Székesfehérvár tizennyocadik püspöke,
Shvoy Lajos 1879. március 9-én született
Budapesten. Anyagilag megrokkant egyházmegyét vett
át Prohászka Ottokár utódjaként
1927-ben, melyet néhány hónap
híján 41 esztendeig kormányozott. Nagy
idők tanúja volt: megélte a
székváros fényes
átalakulását hozó Csitáry-
korszakot, a háború borzalmait, a kommunista
diktatúra kiépülését, melynek
markáns ellenfele volt. 1968. január 21-én hunyt
el.
A püspök 1964-ben fogott bele emlékeinek
papírra vetésébe régi munkatársai
unszolására. Az önéletrajz kifejezetten az
asztalfiók számára készült,
kiadásában sem szerzője, sem a
sürgetők nem reménykedhettek. A vázlatot,
így a születő mű hangsúlyait is
készen kapta a püspök a
munkatársaktól: nevelőire, a Regnum Marianum
történetére, római és amerikai
útjaira, Mindszenty József hercegprímás
személyére, az egyházügyi
előadók ténykedésére és az
1956-os forradalomra vonatkozó emlékek
megfogalmazása kifejezett kérés volt. Az
idős, a visszaemlékezés készültekor
nyolcvanöt esztendős főpásztor
először ezeket a részeket diktálta le; majd
ráérezvén a munka ízére
évről-évre kezdte tárgyalni az
egyházmegye háború utáni éveinek
történetét. Az önéletrajz szerkezete
ezért tér el a memoár-irodalomban
megszokottól: Shvoy Lajos ugyanis nem emlékezik meg
külön gyermekkoráról, szüleiről,
tanulmányairól.
Kattintson letöltésre a "PDF", "DOC", "EPUB" vagy "MOBI" szavakra vagy a fájl nevére!