A kötet Harangi László (1897–1934) verseit adja közre, melyek
legnagyobbrészt nem készültek a nyilvánosság számára.
Egy mély belső életet élő lelki-ember élte ki bennük
legbelsőbb élményeit, azokat, amelyekhez érzése szerint nincs köze
a nagy világnak és nincs köze az írói mesterségnek. Ami
legbelül, a lélek és az Isten szent magányában foglalkoztatta, azt
írta beléjük, önmaga számára és az Úristen
számára, és annak az egy-két szeretett léleknek, akik legközelebb
álltak hozzá. Legnagyobb részüket nem is látta más, és
inkább csak a körülmények szeszélyes játéka hozta, hogy
egyikük-másikuk megjelent itt vagy ott azokban a lapokban, amelyekkel írói
működése összefűzte.
Írói munkássága igen sokágú. Műveinek legnagyobb
része az ifjúsági irodalom körébe tartozik, de több volt, mint
ifjúsági író. Tehetsége és ambíciója főleg a
nagyobbszabású lélektani novella művelésére hívta.
Írói pályája befejeződött, mielőtt elérhette volna a
csúcsokat. De ami írói műveinek értéket adott: a lélek, itt
él ránk maradt írásaiban, talán leginkább ezekben a
legkevésbé irodalmi szándékkal írt versekben, melyekben egy
vergődő, szenvedő, tisztuló és végül is Istenbe olvadó
emberlélek tiszta dallamát olvashatjuk. (Sík Sándor)
Kattintson letöltésre a "PDF", "DOC", "EPUB" vagy "MOBI" szavakra vagy a fájl nevére!
