Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Mózessy Gergely Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század elsô felében Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Elôszó Bevezetés Pázmány Péter Tudományegyetem Az ifjúsági pasztoráció múltja Pázmány Péter egyetemén A hitszónoki tisztség felújítása Egyetemi hitszónokok (1908-1934) A hitszónoklat válsága Az egyetemi lelkészség felállítása (1935-36) Egyetemi hitszónok és lelkész egyidejű működése (1936-38) A két tisztség egyesítése Egyetemi lelkészek (1939-50) Péterffy Gedeon Tihanyi Tibor Kísérlet a klinikai lelkészség intézményesítésére 1939: Egyetemi tanácsok véleményei lelkészségek szervezésérôl Ferenc József Tudományegyetem József Nádor Gazdasági és Műegyetem Lelkigondozás nyomai a lelkészség felállítása elôtt Megbízott műegyetemi lelkészek (1942-45) A differenciálódás és megszüntetés kora (1945-49) Közgazdasági Kar Mérnökképzô Karok Bánya-, Kohó- és Erdômérnöki Kar (Sopron) Szegedi Tudományegyetem Kísérlet az egyetemi lelkészség megszervezésére (1943-44) Egyetemi lelkész Szegeden Erzsébet Tudományegyetem Egyetemi hitszónokok Egyetemi lelkészek Debreceni Tudományegyetem Agrártudományi Egyetem Budapest Mezôgazdasági Kar Keszthelyi Osztálya Mezôgazdasági Kar Mosonmagyaróvári Osztálya Mezôgazdasági Kar Debreceni Osztálya A vidéki osztályok bezárása Felekezeti Jogakadémiák Egri Érseki Jogakadémia -- Magyar Katolikus Jogakadémia Tiszántúli Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiája Együttműködési kísérlet a két jogakadémia között Kecskeméti Református Jogakadémia A jogakadémiák megszüntetése Fôiskolai lelkészek Képzôművészeti Fôiskola Zeneművészeti Fôiskola Testnevelési Fôiskola Kertészeti Fôiskola Színiiskola és Színiakadémia Iparművészeti Fôiskola Egyetemi és fôiskolai lelkészek közös megmozdulásai Országos Lelkipásztori Konferencia, 1943. június 15-17. Minisztériumi értekezlet, 1943. szeptember 10. Az Actio Catholica által szervezett konferenciák Néhány szó más felekezetűek egyetemi lelkigondozásáról Az Országos Görögkatolikus Egyetemi és Fôiskolai Lelkészség A két nagy protestáns egyház a fôvárosban Utószó Függelék Archontológiai táblázatok Fontosabb források 1. Várkonyi Fidél jelentése az 1936/37-es tanévrôl 2. Várkonyi Fidél jelentése az 1937/38-as tanévrôl 3. Marczell Mihály jelentése Péterffy Gedeon működésérôl az 1938/39-es tanév II. és az 1939/40-es tanév I. félévében 4. Marczell Mihály jelentése Péterffy Gedeon működésérôl az 1940/41-es és az 1941/42-es tanévben 5. Tihanyi Tibor jelentése 1943. január 1. -- 1944. április közötti munkájáról 6. Tihanyi Tibor jelentése 1945. november 15-én 7. Sass Imre jelentése az 1946/47-es tanévrôl 8. Sárvári János egyetemi lelkészi munkaterve Irodalom Levéltári források Jegyzetek ======================================================================== A könyv elektronikus kiadása Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1997-ban jelent meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának kiadásában, a Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történetébôl című sorozat 17. kötetként, az ISBN 963 463 140 1 azonosítóval. Az elektronikus változat a szerzô és Dr. Szögi László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárának fôigazgatója engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más jog a szerzô tulajdonában van. A program címoldala a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem egyetemi temploma homlokzatának grafikája (1926-ból). ======================================================================== Elôszó In memoriam Balinszki Cs.-B. Imre Szégyen bár, de meg kell vallanom: már nem emlékszem pontosan arra a pillanatra, amikor dr. Pákozdi István egyetemi lelkész megkérdezte, lenne-e kedvem az egyetemi lelkészség történetének kutatására és megírására. Tudom, hogy tél volt, másod- vagy harmadéves lehettem, és némiképp szabódva és a bizalmától meghatva bólintottam rá életem eddigi legnagyobb szabású tudományos munkára való felkérésére. Nem bántam meg egy percre sem a döntést. Mikor nagy sokára komolyan belevetettem magam a kutatásba, egy gazdag és végtelenül érdekes téma tárult elém, melynek megközelítése gyakran csak nyomozói eszközökkel volt lehetséges. Egy elôszó terjedelmét elégtelennek érzem arra, hogy kellôképpen ki tudjam fejezni benne hálámat a téma iránt, mely nekem annyi örömet okozott, hiszen határozottan élveztem a kutatást. Meg kell emlékeznem arról is, hogy Pákozdi István segítsége nélkül bizonyos anyagokhoz nem férhettem volna hozzá. Szintén köszönettel tartozom tanáromnak, dr. Szögi Lászlónak, aki az egyetemen az elsô pillanattól kezdve felkarolta munkámat. A leglehetetlenebb idôpontokban zavartam meg, amikor egy-egy nehezebben elérhetô fôiskolai vagy egyetemi anyagot kerestem, s ô végtelen türelemmel segített eligazodni ezek útvesztôiben. Ô végezte el a lektorálási munkákat is. Hálával gondolok a még ma is élô tanúkra, Tihanyi Tiborra, Szappanyos Bélára, Jávor Egonra, Nemerey Péterre, akik máshol utolérhetetlen dokumentumok rendelkezésemre bocsátásával és emlékezetükkel álltak segítségemre. Köszönettel kell megemlékeznem püspöki levéltáros kollegáimról, akik kérésemre nagy lelkiismeretességgel nézték át a gondozásukra bízott anyagokat a lelkészek nyomát keresve. Dr. Körmendy József, Kersák Pál és Kiss Péter volt így segítségemre. Külön szeretettel köszönöm minden szegedi, pécsi, egri és debreceni megyei levéltáros kollégának a jó társaságot, az emberi és gyors kiszolgálást. És végül, ám nem utolsó sorban hálával tartozom a Faludi Ferenc Akadémiának a felbecsülhetetlen értékű erkölcsi és anyagi támogatásért, amit számomra nyújtott, valamint Kondé Lajosnak és a szegedi Szent Imre Kollégiumnak a szállásért. 1997. szeptember Mózessy Gergely ======================================================================== Bevezetés A múlt század utolsó harmadának liberalizmusa csaknem tetszhalottá dermesztette Magyarországon a katolikus egyházat. Külsôleg virágzott ugyan: fôpapjait ragyogó pompa vette körül, a fôrendiház tagjai voltak, az egyszerű emberek tisztelettel néztek a reverendára -- de inkább csak messzirôl. A kultusz rutinná merevedett, mely minden volt, csak vonzó nem. A szentségekkel alig-alig éltek a hívek. A vallásosság kiüresedett: éppen lényege, a belsô tartalom fakult meg. Az egyház oktatott és nevelt -- de a hívek kapcsolata vele az iskola végeztével többnyire szinte formálissá degradálódott.[1] A század utolsó éveiben indult meg a változás. A korszak nagy krónikása, Nyisztor Zoltán az 1895--1945 közötti idôszakot a katolikus megújhodás korának nevezi, és nem ok nélkül. Kiváló képességű papok tűntek fel, sokuk vezetô pozícióba került. Megszületett a politikai katolicizmus, újjáéledt és megerôsödött a katolikus sajtó. A változások felrázták a híveket. Az vallásosság visszanyerte régi fényét: végre ismét kitört a templomok szűk falai közül, ahová az elôzô évek szorították. A világiak fokozottabb bekapcsolódása az egyház életébe talán a legszembetűnôbb jelensége a jelzett idôszaknak, különösen második felének. Tucatszámra jöttek létre laikusokat (is) tömörítô mozgalmak, egyesületek. A kezdetben csak hitbuzgalmi szervezôdések átalakultak, de a harmincas években már a célirányú specializálódás folyamatát figyelhetjük meg: a templomépítéstôl (Kisegítô Kápolna-egyesület) a karitatív munkán át (Szociális Misszió Társulat) a politikai szerepvállalásig mindenhol helyet kaptak a világiak.[2] Az egyesületek jó része a ifjúság rétegspecifikus tömörítését és lelkigondozását célozta meg. Különösen nagy feladat volt az iskolapad védettségébôl és a hittanár közelébôl kikerültek lelkigondozása. Az agrárifjúság megszervezését a KALOT és KALÁSZ, a munkásfiatalság összegyűjtését a KIOE kezdte meg, míg a Szent Zita-körök a cselédlányokat célozták meg.[3] A legmostohább helyzetben épp a legkiválóbb képességű ifjak voltak. A fôiskolákra, akadémiákra, egyetemekre kerülôk a legtöbb helyen kiestek mindenféle vezetés alól. Ráadásul a továbbtanulás sokuknál nem is szülôhelyükön történt, így a hagyományos egyházi keretek is eltávolodtak tôlük. Az 1921-ben Bitter Illés által alapított korporatív szerkezetű EMERICANA kísérelte meg elôször az egyetemi hallgatók tömörítését, ez a csoport azonban hamarosan átstrukturálódott, és a keresztény középosztály tömegszervezetévé kezdett válni -- és a negyvenes évekre súlyos identitás-zavarba került.[4] Helyi kezdeményezésre számtalan kisebb katolikus diákegylet jött létre, melyek csúcsszerve a szintén 1921-ben alapított Katolikus Diákszövetség (KDSz) volt. A KDSz 1946-ban 45 tagegyesülettel rendelkezett, ennek egy része azonban még a középiskolásokat gyűjtötte össze, más része különbözô kollégiumok alapvetôen zárt saját szervezôdése volt. Jellemzô a fôváros-központúság: a 45 tagegyesületbôl mindössze 15 volt vidéki, s ebbôl is 8 a szemináriumok kispapjait tömörítette.[5] Az egyetemistákat különbözô bajtársi egyesületek igyekeztek még összegyűjteni, ezek azonban inkább a jobboldali politikai szervezôdésekhez kötôdtek, mint az egyházhoz. A helyzet különös tragikuma abban rejlett, hogy Európa-szerte már a század elején felfigyeltek az egyetemi ifjúság lelkigondozásának speciális igényeire. 1915-ben vetette papírra Faulhaber bíboros Zeitfragen und Zeitaufgaben című könyvében: ,,Csak egy speciális, anyagi gondtól mentes papi erô találhat idôt, hogy az egyetemi hallgatók látogatására korlátlan fogadóórákat jelölhessen ki, baráti érintkezésben megtárgyalja hivatási s egyéb személyes kérdéseiket, vallási s erkölcsi konfliktusok s lelki lehangoltság idején kezét nyújthassa, adott esetben irgalmas szamaritánus lehessen az összetépett fiatal erôk romhalmaza fölött, az egyetemi lakáshivatal s a nagy anyagi nyomort enyhítô segítôpénztár kiépítésében közremunkálkodjék, egyéb egyetemi városokban dolgozó kollégáival, a középiskolák hittanáraival s természetesen a plébániai pasztorációval is érintkezést tarthasson fenn.''[6] Zürichben már 1910-ben saját lelkipásztora volt az egyetem és politechnikum hallgatóinak. A harmincas évekre Németország 20 városában működtek Studentseelsorger-ek (Berlin, Bonn, Breslau Darmstadt, Frankfurt am Main, Freiburgban, Giessen, Göttingen, Greifswald, Halle, Heidelberg, Karlsruhe, Kiel, Köln, Lipcse, Marburg, München, Münster, Tübingen, Würzburg), a szomszédos Ausztriában pedig Bécsben és Innsbruckban volt rendszeresítve ilyen tisztség.[7] Hazánkban elsôként a Pázmány Péter Tudományegyetemen született meg az egyetemi lelkészi állás, s annak sikerén felbuzdulva jelentek meg a lelkészek az ország többi egyetemén is a negyvenes években. A kommunista fordulat azonban gyorsan szétverte az ifjúsági lelkigondozás egyetemi bázisait. Könyvünkben a magyarországi egyetemi lelkészségek történetét mutatjuk be. E téma túl kis falat volt eddig az egyháztörténet-írás számára, s nem foglalkozott vele senki sem, míg a felsôoktatás-történetének krónikásai az elmúlt érában inkább elhallgatták a lelkészségek létét -- ha tudtak egyáltalán róluk --, vagy erôsen torzítva számoltak be szerepükrôl. ======================================================================== Az ifjúsági pasztoráció múltja Pázmány Péter Tudományegyetem Pázmány Péter egyetemén Vizsgálódásunkat mindenképpen ezen az egyetemen kell kezdenünk. Nem csak a történeti elsôség okán, vagy azért, mert más egyetemek számára példaadó volt, ami itt megvalósult; hanem azért is, mert Pázmány Péter már az alapítás pillanatában sem pusztán a tudományos képzést tekintette egyetemének céljául. Az alapítólevélben így indokolja ugyanis az universitas megteremtését: ,,Saepe nobiscum anxiae expendentes, qua ratione et catholicam religionem in Hungaria propagare et nobilissimae gentis hungaricae consulere possemus...''[8] Bár ez a megfogalmazás születése pillanatában kirekesztô értelmű volt, hiszen a protestáns felekezetek ellen irányult; mégis azt mondhatjuk, hogy ez az egyetem a kezdet kezdetétôl szívén viselte diákjainak lelkigondozását is, ha ennek intézményesült formája még nem is alakult ki. Erre 1795-ig, a pálos Alexovics Vazul egyetemi hitszónokká történt kinevezéséig kellett várni. A következô évben azonban tisztét halála miatt rendtársa, Gergelyi Andor vette át. A hajdani pálos templom így vált lassan az egyetemi istentiszteletek fórumává. A hitszónok (exhortator) feladata csak rendszeres prédikációk tartására szorítkozott.[9] 1802-ben komoly változást jelentett, hogy rendes tantárggyá vált a hittan a Bölcsészettudományi Karon.[10] A hittan -- vagy korabeli szóhasználat szerint vallásbölcselet -- tanszékének tanára eztán hivatalból ellátta a hitszónok teendôit is 1850-ig. A tanszék tanárai voltak ez idô alatt: Baldt József 1802-1804 Siegel Tamás 1804-1814 Popol Ágoston 1815-1830 Szaniszló Ferenc 1830-1839 Simor János (helyettesként) 1839-1840 Ranolder János 1840-1846 Szabó Imre 1847-1848 Nogáll János (helyettesként) 1849-1850[11] Az abszolutisztikus korban 1854-ig nem került a tanszék betöltésre, majd Róder Alajos látta el annak sajnálatos megszűntéig. Mikor ugyanis Róder nagyváradi kanonoki kinevezést kapott, és utódját is kijelölve Zsihovits Ferenc személyében az egyetemrôl távozott 1868-ban, a Bölcsészettudományi Kar -- arra való hivatkozással, hogy már nem propaedeutikus (elôkészítô jellegű) tanfolyam többé -- kérte, hogy a vallásbölcsészet elôadása és a vele kapcsolatos hitszónoklat a Hittudományi Kar feladata legyen. A javaslatot egyébként a távozó Róder rektor tette, alapvetôen jó szándékkal.[12] A Hittudományi Kar azonban ezt a liberális korszellem újabb egyházellenes támadásaként értékelte, s ezért következetesen ellenállt az eredeti állapot fenntartását követelve. A közvélemény ekkoriban sérelmesnek találta a katolikus egyetem létét, és annak államosítását, illetve a katolikus Hittudományi Kar mellé más felekezetű teológiai karok létrehozását követelte.[13] Ilyen közegben érthetô, hogy a javaslatot a Hittudományi Kar a katolikus érdekek elleni fellépésként értékelte. A professzorok úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a vallásoktatás kiszorítása a liberalizálódó Bölcsészettudományi Karról olyan súlyos pozícióvesztés, melyet nem tűrhetnek el. Az elsô véleményütköztetés után 1868. december 17-én ezzel a módosítással utalta az Egyetemi Tanács a kérdést a Hittudományi Karhoz: ,,választassék el az egyetemi hitszónoki tiszt a keresztény religio bölcsészetének elôadásától; s amaz függetleníttetvén, az utóbbit a hittudományi kar egyik tagja vállalja el, illô jutalomdíj mellett.''[14] A kar ezt úgy fogta föl, mint állásfoglalást az egyetemi hitszónoki tiszt fenntartása mellett, s a kérdéssel csak olyan nézôpontból foglalkozott, hogy a vallásbölcselet tanszéke és tanára ezután melyik karhoz tartozzon. E kérdésben pedig hajthatatlanok voltak, a tanszéket nem fogadták be, így az -- Artner Edgár szavaival élve -- ,,mintegy két szék közt a földre került''[15] De a hitszónoki tisztség sorsa sem rendezôdött megnyugtatóan. Zsihovits ugyan még 1869 novemberéig helyettesként ellátta a prédikátori feladatokat, de mivel a minisztérium ilyen önálló állás létrehozását nem finanszírozta, a tisztség szép csendben megszűnt.[16] Talán hűen tükrözi is a múlt század utolsó harmadának lelki értelemben vett tespedtségét, hogy jó darabig nem is hiányzott senkinek... ======================================================================== A hitszónoki tisztség felújítása Pázmány Péter Tudományegyetem A XIX. század utolsó évtizedében az egyházpolitikai törvények parlamenti és azon kívüli vitái felrázták a katolikus közéletet. Egyesületek születtek, nagygyűléseket tartottak, újjáéledt a katolikus sajtó és Zichy Nándor vezetésével megalakult a Katolikus Néppárt.[17] A változások nem állhattak meg az egyetem falainál. Kívülrôl és belülrôl egyaránt egyre többen szorgalmazták a teológiai oktatás égetô reformját, de a nehézkes kari és egyházi gépezet csak lassan mozdult.[18] Az új évszázadra is áthúzódó pezsgés elérte a fogékony egyetemi ifjúságot is, amit hűen tükröz az 1901-es egyetemi kereszt- mozgalom.[19] De ennek a jele a népszerű és hamarosan Szent Imre Körré átalakuló Katholikus Fôiskolai Internátus Egylet létrejötte is, melynél Glattfelder Gyula bábáskodott.[20] Ilyen körülmények között vetôdött fel az egyetemi hitszónoki tisztség felújítása. Jellemzô módon, az ötlet nem az egyetemen belülrôl származott. Boltizár érseki helynök kérte fel a Hittudományi Kart arra 1897-ben, hogy gyűjtsenek adatokat a hitszónoklatok múltjára vonatkozólag. Pontosabban azt a ,,normát'' kereste, amely szerint a régi exhortátori és hittanári kinevezések történtek.[21] A kar dr. Bita Dezsôt és dr. Berger Jánost bízta meg a kutatással. Elôterjesztésükkel pedig 1897. június 1-jén, a VII. rendes kari ülés 7. pontjaként foglalkoztak. Vázolván a harminc évvel korábban történteket, az akkori döntést ,,helyesnek, és nem csak méltányosnak, de jogosnak és szükségesnek'' ítélték. Lehetôség szerint mindenben a régi, 1868 elôtti állapotokat szerették volna feltámasztani, ,,mert valóban szomorú dolog, hogy a középiskolákról felkerült ifjak ismereteiknek bármely irányban való továbbfejlesztésére találnak itt módot és alkalmat; csupán vallási ismereteik megfelelô fejlesztése és szilárdítása az egyetlen érdek, melyet százféle alakban lehet támadni, de védelmet, vagy legalább menedéket nem találhat sehol, az egészen más rendeltetésű hittudományi karon kívül. De még az esetre is, ha ezen jogos és méltányos kívánságnak teljesítése ez idô szerint nehézségekbe ütköznék, javasolja a bizottság, hogy a Kar sürgesse legalább az egyetemi hitszónoki állás betöltését; s mivel ez a tiszt egymagában egész embert nem foglalhat le, úgy véli a bizottság a kérdést, legalább részben, megoldhatónak, hogy a hittudományi kar bizassék meg saját tagjai közül hitszónokot jelölni, s amennyiben köztük e hivatásra vállalkozó alkalmas egyén nem találkoznék, a Jézustársasági atyák budapesti társháza hivatnék föl, hogy az egyetemi templom szószékének megfelelô ellátásáról a társaság magas műveltségű tagjai körébôl gondoskodjék, -- mindenik esetben illendô jutalomdíj biztosítása mellett.''[22] A bizottsági javaslatot a kar egyhangúlag fogadta el. A dékán ily értelmű felterjesztése nyomán Vaszary Kolos hercegprímás tárgyalt gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszterrel; és francia, olasz és osztrák példák nyomán arra az elvi megállapodásra jutottak, hogy nem lenne helyes ,,életfogytiglani'' állást szervezni, mert megszokottá válna idôvel és az ifjúság elunná. A magas szintű megbeszélés ellenére az ügy elaludni látszott, ismét nem történt sokáig semmi...[23] 1900. március 24-én, a Hittudományi Kar 1899/1900 évi V. rendkívüli ülésén, melyen már sokadszorra a kari reform ügye került terítékre dr. Kiss János javasolta, hogy a ,,homiletika [hitszónoklattan] szakíttassék ki a lelkipásztorkodás-tanból; s ennek elôadásával bizassék meg az egyetemi hitszónok, amely hitszónoki állásnak most már betöltését, illetôleg a kar részérôl újból való kérelmezését az elôadók javaslatba hozták.'' Bár a javaslatnak Klinger István személyében ellenzôje akadt -- aki maga sem vitatta a hitszónoklatok fontosságát -- , mégis elfogadták, mert többen is úgy vélték, szükséges, hogy a hitszónoklat elméletét és gyakorlatát ugyanaz a személy tanítsa.[24] Ezzel az ifjúsági pasztoráció ezen formájának sorsa 35 évre összeköttetett a homiletika tanszékével. Ám épp ez az összefonódás lassította meg a hitszónoki tiszt visszaállítását, ugyanis a kari reform kidolgozása csak lassan haladt, ami nem csoda, hiszen alapvetô változtatásokról (tanulmányi idô, nyelv, szemináriumi rendszer meghonosítása stb.) volt szó. Az 1900. június 16- án, a X. rendkívüli kari tanácsülésen elfogadott, a reform egészével foglalkozó terjedelmes memorandum a fentiek szellemében emlékezik meg a hitszónoklat kérdésérôl, és meglepô nyomatékossággal fogalmaz: ,,Mivel [...] kiáltó szükség immár, hogy az egyetemi ifjúság részére régebben fennállott hitszónoki állás mennél elôbb visszaállíttassék, azért a kiválasztásra önként kínálkozik a homiletika, melyet elméletileg és gyakorlatilag az egyetemi hitszónok adna elô.''[25] A gigantikus méretű reform csak húzódott... 1904 decemberében dr. Kiss János dékán szólította fel a kart, hogy az állás betöltésérôl végre gondoskodjék. Dr. Breznay Béla, dr. Prohászka Ottokár és a dékán részvételével bizottság alakult, hogy újra megvizsgálja a hitszónoklat hajdani megszűntének körülményeit, és javaslatot tegyen a helyreállítás módjára.[26] A bizottság 1905. január 30-án tette meg jelentését a karnak.[27] Ennek eredményeképp, a kar kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a korábbi határozatok értelmében töltse be az állást, elvégezve a szükséges tanszékátszervezést is. Minderre tényleg ez lett volna az alkalmas idôpont, mivel a lelkipásztorkodástani tanszék -- melybôl a homiletika kivált volna -- gyakorlatilag üresedésben volt. Dr. Klinger István ugyanis 1904. októberétôl egy éves szabadságra ment, mely után nyugalomba szándékozott vonulni. A tanszéket helyettesként Glattfelder Gyula, a Központi Papnevelô Intézet tanulmányi felügyelôje látta el.[28] Mikor 1905. októberében a tanszék de iure is megüresedettnek nyilváníttatott, a Kar úgy döntött, hogy pályázat útján tölti azt be.[29] (A korabeli szokások értelmében arra alkalmasnak látszó személyt meg is hívhattak volna a tanszékre.) 1905. december 4-én, a IV. rendes kari tanácsülés vitatta meg a 13 beérkezett pályázatot, és döntött arról a három személyrôl, akikbôl aztán a miniszter kiválasztja majd a tanszék új birtokosát, kit aztán hivatalosan az államfô nevez ki. (A jelölés súlyozott, de az uralkodó nem volt kötelezhetô arra, hogy feltétlenül az elsô helyen megnevezettet válassza.) Ugyanezen kari ülés döntött Székely István dékán javaslatára arról is, elôre behatárolva így a kinevezendô mozgáslehetôségét, hogy ,,ha az egyetemi hitszónok, mint egyúttal az egyházi szónoklattan tanára ki fog neveztetni, az új lelkipásztorkodástani tanár a homiletika tanítását köteles lesz ennek átengedni. [...] Hogy a homiletika helyett [...] mit tanítson, arról a Kar késôbb fog gondoskodni.''[30] A tanszéket egyébiránt Mihályfi Ákos kapta meg és látta el közmegelégedésre 1934- ig, amikor nyugállományba vonult.[31] Közben egyre általánosabb lett a kari professzorok közt az a vélemény, hogy a felállítandó tanszék ellátására a legalkalmasabb az altaluk tanárhelyettesi ténykedése közben közelrôl is megismert dr. Glattfelder Gyula lenne. Ezért halasztották el a döntést 1907. júniusában a megüresedett egyháztörténeti tanszék betöltésérôl, hiszen a pályázók között volt Glattfelder is. Ez a határozat a hitszónoklatot az ,,idei költségvetésbe már beállított és részben törvényhozásilag is megszavazott'' állásnak nevezi,[32] bár a költségvetés csak az 1908/1909-es tanévtôl kezdve biztosított keretet a rendkívüli hitszónoklattani tanszékre.[33] Az errôl szóló 109927/1908 sz. miniszteri leiratot Dudek János dékán 1908. október 26-án mutatta be a II. rendes kari tanácsülésen. Dr. Breznay Béla és dr. Mihályfi Ákos egymástól függetlenül, ám egybehangzóan javasolták, hogy a tanszéket ,,a kiválóan minôsített és érdemesült'' dr. Glattfelder Gyula meghívása révén töltsék be, amit a Kar egyhangúlag fogadott el.[34] ======================================================================== Egyetemi hitszónokok (1908 -- 1934) Pázmány Péter Tudományegyetem Dr. Glattfelder Gyula személye mindenképp jó választás volt a hitszónokságra. Szívén viselte az egyetemi ifjúság sorsát, értett a nyelvükön, s tett is már értük eleget. (Elég itt a Katolikus Internátus Egyesület létrehozására utalni; mely hamarosan Szent Imre Egyesületté változott, és egyetemi kollégiumot, majd kollégiumokat tartott fenn a fôvárosban. Késôbb maga Glattfelder szervezte meg a volt kollégistákat tömörítô Szent Imre Szenátust is, melynek még lesz szerepe történetünkben...)[35] Nem utolsó szempont az sem, hogy az egyetemisták nagy része elôtt ismert volt személye. Az állással egybekötött tanszék ellátására is remek kvalitásokkal rendelkezett, a kar meghívásakor elsôsorban ezeket mérlegelte. Válaszlevelét, melyben a meghívását elfogadja, 1908. november 6-án olvasta fel a dékán a Hittudományi Kar II. rendkívüli ülésén. A kar a választ egyhangúlag vette tudomásul[36] s tette meg felterjesztését az Egyetemi Tanács felé, mely azt véleményezésre megküldte a hercegprímásnak november 21-én. A minisztérium is az érsek álláspontjára volt kíváncsi: megadná-e a szükséges tanítási engedélyt és missio canonica-t. Glattfelder Gyula is igyekezett egy levéllel megsürgetni az ügyet.[37] Esztergomból hamarosan az alábbi levél érkezett gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszterhez, melyet -- mivel a hivatalos udvariasságon is túlmutatóan méltatja a jelölt alkalmasságát -- érdemes szó szerint idézni: ,,A budapesti tudományegyetem hittudományi karánál rendszeresített és az egyetemi hitszónoksággal kapcsolatos tanszék betöltése tárgyában f. évi nov. hó 20-án 138239. szám alatt kelt nagybecsű írására válaszolva van szerencsém a Kanoni missio és tanítási engedély megadhatása tekintetében idevonatkozó véleményemet a következôleg Excellenciád elé terjeszteni: Örömmel üdvözlöm dr. Glattfelder Gyulának, a budapesti központi papnevelô intézet tanulmányi felügyelôjének az egyházi szónoklat tanszékére történt egyhangú meghívását. Tekintettel a nevezettnek jeles szónoki tehetségére, valamint alapos tudományos képzettségére, tekintettel továbbá a hitbuzgalmi téren és a tanítás- és nevelésügy körül szerzett érdemeire: ôt az egyetemi hitszónok fontos tisztségének viselésére és az elméleti hitszónoklat tartására kiválóan képesítettnek és alkalmasnak kell ítélnem, miért is legkegyelmesebb kineveztetéséhez hozzájárulásomat kijelentve a kánonszerű tanítói felhatalmazást készségesen fogom neki megadni. A legmelegebben ajánlom egyszersmind Excellenciádnak jóindulatú figyelmébe dr. Glattfelder Gyulának a hittudományi kar és az egyetemi tanács részérôl is pártolólag elôterjesztett azon kérelmét, hogy ôt is, miként a régebben működött egyetemi hitszónokokat személyére nézve nyilvános rendes tanárrá való kinevezésére méltóztassék ô Felségénél javaslatba hozni. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem ôszinte nyilvánítását Esztergom, 1908. dec. 10. Vaszary Kolos''[38] Ferenc József aláírta a kinevezést, melyrôl a minisztérium 1909. február 17-én értesítette az érintetteket.[39] A hivatalos formaságok következô állomásaként február 27-én dr. Dudek János dékán elôtt Glattfelder Gyula elmondta az apostoli hitvallás szövegét (Professio Fidei),[40] majd március 8-án, a Hittudományi Kar VI. rendes ülésén, miután esküt tett (Iuramentum Pianum), bevezettetett tisztjébe.[41] A kari tanács ezen ülésének 3. pontjaként tárgyalta a dékán elôterjesztését, és azon apróbb módosításokat téve ekként határozta meg a hitszónok teendôit: 1. a hitszónoklati tanszékre nézve: a./ tanárként heti 2 órás kollégiumot kell tartania e félévben, b./ a következô félévtôl ez heti 3 órára emelkedik, c./ a hallgatók kötelesek beiratkozni órájára ( IV. és majdan az V. évesek ), d./ a lelkipásztorkodástani szigorlaton 1/4 órát jogosult kérdezni. 2. az egyetemi hitszónoki tisztre nézve: a./ ,,mivel az egyetemi templomban végzendô hitszónoki tiszt kapcsolatos a Kar kebelében fölállított hitszónoklati rendkívüli tanszékkel, a Kar magát illetékesnek jelenti ki a hitszónoki tiszt ellenôrzésére és a felügyelet gyakorlására, ezt az ellenôrzést és felügyeletet mindig az idôszerinti Dékán által gyakorolja, a Dékán hatáskörébe tartozik a felmerülô szükségletekhez képest a hitszónoknak szabályszerű helyettesítésérôl gondoskodni.'' b./ ,,a Kar a Dékán útján felkéri a Rector Magnificust, hogy rektori hirdetményben tudassa a karokkal és az egyetemi polgársággal az egyetemi istentisztelet visszaállítását és idejét, valamint hogy ugyanezt hozza tudomására a sajtó útján a nagyközönségnek, felkéri továbbá arra, hogy az 1. istentiszteletre, annak ünnepélyessé tétele szempontjából, az Egyetem iránt hivatalból vagy egyébként érdeklôdôket meghívja, kéri egyszersmind, hogy az egyetemi Almanachban gondoskodjék a hitszónoknak és az egyetemi istentisztelet idejének beiktatásáról.'' c./ ,,az egyetemi istentisztelet a hagyományoknak megfelelôen 10 órakor de. csendes szentmisével kezdôdjék, amely alatt az egyetemi polgárság magyar népéneket énekeljen, a szentmise után következzék a szentbeszéd. Az új istentiszteleti rendnek a fôegyházmegyei hatóságnál való bejelentése és megerôsítésének kieszközlése az egyetemi templom Nagyságos Gondnokának feladata.'' d./ ,,az egyetemi istentisztelet a szentbeszéddel együtt a Veni Sancte-tôl a Te Deum-ig tartandó minden vasárnap és a következô ünnepeken: XI. 1., XII. 8., III. 25., Áldozócsütörtök. Az istentisztelet a szentbeszéddel együtt szünetel a karácsonyi és húsvéti egyetemi szünet alatt Vízkeresztig, illetve a Húsvét után való csütörtökig bezárólag.''[42] Ez a szabályozás -- leszámítva az istentisztelet idôpontjának csúsztatgatását -- késôbb nem változott, és nem csupán Glattfelder működésének adott hátteret, hanem az egyetemi hitszónoki intézmény fennállása alatt végig meghatározó maradt. Az istentisztelet idejének ilyen meghatározása a belvárosi leánygimnáziumi növendékek miséjét szorította ki az Egyetemi Templomból a Belvárosi Plébániatemplomba.[43] Glattfelder Gyula díjazása egyébként megfelelt az általános egyetemi tanári fizetéseknek, évi 4000 korona volt, mely 800 koronás személyi pótlékkal és 1600 korona lakáspénzzel egészült ki.[44] A kinevezés hercehurcájában az újsütetű egyetemi tanár megfeledkezett annak a levélnek Esztergomba küldésérôl, melyben elôzô állásáról hivatalosan lemond. Ezt csak a prímás figyelmeztetése után, 1909. március 24-én, egy hónapos késéssel tette meg.[45] A szó elszáll... -- hirdeti a szólás, és mivel beszédeinek gyűjteménye sajnos nem került kiadásra, hitszónoki tevékenységérôl nem sokat mondhatunk. A hagyományos szónoki iskola követôje volt. Nyisztor Zoltán szavaival: ,,vergôdô korának sorsproblémái nem izzottak át beszédein, világos, okos, körültekintô volt, de mindig egy kicsit az emberek feje fölött és szélesen hömpölygô körmondatokban beszélt. Minden szereplése jó, ünnepi, felemelô volt, de az az átütô, magával ragadó sikere, mint Prohászkának vagy Banghának nem volt.''[46] Az újbóli alapvetés munkája hárult rá, művére, tapasztalataira utódai nyugodtan támaszkodhattak. Csak rövid idôt töltött el tisztjében, 1911. május 1-jétôl ugyanis nagyobb feladat hárult rá: 37 évesen a csanádi püspöki székbe emelkedett.[47] A Hittudományi Kar pályázatot írt ki a megüresedett tanszék és tisztség ellátására, melynek határideje 1911. augusztus 31. volt. Mindössze 5 jelentkezô akadt.[48] A jelölôbizottság (Dudek, Mihályfi, Székely) nem tudott megállapodni a jelölési sorrendrôl, bár abban egyet értettek, hogy dr. Strommer Viktorin és dr. Wolkenberg Alajos fölé nô a többi pályázónak. A kari tanácsülés sem döntött könnyebben 1911. november 27-én (3. napirendi pont). Mihályfi az aequo loco elsô helyen jelölést tartotta célravezetônek, de Dudek és Zubriczky Aladár dékán Wolkenberget támogatta, mondván: Strommer lendületesebb bár, de felszínesebb, Wolkenberg irodalmi működése jobb és 10 éves székesegyházi szónoki gyakorlattal rendelkezik. Kiss János Vass József jelölését hozta szóba, ezt azonban a többiek elvetették, mivel doktori diplomájának honosítása csak folyamatban volt ekkor, ezen kívül kevesellték irodalmi működését és sokallták széleskörű társadalmi tevékenységét. Végül a Kar I. helyen Wolkenberget, II.-on Strommert, III.-on Boroviczény Nándort jelölte, és várták a külsô döntést, melyet így azért jelentôsen befolyásoltak az aequo loco jelöléshez képest...[49] A hitszónoklattani tanszéket az üresedés idôtartama alatt a lelkipásztorkodástan tanár, Mihályfi Ákos látta el. Hogy a kapcsolatos hitszónoklatokat is ô látta-e el, nem bizonyítható.[50] Az üresedés ideje alatt azonban történt egy apró változás a szónoklatok rendjében: a fent említett Vass József, a pesti Szent Imre Kollégium igazgatója, indítványozta, hogy az egyetemi istentisztelet kezdési idôpontja 10 óráról 8 órára kerüljön át. A kérést az orvostanhallgatók egyetemi elfoglaltsága indokolta. A Kar 1909. márciusi határozata alapján illetékesnek mondta ki magát a kérdés eldöntésére. ,,Az istentisztelet idejének megállapítása elôzetes tapasztalás nélkül történt, lévén a hitszónoki tiszt évek óta betöltetlen és történvén újjászervezése egészen új alapon. Az elsô intézkedés tehát feltételezte, hogy addig marad érvényben, ameddig a tapasztalás bölcsebb belátásra nem vezet.'' -- mondta ki most a tanács, s Glattfelder Gyulától is információt kérve tette magáévá végül is a testület a javaslatot. Robiter Ferenc, az egyetemi templom gondnoka pedig megszerezte a szükséges jóváhagyást az egyházi fôhatóságtól.[51] Az uralkodó 1912. május 9-én dr. Wolkenberg Alajost nevezte ki a homiletikai tanszékre. Így csak az 1912/13-as tanévben kezdhette meg munkáját nyilvános rendkívüli tanárként.[52] 1913. áprilisában a Kar egyhangúlag döntött úgy, hogy indítványozni fogja rendes tanári kinevezését, mely csak 1915. szeptemberében érkezett meg.[53] Wolkenberg Alajos nagy energiával törekedett az istentiszteletek látogatottságának növelésére. Ezt tanúsítja az a próbálkozás, mellyel igyekezett az ifjúsági szentmisék optimális idôpontját megtalálni. A túl korainak bizonyuló 8 óráról -- úgy tűnik, az egyetemisták már akkoriban sem tartoztak a korán kelôek közé... -- 1916. áprilisában visszahelyeztette azt 10 órára, majd még ugyanazon év novemberében 11 órára a szokásos procedúrával. Végül a 10 órás csendes szentmise megmaradt, ezt követte 1/2 11-tôl a hitszónoklat, majd 11 órától az ifjúsági mise. A misék fényét emelendô a hitszónok ifjúsági énekkar szervezésébe is belekezdett.[54] Wolkenberg Alajos homiliáiról szerencsére többet tudunk, mint Glattfelder Gyula prédikációiról. Az 1912/13-as tanévben elmondott beszédeit az Élet Irodalmi és Nyomda RT. ugyanis kiadta. Nem csak az Egyetemi Templom-béli vasárnapi prédikációi maradtak így fenn, hanem olyan alkalmi beszédei is, melyeket pl. a budapesti Szent Imre Kör új helyiségének átadásakor, illetve egy Mária-kongregáció tagavatásakor mondott, továbbá a budai Szent Imre Kollégiumban tartott teljes nagyböjti lelkigyakorlatának anyaga. Ezek a szövegek a mai olvasó számára tán száraznak és nehézkesnek tűnhetnek, de mindenképp a kor színvonalán álltak, és a kor ízlésvilágát tükrözik. Nem feledhetjük azt sem, hogy a szónok hangsúlyait, hanglejtését, gesztusait, mimikáját -- egyszóval jelenlétét -- ezek a leírt szövegek nem pótolhatják. A Bangha Béla által szerkesztett Katolikus Lexikon elôdjével és utódaival együtt a ,,ma élô nagy szónokok'' közt említi nevét.[55] Az utókor azonban ôt is, miként Glattfelder Gyulát, kíméletlenebbül helyezte mérlegre. ,,Új témák, modern meglátások hiányoztak beszédeibôl, melyek világosak, rendkívül értelmesek voltak, de a szélesen hömpölygô körmondatok nem tudtak közel férkôzni a hallgatók szívéhez.'' -- írja Szántó Konrád mindkét hagyományos iskolázottságú szónokról.[56] 1917-ben két újabb beszédgyűjteménye jelent meg ,,A béke útjain'' és ,,Konferenciák a Miatyánkról'' címmel.[57] Az a törekvés, hogy egy-egy témát a szónok hosszú beszédsorozatban igyekezzék részletesen körüljárni, ekkor vált tudatossá Wolkenberg Alajosnál. Korábban nála ez inkább esetleges volt; legfeljebb az ádventi és nagyböjti készületi idôben fordult elô. Példáját neves utóda, Tóth Tihamér követte, tudatosan továbbfejlesztve módszerét. Nem csak a szószéken igyekezett az egyetemi polgárság szószólója lenni. 1916-17 folyamán a Hittudományi Kar tanácsülésein az egyetemi ifjak egyesületi ügyeivel illetve hadi ügyeivel kapcsolatos kérdéseknek volt állandó elôadója. Mély humánummal, minden esetben a hallgatók érdekeit szem elôtt tartva járt el.[58] Az 1919. február 24-én és folytatólag 27-én megtartott III. rendes kari tanácsülés Kiss János elôadói indítványára a megüresedett erkölcstani tanszékre egyhangúlag meghívta Wolkenberg Alajost, így azonban utódlásáról kellett gondoskodni a homiletikai tanszéken. Székely István javaslatára a kar szintén egyhangúlag meghívta dr. Vass Józsefet, kinek neve már a tanszék korábbi betöltésekor is felmerült. Vass József ekkor a Szent Imre Kollégium igazgatója volt. ,,Országszerte ismert szónoki és irodalmi tevékenysége s egyéni kiválósága annyira feléje emel más tekintetbe jöhetôknek, hogy meghívása teljesen indokolt.'' -- tartotta róla a Kar. Ugyanezen ülés döntött arról is, hogy az új hitszónoklat-tanár és hitszónok kinevezésébe beveszi azt a kikötést, hogy a pedagógiai tanszék már régóta esedékes megszervezése esetén köteles lesz az eddig a homiletika tanára által elôadott katechetika tárgyat a kinevezendô pedagógia tanárnak átengedni. A pedagógiai tanszék azonban még sokáig nem állt fel...[59] Dr. Vass Józsefet 1919. augusztus 22-én nevezte ki nyilvános rendes tanárrá 83928. sz. leiratával a Minisztertanács.[60] A kinevezés elhúzódásában a belpolitikai helyzet játszhatott szerepet, hisz a Tanácskormány még a kar megszüntetését is elrendelte 1919 júniusában...[61] A viszonyok rendezôdésével azonban oly gyorsan történt, hogy a minisztériumnak mentegetôznie kellett a hercegprímásnál, amiért is hivatalos formában véleményét nem kérték ki a kinevezésrôl. Mivel ez elôzôleg szóban megtörtént, s mert mindkét fél úgy gondolta, hogy ez az eset precedensül nem fog késôbb szolgálni, gyorsan napirendre tértek a dolog fölött.[62] Vass Józsefnek -- hasonlóan Glattfelder Gyulához -- nem maradt fenn beszédgyűjteménye. A Katolikus Lexikon azonban intellektualistának nevezi, ,,akinek szilárd logikával felépített beszédeit tôsgyökeres nyelvezet ötvözte remekbe.''[63] Sokáig nem láthatta el Vass József az egyetemi hitszónok tisztét. Az 1920-as nemzetgyűlési választáson parlamenti mandátumot nyert, majd Teleki Pál miniszterelnök 1920. augusztus 15-én kormányába hívta közélelmezési miniszterként. 1920. december 16-tól a vallás- és közoktatásügyi tárcát vezette közmegelégedésre, ezért az 1921 áprilisában hivatalba lépô új miniszterelnök, Bethlen István sem vonta meg tôle bizalmát, azonban 1922. június 16-tól ismét új minisztérium élére helyezte: Vass József 1930. december 9-én bekövetkezett haláláig népjóléti és munkaügyi miniszter lett. Nem ok nélkül sokallhatta a Hittudományi Kar már 1911-ben sem közéleti funkcióit...[64] A miniszter természetesen nem láthatta el egyetemi funkcióit. A Kar 1920. október 2-án, I. rendes ülésén úgy határozott a helyettesítés kérdésérôl, hogy tanszékét a lelkipásztorkodástan tanára, Mihályfi Ákos lássa el, a neveléstudományi órákat pedig Trikál Józsefre, a Központi Szeminárium tanulmányi felügyelôjére bízta. A hitszónoklatok tartására pedig megbízást adott dr. Saly László és dr. Tóth Tihamér tanárhelyetteseknek.[65] A két fiatal pap szónoki képességeire már teológiai tanulmányaik alatt is felfigyeltek. Mindketten elnyerték annak idején a XIX. századi hitszónok, Szabó Imre által végrendeletileg alapított ösztöndíjat, melyet minden évben a legjobb szónok számára adtak ki.[66] Ezt ösztöndíjat a lelkipásztorkodástan, késôbb az önállósuló homiletika tanára ítélte oda az arra érdemesnek. A negyedéves Tóth Tihamérra 1910- ben Glattfelder Gyula figyelt fel... Az ösztöndíjas személyérôl egyébiránt ekkor, a helyettesítés idején Mihályfi Ákos döntött.[67] Saly és Tóth megbízatása eredetileg egy félévre szólt. 1921. februárjában azonban a kari tanács újabb félévre meghosszabbította. Az 1921/22-es tanév elsô félévére csak Tóth Tihamér, a másodikra azonban ismét mindketten megbízást kaptak a hitszónoklatok megtartására, mivel Tóthnak nem csak a szószéken, hanem immár a katedrán is helyettesítenie kellett a miniszteri bársonyszékbe emelkedett Vass Józsefet. Hogy milyen rend szerint osztották meg a munkát maguk közt, nem tudjuk. 1923- tól Tóth Tihamér azonban ismét egyedül, látta el Vass József helyettesítésének feladatát.[68] 1924. márciusában Tóth Tihamér Az intelligencia lelki gondozása című értekezését magántanári habilitációjának alapjául elfogadta a kar, felmentve ôt a máskor szükséges magántanári kollokvium alól.[69] Még 1924 májusában Vass József véglegesen lemondott egyetemi katedrájáról, mert kalocsai nagypréposti kinevezést kapott. A homiletikai tanszék így jogilag megüresedetté vált. Dr. Schütz Antal dékán javaslatára továbbra is helyettesként Tóth Tihamér láthatta el a tanszéket, de augusztus 15-i határidôvel pályázatot írtak ki a tanszékbetöltésére.[70] 1924. szeptemberi I. rendes ülésén a kar úgy határozott, hogy mivel a kinevezési procedúra valószínűsíthetôen ismét el fog húzódni, az 1924/25-ös tanév ôszi félévében továbbra is helyettesként Tóth Tihamért kívánják a tanszéken látni, akit Trikál József javaslatára a Kar bekebelezett doktorává fogadott.[71] A tanszékre egyébiránt csak négy folyamodó volt: a természetesen és méltán jelentkezô Tóth mellett Czapik Gyula -- a késôbbi egri érsek --, Marczell Mihály és Szentiványi Róbert. A kar ebben a sorrendben látta megfelelônek ôket a posztra, de hiába jelölték Tóth Tihamért az elsô helyen, kinevezésére egyelôre nem kerülhetett sor. A világgazdasági válság által szétzilált államháztartás ugyanis sokkal jobban méltányolta a megüresedett tanszékekrôl helyettesekkel való gondoskodást, mint azok betöltését, hiszen a helyettesítésért járó tiszteletdíj mértéke csak töredéke volt egy rendes egyetemi tanár fizetésének. Bár a Hittudományi Kar többször is nyomatékosan kérte, hogy a minisztérium töltse be záros határidôn belül legalább hitszónoklattani és keleti nyelvi tanszékét, erre még várni kellett, sôt a jogos helyettesítési díjak folyósításával is hónapokat késett a kormányzat.[72] A korabeli pletykák azt is tudni vélték, hogy a kinevezés késleltetésében nem csak anyagi okok játszottak szerepet, hanem kicsinyes bosszúvágy is: e szerint Klebersberg miniszter azért orrolt meg, mert nem egy általa favorizált személy kapott meg egy egri kanonoki stallumot...[73] Mivel azonban Csernoch János prímás is kategorikusan Tóth Tihamér mellett foglalt állást 1925. júliusában, és a pénzügyi helyzet is stabilizálódott, a minisztérium sem halogathatta a kinevezést sokáig. Dr. Tóth Tihamér 1925. június 30-án vált a Hittudományi kar nyilvános rendes tanárává. (Ugyanezen napon kapta kézhez kinevezését dr. Aisleitner József a keleti nyelvek, dr. Baranyay Jusztin az egyházi jog tanszékére.)[74] Kétségkívül megérdemelte kinevezését. A tanszéket korábban, helyettesként is kifogástalanul látta el. Tudományos téren is vitathatatlan eredményeket mutatott fel. Számunkra fontosabb azonban, hogy már ekkor feltette életét az ifjúság nevelésére. Mai szemmel tán mosolyogtatóak, de saját korában vitathatatlanul népszerűek voltak ifjúsági művei. Már egri fôiskolai tanársága alatt is kiadott egy sorozatot Levelek diákjaimhoz címmel. Ezt késôbb követte a nagy példányszámú füzetek sora, melyek jellegérôl már címük alapján is képet alkothatunk: A tiszta férfiúság Dohányzol? Ne igyál! A művelt ifjú A vallásos ifjú A jellemes ifjú I-II Krisztus és az ifjú[75] Könyveit az idôk folyamán több mint 20 nyelvre fordították le![76] Szónoki képességei vitathatatlanok voltak. 1918-ban prédikált elôször az Egyetemi Templomban -- természetesen még nem az ifjúsági istentiszteleten, hanem a ,,nagyközönség'' miséjén. Ekkor még csak 29 esztendôs volt, s ezt a szószéket az ország elsô szószékének tekintették, már csak a válogatott intelligenciájú hallgatóság miatt is.[77] Különösen nehéz és szívszorító pillanatokat élt át 1927-ben. A templomban nagyböjti lelkigyakorlatos szentbeszédeket tartó székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár ugyanis április 1-jén a szószéken lett rosszul, s másnap elhunyt. Tóth Tihamérra hárult a feladat, hogy a következô vasárnapon megemlékezzen haláláról.[78] Stílusáról tíz életében megjelent és egy poszthumusz beszédgyűjtemény ad tájékoztatást. Ezek egy része fordításokat is megélt. Beszédei arányosak. Egyéni hangvétele volt, népszerű, de nem populáris homiliákat mondott. Szemléletes, művészi képeket használt, de a mindennapok világa sem állt távol tôle. Péterffy Gedeon találó szavaival élve: az Evangéliumot és a napilapokat kezelte beszédeinek forrásaként.[79] Az utókor sem bánt mostohán vele. Szántó Konrád így jellemzi: ,,Tóth Tihamér átütô ereje a modern életbôl vett példákkal fűszerezett beszédeinek érdekességében, szónoklatainak világos és logikus, mindenki által követhetô, felfogható bizonyító erejében, a mindennapi élet problémáival foglalkozó gyakorlatiasságában és a deklamáló, fellengzôs elôadást mellôzô, egyszerű, elbeszélô jellegű elôadásmódjában volt.''[80] Szuggesztív elôadásmódjáról jó ismerôje, Marczell Mihály emlékezett így: ,,A ... beszédszöveget azután pontos és hűséges szövegkövetéssel, a finom elôadó művészetével és a lélekmeggyôzôdésen átitatott lélekhívvel zengette el a szószék magaslatáról. Ezekben az elôadási módozatokban a közvetlenség mesterévé lett. Olyannyira, hogy a formákhoz mereven ragaszkodó iskolások kifogásolhatták volna egy-egy fordulatát, indulatszavát, vagy közvetlen testmozgását; de aki értékeli a lélekrehatás mindenekfelettiségét, az csak iskolába járhatott Tóth Tihamér szószéke alá.... Dalosa volt az Úrnak!''[81] Mint korábban említettük már, beszédeit hosszú, egybefüggô gondolati láncra fűzte. Hitszónoki működésének elsô évében Krisztus Királyságáról értekezett, második és harmadik évében a tízparancsolatról fejtette ki gondolatait. Négy évébe tellett a Credo kielemzése, 1935-tôl a Miatyánk volt beszédeinek tárgya, ezt azonban megszakította az aktuális Eucharisztikus kongresszus miatt.[82] Maga így vallott munkájáról: ,,Nem restellem bevallani, hogy a mai hallgatóság bonyolult lelki igényei oly nehéz feladat elé állítják a hitszónokot, hogy annak komoly és fáradtságos elôkészület után tudok megfelelni. Nem tartom könnyűnek a prédikáció terhét. Napokon, sôt heteken át kell elôbb magunkban hordozni a témát, gyúrni, alakítani, felszívni, mielôtt hallgatóink elé tárjuk.''[83] Nem csak a budapesti egyetemisták hitszónoka volt. Az 1927-tôl megjelenô Vox Academica című országos ifjúsági havilap rendszeresen közölt szemelvényeket prédikációiból. Belekezdett egy érdekes vállalkozásba is. 1921-ben olvasott valahol egy új találmányról; még a nevét sem tudta pontosan, s mindjárt arra gondolt, hogyan használhatná azt fel. Az Egyházi Lapok egyik 1923-as számában jelent meg cikke A drótnélküli telefon az igehirdetés szolgálatában címmel. Ez az eszköz -- a rádió. Ôrült fantasztának tartották, de a jövô ôt igazolta. 1924-ben hollandiai útján maga is meggyôzôdött az ötlet működôképességérôl.[84] Idehaza aztán 1926. január 31-én tartotta elsô rádió által közvetített szentbeszédét a Belvárosi Templomban. 1927 márciusától pedig egyetemi templomi prédikációi kerültek egyre nagyobb rendszerességgel adásba. Mindez szónoki stílusában is változást hozott. Teoretikussága csökkent, intimebb hangvételt engedett meg magának. Számára is nagy élmény volt egy ország nyilvánosságához, sôt a trianoni határon túli magyarokhoz is szólni.[85] Tóth megbecsültségét mutatja, hogy 1927-ben beheli címzetes apáti méltóságot kapott,[86] az 1930/31-es tanévre pedig egyhangúlag választotta a kar dékánná. Ez utóbbi megbízatást azonban ekkor nem fogadta el, így is túlterheltnek érezte magát. A hitszónoklatok mellett eredetileg heti 11 órát kellett volna tartania, de 1931 decemberében két óráját átadta Marczell Mihálynak, mivel a hercegprímás a Központi Papnevelô Intézet kormányzásának feladatát is ráhárította.[87] 1932 nyarán még két, decemberében még egy órájától szabadult meg. Ezt azonban inkább elkeseredésével lehet magyarázni. 1932-tôl kezdve ugyanis a kart erôteljesen kezdte foglalkoztatni egy újabb átfogó reform ügye, mellyel a képzési idôt ötrôl hat évre növelték volna. A létrehozandó ôskeresztény történeti tanszék finanszírozását a kormányzat nem vállalta, az csak más tanszék leépítésével volt elképzelhetô. Az április 11-én tartott II. rendkívüli ülés nehezen döntött. 6 igen, 6 nem, majd a megismételt szavazás után 7:5 arányban az új tanszék létrehozása és a homiletikai tanszék megszűntetése, illetve óráinak csak helyettesítés által történô ellátásáról határozott. A homiletikát ugyanis mindenestül még nem szándékoztak visszaolvasztani az így is túlterhelt lelkipásztorkodástanba.[88] A mélységesen csalódott Tóth ezután lemondott a reformot elôkészítô bizottságbéli tagságáról. A reform azonban húzódott... Az egyházi szónoklattan tanszékének tervbe vett megszüntetésével kérdésessé vált a hitszónoklatok sorsa is, ám Tóth úgy döntött, hogy azokat továbbra is szívesen megtartja. Ez azonban nem oldotta meg véglegesen a problémát. Tóth hamarosan a lelkipásztorkodástan tanára lett, ugyanis a nyugállományba vonuló Mihályfi Ákos javaslatára a Kar egyhangú döntéssel 1934. júniusában meghívta az idôs professzor pótlására. Ezzel korábbi tanszéke -- melynek tanára hivatalból volt köteles a prédikációk megtartására -- megszűnt létezni. Huszonhat év után ismét egyesült a homiletika és a lelkipásztorkodástan.[89] ======================================================================== A hitszónoklat válsága Pázmány Péter Tudományegyetem 1935. márciusában Trikál József fordult magánlevélben Meszlényi Zoltánhoz, a prímás titkárához -- bevallottan a hivatalos színezet kerülésének szándékával -- kérve, hogy amennyiben lehetséges, Serédi Jusztinián tárja a hitszónoklat ügyét a püspöki kar elé, s az kérje majd a kormányt, hogy a homiletika tanszékét mégis csak vegye be a költségvetésbe. A Trikál és Tóth alkotta bizottságot a hitszónoklat megmentése lehetôségeinek megvizsgálására 1935. március 11-én hozta létre a kar.[90] Nem csak a tanszék -- és így a szónoklat hivatali hátterének -- megszűnése okozott nehézségeket, hanem Tóth Tihamér varázsos egyénisége, közkedveltsége is. Az eredendôen egyetemistáknak szánt istentiszteletekre és beszédekre ugyanis óriási tömeg gyűlt általában össze, de ebben csak elvétve lehetett egyetemi polgárt látni. Már nem speciálisan számukra, nem az ô igényeik szerint történtek a dolgok, ezért lassan elpártoltak. A folyamatot a rádió nyilvánosságának reklám- ereje csak felgyorsította. A fogékony ifjúság amúgy is másra vágyhatott. A harmincas évek külsôségekbe könnyen belefeledkezô vallásossága visszásnak tűnhetett a huszonévesek szemében. Bensôséges, intim vallásosságra vágyhattak, személyes kapcsolatokra -- és ezt a távoli és magas szószéken álló szónok nem elégítette ki; dacára annak, hogy Tóth Tihamérral meg lehetett találni a személyes kontaktust, hiszen kora szinte nagyobb gyóntatónak tartotta, mint szónoknak.[91] Tóth Tihamér érzékelte a változást, de úgy gondolta újonnan meghódított hallgatóságát sem hagyhatja cserben, nem pártolhat el tôlük. Ha külsô forrásból nem merült volna fel a diákpasztoráció megújításának igénye, valószínűleg ismét sokáig nem történt volna semmi. Ám Tóth Tihamér összes műveinek díszkiadású sorozatában 1935-ben már harmadízben jelent meg Az ifjúság lelkigondozása című terjedelmes munka. Ennek zárófejezetében a szerzô részletesen ismertetett külföldi példákra és Faulhaber bíboros 1915-ben megjelent könyvére hivatkozva kifejtette, hogy ideálisnak azt tartaná, ha az akadémiákra, fôiskolákra és egyetemekre minden más papi szolgálat alól mentesített ifjúsági lelkipásztorok kerülnének. Tóth Tihamér felvázolta az általa ideálisnak tekintett lelkipásztort, meghatározta legfôbb feladatait (hitbeli nehézségek elhárítása, szentségek felvételének megkönnyítése, elôadások tartása...), de inkább az ,,amíg ez nem lesz így, addig az lenne a jó'' -- hangulata csengett ki sorai közül. Könyvei hallatlanul népszerűek voltak. S bár a munka korábbi kiadásaiban is kifejtette fentebb ismertetett nézeteit, most -- talán a díszkiadás hatására -- a katolikus értelmiség felfigyelt az egyetemi pasztoráció fontosságára. És a körülmények -- beleértve a gazdasági szükségszerűséget is -- szerencsésen játszottak ez egyszer össze... A Pázmány Péter Tudományegyetemet fennállásának 300 éves évfordulója az érdeklôdés homlokterébe emelte. A tricentenáriumi ünnepségek, az egyetemi karok történetét feldolgozó kiadványok, a Pázmány Egyetem Baráti Szövetsége megalakulása mellett könnyen elsikkadhatott volna az a 8 oldalas memorandum, melyet a Szent Imre Szenátus juttatott el az egyetem rektorához, a prímáshoz, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez az egyetemi ifjúság lelkigondozásának reformja tárgyában.[92] Szerencsére nem így történt. A hajdan volt egyetemisták beadványukban megfogalmazták, mennyire hiányzott annak idején nekik ,,az egyetemi lelkiatyaság intézménye''. Drámai és költôi hangon sorolták mennyi veszély is fenyegeti a középiskolai -- lelki értelemben is vett -- védettségbôl kikerülô ,,lázadó vérű'' és ,,világnézeti konfliktusokkal küszködô'' ifjúságot, mely ,,nem találva meg többé szellemi kielégülést a keresztény életeszmények örök csillagaiban, a fôvárosi prostitúció lidércfényétôl elkapatva, az érzéki túltengés akaratgyengítô és vérpazarló kárhozatába hanyatlik.'' Mint mondották: nem vonják kétségbe a keresztény nemzeti alapon tömörülô bajtársi szervezetek és egyesületek létjogosultságát, ezek és a különbözô kollégiumok nevelô erejét, de felhívták a figyelmet arra, hogy az egyetemistáknak mennyire csekély százaléka és válogatott rétege kerül ezek hatása alá. (Nem mondja ki a memorandum, de a sorok közt érezni lehet, hogy szerzôi, akárcsak a klérus vezetô rétegei kissé tartózkodóak a jobboldali, túlontúl ,,nemzeti'' erôkkel szemben.)[93] Figyelmeztették az illetékeseket az egyetemi istentiszteletek átalakulására, hogy ott mily sok idegen jelent meg, s hogy onnan ennek következtében az egyetemisták lassan eltűntek. Mert hiszen ,,az ifjúság mindig jobban érzi magát zárt körben, bajtársi együttesben, ilyen bizalmas környezetben szívesebben tesz eleget vallási kötelezettségének s fesztelenebbül járul szentáldozáshoz. [...] Az ifjúságnak különleges, a közönségtôl merôben eltérô lelki problémái vannak, amelyekre a hitszónok heterogén hallgatósága miatt nem tud kellô nyomatékkal kitérni.'' A memorandum leszögezi, hogy a már idézett Pázmány-gondolat szellemében az egyetem vallási-nevelôi feladatát csorbítatlanul ellátta, amíg falai közt az alapító szándéka szerint a jezsuiták ténykedtek. Az ezt követô idôkben pozitívumként csak a hitszónoki tisztség század eleji újraindítását értékeli, de ezt is a tanszékátszervezés miatt már holtpontra jutottnak tekinti, s ezért a ,,múltnál célszerűbb'' pótlásra tesz javaslatot, már csak az egyetem katolikus jellegének kidomborítása céljából is. Az elképzelés értelmében két egyetemi kápláni állás lenne létesítendô, melyeket egy jezsuita és egy esztergomi egyházmegyés világi pappal kéne betölteni. Ezzel a gesztussal adózna az egyetem történetének két meghatározó egyházi hatósága felé. ,,Az egyetemi káplánok kötelessége volna vasár- és ünnepnapokon felváltva diákmisét mondani, exhortálni, gyóntatni, évenkint egyszer lelkigyakorlatot tartani, a rendszeres lelki gondozásban nem részesülô ifjúság valláserkölcsi kötelességét ellenôrizni, az ifjakat egyénileg pasztorálni, hitvédô és hitbuzgalmi könyvekkel ellátni, fogadóórákat tartani, az ifjúság szociális érdekeit szolgálni, a diákjóléti intézmények munkájában közreműködni, a kat. ifjúsági egyesületek s az A.C. [=Actio Catholica] mozgalmaiba bekapcsolódni, s ezzel a laikus apostolság mindinkább térthódító törekvéseit elômozdítani, végül az ifjúságot izzó nemzeti érzésre nevelni s az egész vonalon dokumentálni, hogy a katolicizmus éppen a Pázmány Péter Tudományegyetem keretében oldja meg legjobban egyetemes magyar missióját.'' A dokumentumot 1935. június 22-én látta el kézjegyével a Szent Imre Szenátus elnöke, Hudyma Emil, s augusztus folyamán kapták kézhez a címzettek. Az ötlet tehát megszületett. A szervezés hatalmas munkája azonban még hátra volt. Idôközben az 1935/36-os tanévre a Hittudományi Kar Tóth Tihamért választotta dékánjául.[94] Tóth megnövekedô terhei miatt lemondott a hitszónoklatok megtartásáról, amit a kar dr. Artner Edgár magántanárra bízott 1935 júniusában.[95] ======================================================================== Az egyetemi lelkészség felállítása Pázmány Péter Tudományegyetem (1935-36) A memorandum címzettjei közt gyors eszmecsere alakult ki a közös álláspont kialakításának érdekében. A miniszter érdeklôdésére Serédi Jusztinián azonnal leszögezte: ,,az egyetemi káplánok kinevezésének gondolatát a magam részérôl csak örömmel üdvözölhetem, amennyiben az anyagi fedezet a kinevezendô káplánok dotációjára rendelkezésre áll. Kétségkívül sok oldalról foglalkoznak a budapesti katholikus egyetemi ifjúság valláserkölcsi nevelésével Budapesten, azonban hiányzik egy olyan szerv, mely szorosan vett kötelesség címén tartoznék magát az ifjúság valláserkölcsi nevelésének szentelni. Egészen más eredményeket várhatnánk, ha nem önkéntes munkaerôk végeznék ezt a munkát.''[96] Az érsek július végén értesítette a még hivatalban lévô Baranyay Jusztin dékánt az eseményekrôl, megküldve neki a memorandum másolatát, mivel sejtette, hogy az egyetem állásfoglalását elsôsorban a Hittudományi Kar véleménye fogja befolyásolni. ,,Kétségkívül a gondolat az egyetemi ifjúság valláserkölcsi nevelése szempontjából csak helyeselhetô, s ebbôl a szempontból, mely egyedül tartozik rám, magam is csak üdvözölni tudom. Méltóságod az, aki a kérdés egyéb szempontjait állásánál fogva tudja mérlegelni, bizonyára meg fogja találni a módját annak, hogy a kedvezô elintézés formáját javaslatba hozza...'' -- írta a prímás.[97] Az Egyetemi Tanács 1935. augusztus 31-én foglalkozott a memorandummal. Aisleitner József elôadó, hittudományi kari prodékán elismerte, hogy a hitszónoki intézmény nem képes a hallgatók egyéni lelkigondozásáról gondoskodni, s hogy nem kétséges, hogy arra is szükség van. Fenntartásait fejezte azonban ki az elnevezéssel kapcsolatban: ,,Nem nevezném az ilyeneket káplánoknak, mivel a nyelvhasználat szerint a káplán segédlelkész. Egyetemi káplánok egyetemi plébánost látszanak feltételezni, továbbá egy külön kihasított egyetemi plébániát, ami nemcsak az egyetem szervezetében, de kánonjogi szempontból is nóvum, amelynek életbeléptetése alig lenne lehetséges.'' (Okfejtése helyénvaló, mégis sokáig -- még a legmagasabb fórumokon is - - ez a kifejezés élt tovább.) Feleslegesnek nevezte az alkalmazandók szerzetesrendhez vagy egyházmegyéhez kötését, szigorúan a rátermettséget tartva csak szempontnak az állás betöltésénél. Az egyetem anyagi helyzetét is mérlegelve úgy találta, nemhogy két, de még egy új, teljes megélhetést nyújtó státuszt sem tud az egyetem az adott pillanatban létrehozni. ,,...Ezért olyan egyént kell keresnünk, aki beéri azzal, hogy bizonyos mellékjövedelem fejében, amelyrôl esetleg akár a rektori rendelkezési alap, akár az érdemes magántanárok jutalmazására fordítható tétel gondoskodhatna, idejének egy részét hajlandó lenne a mondott célra lekötni. Feladatává lehetne tenni a diákkonferenciák tartását arra alkalmas idôben, esetleg minden második szombat estéjén; ezzel kapcsolatos lehetne a hallgatók gyóntatása, illetve tanácsadó órák bevezetése; vasárnapokon a kora reggeli órákban szentmise, hogy a hallgatók a délelôttöt is felhasználhassák esetleges kirándulásaikra.'' Végül Aisleitner József az egyetem valamely pap- magántanárának megbízását javasolta.[98] Ha a dolgok így történtek volna, ismét csak a szerencsétlen félmegoldások száma gyarapodott volna... Az Egyetem Tanács azonban úgy döntött, hogy végleges véleményének kialakításához kikérik a Hittudományi Kar hivatalos véleményét is. A Kar pedig -- maga mögött tudva a hercegprímás támogatását -- felbátorodott. Baranyay Jusztin a téma elôadójául a Hittudományi Karon annak avatott ismerôjét, Tóth Tihamért kérte fel. 1935. október 2-án, a kar következô rendes ülésén Tóth -- immár dékánként -- ismertette és véleményezte a javaslatot. Úgy értékelte, hogy bár a kápláni állás valóban nagyobb idôt juttatna viselôjének feladata ellátására, mint amennyi annak idején az elméleti oktatással is megbízott hitszónok rendelkezésére állt, de nélkülözné azt a hivatalos tekintélyt, melyet hajdan a katedra a hitszónoknak adott. Mivel azonban a homiletikai katedra megszűntét tényként kellett elfogadnia, örömmel üdvözölte és megvalósítandónak ítélte a javaslatot.[99] A Kar a hozzászólások után az alábbi határozatot hozta: ,,A Kar örömmel üdvözli a Szent Imre Szenátus által felvetett gondolatot és ha az anyagi természetű akadályok megoldhatónak mutatkoznak, elvben értékesnek és szükségesnek tartja a terv megvalósítását. Ha pedig a kérdés már közelebb jut a megvalósításhoz, fenntartja a lehetôséget magának ahhoz, hogy a Senatus memorandumában említett részletpontokhoz, nevezetesen, hogy kik által töltessék be az új állás, véleményt mondjon. Szükségesnek tartja a Kar azt is megemlíteni, hogy a javaslatba hozott ügyet az egyetemi lelkipásztorkodás csak egy részének látja, s kívánatosnak tartja az egész ügynek intézményes rendezését.''[100] Az Egyetemi Tanács elôtt 1935. november 26-án ismertette a Kar álláspontját Baranyay Jusztin prodékán. Kiegészítette saját véleményével is: ,,A Szent Imre Szenátus megoldást abban látja, hogy állíttassék fel egy hivatal, szerveztessék meg két állás. A magam részérôl a megoldásnak ezt a formáját szerencsésnek nem tartanám. Meggyôzôdésem ugyanis az, hogy a szóban forgó kérdés megoldása nem állásszervezés kérdése, hanem elsôsorban, talán mondhatnám azt is, kizáróan személyi probléma. Hogy az egyetemi ifjúság lelki életébe hatékonyan bele lehet-e nyúlni, az azon fordul meg, van-e, akad-e olyan papi férfiú, aki a szellemnek kivételes emelkedettségével, a léleknek varázsával az ifjú embert magával szemben odaadó bizalomra, készséges lelki átadásra hangolja. Az a kérdés, van-e a magyar klérusban egy Karl Sonnenschein- szerű jelenség? Ez a kiváló férfiú, mint köztudomású, minden állás és méltóság nélkül a közelmúlt években a berlini egyetem hallgatóira, azoknak legszélesebb rétegeire hihetetlen hatást gyakorolt. Ha mi a hivatalos, tényleg meglevô, de kétségtelenül ki nem elégíthetô lelkipásztorkodáson kívül és felül egyetemünk ifjúságának ezen a téren többet, korszerűbbet, valóságos igényeiket jobban kielégítôt akarunk adni, akkor leghelyesebben úgy járunk el, ha megteremtjük az elôfeltételét annak, hogy egy igazán elhivatott diáklelkipásztor a maga működését ifjúságunk körében kifejtse.''[101] (Nem véletlen a hivatkozás Karl Sonnenscheinre. Az 1929 februárjában elhunyt energikus berlini lelkipásztor munkáját ekkor ismerte meg a magyar katolikus közvélemény. A Magyar Kultúra Könyvtár sorozatának harmadik köteteként Katona Jenô tollából jelent meg 1934-ben életrajza.) Baranyay érvelése hatott. Javaslatára az Egyetemi Tanács felszólította a Hittudományi Kart, hogy javasoljon egy megfelelô papi személyiséget a feladatra. A ,,két állás'' elképzelés tehát ekkor került véglegesen elvetésre. Döntött a tanács arról is, hogy a kinevezendô pap rendelkezésére fognak bocsátani az egyetem központi épületében egy helyiséget, ahol fogadhatja a hallgatókat, és szállást biztosítanak számára a Diákotthonban, hogy így is közelebb kerüljön az ifjúsághoz. Hasonló célból a kinevezendô köteles lesz majd valamelyik diákmenzán étkezni -- természetesen az egyetem költségére. Szállás és ellátás mellett ,,életfenntartási eszközül'' 200 pengôs tiszteletdíjat irányoztak elô.[102] Baranyay javaslatát a Tanács ki is egészítette annyiban, hogy a káplán feladatai közé iktatta a hitszónoklatok tartását is, tehát a Kartól ilyen képességekkel is megáldott személy ajánlását várta.[103] A rektor leirata december folyamán érkezett meg a Karhoz. 1936. március 9-én, a III. rendes ülésen Tóth dékán felkérésére Baranyay referált a Kar elôtt a fejleményekrôl. Maga nem mert a kinevezendô személyre javaslatot tenni: ,,...nem rendelkezem a magyar klérus felett azzal az áttekintéssel, hogy felelôsségem teljes tudatában nyugodt lelkiismerettel megnevezhetném azt vagy azokat, kik a modern diákapostoli munka charismáját eminenter hordják magukban.'' -- mondta. Proponálta, hogy a Kar vitassa meg, tud-e ajánlani valakit, s amennyiben ez kevésnek bizonyulna kérje fel az összes püspököt és a magyar szerzetesrendek fejeit, hogy saját klérusukból ajánljanak megfelelô személyeket.[104] A Kar azonban a kérdés személyi részérôl határozott, és szótöbbséggel (8-1) dr. Várkonyi Fidél ciszterci rendű áldozópapot hívta meg az egyetemi kápláni állásra, 2 évre szóló megbízatással 1936 ôszétôl kezdôdôen. A hitszónoklatok megtartására azonban avatottabbnak érezte Tóth Tihamért, aki készséggel elvállalta azok megtartását az 1936/37-es tanévben, hiszen hiányzott neki a szószék nagyon, és közönsége is hiányolta ôt.[105] Az új állás elvi kérdéseiben az alábbi határozat született: ,,annak ellátását a Hittudományi Kar felterjesztése alapján esetrôl-esetre két évre szóló megbízatás útján javasolja. A megbízott egyházi férfiúval a lelkipásztorkodástan tanára állandó kapcsolatot fog fenntartani.''[106] Mindezt úgy is értékelhetjük, hogy Tóth Tihamér már elôre igyekezett megkötni Várkonyi Fidél kezét. A kari határozatról Tóth értesítette a prímást és Hudyma Emilt is. Serédi 1936. március 18-án a Magyar Katolikus Püspöki Kar elé tárta az egyetemi káplánság felállításának ügyét, az abban született határozatokat, amiket a tanács ,,örvendetes tudomásul'' vett.[107] Az érseket minden tekintetben kielégítették a fejlemények. A Szent Imre Szenátus elnöke azonban felelôsnek érezte magát tervezetük megvalósulásának alakulásában. Hudyma egy Tóthtal folytatott személyes megbeszélésen, valamint azt gyorsan követô levélben is hangot adott aggodalmainak: ,,1./ Szerény véleményünk szerint az egyetemi káplánság megszervezésének egyik alapfeltétele, hogy az egyetemi káplán egyúttal egyetemi hitszónok is legyen. A külön ifjúsági istentisztelet nem sértheti a közönség eddigi pasztorálásának érdekeit. Az istentiszteletek helyes idôbeosztásával, s az illetékes tényezôk áldozatkészségével gondoskodni lehet mindkét fél lelki igényeinek kielégítésérôl.'' Tóth azonban ebben a kérdésben hajthatatlannak mutatkozott. Nem volt alaptalan Hudyma másik félelme sem: ,,2./ A második alapfeltétel volna, hogy az egyetemi káplán semmiféle diák-körben, egyesületben lelkészi vagy diákjóléti tisztséget nem vállalhat'' -- Várkonyi Fidél a Menza Adalbertina vezetôje volt ekkor! -- ,,mert a különbözô ifjúsági frakciók sajnálatos, s a politikum miatt kiküszöbölhetetlen súrlódásai között csak teljesen pártatlan lelkipásztor vállalkozhatik a rá bízott magasztos feladat sikeres megoldására. De jóllehet, mint funkcionárius nem szerepelhet az ifjúsági alakulatok hivatalos életében, annál inkább kell módot keresnie arra, hogy mint vendég és jó barát váltakozó sorrendben részt vegyen az esti órákban megnyilvánuló összes ifjúsági mozgalmakban és bajtársi összejövetelekben, mert tulajdonképpen itt ismeri meg az ifjúság kollektív képének többé vagy kevésbé megnyerô vonásait, itt gyűjthet érdekes tapasztalatokat, amelyekbôl rengeteg adatot meríthet lelkipásztori munkájához. Ennek a feltételnek szerény nézetünk szerint csak az esti idejével önállóan rendelkezô és szabadabb mozgású világi pap felelhet meg.''[108] -- Ez, ha teljes mértékben nem is valósult meg, de a diákszervezetekkel való kapcsolattartás fontosságára felhívta a figyelmet, ami -- mint látni fogjuk -- késôbb az egyetemi lelkész munkaköri leírásába is bekerült. Az Egyetemi Tanács 1936. április 26-i, VIII. rendes ülése mindenben jóváhagyta a kari határozatokat és hivatalosan is meghívta Várkonyi Fidélt a létesítendô új állásra. Ennek érdekében július folyamán a rektor megszerezte számára a szükséges rendi és egyházmegyei jogosítványokat, majd 7566/1935-36 sz. alatt utasította a Hittudományi Kart, hogy határozza az meg közelebbrôl az egyetemi lelkész teendôit.[109] Tóth Tihamér és Várkonyi Fidél már a nyár folyamán igyekeztek levélben elintézni, hogy szeptembertôl megfelelô körülmények álljanak az egyetemi lelkész rendelkezésére. Lakásul egy Erkel utcai helyiséget jelöltek ki (az Általános Egyetemi Segítô Egyesület Pázmány Diákotthonában), bár felvetôdött annak a gondolata is, hogy a Horthy Kollégiumban kap Várkonyi szállást. Ekkor állapodtak meg a lelkész egyetemi szobájának helyérôl, fogadóóráinak idôpontjáról is.[110] ======================================================================== Egyetemi hitszónok és lelkész Pázmány Péter Tudományegyetem egyidejű működése (1936-38) A Hittudományi Kar 1936. szeptember 21-i, I. rendes ülésének 13. napirendi pontjaként tárgyalta a káplánság kérdését. A Tanács korábbi határozata értelmében Tóth Tihamértól, a lelkipásztorkodástan tanárától várta el, hogy elôterjessze azokat az irányelveket és instrukciókat, melyek alapján a mindenkori egyetemi káplán hivatott lesz munkakörét ellátni. Az elôterjesztést nagyobb vita nélkül elfogadták. E szerint: ,,1./ az egyetemi káplán lakjék valamelyik kollégiumban. 2./ vasárnaponként lehetôleg valamelyik kollégiumban misézzen. 3./ mindennap reggel nyújtson alkalmat az egyetemi templomban a szentgyónás elvégzéséhez. 4./ minden hétköznap 11-12 között tartson fogadóórát az egyetem központi épületében rendelkezésére bocsátott helyiségben. 5./ igyekezzék a lehetôségekhez képest minél többször megjelenni az ifjúsági egyesületekben és összejöveteleken. 6./ ezenkívül törekedjék kapcsolatot létesíteni az ifjúsági egyesületeken kívül álló hallgatókkal.''[111] Az Egyetemi Tanács a munkaköri elveket elfogadta, és 1920/11936-37 sz. alatt 1936. október 14-én hivatalosan tudatta azokról a lelkészi teendôket szeptember 1-je óta ellátó Várkonyi Fidélt.[112] Ez a szabályozás határozta meg munkáját. Egy félévnyi próbálkozás után beadvánnyal fordult az egyetem rektorához. Úgy érezte, ô megtesz minden tôle telhetôt, gyóntat, várja a beszélgetni vágyókat, járja a kollégiumokat -- még sincs eredménye tevékenységének. ,,Jól tudom, minden kezdet nehéz. Megindításhoz, elindításhoz sok türelem kell. De az a benyomásom, hiányzik egy hathatós eszköz: a vasárnapi szentbeszéd.'' -- írta elkeseredetten.[113] Tóth Tihamér prédikációit az egyetemisták már nem élvezték. Publikuma azonban oly nagy volt, hogy azt szétugrasztani Várkonyi is véteknek tartotta volna. Abban sem volt biztos, hogy ô olyan gyorsan meg tudná hódítani az egyetemisták szívét. Azt sem hitte, hogy egyetemi polgárokkal az egész templomot megtölthette volna. Ezért azt az ötletet vetette fel, hogy valamilyen egyetemi területen, esetleg a Kollégium Medicumban egy egyetemi kápolnát kéne létesíteni. Egy ilyen kápolna intimitása nagyobb vonzerôt jelenthetne a fiatalságnak. A helyszínt pedig központi fekvése alapján ajánlotta, hiszen valóban közel volt szinte az összes akkori egyetemi kollégiumhoz. Drágának sem volt a megoldási terv nevezhetô: a helyiségért fizetni nem kell, a szükséges eszközöket pedig akár más templomoktól is be lehetett volna szerezni. ,,Az egész kápolnát átmeneti jellegű intézménynek képzelném, hogy most össze lehessen gyűjteni a fiúkat és lelkükhöz lehessen férkôzni; a jövô majd megmutatja a fejlôdés vonala alapján a további teendôket.'' -- írta Várkonyi.[114] A rektor természetesen a Hittudományi Karhoz küldte a tervezetet véleményezésre. A Kar elôbb hajlott a javaslat támogatására, és a szükséges felszereléseket az Egyetemi Templomtól javasolta kölcsönkérni; ám áprilisban mégis finoman elutasította azt felkérve Tóth Tihamért: ,,tárgyaljon az egyetemi lelkész úrral, hogy hogyan lehetne összeegyeztetni a hivatalos és lelkipásztori igényeket olyképp, hogy az egyetemi lelkész lelkipásztori munkáját az egyetemi templomból kiindulva törekedjék megvalósítani.''[115] 1937. májusában juttatta el Várkonyi Fidél a karhoz beszámolóját éves munkájáról. Szerette volna azonban tapasztalatait szóban is megosztani a Karral. Erre június 1-jén kapott lehetôséget.[116] Végig érezhetô szavaiban az új intézmény lassú bejáratódásának, a csekély és csak lassan növô érdeklôdésnek fájdalma. A beszámoló a munkaköri leírás pontjai szerint tárgyalja a féléves munkát. Várkonyi Fidél a szolgálati lakást rendesnek, de kissé sötétnek tartja. A misézésrôl, és általában véve a kollégiumi lelkigondozásról szólva felveti, hogy a kollégiumok többségének van saját lelkésze, és azok működését nem kéne akadályoznia az egyetemi lelkésznek. Igyekezett a gyónni vágyók rendelkezésére állni, hétköznap reggel 7-tôl 8-ig, vasár- és ünnepnap 8-tól 10-ig ült az Egyetemi Templom gyóntatószékében. A sorok közt azonban furcsa keserűség bujkál: lehet, hogy többnyire hiába várakozott... A fogadószobáról, ami a Hittudományi Kar épületének 343. számú helyisége, elmondja, hogy nem a legjobban megközelíthetô, és nem ártana olyan termet kapni, mely elôszobával is rendelkezik. Felsorolja azokat az egyesületeket és kollégiumokat, melyekben ilyen vagy olyan alkalommal hivatalos minôségében megfordult. A listát böngészve megállapíthatjuk, hogy szinte az összes fontos fiúkollégiumban megfordult, a szerteágazó egyesületi életben azonban nem volt képes kellô mértékben részt venni. Várkonyi Fidél igyekezett kilépni a pontok szabta szűk keretekbôl, és maga is rengeteg kreativitással tágította lehetôségeit. Két kollégiumban kisebb hitvédelmi elôadássorozatot tartott. Érdekes vállalkozása a 30 füzetre tervezett (a beszámoló készültekor ebbôl 8 jelent már meg) ,,Pünkösdi Levelek'' című sorozat, melyet amolyan lelkiéleti kalauznak szánt az egyetemisták számára. A második szemeszterben pedig a különbözô kórházakban látogatta rendszeresen a beteg egyetemistákat. Három csoportban 151 hallgató vett részt a Manréza lelkigyakorlatos házban Várkonyi által szervezett lelkigyakorlaton. Ilyeneket azonban már korábban, egyetemi lelkészi kinevezése elôtt is rendezett. A beszámoló a negatív tapasztalatok miatt szorgalmazza az egyetemi kollégiumok tervszerű felülvizsgálatát. A lelkész ugyanis sem erkölcsi, sem szellemi szempontból nem tartott megfelelônek közülük sokat. Javasolja az egyetemi istentiszteletek rendezésének ügyét is. ,,... az évzáró Te Deum-on is több professor volt jelen, mint egyetemi hallgató'' -- panaszolja.[117] Az 1937/38-as tanévben dékáni megbízatása lejárván Tóth Tihamér folytatta a hitszónoklatokat. Várkonyi Fidél beletörôdött a helyzetbe, folytatta munkáját ilyen viszonyok között is. Második évi tevékenységérôl szintén fenn maradt jelentése. [Ld.: függelék 2.] Ez a beszámoló követi szerkezetében az elôzôt, szintén pontonként halad. A vasárnapi kollégiumi misézést csaknem lehetetlennek tartotta. Oda csak külön meghívás esetén mehet, sok helyütt nincs is alkalmas helyiség a misézésre. Fizikai lehetetlenség is egyszerre két helyen jelen lennie, márpedig a hivatalos egyetemi istentiszteleteket is többnyire neki kellett tartania 10 órakor az Egyetemi Templomban. (A prédikációkat azonban Tóth Tihamér mondta.) Hétköznaponként a gyónásra hagyott idô felére rövidült, valószínűleg az érdeklôdés hiánya miatt. Imponáló alapossággal sorolja fel ismét az egyesületeket és kollégiumokat, ahol megfordult. Szembetűnô a kör bôvülése, Várkonyi Fidél igyekezett teljesíteni feladatát. Továbbra is folytatta a betegek látogatását, a lelkigyakorlatok szervezését. Búcsúzván megbízatásától két fô problémát nevezett meg a lelkigondozói munkában: ,,Az egyetemi lelkész nehezen tudott hozzáférni híveihez.'' és ,,...egyik legnagyobb akadály az egyetemi ifjúság vezetôinek széthúzása.'' (Ezt politikai nézetkülönbségekbôl eredeztethetô, valóban eldurvuló viták mutatták.)[118] 1938 a budapesti Eucharisztikus Kongresszus éve. Tóth Tihamér szinte lubickolt a feladatban. Ez vált prédikációinak témájává, március 17--19- e között nagysikerű eucharisztikus triduumot tartott az egyetemi templomban. Az ezt lezáró szentmisét Angelo Rotta pápai nuncius mondta.[119] Az Eucharisztikus Kongresszusra hivatkozva indítványozta az erôsen jobboldali Turul szövetség a már létezô lelkészi állás mellé egy párhuzamos lelkészség szervezését, melyre -- természetesen -- már jelöltjük is megvolt dr. Motesiczky Károly személyében. Az érsek finoman hárította el a dolgot: ,,Az egyetemi ifjúság számára szervezendô második lelkészi állás érdekében másfelôl is történtek lépések, és kívánatos, hogy sikerük legyen. A személyi kérdés [...] csak az állás sikerült megszervezése után jöhet szóba.''[120] Már 1938. márciusában azzal a kérdéssel fordult a prímás dr. Szabó Vendelhez, a Hittudományi Kar dékánjához, hogy most, midôn közeleg Várkonyi Fidél megbízatásának lejárta, nem kíván-e valami, az addigi rendszertôl eltérô módosításra vonatkozó elôterjesztéssel élni.[121] Serédi Jusztinián tehát figyelemmel kísérte az egyetemi lelkész sorsát. Ugyanekkor dr. Kenéz Béla rektor is hasonló kérdéssel fordult a karhoz.[122] Április folyamán a Mensa Academica Egyesület tanárelnöke beadvánnyal fordult a rektorhoz, melyben sanyarú anyagi körülményeikre hivatkozva kérte, hogy mentse fel egyesületüket az egyetem attól az évi 1080 pengôs tehertôl, melyet az egyetemi lelkész étkeztetése számukra okoz. Ez a költség így a nem sokkal jobb helyzetben lévô rektori pénztárra hárult volna. Kenéz rektor mindezt így kommentálta a Karnak: ,,Az Egyetem autonóm bevételeinek nagy visszaesésében egyebek között az egyetemi lelkészség további sorsára nézve is felmerülô súlyos helyzet megfontolásra ajánlja azt a kérdést, hogy az egyetemi hitszónoki és lelkészi teendôket nem lehetne-e valamiképpen egyesíteni?''[123] ======================================================================== A két tisztség egyesítése Pázmány Péter Tudományegyetem Tóth Tihamér számolt be az 1938. május 2-i tanácsülésen a fejleményekrôl a Karnak. Drámai hangon fogalmazott: ,,az egyetemi lelkész létkérdése vetôdött fel.'' Csak úgy látta megmenthetônek a tisztséget, ha intézményesítik, intézeti tanári állást létesítenek, melynek finanszírozása nem a Rektori, hanem az Egyetemi Alapot terhelné. (Hasonló státuszú az egyetemi zeneigazgatói állás volt.) Felmérte azonban, hogy ennek megvalósítására idô kell, ezért indítványozta, hogy Várkonyi megbízatásának lejárta után az átmeneti idôre a Kar idôsebb tanárhelyettesét, dr. Klemm Kálmánt bízzák meg az egyetemi lelkészi teendôkkel. Ô ugyanis vélhetôen szerényebb, 500 pengôs tiszteletdíj ellenében is ellátná azt, ami túlzottan nem terhelné meg a rektori pénztárat sem. Ez a megoldás a Mensa Academicát is mentesítené. Tóth pedig vállalta, hogy a kérdés végleges rendezéséig továbbra is ellátja a hitszónoki feladatokat.[124] Az Egyetemi Tanács elé 1938. május 24-én került a Hittudományi Kar május 2-i döntése. Kenéz Béla rektor reagálása: ,,Ámbár a Hittudományi Kar javaslata korántsem kielégítô, mert hathatósabb lelkipásztorkodás ilyen megbízatás esetében aligha várható, javaslom, hogy az ideiglenes megoldásként fogadtassék el.'' A Tanács megszavazta a javaslatot -- óriási vita után. Ugyanis Magyari Zoltán, a Jogtudományi Kar dékánja kifejtette aggályait. Ezek nem is a helyettesítés ajánlott módozatát illették, hanem a ,,rendszeresített állás'' kérdését: ,,Az egyetemi lelkésznek az a feladata, hogy az ifjúságnak ma részben lanyha, részben közömbös nagy tömegét bevigye a templomba, a gyóntatószékbe, s általában a lelki életnek megnyerje. Ez a hivatás éppen nem hétköznapi feladat, s eredményes ellátása apostolt, nem pedig Beamtert igényel. Az egyetemi lelkészi hivatás számára tisztviselôi állás rendszeresítése könnyen oda vezethetne, hogy ily állást csak amiatt, mert állandó elhelyezkedést biztosítana olyanok, és éppen olyanok pályáznák meg sikerrel, akik azoknak, a különleges apostoli kvalitásoknak melyeket az egyetemi lelkészi teendôk megfelelô ellátása igényel híjával vannak.'' Iványi János, a Hittudományi Kar dékánja válaszul hangsúlyozta, hogy az intézményesítés csak azért szükséges, hogy az erre a feladatra hivatást érzôk számára a munka feltételeit biztosítsák. Az egyetemi lelkészek mindaddig csak ideiglenesen lennének alkalmazandók, míg rátermettségüket be nem bizonyították.[125] 1938 májusában XI. Pius pápa olbiai címzetes püspökké és utódlási joggal veszprémi segédpüspökké nevezte ki Tóth Tihamért.[126] Ez mindenben új helyzetet teremtett. Klemm Kálmán megbízása esetén is megoldatlan maradt volna a hitszónoklatok ügye. 1938. június 7-én a rektor jelezte a Hittudományi Karnak, hogy felfüggeszti a május végi egyetemi tanácsi határozat végrehajtását, amíg a kérdést újra nem tárgyalják. Sürgette a Kart, hogy mihamarabb alakítsa ki álláspontját, mert még a tanév befejezése elôtt szeretné az ügyet lezárni.[127] 1938. június 14-én tartotta meg rendkívüli tanácsülését a Kar, az Iványi, Schütz és Marczell által alkotott ad hoc bizottság elôterjesztésére az alábbi határozatot hozta: ,,1./ A Kar következetesen kitart a mellett a véleménye mellett, hogy az egyetemi lelkészség és az egyetemi hitszónoklás egy személy kezében egyesíttessék. 2./ Javadalmazás tekintetében az a véleménye, hogy a fedezetrôl az egyetemi alap terhére kell gondoskodni. Ez a javadalom kb. havi 350 -- 400 pengônyi lehetne. 3./ Az állás betöltésénél nem tartaná helyesnek pályázat kiírását, hanem az állásnak kivételesen kényes természetére való tekintettel a dékán útján történô személyes megbeszélést és ezen az alapon a törvényszerű eljárás szemmeltartásával a megbízatást mondja kívánatosnak. A kiválasztásnál az egyik alapfeltétel a doktori fokozat legyen. 4./ A Karnak az a véleménye, hogy a megbízatás 3-3 évre történjék és így az állást betöltô szerzôdéses viszonyban legyen az egyetemmel. A megbízás esetleg meg is hosszabbítható. 5./ A Hittudományi Kar azt kéri a Tekintetes Tanácstól, hogy az ügy személyes részének elintézésében szereplô nehézségekre való tekintettel csupán elvi és döntô határozattal erôsítse meg a Kar elôterjesztését, de gyakorlati keresztülvitelére nézve egy félévi átmeneti idôt engedélyezzen.''[128] Mint láthatjuk, a tervezett javadalom mértéke csekélyebb, mint amekkorát Klemm Kálmánnak elôirányoztak. Megjegyzendô azonban, hogy eredetileg ekkora összeget tervezett Tóth Tihamér Klemmnek is, de már elôterjesztésének fogalmazványában kijavította, megemelte azt.[129] A 3. és 4. pont pedig azt bizonyítja, hogy Iványi dékán megfontolta Magyari fenntartásait. Ugyanezen tanácsülés a hitszónoklatok megtartására az 1938/39-es tanév elsô félévében ismét dr. Artner Edgár címzetes rendkívüli tanárt kérte fel. Az Egyetemi Tanács június 23-án helybenhagyta a döntést. A rektor -- egyidejű felmentésével -- Várkonyi Fidélt és a minisztériumot értesítette róla.[130] Várkonyi örömmel üdvözölte a fejleményeket, hisz kétévi hiábavaló próbálkozását látta megvalósulni a két tisztség végre tervbe vett összevonásában.[131] A minisztériumban pedig Szily Kálmán és Stolpa József államtitkárok az ügy támogatásáról biztosították a rektort, és Artner Edgár számára 500 pengô tiszteletdíjat utaltak ki.[132] Iványi a prímást értesítette a fejleményekrôl: ,,Amíg ilyen alkalmas embert nem találtatik, a lelkészi feladatkör egy része szünetel. A hitszónoki tiszt betöltésére, mely szintén a lelkész dolga lesz, az elsô fél esztendôre Artner Edgárt kérte fel.''[133] Klemm kinevezésére tehát végül is nem került sor! A nyári szünet elmúltával a Hittudományi Kar október 25-i, I. rendkívüli ülése foglalkozott ismét a diákpasztoráció problémáival. Elvi határozatot hozott arról, hogy mi tartozik az egyesítendô egyetemi hitszónoki és lelkészi munkakörbe. A határozat kimondja, hogy a lelkész köteles: a./ a hajdan a hitszónok számára rögzített alkalmakon (a Veni Sancte- tôl a Te Deum-ig minden vasárnap, valamint XI. 1-jén, XII. 8-án, III. 25-én és áldozócsütörtökön) szentbeszédet tartani az egyetemi templomban ,,elsôsorban az egyetemi ifjúság érdekeit tartva szem elôtt.''; b./ megörökli a korábbi lelkészi funkciókat annyiban, hogy köteles alkalmat adni mindennap reggel szentgyónás elvégzésére az egyetemi templomban, c./ minden hétköznap a számára kijelölt helyiségben fogadóórákat tartani, d./ igyekezzen kapcsolatot tartani az ifjúsági egyesületekkel és kollégiumokkal, lehetôség szerint ezekben elôadásokat is tartani (Tehát Várkonyi kezdeményezését ilyen jellegű felszólalásokra nem ítélték haszontalannak.), e./ igyekezzen érintkezésbe kerülni az ezeken kívül álló fiatalokkal is. (Kimaradt tehát a korábbi szabályozáshoz képest a nehezen megvalósítható kollégiumi misézés megkötése, és valószínűsíthetôen az e téren egyelôre uralkodó bizonytalanság miatt nem foglalkozott a döntés a lelkész lakhelyével.)[134] A határozat a mindenkori dékán kötelességévé teszi a missio canonica kieszközlését a prímástól, mint egyházmegyei fôpásztortól a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott lelkész számára. A lelkész felett felügyeletet a Hittudományi Kar gyakorol a lelkipásztorkodástan tanára által; akinek a lelkész minden félév elején köteles bemutatni munkatervét, félév végén pedig beszámolni végzett munkájáról. A lelkipásztorkodástan tanára, minden tanév végén számol be a Karnak, a lelkész munkájáról. Ezután az állás betöltésének személyi vonzata került sorra. Kecskés Pál dékán nem látta kívánatosnak olyan pap megbízását, aki ,,politikai vagy szociális szereplésében egyoldalúan exponálva van.'' Sajnálattal állapította meg, hogy minden tekintetben kielégítô személyt az adott viszonyok között lehetetlen találni. A Kar ezért egyelôre három félévre terjedô megbízás kiadásáról határozott, majd titkos szavazással 8 szavazattal 1 ellenében dr. Péterffy Gedeont, erzsébetvárosi segédlelkészt ajánlotta 1939. január 1-jétôl egyetemi lelkésznek.[135] A dékán ezután megtette a szükséges lépéseket, hogy Péterffy Gedeont állásából bocsássa a prímás el, adja meg neki a canoni missiót, az Egyetemi Tanács pedig gondoskodjon fogadóhelyiségrôl és tiszteletdíjáról. A Tanács november 17-én jóváhagyólag tudomásul vette a döntést. Némi késéssel az összes formaság lezajlott január végéig.[136] ======================================================================== Egyetemi lelkészek (1939-50) Pázmány Péter Tudományegyetem Az egyesített egyetemi lelkészi és hitszónoki állás névhasználata problematikus. A forrásanyag egyaránt ismeri az ,,egyetemi lelkész'', ,,egyetemi hitszónok és lelkész'', ,,egyetemi hitszónok-lelkész'' terminusokat. 1937-tôl kezdôdôen az Aisleitner József által vitatott ,,káplán'' szó véglegesen kikopott a szóhasználatból. Az egyszerűség okán ezentúl egyetemi lelkészként nevezem ôket. Péterffy Gedeon 1939. február 1-tôl tehát dr. Péterffy Gedeon töltötte be a tisztet.[137] Működésérôl sajnálatosan kevés adat maradt fenn. A Kar szemmel tartotta ténykedését, 1940. március 4-én a III. rendes tanácsülésen Marczell Mihály dékán tett jelentést Péterffy munkájáról. A korábbiakhoz képest sajnálatosan szűkszavú beszámolót [Ld.: Függelék 3] a Kar egyhangúlag vette tudomásul.[138] Az 1939 májusában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tóth Tihamér örökségét ápolva a prédikációkat egy szálra fűzte fel Péterffy Gedeon is: témája a keresztény erkölcs volt. Hallgatósága 400 fô körül mozgott, ennek azonban csak kisebb részét alkották egyetemisták, azok ugyanis inkább az egyetemi kollégiumok istentiszteleteit látogatták, mintsem a közös misét. De voltak olyan kollégiumok is, melyek lakói testületileg jártak a diákmisére. Lakást idôvel a Pázmány Diákotthonban kapott, ennek fejében a kollégium tanulmányi felügyelôjének tisztét is ellátta. Ez a közelség segítségére volt a kapcsolatteremtésben a diákszervezetekkel. A Pázmány mellett a Collegium Medicum és az Eötvös Collegium vezetôivel és lakóival tudott igazán jó viszonyt kialakítani. Nem csak a hivatalos, vagy kifejezetten vallásos alkalmakon igyekezett jelen lenni, hanem pl. a hallgatók kirándulásain is szívesen részt vett. Szintén új kezdeményezésnek tekinthetjük, hogy kezébe vette a segélyakciók irányítását is: az Egyetemi Templom Szent Antal perselyébôl a szemináriumi rektor által kiutalt összegeket maga osztotta szét az igazán rászorulók között. Péterffy Gedeon felfigyelt arra is, hogy leginkább az egyetemi tanulmányaikat éppen csak megkezdôk szorulnak rá a lelkész támogatására. Ezért az iskolai év végén mintegy 4000 röpcédulát küldött szét az ország valamennyi középiskolájába a végzôsök számára, hogy tudassa: készséggel áll rendelkezésükre, amennyiben tanulmányaikat a fôvárosban szándékoznak majd folytatni.[139] A lelkész saját munkakörét sem tartotta egyébnek, mint a már régóta rendszeresített, megszokott középiskolai hittanári tiszt folytatásának. Ezért nem is várt túl nagy eredményeket a lelkészi munkától, amíg nem valósul meg a középiskolai hitoktatás átfogó reformja, életszerűbbé tétele.[140] 1940. áprilisában merült fel a Hittudományi Kar tanácsában Péterffy Gedeon utódlásának kérdése, a tanév végével ugyanis megbízatása lejárt volna. A Kar úgy döntött, hogy további négy félévre szívesen látná Péterffy Gedeont a lelkészi tisztben. A Kar a döntésrôl tájékoztatta az Egyetemi Tanácsot és Domanovszky Sándor rektort. A tanács május végén hozzájárult, a rektor pedig jelentette a megújítást a minisztériumnak.[141] 1940 ôszén némiképp megváltozott körülmények között folytathatta munkáját Péterffy Gedeon. Az egyetemi istentisztelet ideje 10 óráról 9 órára kerül át, a homiliákat pedig a mise keretében mondta a lelkész. A változást -- akárcsak Vass József idejében -- az orvostanhallgatók igényei indokolták. Szószólójuk az egyeztetés során a Collegium Medicum igazgatója volt, egy régi ismerôs, Hudyma Emil...[142] A lelkész javadalmazása a korábban említett havi 350 pengô volt. Ez az összeg a 4000/1941. ME. rendelet értelmében 1941. május 1-jei hatállyal 372 pengô 50 fillérre, majd a 8500/1941. ME. rendelet szerint 1941. december 1-tôl 393 pengô 50 fillérre emelkedett.[143] Péterffy Gedeont Hóman Bálint miniszter a Horthy Miklós Kollégium vezetésével is megbízta 1941 novemberében. Természetesen nem szakadhatott ennyi felé, ezért ez utóbbi feladatkörének ellátásában a pesti Szent Imre Kollégium elöljárói segédkeztek.[144] 1942. április 27-én a Hittudományi Kar elé került ismét a lelkészség ügye. Marczell Mihály tett jelentést Péterffy Gedeon működésérôl [Ld.: Függelék 4] Ebbôl kitűnik, hogy a lelkész továbbra is tudatosan kereste a kapcsolatot a kollégiumokkal. Lakhelyén, a Pázmány Diákotthonon és a Horthy Miklós Kollégiumon kívül a két Szent Imre Kollégiumban rendszeresen elôadásokat tartott; gyónási lehetôséget biztosított, és elvállalta a Szent Gellért Kollégium lelki vezetését is. Hasonló aktivitással kereste a kapcsolatot a különbözô egyesületekkel is.[145] Marczell azonban kissé ambivalensen értékelte a lelkész működését: ,,...törekvô áldozatossága vitán felül áll. Az ifjúsággal is keresi a kapcsolatot, de valami lendülethiány -- ami értékes beszédeiben is észlelhetô, le nem tagadható. Több benne az elôadó közlési készség, mint a megindító lendület.''[146] Véleményét osztotta a Kar, ezért bizottságot küldött ki, hogy megvizsgálja a lelkészi tisztség betöltésének lehetôségeit, hiszen Péterffy Gedeon megbízatása a végéhez közeledett. A bizottság is megállapította: ,,Tárgyi értékeivel szemben áll egyéniségének valamelyes lendülethiánya, továbbá beszédei alaki hibái, végül egyéni vonzó erejének varázstalansága.'' Széttekintve a fiatal papság körében azonban egyenlôre nem láttak nála jobbat. Ezért azt javasolta a bizottság, amit a Kar el is fogadott, hogy csak egy további esztendôre hosszabbítsák meg ezúttal lelkészi megbízását.[147] Mégsem így történt. Augusztus 3-án ugyanis Serédi Jusztinián hercegprímás arról értesítette az Egyetemi Tanácsot, hogy Péterffy Gedeont szeptember 1-tôl más szolgálatra kívánja rendelni. (A központi papnevelô gondnoka lett.) Schütz Antal rektor haladéktalanul értesítette a Hittudományi Kart, amely Marczell Mihály javaslatára pályázat kiírásáról döntött. ,,Szükségesnek látszik, hogy erre a kivételes elevenséget és alkalmasságot feltételezô hivatásra maguk jelentkezzenek a magukban is bízni tudók. Ma nem hiszem, hogy volna olyan valaki, aki egyenesen kiemelkednék a sok alkalmasnak látszó szónok közül.'' -- indokolta. A pályázatot szeptember közepén írta ki a rektor rövid határidôvel (október 10.), hiszen nem akarta senki hosszú ideig üresedésben tudni a lelkészi tisztséget.[148] Az egyetemi lelkészi állásra 9 pályázat érkezett. A Hittudományi Kar Marczell, Iványi és Galla részvételével bizottságot alakított, hogy a tagok véleményes javaslatukkal könnyítsék meg a kari döntést. A bizottság október 27-én tartotta ülését; határozatára a lelkipásztorkodástan tanárának, Marczell Mihálynak véleménye volt a legerôsebb hatással. Ô a jelentkezôk közül dr. Szalay Mátyás jelölését eleve mellôzendônek ítélte, hisz az 1914-ben felszentelt erdélyi egyházmegyés pap valóban idôsnek számított az egyetemista korosztályhoz. Dr. Merva Lászlót és dr. Kulcsár Istvánt inkább a ,,normális'' lelkipásztorkodásra, dr. Lipics Józsefet és dr. Senkár Lajost pedig a tudományos munkára tekintette alkalmasabbnak, ezért szintén szívesen kiemelte volna ôket a jelöltek közül. De a fennmaradt négy jelölt közt sem volt könnyű dönteni. Dr. Tóth K. János, dr. Nagy József, dr. Katona Puszta Sándor és a piarista dr. Tihanyi Tibor egyaránt alkalmasnak látszott a feladatra. Marczell lelkiismeretesen rangsorolta ôket különbözô szempontok szerint (múltban végzett munka, lelki irányítási képesség, szuggesztív hatás, teológiai elmélyültség); s a négy rangsr élén rendre más és más név áll... Végül elsô helyen Tóth K. János, második helyen Nagy és Tihanyi, harmadik helyen Katona jelölését javasolta.[149] Iványi dékán azonban leszögezte: ,,a több oldalról és elôkelô helyrôl kapott információk Tihanyi Tibort javasolják, aki az egyetemi ifjúság nevelése és vezetése terén eddig is nagy eredményeket tud felmutatni és az ifjúság elôtt is nagy szimpátiának örvend''. A bizottsági javaslat végül aequo loco elsô helyen Nagyot, Tihanyit és Tóthot, második helyen Katonát ajánlotta.[150] Két nappal késôbb a III. rendkívüli kari ülés végül Tóth K. Jánost és Katonát mellôzte, másodiknak pedig az aequo loco elsôn jelöltek mögé Senkárt vette fel a jelöltek listájára, s Marczell javaslatára döntött arról is, hogy a kinevezés egyelôre csak három félévre lesz majd érvényes.[151] Az Egyetemi Tanács november 18-i II. rendes ülése az elôadó, Orsós Ferenc orvostudomány-kari prodékán javaslatára egyhangúlag dr. Tihanyi Tibor személye mellett döntött.[152] Az egyetem nevében Iványi értesítette a döntésrôl a prímást, aki 1942. december 28-án kelt 10340/1942 számú leiratával tudomásul vette Tihanyi Tibor kinevezését, és számára a missio canonica-t 1943. január 1-jétôl 1944. június 30-ig megadta.[153] Tihanyi Tibor Tihanyi Tibor kinevezését az egyetem rektora 1942. december 30-án írta alá. Közölte vele működésének a Hittudományi Kar által megszabott és fenn ismertetett feltételeit, kiegészítve azt a Tanács 4199/1939 számú határozatával, melynek értelmében az egyetemi lelkész tartozik az egyetemi diákotthonban lakni és ott a tanulmányi felügyelô tisztjét ellátni.[154] Tihanyi hatalmas energiával látott munkához. Nem elégedett meg a munkaköri szabályozás adta keretekkel, azon túlmutató tervei voltak, mint arról beszámolója [Ld.: Függelék 5] tudósít. Céljai közt szerepelt: 1. az egyetemi lelkészség intézményesítése, mert ezzel személyi változás esetén az ismételt újrakezdés nehézségei elkerülhetôek; 2. azok megtalálása, akik semmiféle kollégiumnak vagy egyesületnek, bajtársi csoportosulásnak nem tagjai, és személy szerinti nyilvántartás segítségével a kapcsolattartás velük; 3. a hozott hittani ismeretek fogalmi átépítése, továbbfejlesztése, individualizálása; 4. minden egyetemi hallgatót elérni; 5. megreformálni az egyetemi istentiszteleteket; 6. a szentbeszédeket a fiatalok igényeihez igazítani; 7. öntevékeny vallásosságra nevelni.[155] Ennek szellemében már 1943 májusában három beadványt juttatott el a Hittudományi Karhoz a sürgetô reformok tárgyában. Ezeket a Kar elôször 1943. június 1-jén, VII. rendes ülésén tárgyalta, nagyobb részt támogatta, ám megvalósulásukig természetesen bejárták az egyetemi ügyintézési labirintus összes fórumát.[156] 1. Az új egyetemi lelkész ismét új idôpontban szerette volna tartani az egyetemi istentiszteletet: 9-rôl ezúttal 11 órára helyezték. A nagyobb látogatottság érdekében az Egyetem Tanácsa Tihanyi kérésére hivatalosan is felszólította az összes kollégium és diákotthon, valamint bajtársi és hitbuzgalmi egyesületet, hogy ,,az egyetemi közösséget méltóképpen megtisztelô számban küldöttséggel képviseltesse magát a hivatalos egyetemi szentmisén''. 1943 szeptemberében óriási hirdetmények öles betűi hívták fel a hallgató figyelmét a megváltoztatott idôpontra.[157] Az új idôpontra 200-250 fôs állandó misehallgató tábort tudott összegyűjteni Tihanyi. Az istentiszteletek ünnepélyesebbé, mégis bensôségesebbé tétele érdekében saját hatáskörében is lépett: új énekkart szervezett a diákmisékre. Korábban ugyanis az egyetemi egyházzenei igazgató vezetésével kispapokból álló kórus énekelt, s ezt most önkéntes alapon szervezôdô, 72 tagú diák vegyes karral tudta felváltani, mely populárisabb, de népszerűbb ,,Szent vagy, Uram'' énekekkel járult a misék fényéhez.[158] 2. Tihanyi Tibor kérelmezte az egyetemi lelkészség ,,intézményesítését'' és anyagi támogatását is. Természetesen nem az állás intézményesítésérôl volt szó, hiszen az már korábban megtörtént. A lelkész kartoték-rendszerű nyilvántartást szándékozott készíteni a rábízott egyetemi hallgatókról, hogy könnyebben elérhesse ôket. Ehhez azonban a diákság sorából önkéntes segítôkre és irodai felszerelésekre volt szüksége. Támogatást kért lelki könyv-, folyóirat- és lemeztár megteremtésére is. A hatékonyabb munka érdekében ,,ügycsoportok'' létrehozását szorgalmazta. Különbözô feladatokra arra önként vállalkozó egyetemistákat irányított volna. Ilyenek: a szorosan vett lelkiekkel foglalkozó, szociális, híradó, sport és szórakozási ügycsoport, végül pedig egy titkársági, melyre az ellenôrzés és a lelkésszel való szorosabb kapcsolattartás feladata hárult volna. A kari tanács örömmel üdvözölte az elképzelést, de Marczell Mihály javaslatára annak körültekintô és óvatos végrehajtására figyelmeztetett. A lelkipásztorkodástan tanára ugyanis attól tartott, hogy a jogi keretek elsekélyesítenék a lelkipásztori munkát. A kartoték- rendszert azonban mindenképp jónak tartotta a Kar. ,,A jó pásztor ismeri juhait'' bibliai tézis megvalósulását látták benne. Személyes megbeszélés során pedig arra is fény derült, hogy a lelkész mindössze 4 fiú és 4 lány segítségével már elképzelhetônek tartotta tervei megvalósulását. Az eszközök beszerzésében azonban takarékosságra és mértékletességre szólították fel. Iványi János dékán tárta a javaslatot az Egyetemi Tanács elé. Ott csak a szociális ügycsoport létrehozását kísérte kisebb berzenkedés; de mivel az elôadó leszögezte, hogy nem egy új diákszociális szervet akar a lelkész létrehozni, hanem csak a meglevôknek kíván segítséget nyújtani, egyhangúlag elfogadta a tervezetet az egyetemi vezetés.[159] A kartotékrendszert hamarosan létrehozta Tihanyi Tibor. Minden fakultás számára különbözô színű cédulákat nyomtattatott, melyekre nevet és címet vitt fel. Az egyetemi ifjúság rotációja persze arra késztette, hogy nyilvántartását félévente átselejtezze, kiegészítse.[160] (A kartotékok késôbbi sorsa bizonytalan. Leellenôrizhetetlen információk szerint Mindszenty prímás bekérette az egyetemi lelkésztôl azok listáját, akikre számíthat az egyetemeken. Letartóztatása után ez a belügyi szervek kezébe kerülhetett, s így sokak sorsa megpecsételôdött a kommunista érában... Ha ez a hír bizonyíthatóvá válik, akár az is elképzelhetô, hogy a kartotékok nyomát is az állami gépezetben kell keresni...) A kapott anyagi támogatásból csak a folyóirattárat sikerült létrehoznia. A Magyar Kultúra, az Élet és a Katolikus Szemle néhány a lelkészség pecsétjével megjelölt példánya forgott közkézen a hallgatók között. A VKM-tôl és a Magyar Nemzeti Diákszövetség Tanácsától kapott segítséggel pedig az irodát tudta felszerelni Tihanyi Tibor. Más helyrôl érkezô segélyekbôl pedig egy ,,decentralizált kezelésű'', ,,vallásos és aszketikus tárgyú'' könyvekbôl álló kisebb könyvtárat hozott létre a hallgatók számára.[161] 3. Tihanyi harmadik beadványával darázsfészekbe nyúlt. Azt szorgalmazta ugyanis, hogy a lelkészség kereteit felhasználva önkéntes jellegű, rendszeres egyetemi hitoktatás induljon be -- a hittudományit kivéve -- az egyetem összes karán. A tervezet jól átgondolt és felépített volt. Három részre tagolta a hitoktatást: valláserkölcsi fogalmak tisztázására; egyházszervezeti és jogi ismeretekre; illetve egy átértékelô-továbbképzô jellegű, a vallási ismereteket ,,a művelt világi ember érdeklôdési körét és szükségletét számon tartva'' közlô tanfolyamra. Heti 1 órás elôadásokat szándékozott tartani vagy tartatni arra vállalkozó hittudománykari professzorral. Az elôadások tartalmát késôbb publikálni készült a hallgatóság épülésére. Indexbe is felvehetôvé kívánta tenni ezeket az elôadásokat, rendkívüli tárgyként, melybôl kollokválni is lehet.[162] Nem is a kérelem tárgyi tartalma volt problémás a kari professzorok számára, elvileg helyeselték azt fenntartva a Hittudományi Kar felügyeleti jogát, bár a végleges véleményalkotást elhalasztották a többi kar véleményének megérkeztéig. A gondot az jelentette, hogy a Bölcsészettudományi Karon hallgatói kezdeményezésre már megindultak ilyen jellegű elôadások dékáni megbízással, s errôl a Hittudomány Kar csak a kinyomtatott tanrendbôl értesült. Különösképp dr. Pataky Arnold nehezményezte ezt, két okból: a./ megbízott elôadó szerinte sok mindent elôadhat, de a ,,dogmatika súlyos problémáinak tárgyalására'' mindenképp felkért hittudományi kari professzort látott csak alkalmasnak, s tudtával az elôadó Jánosi József jezsuita nem rendelkezett a szükséges egyházi fôhatósági engedélyekkel sem (venia legendi és missio canonica); b./ nem csak katolikus elôadások folytak a bölcsészkaron, hanem Kiss Sándor és Dezséry László vezetésével protestáns dogmatika is elôadatott. Ezt az idôs professzor a Pázmány alapította egyetemen tűrhetetlennek tartotta, annak sokszor emlegetett katolikus jellegét látta megcsúfolva ezáltal.[163] Pataky tiltakozása nyomán Iványi dékán a prímással és Szekfű Gyula bölcsészkari dékánnal is felvette a kapcsolatot a kérdés rendezésére. Aggályaiban hangsúlyozottan a protestáns vallásoktatás megjelenése szerepelt: ,,...oda is vezethet, hogy idôvel a más vallásúak a teljesség kedvéért egyetemünkön esetleg valamelyik heterodox fakultás felállítását kérelmezzék. Tekintve pedig az egyetemi hallgatók ama szabadságát, amelyet az elôadók megválasztásában élveznek, nagyon könnyen megvan annak is a lehetôsége, hogy a katolikus hallgatók eljárjanak más vallású kollégáik hitoktatására katolikus hitüknek nem csekély veszedelmére.'' Szekfű kezdetben a hallgatók vallási megoszlásának arányaira épülô paritásos megoldásra tett javaslatot, de mivel Iványi mereven ellenállt, visszakozott, és kijelentette, hogy a kérdés megnyugtató rendezéséig azon lesz, hogy újabb megbízást a Bölcsészettudományi Kar ne adjon ki. Ezt az ígéretét megerôsítette a prímásnak írt levelében is.[164] A hitoktatás kérdése így 1943 nyarán nyugvópontra került, méghozzá úgy, hogy a Hittudományi Karnak csak az ôt kikerülni készülô megoldások elgáncsolására maradt energiája, maga azonban nem lépett a megnyugtató rendezés felé. 1944 januárjában Serédi Jusztinián, akit nem elégített ki ez a félmegoldás, egy félévre engedélyezte Jánosi Józsefnek ,,valláserkölcsi- világnézeti elôadás'' tartását a Bölcsészettudományi Karon, amirôl a Hittudományi Kart is értesítette, egyúttal megkérdezve, hogy is áll az egyetemi hitoktatás kérdése, milyen intézkedések történtek. Kecskés Pál dékán az értesítést köszönettel vette, az elôadás címének megfogalmazásában kivetnivalót nem talált. Egy világnézeti alapú elôadás megszervezését, mivel nem érint semmiféle teológiai szakágat, bölcsészkari belügynek tekintett. A hitoktatásról többet nem mondhatott, minthogy ,,véglegesen még nem megoldott''.[165] A magas helyrôl érkezett sürgetés hatására a Kar arra kényszerült, hogy újra foglalkozzon a kérdéssel. 1944 február 28-án, III. rendes ülésén tárgyalták. Artner Edgár gyűjtötte össze az egyetemi hitoktatás korábbi történetének adatait (XIX. századi exhortációk, illetve a vallástani tanszék története), beszámolóját Marczell Mihály ismertette, s úgy találta, hogy a zavaros múltban nehéz eligazodni. ,,A múlttal szemben az egyetemi ifjúságnak mai lelki nevelését mindnyájan elég jól ismerjük. A Szentimre [sic!] Körök, a Szent Imre Kollégiumok, Emericana, Egyetemi Mária kongregációk, Pro Christo, Szent Margit Kör, a Nôi kollégiumok egész sorozata és több hasonló intézmény, s az újabban létesített egyetemi lelkészek intézménye [...] olyan széles lehetôséget biztosít a katolikus ifjúságnak lelki tovaképzésére [sic!], hogy alig akad olyan diák, aki lelki igényeit követve nem találna teret valláserkölcsi tovaképzésre.[...] Az akarók és keresôk mind találnak bôséges alkalmat.'' -- mondta. Majd a fél évvel korábbi súlyos vitákra hivatkozott: ,,a Tekintetes Hittudományi kar tegye komoly megfontolás tárgyává, vajon kívánatos-e mai nap ezt a zavarokat magával sodró helyzetet elôidézni, annál inkább, mert tárgyi szempontból a katolikus ifjúság ezirányú lelki szükséglete kielégítô módon el van látva. Úgy gondolom semmi esetre. Eszerint 1. Javaslom, hogy tartsuk fenn a régi határozatokat az egyetemi alkotmány legszigorúbb betartásáért. 2. Rendszeres hitoktatások bevezetését pedig, tekintve a gyakorlati bonyodalmakat, vegyük le a tárgyalás napirendjérôl.'' A világnézeti alapon tartott valláserkölcsi elôadásokat a Kar késôbb sem gátolta, így azok tovább folyhattak.[166] Tihanyi Tibor -- egyébként mindenki által támogatott -- hitoktatási tervezete a körülmények ilyen alakulása miatt halasztásra került. Ha már önállóan hitoktatásba nem kezdhetett a lelkész, igyekezett minden meglévô keretet felhasználni az ifjúság erkölcsi nevelésére. Így idôrôl- idôre feltűnt a levente-összejöveteleken -- amíg ezt a kezdeményezését az Egyetemi Tanács le nem állította.[167] 1943 szeptemberében az új tanév kezdetekor Tihanyi Tibor -- valószínűleg műegyetemi kollégájának példájára -- új módszerrel próbálkozott a hallgatók tervezett hatékonyabb elérése érdekében. Plakátok illetve röpcédulák készítése helyett a postát vette igénybe. Meleg hangú körlevélben hívta fel a diákok figyelmét létére, segítô szándékaira: ,,... Barátotok, papotok, lelketek pásztora akarok lenni. Közös célunk a krisztusi életelvek keltegetése és ébrentartása, földi és égi örök értékeink óvása, csiszolása, gyarapítása s az ehhez szükséges tényezôk elôteremtése. Ezt az életbevágóan fontos célt részint az Egyetemi templomban (mise, szentbeszéd, szentségek), részint az egyetemen tartott beszélgetési órák alatt (megbeszélés, tanács- és segítségadás mindenféle ügyben), tervbevett, és a jövô tanévtôl kezdve engedélyezett, önkéntes jellegű egyetemi hitoktatással, a levente kereteiben (havonkénti levente- konferenciák), diákotthonokban tett látogatások és ezzel kapcsolatos eszmecserék által, katolikus világnézetű folyóiratok és könyvek kézbeadásával, valamint az egyetemi lelkészség engedélyezett és megszervezett kettôs központi irodájának közreműködésével (lelki s szellemi ügycsoport, sajtó, szociális, sport és szórakozás ügycsoportok segítségével) munkáljuk.''[168] Tihanyi Tibor minden fakultáson kért és kapott fogadóhelyiséget, így elérte, hogy valóban mindenkihez közel lehessen. Hogy valóban kihasználja ezeket az alkalmakat, névre szóló meghívóval fordult a diákokhoz. Fogadóóránként 5-5 vendéget várt. ,,A fiúhallgatók 40-50 %- a, a leányhallgatók 80-90, sôt 100 %-ban jöttek el a hívásra, s általános tapasztalat szerint nemcsak hogy nem érezték kellemetlennek a hívást, hanem hálásak voltak azért, hogy valaki ilyen értelemben törôdik velük, s meghatódva vették tudomásul, hogy az ô személyüket így számon tartják.'' -- emlékezett késôbb. Értékelése szerint ilyen módon a hallgatók 60-70 %-hoz hozzáférkôzhetett a lelkész.[169] Több idôt hagyott elôdeinél a gyóntatásra. Hétköznaponként 1, vasár- és ünnepnapokon 3 órán át állt a diákok rendelkezésére, és minden hónap elsô csütörtökjén és péntekjén is biztosított alkalmat gyónásra.[170] A lelkész kapcsolata a két legfontosabb katolikus diákszervezettel (Katolikus Diákszövetség, Emericana) harmonikusnak mondható. Az Actio Catholica által kezdeményezett reprezentatív jellegű Esztergomba induló 100 fôs egyetemista küldöttség összeállításában 1944 pünkösdjén egyenlô erôkkel vettek részt. Mindkét egyesület szervezett az egyetemisták számára lelkigyakorlatokat is, Tihanyi azonban ezeket belterjesnek és sekélyesnek találta. Célravezetôbbnek tartotta volna, ha a hivatalos egyetemi lelkigyakorlatokat fakultásonkénti megoszlással, külön a fiú-, és külön leányhallgatók számára az egyetemi lelkész rendezi meg.[171] Tihanyi Tibor szociális érzékenysége felülmúlta elôdeiét. A megváltozott, háborús körülmények több feladatot is róttak rá e téren. Péterffy Gedeonhoz hasonlóan részt vett az Egyetemi Templom Szent Antal perselyébôl származó adományok szétosztásában. Kínzó volt a szállásínség. Ennek enyhítésére 45 pótágyat helyezett el a vezetése alatt álló kollégiumban, és a sajtó segítségével megindította a ,,Csak egy zugot éjszakára'' mozgalmat, melynek célja az volt, hogy az otthontalan egyetemisták számára ingyen vagy olcsón, esetleg tanításért cserébe családoknál szállást kerítsen. 1944 tavaszi félévében 25 diákot tudott így elhelyezni, az ôszi félévben az akció meghirdetése utáni elsô héten már 229 hallgató számára volt címe.[172] Kisebb munkaközvetítôi tevékenységet is kifejtett. A lelkészség címére gyakran érkeztek koncert- és mozi jegyek -- természetesen ezeket is eljuttatta a diáksághoz.[173] Tihanyi Tibor három félévnyi működése messzemenôen felülmúlta a reményeket és az elképzeléseket. Már beadványai tárgyalása során is megállapította az Egyetemi Tanács, hogy ,,gyakorlati érzékű lelkipásztor és tehetséges szervezô'', s keresve sem találhattak volna nála alkalmasabbat a lelkészi posztra.[174] Nem meglepô tehát, hogy megbízatása leteltének közeledtekor Marczell Mihály annak három esztendôvel való meghosszabbítását javasolta, ami ellen semmilyen fórumon nem merült fel kifogás. Ennek leteltekor, 1947 nyarán további három évre felkérték az egyetemi lelkészi tisztség ellátására.[175] Tihanyi Tibor késôbb sem lankadt. 1945 augusztusában a misék látogatottságának növelése és annak hivatalosabb jelleg adása céljából azzal a kéréssel fordult a rektorhoz, hogy hasson oda, hogy az Egyetemi Tanács ,,a régi, de az utóbbi idôkben visszafejlôdött szokás szerint'' képviseltesse magát az egyetemi istentiszteleteken.[176] Az egyetemi vezetés is fontosnak tartotta a dolgot a változó politikai viszonyok közt is. Az 1946/47-es tanévet megnyitó ünnepséget hirdetô plakátra ezért kerülhetett fel: ,,Nyomatékosan felhívom az egyetemi polgárokat, azokat is, akik oly internátusok tagjai, melyekben valláserkölcsi nevelésükrôl egyébként gondoskodás történik, hogy Egyetemünk istentiszteletein és ünnepélyein megjelenni egyetemi polgári komoly kötelességüknek tekintsék.''[177] 1946 szeptemberében Tihanyi újra felvetette az egyetemi hitoktatás kérdését. Ezúttal a Hittudományi Karhoz fordult azzal a kéréssel, hogy a hét három napjának estéjén 7 és 8 óra között bocsássanak rendelkezésére a Kar tantermei közül egyet, hogy fakultásonkénti bontásban az egyetem többi karának hallgatói számára régi elképzelése szerint világnézeti elôadásokat tarthasson. Más karoktól helyiséget ilyen célra ekkor már nem kaphatott volna. A kérvényre rávezették a dékáni irodában, hogy azt saját hatáskörében Galla dékán fogja elintézni, de hogy milyen eredménnyel tette, nem tudjuk. Valószínűleg nehezítette a kedvezô elintézést, hogy vegyesen volt szó fiú- és leányhallgatóságról.[178] 1946 szeptemberében Mindszenty érsek Tihanyi Tibort munkájának elismeréseként az Országos Magyar Katolikus Diákszövetség egyházi elnökévé nevezte ki.[179] 1946 nyarán sor került a legtöbb katolikus egyesület feloszlatására.[180] Ilyen viszonyok között a lelkész fokozott szükségét érezte annak, hogy jelenlétét az egyetemen erôteljesebben fejezze ki. Ezért beadvánnyal fordult az Egyetemi Tanácshoz, melyben valamelyik megszüntetett katolikus egyesület hirdetôtábláját kérte az egyetemi lelkészség céljaira. A Tanács, melyet a külsô politikai nyomás nem tört meg, készségesen és egyhangúlag teljesítette a kérést a Foederatio Emericana szekrényének átengedésével, s ebbôl az alkalomból elismerését is kifejezte a lelkész addig végzett munkájáért.[181] 1947 tavaszán Tihanyi Tibor a homiletika tárgykörébôl magántanári habilitációt szerzett, szeptembertôl ennek megfelelôen tanítani is kezdett a Hittudományi Karon.[182] 1947 nyarán tíznapos vidéki elvonulásra hívta a lelkész a diákokat. A szakcsi nyári egyetem azonban már nem a képzést tartotta elsôdleges feladatának, mint a harmincas évek esztergomi megmozdulásai, hanem az erôgyűjtés, az egységes fellépés elôkészítésén munkálkodott. A szervezés oroszlánrészét az A. C. bonyolította le, maga az ötlet is Szappanyos Béla A. C. igazgató fejébôl pattant ki, s késôbb mintául szolgált a hasonló katolikus nyári táborokhoz.[183] 1947 novemberében Tihanyi Tibor ismét terjedelmes jelentésben foglalta össze lelkészi munkáját [Függelék 6]. A dokumentum minden során átcsendül a kor; a pártideológia elleni harc a lelkészség megmaradásáért. Differenciálódott a lelkészség szervezete: a beszámoló idején az ,,ügycsoportok'' száma már 14, ez specifikusabb, célirányosabb, s a diáksegítôket kevésbé megterhelô munkafeltételeket teremtett. A lelkészséghez mintegy 4700 hallgató tartozott ekkor. (1946 októberében számukat csak 4500-ra becsülte Tihanyi.[184] A támadhatóságot úgy próbálta csökkenteni Tihanyi, hogy az intézményes jellegű lelkészségen belül inkább mozgalmi jellegű, apró, aktív sejteket, ún. ,,apostoltestületeket'' hozott létre. Ezek a szűk, szinte baráti csoportok egy esetleges felszámolás esetén is biztosították volna azt, hogy ne kelljen magányos szélmalomharcot vívniuk az elkötelezetteknek. Több kísérlete volt arra, hogy az egygondolkodásúak megismerhessék egymást, megtudhassák, kire számíthatnak a nehéz idôkben. Ismerkedési teákat szervezett, ahová névre szóló meghívóval lehetett belépni, kiküszöbölendô a nem kívánatos elemeket... Hasonló célt szolgáltak a kirándulások, melyek sikerén felbuzdulva az illetékes ügycsoport az 1947/48-as tanévre 17 kisebb-nagyobb túrát készített elô. Meglévô lelki igények kielégítésére több új kezdeményezése volt Tihanyi Tibornak, a már korábban említett hangsúlyozottabb jelenlét jegyében. A propaganda és az elmélyült munka céljai kétségkívül keverednek ezekben, váltakozó súllyal. Ilyen az egyetemi cserkészcsapat megszervezésének nem sok sikerrel járó kísérlete, vagy az eredményesebb egyetemi kongregációk létrehozása. Ide kell sorolnunk a máriaremetei ifjúsági zarándoklaton és a Mária-kongresszuson való szervezett részvételét is az egyetemistáknak. Növelte a gyóntatószékben töltött idôt, de gyakran ez is kevésnek bizonyult. Személyes beszélgetésekre is igyekezett több idôt fordítani. Ilyen konzultációkra ekkor már nem meghívókkal hívta az ifjúságot, a ,,forgalom'' így is nagy volt. (Amúgy is sokallta a nyomdaköltségeket, így a körlevelek helyett is inkább faliújságján keresztül kezdett tudósítani a programokról.) Ámbár Tihanyi tapasztalata szerint nem annyira lelki, mint inkább karitatív ügyekben keresték a fiatalok a lelkész segítségét. Élve a tanulmányi reform nyújtotta lehetôséggel, Tihanyi szabad bölcsészként be is iratkozott az egyetemre, javítva ezzel elérhetôségét, és közelebbrôl megismerve így a rábízottak életformáját. Az egyetemi istentiszteletek látogatottságát továbbra sem tartotta kielégítônek. Keserű tapasztalata volt, hogy elsôsorban kényelmi szempontok miatt a fiatalság inkább a lakóhelyhez közeli plébániákat keresi fel, és nem saját miséjét. A hitszónoklatokat természetesen Tihanyi látta el, 1947 ôszén elôdeihez hasonlóan tematikus prédikációkba kezdett, témája a mariológia volt. A kórus újra atalakult. Az ostrom után újjászervezett vegyeskart a karvezetô viselkedése miatt feloszlatta népénekekkel töltve ki helyét, majd 1947 ôszén rendtársa, Maklári Lajos vezetésével létrejött egy új vegyeskar, a Prohászka-kórus. Az elsôpénteki szentáldozás kegyes gyakorlatát is igyekezett meghonosítani egyetemista körökben Tihanyi Tibor. Természetesen a szokásos lelkigyakorlatok sem maradhattak el. Nem szüntette be természetesen a jótékonysági akciókat sem, azok a korábbi keretekben folytak tovább. 1947 novemberében például 53 ing, 10 kabát és 2 pár erôsen használt cipô került kiosztásra. Pénzadományok gyűjtésére új módszert is kieszelt Tihanyi: a lelkészség pecsétjével ellátott szentképeket árusított 1 forintos áron, aminek bevételét szintén a legrászorultabbak élvezhették.[185] Továbbra is megkülönböztetett figyelemmel fordult a lelkész az elsôévesek felé. Az évkezdet heteiben tapasztaltabb egyetemistákból eligazító szolgálatot hozott létre, melyhez bármelyik gólya fordulhatott tanulmányi, menzaügyi, egyesületi kérdésekkel, problémákkal. Nehezítette az elsôévesek utolérését, hogy a minisztérium utasítására a hivatalos kérdôívekbôl a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdéseket törölték, így a lelkész nem is tudhatott már minden rábízottról... A beszámoló a lelkészi munka akadályai közt említi a pártnyomást, az anyagiak hiányát, s az ifjúság általános attitűdjét is, melyrôl -- hacsak pár szóval is, de -- szociológiai mélységekbe hatolóan értekezik Tihanyi Tibor. A lelkészség késôbbi helyzetérôl bôvebb információt már csak az 1948 februárjában tartott egyetemi lelkészi konferencia körképébôl nyerhetünk. Ekkor Tihanyi becslése szerint 2200 lány és 2500 fiú hallgató tartozott hozzá. 50-60 %-ukat ítélte buzgó katolikusnak. 150 diákot sikerült kongregációs csoportokba tömörítenie, három fiú-, és három lány csoport volt. A misék és gyóntatás rendjében nem volt változás. Legnagyobb problémájaként ,,az egyetemi hallgatónôk erkölcsi és szellemi kérdését'' említette.[186] A lelkész javadalma kezdetben megegyezett elôdjével, 393 pengô 50 fillér volt havonta. Ez az összeg a 3500/1943 ME. rendelet értelmében 1943. július 1-jétôl 516 pengô 50 fillérre nôtt. A háború utáni inflációs idôben, hogy reálértékét megôrizze, többször is, esetrôl- esetre átértékelték a tiszteletdíj mértékét; végül az inflációt megelôzô állapotokat figyelembe véve Tihanyi Tibor fizetését az ahhoz legközelebb esô VII. fizetési osztály 3. fokozatához kötötte a minisztérium, és annak mindenkori változásával automatikusan növelte. A stabil forint bevezetése után 360 forintos havi jövedelem illette meg a lelkészt, mely 1946. november 1-jétôl 15 forint lakáspénzzel egészült ki, késôbb 30 forintos közlekedési segéllyel is.[187] (Természetesen a szerzetesi szegénység eszménynek megfelelôen ezt a pénzt Tihanyi beadta a rend közös pénztárába.) Míg azonban a minisztérium 1947-ig mindig a megbízatás teljes idejére folyósította az összeget, 1947-ben a három esztendôs meghosszabbítás ellenére is csak egy évre utasította a számvevôséget a tiszteletdíj kiutalására.[188] Ez lehetett az elsô pillanat, amikor a lelkészség jövendô felszámolásának terve elôször, egyelôre homályosan felbukkant... Tihanyi Tibort azonban az elsô nyílt támadás nem egyetemi lelkészi, hanem diákotthoni prefektusi tisztjében érte. Ez is közvetve. A Szabadság című baloldali napilap egyik publicistája, Hajduska István 1947 júliusában írt több éles hangú, provokatív, valótlanságokkal telehintett cikket a felsôoktatás egyes szeleteiben uralkodó ,,klerikális reakcióról''. (Támadta többek közt az Országos Ösztöndíj- tanács ,,kegyencpolitikáját'' is.) Egyik írása a Pázmány kollégiumban uralkodó állapotokról szólt, elsô olvasásra is hihetetlennek tűnô rágalmakkal borította el Timkó Imrét, aki görög katolikus hittudománykari hallgató volt, és -- szerinte -- 1946 decembere óta országos görög katolikus egyetemi lelkész (A lelkészség megszervezése valójában már korábban megtörtént). A cikk Timkót Tihanyi kreatúrájának és unokaöccsének állítja be...[189] Az újságcikk hatására hivatalos egyetemi vizsgálat indult, mely mind Timkó Imrét, mind Tihanyi Tibort teljességgel ártatlannak találta, mégis olyan határozatot hozott az Egyetemi Tanács, melynek értelmében az egyetemi lelkész addig hivatalból gyakorolt prefektusi jogköre megszűnt. Ezzel többek közt a lelkész elérhetôsége is csorbát szenvedett, nem is szólva arról, hogy megoldatlanná vált lakáshelyzete...[190] (Hozzátartozik azonban az igazsághoz az is, hogy Tihanyi a prefektusságot egész embert igénylô feladatnak fogta fel, mely a tennivalókkal bôven megáldott lelkészre teherként nehezedik.)[191] Tihanyi Tibor kezdeményezésére 1948 januárjában Sík Sándor, a magyarországi piarista rendtartomány fônöke azzal a kéréssel fordult az Egyetemi Tanácshoz, hogy Tihanyi Tibort engedje el az egyetem, mert rendjének az adott pillanatban nagyobb szüksége van rá. Tihanyi egészségi állapotára és tudományos ambícióira hivatkozott, mert mint egyetemi lelkész kevés ideje maradt homiletika tárgyú tudományos publikációira. A rendfônöki levélbe ez e szempont azonban nem került be: ,,Ezt az elhatározást két körülmény teszi elkerülhetetlenné. Az egyik Tihanyi Tibor egészségi állapota. Az illetékes orvosi vizsgálat ugyanis feltétlenül szükségessé teszi számára a magát kímélô életmód követését. Ismerve egyrészt jelenlegi munkakörének természetét és sokoldalúságát, másrészt Tihanyi Tibor lelkiismeretességét, amely lehetetlenné teszi, hogy kötelességteljesítésében kímélje magát, arra a meggyôzôdésre kellett jutnom, hogy az orvosi elôírás (amelynek elhanyagolása esetén az orvos igen súlyos következményeket helyez kilátásba), nem képzelhetô el a jelen állásától való megválás nélkül. De halaszthatatlanná teszi a rendi kötelékbe való visszaszólítását rendi nevelésünk szükséglete is. A körülmények u.i. arra kényszerítenek bennünket, hogy rendi hittudományi fôiskolánk 2 elsô évfolyamát mernyei (Somogy megye) rendházunkba helyezzük át. Így a kettévált fôiskola 2 teológiai testületet kívánván, összes szakembereinket igénybe kell vennünk.''[192] A mernyei fôiskola tervét -- ha ténylegesen létezett egyáltalán, s nem csak ürügyül szolgált -- azonban hamarosan ejtette a rendi vezetés. Tihanyi is nyitott szemmel járt, s felmérte, hogy ha lemond egyetemi lelkészi tisztérôl, komolyan fennáll annak a veszélye, hogy ez a pozíció végleg elveszik. 1948 áprilisában ezért azzal a kéréssel fordult rendfônökéhez, hogy mégis tegye lehetôvé számára a további lelkészi tevékenységet. Maga is érezte, hogy ez az elôzôtôl gyökeresen eltérô kérés részletesen megokolandó: ,,Kérésem indítóokai a következôk. 1. Egészségem az orvosi kezelés és vigyázatos munkarendem következtében csaknem teljesen helyreállt. 2. Az eddigi tanulmányi és fegyelmi felügyeletem alatt álló Pázmány Kollégiumtól pártszempontok miatt a mostani szemeszter végeztével távoznom kell, ami részint egy egész emberre szóló munkacsökkenést s a rendi közösségbe való visszakapcsolódásomat jelenti. 3. Az egyetemi lelkészi munkakör egyre szűkebbre szorul a legutóbbi idôk és a belátható jövô körülményei szerint, ami úgy szólván csak napi egy-két órás templomi pasztorációt ró majd rám, legalábbis egyelôre. 4. Az egyetemi lelkészség intézménye országos viszonylatban is egyre inkább vörös posztó a miniszteriális fölsôbbség szemében, s a legutóbbi eseményekhez képest nem vállalhatom azt a felelôsséget, hogy a most és miattam történt kinevezési aktussal a lét vagy nemlét mérlegére engedjem ezt kerülni. 5. Utoljára említem, de talán Közösségünk számára ez nem jelentéktelen, hogy a tapasztalatok szerint tudományos munkám jövôjét veszélyeztetném a Hittudományi Kar rokonszenvének lerontásával...''[193] Sík Sándorra hatottak az érvek, így 1948. április 26-án engedélyezte, hogy Tihanyi Tibor továbbra is tisztjében maradjon.[194] A minisztérium valóban nem tekintett rá jó szemmel. Mikor 1948 nyarán esedékessé vált tiszteletdíja további folyósításának kérdése, a kész fogalmazványt, mely azt engedélyezte egy titokzatos kéz áthúzta, az illetékes államtitkár pedig felvezette az aktára: ,,Érdekelne, hogy min alapul az egyetemi lelkész állami [kiemelés az eredetiben] fizetése? Izraelita is van? Nazarénus is? És ha van, miért nincs?''...[195] 1948 novemberének közepéig húzódott honoráriuma folyósításának ügye, ekkor visszamenôlegesen kapta meg a hiányzó lelkészi kongruát (értéke 684 Ft/hó -- ez csak kevéssel múlja felül a papok általános kongruáját). Ha nem a rend kötelékében élt volna, bizony ez a ,,csöpp késedelem'' is alapvetô kenyérgondokat okozott volna számára. Mivel a lelkészség fenntartásának egyéb forrásai rendre elapadtak, Tihanyi Tibor 1948 decemberében azt kérelmezte a rendi vezetéstôl, hogy javadalmának az 500 forint feletti részét visszaforgathassa a lélekszámában gyarapodó lelkészség céljaira. ,,5200-as lélekszámú lelkészségem adminisztratív kiadásainak fedezésére minden egyetemi, minisztériumi és önsegélyezô forrásunk megszűnt. Táncdélutánjaink, színielôadásaink és bábjátékaink megrendezése lehetetlenné vált a rendôrségi engedély megtagadása miatt.'' -- kesereg.[196] A minisztérium továbbra is az anyagi ellehetetlenítés politikáját folytatta. A kongrua mértékét 1950 elején 554 forint 50 fillérre csökkentette. Tihanyi elérte, hogy ennek 400 forint feletti részét továbbra is a lelkészség javaira fordíthassa, de ez az összeg csekélynek bizonyult. A lelkészség fokozatosan eladósodott.[197] Hivatalosan 1950. június 30-ig volt egyetemi lelkész Tihanyi Tibor. Hogy mennyire hagyták, hogy végezze munkáját, nem tudjuk. Maga következetesen egyetemi lelkésznek tartotta és címezte magát.[198] Magántanári működése miatt eltávolítása az egyetemrôl nem lett volna könnyen kivitelezhetô, így azonban, minthogy helyben volt, bizonyos lelkészi funkciókat (pl. gyóntatás) továbbra is elláthatott, ha kevesebb hírveréssel is, mint korábban. Nem tartjuk valószínűnek, hogy 1950 nyara után bárki is hivatalosan meghosszabbította volna Tihanyi megbízatását. Ha öntevékeny módon foglalkozott is még késôbb az egyetemistákkal, azt legfeljebb az egyetem testérôl leválasztott Hittudományi Akadémia diákjaival tehette, s ezt is legfeljebb 1951 nyaráig.[199] ======================================================================== Kísérlet a klinikai lelkészség Pázmány Péter Tudományegyetem intézményesítésére Nem lenne teljes a Pázmány Péter Tudományegyetemen folyó lelkigondozási munka bemutatása, ha nem szólnánk az egyetemhez tartozó klinikákon dolgozó lelkészek munkájáról. Mivel azonban ez a nem kötôdik szorosan az ifjúsági pasztoráció kérdéséhez, a túlzott részletességet feleslegesnek tartjuk. A két egyetemi klinikán két hitoktató (Katona Antal és Sebô László) lakott, akik tejes ellátás és évi 240 pengôs tiszteletdíj ellenében igyekeztek a klinika betegeinek vigaszt nyújtani, gyóntatni, áldoztatni ôket. Mivel ez csak szerény többletjövedelmet jelentett számukra, nem tudtak erre a munkájukra olyan fokú figyelmet fordítani, amit a betegek száma megkövetelt volna. Ezért vettette fel Serédi Jusztinián azt az elképzelést 1941-ben, hogy új státuszokat kreálva a két hittanárt fôfoglalkozású klinikai lelkésszé kéne kinevezni, körülbelül havi 200 pengôs jövedelemmel, így mentesíthetôek lennének egyéb elfoglaltságaik alól. A minisztérium azonban nem akart ekkora többletkiadást finanszírozni, így minden maradt a régiben.[200] A kommunista fordulat után pedig gyaníthatóan nem okozott nehézséget a két pap kiebrudalása a klinikákról... ======================================================================== 1939: Egyetemi tanácsok véleményei lelkészségek szervezésérôl Még csak szervezôdôben volt a Pázmány Péter Tudományegyetemen az elsô egyetemi lelkészség, mikor már felvetôdött a kezdeményezést helyeselve az az igény, hogy más egyetemeken is jöjjenek létre a lelkigondozásnak ilyen intézményei. 1937. december 30-án a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület fordult ilyen értelmű kéréssel a minisztériumhoz, miután egyeztettek a reformátusokkal is. ,,Kétségtelen ..., hogy az ifjúság nevelésének és valláserkölcsi irányításának az iskolákban is szükséges ellátása nem tekinthetô befejezettnek az ifjúságnak a középiskolából való kikerülésével. Annak, hogy ez a munka az egyetemeken és fôiskolákon is folytattassék, fokozott jelentôséget ad az a körülmény, hogy ma minden ki nem próbált új eszmeáramlat elsôsorban az ifjúságot iparkodik a maga befolyása alá vonni, s ez, valamint az egyetemi és fôiskolai ifjúságra leselkedô más erkölcsi veszélyek is fokozottan indokolják, hogy az ifjúság az egyetemeken és fôiskolákon se hagyassék valláserkölcsi továbbnevelés és irányítás nélkül, annál kevésbé, mert ez könnyen vezethet az eddigi ily neveléssel és irányítással elért eredmények megsemmisülésére is.'' -- hangzik az indoklás. A három történeti egyház számára kér a beadvány ,,...az Egyházak által szükségesnek ítélt megfelelô számban szervezendô fôiskolai ifjúsági lelkészi állások szervezése és fenntartása céljára államsegélyt ...''.[201] A minisztérium a tervezetet megvitatásra az ország valamennyi egyetemének megküldte. Az Egyetemi Tanácsok meglehetôsen eltérôen vélekedtek a kérdésrôl: -- A Pázmány Péter Tudományegyetemen fontosnak és üdvösnek, de kivihetetlennek tartották az ötletet. Válaszuk diszkriminatívnak értékelte, hogy csak a három történeti egyház jusson ilyen pozícióhoz. Viszont több mint 100.000 pengôs költséggel számoltak abban az esetben, ha mindegyik egyház kap ilyen lehetôséget, amire nyilvánvalóan nem lett volna fedezet. (Érdekes ez az érvelés a Pázmány-egyetem vezetôinek szájából, hiszen ôk többnyire az intézmény katolikus jellegének fenntartása mellett szálltak síkra. Bár az eredmény így is, úgy is elutasítás...) -- A Műegyetem méltányolta az érveket, melyek a lelkészségek szervezése mellett szóltak, de kijelentette: szervezeti keretébe beilleszteni egy ilyen jellegű intézményt nem tud; annak támogatásáról, fenntartásáról az érintett egyháznak kell gondoskodnia. Leszögezte továbbá, hogy tanulóifjúsága így is túlterhelt, ezért semmiféle vallási foglalkozást kötelezô jelleggel nem fog elôírni hallgatói számára. -- A Horthy Miklós Tudományegyetem (Szeged) elsôsorban a püspöki kar véleményére volt kíváncsi. Intézményesített lelkészi állást nem tartott szükségesnek. -- Az Erzsébet Tudományegyetem (Pécs) vezetôsége minden tekintetben helyeselte a tervezetet, de kijelentette, hogy az egyetem anyagi erôi nem elegendôek a létrehozandó lelkészség támogatásához. -- A Debreceni Tudományegyetemen a református teológiai fakultás véleménye volt a döntô. Ôk azt az elvet látták helyesnek, hogy minden egyetemen az illetékes hittudományi kart bízzák meg a hallgatók lelki igényeirôl való gondoskodással. Olyan felekezetek számára, melyek nem rendelkeznek egy egyetemen ilyen fakultással, a VKM segítségével kell az egyetem szervezeti keretein kívül lehetôséget biztosítani ilyen jellegű munkára.[202] Az egyetemek véleményének ismeretében fordult a minisztérium Serédi Jusztinián prímáshoz a kérdéssel. Az érsek pártolta az elképzelést, a diffúz terveket egészen konkrét formába öntötte felhasználva a Pázmány Péter Tudományegyetemen létesített lelkészség tapasztalatait. ,,Amely egyetemen van Hittudományi Kar, ott annak valamelyik tagja láthatná el a lelkészséget, ahol nincs, ott az egyetemen kívül működô lelkész vagy hitoktató. Természetesen az illetékes egyházi hatóságtól kapná a missiot, az egyetemtôl vagy a kultusztárcától pedig némi dotációt. Az ifjúság köteles volna a lelkésznél jelentkezni minden iskolai év elején. A lelkésznek joga volna az egyetem épületében bármikor megjelenni, ott kapna helyiséget, ahol az ifjúsággal érintkezni tudna illetve annak rendelkezésére állna bizonyos idôkben. A lelkész lelkipásztori buzgalmára volna bízva, hogy az ifjúságot a valláserkölcsös és hazafias életnek megnyerje és arra nevelje. [...] A lelkészek honoráriuma arányos volna az illetô egyetemen lévô és az ô vallásához tartozó növendékek számával, úgy, hogy esetleg két vagy több lelkész is lehetne, ha ugyanazon a valláshoz megfelelô számú hallgató tartozik. Pl. minden 1000 hallgatóra számítva egy lelkészt.'' Kijelentette azonban: ,,A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen most van r. kath. lelkészi hivatal. Ennek állása bizonyos történeti jogon létesült, praecedensül NEM szolgálhat más felekezetek javára. Ez a körülmény azonban nincs ellentétben fentebb kifejtett elvi álláspontommal.''[203] Az evangélikus egyház által benyújtott tervezet tehát elfogadtatott. A protestáns egyházak felkészültebbek voltak, hiszen az ötlet tôlük származott, így gyorsabban kezdték meg az egyetemi lelkészségek szervezését. A katolikusoknak 1941-ig kellett várni arra, hogy más egyetemeken is megjelenjenek lelkészeik. ======================================================================== Ferenc József Tudományegyetem A kolozsvári egyetem születésnapja 1872. október 12-e. Ezen a napon szentesítette Ferenc József a Trefort Ágoston miniszter által elôterjesztett és az országgyűlés által elfogadott XIX. törvénycikket, mely végre tartós és életképes felsôfokú tanintézetet hozott létre Erdélyben. Nem ez volt az elsô kísérlet, hisz már Mátyás király, és a XVII. századi protestáns fejedelmek is próbálkoztak vele. 1848-ban az uniót kimondó törvény elô is írta a líceum egyetemmé fejlesztését, de a háborús viszonyok akkor ezt lehetetlenné tették, az abszolutisztikus kormányzatnak pedig inkább a magyarországi felsôoktatás leépítése volt a célja, mintsem fejlesztése...[204] Az egyetem hivatalos és ünnepélyes alapítólevelét 1881. január 4-én írta alá az uralkodó.[205] Születése pillanatában európai színvonalú intézmény volt ez, bár sajátos szerkezetű. Mivel Erdélyben a történeti egyházak már rendelkeztek teológiai fôiskolákkal, az egyetem nem kapott ilyen fakultást. A három hagyományos kar (bölcsészeti, jogi, orvosi) mellé negyedikként természettudományi kar állt fel.[206] Az egyetem békésen működött a világháborúig, a trianoni békeszerzôdés miatt azonban menekülnie kellett. Ideiglenesen Szegedre költözött az universitas, melynek tényét az 1921. évi XXV. törvénycikk is rögzítette.[207] Az 1921/22-es akadémiai évet már itt kezdte meg az egyetem. A szegedi évek alatt lelkészségnek nem találhatjuk nyomát, de az egyetemisták külön pasztorációja megindult már. A húszas években város jezsuita kápolnájában egyetemisták számára tartott szentmiséket P. Elasser Gyula.[208] A Román királysághoz csatolt Kolozsvár továbbra is felsôoktatási központ maradt. Az egyházi vezetés figyelme itt már ekkor a diákság felé fordult. 1936-tól püspökké szenteléséig Márton Áront, utána 1938- tól Dávid Lászlót említi Virt László inkább hitbuzgalmi, mintsem történeti jellegű könyve egyetemi lelkészként.[209] Nem találtuk ez ideig nyomát az ô hivatalos egyetemi lelkészi kinevezésüknek. Nem kívánjuk vitatni érdemeiket az ifjúság lelkigondozásában, azonban valószínűsíthetôen nem kaptak hivatalos megbízást ilyen jellegű munkára, inkább hihetô, hogy csak öntevékeny buzgósággal fordultak a fiatalsághoz. Gyökeresen megváltozott Kolozsvár helyzete a második bécsi döntés után. A román egyetem elmenekült: bölcsészeti, filozófiai, jogi és orvosi karai Nagyszebenben, reáltudományi kara Temesváron nyert elhelyezést.[210] Az is természetesnek látszott, hogy az annak idején csak az idegen uralom elôl Szegedre menekülô Ferenc József Tudományegyetem most visszaköltözzön Kolozsvárra. Így, noha az 1940/41-es tanév elsô ülését még Szegeden tartotta az Egyetemi Tanács, de az 1940. évi XXVIII. törvénycikk értelmében október 23-án már Kolozsváron tartotta meg a következôt, melynek fô témája az újjáalakulás volt.[211] A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium politikai súlyának megfelelôen kezelte az egyetemet. Presztízskérdést csinált abból, hogy korszerű tanintézet legyen. 5 fakultással rendelkezô modern egyetemmé azonban csak más magyarországi egyetemek egyes karainak bezárása illetve átköltöztetése árán tudták felfejleszteni.[212] Az elsô két évben szinte havonta utazott Szily Kálmán államtitkár, minisztériumi osztálytanácsos Budapestrôl Kolozsvárra, és tartott ott az Egyetemi Tanács prominens tagjaival értekezletet. Az 1941. október 23-i megbeszélésen arról értesítette a rektort, hogy a római katolikus és a református egyház felkérésére a minisztérium intézkedni kíván a hallgatók lelkigondozásáról. Az illetékes püspököket kívánták megbízni azzal, hogy erre a feladatra egy-egy lelkészt jelöljenek ki; a minisztérium pusztán dotációjukkal kívánt foglalkozni: csak a tanév idejére, azaz tíz hónapra havi 200-200 pengôt szánt.[213] Bár részletesen Szily ekkor nem fejtette ki, de érezhetô, hogy a minisztérium már ekkor ráérzett arra a kánonjogi problémára, amit az egyetemi lelkésznek, mint papi személynek az egyetem, mint világi testület részérôl való ellenôrzése jelent. A Pázmány Péter Tudományegyetemen a katolikus alapítás ténye miatt, illetve a Hittudományi Kar léte és felügyelete révén ez a kérdés áthidalható volt, merôben más azonban a teológiai karral továbbra sem rendelkezô Kolozsvári Egyetem helyzete. Ennek a nehézségnek a figyelembevételére utal az államtitkári fogalmazás: ,,Ezek a lelkészek, akik azonban nem mint ,,egyetemi lelkészek'' szerepelnének és működnének...''[214] Az Egyetemi Tanács október 29-én tárgyalta a kérdést. Ekkorra a református püspök már konkrét személyi javaslattal is elôállt, Tôkés Istvánt kívánta megbízni a református hallgatók lelkigondozásával. Sándor Imre római katolikus püspöki helynök pedig ígéretet tett arra, hogy hamarosan közli a kinevezendô lelkész nevét. Az Egyetemi Tanács tudomásul vette a bejelentést, ,,a maga részérôl azonban szükségesnek tartja, hogy az egyetemen oly régóta hagyományos vallási béke fenntartása érdekében a Rector Magnificus a kívánatos kooperációról 2-3 hónaponként barátságos megbeszélést tartson a lelkészekkel. Feltétlenül kívánatosnak és méltányosnak tartja továbbá az Egyetemi Tanács, hogy hasonló gondoskodás történjék azonos módon az evangélikus és az unitárius vallású egyetemi hallgatók lelkigondozásáról is, az ilyen vallású hallgatók csekélyebb létszámához arányosított tiszteletdíjjal.'' -- szögezi le a jegyzôkönyv.[215] (1943 szeptemberéig nem került sor unitárius lelkész kinevezésére.) A katolikus hívek ellátására megbízást végül is dr. Faragó Ferenc teológiai tanár kapott. Ennek pontos keltét nem ismerjük, de mindenféleképp még 1942. január 26. elôtt került rá sor.[216] Működésérôl sajnos a forrásanyag hiányos volta miatt semmit sem tudunk. Csak az biztos, hogy az egyetemi istentiszteletek helye ebben az idôben az egyetem épületével szomszédos piarista templom volt.[217] 1942. szeptember 1-jei hatállyal a püspöki helytartó Faragót más beosztásba helyezte. Utódjául (Lantos) Kiss Antalt jelölte, aki neves ifjúsági lelkipásztornak számított. Könyve, ,,A diákok lelki atyja'' közkedvelt ifjúsági munka volt. A minisztérium -- a szokásos késéssel - - csak november közepén vette hivatalosan is tudtul a személycserét.[218] Ô képviselte az egyetemet az 1943 szeptemberi minisztériumi egyetemi lelkészi értekezleten is. Pontos munkakörérôl sajnos nem sokat tudunk. Az egyetem rektora ugyanis csak lakonikus tömörséggel írta róla Szegedre: ,,az egyetemi ifjúság lelkigondozása (lelkigyakorlatok vezetése, lelki tanácsadás, egyetemi istentiszteletek tartása, egyetemi ünnepségek alkalmával tartandó istentiszteleteken igehirdetés stb.).''[219] Feltehetôen a háború, a front Erdélybe érkezése vetett véget tevékenységének. Az egyetem felszerelésének Magyarországra menekítését 1944. szeptember 2-án rendelték el a hatóságok.[220] S bár a tárgyi kiürítés és a személyek menekülése nem feltétlenül kapcsolódott össze, Lantos Kiss Antalnak nyomát Erdélyben késôbb nem fedezhetjük fel. Ellenben ôt is -- mint kötetünk több más szereplôjét -- az ötvenes évek Magyarországán bebörtönözték...[221] A Sziklán Állunk 1944 októberében már Csendôr Imre nevét említi kolozsvári egyetemi lelkészként. Munkájáról azonban semmit nem tudunk.[222] ======================================================================== József Nádor Gazdasági és Műegyetem Lelkigondozás nyomai a lelkészség felállítása elôtt A magyarországi mérnökképzés története a XVIII. századra vezethetô vissza. A selmecbányai bányatisztképzôt (1735), a budai Institutum Geometricumot (1782), majd a József Ipartanodát egyaránt tekinthetjük az 1871. július 10-én megalapított Műegyetem elôdjének. A század harmincas éveiben a természettudományos képzés intézményeinek Európában egyedülálló nagyfokú koncentrációja zajlott le hazánkban. Az 1934. évi X. törvénycikk szervezetileg a műegyetemhez csatolta a soproni Bánya- és Erdômérnöki Fôiskolát, A budapesti Állatorvosi Fôiskolát és a Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdasági Karát. Így alakult ki az intézmény terjedelmes neve is...[223] A Műegyetemnek a közhiedelemmel ellentétben sosem volt temploma. A templomformát idézô könyvtárépület, Petz Samu műve, már tervezésekor is könyvtárnak készült. Így amikor igény volt valamilyen egyetemi esemény templomi megünneplésére is (pl. az évkezdô Veni Sancte, az évet lezáró Te Deum stb.), többnyire a közeli templomokat kereste meg az egyetem vezetése. Fôképp az egzotikus gellérthegyi sziklakápolna és az impozáns méretű, cisztercita vezetés alatt álló Szent Imre plébániatemplom adott otthon ilyenkor a műegyetem hallgatóinak. Az 1938-as Eucharisztikus kongresszus alkalmával is a cisztercitákkal kooperált a műegyetem. Az elôkészítô háromestés lelkigyakorlat (triduum) helye is a Szent Imre Templom volt, a ciszterciek mondták a miséket is az egyetem kérésére, bár a lelkigyakorlatot egy jezsuita, Varga László tartotta. Az egyetem egyébként több termét is átengedte a kongresszus szervezôinek, és azok kérésére gondoskodott az egyetem épületeinek díszkivilágításáról is, hogy így emelje az ünnepségek fényét. A katolikus tanszékvezetôket és a katolikus alapon szervezôdô egyetemi egyesületeket pedig kötelezte az egyetemi vezetés a kongresszus eseményein való megjelenésre.[224] Ez az egyedi rendezvény, melynek napjai alatt az egyetemi oktatás is szünetelt, természetesen távol áll a mindennapi lelkigondozás világától. Az egyetem testületi fellépése a kongresszuson azonban felhívta a figyelmet a nagy számú katolikus hallgatóra. Talán ennek is betudható, hogy 1941 és 1942 nagyböjtjében a Pázmány Péter egyetem lelkésze, Péterffy Gedeon úgy döntött, hogy a műegyetemi férfihallgatók számára külön lelkigyakorlatot fog tartani. Otthont ezeknek a gellérthegyi sziklatemplom adott. A három estés lelkigyakorlatokat a következô nap ünnepélyes, egyetemistáknak szóló szentmisék zárták le.[225] 1942. szeptember 1-jei hatállyal a hercegprímás -- mint említettük -- Péterffy Gedeont felmentette korábbi munkái alól. Ez nem csak a Pázmány egyetemtôl való megválását jelentette, hanem le kellett mondania a Horthy Miklós Kollégium vezetésérôl is, amit az érsek dr. Szappanyos Béla feladatává tett. Egyszersmind megbízta a műegyetemi római katolikus hallgatók lelkigondozásával is.[226] Megbízott műegyetemi lelkészek (1942-45) Szappanyos Béla megkereste Szily Kálmán államtitkárt, hogy tevékenységének anyagi vonzatairól érdeklôdjön. Az államtitkár Rudnai Rudolf osztálytanácsoshoz utasította, de mivel rá jó benyomást tett a frissen kinevezett lelkész, mindjárt pártfogásába is vette. Havi 200 pengôs tiszteletdíjat tartott számára méltányosnak -- ennyit kaptak a protestáns egyetemi lelkészek is --, mely a kollégiumi munkáért járó 80 pengôvel, lakással és reggelivel kiegészülve tisztes megélhetést biztosított. 1943. október 1-jei hatállyal további 32 pengôvel emelkedett tiszteletdíja. Az államtitkári támogatás és Szappanyos Béla látogatása Rudnait is meggyôzte, a minisztérium hozzájárult kinevezéséhez.[227] Szappanyos Béla következetesen műegyetemi lelkésznek titulálta magát, ami konfrontációhoz vezetett a Műegyetemi Tanáccsal, mely tartotta magát a korábban ismertetett 1939-es nézetéhez, melynek értelmében a lelkészt nem tekintették az egyetem szervezetébe tartozó személynek. Ezért a Tanács már azt a kérését is elutasította 1942 októberében, hogy lelkészi minôségében hivatalosan elismerje, illetve munkájára a hallgatóság figyelmét hivatalosan felhívja. A rektor tiltakozását a ,,műegyetemi lelkész'' cím használata ellen a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak is kifejtette -- hivatkozással a Tanács október 9-i döntésére, valamint a hercegprímás kinevezô iratának szövegére --: ,,Műegyetemi lelkészi állás szervezését semmilyen alakban sem tartják az egyetem keretében megvalósíthatónak, miután ez az egyházi hatóság intézkedési körébe tartozik. ... álláspontunk: valamennyi felekezet lelkészének hallgatóinkkal való foglalkozását kizárólag az illetô egyház ügyének tekintjük, amíg működésük a Műegyetem hagyományos békéjét meg nem zavarja.'' Leszögezi a továbbiakban a rektor, hogy a Tanácsot véleményének revideálására kényszeríteni kívülrôl az egyetem autonómiáját sértô súlyos tett lenne, s amennyiben a Tanács hivatalosan kifejtett nézetével ellentétes rendelkezések születnének, azzal a Tanács tekintélye szenvedne ,,csúnya sérelmet''.[228] A minisztérium illetékese sietett megnyugtatni az egyetemi vezetést: ,,Szappanyos Bélát mint a magyar királyi József Nádor Műegyetem római katolikus vallású hallgatóinak lelkigondozásával megbízott lelkészt, nem pedig mint ún. ,,műegyetemi lelkészt'' kívánom tekinteni, aminô állás szervezését nem vettem tervbe.'' Az indoklás azonban elgondolkodtató: ,,Annál is inkább magáévá teszi a Műegyetem felterjesztésében foglaltakat, mert az egyetemi lelkészi állás szervezése esetén az illetô egyetem fegyelmi hatósága alá kerülne, ami nem kívánatos, sôt lehetetlen volna egyházi szempontból.'' Más a helyzet a Pázmány egyetemen, melyen az egyetem kebelén belül létezô hittudományi fakultás a felügyeletet mindenféle ütközés nélkül képes ellátni, és más itt -- és minden más ,,világi'' egyetem vagy fôiskola esetében --, ahol világi és egyházi felügyelet kánonjogi szempontból is problematikus keveredése történne. A Műegyetem kiállása precedenst teremtett, ettôl a pillanattól kezdve -- mint látni fogjuk - - minden egyetemi és fôiskolai lelkész a felsôoktatási intézménytôl csaknem függetlenül tevékenykedhetett, annak vezetését szinte csak tájékoztatta az illetékes egyházi fôhatóság vagy a minisztérium az esetleges személyi változásokról.[229] A kért támogatás elmaradása miatt Szappanyos Béla más úton igyekezett a hallgatók közelébe férkôzni. Levelek a Műegyetem katolikus ifjúságához címmel 1943 februárjától kiadványsorozatot adott ki. Sajnos ezekbôl csak az elsô példány maradt fenn. Az A/4-es formátumú nyomtatvány félbe van hajtva, belsô oldalain az egyetemi lelkész hirdetéseit közli, csak az elôlap ôrzi a hagyományos nyílt levél formáját. Ebben sajátos hangot üt meg: egyszerre lelkész, aki atyai szeretettel vágyik gondozni a rábízottakat, s egyszerre politikus és hazafi, aki felméri a fenyegetô orosz veszedelmet. Apokaliptikus képeket fest a jövôrôl: ,,Népünk sorsa a közeljövôben dôl el. Hacsak fegyvereink fizikai erejét a lélek metafizikai ereje föl nem fokozza, akkor a sorsdöntés egészen biztosan szakadékba dôlés lesz. Elvizenyôsödött hit, politikai játék, lélektelen feszengô virtuskodás itt már nem mozdít...'' Lényegesen barátságosabb, melegebb hangon fordul a diákokhoz, mikor saját szerepérôl szól: ,,Katolikus Magyar Testvéreim! Félévvel [sic!] ezelôtt ti kértetek közétek lelkészt. Íme, itt vagyok. Önzetlenül, teljesen a Ti lelketek szolgálatára. Megvallom, a négyezernyi katolikus műegyetemi ifjúságban az egy szál ember elvész. Kell tehát valami összekötô kapocs, amely Nektek sem terhes, s engem se fáraszt. Az ilyesfajta, idônkint kibocsátott levelekre gondolok elsôsorban, és azokra a világnézeti konferenciabeszédekre, melyeket ,,felsôbb hitoktatás'' jelleggel még e hónapban az összes Karon megkezdek, s melyekre ezúton is szeretettel hívlak Benneteket.''[230] (Érdekes adalékként kell észlelnünk, hogy Szappanyos vajmi kevés figyelmet fordított az Egyetemi Tanács terminusbéli aggályaira, és ezt a nyílt levelet is műegyetemi lelkészként írta alá...) Szappanyos Béla minden karon kapott termet elôadásainak megtartására. Azonban már többnyire két órával a ,,konferenciabeszédek'' elôtt elérhetôvé tette magát, így beszélgetésre találhattak alkalmat az arra vágyók. E célra általában a karoktól szobát, de ahol erre nem volt lehetôség, ott a már meglévô katolikus egyesületek helyiségeit használta fel. Műegyetemi templom híján az Egyetemi Templomba invitálta a diákokat, annak ,,nyilvános'' szentmiséjére, de tudatta, hogy létezik ott egy tudomány-egyetemi istentisztelet is. De ugyanolyan jó szívvel ajánlotta az összes egyetemhez közel esô templomot is, közzétéve azok miserendjét. Hamarosan felmérte azonban Szappanyos Béla, hogy külön műegyetemi istentisztelet nélkül nem lehet munkája kellôen hatékony. Kérte tehát dr. Hamvas Endre budapesti érseki helytartót, hogy hasson a Pázmány- egyetem vezetôségére, hogy az Egyetemi Templomban valamilyen módon hivatalosan is tarthasson egyetemistáinak szentmiséket. Az egyetem az elôterjesztést ,,annyira indokoltnak és méltányosnak'' tartotta, hogy azt megtagadni ,,különös szűkkeblűségnek'' tartotta volna, ahhoz azonban nem járult hozzá, hogy a két egyetem hallgatói esetleg keveredjenek egy közös egyetemi szentmisén. Így Szappanyos Bélát és ifjúságát vasár- és ünnepnap 9 órakor várták nagy szeretettel. Ugyanakkor a Pázmány-egyetem vezetôsége ôszintén meglepôdött azon, hogy ez a kérés úgy érkezett, hogy arról a Műegyetem Tanácsa mit sem tudott; és igyekezett ezért a legtapintatosabban eljárni az ügyben.[231] Szappanyos Béla egy évnyi, Műegyetemen végzett munka után felmérte azt is, hogy kezdeti elfogódottsága jogos volt. Tényleg kevés az ô személye ilyen irdatlan tömegű hallgató megfelelô szintű gondozására. Ezért kezdeményezte, hogy segítôt is foglalkoztathasson. A lelkész igyekezett kihasználni minisztériumi kapcsolatait. A minisztérium hajlott is egy további személy foglalkoztatására az anyagi alapot biztosítani; a Műegyetem kisebb, ún. rektori tanácsa azonban a vártnál nagyobb érdeklôdést mutatott a kérdés irányába, és gyakorlatilag megfúrta az elképzelést.[232] Szappanyos Béla az Actio Catholica Fôiskolai Bizottságában is fontos szerepet játszott. 1943 nyarán az ország egyetemi és fôiskolai városaiban tett tanulmányutakat, hogy megvizsgálja annak lehetôségét, hol és hogyan lehetne további lelkészségeket felállítani. Vasúti utazásaihoz a minisztériumtól kért és kapott 50%-os támogatást.[233] Az Actio Catholicában végzett tevékenysége indokolta azt is, hogy -- mivel a nagy hallgatólétszám egész embert kívánt a lelkészi posztra -- végül is felmentését kérje a prímástól megbízott egyetemi lelkészi tisztjébôl. Erre 1944. február 1-jei hatállyal került sor.[234] Utódja Könözsy Lajos hittanár lett, aki korábban a Képzôművészeti Fôiskola lelkészi teendôit látta el, s akinek működésérôl sajnálatosan kevés adat maradt fenn. Kinevezésekor a prímás kérte a rektort, ,,hogy a megbízott lelkészt nemzeti és egyházi szempontból egyaránt fontos hivatásának teljesítésében az eddigi jóindulattal támogatni méltóztassék.''[235] Könözsy Lajos valószínűsíthetôen minden gyakorlata ellenére sem tudott megbirkózni azzal a feladattal, amit a műegyetem hallgatótömege a lelkészre rótt. Ezért Mindszenty hercegprímás, aki az érlelôdô belpolitikai fordulat miatt is nagy figyelemmel fordult az egyetemek világa felé, úgy döntött, hogy ésszerű változtatással, átszervezéssel próbálja hatékonyabbá tenni a műegyetemi lelkigondozást, hogy öntudatosabb keresztény értelmiség nézhessen szembe a kommunizmussal. A differenciálódás és megszüntetés kora (1945-49) Ezért 1945. október 8-án felmentette Könözsy Lajost, s helyébe a Műegyetem mérnökképzô karain (gépész-, vegyész-, építô- és általános mérnöki kar) Szabó József jezsuitát, közgazdasági karán Kiss László hittanárt bízta meg a hallgatók pasztorációjával. A két kar lelkigondozásának különválasztását nemcsak a egyetemisták nagy száma indokolta, hanem a diákok teljesen eltérô érdeklôdési köre is. Már Szappanyos Béla is úgy jellemezte a közgazdászhallgatókat, hogy ,,az egy egész más világ.''[236] Az egyetem addig elhanyagolt soproni karára pedig hamarosan (1945. október 29.) a gyôri egyházmegyei fôhatóság nevezte ki Jávor Egon bencést. A minisztérium a változásról november 7-én értesítette az egyetemet.[237] Közgazdasági Kar Kiss László munkájának sajnos nem maradt fenn dokumentuma a Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárában. Az sem kideríthetô, hogy meddig végezhette munkáját. Működésérôl forrás csak az a tömör beszámoló, melyet 1946 októberében készített.[238] Közel 2500 hallgató ellátása tartozott feladatkörébe az egyetemen, s a 450 fôs Állami Kollégium bentlakó lelkésze is volt egyben. A nagy létszám miatt évfolyamomként tartotta dogmatikai tárgyú, heti egyórás elôadásait. Hetente két órát biztosított lelkipásztori fogadó idôként a hallgatók számára. 30-30 fôs fiú és lány Mária-kongregációkat szervezett, hogy a katolikus hallgatók egymással is szorosabb kapcsolatba kerülhessenek ezek ülésein. A kollégium is rótt rá feladatot bôven: rendszeresen tartott elôadásokat ott is, misézett hetente, látogatta a szobákat. Idôigényes elfoglaltság volt a KESZI (Katolikus Egyetemi Szociális Iroda) irányítása is. Kiss Lászlót 1947-ben Eglis István váltotta fel tisztjében. Kiss László nehéz feladatot kapott: a Népi Kollégiumokban kellett volna a katolikus szellem fenntartására törekednie. Nem kísérte siker ez irányú működését.[239] Eglis Istvánnak még működési idejét sem tudjuk pontosan meghatározni a források hiányos volta miatt. 1947 októberében már ô vett részt a fôvárosi egyetemi lelkészek értekezletén a Közgazdaságtudományi Kar lelkészeként, és az 1948 februárjában tartott lelkészi konferencián is jelen volt.[240] Valószínűsíthetôen a Műegyetem átszervezésének azon lépcsôjében szabadult meg tôle a vezetés, melynek során a 9160/1948 számú kormányrendelet értelmében önálló Közgazdaságtudományi Egyetemet hoztak létre.[241] Mérnökképzô Karok Szerencsére jobban dokumentált Szabó József munkája. Mintegy 1400- 1600 hallgatót bíztak gondjaira. Hivatalosan heti két órában volt megkereshetô az egyetem által részére kiutalt tanári szobában, de a jezsuita rendházban is szívesen látta az ôt megkeresôket. Kiss Lászlóhoz hasonlóan Mária-kongregációk szervezésébe is belefogott. Tihanyihoz hasonlóan igyekezett az elsôpénteki szentáldozás gyakorlatát népszerűsíteni: ilyenkor a Sziklatemplomban misézett a hallgatóknak. Egyetemi elfoglaltsága mellett havi egy alkalommal az Eötvös Collegiumba is ellátogatott, ahol 1940 óta már jó viszonyt alakított ki a diákokkal.[242] Szabó József nagyon gyorsan felfogta az ország belpolitikai változásainak valódi irányát, és a kommunista szalámitaktika idején különös fontosságot tulajdonított a kereszténység jelenlétének látványos hangsúlyozására az egyetemen. Való igaz ugyanis, hogy munkájában is szükséges lett volna a rendszeres, fakultatív alapon tartott egyetemi hitoktatás bevezetése, de az ennek érdekében indított aláírásgyűjtô akciójának mérete túlmutat már a lelkészi igényeken, amint arra a baloldali szellemiségű egyetemtörténet-írás is érzékenyen rámutat.[243] Elôször 1945 ôszén merült fel a műegyetemi hitoktatás igénye. Ekkor 800 aláírással nyújtott be a ,,műegyetem katolikus ifjúsága'' kérvényt Heller Farkas rektorhoz annak érdekében, hogy minden karon heti egy órában rendszeresen tarthasson valaki -- esetleg a lelkész -- hittanórákat. A rektor és Plank Jenô, a gépész- és vegyészkari dékán támogatta az elképzelést. Jellemzô a korra, milyen bonyolult csatornákon igyekeztek a megvalósulást elérni az érdekeltek: Szabó József a minisztérium vallásügyi fôosztályának élén álló Beresztóczy Miklósnak tett jelentést, aki a prímást kérte, hogy hasson a miniszterre, hogy amennyiben a kérés a minisztérium elé kerül, járjon el annak érdekében, hogy az egyetemi fôosztály vezetôje kedvezôen bírálja azt el...[244] Ám a kérvény ekkor még nem jutott ilyen magas fórumig. 1946 februárjában az egyetem rektori tanácsa elutasította azt, miután kikérte az egyes karok véleményét.[245] Ezért került sor 1946 novemberében a második aláírásgyűjtésre. Ekkor már 3000-en (!) írták alá az íveket, melyeken a hallgatók ,,a hit- és erkölcstudományok egyetemi színvonalú elôadásainak engedélyezését'' kérték oly módon, hogy az az indexbe is felvehetô legyen. Hivatkoztak a hallgatók arra, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemen bármely karhoz tartozó egyetemi polgár látogathatja a Hittudományi Kar bármely elôadását. Mivel azonban ilyen lehetôség a Műegyetemen nincs, csak így látták igényeik kielégítését elérhetônek. Az aláírások mennyisége arra késztette az egyetemi vezetést, hogy újragondolja álláspontját. Ismét a karokhoz fordult a Tanács, majd azok véleményére támaszkodva azt a döntést hozta hogy esetrôl-esetre engedélyezni fog ilyen elôadásokat, de rendszeresíteni nem kívánja azt, mert ez ellenkezne az egyetem Szervezeti Szabályzatával. A karok egybehangzó véleménye alapján a Tanács a kérés azon felét, mely az indexbe felvehetôséget célozta, elvetette. A soproni bánya-, kohó-, és erdômérnöki kar jelezte, hogy náluk ilyen elôadások már folynak is, a közgazdasági kar kijelentette, hogy heti 1-2 órára szívesen biztosít termet hitoktatási célra. A gépész- és vegyészmérnöki kar is csak azt a kikötést tette, hogy a kényes téma miatt a színvonalról úgy kéne gondoskodni, hogy nem meghívott elôadókat kérnek fel az elôadásokra.[246] Végül is Szabó József hetente három alkalommal egyórás elôadásokat tarthatott.[247] A kérvény pozitív elbírálásában feltehetôen az is szerepet játszott, hogy 1947 februárjában Mindszenty prímás látogatást tett az egyetemen, és az ifjúság menzadíjainak fedezésére 4000 forintos támogatást adott az intézménynek Szabó Józsefen keresztül. Erre a nagyvonalú gesztusra azért került sor, mert a jobbára 1945-ben pillanatok alatt megalakult egyetemi pártszervezetek 1947-re erôsödtek meg annyira, hogy kegyeltjeiket a hagyományosan ,,klerikális'' és ,,haladásellenes elemek'' által ellátott diákjóléti funkciókba juttassák. Ezt a folyamatot igyekezett lassítani, vagy megállítani a prímás.[248] Mivel Szabó József a megbízott lelkészi posztot nem tartotta elég erôsnek és biztosnak, már 1947 márciusában azt indítványozta a prímásnak, hogy egy jogilag más helyzetű Műegyetemi Egyházközség létesítésének útján a műegyetemi lelkigondozást teljesen vonja ki más szervek létezô vagy vélt hatáskörébôl. Mindszenty József pártolta az elképzelést, így áprilisban már annak megalakulásáról adhatott hírt Szabó a hallgatóságnak írt körlevelében.[249] A dolgok azonban nem alakultak ilyen egyszerűen. ,,Az egyházközségi munka három szakosztályban (világnézeti, szociális, szakmai) gyönyörűen el is indult, de Ortutay kultuszminiszter értesülve a Műegyetemi Egyházközségrôl hatáskörét átlépve rátelefonált a Műegyetem Rektorára, hogy nem engedélyezi az egyházközségi életet a Műegyetemen. Az egyetem Rektora erre az Egyetemen hivatalosan kifelé nem engedélyezi az egyházközségi szervezetet addig, amíg ez az ügy a Kultusz- minisztériumban nincs elintézve.'' -- kesereg Szabó József a prímásnak szeptemberben, s sürgeti egyben: tudomásulvétel céljából küldjön értesítést a minisztériumba és Csűrös Zoltán rektornak is, hiszen az Országos Egyházközségi Szabályzat 80.§-a értelmében ennyi elég, nem kell minisztériumi jóváhagyás új egyházközség létesítéséhez.[250] A lelkész nem veszítette el lelkesedését. Az országos mintájára speciális Egyetemi Egyházközségi Szabályzat-tervezetet szerkesztett, mintául szánva a majdani többi hasonló képzôdménynek. November 27-én sor került az egyházközségi képviselôválasztásra is. Az esztergomi aula azonban tétovázott. A szabályzat szerint ugyanis bármely plébánia alakíthat hivatalos jogi személyként fellépô egyházközséget -- de a Műegyetemen épp a plébánia hiányzott. Csak akkor érezték támadhatatlannak az új szervezetet, ha azt teljesen kihasítanák a területileg illetékes Szent Imre plébániából, ezt viszont templomépület híján nem akarták megtenni. Visszakozni azonban nem vágytak. Némi hezitálás után december végén értesítette Esztergom hivatalosan a minisztériumot és az egyetemet az egyházközség megalakításáról -- és az aula legnagyobb meglepetésre nem tiltakozott senki...[251] A püspöki kar is így nyilatkozott a kérdésrôl: ,,A műegyetemi egyházközség egyelôre maradjon meg a ciszterci plébánia keretében, mint annak külön normatívum alapján működô csoportja. A szabályzattervezetet a püspöki kar kiadja egy vagy több egyházjogásznak, hogy találja meg a megoldás módját.'' A szakértôk (Hévey Gyula és Ságh Károly) azonban a hagyományos egyházközségi rend épségének megôrzése érdekében ellenezték a műegyetemi gyakorlat meghonosítását más felsôoktatási intézményekben. Ott elfogadták, tekintettel arra a szeparáltságra, mellyel az egyetem területe rendelkezett, s arra a tényre, hogy a hallgatók idejük legnagyobb részét az egyetemen töltik.[252] 1947 áprilisából vannak adataink a lelkészség mindennapjairól. Szabó hetente két alkalommal, szerdán és szombaton tartott hittani elôadásokat. Hetente találkozott a kongregációba tömörített ifjúsággal is: egyik héten gyűlést, a másikon reggeli misét tartott számukra. Hetente két alkalommal tartott két és fél órás ügyeletet fogadószobájában, de ezen kívül is megkereshették a diákok a jezsuiták Mária utcai rendházában. Minden hónap elsô péntekjén a Szikla Templomban misét celebrált a diákok számára, elôtte gyóntatott.[253] Már 1948 májusában támadást indított Szabó József ellen az átformálódó egyetemi vezetés. Mivel a lelkész hirdetôtábláján a kommunistáknak nem tetszô írások jelentek meg, Csűrös Zoltán rektor javaslatára a Műegyetemi Tanács megdorgálta a lelkészt és megfenyegette helyiségének, illetve hirdetôtáblájának megvonásával. ,,1. Itteni lelkészi működése kizárólag vallási térre szorítkozhat. Semmiféle politikai magatartást nem tanúsíthat, egyben gondosan ügyelnie kell arra, hogy semmi olyan lépést (pl. aláírásgyűjtést) ne tegyen, aminek politikai színezete lehet. 2. A hirdetô tábla engedélyezése is kizárólag abból a célból történt, hogy ott hivatalos hirdetések jelenhessenek meg. A hirdetôtábla nem faliújság, erre engedély sincs, s így ebben polémia sem jelenhet meg, mint ahogy nem szokott megjelenni a dékáni vagy rektori hirdetôtáblákon.'' -- így a rendreutasítás.[254] Hogy pontosan mi és kinek a keze által került is ki a falra, nem kideríthetô már. Egy késôbbi minisztériumi minôsítés azonban fennmaradt: ez ,,a demokráciával szemben következetesen illegalitást tanúsító periodikus sajtótermék'' rendszeres kitételérôl panaszkodik.[255] A Tanács Szabó József működésének ellehetetlenítését 1948 ôszén kezdte meg. Az egyetem kebelén belül létrehozott Műszaki Fôiskola részére átadták azt a szobát, mely addig a lelkész fogadóhelyiségéül szolgált. Szabó József persze tiltakozott hivatkozva arra, hogy ilyen szoba mindenhol megilleti az egyetemi lelkészt. Beadványának tárgyalásakor a Rektori Tanácsban azonban ilyen méltányossági szempontok nem játszottak szerepet. Csűrös Zoltán rektor javasolta, hogy ,,a Tanács intézzen felterjesztést a vallás- és közoktatási miniszterhez, melyben kifejezésre juttatja, hogy Szabó József S. J. lelkész működése ellen külsô és belsô tényezôk kifogást emeltek. A Műegyetem jelenlegi állapotában nevezettnek tanári szobát biztosítani nem tud. ... tekintve, hogy megbízatásának jóváhagyását onnét [ti. a minisztériumból] kapta, értesítse a Tanácsot, hogy a lelkészi munka elvégzéséhez milyen keretet biztosítson a Műegyetem.'' Vajda Ödön, a gépész- és vegyész kar dékánja is azon a véleményen volt, hogy ,,nevezett működését a VKM engedélyezte, tehát működésének korlátozását is a VKM rendelje el.'' A Tanácsban csak Plank Jenô kelt Szabó József védelmére, mondván: csak kongregációs munkáját érte támadás, elég lenne azt megvonni tôle. Csűrös rektor azonban durván letorkollta. A rektor elôterjesztése értelmében a felterjesztés megszületett. Ettôl a pillanattól fogva a Műegyetem engedelmes kiszolgálója lett a lelkészség felszámolását célul kitűzô központi akaratnak.[256] A helyiséggel kapcsolatban a minisztérium illetékese így foglalt állást: ,,Szabó József SJ. műegyetemi lelkész eddigi működése nem nyújt biztosítékot demokratikus magatartására, illetve arra vonatkozólag, hogy tevékenysége kizárólag lelki gondozásra vonatkozik, és ezért támogatása semmilyen formában sem kívánatos.''[257] A minisztériumban egyébiránt már szeptemberben megindult az anyaggyűjtés az egyetemi lelkész jogállására vonatkozóan.[258] Ekkor gyűjtötték be pl. a műegyetemtôl is a lelkészek kinevezésére vonatkozó iratok a másolatait, mert azok a háború alatt megsemmisültek a minisztérium irattárában.[259] Ebben a munkában már a lelkészség felszámolása mikéntjének tervezése sejthetô. November elején a Tanács eltávolíttatta a lelkészség hirdetôtábláját is. Szabó József kérte azt vissza, többek közt azért is mert az saját költségén készíttette el, de ebben az egyetemi szintű problémában is a minisztériumi vélemény döntött: a tábla visszaadandó, de kihelyezése nem kívánatos.[260] November közepén a belügyi szervek letartóztatták a lelkészt.[261] Pár nappal késôbb az egyetem -- követve az általános szokást -- Mindszenty prímást megbélyegzô állásfoglalást adott ki.[262] Páter Szabó József nevével az egyetemi iratokban már csak egyszer, egy erôsen koncepciós jellegű fegyelmi ügy kapcsán találkozunk. 1949 januárjában a MEFESZ Technikus Körének beadványa alapján indult eljárás négy gépész- és egy építészhallgató ellen. A vádlottak a MEFESZ szerint ,,Mindszenty politikájának műegyetemi vonalát'' vezették, állandóan a demokráciát rágalmazták és megpróbálták ,,a vallásos hallgatókat a dolgozó néppel szembeállítani''. Az eljárás folyamán a vádak: ,,népellenes mindszentista tevékenység''-ig durvultak. Ilyen vádak között szerepelt az is, hogy a hallgatók ,,kapcsolatot tartottak fenn a politikai tevékenységérôl hírhedt Szabó páterrel''.[263] Nem csak a vádak erôsítik a gyanút, hogy koncepciós jellegű ügyrôl van szó, hanem a fegyelmi vizsgálat lefolyása is. A fegyelmi bizottság elnöki tisztét két, azzal már megbízott professzor is hamarosan visszaadta, a harmadik lefolytatta a vizsgálatot, melyen felmentô ítéletet hozott, mivel a vád tanúi többszöri felszólításra sem jelentek meg. Az Egyetemi Tanács mégis elrendelte az ügy újabb áttanulmányozását, ,,elmellôzött szempontok szerinti megvizsgálását, nehogy a hiányos vizsgálat eredményeként esetleg mindszentysta hazaáruló hallgatók bennmaradjanak a Műegyetemen.'' Fegyelmi biztosul pedig egy csak pár hónapja az egyetemhez tartozó tanárt bízott meg, aki hamarosan egy állami kutatóintézet vezetôje lett...[264] Bánya-, Kohó- és Erdômérnöki Kar (Sopron) Ha a soproni felsôoktatás gyökereit keressük, egészen a XVIII. századig kell visszanyúlnunk. Hiszen 1735-ben jött létre a selmecbányai Bányatisztképzô Intézet, amely mellett -- bár attól ekkor még függetlenül -- 1808-tól Erdészeti Tanintézet is működött. Ezek 1904-ben egyesültek szervezetileg m. kir. Bányászati és Erdészeti Fôiskola néven. Az elsô világháború után települt át az intézet Sopronba, majd - - mint már említettük -- 1934-ben a Műegyetem szervezetéhez csatolták.[265] 1945. szeptember 28-án arról értesítette az Actio Catholica a gyôri egyházmegyei hatóságot, hogy a minisztérium beleegyezett a Műegyetem soproni karán a lelkészség felállításába, és azt dotálja. Egyben a kinevezésnek a fôvárosban már többször végigjárt, az egyetem részérôl megtámadhatatlan útját javasolták: a kultuszminisztérium engedélyére hivatkozással az egyházmegyei hatóság saját jogkörében nevezzen ki valakit az egyetemisták megbízott lelkészévé, s errôl a Műegyetemi Tanácsot és a soproni dékáni hivatalt értesítse, kérve tôlük a lelkész támogatását.[266] Mint kiderült, már ekkor általánosan ismert volt a kijelölendô lelkész személye: egyöntetűen mindenki dr. Jávor Egon Jenô bencés szerzetes-tanárt tartotta a legmegfelelôbbnek a feladatra. A fentebb ismertetett úton a kinevezésre október 29-én került sor.[267] Mindez természetesen nem érte váratlanul a lelkészt sem, hiszen ezt megelôzôen Szappanyos Béla baráti levélben már tapogatózott Jávor Egonnál, hogy elvállalná-e e tisztet.[268] A Műegyetem rektora nem támasztott kifogást, a soproni dékán azonban némi berzenkedéssel nyugtázta a kinevezést: ,,Kéri azonban a Kar, hogy a jövôben az egyetemi önkormányzat szellemének megfelelôen elôbb mindig a Kar véleményét kikérni méltóztassék.'' [269] Kelemen Krizosztom pannonhalmi fôapát elôzetesen szóban hozzájárult a kinevezéshez. Írásbeli engedélyét november 1-jén állította ki, elismerve a feladat fontosságát: ,,Bár dr. Jávor Egon rendtársam templomi és gimnáziumi elfoglaltsággal eddig is erején fölül meg volt terhelve, mindazonáltal készséggel és örömmel tudomásul vettem az egyetemi ifjúság lelkészévé történt megtisztelô kinevezését. Azon leszek, hogy eddigi munkáját a nélkülözhetetlenül szükségesre korlátozzam, hogy így minél több idôt szentelhessen új megbízatásának.''[270] Jávor megterheltségét már a kezdetektôl figyelembe vették a püspökségen, hiszen arra Juhász Gergely novíciusmester is felhívta az egyházmegyei hatóság figyelmét.[271] Jávor Egon az orosz frontról -- ahol tábori lelkészként szolgált -- érkezett Sopronba 1944 júniusában. A helyi bencés gimnázium mind a nyolc osztályában tanított hittant, cserkészcsapatot vezetett, és többnyire ô prédikált a gimnázium diákmiséin is...[272] Jávor Egon számára a beilleszkedés az egyetemi közegbe nem okozott nehézséget. Sok bencés diák tanult itt ,,helyben'' tovább, kik -- még ha nem is tanította ôket -- szeretettel fordultak felé, hisz ismerték. A viszonyok harmonikusak voltak. Az egyetem pozitív hozzáállása nagyban segítette nevelôi munkájának hatékonyságát. Mikor például professzorok számára szervezett Pannonhalmára zarándoklatot, azon 15-en vettek részt, mely példaadó volt a diákok számára.[273] A városban szervezett egyéb katolikus jellegű programok egy részét is sikerült bevinnie az egyetem falai közé. Ilyen alkalom volt például a Kínából hazatért Szarvas missziós püspök elôadása, de Sík Sándor költôi estje, vagy az Új Ember szerkesztôbizottságának városi színházbéli bemutatkozása is megmozgatta az egész várost és nagy siker volt. A helyi értelmiség az egyetemi szentmiséket is szívesen látogatta.[274] ,,Semmi nehézséget az egyetem nem támasztott sem kezdetben, sem késôbb.'' -- írja visszaemlékezéseiben Jávor Egon, és ezt nem sok kollégája mondhatta el.[275] Súrlódása csak a belvárosi templom plébánosával támadt, de ez sem volt egetrengetô. Bürchner László[276] azt nehezményezte, hogy az egyetemisták pasztorációjának színtere nem az ô temploma lett. Jávor Egon ugyanis a bencés templomban tartotta az egyetemi istentiszteleteket (minden vasárnap 11 ill. késôbb 12 órakor). Célszerűbbnek látszott az ilyen berendezkedés, hiszen ha más is celebrálta a misét néha, mindig ô prédikált. Gimnáziumi kötelezettségei miatt is ez volt jobb; és így a rendházban nyugodt körülmények között fogadhatta a nagyobb beszélgetésre, tanácsra, segítségre vágyókat.[277] Szerencsés helyzetben vagyunk, ha a lelkészség mindennapjaiba akarunk bepillantani, hiszen nem csak az 1947-es és 1948-as egyetemi lelkészi konferencia szűkszavú beszámolói állnak rendelkezésünkre[278] hanem Jávor Egon személyes visszaemlékezése is. Ezek alapján elég részletes képet kaphatunk: Az egyetemi hallgatók létszáma 500 körül mozgott, ebbôl 350-380 volt katolikus. A miséken átlagosan 100-an vettek részt, lelkigyakorlatok alkalmával ez a szám 150-200 fôre is felduzzadt. (A lelkigyakorlatokra igyekezett Jávor Egon népszerű ifjúsági lelkipásztorokat meghívni: Szabó József SJ műegyetemi lelkész és Holenda Barnabás OSB vezette ezeket. Megjegyzendô, hogy a soproni Szent Imre Kollégiumban is évi rendszerességgel volt lelkigyakorlat, és feltételezhetô annak nyitott volta. A kollégium a soproni egyetemisták lelki nevelésében éppoly nagy szerepet játszott, mint a lelkészség.) Kollégáihoz hasonlóan heti egy elôadást tarthatott az egyetemen, ezek látogatottsága (50-60 fô kezdetben, 40 körüli a nehezebb idôkben) tisztesnek mondható. Az egyetemi professzorok is ,,értékesnek'' ítélték ezeket az alkalmakat a konferenciai beszámolók szerint. A második év ,,ankétjainak'' témáját is ismerjük, ez kellôen igazodik a hallgatók igényeihez, érdeklôdéséhez: vallás és technika címmel tartotta ôket. Akárcsak a többi egyetemi lelkészség életében, Sopronban is nagy szerepet játszott az egyetemi Mária-kongregáció. (Ennek okairól munkánk utolsó fejezetében szólunk.) Szembeszökô azonban ennek létszám-apadása: 1947 februárjában 40-50 tagról esik szó, egy évre rá már csak 25-30- ról. Két okot találhatunk erre: az egyik lehetôség az, hogy egy ilyen megfogható szervezet tagságát a kommunista nyomás fokozódásával egyre kevesebben vállalták; a másik lehetôség vallásszociológiai: a számok hűen jelzik az ifjúság vallási életének egyfajta átstrukturálódását. A háború utáni években Magyarországon szinte általános volt a diáknyomor. A lelkész fontos feladatának tartotta, hogy lehetôségeihez mérten segítsen a reábízottakon. Az 1947/48-as tanévben megnyitott katolikus egyetemi menza, mely mintegy 70 diákot fogadhatott naponta. Sokak számára azonban ennek reális árai is megfizethetetlennek bizonyultak. Korábban a lelkész Sopron öt templomában is prédikált a hívôk segítségét kérve. Válaszul seregnyi meghívást kapott diákjai számára heti egyszeri meleg étkezésre. Az ebben részesülôket hívta a diáknyelv ,,napevôknek''. Hasonló módon szerzett pokrócokat, takarókat a ,,kamarásoknak''. Így azokat nevezte az argó, akik az általános szállás- és pénzínség miatt ,,társbérletbe'' tömörülni voltak kénytelenek, amíg azt a házigazdák engedték... Többnyire semmiféle ágyneművel nem rendelkeztek, és hidegebb idôben napközben az egyetemi tantermekben vagy könyvtárban húzták meg magukat. A lelkész feladata volt az Actio Catholica közvetítésével érkezô nyugati segélycsomagok szétosztása is. Két ízben érkezett ruha- és bakancsküldemény feleslegessé vált katonai készletekbôl, mígnem a hatalmasságok ezt le nem állították az ,,imperialista beavatkozást''. 1947 ôszén Kelemen Krizosztom fôapát felvázolta Jávor Egon elôtt annak a lehetôségét, hogy esetleg áthelyezné Pannonhalmára, mivel képességeit a rendi utánpótlás nevelésében kívánta kamatoztatni. A lelkész megemlítette ezt egyetemistáinak, akik levélben fordultak a fôapáthoz, kérve, hogy ha lehet, tartsa meg eddigi beosztásában Jávor Egont, hiszen szeretik és ragaszkodnak hozzá. Mást talán már be sem tudnának fogadni. Mivel ebben az idôben már bárféle személycsere azzal a veszéllyel járt, hogy felhívja a figyelmet az egyetemi lelkészi tisztségre, és így esetlegesen -- ha csak közvetve is -- elôidézhetett volna egy nagyobb szabású támadást a pozíció ellen, a fôapát elállt szándékától. A soproni egyetemisták hitéletének fontos eseménye volt Mindszenty József prímás 1948 tavaszán lezajlott látogatása. A hatalom ettôl kezdve gyanakodva figyelte a helyi ifjúságot. Nem csoda hát, hogy Jávor Egon 1948 folyamán a kommunista hatalom támadásainak céltáblájává vált, bár nem is annyira egyetemi, mint inkább gimnáziumi tevékenysége miatt. (Az iskolák államosítása elôtti politikai harc kora ez!) Rendszeresen zaklatták, három ízben került az államrendôrség vizsgálati fogságába. Az ellene felhozott vádak a kor ,,divatja'' szerintiek voltak: lázítás, fegyver-rejtegetés, államellenes összeesküvés... Mindezeknek természetesen nem volt alapja. ,,Komoly összeesküvés, ellenállási szervezkedés indult az egyetemisták körében, de ezektôl óvatosságból távol tartottam magamat; ôk is tôlem, jól tudva, hogy figyelik a ,,papot'''' -- emlékszik vissza ezekre az idôkre.[279] A helyzet egyre tarthatatlanabbá vált. ,,Idôvel rájöttem, hogy kik járnak hozzám rendôrségi megbízásból, akiknek jelenteniök kellett, amit csak tudtak rólam. Hűséges, rendes egyetemi hallgatók is figyelmeztettek. kikre vigyázzak. Magánbeszélgetésekben fölmerülô témák, egyház ellen irányuló kifakadások, a hercegprímás magatartásának elítélése, az orosz megszálló csapatok viselkedése, ismerôsök letartóztatása: mind olyan kényes, beugrató jellegűek lettek, amelyeknél mérlegelnem kellett válaszaimat. Két egyetemistának a gyónása is elárulta, hogy nem a bűnbánat hozta ôket a szentséghez, hanem ocsmány szentségtörô szándék rendôrség irányította kérdésekkel. Ezek hetenként jártak hozzám.''[280] 1948 novemberében Sárközi Pál, a bencés rend kormányzó apátja táviratilag Budapestre rendelte Jávor Egont. Bizalmas értesülésekre hivatkozva közölte, hogy küszöbön áll letartóztatása. (Nyugati menekülttáborokba beépített kémek segítségével jutottak hozzá a kommunisták olyan információkhoz, hogy segítette a szökni készülôket....) Jávor Egon megkapta a rendi engedélyt arra, hogy saját felelôsségére nyugatra távozzon. Sopronba hazatérve elterjesztette, hogy az Alföldre indul lelkigyakorlatot tartani, majd november 13-án pénteken éjjel elhagyta az országot, hiszen az ,,alföld'' alatt a Németalföldet értette...[281] Késôbb aztán az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le.[282] Vélhetôen a gyôri egyházmegyei hatóságot is értesítette a rend a fejleményekrôl, mert feltűnô gyorsasággal megbízta helyettesítésével a soproni Szent Imre Kollégium prefektusát dr. Buzás Józsefet Papp Kálmán püspök. A kinevezési okmány dátumát azonban meg kell kérdôjeleznünk. Az iraton november 2-a szerepel, de valószínűsíthetô, hogy ez csak elírás; vagy esetleg tudatos visszakeltezés, a tisztség védelmében tett kicsiny, kegyes csalás, hogy a hatalom számára ne lehessen megkérdôjelezhetô a tisztség legitimitása azért, mert viselôje ,,disszidált''. [283] Sajnos Buzás József egyetemi lelkészi tevékenységének semmilyen dokumentuma nem maradt fenn. Nem is tarthatott sokáig. 1949. február 8- án ugyanis visszamenôleg, február 1-jei hatállyal a püspök ,,elôzô tisztségébôl felmentve'' a gyôri Czuczor Gergely Gimnázium hittanárává nevezte ki.[284] Ha elfogadjuk az a feltételezést, hogy az ,,elôzô tisztség'' fogalma alatt az egyetemi lelkészi hivatalt érthetjük, akkor ennél a dátumnál kell keresnünk a soproni egyetemi lelkészség megszüntetésének idôpontját. Kétségtelen: az idôpont rímel a többi lelkészség felszámolásáéra. ======================================================================== Szegedi Tudományegyetem Szeged városa hosszú harcot vívott az egyetemért. Mint korábban említettük, a két világháború között ide menekült a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem. Mikor az a második bécsi döntés eredményeképpen visszatérhetett Erdélybe, sokan érezték volna igazságtalannak, ha Szeged újra felsôoktatási intézmény nélkül maradt volna. De nem így történt. A meglévô egyetemi épületeket egy tanárgárdájában csak részben, de jogilag teljesen új egyetem, a Horthy Miklós Tudományegyetem foglalhatta el 1940 ôszén. Elsô rektora a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert lett. Az egyetem elvben négykarú, de jog- és államtudományi karának működése a kezdetektôl ,,szünetelt''; kiegészítette azonban egy tanárképzô fôiskola.[285] Kísérlet az egyetemi lelkészség megszervezésére (1943-44) Az egyetemi hallgatók speciális lelkigondozásának igénye elôször 1943 májusában merült fel a Csanád-egyházmegyei hitoktatók és hittanárok egyesületének gyűlésén. A tanárképzô fôiskolán kezdeményezték ugyanis korábban, hogy világnézeti elôadásokon vehessenek részt a hallgatók. Mivel azonban a fôiskolások számára az egyetem is biztosított órákat, célszerűnek látszott a kérdés átfogó rendezése. Az egyesületi tagok ismerték a pesti és kolozsvári mintákat, azok szellemében szerették volna rendezni a szegedi felsôoktatás lelkigondozásának ügyét egyetemi lelkészség alapításával. Dr. Becker Vendel székeskáptalani apátkanonok, egyházmegyei tanfelügyelô kezdett tapogatózó megbeszélésekbe az egyetemi vezetéssel. Miután meggyôzôdött az egyetem rugalmasságáról és hajlandóságáról, tájékoztatta püspökét, Glattfelder Gyulát, kérve, hogy tegye meg a szükséges hivatalos lépéseket, küldjön beadványt az egyetemnek.[286] Glattfelder nem tagadta meg pesti egyetemi hitszónoki múltját. Mivel azonban ekkor már nagyon beteg volt (erre hivatkozva nem fogadta el a kalocsai érseki széket sem, s hamarosan, 1943. augusztus 30-án elhalálozott[287]), a tárgyalásokat Raskó Sándor püspöki helytartóra bízta, aki 1943. június 31-én kérte az Egyetemi Tanácstól egyetemi lelkészi állás rendszeresítését. ,,Oldott kéve egyetemi ifjúságunk világnézeti szempontból. A szaktárgyakban elmélyülô tudósnak a legtöbb esetben nincsen arra ideje, hogy a rohamos tudományos fejlôdés mellett a világnézeti kérdések útján az ifjúságot tervszerűen összefogja és vezesse. Az egyetem szempontjából nem lehet közömbös az, hogy az általa kitűzött feladatot az Alma Mater kapuján az életbe tóduló ifjúság erôs lélekkel tudja-e hordozni, érvényesíteni és tovább adni, vagy pedig a szörnyű háború khaotikus világához lelkileg összetörve alkalmazkodik, megalkudván a körülményekkel és nemzeti létünket veszélyeztetô eszmékkel s tevékenységekkel.'' -- hangzik indoklása. A megoldást szerinte a kinevezendô egyetemi lelkész által tartott világnézeti elôadások jelenthetnék. Jó érzékkel apellál az ,,ország legfiatalabb tudományos bástyájának'' érzékenységére, hivatkozva a másik három egyetem példájára. Érzékelteti, hogy lemaradás lenne, ha nem követnék azok példáját...[288] Az Egyetemi Tanács szeptember 28-i I. rendes ülésében foglalkozott a kérdéssel. Bognár Cecil dékán elôadóként javasolta, hogy az egyetem irdeklôdjön a három társintézménynél az ottani lelkészségek munkájáról, működésük jogi kereteirôl, és ennek ismeretében egy egyetemi bizottság dolgozza ki az elvileg helyeselt kérés teljesítésének lehetôségeit. Frölich Pál bejelentette, hogy már beszélt a kolozsvári rektorral, akitôl úgy értesült, hogy ott mindhárom nagy felekezetnek (róm. kat., evangélikus, református) van lelkésze. Javasolta, hogy elkerülendô a felekezeti villongásokat Szegeden se csak katolikus lelkészség legyen. Ajánlotta továbbá, hogy ha lehet, csak olyan személyek lelkészi kinevezésébe egyezzen bele az egyetem, kikkel maga is kapcsolatban van (pl. ott tanít).[289] Október -- november folyamán megérkeztek a három egyetemrôl a beszámolók az egyetemi lelkészek működésérôl. Doby Géza, a Műegyetem rektora az élmény frissességén alapuló részletességgel írta le a már ismertetett terminusbéli vitát (műegyetemi lelkész helyett a katolikus hallgatók ellátásával megbízott lelkész kifejezés preferálása...), a Pázmány Péter Tudományegyetem a lelkész teljes munkaköri leírást megküldte, csak a kolozsváriak fogalmaztak kissé általánosságban.[290] A beérkezô ismertetéseket a rektor Bognárnak, a bizottság elnökének átadta, és utasította Kovács Ferenc questort, hogy csináljon kimutatást az egyetem rövid története alatt beiratkozott hallgatók felekezeti megoszlásáról, hogy ezt a lelkészség megszervezésénél figyelembe vehessék. E szerint:[291] róm. gör. Gör. ref. ág. unit. izr. bapt. felek. össz. kat. kat. kel. ev. kívül 1940-41 I. 778 20 11 191 62 5 28 1 - 1097 1940-41 II. 816 22 47 182 69 3 28 1 - 1168 1941-42 I. 898 25 61 217 85 3 40 1 - 1330 1941-42 II. 857 19 58 196 82 2 57 1 4 1276 1942-43 I. 887 21 81 202 85 3 39 1 - 1319 1942-43 II. 824 24 82 191 87 4 35 1 - 1248 1943-44 I. 939 25 106 221 107 4 46 1 - 1448 1944. március 9-én ült össze a háromtagú bizottság (Bognár Cecil bencés áldozópap[292] elnök, Halasy-Nagy József és Bruckner Gyôzô) az egyetemi lelkészség ügyének megvitatására. Bognár ismertette a korábbi fejleményeket és a beérkezett dokumentumokat, majd felkérte a tagokat véleményalkotásra. Halasy-Nagy teológiai kar híján a Ferenc József Tudományegyetem módszerét látta követendônek a kinevezés kérdésében; azaz az illetékes egyház jelölje ki a megfelelô személyt, közölje döntését az Egyetemi Tanáccsal, amely felterjeszti az ügyet a minisztériumhoz, ami a tiszteletdíjat majd folyósítja. A római katolikus, az evangélikus és a református hívek számára tartotta célszerűnek egyetemi lelkész kinevezését. A többi felekezetet oly kicsinynek ítélte, hogy nem tartotta megterhelônek egy-egy lelkész számára az amúgy is kis lélekszámú egyházközségek mellett az ifjúság esetleges speciális ellátását. Kitért külön a világnézeti elôadások problémájára: ,,Ilyen elôadás tanrendszerű, intézményes biztosítása nem illeszthetô be egyetemünk szervezetébe, mivel ezek tartására csak erre illetékes professor vagy megfelelô tárgykörbôl habilitált magántanár nyerhetne jogot.'' Bruckner mindenben osztotta Halasy-Nagy véleményét. A tiszteletdíj mértékében a bizottság úgy határozott, hogy felkéri az Egyetemi Tanácsot arra, hogy javasolja a minisztériumnak a kinevezendô katolikus lelkész számára évi 3000 pengô, a két protestáns felekezet lelkészének évi 1500-1500 pengô kiutalását. A lélekszámon túl azzal indokolták döntésüket, hogy ,,a római katolikus vallásgyakorlat természete a lelkésztôl nagyobb liturgikus teljesítményeket követel meg.'' Halasy-Nagy véleményének értelmében a bizottsági határozat a lelkészek működési körét pusztán a lelkigondozás szféráiba szorította vissza (mise, prédikáció, istentisztelet, lelkigyakorlat, bibliaóra, konferencia); világnézeti elôadások tartására nem adott engedélyt.[293] Az Egyetemi Tanács minden tekintetben elfogadta a bizottsági javaslatot, és egyhangúlag helybenhagyta azt 1944. március 31-i ülésén. A lelkész kinevezésének mikéntjérôl azonban pongyola módon fogalmazott a határozat. A szavakon nem csendült át kellôképp a mindenki által osztott Halasy-Nagy féle javaslat, s ez még sok bonyodalomhoz vezetett...[294] A rektor 1944 áprilisában értesítette az Egyetemi Tanács döntésérôl az illetékes egyházi hatóságokat: a székét csak néhány napja elfoglaló[295] Hamvas Endre csanádi megyés püspököt, Bakó László református lelkészt és Benkóczy Dániel evangélikus esperes lelkészt. A fentebb ismertetet határozathoz képest ez csak annyiban módosult, hogy a megbízott lelkész kötelességévé tette minden tanév végén a jelentéstételt az Egyetemi Tanács felé végzett munkájáról és tapasztalatairól, melyet a Tanács az illetékes egyházi hatósághoz szándékozott továbbküldeni.[296] Hamvas Endre számára azonban az egyetemi lelkész kinevezésének kérdése új probléma volt. Serédi Jusztinián hercegprímáshoz fordult tanácsért, mivel fülét sértette a határozat azon kitétele, mely szerint: a lelkész ,,az Egyetemi Tanácstól nyerne megbízást, amihez a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr jóváhagyását kérné ki.'' A többi egyetemnél már tárgyalt problémához jutottunk. ,,Miután elsô pillanatra szokatlannak látszik, hogy az egyetemi lelkésznek papi munkája végzésére világi hatóság adjon megbízást s ezzel a tervvel szemben érzett aggályomat nem tudom titkolni, mély tisztelettel legyen szabad megkérdeznem Eminenciádat, kitôl kapja megbízását a budapesti tudományegyetemi és műegyetemi két lelkész, mert ha hasonló eljárásra már ott fenn van precedens, akkor én sem támasztanék itt semmiféle akadályt, mivel a lényeg az, hogy az egyetemi katolikus ifjúság állandó és megbízható lelki vezetôt kapjon.'' -- írta Hamvas a prímásnak.[297] Az érsek válaszában világosan fogalmazott. Leírta a Pázmány Egyetem gyakorlatát, (ahol -- mint láttuk korábban -- a Hittudományi Kar három jelöltje közül választ az Egyetemi Tanács, akinek megerôsítését a minisztériumtól kéri), majd a Műegyetemét is: ,,A műegyetemi lelkész esetében az elsô lépés a lelkész megbízása az ordinárius részérôl. Errôl értesítést kap az egyetem rektora, aki az ügyet a tanács elé terjeszti és az a lelkészi megbízását tudomásul veszi. A megbízásról és a tanács által történt tudomásulvételrôl ezután értesítést kap a vallás- és közoktatásügyi miniszter.'' Érzik a pattogó szavakon: teológiai kar hiányában ezt az eljárást tartja helyénvalónak Szegeden is.[298] Hamvas a rektorhoz fordult az információ birtokában. Felvázolta mindkét procedúrát, (melyekrôl -- mint láttuk -- korábban már tájékozódott az egyetem), és még arra is hajlandónak mutatkozott, hogy ne egyértelműen a műegyetemi eljárást honosítsák meg Szegeden, hanem valami furcsa hibridet, melynek során a püspök három jelöltjébôl választhat az Egyetemi Tanács.[299] A felek közti meg nem értés okozta késedelem azonban végzetesnek bizonyult. Hiszen májusban még mindig a kinevezés módjáról szóló levélváltás zajlott a csanádi püspök és az egyetem között; és ekkor, a tanév befejezésének küszöbén már semmiféle kinevezést foganatosítani nem lett volna célszerű. Ekkora pl. az evangélikus egyházközség konventje már kijelölte Benkóczy Dánielt egyetemi lelkésznek. Igaz, a reformátusok is késlekedtek: ôk a jelöléssel a legközelebbi presbiteri gyűlést óhajtották megvárni.[300] Így újabb lépésekre csak az új tanév kezdetén, 1944 szeptemberében került sor. 27-én dr. Hermann Egyed bölcsészkari dékán felkereste Hamvas Endrét, és megállapodtak a műegyetemi módozat meghonosításán. Másnap, az Egyetemi Tanács ülésén ezt így indokolta: ,,az Egyetemi Tanácsnak még mindig marad lehetôsége arra, hogy a kijelölendô személyt elhárítsa, ha erre nyomós okai vannak, s ezek feltárása esetén az egyházmegyei hatóság is bizonyára mást fog jelölni. Gyakorlatilag különben ez a helyzet a református és evangélikus lelkész ügyében is.''[301] Az Egyetemi Tanács üdvözölte az evangélikusok döntését, sürgette a reformátusok jelölését, és kérte a csanádi püspököt, adjon végre a megbeszélések értelmében iurisdictiót valakinek. De ekkor már mással is számolni kellett. A román kiugrás után ugyanis a szovjet csapatok elôrenyomulása jelentôsen felgyorsult, s a Tanács attól tartott, a háború Magyarországra jutása bizonytalanná teszi az oktatást. Sajnos joggal. ,,Egyúttal azonban mindhárom egyházi hatóság értesítendô lenne arról is, hogy a kérdéses lelkészek lelkészi szolgálatát az idei bizonytalan évben az Egyetem csak akkor óhajtja igénybe venni, ha az elôadások valóban megkezdôdnek és hogy a részükre megállapított tiszteletdíjat attól kezdve folyósítja, amirôl az egyházi hatóságok külön értesítést kapnak.''[302] Az értesítés nem érkezett meg. 1944. október 12-én Szeged teljes egészében a szovjet csapatok ellenôrzése alá került.[303] Így -- noha addigra az összes jogi természetű akadály elhárult -- nem indulhatott meg az egyetemi lelkészi munka sem. Az ügy egy idôre el is felejtôdött. Egyetemi lelkész Szegeden 1945 májusában a fôvárosi lelkészségek helyzetét jól ismerô A.C. titkár, Szappanyos Béla fordult a püspökhöz sürgetve újabb lépéseket a lelkészség megszervezésének irányában, mert ,,a szegedi egyetemi és fôiskolás ifjúságról szerzett -- ellenôrizhetetlen -- értesüléseink szerint erôs baloldali szellem lett uralkodóvá fölöttük.'' ,,Hogy ezekben a fölkavart idôkben bátor vagyok a lelkészség megszervezésének gondolatát felújítani, két okra támaszkodom: egyrészt a velünk szemben jóindulatot tanúsító kultuszminiszterre, másrészt a megoldási módnak jelenleg is keresztülvihetôségére. Ez utóbbinál esetleg nehézséget támaszthat az egyetem, de talán a korábban történt tárgyalásokra való hivatkozással meg a ,,demokratikus légkör'' hangoztatásával sikerül ezt az akadályt is elhárítani.'' -- írta Szappanyos. Ajánlotta egyben, hogy csak amolyan mellékállásként bízzon valakit meg a püspök, hiszen a minisztériumi tiszteletdíj összege létfenntartáshoz édeskevés, s tán a munka sem kíván egész embert. Arra az esetre, ha a minisztérium mégsem hajlandó a dotációra, valamelyik szegedi jezsuita kijelölését javasolta.[304] Hamvas válasza tömör volt: ,,Május 25-i levelére válaszolva a helyzet ismeretében sajnálattal értesítem, hogy egyetemi lelkészi állás megszervezésérôl nem lehet szó. Az egyetemi ifjúság lelki igényeinek kielégítésérôl viszont a lehetôség szerint gondoskodás történik.''[305] De ez csak a pillanatnyi helyzetrôl szólt. A közállapotok lassú normalizálódását látva csak egy évvel késôbb, 1946 tavaszán vélte úgy a püspök: itt az idô arra, hogy végre kinevezzen egyetemi lelkészt. Bár nyoma nem maradt, feltehetô, hogy ezt a lépést is az egyetem vezetésével történt egyeztetés elôzte meg. Az A.C. szegedi igazgatóját, dr. Halász Pál kanonok-esperest kérte fel a kérdés véleményezésre. Halász elôbb a megoldandó feladatokat vette sorra: ,,a./ az egyetemi (és esetleg fôiskolai) hallgatók és hallgatónôk számbavétele és kartotékszerű nyilvántartása; b./ tanulmányi ügyeik -- különös tekintettel a kollokviumok és vizsgákra -- továbbá erkölcsi, társadalmi és bizonyos vonatkozásban politikai magatartásuk szemmelkísérése s mindezekkel kapcsolatban az érdekelt szülôkkel való érintkezés létesítése, illetve fenntartása; c./ diákjóléti intézményeknek vagy létesítése, vagy a meglevôkkel való kiépítése és fenntartása. E hármas alapon épülne a hallgatók lelkigondozása, éspedig tömegben valláserkölcsi elôadások, egyénenkint bensôséges személyes összeköttetés útján.'' A kanonok leszögezte: mindez egész embert kíván. Majd sorra vette az ifjúsággal az adott idôben foglalkozó papokat. Legalkalmasabbnak ,,felkészültség és ügyszeretet szempontjából'' -- bár a legelfoglaltabbnak is -- dr. Pongrácz Lóránt világi papot tartotta, aki a helyi Szent Imre Kollégium prefektusa volt. (Róla egyébként már 1944 ôszén azt írta a budapesti Sziklán Állunk, hogy Szegeden ô az egyetemi lelkész. Ha a front nem söpri el a kinevezést, tán lett is volna...[306] Felvetôdött az egyetemi kongregációkat vezetô két jezsuita, Békesi István és Sass Imre neve is; róluk azonban nem volt olyan jó véleménnyel: ,,A két vezetôatya egyénisége, bár tiszteletreméltó buzgósággal dolgoznak az ifjúság körében, az össz- hallgatóságra nincs egyetemes hatással; a nôi hallgatóknak pedig még a kongregáción belül is csak egyik fele csüng sajátos és a másik fél által nem is szívesen látott rajongással a vezetôpáteren.'' Végül két egyházmegyés papot ajánlott még: Havass Gézát és dr. Papp Antalt.[307] Hamvas Endre azonban további információkat szeretett volna. Meglepô és korában szokatlan rugalmassággal a legérintettebbek felé fordult. Titkárát bízta meg azzal, hogy az egyetemi ifjúság véleményét kérje ki. A hallgatók 6 pap nevét vetették fel: Papp Antal kivételével mindazokat akiket a kanonok is ajánlott, valamint Majtényi és Vass atyákat. A megbeszélést szavazás követte, ahol elsöprô többséggel (179 szavazat a 280-ból) Sass Imre kapott bizalmat. ,,A férfi hallgatóság körében ehhez egyesek azt a véleményt fűzték, hogy P. Sass mellett megnyilvánult közvélemény a nôhallgatók többsége miatt történt, de megjegyezték, hogy így legalább, -- amennyiben nevezett kapna kinevezést -- megmutathatja, mit tud elérni, mint egyetemi lelkész.'' -- kommentálta az eseményeket a titkár március 25-én.[308] Miután április 8-án a jezsuita provinciális hozzájárult Sass Imre kinevezéséhez, április 11-én a hó elejére visszamenôleges hatállyal Hamvas Endre ôt nevezte ki ,,további visszavonásig egyetemi római katolikus lelkésznek'', mely döntésérôl dr. Purjesz Béla rektor révén az Egyetemi Tanácsot is értesítette, megértô támogatást és bizalmat kérve. A Tanács május 19-én közölte: a kinevezést tudomásul veszi. Bár Tóth László bölcsészkari dékán megjegyezte: örömmel fogja látni, ha a református, evangélikus és izraelita vallású ifjúság lelkigondozásáról hasonló módon történnék gondoskodás...[309] Három apró adalékkal szeretnék szolgálni még Sass Imre kinevezésének tényéhez: -- A fiatal pap (ekkor 34 esztendôs, pappá csak 1941-ben szentelték tanulmányai elvégzése után Nápolyban[310] hallatlan népszerűségét az adott pillanatban valószínűleg csak fokozta az a tény, hogy 1946 márciusában az egyetem nagyszabású nagyböjti lelkigyakorlata alatt zajlott a fennemlített szavazás, amelyet a leányhallgatók számára Sass nagy lelkesedéssel vezetett.[311] -- A kinevezést követôen érezhetôen javult az egyetem és a püspök viszonya. Korábban Hamvas elzárkózott attól, hogy jelenlétével emelje az egyetemi ünnepségek fényét, 1946-ban a Te Deum-ról még kimentette magát (éppen bérmált), az ôszi Veni Sancte-t azonban már ô celebrálta.[312] -- Megromlott viszont Halász Pál és Sass Imre viszonya. A kanonok különösképp azt nehezményezte, hogy április végéig nem jelentkezett nála, mint felettesénél Sass. Fizetését sem vette fel. Igaz, az elburjánzó infláció miatt sok hasznát nem is vehette: áprilisra és májusra eredetileg 577.900.000 pengôt folyósított neki a minisztérium, az értékvesztés miatt ezt májusban 2.700.000.000 pengô segéllyel egészítették ki... A kanonok Sass Imre éves beszámolóit is általában némi rosszallással terjesztette a püspök elé.[313] Sass Imre elsô, meglehetôsen csonka egyetemi lelkészi éve nem is hozhatott nagy eredményeket. Az idô rövidsége miatt is elsôsorban a kongregációs munkát igyekezte elmélyíteni, annak alapjaiból kiindulva kívánta az egész egyetem lelkigondozását ellátni. A beszámoló nem is szól másról, csak a kongregáció életérôl. Halász meg is jegyezte epésen: ,,hangsúlyozni akarom, hogy az egyetemi lelkész javadalma nem szolgálhat az egyetemi kongregáció prézesének javadalmazására.'' Bár a lelkész módszerének voltak tagadhatatlan elônyei is. A fiúkongregáció vezetését továbbra is ellátó rendtárs, Békési István így nyilatkozott errôl: ,,mindenkor a kevés, egységes szellemű egységes cselekvési irányú kisebbség irányítja és mozgatja a tömeget. A két kongregációval, mint elit-csapattal most már szélesebb hatósugarú tevékenységet is el lehet kezdeni az egyetemi és fôiskolai ifjúság körében, fôleg, hogy most már hivatásszerűen beosztott ember van e feladattal megbízva.''[314] Sass Imre következô, 1946/47 évi jelentésébôl [Ld. Függelék 7] már kiderülnek ,,össz-egyetemi'' kísérletek is. Nagy nehézségek árán -- ekkor már törölték a vallás rovatot a beiratkozási lapokról... -- elkészítette a kartotékrendszert a hallgatók nyilvántartására. A diákok szociális helyzetén élelmiszer-, ruha- és pénzsegélyek osztásával igyekezett segíteni. 7 egyetemistának szerzett szállást. Kongregaristái révén gyakorlatilag az összes számottevô egyetemen belüli egyesület vezetésére komoly hatást gyakorolhatott, bár érezhetô volt a fokozatos visszaszorulás, a baloldali pártbefolyás növekedése. Kultúrünnepélyek, népi bemutatók, gyári munkásoknál tett látogatás, ismerkedési délután segítségével próbálta elérni, hogy a katolikus hallgatók sokrétű kapcsolatokat teremtsenek. Minden vasárnap reggel 9 órakor celebrálta az egyetemista szentmisét. Az állandó liturgikus programhoz tartozott az elsôpénteki szentáldozás népszerűsítése, s a havonkénti szentségimádás a jezsuita templomban. Ô vezette a hagyományos nagyböjti lelkigyakorlatot is. Az egyetemi vezetés lazított pár évvel ezelôtti álláspontján a többi egyetem példáját követve, s végül engedélyezte számára elôadások tartását. Az elsô félévben szociológiai óráit mintegy 140-180 diák hallgatta. A csonka, mindössze két hónapos tavaszi szemeszterben két rendtársa, Német Béla és Német József tartott elôadásokat. A decemberi szénszünet idején a Szegeden tartózkodók számára hittudományi kurzust rendezett. Szintén a pesti példákat követve 16 napos, amolyan elit-képzô nyári tábort szervezett a lelkész 1947 júliusában Pusztamérgesen. Ez a jelentés már egy eredményesen működô ifjúsági lelkipásztort állít elénk. Hamvas Endre is ,,fôpásztori elismeréssel'' nyugtázta a történteket, és csak az ellen emelt kifogást, hogy Sass Imre nem törekszik eléggé a kollégiumokba tömörült ifjúság bevonására.[315] Sajnos a lelkészség további sorsa ismeretlen. Az 1947/48-as tanévben még Sass látta el az egyetemi lelkészi feladatokat, a lelkészek országos konferenciáján is ô vett még részt 1948 februárjában. Ekkor mintegy 1200 katolikus diák látogatta az egyetemet, és 154 tagja volt a kongregációknak. Új kezdeményezésnek számít az ún. havi plenáris ülések sorozata, mellyel alkalmanként 450-500 hallgatót mozgatott meg. Az egyetemi szervek közül ekkorra már a menza is gyakorlatilag katolikus irányítás alá került.[316] Nagy valószínűséggel az elsôk között számolták fel az egyetemi lelkészségek közül a szegedit, hiszen a helybéli ifjúságot különösképpen nem szívlelhette a kommunista kormányzat. Szeged városa ugyanis komoly ,,reakciós bázisnak'' számított. 1948. március 19-én a fakultatív hitoktatás bevezetése ellen, a kötelezô hitoktatás mellett békésen tüntetve sok középiskolás vonult az utcára, de a demonstrációt brutális erôszakkal verték szét. Másnap folytatódtak az események. Hamvas püspök így emlékezett az egyetemisták részvételére: ,,Az egyetemi ifjúság csak az események másnapján csatlakozott, éspedig az elsô napon letartóztatottak érdekében. Ekkor történt a munkásság beavatkozása. Az ablakomból láttam, mint támadott meg egy csoport munkás egy csendben vonuló diákmenetet, mint ütötték-verték az ifjakat, akiknek egy része szétszaladt, egy része védekezett és bizonyára visszaütött. Természetesen ez nagy crimen lett, és ok az internálásra. Ellenben a jogtalan beavatkozók, támadók közül senki ellen eljárás nem indult!''[317] ... A lelkészség megszüntetése tehát ezután, feltehetôleg még az 1948-as év folyamán történt. ======================================================================== Erzsébet Tudományegyetem Az 1912. évi XXVI. törvénycikk rögzítette, hogy Magyarországon két új egyetem jön létre: Pozsonyban és Debrecenben. A megvalósulás azonban nehézkesen folyt csak a háború miatt. Pozsonyban 1914/15-ben megkezdte ugyan működését az új egyetem jogi kara, de ez nem lehetett hosszú életű: cseh megszállás alá került a város, ahol a már működô egyetlen egyetemi kart 1921 augusztusában bezárták.[318] Az egyetem többi kara szinte meg sem kezdhette a munkát Pozsonyban. Elhelyezésükrôl 1921 júniusában döntött a magyar nemzetgyűlés. Hosszas viták után Pécsen nyithatta meg kapuit az Erzsébet Tudományegyetem. A pécsi felsôoktatás múltja a XIV. századig vezet vissza: 1367-ben Nagy Lajos alapított itt rövidéletű egyetemet. A XIX. században jogakadémia működött itt: elôbb a nagy rivális, Gyôr akadémiája került néhány évre ide; majd 1833-tól a város, az állam és a püspökség közös támogatásával saját tanintézetet hoztak létre.[319] Az igény azonban a magasabb szintű felsôoktatásra megmaradt. Így mikor lehetôség nyílt rá, a város minden követ megmozgatott, hogy ide telepítsék a trianoni békekötés miatt menekülô, születôfélben lévô pozsonyi egyetemet. A tervet Zichy Gyula pécsi püspök nagyban támogatta: anyagiakkal is, tekintélyével is. Épületet is ô biztosított. Terve az volt, hogy a püspöki szemináriumot fejleszti fel az egyetem teológiai karává. Mivel azonban ezt az elképzelését sem a Vatikán, sem a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara nem támogatta, el kellett állnia tôle. Így a soproni evangélikus hittudományi fôiskolát csatolták szervezetileg az egyetemhez teológiai karként.[320] A történtek következtében egyetemi ügyekben a különbözô felekezetek között Pécsett sajátosan békés viszony alakult ki. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy már 1929-ben tiszteletbeli doktorrá avatták Pécsen Nathan Söderblom uppsalai evangélikus érseket, az ökumenikus mozgalmak egyik megalapítóját.[321] Furcsa fintora a sorsnak, hogy Virág Ferenc pécsi püspök Vargha Damján O.Cist rektor által szorgalmazott és egyébiránt általában támogatott tiszteletbeli doktorrá avatását az a tény akadályozta meg 1942-ben, hogy a katolikus teológus mégsem lehetett egy csak evangélikus teológiai fakultással rendelkezô egyetem díszdoktora... [322] Ez természetesen apró incidens volt csak, s beárnyékolni nem tudta az egyházmegye és az egyetem között már a húszas években kialakult harmonikus kapcsolatot, melynek talán legszembetűnôbb jele az a tény, hogy a pécsi püspök átengedte az ún. líceum-templomot is az egyetemnek, mely 1948-ig ,,egyetemi templom''-ként működött, és az ifjúság pasztorációjának kiindulópontja lett. A templomigazgató kezdetben az egyetem tanára, Vargha Damján ciszterci szerzetes lett, aki 1943-ban történt nyugállományba vonulása után még évekig ellátta ezt a feladatot. Utódja 1947 ôszén Gálos László lett, aki szintén tanított az egyetemen is: kezdetben magántanárként, 1945 novemberétôl rendkívüli tanárként.[323] Már a templom átadásáról szóló 1925-ben született kölcsönbérleti szerzôdés is rögzíti, hogy Pécsen is megszületett az egyetemi ifjúság pasztorációjának elsô intézményesített formája. A szerzôdés 18. pontja ugyanis az egyetemi hitszónok kinevezésének rendjét szabályozza. Egyetemi hitszónokok A hitszónoklatok rendjére vonatkozóan nincsenek információink, csak sejthetjük, hogy a Pázmány-egyetemi modelltôl nem térhetett el nagymértékben. A hitszónokokat az Egyetemi Tanács javaslatára a püspök nevezte ki, de -- mint már utaltunk rá -- a szívélyes jó viszony miatt ezeket a formaságokat nem kezelték kínos precizitással: 1927-ben például elôfordult, hogy Virág Ferenc pécsi püspök hivatalos levélben ajánlotta a rektor figyelmébe Vértesi Frigyest, akinek kinevezését ezután szinte gondolkodás nélkül terelte a fenti útra Gyomlay Gyula rektor. A hitszónokok esetleges elhalálozása esetén a templomigazgató indította be az egyetemi gépezetet az új személy kieszközlésére a püspöknél.[324] A mindenkori pécsi hitszónok díjazása nem sokban különbözött pesti kollégáétól: a húszas években havi 40 pengô, a háború után havi 200 pengô tiszteletdíjat utalt ki számára a minisztérium a vallásalapból.[325] A minisztériumot a személyi változásokról minden esetben az egyetem értesítette. Elsôként dr. Hajós György teológiai tanár látta el a hitszónoki teendôket, tôle a feladatot dr. Ákos Ferenc püspöki levéltáros és teológiai tanár vette át. Ákos Ferenc azonban hamarosan, 1927. február 18-án, egyhónapnyi betegeskedés után váratlanul elhunyt. A hitszónoklatok megtartását az átmeneti idôben (Vértesi Frigyes fentebb ismertetett, 1927. március 3-án, visszamenôlegesen március 1-jei hatállyal történt kinevezéséig), -- Vargha Damján szavaival élve -- ,,nagyobb részt'' ismét Hajós György, ,,kisebb részt'' Vargha Damján templomigazgató látta el.[326] Dr. Vértesi Frigyes harmincegy esztendôsen került a szószékre az egyetemisták vezetésével megbízva. Mindenképp szerencsésnek kell ítélnünk ezt a csekély korkülönbséget, hiszen a fiatal lelkészt sokkal könnyebben elfogadtak a diákok, mint egy idôsebbet, s ô is otthonosabban mozoghatott közöttük. A tehetséges fiatal pap 1926-tól szemináriumi prefektus is volt, Virág püspök tehát bízhatott benne, hogy ideális választása.[327] A Vox Academica diáklap 1927 májusi, elsô számának egyetemi hitéleti körképe a líceum-templom vasárnapi 9 órás szentmiséjét már egyértelműen egyetemi diákmisének titulálta. Innen tudjuk, hogy nem csak a homiliákat mondta a hitszónok, hanem magát a szentmisét is ô celebrálta. (Budapesten ez nem minden esetben esett össze!) [328] Vértesi Frigyes 1942. június 3-án bekövetkezett halála után, július 11-én Virág püspök ismét Hajós Györgyöt kérte fel a hitszónoklatok megtartására.[329] Ô azonban három év után felmentését kérte tisztje alól. ,,Kérelmem indoklására szabadjon csupán azt felemlítenem, hogy a mai súlyos idôk az intelligens ifjúság gondozásában, szellemi vezetésében frissebb és rugalmasabb erôket kívánnak meg, mint aminôket én önmagamban érzek.'' -- írta 1945. szeptember 26-án az egyházmegyei hatóságnak az ekkor mindössze 57 éves pap, aki vélhetôen exponált tisztjével járó politikai nyomástól tartott. De szerepet játszhatott Hajós György döntésében az a tény is, hogy 1942-tôl a szeminárium rektora is volt, és túlontúl leterheltnek érezte magát. [330] Némi habozás után október 5-én Virág püspök dr. Gálos Lászlót bízta meg a hitszónoki teendôk ellátásával.[331] Egyetemi lelkészek Ekkor azonban már küszöbön állhatott a változás, az egyetemi pasztoráció új alapokra helyezése. Már 1944 ôszén azt írta a Sziklán állunk, hogy Pécsen az egyetemi lelkészség ,,szervezés alatt áll''. Hogy ez valóban így volt-e, persze vitatható: más forrás ugyanis nem utal rá. Lelkészi kinevezések tárgyában amúgy is többször bizonyult a lap pontatlannak, de teljes mértékben nem dobhatjuk félre ezt az információt, hiszen a fôszerkesztô, Szappanyos Béla A.C. titkár szervezési kérdésekben igazán ,,közel állt a tűzhöz''. [332] 1946 februárjában az elsô egyetemi pasztorációs konferencián Pécset dr. Nagy Ferenc teológiai tanár, szemináriumi prefektus képviselte. Egyetemi lelkészi kinevezésének hivatalos iratára sehol nem találtunk eddig, de a konferencián mint egyetemi lelkészt emlegették, egykorú tanúk is így emlékeznek rá, és 1947 januárjában, a következô konferencián az elnöklô Shvoy Lajos székesfehérvári püspök feljegyezte magának: ,,...Nagy Ferenc egyetemi lelkész volt, jelenleg Cserháti.''[333] Működésérôl azonban semmi továbbit nem tudunk. A Rómában doktorált Dr. Cserháti József teológiai tanár -- az egyházmegye késôbbi püspöke -- 1947. január 8-án kapta kézhez egyetemi lelkészi kinevezését Virág Ferenc püspöktôl.[334] Az 1947-es konferencián személyesen nem vett még részt, hiszen új beosztását szinte még el sem foglalta ekkor. Varga Damján képviselte ekkor az Erzsébet Tudományegyetemet. Mint a Szent Mór Kollégium -- ismertebb korabeli nevén Maurinum -- igazgatója elsôsorban a diákok szociális helyzetérôl tartott beszámolót. A viszonyok -- mint az országban mindenhol e tekintetben -- szűkösek voltak. Az 1500 -- 1700 hallgatóra mindössze két kollégium jutott: A Nagy Lajosról elnevezett 150 fôs állami, és a 165 férôhelyes Maurinum. (A háború végéig működött egy leánykollégium is, ám 1945-ben a rendôrök illetve az orosz-bolgár csapatok költöztek az épületekbe, s az Erzsébet Kollégium visszaszerzése nem sikerült.[335]) A Szent Mór Kollégium nevelô- pasztorációs szerepét külön ki kell emelnünk: tanároknak s diákoknak évenkint közös lelkigyakorlatokat rendezett a Maurinum, hittudományi kurzust is tartott, 16000 kötetes könyvtára pedig szellemi bázissá is emelte. Az eredményekrôl hallva Shvoy Lajos püspök azonnal döntött arról, hogy a kollégium számára 8000 forintos segélyt utal ki. [336] 1947 márciusában a szokásos nagyböjti lelkigyakorlatot a diákoknak Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspök tartotta. Különös aktualitást adott a meghívásnak az a tény, hogy 20 évvel korábban a Shvoy püspökelôdje, a nagytekintélyű Prohászka Ottokár utolsó befejezett lelkigyakorlatát szintén Pécsen tartotta. A püspök meghívását, az alkalom megszervezését még mindig Varga Damján intézte. De Cserháti József aktivitásának is találjuk már jelét: a püspök fehérvári sírjához vezetô nagyszabású országos zarándoklatra áprilisban ô vezette a pécsi egyetemistákat.[337] 1948 januárjában már Cserháti József számolt be a lelkészség életérôl. 1300-ra becsülte a katolikus hallgatók számát, ezek 15-20%-át tartotta ,,hasznavehetetlennek''; 60%-át közömbösnek, kiknek részvétele bármilyen alkalmon esetlegesnek tekinthetô; és 20%-át ,,komolynak''. A lelkész vezette az egyetemi kongregációt, mely 125 fôs volt, de Cserháti becslése alapján mintegy 400 diákra volt hatással. Ennek ellenére elismerte, hogy a kongregáció élete ,,döcög'', s ezt a középiskolás, negatív élményekre vezette vissza. Fontosnak tartotta az elitképzést, melyet inkább magánbeszélgetésekben tudott elképzelni, és az elôadásokat, melyeket heti rendszerességgel tartott az egyetemen 70 -- 100 hallgatónak.[338] Egy korabeli orvostanhallgató, dr. Nemerey Péter visszaemlékezéseibôl azonban ennél árnyaltabb képet is kaphatunk a lelkész szociális fáradozásairól: ,,...szervezett egy keresztény menzát a mai Zsolnay Múzeum alagsorában, ide nemcsak római katolikusok jöhettek, felekezetre való tekintet nélkül bárki, aki erre rászorult. Egyetemisták segítettek a nyersanyagok elôkészítésében, önkéntesek vállalták a fôzést, pécsi magánvállalatok adták a fôzéshez és étkezéshez szükséges felszerelési tárgyakat. A nyersanyagok beszerzésének egyik módja volt az ún. ,,faluzás''. Ez azt jelentette, hogy alakult egy kultúrcsoport Ennek létszámát 45-46 fôre becsülte a lelkész (énekesek, táncosok, szavalók, hangszeresek), ôket Cserháti atya vitte saját költségén baranyai falvakba, ahol az iskolákban tartottuk az elôadásokat, melyekre a belépti díj nyersanyag lehetett.'' [339] A menza késôbb áttelepült az Ágoston térre, majd a hatóságok beszüntettették a működését. A sanyarú szociális helyzetben lévô diákok segélyezésének más módja is volt: Cserháti József több alkalommal osztott szét UNNRA -- segélycsomagokat. Ilyenkor a szeminárium épületét használta raktárnak, ,,bázisnak''.[340] A lelkészségrôl 1948-ban már nem sok biztosat tudunk. Már 1947 augusztusában javaslatot tett Cserháti József önálló egyetemi lelkész kinevezésére. Hogy ez a püspöki protocollumban található szűkszavú megjegyzés voltaképp mit takar, nem tudjuk: az iratnak -- és ilyen problémával gyakran találkozhatunk a lelkészségek történetét kutatva -- lába kélt...[341] Legvalószínűbb az, hogy egyéb elfoglaltságai miatt egy minden más lelkipásztori funkciótól függetlenített egyetemi lelkész kinevezését ajánlotta a lelkész a püspöknek, amit az tudomásul vett, de a következô év januárjáig semmiképpen sem tett lépéseket ez ügyben... 1948 elsô felében történhetett azonban némi változás. A tanévzáró Te Deum-on történtek kapcsán egy irat Gálos Lászlót említi egyetemi lelkészként. Könnyen elképzelhetô, hogy sor került a Budapesten is véghezvitt, elkerülhetetlen és végsô soron logikus lépésre: az egyetemi hitszónok és az egyetemi lelkész tisztjének összevonására. De akár egyszerű terminológiai pontatlansággal is állhatunk szemben...[342] Ez az adatunk egyébiránt már a lelkészség utolsó napjaiba engedhet betekintést. Hiszen jól jellemzi a kort egyfelôl az a tény, hogy -- szakítva az elôzô évek hagyományaival -- nem egy kanonokot kértek fel a hálaadó istentisztelet megtartására, hanem csak az alacsonyabb rangú lelkészt; másfelôl az irat apropója: azt nehezményezte ugyanis az egyetem -- ekkor már erôsen kommunista befolyás alatt álló -- vezetése, hogy a szentmisén az egyetemi templom igazgatója, Erdélyi Guidó felolvasta az ekkoriban a sajtó által már rendszeresen támadott Mindszenty József prímás pásztorlevelét, ami ,,kellemetlen hatást keltett...'' A lelkészség további sorsa ismeretlen. Vélhetôen még az év folyamán megszüntették. ======================================================================== Debreceni Tudományegyetem Egyetem létesítésérôl a Debrecenben -- akárcsak a Pozsonyban -- az uralkodó által 1912. július 7-én szentesített XXVI. törvénycikk határozott. A hagyományos egyetemi karok (bölcsész, jogi, orvosi) mellé negyedikként református teológiai kart szervezését vették tervbe. Az elsô világháború viszontagságai miatt csak 1918 októberében nyithatta meg kapuit az egyetem, mely a két háború között a meggyilkolt református miniszterelnök, gróf Tisza István nevét viselte. (Az egyetemrôl 1948-ban leválasztották a teológiai kart, 1951-ben önállósult az orvosi kar is, 1952-tôl pedig a megmaradt csonka egyetem Kossuth Lajos nevét vette fel...)[343] A város katolikus lakói a nagyváradi püspök joghatósága alá tartoztak névlegesen. 1927-ben a Vatikán és Románia közt megszületett konkordátum értelmében azonban e püspökséget összevonták a szatmárival, székhelye is Szatmáron lett. Gyakorlatilag azonban az egyházmegye Magyarországon maradt részein -- a városban székelô, s felettesével a kapcsolatot csak nagy nehézségek árán tartó, Szentszék által kinevezett -- vikárius látta el ezt a feladatot. A második bécsi döntés után apostoli kormányzóként a gyulafehérvári püspökre, Márton Áronra bízta az egyesített egyházmegyét a Szentszék. A püspök azonban a továbbra is a Román Királysághoz tartozó dél-erdélyi székhelyén maradt, s a magyarországi területeket ismét szétválasztva két helynökre bízta.[344] A ,,kálvinista Róma'' hite erôsen rányomta bélyegét az oktatásra is. Az ország egyetlen nem katolikus egyetemi temploma ekkoriban épp a debreceni! A hitbéli büszkeség és az egyetemi autonómia-tudat sajátosan erôs összefonódásának jó példája, hogy mikor 1945 decemberében a minisztérium arról rendelkezett, hogy a hivatalos iratokról -- így az egyetemi beiratkozási lapokról is -- törölni kell a felekezeti hovatartozásra utaló rovatot, az Egyetemi Tanács így foglalt állást: ,,Az ember szabadságeszméjével ellenkezik a rendelkezés, mely a vallási rovatot az okmányokból kötelezôleg törli.'' S kifejtve, milyen fontos statisztikai adatoktól is elesnek így, kérte a minisztert -- természetesen hasztalanul --, hogy módosítsa rendeletét.[345] Egyébiránt nyugodtan állíthatjuk, hogy nem volt feszültség az egyetemen a különbözô felekezetek között. Ennek szép példája, hogy mikor a Bánáss László debreceni prépost a veszprémi püspöki székbe kapott kinevezést, beiktatásán (1947. november 30.) vallási hovatartozástól függetlenül megjelent a rektor és a négy kar dékánja.[346] De nem pusztán a tiszteletadó gesztusok szintjén létezett a kölcsönös tisztelet: így például 1948. május 12-én az országos Mária- hét kapcsán a katolikus hallgatók számára engedélyezte a rektor, hogy az elôadásoktól távol maradjanak utólagos lelkészi igazolás ellenében.[347] A katolikus hallgatók intézményes lelkigondozásának nyomát 1945 elôtt hiába keresünk. A buzgóbb diákokat a Szent László Kör fogta össze. Miután 1945 ôszén Mindszenty hercegprímás pártolására sok helyütt az országban létrejöttek egyetemi lelkészségek, az egyesület ,,lelki vezetôje'' (egyházi elnöke), a domonkosrendi Lôrincz Pius magát egyetemi lelkésznek kezdte címezni.[348] Hogy erre a püspöktôl kapott-e felhatalmazás, nem tudjuk. Az viszont mindenképpen meglepô, hogy az egyetem nem érdeklôdött egyáltalán a kérdés iránt. Az -- egyébként szinte hiánytalanul fennmaradt -- rektori iratanyagban egyetemi lelkészi kinevezésrôl, személycserérôl még tudomásulvétel szintjén sem esik szó. Ennélfogva a kutató sajnálatos forrásínségbe kerül... Nem csodálható ellenben, hogy a domonkosok kápolnája vált az egyetem hivatalos katolikus rendezvényeinek (Veni Sancte, Te Deum) színterévé. Itt voltak a lelkigyakorlatok is.[349] Lôrincz Pius akadályoztatásának esetén is ellátta ennek plébánosa Sütô Albert a diákok igényeit.[350] Lôrincz Pius munkájába az 1947 februárjában tartott egyetemi lelkészi konferencia enged betekintést. A lelkész 450 fôre becsülte a katolikus diákok számát az 1500-as egyetemi közegben. Igyekezett sorra látogatni ôket. Fontosnak tartotta a szociális segítségnyújtást: e célból szervezett teadélutánokat, s a 120 tagú Szent László Kör is vállalt karitatív feladatokat.[351] Az 1947/48-as tanév végén már dr. Gálos László volt az egyetemi lelkész. Az évzáró Te Deum-on jelen sem volt, s ott felolvasásra került Mindszenty József prímás pásztorlevele -- ami bizony 1948 nyarán már fôbenjáró véteknek minôsült. (Hol volt már ekkor a szeretet, amivel a fôpapot még 1947 decemberében fogadták Debrecenben![352] Az Egyetemi Tanács rögzítette tanácsülési jegyzôkönyvében a tényt, de különösebb problémát nem csinált volna az ügybôl. Ám mikor a minisztériumhoz szokás szerint felterjesztették a jegyzôkönyvet, ott szemet szúrt a dolog, és kis késéssel ,,ügyet'' csináltak belôle. November 11-én utasították a rektort, szólítsa fel jelentéstételre a lelkészt, hogy miért nem jelezte elôre távolmaradását a Te Deum-tól, és miért nem értesítette a tanácsot a pásztorlevél felolvasásáról. Pukánszky rektor megkísérelte Gálos László értesítését, de minden levele a címzett ismeretlen jelzéssel érkezett vissza. Errôl értesítette december 13-án a minisztériumot is.[353] A legnehezebb idôkben, 1948 ôszén már Bulányi György piarista tanár volt a debreceni egyetemi lelkész. Róla már biztosan állíthatjuk, hogy hittani elôadások tartására is lehetôséget kapott az egyetem vezetôitôl -- hiszen épp egy elôadásán történt botrány miatt vált meg tisztjétôl. 1948 decemberében a kommunista párt által generált Mindszenty-ellenes hisztéria a tetôpontjára érkezett. December 4-én az Egyetemi Tanács -- csatlakozva az országos ,,szokáshoz'' -- nyilatkozatban ítélte el a prímást, majd négy nappal késôbb rendkívüli ülést hívtak össze csak azért, hogy megvitassák: másnap ki legyen jelen, mikor átadják a helybéli dr. Molnár János prépost-plébánosnak...[354] Ugyanezen a napon, tehát 1948. december 9-én kapta kézhez a rektor azt a levelet, melyben Bulányi György lemond a hittanórák tartásáról -- mely egyben a debreceni egyetemi lelkészség történetének végét is jelentette. A miértrôl hallgassuk a lelkészt: ,,Mint bizonyára értesülni méltóztatott róla, december 2-án az egyetemen tartott hittanórám után egy egyetemista a ,,nép ellenségének és hazaárulónak'' minôsített, és felszólított, hogy hagyjam el az egyetem területét, mert ott olyan pap, aki Mindszenty hercegprímást el nem ítéli, nem taníthat. Mivel a katolikus egyház hitoktatói funkciót olyanra, aki egyházi felsôbbségét elítéli, nem bíz -- ama egyetemista álláspontja szerint -- a ,,katolikus'' hitoktatás a debreceni egyetemen nem lehetséges. A hittani elôadásokat Rector Úr szíves tudomásával tartottam. Mivel úgy látom, hogy Rector Úrnak nem áll módjában az egyetemen a hittanórák zavartalan lefolyását biztosítani, tisztelettel bejelentem, hogy -- míg e körülmény meg nem változik -- az egyetemen hittanórát nem tartok. Egyúttal hálás szívvel mondok köszönetet Rector Úrnak mind a magam, mind hallgatóim nevében, hogy az eddigi órákat lehetôvé tette. Kérem szíveskedjék e hálámat a bölcsészkari professzoroknak is tolmácsolni.''[355] Természetesen nem csak a lelkészek személyét, hanem a jól működô Szent László Kört is támadás érte. A baloldali Debreceni Egyetemista Szövetség (DESZ) 1948. szeptember 27-én panasszal fordult Pukánszky Béla rektorhoz, mert egy egyetemi pártnapot propagáló hirdetôtáblájuk eltűnt, s arra a takarítónô állítólag a Szent László Kör alagsori helyiségében bukkant rá. A rektor magához rendelte az egyesület elnökét és ekkor még elsimította az ügyet.[356] A DESZ azonban nem nyugodott meg. Továbbléptek: már magának a Szent László Kör működésének jogosságát kérdôjelezték meg, hiszen az SZLK nem volt tagja a belügyminiszter által engedélyezett minden diákegyesületet tömörítô MEFESZ-nek. Mint kiderült, vélhetôen a minisztérium volt ludas a Szent László Kör ellehetetlenítésében, hiszen még 1946-ban, mikor az összes egyesület működésének belügyminiszteri felülvizsgálatára sor került, megkapták a szükséges iratokat -- csak épp nem nyilatkoztak az SZLK további sorsáról... Ebben a kényes helyzetben Pukánszky rektor október 16-án bezáratta a Kör helyiségét, majd 27-én felfüggesztette az SZLK működését is, és igyekezett a belügyminisztériumi állásfoglalást megsürgetni.[357] Az persze késett. Közben 1949 januárjában már a városi vezetés is sürgette Ruff Györgyöt, a Szent László Kör diákelnökét, hogy tegyen lépéseket az egyesület ,,demokratikus átszervezése'' érdekében. De ekkorra már minden megváltozott. Az egyesület eltörlésérôl rendelkezett a miniszter, és 1949 márciusában a MEFESZ igényelte magának az SZLK vagyonát. Jellemzô adalék, hogy az átvételnél készült leltár a szegényes felszerelésrôl (pár szék és asztal) egy hajdan a Manréza lelkigyakorlatait propagáló kiadvány hátoldalára készült...[358] ======================================================================== Agrártudományi Egyetem Az Agrártudományi Egyetem 1945-ben jött létre. Budapesten mezôgazdasági és állatorvosi fakultással rendelkezett, melyeket a Műegyetemtôl örökölt, valamint egy kertészetivel, a hajdan önálló Kertészeti és Szôlészeti Fôiskola utódjával.[359] Szervezetileg azonban a mezôgazdasági karhoz csatolták annak vidéki osztályaként a három nagy múltú gazdasági akadémiát: a keszthelyit, a magyaróvárit és a debrecenit.[360] Budapest Az egyetemi lelkészség megszervezésére a hercegprímás tapogatódzó levelei után az 1946-os tanév ôszi szemeszterében kerülhetett sor. Boroska István működésének csak egyetlen dokumentuma ismert, 1946 októberében készült szűkszavú helyzetjelentése, melyet Witz Béla budapesti érseki helynök számára készített.[361] Ennek tanúsága szerint az egyetem mindhárom budapesti fakultásán ô látta el a lelkészi teendôket. Kultúrfilozófiai elôadásokat tartott, ez összesen heti 12 óráját vette igénybe. Egyéni beszélgetésekre is hagyott természetesen idôt: ezekre az elôadások utáni fogadóórákon kerülhetett sor. Rendszeresen biztosított gyónási alkalmakat is. Minthogy az egyetem két fakultása is a hajdanvolt Bolyai Fôiskola épületébe került, ahol annak idején létezett kápolna, Boroska azt tervezte, hogy annak helyreállítása és beszentelése után ott fog rendszeresen misézni, hogy igazán közel lehessen a hallgatókhoz. Egyetemi lelkészi megbízatása mellett az angolkisasszonyok leány- gimnáziumának volt prézese, így rendszeresen gyóntatott ott is. 1947 márciusában Boroska István felmentését kérte az egyetemi lelkészi teendôk alól: ,,Sok más hivatalos elfoglaltságom mellett még ezt is nem tudtam volna lelkiismeretesen ellátni.'' -- mentegetôzik utólag a rektorhoz írt levelében.[362] Az egyetemistáktól azonban nem vált meg állásával együtt, hisz kollégiumi prefektusságát megtartotta, és segédkezett a diákok külföldi kapcsolatainak építésében.[363] Helyére Szabó Szerén ferences szerzetest küldte Mindszenty. Munkájáról az egyetemi lelkészi konferenciák anyagából értesülhetünk. 1947 októberében már 1420 hallgató ellátása volt a feladata. Az egyes karok szétszórtsága miatt mindenféle szervezô munka komoly akadályokba ütközött. Kongregáció nem is jöhetett létre. A lelkész az egyetem központi épületében minden szerdán déltôl 3 óráig tartott fogadóórát, s minden hónap elsô vasárnapján egyetemi szentmisét celebrált. ,,Hittanórák a professzorok engedélyével és segítségével az órák elejébôl és végébôl lecsípett idôkben folynak.'' -- jegyezte meg keserűen a munkafeltételekrôl.[364] Szabó Szerént rendtársa, Hangya Henrik váltotta fel 1948 októberében.[365] Nem sokáig maradhatott hivatalában. ,,Az Egyház és Állam rendezetlen viszonyából és elôdöm fanatikus magatartásából származó fonák helyzetem azt a magatartást és elhatározást érlelte meg bennem, hogy egyetemi lelkészi állásomról lemondjak. Ilyenirányú elhatározásomat 1949. I. 4-i keltezéssel az Érseki Helynök tudomására hoztam.''[366] S bár Drahos János általános érseki helytartó -- aki Mindszenty letartóztatása miatt az esztergomi aula ügyeit intézte -- január 29-i levelében még arról értesíti a rektort, hogy ,,utódjának kinevezése most van elintézés alatt'', Hangya Márton Henrik személyében az utolsó agrártudomány-egyetemi lelkész köszönt le hivataláról...[367] Mezôgazdasági Kar Keszthelyi Osztálya A gazdászképzés története Keszthelyen a XVIII. század utolsó éveire nyúlik vissza. 1797-ben alapította meg a nagyhírű Georgikont gróf Festetics György. Ezt az 1848-as szabadságharc hullámai söpörték csak el. 1865-ben indult újjá a képzés az Országos Felsôbb Gazdászati Tanintézetté átalakult iskolában. Többszöri átszervezés után 1906-ban kapott akadémiai rangot a tanintézet. Mint már említettük 1945-ben olvasztották be a megalakuló Agrártudományi Egyetem szervezetébe.[368] A hallgatók intézményesített lelkigondozása csak viszonylag késôn indult meg Keszthelyen. A budai Szent Imre Kollégium igazgatója, Simon László 1946. november 26-án utazott ide, hogy tájékozódjon a viszonyokról. Katolikus népi kollégium szervezését vette ugyanis tervbe az egyházi vezetés, elsôsorban hitvédelmi okokból: ,,Az Agrártudományi Egyetem keszthelyi mezôgazdasági osztályának 264 hallgatója van, akik közül 188 katolikus; ezeknek cca. fele, tehát 80-90 a vidéki. Az egyetem 50 ágyas internátust tart fenn, amely az egyetem épületében van elhelyezve. [...] Ez a tényleges helyzet alig indokolná egy újabb kollégium felállítását, talán még szociális szükségességét sem, hacsak arra való tekintettel nem, hogy a kormányzat Keszthelyen kívánja felállítani a középfokú mezôgazdasági iskolák tanszemélyzetét utánpótló tanárképzôt. [...] Egy katolikus kollégium alapítását azonban egyenesen szükségesnek mutatja az egyetemi hallgatók lelki gondozatlansága.'' -- értékelte a helyzetet Simon László.[369] A 11000 lakosú város papsága erôsen leterhelt volt. Az egyetlen plébánia mellett csak a premontrei gimnázium -- saját iskolájuk és internátusuk által meglehetôsen lefoglalt -- tanárai vettek részt a város lelkigondozásában. Az amúgy is áldatlan állapotokat csak nehezítette az egyetemisták nagy száma. A fiatalságnak volt azonban egy olyan elkötelezett csoportja, amelyre lehetett építeni. Róluk így írt Simon: ,,A keszthelyi katolikus gazdászok pasztorálásának kiindulópontjául az Ifjúsági Egyesület keretében működô katolikus vallási erkölcsi-csoport kínálkozik, amelynek komoly és tevékeny vezetôje Mészáros Zoltán IV. éves hallgató. 20-25-30 fiúra a csoport működésében állandóan számíthat. Nagyon intenzív igyekezettel dolgozik azon, hogy nagyon is rászoruló társai számára biztosítsa a különféle diákszociális segélyakciók pártfogását, de a tanévet átfogó elôadássorozatban, amelyet a város klérusának tagjai tartanak, szellemi programjukról is gondoskodott. Alkalmi lelkipásztoruk is van SZALAY MIKLÓS dr. káplán személyében, akinek tevékenysége plébániai beosztása miatt csak alkalomszerű lehet, de így is olyan népszerűségre tett szert, hogy benne szeretnék látni az egyetemi lelkészüket és eziránt már lépéseket is tettek az A.C. ifjúsági titkáránál.''[370] A lelkészség létrehozása tehát Keszthelyen a diákság kezdeményezésére történt! Simon jelentése alapján Tiefenthaler József esztergomi kanonok, a Szent Imre Fôiskolai Internátus Egyesület vezetôje már decemberben 3-án a területileg illetékes Bánáss László veszprémi püspökhöz fordult a tervvel. Bánáss püspök némi tartózkodással felelt: ,,A magam részérôl a legmelegebben üdvözlöm a tervet, hogy Keszthelyen népi kollégiumot létesítsenek. Erre ott csakugyan szükség van. Nem tudom, hogy tulajdonképpen milyen szerepet szántak dr. Szalay Miklós káplánnak. Addig, míg erre vonatkozóan kimerítô tájékoztatást nem kapok, kérelmét nem merem teljesíteni. Dr. Szalay Miklós ugyanis igen derék, művelt és képzett papom. Ellene semmi kifogásom nincsen egyébként. Az elmúlt esztendôben a csurgói fiúinternátus igazgatója, régense volt. Mint ilyen, sokat fáradozott. Hiányzik azonban benne bizonyos anyagi realitás és fegyelmet kevésbé tudott tartani. Ez a valóság, és éppen ezért meggondolandó a bizalom.''[371] Tiefenthaler József egy újabb levéllel próbálta eloszlatni az aggodalmakat, és a püspöki kar kollégiumi ügyekben illetékes tagjához, Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspökhöz fordult további segítségért. De Shvoy püspök a Simon-féle jelentés kapcsán már maga is kérte 1947. január 13-án Bánáss Lászlót, hogy tegyen lépéseket a megvalósítás felé.[372] Shvoy Lajosnak január 22-én Tiefenthaler József érdeklôdésére még arról kellett beszámolnia, hogy egyelôre intézkedésrôl értesítést nem kapott.[373] A lelkész kinevezésére Keszthelyen csak 1947. február 19-én került sor. A várakozásnak megfelelôen a már ismert és kedvelt dr. Szalay Miklós káplánt jelölte ki erre a feladatra Bánáss László püspök. Kinevezésekor lelkére kötötte: ,,Kérem tisztelendôségedet, foglalkozzék szívvel lélekkel ezzel a gyakran igen elhanyagolt réteggel. Most folyik a megnyeréséért a harc. Ezt a harcot nemcsak a szellemi útbaigazítók nyerik meg, hanem akik diákjainkkal a legtöbb testi jót cselekszik.''[374] Hasonló missziós tudat jelenik meg a püspök dr. Szerecz Imréhez, Szalay plébánosához írt levelében: ,,Ugyanilyen szám és kelet alatt Szalay Miklós dr. káplánt a keszthelyi fôiskolás diákság lelkigondozásával bíztam meg kápláni beosztásának épségbentartása mellett. Elsôrangú kötelességünk ezt a réteget katolikus hittel és érzésvilággal átitatni. Várnak bennünket. A katolikus kollégium fölállítása égetôen sürgôs. Kérem Fôtisztelendôségedet, támogassa mindenben Szalay Miklós káplánt és együttes erôvel Keszthely e katolikus szempontból fontos kérdését oldják meg.''[375] Hogy Bánáss püspök félelmei voltak-e jogosak, vagy a körülmények tették lehetetlenné, nem tudni: mindenesetre a kollégium működésére nem utal semmilyen forrásunk. De a lelkészség legalább létrejött. Működésérôl csak az 1948 februárjában tartott egyetemi lelkészi kongresszus alapján alkothatunk képet.[376] A lelkészség életének központja az egyetemisták szentmiséje volt. A 250 hallgatóból mintegy 150 rendszeresen megjelent ezeken, Szalay 40 fôre becsülte a heti áldozók számát. (Körükben az elsôpénteki áldozás gyakorlata is élt.) A lelkész hetente két alkalommal, kedden és pénteken tartott délben fogadóórát. Kongregáció szervezésébe nem kezdett, a meglévô egyesület katolikus szakosztályát -- melynek működését szemmel tartotta -- elegendônek tartotta. Ennek keretén kívül havonta egy alkalommal rendezett a diákok számára ankétot (szóhasználata szerint: plenáris ülést), melyek beszélgetései a diákok igényei szerint alakultak. A lelkész munkáját nagyban megkönnyítette a diákok hitbéli elkötelezettsége. Szalay a 250 hallgató 70%-át ítélte ,,jónak'', 10%-át ,,hasznavehetetlennek'', 20%-át ,,közömbösnek''. Hogy pontosan mit értett a minôsítô fogalmak alatt, nem tudjuk, de tény: ezek az arányok kirívóan jók kollégái panaszáradatában... A lelkészség 120 hallgatót fogadni képes saját menzával rendelkezett, Szalay azonban jelezte a konferencián, hogy a szociális segítségnyújtásra további alkalmakat is keres. Ehhez azonban maga is támogatást kért. Úgy tűnik, nem kapott... A lelkészség felszámolásáról sajnos semmit sem tudunk. Vagy az 1948/49-es tanév folyamán történt meg, vagy csak a keszthelyi egyetem ideiglenes bezárása kapcsán történt meg. Egy biztos: 1949 ôszén Szalay Miklóst már Pápán találhatjuk hittanárként...[377] Mezôgazdasági Kar Mosonmagyaróvári Osztálya A gazdászképzés Óváron a XIX. század elején indult meg. 1818 októberében alakult meg a Magyaróvári Gazdasági Felsôbb Tanintézet. 1874-tôl már akadémiai rangban folyt itt az oktatás.[378] 1934-tôl, a Műegyetem reformjától kezdve az egyetem Mezôgazdasági Kara és a gazdasági akadémiák közt egészségtelen rivalizálás zajlott. Magyaróvár viszonylagosan emelt fôvel jött ki a megbecsülésért folytatott harcból: a tanintézet 1942-ben fôiskolai rangot kapott. (Debrecen és Keszthely nem!)[379] A fôiskola aztán 1945-ben beleolvadt az Agrártudományi Egyetem szervezetébe. Magyaróvár nem volt vallási tekintetben elhanyagolt terület. Ahogy Keszthelyen a premontrei, úgy itt a piarista rendház és gimnázium, játszott komoly szerepet a település életében. Az egyetemi lelkészség megteremtésének gondolatát Magyaróváron is -- miként annyi más helyen már tapasztalhattuk -- a Szent Imre Kollégium vetette fel elôször. A soproni kollégium Gacs Jánost 1947 februárjában felváltó igazgatója, az egyházmegyei katolikus kollégiumok promontora, Németh Kálmán szinte elsô intézkedéseként kérte Papp Kálmán gyôri megyés püspököt, hogy jelöljön meg egy kinevezendô lelkészt és terjessze fel a minisztériumhoz személyét rövid idôn belül jóváhagyásra. Mint mondotta, Horváth József mosoni káplánt ajánlották többen is neki.[380] Úgy tűnt, a püspök nem fog késlekedni. Február 15-én így válaszolt Némethnek: ,,A mosonmagyaróvári akadémiára kinevezendô lelkész személyét a jövô hétre jelzett látogatása alkalmával fogom kijelölni. Horváth József mosoni káplánnak annyi hittanórája van, hogy ezek mellett az akadémia lelkészi teendôit alig tudná eredményesen ellátni.'' [381] Végül a püspök egy harminchét esztendôs piarista, Sárvári János egyetemi lelkészi kinevezése mellett döntött. A szükséges hozzájárulást Mihalovics Zsigmond A. C. igazgató járta ki Tomek Vince tartományfônöknél. Ennek megszerzése után 1947. március 5-én nevezte ki Papp Kálmán püspök Sárvári Jánost.[382] A következô tanév elején a lelkész a gyôri püspöknek bemutatta munkatervét.[383] A sorokból [Ld.: Függelék 8] energikus ötletgazdag pap képe bontakozik ki. Bizonyítani nem tudjuk, csak gyanítjuk, hogy Sárvári János konzultált nagy tapasztalatú rendtársával, a pesti egyetemi lelkésszel, Tihanyi Tiborral -- de mindenképp erre utalnak a koncepcionális hasonlóságok munkájukban (körlevelek kibocsátása, a katolikus hallgatók kartotékrendszeres nyilvántartása, szociális program). A hagyományos Mária Kongregáció életre hívását is elhatározta a nôhallgatók számára. Ez nyitott lett volna a városban tanuló VII- VIII. osztályos gimnazisták számára is, így biztosítva azt, hogy a jövôbeni potenciális egyetemi hallgatók megismerhessék a lelkészt, hogy elsôévesként ne kelljen majd tanácstalanul téblábolniuk segítség után. Újításnak tekinthetô Sárvári János részérôl kollégáihoz képest, hogy ezen túl nem törekedett hagyományos egyesületi élet megszervezésére, inkább az egyéni kezdeményezôkészségnek komolyabb keretben teret biztosító egyházközségi életet pártolta. A hallgatók 60-70%-t tömörítô internátusban hetenként vitaestet szervezett már a múlt tanév végén is, és heti rendszerességgel az egyetemen is tartott elôadásokat. A város intelligenciáját megmozgató ankétokra pedig neves elôadókat igyekezett megnyerni. Ezen kezdeményezések folytatását is elhatározta. A munkatervet a püspök megnyugodva fogadta el, és -- úgy véljük --, nem puszta udvariassági gesztus részérôl, hogy pár hónapos lelkészi szolgálat után már ,,fôpásztori köszönetet és elismerését nyilvánította'' ki.[384] Néhány hónappal késôbb, az egyetemi lelkészi konferencián beszámolt kollégái elôtt eredményeirôl. Innen tudhatjuk meg, hogy végül is sikertelen maradt a Mária Kongregáció felállításának terve. Továbbra is a sejtszerű kulturális és szociális munkát tartotta célravezetônek: mert a hallgatóknak az egyesületek ,,ellenszenvesek''.[385] Hittanóráit 50 -- 70 hallgató látogatta. (Az egyetemnek ezidôtájt mintegy 135 hallgatója volt, közülük 104-en voltak katolikusok.) Minden vasárnap a piarista kápolnában celebrálta az egyetemisták miséjét. Sárvári János helyzete megváltozott az 1948/49-es tanévre. Szeptember elsején Papp püspök egyetemi lelkészi megbízatásának megtartása mellett gimnáziumi hittanárnak nevezte ki a tartományfônök jóváhagyásával.[386] Heti nyolc órában kellett volna egészségtant és hittant tanítania -- ezt mindenképp megsínylették volna egyetemistái is, akikre így jóval kevesebb idôt tudott fordítani.[387] A dolgok azonban másképp alakultak -- a lelkészség sorsára nézve sokkal tragikusabban. Szeptember 11-én délelôtt a magyaróvári piarista rendház házfônökénél, Bozi Ferencnél azzal jelentkezett a lelkész, hogy haza kíván utazni szülôfalujába, Zsirára édesanyjához. Mivel nem régen járt otthon, és ez szentbeszédeinek elhagyásával járt volna együtt, a házfônök nem engedélyezte az elutazást. Sárvári János délután mégis elhagyta a rendházat -- és másnap már Bécsben látták...[388] 1970-ben halt meg az Amerikai Egyesült Államokban.[389] Távozása talán nem volt oktalan. Hamarosan a Gyôrmegyei Hírlapban, s onnan átvéve az országos Magyar Nap című lapban jelentek meg cikkek, melyek azt állították, hogy Sárvári páter a Kékvérűek Clubja, az Etelközi Szövetség, valamint a Törzsökös Magyarok Egyesülete rendezvényein fordult meg rendszeresen, ott fajvédô elôadásokat tartott, ilyen témában könyvet is írt. Ezenkívül leányszöktetéssel, diákok oktalan megbuktatásával, jobboldali tanárbrigád szervezésével vádolták meg... Október 12-én tájékoztatta a házfônök a tartományfônököt a sajtóügyrôl. Nyugodt szívvel merte állítani: merô kitaláció minden vád. [390] Mindenesetre Sárvári János távozása után Magyaróváron egyetemi lelkésznek már nem találtuk nyomát. Mezôgazdasági Kar Debreceni Osztálya A gazdászképzés gyökerei Debrecenben is a XIX. századra nyúlnak vissza. 1868-ban jött létre az Országos Felsôbb Gazdasági Tanintézet. Az átszervezett iskola 1906-ban Akadémiai rangot kapott. 1945 ôszén ezt az intézményt is az Agrártudományi Egyetemhez csatolták.[391] A tanintézet 1944 -- 49 közötti iratanyagát átvizsgálva nem találhatjuk nyomát egyetemi lelkésznek. A város egyetemének azonban volt katolikus lelkésze Ld. korábban, és nyugodtan feltételezhetjük, hogy a mindenkori debreceni egyetemi lelkész foglalkozott a gazdász hallgatókkal is, ha nem is oly intenzíven, mint a Tudományegyetem diákjaival, hiszen vélhetôen elôadásokat nekik saját épületükben külön nem tartott. A vidéki osztályok bezárása Mint utaltunk már rá többször is, az Agrártudományi Egyetem vidéki osztályain az oktatás 1949-ben megszűnt. A földművelésügyi miniszter 55555/1949. számú rendelete ezen osztályokat hivatalosan összevonta és Budapestre helyezte. Még a baloldali történetírás sem tagadja, hogy erre a lépésre elsôsorban politikai megfontolások miatt került sor. A vidéki archaikus szerkezetű agrárközegben a diákok ideológiai átformálása a párt terveinél lényegesen lassabban haladt. Hiszen ,,az adott idôszakban négy intézményt nem lehetett ellátni megfelelô szintű, szakmailag jól képzett, politikailag a szocializmus talaján álló oktatókkal.'' -- írja Walleshausen Gyula.[392] Ha elôbb nem, legkésôbb a tanítás befejezésével megszűntek a vidéki osztályok egyetemi lelkészségei is. ======================================================================== Felekezeti Jogakadémiák Egri Érseki Jogakadémia -- Magyar Katolikus Jogakadémia Az egri jogoktatás kezdetei még a XVIII. századra nyúlnak vissza. Foglár György egri kanonok, szerbiai választott püspök 1740-ben alapította meg a joglíceumot, melynek felállítását a Corpus Iuris az 1741. évi XLIV. törvénycikkel nyugtázta. A század második felében Esterházy Károly püspök kezdett a városban nagyszabású építkezésekbe, ekkor készült el a joglíceum ma is látható impozáns épülete (ma tanárképzô fôiskola működik falai között). Az oktatás az abszolutisztikus kormányzat alatt évekig szünetelt, 1880-ban a ,,modernizáció'' jegyében csaknem felszámolták az intézetet, ám végül az megmenekült. 1923-ban -- az addig sem óriási méretű -- államsegélyt vonta meg a világválság miatt a kormányzat a joglíceumtól, melyet eztán egészében az egyházmegye tartott el. A tanintézet 1927-ben kapott akadémiai rangot.[393] Az egri felsôoktatás sajátosan exponált helyzetbe került korszakunkban. Már az alapítás pillanatában Barkóczy Ferenc püspök egy jövendô egyetem alapjait látta a líceumban, s az Esterházy-féle építkezések is ebben a szellemben zajlottak -- ám az ügy elaludt ekkor. Szintúgy az 1892-1910 közötti idôkben, mikor komoly sajtóhadjárat indult a célból, hogy Eger egyetemet kapjon. Ám a katolikus közgondolkozásban az 1935-tôl egyre erôteljesebben jelenlévô katolikus egyetemi gondolat 1945-tôl véglegesen összekapcsolódott Eger városának nevével. (Bár ekkor még a MKP is gondolkodott egy esetleges egri pártegyetem létrehozatalában). A körülmények ideálisak voltak, hisz a szeminárium és a joglíceum nyugodtan képezhette két egyetemi kar alapját, s az épület is adott volt. A hiányzó két karról több elképzelés is volt az idôk során: felvetôdött közgazdasági- társadalomtudományi, közgazdasági-bölcsész (utóbbinak alapját a pannonhalmi tanárképzô adta volna, melyet Esztergomba vagy Egerbe telepítettek volna át), bölcsész-orvosi (utóbbihoz voltak legkevésbé adottak a feltételek...) párosítás is. A püspöki kar 1946-ban karolta fel elôször hivatalosan az egri katolikus egyetem tervét -- leginkább azért még, hogy a veszélyeztetett jogakadémiát menteni próbálja. 1947 nyarán már úgy tűnhetett: nemsokára megszületik az egri egyetem. Ám az 1947 augusztusában megtartott parlamenti választások után a balra tolódó kormányzat már minden eszközzel gátolta a megvalósulást. A püspöki kar elôre menekült: 1948. június 26-án tervezték megnyitni a Szent Istvánról elnevezett katolikus egyetemet -- ám tíz nappal korábban az egyházi iskolák államosítása véglegesen keresztülhúzta a tervet.[394] Az érsekség közvetlen felügyelete alatt álló tanintézetben a hallgatók lelkigondozása jól megoldottnak volt tekinthetô a második világháború végéig. Akárcsak Pesten és Pécsett hitszónokok (hivatalosan: jogakadémiai hitszónokok) álltak az ifjúság rendelkezésére, akik a vasárnap 10 órakor megtartott ifjúsági szentmisén a diákok problémáira kihegyezett szentbeszédeket tartottak. A húszas évek végén dr. Dombrovszky Imre[395] késôbb dr. Vécsy László volt jogakadémiai hitszónok. A buzgóbb diákokat a Mária Kongregáció tömörítette. 1947. január 14-én Vécsy László korára és egészségi állapotára való tekintettel felmentését kérte tisztje alól. Visszaesô légcsôhurutban szenvedett, mely valóban alkalmatlanná tette a szónoki teendôk ellátására. Folyamodványát Tóth József dékán továbbította Czapik Gyula érsekhez -- hiszen a mindenkori egri érsek egyben a tanintézet rektora is volt -- kérve, hogy méltóztasson ,,a jogakadémiai hitszónoki és a jogakadémiai Mária Kongregáció prézesi tisztségére a fôiskolai diákpasztoráció ellátására alkalmas a fôiskolai ifjúságot szeretô egyházi férfiút megbízni''.[396] Másnap, az érsek megbízta dr. Mester István teológiai tanárt ezen feladatok ellátásával.[397] Ez a megbízás azonban nem bizonyult tartósnak. 1947 ôszén ugyanis Mester István külföldi tanulmányi útra utazott, és így a diákpasztoráció problémája megoldatlan maradt.[398] A dékán szeptember 24-én fordult az érsekhez, ezúttal kifejezetten lelkészi megbízatást kérve.[399] Az érsek azonban ekkor már intézkedett. A kar ugyanis már 1947 júniusában döntött arról, hogy hallgatói számára internátust alapít. A munka gyorsan haladt, s ôszre a Szent István Kollégium megnyitása küszöbön állt. Gondoskodni kellett tehát a kollégium nevelési, tanulmányi és fegyelmi ügyeinek felügyeletérôl. Ezzel a feladattal Czapik Gyula érsek dr. Pákozdy Józsefet bízta meg. Kinevezését azonban az alábbiakkal toldotta meg: ,,Tanfelügyelôségi titkári és számvevôi munkakörének érintetlenül hagyása mellett Nagyontisztelendôségedet egyúttal egyházmegyei ifjúsági lelkésszé is kinevezem. Ebben a munkakörében feladata lesz az egyházmegye területén működô férfi ifjúsági csoportok összefogása és irányítása. Az ifjúsági lelkészt megilletô illetményeket egyházmegyei hivatalom fogja Nagyontisztelendôségednek esedékességük idején kifizetni, egyéb illetményeinek egyidejű beszüntetése mellett.'' Pákozdy a kollégiumban szállást és teljes ellátást is kapott.[400] Rakolcai érseki fogalmazó érintkezésbe lépett dr. Perbíró József dékánhelyettessel, aki kifejtette: a kar szívesen látja majd Pákozdy Józsefet Mester István megüresedett szószékén is. Ha csak perszonálunióban is, de összeolvadt az ifjúsági lelkész és az akadémiai hitszónok tisztje. Pákozdy József működésérôl sajnos semmi konkrétat nem tudunk. Bár részt vett az 1948 februárjában Budapesten tartott egyetemi lelkészi konferencián, s vélhetôen ott beszámolót is tartott munkájáról, Shvoy Lajos nem jegyzett fel róla semmit. Vélhetôen azért, mert Egerben ekkor már rég nem egy lelkész működésének mikéntje, hanem az egész intézmény fennmaradása volt a tét... Tiszántúli Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiája A jogakadémia elôdintézetének a nagyhírű, kapuit 1667 áprilisában megnyitó eperjesi evangélikus kollégiumot tekinthetjük. A kollégium 1815. évi újjászervezése óta beszélhetünk széleskörű jogoktatásról Eperjesen. A trianoni békekötés után menekült a joglíceum Miskolcra.[401] Mivel a békekötés olyan területeket szakított el hazánktól, melyek az evangélikus egyház ,,törzsterületeinek'' számítottak, a számában és arányában is erôsen megcsappant magyarországi evangélikusok jogakadémiájának hallgatói összetétele erôsen felhígult. A felekezeti iskolák amúgy sem voltak elzárva a más hitűek elôl, de szinte parodisztikusnak tekinthetô már, ami 1943 szeptemberében Miskolcon történt: az újonnan beiratkozók közül mindössze nyolcan vallották magukat evangélikusnak, szemben a felvett 30 reformátussal és 66 katolikussal...[402] Ennyi katolikus hallgató már megérdemelte a katolikus egyház figyelmét is. Egyetemi lelkész kinevezésére nem került ugyan sor Miskolcon, de az 1947 februárjában tartott egyetemi lelkészi konferencián a résztvevôk úgy tudták, hogy az katolikus hallgatók lelkigondozásának feladatát -- a konferenciától egyébiránt távolmaradó -- dr. Mészáros Lajos teológiai tanár látta el, aki 1942 óta élt a városban.[403] A jogakadémia iratanyaga sajnálatosan töredékesen maradt fenn, így működésérôl, viszonyáról a jogakadémia vezetôivel nem sokat mondhatunk. # Együttműködési kísérlet a két jogakadémia között 1948 tavaszán Mészáros Lajos azzal a kéréssel fordult a miskolci evangélikus jogakadémia tantestületéhez, hogy A szociális pápai enciklikák magyarázata címmel speciálkollégiumot tarthasson az intézet római katolikus vallású diákjai számára. A jogakadémia egyházi fôhatósága abban az esetben járult volna csak hozzá a kérés teljesítéséhez, ha a intézet tanára, dr. Boleratzky Lóránd a viszonosság elve alapján lehetôséget kap arra, hogy az egri érseki jogakadémián az evangélikus hallgatók számára elôadássorozatot tarthasson. Ennek témája a protestáns egyházak szervezete lett volna. A fejleményekrôl a miskolci iskola értesítette az egrieket, akik az 1948. április 15-i VIII. rendes kari tanácsülésen foglalkoztak az üggyel. Több hozzászólás után a kar végül örömmel üdvözölte a kezdeményezést és Boleratzky Lóránd ajánlkozását, s egyhangúlag elôzetesen elfogadta az ajánlatot -- feltételezve persze, hogy erre az érsek is, mint az egri iskola egyházi fôhatósága áldását adja majd. Sajnos Czapik Gyula érsek véleményét nem ismerjük a kérdésrôl: a pécsi fôegyházmegyei levéltár 1947 utáni iratanyagát meglehetôsen megrostálta az idô... De ha támogatta volna is az elképzelést: ôsszel, a következô tanév elején, mikor realizálni lehetett volna ezeket a terveket, már más szelek fújtak. Politikai nyomás alatt, államosítás után semmi sem lehetett a kezdeményezésbôl. Az egyik fôszereplô is kikerült a képbôl: Mészáros Lajos még az év folyamán Kenézlô plébánosa lett...[404] Kecskeméti Református Jogakadémia Csak a teljesség kedvéért említjük meg a harmadik jogakadémiát, mely a második világháborút követôen még néhány évig létezett. Ez a kecskeméti, mely 1924-ben jött létre az akkori református jogakadémiák összevonásának eredményeként.[405] Kecskeméten a jogakadémiának csak kevés -- a negyvenes években 40 fô körüli -- katolikus hallgatója volt, akiknek lelkigondozására a városban lévô, piaristák által vezetett cserkészcsapatot elégségesnek tartották az ifjúsági lelkipásztorkodás szakértôi.[406] A jogakadémiák megszüntetése A baloldali kormányzatnak természetesen több okból is kellemetlen volt a felekezeti jogakadémiák léte. Nem nézték jó szemmel az egyházi befolyást az oktatásra, és a diktatúra kiépítésének gátjaként értékelték a jogtudó -- ráadásul vallásos -- értelmiségi réteg létét. Ennek erôsítése tehát nem lehetett céljuk. Természetesen azonban nem ezeket az érveket hangoztatták az elsô támadási rohamban: a jogakadémiák korszerűtlenségét, képzésük alacsony színvonalát tűzték zászlóra. Ezt a rohamot azonban még mindhárom tanintézet állta: tanrendjüket, színvonalukat a normaként kezelt egyetemi jogi karok tanrendjéhez igazították, s magukat csonka egyetemek egyetlen meglévô jogi karaként aposztrofálták 1946 ôszétôl kezdôdôen. A kormányzat ezért erôszakosabb eszközökhöz folyamodott. 1948. június 16-i hatállyal a jogakadémiákat -- mint minden egyházi iskolát -- államosították, majd egyetlen kirakatszerűen lezajlott tanév után 1949. augusztus 30-án mindhárom tanintézetet megszüntették.[407] ======================================================================== Fôiskolai lelkészek Képzôművészeti Fôiskola Az 1871-ben alapított fôiskola a harmincas évek második felében, Meyer Antal rektorságának idején fordult a katolicizmus felé. Ennek azonban propagandisztikus okai voltak, amit tisztjébôl távozva sem tagadott: ,,...szükségesnek tartottam a múlt szerény, csendes visszavonultságával szemben Fôiskolánkhoz méltó nyilvános életmegnyilatkozást, láthatóan és hallhatóan kiépíteni minden nagyobb eseménynek, fôiskolai életfunkciónak ünnepélyes köntösben való megjelenítését, hogy a tanár és tanítvány lelki közössége, lelki egysége minél szorosabbra összekapcsoltassék.'' Célját elérte. Hatalmas erkölcsi tôkét kovácsolhatott az intézet már abból a puszta ténybôl is, hogy 1937 októberében a Veni Sancte-t maga Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek celebrálta. 1938-ban Glattfelder Gyula, 1939-ben Beresztóczy Miklós nyitotta meg a tanévet... A fôiskola ünnepeinek egyházi vonatkozású részeit a városligeti jáki kápolnában tartotta.[408] Nem csodálkozhatunk így azon sem, hogy az elsô fôiskolai lelkészség is itt alakult meg hivatalosan 1943 tavaszán[409] Ekkor a 193 fiú hallgatóból 120, a 136 lányból 99 volt katolikus. A következô évben is hasonlóak maradtak az arányok (194/129 ill. 131/97).[410] 1943 nyarán Könözsy Lajos már mint ,,a Magyar Kir. Képzôművészeti Fôiskola megbízott katolikus lelkésze'' kért támogatást a minisztériumtól, hogy meglátogathassa a fôiskola nyári vidéki művésztelepeit. ,,Ez a látogatás feltétlenül a művészek lelki igényeit szolgálná, amennyiben az elmúlt évben megindított munkát a vakáció egyébként nyugalmas idejében is továbbfolytatná, azt fenntartaná és kötetlenebb körülményekhez képest azt esetleg eredményesebben is mélyíthetné!'' -- érvel kérése mellett. De hiába: a minisztérium az igényelt 250 pengônek csak 3/5-ét utalta ki.[411] Útjáról eufórikus hangon tartott élménybeszámolót a Sziklán Állunk hasábjain. Így tudhatjuk meg merre is járt: felkereste a miskolci, veszprémi, pécsi, felsôbalogi és nagybányai művésztelepeket.[412] Érdemes emlékeznünk arra, hogy -- mint már említettük -- a fôiskola mellett 1944. február 1-jétôl 1945. október 8-ig a műegyetem hallgatóinak is rendelkezésére állt. Működésérôl sajnos a fôiskola levéltári anyagában dokumentum nem maradt fenn. (Az 1941-49 közötti anyag rendkívül hiányos.) Fennmaradt azonban egy az egyházi fôhatóságnak írt jelentése 1946 októberébôl. Innen nyerhetünk bepillantást mindennapjaiba. Az egyéni beszélgetések és gyóntatások mellett, hetente egy elôadást tartott, kéthetente egy szűkebb hallgatói csoporttal ,,kongregáció- szerű'' összejöveteleket szervezett, melyek többnyire kétórás aktív vitát jelentettek. Könözsy tökéletesen beilleszkedett a fôiskola kissé egzaltált világába: ,,Tekintettel ... a képzôművész-társadalom eléggé zilált viszonyaira, egyéni pasztoráció címén gyakran keresek fel egyes összeverôdött művészcsoportokat festegetô magányukban, hogy ott elfilozofálgassunk kölcsönösen...'' Az egyetemi lelkészek 1948. évi konferenciáján is beszámolt munkájáról. Ekkor 220 katolikus hallgatója volt a fôiskolának, közülük 60-70 látogatta elôadásait, melyen a hegyi beszédet taglalta. Rendszertelenül kisebb ankétokat tartott aktuális kérdésekrôl. ,,A szervezés általában lehetetlen. A művészeket nem lehet keretbe fogni.'' -- állapította meg. Amúgy is úgy vélte, hogy a kevésbé nagyképű tanárképzôsökkel jobban boldogul, mint a művészekkel, ,,kik többnyire gátlásmentesek''.[413] Könözsy Lajos 1948 nyarán váratlanul elhunyt.[414] Utódjául a prímás Huszár Györgyöt nevezte ki. 1948. október 28-án. Huszár ekkor az Ipar- művészeti Fôiskola lelkészi teendôit is ellátta. Arról 1949. januárjában mondott le a politikai nyomás hatására -- valószínűleg a Képzôművészeti Fôiskolán sem ténykedhetett tovább.[415] Zeneművészeti Fôiskola Az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Fôiskolára is az intézmény vezetôinek kezdeményezése nyomán került lelkész. 1944. január 25-én fordult Zalhureczky Ede fôigazgató ez ügyben a vallás- és közoktatási miniszterhez, már konkrét személyi elképzeléssel, mely ellen nem emelt vétót a hivatal. Március 17-én kelt a válasz, melyet Wlassics államtitkár látott el kézjegyével, s mely a már hagyományosnak mondható feltételrendszert rögzítette: ,,A javaslat elfogadásával helyeslô tudomásul veszem, hogy a Zeneművészeti Fôiskola római katolikus hallgatóinak lelkigondozása, s a velük való közvetlen érintkezés megkönnyítése érdekében a Fôiskola fogadóhelyiséget és elôadótermet bocsájt a fôiskolai lelkész rendelkezésére, ahol a növendékeket problémáik megoldásához segíti, továbbá maga; vagy az általa felkért elôadókkal vallási és katolikus világnézeti elôadásokat tart. Ezek anyagát esetrôl esetre elôre megbeszéli a Zeneművészeti Fôiskola vezetôségével.'' Tiszteletdíjként a szintén általánosnak mondható havi 200 pengôt irányozta elô, melyet a minisztérium úgy szándékozott folyósítani, hogy az ne terhelje a fôiskola meglehetôsen szűk tanári tiszteletdíj keretét.[416] 1944. március 27-én vette át dr. Mojzes Péter, a pesti Szent Imre Kollégium prefektusa megbízólevelét. Természetesen Mojzest nem érte váratlanul a kinevezés, hiszen történtek elôzetes egyeztetések (legalábbis erre utal az, hogy maga januártól számította megbízatását, a Sziklán Állunk pedig már februári számában hírt adott az új fôiskolai lelkészség létrejöttérôl).[417] Mojzes ismert és elismert ifjúsági lelkipásztor volt. 1943-ban könyve jelent meg Lányok Isten tenyerén címmel, melyet a kor fiataljai is szívesen forgattak, s a katolikus pedagógia is csak felsôfokban nyilatkozott róla.[418] Csak 1944 ôszén kezdôdhetett meg a már a megbízás idején is emlegetett elôadássorozat, ekkor is minisztériumi sürgetésre: ,,A Zeneművészeti Fôiskola hallgatóinak világnézeti és magyarságpedagógiai gondolatkörben való nevelése érdekében kívánatosnak tartom heti 1 órai elôadás beiktatását. Ez elôadással dr. Mojzes Pétert, a fôiskola lelkészét szándékozom megbízni.'' Noha a háborús viszonyok okozta zsúfoltság nagy volt (a teremveszteségek és az elsötétítés miatt), a magas helyrôl érkezett sürgetésnek nem állhatott ellent a fôiskola.[419] Mojzes 600 -- 700 fôre becsülte a fôiskola katolikus hallgatóinak számát. 1946 októberében így vall mindennapjairól: ,,Lelkészi tevékenységem két síkon folyik. Minden hét péntekjén közös szentmisét tartunk a Terézvárosi plébániatemplomban, elôtte gyóntatok, utána is híveim rendelkezésére állok. Minden héten egy egész nap a délutáni órákig jelen vagyok a Fôiskolán, fogadom a hallgatókat és intézem ügyeiket, melyek nem csak világnézeti síkon, hanem szociális vonalon is haladnak. Ez alkalommal 1 -- 2-ig rendszeres oktató, világnézeti, helyesebben teológiai elôadássorozat fut. Tavaly De Deo uno et trinito, idén ilyen címmel: Krisztus tegnap, ma és holnap. A hallgatók száma változó, tekintettel arra, hogy különleges nehézség áll fenn a közös elôadások számára, mert a hallgatók szinte tizenkint más-más tanár osztályához tartoznak.'' Megkereshetô volt kollégiumi szobájában, de maga is hajlandó volt ellátogatni a rábízottak otthonába. Természetesen az egyházi készületi idôkben ô is szervezett lelkigyakorlatokat, ezeken átlagosan 80 hallgató vett részt. A szakcsi nyári egyetem példájára 1946 nyarán 8 napra 75 egyetemistát és fôiskolást gyűjtött maga köré, és vitte ôket Kalocsára.[420] 1948-ban Mojzes már 750 fôre becsülte az ellátandókat, de maga is belátta: kétharmaduk gyakorlatilag teljesen kiesik, egyáltalán nem érdeklôdnek a lelkész iránt. 50 tagú egyházi énekkar és 40 tagú zenekar szervezésével ragadta meg a hallgatók érdeklôdése adta lehetôséget. Elôadásait is specializálta a hallgatók igényei szerint: Művészmorál címmel tartotta ôket változatlan rendszerességgel. Elégedetten nyugtázta, hogy nagyobb szervezô munkáit a Fôiskola támogatja: lelkigyakorlatok idején szünetet rendelt el a fôigazgató, és a hasonló megnyilvánulásokon a tanárok is gyakran megjelennek.[421] A fôiskolai lelkészség megszűntetésére irányuló kísérletekrôl mindössze egy iktatókönyvi bejegyzés árulkodik. 1948 ôszének végén Mojzes -- megelôzendô eltávolítását a fôiskoláról -- kérvényezte, hogy tanári státusba minôsítsék át ôt, a megbízott lelkészt.[422] Mivel nevével a fôiskola iratanyagában késôbb nem találkozhatunk, nyilvánvalóan kudarcot szenvedett elkeseredett próbálkozása. Így a lelkészség intézményének felszámolása nem okozhatott már nehézséget a kormányzatnak... Testnevelési Fôiskola Az 1925-ben alapított Testnevelési Fôiskola működésének kezdetekor a katolicizmus fellegvárának számított.[423] Sík Sándor, késôbb Malán Mihály vezetésével cserkészcsapat működött a fôiskola keretében,[424] és már a lelkészség hivatalos megszervezése elôtt is folyt annak szerepét gyakorlatilag ellátó lelkigondozás. Ez elsôsorban a fôiskola vezetésének konstruktív hozzáállásán múlott. 1932-ben kérte fel a rektor Strommer Viktorin bencés házfônököt (nevével a Pázmány egyetemi lelkészség pályázói között találkoztunk korábban), hogy tartson a hallgatók számára rendszeres hitoktatást. Strommer nem zárkózott el, kéthetente 1-1 órát adott, külön a leány-, és külön a fiúhallgatók részére. ,,Apologetikus irányban dolgozom, különös tekintettel a ma felszínen lévô problémákra.'' -- vallott óráinak jellegérôl. Törekedett személyes kontaktust kialakítani, és az elôadásokon kívül is a hallgatók rendelkezésére állni. Húsvétkor rendszeresen lelkigyakorlatot is szervezett. Strommer Viktorint lenyűgözte az iskolavezetés körültekintô volta. Elismerôen nyilatkozott a férfi és nôi hallgatók teljes, órák alatt is tartó elkülönítésérôl, és a diákok ,,decens öltözetérôl''.[425] A fôiskola presztízsére is jó hatással volt Strommer jelenléte, 1932 októberében ugyanis a bencés rendtartomány fônöke, Kelemen Krizosztom pannonhalmi fôapát budapesti útja során felkereste a Testnevelési Fôiskolát, ami hatalmas megtiszteltetésnek számított.[426] Sajnos a hiányos forrásanyag következtében nem deríthetô ki, meddig is tartott Strommer ilyen órákat. Kontinuitás nem mutatható ki. 1944 októberében az Actio Catholica Fôiskolai Bizottságának lapja, a Sziklán Állunk szerint a Testnevelési Fôiskola lelkésze dr. Koszterszitz József.[427] Valószínűleg ôt tekinthetjük a hivatalos formát felvevô lelkészség elsô képviselôjének. (A csak ,,Koszter atyaként'' ismert lelkipásztor neves ifjúsági szakértônek számított. Legismertebb könyvei: Levelek a gólyához -- 1943., Nos rector -- 1944.) Fennmaradt már viszont az 1945 októberében kinevezett új lelkész hivatalos megbízása, mely formájában, stílusában természetesen követi az ugyanekkor kelt műegyetemi lelkészség átszervezését célzó iratokat. Eszerint Mindszenty prímás Huszár György kollégiumi prefektust a fôiskola hallgatóinak lelki vezetésével megbízott lelkésszé nevezte ki. Alig egy hónap múltán azonban Huszárt Horváth Richárd váltotta fel.[428] Sajnos működésükrôl igen csekély mennyiségű dokumentum maradt fenn, így nemcsak mindennapjaik feltárása ütközik nehézségbe, hanem még pontos működési idejüket sem tudjuk megállapítani. Az 1945/46-os tanévrôl készült beszámoló is meglehetôsen általánosságban fogalmaz a fôiskolai vallási neveléssel kapcsolatban: ,,A fôiskola igazgatósága minden vallásfelekezetűek részére lehetôséget teremtett a vallás gyakorlására. A hallgatók hitéletének bensôségére vall, hogy nagy részük minden vasár- és ünnepnapon szentmisén ill. istentiszteleten vett részt, és egymás vallásával szemben mindenkor a legnagyobb tisztelettel és türelemmel viseltettek.''[429] A ,,minden vallásfelekezet'' kifejezés alatt a négy legnépesebbet kell értenünk. Egy a fôiskola tanárairól 1947-ben készült jegyzékben szerepel Horváth Richárd neve a más felekezetű hitoktatókkal együtt (Dezséry László evangélikus, Kiss Sándor református és Herskovits Fábián izraelita hitoktató társaságában). Innen tudhatjuk meg lakcímét is: XI. ker. Ibrahim utca 22.[430] 1946-ban a fôiskola 198 hallgatójából 140 volt katolikus. Horváth Richárd azonban nem tudott elég idôt fordítani rájuk, hiszen tanárként is működött, heti 28 órával. Így a fôiskolán csak vasár- és ünnepnap jelent meg, amikor misézett -- feltehetôen a szomszédos Vöröskereszt- [Erzsébet-] kórház kápolnájában --, illetve péntek esténként, amikor megtartotta másfél órás világnézet elôadását, majd meglehetôs rugalmassággal az aktuális igények szerint beszélgetésekre került sor.[431] Az 1947/48-as tanévben Kárpáty Pál lazarista atya kezdte meg a lelkipásztori munkát az egyetemen. Rendje azonban 1948 januárjában visszahívta. Szükségmegoldásként Szabó József műegyetemi lelkész segített ki a fôiskolán márciustól.[432] A fôiskola utolsó lelkésze dr. Török Jenô piarista, a kiváló egyháztörténész volt. Ô 1948 októberének végéig Debrecenben volt egyházmegyei A.C. titkár, szilveszterkor már Budapesten volt, kinevezték Krisztinavárosi lelkésznek. Vélhetôen ekkortájt vette át a közelben lévô fôiskola lelkigondozói feladatait is.[433] A Testnevelési Fôiskola meglehetôsen hamar került politikai befolyás alá. Exponált helyzetét nem csak a képzés militarista jellegének, hanem egy véletlen személyi kötôdésnek is köszönhette: a kultuszminiszter Ortutay Gyula felesége ugyanis tagja volt a fôiskola tantestületének.[434] Így szinte csodaszámba megy, hogy egyetemi lelkész 1949. március 8-ig, a Pázmány Péter Tudományegyetemet leszámítva a leghosszabb ideig működhetett itt. Ignácz László miniszteri tanácsos ugyanis e napon 46409/1949 szám alatt közölte az érseki helytartóval: ,,Tisztelettel értesítem, hogy a budapesti Testnevelési Fôiskolához szervezett lelkészi állomást beszüntettem.''[435] Kertészeti Fôiskola A Kertészeti Fôiskola lelkigondozásáról csak egy szigetszerű adattal rendelkezünk. A Sziklán Állunk információja szerint 1944 októberében Kalmár Ödön cisztercita szerzetes, aki késôbb a Szent Imre-városi plébános lett, látta el a fôiskolai lelkész funkcióit. Hogy korábban létezett-e lelkészség, nem kideríthetô.[436] 1945-ben a fôiskola beleolvadt az újonnan létrehozott Agrártudományi Egyetem szervezetébe. Az egyetemi lelkészség történetét korábban tárgyaltuk. Színiiskola és Színiakadémia A színészképzésnek két intézete is volt Budapesten. A konzervatívabb szellemiségű, három éves képzést nyújtó Színiiskola, és a liberálisabb, a hallgatókat szakonként változóan 1 és 4 év közötti idôtartamig foglalkoztató Színiakadémia. 1944 októberében Ruppert István látta el mindkét intézmény lelki vezetését.[437] Budapest ostroma idején vesztette életét: 1945. január 18-án orosz katonák lôtték agyon a Károly palotánál a nôket védelmezô lelkészt. Osztálytársa -- a késôbbi veszprémi püspök, majd érsek -- Szendi József temette el.[438] 1946 januárjában a Regnum Marianum tagja, László Gábor vette át e tisztet. Mindkét intézetben megközelítôleg 125 katolikus hallgató tanult, de a más ideológiai háttér más munkarendet követelt. A Színiiskolában rendszeres elôadások tartására is lehetôség nyílt. László Gábor kollégáitól elütôen speciális témákat választott, melyek fontosságához nem férhetett kétség: elsôéveseknek a házasság szentségérôl tartott elôadássorozatot, a felsôbb éveseknek a keresztény aszketika kérdéseirôl beszélt -- és természetesen a felmerülô aktuális problémákról is. A Színiakadémián más volt a helyzet. ,,Az újabb évfolyamok világnézetileg igen távol esnek a kereszténységtôl.'' -- állapította meg lakonikus tömörséggel. Itt csak az egyéni pasztorációra látott lehetôséget. Könözsy Lajoshoz hasonlóan felfedezte szolgálati helyének sajátos lehetôségeit is. Kollégáitól eltérôen nem szervezett kongregációt, mert úgy ítélte meg, hogy annyira leterheltek a hallgatók, és oly sajátos életritmusuk, hogy lehetetlen lenne kötött idôpontban összegyűjteni ôket. Rendszeresen látogatta viszont a vizsga-elôadások próbáit. Úgy ítélte meg, hogy ez remek alkalom arra, hogy egyéniségekrôl, helyzetekrôl, magatartásformákról elbeszélgessen a hallgatókkal. Rugalmassága határozottan fokozta munkájának hatékonyságát.[439] 1947 októberében a Színiakadémián a Műegyetem Közgazdasági Karának lelkésze, Eglis István tevékenykedett. Nem tudjuk meddig. A minden fôvárosi lelkészt megmozgató 1948 februári konferencián a színészképzô intézeteket nem képviselte senki, könnyen lehet, hogy ekkorra a lelkészségek megszűntek.[440] Iparművészeti Fôiskola Az Iparművészeti Fôiskolán indult meg legkésôbben az intézményesített lelkigondozás, 1948 januárjában. 1949 januárjáig, amikor is a politikai nyomás miatt feladni kényszerült e posztot Huszár György látta el.[441] A fôiskola 250 diákjából mindössze 50-60 volt katolikus. Ebbôl úgy 40- et tudott egy-egy bibliai tárgyú megbeszélésre megmozgatni. ,,Rendszeres lelkipásztorkodást a fôiskola struktúrája miatt nem lehet folytatni.'' -- állapította meg szomorúan már 1948 februárjában.[442] ======================================================================== Egyetemi és fôiskolai lelkészek közös megmozdulásai Az eddigiekben igyekeztünk az egyes egyetemi lelkészségek történetét bemutatni. Semmiképpen sem szeretnénk azonban, ha az a téves nézet alakulna ki az olvasóban, hogy a lelkészek amolyan magányos farkasok voltak az egyetemeken és fôiskolákon. Együttműködésük történetét szeretnénk ebben a fejezetben felvázolni, remélve, hogy ez segít egyúttal elhelyezni az egyetemi lelkipásztorkodást az ifjúsági pasztoráció szerteágazó világában. Tihanyi Tibornak, a Pázmány Péter Tudományegyetem lelkészének egyik beszámolójából tudjuk, hogy rendszeresen konzultált a műegyetemen tevékenykedô kollégájával, Szappanyos Bélával.[443] Metodikai kérdésekben feltétlenül szükség volt az egyeztetésre, speciális feladatuk ellátásának érdekében mindketten felhasználták egymás ötleteit, meghonosították egymás kezdeményezéseit. Mint utaltunk már rá, Tihanyi Tibor körleveleinek mintáját valószínűsíthetôen Szappanyos Béla nyomtatványaiban kereshetjük. Nem bizonyítható, de valószínűsíthetô, hogy késôbb a többi egyetemi és fôiskolai lelkész is tartotta a kapcsolatot -- a hivatalos formák mellôzésével is -- egymással. Országos Lelkipásztori Konferencia, 1943. június 15-17. Glattfelder Gyula csanádi püspök elnöklete alatt zajlott az 1943 nyarán Esztergomban megrendezett lelkipásztori konferencia.[444] A nagybeteg fôpásztor utolsó közéleti szereplése volt ez. A 168 résztvevô pap a háromnapos konferencián tényleg a legégetôbb kérdéseket vitatta meg: elsô nap az ifjúsági pasztoráció helyzete és feladatai kerültek terítékre, második napon a család, mint alapvetô keresztény közösség állt a vizsgálódás homlokterében, a harmadik napon a háború által felvetett kérdéseket vitatták meg a résztvevôk. Az egyetemi lelkészségek története szempontjából azért tekinthetô jelentôsnek ez a konferencia, mert a nagyobb egyházi nyilvánosság ekkor szerezhetett elôször tudomást a lelkészek munkájáról. A konferencia elsô napján ugyanis miután Kerkai Jenô jezsuita szociológiai mélységeket feltáró módon vázolta fel a negyvenes évek ifjúságának lelkületét, az ifjúsági lelkipásztorkodás néhány speciális területén dolgozó szakember mutatkozott be. Dr. Endrey Mihály a falusi ifjúság lelki vezetésérôl (KALOT, KALÁSZ) szólt, dr. Pfeiffer László a munkásifjúság gondozásának nehézségeirôl beszélt, majd Szappanyos Béla a felsôoktatás pasztorációjának problémáit taglalta. Elôadása fôbb gondolatainak idézését mindenképpen szükségesnek tekintjük. Kiemelte a réteg fogékonyságát és Kerkai Jenô megállapításait alátámasztva alapvetôen jónak nevezte az egyetemi és fôiskolai ifjúság lelkületét: ,,A Manrézát csapatostul látogatják, lelkigyakorlatainkra tódulnak, a szentmisehallgatási kötelezettségüknek 60-65 %-ban eleget tesznek, húsvéti szentgyónásukat is kb. ilyen százalékban elvégzik. S ami talán lényegesebb: lelkük mélyén akarnak (!) keresztény életet élni. Esnek, vétkeznek, könnyelműsködnek, az új eszmeáramlatok fölkavarják eléggé be nem gyökerezett meggyôzôdésüket: de ha biztos evangéliumi fényt látnak, ha élettel igazolt katolikum szól hozzájuk, akkor készséggel is visszafordulnak a jóra.''[445] Épp ebben látta a pasztoráció fô feladatát is: megtartani ôket; és szellemileg tovább képezve autonóm, öntevékeny keresztény életre nevelni. Az ifjúság nagy részének politikai-ideológiai nézeteirôl így szólt: ,,A pártpolitikától elfordulnak. Múlt években a nyilas mozgalom eléggé megkavarta ôket, ma azonban már értéktelennek minôsítik. A szélsôjobboldal csak keveseknek kell. A jelenlegi politikai vezetést bírálják, vagy nem veszik tekintetbe ... Kétségtelen, hogy a túlerôs nacionalista gondolat ôket is fogja és, sajnos, vallásilag erôsen közömbösíti. A hivatalos propagandát, az irodalmilag erôsen portált ún. népi irányt annyira fölszívták, hogy nem látnak tôle tisztán sem elvileg, sem gyakorlatilag. Egész mentalitásuk, közéleti és politikai tájékozódásuk ennek az ún. népi gondolatnak hatása alatt áll. Komoly katolikus fiaink közül is sokan megtévednek és a túlzások szóvivôjéül szegôdnek.''[446] Szappanyos Béla élesen bírálta az aktuális politikai vezetés által erôltetett egység-mozgalmat, annak kirekesztôen nacionalista és katolikum-mentes nézetei miatt. Bár elismerte: a katolikus diákszervezetek ,,napjainkban meglehetôsen ellassúdtak''. Épp ezért a kollégiumi nevelés fontosságát hangsúlyozta inkább, és szorgalmazta az egyetemi katolikus ifjúság bekapcsolását az egyházközségi szervezetekbe. Kérte a középiskolai hittanárokat, hogy ne tévesszék szem elôl az egyetemre menô diákjaikat, a plébánosokat pedig arra, hogy a vakáció idejére hazakerülô egyetemistákkal foglalkozzanak kitüntetetten is. Hozzászólásában Tihanyi Tibor is e két réteget célozta meg. Felhívta a résztvevôk figyelmét arra, hogy a hallgatók csak néhány -- igaz: döntô jelentôségű -- átmeneti évet töltenek el a egyetemen és a lelkész közelében. Így rávilágított arra a tényre, hogy teljes egészében az egyetemista réteg sohasem fog kikerülni a hagyományos plébániai lelkigondozásból; sôt ideálisnak is azt nevezte, ha a hangsúly is azon marad, és a lelkész mellette csak afféle kiegészítô jellegű, szinte ,,szakirányú'' gondoskodással fordulhatna a diákok felé. ,,Világi apostolokkal dolgozó, különféle ügyköröket magában foglaló lelkészi irodák'' létesítését tartotta fontosnak, melyek az egyetemi évek leteltével ,,iskolázott világi apostolokat'' adnak vissza a plébániáknak.[447] Az egyetemi lelkészek bemutatkozása jól sikerült. Werner Dezsô szorgalmazta is, hogy a meglévô lelkészségek mintájára a többi egyetemre is kerüljön lelkész. Egyben ajánlotta azt is, hogy az ifjúság elitjével történelmi jelentôségű kegyhelyekre (Pannonhalma, Esztergom, Mátraverebély) tegyenek zarándoklatokat a lelkészek. Úgy vélte: ezeknek a helyeknek a ,,levegôje'' nagyban segítheti a ,,propagandista- képzést''.[448] Minisztériumi értekezlet, 1943. szeptember 10. Rudnai Rudolf minisztériumi osztálytanácsos 1943 augusztusában úgy döntött, hogy mivel a megelôzô tanévben több helyen is létrejött lelkészség, célszerű lenne azok munkáját összehangolni, illetve tapasztalataikat kicserélni. Az értekezletre 1943. szeptember 10-én, Rudnai hivatali helyiségében került sor. Ha úgy tetszik, akár ökumenikus összejövetelként is értékelhetjük ezt a találkozót, hiszen Tihanyi Tibor, Szappanyos Béla, Lantos Kiss Antal és Könözsy Lajos mellett meghívást nyert rá Dezséry László evangélikus egyetemi lelkész is, református részrôl pedig Kiss Sándor, a budapesti egyházkerület egyetemi lelkésze és Vatay László konventi egyetemi lelkész; Kolozsvárról pedig dr. Imre Lajos, a FIKE egyházi vezetôje. A Kolozsvárra címzett meghívók fogalmazványán szerepel még az unitárius egyetemi lelkész titulusa is, azonban ezt késôbb kihúzták -- valószínűsíthetôen azért, mert egyszerűen ilyen tiszt nem létezett...[449] Figyelemreméltó az értekezlet tárgysorozata, mivel szemmel láthatóan sokoldalúságra törekszik; az intézmény jövôbeni sorsa éppúgy felmerült, mint létjogosultságának tárgyalása: ,,1/ Tájékoztató az 1942/43. tanévi működésrôl (munka irányai, eredményei) 2/ a gondozást elômozdító tényezôk és körülmények 3/ a gondozást nehezítô vagy esetleg gátló tényezôk és körülmények 4/ az ifjúság lelki és szellemi életének jellemzése 5/ a tényekbôl adódó szükségszerűségek alapján: mik az 1943-44. tanévi fôbb teendôk és közös feladatok 6/ kiterjesztessék-e a lelkészi intézmény, ha igen, milyen irányban, ha nem, miért nem 7/ javaslatok kívánságok.''[450] Sajnos jegyzôkönyv, feljegyzés az elhangzottakról nem maradt fenn. Az Actio Catholica által szervezett konferenciák Késôbb az Actio Catholica, különösképp annak Ifjúsági Titkársága, majd önállósuló Fôiskolai Bizottsága biztosított keretet a katolikus egyetemi lelkészek hivatalos találkozására, közös fellépésére. Az Actio Catholica gondozásában, Szappanyos Béla szerkesztésében megjelent ifjúsági lapban, a Sziklán Állunkban egyaránt publikált Tihanyi Tibor, Könözsy Lajos és Mojzes Péter. Az havonta megjelenô újság mindössze 13 számot ért meg, a 14.-et a nyilas cenzúra már nem engedte megjelenni 1944 novemberében. Nyolcezres példányszáma azonban így is figyelemreméltó. Nem csak az egyetemi és fôiskolai réteg lapja volt, az Actio Catholica gondoskodott arról is, hogy középiskolákba is eljuthasson.[451] A komoly pedagógiai szaklapnak számító Katholikus Nevelés hasábjain pedig Ruppert és Könözsy cikkei és recenziói voltak gyakran olvashatóak. 1946. január 8-10. 1946. január 8-10 között került sor a bizottság rendezésében egy nagyszabású konferenciára a pesti Szent Imre Kollégiumban, melyen az ifjúsági pasztoráció majd minden reprezentánsa részt vett.[452] Jelen voltak a katolikus egyetemi és fôiskolai lelkészek csaknem teljes számban (Tihanyi Tibor, Szabó József, Könözsy Lajos, Kiss László, Koszterszitz József, Horváth Richárd, Jávor Egon, László Gábor, Nagy Ferenc és a görög katolikus Timkó Imre), az Actio Catholica irányítói (Mihalovics Zsigmond, Szappanyos Béla, Hell Imre, Lénárd Ödön), a kultusztárca képviseletében Beresztóczy Miklós kanonok, az I. (vallásügyi) fôosztály vezetôje, a három (budai, pesti, soproni) Szent Imre Kollégium vezetôi, és több katolikus egyesület (pl. KALOT, Regnum Marianum, Emericana, KIOE stb.) képviselôi is. Az egyetemista korosztállyal hivatásszerűen foglalkozóknak ezen konzultációja jól felépített volt. A megbeszélések középpontjában a diákok álltak, jobb megismerésük jelszava köré logikusan csoportosult a konferencia öt tematikus egysége: -- Az egyetemi ifjúság lélektana, -- Az egyetemi ifjúság egyetemi élete, -- Az egyetemi ifjúság műveltsége, -- Az egyetemi ifjúság nemzetpolitikai nevelése, -- Az egyetemi ifjúság egyesületi és kollégiumi élete. A témákon belül több rövid ( kb. tízperces ), lényegretörô, problémafelvetô elôadás hangzott el a résztvevôktôl, melyeket azok megbeszélése és határozathozatal követett. Az egyetemi és fôiskolai lelkészek önkritikusan újragondolták saját szerepüket. ,,Az egyetemi lelkész ne átmeneti állás legyen. Aki vállalja, tegye rá papi életét és szakértôvé magasodjék.'' -- hangzott el. Minden igyekezetük arra irányult, hogy megteremtsék együttműködésük ideális feltételeit. Sokatmondóak a határozatok idevágó passzusai: ,,Az egyetemi lelkészek az A.C. keretében sajátos sejtben, munkaközösségben tömörülnek, s munkájukat összehangolják. -- Kívánatos, hogy mielôbb minden fakultásnak külön lelkésze legyen, aki az illetô hivatás világába egészen beledolgozza magát. A vidéki egyetemi lelkipásztorok a központtal szoros kapcsolatban [legyenek], értesítést kapjanak minden érdemes eseményrôl s tervrôl.'' A munkaközösség formálisan 1944 óta létezett, de nem sok tartalommal.[453] A lelkészek mégis úgy érezték, hogy ôk már mutathatnak fel valamit, s ezért más szervezetek és fórumok felé is jól megfogalmazott igényekkel léptek fel: ,,1. [Mi,...] Az egyetemi lelkipásztorok, a jövôben mint munkaközösség rendszeressé fejlôdô idôközökben össze-összejövünk, hogy egymástól tanuljunk és a munkát jobban összehangoljuk. Minden összejövetelen egy-egy önképzô elôadás hangozzék el. 2. A Hittanárok Országos Egyesületével szorosabb kapcsolatot keresünk. Hiszen az ô kezükben nevelôdik az utánpótlás, és ôk az egyetem felé kell hogy neveljenek. 3. A Katolikus Nevelésben külön rovatot kérünk az egyetemi ügyek számára. 4. Papok számára szónoki kurzus rendezendô.'' Természetesen nem lehetett mentes a konferencia a politikumtól. Már az egyetemi oktatók nevelôi munkájának mérlegre tételekor is elôkerült az ország egyenlôre még lassú, de biztos balra tolódásának problémája: ,,1. Legelhanyagoltabb fakultás a bölcsészeké; most baloldali világnézetű professzorok sora kerül oda. A hallgatóság felét kitevô szerzetes hallgatók apostolkodjanak közöttük. A rendek vezetôihez felkérés menjen, hogy szüntessék meg a separatio törvényét. 2. Sürgôsen szükség volna katolikus kollégium alapítására a bölcsészhallgatók számára. 3. Az állami kollégiumok lelkészi ellátása kérdését vegye kezébe az egyetemi lelkészek munkaközössége. Kollégiumi elöljárók, egyetemi lelkipásztorok, középiskolai hittanárok szívesen állnak munkába egy-egy kollégium lelki és világnézeti ellátását felelôsséggel felvállalva. 4. Az A. C. Fôiskolai Bizottsága foglalkozzék a kérdéssel: hogyan pótoljuk azt, amit az egyetem a nevelés terén teljesíteni elmulaszt?'' De ennél hangsúlyozottabban is elôkerült a politikai állásfoglalás kérdése, elsôsorban a világnézeti nevelés szintjén. A konferencia határozottan kiállt amellett, hogy minden lehetô eszközzel az új eszmékkel szemben a hagyományos, nemzeti kultúrára kell felhívni az ifjúság figyelmét (pl.: konkrét együttműködési terv volt a KALOT-tal). A résztvevôk felkészültek rá, hogy az osztályöntudattal szemben hivatástudatot, osztályharcos elképzelésekkel szemben hivatásrendi államszerkezetet hirdessenek. A mindennapos politikai csatáktól azonban tagjait is, és a diákokat is meg akarta kímélni a konferencia: ,,1. A katholikus ifjúság komoly nemzetpolitikai nevelést kapjon. De a pártpolitikába ne küldjük. A pártok (ideértve a kath. néppártot is) ifjúság szervezeteiben való részvétele nem kívánatos. Aktív pártpolitikát az ifjúság ne űzzön. 2. Vallásos egyesületeink és maguk a papok is semmiféle pártpolitikát ne űzzenek.'' Szerepelt a konferencia elhatározásai közt az is, hogy a minden tekintetben bonyolódó viszonyok között segítse az ifjúsági egyesületek eligazodását. ,,Modern ifjúsági Credo'' gyors megszerkesztése mellett döntöttek, mely kegyelmi, politikai, szociális, gazdasági és kulturális kérdések vonatkozásában egyaránt tartalmazta volna a legfontosabbnak tartott elveket, egyfajta vezérfonalként a katolikus hallgatók számára. Nem csak eszmei síkon mozgott azonban az egyesületek ügyének megtárgyalása. A konferencia elismeréssel és várakozással fordult a válsággal küszködô Emericana belsô átalakulása, átstrukturálódása felé; és örömmel nyugtázta az Országos Katholikus Diákszövetség érdemeit hangsúlyozva, hogy a szervezet munkájába az egyetemi lelkészeknek -- úgy is mint az egyházi hierarchia hivatalos képviselôinek -- be kell kapcsolódniuk. (Mint már utaltunk rá, a szervezet egyházi elnöke hamarosan Tihanyi Tibor lett.) Átalakítandónak vélték az Actio Catholica Fôiskolai Bizottságát is: a fiatalítás sürgôsségét emelték ki, s helyet és súlyt követeltek benne az egyetemi lelkipásztori karnak, mint ,,annak felelôs és legértékesebb szerve''. A kor sajátságát tükrözik a konkrétumok is, azok a kisebb-nagyobb súlyú rendelkezések illetve megállapodások, melyek az ifjúság egyes problémáinak egyöntetű, összehangolt kezelését célozták. Ide sorolhatjuk, hogy a lelkészek a KESZI (Központi Egyetemi Szociális Iroda -- egyházi vezetôje Kiss László) közreműködésével diákmunka- közvetítô szerepkört vállaltak, egységesen és erôteljesen ítélték el a feketézést -- ha életszükségleti cikkre vonatkozott -- és az orgazdaságot, hangsúlyozták a cserekereskedelem tisztességességét. Apróság, de betekintést ad a mindennapokba a következô néhány passzus is: ,,Fiúk és lányok bizalmaskodó általános tegezôdését a mi vonalainkon meg nem engedjük.''; ,,A nemzet szomorú évében bált, táncestét nem rendezünk, és oda nem engedjük el az ifjúságot. Zárt, családi körben, vagy kultúralkalom után zárt körű tánc megengedhetô.'' Voltak természetesen ennél nagyobb horderejű ügyek is. Mivel az egyetemekre áradt a sok, a megszokott egyetemista nívótól erôteljesen elütô képességű és kulturáltságú munkásfiatal, (gyakran például még érettségijük sem volt), meg kellett oldani ennek az új rétegnek a megnyerését. Speciális lelkigyakorlatoktól s a névre szóló meghívók rendszerének alkalmazásától vártak eredményeket az egybegyűltek. Az eltömegesedés viszont felvetette az ,,elitképzés'' szükségességét. A Szent Imre Kollégiumokban külsôsöket is fogadó, magas -- bár nem egyetemi -- szintű képzést nyújtó ,,hittudományi akadémiát'' készültek létrehozni. A konferenciát Szappanyos Béla szerint alapvetôen az ôszinteség jellemezte. Jó kezdeményezés volt, mindenki várta a folytatást. Helyzetkép 1946 októberében 1946 októberében Witz Béla budapesti érseki helynök utasította az egyetemi és fôiskolai lelkészeket, hogy rövid helyzetjelentést küldjenek munkájukról és egyetemen kívüli egyéb elfoglaltságaikról.[454] A beérkezô válaszokat felterjesztve az érseknek örömmel állapította meg: ,,A jelenlegi megbízatások ... eléggé szerencsések.'' Legodaadóbbnak Tihanyi Tibor munkáját ítélte meg. Witz Béla azzal a kéréssel fordult a lelkészekhez, hogy különös gonddal igyekezzenek saját magukat képezni, mert a művelt ifjúság tagjai, akikhez küldetésük szól, kiváltképp érzékenyek a papi felkészültségre. Az egyetemi lelkészi munkaközösség találkozói így lassan önképzôkör- jelleget kezdtek magukra ölteni. Mindszenty is elégedetten olvasta a jelentéseket. Örömmel nyugtázta a lelkészek ,,lelkes buzgóságát''. Leszögezte a régi tételt: az egyetemi lelkésznek varázsos egyéniségűnek kell lennie, de kívánatos, hogy segítse munkáját egy elmélyült és állandósult szervezet, ,,nehogy személyi változás esetén semmi megfoghatót ne találjon az új megbízott''. Ezért is szorgalmazta az ifjúság Mária Kongregációkban történô tömörítését ott, ahol az még nem történt meg. De volt ennek más oka is. Az év júliusának elején Rajk László belügyminiszter ,,felülvizsgálta'' a különbözô egyesületek működését, és rengeteget megszüntettetett. A katolikus egyesületek közül csak a szigorúan hitbuzgalmi jellegűek maradhattak fenn: a Szív-gárda és a Mária Kongregáció csoportjai.[455] A még meglévô jogi keretekhez való szinte tüntetô ragaszkodást lehet kiolvasni Mindszenty prímás sürgetésébôl. Az érsek megkívánta, hogy legalább minden szemeszter elején találkozzanak a kollégák, s egyeztessék a különbözô iskolákban folyó elôadásaik tartalmát. A lelkészségek jövôjérôl pedig így nyilatkozott: ,,Egyik [ti. szempont], hogy a lelkészségek további felaprózásától tartózkodni kellene. Túl kicsiny csoportok ugyanis nem tudnak átütô erejű munkát kifejteni és mégis lefoglalják a lelkipásztor idejét és energiáját. A másik szempont, hogy a Tudományegyetem (Tihanyi) és Műegyetem (P. Szabó) lelkészsége lehiggadt, mélyreszántó tevékenységrôl tanúskodó nagy csoportot pasztoráló lelkészség, melyeknek elirányítása a többi kisebb lelkészség számára követendô például szolgálhat.''[456] 1947. február 4-5. Az Actio Catholica Fôiskolai Bizottságának második nagyszabású konferenciájára az elôkészítô munkálatok már 1947 januárjában megkezdôdtek. Mihalovics Zsigmond, az A.C. országos igazgatója küldte szét a meghívókat az érintetteknek, és kérte fel a konferencián elnöklésre Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspököt.[457] Shvoy Lajos, bár a püspöki kar seniorja volt ebben az idôben, az ifjúsági lelkipásztorkodás ,,szakértôjének'' számított a testületben. Az 1946. szeptember 6-i püspökkari konferencia éppen ezért bízta ôt meg azzal a feladattal, hogy a grémium referense legyen a katolikus kollégiumokkal és internátusokkal kapcsolatos ügyekben.[458] A többek között a püspöki kar munkamegosztásáról is döntô 1947. február 25-26-i ülés pedig általában bízta meg az egyesületi és ifjúsági ügyek figyelemmel kísérésével.[459] A konferencia ügyrendjét az egyetemi lelkészi munkaközösség állította össze: négy nagyobb témakörre szántak fél-fél napot: alapelvek, egyetemi lelkészségek, kollégiumok, szociális helyzet.[460] Már az elôkészítô anyagok -- sajnálatosan anonimitásba burkolózó -- összeállítói kijelölték a lelkészségi részrôl mindenképpen végrehajtandó feladatokat: ,,a./ A lelkészségeknek az egyházközség analógiájára való kiépítését és központosítását. (v.ö. Budapesti Egyházközségek Központi Tanácsa) b./ Az évfolyam-megbízottak hálózatának kiépítése, s rajtuk keresztül a sejtszervezés. (v.ö. utcamegbízottak rendszere) c./ Megbízható és munkatársakul felkérhetô egyetemi tanárok, magántanárok, adjunktusok és tanársegédek nyilvántartása és a velük való személyes kapcsolat ápolása és a nevelô munkába való konkrét bekapcsolódásunk (elôadások, viták beállítása korszerű kérdésekrôl)''[461] Az Actio Catholica számára még részletesebb tervezetet tartalmazott a munkadokumentum: ,,a./ karonként, vagy akár évfolyamonként, s fôleg kollégiumonként a kis csoportoknak (kongregációk, körök, munkaközösségek, baráti együttesek) létrehozását segíteni. b./ ezekbôl a még meglévô ifjúsági központi vezetôséget összehozni. Ebben ugyanolyan munkaelosztást végezni, mint volt a KDSz vezetôségében. Ezeket kell elsôsorban kiválogatnunk és utána igen gondosan munkában tartani. Erôs személyi kapcsolat tudja csak ezt biztosítani! c./ Kevesebb gyámkodást az ifjúság felett! Igen sokat elriaszt az, és érthetôen. A lelkészek úgy is agyon vannak halmozva a kifejezetten papi munkával, tehát mozgalmi munkának aligha lehetnek hordozói. Szükséges tehát a világi apostoloknak a munkába való intézményes bevonása. d./ központi nyilvántartást végezni a professorokról, a kiváló növendékekrôl. e./ A hitélet felfejlesztését központilag is ápolni (közös lelkipásztori levelek, kiadványok, zarándoklatok) f./ Kulturális munkát átfogóbban végezni (tehetségek nyilvántartása, köriratok kibocsátása, sajtószolgálat stb.) g./ a szórakozás és sport tervszerű vezetése, illetve fejlesztése. h./ nyári egyetemek és táborok szervezése.''[462] 1947. február 4-én és 5-én 75 résztvevôvel -- akik közt egyaránt megtalálhatóak voltak az egyetemek és fôiskolák képviselôi és a katolikus kollégiumok küldöttei is -- került sor a konferenciára. célja hivatalosan ,,az egyetemi és fôiskolai lelkészségeken épülô szervezés erôteljesebb megindítása és kollégiumi nevelésünk kérdéseinek megvitatása'' volt. De már az ügyrend sietett leszögezni: ,,E szervezés tisztán egyházi jellegű, az egyesületi és bajtársi jellegtôl távol. Politikai szempontból semmiféle gyanú ne férhessen hozzá.''[463] A találkozó elsô napjának délelôttjén Mihalovics Zsigmond megnyitója után a résztvevôk az ifjúság általános helyzetérôl, attitűdjérôl alkottak képet Mojzes Péter elôadásának megvitatása során. A helyzetet lehangolónak ítélte az elôadó, aminek okai közt a nagyfokú létbizonytalanságot említette. Szerinte az egyetemisták 70%-a egyik napról a másikra él. Szappanyos Béla a világnézeti válságot ecsetelte, Shvoy Lajos társadalmi válságról, a szociális érzék teljes hiányáról beszélt. Csak néhány a felmerült válságjelenségek közül felsorolásszerűen: -- ,,A hallgatók, akik biológiát, filozófiát vagy összehasonlító vallástörténetet hallgatnak, lenézô fölénnyel tekintenek a katolikus világnézet felé.'' -- ,,A középiskolai elôkészítés hiányosnak bizonyul.'' -- ,,A koedukáció most, a háborútól fertôzött, társadalmilag differenciált korban romboló.'' S még hosszan folytathatnánk. Nem csoda, hogy Mojzes Péternek meg kellett állapítania: ,,Az a munka, amit az egyetemi lelkészek országszerte az egyetemi ifjúsági hitélet növelésére végeznek, ... egyre halkuló visszhangot kelt.''[464] A konferencia elsô napjának délutánján az egyetemi lelkészi hivatás problémái kerültek terítékre. Tihanyi Tibor expozéjában kifejtette, hogy noha már komoly hagyományai vannak a tisztségnek, jogi helyzete teljesen nem tisztázott a lelkésznek. A hozzászólók leginkább a katonai lelkészségek egyházjogi helyzetével állították párhuzamba. ,,Két út mutatkozott legcélravezetôbbnek, és mind a kettônek megjárása fontos. Egyetemjogi szempontból igyekezzék a lelkész lektori munkát az egyetemen lehetôvé tenni; egyházjogi szempontból pedig a megoldás az egyetemisták egyházközségi mintára való megszervezése.'' -- jegyezte fel Szappanyos emlékeztetôjébe. A jelenlévôk így még inkább hitet tettek az intézményesített egyetemi hitoktatás mellett. [465] Arra a kérdésre, hogy milyen a jó egyetemi lelkész, Tihanyi Tibor tömören válaszolt: misszionárius lelkületű. Bôvebben kifejtve legfôbb feladatának az egyetemisták már meglévô vallási műveltségének kiteljesítését, megkoronázását tartotta. Az aktuális viszonyok között a hallgatók szociális igényeinek képviseletét legalább olyan fontosnak tartotta, mint lelkigondozásukat. Ehhez pedig a jó szervezô és diplomáciai készség szinte elengedhetetlen, vélte. Ismertette saját módszereit, ,,ügycsoport-rendszerét'', melyet a hallgatóság érdeklôdôen fogadott; de az általános vélemény az volt, hogy inkább a még meglévô egyesületekre kell támaszkodni, emberközeli kongregációs alapsejteket kell létrehozni, mintsem az elbürokratizálás felé vinni a lelkészségek szervezetét. Természetesen szó esett az egyes egyetemi lelkészségek helyzetérôl is az adott pillanatban, a körképrôl Shvoy Lajos feljegyzései fennmaradtak, s a korábbiakban az egyes lelkészségek történetének feldolgozásánál már hivatkoztunk rájuk. A konferencia második napján a kollégiumok problémái kerültek napirendre, majd a szociális segítségnyújtás konkrét lehetôségeit vitatták meg az egybegyűltek. Az ország prímásának rövid levélben számolt be február 10-én Shvoy Lajos a konferencián történtekrôl. A lelkészekrôl szólva rögzítette, hogy mely fôiskolák és egyetemek részesülnek az adott pillanatban ilyen természetű lelkigondozásban (11 állomáshely), és röviden így foglalta össze tapasztalatait: ,,... jogi helyzetük teljesen bizonytalan, működési körük az egyetemi lelkész egyénisége szerint változik''.[466] Épp ezért hangsúlyozta a lelkészi munkaközösség együttműködésének fontosságát. Helyzetkép 1947 májusában 1947 májusában az Actio Catholica átfogó jelentést készített a fôvárosi egyetemi és fôiskolai nevelôi munkáról. Szó esett természetesen a kollégiumok nehezülô helyzetérôl is, de részletesen taglalta a lelkészek munkáját is.[467] A jelentés kilenc oldalon taglalja, hogy sajnálatos módon épp a legnagyobb hallgatólétszámú egyetemek lelkészei rendelkeznek a legtöbb egyetemen kívüli elfoglaltsággal. A legfôbb problémaként az információ hiányt jelöli meg a dokumentum: a lelkészek az új beiratkozási szisztéma miatt nem alkothatnak pontos képet a rájuk bízottakról, de arról sincs tudomásuk, mely professzorok segítségére számíthatnak. A katolikus ügyekben eddig aktív professzori réteg félve a politikai következményektôl amúgy is inkább az óvatos távolságtartást részesíti újabban elônyben. Érthetô módon, hisz a bölcsészeti és orvosi karokon már országszerte az új rezsimhez hű oktatói gárda tagjai kerültek fontos pozíciókba. A nagyböjti lelkigyakorlatokról keserűen jegyzi meg a jelentés, hogy -- leszámítva az Agrártudományi- és a Műegyetemet -- feltűnôen kevés hallgató jelenlétével zajlottak le. Az állam pedig mindent megtesz, hogy a hallgatói kar összetételét saját szája íze szerint alakítsa. (Ld. munkástanfolyamok szervezése, politikai igazoltak felvétele stb.) Lesújtó képet fest a szöveg az egyetemi lelkészi munkaközösség helyzetérôl: ,,Az idônként megtartott lelkészi konferencia is inkább kénszer-konferencia. Részben a nagy elfoglaltság, részben a helyenként való problémák annyira megülik a lelkészeket, hogy sem temperamentumuk, sem idejük nem marad arra, hogy a katolikus egyetemi gondolatnak ápolói és hordozói legyenek. Városállamszerűen alakítja ki-ki a maga lelkészségét, ahogy tudja. ... Célkitűzésben és módszerben igencsak különbözôek vagyunk. Csak az idô hozhat gyógyulást.''[468] Reálisan mérte fel az Actio Catholica a lelkészi testület hibáit is. Mivel a cél a hatékonyság növelése volt és belsô használatra készült, nem használt a szöveg eufémizmusokat. Ezen részeibôl éppen szókimondó ôszintesége miatt tartjuk célszerűnek szó szerint idézni néhány passzust: ,,1./ Tervnélküliség: Nem tudtunk mindmáig imponáló, nagy célkitűzésekkel az egyetemi ifjúság elé állni. Bizonyos középiskolás stílusban ,,atyáskodunk'' fölötte. Merô vallás-erkölcsi irányításunk is sokszor szegényes, nem beszélve arról, hogy a katolikumnak nagy problematikáját és magyar hivatását sem érzékeltetjük eléggé. A korszükségletnek megfelelô gyakorlati teendôk is hiányosak. Nincs vonzó stílusunk és tempónk. Bizonyságul meg lehetne említeni azt is, hogy a jövô katolikus értelmiség kinevelésére és szervezésére nincsenek határozott elgondolásaink. Nincs kapcsolatunk azokkal a kultúrintézményekkel (Szent István Akadémia, Aquinói Szent Tamás Társaság stb.), amelyek az ifjúság legjavát érdekelhetnék és amelyekbôl kiváló segítôerôket lehetne munkánkhoz felhasználni. 2./ Aránytalanság: Ôeminenciája fogalmazása szerint egyik helyen lelkészi infláció, és a másik helyen defláció van. A papi erôknek a fentebb említett aránytalan elosztódása ma feltétlenül tehertétel, mert amíg egyik helyen csupa hiányokat hagy, addig a másik helyen -- sajnos a módszert tekintve így kell mondani -- terhére van magának a nevelésnek. 3./ Klerikalizmus: Ez alatt azt értem, hogy maguk az egyháziak ránehezednek az ifjúságra és a jótékony felszabadítást nem biztosítják. Mintha továbbra is csak középiskolásokkal lenne dolgunk, akik felett ,,atyáskodhatunk''. Pedagógiailag ez abban mutatkozik, hogy a világiaktól bizalmatlansággal fordulnak el és mindent maguknak tartanak fenn. Nem lehet az egyetemi ifjúságot csak kifutónak használni...! Ezért látható szervezetileg is az atomizáltság, a szétesettség; mindenki lekanyarítja a maga kis körét és nem akar egybeerôsödni a többiekkel.''[469] De ugyanígy ostorozza a szöveg a fô-nélküliséget és az elszigetelôdést mind a nem-katolikus ifjúsági szervezetektôl, mind a külföld katolicizmusától. Konkrét megoldási javaslatokat is adott az Actio Catholica. Korszerű nevelési terv elkészítésével az egyetem-lelkészi közösséget kívánta megbízni az összeállító (vélhetôleg Szappanyos Béla). Az aránytalanság megszüntetésére a katolikus kollégiumok nevelôinek bevonását sürgette az egyetemi lelkészi munkába, és a konkrét személycseréket ajánlott. A legleterheltebb lelkészeket július 1-jei hatállyal kívánta felmentetni az A.C. Kiss Lászlót -- ,,megszabadítva'' a Közgazdaságtudományi Kartól -- a KESZI és a népi kollégiumok irányába kívánták elmozdítani, a rengeteg hittanórát tartó Horváth Richárd (Testnevelési Fôiskola) és az igazán otthonosan csak a regnumi közegben mozgó[470] László Gábor (Színiiskola) felmentését szorgalmazták még. Tény: mindhármuk helyett ôsszel már más kezdte meg a munkát... Szorgalmazta a dokumentum a világiak aktívabb bevonását a lelkészek apostoli munkájába. A kor viszonyai között ennek természetesen nem lehetett új és megfelelô jogi kereteket biztosítani, ezért inkább a Mária Kongregációk működésének ilyen irányú átalakítását tartották szerencsésnek. A fô-nélküliség problémája ellen az Actio Catholica Fôiskolai Bizottságának átalakítását, mellette világiakkal (pl. dr. Plank Jenô műegyetemi tanár) kiegészített Nagybizottság felállítását tervezték. Az Egyetemi Lelkészi Munkaközösség és Mindszenty József 1947. október 8-án a püspöki kar elé került az egyetemi lelkészségek ügye. A konferencia határozata alapján október 10-én Mindszenty prímás elrendelte, ,,hogy a budapesti egyetemi lelkészek havonta, a vidékiek legalább negyedévenkint összejöjjenek és működésük módozatait megbeszéljék. Szükséges ez azért, hogy így egységes irányítás vezethesse ôket hivatásuk betöltésében''.[471] A végrehajtás Witz Bélára maradt. Ô október 27-re hívta össze a fôvárosi lelkészeket, megbeszélést tartott velük, s megbízta Tihanyi Tibort a havonkénti munkaközösségi összejövetelek koordinálásával. Ezek az alkalmak továbbra is önképzôkör jellegűen folytak le. A megbeszélés szomorúan konstatálta egyes karok egyre ellenségesebb hozzáállását a lelkigondozáshoz. A Pázmány Péter Tudományegyetemen az orvosi és bölcsész, az Agrártudományi Egyetemen a kertészeti kar került itt konkrétan említésre.[472] Az utasítást követô elsô országos egyetemi lelkészi konferenciára a következô év februárjában került sor. Azon a vidéki lelkészek egyöntetűen kérték, hogy a prímás lehetôség szerint változtassa meg elgondolását, és ne negyedévenként, hanem csak szemeszterenként hívjon össze országos értekezletet, hiszen az utazás is egyre nehézkesebb, és ezek a találkozók általában a diákoktól vonják el ôket. A legakutabb kérdések a budapestiek havonkénti találkozóján úgy is elôkerülnek. A kérést Shvoy Lajos tolmácsolta a prímásnak, aki beleegyezését adta.[473] 1948. február 2-4. A következô országos egyetemi lelkészi konferenciára 1948. február 2 -- 4. között került sor Budapesten, ismét Shvoy Lajos elnöklete alatt. A fôvárosi szolgálatban lévô hét római katolikus lelkész mellé hét vidéki paptárs is érkezett, jelen volt a görög katolikus Timkó Imre és az egyházközösségi Népi Kollégiumok vezetésével megbízott Kiss László is. Az A. C. részérôl Marczell Mihály és Szappanyos Béla, a Szent Imre Kollégiumok részérôl a két fôvárosi igazgató, Nagy József és Simon László érkezett.[474] A konferencia elején a lelkészek beszámoltak munkájuk kereteirôl, iskoláikkal kapcsolatos alapvetô észrevételeikrôl, mint azt már az egyes intézeteknél tárgyaltuk. Ezt követôen 10 nagyobb témakört tárgyaltak meg a résztvevôk, s hoztak határozatokat. 1. Vargha László professzor, meghívott elôadó az ifjúság világnézeti helyzetérôl számolt be. ,,Az ideológiai keveredés, kuszaság'' idejének nevezte korát. Örömmel állapította meg, hogy bizonyos teológiai kérdések iránt nagy az érdeklôdés a fiatalságban, ezekrôl a témákról (az élô Isten, Krisztus-probléma, az Egyház) alapvetô kézikönyvek kiadását, vagy újra kiadását szorgalmazta. A konferencia megtárgyalta a szóba jöhetô műveket, és Bárdos prelátus, érseki fôbiztos ígéretet tett a kiadások támogatására. 2. Szintén a világnézeti keveredés megtárgyalásának jegyében került sor az ún. ,,haladó katolicizmus'' értékelésére. A konferencia egyértelműen állást foglalt az egyre divatosabb irányzat ellen. ,,A marxizmust nem lehet megkeresztelni.'' -- szögezték le. 3. Sass Imre a diákpolitika jelenjérôl tartott beszámolót. A konferencia a népi és szociális vonalak támogatásáról döntött, s kifejezte az ilyen jellegű diák-szervezetekkel való kooperáció fontosságát. 4. Simon László a katolikus kollégiumok népszerűségvesztésének okait taglalta. Átláthatóbb struktúra megteremtését, a belsô lelki és kulturális programok jobb kidolgozását sürgette. A kollégiumok fô céljának az eucharisztikus életre nevelést tekintette. 5. Szabó Szerén az egyetemi hitoktatás helyzetérôl tartott elôadást. Leszögezte: ,,a kötelezô, index aláírással és koloqiumokkal beállított hitoktatás utópia.'' Sok helyütt már csak a professzorok jóindulata tartja életben a hittanórákat: lukasórákban, vagy órák elejérôl és végérôl elcsent idôkben van már csak alkalom rá. A hozzászólások az egyetemi hitoktatás ellehetetlenülése miatt az ún. hittudományi akadémiák reformjának szükségességét hangsúlyozták. Tihanyi Tibor szisztematikusabb vezetést, Shvoy püspök a profán tudományok (pl. retorika, irodalom) tananyagba való beillesztését követelte. Sass a nyári elitképzés fontosságát hangsúlyozta, a táborok munkáját kell telente tömegszervezéssel teljessé tenni. 6. Mojzes Péter a régi problémát feszegette: még mindig nem harmonikus a középiskolai hittanárok és az egyetemi lelkészek viszonya. Cserháti József pécsi egyetemi lelkész saját módszerét ajánlotta: egyetemista csoportokat küld ki tájékoztató elôadások tartására a középiskolákba. Szabó József a VIII. osztályosok bevonásának lehetôségét vetette fel az egyetemi kongregációs munkába. A Fôiskolai Bizottságot sürgették a résztvevôk, adjon ki egy körlevelet a kérdésrôl a nagyobb publicitás kedvéért. 7. Szabó József a lelkipásztorkodás indirekt formáinak fontosságát hangsúlyozta. A baráti teák és az anyagi támogatás szükségességét fejtette ki. Tihanyi Tibor sok éves tapasztalatán nyugvó ötletgazdagsággal sorolta a további lehetôségeket: turisztika, sport (evezés, síelés), népi tánc, bábjáték, műkedvelô színészet, énekkarok, zenekarok létrehozása, nyári táborok... 8. Ez utóbbi témával részletesebben is foglalkozott a konferencia. Megállapították a résztvevôk, hogy ügyes vezetéssel még a koedukációból fakadó nehézségek is áthidalhatóak. Hangsúlyozták, hogy nem szabad ezeknek a táboroknak puszta nyaralássá degradálódniuk, komoly lelki alapozásnak kell itt történnie a következô tanévre, ahol az egyetemisták tömegének használhatóbb tagjait be lehet elôre vonni a következô évi lelkipásztori munka segítésébe. Tihanyi Tibor ismét kifejtette, hogy 1945-tôl kezdôdôen, mióta ilyen táborok léteznek, rendre azt tapasztalja, hogy óriási hatással van a városi ifjúságra ,,a falu vendégszeretete és katolicizmusa''. Nyitott maradt a táborok finanszírozásának kérdése, s az is, hogy vegyes jellegű vagy szakirányú összejöveteleket szervezzenek-e. 9. Jávor Egon a legégetôbb szociális -- karitatív feladatokról szólt. 10. Timkó Imre az A.C. Fôiskolai Bizottságának szerepét ismertette kijelentve, hogy a Bizottság nem kíván csúcsszerv lenni, nem óhajt újabb tehertételt jelentô adminisztratív faktorrá válni, hanem szolgálni akarja a lelkészeket, segíteni ôket. A konferencia határozott arról is, hogy az egyetemi tanév végén, júniusban a prímás szándéka szerint ismét összegyűlnek majd a lelkészek. Ennek a konferenciának -- ha megrendezésre került egyáltalán -- már nem sikerült anyagait felderítenünk. Minthogy azonban a kommunista vezetés -- mint láttuk korábban -- 1948 novembere és 1949 márciusa között a Pázmány Péter Tudományegyetemet leszámítva mindenhol (hol durvábban, hol csak adminisztratív eszközökkel) felszámolta a lelkészségeket, természetszerűleg szűnt meg az együttműködés fóruma is. ======================================================================== Néhány szó más felekezetűek egyetemi lelkigondozásáról Az Országos Görög katolikus Egyetemi és Fôiskolai Lelkészség A görög katolikus egyetemi hallgatók öntudatra ébredésének két nagyobb hullámát a húszas évek elejére illetve a negyvenes évek közepére tehetjük. 1920-ban jött létre alulról jövô kezdeményezésként a Magyar Görög katolikus Egyetemisták és Fôiskolások Vasvári Pál Köre, majd 1943. december 8-án megalakult a Görög katolikus Diákszövetség.[475] Ezt hamarosan követte a görög katolikus egyetemi lelkészség létrejötte is. A lelkészséget így ismertette Timkó Imre 1946 októberében Witz Béla, budapesti érseki helynöknek: ,,A görög katolikus egyetemi és fôiskolai lelkészség a püspöki kinevezés és a VKM jóváhagyása alapján, valamint a görög katolikus hallgatók egyes egyetemek szerinti kis létszáma miatt országos lelkészség, és az egészet én magam látom el. A működés középpontja, maga a lelkészség a IX. Erkel utca 9. I. em. irodájában van. Itt jönnek össze az összes pesti egyetemek és fôiskolák görög katolikus hallgatói Minden szemeszterben végiglátogatom a debreceni, szegedi, pécsi egyetemeket. Amint ott már az ifjúság együttműködése meglesz, a fôiskolák kerülnek sorra. Egy fôiskolát már meglátogattam: Miskolcon a jogakadémiát.'' (Ekkor a fôvárosban megközelítôleg 200, Debrecenben 80, Szegeden 20, Pécsen 5, Miskolcon 30 görög katolikus fiatal folytatott tanulmányokat.)[476] A görög katolikus egyetemisták összetartása meglehetôsen nagy feladatnak mutatkozott. Tetézte a gondot, hogy Timkó nem szentelhette minden idejét a diákoknak: feladata volt a kispesti miseközpontból kiindulva a pesti és pestkörnyéki görög katolikus szórvány ellátása, káplánkodott a Rózsák terén, a Pázmány Kollégium gondnoka volt, és elfoglaltsága volt a Hittudományi Karon is: laurea szigorlatát csak 1947-ben tette le, késôbb pedig a teológia orientalis megbízott elôadója, majd magántanára lett.[477] A lelkész minden hétköznap reggel 7 órakor tartott misét az Egyetemi Templom oratóriumában, fogadóórát pedig kollégiumi otthonában. Vasár- és ünnepnap a Rózsák terén tartott ifjúsági istentiszteletet, utána a nagymisén az énekkart vezette... Mindenképp fontosnak tartom leszögezni, hogy Timkó és római katolikus kollégái közt a lehetô legjobb viszony állt fenn. A két nagy protestáns egyház a fôvárosban Mind az evangélikus, mind a református egyház a harmincas évektôl fordult fokozott figyelemmel egyetemista hívei felé. 1932-tôl tartottak hivatalos tanévkezdô istentiszteleteket számukra; a reformátusok kezdetben Lágymányoson (Lenke u. 44.), majd 1935-tôl a Kálvin téri templomban, az evangélikusok az Üllôi út 24. szám alatti imateremben. A hallgatók nyilvántartása érdekében mindkét egyház elküldte megbízottait az egyetemekre és fôiskolákra, hogy a saját felekezetéhez tartozó beiratkozottak nevét és címét összeírják. Az 1934/35-ös tanévtôl kezdôdôen az evangélikusok minden hónap elsô vasárnapján külön egyetemista istentiszteleteket tartottak, melyeken minden alkalommal más ismertebb lelkész hirdetett igét.[478] Mint már ismertettük, a két egyház 1939-ben azon kéréssel fordult a minisztériumhoz, hogy az számukra egy-egy egyetemi és fôiskolai lelkészi állás létrehozását engedélyezze. ill. finanszírozza. Az ötletet az evangélikusok vetették fel, a kedvezô elbírálás után ôk kezdtek elôbb lelkészségük megszervezésébe. A minisztérium 1940-ben és 1941-ben félévente 1200 pengôt, 1942-tôl évente 3600 pengôt utalt ki az egyháznak erre a célra.[479] Eleinte azonban csak némi tiszteletdíj fejében ,,mellékállásként'' foglalkozott néhány lelkész az egyetemistákkal, de az egyház 1941. évi egyetemes közgyűlése már önálló állás létesítésérôl határozott, melyet Dezséry László látott el korszakunk végéig.[480] A református egyetemes konvent 1941-tôl kezdôdôen vett fel pénzt a minisztériumtól az ifjúság lelkigondozásának céljaira. Mivel vitathatatlan volt, hogy a református diákok száma sokkal magasabb, mint az evangélikusoké, a támogatás összege is nagyobb volt: évi 4000 pengô. A több hallgató több embert is igényelt, így dr. Kiss Sándor egyetemi lelkészt hamarosan dr. Vatay László konventi missziós lelkész kezdte kisegíteni.[481] A protestáns lelkészek többnyire mostohább körülmények közt dolgoztak, mint katolikus paptársaik: bár elôadások tartására mindenhol kaptak engedélyt, az általános gyakorlat szerint külön fogadószobát nem biztosítottak az egyetemek számukra, mivel megbízatásuk nem speciálisan egy intézményhez kötôdött, hanem összbudapesti jellegű volt. Ez természetesen ziláltabb munkafeltételeket, állandó utazgatást is jelentett. ======================================================================== Utószó 1991-tôl, kihasználva a politikai változások adta lehetôséget, egymás után alakultak újjá a magyarországi egyetemi lelkészségek. Nehéz helyzetben voltak s vannak: század közepi létük pár esztendeje kevés volt arra, hogy hagyományokat teremtsen, és feledésbe is ment a múlt. Talán jobb is: hiszen így most nem atavisztikus-korszerűtlen formák újjáélesztése zajlik. További nehézséget jelent a megfelelô egyházjogi keretek megtalálása. Mint láttuk, ezek a múltban is igen cseppfolyósak voltak. Az egyházjog fejôdése azonban nem hagyta érintetlenül szerencsére ezt a területet sem. Az ,,Ex corda ecclesiae'' pápai körlevél és a ,,Garvissimum educationis momentum'' című zsinati declaratio kijelöl egy irányt. Talán a szokványos plébániai keretbôl kiemelt egy-egy speciális helyzetű pap körül létesített ún. személyi plébániák jelentik a megoldást... Mindenesetre bíztató jel, hogy ma már a Codex Iuris Canonici is kiemelten foglalkozik az egyetemi diákpasztorációval: ,,A megyés püspök helyezzen nagy súlyt a diákok lelkipásztori gondozására. Alapítson számukra plébániát, vagy legalább adjon egyes papoknak állandó jellegű megbízást erre a munkára, és gondoskodjék arról, hogy még a nem katolikus egyetemek mellett is legyenek katolikus egyetemi központok, amelyek az ifjúságnak -- elsôsorban lelki -- segítséget nyújtanak.'' ( Az Egyházi Törvénykönyv 813. kánon ) ======================================================================== Archontológiai táblázatok Függelék Pázmány Péter Tudományegyetem a./ Egyetemi hitszónokok: Glattfelder Gyula 1909. II. 8. -- 1911. IV. 3. Wolkenberg Alajos 1912. V. 9. -- 1919. VIII. 22. Vass József 1919. VIII. 22. -- 1920. VIII. 15. Saly László és Tóth Tihamér 1920. X. 2. -- 1921. IX. 19. Tóth Tihamér 1921. IX. 19. -- 1922. IX. 18. Saly László és Tóth Tihamér 1922. IX. 18. -- 1922. IX. 17. Tóth Tihamér 1923. IX. 17. -- 1935. VI. Artner Edgár 1935. IX. 1. -- 1936. VI. Tóth Tihamér 1936. IX. -- 1938. VI. 14. Artner Edgár 1938. VI. 14. -- 1939. II. 1. (Természetesen az egyetemi szünetek alatt a hitszónoklatok szüneteltek.) b./ Egyetemi lelkészek: Várkonyi Fidél 1936. IX. -- 1938. VI. 23. Péterffy Gedeon 1939. II. 1. -- 1942. VIII. 31. Tihanyi Tibor 1943. I. 1. -- 1950. VI. 30.[482] Ferenc József Tudományegyetem Márton Áron 1936 -- 1938 Dávid László 1938 -- (?) Faragó Ferenc 1942. I. 26. elôtt -- 1942. IX. 1. elôtt Lantos Kiss Antal 1942. IX. 1. -- 1944. X. elôtt Csendôr Imre [ 1944. X. ] József Nádor Gazdasági és Műegyetem Szappanyos Béla 1942. IX. 1. -- 1944. II. 1. Könözsy Lajos 1944. II. 1. -- 1945. X. 8. Közgazdasági Kar Kiss László 1945. X. 8. -- 1947. X. 27. elôtt Eglis István 1947. X. 27. elôtt -- 1948 (?) Mérnökképzô karok Szabó József 1945. X. 8. -- 1948. XI. Bánya-, Kohó-, és Erdômérnök Kar Jávor Egon 1945. X. 29. -- 1948. XI. 13. Buzás József 1948. XI. 2. (?)[483] -- 1949. II. 2. Szegedi Tudományegyetem Sass Imre 1946. IV. 11. -- 1948. II. 4. után Erzsébet Tudományegyetem Nagy Ferenc [ 1946. II. ] -- Cserháti József 1947. I. 8. -- 1947. VIII. után Gálos László [ 1948. VI. ] -- Debreceni Tudományegyetem Lôrincz Pius 1946. X. elôtt -- 1947. II. után Gálos László [ 1948. VI. ] -- Bulányi György 1948. IX. -- 1948. XII. 9. Agrártudományi Egyetem Budapesti karok Boroska István 1946. IX. 1. -- 1947. III. 31. Szabó Szerén 1947. IV. 1. -- 1948. X. 15. elôtt Hangya Henrik 1948. X. 15. -- 1949. I. 4. Mosonmagyarórvár Sárvári János 1947. II. 19. -- 1948. II. 4. után Keszthely Szalay Miklós 1947. III. 15. -- 1948. IX. 11. Fôiskolai lelkészek: Magyar Képzôművészeti Fôiskola Könözsy Lajos 1942. ôsze -- 1948. VII. 2. elôtt Huszár György 1948. X. 28. -- 1949. I. 25. (?) Zeneművészeti Fôiskola Mojzes Péter 1944. III. 27. -- 1948 ôsze Testnevelési Fôiskola Koszterszitz József [1944 ôsze] Huszár György 1945. X. 8. -- 1945. XI. Horváth Richárd 1945. XI. -- 1947. X. 27. elôtt Kárpáty Pál 1947. X. 27. elôtt -- 1948. II. 4. után Szabó József 1948. III -- 1948. XII. 29. után (?) Török Jenô 1948. XII. 29. után -- 1949. III. 8. Kertészeti Fôiskola Kalmár Ödön [1944 ôsze] Színiiskola és Színiakadémia Ruppert István [1944 ôsze] -- 1945. I. 18. László Gábor 1946. I. -- 1947 ôsze Eglis István [1947. X. 27.] Iparművészeti Fôiskola Huszár György 1948. I. (?) -- 1949. I. 25. ======================================================================== 1. Várkonyi Fidél jelentése az 1936/37-es tanévrôl Függelék (HKL 1b 60. doboz 5/1937-38) A forrásokat betűhíven, eredeti helyesírás szerint közlöm. Csak a nyilvánvaló elírásokon javítottam, valamint az értelemzavaró központosításokon változtattam, közelítve azokat a mai szabályokhoz. Mivel a nyomtatott 2. szöveg kivételével az összes eredeti gépírással készült, egyes ékezetek (í, ó, ú, ű, ô) természetesen többnyire hiányoznak. Ezeket az átírás során pótoltam. Magnifice Domine Rector, Tekintetes Egyetemi Tanács! Korniss Gyula dr. egyetemi rector magnificus 7566/1935/36 sz. alatt kelt soraival megkért, hogy, miután fölöttes hatóságom engedélyét megkaptam és a magam részérôl a megtisztelô megbízatást elfogadtam, egyetemi lelkészi működésemet 1936. szept. hó 1.-jén kezdjem meg. Magnificentiád pedig 1920/1936-37. sz. alatt kelt soraiban 1936. okt. 14.-én közölte velem az egyetemi lelkész munkakörének ellátásával kapcsolatban szükséges irányelveket. Ezek alapján részletes jelentést terjesztek Magnificentiád és a tekintetes Egyetemi Tanács elé egyetemi lelkészi működésemrôl az elmúlt 1936/37. évben. Az egyetemi lelkészség teljesen újonnan megszervezett állás lévén az úttörés nehéz feladata várt reám. Nagyban megkönnyítette ezt a munkát a tek. Egyetemi Tanácsnak elôbb említett intézkedése, mely megállapította az egyetemi lelkészi teendôk fôbb irányelveit. Elsôsorban ezekre támaszkodom beszámolómban. 1/ ,,Az egyetemi lelkész lakjék valamelyik collegiumban.'' Dr. Zsembery István úr, az Egyetemi Diákotthon tanácsi megbízottja, IX. Erkel utca 9. sz. alatt az Általános Egyetemi Segítô Egyesület Pázmány Diákotthonában jelölte ki lakásomat. A lakás rendes. Áll egy elôszobából, szobából, mellékhelyiségbôl és kis kamrából. Hátránya, hogy napot alig kap és majdnem állandóan csak villany mellett lehet dolgozni. 2/ ,,Vasárnapokon lehetôleg valamelyik collegiumban misézzen.'' A fiú- collegiumokban a két Szt. Imre Collegiumon kívül csak a Horthy Miklós Collegiumnak van misézésre alkalmas kápolnája. Hogy a collegiumi lelkész úr működését ne akadályozzam, ez utóbbi helyen novemberben, decemberben, és márciusban gyóntattam, szentbeszédet mondtam és miséztem. A leány-collegiumokban van kápolna. Itt mindenütt megvan a rendes lelki gondozás. 3/ ,,Minden reggel nyújtson alkalmat az egyetemi templomban a szentgyónás elvégzéséhez.'' Ezen irányelv alapján minden hétköznap egy teljes óráig /7-8/, vasár- és ünnepnapokon pedig két óráig /8-10/ ültem az egyetemi templom gyóntatószékében. Az eredmény még nem nagy, de bíztató. 4/ ,,Minden hétköznap 11-12 óra között tartson fogadóórát az egyetem központi épületében rendelkezésére bocsátott helyiségben.'' A hittudományi karon a 343. számú szobát kaptam meg erre a célra. A lelki problémáknak nyugodt, bizalmas megbeszélése már sok fiatal léleknek vált javára. Az eredmény itt is arányban áll az intézmény újdonságával. Jöttek elég szépen, de még nem sokan. A fogadószobának könnyebben megközelíthetô helyen való elhelyezése és esetleg elôszobával való összekötése az ügynek csak elônyére válnék. 5/ ,,Igyekezzék a lehetôségekhez képest, minél többször megjelenni az ifjúsági egyesületekben és összejöveteleken.'' 1936. okt. 14.-én elôadást tartottam az egyetemi Mária-congregatioban. nov. 14.-én résztvettem a Szt. Imre fôisk. internátusegyesület közgyűlésén, 1937. ápr. 30.-án a Kath. Diákszövetség választmányi gyűlésén, stb. 6/ ,,Ezenkívül törekedjék kapcsolatot létesíteni az ifjúsági egyesületeken kívül álló hallgatókkal.'' Ezen célból még otthon, lakásomon is tartottam fogadóórát kedden és szombaton este 6 órától 9 óráig. Ezeken felül bemutatkozó látogatást tettem az Árpád collegium, a báró Eötvös collegium, a Szt. Gellért collegium, a Horthy Miklós collegium, a Collegium Medicum, a budai és a pesti Szt. Imre collegium, mindkét Pázmány collegium (VIII. Üllôi út 20-22 és IX. Erkel utca 9.), végül a Collegium Theresianum elöljáróságánál. Ismertetô és bemutatkozó beszédet mondtam mindkét Pázmány collegium, a budai Szt. Imre collegium, a Collegium Medicum és a Horthy Miklós collegium ifjúságának. Havonként egyszer konferenciát tartottam a vezetésem alatt álló Collegium Emericanumban. A katolikus világnézet és tanok elmélyítésére a nagyböjt 5 hétfôjén este az Üllôi úti Pázmány collegiumban elôadássorozatot tartottam. Pünkösdi levelek címmel kezdtem fiaink részére idôszakonként megjelenô egyíves füzetekben megírni a lelkiélet könyvét. Eddig 8 füzet jelent meg. Összesen 30 füzetre tervezem a művet. Egy füzet ára 10 fillér. A hittudományi hallgatók szokásos évi ötnapos szentgyakorlatát én vezettem a Központi Szemináriumban 22 beszéddel. Az idén is megszerveztem a lelki gondozás szempontjából kiválóan fontos szentgyakorlatokat a Manréza-lelkigyakorlatos házban. Három csoportban összesen 151 egyetemi hallgató vett részt. A második semesterben rendszeresen majdnem hetenkint látogattam a beteg egyetemistákat valláskülönbség nélkül az egyetemiek kórházában. Ezen kívül 6 beteget látogattam a különbözô collegiumi betegszobákban és klinikákon. Mély hálával köszönöm Magnificentiád és a tekintetes Tanács, Szandtner Pál professor úr, mint egyetemi tanácsjegyzô, a hittudományi kar és itt fôképp Szabó Vendel dékán úr és Tóth Tihamér professor úr megértô jóságát és támogatását. Magnificentiád 100 drb. egyetemi lelkészi plakát, 2000 Manréza és 3000 nagyböjti elôadássorozat-röpirat kinyomtatásával külön is támogatta az ügyet. Ugyancsak Magnificentiád az Emericanás jogászblokk lelkigyakorlatára 100 P.-t adományozott. Magyary Zoltán tanárelnök úr erkölcsi ráhatásával mozdította elô a lelkigyakorlatok ügyét. Az elsô félév feladatainak oldozgatása és teljesítése közben hivatalosan megállapíthatom, hogy az ifjúságban sok a készség és jóindulat, sok minden történik a collegiumokban és azokon kívül egyetemi ifjúságunk lelki erôinek és értékeinek felfokozására. Az igazság kedvéért mégis meg kell állapítanom azt is, hogy még sok a megmunkálatlan talaj és a parlagon heverô lélekföld. Különösen ki kell emelnem azt a tényt, hogy a sok jólszervezett collegium mellett vannak collegiumok, amelyek sem szellemi, sem erkölcsi szempontból nem ütik meg az egyetemhez illô mértéket. Azért üdvösnek tartanám az egyetemi collegiumok tervszerinti hivatalos felülvizsgálását, erkölcsi és szellemi szintjének emelését. Nemcsak magasabb belsô okok, hanem külsô tisztesség kedvéért is szükségesnek látszik a hivatalos egyetemi istentisztelet ügyének rendezése. Az elmúlt akadémiai évben még a vasárnap megtartott évzáró Te Deumon is több professor volt jelen, mint egyetemi hallgató. Alig lát az ember egyetemi hallgatót. Részemrôl mindent el fogok követni, hogy ez az indokolatlan részvétlenség az ifjúság részérôl megszűnjék. Amikor mély hálával köszönöm meg Magnificentiád és a tek. Tanács belém helyezett bizalmát és meghívását az egyetemi lelkészség szép tisztségére, továbbra is kérem az eddig tapasztalt nemes figyelmet és megértést munkaköröm iránt. Ezen támogatás révén Isten segítségével lassankint kialakul az egyetemi lelkészség munkaköre, és mindig több lelki tartalommal tudjuk megtölteni hallgatóinkat, a jövô intelligenciáját. Kérve Magnificentiádat és a tekintetes Tanácsot, hogy az egyetemi lelkészség múlt tanévi működésérôl szóló ezen jelentésemet tudomásul venni kegyeskedjék, maradtam Magnificentiád és a tekintetes Egyetemi Tanácsnak mély tisztelettel készséges munkása Budapest, 1937. augusztus hó 1.-én. Várkonyi Fidél dr., ciszt. r. áldozópap a hittudományi kar bekebelezett doktora, egyetemi lelkész. ======================================================================== 2. Várkonyi Fidél jelentése az 1937/38-as tanévrôl Függelék (HKL 1b 62. doboz 136/1938-39) Magnifice Domine Rector! Tekintetes Egyetemi Tanács! Elsô évi beszámolómban vázoltam az egyetemi lelkész hatáskörét és működését az 1936737. évben. Jelen beszámolóm az 1937/38. tanév mindkét szemeszterében kifejtett lelkészi működésem vetülete óhajt lenni. Most is a Tek. Egyetemi Tanács 1936. okt. 14-én kelt iratát veszem alapul, mely megjelöli az egyetemi lelkész munkakörét. 1. ,,Az egyetemi lelkész lakjék valamely collegiumban.'' Az idén is abban a házmesteri lakásban laktam, melyet dr. Zsembery István úr, az Egyetemi Diákotthon tanácsi megbízottja IX., Erkel-utca 9. sz. alatt az Általános Egyetemi Segítô Egyesület Pázmány Diákotthonában jelölt ki számomra. 2. ,,Vasárnaponként lehetôleg valamelyik collegiumban misézzen.'' Ez a pont gyakorlatilag nehezen valósítható meg. Sok kollégiumnak nincs kápolnája. Amelyiknek van, oda az egyetemi lelkész akkor mehet, ha meghívják. Mivel vasárnap délelôtt egyúttal gyóntatni is kellett az Egyetemi-Templomban, azért két helyen nem lehettem egyszerre. Továbbá legtöbbször én mondtam az Egyetemi-templomban a hivatalos 10 órás egyetemi misét. 3. ,,Minden reggel nyújtson alkalmat az Egyetemi templomban a szentgyónás elvégzéséhez.'' Ezen elôírást úgy teljesítettem, hogy hétköznapokon reggel 1/2 8 -- 8-ig, vasár- és ünnepnapokon pedig 8 -- 10 óráig adtam alkalmat a szentgyónás elvégzéséhez. 4. ,,Minden hétköznap 11 -- 12 óra között tartson fogadóórát az egyetem központi épületében rendelkezésére bocsátott helyiségben.'' A hittudományi karon a 343. számú szobát kaptam meg e célra. A lelki problémáknak nyugodt, bizalmas megbeszélése rendkívül nagy haszonnal jár. E téren két dolgot tapasztaltam. Elôször a mai nehéz idôk, továbbá az anyagias gondolkodás miatt az egyetemi ifjúság itt is több földi ügyre keresett orvoslást; másodszor a fogadószoba a III. emeleten nehezebben megközelíthetô helyen volt. 5. ,,Igyekezzék a lehetôségekhez képest, minél többször megjelenni az ifjúsági egyesületekben és összejöveteleken.'' 1937 okt. 8-án és 1938 ápr. 26-án az Erkel-utcai Egyetemi Diákotthonban, 1937 okt. 25. és 1938 márc. 22. és 29-én az Üllôi-úti Egyetemi Diákotthonban, 1937 okt. 14-én és 1938 márc. 16., 23. és 30-án a Collegium Medicumban, 1937 nov. 19-én és 1938 márc. 28-án a br. Eötvös-kollégiumban, 1937 okt. 27-én és 1938 márc. 24-én a Tanítók Házában, 1938 márc. 21-én a Collegium Emericanumban, 1938 márc. 27-én az Emericana Thicia corporatiójában és 1938 májusában a Matra corporatióban beszédet mondtam. 1937 szept. 15- én látogattam a Tanítók Házában, 1937 okt. 26-án a Póstások kollégiumában, 1937 nov. 27 és 1938 májusában a Polg. Isk. Tanárok Házában, nov. 24-én a Lisieuxi Kis Teréz-kollégiumban, 1938 febr. 24-én a Hunfalvy-Internátusban. Egyetemistákat gyóntatni segítettem a budai és pesti Szt. Imre-kollégiumban, a Horthy Miklós-kollégiumban és a Manrézában. 1938 májusában résztvettem az Egyetemi Mária-kongregáció és a Pro Christo egyesület erkölcsvédelmi kongresszusán. A Szt. István Bajtársi Szövetség házavató ünnepélyén beszédet mondtam. 6. ,,Ezenkívül törekedjék kapcsolatot létesíteni az ifjúsági egyesületeken kívül álló hallgatókkal.'' Ezen célból még lakásomon is fogadtam fiainkat fôkép kedden és pénteken este 6 -- 9 óráig. Gyakrabban látogattam a beteg egyetemistákat az Egyetemiek kórházában, a klinikákon, a kollégiumokban. Az idén is megszerveztem a lelkigondozás szempontjából kiválóan fontos szentgyakorlatokat a Manréza lelkigyakorlatosházban. Három csoportban összesen 150-en vettek részt A lelkigyakorlat anyagi költségeit is javarészben én teremtettem elô. A kollégiumok közül különös örömmel gondolok a br. Eötvös- kollégiumra. A kollégium igazgatóságának elôzékenysége és a kollégium tagjainak komoly érdeklôdése a legszebb reményekkel töltött el. Hálás szívvel köszönöm Magnificentiád és a Tek Egyetemi Tanács, Szandtner professzor úr mint egyetemi tanácsjegyzô, a hittudományi kar és itt fôkép Iványi János dékán úr és Tóth Tihamér professzor úr megértô jóságát és támogatását. Tóth Tihamér professzor úr 30 drb. ,,Tiszta férfiúság''-ot ajándékozott szétosztás céljából. Kenéz Béla rector magnificus 1938 jún. 25-én hozzám intézett hivatalos iratában értesít arról, hogy a kétéves megbízatás lejárt és így ,,az Egyetemi Tanácsnak foglalkoznia kellett az egyetemi lelkészség további sorsával s folyó évi jún. 23-i ülésében a Tanács a tárgyban úgy határozott, hogy a legutóbb megüresedett egyetemi hitszónoki és a jelen tanév végével ugyancsak üresedésbe jövô egyetemi lelkészi tisztség a jövôben egymással egyesíttessenek''. Magnifice Rector, Tekintetes Tanács! Visszatekintve az egyetemi lelkészség elmúlt két évére, szeretném leszegezni tapasztalataimat. Az egyetemi lelkészség eddigi alakjában kezdetleges volt. Az egyetemi lelkész nehezen tudott hozzáférni híveihez. A legnagyobb örömmel olvastam a bölcs rendelkezést, hogy az egyetemi lelkészség és a megüresedett egyetemi hitszónoki tisztség egyesíttetni fognak. Így már elindulhat az egyetemi lelkész útjára. Már lesz szószéke, hallathatja hangját és kivetheti a hálót az evangéliumi halfogásra. Ami csekélységem működését illeti, a következô észrevételekkel búcsúzom. Állásom ideiglenes lévén, nem akartam az események elé nyúlni és nem is foghattam semmiféle nagyobb munkába. Feladatomnak iparkodtam megfelelni, híven a kiszabott keretek között. Bármiképpen ítélkeznek mások, nem csináltam diákpolitikát. Emericanás voltom mellett iparkodtam mindenkinek mindene lenni és minden diákpolitika fölé emelkedni. Azonban folytattam diákszociális politikámat. Megkérdeztem a Tek. Tanács és a Hittud. Kar megbízottját, Tóth Tihamér professzor urat, mint egyetemi lelkész vezethetem-e tovább az Emericana menzáját, az Adalbertinumot. Ô igennel felelt, sôt kívánatosnak tartotta. Így tehát a menzabizottság ügyvezetô alelnöke és a menza igazgatója gyanánt immár 13 éve vezettem azt a menzát, amely az elmúlt 1937/38. évben a Pázmány Péter Tudományegyetem 219 hallgatóját ( 350 volt a létszám ) látta el ebéddel, legalább 20,000 P értékben ingyen. Szandtner professzor úr tudja legjobban, hogy ez minden évben így volt. Ezenkívül megszerveztem a szegény sorsú, jó elômenetelű egyetemisták részére egy kollégiumot ( a Kálvin-tér sarkán ), ahol a pozitív erkölcsi nevelés mellett havi 35-40 P-ért tartjuk el a fiúkat ( lakás, fűtés, élelmezés ). A múlt tanévben 70, az új tanév elején 100 a létszám. Csináltam ezt úgyszólván egyedül, pénz nélkül. ( Adósság még van. ) Mielôtt az egyetemi lelkészség létezhetett volna, lelkigondozója voltam az egyetemi ifjúságnak. A Manréza igazgatósága a megmondhatója, hogy úgyszólván csak az Adalbertinum-menza, az Egyetemi Mária kongregáció és a Collegium Medicum igazgatósága karolta fel az egyetemisták zárt lelkigyakorlatának az ügyét. A szegényebb sorsú egyetemistákat ez a menza látta el jó könyvekkel, lelki intelmekkel és tanácsokkal stb. az anyagiakon felül óvta fiait az erkölcsi elcsúszástól. Az egyetemi ifjúság lelkigondozásának egyik legnagyobb akadálya az egyetemi ifjúság vezetôinek széthúzása. Szomorú, de így van. Az okokat kutatni, itt szônyegre teríteni céltalan. Az egyetemi lelkészség személyi része is ennek a nem örvendetes széthúzásnak hullámvonalába került. Míg az ifjúság szíve összedobban, a vezetôké szertehúz. Én magam sokat gondolkodtam, tanácskoztam az ifjúsággal, mindig a békés összefogásnak voltam a híve. Nem ártana és igen üdvös volna egy ,,müncheni konferencia''. Ha a vezetôk torzsalkodás és féltékenykedés helyett egymással egyetértésben járnának el, az ifjúság lelki és szellemi ellenségeivel könnyű volna elbánni. Az úttörés nehéz munkáját iparkodtam pártatlanul elvégezni. Méltóztassanak az ifjúságot megkérdezni, ô fogja megmondani, hogy mit és hogyan dolgoztam. Az egyetemi lelkészség végleges megszervezése után fog eldôlni, vajon Mózesként csak láthatom-e az ígéretföldjét, vagy magam vezethetem be népünket, fiainkat, Magnifice Rector és a tekintetes Tanács bizalmából az ígéretföldjére. Kérve Magnificentiádat és a tek. Tanácsot, hogy az egyetemi lelkészség múlt tanévi működésérôl szóló ezen jelentésemet tudomásul venni kegyeskedjék, maradtam Magnificentiád és a tek. Egyetemi Tanácsnak mély tisztelettel készséges munkása Budapest, 1938 szeptember Várkonyi Fidél dr., ciszt. r. áldozópap, a hittud. kar bekebelezett doktora. ======================================================================== 3. Marczell Mihály jelentése Péterffy Gedeon működésérôl Függelék az 1938/39-es tanév II. és az 1939/40-es tanév I félévében (HKL 1b 65. doboz 764/1941-42) Dr. Péterffy Gedeon egyetemi lelkész 1939. február elsején nyerte el megbízatását és működését haladéktalanul megkezdte. Megbízatása értelmében minden nap reggel gyóntatott az egyetemi-templomban, napi fogadóóráit kezdetben a II. emelet 220. sz. a. kijelölt helyiségben tartotta, az üzemgazdasági intézet tanárával megosztva, az idei tanévtôl kezdve pedig a jogi kar épületében a magasföldszinten kapott önálló helyiséget a fogadóórák megtartására. A fogadó-órák idôpontjának beosztása úgy történt, hogy mindennap a reggeli órákban az egyetemen, délután pedig a Diákotthonban lévô lakásában állt az érdeklôdôk rendelkezésére. Megbízatása értelmében a tanév folyamán megtartotta az egyetemi hitszónoklatokat és ezeknek a sorozatos beszédeknek a tárgyát a keresztény erkölcs témája alkotta. A hivatalos egyetemi istentiszteletet és a szentbeszédeket tekintélyes számú közönség látogatta (a beszédek hallgatóinak száma kb. 400 volt), ennek azonban csak kisebb részét tették ki az egyetemi hallgatók. Oka ennek, hogy az ifjúság egy nagy része, mely kollégiumokban van elhelyezve (Szent Imre kollégiumok, Horthy M. kollégium stb.) a kollégium közös miséjén tesz eleget kötelezettségének, a városban szétszórtan lakó, vagy kisebb kollégiumokban elhelyezett hallgatókat pedig nehéz egy meghatározott órában összegyűjteni közös misére. A Collegium Medicum és az Általános Egyetemi Segítôegyesület Pázmány Diákotthonának tagjai közösen vettek részt a szentmiséken, közülük sokan ottmaradtak a beszédekre is. Az idei év elsô félévétôl kezdve a lelkész az Egyetemi Tanács megbízásából az egyetem Pázmány Diákotthonában lakott benn, és az itt lakó 160 egyetemi hallgatónak volt tanulmányi felügyelôje. Ez által közelebbi kapcsolatokat sikerült teremtenie az ifjúsággal és a kollégiumban bennlakó hallgatók által azokkal a diákszervezetekkel és egyesületekkel, melyeknek az alája tartozó hallgatók a tagjai. Megbízatása értelmében az egyetemi lelkész kereste a kapcsolatokat a kollégiumokban és egyesületekben tömörült ifjúsággal. Többször megjelent a Szent Imre-kör, egyes Emericana corporatiok, Egyetemi Mária- kongregáció, felvidéki egy. hallgatók Prohászka Köre gyűlésein. Nemcsak katolikus jellegű intézményeinkkel igyekezett a jóviszonyt ápolni, de kereste a kapcsolatokat a nemkatolikus szervezetek és kollégiumok vezetôségével is. Ismételten meglátogatta a Horthy-kollégium, budai Diákszálló, Üllôi úti Diákotthon (még mielôtt bennlakott volna) ifjúságát és velük aktuális világnézeti kérdésekrôl eszmecserét tartott. Különösen szívélyesen alakult az egyetemi lelkész viszonya a Collegium Medicum és az Eötvös kollégium vezetôségével és növendékeivel. Ez utóbbiban, mivel papi vezetésben nem részesülnek, többször megjelent, a katolikusoknak vallásos megbeszéléseket, nagyböjtben triduumot tartott, ünnepélyeiken, kirándulásaikon résztvett. Szegény sorsúak és igazoltan rászorulók segélyezésére az Egyetemi- templom Szent Antal perselyébôl utalt ki idônkint egy összeget a lelkész számára a szeminárium rektora. A lelkész irodalmi téren is működött, egyéb cikkeken kívül különösképpen az ifjúság problémáiról szólt a Katolikus Nevelés 1940. évi januári számában írt cikke, melyben a középiskolai hittanárok és az egyetemi lelkészség kapcsolataival foglalkozott; és a Magyar Kultúra 1939. dec. 5-i számában a francia fôiskolai ifjúság hivatásrendi mozgalmát ismertette nyári tanulmányútjának tapasztalatai alapján, mikor az olasz és francia fôiskolai mozgalmakat tanulmányozta. Az ifjúsággal való kapcsolatait szervesen, alulról kiindulva szándékozik kiépíteni, és ezért fôleg az elsôéves hallgatókkal keresi a kapcsolatokat. Ennek a célnak az érdekében a tavalyi iskolai év végén 4000 röpcédulát küldött szét az ország valamennyi középiskolájába a nyolcadikosok között való kiosztás céljából és ezeken az egyetemre készülô nyolcadikosok figyelmét igyekezett felhívni arra, hogy az egyetemen segítségükre van. Budapesten 1940. február hó 28. Marczell e. i. dékán ======================================================================== 4. Marczell Mihály jelentése Péterffy Gedeon működésérôl Függelék az 1940/41-es és az 1941/42-es tanévben (HKL 1b 65. doboz 764/1941-42) Dr. Péterffy Gedeon egyetemi lelkész az 1940/41 és 1941/42. egyetemi tanévekben megbízatásának keretei között változatlanul folytatta tevékenységét. Kijelölt feladata értelmében minden reggel gyóntatott az egyetemi-templomban, napi fogadóóráit délelôtt az egyetemen, délután pedig a Pázmány Diákotthonban levô lakásán tartotta meg. Az egyetemi hitszónoklatokat vasárnap d.e. 9 órai egyetemi szentmisék keretében tartotta. Az ifjúsághoz intézett beszédeit az elôzô tanévben az ifjúság és Egyház kapcsolatai és gyakorlati kérdések (szociális, nemzeti problémák, háború stb.) megtárgyalásának szentelte. Az idei évben a Katolikus Fôiskolai Diákszövetség elnökségének felkérésére az egyetemi hitszónoklatok keretében hivatásetikai beszédsorozatot kezdett, amelynek során az egyes élethivatások és foglalkozási ágak erkölcsi követelményeit fejtegette. Az egyetemi ifjúsággal való érintkezésének jelentôs részét az Egyetem Tanácsának fennhatósága alatt álló Pázmány Diákotthon ifjúságával való foglalkozás alkotta. A három épületben (Üllôi út 20-22, Erkel u. 9.) elhelyezett 180 egyetemi hallgatónak volt a Tanács megbízásából az intézeten kívül lakó igazgató-professzort helyettesítô tanulmányi felügyelôje. A Diákotthon tagjain keresztül teremtette meg közelebbi kapcsolatait az ifjúsággal és azokkal a diákegyesülettekkel, amelyeknek az alája tartozó egyetemi hallgatók a tagjai. Újabb megbízatást nyert átmenetileg a Vallás- és Közoktatásügyi minisztérium részérôl 1941 november 1-én, mikor a Horthy Miklós kollégium lelkészét megbízatása alól felmentették, és ôt bízták meg a kollégium katolikus tagjainak lelkigondozásával. A 250 fôbôl álló katolikus hallgatóság lelkigondozását a kollégiumi istentiszteletek és a kollégiumban alapult Mária Kongregáció keretében végezte. A fenti munkakörök feladatainak elvégzése mellett arra is törekedett, hogy az ifjúság minél szélesebb rétegével kapcsolatba jusson. Rendes heti gyóntatója volt a pesti Szent Imre Kollégiumnak, s a budai Szent Imre Kollégiumban is többször megjelent elôadások tartása és gyóntatás céljából. A Katolikus tanáregyesület felkérésére elvállalta a Szent Gellért Kollégium tagjainak lelkivezetését, és ott többször, lehetôleg havonkint tartott elôadásokat a fiúknak és gyóntatott. Valamennyi katolikus diákegyesületünk vezetôségével és tagjaival igyekezett közvetlen kapcsolatokat létesíteni. Résztvett az Actio Catholica fôiskolai ifjúsági csoportjának munkásságában, bekapcsolódott a Katolikus Diákszövetség tevékenységébe, résztvett Emericana corporatiok, Szent Imre Kör, Egyetemi Mária Kongregáció, Prohászka Körök gyűlésein és ezeken a helyeken, valamint a cserkészvezetôi tanfolyamokon az egyetemi hallgatók számára elôadásokat tartott. A nem katolikus diákegyesületeket összefogó Nemzeti Diákszövetség vezetôségével szívélyes jóviszonyt tartott fenn és az általuk rendezett összejöveteleken, ünnepélyeken megjelent. Több alkalommal rendezett nagyböjti triduumot egyetemi hallgatóknak, így mindkét esztendôben a Műegyetem rektorának és tanácsának támogatásával nagyböjti lelkigyakorlatot tartott külön a Műegyetem hallgatói számára is. ======================================================================== 5. Tihanyi Tibor jelentése 1943. január 1. -- 1944. Függelék április közötti munkájáról (HKL 1b 67. doboz 619/1943/44) Magnifice Domine Rector! Tekintetes Egyetemi Tanács! A budapesti Pázmány-egyetem ezidôszerinti hitszónoka és lelkésze, megbízatása végére érvén, a következôkben teszi meg tiszteletteljes jelentését Isten kegyelmébôl való működésérôl, illetve az egyetemi ifjúság lelkigondozásának jelenlegi helyzetérôl. Mondanivalómat 2 csoportba osztom: 1. Mit vettem tervbe működésem kezdetén, 2. Mennyi valósult meg ebbôl. 1. Tervek. Az egyetemi lelkész tisztjének vállalásakor néhány jótanácson kívül semmi pozitívumot sem talált működési területén, amit az érdemes Elôdökkel azonos szellemben továbbépíthetett volna. Ez adta az ösztönzést a következô célkitűzésekre: 1. az egyetemi lelkészséget a sejthetô jogi és anyagi nehézségek megkerülésével intézményesíteni, s ily módon a személyi változások, s a folytonos és káros újrakezdés tényétôl mentesíteni kell. 2. meg kell találni az ifjúságnak egyesületekbe és kollégiumokba nem tömörült, széles rétegeihez a megközelítési lehetôséget, személy szerinti nyilvántartással. 3. módot kell találni a hittani ismeretek fogalmi átépítésére, fölelevenítésére, egyénítésére és tovább-fejlesztésére. 4. lehetôvé kell tenni, hogy a lelkészség elgondolásai minden egyetemi hallgatóhoz eljuthassanak. 5. az egyetemi Isten-tisztelet kérdését látszatos megoldások helyett az élet követelményeivel össze kell hangolni, vagyis realizálva a maga formájára kell hozni. 6. az egyetemi szentbeszédet az egyetemi ifjúság lelki és szellemi igényeihez kell igazítani. 7. az egyetemi ifjúság várakozását a minél teljesebb mértékben vallásos öntevékenységgé kell bontakoztatni. Homályosan és nagy körvonalakban ezek a tervek jelentek meg a kezdô egyetemi hitszónok és lelkész elgondolásában és megérzéseiben. 2. A következôkben az áttekinthetôség, rövidség és adatszerűség kedvéért schematikus rendben arról számolunk be, hogy nehéz körülmények között haladó, alig csonkán-másféléves működésünk alatt mennyi vált valóra az elképzelésekbôl. Chartoték. A név és cím szerinti megközelítés lehetôvé tételére félévenkint átselejtezendô, illetve kiegészítendô, pontos chartoték készítése vált szükségessé. Erre a célra a fakultások jellegzetes színére festett kartonokat nyomattunk. Elôadások. Az egyetemi lelkész a következô, munkakörébe tartozó elôadásokat tartotta: 1. 1943 februárjában az Emericana Transdanubia Corporatiójának kiskáptalanján: A magyar értelmiség jövô feladatairól. 2. 1943 nagyböjtjén Egyetemünk templomában konferencia beszédsorozatot tartott minden szerdán: A mai idôk legégetôbb kérdéseinek theológiai vonatkozásairól. 3. 1943 áprilisában a K.D.Sz. vezetôképzô kurzusán: Az ember theológiájáról. 4. 1943 áprilisában a Pro Christo lelkinapján: Az ôrangyaltan theológiájáról. 5. 1943 júniusában az Országos Lelkipásztori Konferencián fölszólalt: Az egyetemi lelkészek, hittanárok és plébánosok ügykörének egymáshoz való viszonyáról. 6. 1943 októberében a V.K.M. országos egyetemi lelkészi értekezletén: Az egyetemi pasztoráció jelenérôl és föladatairól. 7. 1943 októberében a Pro Christo Krisztus-király estjén: Krisztus-király toborzója. 8. 1943 novemberében a nagyváradi A. C. világnézeti akadémiáján: A művelt magyar ifjúság kötelességeirôl. 9. 1943 decemberében a kecskeméti róm. kat. egyházközség líceum- elôadás sorozatában: Az egyetemi lelkipásztorkodás kulisszatitkairól. 10. 1944 februárjában a K.D.Sz. leányok számára rendezett világnézeti akadémiáján: A szeretet theológiájáról. 11. 1944 márciusában a Collegium Marianum jótékony célú műsoros estjén: A diáklakások égetô szükségességérôl. 12. Többször felszólalt az A.C. Országos Egyetemi és Fôiskolai Bizottságában Egyetemünk tagságát érintô ügyekben. Éneklés. Az egyetemi ifjúság Istent-tisztelô öntevékenységének fokozása érdekében az egyetemi lelkész hálás köszönetét fejezte ki Dr. Teller Frigyes egyetemi egyházzenei igazgatónak a kispapságnak az egyetemi szentmiséken eddig teljesített kórusi működéséért, s e helyett az Egyetem fiú- és leányhallgatóiból szervezett egy 72-tagú éneklô-gárdát. A lelkes énekesek a Szent vagy, Uram c. korszerű énekgyűjtemény ôsi szenténekeit énekelték a hivatalos Énekrend szerint. Ennek lehetôvé tételére 72 énekeskönyvet és egy orgonakönyvet szerzett be a lelkész az Egyetemi Templom adományaiból. Fogadóórák. Az egyetemi hallgatókkal való személyes kapcsolatok és ráhatások létesülésére legalkalmasabbnak ígérkezett a lelkészi fogadóóra. Hogy az elvbôl minél teljesebb valóság legyen, az egyetemi lelkész elôszöris minden fakultás területén kért fogadási lehetôséget a Tekintetes Egyetemi Tanácstól. Ilymódom hetenkint egy-egy fakultásra 2-2 fogadóóra jutott. Lélektani okokból az idôpontot minden napon a d.u. 5-6 terjedô idôre tettük. Eleinte nagyon gyér volt az érdeklôdés. Az elsô körlevél ezen némileg lendített, de a nagytöbbség még mindig nem tudott mit kezdeni a fogadóórával, vagy kelletlenkedve húzódozott tôle. Erre a lelkész szükségesnek látta a kezdeményezést ezen a ponton is kézbe venni, és tapintatosan megfogalmazott, névreszóló meghívóval kérette magához a hallgatókat, fogadóóránkint 5-5-öt. Az eredmény igazolta a sejtelmet. A fiúhallgatók 40-50%-a, a leányhallgatók 80-90, sôt 100%- ban jöttek e a hívásra, s általános tapasztalat szerint nemcsak hogy nem érezték kellemetlennek a hívást, hanem hálásak voltak azért, hogy valaki ilyen értelemben törôdik velük, s meghatódva vették tudomásul, hogy az ô személyüket így számontartják. A kialakult beszélgetések és megnyilatkozások mutatták, milyen égetôen szükség van az ilyen egyénenkint való megbeszélésekre. Az egyetemi lelkésznek az a tapasztalata, hogy ezzel a módszerrel megtaláltuk az ifjúság nagy tömege készséges részéhez (60-70%) a hozzáférkôzés, s a személyes ráhatás útját és módját. Folyóiratok. Tekintve legtöbb egyetemi hallgató szerény anyagi viszonyait, az egyetemi lelkész jónak látta néhány legfontosabb vallási és világnézeti folyóiratnak a lelkészség terhére való megrendelését és munkatársak által forgalomba hozatalát. Egyelôre a Magyar Kultúra, az Élet és a Katolikus Szemle forgott közkézen fakultásonkint 5-5 példányban. A lelkészség pecsétjével megjelölt lappéldányokat az érdeklôdô hallgatók 1-2 napra kapták kölcsön. A visszakerült példányokból idôk folyamán vallási és világnézeti folyóirattár kerekedik az egyetemi hallgatók számára. A folyóiratok díjmentes olvastatásával egészséges vallási és lelki kultúraigényt vélünk belecsöpögtetni a magyar jövendô katolikus értelmiség tagjaiba. Gyóntatás. Az egyetemi lelkész minden hétköznapon 1 órát, vasárnapon és ünnepnapon 3 órát, elsôcsütörtökönkint 3, és elsô pénteken 2 órát gyóntatott. A gyónók között egyre több egyetemi hallgató mutatkozott. Az egyetemi szentmisén a prédikációt követôleg beiktatott gyóntatáskor pedig szinte kizárólag csak egyetemisták gyóntak. Többen végezték el gyónásukat az egyetemi fogadóórák alatt is. Hitoktatás. Még az 1942/43. tanév II. félévében kiérést intézett az egyetemi lelkész a Tekintetes Egyetemi Tanácshoz egyetemi fokú, fogalomtisztázó, illetve továbbképzô hitoktatás engedélyezése tárgyában. Egy 3 tanfolyamból álló tervezetet is kidolgozott egyidejűleg heti 1 órás beosztással, melyet mind a Hittudományi Kar, mind a T. Egyetemi Tanács jóváhagyott. A megkezdését azonban egy tanévnyi idôre elhalasztották. Remélhetôleg az 1944/45. tanév elsô szemeszterére megkezdésének nem lesz majd akadálya. Az egyetemi lelkész a maga részérôl működése folyamán egyik legfontosabb tennivalónak ismerte föl az egyetemi hitoktatást az ifjúság jelene és jövôje szempontjából, amiért szerinte az illetékeseknek minden lehetôt meg kellene tenniök. Hitszónoklás. Az 1942/43. tanév második, s az 1943/44. tanév elsô szemeszterében a vasárnapi és ünnepnapi evangéliumokról tartott az egyetemi hitszónok egyetemi színvonalra tekintô homília-sorozatot. Az 1943/44. tanév második szemeszterében: Mi az evangélium mondanivalója a mai idôk kérdéseire címmel tételes beszédsorozatot mondott a vasárnapi és ünnepnapi perikópákkal kapcsolatosan. Írások. Az egyetemi lelkész tollából a következô, működéséhez vágó írások jelentek meg: 1. 1943 októberében cikk a Nemzeti Újságban és a Budapesti Egyházközségi Tudósítóban: Csak egy zugot éjszakára! illetve 186=83? címmel. 2. 1944 januárjában a Sziklán állunk-ban cikk: Nos Rector címmel a Szent Imre Kollégiumok elöljáróinak egyetemista lelki könyveirôl. 3. 1944 februárjában a Sziklán állunk-ban a Pázmány-egyetemi Lelkészség szükséglakás-akciójának ismertetése. (Sok lap és folyóirat átvette.) 4. 1944 áprilisában cikk a Sziklán állunk-ban Valóban föltámadt címmel. Irodai fölszerelés. A V.K.M.-tôl külön segélyként kért és kiutalt alapból ügyvezetésünk rendjének és maradandóságának biztosítására a következô irodai könyveket szereztük be és vettük használatba: 1. a lelkészség munka-naplója, ill. Historia Domus-a. 2. pénztárnapló. 3. leltárnapló. 4. lakásakció-napló. 5. kereseti akció-napló. 6. beszélgetési napló (fakultásonkint). 7. iktató-könyv. 8. jegyakció-napló. 9. jótékonysági napló. 10. postakönyv. Az intézményesen működô Egyetemi Lelkészség házi használatára középrészén kereszttel díszített pecsétnyomót is készíttetett ,,Pázmány- egyetemi Lelkészség, Budapest'' körirattal. A pecsétnyomót fôként a folyóiratok, könyvek, a tôlünk kapott jegyek megjelölése és közvetítések esetén az igazolások tették nélkülözhetetlenné. Jegy-akció. Néhány, az Egyetemi Lelkészség címére érkezett pénz-, vagy természetbeni adomány hangverseny, illetve film-elôadásra szóló jegyekre volt kifejezetten szánva. Arra szorult és méltó egyetemi hallgatóknak tehát a Lelkészség házi pecsétjével megjelölt ingyenes jegyet juttattunk. Ennek elônyei többféle szempontból nyilvánvalóak. Jótékonykodás. Az Egyetemi Templom Szent Antal-perselyébôl és az Egyetemi Lelkészség címére érkezett adományokból több, egészen nehéz helyzetbe került, legtöbbnyire mit sem sejtô egyetemi hallgató részesült pénzsegélyben. Errôl szóló részletes elszámolás pénztárkönyvünkben található. Több alkalommal közvetítettünk egy-egy arra érdemesnek látszó diák ügyében az Egyetemi Diáksegítô felé is. Kereset-akció. A szegény sorsú, rendszerint önmagukat eltartó egyetemisták segítésére tanítványokat, betegápolást, gyűjtemény-rendezést stb.-t közvetített a lelkészség. A jövôben közösen vállalt és a segélyalapot szolgáló testi munkát is számítunk közvetíteni. Képviseltetések. 1943. pünkösdjének másodnapján az Emericanával és a K.D.Sz.-el karöltve s az A.C. Egyetemi és Fôiskolai Bizottságától támogatva 100- tagú küldöttséggel jelent meg Egyetemünk ifjúsága Esztergomban a Bíboros Hercegprímás Úr Ôeminenciája elôtt, hogy a magyar egyetemi ifjúság hódolatát és ragaszkodását a Magyar Katolikus Egyház iránt kifejezze, és utasításait kérje. Az egyetemi lelkész a Vincenénék templomában mondott szentmisét az egyetemi ifjúság számára. Ebédre az A.C. vendégei voltunk. Délután Dr. Leopold kanonok úr vezetésével az ásatásokat tekintettük meg. 1944 januárjában Árpádházi Margit szenttéavatási ünnepségein egy 32- tagú küldöttség képviselte Egyetemünk ifjúságát. Kollégiumok. A fôváros területén működô egyetemi kollégiumok látogatását és lelki ellátását az egyetemi lelkész a műegyetemiek lelki gondozásával megbízott lelkésszel és több önkéntes pap-munkatárssal osztotta meg. Ilyenformán az egyetemi lelkész 4 leány- és 2 fiúkollégiumot látogatott, általában havonta egyszer, a Sarolta Kollégiumot pedig a tagok kérésére a nagyböjt folyamán hetenkint. A látogatások alkalmával mindannyiszor elôadást tartott a rendszerint szép számmal (kb. 80%-ban) összegyűlt hallgatóknak. A lehetôleg problémafölvetô és megvilágításra törekvô elôadást mindannyiszor hozzászólások és sokszor igen termékeny viták követték. Könyvtár. Az egyetemi lelkészség szükségesnek látta az egyetemi ifjúság lelki művelôdésének elôsegítésére vallásos és aszketikus tárgyú, decentralizált kezelésű könyvtár szervezését. A könyveket részint a hallgatók által ajándékozott példányokból, részint az erre a célra szerzett külön adomány-alapból szerezzük. A szervezés egyelôre még a kezdetén tart. Hamarosan elérjük a 30 kötetet, hogy aztán a jövô tanévben meghaladhassuk a 100-at. Körlevél. A plakátot sokan nem méltatják kellô figyelemre, vagy rosszakaratú kezek gyakran letépik. A röpcédula osztogatása sokszor nehézkes, néha kellemetlenkedésként hat, máskor meg nem jut el az illetékesek kezébe. E helyett tehát sokkal alkalmasabbnak bizonyult a félévenkint egyszer, a szemeszter elején, címre és névre szóló, tehát posta révén mindenkinek az otthonába eljuttatott körlevél útján tudatni az ifjúságot az Egyetemi Lelkészség egy-egy félévre szóló, közvetlen programjáról, illetve általa fölhívni az ifjúság figyelmét egy-egy éppen idôszerű, lelki tennivalóra. Tapasztalat szerint íly módon a szülôi ház is értesül a lelkészség célkitűzéseirôl, és mindjárt jótékony serkentéssel működik együtt a lelki értékek munkálásában. Lakás-akció A háborús viszonyok következtében még inkább megnehezedett diák-lakás helyzet enyhítésére Egyetemünk diákotthonában 45 pótágyas férôhelyet létesített az egyetemi lelkész, kölcsön-bútorokat és kölcsön-ágyneműt szerezve. Jószívű katolikus családoknál pedig egészen olcsó, sôt ingyenes, vagy tanításért adott lakást közvetített a lelkészség által kezdeményezett lakás-akció eredményeképpen 28 fiú-, illetôleg leány- hallgatónak. Ezt a lelkészség a jövôben is folytatni óhajtja. Látogatások. Az egyetemi lelkész többször tett látogatást az egyetemi hallgatók lakás-körülményeinek, továbbá a műegyetemi lelkész működési módszereinek tanulmányozására. Lelkészség. A egyetemi lelkész az egyre növekvô technikai teendôk és fôként a nyilvántartás munkálatainak elvégzésére a T. Egyetemi Tanács jóváhagyásával egy kettôs középponti irodát létesített. Ez a teljesen magánjellegű intézmény az egyetemi lelki-gondozás ügyének középponti szerve, melyben 5 egyetemi-hallgató munkatárs képezi az egyetemi lelkész állandó segítségét. A fiú-hallgatók ügyét fiúk, a leány- hallgatókét leányok kezelik. Egy bölcsészhallgató pedig az iktató és könyvelô munkálatokat végzi. Ez a középponti intézmény több ügycsoportra tagozódik: 1. lelki és szellemi, 2. szociális, 3. sajtó és propaganda, 4. anyagi és összefogó ügycsoportra. Ezt a vezérkarnak számító lelkészségi középpontot az alkalmilag segítô munkatársak mintegy 30 egyetemistából álló gyűrűje fogja körül. Ilyenképpen biztosítva van az ifjúság sokfelé szétszórt és nehezen hozzáférhetô tömegeivel a szerves és gyors összeköttetés. Lelkigyakorlatok. Az egész egyetem ifjúságára tekinteni akaró nagyböjti lelkigyakorlatot a K.D.Sz. illetve az Emericana rendezte. Valamikor eme két egyesület ilyenirányú működése egyetemi hivatalos szerv (egyetemi lelkészség) hiányában nélkülözhetetlenül fontos volt. Ma azonban már az volna kívánatos, hogy az Egyetemi Lelkészség vegye kezébe a lelkigyakorlatok ügyét is. Az idei Emericana-lelkigyakorlat népes volt, de meg lehetett állapítani, hogy csak az egyesület tagjait vonzotta. A K.D.Sz. rendezésében lefolyt ú.n. hivatalos egyetemi lelkigyakorlat azonban csak igen kevésszámú egyetemi hallgatót tudott megmozgatni. Mindezek a tapasztalatok az egyetemi lelkészt arra indították, hogy a jövôben a lelkészség rendezze majd meg az egyetemi lelkigyakorlatokat, mégpedig a sokkalta célravezetôbb, fakultásonkénti megosztással, és külön a fiú-, külön a leány-hallgatók részére. Zárt lelkigyakorlatok lehetôvé tételére az egyetemi lelkész segélyalapot szerzett. Ilyenformán két csoportban 85 leányhallgató végzett lelkigyakorlatot a Péceli nôi lelkigyakorlatos házban, 10, 20, 30, 50%-os díjkedvezménnyel, 5 egészen szegény sorsú hallgató pedig egészen ingyenesen. Fiúcsoport szervezését is elkezdtük. Jelentkezôk szépen mutatkoztak, de a Manrézában a csoporthelyek az egész naptári évre elôre annyira le voltak foglalva, hogy külön egyetemista csoport számára nem kaptunk helyet. A mégis jelentkezettek különféle egyetemi és kollégiumi csoportokhoz csatlakoztak szétszórva. Levente. Az önállósított egyetemi levente kereteiben az egyetemi lelkész az ott törvényesen megkövetelt erkölcsi oktatást iparkodott személyesen vállalni, s az egyes csoportoknak havonkint 1-1 órás oktatást adott. A T. Egyetemi Tanács részérôl azonban, nyilván bizonyos látszatok és félreértések alapján, ez helytelenítésben részesült nem a lelkész, hanem a levente felé. Az egyetemi lelkész erre az oktatásokat további intézkedésig megszüntette, s a további oktatás engedélyezését kérô beadványt terjesztett. A Beadványra válasz eddig még nem érkezett. Nyomtatványok. Működési idôm alatt az egyetemi lelki gondozás ügyében a következô nyomtatványok jelentek meg: 1. röpcédula az advent konferencia-beszédekrôl. 2. plakát és röpcédula az egyetemi szentmisén való megjelenésrôl. 3. röpcédula a Katolikus Nagygyűlés propagálására. 4. plakát és röpcédula a 11-órai egyetemi szentmisérôl és szentbeszédrôl. 5. plakát az egyetemi lelkészi fogadóórák helyérôl és idejérôl. 6. az Egyetemi Lelkészség 1. számú körlevele. 7. plakát a januári, zárt lelkigyakorlatról. 8. plakát és röpcédula a márciusi, zárt, péceli lekigyakorlatról. 9. az Egyetemi Lelkészség 2. számú körlevele. 10. fakultás-színű chartoték lapok. 11. személyre szóló, válaszlevelezôlapos meghívó az egyetemi lelkészi fogadóórákra. 12. részletfölvilágosításokat adó, értesítô levelezôlap a zárt lelkigyakorlatozók számára. Prefektusság. Az egyetemi lelkész, mint a Pázmány Diákotthon tanulmányi és fegyelmi ügyeinek felügyelôje, az intézet igazgatójával egyetértôleg arra törekedett, hogy az intézet egyre kevésbé diákszálló, hanem egyre inkább kollégium legyen. Ezért vezette be a prefektusi összejöveteleket, melyeken az intézet növendékeit nevelni és irányítani törekedett. A szeniori rendszer kiépítése a fokozottabb fegyelmet és ellenôrzést szolgálta, hasonlóképen a fölkelési rend és az esti kimaradások életszerű szabályozása is. Az alkalmazottakra is fordítottunk gondot külön lelkigyakorlattal és megbeszélésekkel. A lakó és tanuló-szobákat képekkel és virággal szerettük volna lakályosabbakká tenni, de kedves tervünket eddig a háború meghiúsította. Szentmise. Amikor a túlságosan korai és csak a közelében lakóknak megfelelô 9- órai kezdetrôl a T. Egyetemi Tanács engedelmével a 11-órai idôpontra tértünk át, akkor az egész egyetemi ifjúság számára óhajtottuk megközelíthetôvé tenni az egyetemi szentmisét. A résztvevô egyetemi hallgatók száma ezzel észrevehetôen emelkedett is, egy-egy szentmisén átlagos számítás szerint 200-250 hallgató vesz részt. Ezek azonban nagyjából mindig ugyanazok voltak. Mivel sem a résztvevôk száma, sem ez a partikularizmus nem kielégítô, s az ifjúság magától adódó, nagyobbarányú bejárására nem lehet számítani, az egyetemi lelkész névreszóló meghívók kibocsátását vette tervbe. Ilyenformán egy-egy hallgató egy tanév folyamán háromszor kerül majd sora, s egy-egy hivatalos szentmisén 350-400 egyetemi hallgató remélhetô reálisan. Az elgondolást az ifjúság életszerűnek találta és rokonszenvvel fogadta. Ezzel a megoldással reméljük az egyetemi tanár urak és családjuk idônkinti példaadó bekapcsolódását is, amit eddig az egyetemi Isten- tisztelet szép és fontos ügye sajnálattal nélkülözött. Semmiképpen sem sikerül az ifjúságot az Egyetemi Templomba terelni az uralkodóház elhunyt tagjaiért szokásos gyászmisékre. Kívánatos volna ezeknek az ilyen körülmények között csupán külsôségnek számító miséknek redukálása, illetve az Egyetemi Templom belsô kötelezettségei közé való utalása. Az egyetemi lelkész mindennap az Egyetemi templomban misézett, vasárnapokon és ünnepnapokon pedig a 9-órai szentmisét szokta rendszeresen végezni. Magnifice Domine Rector! Tekintetes Egyetemi Tanács! Jelentésemnek végére értem. A mostanában reánknehezedô mostoha körülmények ellenére is mutatkozó szerény eredményekért a jó Istennek hálát adva, a megtisztelô bizalomért pedig a T. Egyetemi Tanácsnak köszönetet mondva, maradok a T. Egyetemi Tanács iránt Budapesten, 1944. április 21-én. ôszinte. mély tisztelettel Dr. Tihanyi Tibor kegyesrendi theológiai tanár, tudományegyetemi hitszónok és lelkész. ======================================================================== 6. Tihanyi Tibor jelentése 1945. november 15-én Függelék (PL N. 581. doboz 1581/1947) Az alábbiakban eligazító képet óhajtunk nyújtani a Pázmány lelkészség működésérôl, eredményeirôl, terveirôl. Ezt nem a statisztikai adatok sokszor megtévesztô sorozatával, hanem a részletekbe nyúló tények elsorolásával és rövid megjellemzésével, mintegy mozaikszerűen szeretnôk megvalósítani, mert ezt a módot tartjuk a legôszintébbnek és legtermékenyítôbbnek a javító és továbbfejlesztô észrevételek megalapozására. Az összes, lelki felügyeletünk alatt álló hallgató száma mintegy 4700. Ebbôl mintegy 1200 leány, 3500 fiú. Megjegyezzük, hogy a nôhallgatók között legújabban elég jelentôs számú férjes, illetve özvegy nôi lélek akad. A továbbiakban a részlettényeket betűrendbe sorolt hívószavak alatt terjesztjük elô. Apostoltestületek. Az egyházjogilag fiktív egyetemi egyházközség, s az egyetemi hallgatók színvonalán tapasztalatunk szerint nem eléggé vonzó quasi- egyházközség helyett, mely egyetemünkön várhatólag fedônévként tekintôdnék és igen alkalmas támadási felületet nyújtana az egyetemi lelkipásztorkodás kiirtására törô elemeknek, mi inkább a mozgalmi alapon működô és sejtrendszerű apostoltestületeket szerveztük meg. Ezek az orvoskaron 14, a bölcsészkaron 16, a jogi karon 12 tagból állnak. Gyűléseiket a közszükséglethez mérten, de legalább szemeszterenként egyszer tartják. Egyénileg azonban eleven érintkezésben állnak a lelkésszel és annak utasításai, kérései és megbízásai alapján mozdítják az éppen esedékes katolikus ügyeket az egyesek és a közösség felé. Áttérések. A mai napig számító egy esztendô alatt összesen 5 protestáns lélek tért vissza a Pázmány-lelkész vezetése alatt Egyházunkba. Ezek közül 2 az Érseki Helytartóság által is méltányolt okból egyelôre titkosan. Mind az 5 lelkészségünkön részesült több hónapon keresztül oktatásban, és Egyetemünk Szentegyházában tette le a hitvallást az erre illetékes helyrôl meghatalmazott lelkész kezébe. Cserkészet. A több oldalról megnyilvánult óhajnak megfelelôen megkíséreljük összehozni a gondozásunkra bízott karok hallgatóiból a katolikus egyetemista cserkész-csapatot. Ennek szervezô munkálataival egy negyedféléves bölcsészhallgatót bíztunk meg. Eligazító szolgálat. Tekintettel az egyetemünkre tapasztalatok híján fölérkezô elsôéves hallgatóinkat fenyegetô sokféle elkallódási és elhalászási veszedelemre, és nem utolsó sorban a marxista tényezôk részérôl történô materialista próbálkozásokra, és tôrbecsaló kísérletekre, a beiratkozások tartamára megszerveztük, most már másodszor, a tanulmányi, lakás- és menza-ügyekben, valamint egyesületi kérdésekben útbaigazító inspekció-szolgálatunkat. A Pázmány Kollégium épületében külön irodahelységben várták 20 napon keresztül a hirdetményekrôl irtesült gólyákat a tapasztalt idôsebb hallgatók. Kiküldötteink a kari egyesületek hasonló célzatú, de más irányú eligazítást munkáló hallgatók között is ott voltak, és az odavetôdött katolikus gólyákat kellô tapintattal kezelésbe vették. Eligazító irodánk átlagos napi forgalma 15-20 hallgató volt. Elôadások. Az egyetemi lelkész a legutóbbi idôkben a következô, működési köréhez tartozó elôadásokat tartotta: Pázmány Kollégium közgyűlésein és bizottsági ülésein többször; a budai és pesti Szent Imre kollégiumok évszaki gyónásain és a kongregációban konferenciát mondott; az Egyetemi lelkészi-munkaközösség, a Kat. Internátusi Bizottság ülésein, az A. C. különbözô értekezletein többször felszólalt; a katolikus egyetemi és fôiskolai hallgatók országos kongresszusán és a szakcsi katolikus nyári egyetemen elôadásokat tartott; a csepeli egyetemisták egyházközségi vezetô-tanfolyamán elôadást, a Collegium Theresianum tagjainak lelkinapot, a Jolanta Kollégium tagjainak szentbeszédet, az idei tanévben megalakult kongregációs csoportokban gyűlésenkint elmélkedést, az egyetemi hallgatóktól leginkább látogatott két templomban: a pesti Angolkisasszonyoknál és a budai Cisztercitáknál párhuzamosan május hónap minden napján szentbeszédet tartott. Némileg idetartozik a május hónapban megtartott egyetemi magántanári elôadás is melyen sok egyetemista hívünk vett részt. Meghívott elôadókkal 12 elôadásból álló sorozatot rendezünk ez év októberétôl kezdve Kereszténység és Demokrácia címmel, ötöt az elsô, hetet a második szemeszter folyamán. A rendezést a lelkészség szellemi ügycsoportja és a jogi kari apostoltestület karöltve végzi. Elsôpéntek. A múlt tanév kedvezô jelenségein ás a többek részérôl megnyilatkozott óhajnak megfelelve, a jelen akadémiai évben elindítottuk elsôpéntek- mozgalmunkat. A gondolat terjesztését és a szép ügyre szóló apostolkodást a lelki ügycsoport tagjai intézik. Éneklés. Az ostrom után alakult templomi vegyeskarunkat a karvezetô számunkra tarthatatlan viselkedése miatt föl kellett oszlatnunk Marcell Atya jóváhagyásával. Azóta népi énekléssel díszítettük szentmiséinket. Most pedig a szakcsi nyári egyetem lelkes működésébôl kiindulva, ismét vegyeskart szerveztünk. A vegyeskar az Egyetemi Templom Prohászka Kórus nevet kapta. Szervezését és vezetését Dr. Maklári Lajos piarista tanár látja el sok önzetlenséggel és hozzáértéssel. A Prohászka-kórus működése elé nagy reménykedéssel tekintünk. Érintkezés. A Pázmány-egyetemnek szinte atomizáltan individualista és hűvösen humanista légkörében nagyon nehéz érintkezést találni a hallgatókhoz. Az órákon az elôadók miatt és a másra beállított lélektani körülmények miatt, a quadransokban a lelkészi munkára görbe szemmel tekintô és a hallgatók tanulmányi és elhelyezkedési exisztenciáját veszélyeztetô tényezôk miatt bajos a lelkészi minôsítésben való forgolódás. Ezért az egyetemi lelkész az idei tanévtôl kezdôdôleg szabad-bölcsészként hallgatónak iratkozott be, hogy több lehetôsége nyíljék a hallgatókkal együtt lenni. Faliújság. A lelkész számára leküzdhetetlen nyomdaköltség miatt körlevelek helyett faliújság által adjuk tudtul híreinket az egyetemi hallgatóknak. Minden karon van a Tanácstól engedélyezett táblánk. Az anyagban hírek, fölszólalások és jelszavas buzdítások kapnak helyet az irodalomból vett részletek között, egyetemi színvonalon. A szerkesztést és az elkészítés technikai részeit a lelkészség 9 tagból álló sajtó- propaganda ügycsoportja végzi. A fali-újság anyaga havonként frissül. Fogadások. A lelkész reggelenkint a gyóntatószékben és a sekrestyében, délutánonkint pedig a lelkészség üllôi-úti helységében áll rendelkezésre a hallgatóknak. Az azelôtt szokásos és a lelkész számára kötelezônek elôírt egy órányi idôt a legutóbbi 2 esztendô óta napi 2 órára kellett bôvíteni. A régebbi hívásos módszer fölöslegessé vált, mert naponta 15-20 hallgató fordul meg a lelkészi fogadóórákon. Ezek túlnyomólag szocial-karitativ természetű ügyekkel keresik a lelkészt, és csak kisebb számban kifejezett lelki ügyekkel. A lelkésznek azonban van gondja rá, hogy a találkozást lelki érdeklôdésre és ösztönzésekre is fölhasználja. Utóbbi idôben szokássá lett, hogy az utcán is odaszegôdnek tanácskérô, problémázó, vagy máskor akadályozott hallgatók a valahová tartó lelkészhez, ami ugyan nem mindig kényelmes, de mindenképen örvendetes tünet. Fôiskolai Bizottság. Az A. C. ezen új keletű, föltétlenül szükséges, de igazi szerepére nehezen rátaláló szervében lelkészségünk mintegy 15 fônyi munkatárssal van képviselve, akik, mint értesülünk, buzgón dolgoznak. Gyóntatás. Kivétel nélkül minden nap reggel 7-8 és a szentmise elvégzése után gyóntat az egyetemi lelkész. Havonta jó néhányszor az egyetemi lelkészségen is kell gyóntatást végeznünk, sôt több alkalommal az utcán is, nagyon elfoglalt és munkára sietô egyetemistákkal. Az egyetemihallgató-gyónók száma a lelkésznél is az Egyetemi Templom gyóntatóinál is emelkedôben van. Ez valamennyiünknek megegyezô megállapítása és feltűnô élménye. Némi zavart jelent az egyetemi hallgatókkal szinte egykorú, frissen szentelt növendékpapoknak bekapcsolódása az egyetemi templomi pasztorációba, ami magában véve kifogástalan dolog ugyan, de az egyetemi hallgatók szemében kedvezôtlen lévén, hogy a gyóntatószékek elfüggönyözöttek, és csak a helyszínen eszmélnek rá a számukra túlságosan zsengekorú gyóntatóra, kitôl eligazító élettapasztalatot nem igen remélhetnek. Hitszónoklás. A Pázmány-egyetemi lelkész a Tanács megbízásából a nagy múltú egyetemi szószék hivatalos hitszónoka is. Ilyen minôségben, akadémikus hallgatóságot tartva szem elôtt, az elmúlt évben a vasárnapi-ünnepnapi szentleckékrôl, a jelen tanévben pedig a mariologia kérdéseirôl mond szentbeszédláncot. Szeptembertôl kezdve, mint újdonsült magántanár a növendékpapság hitszónoki képzésébe is bekapcsolódott heti egy órában. Irodalmi működés. A legutóbbi egy esztendô alatt a lelkész irodalmi munkássága fôként szakterületre szorítkozott. Az Evangéliumban megjelent 2 folytatásos homiletikai értekezésén kívül, a Practicum Homileticum és a Májusi szentbeszédlánc című könyvei jelentek meg, Homiletikai tanulmányok című munkája pedig most van közvetlen megjelenés alatt. A tudományos munkálkodást az egyetemista hívek közvéleménye elvárja lelkészétôl, ennek megvalósítása azonban csak az éjszaka óráiban sikerül úgy-ahogy. Az említett címek 12 év homiletikai munkásságának összegezését jelentik. Ismerkedés. A föntebb már jellemzett individualista nehézségek kiküszöbölésére az ismerkedési teák intézményét vezettük be. Erre névreszóló, és esetenkinti újabb és újabb csoportokra tekintô meghívással hozzuk össze az embereket. Rövid alkalmi műsort adunk, közepén párperces színvonalas és irodalmilag is formás elmélkedéssel Krisztus misztikus testérôl, kérve a megjelenteket, hogy ismerjék meg és tartsák számon egymást, mint katolikusokat. Egy csésze tea, vagy rakott-kenyér fűszerezi és egy háromnegyedórás tánc fejezi be az összejövetelt. Tanévenként egyszer egy-egy fakultásközi nagy teára hozzuk össze majd a hallgatókat. Eddig egy medikus csoport jött össze kb. 120, és egy szakcsi nyári egyetemi csoport kb. 45 résztvevôvel. Kirándulások. A katolikus ifjúság összehozására és együvétartozásának elmélyítésére, de a nem kívánatos társaságból való elvonásra is, bevezette a lelkészség a vasárnapi-ünnepnapi kirándulásokat a szentmise után. Eddig 3 kirándulás volt. Most a sport és szórakozási ügycsoport tagjai a szerzett tapasztalatok alapján elindulva, 17 kirándulás programját készítette elô az idei akadémiai évre. A kirándulásokat a lelkész személyesen vezeti munkatársak segítségével. Kollégium. Az elmúlt akadémiai évben nagyon éreztük a pártnyomás és uszítás, valamint az intézmények papi vezetés alóli kivonni-akarás kellemetlenségeit. Ezek a törekvések eszközeikben nem igen válogatósak, és többek között sajtótámadásokkal árasztották el az intézet vezetôségét, köztük az egyetemi lelkészt is. A viharokat azonban nemesen kiálltuk, s most helyreállt a rend és nyugalom, miután a rendbontó és lázadó elemeket a kollégiumból eltávolítottuk. Az építômunka fôleg az ifjúság legalapvetôbb napi igényeinek kiharcolásában, egyéni foglalkozásban, az elkerülhetetlen fegyelmi és közösségi ügyek pedagógiai kezelésében, a tanulmányi eredmények kikényszerítésében, az évenkint többször ismétlôdô szórakozási összejövetelek megszervezésében, ellenôrzésében és színvonal biztosításában, valamint az intézeti kongregáció adminisztrálásában ró teendôket az amúgy is nagyon igénybevett egyetemi lelkészre. Az egyetemtôl beosztott fölöttes hatóság véleménye szerint ugyan kielégítôen és a követelményeknek megfelelôen végezte a lelkész az intézeti munkát is, és ezért a Rector Magnificus és a Tanács ismételten részesítette dicséretben, a saját jól átgondolt véleményünk szerint azonban a kollégium tanulmányi és fegyelmi felügyelete -- különösen a mai idôkben -- igen nagy megterhelést jelent az egyetemi lelkészségre, és mivel magábanvéve is egész embert kívánna, sokkal intenzívebb foglalkozásra volna szükség fôként közösségi értelemben. A lelkészség tervszerű munkájaként könyvelhetô el a kollégium szervezetének kiépülése ( helybenlakó elnök-professzor, felelôs-tisztviselô adminisztratív igazgató, és két hivatásánál fogva is nevelôképes gondnok, kik közül az egyik pap, a másik tanár, míg régen diákok, tehát szakértelmetlen és felelôtlen elemek voltak; továbbá a kollégium diákbizottságának jogi megkreálása a Működési szabályzat megszerkesztésével. ) Kongregációk. Az idei akadémiai évben megszerveztük karonként a kongregációt fiú és leánycsoportokkal. Jogilag a Központi Kongregáció alcsoportjának tekintjük magunkat. A taglétszám emelkedôben van. Eddig a bölcsészfiúk 24, a bölcsészlányok 32, az orvos-fiúk 21, az orvos-lányok 28, a jogász- fiúk 25, a jogász-lányok 9 tagot számlálnak. Az orvos-fiúk prézese Zemplén György theológiai kari professzor, a többi csoportot az egyetemi lelkész vezeti. Üléseinket esténkint 1/4 8-kor rendezzük, az egyetemi órák befejeztével. Minden héten tartunk gyűlést, mert elvünk hogy egyébként ellanyhul a kongregáció élete. Általában minden második- harmadik gyűlésre valamilyen katolikus szemszögű szakelôadást teszünk, amelynek megtartására szakembert hívunk. Gyűléseink anyaga: elmélkedés, mely most a Boldogasszony évre tekintôleg a mariológia valamelyik kérdésérôl szól; majd egy-egy közérdeklôdéshez mért elôadás, vagy ankétszerű megbeszélés a tagok élénken vitázó bekapcsolásával; nyitott katolikus szemmel című rovatunk, melyben az idôszerű eseményeket, híreket és a fölmerült, fôleg egyetemi órákon elhangzott hitellenes kijelentéseket szedjük rostokra; majd szervezeti ügyeinket beszéljük meg és a következô héten kifejtendô apostoli munka módozatairól tárgyalunk; végül a pensum következik, amely két részbôl áll: valami egészen belsô lelki föladat a következô hétre, mint pl. szentség- látogatás, vagy önmegtagadás mindennap és egy gyakorlati tennivaló kifelé. Arra törekszünk, hogy a kongregációnak egészen mai formát adjunk, olyan tartalommal, amilyet a mai idôk követelnek. Nem elôre határozzuk meg annak formáját, hanem engedjük, hogy az élet fejlessz ki olyanná, amilyennek a mai egyetemi légkörben lennie kell. Ezért minden összejövetel után a magisztrátus tagjaival együtt megyünk hazafelé, és megtartjuk az ú.n. ,,taglót'', mely a lezajlott gyűlés pozitívumait és negatívumait frissiben kihámozza, és prézesnek, magisztrátusnak és tagoknak kérlelhetetlen keresztényi ôszinteséggel megmondja a magáét, és levonja a jövôre szolgáló tanulságokat. Egy -- egy nagyobb jelentôségű téma alkalmával, vagy nevesebb elôadó szereplésekor az egy fakultás fiú- és leánycsoportjai közös gyűlésen vesznek részt, amit a karon belül kívánatos katolikus egység ténye is javall. Gyűléseinken gondot fordítunk a legújabb irodalom regisztrálására, valamint szentének- és gregorián-ének ismeretünk fejlesztésére és gyakorlati tudnivalókra is. Ez utóbbiak között az emberekkel való helyes bánásmód, az apostol és szónok-iskola, továbbá a jó társadalmi modor csiszolgatása szoktak szerepelni. Minden hónap elsô vasárnapján közös szentáldozást végeznek a kongregáció tagjai, és ezt a havi rekollekció követi. Hogy összejöveteleinket a tantermi feszességtôl föloldva minél családiasabbá tegyük, nem az egyetemen, hanem a Katolikus Népszövetség termeiben tartjuk. A kongregációk adminisztrálása az egyetemi lelkész munkáját igen megnöveli, hiszen 5 estét foglal le teljesen és 5 féldélutánt tölt ki a gyűlésekre való készület, de mégis érdemesnek látszó befektetés, mert a lelkipásztori munka kovászának bizonyul a kongregáció, és lassan az egész egyetemi lelkészség életmegnyilvánulásai a kongregációk köré csoportosulnak. A vázolt tényekhez képest úgy érezzük, hogy Bíboros Fôpásztorunk atyai elgondolásait szerény lehetôségeinkhez képest megvalósítottuk. Külföldi kapcsolatok. Munkatársaink közül egy Amerikában van az indianai egyetemen, ahol jövendô katolikus nôapostolképzô kollégiumunk számára gyűjti a tapasztalatokat és az anyagiakat. (Dr. Szörényi Emma). Olaszországban, Rómában egy archeológa munkatársunk intézi fölmerült ügyeinket. (Thomasz Edith). Franciaországban, Párisban a Pax Romana, és az onnan könnyebben elérhetô egyéb külföldi katolikus intézmények felé képviseli ügyeinket és építi összeköttetéseinket egy bölcsészhallgató. (Sárkány Zuárd) Svájcban, Friburgban, szintén a Pax Romana irányában, de más külföldi tényezôkhöz is szövi a szálakat, de bármely hozzájuttatott ügyet készséggel intéz egy joghallgató munkatársunk. (Tóth Tamás) A közvetlen ügyintézésben, és adott esetekben elôre megbeszélt képviselésünkön kívül igen nagy szolgálatot tesznek külföldön tanuló munkatársaink azzal, hogy idônkint beszámolnak az ottani katolikus egyetemista élet sajátosságairól. Leveleiket kongregációs és apostoltestületi gyűléseinken szoktuk ismertetni, és a nálunk hiányzó tények meggyökereztetésére intézkedéseket teszünk. Lelkészségi keret. A lelkészség segéderôi 14 ügycsoportba osztva fejtik ki tevékenységüket. Ezek a következôk: 1. Szervezési ügyek. (Rádly Béla jh.) 2. Lelki ügyek. (Fekete Károly bh., Bollobás Márta bh., Lehoczky Ildikó bh.) 3. Szellemi ügyek. (Szirtey Viktor jh., Kovács Géza bh., Bálint István jh.) 4. Könyvtári ügyek. (Domján Ottilia oh., Körmendy Anna bh.) 5. Sajtó ügyek. (Andányi Gyula jh., Bakonyi Anna oh., Szilass Noémi bh., Kotlácsik József jh., Liska Dénes bh., Járó Éva bh., Szálka Irma jh., Körmendy Anna bh.) 6. Propaganda ügyek. (Puskás Márta oh., Rádly Béla jh., Domján Ottilia oh., Wolkóber Zoltán bh., Rábay Egon bh.) 7. Szociális ügyek. (Csengery Veronika bh., Lovász István jh., Liska Dénes bh., Pusztay Erzsébet oh., Medgyess Borbála bh.) 8. Lélekmentô szolgálat. (Farkass Katalin oh., Lukits Edit oh., Hoós Magda oh., Runtag Klára oh., Rajcsányi Marietta oh., Marossy Jenô oh., Rüdiger Edit bh.) 9. Külsô ügyek. (Járó Éva bh., Bálint István jh., Lengyel Károly jh., Kaas Ervin bh., Kaas Éva bh., Habos Márta bh., Györgyey Aladár bh., Schlosser László oh., Kemper Jenô oh.) 10. Egyesületi ügyek. (Danczkay István oh., Körmendy Anna bh., Nagy Izabella bh.) 11. Sport ügyek. (Hollósy László bh.f., Kovács János bh.) 12. Szórakozási ügyek. (Mészáros Dóra bh., Haniss József oh., Veress Magda bh.) 13. Anyagi ügyek. (Zlinszky János jh.) 14. Irodai ügyek. (Szálka Irma jh.) Ez a kimutatás csak a tényleges működô tagokról tesz említést. Az érintkezés és a gondolat- és utasítás-váltás megkönnyítésére a lelkészség portáján elhelyezett munkanapló és üzenet-füzet szolgál, melynek egyik rovatába a teendôk, másikban a vállalt és elintézett ügyek szerepelnek. Ez a berendezés idô szempontjából kötetleníti a tagok bekapcsolódását, akkor ejtvén útba a központot, amikor éppen ráérnek, s egyben állandóan áttekinthetôvé teszi a működést, elejét véve a mindenfelé gyakran tapasztalható, csupán névleges, látszólagos és formalisztikus megoldásoknak, ami véleményünk szerint katolikus közösségi életünk egyik rákfenéje. Kimutatható eredménnyel működô belsô munkatársaink száma 45. Ezek lehetôleg hetenkint egyszer fölkeresik a lelkészt egyenkénti megbeszélésre, mely néhány perc alatt megy végbe. Fôelvünk a tevékenykedésben az okos decentralizáció és öntevékenység: szemmeltartás és inspirálás szempontjából pedig a komoly centripetalizmus. Ötéves tapasztalataink szerint ez a legreálisabb berendezkedés az egyetemisták világában. Lelkészi munkaközösség. 3 éve létezik és működik. A legutolsó két évben a Pázmány-egyetemi lelkészre esett a mozgatás és összetartás terhe. Tapasztalataink szerint erôs realizálásra szorul a munkaközösség. meg kell szabadítanunk az önképzôkörösdiség és a mindenáron való uniformizálás veszedelmétôl, amelyet egyes fokozottabb becsvágytól izzó lelkészmunkatársak idéznek föl. Az egyetemi lelkészi munkakör a kezelendô anyag fiatalosan kiszámíthatatlan, forradalmi és szeszélyesen következetlen természete, valamint az egyetemenként és fôiskolánként egymástól lényegesen eltérô körülmények, s az egyetemi lelkészkedési terület módszeri föltáratlansága miatt annyira más és más igényeket támaszt a lelkipásztorral szemben, hogy csak az egyénileg és módszerileg kötetlen stílus tudja megoldani az elénk feszülô feladatokat. Teljesen a régi patinás elv a döntô: In necessariis unitas, in nonnecessariis libertas. Hogy pedig a jellemzett szabadság ne torzuljon szabadossággá, kívánatosnak tartanók szervesen is beleépíteni az egyetemi lelkészek csoportját az egyházi közigazgatásba, a lelkészek közül kiválasztott, tehát minden részletkérdéssel és az ügy különleges vonatkozásaival szerves kapcsolatban élô valamelyik tagnak érseki fôbiztosi minôségben való megbízása által. Ez az érseki fôbiztos fokozatosan kiépítené az egyetemi lelkészek működési irányelveit, a középiskolai hittanárok testületével való kapcsolatait, gondoskodnék a fölmerülô nehézségek, személyi hiányok orvoslásáról és képviselné az egyetemi lelkészek érdekeit az illetékes egyházi és világi tényezôk felé. A lelkészi munkaközösség tapasztalat- és vélemény-kicserélô összejöveteleit többéves tapasztalatainkhoz képest klubszerű, baráti együttes formájában tartjuk megfelelônek, melyre idônkint egy-egy külsô szakembert is meghívunk. Ez a Bíboros Fôpásztor óhajával egyezôleg havonkint egy számontartott, állandó napon történnék az esti órákban. Viszont az évi munkaprogram és szakismeretek kiegészítése érdekében -- megint szerény tapasztalataimra hivatkozva -- az évenként egyszer esedékes, országos, egyetemilelkészi konferenciát tartjuk megfelelônek, amelyre komoly szakembereket, tapasztalt lelkipásztorokat, a Püspöki Kar valamelyik tagját is meghívnók, és a budai, vagy pesti Szent Imre kollégiumban 2-3 napos teljes elvonultságban, 4-5 elôadás meghallgatásával és megvitatásával gyökeresen és szervesen biztosítanók az egyetemi lelkészi munka színvonalasságát, s a legfôbb pontokban országosan kívánatos egységét. Lelkigyakorlatok. Az elmúlt tanévben is megrendeztük a húsvéti lelkigyakorlatot, de nem sikerült elérnünk vele a kívánatos sikerfokot. Ennek oka jórészt az volt, hogy a hallgatóság többsége az éppen akkor végzôdô szénszünet, a közeli húsvét és a fôvárosi megélhetés nehézségeibôl adódó áthidalás jegyében nem tartózkodott Budapesten. A némileg kedvezôbb helyzetben levô kollégiumi tagok számára a kollégiumok, az egyesületekben érdekelteknek pedig az egyesületek tartottak külön lelkigyakorlatot. Ilyenképen a fiuk mintegy 80-an, a lányok mintegy 60 -- 70-es létszámmal vettek részt Nagy Ferenc, volt pécsi egyetemi lelkész, és Timkó Imre, országos gör. kat. egyetemi lelkész konferenciáin az Egyetemi templomban. Úgy látszik, országos nagyságok jobban vonzzák még ma is az egyetemista ifjúságot. Ezt a tanulságot szemmel fogjuk tartani a jövôben. Viszont vigasztaló tény, hogy a résztvevôk teljes számban járultak a szentségekhez, és hogy az elmúlt akadémiai évben is szép számmal vettek részt a manrézai, péceli és alvernai lelkigyakorlatokon egy-egy csoporthoz betársulva, a Pázmány-egyetemi lelkész anyagi segítségével és közvetítésével. Az idei tanévben sokkal nagyobb szervezô energiát fordítunk a lelkigyakorlatok ügyére. Érdekes tünet, hogy a tavalyi aránylagosan kis létszám mennyire megmozgatta az egyetemi hallgatók közösségi pironkodását és jövôt illetô fogadkozását a lelkigyakorlatokra vonatkozólag. Az idei akadémiai évben tömegeket megmozdító, hatalmas-arányú lelkigyakorlatra pályázunk. Megmozdulások. A legutóbbi idôkben a tavaly-májusi, bazilikai, kongregációs jubileumon, a Mária-remetei ifjúsági zarándoklaton és a Mária Kongresszus ifjúsági férfi- és nôi eseményein vettünk részt nagyszámú képviselettel az egyetemi lelkész személyes vezetése alatt. Misézés. Vasár- és ünnepnapokon 8 órakor mond szentmisét a lelkész hívei számára. Ezeken 2, illetve 3 alkalommal áldoztat aszerint, hogy közvetlenül utána következik-e másik szentmise, vagy sem. Az egyetemi hallgatók szentmisehallgatása kutatásaink szerint 55-60%-ra tehetô. Az Egyetemi Templomban még mindig nem eléggé arányos a megjelenésük, ami a budapesti távolságokkal, s a vasár- és ünnepnapi természetjárással magyarázható. A szentmise idôpontját az 5 év alatt próbáltuk többször is változtatni fokozottabb célszerűség szempontjából, de vissza kellett térnünk a 9-órás terminushoz, mint amely leginkább megfelel a hallgatóság zömének. Sajátos, bár érthetô jelenség, hogy a hallgatóság is, a professzorok legnagyobb része is a lakóhelyükhöz legközelebbi templomot látogatja, amely körülményt plébániai és a egyházközségi szempontok miatt csak igen nagy aggodalommal mernénk megbolygatni. Az egyetemi közösség gondolata a családi és gyakorlati könnyebbség szempontjait csak kivételesen és csak egyszer-egyszer képes legyôzni. Vidéki helyen egészen más a helyzet. Viszont Veni Sancte-ra és Te Deumra olyan nagy számban jelentek meg egyetemistáink, hogy az Egyetemi Tanács alig tudott a számára fönntartott helyre bejutni, és a következô tanácsülésen kiutalt elismeréssel kapcsolatban a Rector Magnificus kijelentette, hogy soha nem látott ifjúsági tömegek dicsérik a gondos megszervezést. Hozzá kell tennünk, hogy véleményünk szerint mindkét ügy kizárólagos személyi vonatkozásai és föltétlen lelki rokonszenvessége is magyarázza a két egyetemi ünnep templomi sikerét. Ugyanakkor hiányolnunk kell, hogy a sokszor másvallásúakból álló Egyetemi Tanács, és a templomi részt követô ünnepségek miatt nem engedélyezik szentmise közben az áldoztatást, és evangéliumkor legalább néhány-mondatos szentbeszéd által az alkalom elmélyítését. Az áldoztatást a lelkész mindjárt a szentmise után szokta ilyenkor pótolni, de az ifjúság némi lázongó érzéssel viseli a helyzetet a lelkésszel együtt. Nehézségek. Anyagi eszköztelenségünket szinte fölösleges is említenünk. Csak annyink van, amennyit a lelkész a mai ezer oldalról agyonzsigerelt idôkben össze tud kódulni és spórolni. Sok bajt okoz egyes, rendszerint szerényebb képességű fiúk, és intrikára, pletykálkodásra hajlamos lányok részérôl a mindent jobban tudni akaró kritizálás. Ez teljesen meddô kritika, mely kimeríti az illetôk energiáit, s közben eredményesen, bár talán akaratlanul mérgezi a lelki porondot. Máskor lobogó túlbuzgóságban tör ki, és fejetlen, centrifugális, fölöslegesen kettôzô, vagy óvatlan kalandnak számító vállalkozásokban, illetéktelen és elfogult informáló tevékenységben, klikkes személyválogatásban jut kifejezésre, ami éppen a mai exponált idôkben elgondolhatóan nagy veszedelmet jelent az egyetemi lélekgondozás ügyére. Idônkint aklerikális, ha ugyan nem antiklerikális indulatokat rejt az ilyen túlbuzgóság. Egyszer a Fôpásztorhoz szaladnak, máskor valamelyik kéznél lévô, naivabb, informálatlan, vagy hasonlóan lobogó vérmérsékletű egyházi emberrel fogódzkodnak. Túlzott óvatosságnak bélyegzik azt, ami csupán elôrelátás igyekszik lenni; gyávaságnak, ami százak és ezrek életérdekeinek szolgálatában csupán födött munka-módszer, melynek módozatait higgadt és ítélôképes koponyákkal szűrtük le, s az egyetem általános helyzetével hangolta össze a helyben maradó és Isten ember elôtt felelôs, lelkipásztori diplomácia, vagy pedagógia. Ezeket a jelenségeket, melyek, hála Istennek, csak szórványosak és a józan többség elôtt hatástalanok, a misztérium iniquitátisz rovatába kell utalnunk. Mindenesetre jók arra, hogy az egyetemi lelkipásztor lelkiismeretvizsgálatot tartson, és rendszerint megszilárduljon saját, mindenre tekinteni igyekvô célkitűzéseinek és módszereinek helyességérôl, miután mások hozzászólását is meghallgatta. Nagy ellensége a lelkipásztori munkának a már panaszolt individualizmus, az elmúlt évek ifjúsági eseményeivel összefüggô fáradtság és fásultság minden közösségi mozdulással szemben, különösen a hazafias nevelés vonalán. Nagy veszedelem-tényezô ifjaink existentiális kilátástalansága, a tapasztalt gyorstalpaló réteg elôreláthatóan kiszorító jelentkezése, mely a tanulmányok komolyságának alapjait feszegeti a férfi ifjúságban, és az állandó tompa lehangoltságot pillanatnyi örömök zsongító alkalmaiba oldja. Ezt tetézi egyetemi lelkipásztori munkánk egyik legnagyobb veszedelme, leányaink jövendô férjhezmenetelének teljes bizonytalansága. A fiatalság elmúlásától, a színtelen, örömtelen, kifosztott élettôl való félelem a jobbra termett lányokban is sokszor a könnyelmű adakozás, vagy az élvhajhászat szellemét idézgeti. Ez azután sok nehézséget okoz nem a vallásosságban, hanem a szentségekkel élô lelki berendezkedésben. Innen fakad az a tény, hogy manapság mintha a fiúk fogékonyabbak volnának a vallási életre, mint a lányok. Mindezt természetesen csak általánosságban mondjuk, tiszteletet adva a sok kivételnek. Állandó nagy bajunk a szüntelenül ármánykodó pártnyomás, mely mindent igyekszik átfesteni, lerombolni és a maga kezébe kaparintani, ami a mienk. A veszedelmek láttán nem siránkozunk, hanem igyekszünk azokat leküzdeni. Népszövetség. Nehézségeink és eszköztelenségünk közepette nagy gondviselés számunkra a Katolikus Népszövetség vendéglátó szívessége. Gyülekezéseinkhez alkalmas, exterritoriális helyet biztosít, s a tél folyamán pedig melegedésre és szellemi foglalkozásokra egyformán alkalmas klubhelységet akar berendezni fiaink és leányaink számára. Viszonzásul ottlétünkkel mentegetjük helységeit a folytonosan ólálkodó kiigénylés veszedelmeitôl, és talán sikerül néhány tettrekész emberünkbôl kellô utánpótlást biztosítanunk a Katolikus Népszövetség szervezetének. Nyaraltatás. Az elmúlt nyáron 25000 frt-ig terjedô jótállással vállalt balatonszemesi nyaraltatásunkat a pártfordulat és a kedvezôtlen egyetemi szempontok az utolsó pillanatban meghiúsították. A jövô nyárra szociális ügycsoportunk már megkezdte a tárgyalásokat és a szükséges elôteremtését. Háromszor 2-2 hetes nyaraltatást tervezünk 60-60, tehát összesen 180 hívünk számára; ezekbôl 90 ingyenes, 30 tag 50 frt., 30 25 frt., és 30 10 frt. költségű lesz. A színhelyet vagy a Balaton, vagy a Sajó partjára tervezzük. Nyári egyetem. Szakcson rendeztük meg 50-es létszámkeretben. Elmélkedések, liturgikus élmények, komoly-színvonalú elôadások, tábortüzek, viták, falunak szánt szentbeszédek, a szállásadó háznak teljesített fizikai munkanap és egy kirándulás alkották a 10 napos nyári programot, melyet augusztus 16-án kezdtünk. A falu és plébánosa szinte hihetetlen áldozatossággal és szeretettel ingyen látta vendégül a hallgatókat és az elôadókat. A következô nyárra a szomszédos koppányszántói plébános hívott meg bennünket hasonló alapon, föllelkesedvén a látottakon és hallottakon. Tíznapos elvonultságunkban alaposan megtárgyaltuk a következô évi lélekmunkáló tennivalókat és a szervezkedés módozatait. Fölmerült az a javaslat is, hogy a jövô nyári egyetemet országosan összehozott szaktáborok formájában rendezzük meg. Ennek a megoldásnak vannak tagadhatatlan elônyei, mint pl. az országos ismerkedés, a különbözô egyetemek szellemének és szokásainak termékenyítô ereje, és a katolikus képzôdés fokozottabb szak-lehetôségei, de fôleg saját- egyetemi viszonylatban igen sok, éppen lelkipásztori hátránya is, mint amilyen a saját ügyeinknek fakultásközi, feszélyezetlen megtárgyalásának hiánya, vagy az egyes fakultások elszigetelôdésének engedése stb. A kérdést még érlelnünk kell, hogy megcsinálhassuk igazi mérlegét. A szakcsi részvétel az utazási és minden egyéb költségekkel együtt a tehetôsebbeknek 15 frt-ba került, a szegényebbek ingyenesen vettek rész rajta. Nyilvántartás. A vallási rovatnak a hivatalos írásokból való törlése egyetemista híveink számontartásában igen nagy nehézséget okoz. Nyomtattunk minden keresztény felekezet számára is szánt nyilvántartólapokat, de a hirtelen intézkedések és az éppen akkor dúló választások miatti nyomdai körülmények miatt nem sikerült teljes mértékben a tetszés szerint kitöltendô vallási cédulák fogalmazása. A nyomdai alkalmazottak és az alantasabb munkaköröket ellátó egyetemi alkalmazottak aknamunkájának kell tulajdonítanunk, hogy a nyilvántartó lapokról éppen a vallási rovatot hagyták el, (amit csak késôbb vettünk észre), és hogy nem mindenkinek adták kézbe, és nem mindenkitôl szedték be, a magasabb intézkedéseket burkoltan elkerülve. A jövô szemeszter elején már okulva fogjuk kiküszöbölni az ármánykodás próbálkozásait. Híveink jórészét így is sikerült földerítenünk, részint a személyes felkutatással működô munkatársak által. Lényeges hiba különben sem esett, mert egy szemeszter alatt úgysem kerülhet mindenkire sor. Tehát csak sorrend kérdése az egész. Ez is jó példa különben arra, hogy a heves és tapasztalatlan ifjúság után nem igen lehet indulni. A lelkész a maga részérôl a lelkészség fölhívásával ellátott és az órák elôtt kézrôl-kézre adott jelentkezési ívet tartotta célszerűbbnek, ami költségmentes és munkatársaktól ellenôrizhetô, gyors megoldás a név és címtár számára. Publicum. A marxista szociológia tanszék professzorának szájából elhangzó, jól kiszámítottan ravasz és szellemes, a keresztény világnézettel sokszor ellenkezô eszmék ellensúlyozására és a nehézségek eloszlatására régtôl fogva ajánlatosnak látszik egy keresztény szociológiai elôadássorozat. A hittudományi akadémiák csak részben tudnak ennek a föladatnak megfelelni. Katolikus egyetemi tanáraink számára kenyérvesztéssel lenne egyenlô egy ilyen vállalkozás. Nehezen lehetne azonban belekötni egy hittudománykari professzorba, különösen, ha a régebben szokásos publicumok keretében adná elô a keresztény világnézetű szociológiát, mondjuk 10 elôadásban. Erre vonatkozólag a tárgyalást az illetékesekkel megkezdtük. Szociális segélyek. A lelkészség lakáshoz juttatott (ingyen, munkáért, vagy minimális bérért) eddig 419 diákot. Ruhasegélyben részesített mintegy 220, cipôsegélyben mintegy 90, pénzsegélyben mintegy 260 diákot. Gyakran adott kisebb-nagyobb összegeket kölcsön is. Több ízben vállalt anyagi kezességet a helybeli kölcsönkönyvtárak felé is egyetemista híveiért. Mintegy 80-90 diákot juttatott kereseti lehetôséghez (ügynökség, üzletben segédkezés, orvosi rendelôben, háztartásban, kötô-szövô üzemben, kertészetben, cipôszeg készítô üzemben, instruálás, betegápolás, injekciózás stb.) Szervezés. Széthulló híveink megszervezése kemény feladatot jelent. Próbálkoztunk sejt-módszerrel, kurzus-megbízottakon és kollégiumi összekötôkön keresztül. Az eredmény nem volt kielégítô. Végül is a baráti és iskolai kötelékekkel összefogott tömbök mutatkoztak legreálisabb szervezési egységeknek (vidéki városok, szerzetesi és egyéb iskolák, kollégiumok és táborok tagjai). A szervezés kérdésében igen érzékeny hiányok mutatkoznak. Ezek pótlására szervezési tanfolyamokat próbálunk szervezni különösen kongregációs csoportjainkban, mint azt föntebb már érintettük is. Választások. A kíméletlen párt-terror különösen a bölcsészeti és az orvosi fakultáson fejti ki elnyomó erôit. Az egyik az ideológia szabad tere, a másik a nem-keresztény elemek és a csökönyös, gyakorlati materializmus tanyája. Legszabadabb a helyzet a jogi karon, amelyen csak néhány marxista diák akad. A lelkészség közvetlen sohasem avatkozott a diákpolitikába, mert nem veszélyeztethette a reábízott evangéliumi érdekeket. A háttérbôl azonban hatékonyan segítette a választásokon a katolikusok szervezkedését. A bölcsész karon a Pázmány-, a jogi karon a Justitia-listának a neve is a lelkésztôl származott, alkalmasnak ítélve ezen neveket az összes jóakaratú keresztény ifjúságnak a katolikusokkal való összehozására. Késôbb a párterôszak egyre brutálisabban érvényesült a diadalra jutott katolikusokkal szemben. A legutóbbi bölcsészkari választások eseményei eléggé ismeretesek a napi sajtóból mindkéz oldalról megvilágítva. A nekünk fontos mozzanat belôle mégis az, hogy a keresztény erôk összefogásán megtört az egyoldalú és kíméletlen erôszak, és a választásokat legalább is elhalasztották. Az orvoskaron a pesti Szent Imre Kollégium vezérkedése, és a mi velük összeműködô szervezô munkánk eredményezte, hogy a jelentôsebb helyeken képviselve vagyunk, az évfolyam-választásokon pedig, a negyed-év kivételével mindenütt, a mi embereink kerültek ki gyôztesen, mint kurzus-megbízottak. A jogász körben egyelôre a mi garnitúránk irányítja az ügyeket. * * * Ezzel be is fejezem beszámolómat. Teljesen ôszinte és leplezetlen képet akartam adni, nem hallgatva el a negatívumokat sem, sôt szándékosan kidomborítva azokat. Nyugodt lelkiismerettel tettem ezt abban a meggyôzôdésben, hogy a hibák és hiányosságok néha jobban megmutatják a lelkipásztori erôfeszítések és a viharos idôkkel együttjáró nehézségek erôvonalait, mint a csak pozitív tények és sikerek regisztrálása. A puszta felsorolás helyett szerény nézeteimet és tapasztalataimat is igyekeztem hozzáfűzni mondanivalómhoz, mert úgy éreztem, hogy 5 és féléves egyetemi lelkészi munkám a legviharosabb esztendôk folyamán erre némileg fölbátorít, az egyetemi lelkipásztorság ügye pedig föltétlenül kötelez. Talán nem vagyok beképzelt, mikor azt gondolom, hogy ha szerény is az eredmény, de a mérleg a pozitív pólus felé billen, és ha merem remélni, hogy az alapvetés nehéz munkája most már valamivel fölüljutván a föld szintjén, az elkövetkezendô évek több eredményt fognak hozni. Szerény lelkészi munkám gyümölcseiért hálát mondok mindazoknak, akik föntrôl és lentrôl segítségemre voltak, de mindenkinél inkább a jó Istennek, mert ezerszer megélt meggyôzôdésem, hogy ,,qui incrementum dat, Deus est''. Budapesten, 1947. november 15-én Dr. Tihanyi Tibor sk. egyetemi hitszónok és lelkész, egyetemi magántanár. ======================================================================== 7. Sass Imre jelentése az 1946/47-es tanévrôl Függelék (SzPL 2455/1947) Nagyságos és Fôtisztelendô dr. Halász Pál apát-kanonok úrnak, egyházmegyei A. C. igazgató. Szeged Belvárosi Plébánia. Az egyetemi lelkésznek megszabott háromirányú munkaköre az 1946/47 iskolaévben. 1. Adminisztrációs szempont: a kartotékok mind elkészültek, kb. 1618 személy volt hivatalosan a szemeszter kezdetén a beírtak száma. Sajnos, mivel a vallás rovat kitöltése tilos, csak utánajárással tudtam hozzávetôleg megállapítani, hogy katolikus kb. 1300. 2. Szociális szempont: 16 személynek tudtam élelmet szerezni és ezen kívül 7 személynek lakást biztosítani. Az egyetemre érkezett külföldi segélyek szétosztását (három ízben ruhanemű) szintén a lelkész megbízottjai intézték. Kb. 26 napi élelmezésünk kb. 40 személy részére teljesen ingyen. Kb. 4000 Ft segélyt osztottam ki arra rászoruló egyetemisták között. Évközi 12 városon kívüli és 3 Szeged városi kultúrszereplésünk anyagi kb. 2500 Ft. tiszta jövedelmét szintén az ifjúság javára fordítottuk. 3. Szellemi vonal: a./ Egyesületi élet: aa/ Leányvonalon: 143 Mária Kongregációs. Hetenkint (kedden este 7-8-ig) egyszer volt közös gyűlés. A közös gyűlésen kívül csak egy kultúr-szakosztály működött, szükség szerint többször vagy kevesebbszer. November 30-tól december 6-ig félig zárt lelkigyakorlatot tartottunk. Résztvevô kb. 60, a Kálvária-u. 1 sz. alatt. bb/ Fiúvonalon: 42 Mária Kongregációs. Minden hétfôn este 7-1/2 9-ig gyűlés. Azonkívül hetenkint kétszer 2 órában egy világnézeti és egy magyarsági szakosztály is működött 8 -- 8 kiválasztott számára, a kultúrszakosztályon kívül, amely, mint a lányoknál, szükségszerű gyűlésekkel működött. Az egyetemen működô különbözô munkaközösségek (bölcsészkör, néprajzi, magyarsági, színjátszó teljesen, a jogászkör vegyészkör részben) a Kongregáció vezetése alatt állt. Az egyetemi csúcsszervezet (SzEFI) elsô szemeszterben egész a belügyminiszteri feloszlatásig teljesen a Kongregáció vezetése alatt állt, a második szemeszterben meg kellett elégednünk koalíciós alapon történô működéssel és így befolyásunk kb. 33%-os lett. Az egyetemi szociális irodát, segélyek kiosztását végig sikerült kezünkben tartani és így háromszor mi osztottuk ki a külföldi segélyeket. Az egyetemeken hagyományos ünnepélyek megrendezését, (október 6, szabadságünnepély, népünnepély) szintén a Kongregáció végezte. Az egyetemi Kongregációk közös kultúrcsoportja 18 kultúrünnepélyt és teljesen nyilvános vallásos ünnepélyt rendezett, a városon kívül 12 helyen, és a városban 6 alkalommal. (Nagyböjti délután alkalmával is több ízben segítségére volt a plébános úrnak. 1946. szeptember 14-én Újszegeden a katolikus egyetemisták számára ismerkedési délutánt rendezett.) 1947. május 31-én délután az újszegedi lourdesi barlangnál kongregációs fölvételi ünnepélyt és utána a parkban népi ünnepély rendezett. Két ízben voltunk gyári munkásoknál, hogy népi kultúrünnepélyt mutassunk be nekik. Egyszer a Munkáskultúrszövetség felkérésére az egyetem nagytermében rendeztünk hasonlóan népi kultúrünnepély. Két alkalommal (egyszer a jezsuiták kongregációs otthonában, máskor a móravárosi kultúrházban) rendeztünk ú.n. kongregarista szülôk estjét kb. 150 résztvevôvel az elsô ízben, és 300 résztvevôvel másodízben. A Szegedi Szabadművelés felkérésére a továbbképzô tanfolyamokon a Székház nagytermében 4 ízben tartottunk népi bemutatót. A tanítók továbbképzô tanfolyamán az ú.n. szakosító tanfolyam résztvevôi számára két este hasonlóan népi-kultúrbemutatót tartottunk. A Tiszta szálló nagytermében Gyümölcsoltó Boldogasszony napján annunciációs ünnepélyt rendeztünk a nagyközönség számára. Krisztus Király nap ünnepén az egyetem nagy termében Krisztus Király ünnepély rendeztünk. b./ Az egész ifjúsági élet általában: Minden vasárnap 9 órakor egyetemi mise exhortátióval, 1947. március 22-25-ig egyetemi szünettel egybekapcsolt lelkigyakorlat volt, külön professorok, ifjúság, és alkalmazottak részére, 25-én délelôtt közös szentáldozással. A hónap minden elsô vasárnapján délután 2-3-ig a jezsuiták templomában liturgikus változó programmal szentségimádást tartottunk. A hónap elsô péntekjét megelôzô csütörtökön éjjel 11-12-ig szentségimádást tartottunk, elsô szemeszterben a Katolikus Nôvédô, második szemeszterben a Szent Margit kollégium kápolnájában. Minden szombaton közös szentmisén vettek részt a kongregaristák, elsô szemeszterben a Fogadalmi Templomban, második szemeszterben a jezsuiták templomában. Az elsô szemeszterben 16 szociológiai elôadást tartott az egyetemi lelkész a belgyógyászat nagytermében kb. 140-180 résztvevô számára. A második szemeszterben (április- május) (csak két hónapos volt az új szemeszter) hetenkint 4 elôadásban a Hittudományi Akadémia hivatalos elsô szemeszteri programját Német Béla SJ jezsuita rektor, Német József SJ tanár segítségével adta le a lelkész, ugyancsak a belgyógyászat nagytermében 71 beiratkozott résztvevô számára, de nem beiratkozottak is megjelentek. 1947. július 14-29-ig Pusztamérgesen 40 résztvevô számára egyetemi tábort rendeztünk: ,,Milyen legyen az egyetemista kiteljesült személyisége 1947-ben'' témakörrel, általános (világnézeti, kegyelmi, szociális, ,,római katolikus'') szemszögbôl. Elôadók voltak: dr. Tóth László rektor, dr. Purjesz Béla prorektor, dr. Székely István jövô évi rektor, Varga László SJ és Sass Imre SJ. Táboratya szerepét dr. Dávid Lajos orvoskari dékán, táboranya szerepét Máriaföldy Anasztázia zenefôiskolai tanár töltötték be. Ezen a táboron beszéltük meg a jövô évi egyetemi problémákat. A december elejétôl április végéig tartó egyetemi szénszünet ideje alatt heti négy órában hittudományi kurzust tartottunk a szegeden tartózkodók, kb. 40 személy részére. Mindkét kongregáció tagjai végeztek munkát más hitbuzgalmi egyesületekben (Szívgárda, szegényház, lány- és legénykör) népi- kulturális téren, mint oktatók. Magamat az ifjúsággal együtt szentmiséibe és imáiba ajánlva Szeged, 1947. szeptember 3-án alattvalói tisztelettel Sass Imre SJ egyet. lelkész ======================================================================== 8. Sárvári János egyetem lelkészi munkaterve Függelék (GyPL 2652/1947) 13/1947 sz. Fôtisztelendô Egyházmegyei Hivatalnak Gyôr Tisztelettel terjesztem fel a fenti szám alatt az A.C. Fôiskolai Bizottságának megküldött mosonmagyaróvári Agrártudomány-egyetem lelkészi munkatervezetét az 1947-48. tanévre esetleges kiegészítés és jóváhagyás végett. I. HITÉLET A tanévet ünnepélyes Veni Sancte-val kezdtük a hallgatók és a tanári kar részvételével. A hallgatók testületileg zászlóval teljes számban vettek részt, még a protestánsok is. A tanév minden vasár- és ünnepnapján egyetemi szentmisét tartunk 11 órakor a piarista kápolnában szentbeszéddel, amelyen az elôírt népének-rend van. A kántori teendôt és a ministrálást is az egyetemi hallgatók végzik. Legelôször fölolvastuk a Püspöki-kar pásztorlevelét a Boldogasszonyév meghirdetésére, hogy ennek szelleme jusson érvényre egész éven át. Október hó 1-3 napjain triduumot tartunk az országos Mária kongresszus megnyitásakor. A város minden vallásos megmozdulásában, mint a múlt tanévben is, testületileg résztveszünk. A gyakorlati kegyelmi élet elmélyítésére is gondot fordítunk a gyakori szentgyónás és áldozás megvalósítására. Húsvétkor közös lelkigyakorlat lesz. Az utolsó éveseknek szeretnôk zárt lelkigyakorlatot tartani, esetleg a soproni egyetemmel közösen. A kegyelmi élet elmélyítésére a következôket tervezzük: 1. Évenkint 3-4 körlevelet bocsátunk ki, hogy terveinket és gondolatainkat írásban is kézhez kapják a hallgatók. 2. Lelkipásztori munkánk alapja a személyes érintkezés lesz minden hallgatóval, hogy egyenkint megismerjük a hallgatók lelki, szociális és egyéb problémáit. A hallgatókról kartotékokat készítünk, amellyel egyéni élete, szociális körülményei és munkája könnyen megismerhetô, s így útbaigazítással könnyebben szolgálatára lehetünk, és a szükség szerint támogathatjuk. Hetenkint két fogadó órát tartok. De bármikor fölkereshetik máskor is az egyetemi lelkészt, amint ezt a múltban is megtették. 3. Nem szervezünk kifejezett vallásos egyesületet, amelyben csak néhány venne részt, hanem az olasz és francia példára az egyéni megbeszélés alapján akarunk bevonni mindenkit a katolikus élet munkálásába. Ezért egyetemi egyházközségi szervezetet alakítunk ki. Ez könnyen fog menni, mivel az egyetemi ifjúság vezetôit erre a tanévre már a lelkész intenciója szerint választotta meg, és az ifjúsági elnök minden ténykedésében kikéri a lelkész irányítását. és tanácsát, ami egyébként az ifjúság kifejezett kérése is volt. A nôhallgatók részére megszervezzük a Máriakongregációt, esetleg a gimnázium VII-VIII. o. leánytanulóival együtt. II. SZOCIÁLIS ÉLET Az egyetem ifjúsági segítôegyesületével karöltve intézzük az A.C. segélyezését. A hallgatók elhelyezésének kérdését megoldja az a körülmény, hogy az egyetemmel kapcsolatos internátusban lakik a hallgatók 60%-a, a többi privát helyen ill. helyben. Különösen ruhasegélyre szorulnak, különösen a menekültek. Az internátusban lakók részére -- mint a múltban is -- hetenkint egy-egy este közös megbeszélést tartunk, vitaestet rendezünk. Az internátus vezetô professora ebben is segítségünkre van a társalgó átengedésével. Itt nagy szükség lenne kat. folyóiratokra, könyvekre, rádióra. III. KULTURÁLIS ÉLET 1. Az egyetem vezetôjének hozzájárulásával hetenkint egy világnézeti elôadás van az összes hallgató részére. Az I. félévben egyháztörténeti (a Regnum Marianum metafizikai eszméje a magyar történelemben és az Egyház szerepe a történelmi eszmeáramlatokban, különösen aszociális eszméket illetôleg), a II. félévben erkölcstani. 2. A város értelmiségével együtt a tél folyamán ankétot rendezünk idegen elôadókkal. Ennek megrendezésében számítunk a Fôiskolai Bizottság és az egyházmegye támogatására. Szükséges lenne ezt közös együttmunkálkodással országosan megszervezni, mivel az elôadók utazási költségeit a mi szerény körülményeink miatt nem igen tudjuk megoldani. 3. Az egyetem megrendezésében komoly kultúresteket, művészi és irodalmi elôadásokat tervezünk. Ezt szintén országos szervezéssel szeretnôk megvalósítani. 4. A külföldi kapcsolatok kiépítését és a velük való együttműködést sürgôsen meg kellene szervezni, hogy a helyi viszonyoknak megfelelôleg bekapcsolódhassunk és az ifjúság ilyen irányú igényét segíthessük. Az eredményes munka megvalósítására szükséges lenne idônként a Fôiskolai Bizottság és a vidéki lelkészek közös megbeszélésére, évi munkatervük kiegészítésére, valamint a módozatok egyöntetű irányítására. Mosonmagyaróvár, 1947. szeptember 29. Oltártestvéri szeretettel Sárvári János egyetemi lelkész ======================================================================== Irodalom Artner-Hermann 1938: Artner Edgár -- Hermann Egyed: A hittudományi kar története; Budapest, 1938 Bangha: Bangha Béla szerkesztésében: Katolikus Lexikon, II. és IV. kötet; Budapest, 1931 ill. 1934 Beke 1992: Beke Margit: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzôkönyvei 1919 -- 1944 közt, II. kötet; München, Budapest, 1992 Berkó-Legányi: Berkó Pál -- Legányi Norbert: A pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára 1802-1986; Gyôr, év nélkül Bölöny 1992: Bölöny József: Magyarország kormányai; Budapest, 1992 Csapodi 1993: Csapodi Csaba: Zichy Nándor; Budapest, 1993 Csizmadia 1980: Fejezetek a pécsi egyetem történetébôl; szerkesztette Csizmadia Andor; Pécs, 1980 Devich 1986: Devich Andor: A szegedi Tudományegyetem története; Szeged, 1986 Ferenczy 1941: Az Orsz. M. Kir. Képzôművészeti Fôiskola évkönyve 1939/40-1940/41; szerkesztette Ferenczy József; Budapest, 1941 Gergely 1983: Gergely Jenô: A katolikus egyház Magyarországon 1944 -- 71; Budapest, 1983 Gergely 1988: Gergely Jenô: Eucharisztikus világkongresszus Budapesten / 1938; Budapest, 1988 Havasy 1991: Havasy Gyula: A magyar katolikusok szenvedései; Budapest, 1991 Héberger 1979: A Műegyetem története; szerkesztette Héberger Károly; V. kötet; Budapest 1979 Hetényi 1992: Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vöröscsillag árnyékában, I. kötet; Abaliget, 1992 Jávor 1996: Jávor Egon: Egyetemi lelkészi emlékeim; kézirat 1996, a szerzô magántulajdona Katona 1934: Katona Jenô: Az aszfalt apostola ( Sonnenschein élete ); Budapest, 1934 Ladányi 1986: Ladányi Andor: Felsôoktatási politika 1949-1958; Budapest, 1986 Marczell 1940: Marczell Mihály: Emlékbeszéd Tóth Tihamér veszprémi megyéspüspök, akadémiánk rendes tagja és I. osztályának volt titkára felett; Budapest, 1940 Márki 1922: Márki Sándor: A m. kir. Ferenc József Tudományegyetem története 1872-1922; Szeged, 1922 Mészáros 1989: Mészáros István: Mindszenty és Ortutay; Budapest, 1989 Mihalovics 1942: Mihalovics Zsigmond: A világi apostolkodás kézikönyve, Budapest, 1942 Mihalovics 1944: A család és ifjúság a háborúban; szerkesztette Mihalovics Zsigmond; Budapest, 1944 Novák 1995: Novák István: Miskolc egykori fôiskolája: az evangélikus jogakadémia; In: Schneller Károly szerkesztésében: Emlékezés a Miskolci Evangélikus Jogakadémia tanáraira; Budapest, 1995 Nyisztor 1962: Nyisztor Zoltán: Ötven esztendô; Bécs, 1962 Ócsai 1975: 50 év a testkultúra szolgálatában 1925-75; szerkesztette Ócsai József; Budapest, 1975 Pálos 1992: Pálos Antal: Viharon, vészen át; Budapest, 1992 Pascu 1972: Pascu, Stefan: A kolozsvári egyetem; Kolozsvár, 1972 Péterffy 1943: Péterffy Gedeon: A középiskolai hittanár és az egyetemi lelkész; In: Katholikus Nevelés XXXIII.évf. 1. szám, 1943 január Péterffy 1940: Péterffy Gedeon: Tóth Tihamér; Budapest, 1940 Pirigyi 1990: Pirigyi István: A magyarországi görögkatolikusok története, II. kötet; Nyíregyháza, 1990 Salacz 1975: Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt; München, 1975 Szántó 1988: Szántó Konrád: A katolikus egyház története; Budapest, 1988 Szántó 1992: Szántó Konrád: A meggyilkolt katolikus papok kálváriája; Budapest, 1992 Szecskó 1996: Szecskó Károly: Egri egyetemi tervek az 1945 és az 1948 közötti években, In: Archívum (Heves Megyei Levéltár Közleményei) 14. kötet 191 -- 217. old.; Eger, 1996 Szentpétery 1935: Szentpétery Imre: A Bölcsészettudományi Kar története 1635 -- 1935; Budapest, 1935 Szögi 1994: Hat évszázad magyar egyetemei és fôiskolái; szerkesztette Szögi László; Budapest, 1994 Tihanyi 1943: Tihanyi Tibor: A Pázmány-Egyetemi Lelkészség története illetve munkanaplója; kézirat 1943, a szerzô magántulajdona Tóth 1935: Tóth Tihamér: Az ifjúság lelkigondozása II. kötet; Tóth Tihamér összegyűjtött munkái VII. kötet; Budapest, 1935 Virt: Virt László: Márton Áron a lelkiismeret apostola; Budapest, év nélkül Vörös 1968: Vörös Antal: Óvár, Óvár..., Budapest, 1968 Walleshausen 1970: Az Agrártudományi Egyetem emlékkönyve 1945-1970; szerkesztette: Walleshausen Gyula; Budapest, 1970 Wolkenberg 1912: Wolkenberg Alajos: Öntudatos élet; Budapest, 1912 Zakar 1941: Zakar András: Tihamér püspök élete ahogyan kortársai látták; Budapest, 1941 SZN-Csanád: szerzô nélkül: Csanád Egyházmegye Jubileumi Évkönyve; Szeged, 1980 SZN-Joó: szerzô nélkül: A kolozsvári magyar egyetem 1945- ben; Bevezetô tanulmányát írta: Joó Rudolf; Budapest, 1990 SZN-KDSz: szerzô nélkül: Katolikus Diákszövetség 1945 -- 1946; kézirat gyanánt Budapest, év nélkül SZN-Tóth: szerzô nélkül: Tóth Tihamér; Budapest, 1940 Schem. 1937: Schematismus cleri dioecesis Quinque-ecclesiensi ad annum a Christ nato MCMXXXVII; Pécs, 1937 Schem. 1943: Schematismus cleri dioecesis Quinque-ecclesiensi ad annum a Christ nato MCMXLIII; Pécs, 1943 Schem. 1947: Schematismus venerabilis cleri almae Dioecesis Jauriensis pro anno Domini 1947; Gyôr, 1947 Schem. 1963: Az Egri Fôegyházmegye schematismusa 1963; Eger, 1963 Folyóiratok: Katholikus Nevelés XXXV, XXXVI. évf. Piarista Élet (kéziratos újság, Piarista Levéltár N. 893.) Sziklán Állunk (Az A.C. Fôiskolai Bizottságának lapja) I-II.évf. 1943- 44. Vox Academica (Az Országos Katolikus Fôiskolai Diákszövetség folyóirata) I-III. évf. 1927-29. ======================================================================== Levéltári források Az alábbi anyagokban kutattam eredményesen: Baranya Megyei Levéltár (BML): VIII. Az Erzsébet Tudományegyetem Rektori Hivatalának iratai Csongrád Megyei Levéltár (CsMLt.): VIII.1 és VIII. 5 fondok Egri Érseki Levéltár (EÉL) ELTE Levéltára (ELTE Lt.) Esztergomi Prímási Levéltár (EPL): Vaszary, Csernoch, Serédi 41. Cat. Evangélikus Országos Levéltár (EOL): 40-1. fond Gödöllôi Agrártudományi Egyetem Levéltára (GATE Lt.) 3c fond: Magyar Agrártudományi Egyetem Rektori Hivatalának iratai Gyôri Püspöki Levéltár (GyPL) Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (HBML) Heves Megyei Levéltár (HML) Hittudományi Kar Levéltára (HKL): 1a, 1b fondok Liszt Ferenc Zeneművészeti Fôiskola Irattára (ZFI) Magyar Képzôművészeti Fôiskola Levéltára (MKF Lt.) Magyar Országos Levéltár (MOL): a VKM Egyetemi Fôosztályának iratai, K636 és XIX-I-1-h fondok Műegyetem Leváltára (MEL) 4a, 4b, 4c, 10b fondok Pécsi Püspöki Levéltár (PPL) Piarista Levéltár (PL): a rendfônöki hivatal iratai Szegedi Püspöki Levéltár (SzPL) Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár (SzfvPL) 7495 lt. sz. Testnevelési Fôiskola Levéltára (TF Lt.) Veszprémi Érseki Levéltár (VÉL) ======================================================================== Jegyzetek 1 Nyisztor 1962: 9 - 19. old. 2 Nyisztor 1962: 165 - 204. old. 3 uott. 4 Nyisztor 1962: 186. old. 5 KDSz: 17. old. 6 idézi Tóth 1935: 236. old. 7 Tóth 1935: 237 - 238. old. 8 ,,Midôn gyakran aggódva tűnôdtünk, hogy miképpen mozdíthatjuk elô mind a katolikus hit terjesztését Magyarországon, mind a nemes magyar nemzet érdekeit...''. Idézi a Szent Imre Szenátus késôbb tárgyalandó memoranduma; Tihanyi: 2. old. 9 HKL 1b. 67. doboz 447/1943-44: Artner Edgár kézirata az egyetemi hitoktatás múltjáról. 10 uott. és Szentpétery 1935: 306. old. 11 Szentpétery 1935: 668. old. Simor helyettesítésérôl azonban csak a 308. oldalon emlékezik meg, a táblázatban nem. 12 Szentpétery 1935: 493. old. és Artner - Hermann 1938: 430. old. és HKL 1b. 67. doboz 447/1943-44. 13 Artner - Hermann 1938: 410. old. 14 HKL 1a. 4. doboz l897. VI. 1., VII. r. ülés 7. pontja hivatkozik rá. 15 Artner - Hermann 1938: 430. old. 16 Szentpétery 1935: 493. old és Artner - Hermann 1938: 431. old., de itt neve Zsihovicsként szerepel. 17 Csapodi 1990: 111-118. old. 18 Artner - Hermann 1938: 468 - 470. old. 19 Artner - Hermann 1938: 470. old. és EPL Vaszary Cat. 41. 1. doboz szám nélkül. 20 Artner - Hermann 1938: 471. old. és EPL Vaszary Cat. 41. 3046/1906 és 979/1912. 21 Artner - Hermann 1938: 465. old. 22 HKL la 4. doboz 1897. VI. 1., VII. r. ülés. 23 EPL Vaszary 41. Cat. 1394/1912 alatt 4768/1897 . 24 HKL la 4. doboz 1900. III. 24. ,V. rk. ülés. 25 HKL la 4. doboz 1900. VI. 16., X. rk. ülés. 26 HKL la 5. doboz 1904. XII. 6., III. r. ülés. 27 HKL la 5. doboz 1905. I. 30., IV. r. ülés. 28 HKL la 5. doboz 1904. X. 24., II. r. ülés. 29 HKL la 5. doboz 1905. X. 16., II. r. ülés. 30 HKL la 5. doboz 1905. XI. 24., III. r. ülés. 31 Artner - Hermann 1938: 563. old., bár itt nevébôl sajtóhiba folytán kimaradt az ,,f''. 32 HKL la 5. doboz 1907. VI. 9-10., VIII. r. ülés. 33 Artner - Hermann 1938: 481. old. 34 HKL la 5. doboz 1908. X. 26., II. r. ülés. 35 Mihalovics 1942: 253. old. 36 HKL 1a 5. doboz 1908. XI. 6., II. rk. ülés. 37 EPL Vaszary 41. Cat. 2. doboz 7936/1908. 38 uott. 39 HKL 1b. 79. doboz Glattfelder. 40 EPL Vaszary 41. Cat. 2. doboz 1445/1909. 41 HKL 1a 5. doboz 1909. III. 8., VI. r. ülés. 42 uott. 43 EPL Vaszary 41. Cat. 8665/1911 alatt 2202/1909. 44 HKL lb. 79. doboz Glattfelder. 45 EPL Vaszary 41. Cat. 1301/1909. 46 Nyisztor 1962: 82. old. 47 HKL 1a 6. doboz 1911. IV. 3., VI. r. ülés és Nyisztor 1962: 83. old. 48 HKL 1a 6. doboz 1911. IX. 29., I. r. ülés. 49 HKL 1a 6. doboz 1991. XI. 27., III. r. ülés és Artner - Hermann 1938: 485. old. 50 HKL 1a 6. doboz 1911. IX. 29., I. r. ülés. 51 HKL 1a 6. doboz 1911. XI. 27., III. r. ülés és Vaszary 41. Cat 8665/1911. 52 Artner - Hermann 1938: 563. old. 53 HKL 1a 6. doboz 1913. IV. 28., VII. és 1915. IX. 28., I. r. ülések. 54 HKL 1a 6. doboz 1916. IV. 14., VI. és IX. 28., I. r. ülés; EPL Csernoch 41. Cat 3.doboz 2740/1916 és Artner - Hermann 1938: 487. old. 55 Bangha: II. k. 300. old. 56 Szántó 1988: 602. old. 57 Artner - Hermann 1938: 513. old. 58 HKL 1a 6. doboz jegyzôkönyvei. 59 HKL 1a 6. doboz 1919. II. 24. és 27., III. r. ülés. 60 EPL Csernoch 41. Cat. 4. doboz 2399/1919. 61 EPL Csernoch 41. Cat. 4. doboz 2481/1919. 62 EPL Csernoch 41. Cat. 4. doboz 2399/1919 alatt 2476/1919. 63 Bangha: II. k. 300. old. 64 Nyisztor 1962: 154. old.; Bölöny 1992: im. 88-89. old., de Artner - Hermann 1938: 563. old. halálozási idôpontként l930. IX. 8-t rögzít. 65 HKL 1a 6.doboz 1920. X. 2., I. r. ülés. 66 HKL 1a 5. doboz 1910. IV. 9., VI. r. ülés és Artner - Hermann 1938: 476. old. 67 HKL 1a 6. doboz 1921. II. 14., III. r. ülés. 68 HKL 1a 6. doboz 1921. II. 14., III., IX. 19., I., 1922. IX. 18., I. r. ülések és Artner - Hermann 1938: 532. old. 69 HKL 1a 6. doboz 1923. V. 7., IV. és 1924. III. 19., III. r. ülések. 70 HKL 1a 6. doboz 1924. V. 20., II. rk. ülés. 71 HKL 1a 6. doboz 1924. IX. 20., I. r. ülés. 72 HKL 1a 6. doboz 1925. I. 24., IV. r ülés és EPL Csernoch 41. Cat 5.doboz 3632/1924. 73 EPL Csernoch 41.Cat. 6. doboz 2311/1925 alatt. 74 uott és Artner - Hermann 1938: 533. old. 75 SZN-Tóth: 11. old. 76 Szántó 1988: 600. old. 77 Péterffy 1940: 85. old. 78 Péterffy 1940: 77. old. 79 Péterffy 1940: 93. old. 80 Szántó 1988: 602. old. 81 Marczell 1940: 13. old. 82 Péterffy 1940: 87-88. old. 83 Péterffy 1940: 98. old. 84 Zakar 1941: 209. old. 85 Péterffy 1940: 103 - l09. old. 86 HKL 1a 7. kötet 1927. V. 2., IV. r. ülés. 87 HKL 1a 7. kötet 1930. VI. 2., V. rk., 1931. XII. 7. II. r. 88 HKL 1a 8. kötet 1932. IV. 11., II. rk., VI. 1., V. r., XII. 5., II. r. ülések. 89 HKL 1b 79. doboz és Artner - Hermann 1938: 554. old. 90 EPL Serédi 41. Cat 999/1935. 91 Péterffy 1940: 99. old. 92 A memorandum szövege fellelhetô Tihanyi 1943: 1-8., EPL Serédi 41. Cat 662/1939 alatt és HKL 1b 58. doboz 821/1934-35. 93 Korrajzként: Gergely 1988: 40-62. old. 94 HKL 1a 8. kötet 1935. IV. 30., V. rk. ülés. 95 HKL 1b 58. doboz 746/1934-35. 96 EPL Serédi 41. Cat 662/1939 alatt 2308/1935. 97 HKL 1b 58. doboz 821/1934-35. 98 Tihanyi 1943: 10 - 13. old. 99 HKL 1b 58. doboz 821/1934-35. 100 EPL Serédi 41. Cat 662/1939 alatt. 101 Tihanyi 1943: 17 - 18. old. 102 uott. és EPL Serédi 41. Cat 662/1939 alatt 601/1936 és HKL 1b 59. doboz 266/1935-36. 103 uott. 104 EPL Serédi 41. Cat 662/1939 alatt és HKL 1b 59. doboz 266/1935-36. 105 HKL 1a 9.k ötet 1936. III. 9., III. r. ülés és 1b 59. doboz 266/1935-36. 106 HKL 1a 9. kötet 1936. III. 9., III. r. ülés és 1b 59. doboz 266/1935-36. 107 Beke 1992: 101 - 102. old. és HKL 1b 59. doboz 499/1935-36. 108 HKL 1b 59. doboz 463/1935-36. 109 HKL 1b 59. doboz 656/1935-36. 110 uott. 111 HKL 1a 9. kötet 1936. IX. 21., I. r. ülés. 112 Ld. Függelék 1. 113 HKL 1b. 60. doboz 387/1936-37. 114 uott. 115 uott. és 1a 9. kötet 1937. IV. 7., III. r. ülés. 116 HKL 1b 60. doboz 548/1936-37 és 5/1937-38. 117 Ld. Függelék 1. 118 Ld. Függelék 2. 119 Gegely 1988: 131. old. és HKL 1b 61. doboz 491/1937-38. 120 EPL Serédi 41. Cat 662/1939 alatt. 121 EPL Serédi 41. Cat 662/1939 alatt 959/1938. 122 Tihanyi 1943: 20. old. 123 HKL 1b 61. doboz 492/1937-38. 124 HKL 1a 9. kötet 1938. V. 2., IV. r. ülés. 125 Tihanyi 1943: 22 - 25. old. 126 HKL 1a 9. kötet 1938. VI. 1., V. r. ülés. 127 Tihanyi 1943: 25-26. old. 128 Tihanyi 1943: 26-27. old. és HKL 1b 61. doboz 662/1937/38 alatt. 129 HKL 1b 61. doboz 663/1937. 130 Tihanyi 1943: 28.old. és MOL K 636 - 739.cs. - 1938 - 2 - 4 - 24871. 131 Ld. Függelék 2. 132 MOL K 636 - 1938 - 2 - 4 - 23995. 133 EPL Serédi 41. Cat. 662/1939 alatt 2942/1938. 134 HKL 1a 9. kötet 1939. X. 25., I. rk. ülés. 135 uott. 136 HKL 1b 62. doboz 367 és 380/1938-39; MOL K 636 - 1938 - 2 - 4 - 30308 és EPL Serédi 41. Cat. 662/1939. 137 Ld. Függelék 3. 138 HKL 1a 9. kötet 1940. évi III. r. ülés. 139 Ld. Függelék 3. 140 Péterffy 1943: Katholikus Nevelés XXIII. évf. 1. sz., 1940. január. 141 HKL 1a 9. kötet 1930. IV. 29., IV. r. ülés; HKL 1b 63. doboz 596/1939-40 és MOL K 636 - 1940 - 1 - 31180. 142 HKL 1b 63. doboz 657/1939-40. 143 MOL K 636 - 1940 - 1 - 31180 alatt 40745/1941 és K 636 - 1942 - 1 - Péterffy 85257 és 89343. 144 MOL K 636 - 1940 - 1 - 31180 alatt 46520/1941. 145 Ld. Függelék 4. 146 HKL 1b 65. doboz 764/1941-42. 147 HKL 1b 65. doboz 614 és 764/1941-42. 148 HKL 1b 65. doboz 764/1941-42. 149 HKL 1b 66. doboz 195/1942-43. 150 uott. 151 uott. 152 ELTE Lt 1a 2. kötet 72 - 73. old. 153 HKL 1b 66. doboz 348/1942-43 és MOL K 636 - 1942 - 1 - Tihanyi - 95049. 154 Tihanyi Tibor magántulajdona, eredeti száma 3057/1943-43. 155 Ld. Függelék 5. 156 HKL 1b 66. doboz 694/1942-43. Sajnos jelenleg a jegyzôkönyv nem hozzáférhetô, de más adatokból kikövetkeztethetô a beadványok sorsa. 157 ELTE Lt 1a 2. kötet 264-265. old. és HKL 1b 67. doboz 153/1943-44. 158 Ld Függelék 5. 159 ELTE Lt 1a 2. kötet 244-248. old. 160 Ld. Függelék 5. 161 Ld. Függelék 5. és MOL K 636 -1944 - 2 - 9 - 61775. 162 HKL 1b 67. doboz 447/1943-44. 163 HKL 1b 67. doboz 447/1943-44 alatt 768/1942-43. 164 HKL 1b 67. doboz 447/1943-44. 165 uott. 166 uott. 167 Ld. Függelék 5. 168 PL N. 895. doboz Piarista Hírek I. évf. 4. sz. 1944. I. 31. 169 Ld. Függelék 5. 170 uott. 171 uott. 172 Sziklán Állunk II. évf. 2. és 10. szám, 1944. február 15. és október 15. 173 uott. 174 ELTE Lt. 1a. 2. kötet 246. old. 175 HKL 1b 67. doboz 637/1943-44 és 70. doboz 12, 60, 158, 188/1947- 48; 1a 11. kötet 1947. IX. 29., I. r. ülés és XII. 9., II. r. ülés valamint ELTE Lt. 1a 4. kötet 36. old. 176 ELTE Lt. 1c 22. doboz 7395/1944-45. 177 ELTE Lt. 1c 30. doboz 6/1946-47. 178 HKL 1b 69. doboz 619/1946-47. 179 PL N. 895. doboz, Piarista Hírek IV. évf. 1. sz. 1946. IX. 30. 180 Gergely 1983: 48. old. 181 ELTE Lt. 1a 3. kötet 1990/1946/47. 182 HKL 1b 69. doboz 561, 677, 727/1946-47; 71. doboz 370, 755/ 1947- 48; 74. doboz 65, 87/1949-1950; 78. doboz; MOL - XIX - I - 1 - h - 1947 - 77450 és ELTE Lt. 1c 35. doboz 12836/1946-47. 183 Ld. Függelék 6. 184 EPL 6164/1946. 185 HKL 1b 71. doboz SZ.N./ 1947-48; ilyen szentképek a szerzô magántulajdonában is vannak. 186 EPL 2792/1948. 187 MOL K 636 - 882. cs. - 1942/44 - 1 - Tihanyi - 94974, 96512, 60859, 61484, 68594: MOL XIX - I - 1 - h - 1945 - 33609, 49998; 1946 - 121473, 142533; 1947 - 92220; ELTE Lt. 1c 22. doboz 7045/1944-45; 24. doboz 607/1944- 45 és HKL 1b 68. doboz 29/1945- 46. 188 MOL XIX - I - 1 - h - 1947 - 164017. 189 Szabadság 1947. július 1. 190 MOL XIX - I - 1 - h - 1948 - 196704, 196761, 202997 és Tihanyi Tibor magántulajdonában lévô személyes iratok. 191 Ld. Függelék 6. 192 HKL 1b 71. doboz 354/1947-48. 193 PL N. 581. doboz 488/1948. 194 PL N. 892. doboz 493/1948. 195 MOL XIX - I - 1 - h - 1948 - 199172. 196 PL N. 581. doboz SZ.N./1948. 197 PL N. 920. doboz 229/1950. 198 HKL 1b 74. doboz 315/1949-50. 199 PL N. Cédulakatalógus. 200 MOL K 636 - 1941 - 2 - 9 - 38274 és 41085 201 EPL Serédi 41. Cat. 633/1939 alatt 959/1938. 202 EPL Serédi 41. Cat. 827/1939. 203 uott. 204 Szögi 1994: 347. old. 205 Devich 1986: 10. és 13. old. 206 Márki 1922: 35. old. 207 Devich 1986: 26. old. 208 Vox Academica I. évf. 1. sz., 1927. május. 209 Virt: 94. old., a fényképmelléklet képaláírásai. 210 Pascu 1972: 29. old. 211 CsMLt. VIII. 1. - 5. doboz. 212 Szögi 1994: 57. old. 213 CsMLt. VIII. 1. - 5. doboz, 1941. X. 29-i II. rendes ülés 51. pontja és VIII. 5. 1029/1945-46. 214 CsMLt. VIII. 1. - 5. doboz, 1941. X. 29-i II. rendes ülés 51. pontja. 215 uott. 216 CsMLt. VIII. 1. - iktatókönyvi bejegyzés 1370/1941-42. 217 CsMLt. VIII. 1. - 6. doboz, 1942. XI. 25-i ülés 70. pontja. 218 CsMLt. VIII. 1. - iktatókönyvi bejegyzés 478 és 681/1942-43. 219 CsMLt VIII. 5. -1029/1945-46 alatt. 220 SZN-Joó: 24. old. 221 Havasy 1991: 407. old. 222 Sziklán Állunk II. évf. 10. sz., 1944. október. 223 Szögi 1994: 42 - 51. old. 224 MEL 4c 640/1942. 225 uott. 226 MEL 4a 8a. kötet 1942. IX. 1., a Nagytanács 1. ülése, 38. pont: MOL K 636 - 932. cs. - 1942 - 44 - 6 - 91746. 227 MOL K 636 - 932. cs. - 1942 - 1 - Szappanyos - 93351. 228 MOL K 636 - 878. cs. - 1942 - 1 - Szappanyos - 93351 alatt 2820/1942 ME RH. 229 MOL K 636 - 878. cs. - 1943 - 1 - Szappanyos - 63797 és MEL 4a 8a. kötet 1943. V. 13., a Nagytanács 9. ülése. Ezért az egyetemi ill. fôiskolai anyagokban már sajnos nincsenek olyan bô, a lelkészség mindennapjait bemutató források, mint a Pázmány Péter Tudományegyetem esetében. 230 MOL K 636 - 878. cs. - 1943 - 1 - Szappanyos-ban szám nélkül. 231 HKL 1b 66. doboz 697/1942-43. 232 EPL Serédi 41. Cat 5641/1943 és MEL 4a. 8a. kötet 1943. IX. 15., a Rektori tanács 2. ülése, 53. pont. 233 MOL K 636 - 878. cs. - 1943 - 1 - Szappanyos 67829. 234 MOL K 636 - 859. cs. - 1944 - 1 - Könözsy 54607 és XIX - I - 1 - h - 1945 - 72364 és Sziklán Állunk II. évf. 2. szám, 1944. február 15. 235 uott. és MEL 4a 8a. kötet 1944. I. 27., a Rektori tanács 7. ülése, 9. kötet 1944. II. 25., a Nagytanács 4. r. ülése, 30. pont. Nevét a Héberger szerkesztette Műegyetem-történet tévesen Körössyként rögzíti. (V. kötet 1106. old.) 236 Szappanyos Béla szíves szóbeli közlése alapján. 237 MOL XIX - I - 1 - h - 1945 - 72362, 72363, 72364 és MEL 4b 6. kötet 1945. XII., a Rektori tanács 5. ülése és 4c 379/1947 alatt 2173/1945. 238 EPL 6164/1946. 239 EPL 2792/1948 és ue. szám alatt 4573/1947 is. 240 uott. 241 Héberger 1979: 1160. old. 242 EPL 6164/1946. 243 Héberger 1979: 1136. old. 244 EPL 3344/1945. 245 MEL 4b 6. kötet 1946. II. 27-i Rektori tanácsülés 14. pontja. 246 MEL 4b 7. kötet 1947. I. 16-i és II. 13-i Rektori tanácsülések 20. ill. 13. pontja és 4c 379/1947. 247 EPL 6164/1946. 248 MEL 4b. 7. kötet 1947. II. 13., Rektori tanácsülés 3. pontja és Héberger 1972: 1132,1136 és 1140. old. 249 EPL 583/1949. 250 uott. 251 EPL 583/1949 és MEL 4b 8. kötet 1948. I. 15-i 5. r. Rektori tanácsülés 10. pontja. 252 EPL 583/1949. 253 uott. 254 MOL XIX - I -1 - h - 205. cs. - 88 - 1 - Szabó - 1948 - 197443. 255 MOL XIX - I -1 - h - 205. cs. - 88 - 1 - Szabó - 1948 - 208891. 256 MEL 4b 9. kötet 1948. X. 2 és 14., a Rektori tanács 1. rk. és 3. r. ülésének 2. ill 13. pontja; illetve X. 14. a Nagytanács 2. r. ülése. 257 MOL XIX - I -1 - h - 205. cs. - 88 - 1 - Szabó - 1948 - 207683. 258 MOL XIX - I - 1 - h - 1948 - 197443. 259 MOL XIX - I - 1 - h - 1945 - 72362 alatt. 260 MOL XIX - I -1 - h - 205. cs. - 88 - 1 - Szabó - 1948 - 208891. 261 EPL 8104/1948 - iktatókönyvi bejegyzés. 262 MEL 4b 9. kötet 1948. XI. 29., a Rektori tanács 2. rk. és 1948. XII. 16., a Nagytanács 4. r. ülése. 263 MEL 4b 9. kötet 1949. I. 31-i Rektori tanács 6. rk. ülésének 13. pontja. 264 MEL 4b 9. kötet 1949. II. 15-i 7.r., III. 22-i 8. r., VI. 30-i 9. rk. Rektori tanácsülés 12. ill 15. pontja ill. egyetlen témája; 10c 28. doboz 30/1949. 265 Szögi 1994: 347. old. 266 GyPL 1411/1945. 267 uott. 268 Jávor 1996: 2. old. 269 GyPL 1411/1945. 270 uott. 271 uott. 272 Jávor 1996: 1. old. 273 Jávor 1996: 5. old. 274 uott. 275 Jávor 1996: 2. old. 276 Schem 1947: 43 old. 277 Jávor 1996: 2. és 7. old. 278 SzfvPL 7495. lt. sz. 383/1947 Shvoy Lajos feljegyzései a konferenciáról ill. EPL 2792/1948. 279 Jávor 1996: 8. old. 280 uott. 281 Jávor 1996: 1. old. 282 Berkó - Legányi: 208. old. 283 GyPL 3285/1948. 284 GyPL 368/1949. 285 Devich 1986: 108 - 109. old. 286 SzPL 906/1946 alatt. 287 SZN-Csanád: 37. old. 288 SzPL 906/1946 alatt 1917/1943 és CsMLt VIII. 5. 1029/1945-46 alatt 1505/1942-43. 289 CsMLt VIII. 5. 1029/1945-46 alatt megtalálható a tanácsülési jegyzôköny kivonata is. 290 uott. 291 uott. 292 Csizmadia 1980: 275. old., 28. jegyzetpont. 293 uott. 294 uott. 295 Pontosan: 1944. március 30-án. SZN-Csanád: 39. old. 296 SzPL 906/1946 alatt 1917/1943 és CsMLt VIII. 5. 1029/1945-46 alatt 1505/1942-43. 297 SzPL 906/1946 alatt. 298 uott. 299 SzPL 906/1946 alatt 1917/1943 és CsMLt VIII. 5. 1029/1945-46 alatt 1505/1942-43. 300 CsMLt VIII. 5. 1029/1945-46 alatt 1505/1942-43. 301 uott. 302 uott. 303 SZN-Csanád: 39. old. 304 SzPL 906/1946 alatt. 305 Fogalmazvány ugyanazon iraton. 306 Sziklán Állunk II. évf. 10. szám, 1944. október 15. 307 SzPL 906/1946 alatt. Sas és Sass névváltozat a forrásokban végig váltakozik. 308 SzPL 906/1946 alatt. 309 CsMLt VIII. 5. 1029/1945-46 és SzPL 906/1946. 310 Pálos 1992: 188. old. és Havasy 1991: 424. old. 311 CsMLt VIII. 5. 880/1945-46. 312 SzPL 1179 és 2128/1946. 313 SzPL 906/1946 alatt. 314 SzPL 2125/1946. 315 SzPL 2455/1947. 316 EPL 2792/1948. 317 Mészáros 1989: 79. old. 318 Csizmadia 1980: 6. old. 319 Csizmadia 1980: 5-6. old. 320 Csizmadia 1980: 8. old. 321 Csizmadia 1980: 17. old. 322 Csizmadia 1980: 28. old. 323 BML VIII. Erzsébet Tudományegyetem Rektori Hivatal iratai (ET RH) 124. doboz 531/1945-46 és Csizmadia 1980: 28-30. old. alapján 324 BML VIII. ET RH 124. doboz 565/1945-46 alatt 1553/1926-27 325 BML VIII. ET RH 124. doboz 565/1945-46 alatt 1820/1926-27 és 727/ 1945-46. 326 BML VIII. ET RH 124. doboz 565/1945-46 alatt 1487/1926-27. 327 Schem 1937: 184. old. 328 Vox Academica I. évf. 1. sz., 1927. május. 329 BML VIII. ET RH 124. doboz 565/1945-46 alatt 2182/1941-42. 330 BML VIII. ET RH 124. doboz 565/1945-46 alatt 47/ 1945-46 és Schem 1943: 180. old. 331 BML VIII. ET RH 124. doboz 565/1945-46 alatt 47/ 1945-46. 332 Sziklán állunk II. évf. 10. sz., 1944. október 15. 333 SzfvPL 7495 lt. sz. 383/1947 és Kersák Pál szíves közlése alapján. 334 PPL 71/1947. 335 BML VIII. ET RH 122. doboz 1289, 1290/1944-45. 336 SzfvPL 7495 lt. sz. 383/1947. 337 BML VIII. ET RH 129. doboz 724/1946-47. 338 EPL 2792/1948 és PPL 293/1943. 339 Idézet dr. Nemerey Péter levelébôl, a szerzô magántulajdona. 340 uott. 341 PPL 2068/1947. 342 BML VIII. ET RH 139. doboz 1397/1947-48. 343 Szögi 1994: 45 és 249 - 253. old. 344 Salacz 1975: 75 - 88. old. 345 HBML XXVI. 1/a 2. kötet, 1945. december 20., a IX. rendes ülés jegyzôkönyve. 346 HBML XXVI. 1/a 3. kötet, 1946. december, a VIII. rendes ülés jegyzôkönyve 119. szám. 347 HBML XXVI. 1/b 17. doboz 1899/1947-48. 348 HBML XXVI. 1/b 10. doboz 661/1946-47. 349 HBML XXVI. 1/b 17. doboz 1373/1947-48. 350 HBML XXVI. 1/b 14. doboz 169/1947-48. 351 SzfvPL 7495 lt. sz. 383/1947. 352 HBML XXVI. 1/a 3. kötet, 1946. december, a VIII. rendes ülés jegyzôkönyve 119. szám. 353 HBML XXVI. 1/a 5. kötet, 1948. december, a VIII. rendes ülés jegyzôkönyve 154. szám. és XXVI. 1/b 20. doboz 863/1948-49. 354 HBML XXVI. 1/a 5. kötet, 1948. december 8., a VII. rk. ülés jegyzôkönyve és XXVI. 1/b 20. doboz 1042/1948-49. 355 HBML XXVI. 1/b 20. doboz 1163/1948-49. 356 HBML XXVI. 1/b 19. doboz 278/1948-49. 357 HBML XXVI. 1/b 20. doboz 747/1948-49. 358 HBML XXVI. 1/b 21. doboz 1819/1948-49. 359 Ennek lelkigondozásáról Ld. Fôiskolai lelkészek fejezetet. 360 Szögi 1994: 58. old. és Ladányi 1986: 10. old. 361 EPL 6164/1946. 362 GATE Lt. 3c 8. doboz 708/1947. 363 uott. 364 EPL 2792/1948. 365 GATE Lt. 3c 20. doboz 1845/1948. 366 GATE Lt. 3c 21. doboz 227/1949 és EPL 387/1949 – iktatókönyvi bejegyzés. 367 GATE Lt. 3c 21. doboz 227/1949. 368 Szögi 1994: 295. old. 369 SzfvPL 7477/B lt. sz. 2394/1947 alatt. 370 uott. 371 SzfvPL 7477/B lt. sz. 158/1947 alatt. 372 SzfvPL 7477/B lt. sz. 2394/1947 alatt 70/1947. 373 SzfvPL 7477/B lt. sz. 158/1947. 374 VÉL 237-1/ 1947. 375 uott. 376 EPL 2792/1948. 377 VÉL tájékoztatása alapján. 378 Szögi 1994: 298. old. 379 Vörös 1968: 190-193. old. 380 GyPL 626/1947. 381 uott. 382 PL. N. 42. doboz 291/1947. 383 GyPL 2652/1947. 384 uott. 385 EPL 792/1948. 386 GyPL 2328/1948. 387 PL N. 60. doboz 1165/1948. 388 PL N. 60. doboz 1290/1948. 389 PL - Cédulakatalógus. 390 PL N. 60. doboz 1290/1948. 391 Szögi 1994: 239. old. 392 Walleshausen 1970: 57. old. 393 Szögi 1994: 53. és 266-268. old. és SzfvPL 7227. lt. sz. 1760/1946 10. old. 394 A kérdést kiválóan feldolgozta Szecskó Károly idézett művében. 395 Vox Academica I. évf. 1. szám, 1927 május. 396 HML VIII - 1 - 67. doboz 322/1946-47. 397 HML VIII - 1 - 67. doboz 331/1946-47. 398 HML VIII - 1 - 67. doboz 13/1947-48. 399 HML VIII - 1 - 215. kötet: Iktató az 1947-48-as tanév iratanyagához. Az irat maga sajnos nem maradt fenn. 400 EÉL 4605/ 1947. 401 Novák 1995: 3. old. 402 EOL 40/1-24 1943. szeptember 3-i tanácsülési jegyzôkönyv. 403 SzfvPL 7495 lt. sz. 383/1947 és Schem 1963: 56. old. 404 Schem 1963: 56. old. 405 Szögi 1994: 53. old. 406 SzfvPL 7495 lt.sz. 383/1947. 407 Szecskó 1996: 212. old. 408 Ferenczy 1941: 66. old. 409 EPL 6164/1946. 410 MKF Lt. 1934-44. 411 MOL K 636 - 859. cs. - 1943 - 1 - Könözsy - 69781. 412 Sziklán Állunk I. évf. 1. szám, 1943. október 15. 413 EPL 2792/1948. 414 EPL 5156/1948. 415 EPL 382/1949. 416 ZFI 296/1944. 417 uott. és Sziklán Állunk II. évf. 2. szám, 1944. február 15.; valamint EPL 6164/1946. 418 Katholikus Nevelés XXXVI. évf. 9. szám, 1943. szeptember. 419 ZFI 788/1944. 420 EPL 6164/1946. 421 EPL 1792/1948. 422 ZFI 822/1948. 423 Ócsai 1975: 38. old. 424 TF Lt. 1f 1. doboz Beszámolók a fôiskola 1925/26 ill. 1935/36 évi munkájáról. 425 EPL Serédi 41. Cat. 752/1932. 426 TF Lt. 1f 1. doboz Beszámoló a fôiskola 1932/33 évi munkájáról. 427 Sziklán Állunk II. évf. 10. sz., 1944. október 15. 428 EPL 842/1946 és MOL XIX - I - 1 - h - 1945 - 72363. 429 TF Lt. 1f 1. doboz Beszámoló a fôiskola 1945/46 évi munkájáról. 430 TF Lt. 1c 6. doboz 302/1947. 431 EPL 6164/1946. 432 EPL 2792/1948 és 3596/1948. 433 PL N. 42. doboz 1358, 1454, és 1649/1948. 434 TF Lt. 1a 1. doboz Jegyzôkönyvek 1947 tavaszáról. 435 EPL 1142/1949. 436 Sziklán Állunk II. évf. 10. sz., 1944. október 15. 437 uott. 438 Szántó 1992: 23. old. és Hetényi 1992 : 220. old. 439 EPL 6164/1946. 440 EPL 2792/1948. 441 EPL 2792/1948 és 382/1949. 442 EPL 2792/1948. 443 Ld. Függelék 5. 444 A konferencia teljes anyagát Ld. Mihalovics 1944. 445 Mihalovics 1944: 39-40. old. 446 Mihalovics 1944: 41-43. old. 447 Mihalovics 1944: 58-62. old. 448 Mihalovics 1944: 63. old. 449 MOL K 636 - 944. cs. - 1943 - 61 - 9 - 69923. 450 MOL K 636 - 944. cs. - 1943 - 61 - 9 - 69923. 451 Szappanyos Béla szíves szóbeli közlése alapján. 452 A konferencia teljes anyaga: EPL 528 és 756/1946. 453 Legalábbis Tihanyi 1947-ben már hároméves elôtörténetet tulajdonít neki. - Ld. Függelék 6. 454 EPL 6164/1946. 455 Mészáros 1989: 62. old. 456 uott. 457 SzfvPL 7495. lt. sz. 152/1947. 458 SzfvPL 7227. lt. sz. 1946. szeptember 6-i jegyzôkönyv. 459 SzfvPL 7227. lt. sz. 1947. február 25-26-i jegyzôkönyv. 460 SzfvPL 7495. lt. sz. 383/1947. 461 SzfvPL 7495. lt. sz. 383/1947. 462 uott. 463 EPL 922, 1068, 1267/1947 és SzfvPL 7495 lt. sz. 383/1947. 464 uott. 465 uott. 466 SztvPL 7495 lt. sz. 383/1947. 467 SztvPL 7477B lt. sz. 1306/1947 alatt olvasható a teljes dokumentum. 468 uott. 3. old. 469 uott. 7. old. 470 Szappanyos Béla szíves szóbéli közlése alapján. 471 EPL 2792/1948. 472 uott. 473 SzfvPL 7477B lt. sz. 4 Coll/1948. 474 A konferencia jegyzôkönyve EPL 2792/1948 alatt. 475 Sziklán Állunk I. évf. 3. szám, 1943. XII. 15. 476 EPL 6164/1946. 477 uott., és HKL 1b 69. doboz 654/1946-47 ill. 70. doboz 836/1946-47, valamint Pirigyi 1990:193-194. old. 478 MEL 4c 414/1944. 479 MOL K 636 - 1941 - 2 - 9 - 40491 és 1943 - 2 - 9 - 63830. 480 MEL 4a 8. kötet 1942. V. 13., 5. r. Nagytanács-ülés 34. pont. A különbözô forrásokban egyaránt szerepel Dezséry és Dezsényi névváltozat, természetesen ugyanazon személyre utalva... 481 MOL K 636 - 1942 - 2 - 9 - 86977 és 1944 - 2 - 9 - 55324. 482 Az önnálósuló Hittudományi Akadémián 1951 júniusáig. 483 A bizonytalanságról ld. a megfelelô fejezetet