Az itt közölt tanulmányt Schütz Antal a Szent István
Akadémián olvasta föl 1937-ben, a Pázmány
Péter halála 300. évfordulója emlékezetére
tartott ünnepi ülésén.
A nevelés nemcsak egyeseken keresztül valósulhat meg, de lehet
szó a nemzet egészének a céltudatos, tervszerû
nevelésérôl is, amely közvetlenül a nemzeti
közösséget akarja a gondolkodásnak, érzésnek,
erôkifejtésnek magasabb szintjére emelni. Ennek az utöbbi
nevelésnek a kérdése sorskérdés
nekünk magyaroknak sokkal inkább, mint legtöbb
szomszédunknak. Nemzeti létünket történelmünk
egész folyamán veszélyeztette egyfelôl
testvértelenségünk a Respublica Europaea-ban, másfelôl
határhelyzetünk Kelet és Nyugat között; az utolsó
négy században hozzájárult a törökvész
okozta mérhetetlen vérveszteség - a történelem
tanúsága szerint olyan csapás, melyet eddig egy nép sem
tudott egészen kiheverni; ami pedig némileg pótolhatta volna, az
egészséges asszimiláció Nagymagyarország
szétdarabolásával végzetesen megakadt. S ez a
hármas történelmi tragikum és vele a nemzet
vérkeringésének százados akadozása azt
eredményezte, hogy az új történelmi helyzeteknek és
föladatoknak általában csak avult, vagy erôltetett ütemben
érlelt, nem eléggé tôrôlfakadt, s ezért nem
teherálló szociális fölkészültséget tudott
nekivetni.
Istennek külön kegye, hogy a mi tépett nemzetünk éppen
az utolsó három században, a történelmi
Mánkat megszülô korban, mikor a másfél
századra kinyújtott Mohács véres betûkkel marta bele a
magyar sorskönyvbe a "vértanú nemzet" nevét, négy
nagy nemzetnevelôt adott, kiket a legszorosabb értelemben megillet ez a
név: Pázmányt, közvetlen neveltjét a
költô Zrínyi Miklóst, Széchenyit és
Prohászkát. Elsô tekintetre négy külön
világ; annyira más az egyéniségük,
történeti helyzeti energiájuk, sorsuk. S mégis valami
mélyebb, szinte misztikai rokonság szálai kötik össze.
Egy szent gyökérnek, a Szent István-i tônek
fölséges négyes hajtása ez; s hogy mind annyira más,
Istennek külön ajándéka. A nagy történelmi
magyar fôiskola ennek a négyes kollégiumnak egyik tagját sem
nélkülözheti.
Ez a tanulmány Pázmányt mutatja be, kiben a szó
legszorosabb értelmében vett nemzetnevelôt három nagy
követelmény megvalósulása teszi. Aki egy egész
nemzetet akar a szellem-erkölcsi eszmélés és maga-
megemberelés magasabb szintjére emelni, annak mindenekelôtt a maga
egyéniségében és életében ki kell fejezni a
nemzeti eszményt, mintegy a legjava nemzeti vágyak,
rátermettségek és teljesülések
mikrokozmoszának kell lennie. Azután kell rendelkeznie azzal a helyzeti
energiával, mely átfogó emelô, nevelô erônek
történeti arányú folyósítására
képesít. S végül élete mûvében testet kell
ölteni egy nagyszabású nemzetnevelô akarásnak;
mégpedig olyan módon, hogy a következô
nemzedékekhez is az élet erejével és
közvetlenségével tudjon szólni.
Kattintson letöltésre a "PDF" vagy "DOC" szavakra vagy a fájl nevére!
