Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Assisi Szent Ferenc művei Opuscula S. Francisci Ferences Források 1. Balanyi György fordításának (Az egyszerűség útja) a latin kritikai szöveg és modern fordítások alapján elvégzett javítása A sorozatot szerkesztik: Hidász Ferenc OFM és Várnai Jakab OFM Fedlapterv: Palkovics János A rendi elöljárók engedélyével ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Elôszó Életszabályok Intelmek (Admonitiones) Az igazi és tökéletes boldogságról (De vera et perfectalaetitia) A meg nem erôsített Regula (Regula non bullata) A megerôsített Regula (Regula bullata) A remeteségeknek adott Regula (Regula pro eremitoriis data) Végrendelet (Testamentum) A Sienában készített végrendelet (Testamentum Senis factum) Töredékek Szent Klára Regulájából Jegyzetek az Életszabályokhoz Levelek Levél a klerikusokhoz (Epistola ad clericos) Levél a hívôkhöz, I. változat (Epistola ad fideles) Levél a hívôkhöz, II. változat (Epistola ad fideles) Az egész Rendhez írt levél (Epistola toti Ordini Missa) Levél az ôrökhöz (Epistola ad custodes) Levél a népek vezetôihez (Epistola ad populorum rectores) Levél egy miniszterhez (Epistola ad quendam ministrum) Levél Leó testvérhez (Epistola ad Fratrem Leonem) Levél Szent Antalhoz (Epistola ad S. Antonium) Jegyzetek a Levelekhez Imádságok Az erények üdvözlése (Salutatio virtutum) A Boldogságos Szűz üdvözlése (Salutatio Beatae Mariae Virginis) A Miatyánk kifejtése (Expositio In Pater Noster) Dicséretek minden imaórára (Laudes ad mmnes horas dicendae) Az Úr misztériumainak zsolozsmája (Officium passionis Domini) A nagyheti Szent Háromnapra és az évközi hétköznapokra A húsvéti idôre Vasárnapokra és nagyobb ünnepekre Adventre Urunk Születésétôl Vízkereszt nyolcadáig Buzdítás Isten dícséretére (Exhortatio ad laudem Dei) Ima a kereszt elôtt (Oratio ante Crucifixum) Áldás Bernát testvérnek (Benedictio Fr. Bernardo data) A Leó testvérnek adott cédula -- A fölséges Isten dicsérete (Laudes Dei Altissimi) Áldás Leó testvérnek (Benedictio Fr. Leoni data) Naphimnusz (Canticum Fratris Solis vel laudes creaturarum) A Szegény Úrnôknek adott buzdítás (Audite Poverelle…) Jegyzetek az Imádságokhoz Utószó Jegyzetek az Utószóhoz Felhasznált irodalom Függelék ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az Agapé Kiadónál 1992-ben megjelent azonos című könyv szöveghű, elektronikus változata. A program ezen második verziója tartalmazza a könyv elô- és utószavát és az összes fejezet eleji bevezetést (amelyek az elsô kiadásban nem szerepeltek). A fejezetek elején található apróbetűs bevezetést, magyarázatot a program apróbb betűvel, keretben tartalmazza. A versbeosztást a program vastag, zárójelbe helyezett számokkal jelzi. Az elektronikus kiadás engedélyét a Kapisztrán Ferences Provincia Tartományfônöke adta meg 1998. július 22-én. A programot a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár elvei szerint korlátlanul lehet lelkipásztori célokra használni. Minden egyéb más jog a Kapisztrán Ferences Provincia tulajdonában marad. ======================================================================== Elôszó Ez a fordítás elôször 1989-ben látott napvilágot Esztergomban, a ferences rend magánkiadásaként, korlátozott példányszámban. Amikor az Agapé kiadó most megjelenteti Szent Ferenc műveit, egyrészt ennek a szerény vállalkozásnak lép a nyomába. Másrészt viszont helyénvaló, hogy a ferences források, tehát Ferenc műveinek és a róla szóló XIII. és XIV. századi életrajzoknak a sorozata éppen a rendalapító saját műveivel induljon. Egy kötetben összegyűjtve elôször a francia ferencesek adták ki ezeket 1968-ban.[1] Ezt követte az amerikai (1972[2]), és az olasz[3] kiadás. Németül és hollandul nem egy kötetben, hanem sorozatban jelentek meg a ferences források. Ezt a módszert követi az Agapé kiadó sorozata is. Ezzel a vállalkozással -- reméljük mielôbb -- magyarul is olvasható lesz az Assisi Szent Ferenc életére vonatkozó mindegyik forrás. Ferenc műveit magyarul utoljára 1981-ben adták ki a Szt. István Társulatnál, Az egyszerűség útja címmel. Ez a kiadás Dr. Balanyi György piarista történész fordítását tartalmazza, amely régebben, az ötvenes években készült. Átdolgozására néhány régies fordulatán kívül azért volt szükség, mert a II. Vatikáni zsinat óta igen komoly szövegkritikai és irodalomtörténeti forráskutatás indult meg a ferences rendben. Ennek gyümölcseként Kajetan Esser OFM új kritikai kiadást készített a latin eredetirôl 1978-ban. Ezután indult meg a modern nyelvű, kritikai igényű fordítások sorozata. Esser művét bôvített és javított formában Engelbert Grau OFM adta ki újra 1989- ben. Ezeket a szövegkiadásokat Balanyi nem ismerhette, s innen adódik, hogy fordítása már nem felel meg a mai igényeknek, sem a lelkiség, sem a nyelvi kifejezés, sem filológiai részletek szempontjából. A ferences források kutatásának mai állapotát vettük figyelembe, amikor Balanyi maradandó nyelvi értékeit átmentve korszerű fordításra törekedtünk. Az egyes művek magyar címe alatt hozzuk a latin címet, mellette a magyar cím rövidítését. A kritikai kiadásokat követve ma versekre osztjuk a nagyobb egységeket, ezek számozása fölemelt vastag számmal történt. Az idézeteket tehát -- a szentírási helyek mintájára -- így jelöljük meg: Int 4,3 -- a 4. intelem 3. verse; LRend 46 -- Az egész Rendhez írt levél 46. verse. Várnai Jakab OFM Jegyzetek 1. Saint Francois d'Assise. Documents. Écrits et premirčs biographies rassemblés et présentés par les PP. Théophile Desbonnets et Damien Vorreux OFM. Éditions Franciscaines, Paris, 1968. 2. St. Francis of Assisi, Writings and Early Biographies: English Omnibus of the Sources for the Life of St. Francis, Chicago, 1977 3. Fonti Francescane. Scritti e biografie di san Francesco d'Assisi. Cronache e altre testimonianze del primo secolo francescano. Scritti e biografie di santa Chiara d'Assisi, Assisi-Padova, 1982 ======================================================================== Intelmek Életszabályok (ADMONITIONES, Int) Egy névtelen domonkos kézirat arról tanúskodik, hogy Ferenc Intelmeinek gyűjteménye már 1231-ben kézrôl-kézre járt Párizsban. Jellege a középkori reportatio: egy hallgató lejegyezte Ferencnek a Szentíráshoz fűzött tanításait a káptalanok során. Összességében nézve, az Intelmek a testvéri szeretetben kibontakozó lelki szegénység dicsérete. Megmutatkozik bennük Ferenc felfogásának mélysége az evangéliumi szegénységet illetôen. Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ezek tiszteletre méltó atyánk, Szent Ferenc szent intelmeinek szavai, melyeket valamennyi testvérhez intézett. 1. Az Úr testérôl (1) Az Úr Jézus így beszél tanítványaihoz: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. (2) Ha engem ismertetek volna, Atyámat is ismertétek volna; de mostantól fogva ismeritek és látjátok ôt. (3) Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk. (4) Jézus így felelt: Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem? Fülöp, aki engem lát, Atyámat is látja. (5) Az Atya megközelíthetetlen fényességben lakozik, és lélek az Isten, és Istent soha senki sem látta. (6) Ezért csak lélekben látható, mert a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. (7) De a Fiút se látja senki másként, mint az Atyát, mert hiszen egyenlô az Atyával, sem másként, mint a Szentlelket. (8) Mindazok tehát, akik a mi Urunkat Jézust csak embersége szerint látták és nem látták ôt lelke és istensége szerint, és nem hitték róla, hogy Isten valóságos Fia, elkárhoztak. (9) Hasonlóan azok is, akik látják ugyan a szentséget, mely az oltáron a pap kezében az Úr szavai által a kenyér és bor színében megszentelôdik, de nem látják lelke és istensége szerint és nem hiszik róla, hogy az valósággal a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére, elkárhoznak. (10) Hiszen maga a Magasságbeli tanúsítja: Ez az én testem és vérem, az én új szövetségemé [mely sokakért kiontatik]; (11) és: aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. (12) Tehát az Úrnak híveiben lakozó lelke az, aki veszi az Úr szentséges testét és vérét; (13) mindenki más, akiben nincs ebbôl a lélekbôl, és mégis venni merészeli a szentséget, ítéletét eszi és issza[1]. (14) Nos tehát emberek fiai, meddig lesztek még nehéz szívvel? (15) Miért nem ismeritek meg az igazságot és miért nem hisztek Isten Fiában? (16) Íme, nap-nap után megalázza magát, mint akkor, mikoron királyi trónjáról a Szűz méhébe szállott alá; (17) nap-nap után közénk jön alázatos külsôben; (18) nap-nap után leszáll Atyja ölérôl az oltárra és a pap kezébe adja magát. (19) És mint egykoron valódi testében jelent meg a szent apostoloknak, azonképpen most a szent kenyérben mutatja meg magát nekünk. (20) És miként az apostolok testi szemeikkel csak testét látták, de lelki szemeikkel szemlélve Istennek hitték ôt, (21) akként mi is, bár testi szemünkkel csak a kenyeret és a bort látjuk, fontoljuk meg és higgyük szilárdan, hogy ez az ô élô is valóságos teste és vére. (22) Így marad az Úr mindenkoron híveivel, amint maga mondja: Íme, én veletek vagyok a világ végezetéig[2]. 2. A saját akarat gonoszságáról (1) Az Úr így szólt Ádámhoz: Minden fáról egyél; de a jó és rossz tudás fájáról ne egyél[3]. (2) Ádám tehát a paradicsom minden fájáról ehetett, és míg nem szegült ellene az engedelmességnek, nem vétkezett. (3) Mert a jó tudás fájáról az eszik, aki akaratát a maga kizárólagos tulajdonának tartja és aki felfuvalkodik azon jók miatt, amiket az Úr mond és művel általa. (4) És így a gonosz lélek csábítása és a parancs megszegése révén megterem a rossz tudás gyümölcse. (5) Természetes tehát, hogy bűnhôdnie kell miatta. 3. A tökéletes engedelmességrôl (1) Az Úr ezt mondja az evangéliumban: Aki nem mond le mindenérôl, amije van, nem lehet az én tanítványom, (2) és aki meg akarja menteni lelkét, elveszíti azt. (3) Az az ember hagyja el mindenét amije van s veszíti el testét, aki az engedelmesség jegyében tökéletesen elöljárója kezébe adja magát. (4) Tehát tökéletes engedelmességnek számít minden, amit mond, és tesz, feltéve, hogy tudatában van annak, hogy amit tesz, jó, és nincs ellentétben elöljárója akaratával. (5) És ha valaha megtörténnék, hogy az alárendelt jobbnak és lelke szempontjából célravezetôbbnek lát valamit, mint amit elöljárója parancsol, áldozza fel önként saját akaratát Istennek, s helyette elöljárójáét igyekezzék cselekedettel valóra váltani. (6) Mert ez a szeretetbôl fakadó engedelmesség, mely egyformán eleget tesz Istennek és a felebarátnak. (7) Ha pedig az elöljáró olyasmit találna parancsolni, ami lelke üdvössége ellen van, az alárendelt, ha nem is teljesíti parancsát, azért ne forduljon el tôle. (8) És, ha emiatt üldözést szenvedne valakiktôl, csak annál jobban szeresse az illetôket Istenért. (9) Mert aki inkább vállalja az üldöztetést, semhogy elszakadjon testvéreitôl, az igazán megmarad a tökéletes engedelmességben, mert életét adja testvéreiért. (10) Mert bizony sok szerzetes van, aki azzal az ürüggyel, hogy jobban látja a dolgokat, mint elöljárói parancsolják neki, hátra tekintget és saját akaratának hányadékához tér vissza[4]. (11) Az ilyenek gyilkosok és rossz példájukkal számtalan lélek vesztét okozzák. 4. Hogy senki se sajátítsa ki magának az elöljáróságot (1) Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak - mondja az Úr. (2) Akik mások fölé rendeltettek, ne dicsekedjenek jobban elöljáróságukkal, mintha kizárólag testvéreik lábának mosogatására volnának rendelve. (3) És, ha hivataluk elvesztése jobban megzavarja ôket, mint a lábmosás feladatának elvonása, lelkük veszedelmére csak annál inkább vetik magukat kincsek[5] gyűjtésére. 5 Hogy senki se fuvalkodjék fel, hanem az Úr keresztjében dicsekedjék (1) Szívleld meg, ó ember, milyen nagy kitüntetésben részesített téged az Úristen, mikor test szerint szeretett Fiának képére, lélek szerint pedig saját hasonlatosságára teremtett és alkotott. (2) És íme az összes teremtények, melyek az ég alatt találhatók, a maguk módján jobban szolgálják és ismerik Teremtôjüket és készségesebben engedelmeskednek neki, mint te. (3) És nem is a gonosz lelkek feszítették ôt keresztre, hanem velük szövetkezve te feszítetted meg és feszíted meg újra meg újra, valahányszor a vétkekben és a bűnökben gyönyörűségedet találod. (4) És vajon mivel dicsekedhetsz? (5) Mert, ha olyan éleselméjű és bölcs volnál is, hogy rendelkeznél a tudományok teljességével, értenéd a különféle nyelveket, mélyen bele tudnál merülni az ég titkainak fürkészésébe, mindezzel nem dicsekedhetnél, (6) mert íme egyetlen ördög többet tudott az égi dolgokról és most többet tud a földiekrôl, mint valamennyi földi ember együttvéve. Még akkor is többet tudna, ha akadna, aki az Úrtól a legteljesebb bölcsesség különleges ismeretét kapná. (7) De nem dicsekedhetnél azzal sem, ha szebb és gazdagabb volnál mindenkinél, sôt még ha csodákat művelnél és az ördögöket is ki tudnád űzni, mert mindez ellenkezne képességeiddel és nem tartozna reád. (8) Ellenben igenis dicsekedhetünk erôtlenségeinkkel és a mi Urunk Jézus Krisztus szent keresztjének mindennapi hordozásával[6]. 6. Az Úr követésérôl (1) Mindannyian figyeljünk, testvéreim, a jó pásztorra, aki vállalta a kereszt gyötrelmét juhai megmentéséért. (2) Az Úr juhai követték ôt a szorongattatásban és üldöztetésben, szégyenvallásban és éhségben, erôtlenségben és kísértésben és minden más megpróbáltatásban, s mindezek elviseléséért örök életet nyertek az Úrtól. (3) Nagy szégyen tehát ránk, Isten szolgáira, hogy míg a szentek cselekedték a nagy tetteket, mi csupán tetteik hirdetésével akarunk dicsôséget és tiszteletet kivívni magunknak. 7. Hogy a jó cselekedet nyomon kísérje a tudományt (1) Azt mondja az Apostol: A betű öl, a lélek pedig éltet[7]. (2) Betű által halnak meg azok, akik csak a szavakat óhajtják tudni, hogy így bölcsebbnek tűnjenek fel másoknál; s így akarnak nagy vagyont szerezni, hogy azt rokonaik és barátaik közt szétoszthassák. (3) És betű által halnak meg azok a szerzetesek is, akik nem akarják követni a Szentírás (szó szerint: Szent betű) szellemét, hanem beérik a szavak merô tudásával és értelmezésével. (4) És viszont azokat élteti a Szentírás szelleme, akik egész tudományukat, melyet szereztek és még szerezni kívánnak, nem a testnek tulajdonítják, hanem szóval és példaadással a fölséges Úristennek adják vissza, akitôl minden jó ered. 8. Az irigység bűnének kerülésérôl (1) Így szól az Apostol: Senki sem mondhatja: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által, (2) és nincs aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem. (3) Bárki irigykedik tehát testvérére a jó miatt, amit mond és cselekszik általa az Úr, a káromlás bűnét követi el, mivel a Magasságbelire irigykedik[8], aki minden jót mond és cselekszik. 9. A szeretetrôl (1) Az Úr mondja: Szeressétek ellenségeiteket [tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket és imádkozzatok üldözôitekért és rágalmazóitokért][9]. (2) Igazán az szereti ellenségét, aki nem a rajta elkövetett jogtalanságot fájlalja, (3) hanem Isten szerelméért a felebarátja által elkövetett bűnön bánkódik, (4) és tetteivel mutatja meg iránta érzett szeretetét. 10. A test megfenyítésérôl (1) Sokan vannak, akik ha vétkeznek vagy jogtalanságot szenvednek, mindjárt ellenségüket vagy felebarátjukat okolják miatta. (2) Pedig nem így áll a dolog. Mert íme mindenki közvetlen hatalmában tartja ellenségét, azaz testét, mellyel vétkezni szokott. (3) Boldog tehát az a szolga[10], aki az ily módon hatalmába adott ellenséget állandóan fogva tartja és bölcsen óvakodik tôle. (4) Mert amíg így cselekszik, semmiféle látható vagy láthatatlan ellenség nem árthat neki. 11. Hogy senki másnak bűnén meg ne botránkozzék (1) Isten szolgájának semmi máson nem szabad fennakadnia, csak a bűnön. (2) Ha tehát valaki bármi módon vétkezik, és Isten szolgája nem szeretetbôl jön ki sodrából és haragra gerjed emiatt, vétket halmoz magára. (3) Isten azon szolgája ellenben, aki semmi miatt nem gerjed haragra és nem jön ki a sodrából, helyesen és tulajdon nélkül él. (4) És boldog az, aki semmit sem tart meg magának, hanem visszaadja a császárnak, ami a császáré és Istennek ami az Istené[11] 12. Az Úr lelkének megismerésérôl (1) Hogy Isten szolgájában megvan-e az Úr lelke, azt legbiztosabban errôl lehet megismerni: (2) ha Isten valami jót művel általa, teste, mely ellensége minden jónak, nem fuvalkodik fel, (3) hanem ellenkezôleg, csak annál hitványabbnak tartja és minden más embernél kisebbnek érzi magát. 13. A türelemrôl (1) Boldogok a békességszerzôk, mert Isten fiainak hivatnak[12]. Isten szolgája mindaddig nem láthatja, mennyi türelem és alázatosság lakozik benne, amíg minden kedve szerint történik. (2) Amikor eljön az idô, hogy akiknek kedvében kellene járniok, ellenére cselekszenek, amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne és nem több. 14. A lelki szegénységrôl (1) Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (2) Sokan vannak, akik állhatatosak az imádságban és a zsolozsma végzésében, sokat böjtölnek és sanyargatják testüket, (3) de egyetlen szón, melyet magukra nézve sértônek éreznek, vagy valami semmiségen, amit elvesznek tôlük, mindjárt megbotránkoznak és fölháborodnak. (4) Az ilyenek nem lelki szegények; mert aki igazán lelki szegény, az magát gyűlöli és azt szereti, aki ôt arcul üti[13]. 15. A békérôl (1) Boldogok a békességszerzôk, mert Isten fiainak hivatnak[14]. (2) Igazán békességszerzôk azok, akik a mi Urunk Jézus Krisztus szerelméért e világ minden szenvedése közepett is megôrzik lelküknek és testüknek békéjét. 16. A szív tisztaságáról (1) Boldogok a tisztaszívűek, mert ôk meglátják az Istent[15]. (2) Igazán tisztaszívűek azok, akik a földieket megvetik, az égieket keresik és nem szűnnek meg tiszta szívvel és lélekkel imádni és szemlélni az Urat, az élô és igaz Istent. 17. Isten alázatos szolgájáról (1) Boldog az a szolga[16], aki nem bízza el magát jobban amiatt a jó miatt, amit általa mond és művel az Úr, mint amiatt, amit más által mond és művel. (2) Vétkezik az olyan ember, aki inkább akar kapni felebarátjától, minthogy magát az Úristennek átadja. 18. A felebarát iránti részvétrôl (1) Boldog ember, aki mindabban elviseli felebarátja gyarlóságát, amiben - hasonló körülmények közt - maga is kívánná, hogy elviseljék ôt. (2) Boldog a szolga, aki minden jót az Úristennek ad vissza, mert aki visszatart magának valamit, Urának Istenének pénzét rejti el magába, és amirôl azt hitte, hogy az övé, elvétetik tôle.[17]. 19. Isten alázatos szolgájáról (1) Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsôítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. (2) Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér és semmivel sem többet. (3) Jaj annak a szerzetesnek, akit mások magas polcra helyeztek és a maga jószántából nem akar onnét leszállni. (4) De boldog az a szolga[18], akit nem a maga jószántából helyeztek magasba, és mindig arra vágyik, hogy mások tapossanak rajta. 20. A jó és hiú szerzetesrôl (1) Boldog az a szerzetes, aki nem találja másban gyönyörűségét és örömét, mint egyedül az Úr szent beszédeiben és műveiben (2) s ezekkel örömben és vigasságban [19] Isten szeretetére indítja embertársait. (3) De jaj annak a szerzetesnek, aki hiú és üres beszédekben leli gyönyörűségét és ezekkel nevetésre készteti embertársait. 21. A hiú és fecsegô szerzetesrôl (1) Boldog a szolga, aki nem a jutalom reményében beszél, nem tárja fel minden gondolatát és késedelmes a szólásra, és bölcsen megfontolja, mit kell mondania és felelnie. (2) De jaj annak a szerzetesnek, aki a jókat, amiket az Úr jelentett ki neki, nem zárja szívébe, és nem tettekkel, hanem inkább jutalomra áhítozó beszédekkel kívánja azokat tudtára adni az embereknek. (3) Az ilyen szerzetes elveszi jutalmát[20] és hallgatói csekély haszonnal távoznak tôle. 22. A fenyítésrôl (1) Boldog a szolga, aki a rendreutasítást, vádaskodást és dorgálást éppen olyan béketűréssel fogadja mástól, mint fogadná tulajdon magától. (2) Boldog a szolga, aki a feddésbe szelíden belenyugszik, szerényen szót fogad, alázatosan bevallja hibáját és készségesen elégtételt ad. (3) Boldog a szolga, aki késedelmes a mentegetôzésre és alázatosan elviseli a megszégyenítést és dorgálást olyan bűnért is, melynek elkövetésében nem hibás. 23. Az alázatosságról (1) Boldog a szolga, aki alárendeltjei között éppoly alázatos tud lenni, mint amikor urai közt forgolódik. (2) Boldog a szolga, aki állandóan fenyítô hatalom alatt áll. (3) Hű és okos szolga az[21], aki minden vétségéért kész bűnhôdni, bensôleg töredelmes bánattal, külsôleg pedig gyónással és az elégtétel cselekedeteivel. 24. Az igazi szeretetrôl (1) Boldog a szolga, aki betegségében - amikor nem tud szolgálatára lenni - éppúgy szereti testvérét, mint egészséges korában, mikor szolgálatára tud állni. 25. (ugyanarról) (1) Boldog a szolga, aki távollétében éppúgy szereti és félti testvérét, mint jelenlétében; és háta mögött sem mond semmi olyat, amit jelenlétében szeretettel meg ne mondhatna. 26. Hogy Isten szolgái tiszteljék a klerikusokat (1) Boldog a szolga, aki bizalommal van a római Szentegyház elôírásai szerint dicséretesen élô klerikusok iránt. (2) De jaj azoknak, akik lenézik ôket. Mert, ha mindjárt bűnösök is, senkinek sincs joga ítélkezni fölöttük, mert az Úr kizárólag magának tartja fenn megítélésüket. (3) Minél nagyobb ugyanis a hivatal, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére fölött gyakorolnak veszik magukhoz, és egyedül ôk szolgáltatják ki másoknak, (4) annál nagyobb a bűn is, melyet ellene elkövetnek, nagyobb minden más emberénél a világon. 27. A vétket kizáró erényrôl (1) Ahol szeretet és bölcsesség van, ott nincs sem félelem, sem tudatlanság. (2) Ahol türelem és alázatosság van, ott nincs sem harag, sem felindulás. (3) Ahol vigasság és szegénység van, ott nincs sem kapzsiság, sem zsugoriság. (4) Ahol nyugalom és elmélkedés van, ott nincs sem aggályoskodás, sem szertelenkedés. (5) Ahol az Úr félelme ôrzi a kaput[22], ott nincs helye az ellenségnek a betörésre. (6) Ahol irgalom és tapintat van, ott nincs sem pazarlás, sem keményszívűség. 28. A jónak elrejtésérôl, hogy el ne vesszen (1) Boldog a szolga, aki kincseket gyűjt a mennyben, melyeket az Úr mutatott neki, s melyeket nem siet jutalom reményében az emberek elé tárni, (2) mivel maga a Magasságbeli fogja kinyilvánítani az ô tetteit mindenki elôtt, aki elôtt jónak látja. (3) Boldog a szolga, aki szívében megôrzi Urának és Istenének titkait[23]. ======================================================================== Az igazi és tökéletes boldogságról Életszabályok (DE VERA ET PERFECTA LAETITIA, ITB) Ferencnek ezt a tanítását sokáig csak a Fioretti 8. fejezetében olvasható történetbôl ismertük. B. Bughetti 1927-ben egy kéziratban megtalálta ennek forrását, az alábbi diktált művet. Hangvételében közel áll az Intelmekhez, különösen az ötödikhez. A Fioretti elbeszélésérôl kiderül, hogy eredetileg hasonlat, és ez indokolja, hogy az Intelmek után közöljük. Keletkezési idejét nem ismerjük, de a párizsi magiszterekre és fôpapokra történô hivatkozás a rend széleskörű elterjedését feltételezi. (1) Egy nap az Angyalos Boldogasszonyban boldog Ferenc magához hívta Leó testvért és azt mondta: -- Írjad, Leó testvér. (2) Ô így válaszolt: -- Készen vagyok. (3) -- Írjad, -- mondja, -- mi az igazi öröm. (4) Hírvivô jön és azt mondja, hogy Párizsban minden teológiai doktor belépett a Rendbe, írjad, nem ez az igazi öröm. (5) Ugyanígy, minden fôpap a hegyeken túl, érsekek és püspökök, és ugyanígy a francia és az angol király is; írjad: nem ez az igazi öröm. (6) Ugyanígy, testvéreim a hitetlenek közé mentek és mindet megtérítették a hitre; vagy hogy annyi kegyelmet kapok Istentôl, hogy betegeket gyógyítok és sok csodát teszek: mondom neked, mindez nem az igazi öröm. (7) -- Dehát mi az igazi öröm? (8) -- Perugiából jövök vissza és késô éjjel érek ide és tél van, esôs, sáros idô, és olyan hideg, hogy habitusom szélérôl jégcsapok lógnak és a lábamat verdesik és ezekbôl a sebekbôl vér folyik. (9) És nyakig sárosan, átfázva, jéggel borítva a kapuhoz jövök, és miután hosszasan kopogtam és kiáltoztam, egy testvér jön és megkérdezi: Ki vagy? Válaszolok: Ferenc testvér. (10) És ô azt mondja: menj innét, nem illik ilyenkor járkálni, nem jöhetsz be. (11) És amikor újra zörgetek, azt válaszolja: Menj innét, te együgyű és tanulatlan alak vagy, mostantól fogva ne gyere közénk, annyian vagyunk és olyan fontosak vagyunk, hogy nincs rád szükségünk. (12) De én még mindig ott állok a kapunál és mondom: Isten szerelméért, engedjetek be éjszakára. (13) És ô így válaszol: Nem engedlek. (14) Menj a menhelyre és kérj ott helyet. (15) Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel - ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége. ======================================================================== A meg nem erôsített Regula Életszabályok (REGULA NON BULLATA, 1Reg) Ferenc életformájának elsô megfogalmazását III. Ince hagyta jóvá szóban, 1209-ben. A közösség számbeli növekedése, belsô szervezôdése (1217-ben provinciákra osztják fel), az 1215-ös lateráni zsinat megújuló szelleme, a noviciátus 1220-as bevezetése kiegészítéseket, átdolgozásokat, javításokat tett szükségessé. Ez a közös munka a káptalanokon folyt; a regula alábbi formáját 1221-ben állították össze. A 22-24. fejezetek talán még ebben sem voltak benne, műfajukban annyira nem illenek regulába. Érthetô Bartolomeo di Sassoferrato XIV. sz-i jogász megjegyzése: ,,A testvérek élete olyan újdonság, hogy elôzmény hiányában nem lehet rá formulát alkalmazni''. (1) Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen. (2) A Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet, melynek engedélyezését és megerôsítését Ferenc testvér a pápa úrtól kérte, s melyet a pápa úr számára s mostani és leendô testvérei számára engedélyezett és megerôsített, ebben áll: (3) Ferenc testvér és a szerzet minden utána következô feje engedelmességet és hódolatot ígér Ince pápa úrnak és utódainak. (4) A többi testvér viszont Ferenc testvérnek és utódainak fogad engedelmességet. 1. Hogy a testvérek tulajdon nélkül, engedelmességben és tisztaságban éljenek (1) A testvérek regulája és élete röviden ez: éljenek engedelmességben, tisztaságban és tulajdon nélkül, és kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus tanításait és nyomdokait, aki ezt mondja: (2) Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben, aztán jöjj és kövess engem. (3) És: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem (4) És: Ha valaki hozzám akar jönni, de nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nôvéreit, sôt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (5) És mindaz, aki elhagyja házát, vagy fivéreit, vagy nôvéreit, vagy apját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy földjeit érettem, százannyit kap és az örök életet fogja örökölni[24]. 2. A testvérek felvételérôl és ruházatáról (1) Ha valaki isteni sugallatra el akarja fogadni ezt az életmódot és kérésével a testvérekhez fordul, ezek fogadják ôt szeretettel. (2) Ha az illetô állhatatosan kitart szándéka mellett, hogy elfogadja életmódunkat, nagyon vigyázzanak a testvérek, hogy bele ne ártsák magukat ügyes-bajos dolgainak intézésébe, hanem amilyen gyorsan csak tehetik, mutassák be miniszterüknek. (3) A miniszter pedig szeretettel fogadja ôt, bátorítsa és gondosan tárja fel elôtte életünk mibenlétét. (4) Ennek megtörténte után a jelölt, ha akarja és lelkének kára nélkül megteheti, adja el mindenét, és igyekezzék a befolyt összeget a szegények közt szétosztani. (5) A testvérek és a miniszter legyenek nagyon óvatosak, és semmiképpen se avatkozzanak bele anyagi ügyeinek intézésébe. (6) Pénzt se maguk, se harmadik személy közbejöttével ne fogadjanak el tôle; (7) de ha rászorulnak, más szegények példájára, a fennforgó szükség címén, egyet és mást elfogadhatnak; kivéve pénzt. (8) Ha a jelölt anyagi ügyeinek elrendezése után visszatér, a miniszter adja át neki a próbaévre kijáró ruhadarabokat, nevezetesen két csuklyanélküli habitust, övet, alsóruhát és az övig érô kaparót. (9) A próbaév elteltével fogadják fel ôt az engedelmességre. (10) Ezentúl a pápa úr parancsa értelmében tilos neki más szerzetbe átlépni, úgyszintén az engedelmességen kívül kószálni. Mert az evangélium szava szerint: Aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten országára. (11) Ha olyasvalaki jelentkezik felvételre, akit valami akadályoz abban, hogy szétossza vagyonát, de megvan benne az erre való hajlandóság, hagyja oda mindenét, ez elegendô neki. (12) A Szentegyház elôírásai és rendelkezései ellenére természetesen senkit sem szabad felvenni. (13) A többi testvéreknek, akik fogadalmat tettek, legyen egy habitusuk csuklyával és, amennyiben szükségük van rá, még egy habitusuk csuklya nélkül, úgyszintén övük és alsóruhájuk. (14) És a testvérek mindannyian szegényes ruhát hordjanak s Isten áldásával durva daróccal, vagy más ruhadarabbal megfoltozhatják ruhájukat. Mert az Úr ezeket mondja az evangéliumban: Akik drága ruhában járnak és kényelemben élnek és akik puha ruhát viselnek, a királyi palotákban találhatók[25]. (15) És, ha mindjárt képmutatóknak mondják is ôket, sohase szűnjenek meg jót cselekedni. Ne keressék a drága ruhákat ezen a világon, hogy a mennyek országában felölthessék majd a mennyegzôs köntöst. 3. A szent zsolozsmáról és böjtrôl (1) Az Úr ezt mondja: Ez a fajtája az ördögöknek nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására. (2) És ismét: Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek búsak, mint a képmutatók. (3) Ezért tehát az összes testvérek, akár klerikusok, akár laikusok, mondják el a szent zsolozsmát, dicséreteket és imádságokat úgy, ahogy elmondani tartoznak. (4) A klerikusok végezzék a zsolozsmát és a klerikusok szokása szerint imádkozzanak az élôkért és holtakért. (5) A testvérek hibáiért és mulasztásaiért mondják el naponként a Könyörülj rajtam, Isten kezdetű zsoltárt (50.) egy Miatyánkkal, (6) a holtakért pedig a Mélységbôl kiáltok, Uram, hozzád zsoltárt (129.) egy Miatyánkkal. (7) És ne tartsanak más könyvet, mint amely a zsolozsma végzéséhez okvetlenül szükséges. (8) Az olvasni tudó laikus testvéreknek szintén jogukban áll zsoltáros könyvet szerezni; (9) akik azonban nem tudnak olvasni, azoknak egyáltalában nem szabad könyvet szerezniük. (10) A laikus testvérek a Matutinumra mondják el a Hiszekegyet és 24 Miatyánkot, végén a Dicsôséggel. Laudesre 5 Miatyánkot, a Primára pedig egy Hiszekegyet és 7 Miatyánkot mondjanak a Dicsôséggel. A Tertiára, Sextára és Nonára külön-külön 7, a Vecsernyére pedig 12 Miatyánkot mondjanak. Végül Kompletóriumra mondjanak egy Hiszekegyet és 7 Miatyánkot végén a Dicsôséggel. Ezenfelül a holtakért mondjanak naponként 7 Miatyánkot, az ,,Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik'' fohász hozzáadásával, a testvérek hibáiért és mulasztásaiért pedig még külön 3 Miatyánkot. (11) Hasonlóképpen böjtöljön az összes testvér Mindenszentek ünnepétôl Karácsonyig, és Vízkereszttôl, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus megkezdte a maga böjtjét, Húsvétig. (12) Máskor azonban, ezen életforma értelmében, nem kötelesek böjtölni, kivéve pénteken. (13) És az evangélium szerint szabad nekik minden ételbôl enniük, amit csak eléjük tesznek[26]. 4. A miniszterek és a többi testvér egymáshoz való viszonyáról (1) Az Úr nevében! (2) Azok a testvérek, akik a többi testvérek vezetésére és szolgálatára vannak rendelve, osszák be testvéreiket tartományok és helységek szerint, gyakran keressék fel ôket s lelkileg intsék és bíztassák ôket. (3) Áldott testvéreim pedig, valahányan csak vannak, mindnyájan készségesen engedelmeskedjenek nekik mindenben, ami lelküknek üdvösségére válik és nem áll ellentétben életmódunkkal. (4) Egymással pedig úgy bánjanak, ahogyan az Úr mondja: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. (5) És másutt: Amit nem akarsz, hogy más neked cselekedjék, azt másnak sohase cselekedjed. (6) A miniszterek vagyis szolgák tartsák szüntelenül szemük elôtt az Úr mondását: Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak. És mivel a testvérek lelkének gondja ôrájuk van bízva, ha hibájukból vagy rossz példaadásuk következtében valami is veszendôbe megy, az ítélet napján szigorú számadással[27] tartoznak majd az Úr Jézus Krisztus színe elôtt. 5. A hibázó testvérek megintésérôl (1) Vigyázzatok tehát lelketekre és testvéreitek lelkére, mert rettenetes az élô Isten kezébe esni. (2) Ha azonban egyik vagy másik miniszter olyasmit találna parancsolni valamelyik testvérnek, ami ellenkezik életmódunkkal és a lelkiismerettel, nem köteles engedelmeskedni neki. Mert ahol hibáról, vagy éppen bűnrôl van szó, ott nem lehet szó engedelmességrôl. (3) Mégis, a testvérek, valahányszor csak miniszterek vagyis szolgák vezetése alatt állnak, nagyon óvatosan és körültekintéssel mérlegeljék a miniszterek vagyis szolgák tetteit. (4) És ha mégis úgy látnák, hogy valamelyikük test szerint és nem lélek szerint járja életutunk ösvényét, az ilyent, ha harmadszori megintésre is vonakodik megjobbítani életét, ellentmondást nem tűrve a legközelebbi pünkösdi káptalanon jelentsék fel a rend miniszterének és szolgájának. (5) Ha pedig a testvérek sorában akadna valaki, aki testi és nem lelki ember módjára akarna élni, a vele egy födél alatt élô testvérek ne szűnjenek meg ôt kitartóan és egyben kellô alázattal inteni, feddeni és dorgálni. (6) Ha harmadik intésre sem javul meg, amilyen gyorsan csak tehetik, küldjét ôt, illetve jelentsék a miniszterüknek vagyis szolgájuknak. Ez a miniszter vagyis szolga úgy bánjon vele, ahogyan Isten elôtt jónak látja. (7) Vigyázzanak azonban a testvérek, a miniszterek vagyis szolgák éppúgy mint a többiek, hogy másnak bűnén, vagy rossz voltán ne háborodjanak fel, se ne haragudjanak, mert az ördög azon mesterkedik, hogy egynek bűnével sok mást megrontson; (8) ellenkezôleg, amennyire csak tehetik, lelkileg támogassák a hibázó testvért. Mert: Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. (9) Hasonlóképpen egyik testvér se törekedjék ebben semmiféle hatalomra, vagy uralomra, kiváltképpen a testvérek fölött. (10) Mert miként az Úr mondja az evangéliumban: A népek fejedelmei uralkodnak rajtuk és nagyjaik hatalmat gyakorolnak fölöttük, nem így lesz a testvérek között, (11) hanem aki nagyobb akar lenni közöttük, az legyen az ô miniszterük és szolgájuk és (12) aki nagyobb közöttük, legyen mint a kisebb. (13) Senki a testvérek közül ne merészeljen rosszat tenni, vagy mondani a másiknak, (14) hanem ellenkezôleg a szeretet szellemében önként szolgáljanak és engedelmeskedjenek egymásnak. (15) Mert ebben van a mi Urunk Jézus Krisztus igazi és szent engedelmessége. (16) Tudják meg az összes testvérek azt is, hogy valahányszor eltérnek az Úr parancsaitól[28] és a próféta szava szerint az engedelmességen kívül kószálnak, átkozottak lesznek mindaddig, míg csak tudatosan ki nem lábolnak bűnükbôl. (17) Ha ellenben kitartanak az Úr parancsai mellett, melyekre a szent evangéliummal és életükkel elkötelezték magukat, tudják meg, hogy igazi engedelmességben élnek és áldottak az Úrtól. 6. A testvéreknek az elöljárójukhoz való folyamodásáról, és hogy egy testvér se hivassék priornak (1) Ha valamely helyen a testvérek nem tudják életmódunkat megtartani, amilyen gyorsan csak tehetik, siessenek miniszterükhöz és jelentsék ezt neki. (2) A miniszter pedig olyan szorgoskodással igyekezzék rajtuk segíteni, amilyennel kívánná, hogy hasonló helyzetben rajta is segítsenek. (3) És senkit ne hívjanak priornak, hanem általában mindenkit kisebb testvérnek szólítsanak. (4) És egyik a másiknak mossa meg a lábát[29]. 7. A szolgálat és dolgozás módjáról (1) Senki a testvérek közül, bárhol is állott be mások szolgálatába, vagy munkájába, ne legyen se kamarása, se pincemestere, se házfelügyelôje munkaadójának, se ne legyen elöljáró abban a házban, amelyben szolgál. Hasonlóan óvakodjon olyan tisztséget vállalni, mellyel botrányt okozhatna, vagy amely miatt lelkének kárát vallhatja. (2) Ellenkezôleg, legyen mindenkinél kisebb és mindenkinek alárendeltje, aki vele az illetô házban tartózkodik. (3) Azok a testvérek, akik dolgozni tudnak, dolgozzanak és folytassák azt a mesterséget, melyhez értenek, természetesen csak annyiban, amennyiben nincsen lelkük üdvössége ellen, és ezt tisztességesen tehetik. (4) Mert a próféta szava szerint: Kezed munkáját eszed, boldog vagy és jól megy sorod. (5) Az Apostol pedig : Aki nem akar dolgozni, ne is egyék (6) És ki-ki maradjon meg abban a mesterségben, illetve tisztségben, melyben meghívatott. (7) Munkájuk ellenértékeként pénzen kívül minden szükséges dolgot elfogadhatnak. (8) Ha a szükség úgy hozza magával, más szegények módjára menjenek alamizsnát gyűjteni. (9) A mesterségük folytatásához szükséges eszközökkel szabadon rendelkezhetnek a testvérek. (10) Minden testvér igyekezzék verejtékes munkával tenni a jót, mert írva van: Mindig tégy valami jót, hogy az ördög elfoglalva találjon. (11) És ismét: A tétlenség a lélek ellensége. (12) Ezért szükséges, hogy Isten szolgái szüntelenül el legyenek foglalva imádsággal, vagy más jó cselekedettel. (13) Bárhol tartózkodnak a testvérek, akár remeteségben, akár egyebütt, nagyon vigyázzanak, hogy egy talpalatnyi helyet se mondjanak magukénak, se pedig másét védelmükbe ne vegyék. (14) És akárki jön hozzájuk, barát vagy ellenség, útonálló vagy rabló, mindenkit szeretettel fogadjanak. (15) Akárhol vannak és akárhol találkoznak, mindig lélek szerint szeretettel és zúgolódás nélkül lássák viszont és tiszteljék egymást. (16) És óvakodjanak attól, hogy kifelé szomorúak és komortekintetű képmutatók legyenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illôen kedvesek[30]. 8. Hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek (1) Az evangéliumban azt parancsolja az Úr: Vigyázzatok és ôrizkedjetek minden gonoszságtól és kapzsiságtól (2) és óvjátok magatokat e világ nyugtalanságától és az élet gondjaitól. (3) Ez okból senki a testvérek közül, bárhol van és bárhová indul, semmi szín alatt ne vigyen magával, se pedig útközben ne fogadjon, illetve fogadtasson el pénzt vagy dénárokat, még ruha, vagy könyvek vásárlása címén vagy munkabér fejében sem; kivéve a beteg testvérek nyilvánvaló szükségére. Mert a pénznek nem szabad nagyobb értéket tulajdonítanunk, mint egy kôdarabnak. (4) Akik törik magukat utána és nagyobb értéket tulajdonítanak neki, mint egy kôdarabnak, azokat az ördög vaksággal igyekszik megverni. (5) Nagyon vigyázzunk tehát, hogy akik mindent elhagytunk, ilyen csekélységért el ne veszítsük a mennyek országát. (6) Ha valahol esetleg pénzt találnának, a testvérek még annyi figyelemre se méltassák, mint a port, amelyet lábukkal tapodnak. Mert hiúságok hiúsága és minden hiúság. (7) És ha mégis megtörténnék, amitôl Isten óvjon, hogy valamelyik testvér pénzt gyűjtene, vagy magánál tartana véve a fent említett beteg testvérek kizárólagos szükségét -, a többiek tartsák ôt hamis testvérnek, hittagadónak, tolvajnak, rablónak és kincshalmozónak[31], mindaddig, amíg igazi bűnbánatot nem tart. (8) Semmi szín alatt ne fogadjanak, illetve fogadtassanak el a testvérek pénzt alamizsna fejében, se pénzbeli adományt ne gyűjtsenek, illetve gyűjtessenek valamely házuk vagy helyük számára; sôt ne is menjenek olyan személlyel, aki ilyen célra pénzt gyűjteni indul. (9) Minden más szolgálatot ellenben, mely nem ellenkezik életmódunkkal, Isten áldásával szabadon vállalhatnak a testvérek. (10) A leprások nyilvánvaló szükségében a testvérek az ô számukra kérhetnek alamizsnát. (11) A pénztôl azonban igen-igen óvakodjanak. (12) Hasonlóképpen óvakodjék minden testvér attól, hogy holmi rút haszonért mérföldeket bejárjon. IX. Az alamizsnagyűjtésrôl (1) Valamennyi testvér iparkodjék követni a mi Urunk Jézus Krisztus alázatosságát és szegénységét. Vegyék fontolóra, hogy az égvilágon semmi másra nincsen szükségünk, mint amit az Apostol említ: Ha van eledelünk és ruházatunk, elégedjünk meg velük. (2) Örülniük kell tehát, ha alacsonysorsúak és megvetettek, szegények és félkegyelműek, betegek, leprások és útszéli kéregetôk közt forgolódhatnak. (3) Ha a szükség úgy hozza magával, menjenek alamizsnát gyűjteni. (4) És ne szégyelljék magukat, hanem inkább gondoljanak arra, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a mindenható élô Isten Fia olyanná tette orcáját, mint az igen kemény kôszikla, és ô nem szégyellte magát. (5) Szegénnyé és jövevénnyé lett és ô maga is, a Boldogságos Szűz is és tanítványai is alamizsnából éltek. (6) s ha az emberek meg is szégyenítenék ôket, és vonakodnának alamizsnát adni nekik, adjanak hálát Istennek, mivelhogy a megszégyenítésért majd nagy jutalmat nyernek a mi Urunk Jézus Krisztus bírói széke elôtt. (7) Mert jegyezzék meg jól, hogy a megszégyenítés nem azoknak fog felrovatni, akik szenvedték, hanem azoknak, akik okozták. (8) Az alamizsna a szegények öröksége és járadéka, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szerzett számunkra. (9) Azok a testvérek tehát, akik megszerzésében fáradoznak, nagy jutalmat fognak nyerni és kiérdemlik, hogy az adakozók is részt nyerjenek a jutalomból. Mert minden, amit a világon hagynak az emberek, elenyészik; amit ellenben szeretetbôl és alamizsnálkodásból tettek, azért jutalmat nyernek az Úrtól. (10) Az egyik testvér tartózkodás nélkül fedje fel szükségletét a másik elôtt, hogy megtalálja és elôteremtse magának mindazt, amire szüksége van. (11) Amennyire az Isten kegyelme engedi, mindenki úgy szeresse és táplálja testvérét, miként az anya szereti és táplálja gyermekét. (12) És aki eszik, ne ítélje el azt, aki nem eszik. (13) Ha a szükség úgy hozza magával, minden testvérnek, bárhol is van, szabad minden ételt élveznie, amit általában szabad enniük az embereknek, miként Dávidról mondja az Úr, aki evett a kitett kenyerekbôl, melyekbôl nem volt szabad másnak ennie, mint a papoknak. (14) Gondoljanak az Úr szavára: Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjen tobzódásban és részegeskedésben, és az élet gondjai között, és hirtelen meg ne lepjen az a nap. (15) Mert tôr gyanánt fog lecsapni mindazokra, kik a földkerekség színén laknak[32]. (16) Égetô szükség esetén az összes testvérek úgy járjanak el szükségleteiket illetôen, ahogyan az Úr kegyelme adja nekik, mert a szükség törvényt bont. 10. A beteg testvérekrôl (1) Ha valamelyik testvér bárhol megbetegszik, a többi testvér ne hagyja ôt magára, hanem rendeljenek melléje egy, sôt, ha a szükség úgy kívánja, esetleg több testvért is. És ezek olyan odaadással szolgáljanak neki, amilyennel maguk is szeretnék, hogy nekik szolgáljanak. (2) Végsô szükség esetén azonban rábízhatják a beteget egy arra alkalmas személyre, aki azután betegsége egész tartama alatt gondozza ôt. (3) És kérve kérem a beteg testvért, hogy mindenért adjon hálát a Teremtônek; és olyan kívánjon lenni, amilyennek az Úr akarja: akár egészséges, akár beteg, mert mindazokat, akiket az örök életre rendelt az Isten, csapásokkal, betegségekkel és lelki gyötrôdésekkel alakítja és formálja. Miként az Úr mondja: Akiket szeretek, azokat javítom és fenyítem[33]. (4) Ha pedig valaki elveszti türelmét és haragra gerjed akár Isten, akár a testvérek ellen, vagy túlzott aggodalommal töri magát orvosságok után, ily módon akarván megmenteni a hamar halandó testet, mely ellensége a léleknek, ez a gonosztól való. Az ilyen testi ember nem látszik a testvérek közül valónak, mert jobban szereti a testét, mint a lelkét. 11. Hogy a testvérek ne szidalmazzák és ócsárolják, hanem kölcsönösen szeressék egymást (1) Vigyázzanak a testvérek, valahányan csak vannak, hogy ne gyalázkodjanak és ne folytassanak szóharcot, (2) hanem inkább törekedjenek megtartani a csendet, amennyiben Isten kegyelmét adja erre. (3) Hasonlóan ne civódjanak se egymással, se másokkal, hanem igyekezzenek alázatosan felelgetni, mondván: Haszontalan szolga vagyok. (4) És ne haragudjanak, mert mindaz, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre; aki azt mondja testvérének: ,,raka'', méltó a fôtörvényszékre; aki azt mondja: bolond, méltó a gyehenna tüzére. (5) És szeressék egymást, miként az Úr mondja: Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint és szerettelek titeket. (6) Cselekedetükkel mutassák meg szeretetüket, melyet egymás iránt éreznek, amiként az Apostol mondja: Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. (7) És senkit se szidalmazzanak. (8) Ne zúgolódjanak, se ne ócsároljanak másokat, mert írva van: az árulkodók és rágalmazók gyűlöletesek Isten elôtt. (9) Legyenek szerények és tanusítsanak minden ember iránt csupa szelídséget (10) Ne ítéljenek, senkit ne kárhoztassanak. (11) És miként az Úr mondja, ne hánytorgassák mások parányi hibáit, (12) hanem a magukét gondolják át lelkük keserűségében. (13) Törekedjenek a szűk kapun bemenni, mert ezt mondja az Úr: Szűk a kapu és keskeny az út, mely az életre vezet; és kevesen vannak, akik azt megtalálják[34]. 12. A rossz tekintetrôl és az asszonyokkal való barátkozásról (1) Bárhol vannak vagy bárhová indulnak a testvérek, gondosan óvják magukat a haszontalan tekintgéléstôl és az asszonyokkal való barátkozástól. (2) Senki ne társalogjon velük, útra ne keljen társaságukban, sem pedig az asztalnál egy tálból ne egyék velük. (3) A papok, miközben penitenciát, vagy más lelki tanácsot adnak nekik, tisztelettudóan beszéljenek velük. (4) Egyetlen testvér se fogadjon fel engedelmességre asszonyt, hanem, miután megadta neki a kért lelki eligazítást, tartson bűnbánatot ott, ahol akar. (5) Mindnyájan nagyon vigyázzunk magunkra és ôrizzük meg tisztán minden tagunkat, mert az Úr azt mondja: Aki asszonyra néz, hogy ôt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szemben. (6) az Apostol pedig: Vajon nem tudjátok, hogy tagjaitok a Szentlélek temploma? Ezért aki meggyalázza az Isten templomát, azt elpusztítja az Isten[35]. 13. A paráznaság kerülésérôl (1) Ha valamelyik testvér az ördög incselkedésére a paráznaság bűnébe esik, fosszák meg rendi ruhájától, melyet rút bűnével elveszített, hagyja azt ott és végleg küldjék el szerzetünkbôl. (2) Utána tartson bűnbánatot bűnei miatt[36]. 14. Hogyan járjanak a testvérek szerte a világban (1) Midôn a testvérek szerte a világban járnak, semmit se vigyenek magukkal az útra, se erszényt, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se botot. (2) És amely házba bemennek, elôször ezt mondják: Békesség e háznak. (3) És ugyanazon házban maradván egyenek és igyanak abból, amijük van. (4) Ne álljanak ellen a rossznak, hanem aki egyik orcájukat megüti, tartsák oda a másikat is; (5) és aki palástjukat elveszi, ne tagadják meg tôle a köntöst sem. (6) És mindenkinek, aki kér tôlük, adjanak; és aki elveszi tôlük, ami az övék, ne kérjék vissza[37]. 15. Hogy a testvérek ne lovagoljanak (1) Ezennel megtiltom testvéreimnek, klerikusoknak és laikusoknak egyaránt, hogy a világban jártukban, vagy ahol tartózkodnak, akár maguknál, akár másoknál, akár pedig valami más kerülô úton, állatot tartsanak. (2) Hasonlóan tilos lovagolniuk, kivéve ha betegség, vagy más nagy szükség erre kényszeríti ôket. 16. Azokról, akik a szaracénok, vagy más hitetlenek közé mennek (1) Az Úr mondja: Íme, úgy küldelek titeket, mint a juhokat a farkasok közé. (2) Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. (3) Ezért, ha valamelyik testvér a szaracénok, vagy más hitetlenek közé akar menni, csak miniszterének vagyis szolgájának engedélyével menjen. (4) A miniszter pedig, ha látja, hogy az illetôk alkalmasak az igehirdetésre, ne vonakodjék megadni nekik az engedélyt és ne ellenkezzék velük. Mert valamikor arról is számot kell majd adnia, ha ebben, vagy másban nem körültekintéssel járt el. (5) Az induló testvérek kétféle lelki magatartást tanusíthatnak a hitetlenek között. (6) Az egyik magatartás abban áll, hogy ne pereskedjenek és ne versengjenek, hanem Istenért legyenek alárendeltjei minden emberi teremtménynek, és vallják meg, hogy ôk keresztények. (7) A másik magatartásnak pedig az a lényege, hogy ha úgy látják, hogy az Úrnak tetszô dolgot művelnek vele, hirdessék Isten igéjét; buzdítsák hallgatóikat, hogy higgyék a mindenható Istent, az Atyát és a Fiút és a Szentlelket, mindenek teremtôjét és a megváltó és üdvözítô Fiúistent és keresztelkedjenek meg és legyenek keresztények, mert ha valaki újra nem születik vízbôl és Szentlélekbôl, nem léphet be az Isten országába. (8) Ilyesféle és más hasonló, az Úrnak tetszô dolgokat mondhatnak nekik és másoknak, mert az Úr mondja az evangéliumban: Azért mindenkit, aki megvall engem az emberek elôtt, én is megvallom Atyám elôtt, aki a mennyekben van. (9) És aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, mikor eljön az ô fölségében és az Atyáéban és az angyalokéban. (10) És emlékezzenek a testvérek arra, bárhol is vannak, hogy átadták magukat, és odaadták testüket az Úr Jézus Krisztusnak. (11) Az ô szerelméért tehát kötelesek kiszolgáltatni magukat a látható és láthatatlan ellenségeknek, hiszen az Úr mondja: Aki lelkét elveszíti énérettem, megmenti azt az örök életre. (12) Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. (13) Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. (14) És: Mikor pedig üldöznek titeket egyik városban, fussatok a másikba. (15) Boldogok vagytok, mikor gyűlölnek titeket az emberek és mikor szidalmaznak és üldöznek és mikor kirekesztenek és megrágalmaznak titeket és kivetik neveteket, mint gonoszat és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. (16) Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyben. (17) Mondom pedig nektek, barátaimnak: Ne rémüljetek meg ezektôl. (18) És ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután semmi egyebet nem tudnak tenni. (19) Vigyázzatok, ne nyugtalankodjatok. (20) Mert türelmetekben fogjátok megnyerni lelketeket. (21) És aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül[38]. 17. Az igehirdetôkrôl (1) Egyetlen testvér se merjen másként prédikálni, mint ahogyan a Szentegyház szokása és rendelete elôírja, és csak akkor, ha minisztere megengedi. (2) Óvakodjon a miniszter, nehogy valakinek meggondolatlanul megadja az engedélyt. (3) Cselekedetekkel azonban minden testvér prédikáljon. (4) Egyetlen miniszter vagy prédikátor se ragaszkodjék annyira a testvérek szolgálatához, illetve szónoki tisztségéhez, hogy kész ne volna bármely órában, mihelyt parancsot kap rá, zokszó nélkül lemondani róla. (5) Ezért a szeretetre, mely maga az Isten, kérve kérem valamennyi prédikáló, igehirdetô és dolgozó testvéremet, a klerikusokat éppúgy, mint a laikusokat, hogy törekedjenek mindenben megalázni magukat; (6) ne dicsekedjenek, ne leljék örömüket magukban, ne legyenek bensejükben túlfűtöttek tetszetôs beszédeik és jó tetteik miatt, sôt semmi jó miatt, amit Isten olykor bennük és általuk mond, tesz és művel. Hiszen maga az Úr mondja: De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek. (7) Legyünk szilárdan meggyôzôdve arról, hogy a hibákon és bűnökön kívül semmi mást nem vallhatunk magunkénak. (8) És inkább örülnünk kell annak, ha különféle kísértésekbe esünk, és ha az örök élet elnyeréséért mindenféle testi-lelki kínt és gyötrelmet szenvedünk ezen a világon. (9) Ezért mindnyájan óvakodjunk, testvéreim, minden gôgtôl és hiú dicsekvéstôl. (10) És ôrizzük meg magunkat evilág bölcsességétôl és a test okosságától. (11) Mert a test szelleme jobban töri magát a csengô szavak után, a cselekvéssel ellenben keveset gondol, (12) s nem a lélek bensejében keresi a vallásosságot és szentséget, hanem beéri a csak külsôleg, emberi szemnek mutatkozó vallásossággal és szentséggel. (13) Az ilyen emberekrôl mondja az Úr: Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. (14) Ezzel szemben az Úr Lelke azt akarja, hogy a test sanyargatott és lenézett, hitvány és megvetett legyen. (15) És alázatosságra, türelemre, egyszerűségre és a lélek tiszta, egyszerű és igazi békéjére törekszik. (16) És mindenkoron és mindenekfölött az Atya, Fiú és Szentlélek isteni félelmét, isteni bölcsességét és isteni szeretetét áhítozza. (17) Minden jót a fölséges és hatalmas Úristennek adjunk vissza, és ismerjük el, hogy minden jó az övé; neki adjunk hálát mindenért, akitôl minden jó származik. (18) Legyen minden a fölséges és hatalmas, igaz és egyedülvaló Istené; neki adassék és ôt illesse minden tisztelet és tisztesség, minden dicséret és áldás, minden hálaadás és dicsôség, mert minden jó az övé és ô az egyedül jó. (19) Ha tehát valahol szóval rosszat mondó vagy cselekvô, vagy Istent káromló embert látunk vagy hallunk, mi jó szóval mondjunk áldást, cselekedjük a jót és dicsérjük Istent, aki áldott mindörökké[39]. 18. Hogyan jöjjenek össze a miniszterek (1) Minden miniszter évenként egyszer, Szent Mihály fôangyal ünnepén, tetszés szerinti helyen káptalanra jöhet össze testvéreivel, hogy ott az Istenre vonatkozó dolgokat megbeszéljék. (2) A tengereken és a hegyeken túli részek miniszterei minden három évben egyszer, a többiek pedig minden évben jelenjenek meg a porciunkulai Szűz Mária- templom mellett Pünkösdkor tartandó káptalanon, kivéve ha a testvéri közösség minisztere vagyis szolgája másként nem intézkedik. 19. Hogy a testvérek katolikus módon éljenek (1) Minden testvér legyen katolikus és katolikus módon éljen és beszéljen. (2) Ha valamelyikük akár szóban, akár cselekedetben el találna térni a katolikus hittôl és élettôl, és vonakodnék megjavulni, azt egészen ki kell taszítani testvéri közösségünkbôl. (3) Minden klerikust és minden szerzetest urainkul kell tekintenünk mindenben, ami a lelkek üdvösségére vonatkozik és nincs ellenére szerzetünknek; egyházi rendjüket, úgyszintén hivatalukat és egyházi tevékenységüket is tisztelnünk kell az Úrban. 20. A testvérek gyónásáról és a mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének vételérôl (1) Áldott testvéreim, klerikusok és laikusok egyaránt, szerzetünk pap tagjainak gyónják meg bűneiket. (2) Ha azonban ez nem lehetséges, gyónjanak meg más megbízható katolikus papnál, jól tudván, hogy bármely katolikus paptól nyernek penitenciát és feloldozást bűneiktôl, ha a feladott penitenciát alázatosan és hittel igyekeznek elvégezni, minden kétséget kizáró módon fel lesznek oldozva. (3) Ha pedig az adott idôben nem tudnak paphoz jutni, gyónjanak meg valamelyik testvérünknek Szent Jakab apostol mondása szerint: Valljátok meg egymásnak bűneiteket. (4) Viszont ilyenkor se mulasszák el, hogy paphoz forduljanak, mivel a kötés és oldás hatalma egyedül a papoknak adatott meg. (5) Miután így megbánták és meggyónták bűneiket, nagy alázattal és tisztelettel járuljanak a mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének vételéhez, emlékezvén arra, amit az Úr mond: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. (6) És: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre[40]. 21. Arról a dicséretrôl és buzdításról, melyet használhatnak a testvérek (1) Ezt vagy ilyen buzdítást és dicsôítést tarthat minden testvérem, ha úgy tetszik, hirdetheti is az Úr áldásával az emberek között: (2) Féljétek és tiszteljétek, dicsôítsétek és áldjátok, adjatok hálát és imádjátok az Urat, a háromságos és egy mindenható Istent, az Atyát és Fiút és Szentlelket, mindeneknek teremtôjét. (3) Tartsatok bűnbánatot, teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit, mert hamar meghalunk. (4) Adjatok és adatik nektek. (5) Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik. (6) És ha nem bocsátjátok meg az embereknek bűneiket, nektek sem bocsátja meg az Úr a ti bűneiteket. Valljátok meg összes bűnötöket. (7) Boldogok, akik bűnbánatot tartva halnak meg, mert a mennyek országába jutnak. (8) Jaj azoknak, akik bűnbánat nélkül halnak meg, mert az ördög fiai lesznek, kinek tetteit cselekszik, és az örök tűzre mennek[41]. (9) Óvakodjatok és tartózkodjatok minden rossztól, és maradjatok állhatatosak mindvégig a jóban. 22. A testvérek megintésérôl (1) Mindnyájan szívleljük meg, testvéreim, amit az Úr mond: Szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. (2) Mert a mi Urunk Jézus Krisztus is, kinek nyomdokait követnünk kell, barátjának szólította árulóját és önként adta át magát keresztrefeszítôinek. (3) Tehát nekünk is barátaink mindazok, akik igazságtalanul szomorúságot és aggódást, megszégyenítést és jogtalanságot, fájdalmakat és kínokat, vértanúságot és halált okoznak. (4) Mindezeket nagyon kell szeretnünk, mert éppen azzal, amit okoznak nekünk, nyerjük el az örök életet. (5) Testünket ellenben gyűlölnünk kell hibáival és vétkeivel, mert lám az ördög a test szerint való éléssel igyekszik megfosztani bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus szerelmétôl és az örök élettôl, s végül magával egyetemben mindenestôl a pokolba süllyeszteni. (6) Hiszen mi saját hibánkból vagyunk romlottak, szánalmasak és a jóval ellenkezôk, viszont a rosszra hajlamosak és készségesek, miként az Úr mondja az evangéliumban: (7) A szívbôl erednek és származnak a rossz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, kapzsiság, gonoszságok, csalárdság, kicsapongás, gonosz tekintet, hamis tanuzás, káromlások, kevélység. (8) Mindezek a rossz dolgok belülrôl, az ember szívébôl származnak és ezek mocskolják be az embert. (9) Most azonban, hogy elhagytuk a világot, nincs más tennivalónk, mint követni az Úr akaratát és neki tetszésére lenni. (10) Nagyon vigyázzunk, nehogy olyanok legyünk, mint az út mentén fekvô föld: köves és tövises, miként az Úr mondja az evangéliumban: (11) a mag az Isten igéje. (12) Ami az útfélre esett és eltapostatott, azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de nem értik meg; (13) és azonnal eljön az ördög és elragadja, ami szívükbe vettetett és kiveszi az igét a szívükbôl, nehogy hívén üdvözüljenek. (14) Ami pedig a köves talajra hullott, azok, akik, midôn hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják azt. (15) Mikor azonban az ige miatt szorongatás és üldözés támad, tüstént megbotránkoznak, mert nincsen bennük gyökere, hanem csak a pillanatnak élnek: egy ideig hisznek és a kísértés idején elpártolnak. (16) Ami pedig a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallgatják Isten igéjét, de az élet gondjai, a világ viszontagságai, a gazdagság csalárdságai és a rendetlen kívánságok elfojtják bennük az igét s így az gyümölcstelenné válik. (17) Ami pedig jó földbe esett, azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatván az igét, megértik és megtartják azt magukban, és gyümölcsöt hoznak állhatatosságban. (18) Éppen ezért, testvéreim, miként az Úr mondja: Hagyjuk a holtakra eltemetni halottaikat. (19) És nagyon óvakodjunk a sátán gonoszságától és agyafúrtságától, mivel minden eszközzel meg akarja akadályozni, hogy az ember Isten felé fordítsa elméjét és szívét. (20) Ezért körüljár és hol valami jutalom, hol meg segítés ürügyén magának iparkodik megkeríteni az ember szívét, az Úr igéjét és parancsait ki akarja törölni emlékezetébôl és meg akarja fojtani benne. Azon mesterkedik, hogy világi ügyekkel és gondokkal elvakítsa az ember szívét és hajlékot készítsen benne magának. Mint ahogyan az Úr mondja: (21) Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbôl, száraz, vizetlen helyeken jár, nyugalmat keresve, (22) de nem talál. Akkor így szól: visszatérek hajlékomba, ahonnét kijöttem. (23) És eljövén üresen találja azt, kisöpörve és felékesítve. (24) És elmegy és magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbat, és bemenvén, ott laknak. És ennek az embernek utóbi dolga rosszabb az elôbbinél[42]. (25) Nagyon vigyázzunk tehát, testvéreim, valamennyien, nehogy valami jutalom, munka vagy segítés ürügyén elveszítsük, vagy az Úrtól elfordítsuk elménket és szívünket. (26) Tehát szent szeretettel - mely maga az Isten - kérve kérem összes testvéreimet, a minisztereket éppúgy, mint a többieket, hogy elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást, amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ô mindenekfölött ezt kívánja tôlünk. (27) Készítsünk tehát neki ott mindig hajlékot és tartózkodási helyet, mert ô a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlélek. Ô mondja: Virrasszatok és imádkozzatok szüntelen, hogy méltók legyetek elkerülni mindazt a rosszat, ami elkövetkezendô, és az Emberfia elé állni. (28) És mikor imádságra felálltok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. (29) És imádjuk ôt tiszta szívvel, mert mindenkor imádkozni kell és nem szabad abba belefáradni. (30) Mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. (31) Lélek az Isten, és akik ôt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk. (32) Hozzá kell menekülnünk, mint lelkünk pásztorához és püspökéhez, aki ezt mondja magáról: Én vagyok a jó pásztor, ki legeltetem juhaimat és életemet adom juhaimért. (33) Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. (34) És ne hívjatok senkit Atyátoknak a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyekben van. (35) Mesternek se hívassátok magatokat, mert egy a ti mesteretek, ki a mennyekben van. (36) Ha énbennem maradtok, és az én igéim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. (37) Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (38) Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. (39) Az igék, melyeket szólottam nektek, lélek és élet. (40) Én vagy az út, az igazság és az élet[43]. (41) Tartsuk tehát magunkat az ô igéihez, életéhez, tanításához és szent evangéliumához. Mert íme ô méltóztatott kérni érettünk az Atyát és kinyilatkoztatni nekünk az ô nevét, mondván: Atyám, dicsôítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsôítsen téged. (42) Atyám, megismertettem nevedet az emberekkel, kiket nekem adtál; mert az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ôk elfogadták és megismerték az igazságot, hogy tôled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldöttél engem. (43) Én ôértük könyörgük, nem a világért, (44) hanem azokért, kiket nekem adtál; mert ôk a tieid, és az enyémek mind a tieid. (45) Szent Atyám, tartsd meg ôket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy ôk egy legyenek, mint mi. (46) Ezeket beszélem a világon, hogy örömöm bennük legyen. (47) Én a te szavadat közöltem velük: és a világ gyűlölte ôket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. (48) Nem kérem, hogy vedd el ôket a világból, hanem hogy óvd meg ôket a gonosztól. (49) Tedd csodálatossá ôket az igazságban. (50) A te szavad igazság. (51) Amint te küldöttél engem a világba, úgy küldöttem én is ôket a világba. (52) És én ôértük szentelem magamat, hogy ôk is meg legyenek szentelve az igazságban. (53) De nem csupán ôértük könyörgök, hanem azokért is, akik az ô szavukra hinni fognak énbennem, hogy mindnyájan egy legyenek, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted ôket, mint ahogy engem is szerettél. (54) És én majd megismertetem velük a te nevedet, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, és én ôbennük. (55) Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, ôk is velem legyenek. hogy lássák országodban dicsôségedet[44]. Amen. 23. Imádság, dicséret és hálaadás (1) Mindenható, szentséges, magasságos és fölséges Istenünk, szent és igazságos Atya, égnek és földnek Ura és királya, hálát adunk neked önmagadért, mivel szent akaratodból és a Szentlélekkel egyetlen Fiad által megteremtettél minden szellemi és anyagi létezôt és bennünket is képedre és hasonlatosságodra teremtve a paradicsomba helyeztél[45]. (2) Mi pedig saját hibánkból elbuktunk. (3) És hálát adunk neked azért is, mert, miként Szent Fiad által megteremtettél bennünket,azonképpen szent szeretettel, mellyel szerettél bennünket,lehetôvé tetted,[46] hogy az igaz Isten és igaz ember a dicsôséges és boldogságos mindenkor Szűz Máriától megszülessék,s bennünket keresztjével, vérehullásával és halálával a rabságból kiváltson. (4) És hálát adunk neked azért is, mert egyazon Fiad ismét el fog jönni fölségének teljes dicsôségében, hogy az átkozottakat, akik nem tartottak bűnbánatot és nem ismertek téged, az örök tűzre küldje, azokhoz ellenben, akik megismertek és imádtak téged és bűnbánatban szolgáltak neked, így szóljon: Gyertek, Atyám áldottai, és vegyétek az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdetétôl.[47] (5) Mivel azonban valamennyien szánalomra méltók és bűnösök vagyunk, és így méltatlanok arra, hogy nevedet kiejtsük, alázattal kérünk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a te szerelmes Fiad, kiben neked kedved telt,[48] a Vígasztaló Szentlélekkel együtt adjon neked hálát mindenért, úgy ahogyan neked és nekik legjobban tetszik, ô, aki neked mindig elég, s aki által annyit tettél értünk. Alleluja. (6) A dicsôséges Atyát,a boldogságos mindenkor Szűz Máriát, Szent Mihályt, Gábort és Ráfaelt és a boldogok, szeráfok, kerubok, trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok,[49] erôsségek, angyalok és fôangyalok minden karát, Keresztelô Jánost, János evangélistát, Pétert és Pált, és a boldog pátriárkákat, prófétákat, Aprószenteket, apostolokat, evangélistákat, tanítványokat, vértanúkat, hitvallókat, szüzeket, boldog Illést és Hénokot és minden szentet, akik valaha éltek, voltak és jelenleg élnek, szintén alázattal kérjük a te szerelmedre, hogy a te tetszésednek megfelelôen adjanak hálát mindenért tenéked, hatalmas, igaz, örök és élô Istennek a te Fiaddal, a mi Urunk Jézus Krisztussal és a Vígasztaló Szentlélekkel mindörökkön örökké[50]. Amen. Alleluja. (7) És mindazokat, akik a katolikus és apostoli Egyházon belül óhajtanak szolgálni az Úristennek, az alábbi rendeket: papokat, diakónusokat, szubdiakónusokat, gyertyavivôket, ördögűzôket, felolvasókat, ajtónállókat és a klerikusokat, mind a szerzeteseket és szerzetesnôket, valamennyi megtértet és gyermeket, szegényeket és szűkölködôket, királyokat és fejedelmeket, munkásokat és földműveseket, szolgákat és urakat, mind a szüzeket, megtartóztatókat és férjes asszonyokat, laikusokat, férfiakat és nôket, minden kisdedet és serdülôt, ifjat és öreget, egészségeseket és betegeket, kicsinyeket és nagyokat, és minden népet, nemzetet, törzseket és nyelveket, minden nemzeteket és egyes embereket, valahányan csak élnek és élni fognak a földkereségen, alázatos esedezéssel kérjük, mind mi kisebb testvérek és haszontalan szolgák,[51] hogy tartsunk ki valamennyien az igaz hitben és bűnbánatban, mert máskülönben senki sem üdvözülhet. (8) Mindnyájan teljes szívbôl, teljes lelkünkbôl, teljes elménkbôl, teljes erôfeszítéssel és bátorsággal, teljes értelmünkkel és minden erônkbôl, minden odaadásunkkal és érzésünkkel, egész bensônkbôl, minden vágyunkkal és akarásunkkal szeressük az Úristent, aki egész testet, egész lelket és egész életet adott és ad mindannyiunknak, aki teremtett, megváltott és merô irgalomból üdvözíteni fog bennünket,[52] s aki velünk, szánalomra méltó és nyomorúságos, büdös és romlott, hálátlan és rossz emberekkel minden jót tett és tesz. (9) Azért hát semmi mást ne kívánjunk, semmi mást ne akarjunk, és semmi másban tetszésünket és gyönyörűségünket ne találjuk, mint a mi Teremtônkben, Megváltónkban és Üdvözítônkben, az egyedül igaz Istenben, aki a jónak teljessége és összessége, egészen jó, igaz és legfôbb jó, aki egyedül jó, kegyes és szelíd, kedves és édes,[53] aki egyedül szent, igazságos, igaz, szent és egyenes, aki egyedül jóságos, bűn nélkül való, és tiszta, s akitôl, aki által és akiben van minden bűnbocsánat, minden kegyelem és az összes bűnbánók, megigazultak és a mennyben együtt örvendezô boldogok minden dicsôsége. (10) Tehát semmi se akadályozzon, semmi se szakítson el és semmi se válasszon el tôle bennünket. (11) Mindnyájan, mindenütt, minden helyen, minden órában és minden idôben, mindennap és szüntelenül higgyünk igazán és alázatosan, zárjuk szívünkbe és szeressük, tiszteljük, imádjuk, szolgáljuk, dicsérjük és áldjuk, dicsôítsük és mindenek fölé helyezzük, magasztaljuk és hálát adjunk a fölséges és hatalmas, örök Istennek, a háromságnak és egységnek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, mindenek Teremtôjének, a benne hívôk és remélôk és az ôt szeretôk Üdvözítôjének, aki kezdet és vég nélkül való, változhatatlan, láthatatlan, kibeszélhetetlen, kimondhatatlan, megfoghatatlan, kifürkészhetetlen, áldott, dicséretes, dicsôséges, magasztalásra méltó, fölséges, magasságbeli, édes, szeretetre méltó, gyönyörűséges, és egészen kívánatos, mindörökké. Amen. 24. Záradék (1) Az Úr nevében! Kérem összes testvéremet, hogy tanulják meg és idézzék gyakran emlékezetükbe mindannak tartalmát és értelmét, ami ebben az életmódban lelkünk üdvösségére meg van írva. (2) És könyörögve kérem Istent, hogy ô is, aki mindenható, három és egy, áldja meg mindazokat, akik tanítják, tanulják, magukkal hordják, emlékezetükben felidézik, vagy mindezeket cselekszik, valahányszor ismétlik és teszik, ami itt üdvösségünkre meg van írva. (3) Lábukat csókolva kérem valamennyiüket, hogy mindezt nagyon szeressék, ôrizzék és biztos helyre tegyék. (4) A mindenható Isten és a pápa úr részérôl, és az engedelmesség nevében én, Ferenc testvér, szigorúan megparancsolom és meghagyom, hogy abból, ami ebben az életmódban megíratott, senki semmit el ne hagyjon, se hozzá ne adjon[54], és hogy a testvéreknek semmi más regulájuk ne legyen. (5) Dicsôség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, amen. ======================================================================== A megerôsített Regula Életszabályok (REGULA BULLATA, 2Reg) III. Honoriusz pápa 1223-ban adta ki az alábbi bullát, mely a regula szövegét tartalmazza. Eredetijét az assisi Sacro Conventóban ôrzik. A Ferences Rendben ezt a Regulát és a Végrendeletet péntekenként olvassák. A regulának ez a formája is Ferenc és a testvérek közös munkájának gyümölcse, mely a Római Kúria szempontjainak is megfelel. Ferenc egyik ,,kézjegye'', hogy a testvérek közösségét nem ,,rendnek'' (ordo), hanem ,,testvériségnek'' (fraternitas) nevezi. Mégsem pusztán jogi dokumentum, inkább Ferenc buzdítása az evangéliumi életre. [Honoriusz püspök, Isten szolgáinak szolgája, szeretett fiainak, Ferenc testvérnek és a Kisebb Testvérek Rendjébe tartozó minden testvérnek köszöntését és apostoli áldását küldi. Helyeselni szokta (Solet annuere) az Apostoli Szentszék a jámbor szándékot és a hozzá folyamodók illô kívánságait jóakaratú pártfogásában részesíti. Ezért, szeretett fiaim az Úrban, jámbor kéréseteket figyelembe vesszük és rendeteknek itt közölt és elôdünktôl, a boldog emlékű Ince pápától jóváhagyott Reguláját apostoli tekintélyünkkel számotokra megerôsítjük és jelen iratunkkal védelmünkbe vesszük. A Regula ez:] 1. Az Úr nevében! Kezdôdik a kisebb testvérek élete: (1) A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honoriusz pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római Szentegyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel. 2. Azokról, akik fel akarják venni ezt az életformát, és felvételük rendjérôl (1) Ha valaki fel akarja venni ezt az életformát és testvéreinkhez fordul eligazításért, küldjék miniszter provinciálisukhoz, akinek egyedül áll jogában új testvéreket felvenni. (2) A miniszterek pedig szorgalmasan kérdezzék ki ôket a katolikus hitbôl és az egyház szentségeirôl. (3) És ha mindezt hiszik és készek hűségesen megvallani és mindhalálig szilárdan megtartani, (4) és ha nincs feleségük, vagy ha van, már elôbb kolostorba vonult vagy önmegtartóztatást fogadott és férjét a megyéspüspök engedélyével elbocsátotta, és ha felesége olyan korban van, mely kizár minden gyanút, (5) adják eléjük a szent evangélium szavait, hogy menjenek és adják el mindenüket és azokat igyekezzenek a szegények közt szétosztani. (6) Ha ezt nem tehetik, a jóakarat is elegendô. (7) És óvakodjanak a testvérek és minisztereik, hogy bele ne ártsák magukat anyagi ügyeiknek intézésébe, úgyhogy azok szabadon tehessék dolgaikkal, amit az Úr sugall nekik. (8) Ha mégis tanácsot kérnek, a minisztereknek jogukban áll istenfélô emberekhez utasítani ôket, hogy azok tanácsával osszák szét javaikat a szegények között. (9) Ezután adják ki nekik a jelöltek ruháját, nevezetesen két csuklyanélküli habitust, övet, alsóruhát és az övig érô kaparót, (10) kivéve ha miniszterük mást lát Isten szerint valónak. (11) A próbaév leteltével fogadják fel ôket az engedelmességre, ígéretüket véve, hogy életük végéig megtartják ezt az életet és regulát. (12) A pápa úr parancsa szerint semmi körülmények közt nem szabad ebbôl a szerzetbôl kilépniük, (13) mert a szent evangélium szerint Aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten országára[55]. (14) És azoknak, akik már engedelmességet fogadtak, egy habitusuk legyen csuklyával és egy másik, ha akarják, de csuklya nélkül. (15) És szükség esetén cipôt is hordhatnak. (16) És minden testvér szegényes ruhát hordjon, melyet Isten áldásával megfoltozhat daróccal vagy más anyaggal. (17) Intem és figyelmeztetem ôket, hogy ne nézzék le és ne ítéljék el azokat az embereket, akiket lágy és színes ruhákba öltözködve látnak, se azokat, akik finom ételekkel és italokkal élnek, hanem inkább ki-ki magát ítélje meg és vesse meg. 3. A zsolozsmáról és a böjtrôl, és arról, hogyan járjanak a testvérek szerte a világban (1) A klerikusok a római Szentegyház szokása szerint végezzék a zsolozsmát a zsoltároskönyv kivételével, (2) ezért lehet breviáriumuk. (3) A laikusok Matutinumra mondjanak 24 Miatyánkot, Laudesre 5-öt, a Prima, Sexta és Nona imaórában 7-et, Vecsernyére 12- t, Kompletóriumra 7-et, (4) és imádkozzanak a megholtakért. (5) És böjtöljenek Mindenszentek ünnepétôl az Úr Születéséig. (6) Akik önszántukból megtartják azt a szent böjtöt, mely Vízkereszttel kezdôdik és megszakítás nélkül negyven napig tart, s melyet az Úr is megszentelt böjtölésével, áldottak legyenek az Úrtól, akik pedig erre nem vállalkoznak, nem kötelezhetôk rá. (7) A másik negyven napot ellenben, mely az Úr Föltámadásáig tart, mindenki böjtölje végig. (8) Más idôben nem kötelesek böjtölni, kivéve a pénteket. (9) Nyilvánvaló szükség esetén pedig egyáltalán nincsenek testi böjtre kötelezve a testvérek. (10) Figyelmeztetem, intem és buzdítom testvéreimet az Úr Jézus Krisztusban, hogy, mikor a világban járnak, ne civódjanak, se szóharcot ne folytassanak, se másokat meg ne ítéljenek; (11) hanem legyenek szelídek, békességszerzôk és szerények; kedvesek és alázatosak, s nyíltan szóljanak mindenkihez, ahogyan illik. (12) És ne lovagoljanak, csak ha nyilvánvaló szükség, vagy betegség kényszeríti ôket. (13) Ha valamilyen házba bemennek, elôször ezt mondják: Békesség e háznak. (14) És a szent evangélium szerint minden ételbôl ehetnek, amit eléjük tesznek[56]. 4. Hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek (1) Szigorúan megparancsolom az összes testvérnek, hogy semmiképpen se fogadjanak el dénárokat vagy pénzt se közvetlenül, se közvetítô személy útján. (2) Mégis, a betegek szükségleteirôl és a többi testvér ruházatáról csak a miniszterek vagyis ôrök gondoskodjanak, a hely, az évszak és a hidegebb vidékek szerint, a rend lelki barátai útján, ahogy a szükség miatt jónak látják; (3) mindig ügyelve arra, hogy dénárokat vagy pénzt, mint mondtuk, ne fogadjanak el. 5. A dolgozás módjáról (1) Azok a testvérek, akiknek az Úr megadta a munka kegyelmét, dolgozzanak hűségesen és odaadással, (2) úgy, hogy távol tartva a lélek ellenségét, a henyélést, ne oltsák ki magukban a szent imádság és áhítat szellemét, amit minden más földi dolognak csak szolgálnia szabad. (3) Munkájuk ellenértékeként fogadják el, ami szükséges a maguk és testvéreik ellátására, dénárok és pénz kivételével, (4) és ezt alázatosan tegyék, ahogy Isten szolgáihoz és a szent szegénység követôihez illik. 6. Hogy a testvérek semmit se sajátítsanak ki, az alamizsnagyűjtésrôl és a beteg testvérekrôl (1) A testvérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet. (2) És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni, (3) és nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön. (4) A fönséges szegénységnek ez a magassága avatott titeket, kedves testvéreim, a mennyek országának örököseivé és királyaivá, földi kincsekben szegénnyé tett, s erényekben magasra emelt. (5) Ez legyen a ti osztályrészetek, mely elvezet az élôk földjére. (6) Ha ehhez teljes mértékben ragaszkodtok, szeretett testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért az égvilágon semmi mást nem kívántok birtokolni. (7) És bárhol tartózkodnak, vagy találkoznak a testvérek, mutassák meg, hogy egy családból valók. (8) És egyik a másiknak bizalommal tárja fel baját, mert, ha az anya táplálja és szereti test szerinti fiát, milyen gondos szeretettel kell kinek-kinek szeretnie lélek szerinti testvérét. (9) És ha valaki megbetegszik közülük, a többi testvér úgy szolgáljon neki, ahogy kívánná, hogy neki szolgáljanak[57]. 7. A vétkezô testvérekre kirovandó penitenciáról (1) Ha valamelyik testvér az ellenség incselkedésébôl halálos bűnbe esik, olyan vétkek esetében, melyek alól a testvérek közt hozott határozatok értelmében egyedül a miniszter provinciálisnak áll jogában feloldozni, köteles haladék nélkül hozzá fordulni, amilyen gyorsan csak teheti. (2) A miniszterek pedig, ha papok, irgalommal szabjanak ki rájuk penitenciát; ha pedig nem papok, a rend egy másik papja útján róják ki úgy, ahogyan Isten nevében legjobbnak látják. (3) És vigyázniuk kell, hogy más bűne miatt haragra ne gerjedjenek, se fel ne induljanak, mert a harag és a felindulás bennük is, másokban is akadályozza a szeretetet. 8. A testvéri közösség miniszter generálisának megválasztásáról és a pünkösdi káptalanról (1) Az összes testvér közül egy legyen mindig az egész testvéri közösség miniszter generálisa vagyis szolgája, és mindenben szigorú engedelmességgel tartozzanak neki. (2) Távozása után a miniszter provinciálisok vagyis ôrök válasszák meg utódját a pünkösdi káptalanon, melyen a miniszter provinciálisok mindig kötelesek megjelenni, akárhová hívja össze a miniszter generális. (3) És a káptalant három évenkint, esetleg hosszabb, vagy rövidebb idôközönként tartsák meg, ahogyan az említett miniszter generális elrendeli. (4) Ha a miniszter provinciálisok vagyis ôrök összessége valaha úgy látná, hogy az említett miniszter generális nem alkalmas többé a testvérek szolgálatára és közös javának munkálására, a nevezett testvérek, akiket a választás joga megillet, kötelesek az Úr nevében újat választani. (5) A pünkösdi káptalan után a miniszter provinciálisok vagyis ôrök, ha akarják és jónak látják, az év leforgása alatt ôrségüknek tagjait hívják össze káptalanra. 9. A prédikátorokról (1) A testvérek ne prédikáljanak olyan püspök egyházmegyéjében, aki ezt megtiltotta nekik. (2) És általában addig senki se merjen a népnek prédikálni, amíg a testvéri közösség miniszter generálisa meg nem vizsgálta, jóvá nem hagyta és a prédikátori tisztre kifejezett megbízást nem adott neki. (3) Arra is intem és buzdítom testvéreimet, hogy prédikációjukban legyen kipróbált és megtisztított a beszédük, a nép hasznára és épülésére, (4) és rövid beszédben hirdessék nekik a bűnöket és erényeket, a büntetést és a dicsôséget; mert rövid szót mondott az Úr is a földön[58]. 10. A testvérek figyelmeztetésérôl és megfeddésérôl (1) Azok a testvérek, akik a többiek miniszterei vagyis szolgái, látogassák és figyelmeztessék testvéreiket, alázatosan és szeretettel feddjék meg ôket, és semmi olyat ne parancsoljanak nekik, ami ellentétes lelkiismeretükkel vagy regulánkkal. (2) Azok a testvérek viszont, akik alárendeltjeik, tartsák mindig szem elôtt, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. (3) Ezért szigorúan megparancsolom nekik, hogy mindabban engedelmeskedjenek minisztereiknek, aminek megtartását az Úrnak ígérték és ami nem ellenkezik lelkiismeretükkel és regulánkkal. (4) És, bárhol is vannak a testvérek és úgy látják és úgy vélik, hogy nem tudják a regulát lelkileg megtartani, miniszterükhöz kell és szabad is fordulniuk. (5) A miniszterek pedig szeretettel és jósággal fogadják ôket és olyan szívélyesen bánjanak velük, hogy azok úgy merjenek hozzájuk szólni és velük érintkezni, mint az urak szoktak szolgáikkal, (6) mert úgy kell lennie, hogy a miniszterek minden testvér szolgái legyenek. (7) A testvéreket pedig intem és buzdítom az Úr Jézus Krisztusban, hogy óvakodjanak minden felfuvalkodottságtól, hiú dicsekvéstôl, irigységtôl, fösvénységtôl, e világ gondjától és aggódásától, megszólástól és zúgolódástól. A tudományban járatlanok ne törjék magukat tudományok után, (8) hanem ügyeljenek, hogy mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr lelkének és szent működésének birtoklására, (9) hozzá mindig tiszta szívvel imádkozni, alázatosságot, az üldözésben és betegségben béketűrést tanusítani és (10) szeretni azokat, akik üldöznek, dorgálnak és vádolnak bennünket, mert az Úr mondja: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözôitekért és rágalmazóitokért. (11) Boldogok, akik üldözést szevednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. (12) Aki pedig mindvégig állhatatos marad, az üdvözül[59]. 11. Hogy a testvérek ne lépjenek be szerzetesnôk monostorába (1) Szigorúan megparancsolom valamennyi testvérnek, hogy ne tartson asszonyokkal gyanús kapcsolatot vagy tanácskozást, (2) és ne menjen be apácazárdába, kivéve azokat, akinek az Apostoli Szentszéktôl erre külön engedélyük van. (3) És ne legyenek komái se férfiaknak, se nôknek, nehogy ebbôl botrány támadjon a testvérek között vagy a testvérekkel kapcsolatban. 12. Azokról, akik a szaracénok vagy más hitetlenek közé mennek (1) Aki a testvérek közül isteni sugallatra a szaracénok vagy más hitetlenek közé akar menni, kérjen erre engedélyt miniszter provinciálisától. (2) A miniszterek pedig senki másnak ne adjanak engedélyt, csak azoknak, akiket elküldésre alkalmasnak látnak. (3) Ezenfelül az engedelmesség nevében megparancsolom a minisztereknek, hogy a római Szentegyház bíborosai közül kérjenek egyet a pápa úrtól, hogy az kormányzója, pártfogója és javítója legyen a testvéri közösségnek, (4) s így mindenkor alárendeltjei és alattvalói maradjunk a Szentegyháznak, állhatatosak a katolikus hitben[60], és tartsuk meg a mi Urunk Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát, amit erôsen megfogadtunk. [Senkinek sem szabad tehát ezt a megerôsítô iratunkat megsértenie, vagy annak vakmerô szándékkal ellenszegülnie. Ha valaki ezt mégis megkísérelné, a mindenható Istennek és apostolainak, Szent Péternek és Pálnak haragját vonja magára. Kelt Lateránban, pápaságunk nyolcadik évében november huszonkilencedikén.] ======================================================================== A remeteségeknek adott Regula Életszabályok (REGULA PRO EREMITORIIS DATA, RegR) Ezzel a regulával a remeteéletrôl alkotott eredeti ferenci felfogás maradt ránk. Egyedüllét és testvéri élet, külsô keretek és egyéni szabadság összhangját akarja biztosítani. Nem tekinthetjük külön regulának a remeteségek számára, hanem inkább az elôbbi regula alkalmazó kiegészítése. (1) Akik szerzetesként akarnak remeteségben élni, hárman, vagy legfeljebb négyen legyenek együtt; közülük kettô legyen az édesanya, és legyen nekik két, vagy legalább egy fiuk. (2) A két édesanya Márta életét utánozza, a két fiú pedig Máriáét; és elzárt helyen lakjanak, mindegyik külön kis cellában, melyben ki-ki imádkozzék és aludjék. (3) Mindjárt napnyugta után mindig mondják el az aznapi Kompletóriumot; és igyekezzenek megtartani a csendet, a napi imaórákat mondják el és Matutinumra keljenek fel; mindenekelôtt pedig keressék az Isten országát és annak igazságát[61]. (4) A Primát rendes idôben mondják el, Tertia után megtörhetik a csendet, beszélhetnek egymással, s odajárulhatnak édesanyjukhoz. (5) És amikor jól esik nekik, szegény kis gyermekek módjára az Úristen szerelméért alamizsnát kérhetnek tôlük. (6) Azután mondják el a Sextát, és a Nonát; és a Vecsernyét is kellô idôben mondják el. (7) Az elzárt helyre, ahol tartózkodnak, senkit ne engedjenek belépni, se ott étkezni. (8) Azok a testvérek, akik az édesanyák, gondosan tartsák magukat távol minden idegen személlyel való érintkezéstôl, és miniszterük iránti engedelmességbôl fiaikat is tartóztassák minden idegentôl, hogy így senkinek se legyen alkalma beszélni velük. (9) A fiúknak tehát édesanyjukon, miniszterükön vagyis ôrükön kívül, amennyiben az utóbbinak tetszik az Úristen áldásával meglátogatni ôket, senki mással nem szabad beszélniük. (10) A fiúk idôrôl-idôre vegyék át bizonyos idôtartamra az édesanyák szerepét úgy, ahogyan közös megbeszéléssel jónak látják elrendezni, s a fentebb mondottakat iparkodjanak gondosan és szorgalmasan megtartani. ======================================================================== Végrendelet Életszabályok (TESTAMENTUM, Végr) Ferenc életének utolsó hónapjaiban, 1226 szeptemberében-októberében keletkezett. Talán egyik írását sem vizsgálták, kommentálták és értelmezték annyit, mint ezt, bár éppen ettôl akart Ferenc minden glosszát távol tartani. Az elsô század rendtörténete nem érthetô nélküle. Bár a 34. versben szerepel a ,,végrendelet'' (testamentum) szó, sokan úgy akarták értelmezni, mint ,,parancsolatot'' (mandatum). IX. Gergely ezt igazítja helyre. Ferenc az ô eredeti szándékát akarja élete végén újra megfogalmazni. A 4. versben szereplô imádság a Szent Kereszt Zsolozsmájának egyik responzumára épül. A ferences családban két kiegészítéssel hagyományos ima lett: ,,Imádunk téged, legszentebb Urunk Jézus Krisztus, itt és a világon lévô minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot''. (1) Az Úr a következô módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást: míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása. (2) És maga az Úr vezérelt közéjük és én irgalmasságot cselekedtem velük. (3) És amikor eltávoztam tôlük, az, ami elôbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére. Utána egy kevés ideig még vártam, azután elhagytam a világot. (4) És az Úr templomaiban olyan mély hitet öntött belém, hogy ilyen egyszerű szavakkal imádkoztam: (5) Imádunk téged, Urunk Jézus Krisztus, a világon lévô minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. (6) Azután egyházi rendjükre való tekintettel olyan határtalan bizalmat adott nekem az Úr és ad szüntelenül papjai iránt, kik a római Szentegyház szabályai szerint élnek, hogy még ha üldöznének, akkor is csak hozzájuk menekülnék. (7) És ha akkora bölcsességgel rendelkeznék is, mint Salamon, és szegényes papokkal találkoznék a világban, akaratuk ellenére semmiképpen sem akarnék plébániájuk területén prédikálni. (8) És úgy akarom tisztelni, szeretni és becsülni ôket és a többieket, mint uraimat. (9) És nem akarom észrevenni rajtuk a bűnt, mivel Isten Fiát szemlélem bennük, s ezért uraim ôk. (10) És ezt azért teszem, mert Isten magasságbeli Fiából testi szemeimmel itt e földön semmi mást nem látok, mint szentséges testét és szentséges vérét; ezt pedig ôk érintik kezükkel és másoknak is ôk szolgáltatják ki. (11) Ezért óhajtom, hogy mindenekfölött becsüljék, tiszteljék és méltó helyen ôrizzék ezeket a szentséges titkokat. (12) Ha tehát valahol Isten szent nevét és igéit tartalmazó írást illetlen helyen találok, azonnal felemelem, és másokat is kérek, hogy emeljék fel és tegyék illô helyre azokat. (13) És kötelesek vagyunk tisztelni az összes teológusokat és azokat is, akik az isteni szent igéket hirdetik, mint akik lelket és életet árasztanak felénk[62]. (14) És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ô, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem. (15) És kevés és egyszerű szóval írásba foglaltattam ezt, a pápa úr pedig megerôsítette számomra. (16) És akik jöttek, hogy elfogadják ezt az életmódot, mindazt, amijük csak volt[63], a szegényeknek adták. És beérték kívül-belül foltozott habitussal, övvel és alsóruhával. (17) És nem akartunk többet birtokolni. (18) Mi klerikusok, a többi klerikushoz hasonlóan mondtuk a zsolozsmát, a laikusok pedig a Miatyánkot mondták. És igen-igen szívesen idôztünk a templomokban. (19) Tanulatlan emberek voltunk, és mindenkinek alárendeltjei. (20) És én két kezemmel dolgoztam és akarok tovább dolgozni. És határozottan kívánom, hogy a többi testvér is dolgozzon, ahogy a tisztesség megkívánja. (21) Akik nem tudnak dolgozni, tanuljanak meg; nem kapzsiságból, nem a munkabér megszerzéséért, hanem a példaadás kedvéért és a henyélés elkerülése végett. (22) És ha munkánkért nem adnák meg a bért, akkor járuljunk az Úr asztalához, vagyis ajtóról- ajtóra járva kéregessünk alamizsnát. (23) Az Úr nyilatkoztatta ki nekem, hogy ezt a köszöntést használjuk: Az Úr adjon neked békességet! (24) Vigyázzanak a testvérek, hogy templomokat, szegényes hajlékokat és minden épületet, melyet számukra emelnek, csak abban az esetben fogadjanak el, ha azok illenek a szent szegénységhez, melyet a regulában megígértünk. És mindig csak mint jövevények és zarándokok, vendég módjára lakjunk bennük[64]. (25) Az engedelmesség nevében szigorúan megtiltom minden testvéremnek, hogy akár személyesen, akár mások közvetítésével kiváltságlevelet merészeljenek kérni a római kúriától templom vagy valamilyen hely részére, prédikáció ürügyén, vagy éppen testi üldöztetés esetén, bárhol is tartózkodnak. (26) És ha valahol nem fogadják be ôket, menjenek más vidékre, hogy ott Isten áldásával bűnbánatot tartsanak. (27) És feltétlenül engedelmes akarok lenni a testvéri közösség miniszter generálisának, és annak a gvárdiánnak, akit ô jónak látott mellém rendelni. (28) Fogolyként akarok az ô kezei közt lenni, s az ô engedélye és akarata ellenére egy lépést sem kívánok tenni, sem mást cselekedni. Mert uram ô nekem. (29) És bár egyszerű, beteges ember vagyok, mégis kívánom, hogy állandóan mellettem legyen egy klerikus, hogy a regula elôírása szerint együtt végezze velem a zsolozsmát. (30) A többi testvér is hasonló módon tartozik engedelmeskedni gvárdiánjának és végezni a zsolozsmát úgy, ahogyan a regula elôírja. (31) És ha akadnának közöttük olyanok, akik nem a regula elôírásainak megfelelôen végzik a zsolozsmát, vagy abba újításokat akarnának belevinni, vagy pedig nem katolikus módon élnek, az ilyeneket minden testvér az engedelmesség erejénél fogva köteles, bárhol is találja ôket, a legközelebbi ôr elé vinni. (32) És az ôr az engedelmesség erejénél fogva köteles éjjel-nappal erôsen ôriztetni a foglyot, hogy ki ne szabadulhasson kezébôl, míg csak át nem adja a miniszter provinciálisnak. (33) És a miniszter provinciális szintén az engedelmesség erejénél fogva köteles ôt megfelelô testvérekkel éjjel- nappal fogolyként ôriztetni és az ostiai úr elé vinni, aki ura, védôje és fenyítôje az egész testvéri közösségnek. (34) És ne mondják a testvérek: ez új regula, mert ez csak emlékeztetés, intés, buzdítás és végrendelkezés akar lenni, melyet én, a kicsiny Ferenc testvér, azért hagyok rátok, áldott testvéreimre, hogy a regulát, melyet az Úrnak megígértünk, a katolikus hitnek megfelelôbben tudjuk megtartani. (35) És a miniszter generálisnak, valamint az összes többi miniszternek vagyis ôrnek az engedelmesség nevében szigorúan tilos bármit is hozzáadni ezekhez az igékhez, vagy azokból valamit elvenni. (36) És kötelesek a regula mellett ezt az írást is mindig magukkal hordani. (37) És minden káptalanon, melyet tartanak, a regula után ezeket a szavakat is olvassák fel. (38) És a szent engedelmesség nevében szigorúan megtiltom összes testvéremnek, klerikusoknak és laikusoknak egyaránt, hogy akár a regulához, akár ezekez a szavakhoz magyarázatokat fűzzenek és mondják: Ezt így kell érteni. (39) Hanem amint az Úr megadta nekem, hogy egyszerűen és világosan elmondjam és papírra vessem a regulát és ezeket a szavakat, úgy nektek is egyszerűen és magyarázat nélkül kell értelmeznetek és szent közreműködéssel mindvégig megtartanotok azokat. (40) És, ha valaki megtartja ezeket, a mennyben teljék be a Magasságbeli Atya áldásával, a földön pedig teljék be az ô szeretett Fiának áldásával, a Vigasztaló Szentlélekkel, az ég minden erejével és az összes szentekkel. (41) És én, kicsiny Ferenc testvér, a ti szolgátok, amennyire kitelik tôlem, kívül-belül megerôsítem ezt a szentséges áldást. ======================================================================== A Sienában készített végrendelet Életszabályok (TESTAMENTUM SENIS FACTUM, VégrS) 1226 áprilisában Sienában Ferenc olyan beteg lett, hogy testvérei kérték, fogalmazza meg utolsó akaratát. Ezt a művet a Perugiai Legenda, majd pedig a Speculum Perfectionis életrajzok ôrizték meg az utókor számára, s most mint Ferenc diktált müvét soroljuk eredeti írásai közé. (1) Írd, hogy megáldom összes testvéreimet, a szerzetben élôket és az ezután következôket, egészen a világ végéig. (2) Mivel azonban gyöngeségem és fájdalmaim miatt nem tudok beszélni, csak röviden, ebben a három mondatban adom tudtára akaratomat minden testvéremnek. (3) Nevezetesen, hogy áldásom és végrendeletem emlékezetének jeléül mindig szeressék egymást; (4) azután mindig szeressék és ôrizzék meg úrnônket, a szent szegénységet; (5) és végül mindig legyenek hűségesek az Anyaszentegyház elöljárói és minden klerikusa iránt és legyenek az ô alattvalóik. ======================================================================== Töredékek Szent Klára Regulájából Életszabályok (KlReg) 1893-ban, Szent Klára holttestének exhumálásakor ruhába göngyölve megtalálták reguláját a pápai bullával, amelyben IV. Ince 1253. augusztus 9-én jóváhagyta azt. Ennek 8. fejezete tartalmazza az alábbi két töredéket, a Szent Klárának adott életformát és végakaratot. A SZENT KLÁRÁNAK ADOTT ÉLETFORMA (FORMA VIVENDI S. CLARAE DATA) (1) Mivel a szent evangélium szerinti tökéletes élet választásával isteni sugallatra a magasságbeli, fölséges király, a mennyei Atya leányaivá és szolgálóivá lettetek és eljegyeztétek magatokat a Szentlélekkel, (2) akarom, s ezennel a magam és testvéreim nevében ígérem is, hogy éppoly szeretettel fogok rólatok gondoskodni és éppoly odaadással törôdök veletek, mint ôvelük. A SZENT KLÁRÁHOZ ÍRT VÉGAKARAT (ULTIMA VOLUNTAS S. CLARAE SCRIPTA) (1) Én, kicsiny Ferenc testvér, követni akarom a mi magasságbeli, fölséges Urunknak, Jézus Krisztusnak és az ô szentséges Anyjának életét és szegénységét, s ebben a szándékomban végig ki akarok tartani. (2) És kérlek benneteket, úrnôimet, s ezt tanácsolom nektek, hogy mindig ebben a szentséges életmódban és szegénységben éljetek. (3) És nagyon vigyázzatok, nehogy valakinek a szavára vagy tanácsára valaha is eltérjetek tôle. ======================================================================== Jegyzetek Életszabályok 1. 1-4: Jn 14,6-9 5: vö. 1Tim 6,16; Jn 14,6-9; Jn 1,18 6: Jn 6,64 10: vö. Mk 14,22-24 11: vö. Jn 6,55 13: vö. 1Kor 11,29 2. 14: vö. Zs 4,5 15: vö. Jn 9,35 16: vö. Fil 2,8; Bölcs 18,15 18: vö. Jn 1,18 22: vö. Mt, 28,20 3. vö. Ter 2,16.17 4. 1: Lk 14,33 2: Lk 9,24 6: vö. 1Pét 1,22; 9: vö. Jn 15,13 10: vö. Lk, 9,62; vö. Péld 26,11; 2Pét 2,22 5. 1: vö. Mt 20,28 3: vö. Jn 12,6 6. 1: vö. Ter 1,26 5: vö. 1Kor 13,2; vö. 1Kor 12,28 8: 2Kor 12,5; vö. Lk 14,27 7. 2Kor 3,6 8. 1: 1Kor 12,3 2: Róm 3,12 3: vö. Mt 20,15 9. Mt 5,44 10. Mt 24,46 11. 2: vö. Róm 2,5 4: Mt 22,21 12. Mt 5,9 13. 1: Mt 5,3 4: vö. Mt 5,39 14. Mt 5,9 15. Mt 5,8 16. Mt 24,46 17. 1: vö. Gal 6,2; Mt 7,12 2: Mt 25,18; Lk 8,18 18. Mt 24,46 19. Zsolt 5o,10 20. 1: vö. Péld 29,20 2: vö. Lk 2,19.51 3: vö. Mt 6,2.16 21. vö. Mt 24,25 22. vö. Lk 11,21 23. 1: vö. Mt 6,20 3: vö. Lk 2,19.51 24. 2: Mt 19,21; vö. Lk 18,22; Mt 19,21 3: Mt 16,24 4: Lk 14,26 5: vö. Mt 19,29; Mk 10,29; Lk 18,29 25. 10: III. Honoriusz bullájából; Lk 9,62 14: Lk 7,25; Mt 11,8 26. 1: vö. Mk 9,28 13: vö. Lk 10,8 27. 4: Mt 7,12 5: Tób 4,16 6: Mt 20,28; vö. Mt 12,36 28. 1: Zsid 10,31 8: vö. Mt 9,12 és Mk 2,17 10: Mt20,25 és vö. Mt 20,26a 11: vö. Mt 20,26b 12: Lk 22,26 14: vö. Gal 5,13 16: Zs 118,21 29. 2: vö. Mt 7,12 3: vö. Jn 13,14 30. 1: vö. Mk 8,36 4: Zs 127,2 5: vö. 2 Tessz 3,10 6: vö. 1 Kor 7,24 10: Nagy Szent Gergely az Evangéliumhoz mondott XIII. prédikáció; PL 76, 1123; Szt. Jeromos levelei 125,11 CSEL 56,130 11: RegBen 4,9 15: 1Pét 4,9 16: Fil 4,4 31. 1: vö. Lk 12,15 2: vö. Lk 21,34 6: Préd 1,2 7: vö. Jn 12,6 32. 1: vö. 1Tim 6,8 4: Jn 11,27; Iz 50,7 11: vö. 1Tessz 2,7 12: Róm 14,3b 13: vö. Mt 12,4; Mk 2,26 15: vö. Lk 21,34-35 33. 1: vö. Mt 7,12 3: vö. ApCsel 13,48; Nagy Szt. Gergely: Az Evangéliumhoz fűzött homilia 18,18 PL 76,1148; vö. Jel 3,19 34. 1: vö. 2Tim 2,14 3: vö. Lk 17,10 4: Mt 5,22 5: Jn 15,12 6: vö. Jak 2,18; 1Jn 3,18 7: vö. Tit 3,2 8: vö. Róm 1,29 9: vö. Tit 3,2 11: vö. Mt 7,3 12: Iz 38,15 13: Lk 13,24; Mt 7,14 35. 5: Mt 5,28 6: 1Kor 6,19; 3,17 36. vö. 1Kor 5,4-5 37. 1: vö. Lk 9,3; Lk 10,4; Lk 9,3; Mt 10,10 2: vö. Lk 10,5 3: vö. Lk 10,7 4: vö. Mt 5,39; Lk 6,29 5: vö. Lk 6,29 6: vö. Lk 6,30 38. 1-2: Mt 10,16;4: vö. Lk 16,2 6: 1Pét 2,13 7: vö. Jn 3,5 8: Mt 10,32 9: vö. Lk 9,26 11: vö. Lk 9,24; Mt 25,46 12: Mt 5,10 13: Jn 15,20 14: vö. Mt 10,23 15: Mt 5,11; Lk 6,22 16: Lk 6,23; vö. Mt 5,12 17: vö. Lk 12,4 18: vö. Mt 10,28; Lk 12,4 19: Mt 24,6 20: Lk 21,19 21: Mt 10,22; 24,13 39. 6: Lk 10,20 8: vö.Jak 1,2 10: Róm 8,6 13: Mt 6,2 17: vö. a régi misszálé Húsvét 5. vas. oratiója 18: vö. Lk 18,19 19: vö. Róm 12,21; 1,25 40. 3: Jak 5,16 5: vö. Jn 6,54 6: Lk 22,19 41. 2: 1Tessz 5,18 3: vö. Mt 3,2; vö. Lk 3,8 4: Lk 6,38 5: vö. Lk 6,37 6: Mt 6,14; Mk 11,25; vö.Jak 5,16 8: vö. Jn 8,41; Mt 18,8; 25,41 42. 1: vö. Mt 5,44 8: vö. Mk 7,23; Mt 15,20 11: Lk 8,11 12: vö. Lk 8,5; 8,12; Mt 13,19 13: Mt 4,15; Lk 8,12; Mt 13,19; Mk 4,15; Lk 8,12 14: vö. Mt 13,20; Mt 13,22; Mk 4,19 15: Mt 13,21; vö. Mk 4,17; Lk 8,13 16: Lk 8,14; vö. Mk 4,18; Mt 13,22; Mk 4,19 17: Lk 8,15; Mt 13,23 18: Mt 8,22 21: Mt 12,43 22: Lk 11,24; Mt 12,44 24: vö. Lk 11,26 43. 27: vö. Jn 14,23; vö. Jn 14,23; Lk 21,36 28: Lk 21,36; Mk 11,25; Lk 11,2; Mt 6,9 29: Lk 18,1 31: vö. Jn 4,23-24 32: 1Pét 2,25 35: vö. Mt 23,8-10 36: Jn 15,7 37: Mt 18,20 38: Mt 28,20 40: Jn 14,6; 44. 41: Jn 12,28a;17,1b 42: Jn 17,6 44: Jn 17,8-10 45: Jn 17,11b 48: Jn 17,13b-15 53: vö. Jn 17,17-20; 17-23 54: vö. Jn 17,26 55: Jn 17,24 45. 1: Jn 17,11; vö. Mt 11,25; Ter 1,26; 2,15 46. vö. Jn 17,26 47. vö. Mt 25,34 48. vö. Mt 17,5 49. vö. Kol 1,15 50. Jel 9,13 51. vö. Jel 7,9; Lk 17,10 52. vö. Mk 12,30; vö. Mt 12,33; vö. Lk 10,27; Mk 12,30; vö. Tób 13,5 53. vö. Lk 18,19 54. vö. MTörv 4,2; 12,32 55. 5: vö. Mt 19,21 párh. 13: Lk 9,62 56. 6: vö. Mt 4,2 10: vö. 2Tim 2,14 13: vö. Lk 10,5 14: vö. Lk 10,8 57. 2: vö. 1Pét 2,11 3: vö. 2Kor 8,9 4: vö. Jak 2,5 5: vö. Zs 141,6 8: vö. 1Tessz 2,7 9: vö. Mt 7,12 58. 3: vö. Zs 11,7; 17,31 4: vö. Róm 9,28 59. 7: vö. Lk 12,15; vö. Mt 13,22 10: vö. Mt 5,44 11: Mt 5,10 12: Mt 10,22 60. vö. Kol 1,23 61. Mt 6,33 62. vö. Jn 6,64 63. Tób 1,3 Vulg. 64. vö. 1Pét 2,11 ======================================================================== Levél a klerikusokhoz Levelek (EPISTOLA AD CLERICOS, LKler) Ezt a levelet egyesek értekezésnek, mások intelemnek tartották. Balanyi az Intelmek után hozza, egy kéziratos hagyomány nyomán ilyen címmel: Az Úr teste iránti tiszteletrôl és az oltár tisztántartásáról. Ebben a művében Ferenc megvallja hitét és tiszteletét az eukharisztia iránt. Azonosul a IV. Lateráni zsinat (1215) szellemével. III. Honoriusz pápa a zsinat után, 1219. november 22-én adta ki Sane cum olim kezdetű levelét az eukharisztia tiszteletérôl, mely visszhangzik Ferencnek ebben a levelében is. Ferenc szívesen vallja magát itt diakónusnak, és sorolja így magát is a levél címzettjei közé. Legrégebbi kézirata 1220-ból való és a subiacói bencések egyik misekönyvében találták meg. (1) Vegyük fontolóra mindnyájan, mi klerikusok, azt a súlyos mulasztást és tudatlanságot, melyet némelyek elkövetnek a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testével és vérével, és legszentebb neveivel és írott igéivel szemben, melyek megszentelik a testet. (2) Tudjuk, hogy mindaddig nem jöhet létre a test, míg az igével meg nem szentelik. (3) Márpedig a Magasságbelibôl itt a földön semmi másunk nincsen, testi szemünkkel semmi mást nem látunk belôle, mint testét és vérét, továbbá neveit és igéit, mely által teremtett és a halálból az életre[1] megváltott bennünket. (4) Vegyék tehát észbe mindazok, akik szolgálják ezen szentséges titkokat, fôleg azok, akik kellô áhítat nélkül szolgálják, milyen elhanyagoltak a kelyhek, a korporálék és vászonkendôk, melyekben az ô testét és vérét feláldozzák. (5) Azután sokan nyomorúságos helyen tartják és egészen magára hagyják, tiszteletlenül viszik, méltatlanul veszik magukhoz és megkülönböztetés nélkül szolgáltatják ki másoknak. (6) A neveit és igéit tartalmazó írásokat sokszor lábbal tapodják. (7) Mert a testi ember nem fogja fel, ami az Istené[2]. (8) Mindezek láttára nem indulunk-e kegyeletre, mikor ô, a mi kegyes Urunk, kezünkbe adja magát, és nap-nap után érintjük és szánkkal magunkhoz vesszük ôt? (9) Avagy nem tudjuk, hogy valamikor mégis a kezébe kell jutnunk? (10) Mindezekben és sok másban gyorsan és gyökeresen meg kell javulnunk. (11) Ha tehát bárhol nem megfelelô helyen ôrzik és elhanyagolják a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét, el kell onnét vinnünk, méltó helyre kell tennünk és megjelölnünk. (12) Ugyanígy az Úr neveit és igéit tartalmazó írásokat, ha valahol tisztátalan helyen találtatnak, vssze kell gyűjteni és tisztességes helyen kell azt elhelyezni. (13) Mindezekre valamennyi klerikusnak mindvégig nagy figyelemmel kell lennie. (14) És akik nem teszik meg ezt, tudják meg, hogy az ítélet napján majd számot kell adniuk a mi Urunk Jézus Krisztus színe elôtt[3]. (15) Akik könnyebb megtartás céljából lemásoltatják ezt az írást, tudják meg, hogy az Úristen megáldja ôket. ======================================================================== Levél a hívôkhöz, I. változat Levelek (EPISTOLA AD FIDELES, redactio prior; 1LHív) Tudunk arról, hogy Ferenchez olyanok is jöttek tanácsért, akik házas emberként, a világban maradva kívántak odaadóbb életet élni. Nem kellett egy mindenestül új életformát kitalálni számunkra, hiszen régóta léteztek a különbözô bünbánó mozgalmak csoportjai. Ferencnek azt kellett megadnia, hogy az ô eszményét hogyan követhetik ebben az állapotban. A két levélbôl kiérzôdik Ferenc felelôssége világi követôi iránt: óvja ôket az eretnekek tévedéseitôl, buzdítja ôket az egyszerű életre, és ugyanazt a misztikus távlatot adja nekik, mint minden követôinek: ,,Jegyesei, testvérei és anyja lesznek a mi Urunk Jézus Krisztusnak'' (50. v.) A levél egyetlen kéziratát Volterrában találta meg K. Esser, és korábbinak tartja a Balanyi által lefordított hosszabb változatnál. Ezt tekinthetjük tehát a „Harmadik Rend'' regulája elôdjének. Ehhez a forráshoz tér vissza a Ferences Világi Rend és a Reguláris Harmadik Rend (TOR), amikor elôszóként hozzák új regulájukban. ,,Az Úr nevében!'' 1. Akik bűnbánatot tartanak (1) Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívbôl, teljes lélekkel és elmével és minden erôvel és úgy szeretik felebarátjukat mint önmagukat; (2) és gyűlölik testüket bűneikkel és vétkeikkel együtt; (3) és magukhoz veszik a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét; (4) és a bűnbánat méltó gyümölcseit termik: (5) Ó milyen boldogok és áldottak azok a férfiak és nôk, amíg így cselekszenek és ezekben kitartanak, (6) mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít náluk magának. (7) És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik, jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. (8) Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívô lélek; (9) testvérei akkor, mikor az Atyának akaratát teljesítjük, ki a mennyekben van, (10) s anyja akkor, mikor az isteni szeretet s tiszta és ôszinte lelkiismeret által szívünkben és testünkben hordozzuk ôt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások elôtt világoskodnia, világra szüljük ôt. (11) Ó, mily dicsôséges, szent és felemelô dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! (12) Ó mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! (13) Ó mily szent, kedves, jólesô, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, aki életét adta az ô juhaiért, és imádkozott az Atyához, mondván: (14) Szent Atyám, tartsd meg ôket a te nevedben, kiket nekem adtál a világban; tieid voltak és nekem adtad ôket. (15) És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ôk valóban elfogadták és elhitték, hogy tôled jöttem ki, és felismerték, hogy te küldtél engem. (16) Én ôértük könyörgök és nem a világért. (17) Áldd és szenteld meg ôket. És én értük szentelem magamat. (18) De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem, hogy ôk is eggyé legyenek szentelve, amint mi is. (19) És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ôk is velem legyenek, hogy lássák az én dicsôségemet a te országodban[4]. Amen. 2. Akik nem tartanak bűnbánatot (1) Mindazok a férfiak és nôk, akik nem bűnbánatban élnek (2) és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét, (3) hanem bűnt bűnre halmoznak, testük rossz kívánságai és vágyai után járnak, (4) tett ígéreteiket elhanyagolják, (5) testükkel a világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, (6) az ördög kísértésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói. (7) Vakok ôk, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. (8) Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: (9) minden bölcsességük odalett és átkozott, aki parancsaidtól eltér. (10) Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat és szántszándékkal elveszítik lelküket. (11) Ti vakok, kiket ellenségeitek, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Úr evangéliumi szava szerint (12) minden vétek és bűn az emberi szívbôl jön és sarjad ki. (13) És sem ezen a világon, sem az eljövendôn semmit sem mondhattok a magatokénak. (14) Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek; a test megbetegszik és a halál közeleg és így múlik ki keserű halállal. (15) És bárhol, bármikor és bármilyen körülmények közt elégtétel nélkül, halálos bűnben hal meg az ember, r aki adhatna, de nem ad elégtételt ördög ragadja ki lelkét testébôl; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. (16) Minden vagyon és hatalom és tudomány, amirôl gondolták, hogy az övék, elvétetik tôlük[5]. (17) Vagyonukat rokonaikra és barátaikra hagyják. Azok pedig elvették és szétosztották maguk közt s a végén mondták: „Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzettö. (18) Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testüket és lelküket egyaránt elvesztik ebben a rövid életben, alászállnak a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetnek. (19) Mindazokat, akikhez ez a levél eljut, kérjük arra a szeretetre, amely az Isten, hogy fogadják isteni szeretettel és jóakarattal ezeket a mi Urunk Jézus Krisztus fent leírt illatos igéit (20) és akik nem tudnak olvasni, gyakran olvastassák fel maguknak; (21) és ôrizzék meg magukban szent közreműködéssel mindvégig, mert ezek lélek és élet. (22) És azok, akik ezt nem teszik, azoknak számot kell adniuk az ítélet napján a mi Urunk Jézus Krisztus ítélôszéke elôtt[6]. ======================================================================== Levél a hívôkhöz, II. változat Levelek (EPISTOLA AD FIDELES, redactio posterior, 2LHív) Az elôbbi levél megírása utáni tapasztalatok tükrözôdnek ebben a második változatban. Ferenc gondosan óvja a világi bűnbánókat -- akik iránt felelôsséget érez -- az eretnekek tévedéseitôl. Az Atyának az Úrnak és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen. (1) Valamennyi keresztény hívônek, szerzetesnek, papnak és világinak, férfinak és nônek és a földkerekség valamennyi lakójának Ferenc testvér, szolgájuk és alattvalójuk, tisztelettel teljes hódolatát küldi s igaz mennyei békét és az Úrban ôszinte szeretetet kíván. (2) Mivel szolgája vagyok mindenkinek, kötelességemnek érzem mindenkinek szolgálatára állni és az én Uramnak illatos igéit hirdetni. (3) Mivel azonban betegségem és testi gyöngeségem miatt nem tudok minden embert személyesen felkeresni, elhatároztam, hogy jelen soraimmal és üzenetemmel hozom emlékezetetekbe a mi Urunk Jézus Krisztusnak, az Atya igéjének szavait, és a Szentléleknek szavait, melyek lélek és élet. (4) Az Atyának ezen méltó, szent és dicsôséges igéjérôl angyala, Szent Gábor útján maga a fölséges Atya jelentette ki, hogy az égbôl a szentséges és dicsôséges Szűz Máriának méhébe fog leszállani. Mária méhében azután emberségünkbôl és gyarlóságunkból való igaz testet öltött magára. (5) Bár mindenkinél gazdagabb volt, anyjával, a Boldogságos Szűzzel együtt mégis a szegénységet akarta vállalni a világban. (6) Mikor kínszenvedése küszöbén tanítványaival a húsvétot ünnepelte, vette a kenyeret, hálát adott, megáldotta, megtörte, mondván: „Vegyétek és egyétek, ez az én testemö. (7) és vette a kelyhet és azt mondta: Ez az én vérem, az újszövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. (8) Azután az Atyához imádkozott: Atyám, ha lehetséges, múljék el tôlem e pohár. (9) Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre. (10) Mindazonáltal a maga akaratát alávetette Atyja akaratának és ezt mondotta: Atyám, legyen meg a te akaratod; ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. (11) Az Atyának pedig az volt az akarata, hogy áldott és dicsôséges Fia, akit nekünk adott, s aki miérettünk született, a kereszt oltárán saját vérével áldozatul és engesztelésül ajánlja fel magát, (12) nem önmagáért, ki által mindenek lettek, hanem a mi bűneinkért, (13) példát hagyván nekünk, hogy az ô nyomdokait kövessük. (14) Azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk általa s tiszta szívvel és tiszta testtel vegyük ôt magunkhoz. (15) De kevesen vannak, akik venni akarják ôt, és üdvözülni akarnak általa, pedig az ô igája édes és terhe könnyű[7]. (16) Akik nem akarják megízlelni, mily édes az Úr, s jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, vagyis akik nem akarják teljesíteni Isten parancsolatait, átkozottak. (17) Ôróluk mondja a Próféta: Átkozottak, kik parancsaidtól eltérnek. (18) Ellenben mily boldogok és áldottak azok, akik szeretik az Istent és úgy cselekszenek, ahogyan az Úr az evangéliumban mondja: Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedbôl és teljes elmédbôl és felebarátodat, mint önmagadat[8]. (19) Szeressük tehát Istent és imádjuk ôt tiszta szívvel és tiszta elmével, mert mindenekfölött ezt kívánva tôlünk, maga mondotta: Igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. (20) Mindazoknak ugyanis, akik imádják ôt, az igazság lelkében kell imádniuk ôt. (21) Mondjunk tehát neki dicséretet és imádkozzunk éjjel- nappal: Miatyánk, ki vagy a mennyekben. Mert szüntelenül kell imádkozni és abba bele nem fáradni[9]. (22) Kötelesek vagyunk minden bűnünket megvallani a papnak és kezébôl venni a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét. (23) Mert aki nem eszi az ô testét és nem issza az ô vérét, nem mehet be Isten országába. (24) De méltóan egye és igya, mert aki méltatlanul veszi, saját ítéletét eszi és issza, mivel nem különbözteti meg az Úr testét. (25) Teremjük továbbá a bűnbánat méltó gyümölcseit. (26) És szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat[10]. (27) Ha pedig valaki nem akarja ôket úgy szeretni, mint önmagát, legalább ne okozzon nekik rosszat, hanem tegyen jót. (28) Akik bírói hatalmat nyertek mások fölött, irgalommal gyakorolják hatalmukat, amint maguk is irgalmasságot óhajtanak nyerni az Úrtól. (29) Mert irgalom nélküli ítélet vár azokra, akik nem cselekedtek irgalmasságot. (30) Legyünk tehát szeretettel és alázatossággal és alamizsnálkodjunk, mert az alamizsna megmossa a lelkeket a bűnök szennyétôl[11]. (31) Mert mindent elveszít az ember, amit a világon hagy; a szeretet bérét ellenben és az alamizsnát, amit életében osztott, magával viszi, s jutalmat és méltó viszonzást nyer érte az Úrtól. (32) Kötelességünk továbbá böjtölni és tartózkodni a hibáktól és bűnöktôl[12], és az ételben és italban való dôzsöléstôl, és katolikusoknak kell lennünk. (33) Ezenkívül gyakran be kell térnünk a templomokba s tisztelnünk és becsülnünk kell a klerikusokat, mégha mindjárt bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus szentséges testének és vérének szolgálatáért, melyet az oltáron ôk mutatnak be, ôk érintenek és ôk szolgáltatnak ki másoknak. (34) És legyünk mindannyian szentül meggyôzôdve arról, hogy senki sem üdvözülhet, csak a mi Urunk Jézus Krisztus szent igéi és vére által. Ezeket pedig a klerikusok ejtik ki, hirdetik, illetve szolgáltatják ki; (35) és egyedül nekik kötelességük kiszolgáltatni és senki másnak. (36) Különösen a szerzeteseknek, akik lemondtak a világról, kötelességük többet és nagyobbat művelni és mellettük amazokat el nem hagyni. (37) Gyűlöljük tehát testünket hibái és vétkei miatt, mert az Úr mondja az evangéliumban: minden rossz, minden hiba és vétek a szívbôl ered. (38) Szeretnünk kell ellenségeinket és jót kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek bennünket[13]. (39) Kötelességünk megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus parancsait és tanácsait. (40) Meg kell magunkat tagadni és testünket a szolgaság és a szent engedelmesség igájába kell hajtanunk, úgy, ahogyan ki-ki ígérte az Úrnak. (41) Senki sem köteles másnak engedelmeskedni akkor, ha azzal hibát, vagy bűnt követ el. (42) Az pedig, akinek joga van engedelmességet követelni és akit nagyobbnak tartanak, legyen, mint a kisebb, és a többi testvér szolgája, (43) és legyen irgalmas minden testvérével szemben, s tegye vele azt, amit hasonló körülmények közt maga is kívánna, hogy vele tegyék[14]. (44) Testvére hibája miatt ne induljon ellene haragra, hanem teljes türelemmel és alázatossággal jóakaratúan intse meg és viselje el ôt. (45) Ne legyünk bölcsek test szerint, se okosak, hanem inkább egyszerűek, alázatosak és tiszták. (46) Testünket alázzuk meg és vessük meg, mert bűneink következtében mindannyian nyomorultak és romlottak, rútak és férgekhez hasonlók vagyunk, ahogy az Úr mondja prófétája által: Én azonban féreg vagyok, nem ember, emberek szégyene, a nép megvetettje. (47) Sohase kívánkozzunk mások fölé kerülni, hanem inkább legyünk szolgái és alárendeltjei minden emberi teremtménynek az Istenért[15]. (48) És mindezeken a férfiakon és nôkön, amíg így cselekszenek és mindvégig kitartanak, megnyugszik az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít bennük magának. (49) És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik, (50) s egyben jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. (51) Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által Jézus Krisztussal egyesül a hívô lélek; (52) testvérei akkor, mikor Atyjának akaratát teljesítjük, ki a mennyben van, (53) s anyja akkor, mikor szeretet s tiszta és ôszinte lelkiismeret által tiszta szívben és lélekben hordozzuk ôt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások elôtt világoskodnia, világra szüljük ôt[16]. (54) Ó, mily dicsôséges, szent és felemelô dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! (55) Ó mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! (56) Ó mily szent, kedves, jólesô, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, aki életét adta az ô juhaiért, és aki így imádkozott érettünk Atyjához: Szent Atyám, tartsd meg ôket a te nevedben, kiket nekem adtál. (57) Atyám, kiket a világban nekem adtál, tieid voltak és nekem adtad ôket. (58) És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ôk valóban elfogadták és megismerték, hogy tôled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én ôértük könyörgök és nem a világért. Áldd meg és szenteld meg ôket. (59) És én ôérettük szentelem magamat, hogy ôk is eggyé legyenek szentelve, amint mi is vagyunk. (60) És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ôk is velem legyenek, hogy lássák az én dicsôségemet a te országodban[17]. (61) Az Istennek, aki oly mérhetetlenül sokat állott ki értünk, oly sok jóval halmozott el bennünket és a jövôben is el fog halmozni, minden teremtmény, mely az égben és földön, a tengerben és az örvényekben van, dicséretet, dicsôséget, tiszteletet és áldást ad. (62) Mert ô a mi erônk és bátorságunk, aki egyedül jó, aki egyedül fölséges, egyedül mindenható és csodálatra méltó, dicsôséges és egyedül szent, dicséretre méltó és áldott a századoknak múlhatatlan századain át[18]. Amen. (63) Mindazok, akik nem bűnbánatban élnek és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és vérét, (64) hanem bűnt bűnre halmoznak, rossz kívánságok és vágyak után járnak, tett ígéreteiket elhanyagolják, (65) testükkel a világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, (66) az ördög mesterkedésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói. Vakok ôk, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. (67) Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: minden bölcsességük odalett. (68) Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat és szántszándékkal elveszítik lelküket. (69) Ti vakok, kiket ellenségeink, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Úr evangéliumi szava szerint minden rossz, vétek és bűn az emberi szívbôl jön és sarjad ki[19]. (70) És sem ezen a világon, sem az eljövendôben semmit sem mondhattok a magatokénak. (71) Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek. (72) A test megbetegszik és a halál közeleg. Megjelennek a rokonok és barátok és mondják: rendezd dolgaidat. (73) És íme felesége, gyermekei, rokonai és barátai színleg nagy sírásba kezdenek. (74) És ô körültekintve látja a sírókat s balga részvéttôl indíttatva és magába szállva így szól: Íme, lelkemet, testemet, és mindenemet a ti kezetekbe teszem le. (75) Valóban átkozott az az ember, mivelhogy lelkét, testét és mindenét ilyen kezekre bízza és hagyja. (76) Mert lám az Úr ezt mondja prófétája által: Átkozott az az ember, aki emberben bízik[20]. (77) És gyorsan papot hivatnak. A pap kérdezi: -- Akarsz-e bűnbánatot tartani minden bűnödért? (78) És ô feleli: -- Akarok. -- Akarod-e jóvátenni elkövetett bűneidet és hajlandó vagy-e azoknak, akiket megcsaltál és rászedtél, vagyonodból, tehetségedhez képest, kárpótlást nyújtani? -- (79) Nem akarok -- feleli ô. -- Miért nem? -- Kérdezi a pap. -- (80) - Azért, mert már mindenemet rokonaim és barátaim kezébe tettem le leli ô. (81) És fokozatosan elveszíti beszélô képességét. Így múlik ki a szerencsétlen. (82) Tudja meg tehát mindenki, hogy bárhol és bármilyen körülmények közt elégtétel nélkül, halálos bűnben hal meg, már aki adhatott volna, de nem adott elégtételt nak lelkét az ördög ragadja ki testébôl; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. (83) Minden vagyon és hatalom és tudomány, amirôl gondolta, hogy az övé, elvétetik tôle[21]. (84) Vagyonát rokonaira és barátaira hagyja. Azok pedig elveszik és szétosztják maguk közt s a végén mondják: „Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzett.ö (85) Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testét és lelkét egyaránt elveszti ebben a rövid életben, alászáll a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetik. (86) Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, amen. (87) Én, Ferenc testvér, a ti kisebb szolgátok, arra a szeretetre, mely az Isten és azzal a hô kívánsággal, hogy lábatokat csókolhassam, kérve- kérlek mindnyájatokat, hogy ezeket az igéket és a mi Urunk Jézus Krisztus egyéb igéit fogadjátok szeretettel és alázatossággal, valósítsátok és tartsátok meg. (88) Mindazokat a férfiakat és nôket, akik jóakarattal fogadják, megértik és egy példányban másoknak is elküldik a levelet, ha mindvégig állhatatosak maradnak[22] benne, áldja meg az Atya, Fiú és Szentlélek. Amen. ======================================================================== Az egész Rendhez írt levél Levelek (EPISTOLA TOTI ORDINI MISSA, LRend) 1226-ban, a Végrendelet elôtt írhatta Ferenc ezt a levelet, mely minden nagyobb kéziratban megtalálható. A Perugiai Legenda idéz belôle, és megemlíti, hogy Ferenc be akarta tenni a regulába az itt szereplô gondolatokat, ám ez már nem volt lehetséges, hiszen a pápai megerôsítés után nem lehetett változtatni a regulán. A záróimádság az egyik legszebb ,,könyörgés'' Ferenctôl. (1) A legfôbb háromság és a szent Egység: az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Amen. (2) Valamennyi tisztelendô és nagyon szeretett testvéremnek, a kisebb testvérek szerzete miniszter generálisának, uramnak és minden utána következô miniszter generálisnak, a rend összes, Krisztusban alázatos miniszterének, ôrének és papjának, minden egyszerű és engedelmes testvérnek, az elsôknek és az utolsóknak, (3) Ferenc testvér, silány és esendô ember, a ti kicsiny szolgátok, üdvöt kíván abban, aki megváltott és megmosott bennünket drága vérében, (4) s kinek neve hallatára hulljatok térdre és imádjátok ôt félelemmel és tisztelettel, mert az ô neve Jézus Krisztus, a Magasságbelinek Fia, aki áldott mindörökké. (5) Halljátok, az Úrnak fiai és az én testvéreim, hallgassátok meg szavamat. (6) Fordítsátok ide szívetek fülét, és engedelmeskedjetek az Isten Fia szavának. (7) Tartsátok meg teljes szívvel parancsolatait és teljesítsétek tökéletes elmével tanácsait. (8) Hálát adjatok neki, mert jó és magasztaljátok ôt tetteitekkel. (9) Mert azért küldött benneteket az egész világra, hogy szóval és tettel tanuságot tegyetek hangjáról és tudtára adjátok mindeneknek, hogy kívüle nincsen más mindenható. (10) Maradjatok állhatatosak a fegyelemben[23] és a szent engedelmességben, és amit megígértetek neki jó és szilárd elhatározással, tartsátok is meg. (11) Mint fiaknak kínálja magát nekünk az Úristen[24]. (12) Lábatokat csókolva és a tôlem telhetô legnagyobb szeretettel kérlek mindnyájatokat, testvéreim, hogy amennyire csak tôletek telik, a legteljesebb tisztelettel és hódolattal legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére iránt, (13) melyben minden, ami a mennyben és a földön van, megbékélt és kiengesztelôdött a mindenható Istennel. (14) Kérem az Úrban valamennyi pap testvéremet, akik a Magasságbeli papjai, vagy ezután lesznek azok, illetve lenni óhajtanak, hogy mikor miséhez készülnek, maguk tisztán és tiszta szándékkal, tisztelettel, szent és szeplôtelen eltökéléssel mutassák be a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testének és vérének valódi áldozatát, nem földi dologért, nem félelembôl, nem valamilyen emberi szeretetbôl, mintha az emberek tetszését keresnénk; (15) hanem amennyire a kegyelem segít, minden akarat Istenre irányuljon, s egyedül neki, a magasságbeli fölséges Úrnak kívánjunk tetszeni, mert egyedül ô munkálkodik ott, ahol neki tetszik; (16) Hiszen miként ô maga mondja: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, s aki másként jár el, az Júdás módjára áruló lesz s az Úr teste és vére ellen vét[25]. (17) Emlékezzetek rá, pap testvéreim, hogy Mózes törvényérôl írva van, hogy akik csak külsôleg, testileg is vétettek ellene, azok az Úr ítéletébôl irgalom nélkül meghaltak. (18) Mennyivel nagyobb és súlyosabb büntetésre méltó az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát és tisztátalannak tartja a szövetség vérét, mely által megszenteltetett és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. (19) Mert mindannyiszor megveti, beszennyezi és lábbal tiporja az ember Isten Bárányát, valahányszor az Apostol szava szerint nem különbözteti meg és nem választja külön Krisztus szent kenyerét egyéb eledelektôl, vagy dolgoktól; vagy mikor méltatlanul veszi, vagy ha méltó is volna rá, hiú módon és méltatlanul eszi. Márpedig az Úr ezt mondja prófétája által: Átkozott az ember, ki az Isten szolgálatát hanyagul végzi. (20) Azokat a papokat tehát, akik nem akarják ezt szívükre venni, igazságosan megvetésével sújtja, és azt mondja: Átokká változtatom áldástokat[26]. (21) Halljátok csak, testvéreim! Ha a Boldogságos Szűzet, érdemeinek megfelelôen tisztelettel övezzük, mivel ôt szentséges méhében hordozta, ha a Keresztelô boldogan beléremegett és nem merte megérinteni Isten szent fejét, ha külön tiszteletben részesítjük a sírt, melyben egy ideig nyugodott, (22) hát akkor milyen szentnek, igaznak és méltónak kell lennie annak, aki már nem a halandót, hanem az örökké élôt és megdicsôültet, kibe az angyalok bepillantani vágynak[27], érinti kezével, fogadja magához ajkával és szívével és nyújtja vételre másoknak? (23) Ismerjétek fel méltóságtokat, pap testvéreim, és szentek legyetek, mert ô szent. (24) És mivel ezen szolgálat címén mindenki más fölött megtisztelt benneteket az Úristen, azonképpen ti is mindenki másnál jobban szeressétek, tiszteljétek és becsüljétek ôt. (25) Nagy nyomorúság és szánalomra méltó gyarlóság, hogy bár olyan közel tudjátok ôt magatokhoz, mégis más dolgokkal törôdtök a világon. (26) Rettegjen minden ember, reszkessen az egész világ és örömtôl repessen az ég, midôn az oltáron a pap kezében nyugszik Krisztus, az élô Isten Fia. (27) Óh csodálatra méltó nagyság és bámulandó méltóság! Óh fölséges alázatosság! Óh alázatos fölség, hogy a világegyetem Ura, Isten és az Isten Fia annyira megalázza magát, hogy üdvösségünkért a kenyér szerény színe alá rejtezik. (28) Lássátok meg, testvéreim, Isten alázatosságát és öntsétek ki szíveteket elôtte. Alázzátok meg magatokat, hogy felmagasztaltassatok általa[28]. (29) Semmit se tartsatok tehát vissza magatokból, hogy egészen magához fogadjon benneteket az, aki egészen odaadja magát értetek. (30) Intem és buzdítom tehát testvéreimet az Úrban, hogy ahol tartózkodnak, a szentegyház szokásának megfelelôen naponként csak egy misét mondjanak. (31) Ha pedig több pap van azon a helyen, az egyik szeretetbôl elégedjék meg a másik miséjének meghallgatásával; (32) mivel a jelenlevôket és távollevôket méltók rá Úr Jézus Krisztus eltölti kegyelmével. (33) Ô, bár látszatra többhelyütt van, mégis osztatlan marad és nem szenved semmi fogyatkozást[29], hanem egyes- egyedül működik mindenütt, ahol jónak látja, az Úristennel, az Atyával és a Vígasztaló Szentlélekkel együtt mindörökkön örökké. Amen. (34) Mivel mindenki, aki Istentôl van, Isten igéit hallgatja, nekünk, akik különösképpen az isteni szolgálatra vagyunk rendelve, nem szabad megelégednünk Isten igéjének hallgatásával és teljesítésével, hanem ezen felül Teremtônk nagyságának és egyben tôle való függésünknek kinyilvánítására kötelességünk a szent edényeket és az istentiszteleti könyveket, melyek szent igéit tartalmazzák, gondosan ôrizni. (35) Ezért tehát intem és Krisztusban biztatom testvéreimet, hogy, ha valahol Isten igéit tartalmazó írásokat találnak, a tôlük telhetô legnagyobb tisztelettel legyenek irántuk és, (36) ha nincsenek jól eltéve, vagy éppen valahol szétszórva tiszteletlenül hevernek, amennyire csak tôlük telik, szedjék össze és tegyék el, mint akik tisztelik az Urat beszédeiben, amelyeket mondott[30]. (37) Mert sok dolog szentté lesz Isten igéje által és az Oltáriszentség is Krisztus szavainak erejével jön létre. (38) Gyónom tehát minden bűnömet az Atyaistennek az Úrnak, a Fiúnak és a Szentléleknek, a boldogságos, mindenkor Szűz Máriának, az ég és föld minden szentjeinek és neked H. testvérnek, szerzetünk miniszterének, mint az én tisztelere méltó uramnak, és rendünk papjainak és összes áldott testvéremnek. (39) Sokban és súlyosan vétkeztem, különösen, hogy a regulát, melyre ígéretet tettem az Úrnak, nem tartottam meg és a zsolozsmát részben hanyagságomból, részben betegségembôl kifolyólag, részben tudatlanságom és együgyűségem miatt nem úgy mondtam el, ahogyan a regula elôírja. (40) Legjobb tehetségem szerint mindenre kérem tehát H. testvért, miniszter generálisomat, az én uramat, hogy mindenkivel hiánytalanul tartassa meg a regulát, (41) és hogy a klerikusok áhítattal végezzék Isten színe elôtt a zsolozsmát. Eközben ne arra ügyeljenek, hogy milyen az ének dallama, hanem hogy elméjük összecsengjen azzal. Énekük legyen összhangban elméjükkel, elméjük pedig Istennel. (42) Inkább szívük tisztaságával igyekezzenek engesztelni Istent, semmint hangjuk pajzán csapongásával csiklandani a nép fülét. (43) Mert én a magam részérôl ígérem, hogy Isten kegyelmével mindezt szigorúan megtartom és a velem lévô testvérekre is áthagyományozom, hogy a zsolozsma és a regula egyéb rendelkezéseit szintén megtartsák. (44) Ha pedig valaki a testvérek közül nem akarná ezeket megtartani, azt sem katolikusnak, sem testvéremnek nem ismerem el. Az ilyeneket látni sem kívánom, még kevésbé szóba állni velük, amíg csak bűnbánatot nem tartanak. (45) Ezt mondom azokról is, akik a regula fegyelmének megcsúfolásával szanaszét csatangolnak a világban. (46) Lám, a mi Urunk Jézus Krisztus azért áldozta fel életét, hogy ne vétsen a szentséges Atyja iránti engedelmesség ellen[31]. (47) Én, Ferenc testvér, haszontalan ember és méltatlan teremtménye az Úristennek, az Úr Jézus Krisztus nevében meghagyom H. testvérnek, szerzetünk miniszterének és az utána következô miniszter generálisoknak, és az összes mostani és leendô ôröknek és a testvérek gvardiánjainak, hogy ezt az írást maguknál tartsák, a benne foglaltakat gyakorolják és ôrizzék gondosan. (48) És kérve kérem ôket, hogy amiket megírtam benne, azt gondosan ôrizzék és szorgalmasan tartsák meg a mindenható Isten tetszése szerint most és mindenkor, amíg csak a világ áll. (49) Áldjon meg benneteket az Úr[32], akik megteszitek ezeket és maradjon veletek az Úr mindörökre. Amen. (IMÁDSÁG) (50) Mindenható, örök, igazságos és könyörülô Isten, add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy éretted mindig azt tegyük, amirôl tudjuk, hogy megfelel akaratodnak és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, (51) hogy így bensôleg megtisztítva és bensôleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétôl lángra lobbantva nyomába szegôdhessünk[33] a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, (52) és kizárólag a te kegyelmedbôl eljuthassunk hozzád, Ó Fölséges, ki a tökéletes Háromságban és az egyszerű Egységben élsz és uralkodol és dicsôségben ragyogsz mindenható Istenünk, minden századokon át. Amen. ======================================================================== Levél az ôrökhöz Levelek (EPISTOLA AD CUSTODES, LÔr) Ez a levél a Klerikusokhoz írttal egyidôben keletkezhetett, amikor Ferenc 1220- ban visszatért a Szentföldrôl. Ferenc látta a muzulmánok mély hitét és rendszeres imádkozását, s a keresztényeket hasonlóan mély hódolatra buzdítja, fôleg az eukharisztia és Isten igéje iránt. E tiszteletnek külsôségekben is ki kell fejezôdnie: az eukharisztia méltó ôrzésében, az imádkozásra hívó harangszóban. (1) A kisebb testvérek összes ôreinek, akikhez eljut e levél, Ferenc testvér, az Úristenben szolgátok és kicsiny ember, üdvösséget kíván az ég és föld új jeleivel, melyek nagyok és fölségesek ugyan az Úr szemében, de sok szerzetes és más ember mégis semmibe veszi ôket. (2) Nagyobb buzgósággal, mintha magamról volna szó, kérlek benneteket, hogy amennyiben illô és helyénvalónak találjátok, kérjétek meg alázatosan a klerikusokat, hogy mindennél nagyobb tiszteletben tartsák a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és vérét, és leírt szentséges neveit és igéit, melyek a testet megszentelik. (3) A kelyhek, korporálék, oltárdíszek és minden, ami hozzátartozik az áldozatbemutatáshoz, értékes kivitelezésűek legyenek. (4) Ha tehát valahol túlságosan szegényesen van elhelyezve az Úr drágalátos teste, az egyház parancsa szerint vigyék egy felékesített helyre és ôrizzék, nagy tisztelettel hordozzák és körültekintéssel szolgáltassák ki másoknak. (5) Ha pedig az Úr írott neveit és igéit bárhol tisztátalan helyen találják, szedjék össze és megfelelô helyen helyezzék biztonságba. (6) És minden prédikációban, melyet mondtok, intsétek a népet bűnbánatra és arra, hogy az Úr szentséges testének és vérének vétele nélkül senki sem üdvözülhet. (7) És amikor a pap az oltáron bemutatja az áldozatot, vagy valahova viszi a szentséget, minden nemzet térdre borulva zengje az élô és igaz Úristen dicséretét, dicsôségét és tiszteletét. (8) És úgy hirdessétek és prédikáljátok az ô dicséretét minden népnek, hogy minden órában és a harangok szavának minden megcsendülésére az egész földkerekségen minden nép dicséretes hálaadást zengjen a mindenható Istennek. (9) És ôr testvéreim, akikhez csak írásom eljut, ha lemásolják és maguknál tartják azt ezenfelül azoknak a testvéreknek is lemásoltatják, akik szónoki tisztséget töltenek be, valamint azoknak, akik testvéreik ôrzésének szolgálatát látják el ha a benne foglaltakat mindvégig hirdetik, biztosak lehetnek, hogy velük van az Úristen áldása és az enyém. (10) És mindez legyen nekik az igazi és szent engedelmesség által. ======================================================================== Levél a népek vezetôihez Levelek (EPISTOLA AD POPULORUM RECTORES, LNVez) Ezt a levelet valószínűleg Spanyolországba küldte Ferenc, s küldetésének megdöbbentô öntudatával fordul a világi uralkodókhoz. Ebben a levélben is javasolja, hogy a keresztények kövessék a mohamedánok rendszeres imádkozását. Az eukharisztia tiszteletére buzdító többi levélhez hasonlóan ez is 1220-ban keletkezhetett. (1) Az földkerekség összes polgármesterének és konzulának, bírájának és vezetôjének, és mindazoknak, akikhez eljut ez a levél, Ferenc testvér, az Úristenben kicsiny és megvetésre méltó szolgátok, mindnyájatoknak üdvösséget és békét kíván. (2) Vegyétek fontolóra és tartsátok szem elôtt, hogy közeledik a halál napja. (3) A tôlem telhetô legnagyobb tisztelettel kérlek tehát benneteket, hogy e világ gondjai és aggodalmai miatt, melyek körülvesznek benneteket, meg ne feledkezzetek az Úrról és le ne térjetek parancsainak ösvényérôl. Mert mindazok, akik elfeledkeznek róla és eltérnek parancsaitól, átkozottak, és az ilyeneket ô is feledésnek adja. (4) És, ha rájuk köszönt a halál napja, mindenük, amirôl gondolták, hogy az övék, elvétetik tôlük. (5) És minél bölcsebbek és hatalmasabbak voltak a világban, annál keményebb fenyítést fognak elszenvedni a pokolban. (6) Ezért nyomatékosan lelketekre kötöm nektek, az én uraimnak, hogy tegyetek félre minden gondot és aggódást, és az ô szent emlékezetére áhítattal vegyétek a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és szentséges vérét. (7) És igyekezzetek a rátok bízott népben olyan nagy tiszteletet ébreszteni az Úr iránt, hogy esténként hírvivô útján, vagy más módon adott jelre az egész lakosság zengjen dicséretet és adjon hálát a mindenható Úristennek. (8) s ha nem teszitek ezt meg, vegyétek tudomásul, hogy az ítélet napján[34] a ti Uratok, Istenetek, Jézus Krisztus színe elôtt kell majd számot adnotok róla. (9) Akik pedig maguknál ôrzik és betartják ezt az írást, tudják meg, hogy az Úristen megáldja ôket. ======================================================================== Levél egy miniszterhez Levelek (EPISTOLA AD QUENDAM MINISTRUM, LMin) A személyeknek, nem pedig közösségeknek írt levelek következnek. Az egy miniszterhez levél címzettjét nem ismerjük. Az 1218-as és az 1221-es pünkösdi káptalan között írhatta Ferenc. Értékes bepillantást enged a regula alakításának közös munkájába, de fôleg azért fontos irat, mert megmutatta Ferenc egyedülálló gondolkodását arról, milyen legyen az elöljáró: irgalmas, és tisztelje testvérei szabadságát is. A 7. versben a másolók a non velis-t (ne akard, hogy jobb keresztények legyenek) ut velis-re (hogy akard) változtatták, elvéve ezzel az eredeti kifejezés merészségét. (1) N. miniszter testvérnek: az Úr áldjon meg téged. (2) Lelked állapotával kapcsolatban azt mondom neked -- amennyire tudom -- hogy mindazt, ami akadályoz az Úristen szeretésében, és mindenkit, testvéreket és másokat, akik akadályt gördítenek utadba -- mégha mindjárt meg is vernének --, kegyelem gyanánt kell felfognod. (3) És így akard és ne másként. (4) És tedd ezt az Úristen és az irántam való igazi engedelmességbôl, mert biztosan tudom, hogy ez az igazi engedelmesség. (5) És szeresd azokat, akik így tesznek veled, (6) és ne kívánj tôlük semmi mást, mint amit az Úr ad neked. (7) És ebben szeresd ôket, és ne kívánd, hogy jobb keresztények legyenek. (8) És ez többet jelentsen számodra, mint a remeteélet. (9) Abból akarom megismerni, szereted-e igazán az Urat és engem, az ô szolgáját és a tiédet, hogy megteszed-e ezt; nevezetesen, hogy ne legyen olyan testvér a világon, akinek, bármilyen súlyosan is vétkezett -- miután szemedet látta, és irgalmat kért tôled -- irgalmad nélkül kelljen távoznia. (10) S ha nem kér irgalmat, neked magadnak kell megkérdezned tôle, nem kíván-e irgalmat nyerni. (11) És, ha utána ezerszer vétkezik is szemed láttára, szeresd ôt jobban, mint engem; hogy ezzel az Úrhoz vonzzad ôt; légy mindig könyörületes az ilyenekhez. (12) És alkalomadtán közöld a gvárdiánokkal is, hogy eltökélt szándékod így cselekedni. (13) A regula azon fejezeteibôl, melyek a halálos bűnökrôl szólnak, az Úr segítségével a pünkösdi káptalanon, ha a testvérek is jónak látják, egy ilyen fejezetet szándékozunk összeállítani: (14) Ha valamelyik testvér az ellenség sugallatára halálosan vétkezik, az engedelmesség erejénél fogva köteles gvárdiánjához fordulni. (15) És egyik testvér se i tud bűnérôl égyenítse meg ôt, se le ne nézze, hanem nagy könyörülettel legyen iránta és bűnét tartsa teljes titokban. Mert nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. (16) Ugyancsak az engedelmesség erejénél fogva kötelesek ôt egy kísérôvel ôréhez küldeni. (17) És az ôr olyan könyörülettel bánjék vele, mint hasonló esetben maga is kívánná, hogy bánjanak vele. (18) És ha más, bocsánatos bűnbe esik valaki, gyónjék meg pap testvérének; (19) ha pedig nincs ott pap, gyónjék meg valamelyik testvérének, míg papot nem talál, aki megadja a törvényes feloldozást, ahogy mondatott. (20) Ennek a testvérnek semmi hatalma sincs más penitencia kirovására, mint erre: Menj és többé ne vétkezzél[35]. (21) Ezt az írást, hogy jobban betartsd, ôrizd magadnál Pünkösdig; akkor testvéreiddel itt leszel. (22) És ezt és minden mást, ami hiányosan van benne a regulában, az Úristen segítségével igyekezzetek megtartani. ======================================================================== Levél Leó testvérhez Levelek (EPISTOLA AD FRATREM LEONEM, LLeó) A levél eredetijét a spoletói katedrális kincstárában ôrzik. De nemcsak kezenyomát, gondolatát is hűen tükrözi: a lelki szabadság tiszteletének tanúbizonysága. (1) Leó testvér, Ferenc testvéred üdvöt és békét kíván. (2) Úgy beszélek hozzád, fiam, mint az édesanya; mert mindazt, amit az úton beszéltünk, röviden egy szóba és tanácsba foglalhatom össze, és ha újból hozzám kellene fordulnod tanácsért, akkor is csak ezt tanácsolhatnám: (3) Ha az Úristen tetszésének keresésében s az ô nyomdokának és szegénységének követésében bármilyen út célravezetôbbnek látszik elôtted, az Úristen áldásával és az én engedelmemmel válaszd azt. (4) És ha lelked békéjéért, vagy más vigasztalásért szükségét éreznéd, hogy megint hozzám jöjj, csak jöjj, Leóm. ======================================================================== Levél Szent Antalhoz Levelek (EPISTOLA AD S. ANTONIUM, LAnt) 1223 végén vagy 1224 elején fordult Ferenc ezzel a levéllel Antalhoz, akit tisztelete jeléül püspöknek nevezett, s akinek elmondja a ferences teológiai stúdiumok legfôbb feltételét: az imádság és áhítat szellemét semmiképpen nem szabad kioltani. Néhány kéziratban ez a figyelmeztetés a tanulóknak szól: non exstinguas helyett non exstinguant szerepel. (1) Antal testvérnek, püspökömnek Ferenc testvér üdvöt kíván’ (2) Megelégedésemre szolgál, hogy a szent teológiából elôadásokat tartasz a testvéreknek. Vigyázni kell azonban, hogy e stúdium során ki ne oltsd a szent áhítat és imádság szellemét, ahogy az regulánkban áll. ======================================================================== Jegyzetek Levelek 1. 1Jn 3,14 2. 1Kor 2,14 3. vö. Mt. 12,36 4. 1: vö. Mk 12,30; vö. Mt 22,39 6: vö.Iz 11,2; vö. Jn 14,23 7: vö. Mt 5,45; vö. Mt 12,50 9: vö. Mt 12,50; 10: vö. 1Kor 6,20; vö. Mt 5,16 13: vö. Jn 10,15 14: Jn 17,11; Jn 17,6 15: Jn 17,8 16: vö. Jn 17,9 17: Jn 17,17; vö. Jn 17,19 18: Jn 17,20; vö. Jn 17,19; Jn 17,11 19: Jn 17,24; Mt 20,21 5. 6: vö. Jn 8,41 9: Zs 106,27; Zs 118,21 12: vö. Mk 7,21.23 16: vö. Lk 8,18; Mk 4,25 6. 21: Jn 6,64 22: vö. Mt 12,36; vö. Róm 14,10 7. 3: Jn 6,64 5: 2Kor 8,9 6: Mt 26,26 7: Mt 26,27 9: Lk 22,44 10: Mt 26,42; Mt 26,39 12: vö. Jn 1,3 13: vö. 1P‚t 2,21 15: vö. Mt 11,30 8. 16: vö. Zsolt 33,9; Jn 3,19 17: Zsolt 118,21 18: Mt 22,37.39 9. 19: Jn 4,23 20: vö. Jn 4,24 21: Zs 31,4; Mt 6,9; Lk 18,1 10. 23: vö. Jn 6,55.57; Jn 3,5 24: 1Kor 11,29 25: Lk 3,8 26: vö. Mt 22,39 11. 29: Jak 2,13 30: vö. Tób 4,11; 12,9 12. vö. Sir 3,22 13. 36: vö. Lk 11,42 37: Mt 15,18-19; Mk 7,23 38: vö. Mt 5,44; Lk 6,27 14. 42: Lk 22,26 43: vö. Mt 7,12 15. 46: 1P‚t 2,13 47: Zs 21,7 16. 48: Iz 11,2; vö. Jn 14,23 49: vö. Mt 5,45 50: vö. Mt 12,50 52: vö. Mt 12,50 53: vö. Mt 5,16 17. 56: vö. Jn 10,15; Jn 17,11 58: Jn 17,8; Jn 17,17 59: vö. Jn 17,19; Jn 17,11 60: Jn 17,24; Mt 20,21 18. 61: vö. Jel 5,13 62: vö. "Ubi caritas" himnusz Nagycsütörtökrôl 19. 66: vö. Jn 8,41 67: Zs 106,27 69: vö. Mk 7,21.23 20. Jer 17,5 21. 83: vö. Lk 8,18; Mk 8,25 22. 87: vö. 1Jn 4,16 88: Mt 24,13 23. 3: vö. Jel 1,5 4: vö. 2Ezdr 8,6; vö. Lk 1,32; Róm 1,25 5: ApCs 2,14 6: Iz 55,3 9: vö. Tób 13,6 10: Zsid 12,7 24. Zsid 12,7 25. Lk 22,19; 1Kor 11,24; vö. 1Kor 11,27 26. 17: vö. Zsid 10,28 18: Zsid 10,23 19: 1Kor 11,29; vö. Jer 48,10 20: Mal 2,2 27. 1P‚t 1,12 28. 23: vö. 1Kor 1,26; vö. Lev 19,2 26: Jn 11,27 28: Zsolt 61,9; vö. 1P‚t 5,6; Jak 4,10 29. vö. Húsvéti örömének 30. 34: vö. Jn 8,47 36: 1Kir 2,4 31. vö. Fil 2,8 32. vö. Zs 113,23 33. vö. 1P‚t 2,21 34. 2: vö. Ter 47,29 3: vö. Zs 118,21; Ez 33,13 4: vö. Lk 8,18 8: vö. Mt 12,36 35. 1: vö. Sz m 6,24a 15: Mt 9,12 17: vö. Mt 7,12 20: vö. Jn 8,11 ======================================================================== Az erények üdvözlése Imádságok (SALUTATIO VIRTUTUM, ErÜdv) Celanói Tamás is említi e mű címét[1], melynek műfaja a középkorban közkedvelt ,,lauda'', a dicséret. Ez a lovagi, udvarló költészettel és a liturgikus dicséret nyelvével egyaránt rokon. (1) Üdvözlégy Bölcsesség Királyné, tartson meg téged az Úr nôvéreddel, a szent tiszta egyszerűséggel egyetemben. (2) Szent Szegénység Úrnô, tartson meg téged az Úr nôvéreddel, a szent alázatossággal egyetemben. (3) Szent Szeretet Úrnô, tartson meg téged az Úr nôvéreddel, a szent engedelmességgel egyetemben. (4) Mindnyájan ti, szent erények, tartson meg benneteket az Úr, kibôl eredtetek és közénk jöttetek. (5) Nincs ember a földkerekségen, aki csak egyet is meg tudna közületek magának szerezni, ha elôbb meg nem hal. (6) Aki csak egyet is bír közületek, és a többi ellen nem vét, valamennyiötöket birtokolja; (7) És aki csak egyikôtök ellen vét, egyikôtöket sem mondhatja magáénak és valamennyiôtök ellen vét. (8) És mindegyikôtök megszégyeníti a bűnöket és vétkeket. (9) A szent Bölcsesség megszégyeníti a sátánt és minden gonoszságát. (10) A szent tiszta egyszerűség megszégyeníti e világ minden bölcsességét és a test bölcsességét. (11) A szent szegénység megszégyeníti a világ minden kapzsiságát, fukarságát és aggályait. (12) A szent alázatosság megszégyeníti a gôgöt, és a világban élô embereket s általában mindent, ami a világban van. (13) A szent szeretet megszégyenít minden ördögi és a testi kísértést, úgyszintén minden testi félelmet. (14) A szent engedelmesség megfékez minden testi és érzékies vágyat. (15) Az engedelmes ember megfegyelmezett testét kész alárendelni a lélek szolgálatának, alávetni testvére akaratának (16) és a világ minden emberének, (17) sôt nemcsak az embereknek, hanem a szelíd és vad állatoknak is, (18) hogy azt tehessék vele, amit akarnak, már amennyire az Úr onnét felülrôl megengedi ezt nekik[2]. ======================================================================== A Boldogságos Szűz üdvözlése Imádságok (SALUTATIO BEATAE MARIAE VIRGINIS, BSzÜdv) Ez az imádság sokat elmond arról, hogyan értette és tisztelte Ferenc az Isten anyjának titkát Máriában. Figyeljünk fel az elsô vers kifejezésére: ,,ki szűz lévén templommá lettél'', melyet az új latin szövegkiadás állított helyre. (1) Üdvözlégy, Úrnônk, szentséges Királynénk, Istennek szent szülôje, Mária, ki szűz lévén templommá lettél, (2) és választottja a szentséges mennyei Atyának, ô szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával és a Vigasztaló Szentlélekkel. (3) Minden kegyelem teljessége és minden jóság lakozott és lakozik tebenned. (4) Üdvözlégy te, Isten palotája; Üdvözlégy te, az ô lakozó sátra; Üdvözlégy te, az ô lakóháza. (5) Üdvözlégy te, az ô palástja; Üdvözlégy te, az ô szolgálója; Üdvözlégy te, az ô anyja, (6) legyetek üdvözölve ti, szent erények mind, kik a Szentlélek kegyelmébôl és megvilágosításából a hívek lelkébe ereszkedtek, hogy a hitetleneket Istenben hívô emberekké formáljátok át. ======================================================================== A Miatyánk kifejtése Imádságok (EXPOSITIO IN PATER NOSTER, Mkif) Az Úr imádságát Ferenc minden imádság mintájánk tekintette és gyakran átelmélkedte szavait. Ennek gyümölcse a Miatyánk kifejtése. Ha nem is származik minden sorában Ferenctôl ez az imádság, mégis az övé, hiszen ô állította össze és gyakran imádkozta a zsolozsmában, ahogy a ,,Dicséretek minden imaórára'' egyik megjegyzése tanúsítja. (1) Ó Szentséges Atyánk, teremtônk, megváltónk, vígasztalónk és Üdvözítônk. (2) Aki a mennyekben vagy: az angyalokban és a szentekben; te világosítod meg ôket tudásukban, mert te vagy, Uram, a fényesség; te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet; te töltöd el ôket bentlakásod által boldogsággal, mert te vagy, Uram, a legfôbb jó, az örök, akitôl minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen. (3) Szenteltessék meg a te neved: ragyogjon föl bennünk a te ismereted, hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége, ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága és ítéleteid mélysége, (4) Jöjjön el a te országod: hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel és vezess bennünket a te országodba, ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes, barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó. (5) Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is: hogy teljes szívünkbôl szeressünk téged és szüntelenül reád gondoljunk, hogy teljes lelkünkbôl mindig utánad sóvárogjunk, hogy teljes elménkbôl minden szándékunkat feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük s hogy végül minden erônkbôl minden képességünket, lelkünk és testünk minden rezdülését a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra; felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat, erônkhöz képest iparkodjunk mindenkit szeretetedre gyullasztani, mások szerencséjén nem kevésbé örülni, mint a magunkén, szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk, és senkit meg nem bántani. (6) Mindennapi kenyerünket: a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk ma: annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett. (7) És bocsásd meg vétkeinket: a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szerelmes Fiad szenvedésének erejébôl, s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért és közbenjárására. (8) Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek: és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram, hogy teljesen megbocsássunk; add, hogy az ellenséget igazán szeressük, s érettük nálad buzgón közbenjárjunk, senkinek rosszért rosszal ne fizessünk[3], s azon legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára legyünk. (9) És ne vígy minket kísértésbe: se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba. (10) De szabadíts meg a gonosztól: a múlttól, a jelentôl és a jövendôtôl. Dicsôség az Atyának…stb. ======================================================================== Dicséretek minden imaórára Imádságok (LAUDES AD OMNES HORAS DICENDAE, DMI) Ferenc a zsolozsma minden imaórájához elmondta ezt az imádságot. Nem az ô saját szerzeménye, hiszen minden szava a Szentírásból és az egyház liturgiájából való. A szavak megválasztása azonban Ferenc sajátos teológiai szemléletét tükrözi. A záróimádság az ô kedvelt imaformájában Isten megszólításait halmozza. Kezdôdnek azok a dicséretek, melyeket Boldogságos Ferenc atyánk szerzett. Ô maga a napnak és éjszakának minden imaóráján, nemkülönben a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmája elôtt elmondotta ezeket. A dicséret így kezdôdik: Szentséges Atyánk, aki a mennyekben vagy stb. a Dicsôséggel együtt, utána következik a dicséret: (1) Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki van, aki volt, és aki eljövendô: dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké. (2) Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicséret, dicsôség, tisztelet és áldás: dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké. (3) Méltó a Bárány, aki megöletett, hogy övé legyen a hatalom és istenség és bölcsesség és erô és tisztelet és dicsôség és áldás: dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké. (4) Áldjuk az Atyát, és a Fiút a Szentlélekkel: dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké. (5) Áldjátok az Urat, az Úr összes művei: dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké. (6) Mondjatok dicséretet Istenünknek mind az ô szolgái, és akik félitek az Istent, kicsinyek és nagyok: dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké. (7) Dicsérjék ôt, a dicsôségest, az egek és a föld[4]: dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké. (8) És minden teremtmény, mely a mennyben és a föld felett és a föld alatt van, és amely a tengeren és benne van: dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké. (9) Dicsôség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek: dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké. (10) Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökké, amen: dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké. (11) IMÁDSÁG: Mindenható, szentséges, fölséges és hatalmas Isten, minden jó, legfôbb jó, egészen jó, aki egyedül vagy jó, neked áldozunk minden dicséretet, minden dicsôséget, minden kegyelmet, minden tiszteletet, minden áldást és minden jót. Úgy legyen, úgy legyen. Amen. ======================================================================== Az Úr misztériumainak zsolozsmája Imádságok (OFFICIUM PASSIONIS DOMINI, MZs) Ferenc egészen sajátos zsolozsma-összeállítása ez. Mivel nemcsak Krisztus Passiójáról szól, hanem az üdvösség egész művérôl, ezért a fenti magyar címet a francia fordítást követve helyénvalóbbnak gondoltuk, mint a legtöbb kézirat latin címének szószerinti fordítását: ,,Az Úr kínszenvedésének zsolozsmája''. (BEVEZETÉS) (Itt kezdôdnek azok a zsoltárok, melyeket Boldogságos Ferenc atyánk az Úr kínszenvedésének tiszteletére, emlékezetére és dicséretére állított össze, s melyeket a nap és az éjszaka megfelelô imaóráin kell mondani. Kezdôdnek pedig nagycsütörtök kompletóriumával, mivel a mi Urunk, Jézus Krisztust azon éjszaka árulták el, fogták meg. Tudni való, hogy Szent Ferenc a következô módon végezte ezt a zsolozsmát: elôször azt az imádságot mondta, melyre Urunk és Mesterünk tanított bennünket: Szentséges Atyánk stb. a dicséretekkel, azaz a Szent, Szent, Szent stb. dicsérettel, mint fentebb. A dicséret és az imádság befejezése után a következô antifónába kezdett: Szentséges Szűz Mária. Az elsô zsoltárokat Szűz Máriáról mondotta; azután más zsoltárokat is mondott, melyeket úgy válogatott össze és minden elmondott zsoltár végén elmondta a kínszenvedés zsoltárait. A zsoltár végén újból elmondta a Szentséges Szűz Mária antifónát. Ezzel véget ért a zsolozsma.) I. rész[5]:- a nagyheti Szent Háromnapra és az évközi hétköznapokra I. Zsoltár: KOMPLETÓRIUMRA (1) Isten, feltártam elôtted életemet, * Szemed elé helyezted könnyeimet[6]. (2) Minden ellenségem gonoszat forralt ellenem, * és tanácsba gyűltek össze. (3) Rosszal fizettek nekem a jóért, * és gyűlölettel szeretetemért. (4) Ahelyett, hogy szeretnének, rágalmaztak, * én pedig imádkoztam. (5) Szent Atyám, ég és föld királya, ne távozz el tôlem,* mert közel a gyötrelem, és nincs aki megsegítsen. (6) Ellenségeim meghátrálnak, bármelyik nap hívtalak segítségül,* tudtam, hogy valóban Istenem vagy nékem. (7) Barátaim és ismerôseim közelítettek és megálltak, * és ismerôseim távolabb álltak. (8) távol tartottad tôlem ismerôseimet, * utálatossá lettem, elárultattam és nincs menekvésem. (9) Szent Atyám, ne vond meg tôlem segítségedet, * Istenem, tekints reám, segíts meg engem. (10) Jöjj segítségemre, Uram, * Szabadító Istenem. Dicsôség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, Miképpen kezdetben, most és mindörökké, amen. Antifóna: (1) Szentséges szűz Mária, nincsen másod a földön az asszonyok között, (2) te a magasságbeli Királynak, a mennyei Atyának leánya és szolgálója, a mi szentséges Urunknak, Jézus Krisztusnak anyja, a Szentlélek jegyese, imádkozzál érettünk Szent Mihály fôangyallal és az egek minden erôivel és összes szentjével a te szentséges, szerelmes Fiadnál, a mi Urunknál és Mesterünknél. Dicsôség az Atyánk. Miképpen. (Megjegyzendô, hogy ez az antifóna vonatkozik minden imaórára, ez szolgál antifónául, kapitulumul, himnuszul, párversül és könyörgésül, mégpedig a Matutinumban és a többi imaórában egyaránt. Azokon semmi mást nem mondott, mint ezt az antifónát a megfelelô zsoltárokkal. A zsolozsma befejezéseként ezt szokta imádkozni Ferenc:) Áldjuk az Urat, az élô és igaz Istent, mondjunk neki mindenkoron dicséretet, dicsôséget, tiszteletet, áldást és minden jót. Amen, amen. Úgy legyen, úgy legyen. II. Zsoltár: MATUTINUMRA (1) Uram, szabadító Istenem, * éjjel-nappal tehozzád kiáltottam[7]. (2) Jusson színed elé imádságom, * Hajtsd füledet kérésemre. (3) figyelj lelkemre és szabadítsd meg. * Ellenségeim kezébôl ragadj ki engem, (4) mivel te hoztál ki engem az anyaméhbôl, anyám keblén te voltál reménységem, * terád hagyatkoztam az anyaméhtôl kezdve, (5) Anyám ölétôl Istenem te vagy nékem, * ne távozz el tôlem. (6) Te ismered gyalázatomat, * csúfos helyzetemet és szégyenemet. (7) Szemed elôtt vannak mind, akik gyötörnek engem, * gyalázatot és nyomorúságot szenved a szívem. (8) És kerestem ki szánakozzék rajtam, * és ki vigasztaljon engem, de nem akadt senki, (9) Gonoszok támadtak rám, Istenem, * hatalmaskodók csapata tört életemre, és semmibe vettek téged. (10) A sírba szállók közé számítottak, * olyan lettem, mint az ember, akinek nincs segítsége, szabadon a holtak között. (11) Te vagy az én szentséges Atyám, * királyom és Istenem. (12) Jöjj segítségemre, Uram, * Szabadító Istenem. III. Zsoltár: PRIMÁRA (1) Könyörülj rajtam Istenem, könyörülj rajtam, * mivel benned bízik az én lelkem[8]. (2) Szárnyad árnyékába menekülök, * amíg a veszedelem elvonul. (3) Szentséges Atyámhoz, a Fölségeshez kiáltok, * az Úrhoz, aki jót tett velem. (4) Elküldött az égbôl és megszabadított engem, * csúffá tette elnyomóimat. (5) Irgalmát és hűségét elküldte az Isten, * és kiragadta életemet hatalmas ellenségeim és gyűlölôim kezébôl, mivel összefogtak ellenem. (6) Lábam elé csapdát állítottak, * és lelkemet megalázták. (7) Elôttem mély vermet ástak, * de ôk maguk estek bele. (8) Kész az én szívem, Isten, kész az én szívem, * énekelek és zsoltárt zengek. (9) Kelj fel dicsôségem, kelj fel lantom, citerám, * felkelek hajnalban. (10) Hálát adok neked, Uram, a népek között, * zsoltárral dícsérlek a nemzetek között. (11) Irgalmasságod nagyobb az égnél, * hűséged a fellegekig ér. (12) Istenem, emelkedj föl az egek fölé, * dicsôséged az egész föld fölé. Megjegyzés: ez a zsoltár mindig a Primára mondandó IV. Zsoltár: TERTIÁRA (1) Irgalmazz nekem, Istenem, mert rajtam tapodnak az emberek * egész nap támadnak és gyötörnek engem[9]. (2) Ellenségeim egész nap tipornak engem, * mivel sokan harcolnak ellenem. (3) Minden ellenségem gonoszat forralt ellenem, * és gonoszat szóltak ellenem. (4) Akik ôrizték lelkemet, * tanácsba gyűltek össze. (5) Kimentek, * és összebeszéltek. (6) Aki csak rámnéz, mind kinevetett, * fejét csóválta, és száját félreh*zta. (7) Én azonban féreg vagyok, nem ember * emberek szégyene, a nép megvetettje. (8) Gyalázattá lettem minden ellenségem elôtt, különösképpen szomszédaimnak, * és ismerôseim félnek tôlem. (9) Szent Atyám, ne vond meg tôlem segítségedet, * Kelj védelmemre. (10) Jöjj segítségemre, Uram, * Szabadító Istenem. V. Zsoltár: SEXTÁRA (1) Nagy szóval az Úrhoz kiáltottam, * nagy szóval az Úrhoz könyörögtem[10]. (2) Színe elé tárom imádságomat, * és feltárom elôtte nyomorúságomat. (3) Elcsügged bennem a lélek, * pedig jól ismerted ösvényeimet. (4) Az úton, amelyen járni szoktam, * a gôgösök titokban tôrt vetettek elém. (5) Jobbkezem felé néztem és láttam, * és nem volt, aki fölismert volna engem. (6) Elveszett minden menedékem, * nincs senki, aki törôdne életemmel. (7) Mivel érted tűrtem gyalázatot, * érted borította szégyen az arcomat. (8) Idegenné lettem testvéreim elôtt, * és jövevény anyám fiai elôtt. (9) Szent Atyám, a házadért való buzgóság emészt, * és rám hull a téged átkozóknak gyalázkodása. (10) és ôk ellenem összegyűltek és örvendeztek, * tudtomon kívül ostoraimmá lettek. (11) Hajam szálánál is többen voltak, * akik ok nélkül gyűlöltek engem. (12) Üldözôim és ellenségeim gonoszul összefogtak ellenem, * most azt fizettem meg, amit el se vettem. (13) Hamis tanúk álltak elô, * és arról kérdeztek, amit nem tudtak. (14) Rosszal fizettek nekem a jóért, és rám támadtak, * mivel a jóra törekedtem. (15) Te vagy az én szentséges Atyám, * királyom és Istenem. (16) Jöjj segítségemre, Uram, * Szabadító Istenem. VI. Zsoltár: NÓNÁRA (1) Ó ti mindnyájan, kik jártok-keltek az úton, * nézzetek ide és lássátok: van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam[11]? (2) Mert ebek falkája ólálkodik körülöttem, * gonosztevôk serege fogott közre. (3) Ôk meg vizsgálgattak és bámultak engem: * elosztották maguk között ruhámat, és köntösömre sorsot vetettek. (4) Átlyuggatták kezemet-lábamat, * megszámlálták minden csontomat. (5) Reám tátották szájukat, * mint prédára éhes üvöltô oroszlánok. (6) Olyan lettem, mint a víz, amely kiömlött, * minden csontom szertehullott. (7) És szívem olyan lett, mint a viasz, * szétfolyt bensômben. (8) Kiszáradt a torkom mint a cserép, * nyelvem odatapadt ínyemhez. (9) Enni nekem epét adtak, * és szomjúságomban ecettel itattak. (10) A halál porába vezettek engem, * és növelték sebeim fájdalmát. (11) Elaludtam és felkeltem, * és szentséges Atyám fölemelt engem dicsôséggel. (12) Szent Atyám, te megfogtad jobbomat, tanácsoddal vezettél, * s azután dicsôségre emeltél. (13) Hiszen rajtad kívül ki volna nekem az égben? * Hogyha veled vagyok, semmi sem kell nekem a földön. (14) Lássátok, lássátok, az Isten én vagyok -- mondja az Úr * fölséges a nemzetek közt, fölséges a földön. (15) Áldott az Úr, Izrael Istene, aki tulajdon szent vérével váltotta meg szolgái lelkét, * nem bűnhôdik senki, aki benne bízik. (16) Tudjuk, hogy jön, * mert eljön, hogy igazságosan ítéljen. VII. Zsoltár: VECSERNYÉRE (1) Tapsoljatok nemzetek, mindnyájan, * ujjongjatok Istennek dicsérô szóval [12]. (2) Mert fölséges az Úr, * félelmetes nagy király az egész földön. (3) Mert a Szentséges Mennyei Atya, a mi királyunk kezdettôl fogva * elküldötte szeretett Fiát az égbôl és szabadulást szerzett a föld közepén. (4) Örvendjen az ég és ujjongjon a föld, zúgjon a tenger egész teljessége, * örvendjen a mezô és minden, ami rajta van. (5) Énekeljetek neki új éneket! * Minden föld az Úrnak énekeljen! (6) Mert nagy az Úr és minden dicséretre méltó, * félelmetesebb az összes isteneknél. (7) Adjatok az Úrnak, népek családjai, adjatok az Úrnak dicsôséget és hatalmat, * adjatok az Úr nevének dicsôséget. (8) Adjátok testeteket áldozatul és hordozzátok az ô keresztjét, * és kövessétek mindvégig szent parancsait. (9) Az egész föld rettegjen elôtte, * uralkodik az Úr a fáról. (Nagypéntektôl Áldozócsütörtökig idáig kell mondani, Áldozócsütörtök ünnepén pedig az alábbi verseket kell hozzáfűzni:) (10) És fölment a mennyekbe és ül az égben a szentséges Atya jobbja felôl; + Istenem emelkedj föl az egek fölé, * dicsôséged az egész föld fölé. (11) Tudjuk, hogy jön, * mert eljön, hogy igazságosan ítéljen. (És megjegyzendô, hogy Mennybemeneteltôl Adventig ugyanígy mondjuk minden nap ezt a zsoltárt, vagyis a Tapsoljatok nemzetek, mindnyájan kezdetűt a többi sorokkal, és a Dicsôséget ahol a zsoltár végetér, azaz a mert eljön, hogy igazságosan ítéljen sorig. Megjegyzendô, hogy ezeket a zsoltárokat mondjuk Nagypéntektôl a Feltámadás vasárnapjáig. Ugyanígy mondandók Pünkösd nyolcadától Adventig és Vízkereszt nyolcadától a Feltámadás vasárnapjáig, kivéve a vasárnapokat és a fôünnepeket, melyeken nem mondjuk; más napokon viszont mondjuk.) II. rész: a húsvéti idôre Nagyszombaton, a szombati nap végén. VIII. Zsoltár: KOMPLETÓRIUMRA (1) Istenem, jöjj segítségemre, * Uram, siess, segíts meg engem[13]. (2) Szégyenüljenek meg és szégyenkezzenek, * akik életemre törnek. (3) Forduljanak hátra és piruljanak, * akik nekem rosszat akarnak. (4) Hátráljanak tüstént és piruljanak, * akik azt mondták nekem: ,,Úgy kell neki, úgy kell!'' (5) Ujjongjanak és örvendjenek benned mind, akik téged keresnek, * ,,Áldott legyen az Úr!'' - kiáltsák szüntelen, akik a te segítségedet várják. (6) Én bizony gyámoltalan és szegény vagyok, * Istenem, siess hozzám! (7) Segítôm és szabadítóm te vagy, * én Uram, ne késlekedj! IX. Zsoltár: HÚSVÉT VASÁRNAP MATUTINUMRA (1) Énekeljetek az Úrnak új éneket, * mert csodákat művelt[14]! (2) Megszentelte szerelmes Fiát jobbja, * és szentséges karja. (3) Megismertette az Úr üdvösségét, * s a nemzetek színe elôtt kinyilatkoztatta igazságosságát. (4) Azon a napon az Úr elküldte irgalmát * és éjjel énekét. (5) Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, * örvendezzünk és ujjongjunk rajta. (6) Áldott, aki az Úr nevében jön, * Isten az Úr, ô ragyog felettünk. (7) Örvendjen az ég és ujjongjon a föld, zúgjon a tenger egész teljessége, * örvendjen a mezô és minden ami rajta van. (8) Adjatok az Úrnak, népek családjai adjatok az Úrnak dicsôséget és hatalmat, * adjatok az Úr nevének dicsôséget! (Húsvét vasárnaptól Mennybemenetel ünnepéig eddig mondjuk mindennap minden imaórára, kivéve a Vecsernyét, a Kompletóriumot és a Primát. Mennybemenetel éjszakáján hozzátesszük ezeket a verseket:) (9) Föld népei, énekeljetek Istennek, * zengjetek zsoltárt az Úrnak. (10) Zengjetek zsoltárt Istennek, aki az egek egei fölé emelkedett, * napkelet felé. (11) Íme hallatja szavát, hatalmas szózatát, dicsôítsétek Istent Izrael fölött, * fölsége és hatalma a felhôkben ragyog. (12) Csodálatos az Úr az ô szentjeiben, * Izrael Istene ad népének hatalmat és erôt, áldott az Isten. (Megjegyzendô, hogy ezt a zsoltárt a fenti versekkel Mennybemeneteltôl Pünkösd nyolcadáig kell mondani Matutinumra, Tertiára, Sextára és Nonára. A Dicsôség az Atyának verset az Áldott az Isten szavak után kell mondani és nem másutt. Az is megjegyzendô, hogy a Pünkösd nyolcada és Advent és a Vízkereszt nyolcada és Nagycsütörtök közé esô vasárnapokon és fôbb ünnepeken csak a Matutinumra kell mondani, mivel az Úr Nagycsütörtökön ette meg tanítványaival a Húsvétot. De ha úgy tetszik, Matutinumra és Vecsernyére más zsoltárt is lehet választani, éspedig az Áldalak, Uram kezdetűt[15], ahogyan a zsoltároskönyvben található. Ezt Húsvéttól Mennybemenetelig lehet imádkozni és nem tovább.) PRIMÁRA: III. Zsoltár TERTIÁRA, SEXTÁRA ÉS NONÁRA: IX. Zsoltár VECSERNYÉRE: VII. Zsoltár III. rész: vasárnapokra és nagyobb ünnepekre (A következô zsoltárokat szintén Boldogságos Ferenc atyánk állította össze. Ezeket az Úr szenvedésérôl szóló elôbbi zsoltárok helyett Pünkösd nyolcada és Advent és Vízkereszt nyolcada és Nagycsütörtök közé esô vasárnapokon és jelesebb ünnepeken kell mondani. de jól értsük meg, hogy éppen azon a napon kell mondani, mert ez az Úr Húsvétja.) KOMPLETÓRIUMRA: VIII. Zsoltár MATUTINUMRA: IX. Zsoltár PRIMÁRA: III. Zsoltár X. Zsoltár: TERTIÁRA (1) Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, nevének dicsôségérôl zsoltárt zengjetek, * dicsérjétek dicsôségét[16]! (2) Mondjátok Istennek: ,,Milyen félelmetesek a te műveid, Uram!'' * Erôd nagysága miatt hízelegnek neked ellenségeid. (3) Az egész föld imádjon téged és zsoltározzon neked, * nevednek zsoltárt zengjen! (4) Jöjjetek, hallgassátok, én elbeszélem nektek, mind, akik félitek az Istent, * mi mindent tett velem. (5) Ajkam hozzá kiáltott, * s nyelvem magasztalta ôt. (6) Szavamat meghallgatta szent templomából, * és színe elé hatolt a kiáltásom. (7) Áldjátok a mi Urunkat, nemzetek, * hangos szóval hirdessétek dicséretét. (8) Áldott legyen benne a föld minden népe, * minden nemzet magasztalja ôt! (9) Áldott az Úr, Izrael Istene, * aki egyedül művel nagy csodákat! (10) Áldott legyen fönséges neve mindörökké, * fölségével teljék be az egész föld, amen, amen. XI. Zsoltár: SEXTÁRA (1) Hallgasson meg téged az Úr a gyötrelem napján, * Jákob Istenének neve oltalmazzon[17]! (2) Ô küld segítséged neked szent templomából * Sionból oltalmaz téged. (3) Emlékezzék összes áldozatodra, * és legyen kövér égôáldozatod. (4) Töltse be szíved vágyait, * és váltsa valóra minden terved. (5) Hadd örvendezzünk gyôzelmednek, * és Urunk Istenünk nevében fölmagasztaltatunk. (6) Teljesítse az Úr minden kérésedet; most már tudom, hogy elküldötte az Úr az ô Fiát Jézus Krisztust, * és megítéli a népeket igazságban. (7) A szegényeknek az Úr lett menedéke, a szükség és gyötrelem napjaiban egyetlen segítsége, * benned bízik aki nevedet ismerte. (8) Áldott az Úr, az én Istenem, mert ô lett az én oltalmam és menedékem, * a gyötrelem napján. (9) Segítségem, neked éneklek, mert Isten az én támaszom * ô az én irgalmas Istenem. XII. Zsoltár: NÓNÁRA (1) Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem, * igazságodban szabadíts meg és ments meg engem[18]. (2) Hajlítsd hozzám füledet, * és segíts meg. (3) Légy nekem oltalmazó Istenem, megerôsített hajlékom, * hogy megszabadíts engem. (4) Mert te vagy, Uram, az én türelmem, * ifjúkorom óta, Uram, az én reménységem. (5) Az anyaméhtôl te vagy a támaszom, anyám öle óta a védelmezôm, * szüntelenül rólad szól énekem. (6) Teljék el szám dicsérettel, hadd énekeljem dicsôségedet, * egész nap magasztalásodat. (7) Hallgass meg, Uram, mert irgalmad jóságos * tekints rám mérhetetlen könyörületeddel. (8) És ne fordítsd el szolgádtól arcodat, * sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrôdöm. (9) Áldott az Úr, az én Istenem, mert ô lett támaszom, * és gyötrelmeim napján az én menedékem. (10) Segítségem, neked éneklek, mert Isten az én támaszom, * ô az én irgalmas Istenem. VECSERNYÉRE: VII. Zsoltár IV. rész: Adventre (Kezdôdnek azok a zsoltárok, melyeket szintén Boldogságos Ferenc atyánk állított össze. Ezeket az Úr szenvedésérôl szóló elôbbi zsoltárok helyett Adventtôl Karácsony vigiliájáig kell mondani, és nem tovább.) XIII. Zsoltár: KOMPLETÓRIUMRA (1) Meddig lesz még, Uram? végképp megfeledkeztél rólam: * meddig fordítod el még tôlem arcodat[19]? (2) Meddig rejtsem gondjaimat lelkembe, * fájdalmamat szívembe naphosszat? (3) Meddig kerekedik még fölém ellenségem? * tekints rám és hallgass meg, én Uram, Istenem! (4) Adj világosságot szememnek, nehogy halálba szenderüljön, * hogy ellenségem ne mondhassa: Legyôztem! (5) Sanyargatóim se ujjongjanak, ha ingadozom, * mert én irgalmadban bíztam. (6) Hadd örvendjen szívem, hogy megszabadítasz; énekelek majd az Úrnak, aki jót tett velem, * és zsoltárt zengek a fölséges Úr nevének. XIV. Zsoltár: MATUTINUMRA (1) Hálát adok neked, Uram, szentséges Atyám, ég és föld királya, * mert megvígasztaltál[20]. (2) Isten, te vagy az én szabadítóm, * bizalommal tölt el és nem félek. (3) Erôsségem és dicsôségem az Úr, * ô lett nékem szabadulásom. (4) Jobbodat, Uram, felmagasztalta ereje, jobbod, Uram, az ellenséget megverte, * dicsôséged nagyságában megbuktattad ellenfeleimet. (5) Lássák ezt a szegények, és örüljenek, * keressétek az Istent és éledjen lelketek. (6) Dicsérje ôt az ég és a föld, * a tenger és minden ami benne él. (7) Mert Isten megszabadítja Siont, * Júda városait felépíti. (8) Ott lesz az ô lakóhelyük, * és az lesz örökségük. (9) Azt örökli szolgáinak ivadéka, * és ott laknak majd, akik nevét szeretik. PRIMÁRA: III. Zsoltár TERTIÁRA: X. Zsoltár SEXTÁRA: XI. Zsoltár NÓNÁRA: XII. Zsoltár VECSERNYÉRE: VII. Zsoltár (Megjegyzendô, hogy az egész zsoltárt nem kell végig elmondani, hanem csak az Adjátok testeteket áldozatul verssel bezárólag. Ennek elmondása után következik a Dicsôség az Atyának. A Vecsernyét Adventtôl Karácsony vigiliájáig bezárólag így kell végezni.) V. rész: Urunk Születésétôl Vízkereszt nyolcadáig XV. Zsoltár: KARÁCSONY VECSERNYÉJÉRE (1) Örvendjetek Istennek, a mi segítônknek, * ujjongjatok az Úrnak, az élô és igaz Istennek[21], (2) Mert fölséges az Úr, * félelmetes nagy király az egész földön. (3) Mert szentséges mennyei Atyánk, a mi királyunk öröktôl fogva, elküldte szeretett Fiát az égbôl, * és ô született a Boldogságos Szűz Máriától. (4) És ô engem így szólított: Atyám vagy te, * én pedig elsôszülöttemmé teszem ôt, fölségessé a föld királyai között. (5) Azon a napon az Úr elküldte irgalmát * és éjjel énekét. (6) Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, * örvendezzünk és ujjongjunk rajta. (7) Mert szentséges szeretett gyermek adatott nékünk, értünk született útközben és jászolba tétetett, * mivelhogy nem jutott hely a szálláson. (8) Dicsôség a magasságban az Úristennek, * és a földön békesség a jóakaratú embereknek. (9) Örvendjen az ég és ujjongjon a föld, zúgjon a tenger egész teljessége, * örvendjen a mezô és minden ami rajta van. (10) Énekeljetek neki új éneket! * Minden föld az Úrnak énekeljen! (11) Mert nagy az Úr és minden dicséretre méltó, * félelmetesebb az összes isteneknél. (12) Adjatok az Úrnak, népek családjai, adjatok az Úrnak dicsôséget és hatalmat, * adjatok az Úr nevének dicsôséget. (13) Adjátok testeteket áldozatul és hordozzátok az ô keresztjét, * és kövessétek mindvégig szent parancsait. (Megjegyzendô, hogy ezt a zsoltárt kell mondani Karácsonytól Vízkereszt nyolcadáig, Ha valaki Boldogságos Ferenc fenti zsolozsmáját szeretné imádkozni, így tegye: elôször mondja el a Miatyánkot a dicséretekkel, vagyis a Szent, szent, szent kezdetűt. A dicséretek és az imádság végeztével kezdôdik a Szentséges Szűz Mária antifóna a nappal és az éjszaka megfelelô imaórájára rendelt zsoltárral. És mély tisztelettel végezzék.) ======================================================================== Buzdítás Isten dícséretére Imádságok (EXHORTATIO AD LAUDEM DEI, BD) A Naphimnusz elôfutára ez az imádság. Ferenc a Szentírás és a liturgia szavaival szólítja fel az egész teremtést Isten dicséretére. (1) Féljétek az Urat és adjátok meg neki a tiszteletet. (2) Méltó az Úr, hogy övé legyen a dicséret és a tisztelet. (3) Mindnyájan féljétek az Urat, dicsôítsétek ôt. (4) Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled. (5) Dicsérjétek ôt ég és föld. (6) Dicsérjétek mind ti folyóvizek az Urat. (7) Isten fiai, áldjátok az Urat. (8) Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és ujjongjunk rajta, alleluja, alleluja, alleluja! Izrael királya! (9) Minden lélek dicsérje az Urat! (10) Dicsérjétek az Urat, mert jó; mindnyájan, kik ezt olvassátok, áldjátok az Urat! (11) Minden teremtmények, áldjátok az Urat! (12) Az ég minden madarai, dicsérjétek az Urat! (13) Gyerekek mindnyájan, dicsérjétek az Urat! (14) Ifjak és szüzek, dicsérjétek az Urat! (15) Méltó a bárány, aki megöletett, hogy megkapja a dicsôítést, dicsôséget és a tiszteletet! (16) Áldott legyen a Szentháromság, az osztatlan Egység! (17) Szent Mihály Arkangyal, védj meg bennünket a küzdelemben[22]! ======================================================================== Ima a kereszt elôtt Imádságok (ORATIO ANTE CRUCIFIXUM, ImKer) Ferenc ajkán akkor hangozhatott el ez az ima, amikor San Damiano templomában a keresztrôl így szólt hozzá az Úr: ,,Menj, Ferenc, és építsd fel házamat, mely, mint látod, romokban hever'' (2Cel,10). Ez 1206 januárjában történhetett. Az imádság szavai attól fogva érlelôdtek és csiszolódtak tovább Ferencben. Elképzelhetô, hogy eredetileg olaszul keletkezett, és a ránk maradt latin szöveg annak fordítása. Fölséges és dicsôséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat. ======================================================================== Áldás Bernát testvérnek Imádságok (BENEDICTIO FR. BERNARDO DATA, ÁldBern) A Ferenc halála elôtti napokban kérte Bernát testvér ezt az áldást. A Perugiai Legenda 107 számol be róla: ,,Szent Ferenc nem láthatta ôt, mert már sok nappal azelôtt elvesztette szeme világát. De jobb kezét kinyújtva, Egyed testvér fejére tette azt, aki a harmadik volt az elsô testvérek között, és aki akkor Bernát testvér mellett ült; azt gondolván, hogy Bernát testvér fejére teszi a kezét. De amint megérintette Egyed testvér fejét, mint a vak ember, a Szentlélek sugallatára rögtön észrevette ezt, és így szólt: ,,Ez nem az én Bernát testvérem feje.'' Erre Bernát testvér rögtön közelebb húzódott hozzá. Szent Ferenc pedig kezét a fejére téve megáldotta ôt.'' (1) Írd, ahogy diktálom. (2) Az elsô testvér, akit az Úr nekem adott, Bernát testvér volt, és ô volt az, aki elsôként elkezdte, és a legteljesebben meg is valósította az evangéliumi tökéletességet, azzal, hogy minden vagyonát szétosztotta a szegényeknek. (3) Emiatt és sok más kiválósága miatt kötelességem ôt jobban szeretni, mint bármelyik testvért az egész szerzetben. (4) Ezért azt akarom és ahogy csak tudom, megparancsolom, hogy bárki is lesz a miniszter generális, úgy szeresse és úgy tisztelje ôt, mint engem, (5) sôt a miniszter provinciálisok is, és az egész szerzetben élô testvérek, úgy tekintsenek rá, mint énrám. (fr. Varga Kapisztrán fordítása) ======================================================================== A Leó testvérnek adott cédula -- A fölséges Imádságok Isten dicsérete (LAUDES DEI ALTISSIMI, FID) ,,Halála elôtt két évvel Boldogságos Ferenc negyvennapos böjtöt tartott Alverna hegyén, a Boldogságos Szűz és Isten anyja és Szent Mihály arkangyal tiszteletére, Nagyboldogasszony napjától Szent Mihály szeptemberi ünnepéig. És rajta volt az Úr keze. Miután látomásában társalkodott a szerágokkal, és részesült Krisztus sebhelyeiben, ô alkotta a túloldalon olvasható dicséreteket, saját kezével írta hálából mindazért a jóért, amit Isten művelt vele.'' Ezt írta Leó testvér arra a cédulára, amely Ferenc kezeírását is ôrzi 1224 szeptembere óta. A cédula Leó testvér további szavait is tartalmazza: ,,Boldog Ferenc saját kezével írta ezt az áldást nekem, Leó testvérnek'', és ,,Ugyanígy, saját kezével rajzolta a Tau jelet a fejjel''. (1) Szent vagy, egyetlen Úristen, ki csodákat művelsz. (2) Erôs vagy, nagy vagy, fölséges vagy, te vagy a mindenható király, Szentséges Atya, ég és föld királya. (3) Hármas és egy Úr vagy, istenek Istene, te vagy a jó, minden jó, a legfôbb jó, az Úr, az élô és igaz Isten. (4) Te vagy a szerelem, a szeretet; te vagy a bölcsesség, te vagy az alázat, te vagy a türelem. te vagy a szépség, te vagy a kedvesség, te vagy a biztonság, te vagy a megnyugvás, te vagy az öröm, te vagy reményünk és vígasságunk, te vagy az igazságosság, te vagy a mértékletesség, te vagy a minket egészen betöltô gazdagság. (5) Te vagy a szépség, te vagy a kedvesség, te vagy védelmezônk, ôrállónk és oltalmazónk[23]; te vagy az erôsség, te vagy az enyhülés. (6) Te vagy a reményünk, te vagy a hitünk, te vagy a szeretetünk, te vagy minden édességünk, te vagy a mi örök életünk: Nagy és csodálatos Úr, mindenható Isten, irgalmas Üdvözítô. ======================================================================== Áldás Leó testvérnek Imádságok (BENEDICTIO FR. LEONI DATA, ÁldLeó) (1) Áldjon meg téged az Úr és ôrizzen meg téged; mutassa meg neked arcát és könyörüljön rajtad. (2) Fordítsa feléd arcát és adjon neked békét[24]. (3) Áldjon meg téged az Úr, Leó testvér. ======================================================================== Naphimnusz Imádságok (CANTICUM FRATRIS SOLIS vel LAUDES CREATURARUM, NapH) Ferenc e legnépszerűbb és legismertebb művének, ,,a Naptestvér énekének'' keletkezését a Perugiai Legenda meséli el minden részletével együtt (43.44.51.100). Eszerint a Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a természet szemlélése közben, a lelkesedés tetôfokán született meg. Éppen ellenkezôleg, szinte a mélyponton. Megírásakor Ferencet szemfájása és egyéb betegségei kínozták, nem tudott aludni, viskójában egerek zavarták, lelkére sötétség nehezedett. Itt hirtelen megértette, mi vár rá az Úrnál. ,,Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelmekért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élô embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsôítô éneket akarok szerezni az Úr teremtményeirôl, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtôje ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtônket és minden jó adományózóját, ahogy illenék.'' Az utolsó két strófa kivételével 1225 áprilisában született. Az olasz irodalom umbriai dialektusban írt egyik elsô emléke ez, csak két régebbi szövegemlékrôl tudunk. A fordítót ezért szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a per szó fordítása: Áldott légy, Uram, minden alkotásod-ért-által. Sík Sándor fordítását az eredeti szerint két helyen módosítottuk. A 12. versben Sík S. ,,testvérünk''-et fordít ,,nôvérünk'' helyett; a 14.-ben pedig ,,az Urat'', ,,Uramat'' helyett. (1) Mindenható, fölséges és jóságos Úr, Tiéd a dicséret, dicsôség és imádás, És minden áldás. (2) Minden egyedül téged illet, Fölség, És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja. (3) Áldott légy, Uram, s minden alkotásod, Legfôképpen urunk-bátyánk, a Nap, Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságod. (4) És szép ô és sugárzó, nagy ragyogással ékes: A te képed, Fölséges. (5) Áldjon, Uram téged Hold nénénk és minden csillaga az égnek; Ôket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek! (6) Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk, Levegô, felhô, jó és rút idô, kik által élteted minden te alkotásodat. (7) Áldjon, Uram, tégedet Víz hugunk, oly nagyon hasznos ô, oly drága, tiszta és alázatos. (8) Áldjon, Uram, Tűz bátyánk; Vele gyújtasz világot éjszakán. És szép ô és erôs, hatalmas és vidám. (9) Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk, Ki minket hord és enni ad. És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat. (10) Áldjon, Uram téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát. És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. (11) Boldogok, kik tűrnek békességgel, Mert tôled nyernek majd, Fölséges, koronát. (12) Áldjon, Uram, nôvérünk, a testi halál, Aki elôl élô ember el nem futhat. (13) Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak, És boldogok, akik magukat megadták te szent akaratodnak, Második halál nem fog fájni azoknak. (14) Dicsérjétek Uramat és áldjátok, És mondjatok hálát neki, és nagy alázatosan szolgáljátok. (Sík Sándor fordítása, módosítással) ======================================================================== A Szegény Úrnôknek adott buzdítás Imádságok (Audite Poverelle…, SzUB) Szintén a Perugiai Legenda említi ezeknek a soroknak a keletkezését: ,,Ugyancsak azokban a napokban és ugyanazon a helyen, miután Szent Ferenc megkomponálta az Úr teremtményeirôl szóló dicséretét, szerzett egy bizonyos istenes éneket dallammal együtt a San Damianó-i monostorban lakó szegény úrnôk nagyobb vigasztalására, leginkább azért, mert tudta, hogy betegsége miatt nagyon aggódnak. Mivel pedig betegsége miatt személyesen nem tudta ôket vigasztalni és meglátogatni, azt akarta, hogy társai ezt az éneket adják át nekik.'' (45). A buzdítás szövegét nemrég találtak meg egy XIV. századi másolatban. Ez a mű is umbriai dialektusban íródott. (1) Halljátok, az Úr által meghívott szegénykék, akik sok országból és vidékrôl jöttetek össze. (2) Éljetek mindig igazságban hogy meghaljatok engedelmességben. (3) Ne a kinti életet nézzétek, hanem a lélek életét, mely jobb. (4) Nagy szeretettel kérlek benneteket, szerényen használjátok az alamizsnát, amelyet az Úr ad nektek. (5) Azok, akik betegségtôl szenvednek, és azok, akik értük fáradoznak, viseljék ezt békében, mert ez a fáradság nagyon kedvesnek tűnik majd nektek, (6) hiszen mindegyikôtök az ég királynôje lesz, megkoronázva Szűz Máriával. (fr. Barsi Balázs fordítása) ======================================================================== Jegyzetek Imádságok 1. 2Cel 189 2. 7: vö. Jak 2,10 10: vö. 1Kor 2,6 13: vö. 1Jn 4,18 18: vö. Jn 19,11 3. 3: vö. Ef 3,18 5: vö. Lk 10,27 8: vö. 1Tessz 5,15 4. 1: vö. Jel 4,8 2: vö. Jel 4,11 3: Jel 5,12 5: Dán 3,57 6: vö. Jel 19,5 7: vö. Zs 68,35R 5. A jegyzetekben: R a római, G a gall zsoltárkönyv, csak szám: Zsoltár 6. 1: 55,8b-9, 2: R 40,8a, vö. G 70,10c, 3: vö. 108,5 4: vö. 108,4 5: Jn 17,11; R 21,12 6: 55,10 vö R 7: 37,12 R 8: 87,9 vö R 9: Jn 17,11 21,20 10: 37,23 7. 1: 87,2 2: 87,3 3: 68,19 4: 21,10 5: 21,11 6: 68,20 7: 68,21ab 8: 68,21cd 9: 85,14 10: 87,5.6a 11: vö. 43,5a 12: 37,23 8. 1: 56,2a 2: 56,2b 3: vö. 56,3 R 4: 56,4ab 5: 56,4c.5a R; 17,18 6: 56,7ab 7: 56,7cd 8: 56,8 9: 56,9 10: 56,10 11: 56,11 12: 56,12 9. 1: 55,2 2: 55,3 3: R 40,8b.9a 4: vö. G 70,10c 5: 40,7 R; 40,8a 6: 21,8 7: 21,7 8: 30,12ab 9: Jn 17,11; 68,10 10: 37,23 10. 1: 141,2 2: 141,3 3: 141,4ab 4: 141,4cd 5: 141,5ab 6: 141,5cd 7: 68,8 8: 68,9 9: Jn 17,11; 68,10 10: 34,15 11: 68,5ab 12: 68,5cd 13: 34,11 14: 34,12a; 37,21 15: vö. 43,5a 16: 37,23 11. 1: Siralmak 1,12ab 2: 21,17 3: 21,18b-19 4: 21,17c-18aR 5: 21,14 6: 21,15ab 7: 21,15cR 8: 21,15ab 9: 68,22 10: vö. 21,16c; 68,27b 11: 3,6 R; vö. 72,24c 12: Jn 17,11; 72,24 R 13: 72,25 14: vö. 45,11 15: Lk 1,68a; 33,23 R 16: vö. 95,13b 12. 1: 46,2 2: 46,3 3: 73,12 4: 95,11-12a 5: 95,1 6: 95,4 7: 95,7- 8a 8: vö. Lk 14,27; 1Pét 2,21 9: 95,9b-10a G-R 10: 56,12 11: vö. 95,13b 13. 1-7: 69,2-6 14. 1: 97,1ab 2: 97,1cd 3: 97,3 4: 41,9ab 5: 117,24 6: 117,26a- 27a 7: 95,11-12a 8: 95,7-8a 9: 67,33a 10: 67,33b-34a 11: 67,34b-35 12: 67,36 15. 29,2 16. 1: 65,1-2 2: 65,3 3: 65,4 4: 65,16 5: 65,17 R 6: 17,7cd 7: 65,8 8: 71,17cd 9: 71,18 R 10: 71,19 17. 1: 19,2 2: 19,3 3: 19,4 4: 19,5 5: 19,6 R 6: 19,7ab; 9,9b 7: 70,1b-2a 8: 143,1b; vö. 58,17cd 9: 58,18 18. 1: 70,1b-2a 2: 70,2b 3: 70,3ab 4: 70,5 5: 70,6 6: 70,8 7: 68,17 8: 68,18 9: 143,1b 10: 58,18 19. 1-6: 12,1-6 20. 1: vö. Iz 12,1 2: vö. Iz 12,2ab 3: Iz 12,2cd 4: Kiv 15,6-7a 5: 68,33 6: 68,35 7: 68,36ab R 8: 68,36c 9: 68,37 21. 1: 80,2a; 46,2b 2: 46,3 3: 73,12a 4: 88,27a; 88,28 5: 41,9ab 6: 117,24 7: vö. Iz 9,6; vö. Lk 2,7 8: vö. Lk 2,14 9: 95,11- 12a 10: 95,1 11: 95,4 12: 95,7-8a 13: vö. Lk 14,27; 1Pét 2,21 22. 1: Jel 14,7 2: vö. Jel 4,11 3: vö. Zs 21,24 4: Lk 1,28 5: vö. Zs 68,35 R 6: vö. Dán 3,87 7: vö. Dán 3,82 8: Zs 117,24R; Jn 12,139: Zs 150,6 10: Zs,146,11; Zs 102,21 R 11: vö. Zs 102,22 12: vö. Dán 3,80; Zs 148,7-10 13: vö. Zs 112,1 14: vö. Zs 148,12 15: vö. Jel 5,12 16: Szthság miséje 17: Szt. Mihály arkangyal miséje 23. 1: Zs 76,15 2: vö. Zs 85,10; Jn 17,11; vö. Mt 11,25 3: vö. Zs 135,2; vö. 1Tessz 1,9 4: Zs 70,5 5: Zs 30,5; vö. Zs 42,2 24. Szám 6,24-26 ======================================================================== Utószó Szent Ferenc műveinek világa I. Elôzetes kérdések Noha kétségtelenül nehéz, mégis lehetséges, sôt, szükséges a vállalkozás, hogy kibontsuk azt az átfogó szemléletet, amely Szent Ferenc műveinek egészébôl elénk tárul. Szeretnénk összefoglalóan felvázolni, hogyan ragadják meg ezek az írások Istent a maga szentháromságos és krisztusi misztériumában, hogyan fogják fel a világot, az embert, helyzetét és evangéliumi útját. Vállalkozásunk hasznosnak látszik azért is, mert fontos számunkra, hogy mit hitt Ferenc, milyen volt az a szemlélet, melyen azóta -- nem minden változás nélkül -- a ferences lelkiség hatalmas épülete felépült. 1. A művek csoportjai A magunk céljaira most másféleképpen osztjuk fel Ferenc műveit, mint a szövegkiadásokban. Három csoportot tudunk megkülönböztetni: A keresztény életrôl teljes képet nyújtó írások Mindenekelôtt azok a művek tartoznak ide, melyek a keresztény életrôl nyújtanak átfogó képet akár általában, akár szerzetesi, a testvérekre jellemzô formájában. A két LHív azoknak a keresztényeknek az életérôl ad átfogó, összefüggô és kiegyensúlyozott leírást, akik komoly elkötelezettséggel járják az evangéliumi megtérés útját. A testvéreket és a nôvéreket illetôen ugyanez áll a két regulára, a remeteségeknek adott regulára, a Szent Klárának és a szegény úrnôknek adott írásokra és részben a Végr-e is. Az Int az Istenhez, a felebaráthoz és önmagunkhoz fűzôdô viszony mély gyökereit tárják fel. Ez a csoport összefüggô egészet alkot; aránylag rövid írások adnak itt széles és átlátható képet Istenrôl, az emberrôl és az evangéliumi életrôl. Imádságok Ezután az imádságok gazdag csoportja következik. S ha a kifejezett imákhoz hozzászámítjuk az 1Reg-ban és a Végr-ben található imádságokat,[1] több mint tíz szövegrész áll elôttünk. Ezek értékes tanúságok, feltárják azt a képet, amelyet Isten és Krisztus misztériumáról alkotott magának Ferenc, és azt is, hogyan állt e misztériumok elôtt. Ide kell sorolnunk a NapH-t s talán az ErÜdv-hez hasonló 26. Int-et is. Alkalmi művek A többi mű, vagyis a Végr nagy része, illetve a hívôkhöz írtakat kivéve minden levél, alkalmi írás. Nem akarnak teljes képet adni vagy egy-egy témát kimeríteni, hanem kiemelnek egyes dolgokat, amelyek az adott pillanatban foglalkoztatják Ferencet; mint pl. az Oltáriszentség és az Ige,[2] a szentmise méltó bemutatása,[3] a népek vezetôihez intézett buzdítás; személyes levelek.[4] Ezeket a másik két csoportba sorolt művekkel egységben kell nézni, hogy egyensúlyt tarthassunk. 2. Tanulmányok a témáról Kritikai és történeti bevezetést sokat találunk, de mind ez ideig kevés tanulmány született Szent Ferenc műveirôl a tartalmi elemzés, vagy átfogó szemlélet bemutatása szándékával. Az egyes művekrôl szóló monográfiák között idôrendben az elsô K. Essernek a Végr-rôl szóló műve.[5] Az 1Reg az utóbbi idôben több vizsgálat tárgya lett, jóllehet inkább történetét és eredetét elemezték, mint tartalmi gazdagságát.[6] A 2Reg-t újabban, évszázadok óta elôször, már nem csak jogi szempontból tanulmányozzák.[7] Az Úr misztériumának zsolozsmájáról komoly tanulmányt írt Gallant.[8] K. Essernek köszönhetünk még egy jó elemzést a remeteségeknek adott reguláról és egy tömörebb áttekintést az Intelmekrôl.[9] Se szeri, se száma a Naptestvér énekérôl írt könyveknek és cikkeknek. Ezek inkább irodalmi, néha pedig pszichológiai elemzéshez folyamodnak.[10] B. Cornet hosszasan elemezte a klerikusoknak írt levelet.[11] O. Schmucki elmélyült kommentárt tett közzé az egész Rendhez írt levélrôl.[12] Látjuk tehát, hogy a legtöbb nagyobb művet már megvizsgálták több-kevesebb igényességgel és éleslátással. Ugyanakkor még mindegyik művet illetôen adósak vagyunk egy olyan alapos munkával, amely exegetikai módszerrel részletes kommentárt ad, kitér a történelmi háttérre, az irodalmi megközelítésre és fôleg a lelki és teológiai elemzésre. Ha nem az egyes írásokról, hanem azok összességérôl írt tematikus munkákat nézzük, szintén több értékes művet találunk.[13] A szentírás és Ferenc műveinek kapcsolata különösen termékenynek bizonyult, és segített felfedezni, mint alább látni fogjuk, milyen mélyen megértette a Bibliát és milyen pontosan megragadta a kinyilatkoztatás központi kérdéseit. Születtek művek az átfogó élettervrôl, amit Ferenc javasol testvéreinek reguláiban és végrendeletében, de ismereteim szerint a fenti részelemzéseken kívül még nem vállalkozott senki a művek tartalmának együttes bemutatására. 3. A művek mögött rejlô személyiség A jelen kiadásban bemutatott műveket megalapozottan tulajdonítják Ferencnek, a legtöbbet alá is írta. Az Int, az 1LHív, és az imádságok kivételével mindenütt ott találjuk Ferenc nevét. Igaz ugyan, hogy műveiben kevés az életrajzi adat: a Végr leírja pár szóban megtérését, a kezdetek evangéliumi indíttatását, hitét, meggyôzôdéseit és személyes szándékait. Más írásokból (2LHív; LRend) megtudjuk, hogy beteg, hogy bár továbbra is irányítja a rendet, a gyakorlati felelôsséget másra bízta, valószínűleg Illés testvérre. A pápaság szemében viszont ô marad az elöljáró, mert ô a regulák címzettje és személyes garanciája. Ha kevés is az életrajzi, fôleg a kronológiai adat, a művekbôl mégis kibontakozik a szerzô erôteljes személyisége. Bôven vannak egyes szám elsô személyben adott parancsok, buzdítások, figyelmeztetések, rendelkezések a regulákban, a végrendeletben, a levelekben. Néhány részlet határozott és egyetemes missziós tudatot árul e1.[14] Meglepô az a többszöri utasítás is, hogy ezeket az írásokat másolják le, ôrizzék, terjesszék és tanítsák másoknak.[15] Az 1Reg 23. fejezetének már említett buzdítása az egyetemességet nemcsak térbeli és társadalmi értelemben veszi, hanem idôbelileg is: minden most és majdan élô emberhez szól. Olyan embert fedezünk fel mögötte, aki életbevágóan fontos, minden idôknek és minden embernek szóló üzenetet tud magáénak. A sokrétűség ellenére a művek latin eredetije kétséget kizáróan igazolja, hogy egy és ugyanazon szerzôtôl származnak. Mindegyik művet ugyanaz a lendület élteti, asszociatív logika irányítja, néhány kedvelt téma, egyes kifejezések vagy bibliai igék gyakori elôfordulása, szegényes, olaszba hajló, néha hibás latinság jellemzi. Ami mégis ellentmondásos, az a szókincs viszonylagos gazdagsága: J-F. Godet és R. Mailleux 1087 szót sorolnak fel konkordanciájukban. Tagadhatatlan a titkárok közreműködése, de ez valószínűleg inkább fordítási munka volt, mint szerkesztés: csak a LRend és a 2Reg egyes szakaszai árulkodnak itt-ott gondosabb, ritmizált kidolgozásról. Ha a Végr-re áll, hogy umbriai nyelvű diktálásról lenne szó, melyet latinra fordítottak (a mondatok szinte mindenütt et-tel kezdôdnek),[16] akkor nem merészség, hogy ugyanezt állítsuk a legtöbb levélrôl, sôt, a regulák jó részérôl is. Ami az imákat illeti, szinte kizárólag bibliai részletekbôl állnak, melyek megválasztása és szerkezete mégis sajátosan jellemzô Ferencre. Elég egyszer elolvasni ezeket, hogy egyéni hangot, egy páratlanul emberi és mélyen keresztény személyiséget érezzünk ki belôlük. 4. Hatások Ferenc, aki állítja magáról, hogy simplex et idiota,[17] vagyis nem járta végig egy korabeli művelt ember iskoláit, gazdag kereskedô fiaként mégis tud annyi latint, hogy jól-rosszul olvasson és írjon. Márpedig ez abban a korban elég ritka volt egy ,,iskolázatlan'' laikus részérôl. Az umbriai tájszóláson kívül tud és használ -- bár nem tökéletesen -- egy másik nyelvet is, a franciát. Ennek alapján utánanézhetünk a műveit esetleg befolyásoló hatásoknak. Mindjárt a kezdet kezdetén ki kell zárnunk a skolasztikus hatásokat. Ferenc nem ismerhette a patrisztikus irodalmat, a skolasztika nagy műveit és kommentárjait. Soha nem tanulta ezeket, legfeljebb hallásból, a zsolozsma olvasmányaiban vagy beszélgetésekben tudhatott meg valamit ezekrôl. Műveinek egésze kevéssé áll irodalmi vagy tartalmi kapcsolatban a korabeli tudós írók műveivel.[18] Ebbôl is fakad eredetisége, mely új forrásként táplálja a keresztény lelkiséget. Nagy számban találunk viszont bibliai hatásokat. Ha eltekintünk az Úr misztériumainak zsolozsmájától, mely pusztán a zsoltárkönyv sajátos átrendezése, továbbá a szentírási ihletésű imádságoktól, Ferenc műveiben akkor is bôségesen találunk szentírási részeket. Egyes írásokban különösen sok van,[19] az 1Reg-nak majdnem a fele bibliai idézet. A sok szinoptikus idézet mellett János evangéliuma is gyakran szerepel, sôt, alapszerkezetét adja Ferenc gondolkodásának, fôleg a 17. fejezet. Hasonlóan fontos Szent Péter elsô levele és Szent Pál leveleinek néhány részlete is. Ferenc ezeket a korabeli exegetikai módszereket semmibe véve, nem tudós módon használja; közvetlenül, egyszerűen, de fundamentalizmustól mentesen, nem a szavakon lovagolva. Olyan keresztény lelkület tárul elénk ezekrôl az oldalakról, amely csalhatatlan és mély bensô érzékkel hallgatja és használja Isten szavát, melyet ô a kicsinyeknek tár fel. Ez a szó elsôsorban a liturgiában ér el hozzá, de a szentírás személyes olvasása és hallgatása révén is. Ugyanakkor el kell oszlatnunk egy félreértést. Egyrészt egyértelmű, hogy az aránylag rövid idô alatt íródott művekben, mint a Végr, kevés a szentírási idézet; másrészt azt is tudjuk -- legalábbis tanúnk van rá -, hogy Ferenc a szövegek kiválasztásakor segítséget kért egy testvértôl, Speyeri Cézártól. Ebbôl egyes szerzôk arra következtetnek, hogy ezek az idézetek többet árulnak el egy közreműködô titkárról, mint magáról Ferencrôl. Egyúttal viszont felróják a Kúriának vagy a minisztereknek, hogy néhol megrövidítették vagy kihagyták ezeket (így a 2Reg-ban). A beható vizsgálat azonban kimutatja, hogy e szövegek megválasztásában van logika, van valamilyen következetesség, még akkor is, ha úgy tűnik, sorrend nélkül helyezték ôket egymás mellé.[20] Ez arra enged következtetni, hogy a szerzô régóta ismeri, ismételgeti ezeket, s gyakran visszatér a neki kedves részekre. A ,,titkár'' alkalmazása tehát bizonyára csak arra korlátozódott, hogy a szentírási részleteket, melyeket Ferenc a szívében és az emlékezetében hordozott, elhelyezze és pontosítsa. Az allegorikus középkori értelmezésekhez szokott olvasó meglepôdik, hogy a XIII. század közepén valaki ilyen világosan és pontosan ragadja meg és alkalmazza a szentírást. A szövegben feltáruló személyiség ilyen értelemben is evangéliumi. Ez a személyiség zseniális a szó befogadásában és a kifejezésben. Bár Ferenc műveltsége szegényes, belsô gazdagságában mély visszhangot talál Isten szavára és a történelemre is. Megérzi, miben térnek el a korabeli eretnek mozgalmak a tiszta evangéliumi üzenettôl, és ezért emeli ki Isten jóságát, a teremtés Istentôl elfogadott voltát, a megtestesülés és az eukharisztia valóságát, az egyház szükségességét. Ferenc mentes maradt a skolasztikus hatásoktól, de elkerüli a vándorprédikátorok divatos szólamait is. Megtalálja az igazi evangéliumi tisztaságot anélkül, hogy elrugaszkodna kora konkrét valóságától. II. Az ember evangéliumi útja Istenhez Ferencnek fôleg az átfogó képet adó műveire támaszkodva próbáljuk megrajzolni szemléletének fô teológiai és antropológiai vonalait. Elôször azt nézzük meg, hogyan szemlélte Ferenc Isten misztériumát, a világban való titokzatos működését, s imáiban hogyan ünnepelte azt. A második részben összefoglaljuk, milyen utat kell az embernek bejárnia, ha elkötelezi magát az evangéliumi megtérésben; majd pedig az út végére irányítjuk tekintetünket. 1. ,,Szent vagy, egyetlen Úristen, ki csodákat művelsz'' A FID kezdôsorában Ferenc jól foglalja össze Isten misztériumát a maga kimeríthetetlen szentségében és a világhoz való viszonyában. Látásmódja alapvetôen szentháromságos és felöleli a háromságos Isten csodálatos történelmi művét. ,,Tökéletes Háromság és egyszerű Egység'' Az Int 1, az 1Reg 23, a 2LHív egyes részei, és a közvetlenül Istent megszólító imák többsége az Atya, a Fiú és a vigasztaló Szentlélek misztériumában mutatja be Istent. Mindennek a középpontja és eredete egyedül Isten, az Atya, akinek nevét kimondani senki se méltó.[21] Megszólításaiban vagy leírásaiban Isten világfelettiségét, kimondhatatlanságát ragadja meg. ,,Kezdet és vég nélküli, változatlan, láthatatlan, kibeszélhetetlen, kifürkészhetetlen'',[22] ô a legszentebb, legmagasztosabb, legfönségesebb, a mindenható, a dicsôséges, az Úristen. A FID, mely Istennek több mint negyven megszólítását sorolja el litániaszerűen, ezeknek körülbelül a felével Isten dicsôségét és hatalmát érzékelteti. Ez az Isten azonban, mivel Atya,[23] egyszersmind ,,kegyes és szelíd, kedves és édes,... aki egyedül jóságos, bűn nélkül való, és tiszta''.[24] Ô a szépség, a kedvesség, a biztonság, a megnyugvás, az öröm... a minket egészen betöltô gazdagság, a kedvesség, az enyhülés''.[25] Ô mindenekfölött a Jó (bonum), ahogy Ferenc többször hangsúlyozza,[26] ,,a jónak teljessége és összessége, egészen jó, igaz és legfôbb jó, aki egyedül jó''.[27] Ahogy a következôkben látni fogjuk, minden üdvös cselekvés az Atyától indul ki, minden tôle származik, és minden emberi keresés benne teljesül be. Ferencnek tíznél több imádságából szinte mindegyik Istenhez mint Atyához szól.[28] Ez meglepô, mivel olyan imákra is áll, mint az ImKer vagy a FID, mely a stigmatizáció kifejezetten krisztusi eseménye után íródott. Ferenc műveiben az elterjedt és makacsul tartott véleménnyel szemben Jézus Krisztust nem annyira emberségében, mint inkább isteni lényében szemléli. Mint Istent Magasságbelinek nevezi,[29] ,,a mindenség Ura, Isten és Isten Fia'',[30] ,,Uratok, Istenetek, Jézus Krisztus'',[31] a ,,szeretett Fiú'',[32] ,,Isten magasságbeli Fia'',[33] ,az Atya méltó, szent és dicsôséges Igéje'',[34] már nem a halandó, hanem az örökkön élô és megdicsôült.[35] Neve hallatára félelemmel és tisztelettel kell közelíteni és a földre borulni, ,,mert az ô neve Jézus Krisztus, a Magasságbelinek Fia, aki áldott mindörökké''.[36] Lényének mélye ugyanúgy megismerhetetlen, mint az Atyáé és a Léleké.[37] Amikor Jézus emberségérôl beszél, Ferenc fôleg a megtestesülés, valamint a haláltusa, a kereszt, a vér és a halál által nyert üdvösség valóságát hangsúlyozza.[38] Jézus az út, az igazság, az élet; ô a jó pásztor, aki életét adja juhaiért.[39] Jézus földi életének részleteibôl Ferenc csak a megtestesülés alázatát, a szegénység választását és a megaláztatást ôrzi meg.[40] Ezzel szemben erôteljes vonásokkal rajzolja meg a dicsôségben és fönségben ítéletre jövô Krisztus képét, s a MZs-ban ünnepli ôt.[41] Amint már mondtuk, a Végr-et kivéve, ahol egy liturgikus antifónával szólítja meg Krisztust, Ferenc imája és dicsérete soha nem közvetlen feléje irányul, még a MZs-ban sem. Ferenc soha nem tekinti a Fiút az Atya nélkül, a közöttük megvalósuló állandó mozgás nélkül. Ennek a teológiai és krisztológiai egyensúlynak a legjobb kifejezése az Int 1 és az 1Reg 23 nagy hálaadása, melyre még visszatérünk. A legtöbbször vigasztalóként emlegetett Lélek jelenléte kevésbé kivehetô, de megvan mindenütt, ahol kifejezetten Isten misztériumáról van szó. Ô cselekszik Isten minden művében, és mindenütt árasztja áldását.[42] Egyedül ôáltala ismerjük meg igaz valóságában a Fiút és az Atyát, ô teszi lehetôvé, hogy megvalljuk: Jézus az Úr, s hogy lelkileg magunkhoz vegyük testét és vérét.[43] Ki kell még emelni a ,,lélek szerint'' kifejezés gyakori használatát, amely határozott utalás a Szentlélekre és annak működésére, mert Ferenc a jánosi és páli értelemben használja.[44] Az Int 1 egyértelműen a Lélek műveként mutatja be, ahogy Isten misztériuma kibontakozik. Istent, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, aki lélek, akit senki nem látott, Jézus nyilatkoztatta ki. Ô az egyetlen út Isten misztériumához, ô az Atya egyetlen kinyilatkoztatója. Az 1Reg 22,41-ben, mielôtt hosszan idézné Jézus fôpapi imáját, csodálattal kiált fel: ,,méltóztatott közbenjárni értünk az Atyánál, és nekünk kinyilatkoztatni az ô nevét!''[45] Jézus az Atya kinyilatkoztatója, mégis, ôt is ,lelke és istensége szerint'' kell ismerni, különben ismeretünk csak testi ismeret marad. Ez éppúgy vonatkozik az ô igaz emberségére és istenségére, mint a szentségben való titokzatos jelenlétére. Egyedül a Lélek képes arra, hogy megláttassa velünk a láthatatlan Atyát; megismertesse velünk Jézust az ô igazi lénye szerint, s aki a hívekben lakik és veszi Krisztus testét és vérét. Isten misztériumának igaz ismerete tehát: az Atya megközelíthetetlen, ezért a Fiúhoz kell odalépnünk, aki megmutatja az Atyát, de a Fiút és az Atyát is egyaránt a Lélek tárja fel nekünk. Ferenc számára ez Isten megismerésének útja. A ,,teremtô, megváltó, üdvözítô'' Isten Ferenc mindig az Atya, Fiú és Szentlélek misztériumában szemléli Istent, de sohasem csak önmagáért mutatja be. Istent működése közben szemléli, amint belép a történelembe, s valóra váltja fönséges üdvözítô tervét. Ez a távlat legszebben az 1Reg 23 hálaadó imájában tárul elénk, valamint a 2LHív 4-13-ban. A szent és igazságos Atya, a mennynek és földnek Ura és Királya ,,szent akaratából és a Szentlélekkel egyetlen Fia által'' teremti az összes szellemi és testi létezôt. E művének középpontjában az ember áll, az ô képe és hasonmása. Az ô műve az is, hogy irántunk való szeretetébôl a Szűztôl megszületik Fia, az igaz Isten és igaz ember, és kiváltja a fogoly emberiséget keresztje, vére és halála árán. A 2LHív néhány vonással kiegészíti a Fiú által végbevitt isteni üdvözítô mű összefoglalását. Az eretnekekkel szemben hangsúlyozza a megtestesülés valóságát: az Atya Gábor angyal által elküldte Igéjét a Szűz méhébe, ahol az Ige a mi emberiségünk és gyöngeségünk igazi testét veszi fel. Mindenkinél gazdagabb létére ebben a világban a szegénységet választja. A kezdetek felidézése után azonnal a passióról emlékezik meg, amely az utolsó vacsora és a vérrel verítékezés említésével bôvül. Ez utóbbinál nyomatékosan kiemeli, hogy Atyja akaratáért Krisztus lemondott a maga akaratáról.[46] A feltámadást ez a két szövegrész nem említi ugyan, de a nagypénteki nóna zsoltára költôien ünnepli: ,,Elaludtam és felkeltem, és szentséges Atyám fölemelt engem dicsôséggel.'' Hasonlóan szól a nagypénteki vecsernye is.[47] Bár Atyja felvette a dicsôségbe, az Úr mégis velünk van az idôk végezetéig.[48] Ez a jelenlét elsôsorban Krisztus testének és vérének szentsége által valósul meg és válik érzékelhetôvé ebben a világban.[49] A LKler 3 kifejezetten állítja: ,,A Magasságbelibôl itt a földön semmi másunk nincsen, illetve testi szemünkkel semmi mást nem látunk belôle, mint testét és vérét, a neveket és szavakat, melyekkel teremtetett, és a halálból az életre megváltott minket.'' Tehát az Oltáriszentség és az Ige hordozza az Úr jelenlétét övéi között húsvét után. Isten alázatossága a szentségi jelenlétben nyilvánul ki a legjobban.[50] Ha pedig a testet az ige szenteli meg, akkor az Úr Jézus szava -- az Atya igéje és a Szentlélek szava -- lélek és élet.[51] Ez a kettôs valóság, a szentség és az ige ad súlyt és értelmet a papok szolgálatának. Végül pedig eljön majd a nap, amikor a Fiú megjelenik dicsôségben és ítélkezik a világon, mindenkit oda helyez, ahová megérdemeli: a szív megtérése, Isten ismerése és imádása, illetve elutasítása szerint.[52] Isten művében Mária fontos szerephez jut. A megtestesülésrôl idézett részletek ôt ,,szentséges és dicsôséges, boldogságos, mindenkor Szűz Máriának'' nevezik. Két dicséretet szentel neki Ferenc. Az ErÜdv lírai nyelven úgy mutatja be ôt, mint hajlékot (templom, palota, sátor, ház, palást), ahol minden kegyelem teljessége és minden jó lakozik. A MZs antifónája szerint ô az Atya leánya és szolgálója. Ô áll a szentek hatalmas gyülekezetének élén, akiket az 1Reg 23 hálaadó imája felsorol. Kíséretében van a három arkangyal: Mihály, Gábor és Rafael, és a szentek, közöttük elsô helyen Keresztelô Szent János és János evangélista. Ferenc azonban a névtelen szentekre is gondol, akik ,,voltak, lesznek és vannak''. Isten terve az egyházban bontakozik ki. Ez jelenti a hierarchiát, de magában foglalja Isten egész népét, mindazokat, ,,akik a katolikus és apostoli Egyházon belül óhajtanak szolgálni az Úristennek''.[53] Az egyház célja elsôsorban az, hogy a hit és az evangéliumi megtérés közege legyen, ahol Isten Fia jelen van az Oltáriszentségben és az Igében, továbbá, hogy az igaz hit biztosítéka legyen és viselkedési normát adjon.[54] Ahogyan Ferenc az egyházhoz ragaszkodik és hangsúlyozza az annak kijáró hűséget,[55] az élesen megkülönbözteti ôt több korabeli mozgalomtól, amelyek elvetették a hierarchiát és gyakran a szentségeket is. Mélyen tiszteli a papokat, még akkor is, ha bűnösök, mert meg van arról gyôzôdve, hogy ôk tartják fenn az egyházban a kegyelmi élet vérkeringését.[56] Alapvonásaiban ezek a nézetek alkotják Ferenc összefüggô, kiegyensúlyozott és a bibliai forrásokhoz közel álló felfogását Isten misztériumáról. Megdöbbentô e szemlélet éleslátása és gazdagsága. Egészen más, mint a neki tulajdonított ,,ájtatos magatartás'', amely fôleg Krisztus embersége felé fordul, a jászol, a kereszt és az eukharisztia felé. Ezek az elemek természetesen nem hiányoznak, a középpontban mégis az Atya misztériuma áll, amely Krisztus és a Lélek művében nyilatkozik meg. Ebben az értelemben pontatlanul beszélünk Ferenc krisztusközpontúságáról. Ferenc azért figyel Krisztus evangéliumi szavára, azért tér vissza mindig Krisztus személyéhez, és azért szólít fel mindenkit az ô nyomdokainak követésére, mert ô mutatja meg nekünk az Atyát.[57] A misztérium dicsérete Ferenc imádságai műveinek mintegy harmadát teszik ki. Nem csak külön egységként fordulnak elô, hanem a nagyobb művekben is megtalálhatóak.[58] Ezek az imádságok csak ritkán kérô imák;[59] formájuk többnyire oratio vagy imára való buzdítás, melyekben Ferenc ünnepli, imádja, áldja, dicséri Istent. Az 1Reg 23 eukharisztikus imáját három ,,hálát adunk neked'' tagolja, s a második részben utal a Fiúra, a Lélekre, majd minden szentre, mivel ôk azt a hálaadást zengik, amit mi, nyomorult bűnösök, soha nem tudunk méltóan kimondani. A BD és fôleg a DMI Istent, az Urat ünnepli, majd a feláldozott Bárányt és végül a Szentháromságot. A refrén, ,,És dicsérjük és felmagasztaljuk ôt mindörökké'', szüntelen ismétlôdésével fönséges doxológiává teszi az imát. Ferenc ujjongással és csodálattal énekli vagy magának Istennek a misztériumát, vagy az ô művét a világban. Kérései is közvetlenül Istenre irányulnak: keresi az ô akaratát, és Jézus Krisztus nyomdokait követve hozzá akar eljutni.[60] Ferenc imádságai az egész teremtést hívják, hogy csatlakozzon a dicséret énekéhez. A Naptestvér éneke nem költôi dicséret a teremtmények három párosának (Nap-Hold; levegô-víz; tűz-föld), hanem Istennek szóló dicséret a teremtményekért és a teremtmények által. Hasonlót találunk máshol is: a BD, a DMI és az MZs az öröm ünnepére szólítja az eget és a földet, minden teremtményt, bárhol is legyen; a tengert, a folyókat, a madarakat, sôt a mennyei szellemeket és a különbözô korú és állapotú embereket. Az MZs-tól, középkori műrôl lévén szó, azt várnánk, hogy a Krisztus szenvedése és keresztje iránti személyes érzelmek áradnak el benne. Ezzel szemben amit itt olvasunk, az a liturgikus és patrisztikus zsoltáralkalmazás és zsoltárértelmezés legtisztább hagyományához sorolható. A zsolozsmát alkotó 15 zsoltár közül 11-et Krisztus ajkáról hallunk, aki az Atyához szól (vox Christi ad Patrem). Krisztus imája a liturgikus imaórák szerint olykor szorongással és szenvedések között, de mindig reménnyel és ráhagyatkozással, néha pedig már egyenesen a feltámadás és a felmagasztaltatás gyôzelmét ünnepelve szólítja az Atyát. A másik négy zsoltár az egyházat szólaltatja meg (vox Ecclesiae de Christo), amely buzdítja a hívôket, hogy ujjongjanak és adjanak hálát annak gyôzelméért, aki ,,a keresztrôl uralkodik''. Ferenc ebben a zsolozsmában bevezet minket Krisztus misztériumába, az Úr belsô életébe. Feltárja nekünk a szentírás révén, hogyan élte át Krisztus ,,szent Atyja'' elôtt állva a passiót és a feltámadást. Nem Krisztus szenvedésére összpontosít, hanem azt mutatja meg, hogyan illik bele a passió Isten hatalmas tervébe, hogyan éri el csúcspontját a kereszt gyôzelmében és a mennybemenetel misztériumában.[61] A passió mellett ünnepli a Karácsonyt és a majdani dicsôséges eljövetelt is.[62] Ferenc imájával belemerül Isten misztériumába, s az kimozdítja ôt önmagából és magával ragadja a hálaadás és a dicsôítés lendületébe: ,,Neked áldozunk minden dicséretet, minden dicsôséget, minden kegyelmet, minden tiszteletet, minden áldást és minden jót.''[63] 2. ,,Add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy eljuthassunk hozzád.'' Miután végignéztük, hogyan ír Ferenc Isten misztériumáról és üdvözítô tervérôl, melyet a világban Krisztus eljövetele vált valóra a Lélek erejében, vizsgáljuk meg, hogyan szemléli műveiben az embert és az utat, melyen Jézus nyomdokait követnie kell, hogy így eljusson, egyedül Isten kegyelmébôl, a magasságbeli Úrhoz.[64] Emberképe Ferenc emberképe tartogat számunkra néhány meglepetést. Sokszor hallunk Ferenc optimizmusáról, az emberekre vetett jóindulatú tekintetérôl. Gyakran tulajdonítanak Ferencnek olyan emberképet, amely az ember alapvetô jóságát, eredendô ártatlanságát hangsúlyozza. Ezzel szemben Ferenc írásaiban az ember romlottsága és durvasága dominál. Jóllehet az ember nagy méltóságra helyeztetett, amikor Isten az ô Fiának képére teremtette és formálta,[65] saját hibájából mégis mélyebbre zuhant, mint bármely más teremtmény, s ô feszítette keresztre az Urat.[66] Azóta semmije sincsen, csak vétkei és bűnei; a gonoszság forrása nem az ördög vagy a másik ember,[67] hanem az evangélium szava szerint az ember saját szíve.[68] Az ember nyomorúságát Ferenc a rossz szaggal is kifejezi: ,,Szánalomra méltó és nyomorúságos, büdös és romlott, hálátlan és rossz emberek'' vagyunk.[69] Emiatt gyűlölnünk kell ,,saját testünket'' vétkeivel és bűneivel együtt.[70] Itt kell megjegyeznünk, hogy Ferencnél a corpus vagy a caro szavak néhány kivételtôl eltekintve nem az emberi testet jelentik, hanem a páli értelemben a gyarló, bűnös és önzô ént, amely magába zárul és ellenszegül Istennek. Ezt a bűnös ént Isten eltöltheti -- és gyakran el is tölti -- mindenféle anyagi és szellemi javakkal. Nagy kísértése abban áll, hogy ezeket magának tulajdonítsa, kisajátítsa, dicsekedjék velük, s irigykedjék másokra, akik szintén részesültek belôlük, noha mindez nem az övé, hanem Istené, ,,aki minden jót mond és cselekszik''.[71] Az üdvösség útja Milyen úton juthat tehát ki az ember ebbôl a pusztító bezártságból? A bűnbánattartás (a szív megtérése) kifejezést Ferenc ritkán használja, de annál nagyobb hangsúllyal. Az 1Reg 23 egyetlen kérése, hogy tartsunk ki az igaz hitben és a bűnbánattartásban, ami nélkül nincs üdvösség, s az 1Reg 21 buzdítását lezáró szavak a ,,bűnbánat cselekedeteit'' írják elô mint legfôbb követelményt. Ez a megtérés, akárcsak Ferencé,[72] teljes, elsôsorban bensô átalakulást hoz létre. Az ember elfordul testi énjétôl, és gyűlölni kezdi;[73] szeretni kezdi azokat, akik dorgálják, vádolják és üldözik,[74] örvendezésbe fog, amikor gyenge, amikor Krisztus keresztjét hordozza, amikor még testvérei is elvetik.[75] A szegénység csúcspontja a ,,tökéletes boldogság'', amikor minden jót Istennek adunk vissza, és elismerjük saját gonoszságunkat, türelmesen és nyugodtan viselve a megpróbáltatásokat. Láthatjuk, hogy Ferenc elsô pillantása nem hízelgô az emberre nézve. Amikor az ember így lemeztelenül, amikor megfosztják minden jogától, testét sanyargatják, lenézett és megvetett lesz, akkor az Úr Lelke megadja neki az alázatot és türelmet, a Lélek tiszta, egyszerű és igaz békéjét, az istenfélelmet, az isteni bölcsességet és az istenszeretetet.[76] Ez az istenszeretet egyedülálló helyet foglal el Ferenc gondolkodásában. Az 1Reg 23 sürgetô és ünnepélyes módon minden embert arra hív, hogy szeresse Istent, aki nekünk, nyomorultaknak és hálátlanoknak mindent megadott, és aki minket puszta irgalomból üdvözít.[77] Érdemes lassan végigolvasni ezeket az emésztô buzgóságtól izzó sorokat, hogy tudatára ébredjünk, mit tart Ferenc igazán fontosnak.[78] Ez a szeretet szorosan kötôdik az imádáshoz, a dicsérethez, a hálaadáshoz; és a testvéreknek adott buzdítás elsô szavai is ezt hangsúlyozzák: ,,Féljétek és tiszteljétek, dicsérjétek és áldjátok, adjatok hálát neki és imádjátok az Urat''.[79] Még a népek vezetôit is felszólítja, hogy minden este küldönc útján vagy jeladás által hirdessék az embereknek a mindenható Úristen dicséretének és a hálaadásnak az idejét.[80] Ferenc gyakran figyelmeztet arra, hogy ez a szeretet nem megy magától, akadályoz benne minden aggódás és kötôdés.[81] ,,Követni Jézus Krisztus nyomdokait'' -- Péter elsô levelének ez a részlete (2,21) nyilvánvalóan megragadta Ferenc figyelmét: műveiben ötször idézi. Az ember azáltal jut egyre közelebb Istenhez, hogy mindennap elindul Jézus Krisztus nyomdokain. Ez a kifejezés Krisztus szenvedésére, a keresztútra utal, Ferencnél azonban általános magatartást jelöl. Aki Krisztus nyomdokait követi, az mindenét eladja, megtagadja magát és vállára veszi keresztjét mindennap, gyűlöli övéit, sôt saját lelkét is, de szereti ellenségeit, ahogy Krisztus is szerette még Júdást is.[82] Ez azt jelenti, hogy hallgatunk az evangélium minden szavára, komolyan vesszük, és megvalósítjuk. Az is gyakori, hogy Ferenc műveiben egy evangéliumi részlet elôzi meg a javaslatokat és elôírásokat, melyek az ige kommentárjai és alkalmazásai. Ilyen szempontból Jézus áll a középpontban, hiszen az evangéliumhoz megtért ember egész viselkedése az ô szavából, olykor tetteibôl indul ki. Ferenc maga az evangéliumban látja a testvérek életének legtömörebb megfogalmazását.[83] Meglepô, de közvetlen bibliai értelemben Jézus nyomdokainak követése ,,szorongattatásban és üldöztetésben, szégyenvallásban és éhségben, erôtlenségben és kísértésben és minden más megpróbáltatásban'' történik.[84] Az evangélium útján meg kell halnunk önmagunknak. Amit Ferenc ajánl Jézus és az evangélium nyomán, az nem könnyű út, de az igazi öröm a megaláztatás és megvetés közepette tör fel. Az ember igazi mélységét az ellentmondás és az ellenségeskedés tárja fel: ,,amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne, és nem több''.[85] Ferenc tudatában van annak, hogy a második fôparancs kapcsolatban van az elsôvel. Az embereknek adott buzdításban,[86] miután elhangzott, hogy Istent tisztelni, dicsérni és áldani kell és bűnbánatot kell tartani, az elsô konkrét követelmény a felebarátra irányul: ,,Adjatok, és adatik nektek. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik''.[87] Másutt a bűnbánat elsô gyümölcsének a felebarát szeretetét tartja, amelynek nem feltétlenül kell érzelmekben megnyilatkoznia, de cselekedetekben mindenképpen:[88] a jótékonyságban, az alázatban és az alamizsnában. A testvérek szűkebb körében a konkrét szeretet, mely az anyának fia iránti szeretetéhez hasonló,[89] a figyelmességet, a gondoskodást, az ítélkezéstôl való tartózkodást jelenti; vagyis ,,cselekedetükkel mutassák meg szeretetüket, melyet egymás iránt éreznek, amiként az Apostol mondja: ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal'', egészen az ellenség szeretetéig.[90] Akik egy közösségben tekintéllyel vannak felruházva, s ,,minisztereknek, vagyis szolgáknak'' nevezik ôket, tekintsék is magukat szolgáknak, mintha mások lábának mosogatására lennének rendelve, minden uralkodás nélkül, rendíthetetlen irgalommal gyakorolják tisztüket, és legyenek készen bármely pillanatban lemondani róla.[91] Ferenc buzdítja testvéreit, hogy a béke hírnökeiként mutatkozzanak az emberek, még a hitetlenek, a ,,szaracénok'' elôtt is.[92] A keresztes hadjáratok korában ez hallatlan követelmény. Kerüljék az ítélkezést, a veszekedést és a szóváltást, inkább tartsák meg a csendet.[93] Vessék alá magukat az egész világnak, ne álljanak ellen a gonosznak, hanem ,,legyenek szelídek, békességszerzôk és szerények'',[94] hordozzák szóban és tettben azt a békét, amelyet Krisztus nyilatkoztatott ki Ferencnek.[95] Ez a szeretet késztesse ôket arra hogy megosszák azoknak sorsát, akik ,,alacsonysorsúak és megvetettek, szegények és félkegyelműek, betegek, leprások és útszéli kéregetôk''.[96] Ferenc az egyházon belül jelöli ki a bűnbánattartás útját. Művei szilárdan ragaszkodnak a klérussal való kapcsolathoz és a középponti szentség, az eukharisztia vételéhez. Senkinek sincs joga elítélni a klerikusokat, sôt, tisztelni és becsülni kell ôket, még ha bűnösök is.[97] Ez különösen érvényes azokra a testvérekre, akiknek evangéliumi élete és bűnbánati igehirdetése a méltatlan klerikusokat szinte nevetséges helyzetbe hozta. Ezért kéri Ferenc testvéreit, hogy a klerikusokat és szerzeteseket tartsák uraiknak, és ne prédikáljanak olyan plébániákon, ahol nem engedik meg nekik.[98] Ami az Úr testének és vérének misztériumát illeti, melynek éppen a papok a kiszolgáltatói, Ferenc felszólítja a népek vezetôit, a keresztényeket általában, és saját testvéreit is, hogy ,,nagy alázattal és tisztelettel járuljanak a mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének vételéhez''.[99] Ennek a misztériumnak a mély hitébôl fakadnak a felszólítások, hogy a klerikusok és testvérek viseljék gondját az Oltáriszentségnek, az írott igéknek, biztos és ékes helyre tegyék és méltó tisztelettel kezeljék azokat.[100] Ugyanez áll a misézés módjára is, amely nagy teret kap a LRend-ben, ahol Ferenc elárulja, milyen mélyen megértette a misztériumot és annak követelményeit.[101] Ebbe a teológiai szemléletbe illeszkedik az egyetlen közös szentmise, ott is, ahol több klerikus van jelen.[102] Katolikusnak lenni Ferenc számára azt jelenti, hogy a szolgálat és a szentség között megvan ez a kapcsolat.[103] Ebbôl következik a testvériség ragaszkodása a pápa úrhoz és a bíboros védnök kérelmezése.[104] A testvérek csak akkor tudják megtartani ,,a mi Urunk Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát, ha alárendeltjei és alattvalói maradnak a Szentegyháznak, állhatatosak a katolikus hitben''. Az egyházban való élet a közös imát is magában foglalja, ami a testvérek számára a liturgikus officium lesz, valamint a templomok látogatását, a böjtölést,[105] amire nézve Ferenc a könyörtelen korabeli gyakorlattal szemben jobban ügyel az evangéliumi szabadságra.[106] Ferenc követôi A testvérek életére vonatkozó részletes elôírások kiegészítik a fenti követelményeket, amelyeket ugyanúgy, esetleg árnyalatnyi különbségekkel minden keresztényre alkalmazhatunk. A Ferenc körül csoportosuló testvéri közösség, amelynek reguláit és végrendeletét írja, megkövetel néhány jellegzetes struktúrát. A csoportot valamiképpen szervezni kell. Ezért vannak a miniszterek, akiknek az a feladatuk, hogy ôrizzék, biztassák és javítsák a testvéreket. A minisztereknek engedelmességgel tartozunk, s még ha a lelkiismeret arra is kényszerít, hogy nemet mondjunk, akkor se szabad megszakítani velük a kapcsolatot.[107] Mindenesetre a testvéreknek úgy kell bánniuk minisztereikkel, mint ,,az urak szolgáikkal''.[108] A testvéri közösség élén a miniszter generális áll,[109] a helyi elöljáróról viszont a regulák keveset mondanak. El kell ismernünk, hogy az intézményes keret csekély, sôt, elégtelen egy ilyen fontos csoportosulás számára. A regulák célja lelki iránymutatás inkább, mint jogi szabályozás. A szegénység az a pont, ahol a legnagyobb az ellentét minden más világi és szerzetesi közösséggel. Errôl szó sincs a 2LHív-ben, amely pedig teljes ábrázolást akar adni a keresztény életrôl. Eltekintve attól az egyébként fontos kitételtôl, amely a levél kezdetén elmondja, hogy Krisztus az ô Anyjával együtt ,,a szegénységet választotta'' (5), ebben a kérdésben a buzgó keresztények semmilyen elôírást nem kapnak, csupán az alamizsna gyakorlását (30-31). A szegénység, mint a minden birtoklásról, különösen a pénzhasználatról való lemondás, a ruházat szegénysége, a mások szolgálatában végzett munka és szükség esetén koldulás, elsôsorban a testvérekkel, és általánosabb formában, de nem kevésbé határozottan Klárával és nôvéreivel szemben támasztott követelmény.[110] Ezen érdemes eltűnôdni. Amit Ferenc a testvérek hivatásában alapvetônek tart, amihez oly nagy hévvel ragaszkodik, azt nem írja elô más keresztényeknek, akiktôl egyébként az evangélium szerinti tökéletességet ugyanúgy elvárja, mint a testvérektôl. Ez megerôsíti, hogy a testvérek különleges hivatása a szegénység, ugyanakkor viszonylagossá is teszi azt, mivel ezek szerint hiteles evangéliumi életet élhet valaki a világban anélkül is, hogy a szegénységet ilyen formában gyakorolná. Bár minden hívôtôl kéri Ferenc, hogy imádkozzék, a testvéreknek ez különösen fontos feladatuk. A klerikusok kötelesek az egyház liturgikus officiumát végezni, az írni-olvasni nem tudó testvérek pedig a Miatyánkot mondani. A két regula pontosan szabályozza ezt a kötelességet. A LRend 41-43 és a Végr 30-31 hangsúlyozza a hűséges és bensôséges imát: a hang és a lélek legyen összhangban. Azoknak a testvéreknek pedig, akik bizonyos ideig remeteségbe akarnak vonulni, Ferenc kiegészítést ír a regulához, amelyben mindent pontosan és anyai gondoskodással rendez el. A testvérek egész Európát behálózó közösségére jellemzô az, amit talán túl hamar nevezünk igehirdetésnek. Amit mondanak, az inkább baráti szó, buzdítás, az evangéliumra való emlékeztetés, mintsem a kánoni formának megfelelô hivatalos prédikáció, bár ez utóbbi gyakorlásához pápai engedélyük is volt.[111] Az 1Reg 14 és a 2Reg 3,10-14 a magatartást hangsúlyozza, nem magukról a szavakról beszél. Az összes testvér által használható buzdítást tartalmaz az 1Reg 21, amely az evangéliumi üzenet magjára irányítja figyelmünket. A LÔr beszél a legszenvedélyesebben a bűnbánat és dicséret hirdetésérôl (6.8); néhány intelem pedig megjelöli az igazi buzdítás feltételeit: a testvér ne hangsúlyozza és ne tárja fel túl gyorsan lelki adományait (21); örömét az Úr igéjében lelje, és ne a hiú és üres beszédekben (20). 3. Az út vége Az eddig bemutatott út keskeny és meredek. Az ember mélységes nyomorúságában jelenik meg, a maga erejébôl képtelen kilépni önmagából, s ha van öröm -- és Ferenc művei szerint van --, akkor az az elfogadott szenvedés talajából hajt ki. Amikor Isten kegyelme és irgalma mégis gyôz az emberi gyarlóságon, Isten szolgája, ahogy az Intelmek mondják, igazi örömmel kezd örvendezni; a felebaráthoz és Istenhez való viszonyában eljut a lelki békére, harag, zavar, kisajátítás nélkül.[112] Így jön el az erények uralma, melyeket Ferenc párosával mutat be: szeretet és bölcsesség; türelem és alázat; szegénység és vidámság; nyugalom és elmélkedés; irgalom és a szellemek megkülönböztetése. Az ErÜdv-ben a tiszta bölcsesség és nôvére, az egyszerűség; a szegénység és az alázat úrnô legyôz minden akadályt, s megszilárdítják az ôket birtoklókat az emberek és minden teremtmény elôtti teljes alávetettségben. Ez az állapot nem a keleti vallások önerôbôl elért egykedvűsége. Az Úr Lelke az, aki az embert felemeli, s ha ,,azt akarja, hogy a test sanyargatott és lenézett, hitvány és megvetett legyen'', akkor törekszik az ,,alázatosságra, türelemre, egyszerűségre és a lélek tiszta, egyszerű és igazi békéjére. És mindenkoron és mindenekfölött az Atya, Fiú és Szentlélek isteni félelmét, isteni bölcsességét és isteni szeretetét áhítozza''.[113] Az ember erényei és boldogsága ugyanis még mélyebb és szilárdabb alapokon nyugszanak. ,,Elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást'' a testvérek arra törekedjenek, hogy ,,amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ô mindenekfölött ezt kívánja tôlünk. Készítsünk tehát neki ott mindig hajlékot és tartózkodási helyet, mert ô a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlélek".[114] Mindazokon a férfiakon és nôkön, akik így cselekszenek, ,,megnyugszik az Úr Lelke s lakóhelyet és szállást készít bennük magának''. A mennyei Atya fiai, Jézus Krisztusnak pedig jegyese, testvére és anyja lesznek (2LHív 48-50). A megújult ember legmélyén tehát nagy misztérium lakik. A magasságbeli és szentséges Isten, az elérhetetlen Úr, akihez az ember imádása és dicsérete szól, éppen az ember lényének mélyén nyilatkoztatja ki önmagát, mint atyai, jegyesi, anyai és testvéri gyöngédséget. És ismét a Lélek az, aki ezt a lehetetlen csodát műveli. Ahogy Mária a Szentlélek jegyese, Klára és nôvérei szintén azok lesznek, s ugyanez a Lélek egyesíti a hívôk szívét Jézus Krisztussal, és teszi ôket jegyesévé. Ilyen szeretet láttán lírai hangok fakadnak a művekben és Ferenc szárnyalóan énekli, milyen magasztos dolog történik itt, milyen öröm és gyönyörűség származik ebbôl: ,,Ó, mily dicsôséges, szent és felemelô dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! Ó, mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! Ó, mily szent, kedves, jólesô, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy testvérünk és fiunk van''.[115] Ez minden kereszténynek szól, aki hétköznapi életében követni akarja Krisztus nyomdokait. Ha Ferencnek az emberre vetett elsô pillantása komor, sôt egyenesen borúlátó is, mégis rendületlenül hiszi, hogy Isten megváltott és merô irgalomból üdvözíteni is fog bennünket. Ugyanakkor mindvégig fenntartja a kiáltó ellentétet az ember nyomorúsága és Isten hűséges, megváltó, és már itt megtapasztalható szeretete között. Így értjük meg, hogy ugyanaz az ember, aki romlottnak és szánalmasnak tűnik, hogyan lehet a Lélek sugallatainak befogadója, konkrét döntésekben is hogyan hagyatkozhat számtalanszor a szellemek megkülönböztetésére, hogyan mondhatja neki Ferenc, hogy ,,lelkileg'' és ,Isten áldásával'' cselekedjen.[116] Az ember akkor ismeri fel, hogy minden jó Istené és mindent neki kell visszaadni, amikor a végsôkig szegény lesz, mezítelen Isten elôtt; csak ekkor válhat mindennél szabadabbá, boldogabbá, elmerülve Isten fönséges ártatlanságában; mint Isten képmására és hasonlatosságára újjászületett teremtmény. Az ember nagysága az, ha elismeri abszolút szegénységét és hagyja, hogy betöltse annak gazdagsága, aki maga a minden Jó. Szent Ferenc műveinek jelentôsége Van egy döntô különbség Ferenc művei és a róla írt életrajzok között. Az utóbbiak középpontjában élete, tapasztalata, belsô fejlôdése áll, művei viszont Isten és az ember misztériumát írják le. Ha egyénisége át is ragyog a műveken, ezek mégsem róla szólnak. Nem ô a középpontjuk, nem ô a fô témájuk, ô csak leírja, amit az Úr feltárt neki az evangélium szerinti életrôl. Más szóval: az életrajzok Ferenc személye köré építenek; írásai pedig az evangélium köré. Szent Ferenc művei nem mondanak tehát sokat nekünk életérôl, de megközelíthetôvé teszik azt a mély réteget, amelybôl ez az élet táplálkozott. A legközvetlenebb módon mutatják be nekünk azt a ,,karizmát'', isteni ajándékot, amellyel Isten az egész egyházat meg akarta ajándékozni Ferencben. Mai követését megkönnyíti, hogy életének gyökerei, Istennel való kapcsolata műveiben hozzáférhetô számunkra. Ezekkel kell összehasonlítani, ezek szerint kell kiigazítani a Ferencrôl szóló életrajzokat, olykor nem kis mértékben. Ezek a művek az ,,evangéliumi ember'' belsô, misztikus életét tárják elénk. Ez az élet evangéliumi, mert mindvégig a jól kiválasztott, helyesen értett és megfelelôen alkalmazott bibliai szón alapul; és mert a kinyilatkoztatás kulcsfontosságú pontjait ragadja meg. Műveiben Ferenc tanít minket: új összefüggésekben láttatja a szentírást és a hagyományt, eredeti, mélyen átélt egységben tárja fel elôttünk a kereszténység tanítását. Tanít azzal is amirôl nem beszél: nem ostorozza kora egyházi hierarchiáját, a keresztények lagymatagságát vagy eltévelyedéseit. Mindennek szándékosan csak a pozitív ellentétét hangsúlyozza: a papok méltóságát és felelôsségét, az eukharisztia mélységét és jelentôségét, a megtestesülés valóságát, Isten irgalmát és szelídségét. Szinte minden, ami itt elhangzik, az összes embernek, mindannyiunknak szól. A Ferenc által bemutatott evangéliumi élet szinte egyetemes követelmény minden ember üdvösségéhez, még ha reguláiban egy külön szerzetesi közösségrôl is van szó. Ferenc mindenki szolgájaként ma is szolgál, és ,,az Úr illatot hozó igéit'' nyújtja nekünk, melyek mindig és mindenki számára ,,lélek és élet''.[117] Az utószó alapjául Thaddée Matura Szent Ferenc műveinek a Sources Chrétiennes sorozatban megjelent kétnyelvű kiadásához írt tanulmánya szolgált (Paris, 1981, 49-81. old.). Várnai Jakab OFM ======================================================================== Jegyzetek Utószó 1. 17,17-18; 23,1-6, illetve 5.v. 2. vö LKler, LÔr, Végr 3. LRend, Végr 4. LLeó, LMin, LAnt 5. Das Testament des heiligen Franziskus von Assisi, Münster 1949. 6. Quaglia: Origine della Regola francescana, Napoli, 1948; Cassutt: Die älteste Franziskanische Lebensform, Graz, 1955; Flood: Die ,,Regula non bullata'' der Minderbrüder, Werl, 1967; Flood-Van Dijk-Matura: La naissance d'un charisme, Paris 1973. 7. K. Esser: Die endgültige Regel der Minderbrüder, in: Franziskanisches Leben, Werl, 1968; Conti: Lettura biblica della Regola francescana, Roma, 1977; és Garrido: La forma de vida franciscana Ońate, 1975 8. ,,Dominus regnavit a ligno''. L',,Offcium Passionis'' de Saint Francois d'Assise. édition critique et étude, Paris, 1978. 9. ,,Die Regula pro eremtioriis data des hl. Franziskus von Assisi'', in: Franziskanische Studien 44(1962) és ,,Le Ammonizioni de San Francesco, Roma, 1974. 10. Utóbbihoz ld. E. Leclerc: Le Cantique des Créatures, Paris 1970. 11. ,,Le De reverentia corporis Domini. Exhortation et lettre de s. Francois'', in: Études Franciscaines 6(1955), 65-91 és 167- 180; 7(1956) 20-35 és 155-171; 8(1957) 33-58. 12. ,,La Lettera a tutto l'Ordine di san Francesco'', in: Italia Francescana 55(1980), 245-285. 13. Elsô helyen két kiadatlan disszertációt emítünk: N. Nguyen: Le Christ dans la pensée de saint Francois d'Assise d'aprčs ses écrits, Paris, 1973 és F. Azzimonti: Essai d'analyse théologique des écrits de s. Francois d'Assise, Lyon, 1969. Lásd még Verhey: Der Mensch unter der Herrschaft Gottes, Versuch einer Theologie des Menschen nach dem Franziskus von Assisi, Düsseldorf, 1960, Ferenc spirituális antropológiájáról, illetve Schmucki ötletgazdag cikkeit Krisztus helyérôl Ferenc imáiban és a Passió felfogásáról. K. Esser szintén sok témában dolgozott: az egyház, a szentségek, az eszkatológikus felfogás stb. Ferenc műveiben. Egy fontos adat megragadta néhány szerzô figyelmét: a Szentírás rendkívüli bôséges használata Ferenc műveiben. Lásd F. Mann: Francois d'Assise, exegéte in: Francesco d'Assisi nel 750 anniversario della morte, Jeruzsálem, 1976; és O. van Asseldonk: ,,Insegnamenti biblici 'privilegiati' negli scritti di san Francesco'', in: Lettura biblico-teologica delle Fonti francescane, Roma, 1979, 83-112. old. 14. Így az 1Reg 23. második része, a LNVez és a LKler 15. 1Reg 24,4; Végr 37-39; 2LHív 88; LRend 47-48; LÔr 9-10 16. Ld. Esser tanulmányát (Das Testament des heiligen Franziskus von Assisi, Münster 1949.) 17. Végr 19; LRend 39 18. Eltekintve az 1. Int-tôl a regulák, a LRend és a MKif egyes szakaszaitól, ahol néha szóbeli egyezés is található egyik- másik patrisztikus vagy monasztikus mű részletével. 19. Int, 1Reg, 1-2LHív, LRend 20. Így az 1Reg 22,27-40. Több részlet két, három, néha négy alkalommal is visszatér. 21. 1Reg 23,5; NapH 22. 1Reg 23,11 23. ,,Szent Atya'', ,,Szentséges'',vagy ,,Atyám'' -- mi Pater, Jézus ajkára adva. 24. 1Reg 23,9 25. FID 4-6 26. 1Reg 17-18; DMI 17; BD 3; MKif 2 27. 1Reg 23,9 28. Kivéve egyet, amely Krisztushoz szól (Végr 5) és kettôt, amelyet a boldogságos Szűzhöz intéz (BSzÜdv, MZs antifóna). 29. Lkler 3 30. LRend 27 31. LNVez 8 32. 1Reg 23,5 stb. 33. Végr 10 34. 2LHív 4 35. LRend 22 36. LRend 4 37. Int 1 38. 1Reg 23,3; 2LHív 4.8.89 39. 1Reg 22,40.32; Int 6 40. Int 1,16; 1Reg 9,5; 2LHív 5.46 41. 1Reg 23,4; fôleg MZs 7,16; 8,11 42. LRend 33; Végr 40 43. Int 1,6.8; 8,1; 1,13 44. Így például 1Reg 17,14-15; Int 7; vagy amint a 2Reg 10,8 mond az Úr lelkérôl és szent működésérôl. 45. Ld. még 2LHív 56 46. 2LHív 4-13 47. MZs 6,11-14;7 48. 1Reg 22,38; Int 1,22 49. Int 1,22; LKer 3; Végr 10 50. LRend 27.28 Int 1,16.17 51. LKler 2; 2LHív 3 52. 1Reg 23,4 53. 1Reg 23,7 54. 1Reg 23,7; LKler; Végr 10; 2Reg 12 55. 1Reg 19; 2Reg 12; 2LHív 32 56. Int 26; 1Reg 16; Végr 6-10; 2LHív 33 57. 1Reg 1,2; 22,2.32.41 58. 1Reg 17,17-18; 23,1-6; 2LHív 61-62; Végr 5 59. Három ilyen van: a LRend végén; az ImKer és a Sancta Mária antifóna a MZs-ban 60. ImKer; 2LHív 49-52 61. MZs 7,10.11; 9,9-12 62. MZs 15 és 13 63. DMI 11 64. LRend 52 65. Int 5,1; 1Reg 23,1 66. Int 5,3-4 67. 1Reg 17,7 68. 1Reg 22,5-6; 2LHív 69 69. 1Reg 23,8; 22,6; 2LHív 46 70. 1Reg 22,5; 2LHÍv 37 71. Int 8,3 72. Végr 1-2 73. 1Reg 22,5; Int 14 74. 1Reg 22,1-4; Int 14; 2Reg 10,10 75. Int 5; 1Reg 17,8 76. 1Reg 17,11-16 77. sola misericordia, mely megfelel az LRend 52-ben a sola gratia-nak 78. Szerpel ez több más követelmény elôtt 2LHív 18-20-ben; négyszer 1Reg 22,9-41-ben, és a 2Reg 10,9-ben. 79. 1Reg 21,2 80. LNVez 7 81. 1Reg 22; ld. még 2Reg 5,2; LNVez 6 82. 1Reg 1,1-4; 22,2 83. 1Reg 22,41; 2Reg 2,1-2; 12,4; Végr 14 84. Int 6,2 85. Int 13,2 86. 1Reg 21 87. 1Reg 21,4-5 88. 2LHív 25-27 89. 1Reg 9,10-11; 2Reg 6,8 90. 1Reg 5; 11; 22,2; 2Reg 10,10; 2LHív 38 91. 1Reg 4,2; 5,9-11; 6,4; 2LHív 42-44; Int 4; LMin 9-12 92. 1Reg 16 93. 1Reg 11; 2Reg 3,10 94. 1Reg 7,2; 14,4-5; 16,6; 2Reg 3,11 95. Végr 23 96. 1Reg 9,2 97. Int 26; 2LHív 33 98. 1Reg 19,3; Végr 6-9 99. 1Reg 20,5; vö. LNVez 6; 2LHív 14-15; 22-25 100. LKler; LRend 34-37; LÔr 101. LRend 14-29 102. LRend 30-33 103. 1Reg 19,1; 2Reg 2,2; 2LHív 32 104. 1Reg bev.; 2Reg 1,2; 12,3-4 105. 2LHív 21.32.33; 2Reg 3 106. 1Reg 9,13-14; 2Reg 3,14 107. 1Reg 4,3; Int 3 108. 2Reg 10,5 109. 2Reg 8,1 110. 1Reg 7,1-9; 9; 2Reg 2,11-16; 4; 6,1-2; Végakarat 111. 1Reg 17; 2Reg 10 112. A 13. Intelemtôl a 28-ig (kivéve a 27-et), a Boldogságos himnuszát halljuk, hiszen mindezek a szakaszok így kezdôdnek: Beatus... (Boldog az...). 113. 1Reg 17,4-6 114. 1Reg 22,26-27. Ezt a bennlakást (a János-evangéliumban szereplô mansio-t) más szavakkal írja le a 2LHív 48-53-ben. 115. 2LHív 54-56 116. spiritualiter: az 1Reg-ban hétszer; ,,Isten áldásával'': abban az értelemben, hogy ,,sugallatára hallgatva''. 117. 2LHív 2,3 ======================================================================== Felhasznált irodalom 1. ,,Az egyszerűség útja'' -- Assisi Szent Ferenc írásai; latin eredetibôl fordította, bevezetésekkel és jegyzetekkel ellátta Balanyi György piarista, Szt. István Társulat, Budapest, 1981., 31-185. old. 2. Opuscula sancti patris Francisci Assisiensis denuo edidit iuxta codices mss. Caietanus Esser OFM, Grottaferrata, 1978 (Bibliotheca Franciscana Medii Aevi, 12) 3. Francois d'Assise: Écrits. Texte latin de l'édition K. Esser. Introduction, traduction, notes et index par Théophile Desbonnets, Jean-Francois Godet, Thaddée Matura et Damien Vorreux, frčres mineurs, Cerf -- Éditions Franciscaines, Paris, 1981. 4. Die Schriften des heiligen Franziskus von Assisi. Herausgegeben von Lothar Hardick OFM und Engelbert Grau OFM. Franziskanische Quellenschriften, Band 1, Dietrich-Coelde-Verlag, Werl/Westfalen, 1987. 5. Die Opuscula des hl. Franziskus von Assisi. Neue textkritische Edition. Zweite, erweiterte und verbesserte Auflage, besorgt von Engelbert Grau OFM. Editiones Collegii S. Bonaventurae ad Claras Aquas, Grottaferrata (Romae), 1989. ======================================================================== Függelék Balanyi György fordításához képest felhívjuk a figyelmet a következô különbségekre: -- Balanyi György fordításában nem szerepel: I. rész: Az igazi és tökéletes boldogságról II. rész: A hívôkhöz írt levél I. változat III. rész: Buzdítás az Úr dicséretére Imádság a kereszt elôtt Áldás Bernát testvérnek A szegény úrnônek adott buzdítás -- Kétes hitelű műként szerepel: I. rész: A Sienában készített végrendelet II. rész: Levél Szent Antalhoz Balanyihoz hasonlóan mi sem tartjuk hiteles műnek a Boldog Pisai Agnellushoz írt levelet, a Settesoli Jacoba úrnônek írt levelet és az Absorbeat kezdetű imádságot, és nem említhetjük Szent Ferenc művei között az igen népszerű ,,Uram, tégy engem békéd eszközévé'' kezdetű imádságot sem.