Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Csávossy Elemér S. J. Ádventi és karácsonyi elmélkedések Imprimi potest. Budapestini, die 3. Aug. 1941. Eugenius Somogyi S.J. Praep. Prov. Hung. Nihil obstat. Adamus Petz S.J. cens. dioec. Nr.3181/1941. Imprimatur. Cassoviae, die 29. Aug. 1941. Dr. Stephanus Madarász episcopus. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Elsô hét -- ,,Veniet Dominus.'' Az Úr jön. Vasárnap. Az egyházi év kezdete Hétfô. Az Úr vigaszteljes eljövetele Kedd. Az Úr félelmetes eljövetele Szerda. Krisztus eljövetele embertársaink személyében Csütörtök. Krisztus eljövetele lelkünkbe kegyelme által Péntek. A világ ádventje Szombat. Korunk ádventje Második hét -- ,,Parate vias Domini.'' Készítsétek az Úr útját. Vasárnap. Lelki elôkészület karácsonyra Hétfô. Keresztelô Szent János küldöttsége Jézushoz Kedd. Keresztelô Szent János hivatásának elôkészítése Szerda. Keresztelô Szent János prédikál a pusztában (I.) Csütörtök. Keresztelô Szent János prédikál a pusztában (II.) Péntek. A zsidók küldöttsége Keresztelô Szent Jánosnál Szombat. Keresztelô Szent János rámutat Krisztusra Harmadik hét -- ,,Prope est Dominus.'' Az Úr közel van. Vasárnap. Lelki öröm Jézus közeli eljövetele fölött Hétfô. Az Ige megtestesülése (I.) Kedd. Az Ige megtestesülése (II.) Szerda. A megtestesülés titkának következményei miránk nézve Csütörtök. Hogyan készítette elô Isten kegyelme Szűz Máriát magasztos hivatására? Péntek. Szűz Mária eljegyzése Szent Józseffel Szombat. Szent József aggodalma és megnyugtatása az angyal által Negyedik hét -- ,,Mane videbitis gloriam eius.'' Holnap látni fogjátok dicsôségét. Vasárnap. A világ vágyakozása az Üdvözítô után Hétfô. Szűz Mária látogatása Erzsébetnél Kedd. Szűz Mária hálaéneke Szerda. Szűz Mária vágyakozása Csütörtök. Szűz Mária elôkészülete Jézus születésére December 23. Szűz Mária és Szent József útja Betlehembe December 24. Karácsony elôestje Karácsony hete -- ,,Ego ipse, qui loquebar, ecce adsum.'' Aki szóltam, íme, itt vagyok. December 25. Karácsony ünnepe: Jézus hármas születése December 26. Jézus földi születése December 27. Az angyal jelenése December 28. A pásztorok a jászolnál December 29. A karácsonyi szentmisék ünnepi gondolata December 30. A karácsonyi zsolozsma December 31. Lelki karácsony Január 1. Karácsony nyolcadnapja ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1942-ben jelent meg a Korda Kiadó gondozásában. Az elektronikus változat a Jézus Társasága magyarországi tartományfônökének az engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Jézus Társasága Magyarországi Tartományáé. ======================================================================== Vasárnap. Az egyházi év kezdete Ádvent 1. hete Elôgyakorlatok 1. Isten elôtt állok és feltekintek hozzá, mint azt napi elmélkedéseim és minden imádságom kezdetén szoktam; hiszen az egész egyházi év nagy imádság: ,,Hozzád emelem fel lelkemet, Istenem!'' (Ádvent elsô vasárn. introitus. Ps. 24.) 2. ,,Utaidat, Uram, mutasd meg nekem és ösvényeidre taníts meg engem.'' (Ugyanott.) I. ,,Hozzád emelem fel lelkemet, Istenem.'' Imádság elôtt Isten jelenlétébe helyezkedünk; ez az elôkészület a jó imádságra. Az egyházi év elején is feltekintünk Istenhez, az ô jelenlétébe helyezkedünk, úgyhogy elég legyen az egész évre. Ez az egyházi év nagy introitusa, bekezdése. Vannak benyomások, melyek megmaradnak mindenkorra, elhatározások, melyek az egész életre szólnak. Lelkünknek is ez a felemelkedése Istenhez elôkészület az egész évre, ez a nagy oratio praeparatoria, a bekezdô imádság, mellyel Istennek mindenünket és önmagunkat felajánljuk: ,,add, hogy minden szándékom, tettem és cselekedetem tisztán a te isteni Felséged nagyobb dicséretére és szolgálatára irányuljon.'' Hogy ezt megtehessük, az egész éven át Isten jelenlétében kell járnunk, sohasem szabad azt lelkünkbôl elveszítenünk. Azért kiáltunk fel: ,,Istenem!'' Én Uram, én Istenem! Hogy tekint le rám az Isten! Ki az Isten és ki vagyok én? Imádsággal kezdôdik minden ádvent: a pátriárkák és próféták, a Boldogságos Szűz, az Egyház, az igazak imádkozva várják Jézus eljövetelét a földre, lelkükbe. II. ,,Benned bízom.'' Ez az ádvent fôjellege: a bizalommal telt várakozás és vágy az Úr eljövetele után. Ennek a bizalomnak szárnyain emelkedjék fel lelkünk egész éven át minden nehézség fölé: külsô munka és fáradság, szenvedések, kísértések, gyengeség és szárazság fölé. Mi ennek a bizalomteljes vágynak és várakozásnak a tárgya? ,,Uram, mutasd meg nekünk irgalmasságodat és üdvösségedet add nekünk.'' (Adv. elsô vas. mise. Ps. 84.) Az Úr Jézus eljövetele lelkünkbe. Bízunk benne, hogy kegyelmével legyôzzük mindazt, ami eljövetelét megakadályozhatná. Bizalmunk teljes: ,,nem szégyenülök meg''. ,,Ne is gúnyolódjanak fölöttem ellenségeim': talán már régóta gúnyolódik fölöttem az ördög, kacagja gyengeségemet egy szenvedélyemmel szemben; de ne nevessen már rajtam, mert bizalmam erôssé tett engem: ,,akik terád várnak, nem csalódnak bizalmukban''. (Ugyanott Ps. 24.) III. ,,Utaidat, Uram, mutasd meg nekem és ösvényeidre taníts meg engem.'' Ne várjuk, hogy az Úr jöjjön hozzánk, hanem az ô utain, az ô ösvényein mi közeledjünk hozzá. Azért tanítson meg, hogyan kell utain járnunk. Ez eljövetelének is fôcélja. Ezt kérjük tôle! Ha ajándékot várunk tôle, legyen ez az ajándék: hogy megtanítson minket utain járni. Ezután áhítozzunk: hogy ôt megismerjük, szeressük és kövessük. Parancsai, rendelései, gondviselése, szabályaink, kötelességeink, az erények gyakorlása: ezek az ô utai, ezek ösvényei, melyek hozzá vezetnek és melyeken ô eljön hozzánk. Imádság ,,Hozzád emelem fel lelkemet, Istenem, benned bízom, nem szégyenülök meg és ne gúnyolódjanak már fölöttem ellenségeim; mert mindazok, kik rád várnak, nem csalatkoznak bizalmukban. Utaidat, Uram, mutasd meg nekem és ösvényeidre taníts meg engem.''[1] ____________________ 1 Ennek a zsoltárnak szép magyarázatát lásd Linz. Quart. 1925. I. ======================================================================== Hétfô. Az Úr vigaszteljes eljövetele Ádvent 1. hete Elôgyakorlatok 1. Ádvent annyi, mint Úrjövetel. Az Úr háromféle módon jön hozzánk: saját személyében, más személyében, kegyelmével. Eljövetele saját személyében vigaszteljes, de félelmetes is. Jelenleg vigaszteljes eljövetelérôl elmélkedünk. 2. Elképzelem magamnak, mintha az ószövetség igazai társaságában vágyakoznám és epedezném a Megváltó eljövetele után. 3. ,,Egek, harmatozzatok onnan felôl, és a föllegek csöpögjék az igazat, nyíljék meg a föld és teremje az Üdvözítôt!'' (Adv. imádság. Iz 45,8) I. Az Úr személyes és vigaszteljes eljövetele megtestesülése által Az Úr személyesen akkor jött el hozzánk elôször, amikor emberi természetünket magára vette és megjelent köztünk a földön. Mennyire vágyódott utána a bűnbe és nyomorba süllyedt emberiség: a pátriárkák és próféták hosszú serege, a pogányok bölcsei, de mindenekelôtt a Boldogságos Szűz, aki önmaga ugyan tiszta és szeplôtelen volt, de annál inkább epedett a világ megváltása után, epedett a boldog pillanat után, melyben isteni Gyermekét keblére szoríthatja. Az egész világ eleven kifejezése volt az Exultet[2] e szavainak: Mit is használt volna születnünk, ha nem adatott volna, aki a bűn nyomorától megváltson és üdvözítsen! Erre az elsô eljövetelre mi már nem készülhetünk, nem vágyódhatunk utána az ószövetség szentjeivel; mi ennek az eljövetelnek és a rá való készületnek csak emlékét ülhetjük meg: ez a mi ádventünk. De amilyen nagy volt akkor a vágy az eljövendô Üdvözítô után, oly nagynak kell lennie most hálánknak eljövetele miatt. Ez a hála nem annyira szavakban, mint inkább a megváltás kegyelmeinek buzgó felhasználásában mutatkozik saját magunk és embertársaink megszentelésére. És nem is lehet nehéz ez a hála, ha arra gondolunk, hogy mi is lett volna belôlünk, ha az Üdvözítô el nem jô. Mily könyörületes volt eljövetele! ,,Nehogy az ördög csalárdságának áldozata legyen az egész földkerekség, szeretettôl indítva orvosszere lettél a beteg világnak'' -- zengi az ádventi himnusz. Töltsön el bennünket is a vágy az orvosszer, a megváltás gyógyító kegyelmei után! Ez a mi ádventünk. ,,Hogy a világ közös vétségét kiengeszteljed, a szűzi hajlék szentélyébôl tiszta áldozatként indulsz meg utadon a kereszt felé.'' (Ugyanott.) ,,Íme az Isten báránya, ki elveszi a világ bűnét.'' (Jn 1,29) II. Az Úr személyes és vigasztaló eljövetele az Oltáriszentségben Orvosszer és áldozat az Úr második személyes eljövetelében is, az Oltáriszentségben: áldozat a szentmisében és orvosszer a szentáldozásban. Erre az eljövetelre készülnünk kell, ez is ádvent. ,,Áldott, aki az Úr névében jön'' (Mt 21,9) -- így énekli az Egyház, mielôtt végbemegy az oltáron a nagy titok, az átváltozás, és az Úr kenyér és bor színe alatt megjelenik közöttünk. Az Úrfelmutatás elôtti miserész igazi ádvent, hasonló a 4000 éves ádventhez, mely alatt az emberiség az Úr elsô eljövetelére készült; hasonló ahhoz az ádventhez, melyben a Szent Szűz készült az isteni Gyermek befogadására szűzi méhébe és látható megjelenésére a betlehemi istállóban. Minden elôkészület a szentáldozásra is ádvent, teli vágyakozással, teli reménnyel és bizalommal: a lelkek nagy orvosa, égi jegyese jön. Íme, odalépek a szentséghez, ,,mint beteg az élet orvosához, mint tisztátalan az irgalom forrásához, mint vak az örök világosság fényéhez, mint szegény és szűkölködô az ég és a föld Urához''. (Aquinói Szent Tamás imádsága.) A vágy a fôdolog a szentáldozási készületnél. Kövessük ebben a szentek példáját és egyes újonnan megtért népek buzgóságát (Alacoque Szent Margit; az észak- amerikai indiánok). És ha az oltár szolgálatára hív az Isten, az elôkészület az elsô szentmisére életünk legszebb, legboldogabb ádventje lesz, amint az elôkészület elsô szentáldozásunkra is ily boldogító ádventi idô volt. III. Az Úr személyes és vigasztaló eljövetele a mennyei boldogság napján Ennek az eljövetelnek elôképe maga a szentáldozás. ,,Add, Uram, -- mondja az Egyház -- hogy istenséged örök élvezetével beteljünk, melynek elôképe drágalátos testednek és vérednek ideiglenes vétele'', és ,,az ajándék, melyet e földi életben nyújtottál, legyen lelkünk gyógyulása örökre''. (Missale Rom.) Már itt a földön, ha a megszentelô kegyelem állapotában vagyunk, meglátogat minket az Isten, mert ,,aki engem szeret, -- mondja Krisztus -- azt szeretni fogja Atyám és hozzá jövünk és lakást szerzünk nála''. (Jn 14,23) Ez az Isten lakozása a lélekben a megszentelô kegyelem által. De még nem látjuk ôt színrôl-színre, jelenléte még nem tökéletesen boldogító. Ott a mennyországban, ott teljesen betelünk látásának boldogító élvezetével. Ez után kell vágyódnunk, epednünk ebben a földi életben, ez egész életünk nagy ádventje; ,,Föloszlani vágyódom, hogy Krisztussal lehessek.'' (Fil 1,23) Ez volt a szentek vágyakozása. Ez a vágy fölemel minden földi viszontagság és vágy fölé. Aki megízlelte az Istent, annak nem ízlik már a világ. ,,Mily rút a föld, ha az égre tekintek'' -- mondta Loyolai Szent Ignác. Ha ez a vágy még nem oly hatalmas szívünkben, legalább úgy éljünk, hogy minden gondolatunk és cselekedetünk, egész életünk elôkészület legyen a mennyországra; az igazi vágy a mennyország után nem meddô érzelem, hanem tettekre ösztönzô erô. ,,Megkezdtük az örökkévalóságot'' -- mondja egy istenfélô lélek (M. de Smet), mert az élet elôkészület az örökkévalóságra, az örökkévalóság ádventje. (Tit 2,11-13) Imádság Vágyakozás a megváltás kegyelmei, a szentáldozás és a mennyország után. A vágy a mennyország után nemcsak saját boldogságunk óhajából, hanem Isten szeretetébôl is fakadhat. ____________________ 2 Egyházi örömének nagyszombat napján. ======================================================================== Kedd. Az Úr félelmetes eljövetele Ádvent 1. hete Elôgyakorlatok 1. Isten látható testben jelent meg közöttünk, mikor 2000 évvel ezelôtt Betlehemben született. Akkor alázatos, szolgai alakban jelent meg a világon, hogy Üdvözítônk legyen. Az volt vigaszteljes, örvendetes eljövetele. Látható emberi alakban fog megjelenni mégegyszer mint örök Bíró, amikor majd az utolsó ítéletre jön. Ez lesz dicsôséges és félelmetes eljövetele. Ezt a második eljövetelét a világítéletre megelôzi az egyes lelkekre nézve eljövetele a halál pillanatában. Ez az elsô ítélet. Ekkor ugyan nem jelenik meg látható alakban a földön, de ez az eljövetele is félelmetes. Azért mindkettôt egy elmélkedésünk tárgyává tesszük. 2. ,,Látni fogják az Emberfiát jönni az ég felhôin nagy hatalommal és dicsôséggel.'' (Mt 14,30; Mt 26,64; Dán 7,13; Jel 1,7) 3. ,,Rettenetes Fejedelem, kinél ingyen a kegyelem, örök Jóság, légy jó velem!'' (Dies irae, ford. Sík S.) I. Az elsô ítélet Jézus a hittudósok fölfogása szerint az elsô ítéletnél is mint ember fog bennünket ítélni. Hogy Jézusnak ez az eljövetele ránk nézve ne legyen kárhozatos, hanem örvendetes és vigaszteljes, szükséges, hogy már ebben a földi életben szeressük eljövetelét, akár saját személyében jön el hozzánk az Oltáriszentségben, akár más személyében, akár kegyelmével és látogatásaival keres fel bensônkben, örömben és szenvedésben egyaránt. ,,Készen vár már reám az igazság koszorúja, -- mondja Szent Pál -- melyet megad nékem azon a napon az Úr, az igazságos bíró, sôt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, kik sóvárogják az ô eljövetelét.'' (2Tim 4,8) -- Az egész élet elôkészület erre az eljövetelre, nagy ádvent. ,,Megjelent ugyanis Üdvözítô Istenünk kegyelme minden embernek, s arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget s a világi vágyakat, s éljünk józanul, igazán és jámborul e világon, várva a boldog reménységet, s a nagy Isten és Üdvözítônk, Jézus Krisztus dicsôségének eljövetelét.'' (Tit 2,11-13) Krisztusnak ez az eljövetele gyors, hirtelen eljövetel szigorú ítéletre, mely dönteni fog örök sorsunk fölött. Azért int Szent Pál: ,,Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket.'' (Fil 2,12) Hogyan készüljünk Krisztus eljövetelére a halál pillanatában? Általánosságban a legjobb elôkészület a jó élet. Különösen pedig: 1. az ôszinteség Istennel, önmagunkkal és lelkivezetônkkel, gyóntatónkkal szemben, az egyszerűség a lelki életben; 2. önmagunk szigorú megítélése a Szentírás szavai szerint: ,,az igaz elôször önmagát vádolja'' (Péld 18,17), viszont a tartózkodás mások megítélésében ugyancsak a Szentírás szavai szerint: ,,ne ítéljetek s titeket sem fognak megítélni'' (Lk 6,37); 3. mások ítéletének türelmes elviselése akkor is, ha az talán keménynek vagy igazságtalannak látszik, annak tudatában, hogy sok rejtett hibánk van, melyek miatt méltán megítélhetnének az emberek, ha ebben az egy esetben igazságtalanul ítélnének is; 4. éberség, hogy készen álljunk, ha elhangzik a szó: íme, itt a vôlegény, siessetek elébe! (Mt 25,6) Boldog az a szolga, -- mondja Krisztus -- akit ura ébren talál, ha jô. Mondom nektek, minden birtoka fölé helyezi azt. A gonosz szolgát pedig, ki szívében mondja: Uram késik, és a közben eszik, iszik, verekedik, hirtelen meglepi az Úr és osztályrészét a hűtlenekkel és gonosztevôkkel adja ki. (Lk 12; Mt 24.) 5. Serény munkálkodás, mert sietni kell és rövid az idô: Csakhamar eljövök! (Jel 22,20) Ne fecséreljük el idônket haszontalanságokkal. 6. Krisztust adósunkká kell tennünk a felebaráti szeretet által: ,,Amit ezeknek tettetek, nekem tettétek'', amint mi felebarátunk személyében fogadtuk ôt, úgy fog ô saját személyében fogadni minket. Azért is ítél meg majd minket az irgalmasság cselekedetei alapján. (Mt 25,31-45) Adósunkká kell ôt tennünk szent Szívének tisztelete által is. Mily vigaszteljes dolog meghalni, mondja Szent Margit, ha mindig annak Szívét tiszteltük, ki egykoron bíránk lesz! 7. Végre lelkileg gyermekekké kell lennünk, mert Kis Szent Teréz szerint a gyermekeknek nem kell félni az ítéleitôl. II. Az utolsó ítélet Ekkor jön Krisztus a világtörténet befejezô aktusára, ítélni eleveneket és holtakat. Az egész világ elôtt helybenhagyja elsô ítéletét, kinyilatkoztatja gondviselésének igazságosságát, nyilvánvalóvá lesz ott minden titkot, feltakar minden lelkiismeretet. Hogyan készüljünk Krisztus második eljövetelére? Úgy, mint az elsôre: jó élet által. ,,A békességnek Istene szenteljen meg titekét mindenképpen hogy egész lelki valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlen maradjon Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.'' (1Tesz 5,23; 1Tesz 3,12--13; 2Pt 3,8-14; 1Jn 2,28) Különösen azonban: 1. az emberi tekintet mellôzésével. Le kell küzdeni a helytelen félelmet és megtisztítani szándékunkat. ,,Aki megvall engem az emberek elôtt, én is megvallom azt Atyám elôtt.'' (Mt 10,32) A tiszta, ôszinte szándék ment a haszonleséstôl, az emberek elismerésének vágyától, a rendetlen szeretettôl és vonzalmaktól. Ott fog kitűnni, ki volt embertársának igazi jóakarója, jótevôje; kik voltak az igazán nagyok és szentek az emberek között; sok jótett elveszti ott majd értékét, mert földi haszon és érdek volt sugalmazója. 2. Legyünk ôszinték embertársainkkal szemben. Az ítélet napján nyilvánvaló lesz legbensôbb gondolatunk, törekvésünk. Hogy kell majd pirulnunk embertársaink, jóbarátaink, rokonaink elôtt, ha mást mutattunk külsônkben és mást éreztünk, terveztünk bensônkben. 3. Bízzunk Isten gondviselésében. Az utolsó ítélet igazolni fog mindent. Vessünk ki lelkünkbôl minden kételyt, bizalmatlanságot. Nem bánom, ha itt a földön rejtett, sikertelen életet kell is élnem, ha nem ismernek el, félreismernek, megaláznak; az ítélet napja igazságot fog szolgáltatni mindenben. 4. Ha a szerzetesi életre hívott Isten kegyelme, törekedni fogok hűségesen megfelelni hivatásomnak, szemem elôtt tartva Krisztus szavát, melyet nemcsak az apostolokra, hanem mindazokra vonatkoztatott, kik az ô nevéért mindenrôl lemondtak: ,,Ülni fogtok székeken és ítélitek Izrael tizenkét törzsét.'' (Lk 22,30) 5. Ha pedig még a papi méltóságra is kiszemelt és apostolai közé felvett, szent buzgósággal fogom életemet a lelkek üdvének szentelni, mert ,,akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek, miként a csillagok''. (Dán 12,3) Imádság ,,Bírája a bosszulásnak, add kegyelmét tisztulásnak, míg nincs itt a számadásnap.'' (Dies irae, Sík S. ford.) ======================================================================== Szerda. Krisztus eljövetele embertársaink személyében Ádvent 1. hete Elôgyakorlatok 1. Mikor Krisztus mint bíró ítélni jön, a szerint fog minket megítélni, amint ôt embertársaink személyében fogadtuk: ,,Aki titeket befogad, engem fogad be; aki titeket megvet, engem vet meg; amit egynek ezek közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek.'' (Mt 10,40; Lk 10,16; Mt 25,40) Krisztus mint ember a mi testvérünk, mint Isten a mi Urunk: azért felebarátunkban mint testvérünket, elöljárónkban mint urunkat kell ôt fogadnunk. 2. Elképzelem, mintha Krisztus hozzám intézné a szavakai: Amit ezeknek teszel, nekem teszed; aki föllebbvalóira hallgat, énrám hallgat; aki apostolaimat felveszi, engem vesz fel. 3. Kérem Jézust, hogy kegyelme segítségével minden testvéremben, elöljárómban ôt lássam, ôt fogadjam. I. Krisztus eljövetele felebarátunk személyében Ez a tudat a felebaráti szeretet alapja. Hogyan fogadnók Krisztust, ha saját személyében közelednék hozzánk? Mily vágy töltené be lelkünket eijövetele után, mily szeretet és öröm élne szívünkben, mily alázattal és tisztelettel vennôk fel? Minden áldozatot meghoznánk érte. Így kell fogadnunk testvéreinket is, minden embert, bárkit és bármikor: mindenkit tisztelettel kell megelôznünk, neki mindenben elsôbbséget juttatnunk, Istent kell mindenkiben dícsérnünk, az ô képmását kell felismernünk minden embertársunkban. Szent vágynak kell élni lelkünkben, hogy mással, ahol csak lehet, jót tegyünk, senkit meg ne sértsünk, másokon áldozatok árán is örömmel segítsünk, mindenkirôl jó véleménnyel legyünk, senkirôl rosszat ne mondjunk. Ábrahám a három vándorban Istent vendégelte meg, az emmauszi tanítványok az idegenben Krisztust fogadták hajlékukba, istenes Szent Jánost beteg alakjában maga az Udvözítô kereste fel, Betlehem lakói Szűz Máriában és Szent Józsefben valóban Jézust utasították vissza. Azért bárki közeledik is hozzánk, mondjuk: Jézus jön hozzám! Kikben kell különösen felismernünk Krisztus képét? 1. A szentéletű és Istennek szentelt személyekben. Ezeket személyes életszentségük vagy hivataluk szentsége teszi különös tiszteletünk, szeretetünk tárgyává, mert bennük Krisztus képe tökéletesebben tükrözôdik vissza. 2. Azokban, akik ránk nézve Krisztus és Isten kezében eszközök jótéteményeinek, kegyelmeinek kiosztásában: szüleink, jótevôink, elöljáróink, tanítóink, lelkivezetôink, papjaink. Ide tartoznak ellenségeink is és azok, akik által akaratlanul is kereszt és szenvedés háramlik ránk, mert a kereszt is Isten kiváló ajándéka. Az ellenségben és azokban, kikkel nem rokonszenvezünk, már azért is jobban kell törekednünk felismerni Krisztus képét, mert nehezebb és megerôltetésbe kerül. Alacoque Szent Margit épp ezeket tartotta legnagyobb jótevôinek. 3. A szegényekben és szenvedôkben, mert ezek a szenvedô Jézus ábrázatát viselik magukon, alázatosságának képét, és azért különös kedveltjei. Az öregek is hozzájuk sorakoztathatók, mert Isten képe bennük is különös módon nyilvánul meg. II. Krisztus eljövetele elöljáróink személyében. Ez a keresztény engedelmesség alapja. Ha elöljáró közeledik hozzánk vagy parancsol valamit, szüntelen Isten képének kell szemünk elôtt állnia. Ôérte engedelmeskedünk az embernek. Az elöljáró szavát úgy kell fogadnunk, mintha magától Krisztustól eredne. Személyében Krisztus helyettesét kell látnunk, parancsát Krisztus parancsának kell tekintenünk. Valamint Krisztus fogadásánál, akaratának teIjesítésében hô vágy töltené be lelkünket, úgy az engedelmességre készséges akaratnak is az értelmet és az egész embert hatalmába kell ejtenie, hogy a végrahajtás annál tökéletesebb legyen. Az engedelmeskedni vágyó akarat nem várja be az elöljáró szigorú parancsát, hanem akaratának elsô megnyilatkozására, puszta óhajára készségesen meghajlik. Valamint Krisztust saját személyében szeretettel fogadjuk, úgy zárjuk az elöljárót is szeretetünkbe és azon legyünk, hogy ne a félelem, hanem a szeretet szelleme vezéreljen engedelmességünkben. ,,Mert nincs ott kemény kényszer, ahol szeretjük azt, amit parancsolnak.'' (Szent Ignác) Örömmel fogadjuk Krisztust, azért örömest is kell engedelmeskednünk, nagy gyorsasággal, lelki örömmel és kitartással. Alázatos tisztelettel vesszük körül Krisztust, ha jön hozzánk, ha parancsol. Bensô tisztelettel, alázatos hódolattal kell viseltetnünk az elöljáró személye és parancsa iránt is. Nem riadunk vissza az áldozattól sem, ha azt Krisztusért meg kell hozni. Azért engedelmességünknek tökéletesnek, készségesnek, erôsnek kell lennie akkor is, ha nehezet és érzékiségünkkel ellenkezô dolgot parancsolnak. Mindez érvényes, bárki legyen is elöljárónk. Mert az engedelmesség alapja nem az elöljáró jósága, okossága, szentsége, hanem egyedül az, hogy Isten képét viseli magán és az ô nevében parancsol. Érvényes ez a világi és egyházi, az alantas és legfelsôbb elöljárókkal szemben, minden igazságos és a törvényes elöljárótól eredô rendelettel, szabállyal, állami vagy egyházi törvénnyel szemben. Leginkább pedig akkor érvényesül, ha Krisztus földi helytartója hit és erkölcs dolgában döntést hoz, mely az egész Egyházat kötelezi; itt már nem puszta engedelmességrôl, hanem hitbeli alávetésrôl van szó. Imádság Kérjük Krisztust, hogy a szeretet és engedelmesség szelleme által köztük lakozzék; mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az ô nevében, ott ô is közöttük van. (Mt 18,20) Hívjuk ôt meg az emmauszi tanítványokkal: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és már lemenôben a nap.'' (Lk 24,29) ======================================================================== Csütörtök. Krisztus eljövetele lelkünkbe kegyelme által Ádvent 1. hete Elôgyakorlatok 1. Krisztus kegyelmével meglátogat bennünket, ha a szentségekben közli velünk a megváltás gyümölcseit, ha értelmünket megvilágosítja, akaratunkat a jóra indítja és erôsíti. Meglátogat bennünket kegyelmével, ha vigasztal és lelki örömöt nyújt szívünknek; meglátogat, ha szenvedést vagy csapást mér ránk. Mindezt tágabb értelemben az ô kegyelmi látogatásának lehet nevezni; mert van külsô és belsô kegyelem, van szorosan vett természetfölötti és tágabb értelemben vett természetes kegyelem. Ez utóbbi minden adomány Isten kezébôl a természet rendjében. De maga a szenvedés is kegyelem, mert Istenhez vonz, megtisztít, és ha jól felhasználjuk, alkalmat ad az érdemszerzésre. 2. Halljuk, mintha Szent Pál nekünk mondaná: ,,Hálát adok Istenemnek mindenkor értetek Isten kegyelméért, mely megadatott nektek Krisztus Jézusban, hogy mindenben gazdagok lettetek ôbenne, minden igében és minden ismeretben, amint Krisztus tanúbizonysága megerôsödött bennetek, úgy hogy semmiféle kegyelemnek sem vagytok híjával, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését, ki meg is erôsít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelének napján.'' (1Kor 1,4-8.) 3. ,,Mutasd meg, Uram, hatalmadat és jöjj, hogy segítséged által a fenyegetô bűnveszélybôl kiragadj és megváltásod által megszabadíts!'' (Egyházi ima ádvent elsô vas.) I. Jézus jön kegyelemadományaival Ez a látogatás gazdagítja lelkünket. A szentségek vételénél, imádság közben és máskor, minden jócselekedet elôtt és alatt megvilágosítja értelmünket, ösztönzi akaratunkat és természetfölötti erôt ad neki a jóra, hogy a mennyország számára érdemeket szerezhessen. Minden kegyelem valódi látogatás Isten részérôl. A külsô alkalom a jóra is az. Azért mondja az evangélium: ,,Nagy próféta támadt közöttünk, és az Isten meglátogatta az ô népét'' (Lk 7,16) és zengi Zakariás: ,,Áldott az Úr, mert meglátogatta az ô népét.'' (Lk 1,68) Mindezeket a kegyelmeket Isten azért adja, hogy felhasználásuk, velük való közreműködésünk által Krisztus lelkileg megszülessék bennünk: ez a kegyelmi, a malasztteljes ádvent. Mert Isten csak akkor jön a szó teljes értelmében hozzánk kegyelmével, ha kegyelmét, malasztját fel is használjuk, azzal közreműködünk. Ezt kell tennünk fôleg most az ádventi idôben. Azért int Szent Pál: ,,Az éjtszaka elmúlt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Mint nappal járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben... nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust.'' (Róm 13,12-14) Isten kegyelmével megelôz bennünket és sikerrel koronázza erôlködésünket: ,,Mert az Úr megadja kegyelmét és földünk megtermi gyümölcsét.'' (Zsolt 84,13) II. Jézus jön az örömben Az öröm lehet természetes és természetfölötti. A természetes, de Isten akaratával megegyezô öröm is Isten adománya, mellyel jóságát, szeretetét akarja megmutatni, bizalommal akar eltölteni önmaga iránt, erôt akar adni, elôkészíteni a beálló küzdelemre, szenvedésre, kísértésre. Meg is akar olykor jutalmazni az erôfeszítésért, melyet szolgálatában tettünk, a fáradalmakért, melyeket magunkra vállaltunk. Ugyanezt állíthatjuk még sokkal nagyobb igazsággal a természetfölötti örömökrôl. Ezek leginkább imakegyelmek, érezhetô elôrehaladás a lelki életben, siker az apostoli működésben, öröm az Egyház diadalában, nekünk kedves lelkek megtérése vagy buzgósága, Isten közelségének megérzése.Hogyan kell fogadni Istent az örömben? Nehezebb az örömben meg nem feledkezni Istenrôl, mint a szenvedésben. Azért alázattal kell fogadnunk Isten vigasztalását annak tudatában, hogy nem tôlünk függ azt megszerezni, fôleg nem a természetfölötti lelki vigasztalásokat. Hálával kell eltelnie lelkünknek Isten, minden tiszta öröm adományozója iránt. Azért van oly kevés igazi öröm a világon, -- mondja Keppler püspök -- mert oly kevés hála lakozik az emberek szívében. Legyünk önzetlenek az örömben, ne keressük Istent adományaiért, hanem adományaiban is magát az Istent szeressük; tudjuk nélkülözni az örömöt, tudjunk lemondani a vigasztalásokról, ne zavarodjunk meg, ha elmarad az édesség és száraz kenyeret kell ennünk. Használjuk fel a lelki örömöt elômenetelünkre, készüljünk elô a küzdelemre és szenvedésre, gondoljunk rá, hogyan fogunk viselkedni, ha majd elmarad Isten közelségének édes megérzése. Ez a gondolat megóv az öntetszelgéstôl és a lelki örömöt gyümölcsözôvé teszi számunkra. ,,Az Úr jót ad és a mi földünk megadja gyümölcsét.'' Megszületik az Úr a mi lelkünkben az örömben. Ez a lelki öröm ádventje. III. Jézus jön a szenvedésben Isten meglátogat bennünket akkor is, ha földi javakkal, szerencsével, sikerrel és jóléttel áld meg. Magában véve a földi boldogság is, az igazi, mely Istennel és az erkölcsi törvényekkel nem ellenkezik, csak Istenhez vezetne; mert hiszen jóságával és bôkezűségével csakis magához akar vonzani bennünket az Isten. De gyarlóságunk miatt sokszor veszélyesekké válnak a földi javak; romlott természetünk nem keresi bennük a jótevôt, hanem rendetlenül magukhoz a javakhoz ragaszkodik és átlépve a határt, mely a megengedettet a vétkestôl elválasztja, eltéved a meg nem engedettbe. Azért küldi Isten ránk a szenvedést, megvonja a földi javakat, hogy eltévedésünket megakadályozza, vagy ha már elpártoltunk tôle, ismét magához visszatérítsen. De még más célt is követ az Isten, ha szenvedést mér ránk. Szenvedés nélkül nincs lelki nagyság, nincs érdem, nincs szentség, nincs áldozat, nincs szeretet, nincs boldogság, és ha van, csak közönséges, nem kiváló, nem kimagasló. Isten a szenvedésben különösen közel áll hozzánk, mert különös hasonlatosságot lát bennünk az ô szenvedô emberi ábrázatával. Hiszen ô is szenvedô emberi alakot öltött magára, mikor közöttünk megjelent. (Fil 2,7; Róm 8,29) Azért is nevezzük a szenvedést különös módon ,,Isten látogatásának''; jobban mutatkozik benne Isten szeretete irántunk, mint örömadományaiban. Azért is juttatta Isten legjobb barátainak osztályrészül a szenvedést. ,,Mert Isten elôtt kedves voltál, szükséges volt, hogy megpróbáljon a kísértés'', mondja az angyal Tóbiásnak (Tób 12,13); Szent Pálnak pedig maga Jézus azt üzeni Ananiás által: ,,Megmutatom neki, mennyit kell majd szenvednie az én nevemért.'' (ApCsel 9,16.) A szeretet felkeresi azt, akit szeret. Ha tehát a szenvedés Isten különös szeretetének a jele, akkor valóban Isten látogatása, valóban ádvent. Ezt az ádventet is gyümölcsözôvé kell tennünk lelkünk javára, hogy a szenvedésben Krisztus szülessék meg lelkünkben, lelkünk az ô képmása legyen. Nincs üdvösségteljesebb ádvent, mint a szenvedés ádventje. Ebben az ádventben fokozott mértékben ,,jót ad az Úr'', hogy a mi földünk százszorosan ,,megadja gyümölcsét''. ,,Akik könnyek között vetnek, aratáskor örvendeznek. Akik sírva indultak, mentek elvetni magvaikat; megjönnek majd, ujjongva jönnek meg, és hozzák kévéiket.'' (Zsolt 125) ,,Hacsak a földbe esett gabonaszem el nem hal, egymaga marad; ha pedig elhal, sok termést hoz.'' (Jn 12,24-25) ,,Atyám minden gyümölcstermôt megtisztogat, hogy többet teremjen.'' (Jn 15,2) Imádság Adjunk hálát a nyert kegyelmekért, örömért és szenvedésért egyaránt; vágyakozzunk újabb kegyelmek után, hogy lelkünkben Krisztus megszülessék. ,,Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat és üdvösségedet add nekünk!'' (Zsolt 84) ======================================================================== Péntek. A világ ádventje Ádvent 1. hete Elôgyakorlatok 1. Tekintsd az egész világot, amint ádventi vágyakozásban eped a béke és boldogság után. 2. Kérd Istent, hogy imádságod, példád és munkáid által a világ boldogításán és a lelkek üdvözítésén közreműködhessél. I. Pogányok ádventje Fontold meg, hogy ezek is Isten gyermekei, kiválasztva az örök boldogságra, megváltva Krisztus szenvedése, vére és halála árán. Ôk is emberek, mint te, testvéreid, vérrokonaid; bennük is él a vágy a boldogság, az örök élet után, ha nem is ismerik meg, hogy miben áll és hol kell keresni; nekik is van szívük, halhatatlan lelkük, mely be tudná fogadni a mennyország boldogságát és az evangélium örömüzenetét; sok nemes tulajdonság szunnyad ezekben a szívékben, mely csak a krisztusi tan varázsvesszejére vár, hogy életre keljen és érvényesüljön Isten dicsôségére. Mily nyomort látsz másrészt a pogányság nyomdokaiban, testi, lelki, családi és erkölcsi ínséget, vadságot ott, ahol a kultúra meg nem művelte a talajt, és fénybe mártott erkölcsi szegénységet ott, ahol a kultúra virágzik. Az emberevéstôl fel a művelt Japán babonájáig mind azt hirdeti, mily szánalmas az élet, mily szerencsétlen a halál, mily boldogtalan az örökkévalóság ott, ahol az emberek ,,a sötétségben és a halál árnyékában élnek.'' Fontold meg, mily nagy még ma is ezeknek a szerencsétleneknek a száma, akik Krisztusról sohasem hallottak. Egész országok, egész világvárosok, egész népek, akikhez az üdvösség szózata mindeddig el nem jutott! 324 millió katolikussal és 600 millió kereszténnyel szemben áll több mint ezer millió pogány és mohamedán. És mindez 2000 évvel Krisztus születése után! Fontold meg, hogy ennek a szomorú ténynek egyik fôoka maguknak a katolikus keresztényeknek lanyhasága és közönye, versengése és önzése; vétkeik, rossz példájuk, visszataszító kegyetlenségük, pénzszomjuk és erkölcstelenségük, szánalmas gyöngeségük az áldozatban, ezek okai annak, hogy ma is síró, epedô ádventi sóhaj üti meg fülünket a világ négy tájáról, ahol a pogányság él: Veni, libera nos! Jöjj és szabadíts meg minket! Fontold meg végre, hogy mit tehetsz te az emberek e legszegényebbjeinek érdekében imádsággal, munkáid és szenvedéseid felajánlásával, anyagi támogatással, a missziós gondolat terjesztésével, hivatások felébresztésével, jövendô hithirdetôk szellemi vagy testi nevelésével, esetleg saját személyed felajánlásával. Ha szülô vagy, ne tartsd vissza gyermekedet, kit Isten erre a szent célra kiválasztott, meghívott, akinek áldozatát kívánja tôled. A világ ádventje érdekében mondj le szülôi követelésedrôl ! II. Elszakadtak ádventje Az elszakadtaknál fontold meg különösen azt, hogy ôk is az Egyház tagjai voltak egykor. Meg vannak keresztelve, jog és igazság szerint az Egyházhoz kellene tartozniok, részesülniök az Egyház kegyelemforrásaiban. Ez teszi legszánalomraméltóbbá állapotukat, hogy a már megismert igazságot elvesztették, a már nekik ajándékozott kegyelmi kincsek kiestek kezükbôl. Sokan közülük hibájukon kívül tévelyegnek nem igaz utakon, sínylôdnek lelki ínségben, megfosztva a kegyelemeszközöktôl. Sokan lettek egyházi és világi fejedelmek és nagyságok versengésének, nagyravágyásának, erkölcstelenségének, pénzszomjának áldozatai, hordják vállukon ôseik hitehagyásának szomorú terhét. Mily szánalmas állapotot mutat fel a Kelet és az Észak. Holt ágak, letörve az Egyház eleven fájáról. A szeretet hiánya, az önzés, a büszke gôg tette tönkre azokat, hasította le az élô törzsrôl. Mily rettenetes tévedések a tanban: megigazulás, predesztináció, szentségek! Az oltár üres, nincs áldozat, nincs élô Krisztus. Nincs Szűz Mária, nincs Oltáriszentség. Hideg és kopár minden. Ezzel ellentétben és visszahatásképp másutt szertelen miszticizmus és túltengô egészségtelen érzelgôsség szilárd hitalap nélkül. Mindenütt az egység és a folytonosság hiánya, ezer szekta és ezer vélemény, soha nem nyugvó törtetés új és ellentétes közösségek, alakulatok és tanrendszerek létrehozatalára. Sokan már Krisztus istenségében, sôt magában a személyes Istenben sem hisznek. Valóban láthatatlan egyház fej és test nélkül. Ahol csak tehetem, elômozdítom az elszakadt egyházak egyesülését a római katolikus Anyaszentegyházzal imádságom, áldozataim és munkáim által. Küzdök a hamis elvek ellen, kerülök minden vallási közömbösséget, minden részvételt másvallásbeliek vallásgyakorlataiban, kerülöm és ellenzem a vegyesházasságot és a helytelen bizalmasságot másvallásúakkal; de a személyek iránt nagy szeretettel és türelemmel leszek, ez Boldog Fáber szerint a legjobb eszköz megnyerni szívüket. Igazán jó katolikusnak lenni, mindenben jópéldát adni, másokat alkalomadtán felvilágosítani, balvéleményeket eloszlatni: az apostolkodásnak ez a módja nyitva áll mindenki számára. III. Bűnösök ádventje Ezek az Egyháznak tagjai ugyan, de lelkileg holt tagjai. A bűn nyomora ránehezedik lelkükre. A bűnös szegény és beteg, árva és elhagyatott, rabságban sínylôdik és lelkileg halott. A halálos bűn megfosztja a lelket a megszentelô kegyelemtôl, az istengyermekség kiváltságától, megfosztja minden elôbb szerzett érdemétôl, képtelenné teszi új érdemek szerzésére, elrabolja tôle a szív békéjét, az ártatlanságot, a szűzi tisztaságot, rúttá és undokká teszi Isten és a szentek szemében, sokszor szégyent, testi betegséget, földi nyomort hoz kíséretében, eltompítja a lelkiismeretet, érdemtelenné tesz a mennyei boldogságra, a kárhozat kiszemelt áldozatává avatja a bűnöst és rányomja lelkére az elvetettség bélyegét. Talán te is érezted már életedben a halálos bűn súlyát, nyomorát; talán most is érzed még. Imádkozzál és fohászkodjál: Jöjj és szabadíts meg engem! Törd szét bilincseimet és a hála áldozatát mutatom be neked. -- Vagy ha nem is terheli súlyos bűn lelkedet, de a bocsánatos bűnök, a hibák, a tökéletlenségek beteggé, gyengévé, erôtlenné teszik azt. Ha nem is állítanak Isten ellenségeinek sorába, mégis elvonják tôled Isten gyengédebb szeretetét, bensô vigasztalását, bizalmas társalgását akkor, ha tudatosan és sokszor követed el azokat. A lanyhaság posványába merítenek el, örömnélkülivé teszik lelki életedet, csökkentik érdemeid számát és nagyságát az örök életre; kitesznek a veszélynek, hogy Istent nagyobb bűnnel is megbántod. Sóhajtozzál és imádkozzál: Jöjj és szabadíts meg! Hozz lelkemre új ádventet, a buzgóság ádventjét! ,,Fájlald és bánd, hogy még mindig oly érzékies és világias vagy, hogy szenvedélyeid oly legyôzetlenek, gonosz indulataid támadásai oly sűrűek.'' (Kr. köv. 4,7) De bízzál Isten jóságában, aki megsegít, ha magad is erôlködöl, aki ,,a megroppant nádat nem töri el, és a füstölgô mécsbelet nem oltja ki''. (Mt 12,20) Kezdj mindennap újból, mintha most ébrednél elôször tökéletlenséged tudatára, mindennap új élet kezdete legyen. ,,Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ôk kielégítést nyernek. Aki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék'' (Mt 5,6; Jn 7,37), mondja az Üdvözítô. Istennel való bensôbb egyesülés után vágyódol, szeretnéd érezni közelségét, imakegyelmek után óhajtozol. Légy önzetlen és alázatos, légy türelmes és hűséges Isten akaratának teljesítésében a legkisebb dolgokban is, szakítsd el szívedet a földi vigasztalásoktól és az emberek rendetlen szeretetétôl, keresd az ô tetszését, gyakorold magad az erényben napról-napra, a többit pedig bízd ôreá. Ô tudja, mikor hozza lelkedre az ô bensôbb meglátásának karácsonyát; ô tudja, mikor ér véget számodra a lelki szárazság 4000 éves ádventje; ô tudja, mikor mutatja meg neked arculatának fényességét. Addig imádkozzál és tarts ki. Ha elôbb nem, az örökkévalóságban biztosan meglátod ôt úgy, amint van, színrôl-színre. ,,Boldogok, akik nem láttak, és hittek.'' (Jn 20,29)[3] Imádság Imádkozzál a pogányok és a bűnösök megtéréséért, az igazak tökéletesedéséért és az Egyház egységéért. ,,Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek, és ne vígy minket a kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.'' Amen. ,,Jézus Szíve, adj nekem lelkeket!'' ____________________ 3 Negyedik pontként hozzáfűzhetô még: A szenvedô lelkek ádventje. ======================================================================== Szombat. Korunk ádventje Ádvent 1. hete Elôgyakorlatok 1. Tekintsd a Krisztustól eltávolodott hitetlen mai világot, amint egység, béke és boldogság után eped. 2. Kérd Istentôl a kegyelmet, hogy korunk szellemétôl tisztán megôrizzed lelkedet és állásod mértéke szerint minden erôdet Isten igaz ismeretének terjesztésére és a világ ideiglenes és örök boldogságának elômozdítására szenteld. I. Korunk bajai Korunknak legmélyebben rejlô betegsége a módnélküli önszeretet, az önistenítés. Ez a rendetlen önszeretet elvetése mindannak, ami az ember fölött áll, ami egyéni szabadságát megszorítja, korlátlan érvényesülése elé akadályt gördít. E mellett korunk úgy tekinti az embert, amint valóban van, minden alacsony szenvedélyével, rossz hajlamával együtt, nem úgy, amint lennie kell; szóval nem az ember eszményi célját, hanem annak jelenlegi megvalósulását tekinti. És ezt az embert minden rossz hajlamával együtt állítja oda a világ középpontjába, amely körül kell forognia mindennek, ami csak létezik. A gyarló, a vétekre és tévedésre hajló, az áteredô bűn átkával sújtott ember lesz minden tudás és erkölcs forrásává s zsinórmértékévé. Ez a megismerés terén minden természetfölötti kinyilatkoztatás megvetéséhez vezet, sôt minden érzékfölötti dolog létezésének tagadásához; az ember kibontakozik természetfölötti jellegébôl, profanálja, naturalizálja önmagát és a mindenséget és ennek a felfogásnak szolgálatába állít mindent, természetet, technikát, tudást, művészetet, irodalmat. Az emberi törekvés terén pedig minden tekintély megdöntésére tör. Az isteni tekintéllyel szemben felállítja az embernek erkölcsi autonómiáját: ha van még erkölcs, akkor ez nem Isten akaratából, hanem az emberbôl magából ered, aki önmagának ad erkölcsi törvényekét -- olyanokat, amilyeneket akar. Az emberi tekintéllyel szemben a lázadás és forradalom megengedett voltát védi és beleviszi a forradalmi szellemet a családba, az iskolába, az államokba, a társadalomba, az Egyházba, a kolostorokba. Feminizmus, anarchizmus, bolsevizmus, gyermekemancipáció, osztályharc, önrendelkezési jogok mindmegannyi vállfaja, új meg új megnyilvánulása ugyanannak a forradalmi szellemnek, mely az álistenné lett emberi természetbôl mint bölcsôbôl száll ki a nagy világba. Ebbôl az ôsbetegségbôl ered korunknak minden baja, nyomora: a kétely és bizonytalanság az élet legfontosabb kérdéseiben, mely a hitetlenség szükségszerű és természetes következménye, a vélemények zűrzavara, az emberi elme szétforgácsolódása, az egység hiánya a tudás terén. Ebbôl a betegségbôl ered az, amit valaki ,,szívet fölemelô, akaratot lelkesítô, a sokakat egységes törekvésre vezérlô eszmény hiányának'' nevezett.[4] Ebbôl ered a békétlenség, mely az emberi szív bensejébôl kiárad arcára és a nyugtalanság tünetét varázsolja oda a modern ember vonásaira, szemébe, mosolyára. Ebbôl ered a békétlenség a családban, államok és népek között, nemzetiségek és pártok közt egy és ugyanazon államban, osztályok és társadalmi állások közt, egyének, egyesületek és vállalatok közt. Ebbôl ered az erkölcsi züllés, a dekadencia, mely borzasztó méretekben terjed már az ifjúság soraiban és magában a gyermekvilágban is, Isten 4., 5., 6., 7. parancsának lábbal tiprása egyesek és egész államok által, egyesekkel és egész államokkal, baráttal és ellenséggel szemben. Innét ered a végtelen társadalmi nyomor, a szegénység és a kíséretében járó betegség, a családok bomlása, a perverzitások, a gyermekpusztítás, a vérfertôzés. Az egész mai világ nagy ádventi vággyal van tele egység, béke, boldogság után. Ezt a vágyat ki fogja betölteni? II. Korunk bajainak orvosszere Korunk bajainak egyedüli orvosa és orvosszere az, aki gyógyítani jött a világot, az, aki mondotta, hogy ,,nem az egészségeseknek szükséges az orvos, hanem a betegeknek'' (Mt 9,12), az, akirôl zengi az Egyház ádventben, hogy ,,szeretettôl indítva orvossága lettél a beteg világnak.'' Ez a világ Megváltója, a mi Üdvözítônk, Jézus Krisztus. Az elszakadás tôle hozott a világra minden bajt, a visszatérés hozzá a világ egyedüli reménysége, ,,mert más név nem adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kellene'' (ApCsel 4,12), mint csak Jézus neve. Az ô lelkét, az ô Szívének szellemét kell belevinni korunk társadalmába és annak minden rétegébe, elsôsorban saját szívünkbe: így fog megújulni a földkerekség ábrázata. Jézus Szíve és az ô tisztelete, ez a mai kor orvossága. Ezt nyilatkoztatta ki maga az Üdvözítô, mikor isteni Szívét feltárta Szent Margitnak. Ezt hirdette XIII. Leó pápa, mikor az egész világot Jézus Szívének szentelte. Jézus Szíve a mi korunk orvossága; mert 1. ôbenne találja meg az egységet. Jézus Szívében egy az Isten és az ember, az ég és a föld, a természet és a kegyelem, összekapcsolva, egybefűzve mindazt, ami mindmegannyi ellentétet és szakadást jelent a modern ember lelkében. 2. Ôbenne találja meg a szeretetet, melynek megfogyatkozása szülte a modern társadalom minden nyomorát. Az önzés a nyomor forrása, a szeretet a boldogság bölcsôje. Jézus Szive a szeretet és az igazságosság tárháza. 3. Ôbenne találja meg a bensôséget, amely nélkül az élet olyan, mint a hajó, melyet nem köt a parthoz erôs horgony; vetôdik, hánykolódik a tenger hullámain. A modern ember csak külsôségekben él, és ha befelé néz is, a léleknek csak külsejét látja, mert hiányzik szívébôl az Isten, a lélek középpontja. Jézus Szívének megismerése és tisztelete a bensô élet forrása. 4. Ôbenne találja meg végre a békét, mely az egység, a szeretet és a bensôség szülöttje. ,,Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem miként a világ adja, adom én nektek.'' (Jn 14,27) Azért 1. elsôsorban önmagam akarok megtelni Jézus Szívének szellemével, ôt akarom megismerni, ôt szeretni, ôt követni, a világ szellemét pedig, melyre átkot mondott, megvetni, száműzni. Ez lesz életem feladata. 2. Terjeszteni fogom Jézus Szíve szellemét környezetemben, mindenekelôtt családomban vagy azok közt, akikkel egy házban élek közösségben. A család a társadalom sejtje; a világ újjáalakulása a család reformjával kezdôdik. Példámmal, imádságommal, a házi és családi erények gyakorlásával, kellô idôben mások szívébe elvetett pár szóval terjesztem Jézus Szíve szellemét, mint szülô, gyermek, testvér és társ. 3. Beleviszem Jézus Szívét a nyilvános életbe, egész külsô működésemet át fogja hatni hitem, szeretetem Megváltóm iránt. Megragadok minden alkalmat, hogy az ô érdekeit érvényre juttassam. 4. Közremüködöm Jézus Szíve országos és világszövetségének létesítésében a világ katolikus reformja érdekében, Krisztus Királyságának megvalósításában. Így magam is Jézus Szíve által orvosa, megváltója leszek koromnak, az egész világnak mint tanár, tanító, ügyvéd, bíró, katona, pap, munkás, iparos, kereskedô, hogy mindenben és minden által Krisztus uralkodjék. Ez a mi korunk nagy ádventje Jézus Szívében. ,,Távolról nézek és íme, látom jönni Isten hatalmát, a földet pedig köddel borítva. Menjetek elébe és mondjátok: Szólj nekünk, vajon te vagy-e, aki uralkodni fog Izrael népe fölött? Nyissátok föl a kapukat, ti fejedelmek, emelkedjetek föl, örök ajtók, hogy bemehessen a dicsôség Királya.'' (Ádvent elsô vasárnapi zsolozsma.) Imádság ,,Kérlek, Uram, küldd el, akit küldeni akarsz, lásd néped szorongattatását; amint mondottad, jöjj el és szabadíts meg! Siess, ne késlekedjél, Uram, és szabadítsd meg népedet. Jöjj, Uram, és ne késlekedjél, töröld le népedrôl vétkeit!'' (Ádvent elsô és második vasárnapi zsolozsma.) ,,Jézus Szíve, jöjjön el a te országod!'' ____________________ 4 Eucken ======================================================================== Vasárnap. Lelki elôkészület karácsonyra Ádvent 2. hete Elôgyakorlatok 1. Karácsony ünnepe minden évben Krisztus Urunk titokzatos újraszületését jelenti lelkünkben a kegyelem által. Habár Üdvözítônknek ez a kegyelemteljes eljövetele lelkünkben mindennap, sôt minden pillanatban megismétlôdhetik, azért mégis karácsony ennek a titokteljes újraszületésnek sajátos ünnepe és egyszersmind Krisztus elsô eljövetelének emléke a betlehemi istállóban. Ennek a kettôs jelentôségű ünnepnek méltó megülésére elô kell készíteni lelkünket. Erre szolgál az ádventi idôszak. 2. Halljuk Szent Pál szavait, melyeket hozzánk is intéz: ,,A reménységnek Istene töltsön el titeket a hitnek teljes örömével és békéjével, hogy a remény bôven megegyen bennetek a Szentlélek erejébôl.'' (Róm 15,13) 3. ,,Indítsd meg, Uram, szívünket, hogy egyszülött Fiad utait elkészítsük és eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhassunk neked.'' (Az Egyház imája ádvent második vasárnapján.) I. ,,Indítsd meg szívünket, hogy egyszülött Fiad utait elkészítsük.'' - - Az elôkészület mibenléte Miben áll az elökészület Krisztus eljövetelére? Szent Pál megmondja nekünk a mai vasárnapi szentleckében. Három gondolatot emel ki és ezzel megjelöli az elôkészületnek három lényeges pontját: az egyetértô, szeretettôl áthatott buzgó imádságot, az alázatos és hálatelt megemlékezést Isten ígéreteirôl és az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmat. 1. Imádsággal kell elôkészülni Krisztus eljövetelére. De ennek az imádságnak egyetértônek és bizonyos értelemben közösnek, egy szívbôl, egy lélekbôl fakadónak kell lennie. ,,A béketűrés és vigasztalás Istene, mondja az Apostol, adja nektek, hogy egyetértsetek..., hogy egy szívvel, egy szájjal dicsôítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Isténét és Atyját.'' (Róm 15,5.6) A testvéri egyetértés és együttérzés az alaphang szívünkben, mely által imádságunk kedves lesz Isten elôtt. Ki kell küszöbölni lelkünkbôl minden ellentétet, irigységet, vetélkedést, neheztelést, gyűlöletet. E nélkül nincs meg lelkünkben a kellô talaj, hogy befogadhassuk Isten kegyelmét. Karácsony a béke ünnepe. A béke fejedelme nem jön el olyan szívbe, melyben az irigység és a gyűlölet harcai tombolnak. Vizsgáld meg magadat, nem rejtôzik-e még szívedben valami titkos keserűség, neheztelés, irigység; mert mindez akadályt gördít Isten bôségesebb kegyelemadományai elé. De a szeretetnek nemcsak érzületben, hanem tettben is meg kell nyilvánulnia; ,,azért karoljátok fel egymást, amiképp Krisztus is magáévá tett benneteket Isten dicsôségére''. (Róm 15,7) Az ádventi idôszak, hasonlóképp, mint a nagybôjt, különös ideje a testi-lelki irgalmasság cselekedeteinek. Ezt hirdette Keresztelô Szent János is, amikor elôkészítette az elsô ádventet: ,,Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és kinek élelmiszerei vannak, hasonlóképpen tegyen.' (Lk 3,11) A felebaráti szeretet biztosít bennünket arról, hogy Isten köztünk van vagy közénk jön; ,,Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.'' (Mt 18,20) Ez a szeretet mintegy elôfeltétele az Istennek tetszô imádságnak; egy szívvé, egy lélekké tesz; az egyes ember imádságát némiképp közös imádsággá avatja, ha nem is végzi azt másokkal szorosan vett együttességben. Márpedig több embernek imádsága nagyobb hatással van, mint az egyesé; azért kell egymással és egymásért imádkoznunk. Ugyanebbôl az okból oly hatásos az Egyház imádsága és ezért kell minden imádságunkban az Egyház imádságával egyesülnünk. Ha kötelesek vagyunk naponta elvégezni a breviáriumot, ne tekintsük azt tehernek, hanem végezzük el jól, megfelelô idôben, kellô figyelemmel és áhítattal, végezzük az egész Egyházért és minden szükségletéért; ez hathatós imádság, mely meghallgatásra talál Istennél. Még inkább érvényesül az, ha a szentmiseáldozatban résztveszünk vagy azt bemutatjuk. 2. Az Isten ígéreteinek és elôbbi jótéteményeinek háladatos megszívlelésébôl fakadó alázatos vágyakozás újabb kegyelemadományai után, ez az ádventi elôkészületnek második mozzanata. A megemlékezés Isten jótéteményeirôl és ígéreteirôl háladatossá és alázatossá tesz. Isten ígéretei nem a mi érdemünk gyümölcse; Isten ígéreteinek forrása az ô végtelen irgalma. ,,Krisztus Jézus a zsidóknak szolgája lett, hogy bebizonyítsa az Isten igazmondását, megvalósítván az atyáknak tett ígéreteket; a pogányok azonban irgalmasságáért dicsôítik az Istent'' (1Kor 15,8-9), mondja Szent Pál. Mert Isten ígéretei és ebbôl fakadó jótéteményei feltárják elôttünk a mérhetetlen nyomort, melybe a bűn következtében süllyedtünk, megmutatják a harcokat, melyeket Isten kegyelme vívott érdekünkben a bűn ellen, feltárul elôttünk Istennek egész bölcsessége, hatalma és jósága a megváltás művében. Ádventben felvonul lelkünk elôtt saját teremtésünk, elsô kiválasztásunk és felmagasztaltatásunk a kegyelem rendjébe, Isten elsô jóságos szándékának megrontása a vétek által, a Megváltó eljövetelének ígérete és elôkészítése a pátriárkák és próféták által, a választott nép gondviselésszerű vezetése a századokon át, az elôképek és jövendölések. Felvonul elôttünk magának a megtestesülésnek mélységes titka és mindaz, ami vele összefügg és azt követte, a megváltás, az Egyház mint a megváltás kegyelmeinek közvetítôje -- és mindez miért? Hogy mindenegyes lélekben egyenként is megszülessék lelkileg az Üdvözítô, vagy amint azt az Egyház vízkereszt nyolcadnapján imádságában kifejezi: ,,hogy az által, kit külsôleg hozzánk hasonlónak megismertünk, bensôleg újjáalakíttassunk''. Hálatelt és alázatos szívvel kell vágyódnunk a lelki újjászületés után. 3. Isten irgalma és ígéretei a mi bizalmunknak is gyökere. Ez az ádventi elôkészület harmadik mozzanata. Isten ígérete csalhatatlan. A bizalom nagysága Isten kegyelmének mértéke: ,,Megmenti ôket, mondja a zsoltár, mert ôbenne reméltek.'' (Zsolt 36) Önmaga jô el és megszabadít titeket.'' (Iz 35,4.) Azért mondja Szent Pál: ,,A reménységnek Istene töltsön el titeket, hogy a remény bôven meglegyen bennetek a Szentlélek erejébôl.'' De maga a bizalom is kegyelem, melyért esedeznünk, imádkoznunk kell; sôt minden törekvésünk lelkünk elôkészítésére Isten kegyelmébôl veszi kezdetét: ,,Indítsd meg, Uram, szívünket, mondja ma az Egyház, hogy egyszülött Fiad utait elkészítsük.'' Ezt fejezi ki az Egyház csendes imája is a mai vasárnapon. II. Az elôkészület célja: ,,hogy eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhassunk neked.'' A lélek tisztasága a legközelebbi elôkészület a kegyelmek befogadására, de egyúttal célja is az elôkészületnék. Mert a megváltás nem más, mint eltörlése a bűnnek és a bűn maradványainak, amennyiben az Isten gondviselésének rendje szerint ezen a földön lehetséges. A lélek tisztaságának több fokozatát különböztetjük meg, melyekre Isten segítségével törekednünk kell feljutni. A lelki tisztaságnak elsô és lényeges foka a mentesség a súlyos vétektôl. E nélkül nem lehet Istennek tetszeni; a halálos bűntôl való mentesség a kegyelmi élet alapja. Ha tehát még a halálos bűn uralkodnék lelkünkben, akkor az ádventi elôkészületnek az volna legfontosabb és leglényegesebb célja, hogy kiűzzük lelkünkbôl a súlyos vétket. De jegyezzük meg jól, hogy két módja van a súlyos vétek kiűzésének. Az egyik az, amikor az ember egy-egy gyónásban megtisztul a vétektôl, amikor bánata ugyan elég arra, hogy Istentôl a bűnbánat szentségében bocsánatot nyerjen, de nem oly erôs, hogy mintegy erkölcsileg biztosítaná az állhatatosságot, a bűnmentességet az egész életre vagy legalább is hosszú idôre. Az ember ugyan megtért, nem akar vétkezni, de mégsem irtotta ki a súlyos vétket lelkébôl olyképp, hogy a visszaesés komoly veszélye ne fenyegetné. A másik módja a súlyos vétek kiűzésének az, mikor az ember Isten kegyelmétôl erôsítve olyképp számol le a halálos bűnnel, hogy az rá nézve bizonyos értelemben nem probléma többé, vagyis végleg meghalt a súlyas véteknek. Ilyen volt a szenteknek, Magdolnának, Péternek, Ágostonnak, de sok más férfiúnak és nônek is a megtérése. Az ilyen megtérés egészen új életnek a kezdete és a legnagyobb isteni kegyelmek kiindulópontja. Ilyen megtérést kell létesítenie lelkünkben az ádventi elôkészületnek, ha esetleg még a súlyos vétek uralkodnék fölöttünk. A lelki tisztaságnak második foka a bocsánatos bűnöktôl való mentesség, elsôsorban azoktól, melyeket megfontolt akarattal és gyakran szoktunk elkövetni. Ezek kiirtására kell törekednünk akaratunk minden erejével, alázatos imádság, vágyakozás és komoly, önmegtagadó munka által. A lelki tisztaságnak harmadik foka a szenvedélyek hevességétôl és a nagyobb kísértésektôl való mentesség. Mert habár a szenvedélyeket lelkünkbôl egészen kiirtani nem lehet és azoknak értelmünket, szabadakaratunkat megelôzô rendetlen gerjedelmeit teljesen megakadályozni képtelenek vagyunk, vagyis ami ezzel egyértelmű, nem lehetünk minden kísértés nélkül, mégis az erényben való elôrehaladással a súlyosabb kísértések, a rendetlen vágyak hevesebb támadásai el szoktak maradni. Azért a nagyobb kísértésektôl való mentesség, melyet az erénynek állhatatos és buzgó gyakorlása idézett elô, a lelki tisztaság magasabb fokának a jele. Nem jele azonban akkor, ha nem annyira az erényben való megszilárdulás, mint inkább csak az alkalom hiánya miatt nem mutatkozik a kísértés. Azt sem szabad elfelednünk, hogy Isten megengedésébôl idôközönként még nagy szenteknél is mutatkoznak hevesebb kísértések. Törekedjünk tehát megszabadulni a kísértésektôl, alázatosan kérve Isten segítségét, de ne veszítsük el lelkünk nyugalmát, ha még nem szabadultunk meg teljesen gyötrô támadásaiktól. A kísértés nem bűn, sôt az érdem forrása, hacsak önmagunk nem nyújtunk neki táplálékot óvatlan viselkedésünk által. Qui dedit velle, dabit et perficere: aki segített akarni, segíteni fog, hogy el is érjük, amit akarunk. Uralkodjunk érzékeink fölött és a kísértéseknek jó része el fog maradni. A lelki tisztaság további foka a tiszta szándék minden cselekedetünkben, szavunkban, törekvésünkben. Minél egyenesebben irányul lelkünk szándéka Istenre szeretetben, minél magasabbak vágyaink, tetteink indítékai, annál tisztább a lelkünk. Tisztítsuk meg újból és újból a lelkiismeretvizsgálat által szívünk minden szándékát. Ezért imádkozik az Egyház is a mai napon áldozás után. Végre különös hangsúllyal nevezzük lelki tisztaságnak a testiség bűnétôl való mentességet; hiszen ezt az erényt nevezzük leginkább tisztaságnak. A szűzi tisztaság pedig legmagasabb foka a tisztaság erényének. Imádság ,,Indítsd meg, Uram, szívünket, hogy egyszülött Fiad utait elkészítsük és eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhassunk neked.'' ======================================================================== Hétfô. Keresztelô Szent János küldöttsége Jézushoz Ádvent 2. hete Elôgyakorlatok 1. Keresztelô Szent János volt Jézus elsô eljövetelének közvetlen elôkészítôje. Mert Jézus nyilvános föllépését, mely megkereszteltetésével veszi kezdetét, joggal nevezi Szent Ágoston (Serm. 36 de temp.) második születésnapjának. Elsô születése némiképp rejtett maradt a világ elôtt; második születésénél, nyilvános föllépésénél kezd felragyogni a világ számára az igazság napja. Erre az eljövetelre készítette elô Keresztelô Szent János a népet. Azért állítja ôt oda az Egyház ádventben, mint a krisztusi eljövetelre való készület tündöklô példáját és hirdetôjét. Jelen elmélkedésünkben megtekintjük a küldöttséget, melyet Krisztushoz menesztett ezzel a kérdéssel: Te vagy-e, akinek jönnie kell, vagy mást várjunk? Meghallgatjuk Krisztus válaszát, mellyel magát mint az igazi Messiást dokumentálja, és a dicséretet, melyet elôhírnökére, Szent Jánosra mond. Ez ádvent 2. vasárnapjának evangéliuma. 2. Szemléljük a küldöttséget Jézus elôtt, amint kérdi: ,,Te vagy-e az eljövendô, vagy mást várjunk?'' (Mt 11,3) 3. Kérjük a kegyelmet, hogy Jézust mindig ôszinte, egyenes szívvel és hô vággyal keressük és fôleg most, ádventben lelkünket eljövetelére elôkészítsük. I. A küldöttség kérdése, melyet Jézushoz intéz Keresztelô Szent János kérdést intéz két tanítványa által Jézushoz nem saját érdekében, hanem tanítványai érdekében, hogy magának az Üdvözítônek szájából meghallják, hogy ô a Messiás. Keresztelô Szent Jánosnak nem volt szüksége ezt megtudni; ôt már eleve felvilágosította a Szentlélek, mikor szívébe sugallta: ,,Akire látod a lelket leszállani és rajta maradni, ô az, ki Szentlélekkel keresztel.'' (Jn 1,33) A buzgóság Jézusért és a szeretet tanítványai iránt adta lelkébe a gondolatot, hogy küldöttséget menesszen Jézushoz. Kövessük Szent Jánosnak ezt a buzgóságát Jézus érdekéinek elômozdításában, és szeretetét, mellyel tanítványai iránt viseltetik. Vegyük fontolóra a módot is hogy hogyan készíti elô ôket Krisztus eljövetelére. Ez felvilágosítást nyújt nekünk arra nézve, hogy miképpen kell nekünk is elôkészülnünk, ha Jézust szívünkbe akarjuk fogadni. Kérdést intéz Jézushoz, vagyis keresi Jézust. Az ôszinte akarat, a vágy, ez az, amit tanítványai lelkében felébreszt. Keresni kell az Istent és az ô akaratát, amint Krisztus maga mondta késôbb: ,,Keressétek elôször az Isten országát'' (Mt 6,33), és más helyütt: ,,Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ôk kielégítést nyernek.'' (Mt 5,6) Tehát nem gazdagságot, érzéki gyönyört, élvezetet, hírnevet, emberek szeretetét kell keresnünk, hanem Isten országát és az ô igazságát. Mi mindent keresnek az emberek, mi minden után kutatnak, mi minden érdekli ôket! És a legfontosabbról megfeledkeznek. Istent és a hozzá vezetô utat nem ismerik; lelküket, örök üdvösségüket elhanyagolják. Olykor szándékos is tudatlanságuk, hogy Isten akaratát megismerve, ne legyenek kénytelenék azt követni. Pedig ez az egyedül fontos és szükséges dolog a világon. Porro unum est necessarium (Lk 10,42), csak egy a szükséges. Ezt az egy szükségest hozza meg nekünk Jézus, az Üdvözítô. II. Jézus válasza a küldöttségnek ,,Elmenvén jelentsétek Jánosnak, amiket hallottatok és láttatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangéliumot hirdetik; és boldog az, aki bennem meg nem botránkozik.'' (Mt 11,4-6) Jézus megadja nekik az ismertetô jeleket, melyeken az ô isteni küldetését megismerhetik. Ezek az ismertetô jelek: a természetfölöttiség, az irgalom, a világ szemében megvetetteknek felkarolása. Ezek Jézus szellemének ismertetô jelei a mai napig. A természetfölötti, a csoda biztos jele Isten müködésének. Igazi csoda csak az igazság szolgálatában történhetik. Azért a katolikus vallás igazságának legszilárdabb bizonyítéka a természetfölötti csoda, és épp azért igazi csodákat csakis a katolikus Egyház kebelén találunk. De a természetfölöttinek birodalma nemcsak a csodákra terjed ki. Az egész keresztény élet természetfölötti. Ami a természetet szolgálja, annak hajlamait, vágyait törekszik kielégíteni, az könnyen tévútra vezet bennünket. A természetfölötti, ami látszólag ellentétben áll a természettel, de igazában annak legnagyobb tökéletesítése, ez Isten szellemének biztos jele. Ahol Isten szelleme működik, ott lelki csodák történnek: lelki vakok látnak, lelkileg sánták fölocsúdnak lanyhaságukból és járnak, bűnösök megtisztulnak, süketek megnyitják szívüket az isteni kegyelem hívásának, lelkileg halottak föltámadnak. Ezek a lelki csodák, melyeket teljességükben szintén csak a katolikus Egyházban találunk, bizonyítékai, hogy Isten szelleme működik benne. Legyünk azon, hogy ezek a lelki csodák rajtunk is megtörténjenek, fôleg most ádventben, ,,hogy megtisztult lélekkeI szolgálhassunk'' Istennek. Az irgalom is, melyet a pogány kor nem ismert, megkülönböztetô jele Jézus országának és eljövetelének. Betegekkel, nyomorultakkal senki sem törôdött, csak Jézus. Nemcsak törôdik velük, hanem ezek az ô különös választottai. A világ szemében megvetetteket választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erôseket. (1Kor 1,27-28) A szegénység, az alázatosság az ô díszjelvényei. Azért hirdette már születésénél az angyal: ,,És ez nektek a jel: Találtok egy kisdedet, pólyákba takarva és jászolba fektetve.'' (Lk 2,12) Ez az a szellem, melyet a két zászlóról szóló elmélkedésben akar velünk megértetni és elsajátíttatni Szent Ignác; mert ez magának Jézusnak szelleme. Ezt fejezik ki az Üdvözítô szavai már akkor, mikor a küldöttségnek válaszolt. És mivel ez a szellem homlokegyenest ellenkezik a világ szellemével, azért hozzáteszi: ,,és boldog az, aki bennem meg nem botránkozik''. Ettôl ôrizkedjünk mi is, mert különben soha szívünkben meg nem születhetik az isteni Kisded. Irgalmas szeretet felebarátunk iránt és a világ szellemének megvetése legyen a mi ádventi elôkészületünk két fôforrása. III. Jézus dicséri Szent Jánost Milyennek kell lennie annak, aki nemcsak maga készül Jézus eljövetelére, hanem másokat is elôkészít? Ezt mutatja meg nekünk Jézus Szent János dicséretében. ,,Mit mentetek ki a pusztába látni? Széltôl lengetett nádat-e? Vagy mit mentetek ki látni? Ruhába öltözött embert- e?'' (Mt 11,7-8) Aki Jézus elôhírnöke akar lenni, annak mellôznie kell minden emberi tekintetet, távol kell állnia minden aljas hízelgéstôl és hiú félelemtôl, megalkuvástól és politikus lelkülettôl: nem szabad szem elôtt tartania semmi mást, csak Jézus érdekeit. Másrészt távol kell állania minden puhaságtól, érzékiségtôl, kényelemszeretettôl, mert csak akkor lesz hatása szavának, ha példájával oktat. Ilyen volt Szent János. Azért mondja róla Jézus: ,,Ez az, kirôl írva vagyon: Íme, én elküldöm angyalomat színed elôtt, ki elkészíti elôtted utadat.'' (Mt 11,10) Vizsgáld meg lelkiismeretedet fôleg akkor, ha hivatásodnál fogva elô kell készítened mások lelkét Jézus eljövetelére, vajon nem él-e még benned a világ szelleme, a megalkuvás, a politika, az emberi tekintet, a nagyok kegyének keresése, a részrehajlás, a hízelgés, a félelem? Mennyi jót mulasztasz el emberi tekintetekbôl és mennyi rosszat vagy kevésbbé jót engedsz meg magadnak gyengeségbôl, félelembôl! Ezt pedig a lelkek, az Egyház, Jézus érdekei sínylik meg. Sok lélek áldozata lesz a vezetôk világias szellemének, áldozata lesz emberi tekintetüknek, áldozata lesz hiúságuknak, ambíciójuknak, elôretörtetésüknek, nemzetieskedésüknek, politikájuknak. ,,Ne veszítsd el ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt.'' (Róm 14,15) És mennyire haltál meg a kényelemnek? Nem sok jó marad-e el azért, mert kényelmes vagy, mert irtózol a nagyobb munkától, a fáradságtól? Elintézetlen akták halomszámra, ellátatlan betegek, visszautasított kérvényezôk és gyónók lépnek föl ellened és vádolnak restséged miatt. Nem egy esetben súlyos mulasztás terhelheti lelkedet. Ha ehhez még puhaéletű és élvezethajhászó is vagy, akkor nemcsak hogy Krisztushoz nem vezeted a lelkeket, hanem eltávolítod azokat tôle. De aki buzgó, az nem kérdi, bűnt követ-e el mulasztásával, az csak arra néz, tehet-e még többet azért, hogy minden lélekben megszülessék kegyelmével Krisztus. Imádság Kérd Istent, hogy meghalj a világnak és saját érdekednek és csak Krisztust keresd, hogy benned és minden embertársadban megszülessék kegyelmével. Ne ismerj fáradságot, ha arról van szó, hogy valakit Krisztusnak megnyerj. ,,Adjad, kérünk, mindenható Isten, hogy a te családod az üdvösség útján haladjon és elôfutárod, Szent János intelmeit követve, biztos úton eljusson ahhoz, akit ô hirdetett, a mi Urunkhoz, Jézus Krisztushoz. Amen.'' (Az Egyház imádsága Ker. Szent János ünnepének elôestéjén.) ======================================================================== Kedd. Keresztelô Szent János hivatásának elôkészítése Ádvent 2. hete Elôgyakorlatok 1. Keresztelô Szent János volt Krisztus nyilvános föllépésének elôkészítôje, hirnöke. Ez volt Szűz Mária és Szent József hivatása után a legmagasztosabb hivatás, melyet ember ezen a földön betöltött. Azért mondja Jézus Ker. Szent Jánosról: ,,Nem támadt az asszonyok szülöttei közt nagyobb Keresztelô Jánosnál.'' (Mt 11,11) És épp azért a Szentlélek is már eleve elôkészítette Szent János hivatását és felruházta ôt mindazokkal a kegyelmekkel és adományokkal, melyeknek Krisztus elôfutárát ékesíteniök és magasztos hivatásának betöltésére képesíteniök kellett. Méltó dolog tehát és fölötte hasznos, hogy ezt a nagy szentet elmélkedéseinkben kövessük hivatásának elôkészítésétôl kezdve mindaddig, míg saját ujjával rá nem mutat a világ üdvösségére, Jézus Krisztusra. 2. Képzeld el Gábor arkangyalt, amint megjelenik Zakariásnak és hírül adja neki, hogy fia fog születni. 3. Kérd Istent, hogy te is mindenben megfelelj hivatásodnak és a Szentlélek kegyelmével közreműködjél. I. Keresztelô Szent János hivatásának nagysága Kitűnik hivatásának nagysága mindenekelôtt abból, hogy 1. angyal hirdeti küldetését és adja meg nevét: ,,Feleséged, Erzsébet fiat szül neked és az ô nevét Jánosnak fogod hívni.'' (Lk 1,13) Mindez pedig Isten közvetlen rendelésére történt. 2. Megjelöli az angyal a születendô gyermek életfeladatát; mert örömöt fog hozni szüleinek és az egész népnek: ,,Örömöd lészen... és sokan örülnek majd az ô születésén'' (Lk 1,14), példaképe lesz az önmegtagadásnak és az életszentségnek: ,,Nagy leszen az ÚJr elôtt; bort és részegítô italt nem iszik és betelik Szentlélekkel már anyja méhétôl fogva'' (Lk 1,15), Illés szellemében fog fellépni és sokakat vissza fog téríteni Istenhez, a Megváltó utait fogja elkészíteni és ,,elôtte fog járni... alkalmas népet készítendô az Úrnak.'' (Lk 1,16-17) 3. Isten, Krisztus a Boldogságos Szűz által megtisztítja ôt az áteredô bűntôl még születése elôtt; oly kiváltság, mely alig egy-két embernek volt osztályrésze. (Lk 1,41-44) 4. Csodák kísérik a gyermek fogantatását és születését, agg szülôktôl és magtalan anyától kapja az életet, némasággal sújtja az angyal a hitben ingadozó apát, de nyelve megoldódik, mikor fiának születése után kiejti ánnak nevét: ,,Azonnal megnyílék szája és nyelve, és szóla, magasztalván az Istent'' (Lk 1,64), úgyhogy mindnyájan elteltek félelemmel és kérdezték: ,,Hát mi lesz ebbôl a gyermekbôl?'' (Lk 1,66) Mindezekbôl 1. tanuld meg, hogy sohasem szabad kételkedned a hitben és ingadoznod a bizalomban, ha Isten utai még oly felfoghatatlanok is elôtted. Isten némasággal büntette a hitben ingadozó Zakariást, habár vétke valószínűleg nem volt súlyos. Annál nagyobb azoknak a bűné és annál nagyobb büntetés vár rájuk a túlvilágon, akik tudatosan nem akarják elismerni a keresztény vallás természetfölötti eredetét és az Egyház isteni tekintélyét, noha számtalan csoda és bizonyíték erôsíti azt minden elfogulatlan és egyenes akaratú ember elôtt. 2. Tanuld meg, hogy a te életfeladatodat is maga az Isten jelölte ki számodra, ha nem is oly csodálatos és közvetlen módon, mint Szent Jánosnál. Megjelölte életfeladatodat a teremtés által, mikor belevéste lelkedbe alkotó kezével, hogy az ô dicséretére, szolgálatára, szeretetére és az örök boldogságra vagy teremtve. Ugyanezt hirdeti neked egyszülött Fia, Jézus Krisztus által, aki épp azért lett emberré és halt meg érted, hogy tanítson és példát adjon neked és visszahívjon a kárhozat ösvényérôl, melyre eltévedtél. De megjelölte Isten életfeladatodat a különös hivatás által is, melyet adott, fôleg ha a papi vagy szerzetesi életre hívott. Minden igazi hivatás, de elsôsorban a hivatás tökéletesebb életre, Istentôl ered. Fontold meg, ha még nem választottál pályát, nem hív-e Isten téged is nagyobb tökéletességre? Vagy ha választottál már, kérdezd, jól választottál-e, tisztán Istenre és lelkedre való tekintettel? Javítsd meg, amit még javítani tudsz. Kérdezd, megfelelsz-e hivatásodnak, melyet Isten adott? Hányan nem keresik Isten akaratát, mikor pályát választanak, és azért nincsenek ott, ahol Isten öket akarta. E miatt lelkük üdvössége is sokszor veszélyben forog és nem érik el az örök boldogságnak azt a fokát, melyet Isten jóságában nekik szánt, a földön sem teszik meg mindazt a jót, amire ôket Isten kegyelme meghívta. 3. Tanuld meg, hogy Isten mindenkinek, akit valamely életpályára igazán meghív, meg is adja azokat a kegyelmeket, melyek hivatásának méltó betöltésére szükségesek. A két fôéletpályát, az egyházi pályát és a házaséletet, külön szentséggel vezeti be, mely által minden embernek biztosítja a hivatásának megfelelô kegyelmeket. De aki maga tolakodott olyan életpályára, melyre ôt Isten nem hívta, az rendes körülmények közt különös oltalmát nem remélheti, habár a szükséges kegyelmeket lelke üdvözítésére tôle sem vonja meg az Isten. Imádsággal iparkodjék az ilyen pályatévesztett ember bôségesebb kegyelmeket esdeni ki Istentôl. Azért hivatásod betöltésénél egyrészt bizalom, másrészt a felelôsség érzete töltsön el; ne vágyódjál magas hivatalok és állások után, de ha akaratodon kívül ilyenre hív meg az Isten, bízzál segítségében. 4. Tanuld meg, hogy te is Szűz Mária által fogsz feljutni a tökéletesség magaslatára, amint azt B. Grignon Lajos megmondta ,,Az igazi Mária-tisztelet''-rôl írt gyönyörű könyvecskéjében: ,,Ha Szűz Mária tisztelete minden embernek szükséges örök üdvösségére, akkor még sokkal szükségesebb azoknak, akik különös élettökéletességre vannak hivatva; és nem hiszem, hogy valaki is képes volna Krisztus Urunkkal bensôbben egyesülni és a Szentlélek sugallatát tökéletes hűséggel követni a nélkül, hogy Szűz Máriával bensôleg ne egyesülne és az ô segítségétôl nagymértékben ne függne.'' Kérdezd végre, vajon te is úgy, mint Szent János, örömére szolgálsz-e Istennek és embereknek egyaránt, szüleidnek, családodnak, elöljáróidnak, embertársaidnak, az Egyháznak és a társadalomnak? Jegyezd meg, hogy Ker. Szent Jánosban sem tett meg mindent egyedül csak a kegyelem, hanem ô maga is készült nagy hivatásának méltó betöltésére: ,,A gyermek pedig növekedék és erôsödék lélekben, és a pusztákban vala nyilvános fellépésének napjáig, midôn megjelenendô vala Izraelben.'' (Lk 1,80) Te se várj mindent Istentôl egyedül, hanem gondosan működjél közre az ô kegyelmével. II. Zakariás hálaéneke Ez a hálaének két fôrészbôl áll. Az egyikben (Lk 1,68-75) a papi aggastyán hálát ad Istennek, választott népének kegyelemteljes vezetéséért, melyre immár felvirrad az üdvösség napja; a másikban (1,75- 79) fiához fordul és hivatásának nagyságát jövendöli meg hálatelt szívvel és örömtôl áradozó szavakkal. A hálaének elsô része az ádventi gondolatoknak egész sorozatát idézi föl lelkünkben. Isten meglátogatta népét és megváltását eszközölte, mert a Szűz méhének rejtekében ugyan még, de immár köztünk van a világ üdvössége. Meghozta a régen várt szabadulást ellenségeink kezébôl, amint azt megígérte, szabadulást a három legnagyobb ellenségtôl, a bűntöl, sátántól és az örök haláltól. Irgalmasságának és hűségének cselekedete ez: ígéret, eskü, szent szövetség, ily fokozatokban kötötte le magát Isten népével szemben. A cél, melyet elérni akar megváltásával, látogatásával, nem más, mint hogy ellenségeinktôl megszabadulva, szentségben és igazságban szolgáljunk neki életünk minden napján. Ez az, amiért az Egyház is imádkozik ádventben: ,,hogy megtisztult lélekkel szolgálhassunk neki.'' Ízleljük meg minden szavát ennek a gyönyörű hálaéneknek, meIy lélekben elvezet bennünket a megváltás után epedô pátriárkák és próféták szent serege közé. A hálaének második részében az apa közvetlenül gyermekéhez fordul és annak magasztos hivatását hirdeti. ,,Te meg, gyermek! a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni, mert elôre mégy az Úr színe elôtt, elkészíteni az ô útjait; hogy az üdvösség tudományát add az ô népének, bűneik bocsánatára; a mi Istenünk nagyirgalmú szíve által, mellyel meglátogatott minket a magasságból felkelô; hogy világítson azoknak, kik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábainkat a békesség útjára igazítsa.'' Gyönyörűen festik e szavak nemcsak Szent Jánosnak, de a katolikus papnak is hivatását. Vésse bele lelkébe minden pap, ha naponta elmondja Zakariás hálaénekét, de vésse lelkébe minden hívô is, hogy minden katolikus pap második Ker. Szent János, vagyis Krisztus elôfutára a lelkekben. Vésse bele lelkébe mindenekelôtt az, aki a papi pályára lép és közvetlenül a felszentelésre készül: ,,Te meg, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni'', az leszel a nép, a jók szemében, ajkadon fognak csüngeni, hacsak a szó mellett példáddal és szereteteddel is oktatod ôket. Mily magasztos hivatás, mily egyedülálló kiválasztás ez! ,,Elôre mégy az Úr színe elôtt, elkészíteni az ô utait.'' Imádságod, miseáldozataid, prédikációd, a szentségek kiszolgáltatása, egész életed és működésed az Úr utainak elôkészítése a lelkekben. Az üdvösség tudományát fogod közölni velük és bűneiket meg fogod bocsátani. Szólni fogsz, és talán évtizedes bilincsek, a bűn bilincsei hullanak le a lelkekrôl, börtönök megnyilnak, halottak feltámadnak új lelki életre. A keresztség, a bűnbánat és a szent kenet szentségében gyakorlod ezt a mennyei hatalmat ,,Isten nagyirgalmú Szíve által.'' Gondolj rá, hogy papi működésed fôereje aban áll, hogy lelked Jézus Szívével bensôleg össze legyen kötve. Megígérte az Üdvözítô, hogy az ilyenek még a legkeményebb szíveket is megindítják. Működésed gyönyörű és magasztos célja Krisztuséval azonos: világosságot és békét hozni a világnak. Ezt fogod kérni naponta a szentmisében is: dona nobis pacem, add meg nekünk a békét. Imádság Mondd el áhítattal a Benedictus-t: ,,Áldott legyen az Úr, Izraelnek Istene, mert rátekintett és megváltást készített az ô népének; és az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ô szolgájának házában; amint szólott vala szentjei szája által ôsidôktôl fogva prófétái által. Szabadulást ellenségeinktôl és mindazok kezébôl, kik gyűlölnek minket, hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal és megemlékezzék az ô szent szövetségérôl; az eskürôl, melyet esküdött Ábrahám atyánknak, hogy megadja nekünk, hogy ellenségeink kezébôl megszabadítva félelem nélkül szolgáljunk neki, jámborságban és igazságban ô elôtte, minden napjainkban. Te meg, gyermek! a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni, mert elôre mégy az Úr színe elôtt, elkészíteni az ô útjait; hogy az üdvösség tudományát add az ô népének, bűneik bocsánatára; a mi Istenünk nagy irgalmú Szíve által, mellyel meglátogatott minket a magasságból felkelô; hogy világítson azoknak, kik sötétségben és a halál árnyékában élnek, hogy lábainkat a békesség útjára igazítsa.'' ======================================================================== Szerda. Keresztelô Szent János prédikál a Ádvent 2. hete pusztában (I.)[5] Elôgyakorlatok 1. Lásd Keresztelô Szent Jánost durva bűnbánati ruhában, vezeklô övvel ágyékai körül, mint a bűnbánat igazi mintaképét, prédikálni a népnek és Jeruzsálem elôkelôinek. 2. Kérd Istent, hogy eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhass neki. I. Kiknek prédikál Keresztelô Szent János? Szent Máté írja: ,,Akkor kiméne hozzá Jeruzsálem és egész Judea és az egész Jordán-vidék.'' (Mt 3,5) A farizeusok és szadduceusok közül is sokan meghallgatták szavait, kijöttek a vámosok és katonák is (Lk 3,10- 14), sôt maga Heródes király, habár nem is ment ki hozzá, mégis Szent Jánosnak, még mint fogolynak is, szavára sokat megtett és szívesen hallgatta ôt. (Mt 6,20) Tekintsd meg mindezeket a személyeket, a legkülönfélébb állású, foglalkozású, rangú és lelkületű embereket. Tekintsd meg szándékuk különféleségét is. Sokan ôszinte bűnbánó lélekkel jöttek, Istent keresik és lelkük üdvösségét, elômenetelét. Másokat az újság varázsa vonz vagy mások rábeszélése hajt. Többen alattomos, gonosz szándékkal közelednek, mint késôbb Krisztushoz is, az irigység és a gyűlölet hozza ôket ide, hogy kifogásolni valót találjanak a próféta szavaiban és cselekedeteiben. Ily különféle rangú és lelkületű emberek jönnek ma is a templomokba, a legkülönfélébb szándékkal hallgatják meg Isten szavának hirdetôjét. Nem hiányoznak manap sem azok, akiket csak az újdonság, a szavak szépsége vagy eredetisége, bizonyos érzékiség vagy a divat vonz. Szóval a személyt, nem az igazságot keresik. Amint akkor is mondhatni divat volt látni és meghallgatni Keresztelô Szent Jánost, úgy most is divat résztvenni egy-egy nagyobb szónok böjti beszédein, konferenciáin. Inkább szalon vagy színház nekik a templom, mintsem Istennek háza. Nem hiányzanak azok sem, akiket a gyűlölet hoz, és lesik a pap minden szavát, hogy érveket kovácsoljanak ellene és a vallás ellen. Ezek a mi korunk farizeusai. Tiszta szándék vezéreljen bennünket a szentbeszédek meghallgatásában. Igaz, hogy egyik-másik szónok jobban megragadhatja lelkünket, nagyobb hatással lehetnek ránk szavai; hiszen Isten is különféleképp osztotta ki adományait, és azért értek el a szentek olykor oly nagy eredményt. De mindig lelkünk igazi elômenetelét, nem a szónok személyét és egyéniségét kell keresnünk, és meg kell gyôzôdve lennünk arról, hogy a legegyszerűbb prédikációból is nagy hasznot meríthetünk, hacsak akarunk. Isten igéjének szíves meghallgatása kiválasztottságunknak egyik jele. Tekintsük meg azonban fordítva azt is, hogy mily különféle emberekkel kell érintkeznünk magunknak is, és ha papi vagy szerzetesi hivatást követünk, mily különféle emberekhez kell szólanunk iskolában, szószéken, gyóntatószékben. Érintkezni kell a legellentétesebb jellemekkel, a legkülönfélébb hajlandóságú emberekkel, katolikusokkal és másvallásúakkal, olyanokkal, akik hisznek, és olyanokkal, akik nem hisznek, buzgókkal, lanyhákkal és teljesen közömbösökkel, hivatalnokokkal és munkásokkal, férfiakkal és nôkkel, felnôttekkel és gyermekekkel, és mindenütt Krisztus jó illatát kell terjesztenünk, mindenkinek mindene kell hogy legyünk, hogy mindenkit megnyerjünk Krisztusnak. (1Kor 9,19-22) II. Hogyan prédikál Keresztelô Szent János? Róla mondja az evangélista: ,,Magának Jánosnak öltözete pedig teveszôrbôl volt és bôröv csípôje körül, eledele pedig sáska volt és erdei méz.'' (Mt 3,4) Keresztelô Szent János mindenekelôtt példájával prédikált. Már jó eleve lelkébe véste azt, amit késôbb Krisztus tett: ,,Cselekedett és tanított.'' (ApCsel 1,1) Elôbb cselekedett, azután tanított. Mert a szavak megindítanak ugyan, de a példa vonz, és a szó példa nélkül csak üres hang, mely elvész és nem létesít maradandó hatást. Keresztelô Szent János bűnbánatot jött hirdetni és azért maga is a bűnbánatot gyakorolja, bár anyjának méhében megszentelte ôt az Isten. Jegyezzük meg, hogy nekünk is példánkkal kell tanítanunk. Hiába a sok szép szó gyermekeinkhez, ha példánk más meggyôzôdésre vall. Több jó példát a családban, több jó példát az iskolában, több jó példát a hivatalokban, több jó példát a nyilvános életben! Hiába a zengzetes szónoklatok kereszténységrôl, ha hiányzik a keresztény élet azokban, akik a szónoklatokat tartják. Ha pedig pap vagy és prédikálsz, kétszeresen jegyezd meg ezt az igazságot. Minden prédikációd elôtt gyakorold azt az erényt, melyrôl prédikálsz, legalább is bensôleg, hogy szavaidnak ereje és igazsága legyen. Hidd el, hallgatóid észre fogják venni, és a hatás nem marad el. Keresztelô Szent János továbbá emberi tekintet nélkül prédikál. Ez következik az elôbbibôl. Mert az, akinek példája elüt szavaitól, az fél az emberek megszólásától, azért hízeleg nekik, nem meri ostorozni hibáikat, kénytelen meghamisítani maguknak az erkölcsi elveknek is tisztaságát. Keresztelô Szent János Heródesnek épp úgy, mint a farizeusoknak, a katonáknak és vámosoknak épp úgy, mint a népnek megmondta a teljes igazságot, és ahol kellett, még a legkeményebb szavaktól sem tartózkodott: ,,Viperák fajzata, szólott a farizeusokhoz és szadduceusokhoz, ki tanított benneteket futni a jövendô harag elôl? Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcsét.'' (Mt 3,7-8) De mindemellett szavait az egyesek és a csoportok lelki szükségleteihez és lelki állapotához mérte. Másképp szólott a farizeusokhoz és másképp a vámosokhoz és katonákhoz. Szavai mindenkit szíven találtak. Ilyennek kell lenni a lelkek kezelésének is, egyéninek, a lelki állapothoz és szükséglethez mértnek. Így jár el maga az Isten a lélekkel szemben kegyelmi működésében. A gyermeknevelés a családban, az iskolában, a lelkek kezelése a gyóntatószékben és azon kívül, a prédikáció, az érintkezés az emberekkel nagy tapintatot, ügyességet, okosságot igényel. Az emberek különfélesége, amint azt az elsô pontban láttuk, teszik ezt egyrészt oly nehézzé, másrészt oly szükségessé. Azért, ha valahol, úgy itt van szükségünk a Szentlélek kegyelmére és felvilágosítására. Kérjük ezt alázatos imádságban. Szokjuk meg, valahányszor emberekkel kell érintkeznünk fontosabb ügyben, kérni Isten segítségét és saját és embertársaink ôrzôangyalának közbenjárását. Nem egyszer fogjuk tapasztalni, hogy kellô idôben a kellô szó jön majd ajkunkra, a helyes gondolat jut eszünkbe. Vannak, akik e szándékra naponta elmondják a Veni Creator-t. III. Mit prédikál Szent János? Prédikációjának részleteit késôbb fogjuk látni. Most csak egyre terjesztjük ki figyelmünket: Keresztelô Szent János Krisztust és csak Krisztust hirdette. Nem magához akarta vonzani a népet, hanem törekedett azt elôkészíteni Krisztus eljövetelére. Ez legyen a mi igyekezetünk is mindenben, amit teszünk. Isten dicsôsége és Krisztus országának a terjedése legyen a fôszándék, melyre felajánljuk naponta minden gondolatunkat, szavunkat, cselekedetünket és szenvedésünket. Akár közvetlenül a lelkek üdvösségén dolgozunk, akár közönséges vagy földi foglalkozás köti le munkánkat, mindent tiszta szándékkal Istenért és a lelkekért tegyünk. Ezzel mindenegyes cselekedetünk nemcsak értékben és érdemben fog növekedni Isten elôtt, hanem egyúttal apostoli jellegű is lesz és számos lélek örök üdvét vagy tökéletesedését fogja eszközölni. Legyen törekvésünk tiszta abban az értelemben is, hogy ne magunk akarjuk élvezni az emberek, pártfogoltjaink, lelki gyermekeink, neveltjeink ragaszkodását és szeretetét, hanem csak közvetítôkként tekintsük magunkat, akiknek hivatása az embereket Istenhez vezetni. ,,Ôneki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.'' (Jn 3,30) Ez még a szülôi szeretetre is vonatkozik, melynek szintén rendezettnek és alávetve kell lenni Isten legfôbb szeretetének. Akkor nem fog megtörténni, hogy a szülôk gyermekeiket Istentôl visszatartják, ha ô azokat különös szolgálatára hívja. Megesik olykor, hogy a szülôk gyermeküket még a bűn karjaiba is dobják, csakhogy szívébôl a hivatás csíráját kiöljék és így látszólag megmentsék maguknak. Csak be ne következzék az a szomorú eset, hogy azt, akit e földön maguknak visszatartottak, Isten jóságos terveinek keresztezése miatt örökre elveszítsék. Nem egy esetben züllésnek indult az az ifjú, akiben szülôje kiirtotta az egykori hivatást. Más esetben meg korai halállal elvette Isten a szülôktôl azt, akit itt a földön nem akartak neki adni. Végül jussanak eszünkbe Szent Pál szavai, melyeket a korintusbelieknek írt: ,,Nem szándékoztam másvalamit tudni köztetek, mint Jézus Krisztust, éspedig a megfeszítettet.'' (1Kor 2,2) Ha papok vagyunk, beszédeink, prédikációink tárgya ne világi hiúságok, tetszetôs elmefuttatások, bölcselkedések, költôi kompozíciók, gazdasági és politikai problémák legyenek, hanem prédikáljuk az evangéliumot, prédikáljuk Krisztust, prédikáljuk a megfeszített Krisztust, de úgy és oly módon, hogy mindenkinek szívét érintse. -- Ha szülôk, nevelôk és tanítók vagyunk, jegyezzük meg, hogy minden profán tudomány, etikett és társadalmi műveltség fölött áll és szükségesebb ezeknél Istennek és akit ô küldött, Krisztusnak az ismerete, mert: ,,Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldöttél, Jézus Krisztust.'' (Jn 17,3) Imádság Kérjük Istent, hogy példával és szóval egyaránt terjesszük Krisztus ismeretét és szeretetét és Szent János közbenjárása által az ô utait lelkünkben elkészítsük. ,,Add, Istenem, népednek a lelki öröm kegyelmét és minden hívôd szívét tereld az örök üdvösség ösvényére.'' (Az Anyaszentegyház imádsága Keresztelô Szent János ünnepén.) ____________________ 5 Ez az elmélkedés elmaradhat, ha az ádventi idôszak nem tesz ki négy teljes hetet. ======================================================================== Csütörtök. Keresztelô Szent János prédikál a Ádvent 2. hete pusztában (II.)[5] Elôgyakorlatok 1. Keresztelô Szent János prédikációjának rövid foglalata ez: Tartsatok bűnbánatot és ne dicsekedjetek azzal, hogy Ábrahám fiai vagytok! A fejsze már a fa gyökerére tétetett, és minden fa, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik. (Mt 3,8-10) 2. Képzeld el ismét Keresztelô Szent Jánost vezeklô ruhájában, amint hirdeti a népnek: Tartsatok bűnbánatot! 3. Kérd Istentôl az igazi bűnbánat kegyelmét, mint a megigazulás és minden tökéletesség nélkülözhetetlen és szilárd alapját. I. ,,Tartsatok bűnbánatot!'' (A bűnbánat szükséges volta) Istenhez való minden közeledésünknek kezdete a bűnbánat. A bűn távolít el Istentôl, ezért a visszatérés kezdete a bűnnek megutálása, ami a bűnbánat legbensôbb lényegét teszi ki. Nem könnyek, nem külsô vezeklések alkotják a bűnbánat lényegét, hanem a bűnnek belsô megutálása és az attól való elfordulás. A trienti szent zsinat így határozza meg a bánatot: ,,a lélek fájdalma és utálata az elkövetett bűnök miatt azzal az erôs elhatározással, hogy többé nem vétkezünk''. A bánatnak ebbôl a bensô természetébôl fakad, hogy az igazi bűnbánó mindenekelôtt is kész teljesíteni azokat a feltételeket, melyektôl a bűnbocsánat függ. Ezek közt legelsô az, hogy halálos bűn esetén kész a gyónásra. Kész továbbá kerülni mindazokat a közeli alkalmakat, melyek ôt rendszerint a bűn elkövetésére szokták vinni: társaságok, kétes jellegű mulatóhelyek, korcsmák, ismeretségek, könyvek, színházak, mozgók, táncok stb. Ha valaki a bűnre vezetô közeli alkalmat nem kész kerülni, vagyis azt az alkalmat, mely sok, a legtöbb esetben bűnbe ejti, akkor hiányzik lelkében az igazi bánat és erôs eltökélés. -- Kész a bűnbánó továbbá megragadni mindazokat az eszközöket, melyek a bűn elkerülésére szükségesek: imádság, szentségek felvétele, önmegtagadás. Ezek az eszközök különfélék az egyesekre nézve. -- Kész végre eleget tenni bűneiért Istennek és jóvátenni az esetleg okozott anyagi vagy erkölcsi kárt felebarátjának. Az Istennek szolgáltatott elégtételhez sorozhatók azok az önként vállalt önmegtagadások és vezeklések is, melyekre igazi bűnbánók indíttatva érzik magukat. Az önmegtagadások és vezeklések célja azonban nemcsak elégtételt nyújtani Istennek a már elkövetett vétkekért, hanem visszatartani magunkat újabb vétkektôl, megerôsíteni, megedzeni lelkünket a kísértésekkel szemben, eleget tenni más emberek bűneiért, Istentôl bôvebb kegyelmeket kieszközölni önmagunk és mások számára. Ez utóbbi igen fontos azokra nézve, akik tökéletességre törekednek. Ezért gyakorolták a szentek oly bôségesen az önmegtagadást. Ennek példáját adja maga a vezeklô Keresztelô Szent János, akit Isten már édesanyjának méhében megszentelt. A szentek kisebb bűnöket és hibákat is nagyon megsirattak és szigorú bűnbánattal készítették elô lelküket Isten nagyobb kegyelmeinek befogadására. Azért kezdte meg Jézus nyilvános tanítását ezekkel a szavakkal: ,,Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa.'' (Mt 4,17) Az imádság kegyelmének kieszközlésére is kiváló eszköz a bűnbánat. Néha csekély töredelem elég, hogy visszaszerezze a léleknek az elvesztett áhítatot vagy bensô vigasztalást. A bűnbánati cselekedetek közé tartozik az ilyen szellemben végzett munka, nemkülönben minden magától adódó szenvedés, fájdalom és kellemetlenség türelmes elviselése. Gyakoroljuk ezeket a bűnbánati cselekedeteket különösen most ádventben, mert nekünk is hirdeti Krisztus önmaga és elôhírnöke által: ,,Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országal'' A bűnbánat megtisztítja a lelket a vétek salakjától és elkészíti Isten útjait a lélek bensejébe. II. ,,Ne mondjátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk!'' (Bűnbánatot tartani minden embernek egyéni feladata) A zsidók azzal dicsekedtek, hogy ôk Ábrahám fiai és ezzel megigazultaknak tekintették magukat. Ezzel szemben hangoztatja Keresztelô Szent János, hogy nem elég Ábrahámtól származni, hanem amint késôbb Krisztus mondotta: ,,Ha Ábrahám fiai vagytok, Ábrahám tetteit cselekedjétek.'' (Jn 8,39) A bűnbánat mindenegyes ember személyes dolga. Nem térhet más meg Istenhez helyettünk, legföljebb imádkozhatik és vezekelhet a mi megtérésünkért. De megtérni, Istenhez fordulni a mi személyes feladatunk. És e nélkül Isten nem üdvözít minket, mert mindenkitôl személyes szolgálatot követel. Nem egyszer halljuk napjainkban is lanyha, névleges katolikusok szájából: klerikális családból származom, papok neveltek, mindig papok között forgolódom, szüleim építették a templomot, nagybátyám maga pap, egy nôvérem apáca stb. Ôk maguk pedig sem templomba nem járnak, sem gyónni, áldozni nem mennek soha, talán még katolikus templomban sem esküdtek és rokonaik, hozzátartozóik vallásosságában sütkérezve azt vélik, hogy lelkük üdve biztonságban van. Mennyire tévednek! Még kárhozatosabb azoknak a cinizmusa, akik csak úgy nevetve vetik oda: Gyónik helyettem a feleségem, az édesanyám! Ezek játszanak lelkük üdvösségével. (Lásd Ez 18,5-13) De hasonló ehhez az Istennek szentelt személyek viselkedése is, akik rendalapítójuk vagy hivatásuk, papi ruhájuk és egyházi rendjük szentségében bízva nem iparkodnak hivatásuk szentségének megfelelôen élni és nem törekednek az állapotukhoz mért tökéletességre feljutni. Sem a rendalapító és rendtársak életszentsége, sem a papi öltöny nem pótolja a személyes szentséget és erényt. Vegyük azért fontolóra, nem maradunk-e el mi is hivatásunk tökéletességétôl, ha esetleg a szerzeteséletre vagy papi pályára hívott meg Istennek kegyelme? Nem élôsködünk-e nagy elôdeink dicsôségébôl, érdemeibôl? Nem gondoljuk-e, hogy elég, ha egy szentnek vagy magának az Üdvözítônek vagy szentséges Anyjának nevét viseljük? ,,Nem mindaz, aki mondja nekem: Uram, Uram! megyen be mennyek országába; hanem aki Atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben vagyon.'' (Mt 7,21) és ha nem is hívott meg Isten a szerzetesi életre vagy az egyházi rendbe, nem érjük-e be olykor a kereszténynek, a katolikusnak puszta nevével? Nem dicsekszünk-e önmagunk és mások elôtt azzal, hogy kongreganisták, társulatosak vagyunk? -- és nem élünk kongregációnk, társulatunk szellemében és szabályai szerint. Nem az érem és a beiratkozás, hanem a tökéletes keresztény élet teszi ki a valódi katolikus embert. Véssük bele szívünkbe az Egyház imádságát, mikor a szentek érdemeire tekintve Istenhez könyörög, hogy dicsôségüknek örvendhessünk, de egyúttal hôsies erényeik példáját is kövessük (Sziénai Szent Katalin, Szent Tekla és más szentek ünnepén). III. ,,A fejsze már a fák gyökerére tétetett.'' (A bűnbánat elhalasztása veszélyes) Szent Jánosnak e szavai elsôsorban a zsidó népet érintették. Az isteni kegyelemmel való oly gyakori és állandó visszaélés után már a pusztában Mózes vezetése alatt, késôbb a bírák és királyok idejében, majd a babiloni fogság után fokozott mértékben egészen Krisztus eljöveteléig, mindezen visszaélések után joggal mondta Keresztelô Szent János: A fejsze már a fa gyökerére tétetett. Vagyis ha azt a legnagyobb kegyelmet is visszautasítjátok, melyet Isten a Megváltó eljövetelével nyújt nektek, akkor már csak a kivágatás vár rátok. Ugyanaz, amit Krisztus mondott: ,,Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, kik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk egybegyűjti csibéit szárnyai alá, és te nem akartad! Íme, pusztán hagyatik nektek a ti házatok.'' (Mt 23,37-38) És máshelyütt: ,,Elvétetik tôletek az Isten országa és oly népnek adatik, mely meghozza annak gyümölcsét.'' (Mt 21,43) Isten választott népét hűtlensége és a kegyelmekkel való visszaélése miatt valóban el is vetette. Komoly intelem ez mindenkire nézve, aki halasztja megtérését és visszaél Isten kegyelmével, akár súlyos bűnben leledzik, akár a lanyhaságnak adja át magát. A megtérés elhalasztása három okból veszélyes. Elôször is senki sem tudja, hogy mikor éri ôt útól a halál. Jaj annak, akit halálos bűn állapotában talál; a kárhozatnak rabja lesz örökre. ,,Minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak és tűzre vetnek.'' (Mt 3,10) De jaj annak is, akit a lanyhaság puha ágyából ragad ki halál; ha esetleg nem is kárhozik el, de mily bizonytalan reményekkel néz elébe az örök Bíró ítéletének, és legjobb esetben mily hosszú és fájdalmas tisztuláson kell keresztülmennie minden érdem nélkül. -- Másodszor senki sem tudja, hogy mikor telik be számára az isteni kegyelmek mértéke. Akik a kegyelmekkel folyton visszaélnek, azoktól megvonja Isten rendkívüli segítségét és csak a közönséges kegyelmeket hagyja meg nekik. Ezekkel üdvözülhetnek ugyan, ha közreműködnek, de minden valószínűség szerint nem fognak közreműködni, miután már a nagyobb kegyelmeket is megvetették; és így megátalkodnak a gonoszban vagy megrögzenek lanyhaságukban. Ez Isten igazságos ítélete: ,,Elmozdítom gyertyatartódat helyérôl, ha bűnbánatot nem tartasz.'' (Jel 2,5) -- Veszélyes a bűnbánat elhalasztása harmadszor azért is, mert a bűnben és lanyhaságban töltött élet csupa veszteség. A halálos bűn elveszi összes érdemeinket és képtelenekké tesz új érdemek szerzésére; a lanyhaság pedig éppen abban áll hogy alig teszünk valamit, ami jutalmat érdemelne, s amit teszünk, azt is megrontja a nem egyenes szándék, a kedvetlenség és az akarat renyhesége. Tekintsünk lelkünkbe és nézzük, mit mulasztottunk el már eddig is lanyhaságunkkal, bűneinkkel. Nem változott-e meg ránk nézve Isten eredeti jóságos terve, szándéka? Talán nagy dologra választott ki, de mi visszaéltünk jóságával, azért megváltoztatta tervét és másnak adta a nekünk szánt kegyelmeket. Gondoljunk a terméketlen fügefára (Lk 13,6-9), melyet kivágással fenyeget gazdája; de a kertész kérésére még vár egy évig, ha netalán mégis gyümölcsöt terem. Az ádventi idô ránk nézve a kegyelem idejének meghosszabbítása: azért legyünk buzgók és tegyük jóvá azt, amit még jóvátehetünk. Imádság Forduljunk megváltó Istenünk irgalmas Szívéhez és kérjük ôt, fogadja még most is kegyesen ôszinte bűnbánatunkat, megtérésünket. Hiszen azért jön, hogy üdvözítsen minket: ,,Íme, jön üdvözíteni a nemzeteket.'' (Adv. második vas. intr.) De ígérjük is meg, hogy ezentúl buzgók leszünk az ô szolgálatában, nehogy megvetett irgalmassága helyébe igazságossága lépjen. Keresztelô Szent János szavai szerint: ,,Kezében van szórólapátja, és majd megtisztítja szérűjét és összegyűjti búzáját a csűrbe, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel'' (Mt 3,12) és ,,minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak és tűzre vetnek''. (Uo. 10) ____________________ 5 Ez az elmélkedés elmaradhat, ha az ádventi idôszak nem tesz ki négy teljes hetet. ======================================================================== Péntek. A zsidók küldöttsége Keresztelô Szent Jánosnál Ádvent 2. hete Elôgyakorlatok 1. A zsidók küldöttséget menesztenek Keresztelô Szent Jánoshoz és kérdik tôle: Te ki vagy? Ô pedig megvallja, hogy nem ô a Messiás, hanem csak a pusztában kiáltó szava: Készítsétek el az Úrnak utait. És hozzáteszi: De közöttetek áll, akit ti nem ismertek. 2. Szemléld a zsidók küldöttségét Keresztelô Szent János elôtt. 3. Kérd a kegyelmet, hogy Keresztelô Szent János alázatosságát követve és szavait szívedbe befogadva méltóképp készülj az Úr eljövetelére. I. Keresztelô Szent János alázatos önvallomása A zsidók papokat és levitákat küldenek Keresztelô Szent Jánoshoz, hogy megtudakolják tôle, vajon ô-e az ígért Messiás. Mert szentségének híre annyira elterjedt, hogy némelyek az Üdvözítônek tartották ôt. Erre Szent János a leghatározottabb ,,nem''-mel válaszol, mert nem is válaszolhatott másképp. Minden más felelet Lucifer büszkeségét rejtette volna magába; az pedig senkitôl sem állott távolabb, mint Keresztelô Szent Jánostól. A zsidók azonban tovább kérdezik: Hát Illés vagy? Ezt is tagadja. Pedig állíthatta volna is. Mert habár nem volt személyesen Illés próféta, mégis Illés szellemével és erejével lépett fel s ily értelemben hirdette róla már az angyal és erôsítette meg késôbb maga Krisztus: ,,Ha el akarjátok fogadni, ô Illés, akinek el kell jönnie.'' (Mt 11,14. Vö. Mt 17,12-13) Kérdik tovább a zsidók: A Próféta vagy? Ezt is tagadja. Nem volt ugyanis az a nagy ,,próféta'', akit Mózes ígért a népnek; ezt állítani ugyanaz lett volna, mint magához ragadni a messiási méltóságot. De azért mondhatta volna, hogy próféta, mert hiszen ô volt a legnagyobb próféta, róla jövendölte már édesatyja, Zakariás: ,,Te meg a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni'' és róla mondta ismét Krisztus, hogy ô ,,prófétánál is nagyobb''. (Mt 11,9) De Keresztelô Szent János nem kereste az emberek dicsôítését, ô saját szemében kicsiny volt és azért a kérdésre: ,,Ki vagy, hogy feleletet vigyünk azoknak, kik minket küldöttek?'' (Jn 1,22), csak azt válaszolja: ,,Én vagyok a pusztában kiáltónak szava.'' (Jn 1,23) Ennél szerényebb, alázatosabb választ senki sem adhatott volna. A szó nem önálló valami, hanem egész léte attól függ, aki azt kibocsátja; a szó elmúlik, és csak hatása marad meg: ,,Egyenesítsétek az Úr útját.'' Így Szent János is magát csak Isten szavának tekintette, önmagának teljes semmiségét, teremtett lényének egész függô voltát mély alázattal elismerte és azt vallotta már most, amit késôbb tanítványai elôtt hangoztatott: ,,Ôneki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.'' (Jn 3,30) A szó elvész, de megmarad az, akit hirdetett, Krisztus. Magasztos Szent Jánosnak ez az alázatossága, mely ôt igazán szentté és az ószövetség legnagyobb prófétájává teszi. Sokkal jobban illik azonban ez az alázatosság hozzád, aki még távol állasz Keresztelô Szent János kegyelemadományaitól, magasztos hivatásától és életszentségétôl. Hányszor ragadsz magadhoz oly kitüntetést, dícséretet, mely téged meg sem illet. Nemcsak hogy az emberek hiú tiszteletét nem távolítod el magadtól, hanem azt még keresed is és neheztelsz, ha nem adják meg. Mily távol állsz még Keresztelô Szent János szellemétôl! És mily kevéssé ismered el saját semmiségedet Isten elôtt! Természetes tehetségeidet, esetleges jócselekedeteidet, munkáid sikerét nyiltan vagy burkoltan önmagadnak tulajdonítod. Mások fölé helyezkedel, mintha magadnak köszönnél mindent. Még gyónásaidban sem teszel magadról egészen ôszinte vallomást. Gyakorold fôleg most ádventben az igazi szívbeli alázatosságot, mert a pusztában kiáltó szava hirdeti neked is: ,,Készítsétek az Úr útját, minden völgyet töltsetek ki és minden hegyet hordjatok le.'' (Vö. Lk 3,5) Ezt akarjuk megfontolni a második pontban. II. A pusztában kiáltó szava: Készítsétek az Úr útját Ahol Izaiás prófétának e szavait olvassuk (Iz 40,5), ott kifejtve találjuk egyúttal, hogy miképp kell elkészítenünk az Úr utait. ,,Minden völgyet be kell tölteni és minden hegyet le kell hordani; ami görbe, az legyen egyenes, és ami göröngyös, az legyen sima.'' (Vö. Lk 3,5) 1. Minden völgyet be kell tölteni. Völgy a lelki életben a lélek ellapályosodása, erôtlensége, restsége és tunyasága. Völgy a lelki életben maga a bűn mocsara és posványa. Ezzel szemben lelkünket ádventben, de máskor is bizalomra, örömre kell hangolnunk, reményteljes vágyakozás töltse be szívünket a mennyei javak után és adjon erôt, rugalmasságot lelkünknek, hogy nagy tettekre vállalkozzunk Isten szolgálatában. Lelkesedés nélkül nincs tetterô, a bátortalanság megölôje minden erénynek. 2. Minden hegyet le kell hordani. Hegy a lelki életben a büszkeség, az önteltség, a hiúság, az önszeretet. Ezzel fölemelkedik az ember minden fölé, ami szent, önmaga akar lenni önmagának törvény és cél; kevély gôggel ítéletet mond mindenre, saját értelmét tekinti a mindenség egyedül hivatott bírájának. Ebbôl a gôgbôl minden emberben lakozik valami. Ezek a hegyek a lelki életben. Büszkeség és büszkeségbôl fakadó engedetlenség, hitetlenség, megvetés, ez az, amit le kell hordanunk, hogy el legyen készítve az út Isten számára, ha lelkünkbe akar jönni. 3. Ami görbe, az legyen egyenes. Görbe a lelki életben a nem egyenes, a nem tiszta szándék. Görbe mindaz, ami nem ôszinte, ami tekervényes, politikus, hazug. Teli a mai világ hazugsággal és nem ôszinte lelkülettel. Még a legszentebb erkölcsi elvek is cégérül szolgálnak a legnagyobb igazságtalanságok elkövetésére egyének és nemzetek ellen. Hazugsággal teli a magán- és a társadalmi élet. Ôszinte, érdeknélküli jóindulat, szeretet, jótékonyság sok, nagyon sok ember elôtt ismeretlen fogalom. Még a tökéletes élet iskoláiba, a szerzetesházakba is beférkôzik olykor ez a szellem. Mily kevéssé ôszinte sok ember Isten iránt az imádságban, önmaga iránt bűneinek, gyengéinek beismerésében, lelkivezetôje iránt a gyónásban. Pedig csak az egyenesszívűség hozza meg nekünk a lelki békét, a karácsonyi szent békét, melyet az angyal a jóakaratú embereknek ígért, vagyis azoknak, akik egyenes szívvel keresik Istent. 4. Ami göröngyös, az legyen sima. Göröngyös mindaz, ami ellenkezik a szeretettel. A szeretet uralkodjék szívünkben, de uralkodjék külsô modorunkban is. Hiába szeretünk szivünkben és kívánunk jót, ha külsôleg szeretetlenül viselkedünk, durvák, érzéketlenek, türelmetlenek és modortalanok vagyunk. A szeretetnek kedvességgel kell párosulnia, és nagy tévedés azt hinni, hogy az erénynek eltaszítónak és modortalannak kell lennie. III. Közöttetek áll, akit ti nem ismertek Keresztelô Szent János alázatos önvallomását a büszke és világias felfogású farizeusok képtelenek voltak a maga értéke és nagysága szerint megérteni. Azért kérdezik tôle: ,,Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a Próféta?'' (Jn 1,25) Keresztelô Szent János azt válaszolja nekik: ,,Én vízzel keresztelek; de köztetek áll az, kit ti nem ismertek. Ô az, ki utánam jövendô, ki megelôzött engem, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldani. Ô Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.'' (Jn 1,26.27; Lk 3,16; Mt 3,11) ,,Köztetek áll, kit ti nem ismertek.'' Ez a szó elôzménye már annak, amit az evangélista megírt: ,,Tulajdonába jöve, de övéi ôt be nem fogadák'' (Jn 1,11), és a végleges elpártolásnak, mely nemsokára bekövetkezett. Pedig mily fontos lett volna a zsidókra nézve ismerni azt, aki köztük állott! Mert ô az, akit prófétáik hirdettek évszázadok óta; ô az, akit egész történetük elôkészített; ô az, akire minden szertartásuk utalt; szóval ô ,,Izrael reménysége''. (ApCsel 28,20) Ô az, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel, vagyis nemcsak külsô szertartással int bűnbánatra, hanem a belsô megigazulás és szentség kegyelmét is megadja: ,,mert a törvény Mózes által adatott; a malaszt és igazság Jézus Krisztus által lett'' (Jn 1,17), és ,,más név az embereknek nem adatott, amelyben üdvözülnünk kellene''. (ApCsel 4,12) Bűnös vakságuk okozta, hogy nem ismerték fel azt, aki köztük állott. Ez a bűnös vakság, a közömbösség az igazsággal szemben, a büszke elvetése mindannak, ami az emberi értelmet meghaladja, az ellenszenv mindazzal szemben, ami természetfölötti, ez az okozója mai nap is annak, hogy oly sokan nem ismerik azt, aki már közöttünk áll két évezred óta. Nem látják a napot, mely már 20 század óta az egész földkerekségnek világít. Ez az okozója annak, hogy a katolikus Egyházat igazságának legszembetűnôbb jegyei mellett is sokan nem ismerik, bár fellépésével az egész világra fényt áraszt. Bűnös közömbösség az oka annak is, hogy még sok katolikus, sok Istennek szentelt személy, pap és szerzetes sem ismeri Krisztust az Oltáriszéntségben, bár köztünk lakozik, köztünk él, naponta kezünkbe vesszük, szívünkbe, nyelvünkre fogadjuk. Mert kétféle megismerés lehetséges. Az egyik pusztán hitbeli megismerése Krisztus jelenlétének, a másik gyakorlati, tapasztalati megismerése az ô jelenléte édességének, az ô szellemének, gondolatainak, legbensôbb érzelmeinek és szándékainak. Ez utóbbi megismerés hiányzik sok katolikus és papi lélekbôl is. Közömbösség oka végre annak is, hogy oly sok hívô egyáltalán nem ismeri azokat a kegyelmi kincseket, amelyeket az Egyház magában foglal, nem ismeri a kegyelemeszközöket, a szentségeket, a szentmisét, a gyakori áldozás élônyeit, a búcsúkat és szentelményeket, a szertartásokat, a dogmák szépségét, az Egyház imádságait, a hatalmas nevelô erôt, mely tanításában, aszkézisében és liturgiájában rejlik. Törekedjél tehetséged szerint megismerni Krisztust, megismerni ôt fôleg a vele való bensô érintkezés és társalgás által. Ez az ismeret többet ér, mint a világ összes tudománya. Elmélkedés, imádság és a gyakori szentáldozás fogja legjobban megismertetni veled Jézust, ô maga fogja kinyilatkoztatni magát neked, fel fogja tárni elôtted szent Szívének kincseit, be fog vezetni Szíve szentélyébe. Ennek az ismeretnek elôfeltétele azonban a vágy és a szeretet: ,,Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyék'' (Jn 7,37), ,,aki engem szeret,... azt én is szeretem és kijelentem neki magamat''. (Jn 14,21) Törekedjél megismerni Krisztus Egyházát is kegyelemeszközeivel együtt, bôvítsd ismereteidet a vallásos élet terén, de ne felejtsd el soha, hogy minden ismeret csak akkor ér valamit Isten elôtt, ha az ismeretnek megfelel a gyakorlat is. Törekedjél végre másokat is az igazság megismerésére, Jézus és Egyháza ismeretére vezérelni imádság, jópélda és buzgólkodás által. A Krisztust szeretô szív nem lehet közömbös azzal szemben, hogy még oly sokan nem ismerik szeretetreméltó, egyedüli Üdvözítôjüket. Ez a vágy Krisztust megismertetni lelkesíti az Imaapostolság tagjait is. Lépj te is közéjük! Imádság ,,Ó emberek Üdvözítôje, Krisztus Jézus, akinek műve a mi megváltásunk, akinek követése a mi egész tökéletességünk, nyisd meg nekem, könyörgöm, szentséges Szívedet, az élet kapuját és az élô vizek forrását, hogy általa a te ismeretedre eljussak és az igazi erény vizét igyam, mely kioltja lelkemben a földi dolgok minden vágyát.'' (Alvarez de Paz.) -- ,,Ó Jézus szentséges Szíve, öntsd ki áldásaid bôségét az Egyházra, Szentséges Atyánkra és az egész papságra; adj kitartást az igazaknak, térítsd meg a bűnösöket, világosítsd meg a hitetleneket, légy segítségére a haldoklóknak, szabadítsd meg a tisztítótűzben szenvedô lelkeket és terjeszd ki minden szívre a te szereteted uralmát.'' ======================================================================== Szombat. Keresztelô Szent János rámutat Krisztusra Ádvent 2. hete Elôgyakorlatok 1. Képzeld el Ker. Szent Jánost, amint Krisztusra rámutat és mondja: Íme, az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűnét. 2. Kérd a kegyelmet, hogy belássad, mit köszönsz Üdvözítôdnek, és hogy ajándékaira magadat mindjobban méltóvá tegyed. I. ,,Ime, az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűnét.'' (Jn 1,29) Ker. Szent János a legnagyobb próféta azért, mert nemcsak a távolból szemlélte lélekben az Üdvözítôt, nemcsak megjövendölte eljövetelét, hanem saját szemével látta és rámutatott, közvetlenül hozzá vezérelte azokat, akik várták eljövetelét. A zsidók küldöttségét követô napon látta maga felé jönni Jézust, rámutatott és mondta: ,,Íme, az Isten Báránya, íme, ki elveszi a világ bűnét.'' (Jn 1,29) Jobban nem is jellemezhette volna azt, akinek elôfutára volt, mint ezzel a névvel: Isten Báránya, ki elveszi a világ bűnét. Ez fejezi ki legjobban Jézus egész küldetését, megtestesülésének célját, emberi természetének sajátos jellegét. Ô Istennek Báránya. Bárány azért, mert kezdettôl fogva áldozatra van kiszemelve: ,,A világra bejövén így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem.'' (Zsid 10,5) Bárány azért, mert ártatlan és türelmes: ,,Viszik, mint a juhot leölésre, és mint nyírója elôtt a bárány, elnémul, és meg nem nyitja száját.'' (Iz 53,7) Ô elveszi a világ bűnét. Azért jött. ,,Nem jöttem az igazakat hívni, mondja, hanem a bűnösöket.'' (Mt 9,13) Már neve is ezt fejezi ki; azért mondja az arkangyal Józsefnek: ,,Nevét Jézusnak fogod hívni, mert ô szabadítja meg népét bűneitôl.'' (Mt 1,21) Mi a világ bűne, melytôl megszabadítani, melyet magára vállalni jött az isteni Bárány? Ez a bűn mindenekelôtt az áteredô bűn, mely minden emberre átszállt, Ádám bűne, akiben mindnyájan vétkeztünk. (Róm 5,12) Ez a bűn továbbá a megszámlálhatatlan sok személyes bűn Kain testvérgyilkosságától kezdve az Antikrisztus bűnéig és végig az utolsó ember utolsó bűnéig. Ez mind a világ bűne, benne vannak a te bűneid is. És mily nagy ez a bűn! Oly nagy, hogy senki sem volt képes érte eleget tenni; Isten Fiának kellett jönni, hogy azt elvegye. És mily súlyos! Oly súlyos, hogy a kárhozat mélységébe nyomja le az egész emberiséget, ha nem jön az Üdvözítô, nem jön a Szabadító. Ezt a bűnt veszi el az isteni Bárány, elveszi mindenkirôl, elveszi rólad is, hacsak akarod; elveszi már elôre minden jövendô nemzedékrôl, mely megváltásának kegyelmét vissza nem utasítja. EIveszi saját önmegsemmisülése, fáradsága, szenvedése és halála által, elveszi oly bôséges irgalommal, hogy még a haldokló bűnösnek utolsó bánatkönnye is elég neki, hogy egy hosszú élet minden szennyét lemossa lelkérôl. Ezt a szót hallod te is oly gyakran, mikor a szentáldozáshoz járulsz: Íme, Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit. Gondold meg, hogy a szentáldozás orvosság, mellyel az isteni orvos lelked sebeit gyógyítani jön. Igaz ugyan, hogy súlyos vétek állapotában nem szabad ehhez a szentséghez közeledned; de ha töredelmes gyónásban megtisztítottad lelkedet, akkor éppen ez az isteni orvosság gyógyít meg végleg a bűn betegségétôl, törli le annak maradványait, erôsít meg a visszaesés ellen. Ha pedig csak kisebb bűnök terhelik lelkedet, akkor a szentáldozás nemcsak hogy nem tilos számodra, hanem ellenkezôleg az a gyógyszer, melyet Isten nyújt, hogy megtisztulj bűneidtôl. A szentáldozás nem az erény jutalma, hanem a bűn orvossága. Mundi medela factus es, a világ orvossága lettél, mondja a Megváltóról az ádventi himnusz ad medelam percipiendam imádkozza a pap áldozás elôtt: légy üdvösséges orvosságom! Vedd tehát gyakran magadhoz ezt az isteni orvosszert. Naponta vétkezem, azért naponta magamhoz veszem az orvosságot is, mondja Szent Ambrus. Járulj a szentséghez hô vággyal megtisztulni minden undokságtól és mondd Aquinói Szent Tamással: ,,Oda járulok, mint beteg az élet orvosához, mint tisztátalan az irgalom forrásához, mint vak az örök fényesség világosságához, mint szegény és nyomorult a menny és föld Urához. Kérem tehát végtelen bôséges irgalmadat, gyógyítsd meg kegyelmesen betegségemet, mosogasd undokságomat, világosítsd meg vakságomat, gazdagítsd szegénységemet, ruházd mezítelen voltomat.'' Különösen most ádventben minden szentáldozásod elôkészület legyen a karácsonyi szentáldozásra. Azért áldozás után könyörögj az Egyházzal: ,,Irgalmadhoz esedezünk, Uram, hogy ez az isteni táplálék a bűntôl megtisztultan elkészítsen minket a jövendô ünnepekre.'' (Áld. u. ima ádv. 3. vas.) II. ,,És mi mindnyájan az ô teljességébôl vettünk malasztot malasztért.'' (Jn 1,16) Szent János evangélista írja ezeket a szavakat, mielôtt megkezdi Jézus földi életének leírását. Méltán fűzzük elmélkedésünkben ezeket a szavakat az elôbbiekhez, mert az isteni Bárány az, aki a bűnbocsánattal együtt minden más kegyelmet is meghozott nekünk. Ez a megfontolás elôkészíti a megtestesülés titkának elmélkedéseit. Az ô gazdagságának és irgalmának bôségébôl, az ô teljességébôl merítettünk mi mindnyájan. ,,Örömmel meríttek majd vizet a Szabadító forrásaiból'', mondja egy ádventi antifóna vonatkozásban Izaiás próféta szavaira. (Iz 12,3) Ôbenne lakozik ugyanis az istenségnek egész teljessége; mert Jézus Isten és ember. Megvan benne az istenség végtelen tökéletessége, melynek minden teremtmény csak gyenge visszfénye. Így mindent, amink csak van, az ô teljességébôl kaptunk a természet és a kegyelem rendjében. De mint ember is teljes ô a megszentelô kegyelemmel. Reánk nézve felfoghatatlan, bizonyos értelemben végtelen bôségben áradt ki Krisztus lelkére az isteni kegyelem és minden ember csak az ô bôségébôl, az ô érdemei által és az ô közvetítésével részesülhet az istengyermekség kiváltságában. Ôbenne megvannak az erények és adományok mérhetetlen kincsei, az érdemek egész tárházának ô a birtokosa, minden természetes nagyság és kiválóság megtalálható benne, mert ô az emberiség remeke. (Zsolt 44) Azért valamennyien az ô teljességébôl, bôségébôl merítettünk. És ezekbôl a kegyelmi kincsekbôl bôkezűen osztogat ô mindenkinek, aki csak kitárja lelkét, hogy befogadja ajándékát. Mert Szíve teli jósággal és adakozó szeretettel. Mindent, amink csak van, tôle nyertünk: bűnbocsánatot, üdvösséget, szentséget, kiválasztást, hivatást, kitartást; ami jó csak van bennünk és rajtunk, és ami jó csak történt általunk, minden tôle veszi eredetét, mert ,,nálam nélkül semmit sem tehettek''. (Jn 15,5) Oly bôségesen osztja ki jótéteményeit, kegyelmeit, hogy ezekhez a szavakhoz: ,,mi mindnyájan az ô teljességébôl vettünk'', hozzáfűzi az evangélista: ,,Malasztot malasztért.'' Mindezeket a kegyelmeket eljövetelével hozta meg nekünk. De kegyelmeinek árja folyton folyik és minden karácsonyi ünnep megelevenítôje elsô eljövetelének. Azért nekünk is folyton ki kell tárnunk lelkünket kegyelmeinek befogadására, fôleg most az ádventi idôben. Hálatelt megemlékezés és a már nyert kegyelmek buzgó felhasználása, vágy és imádság újabb kegyelmekért, bűnbánat, szívünk megtisztítása minden a kegyelemmel ellenkezô hajlamtól, bűntôl, alázatosság, bizalom és kölcsönös szeretet lélekben és cselekedetben, ez készíti elô lelkünket, amint azt a megelôzô elmélkedésekben láttuk, az Üdvözítô kegyelemteljes eljövetelére. Újítsuk fel és erôsítsük meg ebbeli jófeltételeinket. Imádság ,,Sion népe, íme az Úr jön, hogy üdvözítse a nemzeteket, és hallatja szavának dicsôségét szívetek örömében.'' (Adv. 2. vas. introit.) Halljuk mi is az ô szavát, kegyelmének hívását, és örvendezzen lelkünk üdvözítô Istenünkben. Adjunk hálát minden kegyelemért, mellyel lelkünket elkészíti eljövetelére itt a földön a hit és kegyelem által és egykori eljövetelére az égben, színének látásában. Azért hálatelt szívvel imádkozzuk együtt a Szent Szűzzel: ,,Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én szívem megváltó Istenem felett... mert nagy dolgot cselekedett nekem a Hatalmas... és irgalma nemzedékrôl- nemzedékre azokon van, akik ôt félik.'' (Lk 1,46-50) ======================================================================== Vasárnap. Lelki öröm Jézus közeli eljövetele fölött Ádvent 3. hete Elôgyakorlatok 1. Képzeld el, mintha Szent Pál szájából hallanád ezeket a szavakat: ,,Örüljetek az Úrban mindig, újra mondom, örüljetek. Ismerje meg mindenki szelídségteket; az Úr közel van.'' (Fil 4,4-5) 2. ,,Kérünk, Uram, hallgass könyörgésünkre és látogatásod kegyelmével világosítsd meg lelkünk sötétségét.'' (Az Egyház imádsága ádvent harmadik vasárnapján.) Kérd Istentôl az igazi lelki öröm kegyelmét. I. A lelki öröm fontossága Kitűnik a lelki öröm fontossága: 1. Szent Pál ismételt szavaiból és beható buzdításából a lelki örömre: ,,Örüljetek, újra mondom, örüljetek'', irja a filippibelieknek. -- 2. Az Egyház sem szűnik meg inteni híveit a lelki örömre; azért most is, ádvent kellô közepén, a bűnbánati idôszakban, örömre int és az egész ádventet bizonyos örömteljes érzület lengi át. A nagyböjtben is külön vasárnapot szentel arra, hogy a híveket a lelki örömre buzdítsa. -- 3. Az emberi lélek öröm nélkül nem lehet meg. A szomorúság nem hazája a léleknek; a lélek hazája, légköre az öröm. Azért, ha szent öröme nincs, keres magának világi örömöket, mert öröm nélkül nem élhet. Mily fontos azért, hogy szent öröm töltse be lelkünket! -- 4. Ha öröm lakozik lelkünkben, minden sokkal könnyebb Isten szolgálatában. Könnyebb legyôzni a kísértéseket, de kevesebb is a kísértés; könnyebb gyakorolni az erényt, könnyebb dolgozni Isten- és a lelkekért, könnyebb teljesíteni hivatásbeli kötelmeinket, könnyebb meghozni az áldozatokat, melyeket az élet és Isten szolgálata megkíván, könnyebb szenvedni, könynyebb fölemelkedni a szentség és hôsiesség magaslataira. -- 5. Csak az az erény tökéletes, melyet könnyedséggel, örömmel gyakorlunk. Ez a könnyedség és öröm azonban nem zárja ki az érzéki természet ellenszegülését, mert a lelki öröm székhelye nem az érzéki vágyóképesség, hanem az akarat. -- 6. Istennek is csak az az ajándék tetszik, melyet örömmel hozunk: Hilarem datorem diligit Deus (2Kor 9,7), a jókedvű adakozót szereti az Isten. -- Ezzel összefügg, hogy 7. az érdem is nagyobb ott, ahol a lelki öröm éltet minden cselekedetet; mert hogyne volna nagyobb érdem abban a cselekedetben, melyet örvendve ajánlunk fel Istennek, mint abban, melyet csak kelletlenül vagy legalább is kevés készséggel végzünk. -- Azért intenek 8. a szentek is példájukkal, tanításukkal a lelki örömre. Ezt az örömöt, mely oly fontos a lelki életben, mint minden más kegyelmet, imádság által kell megszereznünk. Megszerzése azonban nem lehetséges önmegtagadás és a szív kellô tisztasága nélkül. Mert épp a meg nem fékezett szenvedélyek okozzák legtöbb esetben a lélek szomorúságát. Elôsegíti a lelki öröm megszerzését az elmélkedés is, melyben a lelki örömnek tárgyát állítjuk szemünk elé. Ez a megfontolás egyúttal feltárja elôttünk, hogy miben áll az igazi lelki öröm. II. A lelki öröm tárgya Isten és mindaz, ami Istennel összefügg. Azért írja Szent Pál: ,,Örüljetek az Úrban.'' Istenben pedig knlönféle szempontból örülhetünk. Az ádventi idôszakban, annak sajátos jellege szerint a lelki öröm tárgya: Dominus prope est (Fil 4,5), az Úr közel van. Az ádvent harmadik hetében a jól elkészült lélek már alig várja az Úr jövetelét; az Egyház is mind sürgetôbb kérésekkel ostromolja Istent, hogy siettesse már eljövetelét: festina, ne tardaveris, siess, ne késlekedjél. Ebben a hô vágyában megvigasztalja az epedô lelket a szó: Dominus prope est, már közel van az Úr. Ez örömének fôtárgya. Erre utal a mai evangélium is, melyben a zsidók küldöttségét állítja elénk az evangélista, és mi Ker. Szent János szájából halljuk: Én csak vízzel keresztelek; de már közöttetek áll az, aki utánam jô. (Jn 1,26.27) ,,Közel vagy te, Uram, és minden utad igazság'', mondja a zsoltár. (Zsolt 118,151) Ez a szó fejti ki bôvebben mai örömünk tárgyát. Igazság itt annyi, mint szeretet és irgalom. Krisztus közeli eljövetele megörvendeztet bennünket, mert 1. áldást hoz ránk: benedixisti, Domine, terram tuam (Ps. 84. Introit. és Offert.), megáldottad, Uram, a te országodat -- 2. elhárítja tôlünk a szolgaságot: avertisti captivitatem Jacob -- 3. bűnbocsánatot hirdet: remisisti iniquitatem plebis tuae. Azért mondja összefoglalólag a szentmisének áldozási szakasza Izaiás próféta szavaival: ,,Mondjátok a kislelkűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Íme, a mi Istenünk maga jön és szabadulást hoz nekünk.'' (Vö. Iz 35,4) Isten közelsége négyféle módon örvendeztethet meg bennünket ebben az életben. Közel van Isten hozzánk 1. szívünkben, ennek a közelségnek a megérzése a legmélységesebb lelki öröm; de öröm már érezni azt is, hogy közelít az Úr szívünk hajléka felé. -- Közel van Isten hozzánk 2. az Oltáriszentségben és még közelebb a szentáldozásban. Több joggal mondhatjuk, mint Mózes a zsidókról: ,,Nincs is más ilyen nagy nemzet, melyhez istenei oly közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Istenünk, valahányszor kérjük.'' (MTörv 4,7) -- Közel van az Isten, 3. ha arra tekintünk, mily rövid az élet. Csak pár év még és látni fogjuk az Istent. -- Közel van végre az Isten 4. akkor, mikor meghallgatja imáinkat. Ez is örömünk egyik tárgya. Hiszen maga Krisztus mondja: ,,Kérjetek és megnyeritek, hogy örömötök teljes legyen.'' (Jn 16,24) III. A lelki öröm tulajdonságai 1. A lelki öröm mindenekelôtt szerény és alázatos. ,,Ismerje meg mindenki a szelídségteket'' (Fil 4,5), fűzi hozzá Szent Pál apostol, mikor híveit felszólítja, hogy az Úrban örvendjenek. De ez a felszólítás nem is anynyira parancs, mint inkább figyelmünk felhívása a szent öröm természetszerű hatására. A lelki öröm nem hangos, nem zajos, nem kicsapongó, mint a világi öröm. 2. ,,Ne aggódjatok'', folytatja az Apostol és Izaiás próféta is felszólít:.,Bátorság! Ne féljetek!'' Ez a lelki öröm második hatása és tulajdonsága: bizalommal, barátsággal, gyermekded odaadással tölti be a lelket Isten iránt. 3. A lelki öröm imádságra késztet, bensôséges, nem szórakoztat el, nem von el Istentôl. ,,Mindenben terjesszétek a kéréseiteket az Isten elé imádságban és könyörgésben hálaadással.'' (Fil 4,6) Ebbôl ered 4. a béke, mely a lelki öröm elválaszthatatlan kísérôje, az a béke, melyet a világ nem képes megadni (Jn 14,27), melyet csakis Krisztus ad azoknak, akik az ô eljövetelének örvendenek: ,,S az Istennek ez a békéje, amely meghalad minden értelmet, megôrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.'' (Fil 4,7) Imádság ,,Közel van az Úr mindazokhoz, akik ôt ôszintén segítségül hívják'' (Zsolt 144,18), mondja a zsoltár. Azért szívünk egész bensôségével imádkozzunk az Egyházzal: ,,Kérünk, Uram, hallgass könyörgésünkre és látogatásod kegyelmével világosítsd meg lelkünk sötétségét.'' ,,Uram, ki a kerubok fölött ülsz, mutasd meg hatalmadat és jöjj, aki Izraelt kormányzod, hallgass ránk, mutasd meg hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket!'' (Ps. 79. Graduale) ======================================================================== Hétfô. Az Ige megtestesülése (I.) Ádvent 3. hete Elôgyakorlatok 1. Lássuk a legfölségesebb Szentháromságot, amint a maga örökkévalóságában az égbôl letekint a földre és ott látja a bűnbe és nyomorba süllyedt emberi nemet és öröktôl fogva elhatározza annak megváltását. Lássuk az egész földkerekséget a legkülönfélébb népekkel és nemzetekkel, amint sóhajt és nyög a bűn átka alatt ás eped a Megváltó után. Lássuk Názáretet Szűz Mária szobácskájával, amint a Szent Szűz ott imádkozik és megjelenik elôtte Gábor arkangyal. 2. Kérjük a kegyelmet, hogy az Ige megtestesülésének titkát és magát a megtestesült Igét, az ô Szívének legbensôbb indulatait, szándékait mindjobban megismerjük, hogy ôt annál jobban szeressük és hűségesebben kövessük. I. A világ szomorú állapota a megváltás elôtt Szemléljük a három isteni Személyt, amint letekintenek a világra. Ott látják a földkerekség népeit a bűn végtelen nyomorában és boldogtalanságában. Oly különfélék a szokásaik, különféle a ruházatuk és testalkatuk, különféle még arcuk színe is. Némelyek nevetnek, mások sírnak, de valamennyien Boldogtalanok, mert örömük és fájdalmuk egyaránt a bűnbôl fakad. Könnyekkel szemükben születnek és könnyekkel szemükben halnak meg és szállnak alá a kárhozat örök sírjába, Isten örök boldogságra teremtette az embert és természetfölötti élettel ruházta ôt fel, a megszentelô kegyelemmel. De az áteredô bűn tönkretette Istennek ezt az elsô tervét és testi-lelki nyomorba taszította az emberiséget. ,,Utaikon romLás és a szerencsétlenség; a béke útját nem ismerik, szemük elôtt nincs Isten félelme.'' (Zsolt 13,3) Boldogtalanok az életben, boldogtalanok a halálban, boldogtalanok az örökkévalóságban. ,,Lenéz az Úr a mennybôl az emberek fiaira, hogy lássa, van-e okos, ki az Istennel gondol.'' (Zsolt 13,2) ,,Nézi szilárd lakóhelyérôl a föld megannyi lakóját. Egytôl-egyig ô alkotta szívüket, ismeri minden tettüket.'' (Zsolt 32,14- 15) Mily távol áll tôle ez a szív, mily Istentôl elrugaszkodott, mily idegen! És mégis Istenért van teremtve és nélküle boldog nem lehet. Mit beszélnek az emberek fiai? Legtöbbször rosszat, olykor jót is, szent dolgot alig valaha. ,,Hiábavalóságat mond kiki felebarátjának, álnok ajakkal, kétszínűen szólnak.'' (Zsolt 11,3) ,,Torkuk nyitott sír, nyelvük járása álnok, kígyóméreg van ajkukon, szájuk telve keserű átokkal.'' (Zsolt 13,3) ,,Nyelvünkkel diadalmaskodunk, velünk van az ajkunk: úrrá ki lesz rajtunk?'' (Zsolt 11,5) Istenkáromlások folynak szájukból, tisztátalan és szeretetlen beszédek hangzanak el ajkukról, szertelen kacagástól visszhangoznak lakomáik (Bölcs 14,28), kacagás a bor okozta mámorban, örömpohár, melyben keserű ürömcsepp vegyül, kacagás, mely csak eltitkolt zokogás, kacagás, mely csak pár pillanatig tart, hogy helyet adjon örökkértartó sírásnak és könnyhullatásnak. Mit tesznek? Háború és gyilkolás napirenden vannak, paráznaság és lopás, szegények elnyomása és lázadás a gazdagok ellen; a gonoszság és igazságtalanság válogatott raktára egész életük. ,,Balgák mindazok az emberek, kikben nincsen Isten ismerete, kik nem tudták a látható jókból megismerni azt, aki vagyon, s a műveket szemlélve nem ismerték fel az alkotót, hanem a tüzet, vagy a szelet vagy az iramló levegôt vagy a csillagok körét vagy a vízárt vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek!... Boldogtalanok azok és holt dolgokba vetik reményüket, kik emberi kéz művét hívják isteneknek: a mesterséges alkotást aranyból, ezüstbôl, az állatok képeit vagy haszontalan követ, régi kéz munkáját... És nem érik be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem a tudatlanság nagy háborúságában élnek, és mindezt a sok rosszat még béke gyanánt magasztalják! Mert mikor gyermekeiket feláldozzák, vagy titkos szertartásokat végeznek, vagy eszeveszett vad tivornyákat űznek, nem ügyelnek sem az élet, sem a házasság tisztaságára; az egyik a másikat irigységbôl megöli, vagy házasságtöréssel keseríti. Mindezek összekeverednek náluk: vérengzés, gyilkosság, lopás és csalárdság, vesztegetés és hűtlenség, lázadás és hamis eskü, a jók zaklatása, a megfeledkezés Istenrôl, a lelkek fertôzése, természetellenes paráznaság, a házasság állhatatlansága, házasságtörés és kicsapongás; mert a névvel sem illetendô bálványok imádása minden gonosznak oka, kezdete és bevégzése.'' (Bölcs 13,1-2.10; 14,22-27) Így ír a Bölcsesség könyve a pogányok cselekedeteirôl. A bálványimádás esztelenségének és nevetséges voltának hű képét festi Szent Ágoston az ,,Isten városáról'' szóló művében (De civ. Dei IV. 10. ss.) és a pogányság utálatosságát senki jobban nem ecsetelte, mint Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében. (Róm 1,23-31; 3,9-18. Vö.: August, Confess. VII. 18.) Ez a világ állapota manapság is, amennyiben még távol áll Krisztustól, vagy újból eltávolodott tôle. Ez volna az én állapotom is, ha nem jött volna Üdvözítô. Tudomány, művészet, a szabad természet, a mindenség, az emberi szellem, a lángész, a szenvedély, a nemzet, a faj, a haladás: ezek a modern bálványok, melyek elôtt imádó hódolattal borulnak le az emberek és nemzetek. Ó tekintsünk bele az Istentôl eltávolodott emberiségnek egész aljasságába, esztelenségébe és boldogtalanságába! Kívánhatom-e még a világ örömeit, vágyódhatom-e utánuk? Én is ott állok a bűnáradatnak közepette, nem mint szemlélô, hanem mint küzdô. Engem is magával akar ragadni az ár. Ki lesz megmentôm, erôsségem? Az, akirôl az Egyház mondja: ,,Mit használt volna születnünk, ha nem adatott volna, aki üdvözítsen!'' De talán hivatásomnál fogva magam is mentô vagyok. Mily mélységes részvétnek kell betöltenie szívemet, mily hatalmas lángokra kell lobbannia keblemben a buzgóságnak a lelkek iránt, ha szemem elôtt látom a bűn nyomorának rettentô képét, a szerencsétlenségnek azt a tátongó mélységét, melybe az emberek nap-nap után vetik magukat! Hiszen testvéreim ôk, kiválasztva mint én Isten örök látására és a mennyország boldogságára, megváltva ugyanazzal a drága váltságdíjjal, Krisztus vérével, képesítve ugyanarra az istengyermekségre, melynek én birtokosa vagyok a megszentelô kegyelem által. II. Isten elhatározza az emberi nem megváltását Így áll a nyomorba süllyedt emberiség képe a Szentháromság szeme elôtt. ,,Letekint szent magasságából, lenéz az Úr a földre a mennybôl, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak; hogy hirdessék a Sionon az Úr nevét, és Jeruzsálemben az ô dícséretét, amikor majd egybegyűlnek a népek s a királyok, hogy az Úrnak szolgáljanak.'' (Zsolt 101,20-23) A kegyelemnek, az irgalomnak tekintete ez. A földkerekség sóhajtozik a bűn nyomása és súlya alatt, az igazak ádventi vágyakban epednek a megváltás után, imádságban felsóhajtanak az ég felé: ,,Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek!'' (Zsolt 24) És Isten megkönyörül rajtuk. Végtelen szeretete és irgalma elhatározza, hogy megmenti az eltévedt és végínségbe jutott emberi nemet, magához fogadja a nagy tékozló fiút, a bűnhalált halt apák gyermekei már ne pusztuljanak el, hanem egy új, Istentôl alapított birodalomban egyesüljenek, melyben a föld összes királyai és fejedelmei imádni fogják Istent; ne haljanak meg, hanem éljenek és hirdessék irgalmának nagy tetteit. Ezért elhatározza, hogy a második isteni Személy emberré lesz és feláldozza magát a világ bűneiért, szenvedésével és halálával megváltja az emberiséget és helyreállítja Isten dicsôségét. ,,Hogy az ördög csalárdsága miatt el ne vesszen a földkerekség, szeretettôl indítva orvossága lettél a beteg világnak; hogy a világ közös vétkét kiengeszteljed, a szűzi méh szentélyébôl tiszta áldozatként lépsz a kereszt elé.'' (Ádventi himnusz.) Mint zöldellô pálmaliget a sivatagban, mint bájos sziget a tenger közepén, úgy tűnik föl a vétek tág birodalmában, ebben a nagy bűnáradatban Názáret a Szent Szűz kis hajlékával. Itt nyugszik meg szeretettel Isten szeme. Van hely a világon, melyre örömmel letekinthet. Názáret a bájos idill a nagy embertragédiában. Nem Róma, nem Athén, nem Jeruzsálem fölött nyugszik meg Isten tekintete, hanem Názáret és annak kis hajléka fölött. Mily mások a Szent Szűz gondolatai, mint az ôt környezô világéi, mily mások érzelmei, mily más egész viselkedése! Csodáljuk megjelenésének szerénységét, a tisztaságot, mely szemébôl sugárzik, az alázatosságot, mely bájjal önti el egész mivoltát. A kegyelem teljessége kiárad lelkébôl külsejére és fennkölt mennyei szépséget áraszt egész lényére. Mit tesz a Szent Szűz? Hallgat és imádkozik -- imádkozik a világ megváltásáért. Magamat is imáiba ajánlom. Amit most teszek, az már akkor üdvösségemre szolgált Isten elôrelátásában. Mostani közreműködésem mértéke szerint hozott már akkor áldást lelkemre Szűz Mária imádsága. Tôlem függ, hogy ez az imádság napról-napra hatásosabb, gyümölcsözôbb legyen lelkem üdvösségére és tökéletesedésére. Ó, imádkozzál értem, te választott edénye a kegyelemnek, arája a Szentléleknek! Mit imádkozik Szűz Mária? ,,Harmatozzatok, egek, onnan felülrôl és csepegjék a felhôk az Igazat, nyíljék meg a föld és teremje a szabadítót!'' (Iz 45,8) ,,Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat és add meg nekünk szabadításodat!'' (Zsolt 84,8) Mily hatalmas ez az imádság! Áthatol az egeken. Ô azt mondja: Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat! És Isten megkönyörül a világon és válaszol: Váltsuk meg az embert! A Szent Szűz imádkozik: Add meg nekünk szabadításodat! És Isten az Üdvözítôvel ajándékozza meg a bűnös földet. Ô csak azt kéri, hogy szolgálója lehessen a jövendô Megváltónak és Isten kiválasztja, hogy az ô egyszülött Fiának édesanyja legyen. Ez a tisztaság, az alázatosság hatalma. Imádság Borulj le Isten elôtt és imádkozd a Szent Szűzzel egyetemben: ,,Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat és add meg nekünk szabadításodat!'' Gondolj a világ összes népeire és országaira, gondolj a pogányokra és tévhitűekre, gondolj a bűnösökre, gondolj az Anyaszentegyház minden szükségletére, gondolj azokra, akik Isten országának terjesztésén fáradoznak, gondolj saját lelkedre és a hozzád tartozókéra, egyesítsd imádat az összes szentek és igazak, de fôleg a Boldogságos Szent Szűz imájával és mondd ismételten: ,,Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat és add meg nekünk szabadításodat!'' Amen. ======================================================================== Kedd. Az Ige megtestesülése (II.) Ádvent 3. hete Elôgyakorlatok 1. Képzeld el újra a Szentháromságot, amint mennyei trónjáról letekint a földkerekségre, látja a bűnös emberi nem nyomorát és elküldi Gábor arkangyalt Názáretbe a Szent Szűzhöz, hogy vele a megtestesülés tervét közölje. 2. Kérd a kegyelmet, hogy az imént megtestesült Igét, szívének legbensôbb indulatait és szándékait mindig jobban megismerjed, hogy ôt annál jobban szeressed és hűségesebben kövessed. I. Az angyali üzenet Amikor bekövetkezett az idôk teljessége, elküldte Isten Gábor arkangyalt Szűz Máriához, hogy vele az Üdvözítô édesanyjává való kiválasztását közölje. Mert valamint Isten nem üdvözít senkit sem akarata ellenére, úgy az egész emberi nem megváltását is az ember beleegyezésétôl tette függôvé. Az arkangyal megjelenik a Szűz elôtt. Tekintsd meg, mily tisztelettel lép oda hozzá és mily hódolattal üdvözli. Soha ilyen üdvözletet nem küldött még az ég a földnek. Azt mondja: ,,Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között!'' (Lk 1,28) Fontold meg, ízleld meg ennek az égi üdvözletnek minden szavát! Üdvözlégy, mondja, az ég maga üdvözöl téged énáltalam, Isten békecsókja ez a világnak, melynek legszebb virága te vagy. Malaszttal vagy teljes, mert Isten némiképp kimerítette mindenhatóságát, hogy téged kitüntessen és gazdagítson, te szeplôtelen, te mindig tiszta Szűz, te választott edénye Istennek, te jövendôbeli édesanyja a Megváltónak. Az Úr van teveled, az örök Atya mint egyedül szeretett, minden teremtett lény fölött kedvelt lányával, a Fiú mint azzal, akinek szűzi méhébe akar leszállani, hogy a tied legyen egészen és örökre, a Szentlélek mint választott menyasszonyával, akinek tiszta testében akarja létrehozni szeretetének legszebb remekművét, az Istenembert magát. Áldott vagy te az asszonyok között, igen, áldott vagy valamennyi között, mert saját bensôdben fogod hordani Teremtôdet, akit ég és föld nem képesek befogadni, és szűzességed sérelme nélkül viseled az istenanyai méltóságot és világra hozod azt, aki az Atyától született öröktôl fogva. Ó Boldogságos Szűz Mária, én is üdvözöllek az angyallal, akinek üdvözlete soha többé el nem némul az egész örökkévalóságon át: ,,Íme, mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.'' (Lk 1,48) Ó, csodáld az isteni kegyelem végtelen leereszkedését és örvendj, hogy oly nagy dolgot művelt a te égi anyád lelkében és testében! Ô lett kiválasztva arra, hogy valamennyi teremtmény között a legszorosabb összeköttetésben legyen Istennel, édesanyja legyen Isten egyszülött Fiának. ,,Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlôk, melyeket szoptál!'' (Lk 11,27) De még boldogabbak azok, ,,kik az Isten igéjét hallgatják, és megôrzik azt.'' (uo. 28) Ezeket nevezem igazán anyámnak, testvéremnek, mondja maga az Üdvözítô. (Mt 12,50) ,,Mert az Isten anyja maga is boldog ugyan azért, hogy az Ige megtestesülésének közvetítôje volt a földön, de még sokkal boldogabb azért, hogy az ô szeretetét szívében megôrizte örökre.'' (Szent Béda) Csodáld azért leginkább fönséges erényeit, melyekkel nagy hivatására lelkét elôkészítette. Csodáld hitét, csodáld alázatosságát, csodáld tisztaságát, csodáld imádságos lelkületét, csodáld mindenekelôtt szeretetét Isten iránt, mely kék égboltozat gyanánt ragyog többi erénye fölött és harmatával, meleg sugaraival élteti, táplálja azok virágait. A szeretet az emberek iránt és a vágy a Megváltó eljövetele után adja ajkára a leghôbb imákat. Így kell neked is elkészíteni lelkedet, ha szívedbe akarod fogadni Üdvözítôdet a szentáldozásban. Csodáld a Szent Szűz okosságát, mellyel az angyal üzenetét fogadta. Hallja az égi hirnök szavát, de nem adja mindjárt beleegyezését, gondolkodik, mit is jelentsen a köszöntés. (Lk 1,29) Szemét nem vakítja el az istenanyai méltóság fénye. A fény mögött felismeri a keresztet, mely az istenanyasággal együtt jár, és ami neki a fô, megfejtve akarja látni a rejtélyt, hogy hogyan lesz megegyeztethetô az angyal szava szűzességi fogadalmával. (Lk 1,34) Mert szűzessége teljes sértetlenségét többre becsüli, mint az istenanyaság magasztos kitüntetését. Azért ne engedd meg te se soha, hogy akár a legkisebb szándékos vétek is elhomályosítsa lelked tündöklô csillagát, tisztaságodat. Iparkodjál inkább utánozni az angyalokat és magát égi anyádat, zárd el szemed, füled és érzékeid összes kapuit, hogy azokon át be ne jusson semmi, ami lelked szépségét beszennyezhetné. Ha pedig a tökéletes szűzi tisztaságra hívott meg Isten kegyelme, akkor örvendj, hogy e tekintetben is közelebbrôl követheted égi anyádat, de ne feledd el, hogy maga a fogadalom még nem jelenti az erény tökéletességét, hanem annak hűséges betartása és erélyes védelme minden ellenkezô gerjedelemmel szemben. Csodáld végre a Szent Szűz mély alázatosságát és teljes megnyugvását Isten akaratában, mikor az angyal felvilágosító szavát hallja. Ez feltárja elôtte Isten csodálatos tervét és megérteti vele, hogy szűz is marad és anya is lesz. Ô azonban csak szolgálónak nevezi magát akkor, amikor beleegyezésétôl függ, hogy az ég királynôje legyen. ,,Íme, az Úr szolgálóleánya'', mondja; és belátván Isten akaratát, a legmélységesebb megadással, de szeretettel is és bizalommal hozzáfűzi: ,,Legyen nekem a te igéd szerint.'' (Lk 1,38) II. A megtestesülés titka Ebben a pillanatban végbemegy Szűz Máriában a legnagyobb titok, melynek ég és föld valaha szemtanúja volt; mert ,,az Ige testté lôn, és miköztünk lakozék.'' (Jn 1,14) Ezzel megtette Isten Igéje a nagy lépést az örökkévalóság dicsôséges honából a földi élet nyomorúságába: ,,Kiüresítétte önmagát, felvette a szolga alakját és emberekhez hasonló lett.'' (Fil 2,7) 1. Elsô következménye a megtestesülésnek az volt, hogy Isten valóban emberré lett. Nem változtatta át isteni természetét emberi természetté, mert az lehetetlen. Nem is vegyült össze az istenség az emberi természettel oly módon, hogy a kettôbôl egy lett volna, mert ez is ellenkezik az isteni természet végtelen tökéletességével, mely kizár minden változást és összekeveredést. Isten megmaradt Istennek, de a második isteni Személy, az Ige, magához emelte az emberi természetet személyes egységben úgy, hogy Jézus Krisztusban egy személy, az isteni, két természetnek lett birtokosa, az isteni és az emberi természetnek. Ennek a személyes egyesülésnek eredménye az ,,Istenember''. ,,Csodálatos titok lesz nyilvánvalóvá a mai napon'', énekli az Egyház karácsony nyolcadnapján, ,,Isten emberré lett; ami volt, az megmaradt, is ami nem volt, azt magára vette, nem szenvedvén sem összevegyülést, sem szétválást''. 2. Ebbôl következik másodszor, hogy Jézus Krisztusban Isten igazán a mi testvérünk és vérrokonunk lett. Mert a szó teljes értelmében igaz, hogy Ádám fiai közül egyik valóban Isten. Ez az emberi természet és az emberi nem legnagyobb felmagasztalása, amelyet csak el lehet képzelni; ez mindegyikünknek egyénileg is a legmagasztosabb kitüntetése: Isten a mi rokonunk, Isten egy közülünk. ,,Semmiképen sem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám ivadékát karolta fel.'' (Zsid 2,16) De ez egyúttal Istennek legmélyebb, legszeretetteljesebb leereszkedése hozzánk, teremtményeihez, nemcsak teremtményeihez, hanem a bűn által megbántóihoz, ellenségeihez, dicsôségének lábbal tipróihoz, a vétek mocskától megfertôzött beszennyezett, a kárhozatra kiszemelt, elítélt nemzedékhez. ,,Amikor még bűnösök voltunk, halt meg Krisztus miérettünk.'' (Róm 5,8-9) Mennyire kell becsülnünk ezt az isteni méltóságot önmagunkban és másokban, melyre a megtestesült Isten Fia fölemelt bennünket! Ez egészen más méltóság, mint az, melyrôl a modern hitetlen világ álmodozik, mely isteníti az embert, de saját véges és vétkes természetében. Lucifer szavát: Lesztek, mint az istenek! valóra váltotta Isten, de egész más értelemben, és Ádám bűnét, mely által Istenhez akart hasonló lenni, jóvá teszi azáltal, hogy ô lesz hasonló Ádámhoz. 3. A megtestesülés által harmadszor igaz lesz valóban, hogy Isten születik, Isten fázik, Isten szenved, Isten éhezik, Isten meghal. Igaz lesz az, hogy a Kezdetnélküli születik, a Boldogság szenved, az Élet, a Halhatatlan meghal. Ó, mily csodálatos dolgokat művelt Isten azáltal, hogy a mi halandó természetünket magára vette! Ha pedig Jézusnak emberi természetére tekintünk, melyet a megtestesülésnél felvett, ez minden tekintetben teljes volt és tökéletes. Jézusnak emberi teste s emberi lelke volt, minden emberi képességgel és tehetséggel felruházva. Istennel való személyes egyesülése és megváltói hivatása folytán Jézus emberi teste és lelke a természet és a kegyelem legkiváltságosabb adományaiban részesült. Teste maga, mint a Szentlélek remekműve, a legtökéletesebb emberi test volt valamennyi emberi test között; lelkét az értelem és az akarat minden kiváltsága ékesítette. Értelmének teljes használatával bírt életének elsô pillanatától kezdve, a szenvedélyek és érzelmek tökéletes alárendeltségben követték az akarat parancsát, nem elôzték meg azt soha önkénytelen gerjedelmeikkel. A megszentelô kegyelem, a lélekbe beleöntött erények, a Szentlélek adományai határnélküli bôségben áradtak ki Jézus emberi lelkére. Teste, lelke és emberi természetének minden része Istennel való egyesülése miatt imádásra méltó; minden egyes cselekedete, gondolata végtelenül érdemszerzô Isten elôtt. Isten látása megilleti ôt, mint az Isten egyszülött Fiát, Isten minden tudása és mindenhatósága átmegy némiképp emberségére is, a csodatevô hatalom természetszerű folyománya egyesülésének Istennel. Azért született király ô és fôpap és feje az egész emberi nemnek. Bizonyos tekintetben végtelen tökéletességeit azonban életében csak fokozatosan és az isteni gondviselés által meghatározott korlátok közt nyilvánította; az Isten látásának végtelenül boldogító hatását lelkének alsóbb részére felfüggesztette, hogy képes legyen szenvedni érettünk; a dicsôségrôl, mely megillette volna testében is, a királyi hatalomról, mely az övé volt a föld összes népei fölött, lemondott, hogy szenvedô, alázatos alakban jelenjen meg közöttünk a világ megváltására. Örvendj és imádd imént megtestesült Üdvözítôdet, örülj szent embersége magasztos kiváltságainak, köszönd meg irgalmát, mellyel hozzád leereszkedett, és el ne feledd soha, hogy benne testvéred lett az Isten. Ily bizalommal, ily szeretettel és odaadással közeledjél hozzá mindig. Ezt még jobban meg fogod érteni, ha megfontolod, hogy mi Jézus életprogramja. III. Jézus életprogramja Hogy mutatkozik be Jézus, amikor elôször megjelenik a földön? Ember lesz, már ez is Istennek végtelen leereszkedése. De nemcsak ember, hanem halandó, szenvedésre képes ember lesz, gyermek lesz. És nem a föld fejedelmeinek leányai, nem Rómának elôkelô matrónái, nem Görögország hercegnôi, nem Perzsiának gazdag fejedelemasszonyai, nem a zsidók magasrangú hölgyei közül választja ki magának édesanyját. Nem jön királyi fénnyel, nem jön földi dicsôséggel. A szerény názáreti szűznek akar gyermeke lenni, az ismeretlennek, a szegénynek, hogy már életének elsô pillanata is hirdesse a világnak az ô megváltási programját, a szegénységet, a szenvedést. Alázatossággal, szegénysége által és szenvedésével akarja megváltani a büszkeség által nyomorba dôlt emberi nemet. Példát akar adni követôinek, hogy hol keressék az igazi nagyságot Isten elôtt, nem a földi hatalomban és gazdagságban, hanem az alázatos odaadásban. Ennek megfelel elsô imádsága is, mellyel belép a földi életbe: ,,Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; égô- és bűnáldozatok nem tetszettek neked. Akkor mondám: Íme, eljövök... hogy megcselekedjem, ó Isten, a te akaratodat.'' (Zsid 10,5-7) Földi életének elsô ténykedése önmagának teljes felajánlása volt mennyei Atyja kezébe a világ megváltására. Elôre látja egész életét és annak minden mozzanatát, minden fáradságot, keserűséget és szenvedést, a keresztet és a halált. Látja minden ember bűnét, látja a világ bűneit valamennyit. Mindezt magára vállalja: ,,Íme, eljövök, hogy megcselekedjem, ó Isten, akaratodat.'' Rád is gondolt abban a pillanatban, a te bűneidet is magára vállalta, teérted is eljött eleget tenni Istennek. Ó, légy hű követésében, add te is át magadat neki! Kövésd ôt alázatosságban, engedelmességben, önfeláldozásban, szegénységben, amint állásod és életkörülményeid megengedik. Minél mélyebben belemerülsz e tekintetben Jézus lelkületébe, annál közelebb állsz isteni Szívéhez. Ennek a Szívnek elsô dobbanása ezen a földön neked szólt, neked szól azóta Szívének minden dobbanása földi életében, halálában, mennyei dicsôségében. Szóljon a te szíved dobbanása is neki ettôl a naptól kezdve, neki szóljon szíved dobbanása életben és halálban, örömben és fájdalomban, hogy egyszer neki szóljon az örökkévalóság boldogságában. (Vö. B. Grignon Lajos, Az igazi Mária- tisztelet, külsô áhítatgyakorlatok, negyedik gyakorlat.) Imádság Szűz Mária keze által ajánld föl magadat isteni Üdvözítôdnek az ô tökéletes követésére és imádkozd el ebben a szellemben Szent Ignác fölajánló imádságát: ,,Vedd, Uram, és fogadd el minden szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet és egész akaratomat, mindenemet, amim van és amivel rendelkezem; te adtad nekem mindezt; neked, Uram, adom mindezt vissza. Minden a tied, akaratod szerint rendelkezzél velük. Add nekem szeretetedet és kegyelmedet, mert ez nekem elég.'' ======================================================================== Szerda. A megtestesülés titkának következményei Ádvent 3. hete miránk nézve Elôgyakorlatok 1. Képzeld el ismét a Szentháromságot, amint letekint az égbôl a nyomorba süllyedt emberi nemre és elküldi Gábor arkangyalt a Boldogságos Szűzhöz, hogy vele a megváltás tervét közölje. Szemléld a Boldogságos Szűzet, amint beleegyezését adja az Ige megtestesüléséhez. 2. Kérd Istent, adja meg neked a kegyelmet, hogy imént megtestesült Üdvözítôdet és szívének legbensôbb érzelmeit, szándékait tökéletesen megismerjed, ôt napról-napra jobban szeressed és hűségesebben kövessed. I. Mi következik a megtestesülés titkából ránk nézve, ha Jézusra tekintünk? Jézus fôleg két okból lett emberré. Az elsô ok az, hogy helyreállítsa mennyei Atyjának, Istennek dicsôségét, melyet a bűn lerontott. A bűn az ember kevélységének fölemelkedése Isten ellen; azért megalázta magát Jézus, hogy jóvátegye az ember kevélységét. Második ok az, hogy bennünket megváltson, felszabadítson a bűn járma alól, újból Isten gyermekeivé és a mennyország örököseivé tegyen. Ez a kettôs ok voltaképp csak egy; mert Isten dicsôségét éppen a mi megváltásunk által állította helyre, amint azt fôpapi imádságában szenvedése elôtt kifejezte. ,,Én téged megdicsôítettelek a földön, a munkát elvégeztem, melyet rám bíztál, hogy azt megtegyem... megismertettem nevedet az emberekkel.'' (Jn 17,4-6) A megváltás a következô mozzanatokat foglalja magában: elégtételt nyújt az emberek bűneiért és számukra Isten kegyelmét újból kiérdemli, megmutatja nekik az utat Istenhez példa és oktatás által, létesíti közöttük az üdvösség intézményét, az Egyházat, mely ôket az örök élet útján vezérli. Ezért jött Jézus a földre, mint megváltó és üdvözítô, mint fôpap és tanító, mint példakép és egyházalapító. Ez volt megtestesülésének célja. -- Mi következik mindebbôl miránk nézve? 1. Az elsô következtetés, melyet le kell vonnunk, ha a megtestesülés nagy titkát és célját szemléljük, a hála Isten és az Üdvözítô iránt. Ennek a hálának szívünk mélyébôl kell fakadnia; mert hacsak némileg megértettük, mily végtelen nyomorból ragadott ki bennünket Isten keze az Üdvözítô által, akkor belátjuk, hogy hálánknak nem lehet sem mértéke, sem határa, hanem csak ebben a szóban nyerhet kifejezést: ,,Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett?'' (Zsolt 115) ,,Térj vissza, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled. Megmentett engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.'' (Zsolt 114) ,,Mit használt volna születnünk, ha nem adatott volna, aki megváltson?'' De ez a hála az Üdvözítô iránt nem szavakban mutatkozik elsôsorban, sem egyedül érzelmekben, hanem mindenekelôtt azoknak a kegyelmeknek hűséges felhasználásában, melyeket megtestesülése, élete és halála által nekünk megszerzett. Mutatkozik az általa elrendelt kegyelemeszközök nagyrabecsülésében, szent tanításának és isteni példájának tökéletes követésében. Szóval a keresztény életre, a tökéletességre, az életszentségre való törekvésben nyilatkozik meg leginkább. 2. Ha a megtestesülésnek elsô okára tekintünk, Isten dicsôségének helyreállítására, akkor új kötelesség háramlik ránk. Nekünk is közre kell működnünk a Megváltóval Isten dicsôségének helyreállításában. És ezt annál inkább kell megtennünk, mert mi magunk bűnösök vagyunk. A bűnbánat által Istent a mi részünkrôl is meg kell engesztelnünk. Legjobb módja az engesztelésnek pedig ismét nem az önként vállalt külsô önsanyargatások, habár ezek is hasznosak, hanem a megváltás kegyelmének buzgó felhasználása és a szent élet, melyet az engesztelés szelleme hat át saját és más emberek bűneinek szemlélésénél, akik a megváltás nagy kegyelmeit semmibe sem veszik. Az élet kellemetlenségeit is ebben a szellemben kell elviselnünk; ezzel közreműködünk Isten dicsôségének helyreállításában. 3. Végre, ha a megtestesülés második okát tekintjük, az emberi nem megváltását, akkor az a kötelesség háramlik ránk, hogy Jézusnak világot megváltó munkájában segédkezzünk. Igaz, hogy Jézus önmaga teljesen eleget tett mindennek, ami a világ megváltására szükséges volt; de az általa megszerzett kegyelmek hovafordítása az emberek közreműködésétôl függ. Imádság, áldozat és fôleg szent élet által kell leesdenünk Isten bôvebb kegyelmeit embertársainkra, az egész világra. Jópélda, szó és cselekedet által legyünk környezetünk apostolai, teremtsünk magunk körül bizonyos szent légkört, melyet mindenki magába szív, aki velünk érintkezik. Legyünk mi is megváltói a világnak! Fôleg ha a papi vagy szerzetesi életre hívott meg Isten különös kegyelme, nyílik számunkra bôséges alkalom mind Isten dicsôségének helyreállításában, mind a világ megváltásában közreműködni. Maga a szerzetesi élet, ha annak kötelességeit teljesítjük, bô forrása az engesztelô cselekedeteknek. A papi hivatás, az egyházi zsolozsma, a szentmise, a lelkek gondozása mindmegannyi alkalom Jézussal közreműködni megtestesülése céljainak megvalósításában. Azért éljen bennünk a lelkek szeretete és lankadhatatlan buzgalom Isten dicsôségének elômozdításában. II. Mi következik a megtestesülés titkából ránk nézve, ha Szűz Máriára tekintünk? 1. A megtestesülés titka alapja az egész Mária-tiszteletnek. Szűz Máriát istenanyai méltósága teszi mindenekelôtt tiszteletreméltóvá elôttünk. De ez az, ami egyúttal az ô legbensôbb viszonyát is feltárja lelkünkhöz. Szűz Mária valóban közreműködött az Isten Fiának megtestesülésében. Az ô beleegyezésétôl függött, hogy a Megváltó leszáll-e a földre vagy sem. Az ô szava hívta le Istent az égbôl, az ô szent méhe volt Isten elsô hajléka a földön, az ô szűzi vérébôl alkotta a Szentlélek Isten Fiának emberi testét. Azért Isten után neki köszönjük megváltásunkat, amelyben ô kiválókép közreműködött. De épp azért elv gyanánt tekintik sokan azt, hogy valamint csak Szűz Mária által ereszkedett le Isten mihozzánk, úgy mi is csak ôáltala emelkedhetünk fel Istenhez. Amint csak ôáltala jött le hozzánk Isten elsôízben személyesen, úgy csak ôáltala száll le szívünkbe másodízben is kegyelmével. Szűz Mária a mindenható közbenjáró és minden kegyelem közvetítôje, kiosztója. Azért a lelki tökéletességnek és erénynek megszerzésére az ô igazi tisztelete a legegyenesebb, a legbiztosabb, a legkönnyebb, a legegyenesebb út. Ô a ,,forma Dei'', az istenképzô forma, melybôl mint második Krisztus kerülünk ki, tökéletesítve, istenítve, Jézus mintájára átalakítva. Ez fôleg Boldog Grignon Lajos véleménye a tökéletes Mária-tiszteletrôl írt könyvében. (Különösen: Az igazi Mária-tisztelet hatásai, ötödik hatás.) 2. Miben áll ez a tökéletes Mária-tisztelet? Elsôsorban abban, hogy magunkat neki teljesen átszolgáltatjuk egész valónkkal, testestül- lelkestül, minden képességünkkel és tehetségünkkel, minden jócselekedetünkkel és érdemünkkel. Ezeket mind az ô kezébe tesszük le, hogy ô azokat megtisztítsa, ékesítse, tökéletesítse, bemutassa isteni Fiának. Önmagunknak ez a teljes átszolgáltatása a tökéletes Mária- tisztelet alapja, Végezzünk másodszor mindent ôvele, ôbenne, ôáltala és ôérette, vagyis kövessük szűntelen az ô példáját, képe lebegjen mindig lelkünk elôtt, ajánljunk fel mindent ôáltala Istennek, tegyünk mindent szeretetbôl iránta, legyünk a szeretet rabszolgái, uralkodjék ô teljesen szívünk fölött, lelkünk fölött, hogy így ôáltala Krisztus uralkodjék bennünk és mi Krisztusba átalakuljunk. Mert nincs ellentét az ô tisztelete és Jézus tökéletes szeretete között; hiszen ô a legegyenesebb út, mely Jézushoz vezet. 3. Vessünk még egy pillantást arra a hasonlatosságra, mely fennáll Szűz Mária és Krisztus papja között. Szűz Mária az égbôl lehívja az Isten Fiát és ez lakást vesz tiszta méhében. Jézus papja is lehívja Isten Fiát a magas égbôl az oltárra, és ô lakást vesz szívében naponta a szentáldozásban. Szűz Mária életet adott Jézusnak saját testében, a pap életet ad Jézusnak a lelkekben, amikor elveti bennük az isteni igének magvát. Azért tisztelje leginkább Jézus papja az Isten anyját, mert ô szorul rá leginkább anyai pártfogására, hogy tisztjét méltóképp betöltse. Fogadja naponta Megváltóját a szentáldozásban mintegy az ô kezébôl; mert tökéletesebb, Isten elôtt kedvesebb, biztosabb, könnyebb és édesebb Szűz Mária által közeledni Jézushoz. Mélyen vésse bele lelkébe a katolikus pap, de minden hívô is Berchmans Szent János szavát: Addig nem biztosítottam üdvösségemet, míg gyengéd áhítatra nem tettem szert Szűz Mária iránt. Imádság Mondd el áhítattal azt a gyönyörű imádságot, melyet oly sok nagy Mária-tisztelô imádkozott: ,,Ó Jézus, aki élsz Szűz Máriában, jöjj és élj mibennünk szentséged szellemében, erôsséged teljességében, erényeid igazságában, utaid tökéletességében, titkaid egységében és uralkodjál szellemed erejével minden ellenséges hatalom fölött Atyád dicsôségére. Amen.'' ======================================================================== Csütörtök. Hogyan készítette elô Isten kegyelme Szűz Ádvent 3. hete Máriát magasztos hivatására?[5] Elôgyakorlatok 1. Halljad Izaiás prófétának szavát, amint hirdeti a népeknek: ,,Íme, a Szűz méhében fogan és fiút szül; neve Emmánuel lesz.'' (Iz 7,14) 2. Kérd Istent, hogy Szűz Mária által mindig jobban átalakulj Krisztusba. I. Szűz Mária az ószövetségben Amikor Isten öröktôl fogva elôrelátta az emberi nem bűnbeesését, egyúttal öröktôl fogva el is határozta annak megváltását. És amikor isteni tekintete ráesett a jövendôbeli Megváltóra, a Megváltó mellett ott állott szeme elôtt kezdettôl fogva édesanyjának képe is. Ez Szűz Mária örök kiválasztása Isten megváltási tervében. Amit Isten így öröktôl fogva elhatározott és elôre látott, azt a bűnbeesés után az elsô emberpárnak azonnal ki is hirdette. ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé'', szólt Isten a kígyóhoz ôsszüleink jelenlétében, ,,ivadékod és ivadéka közé. Az széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedel.'' (Ter 3,15) Izaiás próféta pedig mint külön isteni jelre hivatkozik, amikor mondja: ,,Ezért az Úr maga ad majd nektek jelt: Íme, a Szűz méhében fogan és fiút szül; neve Emmanuel lesz.'' Eszter és Judit Szűz Máriának voltak elôképei. Valamint Eszter könyörgése folytán a zsidó nép megszabadult a végveszedelembôl mely Ámán részérôl fenyegette, úgy Szűz Mária közvetítése által az egész világ meg fog szabadulni a bűn és kárhozat veszedelmébôl, melybe az ördög csábítása sodorta. Valamint Judit Holofernes kezébôl szabadította meg népét, úgy Szűz Mária a sátán kezébôl ragadja ki a végpusztulásnak indult emberi nemet. A frígyszekrény, Gedeon gyapja szintén Szűz Máriát jelzik és hirdetik. Ádámtól kezdve végig az összes nemzedékeken át elôkészítette Isten jövendôbeli édesanyjának testét, hogy az olyan legyen, amint az végtelenül magasztos hivatásának és annak a léleknek megfelel, melyet Isten a kegyelem teljességével akart megáldani. Így készítette el Isten szentséges anyjának hivatását az ószövetségben. Tanuljunk ebbôl bízni Isten kegyelmében, aki a mi utainkat is elkészíti és gondviselésével körülvett, még mielôtt születtünk. ,,Íme, tenyeremre rajzoltalak téged'', mondja Izaiás prófétánál (Iz 49,16), Jeremiás által pedig hirdeti: ,,Örök szeretettel szeretlek téged, azért könyörületességemben magamhoz vontalak téged.'' (Jer 31,3) Már a természet rendjében is öröktôl fogva gondoskodott Isten rólunk. Öröktôl fogva ott állott szeme elôtt az a búzakalász, melyet mai napi táplálásodra hozott létre gondviselô keze. Öröktôl fogva neked szánta azt az örömet, mely ma megörvendezteti szívedet, hacsak szent és tiszta. De még sokkal többet tett a természetfölötti rendben. Már régen elkészítette lelked utait kegyelmeivel, sugallataival, a külsô események gondos irányításával lelked javára. Hány bűntôl, talán a végleges elkárhozástól óvott meg az ô szeretettel teljes gondoskodása, mely nem engedett oly körülmények közé jutnod, hogy elveszítsed lelked üdvösségét. Azért ismerd föl mindenben Isten kezét, még abban is, ami fájdalmas és szenvedést jelent; ismerd föl Isten kezét akkor is, mikor nem oly világosak elôtted tervei és szándékai. Hány ember számára volt rövid földi élet az örök élet bölcsôje, míg hosszabb élet a földön kárhozatba vitte volna ôket. ,,Isten közreműködtet mindent azok javára, akik ôt szeretik'', mondja Szent Pál. (Róm 8,28) II. Szűz Mária kiváltságai Amikor Isten Szűz Máriát kiválasztotta egyszülött Fiának édesanyjává, egyúttal eltökélte azt is, hogy méltó anyja lesz az Üdvözítônek. Azért életének elsô pillanatától kezdve a kegyelmek és adományok, a kiváltságok egész özönével halmozta el lelkét. Ezek közül elsô volt szeplôtelen fogantatása. Szűz Máriának ez a kiváltsága azt jelenti, hogy Jézus érdemeire való tekintettel Isten a Szent Szűz lelkét létének elsô pillanatától kezdve fölékesítette a megszentelô kegyelemmel, vagyis nem volt oly pillanat, melyben Szűz Mária lelke ne lett volna Isten elôtt az öröm és a szeretet tárgya. Az áteredô bűn, melynek következtében minden ember lelke létének kezdetén meg van fosztva a megszentelô kegyelemtôl, Szűz Mária lelkét nem érintette. Isten egyúttal oly mértékben öntötte bele a Szent Szűz lelkébe mindjárt fogantatása pillanatában a megszentelô kegyelmet, hogy a szentek véleménye szerint annak bôsége már akkor meghaladta az összes szentek és angyalok kegyelmi mértékét, mellyel most a mennyországban rendelkeznek. Sôt, az Isten által megállapított rend szerint semilyen puszta teremtmény Szűz Máriánál nagyobb kegyelmi bôséget be sem fogadhat. Ezért nevezzük a Boldogságos Szűzet malaszttal, kegyelemmel teljesnek. Az áteredô bűntôl való mentességgel együttjárt az a kiváltság, hogy Szűz Máriában a test minden hajlamával együtt teljesen alá volt vetve a léleknek és akaratnak. Ennek parancsa nélkül semilyen indulat az alsó vágyóképességben nem keletkezhetett, az akarat pedig tökéletesen követte a kegyelemtôl megvilágosított értelmet. Így Szűz Máriának egész benseje tökéletes rendnek és összhangnak örvendett, melyet semmiféle rendetlenség soha meg nem zavart. Ebbôl folyik Szűz Mária bűnmentessége. Mert nemcsak az áteredô bűntôl óvta ôt meg Isten kegyelme, hanem minden személyes bűntôl és erkölcsi tökéletlenségtôl is. A megszentelô kegyelemmel együtt az erények és lelki adományok, fôleg a Szentlélek hét adománya, ugyanazzal a bôséggel és teljességgel gazdagították a Boldogságos Szűz lelkét. De a rendkívüli adományok is, melyek a lelket közvetlenül nem tökéletesítik ugyan, de mégis az életszentség díszéhez tartoznak, mint a csodatételek és a jövendölés adománya, mindezek Szűz Máriát is ékesítették, habár alázatosságában nem igen vette igénybe azokat földi életében. Egyáltalán minden lelki adomány, mely valaha szentet ékesített, Szűz Máriának is, éspedig sokkal nagyobb mértékben meg volt adva; mert lehetetlen elképzelni, hogy a lelki adományok kiosztásában Isten édesanyjával szemben szűkebb kezű lett volna, mint szolgáival szemben. Mindenekelôtt az imádság kegyelme a legnagyobb mértékben és a legmagasabb fokban díszítette ôt, akit az ,,áhítat jeles edényének'' és a ,,bölcsesség székének'' nevezünk. És ha Keresztelô Szent János még anyjának méhében megnyerte értelmének szabad használatát, akkor méltán feltételezhetjük, hogy Szűz Mária életének elsô pillanatától kezdve rendelkezett vele, hogy életének minden pillanata tudatosan Istennek legyen szentelve és ne legyen idôpont, melyben érdemeit Isten elôtt ne gazdagíthatta volna. Mindezekkel a kegyelmekkel és adományokkal pedig a Boldogságos Szűz a legtökéletesebben közreműködött. Így készítette elô Isten az ô lelkét és így készült ô maga arra a pillanatra, melyben a világ Megváltóját, az Isten Fiát méhébe fogadta. Tanuld ebbôl megbecsülni Isten adományait, fôleg a megszentelô kegyelmet. Ôrizd meg szívedben minden kísértéssel szemben, gyarapítsd és fokozd magadban jócselekedetek és a szentségek gyakori vétele által. Iparkodjál folytonos elôvigyázat, lelkiismeretvizsgálat és állandó önmegtagadás által elérni azt, hogy benned is, amennyire az itt a földön lehetséges, minden szenvedély és gerjedelem az ész és az akarat parancsának, irányításának alá legyen vetve. Készítsd el lelkedet, fôleg most ádventben Isten bôvebb kegyelmeinek befogadására és járulj mindig a leggondosabb elôkészülettel és a legtisztább szívvel Üdvözítôdhöz a szentáldozásban. III. Szűz Mária élete az Ige megtestesülése elôtt A hagyomány azt tartja, hogy szülei Szűz Máriát a templom szolgálatára szentelték kiskorától fogva. Így egész élete, eljegyzéséig Szent Józseffel, Isten közvetlen közelében és közvetlen szolgálatában folyt Ie. Imádság és templomi ruhák rendbentartása, részvétel az istentiszteleteken és a szent helyek ékességének gondozása, ez volt mindennapi foglalkozása a Messiás jövendôbeli édesanyjának. Mily szerény külsô foglalkozás, de mily értékes Isten elôtt! Szűz Máriának mindenegyes cselekedete jobban tetszett Istennek, kedvesebb volt elôtte, mint a szentek összes nagy tettei. A kegyelem bôsége és a szeretet nagysága adták meg cselekedeteinek azt a megfoghatatlan értékét. A magányban, a templom árnyékában, a szent falak védelmé alatt növekedett föl Istennek ez a lilioma. Valószínűleg már gyermekkorában fogadott örök szűzességet Istennek; ô volt az elsô, aki ennek a fogadalomnak értékét Isten elôtt felfogta és megértette. Tanuld ebbôl megbecsülni a magánynak, a visszavonultságnak, a szerény házi vagy templomi munkának, de egyúttal az imádságnak is, az összeszedettségnek az értékét. Tanuld értékelni a tökéletes tisztaságot és a szerzetesi életet. A magány, a visszavonultság, az imádság, a lelkigyakorlat, az alázatos foglalkozások a legjobb elôkészület nagyobb munkákra, magasabb feladatok elvégzésére Isten szolgálatában. Ez a legjobb elôkészület minden fontos hivatásra, küldetésre, sôt Isten bensô, nagyobb kegyelmeinek megszerzésére is. Imádság ,,Istenünk, te azt akartad, hogy Igéd az angyal üzenetére a Boldogságos Szűz Mária méhében testet öltsön; azért hisszük, hogy ô valóban Istennek Anyja, és alázattal könyörgünk, hogy az ô közbenjárására segítségedre találjunk.'' (Az Egyház imádsága ádventben.) -- Üdvözlégy, Mária. ____________________ 5 Ez az elmélkedés elmaradhat, ha az ádventi idôszak nem tesz ki négy teljes hetet. ======================================================================== Péntek. Szűz Mária eljegyzése Szent Józseffel Ádvent 3. hete Ha a megelôzô elmélkedés az ádventi idôszak rövidsége miatt elmaradt, akkor ezen a napon Szűz Máriának Erzsébetnél tett látogatásáról elmélkedünk (lásd a negyedik hét második elmélkedését) és csak azután eljegyzésérôl Szent Józseffel. Elôgyakorlatok. 1. Képzeld el, amint Szűz Mária tiszta kezét odanyújtja Szent Józsefnek örök szűzi frigyre. 2. Kérd Istent, hogy ebben a titokban is mindjobban megismerjed az ô szándékait életed egész berendezésében. I. Isten terve Szűz Mária eljegyzésével Isten több oknál fogva úgy rendelte el, hogy Szűz Mária Szent Józseffel valódi, habár szűzi tiszta házassági frigyre lépjen. A szentatyák többek közt ezeket az okokat sorolják fel. Szűz Mária nehéz hivatásában erôs támaszra szorult; szüksége volt valakire, aki a Szentcsalád fenntartója, védôje legyen. Szűz Mária szűzessége maga is védelmet igényelt minden gyanúsítással szemben. Tanúra volt szükség, aki Jézus szűzi fogantatása mellett szóljon. Jézus jó hírneve is megkövetelte, nehogy azt higgyék az emberek, hogy házasságtörésbôl származott. De Jézusnak Dávidtól való leszármazása is világosabb fényben tűnik fel Szent József személyének közbeléptével. Így tehát a Boldogságos Szűz, felismerve Isten akaratát, melyet az vele bizonyára vagy belsô felvilágosítás, vagy külsô jel, vagy azok szava által tudatott, kiknek gondjaira, irányítására volt bízva, szent frigyre nyújtotta oda kezét annak, aki a zsidó törvény szerint kiszemelt vôlegénye volt. Tudta, hogy ez szüzességi fogadalmát érinteni nem fogja, mert vôlegénye maga is ugyanabban az elhatározásban volt, mint ô. Szűz Mária házassági frigye Szent Józseffel valódi házasság volt ugyan, mert megadta a kölcsönös jogokat, de ôk ezekkel nem éltek. Ez a tény, hogy Szűz Mária igazi házasságot kötött Szent Józseffel, sokkal dicsôbb fényben tünteti fel ennek állását és helyzetét az Isten Anyjával és ô általa a Megváltóval szemben. Egyébként Szent Ágoston szava szerint ebben a szűzi frigyben az igazi házasság minden java megtalálható volt: a hűség, a szentség, a gyermek. Mert Isten, akinek gondviselése úgy akarta, hogy Jézus egy férfinak eljegyzett, habár szűztiszta anyától szülessék, ezzel Szűz Mária közvetítésével egyúttal Szent Józsefnek is ajándékozta az isteni gyermeket. Szűz Mária tiszta frigye Szent Józseffel Isten terve szerint feltétele volt Jézus megtestesülésének. Csodáljuk Isten gondviselését, ki a látszólag ellentétes dolgokat is meg tudja egyeztetni az ôt szeretôk javára. Fontoljuk meg egyúttal, hogy Isten tervében a házasság szent dolog, nemcsak József és Szűz Mária házassága, hanem minden Istenben kötött házasság. Szent dolog azonban csak akkor, ha a keresztény házasság hármas kiváltsága megtalálható benne: a hűség, a szentség, a gyermek. A hűség ellen vét, aki megtöri a házassági frigyet; a szentség ellen vét, aki nem katolikus módon esküszik; a gyermek ellen vét, aki azt házassági frigyébôl bűnös módon kizárja. Mindemellett a házas állapot nem a legtökéletesebb, mert rendszerint kisebb-nagyobb akadálya annak, hogy az ember teljesen Istennek éljen. ,,Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Úré'' -- mondja Szent Pál, feltéve természetesen, hogy valaki Istenért marad nôtlen, ,,Akinek pedig felesége van..., meg van osztva. Mind a férjetlen asszony, mind a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen. Aki azonban férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogyan tessék férjének.'' (1Kor 7,32-34) Szűz Máriánál és Szent Józsefnél ez nem volt így; ônáluk összeköttetésüknek egyedüli célja maga az Isten volt és Istennek egyszülött Fia; azért frigyük nem zavarta ôket meg abban, hogy kizárólag Istenéi legyenek. Ezt kell utánozniok a keresztény házastársaknak is, amint azt a szentek tették, akik házasságban éltek. Házassági kötelmeik teljesítése mellett lelküket szabadon tartották, hogy Istent osztatlan szívvel szolgálhassák. De jól mondja Szent Ágoston, hogy azok is, akik Istenért lemondanak a házaséletrôl, voltaképp nincsenek menyegzô nélkül. Nekik is van jegyesük, és az maga Jézus, az Isten Fia, a lelkek páratlan szépségű jegyese, A keresztény szűz nem Veszta-szűz, akit csak kényszer és keserű lemondás kárhoztat arra, hogy egyedül éljen; a keresztény szüzet a szeretet és az öröm viszi magasabb jegyes karjaiba. Lelki gyermekei is vannak, akik egykoron égi koronáját ékesítik, akiket ô szült a mennyország számára. Ezek sokasága már a földön elfeledteti vele, hogy lemondott a család legszebb örömérôl, a gyermekrôl. Ôt, aki a kevésrôl lemondott, egész sokaság hívja lelkiatyjának, lelkianyjának. Ez a százszoros jutalma azoknak, kik Istenért mindent elhagytak. II. Szent József Szűz Mária jegyese A hagyomány úgy tartja, hogy Szent József csodálatos módon lett Szűz Mária jegyese. Mindegyik ifjú, aki igényt támasztott Szűz Mária kezére, vesszôt fektetett le a templomban. Ezek közül csak Szent Józsefé virágzott ki. Így adta Isten az emberek tudtára, hogy kit választott ki jövendôbeli édesanyja jegyeséül a földön. Szent József minden tökéletességét ebbe a szóba foglalja a Szentírás: ,,igaz ember volt''. (Mt 1,19) Igaz ember, vagyis olyan, amilyennek az embernek lennie kell Isten elôtt, olyan, amilyent követel az ember rendeltetése, Istenhez való viszonya. Szent József állása a kegyelem rendjében a legnagyobb Szűz Máriáé után. Senki közelebb nem állott Isten Fiához Szűz Mária után, mint ô. Ennek a hivatásnak megfeleltek Isten kegyelemadományai is. Tiszteljük ezeket Szent Józsefben és forduljunk hatalmas pártfogásához, aki oly közel állott Szűz Máriához és Jézushoz. Vegyük fontolóra, hogy Szent József minden kiváltságát Szűz Máriához való viszonyának köszöni, valamint Szűz Mária a maga részérôl mindent Jézushoz való viszonyának köszön. Szent József volt az elsô Mária- tisztelô, ô ismerte meg elôször azokat a mérhetetlen kegyelemadományokat, melyeket Isten szentséges Anyjával közölt. Azért ô példaképünk és vezérünk az igazi Mária-tiszteletben. De egyúttal mi is mondhatjuk, amint már meg is fontoltuk, hogy mindent, amink csak van a kegyelem rendjében, Szűz Mária közvetítésével nyertünk meg. Azért szolgáltassuk át magunkat Szent József példájára egészen ôneki, legyünk egész lélekkel szolgái, gyermekei és jegyezzük el bizonyos tekintetben lelkünket Szűz Máriának, hogy ôáltala egészen Jézuséi legyünk. Szent József csodálatos kiválasztása Szűz Mária jegyeséül szeme elé állítja mindenkinek, aki a házaséletre lép, mily fontos dolog az Isten akarata szerinti választás. Sokan a házasságot célnak tekintik, nem eszköznek. A házasság pedig, mint minden teremtett dolog, csak eszköz lelkünk üdvözítésére. Azért csak az lépjen házasságra, aki komoly megfontolás után erre érzi hivatva magát Istentôl és érzi magában az erôt, hogy hivatása kötelmeinek, melyek olykor nem könnyűek, megfelelni képes lesz. Hány hivatás tökéletesebb életre elvész csak azért, mert a házasélet látszólagos bája elöli a szívekben a magasabb hivatás csíráit. És ha meg is van a hivatás a házaséletre, hány ballépés a házastárs megválasztásában! Imádságnak és komoly megfontolásnak kell megelôznie a választást; ha valamely lelki ügyet, úgy ezt kell megbeszélni a lelkivezetôvel, a gyóntatóval, fôleg akkor, ha kétség merül fel, vajon lelkünkre elônyös lesz-e a választás, melyet tervbe vettünk? Sokat az álszégyen, még többet a könnyelműség és szenvedély tart vissza, hogy nyiltan beszéljenek és tanácsot kérjenek; pedig leginkább itt fontos a jó tanács. Mennyit vétenek e tekintetben oktalan rábeszéléssel, sôt kényszerrel a szülôk, kiket csak a földi, a világi szempontok irányítanak. Így születnek meg a vegyes házasságok, melyeket az Egyház annyira helytelenít és ellenez, a tisztán polgári házasságkötések, a rossz, vallástalan katolikusokkal kötött házasságok, melyeknek vége oly gyakran az elválás és sokszor az örök kárhozat. Szűz Mária tiszta élete Szent József társaságában egyúttal a jegyesi élet tisztaságára is figyelmeztet. Imádság Összegezd megfontolásaidat Szűz Mária eljegyzésérôl Szent Józseffel és gondold el újra, mily mérhetetlen kegyelemforrás nyílott meg Szent József számára azáltal, hogy Isten ôt Szűz Mária jegyesévé kiválasztotta. A bensô társalgás Szűz Máriával, az ô elragadó példája, imádsága, mellyel szűzi jegyesét Istennek ajánlotta, szerény, de annál hathatósabb buzdításai, a természetfölötti szeretetkötelék, mely kettôjüket egymáshoz fűzte, mindez páratlan elôny volt Szent József lelki életében minden más szent fölött. Szűz Mária által pedig oly része lett Jézusban, mint senkinek a világon, ami a kegyelemforrások bôségét ismét megfoghatatlan mértékben gyarapította számára. Az együttlét Jézussal, melynek alapja volt az eljegyzés Szűz Máriával, az erények és a szemlélôdés legmagasabb fokára emelték föl Szent Józsefet. Örvendj ennek és köszöntsd ezt a nagy szentet, aki a te lelkednek is pártfogója, és kérd ôt, hogy Szűz Mária által fôleg most az ádventi idôben egészen átalakulj üdvözítô Istenedbe, Jézusba. ,,Szűzi lelkek ôre és atyja, dicsôséges Szent József, akinek hűséges ôrizetére bízta Isten magát az ártatlanságot, Jézus Krisztust, és a szüzek szűzét, Máriát! Erre a két drága zálogra, Jézusra és Máriára kérlek és könyörgök, segíts meg, hogy minden tisztátalanságtól menten, szeplôtelen elmével, tiszta szívvel, szűzi testtel mindig tökéletes tisztaságban szolgáljak Jézusnak és Máriának. Amen.'' -- ,,Szent József, a szentséges Szív tisztelôinek mintaképe és védôje, könyörögj érettünk!'' ======================================================================== Szombat. Szent József aggodalma és megnyugtatása Ádvent 3. hete az angyal által Elôgyakorlatok 1. Szemléld, amint az angyal az aggodalmakkal küszködô Szent Józsefet Jézus szűzi fogantatásáról felvilágosítja és ezekkel a szavakkal vigasztalja: ,,József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát; mert ami ôbenne fogantatott, a Szentlélektôl van. És fiat fog szülni, kit Jézusnak fogsz nevezni; mert ô szabadítja meg népét bűneitôl.'' (Mt 1,20-21) 2. Kérd Istent, hogy az ô gondviselése iránt mindig nagyobb és nagyobb bizalommal teljél el és örömben és szenvedésben egyaránt az ô atyai keze vezetésére bízzad magad. I. Szent József aggodalma 1. Szent József nemsokára a Szent Szűz eljegyzése után észrevette rajta a csodálatos elváltozást és mivel a megtestesülés titkát még nem ismerte, a leggyötrôbb aggodalmak szállották meg szívét. Egyrészt menyasszonya erényében nem mert kételkedni, szentsége ismeretes volt elôtte, másrészt magyarázatot sem talált, mely megfejthette volna elôtte a rejtélyt. Szűz Mária pedig hallgatott. Hallgatott alázatosságból, mert nem akarta még jegyesével sem tudatni, Isten különös intelme nélkül, azt a nagy dolgot, melyet benne a kEgyelem művelt. Nem szólott, habár elôre látta Szent József fájdalmát és maga is érezte azt. Istenre bízta, hogy mikor látja jónak eloszlatni a kételyt jegyese szívében. Addig tűrt és imádkozott. Mily csodálatraméltó Szűz Mária hallgatása! Csak egy szavába került volna felvilágosítani jegyesét, de nem tette meg. Alázatossága erre nem volt képes. És te hogyan cselekszel? Nem dicsekedel-e jótulajdonságaiddal, igaz vagy vélt tehetségeiddel, jótetteiddel, erényeiddel? Nem szeretsz-e beszélni a kegyelmekrôl, melyekkel esetleg imádságodban megáld az Isten? És ha igazságtalan gyanúba kerülsz véletlenül, nem sietsz-e azonnal elhárítani magadtól minden balvéleményt még akkor is, ha semmi jelentôsebb kár sem származnék hallgatásodból? Szűz Mária nem így cselekedett, habár pusztán emberi okoskodással mérlegelve a dolgot, minden a mellett látszott szólani, hogy felvilágosítsa aggódó jegyesét. Iparkodjál ôt némileg követni hôsies alázatosságában. 2. Lásd azonban Istennek sajátszerű vezetését is, aki leghívebb szolgáinak, akiket legjobban szeret, olykor a legnagyobb megpróbáltatásokat, szenvedéseket küldi. Nem kímélte meg ezektôl szentséges Anyját és annak tiszta jegyesét sem. A leggyötrôbb lelki fájdalmakon kellett átmenniök, míg végre az angyal eloszlatta Szent József aggodalmát. Ne gondold tehát te se, hogy szenvedések nélkül élhetsz, hanem készülj azokra. Olykor épp azok részérôl jön a szenvedés, akiktôl legkevésbé vártad volna. Akkor nem szabad mondanod: Minden egyebet eltűrök, csak ezt nem! Szűz Mária sem tett így, Szent József sem. Mindenkinek az a kereszt tűnik fel legnehezebbnek, amelyet épp visel. De Isten egyedül tudja, hogy kinek mi felel meg, és miért engedi meg épp azt és nem amazt. II. Szent József elhatározása 1. Ezek között az aggodalmak között Szent József arra az elhatározásra jutott, hogy Szűz Máriát csendben elbocsátja. Hírnevét kímélni akarta, maga is meg volt gyôzôdve ártatlanságáról, de mint igaz ember a törvénynek is eleget akart tenni. Kimondhatatlan fájdalommal szánta rá magát erre az elhatározásra. Mily gyöngéd Szent József eljárása menyasszonyával szemben! A házasságtörésre a halálbüntetés volt kiszabva. A férj a hűtlen asszonyt nyilvános elbocsátólevéllel eltaszíthatta magától. Szent József mindebbôl semmit sem tesz meg. Oka az, hogy ô nem ítéli el Szűz Máriát, hanem lelke megfejthetetlen rejtély elé van állítva. Mily óvatos Szent József, mily tartózkodó ítéletében, habár látszólag minden Szűz Mária ellen vall. Tanulságodra és okulásodra szolgál ez, miképp kell viselkedned még akkor is, ha felebarátod bűne látszólag kézzelfogható. Mindenekelôtt felebarátod hibájával nem is kell törôdnöd, ha nem vagy elöljárója. Ez számtalan esetben felment felebarátod hibájának minden kutatásától. Ha ilyenkor akaratod ellenére felkerekedik lelkedben a hajlam ítélni felebarátod fölött, ezzel a rövid szóval visszautasíthatod: Nem vagyok felebarátom bírája! Sok esetben, ha a hiba külsôleg nyilvánvaló is, felebarátod szándékát mégis mentheted, mert az legtöbbször ismeretlen elôtted. Ha hivatalod magával hozza, hogy a mutatkozó hibákat megfeddened, büntetned kell, tartózkodjál minden keménységtôl, szívtelenségtôl. A szigor helyes lehet, de a keménység nem helyes. Fôleg saját ügyedben, a személyes sérelmeknél, járj el nagylelkűen. Ez Krisztus szelleme és a keresztény lelkület követelménye. 2. Érezd át egyúttal Szűz Mária fájdalmát is, aki sejthette Szent József tervét. Mily mélységes szenvedés hatotta át gyengéden érzô szívét! Fájt elválni jegyesétôl, akit bensôleg tisztelt és szeretett. Fájt, hogy csak valamiképp is megbotránkoztatta akaratlanul nemes lelkét. Ez vigasztaljon, ha netalán félreértések, igaztalan ítéletek, rágalmak fel akarják dúlni lelked egyensúlyát és keserűséggel töltik el szívedet. Üdvösségesek gyakran az ilyen lelki szenvedések, mert megtisztítják szívedet és elvonják az emberek rendetlen szeretetétôl. Szűz Máriánál ugyan ez nem volt szükséges, de Isten nála is megengedte, hogy keresztülmenjen a szenvedésen, érdemének gyarapítására és a mi vigasztalásunkra. A családi kereszt is a szenvedések egyik faja. Ennek enyhítésére engedte meg Isten a családi keresztet a legszentebb jegyespárnál is, Szent Józsefnél és Szűz Máriánál. III. Az angyal megjelenése Isten gondviselése nem engedte meg, hogy az aggodalom és a gyanú végleg feldúlja a szent jegyespár békéjét és szétszakítsa a legszentebb köteIéket közöttük, melyet Isten keze maga fűzött. Azért csodálatos módon közbelép. Angyalt küld, hogy felvilágosítsa Szent Józsefet a titokról, melyet még nem ismer. Valószínűleg ugyanaz az angyal volt, aki a Szent Szűznek is hírül hozta Isten szándékát, a megtestesülés titkának hírnöke, Gábor arkangyal. Éjjel megjelenik álmában Szent Józsefnek és ezeket a szavakat mondja: ,,József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát. Mert ami ôbenne fogantatott, a Szentlélektôl van. És fiat fog szülni, kit Jézusnak fogsz nevezni; mert ô szabadítja meg népét bűneitôl.'' Hogyan változik meg egyszerre minden Szent József lelkében! Megszűnik az aggodalom és szent öröm szállja meg szívét. A gyanú helyett mély tisztelet foglal helyet lelkében; csak egy dolog bántja, hogy akaratlanul is kételkedett jegyesének szentségében. Másrészt érdemtelennek tartja magát, hogy ily áldott személynek jegyese legyen. Csak Szűz Mária szava hozza meg neki a végleges békét, mikor felemeli a lábaihoz boruló és bocsánatot kérô Szent Józsefet és tudatja vele, hogy szent frigyük Isten akarata szerint van és ô mindenben engedelmes hitvestársa akar lenni. Így váltotta fel a legmélyebb fájdalmat a legbensôbb öröm. Ez Isten útja. A fájdalmat az öröm, az örömöt a fájdalom követi. Ebbôl a kettôs fonálból van szôve a mi életünk is. Mindkettônek arra kell szolgálnia, hogy szívünkben minél hamarabb és minél tökéletesebben megszülessék Krisztus, az Üdvözítô. Az öröm, melyet Isten Szent Józsefnek juttatott az angyal megjelenése és felvilágosítása által, sokkal nagyobb volt annál, melyet akárcsak várhatott vagy remélhetett volna. Nemcsak hogy megszabadítja aggodalmától, töprengésétôl, lelki küzdelmétôl és visszaadja neki szentséges menyasszonyát, hanem tudomására is hozza, hogy ez a szűz, akit Isten neki szánt élettársul, az Isten Anyja maga, az áldott az asszonyok között, az ég jövendô királynéja. Tudomására hozza éppen ezáltal azt is, hogy ô maga a Megváltónak nevelôatyja és a mennyei Atya helyettese a földön, hogy a gyermek, nem ugyan a természet szerint, de a bensôséges természetfölötti kötelék által, mely ôt a Szent Szűzhöz fűzi, egyúttal az ô gyermeke is, akivel szemben az apa szerepét kell betöltenie. Ô lesz Szűz Mária után valamennyi ember között az, aki legközelebb áll az emberré lett Igéhez. Mily édes érzés tölthette el Szent József szívét; elfeledtette vele minden elôbbi fájdalmát! Így vigasztal az Isten. De hozzád is közel áll Jézus szentségi jelenlétével az Oltáriszentségben, látogatásával a szentáldozásban, közeI áll különösen akkor, ha az oltár szolgálatára választott ki és kezedre bízza magát naponta. Azért mondd az Egyházzal: ,,Boldog férfiú vagy te, Boldogságos Szent József, mert neked megadatott, hogy Istent, kit sok király látni vágyott, de nem látott, hallani, de nem hallott, necsak lássad és halljad, hanem hordozzad, megöleljed, ruházzad és ôrizzed!'' De gondolj egyúttal magadra is, hogy te vagy az a boldog ember, mert nemcsak kezedben hordozod, hanem szívedbe is fogadod a világ üdvösségét. Imádság ,,Jézusnak fogod ôt nevezni, mert ô szabadítja meg népét bűneitôl.'' Imádkozzál Szent Józsefhez, hogy az a boldogság töltse be a te szívedet is, melyet ô érzett, mikor az angyal ezeket a szavakat intézte hozzá. Kérd ôt, hogy a te lelkedet is az a vágy fogja el az Üdvözítô eljövetele után, melyet ô tapasztalt, mikor megtudta, hogy már csak rövid idô és szemével látni fogja a Megváltót. Te pedig különös tekintettel légy ezekre a szavakra: ,,mert ô szabadítja meg népét bűneitôl''. Ez rád nézve oly fontos és szükséges, mert szíved teli van még bűnnel, tökéletlenséggel és a világ hiúságával. Azért fejezd be imádságodat az Egyház könyörgésével: ,,Siess, Uram, kérünk, ne késlekedjél és mennyei hatalmad segítségét nyújtsd nekünk, hogy a te eljöveteled vigasztalásai felemeljék azokat, kik a te kegyességedben bíznak. Mondja az Úr dicséretét szám és minden ember áldja az ô szent nevét. Gerjeszd fel, Uram, kérünk, hatalmadat és jöjj, hogy akik a te kegyességedben bíznak, minden bajtól hamarabb megszabaduljanak.'' (Az Egyház imádsága az ádventi kántorböjt szerdáján és péntekén.) ======================================================================== Vasárnap. A világ vágyakozása az Üdvözítô után[5] Ádvent 4. hete Elôgyakorlatok 1. Halljad a világ sóhaját, melynek kifejezôje Izaiás próféta: ,,Harmatozzatok, egek, onnan felülrôl és csepegjék a felhôk az igazat; nyíljék meg a föld és teremje a szabadítót.'' (Introitus ádv. 4. vas.) 2. Kérd Istent az Anyaszentegyházzal: ,,Gerjeszd fel, Uram, kérünk, hatalmadat, és jöjj; siess segítségünkre nagy erôsséggel, s amit bűneink visszatartóztatnak, azt siettesse kegyelmed segítségével elnézô irgalmad.'' (Egyházi ima ádvent 4. vasárnapján.) I. Izrael népének vágya a Megváltó után Olvasd áhítattal és elmélkedve a zsoltárok és próféták szavait, melyeket az Egyház is felvett ádventi szertartásaiba. Ezek feltárják elôtted az igazak vágyakozását az Üdvözítô után. ,,Jöjj, ragyogtasd fel nekünk arcodat, Uram, ki a kerubok felett trónolsz, és szabadok leszünk.'' (Vö. Zsolt 79) ,,Eredj fel magas hegyre, te, ki Sionnak jó hírt viszel; emeld fel szavadat, ne félj! Mondd Júda városainak: Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úr Isten hatalommal jô, és karja uralkodásra kész; íme, vele jô jutalma, és elôtte zsákmánya. Mint a pásztor, legelteti nyáját; karjával összegyűjti a bárányokat s ölébe emeli.'' (Iz 40,9-11) ,,Harmatozzatok, egek, onnan felülrôl, és csepegjék a felhôk az igazat; nyíljék meg a föld és teremje a szabadítót.'' (Iz 45,8) Ezeknek a szavaknak hallatára gerjeszd föl magadban is mindig jobban a vágyat az Üdvözítô lelki eljövetele után szívedben. Ezt ugyan az ádventi idôszak alatt már sokszor megtetted, de a vágynak napról-napra növekednie kell, hogy annál bôségesebben részesülj az Úr eljövetelének kegyelmeiben. Ez a vágy az Üdvözítô eljövetele után egyértelmű a vággyal lelki megtisztulásod és tökéletesedésed után. Egyértelmű a vággyal Krisztust mindig bensôbben megismerni, melegebben szeretni, hűségesebben követni. Egyértelmű a vággyal magadat akár szenvedés és önmegtagadás árán is hozzá mindig hasonlóbbá tenni. Egyértelmű a vággyal az Oltáriszentség után, akár lélekben, akár valóságban veszed magadhoz az Úr testét. Egyértelmű az Istennel való bensô egyesülés és az ô akaratával való tökéletes megegyezés vágyával. Mindezek nélkül Krisztus nem születhetik meg szívedben. És ha még nem érzed magadban ezt a vágyat oly mértékben, amint szeretnéd, legalább a vágynak vágya legyen meg szívedben a Zsoltáros szava szerint: ,,Kívánja lelkem óhajtani igazságaidat.'' (Zsolt 118) Végezz ezen a héten gyakran lelki áldozást és látogasd meg az Oltáriszentséget, imádkozzál kettôzött buzgalommal és áhítattal és járulj, ha lehet, többször a szentáldozáshoz, II. A pogány világ elôkészítése az Üdvözítô eljövetelére. A pogány világban is élt még a paradicsomi ígéret emléke és Isten fokozatosan elkészítette a pogányokat a Megváltó eljövetelére. Részben a bűnök nagysága és sokasága fokozta bennük a vágyat a szabadító után; részben a zsidó népnek adott jövendölések, melyek köztük is ismertté váltak, megerôsítették reményüket az Üdvözítôben, akinek a hagyomány szerint jönnie kellett. A zsidó nép fogsága, a négy világbirodalom, a zsidók szétszóródása a pogányok közé a Krisztus elôtti utolsó századokban, a római birodalom egysége és az ezáltal teremtett béke az utolsó évtizedben, a szibillák szava, mindez elôkészítette a pogányokat és az egész világot a várva-várt Üdvözítô eljövetelére. Círus, perzsa király, maga is elôképe volt a Megváltónak. ,,Így szól az Úr felkentemhez, Círushoz, kinek jobbját megfogtam, hogy színe elôtt meghódoltassam a nemzeteket és megfutamítsam a királyokat, megnyissam elôtte az ajtókat és a kapuk ne maradjanak zárva: Én elôtted megyek, s a föld nagyjait megalázom; összetöröm az érckapukat és összezúzom a vasreteszeket; és neked adom az elrejtett kincseket és a rejtekhelyek eldugott javait, hogy megtudjad: Én vagyok az Úr, ki neveden szólítlak, Izrael Istene. Szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért szólítottalak neveden és adtam dicsô nevet neked, noha nem ismertél engem. Én vagyok az Úr, és senki más, rajtam kívül Isten nincsen! Felöveztelek, noha nem ismertél engem, hogy megtudják napkeleten és napnyugaton: Rajtam kívül nincsen más!'' (Iz 45,1-6) A Círusnak megjövendölt gyôzelem és diadal pontos bekövetkeztébôl minden nép megismerhette, hogy Izrael Istene az igaz Isten, és hogy a Megváltó el fog jönni, akinek Círus csak elôképe volt. Iparkodjál imádságod, áldozataid és alamizsnáid által a pogányok üdvösségét elôsegíteni, akiknek az Üdvözítô ugyan meg lett ígérve és el is jött, de akik saját és mások bűnei következtében még mindig ,,a sötétségben és a halál árnyékában ülnek''. Adj hálát, hogy Isten téged ebbôl a sötétségbôl kiszólított és az ô ,,csodálatos világosságába hívott''. (1Pt 2,9) Azért kettôzött buzgósággal imádkozzál, hogy Izaiás szavai minden pogány népre nézve minél elôbb beteljesedjenek: ,,A nép, mely sötétben járt, nagy fényességet lát; azok számára, kik a halál árnyékának országában laknak, világosság támad.'' (Iz 9,2) Boldog lennél, ha téged magad hívna meg az Isten, hogy a pogányoknak ezt a világosságot meghozzad. III. Milyen lesz a Megváltó és az ô országa? Olvasd még a próféták következô szavait is, melyek a Megváltó személyét és országának dicsôségét festik le: ,,Vesszô kél majd Jessze törzsökébôl, és virág nô ki gyökerébôl. És rajta leszen majd az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erôsség lelke, a tudás és a jámborság lelke, és eltölti ôt az Úr félelmének lelke. Nem a szerint ítél majd, amit a szem lát, és nem a szerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságosan ítél majd a szegények fölött, és méltányosan ítélkezik a föld szelídeinek; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának lehelletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekának öve, s a hűség csípôjének kötôje.'' (Iz 11,1-5) ,,És leszen: Az utolsó idôkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál; hozzátódulnak mind a nemzetek, és odamegyen számos nép, és így szólnak: Rajta! Menjünk fel az Úr hegyére, és Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket utaira, és ösvényein járjunk, mert a Sionról jô a tanítás, és Jeruzsálembôl az Úr igéje. És ô tesz majd ítéletet a nemzetek között, és szolgáltat igazságot számos népnek; és ôk kardjaikat ekevasakká olvasztják, és lándzsáikat sarlókká. Nemzet nemzet ellen nem emel kardot, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, jöjjetek, és járjunk az Úr világosságában!'' (Iz 2,2-5) Mindezek a maguk teljességében az Üdvözítônek csak égi birodalmában valósulnak meg, de részben már földi országában is. Azért irányuljon vágyunk állandóan a mennyországra, de el ne feledjük, hogy ez a vágy, ha igazi, megfelelô életet követel tôlünk a földön. ,,Ki mehet az Úr hegyére? Ki állhat meg az ô szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, kinek szíve tiszta.'' (Ps. 23. Grad. kántorböjti szerdán) A próféta szavai, melyek Krisztus személyét leírják, felszólítanak bennünket, hogy az ô képét minél tökéletesebben alakítsuk ki magunkban. Legyünk földi országának, az Anyaszentegyháznak, hű alattvalói életünkben, hogy mennyei országának részesei lehessünk a halál után. Tekintsünk Krisztus földi országának dicsôségére és legyünk állhatatosak szolgálatában. Se anyagi elônyök, se állás, se házasság, se emberi gyengeségek szemlélése meg ne ingassa hűségünket, hogy tôle elpártoljunk. Mert aki Krisztus földi országától elpártol, az elveszíti a mennyországot is. Idézzük vissza emlékezetünkbe azt, amit Szent Ignác mond, amikor Krisztus országáról beszél. Iparkodjunk az ô országának, uralmának terjesztésében magunkban és másokban nemcsak hűségesek lenni, hanem magunkat ki is tüntetni. Ebbeli vágyunkat, hogy Krisztust tökéletesen kövessük földi életében, fejezzük ki az imádságban, melyet hozzá intézünk, kérve kegyelmét, hogy bennünket legmeghittebb barátai és leghűségesebb követôi közé felvenni kegyeskedjék, azok közé, akik országának terjesztésében kitűnni vágynak. Ezt kérjük a Boldogságos Szűz Mária közvetítése által. ____________________ 5 Ez az elmélkedés elmaradhat, ha az ádventi idôszak nem tesz ki négy teljes hetet. ======================================================================== Hétfô. Szűz Mária látogatása Erzsébetnél Ádvent 4. hete Elôgyakorlatok 1. Az angyali üzenet után Szűz Mária sietve felkeresi rokonát, Erzsébetet, és ez köszöntésénél megtelik a Szentlélekkel, felismeri benne az Isten anyját és mély alázattal hódol neki. Szűz Mária pedig három hónapig nála marad. (Lk 1,39-56) 2. Szemléld Szűz Máriát, amint Erzsébetet köszönti. 3. Kérd Istent, hogy Szűz Mária által te is megteljél Szentlélekkel. I. Szűz Mária felkeresi Erzsébetet és köszönti 1. A Szentlélek és a szeretet indította Szűz Máriát arra, hogy a hosszú utat Názáretbôl Judeába megtegye. Istennek nagy tervei voltak ezzel az úttal, de Szűz Mária alázatosságában csak arra gondol, hogy szolgálatokat teljesítsen Erzsébetnek. Érezte a Szentlélek sugallatát és követte. Követte gyorsan, követte hűségesen, követte kitartással. ,,Sietve ment a hegyek közé'' -- jegyzi meg róla az evangélista, hogy jelezze a készséget, mellyel Isten sugallatát követte. Az út fáradalmas volt, az idô kedvezôtlen. Mindez nem akadályozza, hogy az isteni ösztönzésnek és szeretetének eleget tegyen. -- Számodra Isten akarata leginkább az engedelmesség útján, Isten parancsaiban, a rendi szabályokban vagy elöljáróid rendelkezéseiben nyilvánul meg. Hogyan követed ezeket? Gyors, készséges, kitartó-e engedelmességed még akkor is, ha Isten parancsa, a szabály, az elöljáró rendelkezése nehezet, fáradságosat, megalázót kíván tôled? Épülj Szűz Mária engedelmes készségén és javítsd meg, ami javítanivalót találsz magadban. 2. Szűz Mária szeme elôtt fôleg a szeretet lebegett Erzsébet iránt, akinek szolgálatára indult el hazulról. Istennek nagy tervei el voltak rejtve elôtte. Azért köszönti elôször Erzsébetet. Nem arra néz, mit művelt benne Isten kegyelme, csak azt tekinti, hogy Erzsébet az idôsebb. -- Vajon te is így cselekszel-e hasonló körülmények között? Másnak kiválóságait tekinted-e és elvonod tekintetedet saját magadról? Avagy önmagad csodálatába merülsz-e és lekicsinyled felebarátodat? ,,Aki közületek nagyobb akar lenni, mondja az Üdvözítô, legyen a ti cselédetek, és aki elsô akar lenni köztetek, az lesz a ti szolgátok.'' (Mt 20,26.27) Erre int Szent Ignác szabályaiban, mikor mondja: ,,Mindenben törekedjünk és kívánjuk az elsôbbséget másoknak juttatni, mindenkit lélekben magunknál magasabbnak tartsunk és külsôleg is mindenkinek állása szerint egyszerűséggel és szerénységgel tiszteletet tanúsítsunk.'' Ugyanerre int Szent Pál is, mikor mondja: ,,Elôzzétek meg egymást tisztelettel.'' (Vö. Róm 12,10) Minden rátartósság ellensége a szívbeli alázatosságnak. Szűz Mária ilyent nem ismert, pedig ô volt az ,,áldott az asszonyok között''. 3. Tekintsd Szűz Máriát útján mint élô szentségtartót. Benne, szíve alatt nyugszik maga az Isten. Ô igazán ,,lelki tiszta edénye'' az istenségnek, ô az ,,aranyház', a tiszta ,,elefántcsonttorony'', mert mindezek a címek élô szentségtartóként állítják ôt lelkünk elé. Szemléld az áhítatot, az összeszedettséget, mely arcán elömlik; szemléld a túlvilági szentséget, mely szemébôl kisugárzik; szemléld járásának, mozdulatainak szerénységét, illedelmes voltát, elragadó báját. Így térj vissza te is mindig az áldozópadtól, mikor magadhoz vetted Istenednek testét. Mennyire nem fér meg ezzel a szerénységgel és tisztelettel, ha áldozás után csak rohansz ki a templomból minden hálaadás nélkül, vagy kíváncsian ide-oda tekintgetsz a padban; vagy szerénytelen öltözékben jelensz meg az Úr asztalánál. Ha pedig áldozópap vagy, ne feledd el, hogy mise után még benned van az Úr teste. Christophorus vagy, Krisztust hordod magadban. Azért hálaadásod is megfelelô legyen e nagy titok méltóságának. II. Erzsébet megtelik Szentlélekkel és felismeri Isten anyját Szűz Mária, az élô szentségtartó, köszönti Erzsébetet. A benne rejtôzô Üdvözítô ebben a pillanatban maga is köszönti elôfutárát Erzsébet méhében és megtisztítja ôt az áteredô bűntôl. Keresztelô Szent János felismeri a Megváltó közelségét, megérzi jelenlétét s felujjong anyja méhében; ez pedig szintén megtelik Szentlélekkel és ezekben a szavakban tör ki: ,,Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!'' (Lk 1,42) Tekintsd ebben a titokban Jézus csodálatos buzgalmát, aki megragadja a legelsô alkalmat arra, hogy megváltói, üdvözítôi tevékenységét megkezdje. Szent János megszentelése üdvözítôi ténykedésének elsô tárgya. Csodáld Jézus működésének módját. Ô az, aki kegyelmeket oszt és megtisztít, bár el van rejtve édesanyja méhében. Így tesz most is, mikor az oltár szekrényében elrejtve, kegyelmeinek sugarait szétküldi az egész világba, kiárasztja fôleg azokra, akik hozzá hitben és áhítattal közelednek, ôt meglátogatják magányában, elrejtettségében. -- Jézus hat és működik, mikor megszenteli elôfutárát, de Szűz Mária által és az ô közvetítésével osztja kegyelmeit. Szűz Mária hozta Jézust Erzsébet házába és Jézus az ô köszöntéséhez köti kegyelmeinek hatását. Ismerd fel ebben a titokban újból azt a törvényt, melyet Isten felállított a kegyelem rendjében, hogy adományainak közvetítôje és kiosztója mindig Szűz Mária legyen. A gyermek Szent János megszentülése kihat anyjára, Erzsébetre. Ô is megtelik Szentlélekkel. Felismeri a titkot, mely végbement a szüzek legszentebbikében, és mély hódolattal, a legnagyobb alázattal üdvözli benne Isten anyját: ,,Áldott vagy a te asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. De hogyan jutok én ahhoz, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülembe hangzott köszöntésed szava, örömtôl repese a magzat méhemben.'' (Lk 1,42-44) És hozzáteszi: ,,Boldog vagy te, ki hittél, mert beteljesedik az, amit mondott neked az Úr.'' (Uo. 45) A hit alapja minden további kegyelemnek, melyet Istentôl várhatunk; minél elevenebb hitünk, annál bôségesebb kegyelmeket remélhetünk tôle. Hit nélkül nincs remény, nincs szeretet; eleven hit nélkül az erények gyakorlása lanyha és erôtlen. Vizsgáld meg magadat, él-e benned a hit, a hit vezérel-e minden vágyadban, elhatározásodban, egész gondolkodásmódodban, világfelfogásodban, hivatásodban. Nem élsz-e csak természetes, tisztán emberi életet? Fôleg most ádventben éleszd fel magadban a hit szellemét. Halljad Szűz Mária válaszát Erzsébet köszöntésére: ,,Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én szívem megváltó Istenem felett.'' (Lk 1,46.47) Ezekhez a szavakhoz Boldog Grignon Lajos hozzáfűzi: ,,Nem gondolhatsz soha Szűz Máriára a nélkül, hogy Szűz Mária te helyetted ne gondoljon Istenre; nem dicsérheted, nem tisztelheted soha Szűz Máriát a nélkül, hogy ô Istent ne dicsérné és tisztelné. Szűz Mária Isten visszhangja, aki nem mond és nem ismétel mást, mint csak Istent. Ha te Szűz Máriát mondasz, ô Istent mond. Szent Erzsébet dicsérte Szűz Máriát is boldognak nevezte azért, mert hitt; Szűz Mária pedig, Isten hűséges visszhangja, megszólaltatja énekét: Magasztalja az én lelkem az Urat. Amit Szűz Mária ezzel az alkalommal tett, azt teszi ô mindennap; ha ôt dicsérjük, szeretjük, tiszteljük, ha neki felajánlunk valamit, Istent dicsérjük, szeretjük, magasztaljuk, tehát Szűz Mária által és Szűz Máriában adományunkat Istennek juttatjuk.'' III. Szűz Mária három hónapig marad Erzsébetnél A szeretet ösztönözte Szűz Máriát arra, hogy felkeresse rokonát; a szeretet tartotta ôt vissza Erzsébet házában. Mintegy három hónapig idôzött nála. Ezalatt mindenben szolgálatára volt és jelenlétével megszentelte a házat, hiszen Jézust hordta szíve alatt. Erzsébet háza hasonlított a templomhoz, melyben az Oltáriszentséget ôrzik. Amit Jézus Szűz Mária által megkezdett elôfutárának lelkében építeni, azt most három hónapon át folytatta és betetôzte. Mily bensô társalgás folyt le Jézus és Szent János között láthatatlanul! Mert könnyen elhihetjük, hogy Szent János, aki megérezte Jézus közeledtét, tudatában volt az ô ottlétének is. És mily istenes társalgás folyt le a két boldog anya között, kiknek mindegyike ismerte a csodákat, melyeket Isten bennük művelt! Leginkább csodálatos azonban Szűz Mária alázatossága. Mint Istennek anyja nem tartja méltóságán alul valónak Erzsébetnek a házban segédkezni mindenben. Már elôre megértette vele isteni gyermeke azt, amit késôbb ô maga mint gyermek és ifjú tett Názáretben és amit tett az utolsó vacsorán, mikor tanítványai lábát mosta. Kövesd égi anyádnak és isteni példaképednek alázatos szeretetét. Ez teszi kedvessé lelkedet elôttük és képessé arra, hogy áldásukat mindig nagyobb és nagyobb mértékben magadba fogadjad. ,,Aki elsô akar lenni köztetek, az lesz a ti szolgátok.'' (Mt 20,27) Szűz Mária pedig, még mielôtt Keresztelô Szent János megszületett volna, visszatért házába Názáretbe. (Lk 1,56) Imádság Imádd Jézust hittel és alázattal Szűz Máriában és kérd ôt, hogy szentséges Anyja által téged is megszenteljen és minden erényre képessé tegyen. Imádd ôt hasonlóképpen az Oltáriszentségben is és mondd befejezésül: ,,Ó Jézus, aki élsz Szűz Máriában, jöjj és élj mibennünk szentséged szellemében, erôsséged teljességében, erényeid igazságában, utaid tökéletességében, titkaid egységében és uralkodjál szellemed erejével minden ellenséges hatalom fölött Atyád dicsôségére. Amen.'' ======================================================================== Kedd. Szűz Mária hálaéneke[6] Ádvent 4. hete Elôgyakorlatok 1. Képzeld el magad elôtt a Boldogságos Szüzet, amint hálaénekét zengi. 2. Kérd a kegyelmet, hogy ennek a hálaéneknek mindenegyes szavát bensôleg megértsed és szívedben átérezzed. I. Szűz Mária hálaénekének szépsége és ereje Erre a tárgyra nézve megjegyzi Boldog Grignon Lajos: ,,Ez az egyedüli imádság, az egyedüli mű, melyet a Szent Szűz szerzett vagy jobban mondva, melyet Jézus szerzett benne, mert ô szólott a Szűz szája állal. Ez a legnagyobb dicsôítô áldozat, melyet Istennek a kegyelem rendjében puszta teremtmény bemutatott. Ez egyrészt a legalázatosabb és a leghálateltebb, másrészt a legmagasztosabb és a legfönségesebb valamennyi hálaének között: oly nagy és rejtett titkokat zár magába, hogy még az angyalok sem ismerik meg. Gerzon, aki oly jámbor és bölcs tanító volt, miután életének jórészét arra fordította, hogy a legnehezebb tárgyakról munkákat írt, teli tudással és jámborsággal, mégis élete végén csak reszketve fogott hozzá a Magnificat magyarázatához, hogy ezzel munkáit megkoronázza. Többek közt azt mondja, hogy a Szent Szűz maga is gyakran imádkozta, különösen hálaadásképpen a szentáldozás után. A tudós Benzonius állítja, hogy a gonoszlelkek rettegnek és futásnak erednek, mikor ezeket a szavakat hallják: Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a szívük terveiben kevélykedôket... azért mondja Szent Ambrus: Legyen mindegyikünkben Szűz Mária lelke, hogy magasztalja az Urat; legyen mindegyikünkben Szűz Mária szelleme, hogy örvendezzen Istenben.'' Ily lelki elôkészülettel kezdjük meg mi is elmélkedésünket Szűz Mária hálaénekérôl, ily lelki elôkészülettel imádkozzuk azt, valahányszor elmondjuk, fôleg naponta vecsernyekor az egyházi zsolozsmában. II. Szűz Mária hálaénekének tartalma 1. ,,Magasztalja az én lelkem az Urat'': ez életem célja és örök boldogságom; mert ô az én teremtôm, létem, szentségem és kiválasztásom forrása, ô atyám, jótevôm, Istenem, mindenem. 2. ,,És örvendez az én szívem megváltó Istenem felett'': örömöm tárgya Isten és nem a világ; mert csak az öröm Istenben tiszta, önzetlen, boldogító és múlhatatlan; a világ öröme pedig mulandó, önzô, tisztátalan és nem képes betölteni az ember szívét. örvend lelkem Istenemben, mert ô üdvözít engem és betölti lelkemet minden jóval. 3. ,,Mert rátekintett szolgálója kicsinységére'': Szűz Mária nagyságával csak alázatossága mérhetô össze, azért választotta ôt ki Isten minden teremtmény közül és felmagasztalta ôt minden teremtmény fölé, úgy, hogy ,,mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék''. Tekints a jövôbe, tekints az örökkévalóságba: ég és föld boldognak hirdeti ôt és a pokol reszket nevének hallatára. Légy te is az ô tisztelôje, légy kiváló szolgája, légy szeretetének rabja. De tégy meg mindent, hogy téged is egykor boldognak nevezhessenek az egész örökkévalóságon át. 4. ,,Mert nagy dolgot cselekedett nekem a Hatalmas, kinek szent az ô neve'': gondolj vissza Szűz Mária kiválasztására és kiváltságaira. Tizenkét csillag övezi koszorúként fejét, kiváltságainak jelképe gyanánt. Részben már földi életében ékesítették ôt, részben mennybe való felvétele után jutottak neki osztályrészül; mindezeknek alapja kiválasztása volt az istenanyai méltóságra; ez az a nagy dolog, melyet neki cselekedett a Hatalmas. De veled is nagy dolgot művelt az Isten. Nagy tetteinek emlékoszlopai a teremtés, megváltás, a kiválasztás, a hivatás, a kitartás a jóban, esetleg megtérés és a különleges kegyelemadományok, melyeket magad ismersz egyedül. És atyai bôkezűsége még sokkal többet akar juttatni, hacsak hűséges vagy az elôbbiek felhasználásában és állhatatosan és alázattal könyörögsz. A mennyországban tartja fenn számodra jótéteményeinek legjavát. 5. ,,És irgalma nemzedékrôl-nemzedékre azokon van, akik ôt félik'': ez Isten nagy tetteinek igazi forrása, az ô irgalmassága. Istennek semmilyen más tulajdonságát sem emeli ki annyira a Szentírás, mint irgalmasságát. ,,Az Úr minden útja irgalom és igazság'', ,,Uram, nagy a te irgalmad'', és ,,tele van a föld irgalmaddal''. (Zsolt 24,10; 118,156.64; 32,5) Nem érdemünk, hanem az ô mindent megelôzô irgalma, forrása minden jónak: ,,Nem azon múlik, aki akar vagy aki törtet, hanem a könyörülô Istenen.'' (Róm 9,16) Ezt az ô nagy irgalmasságát azoknak mutatja meg, akik ôt félik és félve szeretik. ,,Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmadat és üdvösségedet add nekünk.'' 6. ,,Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a szívük terveiben kevélykedôket'': Szűz Mária lelke elôtt áll Izrael népének egész története. Ott áll szeme elôtt a választott nép megmenekülése Egyiptom rabságából, melyrôl oly fönségesen zeng a 135. zsoltár: ,,Áldjátok az Urat, ki megverte elsôszülötteiben Egyiptomot és kivezette közülük Izraelt hatalmas kézzel és felemelt karral, ki kettéhasította a Vörös-tengert s átvitte Izraelt a közepén.'' Ez elôképe volt az egész emberiség megváltásának, mely Jézus megtestesülésével veszi kezdetét. De nemcsak a szabadulás Egyiptomból, a zsidó nép egész vezetése és felszabadítása számtalan ellenség kezébôl, mindez magasztalja Isten hatalmát és karjának erôsségét, de jelképezi is egyúttal az emberi nem felszabadulását sátán és bűn uralma alól. Erre gondol most Szűz Mária, és talán megelevenül lelkében Izaiás szava: ,,Kelj fel, kelj fel, öltözzél erôbe, Úrnak karja! Kelj fel, mint a hajdankor napjaiban, a régmúlt nemzedékek idejében. Vajon nem te verted-e meg a kevélyt, nem te sebezted-e meg a sárkányt?'' (Iz 51,9) 7. ,,Hatalmasokat levetett a trónról és kicsinyeket felemelt'': már a teremtés hajnalán letaszította az égbôl a büszke angyalokat és helyüket az emberi nem szentjeivel és üdvözültjeivel tölti be. Légy azon, hogy alázatosságod által te is közéjük kerülj. Eltaszította az emberi nem büszke fejeit, Ádámot és Évát, akik hasonlók akartak lenni Istenhez, és felmagasztalta az alázatos Szüzet és az ô méhének áldott gyümölcsét, aki ,,szolgai alakot vévén föl, hasonlóvá lett az emberekhez... megalázta magát, engedelmes lett a halálig, éspedig a halálig a keresztfán. Ezért az Isten is igen felmagasztalta ôt és oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van.'' (Fil 2,7-9) Az alázatos Szüzet pedig boldognak hirdeti minden nemzedék. Leverte Isten a büszke Góliátot és felmagasztalta az ôbenne bízó Dávidot. Leverte Fáraót és megszabadította Mózest. Leverte Antiochust és felemelte a Makkabeusokat. Így lesz ez tovább is, de fôleg az ítélet napján: ,,Mert mindaz, aki magát fölmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, fölmagasztaltatik.'' (Lk 14,11 -- vö. Zsolt 28; Zsolt 36; Iz 2,11-17) 8. ,,Éhezôket betöltött jókkal és üresen bocsátott el gazdagokat'': az éhezôk azok, akik Istent keresik ôszinte szívvel, akikrôl Krisztus mondja: ,,Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ôk kielégítést nyernek'' (Mt 5,6) és a Zsoltáros: ,,Gazdagok nyomorba juthatnak és éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.'' (Zsolt 33,11) Ezekrôl a gazdagokról, a világ öntelt bölcseirôl és a földi javakba elmerülô hatalmasokról, akik mitsem törôdnek az égiekkel, mondja Krisztus, hogy ,,elrejtetted ezeket a bölcsektôl és okosaktól és kinyilatkoztattad a kisdedeknek''. (Mt 11,25) 9. ,,Felkarolta Izraelt, az ô szolgáját, megemlékezvén irgalmasságáról, amint szólott vala atyáinknak, Ábrahámnak és ivadékának mindörökre'': ezek közé az alázatosak és éhezôk közé tartozott bizonyos értelemben Izrael népe, melyet idegen hatalom elnyomva tartott, mely kicsiny és megvetett volt a föld népei között és csak a Megváltóban bízott. Igaz, hogy késôbb nem ismerte föl reménységét és elpártolt üdvösségétôl; de az igazak lelke, fôleg Szűz Mária szíve, ôszinte vágyakozással reméltek benne. Ezek miatt és megemlékezvén irgalmasságának ígéreteirôl, a szövetségrôl, melyet népével kötött, karolja fel és veszi oltalmába Isten Izraelt és benne az egész világot. Oltalmába veszi az Egyházat is. Ez hasonló a mustármaghoz, mely kisebb ugyan minden magnál, de mikor felnô, nagyobb minden növénynél és fává lészen, úgy hogy az ég madarai eljönnek és ágain laknak. (Mt 13,31.32) Azért mondja Jézus is: ,,Ne félj, te kisded nyáj! mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.'' (Lk 11,32) Imádság Minden kereszténynek kötelessége a Megváltó érzéseit magáévá tenni, hogy benne Krisztus lelkileg megszülessék. Ily értelemben mindenki magáévá teheti a Boldogságos Szűzanya érzelmeit is, melyeket magasztaló énekében kifejezett. (Tárkányi) Imádkozd el Szűz Mária érzéseivel eltelve a Magnificat-ot. ____________________ 6 Ez az elmélkedés elmaradhat, ha az ádventi idôszak nem tesz ki négy teljes hetet. A jelen elmélkedés ez esetben a megelôzôhöz is kapcsolható. ======================================================================== Szerda. Szűz Mária vágyakozása Ádvent 4. hete Elôgyakorlatok 1. Állítsd lelked elé a Boldogságos Szent Szűz képét, amint vágyakozással teli szívvel imádkozik: ,,Siess, ne késlekedjél, jöjj és mutasd meg arcodat!'' 2. Kérd Istent, hogy a te szívedet is mindig nagyobb és nagyobb vágy töltse be Jézus lelki eljövetele után. I. Szűz Mária vágyakozásának elsô oka A Boldogságos Szent Szűz kimondhatatlan vágyakozással várta fiának születését. Ha vágyakozása már a megtestesülés elôtt olyan nagy volt, úgy ez a vágy mérhetetlenül növekedett, amióta szíve alatt hordotta isteni magzatát. Ez a vágy napról-napra fokozódott és az Úr Jézus születése elôtt oly fokot ért el, hogy méltán feltehetjük, hogy természetfölötti segítségre volt szüksége Isten részérôl, nehogy lelkének vágyakozása testi életének véget vessen. Mert ha már némely szent mint egy szeretetbôl és vágyakozásból Isten után meghalt, akkor ennek a vágynak Szűz Máriában még sokkal nagyobbnak kellett lennie. Szűz Mária vágyakozásának természetes és természetfölötti oka volt. Vágyakozásának elsô oka az anya és a nô természetében rejlett. Szűz Mária a legnemesebb és legmagasztosabb értelemben anya volt: Ô szűzi anya volt, és így még sokkal bensôségesebb kapocs kötötte ôt magzatához, mint bármely más anyát. Szíve egészen tiszta volt, emberi természete a legtökéletesebb; azért minden nemes érzés és vágy is a legtökéletesebb mértékben megvolt benne. Ez magyarázza meg nekünk részben vágyakozásának hevét gyermekének születése után. Mibennünk is rejlenek természetes hajlamok és vágyak, melyek szépek és nemesek. Olykor csak szunnyadnak lelkünkben, de fel kell azokat ébresztenünk, hogy tudatosakká és erôteljesekké, tetterôsekké váljanak. Ilyen vágy a tökéletesedési vágy is, elsôsorban a vágy a lelki tökéletesség után. Szent Tamás azt állítja, hogy minden ember természeténél fogva hajlik a jó felé. És ez igaz is. Csak tudatossá kell tenni és ápolni ezt a hajlamot, nehogy a másik hajlam, -- amelyrôl a Szentírás mondja, hogy az ember a rosszra hajlik ifjúságától fogva -- amelynek székhelye nem a lélek igazi természete, hanem az alsó ember, nehogy ez a másik hajlam felülkerekedjék és elnyomja az elsôt. Lelkünk tökéletessége mintegy lelkünk szülöttje. Azért hasonló vágynak kell betöltenie lelkünket a tökéletesség után, mint aminô az a vágy, amellyel az édesanya vágyódik gyermekének születése után, mint aminô volt a vágy Szűz Mária szívében Jézus után. Sokak véleménye szerint Szűz Mária imádsága és vágyakozása megrövidítette azt az idôt, melyet Isten eredetileg meghatározott a Megváltó eljöveteléig. Így a mi vágyakozásunk és imádságunk is siettetheti Isten kegyelmeit, hogy elôbb érjük el lelki tökéletességünket. A lelki élet mesterei azt mondják, hogy elômenetelünk nagyrészt ettôl a vágytól függ, és ezzel kezdik is tárgyalásaikat, mikor a tökéletességre vezetô utat mutatják meg nekünk. II. Szűz Mária vágyakozásának második oka Szűz Mária azonban nemcsak mint anya vágyakozott a Megváltó után, hanem mint az emberi nemnek képviselôje is a legtökéletesebb értelemben. Senki jobban nem érezte a bűn súlyát, mely az emberi nemre ránehezedett, mint ô. Mert senki jobban nem ismerte a megbántott Isten tökéletességeit, nagyságát, szépségét, szeretetreméltó voltát. Nála jobban senki sem értette meg azt a végtelen szerencsétlenséget és lelki nyomort, melybe a bűn az embert taszította. De senki jobban nem is szerette az embereket, mint saját vérrokonait, testvéreit, kikkel ugyanaz a természet fűzte ôt egybe, mint épp Szűz Mária. Azért leírhatatlan vágy töltötte be szívét annak eljövetele, születése után, aki eltörli az emberiség vétkét és helyreállítja Isten dicsôségét. Hasonló vágynak kellene betöltenie minden ember lelkét a világ és mindenegyes ember üdvössége és Isten nevének dicsôsége után. ,,Parancsokat adott nekik, kinek-kinek társára nézve.'' (Sir 13,12) A buzgóság Isten dicsôsége és a házbeliek lelkiüdve iránt kell hogy betöltse mindenekelôtt a családokat és fôleg a szülôket, elsôsorban a családapákat. A buzgóság Isten dicsôsége és alattvalóik lelkiüdve iránt kell, hogy betöltse az államok, a községek, az egyesületek és szerzetek vezetôit, kormányzóit. A buzgóság Isten dicsôsége és a nép lelkiüdve iránt kell, hogy betöltse azok lelkét, akik a nép képviseletében irányítják az ország vagy a község sorsát. Ennek a buzgóságnak kell élnie fôleg az Egyház szolgáiban, kiknek sajátos hivatása és feladata Isten országának terjesztése és a lelkek üdvösségének gondozása. Kell hogy éljen ez a buzgóság minden keresztény lélekben, mert senki sem lehet közömbös Isten és a lelkek érdekével szemben. Azért imádkoznunk, áldoznunk és vezekelnünk kell, szóval és tettel elô kell segítenünk mindazt, ami Isten dicsôségére, az Egyház terjedésére és a lelkek javára szolgál. Mennyit áldozunk az élvezetnek és kedvteléseinknek! Mennyit áldoznak olykor tévhitűek saját téves vallásuk terjesztésére és hitsorsosaiknak fenntartására! És mi mit teszünk? Álljanak lelkünk elôtt a mérhetetlen sivatagok és ôserdôk, a nagyvárosok és gyártelepek, a másvallásúak vidékein és országaiban szétszórt katolikusok mindazzal a feneketlen lelki-testi nyomorral, mely kísérôje a pogányságnak, a hitetlenségnek, az elszigeteltségnek, a bűnre vezetô közeli alkalomnak, a lelkipásztortól való elhagyatottságnak! Itt nem segíthet a pénz egyedül, itt a személyes áldozatnak kell érvényesülnie. Szülôk, ne tartsátok vissza gyermekeiteket, ha Isten hívja ôket a lelkek szolgálatára! Ifjak, ne öljétek ki lelketekbôl a hivatás csíráját, melyet Isten fektetett szívetekbe kora gyermekkorotoktól fogva! Nincs magasztosabb dolog a világon, mint Istennel közreműködni a lelkek üdvözítésén. III. Szűz Mária vágyakozásának harmadik oka Végre Szűz Mária Jézusban, akit a világra volt hozandó, magát Istent szemlélte; saját teremtôjét, legnagyobb jótevôjét, lelkének megváltóját és üdvözítôjét ismerte föl benne, azt, akinek ô is mindent köszönhetett a természet és a kegyelem rendjében, azt, aki ôt elôre megóvta az áteredô bűn minden szennyétôl és elhalmozta kegyelmekkel, kiváltságokkal, aki ôt kiválasztotta különös és végtelen szeretettel, hogy édesanyja legyen, akinek szájából mintegy hallani véli: Nem te választottál ki engem, hanem én választottalak ki téged, hogy szülôm és édesanyám légy! Ezt látja Szűz Mária a gyermekben, akit világra akar hozni, és ezért eped szíve, várva a pillanatot, amikor emberi alakban szemlélheti Urát, Istenét, Üdvözítôjét, Boldogságát. És ez az ô gyermeke lesz! Ki fogja föl ennek a gondolatnak minden gyönyörűségét? Istent látni mint saját gyermekét, teremtôjét imádva átölelni, mint méhének magzatát. Üdvözítôjét táplálni saját tiszta testével, ez az örömök tetôpontja, melyre Isten leereszkedô jósága teremtett lényt fölemelhet. Azért vágyakozott Szűz Mária oly epedô vággyal a pillanat után, melyben elôször lesz része ebben az örömben és saját szolgálataival meghálálhatja azt, amit eddig csak szívének érzéseivel köszönhetett meg. Így kell vágyódnia a papnak is, mielôtt misézik, a pillanat után, melyben kezében tarthatja Istenét és Megváltóját. Mily vággyal kell készülnie elsô szentmiséjének bemutatására annak, akit az oltár szolgálatára szemelt ki Isten leereszkedô irgalmassága! ,,Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.'' (Jn 15,16) Az a pap, aki megérti, hogy mi a szentmise, nem fog egy napot sem elmulasztani, hogy ne misézzék. Nem fogja elmulasztani azért, mert vágyódik Urát kezébe venni és szívébe fogadni. Nem fogja elmulasztani azért sem, mert vágyódik a Megváltóval megajándékozni a világot, hiszen minden szentmise számtalan új kegyelmet jelent nemcsak a pap, hanem az egész világ számára is. Ezt csak az utolsó ítélet fogja a maga teljességében megmutatni. De a hívô is vágyódni fog a gyakrabbi, ha lehetséges, a mindennapi szentáldozás után. Vágyódni fog Üdvözítôjét nemcsak egyszer az évben, hanem többször is, havonta is, hetente vagy naponta szívébe fogadni. Valamennyi embert pedig be kell töltenie a vágynak, hogy lelkileg megszülessék benne az Üdvözítô, megszülessék kegyelmével, szellemével, jelenlétének édes közelségével. Kegyelmével születik meg bennünk az Üdvözítô, ha a megszentelô kegyelmet önti lelkünkbe vagy azt növeli. Szellemével születik, ha az ô erényeivel ékesíti föl szívünket, ha az ô gondolatai, az ô szándékai és érzelmei hatják át bensônket. Jelenlétével születik, ha közelségének édességét érezteti velünk. Imádság Imádkozd áhítattal a karácsony elôtti nyolcad esti antifonáit: ,,Ó Bölcsesség, mely a Magasságbelinek szájából kiindultál és az egyik végtôl a másikig hatsz, erôsséggel és szelídséggel rendezel el mindent: jöjj és taníts meg az okosság útjára. Ó Adonái és Izrael házának Vezére, aki Mózesnek a csipkebokor tüzes lángjában megjelentél és Sina hegyén törvényt adtál neki: jöjj, nyújtsd ki karodat és válts meg minket. Ó Jessze gyökere, mely ott állsz, mint a népek jele, melynek láttára a királyok betartják szájukat, akit a népek imádnak: jöjj és szabadíts meg, ne késlekedj többé. Ó Dávid kulcsa és Izrael házának jogara, ki felnyitsz és nincs aki bezárjon, bezársz és nincs aki felnyisson: jöjj és vezesd ki a fogság házából a foglyot, aki a sötétségben és a halál árnyékában ül. Ó fölkelô sugár, az örök világosság fénye és az igazság napja: jöjj és világosítsd meg azokat, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek. Ó királya és vágyakozása a népeknek, szegletkô, aki eggyé teszed a kettôt: jöjj és mentsd meg az embert, akit az agyagból alkottál. Ó Emmánuel, királyunk és törvényhozónk, a népek várakozása és Üdvözítôje: jöjj és üdvözíts minket, mi Urunk és Istenünk.'' Amen. ======================================================================== Csütörtök. Szűz Mária elôkészülete Jézus születésére[5] Ádvent 4. hete Elôgyakorlatok 1. Állítsd lelked elé ismét a Boldogságos Szent Szűz képét, amint buzgó imádsággal és a legmagasztosabb erények gyakorlásával készül Jézus születésére. 2. Kérd Istent, hogy a legközelebbi elôkészületet karácsony ünnepére buzgón végezd. I. Szűz Mária lelki elôkészülete A Boldogságos Szent Szűz élô hittel, biztos reménnyel és égô szeretettel készült Jézus születésére. A kilenc hónap, mely alatt Jézus benne lakozott, a hitnek folytonos iskolája volt. Szűz Máriát is a hit táplálta, a hit mutatta meg neki, hogy a magzat, melyet méhében hord, az Isten Fia. ,,Azért a Szent is, mi tôled születik, Isten Fiának fog hivatni'' (Lk 1,35), mondotta az angyal, és Szűz Mária hitt. Ez a hit napról-napra növekedett lelkében és a hittel együtt a remény is, mely isteni magzatához fűzôdött. ,,Néki adja az Úr Isten Dávidnak, az ô atyjának királyi székét... és királyságának nem leszen vége.'' (Uo. 32- 33) ,,Ô szabadítja meg népét bűneitôl.'' (Mt 1,21) Az angyalnak szava és az, amit Erzsébet mondott: ,,Be fog teljesedni, amiket mondott neked az Úr'' (Lk 1,45), folyton eleven emlékben maradtak lelkében és növelték a reményt, melyet a kegyelem ültetett szívébe. A próféták jövendöléseinek olvasása és a bensô felvilágosítások napról-napra fokozták ezt a reményt, mely bizalommal teljes várakozássá és vággyal teli bizonyossággá növekedett lelkében. Isten jótéteményeinek szemlélése Izrael történetében és saját életében, a megváltás által kilátásba helyezett nagy kegyelmek égô szeretetre gyullasztották szívét, melyet Isten tökéletességeinek mélységes látása a legmagasabb fokra emelt és a legönzetlenebb odaadásra ösztönzött. Hittel, reménnyel és szeretettel készült Szűz Mária Jézus születésére, és ez a készület annál bensôségesebb lett, minél inkább közeledett isteni gyermeke földi megjelenésének napja. A hit, remény és szeretet gyakorlatain kívül a többi erények is mind elôkészítették Szűz Mária szívét a nagy napra. Alázatossága csak fokozódott, amióta Isten anyja lett. A próféták iratai felvilágosították ôt arra nézve is, amit késôbb Simeon szájából kifejezetten hallott, hogy a Megváltó anyja a szenvedéseknek anyja lesz. Azért már elôre magára vállalta az összes szenvedéseket, melyeket Isten gondviselése neki szánt, és ily szellemben fogadta a hírt is, hogy Betlehembe kell utaznia. Akarata teljesen egyesült Isten és isteni Fia akaratával. Imádó hittel karolta át gyermekének minden szándékát. Ilyen legyen a mi elôkészületünk is a szentáldozásra és a szentmisére. Az Egyház elôírja, hogy mindenki megfelelô elôkészülettel járuljon az Úr asztalához; a papoknak pedig külön megparancsolja, hogy a szentmise bemutatására lelküket imádsággal készítsék elô. (Pii X. decr. de comm. freq. -- C. J. C. can. 810.) A kegyelmi hatás annál nagyobb, minél nagyobb már elôzôleg a kegyelem foka a lélekben és minél szorgosabb az elôkészület. A távolabbi elôkészület a szív tisztaságában áll, a közelebbi az imádságban, összeszedettségben és szent indulatoknak, fôleg a vágynak fölgerjesztésében. Mily borzasztó vétek tisztátalan szívvel, a halálos bűn állapotában járulni a szentáldozáshoz vagy bemutatni a szentmiseáldozatot! De mily tiszteletlenség az is, ha kellô elôkészület és összeszedettség nélkül járulunk a titkok titkához, a szentek szentjéhez! Tisztítsuk meg most karácsony elôtt szívünket töredelmes és ôszinte szentgyónás által, hogy annál tökéletesebben részesüljünk az ünnep kegyelmében. II. Szűz Mária elôkészíti a betlehemi utat A Boldogságos Szűz tudta, hogy Betlehemben kell születnie a Megváltónak. A próféta ezt világosan megjövendölte: ,,De te, Efráta Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belôled származik majd nekem Izraelnek jövendô uralkodója.'' (Mik 5,2) Így értelmezték ezt a helyet maguk a zsidók Krisztus korában. (Mt 2,5-6; Jn 7,42) Azért Szűz Mária elôtt sem lehetett elrejtve. Így nem lepte meg ôt a hír, hogy Augusztus császár a népszámlálás alkalmával elrendelte, hogy mindenki nemzetségének fôvárosába menjen. Igaz, nagyon kellemetlen volt ez a rendelet a Boldogságos Szűzre és Szent Józsefre, de meg az isteni Gyermekre nézve is. De a Szentcsalád Isten ujját látta benne. Úgy intézte Isten az eseményeket, hogy a próféták jövendölései beteljesedjenek. Amint tehát Szűz Mária megtudta, hogy Betlehembe kell menniök, azonnali engedelmességével alávetve magát a parancsnak és Isten rendelésének, hozzálátott, hogy a legszükségesebb elôkészületeket az útra megtegye. Szent József is mindent elrendezett, hogy a fáradalmas utat a körülményekhez képest elviselhetôbbé tegye a Szűzanya és az isteni Gyermek számára. Szemléld szeretettel teljes szorgoskodását és elôrelátó gondoskodását. De szemléld mindkettôjük engedelmességét is és megnyugvásukat Isten akaratában. A parancs pogánytól eredt, aki még hozzá nemzetüknek ellensége és elnyomója volt. Vétkes hiúság volt a parancs indítóoka, a végrehajtás módja ésszerűtlennek látszott és hozzá kemény is volt. Mindez nem képes megingatni az Isten anyjának és hűséges támaszának, Szent Józsefnek engedelmes odaadását. Ôk nem a pogányt, nem az ellenséget, nem a parancs indítóokát és célszerűségét, nem a végrehajtás nehézségét és az egybekötött fáradalmakat nézik, ôk mindenben csak Istent és annak akaratát látják. Így készülnek bensôleg és külsôleg az útra, melynek célja az volt, hogy Jézus a betlehemi istállóban szülessék a legnagyobb szegénységben és alázatosságban. Csodáld Isten gondviselô terveit! De tégy egyúttal erôs elhatározást arra nézve, hogy te is mindenben, fôleg abban, amit az engedelmesség parancsol, Isten útját és rendelését akarod látni. A lelki életben igen fontos, hogy magadat egészen Isten gondviselésére és vezetésére bízzad, mely rendszerint a külsô körülményekben és az engedelmesség révén nyilvánul meg, de a változó lelki állapotokban is mutatkozik. -- Még a kegyelemadományokat illetôleg is egészen Istenre kell bíznod magad. Ó tudja legjobban, mikor és mily körülmények között kell lelkedben megszületnie az Üdvözítônek az ô bôségesebb kegyelme, tökéletes hasonlatossága és vigasztaló jelenléte által. Tégy meg mindent, amit megtehetsz, hogy Isten kegyelmét kiérdemeljed; a többit bízd irgalmasságára. ,,Eljön az Úr és nem késlekedik és megvilágítja a sötétség rejtekeit. -- Íme, megjelenik az Úr és nem hazudik; ha kihúzza eljövetelét, várd meg ôt, mert eljön és nem késlekedik.'' (Ádvent 3. és 2. vasárn. antifona) Imádság A Boldogságos Szent Szűz és Szent József a legmagasztosabb erények gyakorlásával készültek az útra, melynek célja volt világra hozni a Megváltót. Különösen a Boldogságos Szűz Mária a legnagyobb gonddal készítette elô erre a nagy ténykedésre lelkét. Te is, ha misézni vagy áldozni mész, vagy most közvetlenül karácsony elôtt, mikor az ünnep kegyelmeiben részesülni óhajtasz, készítsd szorgalmasan elô lelkedet és imádkozd, amit papjainak elôír az Egyház, mielôtt bemutatják a miseáldozatot: ,,Figyelj kegyesen könyörgésünkre, ó legirgalmasabb Isten, és világosítsd meg szívünket a Szentlélek kegyelmével, hogy a te titkaidnak méltó kiszolgáltatói legyünk és örök szeretettél szerethessünk téged. Isten, kinek nyitva áll minden szív és kinek szavára hajlik minden akarat, aki elôtt semmiféle titok elrejtve nincs, öntsd belénk Szentlelkedet és tisztítsd meg szívünk gondolatait, hogy tökéletesen szerethessünk és méltóképen dicsérhessünk téged. Égesd a Szentlélek tüzével bensônket és szívünket, Uram, hogy testünk érintetlenségében szolgáljunk és szívünk tisztaságával tessünk neked. Lelkiismeretünket, kérünk, Uram, tisztítsd meg látogatásoddal, hogy ha eljô a te Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus, lakását bennünk elkészítve találja. Amen.'' ____________________ 5 Ez az elmélkedés elmaradhat, ha az ádventi idôszak nem tesz ki négy teljes hetet. ======================================================================== December 23. Szűz Mária és Szent József útja Betlehembe Ádvent 4. hete Elôgyakorlatok 1. Szűz Mária és Szent József a parancsnak engedelmeskedve Názáretbôl Betlehembe mennek, és mivel a városban nem találnak helyet, barlangban telepednek le, mely az állatoknak szolgált istállóul. 2. Szemléld Szűz Máriát és Szent Józsefet az úton Názáretbôl Betlehembe. 3. Kérd Istent, hogy ebben a titokban is a megtestesült Igének, aki épp azon van, hogy látható alakban e világon megjelenjen, legbensôbb gondolatait és szándékait megértsed és azokat szeretetbôl iránta egészen a magadévá tegyed. I. Az út Názáretbôl Betlehembe Szemléld Szűz Máriát, amint az erre a célra bérelt állaton Szent József és talán még egy cseléd kíséretében, akik mellette gyalogolnak, megteszi a hosszú és fáradságos utat Názáretbôl Betlehembe. Mint már elôbb, úgy most is épülj egész magatartásán és viselkedésén. De épülj Szent Józsefen is, szerénységén és odaadó szeretetén, mellyel szűzi menyasszonyának mindenképp megkönnyíteni iparkodik az út nehézségeit és fáradalmait. Majd ízletes gyümölccsel kedveskedik, hogy jegyesének szomjúságát csillapítsa; majd virágot tép és felajánlja a föld legszebb virágának, a Szűzanyának; majd elkészíti a helyet, melyen meg akarnak pihenni. Mindezt a legodaadóbb szeretettel végzi, nem annyira természetes, mint inkább természetfölötti szeretettel, melyet a Szűz méhében rejtôzô Üdvözítô gyullaszt fel szívében. Hiszen minden szeretete és gondoskodása végcéljában csakis az anyai kebelben élô isteni Gyermeknek szól. Mily viszontszeretettel fogadja mindezeket a kis szeretetszolgálatokat a Boldogságos Szűz, akinek szíve a leghálásabb, a leggyengédebb volt minden emberi szív között! De mily szeretetet sugárzott ki Szent József felé magának az isteni Kisdednek szíve, aki már most vágyott karjait nyaka köré fonni, hogy így háláját és szeretetét kifejezze iránta. A szeretet megédesített minden fáradságot, minden nélkülözést, melyet a Szentcsaládnak az úton el kellett viselnie. A te földi életed is nagy vándorút, melyen a szeretetnek meg kell édesítenie az élet minden baját, nyomorát és szenvedését. Kérdezd, hogyan felelsz meg ennek a kötelességnek! Megkönnyíted-e embertársaidnak az életet vagy ellenkezôleg, megnehezíted, keserűvé, elviselhetetlenné teszed-e azt nekik? ,,Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük.'' (Lk 6,31) Fontold jól meg, hogy szeretetedtôl függ, vajon nálad van-e Jézus. Ha a családban, a rendházban, a társulatban a szeretet uralkodik, akkor Jézus is ott van lélekben, amint a Szentcsaládnál ott volt személyesen. Mert ,,ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük'' (Mt 18,20), mondja az Üdvözítô. Tekintsd Szűz Mária és Szent József mély összeszedettségét, mikor csendben és egyedül imádkoznak, elmerülve a megtestesülés titkába, várva az Üdvözítô látható megjelenésének pillanatát. Tekintsd áhítatukat, mikor közös imádságban zengik a szebbnél-szebb zsoltárokat, melyeket a megváltás nagy titka és sajátos körülményeik adnak ajkukra. Halljad istenes beszédeiket, melyek fôképpen a születendô Megváltóra és születésének körülményeire vonatkoznak. Tekintsd nyájasságukat, kedvességüket, mikor másokkal találkoznak és azokat köszöntik. Tekintsd türelmüket, megadásukat, mellyel az út fáradalmait viselik és nem zúgolódnak, mint sok más, a császár parancsa ellen. Mindez példa legyen számodra, miképpen viselkedjél, ha hivatásodnál fogva utaznod kell vagy saját elhatározásodból zarándokútra keltél. A zarándoklás istenes cselekedet, de csak akkor, ha istenes szellemben megy végbe. Sôt tekintsd egész életedet, amint már mondottuk, nagy zarándokútnak az ég felé, ahol örökre meg fog születni lelkedben Isten az ô boldogító jelenlétével. Ezen az úton felváltják egymást az imádság és a szeretet gyakorlása. Majd magánosan imádkozol, majd közösen másokkal; majd egyedül vagy, majd emberekkel érintkezel. Akaratodat mások akaratának sokszor alá kell vetned, szenvedéseket és fáradalmakat kell eltűrnöd, de örömeid is vannak, melyeknek fôforrása a szívedben és az oltár szekrényében rejlô Isten kell, hogy legyen. Fôleg ha a szerzetesi életet választottad, egész földi utadat, mint a Szentcsalád útját Betlehembe, az engedelmesség irányítja; a szerzetesi életben érvényesül leginkább az, hogy mindenre ki van szabva a kellô idô, a közös és a magánimádságra, a munkára és a társalgásra, a szeretet gyakorlására és a tanulásra. Mindezekben az Egyház imádsága lebegjen szemed elôtt: ,,Sokszorosítsd meg fölöttünk irgalmadat, ó Isten, hogy a te kormányzásod és vezetésed által úgy haladjunk át a földi javak között, hogy el ne veszítsük az örökkévalókat.'' (Pünk. ut. 3. vas.) II. Szent József lakást keres Betlehemben Miután a Szentcsalád megérkezett Betlehembe, Szent Józsefnek elsô gondja az volt, hogy megfelelô lakást keressen övéinek. Hiszen oly közel volt már annak eljövetele, akire a népek és nemzetek vártak. ,,Íme, beteljesedtek mindenek, amiket az angyal mondott Szűz Máriáról.'' (Dec. 23-i antifona) Azért ideiglenesen letelepíti Szűz Máriát csendes helyen, maga pedig házról-házra megy, de nem talál lakást sehol. Az egyik helyen zárt ajtókra talál, a másikon durván elutasítják, a harmadikon hideg finomsággal értésére adják, hogy számukra nincs hely. Vannak, akik igazat mondanak; vannak, akik hazudnak. És e mellett látja Szent József, hogy a gazdagok mégis csak találnak lakást. Hiába, a pénz nagy szó, több az emberek elôtt, mint a Megváltó eljövetele! Igaz, hogy nem tudták a betlehemiek, kit utasítanak vissza, de épp ez volt szeretetlenségük szomorú büntetése. ,,Aki titeket befogad, engem fogad be, mondta késôbb az Üdvözítô, és aki csak egy pohár hideg vizet ad is inni egynek e legkisebbek közül, bizony, mondom nektek, nem veszti el jutalmát.'' (Mt 10,40.42) Ha a felebarátot, a szegényt megbecsülték és befogadták volna Szent József személyében, közöttük, az ô házukban született volna az Üdvözítô. Ha már Obededom házára a frigyszekrény jelenléte oly nagy áldást hozott, mily áldás szállott volna le ezen a földön és az égben annak fejére, házára, aki az eleven frigyszekrényt, Szűz Máriát, és a törvényhozót magát, az Isten Fiát befogadta volna! Itt teljesedett be az, amit Szent János megírt evangéliumának kezdetén: ,,Tulajdonába jött, de övéi ôt be nem fogadták.'' (Jn 1,11) Itt teljesedett be már elôre az is, amit késôbb Keresztelô Szent János mondott: ,,Köztetek áll az, kit ti nem ismertek.'' (Jn 1,26) Valószínű, hogy ha ki is lett volna hirdetve a betlehemieknek, amit talán Szent József szavai sejtettek is velük, hogy az Üdvözítô az, aki lakást keres náluk, mégsem hittek volna, amint késôbb, nyilvános életében sem hittek csodáinak. Fontold meg itt, mily kárhozatos következményekkel jár a keményszívűség, a szeretetlenség, az Isten sugallatainak elhanyagolása, a lelki restség, a hitetlenség. Vess egy pillantást magadba és kérdezd, nincs-e javítanivalód e tekintetben. És ha van, kérd a már-már születendô Üdvözítôt, hogy karácsonyi ajándékként adja áldását jó elhatározásaidra. Szent Józsefnek nem annyira saját sikertelensége, az elszenvedett visszautasítás és megaláztatás fájt, mint inkább az a szomorú kényszerűség, hogy fáradozásának eredménytelenségét közölnie kellett a Szent Szűzzel. Szűz Mária és az isteni Üdvözítô fájdalma és visszautasítása volt a legkeserűbb csepp szenvedésének e poharában. De a Szent Szűz vigasztalja hű jegyesét és megérteti vele, hogy Isten tervei szerint ennek így kellett történnie. Ó, csodáld ezt az isteni nyugalmat, mely a Szűznek keblét betölti és átárad tiszta jegyesének lelkébe is! Ennek a békének, nyugalomnak, megadásnak forrása az a Gyermek, aki mint a béke fejedelme jön a világra és önmaga intézi sorsát mennyei Atyjának nagyobb tetszése szerint. Ô mondja: ,,Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem miként a világ adja, adom én nektek.'' (Jn 14,27) III. A Szentcsalád letelepedik a barlangban Szent József elôtt ismeretes volt egy közelben fekvô barlang, mely az állatoknak szolgált istállóul; ennek kellett a lakást pótolnia a Szentcsalád számára. Itt telepednek le. Amíg Szent József bejárta a várost, amíg hírül hozta kutatásának sikertelenségét, amíg kivezette övéit a barlangba és elrendezett mindent, már beesteledett. Leszállott a világra az éj, a ,,szent éj'', a legszentebb éj, mely valaha a földre borult, az az éj, mely világosságot és békét hozott a világnak. Miután minden szükséges elôkészületet megtettek, a legmélységesebb csendben és áhítatban várták a világ legszentebb pillanatát, melyben meg kellett jelennie annak, aki a népek várakozása és Izrael reménye volt. ,,Íme, már eljött az idôk teljessége, melyben Isten elküldötte Fiát a földre, aki a Szűztôl született és alávetette magát a törvénynek, hogy megváltsa azokat, akik a törvény alatt voltak. A túláradó szeretet miatt, mellyel szeretett bennünket az Isten, elküldötte Fiát a bűnös test hasonlatosságában, hogy megváltsa azokat, akik a törvény alatt voltak. Kisded fog születni nekünk és Isten, az Erôs lesz a neve. Ülni fog ô atyjának, Dávidnak székén és uralkodni. Vállain nyugszik a hatalom. Ôbenne megáldatik a föld minden nemzedéke, minden nép szolgálni fog neki.'' (Resp. ádv. 4. vas.) Ezt a hatalmas Megváltót várja egyedül a Szent Szűz tiszta jegyesével Betlehemben, az istállóban, az éj csendes magányában. Imádság Egyesülj lélekben te is velük és szent összeszedettségben várd az Üdvözítô eljövetelét a holnapi napon. Öntsd ki lelkedet hálában és csodálatban, hogy ily utat választott Isten bölcsessége és szeretete a te megváltásodra. De tanuld meg azt is, hogy elszakadva a földi dicsôség és gazdagság hiú szeretetétôl, csak az égieket keresd, csak az örökkévalók után áhítozzál. ======================================================================== December 24. Karácsony elôestje Ádvent 4. hete Elôgyakorlatok 1. Halljad az Egyház szavát a mai napon: ,,Ma tudjátok meg, hogy eljön az Úr, és holnap látjátok dicsôségét. Holnap eltöröltetik e földnek bűne és uralkodni fog rajtunk a világ Megváltója.'' 2. Kérd Istentôl a kegyelmet, hogy szívbôl örvendhess Jézus születésének és szent összeszedettségben várd megjelenését. I. ,,Ma tudjátok meg, hogy eljön az Úr, és reggel meglátjátok az ô dicsôségét.'' Ez a lelki hangulat uralkodik a mai napon minden keresztény szívében, a holnapi nap dicsôsége: ,,Ne féljetek, holnap kimentek és az Úr veletek lesz. Legyetek szentek, mondja az Úr, mert a holnapi napon leszáll hozzátok és elvesz tôletek minden nyomort. Állhatatosak legyetek és látni fogjátok az Úr segítségét magatokon.'' (Resp. és ant. kar. vigil.) Mózes intézte elôször ezeket a szavakat Izrael népéhez a pusztában, mikor Isten csodálatos módon táplálni készült ôket a mannával. Izrael útja a sivatagon keresztül az emberi nem 4000 éves útját jelképezi a pogányság és a bűn pusztájában. Táplálék híjában az Úrhoz fohászkodnak és ô kenyeret ad nekik az égbôl. ,,Én vagyok az élô kenyér, mely mennybôl szállott alá... Nem úgy, mint atyáitok a mannát ették, és meghaltak; aki e kenyeret eszi, örökké élni fog.'' (Jn 6,51.59) Isten dicsôsége és hatalma, mely a mannában oly nagyszerűen nyilvánult meg, sokkal fényesebben és nagyszerűbben mutatkozik egyszülött Fiának megtestesülésében és születésében. Ô valóban az élet kenyere. Mily megrendítôen nagy Istennek jósága és hatalma, mikor nekünk egyszülött Fiát küldi Üdvözítôül. És amit egyszer tett a betlehemi éjtszakában, azt ismétli napról-napra a szentmisében, mikor leszáll hozzánk a földre, hogy elvegyen tôlünk minden bajt és nyomort, és kegyelmének segítségét éreztesse velünk az élet minden viszontagságában. (Áld. u. ima) Mert földi életünk hasonlít a zsidók vándorlásához a pusztában. Fôleg karácsony ünnepén különös módon nyilvánul meg Isten hatalma és dicsôsége fölöttünk, amikor kegyelme által újra megszületik lelkünkben. Azért mondja az Egyház a mai napon: ,,Ma tudjátok meg, hogy eljön az Úr, és reggel meglátjátok az ô dicsôségét.'' Valóban mily dicsôséges az ô eljövetele! Az ádventi antifonák mindig újból és újból hangoztatják ezt a dicsôséget. Már ádvent elsô vasárnapján zengi az Egyház vecsernyére: ,,Íme, az Úr neve jön a távolból és világossága betölti a földkerekséget.'' És hajnali imájában folytatja: ,,Nézék az éjjeli látomásban és íme, az ég felhôiben jöve az Emberfia és uralom és tisztelet adatott neki és minden nép, nemzetség és nyelv szolgálni fog neki. Az ô hatalma örökkévaló hatalom, mely el nem vétetik, és országa, mely el nem enyészik.'' Az angyal hirdeti róla: ,,Nagy lészen ô, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni; és néki adja az Úr Isten Dávidnak, az ô atyjának királyi székét, és országolni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem leszen vége.'' (Lk 1,32.33) ,,Íme, a Szűz méhében fogan és fiat szül és nevét csodálatosnak hívják, Istennek, erôsnek'', ,,íme, az Úr jön és minden szentjei vele együtt és nagy világosság lesz azon a napon''. ,,Törjenek ki örömben a hegyek, és a halmok szüljék az igazságot, mert a világ világossága, az Úr jô hatalommal.'' ,,Nézzétek, mily dicsôséges ô, aki bevonul megváltani a népeket!'' (Ádventi versszakok. Offert. és áld. ima a mai napon) Ô az igazság Királya, dicsôsége oly más, mint a földi királyok dicsôsége. Nem hadseregek, nem arany és ezüst, nem selyem és bársony ékesíti és védi meg az ô trónját; ô az a túlvilági király, akinek országa nem e világból való. Eljött meghozni a békét, melyet oly rég vártak a nemzetek; eljött letörni a bűn hatalmát és felépíteni Isten országát. ,,Holnap ki fogtok menni és látni fogjátok az Úr fölségét.'' Nyisd meg szívedet te is, hogy ezt az égi békét és szeretetet befogadd. Szent összeszedettségben várd ma az Úr megjelenését, hogy résztvehess holnap kegyelemadományaiban és egykoron mennyei dicsôségében! II. ,,Holnap eltöröltetik e földnek bűne, és uralkodni fog rajtunk a világ Megváltója.'' Ez a karácsonyi ünnep igazi öröme és békéje, a bűntôl való megszabadulásnak öröme, a megszabadulásnak attól a tehertôl, mely alatt sóhajtozott és nyögött az egész régi világ, mely miatt panaszkodik és sír az ókor minden költôje és bölcse, mely miatt keseregnek a Plátók és Szofokleszek, mely miatt könnybe borul az egész emberiségnek szeme. A földnek bűne az a teher, az az ôsrégi bűn, mely az emberiség ôsatyjától átszármazott rá, az a bűnsokaság, melyet az emberiség maga is felhalmozott személyes vétkei által, az a bűnsokaság, mely második vízözönként ellepte a föld minden talpalatnyi részét, az a bűn, melynek neve bele van írva a világtörténet minden korszakába, olvasható a világtörténelem minden lapján. Mily nagy az emberiség személyes vétke! A külsô fény mellett mily borzasztó Rómának, Hellasznak, a Keletnek bűnnyomora! A vízözön elôtti emberiségnek és az utána következô nemzedéknek, Szodomának, Izraelnek, Júdának bűne mily mérhetetlenül nagy és súlyos! Nemcsak az egyének vétkeztek, hanem a nemzetek is és az országok, az egész emberi nem. Mily iszonyú súllyal nehezedik rá Ádám nemzedékére személyes vétkének végtelen nagysága és sokasága! (Lásd Bruders, Exerzizienwahrheiten) Ez a bűn véste bele az ókori ember arcába a meghasonlásnak, a fájdalomnak és a vágynak ama vonásait, melyeket sok antik szobor visszatükröz; ez a bűn vetette rá sötét árnyékát az élet minden örömére és vígságára. Ettôl a bűntôl szabadította meg a világot az, akinek bölcsôje fölött éneklik a holnapi napon: ,,Dicsôség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!'' (Lk 2,14) ,,Holnap eltöröltetik e földnek bűne, és uralkodni fog fölöttünk a világ Megváltója.'' Uralkodni fog fölöttünk az ô szelíd uralkodásával, amint a Próféta hirdeti róla: ,,Az Úr lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött engem, hogy örömhírt vigyek a szelídeknek, meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, megnyitást a bezártaknak, hogy hirdessem az Úr megengesztelôdésének esztendejét és Istenünk bosszújának napját, megvigasztaljak minden gyarlót, koronát szerezzek és adjak Sion gyászolóinak a hamu helyett, örömolajat a gyász helyett, a dicsôség palástját a szomorúság lelke helyett.'' (Iz 61,1-3) ,,Jeruzsálem, hamar jön üdvösséged, miért emészted föl magad szomorúságodban, vajon nincs-e tanácsadód mert újból erôt vett rajtad a fájdalom? Megváltalak és megszabadítalak, ne félj! Mint az anya gyermekeit, úgy vigasztallak meg benneteket, mondja az Úr. Idegen nem megy át többé Jeruzsálemen, mert azon a napon édességet harmatoznak a hegyek és a halmok túláradnak tejtôl és méztôl, mondja az Úr. Minden vétkünket leveszi rólunk és a tenger mélységébe veti összes bűneinket.'' (Ádv. resp.) ,,Szóljatok Jeruzsálemnek szívéhez, mert véget ért istentelensége, bocsánatot nyert gonoszsága. És megnyilvánul majd az Úr dicsôsége, és meglátja minden test az Isten Üdvözítôjét.'' (Áldozási imádság karácsony elôestéjén. Vö. Iz 40,2.5; Lk 3,6) Ezt az Üdvözítôt várja a mai napon az Egyház. Azért imádkozik már ádvent kezdetén: ,,Az Üdvözítôt várjuk, a mi Urunk Jézus Krisztust, aki megújítja a mi alázatos testünket és hasonlóvá teszi az ô dicsôséges testéhez. Józanul, igazán és ájtatosan éljünk e világon, várván a boldog reménységet és a nagy Isten dicsôségének eljövetelét.'' (Adv. resp.) Ezt az Üdvözítôt nem várják azok, akiknek szemében nem létezik sem bűn, sem személyes Megváltó, akik megtébolyodott gôgjükben jó és rossz fölött állanak és csak ,,megváltó eszmékrôl'' szónokolnak. A mi korunk hitetlen embere elvesztette bűnös voltának tudatát, azért nincs is igazi karácsonyi öröme. Az igazi karácsonyi örömnek az alapja a bűntudat. Ezt akarja lelkünkbe belevésni a mai napon az Egyház, amikor újból hangoztatja: ,,Ma tudjátok meg, hogy eljön az Úr, és holnap látjátok az ô dicsôségét. Holnap eltöröltetik e földnek bűne, és uralkodni fog fölöttünk a világ Megváltója.'' Minél jobban átérzed lelkedben bűnös voltodat, minél nagyobb benned a bizalom és a vágy a Megváltó után, annál teljesebb lesz az örömöd a holnapi napon, amikor a kitartással végzett hosszú ádventi elôkészület után ,,az Úr Egyszülöttjének eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhatsz Istennek.'' (Az Egyház imádsága ádvent 2. vasárnapján.) Imádság Fejezd be elmélkedésedet az Egyház mai könyörgésével, mely az egész ádvent jelentôségét újból szemed elé állítja: ,,Isten, ki bennünket évenkint megváltásunk titkának szent várakozásával megörvendeztetsz, add meg, hogy azt, akit mint Megváltót örömmel fogadunk, mint jövendô bírót is nyugodtan szemlélhessük.'' Amen. ======================================================================== December 25. Karácsony ünnepe: Jézus hármas születése[7] Karácsony hete Elôgyakorlatok 1. Karácsony az ádventi vágyak teljesülése, az ádventi várakozás beteljesedése. Ahányféle az ádvent, annyiféle a karácsony. Vagy jobban: ahányféle a karácsony, annyiféle az ádvent, mely azt megelôzi s elôkészíti. Karácsony elsôsorban Jézus látható eljövetelét jelenti, az Isten Fia születését a Szűztôl Betlehemben. Ez a karácsony elsô s eredeti jelentése. De karácsony jelenti azt is, amikor Jézus bármiféle módon lelkünkben megszületik a kegyelem által. Ez a születés ugyan mindennap, sôt minden pillanatban megtörténhetik; de ennek a titokzatos születésnek igazi emlékünnepe azért mégis a karácsony; mert Jézus látható születése Betlehemben közvetlen forrása és alapja az ô titokzatos születésének a lelkekben. Mind a kettônek végsô forrása pedig az ô örök születése az Atyától a Szentháromság ölében. Karácsony ünnepének jellege ebben a szóban nyer kifejezést: Isten megjelent közöttünk. Ô, akit a századok vártak, akirôl a próféták jövendöltek, akit a jelképek elôképeztek, -- megjelent közöttünk, itt van nálunk, bennünk van, szívünkben lakik: ,,Íme, aki szólottam, itt vagyok.'' (Iz 52,6) Szemléljük ebben az elmélkedésben Jézus hármas születését; az Atyától, a Szűztôl és az igazak lelkében. Erre a hármas születésre vonatkozik némileg a három szentmise, melyet az Egyházban a mai ünnepen minden pap bemutat. Az éjféli szentmise az Ige örök születését jelképezi minden idôk elôtt, a hajnali mise földi születését, a nappali mise születését a lelkekben. Az elsôrôl szól a 109. zsoltár: ,,A méhbôl a hajnalcsillag elôtt nemzettelek téged.'' A másodikat e szavakkal vezeti be Szent Pál: ,,Megjelent Üdvözítô Istenünk jósága és emberszeretete.'' (Tit 3,4) A harmadikról mondja ugyanaz az apostol: ,,Adja meg nektek dicsôségének gazdagsága szerint, hogy megerôsödjetek bensô emberré az ô Lelke által, hogy Krisztus a hit által szívetekben lakjék.'' (Ef 3,16-17) 2. Ezeket állítom magam elé az elsô elôgyakorlatban. A másodikban pedig kérem a kegyelmet, hogy Jézus az én lelkemben is megszülessék, én pedig az istengyermekség lelkületével megtelve Jézusnak némiképp új megtestesülése és folytatása legyek a földön. I. Jézus örök születése az Atyától Errôl zengi a második zsoltár: ,,Szólt hozzám az Úr: Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged.'' A mai nap az örökkévalóság napja, mely sem kezdetet, sem véget nem ismer. A mai nap az az örök tény, mellyel az Atya isteni ölében hordja öröktôl fogva a vele egylényű Fiút, akit a Szentlélekben öröktôl fogva szeret, s az viszont ôt. Ez a Szentháromságnak végtelenül dicsôséges és boldogságos karácsonya. Merüljünk bele kissé ennek a karácsonynak dicsôséges voltába. 1. A Szentháromság titka tárul itt fel elôttünk. Ebben szemlélem az Ige odaadását a mennyei Atya iránt. A Szentháromság személyei között teljes egyenlôség van. Azért igaz értelemben szó nem lehet az Ige alázatáról vagy hálájáról a mennyei Atya iránt. De mégis igaz marad, hogy az Ige az isteni természetet, bár öröktôl fogva, de az Atyától kapta. S habár az tökéletességben, méltóságban nem jelent csorbát vagy kisebbedést, mégis az Atya személye az isteni élet forrása, s a Fiú az Atyától meríti az isteni életet. Ezt a tényt a Fiú is elismeri s azért végtelen odaadással és szeretettel egészen az Atyáé. Ezt az elismerést és odaadást lehetne valamiképp az Ige isteni alázatának s hálájának nevezni, mert az istenségben ugyan nincs valódi alázat vagy hála, de alapját képezi annak az alázatnak s hálának, mellyel az emberré lett Fiúisten emberi természetében adózott a mennyei Atyának. A Fiú örök születése az Atyától ôsképe és forrása a mi istenfiúságunknak is a kegyelem által. Ebben a végtelenül dicsôséges születésben látom elôképezve az én viszonyomat a mennyei Atyához, egyszülött Fiához és a Szentlélekhez, aki az Atyát és Fiút szeretetben egybefűzi. Szent karácsonyi titkok ezek számomra, ádventi titkok, mikor lelkemet megünneplésükre elôkészítem. 2. Ebben a titokban látom az istengyermekség mérhetetlenül nagy méltóságát, mellyel a mennyei Atya engem megajándékozott. Ezt a méltóságot, ezt az istengyermekséget szentül meg kell ôriznem, soha el nem vesztenem, soha be nem szennyeznem, mindig jobban tökéletesítenem. Ennek az istengyermekségnek kell megfelelnie lelkületemnek, mellyel az Atya iránt viseltetem. Ez a lelkület a bizalom, a hála, az odaadás, a pietás, a szeretet lelkülete, a szent szeretetbôl fakadó gyermeki félelem lelkülete, mellyel irtózom az Atyának minden legkisebb megbántásától, amivel nemtetszését magamra vonnám. Mert így vagyok egészen az övé, amint a Fiú is egészen az Atyáé. Az Atya minden legkisebb akarata s tetszése az én akaratom és tetszésem is. Ebben a titokban szemlélem viszonyomat a Fiúhoz. Ô az én nagy Testvérem, valóban ,,elsôszülött a sok testvér közt'' (Róm 8,29), az öröktôl fogva szülött, akinek istenfiúsága szerint alakította az Atya az én örökbefogadásomat is. Ô mint testvér a nagy példakép, mely szerint alakulnom, melyet követnem, lelkemben lemásolnom kell. Ez a legtökéletesebb szeretet, amellyel imádva fűzôdöm nagy Testvéremhez, köt engem össze a Fiúisten személyével. A Szentlélek a kapocs, mely az Atyát a Fiúval összefűzi. Ô a kapocs, mely engem is az Atyához s a Fiúhoz kapcsol. Azért lakik bennem s ,,szavakba nem foglalható sóhajtásokkal közbejár értem'' (vö. Róm 8,26), általa ,,vettük a gyermekkéfogadás lelkét''. (Vö. Róm 8,15) ,,Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt bizonyságot, -- mondja Szent Pál -- hogy az Istennek fiai vagyunk.'' (Róm 8,16) ,,Mivel pedig fiak vagyunk, az Isten elküldé Fiának Lelkét szívünkbe, ki azt kiáltja: Atya!'' (Vö. Gal 4,6) Lelkem tehát a Szentlélek temploma. Azért szentség és áhítat kell, hogy ezt a templomot betöltse. ,,Uram, szeretem házad ékességét és dicsôséged lakóhelyét'', kell nekem is a Zsoltárossal mondanom (Zsolt 25,8) és szentül ôrködnöm lelkem szentélye fölött. Embertársamban is ezt a szentélyt kell tekintenem és ezzel a tisztelettel, ezzel a szeretettel feléje közelednem. II. Jézus földi születése a Szűzanyától Betlehemben Ez a születés is dicsôséges, dicsôséges az emberi természetre nézve, melyet az isteni Ige a megtestesülésben magára vett. Ennél a születésnél éneklik az angyalok: ,,Dicsôség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek!'' (Lk 2,14) De ugyanez a születés és maga a megtestesülés egyúttal az isteni Igének legmélyebb megalázkodása, leereszkedése. ,,Kiüresítette önmagát, mondja Szent Pál, felvette a szolga alakját, emberekhez hasonlóvá lett és külsejét tekintve úgy jelent meg, mint ember.'' (Fil 2,7) 1. Mit ad ebben a szent egyesülésben az isteni Ige az emberi természetnek, s mit kap viszont tôle? Amint az Atya a Szentháromság titkában mindenét, egész isteni természetét adja a Fiúnak, a Fiú pedig egész fiúi odaadásával az Atyáé, úgy a megtestesülés szent titkában is az isteni Ige némiképp egész istenségét ajándékozza az emberi természetnek, melyet felvesz, s ez az emberi természet viszont egészen lemond önmagáról, személyiségérôl, s tökéletesen beleforr az Ige személyébe, annak mintegy része lesz. Az Ige Jézus emberi természetének adja minden isteni méltóságát. Amint a királyról minden királyi méltóság átháramlik a királynéra, amint a gazdag úr minden gazdagságának részesévé teszi hitvesét, amint a feleség urának nevét viseli, úgy ez a választott emberi természet is, melyet Krisztus a megtestesülésben magára vett, részese az Ige minden gazdagságának, bölcsességének, mindenhatóságának, szentségének, egész isteni méltóságának. Ez az emberi természet imádásra méltó, minden cselekedete végtelenül érdemszerzô, elegendô, hogy ezer világot megváltson olyannyira egy az isteni Igével, hogy minden gondolatát, szavát, tettét az Igének tulajdonítjuk, mert ez a természet nem is személy önmagában, hanem az Ige személyének tulajdonába ment át. Azért mondjuk, hogy Isten születik, Isten sír, Isten fázik, Isten éhezik, Isten szenved, Isten hal meg. 2. Mit ad viszont az emberi természet az isteni Igének? Adhat-e egyáltalán neki valamit? Olyan dolgot semmi esetre sem, mely az Igét valamiképp tökéletesebbé, gazdagabbá tenné. Hiszen az Ige maga is Isten, aki magában rejt minden gazdagságot és tökéletességet. Mit adhat tehát az emberi természet az Igének? Azt, amit az Ige isteni természetében épp végtelen tökéletessége miatt nem bírhat: hogy szenvedhessen, hogy szegény legyen, nélkülözzön, fáradságot elviseljen, éhezzen, szomjazzon, verejtékezzen, vérét ontsa s meghaljon. Erre az isteni Igének is emberi természetre volt szüksége, ezt adja neki az emberi természet. Mily önzetlenül odaadó ez az emberi természet! Minden dicsôség ez isteni Igéé, minden fáradság, megaláztatás és szenvedés az emberi természeté. Csodálat tölti be szívünket a megtestesülés titkának szemlélésénél, s lelkünk szeretetre gyullad Jézus embersége iránt s követésre érzi magát ösztönözve, mert Szent Pál szavát véli hallani lelkében: ,,Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki megalázta magát s engedelmes lett a halálig, éspedig a halálig a keresztfán.'' (Fil 2,5.8) III. Jézus lelki születése szívünkben Ez a kegyelem által történik, mely velünk Krisztus életét közli s minket titokzatos testébe bekebelez. Krisztus mintegy újból megszületik bennünk, személyünkben új emberséget vesz fel, s mi az ô folytatása, némileg befejezése leszünk Szent Pál szava szerint: ,,Örömest szenvedek értetek s kiegészítem testemben azt, ami híja van Krisztus szenvedésének, az ô teste, az Egyház javára.'' (Kol 1,24) Ez a születés is dicsôséges, kimondhatatlanul dicsôséges ránk emberekre nézve. Van-e ennél nagyobb felmagasztalás, mint hogy részünk van magának az Igének életében, s hogy Krisztus élete ömlik lelkünk ereibe s Isten fiainak nemcsak neveztetünk, hanem azok is vagyunk? (Vö. Jn 3,1) Krisztus részérôl azonban ez a születés is a legmélyebb leereszkedés, mikor a bűnös emberi nemet eggyé teszi magával s testvéreivé, titokzatos testének tagjaivá vesz föl minket, hogy velünk némileg csak egy személyt, egy erkölcsi embert, a ,,nagy Krisztust'' alkossa. Mit ad ebben az egyesülésben Krisztus nekünk, s mit kap viszont ô tôlünk? 1. Ebben az egyesülésben is Krisztus némileg saját magát, érdemeit, istenfiúi méltóságát adja nekünk. Krisztus érdemei, az ô titokzatos testébe való bekebelezésünk által, a megszentelô kegyelemben minden cselekedetünk kimondhatatlanul értékes és érdemszerzô Isten elôtt. Minden cselekedetünk jutalma a mennyország maga. Ezt a jutalmat Isten az igazságosság címén adja, mert a megigazult és Krisztusban újjászületett ember minden cselekedete igazságosság szerint megérdemli a mennyei jutalmat. A megszentelô kegyelemmel felékesített s Krisztusba beleoltott lélek szépsége, gazdagsága s méltósága pedig ezerszer felülmúlja az angyalok szépségét és méltóságát, ha azokat csak természetük szerint, nem a megszentelô kegyelem ékességében tekintjük. 2. De mit adunk mi viszont Krisztusnak ebben a titokzatos frigyben, melyre vele lelki újjászületésünk által lépünk? Itt is elmondhatjuk, hogy olyan dolgot nem adhatunk neki, mely ôt nagyobbá, gazdagabbá tenné. De egy dolgot adhatunk neki. Ô feltámadása és mennybemenetele után már nem élheti tovább földi életét: az alázat, a szegénység, a munka, a szenvedés életét. Viszont életét folytatni akarja a földön is Atyja dicsôségére a világ végéig. Ezt az életet csak általunk, csak bennünk folytathatja. Nekünk kell a földön továbbélô Krisztusnak lennünk. Értelmünket, akaratunkat, szemünket, ajkunkat, kezünket, lábunkat, szívünket, testünket, lelkünket, mindenünket neki kell adnunk, szolgálatára felajánlanunk, hogy a mi kezünk, szívünk, szánk által tovább dolgozzon, szeressen, tanítson, vigasztaljon s dicsôítse mindenben a mennyei Atyát. Így éli tovább az idôk befejeztéig földi áldozatos, szenvedô életét, melyet dicsôségében már nem folytathat. Sôt az égben sem elégszik meg azzal, hogy csak egyedül dicsôítse, szeresse, imádja mennyei Atyját, hanem ezer szívvel, ezer ajakkal akarja ezt tenni, annyi emberben s annyi ember által, ahány csak él és élt és élni fog az egész világon, s ahány csak üdvözül s bejut a mennyei boldogságba. Hogy ezt megtehesse, erre van ránk szüksége. Ezt adjuk mi neki, amikor ô titokzatos módon a kegyelem által lelkünkben megszületik s mi viszont ô általa újjászületünk, s vele egy test, egy lélek leszünk a keresztség és az Oltáriszentség által. Erre a lelki születésre kell készülnünk napról-napra egész életünkön át. De ha ez a lelki születés a kegyelem által minden pillanatban s minden szentség felvétele által meg is ismétlôdhetik bennük, annak külön ünnepe mégis karácsony, mely Krisztus történeti, testszerinti születésével együtt titokzatos lelki születésének emlékét is lelkünk elé állítja. Imádság Felajánlom magamat Szűz Mária és Szent József keze által Jézusnak, hogy bennem és általam folytassa alázatának, engedelmességének, szeretetének, imádságának és összes erényeinek életét. Kérem ôt, legyek neki mintegy új megtestesülése és némileg kiegészítése az Atya nagyobb dicsôségére. Ô nézzen szemem által, ô szóljon ajkam által, ô járjon, ô dolgozzon, ô szeressen bennem, hogy így általa és vele Isten minél jobban megdicsôüljön bennem. Amen. ____________________ 7 Ez az elmélkedés karácsony hetének bármelyik napján végezhetô, kinek- kinek lelki igénye, bensô ösztönzése és áhítata szerint. ======================================================================== December 26. Jézus földi születése[7] Karácsony hete Elôgyakorlatok 1. Szemlélem az isteni Kisdedet, amint pólyákba takarva a szegényes jászolból karjait felém tárja, mintha hívna: ,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én felüdítlek titeket.'' (Mt 11,28) ,,Add nekem, fiam, szívedet!'' (Péld 23,26) Szemlélem Szűz Máriát és Szent Józsefet, amint az isteni Gyermeket imádják. 2. Kérem a kegyelmet, hogy az értem emberré lett s most megszületett Istent bensôleg megismerjem, lángolón szeressem és híven kövessem. Vagy, amint a karácsonyi prefáció oly fenségesen énekli: ,,hogy amikor láthatóan megismerjük az Istent, ez minket a láthatatlan javak szeretetére ragadjon''. I. Jézus születése 1. Mikor Szent József a Boldogságos Szüzet a barlangban letelepítette, ez annak egyik nyúlványszerű elágazásában magános imába mélyedt úgy, mint mikor a lélek a benne jelenlevô Istent megérzi, vagy mint mikor a szentáldozás után az Istent magában tudja. Csakhogy ez az Istenbe-merülés Szűz Máriánál sokkal mélyebb, bensôbb és magasztosabb volt, mint bármely más teremtett lénynél. Nála ez valóságos Istenbe ragadtatás volt. Ebben az elragadtatásban egyesült az édesanya egészen egyedülálló természetes elmélyülése, amikor gyermekének életet akar adni, a lélek misztikus elmélyülésével, amikor ôt a benne élô Isten minden képességében fogva tartja. Ez a kettôs elmélyülés oly csodálatos állapotot létesített a Szent Szűz lelkében, melyrôl még fogalmat is csak nehezen alkothatunk magunknak. Hogy mily hosszú ideig tartott ez a természetes és természetfölötti elragadtatás, nem tudjuk, -- de éjfél után annak legszentebb isteni gyümölcse, a gyermek Jézus látható alakban a Szent Szűz ölébe hullott, szüzessége minden sérelme nélkül. Ó boldog pillanat, melyben a legtisztább földi szemek magának az örök Tisztaságnak szemébe nézhettek elôször! Senki sem volt méltó elôbb meglátni az Istent, mint az, aki minden teremtett lény fölött tisztaszívű volt. (Vö. Mt 5,8) 2. Csak a tisztaszívűek képesek igazán karácsonyt ünnepelni. Az én szívemben is csak akkor lesz karácsony, ha azt a teremtmények rendetlen szeretetétôl egészen megtisztítom, lemosok róla minden bűnt, eltávolítok belôle minden a lelket beszennyezô, önzô szándékot, öncélúságot és egyedül Istennek adok benne helyet. Isten ugyan még a jászolban is megfért, de a szívemben csak akkor fér meg, ha ô egyedül van ott. Erre készültem egész ádventben; most kell elôkészületem gyümölcsét learatnom és a mai szentáldozásomban a számomra megszületett isteni Kisdedet kegyelmeivel együtt szívembe fogadnom. Ó boldog pillanat, melyben nemcsak lelkileg, hanem szentségileg is hozzám betér az értem emberré lett és megszületett isteni Bölcsesség, a Gyermek, akinek vállán van a fejedelemség! (Vö. Iz 9,6) Egész szívet adok neki, kiüresített szívet adok neki, osztatlan szívet adok neki. Jöjj, isteni Gyermek, vedd birtokba, ami a tied, növekedjél bennem tetszésed szerint és szoríts ki szívembôl mindent, ami szent, boldogító jelenléteddel nem fér meg! Átadom magam neked, te légy lelkem feltétlen ura s ne engedd, hogy szívem valaha is másé legyen, mint egyedül csak a tied! II. Szűz Mária és Szent József imádása 1. Szűz Mária volt a megszületett Kisded elsô imádója. De kincsét és boldogságát azonnal megosztotta szűzi hitvesével. Hiszen ez a gyermek a kegyelem-kötötte szűzi frigy következtében egészen Szent Józsefé is volt. Némiképpen neki hozta ôt a világra szűzi hitvese. Azért most odahívja Szűz Mária az ô szűzi hitvesét s együtt imádják gyermeküket az éjtszaka csendjében hosszan és mélyen, a hála, szeretet és meghatottság könnyei közt. Mily szegény az értünk emberré lett Isten! -- gondolják, és mélységes fájdalom hasítja át szívüket, hogy ennek a gyermekké s az ô gyermekükké lett Istennek nem tudnak többet adni. De megnyugtatja ôket ugyanaz a gondolat, mely már a barlangba való letelepülésükkor égi balzsamként enyhítette fájdalmukat: a mennyei Atya, Isten maga így rendelte el s így akarta Fia születését. De azért ez a meggondolás mégsem oltja ki szívük fájdalmát egészen, mert a mennyei Atya csak az emberek hidegségének általa nem akart feltétele alapján rendelte el így az ô Egyszülöttének világra jövetelét. Az embereknek ez a hidegsége fáj szívüknek. Beletekintek szívembe. Mit tapasztalok ott? -- Mit tapasztalok szentáldozásaimban? Mit tapasztalok Jézus érdekei iránt? Mit tapasztalok Egyháza, annak sikerei, örömei, bánata és szenvedései, üldöztetései iránt? Mit tapasztalok felebarátom iránt, akiben Jézus él, akiben hozzám közeledik, akinek személyében kér tôlem valamit? Mit tapasztalok elöljáróim iránt, akik által vezet, int, eligazít és megfedd? Milyen vagyok kegyelmi látogatásaikor, örömben és bánatban? Mily gyümölcsöt terem bennem az elhintett mag? -- Mindez az ô karácsonyi fogadtatását jelenti szívemben. 2. Mennyire törekszenek Szűz Mária és Szent József szívük meleg szeretetével pótolni az emberek hidegségét! Ôk nemcsak az elsô imádók, hanem az elsô engesztelôk is. A betlehemi jászolnál születtek meg Szűz Mária és Szent József lelkében az elsô örökimádó és engesztelô szerzetek és társulatok. Ez a Kisded van ott ma is a szentségi színek alatt, ahol szintén várja az igazak imádását, szeretetét és engesztelését a közömbösek, a hidegszívűek, a bűnösök, a szentségtörôk és istenkáromlók, az élvezethajhászók, a restek és lanyhaszívűek helyett. Nem csatlakozom-e én is hozzájuk Szűz Máriával és Szent Józseffel együtt épp a mai ünnepen, amikor oly sok embernél ismét valóság lesz Szent János szava: ,,Övéi nem fogadák be ôt''? (Jn 1,11) 3. És mekkora a hála, mely szívükbôl a Kisded felé árad! Az egész világ nevében megköszönik a mennyei Atyának ezt az ajándékot. ,,Úgy szerette Isten e világot, hogy az ô egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki ôbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.'' (Jn 3,16) -- Mennyire hiányzik ez a hála manapság! Hány keresztény nem ismeri el, nem akarja elismerni, mit köszön ô a kereszténységnek és annak a Gyermeknek, aki által a kereszténységnek minden áldása ránk lejött! Nemcsak természetfölötti, hanem még földi vonatkozásban is. A kereszténységbôl, Krisztusból élnek, de nem adóznak neki hálájukkal. Készek elpártolni, készek megtagadni hitüket, készek faj- és gépbálványoknak hódolni Krisztus helyett. Készek új megváltókat és üdvözítôket imádni, Krisztus mellé és Krisztus fölé helyezni. Mennyire kell nekem mindezek helyett hálát adnom s hálámat cselekedetekbe öntenem azáltal, hogy Krisztusért és Krisztusból élek egészen! Ezeket az érzelmeket és elhatározásokat öntöm imádságba, mikor Szűz Máriával és Szent Józseffel együtt lélekben a jászol elé borulok, vagy akár valóságban is a tabernákulum elé térdelek s imádom az értem emberré lett Istent, az én megváltásomért a földön megjelent Üdvözítôt. Imádság ,,Istenünk, ki e legszentebb éjtszakát az igaz világosság fényével megvilágosítottad, add, kérünk, hogy annak a világosságnak, melynek titkait itt a földön megismertük, örömeit az égben is élvezhessük. -- Legyen kedves elôtted, Uram, a mai ünnepi áldozat, hogy kegyelmed bôségével e szent cselekmény által hasonlókká lehessünk ahhoz, ki által természetünk isteni természeteddel egyesült. -- Kérünk, Urunk Istenünk, add, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus születését e titkokkal örvendezve ünnepeljük s szent élet által vele egykor tökéletesen egyesülhessünk.'' (Egyházi imák az éjféli szentmisén) ____________________ 7 Ez az elmélkedés karácsony hetének bármelyik napján végezhetô, kinek- kinek lelki igénye, bensô ösztönzése és áhítata szerint. ======================================================================== December 27. Az angyal jelenése[7] Karácsony hete Elôgyakorlatok 1. Elképzelem, amint az angyal nagy fényességben megjelenik a pásztoroknak s mondja: ,,Nagy örömet hirdetek nektek, mert ma született nektek az Üdvözítô.'' (Lk 2,10-11) 2. Kérem az igazi karácsonyi öröm kegyelmét, melyet Jézus tiszta s nagylelkű szeretete biztosít számomra. I. Az ôrtálló pásztorok Szent Lukács mondja, hogy pásztorok voltak azon a vidéken és szabad ég alatt tanyáztak s ôrt álltak az éjtszakában nyájuk fölött. (Lk 2,8) A pásztorokat az egyszerűség, az igénytelenség, az egyenes, ôszinte lelkület, a kötelességteljesítés és bizonyosfokú munkától, idôtôl megedzett kemény külsô élet jellemezte. Ez utóbbira többek közt az ôrtállás éjtszaka idején a szabad ég alatt is figyelmessé tesz minket. Mindmegannyi tulajdonság, mely ôket az angyali látogatásra alkalmassá teszi. Nem ragaszkodnak földi dolgokhoz, nem merülnek el az ideiglenes javak keresésében, virrasztanak s szívük éber a mennyei látogatás befogadására. Oly közel hozzájuk az ég! Majdnem hogy föléjük hajol. Rajtuk szinte szószerint megvalósul, hogy ez éjjel ,,méztôl áradóak lesznek az egek''. Ôk a jövendô Jópásztor elôképei. Azért hirdeti nekik az angyal elsôknek a Jópásztor eljövetelét. S ôk sietnek, hogy neki hódolatukat bemutassák. Ezek a tulajdonságok s erények tesznek engem is alkalmassá, hogy a betlehemi Kisdedet s általában az égi látogatásokat: az angyalokat, a szenteket, a Szűzanyát, Jézust fogadhassam. A keresztény aszkétika s misztika nem a föllengzô, nem a felhôs utakon járó lelkekben találja meg igazi talaját, hanem az egyszerű lelkekben, azokban, akikrôl a Jópásztorrá nôtt betlehemi Kisded mondja majd egykoron: ,,Ne félj, te kisded nyáj! mert tetszett a ti Atyátoknak hogy nektek adja az országot.'' (Lk 12,32) Elszakadás a földi dolgoktól, bizonyos kemény külsô életmód, magvas kötelességteljesítés s figyelés az isteni sugallatokra készíti elô lelkemet Isten nagyobb kegyelmeire: ,,Adjátok el, amitek van, és adjátok oda alamizsna gyanánt; készítsetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset mennyekben, hol a tolvaj hozzá nem fér, és a moly meg nem rontja. Mert ahol kincsetek van, ott lesz a szívetek is.'' (Lk 12,33-34) II. Az örömet hirdetô angyal Az ôrtálló pásztoroknak egyszerre csak angyal jelenik meg, s csodálatos égi fény veszi körül ôket. Ez az elsô pillanatban nagy bensô megindulást és félelmet kelt lelkükben. Megfigyelhetjük a kinyilatkoztatás történetében, hogy a természetfölötti jelenések mindig bizonyos hirtelenséggel jönnek és mennek, épp azért, mert nem természetes folyamatok készítik elô azokat. Egy más világ betörése ez a mi természetvilágunkba. Üstökös, mely más csillagrendszerbôl jön el hozzánk. A hirtelenség mellett a szent félelem, mely azok közvetlen hatása, jellemzi a mennyei jelenéseket. Így látjuk azt Dánielnél, Zakariásnál, így a feltámadás után a szent asszonyoknál. A tanítványoknál is a hajóban, mikor Jézus a tengeren közeledik feléjük, és az utolsó vacsora termében, mikor zárt ajtók mögött megjelenik nekik. Így itt is a pásztoroknál, amint az evangélium mondja: ,,Megfélemlének nagy félelemmel.'' (Lk 2,9) De ennek a félelemnek is viszont jellemzôje, hogy épp oly gyorsan felváltja a béke és az öröm. Mondhatni állandó szó az égi jelenések, az angyalok, Jézus ajkán: ,,Ne féljetek!'' Itt is azt mondja az angyal a pásztoroknak: ,,Ne féljetek; mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, mely lészen az egész népnek, minthogy ma született nektek az Üdvözítô, ki az Úr Krisztus, Dávid városában.'' (Lk 2,10-11) Ezzel megjelöli az angyal a karácsonyi öröm igazi tárgyát. Ez nem más, mint az Üdvözítô születése, Isten látogatása a földön, a bűnbocsánat, a mennyei béke kiáradása a világra: ,,Ma az egész világon méztôl áradóak lettek az egek.'' (Kar. resp.) Csak az ünnepelhet igazán karácsonyt, aki ezt az örömöt megérti, akinek több az ég, mint a föld, több a lélek, mint a test, több a mennyország, mint a földi királyság, több a bűn nyomora, mint földi kincsek elvesztése, több a szív békéje, mint birodalmak meghódítása. Jelet is ad az angyal, melyen szavai igazságát megismerhetik: ,,Ez nektek a jel: találni fogtok egy kisdedet, pólyákba takarva és jászolba fektetve.'' (Lk 2,12) Ezek az újonnan született király jelvényei: az alázat, az engedelmesség és a szegénység. Kisded lett az ég ura, pólyák kötik meg mindenható erejét, jászol a trónja. Mert az ô országa nem e világból való. (Vö. Jn 18,36) -- Iparkodom megismerni Szíve legbensôbb szándékait és érzelmeit, hogy magam is kövessem és hasonló legyek hozzá. III. Az Istent dicsôítô angyalok sokasága ,,És azonnal menyei sereg sokasága vette körül az angyalt és dicsérte az Istent, mondván: Dicsôség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!'' (Lk 2,13-14) -- Mily dicsôséges Istennek ez az eljövetele a földre! Minden földi elrejtettsége mellett, sôt épp ezzel szemben és ennek ellenére mily dicsôséges! Az éjtszaka csendjében, a világ szeme elôl elrejtve, istállóba utasítva, jászolba temetve, mégis megmozgatja az égi seregeket és magához vonzza a földön is a jóakaratú embereket. Mintha csak fennhangon hirdetné, hogy nem kell neki a földi dicsôség, nem kell neki a fény és a pompa. Vonzza majd egykor a királyokat is, de nem azért, hogy fényükbe temetkezzék és aranyukban gyönyörködjék, hanem csak azért, hogy ôket is a bűn szolgasága alól felszabadítsa és Megváltójuk legyen. De elôbb a pásztorokat, a szegényeket hívja, hogy megmutassa: az ô országa nem a föld hatalmasainak kegyén épül fel, hanem az ô kegyét kell, hogy a föld hatalmasai is keressék. Ez a rejtett Isten, ez a betlehemi Kisded utat tör majd magának Heródes ármánykodása, a világ hatalmasainak agyarkodása ellenére is. Utat tör magának a századokon át, és ô lesz a századok halhatatlan királya s országának nem lesz vége. (Vö. 1Tim 1,17; Lk 1,33) Ôt nevezik majd csodálatosnak, erôsnek, a jövendôség atyjának, a béke fejedelmének. (Vö. Iz 9,6) Ilyenek Isten művei. Lenézett, alig ismert forrásból fakadnak és hatalmas folyamokká nônek meg s elárasztják a világot és magukkal ragadják a lelkek ezreit. Mert nem Isten gondolatai a mi gondolataink és a mi utaink nem Isten utai. (Vö. Iz 55,8) Dicsôség és béke: ez az angyali ének kettôs jelszava. Dicsôség az Istennek és békesség az embernek. Ez a karácsonyi éjtszaka kettôs szent ajándéka. Istennek dicsôség az, hogy ismét visszaadja a békét a bűn által békétlenné, bolygóvá lett embernek, s az ember abban leli meg békéjét, ha jóakarattal már nem a maga állhatatlan, múló, hanem egyedül csak Isten örök, múlhatatlan dicsôségét és szent akaratát keresi. Ezt kérem a magam és az egész világ számára az imádságban. ,,Isten, ki e legszentebb éjtszakát az igaz világosság fényével megvilágosítottad, add, kérünk, hogy annak a világosságnak örömeit élvezhessük az égben, melynek titkait itt megismertük a földön.'' (Éjféli mise könyörgése) ____________________ 7 Ez az elmélkedés karácsony hetének bármelyik napján végezhetô, kinek- kinek lelki igénye, bensô ösztönzése és áhítata szerint. ======================================================================== December 28. A pásztorok a jászolnál[7] Karácsony hete Elôgyakorlatok 1. Elképzelem a pásztorokat, amint a jászolnál térdelnek és az isteni Kisdedet imádják. 2. Kérem a kegyelmet, hogy én is ily ôszinte, egyszerű és szeretô lélekkel imádjam az értem emberré lett Istent, s neki egész szívemet és szolgálatomat felajánljam. I. A pásztorok imádása Az angyal szavára a pásztorok azonnal útnak indulnak. Egymást buzdítják és sietve mennek Betlehembe, hogy lássák, amit az angyal nekik hirdetett. Viselkedésükbôl megtanulom az isteni akarat, a sugallatok, az engedelmesség szavának gyors követését, minden jó dolognak lehetôség szerint azonnali, habozás és tétovázás nélküli, bár megfontolt és körültekintô keresztülvitelét. Megfigyelem és megcsodálom a pásztorokban az egyszerű, mély hit bensôségét és elevenségét. Nem kételkednek, nem vonakodnak, nem késlekednek. Ezért meg is van a megérdemelt jutalmuk: ,,Megtalálták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvô Kisdedet.'' (Lk 2,16) Mily bôséges, mily túláradó jutalom! Megtalálták mindazt, ami a legértékesebb, a legnagyobb, a legszebb, a legszentebb, a legjobb a világon: Jézust, Máriát, Szent Józsefet. Ez a három személy egymástól elválaszthatatlan. Bizonyára Szent József vezette be ôket a barlangba Máriához és Jézushoz. Mária pedig ,,megmutatta neki méhének áldott gyümölcsét'' és karjaikba adta a világ reménységét, hogy imádják és szeressék. Mily boldogok ezek az egyszerű pásztorok, akik Augusztus császár kincseinél nagyobb kincset hordanak karjukon és szívükben. De nem kevésbé, sôt inkább boldog vagyok én, ha a szentmisében ugyanezt az isteni Kisdedet kezemben tartom s a szentáldozásban szívembe is fogadom. Kivel a világon cserélném fel az én túl nagy boldogságomat?! II. A pásztorok visszatérnek A pásztorok az újonnan született Messiás király elsô apostolai. Még mielôtt a királyok megjelentek volna, Keresztelô Szent János prédikációja elôtt, még mielôtt az apostolok kivitték volna a nagy világba a Megváltó evangéliumát, már a pásztorok ,,elhíresztelték a beszédet, melyet nekik a gyermek felôl mondottak''. (Lk 2,17) Mily örömmel, mily lelkesedéssel tették! Meg is volt az eredménye. Mert ,,mind, akik hallották, csodálkozának azokon, miket a pásztorok beszéltek nekik''. (Lk 2,18) Ôk maguk pedig lelkükben meggazdagodva tértek haza. Hála tölti be szívüket. Magasztalják és dicsérik az Istent, aki ily csodálatos dolgokat mutatott meg nekik. Hitük még jobban megerôsödött, mert beteljesedve látták mindazt, amit az angyal nekik hirdetett és ígért. (Vö. Lk 2,20) Az isteni működés jele a lelki öröm. Ez megmarad az isteni látogatás után is és békével árasztja el a lelket. Ez az állandó béke a legbiztosabb jele Isten szellemének. ,,Az Isten országa béke és öröm a Szentlélekben.'' (Róm 14,17) De az öröm kiáradni törekszik, a lelki öröm mindig apostoli is. Amint a nagy titok öröme Szűz Máriát is Erzsébethez vitte, úgy a pásztorokat is apostolokká tette. Engem is azzá tesz. S ha nem tesz azzá, akkor még valamiképp önzô az örömöm, akkor még nem a tiszta szeretetbôl fakad. Azon leszek, hogy mindig olyan legyen az örömöm, amilyen a pásztoroké és Szűz Máriáé volt. Ezt kérem Szűz Mária és Szent József közvetítésével az isteni Kisdedtôl. IlI. Szűz Mária szívében megôrzi a történteket Az Istenbôl fakadó öröm nemcsak apostoli, hanem egyúttal szerény és bensôséges is. Erre int maga Szent Pál. (Vö. Fil 4,5) Ilyen volt Szűz Mária öröme. Mindaz, amit a pásztorok mondottak, a legbensôségesebb örömmel töltötte be lelkét. De ez az öröm nem nyilvánult meg beszélgetésekben vagy szertelen áradozásokban, hanem szívébe zárult. Amint a nagy titok Názáretben még szűzi jegyesével szemben is lezárta ajkát, úgy most sem nyitja meg hiú beszédekre, hanem szent megilletôdéssel, hálával és szeretettel tölti be szívét: ,,Mária megjegyezte mindeme dolgokat, szívében forgatván.'' (Lk 2,19) Szűz Mária itt a szemlélôdô lélek példaképe, aki a benne elhintett isteni magot nem hagyja terméketlenül elveszni, hanem megôrzi és szűntelenül táplálja vele bensô életét. Ez a bensô élet külsôleg is megnyilvánul az erényekben, melyeknek a szemlélôdés magvát és csíráját rejti magában. A mag pedig soha tétlen nem lehet, hanem lassanként a szemlélt eszmény képmására alakítja át a lelket. Így lesz Szűz Mária nemcsak testileg, hanem lelkileg is Jézus anyja, mert Jézus hű képét lelkében is kialakítja. Ez Jézus lelki születésének titka a mi szívünkben is. Amint a pásztorok a hit és a szeretet által szívükben magukkal vitték a betlehemi Kisded képét és életükben napról-napra jobban kialakították, úgy vigyük mi is magunkkal Jézust az életbe s miután magunkban tökéletesen kialakítottuk, alakítsuk ki az ô képét másokban is. Így leszünk a szentatyák szava szerint kétszeresen is Krisztus szülôi: egyrészt, mikor neki a hit, a szeretet és a követés által lelkünkben új életet adunk; másrészt, mikor ôt apostoli buzgalmunk által mások szívében is világra hozzuk. Imádság ,,Kérünk, mindenható Isten, add nekünk, akiket megtestesült Igéd új fénye elárasztott, hogy cselekedeteinkben az tündököljön, ami a hit által lelkünkben fényeskedik.'' (Hajn. mise könyörg.) ____________________ 7 Ez az elmélkedés karácsony hetének bármelyik napján végezhetô, kinek- kinek lelki igénye, bensô ösztönzése és áhítata szerint. ======================================================================== December 29. A karácsonyi szentmisék ünnepi gondolata[7] Karácsony hete Elôgyakorlatok 1. Hittel szemlélem az Ige örök születését az Atyától s ennek földi vetületét: születését Betlehemben és az emberek szívében. 2. Kérem a kegyelmet, hogy hittel és szeretettel, alázattal és tanulékony lélekkel fogadjam magamba az értem megszületett isteni Bölcsességet. I. Isten-közelség és Isten-távolság Az éjféli szentmise introitusa elvezet minket az Ige örök születéséhez az Atyától. Ezzel az ünnepi akkorddal vezeti be az Egyház a karácsonyi liturgiát, és mondhatni az égi karácsonyból kiindulva, érteti meg velünk a látható karácsonyt, a betlehemi éjtszakát, és a lelki karácsonyt, Isten megszületését szívünkben. ,,Az Úr mondá nekem, zengi a mise bekezdése: Fiam vagy, én ma szültelek téged.'' (Zsolt 2,7) Miért is ármánykodik a világ és harcol, nehogy ez a dicsôséges Király a földön is megszülessék és királyságát ránk is kiterjessze? ,,Miért agyarkodnak a pogányok, kérdi, és gondolnak a népek hiúságokat?'' (Zsolt 2,1) Mintha csak félne az ember, ha Isten az ô közelébe jön. Mintha biztosabbnak, boldogabbnak érezné magát az Isten-távolságban, a nagy idegen országban, a bűn hazájában, tékozló, de meg nem térô fiú módjára. (Vö. Lk 15,13) Mintha csak Heródes módjára földi kincseit féltené az égi királytól; pedig neki szól az egyházi himnusz szava: ,,Nem veszi el a mulandó országokat, aki azért jön, hogy az égi országot hozza nekünk.'' Szenvedélyeink tesznek minket Heródesekké: büszkeségünk, érzékiségünk, fösvénységünk, hatalomvágyunk, mert félünk, hogy Isten elveszi tôlünk, amihez szívünk rendetlenül ragaszkodik. Ez az oka, hogy nem akarjuk, hogy ô uralkodjék rajtunk (vö. Lk 19,14); ezért mondják sokan: Öljük meg az örököst, és mienk lesz az öröksége (vö. Mt 21,38); ezért nem fogadják be övéi az égbôl jövô királyt (vö. Jn 1,11). Pedig a boldogság és a szív békéje csak nála találhatók: ,,Vegyétek magatokra az én igámat, mondja, és tanuljatok tôlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű; és nyugalmat találtok lelketeknek.'' (Mt 11,29) Ô egyedül hozza nekünk a karácsonyi békét. Azért jelenik meg köztünk kisded alakjában, hogy elvegye tôlünk ezt a hamis ,,istenfélelmet'', mely annyira ellentétben áll az istengyermeki lelkülettel. Pedig erre az istengyermekségre születtünk ma, karácsony ünnepén. ,,Megjelent Üdvözítô Istenünk kegyelme minden embernek, mondja az éjféli szentmise leckéje, Szent Pál szavaival, s arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget s a világi vágyakat.'' (Tit 2,11- 12) A Gyermek kedvessége elfogadhatóvá teszi a tanítás szigorúságát, s ki ne hinné el az alázat, a szegénység, a kereszt evangéliumát, ha ily kedves Kisded példája s ajka hirdeti azt! Ezért is közelednek hozzá elôször a pásztorok, az egyszerűek, a kicsinyek. Ôk találják meg elôször azt az Istent, aki a világra jött, hogy szegény lehessen, hogy a szegénység és szívbeli alázat, az egyszerű lélek evangéliumát hirdesse; azt az Istent, aki mondotta: ,,Hálát adok neked, Atyám, hogy elrejtetted ezeket a bölcsektôl és okosaktól, és kinyilatkoztattad a kisdedeknek.'' (Mt 11,25) Nekik és valamennyi embernek, akik velük egyakaratúak, igazán örömet jelent a karácsony: ,,Nagy örömet hirdetek nektek, mondja az angyal, minthogy ma született nektek az Üdvözítô,'' (Lk 2,10-11) De meg is adja a jelet, melyen az égi királyt meg lehet ismerni: ,,Találni fogtok egy kisdedet, pólyákba takarva és jászolba fektetve.'' (Lk 2,12) A feltételt is hirdeti, mely a karácsonyi öröm alapja: ,,Békesség a földön a jóakaratú embereknek.'' (Lk 2,14) De a kevélyeket szintén megtöri az ô kegyelmének mindenható ereje. A karácsonyi örömhír szelídekké teszi a kemény harcosokat és alázatosakká a büszke fejedelmeket. A keresztvíz alatt meghajlik a hódítók gôgös nyaka és békejobbot nyújtanak egymásnak az ellenséges hadak. Így teszi Isten a ,,béke fejedelmének'' lábai zsámolyává az ô ellenségeit, amint az éjféli mise gradualéja énekli. II. Karácsony az isteni fény kiáradása Az ünnepek liturgiáját betöltô központi gondolatot legjobban a szentmise könyörgése fejezi ki. A karácsonyi éjféli szentmise könyörgése azt mondja, hogy Isten ebben a szent éjtszakában a sötétségbe elmerült földkerekséget az igaz világosság fényével megvilágosította. A prefációban pedig énekli, hogy ,,a megtestesült Ige titkával lelkünkre dicsôségének új fénye sugárzott''. Minden élô lény elsôsorban a világosságot keresi. Világosság nélkül nincs élet a földön. A szellem világában is elsô az igazság világossága. Azért küldi le Isten az ô személyes Bölcsességét a földre, akit a megismerés által ,,a szentek fényességében a hajnali csillag elôtt'' (grad., áld. ima), vagyis öröktôl fogva szült, hogy eljövetelével a sötétségben és a halál árnyékában sínylôdô emberiséget megvilágosítsa. Ezt mondotta már Zakariás is az ô hálaénekében, mikor fia -- a Megváltó elôfutára -- megszületett. Ezt mondta még régebben Izaiás próféta: ,,A nép, mely sötétségben járt, nagy világosságot látott; akik a halál árnyékának országában laktak, nagy fény támadt nekik.'' (Iz 9,2) Azért ragyogja körül Isten fényessége a pásztorokat, mikor az angyal megjelenik nekik (evang., Lk 2). Azért zengi a hajnali mise bekezdése Izaiás próféta szavával: ,,Világosság támad ma nekünk, mert Urunk született.'' És a graduáléban: ,,Isten az Úr, és megvilágosít minket.'' (Zsolt 117) ,,Szent napra virradtunk, zengi a nappali mise graduáléja, jertek népek és imádjátok az Urat; mert ma nagy világosság jött le a földre.'' (Zsolt 97) Jézus születése hozza meg a világnak az egy igaz Isten ismeretét, az erkölcsi törvény tisztaságát, az Isten bensô élete titkainak feltárulását s ezzel saját istenfiúságunk boldogító tudatát, a lélek, az örök cél, a földi élet jelentôsége tiszta megértését, a család, a társadalom, az emberi méltóság és testvéri egység homálytalan megismerését és értékelését. E nélkül a világosság nélkül sötétségben, öröm nélkül botorkál a világ és a lélek. Viszont ez a világosság örömöt áraszt beléje: Vigadjanak az egek és örvendjen a föld az Úr színe elôtt; mert eljött.'' (Zsolt 95; éjf. mise offert.) ,,Íme, nagy örömet hirdetek nektek, mert ma született nektek az Üdvözítô.'' (Lk 2; éjf. mise evang.) Ez az öröm átragyog az örökkévalóságba, ha a nyert világosság titkai nemcsak hitünk megismerésében, hanem életünkben s cselekedeteinkben is tündökölnek; ha -- amint a hajnali mise könyörgése mondja -- a megtestesült isteni Ige fénye, mely a hit által lelkünkben tündököl, cselekedeteinkben is felragyog. Akkor élvezzük majd az égben is annak a világosságnak örömeit, melynek titkait itt a földön a karácsonyi fény kiáradása által megismertük. (Éjf. mise könyörg.) III. Karácsony az Isten-hasonlóság ünnepe Karácsony az isteni s az emberi természet egyesülésének ünnepe. A megszületett Istenember személyében egyesül a két természet. De ezáltal az egész emberi nem és a mi közös emberi természetünk is egyesül Istennel. Hiszen a mi törzsünkbôl, a mi családunkból választotta ki Isten azt a természetet, mellyel a legszorosabb személyes egységbe lépett a megtestesülés által. Így mindnyájunkat beleoltott az ô istenségébe, Krisztus titokzatos testébe. Amikor ô hozzánk hasonló lett emberi természetünkben, akkor minket is magához hasonlókká tett isteni természetének közlése által. Ez a hasonlóság azonban még nagyobb, még tökéletesebb hasonlóságot követel tôlünk cselekedeteink szentsége, egész belsô világunk átalakulása s külsônknek a belsô istenhasonlósághoz való idomulása által. Ezt kérjük az éjféli szentmise csendes imádságában, mikor azért könyörgünk, hogy ,,e szent cselekmény által hasonlókká lehessünk ahhoz, ki által természetünk az isteni természettel egyesült''. Ezt kérjük áldozás után is, hogy a karácsonyi öröm ne legyen lelkünkben csak terméketlen, meddô érzelem, hanem egyesítsen minket Krisztussal szent élet által tökéletesen. Ennek alapja a mi Krisztusba oltódásunk a keresztség szentsége által, ez a mi lelki újjászületésünk Krisztus földi születése hasonlatosságára. ,,Megjelent Üdvözítô Istenünk jósága és emberszeretete, mondja Szent Pál a hajnali mise leckéjében, megmentett minket, nem az igazság cselekedeteiért, melyeket véghezvittünk, hanem az ô irgalmassága folytán, éspedig a Szentlélek eszközölte újjászületés és megújítás fürdôje által, kit bôségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítônk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.'' (Tit 3,4-7) Ezt fejti ki részletesen az éjféli szentmise leckéje is, mikor ugyancsak Szent Pál szavaival mondja: ,,Éljünk józanul, igazan és jámborul e világon, várva a boldog reménységet s a nagy Isten és Üdvözítônk, Jézus Krisztus dicsôségének eljövetelét, ki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól s jócselekedetekre igyekvô, tulajdon népévé tisztítson.'' (Tit 2,12-14) IV. Karácsony a lelki újjászületés ünnepe Karácsony a mi lelki újjászületésünk ünnepe is. Ez visszavezet minket lélekben abba a templomba, ahol minket megkereszteltek. Ott a keresztkútnál ringott a mi lelkünk bölcsôje. Abból a vízbôl születtünk újjá Isten gyermekeivé a Szentlélek ereje által. Ott volt a mi lelki karácsonyunk, amikor a lélek sötét éjtszakájából az ô csodálatos világosságába hívott meg minket az Isten, és mi az ô népévé, az ô templomaivá lettünk, melyben ô megközelíthetetlen fényben lakik. (Vö. 1Pt 9-10; Tim 6,16) Ott lett nemcsak Isten, a mennyei Atya a mi atyánk, nemcsak Jézus a mi testvérünk, hanem a Szűzanya is a mi anyánk. Mert annak az édesanyja, aki által Isten gyermekei és az ô titokzatos testének tagjai lettünk, a mi lelkünknek is édesanyja. S aki Krisztust világra hozta, az Krisztus titokzatos testének tagjait is lelkileg világra szüli. Ezért jelenti karácsony számunkra nemcsak Istentôl, hanem Szűz Máriától való lelki születésünknek is emlékünnepét. És keresztségünk, a mi lelki karácsonyunk, nemcsak a mennyei Atya, hanem Szűz Mária gyermekeivé is tesz minket a mi elsôszülött ,,nagy testvérünk'' kegyelme által, aki most mint kisded fekszik elôttünk a jászolban. Imádság A harmadik karácsonyi szentmise áldozás utáni imádságával kérem én is: ,,Mindenható Istenünk, add, hogy a világ ma született Megváltója, aki isteni újjászületésünk szerzôje lett, halhatatlanságunknak is ô legyen adományozója.'' ____________________ 7 Ez az elmélkedés karácsony hetének bármelyik napján végezhetô, kinek- kinek lelki igénye, bensô ösztönzése és áhítata szerint. ======================================================================== December 30. A karácsonyi zsolozsma[7] Karácsony hete Elôgyakorlatok 1. Szemlélem az Isten Fiát a jászolban mint uralkodót, amint szeretetével s kegyelmével magához vonzza a népeket és a lelkek millióit, köztük engem is. 2. Kérem a kegyelmet, hogy a karácsonyi titok mélységét s a benne rejlô megfoghatatlan irgalmat s az általa nekünk jutott gazdagságot megismerjem, érte hálát adjak s azt Isten dicsôségére, lelkem javára életemben hasznosítsam. A karácsonyi zsolozsma fôleg a következô gondolatokat s érzelmeket önti bele az ünnep antifonáiba s responsoriumaiba: 1. az elveszett emberi nem visszatalál Istenhez, 2. a mennyei béke az égbôl leszáll a földre, 3. az emberré lett Isten és a gyermeket szülô Szűz csodája jelenik meg elôttünk. I. Az ember visszatalál Istenhez ,,Ma született nekünk a Szűztôl a kegyes égi Király, hogy az elveszett embert visszavezesse a mennyek országába. Örvendez az angyalok serege, mert az örök üdvösség megjelent az emberi nem számára.'' (1. resp.) Ez a karácsonyi öröm elsô oka. Karácsony a bűn jármától, a sátán rabságából való felszabadulás ünnepe. Karácsony a nagy tékozló fiú, az ember visszatérése az apai házba, Istenhez. Vagy még sokkal jobban: a kegyes irgalmas atya leereszkedése az elveszett fiúhoz; megy és felkeresi ôt, elsôszülött fiát küldi, hogy eltévedt, elveszett testvérét az apai házba visszavezesse. Ezért karácsony a lelki szabadság, de egyúttal a boldog visszatérés és a szent béke ünnepe. Errôl a felszabadulásról szól az ünnepi könyörgés: ,,Add, kérünk, mindenható Isten, hogy Egyszülötted földi születése minket a bűn igájától megszabadítson, mely alatt a régi szolgaság fogva tart.'' Ezért örved az Egyház a harmadik mise graduáléjában: ,,A föld minden határa látta Istenünk szabadítását; örvendezzetek az Istennek minden föld. Kijelentette az Úr szabadítását a nemzetek színe elôtt, kinyilatkoztatta igazságát.'' (Zsolt 97) A csendes imában is azért könyörög, hogy Isten minket a karácsonyi titok kegyelme által a bűn minden szennyétôl megtisztítson. Csak aki bele tudja élni magát a pogányság négyezeréves rabszolgaságába, csak aki a mai pogány világ sivárságát ismeri, csak aki maga is szenvedett a bűn szolgasága alatt s átérezte vagy másokban látta mindazt a nyomort, szerencsétlenséget, szolgaságot, szenvedést, mely a bűn nyomában jár, csak az tudja kellôkép megérteni az ajándékot, a kegyet, melyet a bűn járma alól való felszabadítással karácsony ünnepe nekünk hozott. Az ilyen lélek tudja egész szívbôl mondani: ,,Ma felragyogott számunkra a megváltás új napja, a régi adósság eltörlésének napja, az örök boldogság napja.'' (2. resp.) II. A földre szállott mennyei béke ,,Ma az égbôl az igazi béke szállt le hozzánk a földre, ma az egész világon méztôl áradóak lettek az egek.'' (2. resp.) -- Mintha egy nagy békecsókban lehajolt volna az ég a föld fölé s egész édességét kiöntötte volna a világra. A földi béke, mely Jézus születésének kísérôje volt, csak kedves mellékzöngéje annak az isteni békének, melyben a menny a földet, Isten az embert, az atya a tékozló fiút, a jó pásztor az elveszett juhot magához ölelte. Ez a béke visszaadta az emberi szívnek a nyugalmat és boldogságot. Ez a béke kiegyenlítette az ég s a föld között tátongó mély szakadékot az irgalom s a bocsánat teljességével. Ez a béke jóbarátokká tette az ellenségeket s az ember lelkében alávetette a szenvedélyek vadállatait az értelem, a természet vadhajtásait a kegyelem uralmának. Csak a karácsonyi titok komoly megszívlelésébôl és ôszinte átélésébôl fakadhat ma is a világ és az ember számára az igazi, a tartós, a soha meg nem bontható s meg nem zavarható béke. Nem a szuronyokon és az ágyukon, hanem a betlehemi jászol szegényes deszkáin épül fel a világ békéje. Ez mutatja meg ennek a jászolban fekvô gyermeknek hatalmát, melyrôl a próféta mondja: ,,Kisded született nekünk és fiú adatott nekünk, kinek vállán van a fejedelemség és nevét csodálatosnak, tanácsadónak, Istennek, erôsnek, a jövendôség atyjának, a békesség fejedelmének fogják hívni.'' (Iz 9,6) Ô lesz szerzôje annak a nagy örömnek, mellyel vigadni fognak, mint akik vigadnak aratáskor, amint a gyôzedelmesek örvendenek a szerzett zsákmánynak. Ô töri majd szét a zsarnokság igáját és hozza meg a szakadatlan béke uralmát. (Iz 9,3-5) ,,Az ô napjaiban a béke bôsége lesz, és uralkodni fog.'' (Vö. Zsolt 71,7-8) Övé az ég s övé a föld; a földkerekségét s ami azt betölti, ô alapította: jog és igazság székének alapja. (Offert., Ps. 88) Ez a karácsony dicsôsége. Azért hív fel minket az Egyház: ,,Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett.'' (Ps. 93. Introit.) És az angyal hirdeti: ,,Dicsôség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.'' (Lk 2,14) III. Az emberré lett Isten és a gyermeket szülô Szűz csodája ,,Ó csodálatos nagy és szent titok, kiált fel a mai napon az Egyház, hogy az állatok a jászolban feküdni látják Urukat, aki a földön megszületett.'' (4. resp.) Valóban csodadolgokat művelt az, akinek ,,csodálatos'' a neve. A láthatatlan, felfoghatatlan Isten látható, fogható, érzékelhetô, tapintható lesz. Már nemcsak az értelem képes a látható jókból felismerni azt, aki van (vö. Bölcs 13,1), hanem az érzékek is szemlélik és foghatják Alkotójukat, aki mint gyermek a jászolban fekszik. Állatok lehellete melengeti, állatok szeme láthatja, állatok részvéte veszi körül a láthatóvá, foghatóvá, emberré, gyermekké lett Istent. Láthatóvá lett, hogy az embert a láthatatlan javak szeretetére ragadja. (Kar. pref.) Aki a mezôk liliomait ruházza, a kemény szalmán fekszik a jászolban. Aki a csillagok lángjait gyújtja, fázik a hideg éjtszakában. Aki az ég madarait táplálja, kevéske tejjel megelégszik, melyet szűzi emlô nyújt neki. Ó, mily csodálatos ez a szűzi anyaság maga! ,,Ó Boldogságos Szűz, -- kiált fel ismét az Egyház -- akinek szent teste méltó volt az Úr Krisztust hordani. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled!'' (2. resp.) ,,Boldogságos Isten anyja, Mária, -- mondja tovább -- akinek szent teste sértetlen maradt, ma szülte a világ Megváltóját. Boldog ô, aki hitt, mert beteljesedett rajta minden, amit neki mondott az Úr.'' (5. resp.) ,,Szent és szeplôtelen Szűz, -- folytatja -- nem tudom, hogyan is dicsérjelek; mert akit az egek nem tudtak befogadni, azt méhedben hordottad. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.'' (6. resp.) ,,Boldog Szűz Máriának teste, mely az örök Atya Fiát hordta, és boldogok az emlôk, melyek az Úr Krisztust táplálták, aki ma a világ üdvösségéért a Szűztôl születni kegyes volt.'' (7. resp.) Ily szavakkal dicsérte késôbb az Üdvözítô Anyját az az asszony, aki felkiáltott: ,,Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlôk, melyeket szoptál.'' De Jézus kiigazítja dicséretét e szavakkal: ,,Sôt inkább boldogok, kik az Isten igéjét hallgatják és megôrzik azt.'' (Lk 11,27-28) Ezekkel a szavakkal rámutatott arra a boldog valóságra, hogy az isteni Ige, Jézus befogadása, megszületése által lelkünkben mi is valamiképp Szűz Mária boldogságában részesülhetünk. Hiszen ugyancsak ô mondotta más helyen, mikor hírül adták neki, hogy édesanyja és rokonai kint várják: ,,Ki az én anyám, és kik az én atyámfiai? És kiterjesztvén kezét tanítványai felé, folytatja az evangélista, mondá: Íme az én anyám és az én atyámfiai. Mert aki Atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben vagyon, az az én fivérem és nôvérem és anyám.'' (Mt 12,48- 49) Ezt a lelki megszületését Jézusnak akarjuk átelmélkedni a következô elmélkedésben. Ez lesz a karácsonyi ünnep legszebb eredménye, ha Jézus, az isteni Ige minél tökéletesebben lelkünkben is megszületik. Ezt kérem már most az imádságban: ,,Jézus, ki élsz Szűz Máriában, jöjj és élj énbennem szentséged szellemében, erôsséged teljességében, erényeid igazságában, utaid tökéletességében, titkaid egységében és uralkodjál szellemed erejével minden ellenséges hatalom fölött Atyád dicsôségére. Amen.'' ____________________ 7 Ez az elmélkedés karácsony hetének bármelyik napján végezhetô, kinek- kinek lelki igénye, bensô ösztönzése és áhítata szerint. ======================================================================== December 31. Lelki karácsony[7] Karácsony hete Elôgyakorlatok 1. Elképzelem az isteni Kisdedet, amint különféle változatban a szentostya színe alatt, az égben, testvérem személyében jelenik meg nekem, s amint kegyelmével, jelenlétével lakást vesz szívemben. 2. Kérem a kegyelmet, ,,hogy a hit által Krisztus lakjék szívemben, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva legyek, és beteljek az Istennek egész teljességével''. (Vö. Ef 3,17-19) I. Négyféle lelki karácsony Ahányféle a Krisztus megjelenése közöttünk, annyiféle a karácsony is. 1. Krisztus mint ember látható alakban megjelent a betlehemi éjtszakában: ez volt az elsô karácsony. Erre készítette elô a világot a négyezeréves nagy ádvent, melyben az emberiség az Üdvözítô után sóhajtozott és epedett. Ez a karácsony számunkra már elmúlt, csak annak emléke újul meg évente szívünkben. De ez az emlék egyúttal lelki megismétlése az elsô karácsonynak, mert annak kegyelmét szüntelen közli lelkünkkel. Karácsony ennek a kegyelmi megújulásnak is sajátos ünnepe. 2. De Krisztus nap-nap után megjelenik a szentségi színek alatt is az Oltáriszentségben. Nap-nap után mintegy újból megtestesül a kenyér és bor színe alatt s az oltáron újból megszületik. Onnét pedig szívünkbe jön a szentáldozásban. Azért minden szentmise, minden szentáldozás új karácsony, melyen Krisztus leszáll hozzánk a földre. Ezért is énekli az Egyház Úrnapkor a karácsonyi prefációt és fejezi be himnuszait ugyanazokkal a szavakkal, mint karácsonykor és a Mária-ünnepeken. 3. Megjelenik Krisztus életünk végén is, amikor bevezet minket istenségének látására a mennyországba. Olyan ez, mint mikor a gyermekek a szomszéd szobában várnak, hogy elhúzzák a függönyt s meglássák a gyönyörű karácsonyfát, melyet szüleik nekik készítettek. Halálunk pillanatában (vagy amikor a tisztítótűzbôl kiszabadulunk) húzza el Isten keze a függönyt lelkünk szeme elôl, s mi ott állunk a mennyország gyönyörű karácsonyfája elôtt. Isten maga az a gyönyörű karácsonyfa, az ô tiszta látását jelképezik az égô gyertyák. Mint a gyermek a fényes karácsonyfa elôtt, úgy áll ott a lélek s nem tud betelni Isten látásával. Ez az égi karácsony, melyre ez a földi élet az elôkészület, az ádvent. 4. Megjelenik Krisztus testvérünk személyében is, fôleg a szegények és szenvedôk alakjában. Azért látogatjuk és ajándékozzuk meg a szegényeket épp karácsonykor, mert Krisztust látjuk bennük. Mily szép és kegyelemteljes karácsony ez a szegények és szenvedôk közt a nyomor telepein, a kórházakban, a betegágynál, egyes nagy szenvedôknél! Ilyen karácsonyunk év közben is sokszor lehet, de maga karácsony ünnepe a legszebb nap, melyen magunk megadhatjuk magunknak azt a vigaszt és kegyelmet, hogy Krisztus ily alakban látogasson meg bennünket. Minél gyakrabban volt ilyen karácsonyunk a földön, annál szebb, annál boldogabb karácsonyunk lesz egyszer majd ott fenn az égben. ,,Amit egynek e legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek.'' (Mt 25,40) II. Jézus születése szívünkben Legbensôségesebben azonban akkor jelenik meg nekünk az Úr Jézus, amikor lelkileg szívünkben megszületik. Négyféleképp születik meg szívünkben: 1. a hit, 2. a kegyelem, 3. a szeretet, 4. titokzatos jelenléte által. 1. A hit által születik meg, mikor értelmünk alázatos hódolattal elfogadja kinyilatkoztatását, melyet nekünk Egyháza által ad, s mi az ô evangéliumát szívünkbe befogadjuk. Ekkor lép be Krisztus elôször a hit kapuján át lelkünkbe. S ezt mindannyiszor megismétli, ahányszor csak ezt a hitet magunkban felelevenítjük. Errôl mondja Szent Pál: ,,Krisztus lakjék a hit által szívetekben.'' (Ef 3,17) 2. Teljesebben születik meg Krisztus szívünkben a megszentelô kegyelem által, mikor isteni életét közli velünk a keresztség szentségében és titokzatos testének tagjaivá tesz minket. Minden szentség, de fôleg az Oltáriszentség vétele által növeli bennünk ezt az életet, az ,,ô életét bennünk''. Minden jócselekedet, fôleg a szeretet cselekedetei szintén fokozzák és tökéletesítik bennünk az ô életét. Errôl az ô életérôl bennünk mondja ô maga: ,,Aki énbennem marad és én ôbenne, az bô termést hoz; mert nálam nélkül semmit sem tehettek.'' (Jn 15,5) 3. Ezzel a kegyelmi élettel szoros kapcsolatban áll Jézus születése lelkemben a szeretet által. Mert kegyelem és szeretet elválaszthatatlanok egymástól. De a szeretet, melynek csírája és magva már a kegyelem által a lelkemben megvan, tudatossá válhat és tudatossá is kell válnia bennem. Akkor létesíti azt a lelki egységet, melyben szeretetem tárgya, Isten, Jézus a lelkemben él, és én ôbenne. Errôl mondja Jézus: ,,Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja; és Atyám is szeretni fogja ôt, és hozzája megyünk, és lakóhelyet szerzünk nála.'' (Jn 14,23) 4. Ha Jézus kegyelmi bennlakása szívünkben nemcsak tudatossá válik, hanem azt tapasztalatilag át is éljük, akkor kezdôdik az ô titokzatos jelenléte lelkünkben. Ezt érezte Szent Pál, mikor írja: ,,Élek én, már nem én, hanem Krisztus él énbennem.'' (Gal 2,20) Ezt a legbensôbb átélését Krisztus életének bennünk mi nem adhatjuk meg magunknak; erre igazán ôneki kell megszületnie lelkünkben. De elôkészíti ezt a születést a benne való élô hitnek, a szeretetnek, a hű követésének, a vele való egyesülés epedô vágyának ádventje. Gyönyörű az a karácsony, amikor elsô ízben felvirrad ez a betlehemi fény a lélekben, mely Jézus születését jelzi szívünkben! Ez a fény szüntelen nagyobbodhatik, amint a betlehemi csillag is mindig közelebb vitte a királyokat az isteni Kisdedhez. De ez a csillag a lélekben az isteni Kisded, Jézus maga. Az ô fénye árasztja el a lelket mindig tisztább és tisztább ragyogással. Világos napfénnyé azonban csak az örökkévalóság karácsonyán lesz, amikor ôt majd színrôl-színre látjuk. Itt a földön mindig csak az ádvent hajnali szürkületében járunk, mely a hit homályához képest ugyan karácsonyi fény, de a tiszta látás világosságához mérve csak gyengén világító hajnalhasadás. ,,Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színrôl-színre.'' (1Kor 13,12) Az élet ádvent, az örökkévalóság pedig a boldog karácsony, amikor Isten lelkemben örökre megszületik és isteni fényével úgy eláraszt, hogy benne egészen elmerülve, magamat már egészen el is felejtem. Minden régi év egy ádventi hetet zár le számomra, s minden új esztendô közelebb visz az örökkévalóság boldog karácsonyához. Néha azonban a földi ádvent sem tesz ki négy teljes hetet: Isten az élet ádventjét olykor megrövidíti azok számára, akik nagyon vágynak utána. Imádságomban elmondom Jézusnak, amit ez az elmélkedés lelkembôl kiváltott, s ezzel zárom le az óesztendôt, ádventi és karácsonyi elmélkedéseim sorát, hogy ôáltala, ôbenne és ôvele megkezdjem az újat a mennyei Atya dicsôségére, míg csak el nem jön a nap, melyen teljes, el nem múló valóság lesz Jézus szava: ,,Hozzája megyünk, és lakóhelyet szerzünk nála.'' ____________________ 7 Ez az elmélkedés karácsony hetének bármelyik napján végezhetô, kinek- kinek lelki igénye, bensô ösztönzése és áhítata szerint. ======================================================================== Január 1. -- Újév. Karácsony nyolcadnapja[7] Karácsony hete Elôgyakorlatok 1. Jézust nézem, mint az örökkévalóság Királyát és Atyját, amint a jászolban fekszik. 2. Kérem a kegyelmet, hogy lelkileg újjászületve kezdjem meg az újesztendôt és már ma megszülessem az örökkévalóság számára. I. Lelki újév Újév karácsony nyolcadnapja. Azért a karácsonyi kegyelem beteljesedését, annak tökéletességét és teljességét jelenti. A karácsonyi kegyelem teljessége pedig magával hozza, hogy ez a kegyelem ne maradjon rejtve a lélek bensejében, hanem mint újévi nap, sugarait kibocsássa a világba, fényt árasszon és melegítsen. A karácsonyi kegyelemnek tevékenynek és termékenynek kell lennie. A megszületett gyermek növekedni, munkálkodni, újabb élet forrása akar lenni mások számára. Erre ösztönöz maga az újév is. Újévkor mindent újból kezdünk: új könyveket fektetünk fel, új számlákat nyitunk, új életet kezdünk. Mindez a tevékenységre, a kegyelmi mag felhasználására és hasznosítására figyelmeztet és ösztönöz. Jézus, aki lelkünkben megszületett, olyan, mint a mag, melyet a földbe rejtünk. Ez nem marad tétlen soha, hanem utat tör magának felfelé, nehogy egyedül maradjon, hanem sok termést hozzon. (Vö. Jn 12,25) Minden egyesülés egyúttal küldetés is. A betlehemi Kisded sem tartja vissza magánál a pásztorokat és királyokat, hanem küldi ôket hogy hirdessék, amit láttak és lelkükben tapasztaltak. Bennem sem lehet a megszületett Isten tétlen, hanem az erény és az apostoli buzgalom cselekedeteit kell, hogy létrehozza. Ez a bizonyíték, hogy valóban bennem él. Ha ezt nem teszi, akkor holt Isten; holt Isten pedig nincs, tehát nem is él lelkemben, nem is született meg igazán szívemben. Ádvent és karácsony után tehát az új esztendôben látnia és tapasztalnia kell rajtam a világnak, hogy Isten született meg bennem. Jézus is megjelent a templomban születése után és világosságot árasztott ki a világba, úgyhogy ,,álmélkodának mindnyájan, kik ôt hallák, az ô okosságán és feleletein'' (Lk 2,47). Nekem is ,,növekednem kell bölcsességben és korban és kedvességben Istennél és embereknél'' (vö. Lk 2,52), ,,mígnem eljutok a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, férfiúi tökéletességre, olyan életkorra, melynek mértéke Krisztus teljességé''. (Vö. Ef 4,13) ,,Távozzék, ami régi, mondja az eucharisztikus himnusz, új legyen minden: szív, szó és cselekedet!'' ,,A régiek elmúltak, mondja az Apostol, íme minden újjá lett.'' (2Kor 5,17) ,,Vessétek el magatoktól minden törvényszegésteket, melyet elkövettetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket!'' (Ez 18,31) ,,Vetkôzzetek ki a régi emberbôl és a cselekedeteibôl, s öltözzetek fel abba az újba, aki megújult a teremtôje képmásának megfelelô ismeretre.'' (Kol 3,9-10) ,,Öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten képére teremtetett igaznak és szentnek.'' (Ef 4,24) Ez a lelki újév, mely a lelki karácsony gyümölcse és beteljesedése. ,,Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott'' (Róm 5,5): ez a karácsonyi kegyelem. Most kiárad a világba, hogy ,,világosságunk világoskodjék az emberek elôtt, és dicsôítsék Atyánkat, ki mennyekben van'' (vö. Mt 5,16): ez az újév kegyelme, a lelki újesztendô, melyben az újonnan megszületett gyermek magából kifelé sugározza az új életet. II. Örök újév Az újév az örökkévalóságnak is képe. Az örökkévalóság egy folyton megújuló kezdet, de múlás nélkül; mindig új valami, de olyan, ami nem lesz régi soha. Képe az örökkévalóságnak azért is, mert az örökkévalóság, mint az újesztendô, ennek a földi életnek óesztendôjét követi. Az újesztendô tehát beteljesedése a lelki karácsonynak is. A földi karácsonyoknak, melyeket lelkünkben ültünk örök nagy nyolcadnapja. Ott aztán a földihez képest igazán új lesz minden. ,,Új eget és új földet láték mert az elsô ég és az elsô föld elmúlt... És így szóla, aki a trónon ült: Íme, megújítok mindeneket!'' (Jel 21,1.5) Ott lesz a beteljesedése minden földi karácsonynak. A földi élet Isten-várása átmegy az ô örök birtoklásába. Ott mindig újból és újból születik meg lelkünkben úgy, mint soha itt a földön. Mindig új és új szépség, mindig új meg új boldogság tárul fel elôttünk ebben a szünet nélkül megújuló lelki születésben, mely valamiképp ahhoz a születéshez hasonlít, melyben az Atya szüli meg az ô örökszép képmását, a Fiút, és sohasem szűnik meg ôt szülni az egész örökkévalóságon át. Mindig ugyanazt a végtelen és kimeríthetetlen szépséget és boldogságot találja Egyszülöttében s annak végnélküli szeretetében. Ehhez hasonló lesz a mi örök karácsonyunk is, a mi örök újesztendônk, ahol az Isten születése bennünk soha unalmassá nem válik, hanem mindig új boldogító megéléseket hoz magával. Ott lesz beteljesedése az Oltáriszentség karácsonyának is. Ott már nem lesz szükség arra, hogy kenyér színe alá rejtse magát az értünk emberré lett Isten s így szülessen meg lelkünkben szentségileg. Ott megvalósul, amit a szeretet szentségének nagy dalnoka énekelt mélységes vágyakozással: ,,Jézusom, kit rejtve szemlélek itt, kérlek, teljesüljön az, ami után annyira szomjaz a lelkem: hogy arcodat leplezetlenül szemlélve, dicsôségedben örökké boldog lehessek.'' Ott lesz ez a kenyér színében rejtôzô Isten valóban ételem s italom, balzsamdús levegôm, melyet magamba szívok, szeretet, mely engem átfog, ölelés, mely fogva tart, élet, mely az én életem is. Ott születik meg bennem úgy, hogy örökké az enyém maradjon, s én megszületek ôbenne úgy, hogy örökké az övé maradjak. Ott lesz beteljesedése annak a karácsonynak is, amikor testvéremben fogadom Istenemet. Ott látom majd tündökölni Isten képét azokban a szegényekben, akiket itt a földön gondoztam. Ott szemlélem majd tiszta ragyogásban azokat, akiknek lelkérôl itt a földön lemostam a bűn szennyét. Ott látom dicsôségben azokat, akiknek szívében csodálatosan szemléltem már itt a földön is az ô képét. Ezek mind mintegy újból megszületnek számomra, mintha csak nem is lettek volna elôbb; mert hiszen új földön mint új emberek járnak majd, és mi nemcsak egymással, hanem egymásban is leszünk, amint a szôlôvesszôk is mind a tôben vannak, abban az Egyben, akiben mindnyájan újjászülettünk. Ezért kell az újesztendônek itt a földön számomra a karácsonyi kegyelem beteljesedésének lennie, hogy a jócselekedetek által méltóvá tegyem magamat az örök újévre, amikor majd Isten születik meg bennem örökre. Apostoli cselekedetekkel kell vonzanom az újesztendôben is sokakat az ég felé, hogy ôk is velem együtt megszülethessenek a mennyei örök újesztendôben. Mert ,,mi új egeket és új földet várunk az ô ígérete szerint, melyekben igazság lakozik'' (2Pt 3,13). Azért ,,újuljunk meg lelkileg bensônkben'' (vö. Ef 4,23) az újesztendô kezdetén, mely számunkra új remények eleje a hit által. Akkor, ha majd az örök újesztendôben ,,véget érnek a prófétálások, megszűnnek a nyelvek, elenyészik a tudomány'' (vö. 1Kor 13,8), a hit átmegy a látásba, a remény a birtoklásba: megmarad a szeretet, melyben Isten bennünk és mi az Istenben, testvéreink mibennünk és mi testvéreinkben, egymás számára örökre megszületünk és örökre egyek leszünk. ,,Én ôbennük, te meg énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és megismerje a világ hogy te küldöttél engem.'' (Jn 17,23) Ezt kérem újévi imádságomban. ____________________ 7 Ez az elmélkedés karácsony hetének bármelyik napján végezhetô, kinek- kinek lelki igénye, bensô ösztönzése és áhítata szerint.