 1836) földbirtokos, költô. Költeményeit a nemzeti hagyományok, az ókori klasszikus költôk és a preromantika ihlették. A klasszikus versformákban duzzadó feszültség adja meg verseinek különös varázsát. BJÖRNSON, Björnstjerne (Krikne, 1832 -- Párizs, 1910) norvég költô, regény- és drámaíró. Radikális szabadelvű regények, történelmi és polgári drámák szerzôje. Költészete alapvetôen derűs, eleven, helyenként patetikus; mélyen vallásos lelkiségű. 1903-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. BONAVENTURA, Szent (Banoregio, Viterbo mellett, 1217 -- Lyon, 1274), a középkori skolasztikus filozófia és misztika kimagasló alakja. A Sorbonne professzora, ferences rendi generális, bíboros, a Lyoni zsinat vezéregyénisége. BONHOEFFER, Dietrich (Breslau, 1906 -- Flossenbürg, 1945) evangélikus teológus, lelkész, egyetemi tanár. 1935-ben a Hitvalló Egyház élén a fasizmus elleni egyházi harc egyik vezetô egyénisége volt, Niemöller és Barth oldalán. 1943-tól a Gestapo fogságába, majd koncentrációs táborokba került. 1945-ben Hitler személyes parancsára kivégezték. BOYLE, Robert (Lismore, 1627 -- London, 1691) angol természettudós. Elsônek fedezte föl a gázok nyomás és térfogatbeli összefüggését. BÖHME, Jakob (Görlitz 1757 -- uo., 1624) autodidakta német protestáns filozófus-író, nyelvújító. Cipészmesterséget tanulva végigvándorolta Németországot. Az Auróra vagy a kelô pirkadat című művében misztikát és alkimista természetfilozófiát ötvözött eredeti módon panteista rendszerbe. A korai német romantika fedezte újra fel. BRENTANO, Clemens (Ehrenbreitstein, 1778 -- Aschaffenburg, 1842) német költô. Görres és Arnim mellett az ún. ,,heidelbergi romantika'' képviselôje. Gazdag fantáziájú; mély érzelmű lírikus és elbeszélô. BRIGITTA, Svédországi Szent (Finstad 1303 körül -- Róma, 1373) rendalapító szerzetesnô, misztikus; kora egyik reformátora. BROD, Max (Prága, 1884 -- Tel Aviv, 1968) író. Kafka barátja, műveinek kiadója. 1939-tôl Tel Avivban élt. Műveiben az expresszionizmus hatása érzôdik. BRUCKNER, Anton (Ansfelden, 1824 - Bécs, 1986) zeneszerzô: Műveinek alaphangulatát vallásossága adja. BUBER, Martin (Bécs 1878 -- Jeruzsálem, 1965). A zsidóság egyik szellemi vezéregyénisége. Buber ismertette meg a Nyugattal a hászidizmus elevenen élô hitvilágát. Az Ich und Du című művével az ún. dialógikus filozófia megalapítója. 1938-tól a jeruzsálemi egyetem szociológia professzora volt. -- C -- CAMARA, Helder (Fortaleza, 1909-), a braíliai Olinda és Recife püspöke 1962-1986 között. Az egész világon ismertté lett a szegények melletti kiállása és az erôszakmentesség hirdetése révén. CARREL, Alexis (Lyon, 1873 -- Párizs, 1944) francia sebész és biológus. Fôleg szervátültetéssel és szövettenyésztéssel foglalkozott. Úttörô jelentôségű kutatásaiért 1912-ben orvosi Nobel-díjat kapott. CELANÓI Tamás (+1250 után) ferences szerzetes, Assisi Szent Ferenc elsô életrajzírója. Mint himnuszköltô is jelentôs. Legismertebb műve a Dies irae. CLAUDEL, Paul (Villeneuve-sur-Fčre-en-Tardenois, 1868 -- Párizs, 1955) író, diplomata. Rimbaud költészetének hatására 1886-ban tért meg. Fô feladatának a keresztény katolikus hit hirdetését tartotta. Fô művei: Kinyilatkoztatás, Johanna a máglyán, Selyemcipô, Öt nagy óda. CULLEN, Countee (New York, 1903 -- uo., 1946) amerikai néger lírikus és regényíró. Büszke volt származására, műveiben sokat merített a néger folklór hagyományaiból. Róla nevezték el New York legnagyobb néger könyvtárát. -- D -- DANTE, Alighieri ( Val d'Elsa Firenze, 1265 -- Ravenna, 1321) olasz költô, a késô középkor egyik legnagyobb írója és gondolkodója. Fô műve; a csodálatos Isteni színjáték (La divina commedia) a költô látomásos vándorútját írja le a poklon (Inferno), a tisztítótűzön (Purgatorio) és a mennyországon (Paradiso) keresztül. DARWIN, Charles (Shrewsbury, 1809 - Down, 1882) angol természettudós. A modern származáselmélet megalapítója. Munkássága nagy hatással volt kora természetfelfogására, sôt a politikára és a művészetekre is (darwinizmus). DÁVID (héberül ,,a szeretett''), Juda törzsébôl. A történelmi Izrael második királya (Kr. e. 1004--972). Párharcban legyôzte a filiszteus óriást, Góliátot. Királlyá választása után a belsô egység megerôsítésére törekedett. Célja a Libanontól a Vörös-tengerig terjedô birodalom létrehozása volt. Uralkodása alatt lett Jeruzsálem az ország központja. Zsoltárai az Ószövetségi Szentírás kiemelkedô darabjai. DAVY, Humphry (Penzance, 1778 -- Genf, 1829) angol kémikus. Felfedezte az elektrokémiai erôk összefüggéseit. Az ún. Davy-lámpa föltalálója. DÉNES, Areopagita (valószínűleg a 6. században élt), a Pál apostol által megtérített Areopagita Dénes nevét használó teológiai írások szerzôje. Műveinek igen nagy hatása volt a késôbbi misztikus irodalomra. DESCARTES, René (Renatus Cartesius; La Haye, 1556 -- Stockholm, 1650) francia tudós és filozófus. A racionalizmus meglapítója. Tagadta az érzéki megismerés lehetôségét; mindenben kételkedett, magát a kétkedést kivéve. Ennek alapján jutott a ,,cogito, ergo sum'' -- gondolkodom, tehát vagyok -- következtetésre. Munkássága nagy hatással volt az újabb kori filozófiára és matematikára. DONNE, John (1572--1631) angol lelkész, költô; a ,,Metaphysical Poetry'' egyik vezéralakja, az angol költôi nyelv megújítója és az egyik legmarkánsabb képviselôje. DOSZTOJEVSZKIJ, Fjodor Mihajlovics (Moszkva, 1821 -- Pétervár, 1881) orosz regényíró. A szegények, a megalázottak sorsa, általában az emberek lelki--testi nyomorúsága foglalkoztatta. Műveiben az Istenhez való megtérés szükségességét hirdette. ,,Minden rossznak gyökerét a vallás hiányában látta . . . Kétségektôl gyötrött istenkeresô volt, mint Iván Karamazon'' (H. Kohn). Legismertebb regényei: Bűn és bűnhôdés, A Karamazon testvérek, A félkegyelmű. DROSTE-HÜLSHOFF, Annette von (Burg Hülshoff, 1797 -- Meersburg, 1848) német költônô és elbeszélô. Hitéért küzdô, misztikusan vallásos, érzékeny művész. Mély természetérzés és művészi realizmus jellemzi erôteljes, tömör nyelvezetű verseit. A zsidóbükk című elbeszélése világirodalmi rangra emelte. DUGONICS András (Szeged, 1740 -- uo., 1818) piarista szerzetes, egyetemi tanár, író. A magyar nemzeti önérzet lelkes képviselôje, az elsô magyar regény (Etelka) szerzôje, népi hagyományok gyűjtôje. DUKE, Charles (1935--) amerikai űrhajós. Ô a tizedik ember, aki a Holdra lépett. 1972-es űrutazása után mintegy nyolc hónappal megrázó istenélményben volt része. Azóta egy bibliacsoporttal prédikációkat tart, és betegek gyógyulásáért imádkozik. DÜRER, Albrecht (Nürnberg, 1471 - uo., 1528) német festôóriás. Magyar ötvös fia, aki eredetileg maga is ötvösmesterséget tanult. A reneszánsz egyik legszebb, legsokoldalúbb életművét hagyományozta az utókorra. DZSELAL ED-DIN RÚMÍ (Balkh, 1207 -- Konya, 1273) perzsa költô. 1219- ben a mongol támadás elôl menekült török földre. A hagyomány szerint nevéhez fűzôdik az ún. ,,táncoló'' dervisek rendjének a megalapítása. 26 000 párversbôl álló hatalmas terjedelmű fôművében történetekkel illusztrálja a szufi misztika tanításait. -- E -- ECKHART (Eckart; Eckehard mester; Hochheim, 1260 körül -- Köln, 1327) domonkos rendi szerzetes. Hitszónok, a középkori misztika legjelesebb képviselôje. Tanításának lényege, hogy az ,,unio mystica'', az egyesülés Istennel csak magányban mehet végbe; az igazságot keresô embernek ,,a lélek mélyén'' egyedül kell Istenhez eljutnia. EHRENBERG; Chistian Gottfried (Delitsch, 1795 -- Berlin, 1876) német természettudós. Az egysejtűekkel foglalkozó tudományág megteremtôje. EICHENDORFF, Joseph, Freiherr von (Burg Labowitz, Ratibor, 1788 -- Neisse, 1857) romantikus költô, Brentano és Achim von Arnim barátja. A szülôföld, a természet iránti mélységes szeretete gyakran a sejtelmes, a megfoghatatlan felé vonzotta. Prózai művel közül legjelentôsebb az Egy mihaszna életébôl című kisregénye. EINSTEIN, Albert (Ulm, 1879 -- Princeton, 1955) a legjelentôsebb fizikusok egyike. A modern elméleti fizika, az általános és a speciális relativitáselmélet megalapozója. A fizika számos más területén is sok korszakalkotó tudományos felismerés fűzôdik a nevéhez. 1921-ben fizikai Nobel-díjat kapott. ELIOT, Thomas Stearns (1888--1985) angol költô; Nobel-díjas. Az Egyesült Államokban született, de 1914-tôl haláláig Londonban élt. írásaiban a keresztény hagyomány új formákkal szervesült. Költészetén kívül drámaírói, kritikusi és esszéírói munkássága is jelentôs. Versei, drámái és esszéi egy-egy kötetben magyarul is megjelentek. EMMANUEL, Pierre (1918--1984) francia költô és esszéista; biblikus és mitológiai tárgyú versek szerzôje: Magyar nyelvterületen Rónay György és Pilinszky János közvetítése révén vált ismertté. ERASMUS, Desiderius, Rotterdami (Gerhard Gerhards; Rotterdam, 1466 -- Basel; 1538) németalföldi humanista. A korai keresztény hagyomány visszaállítására törekedett. A külsôségtôl megtisztított lelki egyházért küzdött. Íróként sikeresen ötvözte a német szellemiséget a latin formával. Leghíresebb műve: A balgaság dicsérete. ESTERHÁZY Pál (1635--1713) Zrínyi Miklóssal együtt harcolt a törökök ellen. Tudomány- és művészetpártolásáról volt ismert; számos vallásos tárgyit munkát írt. EUGEN, Savoya hercege, ,,a nemes lovag'' (Párizs, 1663 -- Bécs, 1736) államférfi és hadvezér. A törököt Magyarország területérôl kiűzô csapatok' fôvezére volt. Késôbb eredményesen harcolt a spanyol örökösödési háborúban XIV. Lajos ellen. EUSEBIUS (Palesztina; 263 -- Caesarea, 339) a palesztinai Caesarea püspöke, teológus és egyháztörténész. -- F -- FALUDI Ferenc (Németújvár, 1704 -- Rohonc, 1779) jezsuita szerzetes, hitszónok, költô. Prózai műveiben a barokk embereszményt hirdette. Nyelvújító munkássága jelentôs. FARADAY, Michael (Newington, 1791 -- Hampton Court, London, 1867) angol természettudós. Felfedezte az elektromágneses indukciót, az elektrolízis alaptörvényeit. Az ô nevéhez fűzôdik az elektromágneses erôtér fogalma. Felismerte, hogy a fény polarizációs síkja átlátszó anyagban mágneses tér hatására elfordul (Faraday-effektus). FAULHABER, Michael (Heidenfeld, 1869--1952) bíboros. 1917-tôl München- Freising érseke. A katolikus egyházat és tanítást energikusan védelmezte a nemzeti szocializmus ellen. FEDERER, Heinrich (Brienz, 1866 -- Zürich, 1928) svájci költô. Költeményeit hit, emberség és természetszeretet hatja át. FÉNELON, François de Salignac de la Mothe (Fénelon, 1651 -- Cambrai, 1715) francia érsek, prédikátor, teológus, pedagógus, író. Bossuet mellett a legjelentôsebb francia egyházi szónok. XIV. Lajos korában az egyház legkiválóbb képviselôje. FERENC, Assisi, Szent (Assisi, 1181 -- uo., 1226) a ferences rend alapítója. Az egyszerűség, a szegénység egyik legnagyobb tanítója az egyházban. Katolikusok és más vallásúak egyaránt tisztelik. FERENC, Szalézi, Szent (Sales, Thorens mellett, 1567 -- Lyon, 1622) püspök, lelki író. A vallásháborúk korában szelídséggel, meggyôzéssel vitte vissza az embereket a katolikus egyházba. 1610-ben megalapította a Mária látogatásáról elnevezett apácarendet. 1877-ben egyházatyává nyilvánították. 1923-ban a katolikus sajtó és a katolikus írók védôszentjének választották. FICHTE, Johann Gottlieb (Rammenau, 1762 -- Berlin, 1814) filozófus, a német idealizmus egyik fôalakja. Szerinte az Én fogalma, az Én tételezô tevékenysége ésszerű szükségszerűség, amely állandó tevékenység útján, önmagából alkotja meg a világot és törvényszerűségeit. FIRDAUSZI (tévesen Firduszinak nevezik) Abul Kaszim Manszúr (Túsz, 939 -- uo., 1020) a legnagyobb persza epikus költô. FLEMING, Sir Alexander (1881--1955) angol orvoskutató, a penicillin felfedezôje. Szegény parasztfiú volt; egy alkalommal megmentette a vízbefúlástól az ifjú Winston Churchillt. A Churchill család azután lehetôvé tette számára a tanulást. A penicillin felfedezése után (1923) neve az egész világon ismertté vált. 1945-ben orvosi Nobel- díjat kapott. FOUCAULD, Charles de (Strassbourg, 1858 -- Tamanrasset, 1916) francia katonatiszt, kutató, misszionárius. Tiszti pályafutása után trappista szerzetbe lépett. Algériában és Marokkóban nyelvészeti--néprajzi kutatásokat folytatott a tuaregek körében. 1890-ben a Fehér Atyák (Afrikai Misszionáriusok Társasága) missziós munkára küldték a Szaharába. A sivatagi törzsek francia uralom elleni felkelése során vesztette életét. Az újkor egyik szentéletű alakja. FOX, George (1627--1691) a kvéker-mozgalom alapítója. Kézműves vándorprédikátorként Krisztus ,,bensô fényét'' kereste. A követôibôl alakult ,,fény gyermekei'' közösség az egyház és a biblikus tradíció helyett az ige bensô vezérletére helyezte a hangsúlyt. FRANKLIN, Benjamin (Boston, 1706 -- Philadelphia, 1790) észak-amerikai politikus, író és természettudós; eredetileg nyomdász. A légköri elektromosság felfedezôje és a villámhárító föltalálója. -- G -- GALILEI, Galileo (Pisa, 1564 -- Arcetri, 1642) olasz fizikus és csillagász. Maga készítette távcsövével értékes csillagászati fölfedezéseket tett (Jupiter-holdak). Ezzel azonban szembekerült kora egyházának világképével. A pápai Szent Hivatal perbe fogta és tanainak visszavonására kényszerítette. 1633-tól haláláig házi ôrizetben volt. GANDHI, Mohandas Karamchand (Mahatma Gandi = ,,nagy lélek''; Porbandar, 1869 -- Delhi, 1948) az India függetlenségéért vívott harc vallási és politikai vezetôje. 1914-ig az indiaiak ügyvédje volt Dél- Afrikában. Indiában az ô kezdeményezésére indult meg az angolok elleni felszabadító mozgalom sajátos formája, a ,,nem-együttműködés'' az erôszak nélküli ellenállás (satyagraha). 1924--37 és 1940--41 között a Kongresszus párt elnöke volt. Elveiért többször éhségsztrájkkal küzdött. New Delhiben meggyilkolták. GAUSS, Carl Friedrich (Braunschweig, 1777 -- Göttingen, 1855) német matematikus és asztronómus. 1807-tô1 a göttingeni csillagászati obszervatórium professzora és igazgatója. A legkiválóbb matematikusok egyike; sokoldalú tudományos munkája korszakalkotó jelentôségű: GERGELY, Nazianzi, Szent (Arianz, 329 k. -- uo., 389) püspök, az ókeresztény irodalom egyik legkiemelkedôbb alakja. Szentírás-- magyarázatai, prédikációi és levelei egyaránt vallanak mély hitérôl és magasfokú írásművészetérôl. GERHARDT, Paul (Grafenhainichen, 1607 -- Lübben, 1676) német evangélikus teológus és dalköltô. A 17. század vallásos lírájának jelentôs képviselôje. GERTRÚD, Nagy, Szent (1256 -- Helfta, 1301) bencés szerzetesnô, a középkor nagy misztikus szentje. Kisgyermek korától a helftai kolostorban élt, itt érték ôt a misztikus élmények. Életét az imádság, a vezeklés és mások vigasztalása töltötte ki. GHAZÁLI, Abú Hámid Muhammad at-Túszi (Túsz, Khorasszán, 1058 -- uo., 1111) perzsa származású, arabul író, mohamedán teológus, jogász, szúfi misztikus és vallásreformátor. Hatása igen sokrétű volt. Vannak, akik neki tulajdonítják, hogy a 12. század után gyakorlatilag nincs keleten mohamedán filozófia. GOETHE, Johann Wolfgang von (Frankfurt am Main, 1749 -- Weimar, 1832) a legnagyobb német költô. Egyetemes gondolkodó; érdeklôdése az élet, a tudomány a művészet számos területére kiterjedt. Költeményei mellett regényei és drámái is jelentôsek. Elsô, viharos sikert aratott regénye: Az ifjú Werther keservei, klasszikus fejlôdésregénye: Wilhelm Meister tanulóévei, önéletrajzi regénye: Költészet és valóság. Fôműve a Faust-dráma. GOTTHELF, Jeremias (Albert Bitzius; Marten, 1797 -- Lützelflüh, 1854) svájci elbeszélô. 1832-tôl Lützelflüh papja. Éles szemű megfigyelô; emberábrázolásai mély együttérzésrôl tanúskodnak. GÖKALP Ziyá (1875--1924) török író, a pántôrök gondolat képviselôje. GÖRRES, Johann Joseph von (Koblenz, 1776 -- München, 1848) német tudósa politikai zsurnalisztika elôfutára. 1824-ben katolizált. Rheinischer Merkur című lapjában a nép és az egyén szabadságáért küzdött. 1827-ben Münchenben az egyetemes történelem professzora; 1828- 32 között az Eos című folyóirat köré tömörítette híveit és barátait. Fô műve: A keresztény misztika. GRIMM, Jakob (Hamu, 1785 -- Berlin, 1863) német filológus Göttingen és Berlin egyetemén a nyelvészet professzora. A tudományos germanisztika megalapítója. ficcsével közösen kiadott népmesegyűjteménye tette világhírűvé. GUARDINI, Romano (Verona, 1885 -- München,1968) katolikus teológus. A müncheni egyetem professzora, kiváló vallásfilozófus. GUYON, Jeanne Marie Bouvier de la Mothe (Montargis, 1648 -- Blois, 1717) franciamisztikus. A kvietizmus fô képviselôje. Mély lelki kapcsolat fűzte Fénelonhoz, aki megvédte ôt Bossuet támadásai ellen. Ennek ellenére több évig a Bastille foglya volt. -- H -- HAKUIN, Zen-mester; jelentôs 17. századi japán misztikus. Zen: az Abszolúthoz való testi-lelki odafordulás, a tanizmus természetszemléletével ötvözött buddhista misztika. Hakuin eszmevilága nagy hatással volt a háború utáni beat-nemzedék gondolkodására. (Lásd Keruac Úton című regényét.) HAMMARSKJÖLD, Dag (Jönköping, 1905 -- Afrika, 1961) svéd politikus, filozófus. Hite és misztikus vallásossága arra ösztönözte, hogy életét ,,korunk megszentelésének'' szolgálatába állítsa. Mint az ENSZ fôtitkára minden erejével a népek közötti békét iparkodott elômozdítani. Egyik hivatalos útján repülôgépszerencsétlenség áldozata lett. Halála után megkapta a Béke Nobel-díjat. HARIRI, (Abu Muhammad al-Kaszim; 1054--1122) arab költô. A makáma nagymestere, kiváló nyelvművész. HESSE, Hermann (Calw, 1877 -- Montagnola, 1962) svájci német regényíró, elbeszélô. Regényei fôalakja az érzékeny, problémákkal küzdô, magányos ember. Üveggyöngy-játék című regénye a második világháború alatt keletkezett pedagógiai utópia. 1946-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. HILDEGARD, Bingeni, Szent (Burg Böckelheim, 1098 -- Rupertsberg, Bingen, 1179) misztikus. Az általa létesített rupertsbergi és eibingeni kolostor fônöknôje. HOMÉROSZ (Kr. e. kb. 8. sz.) a görög irodalom és egyben az európai irodalom elsô nagy költôje. Életérôl semmi bizonyosat nem tudunk. A hagyomány szerint vak volt. Két epikus remekmű, az Iliász és az Odüsszeia fűzôdik a nevéhez. Ez a két eposz műfajának mintaképe lett az egész európai irodalomban. HÖLDERLIN, Johann Christoph Friedrich (Lauffen am Neckar, 1770 -- Tübingen, 1843) a német irodalom egyik legnagyobb lírikusa. Versei mellett jelentôs Hyperion és Empedoklész című regénye, illetôleg drámatöredéke. E századi újrafölfedezése óta különösen nagy hatással van a német költészetre és gondolkodásra. HUYGENS, Christian (Hága, 1629 -- uo. 1695) fizikus, matematikus, csillagász, mindhárom tudományban jelentôs felfedezésekkel és elméletekkel. -- I -- IGNÁC, Loyolai Szent (Inigo de Loyola; Loyola, 1491 -- Róma, 1556) rendalapító. Hivatásos katonaként vett részt Pamplona ostromában és itt súlyosan megsebesült. Hosszas betegsége idején került közel a Szentíráshoz, és ekkor ébredt fel hivatástudata. Teológiai tanulmányokat folytatott Salamancában és Párizsban. 1540-ben 4 társával megalapította a Jézus Társaságot (jezsuita rend). Alapvetô célja volt, hogy a rend a pápaság iránti feltétlen engedelmesség szellemében szolgálja a katolikus hit terjesztését. A rendtagok több éves teológiai tanulmány és lelki elmélyülés után tehetnek csak fogadalmat. Szent Ignác harmincnapos lelkigyakorlata a mélyebb lelkiéletre törekvô világiak körében is hamar elterjedt. IRVIN, James amerikai űrhajós. 1971-ben nyolcadik emberként lépett a Holdra. Késôbb a keresztény--karitatív High-Flight szervezeyt vezetôje lett. To rule the night című könyvében mondja el e könyvben idézett alapélményét. -- J -- JAMMES, Francis (Tournay, 1888 -- Hasparren, 1938) francia költô, író. Költeményeit és írói prózáját az antik, idilli egyszerűség jellemzi. Műveiben gyengédséggel, szeretettel ábrázolja szűkebb hazájának, a Baszk-földnek tájait, embereit. JÁNOS, Aranyszájú, Szent (Antiochia, 344 -- Komana, 407) konstantinápolyi pátriárka, a keleti kereszténység legnagyobb hatású szónoka. Szentírás-magyarázatai, morális és aszketikus témákat fejtegetô beszédei egyaránt vonzották kora hallgatóságát, és évszázadokon át hatottak páratlan kifejezô erejükkel az egyházi szónokokra. Az igazság szenvedélyes szeretete, a bűnök bátor ostorozása kegyvesztetté tették az udvarnál; száműzetésben halt meg. JÁNOS, XXIII. (Giuseppe Roncalli; Sotto il Monte, 1881 -- Róma, 1963) 1958-ban választották pápává. Optimizmusa, minden embert segíteni akaró egyénisége, rendíthetetlen hite és bizalma az isteni gondviselésben és a katolikus egyház egyetemes küldetésében a 20. század kimagasló alakjává tette. Az egyház belsô megújulását és a világ felé fordulását célzó II. Vatikáni zsinat elindítója. JÁNOS, Keresztes, Szent (San Juan de la Cruz; Fontiveras, 1542 -- Ubeda, 1591) spanyol misztikus, költô, lelki író. A férfi sarutlan karmelita rend megalapítója. JANUS PANNONIUS (Csezmicei János; 1434--1472) pécsi püspök, a magyarországi latin nyelvű humanista költészet kiemelkedô alakja. Mátyás humanista körének tagja. JEAN PAUL (Johann Paul Friedrich Richter; Wunsiedel, 1763 -- Bayreuth, 1825) német elbeszélô. Ábrázolásmódjára jellemzô a valószerűtlen helyzetek bemutatása, stílusa humoros, fantáziadús. Korának legolvasottabb írója volt. JOUVE, Pierre Jean (1887--1976) francia költô, író és esszéista. A belsô tájak és a ,,lét geológiájának'' költôje. 1924-ben katolizált. JUNG, Carl Gustav (Kesswill, 1875 -- Küssnacht, 1961) svájci pszichiáter. Új irányzatot teremtett a pszichoanalízis területén: az egyéni tudattalan fogalmát kibôvítette az ôstapasztalati kollektív tudattalan, az ún. archetípus fogalmával. -- K -- KÁLIDÁSZA (IV. század) szankszrit költô és drámaíró. Az indiai irodalom legnagyobb klasszikusának számít. Elsô magyar ismertetôje Arany János volt. KANT, Immanuel (Königsberg, 1724 -- uo., 1804) az egyik legjelentôsebb német filozófus. Filozófiájában az emberi megismerôképesség vizsgálatából indul ki. Felfogása szerint az objektív valóságból eredô érzeteinket csak a tudat formái rendezik jelenségvilággá; a valóság ,,magábanvaló dolog'' (Ding an sich), amelyet az ember nem képes megismerni. Ebbôl kiindulva bírálja mind a történeti vallások dogmatizmusát, mind a felvilágosodás szkeptikus filozófiáját. Etikájának alapelve a ,,kategorikus imperatívusz'', amely a tiszta észbôl származik, s feladata az ember indulatainak legyôzése a helyes cselekedet érdekében. Fiatalon természettudományokkal foglalkozott, felállította a Föld és naprendszer keletkezésének elméletét (Kant- Laplace elmélet). KATALIN, Sziénai, Szent (Sziéna, 1347 -- Róma, 1380), a középkor kiemelkedô nôalakja. Misztikus imaéletével, az istenszeretetet kifejezô páratlan imáival a lelkek sokaságát vitte közelebb az Úristenhez. Történelmi szerepe hasonló módon igen nagy: döntô hatással volt a pápák avignoni fogságának befejezésében és Rómába való visszaköltözésében. KAZANTZAKISZ, Nikosz (Heraklion, Kréta, 1885 -- Freiburg; 1957) görög író, költô. Életművében versek, drámák, regények, útleírások, filozófiai értekezések valamint műfordítások egyaránt megtalálhatók. Nem sorolható egyik irodalmi irányhoz sem, saját, eklektikus, panteista, misztikus gondolatvilágában élt. Fôbb művei: Zorba, a görög, Akinek meg kell halnia, Isten szegénykéje, és posztumusz urai önéletírása: Jelentés Grecónak. KECSKEMÉTI VÉG Mihály (1500 körül--1570?) Kecskemét város fôbírája volt. Az 55. zsoltárt szabadon és erôteljesen földolgozó Psalmus Hungaricus-a megragadó szépségével méltán ihlette Kodály Zoltánt zeneműve megkomponálására. KELLER, Gottfried (Zürich, 1819 -- uo., 1890) svájci német író és költô. Életművének alapvonása: a józan és tárgyi valóságlátás összefonódása a kimeríthetetlen írói fantáziával és mesélôkedvvel; a lényeges társadalmi problémák egybeötvözése az egyszerű emberek mindennapi örömeivel, gondjaival. Fôbb művei: Zöld Henrik (ez önéletrajzi elemek költôi feldolgozása), Falusi Rómeó és Júlia. KEMPIS Tamás (Kempen, 1379 -- Agnetenberg, 1471) Ágoston-rendi szerzetes, egyházi író. Leghíresebb a Krisztus követésérôl szóló (De imitatione Christi) négy könyve. A Biblia után ez a legtöbb nyelvre lefordított keresztény mű. KEPLER, Johannes (Weil der Stadt, 1571 -- Regensburg, 1630) korszakalkotó jelentôségű német matematikus és csillagász. Ô fedezte föl a bolygók mozgásában megnyilvánuló három legfontosabb törvényszerűséget (Kepler-törvények), és ezzel tökéletesítette a kopernikuszi heliocentrikus világképet. KIERKEGAARD, Sören Aabye (Koppenhága, 1813 -- uo., 1855) dán protestáns író és vallásfilozófus. Az ô írásaiban jelennek meg elôször az egzisztencialista filozófia elemei (,,szorongás'', ,választás''). Merész harca a hivatalos egyházak langyos kereszténysége ellen az erkölcs megalkuvás nélküli hirdetése nagy hatással volt a 20. századi irodalomra. Fô művei: Vagy-vagy, Félelem és rettegés, Az aggódás fogalma. KIPLING, Rudyard (Bombay, 1885 -- London, 1936) angol író és költô. Az indiai gyarmati élet alapos ismerôje. Legismertebb műve: A dzsungel könyve. 1907-ben irodalmi Nobel-díját kapott. KLEE, Paul (1879--1940) a század egyik legnagyobb képzôművésze és gondolkodója. Közel tízezer darabra terjedô festôi és grafikai életműve mellett írói műve és gondolkodói munkássága is kiemelkedô. A ,,látás relativitáselméletének'' megalkotója. Több kisebb írása és W. Haftmann róla szóló monográfiája (Corvina, 1988) magyarul is olvasható. KOCHANOWSKI, Jan (Sycyna, 1530 -- Lublin, 1584) lengyel költô és humanista. A krakkói udvarban az olasz humanista műveltség terjesztôje volt. A lengyel nyelvű irodalom egyik megalapítója. KOLBE; Maximilian (Zdunska Wola, 1894 -- Auschwitz, 1941) lengyel ferences szerzetes. Lengyelország német megszállása idején Auschwitzba deportálták. Itt 1941 végén egy rabnak sikerült megszöknie. A lágerparancsnok megtorlásul tíz foglyot éhhalálra ítélt. Az egyik kiválasztott fogolynak felesége és két gyermeke volt. Mikor ezt Maximilian atya meghallotta, azzal a kéréssel jelentkezett, hogy magára vállalhassa a családapa helyett a halált. Életét ily módon a cselekedet legnagyobb imájával fejezte be. 1971-ben VI. Pál boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1982-ben szentté avatta. KOLUMBUS, Christoph (Cristoforo Colombo; Cristóbal Colón; Genova, 1451 -- Valladolid, 1506) spanyol szolgálatban álló olasz hajós, Amerika felfedezôje. A ptolemaioszi térképre támaszkodva és a firenzei Toscanelli elgondolását követve, nyugat felé hajózott, hogy Indiába jusson. Élete végéig abban a meggyôzôdésben volt, hogy útja sikerrel járt. -- L -- LEIBNIZ, Gottfried Wilhelm (Lipcse, 1646 -- Hannover, 1716) német filozófus, természettudós, matematikus. A differenciál- és integrálszámítás egyik felfedezôje. Filozófiájának alapja a Monadologie, mely szerint a világ -- ellentétben a Spinoza-féle egységes anyagi jellegű szubsztanciával -- végtelen sok kis szubsztanciából, monászokból áll. Ezek mindegyike önálló, önmagában zárt világ. Egységes világot csak úgy alkothatnak, hogy Isten ,,elôre megállapított harmóniát'' alakított ki közöttük. Leibniz leghíresebb műve a Theodicea; ebben azt állítja, hogy világunk a létezô világok legjobbika. LEINO, Eino (Poltamo, 1878 -- Tuusula, 1926) finn költô, író, esztéta. A finn költészet kimagasló egyénisége. A kötetben szereplô költeményét (párbeszéd a világ Teremtôjével) Alexis Kivinek, az elsô jelentôs finn költônek ajánlotta. LEONARDO da Vinci (Vinci, 1452 -- Cloux, Amboise, 1519) olasz festô, szobrász, építész; mérnök, író. Az Utolsó vacsora, a Sziklás Madonna, a Mona Lisa festôje: szobrászként, építészként és költôként is kiemelkedô műveket alkotott. A kísérleti kutatás egyik nagy elôfutára, az olasz reneszánsz természetfilozófiájának kiemelkedô képviselôje; ,,uomo universale''. Számos természettudományos elgondolását igazolta az idô. LERMONTOV, Mihail Jurjevics (Moszkva, 1814 -- Pjatyigorszk, 1841) orosz költô, elbeszélô, drámaíró. Romantikus színezetű, borús hangulatú urai költeményeiben egy teljesebb élet utáni szenvedélyes vágy szólal meg. Elbeszélô költeményeit életteli ábrázolás, az érzések és gondolatok mélysége jellemzi. Korunk hôse című önéletrajzi jellegű regénye a pszichológiai regény elôfutára. LIEBIG, Justus von (Darmstadt, 1803 -- München, 1873) német kémikus, az agrokémia megalapítója. Új szerves kémiai analitikai módszereket dolgozott ki. LINNÉ, Carl von (Rĺshult, 1707 -- Uppsala, 1778) svéd természettudós. A természet leírásával és rendszerezésével foglalkozott. Elôször használta a növények kettôs elnevezését, külön nevet adva a nemnek és a fajnak (binominális nómenklatúra). Systema naturae című művében (1735) rendszerezte az addig ismert összes növényt, állatot. ' LUTHER, Martin (Eisleben, 1483 -- uo., 1546) német reformátok bibliafordító, egyházi publicista. 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte 95 tételét, melyekben kifejtette az egyházi tanítással ellentétes elveit. Az elvi harc kiélesedett, végül egyházszakadáshoz, a lutheránus egyház kialakulásához vezetett (evangélikus egyház). Luther életének utolsó éveiben széles körű irodalmi tevékenységet folytatott. Németre fordította az Zjszövetséget, majd az Ószövetséget is. Rendkívüli hatású író: erô, melegség, képszerűség jellemzi középnémet nyelven írott műveit. -- M -- MAETTERLINCK, Maurice (Gent, 1862 -- Nizza, 1949) flamand származású, franciául író költô, esszéista. A neoromantika, a titokzatos szomorúság, a testetlen szorongás szimbolista költôje. Természetmisztika és egyfajta filozófikus panteizmus jellemzi A méhek élete című művét. Legismertebb A kék madár című darabja. 1911-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. MARCEL, Gabriel (1889--1973) a század egyik legjelentôsebb keresztény gondolkodója. 1927-ben megjelent Metafizikai naplója Heidegger Lét és idôje (ugyancsak 1927) mellett az egzisztencialista bölcselet alapműve. 1929-ben katolizált. Műveibôl több. részlet és egy kötetnyi válogatás (Marcet önmagáról. Róma, 1988) olvasható magyarul. MAURIAC, François (Bordeaux, 1885 -- Párizs, 1970) francia regényíró. Keresztény szellemiségé, lélekelemzô regényeinek fô témája a Gonosz hatalmának jelenléte a modern társadalomban. Szinte kizárólag a vidéki konzervatív katolikus nagypolgárság kicsinyes és fojtogató világát jeleníti meg: Viperafészek, A farizeus, Fekete angyalok. ,,Az Ön regényeinek nerc' az a célja elsôsorban, hogy a bűnös megtérjen -- írta neki egy levelében André Gide --, hanem, hogy figyelmeztesse a keresztényt: a földön más is van, nemcsak a menny ...Ha jobb keresztény volnék, kevésbé érezném magam az Ön tanítványának.'' MAXWELL, James Clerk (Edinburgh, 1831 -- Cambridge, 1879) angol fizikus. Munkássága: a Maxwell--féle elektromágneses fényelmélet, a Maxwell--féle sebességelosztás, a Maxwell-féle egyenletek, amelyek az elektrodinamika törvényeit foglalják magukban alapvetô jelentôségű a fizika történetében. MAYER, Rupert (1876--1945) jezsuita szerzetes, München apostola. Bátran felemelte szavát a nemzetiszocialista eszmék ellen, ezért többször bebörtönözték, s az ott szerzett súlyos betegségben hunyt el. Halála óta igen sok imameghallgatás történt a sírjánál. II. János Pál pápa a közelmúltban boldoggá avatta. MECHTILD, Magdeburgi, Szent (1210--1285) cisztercita apáca. A helftai kolostorban élt a legszigorúbb aszkézisben. A középkor egyik legműveltebb nôi szentje, a misztika óriása. Fô műve: Az Istenség elömlô fénye. MELLO, de Anthony a keresztény lelkiélet indiai születésű mestere. Könyveiben a keleti meditációs módszerekkel tanítja meg olvasóit az elmélkedésre és az imádságra. Egyik legismertebb könyve nemrég magyarul is megjelent a Prugg Verlag kiadásában Test és lélek imája címmel. MERTON, Thomas (Prades, 1915 -- Bangkok, 1968) trappista szerzetes. A legnépszerűbb amerikai katolikus író. Művei: A hétlépcsôs hegy, A csend szava. METÓD, Szent (Thesszaloniké, 816 k. -- Velehrád, 885) szerzetes; majd öccsével, a késôbbi Szent Cyrilllel együtt a szláv népek térítôje, a szláv ábécé és a szláv irodalmi nyelv megalkotója. Az volt a céljuk, hogy a nép anyanyelvén kapja meg a szent szövegeket. Ma mint Európa védôszentjeit tiszteljük ôket. MICHELANGELO, Buonarroti (Caprese, 1475 -- Róma, 1564) olasz festô, szobrász, mérnök, költô. A reneszánsz egyetemes jelentôségű képzôművésze. Firenzében és Rómában tanult és dolgozott, Lorenzo Medici, illetôleg II. Gyula pápa, majd III. Pál pápa megbízásából. Szobrai: Dávid, Pieta, festményei: a Sixtus-kápolna freskói -- egyaránt remekművek. Kései plasztikai stílusa a kibontakozó barokk művészetnek, a manierizmusnak is ihletôje lett. Legnagyobb szabású építészeti tervei -- a Szent Péter bazilika áttépítése és kupolája -- jórészt élete utolsó éveiben valósultak csak meg. Szonettjeiben mint ôszinte szavú, mély érzésű lírikust ismerjük meg. MIKES Kelemen (Zágon, 1690 -- Rodostó, 1761) II. Rákóczi Ferenc kamarása, majd hűséges kísérôje a száműzetésben. Naplója, a Törökországi levelek, a magyar próza máig élvezhetô remeke. MIKLÓS, Flüeli, Szent (Flüeli, 1417 -- Ranft, 1487) svájci misztikus, paraszt, bíró. Felesége béleegyezésével ötvenéves korában remetéségbe vonult. Kiváló közvetítô volt: 1481-ben megmentette a kantonok szövetségét a polgárháborútól. MILOSZ, Czeslaw (1911--) lengyel költô, író, műfordító. Nobel-díjas. A negyvenes évek óta Nyugaton él. Versei és esszéi magyarul a Vigíliában és a Nagyvilágban jelentek meg. MILTON, John (London, 1608 -- uo. 1674) angol klasszikus költô. . Költészetében egyesítette a reneszánsz derűs életszemléletét a puritanizmus erkölcsi szigorával. Fô művében, Az elveszett paradicsom- ban a bűnnel viaskodó ember harcát' ábrázolja. Az értelem és akarat felsôbbrendűségének hirdetésével kora angolszász-protestáns felfogásának adott hangot. MOHAMED (Mekka, 570 -- Medina, 632) arab vallásalapító. Eredetileg kereskedô volt. Negyvenéves korában látomásai támadtak. Ezek nyomán új hitet hirdetett honfitársai számára: szigorú monoteizmust, az abszolút isteni determináció elvét, a paradicsom és a pokol létezését. Tanítása szerint Istent nem áldozatokkal, hanem lélekben, imádságban kell imádni. Saját magát Mózes és Jézus után, valamint Buddha után a negyedik prófétának mondta. Hithirdetése Mekkában ellenséges érzelmeket váltott ki a kereskedôrétegben, ezért 622-ben Medinába kényszerült híveivel együtt (hedzsra), és ott alapította meg egyistenhívô vallási felekezetét, az iszlámot. MORUS Tamás, Szent (Sir Thomas More; London, 1478 -- uo. 1535) angol filozófus, államférfi. VIII. Henrik lordkancellárja volt, de helytelenítette a király egyházellenes törekvéséit és válási szándékát. 1534-ben nem tette le a hűségesküt a pápától elszakadó anglikán egyházra, ezért 1535-ben a király lefejeztette. Nagy műve, az Utópia éles kritika kora valóságáról, egyszersmind az emberiség elôtt alló nagyszerű lehetôségekben bízó, optimista látomás. 1935-ben avatták szentté. -- N -- NASZIRI ibn Khuszrau (Qubádiján, 1004 -- Jumghán, 1077?) perzsa filozófus, költô. Nagy. hatást gyakorolt a misztikus-filozófiai költészetre. NEWMAN, John Henry (London, 1801 -- Edgebaston, 1890) angol bíboros. Eredetileg anglikán teológus, az Oxford-mozgalom megindítója és szellemi vezére. 1845-ben katolikus hitre tért. 1847-ben pappá szentelték, 1879-ben bíboros lett. NEWTON, Sir Isaac (Woolsthorpe, 1643 -- Kensington, 1727) angol matematikus, fizikus és csillagász. Munkásságával megalapozta a klasszikus elméleti fizikát. Megfogalmazta a tömegvonzás törvényét. Fénytani kísérleteiben kimutatta, hogy a fehér színű fény a szivárvány színeire bontható (Newton-gyűrűk). Felállította a fény korpuszkuláris elméletét, kidolgozta a differenciál- és integrálszámítás egyik változatát. NICETAS a Remesiana (353--414) ókeresztény himnuszköltô. Ôt tartják a Te Deum szerzôjének is. NIZÁMI, Abu Mohamed Iljasz ibn Jusszuf, Nizam odDin (Tafris, 1141 -- Gandzsa, 1209) sejk, perzsa nyelvű azerbajdzsáni költô. A keleti romantikus elbeszélô költészet megalapozója. Hamsze (Ötös) néven utóbb egységbe foglalt elbeszélô költeményei hagyománnyá lettek. NOVALIS (Freiherr Friedrich von Hardenberg; Oberwiederstedt, 1772 -- Weissenfels, 1801) német költô. Rajongó, misztikus költeményeiben a földi boldogságot tagadva, megrendítôen szólaltatja meg a túlvilág és a halál utáni vágyat (Himnuszok az éjhez). Történeti regénytöredéke, a Heinrich von Ofterdingen hôsének látomásában jelenik meg ,,a kék virág'', amelyet Heine a német romantika jelképének nevezett. -- Ö -- ÖRSTED, Hans Christian (Rudköping, 1777 -- Koppenhága, 1851) dán fizikus. 1820-ban fedezte föl a mágneses és az elektromos jelenségek kapcsolatát. A mágneses tér erôsségének egységét róla nevezték el oerstednek. -- P -- PARACELSUS (Philippus Theophrastus Bombastus von Hohenheim, Einsiedeln, 1493 -- Salzburg, 1541) svájci orvos, természettudós. A modern természetszemlélet egyik elôfutára; az ember és a természet egységét hirdette. Az iatrokémia (kémiai gyógyszeres gyógyítás) megalapítója. PASCAL, Blaise (Clermont-Ferrand, 1623 -- Párizs, 1662) francia matematikus, fizikus és filozófus. A geometria, a kombinatorika és a valószínűségszámítós területén ért el jelentôs eredményeket. 1654-ben történt megtérése után a Párizs melletti Port-Royal kolostorban szigorú aszkézisben élt. Filozófiai nézeteinek középpontjában az ember all; a konkrét, vívódó ember, aki mégis Isten képmása. Utolsó éveiben jegyzeteket írt egy hitvédelmi mű számára; a Gondolatok azonban töredék maradt. PASZTERNÁK, Borisz (1890-1960), orosz költô és író. Legismertebb műve, amiért Nobel-díjat kapott, a Zsivágó doktor, a közelmúltban jelent meg magyarul. PATMORE, Coventry (1823--1896 angol költô és esszéista. Felnôtt korában katolizált. Írásainak fô tárgya a szeretet; ennek valamennyi vetületében. Magyarországon fôként Hamvas Béla révén vált ismertté. PÁZMÁNY Péter (Várad, 1570 -- Pozsony, 1837) jezsuita szerzetes, bíboros, esztergomi érsek. A magyar katolikus megújulás legtevékenyebb, legnagyobb alakja. Kitűnô szónok, politikus, író. A magyar prózai nyelv egyik megteremtôje. PETRÔCZI Kata Szidónia (1664--1708) mélyen vallásos evangélikus költônô. Költészetét Balassi Bálint istenes versei és a német pietisták gondolatai ihlették. PETÚRSSON, Hallgrímur (1614--1674) izlandi költô. Hazája legjelentôsebb himnusz- és zsoltárköltôje. PILINSZKY János (Budapest, 1921 -- uo., 1981), a 20. századi magyar és európai líra kiemelkedô művésze. Vallásos ihletésű művei a modern ember Isten-élményének megrázó dokumentumai. PLANCK, Max Karl Ernst Ludwig (Kiel, 1858 -- Göttingen, 1947) német fizikus. A Planck-törvény volt az elsô fizikai törvény, amibôl arra lehetett következtetni, hogy az energia nem folytonos, hanem atomos szerkezetű. Ezzel a felfedezésével Planck a modern kvantumelmélet megalapítója lett. 1918-ban fizikai Nobel-díjat kapott. PLÓTINOSZ (Lykopolisz, 205 -- Minturnae, 270) görög filozófus. Az újplatonizmus egyik megalapítója. Nagy hatással volt a keresztény misztikára. Tanításának lényege: megszabadítani a lelket az anya materiális kötelékektôl, hogy egyesülhessen az Eggyel, akinek emanációiból jött létre a világ. POE, Edgar Allan (Boston, 1809 -- Baltimore, 1849) amerikai író és költô. Novelláiban és verseiben az élet szélsô- és határhelyzeteit mutatja be rendkívüli intenzitással. Világhírű elbeszélései és versei magyarul is megjelentek. PROHÁSZKA Ottokár (Nyitra, 1858 -- Budapest, 1927) teológus, író, székesfehérvári püspök. Kiváló szónok, ,,Magyarország apostola és tanítója'' (sírfelirata). Lelkigyakorlataival, könyveivel a vallásos élet megújításának vezéregyénisége. PUSKIN, Alexander Szergejevics (Moszkva, 1799 -- Pétervár, 1837) orosz költô és író. Líráját szenvedélyesség és mélységes emberszeretet jellemzi. Anyegin című versregényét kiforrott jellemábrázolása és átfogó társadalmi korrajza emeli az orosz irodalom legkitűnôbb művei közé. Puskin vetette meg a modern orosz irodalmi nyelv alapjait. -- R -- RACINE, Jean (Ferté-Milon, 1639 -- Párizs, 1699) francia drámaíró és költô. Klasszikus, gyakran játszott színpadi szerzô. RAHNER, Karl (1904--1984) jezsuita, a II. Vatikáni zsinat utáni katolikus megújulás egyik legnagyobb hatású teológusa. Hatalmas életművébôl több kötet magyarul is megjelent. RÁKÓCZI Ferenc, II. (Borsi, 1678 -- Rodostó, 1735) fejedelem. Az 1705- 1711-es magyar szabadságharc vezére. A szabadságharc bukásakor inkább a száműzetést választotta. A mélyen hívô katolikus fejedelem szabad vallásgyakorlatot biztosított Magyarországon a különbözô vallásfelekezetekhez tartozók számára. RAMAKRISHNA (Karmapukar, 1834 -- Kalkutta, 1886) hinduista vallástanító. A hindu vallásosság felélesztôje a modern Indiában. RAMAN Chandrasekhara Venkata (1888--1970) indiai fizikus, egyetemi tanár. A róla elnevezett Raman-effektus felfedezéséért 1930-ban fizikai Nobel-díjat kapott. RAMSZESZ (,,Ra szülötte''), a 19--20. egyiptomi dinasztia tizenegy királyának neve. REICHENAU, Hermann von (Althausen, 1013 -- uo., 1054) bencés szerzetes, himnuszköltô, több matematikai, csillagászati művet fordított arabból. A ,,Sánta'' melléknevet kapta, mert alig tudott járni, és alig tudott beszélni is. RITTER, Carl (Quedlinburg, 1779 -- Berlin, 1859) német geográfus. Humbolttal együtt a modern földrajztudomány megalapítója. ROSENZWEIG, Franz (1888--1929), a század egyik legnagyobb zsidó gondolkodója, számos vallásbölcseleti írás szerzôje. Martin Buberrel közösen megkezdett, Biblia-fordítása Luther óta a legnagyobb jelentôségű a német nyelvterületen. Fô műve: Der Stern der Erlösung (A megváltás csillaga). -- S -- SAINT EXUPÉRY, Antoine de (1900--1944) francia író és szenvedélyes repülô. A második világháborúban felderítô repülô volt, egy bevetésrôl nem tért többé vissza. Regényeiben a repülés csodálatos és megrázó élményeirôl és a szeretet mindenekfölött-valóságáról vall. Legismertebb az Éjszakai repülés és a Kis herceg című regénye. SAINT MARTIN, Lufis Claude (1743--1803) francia misztikus író. Gondolatai eddig fôként Hamvas Béla közvetítésével jutottak a magyar olvasóhoz. SCHILLER, Friedrich von (Marbach, 1759 -- Weimar, 1805) német költô és drámaíró. Költészet a szépség, az igazság és az erkölcs egységének gondolata határozza meg. Balladái a műfaj mesterművei: tárgyuk mindig valamely erkölcsi eszmény vagy eszme. Legnagyobb lírai versei súlyos gondolatokkal teljes, tömör veretű filozofikus költemények. Drámáinak központi témája az egyén és a nemzet szabadsága. Fôbb drámái: Ármány és szerelem, Don Carlos, Tell Vilmos. SCHNEIDER, Reinhold (1903--1958) német költô és tudós, több akadémia tagja. Keresztény meggyôzôdéssel küzdött a világ új erkölcsi rendjéért. SCHÜTZ, Roger (1915--) az ökumenikus mozgalom és teológia legnagyobb élô alakja. A vezetése alatt álló, 1940 óta Taizében működô szerzetesközösség világhírű alapítója. SCHWEITZER, Albert (Kaysersberg, 1875 -- Lambarene, 1965) elzászi orvos, protestáns teológus, filozófus, orgonaművész. Az ôskereszténység konzekvens-eszkatologikus felfogását tanította; mint filozófus az élet tiszteletét hirdette. Híres Bach-interpretátor volt: koncertjeinek bevételébôl alapította 1913-ban lambarenéi kórházát. 1952-ben Béke Nobel-díjat kapott. 1957 tavaszán minden tekintélyét latba vetve tiltakozott az atomkísérletek ellen: felhívta a világ közvéleményének figyelmét a kísérletek egészségkárosító következményeire. SEUSE, Heinrieh (Suso; Überlingen, 1295 -- Ulm, 1366) domonkos rendi szemetes, misztikus. Eckhart mester tanítványa Kölnben. A legjelentôsebb német misztikusok közé tartozik. 1831-ben boldoggá avatták. SIVANANDA, Swami (India, 1887 -- 1963) a 20. század egyik legnagyobb joga mestere, termékeny író, összekapcsolta a jógát a filozófiával. SPINOZA, Benedictus de (Baruch Despinoz; Amsterdam, 1632 -- Den Haag, 1677) németalföldi zsidó filozófus. Filozófiájának alapfogalma az egy, örök, végtelen szubsztancia, ami ,,önmagának oka'', és ami azonos Istennel és a természettel. Ebbôl következik, hogy Isten benne rejlik a természetben (panteizmus). Spinoza szerint a dolgok megismerésének legmagasabb rendű foka a természet, a szubsztancia egészében való megismerése. STEIN, Edith (Breslau, 1891 -- Auschwitz, 1942) karmelita szerzetesnô. Zsidó családból származott. Mint meggyôzôdéses ateista filozófiát tanult -- Husserl tanítványa; majd tanársegéde volt. A harmincas évek elején katolizált, majd belépett a kölni Kármelbe. A nemzetiszocialisták 1942-ben az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták. Ott halt meg mint a hit példás harcosa, aki életében megmutatta ,,az evangélium megtestesülését''. II. János Pál pápa 1988- ban boldoggá avatta. STIFTER, Adalbert (Oberplan, 1805 -- Linz, 1868) osztrák elbeszélô. A táj hangulatának varázslatos ábrázolója. Műveinek visszatérô témája az erôs szenvedélyek megzabolázása, etikai meggondolásból való fékezése. STRINDBERG, August (Stockholm, 1849 -- uo., 1912) svéd drámaíró, elbeszélô és költô. Eszményeinek változását, alakulását színművek, kulcsregények, novellák tömegében tárta a közönség elé. A Júlia kisasszony és a Hemsôiek a svéd naturalista-realista dráma remekei. A kilenckötetes Egy lélek fejlôdése életének, eszméinek fontos summázatót adja. Nemcsak a svéd irodalom, hanem a századvég egyik legnagyobb hatású és egyben legvitatottabb alakja. SUPERVIELLE, Jules (1884--1960) francia költô. Melodikus verseiben az embert Istenhez : és a kozmosz örökkévalóságához fűzô kötelékek szólalnak meg. SWAMMERDAM, Jan (Amsterdam, 1637 -- uo., 1680) németalföldi zoológus és orvos. Felfedezte a vörös vértesteket. Ô a mikroszkópos vizsgálat egyik úttörôje. -- SZ -- SZÉCHENYI István gróf (Bécs, 1791 -- Döbling, 1860) magyar államférfi, író, a ,,legnagyobb magyar'' Kossuth Lajos megfogalmazása szerint. A reformkori változások, a nemzet erkölcsi és gazdasági újjászületésének megindítója. Hitel, Világ, Stádium címfa, a reformprogramot kifejtô művei mellett igen jelentôs Naplója is. Életét és írásait bensôséges és cselekvô vallásosság hatja át. SZOLOVJOV, Vlagyimir, Szergejevics (1853--1900) orosz költô és vallásfilozófus. Célja volt, hogy az orosz ortodoxiát egyesítse a katolicizmussal. Ô maga is katolizált. SZÜNESZIOSZ, Kyrenei; görög újplatonikus filozófus a IV-V. században. Az alexandriai iskolához tartozott, költô és rétor volt. Kereszténnyé lett, és 411-ben püspökké választották; mindamellett Platón követôje maradt holtáig. -- T -- TAGORE (Thakur) Rabindranath (Kalkutta, 1861 -- Sanhiniketan, 1941) bengáli nyelvű indiai költô, író, muzsikus, filozófus. Hindu mitológiai tárgyú zenedrámáiban az angol és az indiai zenét egyesítette. Drámáira az európai szimbolizmus hatott: Verseiben az indiai lelkiség új ritmusban és formában jut szóhoz. Prózai műveiben az égetô indiai társadalmi problémákkal foglalkozott. 1913-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. TAINE, Hippolyte (Vouziers, 1828 -- Párizs, 1893) francia filozófus, történész, irodalomtörténész. Kezdetben Spinoza követôje, majd Hegel hatására kialakította a francia pozitivizmus egyik legteljesebb rendszerét. Két fôművében a milieu-elmélet hatásait érvényesítette. A történelmet végsô soron pszichológiai problémának tekintette. Taine elmélete nagy hatással volt kortársaira, Zolára, Maupassantra. TAMÁS, Aquinói Szent (Roccasecca, 1225 körül -- Fossanuova, 1274) domonkos rendi szerzetes, a katolikus egyház legnagyobb tanítómestere (doctor universalis, angelicus). A skolasztika fô alakja. TAULER, Johannes (Strassburg, 1300 körül -- uo., 1361) német prédikátor és misztikus. Domonkos rendi szerzetes. Eckhart mester tanítványa. TEGNÉR, Esaias (Kyrkerud, 1782 -- Vaxjö, 1846) svéd költô. Fôművében, a Frithiof sagában az óskandináv múlt elevenedik meg romantikus, idealizált, keresztényiesített formában. TEILHARD DE CHARDIN (1881--1955) jezsuita paleontológus. A század egyik legnagyobb hatású katolikus teológusa és filozófusa. Számos írása, több könyve magyarul is megjelent. TERÉZ anya, Kalkuttai (Ágnes Gonxha Bojaxhiu; Skopje, 1910 -- 1997) albán származású, Jugoszláviában nôtt fel. Tizennyolc éves korában belépett a Loreto-nôvérek rendjébe. Dublinban végezte tanulmányait, majd Indiába, Kalkuttába ment és azóta is ott él. Ebben a városban elôször középiskolai földrajztanár, majd igazgató volt. 1946-ban elhatározta, hogy a nyomornegyedek lakóinak szenteli életét. Fölöttesei engedélyével elhagyta a rendet, 1950-ben, alkalmilag összegyűlt önkéntesekbôl alakult meg a Szeretet Misszionáriusai elnevezésű rendje. Ma 2000 nôvér, 400 szerzetes dolgozik 180 városban szerte a világon. 1979-ben Béke Nobel-díjat kapott. TERÉZ, Avilai, Szent (Avila, 1515 -- Alba de Torres, 1582) karmelita apáca, a rend megreformálója. Rendkívüli misztikus kegyelmekben részesült. Élményeirôl beszámolt műveiben, hogy azoknak, akik a szemlélôdésen keresztül keresik Istent, segítségükre legyen. Önéletrajza, Belsô várkastély című műve egyaránt mutatja ôt a misztika lélektanában járatos mesternek és ragyogó stílusú írónak. TINÓDI Sebestyén (Lantos; 1510?--1556) jobbágy származású vándor énekes. A török elleni harcokban megrokkant, s ezután mint íródeák és udvari énekmondó járta az országot. Históriás énekeiben kora nevezetes várostromairól számol be. TODI, Jacopo da (1236--1306) ferences szerzetes. A ferences költészet kimagasló képviselôje. Legismertebb a Stabat Mater című himnusza. TOMPA Mihály (Rimaszombat, 1817 -- Hanva, 1868) református lelkész, költô. Országos hírnevét regéi és mondái alapozták meg; igazán maradandóak azonban az önkényuralom idején írt allegorikus költeményei. Itt közölt verse a magyar református egyház úrvacsorai éneke. TOLSZTOJ, Lev Nyikolajevics gróf (Jasznaja Poljana, 1828 -- Asztpovo, 1910) orosz regényíró, elbeszélô, drámaíró. Nagy regényei: Háború és béke; Karenina Anna, Feltámadás. Késôi korszakában rádöbbent addigi élete tévedéseire; kereste az igazán etikus, vallásos, megvilágosodott élet értelmét, megvalósításának lehetôségeit. Grófi életmódjával szakítva, új életet keresve halt meg az asztapovói pályaudvaron. TRAKL, Georg (Salzburg, 1887 -- Krakkó, 1914) osztrák protestáns költô. Témái a halál, a pusztulás, az elmúlás, a születés elôtti nemlét, a ,,kék végtelen''. Költészete nagy hatást gyakorolt a két háború közötti költôgenerációra. TULSZI DASZ (1532--1624) hindi költô. A Ráma hôs isten tiszteletére született költészet kiváló művelôje. Elbeszélô költeménye az új Rámájana. -- Ú -- ÚJ-TEOLÓGUS Simeon (949 -- Konstantinápoly, 1022) bizánci keresztény misztikus. -- V -- VANIER, Jean (Toronto, 1928--), 1964 óta a Bárkaközösségek szervezôje. A közösségek célja a csökkent értelmi képességű és a fogyatékos gyermekek és felnôttek családi körben történô gondozása, az evangéliumi szeretet alapján. A Bárka-közösségek három kontinensen elterjedtek. VÁSÁRHELYI András pesti ferences szerzetes, Mohácsnál esett el (1526). Az elsô név szerint ismert magyar költô. VIDJÁPATI Thakur (1440 körül) a vallási líra kiváló művelôje. VILLON, François (Montcorbier; Párizs, 1431 -- 1463?) a legjelentôsebb francia lírikus. Kalandos életében a bűn és megbánás között hányódva, a halál árnyékában az illanó élet szépségeit énekli meg. Nagy testamentuma egész életének, keserves tapasztalatainak összefoglalása. VIVEKANANDA (1862--1902) a modern hinduizmus apostola. VOLTAIRE (François-Marie Arouet; Párizs, 1694 -- uo., 1778) a francia felvilágosodás irodalmának vezére, történész és filozófus. Nagy tudású és ragyogó tollú, szkeptikus író, a francia forradalom eszmei elôfutára. VÖRÖSMARTY Mihály (Kápolnásnyék, 1800 -- Pest, 1855) költô, drámaíró, a magyar költôi nyelv megújítója. A reformkori nemzeti ébredés irodalmi vezére, a Szózat költôje, a magyar romantika legnagyobb alakja. -- W -- WALTER von der Vogelweide (Dél-Tirol?, 1170? -- Würzburg, 1230?), a középkor legjelentôsebb német lírikusa. Kóbor lovagként bejárta Európát. Egyéni hangú lírájában egyszerre hangzik föl a népdal, a vágáns gúnydal és a trubadúrköltészet áradó éneke. Kora politikájának alakításában politikai verseivel (Spruchgedichte) maga is részt vállalt. Elégikus hangulatú keresztesdalai az öregedô költô melankóliáját tükrözik. WEIL, Simone (1909--1943) francia filozófus író. Noha nem volt megkeresztelve és formálisan nem volt tagja az egyháznak, írásai révén mégis a század katolikus szellemiségének egyik legnagyobb alakja. A magyar olvasóközönség elsôsorban Pilinszky János közvetítése révén ismerte meg. Ami személyes, és ami szent címen könyve a Vigília kiadásában jelent meg. WERFEL, Franz (Prága, 1890 -- Beverly Hills, 1945) osztrák költô és drámaíró. 1938-ban a fasizmus elôl elôször Franciaországba, majd az USA-ba emigrált. Munkásságát költeményekkel kezdte. Elbeszélô művészetének csúcsa A Musza Dagh negyven napja című regénye; ebben a faji politika elleni tiltakozás mellett megjelenik késôbbi korszakának miszticizmusa is. Megmenekülésének emlékére, Lourdes-i fogadalmát beváltva írta meg Bernadette című művét. WIESEL, Elie (1928--) erdélyi születésű, a magyar nyelvet is bíró, francia író. Könyveiben és elbeszéléseiben a zsidó nép szenvedéstörténete, a kisebbségek elnyomatása és a személyes passió jelenik meg. -- Z -- ZRÍNYI Miklós gróf (Csáktornya, 1620 -- uo., 1664), a 17. század legjelentôsebb magyar hadvezére, államférfia, politikai írója és költôje. Mint politikus a nemzeti egység létrehozásán fáradozott a török végleges kiűzése érdekében. Legnevezetesebb politikai röpirata Az török áfium ellen való orvosság. Szigeti veszedelem című eposzában dédapja hôsies küzdelmének állított emléket. ZWINGLI, Ulrich (Wildhaus, 1484 -- Kappel, 1531) svájci teológus, reformátor, politikus és humanista. Kezdetben Erasmus követôje volt. Késôbb tanaira Luther hatott. Így indította meg 1519-ben Zürich város és kanton reformációját, amelynek példáját több nagyobb svájci város és kanton követte. ======================================================================== Névmutató -- A -- Abraham a Santa Clara -- 195 Abu Szaid ibn Abi'l Cheir -- 163 Aldrin, Edwin -- 385 Angelus Silesius -- 47, 195 Anszári Abdullah -- 142 Anzelm, Canterbury -- 196 Aratosz -- 118 Árjasúra -- 149, 149 Arndt, Ernst Moritz -- 198 Arnim, Ludwig Achim von -- 199 Augustinus -- 199 Aurobindo, Sri -- 200, 409 -- B -- Baader, Franz Xaver von -- 201 Bacon, Francis lord Verulam -- 203 Bahá' Ulláh -- 159 Balassi Bálint -- 203 Basziliosz -- 114 Beethoven, Ludwig van -- 204 Benét, Stephen Vincent -- 385 Ben Gavriel, M. Y. -- 205 Bergyajev, Nyikolaj Alexandrovics -- 205 Bernanos, George -- 206 Bernát, Clairvaux-i, Szent -- 207, 410 Berzsenyi Dániel -- 209 Björnson, Björnstjerne -- 80 Bonaventura, Szent -- 89 Bonhoeffer, Dietrich -- 210, 386 Boyle, Robert -- 211 Böhme, Jacob -- 51, 411, 415 Brentano, Clemens -- 212 Brigitta, Svédországi Szent -- 79 Brod, Max -- 213 Bruckner, Anton -- 214 Buber, Martin -- 215 -- C -- Carrara, Helder -- 387 Carrel, Alexis --216 Celanói Tamás -- 417, 419, 420, 421 Claudel, Paul --217 Cullen, Countee-- 131 -- D -- Dante, Alighieri -- 218 Darwin, Charles -- 219 Dávid --122 Davy, Humphry -- 220 Dénes, Areopagita -- 422 Descartes, René -- 221 Donne, John -- 75 Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics -- 221 Droste-Hülshoff, Annette -- 223 Dugonics András -- 109 Duke, Charles -- 389 Dürer, Albrecht -- 225 Dzselal ed-Din Rúmí -- 159 160, 161 -- E -- Eckhart mester -- 54, 54, 225, 424, 439 Ehrenberg, Christian Gottfried -- 230 Eichendorff, Joseph, Freiherr von -- 230 Einstein, Albert -- 231 Eliot, Thomas Stearns -- 232 Emmanuel, Pierre -- 233 Erasmus, Desiderius, Rotterdami -- 235 Esterházy Pál -- 105 Eugen, Savoya hercege -- 235 Eusebius -- 114 -- F -- Faludi Ferenc -- 107 Faraday, Michael -- 237 Faulhaber, Michael -- 237 Federer, Heinrich -- 238 Fénelon, François de Salignac de la Mothe -- 66 Ferenc, Assisi Szent -- 82, 83 Ferenc, Szalézi Szent -- 68 Fichte, Johann Gottlieb -- 239 Firdauszi -- 163 Fleming, Sir Alexander -- 240 Foucauld, Charles de -- 240 Fox, George -- 448 Franklin, Benjamin -- 241, 241 -- G -- Galilei, Galileo -- 241 Gandhi, Mohandas Karamchand -- 242 Gauss, Carl Friderich -- 247 Gergely, Nazianzi Szent -- 114, 115 Gerhardt, Paul -- 39 Gertrúd, Nagy Szent -- 243, 450 Ghazáli, Abú Hámid Muhammad at-Túszi -- 140, 141, 142, 142, 451 Goethe, Johann Wolfgang von -- 244 Gotthelf, Jeremias -- 65 Gökalp Ziyá -- 166 Görres, Johann Joseph von -- 244 Grimm, Jakob -- 245 Guardini, Romano -- 246 Guyon, Jeanne Marie Bouvier de la Mothe -- 67, 488 -- H -- Hakuin, Zen-mester -- 247 Hammarskjöld; Dag -- 248 Hariri -- 162 Hesse, Hermann -- 249 Hildegard, Bingeni Szent -- 58, 453 Homérosz -- 119 Hölderlin, Johann Christoph Friedrich -- 250 Huygens, Christian -- 257 -- I -- Ignác, Loyolai Szent -- 92 Irvin, James -- 390 -- J -- Jammes, Francis -- 69, 257 János, Aranyszájú Szent -- 456 János, XXIII. -- 390 János, Keresztes Szent -- 92, 259, 462 Janus Pannonius -- 297 Jean Paul -- 314 Jouve, Pierre Jean -- 70 Jung, Carl Gustav -- 263 -- K -- Kálidásza -- 151 Kant, Immanuel 263 Katalin, Sziéniai Szent -- 265, 464 Kazantzakisz, Nikosz -- 267 Kecskeméti Vég Mihály -- 100 Keller, Gottfried -- 267 Kempis Tamás -- 60, 268 Kepler, Johannes -- 270 Kierkegaard, Sören Aabye -- 270, 270 Kippling, Rudyard -- 272 Klee, Paul -- 273, 273 Kochanowsky, Jan -- 95 Kolbe, Maximilian -- 94 Kolumbus, Christoph -- 275 -- L -- Leibniz, Gottfried Wilhelm -- 276 Leino, Eino -- 277 Leonardo da Vinci -- 279 Lermontov, Mihail Jurjevics -- 280 Liebig, Justus von -- 281 Linné, Carl von -- 282 Luther, Martin -- 39, 52 -- M -- Maeterlinck, Maurice -- 282 Marcel, Gabriel -- 283 Mauriac, François -- 284 Maxwell, James Clerk -- 284 Mayer, Rupert -- 285 Mechtild, Magdeburgi Szent -- 285 Mello, de Anthony -- 391 Merton, Thomas -- 287, 392 Metód, Szent -- 117 Michelangelo, Buonarroti -- 289 Mikes Kelemen -- 288 Miklós, Flüeli Szent -- 64 Milosz, Czeslaw -- 393 Milton, John -- 290 Mohamed --138, 138, 139, 139, 139, 140 Morus Tamás, Szent -- 290 -- N -- Nasziri ibn Khuszrau -- 163 Newman, John Henry -- 76, 77 291, 293 Newton, Sir Isaac -- 294 Nicetas a Remesiana -- 190 Nizámi, Abu Mohamed Iljasz ibn Jusszuf -- 162 Novalis -- 295 -- Ö -- Örsted, Hans Christian -- 296 -- P-- Paracelsus -- 297 Pascal, Blaise -- 298, 298 Paszternák, Borisz -- 311 Patmore, Coventry -- 312 Pázmány Péter -- 314, 314 Petrôczi Kata Szidónia -- 103 Petúrsson, Hallgrímur -- 80 Pilinszky János -- 316, 316, 394 Planek, Max Karl Ernst Ludwig -- 319 Plótinosz -- 472 Poé, Edgar Allan -- 320 Prohászka Ottokár -- 321 Puskin, Alexander Szergejevics -- 321 -- R -- Racine, Jean -- 322 Rahner, Karl -- 323, 396 Rákóczi Ferenc, II. -- 106, 329 Ramakrishna -- 330 Raman Chandraskhara Venkata -- 149 Ramszesz -- 130 Reichenau, Hermann von -- 331 Ritter, Carl -- 332 Rosenzweig, Franz -- 332 -- S -- Saint-Exupéry, Antonie de -- 337 Saint-Martin, Louis Claude -- 475 Schiller, Friedrich von -- 338 Schütz, Roger -- 339, 399 Schweitzer, Albert -- 342 Seuse, Heinrich -- 55, 480 Sivananda, Swami -- 343 Spinoza, Benedictus de -- 344 Stein, Edith -- 345 Stifter, Adalbert -- 346 Strindberg, August -- 347, 347 Supervielle, Jules -- 348 Swammerdam, Jan -- 351 -- SZ -- Széchenyi István gróf -- 352 Szolovjov, Vlagyimir Szergejevics -- 353 Szünesziosz -- 118 -- T -- Tagore, Rabindranath -- 148, 355 Taine, Hippolyte -- 358 Tamás, Aquinói Szent -- 86, 87, 357 Tauler, Johannes -- 53, 358 Tegnér, Esaias -- 79 Teilhard de Chardin, Pierre -- 359, 399, 486, 487, 488 Teréz anya, Kalkuttai -- 362, 401 Teréz, Avilai Szent -- 489, 492 Tinódi Sebestyén -- 101 Todi, Jacopo da -- 91 Tolsztoj, Lev Nyikolajevics gróf -- 363 Tompa Mihály -- 364 Trakl, Georg -- 366 Tulszi Dasz -- 147 -- Ú -- Új-Teológus Simeon -- 113 -- V -- Vanier, Jean -- 402 Vásárhelyi András -- 99 Villon, François -- 367, 368 Voltaire -- 368 Vörösmarty Mihály -- 369 -- W -- Walter von der Vogelweide -- 57 Weil, Simone -- 370, 404 Werfel, Franz -- 379 Wiésel, Elie -- 380 -- Z -- Zrínyi Miklós gróf -- 381 Zwingli, Ulrich -- 63