Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 778-4263 e-mail: felso@home.com A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.katolikus.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== A végestôl az örökkévalóig Szent Edith Stein Keresztrôl nevezett Terézia Benedicta kármelita nôvér gondolataiból az év minden napjára Összeállította: Varga Zoltán Sch. P. Kézirat gyanánt Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December ======================================================================== A könyv elektronikus kiadása Ez a program Varga Zoltán piarista atya kéziratának elektronikus változata, amely az év minden napjára tartalmaz egy-egy idézetet, gondolatot Szent Edith Steintôl. ======================================================================== Január Január 1. Alapjában mindig egy apró, egyszerű igazság, amit mondani szeretnék: hogyan kezdhetünk el az Úr kezét fogva élni. Január 2. Aki teljesen Isten kezébe helyezi magát, az bízhat benne, hogy ô biztosan fogja vezetni. Amit neki átadunk, az nem vész el, hanem megmarad, megtisztul, azt felemelik és igaz mértékkel mérik meg. Január 3. Az kell, hogy minden emberi biztonság keresése nélkül teljesen Isten kezébe helyezzük magunkat; biztonságérzetünk akkor annál mélyebb és szebb lesz. Január 4. Életem minden reggel újra elkezdôdik, minden este befejezôdik; ezen túlmenô terveim és szándékaim nincsenek, vagyis az, hogy elôre gondolunk, természetesen hozzá tartozhat a napi feladatokhoz, de sohasem szabad, hogy ,,gondterheltek'' legyünk jövônk miatt. Január 5. A jövôvel kapcsolatos minden aggodalmad helyezd bizalommal Isten kezébe, és engedd, hogy ô úgy vezessen, akár egy gyermeket. Akkor biztos lehetsz benne, hogy a helyes utat nem tévesztheted el. Január 6. Bölcsek, tegyétek le bölcsességeteket, és legyetek olyan egyszerűek, mint a gyermekek! Királyok, adjátok oda koronátokat és kincseiteket, és hajoljatok meg a Királyok Királya elôtt! Ti bölcsek, tegyétek le bölcsességtek és legyetek oly egyszerűek, mint a gyermekek; ti királyok, adjátok oda koronátokat és kincseteket, hajoljatok meg alázattal a királyok Királya elôtt. (P. M. 160.) Január 7. Ha látjuk az emberi lelket a maga magányosságában és nyomorúságában, ha tanúi leszünk küszködésének, elbukásának és annak, hogy újra talpra áll, az a vigasztaló bizonyosság kísér majd minket, hogy Isten a tenyerébe írta a lelket, hogy útja és célja az Örökkévaló tekintete elôtt olyan világos, mint a nap, és Ô megparancsolta angyalainak, hogy ôrködjenek felette. Január 8. Teljes mértékben a ,,legyen meg a te akaratod'' kell, hogy a keresztény élet vezérfonala legyen. Ennek kell irányítania napjainkat reggeltôl estig, éveinket és egész életünket. A ,,legyen meg a te akaratod'' kérésnek teljes mértékben a keresztény élet vezérfonalának kell lennie. Ennek kell szabályoznia az egész életet: az egész napon át reggeltôl estig és végig az egész évet. Ennek kell a keresztény egyetlen gondolatának lennie. (P. M. 165.) Január 9. Amit mi megtehetünk, és amit meg is kell tennünk az, hogy megnyíljunk a kegyelem elôtt. Ez azt jelenti, hogy a mi akaratunkat teljesen megtagadva engedjük, hogy megragadjon minket az isteni akarat, hogy lelkünket befogadásra és alakulásra készen Isten kezébe helyezzük. Január 10. Amikor reggel felébredünk, máris meg akarnak rohanni minket a nap gondjai és kötelességei. Mikor fogjuk ezt elintézni, mikor azt? Szeretnénk sebbel-lobbal nekilátni és elviharzani. Ilyenkor kell a gyeplôt megragadni és azt mondani: Nyugalom! Mindebbôl most semminek sem szabad rám zúdulnia. Január 11. Elsô reggeli órám az Úré. Annak a napi feladatnak akarok nekilátni, amit ô bíz rám, és ô majd megadja az erôt, hogy el is tudjam végezni. Január 12. Amikor az Isten oltárától a reggeli áhítat után belépek munkanapomba, csendesség lesz bennem, és a lélek kiüresedik mindattól, ami meg akarta rohamozni és meg akarta terhelni, megtelik szent örömmel, bátorsággal és tetterôvel. Naggyá és tágassá lett, mert kilépett önmagából és belépett az isteni életbe. Január 13. Amirôl úgy látom, hogy ez az elôttem álló legelsô feladat, azt kezdem el. Január 14. Elérkezik a dél. Kimerülten, törôdötten érkezünk haza. Itt természetesen új roham vár. Ismét minden pezsegni, kavarogni kezdene: felháborodás, bosszúság, bánat. És még mennyi a tennivaló estig! Nem kellene mindjárt folytatni? Nem! Nem, legalábbis mielôtt egy pillanatnyi csend nem költözött belénk. Január 15. A különféle emberek lelkiállapota különféle. Azok közül az eszközök közül, amelyek alkalmasak arra, hogy megteremtsék, ébren tartsák, vagy újra felélesszék a kapcsolatot az Örökkévalóval -- mint amilyenek a szemlélôdés, a lelki olvasmányok, a liturgián való részvétel --, nem mind egyformán gyümölcsözôek minden idôben mindenki számára. Az a fontos, hogy megtaláljuk a mindenkor leghatékonyabbat és hasznunkra fordítsuk. Január 16. Az, hogy az egyes embernek hol a helye, az ô hivatásának a kérdése. Ezt nem lehet csupán önvizsgálattal és a lehetséges utak mérlegelésével megoldani. A megoldást ki kell imádkozni, és bizonyos esetekben az engedelmesség útján kell keresni. Január 17. Az emberi létnek az az értelme, hogy benne mintegy eggyé forr az Ég és a Föld, Isten és a teremtett világ: az ember teste a föld anyagából vétetett, és azzal egy, és ezt alakítja a lélek, amely mint szellemi, személyes létezô, minden személytelen teremtménynél közelebb áll Istenhez, és képes a Vele való egyesülésre. Január 18. Abban a tudatban, hogy valaki hordoz engem, nyugalmat és biztonságot érzek -- nem a felnôtt ember magabiztos biztonságát, aki saját erejébôl szilárd talajon áll, hanem a gyermek édes és boldog biztonságát, akit egy erôs kar hordoz, olyan biztonságot, ami tárgyilagosan szemlélve nem kevésbé racionális. Vagy ,,racionális'' lenne a gyermek, ha állandóan abban a félelemben élne, hogy édes szülôje képes lenne ôt leejteni? Január 19. Aki csupán alkalmanként tér vissza lelke mélységeibe, hogy azután ismét a felszínen tartózkodjék, annak számára kialakulatlan marad a mély, és átformáló erejét sem tudja kifejteni a távolabbi külsô rétegekre. Január 20. A kegyelmek bôségéhez képest, ami minden nap árad felénk, egy szegény emberi lélek túlságosan kicsiny, ahhoz képest pedig, amit mégis képes felfogni, minden emberi szó kevés. Január 21. A ragyogó napsütés, az ég sugárzó kékje, egy derűs táj, egy vidám gyermekmosoly, egy bátorító szó -- ezek mind képesek új életet kelteni a lélekben. Ami ilyenkor az érzékekbe jut, az egy szellemi dolog megnyilvánulása, ami azt szeretné, hogy a lélek felfogja, és hogy benne életet nyerjen. Január 22. Ha felfognánk, hogy bensônkben egy jól elzárt kis rejtekhelyet építsünk magunknak, ahová ahányszor csak lehetséges, visszavonulhatunk, akkor sehol a világon semmi nem hiányozna nekünk. (Az biztos, hogy nehéz a kolostoron kívül és a Legszentebb nélkül élni. De Isten bennünk van, a teljes Szentháromság.) Ha ezt megértjük, lelkünk mélyén egy jól bezárt cellát építünk, és oda a lehetô leggyakrabban visszavonulunk, bárhová kerüljünk is, semmink sem fog hiányozni. (P. M. 114.) Január 23. Arról van szó, hogy mindenekelôtt valóban legyen egy csendes zugunk, ahol úgy érintkezhetünk Istennel -- mégpedig naponta --, mintha a világon semmi más nem létezne: számomra a reggeli órák tűnnek erre alkalmas idônek, még mielôtt elkezdôdik a napi munka. Január 24. A vallás természetesen nem csak egy csendes zúg és egyes ünnepi órák számára való, hanem minden életnek gyökere és alapja kell hogy legyen, mégpedig nem csak néhány kiválasztott ember, hanem minden igazi keresztény számára. Január 25. A külsô életkörülményekben történô minden változás könnyen a belsô nyugalom megzavarását idézi elô. Ezért sohasem kellene olyan változást keresnünk, amit nem Isten rendel. Január 26. Istennek csupán eszköze vagyok. Aki énhozzám jön, azt szeretném ôhozzá vezetni. És amikor észreveszem, hogy nem errôl van szó, hanem csak az én személyem iránti érdeklôdése érvényesül, nem szolgálhatok eszközként, és arra kell kérnem az Urat, hogy más úton segítsen. Hiszen ô soha nincs rászorulva csupán egyetlen emberre. Január 27. Tudom, hogy van valaki a közelemben, akiben fenntartás nélkül megbízhatok. És ez olyan dolog, ami nyugalmat és erôt ad. Január 28. Az, hogy a tudományt istentiszteletként is lehet művelni, elôször Aquinói Szent Tamással kapcsolatban merült fel bennem igazán. Aquinói Szent Tamást tanulmányozva rádöbbent, hogy a tudományt ,,istenszolgálatként'' is lehet gyakorolni. (K. T. 46.) Január 29. Másokra gyakorolt hatásunk csak addig lesz áldásos, amíg hitünk alapelveibôl semmiféle engedményt nem kockáztatunk, és mindenféle emberi szempontok között tévedhetetlenül követjük lelkiismeretünket. Ha ez valamely ponton már nem lenne lehetséges, azt gondolnám, hogy ezzel fel kell hagyni, még ha látszólag oly sok minden függene is a mi tevékenységünktôl. Istennek mindig vannak más eszközei és útjai is, hogy a lelkeknek segítsen. Január 30. Erônk a szükséges feladataink mennyiségével együtt szemmel láthatóan növekszik. Ha nincs semmi, ami égetôen sürgôs, hamarabb elfogy. Az ég biztos, hogy ért a jó gazdálkodáshoz. Január 31. Nem te vagy az egyetlen, aki nap mint nap sok mindent elront -- mindannyian így vagyunk. De az Úr türelmes és nagyirgalmú. Kegyelmének tárházában még a hibáinkat is fel tudja használni, ha odatesszük oltárára. ======================================================================== Február Február 1. Isten mindenkit a maga útján vezet, és az egyik könnyebben és gyorsabban ér célba, mint a másik. Amit mi megtehetünk, az ahhoz képest, amit Ô tesz velünk, valójában kevés. De ezt a keveset meg kell tennünk. Ez mindenek elôtt: imádkozzunk kitartóan a helyes útért, és ellenállás nélkül kövessük a kegyelem vonzását, amennyiben érezhetôvé válik. Csupán határidôt nem szabad szabnunk az Úrnak. Február 2. Amikor a legszentebb Szűz a Gyermeket a templomba vitte, elôre megmondták neki, hogy ez a Gyermek sokak romlására és feltámadására lesz, jel lesz ô, amelynek ellene mondanak. Ez a szenvedés, a fény és a sötétség közötti harc meghirdetése. Amikor Szűz Mária elvitte a Gyermeket a templomba, ott megmondták neki, hogy lelkét kard járja át, hogy ez a Gyermek bukásra és feltámadásra rendeltetett, jelnek sokak számára, amelynek ellentmondanak. A szenvedésnek, a világosság és a sötétség közötti harcnak ez a hírüladása nyilvánult meg már a jászolnál! (P. M. 170.) Február 3. Ha szemlélôdve végiggondoljuk az Istenanya útját gyertyaszentelôtôl nagypéntekig, úgy meg fogjuk találni a belsô csendhez vezetô utat. Február 4. Amint az elsô emberek képesek voltak belezuhanni az istengyermeki létbôl az Istentôl távoli létbe, mi is mindannyian borotvaélen táncolunk a semmi és az isteni élet teljessége között. Amint az elsô emberek az istengyermekségbôl az Istentôl való távollétbe estek, mi is mindig késhegyen táncolunk a semmi és az isteni élet teljessége között. (P. M. 165.) Február 5. A kívülrôl jövô összes szenvedés semmi a lélek sötét éjszakájához képest, amikor az isteni fény már nem világít, és már nem hallatszik az Úr hangja. Mindazok a szenvedések, amelyek kívülrôl jönnek, semmit sem jelentenek a lélek sötét éjszakájához képest. Ebben nem ragyog többé az isteni fény, nem szól többé az Úr. (P. M. 166.) Február 6. Korunk egyre inkább úgy érzi, arra kényszerül, hogy ha már minden más csôdöt mond, titkos forrásokból remélje a végsô segítséget. Február 7. Az ember arra hivatott, hogy bensejében éljen, és így vegye kézbe önmagát, ahogy az csak innen kiindulva lehetséges; csakis innen kiindulva lehetséges igazán vitába szállni a világgal, csakis innen kiindulva képes az ember megtalálni a számára elrendelt helyet a világban. Az ember arra hivatott, hogy belsô életet éljen, hogy önmagát kézben tartsa, amennyire ez belülrôl lehetséges --, és csak innen belülrôl kiindulva léphet helyes érintkezésbe a világgal. Csak belülrôl találhatja meg a számára kijelölt helyet a világban. (K. T. 190.) Február 8. Isten öröktôl fogva ismer minden emberi lelket lényének minden titkával és életének minden rezdülésével együtt. Ilyen módon lakik Isten minden emberi lélekben. Ismeri mindegyiket öröktôl fogva, ismeri minden titkát, életük minden változását. (K. T. 197.) Február 9. A mai fiatal generáció annyi válságon ment át, képtelen már megérteni minket. De nekünk meg kell próbálnunk, hogy megértsük ôket, akkor talán még tudunk nekik valamelyest segíteni. Február 10. Boldognak érezzük magunkat, ha tapasztalataink meggyôznek minket, hogy még képesek vagyunk mély és igazi örömre, és hogy még a mély és igazi fájdalom is olyan számunkra, mint egy kegyelem. Máskor viszont boldogan tapasztaljuk, hogy fogékonyak vagyunk a mély és valódi örömre --, sôt, még az igazi fájdalom is nagy adomány az érzéketlenség merevségéhez képest. (K. T. 62.) Február 11. Ahol valóban eleven hit van, ott az életet betöltik a hit igazságai és Isten nagy tettei, minden más ezzel szemben a háttérbe szorul. Ahol valóban van élô hit, ott a hitigazságok és Isten ,,nagy tettei'' alkotják az élet tartalmát; hozzájuk képest minden más háttérbe szorul. (K. T. 62.) Február 12. Ez a szent tárgyilagosság, a Szentlélekbôl újjászületett lélek eredendô belsô fogékonysága; mindent, ami eléje kerül, azt alkalmas módon, megfelelô mélységében fogja fel. Ez a ,,szent tárgyilagosság'' nem más, mint a Szentlélekbôl újjászületett léleknek az eredeti bensô fogékonysága. Ha a lélek megfelelô mélységben befogadja a hozzá közeledô kegyelmet, akkor mentes lesz a gátlásoktól, könnyedén és örömmel engedi, hogy mozgékony és alakításra kész erô formálja, Ha a szentségre törekvô ilyen módon fogadja be a hit igazságait, akkor eljut a szentek tudományára. (K. T. 62.) Február 13. A szent tárgyilagossággal bizonyos mértékben rokon a gyermek tárgyilagossága, aki még romlatlan erôvel és elevenséggel, gátlásoktól mentes elfogulatlansággal fogad el benyomásokat, és válaszol azokra. A belátás érettsége mindenesetre még hiányzik nála. Ami azonban behatol a gyermeki lélekbe, az egész életére alakító hatással lehet. A gyermek tárgyilagossága bizonyos rokonságban van a ,,szent tárgyilagossággal'', mert a gyermek még töretlen erôvel, élénken és gátlás nélküli elfogulatlansággal fogadja a benyomásokat és válaszol rájuk. Válasza természetesen nem mindig lesz értelembôl fakadó válasz. Hiányzik ehhez még a belátás érettsége. .... Ami korán behatol a lélekbe, egész életre irányadóvá lehet. (K. T. 62.) Február 14. A benyomások befogadásának töretlen erejében a művész rokon a gyermekkel és a szenttel. A művész sajátossága, hogy ami ôt belülrôl megérinti, az benne képpé válik, és szeretne külsô formát is ölteni. A benyomások iránti töretlen befogadóképességét tekintve a művész a gyermekkel és a szenttel rokon. .... A művészre jellemzô, hogy ami ôt belsôleg megérinti, az máris képpé formálódik benne, és arra készteti, hogy külsôleg is kifejezze. (K. T. 63.) Február 15. Minden igazi remekmű jelkép is, mégpedig úgy, hogy titokzatos módon megcsendül benne az összes érzékelhetô dolog teljessége, ami kimeríthetetlen minden emberi megismerés számára. Ilyen értelemben minden valódi művészet kinyilatkoztatás, és minden művészi alkotó tevékenység szolgálat. Minden igazi művészi alkotás ezért egyben jelkép is, ... ami azt jelenti, hogy (abból a végtelen értelmi Teljességbôl való, amire minden emberi megismerés rátalál és abból valamit megragad, mégpedig úgy, hogy) a minden emberi megismerés által kimeríthetetlen értelmi Teljesség titokzatosan csendül ki belôle. Így értve minden igazi művészet kinyilatkoztatás is, és minden művészi alkotás szent szolgálat. (K. T. 63.) Február 16. Nem emelhetjük fel tekintetünket Istenhez anélkül, hogy rá ne ébredjünk a magunk kicsinységének tudatára. Isten megismerése és önmagunk megismerése egymást kölcsönösen erôsíti. Önmagunk megismerése által közeledünk Istenhez. Ez ezért sohasem felesleges. Február 17. A szolgálat a szeretet megnyilvánulása. És mivel a szeretet személyes jellege szerint különbözô, az egész lelki élet is az. Február 18. Minden olyan felbuzdulást, ami az embert önmagába térésre indítja, és az Istenhez vezetô útra vezeti, a kegyelem hatásának kell tekinteni akkor is, ha ehhez természetes események és mozgatórugók szolgálnak eszközül. Február 19. A lélek középpontja az a hely, ahonnan a lelkiismeret szava hallatszik, és a szabad személyes döntés helye is. Mivel ez így van, és mivel a szabad, személyes odaadás hozzá tartozik az Istennel való szeretetteljes egyesüléshez, ezért a szabad döntés helyének egyúttal az Istennel való szabad egyesülés helyének is kell lennie A lélek legbelsôbb pontja egyben a szabadságnak a helye -- az a hely -- , ahonnan egész létét áttekintheti, és arról dönteni képes. (K. T. 190.) Február 20. A személy éppúgy hivatott arra, hogy egy közösség tagja, mint arra, hogy külön egyéniség legyen; mindkettô a maga személyes módján, lénye legmélyébôl fakadóan. Legsajátabb lényének éppúgy szüksége van arra, hogy ôt alakítsa a többiekkel való együttlét, mint arra, hogy a maga részérôl a többiek számára ô legyen iránymutató és termékeny. Február 21. Beszélhetünk a közösség felelôsségérôl, ami más, mint az egyéné. De azt a közösség tagjai vállalják érte, mégpedig különbözô mértékben; mindannyian részt vesznek a felelôsség vállalásában, akik arra képesek, azaz már öntudatra ébredtek, de mindenek elôtt a vezetôk. Február 22. Csak szabad lélekkel rendelkezô lények lehetnek Isten szolgái. A vak eszközök csupán olyan törvények szerint járhatják útjukat, amelyek elôírják számukra az Isten akaratát, de az Isten akarata nem képes általuk elevenen hatni. Így a felszabadult létezés csak szabad lények számára lehetséges. Február 23. Csak olyan országban képes a lélek önmagát és békéjét megtalálni, amelynek Ura nem a maga gyönyörűségére, hanem önmagáért keresi a lelket. Éppen ezért a túláradó, ajándékozó teljességért, amit nem egy önzô vágy irányít, nevezzük ezt az országot a kegyelem birodalmának. Február 24. A kegyelem így egyesít Istennel: anélkül száll le a teremtménybe, hogy kiszakítaná gyökereit Istenbôl, és ,,szôlôveszôvé'' teszi a ,,szôlôtôn''. Február 25. Az, aki ránk teszi a keresztet, képes arra, hogy a terhet könnyűvé és édessé tegye. Február 26. A kereszténység misztériumai oszthatatlan egységet képeznek. Ha az egyikben elmélyedünk, valamennyihez közelebb jutunk. Február 27. (Hamvazószerda) Senki sem képes arra, hogy a maga által szabadon választott bűnbánati cselekményekkel megváltsa önmagát; minden bűnbánati cselekmény szükségképpen az Isten akarata által irányított tevékenység. Itt a mi szabadságunk együttműködése abban áll, hogy alávetjük, hogy feláldozzuk önmagunkat. Február 28. A szegénység útján az Úr elôttünk járt. Mindent feláldozott, és példájával még inkább megmutatta, mint tanácsával, hogy csak az birtokol mindent, akinek semmije sincs. Február 29. Jó, ha a Megfeszítettet képeken ábrázolva tiszteljük. De a fából vagy kôbôl készült képmásoknál jobbak az eleven képmások, a Krisztus-képmás lelkek. Jó dolog a Megfeszített tisztelni és ábrázolni, hogy tiszteletét elôsegítsük. A fából és kôbôl készült keresztábrázolásoknál azonban még jobbak az ,,élô képek''. (K. T. 290.) ======================================================================== Március Március 1. Aki szeretettel belemerül a keresztre feszített Üdvözítô lelkületébe, az pontosan ezáltal egyesül az isteni akarattal. És hiú dolog lenne a keresztrôl prédikálni, ha ez nem lenne egyúttal a Megfeszítettel egyesült élet kifejezése. Ez azt jelenti, hogy ha valaki szeretô módon elmélyül a kereszten függô Üdvözítô lelkületében, akkor ezen az úton egyesül Isten megváltó akaratával is, (hiszen az Atya akarata Jézus megváltói szeretetében és önátadásában teljesedik be.) (K. T. 298.) A keresztrôl szóló minden igehirdetésünk hiábavaló lenne, ha nem fejezné ki a Megfeszítettel való egyesülés életét. (K. T. 299.) Március 2. Krisztushoz igazodni nem tud az ember anélkül, hogy egyúttal ne kövesse Ôt. Március 3. Az ember lelkéért folyik a harc. Az ég és a pokol küzdenek érte. Március 4. A bűn nem más, mint ellenszegüléssel illetni az Istent. Bűnös az a lélek, amely fellázad Isten ellen. És amint a bűn az eltávolodás és az ellentmondás Istennek, ennek megfelelôen csupán közeledéssel és egyesüléssel lehet kiküszöbölni. Március 5. Annak a léleknek, amelyet a kegyelem fénye megvilágított, és ebben a fényben lát, észre kell vennie, hogy benne mi volt és most mi a rossz, utálattal kell eltelnie iránta, és ki kell taszítania magából. És miközben kitaszítja, megszabadul tôle; bocsánatot nyer. Március 6. Ahhoz, hogy a bűntôl megszabaduljunk, nincs más út, mint a kiengesztelôdés Istennel. Engednünk kell, hogy ez átjárjon minket, ami azt jelenti, hogy odaállunk Isten elé és önmagunk teljes feladásával megalázzuk magunkat, hogy Tôle bocsánatot nyerhessünk. Március 7. Az ember felülmúlhatja saját természetét, de föléje emelkedni nem a maga erejébôl képes. Március 8. A mi tökéletesedésünk, egyesülésünk Istennel és tevékenységünk másoknak Istennel való egyesülésért és tökéletesedéséért elválaszthatatlanul összetartozik Elmondhatjuk, hogy elválaszthatatlanul egybe tartozik saját létünk beteljesedése , az Istennel való egyesülésünk mások istenegyesüléséért és létbeli beteljesedéséért végzett munkánk. (K. T. 298.) Március 9. Az Úr életében bizonyosan azok voltak a legboldogabb órák, amelyeket a csöndes éjszaka magányában az Atyával kettesben beszélgetve töltött. De ez volt a fellélegzés is egy olyan tevékenység után, ami ôt az emberek forgatagába szólította. Az Úr Jézus életében a legboldogabb órák bizonyára azok voltak, amikor a csöndes éjszakában az Atyával folytatott magányos párbeszédet. Ezek az imádságos órák szinte lélegzetvételek voltak ahhoz a valósághoz képest, amely Jézust a tolongó emberek tömegébe sodorta. (K. T. 311.) Március 10. A belsô élet törvényeirôl szóló tanítás folyton fakadó forrása a Szentírás. A belsô élet törvényeirôl adott tanításnak kimeríthetetlen forrása a Szentírás. (K. T. 86.) Március 11. Az isteni kinyilatkoztatás hittel való elfogadásához már értelemszerűen hozzá tartozik a szeretô odafordulás is. De ez csak akkor teljesedik ki, ha Isten a kegyelemben és a megdicsôült életben önmagát adja a léleknek, közli vele az ô isteni életét, és bevonja a lelket az ô isteni életébe. Március 12. Isten az emberi lelket önmaga számára teremtette. Önmagával akarja egyesíteni, a saját életének teljességét és boldogságát akarja neki ajándékozni: már ebben az életben! Isten az emberi lelket önmagáért teremtette. Önmagával akarja egyesíteni az embert, és -- már ebben az életben -- megajándékozza isteni életének mérhetetlen teljességével és felfoghatatlan boldogságával. (K. T. 86.) Március 13. Rendszerint egy nehezebb keresztet kapunk, ha a régitôl meg akarunk szabadulni. Március 14. Vizsgáljatok meg mindent, és tartsátok meg a legjobbat! Ez nem jelent éretlen kritizálgatásra csábítást. Ez figyelmeztetés arra, hogy nekünk abszolút mércénk van, és olyan ismertetôjelünk, amelyben a mi utunk minden más úttól különbözik. Március 15. Minden ellenszenv, harag vagy neheztelés, amit megtűrünk a szívünkben, bezárja az ajtót az Úr elôtt. Mihelyt ezeket észrevesszük, könyörtelenül ellenük kell fordulnunk, különben szembekerülünk Istennel, aki maga a szeretet. Március 16. Ne képzeld, hogy szenvedéseid túlságosan nagyok, örömeid túlságosan kicsinyek! Az ég senkitôl sem vesz el semmit anélkül, hogy bôségesen ne kárpótolná. Március 17. ,,Legyetek tökéletesek, mit a ti Mennyei Atyátok tökéletes!'' Jézus Krisztus személyében önmagunk alakításának eszményképe látható formában lép szemünk elé. Mindannyiunk célja, hogy az ô képmásává váljunk. Mindannyiunk útja, hogy ô maga alakítson minket azzá. Március 18. Mi csak törekedhetünk arra, hogy életformánkat, amit mi választottunk, egyre hűségesebben és tisztábban éljük meg, hogy elfogadható áldozatként mutassuk be mindazokért, akikhez szoros szálak fűznek. Március 19. Még a szent is ismeri a belsô szárazság idôszakait, amikor ki kell tartania a pusztában, -- hiszen pontosan ô az, aki ismeri a pusztaságokat, mert számára ezek kimagaslanak azok közül az idôszakok közül, amikor a kegyelem fénye elárasztja és a Lélek tüze átizzítja ôt Március 20. A kereszt jelében gyôzni fogunk, -- vagyis teljes életet élni -- akár sikeresen, akár sikertelenségben -- áldásként környezetünk, népünk, egyházunk számára. Március 21. Nekünk azt is meg kell tanulnunk, hogy lássuk, amint szeretteink viszik keresztjüket, és nem tudjuk róluk levenni. Ez nehezebb, mint ha a magunkét vinnénk --, de azt sem kerülhetjük el. Március 22. A Golgota drámájának nagy világ- és üdvtörténeti háttere: Isten, aki mindenható, teremtô Ura a világmindenségnek, egyben Atya is, aki választott népét a leghűségesebb gondoskodással veszi körül, olyan gyöngéd és féltékeny szerelmes, aki évszázadokon át rajongással veszi körül menyasszonyát, Izraelt. Isten a világ mindenható Teremtôje és Ura, aki mint a cserépedényt törheti össze a népeket --, de ugyanakkor Atya is, aki hűséges gonddal védelmezi választott népét. Isten gyöngéd és féltékeny szeretô, aki ,,menyasszonyát, Izraelt'' évszázadokon át meg akarja nyerni magának. (K. T. 69.) Március 23. Igaz, Isten üdvözítô terve az egész emberiségre, és annak kedvéért az ô választott népére vonatkozik. De ô emellett minden egyes lélekért tenni akar. Mint egy menyasszonyt, mindegyiket úgy veszi körül szeretetével és hűséges gondoskodással. Ez az isteni szerelmes udvarlás olyan ösztökévé válik, ami a lelket nem hagyja nyugodni. Bár Isten üdvösségterve az egész emberiségre irányul, és az emberiség miatt a választott népére; -- de gondja van az egyes lélekre is. Isten minden lelket olyan gyöngéd szeretettel vesz körül. mint menyasszonyát, és anyai hűséggel gondoskodik róla. Hogy miként lesz az isteni szeretetvágy olyan ösztökévé, amely nem hagy nyugtot a léleknek --, annak a Szentírásban az Énekek éneke ad tökéletes kifejezést. (K. T. 70.) Március 24. Minél inkább elsötétedik körülöttünk a világ idelent, annál inkább meg kell nyitnunk szívünket a felülrôl jövô fény felé. Március 25. Amikor a legszentebb Szűz kimondta azt, hogy ,,legyen...'', attól kezdôdött a földön Isten népének élete, és ô volt az elsô szolgálóleánya. Amikor a Szent Szűz kimondta ,,Legyen''-jét, akkor kezdôdött a földön Isten országa; ô volt elsô igazi szolgálóleánya. (P. M. 162.) Március 26. A megtestesülés titka és a gonoszság titka szorosan összekapcsolódik. A fénytôl, ami az égbôl jött, még szörnyűségesebben elüt a bűn éjszakája. Ez súlyos és komoly igazság. Március 27. Alapjában minden olyan ésszerű követelmény, ami a lélek elôtt kötelezô erôvel jelenik meg, Isten szava. És aki Istennek ezt a szavát készségesen magába fogadja, az vele együtt megkapja azt az isteni erôt is, hogy annak meg tudjon felelni. Március 28. Akarsz-e halálos komolyan szövetséget kötni a Megfeszítettel? A nyomorúság minden frontján, minden helyén a kereszt ereje által enyhítô, gyógyító, megváltó hatású lehetsz. Március 29. Gondolj rá, nem azért vagyunk itt, hogy a földön legyen a mennyországunk. Azt hiszem, hogy ha kicsit többet tudnál arról, hogy most hány ezer embert kergetnek kétségbe, arra vágynál, hogy valamit könnyíts mérhetetlen nyomorúságukon és szenvedésükön. Március 30. Nekünk nem az emberi tevékenység, hanem Krisztus szenvedése tud segíteni. Arra vágyom, hogy részesülhessek benne. Nem az emberi tevékenység, hanem Krisztus szenvedése segíthet rajtunk, és én ebben a szenvedésben szeretnék részesedni. (K. T. 15.) Március 31. A tisztulás helyének neve Kálvária, és azon emelkedik magasba a kereszt, ez a jel, ami mindörökre úgy emelkedik a magasba, mint az égbe vezetô egyetlen út, olyan jel, ami világos szétválasztásra és megkülönböztetésre szólít fel. ======================================================================== Április Április 1. A kereszt nem öncél: felmagasodik és felfelé mutat. A kereszt nem öncél. Magasba emelkedik és fölfelé mutat (K. T. 73.) Április 2. A kereszt tudománya nem pusztán elmélet. Jól ismert igazság, de élô, valóságos, hatékony igazság: a mustármaghoz hasonlóan hull a lélekbe, abban gyökeret ereszt és növekszik, a léleknek egy meghatározott jelleget ad, meghatározza, hogy mi az, amit megtegyen, és mi, amit hagyjon. A kereszt tudománya jól ismert igazság -- keresztteológia -- élô, valódi és hatékony igazság. Az igazság mint vetômag hull a lélekbe, benne gyökeret ver, növekedik, sajátos jelleget ad neki, úgy, hogy mindezekbôl a kereszt igazsága sugározzék és váljék felismerhetôvé. (K. T. 61.) Április 3. A kereszt mindannak a szimbóluma, ami nehéz, ami nyomasztó, és annyira ellenkezik a természettel, hogy ha valaki magára veszi, olyan, mint egy halálba tartó menetelés. És ezt a terhet Jézus tanítványainak naponta vállukra kell venniük. (Mikor Jézus azt tanítja: ....,,Aki követni akar.... vegye vállára keresztjét....'') akkor a keresztet jelképül alkalmazza mindarra, ami nehéz és nyomasztó, ami ellenkezik a természettel, és ha magunkra vesszük, olyan, mintha a halálba menetelnénk. Ezt a terhet kell Jézus tanítványainak magára vennie. (K. T. 68.) Április 4. A Keresztrefeszített minden embertôl azt kívánja, hogy kövesse ôt, hogy engedje önmagát Kereszthordozó és a Keresztrefeszített képmásává alakítani. A Keresztrefeszített (azonban többet kíván a művésztôl, mint csupán ábrázolást,) megkívánja (tôle is, mint) minden embertôl, hogy kövesse Ôt, hogy önmagában kialakítsa a Kereszthordozó és a Keresztrefeszített képmását, és engedje, hogy Krisztus formálja. (K. T. 64.) Április 5. A hit a Megfeszítettben -- az élô hit, ami szeretô odaadással párosul -- számunkra az élethez vezetô út és az eljövendô dicsôség kezdete. Így lesz a Megfeszítettbe vetett hitünk -- élô hit --, amely szeretô önátadással párosul -- belépés az igazi életbe, és az eljövendô dicsôség kezdete. (K. T. 72.) Április 6. Az ember csak akkor tehet szert ,,Scientia Crucis''-ra (a kereszt tudományára), ha megkapja, hogy jó alaposan megérezze a keresztet. Errôl az elsô pillanattól fogva meg voltam gyôzôdve, és szívembôl mondtam: Ave, Crux, spes unica! (Üdvözlégy Szent Kereszt, egyetlen reményünk!) A Scientia crucis-ra (a Kereszt tudományára) csak úgy lehet szert tenni, ha az ember alaposan átérzi a keresztet. Az elsô pillantástól meg voltam errôl gyôzôdve és szívembôl mondtam: Ave crux spes unica! (P. M. 120.) A ,,Kereszt tudományára'', a ,,Scientia Crucisra'' leginkább akkor tehet szert az ember, ha megkapja azt az adományt, hogy érezheti is a keresztet. (K. T. 21.) Április 7. Krisztus azért adja oda az életét, hogy az embereknek megnyissa az utat az örök élethez. De hogy ôk az örök életet el is nyerjék, nekik is fel kell áldozniuk földi éltüket. Krisztus odaadja az életét azért, hogy megnyissa az emberek elôtt az örök életre vezetô utat. Azonban, hogy az örök életet elnyerjék, nekik is oda kell adniok halandó életüket. (P. M.) Krisztus ... halálával felszabadította a törvény alól azokat, akik készségesen elfogadták Tôle az életet. Az igazi életet azonban csak úgy nyerhetik el, ha elvesztik, odaadják érte saját életüket. (K. T. 72.) Április 8. Krisztussal együtt meg kell halnunk, hogy vele együtt feltámadjunk: a szenvedés és a naponkénti önmegtagadás életfogytiglan tartó halálával, adott esetben akár a hitvallóknak Krisztus Evangéliumáért vállalt vértanú halálával. Meg kell halniuk Krisztussal, hogy Vele együtt feltámadhassanak: a szenvedésnek és mindennapi önmegtagadásnak egy életen át tartó kínhalálát kell halniok, s végül talán a hit tanúságának véres halálát is, -- Krisztus üzenetéért. (K. T. 69.) Április 9. Minél tökéletesebb lesz az aktív és a passzív keresztre feszülés, annál bensôségesebb lesz a Megfeszítettel való egyesülés és annál gazdagabb a részesedés az isteni életben. Minél tökéletesebb ez az aktív egyesülés és a passzív keresztre feszítés, annál bensôségesebbé válik az ember egyesülése a Megfeszítettel, és annál bôségesebb lesz részesedése az isteni életben. (K. T. 82.) Április 10. Ha a lélek osztozni kíván Krisztus életében, vele együtt át kell mennie a kereszthalálon, ôhozzá hasonlóan ki kell szolgáltatnia magát a szenvedésben és a halálban a keresztrefeszítésig, ahogy azt Isten elrendelni vagy megengedni kívánja. Aki részesedni akar Krisztus életében, Vele együtt kell átmennie a kereszthalálon. Hozzá hasonlóan kell keresztre feszítenie természetét az önlegyôzés és az önmegtagadás böjtjével, úgy kell kiszolgáltatnia magát a szenvedésre, a megfeszítésre és a halálra, amint az Isten elrendeli vagy megengedi. (K. T. 82.) Április 11. Soha egyetlen emberi szív nem merült bele olyan sötét éjszakába, mint az Emberfia a Getszemáni kertben és a Golgotán. A haldokló Istenember Istentôl való elhagyatottságának mérhetetlen mély titkába egyetlen kutató emberi elme sem képes behatolni. De Jézus a barátainak adhat egy kis ízelítôt ebbôl a rendkívül nagy keserűségbôl. Egyetlen emberi szív sem hatolt be úgy a sötét éjszakába, mint az istenember a Getszemáni kertben és a Golgotán. A haldokló Jézus Istentôl elhagyatottságának mélységes titkába egyetlen keresô lélek sem juthat be. Jézus azonban a kiválasztott lelkeknek nyújthat egy keveset, hogy megízleljék ezt a mérhetetlen keserűséget. (K. T. 80.) Április 12. (Nagypéntek) A nagypéntek sötétségében kialszik a fény, de a feltámadás reggelén ragyogóan kel fel a kegyelem napja. A kereszten és a szenvedésen át a feltámadás dicsôségéig: ez volt a megtestesült Isten Fiának útja. Április 13. (Nagyszombat) Kereszt és éjszaka -- út a mennyei világossághoz: ez a kereszt örömhíre. A Kereszt és az Éjszaka vezet el a mennyei fényességhez: ez a Kereszt örömhíre. (K. T. 80.) Április 14. (Húsvét vasárnap) A feltámadt Krisztus, a dicsôség királya az emberiség ôsi mintaképe és feje, alakja olyan cél, amelyre az egész emberi lét irányul, és amelytôl értelmét kapja. Április 15 Krisztus szenvedésében és halálában felemésztôdtek bűneink. Ha ezt hittel elfogadjuk, és hívô odaadással Krisztus követésének útját választjuk, és azon járunk, akkor Ô ,,szenvedése és keresztje által a feltámadás dicsôségébe'' vezet minket. Április 16. A kereszt nem csak jel, hanem Krisztus erôs fegyvere is, pásztorbotja, amellyel hatalommal telve egy ütéssel megnyitja a menny kapuját. Azután az isteni fény áradata körülveszi mindazokat, akik a Megfeszített kíséretében vannak. A kereszt (nem öncél. Magasba emelkedik és fölfelé mutat.) Nemcsak jel, hanem Krisztus erôs fegyvere; az a pásztorbot, amellyel az isteni Dávid kivonul a pokol Góliátja ellen --, bot, amellyel kopogtat és feltárja a mennyek ajtaját. Akkor majd mennyei fény árad ránk és körülölel mindenkit, aki követi a Megfeszítettet. (K. T. 73.) Április 17. Az örök isteni élet számunkra csak a dicsôség napján érkezik el a maga teljességében. De már most, -- testben is -- részesülhetünk benne, ha hiszünk: hisszük, hogy Krisztus meghalt értünk. A teljes élet csak a dicsôség napján jön el számunkra. Azonban már most -- ,,testben'' élve részesedünk benne, amennyiben hiszünk. Hisszük: Krisztus meghalt értünk, hogy életet adjon nekünk. (K. T. 72.) Április 18. Isten a lélek legmélyén van, és semmi sincs a lélekben, ami ôelôtte el lenne rejtve. Isten jelen van a lélek mélyén és ami ott van, abból semmi sem marad elrejtve elôtte. (K. T. 185.) Április 19. A hitben megerôsödni és a tökéletesség útján haladni, elválaszthatatlanul összetartozik Április 20. A kegyelem, amely a lélekbe jön lakni, a hitben annak szellemi kincsévé válik. És ezzel ugyanakkor a személynek azzá a középpontjává válik, amelyben és amely által Isten szeretetét elfogadja, új kiindulóponttá, amelybôl ismét felfakad az isteni szeretet -- mint az Isten iránti szeretet és Istenben minden teremtett lény iránti szeretet. Április 21. A kegyelem ,,személyes'' fogadtatást kíván. Isten hívó hangja ô, kopogtatás, amit annak, akit hív, meg kell hallania, és ajtót kell nyitnia: önmagának kell megnyílnia Isten elôtt, aki be akar térni a lelkébe. Április 22. Minél közelebb áll egy teremtett lény minden létezô ôsi isteni mintaképéhez, annál tökéletesebb. Aki pedig, minden teremtménynek létet és szépséget ad, annak a legfôbb szépségnek kell lennie, -- magának a szépségnek. Isten a tökéletes lét, minden hiány és hiba nélkül való. Április 23. Minél összeszedettebben él egy ember lelkének legbennsejében, annál erôsebb a kisugárzás, ami belôle indul ki, és másokat is vonz az ô útjára. Annál erôsebben viseli magán minden szabad lelki magatartás is a személyes jelleg pecsétjét, ami a lélek legbennsejében honol. Április 24. A lélek valami önmagában való: az, aminek ôt Isten a világba helyezte. És ez a Valami egy olyan sajátos természettel rendelkezik, ami az egész életre, amelyben kibontakozik, rányomja a maga pecsétjét. Április 25. A szeretet végsô soron önmagunk odaadása és a szeretett lénnyel való eggyé válás. Az isteni Lelket, az isteni Életet, az isteni Szeretetet, -- azaz magát Istent ismeri meg és szereti meg, aki az Atya akaratát cselekszi. Mert miközben a legteljesebb önátadásban megteszi azt, amit Isten kíván tôle, Isten élete az ô életévé válik; Istent önmagában találja meg. Április 26. Életem elsô napjától fogva tudtam, hogy sokkal fontosabb jónak lenni, mint okosnak. Április 27. ,,Erôs vár a mi Istenünk...'' hajdan az iskolai áhítatokon mindig szerettem a többiekkel együtt dalolni Luther erôt sugárzó énekét. Meglehet, rossz a világ: de ha mi -- az a kis baráti csapat, akikre támaszkodhattam, és én --, minden erônket bevetetjük, akkor ,,minden ördögöt'' legyôzhetünk. Április 28. Azért vagyunk a világon, hogy szolgáljuk az emberiséget. Április 29. Véleményemet az emberekrôl és önmagamról is már rég teljesen megváltoztattam. Már nem az a fontos számomra, hogy igazam legyen, és hogy az ellenfelet minden áron legyôzzem. És ha az emberek gyengeségeire még vetetnék is metszô pillantásokat, már nem azért tenném, hogy érzékeny pontjukra tapintsak, hanem azért, hogy óvjam ôket. Április 30. Az embereket csak ritkán lehet azzal megjavítani, hogy ,,jól odamondják nekik az igazságot'', ez csak akkor segíthet, ha bennük is megvan az ôszinte vágy, hogy jobbá legyenek, és ha elfogadják valakitôl, hogy joga van a bírálatra. ======================================================================== Május Május 1. Legyen annyi idôd a templomban, amennyire csak szükséged van, hogy megtaláld nyugalmadat és békédet. Ez nemcsak neked válik javadra, hanem munkádnak, és minden embernek is, akivel dolgod van. Május 2. Nem kell tagadnunk, hogy a mennyek országában is vannak ,,nagyok'' és ,,kicsik''. Ezek a különbségek már a földi életben kialakulóban vannak azáltal, hogy ki mennyi ,,talentumot'' kap, és azáltal, hogy ki hogyan gazdálkodik a magáéval. Május 3. Nem várhatjuk el egy nyuszitól, hogy úgy viselkedjen, mint egy oroszlán. Május 4. Ahhoz, hogy az emberiséget mindenkit átfogó és hordozó egészként fogjuk fel, nagy jelentôsége van annak, hogy megtapasztaljuk, ami közös benne, ami minden korszak és minden égtáj minden emberével valamennyi különbözôség ellenére összeköt minket, és azt a gazdagodást és kiegészülést, amit a másféle emberekkel való érintkezés által tapasztalhatunk. Május 5. Jézus földi életében mindennek példaértékű jelentôsége van, mert azt csak értünk élte. Emberként kellett megszületnie, hogy testestôl- lelkestôl ember lehessen. Május 6. Isten minden emberi lélekben szereti kialakítani magának az ô külön lakhelyét, hogy az isteni szeretet teljessége a különféle természetű lelkek gyarlóságain át tágabb területet találjon önmaga közlésére. Május 7. A Lélek él, és nem hal meg. Ahol egyszer működni kezdett, hogy az emberi életet alakítsa, nem élettelen emlékműveket hagy maga után, hanem titokzatos jelenléte olyan, mint egy rejtett és jól ôrzött izzás, ami ragyogóan fellángol, világít és lángra lobbant, mihelyt végigsimít rajta egy éltetô lehelet. A szeretetteljes mélyreható pillantás ez a lehelet, ami formáló erôvé válik és segíti az életet, hogy uralkodjék a jelenen és alakítsa azt. Május 8. Minél magasabbra ér a vándor, annál szélesebben tárul fel elôtte a kilátás, egészen amíg a panoráma a hegycsúcson körös körül szabaddá nem válik. Május 9. Egyetlen természetes, a teremtményekbôl fakadó Isten-ismeret sem tárja fel Isten rejtett lényét; ezek annak ellenére, hogy kiválóan alkalmasak arra, hogy a teremtett világ és a Teremtô között kapcsolatot létesítsenek, mégis mindenkor csak úgy képesek megragadni ôt, mint valami egészen mást. Május 10. Isten a szeretet teljessége. A teremtett lelkek azonban nem képesek arra, hogy az isteni szeretet egész teljességét felfogják, és hogy vele együtt ôk is megvalósítsák. Részesedésük lényük mértékéhez igazodik; ez azt jelenti, hogy a szeretet magán viseli a személyes jelleg pecsétjét. Május 11. Az emberi lélek, amelyet az Isteni Lélek átjár és vezet, az isteni fényben felismeri az elcsúfító burkok alatt a teremtett világ eredeti alakját, és képes együttműködni annak visszaállításában. Május 12. Mindennek az egyszerű isteni lényben van az eredeti mintaképe, és a képmás lehet közelebbi és távolabbi. Május 13. A szeretetben való eggyé válás magával hozza a szeretett lény szellemi befogadását, és a szeretô személyt a szeretett személy képmásává alakítja. Ami pedig egy ilyen egyesülés gyümölcseként létrejön, magán viseli a lények közösségének pecsétjét. Május 14. Egy valódi, természetes közösségi élet, kegyelmi élet és megdicsôült élet személyes odaadást feltételez, ezért olyan dolog, amiben a teremtett lelkek -- az angyalok és emberek -- az összes többi teremtménnyel szemben elônnyel rendelkeznek. Május 15. A meghívás az Istennel való egyesülésre meghívás az örök életre. Az emberi lélek, mint tisztán szellemi teremtmény, már természeténél fogva is halhatatlan. Szellemi személyként pedig ezen felül képes az élet természetfeletti felfokozására, és a hit arra tanít bennünket, hogy Isten örök életet akar neki ajándékozni, vagyis örök részesedést az ô életében. Május 16. Minden igazság Istentôl való. Május 17. Egy ember szilárdan ragaszkodhat a dogmákhoz anélkül, hogy hívô lenne. Élhet a dogmák szellemében anélkül, hogy hitbôl élne. Az ember azért hisz, mert úgy tanulta. Május 18. A kinyilatkoztatások azok az igék, amelyet az Úr a próféták szájával mond; mindenek elôtt annak az igéi, akiben ,,az Ige'' testté lett, aki maga a Megtestesült Isten. Május 19. Krisztus Istennek testi megnyilatkozása. Annak felismerésére, hogy ez mgy van, csak akkor vagyunk képesek, ha érezzük, hogy megérintett minket, ha hiszünk benne. Május 20. Minél szilárdabb valaki a hitben, annál inkább áthatja és alakítja életét a hit egészen a legvégsô konzekvenciákig, és annál inkább láthatóvá válnak benne a szeretet gyümölcsei. Május 21. Kegyelem nélkül lehetetlen hívôvé válni. Másrészt a hit nem tud kibontakozni, ha a kegyelmet nem szabadon meg nem ragadják. Május 22. Hit és megváltottság valójában egy és ugyanaz. Május 23. (Urunk mennybemenetele) A hit által igazulunk meg, vagyis annyira leszünk igazak, amilyen mértékben hiszünk, és a kegyelembôl élünk. Május 24. A hitben nem csupán felfogunk és igaznak tartunk valamit, -- egy olyan megállapításban, ami nem érint minket --, hanem az, amit felfogok, miközben felfogom, belém hatol; megragad engem, személyiségem középpontjában, és én ragaszkodom hozzá. Május 25. Minden, ami egyébként külön-külön jelenik meg: ismeret, szeretet, cselekedet, a hitben összeforrt. Május 26. A hit tárgya nem látható. De láthatatlanul is, akkor is, ha az érzékek számára senkinek sem hozzáférhetô, mégis közvetlenül jelen van; megérint minket, és lehetôvé teszi számunkra, hogy hozzá igazodjunk. Május 27. Megragadom Isten kezét, amely megérint engem, és megtalálom benne az abszolút biztos tartást és az abszolút biztonságérzetet. A mindenható Isten jóságos Istenként áll elôttünk. Átjár minket az iránta érzett szeretet, és úgy érezzük, hogy az ô szeretete hordoz minket. Május 28. Az ember képes arra, hogy meghallja Isten zörgetését, mégsem nyit ajtót neki. Ekkor érzi Isten jelenlétét, de úgy, mintha valami fenyegetô dolog, mintha béklyó lenne. Nem igazodik hozzá, nem szeret, és védtelen. Május 29. Az egyház sziklaszilárdsága pontosan azon alapszik, hogy az örökkévaló dolgokhoz való feltétlen ragaszkodást az adott korszakhoz való páratlanul rugalmas alkalmazkodással kapcsolja össze Május 30. Az egyháznak szüksége van ránk, vagyis az Úrnak szüksége van ránk. Nem mintha nélkülünk nem tudna boldogulni. De megadta nekünk azt a kegyelmet, hogy testének tagjaivá tett, és mint az ô eleven tagjait, használni akar minket. Május 31. Isten Szent Lelke értelem és erô. Ô az, aki új életet ad a léleknek, és olyan teljesítményekre teszi képessé, amelyekhez természete szerint nem lenne elég nagy, és egyúttal irányt mutat tetteinek. ======================================================================== Június Június 1. Nem csupán néhány kiválasztott ember van hivatva arra, hogy a szeretet szabad önátadásában Istené legyen és neki szolgáljon, hanem ez minden keresztény hivatása -- akár Istennek szentelt szerzetes, akár világi, akár férfi, akár nô --, Krisztus követésére minden ember meghívást kapott. Június 2. (Pünkösd) A kegyelem Isten Szentlelke, aki hozzánk jön, a ránk leszálló isteni szeretet. Június 3. A Világosság Lelke lényege szerint túláradó teljesség, a legtökéletesebb, a soha meg nem fogyatkozó gazdagság. A lélek, aki ôt befogadja, eltelik vele, és akkor is megtartja magában, ha kisugározza, sôt minél inkább sugározza, annál inkább megmarad benne. Június 4. Kétségtelen, hogy a lélek, amikor újjászületik a Szentlélekbôl, gyökeres változást tapasztal. Annak az életnek, amiben csak úgy a maga módján élt, vége szakad. Eltűnik szoros kötôdése a természetes józan észhez, és az a reagálási mód, amit ez diktál. A lélek legsajátabb valója mégsem törlôdik ki, az érinthetetlen marad. Június 5. Korunk, amelyben a földi élet minden szilárd formája ingadozóban és átalakulóban van, egyúttal az örök kérdésekért folytatott küzdelem kora is. Vágyakozva keressük Istent, és sóvárgunk utána, minden hívô közösségben fáradozunk az elmélyülésért és a fellelkesülésért, vágyunk rá, hogy egészen a hitbôl éljünk, hogy teljesen az Úr szolgálatába álljunk. Június 6. Az, amit ,,az emberek'' gondolnak, amit ,,az emberek'' mondanak, messzemenôen meghatározza egyesek véleményét és ítéleteit. Ezek a legerôsebb gyakorlati befolyással rendelkezô vélemények és ítéletek. Nehéz megragadni, hogy kik is valójában ezek ,,az emberek''. Jóllehet, a vélemények és az ítéletek konkrétan egyes emberektôl indulnak ki. De ezek gondolkodását a maga részérôl döntô módon alakítja a kor, amelyben élnek, és ez még a vezetô személyiségekre is érvényes. Június 7. Egy helytelen felfogás azt tételezi fel, hogy az egyházban minden örök idôre változatlanul rögzítve van. Naiv módon figyelmen kívül hagyják, hogy az egyháznak van történelme, hogy emberi oldalról, mint minden emberi, elejétôl fogva fejlôdésre szorul, és hogy ez a fejlôdés gyakran harcok formájában is történik. Június 8. Az egyház Isten Országa ezen a földön, és minden földi dolog változásaival számolnia kell; csak akkor képes az örök igazságot és az örök életet belevinni az adott korba, ha közben minden kort olyannak fogad el, amilyen, és annak sajátossága szerint kezeli. Június 9. Mondhatjuk, hogy a korlátolt léttel rendelkezô személyek minden közösségének az Isteni Szentháromságban van az ôsi mintaképe; ôk természetesen végtelenül távoli és tökéletlen képmások, amint az Örökkévaló minden véges képmása az. Június 10. Azért, hogy Istennek szeretettel átadhassuk magunkat, kell, hogy olyannak ismerjük meg ôt, mint aki szeret. És ilyennek csak Ô képes önmagát velünk megismertetni. Június 11. Isten Szentlelke mérhetetlen, és amikor önmagát odaajándékozza, nem szabja magát annak a mértékéhez, akinek adja magát. Június 12. A véges lélek korlátozott felfogóképességgel rendelkezik, és semmilyen végtelen dolgot nem képes befogadni. De azáltal a kegyelem által, amiben részeszül, felfogóképessége megerôsödik, és annak, hogy beteljen és felemelkedjen, véges mértéke nem szab határt. Június 13. Az Oltáriszentségben Krisztus test szerint jelen van, és a lakoma által, amelyben részesedünk, mindenki úgy átalakul testében, hogy a hívôknek az egyházban eggyé forrt közössége Krisztus Testét alkotja. Június 14. Az egyház, az Oltáriszentség és az áldozati lakoma fogalma szorosan összefügg egymással és Krisztus megtestesülésével: Isten Krisztusban külsô alakot öltött, hogy látható módon ott lakozhasson az emberek között minden idôkre. Június 15. Minden a szeretettôl függ, mert a végén szeretünk szerint ítélnek meg minket. Június 16. Az isteni parancsok teljesítésekor Isten mélyebb megismerésére jutunk el, és ezáltal ismét csak növekszik szeretetünk. Június 17. A szeretet a maga legteljesebb tökéletességében csak Istenben valósul meg: az Isteni Személyek kölcsönös szeretetében, az önmagát ajándékozó isteni létben. A szeretet Isten létezési módja, Isten élete, Isten lényege. Azonos minden Isteni Személlyel, és egyben azok egységével. Június 18. Önátadásunk Istennek egyúttal az Isten által szeretett önmagunknak és az egész teremtet világnak, nevezetesen minden Istennel egyesült szellemi lénynek való odaadás is. Június 19. Az én saját létemben egy másikkal találom szembe magam, ami nem az enyém, hanem megtartója és oka az én egymagában tartás és ok nélkül való létemnek. Június 20. Amikor Isten létezôként, teremtôként és megtartóként nyilatkoztatja ki magát, és amikor a Megváltó azt mondja: ,,Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van'', akkor ez színtiszta világos válasz az én létem rejtélyes kérdéseire. Június 21. Az isteni élet szeretet, túláradó, magának semmit sem váró, önmagát szabadon odaajándékozó szeretet: olyan szeretet, ami meggyógyítja a beteget, életre kelti a halottat, olyan szeretet, ami oltalmaz és ápol, táplál, tanít és alakít, szeretet, amely a gyászolókkal gyászol és örvendezik az örvendezôkkel, amely minden lényt hozzásegít, hogy azzá legyen, amire az Atya rendelte, egyszóval az isteni Szív szeretete. Június 22. Az Úr kinyilatkoztatta Alacoque Szent Margitnak, hogy milyen kedves számára az ô híveinek engesztelése. De csak akkor érjük el, hogy teljesen az isteni Szívnek szenteljük magunkat, ha benne van otthonunk, mindennapi tartózkodási helyünk, és életünk középpontja, ha az ô élete a mi életünkké lett. Június 23. Sokkal több van bennünk, mint amirôl tudunk. És ez bölcsen van így elrendezve. Ha szükségünk van valamire, elôjön. Június 24. Újra és újra eltölt engem a hála, ha Isten csodálatos és titokzatos gondviselésére gondolok a mi életünkben. Június 25. Ezért vigasztalódj és légy csendben: híven vezet téged Isten akarata viharon és éjen át is, ha lelkiismereted ébren ôrködik. Június 26. Mindennél nagyobb az örökkévalóság békéje, amelyben minden bilincs és fátyol lehull. Június 27. Nagyon távol áll tôlem az a gondolat, hogy Isten irgalmassága a látható egyház határaihoz kötôdik. Június 28. Isten azoknak is adhatja kegyelmét, akik az egyházon kívül vannak. De egyetlen embernek sem szabad önmagát erre a lehetôségre való hivatkozással kizárni az egyházból. Június 29. A Krisztus életébôl élô lélek egy ôvele, -- de csak a Keresztrefeszítettnek való odaadásban, csak ha az egész keresztutat vele együtt járja: ez Szent Pál üzenete. Ô saját tapasztalatából meríti a kereszt tudományát. A lélek Krisztussal egyesül, az ô életét éli, de csak akkor, ha átadja magát a Megfeszítettnek, és vele járja végig a keresztutat. (K. T. 71.) Június 30. Létemnek -- amint minden véges létnek -- oka és szerzôje végsô soron csak egy olyan lét lehet, ami -- nem úgy, mint minden emberi lét, a létet mástól elfogadó, -- hanem önmagától való kell, hogy legyen; olyan lét, ami -- nem úgy, mint mindaz, aminek kezdete van, lehet nem létezô is, -- hanem ami szükségszerű. ======================================================================== Július Július 1. Az ember, akinek teste ôrá van bízva, felelôsséggel is tartozik érte. Ha a testet elhanyagolják, vagy rosszul bánnak vele, zavarok mutatkoznak a testi funkciókban, és fennáll a veszély, hogy a belsô élet is zavart szenved. A test kerül az elôtérbe, ha valami nincs benne rendben, Július 2. Ha valaki magához veszi az Úr Testét, annak még a teste is megszentelôdik. Július 3. Egy megszentelt test nem terheli meg a lelket. Az a léleknek készült hajlék, ami lehetôvé teszi számára, hogy szabadon és szentül éljen. Július 4. Ha valaki azt akarja, hogy egész élete csak áldozatokból álljon, az közel áll ahhoz a veszélyéhez, hogy farizeussá legyen. Július 5. Az, amit mi magunkból megismerünk, még hibáinkból és bűneinkbôl is, az csak a napfényre jutó felszín. A mélység, amelybôl azok származnak, még mielôttünk is igencsak el van rejtve. Isten azonban ismeri és meg tudja tisztítani. Mindaz, amit magunktól megismerünk, -- hibáink és vétkeink is --, csak a megvilágított felszín. A mélység, ahonnan erednek, önmagunk számára is igen-igen rejtve marad. E mélységet csak Isten ismeri és tisztíthatja meg. (P. M. 147.) Július 6. A következetes gondolkodás tiszta fogalmakat alkot, de még ezek sem képesek rá, hogy a megfoghatatlant megragadják, sôt, olyan messzeségbe eltávolítják, ami minden fogalmi dolog tulajdonsága. A hit útja többet ad nekünk, mint a filozófiai megismerés útja: a személyes közelség Istenét, aki szeret, és irgalmas, és egy olyan bizonyosságot, ami egyetlen természetes megismerésre sem jellemzô. Július 7. Ahhoz, hogy az Örökkévaló képmása lehessen, a léleknek az Örökkévalóra kell irányulnia -- hitében fel kell fognia, emlékezetében meg kell ôriznie és akaratával szeretettel meg kell ragadnia. Július 8. A hit útja is sötétségben vezetô út. Még Isten sem igazítja szavát az emberi mérték szerint, hogy számunkra a megfoghatatlant megfoghatóvá tegye. Július 9. Milyen bámulatosak szereteted csodatettei, mi csak ámulunk, dadogunk, és elnémulunk, mert a szó és az ész megáll. Július 10. Valóban végtelen, ami nem érhet véget, mert a létet nem ajándékba kapja, hanem a lét birtokosa, a lét Ura, sôt, maga A Lét. Mi Örök Létezôznek nevezzük Ôt. Neki nincs szüksége idôre, hiszen Ô az idônek is ura. Július 11. Az, aki igazán szeret, úgy látja a szeretett személyt, ahogy Isten kezébôl elôjött, úgy, mintha egészen ô maga lenne, és mintha önmagával lenne. Július 12. Egy emberhez fűzôdô abszolút kapcsolatunkban az ô személyes lénye belülrôl úgy meg tud érinteni minket, mit az Isten keze. Július 13. Kapcsolataim azokkal az emberekkel, akik nálam idôsebbek, érettebbek, elôrehaladottabbak voltak, lelkesedést és ösztönzést adtak nekem; de volt ennek egy veszélye is. Gyors felfogóképességem és az a rendkívüli képesség, hogy magamat mások helyzetébe beleérezzem, lehetôvé tette számomra, hogy ôket egy pillanat alatt kövessem. Ez azt a látszatot keltette, mintha velük azonos szinten állnék, és még engem is megtévesztett. Július 14. Egy embernek hátrányos helyzete épp oly kevéssé tulajdonítható az ô bűnének, mint amilyen mértékben jó körülményei sem az ô érdemének. Sem az egyikért, sem a másikért nem felelôs. De igenis felelôs mindazért, amit hátrányos helyzete ellen tehet. Július 15. Mindig jó, ha valakinek alaposan megmagyarázzák, hogy milyennek kell lenni. Július 16. Gyökereink Jézus Szívében vannak. A természetes ember szemében ez a föld sötétsége. A hit szemének ez csupa fényesség. Július 17. A vonzalom és az ellenszenv minden hullámzásával szemben elôttünk áll Isten törvénye: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ez feltétel és kivétel nélkül érvényes. A felebarát nem az, akit kedvelek, (aki félig- meddig barátom,) hanem kivétel nélkül mindenki, aki az én közelembe kerül. A természetes szeretet ehhez, vagy ahhoz húz ... Mindenkor az a ,,felebarát'', aki elôttünk van, aki legjobban ránk szorul, közömbös az, rokonszenves-e vagy sem, ,,bírjuk-e,'' vagy sem. (P. M. 163.) Július 18. A hit választ ad arra a kérdésre, hogy hol kell keresni az erô forrását. Isten nem kíván az embertôl semmit anélkül, hogy a hozzá szükséges erôt meg ne adná. A hit ezt tanítja nekünk, és a tapasztalatok az életben ezt igazolják. Július 19. Isten az igazság. Aki az igazságot keresi, az Istent keresi, akár világos számára ez, akár nem. Július 20. Az, amit a belsô élet ismerôi minden korban megtapasztaltak: valami lényük legbelsejébe vonzotta ôket nagyobb erôvel, mint az egész külsô világ, és ott megtapasztalták egy új, hatalmas, felsôbbrendű élet feltörését, a természetfeletti, isteni életét. Július 21. A misztikus folyam, ami árad minden évszázadon át, nem egy eltévedt mellékág, ami elszakadt az egyház imaéletétôl, -- ez az ô legbelsô élete. Július 22. Az ima a legnagyobb teljesítmény, amire az emberi lélek képes. Július 23. Az ima Jákob létrája, amelyen az ember lelke Istenhez felfelé, és Isten kegyelme az emberhez lefelé száll. Július 24. Az Istenek való korlátlan szeretô önátadás és Isten viszont ajándéka -- ez az ima legmagasabb foka. Azok a lelkek, akik ezt elérték, valóban az egyház szívét alkotják: bennük él Jézus fôpapi szeretete. Július 25. A szeretet leglényege az önátadás; Isten, aki maga a szeretet, odaajándékozza magát a teremtményeknek, akiket ô szeretetre teremtett. Július 26. A misztikus kegyelemben részesedés élményként adja, amit a hit tanít: Isten benne lakik a lélekben. Július 27. Az a létbiztonság, amit mulandó létemben érzek, arra enged következtetni, hogy életem közvetlenül végsô megtartójában és okában vetett horgonyt. Ez természetesen nagyon homályos megérzés, alig nevezhetem ismeretnek. Július 28. Isten a szeretet; és a szeretet önmagát ajándékozó jóság, egy olyan teljessége a létnek, ami nem marad önmagába zárva, hanem közölni akarja önmagát másokkal, meg akar ajándékozni önmagával és boldoggá akar tenni másokat. Július 29. Egy másik ember életét megosztani, mindenben részesedni, ami ôt éri, a legnagyobb és a legkisebb dolgokban, örömében és szenvedésében, de a munkájában és a problémáiban is, ez ajándék és boldogság. Július 30. Isten az embert férfinak és nônek teremtette, mindkettôt a maga képmására. Csak a tisztán kibontakoztatott férfiasság és nôiesség képezi az Isten-képmásság elérhetô legmagasabb fokát, és a teljes földi élet legteljesebb átitatottságát az isteni élettel. Július 31. Él a Lélek, ott fú, ahol akar, Ô, aki minden hagyományos formát teremtett, és aki mindig újakat is kell, hogy teremtsen. ======================================================================== Augusztus Augusztus 1. A ,,megbilincselt Szent Péter ünnepe'' számomra különösen kedves, nem mint emléknap, hanem abban az értelemben, hogy a bilincsektôl az angyal keze szabadította meg. Hány bilincs oldódott már le, és mekkora lesz az öröm, amikor az utolsók is lehullanak. Addig csendben ki kell tartani azokban, amelyek egyeseknek még osztályrészül jutnak, -- az ember, mennél csendesebb, annál kevesebbet érez belôlük. És az angyal munkájába nem szabad belekontárkodni. Augusztus 2. Kell, hogy ne csak arra a rövid kis életszakaszra korlátozódjunk, amit magunk át tudunk tekinteni, sôt, arra, ami világosan megfogható módon a felszínen van. Hiszen egészen biztos, hogy az emberi szellemi élet fejlôdésének fordulópontján vagyunk, és nem szabad panaszkodnunk, ha a krízis hosszabb ideig tart, mint ami az egyes ember számára a maga megítélése szerint elfogadható. Augusztus 3. Az élet mindenesetre túlságosan komplikált, ahhoz, hogy egy még oly okosan kigondolt világmegváltó tervvel ki lehetne csikarni tôle valamit, vagy véglegesen és egyértelműen meg lehetne szabni a számára, hogy hogyan alakuljon. Augusztus 4. Szeretnélek megtanítani, hogy hidd, az a fejlôdés, amelynek menetét elôre látni csak nagyon szerény korlátok között, meghatározni pedig még szerényebb korlátok között vagyunk képesek, végsô soron jó. Augusztus 5. Meg vagyok gyôzôdve róla, hogy Isten senkit sem csupán saját maga kedvéért hív el. És ha ô egy lelket elfogad, pazarló módon mutatja meg szeretetét. Augusztus 6. Évszázadokon át változatlan: az Istennek szentelt emberek Urukkal folytatott csendes párbeszédében érlelôdnek az egyháztörténelem kimagasló eseményei, amelyek megújítják a föld színét. Augusztus 7. Aki szeret, azt valami arra sürgeti, hogy tegyen is valamit azért, akit szeret. Augusztus 8. Nincs más vágyam, mint az, hogy Isten akarata teljesüljön rajtam és általam. Augusztus 9. (Halálának napja) Már most örömmel elfogadom azt a halált, amit Isten nekem szánt, teljesen alávetve magam az ô legszentebb akaratának. Arra kérem az Urat, hogy életemet és halálomat fogadja el az ô dicséretére és dicsôségére, Jézus és Mária legszentebb Szívének és az anyaszentegyháznak szándékaira, hogy övéi fogadják el az Urat, és dicsôségben jöjjön el az ô Országa, Németország megmentéséért és a világ békéjének megmentéséért, élô és meghalt hozzátartozóimért, és mindazokért, akiket Isten nekem adott: hogy közülük senki se vesszen el. Már most örömmel és Isten szent akaratának való teljes alávetettségben fogadom el azt a halált, amelyet Isten számomra elgondolt. Arra kérem az Urat: fogadja el életemet és halálomat dicsôségére és dicséretére, Jézus és Mária legszentebb Szíve és az Anyaszentegyház szándékaira, szent Rendünk, nevezetesen a kölni és az echti kármel fennmaradásáért, megszentelôdéséért és tökéletességéért, engesztelésül a zsidó nép hitetlenségéért, hogy az Urat fogadják be övéi, hogy dicsôségben jöjjön el az Ô országa, Németország megmeneküléséért, és a világ békéjéért, végül élô és meghalt hozzátartozóimért, mindenkiért, akiket csak Isten nekem adott: hogy senki se vesszen el közülük. (P. M. 118.) Azt a halált, amit Isten elgondolt számomra, szent akaratában már most teljesen megnyugodva, örömmel fogadom. Kérem az Urat, hogy fogadja el életemet és halálomat az Ô dicséretére és dicsôségére, Jézus, Mária Szent Szívének és egyházának ügyéért... a zsidó nép engeszteléséért, hogy fogadják be övéi az Urat.... hazám, Németország, és a világ békéjének megmentéséért, végül pedig enyéimért, élôkért és holtakért, mindenkiért, akit Isten nekem adott, hogy egy se vesszen el közülük. (K. T. 19.) Augusztus 10. Annak, aki Krisztusé, át kell élnie Krisztus egész életét; annak egyszer rá kell lépnie a Getszemáni kertbe és a Golgotára vezetô keresztútra. Aki Krisztushoz tartozik, annak végig kell élnie Krisztus egész életét. (El kell jutnia Krisztus érett korára,) egyszer rá kell lépnie a keresztútra, aztán be kell lépnie a Getszemániba, és fel kell mennie a Golgotára. (P. M. 165.) Augusztus 11. Amikor Isten a próféta szavával azt mondja nekem, hogy ô apámnál, anyámnál hűségesebb hozzám, sôt, hogy ô maga a szeretet, akkor belátom, mennyire ,,bölcs'' az én bizalmam karjában, ami tart engem, és milyen ostobaság minden félelem attól, hogy a mélységbe zuhanok -- hacsak én magam ki nem szakítom magam az oltalmazó karokból. Augusztus 12. Minden embernek kell szenvednie, és meg kell halnia. De ha Krisztus testének eleven tagja, szenvedése és halála a Fô istensége által megváltó erôt kap. Minden embernek szenvednie kell és meg kell halnia. De ha a tag elevenen kapcsolódik Krisztus testéhez, a Fô Istensége által szenvedése és halála megváltó erôt kap. (P. M. 166.) Augusztus 13. Ne ítéljünk, hogy minket se ítéljenek el. A külsô látszat mindannyiunkat megcsal. Itt a földön csupán rejtélyes képeket látunk, a valódi létet egyedül a Teremtô ismeri. Augusztus 14. Akaratunk odaadása az, amit Isten vár tôlünk, és az. amire mi képesek vagyunk. Ez a mi szentségünk mértéke. Augusztus 15. A szentek közössége -- az örök mintakép az ember közösségi életének mulandó hasonlatosságára -- és a könyörülô szeretet a Mennyország Királynôjének alakjában: ôk semmi másra nem képesek, mint tovább osztani a kegyelem folyamait, amelyek a Kereszt fáján fakadnak a Megváltó megnyitott Szívébôl, melyet a mi bűneink szúrtak át. Augusztus 16. Azt, hogy Isten mit akar tôled, vele szemtôl szemben kell megpróbálnod megtudni. Augusztus 17. Az, aki nem jut el önmagához, nem találja meg Istent sem, és nem jut el az örök élethez. Vagy még pontosabban: aki nem találja meg Istent, az nem jut el önmagához, és az örök élet forrásához sem, mely az ô tulajdon lénye legmélyén vár rá. Augusztus 18. Azt, hogy az Úr akarata az Igében lett ismertté, és hogy az Ige testté lett, nem a lélekbôl kiindulva lehet felfogni, hanem alkalmazkodásként azoknak a teremtményeknek természetes adottságához, akiknek ô észrevehetôvé akarja tenni magát. A szellemi akkor tud a legkönnyebben eljutni az emberhez, ha kilép a láthatóságba. Augusztus 19. Alakíthatja-e az ember önmagát azzá, akivé rendeltetése szerint lennie kell? Igen is, nem is. Értelmes, szabad és felelôsséggel rendelkezô lényként rendelkezik azzal a képességgel és azzal a kötelezettséggel, hogy közreműködjön önmaga alakításában. Az, hogy az emberért és annak alakításáért ugyanakkor mások is felelôsek, abból a szolidáris felelôsségbôl következik, amellyel Isten az emberiséget megteremtette. Augusztus 20. Mondhatjuk, hogy az Úr maga szokta kialakítani a maga eszközeit. De meg kell gondolnunk, hogy az a formálás, amit az Úr maga visz végbe az emberen, olyan dolog, amit egy képzés egész kérdéskörének keretében együtt kell mérlegelni, hogy ott, ahol elhangzik egy meghívás, ott a természet, a szabadság és a kegyelem együtt munkálkodik. Így itt az emberi képzési feladatok számára is maradnak még problémák és feladatok. Augusztus 21. A képzés, mint az egész ember formálása azzá, amivé lennie kell, kiterjed a testre, a lélekre és a szellemre azok minden energiáival együtt. Augusztus 22. A lélekre alakítóan és az egész emberre formálóan hat mindaz, amit a lélek bennsejébe befogad. Így az emberekkel való minden érintkezés, az ô példájuk, magatartásuk igen erôs alakító erôvel rendelkezhet. Az emberek alakításában a legfontosabb maga az ember. Augusztus 23. Csak arra tudunk másokat elvezetni, amit magunk is gyakorolunk. Augusztus 24. A lelki élet nem csak lelki emberekkel együtt élve lobban lángra, hanem olyan alkotásokkal való találkozáskor is, amelyekben sajátos lelki élet rejlik. Ezeket, amennyiben emberi szellem teremtményei, kultúrának nevezzük. Augusztus 25. Az emberi szellem kulturális alkotásokhoz, azok megértéséhez és élvezetéhez kötôdik. Nem tud teljesen kibontakozni, ha a kulturális területek sokféleségével nem kerül érintkezésbe, és az egyes ember nem juthat el arra, amire hivatott, ha nem ismeri meg azt a területet, amely felé természetes adottságai irányítják. Augusztus 26. Azt ragadom meg, ami jön, és csak azt kérem, hogy megkapjam hozzá a szükséges képességeket. Mindenesetre az alázat jó iskolája, ha az embernek állandóan olyan feladatokkal van dolga, amiket csak nagy fáradsággal és ugyancsak tökéletlenül tud elvégezni. Augusztus 27. Minden nagy zseni a Magasságos Isten eszköze; szócsöve, amelyen át Isten Lelke akar érzékelhetôvé válni, minden tiszta műalkotás az isteni igazság megnyilatkozása olyan nyelven, amely érthetô az emberi ész és az emberi szív számára. De csak olyan mértékben az, amennyiben a művész átengedi magát a Léleknek, aki fölötte van, önmagát elfelejtve egy tiszta tárgyilagos engedelmességben. Augusztus 28. A tökéletes költészet, azt hiszem, a tökéletes bölcsességhez és szentséghez hasonlóan egyszerű és kristálytiszta. Augusztus 29. Vagyunk! És ezzel adott a mi legelsô feladatunk: létünk, egyéniségünk alakítása. Nem valamiféle kollektív lénnyé kell alakulnunk, nem, legsajátabb személyiségünket kell a legmagasabb szintre emelni. Ebben van egy veszély. Ezért kívánja tôlünk egyéniségünk legmagasabb szintre való emelése önmagunk legnagyobb fokú feladását. Augusztus 30. A keresztény ember önfeladása nem személytelenné válás, hogy eltűnjék a semmiben vagy a kollektívben, nem, ez A Létnek, (Istennek) való odaadás, a személyiségnek önmaga fölé emelkedése, a személyiség bilincseinek széttörése a létezés tág terébe, amely visszavezet a dolgokkal, az emberekkel kapcsolatos feladatokhoz. Augusztus 31. Az évszázadok során talán nagyonis megszoktuk a passzív magatartást az egyházban. A 20. százat többet követel! Értjük-e, hogy mirôl is van szó? Bizony arról, hogy intenzívebben éljük együtt és tapasztaljuk meg Krisztus életét együtt az egyházzal. Sokat tettünk már, de a tennivaló még mérhetetlenül több! Saját erônkbôl ezeket a hegyként feltornyosuló feladatokat sohasem leszünk képesek legyűrni, de a kereszt jelével igen! ======================================================================== Szeptember Szeptember 1. Mindenért, ami a természetben nem úgy van, mint ahogyan lennie kellene, az ember a felelôs, az ô bűne, hogy a természet eltávolodott a teremtés tervétôl. Szeptember 2. Az, ami bejut a lélekbe, és ami abból kijut, azt a lélek átjárja. Még a kegyelmet is minden lélek a maga egyéni módján fogadja be. Egyéniségét a Világosság Lelke nem űzi ki, hanem eljegyzi magát vele, és az ezáltal azt tapasztalja, hogy valósággal újjászületik. Szeptember 3. Az Úr vár minket, hogy minden terhünket magára vegye, hogy vigasztaljon, tanácsot adjon, segítsen, mint a leghűségesebb jóbarát, aki mindig ugyanaz marad. Ugyanakkor engedi, hogy vele éljük az ô életét; szándékai a mienkké lesznek, egyre mélyebben kapcsolódunk össze az Úrral és mindenkivel, aki az övé. Megszűnik minden magány. Szeptember 4. Az, hogy az isteni szabadság az imameghallgatáskor mintegy aláveti magát választottjai akaratának, a lelki élet legcsodálatosabb ténye. Hogy ez miért van így, az meghalad minden elképzelést. Szeptember 5. A szent, aki a szeretet bôségébôl kiindulva jó tetteket vitt végbe és ,,égi kincseket'' gyűjtött, képes az ô bôségébôl másokat is részesíteni, vagyis kiesdeni számukra a kegyelmet, és ésszerű dolog, hogy ezért hozzá forduljunk. Szeptember 6. Csak az érdemszerzô, amit nem jutalom fejében tesznek. Istennel nem lehet üzletelni, sem önmagunk, sem valaki más számára. Istennek csak az lehet tetszô, ami ôérte történik. Szeptember 7. ,,Aki lelkét meg akarja ôrizni, elveszíti azt.'' A lélek tehát csak úgy juthat el önmagához, ha ez számára egy olyan tennivaló, ami pontosan nem saját magáért van. A lelki életnek az a sajátsága, hogy oda kell áramlania a lélekhez. És ez minél inkább a saját, legbelsô élete a léleknek, annál kevésbé képes rá, hogy önmagának megszerezze. Szeptember 8. Isten megtestesülésének azt az utját választotta, hogy édesanyától szülessen meg. És ez az édesanya, amióta tudja, hogy fia születik, teljesen ennek a küldetésnek a szolgálatában áll: csupa összeszedett várakozás, odaadó szolgálat, odafigyelés minden szóra és jelre, részvétel Fia működésében egészen haláláig, és még azon túl is. Szeptember 9. Krisztusban maga Isten, az Úr jön felénk. Amint az Örök Ige az Atya képe, amelyben az Atya szemléli önmagát, így lesz a megtestesült Igében lesz láthatóvá számunkra, emberek számára az Atya képe: ,,Aki engem lát, látja az Atyát.'' Szeptember 10. Aki hisz Krisztusban és az ô Evangéliumában, reméli ígéreteinek beteljesülését, szeretettel ragaszkodik hozzá, és megtartja parancsait, azt a legmélyebb elvi és szeretetközösség kell, hogy összekösse mindazokkal, akik hasonló érzülettel rendelkeznek. Szeptember 11. Ha már egy természetes emberi közösség is több az egyének laza szövetségénél, ha mi már ebben is növekedést állapíthatunk meg egyfajta szerves egységgé, akkor ez még fokozottabb értelemben érvényes az egyház természetfeletti közösségére. Szeptember 12. Az emberek kapcsolata Krisztussal egészen más, mint a földi személyek közötti közösség: ez ôbeléje növekedés, ôbeléje gyökerezés. Ennek a Krisztussal való reális eggyéválásnak következménye, hogy minden kereszténnyel úgy kapcsolódunk össze, mint egy test tagjai. Szeptember 13. Különösen figyelemre méltó, hogy pontosan az, ami az embert egészen önállóvá teszi, -- a szabadság -- ugyanakkor mindenki mással felbonthatatlanul összeláncolja, és igazi sorsközösséget hoz létre. Az ember felelôs az összes többi ember üdvösségéért, és az összes többi ember az övéért. Szeptember 14. Az elsô keresztény évszázadokban a Megfeszített képe elrejtve maradt. De amint eljött az idô, a kereszt felragyogott az égen, és figyelmeztetett arra, hogy keressük fel az elfelejtett szégyenfát, és ismerjük fel benne az üdvösség jelét, a hit szimbólumát és a hívôk ismertetôjegyét. Minden évben, amikor az egyház újra felmagasztalja elôttünk, erre kell emlékeznünk. Szeptember 15. Az egyház közvetlen feladata, hogy oktasson a hitre és neveljen a hitbôl való életre. Szeptember 16. Kell, hogy az ünnepélyes istentiszteletnek legyenek földi hajlékai. De belülrôl kell élettel megtölteni azáltal, hogy biztosítsanak bennük helyet a csendes elmélyedésre. Szeptember 17. Ha semmiféle külsô nyugalmat nem tudunk találni, ha nincs egy zug, ahová vissza tudnánk vonulni, ha elháríthatatlan kötelességeink nem engedélyeznek egy csendes órát sem, akkor legalább belülrôl egyetlen pillanatra zárkózzunk el minden más elôl, és meneküljünk az Úrhoz. Hiszen Ô itt van, és egyetlen szempillantás alatt képes megadni nekünk mindazt, amire szükségünk van. Szeptember 18. Csak a bátorságunkat ne veszítsük el akkor sem, ha kívülrôl nézve minden balul sikerül. Szeptember 19. Legyen türelmed önmagadhoz -- mert az Úrnak is van. Szeptember 20. Azt, hogy sok mindent rosszul gondoltunk és tettünk, naponta megállapíthatjuk, amikor lelkiismeretvizsgálatot tartunk. Ezt nagyon hasznos megtenni. Orrunkra koppint, hogy nem hagyatkozhatunk önmagunkra, és el lennénk veszve, ha valaki, aki tisztábban és messzebb lát, mint mi, nem gondoskodna rólunk. Szeptember 21. Ha eljön az éjszaka, és a visszapillantás azt mutatja, hogy minden csak töredék volt, és sok minden elvégezetlenül maradt; ha ezért néhány dolog mély szégyenérzetet és bánatot ébreszt: vegyünk mindent úgy, amint van, tegyük Isten kezébe, és adjuk át neki. Így Ôbenne képesek vagyunk megnyugodni, tényleg pihenni, és úgy kezdeni az új napot, mint egy új életet. Szeptember 22. Mindig tanulni fogunk, ha az idôsebbek véleményét elôítélet nélkül meghallgatjuk, és átgondoljuk, hát még a tapasztalataikból! Szeptember 23. Istennek minden dicsôítése Krisztus által, ôvele és ôbenne történik. Szeptember 24. Krisztus nem csak akkor imádkozott, amikor visszavonult a tömegtôl, hanem akkor is, amikor az emberek között tartózkodott. Szeptember 25. Minden, amire szükségünk van, össze van foglalva a Miatyánk hét kérésében, amit az Úr nem csak a maga nevében mondott, hanem nekünk elôimádkozott. Szeptember 26. Az egyház imádsága a tovább élô Krisztus imádsága. Mintaképe Krisztusnak emberi életében mondott imája. Szeptember 27. Minden igazi imádság az egyház imája: minden igazi imádság mintegy az egyházban szólal meg, és maga az egyház, aki abban imádkozik. Szeptember 28. Jézus nem csak a nyilvános, hivatalos istentiszteleten vett részt: talán még gyakrabban számolnak be az evangélisták az ô magányos imáiról az éjszaka csöndjében, a szabad ég alatt a hegyeken, az embertôl távoli pusztaságban. Szeptember 29. Amikor a lélek önmagában üres, és magában zárt, sôt, amikor saját zajos énje egészen eltávozott, akkor van hely és csend ahhoz, hogy valami más foglalhasson helyet, és váljék észrevehetôvé. Mi erre teljesen képtelenek vagyunk, ezt Istennek kell megtennie. Szeptember 30. Az, hogy mik vagyunk, és mivé válunk, nem marad elszigetelve, hanem kell, hogy terjedve hasson; minden, amik vagyunk, amit teszünk és amivé válunk az idôben, bár öröktôl fogva el van rendelve, és van értelme az örökkévalóság számára, elôttünk csak akkor válik világossá, ha az örökkévalóság fényébe helyezzük. ======================================================================== Október Október 1. Az volt a benyomásom ,,Kis Szent Terézrôl'', hogy itt egy ember életét a legvégsôkig egyes egyedül az Isten szeretete alakította. Ennél nagyobb dolgot nem ismerek, és amennyire csak lehetséges, szeretném ezt belevinni az én életembe, valamint mindazok életébe, akik közel állnak hozzám. Október 2. A tiszta szellemek olyanok, mint a sugarak, amelyeken át az Örök Fény közli önmagát a teremtett világgal. Október 3. Az angyalok tiszta szellemek, képességeik felülmúlják az emberekét, személyes szabadsággal rendelkezô szolgáló szellemek, közösségben vannak egymással és minden más szellemi személyes lénnyel, az ajándékozó és elfogadó szeretet birodalmában, amelynek kezdete és vége a Szentháromságos Isten. Október 4. Az ember arra hivatott, hogy minden teremtmény megváltásában közreműködjön. Csak úgy képes erre, ha ô maga is meg van váltva. A szent megérti az állatok nyelvét, meg tudja magát értetni velük, és a farkas-testvér engedelmesen aláveti magát neki. Október 5. Az embernek egy egészen új felelôssége tárul fel elôttünk: Csak szabad lény számára lehetséges az áttörés a természettôl a kegyelem felé. Az, ami nem alkottatott szabadnak, az képtelen az üdvösséget önmagából kiindulva keresni. Ezzel távolról sem azt állítjuk, hogy neki nincs szüksége a megváltásra. A tompa, önmagába zárt állati lélek biztonságra vágyik. De számára a megváltásnak teljesen kívülrôl kell jönnie. A teremtett világ szomorú sóhajtozása Isten gyermekeinek megnyilvánulására vár. Október 6. Mit mutat meg az embernek az állatok lelke? A természettel egységében lévô ember szorosan kötôdik minden teremtményhez. Meg tudja érezni, hogy mi él az állatok lelkében, amint az állat is érzi, hogy mi van az ember lelkében. De az ember nem mint a természet része lett képessé arra, hogy segítsen, hanem mint Isten gyermeke. Október 7. Amilyen mértékben eltölti az embert az isteni szeretet, olyan mértékben képes szeretettel körülvenni az állatok félénk lelkét. Ez pedig magára a megnyugvásra talált emberre támaszkodva talál megnyugvást. Október 8. Annak oka, hogy a gyakorlatban nem megy minden simán az ész törvényei szerint, az, hogy nem vagyunk tiszta szellemek. Semmi értelme, hogy ez ellen lázadozzunk. Október 9. Nincs szebb világon, mint a kegyelem működése egy lélekben. Október 10. Az égi szellemek birodalma tökéletes, abban minden tag az igazi helyén van, és nem kíván másikat; mindegyik a maga egész lényében biztonságban, akadályoztatás nélkül ki tudott bontakozni és termékeny, a szeretet ôsforrásából táplálkozó és abból adakozó a számára kijelölt hatáskörben. Október 11. Mária anyasága minden anyaság mintaképe; minden földi anyának hozzá hasonlóan egészen szívvel-lélekkel olyan anyának kellene lennie, aki lelke minden gazdagságát beleplántálja gyermeke lelkébe. Október 12. (Születésnapja) Lehet, hogy számunkra igencsak úgy tűnik, hogy jelenlegi életformánk nem a nekünk megfelelô, -- alapjában véve mit tudhatunk mi errôl? De abban, hogy mi itt és most azért vagyunk, hogy a mi lelkünk üdvösségéért és azokéért tevékenykedjünk, akik ránk vannak bízva, abban semmi kétségünk nem lehet. Október 13. Közvetlenül megtérésem elôtt és még azután is egy jó ideig azt gondoltam, hogy szerzetes életet élni azt jelenti, hogy az ember minden földi dolgot felad, és csak az isteni dolgokra irányuló gondolatokban él. De fokozatosan rájöttem, hogy ebben a világban mást várnak tôlünk, és hogy még a szemlélôdô életben sem szabad elvágni a kapcsolatot a világgal. Október 14. Azt hiszem: mennél mélyebben merül valaki Istenbe, annál inkább kell, hogy ilyen értelemben önmagából kilépjen, azaz belépjen a világba, hogy belétáplálja az isteni életet. Október 15. Olyan nôket, akik teljesen elfelejtették önmagukat, Isten elôszeretettel választott ki arra, hogy az egyházban nagy dolgokat vigyen végbe: Egy szent Brigitta, Sziénai Szent Katalin, Szent Teréz, a nagy hitehagyás korában hatalmas reformátor volt. Október 16. ,,Vizsgáljatok meg mindent, és a jót tartsátok meg!'' Valamit megvizsgálni azonban csak akkor tudunk, ha van mércénk. A mi mércénk a hitünkben, és nagy gondolkodóink: az egyházatyák és egyháztanítók örökségében van. Október 17. Manapság szerzetesrendjeinkben mindenütt folyik a küzdelem a lelki megújulásért és az elmélyülésért. Számomra azonban úgy tűnik, hogy korunkra ez jellemzô: a vonzalom az osztatlan önátadás iránt az Úr szolgálatára távolról sem szerzetesi életre szóló hivatás. Október 18. Az Úr tett-e valaha különbséget férfi és nô között? Szeretetében nem ismert és nem ismer különbséget. És úgy tűnik, hogy ma különösen nagy számban hív egyházában speciális feladatokra nôket. Október 19. A teremtés leírását szabad olymódon értelmeznünk, hogy a nô azért került a férfi oldalára, hogy egyikük léte segítsen eljuttatni a kiteljesedéshez a másikét Október 20. Minden teremtménynek megvan a maga célja és értelme, és ez az a sajátos mód, ahogyan neki az isteni Lény képmásának kell lennie. Október 21. ,,Isten az embert a maga képmására teremtette.'' Mit jelent az emberben az Isten-képmásság? A válasz röviden összefoglalva benne van a Szentírásban: ,,Legyetek tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok tökéletes.'' Szeretnék rámutatni arra, hogy az Isten-képmásság olyan feladatként áll az ember elôtt, ami az ô hivatása vagy rendeltetése. Október 22. Nem csupán kevés kiválasztott ember kiváltsága, akiknek a nevét megôrizte a világtörténelem, hogy saját külön hivatása legyen. Minden emberi lelket Isten teremtett, mindegyik kap egy olyan isteni pecsétet, ami másoktól megkülönbözteti. És az ô egyéni sajátosságaiban mintegy elô van rajzolva egy a neki megfelelô tevékenységre szóló hivatás Október 23. Krisztus szeretetének mindenek fölé helyezése nem csupán az elméleti meggyôzôdésben, hanem a szív érzületében és az élet gyakorlatában azt jelenti, hogy függetlenek vagyunk minden teremtménytôl, mentesek az önmagunkhoz és másokhoz való hamis kötôdéstôl, és ez a tisztaság legbelsô lelki értelme. Október 24. A szüzesség a legpozitívabb dolog: elkötelezettség a Krisztussal való tartós életközösségre. Ennek érezhetôvé kell válnia mindenek elôtt a Krisztus iránti szeretetben, amelynek az ember minden cselekedetét meg kell határoznia, a kisugárzó kedvességben és a magától értetôdô áldozatkészségben, a belsô békében, amelyet semmiféle külsô változás nem zavarhatja meg; abban, hogy betölti az isteni igazság; a lelkesedésben: Krisztussal együtt éli az Ô életét. Október 25. A szolgáló szeretet vigasztaló jelenlét, amely minden teremtménynek segítségére siet, hogy elvezesse ôket a tökéletességre. De ezzel a megnevezéssel -- vigasztaló -- a Szentlelket illetjük. Így az Isten Lelkében, aki kiáradt minden teremtményre, a nôiesség ôsi mintaképét láthatjuk. Október 26. ,,A gyôztesnek egy fehér követ adok, és a kövön egy új név lelsz felírva, amit senki sem ismer, csak aki kapja.'' Minden névnek nem a szó teljes értelmében vett ,,tulajdonnévnek'' kellene-e lennie, ami megfelel annak a legbelsô lényének, aki kapja, és feltárja elôtte lényének Istenben elrejtett titkát? Ez ,,új'' név, nem Isten számára, hanem az ember számára; a földön más nevet viselt; az emberi nyelvekben ugyanis nincsenek igazi tulajdonnevek. Október 27. A lelkek története mélyen el van rejtve az isteni szívben. És amit mi a magunkéról úgy hisszük, hogy néha megértünk, mindig csak egy futó tükrözôdése annak, ami Isten titka marad addig a napig, amelyen minden nyilvánvalóvá nem lesz. Az én nagy örömem a remény az eljövendô átlátszóságban. Október 28. Az én létem, amilyennek én azt tartom, és ahogy abban magamat látom, egy jelentéktelen lét; nem önmagamtól vagyok, és önmagamtól semmi sem vagyok, minden pillanatban a semmi elôtt állok, és a létet pillanatról pillanatra újra és újra ajándékba kapom! És ez a jelentéktelen lét mégis LÉT, és ezzel minden pillanatban a lét teljességét érintem meg. Október 29. Annak a tagadhatatlan ténynek, hogy az én létem mulandó, pillanatról pillanatra korlátok közé van szorítva, és ki van szolgáltatva a nemlét lehetôségének, megfelel egy másik, éppen olyan tagadhatatlan tény, hogy minden esetlegességem ellenére vagyok, és valami pillanatról pillanatra létben tart, és az én mulandó létemben egy örökkévalót ölelek át. Október 30. Ha szent tűz volt az, ami egyszer itt a földön égett, és működésének nyomai megmaradtak, akkor ennek a működésnek minden helye és nyoma szent izzásban van; ez a rejtett izzás minden fény ôsforrásából táplálkozik, hogy mint az áldás soha ki nem apadó forrása újra és újra felfakadjon. Az áldásnak egy ilyen forrása válik számunkra hozzáférhetôvé a szentek emlékezete által. Október 31. Tegnap a prágai Kis Jézus képe elôtt hirtelen az a gondolatom támadt, hogy hiszen ô császári pompát visel. De hisz nem ô az az ,,égi császár'', akinek egyszer véget kell vetnie minden nyomorúságnak? Hiszen ott a kezében a kormánypálca, bár az emberek is azt gondolják, hogy ôk uralkodnak. ======================================================================== November November 1. Kockázatos dolog, ha Isten titkairól le akarjuk lebbenteni a fátylat. A Magasságbeli ujjai azonban azért írják meg szentjeinek életét, hogy elolvassuk, és dicsérjük az ô csodatetteit. November 2. A teljes emberi élethez hozzá tartozik a létnek egy olyan felfogása, ami a végsô dolgok elôtt nem huny szemet. A halál megfontolásának hozzá kellene segítenie minket az igazi lét megértéséhez. Az igazi élet azt jelenti, hogy megvalósítjuk legsajátabb lehetôségeinket és a pillanat követelményeihez, a mindenkor adott életfeltételekhez helyesen alkalmazkodunk. November 3. A legfontosabb dolog az, hogy az imában egyek maradunk, és egyszer az örök világosságban összetalálkozunk. Annál inkább vágyunk erre, mennél inkább látjuk, hogy mások megelôznek minket. November 4. Valaki szentségében hinni semmi mást nem jelent, mint érezni, hogy ô az Isten színe elôtt van. November 5. Csak akkor vagyunk képesek szentnek tartani valakit, vagy felismerni, hogy szent, ha érezzük benne a Szentlelket, ,,qui locutus est per prophetas'' (aki szólt a próféták által). November 6. Ha attól a ténytôl sem tudunk elzárkózni, hogy számtalan ember számára anélkül jön el a földi halál, hogy egyszer is szembenézett volna az örökkévalósággal, és hogy az üdvösség problémája felmerült volna elôtte, -- így azt sem tudjuk, hogy odaát mindannyiuk számára nem jön-e el a döntô pillanat, -- a hit a megmondhatója, hogy így van. November 7. Szabad cselekedetek az olyan dolgok, amelyeket mindenkinek magának kell véghezvinnie, és nem vihet végbe másokkal közösen. Így mindenki teljesen egymaga viseli a maga felelôsségét -- felelôsségét saját magáért, és mindenki másért. És ez mégis kölcsönös felelôsség, ami igen nagy mértékben közösségformáló. Ezen alapszik az egyház. November 8. Az egyházon belül vannak különféle közösségi élmények, de az egyház nem ezeknek köszönheti a legtöbbet. Hanem azáltal, hogy az egyes ember odaáll Isten színe elé, megkapja azt az erôt, hogy mindenkiért odaállhasson, közbenjárjon, és ez az ,,egy mindenkiért és mindenki egyért'' alkotja az egyházat. November 9. Krisztus, az egyetlen, akiben az isteni szeretet egész teljessége test szerint lakozott, minden ember egyetlen képviselôje Isten elôtt, és a közösség igazi feje, ami összetartja az egyetlen egyházat. Mindenki más az egyháznak tagja, mindenki aszerint, ami lélekben és életben neki jutott. November 10. Mindenki felelôs a maga üdvösségéért. És mindenki ugyanakkor felel minden más ember üdvösségéért, amennyiben van lehetôsége, hogy értük mondott imája által kiesdje a kegyelmet, imája által, ami az ô szabad cselekedete. November 11. A kegyelem Isten Szentlelke, aki leereszkedik az ember lelkére. Csak akkor nem talál benne magának lakhelyet, ha ott nem fogadják be szabadon. November 12. A mindenkin könyörülô szeretet mindenkihez képes lehajolni. Hisszük, hogy ezt meg is teszi. November 13. Az isteni szeretet és kegyelem korlátlanságába vetett hit igazolja reményünket a megváltás egyetemességében, bár azáltal, hogy a kegyelemnek való ellenállás lehetôsége elvileg nyitott, megmarad az örök kárhozat lehetôsége is. November 14. Az emberi szabadságot az isteni nem törheti meg és nem kapcsolhatja ki, bár mintha rá tudná szedni. A kegyelem leereszkedése az emberi lélekhez az isteni szeretet szabad cselekedete, és kiáradása nem ismer határokat. November 15. Fennáll annak a lehetôsége, hogy a kegyelem nem közvetlenül lép be az emberbe, hanem azt az utat választja, hogy más személyeken át halad: az egyik ember különféle módon szolgálhatja más emberek üdvösségét. November 16. A szeretet cselekedetei, amiket a Szentlélekkel eltelt ember visz véghez, az ô egész Szentlélek által meghatározott hozzáállása az élethez és életvitele, anélkül, hogy azt az akarná, magára vonják mások tekintetét. Szentsége nyilvánvalóvá lesz, persze csak azok számára, akik szeme már megnyílt, és arra ösztönzi ôket, hogy kövessék. És az, aki ôt követi, végül szintén oda vonzódik Istenhez. November 17. Akit nem érint meg belülrôl a kegyelem, az nem látja meg a szentséget, akkor sem, ha találkozik vele. De mihelyt a kegyelem felragyogtatja benne fényét, megnyílnak szemei, és láthatóvá válik számára, ami szent. November 18. A hívô Istenhez fordulhat imájában, és kiesdheti tôle, hogy részesítsen kegyelmében egy másik embert. És Isten egy olyan lélek kedvéért, akit már magához emelt, képes a másikat is magához vonzani. November 19. Árpádházi Szent Erzsébetnek elég volt huszonnégy év ahhoz, hogy eljusson a tökéletesség csúcsára. Hét évszázad tapasztalta közbenjárásának és példájának erejét. Az ô élete megmutatja, hogy hol vannak az örök vezércsillagok; hogy mi mindannyian idegenként élünk ezen a földön; hogy zarándoklásunk idején nincs más pártfogónk, mint a Parakleitosz, a Vigasztaló Szentlélek. November 20. A teremtmény akaratának nem adatott meg, hogy önmagának szabad ura legyen. Arra van hivatva, hogy összhangra jusson az isteni akarattal. Ha ezt az összhangot önmaga szabad alárendelésével megvalósítja, akkor szabadon vesz részt a teremtett világ kiteljesítésében. November 21. A szabadság legszabadabb tette az önátadás. (Isten azért valósít meg mindent, mert a lélek tökéletesen átadja magát Neki. Éppen ez) az önátadás lesz szabadságának legfönségesebb tette. (K. T. 192.) November 22. Ha végetér a földi élet, és minden lehull, ami mulandó volt, akkor ismeri meg önmagát minden lélek úgy, ,,amint ô ismert'', azaz amilyen az Isten szemében: amilyennek és amire Isten ôt, egészen személy szerint ôt teremtette, és amivé ô a természet és a kegyelem rendjében - - és ehhez lényegesen hozzá tartozik: az ô szabad döntései által lett. November 23 Feltételezhetjük, hogy mindenki számára létének kiteljesedése a mennyei dicsôségben nem csak a romlandó természet salakjától való megszabadulást, hanem az ô teljesületlen lehetôségeinek kibontakozását is meghozza majd. November 24. Az istengyermekség jelenti: kicsinek, és ugyanakkor nagynak kell lenni; ki kell lépni saját életünk szűk kereteibôl és bele kell nôni a krisztusi élet tágasságába. Az istengyermekség tehát ezt jelenti: kicsinek, de ugyanakkor nagynak lenni. Eukarisztikus életet élni annyit jelent, mint egészen kilépni saját életünk szűkösségébôl és belenôni a Krisztus-élet távlatába. (P. M. 169.) November 25. Az ima és az áldozat (valakiért) biztosan sokkal fontosabb mindennél, amit mondani tudunk, és -- ebben nem kételkedem -- nagyon szükséges. Más dolog kiválasztott eszköznek lenni, és más a kegyelemben lenni. Mi nem ítélhetünk, és bízhatunk Isten mérhetetlen irgalmában. De a végsô dolgok komolyságára nem boríthatunk fátylat. November 26. Jó, ha arra gondolunk, hogy a mennyország állampolgárai vagyunk, és hogy az ég szentjei a mi honfitársaink és szomszédaink. Ekkor az ember könnyebben viseli el azokat a dolgokat, ,,Quae sunt super terram'' amelyek a földön vannak. November 27. Az élet és a halál Ura így szól: Kövess engem! Ô nekünk is szól, és választás elé állít minket a világosság vagy a sötétség közötti Ô a királyok Királya, az élet és halál Ura. Ma is mondja: ,,Kövess engem'',(és aki nincs vele, az ellene van.) Nekünk is mondja, és arra késztet, hogy válasszunk a világosság és a sötétség között. (P. M. 161.) November 28. A belsô érettség nem mindig az életévek számához igazodik. November 29. Nem fogunk elcsüggedni, ha egy hosszú élet után azt kell mondanunk magunknak, hogy mi még mindig csak kontárok és kezdôk vagyunk. Az Úr Szívébôl fakadó forrás nincs lepecsételve. November 30. A lélek csak akkor éli tisztán saját életét, ha minden külsô dologtól felszabadult és nyugalomban van. Nyugalomban és a külsô dolgoktól felszabadult azonban csak akkor lehet, ha felemelik a magasság birodalmába. Így a kegyelem által ajándékba kapja önmagát. ======================================================================== December December 1. Amikor a nappalok egyre rövidülnek, felmerülnek az elsô karácsonyi gondolatok. Hetekkel, hónapokkal elôbb meleg folyamként árad szét a földön. A szeretet és az öröm ünnepe -- ez az a csillag, amely felé mindannyian közeledünk. Amikor a napok egyre rövidebbek lesznek, amikor télen hullani kezdenek az elsô hópelyhek, akkor merülnek fel bennünk félénken és nesztelenül az elsô karácsonyi gondolatok. .... A szeretet gejzíre árad az egész földre már hetekkel, sôt, hónapokkal elôbb. A szeretet és az öröm ünnepe -- ez az a csillag, amely felé az elsô téli hónapokban mindnyájan tartunk. (P. M. 157.) December 2. Az emberi nemben az a csodálatos, hogy valamennyien egyek vagyunk. December 3. Ha bennünk van Isten, és ha Ô a szeretet, akkor nem lehet másként, mint hogy szeretjük testvéreinket. Ezért van az, hogy az istenszeretetünk mértéke emberszeretetünk. Ha isten bennünk van, és Isten szeretet, akkor nem lehet másképpen, mint hogy szeressük testvéreinket. Istenszeretetünk mértéke ezért emberszeretetünk. (P. M. 163.) December 4. A keresztény számára nincs idegen ember. Mindenkor az a felebarát, aki elôttünk áll, akinek a leginkább szüksége van ránk; mindegy, hogy rokonunk-e, vagy sem, hogy kedveljük-e vagy sem, hogy ,,erkölcsileg megérdemli-e'', vagy sem. A keresztény számára nincsenek ,,idegen emberek''. Mindenkor az a ,,felebarát'', aki elôttünk van, aki legjobban ránk szorul; közömbös az, rokonszenves-e vagy sem, ,,bírjuk-e'', vagy sem, ,,erkölcsileg méltó-e'' a segítésre, vagy sem. (P. M. 163.) December 5. Ahol a test szerinti rokonok lelki rokonok is, ott az egymás megértésének olyan természetes könnyedsége jön létre, ami hasonlít az örök boldogság elôízére. December 6. Aki Krisztus szeretetével szeret, az az embereket Istennek és nem magának kívánja megnyerni. Ez ugyanakkor a legbiztosabb útja annak, hogy örökre megtarthassa ôket. Aki az ô (Krisztus) szeretetét éli, az az embereket Istenért és nem önmagáért szereti. Ez természetesen a legbiztosabb út, hogy örökké birtokoljuk. (P. M. 164.) December 7. Ugyanaz érvényes mások lelkére, mint a magunkéra és minden külsô jó dologra: aki azon van, hogy azokat megnyerje és megtartsa, az elveszíti. Mert a lelkekkel is úgy vagyunk, mint a külsô javakkal: aki mindenáron arra törekszik, hogy megszerezze és megôrizze, elveszíti ôket. (P. M. 164.) December 8. Nem az-e a Szeplôtelen Fogantatás legmélyebb értelme, hogy annak az anyának, akihez a testben és lélekben legtisztább lény mint az ô Fia hasonlítani kívánt, szeplôtelen tisztának kellett lennie? December 9. Az, hogy Isten gyermekei vagyunk, annyit jelent, mint hogy Istennel kezét fogva járunk, Isten akaratát tesszük, hogy minden gondunkat és minden reményünket Isten kezébe helyezzük. Isten gyermekének lenni annyit jelent, mint Isten kezét fogva járni, Isten akaratát tenni és nem a miénket, minden gondunkat és reményünket Isten kezébe helyezni, nem aggódni többé sem magunk, sem a jövô miatt. (P. M. 164.) December 10. Minden ember ismeri az ég madarairól és a mezôk liliomairól szóló példabeszédet. De ha olyan valakivel találkoznak, aki úgy él, hogy egyáltalán nem aggodalmaskodik a jövôje miatt, a fejüket csóválják. Mindnyájan ismerik az ég madarairól és a mezôk liliomairól szóló példabeszédet, de ha egy olyan emberrel akadnak össze, akinek nincs vagyona, nyugdíja sem, sem biztosítéka arra nézve, mibôl él meg a jövôben: e szokatlan valami elôtt csóválják a fejüket. (P. M. 164.) December 11. Annyi haszontalan dologra van idônk: könyvekbôl, folyóiratokból mindenféle haszontalanságot össze-vissza olvasunk, kávéházakban elüldögélnünk, negyedórákat, félórákat elfecsegünk; valóban nem lennénk képesek egy reggeli órát kiszakítani, amikor nem szétszórtak, hanem összeszedettek vagyunk, amikor erôt merítünk ahhoz, hogy egész nap helytálljunk? Az embernek oly sok felesleges dologra van ideje: felesleges butaságokat összeolvas az újságokból, folyóiratokból; kávéházakban üldögél; az utcán negyed vagy félórákat elfecseg: ,,kikapcsolódás'' címén idôt és energiát forgácsol szét, veszteget el. Nem lenne lehetséges, hogy egy reggeli órát találjon, amikor nem szétszórja, hanem összeszedi magát, amikor nem emészti magát, hanem erôt gyűjt az egész napra? (P. M. 168.) December 12. Akivel naponta érintkezünk, annak véleményétôl nem tudjuk magunkat függetleníteni. Ez az Úrral való napi találkozásra is érvényes. Egyre fogékonyabbak leszünk az iránt, hogy mi az, ami tetszik neki, és mi az, ami nem. Így van ez az Úrral való mindennapi kapcsolatban is. Az ember finom érzékkel mindig megsejti, mi tetszik neki, vagy mi nem tetszik neki. (P. M. 169.) December 13. A ,,jó keresztény'' önelégültségétôl -- aki ,,teljesíti kötelességeit'', aki ,,jó újságot, folyóiratot'' olvas, aki ,,helyesen választ'', és folytathatnánk, hosszú út vezet ahhoz, hogy valaki eljusson oda, hogy a gyermek egyszerűségével és a vámos alázatával Isten kezét fogva, Isten kezébôl éljen. Ez az út messzebbre vezet annak a ,,jó katolikusnak'' önelégültségétôl, aki ,,teljesíti kötelességeit'', aki ,,jó újságokat'' olvas, aki ,,helyesen választ'' stb., de egyébként mindig azt teszi, ami neki tetszik; ez az út a gyermekek egyszerűségében és a vámosok alázatában elvezet az Isten tenyerén való éléshez. (P. M. 169.) December 14. Mivel az Egyház Keresztes Szent Jánost egyháztanítóvá nyilvánította, ma hozzá küldi mindazokat, akik komolyan szeretnének elôrehaladni a belsô élet titokzatos birodalmában. Mivel az egyház Szent Jánost Misztikus Doktor néven egyházdoktorrá nyilvánította, ezért hozzá kell fordulnia mindenkinek, aki a katolikus hit tanítása szerint a misztika kérdéseirôl eligazítást akar kapni. (K. T. 85.) December 15. Aki az Urat az ô házában felkeresi, az nem csupán önmagával és a saját dolgaival kívánja ôt foglalkoztatni. Az érdeklôdni kezd az Úr dolgai iránt. Amikor az Úr házunkban fölkeres, nem foglalkozunk mindig magunkkal és ügyeinkkel. Elkövetkezik az, hogy az Úr ügyei iránt kezdünk el érdeklôdni. (P. M. 169.) December 16. Az anyaszentegyházon belül az egyes ember vállalhatja azok ügyének képviseletét, akik egy adott életközösségben a hozzá legközelebb állnak, akik különösen az ô közbenjáró imájukba ajánlották magukat, vagy akiket ilyen vagy olyan okból különösen körülvesz szeretetével. December 17. Még a legnyomorultabb és a bűnök terhe alatt görnyedô embernek is lehet és szabad odaállni az Úr színe elé, és imádkozni egy másikért. Egyrészt, mert az Úr nem csak igazságos, hanem irgalmas is. És azért is, mert nem lehet Istenek tetszôbb cselekedet, mint egy hitbôl fakadó ima. December 18. Ha meggondoljuk, hogy mindenkinek van rá lehetôsége, hogy imája által kegyelmet eszközöljön ki a másik számára, úgy tűnik, mi is felelôsek vagyunk mindenkiért, aki még nincs a kegyelem állapotában, és bűnrészesek minden bűnben, amit mások elkövetnek. És az Úr kegyelemben részesít minket, amikor megengedi, hogy szenvedjünk mások helyett. December 19. A szívnek Istennel folytatott csendes párbeszédében csiszolódnak azok az élô kövek, amelyekbôl Isten országa épül. December 20. Csak Isten képes egy ember odaadását teljesen elfogadni mégpedig úgy, hogy az ember a lelkét ne elveszítse, hanem megnyerje. És csak Isten képes úgy odaajándékozni magát egy embernek, hogy annak egész lényét kitölti, és közben önmagából semmit sem veszít. December 21. Szükségünk van olyan órákra, melyekben csendben odafigyelünk, és engedjük, hogy az isteni Ige működjék bennünk. December 22. Isten mibennünk és mi Ôbenne -- ez a mi részesedésünk Isten országában, melynek alapját a megtestesülés vetette meg. December 23. Az Isten ember gyermekévé lesz, hogy az ember Isten gyermekévé lehessen. Isten emberré lett, hogy az emberek Isten gyermekei lehessenek. (P. M. 161.) December 24. Ha este égnek a fenyôfa fényei és kicseréljük az ajándékokat, akkor még mindig elôtör a beteljesületlen vágyakozás egy másik ragyogásra mindaddig, amíg a Szent Éj csodája, ,,az Ige megtestesült...'', meg nem újul. Igen, amikor égnek a gyertyák és kicseréljük az ajándékokat, a még be nem teljesült vágy kifele űz minket, egy másik, ragyogó Fény után, míg csak fel nem hangzanak a karácsonyi matutinum hangjai és a szent éjszaka csodája a fénnyel és virágokkal borított oltárokon meg nem ismétlôdik: ,,Az Ige testté lett'' -- Ez a beteljesülés pillanata. (P. M. 158.) December 25. Ahhoz, hogy egy egész emberi életet átitassunk isteni élettel, nem elég egyszer egy évben odatérdelni a jászolhoz. Ahhoz egész életünkön át naponta kapcsolatban kell lennünk az Istennel. Hogy az egész emberi életet átjárja az isteni élet, nem elég évente egyszer a jászol elé térdelnünk és hagynunk, hogy a szent éj varázsa rabul ejtsen. Ehhez az kell, hogy az ember egész élete során naponta kapcsolatban álljon Istennel. , hallgassa Szavát, azt amit neki mond, és kövesse ezeket a szavakat. (P. M. 167.) December 26. ,,Kövess engem'' -- ezt hallotta István is. Követte az Urat egészen a sötétség hatalmai ellen folytatott harcig; tanúságot tett Róla szavával és vérével, de követte Ôt lelkületében is, a szeretet lelkületében. ,,Kövess engem'' ....a tanítvány István is ezt értette meg. Követte az Urat a sötétség hatalma elleni harcig, a keménynyakú hitetlenek elvakulásáig; szavaival és vérével tett Róla tanúságot; szellemében is követte Ôt, a szeretet szellemében. (P. M. 160.) December 27. A jászolban fekvô Gyermek elôtt szétválnak a szellemek. Ô a királyok Királya, és aki nincs mellette, az ellene van. A jászolban fekvô Gyermek elôtt elkülönülnek a szellemek. Ô a királyok Királya, az élet és halál Ura. Ma is mondja: ,,Kövess engem'', és aki nincs vele, az ellene van. (P. M. 161.) December 28. Az ártatlan gyermekek a jászolban fekvô Gyermeket az ô kísérôiként veszik körül. Mit akar ez mondani? A betlehemi csillag sötét éjszakában ragyog még ma is. A betlehemi csillag sötét éjszakában ragyog ma is. .... Az aprószentek, Betlehem és Júda kisdedei, ... ôk a jászolban fekvô gyermek elsô követôi. Mit akar ez mondani? (P. M. 159.) December 29. A jászol elôtt mindazokkal összekapcsolódunk, akik szerteszét szóródva élnek az egész világon és még azon túl is. Ez vigasztaló titok. December 30. Hogy az isteni Gyermek hová akar minket vezetni ezen a földön, azt mi nem tudjuk, és idô elôtt nem is kell tudakolnunk. Csupán annyit tudunk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra válik. Hogy ez az isteni Gyermek hova akar minket vezetni ezen a földön, azt nem tudjuk, és idô elôtt nem is kell kérdeznünk. Csak azt tudjuk, hogy az Istent szeretôknek minden javukra szolgál. (P. M. 161.) December 31. Hogy egyre inkább megtanuljuk minden nap és minden órában belenôni az örökkévalóságba, igyekezzünk az imádságban segíteni egymást. A kereszt nem öncél. Magasba emelkedik és fölfelé mutat. (K. T. 73.)