VI. Pál pápa az 1975. december 8.- án kiadott
,,Evangelii nuntiandi'' c. exhortációjában a
következôket írja: ,,Úgy lehetne mondani,
hogy napjainkban újból a Szentlélek
kivételes korának résztvevôi vagyunk.
Újból fel akarják ôt fedezni úgy,
ahogy a Szentírás elénk tárja.
Bátorságot érez, aki átadja magát
az ô irányításának. Sokan csak
ôrá akarnak figyelni, tôle akarják
vezettetni magukat. A Szentléleknek az egész
egyház életében döntô szerepe van, de
elsôsorban az evangélizáló munkában
nyilatkozik meg. Nem ok nélkül kezdôdött az
evangélizáció a Szentlélek
sugallatára pünkösd reggelén.''
Magáról az evangélizációról
pedig ezt mondja: ,,Az evangélizáció
megfelelô módszerei fontosak, de a
legkiválóbb módszerek sem
pótolhatják a Szentlélek csendes
munkáját. Bármekkora legyen a hithirdetô
tudása, mindez semmi, ha a Szentlélek nem
kíséri. Ônélküle a
leghatásosabb érvelés sem ér semmit. A
legcsodálatosabb lélektani rendszerek is
értéktelenek a Szentlélek
segítsége nélkül'' (Ev. nunt. 74).
Vegyük hozzá, hogy szerte a világon a karizmatikus
csoportok és irányzatok mind ôrá
hivatkoznak, belôle akarnak erôt és ihletet
meríteni, mert meggyôzôdésük, hogy az
apostoli egyház kezdeti melegének és
lendületének ô volt a forrása. Az egyetemes
egyház a II. vatikáni zsinattal meghirdetett
reformjában is ezt a gondolatot képviselte. A
teológiának az a feladata, hogy
segítséget nyújtson ezekhez a
törekvésekhez. A hivôk tudatában
tisztázni kell, hogy valójában kit nevezünk
Szentléleknek, mi az ô üdvtörténeti
és üdvrendi szerepe, hogyan mûködik az
egyházban és a hivôk lelkében. A
könyv ezen a téren akar eligazítást adni, s
így akar hozzájárulni az egyházon
belül a vallásos élet
elmélyítéséhez.
Kattintson letöltésre a "PDF" vagy "DOC" szavakra vagy a fájl nevére!
