„Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne
bánkódj, ha tiéd Isten, tiéd már
minden ” Számtalanszor énekeljük,
ismételgetjük ezeket a híres sorokat. Vajon
igazán elhisszük azt, amiről szólnak?
Valóban miénk már minden?
Varga László atya, a kaposvári Szent Imre
templom plébánosa, aki lelkigyakorlatos
könyvében nem kevesebbre, mint a Főparancs
kibontására vállalkozott, a mai
keresztényeket (tisztelet a nem kisszámú
kivételnek!) aranyhegyen ülő koldusokhoz
hasonlítja. Isten egészen odaadta magát
nekünk Krisztusban, megkaptuk a teljes és
tökéletes Szeretetet magát, és mégis
szeretetmorzsákért könyörgünk:
sikerekért, fontosságunk és
nélkülözhetetlenségünk
tudatáért, önmagunk elfogadása helyett
önmagunk elfogadtatásáért. Ha e
morzsákat megkapjuk – figyelmeztet Laci atya –,
önteltek és gőgösek leszünk, ha pedig nem
kapjuk meg, depresszióssá válunk. Mindkét
állapot közös jellemzője az
örömtelenség.
Kalandra hív ez a könyv, a megtérés
kalandjára, hogy kiszakítson bennünket a
teljesítménykényszer lélekölő
taposómalmából; hogy sokszor komor, merev
istenképünkkel szemben a valódi Isten hihetetlen
szabadságával és dinamizmusával
találkozzunk.
Kattintson letöltésre a "PDF" vagy "DOC" szavakra vagy a fájl nevére!
