Trikál József: Természetbölcselet PPEK szám: 707

A természetbölcselet tárgya a természet, vagyis ez a szépségében, gazdagságában és titkaiban szemeink előtt ragyogó világ, melyet a görög lélek bájosnak, kozmosznak nevezett. Célja a természetnek lehetőleg mélységeiben, rugóiban és végső okaiban való megismerése. Tárgy és cél szempontjából a természetbölcselet érintkezik a természettudományokkal, de azokat felül is múlja.
A természettudományok tárgya szintén a természet birodalma. Ásvány-, növény- és állattan; fizika és kémia; élettan és bonctan mind a természetet vizsgálják, tanulmányozzák és azt minden oldalról megközelíteni, megismerni és fölmérni törekesznek. A természettudós mégis más pályán halad, mint a természetbölcselő. A természettudós célja, hogy a természetnek lehetőleg hű és pontos ismeretét nyújtsa. Mivel pedig a természet gazdag és sokoldalú, azért a tudósok maguk között felosztják a munkát és előre megállapított elvek és módszerek segítségével igyekeznek a természetet más- más oldalról meghódítani. A mechanika, a fizika, a kémia, az élettan egyre emelkedettebb és magasabb szempontból tanulmányozzák és ragadják meg a természetet.
A természettudományok elveikből kifolyólag egymással szemben zárt rendszert alkotnak. Nem vezet híd egyikből a másikba. Az a törekvésük, hogy mindent matematikailag fejezzenek ki és mindent, ami a matematika falain kívülesik, elmellőzzenek, azt eredményezi, hogy a természetnek lelke, a természet alkotó elemei a tudományokból kirekednek. A tudományok kutató módszere a post mortem vizsgáló módszer. Ez a módszer a természetet mint hullát és nem mint eleven valóságot elemezi. A természetet nem úgy nézi, mint a mennyiségek és minőségek, mint az anyag és a formák, mint a mechanizmus és a célszerűség, mint az állandóság és a fejlődés gazdag világát, hanem csak a természet egyik részét, a testét és azt is élettelenül, lélek nélkül.
Nyilvánvaló tehát, hogy a természettudományok sem külön-külön, sem egymásba illesztve nem ábrázolják hűen a természetet. Mindegyik csak torzót nyújt a természetről és a sok torzó egymás mellett csak torzók tömege és nem egymásba olvadó egységes, szerves, belülről fejlődő és kibontakozó természetkép. De az embernek visszatetszik a tökéletlen, az űr, a hézagosság úgy a valóságban, mint a tudományban. A szellem áthidalni, összeforrni, egybeolvasztani igyekszik azt, ami mozaikszerű; átlelkesíti azt, ami merev és lelketlen, bár lelkesnek kellene lennie.
Ez a természetbölcselő feladata, erről értekezik e könyv is.

Kattintson letöltésre a "PDF" vagy "DOC" szavakra vagy a fájl nevére!
   Formátum       Méret (byte)    Fájlnév   
PDF 573.660 Trikal_Jozsef_Termeszetbolcselet_1.pdf
DOC 754.688 Trikal_Jozsef_Termeszetbolcselet_1.doc