Rózsásné Kubányi Andrea: Hűséggel a megpróbáltatásokban PPEK szám: 1078
Mennyivel boldogabb az élet ott, ahol az ember tudja, hogy szentek között élhet. És mennyivel jobban kellene tudatosítanunk nekünk, magyar keresztényeknek (és a volt kommunista országok keresztényeinek), hogy sok-sok szent előd nyomában járhatunk! Országunkban aligha van olyan város vagy falu, ahol nem éltek – a közvetlenül előttünk járó generáció idején is – szentéletű, Istennek adott személyek, akik az utánuk következő korokért is, értünk is imádkoztak, éltek.
Hazánkban sokan életüket adták hitükért, a kommunista egyházüldözés idején, világiak, papok, szerzetesek, püspökök, és még többen éltek át súlyos és életre szóló üldözéseket. Ez a könyv hazai szerzetesek sorsába, üldöztetéseikbe és Isten erejét és békéjét sugárzó lelkületükbe ad betekintést. A kommunista kormány 1950 nyarán mintegy 2500 szerzetest hurcolt el és internált, majd néhány hónap múlva, szeptemberben – néhány héttel azután, hogy a Püspöki Kar valamiféle megállapodást írt alá az állammal, abban a reményben, hogy ezzel megakadályozza a szerzetesek további üldözését – az állam utcára tette mindnyájukat, összesen mintegy 9000 női és 2600 férfi szerzetest. Õk korábban jelentős részben iskolákban, kórházakban, árvaházakban, öregotthonokban stb. dolgoztak a magyar népért. Most mindenüket elvették, s hajléktalanná tették őket. (Kivéve azokat, akik a meghagyott nyolc szerzetesi gimnáziumban dolgoztak.)
Csodálatos részletei vannak a szerzetesek történeteinek. Amikor az első 2500 szerzetest elhurcolták, egy-egy kolostorba zsúfolták őket: ahol így tízszer-hússzor annyian laktak, mint ahánynak ott helye volt. A kommunista diktatúra korábban a Szovjetunióban minden orosz szerzetest kivégeztetett. A magyarok sem tudták, mi lesz a sorsuk. Leginkább a szibériai haláltáborokba hurcolás fenyegetése lebegett előttük.
A legtöbb kolostorban, illetve táborban a fegyveres ávósok választás elé állították a szerzeteseket: aki kilép a rendből, szabadon elmehet, állást, lakást, jó megélhetést kap. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy senki sem jelentkezett. Ez a hatóságok felé akkora tanúságtétel volt, hogy nem tudták hogyan kezelni. Legtöbbször fenyegetéssel válaszoltak.
Később derült ki, hogy ez csak kísérlet volt, hogy megoldják a püspöki kar és az állam tárgyalását. Az ávó azt remélte, hogy a szerzetesek nagy része hallgat felszólításukra. És akkor ez a súlyos pont – az egyház és állam közötti tárgyalásban – érdektelenné válik, nem lett volna szükséges a rendekről tárgyalni, hiszen maguktól is feloszlottak.
A deportálás után, 1950 őszén végül mégis szabadon engedték őket, de hajlék, munkahely és pénz nélkül, és megpecsételten, mint akik „a demokrácia, illetve a nép ellenségei”. Így kellett lábra állniuk. Találkozniuk, együtt lakniuk tilos volt. Ha mégis összejöttek, ez a „szabad” kommunista rendszer törvényei szerint államellenes összeesküvésnek számított, és ilyen esetek miatt sokan börtönbe kerültek.
Rózsásné Kubányi Andreának a szerzetesekről írt könyve a kommunizmus alatt élt szerzetesekkel készült beszélgetések gyümölcseként született, mely bemutatja, hogyan tudtak kolostor és rendi keretek nélkül, mégis jelként élni a világban. Aki szívesen olvas egyszerű, bölcs és szent emberektől (ráadásul saját népünk, országunk polgárairól), olvassa el a könyvet!

Kattintson letöltésre a "PDF", "DOC", "EPUB" vagy "MOBI" szavakra vagy a fájl nevére!
   Formátum       Méret (byte)    Fájlnév   
PDF 5.585.466 Rozsasne_Kubanyi_Andrea_Huseggel_a_megprobaltatasokban_1.pdf
DOC 4.352.000 Rozsasne_Kubanyi_Andrea_Huseggel_a_megprobaltatasokban_1.doc
EPUB 3.256.461 Rozsasne_Kubanyi_Andrea_Huseggel_a_megprobaltatasokban_1.epub
MOBI 4.074.096 Rozsasne_Kubanyi_Andrea_Huseggel_a_megprobaltatasokban_1.mobi