A zsinat óta a legtöbb nyelvterületen
igyekeznek szerkeszteni olyan katekizmust, amely a
felnôttek számára a mai igényeknek
megfelelôen összefoglalja hitünk
tanítását és körvonalazza a
belôle fakadó vallásos magatartást. A
hit területén természetesen ma is
érvényes a megállapítás, hogy
nem állhatunk elô új tételekkel,
hanem azt kell tovább adnunk, amit ránk
hagyományoztak. Az elôadás
módjában, a tételek életszerû
megközelítésében azonban mindig
kereshetünk és találhatunk új utakat.
Ezért a régi katekizmusokkal szemben
szükségesnek tartottuk, hogy ne egyszerûen
határozatokat, megállapításokat
és parancsokat soroljunk fel, hanem térjünk
vissza ahhoz a módszerhez, amelyet a
kinyilatkoztató Isten alkalmazott. Pál apostol
már az athéniek figyelmét felhívta
arra, hogy Isten a teremtésben és az
üdvtörténetben jeleket adott az embernek. Ezek
alapján elvárja, hogy ,,keressék és
tapogatózzanak utána, amíg
megtalálják''. Számunkra a nagy jel
Jézus Krisztus, akiben Isten személyesen
megmutatkozott, s aki egyházat alapított, hogy
azon keresztül jelenlétét
állandósítsa. Krisztus úgy
viselkedett, mint mester, mint tanító s apostolait
is azért küldte, hogy tegyék
tanítványaivá az embereket. A mester az
igazság megismerésére akarja elvezetni
tanítványát, azért személyes
kapcsolatban, párbeszédben marad vele. A
tanítványnak joga van kérdezni és
nehézségeit elôadni. Sôt, ha
így viselkedik, abban a szándék
komolyságát és a nagykorúság
jelét kell látnunk.
Krisztus azonban nemcsak tanító, nemcsak a
kinyilatkoztatás közvetítôje, hanem
egyben tartalma is. Ô maga a hitünk tárgya,
amennyiben ,,vétkeinkért halált szenvedett
és megigazulásunkért feltámadt''
(Róm 4,25). Benne nemcsak azt szemléljük,
hogy ki akart lenni az Isten a mi számunkra, hanem azt
is, hogy mivé akar tenni bennünket. A
vallásos életnek éppen ez az igazi
problémája. Krisztus alakjából
megtanuljuk, hogy Isten ereje és irgalma egészen
átjárja világunkat, továbbá,
hogy az ô akaratából egészen el
vagyunk kötelezve egymásnak. Ebbôl a
két igazságból táplálkozik a
remény és az élet iránti
felelôsség. Ezért a könyv
középpontjában a feltámadt Krisztus
áll, a Megváltó, hogy nála
erôsítsük reményünket, és
tôle tanuljuk meg egymás iránti
kötelességeinket.
Kattintson letöltésre a "PDF" vagy "DOC" szavakra vagy a fájl nevére!
